Hogyan működtessünk egy kapcsolatot? Mítoszok és a tapasztalati valóság

Átírás

1 Hogyan működtessünk egy kapcsolatot? Mítoszok és a tapasztalati valóság Előadás handout PROGRMAJÁNLÓ AZ ANYAG VÉGÉN! Hadd kezdjem azzal a táblázattal, amelyet az előadáson is kitölttettem a résztvevőkkel, ám immáron a helyes válaszokkal együtt: Kijelentés* Igaz* Hamis* 1.#A#házasság#jövőbeni#boldogságának#egyik#jó# fokmérője#a#házasulandó#felek#életkora.# 2.#A#legjobb#párkapcsolatokban#a#felek#minden# szabad#idejüket#együtt#töltik.# 3.#A#házasságkötés#jó#lehetőség#arra,#hogy# függetlenné#váljunk#a#szüleinktől.# 4.#A#házasságkötés#előtti#együttélés#segíti#a# párokat#abban,#hogy#jobban#felkészüljenek#a# házasságra.## 5.#A#boldog#házasság#legfontosabb#összetevője#a# szerelem.# 6.#Egy#pár#válási#kockázatát#már#a# házasságkötésük#előtti#kapcsolatukból#meg#lehet# állapítani.# 7.#A#kommunikáció#a#legfontosabb#képesség,# amelyet#egy#párnak#házasságkötés#előtt#el#kell# sajátítania.# 8.#A#házasság#várható#boldogságát#befolyásolja,# hogy#a#pár#a#házasságkötés#előtt#miként#kezeli#a# különbözőségeit.# 9.#Ha#a#felek#értékrendje#eltér#egymástól,#az# gondot#okoz#a#házasságban.## 10.#A#vallásosságnak#nincs#kihatása#a# párkapcsolat#minőségére.# # Mikor gondoljon két ember a házasságra? 1. Amikor mindketten függetlenek és érettek. 2. Amikor egymást és önmagukat is képesek szeretni. 3. Amikor mindketten szívesen vannak együtt, de egyedül is.

2 Azokat a tényezőket futjuk át, amelyek óvatosságra intenek, és amelyek igazoltan fokozott veszélyeket hordoznak magukban a házasság tartósságára nézve. i 1. A pár közvetlenül egy súlyos veszteség után találkozik, vagy köt házasságot. Vannak helyzetek, amikor egy férfi és egy nő nem a kölcsönös érzelmi vonzódás miatt kerül közel egymáshoz, hanem azért mert az egyik segíteni akar a másiknak egy nehéz időszakban (például barátokként vigasztalják egymást egy másik partnerrel való szakítás után). A válság miatti instabilitás ilyenkor különleges érzelmi kötődést hoz létre, és a vigasztaló barátból könnyen lehet szerelmi partner. Gyakran azonban a krízis feldolgozásával a kapcsolat is megváltozik: miután a szenvedő fél ismét meg tud állni a saját lábán, újra csak barátként kezd nézni a másikra, aki viszont ekkorra már lehet, hogy a házastársa. 2. A házassági szándékban közrejátszik az egyik fél vágya, hogy elhatárolódjon a származási családjától (az a család, amelyben felnőtt). A családtól való elszakadás vágya olykor nagyon valós és elfogadható okokon alapul (alkohol, bántalmazás, stb.). Ez azonban nem indokolja, hogy a szülőktől való függetlenedés csak a házasodás útján valósuljon meg. A legtöbb esetben előnyösebb, ha a fiatal felnőtt elköltözik otthonról, kialakítja a saját életterét, és lehetőség szerint rendezi a kapcsolatát a szüleivel. Ellenkező esetben könnyen megtörténik, hogy egyik katasztrófából belemenekül a másikba. 3. A felek családi háttere erősen különbözik (vallás, neveltetés, értékek, társadalmi osztály, etnikai hovatartozás, életkor). Azt mondják, az ellentétek vonzzák egymást, ám a házasságban ez csak korlátozottan igaz. Igaz abban a tekintetben, hogy senki sem tökéletes minden területen, ezért nagyszerűen gazdagítja a házasságot, ha ez egyik ebben ügyesebb, a másik pedig abban. Ugyanakkor vannak dolgok, amelyekben a hasonlóság előnyt jelent. Ilyenek az alapvető erkölcsi értékek, vallásos meggyőződések, és más tényezők, amelyek az identitásunk fontos részét képezik. Ha ezekben különbözik a két fél, az legkésőbb a gyermeknevelésnél komoly konfliktusok kiváltójává válik. 4. Egyik, vagy mindkét fél túl szorosan, vagy túl lazán kötődik a származási családjához. A házasság két önálló, saját identitással rendelkező ember közössége. Ha a felek túl közel állnak a szüleikhez, akkor azok mindig feljogosítva fogják érezni magukat arra, hogy beleszóljanak a pár életébe. Ha viszont a származási család tagjai túl távol állnak egymástól, akkor az ott felnőtt házasulandók nem tanulták meg az érzelmi biztonság, a gyengédség és intimitás kialakításának módjait. Ahogy az élet más területein, úgy jó, ha itt is kerüljük a szélsőségeket. Érezzük hiányát a másiknak, ha nincs mellettünk, de legyünk képesek egy estét nélküle is eltölteni! 5. A pár anyagilag, fizikailag, vagy lelkileg függ az egyik fél származási családjától.

3 Ez a pont szorosan kapcsolódik az előzőhöz. Jó dolog, ha a szülők támogatják a fiatalokat a házasságuk elején. Ezzel a támogatással azonban könnyen vissza is lehet élni. Sok szülő úgy érzi, ha ad valamit, akkor azzal megvásárolja a jogot, hogy részt vegyen a döntésekben és az új élet kialakításában is. Ökölszabályként ezért minden házasulandó párnak azt tanácsolom, hogy a szülőktől legalább olyan távol alakítsa ki a saját életterét (úgy testi, mint lelki értelemben), hogy papucsban ne lehessen átcsoszogni! 6. A pár tagjai a házasságkötéskor 20 évnél fiatalabbak. A kutatások azt mutatják, hogy minél később köt valaki házasságot, annál nagyobb esélye van arra, hogy a házasság valóban tartós és boldog legyen. Persze nem kell megvárni a nyugdíjas kort, egyszerűen arról van itt szó, hogy a kamaszkor, amelynek fő lélektani célja az önálló identitás kialakítása, sokaknál kitolódik a húszas évek elejére is, ezért úgy vágnak bele tartós párkapcsolatba, hogy még a saját helyüket sem találták meg a világban, ez pedig sok bonyodalom forrásává válik. 7. A pár a házasságkötés előtt 6 hónapnál rövidebb, vagy 3 évnél hosszabb ideig járt együtt. Ahhoz, hogy megalapozottan hozhassuk meg a házasságkötés egész életünket meghatározó döntését, ismernünk kell a másikat. Ahhoz, hogy ismerjük a másikat, időre van szükségünk. Ha ez az idő kevesebb mint fél év, akkor nagy az esélye annak, hogy a megismerés felületes és várnak ránk kellemetlen meglepetések. Ha viszont az udvarlás három évnél hosszabbra nyúlik, akkor az jelezheti, hogy valami miatt a felek bizonytalanok egymásban. Persze vannak indokolt halogatások is (például egyetem, külföldi munkavállalás, stb.). 8. Az esküvő a család és a barátok nélkül történik. A szerelem néha azt eredményezi, hogy az ember fejjel rohan a falnak. Ha az esküvőn még a szűk család tagjai sem vesznek részt, az több dolgot is jelezhet: a házasulandók nem tudják felvállalni egymást a családjuk előtt, vagy a család nem ért egyet a házassággal és így tiltakozik ellene. Mindkét esetben érdemes elgondolkodni és beszélgetni a megoldás érdekében. 9. A feleség a házasságkötés előtt, vagy a házasság első évében várandós lesz. A kényszer miatti házasság nem a legjobb lépés. Az a tény, hogy a felek az ágyat megosztották egymással, nem feltétlenül jelenti azt, hogy barátai is egymásnak, akik képesek lesznek egy életen át kitartani egymás mellett, valamint hogy az értékrendjükben is közel állnak egymáshoz. Mindennek kialakulásához idő kell, ezért a szakemberek a nászéjszakás terhességet is fenntartással kezelik, hiszen a párnak ki kell alakítania a közös élet játékszabályait és kereteit, ezt pedig könnyebb, ha mindenkinek csak egy személyhez kell alkalmazkodnia és nincs ott egy baba is harmadiknak. 10. Egyik vagy mindkét fél azt vallja magáról, hogy boldogtalan gyerek-, vagy fiatalkora volt.

4 Egy kapcsolat bizonyos ideig el tudja viselni, ha az egyik félnek feldolgozandó sérülései vannak. Ha viszont mindketten sérültek, az szétfeszítheti a kapcsolat kereteit. Mindezek természetesen csak jelzések, amelyeknek nem célja, hogy eltántorítsa Önöket a döntésüktől. Ám ha a felsorolás valamelyik pontja fennáll a kapcsolatukban, akkor nem árt, ha komolyan veszik és foglalkoznak vele. Sokszor elég, ha kettesben megbeszélik a szóban forgó témát, esetenként azonban egy szakember bevonása is indokolt lehet. A házasság életük egyik legfontosabb döntése, ezért minden eszközt ragadjanak meg ahhoz, hogy a lehető legtöbbet hozzák ki belőle! Házastárs, élettárs, vagy életszakasz- társ? A posztmodern életérzés egyik legnagyobb jellemzője a számtalan választási lehetőség szabadsága. Naponta kell döntések ezreit meghoznunk, és ez nem is olyan egyszerű, mint amilyennek hangzik. A szabadság olykor megkötözöttséget is jelent, mert már nem csak választhatunk, hanem választani kényszerülünk. Így van ez a párkapcsolatokkal is. A párkapcsolatok megélésének megannyi formáját ismerjük, amelyeket emberek különböző szempontok mentén választanak maguknak. Melyik a legjobb választás? Melyikkel érjük el a legnagyobb valószínűség szerint a vágyott boldogságot? Melyik szavatolja a legjobban az egyéni kibontakozódás és a szoros egymásbakapaszkodás egyensúlyát? Melyikben van a legnagyobb esélyünk az állandóságra, kiszámíthatóságra és stabilitásra? Vegyük számba a választási lehetőségeket: 1. Házasság Lali és Míra két és fél évig jártak együtt, amikor egyre erősebben megfogalmazódott bennük, hogy a kapcsolatukban egy magasabb szintre kellene lépniük. Világos volt számukra, hogy ez az út a házasság. Szerettek volna jól felkészülni erre az új életszakaszra, ezért az internetes keresőbe beírták a házassági felkészítés címszót és kerestek egy tanácsadót, aki öt találkozás alkalmával végigbeszélte velük a házasság fontos kérdéseit, házi feladatokat végeztetett velük, megíratta velük a következő évek egyéni, kapcsolati és családi céljait, majd készíttetett velük egy házi költségvetést is arról, hogy miként fognak majd gazdálkodni, amikor egy háztartásban élnek. Most hároméves házasok és az első gyermeküket várják. Volt néhány nehéz időszak az elmúlt három évben, de átlendültek rajtuk, mert a felkészítés során előre megbeszélték, hogy az ilyen helyzeteket miként kell kezelni A házassággal kezdjük az együttélési formák sorának bemutatását, mert ez a legősibb, legkipróbáltabb valamennyi közül. A házasságról, mint két ellenkező nemű személy élethosszig tartó, elkötelezett kapcsolatáról szóló első írásos emlékek olyan időből származnak, amikor még sem pap, sem anyakönyvvezető nem létezett. Az ókorban a házasságkötés fontos családi esemény volt, amely az

5 egész település jelenlétében történt. A falu minden tagja jelen volt az eseményen, és pontosan ez biztosította a frigy hivatalosságát, hiszen az ókori szövetségkötések attól voltak érvényesek, hogy tanúk jelenlétében kimondták őket. Az első századokban azután az egyház fennhatóságába került a házasság megkötésének joga egészen a 18-19, századig, amikor az európai országok törvényhozásában sorra megjelentek olyan törvények, amelyek különválasztották az egyházi és polgári esküvőt. A házasság a mai napig a legjobban bevált együttélési forma. Ezt szemlélteti az is, hogy egy reprezentatív felmérés szerint a magyar társadalom közel 70%- a a házasságot tartja a legideálisabb együttélési formának. 2. Élettársi kapcsolat Géza és Helén kapcsolata másként alakult. Mindketten Szegedre jártak egyetemre, ahol a negyedik félévben egy közös kurzuson figyeltek fel egymásra. A közös kurzusból közös buli lett, majd valahogy egymásba szerettek. Kollégistákként nehezen tudták megoldani a nyugodt együttléteket, ezért elhatározták, hogy közösen kibérelnek egy garzonlakást. A friss szerelem önfeledtségét gyakran eloszlatja az élet valósága, mert a közös háztartással olyan feladatok is együtt járnak, amelyeket egyikük sem végez szívesen, amelyek miatt gyakran vitatkoznak. A barátaik ezért félig viccesen meg is szokták jegyezni, hogy olyannak látják a kapcsolatukat, mintha már legalább tízéves házasok lennének. Nemrég Géza egy esti szeminárium után elkísérte a villamosra Zsuzsát, egy kedves és csinos csoporttársát. A bizalmas beszélgetés után mindketten Zsuzsa albérleti ágyában kötöttek ki. Persze Helén ezen rettenetesen felháborodott, ami ellen Géza azzal védekezik, hogy ő soha sem ígért hűséget a barátnőjének A fenti példából is látszik, hogy az élettársi kapcsolat más alapokra épül, mint a házasság. Könnyebb belelépni, de a kivezető út is könnyebb belőle. Történelmileg már az időszámítás kezdetén találkozunk írásos emlékekkel, amelyek azt mutatják, hogy elszórtan a jelenség már ismert volt (például a Bibliában Jézus beszélgetése a samáriai asszonnyal, akinek szemére veti, hogy öt férje volt, és akivel most él, az nem férje). Magyarországon a 19. században egyes becslések szerint a lakosságnak mindössze 8-10 ezreléke élt vadházasságban, ahogy akkor nevezték. A 20. században ban Ben B. Lindsey bíró vetette fel az élettársi kapcsolat, mint próbaházasság gondolatát, majd ben Bertrand Russel javasolta egyetemistáknak, Margaret Mead pedig ban hozta vissza a köztudatba. Az as években erőteljes lökést kapott az élettársi kapcsolat megszilárdulása. A szexuális forradalom és a hippi mozgalom termelte ki azoknak a kommunáknak a létrejöttét, amelyekben fiatalok egész csoportja osztotta meg egymással lakását és ágyát (ezért nevezik az ebben az időben született nemzedéket Baby Boom generációnak). Az ezredforduló után számos ország törvényi védelemre emelte az élettársi kapcsolatot, így országonként különböző szabályozások születtek az élettársak névhasználatát, örökbefogadási jogait, öröklését, vagyonmegosztását és más kérdéseit illetően.

6 3. Életszakasz- társi kapcsolat Feri egy csúnya válási histórián van túl. A volt felesége elperelte tőle a gyerekeit, az autót, valamint a következő évek tartásdíja fejében a ház is az övé lett. Most teljesen egyedül, kiszolgáltatva, nulláról kell kezdenie az életét. Egy barátja mutatta be Margitnak, aki szintén elvált, és akinek Ferivel ellentétben van saját lakása, amelyet éppen felújít. A megismerkedés mindkettőjüknek jól jön. Ferinek kell egy lakás és egy nő, aki olykor meghívja egy tányér meleg levesre, Margit pedig örül, hogy van egy férfi a háznál, aki a lakhatásért cserébe besegít a felújításban. Külön szobában alszanak, de éjjel gyakran meglátogatják egymást a szomszéd szobában. Nem akarnak semmi komolyat egymástól, de ha már így alakult, akkor élnek a helyzettel A válások növekvő számával arányosan egyre gyakrabban találkozunk hasonló élethelyzetekkel. A bírósági döntések gyakran teljesen kiszolgáltatottá teszik a férfiakat, akiknek a válás után mindent a semmiből kell újrakezdeniük, sok nőnek pedig mindene megvan, csak éppen egy férfi hiányzik az otthonából és az életéből. Jellemző, hogy ezekben a kapcsolatokban a nő gyakran évekkel (vagy akár évtizedekkel is) idősebb a férfinál, valamint, hogy egymás mellett még mindketten párhuzamos kapcsolatokat is fenntartanak. Feltételezem, hogy aki egy házasságra felkészítő vásárol, annak komoly szándékai vannak partnerével, azért ezt a harmadik módozatot ki is hagyom az összehasonlításból. Nézzük sorra, hogy milyen dinamikai különbségek vannak a házassági és az élettársi kapcsolat között, hogy miért hoz ésszerűbb döntést, aki az egyszerű együttélés helyett a kölcsönös elkötelezettségen alapuló házasságot választja! Az élettársi kapcsolat dinamikai problémái Számos pszichológiai és szociológiai vizsgálat célpontja volt ez a kapcsolati forma az elmúlt évtizedekben, amely józanságra és megfontolásra int. Az élettársi kapcsolatokban például háromszor akkora a fizikai bántalmazás előfordulása, ii valamint jelentősen magasabb az alkohollal való visszaélés aránya a házassághoz képest, továbbá ez a kapcsolati forma 3-5- ször bomlékonyabb a házasságnál. Mindezek ellenére a magyar lakosság jelentős többsége az élettársi kapcsolatot tartja a házasságra való felkészülés legjobb módjának. iii Vajon igazuk van ebben, vagy csak puszta mítoszról van szó? Gyakran halljuk az élettársi kapcsolatokat igazoló álláspontok példájaként, hogy Laci és Vera öt évig élt együtt papír nélkül, majd amikor összeházasodtak, egy évbe sem telt, hogy eljussanak a válásig. Íme a tapasztalati bizonyíték arra, hogy a házasság idejétmúlt intézmény és az élettársi kapcsolat sokkal jobban megfelel a mai kor kapcsolati igényeinek. Valóban ez a jó magyarázat, vagy ennél összetettebb a kép? A kutatások azt igazolják, hogy ezek a jelenségek egy nagyon logikus magyarázatra vezethetők vissza. Egy kapcsolatban az együttélés első két évében szilárdulnak meg azok a konfliktuskezelési minták, amelyeket a pár a

7 kapcsolat fennállásának végéig alkalmazni fog. Tehát akár házas egy pár, akár csak együtt él anélkül, hogy különösebb tervei lennének a jövőre nézve, az első két évben megszilárdul közöttük az a mód, ahogyan a vitáikat lefolytatják. iv Mivel a házasság és az együttélés között az elkötelezettség szintje a legnagyobb különbség, könnyen bejósolható, hogy miért vált el Laci és Vera, valamint miért fog a legtöbb hasonló helyzetű pár is elválni egymástól. Az élettársi vitákat úgy kezelik, hogy nincsenek elkötelezve egymás iránt. A vitában mindig ott lebeg annak lehetősége, hogy ha nem sikerül megoldást találni, akkor mindenki megy arra, amerre akar. Amikor végre rászánják magukat, hogy továbblépnek egy szinttel a kapcsolatukban és a házasságkötés útján elkötelezik magukat egymás mellett, ez a megváltozott státus csak az első veszekedésig tart, amikor bekapcsol a régi program és elkezdenek ismét úgy viszonyulni egymáshoz, mintha nem kötelezték volna el magukat a kapcsolatuk iránt. Ekkor ismét terítékre kerül a kapcsolatból való kilépés lehetősége, és előbb- utóbb a lehetőségből megélt valóság lesz. Ez a helyzet az, ami ilyenkor túlfeszíti a kapcsolatot, ezért gyakran a házasságkötés nem megszilárdítja a kapcsolatot, hanem felgyorsítja azokat a folyamatokat, amelyek a kapcsolat végéhez vezetnek. A baj tehát nem a házassággal van, hanem azzal, hogy a pár már előtte elköteleződés nélkül együtt élt. Mi a megoldás ebben a helyzetben? Lali és Míra esetében már láttuk, hogy milyen fontos szerepe van a házasságra való felkészülésnek a kapcsolat jövőjét illetően. Ez hatványozottan igaz azokra, akik együtt éltek a házasságkötés előtt. Egy képzett tanácsadó vezetése mellett újragondolhatják a konfliktuskezelési technikáikat és szükség esetén módosíthatják azokat. Nemrég meghívtuk magunkhoz a kislányunk egyik barátnőjét a szüleivel. Amikor a kötelező udvariaskodáson túl voltunk és személyesebb dolgokra terelődött a beszélgetés, elmeséltek néhány történetet a kapcsolati viharoktól és anyóskonfliktusoktól nem éppen mentes szerelmükről. A beszélgetés egyik pontján megkérdeztem őket, hogy mióta is házasok. A furcsa tekintetből mindjárt kiolvastam, hogy rossz kérdést tettem fel. A férfi kisvártatva megtörte a csendet és elmondta, hogy ők igazából nem hisznek a házasságban, hiszen az is ugyanolyan, mint az élettársi kapcsolat, csak egy darab papírral több. Márpedig a kapcsolatot szerinte nem egy darab papír tartja egyben, hanem a kölcsönös szeretet. Érdekes érvelés. Akár igaz is lehetne, ha nem lenne ott a már említett statisztikai adat, amely szerint az élettársi kapcsolatok 3-5- ször bomlékonyabbak a házasságnál (és nálunk azok sem túl stabilak, hiszen az első házasságok közel fele Magyarországon válással végződik). Akkor tulajdonképpen mit is tesz hozzá a kapcsolat minőségéhez ez a darab papír? Végső soron a házasságkötést úgy is felfoghatjuk, mint egy rituálét. A rituáléknak pedig ősidők óta fontos szerepe van az emberek életében. A rituálék segítenek az életciklusok közötti határvonalak világossá tételében és fontos szerepük van abban, hogy ezeket a határokat az egész család figyelembe vegye és a párhoz való viszonyát ennek mentén újragondolja. Az esküvői szertartás éppen ezért

8 létfontosságú szerepet játszik abban, hogy a házasulandók a szüleik szemében kikerüljenek a gyermekstátusból és egy egyenrangú felnőtt státusba kerüljenek, akik mostantól elsősorban házastársak és már csak másodsorban a szüleik gyermekei. Hadd tegyem világossá mindezt egy példával: Tegyük fel, hogy a Kiss családban megbetegedik a nagymama, és kórházba kerül. Az orvosok hosszan küzdenek a megmentéséért, de végül minden próbálkozás kudarcba fullad és a nagyi meghal. A kórház a családot a következő levéllel értesíti a szomorú hírről: Tájékoztatjuk Önöket, hogy XY minden erőfeszítésünk ellenére meghalt. A temetésről a kórház hivatalból gondoskodik, így Önöknek már semmivel sem kell foglalkozniuk, éljék tovább nyugodtan az életüket, mintha mi sem történt volna. Üdvözlettel: a kórház igazgatója. Vajon hogyan fogadná a Kiss család a hírt? Megkönnyebbülnének, hogy nem kell foglalkozniuk a temetéssel, nem kell fekete ruhát vásárolniuk, nem kell halotti torról gondoskodni és nem kell kiértesíteni az összes rokont? Vagy inkább ragaszkodnának a temetés megtartásához, a rokonok meghívásához, a nagymama elbúcsúztatásához a költségek, az érzelmi igénybevétel és a nagy felhajtás ellenére is? Miért teszik ki magukat mindennek? Azért mert tudják, hogy a temetésnek milyen fontos szerepe van a gyászfeldolgozásban. A temetés egy olyan rituálé, amely segít feldolgozni a történteket, egy határkő, amely lezár egy életszakaszt és megnyit egy újat. Erre vezethető vissza, hogy régen több napig is eltartott a gyászolás szertartásos része, hogy még fizetett siratóasszonyokat is fogadtak, akik segítettek a gyász minél mélyebb megélésében, hogy azután könnyebb legyen újrarendeződni és folytatni az életet. Elismerem, kissé morbid a hasonlat, de mint ahogy a gyászfeldolgozásban elengedhetetlen szerepe van a temetési rituáléknak, úgy a szilárd, megalapozott párkapcsolathoz is nélkülözhetetlen szerepe van a kapcsolatot hitelesítő rituálénak, az esküvőnek. A ceremóniák, rituálék nagyon kifinomult, évszázadok alatt formált és hagyományozott módjai a burkolt kommunikációnak. Érdekes, hogy minél nagyobb szabadságot követelünk ki magunknak ezek a rituálék alól, annál zavartabban éljük meg azokat az életjelenségeket, amelyekről a rituáléink szólnak. Akkor figyeltem fel erre a jelenségre, amikor egy 60 év körüli férfival beszélgettem a vonaton és megkérdeztem a családja felől. Mint kiderült három lánya van, és amikor rákérdeztem a lányok családi állapotára, így válaszolt: Gizus a legnagyobb, ő férjnél van és van két gyönyörű rosszcsont fia. Beácska a kicsi, ő még egyetemre jár, de van egy komoly udvarlója. Hiányérzetem volt és rákérdeztem a középsőre. A válasz: Nos, Évi, ő hogy is mondjam, ő párkapcsolatban él, és van egy kislánya. További rákérdezésre kiderült, hogy Évinek élettársa van, de ezt a bácsi nem tudta hogyan kezelni. Egyfelől függetlennek érezte a lányát, mint aki már a saját lábán áll, saját családot alapított, ugyanakkor nem is kezelte különálló egységként, úgy érezte, még mindig az ő felelősségi körébe tartozik. Erre pedig Évi is gyakran ráerősít, aki már háromszor hazaköltözött néhány hétre, amikor a párkapcsolatával éppen

9 összerúgta a port. A családi rituálék például egy születésnap megünneplése, a közösen elfogyasztott vacsora, és még sok más többé- kevésbé formalizált, ismétlődő tranzakciós minták, amelyeknek fontos szerepük van abban, hogy a közös élet sikeres legyen a családi kötelékben.

10 Programajánló: Hol találok végre egy normális partnert? Tematikus wellness hétvége Ez a hétvége nem - kerítőtábor, ahová eljön egyedülállóként és hazamegy az ideális férj- illetve feleségjelölttel; - villámrandi, ahol alkalmi ismeretségeket köthet; és nem is - intenzív gyorsterápia, amely minden lelki problémáját megoldja. Hanem: - egy hétvége, amelyen új fényben ismerheti meg magát, új képességeket fedezhet fel magában; - 3 nap, amely alatt Isten megváltoztathatja az önmagáról alkotott képét, és felülírhat múltbeli kudarcokat és sérüléseket; - gyakorlási lehetőség, amelyen védett közegben kipróbálhatja új készségeit. De ha még ráadásul meg is találja az igazit... akkor az a hab a tortán! A program során a korszerű párterápiás kutatások ismeretanyaga találkozik a Biblia kipróbált, ősi bölcsességével és alkot robbanásveszélyes párost. Az alőadásokat kreatív feladatok követik, majd a szerepjátékok és gyakorlatok segítenek a tanultakat azonnal átültetni a valós életbe. Mindez gyönyörű környezetben, négycsillagos színvonalon. Tudjuk, miről beszélünk! Kikpróbáltuk és olyan emberek, akik sosem gondolták magukról, hogy összejöhet nekik, ma boldogan élnek együtt a feleségükkel vagy férjükkel, akit az új készségeiknek köszönhetően hódítottak meg. Jelentkezzen most és takarítson meg 5.000,- forintot a részvételi díjból! Időpont január Helyszín: Stáció Wellness Hotel (2220 Vecsés, Széchenyi u. 20.) További részletek és regisztráció: Néhány kép a legutóbbi alkalomról és a helyszínről:

11

12 Várom jelentkezését! Barátsággal: Mihalec Gábor ( i David H. Olson, John DeFrain és Amy K. Olson, Building Relationships: Developing Skills for Life (Minneapolis, MN: Life Innovations, 1999), 48. ii Allan W. Horwitz, Helene R, White, The relationship of cohabitation and mental health: A study of a young adult cohort. Journal of Marriage and the Family, 1998/60, iii Pongrácz Tiborné, Spéder Zsolt, Élettársi kapcsolat és házasság Hasonlóságok és különbségek az ezredfordulón. Szociológiai Szemle, 2003/4, iv Mark A. Fine, John H. Harvey, Handbook of divorce and relationship dissolution (Mahwah, NJ: Lawrence Erlbaum, 2006), 205.

13