TÉVHIT: Az MSZT kormányzati, az állam által fenntartott szervezet, az adófizetők pénzéből gazdálkodik.

Átírás

1 A szabványokkal, a szabványosítással kapcsolatban nagyon sok téves információ kering még a szakmát értő módon művelők között is, cikkünkben ezeket a tévhiteket próbáljuk eloszlatni. Ön mit gondol? Az MSZT egy kormányzati szervezet, amely az adófizetők pénzéből gazdálkodik? Ön is úgy tudja, hogy a szabványok figyelmen kívül hagyása nem jár hátrányos következményekkel, mert a szabványok alkalmazása önkéntes? Úgy véli, hogy egy idegen nyelvű szabvány fordítása egyenértékű az MSZT által, nemzeti szabványként kiadott magyar nyelvű változatával? Ön is úgy gondolja, hogy a szabványoknak hasonlóan az állam által kiadott és közzétett jogszabályokhoz ingyenesnek kellene lenniük? Ugye, hogy érdekes kérdések, amelyek megérdemelnek egy kis figyelmet TÉVHIT: Az MSZT kormányzati, az állam által fenntartott szervezet, az adófizetők pénzéből gazdálkodik. TÉNY: Az MSZT nem kormányzati szervezet, nem az adófizetők pénzéből gazdálkodik. Az MSZT a szabványosításról szóló évi XXVIII. törvény szerint köztestület, amely a törvény által előírt feladatokat látja el, működésére az egyesületekre irányadó szabályok is vonatkoznak. Működésének forrása a törvény szerint: - a tagdíj, - a nemzeti szabványok értékesítéséből befolyt bevétel, - a tanúsítási tevékenységből származó bevétel, - költségvetési támogatás a nemzetközi együttműködéshez, - a nemzeti szabványok kidolgozásáért kapott díj, - szolgáltatásainak díjai, - adományok. 1 / 7

2 Az MSZT bevételeit, forrásait csak a szabványosítási törvény szerinti feladatai ellátására használhatja. TÉVHIT: A szabványok figyelmen kívül hagyása nem jár hátrányos következményekkel, mivel a szabványok alkalmazása önkéntes. TÉNY: A szabványok figyelmen kívül hagyása súlyos gazdasági és jogi következménnyel járhat mivel a szabványok - az Európai Unió műszaki jogalkotásának egyik legfontosabb alapelve szerint - a jogszabályokban meghatározott alapvető követelmények teljesítéséhez kínálnak önkéntesen alkalmazható megoldásokat. Ezek figyelembevétele esetében - ugyancsak európai uniós, de már jogkövetési alapelv szerint - vélelmezni kell a jogszabálynak való megfelelőséget és ezt tilos vizsgálattal ellenőrizni. Az önkéntes szabványok, akár van, akár nincs kapcsolatuk a jogszabályokkal közmegegyezéssel születnek. Kidolgozásukban érdekeik, érdekérvényesítési igényük szerint a gazdasági minden szereplője és a jogalkotók is részt vehetnek. Tartalmuk azokat a kiadásukkor ismert műszaki követelményeket, technológiákat, vizsgálati/ellenőrzési módszereket, tehát a technika mai állását tükrözik vissza, amelyek a közmegegyezésben részt vevők számára (esetenként kompromisszumok árán) elfogadottak. A szabványok általános és ismételten alkalmazható eljárásokat és műszaki megoldásokat adnak, amelyeket közmegegyezéssel fogadtak el, és optimális megoldást kínálnak a különböző érdekelt felek számára. Érvényes szabvány szerinti termék, szolgáltatás esetén feltételezhető, hogy az azt alkalmazó, a műszaki fejlődés elfogadott színvonalának megfelelően, kellő gondossággal járt el. Az előzőekből következően a szabványok figyelmen kívül hagyása estében: - korlátlan ideig elhúzódhat és beláthatatlan mértékben költségesebbé válhat a termék/szolgáltatás piacra jutása, mivel nem vélelmezhető a jogszabályoknak való megfelelőség, hanem külön eljárással kell igazolni, hogy a választott megoldás kielégíti a jogszabályi követelményeket (egyenértékű vagy jobb, mint a szabvány szerinti), 2 / 7

3 - külön és részletesen meg kell határozni a műszaki tartalmat és az ellenőrzés módját a szabványra hivatkozás helyett a szerződéses jogi kapcsolatokban és a pályázatokban (kiemelten a közbeszerzési pályázatokban), hogy azt a szerződés teljesítésben és ennek ellenőrzésbe közreműködők felek, valamint az esetleges későbbi jogi eljárásokban résztvevők értsék és elfogadják, - elvész a szabvány adta védelem az élet-, egészség-, környezet- és vagyonvédelmi események kapcsán (külön eljárással kell igazolni, hogy a szabványtól eltérő megoldás egyenértékű a szabvány szerintivel és ez egy már bekövetkezett balest vagy kár esetében már szinte lehetetlen). TÉVHIT: A szabványosítás során egyéni, illetve lobbi érdekek érvényesülnek. TÉNY: A modern szabványosítás egyik legfontosabb ismérve a teljes konszenzuson alapuló, előre meghirdetett, szabványosító műszaki bizottságban történő, a szabványosítás tárgyát képező szakterületen érdekelt összes fél önkéntes közreműködésével megvalósuló szabványalkotási folyamat. Ennek a részrehajlás-mentességét az egymással harmonizált nemzetközi, európai és nemzeti eljárásrend, valamint az garantálja, hogy minden érintett fél alkalmanként még az ellenérdekeltek is részt vehet a szabványalkotásban (és remélhetően él is ezzel a lehetőséggel). A szabványosítás nem csak nyilvános, de teljes mértékben transzparens műszaki tevékenység. A szabványosító műszaki bizottság tagjai szabadon véleményezhetik a tervezetet, és ha bármely okból nem alakul ki konszenzus, akkor a tervezetből nem lesz szabvány. TÉVHIT: Egy idegen nyelvű külföldi nemzeti, európai vagy nemzetközi szabvány fordítása 3 / 7

4 egyenértékű a szabvány MSZT által, nemzeti szabványként kiadott magyar nyelvű változatával. TÉNY: Idegen nyelvű szabvány fordítása nem egyenértékű magyar nemzeti szabványként való megjelentetésével, mert: - engedély nélküli fordítás esetében sérül a szabványokkal kapcsolatos szerzői jog*, - a fordítás pontosságáért, a forrásszabvánnyal való egyezőségért nem vállal felelősséget szabványosító szervezet, - a fordítás jogállása nem azonos az eredeti (hivatalos, idegen nyelvű) forrásszabvány jogállásával, - fordítás esetében nincs garancia az eredeti szabvány változásának követésére (pl. szövegmódosítás), - a fordításból nem derül ki, hogy a forrásszabvány mióta érvényes (ha az még), helyettesít-e, vagy kivált-e más szabványokat, - a fordításban szereplő szakkifejezések, fogalmak nem egyeztetettek a többi (esetenként több tucat) szabvány által is alkalmazott kifejezésekkel, az összehangolás nem garantált, illetve az eltérésekért senki nem vállal felelősséget. Megjegyzés: Az eltérő fordítások (értelmezések) a szerződéses kapcsolatokban súlyos, pénzügyi következményekkel és bírósági eljárásokkal járó zavarokat okoznak. Az idegen nyelvű szabvány magyar nyelvű változatának kiadása tehát nem egyszerűen a forrásszabvány fordítása, hanem magyar nyelvű értelmezése, a forrásszabvány tartalmát pontosan visszaadó, annak tartalmával azonos, a magyar szabványrendszerbe illesztett hiteles dokumentum kialakítása és közreadása. Idegen nyelvű szabvány magyar nyelvű változatának megjelentetésére az egyetlen jogszerű, hivatalos megoldás a Magyar Szabványügyi Testület által kiadott, az idegen nyelvű forrásszabvánnyal megegyezőséget garantáló magyar nyelvű nemzeti szabvány. A forrásszabványnak ez az egyetlen lehetséges hiteles magyar nyelvű megfelelője. 4 / 7

5 TÉVHIT: Az MSZT ingyen megkapja az európai, a nemzetközi és a külföldi nemzeti szabványokat, amiket azután a Szabványboltban értékesít. TÉNY: Az MSZT minden általa bevezetett és/vagy terjesztett szabványért fizet, vagy tagdíj, vagy jogdíj formájában. A szabványosításról szóló évi XXVIII. sz. törvény szerint az MSZT képviseli Magyarországot a nemzetközi (ISO, IEC) és az európai (CEN, CENELEC, ETSI) szabványügyi szervezetekben. A tagság évente közel 100 millió Ft tagdíjfizetési kötelezettséggel jár. A szabványosítási törvény szerinti kizárólagos joga alapján, az MSZT ennek az összegnek a fejében vezetheti be és forgalmazhatja nemzeti szabványként ezeknek a szervezeteknek a szabványait. (Az európai szabványok bevezetése kötelező Magyarország, így az MSZT számára.) Külföldi nemzeti szabványok esetében bevezetéskor és/vagy terjesztéskor az MSZT-nek jogdíjat kell fizetnie a szabványt kiadó szabványosító szervezetnek. TÉVHIT: A szabványoknak hasonlóan az állam (kormányzat) által kiadott és közzétett jogszabályokhoz ingyenesnek kellene lenniük. TÉNY: A szabvány nem jogszabály, nem az államigazgatás eszköze (bár ismerete és alkalmazása megkönnyíti a jogkövetést), hanem a gazdaság szereplőinek megegyezése egy termék, folyamat vagy eljárás mindenki által elfogadott módjában, követelményeiben, jellemzőiben vagy ezek vizsgálati és értékelési eljárásaiban. A szabványok alkalmazása eltérően a jogszabályoktól önkéntes. A gazdaság szereplői üzletmenetük, gazdasági érdekeik, tevékenységük, azaz üzemvitelük alapján dönthetik el, hogy alkalmazzák-e a szabványokat. Minden szabványt (a nemzetközi, az európai, a külföldi nemzeti szabványokat egyaránt) meg kell vásárolni az új szabványok létrehozásához szükséges pénzügyi forrás egy részének megteremtése érdekében. A szabványok esetenkénti magas ára sem tükrözi a bennük fellelhető hatalmas ismeretanyagot, a létrehozásukhoz szükséges szakértői munkát (a nemzetközi szabványok 120 ország, az európai szabványok 33 ország, a nemzeti szabványok az adott ország több tucat szakemberének tudását tartalmazzák) és a létrehozásukhoz 5 / 7

6 szükséges folyamat költségeit. A szabványok ára nincs arányban azzal sem, hogy nemzetközi, európai vagy nemzeti szintű megegyezést és elfogadtatást garantálnak, ami még a legmagasabb szintű szakirodalom esetében sem valósul meg, hiszen az egy ember, vagy szűk szerzői csoport magánvéleménye és nem közmegegyezés eredménye. A szabvány egyik eleme azoknak, a csak pénzért megvásárolható eszközöknek (számítógépes szoftver/hardver, licenc, know-how, szakértői szolgáltatás, szakkönyvek és szakfolyóiratok, alapanyagok, berendezések, szerszámok stb.), amelyek nélkülözhetetlenek a termelés/szolgáltatás/üzemeltetés számára, mint termelő, profitteremtő és költségkímélő eszköz. A szabvány által hordozott ismeretanyag nélkülözhetetlen az innovációhoz (tudástranszfer). A szabvány ismeretének és alkalmazásának minden gazdasági előnyét és hasznát a gazdaság szereplője élvezi. Saját, szabad, kényszermentes elhatározásától függ, hogy üzleti befektetésként megvásárolja-e azt. A szabvány ingyenes elérhetősége csak akkor lenne indokolt és életszerű, ha a szabványok alkalmazása kötelező lenne, az üzletvitelhez, és az üzemeltetéshez szükséges (pl. az előzőekben felsorolt) egyéb eszközök is ingyenesek lennének, valamint ha a szabványok létrehozásának teljes körű finanszírozására nemzetközi, európai és nemzeti szinten egyaránt, a kormányok és a gazdaság szereplői által külön-külön, vagy együttesen létrehozott pénzügyi források állnának rendelkezésre. TÉVHIT: A nemzeti szabványtervezetekkel, a szabványokkal, a gazdaság szereplői számára jelentős európai, nemzetközi és nemzeti szabványokkal, valamint egyéb szabványjellegű dokumentumokkal kapcsolatos információkhoz az MSZT-nek ingyenes hozzáférést kell biztosítania a gazdaság szereplői számára. TÉNY: A szabványosításról szóló évi XXVIII. sz. törvény szerint az MSZT-nek gyűjtenie és rendszereznie kell a nemzeti, valamint a magyar gazdaság számára jelentős külföldi szabványtervezeteket, szabványokat és egyéb szabvány jellegű dokumentumokat, valamint nyilvántartást kell vezetnie a nemzeti, a nemzetközi és az európai szabványtervezetekről és szabványokról, valamint a jogszabályok által hivatkozott nemzeti szabványokról. Az összegyűjtött és rendszerezett dokumentumokba és a nyilvántartásokba bárki térítésmentesen betekinthet. Ezeket kérésre, szolgáltatásként, az MSZT saját maga, illetve a külföldi, a 6 / 7

7 nemzetközi és az európai szabványügyi szervezetek által meghatározott díjazás ellenében rendelkezésre bocsátja (hozzáférhetővé teszi, kivonatot/másolatot ad). Az MSZT-nek az előzőek szerinti feladatai ellátásához nincs más forrása, mint a szabványosítási törvény által ezekhez kapcsolt szolgáltatások díja. Ezeknek a törvény szerint az MSZT működési forrásának minősített díjaknak kell legalább részben fedezniük a Testület számára kötelezően előírt feladatok/tevékenységek költségeit. A szolgáltatások ingyenessé tétele esetén a költségek fedezetére egyéb forrást kell biztosítani. A szabványokkal kapcsoltban további tévhitekről és tényekről olvashat a VL szeptembe ri és októ beri lapszámában, illetve a Magyar Szabványügyi Testület honlapján. 7 / 7