A PUSZTAI TALPAS-TYUK ÉS A MADARVONULÁS.

Átírás

1 HERMÁN OTTÓ az első biztos klinikai adatokat arra nézve, hogy a tífusz és a malária fertőzménye egy időben előfordulhat ugyanazon emberi szervezetben és hogy nem hoznak létre valamely hibrid kóralakot, hanem mindegyik fertőzmény okozta betegség a maga módja szerint folyik le. így meg van adva az alap, melyből a további idevágó kutatások kiindul, hatnak. K o r á n y i F rtgyes. A PUSZTAI TALPAS-TYUK ÉS A MADARVONULÁS. Azzal a czikkel, a mely a pusztai talpas-tyúk ez idei megjelenését tárgyalja, s a mely e Közlöny m. é(. deczemberi füzetében jelent meg, Chernel István hálára kötelezte azokat, a kik e jelenség iránt érdeklődnek, kettős hálára azokat, a kik a madártannal foglalkoznak.. Kiválóan becses a magyar helyeknek összeállítása, mint a mely az értekezés derekát alkotja; de szerintem nem állhat meg mindaz, a mit a szerző elmélkedve hozzácsatol. Erre az elmélkedő részre vonatkoznak észrevételeim. Mindenek előtt úgy találom, hogy az összeállítás az elmélkedő résszel egyetemben csak nyert volna, ha szerző bevárja a tavaszt, tehát a cziklus végét, a mi már abban találja megokolását, hogy az 1863-iki jelenség is 1864 kora tavaszán érte el végső szakát magyar földön a Szeged táján elejtett, áttelelt darabokkal, melyek közül az egyik a Nemzeti Múzeumba, a másik a kegyesrendiek szegedi iskolája gyűjteményébe került. Ez az akkori áttelelés minden esetre hatással volt arra az inkább érdekes, mint tudományos állításra, hogy t. i. az 1863-ik beözönlés, bizonyos»megtelepedési hajlamot«hozott magával. Chernel összeállításának utolsó ad ata a győrmegyei bőnyi, mely ju liu s 20-tkára esik, s ez nagy hatással van az elmélkedő részre, különösen arra, hogy az iki és az iki beözönlés között különbség van. De íme Szikla Gábor tanár Székesfehérvárról deczem ber 3 -ikán arról értesít, hogy november yo-ikán egy öt főből álló csapatra bukkant, deczember elsején pedig egy vadász három darabra akadt, melyből egyet hozzáteszem, ritka szép vén kakast el is ejtett, mely a tudósító szívességéből nálam van; de sőt gróf Zichy Jenő vadásza a madarakat deczember 1 4 -ikén Szent-Mihályon látta, bejelentette, s ezt a bejelentést előttem deczember 16-ikán ismételte. Mindez egyszerűen és határozottan lerontja az okoskodásoknak azt a részét is, mely pl. T s c h u s i urat odáig vitte, hogy az 1888-iki beözönlést egyszerűen az oczeánba fulassza; lerontja azokat a külömbségeket is, a melyeket között kimutatni oly erős hajlandóság mutatkozik. Mert a kérdést így is lehet felállítani : van-e és miféle bizonyíték arra, hogy pl. a juniusban és juliusban észlelt talpas-tyúkok még mindig beözönlők s nem visszatérők voltak? Ezzel a kérdéssel szemben az az Oczeán-theória erősen meginog s tiltakozik ellene a talpas-tyúk egész természete is, a mennyiben azt különösen Radde észleleteiből s az 1863-diki beözönlésből ismerjük. Eredeti helyén e madár a vándorlók közé tartozik, a vándoroknál pedig a tájékozódás, a rendes helyváltoztatás természetéből kifolyólag, élesbedik; már azért sem valószínű, hogy vaktában nekimenjen az oczeánnak s ha feléje ereszkedett is, ne térjen vissza idejekorán a szárazföldre. Ezzel szemben fel lehetne hozni, hogy a madár átkel tengereken, tehát neki vethette magát az oczeánnak is. Csak tengeren átjuthatott el Helgoland szigetére, Angliába, Irlandba és a Farőszigetségbe. Ám arra nincsenek bizonyítékaink, hogy a madár oly sík tengeren

2 A PUSZTAI TALPAS-TYÚK ÉS, A MADÁR VONÚLÁS. kelt volna át, a melyen a földség szükségképen és hosszú időre eltűnt volna szeme elől; nem tudjuk, vájjon a Norvégiában feltűnt csapatok vagy részeik az Északi-tengeren keltek-e át Angliába; azt sem tudjuk, vájjon a norvég csapatok a Botniai tengeröblön, illetőleg Keleti-tengeren átkelve jutottak-e o d a: mert az is lehetséges, hogy a Skandináv-félsziget, mint Anglia is a kontinens felől kapta vendégeit, a.midőn a madár szemre szállhatott földségről földségre s a mely tekintetben a Farok szigetsége sem tesz kivételt. Egy oly madár útirányainak biztos kimutatása, mint a milyen a pusztai talpas-tyúk, melynek repülése, sebesebb a galambénál s hozzá kitartó is, mely felhasználja az éjszakát is a mint ez R a d d e megfigyeléseiből világosan kitűnik a mely. madár tehát mondhatnám illó természetű: különösen a beözönlés és még inkább a visszatérés tekintetében, rendkivül nehéz; az oczeánba való fullasztás pedig még a gyönge feltevés értékével sem bírhat, már csak azért sem, mert ha a pusztai talpas-tyúk az oczeánra téved, kifáradva szükségképen hajókhoz jut, a melyek Európa és Amerika közt oly sűrűn közlekednek, ennek híre pedig nem maradhatna el. Részemről az 1863-iki és a múlt évi beözönlés között semmi lényeges külömbséget sem látok. Részei a múlt évben is felkeresték a skandináy-félszigetet, Helgolandot ;* azt pedig,- a mit Chernel mond, hogy t. i. a társaság a múlt évben szélesebben lepte el a területet, mint 25 év előtt, talán annak rovására is lehet írni, hogy a múlt évben a sajtó sőt még a kormányrendelet is sokkal gyorsabban tájékozódod s hozzáadva még azt a megizmosodást is, a melyet 25 év alatt elért, sokkal szélesebb körben keltette fel a figyelmet. És alighanem ennek rovására írhatnók azt is, hogy t. i. némelyek szerint a múlt évi beözönlés az.-.i-863-ikinál népesebb volt: szélesebb köbben többen figyeltek s így többet láttak is. Messze kellene mennem, ha;.azokra a lényeges külömbségekre is kiterjeszteném megjegyzéseimet, a melyek a pusztai tál pás-tyúkok beözönlése és pl. a vándorsáskák között fenállanak; de ki nem hagyhatom a lemminget Myodes lemmus mert ennek vándorlása még nincsen bebizonyítva. Egy századot meghaladó kutatás után is csak Linné tekintélye tartja fenn a vándorlás hitét; a. lemming klasszikus termőhelyén, az arktikus körben, sem a lappok sem a norvég köznép, sem az ott élő, igen kitűnő természetvizsgálók nem tudnak e vándorlásról semmit; sokkal valószínűbb, hogy a lemmingeknek bizonyos években való tömeges mutatkozása szakasztott olyan jelenség, mint pl. nálunk a mezei egerek felszaporodása. Még a helyi jellem is megvan ; így a múlt évben Tromső szigetén S a szomszédos földségen a lemming rendkívül ritka, a messze délre fekvő Hardanger fjordban gyakori volt. Nem hagyhatom szó nélkül a biológiára vonatkozó állítást sem, mely szerint a magyar tapasztalatok egybevágnak azzal, a mit.brehm és Radde a pusztai talpas-tyúkról mondanak. Épen a lényegesben térnek el. Radde a madarat hazájában leghatározottabban a sós helyekhez, sőt azokhoz a pontokhoz is köti, a melyeken a szik kivirágzik /. itt a. madár a Salicorniák ifjú sarjait legeli s a Salsola magvait szedegeti; az 1863-iki beözönlőknek az a része, a melyet A1 tű m Borkum szigetén a táplálékra vonatkozólag is megfigyelt, a Schoberia maritimához tartotta magát, a begyben megtalálta fűmag mellett 9. Lepigonum marinum, tehát szintén egy sósnövény hüvelyeit vagy tokjait is. Itt * A bergeni múzeumban négy példányt láttam, mely Norvégiában lövetett; tehát megvan az egyezés. De a magyar a hamburgi állatkertben két élő példányt tapasztalatok szerint nálunk a madár őriztek, mely Helgblandon esett tőrbe.. eddig kikerülte a szikeseket az ott termo

3 20 HERMÁN OTTÓ sósnövényekkel egyetemben és Chernel maga mondja:»az észlelők legtöbbje a madarakat ugarföldön, rozsföldön, kopár legelőn érte«, sőt ritkás Falmén tétele, a melyet Chernel idéz és megtámad így hangzik:»a vonúlás; természete szerint az egyes individuumoknál és így az egész fajnál, erdőben is, a mi azután Radde és Brehm mozgástünemény, tehát mint minden észleleteivel nem egyezik. Abban a hasonló jelenségben két momemtumrá begyben, a melyet Szikla Gábor tanárnál Székesfehérváron láttam, kevés buzaszemen kivül igen sok fehér libatopp Chenopodium album L. kell figyelemmel lennünk: a térbelire és időbelire. Az időbeli momentum részben az úttól függ és csak akkor lesz kifürkészhető, ha az útvonalak ismeretesek. mag volt; a madár itt is tarlókon «Ámde ez a tétel először is nem telepedett meg, noha azon a vidéken terjedelmes szikesek kínálkoznak. Az 1863/4-iki beözönlésből Szeged táján áttelelt pár sem kereste fel a szikest, hanem ú. n. kubikgödrös helyen húzta meg magát. A mi már most a pusztai talpastyúknak a rendes madárvonúlással való szembeállítását illeti, mely C h e r n e 11 értekezésében P a 1m é n hibáztatásához vezette, ez több oknál fogva helyreigazítást kiván; mert a hibáztatás vagy onnan ered, hogy Chernel figyelmét kikerülték a könyvnek bizonyos, igen lényeges részei, vagy onnan, hogy egy mathematikai alapon nyugvó tételt félreértett. Mindenek előtt el kell ismerni, hogy vonatkozik a szabálytalanokra és kósza vendégekre, hanem a vonulás rendes jelenségére, tehát a pusztai talpas-tyúk beözönlésére nem is vonatkoztatható; másodszor ez a tétel egészen szabatos, és ha Chernel azt mondja, hogy épen megfordítva áll, akkor ez a mondás nem szabatos. Ha minden mozgás térbeli és időbeli, a minthogy az is, akkor megfordítva csak időbeli és térbeli lehetne, a mi ugyanaz t. i. y függ x-től épen annyi mint xfüggy-tói s ezen nem változtathat sem biológia sem klimatológia, sem elmélet sem tapasztalat. Hozzávéve most azt is, a mit H o m e y e r mond, hogy a vonúló madarak serege legyező alakban terjed mely állításban Palm én könyve rendkívüli erudíczióra különben több a nézet mint a tudo vall; az egész irodalmat szigorú kritikával használja fel s gondosan kerüli a bizonyos szavakkal való játékot, kimutatván, hogy a M. de Serre s-féle»admirable prévoyance de la natúré«, az»ösztön«, a német»ortssinn«stöbb efféle csak lepel, mely alatt a tudomány számára semmisem rejlik. Ezen az úton világosan bebizonyítja, hogy a madárvonúlás a legszigorúbb indukcziót követeli, a mi kétségtelen is. Ehhez képest azután szigorúan megkülönbözteti a kategóriákat; külön tárgyalja a rendes vonúlást, mely évről évre szabályosan ismétlődik, és külön állítja és tárgyalja a szabálytalan vonúlást és a kósza vendégeket (Irrgáste), a hova azután a pusztai talpas-tyúk beözönlései is tartoznak, még pedig a fluvio-litoralis jelenségek sorozatában.* mányos tartalom - az egész elmélkedésből tulajdonképen az következnék, hogy a vonúlás mint mozgástünemény sem időbeli sem térbeli, hanem legyező módra folyó mi? bizony ismét csak mozgástünemény, mely időhöz és térhez van kötve, a mi szilárdan is áll; de a melynek irányait kutatjuk, hogy eldönthessük: állandók-e vagy nem? még pedig mindig a rendes vonúlást értve. Ha Chernel azt mondja, hogy nem állhat meg P á l m é n ama tétele sem, hogy a madarak éveken át ugyanazokon az utakon vonúlnak, s hogy ennélfogva ezeket az utakat mint Palmén tette----térképen kijelölni nem is lehet, hát ez csak annak a jele, hogy P a 1m é n-nek egész eljárását nem fogta fel helyesen. Hogy éz így is van, ezt világosan bizonyítja az, a mit Chernel maga állít, mondván :»a madarak *»Ueber die Zugstrassen dér Vögel« és tovább i. utazásuk alatt megtartanak bizonyos

4 A PUSZTAI TALPAS-TYÚK ÉS A MADÁRVONÚLÁS. 21 irányi, de az út azután az időjárás és a terített asztal szerint változik. «Én nem akarok abba belemenni, hogy mi legyen a»megtartott bizonyos irány«és az út közötti külömbség. Az bizonyos, hogy sehogysem lényeges; de kötelességemnek ismerem kiemelni, hogy Palmén utait nem értette sem emberi országútnak, sem mathematikai vonalnak, hanem mindenkor bizonyos kiterjedéssel bíró zónának, a mint ezt a síkságok földirati összefüggésének magyarázatából s az állatföldirati jelenségeknek erre alapított megokolásából világosan láthatjuk is. S ha Chernel azt mondja, hogy a tudomány a vonúlási utak pontos kijelöléséig még nem jutott el, hát ez teljesen igaz; de egy szóval sem újabb annál, a mit Palmén is mondott s a mit munkájának úgyszólván minden sorából ki is érezhetünk. P a 1- m é n szerintem igen helyesen kimutatja, hogy a vándorlás jelenségének régibb magyarázói sokat markoltak s épen azért szükségképen keveset szorítottak; kénytelenek voltak bizonyos terminusokhoz folyamodni, a melyekben azonban nincsen tudományos tartalom ; ő számolt az indukczió követelményeivel, választott tizenkilencz fajt, mely kétségkívül a magas északon költ, ennélfogva vándor útját legkorábban kezdi s tér és idő szerint legnagyobb méretben folytatja is; e tizenkilencz fajnak útirányát és idejét a kritikailag megrostált faunisztikuö irodalom alapján kimutatja s a térképen szemlélhetővé teszi, az ebből kivont tanúságokat szemlélteti a rendellenes jelenségekkel is s a midőn mindezt megtette, egy szóval sem mondja, hogy az eredmény végleges értékű. Nem tulajdonított neki több értéket, mint a mennyit tulajdonít az igazi statisztikus a maga tételeinek akkor, a midőn csak töredékekkel számolhat. Szóval, Palmén eljárása szigorúan tudományos, s hogy mit tart az eredményről, ezt könyvének végső szavai így fejezik ki:»a tárgy természetében rejlik, hogy kimeríthetetlen sén teljesen érzem vizsgálataim hiányait. De ha e vizsgálatok közrebocsátása egy újabb tudományos vitatást keltene, s ha ez a vándorlás problémájának megfejtéséhez némileg hozzájárulna, ekkor e közrebocsátás elérte czélját.«bizonyos, hogy azzal a pozitív anyaggal szemben, a melyre Palmén vizsgálatait fektette s a melyből következtetéseit kivonta, el kell hallgatniök a puszta feltevéseknek, mert a hiba, épen úgy mint az ellenkező, csak mást bizonyító adatok pozitív alapján bizonyítható. H e r m á n O t t ó. AZ ŐSTÖRTÉNELMI KUTATÁSOK EREDETE, FEJLŐDÉSE ÉS CZÉLJAI. Valamint az egyén, úgy a tudomány történetében is három stádiumot kell megkülömböztetnünk: a múltat, vagyis a keletkezését, a jelent, vagyis a fejlődését és a jövőt, vagyis azon czélokat, melyeket elérni törekszik. Hogy a történelem előtti idők kutatásának is megvan a maga története, az természetesen minden kétségen felül áll. Azon számos tudomány között, vagy helyesebben mondva, az emberi tudásnak azon külömböző ágai közt, melyek e században felmerültek, az anthropológia, vagyis az emberről szóló tudomány, a legifjabb. E tudománynak egyik ága az őstörténelem is. Azon emberek maradványaival foglalkozik ez, a kik olyan korban éltek, melyről a történelem nem őrzött meg semmi emléket. Az embert legközelebbről érdekli maga az ember. Ezért első pillanatra különösnek látszik, hogy az anthropológia a legifjabb tudományok egyike, holott tárgya a legérdekesebb. De ha közelebbről tekintjük a dolgot, természetesnek találjuk ezt, mert az emberiség természetes fejlődésének is ez felel meg leginkább. Látjuk az egyénen, hogy

5 Jelzés Bármilyen felhasználás vagy terjesztés esetén egyértelműen jelezned kell mások felé ezen mű licencfeltételeit. Creative Commons Creative Commons License Deed Nevezd meg! - Így add tovább! 3.0 Unported (CC BY-SA 3.0) Ez a Legal Code (Jogi változat, vagyis a teljes licenc) szövegének közérthető nyelven megfogalmazott kivonata. Figyelmeztetés A következőket teheted a művel: szabadon másolhatod, terjesztheted, bemutathatod és előadhatod a művet származékos műveket (feldolgozásokat) hozhatsz létre kereskedelmi célra is felhasználhatod a művet Az alábbi feltételekkel: Nevezd meg! A szerző vagy a jogosult által meghatározott módon fel kell tüntetned a műhöz kapcsolódó információkat (pl. a szerző nevét vagy álnevét, a Mű címét). Így add tovább! Ha megváltoztatod, átalakítod, feldolgozod ezt a művet, az így létrejött alkotást csak a jelenlegivel megegyező licenc alatt terjesztheted. Az alábbiak figyelembevételével: Elengedés A szerzői jogok tulajdonosának engedélyével bármelyik fenti feltételtől eltérhetsz. Közkincs Where the work or any of its elements is in the public domain under applicable law, that status is in no way affected by the license. Más jogok A következő jogokat a licenc semmiben nem befolyásolja: Your fair dealing or fair use rights, or other applicable copyright exceptions and limitations; A szerző személyhez fűződő jogai Más személyeknek a művet vagy a mű használatát érintő jogai, mint például a személyiségi jogok vagy az adatvédelmi jogok.