A ZALASZENTLÁSZLÓ Zl. 1. ÉS Zl. 3. SZ. FÚRÁS SZENON KÉPZŐDMÉNYEINEK PALYNOZÓNÁI

Átírás

1 A ZALASZENTLÁSZLÓ Zl. 1. ÉS Zl. 3. SZ. FÚRÁS SZENON KÉPZŐDMÉNYEINEK PALYNOZÓNÁI Sieglné Fabkas Á gnes M. Áll. Földtani Intézet Budapest, Népstadion út 14. H-1143 ETO: 56.67: : /.782( ) Tárgyszavak : sztratigráfia, fúrás, pollen vizsgálatok, felsőtriász, felső-kréta, szenon, középső-miocén, Keszthelyi-hegység A dolgozat a Keszthelyi-hegység ÉNy-i előterében Zalaszentlászló területén mélyült Zl. 1. és Zl. 3. sz. bauxitkutató fúrással harántolt szenon képződmények palynosztratigráfiai tagolódását ismerteti és rámutat azokra a szempontokra, amelyek a területen folyó bauxitkutatás során figyelembe vehetők. A Keszthelyi-hegység ÉNy-i előterében végzett bauxit előkutatási program keretében mélyült Zl. 1. és Zl. 3. sz. fúrás (1. ábra) felső-kréta képződményeket tárt fel. Ezeket J ocháné E d e l é n y i E. az Ajkai Kőszén, a Jákói Márga és a Polányi Márga Formációba sorolta. A Zl. 3. sz. fúrás 247,0 407,8 m mélységközében harántolt felső-kréta képződmények diszkordánsan települnek a felső-triász Kösseni Formációra. Fedőjüket középső-miocén karbonátos képződmények alkotják. Vizsgálataink eredményeként a felső-campani,,e F és az alsómaastrichti,,g zónákat határoztuk meg. A fúrás palynosztratigráfiai tagolását és a rétegtanilag legfontosabb taxonok relatív mennyiségi változásait a 2. ábra mutatja be. A fúrás rétegsorának zóriánkénti tagolódása az alábbi (alulról fölfelé): á b r a. A zalaszentlászlói Zl. 1. és 3. sz. fúrás helyszínrajza (Jocháné E delényi E. után) F i g. 1. Layout of boreholes Zl. 1 and Zl. 3 at Zalaszentlászló (after E. J ocha-e d elén yi) Krutzschipollis spatiosus-suemegipollis triangularis dominancia zóna ( E ), 407,8-351,6 m. A 392,0-407,8 m mélységköz sporomorpha asszociációja még gyér vegetációt jelez. Az aljnövényzetet képviselő harasztok kevés példányszámúak, de változatos összetételűek. Az Ajkai Kőszén Formáció kőszéntelepes tagjai és a felettük következő agyagos márgás.kép-

2 VldVtíSllVaiZS0M0b> H t p u is e e iu - ç s p lu e d u je o - ps 3j VldVHDUVaiZSONAIVd Munejq srosodoajjog ej3i uiujejojoj>!v\ nzbas3ajazs ds 'Aip BL 3JBlü3V LumBU UJnoB -p wniuuiaßoiiiq snaueßunq ssipbijbonbjy sniequiij s3} U3 Odojnu3deu 'ds S3)id 03ij;u3H -ds ssijusnodsbpiol^oddujod ds síiiodbdüd snj3 e6 S[ odiauo>(eg snaiis si odiaeouo3 S! eujujj3ß!x3au03 SI 0d!X3AU03 ds si OdoíuB Jv ds si odopn[m ds sjiiodonidedopnasg ds S OdJ3;u -p ds süiodiluijg ds si Od uoiubs snaiuazjsqqnssbjd sinodoiiidbdopnssd ds Süiodopug ds S3;iu3 odojodijiqns ds ssiiu siiod ou ieu j. ds s i odide3 ds S3i!U3 ode!uinom snjbp S! OdABpn8q ds sjiiodboiidopnssg ds -A p s3jiu3 odojodj3iu sn;b3!idujo3 S OdO!x3 dwo3 sn 03un3 si odi3un3 ds "Aip S31 U3 OdOJOdlJ_L jouiüj 'S / sueinßubüj S! odj63uj3ns ds 'X / snonqdijisbboi si odopnjx sn o iu o u u e d si O diz nq3s ds si odjou!i/m ds s odnu B3jy s n so q o jß s s i i d p o s j g sm ü 3 3 J 3 d si o d o n 3 B A isçui BS3Bq 'H / 'd s 'A p s in o d o j e ß u n n d s S 3 iju 3 0 d 0 J 0 d u ib j;x 3 ds "Aip 'q / (J0uu3 si odi nubßuo3 s n p u o j o s sii 0d ij e u 0i 03 SnUJIUlUJ SI 0d0 030IU J3S ds "Ajp s ü io d j q o s z in j» ds "Aip Sj od0 n30 s n so u jis s a iij o d s ij e in p u f i ds S 3 iij O d sism q o Sn3IUBdUJB3 S31IJOdSIJ3S33A3Q snpuedsj ssiipmpodaioj ds S31UOdS3BA[3 e3iosos3iu BJOdsojni/\ jornw S3j p q;ba3 ds s3jijods!s03!jíb3[3 sopioq3i;soj3b s3i!j0ds[s03njj3au03 sn3iin>(jn ss^jödsjzsbpba smeuoqiun saiipuuaqspiq snouqauisebuj ssiuodsiieuiipg snjbinuejß ssiijodsioaobipodaiod ds s3iijodsojo^j3do;bjso3 sisuapeu 63 S3iuodsoqo u_l ds S3J3JU10I33 ds S3i!J0ds;ie 03A0g j3ppipu3ddb saiuodspipuaddy sisusnqauisbeiu saiijodsnsojnej. sniejoj S3iuods o>ng vid vao iivaizso in r i : i H 1 í H i H l i. i, 1 : ^ V i : H H 1 i ] l í. Ih Ñ ^ ; J H ) H * 1 : h i 'jih H 1/ I : r l'h-h-i!ri *i i! - Hin I I i I : I í '! Hl I'M I I- I II

3 ződmé nyék gazdagabb, a zóna ennél idősebb képződményei szegényebb harasztvegetációról tanúskodnak. Ebben következetes előfordulású a BiJcolisporites toratus, ritkább az Echinalisporiies maastrichticus és a Polypödiaceoisporites sp. 400,9 m-ben a Taurocusporites maastrichtiensis bárom példányát határoztuk meg. W. K r u t z s c h (1973) a németországi boreális maastrichti képződményekből írta le ezt a taxont, B. P a c l t o v a (1961), pedig a csehországi felsőkrétából közölte. Magyarországi első előfordulása a Bácsalmás Ba. 1. sz. fúrás felső-campani alsó-maastrichti képződményeiből ismert. A felső-santoni és alsó-campani kőszenes képződményekben gyakori Appendicisporites appendicifer és Trilobosporites canadensis fajoknak ebben a zónában, valamint a teljes rétegsorban való következetes előfordulása az idősebb B C D zónák képződményeinek fokozatos lepusztulására, sporomorpha anyaguk áthalmozódására utal. A Converrucosisporites acrostichumoides megjelenése pedig már a paralikus környezetű üledékek áthalmozását jelzi. Az asszociációban a nyitvatermők csak kis mennyiséggel szerepelnek: (Tsugaepollenites mesosoicus, Araucariacites sp.) A Normapolles nemzetségek kö zül a Krutzschipollis dominál a zóna alsó szakaszán még gyakran változó mennyiséggel a Hungaropollis pedig szubdomináns. A Hungaropollis triangularis jelenléte az alsó-campani,,d zóna képződményeinek áthalmozására utal. Ezt megerősíti az erősebben szénült, ebben a zónában idegennek tűnő, idősebb Oculopollis fajok előfordulása is. Az Oculopollis és Longanulipollis nemzetségek járulékos előfordulásúak. Gyakoriak a zónára jellemző Arcanupollis, Coronatipollis, Cuneipollis, Suemegipollis, Triporopollenites, Subtriporopollemtes fajai. 357,5 m-ben már megjelenik a felső-campani végén fellépő és a maastrichti vegetációban domináns Pseudopapillopollis praesubherzynicus is. A 400,9 407,0 m mélységközben gyakori a Botryococcus braunii alga, mely itt az üledékképződési ciklus kezdetén reduktív közeget, állandósuló vízborítást jelez. A 376,0 407,9 m közötti szakaszban tengeri mikroszervezeteket nem találtunk. A zóna fiatalabb képződményeiben (351,6 376,0 m) viszont ezek már következetesen előfordulnak (Dinogymnium acuminatum, Hystrichosphaera sp., szerves vázú mikro-eoraminifera). A zóna alsó harmadában nagy. mennyiségben találhatók a parti régiót alkotó felső-triász képződményekből áthalmozott kösszeni vegetáció jellegzetes sporomorphái (Ovalipollis, Classopollis, Granuloperculatipollis, Corollina fajok). Longanulipollis lenneri Longanulipollis bajtayi dominancia-zóna ( F ) (351,6 305,5 rn) A harasztspórák kis száma és a tengeri mikroplankton gyakorisága parttávoli környezetet jelez. A harasztspórák közül következetes előfordulású a Bilcolisporites toratus, valamint a Leiotriletes sp. Kis példányszámúak a Poly- -< á b r a. A. Zl. 3. sz. fúrás palynósztratigráfiai tagolása 1. Sok, 2. közepes, 3. kevés A rétegoszlop jelkulcsát 1. a 3. ábránál F ig. 2. Palynostratigraphic subdivision of borehole section ZL 3 1. Abundant, 2. fair, 3. scarce \ For the legend o f the geological column, see Fig. 3 28*

4 podiidites repandus, Gyathidites minor, Cicatricosisporites sp. és az Kchinatisporites maastrichticus. A zóna felső szakaszának asszociációjából határoztuk meg az eddig csak az E zónából és a G zóna alsó szakaszából előkerült Devecserisporites campanicus-t is. A Normapolles nemzetségek közül domináns a Krutzschipollis. A Hungaropollis nemzetségek előfordulási aránya a Longanulipollis irányába tolódik el. Az Oculopollis járulékos értékű. Következetes előfordulásúak a Cuneipollis, Arcanupolljs, Suemegipollis, Triporopollenites, valamint a Pseudopapillopollis fajok. 1 2 példányban előfordulnak a nagyméretű, alsó-maastrichti asszociációra jellemző Interporopollenites fajok is. A nyitvatermőket néhány példánnyal az Araucaria rokonságú formák képviselik. Az üledékképződés tengeri jellegét a Dinogymnium sp. és a szerves vázú Mikroforaminiferák nagy mennyisége is mutatja. Pseudopapillopollis Semioculopollis minimus dominancia-zóna (,,G ). 351,6-247,0 m Ezek a képződmények a leggazdagabbak sporomorphában, annak ellenére, hogy nyíltvízi fáciest képviselnek. A harasztok közül következetes előfordulású a Bilcolisporites sp., valamint a maastrichti képződményekben gyakori Vadaszisporites, Echinatisporites és Polypodiaceoisporites fajok. A 281,8 m-ben a Devecserisporites campanicus, a 280,4 és 277,4 m-ben a Taurocusporites maastrichticus példányaival újra találkozunk. Gyakori előfordulású, de erősen korrodált exinéjű a Trilobosporites canadensis és az Appendicisporites appendicifer. Ez arra utal, hogy a felsősantoni és alsó-campani képződmények lepúsztulása még ebben az időben is folytatódott. Ezt a tényt megerősíti a Normapolles nemzetségek hol nagyon erősen szénült, hol csaknem a felismer he tétlenségig korrodált példányainak a jó megtartású, jól határozható, alsó-maastrichti fajok közötti előfordulása is. Áthalmozottnak tekinthetők a Gom,plexiopollis sp., Brecolpites globosus, valamint az Oculopollis, Hungaropollis, Plicapollis, Krutzschipollis nemzetségek néhány faja. Tipikusan maastrichti fajoknak vehetjük az Interporopollenites tunicatus, Interporopollenites devecserensis, Interporopollenites aveiroensis, Interporopollenites maastrichticus, Interporopollenites sanderlebensis, Convexipollis convexigerminalis, Concavipollis sinus, Extratriporopollenites altmarkensis, Oculopollis solidus, Oculopollis palctovae, valamint az Endopollis itt előforduló fajait. Következetes és domináns előfordulású a zóna névadó nemzetsége, amely több fajjal is képviselt: Pseudopapillopollis praesubherzynicus, Pseudopapillopollis senilis, Pseudopapillopollis div. sp. A Hungaropollis bacsálmasensis következetes előfordulását a 278,4 247,9 m mélységközben nyomozhattuk. Ezt a ; > - 3. á b ra. A Zl. 1. és Zl. 3. sz. fúrások palynosztratigráfiai párhuzamosítása 1. Agyag, 2. márga, 3. mészmárga, 4. homok, 5. mészkő, 6. konglomerátum, 7. szenes agyag, S. onkoid, 9. m i n t a v é t e l ' F ig. 3. Palynostratigraphic correlation of borehole sections Zl. 1. and Zl Clay, 2. marl, 3. calcareous marl, 4. sand, 5. limestone, 6. conglomerate, 7. carbonaceous clay, 8. oncoid 9. sampling

5 felső - campani alsó - maastrichti Zl.3sz.f.

6 taxont először hasonló előfordulással a Bácsalmás Ba. 1. sz. fúrás alsómaastrichti képződményeiben figyeltük meg. Az üledékképződés nyíltvízi jellegét a zóna asszociációjában következetesen előforduló szerves vázú mikro-foraminifera, valamint a néhány Dinogymnium, Micrhystridium, ill. Acritarcha div. sp. mutatja. Az üledékgyűjtő partjának felépítésében résztvevő felső-triász képződmények ezidejű lepusztulásáról a Classopollis, Corollina, Ovalipollis nemzetségek képviselőinek áthalmozott példányai tanúskodnak. A palynosztratigráfiai vizsgálatok eredményeképpen a fúrás felső-kréta rétegsora a következőképpen tagolódik (felülről lefelé) : 247,0 305,5 m alsó maastrichti.pseudopapillopollis Semioculopollis minimus dominancia zóna ( G ), ,6 m: felső-campani, Longanulipollis lenneri Longanulipollis bajtayi dominancia zóna ( F ), ,9 m: felső-campani, Krutzschipollis spatiosus Suemegipollis triangularis dominancia zóna ( E ). Összefoglalva a következőket állapíthatjuk m eg: 1. A zalaszentlászlói Zl. 3. sz. fúrásban a felső-kréta üledékképződési ciklus a felső-campani palynológiai,,e zóna idején kezdődött. 2. Az üledékképződés kezdeti szakaszán a tengeri környezet palynológiailag nem bizonyítható. 3. A fúrásban harántolt kőszéntartalmú képződmények feltételezhetően az Ajkai Kőszén Formáció,,D zónájának bázisán felhalmozódott szerves anyag áthalmozódásával keletkezhettek, de az sem kizárt, hogy ezen a területen a mocsárlápok kialakulásának feltételei csak az,,e zóna idején teremtődtek meg. 4. A sporomorpha anyag tanúsága szerint a fúrás szenon rétegsorának egészére jellemző az idősebb ( B,,.C,,,D ) zóná,k üledékeinek folyamatos áthalmozódása. 5. A rétegsor sporomorpha asszociációjának nagyobbik része mediterrán elemekből áll, de gyakran találkozunk boreális kapcsolatokra utaló sporomorphával is. 6. A dominancia zónák meghatározásához elsősorban a bakonyi analógiákra támaszkodtunk, de hivatkozhattunk a dél-alföldi Ba. 1. sz. fúrásban harántolt szenon képződményekben megismert a boreális régióban domináns, de itt is jelentkező elemekre. 7. A fúrás szerves mikrofáciese is nagyon hasonló a Ba. 1. sz. fúráséhoz. A Zl. 1. sz. fúrás palynosztratigráfiai értékelése A Zalaszentlászló Zl. 1. sz. fúrás 257,0 303,2 m között harántolt felsőkréta képződményeket. Ezek diszkordánsan települnek a felső-triász Kösseni Formációra, fedőjüket pedig középső-miocén képződmények alkotják. A sporomorpha anyag tanúsága szerint a szenon üledékképződés a felső-campani Krutzschipollis spatiosus Suemegipollis triangularis dominancia zóna ( E ) idején indult meg. Legfiatalabb képződményei a felső-campani Longanulipollis lenneri Longanulipollis bajtayi dominancia zóna ( F ) alsó szakaszába tartoznak (3. ábra).

7 Már a fúrás bázisán tengeri környezetet jelez a Micrhystridium sp. és a szer ves vázai mikro-foraminifera előfordulása. A vizsgált minták sporomorpha asszociációiban sok a,,b C,,D zónák anyagából áthalmozott spóra és pollen szemcse is. A 296,3 298,3 m felső-campani E zónájának sporomorpha társulása a Hungaropollis krutzschi dominancia zóna (,, ) ) legidősebb, Hungaropöllis triangularis subzónájának áthalmozott elemeit őrzi. A bakonyi szenon üledékgyűjtőkben a,,d zóna idején rakódtak le az Ajkai Kőszén Formáció legfiatalabb, már paralikus képződményei. Mindez arra utal, hogy a fúrásban haharántolt kőszenes rétegek.áthalmozottak is lehetnek. A Zl. 1. sz. fúrásból vizsgált minták sporomorpha asszociációi több áthalmozott, idősebb szenon ( B C zónák) sporomorpha anyagot tartalmaznak, mint a Zl. 3. sz. fúrás mintái. Ebből arra következtethetünk, hogy az 1. sz. fúrás közelebb volt az üledékgyűjtő parti régiójához, mint a Zl. 3. Ennek az iránynak ismerete azoknak a szárazulatai karsztos triász töbröknek a nyomozásában nyerhet jelentőséget, amelyekben éppen a szenon cikluskezdeti üledékek ( A,,C zónák) őrizhették meg a kréta fedőjű bauxitot. IRODALOM - REFERENCES GÓCZÁn F. 1964: Stratigraphic palynology of the Hungarian Upper Cretaceous. Acta Geol. 8 ( 1-4 ): Góczán F. et al. 1967: Die Gattungen des Stemnia Normapolles Pflug 1953b (Angiospermae) Palaontologische Abh. Abt. B. 2 (3) : Jocháné E delényi E. Szörényi Z. 1985: Jelentés a Keszthelyi-hegység ÉNy-i előterében végzett bauxit előkutatásról. Földt. Int. Adattár Tér: , kézirat. Juhász M. 1977: Gleicheniaceae spores from Lower Cretaceous deposits of Hungary. Acta Biol. 23 (1 4): Szeged. K edves M : Palynological investigations on sediments of the Lower Dariian (Fish Clay, Denmark) I II. Acta Min. Petr. 24: 1 2. Szeged. K rutzsch W. 1973a: Sporenpaláontologischer Nachweis von kontinentalen Maastricht in Walbeck (Bezirk Magdeburg, DDR) Abh. Zentr. Geol. Inst. 18: K rutzsch W. 1973b: Über Taurocusporites Stover und neue oberkretazische-arten vor allém aus Európa. Abh. Zentr. Geol. Inst. 18: Sieglné Farkas Á. 1986: A bácsalmási Ba. 1. sz. fúrás (D-alföld) szenon képződményeinek palynosztratigráfiája. Földt. Int. Évi Jel ről. Siegdné Farkas Á. 1985: Az Ajkai Kőszén Formáció palynosztratigráfiai vizsgálatának eredményei. VEAB kiadv. (in press.)

8 I. tábla Plate I 1 3. Oleicheniidiies senonicus (Ross) B olch (Zl ,1 m) 4 5. Taurocusporites cf. exuperans (Chlchst.) W. K e. (Zl ,9 m) 6 8. Taurocusporites cf. maastrichti'ensis W. K r. (Zl ,9 m) Echinatisporites sp. (Zl ,1 m) Echinatisporites sp. (Zl ,8 m) Polypodiaceoisporites granulatus K ds. (Zl ,2 in) Gicatricososporites perforatus (Mabk) Singh (Zl ,1 m) Stereisporites sp : (Zl ,8 m) 1000X

9

10 ",i. II. tábla Plata II 1 2. Oculopollis cf. pacltovae Góczán ; (Zl ,0 m) 3 4. Oculopollis cf. solidus Góczán (Zl ,1 m) 5 6. Hungaropollis krutzschi Góczán (Zl ,8 m) 7 ' 8. Hungaropollis cf. microculus Góczán (Zl ,0 m) 9 10.Krutzschipollis crassus Góczán (Zl ,8 m) Krutzschipollis sp. (Zl ,1 m) Convexipollenites convexigerminalis W. K e. (Zl ,4 m) Suem,egipollis triangularis Góczán (Zl ,0 m) Vacuopollis minor Pacl. W. K e. ' (Zl ,0 m)

11

12 III. tábla Plate III 1 2. TrudopoUis c f. incessus W e y l. e t K r i e g. (ZI ,0 m) 3 4. Complexiopollis cf. praetumescens W. K r. (ZI ,0 ni) ci. Concavipollis sp. ' (ZI ,4 m) 7 8. Complexiopollis tabernacularis Gógzán (ZI , 5 m) cf. Pseudoplicapollis sp. (ZI ,0 m) Subtriporopollenites constans Pf. (ZI ,0-379,5 m) cf. Pompeckjoidaepollenites subherzynicus (W. K r.) W. K r. (ZI ,0 m) Semioculopollis minimus W. K r. P a c e. (ZI ,8 249,5 m) Plicapollis cf. serta Pr. (ZI; ,8 249,5 m) 20 21;. Subtriporopollenites cf. anulatus Pf. et Th. (ZI, ,1 in) Triporopollertites robustus Pf. (ZI ,2 in)

13 21

14 IV. tábla - Plate IV 1.2i.P apm opottisisp-... / (ZK'3: 24,8.8/ 249;5 m) ' 3 8. Pseudopapillopollis prdesubtíerzynicus Góczán1 ' (3-4.: Zl ,4 m), (5-6.: Zl ,7 m) (7 8.: Zl ,4 m) Interporopollenites cf. sanderlebensis W. K r. (Zl ,0 379,5 m) Interporopollenites sp..(11 12.: Zl ,0 m), (13 14.: Zl ,5 m) (15 16.: Zl! ,0 m) cf. Interpollis sp. (Zl ,7 m) Tricolporopollenites sp. (Zl ,0 m) szervesvázú Mikroforaminifera organic microforaminifera (Zl ,4 m) 23. Dinogymnium sp. (tengeri Mikroplankton maríné microplankton) (Zl ,4 m) Duplicisporites sp. (triász áthalmozás Triassie redeposition) (Zl ,0 m)

15

16 PALYNOZONES IN THE SENONIAN OF BOREHOLE ZALASZENTLÁSZLÓ Zl. 1 AND Zl. 3 by Á. Siegl-Fabkas Hungárián Geological Institute Budapest, Népstadion út 14. H-1143 UDC: 56.67: : (.782/ ) Keywords : stratigraphy, borehole, Pollen analysis, Upper Trias, Upper Cretaceous, Senonian, Middle Miocene, Bakony Mountains (Keszthely Mountains, SW Hungary) The palynostratigraphic scale of the Senonian in bauxite-exploratory borehole Zl. 1 and Zl. 3 put down within the confines of Zalaszentlâszlô village in the NW foreland of the Keszthely Mts is discussed and the criteria to be taken into consideration during bauxite exploration in the study area are pointed out. Borehole Zl. 1 cut Upper Cretaceous formations in the m interval, borehole Z1.-3 did so in the m one (Figs. 2 and 3). The Senonian sedimentation set in during the Late Campanian Krutzschipollis Suemegipollis spatiosus triangularis Dominance-Zone ( E ), similarly to the case of the oldest Senonian deposits intersected in borehole Ba. 1 in the S of the Great.Hungarian Plain.,... In borehole Zl. 1 a marine environment could be shown to have existed already, in the initial stage of sedimentation. In the intersected rock sequence the. Upper Campanian LonganulipoUis. lenneri Longanulipollis bajtayi ( F ) and. the Lower ' Maastrichtian Pseudopapi 1lopollis -Semioculipollis minimus ( G ) Dominance-Zones were identified. In borehole Zl. 1, the total absence of the upper interval of zone F and of the deposits of zone G suggests that heavy subsequent erosion must have taken place. The continuous redeposition of the older, Upper Santônian and Lower Campanian formations (zones B-C-D) is characteristic of the whole of the intersected, sequence. The rather frequent redeposited elements in borehole Zl. 1 are indicative 'of, the proximity of the littoral zone and of the transport direction into the one-time sedimentary basin. The material of zones B-Ç in turn testifies to Early Senonian terrestrial accumulation. Accordingly the Senonian-covered bauxite is quite likely to ' have been preserved in the karst dolines of the Tfiassiclcarbonate platform.. *.