9. A TERMÉSZETI ISMERETEK KÉPJELEI RÉGEN ÉS MA

Átírás

1 9.1. Közel a természethez A TERMÉSZETI ISMERETEK KÉPJELEI RÉGEN ÉS MA Szellem alatt a lélek erejét értem. A lélek gondolkodik és képzeteket alkot. Arisztotelész (i. e ) A kísérletező alkímia korszaka hozta létre a természettudományok alapjait. A természettudományok történetével az egyes szakterületek szoktak foglalkozni. Célom nem az, hogy összefoglalást adjak az ember megélhetését szolgáló eljárások történetéről. Mindössze követni szándékozom az eljárások szimbolikájának alakulását. A kísérletezéshez elengedhetetlenül szükséges az ember alkotó szelleme. Az ember szelleme az élet küzdelmeiben, az anyag felhasználásával és átalakításával járó munkálatok során állandóan tökéletesedik. Régi képzeteknek, eljárásoknak kell széthullniuk vagy átalakulniuk, hogy egy újabbnak helye lehessen. Az anyagot az ember inkább a tűz segítségével tudja megváltoztatni, akárcsak a sámánt a lélek hője emeli a szellemi világba. A régi mágikus vallási rítusokban a tűz feletti uralom a fizikai világon túlra is mutat. Mindkét szinten a tűz, illetve a belső hő mindig élményt fejez ki. A földünk különböző táján élő természeti népek hitregéiben és rítusaiban gyakran szerepel az új létrejötte, a teremtési aktus. A világ teremtésmítoszai elmondják azt, hogyan jött létre valami. A rítusokban a világ teremtése és az ember szellemének megújulása hasonlóan jelenítődik meg. Az ős-egységből való kieséssel létrejött a világ és az ember. A természet ciklikus megújulásával a teremtési aktus megismétlődik. Ez a folyamat benn az ember lelkében is állandó újraalakulást hoz létre. Az ember vágyik az ősállapot boldogságába visszatérni. Rítusaiban állandóan megismételni akarja a teremtést. Ünnepein szimbólumokat használ: fa, csónak, víz, sárkánykígyó, napkerék stb. Az ember a teremtés célja és szenvedő alanya. Neki kell visszatalálnia az ős-egy harmóniájához. A természettudományokban egyre jobban helyet kap az ember alkotó gyorsasága. Az ember teremtő erőt képvisel. Az ókor embere már úgy hitte, hogy mindazt, amit a természet hosszú időn át érlelt magában, az ember rövid idő alatt megvalósíthatja. Az alkimista nemcsak az előállítási módokat hagyományozta a mai világra. Átvettük tőle a természet átalakításába vetett hitet, a kísérletezéshez szükséges szenvedélyt. A hermetikai örökség átment a modern kornak az elméleti rendszereibe: a kibernetikába, asztrológiába, matematikába, fizikába, biológiába, az orvostudományba. Az ember hite és szenvedélye a tudományok műveléséhez nagyon is szükséges. A teljesítmény vágya ugyanakkor eltávolíthat belsőnk érzékelésétől. Ahogy az előállítási időt mind jobban lerövidítjük, veszélybe kerülhet szellemünk a lét hívságaival szemben. Az ember saját maga és a világ érdekében a teljesítménykényszertől vissza kell hogy találjon saját szellemének érzésvilágához KÖZEL A TERMÉSZETHEZ Tudd, hogy lelked előbb meg kell tisztítanod a sötétségtől, és a fény kapuján átkelhetsz. Ezért úgy rejtem el a titkokat, hogy bármikor rálelj. Bár szálljon sötétség az emberre, Az útmutató fény mindig felragyog. Sötétbe rejtve, szimbólumoktól fátyolozva találod meg a kapuhoz való utat. (Tót smaragdtáblái [24]) ( ábra) A természet megfigyelése és a környezetében talált anyagok felhasználása egyidős az emberiséggel. A Földön való megjelenése után az ember a természeti ismeretek gyarapodásával alakítja át közvetlen környezetét. A Föld ásványi anyagainak és növényeinek hasznosítása bővülő vegyi, fizikai, biológiai, asztro-

2 A TERMÉSZETI ISMERETEK KÉPJELEI RÉGEN ÉS MA nómiai ismereteket igényelt. Sokrétű gyakorlati tapasztalat kellett hogy egybegyűljön a természettudományok fejlődéséhez. Az ember kultúrájának egyik fokmérője anyagi eszközeinek fejlettsége. A történeti források és a népi hagyományok, ha töredékesen is, de utalnak régi életmódunkra. A földi élet fenntartásának problémáin túl az emberben megnyilvánul az a vágy, hogy életének értelmet és célt találjon. Ezt tanúsítja az ókor bölcselete. A történetírás többet foglalkozik a régi korok művészetével, bölcseletével, népek, vezérek, írók, költők alakjával, mint az ember és környezete kapcsolatával. Kézzelfogható bizonyítékokat találni az ember életmódjával kapcsolatban nagyobb körültekintést igényel. A régi időkre utaló jelekkel foglalkozó kutatók mind arra a következtetésre jutottak, hogy az ókori ember a természet gyermekének tekintette magát. Kapcsolata a földdel és az istenekkel állandóan élő és közvetlen volt. Az ember egységben élt a természettel. Az volt az ókor felfogása, hogy minden és mindenki együvé tartozik. Úgy, ahogy a modern pszichológia tartja, mindenki kapcsolatban áll a Minden létezővel, mert nincsenek bezárt határok a test és a lét teljessége között. A háborúkat, az erőszakot éppen ennek elfeledése okozta. Mítoszaink és Bibliánk a magasabb rendű élet megjelenését isteni beavatkozásnak tulajdonítja. Rovásos történetírásunk ugyanezt nyilvánítja ki. A napjainkban inkább elfogadott fejlődéselmélet a földi élőlények egymásból való kialakulását hirdeti. Egyre több természettudós jut arra a következtetésre, hogy lényegében a két elmélet kiegészíti egymást. A fejlődés törvénye kezdetektől beletartozik a fizikai törvényekbe. A történeti korok sorában az ember fokozatosan elveszítette kapcsolatát a Földdel és az érzékfeletti világgal is. Ma jutott el oda, hogy kezd figyelni a fizikai és a szellemi világ egységére. A mai természettudomány abból a feltételezésből indul ki, hogy csak az valóságos, ami a laboratóriumban mérhető és megismételhető. Ezzel a valóságot a fizikai anyagra szűkíti le. A mai anyagelvű világban az ember szellemén gyakran az ismereteinek sokaságát értjük. A bölcsességhez nem elég a lexikális tudás. Tudósainkból többen az érzékfeletti világgal való kapcsolatuknak, beleérző képességüknek köszönhetően jöttek rá egyes törvényszerűségekre. Bohr álmában látta meg az atomok összetevői közötti kapcsolat mibenlétét, akárcsak Kopernikusz a naprendszer összetételét. Paulit szintén a beleérző intuíciója és álombeli meglátásai vezették a fizikai felfedezéseinél. A Pauli és Jung kapcsolatában gyümölcsözően egységbe került a fizikai és lélekvilág. Kepler felfedezései is a belső látáson alapultak. Newton tanulmányozta az ókori tudást a fizikai és a szellemi világ kapcsolatáról. Fényelméletében az energiáról kifejtette, hogy a fény természetének megfelelő törvényszerűség a világban mindenütt egyformán egyetemesen érvényesül. [2] A fejlődéselmélet is alapvető, egyetemes természeti törvényeken nyugszik. Több évtizeddel ezelőtt még sokan azt hitték, hogy választaniuk kell a természettudomány és a hit között. Ma már tudjuk, hogy a kettő egymással összefügg, egymást kiegészíti és együtt hat. A hit terén keressük a feleletet arra, hogy honnan jövünk, mi létünk értelme. A tudomány pedig a világban ható törvényeket kutatja, működésüket vizsgálja. A fejlődés is az egyetemes törvények következménye. Ma is nagy nehézséget jelent magával az anyaggal foglalkozni és annak sokrétű összetevőit vizsgálni. Ahogy kutatási eszközeink tökéletesednek, úgy bővülnek ismereteink a nehezen kiismerhető anyagról. Az atomok és molekulák minden titkát még ma sem tárták fel. A modern atomfizikában meglepő kísérleti eredmények születtek: az atomrészecskék előrehaladásuk során spirális utat követnek, akkor jelennek meg, ahol a kutató akarja stb. A matematikailag könnyebben leírható törvényszerűségek megismerése az ember számára viszonylag mindig könnyebb volt. Ezért fejlődött először oly nagy ütemben a matematika, a filozófia, az asztronómia. A mezopotámiaiak és egyiptomiak sokrétű asztronómiai ismeretei arra engednek következtetni, hogy több ezer éves megfigyelések birtokában voltak. Tudták, hogy a világév évet tesz ki, a világhónap pedig 2160 évnek felel meg. A kémia története az emberiség őskorára vezet vissza. A régi barlangrajzokon látható, hogy az ősember is ismerte a természetet. A franciaországi altamirai bölény i. e ből maradt ránk. Az ember megjelenése után felfedezte a természetben található anyagokat. Olyan anyagismeretei voltak, amit még ma is találgatunk. Tüzet tudott gyújtani. Ismerte a fémeket a korszaknak megfelelően. Járatos volt a fémolvasztás, üvegkészítés, fermentálás, festékkészítés, fazekasság, tartósítás körében. Ismereteiről feljegyzéseket is

3 9.1. Közel a természethez 443 készített. Leírta az eljárásokat és az azokhoz alkalmazott készülékeket is. A kor legnagyobb tudományos gyűjteménye az alexandriai könyvtárban volt. Sok még a megfejtetlen ókori ábrázolás. Ma még nem tudjuk pontosan, milyen eljárásokat alkalmaztak, milyen fizikai, kémiai, biológiai ismereteik voltak. Csak csodálni tudjuk az egyiptomiak mumifikálási művészetét, mely lehetővé tette, hogy munkájuk eredménye több ezer évig épségben megmaradjon. A mai vegytani és biológiai ismeretekkel ennyi időre nem tudjuk a jótállást vállalni. Az is igaz, hogy lenn a piramis aljában a levegő nedvessége és hőmérséklete állandó. Magas kémiai és biológiai ismeretekre utal a növényi kivonatok alkalmazása kezelésre, festésre stb. Gyógyításra ismeretlen technikákkal több mint ötven gyógynövényt alkalmaztak. [2] A fennmaradt fali festmények alapján megállapíthatjuk, hogy állati, növényi és ásványi anyagokból közszükségleti eszközöket, festékeket, gyógyszereket készítettek. A természetben található vörös vasoxid mellett más színeket és színárnyalatokat is készítettek. Több egyiptomi gyűjteményben (Berlini és Kairói Múzeum) alabástrom edényben szárított gyökerek, növények találhatók. Állati szerveket és váladékokat használtak, ugyancsak gyógyítás céljából. A só, a szóda, a rézvegyületek szintén terápiás eszközként szolgáltak. Az ilyen összetett műveleteket csakis képzett személyek végezhették (1a. ábra). Az ókori könyvtárakból kevés maradt rank. A római korból a legnagyobb összefoglaló mű Plinius 37 kötetes műve, a Historia naturalis. A kísérleteket végzőket nagy tudású embereknek tartották, rendszerint papok voltak. Ők foglalkoztak a gyógyászatban használt növénypárlatokkal és a léthez szükséges szerszámok, edények elkészítésével. Felfedeztek számos új anyagot, eszközt és eljárást. Az akkori vegytan elsősorban a textilipari igények alapján a színezékek és sók ismereteiről szólt. Ugyanakkor az edények és szerszámok készítéséhez szükséges földpátok és ércek felhasználása bővülő ismeretet halmozott fel. Az ókor embere a négy őserői elemből állította össze az anyagismereti elgondolásait és gyakorlatait. Ma már tudjuk, hogy a keleti (tibeti, kínai) orvoslási módszerek is használják az alapvető elemeket a gyógyításhoz. A magyar népi gyógyászati hagyomány szintén előszeretettel használja a tüzet, a levegőt, a vizet, a sókat és magát a földet is különböző betegségek elűzésére. A hermészi hagyomány is az elemekkel dolgozik. Az, amit az anyag átalakításának nevezünk, az alkímia eredete az őskorba nyúlik vissza. Az ősrégi tudás mágikus tudás volt, az élet egységéről szólt. Az alkimisták beszélnek elemekről és eljárásokról. Az elemek és a velük való munka nem vonatkozik ténylegesen és kizárólagosan magukra az elemekre. A kén, az arzén, a só, a higany olyan világelem, mint amilyen a szám a matematikában. Olyan elemek, mint amilyen az asztrológiában a Nap, Hold, Mars vagy a Jupiter. A kén először is a sulphur elemet jelenti. Jelenti ugyanakkor azt is, amit hozzávetőlegesen az asztrológia Marsnak mond, a tevékeny hevességet, feszültséget, vagyis az égést, a szenvedélyes aktivitást. Ha tűzhányók törnek ki, ez is sulphuri jelenség, akárcsak a forradalom a társadalom életében. A kén az a világelem, amely szenvedélyes tüzet, hirtelen kitörést, égést jelent. Az arzén, a só, a higany, a kén mindegyik világelem. Ezen elemek ősalakjukban szellemi valósághoz kapcsolódtak, ahogyan a természet kezdetben idea volt. Minden elem eredeti alakjában égi szubsztancia volt, a teremtésnek alapeleme. Utána anyagi burkot vett fel. Az alkímia ezeket az elemeket az ősi ideák értelmében használja. Szellemi szubsztanciának fogja fel és eljárásaiban így használja fel. Beszélnek sóról, kénről, higanyról, arzénről mint elemekről; beszélnek oldásról, megszilárdításról, finomításról, halmazállapot-változtatásokról, lágyításról mint tevékenységről, aranycsinálásról és a bölcsesség kövének megtalálásáról. Az alkimista eljárás: sublimatio, descensio, destillatio, calcinatio, coagulatio, fixatio, ugyanúgy, mint az elem: nem anyagi jelenség. A jelenség az anyagban játszódik le, de visszahatása van a lélekre és a szellemre. Hatása eljut az asztrális síkokra, egész a legősibb világokig, az elsődleges spirituális szférákig. Az anyagi természetben lejátszódó folyamattal megindul a folyamat a lélekben és a felsőbb világokban is. Még az ókorban az Egyiptomból származó titkos tanokat hermetikus tanoknak nevezték. Ezekben benne foglaltattak azon eljárások, ismeretek is, amelyek a mai kémiai, fizikai, biológiai, orvostudományi stb. területeket ölelik fel. Egyiptom régi neve Khem, Khema volt. Így lett kémia a neve az akkori természettudományos kísérleteknek. A görög Szuidasz grammatikus az V. században lexikont írt, amelyben Chemea címszó alatt elmondja, hogy az egyiptomiaknak könyveik voltak arról, hogyan készítették festékeiket, a fémeket, az aranyat. A rómaiak semmisítették meg a leírásokat, hogy az aranycsinálás technikája

4 A TERMÉSZETI ISMERETEK KÉPJELEI RÉGEN ÉS MA ne segíthesse az arabokat az ellenük folytatott harcban. Szerinte a chemeia szó először Maternus IV. századi asztrológusnak alkimista műveiben szerepel, és az egyiptomi forrásokra utal. [2] Az ókori ábrázolások a Föld-istennőhöz kötik a fémművességet. A Föld-istennő geometriai jelképe a kocka, illetve a hexaéder volt. Az ő felügyelete alatt történt a bányászás és a fémekből készült eszközök gyártása. A mezopotámiai agyagtáblák szerint az istennő felségjele volt az első fémből készült fokos. Később a földi megbízottjának adományozta ezt a felségjelet. A fémek kivonása és feldolgozása sok ismeretet követelt. A fémet kitermelni képes nép mindig előnyben volt az élelemszerzési lehetőségek és saját védelmének biztosítása terén. A szerszámok közül különösen a vasból kalapált eszközök készítéséhez bonyolultabb eljárások ismerete volt szükséges. Már az ókori kultúrában kialakult a négy fő fém értéke. A világ nagy korszakainak a jelölésére ezek rangsorát használjuk ma is. Az uralkodó fémek után elnevezve beszélünk arany-, ezüst-, réz- és vaskorról. A bibliai Dániel próféta megfejti Nabukodonozor király álmát, amelyben hatalmas szobrot látott: feje jó aranyból, melle és karjai ezüstből, hasa és csípője rézből, combjai vasból s részben agyagból készültek. [1] Ovidius sokat foglalkozott a teremtéssel és a történeti korokkal. Az első kort aranykornak nevezi, amikor a hit ereje törvények nélkül biztosította a rendet és a jogokat: A rézkor vadabb, szigorú törvények és a fegyverek vigyázták a rendet. A vaskort humánusabb törvényei ellenére gonosznak tartja: Első ízben aranykor lett, mely bírálatlanul önkényt S törvények nélkül tartott hitet és jogokat. A rézkorban uralkodik ugyan a fegyver, de nem egészen romlott kort teremt: Rézkor követé az arany- s az ezüstkort, Mely érzésre vadabb s iszonyú fegyvere serényebb, Mégsem egész romlott. Az utolsó kort, a vaskort durvának, gonosznak és keménynek látta: Befészkelte magát minden bűn e feslett korba. Szemérem, jog, hűség, erény elenyészett. Vad vasból vésve a végső, Mert e silányabb érc idejébe betört a gonoszság. (Metamorfózis I, ) Dániel próféta jövendöléseiben az emberiség negyedik, utolsó királysága erős és kemény, mint a vas, mégis elsodorja a menny Istenének királysága (Dán 2,31 45). Az ókorban a nagy tudorok kezében összpontosultak mind a természettudományos ismeretek, mind az ember testi-lelki gyógyítása. A mezopotámiai mindentudás kiemelkedő alakja Etana, Meli, Midasz, Gilgames, Egyiptomban pedig Imhotep és Hermész. Az atlantiszi Tóttal együtt ők is mind nemcsak nagy tiszteletnek örvendtek, hanem az ókori népek istenítették is őket, mert a fizikai és a szellemi világot egyaránt uralni tudták. Feltárt írásos anyag inkább az egyiptomiaktól maradt ránk. Az egyiptomiakat a Tót Hermész-i vonalat képviselő tanok okították megélhetésre, tudományra. Ezek titkos tanok voltak, melyeket csak a kiválasztott tiszta szelleműeknek adtak át. Tót volt a háromszor magasztos mindentudó, Hermész Triszmegisztosz. Az úgynevezett hermészi tanok felölelték mindazt a tudást, amit az ókor összegyűjtött az életről, az emberi szellemről, az anyag felhasználási módjairól. Feltételezések szerint e titkos tudás leírásait az alexandriai könyvtárban gyűjtötték össze, melyről tudjuk, hogy teljesen leégett. Mind az atlantiszi Tót, mind Hermész Triszmegisztosz a Smaragdtáblán hagyott hátra tanítást nekünk. Világosan leszögezi, hogy minden a fényből származik, még az ember is: Az ember fényszülte szellem. (Tót smaragdtáblái [24]) A Smaragdtáblák az őskori egyetemes elveket írják le. Ezek szerint a természetben minden az Egyből keletkezett. Ha az ember az Egy varázslatának a műveletét végre akarja hajtani, tudnia kell, hogy ami lent van, megfelel annak, ami fent van. A fényt a földtől, a könnyűt a nehéztől el kell választani. Az elválasztásban a tudás éppoly fontos, mint a kitartás, a szenvedély. E művelet közepette a szellemi fény felemelkedik, aztán leszáll, hogy a felső és az alsó erőket is magába szívja. Az ember így nyerheti el a dolgok feletti hatalmát, és a sötétség eloszlik. Olyan hatalom birtokába jut, hogy az anyagot áthatja. A világot az Egy ilyen módon teremtette meg, mely tulajdonképpen a Nap művelete. [2, 5]

5 9.1. Közel a természethez 445 A hermészi Smaragdtábla felirata világosan kijelenti, hogy a lelki-szellemi megújulással kell a dolgot kezdeni. Ahhoz, hogy az ember az anyag és a szellem feletti hatalomhoz jusson, először önmagát kell a tökéletesség állapotába juttatnia. Ugyanazt a sugárzó életfakasztó fényt, amellyel a Nap a természetet elárasztja, az ember önmagában megvalósíthatja. A harmóniába került ember sugárzásával a dolgokat is áthathatja, beteg, egyensúlyt vesztett embert meggyógyíthat. [5] Az egyensúlyba jutott ember harmóniában van saját magával és a környezetével. Tökéletesen harmonikus állapotban az emberi szellem mindenre képes: gyógyítani, anyagokat átváltoztatni. A beavatott által ismert dolgokat képekkel ábrázolták, és titokban tartották: Sajátítsd el a titkok titkát, hogy a fénybe lépj. Tartsd meg és őrizd, rejtsd szimbólumokba, Hogy az együgyű nevessen és mondjon le róla. (Tót smaragdtáblái [24]) Nemcsak az egyiptomiak, hanem a régi kínaiak és indiaiak is sokrétű természettudományos ismerettel rendelkeztek. Több olyan növényi kivonatot alkalmaznak gyógyításra, ami csak a tibeti hegyekben terem meg, és a nyugati ember számára ismeretlen. A régi kínaiak egy folyékony vastípust fejlesztettek ki. Indiában található az a rozsdaálló vasoszlop, mely nemcsak méreteiben nagy olvasztási kapacitást tételez fel, hanem az oxidációval szembeni különös ellenállással rendelkezik. A hunok történetének leírása Dernő hun mesteremberről Dernő oszlopaként nevezi. [23] Gyógyítóik minden ókori népnek voltak. Hérodotosz úgy ír az ókorról, hogy tele van gyógyítókkal. Kevés évszázad emberének jutott olyan mindentudó, mint Tót vagy Hermész. Ugyancsak Hérodotosz leírásából tudjuk, hogy minden pap rendszerint csak egy betegség gyógyításával foglalkozott. Minden településnek vagy nagyobb méltóság környezetének megvolt a maga gyógyítója. A fáraó udvarában volt Udvari Szemész, Udvari Fogász, Belső Nedvek Tudója, Végbél Pásztora, Gyógyítók Ellenőrzője, Gyógyítók Legöregebbike stb. Alkalmazták azt a hármasszabályt: a beteg megvizsgálása után eldöntöm, olyan betegsége van-e, amelyet meg tudok gyógyítani, vagy olyan, amelyet megpróbálok gyógyítani, vagy olyan, amelyikhez nem nyúlok. [3] A ránk maradt papiruszok szerint sok növényt alkalmaztak gyógyításra. Például egy V jelzésű papiruszon olyan növények leírása is található, amelyeket ma is ismerünk: oroszlánszáj, ökörnyelv stb. A higanyt ugyanitt kígyó ondójának, az ólmot Ozirisz sírjának nevezték. Az aranyat sok gyógyszer készítésére felhasználták, és a legnemesebb fémünk gyógyító hatásának tudata az alkimisták körében végig fennmaradt. A W jelzésű papirusz foglalkozik a 7-es szám mágikus erejével. A Teremtéskor Isten hétszer nevetett: ha-ha és keletkezett a világosság. Még hét hahota után lett a víz, és további 7x7 nevetéssel teremtette meg a lelket. Az X jelzésű papiruszon a vegytani kísérletekről található leírás. [2] A legenda szerint az eredeti hermészi írások elvesztek, de ezek egyes kivonatait az ógörögöknél, az araboknál és később a görögöknél is megtalálhatjuk Poimandrész gyűjtőnéven. Ezeket az írásokat tanulmányozták oly nagy elődeink, mint Abelard ( ), Albertus Magnus ( ), Avicenna, Kopernikusz és Newton is. Tertulianus római író írta le azt a legendát, amely szerint az özönvíz előtt élt Énok is írt a fény mindent átható erejéről, amely benne van fűben, fában, élőben és élettelenben. Hitte, hogy az isteni Egy-ből egy darabka energia mindenben megtalálható. [2, 6] Az általunk ismert alkímia az arabok közvetítésével jutott el hozzánk, mint az aranycsinálás művészete. Világszerte foglalkoztak e tudománnyal, melyből ugyan nem lett aranycsinálás, de ennek keresése közben sokrétű kémiai tapasztalatot adtak át az emberiségnek. A tudományosan megalapozott ismeretek hiánya sok szélhámos tevékenységét is lehetővé tette. A chemeia szó elé az arabok tették a saját határozott névelőjüket és így az ókori vegyi és más természettudományos ismereteket alkímiának hívták. Az ókori szerzők az alkímiát mind egyiptomi eredetűnek tekintették, és szent művészetnek nevezik. Úgy vélték, hogy csak a szent tudást birtokló végezhette a titkos tanítás eljárásait, összekötve a fizikai és a szellemi világot. Az egyiptomi Tót szerepét a görögöknél Hermész, az araboknál Geber és a rómaiaknál Mercur vette át. A régi tudás idővel elhalványult és csak a népi hagyományokban maradhatott fenn. Az új intellektuális áramlatok, mint a neopüthagorizmus, asztrológia, taoizmus, a gnoszticizmus a népi hagyományokból merített. A taoizmus Kínában a kovácsokból álló társaságokhoz kapcsolódik. Hasonló jelenségek történtek Indiában a tantrizmussal és a hatha-jógával. A szellemi áramlatok elsődleges értelme és célja az ember

6 A TERMÉSZETI ISMERETEK KÉPJELEI RÉGEN ÉS MA átalakítása volt. Csak a tiszta szellemű ember foghatott hozzá az anyag átalakításához. Mindkét esetben ugyanaz volt a forgatókönyv: az átalakulási fázisban benne foglaltatott a régi megsemmisülése és az új kialakulása. Az utóbbi időben feltárt történeti leletek tanúsága szerint az egyiptomiak ismereteiket a régebbi korok emberétől, a mezopotámiaiaktól tanulták el. A mezopotámiai agyagtáblák szerint az ókor népe ismerte a fémek kivonásának módját az ércekből (1.2. ábra). A képen az istennő veszi át a bugába feldolgozott fémtuskót. Az egyik rajz azt mutatja, hogy az ércet a föld mélyéről hozták a felszínre. [1] Egy babiloni szöveg szerint az ércbányák az Alanti Világban voltak, Habúr országában, ahol Énlil felügyelte a munkálatokat. Az istennő a földi megbízottjának kezébe fokos jelképet adott. A tengeren lehetett az ércek országát megközelíteni. A leírás Afrikára mutatott. Egy angol-amerikai régész csoport bejárta Afrika tájait. Zairban és Ruandában több ezer éves vasolvasztók maradványaira leltek. Megtalálták vasdúsításra használt magasabb típusú kemencék és az utóolvasztásra használt buca kemencék vagy pestek nyomait is. Az óegyiptomi falfestmények is arra mutatnak, hogy az ember a vasfeldolgozást még az ún. vaskor előtt ismerte. Lábbal hajtott fújtatókon keresztül biztosították a szükséges levegőt. A régészeti feltárásoknál ezen kerámiából készült fújtatók utalnak többek között a régi vasművességre. [2] 9.2. A KOVÁCS MINT SZAKRÁLIS TŰZMESTER A kovács és a sámán egy fészekből származik. (Jakut közmondás) ( ábra) Az ókor hitvilágában a nagy tudással rendelkező egyén egyben a tűz mestere. A tűz nemcsak a szent rítusokhoz tartozik, hanem az élet továbbviteléhez is elengedhetetlen. A Biblia Tubalkaint nevezi meg a kovácsok ősének: Czilla pedig szülé Tubalkaint, mindenféle réz és vasszerszámok kovácsolóját (Ter 4,22). Az alkimisták is Tubalkaint vallották ősüknek. Tubalkain neve pedig a vízözön előtti pátriárkák listáján található. A hunok rovásos történetírása szerint az első mindentudó kovács a Föld-anya párja volt: Tupa, Ruda, Keve néven emlegették. Az ókorban a nagy tudású kovács volt a mai értelemben vett természettudós, orvos, testet-lelket gyógyító mindentudó. A hun hagyomány szerint az ember a tüzet eszközök készítésére kb éve kapta Kemi istenanyától. [23] Ausztrália, Új-Guinea és Észak-Amerika bennszülöttei szerint az ember az ősi anyától kapta a tüzet. Régen a nők voltak a tűz őrzői. Mítoszaik szerint a nőknek a tüzet és a tűz feletti hatalmukat a természet adta. A mai természeti ismeretek szerint a tűz a női jellegű kövek vagy fák összedörzsöléséből keletkezik. Maga a metal vasipari szó vagy a material-anyag szó is az anyai ágról jön. A met, med, mad, math mind ősanyai eredetű szavak. A dél-afrikai kovácsok a kohó legnagyobb nyílását anyának nevezik, ahogy mi is, székelyek a házban levő kis kemencét Boldogasszony tűzhelyének hívjuk. Feltételezhető, hogy az ókor embere a bányászás vagy olvasztás megkezdése előtt bizonyos rítusokat végzett. Az anyagot élőként kezelték. A vidék szellemének vagy a Föld-anyának engeszteléséért esdekeltek. A böjtölés, ima, meditáció előzte meg a munkákat. A felsőbbrendű lény uralta világba való belépést, a természet rendjének megbolygatását szertartásokkal ki kellett eszközölni. Ezt teszik ma is a természeti népek maláj földön, Afrikában és Szibéria eldugottabb helyein. A szibériai kovács műhelyében van egy szakrális sarok, ahol a munka sikeréért fohászkodik. A rítus egyik kelléke a Dzuli istenanya-szobor. Azt gondolhatjuk, hogy az alkímia a kora középkor titkos majdhogy európai tudománya. Európában az alexandriai korszaktól számítják az alkímia kezdetét. Azonban gyökerei a történelem előtti korokból származnak. Abból a régi korból, amikor még a világ egységét vallották a nép tudói. Az ókor kinyilvánított bölcsességei a népi hagyományban maradhattak fenn. Később ez a hagyomány találkozott a neopüthagorizmussal, az asztrológiával, a gnoszticizmussal és más okkult áramlattal és úgy alakulhatott ki a kísérletező szellem. Hasonló találkozások figyelhetők meg Kínában a taoizmussal és Indiában a tantrizmussal és hatha-jógával. Érdekesnek tűnik az, hogy ezek a szellemi áramlatok a kovácsmesterségeket végzők csoportosulásaiból alakultak ki.

7 9.2. A kovács mint szakrális tűzmester 447 Az európai alkímia Mezopotámiából és az arab Egyiptomból örökölte a titkos tudományt. Ez pedig nemcsak fémöntési technikákat tartalmazott, hanem növényi és földből származó kivonatokat, gyógyítási eljárásokat is. Ha az arany- és fémelőállításra redukáljuk le a kísérletező technikákat, akkor elfelejtjük az ókor sokoldalú ismereteit. A görög egyiptomi alkímia kezdetén már megtalálható az anyag szenvedésének, halálának és átalakulásának eszméje. A bölcsek kövéhez vezető nagy mű elején a négy őserőt föld, tűz, víz, levegő képviselő anyagból válogattak, színét, halmazállapotát is figyelembe véve. Az alkimista ugyanúgy bánik az anyaggal, ahogy az ókor misztériumai bánnak az emberrel. Az anyag bizonyos rituális eszközökkel szenved, régi énje elhal, majd átalakul és feltámad. Az ókor teremtésmítoszaiban maga az istenség szenved a szétdarabolásával a gabonaszellem magjaira hull a földbe, felvágás, ízekre szedés, majd újjászületik megsokasodva. Az alkimisták az anyagra vetítették át a szenvedés beavatási funkcióját. A legkülönbözőbb kultúrákban kapcsolat van a kovács, az okkult tudományok, a gyógyítás, az éneklés és a költészet között. Ezek a mesterségek misztériumokkal átitatott szerepkörben terjednek és ruházódnak át egyik nemzedékről a másikra. A képzésükben beavatási rítusok, titkos tanítások szerepelnek. A szibériai népeknél a kovácsot a dalnokokkal és költőkkel azonosítják. Az Indus-völgyben Domnak hívják az éneklő kovácsokat, akárcsak Szíriában. A tibeti kovács-istenség neve hasonló: Damkan. A szanszkrit szövegekben a kovácsokat és a zenészeket az érintetlenekhez sorolják. Az ógörögöknél a fémművesek szerveződtek titkos társaságokba, ahol szokás volt a rítusos éneklés és tánc. A chorisek körtáncot jártak. A történettudomány a babiloni teremtésmítoszokat tartja az eredeti szövegnek. A munkák előtt megtalálható a rituális lelki tisztaság, helyszentelés, tömjénfüstölés, a kemence Aba hónapjában vágott fával való fűtése. Az ideális ércanyag keverék neve Ku-bu, melyet az isteni magzathoz hasonlónak tartottak. Kő szavunkhoz hasonló a mezopotámiai Föld-istennő egyik neve: Ku. [38] Ugyancsak kovácsistennőjük van a keltáknak: Brigit (Bride). Az alkimisták úgy tartották, hogy tudásukat Tubalkaintól kapták. Ezek szerint az ókorban a kovács igen magas rangú személy volt, akit a legtöbb természettudományos ismeret birtokosaként, ugyanakkor testi-lelki gyógyítóként tartották számon. A kovács és a sámán egy fészekből való tartja egy jakut közmondás. [38] A sámán lelkét a kovács edzi meg, a kovács az idősebb. Ő forrasztja össze az összetört csontokat. A szibériai népcsoportok szerint a kovács örökletes úton szerzett természetfeletti tulajdonságokkal rendelkezik. A Pamír vidékein a kovácsot a mollánál is nagyobb tisztelet övezi. A kovácsnak szellemileg is tisztának kell lennie. A kovácsműhelyt kultikus helyként tisztelik. A munkája megkezdése előtt a kovács rituális áldozatot mutat be. Ahol nincs más gyülekezeti hely, ott a kovácsműhely szolgál a rítusok megtartására. A mennyei eredetű fémnek, vasnak csodatevő ereje van. A Sínai-félszigeten élő bediunok úgy tartják, hogy aki a meteorvasból kardot tud készíteni, az sebezhetetlen lesz. A tibeti Damkan kovácsisten szentsége kapcsolatban áll a segítő Istenfiúval, akinek szimbóluma a kecske, a bak. Az afrikai dogonok mondáiban az égi kovács tanítja meg az embereket a szent rítusokra, és magokat hoz nekik földművelésre. Ez a más csillagokról érkező maghozás és a tanítás megtalálható a hun rovásos történetírásban is. [23] A nagy tudású kovács meséinkben, mítoszainkban az általa készített kard segítségével a mesehős a gonosz ellen küzd, és beteget gyógyít. Szükség esetén még a mesehőst is feltámasztja. A sámán-kovácsok és gyógyítók szentségének közös jellemzője a testi-lelki tűzzel való bánásmód ismerete. A bonyolultabb műveletekhez: edények készítéséhez, fémek kinyeréséhez és szerszámok előállításához szintén a veszélyesebbnek ítélt tűz kellett. A tűz segítségével meg lehetett gyorsítani a természetben ismert teremtő folyamatokat és újabb anyagokat lehetett készíteni. A sámán a belső tűz mestere, aki testét fel tudja melegíteni. Ő az anyagi világot szülő szellemi tüzet használja fel. Ez a képesség nemcsak a múlt mítoszaiban található meg. A Himalája lámáinak mágikus hője ismeretes a mai világban: fagyos időben testüket felmelegítik, izzó szénen járnak stb. A tűz-elem az örök isteni fényt jelenti. Ugyanakkor a fény révén magába rejti a Mindenható erőt és annak megtestesülését az élő fizikai anyagban. A tűz energiája arra utal, hogy bennünk is teremtő erő lakozik. Képesek vagyunk létrehozni a tüzet és azt kreatív módon felhasználni az életünkben. A tűz több kultúrában igen nagy hatalommal bíró jelkép. Minden szent rítus velejárója a tűz. Zeusz, illetve Jupiter az ábrázolásoknál fényistenként jelenik meg. Héliosz Apollón napistenként napszekéren jelenik meg. Héphaisztosz a barlangjában a szent tűz ura, ahol mágikus fegyvereket készít.

8 A TERMÉSZETI ISMERETEK KÉPJELEI RÉGEN ÉS MA A hitregék szerint a tűz az égből származik, amelyet nehezen tudtak lehozni. A görögöknél Prométheusz, az indiánoknál egy égi küldött hozta le a tüzet az embereknek. A dogonok szerint a Napból egy darabot loptak le és abból lett a tűz. A hindu tűzisten neve nekünk érthetően Égni: Agni. A különböző népeknél a tűzisten és a kovácsisten hasonló szakralitással bír. A kelta kovácsisten Lugh és Gotbinin, valamint a walesi Govannon. Őt Szent Györggyel hozzák párhuzamba. Az afrikai yoruba törzs kovácsistene Ogun, a villámlás istene pedig Shango, akit kettős fokossal ábrázolnak, és szent Borbálával hoznak összefüggésbe. A Közel-Keleten Moloch (Meleg) volt a tűz istene. Bikaszarvakkal ábrázolták. Thor az északi népek égistene. Vörös szakállal ábrázolták, lángoló szemmel és a híres pörölyével, mely kapalács és fokos is egyszerre. A hinduk tűzistene Agni (Égni), akihez a tűzáldozatok kötődnek. Háborús istenük Murugan (Kartikéja, Szhanda). A navajó indiánok tűzistene Haschézhini, aki nagyon öreg, a Földdel együtt született és teremtette a csillagokat. Homlokán a Fiastyúk jele. A görögök kovácsa Héphaisztosz, az egyiptomiaké Ptah, a galloké Goibnin, Ázsiában Ruda, Tupa és Kávé, a finneknél Ilmarinnen, mind magasabb rendű léttel bíró, mágikus tulajdonsággal felruházott lények. Egyiptomi és görög forrásokból tudjuk, hogy a föld üregeit a Föld-anya méhéhez hasonlították. Az ember az Ég-apa és a Föld-anya nászából született az alvilág üregében. Innen eredhet a görög Héphaisztosz barlangja. Az indonézek szerint az embereket a Föld-anya teremtette a világ négy méhüregében. A népek rítusainál az üregeket a kezdeti teremtésre szolgáló ideális állapothoz való visszatérésre használták. Az ércek a föld üregeiben mint valami embriók tovább alakulnak maguktól. A Föld-anya szentségét vallók úgy igazolták a bányászást és az ércolvasztást, hogy ők a természet művét tovább folytatják, csak épp felgyorsítva a folyamatokat. A kő, illetve a kemencében a csíraállapotú fém az élet forrása és élő. Az embrionális állapotú, újonnan keletkezett kőszerű anyag, a Ku-bu maga az Istenfiú. Belőle lett az alkimisták által keresett bölcsek köve. Az embrionális kő szerintük élő valóság. Minden, ami élő, tovább teremthet és magasabb rendű életet hozhat létre. Ku-bu szakrális volta más népeknél is fellelhető. A maják szent kövét Coba-nak, a muszlimokét Kabának hívják. A kovácsot gyakran nagy termetűnek képzelik el, mivel az óriások is tudtak a föld elemi erőin uralkodni.. A fokos, illetve a vas varázsolásra is alkalmas, mert kovács kezéből került ki. A germánok amulettként a nyakukban is viseltek kalapács vagy fokos formájú medált. Szigurdot, a germánok hősét a törpe Völund kovács avatja be a rúnák rejtelmeibe. A gallok Goibnin nevű kovácsa három mozdulattal készít egy mágikus erejű kardot. A kis-ázsiai kovács neve ismerősebben hangzik. A tűz csiholásához használt kovakőre emlékeztet. Kávé a neve. Ő segít a mítosz hősének az éj sárkányát legyőzni. Kávé jelképe a kardos oroszlán, mely címereinkből igen ismert. A hunok rovásos történetírásában a kovácsként ismert istenség neve: Ruda vagy Tupa. Ő az Istennő, a Föld-anya mindentudó párja. A világ több részén az ókorban úgy tartották, hogy a kovács az ÉG Urának a fia. Egy közel-keleti monda szerint Baál kovácsának neve Kaszir, illetve Chosur, akik olyan munkákhoz is értettek, mint az építkezés, földművelés, szentélyek berendezése, zene stb. Szibériai rokonainknál Keve az ősi kovács. Hozzá hasonló a mi kova, kovács szavunk is. A mítoszok szerint a kohászatot isteni lények tanították meg az embereknek. A világ különböző részén élő népek bányász mítoszaiban olykor hegyi remeték és Fehér Dáma jelennek meg. A burjátok úgy tartják, hogy a jó Tengrit küldte nekik a mindentudó kovácsot őket segíteni. Csak az lehet kovács, aki az égi kovács családjából származik. A munkák megkezdése előtt és kovács avatásakor fehér lovat áldoznak Tengritnek. A sámán öltözetén is megtalálható a vas. Szerintük vannak jó fehér kovácsok és rosszat okozó fekete kovácsok. A hunok istenségét is Tengritnek hívták. Tengrit istenség félelmet keltő volta hagyományozódott át a Himalája északi magas csúcsának a nevében. Ott, ahol hirtelen keletkeznek a pusztító fagyos viharok, neve Kan Tengri. A kovács birtokolja az isteni tudást, de legtöbbször nem éppen megnyerő külsővel rendelkezik. Sokszor meglátszik rajta a szaturnuszi jelleg, mert testi fogyatékos, sánta. A kovácsok és sámánok egyazon

9 9.2. A kovács mint szakrális tűzmester 449 fészekből jönnek mondják a jakutok. A kovácsistenségek közül Európában legismertebb a görög Héphaisztosz, aki szintén sánta és a föld mélyén egy vulkánban dolgozik. A német mondák Odinját is félszemű öregembernek írták le. A japán kovácsisten is félszemű és féllábú. Kínában Huangtit, a Szaturnusz jellegű Sárga Császárt tartották az első kovács -nak, de Dzsingisz kánt is ősi kovács -nak hívták alattvalói. A mongol eredetlegenda a kovácsmesterséget az égi eredetű királyi házhoz kapcsolja. Az iráni mitikus kovácsot, Káve-t, szintén az uralkodó dinasztia őseként tartják számon. A jávai mitikus kovács neve Krisz, akit a fejedelmi házhoz tartozónak vélnek. A mi népünknél a mindentudó kovács neve Isten kovácsa, vagy az Úr kovácsa. Tubalkaintól ránk maradt a kovácsok színét átvevő tubarózsa, és egyes helynevekben, mint Topaszentkirály, Tápió, Topla, Topán falvaknál. A Föld-anya mindentudó Ruda fia neve több helynevünkben megtalálható: Abrud (Fehér m.), Rudabánya (Hunyad m.), Rudna (Temes m.), Rud Szászveresmart (Brassó m.), Rodna Óradna (Beszterce-Naszód m.), Radna (Maros m.), Rádony (Krassó-Szörény m.), Radnót (Maros m.). A magyarságnál mindenképpen volt egy olyan hagyomány, miszerint egyes, a közösség által tisztelt, magukat kovácsnak nevezett személyeknek sámánokhoz hasonló gonoszűző s ezáltal gyógyító, kivételes esetekben halottakat feltámasztó varázserőt tulajdonítottak Ám e gyógyító szerepköre emlékét is inkább csak a nyelvünk őrzi már a gyógykovács és a csontkovács kifejezésekben. [7] Az ókor mitológiája szerint a teremtési ősállapot anyag és szellem keveréke cseppfolyós volt. A víz minden dolog alapelve tartja egy régi mondás. Mai értelemben a természet kezdetben vízszerűen folyékony volt, és ebből történt a teremtés aktusa. Az ókor bölcseletéből merítő alkimisták szerint ebbe az állapotba kell mindent hozni, ha valamit át akarunk alakítani és újat létrehozni. Az anyagkeverékükhöz folyadékot adtak, vagy folyékony állapotba hozták hevítéssel. A Teremtő Ős-egy titkát keresve a kezdeti állapot felé igyekeztek. A világot és az embert az ókor népe és a ma élő természeti népek is a Föld-anyától származtatják. A négyes szerkezet az Istennővel van kapcsolatban. A kör és kerek idomok mind az anyai vagy női jelleg mértani megfelelői. A kör egy Ősegység, az Egy jele. A KŐ-Úrtól származik minden. A kör, akárcsak a tojás, a Teremtőre, a teremtő és összetartó energiára vonatkozik. Kezdet és vég nélküli a Teremtő, a Világ és a kör is. A különböző népek eredetmondáiban a kő, illetve a szikla szentsége az Ős-istennőhöz és annak fiához kapcsolódik, akárcsak a filozófusok petra genitrixe. A hermészi tanokat valló bölcselők szerint Krisztus a lelki Kő, mely betölti a mindenséget. Mi mind eleven kövek vagyunk, az egyetemes nagy kő részei. Az ősi kínaiak szerint a teremtés előtt létezett egy ős Pan-ku, amely átfogja a kozmoszt az alvilágtól a mennyig. A Pan-ku-ban található kővel rezonáló szavunk a világ mítoszaiban többször előfordul, mint a világot összetartó energia vagy épp a születőfélben levő szellem. A babiloni teremtésmítoszban Ku-bu a teremtő Istenanya (Tiamat) egyik neve, vagy Ki a Föld-anya neve. Az egyiptomi Khnum és a kínai Nu Gua istennők földből alkották az embert, míg a kínai Pan-ku, az indián Manabush és a farkas, valamint a maori Papa (Baba) sziklából teremtett. A mezopotámiai teremtő istennő egyik neve a kő szavunkkal rezonál: KU. A görög főisten, Zeusz vagy Papas megtermékenyít egy Agdosz (Égdísz) nevű követ és fia születik. Egyik kánaáni mítoszban Kumarbi istenség egyesül a sziklatömbbel és egy kőgyerek születik, Ulikummi. Kumarbit a tűz istensége, Tesab győzhette le. Hő kell a kőzetekből kivonni a fémeket. Mitrász is kősziklából emelkedett ki. Az ókor áldozati oltárai is kocka alakú kövekből állottak. A hun regékben a világot teremtő Istennő neve szintén a kő szavunkhoz kapcsolódik. Ug-Kő-An vagy Ő-KŐ, illetve UKKO volt a Bódi Fa Királynője. Ukko neve rokon a babiloni teremtésmonda Ukkanú Fa-istennőjével és a finn Ukkon istennővel. Ez az Ó-kő kapcsolatban lehet a teremtéskori ősdombbal, a világtengeren levő kiemelkedő kősziklával. Az ókor több eredetmondája szerint az élet eredője a Fa-istennő vagy a Föld-istennő. Ő a természeti népek Gaiája. Ő a mítoszok jó földje, jó köve, ő az ős Kőjó (Gaia, Keó, KÉ, Pan-ku, Pangajo, Nu-Kua, Jakkosz), az ó kő, Ukkó Istenanyánk. Föld-anya vagy Faanya egy lényegű fogalom. Az életfa alsó szintje a kristályok birodalma, illetve az asztrális világ. Az ókor szemléletében a kövek, az ércek a Föld-anya csontjai. Az ókor embere élőnek tartotta a föld méhét, ahol az ásványok állandó érésen mennek át. A kovács vagy a kísérletező alkimista úgy

10 A TERMÉSZETI ISMERETEK KÉPJELEI RÉGEN ÉS MA vélte, ezt a természetes átalakulási folyamatot gyorsíthatja fel az üstjében vagy a kohójában. Mindkettőnek az istene a Föld-anya, illetve a királynő. Az ókor embere élőnek tartotta a föld méhét is, ahol az ércek születnek. Az ércek kialakulásánál szükség van egy férfi típusú anyagra, amelynek egyesülnie kell egy női típusú folyékony anyaggal. Az érc a földben tovább nő bizonyos irányokban. A telér ereit a Nap, a Hold és a csillagok is befolyásolják. Erről beszélnek a bányászok is, hogy az érctelér elágazásainak bizonyos törvényszerűsége van. Úgy tartják, hogy az aranyérc a Nap hatása alatt van, az ezüst a Hold, a réz a Vénusz, a vasérc a Mars és az ólom a Szaturnusz hatása alatt erezik szét. Az alkimista ebből a szemléletből indult ki. Azt gondolta, hogy az ő szelleme az átalakulást meggyorsíthatja. A világ egysége mellett az ókor tudorai úgy tartották, hogy a Föld-anya méhében hordozza az ércembriókat. A fejlett szellemű ember is létrehozhatja az isteni anyagcsírákat. Ezért az ércet vagy más anyagkeveréket a kísérletezőnek cseppfolyós állapotba kellett hoznia. Ahhoz előbb az ember is fel kell emelkedjen az isteni szférákba. A régi halála, az átalakulás és az újjászületés először az ember testét-szellemét célozta meg, és csak utána az anyagot. A születendő új anyag a mindent átalakítani tudó isteni gyermek, a bölcsek köve. Ez a születési mítosz lett az alapja annyi egymástól távol eső nép kultúrájának. A történelem előtti időkből származik az Istenfiú születésének mítosza. Minden nép az isteni gyermek születésének rituáléját az év legsötétebb periódusában adja elő. Ez a mi Karácsonyunk. Legtöbbször kecske alakot használnak a Bak hónapjára utalva még a farsangtemetési szokásoknál is. Az Istenfiú a bak, az új embrionális állapotban, a bölcsek köve. Az alkimistáknál híres bölcsek köve az anyagok lelkét megtisztítja, és az ércekből elűzi a szennyeződéseket A FÉNYENERGIA JELKÉPEI Kezdetben volt az Ige. (Jn 1,1) A kora ókori bölcselet még egységben és élőnek látta a világot. A mai értelemben vett természettudomány csak akkor jöhetett létre, amikor az ásványi és növényi anyagok elveszítették élő értelmüket és élettelen anyaggá váltak. Arisztotelész nevezte az anyag fontosságát elsőrendűnek. Ez a gyökeres szemléletváltás tette lehetővé a képzett természetkutatónak a megismerhetőségen alapuló kísérleti lépéseit. Az anyag megismerésének lépései már a kőkorszakban megkezdődtek. Akkor az anyag és a tűz kapcsán az ember egy titokzatos világba lépett. Ma az anyagot és a tüzet természeti jelenségként értelmezzük. A szimbolikus gondolkodás számára a világ élő egységként létezik és állandó változásban van. Az ókor a tudást jelképekbe rejtette el: kör, kígyó, Nap, Hold, életfa, madár, háromszög, virág stb. Egyesek megtalálhatóak mint az épületek belső és külső díszítőelemei, mások a népi kerámiákon, faragásokon és festett kazettákon, bútorokon. Az alkímia is az ősi tudásból származott. Az egyiptomiakat a Tót Hermész-i vonalat képviselő tanok okították megélhetésre, tudományra. Ezek titkos tanok voltak, melyeket csak a kiválasztott tiszta szelleműeknek adtak át. Tót volt a háromszor magasztos mindentudó, Hermész Triszmegisztosz. Az úgynevezett hermészi tanok felölelték mindazt a tudást, amit az ókor összegyűjtött az életről, az emberi szellemről, az anyag felhasználási módjairól. Mind az atlantiszi Tót, mind Hermész Triszmegisztosz a Smaragdtáblán hagyott hátra tanítást nekünk. A hermészi Smaragdtábla felirata világosan kijelenti, hogy a lelki-szellemi megújulással kell a dolgot kezdeni. Ahhoz, hogy az ember az anyag és a szellem feletti hatalomhoz jusson, először önmagát kell a tökéletesség állapotába juttatnia. A természetben minden az Egyből keletkezett. Ha az ember az Egy varázslatának a műveletét végre akarja hajtani, tudnia kell, hogy ami lent van, megfelel annak, ami fent van. A földiek az égi dolgok másolatai. Hermésztől két könyv maradt ránk töredékeiben: Pimander (Poimandrész) és Aszklépiosz. A fő gondolat szerint minden a mennyei ősképből származik, minden az achetipus egy másolata. A földi dolog a menny tükörképe. Az európai alkimisták atyja Geber volt, az arabok legnagyobb képviselője. Művei: Suma perfectionis magisteri, De inventione veritatis és az első vegytankönyv, az Alchimia Geberi. A kémiai ismereteiket, az alkímiát az arabok elvitték egészen Spanyolországig, ahol gazdag higany-lelőhelyek találhatók. Érdeklődé-

11 9.3. A fényenergia jelképei 451 si körük inkább csak a fémek előállítására vonatkozott. Ismerték az arany, ezüst, ón, réz amalgámjait és ötvözeteit. A görögök alkímiája az i. e I. sz. és i. sz. VII. század között virágzott. A görög alkimisták közül Démokritosz vagy egy ál-démokritosz jutott el Egyiptomba. A Fizika és misztika című könyvében beszámol arról, hogy a természettudományos ismereteket össze kell kapcsolni a szellemi tudással. Írásaiban nem foglalkozott sem a gyógyítással, sem a lelki-szellemi fejlődés útjaival. A Fizika és misztikának négy fejezete volt: az aranyról, az ezüstről, a drágakövekről és a bíborfestékről. Poimandrész név alatt az ókori tudás hermetikus gyűjteménye található meg, melyet szintén a görögökhöz sorolnak. Új gondolataikért a sokat emlegetett ókori filozófusok sorsa nehéz volt. Szókratésznek ki kellett ürítenie a méregpoharat, Platón külföldre menekült, Arisztotelész halálra ítélése miatt elmenekült Khalkiszba, Diagorászt és Prótagorászt száműzték és könyveiket elégették. Amit ezektől a gondolkodóktól tudunk azt későbbi híveik jegyezték le. Miközben az alkimisták keresték a bölcsek kövét, mellyel elsősorban aranyat akartak gyártani, sorra felfedezték a vegytan módszereit, a szűrést, a lepárlást, az elválasztási és olvasztási módokat. A nagy alkimista felfedezők közé sorolandó Avicenna, Albertus Magnus, Lullus, Basilius, Rogerius, Bacon, Paracelsus és sokan mások. Legtöbbjük a tapasztalatból eredő természettudományos ismeretet részesítette előnyben. Az őket anyagilag segítő uralkodók nyomására az alkimisták egyre inkább a fizikai világra összpontosítottak. A külvilág számára a lelki-szellemi tökéletesedési ismeretek szükségessége lassan veszített fontosságából, és az alkimistákkal szembeni türelmetlenség nőtt. Míg az egyiptomi titkos iskola azt tanítja, hogy az élet és a dolgok megváltoztathatók a fejlett szellem erejével, a középkorban kevés a jelentős természettudós, aki a természetfeletti világ fontosságát hangsúlyozza. A későbbi korokban élő Paracelsus ( ) elismeri ezt, és a Tabula Smaragdináról azt állítja, hogy az egy univerzális recept, mely szerint a dolgok tökéletes állapotba helyezhetők. Ez azért szükséges, mert a dolgok csak itt a földön nem tökéletesek, tehát nem természetes állapotban találhatók. Ez az univerzális recept mindenre alkalmazható: az ásványi, növényi, állati, lelki-szellemi világra egyaránt. A kínaiaknál Konfucius (i. e ) gyűjtötte egybe azon régiek bölcsességét, akik inkább erkölcstannal és nem a világ magyarázatával foglalkoztak. Az örökké létezővel Lao-Ce foglalkozott, akit elpusztíthatatlannak tartott. [22] Az ókorban és az alkimisták által egyik sokat használt jelkép a kör. Az ókor szimbólumrendszerének megfelelően a kör, akárcsak a tojás, a Teremtőre, a teremtő energiára vonatkozik. A végtelent a kör jelképezi. A végtelen nem lineáris rendszerből áll, hanem egy önmagába forduló rendszer. A Világegyetem egy hatalmas és végtelen hologram. A kis részei leképezik a nagyot. Kisebb hologramok halmaza képezi a Világot. A kisebbek alatt is vannak részletgazdagabb képek, a nagyobb részek fölött is mindig léteznek a végtelenbe futó részek. A két vonal mindig találkozik, mert a végtelen önmagába fordul és zárul be. A végtelen egy kör. [43] Akár egy halom hasított fa, hever egymáson a világ, szorítja, nyomja, összefogja egyik dolog a másikát, s így mindenik determinált. (József Attila) A fizikai mozgást mindig megelőzi egyfajta tudati mozgás. A Minden Létező Teremtő felosztotta magát, és ezáltal minden részében benne van az ő teljes és hű mása. Világunk olyan, mint egy hologram. Ez azt jelenti, hogy a legkisebb, legparányibb darabja is ennek a Világmindenségnek ugyanannyi Isteniséggel bír, mint maga az egész. Amint fent, úgy lent, mint lent, úgy fent. Miként bent, úgy kint. Az ember mint mikrokozmosz pontos képe a makrokozmosznak. Minden létezőnek a létezés minden szintjén megvan a megfelelője. Ez a törvény a legkisebbtől a legnagyobbig mindenre érvényes finomanyag szintjén és szellemi szinteken is. A Teremtő az Első, mindennek forrása és a mindenség összetartó ereje. A létezés egy folyamatos mozgás, egy kezdet és vég nélküli körfolyam.

12 A TERMÉSZETI ISMERETEK KÉPJELEI RÉGEN ÉS MA A világ kereke mozgásban van. A világ energetikai szerkezete állandó változásban. A természetben a mozgó kerék vagy a spirál az arányos növekedés formája. A világ fraktál típusú szerkezetébe benne foglaltatik a változás, illetve a fejlődés. Ahogy minden tavaszszal a természet újraéled, úgy a változás és az újraéledés a létezés jellemzője. Az állandó újrakezdés és újrateremtés a fejlődés alapja. A Világegyetem létezése egy rend alapú rendszerben történik. Egy csodásan egybefonódó, egységet és változatosságot tükröző rendszer. Mindennek az Egységben meghatározott helye és szerepe van. Olyan, mint egy nagy hologram vagy fraktálrendszer. Nem előre megtervezett rend, hanem minden elem szabadságát megtartó mágneses összerendeződés. A dolgok egy rendszerezési folyamaton mennek át, ami magába foglalja a szétesés és újrarendeződés folyamatát. [43] Az esszénus hun szimbólumrendszerben a kör a Napot és a Bölcsességet jelölte. A kör képjeléhez egy ima társult a Teremtő felé: Te Első, óh, Hatalmas Teremtő! Te teremtetted a kozmikus erőket, És feltártad a kozmikus törvényeket! Te adod nekünk a megértést saját Szellemedből! [6] A kör a mértani alakzatok közül a leggazdaságosabb, a legtökéletesebb forma. Úgy is mondhatjuk, hogy elemében van. A Nap, a kör az állandóság, a rend őre. A kör a világ egységét jelzi. Mind egy energiaáramlásban vagyunk. Az ókor szimbólumrendszerének megfelelően a görbe vonalak, illetve a kör anyai jellegre utal. Az egyenes vonal vagy a nagyon szögletes sarok férfi tulajdonságot jelöl. Kör alakja van a halikrának, tojásnak, a petesejtnek. Nem véletlen, hogy az ókor népe és a ma élő természeti népek ősanyától származtatták a világot. Püthagorász szerint a geometria nagymestere maga Isten. A létnek matematikai, azaz geometriai szerkezete van. Az egységes alapelvű lét lehetővé teszi, hogy a valóság fizikai és szellemi része felfogható az ember számára. Az egyensúly az Egyre jellemző, belőle származik, ahogy a kétség a kettősségből: Halld most a titkok titkát: Ismerd meg a kört, a kezdet és vég nélkülit. Annak az alakját, aki Egy és mindenütt jelen levő. Halld és figyeld, menj és használd. [24] Akárcsak a Biblia, az atlantiszi Smaragdtáblák is hasonló teremtéstörténetet írnak le. Az atlantiszi Smaragdtáblákon a kör a teremtő Egy jelképe. A kör és az Egy a kezdet és vég nélküli, az állandó változást fenntartó és mindenütt jelen lévő: Létezik egy Első, kinek nincs vége és kezdete, ki mindennek teremtője és mindent kormányoz. [24] A világ Egységében minden EGY-ként van jelen. Bármit vizsgálunk, mindenben az EGYséget keressük, a teljességet akarjuk látni, a maga valójában. A hun bölcselet szerint az Egy Ős Ég örök nyugalomban létezik mindaddig, amíg osztatlan állapotban van. Osztódottan töméntelen erő lesz belőle: Egy csak Ős örök Egünk, Ős szellem ős testben, Ős test ős szellemben. Osztatlanul örök nyugalom, Osztódottan töméntelen erő. [34] A magyar hagyomány szerint a teremtéskor a Kör-Ég-Őstől származik minden. Etimológiai szempontból a körég és a kerék egy gyökerű. A táltosok teremtésmondájában a körként ábrázolt fényerő, az ég Kereke elmozdult, akárcsak egy Nagy Kerék: Legelső hajnal hasadása volt az, a Nagy Kerék lódíttatása, minden idők kezdete, a legelső moccanás

13 9.3. A fényenergia jelképei 453 Ég Kereke, kerékagya Beleesett vízbe, sárba, Így vált világ abroncsává, Csillagok tartó vasává [34] Az ég kereke vagy a napkerék nemcsak a magyar, hanem a hindu és a tibeti hagyományban is szakrális szimbólumként található meg. Az igazi energia meghatározhatatlan, a Vanságban létezik. Állandó mozgásban van, nincs kezdete és vége és a megnyilvánulatlanban semleges. Még csak azt sem lehet mondani, hogy van, mert megnyilvánulatlan. Meghatározni és körülírni sem lehet. Nevezik energiamezőnek, morfogenikus mezőnek, kollektív tudattalannak, kozmikus tudatnak vagy Akasha krónikának. Az emberi elme úgy van beprogramozva, hogy mindent meg akar határozni. Ahogy a teremtő energiát meg akarjuk határozni, már visszakerülünk a véges elménkbe. Régen egyes vallási csoportok soha nem mondták ki a Teremtő nevét. Nem azért, mert ez rossz hatással lett volna rájuk nézve, vagy büntetés járt volna érte. Ez az állapot azt próbálta közvetíteni, hogy a teremtő erő meghatározhatatlan. Ahogy a Teremtő nevét szavakba foglaljuk, már keretek közé szorítjuk. A kör és az Egy végtelen. A földi rend a teremtő kötének levetülése, illetve lemintázása. Az egyiptomi Duat Könyvének tartalmában is szerepel a teremtő köre, illetve a földi megjelenítése. A könyv szövegét III. Tutmószisz fáraó (i. e ) sírkamrájára írták. Arra inti a fáraót, hogy készítse el a földön a Duat rejtett körének a másolatát, mely védelemként szolgálhat. A világban minden a fényenergia terméke, minden hullámtermészetű. A fény a rezonancia elvén hatja át a fizikai és szellemi világot. Minden a szellemi fényből, az isteni Egy szétválásából, a Bölcsességből jött létre. A teremtő energia is magában megosztott, de mégis harmonikusan egységes. Az egész Űrben csupán egy bölcsesség létezik. Bár megosztottnak tűnik, de az Egyben egységes. Minden, mi létező, a fényből származik, És minden fény a Mindenségből. Minden, mi teremtett, a renden alapszik. Törvény uralja az űrt, melyben a Végtelen lakozik. [24] A régi mezopotámiai időkben és az onnan származtatható zarathusztrai hagyományban a bölcsességet körrel ábrázolták, akárcsak a Napot. A szent bölcsesség folyamatosan tárul fel az emberben, ha arra törekszünk. A félelemtől a bölcsesség útján szabadulhatunk meg: A Mennyei Bölcsesség szabadít meg Minden embert a félelemtől. Kitárja a szívet és megkönnyíti a lelkiismeretet. Szent Bölcsesség, mely folyamatosan Tárul fel az értelem számára, És mely nem szerezhető meg tanulással. [6] Minden a Teremtő bölcsességéből származik. Az élet lényegében egy kör, ahol a múlt a jelennel és a jövővel körbeér. Valamit mindig útjára indítunk és utána meglátjuk, mi és hogyan ér vissza hozzánk. Az ok és okozat törvénye egyszerűen egy körrel szemléltethető. Minden elindult folyamat csatlakozik az előzőkhöz és körbeérve visszatér. Tettel, illetve érzelemmel hatunk vagy hatásokat kapunk és minden, amit kiadunk magunkból, visszatér. A visszatért hatás a mi ható és fogadó erőnk következménye. A kiindulás és az eredmény is mi vagyunk. Nem a külvilág behatásától függ, hogy hogyan fogadjuk azt a hatást. A minket ért hatás attól függ, hogy hogyan viszonyulunk hozzá. Nem a külvilág határozza meg jelenünk minőségét, hanem a mi belső hozzáállásunk a minket ért hatásokhoz. A hasonló hasonlót vonz magához, és általa megerősödik. Két különböző dolog taszítja egymást. Az erősebb meghatározza a gyengébbet, és önmagához hasonlóvá teszi. Mindenki csak azt tudja magához vonzani, ami pillanatnyi rezgésének megfelel. A bölcsesség az, amikor meglátjuk, hogy a minket ért hatás valójában belőlünk fakad. Ekkor ami elénkbe jön, visszatérve hozzánk nem vált ki belőlünk dühöt, hanem együttérzést. Az emberiség összeadja lényének belső rezgéseit, viszonyulását. A világ olyan, amilyen az emberiség. Mindenki hozzáadta eddigi magát. Mindent mi emberek okoztunk magunknak. Ha ezt felismerjük, akkor az ok és okozat össze-

14 A TERMÉSZETI ISMERETEK KÉPJELEI RÉGEN ÉS MA olvad és véget ér a körforgás fájdalma, a karima, karma. Ekkor új kör indul együttérzésből, Szeretetből, Erőből, Bölcsességből. Az EGY, a KÖR mozdulatlan, semleges állapotot jelöl. Az elmozduláshoz a Kettő kell. A mozgás az Egyen belül a belső kettősségből jöhet létre. A teremtő Egy kivetíti önmagát. A női petesejtben két kisebb sejttest található, melyek nem kapcsolódnak egymáshoz. A megtermékenyítés után a petesejtben lévő két kis sejttest egymáshoz kapcsolódik, közös átfedési zónával rendelkezik. A nagy petesejttel együtt adják az eszményi hármas szerkezetet. A végtelenül változatos világegyetem két félből született: Én vagyok Én nem vagyok, van nincs, 0 és 1. A mai napig a legbonyolultabb rendszerek a két tenyező mentén működnek. Az emberiség mára újból felfedezte az univerzum működési elvét. A megismerési folyamatban a kettes számrendszer hatékony, lásd a számítógépeket, a digitális technikát. Az 1 0 lineáris rendszer lényegében láncszerű körbefutásként működik, és hatékony információhordozást tesz lehetővé. [43] A hunok bölcselete szerint csak az ember általi könnyebb megértés kedvéért jellemzik kettősséggel világunkat. Világunk szerkezete ennél jóval bonyolultabb, és a kettősség is inkább hasonlít két forgataghoz. A teremtéskor a harmonikus Egy kerékként megperdül. Az elmozduláskor két Vízörvény vagy két Forgószél örvénye jön létre. Találkozásukból, ölelkezésükből lesz a látható fizikai világ: Két erő forgataga teremtés. Két Vízörvényként ölelkeznek, Két Forgószélként ölelkeznek [34] Természettudományos szempontból lényegében két ellentétes energiacsomagról beszélhetünk. Az energiaörvények csigavonalasak vagy kígyózóan csavarosak. A fény mint elektromágneses rezgés spirális úton terjed. A spirális rezgés mindenre jellemző, mert minden a fényből keletkezett. A ránk maradt füvészkönyvek, valamint alkimista traktátusok képei között gyakran látható a teremtő köre és a kígyózó energia különböző megjelenítési formája. A 2.1. ábrán az ureousz kígyót láthatjuk kör alakban tekeredve, amely nemcsak a füvészkönyvekben található meg, hanem sokkal régebbi ábrázolás. Az egyiptomi óbirodalom fáraói viselték fejükön, akiket a történetírás szerint szentnek tartottak. Ez a korona elődje. Később koronát tettek minden uralkodó fejére, attól függetlenül, hogy mennyire tiszta lelkű volt. Az ógörög istenek fején is ilyen kerek koronához hasonló pikkelyes vagy leveles díszítésű korona található. A 2.2. ábrán a kör köré kettős kígyó tekeredik, egyikük oldalán a Nap, a másik mellett a Hold. A Nap mindig a fényt, a Hold a sötétet jelképezte. A 2.4. ábra az ógörög mitológia gyógyító médeiről (Gorgók) fennmaradt képet mutatja. Medusza a Méd-ős, Magarus leánya. Másik neve a Kör-kő szavunkkal cseng össze: Gorgé, a szintén Kör szóval kezdődő Korinthosz felesége. A harmónia kettős spirálja látható ruhája díszítőelemeként. A ábrán a gyógyítás istenének, Hermésznek a képjele látható a botra tekeredő kettős kígyóval és kettős szárnnyal Budapest egyik gyógyászati üzletének cégérén a Ráday utcában. Egyike azon régi ábrázolási formáknak, amelyeket ma is használunk. A kettős kígyó a lelki harmóniából eredő egészséget szimbolizálja. Körbe tekeredett sárkánykígyó található a Bocskai- és a Garay-címerben, az unitáriusok, valamint Hajdú és Szatmár vármegye címerében. Több stilizált változata egyes nemesi címerekben is előfordul. Érdekesen rejtjelezett a Bethlen család címerében a két és fél fordulatú kígyómotívum. Ez a két és fél fordulat a Kundalini energia jelzése a keleti bölcseletben. A gyógyítás istenének, Aszklépiosznak a címerében kehelyre tekeredik a kígyó. A teremtő Egy maga Isten. Az Egy maga a rend és a szabályszerűség. A teremtéssel az Egy részekre darabolódott. Világunk az Egy teremtő kivetítésének következménye a fizikai és szellemi világra, logikus gondolkodásra és érzelmi világra, sötétségre és fényre. Világunk kettőssége már nem harmonikus. A fizikai világ megjelenésével a két fél már nem tökéletes. Pedig a sötétség és a fény ugyanabból a forrásból származik. A fény a poláris világ része. Hordozza a megismerést, de távolít és megtéveszt. A világos a férfi elv, mely középpont és irány nélküli. A világosság látszólag tiszta, de közepében rejtőzik a probléma. A sötét a női elv fekete félköre. A sötét lényege a fehér pont. A női oldalhoz rendelődő érzelem a probléma kihordója. A sötét a létezés anyatermészete.

15 9.3. A fényenergia jelképei 455 A fény rend, a sötét pedig rendezetlenség. Az igazi fényt a sötétségből kell kibontani. A sötét rendezetlenségből lesz a Világ Világossága, a Napok Napja, a Fények Fénye: A Sötétség és fény egy természetű Mindkettő egyazon forrásból származik. A Sötét nem más, mint rendezetlenség, A Fény pedig rend. Az átváltoztatott rendezetlenségből Lesz a Fények Fénye. Léted célja ez. (Tót smaragdtáblái, 24) A sötét és fény az élet teremtői erőit képezi. A fizika törvényének megfelelően az Egyben levő körkörös energiaörvény nagy erővel rendelkezik. A fénytelen rész mozgatja a fényeset. A 139. ( Istenem, te megvizsgáltál kezdetű) zsoltárban ez áll: De neked nem sötét a sötétség, S az éj, mint a nappal, oly világos előtted, Fény és sötét közt neked nincs különbség. Az ember úgy működik, hogy mindent a látszólag EGY-másnak ellentétes dolgokra épít fel. Az Egyből született, és látszólagosan megosztja az oszthatatlant. Sokan úgy nevezik: fény és árnyék. Az árnyék csak a fényben látható. Két ellentétesnek vélt, mégis egyként működő dolog egyszerre. Szabad akaratunkon múlik ennek a bonyolultság mögötti Egy-szerűségnek a felismerése. Az isteni bölcsesség kettősségében is harmonikusan egységes, mert benne foglaltatik az Egyben. Az ókori tudás szerint ez a harmonikusan megosztott energia a fizikai világba beleágyazva diszharmonikus és több kettősséggel rendelkező világot eredményez. Az anyag száma ezért a négy. A sötétség a létezés egy természetes állapota. A fény társa a sötét. Mindkettő a dualitás velejárója. A természetes sötétség a fénnyel kiegyensúlyozódik. A sötétség nem egyenlő a gonosszal. A gonosz a sötétség kiegyensúlyozatlan változata. A szeretet hiánya, a harag, a félelem ugyan a sötétséghez sorolandó, de egy kiegyensúlyozatlan dualitást eredményez. Ugyancsak kiegyensúlyozatlan dualitás jön létre a túl sok fény jelenlétében. Ha egy ember lényében túlteng a fény, akkor lebegővé válik, érzéketlen és tapintatlan lesz. Hiányzik belőle a könyörület mások iránt. A könyörület hiánya nem a sötétségből származik, hanem a fényből. Az életünkben rejlő kettősségek alakítják testünket-szellemünket. Az életünk minőségének teremtő ereje van. Gondolataink, szavaink, tetteink alakítják sorsunkat. Lényünk rezgésének szintje kiárad belőlünk a környezetünkre és mindenre hat. Ez a hatás visszahatásként visszatér hozzánk. Mindenhez, ami velünk történik, hozzájárulunk. Ezt az interferenciát sorsként értelmezzük: Fény és Sötétség egymásban pihentek, S ők formálták mind a létezőket. (Rigvéda, X. 82) A sötétség a bölcsesség velejárója. Sötét és fény mind a bölcsességből származik. E kettősségben rejlik a fejlődésünk rugója. A Nap is azért látható, mert sötétség veszi körül. Az ókorban a sötétséget fekete Napnak, hollónak nevezték. A Hold valami hasonlósági alapon volt az éjjeli Nap. A kezdetet is feketeségnek nevezték. Az első a Föld volt, az is a sötéthez tartozott, amely az ősvízből kiemelkedett. Ő a szenvedések tere is. A holló a kezdeti sötétség madara. A fekete holló latin corone nevének rezgése is a körre, illetve a koronára utal. Az eredeti ősanyai minőségre, a Kör-hon-ra. Milyen tudás lehet elrejtve abban, hogy holló található a pálos rend és a Hunyadiak címerében? A mítoszok szerint a holló kapcsolatban van a megtermékenyüléssel, a sötéttel, az éjszakával, az Istenanyával, a Föld-anyával. Az ókor népe az Ősanyától, az Istenanyától származtatta nemcsak az embert, hanem az egész világot is. Az ős sötétségből keletkezett az őstojás, a makro- és mikrokozmosz eredője. Ez az alkimistáknál a bölcsek tojása. Ez a mai természettudomány szerint az ősköd. Népi hagyományunkban a fényes és fénytelen Tündér Ilonánkkal kapcsolatban is megtalálható. Gyakori szkíta lelet a tükrös madonna. Ilonánk tükrének két oldala van. A fényes oldala az aranytükör, illetve a gyöngyszínű tükör a fényt, a Napot szemlélteti. A tükör visszája a fénytelen állapotot, a Holdat jelenti,

16 A TERMÉSZETI ISMERETEK KÉPJELEI RÉGEN ÉS MA az érzelmek világára utal. Ez meséink fekete képű leánya. A keresztény szokásokban is fellelhető a világos és a sötét oldal szerepe. Nagypénteken fekete lepellel takarják le a feszületet és a halottas házban a tükröket. Fényes és fénytelen, egyik sem jó, egyik sem rossz, egyszerűen csak vannak. Ők egymás társai. A sötét segít a fénynek forogni. A kiegyensúlyozott fény és sötét egy magenergia, mely új energiákat gerjeszthet. A dualitás törvénye szerint, ha ellentétként közeledik a két fél egymáshoz, kioltják egymást. A dualitásban megtapasztaljuk a fekete/fehér, a jó/rossz, a szeretet/félelem típusú dolgokat. Az ellentétes dolgok közötti együttműködés csak a szeretet törvényével lehetséges. Bölcs viszonyulással egyik fél átalakul a másikká, szerepeket cserélnek, energiát mozgatnak. Nagyobb nézőpontból az ellentéten alapuló dualitás átalakul hármas szerkezetű szeretet-viszonyulássá. Isten lényegét adja a Végtelen, értelmét az Egység, titkát a Kettősség. [40] Nincs ránk erőltetett sors. Mindig azt kapjuk vissza, amit kisugároztunk magunkból. A hála érzésével megszabadulhatunk az elvárások miatti önvádtól. A gondolat szó cselekedet egységében való levés alakítja életünket. Ez a bennünk munkáló erő és a bennünk lévő tanú is. Isten, a Végtelen sugárzás kis részei vagyunk. A Sors Lényegét adja az Egység, Értelmét a Kettősség, Titkát a Végtelen. [40] Az ókor szimbólumrendszerének megfelelően a kettős kígyó a két ellentétes energiacsomagot mintázza le. Ugyancsak a bölcsesség körének két oldalán a Nap és a Hold a fényt és a sötétet, létünk két alapvető összetevőjét ábrázolja. A lágy anyai és a ható apai erők egyensúlyát próbálták a kísérletekben létrehozni. A fő energiát az anyai oldalban látták. Az alkímia királynője kegyeit keresték. Az átalakítási erő az anyai oldalhoz sorolt érzelmekben rejlik. A görögök az elragadtatást nevezték el philosophiának, Szophia szerelmének és lázasan keresték az Ég Királynőjének, az Íziszből átalakult Szophiának a kegyét, azt az erőt, amelyet ő képvisel. Az érzelmi és a ható oldal egyensúlyában létrejön a középponti erő. A harmóniához tapasztalás kell. A tapasztalás útján juthat el az ember önvalójáig. Nevezik középpontnak, a bennünk lévő gyermeknek, fénynek, Istennek. Az ókor nagy bölcselői mind matematikusok voltak. A platóni geometria a lét szerkezetének összetevőit a matematika segítségével vizsgálja. Minden az isteni Egy kivetítésével jött létre. Az Egyet gömbbel vagy körrel, valamint körbe írható kereszttel is lehet jelölni. A ható befogadó elv együttese, a férfi női princípium harmóniája egységes semlegességet eredményez. Ugyanakkor az egyet szolgálja a jobb és bal kezünk, lábunk, a jobb és bal fülünk, a jobb és bal szemünk. Még az agyunknak is két féltekéje van. Az egyik a gondolkodás, a keleti jang, a másik az érzelem központja, a jin. Mindegyik pár harmonikus együttműködése az egészet szolgálja. E két újabban oly gyakran használt fogalom a kínai filozófia és gyógyászat alapját képezi. Az ilyen megfogalmazás a nyugati filozófiától teljesen eltérő világképhez vezet. A kínai felfogás szerint jin nélkül a jang olyan, mint a ló gyeplő nélkül, és jang nélkül a jin hideg, magányos. A jin és a jang teljesen egyenértékű, mert elválaszthatatlanul egymás függvényei. Ebből következik, hogy bármelyikük felülkerekedése esetén az általuk alkotott egyensúly felbomlik, és ez az egészséges, harmonikus élet rovására megy. A mi nyugati életünk a jang minőségeket hangsúlyozza, ezért túl aktív, sikerorientált, agresszív világgá fejlődött. A keleti népek tudják, amire mi már nem emlékszünk: semmi sem teljesen jin vagy jang. A világ teremtésmítoszai mind azt üzenik, hogy az ember azáltal testesült meg, hogy az ős-egység a termékenység felé fordult. Mitikus téma, hogy az istenség egy kígyóforma szörnnyel küzdött meg, hogy kiszabaduljanak a vizek és elinduljon az élővilág teremtése. Így küzdött az egyiptomi Ré Apophisszal, a sumer Ninurta Aszaggal, a mezopotámiai Marduk Tiamattal, Zeusz Tüphonnal az iráni Thraétana és Adzsi-Dahaka sárkány. A hun bölcselet a nemek létéhez, az anyai és apai oldalhoz köti a két szimbolikus energiacsomagot, mely megteremtette a világot:

17 9.3. A fényenergia jelképei 457 Tenger végtelen, Egy örök Kör-ég Ősünk nőben meg férfiban testet öltvén teremtének világokat, nemzének szellemeket, nemzének fogható-látható eleven életeket. Két nagy Örvény ölelkezése volt ez, két nagy Forgószél tánca. [34] A világegyetem minden anyagi vagy szellemi részecskéje kölcsönhatásban és örök változásban van e két pólus között. A vízszintes és kör alakú befogadó energia kölcsönhatásban a függőleges ható energiával egy spirális mozgású örvényt eredményez. A dualitás világában két örvényről beszélünk. E kettős örvénylés a díszítőművészetben gyakran megjelenítődik indázó ágként, kettős csavarvonalként vagy két állatként. A csángók hitében a Földet, illetve világunkat a vízen ikerhalak tartják fenn. Grafikusaink az élet világos és sötét összetevőinek rezgő hullámzását, illetve harmóniára való törekvését sajátosan ábrázolják (3. ábra). A több ezer éves hun szkíta jelkép is a Teremtő Egy kettősségéről beszél (3.8. ábra). Világunkban a teremtő fényenergia minden megjelenési formája körpályát ír le, spirálisan rezgő mozgást eredményez. Az atomfizikában ismeretes, hogy az atomrészecskék előre haladásukban spirális utat követnek. Az elektronok mozgó spirális útja az óramutató irányával ellentétes irányú. Ez a női gyökérközpont forgási irányával egyezik meg. Fizikai anyagból vétettünk. A talpunk alatti szilárd talajnak ezért mondjuk, hogy Föld-anya. Világunkat anyavilágegyetemnek hívjuk. Nem véletlen, hogy anyag szavunk gyökere az anya. A mikrokozmosz hasonló a makrokozmoszhoz. Ez az idea volt az alapja a kísérletező tudományoknak. Jung hozta elénk az ember mikrokozmoszának ábrázolását a középkori füvészkönyvekből. [25] A teremtő szellemi hármas az alapja az anyavilágegyetemnek is. Világunkban minden rezgő energia, a fizikai anyag és a szellem is. A modern fizikai mérések igazolják, hogy minden fizikai anyag, maguk az élőlények is erőtérrel rendelkeznek. A Schumann-rezonanciával nemcsak kimutatható az ember, a Föld és az ásványok erőtere, hanem frekvenciájuk mérhető is. Az egész világ hullámtermészetű rezgő energia. A fizikai anyag és a szellemi világ rezgési jellemzőiben, többek között frekvenciájában különbözik. A fizikai anyagnál is a szilárd testek kisebb frekvencián rezegnek, mint a cseppfolyósak vagy a gázneműek. A gondolat, a szellem is jól meghatározott jellemzőkkel bíró rezgő energia. Bennünk és a világban hasonló erők működnek. Az ember szellemének ereje vetül ki a világba. Kerestem a démont-sárkányt a világ mélységeiben, de nem találtam. Kerestem a világ legtávolabbi pontján, de nem találtam. Kerestem egy kínzó helyet a világ legtávolabbi pontján, de nem találtam. Amikor viszszatértem, megkaptam azok bensejében, akik hiszik, hogy létezik a pokol. Valójában ezek nem léteznek. (Ramtha) Az atlantiszi Smaragdtáblák szerint az ember fényszülte szellem, fizikai anyagba ágyazott szellemi energia. Az ember egyfajta energiacsomag. Hét fő energiaközponttal rendelkezünk. A fejtől a lábunk felé erőterünk energiájának frekvenciája növekvő tendenciájú. Van olyan ember, aki látja energiamezőnk színeit. A szivárvány színeihez hasonlóan a két szélső szín a kék és a piros. Kék szín a fejünkhöz rendelődik, a piros a gyökérközponthoz. A finomfizikai műszerekkel mért frekvenciáink a következők: Emberi energiamező ciklus/sec Hz Kék Hz plusz 1200 Hz Ibolya, fehér Hz Zöld Hz Sárga Hz Narancs Hz Vörös Hz A Kirilian-fotókkal kimutatható az ember erőtere. Minden lény energiamezője színesen hullámzó. Erőterünk szivárványszínű. A hun teremtéstörténetben Szivárványhídnak nevezik a világ és az ember szerkezetére utaló színörvényeket. A Szivárványhídon jön le az emberiséget segítő Istenfiú. [23] A Bibliában a tökéletes angyali lények erőtere lobogó fáklyának tűnik:

18 A TERMÉSZETI ISMERETEK KÉPJELEI RÉGEN ÉS MA A trón előtt hét lobogó fáklya lángolt: Isten hét angyala. (Jel II, 5) Régi imáinkban a szellemi őrzőink mint forgó kerekek vagy forgó keresztek jelennek meg: Őrizzetek, szent angyalok, Szent kerekek, forogjatok, Szent keresztek, áramljatok [26, 27, 28] A hunok a fényenergiát és magát a Napot is küllővel rendelkező körként, vagyis kerékként ábrázolták. Ha a kerék küllőinek száma négy volt, akkor a napkerék körbe írt keresztként jelent meg. A kerék és a madár, illetve a szárnyas napkerék a világot teremtő Istennő jelképe. A kerékmotívum gyakran megtalálható templomok ablakainak mintázatán ma is. A tibeti hagyományban a kereket az Ég Úrnőjének jeleként tartják számon, a füstölővel és a csengővel együtt. A forgó kerék a teremtő szellemi erőt és a mindenséget jelképezi a hindu mitológiában is. A kerék motívum a hinduk szent jelképe. A kopt keresztények megőrizték az ókori kerék szimbólumát. A szent zarándokhelyként tartott lilabelai templomnál Etiópiában körbe írt kereszt alakú ezüst tárggyal gyógyítják a zarándokokat. A körbe írt egyenlő szárú kereszt szintén gyakori templomokat díszítő motívumként szerte a világon. Az alkimisták mindig az anyagot átváltoztató erőt keresték. Olyan erőt, amely az ellentétes értelmű anyagokat tökéletes egyensúlyt jelentő harmóniába hozza. Ez a művelet a teremtéssel ellentétes folyamatot indítana el, a teremtésnél ugyanis a harmóniából való kizökkenés jelentette a kezdetet. Az adeptus és azok, akik mesternek merték magukat nevezni, tudták, hogy minden ember együtt rezeg a Mindenséggel. Energetikailag a világon minden egy egységes mezőben található. Ha a szellemét megtisztított mester el tudja érni és tudja érezni ezt az egységélményt, akkor akaratával véghezviheti a transzmutálást A KETTŐSSÉG Tudd meg, hogy alakod kettős. A kettő között egyensúly áll fenn, míg alakod állandó. Tudd meg, hogyha az egyensúly teljes, A halál úja nem érinthet. A baleset is az egyensúly felbomlása miatt jön. (Tót smaragdtáblái [24]) A teremtett világ duális, kettős szerkezetű. Kettősséget zár magába a fent lent, a férfi női, égi földi stb. Az emberben mint testbe zárt szellemben feszültség van a két fél: érzelmi logikus között. Ugyancsak harmóniahiány létezhet a különböző fizikai anyagok között, mint az energia különböző megjelenési formái között. Az oktáv törvényének megfelelően a különböző energiák között kölcsönhatás lép fel. A rezgő spirális örvények összeadódnak vagy gyengítik egymást, ahogy a különböző irányítottságú energiaerő kapcsolatba lép egymással. Ezek az erőhatások egy időben nyilvánulnak meg mindenben, az egyénekben és közösségi szinten is. Mind egyek vagyunk, és állandó rezonanciában vagyunk a Földdel is. Ha magunkban megoldunk valamit, azzal elősegítjük a többi, a közösség problémájának a megoldását is. Lelki-szellemi fejlődésünk jó hatással van nemcsak a többi emberre, hanem a Földre és a fizikai anyagokra is. A sötét a fény hiánya. A fény világosít meg mindent. A világosság világít a sötétségben, de a sötétség nem fogta fel. (Jn 1,5) A sötétnek és a fénynek nevezett ellentétes energiák forgási iránya különböző. Ezeket a rezgő spirális energiákat a népek különbözőképpen értékelik. Van aki a jobb oldalt, van, aki a bal oldalt tartja fontosabbnak. Az erők próbája adja meg az igazi értéket, a valós egynesúlyt. Kettősség nélkül nincs igazi egyensúlyérzékelés. A fény valódi értékét a sötétség adja meg. Mindennek van valami kiegészítő része, ellentéte, ami vele együtt alkot egészet. [43]

19 9.4. A kettősség 459 A díszítőművészetben általában sötét színű állattal vagy Holddal jelölik a bal oldalt, érzelmi oldalunkat. Világos színnel, a Nappal a jobb oldalt, a logikus felünket jelenítik meg. Az életfás ábrázolásoknál is a Nap van a jobb, a Hold a bal oldalon. A két oldal jelentése a Bibliában is elkülönül. Krisztust az Atya jobbján ábrázolják: Azt mondja az Úr az én Uramnak: Ülj jobbomra, és minden ellenségedet lábad alá teszem zsámolyul (Zsolt 110,1, Mt 22,44). A két oldal jelentései a mindennapi életben követik a keresztény hagyományokat. A papi és az atyai áldás, valamint a kézfogás csakis jobb kézzel történhet. A politikai jobboldalhoz a hagyomány, a stabilitás, a konzervativizmus jelentései társulnak, míg a bal oldal a hagyományok megdöntését, a mozgást, az újítást, a lázadást jelenti. A bal agyféltekéhez társított érzelmeink lényünk sötéttel árnyalt oldalához tartoznak, a jin erőkhöz. A jobb agyféltekében összpontosított gondolkodó képességünk a világosabb oldalt, a ható erőket képviseli, a jangot. A ható erőink mozgatórugói, az érzetek és az intuíció a világos és a sötét oldalról is töltekeznek. Nők és férfiak mind ezen az alapelven vagyunk felépítve. Egyénenként változik, hogy kiben mennyi az aktív, a jang erő, és kiben mennyi a befogadó, a jin. A tapasztalat azt mutatja, hogy a férfiakban általában több a jang erő, ők aktívabbak, cselekvőbbek, míg a nőknél a befogadó erő, az érzelmek dominálnak. E két ellentétes pólussal egy időben a harmóniából való kieséskor a teremtéskor belénk került valami kiegyensúlyozatlan rossz is. Ezt tanúsítják a népek teremtéssel kapcsolatos mítoszai is. A magyar tudós táltosok hagyatékában az áll, hogy Ármány, az Istenfiú a teremtés után a szitáló ködnél finomabb szellemanyagból keletkezett, amelyet Ősapánk, Yotengrit vetett ki magából. Ármány a rosszat felkaroló seregei előtt így szónokolt: Amit a kettős Istenség, Yotengrit épít, én lerontom, Rossznak hirdetem, amit ő Jónak, Jónak, amit ő Rossznak. A békét háborúra fordítom, a szeretetet gyűlöletre, Az egészséget betegségre, és kifordítom az igazságot, Miként a subát fordítják. A Jó belém szakadt Istenanyám és Istenapám Világokra terjedő, szitáló ködnél Finomabb szellemanyagából. Ezért van, hogy nincs az a Rossz, Amiben valami Jó ne volna. [34] A Jó és a Rossz is kettősségünk velejárója. Érzelmi oldalunkban benne találhatók jó és rossz tulajdonságaink, akárcsak a logikus oldalunkban. Fontos, hogy állandóan keressük a magunk boldogulásának útját olyanképpen, hogy másnak ne ártsunk. Ha ilyen módon járunk el, akkor: Nincsen rossz út, csak úttalanság van. Ami út, az Őhozzá vezet, az Örök EGYhez, Istenanyánkhoz, Kiben Istenapánk is foglaltatik, a Nagy Nyugalomban. Egy Isten Örök nyugalom! [34] Sokáig uralkodott az a képzet, hogy a jobb oldal férfias és pozitív minőség, míg a bal oldal nőies és profán. Ez az egyoldalú szemlélet alapozta meg a materializmust és mai világunk harcait. A Bibliában is kettős teremtéssel kezdődik a Genezis. Az arámi és görög szövegeknél is A be, illetve a kettő a kezdő szó. Két elemi erő jelenik meg: a víz és a levegős lélek-elem: Isten lelke lebegett a vizek felett. Akárcsak a mezopotámiai nem sémi Enuma elis eredetmondában, ahol egyszerre jelenik meg a vízistenség, Jamm és a lelkek istene, Mot. Az ókori kettős teremtésről kialakult szemlélet egy közös forrásból kell származzon, mert a világ különböző részein élő népek rítusai hasonló kettős elemeket tartalmaznak. A poláris különbözőség a világ őstörténetének egyik mozzanata. A teremtés újraünneplésénél a természeti népek rítusaiban rendszerint két küzdő fél jelenik meg. Ahol a két fél ellentétes és nem működik együtt, ott az egyik fél megsemmisül, majd darabjaiban újraéled. Az indonézeknél és az indiánoknál legtöbb esetben a két fél együttműködő. A nép is két csoportra oszlik, és versenyszellemben mérik össze ügyességüket. Ott a dualitás a fejlődés alapjául szolgál és mindig az egymástól különböző felek egyesülésével zárul. Az egyesülés szent násszal ér véget. Az eggyé válást a rítusokban rendszerint egy harmadik elem segíti elő.

20 A TERMÉSZETI ISMERETEK KÉPJELEI RÉGEN ÉS MA A rítusok térszerkezetűek, időrendi jellegűek, akár a Föld vegetációjának ritmusa. A kettősség segít feltárni a világ szerkezetét és az ember létének mozgatórugóit. Az egymást kölcsönösen feltételező pólusok sorsszerűek és szükségesek. A kettősséget nem kell ellentétesen értelmezni és megszüntetésére törekedni. Vagy együttműködnek, vagy a harcuk érthetetlenné válik. Mindegyik rítus végén megtalálható a szent egyesülés. A hitregékben a teremtéssel kapcsolatban kétféle kettősség jelenik meg. Van, ahol a két istenség működik együtt, vagy az Ős-egy ikreket szül. Az egyik félhez a sötét színt, a másikhoz a világos színt társítják. Az indiánoknál a Legfelső Lény (Nagy Anya, Nihasa, Wonomi, Taikomol) mellett a sötét színnel jelölt Coyote (farkas) található mint teremtő erő. Van, amikor az istennő (Amana, Awenhai, Awonawilona) ikreket szül. Az ikrek közül egyik a sötét, a másik a világos fél. Az irokézeknél a két fél harcban áll egymással. A wintun indiánoknál a testvérpár együttműködik, akár a zunyiknál, és kőutat épít az égig az emberek számára. Legtöbbször a sötéttel jelzett fél teremti a hegyeket és az embereket. [39] A hindu hitregékben gyakori az együttműködő isteni kettős, ahol az egyik a sötét és a másik a világos fél. A rítusok mozzanataiban benne van, hogy valamikor egylényegűek voltak. Most egymás kiegészítőjeként együttműködnek, mint az éjszaka és nappal. Ilyenek a Dévák és Aszúrák, Varuna és Mitrász, Maia és Brahman, Gandarva és Manu. A rómaiak esetében a királyi vezetőknél található meg a kettős szemléletű pár: Romulus és Numa. Az indiai rítusoknál a kettős létezési mód e párokban jelenítődik meg mint az ős-lénység megnyilvánulási módja. Náluk a szellemi átlényegülés is egy szent nászként fogható fel. Mindkettő a dualitástól való megszabadulás eszköze. A végső szabadulás csak azok számára érhető el, akik túlhaladtak a polaritáson. A hinduk a feltétlen abszolút szabadságot célozzák meg rítusaikkal. Az indiánok és az indonéziaiak a szent násszal valósítják meg a belső egységet. A szibériai Malta falu vadászai lakóházuknál külön bejáratot biztosítanak a nőknek és külön a férfiaknak. A kettősség, a férfiasság és a nőiesség, a Nap és a Hold lényegében az élet teremtő erői. A polaritás értelmezhető az emberi sorsra és a kozmikus erőkre is. Szibéria és Kelet-Európa népeinek teremtésmondáiban szintén kettős pár hozza létre és működteti a világot. Az egyik testvér a Felső Világ, a másik az Alsó Világ ura lett. Az alsó világ a földhöz, a sötétséghez kötődik, és az ábrázolásoknál a bikaszarvú lény gyakran együtt található a kígyóval, a sárkánnyal. A kapu őreként olykor egy szörny alakját veszi fel. Az alsó világ urát a manysik és chantik Kulynak, a szölkupok Nonnak, a komik Omelnek, az udmurtok Keremetnek nevezik. Az ikrek közül az egyik fél gyakran rosszként jelenik meg. Kettősségünkből eredően valami ősfélelem miatt állandóan lelki egyensúlyunkat, belső harmóniánkat keressük. Egyszóval bölcsességre törekszünk. Vissza akarunk jutni az eredeti egységbe. A tibeti hagyományban, akárcsak a hunoknál, minden lelki-szellemi erőt anya és apa-párként ábrázolnak. A hun bölcseletben e kettősség adja meg a fejlődésünk alapját. Harmóniahiányunk arra ösztönöz bennünket, hogy munkálkodjunk, de csak a jó szomszédság elve szerint. Ha így teszünk, akkor fizikai anyagot szellemanyaggá változtatunk. Ezt jelenti a javuló MINŐSÉG : Egy, Egyből Kettő, Kettőből Egy, Egy meg Kettő, ez minden váltakozás építőköve. Változások, változatok Csak a kettő ölelkezéséből fakadnak. Ezért van nőstény, ezért van hím: A folyton-folyvást javuló MINŐSÉG miatt. [34] A kör harmonikus és potenciális energiát jelöl. A spirál egy növekvő vagy csökkenő terjeszkedő energiára utal. A természetben a Fibonacci típusú harmonikus spirál az arányos növekedés formája. A harmonikusan növekedő spirál nem változtatja alakját és egy logaritmikus görbe alakját követi. A dualitásban létező harmonikus energia örvénye jellemzőiben az oktáv törvénye szerint alakul, mely a Fibonacciszámsor ritmusának is megfelel. A létezés megnyilvánulása egyensúlytalanságot hoz létre. A világegyetemben minden az egyensúly fenntartására törekszik. A mozgás lényegében egy törekvés az egyensúlytalanságból az egyensúlyba. Minden létezőnek két pólusa van ugyan, valójában azonban minden egy. Minden látszólag ellentétes, lényegét tekintve azonos. Boldogság és boldogtalanság, szeretet és gyűlölet valójában ugyanannak a dolognak a két oldala. Minden jelenségnek két oldala van, ám a kettő között egy és ugyanazon tartomány húzódik meg. Az Egy törvényének segítségével a gyűlölet átfordítható szeretetre. Nem kell mást tenni,