Elizabeth Richards Szárnyak

Átírás

1

2

3 Elizabeth Richards Szárnyak

4

5

6

7

8

9 ELSŐ RÉSZ

10 1. EDMUND A TEMPLOM ÓRÁJA ELÜTI AZ ÉJFÉLT, és ezzel jelzi az Őrség szolgálatba lépésének kezdetét. Sötétedés után rajtuk kívül nem mehet ki más, nem is merne. Az éjszaka a falon túl élő lények ideje, akik a fák árnyai között állnak lesben. És akik most engem figyelnek. A susogó szél, amelynek hideg a lehelete, akár a télé, jegesen meglegyinti a tarkómat. Felhajtom gyapjúkabátom gallérját, miközben a lakhelyünket körülkerítő Határfalon járőrözöm. Mi a fene ütött belém, amikor önként jelentkeztem erre? Nyilvánvalóan egyvalakire gondoltam: Catherine-re. Talán most, hogy őr lettem, nem Edmundot, a jó barátot, hanem Edmundot, a lehetséges udvarlót látja majd bennem. Meglep, hogy a Céh megengedte, hogy elfogadjam ezt az állást amelyet általában a vadászok nyernek el, és nem a város lelkészének tizennyolc éves unokája, de értek a fegyverekhez..., vagyis inkább csak a légpuskához. Harminc méterről szemen találok egy patkányt. A tenyeremben méricskélem a puska súlyát. Nehezebb, de nem sokban különbözik a légpuskától. A falon túl, valahol a feketeségben felvonít egy hegyifarkas, a hang visszhangzik az éjszakában. Megborzongok. Napközben, amikor magasan jár a nap, és több százan nyüzsögnek körülöttem, nem izgat annyira, de egészen más a helyzet, amikor az ember fent

11 áll a falon, és csak sűrű sötétség veszi körül. Ez tényleg halva született ötlet volt. Nincs veszély hallatszik a falon távolabbról Mr. Kent rekedtes hangja. A ma éjjel szolgálatban lévő négy őr egyike, akik közé én is tartozom. Olyan messze van, hogy csak egy árnyalakot látok mozogni az éjszakában. Az erdőszélet fürkészem, a hegyifarkast keresem. A közel tízméteres fal tetejének magasából ellátok az Árnyak erdején túlra, egészen az Alba-hegységig, a vulkánig, amelyet errefelé Karomként ismernek, a karomszerű csúcsa miatt. Összehúzott szemmel pásztázom az erdőt. A fák göcsörtös ágai olyanok, mint a boszorkányok ujjai, amelyek megragadnak bárkit, aki bemerészkedik a sűrűbe. Nincs veszély kiáltok vissza. Erre nincsenek Vonítók. Vonítóknak becézzük őket a hang miatt, amellyel szólongatják egymást. Ismét megborzongok. Hosszú lesz az éjszaka. Edmund? Előreszegezett fegyverrel perdülök meg, készen arra, hogy lelőjem azt a rémült barna hajú lányt, aki a létra tetejéről kukucskál rám. Catherine! Ideges izgalom bizsereg végig a testemen. A rohadt életbe, Katicabogár! Ne settenkedj egy fickó közelébe, amikor fegyver van nála eresztem le a puskát. Neked is jó estét húzza fel az orrát. És ne szólíts így. Tudod, hogy utálom. Felkapaszkodik a létra tetejére, és odajön hozzám a falon. A hóna alatt takarót hoz. Dísztelen pamut hálóinge fölé hosszú, vörös, ujjatlan köpenyt terített, amely rásimul a nemrégiben kifejlődött idomaira. Már nem az a jelentéktelen, vézna Katicabogár, aki boldogan birkózott velem a porban. Amikor az idén nyáron betöltötte a tizenhetet, festeni kezdte magát, szépen megcsinálta a

12 haját, és most valóban lányos lány lett, akire a városban felfigyelnek a fiúk. Köztük én is. Nem csak ő változott meg. Az elmúlt hónapokban én is tíz centit nőttem, és jobban rám feszül a ruha. Az államon sötét borosta jelent meg, amely segít elfedni a sebhelyeim némelyikét, így már nem festek olyan rosszul. Nem nézek ki szuperül, de már nem is forog a lányok gyomra tőlem. Mit keresel itt? kérdezem. Persze nem panaszkodom, de tudod, hogy kijárási tilalom van, nem? Végignézek a falon, hogy Mr. Kent nem lát-e minket. A fal keleti sarka felé sétál. Biztonságban vagyunk. Catherine a szemét forgatja. Téged meg mióta izgat a kijárási tilalom? Mellesleg milyen barát az, aki nem látogat meg, hogy megünnepelje veled az őrként töltött első éjszakádat? Rémes ugratom. Még annál is rosszabb hagyja helyben, és a fal tetején körbefutó, kőlapokkal kirakott útra teríti a takarót. A tarka szőttesből két alma és egy kis rokfort sajt kerül elő. Gondoltam, talán éhes vagy. Meglegyint a büdös sajt illata, és felfordul a gyomrom. Catherine észreveszi a reakciómat, és elkomorul az arca. Csak ezt tudtam elhozni a boltból úgy, hogy a szüleim ne vegyék észre. Finom lesz, Katic... Catherine, és köszönöm szépen. Letelepszem mellé a szúrós takaróra, de olyan közel, hogy érzem a kölnijét, narancsvirág és méz illatát. Nekidőlök a kőtoronynak, és beletúrok rakoncátlan fekete hajamba. Adj, kérlek, egy almát. Összeérnek az ujjaink, amikor a kezembe nyomja. Fájón végigfut rajtam a vágy. Emlékszel, amikor gyerekként fellopakodtunk ide? kérdezi Catherine.

13 Én tizenkettő voltam, ő meg tizenegy, amikor kijárási tilalom alatt felsettenkedtünk a falra, hogy a Szürke Farkasból, a félreeső telepünkhöz legközelebbi városból odalátszó fényeket nézzük. Emlékszem, ahogy a távolban csillogtak. Fényesebbek voltak, mint a csillagok. Catherine sírva fakadt, és azt mondta, elszomorítják a fények: addig a pillanatig nem is eszmélt rá, mennyire csapdába esettek vagyunk itt. Egyikünk sem merészkedett soha a városunk, Borostyán-hegy biztos határain túl. A fallal körülvett kommunát a Céh száz éve építette, hogy a modern élet bűneitől távol élhessünk. A világ bűnbe eshetett, de nekünk ettől még nem kell, emlékeztet minket lelkesen Catherine apja, Mr. Langdon, valahányszor a saját fejünk után megyünk. Általában nem értek egyet vele, de ebben a kérdésben osztom a véleményét. Mind tudjuk, mik vannak odakint. Démonok. Futólag megragadom a nyakamban lógó kerek medált, vallásunk jelképét. A hitünk óv meg tőlük. Vagyis az, meg ez a hatalmas fal. Catherine hasonló medált visel, csak az övé aranyból van, míg az enyém fából. Emlékszem, amikor apád mentőosztagot küldött ki érted jegyzem meg. És a verésre is, amelyet később kaptam, mielőtt nagyapa közbelépett. Catherine arca elkomorul, mert ő is jól emlékszik rá. A széltől is óv, és ez néha teljesen megőrjít. Azt hiszi, hogy mert ő a Céh feje, joga van az én életem fölött is rendelkezni. Az apák már csak ilyenek mondom halvány mosollyal, bár fogalmam sincs róla. Sosem ismertem az apámat. Nyilván majszolja az almáját. És milyennek találod az első éjszakádat, amelyet őrként töltesz? Vállat vonok. Nem értem, miért csapnak körülötte akkora hűhót. Nem is olyan rémisztő idekint hazudom.

14 Egy másik hegyifarkas csaholása hallatszik, ezúttal közelebbről. Catherine ijedten felsikkant, és a karja a nyakam köré fonódik. Elborít a narancsvirágillata. Igyekszem nem mosolyogni. Nem eshet bajod, míg én őrködöm nyugtatom meg. Elbírok pár Vonítóval. Könnyen lepuffantom őket. Nem csak tőlük félek húzódik el tőlem. Patrick azt mondja... kezdi, aztán lehalkítja a hangját, hogy sötétfajzatok vannak az erdőben! Hát, ha a testvéred mondja, akkor igaznak kell lennie. Catherine mérgesen pillant rám. Folyton abban az erdőben vadászik Harriettel és Drew-val. És látott akár egyet is? Még nem ismeri be vonakodva Catherine. De talált már őzet, amelynek két fognyom volt a nyakán. Ilyen sebet bármilyen vadállat ejthet válaszolom. Mellesleg láttál már valaha is sötétet? Vagy amióta csak élünk, látott már bárki is? Megrázza a fejét, és kicsit megborzong. Nem, hála az égnek. Jobban félek tőlük, mint az összes démontól együttvéve. Miért? Egy hegyifarkas éppolyan könnyen ízekre szaggathat mondom. És a básztetek mérge lerohasztja a húst a csontjaidról. Tudom válaszolja. De a sötétfajzatok mások. Nemcsak megölnek, de előbb el is szórakoznak veled. Elkábítanak, elhitetik veled, hogy szerelmes vagy beléjük, így önként hagyod, hogy kiszívják a véredet, amíg már nem marad belőled más, mint egy üres héj. Beteges. Ide-oda görgetem az almát a tenyeremben. Nincs miért aggódnod. A kortyolgatók már régen eltűntek harapok az almába. Nem maradtak, csak az emberevő hegyifarkasok. Ettől mindjárt ezerszer jobban érzem magam!

15 Szeretek a kedvedben járni vigyorgok színlelt udvariassággal. Mint árnyak, esőfelhők kúsznak az égen, és egyenként oltják ki a csillagokat. Szemerkélni kezd, de Catherine szerencsére nem próbál meg távozni, inkább még közelebb húzódik hozzám, amitől kicsit felcsúszik a hálóinge a lábán. Van egy kis szeplő a bal bokája felett, és egy másik feljebb a kerek vádliján. Eltűnődöm, vajon nincs-e elrejtve egy harmadik is a vászon hálóing alatt... Miért meredsz rám, Edmund? kérdezi. Zavartan köszörülöm meg a torkomat. Bocs. Egy hosszú pillanatig hallgatunk, és az éjszaka zajai lassan megtöltik a csendet: a falombok susogása, a nagy szürke baglyok huhogása, a falat verő eső egyenletes kopogása. Szórakozottan húzom végig a nyelvem a felső fogsoromon; erre még gyerekkoromban szoktam rá. Új ruhát kaptam a holnap esti táncmulatságra jegyzi meg. Elszorul a torkom. A héten másról sem beszéltek, mint a táncmulatságról. Tizennyolc éve történt, hogy a hegyifarkasokkal összefogva kiűztük az erdőből a sötétfajzatokat, és véget vetettünk a nyomorúságnak nevezett átmeneti konfliktusnak. A Céh évente táncos összejövetelt rendez a város lakóinak, hogy ezt megünnepeljük. Azóta elég ingatag fegyverszünetben élünk a hegyifarkasokkal, mert egyik fél sem akar erőszakhoz folyamodni, de az elmúlt hat hétben a hegyifarkasok be-betörtek a körülkerített városunkba, és embereket ragadtak el, bár nem tudjuk, miért. Három áldozatuk volt eddig, köztük az elődöm, Mr. Smyth is, ezért is vagyok most idefent a falon, és őrzöm a várost. Elkísér valaki? igyekszem minél fesztelenebbül feltenni a kérdést. Nem sóhajt egy nagyot. Reméltem, hogy Eric Cranfield

16 elhív, de szerintem Patrick elijesztette. Catherine testvérének említésekor megrándul a szám. Életcéljának tekinti, hogy megkeserítse az életemet. Mégis örülök, hogy elkergette a konkurenciát. Így talán esélyem lehet Catherinenél. Annyira elkeserít! Patrick apánál is rosszabb. A tulajdonának tart folytatja Catherine. Te elhívtál valakit? Hát persze, hiszen a lányok mind alig várják, hogy a falu szörnyével randevúzzanak motyogom. Ne nevezd így magad korhol. Miért ne? Mindenki annak hív. Vonzó srác vagy, Edmund. A keze könnyedén pihen a lábamon. A lelkemben örvény támad. Az a lány, aki ezt nem látja, nem normális. Lesütöm a szemem. Tudod... éppenséggel együtt is... elmehetnénk a buliba, ha már mindketten facérok vagyunk. Persze mondja, és elveszi a kezét a combomról. Elvigyorodom. Komolyan? Miért is ne? Jó móka lesz bizonygatja. Mehetnénk Harriettel és Drew-val. Inkább szúrnám ki a két szemem majdnem annyira utálom őket, mint Patricket, de nem hagyom, hogy tönkretegyék az estémet. Akkor hát megegyez... Jaj! kapok a mellkasomhoz, amikor égő fájdalom hasít bele. Jól vagy? kérdezi riadtan Catherine. Igen. Fájó mellkasomat dörgölöm, és várom, hogy alábbhagyjon a fájdalom. A leghatalmasabb nevében, mi volt ez? Csak egy görcs volt. A mellkasodban? faggat.

17 Vállat vonok, mert képtelen vagyok más magyarázatot adni. Bármi is volt, már elmúlt. Semmi értelme felhúznom magam rajta. A távolban hirtelen dörgés támad, a moraja végiggördül az égen, és megrázza a duzzadt esőfelhőket, így azokból egyszerre zúdul le a csapadék. Mintha valaki egy vödör jeges vizet zúdítana a nyakunkba: a ruhánk egy pillanat alatt átázik. Sietve göngyöljük be a maradék ennivalót a pamutkendőbe. Hazakísérlek ajánlom fel. Tilos elhagynom az őrhelyeimet, de csak egy percig leszek távol. A batyut áthajítom a falon, és az tíz méterrel lejjebb tompa puffanással esik a földre. Lefelé igyekszünk a létrán. Lassan mászunk, mert nem akarunk lebukfencezni a csúszós fokokról. A lábam végül a nedves földet éri, és segítek Catherine-nek is épségben lejutni. A kezemmel átfogom karcsú derekát, és egy másodperc töredékénél tovább szorítom, mint kellene, mielőtt eleresztem. Catherine arca kipirul. Villám hasít a sötétségbe. Felpillantok. Egy árny vág át a kifehéredett égen, de csak villanásnyira látom, talán egy bagoly volt? Nehéz kivenni az ónos esőben, mielőtt ismét sötétség borul mindenre. A mellkasomban megint fájdalom robban, és a falnak tántorodva felkiáltok, a tenyeremet az oldalamhoz szorítom. Mi a fene? Jól vagy, Edmund? kérdezi Catherine, miközben fájdalom szaggatja a szívemet. Nem... nem is tudom sziszegem összeszorított fogaim között. Nem érzem valami pompásan magam. Egy másodperccel később újabb villám cikázik az égen, és akármit is láttam korábban, már eltűnt. Szürke bagolynak kellett lennie. Több száz él az erdőben. Leeresztem a kezem, a mellkasomban olyan gyorsan huny ki a fájdalom, ahogy keletkezett.

18 Kiegyenesedem. Már sokkal jobban érzem magam. Lehet, hogy meg kellene kérdezned Mr. Kentet, hogy hazamehetsz-e, ha rosszul érzed magad veti fel Catherine. Dehogy, már jól vagyok hárítom el, és ez igaz is. Nem vagyok beteg, inkább kellemetlen görcs fogott el, vagy egy szokottnál fájóbb gyomorégés. Gyere, gyorsan haza kell jutnod. Átsietünk a falun, a bakancsunk vizet fröcsköl a hirtelen támadt pocsolyákból. A macskaköves utcák kihaltak, csak néha surran be egy-egy macska a nádtetős kunyhók közé. Elfutunk Mrs. Hope háza, egy roskatag, zöld ajtós, kerek ablakos épület előtt, amelynek mindig csukva vannak az ablakai, függetlenül attól, milyen évszak van. Az idős hölgy kint van a verandán, és a már átázott növényeket locsolja, mintha észre sem vette volna, hogy vihar van. Apró termetű, nem több százötven centinél, a háta hajlott, ősz haja durva szálú, csontos testén lötyög a bő, fehér hálóing. Mit művel ez a bolond vénasszony? mormolom. Catherine a karomra csap. Beszélj róla szépen, Edmund. Tudod, hogy nem a régi, amióta tavaly dr. Hope meghalt. Valakinek be kellene kísérnie néz rám célzatosan. Felsóhajtok, és visszakocogok a verandához, miközben Catherine a közelben az utcán vár. Mrs. Hope rémülten pillant rám, amikor elveszem tőle a kannát, és leteszem a földre. Nem maradhat kint az esőben mondom hangosan. Mrs. Hope homályos szemével hunyorogva mustrál. Ugye Hector tiszteletes fia vagy? Bólintok, bár Hector a nagyapám, nem az apám. Nem láttam ma a nővéredet a templomban folytatja az idős hölgy. Cassie talán beteg? Nem, meghalt csattanok fel élesen. Csaknem tizennyolc éve, és az anyám volt, nem a nővérem.

19 Ja, persze motyogja Mrs. Hope, miközben bekísérem a házba. Úgy van. Felakasztotta magát, miután tűzforró vízbe ejtette azt a szerencsétlen kisbabát... Megtorpanok. Mit mondott? Az ajkához érinti az ujját, mintha vissza próbálná idézni, mit is mondott. Mrs. Hope? Erőtlenül rám mosolyog. Hector tiszteletes fia vagy, igaz? Égnek emelem a tekintetem, és becsapom mögötte az ajtót. Bolond vén szatyor. Catherine kíváncsian fürkészi az arcomat, amikor visszaérek hozzá. Úgy tudtam, hogy anyád leesett a lépcsőn, és kitörte a nyakát. Így is történt. Nem sokkal a születésem után az anyám véletlenül forró vízbe ejtett. Siettében, hogy mielőbb elhívja az orvost, megbotlott a lépcsőn, és eltörte a nyakát. Legalábbis nagyapám így mesélte. Visszanézek Mrs. Hope házára. A férje volt a városunk orvosa, és a baleset után biztos ő érkezett elsőként a helyszínre. Mrs. Hope talán tud valamit, amit én nem? Catherine megfogja kesztyűs kezemet, és visszarángat a valóságba. Gyorsabban szedjük a lábunkat a sötét utcákon, bár már mindketten bőrig áztunk. A város közepén van a Langdon tér, amelyet Catherine családjáról neveztek el. A családja vezette a mészárszéket, a vegyesboltot és a divatáruüzletet. Elmegyünk a kápolna mellett, ahol én lakom. Napközben a templomtorony hosszú árnyékot vet a Borostyán-hegyre, és emlékeztet bennünket arra, hogy kik vagyunk, és hogy mindig rajtunk pihen a nagyapám és a Céh figyelmes tekintete. Megállunk a Langdon és Fia vegyesbolt előtt, amely fölött Catherine családja alszik. A futástól mindketten kifulladtunk.

20 Hát akkor jó éjt, Edmund mondja Catherine, és félénken rám mosolyog. Jó éjt, Katicabogár tartom fogva a tekintetét. Szeretném megcsókolni. Tedd meg! Odahajolok hozzá. Mogyoróbarna szeme elkerekedik. Edmu... A csókom belefojtja a szót. Lágy ajkának alma- és esőíze van. A magasságos nevében, mi az ördögöt művelsz a húgommal? Patrick hangja hallatán összerezzenek, és félbeszakítom a csókot. Patrick az ajtóból dühösen méreget, a karját összefonja széles mellkasa előtt. Magasabb vagyok nála, de most a fellépőn áll, így dühös tekintetünk pontosan egymásba fúródik. Szöges ellentéte Catherine-nek, aki törékeny alkatú és sötét hajú, míg Patrick szőke, kék szemű és hatalmas, mint egy medve. Az a fajta, akiből remek éjjeli őr vált volna, csakhogy Catherine azt mesélte, hogy mélységiszonya van. Nem tett semmit tiltakozik Catherine. Megcsókolt! őrjöng Patrick. Csak egy barátok közötti búcsúpuszi volt mondja, és bizonytalanul rám néz. Igaz, Edmund? Megvonaglik az arcom. Barátok. De aztán rájövök, hogy természetesen mi mást mondhatna a bátyja előtt? Nem akarja, hogy engem is elriasszon, mint Ericet és a többieket. Igaz erősítem meg. Patrick bevonszolja, aztán visszafordul. Nagy kedvem lenne jelenteni, hogy elhagytad az őrhelyedet jegyzi meg. Hogy a húgodat bajba sodord, mert kijárási tilalom idején kint volt? kérdezem. Aligha hiszem. Ne zaklasd többé, szörnyszülött! acsarog. Máskülönben... Máskülönben mit teszel?

21 Hiba volt. Patrick meglök, és a földre esem. A gyapjúnadrágom csupa sár lesz. Elcsípem Catherine pillantását, mielőtt Patrick bevágja az ajtót. Szánalom sugárzik belőle. Dühösen kapom fel a puskát, és talpra kászálódom. Többé-kevésbé leseprem a sarat a ruhámról, és a gondolataim egymást kergetik, miközben azon töröm a fejem, hogy fizessek meg ezért Patricknek. Az arcomba vágó eső miatt lehajtott fejjel caplatok vissza a falhoz, hogy újra elfoglaljam az őrhelyemet. Valami átvillan előttem az úton. Mi volt ez? A puskát tartó kezem megremeg. Nagy bajba kerülök, ha egy Vonító valahogy bejutott a telepünkre. Mrs. Hope háza a közelben van. Nyitva a hálószobája ablaka, a hosszú fémretesz a falhoz csapódik. Jaj, ne! Kopogás nélkül lépek be a házba. Edmund vagyok, Mrs. Hope! mondom, és a hangom megtörik. A házban sötét van, egyetlen gyertya világítja csak meg a folyosót. Az egyik falon lévő könyvespolcon orvosi könyvek sorakoznak. A folyosó végén óra tiktakol. A fejem fölötti padló megreccsen. Lövésre emelt puskával óvakodom fel a rozoga lépcsőn. Az ösztöneim menekülésre sarkallnak, de valami különös érzés tovább noszogat, mintha egy láthatatlan szálat kötöttek volna a mellkasomhoz, amellyel fölfelé húznak az emeletre. Megnyalom kiszáradt számat. Akárki is van odafent, most szólok, hogy fegyver van nálam, ezért jobb, ha rögtön távozik! A mellkasomban tompa fájdalom gyűlik össze, mialatt halkan settenkedem a szobaajtó felé. Benyitok. Mrs. Ho... elakad a szavam. Az idős hölgy az ablak előtt áll,

22 úgy egyméternyire a padló fölött lebeg, hosszú, fehér hálóingét a szél dagasztja. Egy halványan derengő kar kulcsolódik a derekára... valaki kiemeli az ablakon át! Egy lépést teszek feléjük, a fájdalom felrobban a mellkasomban, és a puskát leejtve térdre rogyok. Segíts rajtam! kiáltja Mrs. Hope. Nagy nehezen felállok, és az öregasszonyhoz támolygok, akit kirántanak az ablakon. Felém nyújtja a kezét, az ujjhegyünk még összeér, aztán... Eltűnik az éjszakában.

23 2. NATALIE NEM LÁTOK MÁS LEHETŐSÉGET. Kénytelen leszek ellopni egy transzportert, és egyedül megkeresni Asht mondom Elijahnak, vagy pontosabban a hátsójának. Éppen előttem térdel a földön, és répákat húz ki a veteményeskertből. Munka közben a macskákéhoz hasonló farka boldogan lengedezik. Az UM-ben vagyunk, ebben a hatalmas föld alatti melegházban, amelyet ibolyántúli fénycsövek világítanak meg innen a gazdag fantáziára utaló neve: Ultraibolya Melegház, vagy röviden UM. Semmiben sem hasonlít az általam eddig látott üvegházakhoz: egyforma arányban farm, gyümölcsös és veteményeskert. A gazdasági épületek meg a víztorony sem hiányzik. Az ebédhez szedünk hozzávalókat. Vagyis inkább csak Elijah. Én a mellette lévő sziklakertből felügyelem a munkáját. A kövek között színpompás kankalinok dugják ki a fejüket, és illatukkal megédesítik a keringetett levegőt. Az UM kétségkívül a kedvenc helyem az őrök elleni lázadás erődjében a titkos katonai bázist Gallium, a Réz Állam fővárosa alatt irányítják, de pillanatnyilag nem hat rám a szépsége. Rafe Garrick és a hegyifarkas falkája kilenc napja hozott minket ebbe a táborba, és már fogytán a türelmem. Ash valahol odakint van, én pedig itt rekedtem, és várom róla a híreket. A zsebemben recsegni kezd a rádió, mintha éppen erre akarna emlékeztetni. Állandóan a Tűzmadár állomásra hangolom, erre az Ember az Egységért szervezet által üzemeltetett kalózadóra, hátha hallok valamit

24 Ashről. Szerencsére a tábor erősítőrendszere miatt idelent is fogható, de eddig egy szóval sem említették a Főnixet (Asht mostanában inkább ezen a néven ismerik). Nagyszerű ötlet, széplány válaszolja Elijah, és egy csomó répát hajít a lábam előtt heverő kosárba. Azt a részt leszámítva persze, hogy transzportert vezetsz. A homlokomat ráncolom. Fején találta a szöget. Nem kaptam pilótakiképzést. Jól van. Akkor elrabolom Garricket, és kényszerítem, hogy ő vezesse a hajót vetem ellen. Elijah kérdőn felvonja a szemöldökét. Na, jó, ez is rossz ötlet ismerem be. Felkapok egy kertészkedéshez használatos kést, és a körmeim alól tisztogatni kezdem a piszkot. Miért hagyták hátra a szüleim Asht? Ha őt is elhozatták volna, ez most nem lenne gond. Te is tudod, miért magyarázza türelmesen Elijah. Úgy vélték, jobban jársz nélküle. Dühösen felsóhajtok, mert még mindig haragszom a szüleimre. Valamennyire megértem a gondolatmenetüket: szerettek volna engem és Pollyt, a nővéremet a táborba hozni, hogy egyesüljön a családunk, és ebben a tervben nem volt Ashnek szerepe. Amikor magyarázatot követeltem tőlük, anyám égnek emelte a karját, és végre beismerte az igazságot: Az a fiú rossz hatással van rád, Natalie. Drogdíler, körözött bűnöző, és amióta csak együtt vagytok, mást sem hoz rád, csak bajt. Szétszakította a családunkat! Nem szeretem azt, ahogy a hatalmában tart mondta anyám. Nem egészséges. Istenem, hiszen még csak tizenhét vagy, és máris a házasságot emlegeted! Támogatást remélve apámhoz fordultam, de ő csak megrázta kicsit a fejét. Csak a te jól felfogott érdekedet nézzük, Talie.

25 Csalódottságomban erősebben markolom a kezemben tartott kést. A szüleimmel mindig is ez volt a baj. Gyerekkoromban is uralkodtak fölöttem, és ez most sincs másképp. Egy csomó kankalin közé vágom a kést, és ezzel lefejezek néhányat. Az egyik kertésznő, egy Josie nevű csinos barna, akinek mindig egy kis piszokfolt van az orrán, fagyosan rám pillant. Elpirulok. Elijah-tól eltérően, a kantinban történt eset után nem a legjobb benyomást teszem a többiekre. Nem sokkal a táborba való érkezésemet követően felgyújtottam a kantint, miután apám már vagy ezredszer utasította vissza, hogy idehozassa Asht. És bevált! A Béta Osztagot elküldte Viridisbe, de mire odaértek, Ash és Elijah két féltestvére Acelot és Marcel eltűntek, és Tiszta Rózsa csapatai nyüzsögtek mindenütt. A Béta Osztag alig tudott ép bőrrel kimenekülni onnan. Apám a szerencsétlenül végződött eset és még két kudarcba fulladt küldetés után, amelyeket azért indított, hogy Trákiában vagy a megbeszélt találkahelyünkön, Centrumban felkutassa Asht úgy rendelkezett, hogy nem küld ki további mentőegységeket. Nagyon sajnálom, de a parancsnok így rendelkezett. Az ügy kikerült a fennhatóságom alól, mondta. Bár a tábort apám vezeti, nem ő áll az őrök elleni felkelés élén, hanem egy gazdag jótevő, akit csak parancsnokként emlegetnek, és aki évek óta támogatja pénzzel ezt a hadműveletet. Ő az, aki errefelé a döntéseket hozza. Nem tudom az igazi nevét, mivel ez gondosan őrzött titok, hogy óvják a személyazonosságát. A tenyerembe támasztom az államat, és azon töröm a fejem, mihez kezdjek Ashsel kapcsolatban, Elijah pedig folytatja a munkát. A csuklóján lévő arany karperecek megcsillannak, ahogy fellódít három trágyával teli zsákot izmos vállára, és visszacipeli őket a veteményeskerthez. Felkap egy vasvillát, és a trágyát kezdi

26 rálapátolni a földre. Egy pillanatra megáll, hogy megtörölje a homlokát, és közben szétkeni a kezére tapadt piszkot az arcán. Ettől csak még káprázatosabban néz ki. A közelben összeverődött nők elismerő pillantásokat vetnek rá. Nevetve forgatom a szemem. Istenem, de szégyentelenek! Elijah kérdőn felvonja a szemöldökét, én meg a bámészkodó nők felé intek a fejemmel. Bármelyik az anyád lehetne. Fájdalom fut át az arcán. Jaj, Elijah, rettenetesen sajnálom! hebegem. Nem gondoltam... Semmi baj hárítja el csendesen. Yolanda, az anyja egy hónapja tűnt el Ash nagynénjével, Lucinda Coombsszal és a gyerekkori barátjukkal, Kierannal együtt. Egy Négy Királyság nevű terroristacsoport tagjai voltak, akik minden lehetséges eszközzel egyesíteni szerették volna a négy fajt. Az eltűnésük előtt ők hárman az Orát keresték, ezt a halálos fegyvert, amely állítólag biológiai fegyverré átalakított sárgahimlő: csak a V-génnel rendelkezőkre hat, vagyis az őrökre. Mielőtt Viridisben elszakadtunk egymástól, Ash, Elijah és én azzal indultunk útnak, hogy megkeressük őket, és visszaszerezzük az Orát. Megtaláljuk biztosítom gyöngéden. Garrick elhíresztelte Szürke Farkasban, hogy keressék őket. Az emberei remélhetőleg nemsokára ráakadnak valamire. Remélhetőleg ismétli meg kétkedőn Elijah. Bárcsak Esme részletekkel is szolgálhatott volna a halála előtt. Esme Kieran felesége volt, akivel Trákiában találkoztunk. Azt mesélte, hogy ők hárman Szürke Farkasból felvették vele a kapcsolatot, és azt üzenték, hogy a közelben levő, Karomnak nevezett hegy felé indulnak, hogy megszerezzék az Orát. Akkor hallottunk felőlük utoljára. Mielőtt még alaposabban

27 kifaggathattuk volna Esmét, őrök támadtak ránk, és lelőtték Esmét. Próbáltuk kideríteni, melyik hegy lehet a Karom, de a fellelhető térképek közül egyiken sem szerepelt. Megfordult a fejemben, hogy talán egy becenév, ahogy a Bíbor-hegységet az Ördög Vasvillájaként is emlegetik a két csúcsa miatt, de Szürke Farkas irányában a legközelebbi hegy az Alba-hegység, annak azonban katlanszerű a krátere, ezért nem lehet a keresett hegy, mert nem illik rá a karomhoz hasonló csúcs. Visszajutottunk hát a kiindulópontra. Az antik karórám pittyeg, és sóhajtva állok fel. Itt az idő, hogy elinduljak dr. Craven Edenhez, akit naponta kell fölkeresnem. Elijah-t kérni sem kell, szó nélkül összepakolja a holminkat. A kosár répát odaviszi Josie-nak. Kösz, cicus mondja Josie, és kacéran rámosolyog. Elijah elpirul. Nem tesz semmit. Mindig szívesen segítek motyogja. Gúnyosan vigyorgok rá, amikor odaér hozzám. Cicus?! Még jobban elvörösödik. Az édes, pirulós Elijah gyökeres ellentéte az arrogáns, páváskodó fiúnak, akinek még néhány hete ismertem, és akinek kedvenc időtöltése a lányokkal való flörtölés volt, és aki az ujját sem mozdította, hogy segítsen. Igaz, hogy akkor az elkényeztetett féltestvérét, Marcelt utánozta, tehát csak most kezdem megismerni az igazi Elijah-t. Kihúzom a fanyelű kést a lekaszabolt kankalinokból, és a zsebembe dugom, hogy majd visszavigyem a szerszámos kamrába. A nyugalmas kerten át a kijárat felé tartunk. Nem sietünk. Nem találom sürgősnek, hogy dr. Craven emberi tűpárnája legyek. A szívbetegségemen túl nyolcévesen szívátültetésen estem át mostanában kaptam el a Haragvó-vírust, miután egy fertőzött sötétfajzat-fiú megharapott. A lázadók táborába érkezésem után az

28 őrök orvosai megpróbáltak meggyógyítani, és kísérleti stádiumban lévő oltóanyagokkal és gyógyszerekkel injekcióztak. Amíg ide nem jöttem, belenyugodtam, hogy meghalok, de most, hogy feltámadt a remény, hogy meggyógyulhatok, rémülettel tölt el, hogy a kezelés hatástalan lesz. Miközben mellettem jön, Elijah zsebre vágja a kezét, az overallja ujját feltűri, és látszanak a bőrén a leopárdra hasonlító pöttyök. A csuklóján viselt karkötők megcsillannak a műnapfényben. Ha az ember rájuk pillant, csinos ékszernek vélheti őket, de én tudom, valójában micsodák: béklyók. Elijah apjához, a básztet konzulhoz való viszonyát jelzik, ami enyhén szólva is bonyolult. Vagy helyesbítek: az volt. A básztet konzult kilenc napja gyilkolták meg Donatiennel, Elijah egyik féltestvérével együtt. Hogy viseled? kérdem óvatosan. Elijah vállat von. Tudja, mire értem. Jól. Borzalmasan. A történtek ellenére is hiányoznak. Lesüti a szemét. Nem tehetek róla, de úgy érzem, apám azt kapta, amit érdemelt. Átható kék szeme rám villan. Nem szólok semmit, de a lelkem mélyén egyetértek vele. A básztet konzul Elijah-t használta fel arra, hogy engem és Asht Viridisbe csaljon azzal az ürüggyel, hogy csatlakozni kívánnak a lázadáshoz. Ezzel a csellel azonban csak azért vonzottak minket oda, hogy átadjanak Tiszta Rózsa csapatainak. A terv visszafelé sült el, mivel az őrök becsapták a bászteteket, és az így kirobbanó összetűzésben meghalt Elijah apja is. Mi is csak hajszál híján menekültünk meg. Haragudnom kellene Elijah-ra az összeesküvésben játszott szerepe miatt és pár napig dühös is voltam rá, de csak az apja parancsainak engedelmeskedett. Ráadásul Elijah utánam jött, és ezzel az életét kockáztatta, amikor Garrick elrabolt Viridisben.

29 Egyikünk sem sejtette, hogy Garrick az apámnak dolgozik, ezért Elijah részéről nagy bátorságra vallott, amit tett. Most tartós vendég nálunk, és tilos elhagynia a tábort, nehogy bárkinek is beszéljen az őrök felkeléséről. Elijah most jó darabig nem látja a kinti világot, legalábbis addig, míg rá nem tudom venni apámat, hogy ne viselkedjen ilyen lehetetlenül, és engedje szabadon. Elijah szerintem ezért jelentkezett az UM-be munkára. A kinti világ után ott a legjobb lenni. Elmegyünk egy élénksárga Pollyanna liliom mellett, és végighúzom a virágokon a kezem. Narancssárga pollen robban a levegőben. A nővéremet erről a virágról nevezték el jegyzem meg. Elijah szomorúan mosolyodik el. Pollyt Tiszta Rózsa parancsára egy hónapja gyilkolta meg Sebastian Eden, a korábbi testőröm és kedvesem. Elijah velem volt, amikor megtaláltuk Polly holttestét. Elszorul a torkom a szomorúságtól; úgy érzem, mindjárt megfojt a gyász. A zsebembe dugom a kezem, és megfogom az eldugott kést. Aznap fogadalmat tettem a nővéremnek. Azt mondtam, nem hagyok fel a harccal addig, míg Centrum füstölgő romhalmazzá nem válik Tiszta Rózsa lába előtt. És amikor eljön ez a pillanat, odalépek ahhoz a gazemberhez, és tőrt döfök a fekete szívébe. A szerszámoskamrához közeledünk, de úgy megyek el mellette, hogy még mindig a kezemben szorongatom a kést.

30 3. NATALIE A KÓRHÁZ EGY SZINTTEL FELJEBB VAN, az UM felett, közvetlenül a főbejárat mellett, és mire odaérünk, már kapkodom a levegőt. Megállok az üvegajtó előtt, és igyekszem felkészülni arra, ami most következik: az intravénás infúzióra, amelyben az anémia elleni szert kapom, valamint a vírusellenes szerek koktélját, amelyet aztán gyötrelmesen fájdalmas injekciók sora követ. Amióta idekerültem, mindennap ezen esem át, és bár hálás vagyok a kezelésért, minden pillanatát utálom. Felpillantok Elijah-ra. Az ádámcsutkája idegesen ugrál, amikor megpillantja a kórházajtót. Gyöngéden megfogom a kezét. Nem kell bekísérned. Tudom, mennyire utálod az ilyen helyeket. Anyám és dr. Craven rabságban tartották Fekete Városban Elijah-t, és a laboratóriumukban kísérleteztek rajta. A mérge segítségével állították elő az Arany Ködöt, amely Fekete Városban több tinédzser halálát is okozta, és ezért anyámat börtönbe zárták, így aztán Elijah nem rajong a kórházakért. Vagy dr. Cravenért. És anyámért sem. A kezét szorító kezemre siklik a tekintete. Érted bármit. Bűntudatom támad, és rögtön el is húzom a kezem. Az arcán megbántottság suhan át. Elijah pár hete, amikor Trákiában voltunk, bevallotta, hogy szerelmes belém, és azóta mindketten úgy teszünk, mintha mi sem történt volna, de a barátságunk felszíne alatt ott rejtőzik ez a tudat. Elijah kitárja előttem az üvegajtót, én pedig

31 belépek a kórházba. Odabent minden fehér és funkcionális a kórterem végén lévő zöld ajtót leszámítva, amely dr. Craven laboratóriumába vezet. A teremben különféle zúgó és csipogó gépek vannak, amelyeknek egyetlen célja erre megesküdnék, hogy fejfájást okozzanak nekem. Mindkét oldalon fémágyak sorakoznak. Az egyik mellett a szüleim állnak, és éppen egy vita kellős közepén tartanak. Többször nem nyitok vitát erről szögezi le anyám velősen. Ijesztően sovány, az arcán kiütközik az arccsontja, a bőre sápadt. Fekete haját csinos kontyba tekerte a tarkóján. Az én lányom is volt veti ellen apám azon a merev, igyekszem nem kiabálni hangján, amelyet akkor vesz elő, amikor igazán dühös. Úgy neveltem, mint a saját húsomat és véremet. Az apám látványa még most is váratlanul ér. Kilenc nappal ezelőttig halottnak hittem, így most kicsit hozzá kell szoknom, hogy ismét az életem része, kiváltképpen azok után, hogy az előttem álló férfi nem az, akire emlékeztem. Apám egy klasszikusan szép férfi volt, mint a filmsztárok azokban a régi filmekben, amelyeket a nővéremmel néztünk: erős áll, pajkosan villogó kék szem és mosolygós száj. Mostanában nem sokat mosolyog, bár valószínűleg nem teszi könnyen, miután a haragvó szétmarcangolta az arcát. Vele voltam, amikor megtámadták, és a sebei olyan súlyosak voltak, hogy lehetetlennek tűnt, hogy dr. Craven megmentse az életét. Így aztán amikor anyám elmondta, hogy apám meghalt, őszintén hittem neki. Még az sem keltett bennem gyanakvást, amikor anyám nem engedte, hogy megnézzem a holttestét. Arra hivatkozott, hogy túlságosan megviselne. Ahogy arra sem figyeltem fel, hogy anyám zárt koporsós temetést kért arra hivatkozva, hogy nem akarja, hogy az emberek lássák apám szétmarcangolt arcát. Dr. Craven a valóságban stabilizálta apám állapotát, aztán titkon

32 áthozatta ebbe az intézménybe, és gondos ápolással visszahozták az életbe, mi pedig egy üres koporsót temettünk el. Fáj, hogy a szüleim eltitkolták előlem ezt a nagy horderejű tényt, de megértem, miért tették. Az apámat hazaárulónak tekintették, ezért valamennyiünk számára biztonságosabb volt, ha apám halott maradt, miközben anyám továbbra is Tiszta Rózsának dolgozott, mintha még mindig lojális volna hozzá. Bizonyos fokig így is volt. Tudom, hogy anyám egyetértett Tiszta Rózsa faji megkülönböztetést célzó törvényeivel. De anyám elsősorban a családjához volt lojális, ahogy arra pár hónapja rá is döbbentem, amikor bevallotta, hogy csak azért egyezett bele Tiszta Rózsa terveibe, hogy megmérgezzék a Fekete Városban élő sötétfajzatokat, mert Tiszta Rózsa halállal fenyegetett engem és Pollyt. Azzal szövetkezik, aki az adott pillanatban több előnyt jelent számunkra. És e pillanatban ez az őrök felkelői. Nem halogathatjuk ezt tovább, Siobhan. Polly nem tér vissza mondja apám. Meglepetten látom, hogy anyám fájdalmasan felzokog, és apám mellkasára roskad. Nem bírom megtenni, Jonathan lihegi két zokogás között. Egyszerűen képtelen vagyok rá! Apám átöleli. Megdöbbent, hogy anyám mennyire megtört. Csak egyszer láttam ilyennek: aznap, amikor börtönbe vetették. Sosem beszélt róla, mit tettek ott vele, de hallottam a szóbeszédet: kínzás, alvásmegvonás, éheztetés, drogok, amelyeket mind arra szántak, hogy megtörjék a rabok lelkét. A kórterem végén nyílik az ajtó, és dr. Craven csiptetős írótáblával a kezében belép. Magas, középkorú férfi, a szeme élénkzöld, bronzbarna haja drótmerev, és félhold alakú szemüvege lecsúszott hosszú orra hegyére. Hófehér köpenyt visel sötétzöld

33 overallja felett. Tizenkét éven át dolgozott anyámnak Fekete Városban a Sötétfajzat-ellenes Tudományos és Technológiai Osztályon, egyúttal a családunk háziorvosa volt csaknem két évtizeden keresztül. Ő ültette át a szívemet is, amikor még fiatalabb voltam. Dr. Craven hozta létre a Cl 8-as Haragvó-vírust, amelyet biológiai fegyvernek szántak a sötétfajzatok ellen, így leginkább benne bízhatok, hogy meggyógyít. Hála az égnek, apám nem fertőződött meg, amikor a beteg sötétfajzat megtámadta, de én nem voltam ilyen szerencsés. Lehet, hogy azért, mert egy sötétfajzat szíve dobog a mellkasomban? Vagy az apám immúnis a betegségre? Erre még nem sikerült megtalálnunk a választ. Szia, kiscicám üdvözöl dr. Craven. A szüleim szétválnak, és anya gyorsan megtörli a szemét. Jó napot, dr. Craven köszöntöm, és leülök az ágyam szélére. Rég találkoztunk. Mesterkélten somolyog: jobbára minden időmet a kórházban töltöttem, amióta idehoztak. Anyám övén megszólal a csipogója, ő pedig ellenőrzi. Apámhoz fordul. A parancsnok keres. Azt akarja, hogy azonnal hívjam fel. Apám vezeti a katonai akciókat a táborban, de anyám, mint a legmagasabb rangú kormányhivatalnok, gyakorlatilag apám felettese. Anyám most bizonytalanul rám néz. Minden rendben. Menned kell biztatom a kelleténél talán lelkesebben. Szeretem az anyámat, de ha tíz percnél többet vagyunk egymás társaságában, biztos veszekedni kezdünk. Elijah fagyosan pillant rá, amikor anyám elmegy mellette. Amint becsukódik mögötte az ajtó, apa előhúz egy könyvet a zsebéből: Rőtszakáll kapitány kalandjai. Elkeseredem: ez inkább apám ízlésére való, mint az enyémre.

34 Nem kell itt maradnod. Tudom, hogy sok a dolgod. Soha nem vagyok annyira elfoglalt, hogy ne lenne időm a kislányomra. Kellemetlenül érint, amit mond. Még most is ennek lát: a kislányának. Apa súlyosan zöttyen le mellém a keskeny ágyra, maga elé nyújtja a lábát, Elijah pedig keresztbe vetett lábbal letelepszik a mellettünk lévő ágyra. Felváltva olvassák a párbeszédet, eltorzítják a hangjukat, amin nevetek. Elijah bajba jutott leányzóján meg kell szakadni a nevetéstől! Kellemesen elterelik a figyelmemet, miközben dr. Craven a kézfejembe illeszti az infúziót, és megkezdi a kezelést. Dr. Craven nagy szerencsémre rendkívül óvatos ember, és amióta jó pár éve létrehozta a Haragvó-vírust, dolgozik az ellenszerén is arra a lehetőségre gondolva, hogy váratlanul egyik fajról a másikra is átterjedhet. Jó oka volt az aggodalomra, erre én vagyok az élő nos, valószínűleg haldokló bizonyíték. De a vírusellenes gyógyszereket még sosem próbálták ki embereken, mivel dr. Cravennek nem nyílt módja befejezni a kísérleteit, hiszen az Arany Köd-botrány után el kellett rejtőznie, és így fogalmunk sincs, hogy ez a kezelés használ-e. Próbálok a történetre figyelni, miközben dr. Craven az infúzió elindítása előtt vért vesz tőlem. Beviszi a vérmintát a laborba, hogy elemezze, és kiderítse, hat-e a kezelés. Nem vagyok derűlátó: az utolsó nyolc vizsgálatnak mind az lett az eredménye, hogy nem változott az állapotom. Min veszekedtetek anyával? fordulok az apámhoz. Apa átölel. Polly búcsúztatásáról beszélgettünk. Szerintem ideje megtartani, de anyád nem ért egyet velem. Még nem áll rá készen. Anyámra gondolok, hogy mennyire megtörtnek látszott, és

35 pontosan tudom, apám mire céloz. Hiányzik? suttogom. Apám kurtán biccent, és összeszorítja a fogát. Bár Polly nem volt az édeslánya, nagyon szerette. Polly igazi apja Tiszta Rózsa volt. Anyámnak az apámmal kötött házassága elején viszonya volt Tiszta Rózsával, akkor esett teherbe Pollyval. Miért maradtál anyával, amikor kiderült, hogy Polly nem tőled van? kérdezem. Apa Elijah-ra pillant. Elijah úgy tesz, mintha a könyvet olvasná, és udvariasan nem vesz rólunk tudomást. Nem maradtam válaszolja apa. Amikor rájöttem az igazságra, elhagytam. Meglepetésemben felülök. Erről sejtelmem sem volt! Bár anya megérdemelte, akaratlanul is elfog iránta a szánalom. Miért mentél vissza hozzá? Édesanyád őszintén megbánta, amit tett mondja apa. És nekem is vállalnom kellett bizonyos mértékű felelősséget a történtekért. A munkám alkalmanként hónapokra elszólított mellőle. Az sem segített, hogy bár mindent elkövettünk, hogy bővüljön a család, nem jött össze. Vékony ajkát komoran szorítja össze. Ezek miatt komoly feszültség támadt köztünk, és nem álltam Siobhan mellett, amikor szüksége volt rám folytatja. Ezért talált vigaszt egy másik férfi karjában. Tiszta Rózsáéban mormolom. Undorító. Rosszul tette? Igen. De csakis ő a hibás? Nem folytatja apa. Úgy láttuk, hogy kaptunk egy második esélyt, hogy összetartsuk a családot, Talie. Nem volt könnyű, de idővel megbocsátottam neki. És úgy örülök, hogy így tettem, mert ott volt nekünk Polly, majd két évvel később megáldottak minket veled. Csókot nyom a homlokomra. Szeretem édesanyádat. Semmit sem bánok.

36 Lepislogok az eljegyzési gyűrűmre, és Ashre gondolok. Számos megpróbáltatáson mentünk keresztül, így valamennyire megértem, hogy tudott apám megbocsátani anyámnak. Apa, azon töprengtem, hogy... Erről nem vitatkozunk többé, Talie szakít félbe. Nem is tudod, mit akartam mondani! kiáltok fel. Meg akartál kérni, hogy küldjek ki egy mentőosztagot Ashért mondja. Ha hagynád, hogy beszéljek a parancsnokkal... Félreérthetetlen parancsot adott mondja apa azon a pattogó hangján, amelyen csak a hadnagyaival szokott beszélni. Úgy érzi, eleget tettünk. Nem pazarolhatunk többet a forrásainkból Ash megkeresésére, Natalie. Vannak nála fontosabb dolgok is. Ashnek is közéjük kellene tartoznia. Felállok, és kirántom az infúziót a kezemből. Ash létfontosságú szerepet játszik a Tiszta Rózsa elleni háborúban! Az isten szerelmére, ő a Főnix! Ez nektek semmit sem jelent? Apa talpra ugrik. Mit gondolsz, hova mész? Viridisbe válaszolom. Lehet, hogy a Béta Osztag elsiklott valami felett. Talán tudja valaki, hova ment Ash a többiekkel. Elijah-hoz fordulok. Velem jössz? Feláll és bólint. Ülj vissza! dörren rá apa. Elijah azonnal leül. Nem kell hallgatnod rá mondom Elijah-nak, aztán apámra nézek. Nincs jogod fogságban tartani. Elmegyünk. És pontosan hogy tervezed, hogy Viridisbe jutsz? kérdezi apa. Elbújunk egy vasúti kocsiban, ellopunk egy teherautót, kerüljön bármibe sorolom. Ellenséges területen kell átkelnünk,

37 veszélyes utazás lesz, ezért is ódzkodtam eddig tőle, mert figyelembe vettem a rossz egészségi állapotomat, de apám nem hagy számomra más választást. Elállja az utunkat. Nem hagyhatjátok el a tábort! Nem parancsolgathatsz nekem! Nem tartozom a hadnagyaid közé vágom a szemébe. Nem, hanem az apád vagyok csattan fel. Megértem, hogy azt képzeled, szereted azt a fiút... Nem csak szeretem, hanem össze vagyok kötve vele szorítom a kezem a mellkasomra. Amikor elragadtatok, olyan fájdalmat okoztatok Ashnek, amit soha az életben nem értenél meg. Fájdalom gyötri, apa. Érzem. Natalie kezdi, a hangja ellágyul. Ash ennél jobbat érdemel folytatom. Feláldozta magát értem. Magára vállalt egy gyilkosságot, amelyet én követtem el, és szó szerint keresztre feszítették emiatt! És te ezzel viszonzod? Forr a vérem, dühös vagyok apámra és a parancsnokra. Torkig vagyok azzal, hogy rávegyem őket, keressék meg Asht, ami szemmel láthatólag nem történik meg, és minden nap, amelyet odakint tölt, veszélyt jelent számára. Ha a végére akarok ennek járni, nekem kell lépnem. Megkeresem, és nem tudsz olyat mondani, amivel ebben megakadályozol. Elnyomakodom apám mellett, Elijah pedig követ. És mi lesz a kezeléseddel? kiáltja apám. Tétovázom. Nem gondoltam ezt alaposan végig. Meddig maradhatok életben injekciók nélkül? Marad elég időm megkeresni Asht, és visszahozni ide, mielőtt ledönt a lábamról a betegség? Egyáltalán nem vagyok biztos benne. Ne tedd ezt, Natalie könyörög apám. Anyáddal elég sok mindenen mentünk keresztül. Nem veszíthetünk el, és mindabból,

38 amit Ashről meséltél, ő sem akarja, hogy meghalj érte. Megtorpanok. Ez hatott. Elijah rám néz. Nem megyünk, igaz? kérdezi csendesen. Megrázom a fejemet, és megsemmisülten megyek vissza az ágyhoz. Dr. Craven ebben a pillanatban jön vissza a laboratóriumából, és összevont szemöldöke alól tanulmányozza a legfrissebb vérvizsgálatom eredményét, amelyet a csiptetős táblájára tűzött. Összeszorul a gyomrom; érzem, hogy van valami a levegőben. Elijah a kezét az enyémbe kulcsolja. Kicsit kérges és meleg a keze. Megnyugtató. Mi újság, doki? kérdezem, és igyekszem fesztelen hangnemet megütni, miközben görcsösebben szorítom Elijah kezét. Nos, sajnálattal kell közölnöm, hogy még mindig fertőzött vagy a Haragvóval mondja Craven, mire a gyomrom görcsbe rándul. Így folytatnunk kell az injekciókúrát... Meghalok? szalad ki a számon. Apám és Elijah várakozásteljesen néznek dr. Cravenre. Visszafojtjuk a lélegzetünket. Olyan csend támad, hogy hallom a fülemben a vérem surrogását. Dr. Craven leveszi a szemüvegét. Nem, kiscicám. Bár még nem gyógyultál ki belőle, úgy tűnik, a vírusszám csökkenést mutat. Sikeres a kezelés mosolyog rám. Életben maradsz.

39 4. NATALIE APÁM CRAVENNEL VITATJA meg az eredményeimet; kiderült, hogy ha még pár hónapon át folytatjuk az injekciókúrát, jó esély van arra, hogy a vírus teljesen eltűnik a szervezetemből. Nevetés és zokogás keveréke tör fel a torkomból. Életben maradok! Elijah majd megfojt az ölelésével. Tudtam, hogy rendbe jössz, széplány! Nekidőlök, és hálás vagyok, hogy felfog, bár a lelkem mélyén azt kívánom, bárcsak Ash vállán nyugtathatnám a fejemet. Ezt meg kellene ünnepelnünk! Reménykedve pillantok apámra. Felmehetünk a felszínre? Szigorúan néz rám. Természetesen nem! Most zártuk le ezt a vitát. Az Alfa Osztag felkísérhetne minket, hogy ne kelljen aggódnod, hogy esetleg megszökünk folytatom. Csak azt kérjük, apa, hogy pár órára felmehessünk a szabad levegőre. Nem olyan ésszerűtlen kérés. Már több mint egy hete vagyunk bezárva ide. Biztos nem tesz jót az egészségemnek. Egy kis napsütés jót tenne neki, Jonathan ért egyet dr. Craven. Hálásan rámosolygok, ő pedig rám kacsint. És ha észrevesznek? kérdezi apa. Álruhát veszünk fel. Felsóhajt, az ellenállása megtörik. Az Alfa Osztagot a központi parancsnoki állásban találjátok. Igeeeeen!

40 # Mint a neve is mutatja, a központi parancsnoki állás a tábor kellős közepén van, a kantin, az adminisztrációs irodák és a kórház közti csomópontban. Pár percenként vonat suhan el mellettünk, ahogy végigbandukolunk a Fő utcán. A vonatokkal a katonák közlekednek, hogy a városnyi katonai tábort irányítsák, de azok után, ami utoljára Elijah-val és velem történt egy vonaton (egy haragvóbanda támadt ránk), szívesebben gyalogolunk. Változatlanul elképeszt, hogy mennyi időt és pénzt áldoztak a tábor kiépítésére. Még megdöbbentőbbnek találom, hogy Tiszta Rózsának sejtelme sincs róla, de úgy látszik, több a hazaáruló a közigazgatásában, mint képzeli. A titkos bázist az első háború idején építette egy csomó paranoiás kormányhivatalnok, akik itt akartak elbújni, ha a sötétfajzatok nyernek. A sötétfajzatok veszítettek, de ugyanezek a kormányhivatalnokok, Vincent küldött vezetésével aki a Réz Állam korábbi feje volt, mielőtt pár hete merényletben meghalt, továbbra is arra használták a bázist, hogy a parancsnok segítségével hadsereget toborozzanak Rózsa ellen. Úgy tartották, hogy a sötétfajzatokkal szembeni megszállottságától hajtva Rózsa társadalmi és gazdasági romlásba dönti az országot. Elérkezett az idő, hogy változtassanak. A hivatalnokok most is itt vannak a táborban, de ritkán látom őket. A söpredék -től távol, fényűző szállásukra húzódva élnek. A rozsdaszínű egyenruhát viselő katonák azonnal abbahagyják, amit csinálnak, és szalutálnak az előttük elhaladó apámnak. Bár apám is ugyanolyan egyenruhát visel, a megjelenése tekintélyparancsoló. Odabiccent néhány katonának, sebhelyes szájával még mosolyogni is próbál, a viselkedése mégis hűvös. A

41 katonák tiszteletteljes távolságot tartanak. Dr. Craven magában nevetgél, amikor Elijah megragadja a kezemet, és körbe-körbeforgatva végigtáncol velem a Fő utcán. Mindketten nevetünk. A mellettünk elhaladó katonák furcsálló pillantásokat vetnek ránk, de fütyülök rájuk. Öröm végre jó hírt hallani az utóbbi idők megannyi szívfájdalma után. Mindannyian, köztük dr. Craven is, akinek a fia, Sebastian Ashsel és Elijah két féltestvérével együtt tűnt el, hozzánk közelálló embereket vesztettünk el. Nehéz szomorkodni Sebastian eltűnése miatt, hiszen megerőszakolta és meggyilkolta a nővéremet, de akkor is dr. Craven fia; megértem, hogy a doktor miért aggódik miatta, ugyanakkor errefelé nem sok szánalmat kap. Ha Sebastian e percben felbukkanna itt, helyben kivégeznék, és ezzel dr. Craven is tisztában van. Sebastian talán azzal jár a legjobban, ha nem kerül elő. Nagy a hangzavar, amikor belépünk a parancsnoki irányítóközpontba, egy körkörös terembe, amelyben katonai irányítópultok vannak, az üvegfalakon digitális képernyők, amelyeken megállás nélkül a legfrissebb eseményeket láthatjuk az őrök lázadásának hadműveleteiről. A pultok előtt ülő katonák tisztelegnek apám előtt, amikor elmegyünk mellettük. Az egyik képernyőn észreveszem a Zéta Osztagot, amint egy hadianyaggyártó üzembe hatolnak be, egy másikon egy omikron éppen egy hidat rombol le. A helyszínen egy égszínkék-fekete zászlót tűznek ki, pontosan olyat, mint amilyet Ash az Ember az Egységért szervezetnek tervezett. A homlokomat ráncolom. Elijah kérdőn pillant rám. Mit művelnek? kérdezi. Apámhoz fordulok. A támadásokat az Ember az Egységértre kenitek?

42 Bólint. Ha nem szükséges, miért hívnánk fel magunkra a figyelmet? Az Ember az Egységért a legjobb álca. Önelégülten mosolyog. Aggódtam, hogy az utunkba kerülnek, de igen hasznosnak bizonyultak. Elterelték Rózsa figyelmét, mialatt mi folytathattuk a küldetéseinket. Figyelemelterelésnél többet tettünk mondom fogcsikorgatva. Bár a szó szoros értelemben véve őr vagyok, mindenekelőtt az Ember az Egységért tagjának tekintem magam. Két hete felszabadítottuk Trákiát! És remek munkát végeztetek, Natalie veregeti meg a vállamat apám. De az erőfeszítéseinket stratégiai célpontokra kell összpontosítanunk. Olyasmikre, amik ténylegesen segítenek megnyerni ezt a háborút. Összeszorítom a számat. Bosszant leereszkedő modora. Tényleg ezt mondta? Apa odasétál az irányítópulthoz, én pedig hátat fordítok a digitális képernyőknek, mert meg kell nyugodnom, mielőtt olyasmit mondok, amit később megbánok. Az egyik monitoron az SBN, a kormány irányítása alatt álló médiahálózat legfrissebb híreit közvetítik. A tengerzöld szemű, ragyogóan szép, szőke riporternő, February Fields olvassa be a híreket. A mai nap főhíre: Sigur Marwicket, a sötétfajzat nagykövetet bűnösnek találták terrorizmusban a Fekete Város-beli robbantásoknál, amelyekben húsz őr vesztette életét, és több százan megsebesültek. A felvételen Sigur látszik, amint kivezetik a bíróságról. Alultápláltnak és soványnak látszik, a szeme alatt árnyék sötétlik. Az egyik szeme, amelyre megvakult, tejszerűen homályos, a másik ragyogó narancsszínű. A rabok szürke overallját viseli, ami lóg csontos alakján, és hullámos, vakítóan fehér haja szögletes arca körül kavarog és örvénylik, ahogy vért szimatol. Tudtam, hogy

43 Sigurt bűnösnek találják majd, a hír mégis megráz. February Fields tűnik fel ismét a képernyőn. A nagykövet kivégzése két nap múlva lesz. Más hírek szerint ŐSZÁ-szerte minden városban megkezdődtek az előkészületek az országos megtisztulási ceremóniára, amelyet a jövő héten tartanak, és amely a valaha volt legnagyobbnak ígérkezik, amelyet a televízióban is közvetítettek. Az őrök hivatalos szervei mintegy nyolcvanmillió zarándok részvételére számítanak a nyilvános szertartásokon, ahol Tisz... Kapcsoljátok ki, kérlek, ezt a szemetet szól oda Garrick a terem közepén lévő irányítópulttól. A hegyifarkas hatalmas termetű, két méternél is magasabb, és csupa kemény izom. Mákos sötét üstökét középen felálló kakastaréjra vágatta. Mellette egy másik hegyifarkas, Sasha dolgozik, aki rózsaszínre festette a sörényét, így jól illik világító rózsaszín rúzsához. Az overallja derekán kívül vaskos fémszíjat hord, az overallját elöl kigombolta, és kilátszik a dekoltázsa. Az Alfa Osztag kétharmadát hegyifarkasok teszik ki. A harmadik Destiny Vincent, egy húszas évei elején járó, ragyogó fekete nő, akinek hosszú raszta haja van, amelyet csinosan lófarokba köt. A bázison élő férfiak közül szinte mindenki odavan Destinyért Destiny rendszeresen szerepelt az Őrök Ifjúsági Folyóiratának borítóján, de a szemrevaló külső kemény nőt takar, akivel nem tanácsos ujjat húzni. A múlt héten kártyázás közben leütötte Jones közlegényt, mert azzal vádolta, hogy csal. Ez különben igaz volt, de nem ez volt a lényeg. Elcsípi a pillantásomat, és rám kacsint. Destinyvel azonnal összemelegedtünk, mert sok bennünk a közös. Mindketten magas rangú őr családból származunk Vincent küldött asszony a nagynénje volt, és fiatalabb korunkban ugyanazokban a

44 társadalmi körökben mozogtunk, így sok a közös témánk, amelyekről pletykálhatunk. Az irányítópult elejénél anyám áll. Elmerülten koncentrálva bámulja a képernyőt, amely kékes fényben fürdeti sápadt arcát. Centrum térképe látható a monitoron. Öt fényes narancs pötty mozog a térképen. Egy férfihang recseg az irányítópult hangszóróiból. Itt Omega. Elfoglaltuk az állásainkat. Anya felnéz, amikor az irányítópult felé közeledünk. Elkerekedik a szeme, amikor látja, hogy boldogan vigyorgunk. Reménykedőn néz dr. Cravenre. Beválik a kezelés mondja dr. Craven. Anya belekapaszkodik az irányítópultba, mintha attól félne, elesik, és reszketve kifújja a levegőt. Nem próbál megölelni, de nem is jellemző rá, hogy nyilvánosan kimutassa az érzelmeit. Csodálatos, egyszerűen fantasztikus! Natalie és Elijah szeretnének fölmenni a felszínre jegyzi meg apa. Azt mondtam, rendben van. Az Alfa Osztag felkíséri őket. Garrick és Sasha tekintete bosszúsan összevillan, Destiny arca viszont felragyog. Kétségkívül nem csak én vágyom arra, hogy kiszabaduljak innen. Anyára vigyorgok. Anya felsóhajt, aztán bólint. Rendben van. Csak ebédre itthon legyetek. Destiny, Garrick és Sasha fegyvereket vesznek elő a fegyvertárolóból, aztán odajönnek hozzánk az ajtóhoz. Elijah Garrickhez fordul. Nem tudsz valami újat az anyámról? kérdezi. Garrick megrázza a fejét. Elnézést, hogy olyan sokáig tart, de Szürke Farkasban nyüzsögnek az őrök, mivel ez a legközelebbi város

45 a Tizedikhez, így az embereim kénytelenek meghúzni magukat. Elijah vállára teszi a kezét. De megtaláljuk őket. Elijah kétkedőn vonja össze a szemöldökét. A Yolanda, Lucinda és Kieran hollétét felkutató nyomozás gyorsabban folyna, ha a parancsnok is támogatná, de ő megparancsolta apámnak, hogy ne pazarolja az erőinket a megkeresésükre vagy az Ora megtalálására, mert egyiket sem tekinti stratégiai fontosságúnak az őrök lázadói szempontjából. Garrick falkája azonban szerencsére Szürke Farkas közelében állomásozik, így apám személyes szívesség gyanánt megkérte Garricket, hogy nyomozzon. Már éppen indulnánk, amikor apa megragadja Garrick karját, és visszahúzza. Távozás közben még hallom apám hangját. Ha az a básztet szökni próbál, lődd le. Apám hátborzongató szavaitól a hideg futkos a hátamon. Elijah után sietek. # Egy órával később már egy ócskáson pöfögünk a folyón. Az ócskás egy zárt gőzhajó, a fém hajótestről mállik a festék, rozsdásodó kéménye kormos füstöt okád a sötétbarna égre. Csúf jármű, de tökéletesen illik a forgalmas vízi úton közlekedő többi jármű közé. Lepillantok a vízre, amelynek élénk narancsszíne van; mellékterméke a lőszergyárak évtizedeken át tartó vízszennyezésének. A folyó Gallium közepén kanyarog, és ezen lehet a leggyorsabban elkerülni a zsúfolt várost. Magasba törő felhőkarcolók mellett hajózunk el, a homlokzatukat fényét vesztett fémlapokkal fedték, amitől mocskos bronz-, patinás réz- és oxidált szürke felületek váltakozó foltjai tárulnak a szemem elé, és arra a

46 híres kubista festményre emlékeztetnek, amelyet egyszer Centrumban, Bradshaw küldött otthonában láttam. A hűs tavaszi levegő átfúj az ócskás ablakain. A hosszú fapadon üldögélve összébb húzom magamon a kabátot. A Galliumban lakók többségéhez hasonlóan légzőmaszkot viselek, amely befedi a számat és az orromat, és eltakarja az arcom alsó felét. Nem csak jól jön, mint álca, de védi a tüdőmet a városszerte található lőszergyárakból kiokádott mérgező gázoktól, amelyek ugyan nem végeznek az emberrel, de inkább nem lélegezném be őket, ugyanis büdösek. A maszktól azonban klausztrofóbiám van, ezért megigazítom a pántot, hogy meglazítsam. A maszkon kívül fekete bőrnadrágot, feszes szürke mellényt és kapucnis frakk-kabátot viselek, amely eltakarja a váltamra erősített pisztolytáskában lapuló fegyveremet. Destiny és Elijah is hasonló öltözékben vannak, csak Elijah kabátja hosszabb, hogy elrejtse a farkát. Garrick és Sasha a hajóhídon kormányoznak. Mindketten a miénkhez hasonló álruhát viselnek, bár őket nemigen fenyegeti veszély. A hégyifarkasokat Tiszta Rózsa szövetségeseinek tekintik, ezért nem szerepelnek a tisztátalanok között, akiket a Tizedikbe, egy kisebb állam nagyságú átnevelőtáborba kell küldeni. Tisztátalanok a sötétfajzatok, a básztetek, a dákok vagy az olyan fajgyalázók, mint én. Az utcákon sétáló hegyifarkas nem szokatlan látvány. Garrick és Sasha sokat kockáztatnak azzal, hogy az őrök lázadóinak segítenek. Megnyugtató a tudat, hogy nem minden hegyifarkas engedelmeskedik vakon Tiszta Rózsának, és néhányan ellentmondanak az Egy Hit, Egy Faj, Egy Nemzet politikai irányvonalának, és szeretnék eltávolítani a hatalomból. Ez reményt ad. Keresztbe vetem a lábam, és valami a combomba fúródik. Az

47 ültetőkés, amelyet ma reggel az UM-ben loptam. Előveszem, a tenyeremben forgatom. Az egész alig tizenkét és fél centi, kemény nyelét sárgára festették. A hüvelykujjam körmével belekarcolok egy szót. Már éppen végzek, amikor odajön hozzám Destiny; kicsit bizonytalanul lépked, mert az ócskás himbálódzik. Lepillant a kezem munkájára. Polly? teszi fel a kérdést, amikor elolvassa, mit írtam a nyélre. Érdekes név. Az én fegyveremet Mr. Tüzelőnek hívják mutat a pisztolytáskájára. Kuncogni kezdek, és visszacsúsztatom a kést a zsebembe. Előveszem az ellátmányról dr. Craven tanácsai alapján összeállított listát, mivel a városba tartunk. A szüleim kezdetben ellene voltak, de aztán emlékeztettem őket, hogy álruhában megyünk. Az elmúlt hónapokban egyébként is egy felkelést vezettem. Talán megbirkózom egy bevásárlólistával. Hol szerezhetjük be ezeket? kérdezem. A Babbage és Fiánál a Flux Plazában válaszolja Destiny. Scott jó haverom. Megyek, és szólok Garricknek ajánlkozik Elijah. Nézem, ahogy előresétál a kormányálláshoz. A homlokát ráncolva mélyen a gondolataiba merül. Vajon az anyjára gondol? Remélem, Garrick emberei ráakadnak Yolandára és a többiekre jegyzem meg. És az mire lenne jó? kérdezi Destiny. Kétlem, szívem, hogy a parancsnok beleegyezne egy mentőexpedícióba. Semmi haszna nem származna belőle. De elvezethetnének minket az Orához érvelek. Komolyan mondom, hogy meg kellene keresnünk. Nem garantálhatjuk, hogy az őrök lázadóinak fegyverei elegendőek lesznek a győzelemhez. Nem kellene egy titkos fegyver is? Az őrök felkelése lenyűgöző

48 fegyverarzenállal rendelkezik, de ez sem veszi fel a versenyt Tiszta Rózsa erőivel. Nézd, engem nem kell meggyőznöd mondja Destiny. A nagynéném mindig azt hajtogatta: Legyen egy B terved is, Destiny. Sosem tudhatod, mikor lesz rá szükséged. De próbáld meg a parancsnok szemszögéből nézni. Ha történik valami, és a vírus kijut a táborba, sokan meghalhatnak. Hála az égnek, én nem. Nincs meg bennem a V-gén teszi hozzá kurta nevetés kíséretében. De a katonáink jó tizenöt százaléka meghalna. Szóval megértem, miért olyan óvatos a parancsnok. Szerintem téved, hiszen minden előnyt meg kellene ragadnunk, amit csak lehet, de azért őt is megértem. Felsóhajtok, mert tudom, hogy céltalan a további vita. Destiny ugyanúgy nem tudja jobb belátásra téríteni a parancsnokot, mint én. A hajónk egy folyókanyarulaton jut túl, és Destiny kikukucskál az ablakon. Szívás ez a város mormolja. Sosem hittem volna, hogy valaha is viszontlátom ezt a bűzös lyukat. Miért jöttél vissza? kérdezem. Mert a nagynéném könyörgött. Centrumban kezdtek nagyon elfajulni a dolgok. Pár hónapja rossz társaságba keveredtem, és a néném rábeszélt, hogy jöjjek haza, és álljak be az Alfa Osztagba. Mennyiben volt rossz társaság? kíváncsiskodom, mert szeretnék többet megtudni arról, milyen volt az élete a fővárosban, ahol modellként dolgozott. Polly is erre a pályára vágyott. Destinyvel remekül megértették volna egymást. Nem szívesen idézem fel, édesem. Mindez már a múlté. Destiny ismét kipillant az ablakon. Hiányzik Centrum. Erről jut eszembe, mit keres ott az Omega Osztag? Tudod, hogy nem beszélhetek róla. De...

49 Határozott pillantással fojtja belém a szót. Nem erősködöm, mert tudom, mikor faggathatom, és mikor nem. # Az ócskás a Flux Plazához közeledve lassít. Ez a város főtere, ahol az itteni sötétfajzat gettó is van. Vagyis inkább volt. A gettóba nyíló rossz hírű bronzkapu a zsanérjain lóg, a hely üres, mivel Rózsa törvénye értelmében a sötétfajzatokat elszállították a Tizedikbe. Tiszta Rózsa csapatai végigsöpörtek az országon, és városról városra járva szisztematikusan kiürítették az összes gettót. Galliumra pár hete került sor, amikor Ashsel és Elijah-val még menekültünk. Garrick kiköt a Flux Plaza melletti mólónál, és gondosan felhúzott kapucnival kiszállunk a hajóból. A város főterét ellepik a bakancsosok, akik a tér közepén éppen fából színpadot ácsolnak. Halványan emlékszem, hogy February Fields híradójában korábban volt szó az országszerte várható megtisztulási szertartásról, amely a jövő héten lesz. A televízió is széles körben közvetíti, és az országból több millióan vesznek részt a ceremóniákon. Gondolom, erre készítik a színpadot is. Nézem, ahogy egy csapat zarándok szivárog be a Flux Plaza nyugati felén lévő templomba. Kopaszra nyírt fej, a bal fül mögött egy tetovált rózsa annak a jele, hogy a Tiszta Hit vallásának követői, amelyet évekkel ezelőtt Tiszta Rózsa alapított. Az elmúlt hetekben robbanásszerűen növekedett a hívők száma, az emberek követelik, hogy bebizonyíthassák Tiszta Rózsa iránti odaadásukat, mert attól félnek, hogy a Tizedikbe száműzik őket. Úgy látszik, semmi sem tüzeli úgy a hitet, mint a félelem. A Babbage és Fia ott van mutat Destiny egy kopott üzletre a templom mellett.

50 Átvágunk a nyüzsgő téren a bolt felé. Amikor egy csapat zarándok elmegy mellettünk, jobban az arcomba húzom a kapucnit. Prospektusokat osztogatnak a járókelők között a jövő heti szertartásról. Az egyik nő a kezembe nyom egy brosúrát, én meg a bolthoz közeledve gyorsan a zsebembe süllyesztem. Az ajtó fölött fényét vesztett réztábla lóg a felirattal: BABBAGE ÉS FIA PATIKA. Ezüstös csengő csilingel, amikor belépünk. Szűk kis bolt, amelyet kellemetlen kénes szag leng be. Az oldalsó falak mentén az üvegezett szekrényekben színes üvegek sorakoznak, bennük gyógyitalok és orvosságok, a pult mögötti hátsó falon pedig egy nagy tükör lóg, amely sokkal nagyobbnak mutatja a boltot, mint amilyen valójában. A pulthoz lépünk. Garrick és Sasha kénytelenek lehajtani a fejüket, hogy ne verjék bele az alacsony mennyezeti fémgerendákba. A pult mögött egy húszas évei közepén járó férfi áll, kócos vörösesbarna haja és álmos tekintetű barna szeme van. Vörös mellénye zsebéből egy bronzóra fityeg. Ha jól sejtem, a Babbage és Fiából a fiához van szerencsénk. Szia, Scott köszönti Destiny, és leveszi az arcmaszkot. A fiatalember keskeny arcán széles mosoly terül szét. Ez aztán kellemes látvány a megfáradt szemnek! Lelép a dobogóról, és gyorsan megöleli Destinyt. Azt hallottam, hogy spirituális lelkigyakorlatra vonultál vissza. Destiny feszülten elmosolyodik. Nem, csak Centrumban éltem a világomat. Sajnálom, ami a nagynénéddel történt folytatja a fiatalember. Iszonyúan folynak errefelé a dolgok, mióta meghalt. Ő legalább kézben tudta tartani azokat az istenverte őröket. Most viszont bejárnak a boltomba, ingyen követelnek ezt-azt, mintha az övék lenne minden. Scott felém fordul, én meg kicsit jobban

51 lehajtom a fejem, bár maszkban és kapucnival csekély az esélye, hogy rám ismer. Miért jöttetek ide, gyerekek? Csak ellátmányra van szükségünk válaszolja Destiny. Írd, kérlek, hozzá a számlámhoz. A fiatalember felvonja a szemöldökét. Csak akkor, ha egy nap rendezni is fogod, Des. A lány elvigyorodik. Igazad van, de nem kellemesebb úgy tennünk, mintha ezt valóban meg is tenném? A fiatalember nevetgél. Kérdőn pillantok Destinyre. Scott apja valamikor a nagynénémnek dolgozott magyarázza Destiny. A legutolsó háború idején hagyta, hogy a boltban rendezzék az ellenségei a titkos megbeszéléseiket, hogy a nagynéném kémkedhessen utánuk. Scott a pult mögött lógó nagy tükörhöz megy, és megragadja a keretet. Kattanás hallatszik, amikor egy elrejtett zár felnyílik, és a tükör elfordul, mögötte pedig feltárul egy titkos szoba, ahova kényelmesen egy ember, szorosabban kettő elfér. Innen lehet titkon figyelni magyarázza Scott, ugyanis a tükör csak félig foncsorozott: aki bent van, nézheti, mi történik az üzletben, de őt nem látják. Klassz mondja elismerően Elijah, és leakasztja a maszkját, amely most lazán lóg rajta. Dühös pillantást vetek rá úgy volt, hogy álruhában vagyunk!, ő meg bocsánatkérően fintorodik el. Nem kaptam levegőt. Scott szeme alig észrevehetően elkerekedik, amikor megpillantja Elijah arcán oldalt a gepárdmintát. Most jön rá, hogy egy básztettel áll szemben. Kíváncsi tekintetet vet Destinyre, de egy szót sem szól, miközben csendesen nekilát összeszedni az ellátmányunkat. Destiny megbízik Scottban, ezért valószínűleg én is bízhatok benne, én azonban ennek ellenére magamon tartom a maszkot. Scott egy üveg

52 lenmagot tesz a pultra, de amint lecsavarozza a tetejét, Elijah hevesen prüszkölni kezd. Garrick és Sasha harsányan nevetnek. Nem mulatságos mondja Elijah két tüsszögés között. Allergiás fagyok a lenmagra! Scott visszacsavarja a fedelet, mielőtt Elijah rohamot kap, és méricskélni kezdi a többi alkotórészt. A pulton van egy hordozható digitális monitor, amelyből az SBN legfrissebb hírei áradnak. A hangot Scott elnémította, de a képekből így is nyilvánvaló, hogy arról a hídról szól a jelentés, amelyet az Omega Osztag ma reggel lebombázott. Hirtelen Ash képe jelenik meg, mire kapkodva odanyúlok, és följebb tekerem a hangot. A legújabb támadást az Ember az Egységért terrorszervezet számlájára írják, amelyet a körözött bűnöző, Főnix vezet, akinek holléte ismeretlen mondja February Fields Ash képe alá. A képet bámulom. Átretusálták a fényképet, hogy Ash külsejét fenyegetőbbé tegyék: sötétebb az árnyék beesett orcáján, fekete szemét kegyetlen vágássá keskenyítették, és meghosszabbították az agyarait. Ash nem így néz ki. Ez nem az én Ashem. Odanyúlok, hogy megérintsem a képernyőt, és égek a vágytól, hogy a közelében lehessek, de aztán visszahúzom a kezem, mert eszembe jut, hogy Scott figyel. Csakhogy már késő. Rólam Elijah-ra, róla pedig Destinyre siklik a tekintete. Ti a lázadók közé tartoztok, gyerekek? Nem azért jöttünk, hogy kérdésekre válaszolgassunk morogja Garrick, és kivillantja a tépőfogát. Scott feltartja a kezét. Jó, jó, erre semmi szükség! A ti oldalatokon állok. Az üzlet előtt vonuló zarándokokra mutat. Ezek a csodabogarak elriasztják a vevőimet. Rontja az üzle... Hirtelen aggodalmassá válik a tekintete. Remek, most meg a bádogemberek szakadnak a nyakamba! Jobban gyűlölöm őket,

53 mint kint ezeket a férgeket. Bádogemberek? Megfordulok. A bolt felé egy csapat metálszürke egyenruhát viselő férfi masírozik. A nyomkövetőkre hasonlítanak, akiknek a sötétfajzatok levadászása a feladatuk, de más az egyenruhájuk színe. Egyenesen a boltot veszik célba. Bújjatok be a megfigyelőszobába taszigál be Destiny engem és Elijah-t a szűk helyre. Elijah fájdalmasan felnyög, amikor a könyököm a gyomrába nyomódik. Alig van időm megfordulni, mielőtt Destiny ránk vágja az ajtót, és bezár minket. Azonnal teljes sötétségbe borul a helyiség. Pokoli a meleg, alig kapok levegőt, és kénytelen vagyok lerántani a maszkot, hogy mélyen beszívhassam a dohos levegőt. Elijah mellettem fészkelődik, és a keze véletlenül végigsimítja a hátamat, amikor megpróbál kényelmesebben elhelyezkedni. Csilingel a csengő. A detektívtükrön át nézem, ahogy az öt férfi belép az üzletbe. A fejük kopaszra borotvált, és sötét ködvágó sapkát viselnek. A padlódeszkák nyikorognak, ahogy egyszerre lépkedve átvágnak a helyiségen. Átnéznek Garricken és Sashán, akik úgy tesznek, mintha a polcokon lévő üvegeket nézegetnék. Destiny a pultnál áll Scottal szemben. Megmerevedik, amikor a csapat vezetője odalép hozzájuk. A férfi középkorú, halvány a bőre, és átható tekintete illik az egyenruhája színéhez. A mellkasán egy ezüstpillangós kitűző. Kik lehetnek ezek? Jó napot, uraim köszönti őket Scott. Mivel szolgálhatok? Egy negyed gallon éjszakai suttogásra van szükségünk válaszolja a férfi élettelen hangon. Jaj, bocsássanak meg, uraim, de nem tartok belőle raktáron szabadkozik Scott. Hozatnom kell Centrumból. A notesz és a toll után nyúl, és közben véletlenül lesöpri a lenmagos üveget a pultról.

54 A nehéz üveg szétrobban, amikor földet ér, és az aranyló magok szerteszét szóródnak. Néhány átcsúszik a keskeny résen is a tükörajtó alatt, és a lábamnál áll meg. Ajaj! Elijah az orrára és a szájára szorítja a kezét, hogy elfojtsa a tüsszentését. A férfi összehúzza a szemét, és a torkomat páni rémület szorítja össze. Meghallotta volna? Kétbalkezes vagyok kacarászik idegesen Scott. Mennyit is kérnek? Egy negyed gallont? A csapat vezetője elereszti a füle mellett Scott kérdését, és a pult mögé lép. Megáll a tükör előtt. Az arcunkat csak centiméterek választják el, és a vékony kémtükör. Levegőt sem merek venni, mert attól rettegek, hogy a legkisebb apróság is elárul minket. Destiny keze a férfi háta mögött a pisztolytáskájára csúszik. Fény csillan a férfi különös szürke szemében, aztán megrázza a fejét. Képzelődsz motyogja magában, aztán elfordul, és így szól Scotthoz: Legyen kétnegyed. A hétvégére meglegyen. A másik négyhez lép, és együtt távoznak. Amint kiteszik a lábukat, Destiny felrántja a tükörajtót, mi ketten pedig levegő után kapkodva kitántorgunk. Scott rám mered. Te vagy az! Most eszmélek csak rá, hogy nincs rajtam a maszk, és kapkodva próbálom visszatenni, de már késő. A baj megtörtént. Garrick és Sasha gyorsan elém lépnek, hogy megvédjenek, és Sasha élénk rózsaszín ajkai közül halk torokhang morajlik. Scott bölcsen hátrál egy lépést. Senkinek sem mondhatod el, amit láttál utasítja Destiny. Pecsét van a számon fogadkozik Scott, és úgy tesz, mintha lepecsételné a száját. Kik voltak ezek? kérdezi Elijah az ajtó felé mutatva. Rózsa új biztonsági egysége mondja Scott. Az elmúlt

55 hetekben itt rontják a levegőt a városban, és ráijesztenek az emberekre, hogy árulják el azoknak a nevét, akiket kormányellenes érzelmekkel gyanúsítanak. Odaadja Destinynek az ellátmányt, amiért jöttünk. A pinceajtón át távozzatok. Biztonságosabb. De még akkor is a bádogembereken jár a fejem, amikor kimászunk a pinceajtón, ahonnan a templom melletti egyik sötét sikátorba lehet jutni. A harang a toronyban komoran hármat kongat; így tudatják a zarándokokkal, hogy kezdődik a reggeli mise. Mire kellenek Tiszta Rózsának a biztonságiak? Ez csak bajt jelenthet. Destiny, Garrick és Sasha lépnek be elsőként a sikátorba, Elijah-val követjük őket. A több hete felhalmozódó szemét kifolyik a kukákból. Óvatosan átlépkedek a szeméthalmokon. Szinte csak üres üvegeket látok, némelyikben még maradt az opálos szürke folyadékból. Bizonyára Scott kotyvalékai voltak. Véletlenül belerúgok az egyik üvegbe, amely végiggurul a macskaköveken, és egy halom ruhánál áll meg. A ruha megmozdul, és egy csontos arc bukkan elő az anyag ráncai közül. Halkan felkiáltok. A sárgásfehér arc csupa veríték, levedző gennyes kelések borítják, amelyek már úgy felfalták az arcát, hogy az orra egy része és a szemhéja hiányzik. Még a légzőmaszkon át is érzem az oszlás belőle áradó nyúlós bűzét. Megragadja a bokámat. Ijedten felkiáltok. Segítsen... hörgi, és repedezett ajkai közül vér fröccsen. Engedje el! rúgja félre Elijah durván a férfi kezét. A szívem a torkomban dobog, ahogy a többiek után sietünk. Mi baja lehetett? A Haragvó óta nem láttam ilyen rettenetes sebeket, de nyoma sem volt az arra utaló sárgás szemfehérjének, és a haja sem hullott ki. Akkor hát mi baja lehet? Jól vagy, kedves? kérdezi Destiny, amikor odaérünk. Nem vallom be. Annak a férfinak szüksége van a

56 segítségünkre. Scott majd megoldja ragadja meg keményen a karomat Destiny. Végigvonszol a sikátoron, és fütyül a tiltakozásomra, hogy vissza szeretnék menni. Mielőtt eltűnünk a tömegben, hátranézek. A félhomályból visszanéz rám a hajléktalan szétrohadó arca.

57 5. ASH A FEKETE VÁROS ÁLLATKERTJÉNEK kiégett romjait bámulom, és azt várom, hogy a látvány szomorúságot, fájdalmat, bármilyen érzést ébreszt majd bennem. Itt tartottuk régen a sötétfajzat gyűléseket. Itt találtunk menedéket Natalie-val, és mellettünk még sokan mások, amikor Tiszta Rózsa egy hónapja megtámadta a várost. Ez volt az otthonunk. De ahogy most elnézem, meglepően üresnek érzem magam. Lehet, hogy azért, mert segítettem előidézni a Fekete Város elleni támadást, ami idevezetett. Vagy talán az igazi otthonom ott van, ahol Natalie is van, és ő nem itt van. Már nem tudom, hol az otthon. Hátat fordítok az állatkertnek. Tudtam, hogy lerombolják majd, de a saját szememmel akartam róla meggyőződni. Három napja, amióta csak Fekete Városban vagyunk, szinte minden helyet fölkerestem, amely Natalie-nak és nekem fontos volt, mintha ez valahogy közelebb vinne hozzá: a hidat, ahol megismerkedtünk (lerombolták), a Fekete Város-i iskolát, ahol megdobbant a szívem (romhalmaz), a házat, ahol a Day családdal lakott (a földdel tették egyenlővé). Még össze kell szednem a bátorságot, hogy elmenjek gyerekkori otthonomhoz, a Repkény-templomhoz. Lehet, hogy bizonyos helyeket jobb elkerülni. Csípős a levegő, ahogy végigsétálok a nagy kiterjedésű sötétfajzat gettón. Bár kora tavasz van, a salakszínű égből ezt aligha lehetne sejteni. Lépteim nyomán felkavarodik a hamu, amely a kanyargós macskaköves utcácskától az ezernyi szegényes

58 bádogkunyhóig mindent beborít. Valamikor itt élt a népem. Magasan előttem a Határfal vágja ketté a láthatárt. A betonfal jó tíz méter magas, és körbeveszi az egész gettót, ezzel félbevágja Fekete Várost: emberek az egyik oldalán, sötétfajzatok a másikon. A homlokomat ráncolom. Egy évtizednyi háborúskodás, egy légitámadás és egy pokoli tűzvész ellenére is áll még. Az Őrök Szövetségi Államában több száz hasonló fal áll, a legnagyobb a Tizediket fogja körbe. Végighúzom az ujjamat a durva szemcsés betonon. Mielőtt megismerkedtem Natalie-val, órákon át sétáltam fel és alá a falon, és azon járt az eszem, milyen lehet az élet a sötétfajzatok oldalán. Most már tudom: éhínség, betegségek, halál. Amit itt tapasztaltam, mindent megváltoztatott: már nem tudtam elsiklani a népem szenvedése fölött. A hideg betonra simul a tenyerem. Ez a fal nem elpusztíthatatlan. Nem egy mozdíthatatlan hatalom. Pusztán csak beton. És én le fogom rombolni! Minden egyes falat, és felszabadítom a népemet. Lehullik a kezem, és a közelben nyíló kapuhoz megyek, ahonnan a város főterére vezet az út. A szürke hamutakaró alatt szinte rá sem lehet ismerni a térre, és pár pillanatba telik, hogy rájöjjek, hol is állok. A tér északi felén lévő füstölgő romhalmaz egykor a Fekete Város-beli iskola volt. Onnan pár méternyire keletre verekedtem össze Sebastiannal, és ez az összecsapás robbantotta ki a felkelést, és végződött a letartóztatásommal. A tekintetem egy hamurakásra siklik: ott állt a három kereszt, amikor Tiszta Rózsa megpróbált kivégezni. Egy pillanatra lehunyom a szemem, ahogy felidézem a tüzet, amely végigsöpört a testemen, és ahogy a fullasztó hőség kiszívta a leheletet a számból...

59 CSÖRR! A földre eső fémtárgy csendülése hallatán kipattan a szemem, a hangot hosszas, dühös káromkodás kíséri. A tér közepén egy Mini MV5-ÖS transzporter áll, annak a konvertiplán repülőgépnek a kicsi, de arányos változata, amelyet az őrök a katonák és a rabok szállítására használnak. Miniport a közkeletű neve. Az MV5-ÖS luxusmodell, fényes fehérre festették, fűtött bőrülései vannak, és elsősorban az őrök gazdag üzletemberei és politikusai kedvelik, ha városok közti kis távolságot kell megtenniük, bár ez a bizonyos miniport a básztet konzul és felesége tulajdonában volt. A gép bal oldalán mély vágás éktelenkedik, és a fémtörzs is csúnyán behorpadt, amikor Acelot testvére, Marcel pár hónapja elkötötte a gépet, és vad sétarepülés közben lezuhant. A repülő alól bőrbakancsok és egy hosszú, foltos farok lóg ki. Minden rendben, Ace? kérdezem. A magas básztet fiú kicsúszik a miniport alól, az arca és zöld inge olajos. A kezében egy fémtárcsa van. Talpra ugrik, és diadalittasan rám vigyorog, a mosolyától ráncba szalad macskaszerű szeme sarka. Megjavítottam Alice-t, már nem folyik az olaj közli, és szeretettel megpaskolja a miniportot. Nem volt időnk tisztességesen megjavítani a gépet, mielőtt az őrök felbukkantak Viridisben, és kénytelenek voltunk elmenekülni. Az én ötletem volt, hogy rejtőzzünk el Fekete Városban, amíg meg nem javítjuk a gépet, és fel nem töltjük a készleteket, mert itt valószínűleg nem fognak keresni minket. Változatlanul az a célunk, hogy felkutassuk az Orát, és aztán megmentsük Natalie-t és Elijaht, amint kiderítjük, hol tartják fogva őket. Ha találgatnom kellene, elsőként Centrumot mondanám, ha viszont Garrick Tiszta Rózsához vitte Natalie-t, miért nem kürtölték világgá a hírekben? Hm... nem kéne ezt valamihez rögzíteni? mutatok a

60 fémtárcsára Acelot kezében. Szégyenlősen vigyorog rám. De igeeen, bocs, talán véletlenül levertem. De ne izgasd magad, nem olyan fontos teszi hozzá sietve, amikor látja a megrökönyödést az arcomon. Szerintem a hőcserélő tartozéka, amely az ülések fűtését vezérli. Megfordítja a kezében, aztán lehervad a mosolya. Hacsak nem a hűtőrendszer alkatrésze. Akkor komoly gondba kerülhetünk. Mifélébe? kérdezem gyanakvóan. Előfordulhat egy pici robbanás, amikor begyújtjuk a motort. Mennyire pici? faggatom. Majdnem biztos, hogy az ülésfűtőhöz tartozik tér ki a válaszadás alól. Acelot a zsebébe dugja a tárcsát, és elővesz egy monogramos zsebkendőt. Megpróbálja letörölni az olajat az arcáról, de nem jár sok sikerrel. Tényleg nagy a hasonlóság Acelot és a féltestvére, Elijah között: mindkettőnek mézszínű szeme és napbarnított bőrén gepárdmintás pettyei vannak, bár Acelot soványabb, és hosszúkás, fiús arca miatt tizenkilenc événél fiatalabbnak látszik. Csak a tekintete mutatja idősebbnek a koránál. Karikás a szeme. A szülei halála után a két öccse, Marcel és Elijah, valamint az egész básztet nép sorsa az ő kezében van. Nyomasztó felelősség bárkinek, nemhogy egy tinédzsernek. Pontosan tudom, mit érez. Acelot csalódottan felsóhajt, visszagyűri a zsebkendőt a zsebébe, és fürgén felmászik a pilótafülkébe. Beülök mellé. A szélvédő és a műszerfal csúnyán összetört és berepedezett, és a navigációs rendszer is akadozik. De ettől még repül a gép. Vágjunk bele! mondja Acelot, és benyomja a MOTORINDÍTÁS feliratú gombot. Megkapaszkodom a kezelőpultban, és némán imát rebegek, miközben a motorok felbőgnek, mögöttük felkavarodik a hamu, ám

61 szerencsére nem válunk halálos tűzgömbbé. Megkönnyebbülten sóhajtok fel, amikor a repülőgép egy rándulással felemelkedik a földről, és a világ meg a gyomrom sebesen süllyedni kezd. Acelot önelégült mosolyra húzza a száját. Mondtam, barátom, hogy nincs miért aggódni! Egy percig sem kételkedtem a szavaidban fejtem le az ujjaimat a kezelőpultról. Acelot magabiztosan cikázik a füstölgő épületek között, és Fekete Város elsuhan alattunk. Minden romokban hever. A Park egy halom törmelék, a Chantilly Lane-i piac alig több egy földbe vájt kráternél, az egykor a tetőket díszítő digitális képernyők törötten fekszenek a macskaköves utcákon. Meg sem kell közelítenünk a Kéményt, hogy tudjam: lerombolták, mivel a salakkőgyárak továbbra is fullasztó füstöt köpnek az ég felé. Az égen néhány civil repülőgépet látunk valószínűleg fosztogatók repkednek erre, de ezeket leszámítva a város kísértetiesen csendes. Amennyire csak tudtam, megjavítottam Alice-t meséli Acelot. Addig egyben kell maradnia, míg elrepülünk a Tizedikbe, és vissza. Összeszorul a gyomrom. Kihúzok egy régi fényképet a hátsó zsebemből. Anyámról készült, amikor még fiatal volt. Egyformák vagyunk: vékony arc, ugyanaz a sötét haj, sötét szem. Egy keskeny erdei völgyben áll Lucindával és a nagyszüleimmel, Paolo és Maria Coombsszal. Mögöttük egy másik sötétfajzat áll, egy szigorú tekintetű férfi, akinek anyajegy van az arcán. Fogalmam sincs, ki az. A fénykép hátterében az Alba-hegység látható úgy, ahogy a kitörés előtt kinézett: a csúcsa olyan, mint egy karom. A fénykép és a korábban a viridisi követségen látott régi térkép alapján kiokoskodtam, hogy a Karom az Alba-hegység lehetett. Ott található az Ora, és oda indult a nagynéném, Kieran és Yolanda,

62 hogy elhozzák. A baj csak az, hogy az Alba-hegység pontosan a Tizedik közepén van. Nem rajongok az ötletért, hogy besétáljak egy börtöntáborba, de végre kell hajtanom a küldetésemet. Nincs értelme ezt tovább halogatni. Induljunk most mindjárt vetem föl. Hány óra van? Acelot a drága aranyórájára pillant. Most múlt kettő. Jól van. Nemsokára az állomáshoz érünk. A Fekete Város-i Hírek külvárosi stúdiójára célzok. Korábban sebtében körberepültük a külvárosokat, és hála az égnek, még áll a rádióállomás; távol esett a pusztítástól, így nem érte a legrettenetesebb tűzvész, amely a kerületeket fölperzselte. Szeretném indulás előtt szétküldeni az üzenetemet. Acelot berepül a Sivár utcába, és leteszi a repülőgépet az őrök főhadiszállása melletti sikátorban, így az utcán véletlenül arra csellengők nem láthatják meg. Bár az én ötletem volt, hogy Fekete Városban bújjunk el, valójában Sebastiantól származik a javaslat, hogy az őrök volt főhadiszállásán legyen a támaszpontunk. Eleinte vonakodtam belemenni, mert nem bíztam semmiben, amit az a genyó a száján kiejt, főként azóta, hogy a túszunk, de kiderült, hogy ez jó választás volt. Nem mintha ezt valaha is beismerném előtte. Az egyébként hófehér márványépület most csupa korom, és a tető egy része beomlott, de máskülönben viszonylag épen megúszta. Ezért is lep meg, hogy fekete füst gomolyog ki az egyik földszinti ablakon. A konyhán át lépünk be, és végigszaladunk a folyosókon az ebédlőhöz, ahonnan a füst száll fel. Benyomom az ajtót. Marcel az ablaknál áll, és próbálja kihajtani a füstöt a helyiségből, miközben Sebastian magában mulatva figyeli. Sebastian a mahagóniasztal mellett ül. Kötéllel kötöttük az egyik székhez. Az asztalon fegyverek, konzervételek és orvosi felszerelés halomba rakva,

63 ezeket a fegyverraktárból és a lenti laboratóriumból mentettük ki. Az asztal melletti antik szőnyegen egy összetört olaj lámpás hever, alatta nagy lyuk éktelenkedik a szőnyegen. Acelot a szőnyeghez megy, és megböki a lábával. Megesküdnék rá, hogy nem volt még benne ennyi lyuk, amikor elmentünk. Marcel színpadiasan forgatja a szemét. A básztet fiú tizenöt évesen csak két évvel fiatalabb nálam, de néha úgy viselkedik, mint egy tizenkét éves. Kifogástalan öltözetben feszít: karmazsinvörös frakk-kabát, fekete nadrág és térdig érő puha bőrcsizma. Mintha állami vacsorán venne részt. Az, hogy az őrök elől menekülünk, és túszul ejtettük az egyik vezető nyomkövetőjüket, mintha semmit sem jelentene számára. Az én hibám volt jelenti ki sértődötten. A felszerelést gyűjtöttem össze, és amikor visszajöttem, már égett a szőnyeg. Nem tudom, hogyan történt. Van róla némi sejtésem. Sebastianra nézek, aki önelégülten vigyorog rám vissza. Általában simára borotvált arcát és fejét szőke sörte borítja, és az részben elfedi a bal füle mögé tetovált rózsát. Elhamarkodottan döntöttünk úgy, hogy elhozzuk magunkkal, de így legalább mindig tudom, hol van. A szemem sarkából a földön fekvő törött lámpásra pislantok. Sebastian valahogy lelökhette az asztalról. Feltételezem, hogy abban reménykedett, hogy akkora tüzet okoz, ami Marcelt rákényszeríti, hogy eloldozza, mert csak így hagyhatták volna el az épületet. Váltsunk pár szót odakint, Marc javasolja Acelot, és a fejével a folyosó felé int. Marcel felsóhajt, és követi Acelotot, én meg ellenőrzöm Sebastian kötelékeit. Acelot hangja beszűrődik a nyitott ajtón át. Úgy volt, hogy nem hagyod egyedül Sebastiant mondja.

64 Mi történt volna, ha elszabadul? Meg is ölhetett volna. Csak segíteni akartam! válaszolja Marcel. Csináld ezt, Marc, ne csináld azt. Apánál is rosszabb vagy. Figyelj csak, én megteszem, ami tőlem telik védekezik Acelot. Lehet, hogy ha egyszer a változatosság kedvéért azt tennéd, amit mondok, már nem szekálnálak. Semmit sem kell tennem, amit te mondasz feleli Marcel. Nem vagyok egy olyan síró-rívó seggnyaló, mint Elijah! Ne merészelj ilyen hangon beszélni róla mordul fel Acelot. Miért fogod mindig az ő pártját? kérdezi Marcel. Sebastian fölnevet mellettem. Micsoda színház! mosolyog gúnyosan. Megrántom a csuklóját fogó kötelet, mire zöld szeme haragosan villan. Csak óvatosan, kölyök! A szádat is kössem be? förmedek rá. Lepillant a csuklóját fogó kötelékre, és fagyosan elmosolyodik. Tudod, Natalie is szerette, amikor így megkötöztem. Aprókat nyögdécselt, amikor... Behúzok neki. Sebastian feje hátrabicsaklik, és vér fröccsen felhasadt szájából. Megrázza a fejét, hogy magához térjen, aztán felnevet. Az elevenedre tapintottam? nyalja le a vért a szájáról. Elfordulok, mert bosszant, hogy hagytam, hogy kihozzon a sodromból. Tudom, hogy Natalie sosem feküdt le vele, ez a disznó azért is csalta meg, de egy évig tényleg jártak. A gondolattól libabőrös leszek. Marcel ront be a szobába, és leveti magát az asztal melletti egyik székbe. Acelot egy pillanattal később követi. A pillantása súrolja Sebastiant, akinek felszakadt ajka kezd bedagadni, és derűsen felvonja a szemöldökét.

65 No, no, Ash gúnyolódik. Mit is mondtunk a rab megfenyítéséről? Hogy hasznos, és állandóan alkalmaznom kellene? kérdezek vissza. Elnézést a szőnyeg miatt motyogja Marcel. Acelot megborzolja a testvére haját, és Marcel játékosan félreüti a kezét. Helyreállt a béke közöttük. Segítenek leltárt készíteni az ellátmányunkról. Összejött annyi, hogy a Tizedikig kitartson. A padlón hever a kék vászontáskám. Végignézem a tartalmát, hogy ellenőrizzem, Marcel nem vett-e ki valamit. Mindig kutakodik a holmim között. Néhány áporodott szagú ruhanemű, egy fekete fejkendő, anyám naplója, egy emléktárgyakat őrző doboz, néhány apróság, amelyet sikerült megmentenem Natalie és Elijah táskáiból, amelyeket Viridisben hagytak, köztük Natalie szívgyógyszere és egy papírlap, amelyet gondosan négybe hajtogatott. Kisimítom, mert kíváncsi vagyok, mi van rajta. Olyan elfoglaltak voltunk, hogy még időm sem volt megnézni. Meglepetten fedezem föl, hogy egy laborjelentés valami Gubó Projektről ; egy csomó számadat meg egyenlet, amelyek messze meghaladják a felfogóképességemet. A tudomány inkább Natalie asztala. A dokumentum tetejére azt pecsételték: PUSZTA FÖLD LABORATÓRIUMA, alatta pedig egy ezüstszárnyas lepke lógó. Nem tudom biztosan, miről van szó ebben a jelentésben, de Natalie kétségkívül fontosnak tartotta, hogy magával hozta. Ki tudsz ezen igazodni? fordulok Acelothoz. Elveszi a dokumentumot, és átfutja. Végül megrázza a fejét. Bocs, de nem. A hátsó zsebembe csúsztatom a papírlapot. Nem. Az a túlzott elvárás, hogy a segítségemre tudsz lenni fordulok Marcelhez, aki

66 láthatóan unatkozva egy szálat szed le a vörös frakk-kabátjáról. Segíts feltenni az ellátmányt a miniportra, aztán húzzunk innen. Kelletlenül fölemel egyetlenegy babosdobozt. Acelot elcsípi a tekintetem, én meg a szememet forgatom. Felemelek annyit, amennyit két karral elbírok, Marcel meg követ az egyetlen dobozzal. A Tiszta Rózsa képmásával díszített folyosón egymás mellett megyünk. A fiú a mellkasomig sem ér, de van annyi eszem, hogy ne becsüljem le: a básztetek sokkal erősebbek a sötétfajzatoknál. Ugye tudod, hogy a halálba rántod magaddal a bátyámat? szólal meg, amikor hallótávolságon kívül érünk. Tudom, hogy gyűlölsz azért, ami Viridisben történt, és bocs, nagyon sajnálom, hogy elvitték a barátnődet, de nekem csak Ace maradt, ezért, ha meghal... Pislog, és arany barna szeme könnyektől fénylik. Kérlek, vigyázz, hogy ne öljék meg. Vigyázok ígérem, de a szavam üresen cseng. Nem garantálhatom Acelot biztonságát. Hát persze mormolja Marcel. Szótlanul folytatjuk az utunkat a repülőgép felé. Marcel segítségének köszönhetően jó félórába telik, hogy az összes ennivalót és fegyvert felpakoljuk. Tőle telhetően igyekszik, de a kézzel végzett munkában láthatóan nem sok tapasztalata van. Feltesszük az utolsó tárgyakat is, amelyeket a bőrülések alá rúgunk. Marcel lezöttyen a pilótaülésbe, pettyes farka ide-oda suhog a fémpadlón. Mit gondolsz, Natalie és Elijah meghaltak? kérdezi. Sebastian szerint igen. Méreg lövell az agyaramba. Szerintem meg nem. Istenem, már éppen kezdtem megkedvelni ezt a kölyköt, amikor ilyesmit mond! A hátamon hirtelen feláll a szőr, amikor a

67 miniportba alig érezhető pézsmaillat szivárog be, és megbirizgálja az orromat. Még egyszer beleszagolok a levegőbe. Marcel az orrát ráncolja; ő is érzi. Belőled jön? kérdi, mire rámordulok. Mi van már? Minden sötétfajzatot egyformán büdösnek érzek. Kipillantok a nyitott fedélen. Csendes az utca, de valami még sincs rendjén. Nem szabadulok az érzéstől, hogy valaki figyel minket. Menjünk vissza mormolom. Marcel hosszan felsóhajt, mintha ez a világ legkeményebb feladata lenne, és követ a szabadba. Amint kilépünk a gépből, tudom, hogy rettenetes hibát követtünk el. A repülőgép tetejéről halk, torokhangú morgás hallatszik. Lassan fordulok meg, a szívem ver, mint a pöröly, és a tekintetem egy hegyifarkas férfi hideg, acélszürke pillantásával találkozik. Ezüstös haja hullámzik a hideg szellőben. A hátunk mögött karmok ínyt bizsergető kaparászása hallatszik a téglán. Megkockáztatok egy hátrapillantást, és látom, hogy egy hegyifarkas nő lassan becserkészik minket. Csupa vörösben van. A nyakában sötétfajzat fogakból fűzött nyakláncot visel. Az első háborúban fejvadászok hordtak ilyet. Nagyot nyelek. Az őrök hegyifarkasokat hagyhattak hátra a város vagy annak romjai őrzésére, valamint arra, hogy az esetleges szökevényeket összefogdossák. Mondtam neked, Dolph, hogy maradt valaki a küldött egykori házában mondja a nő a férfinak, majd hozzám fordul. Korábban észrevettem, hogy füst gomolyog ki az ablakon. Óvatosabbnak kéne lenned, édesem. Veszélyes emberek vannak idekint. Halálosan mosolyog rám. Fuss! súgom oda Marcelnek, aki földbe gyökerezett lábbal

68 áll mellettem. FUSS! A kiáltásom felrázza Marcelt a dermedtségéből. Az őrök főhadiszállásának konyhájába vezető ajtó felé iramodik, amikor a hegyifarkas férfi rám veti magát. Próbálok kitérni a csattogó fogai elől, de borotvaéles körme eléri az ingemet, és felszakítja alatta a bőrt is. Felnyögök a karomon végigfutó perzselő fájdalomtól, de nincs időm töprengeni, mert a hegyifarkas megperdül, és ismét nekem ront. Ezúttal elkap, és a földre dönt. Nagyot nyekkenek. A hegyifarkas nő a közelben felvonít, és elkeseredetten gondolok arra, hogy biztos a falka városban szétszóródott többi tagját hívja. Igyekszem karnyújtásnyira tartani magamtól a hegyifarkast, de ehhez minden erőmre szükségem van. A tépőfogairól nyál csorog, forró lehelete rothadó hús bűzét árasztja. Nehogy megharapd az arcát, Dolph inti a nőstény. Felismerhetőnek kell lennie, hogy megkapjuk a jutalmat. Dolph gúnyosan vigyorog le rám, és az arca olyan közel van, hogy ezüstösen szürke szemében látom a tükörképemet. A szeméből nem sugárzik fény, csak halál és sötétség. A többi hegyifarkast is hallom: a Sivár utcához közeledve vonyítanak. Halálos rémületnek kellene eltöltenie, de csak valami békés érzés ömlik végig rajtam. Ez lenne ez? kérdem magamtól. Heteken át tartó menekülés után így ér majd véget? Váratlanul két pukkanás hallatszik, majd halk szűkölés, és egy dübbenés, mintha valami nehéz zuhanna a földre. A zaj annyi időre tereli el Dolph figyelmét, hogy behúzzak neki egyet. Majdnem eltörik a kezem, amikor szögletes állába csapódik. Hátraesik, és meglepetten felkiált. Puskával a kezében Acelot áll a konyhaajtóban. A pillantásom a hegyifarkas nőstényre siklik, aki ijesztő lyukkal a homlokán, szétvetett tagokkal hever a földön. Élettelen tekintete rám

69 szegeződik, a szeme még most is tágra mered a megdöbbenéstől. Dolph fájdalmasan felkiált. A halott nőhöz rohan, és a karjába kapja. Gyászában azonnal megfeledkezik rólam. Acelot Dolphra szegezi a fegyvert, és kétszer mellbe lövi. A férfi a barátnőjére rogyik. Kösz hálálkodom Acelotnak. Másodszor mentette meg az irhámat: egyszer Viridisben, amikor az engem kergető őröket lelőtte, és most másodszor. A többi hegyifarkas vonítása közelebbről hallatszik. Nemsokára ideérnek. Indítsd el a miniportot. Idehozom a többieket. Összeszedem Marcelt és Sebastiant. A nyomkövető kezét továbbra is összekötöm a háta mögött. Aztán visszarohanok velük a repülőgéphez, és Acelot éppen akkor csukja be az ajtót, amikor a Sivár utcában felbukkan a hegyifarkas falka. Legalább tízen vannak, és amikor észrevesznek minket, a fejünket követelik. A motorok felbőgnek, a teremtmények nagy ugrásokkal rohannak felénk. Többen is felugranak a gépre, amikor a levegőbe emelkedünk, és mindenbe belekapaszkodnak, csak hogy visszarántsanak minket. A miniport imbolyogni kezd, de Acelot teljes gázt ad, és elsüvítünk, a hegyifarkasok pedig egyenként a földre potyognak, puff-puff-puff. Egy konok hegyifarkas hím a tetőbe kapaszkodik, a lába a szélvédő előtt lóbálódzik. Acelot megbillenti a gépet, előbb jobbra, aztán balra, és lerázza a teremtményt. Hallottam már, hogy kutyák hullanak az égből, de ez akkor is képtelenség mormolja. Abban a pillanatban, hogy magunk mögött hagyjuk a Sivár utcát, Sebastian felé fordulok, és aznap másodszor is szájon törlöm. Nem érdekel, hogy felsebeztem a bütykeimet, amikor megütöttem Dolphot. Sebastian hibája, hogy majdnem kutyaeledel lett belőlünk, mert a tűzzel kis híján ránk hozta őket. Sebastian a földre

70 esik, és az ütésem eredményeként vér csorog a fején támadt sebből, és összefolyik a füle mögötti vörös tetoválással. Fájó ujjaimat mozgatom, miközben bemegyek Acelothoz a pilótafülkébe. Menj vissza a Fekete Város-i Hírközpontba ülök le mellé. Acelot balra fordul, és a város szélére repül. A rádióállomás Fekete Város-i mércével viszonylag modern épület, a bejárat fölé vörös betűkkel írták ki, hogy FEKETE VÁROS-I HÍRKÖZPONT. Acelot az épület előtti udvaron teszi le a gépet. Nem előnyös ilyen jól látható helyen parkolni, de remélem, hogy már nem leszünk itt, mire a hegyifarkasok utolérnek minket. Gyorsan körülnézünk, nincsenek-e csapdák vagy kamerák, majd bemegyünk az állomásra. Vigyázok, hogy Sebastian pár lépéssel előttem menjen, nehogy elfusson. A stúdió elhagyatott, az irodákban szétszórt iratok. Végigrohanunk a folyosók útvesztőjén, és végül ráakadunk egy hangrámondásos stúdióra. Felkapcsolom a villanyt, és tompa narancsos fény önti el a termet. Sebastiant egy székhez kötöm, míg Acelot a berendezést ellenőrzi. Marcel lezöttyen a terem sarkában lévő ütött-kopott kanapéra, és minket figyel. Úgy programoztam a rendszert, hogy huszonnégy órán át sugározza az üzenetet, aztán álljon le mondja Acelot. Mire a nyomára bukkannak, már rég nem leszünk itt. Rendben van. Vegyük fel, aztán tűnjünk el innen mondom, és leülök a mikrofon elé. A vörös fény kigyullad, innen tudom, hogy adásban vagyok. Csak abban reménykedem, hogy Cékla és Roach hallgatják az üzenetemet.

71 6. EDMUND FÉSZKELŐDÖM A KEMÉNY PADBAN. Szeretném, ha megindulna a vérkeringés csontos lábamban, de nem sokra jutok. A templomban egy tűt sem lehet leejteni, mert a városban mindenki eljött Mrs. Hope temetésére. Sokan kint állnak, és a nyitott ajtón át figyelik a szertartást. Meglep, hogy ennyien jöttek el, de semmi sem vonz annyi embert, mint egy gyilkosság. Patrick Langdon és a barátai, Harriet és Drew O Malley egy mérföldnyire az erdőben fedezték föl Mrs. Hope holttestét. Egy lapos sziklán feküdt, mintha aludna. Letakart holtteste most a pulpitus melletti medencében lebeg. Levendulaágak bukdácsolnak a vízen, hogy elfedjék a halál bűzét, de nem járnak sikerrel. A körülöttem ülők zsebkendővel diszkréten eltakarják az orrukatszájukat, miközben nagyapám prédikációját hallgatják. Nagyapa zord külsejű férfiú. Miseruhája színe illik sűrű haja és acélszürke szeme színéhez. Azt állítják, hogy a szemem az övére hasonlít. A karunkon lévő azonos égési sebhelyet leszámítva ez az egyetlen, ami közös bennünk. Nagyapa volt, aki csecsemőkoromban kikapott a tűzforró vízből, és ezzel megmentette az életemet. A szószéken áll, ezen a tölgyből és rózsafából faragott, túlzottan díszes emelvényen, amelyre az ősi szentírás egy jelenetét

72 vésték. A szószék talapzatára egy csomó sötétfajzatot faragtak, akiknek összefonódnak a végtagjaik, és lehetetlen megállapítani, hol kezdődik az egyik, és hol végződik a másik, csak meztelen testek kicsavarodott tömegét lehet látni, akik kinyújtják karmos kezüket, hogy ártatlan lányokat húzzanak le a bűn fertőjébe. Az elmúlt hat hét keserves próbatételt jelentett a közösségünk számára mondja nagyapa, és mély hangja zengve száll a templomban. A tizennyolc évvel ezelőtti nyomorúság óta nem tapasztaltunk ilyen erőszakot és nyugtalanságot. Elvesztettünk családot, barátokat, de a hitünket nem. Imigyen szóltunk mindannyian mormolja a gyülekezet. A hegyifarkasok eddig négy áldozatot szedtek. Egy Tommy Stevens nevű gyerek volt az első, akit éjnek idején az ágyából ragadtak el. Egy héttel később egy nyomorék asszonynak, Mrs. Summernek veszett nyoma, majd rá két hétre az őr, egyben a város részegese, Mr. Smyth következett. Mrs. Hope a negyedik. Én csak azt nem értem, miért teszik. A hegyifarkasok eddig csak a területükön tilosban járó embereket ölték meg. Akkor meg mi változott? A padok közti folyosó túloldalán ülő Catherine-re sandítok. Az első sorban, a Langdon család többi tagjával ül, az ajkát komoran lebiggyeszti. Semmi kétség, hogy ők állnak a gyülekezet élén. A jobb oldali padsorok közül az első négyet a Céhnek, a város leggazdagabb vagy legbefolyásosabb lakóinak tartják fenn. A Langdonok mögött az O Malley-k, majd a Kentek, és végül a Cranfield család következik. A Céhre hárul a felelősség, hogy Őmagasságosságának igéjét védelmezzék, és megóvják a lelkünket a tisztátalanságtól. Catherine egy kék színű, drága krinolinos ruhát visel, amelyet a szülei ruhaüzletében árulnak. Hullámos barna haját szelíd kontyba

73 fésülték, és az anyja állandóan a frizuráját igazgatja. Catherine ingerülten csapja félre az anyja kezét, amikor Mrs. Langdon egy újabb kiszabadult fürtöt próbál visszaigazítani. Ha nem csalódom, Catherine átalakulása az egyszerű kis Katicabogárból ezzé a gyönyörű pillangóvá teljes mértékben az anyjának köszönhető. Patrick Catherine mellett ül, a húga bő szoknyájának számtalan rétege elrejti a lábát; a taft alsószoknyák elnyeléssel fenyegetik az egész Langdon családot. Patrick bosszús képet vág, és láthatóan kényelmetlenül a padban fészkelődik. Ez nagy örömömre szolgál. Az apja ül mellette. Mr. Langdon odaadó figyelemmel kíséri az istentiszteletet. Jóképű férfi, a haja vörösesszőke, akárcsak Patrické, barna a szeme, és csinosan nyírt a szakálla. Catherine megérzi, hogy nézem, és kicsit felém fordul. Szomorkásán rám mosolyog. A tekintetével mintha azt üzenné: Hogy vagy? Olyan régen ismerjük egymást, hogy néma jelekkel is tudunk kommunikálni. Nem valami fényesen. Képtelen vagyok kiűzni a fejemből az ablakon át kivonszolt Mrs. Hope képét. Könnyedén megérinti a szívét, és aggodalmasan felvonja a szemöldökét, amivel a falon aznap éjjel elszenvedett mellkasi fájdalmakra céloz. Enyhén megvonom a vállamat. Fogalmam sincs, mi okozta, de azóta nem tapasztaltam ilyet. Patrick köhécsel, és Catherine ismét a nagyapámat figyeli. Patrick vasvillaszemekkel mered rám, én meg elfordulok. Minket is illet azonban szemrehányás a halálukért folytatja nagyapa. Csaknem két évtizednyi béke után nem voltunk már olyan elővigyázatosak, és most ennek fizetjük meg az árát. Mrs. Hope. szemfedélben lebegő testére pillantok. Ha hamarabb értem volna oda, talán megmenthettem volna. Ennélfogva nem szabad tragédiaként tekintenünk Mrs. Hope halálára, hiszen szenvedett, és most Őmagasságossága örök

74 királyságában él tovább mondja nagyapa, és a szószékről lejőve az oltárhoz lép, ahol egy serleg és két tál egy fehér és egy vörös vár. A hegyifarkasok talán felfalják a testünket, de nem mételyezhetik meg a lelkünket, mert tiszta a szívünk és a lelkünk. Ez a makulátlanság óv meg bennünket a gonosz rontásaitól. Kérlek benneteket, lépjetek mind előre, igyatok a megszentelt kehelyből, és tisztuljatok meg minden erkölcstelenségtől. A gyülekezet szótlanul kiaraszol a helyéről, és rendezett sorba fejlődik a padok között. A sorban Catherine mögé osonok. Előtte Patrick és barátai, Drew és Harriet O Malley állnak. Bár a testvérekre jellemző hosszú, keskeny orr és hegyes áll nemesi vonást kölcsönöz Drew-nak, Harrietet hárpiához hasonlóvá teszi. Harriet megfordul, és rám néz. A városban lakó nőktől eltérően nadrágban és fiúingben meg mellényben jár. Az övére tőrt kötött. Gratulálok, szörnyszülött suttogja hangosan. Nagyon hülyének kell lenni ahhoz, hogy valaki elhagyja az őrhelyét a falon. Megőrültél, vagy mi? Amilyen az anyja, olyan a fia mondja vontatottan Patrick. Ez mégis mit akar jelenteni? fortyanok fel. Patrick derűsen vonja fel a felső ajkát. Semmit, Edmund próbál lecsillapítani Catherine, és figyelmeztető pillantást vet a bátyjára. Csak valami ostobaság, amit anyától szoktunk hallani. Bővebben? Az alsó ajkába harap. Hogy anyád hangokat hallott a fejében. Nem igaz! vágok vissza azonnal, bár semmit sem tudok az anyámról. Nagyapa sosem említi sem őt, sem apámat, de másra nem is lehetne számítani. Mindenki úgy tudja, hogy apa üzletember volt Szürke Farkasban, és udvarolni kezdett naiv tizenéves anyámnak. Anyám

75 elszökött otthonról, teherbe esett, aztán apám elhagyta, hogy elvegyen egy másik lányt. Ebből semmi sem volt igaz, azt leszámítva, hogy anyám elszökött Szürke Farkasba, de akkor már hathetes terhes volt. Abban az időben ez hatalmas botrányt kavart. A város lakói csak akkor bocsátottak meg nekünk, amikor anyám tragikus körülmények között meghalt, és nagyapámra maradt, hogy egy nyomorék zabigyereket felneveljen. Tudom, hogy anyám hazudik mondja Catherine, és csipkekesztyűs kezét a karomra teszi. Még mindig orrol anyádra, mert apámmal járt még tizenéves korukban. Butaság. Csak az anyám képes rá, hogy egy halott lányra legyen féltékeny. Catherine anyjára pillantok, aki az előttünk húzódó sorban áll, és imádattal néz fel a férjére. Fogalmam sem volt, hogy Mr. Langdon valamikor az édesanyámmal járt. Sok minden van, amit nem tudok róla. Visszagondolok arra, amit Mrs. Hope előző éjszaka mondott hogy anyám felakasztotta magát, és hogy ez hogyan kötődik ehhez az új szóbeszédhez, hogy hangokat hallott a fejében, és a szívem rettenetesen összeszorul. És ha igazak ezek a történetek, és az anyám valóban őrült volt? Ezen rágódom, miközben a sor lassan araszol előre, és Mrs. Langdon az oltárhoz lép. A fehér tálba meríti a serleget. Őmagasságossága mossa le rólam a bűneimet mondja, és felhajtja az italt. Szinte rögtön mennyei boldogság árad szét az arcán. Ábrándosan mosolyog fel nagyapára, amikor nagyapa a piros tálba meríti a hüvelykujját (a tálban forrásvíz van), és a vízzel megdörzsöli Mrs. Langdon homlokát. Ez a tisztaság jele, amellyel elűzik a gonoszt. Megtisztultál, leányom mondja nagyapa. Mrs. Langdon kissé nehézkes léptekkel félreáll, és előreengedi a következő embert, hogy igyon a serlegből.

76 Annyira bánt, ami Mrs. Hope-pal történt, hogy aludni sem tudok mondja halkan Catherine, ahogy a sor elhalad a medence mellett. Az én hibám, hogy meghalt. Ha nem hagytad volna ott az őrhelyedet, hogy hazakísérj, talán a hegyifarkas sem jutott volna át a falon. Nem a te hibád volt, világos? Aznap éjjel rajtam kívül még hárman voltak szolgálatban. Egyikünk, sem észlelte. Különös, ahogy rátaláltak, nem gondolod? Patrick szerint a sziklához kötözték, mintha azt akarták volna, hogy rábukkanjunk a testére. Ez tényleg furcsa volt. Valójában ezekkel a támadásokkal kapcsolatban minden rendhagyó. Nagyapa elkapja a tekintetemet, és helytelenítően szorítja össze a száját. Nem szereti, ha Catherine-nel beszélgetek. Langdonék szerinte túl sokat foglalkoznak a pénzzel, és nagyapa szemében a pénz bűn, ezért is járok mindig ezekben a szúrós gyapjúruhákban, mert ezek a legolcsóbbak Langdonék boltjában. Személy szerint nekem az a véleményem, hogy Őmagasságossága, a Mindenható gazdagsággal áldja meg azokat, akiket szeret. Különben miért jutott volna olyan sok Langdonéknak szépség, gazdagság, népszerűség, nekem pedig olyan kevés? Mi vagyunk az egyetlen család a Céhben, akiknek jóformán egy fillérjük sincs, de prédikátorként nagyapát törvényszerűen hely illette meg a tanácsban, amikor fiatalkorában Borostyán-hegyre költözött. A Céhben a hatalom és a befolyás éppen olyan fontos, mint a gazdagság, és egy olyan vallásos közösségben, mint Borostyánhegy, egy lelkész mindkettővel bőségesen rendelkezik. Szeretem a szertartásnak ezt a szakaszát, te nem? suttogja Catherine, ahogy a sor előrébb kúszik. Utána mindig könnyebb a lelkem. Most nagy szükségem is van rá.

77 Nem szólok semmit. Drew a következő a sorban, aki elveszi a serleget. Felhajtja az italt, és félreáll, hogy Harriet és Patrick is az oltárhoz léphessenek, és ihassanak. El sem hiszem, hogy ezekkel a seggfejekkel kell a táncmulatságba mennem, mármint ha Catherine egyáltalán el akar velem jönni. Az ajkamon még érzem Catherine futó csókját. Csalódott vagyok, hogy nem is említette, de Mrs. Hope meggyilkolásával sok minden foglalkoztat minket. Még áll a ma esti tánc? kérdezem. Rosszallóan villan rám a tekintete. Itt nem illik a táncról beszélni. Bocs. Várok pár másodpercet, majd ismét megkérdem: Akkor hát áll még, amit megbeszéltünk? Hát persze suttogja zaklatottan, és az oltárhoz lép. Átveszi a serleget a nagyapámtól, és iszik. Némán figyelem, ahogy lehunyja a szemét, amikor nagyapám a tisztaság jelét rajzolja a homlokára. Boldog mosolyra húzódik a szája. Megtisztultál, lányom mondja nagyapa. Catherine lehunyt szemhéja megrebben és felpattan, amikor féktelen imádattal tekint fel nagyapámra. Átvitt és szó szerinti értelemben is mindenki felnéz rá, hiszen messze a legmagasabb ember a városunkban. Ha tudnák az igazságot! Catherine a többiekhez megy. Rajtam a sor. Elveszem a serleget nagyapától, és sokatmondó pillantást váltunk. Bűntudat marja a torkomat, amikor felhajtom a keserű folyadékot. Őmagasságossága mossa le rólam a bűneimet mondom. Nagyapa a piros tálba meríti az ujját, és megdörzsöli a homlokomat. Megtisztultál, fiam mondja. A többiekhez lépek, hogy a temetést a végső áldozattal befejezzük. Általában carrow-virágokból font koszorút dobunk a

78 vízbe, ezért is ébred fel a kíváncsiságom, amikor Patrick és Drew a hátsó terembe mennek. A gyülekezet tagjai sugdolózni kezdenek. Nagyapa zavart arcot vág. Mr. Langdon felemeli a kezét, mire elcsendesülünk. A Céh úgy döntött, hogy lemond a megszokott áldozatról egy... megfelelőbb kedvéért. A szavai izgatott pusmogást keltenek. Engem nem értesítettek erről jegyzi meg nagyapa, és összevonja ősz szemöldökét. Valóban? kérdezi ártatlanul Mr. Langdon. Nagyapa a Céh egyik tagjára, Mr. Cranfieldre pillant, aki egy bronzvörös hajú, sovány férfiú, akárcsak a fia, Eric, és drága fekete öltönyt visel. Mr. Cranfield szégyenlősen félrekapja a tekintetét. Rossz előérzetem van. Ebben a pillanatban felpattan a hátsó szoba ajtaja, és Patrick meg Drew egy sikoltozó, rugdosódó lányt vonszolnak be. Bár a fejére zsákvásznat húztak, a termetéből rögtön tudni lehet, micsoda: egy Vonító. A gyülekezet riadtan sikolt fel, több asszony is megragadja a gyermekét, és a templom végébe szalad, minél távolabb a teremtménytől. Mi ez? kérdi nagyapa. Mr. Langdon nem válaszol, miközben lerántja a Vonító lány csuklyáját. Nem kapok levegőt, amikor rábámulok. Még sosem láttam eleven Vonítót, és a lány nyomokban sem emlékeztet arra a szörnyetegre, akiről a Céh mesél. Veszélyes szépség, a szeme olyan színű, mint a higany, a haja hófehér sörény. A csuklóját összekötötték. Patrick az erdőben, Mrs. Hope teste mellett talált rá erre a vadállatra magyarázza Mr. Langdon. A tömegből ijedt és gúnyos kiáltások hangzanak. Mindannyian

79 tisztában vagyunk vele, hogyan találták meg Mrs. Hopeot egy sziklához kötözve, de senki sem említette, hogy egy hegyifarkast is találtak a helyszínen! Engedjetek el! sikoltja a Vonító. Icarus a hibás, nem én! Nagyapa ingerült lesz, mintha a név ismerősen csengene. Dobjátok a medencébe utasítja őket nyugodtan Mr. Langdon. Életet életért. Nem! sikítja a lány, miközben Patrick és Drew a víz felé rángatják. Elég ebből! csattan fel nagyapa. Ez a vallásos áhítat háza. Nem engedem! Megpróbálja Patrick útját állni, de Mr. Cranfield és Mr. Kent visszahúzzák. A Céh-tagok arca kivörösödik a nagy erőlködéstől. Mr. Langdon imára kulcsolja a kezét. És Őmagasságossága a zarándokokhoz fordult, és így szólt: Elvetitek-e a világ összes tisztátalanságát, mert csak a tiszták lépnek be a királyságomba? és a zarándokok felkiáltottak: Elvetjük! Elvetjük! Elvetjük! kántálja a gyülekezet, mialatt Patrick letépi a ruhát a lányról, és a medencéhez hurcolja, Mrs. Hope teste mellé. A tömeg a víz széléhez nyomul, és majdnem belöknek engem és Catherine-t is. Elkapom Catherine-t, mielőtt beleesne a vízbe. A mellkasomba fúrja az arcát, amikor a hegyifarkas lányt a víz alá nyomják. A szája hangtalan sikolyra nyílik, és a kezével hadakozik Patrick, Drew és Harriet ellen, mert kétségbeesetten próbál feljönni a víz alól. Fehér hajfürtjei meztelen teste körül kígyóznak, és egy pillanatra olyan gyönyörű, mint egy sellő. Fényes szeme ránk világít a vízből. Vessétek el! kántálja a gyülekezet. Hagyjátok abba! ordítja nagyapa. A Vonító eszeveszetten csapkod a víz alatt. A mellkasomban

80 szorítást érzek, nem kapok levegőt, mintha én fuldokolnék. Ezüst szeme elkerekedik, és a szája rémülten nyílik a halálos lélegzetvételre. Vége. Kirántják a vízből, és a lábamhoz vetik a testét. Víztócsák csepegnek a bakancsomra. Nagyapa komoran tekint le a testére. Legyen ez figyelmeztetés a hegyifarkasoknak hirdeti ki Mr. Langdon. Minden elvett életért mi is elveszünk egyet közülük. Imigyen szól Őmagasságossága kántálják kórusban. Catherine bűntudatos pillantást vet rám. Lenézek a Vonító lányra, és a szégyenkezés belehasít a lelkembe. Imigyen szólunk mind mondom.

81 7. EDMUND PATRICK ÉS DREW FELEMELIK a lány ernyedt testét, és kiviszik a templomból, mialatt a gyülekezet lassan kisorjázik az ajtón. Mrs. Langdon átszellemülten néz fel a férjére, amikor végigmennek a padsorok között. Catherine engedelmesen követi őket, a szemében könnyek csillognak. Odakint csípős, friss az októberi idő, a föld még nedves az előző éjszakai felhőszakadás után. A nők felemelik turnűrös szoknyájukat, nehogy besarazzák a szélét, és a barátnőikkel az esti táncmulatságról és arról pletykálnak, mit vesznek majd fel. A társalgás udvarias és kényszeredett. A főtér közepén egy nagy fakereszt áll. Több mint két és fél méter magas. A nyomorúság egy csaknem egy éven át húzódó konfliktus idején, amely a sötétfajzatok, a hegyifarkasok és Borostyán-hegy népe között tört ki, és több száz halottal járt, a sötétfajzatokkal kapcsolatba lépőket a Céh parancsára ehhez a kereszthez kötötték ki, és napokig itt hagyták őket. Sokakkal az elemek vagy az éhezés végzett, és már vagy két évtizede nem használjuk. Kivéve persze a mai napot. Patrick a kereszthez köti a halott lányt, hogy a fajtáját elriassza, ha netán újabb áldozatra vágyva visszatérnének. Mr. Langdon kényelmesen odasétál nagyapához, a, felesége még most is a karjába csimpaszkodik. Mr. Langdon nem lehet több harminchatnál, de vörösesszőke szakálla idősebbnek mutatja. Borostyán-hegyen mindenkinek fiatalok a szülei, mert tizennyolc éves korban szokás házasodni, és egy év múlva már megszületik az

82 első gyerek. Vágyakozva nézek Catherine-re, aki a házuk előtt beszélget néhány iskolatársával. Eric Cranfield, aki Catherine reményei szerint elkísérte volna a táncmulatságba, odamegy Catherine-hez. Nyurga fiú, de ez a termet inkább elegánssá, mint félszeggé teszi, az orra szeplős, a haja vörösesbarna. Lehajtott fejjel súg valamit Catherine fülébe, majd vigasztalóan átkarolja a vállát. Mardos a féltékenység. Szép volt ma a szertartás, Hector mondja Mr. Langdon, és ezzel magára vonja a figyelmemet. Köszönöm válaszolja fagyosan nagyapa. A vége mindenképpen szemnyitogató volt. Mr. Langdon kényszeredetten elmosolyodik. Ilyen rettenetes időben nagyon fontos, hogy tanúbizonyságát adjuk az erőnknek. Nem engedhetjük, hogy a Vonítók azt higgyék, következmények nélkül elragadhatják a társainkat. Nagyapa a homlokát ráncolja. És ez tényleg megéri, hogy négy ember miatt konfliktust robbantsunk ki a fajtáink között? Ha engem kérdez, a Vonító azt kapta, amit megérdemel szól közbe Mrs. Langdon. Fütyül rá, hogy senki sem kérdezte, mi a véleménye. A megszólalásig hasonlít a lányára: ugyanaz a barna haj, sápadt bőr és szív alakú arc. Ha rajtam múlna, mindet kiirtanánk. Meg kell védenünk a gyermekeinket, Hector. Nagyapa Mr. Langdonra pillant. Én mindig őket védem. Mr. Langdon arcán megrándul egy izom. Elmész ma a táncmulatságba? fordul hozzám Mrs. Langdon, de a tekintete vissza-visszarebben a Vonító lányra. Gyanítom, hogy a lány hosszú hófehér sörényére vágyik. A hegyifarkasok szőrméje nagyon drága. Igen. Ami azt illeti, Catherine-t kísérem el ismerem be. Nagyapa rám néz, és felvonja vastag szemöldökét.

83 Hát ez... nagyszerű! válaszolja Mrs. Langdon láthatóan csalódottan. Később okvetlen gyere be a boltba, hogy felpróbálhass egy új ruhát. Lenézek barna gyapjúnadrágomra és zakómra. Ebben akartam menni. Nem... szóval... egy új ruha igen drága lenne motyogom. Ne izgasd magad, Edmund. Mi álljuk pöcköl le Mr. Langdon egy képzeletbeli porszemet az elegáns frakk-kabátjáról, amely halvány liliommintás szövetből készült. Köszönöm válaszolom, de egyáltalán nem érzek hálát. Gyűlölöm az alamizsnát. Nem sokban különbözik a szánalomtól. Ha megbocsátotok ment ki bennünket nagyapa. Kelletlenül követem a templomba, és még egy utolsó, hosszú pillantást vetek Catherine-re. Annyira belemerült a beszélgetésbe Erickel, hogy észre sem veszi, hogy távozom. Felmegyünk a lakásunkba. Négy helyiségünk van: a konyha, egy kis fürdőszoba, nagyapa hálószobája, és a padlás, ahol én alszom. A lakásunkra a legtalálóbb kifejezés, hogy: szerény. Fehér falak, a bútorok és a keményfa padló ugyanolyan árnyalatú barna. A konyhában, a lakásunk fő helyiségében nincs sok minden. Az asztalon egy döglött pillangókkal teli befőttesüveg, a falra szerelve a telefon, és mellette anyám egy régi fényképe lóg. Nagyon hasonlítunk egymásra: egyforma szürke szem, sötét haj, hosszú, keskeny ajkak. Tényleg öngyilkos lett, ahogy Mrs. Hope mondta? Nagyapa odafordul hozzám. Nem mész táncolni a Langdon lánnyal. Mégis mit gondoltál, Edmund? Tudod, hogy a sötétfajzatok és az emberek nem járhatnak egymással. Csak azért, mert a Céh ezt mondja. És jó okkal teszi. Elég magadra nézned, hogy megértsd, miért. Összerándulok.

84 Bocsáss meg, Edmund. Nem akartalak... A szeméből, amely annyira hasonlít az enyémre, kedvesség sugárzik. Mindennap hálát rebegek Őmagasságosságának, hogy anyám szemét, és nem apámét örököltem. Tudom, hogy nem vagy olyan, mint a többi sötétfajzat. Jó fiú vagy. De Őmagasságossága nem akarta, hogy a fajtáink keveredjenek. A leszármazottak ezért is... Jégszívvel megvertek motyogom a szentírásunkból. Ez nem igazság. Tudom, Edmund mondja nagyapa. Minden este imádkozom Őmagasságosságához, hogy megszánjon, és szívveréssel áldjon meg. Csak ezt az egyet kívánom neked. Elhúzódom tőle, és az ablakhoz megyek. A legtöbben már hazamentek, de néhányan még a főtéren lebzselnek, köztük Catherine és Eric Cranfield is. Csatlakozott hozzájuk Catherine bátyja és az O Malley testvérek is. Patrick az ezüsttőrjét nézegeti, mialatt a báty-húg páros Langdonék boltja előtt, a lépcsőn ejtőzik. Egy pillanatig elnézem őket, és elképzelem, milyen érzés lenne a bőrükben lenni. Nem kell kimenteniük magukat, ha ebédre hívják meg őket, mert az ételtől hányingerük lesz, vagy visszafojtani a lélegzetüket, amikor valaki vérzik, mert a vér illata szétfeszíti a belsejüket. Csecsemőkorukban nem kellett kitépni az agyarukat, hogy eltitkolják a tényt, hogy agyarral születtek, vagy nem kellett a legjobb barátjuknak hazudniuk arról, hogy kicsodák, mert ha valaha is megtudnák, ha valaha is megtudnák! Semmi ilyesmit nem kell tenniük, mert élnek, én meg egy... a mellkasomra fektetem a kezem, és érzem a csendet. Én meg egy démon vagyok. Nagyapa azt mondja, nem hasonlítok a többi sötétfajzathoz. Hogy jó vagyok. De biztos vagyok benne, hogy ez csak miatta és a hitünk miatt van így, amely az igaz úton tart. Ha mindez nem volna, egészen biztosan nem ilyenné váltam volna. A ragadozó mindig ott

85 lapul bennem. Hajtja a szükség, az éhség. De lényemnek nem ez az egyetlen része, amely vágyaktól ég; az emberi oldalam más dolgokra szomjazik. Hosszan bámulom Catherine-t, nézem, ahogy kibontja a haját, és az lágy hullámokban omlik keskeny vállára. Eric mosolyog. Sosem lehetsz vele mondja nagyapa szelíden. Nemcsak a te biztonságod nyugtalanít, hanem az övé is. Tudod, milyen bűnös vágyak tombolnak benned, Edmund. Szégyenkezve sütöm le a szemem. Az apám megerőszakolta az anyámat, ezért pontosan tudom, mire vagyok képes. Gyűlölöm, hogy az ő vére folyik az ereimben. De Catherine-t sosem bántanám! Nagyapa elhúz az ablaktól. Éhes vagy? Bólintok, és leülök a konyhaasztal mellé, nagyapa pedig ezalatt kést és poharat vesz elő a szekrényből. A fejével a döglött pillangókkal teli befőttesüveg felé int. Törj, kérlek, porrá néhányat szólít fel. Leveszem a kesztyűmet, és lecsavarom az üveg tetejét, aztán néhány ezüstöskék szárnyú pillangót töltök át egy kőmozsárba. Finom porrá morzsolom őket a mozsártörővel. Nagyapa évek óta kever a porból a szenteltvízbe. A Céh tanácsolta neki, hogy a város lakói nyugalmát megőrizzék. Nem könnyű egy fallal körülvett, zárt városban élni úgy, hogy az ember ne bolondulna meg egy idő múlva, így a megnyugtatásuk az ő érdeküket szolgálja. A port egy kis edénybe töltöm. Bőven elég lesz mondja nagyapa, és leül az asztalhoz. Felgyűri sötét ruhája ujját, és láthatóvá válik a karja. Végig vágások sorakoznak rajta, némelyik régi, mások frissek. Megvágja a karját a késsel, és a vérét az üvegbe önti. A vasas szag csípi az orromat. Csordultig teletölti a poharat, aztán a kezembe nyomja. Mohón iszom.

86 Lassabban, Edmund. A héten csak ennyit kapsz. Kényszerítem magam, hogy ne hajtsam fel az italt, hanem próbáljam élvezni az ízét, de nehéz ilyesmit tennem, amikor ilyen éhes vagyok. A forróság végigfut a nyelvemen, és feléleszti az ízlelőbimbóimat. A vérnek kicsit kesernyés mellékíze van, ami nem tetszik, de egyébként finom. Leteszem az asztalra az üres poharat, és sebhelyes kézfejemmel megtörlöm a számat. A sebhelyeim még most, ennyi év után is iszonyatosak. A sötétfajzatok állítólag bámulatos regenerációs képességekkel rendelkeznek, és ez rám is igaz; egy emberi csecsemő belehalt volna ezekbe a sebekbe. Miért mentettél meg azon az éjszakán, amikor anya beleejtett a fürdővízbe? kérdezem csendesen. Mert jóság lakozik benned, Edmund. Félig ember vagy, és ezt meg lehet menteni. Felsóhajt, aztán feláll, és a telefon után nyúl. Fel kell hívnom Mrs. Langdont, hogy megmondjam, nem viszed el Catherine-t a táncmulatságba. Majd arra hivatkozom, hogy nem érzed jól magad. Ne! Várj egy kicsit hadarom. Furcsán venné ki magát, ha nem mennék el. Mindenki ott lesz. A keze bizonytalanul lebeg a kagyló felett. Ha valamit még Langdonéknál is jobban utál, akkor az a családunkról terjesztett szóbeszéd. Rendben van. De a mai este után többé nem találkozhatsz azzal a lánnyal. Bólintok, de nem nézek a szemébe, mert tudom, hogy ezt az ígéretet nem tudom betartani. Elegem van abból, hogy kívülállóként nézem az életemet. Ha Catherine-nel ma este minden rendben megy, akkor fittyet hányok a kockázatra: megkérem, hogy legyen a barátnőm. Néma szívemre szorítom a kezem. Életemben egyszer szeretném tudni, milyen lehet élni.

87 8. EDMUND REMEG A GYOMROM AZ IZGALOMTÓL, amikor bekopogok Langdonék vegyeskereskedésének ajtaján. A főtéren a hátam mögött már javában folyik a tánc; férfiak és nők a legszebb ruhájukban feszítenek. Néhány bolton kézműves transzparens függ, rajta a 18 ÉV BÉKE ÜNNEPE felirat olvasható. A főtér közepén álló kereszten még ott függ a felkötözött hegyifarkas lány. Üveges tekintete a transzparens felé irányul. Bal kéz felől színpadot állítottak fel a zenekarnak, jobbra pedig egy hosszú asztalsoron bőséges ételbemutató várja a vendégeket. Felfordul a gyomrom. Nem örülök, hogy később ennem kell: az emberi ételtől hányingerem van, de a Céh előtt a látszat kedvéért pár falatot néha magamba kell erőltetnem. Sokadjára, egyre növekvő idegességgel még egyszer végignézek az öltözékemen, miközben arra várok, hogy Catherine ajtót nyisson. Mrs. Langdon alig bírta az irántam érzett megvetését palástolni, amikor korábban elmentem hozzájuk a ruhámért. Egy borvörös bársony frakk-kabátot, aranyos fahéj barna mellényt és nyakkendőt, sötétbarna nadrágot és lakkcipőt választott. Jobb kezemben egy csuklóra csatolható bíborszínű selyem virágcsokrot szorongatok. Lépteket hallok a benti folyosóról, és végre nyílik az ajtó. Mosolyogva tartom fel a csokrot. Ezt neked hoztam szólalok meg, mert Catherine-re számítok.

88 Nem kellett volna válaszolja Patrick szárazon. Drága tintakék frakk-kabátot és hozzáillő nadrágot visel. Ezüsttőrt tűzött az övébe. Mostanában, amióta a hegyifarkasok embereket ragadnak el, sokan hordanak maguknál fegyvert. A háta mögé pillantok a házba. Catherine itthon van? Már elment táncolni. Erickel int a hátam mögé. Követem a pillantását, és megnyúlik a képem. Catherine Mr. Elwin régiségboltja előtt áll Harriettel, Drew-val, és zavartan látom, hogy Erickel. A bolt kirakatában látható hátborzongató tárgyakat nézegetik: repülésre tárt szárnyú, kitömött baglyokat, villogó görbe agyarú básztet koponyákat, és ami a legfelkavaróbb, egy asztalt, amelyen üvegekben sötétfajzat szívek sorakoznak. Catherine egy boglárkasárga brokátruhát visel, amelynek bő harangszoknyája és szoros fűzős felsőrésze van, amely kiemeli az idomait, Eric nagy örömére, aki folyton a keblét fixírozza, valahányszor azt hiszi, hogy Catherine nem látja. Azt hittem... motyogom, mert nem egészen értem, mi folyik itt. Patrick végigméri a ruhámat, majd a pillantása megállapodik a bíborszínű csokron. A szeme vidáman csillog. Az ördögbe is, csak nem gondoltad, hogy te meg Cat randevúzni fogtok? kérdezi. Nem. Azt hittem, előtte itt találkozunk hazudom. Hihetőbb lenne, ha nem volna nálam ez a szerencsétlen csokor. Édesanyádnak hoztam, hogy megköszönjem a ruhát. Patrick öblösen hahotázik, majd elnyomakodik mellettem, és hallom, ahogy a bajsza alatt azt motyogja, szánalmas. A csokrot a frakkzsebembe gyűröm, és Patrick nyomába szegődöm, aki a térre tart. Nagyapa a színpadon áll Mr. és Mrs. Langdon társaságában. Mrs. Langdon arcán halvány önelégültség tükröződik. Catherine

89 elmosolyodik, amikor meglát. Hát itt vagy! Már kezdtem azt hinni, nem is jössz mondja szédülten. Talán ivott? Szép az öltönyöd dicsér meg Eric őszintén, és a keze lesiklik Catherine hátán a derekáig. Dühösen megragadom Catherine karját, és a többiektől távolabb vezetem. Patrick gúnyos mosollyal az ajkán figyel minket. Mi az ördög ez, Catherine? förmedek rá. Azt hittem, velem jössz ma el a táncba. Micsoda...? A két szemöldöke között kis ránc képződik, majd elkerekedik a szeme, amikor végre felfogja. Jaj, Edmund, nem! Nagyon sajnálom. Könnyedén megérinti a karomat. Úgy értettem, mint barátok találkozhatnánk. Ezért hívtam el Drew-t és Harrietet is. De csókolóztunk! kiáltom. Elönti a pír az arcát, és lesüti a szemét. Visszagondolok a csókra, és rájövök, hogy Catherine egy pillanatig sem viszonozta a csókomat. Patricknek is azt mondta, hogy csak egy barátok közti jóéjt-csók volt, mert szerinte annál nem is vagyunk többek. Tapintatosan próbált meg a helyemre tenni, hogy kímélje az érzéseimet. Az én hibám, hogy nem voltam hajlandó tudomást venni a jelekről. Harriet, aki nyilvánvalóan kihallgatja a beszélgetésünket, kacarászni kezd. Nem merem megnézni, hogy Patrick hogyan reagál. Catherine idegesen húzkodja a sárga csipkekesztyűjét. Kedvellek, Edmund, nagyon is. Csak éppen... mondja, és Ericre villan a tekintete. Őt jobban kedveled fejezem be helyette, és eleresztem a karját. Igazán sajnálom öntik el a könnyek barna szemét. Kérlek,

90 mondd, hogy megbocsátasz. Nem viselném el, ha haragudnál rám, Edmund. Semmi gond, Katicabogár. Az én hibám. Természetes, hogy egy fiú próbálkozik. Halkan kuncogok, de elcsuklik a hangom. Barátok maradunk? A legjobbak mosolyog rám hálásan. Catherine a kezemet fogja, míg visszasétálunk a többiekhez. Mindennél jobban szeretnék hazamenni, de nem akarom megadni Patricknek az elégtételt, hogy kimutatom, mennyire fáj Catherine visszautasítása. Harriet nevet, amikor a társasághoz érünk. Az idióta azt hitte, jártok? kérdezi. Ez nem tréfa, Harri utasítja rendre Catherine. Eric megvakarja szeplős nyakát. Bocs, Ed, de nem tudtam, hogy Cattel terveitek vannak. Nem érdekes válaszolom kifejezéstelen hangon, és úgy érzem, meghalok belül. Patrick odajön hozzám. Lehajol, így a szája csak milliméterekre van a fülemtől. Hogy gondolhattad, hogy a húgom valaha is veled szeretne járni, szörnyszülött? Ez az utolsó csepp a pohárban. Megperdülök, és taszítok egyet rajta. Patrick hátratántorodik, nem várt erőm meglepi. Az arcára kiülő düh eltorzítja a vonásait, és amikor visszaüt, egyenesen a bal arcomat találja el, és két fog repül ki a számból. Catherine lábához esnek a porba. Olyanok, mint két ragyogó gyöngyszem. Catherine felsikolt. A fogakat takarosan köti össze egy vékony fémdrót. Drew és Harriet hahotára fakadnak. Jaj, istenem, a szörnyszülöttnek protézise van! visít Harriet. Elhallgat a zene, és csend támad a téren, ahogy mindenki minket bámul. Térdre roskadok, és kétségbeesetten felkapom a fogaimat. A

91 számba gyömöszölöm őket, még azzal sem bajlódom, hogy leporoljam őket. Nagyapának igaza volt, ez túlságosan kockázatos! Mégis mit képzeltem? Patrick összehúzza kék szemét, úgy méreget. Catherine félretolja, és leguggol mellém, az sem érdekli, hogy sáros lesz a sárga ruhája. Nem esett bajod? kérdezi. Nem bírok ránézni. Másra sem, ahogy a félelem és a megalázottság úgy perzsel végig, mint a bőrömet tönkretevő forró víz. Sok mindenkinek van protézise, Edmund vigasztal kedvesen. Nem nagy ügy. Eric is leguggol mellé. Tényleg nem az. A nagybátyám elvesztette elöl az összes fogát, amikor annyi idős volt, mint mi. Saját bevallása szerint egy ló rúgta ki... Még nem vonták le a kézenfekvő következtetést, de képtelen vagyok elfojtani a növekvő pánikot. Csak idő kérdése, mikor kezdenek el töprengeni azon, hogy egy ilyen korú fiúnak miért van szüksége fogpótlásra. Árnyék suhan el felettünk. Amikor felnézek, nagyapám áll előttünk Langdonékkal. Catherine Elizabeth Langdon, tönkreteszed az új ruhádat! szidja a lányát Mrs. Langdon. Catherine a szemét forgatja, és feláll. Nagyapa felsegít. Nem ártana hazamenned javasolja feszült hangon. Fél. Mrs. Langdon dühösen néz a fiára. Kérj bocsánatot Edmundtól, Patrick. Patrick kék szeméből süt a gyűlölet. Bocs, hogy ilyen szörnyszülött vagy. Patrick! kiált fel Mrs. Langdon. Hirtelen görcsbe rándul a szívem, és a mellemhez kapva felhördülök.

92 Mi az, Edmund? kérdezi Catherine, és a karomra teszi a kezét. Ösztönösen a Határfal felé kapom a fejem, mintha valami arrafelé húzna. A sötétséget fürkészem, keresek valamit... fogalmam sincs, mit. Valami ezüstös villan a tetőkön keresztül. Minden rendben? faggat Catherine. Ismét valami ezüstös ugrik egyik tetőről a másikra. Ezúttal alaposabban is meg tudom nézni. Vonító! kiáltom. A főtéren sikoltozás és felfordulás támad, amikor a hegyifarkas a tetőről a térre szökken, és hosszú, füstszürke frakk-kabátja szétterjed mögötte. A hűs esti szél felborzolja hófehér haját, amelyet tollakkal és csontokkal díszített. Nagyapa korábbi leírásai alapján rögtön tudom, ki az: Alaric Bane, a hegyifarkasok falkavezére. Mögötte újabb hegyifarkasok ugranak le a tetőkről, és veszik körbe a teret, amivel elzárják előlünk a menekülés útját. A többiek a falakhoz húzódnak, arcukat elrejti a sötétség. A családok rémülten simulnak egymáshoz, mert ráébrednek, hogy csapdába estek. Az egyik Vonító, egy mákos sörényű, kegyetlen külsejű férfi, akinek félhold alakú tetoválás van a nyakán, áll a legközelebb hozzánk. Catherine ijedten nyöszörög, és Ericbe kapaszkodik, Mr. Langdon védelmezőn a felesége elé áll. A szemem sarkából észreveszem, hogy Patrick előhúzza a tőrt az övéből. Harriet és Drew követik a példáját. Az egyik Vonító egy jelentéktelen arcú tinédzser lány, akinek rövid haja és széltől kipirosodott arca van lassan a fakereszthez megy. Prémes haja fehér, akárcsak a halott lányé a kereszten. Ahogy a halottra néz, felmerül bennem, hogy talán testvérek. Nem akarunk összecsapni veletek mondja Alaric a

93 nagyapámnak, amit furcsállok, hiszen Mr. Langdon a közösségünk vezetője. Csak szeretném visszakapni a lányom testét. Engedély nélkül léptél be a Céh területére, Alaric válaszolja nagyapa. Távoznod kell. A testvérem nélkül nem megyek közli a hegyifarkas lány. Hallgass, Ulrika acsarog Alaric. A lány szája azonnal becsukódik, de a szeme vadul villog. Négyet raboltatok el közülünk, és sosem adtátok vissza a testüket mondja Mr. Langdon. Talán ez figyelmeztetésül szolgál majd... Még egyszer arra kérlek benneteket, hogy távozzatok vág közbe nagyapa, és Mr. Langdon fagyosan pillant rá, az arca elvörösödik. Addig nem, amíg meg nem kapjuk, amiért jöttünk jelenti ki Alaric. A fakereszthez megy, és borotvaéles körmeivel elvágja a lánya karját rögzítő köteléket. A holttest a vállára zuhan. Ulrika összeszorítja a száját, és láthatóan nehéz visszafojtania a bánatát, de az apa hátrahajtja a fejét, és fájdalmasan felvonít. A többi hegyifarkas vele üvölt. Nagy hiba. Amint másra irányul a figyelmük, Eric előkap az övéből valamit a tőrét, és a mellette álló hegyifarkasba vágja. A penge a hegyifarkas húsába mélyed, és a hegyifarkas felordít fájdalmában. Eric kirántja a tőrt, és újra a hegyifarkasba akarja döfni. A hegyifarkas azonban most elkapja Ericet, és kitépi a fiú torkát. Vér spriccel szerteszét. Az érzékeim hirtelen életre kelnek, ahogy a bennem rejtőző ragadozó szomjasan felüvölt. A hegyifarkas a földre hajítja Eric holttestét. Minden egy szempillantás alatt történik: Patrick a hegyifarkasra veti magát, az pedig karmos kezével széles mozdulatot tesz, hogy védje magát, és közben véletlenül felszakítja Catherine nyakát és

94 mellkasát. Catherine hátratántorodva felsikolt, miközben vér terjed szét sárga ruháján, és Patrick meg a hegyifarkas a földre zuhanva az életükért küzdenek. Harriet, Drew és Mr. Langdon is tőrt ránt, és a hegyifarkasba mártja, és addig szurkálják, míg a földet át nem itatja a vére. Mrs. Langdon elájul, kék szaténruhája úgy terül szét körülötte, mint egy óceán. A városban hamarosan pokoli a lárma, ahogy az emberek lökdösődve és sikoltozva, kétségbeesetten próbálnak kijutni a térről. A felfordulásban Catherine egy közeli sikátorba szalad. Kétségkívül a hegyifarkasok elől menekül, akik elállják a házukhoz vezető utat. Utánaeredek. A kanyargós átjáró szűk és sötét, mintha csak salakkőből épült volna. Catherine vérnyomait követem, az éhségem minden lépéssel vadabb lesz. Már nem egy lányt kereső fiú vagyok, hanem egy áldozatát becserkésző vadásznak érzem magam. Megrázom a fejem, hogy elkergessem ezeket a gondolatokat. Alaric valahol mögöttem felvonít: a falkáját hívja össze. Gyorsan végigpásztázom a tetőket. A hegyifarkasok visszavonulnak a falhoz, élükön Alarickel, aki a karjában viszi halott lányát. A sort Ulrika zárja. Puskatűz hallatszik, és egy golyó elsüvít Ulrika mellett. Súrolja a jobb karját. Ulrika felsikolt, megcsúszik a lába, és a többi Vonító észre sem veszi, hogy leesik. A Vonítók továbbmennek nélküle, és kiszolgáltatják a városlakók kényének-kedvének. De most nincs időm miatta aggódni. Catherine-hez futok, aki összegömbölyödve, mozdulatlanul és némán fekszik a földön az átjáró túlsó végén. Letérdelek mellé. Edmund... hála Őmagasságosságának..., hogy itt vagy nyögi rekedtes hangon, és világos vér lövell ki a nyakán lévő borzalmas vágott sebekből. A bensőm összeszorul, és lehunyom a szemem, hogy remegve beszívjam a levegőt, de már késő. Megéreztem a

95 vére illatát. Érzem Catherine-t a számban. A szomjam elepeszt, a testem minden porcikáját, minden ízét megérinti, és csak egyet kíván: inni. Catherine riadtan sikkant, amikor a fogamat a nyakán levő nyílt sebbe mélyesztem, és inni kezdek. Nagyapám vérétől eltérően az övé édes és élvezetes, és nyögés kívánkozik ki a torkomból. Az öklével a karomat veri, hogy megpróbáljon leállítani, de a vergődése csak még jobban felizgatja a bennem rejlő ragadozót. Legsötétebb pillanataimban már fantáziáltam róla, hogy ezt teszem vele, de a valóság minden ábrándozásnál jobb. Most már nem kell eltitkolnom, hogy ki vagyok. Megkaphatom, magamévá tehetem úgy, ahogy egyetlen más fiú sem tudja, és Catherine-nek nem áll hatalmában, hogy ebben megakadályozzon. Pusztán ez a gondolat elég, hogy csikorogva visszarántson a valóságba. Hátrarántom a fejem, levegő után kapkodom, a számról a vére csorog. Nem vagyok szörnyeteg, nem vagyok olyan, mint az apám! Tiszta lehetek, jó lehetek! Jaj, istenem, mit tettem? Gyorsan a nyakára szorítom a tenyeremet, hogy elállítsam a vérzést. Az arcán tükröződő félelem és megdöbbenés rosszullétig fokozódó bűntudatot ébreszt bennem. A Magasságos nevében! Mit művelsz? Megperdülök. Nagyapa mered rám elszörnyedve. Félrelök, és gyorsan megnézi Catherine pulzusát. Azonnal a kórházba kell vinnünk mondom. Lehetetlen válaszolja csendesen. Ki fognak végezni, Edmund. És engem is. Catherine szeme kitágul a rettegéstől, mert megérti, hogy ez mit jelent. Kérlek, ne öljetek meg gurgulázza, és felém fordítja a fejét. Nem szólok senkinek, Edmund, megígérem... Bocsáss meg, Catherine mondja nagyapa. De meg kell

96 védenem az unokámat. Egy gyors mozdulattal elkapja Catherine fejét, és oldalra rántja. Borzalmas reccsenés hallatszik, ahogy valami eltörik benne. A szeméből azonnal eltűnik a félelem. Hátratántorodom az épület falához, a kezemet a számra szorítom, hogy elnémítsam a sikolyomat. A fölöttem lévő zsúpfedélen zörgés hallatszik. Felpillantok. Ulrika ezüstös farkastekintete néz le rám, a testét a zsúphoz szorítja. Csupasz karján vékony vércsík folyik le a golyó tépte sebből. Ugyanolyan döbbent az arca, mint az enyém. Vajon mióta van itt? Nagyapa még észre sem vette, mert leköti, hogy a vérben úszó kezét bámulja. Láttam, hogy Catherine erre jött! hallom Patrick kiáltását a sikátor másik vége felől. Ulrika nem várja, hogy elkapják: talpra ugrik, és a tetőkön át a Határfal felé szökell. Átveti magát a falon, és leugrik a túlsó oldalon. Menned kell, Edmund. Majd azt mondom nekik, hogy így találtam sürget nagyapa. Még egy utolsó, futó pillantást vetek Catherine testére, és a hazafelé vezető szomszédos sikátorba vetem magam. Mielőtt elérem a templom menedékét, még utoljára Patrick torokhangú kiáltását hallom.

97 9. NATALIE VÁRATLANUL RIADOK FEL, és azon jár a fejem, vajon mi ébresztett fel. A lidérces álmomban viszontláttam a rothadó arcú hajléktalant. Ragyogó fehér zarándokköntöst viselt, és Fekete Város utcáin kergetett. Aztán átváltozott a Scott boltjában látott egyik bádogemberré, és hirtelen kelepcébe estem a tükörajtó mögött. Képtelen voltam levegőt venni, ahogy a falak lassan összezárultak körülöttem. Rémisztő volt, de volt valami, ami felébresztett egy szunnyadó emléket... a zarándokköntös... És akkor bevillan. Trákiában láttam egy zarándokot, akinek olyan fényesszürke szeme volt, mint a bádogemberé! Valami genetikai elváltozás lehet, mint az, amikor valakinek az egyik szeme kék, a másik meg barna. Körülnézek a dísztelen szobán, amelyben a szüleimmel alszom. Üres az ágyuk. Az órára pillantok. Még reggel hét sincs. Hol lehetnek? Futó léptek zaja az ajtón túl. Kimászom az ágyból, mert kíváncsi vagyok, mi folyik kint. Lassan résnyire nyitom az ajtót. Katonák szaladnak a központi csarnok felé. A folyosó túloldalán nyílik Elijah ajtaja. Bő pólót és csíkos pizsamaalsót visel, amely kicsit nagy rá. Mi történik? kérdezi, és kábultan túr bele vörösesbarna hajába. Nem tudom. Gyere, derítsük ki javaslom. Visszasietek a szobámba, hogy magamra kapjam az overallomat, aztán kimegyek Elijah-hoz a folyosóra. Ő is átöltözött pizsamából overallba. A katonák felé indulunk, és mindenkit a

98 gyülekezőhelyen találunk. Hatalmas a nyüzsgés. Megpillantom a szüleimet a terem túlsó oldalán: öt katonát fogadnak a bejárati rámpánál. Az Omega Osztag! Adam Slater vezeti őket. Mintha csak az Aranypart strandján lenne: napszítta szőke haj, bronzbarna bőr, világító, kék szempár. Az Omega Osztag két tagja valakit cipel egy hordágyon. Lábujjhegyre állok, hogy lássam, ki az. Elhal a kiáltás az ajkamon. Véres, összevert, de kétség sem fér hozzá, hogy ő az. Sigur! szakad ki végre belőlem. Átfurakodom a tömegen, Elijah a sarkamban lohol. Akkor érem el a sötétfajzat követet, amikor kezdik elvezetni a kórházba. Bocsáss meg, hogy magadra hagytunk fakadok ki. Sikerül egy halvány mosolyt kipréselnie magából, és közben kivillan az egyik agyara, mielőtt a szüleimmel a nyomában elviszik a kórterembe. Utánuk indulok, de Slater megállít. Beszélnem kell vele erősködöm. Ne most mondja. Már tiltakoznék, amikor ismerős hang szólal meg mögöttem. Natalie? Lehetetlen! Megpördülök, a szívem a torkomban dobog, nem merek hinni a fülemnek. A bejárati rámpánál egy csinos, barnás bőrű, fényes, fekete hajú lány áll, aki szép oldalvarkocsba fonta a haját. Csokoládébarna szemét rám szegezi. Tengerészkék nadrágot, mellényt és fiúkra való frakk-kabátot visel. Hosszú orra hegyén szemüveg ül. Day! rikkantok fel. Odarohanok hozzá, és átölelem karcsú testét. Olyan szorosan kapaszkodik belém, hogy alig kapok levegőt, de mit érdekel ez most? Itt van, tényleg itt van a gyönyörű, makacs, csodálatos Day! Egyszerre sírunk és nevetünk, ahogy összeölelkezve állunk.

99 Hé, Buchanan, el a kezekkel a barátnőmtől! Elengedem Day-t. Cékla, Ash legjobb barátja tart felénk a bejárattól. Az arcán összegyűrődnek a sebhelyek, amikor elmosolyodik. Halvány bőrével, rendetlen barna rasztafrizurájával és hórihorgas alakjával lökötten jóképű. Egy régi, sok vihart látott katonai kabátot visel, fekete nadrágját betűrte hatalmas, magas szárú, bőr munkabakancsába. Roach, az Ember az Egységért vezetője közeledik mellette. Nagyon hasonlít az unokaöccsére, Céklára, csak szeplős a bőre és élénkkék haja van. Elijah gyorsan üdvözli Céklát azzal a feszélyezett, féloldalas öleléseshátbaveregetéses módon, ahogy a srácok szokták, aztán megöleli Day-t. Szia, szemüveges mondja. Örülök, hogy látlak. Day halványan elpirul, Cékla meg a szemét forgatja. Hallom ám mormolja, és Day puszit nyom az arcára. Hogy kerültetek ide, gyerekek? kérdezem, ahogy kényelmesen lesétálunk a bejárati rámpán. Centrumba mentünk, hogy megmentsük Sigurt magyarázza Day. De éppen akkor, amikor a cellájához értünk, megjelentek a katonák, ropogtak a fegyverek, és füstbombák robbantak mindenütt. Szerencsére Sigur szólt nekik, hogy ne tüzeljenek, máskülönben mind fűbe haraptunk volna teszi hozzá Roach. Sejtelmünk sem volt róla, hogy itt vagy folytatja Day, aztán örömében felsikkant, és ismét megölel. Amúgy mi ez a hely, Nat? Hol van Ash? szakítja félbe Cékla aggodalmas arccal, mielőtt még elmagyarázhatnám. Viridisben szakadtunk el egymástól. De biztos vagyok benne, hogy él. A szívemre mutatok. Megéreztem volna, ha meghal. Ash kudarcba fulladt kivégzésekor Fekete Városban éreztem, ahogy

100 a szívverése visszhangja lassan halkul, ahogy az élet távozott belőle, így biztosan tudnám, ha meghalt volna. Tudod, hol van? kérdezi Day. Megrázom a fejemet. Dobjunk be valamit javasolja Cékla. Reggeli közben mindent elmesélhetsz. Roach a lakónegyed felé indul, hogy lezuhanyozzon, mi meg továbbmegyünk a kantinba. Útközben beugrom a szobámba, és felkapom a rádiót, hogy folytassam az éter hullámainak rögeszmés ellenőrzését. A kantin felé menet Day-jel a fiúk mögött sétálunk. Cékla vadul gesztikulál, ahogy leírja a közte és több őr között kirobbant, eposzba illő tűzpárbajt, Elijah pedig fesztelenül zsebre vágja a kezét, és udvariasan hallgatja, ahogy a farkával lustán legyezve mellette ballag. Egy gesztenyebarna hajú, vonzó katonanő megy el mellette, és rámosolyog, de Elijah mintha észre sem venné. Elijah jól van? suttogja Day, és meglepetten felvonja a szemöldökét. Nem vall rá, hogy meg sem akad a szeme egy csinos lányon... vagy akármelyik lányon. Nevetek. Mi olyan vicces? kérdezi Day. A régi Elijah nem engedett volna tovább egy szép lányt valami flörtölős megjegyzés nélkül, de ez még akkor volt, amikor másnak adta ki magát. Mi olyan vicces? ismétli meg Day. Sok mindent kell bepótolnunk mondom, és belekarolok. A kantin zsúfolásig tele van, és a sötétfajzat követ érkezéséről szóló hírek a fő téma. A legújabb gyújtogatási kísérletem nyomán még elszenesedett fa és fém szaga terjeng, de nem bánom: Fekete Városra emlékeztet. Destiny az egyik asztalnál ül, és egy barna hajú katonával

101 cseveg. Fekete haját hátrakötötte, és ez kiemeli kiugró, széles arccsontját és mandulavágású szemét. Erősen emlékeztet a nagynénjére, Vincent küldöttre. Int, hogy üljünk oda hozzá, mire a férfi feláll és távozik. Gyorsan bemutatom Day-t és Céklát, és pár szóban elmagyarázom, hogy kerültek ide. Hallottál Sigurról? kérdezem. Destiny bólint. Tudtam, hogy az Omega Osztag egy rabot akar kiszabadítani Centrumból, de fogalmam sem volt, hogy a sötétfajzat követet. A papád szigorúan csak a tényekre szorítkozott. Day hevesen felém fordul. Várj csak! Mi ez? Apád itt van?! Igen, életben van világosítom fel. De ez egy hosszú történet. Mit akarnak Sigurral? kérdezi Cékla Destinyt. Destiny vállat von. Ha jól sejtem, a parancsnok ezzel igyekszik behízelegni magát a sötétfajzatok kegyeibe. Szükségünk van rájuk, hogy mellénk álljanak, ha egyszer legyőztük Tiszta Rózsát, hogy aztán az Ember az Egységért- és más sötétfajzat-szimpatizánsok támogassák az őrök új rendszerét. Máskülönben harcolnunk kellene, hogy tekintettel az ország mostani megosztottságára meg tudjuk őrizni a hatalmunkat. Várj csak... az őrök új rendszerét említetted? kérdezi Bettle. Hááát igen mondja lassan Destiny, és zavartan pillant rám. Mi a fene folyik itt, Nat? kérdezi Bettle. Ez egy... Hosszú történet fejezi be helyettem gúnyos mosollyal Day. Destiny kimenti magát, és otthagy minket. Beállunk a pulthoz reggeliért, miközben minden eddig történtet elmagyarázok Céklának és Day-nek. A reggeli bemutató különös összetételű: zabkása, hal, gyümölcs és nyers hús. A séf minden teketória nélkül egy kanál dermedt zabkását csap a tányéromra. Még most is pipa,

102 hogy felgyújtottam a kantinját. A hangulata rögtön megváltozik, amint megpillantja Elijah-t. Bőven tesz füstölt heringet a tányérjára. Bár a básztetekről közismert, hogy a sötétfajzatokra vadásznak, a fő táplálékuk a hal és a bogyós gyümölcsök. Velük ellentétben a hegyifarkasok inkább nyers marha- és vadhúson élnek, bár időnként az emberhúst sem vetik meg. Hála az égnek, az ma nem szerepel az étlapon. Lássuk, jól értettem-e kezdi Day, mialatt egy asztalhoz visszük a tálcáinkat. Az őrök ellen lázadók azt tervezik, hogy megdöntik Tiszta Rózsa kormányát, és az őrök új kormányát iktatják be helyette, amelyet ez a rejtélyes parancsnok vezet? Aztán fel akarják szabadítani a sötétfajzatokat, hogy elnyerjék a szimpatizánsaik bizalmát, például az olyanokét, mint mi vagyunk, hogy elkerüljenek minden konfliktust, és esélyt teremtsenek arra, hogy az ország újjáépüljön? Aha bólintok. Így valahogy. Leülünk az egyik fémasztalhoz. A rádiót az asztalra teszem, de nem kapcsolom be, mert még sok mindent nem említettünk. Cékla azonnal nekilát az evésnek. Miért vártak olyan sokáig a támadással? motyogja zabkásával teli szájjal. A hadsereg toborzásával voltak elfoglalva válaszolom. Ezenkívül egy alkalmas pillanatra vártak, hogy támadjanak. Tiszta Rózsa helyzete meggyengült, az Ember az Egységért elterelte a figyelmét. Ez megmagyaráz pár dolgot bólint Day. Mostanában volt egy csomó olyan támadás, amelyet nem mi hajtottunk végre, és éppen azon törtük a fejünket, ki állhat mögöttük. És mi fog történni az őrök új rendszerében a sötétfajzatokkal? kérdezi Cékla. Milyen szerepet szántak nekik a

103 kormányban? Vagy ha már itt tartunk, a munkabakancsoknak? Hát... nem tudom vörösödöm el. Hogyhogy nem tudod? fakad ki Cékla. Hiszen már kilenc napja itt vagy! Eléggé elfoglalt voltam... motyogom. Natalie beteg magyarázza Elijah. Mi bajod? szalad fel Day szemöldöke a homlokára. Elkaptam a Haragvót. Pár hónapja történt, amikor az a sötétfajzat megharapott mondom, aztán sietve hozzáteszem: De kapok kezelést. Dr. Craven egy gyógymódon dolgozik, és jók az eredmények. Ami azt illeti, a nap folyamán később a kórházba megyek a következő kezelésre. Day alsó ajka megremeg, és Cékla vigasztalón megfogja a kezét. Szóval mi a helyzet Ashsel? kérdezi Cékla, hogy más témára terelje a beszélgetést. Röviden elmagyarázom, mi történt, hogy küldték el a szüleim Garricket Fekete Városba, hogy elhozzon engem meg Pollyt, de Pollyt meggyilkolták, és a várost ostrom alá vették, így Garricknek gyorsan új tervvel kellett előállnia. Követett az Őrök Szövetségi Államán át, amíg végül utol nem ért minket Viridisben. Elijah arca megrándul, amikor elmesélem nekik a básztet követségen történt mészárlást, és hogy Garrick hogyan rabolt el, és hogy hagyta ott Asht. Részvétem a családod miatt teszi a kezét Day Elijah kezére. Sikerült megtalálnod édesanyádat és az Orát? Nem válaszolja Elijah. De ráakadtunk egy nyomra, amely Trákiába vezetett. Esme, Kieran felesége azt mondta, hogy Szürke Farkas városába mentek. Úgy tűnik, egy közelben levő hegyhez indultak, amelyet

104 Karomnak hívnak, hogy elhozzák a fegyvert teszem hozzá. De nem tudjuk kideríteni, hogy az melyik hegy. Majd én kisütöm, ne aggódjatok! mondja boldogan Day. Biztos van valamilyen kézikönyv ezen a helyen. Semmit sem szeret jobban, mint könyveket bújni. És veletek mi újság, gyerekek? érdeklődöm. Hallottatok valamit a többiekről? Mama, papa és MJ eljutottak az Északi Területekre meséli Day, én pedig megkönnyebbülten felsóhajtok. Pár hónapig Day családjával éltem, így a Rajasinghamokra, mint a második családomra gondolok. De Haroldról és Martháról eddig nem kaptunk hírt folytatja Ash apjára és a régi sötétfajzat szobalányomra utalva. Aggódom értük; a hüvelykujjam körmét rágom. Hallottátok, mi történt Nickkel és Junóval? kérdezi Day. Láttuk a híradóban válaszolom, és eszembe jut a felvétel, ahogy Nickkel egy iridiumi felkelés során egy robbanás végez. Nick Ash dublőre volt, és Főnixnek adva ki magát a lázadókkal tartott, miközben mi Trákiába utaztunk, hogy megkeressük az Orát. Juno Jonest, a Fekete Város-i Hírmondó vezető riporterét is érintette a robbanás, amelyben Nick meghalt, bár az nem volt világos, hogy Juno meghalt-e, vagy sem. Juno megúszta? Nem. Amyt és Stuartot elfogták meséli Cékla Juno húgáról és a kameramanról, aki őt kísérte. Stut kivégezték egy csomó más Ember az Egységért-lázadóval, de szerintünk Amyt a Tizedikbe száműzték. Jaj, ne suttogom. Amy nagyon jó barátunk volt. Lassan derűsebb témákra térünk át, nem akarunk ezeken a sötét dolgokon tovább rágódni, és minden majdnem olyan, mint a régi, szép időkben Fekete Városban. Fáj a szívem, amikor eszembe

105 jut Ash. Nagyon hiányzik. Ösztönösen felkapom a rádiót, és bekapcsolom. Statikus recsegés hallatszik az éterben, amikor a Tűzmadárra hangolom a rádiót; nehéz rátalálni a jelre. Egy fokkal jobbra tekerem a gombot, és hirtelen egy hang csendül fel a hangszóróból....a helyi tűzijáték-bemutatót. Elejtem a rádiót, a szívem hevesen ver. Csak három szó, de erre a hangra bárhol ráismernék. Ash!

106 10. NATALIE ELIJAH EGY VILLÁMGYORS MOZDULATTAL elkapja a rádiót, mielőtt földet érne. Visszaadja nekem, én meg feljebb csavarom a hangerőt, de csak recsegést hallok. Kínkeservesen telnek a percek, ahogy Ash megszólalására várunk. Beszélj hozzám, Ash! Kérlek! Kérlek, kérlek, kérlek! És már éppen elvesztem a reményt, amikor a rádió ismét életre kel: A közeli városba megyek, és megnézem a helyi tűzijátékbemutatót, mondja újra Ash hangja az éterben. Az üzenet utolsó pár szava ugyanaz, mint korábban, kézenfekvő tehát, hogy hangfelvételről van szó, de akkor is Asht hallom! Él! A tenyerembe temetem az arcomat, és reszketek a megkönnyebbüléstől. Elijah gyöngéden simogatja a hátamat. Tudtam, hogy Ash megpróbál majd üzenetet eljuttatni hozzánk; a szívem ezt súgta! Fölemelem a fejemet, és mély lélegzetet veszek. Az elmúlt kilenc napot aggodalomtól fuldokolva töltöttem, és most végre levegőhöz jutottam. Cékla megvakarja sebhelyes arcát. Mit jelent az üzenet? Tudatja velünk, hova indul legközelebb jelenti ki Day. Szerinted engem keres? kérdezem. Lehet válaszolja. De sokkal valószínűbb, hogy az üzenet az Orára vonatkozik, mivel Ash feltételezi, hogy azt hisszük, te és Elijah még vele vagytok, mivel nem szerepelt a hírekben az elfogásotok. Elijah szemében felcsillan a remény. Gondolod, hogy megtalálta a mamámat és a többieket?

107 Lehet véli Day. Nem valami komoly nyom, amelyen elindulhatunk morogja Cékla. A közeli városba megyek. Mihez közel? Hogy találhatnánk ki? Az ajkamat harapdálva a fejemet töröm. Lehet, hogy Ash arra számít, hogy megkeressük, honnan jön az adás? Lehet, hogy az ahhoz a helyhez legközelebbi városba készül? Nem hiszem mondja Day. Nagyon nehéz egy rádiójelet nyomon követni. Kell hozzá egy erős jelkereső antenna, hogy háromszögeléssel bemérje a forrást, és Ash tisztában van vele, hogy az Ember az Egységért mozgalomnak nincs semmi ilyesmije magyarázza. És még ha lenne is ilyenünk, nehéz elképzelnem, hogy olyan sokáig sugározza az üzenetet, hogy nyomon tudjuk követni. Ráadásul ugyanazokkal a problémákkal szembesülnénk, amelyekkel a kormány is, amikor az adásainkat próbálja bemérni, mint például a szándékos propagandacélú torzításokat és a... Elhallgat, amikor meglátja Cékla arcán a csodálkozást. Néha elképesztesz, bébi mondja Cékla. Honnan a csodából tudod ezt? Day barnás bőre rózsásra pirul. Úgy hívják, hogy olvasás. Néha neked is ki kellene próbálnod. Cékla elvigyorodik. Á, nehéz melónak hangzik. Felsóhajtok. Ash olyan nyomot ad, amelyen elindulhatnánk, én meg nem bírom kiokoskodni, mire gondol! Még újabb tíz percig hallgatjuk a rádiót, hátha Ash ismét megszólal, és közben reménykedünk, hogy meg tudjuk oldani a rejtélyt. A közeli városba megyek, és megnézem a helyi tűzijátékbemutatót mondja Ash, amikor csipog az órám. A kijelzőre pillantok: kilenc óra harminc perc. Dr. Craven vár. A tudat most először nem hangol le. Nem csak kezdek jobban lenni, de

108 remek ürügy, hogy meglátogassam Sigurt. Hátratolom a székemet. Mennem kell. Mielőtt a kórházba indulok, abban maradunk, hogy egy óra múlva találkozunk megint. Magammal viszem a rádiót, és a gondolataim egymást kergetik, ahogy megpróbálok rájönni Ash rejtvényének a nyitjára. Belépek a kórterembe. Sigur ágya körül a szüleim, dr. Craven és Roach bújnak össze, beszélgetésbe merülve. Kihallgattam a börtönben az őröket, akik egy Tiszta Rózsa által toborzott új biztonsági erőről beszéltek motyogja Sigur, aki kisebesedett ajka miatt alig tud beszélni. Meztelen felsőtestén, ahol megkínozták, hurkák vöröslenek. Apa bólint. Láttuk őket a városban. Azon tűnődöm, vajon a bádogemberekről beszélnek-e, akiket Scott boltjában láttam. Az őrök szerint Tiszta Rózsa arra kényszeríti őket, hogy a csapatba való felvételük szertartásaként kipróbáljanak egy új drogot magyarázza Sigur. Szárnyaknak nevezik. Apa dr. Cravenhez fordul. Hallott már erről? Dr. Craven a fejét rázza. Mit művel velük a drog? kérdezi Roach. Fesztelenül üldögél az ágy végében, egyik kopott bakancsát feltámasztja a matracra, a másik lába lelóg az ágyról. Az őrök szerint ez egy teljesítménynövelő szer válaszolja Sigur. Mint a szteroidok? kérdezi apa. A férfiak, akik beszedték, erősebben, agresszívebben tértek vissza, ez tehát az őrök elméletét támasztja alá folytatja Sigur. De ebben azért nem vagyok olyan biztos. Lehet, hogy a múltbeli tapasztalatok paranoiássá tettek... ép szemét dr. Cravenre függeszti, aki úgy tesz, mintha a szemüvegét tisztogatná, de

109 gyanítom, hogy ez a drog többre képes, mint az emberek hiszik. Tiszta Rózsa hajlamos egy dolgot egy másikkal leplezni. Arra célzol, hogy az Arany Ködben elrejti a Haragvó-vírust? teszi fel a kérdést Roach, és egy pillantást vet anyámra, aki erősen összeszorítja a száját. Nem látom be, hogy ez a Szárnyak nevű drog hogyan jelenthetne ránk nézve veszélyt jegyzi meg anya. Talán valóban paranoiás vagyok fordul Sigur anya felé, de ha Tiszta Rózsáról van szó, szerintem nem árt résen lenni mondja. Mint tudja, küldött, trójai falóként használta az Arany Ködöt, hogy megfertőzze őket a Haragvó-vírussal, aztán hagyta, hogy a népem táplálkozzon belőlük, és ez által átadja nekünk a vírust. Ki tudja hát, hogy milyen rejtett fenyegetést hordoz ez a drog, vagy valójában kit akar tönkretenni vele? Szerintem a szokottnál elővigyázatosabbnak kell lennünk. Apa bólint. Puhatolózni fogok, hátha sikerül kiderítenünk, miben sántikál Tiszta Rózsa. A torkomat köszörülöm, hogy jelezzem, itt vagyok. Elnézést, hogy megzavarom a beszélgetést, de kezelésre jöttem... Dr. Craven a Sigur melletti ágyhoz kísér. Az éjjeliszekrényre teszem a rádiót, amíg dr. Craven egy lapos, fekete dobozzal vissza nem tér. A dobozt a mellettem lévő tálcára helyezi. Kinyitja, és a bársonybélésen négy fecskendőt, egy csomag tűt és négy kis orvosságos fiolát pillantok meg. Mindegyiknek más színű a kupakja. Mi ez? kérdezem. A Haragvó-gyógyszered. Bármennyire is hiányzik majd a társaságod, kicsikém, úgy gondoltam, ideje megtanulnod, hogy add be magadnak. Hét napra elegendő ez az adag. Boldogan mosolyodom el. Nem kell mindennap eljönnöm a kórházba! Dr. Craven megmutatja, hogy szívjam fel a gyógyszert a

110 fecskendőbe, elmagyarázza az adagolást, aztán megtanítja, hogyan adjam be magamnak az injekciót. Fájdalmas, és az elsőt el is rontom, a vénámból spriccelni kezd a vér. Sigur lehunyja a szemét, a szagtól kénytelen keményen összeszorítani a száját. Bocs szabadkozom halkan. Miközben a harmadik injekcióval próbálkozom, recsegni kezd a rádió, és Ash hangja csendül fel az éterben. Megismétli ugyanazt az üzenetet. Sigur felkapja a fejét Ash hangja hallatán. Ez talán...? Bizony! Ez Ash! mosolygok, és röviden elmesélek mindent. Anyám csücsöríti vérvörös ajkát; szerintem titkon abban reménykedett, hogy Ash sosem kerül elő. Még nem tudom, mi a közeli város, de Day megpróbálja kideríteni. Szeretnék segíteni. Sigur arca eltorzul, amikor felül. Megszervezhetnénk a kimentését... Nem biztos, hogy lehetséges szakítja félbe az apám. Hogyan? fortyog Roach. Mi az ördögért nem? Apa felsóhajt. Azt a parancsot kaptam, hogy ne pazaroljak több forrást Ash felkutatására. De Jonathan! Ő a vérfiam... mondja Sigur. Falra hányt borsó mormolom, és hátradőlök a párnámra. Sigur és Roach sokatmondó pillantást váltanak, a vonásaik megkeményednek. Hagyunk, hadd pihenj mondja apám Sigurnak. Anyámmal elhagyják a kórtermet, Roach a sarkukban lohol. Ez egy istenverte őrültség! hallom, ahogy apámmal kiabál, mielőtt becsukódik az ajtó. Sigur fájdalomtól megvonagló arccal fekszik le. Elfordítja a fejét, amikor dr. Craven segít beadnom az utolsó injekciót. Amikor

111 végzünk, felkapom a fekete injekciós tűtartó dobozt és a rádiót, és Elijah szobájába megyek. Közben azon jár a fejem, amit Sigur mesélt a Szárnyak nevű drogról, amelyet Tiszta Rózsa beszedet az embereivel. Az órámra pillantok, és azt számolom, vajon le tudok-e zuhanyozni, mielőtt a többiekkel találkozom. Tíz óra húsz perc van. Esetleg még belefér... Hirtelen recsegni kezd a rádió. A közeli városba megyek, és megnézem a helyi tűzijátékbemutatót mondja Ash. Ash hangjától fáj a szívem. Mit jelenthet az üzenete? Biztos meg van a módja annak, hogy kinyomozzuk, hol van! Oké, gondolkozz végre, Natalie. Akárhol is van, ezen az egy nyomon elindulva csakis olyan hely lehet, amely az Ember az Egységért számára kikövetkeztethető. Nagy rá az esély, hogy a hely fontos a felkelés szempontjából. Fekete Város? Nem. Minek menne vissza? Jól van... hm... Centrum? Lehetséges, de nem valószínű. Akkor meg csak... Ó! Megtorpanok, a mögöttem jövő katona nekem ütközik. Bocs motyogom, amikor türelmetlen pillantást vet rám. Az órámat nézem, a gondolataim egymást kergetik. Amikor korábban a kantinban voltam, az üzenetét pontosan fél tízkor hallottuk. Most néztem meg az órám, és az üzenet tíz óra húszkor ismétlődött meg. Gyorsan utánaszámolok, hányszor hallottam Asht az elmúlt egy órában, és egyre jobban reménykedem. Ötször. Lehet, hogy...? Átvágtatok a táboron, amíg Elijah szobájához nem érek, és kopogtatás nélkül berontok. A földön ül Day-jel és Céklával, köztük egy hordozható képernyő fekszik, amelyen a Hegyifarkas Állam térképe látszik. Biztos a Karmot próbálják megkeresni. Felnéznek. Az üzenetek között tízperces különbség van! lihegem.. Ez a nyom! A Tizedikhez legközelebbi városban vannak. És tudjátok, hogy az melyik? nézek Elijah-ra. Szürke Farkas! válaszolja, mert eszébe jut, mit mondott

112 tegnap Garrick Szürke Farkasról, amelyet lerohantak az őrök, mert ez a város esik legközelebb a táborhoz. Csomagoljatok mondom. Megmentjük Asht.

113 11. ASH A MINIPORT BALRA FORDUL, és ijesztően lefelé ereszkedik, amitől hirtelen felriadok. Fáradtan végigsimítom az arcomat. Észre sem vettem, hogy elszundítottam. Acelot mellettem ül, és pocsékúl énekel egy érzelgős számot, amely a gép hangszóróiból árad. A szépséged páratlan kincs, te vagy a nyitja szíhihívem titkainak turbékolja. Nem hittem volna, hogy Chuck Lazlo-rajongó vagy jegyzem meg. Bűntudatosan vigyorodik el, és kikapcsolja a hifit. Marc albuma. A kisöcsém néha egy szörnyen morcos, elkényeztetett kölyök tud lenni, de a szíve legmélyén igazi gizda. Kétkedve vonom fel a szemöldököm. Nem csak az ő hibája, hogy ilyen folytatja Acelot. Csak ez a vége, ha valaki kiváltságosként éli az életét. Azt képzeli, hogy az övé a világ. Te nem ilyen vagy emlékeztetem. Idősebb vagyok, és... azt nem állítanám, hogy bölcsebb is, de kevésbé szemétláda, mint régebben voltam, bár odahaza a volt barátnőim ezt talán nem írnák alá. Közülünk egyedül Elijah az, akiből normális ember lett. A szemöldökömet ráncolom. De Elijah pontosan olyan, mint Marcel! Hülyéskedsz? Szöges ellentétei egymásnak nevet Acelot. Most jut csak az eszembe, hogy az az Elijah, akit én eddig

114 ismertem, csak az öccsét utánozta, tehát nem is ismerem az igazi énjét. Hát akkor milyen? kérdezem. Csendes, visszahúzódó természet. Szorgalmas, sosem panaszkodik. És hogy tud horgászni! Régen hétvégenként kimentünk a hajómmal, és egyszer horogra akadt egy nyársorrú hal, talán másfél méter is megvolt! Három órájába telt kifárasztani, és behúzni a csónakba, de végül csak sikerült. Acelot arcára mosolyt csal a boldog emlék. Úgy hangzik, mintha közel állnátok egymáshoz jegyzem meg. Úgy is van erősíti meg Acelot. Ami viszont végtelenül feldühíti Marcot. Lehet, hogy nem vetted észre, de kicsit kisajátítja az embert. Kuncogok, és kinézek a szélvédőn. Hol vagyunk? Szürke Farkashoz közeledünk válaszolja Acelot. Az üvegen át feltűnik előttünk a történelmi nevezetességű város. Olyan, mintha egy mesekönyv lapjairól tárulna elénk egy tündérváros: kanyargós, macskaköves utcák, különös gyarmati épületek, amelyek babaházakra emlékeztetnek: vörös téglás falak, terrakotta cseréptetők és fehér zsalugáteres, feltolható ablakok. A város keleti oldalán egy forgalmas vasúti csomópontot látok, a nyugatin egy elhagyott gyárnegyed áll Szürke Farkas külvárosában, egy széles csatorna mellett. Homályosan emlékszem az öreg történelemtanárom, Mr. Lewis elbeszélésére a gazdasági válságról, amely az Alba-hegység kitörése idején sújtotta a környéket. Munkát és új lehetőségeket keresve sokan vándoroltak el a nagyobb városokba, és ez megmagyarázza, miért omladoznak, miért gyommal és bokrokkal-fákkal felvertek a gyárak raktárépületei. Az alattunk kígyózó, nagy forgalmú utcák láttán

115 nyilvánvaló, hogy Tiszta Rózsa csapatainak érkezése jólétet hozott a város életébe; a hadsereg katonai támaszpontként használja a Tizedikhez való közelsége miatt a várost. Körülöttünk a kobaltkék eget az őrök transzporterei töltik meg: ki-be szállnak a városba. A nagy forgalom miatt szerencsére a mi miniportunk nem feltűnő, ahogy a város felett szállva leszállóhelyet keresünk. Próbáld meg a csatorna közelében álló raktáraknál tanácsolom. Acelot a gyárnegyed felé kormányozza a gépet. Fáradtnak látszik, a szeme alatt karikák sötétlenek, de ez aligha meglepő: több mint huszonnégy órája szemhunyásnyit sem aludt. Fekete Városból Szürke Farkasba általában öt óra alatt el lehet érni, de mivel a navigációs rendszerünk nem működik, néhányszor rossz felé fordultunk. A repedt műszerfalon lévő órára nézek. Mindjárt ebédidő. Mit gondolsz, megkapta az Ember az Egységért az üzenetedet? ásít egy nagyot Acelot. Remélem. Szerettem volna tudatni velük, hogy hova készülök, és nem csak azt akartam bizonyítani, hogy élek, hanem arra az esetre, ha nem térnék vissza élve, nyomot hagyni, hogy hol találják az Orát. Eltökéltem, hogy kiszabadítom a népemet, és véget vetek ennek a háborúnak, még ha nem is érem meg mindezt. Eszményi esetben az Ember az Egységért kideríti majd, hogy Szürke Farkasba jöttem, és a helyi tűzijáték-bemutató az Alba hegység, a vulkán, mert pontosan úgy fest, mint egy látványos tűzijáték, amikor kitör. A hátam mögül hangos horkolás hallatszik, mire hátranézek a két utasunkra. Marcel mélyen alszik az egyik borszékben, a farka lelóg az ülés oldalán. Vörös frakk-kabátját párnaként a feje alá

116 tette, így csak fehér ingben és sötét nadrágban van. Az övébe egy kis elefántcsont nyelű tőrt tűzött. Vele szemben Sebastian ül. Éber, és szakaszokat szaval a Teremtés könyvéből, a Tiszta Hit szent szövegéből. Fekete Város óta egyfolytában ezt csinálja. És elűzzük a sötétfajzat istencsapást Őmagasságossága zöld földjéről, mert ők démonok, akiket azért küldtek, hogy ópiátjaikkal, testükkel és bűnös létükkel kísértésbe vigyenek minket. De ők átkozott teremtmények! kiáltja. És bárki, aki egy sötétfajzattal hál, szintúgy átkozottá válik, és arra a sorsra jut, hogy az örökkévalóságot a pokol égő bugyraiban tölti... Magadról beszélsz? kérdezem, mert eszembe jut, hogy amikor járni kezdtünk, Natalie mesélte, hogy Sebastian megcsalta a fiatal sötétfajzat szobalányával. Sebastian rám szegezi zöld szemét. Süt belőle a gyűlölet. Teherbe ejtetted, igaz? Pofa be! acsarog. Csak játszod az eszed, Sebastian folytatom. Erényesnek állítod be magad, de tudom, hogy Ködöt fogyasztottál, sötétfajzatokkal háltál, megerőszakoltál és megöltél másokat. Apád biztosan büszke rád. Dühében elvörösödik, és a bal füle mögötti piros rózsa tetoválás erősebben ütközik ki a bőrén. Az apám szeret! Na persze válaszolom. Juttasd csak eszembe, mikor is találkoztál vele utoljára? Az állán ugrál egy izom. Senki sem szeret, Sebastian mondom. Sem az apád, sem Tiszta Rózsa. Csak szégyent hozol rájuk. Ezért is nem próbálnak meg felkutatni. Sebastian egy feszült pillanatig farkasszemet néz velem, aztán elfordítja a tekintetét, és a szemöldökét ráncolja. Ismét

117 előrefordulok a helyemen, és Acelotra sandítok. Ez kisstílű volt ismerem be. Acelot egykedvűen vállat von. Az volt, de megérdemelte. Elrepülünk az elhagyatott raktárak felett, és észreveszünk egyet, amelynek majdnem ép a teteje, és így némi fedezéket nyújthat. Acelot nagy hozzáértéssel bevezeti a gépet a tárva-nyitva hagyott ajtón, és a raktárépületben parkol. Nagyot rándulunk, amikor földet érünk. Marcel riadtan kiált fel mögöttem, amikor leesik a padról. Hé, Ace! ripakodik rá Marcel, amikor feltápászkodik. Ki tanított repülni? Én legalább nem zuhantam le vele. Ezzel már meg is előztelek kacsint Acelot az öccsére, aki lebiggyeszti a száját. Kilépek a miniportból, hogy ellenőrizzem, biztonságos helyre érkeztünk-e. A tetőn lévő lyukakon napsugár árad be, és pettyezi a földet. Az épület bal oldalán még maradt néhány fémpolc, és a raktár végében egy nagy halom rekeszt látok. Mindent por és pókháló borít, a földet felverik a gyomok. A tetőgerendák között csicsergő verebek fészkelnek. Nem látok kamerákat, és a raktáron túli ösvény is elhagyatott. Egy darabig biztonságosan meghúzhatjuk itt magunkat. Acelot kisétál mögöttem a repülőgépből, és a feje fölé nyújtja a karját, hogy a hátába állt görcsöket feloldja. Marcel elnyomakodik mellette, egy pillantást vet csak a raktárépületre, undorral felhúzza az ajkát, aztán mérgesen visszamegy a miniportba. Mi a terv, barátom? kérdezi Acelot, amikor Sebastiantól hallótávolságon kívülre kerülünk. Vigyáztunk, hogy ne beszélgessünk előtte a küldetésünkről. Bekapunk valamit ebédre, aztán felderítjük a várost válaszolom. Olyan utat kell keresnünk, amelyeken észrevétlenül

118 be tudunk jutni a Tizedikbe. Rendben van hagyja rám Acelot. Visszanézek a miniportra. Marcel négykézláb áll, és az ülése alatt keres valamit, a farka egyenesen a magasba emelkedik. Sebastian derűsen figyeli. Nem kell velem jönnöd a Tizedikbe mondom Acelotnak. Nem garantálhatom a biztonságodat. Acelot egy darabig az öccsét nézi. Muszáj odamennem válaszolja végül. Én vagyok a básztet konzul, kötelességem megvédeni a népemet. Aranybarna szemét rám szegezi. Egyébként is tartozom neked azok után, amit a szüleim tettek. Visszamegy a miniportba ennivalóért, én meg egy kis tüzet rakok. Acelot pár perccel később néhány babkonzervvel, egy pohárral és a morcos Marcellel jön vissza. A fiú kelletlenül lerogyik a földre, és unottan felsóhajt. Örvénylő köröket rajzol a porba, mialatt Acelot felnyitja a babkonzerveket, és felteszi őket melegedni a tűzre. Míg ott Totyognak, Acelot a kardfogával beleharap a csuklójába, és a vérét egy pohárba csorgatja. Több régebbi fognyom is van a karján, az értem tett felajánlása nyomai. Hálásan elveszem tőle a poharat a gyomrom hangosan korog az éhségtől, és egy hajtásra kiiszom a tartalmát. Köszönöm törlöm meg a számat. Acelot rongyot teker a csuklójára. Nia probleme mondja az anyanyelvén. Nem szívesen ébrednék arra, hogy a nyakamat szívod. Ne érts félre, jóképű fickó vagy, de szeretem, ha előbb elvisznek vacsorázni vigyorog rám, én meg nevetek. Acelot megnézi, hogy átfőtt-e a bab, aztán egy konzervet odanyújt Marcelnek. A fiatal básztet undorral felhúzza az ajkát, a grimasz Elijah-ra emlékeztet. Vagyis arra az Elijah-ra, aki Marcelnek adta ki magát. Hű, de zavarba ejtő!

119 Nincs valami jobb? duzzog. Nem szeretem a babot. Acelot visszaveszi tőle. Annál több jut nekem. Marcel kikapja a konzervet a kezéből, és Acelot összeborzolja a testvére haját, amikor leül. Egy napsugár hullik Acelot keskeny arcára, ő pedig kicsit feltartja az állát, és élvezi a nap melegét. Semmiségekről csevegünk, és nem veszünk tudomást Sebastianról, aki még mindig a miniportban ül, és arra panaszkodik, hogy éhes ha szerencséje van, később ehet egy kis hideg babot, és egy pillanatra megfeledkezem a felkelésről és az Oráról, és csak jól érzem magam. Marcel meglepően szórakoztatóan ad elő egy mulatságos történetet Acelotról, akit a szüleik rendkívül kompromittáló helyzetben találtak az egyik szobalányukkal. Azt bizonygatta, hogy csak padlót segített neki sikálni kuncog Marcel. Apa csak állt ott elszörnyedve! És mama mit is mondott? Acelot női hangot mímel: Ott hagytál egy piszokfoltot, drágám! Öblösen hahotázom. Jó érzés. Idejét sem tudom, mikor tettem ilyesmit. Amikor Acelot és Marcel befejezik az ebédet, visszamegyünk a miniportba a fegyverekért és a kapucnis kabátjainkért. Marcel felkapja a sötétvörös frakk-kabátját. Mit csinálsz? kérdezem. Veletek jövök ráncolja a szemöldökét. Nem, te ezt a zsiványt őrződ intek Sebastianra. A nyomkövető kemény pillantást vet rám. Ne engedd petróleumlámpás közelébe, oké? Marcel elpirul, mert eszébe jut az őrök főhadiszállásán történt eset. Acelottal kabátba bújunk, mélyen az arcunkba húzzuk a

120 kapucnit, és elindulunk a városba. # Egy órát gyalogolunk, mire a forgalmas központi negyedbe érünk, elsősorban azért ennyi idő, mert ahol csak lehet, a kanyargós utcácskákat választjuk, hogy ne legyünk szem előtt. A városközpontban óriási a nyüzsgés, könyökkel kell utat törnünk magunknak a tömegben. Szürke Farkas ódon városát nem ilyen temérdek lakónak szánták. A katonai járművel dugókat okoznak a keskeny utcácskákban, őrök hemzsegnek a kávézókban és a fogadókban, Ragyogást vedelnek, cigarettáznak és kártyáznak. A városból az őrök erődítménye vált: amerre csak fordulok, újabb őrre vagy hegyifarkasra esik a tekintetem a hegyifarkasok régóta hű támogatói Tiszta Rózsának, így nem meglepő, hogy itt látom őket de a sors iróniája, hogy mivel olyan sok őr van, könnyebben elvegyülünk, bár még így is mélyen behúzom az arcomba a csuklyámat, és a zsebemben szorongatom a fegyveremet. Minden eshetőségre. A város most is, mint mindig, gyönyörű, de az őrök máris szemétdombbá tették a járdákon eldobált üres üvegekkel és más szeméttel. A kirakatokban kormánypropaganda-plakátok. Néhány plakáton a nyilvános megtisztulási szertartást hirdetik, amelyet a jövő héten a Winston téren tartanak. A plakát alján félkövér betűkkel ez áll: KÖTELEZŐ A RÉSZVÉTEL. Hirtelen megtorpanok. Az egyik kirakatban egy friss újságcikken akad meg a szemem. A cím A SÖTÉTFAJZAT KÖVETET BŰNÖSNEK TALÁLTÁK alatt Sigur fekete-fehér fényképére valaki szarvakat és bajuszt rajzolt. Gyorsan átfutom a cikket, és minden szavától forog velem a világ. Sigurt ezen a hétvégén készülnek

121 kivégezni. Körülöttem elhalkul a zaj, miközben a cikket bámulom. Meg fogják ölni. Kinyújtom a kezem, és megérintem az üveget, amely vérapám fényképétől elválaszt. A fejemben egyik gondolat a másikat kergeti, ahogy azon töprengek, hogyan tudnám megmenteni. De tudom, hogy nem tehetem. Nem is fogom megtenni. Végig kell csinálnom a küldetésemet. Elfordulok a kirakattól. Nézzük meg a vasútállomást vetem fel. A Puszta Földön láttam egy rabokkal teli tehervagont. Ha nem tévedek, így szállítják az embereket a Tizedikbe. Elindulunk egy hosszú úton, amelyet Gyarmati útnak hívnak, és egy hatalmas térre jutunk. A tér közepén egy oszlop magasodik, amely több mint harmincméteres, és Theodore Winston, az ország egyik alapító atyjának bronzszobra díszíti. A szobor talapzatánál egy csapat munkabakancs szorgalmasan ácsol egy fadobogót. A tőlünk balra egy épület tetején levő, hirdetőtábla nagyságú digitális képernyő vonzza a tekintetemet. Egy kormányzati hirdetést vetítenek éppen, ami a zarándokok gyülekezetét mutatja a reggeli megtisztulásuk közepette. Érdekes szertartás; ilyet még sosem láttam. Csak apám istentiszteleteit láttam, de ő a Régi Hit papja volt. A Régi Hit volt a Tiszta Hit előtti vallás az Őrök Szövetségi Államában. A zarándokok egyenként odalépnek az oltárhoz, ahol két tál várja őket: egy fehér és egy vörös. Isznak a fehér tálból, aztán a prédikátor a hüvelykujját a vörös tálba meríti, és jelet rajzol vele a homlokukra. A szertartás után mind derűsnek és emelkedettnek látszanak. A Ködöt vásárló ügyfeleimre emlékeztetnek: ugyanaz az eufórikus, távolba vesző tekintet. A reklámfilm végén megjelenik a szlogen: ŐMAGASSÁGOSSÁGA MEGVÉDI AZ IGAZ HITŰEKET.

122 Hitetlenkedve csóválom a fejemet. A kormány ezzel gyakorlatilag azt sugallja, hogy kövessük a Tiszta Hitet, különben a Tizedikbe kerülünk. Acelot a tér túloldalán levő épületre mutat. Ott a vasútállomás. Benézünk? Bólintok. Csak így szerezhetünk bizonyosságot, hogy a vonatok egyenesen a Tizedikbe tartanak-e. Átvágunk a téren az állomás felé. Lenyűgöző gótikus épület magasba szökő toronnyal és boltíves ablakokkal. Az állomás belseje hűvös- és hívogató. Márványpadozat és - oszlopok, magas, boltíves mennyezet, amelyet sötétzöldre festettek. A mennyezetről az őrök vörös-fehér zászlója lóg le. Mint Szürke Farkasban mindenütt, az állomáson is óriási a tömeg. Feltűnik néhány őr, akik az állomás kocsmája előtt üldögélnek, az ebédszünetet élvezik, a többiek meg a piacon az olcsó órákat, pornómagazinokat, játékkártyákat és cigarettát áruló kofák köré gyűlnek. Jóformán mindent árusítanak itt, amiről úgy gondolják, hogy az őröknek szükségük lehet. Az őrök barátságosan alkudoznak az árusokkal. Az egész csak egy hosszú vakáció nekik. Méreg lövell a tépőfogaimba. A nagy kavarodás közepette hegyifarkas falkák cipelik az ellátmánnyal, felszereléssel teli ládákat a peronokra vezető lépcsőkön fel és le. Látszólag céltalanul lődörgünk az állomáson, igyekszünk könnyedén viselkedni, és elvegyülni az utasok között, bár a szívem izgatottan ver. Nézd csak, Ash suttogja Acelot, és egy hosszú, vörös frakkkabátos hegyifarkas falkára mutat. A ládákra, amelyeket cipelnek, TIZEDIK-et pecsételtek. A hatos peron felé ereszkedő lépcső felé tartanak. Szóval innen indulnak a Tizedikbe tartó vonatok? Az egyik hegyifarkas, egy hófehér hajú, természetesen vörös ajkú nő, felénk

123 pillant. Gyorsan hátat fordítunk neki. # Tűnjünk el innen súgom oda Acelotnak. Nincs kedvem tovább időzni itt. A város nyugati felén lévő raktár felé sietünk, az útvonal ugyanaz, ahogy idejutottunk. Nagy kő esik le a szívemről, amikor az őrök szemétől távol, a használaton kívüli raktárak előtti ismerős csatornához közeledünk. Holnap ahogy világosodik, azonnal útnak kéne indulnunk mondom, amikor belépünk a raktárépületbe. Nem akarok sokáig itt vár... Kővé dermedünk. A miniport eltűnt. A lassan elalvó tűzről, amelyet reggel raktam, gyenge füst száll fel. Két babos konzerv árválkodik mellette, és a kék hátizsákom. A tartalma szétszórva a földön: Marcel biztos megint a zsákomban turkált. A zsák mellett egy vérfolt. Nem! szakad ki belőlem, majd hangosabban: Nem, nem, nem, NEM! A fenébe! túr pánikba esve a hajába Acelot. Elvitték Marcot! A raktár mélyéről nyögést hallunk. A földön kígyózó véres nyom mentén haladunk előre. A vércseppek egyre nagyobbak, míg már egy kis vérpatakot követünk, amely a rekeszek mögé vezet. Marcel a falhoz roskadva fekszik. Egy csupa vér elefántcsont nyelű kis tőr hever mellette. Verítéktől fénylik a bőre, az ajka holtsápadt. Az ingén, a hasa fölött vérvörös folt. Marcel! nyomakszik el mellettem Acelot, és letérdel a

124 testvére mellé. Gyöngéden magához öleli. A fiatalabb básztet olyan kicsinek látszik a bátyja karjában. Mi történt? kérdezem, és a sebre szorítom a tenyeremet. Marcel bőre jéghideg. Elejtettem a... tőrömet... a miniportban..., amikor korábban leestem a padról magyarázza levegő után kapkodva Marcel. Remegő ajkával, nagy nehézséggel ejt ki minden szót. Nem találtam..., Sebastian... valahogy megszerezte. Kiszabadította magát. Most már el tudom képzelni a jelenetet: a mindig unatkozó Marcel a tábortűz mellett nézi át a holmimat, és hátat fordít a miniportnak, mert fogalma sincs, hogy Sebastian előhalászta a tőrt a pad alól, és elvágta vele a kötelékeit. A fiúnak esélye sem volt a képzett nyomkövetővel szemben. A vérnyomok alapján Sebastian egyszer a miniport közelében szúrta le Marcelt, majd a raktár sarkáig kergette, és még egyszer ledöfte. Bocsáss meg, Ace mondja reszelős hangon Marcel. Szerzünk segítséget válaszolja könnyes szemmel Acelot. Csak tarts ki, tesó. Marcel vére átszivárog az ujjaim között, a szaga csípi az orromat. Visszatartom a levegőt, nehogy beszívjam a szagát. Érzem, ahogy a tenyerem alatt a fiú pulzusa egyre gyöngébb lesz. Haldoklom suttogja Marcel. Dehogy tiltakozik elfúló hangon Acelot, és pislogni kezd. Végre kicsordulnak a könnyei. Marcel erőtlenül elmosolyodik. Mindig is rosszul hazudtál, Ace. Lenéz a pólóján lévő vérfoltra. És ez volt a kedvencem... Megremeg, halkan felsóhajt: az élet távozik belőle. Lekonyul a feje. Acelot halkan, fájdalmasan feljajdul, miközben magához öleli a testvérét. A gyász magánügy, és kukkolónak érzem magam, ahogy

125 a szenvedését figyelem. Gyöngéden megszorítom a vállát, aztán felállok és kimegyek. Keresek egy helyet a csatorna partján, letérdelek, és megmosom a kezem a hűs vízben. A mély, kék víz felszíne alatt vérszalagok válnak le a kezemről és táncolnak tovább. A színük Natalie szemének sötét pettyeire emlékeztet. Kínzó fájdalom sűrűsödik össze a mellkasomban. Leülök, szaggatottan beszívom a levegőt, de alig jut belőle a tüdőmbe. Nem tudom, még hány napig bírom nélküle. Ha Garricknek az volt a célja, hogy engem gyötörjön Natalie elfogásával, akkor sikerrel járt. Összetörtem. Kész vagyok megadni magam. A tenyerembe temetem az arcomat. Hol vagy, Natalie?

126 12. NATALIE SZÓVAL PONTOSAN HOGY IS fogjuk az egyiket ellopni? teszi fel a kérdést Day. A felkelés bázisának repülőgéphangárjában vagyunk, ahol a transzporterflotta állomásozik. Több transzporter röppen ki az alagútból, hogy felkelőcsapatokat szállítsanak a következő küldetésükre, a katonák pedig közben ládaszám rakodják le a fegyvereket egy másik repülőgépről. Egész héten folyt a fegyverszállítás. Úgy gondoltam, az apámhoz fordulok, és segítséget kérek tőle, hogy megmentsem Asht, de aztán gyorsan más belátásra jutottam. Engedélyt kellene kérnie a parancsnoktól, aki már eddig is kristálytisztán értésünkre adta e tekintetben az álláspontját nem akar több erőforrást pazarolni Ash felkutatására, és nincs időm, hogy meggyőzzem az ellenkezőjéről. Ash távozása előtt el kell érnünk Szürke Farkasba. És ami ennél is fontosabb, ki fogja vezetni? folytatja Day. Tudja valaki, hogy kell ezekkel az izékkel repülni? Garrick ért hozzá, de ő nem segít nekünk válaszolom. Heteken át próbált elhozni ide, és aligha engedi majd, hogy elparádézzak Szürke Farkasba, főként most, hogy a városban nyüzsögnek az őrök. Anyám elevenen megnyúzná. És Roach? veti fel Elijah. Cékla a fejét rázza. Nem nyerő, tesó. Nem tud repülőt vezetni.

127 Akkor hát kire bízzuk? kérdezi Elijah. Hirtelen egy név ötlik az eszembe, és pattintok az ujjaimmal. Destinyre! # A központi parancsnoki állásban találjuk: elmerülten összpontosítva gépel valamit az irányítópultnál. Egyedül van; gondolom, a többiek még Sigur mellett vannak. A háta mögötti digitális képernyőn Centrum térképe látható. Könnyen ráismerek a híres aranykő épületekre, az Arany Citadella kupolás tetejére, Tiszta Rózsa lakhelyére. A térképen sok apró piros pötty van, és számos területet, köztük a citadellát is élénkzölddel emelték ki. Centrum elleni támadást terveztek? kiált fel Day, amikor a terembe lépünk. Destiny ijedten kapja fel a fejét. Uramatyám, halálra rémisztettetek, gyerekek! Kikapcsolja a képernyőket, és rám néz. Nem szabadna itt lenned, édesem. Tényleg támadás készül Centrum ellen? erősködöm. Tudod, hogy nem árulhatom el válaszolja Destiny, és teátrálisan biccent a fejével. Tetszelegve vigyorodom el. A szó szoros értelmében tényleg nem árulja el, ha szavak helyett gesztusokat használ, tehát nem szegi meg a parancsokat. Ezért szállítják hát ide a fegyvereket; támadásra készülnek a főváros ellen? Felkavar, hogy apa egy szóval sem említette ezt nekem, bár igaz is, miért tette volna? Nem vagyok a katonája, csak a kislánya. Mikorra várható? kérdezősködik Cékla. Nem mondhatom el mozgatja öt ujját. Öt nap múlva. Tyűha, az egésznek alig egy hét múlva vége lehet! Egyszerre dob fel és

128 ijeszt meg a tudat, hogy a végső csatára hamarosan sor kerül. Destiny rám néz. Konkrétan akartál valamit, édesem? Csak egy icipici szívességet szerettem volna kérni. Összehúzza barna szemét, és a tekintete ide-oda jár köztem és a többiek között. Miért van olyan érzésem, hogy nem lesz az ínyemre? Át kell repülnünk Szürke Farkasba világosítom fel. Ash ott van, én pedig meg akarom menteni. Tudod, hogy nem tehetem, édesem. Pa......rancsod van. Tudom. De neked is tudnod kell valamit: nem követem ismeretlenek parancsait. Te például tudod, ki a parancsnok? Destiny a homlokát ráncolva rázza a fejét. A nagynéném nem volt hajlandó elárulni. És mégis vakon kövessük? kérdezem. Tudom, hogy óriási kérés, de senki máshoz nem fordulhatok, Des. Kérlek, segíts nekünk. Nem is tudom... habozik. Ha Asht elfogják vagy meghal, gondold csak el, mekkora kárt okoznának ezzel a felkelésnek folytatom taktikát változtatva. Tudom, hogy a parancsnok szerint Ash stratégiailag elhanyagolható, de téved. Cékla és Day bólogatnak. Korábban említetted, hogy az őrök új rendszerének szüksége van a sötétfajzatok támogatására. Képzeld csak el, mit gondolnának a sötétfajzatok, ha... Vagy az Ember az Egységért teszi hozzá Cékla....ha megtudnák, hogy a felkelők nem voltak hajlandóak segíteni a Főnixnek fejezem be. Ráadásul szerintünk Ash rábukkant egy Orához vezető nyomra, és tudom, hogy egyetértesz azzal, hogy meg kellene keresnünk.

129 Ez már felkelti az érdeklődését. Rendben van bólint. Elviszel minket? vigyorgok. A nagynéném ezt tette volna utal Destiny Vincent küldöttre. Nem félt megszegni a szabályokat, ha azt helyesnek érezte. Személy szerint én is jobban aludnék éjszaka, ha tudnám, hogy Főnix épen és egészségesen itt van. Átölelem, és erősen magamhoz szorítom. Köszönöm! Destiny kuncog. Ne köszönd még, kölyök. Előbb ki kell innen jutnunk. Visszatérünk a hangárba, de előtte a szobáink felé kerülünk, hogy átöltözzünk civil ruhába. Felkapom a szívgyógyszerem, és a fekete injekciós készletet, amelyet dr. Cravéntől kaptam, és a kabátzsebembe rejtem őket. Hála tölt el, hogy elég előrelátó volt, hogy megtanítson az önálló gyógyszerezésre. Gyanítom, hogy tudta, hogy a közeljövőben nekivágok, hogy megmentsem Asht. Amikor felöltöztem, csatlakozom a többiekhez, és még gyorsan feltankolunk a fegyverraktárban. Mindenki vételez egy pisztolyt arra az esetre, ha bajba kerülnénk Szürke Farkasban, majd követjük Destinyt a hangárba. Magabiztosan átsétálunk a kiszolgálóterületen. Destiny odabiccent pár katonának, és úgy tesz, mintha semmi szokatlan nem történne. Észreveszem Sashát, a rózsaszín hajú hegyifarkast az egyik transzporternél. Az overallja csupa olajfolt. Hevesebben ver a szívem. Ha meglát minket, a küldetés még a megkezdése előtt befejeződik. Szerencsére annyira leköti a javítás, hogy föl sem néz. Elsietünk mellette, és beszállunk egy másik transzporterbe. A gép belsejében minden úgy csillog-villog, mintha most került volna ki a gyárból. Elfoglaljuk a helyünket. Utálom ezeket morogja Elijah, és idegesen játszik az arany karkötőivel.

130 Elpirulok. Amikor először ültünk egy transzporterben, ráhánytam. Előreülök ugrik át a lábunkon Day. Szeretném megtanulni, hogy kell repülni ezekkel a szépségekkel. Cékla megpaskolja a fenekét, amikor elsétál mellette. Day beül a másodpilóta székébe, miközben kényelembe helyezzük magunkat, bár nehéz elengednem magam, amikor alig várom, hogy Ashhez jussak. Felbőgnek a motorok, és nagyot rándul a gép, amikor a rögzítőbilincsek kioldódnak, és pillanatokon belül már süvítünk is az alagútban. A gép hirtelen a magasba emelkedik. Destiny megnyom egy gombot a műszerfalon, hogy kinyissa az alagút végét lezáró biztonsági ajtókat, és egy nagy lendülettel már a napvilágon is vagyunk. Gallium városa csillog alattunk, a fémborítású épületek olyanok, mintha fémpénzeket szórtak volna szét a földön. A város nem is olyan csúf, mint első látásra gondoltam. Ha alaposabban megnézzük, itt is lehet szépséget találni. Hogy találjuk meg Asht, amikor Szürke Farkasba érünk? kérdezi Elijah. Az üzenetében csak azt közölte, hogy odamegy, de azt nem, hogy hol száll meg. És még az üzenet második részét sem fejtettük meg, hogy mi a helyi tűzijátékbemutató. Hol lehet? Elkeseredem. Nem tudom vallom be. Abban reménykedem, hogy ha már Szürke Farkasban leszünk, világossá válik, mire célzott. Ismerős hang recseg a műszerfalon lévő rádióban. Itt Buchanan tábornok, Destiny. Azonnal térj vissza a bázisra. A torkomban dobog a szívem. Nem tartott sokáig, hogy észrevegyék az eltűnésünket. Itt az anyád, Natalie! harsan fel anyám hangja a rádióban. Azon nyomban gyere vissza, ifjú hölgy! Ez pa... Day kikapcsolja a rádiót. Hoppá, úgy látszik, elvesztettük a

131 rádiójelet! Hátranéz, és rám vigyorog. Kösz formálom hangtalanul a szót. Day csodálatos barát. Hozzávetőlegesen három óra alatt Szürke Farkasban vagyunk, bár nekem egy örökkévalóságnak tűnik. Cékla és Elijah végigveszik a helyeket, ahol Asht kereshetjük, és Destiny gyorstalpaló tanfolyamot tart Day-nek a transzporter kormányzásából. Day hihetetlenül gyorsan tanul, de ez nem meglepő, hiszen mindenben, főleg a sütésben kiváló. Eszembe jut a csálé torta, amelyet a tizenhetedik születésnapomra sütött. Felállok, mert le kell vezetnem valahogy az idegességemet, és előremegyek a pilótafülkébe. A szélvédőt betölti a káprázatosan kék égbolt, amelyen fehér felhők úsznak. Olyanok, mint a vattacukor. Ez óriási móka, Nat! Day megfordul, és felvigyorog rám, közben véletlenül meglöki a kezével a botkormányt. A transzporter egy rántással vadul jobbra dől, én meg rémülten felsikkantok, és az irhámat féltve a székbe kapaszkodom. Day elfintorodik, és gyorsan helyrehozza a hibáját. Bocs. Ügyes húzás, bébi kiabál előre Cékla a mögöttünk lévő utastérből. Szeretném látni, amikor ő próbálja meg morogja maga elé Day. Eleresztem a bőrülését, és a csípőmmel a műszerfalnak támaszkodom. Idegesen forgatom a kék briliáns eljegyzési gyűrűmet az ujjamon. Minden rendben, Nat? kérdezi Day. Mi lesz, ha nem találjuk meg? kérdezek vissza. Megtaláljuk nyugtat meg gyöngéden. Destiny visszaveszi a kormányzást, amikor leszállni készülünk. A gép jobbra dől, és a szélvédőn át fantasztikus kilátás tárul a

132 szemünk elé Szürke Farkasra. Az Alba-hegység a távolban magasodik, hófödte fehér csúcsa kirajzolódik a világoskék égre. Destiny egy elhagyatott területen, a város északi oldalán teszi le a gépet. Kiszállunk. Meleg van, de hűs szellő fúj. Felhúzzuk a csuklyáinkat, hogy elrejtsük az arcunkat, és a városközpontba indulunk. A városban hatalmas a nyüzsgés, és erőt vesz rajtam a klausztrofóbia, ahogy lökdösnek és taszigálnak. Aztán mindjárt el is keseredem: hogy találok itt rá valaha is Ashre? Befordulunk egy sarkon, és egy bádogember századot pillantunk meg hamuszürke egyenruhában. A tömeg szétválik előttük, ők pedig felénk masíroznak. Berohanunk egy könyvesboltba, mielőtt odaérnének hozzánk, és egy könyvespolc mögött keresünk menedéket. Úgy teszünk, mintha a könyveket böngésznénk, hogy ne keltsünk gyanút a többi vevő között, és közben lopva ki-kinézünk a kirakatüvegen át, amelyet szinte teljesen beborítanak a kormány által kiadott plakátok. Ilyen szlogeneket látunk: EGY HIT, EGY FAJ, EGY NEMZET ŐMAGASSÁGOSSÁGA URALMA ALATT, de a plakátok közti réseken át látom, ahogy a katonák elvonulnak. A Galliumban látott őrökhöz hasonlóan fémpillangót tűztek a mellkasukra. Tökéletesen egyszerre lépnek, az arcuk kifejezéstelen. Elhaladnak egy utcai árus előtt, aki bazári szobrocskákat kínál, amelyeket kirakott maga elé a járdára. A század nem lassít, hanem csizmájával eltapossa a porcelánszobrokat. Az árus az öklét rázza, amikor elhaladnak előtte. Várunk pár percet, hogy biztosan eltűnjenek, csak aztán megyünk vissza a forgalmas útra. Hol kezdjük a keresést? kérdezi Cékla. Körülnézek, mert valami ötletet remélek, de nem jut semmi az eszembe.

133 Nem tudom mormolom. Nem kóborolhatunk itt céltalanul jegyzi meg Day. Tudom! kiáltom elkeseredetten. De fogalmam sincs, hol lehet. Nincs köztünk fizikai kapocs. Hát... ami azt illeti... valami mégis van tolja fel az orrán a szemüvegét Day. Döbbenten pislogok egyet. Erre nem is gondoltam, de Day-nek igaza van: valóban létezik egy különleges kapocs köztem és Ash között. Mielőtt járni kezdtünk, gyakran tévedtem azokra a helyekre, ahova ő is, így például az aluljáróba, ahol megismerkedtünk. Akkoriban ezt még véletlennek tekintettem, de most már nem mernék megesküdni rá; Szerintem a vértárskapcsolatunk vonzott hozzá, ahogy a Hold gravitációja hat a tengerekre. Lehunyom a szemem, és próbálom elnémítani magam körül a hangokat, csak Ash szívdobogásának visszhangjára összpontosítok a mellkasomban. A hang eleinte elhaló, de minél tovább hallgatom, akárcsak egy óra ketyegése, ez is hangosabb lesz, amíg hirtelen már mást sem hallok, úgy dobol a fülemben. Dübdüb, düb-düb, dübdüb. A mellkasomban enyhe húzást érzek. Kinyitom a szemem. Arra mutatok az utca túloldalán nyíló sikátorra, amelynek Proctor Lane a neve. Destiny és Elijah értetlenül néznek össze, Day meg Cékla csak vigyorognak. A veszett dudálással mit sem törődve átszaladunk a forgalmas úton. A Proctor Lane egy kanyargós sikátor, kétfelől vörös téglás házak szegélyezik, a virágládákban színpompás tavaszi virágok tarkáiknak. Pár perc után egy kereszteződéshez érünk, és várom, hogy a szívem megsúgja, merre menjünk. Enyhe rántást érzek, amely balra, a Gyarmati út felé húz. Erre mondom.

134 A többiek szó nélkül követnek, ahogy sikátorok labirintusán cikázunk csaknem egy órán át. Kezdek szédülni, és kifogyni a levegőből; valószínűleg nem szabadna ilyen keményen hajtanom magam. Lehet, hogy hat a kezelés, de ettől még bennem van a Haragvó-vírus, és a testem fáj a megerőltetéstől. De eltökéltem, hogy megtalálom Asht, és csak megyek tovább. Elijah aggodalmas pillantásokat vet rám, ezért mosolyt kényszerítek az arcomra, és úgy teszek, mintha minden rendben lenne. Újabb mérföldet teszünk meg, és már kezdek aggódni, hogy tévútra vezetem őket, amikor egy nagy csatornához érünk, amely egy elhagyatott raktárnegyed mellett kanyarog. A megnyúlt arcokon végigtekintve tudom, hogy mindenkinek ugyanaz jár a fejében. Talán vissza kellene mennünk a transzporterhez, édesem javasolja kedvesen Destiny. Rendezzük sorainkat, és előállunk egy jobb tervvel. Bocs, gyerekek bólintok sóhajtva. De tényleg azt gondoltam... Elijah? Megfordulunk. Az ösvényen kicsit távolabb, az egyik raktár előtt egy magas básztet fiú áll. Kócos barna haja van, fiúsan jóképű, sötét nadrágot és zöld inget visel, amelynek konyákig feltűrte az ujját. A karja és elöl a felsője koszos és véres. Csak egyszer találkoztunk, de azonnal ráismerek. Ace! kiált fel Elijah. A fiúk egymás felé szaladnak, és Acelot keményen felkapja Elijah-t, aztán erősen megszorítja, majd elengedi. De jó viszontlátni, tesó mondja Acelot. Téged is mondja Elijah, és körülnéz. Marcel is itt van? Acelot mosolya lehervad.

135 Mi az? kérdezi Elijah. Acelot koszos, véres kezére pillant. Sebastian leszúrta. Acelot mély levegőt vesz, és láthatóan a könnyeivel küszködik. Marc nem élte túl. Elijah lesüti a szemét, az állkapcsa megfeszül. A szempilláján könnycseppek fénylenek. Ash jól van? rémülök meg. Acelot bólint, és bekísér minket a raktárba. Ash a földön kucorog, egy halom föld és kő mellett. Acelothoz hasonlóan ő is koszos és véres. A kövek közül egy hevenyészett kis kereszt áll ki. Marcelt temethették ide. Ash hirtelen megmerevedik, a kezét a mellkasára szorítja. Hirtelen megfordul. Találkozik a tekintetünk. Egyszer-kétszer pislog, mintha nem hinne a szemének. Natalie... Szia mondom lágyan. Megkaptam az üzenetedet. Odarohan hozzám, pár lépéssel átszeli a kettőnk közti távolságot, és a karjába szorít. Az ajka az enyémre tapad. A csók szenvedélyes, kétségbeesett, gyönyörűséges, bizsergés fut végig rajtam egészen epekedő szívemig. Beletúrok hullámos hajába, amely az ujjaimra tekeredik, az ő keze a hátamnak feszül, ahogy még közelebb présel magához. Az illata beburkol: tábortűz-, pézsma- és esőillat. Otthon. Ash gyöngéden kibontakozik a csókból, ragyogó szeme az enyémet fürkészi, a hüvelykujjával az arcomat simogatja. Azt hittem, sosem látlak viszont mondja elfúló hangon. Hol voltál? Galliumban válaszolom. Rengeteg mesélnivalónk van. Hogy találtatok ránk? kérdezi. A mellkasára teszem a kezem. Mit gondolsz, hogyan? Szia, tesó szólal meg mögöttünk Cékla.

136 Ash felkapja a fejét, és széles mosoly terül szét az arcán. Kivillan csillogó agyara. Félreállok, hogy a fiúk gyorsan összeölelkezhessenek. Day zavartan toporog a közelben. Sosem sikerült összebarátkoznia Ashsel, de eltűrik egymást. Elijah a kőhalomhoz lép, mialatt bemutatom Destinyt Ashnek és Acelotnak, aztán odamegyünk Marcel sírjához, Elijah mellé. Acelot rövid, de csodálatos gyásszertartást rögtönöz. Ashre pillantok, és ő alig észrevehetően biccent, mert megérti a tekintetemből sugárzó, kimondatlan kérést. Odamegyek Elijahhoz, és összefonom az ujjainkat. Elijah a kezembe kapaszkodik, és könnyek csorognak az arcán. Viridis óta először sír, hatalmába keríti a gyász. Kétlem, hogy csak Marcelt siratná, inkább mindenkit, akit csak az elmúlt hetekben elveszített. Tudom, milyen nehéz tartania magát. A szertartás végén mind valami apróságot helyezünk Marcel sírjára, ahogy ez a bászteteknél hagyomány. Beérjük azzal, ami a kezünk ügyébe esik. Ash az öngyújtóját teszi rá, én egy pitypangot tépek le, és helyezem óvatosan az egyik kőre. Lágy szellő lebbenti meg a bóbitát, és szétszórja a magokat. Amikor vége a temetésnek, Ash felkapja a Marcel vérétől foltos válltáskáját, és visszamegyünk Destiny transzporteréhez, amelyet a város északi felén hagytunk. Elijah sereghajtóként jön a csapat mögött. Ash megcsókolja a kezemet, aztán odamegy hozzá. Jól vagy? kérdezi. Nem nagyon vallja be Elijah. Marckal utáltuk egymást, de sosem kívántam a halálát. A testvérem volt. Ash Elijah vállára teszi a kezét, és megnyugtatóan megszorítja. Szótlanul tesznek meg pár lépést. Köszönöm, hogy Natalie után mentél, amikor Garrick elvitte mondja végül Ash. Elijah vállat von. Nem nagy ügy.

137 Nagyon is az, ami azt illeti helyesbít Ash. Meg is ölhettek volna, de te mégis vele tartottál. Elijah halványan elmosolyodik. Úgy gondoltam, tartozom neked ennyivel az egész átverősdi-majdnem-megölősdi mutatványom után Viridisben. Ash halkan kuncog, és a tarkóját masszírozza. Hát igen. Akkor hát kvittek vagyunk, igaz? nyújt kezet. Elijah egy pillanatig habozik, aztán megrázza a kezét. Kvittek vagyunk hagyja helyben. A transzporterig megosztunk mindent, ami közben történt. Ash végig a kezemet fogja, mintha attól félne, hogy ha elereszti, megint eltűnök. Megfeszül az állkapcsa, amikor az őrök ellen felkelők galliumbeli táboráról, a Centrum elleni támadásról és a szüleimnek az elrablásomban játszott szerepéről mesélek. Ők raboltak el tőlem? kérdezi. De miért? Aggódtak a biztonságom miatt. Ez az ország káoszba fulladt, és a maguk félrevezetett, irányításmániás módján védelmezni akartak. Csak én maradtam nekik, Ash sütöm le a szemem. Ezenkívül úgy vélik, hogy rossz hatással vagy rám, és veszélybe sodorsz. Jókor pillantok fel, hogy lássam az arcán átfutó megbántottságot. Nem ismernek úgy, ahogy én. Nagy nehezen elmosolyodik. Szóval megtámadják Centrumot? Bólintok. Öt nap múlva. A felkelők bázisa igazán lenyűgöző, Ash. Látnod kellene, milyen sok fegyverük van! Puskák, gránátok, rakétalövedékek, egy egész transzporterflotta! Még csak álmodni sem mertünk volna ilyesmiről! Egész jól elboldogulunk morogja mellettem Cékla. Nem akarom elbagatellizálni, amit csináltunk védekezem. Csak azt akarom mondani, hogy jóval több fegyverük van, mint

138 nekünk. Szerencsénk van, hogy az őrök ellen lázadók mellettünk állnak. Akkor hát mi az Ember az Egységért szerepe a támadásban? kérdezi Ash. Cékla vállat von. Mintha elárulnák, tesó. De úgy sejtem, nem kapunk benne szerepet. Ash és Cékla beavatott pillantást váltanak, én pedig elpirulok. Miért érzem magam megint úgy, mint hónapokkal ezelőtt, amikor az őrök és az Ember az Egységért között őrlődtem? Sigur biztonságban van szúrja közbe Day, hogy témát váltson. Gyorsan részletekkel is szolgálok, és Ashből elszáll a feszültség. Hála istennek mormolja. És Natalie-t kezelik a Haragvó ellen teszi hozzá Elijah, ahogy a transzporter felé közeledünk, amely egy elhagyatott telken áll. Ash felkapja a fejét, fekete szemében felcsillan a remény. Előveszem az injekciós készletet a kabátzsebemből. Nem gyógyultam meg, dr. Craven azt mondta, jók a kilátásaim. Csak ezt mindennap be kell adnom magamnak. Ash magához von, gyöngéden a két kezébe fogja az arcomat, és leheletnyi csókokkal hinti be az arcomat, számat és a szemhéjamat, és ettől bizseregni kezd a bőröm, valahányszor az ajka hozzám ér. Elmosolyodik, és kivillan az agyara. Köszönettel tartozom a szüleidnek. Sosem hittem, hogy egyszer majd ezt mondom. És nálatok hogy állnak a dolgok, gyerekek? kérdezi Day. Kiderítettük, hova ment Lucinda néni a többiekkel válaszolja Ash. Hova? csap le rá Elijah. Az Alba-hegységhez világosítja fel Ash. Akkor támadt az

139 ötletem, amikor a básztet követségen láttam azt a falikárpitot, amelyen az Alba-hegység látszik, mielőtt kitört a vulkán, és tudjátok, milyen volt? Karom alakú csúcsa volt. A Karom! kapcsolok. Bólint. Nem csak a megfelelő forma, de a Borostyán-hegy közelében van... Várj csak, nem ott nőtt fel a mamád és a nagynénéd? jut eszembe, amikor Ash pár hete erről mesélt, amikor vonattal Puszta Földre utaztunk. De igen válaszolja. Szerintem az Alba-hegységben rejtették el az Orát. Minden összevág. De az Alba-hegység a Tizedikben van mondja Day. Így már érthető, miért nem jött hír hetek óta az anyámtól tűnődik fennhangon Elijah. Biztos elfogták. Hogy fogunk valaha is rájuk akadni? kérdezi Day. Hiszen ez egy hatalmas terület. Ha csak kicsit is hasonlít a Puszta Földön levő táborra, akkor van egy regisztrációs irodájuk, a rabok neveivel mondom. Ott megtaláljuk, melyik barakkba küldték őket. Hűha, skacok, ti tényleg komolyan fontolgatjátok, hogy elmentek a Tizedikbe? esik le Destiny álla. Hát persze válaszolom. Meg kell mentenünk Elijah anyját. És Lucinda nénémet meg Kierant teszi hozzá Ash. Nem hagyom ott őket. De nem tudjátok biztosan, hogy ott vannak veti ellen Destiny. Majd ellenőrizzük a nyilvántartásban nyugtatom meg. Ha nincsenek benne, akkor eljövünk. A regisztrációs iroda közel van a bejárathoz. Még csak be sem kell hatolnunk a tábor mélyére. Megőrültél, ha azt hiszed, ezt megengedem! fortyan fel

140 Destiny. Bemegyünk, akár segítesz, akár sem. Megértem, ha vissza akarsz menni. Na persze, kölyök! nevet. Máris elástam magam a szüleidnél. Szerinted mit tesznek velem, ha nélküled megyek vissza Galliumba? Ha tudni akarod, lelőnek. Felsóhajt, és lehúzza a csuklójáról a vaskos katonai karórát, aztán a kezembe nyomja. Ebben GPS nyomkövető chip van. A transzporter monitorán látom majd, merre vagy. Ha megszereztétek, amit akartok, nyomd meg ezt a gombot. Egy kis piros gombra mutat az orra oldalán. És fölveszlek titeket. Megölelem. Kösz, Destiny. Keservesen felsóhajt, és maga elé motyogja. Úgysem szerettem soha katona lenni. Van valami javaslatotok, hogy jutunk be a Tizedikbe? kérdezi Day. Persze válaszolja Ash. Ahogy mindenki más is: vonattal.

141 MÁSODIK RÉSZ

142 13. ASH Megvárjuk, míg leszáll az éjszaka, és csak akkor kezdünk készülődni. Cékla és Day törökülésben a transzporter padlóján ülnek, és szótlanul tisztogatják a fegyverüket. Szinkronban mozognak, az arckifejezésük kemény és a feladatra összpontosító: a katona vág ilyen arcot, mielőtt csatába indul. Day kényelmes varkocsba fonta hosszú, fekete haját, így látszik karamellszínű nyaka. Vékony sebhelyet fedezek föl rajta, mintha egy golyó súrolta volna. Vajon hányszor kerültek a halál árnyékába az elmúlt hetekben? Amikor Cékla megérzi a tekintetemet, gúnyosan rám vigyorog. Tudom, hogy szemrevaló vagyok, de elég már a kukkolásból, oké? Valaki igen nagyra van magával! nevetek. Elijah és Acelot a padon ülnek a közelükben, és halkan beszélgetnek. Acelot megnyugtatóan Elijah vállára teszi a kezét, de láthatóan ő is nehezen tartja vissza a könnyeit. Elijah időnként bólogat, a pillantása a csuklóján lévő arany karkötőkön időzik. Acelot követi a tekintetét. Miért viseled még mindig? Apa meghalt. Már nem vagy rabszolga. Elijah vállat von. Gyakorlatilag mégis az vagyok. A konzult szolgálom. És ez most te vagy... Tudod, mindig is úgy gondoltam, túl sok szolgánk van. Acelot lecsúsztatja az egyik karkötőt Elijah csuklójáról, és felteszi a sajátjára. Elmosolyodik, és a két testvér összeölelkezik. Elfordulok,

143 és a pilótafülkébe megyek. Natalie háttal áll nekem, és az irányítópultnál a képernyőt nézi. Destiny, az őrök katonája mellette ül a pilóta székében. Ez én vagyok? kérdezi Natalie, és a csuklójára csatolt GPSes órával játszik. Igen, édesem válaszolja Destiny. Ne feledd, hogy meg kell nyomnod a piros gombot az óra oldalán, ha azt akarod, hogy értetek jöjjek, és felvegyelek. Átfogom Natalie derekát, ő meg örömtelin felsikkant. Ha nincs ellene kifogásod, elrabolom egy percre a menyasszonyomat mondom. A repülőgép belsejébe vezetem Natalie-t. A fémfalnak dől, és az övbújtatóimba kapaszkodva magához húz. Egy másodpercre azt is elfelejtem, mit akartam mondani. Megrészegülök a közelségétől. Felnéz rám. Még mindig sárga kicsit a szeme sarka, ami a Haragvóra utal. Fel sem fogom, hogy nem vettem észre a tüneteket, amikor először jelentkeztek, és amikor ennyire nyilvánvalóak voltak. Elakad a lélegzetem a gondolatra, hogy a vírussal fertőzött, a szívem is megáll. Lehet, hogy kezelik, de attól még beteg. Minden rendben? kérdezi. Igen suttogom. Nem kell velem tartanod a Tizedikbe, szőke bombázó. Veszélyes lesz. Jó esélyünk van arra, hogy végezzenek velünk. Natalie egy félmosollyal válaszol, a szeme pimaszul csillog. És ez mióta akadályoz bármiben is? Igaz hagyom rá. A számtalan ok egyike, amelyekért szeretlek. Az övbújtatókkal játszik. Tényleg? És mi a többi? Magamhoz szorítom. Hm, lássuk csak. Kedves vagy és bátor, eszes, és utálod, ha előírják, mit tegyél. Halványan elpirul. De

144 legfőképpen ezt az icipici szeplőt szeretem itt mutatok a nyakán oldalt lévő pettyre. Kuncog, amikor lehajolok, és finoman megcsókolom a nyakát. Az ajkammal érzem a szívverését, és méreg lövell be a mirigyeimbe. Sóhajt, amikor gyengéden harapdálom a nyakát. Vigyázok, nehogy felsértsem a bőrét. Day teátrálisan köszörüli a torkát mögöttünk, mi pedig kibontakozunk az ölelésből. Natalie kipirult, gondolom, én is. Hátrafordulok. Cékla és Day a közelben álldogálnak, a mennyezeti kis spotlámpák fehér pöttyöket festenek a bőrükre. Frissen megtisztított fegyvereiket a pisztolytáskájukba dugják. Mögöttük Elijah a bakancsa fűzőit köti meg, Acelot pedig egy monogramos zsebkendőbe fújja az orrát. Destiny még most is a pilótafülkében ül, keze készenlétben a fegyverén nyugszik, miközben a szélvédőn a környéket figyeli, nem közeledik-e valaki. Ha valaki ki akar szállni, most szóljon szólalok meg. Valakinek fedeznie kell, haver kuncog Cékla. És valakinek az ő irhájára is vigyáznia kell kontráz Day, és Cékla féloldalasan rámosolyog. Elijah feláll. Nem maradok itt, amikor az anyám a Tizedikben van. Szüksége van rám. Acelotra pillantok. Mindig is szerettem a kalandokat. Kösz, srácok. Veszélyes mindnyájunknak odamenni, de hálás vagyok a támogatásotokért. Összeszedjük a fegyvereinket, és felvesszük a kapucnis kabátokat. Natalie az egyik zsebbe rejti a szívgyógyszerét és a fekete fecskendős dobozt. Csodálattal nézem. Beteg, mégis harcolni akar. Amikor elkészülünk, Destiny kinyitja az ajtót, és kilépünk a transzporterből. Hűvös az éjszakai levegő, odafent sziporkáznak a csillagok. Natalie megfogja a kezemet, és idegesen pillant fel rám. Csókot nyomok az arcára.

145 Menjünk mondom. Az állomás kísértetiesen csendes, amikor végigosonunk rajta; csak a boltíves ablakokon beszűrődő holdfény világítja meg. Elöl megyek, ahogy leóvakodunk a hatos peronra vezető fémlépcsőn. Sötét van a peronon, csak néhány sárgás fénytócsát vetnek a drótra függesztett petróleumlámpák. A fényfoltok közti sötétség elég fedezéket biztosít. Kicsit távolabb egy vonat áll, a marhavagonokat rabokkal zsúfolták tele állatok helyett. A deszkák közti réseken kidugják a kezüket, és vízért könyörögnek. A szerelvény túlsó vége felé őrök rakodnak fel több tucat fehér zsákot az egyik vagonba. A zsákokon MOSODÁK, SZÜRKE FARKAS felirat áll. Sebesen a lépcső alá húzódunk, mielőtt az őrök meglátnának. Fel kell jutnunk a mosodai kocsiba suttogom. És hogy szállunk fel anélkül, hogy észrevennének? kérdezi Natalie. Nehéz lesz, gondolom: a vonat messze van tőlünk, és egy lélek sincs a peronon, nem vegyülhetünk el az utasok között. Fel kell ugornunk rá, amikor elmegy mellettünk döntöm el. Day aggodalmasan Céklára sandít, de Cékla csak megszorítja a kezét. Az alkalmas pillanatra várva a félhomályban lődörgünk. Amikor az őrök felteszik az összes ruhászsákot a vonatra, felcaplatnak a peron másik végén felvezető lépcsőn. Csak az állomásfőnök marad lenn. Belefúj a sípjába, és a vonat mozgásba jön. A mozdony kéményéből gőz gomolyog elő, és azt várom, hogy az állomásfőnök majd távozik, de ő inkább elővesz egy csomag cigarettát, és rágyújt. A vonat egy rántással nekilódul, a foglyok mind sikoltoznak. Nem megy suttogja Natalie a bajsza alatt. Az őrre nézek: Menj! sürgetem. Hosszan megszívja a cigarettáját, fehér füstpászmák

146 örvénylenek a magasba. Már majdnem odaér hozzánk a mosodai kocsi. Mit tegyünk? kérdezi Natalie. Menj már! üvöltöm némán. Egyenként suhannak el mellettünk a kocsik, és meglebbentik a hajamat. A foglyok kiáltásai egybefolynak, ahogy a vonat egyre jobban felgyorsul. A mosodai kocsi majdnem odaér. Végül az állomásfőnök az irodájába indul. Most adom ki a parancsot. Átfutok a peronon, és a deszkák réseibe kapaszkodva felugrom a mozgó vonatra. A testem nekicsapódik a vonat oldalának, és fájdalmasan felnyögök, miközben felhúzom magam a kocsi tetejére. A hideg szél majdnem lesodor, de sikerül visszanyernem az egyensúlyomat. Natalie a vonat felé fut, én pedig lehajolok, megragadom a kezét, és felhúzom. A karomba zuhan. A kocsi vadul hintázik, és a másik oldal felé csúszunk, de még el tudom kapni a biztonsági csapóajtó fogantyúját, mielőtt leesünk a túloldalon, és a vonat kerekei alá kerülünk. Ülőhelyzetbe tornázom magunkat, miközben Acelot és Elijah kecsesen felugranak a tetőre. Láthatóan nem okoz nekik gondot megőrizni az egyensúlyukat, de ebben bizonyára nagy szerepe van a farkuknak, és máris segítenek Céklának és Day-nek is feljutni. Kinyitom a csapóajtót, és beugrunk a mosodai kocsiba, az esésünket felfogják a puha halmok. Elijah ugrik be utolsóként, és behúzza maga után az ajtót. A zsákokban turkálok, ruhákat veszek elő. A többség piros-fehér csíkos overall; bizonyára az új rabok viselik majd. Újabb zsákot tépek fel, és diadalmasan felkiáltok. Ez a zsák tele az őrök egyenruháival. Odahajítok öt egyenruhát a többieknek. Vegyétek fel parancsolom.

147 A lányok a kocsi túlsó végébe mennek, és egy halom magasra tornyozott zsák mögé bújva levetkőznek. A fiúk minden teketória nélkül kibújnak a ruhájukból, bár Céklának csak nehezen sikerül felvennie a nadrágot a himbálódzó kocsiban, és mulatságosan ugrál egy lábon. A lehető leggyorsabban igyekszem átöltözni, és nem foglalkozom Acelottal, aki kíváncsian nézi a felsőtestemen lévő égési hegeket. A lányok egy perccel később már vissza is jönnek fekete egyenruhájukban. Az álruhánk nem jelent teljes biztonságot, de még éjszaka érünk a táborba, hogy az ottaniak ne nézhessék meg jól az arcunkat. Letelepszünk a mosodai zsákokra. Átkarolom Natalie-t, Day pedig Céklához bújik. Elijah gyanakodva pillant fel a csapóajtóra. Ugye erre nincsenek haragvók? Amikor utoljára utaztunk vonaton a Puszta Földön át, három haragvó a halálos C 18-as vírus miatt elvadult sötétfajzat a csapóajtón át jutott be a vagonba, és nekitámadt a bent tartózkodóknak. Csak én mosolyodik el halványan Natalie. Elijah szája megrándul. Bocs. De mintha varjút hallottam volna ugratom, mert eszembe jut, milyen betegesen retteg a madaraktól, és még ezen az úton mennyire kibukott, amikor elsuhant valami az ablak előtt, és kondorkeselyűnek vélte. Micsoda? tágul ki rémülten a szeme. Hol? Gúnyosan vigyorgok. Nem vicces ráncolja a szemöldökét. Acelot kuncog. Egy kicsit azért igen, testvér. Hamar elhal a nevetés, ahogy nő az idegességünk. Nem hallani mást, mint a vagon falában lévő szellőztetőnyílásokat ostromló hideg szelet. Natalie kicsit reszket, és még közelebb simul hozzám.

148 Erősebben szorítom magamhoz. Nem tudom, meddig vagyunk a vonaton nekem óráknak tűnik, de nagy valószínűséggel nem több negyven percnél, amikor fékek csikorognak, és a vonat lassítani kezd. Felállok, és kikukkantok a deszkák rései között. Csak egy hosszú betonfalat látok, amely hasonlít a Fekete Város-beli falhoz, de ennek mintha sosem szakadna vége. Nagy fekete betűkkel ezt írták rá: ŐMAGASSÁGOSSÁGA MINDEN BŰNÖST LÁT. Sikolyok kórusa csap fel a többi vagonból, amikor a vonat nyikorogva megáll. Megérkeztünk. A vonat előtt hangok kakofóniája: kutyaugatás, lábdobogás, őrök kiabálnak parancsokat egymásnak. A közelben lévő megfigyelőtornyokból ideirányított reflektorok megvilágítják a szerelvényt, de másutt teljes a sötétség. Ha sikerül elszakadnunk a vonattól úgy, hogy nem látnak meg minket, észrevétlenek maradhatunk. Az őrök feltépik a vagonok ajtaját, és a foglyok jóformán kizuhannak a peronra, annyira zsúfoltak a kocsik. Több száz sötétfajzat, ember és básztet esik a földre, mások átbukdácsolnak rajtuk, mert nem akarják, hogy lelőjék őket, amiért a vagonban húzzák az időt. Egymásba kapaszkodnak, zavartak és rémültek. Egy gesztenyebarna hajú fiatal nő esik a földre. Sárga népviseletben van, a karjában egy göndör, fekete hajú kisfiút szorongat. A gyerek nem lehet kétévesnél több. Giselle-re és Lucasra emlékeztetnek, a két dákra, akiket Trákiában ismertünk meg. Giselle emléke felébreszti a bűntudatot bennem: véletlenül lőttem le, amikor egy Jared nevű hegyifarkassal akartam végezni. A külsejük alapján ítélve a nő és a kisfia is dák lehet. Nem lep meg, hogy itt látom őket: a dákok is Tiszta Rózsa tisztátalanjainak listáján szerepelnek a sötétfajzatokkal, básztetekkel és bármilyen

149 fajgyalázónak tartott emberrel együtt. Kelj fel! ordít rá egy fekete hajú női őr, és a fegyverét a kisfiút ringató fiatal dák nőre szegezi. A nő ijedtében mozdulni sem bír, sápadt arcán könnyek patakzanak. Kérem, biztosan tévedés történt! Nem is szabadna itt lennie! Még csak kisfiú, csak egy baba! Az őr egyszer, majd másodszor is meghúzza a ravaszt. Lelövi őket. A hátamat a vagon falának vetem, és egy pillanatra lehunyom a szemem, amikor az orromat megcsapja a vérük szaga. Mindenki kapjon fel egy mosodai zsákot szólok a többieknek. Mind felkapnak egy-egy fehér zsákot, miközben az ajtó résein át figyelek. A foglyokat két oszlopba rendezik: a fiatalokat és egészségeseket az egyikbe, a betegeket, sebesülteket és öregeket a másikba. Csak feltételezem, hogy a rabok fele a Primus II.be kerül, hogy a gyárakban dolgozzon, a többiek meg a Primus III.-ba, ahol majd kísérleteznek rajtuk, aztán kiirtják őket. Most kínálkozik a legjobb alkalom, hogy kiszálljunk, mielőtt az őrök elkezdik kirakodni a tiszta ruhákat, és megtalálnak minket. Nesztelenül eltolom az ajtót, felkapok egy ruhászsákot, a vállamra emelem, hogy elrejtse félig az arcomat. Kilépek a vagonból, a szívem pörölyként ver, a többiek utánam indulnak. Fesztelenül elindulunk a főkapu felé. Elhaladunk a női őr mellett. Hé, te kiált rám. Végigfut a hideg rajtam. Igen? mordulok fel a zsák takarásában. A raktárba hozzátok a zsákokat, értitek? mondja. Ne dobjátok le a bejárat elé, mint a múltkor. Persze mondom nyersen, és továbbmegyek. Óvatosan hátranézek, és Natalie elkapja a pillantásomat. Kővé dermedt a

150 rémülettől. Közvetlen mögötte Cékla, Day, Elijah, végül Acelot zárja a sort. Pukkanás hallatszik, amitől összerezzenek. Újabb rab esik össze. Az árnyékban maradunk, ahogy a Tizedik bejáratához közeledünk. A betonfal kilenc méter magas, a tetején szögesdrót. Tizenöt méterenként megfigyelőtornyok vannak, mindegyikben két őr, a gépfegyvereiket a foglyokra szegezik, akik most szálltak le a vonatról. Pár percenként golyók villanása látszik, mintha üstökösök szállnának át az éjszakai égbolton, ahogy golyók záporoznak, és végeznek mindenkivel, aki megpróbál elmenekülni, miközben összeterelik őket, hogy bevigyék a táborba. Nem nézek vissza, nem akarom látni a pusztítást, de a levegő sűrű a vérük szagától. Egy német juhásszal járőröző őr vigyáz a falra a bejárat közelében, amely egy hatalmas kovácsoltvas kapu, a rácsokra tüskés fémrózsák futnak fel. Nem erre számítottam itt: ehhez hasonló kapukat temetőkben lehet látni. A kutya Elijah-ra és Acelotra acsarog, és kapkod a lábuk után, amikor a bejárathoz igyekszünk. Elijah keze lassan az övében lévő fegyver felé kúszik. Én is a fegyveremért nyúlok. Az őr megrántja a kutya pórázát. Mi az ördög bújt beléd, Max? szidja a kutyát, és elvonszolja onnan. Kitárul a kapu, mi pedig belépünk. A több száz méternyire fekvő városba egy hosszú teherautók által is járható szélességű, macskaköves fasor vezet. A fasor két oldalán háromméteres fakeresztek sorakoznak, pontosan olyanok, mint amilyenre engem is feszítettek a kudarcba végződött kivégzésemkor. A keresztekre kötözve sötétfajzatok és emberek rothadó tetemei lógnak, rongyos ruhájukat lebegteti a szél. Borzalmas a szag. Csak feltételezem, hogy a foglyoknak szánt figyelmeztetésként akasztották ide ki őket, hogy ne okozzanak gondot.

151 Ó, istenem áll el a szája Natalie-nak. Elszakítom a tekintetem a keresztektől, és mind a hatan elindulunk a fasoron át a városba. Egy festett tábla ezt hirdeti: PRIMUS I. Garrick egy hónapja mutatott egy műholdas térképet a Tizedikről, és ha nem csal az emlékezetem, a tábor három várost foglal magába: a Primus I.-et, a Primus II.-t és a Primus III. at. A Primus I. az alaptábor, ahova az újonnan érkezőket viszik, hogy lajstromba vegyék és felmérjék őket. A munkára alkalmasnak ítéltek a Primus II.-be, a tábor déli felébe kerülnek. A többieket a Primus III.-ba szállítják, ahol kísérleteznek rajtuk, vagy kiirtják őket. Néha megkockáztatok egy-egy pillantást a falon magasló őrtornyok felé, de az őrök a vonattal érkezett foglyokra figyelnek, nem ránk. Bár éjszaka van, ki lehet venni az Alba-hegység, más néven a Karom alakját a messzeségben, ahogy a csillagos égre rajzolódik. A vulkán kétezer-négyszáz méter magas és több mérföld széles, egykor karom alakú csúcsa a néhány évtizede történt kitörés következtében most lópatkó formájú kráter. Egy nagy térre érünk. A város főterének közepén egy templomtorony csúcsát látjuk: a hegyes tű úgy áll ki a földből, mint egy modern szobor. A kitörés nyomán keletkezett földcsuszamlás bizonyára eltemette az eredeti város nagyját. A teret csúf irodaépületek szegélyezik. Néhány katona járőrözik, de őket leszámítva a táborban csend honol, mert a börtönőrök alszanak, a rabok pedig a Primus Il.-ben és a Primus III.-ban vannak. Melyik a regisztrációs iroda? kérdezi Cékla suttogva. Körülnézünk. A hátunk mögött az őrök kezdik felterelni a foglyokat a fasoron. Elszörnyedt zokogás tör fel belőlük, amikor meglátják a kereszteket. Jobbra egy nagy, kétemeletes épület van. A földszinten az egyik szobában ég a lámpa. Az lesz az mondja Natalie.

152 Végigsietünk az épület melletti egyik sikátoron, és útközben megszabadulunk a mosodai zsákoktól. A ház mögött egy nagy parkoló van, ahol katonai teherautók állnak. Némelyikre egy kettes számot, másokra hármasat festettek, ami szerintem azt a várost jelenti, ahova regisztrációt követően a rabokat szállítják majd. Úgy látom, nem ül sofőr egyikben sem: biztosan bent vannak az épületben, hogy ne kelljen a hidegben várni, amíg nem kell új szálláshelyükre vinniük a foglyokat. A házban a legtöbb helyiség sötét. Bekukucskálunk az ablakokon, és a nyilvántartó helyiséget keressük. Day megtorpan az egyik ablak előtt. Ebben a szobában rengeteg irattartó szekrény van jelenti. Óvatosan kinyitom az ablakot, és bemászunk. A szoba közepén egy hosszú irányítópult terpeszkedik. Bekapcsolom a számítógépet, de rögtön a jelszót kéri. Kikapcsolom a számítógépet. A hagyományos módon kell keresgélnünk. Fölfeszítem az egyik bezárt fiókot, amelyben barna dossziék vannak ábécérendben. Több ezer dosszié van, ami meglep, ha azt vesszük, hogy hivatalosan a Tizedik csak a pár hete tartott népszavazás óta működik. Tiszta Rózsa minden bizonnyal titkon már hamarabb megnyitotta a tábort. Kinyitom az egyik dossziét. Egy rab fényképe van benne egy Thelma Grieves nevű sötétfajzat asszonyé, aki harminckét éves, északi fajú, a száma , a Primus III. hatos laboratóriumába került. Nagy vörös betűkkel ezt pecsételték a dossziéra: ELHUNYT. Visszateszem a kartotékot, és a többit nézem. Lucinda Coombst és Yolanda Theroux-t keressük... Filliont helyesbít Elijah. Anya apa szeretője, nem a felesége volt. Csak azért vettem fel apa vezetéknevét, mert a hagyományaink szerint így szokás. Egyikünk sem tudja, mi lehetett Kieran vezetékneve, ezért őt nem keressük.

153 Amynek is utána kellene néznünk mondja Day a barátunkra, Amy Jonesre utalva. Szerintem az őrök idehozták, miután végeztek Stuarttal. Cékla segít megkeresni a C-D szekrényeket, hogy kikeressük Lucinda aktáját, Natafie és Elijah az E-F szekrényt vállalják, Acelot és Day Amyt keresik az I-J fiókban. Holdfénynél is jól látok, de a többiek láthatóan alig tudnak a sötétben olvasni. Day elkeseredetten fújtat. Nem találom sehol Amyt! Az jó, nem? kérdezi Natalie. Lehet, hogy megszökött? Cékla rám néz. Vagy meghalt, mielőtt ideért volna. Léptek közelednek az ajtóhoz, és mindenki kővé dermed. Cékla a fegyveréért nyúl, és halkan felhúzza a ravaszt, majd a fegyvert az ajtóra szegezi. Várok, a szívem számolja a másodperceket: egy, kettő, három, négy. Az őr továbbmegy. Kifújom a levegőt. Tovább keresgélünk. Megvan! suttogja unszolón Natalie, és egy dossziét nyom Elijah kezébe. Anya! A Primus III.-ban, a hetes laboratóriumban tartják fogva. Natalie kezdi becsukni az irattartó szekrényt, de aztán megáll a keze. A szemöldökét ráncolja. Újra kihúzza a fiókot, és kivesz egy dokumentumot. Aha! szólal meg mellettem Cékla, és magára vonja a figyelmemet. Egy barna dossziét tart a kezében. Lucinda Coombs, Primus III., hetes laboratórium. Jó esély van rá, hogy Kierant is odaküldték. Megkönnyebbülök, hogy tudom, még élnek, bár ha a tudományos laboratóriumokba kerültek, nem fognak sokáig. Menjünk suttogom, és a kezemet nyújtom Natalie-nak. Még mindig a dossziét fogja, az arca hamuszürke. Kék szemébe

154 könnyek gyűlnek. Mi az? kérdezem. Nagyon sajnálom suttogja, és átnyújtja az aktát. Kinyitom. Egy ősz hajú, középkorú férfi fényképe van előttem. A dokumentumra rápecsételték, hogy ELHUNYT. Hátratántorodom, és az akta a padlóra esik. A fényképen látható férfi az apám.

155 14. NATALIE ASH TÉRDRE ESIK, az apja aktájának lapjai szétszóródnak előtte a földön. A szájára tapasztja a tenyerét, és próbálja magába fojtani a feltörő fájdalmas kiáltást, mert tudja, nem adhat ki hangot, itt és most nem. Tudom, mit érez; minden akaraterőmet össze kell szednem, hogy visszatartsam a sikolyt, ami kitörni készül belőlem. Letérdelek, a térdem alatt zörög a papír, és átölelem Asht. A hajamba temeti az arcát, és fájdalmasan feljajdul, mert képtelen tovább magába fojtani. A hangját tompítják a fürtjeim. Kétségbeesetten csimpaszkodik belém, a testét rázza az elviselhetetlen gyász. Úgy sajnálom suttogom újra meg újra, és patakzanak a könnyeim. Cékla felkapja a lehullott fényképet, és elsápad. Az apja motyogja. Day felkiált. Istenem mormolja Acelot. Abból, amit a külső borítón olvastam, megtudtam, hogy két hete fogták el Haroldot, és a Primus III.-ba, az egyik laboratóriumba vitték. Három napja halt meg, az összes szerve felmondta a szolgálatot. Bármilyen kísérletet hajtottak is végre rajta, bizonyosan szörnyűek lehettek, hogy egyik szerve sem bírta. Mit művelnek itt? A nyitott ablak előtt egy teherautó kezdi túráztatni a motorját. Az őrök visszatérnek a teherautóikhoz a parkolóba, hogy elvigyék az első szállítmány foglyot a barakkokba.

156 Indulnunk kell mondja csendesen Elijah. Nem tudom, hogy visszük ki innen Asht. Fogalmam sincs, fel tud-e egyáltalán állni. Ash? suttogom, és selymes haját simogatom. Képes vagy rá? Destiny idejönne értünk, hogy elvigyen. Nagy levegőt vesz, az arca fénylik a könnyektől. El kell hoznom a nagynénémet. Ash feláll, és elveszi a fényképet Day-től. A nadrágzsebébe csúsztatja, és kimászik az ablakon. Sietve összeszedem a szétszóródott lapokat a földről, és begyűröm a legközelebbi szekrénybe, aztán követjük Asht. Ash a sikátorban vár minket. Úgy tizenöt méternyire nyílik a regisztrációs iroda hátsó ajtaja, és több fegyveres őr kikíséri a parkoló túlsó végében kettes számot viselő teherautóhoz az első foglyokat. Fel kell jutnunk az egyik teherautóra mutat Cékla a hozzánk legközelebb eső és hármas számmal jelölt teherautókra. Hogy csináljuk? suttogja Day. Egy pillanattal később egy testes, középkorú őr lép ki a regisztrációs irodából, és odasétál az egyik teherautóhoz. A bal keze mutatóujján a kulcsait pörgeti, a másikban cigarettát tart. Vidám kis dallamot fütyül a bajsza alatt. Visszaosonunk az árnyékba, hogy ne vegyen észre minket. A pufók őr odamegy az egyik fekete járműhöz, a sofőrülés felé kerül, amely hozzánk esik közelebb. Mielőtt felfoghatnám, mi történik, Ash magabiztosan a férfihez megy. A szívem a torkomban dobog. Mégis mit művel? Ash megkocogtatja a férfi vállát. Van tüzed? kérdezi. Az őr mosolyogva fordul meg. Persze. A mosoly lefagy az arcáról. Mielőtt segítségért kiálthatna, Ash befogja a száját, és a teherautóhoz szorítja, aztán a tépőfogait

157 belemélyeszti a férfi nyakába. A férfi birkózik Ashsel, közben elejti a kulcsokat, de egy kevertvérűvel nem veheti fel a harcot. Odaszaladok hozzájuk, és Ash karjába kapaszkodva elrángatom a férfitól, mielőtt megölné. A szúrt sebekből vér folyik, és úgy áztatja át a férfi fekete ingét, mintha olaj folyt volna rá. A férfi barna szeme üvegessé vált a Ködtől. Ash dühösen törli le a vért a szájáról. Miért húztál el? Mert ez gyilkosság válaszolom. Tudom, hogy dühös vagy, én is az vagyok. De nem vagy gyilkos. Lesüti a szemét. A többiek is odasietnek hozzánk, és felteszik az elkábított férfit a teherautó végébe, Acelot pedig felkapja a kulcsokat a földről. Beül a kormány mögé, és beindítja a motort. Ashsel felkapaszkodunk hátra a többiekhez, és éppen akkor ülünk le, amikor a jármű egy rántással megindul. Van valami ötletetek, merre menjek? szól hátra Acelot. Keletre javaslom, mert eszembe jut, hogy hetekkel ezelőtt a térképen, amelyet Fekete Városban mutattak nekünk, hol feküdt a Primus III. Kinézek az ablakon, üldöz-e minket valaki, de senkit sem látok. Visszasüppedek az ülésbe, és megfogom Ash kezét. Lehunyja a szemét, mialatt Acelot a Primus III.-ba visz minket. # Pár óra az út, a hegyi utak hepehupásak. A Tizedik hatalmas, többmérföldnyi területen nyúlik el. A magasból, ahol haladunk, látom a Határfal vékony vonalát, ahogy az alattunk lévő erdőkben kígyózik, és elválasztja a börtöntábort a Hegyifarkas Államtól. A fák közül néha kibukkan egy-egy ház. Biztos, hogy a környék korábbi

158 lakóit a Határfal felhúzása előtt evakuálták vagy összeterelték és kivégezték, de a terület olyan óriási egy kisebb államnyi hogy elképzelhető, hogy páran kicsúsztak a hatóságok markából, és még most is itt élnek, mert nem tudnak elmenekülni. Balra esik az Alba-hegység, szürke, hamuval borított lejtői csupaszon szöknek a hajnali ködös, sárga égre. Még ki lehet venni, merre csúszott meg a föld, amely letarolta a környéket a vulkánkitörés után, bár a vulkán lábánál, ahol mi is járunk, jobbára dús a növényzet. A leggyakoribb fa errefelé a carrow, híres, lángvörös, csillag alakú levelei miatt olyan a táj, mintha tűzbe borult volna. Elijah elöl ül Acelot mellett, és a testvérével beszélget, hogy ne aludjon el, Cékla pedig az egyik padon hever, és hangosan horkol. Day mellette fekszik, és most ébredezik. A vállával, fejével köröz, hogy lazítson megmerevedett izmain. Az egyik ülésen a pufók őr fekszik, akit Ash múlt éjjel támadott meg. Csúnya szürkés az arcszíne, és ki sem kell tapintanom a pulzusát, hogy tudjam, meghalt. Ash biztos sok Ködöt fecskendezett bele. Nem érzek iránta szánalmat, csak elszomorít, hogy Ash kénytelen a halála terhét élete végéig magával cipelnie. Bár lehet, hogy túl sokat látok bele. Lehet, hogy Asht ez nem is érdekli. Az őr olyan rabokat szállított a Primus III.-ba, mint Ash apja is, hogy kivégezzék őket. Talán érzéketlenségre utal, de azt kapta, amit megérdemelt. Ash mélyen alszik, a fejét az ölemben nyugtatja. A haját simogatom, próbálom visszafojtani a könnyeimet, mert összetörte a szívemet Harold halála, és a tudat, hogy Ash most már egyedül van, mint a kisujjam. Vagyis nem egészen egyedül, mert itt vagyok neki én. Majd én gondoskodom róla. Day nesztelen léptekkel odajön hozzánk, és leül velem

159 szemben. Máskor tökéletesen fésült haja az alvástól bodros és kócos lett. Megtörli fáradt szemét, aztán felteszi a szemüvegét, amely rögtön lecsúszik az orra végére. Hogy van? suttogja, és visszatolja a szemüveget. Nem valami fényesen vallom be, mert érzem Ash fájó szívének visszhangját a mellkasomban. Meglep, hogy Harold elfogását nem jelentették be a híradóban mondja Day. Az őröknek talán nem tűnt fel a név. Harold amúgy sem szerepelt sokat az újságokban, és ember, nem sötétfajzat, így nem nyilvánvaló azonnal az Ashsel való kapcsolata, máskülönben biztos hallottunk volna róla. Day az alsó ajkát harapdálja. Mit gondolsz, Logan és Martha is idekerültek? Erre még nem gondoltam, de Sigur parancsnokhelyettese, Logan és Martha, a régi szobalányom is Harolddal utaztak. Bűntudat hasít belém, hogy nem jutott eszembe kikeresni a kartotékjaikat a Primus I.-ben. Ha itt vannak, van némi esély, hogy még életben vannak, de ha kísérleteznek rajtuk, akkor a halál a kívánatosabb alternatíva. Mit gondolsz, Amy él még? kérdezem. Day megrázza a fejét, és könnytől csillog a szeme. Kinéz a teherautó ablakán, és a tőlünk balra eső Alba-hegységet figyeli. Különös, hogy a Négy Királyság éppen itt rejtette el az Orát, nem? jegyzi meg a Lucinda vezette terrorista szervezetre utalva. Nem annyira vonom meg a vállam. Távol esik, ismerik a környéket, és viszonylag lakatlan a vidék. Igen, de mégiscsak egy működő vulkán veti ellen. Nem a legalkalmasabb arra, hogy egy biológiai fegyverré átalakított sárgahimlőt tároljanak. Vagy ami azt illeti, egy börtöntábort

160 építsenek. Feltételezem, hogy ez az egyetlen hely, ahol tábort építhetett úgy, hogy nem ébreszt gyanakvást, mivel a hely többé-kevésbé lakatlan volt. Ráadásul kétlem, hogy sokat izgatná, hogy a rabokat megsemmisítené egy újabb kitörés. És talán Elijah félreértette. Megeshet, hogy az Ora nem is sárgahimlő. Akkor hát micsoda? Fogalmam sincs válaszolom fáradtan. A régi kutatási adatok alapján, amelyeket Elijah az anyja laboratóriumában talált, feltételeztük, hogy az Ora sárgahimlő. Elijah anyja genetikus, aki a xenotranszplantáció sejtek vagy szervek átültetése egyik fajból a másikba szakértője, de az első háború idején a Négy Királysággal együtt dolgozott, és biológiai fegyverré átalakított vírusokat hozott létre, amelyek csak bizonyos génekkel rendelkező embereket támadnak meg. Kifejlesztett egy bizonyos sárgahimlőtörzset, amellyel a V-génnel bíró embereket célozták meg. A V-gén segíti az embereket abban, hogy megérezzék a sötétfajzatokat. A nyomkövetők mind rendelkeznek vele. Miután a Négy Királyság megpróbálta megmérgezni a Fekete Város vízkészletét, Lucindát letartóztatták, és Yolanda elbújt, így nem tudta befejezni a munkáját. Hiszünk benne, hogy az Albahegységen egy titkos bázison rejtették el a sárgahimlőt, és azért igyekeztek felkutatni, hogy befejezzék, amit elkezdtek. Fáradtság lesz úrrá rajtam, és megtörlöm a homlokomat. Kiütközött rajta a veríték. Forrónak, lázasnak érzem a bőrömet. Day összehúzott szemmel méreget. Hogy érzed magad, kölyök? Mint aki elkapta a Haragvót. Erről jut eszembe... Kiveszem a fekete fecskendős dobozt a kabátzsebemből, de óvatosan, nehogy felébresszem Asht. Day segít beadni az injekciókat, ami nem

161 egyszerű, hiszen a teherautó ide-oda dülöngél a göröngyös úton, de nem tudom, hogy ma mikor lesz újra alkalmam beadni a gyógyszert. A teherautót megdobja egy kátyú, amikor éppen tenném el a fecskendőket, és a fiúk felriadnak. Cékla hirtelen felül, az arca egyik felét ráncosra aludta a kabátján. Ash fáradtan simítja végig az arcát. Megérkeztünk, gyerekek szólal meg Acelot a sofőrülésen. Újabb Határfalhoz közeledünk, amely a Primus IlI.-at veszi körül. Ezt zöldre festették, hogy ne ríjon ki a zöld növényzetből. Cékla kikukkant a hátsó ablakon. Erről a magaslati pontról egy mérföldre visszanézhetünk a kanyargó útra. Néhány teherautó kúszik fel a hegyre jelenti. Maximum harminc percünk lehet, mielőtt ideérnek. Acelot lelassítja a járművet, ahogy a vaskapuhoz érünk. A kapu azonnal kinyílik, és néhány mérföldet teszünk meg egy kanyargós hegyi úton a Primus III. központjáig. Egy hatalmas udvar köré nyolc salakkő épületet húztak fel. A tér legalább hússzor nagyobb, mint Fekete Város főtere. Az orvosi intézmények mind egyformák: négyszintes, lapos tetős épületek, széles bejárattal, amelyre elöl számot festettek. Az épületek mögött egy út fut. A hetes labor ott van mutatja Elijah a jobbra lévő házat. Kerülj hátra a teherautóval, haver szól oda Cékla Acelotnak. Acelot jobbra kanyarodik, és elindul a fákkal szegélyezett úton az épületek mögé. Az úton alig van forgalom, de még korán van. Úgy sejtem, a tábor hamarosan felébred, mivel a tudósok fogadják majd az újonnan érkezetteket. Acelot a hetes laboratórium hátsó ajtajának közelében állítja le a járművet, hogy gyorsan elmenekülhessünk. Nem kelt nagy feltűnést, hiszen az úton lejjebb is több teherautó áll egy másik laboratórium előtt. Sietve leszállunk, és a hátsó ajtóhoz megyünk,

162 amelyre egy nagy hetest festettek fehérrel. Elijah lenyomja a kilincset. Az ajtó zárva. Day a kártyaleolvasóra mutat, amelyet az ajtó mellé a falra szereltek. Számítanom kellett volna arra, hogy a laboratóriumokban szigorúbbak a biztonsági előírások, mint a regisztrációs irodában. Ismerve az őröket, bizonyára különféle biológiai fegyvert fejlesztenek itt, amelyek a C-18-as Haragvóhoz hasonlóak, és legkevésbé sem akarják, hogy a vírus kiszabaduljon a lakosság közé, és végezzen mindenkivel. Várjatok csak mondja Cékla, és visszasiet a teherautóhoz. Egy pillanattal később már a kártyával jön vissza. Biztos a halott őrről vette le. Gyanítom, hogy biztonságiak engedélyével rendelkezett, mivel ideszállította a rabokat. Drukkolunk, amikor végighúzza a kártyát a leolvasón, a készüléken zöld fény gyullad. Az ajtó feltárul. Igeeen! Cékla előkapja a fegyverét, és behatol az épületbe, ellenőrzi, hogy tiszta-e a levegő, mielőtt mi is belépnénk. Ash mellettem jön, a keze a hátamon. A falak csupaszok és fehérek, mint az őrök elleni lázadók galliumi kórházában. A gondolatra összeszorul a gyomrom. Vajon mit csinálnak most a szüleim? Huszonnégy órája jöttünk el, és már biztosan beleőrülnek a nyugtalanságba. Vajon küldtek kutatóosztagot utánunk? Remélem nem. Elég baj, hogy rábeszéltem Destinyt, hogy segítsen nekünk; nem akarok még több felkelőt belerángatni ebbe az ügybe. A fenébe is mormolja Ash félhangosan. A folyosó végén felszerelt biztonsági kamerára mutat. A kamera lassan fordul felénk. Majd én ajánlkozik Acelot, és a fényes fehér falba épített szerelőtáblához lép. Csavarral rögzítették. Segíts, Elijah. A testvérek fogcsikorgatva feszítik le a táblát a falról, és biztosítékok meg drótok kerülnek napvilágra. A kamera tovább forog felénk. Már majdnem elér minket. Gyerünk már, gyerünk!

163 Acelot feszülten tanulmányozza a drótokat, fohászt mormol, aztán kirántja a kékeket. A folyosó végén lévő kamera megáll. Acelot megkönnyebbülten sóhajt fel, aztán ferdén elmosolyodik. Tudtam, hogy ezek a nyerők mondja nem túl meggyőzően. Ezzel az épület összes kameráját kiiktattuk. Húzzunk bele javaslom. Valószínűleg csak öt percünk van, maximum tíz, amíg rájönnek, miért nem működnek a kamerák, és elkezdenek keresni minket. Hangtalanul végigmegyünk az üres folyosókon. Útközben bekukkantok az üvegablakokon. Ezen az emeleten csupa csúcstechnológiát alkalmazó laboratórium van, csillogó fehér padló, rozsdamentes acél bútorok. Az egyikben a hatalmas üvegezett hűtőszekrény egy egész falat foglal el. Több száz fiolát tartalmaz, amelyekben tejszerű, csillogó folyadék van. Az Arany Ködre emlékeztet, csak éppen ezüstös árnyalatú, és nem arany. Minden ajtón fertőzésveszélyt jelző tábla, valamint figyelmeztetések, hogy az emberek MINDIG viseljenek maszkot. Gyerünk egy emelettel feljebb mondja Elijah. Nincsenek idelent. Megkeressük a lépcsőházat, és felmegyünk az első emeletre. Az itteni ajtókon nincs üvegablak, csak egy kis megfigyelőablak. Benézek az egyiken. A hátsó falat fehér egerekkel zsúfolt ketrecek töltik meg. Megborzongok. Továbbmegyünk, én haladok elöl, és sorban ellenőrzők minden szobát. Szinte mindenütt ugyanazt látom: egerek, patkányok, nyulak. Különöset tapasztalunk egy szobánál: itt a ketrecekben fák vannak. Befordulok a sarkon, és azonnal földbe gyökerezik a lábam. Egy fehér köpenyt viselő rémült nő pislog vissza rám. Elegánsan kiszedett szemöldökét értetlenül ráncolja, amikor a többiek is feltűnnek a folyosón mögöttem. Barna szeme rólam Ashre villan, és

164 látom az arcán a felismerést. Nincs idő töprengeni. Előveszem a fegyveremet, és meghúzom a ravaszt. A mellkasán találom el. Lenéz a fehér köpenyén terjengő vérfoltra, aztán ismét rám. A szája még meglepetten kerekre nyílik, amikor a padlóra zuhan. Ó, istenem sikoltok fel, a fegyver kiesik a kezemből, és zörögve a padlóra hullik. Jaj, istenem, jaj, istenem, jaj a szó a torkomon akad, ahogy a rémülettől elszorul. Nem kapok levegőt. Megöltem. Lelőttem egy fegyvertelen asszonyt. A tekintetem megakad a bal kezén lévő aranygyűrűn. Férje volt, talán gyerekei is, és én... jaj, istenem, jaj, istenem, jaj, istenem. Ash átölel, és magához szorít. Meg kellett tenned suttogja a hajamba. Riasztotta volna a többieket. Erőtlenül bólintok, és képtelen vagyok elfordítani a tekintetemet a nőről. Barna haja szétterül csinos, keskeny arca körül. Sápadt ajka körül mély nevetésráncok vannak, bár talán még csak a harmincas éveiben járhat. Biztos sokat mosolygott. Meg kellett tennem. Cékla és Elijah a nőhöz rohannak, megragadják a testét, Ash pedig felveszi a fegyveremet, és ismét a kezembe nyomja. Égeti a kezemet, mintha nem hideg acélt, hanem tüzes vasat markolnék, és minden erőmet össze kell szednem, hogy ne dobjam el. Inkább az övembe tűzöm. A fiúk a legközelebbi szobába húzzák a nő testét ahol a ketrecben lévő fák vannak, az ő biztonsági kártyájával nyitják ki az ajtót. Kevés odabent a világosság, egyik ketrecsor a másik után, mindegyik 3 négyzetméteres, a faluk sűrű dróthálóból van. A ketrecek mindegyikében egy-egy teljesen kifejlett carrow-fa, bár van bennük valami furcsa. A kérgük ezüstöskék. Tegyétek oda mondja Acelot, és az egyik ketrec mögötti

165 sötét sarokra mutat. Cékla és Elijah átvonszolják a nő testét a ketrecbe zárt erdőn, és a túlsó falhoz támasztják. A feje előrebukik, a haja eltakarja az arcát. A fehér köpenyt átáztatta a vér. Egyenesen a szívébe találhattam, hogy ennyi vért veszített. Ash megfogja a kezem, én pedig felnézek rá. A nő köpenyén lévő vérfoltra szegezi a tekintetét, fekete szemében vágyakozás tükröződik. Kísérteties hely jegyzi meg Acelot, amikor körülnéz. Elengedem Ash kezét, és az egyik ketrechez lépek. Átkukucskálok a finomszövésű hálón. Úgy látszik, mintha a carrowfán kívül nem lenne más odabent. Különös! Miért növesztenek fákat az őrök a ketrecekben? Hirtelen hullámzani kezd a fakéreg. Pislogok. Micsoda? Megkocogtatom a hálót, és rémülten hátrálok, amikor több száz pillangó széled szét a levegőben, és ezüstöskék felhőben veszi körül a fát. Tudom, hogy bizonyos lepkefajták a fák nedvét eszik, tehát biztos ezért vannak itt carrow-fák. A lepkékről eszembe jutnak a bádogembereken látott pillangós kitűzők Galliumban. Hirtelen egy szó ugrik az emlékezetembe. Szárnyak.

166 15. EDMUND HAJNALODIK A LÁTHATÁRON A HEGY MÖGÖTT, aranyfénybe vonja az erdőt, a levelek a földről fellobbanó lángnyelveknek látszanak. Gyönyörű nap kezdete, de Borostyánhegy lakóira kár pazarolni. A múlt éjszakai erőszak után a falu megnémult a gyásztól. Az ajtók zárva, a függönyök behúzva, bár senki sem alszik. Kétlem, hogy bárkinek is napokig álom jönne a szemére azok után, ami történt. Csak a Céhet lehet kint látni, valamint Patricket, Harrietet, Drew-t és engem. A főtéren a fakeresztnél gyűltünk össze. Nagyapa Eric Cranfield apját, egy sovány, jóvágású férfit vigasztal, akinek hosszú, vörös pofaszakálla és csinosan nyírt bajsza van. Égszínkék szeme feldagadt és kivörösödött a sírástól. A fia holtteste Catherine-é mellett fekszik fehér szemfedélbe csavarva a templomhajóban. Mr. Cranfield mellett Mr. O Malley és a gyermekei, Harriet és Drew állnak. Apjukhoz hasonlóan ragyogó és éber a tekintetük, szőke hajuk frissen mosott, az arcuk tisztára sikált. Harrietnek van néhány karcolás az arcán, amelyeket a múlt éjszakai harcban szerzett, de Drew sértetlenül úszta meg. Patrick mellettük áll. Nyúzott és hamuszürke az arca, és ez kiemeli a sötétlila zúzódást az arca jobb oldalán, ahol ököllel megütöttem. A vadászöltözékét viseli: barna bőrnadrágot, fehér inget, zöld frakk-kabátot. Bal kezét a kabátzsebébe süllyeszti, és mintha szorongatna valamit, de nem tudom megállapítani, hogy mit. Fagyosan pillant rám, a szeme

167 könnyesen csillog. Elfordítom a tekintetemet. A csoporttól távolabb áll Mr. Langdon, az apja. A háta meggörbül a bánat súlya alatt. Tudom, mit érez. Elég, ha Catherinere gondolok, és máris úgy érzem, sűrűbb a levegő, és úgy nyom, hogy biztosra veszem, mindjárt összeroskadok alatta. Ha lehunyom a szemem, az arckifejezését látom, amikor nagyapa eltörte a nyakát. A combomba mélyesztem a körmeimet, és a fájdalomra koncentrálok, hogy ne omoljak össze. De bármennyire is igyekszem, az igazság mégis felüti a fejét. Megöltem a legjobb barátomat. Lehet, hogy nem én törtem el a nyakát, de közvetve mégis én tettem. A vágyam, az éhségem, a tisztátalanságom vezettek a halálához. Ráadásul nagyapámat is gyilkossá tettem, mert csak így tudott megvédeni. Két lelket tettem tönkre egyetlen éjszaka alatt. Mr. Langdon odajön hozzám. Köszönöm, hogy csatlakoztál hozzánk, és eljössz a vadászatra, Edmund. Catherine... Elcsuklik a hangja, amikor a nevét mondja. A lányom nagyon kedvelt téged. Bűntudat szorítja össze a torkomat, és nagyapára pillantok. Mennünk kellene, apa szólal meg Patrick, és újabb hideg pillantást vet rám. Mr. Langdon Mr. Cranfieldhez fordul. Ígérem, hogy azért, amit a falkája Erickel és a kislányommal tett, visszahozzuk Alaric Bane fejét. Köszönöm mondja rekedten Mr. Cranfield. A Céh tagjai elbúcsúznak, és visszatérnek az otthonaikba. Csak Mr. Langdon, Patrick, az O Malley testvérek és én hatolunk be az erdőbe, hogy levadásszuk a hegyifarkasokat. A többiek itt maradnak, hogy megvédjék a várost. Sok szerencsét a vadászathoz mondja nagyapa, és megszorítja a vállamat. Biztató gesztusnak tűnik, de tudom, hogy

168 valójában micsoda: figyelmeztetés. Azt akarja, hogy keressem meg Ulrikát, a Vonító lányt, és öljem meg, mielőtt bárkinek is a tudomására jut, mi történt valójában Catherine-nel. Hiába öltük meg, ha elkapnak minket. Patrick körbejárja a csoportot, miközben a felszerelésünket ellenőrizzük. Mindannyian három napra elegendő élelmet és vizet hoztunk, egy puskát, egy íjpuskát és egy ezüsttőrt. Ügyetlenül matatok, miközben kiszámolom a golyókat. Harriet türelmetlenül fújtat. Miért kell Edmundnak is velünk jönnie? sopánkodik Patricknek hangos suttogással. Nem hagyhatjuk a kapunál? Ha a szörnyszülött azt akarja, hogy egy Vonító felfalja, nem fogom ebben megakadályozni válaszolja Patrick. Nem szólok semmit, de Mr. Langdon bocsánatkérő pillantást vet rám. Felvesszük az ellátmányt, és a határkapuhoz megyünk. Várakozásteljes izgalom fut végig rajtam. Még sosem hagytam el a várost, és most az erdőbe tartok, hogy vérszomjas Vonítókra vadásszak, olyanok társaságában, akik szívesebben látnának holtan. Felmerül bennem, hogy talán én vagyok a csali. Patrick kinyitja a súlyos vasajtót, és kilépünk az erdőbe. A hajnal sötét éjszakába fordul, ahogy körülvesz minket a feketeség. A lombok tetején csak néhány fénysugár hatol át, és vet napos foltokat és hosszú kormos árnyékokat a mohalepte földre, és ezek táncolnak, valahányszor a hűvös szél megsuhogtatja a carrow-fák leveleit. Kétségkívül kísérteties hely. Idegesen felszisszenek, amikor valami sötét suhan el a fák között. Harriet felnevet. Ne izgulj, csak egy szarvas. A Vonítók fent laknak a Karmon mutatja az Alba-hegységet, a vulkánt. Drew a legveszélyesebb idelent. Drew kuncog, és a tőrét egy közeli fába vágja: odaszegez egy

169 mókust. Elfintorodom, amikor kihúzza a pengét a halott rágcsálóból, és a tetemet odadobja nekem. Jó az íze. Mintha csirkét ennél jegyzi meg. A vérző állati testet a zsákomba dobom, és próbálok nem tudomást venni a vérszag nyomán támadt gyötrő szomjúságomról. Nem szeretek állatvért inni, mert keserű, de nehéz időkben nehéz döntéseket kell hozni, és háromnapi gyaloglás után az erdőben meg fogok éhezni. Mr. Langdon mellettem marad, miközben a többiek a páfrányok és a burjánzó növényzet között ügyesen jutnak előre. Mr. Langdon kedves, hogy velem marad, de erre van a legkevésbé szükségem. Meg kell találnom Ulrikát, és el kell hallgattatnom. A kezem összeszorul a tőröm markolatán. Pontosan hol is van a hegyifarkas falu? kérdezem a kelleténél hangosabban, és egy állat menekül be a bokrok alá. Patrick türelmetlen pillantást vet hátra. Nem tudjuk válaszolja Mr. Langdon. Valahol fent a Karmon. Vigyázz! Meglök, és hangos robajjal a földre zuhanok. Harriet és Drew nevetnek. Mr. Langdon egy drótcsapdára mutat, amelyet félig elrejtenek a száraz falevelek. A drót másik végét úgy négyméternyire egy faághoz kötötték. Hurokcsapda magyarázza. Ha beleléptél volna, most fejjel lefelé lógnál arról a fáról. Patrick odajön hozzánk, és szokatlanul baráti gesztussal talpra segít. A hegyifarkasok erdőszerte csapdákat telepítenek, hogy szarvast fogjanak, így hát nézz a lábad elé, idióta. Kösz motyogom, és felnézek a fejünk feletti ágra., Túlzásnak tűnik, hogy több méterrel a föld felé lógatnak egy szarvast.

170 Patrick vállat von. Más ragadozók nem érhetik el a zsákmányt. Ismét a csapdát nézem, és megborzongok. Ha egyedül jöttem volna ide, már nem élnék. A hegyifarkasok fő élelemforrása ugyan a szarvashús, de olykor emberhúst is fogyasztanak amit az elmúlt hat hét is bizonyított, főként, ha az illető elég ostoba, hogy egyenesen besétáljon egy csapdájukba. Harriet és Drew gúnyosan vigyorognak rajtam, aztán hátat fordítanak, és ismét nekivágnak az erdőnek. Felsóhajtok, leporolom magam, és követem őket. Hideg szél zizzenti a lombokat, és ahogy átsuhan rajtuk, különös suttogás kel. Lecsippentek egy narancsszínű levelet az egyik fáról, és észreveszek rajta egy sérült fehér gubót. A gubóban egy félig kifejlett éjszakai suttogás van, a teste deformált, akárcsak az enyém. Mr. Langdon elveszi tőlem a levelet, és megfordítja. Az alsó felületén nagyon keskeny, csőszerű erek láthatók. Most fut át rajtam, hogy még sosem vizsgáltam meg rendesen egy carrow-fa levelét, bár van belőlük a kertünkben. Ez okozza, hogy beszélnek a fák magyarázza Mr. Langdon, és a csövekre mutat. Átfúj rajtuk a szél, és ez adja ezt a suttogó hangot. Elengedi a levelet, amely a nyirkos földre lebben. Anyád szerette a fák hangját, amikor kijártunk ide. Elkerekedik a szemem. Kijött ide az édesanyámmal? Bólint, és követjük az utat, amelyet Patrick és többiek taposnak előttünk. Harminc méterrel járhatnak előrébb, így nem hallják, miről beszélgetünk. Cassie-vel kiszöktünk ide, miután nagyapád lefeküdt meséli. Emlékszem, hogy Catherine említette, hogy az apja és az anyám együtt jártak kamaszkorukban, ezért el tudom képzelni, miért szöktek ki ide. Undorító. Szeretett idekint lenni. Nyomasztónak érezte az életet Borostyán-hegyen, ahol a falak közé volt zárva, míg

171 itt szabadság és kaland várta. Felsóhajt, és rám néz. Én azonban sosem osztottam a lelkesedését. Akkoriban az erdőben hemzsegtek a sötétfajzatok. Hideg fut végig a hátamon, amikor hosszan farkasszemet néz velem. Elfordítom a tekintetemet, mert félek, hogy átlát rajtam, és fölfedezi a titkot, amely a néma helyen megbújik, ahol a szívemnek kellene vernie. Veszélyes idők voltak, Edmund. Anyád azonban nem félt csóválja a fejét. Nem tekintette a sötétfajzatokat démonoknak. Cassie nem volt a hit követője. Micsoda? érintem meg a nyakamban lógó kerek medált, a hitünk jelképét. Hogy anyám nem volt hívő? De hát a tiszteletes lánya volt, hogyhogy nem hitt? A homlokomat ráncolom. Sok iszonyatos szóbeszédet hallottam a héten az anyámról: hogy őrült volt, felakasztotta magát, és most még ez is? Nem tudom, miért dúl fel annyira, de az, hogy nem volt hívő... nos, csalódást okoz. A vallásom olyan sok erőt adott nekem, és ennyi éven megtartott az igaz úton. Catherine-re gondolok, és a nyelvemen a vére édes ízére, és ökölbe szorul a kezem a medál körül. Soha többé nem teszek ilyet. Nem vehettem el egy olyan lányt, aki nem hitt, ezért szakítottunk mondja Mr. Langdon. Á! Szóval így kötött ki Mrs. Langdon mellett? Másodjára esett rá a választása. Sajnálom mormolom. Mr. Langdon vállat von. Sarah jó feleségem, és két gyönyörű gyerekünk van... volt szakad fel belőle a zokogás, ami meglepetésként ér. Elfordulok, mert képtelen vagyok nézni a fájdalmát, amelyet én okoztam. Patrick hátrapillant a válla felett, és észreveszi, hogy sír az

172 apja. Patrick és az O Malley testvérek visszarohannak hozzánk, a lábuk hangosan csattan az aljnövényzetben. Mi az ördögöt mondtál neki? üvölt rám Patrick. Semmit! védekezem. Gyűlölettel teli pillantást vet rám, mielőtt átfogja az apja derekát, hogy támogassa, miközben továbbmászunk a Karom felé az erdőben. Jóval messzebb van, mint gondoltam, és ebédidőben még mindig jó pár mérföldnyire vagyunk tőle. De ez hidegen hagy. A fákat, amelyeket régen baljósnak éreztem, most gyönyörűnek látom a maguk sötét, egyedi szépségében. Könnyen találom meg az utat az egyenetlen talajon, egyetlen ág sem recseg a talpam alatt. Hamarosan megelőzöm a többieket is. Amikor visszanézek, rajtakapom Harrietet, aki kelletlen csodálattal figyel. Valahonnan jobbról egy vízesés zubogása hallatszik. Megnézem a kulacsomat. Üres. Követem a dübörgő víz hangját, amíg rá nem akadok egy természetes kis tóra, amelyet félig rejt a növényzet. Már éppen megmeríteném a kulacsom, amikor záptojásszag üti meg az orrom. Elfintorodom. Mintha a tóból jönne. Drew felém ballag, és befogja az orrát. Szent ég, Edmund, te voltál? Elpirulok. Nem, a víz. Drew gúnyosan vigyorodik el. Na persze. Szerintem kén-dioxid ömlik bele mormolom elgondolkodva. Ne izgasd magad, a vulkán évszázadok óta alszik mondja Drew. Pihenjünk meg itt egy kicsit javasolja Mr. Langdon, és leül a földre. Nem tiltakozom. Fáj a lábam, kimerített a hegymászás. A többiek a tó mellé telepszenek le, Patrick pedig fát gyűjt, és tüzet

173 rak. Harriet babkonzerveket melegít, és mindenki jó étvággyal lát neki az ebédnek. Én csak piszkálom az ételt a dobozban, és úgy teszek, mintha ennék. Amikor senki sem figyel, a közeli aljnövényzet közé löttyintem a babot. A hasamat simogatom, és úgy teszek, mintha teleettem volna magam. Patrick összehúzott szemmel figyel, és a kétség úgy kezd feltámadni bennem, mint a hátamon a viszketés, amelyet nem tudok megvakarni. Talán gyanítja, mi vagyok? Azt már tudja, hogy protézist viselek, vajon rájött arra is, hogy miért? Szundítok egy órácskát, ha nem gond jelenti be Drew. Majd én őrködöm ajánlom fel. Harriet megvetően felhorkan, de Mr. Langdon álmosan rám mosolyog. Köszönöm, Edmund. Igyekezz, hogy ez alatt az idő alatt senkit se öljenek meg, jó? céloz Harriet Mrs. Hope-ra. Dühösen meredek rá. Patrick leül, és egy fának támasztja a hátát, a többiek pedig elnyúlnak a tűz mellett a földön, a zsákjukat teszik párnaként a fejük alá. Helyet foglalok egy sziklán a vízesés mellett, és ellenőrzöm a fegyveremet, hogy biztosan töltve van-e. Patrick szótlanul figyel, a többiek pedig alszanak. A nagyapád azt mondta, hogy egy hegyifarkas ölte meg Catherine-t. Erősebben markolom a fegyvert. Felpillantok, és vigyázok, hogy ne lássa meg a rémületemet. Nekem is ezt mondta válaszolom. Te nem voltál ott, amikor történt? De igen. Nem. Összehúzza a szemét. Akkor hol voltál? Nagyot nyelek. Otthon. Amint elkezdődött a harc, hazaszaladtam. Megrémültem.

174 Patrick félrebiccenti a fejét, úgy mérlegeli, hogy higgyen-e nekem, vagy sem. Az a furcsa, hogy ma reggel beszéltem a temetkezési vállalkozóval, és nagyon különös dolgot mondott. Úgy tűnik, hogy harapásnyomok voltak Catherine nyakán. Ökölbe szorítom a kezem, hogy ne remegjen. Biztos a Vonító tette. Én is ezt mondtam közli Patrick. De a legfurább az, hogy szerinte a nyomok emberi harapásnak látszottak. Hát nem különös? Dehogynem. Nagyon is. Patrick egy hosszú, gyötrelmes pillanatig farkasszemet néz velem. Biztos tévedett. Hiszen miért is harapná meg bárki Catherine-t? Hátborzongató mosollyal néz rám, aztán lehunyja a szemét. Amint elalszik, szaggatott, mély lélegzetet veszek, hogy csökkenjen a rémületem. Semmiképpen sem köthet Catherine halálához, hiszen nem voltak tanúk. Csak Ulrika. A tűzbe bámulok, nézem, ahogy a borostyánszínű lángok táncolnak. Megnyugtat a látvány. Semmit sem hozhat fel ellenem. Minden rendben lesz. A szemhéjam elnehezül a delejes mozgástól... # Hirtelen riadok fel. A fenébe is! Mennyi ideig aludhattam? Másodperceknek tűnt, de a tűz leégett, és csak a vöröslő parázs maradt. Mr. Langdon és a többiek nehézkesen szuszognak. Mélyen alszanak. Hidegebb van az erdőben, mint korábban, és ebből arra következtetek, hogy késő délután lehet. Órákig alhattunk. Hála a Magasságosnak, hogy senkinek sem esett baja. Sosem bocsátanám meg magamnak, ha az őrködésem alatt valaki meghalt volna. Felkelek, és ellenőrzöm a táborunk körletét. Azon tűnődöm, mi

175 ébreszthetett fel. Aztán meghallom: egy hang. Kieran! kiáltja tőlem balra egy lány az erdőben. Fájdalom szorítja össze a mellkasomat. Összerándulok. Jaj! Mi az ördög ez? Olyan, mint a görcs, amelyet két éjszakával ezelőtt éreztem, amikor Mrs. Hope-ot elragadták. Csak ne most! Durván megdörzsölöm a mellkasomat, és igyekszem megfeledkezni a fájdalomról, miközben felkapom a puskámat. Az ésszerű döntés az lenne, ha maradnék, és felébreszteném Mr. Langdont, de valami arra sarkall, hogy kövessem a hangot, mint egy szirén énekét. Kibiztosítom a fegyveremet, és beosonok az erdőbe. Nem veszek tudomást fájó mellkasomról. A fény rögtön elhalványul, ahogy könnyű léptekkel beóvakodom a fák közé. Kieran? szólongatja sürgetőn ismét a lány. Van valami ismerős a hangjában, bár meg mernék esküdni rá, hogy még sosem hallottam. Hol vagy, Kieran? Görcsösebben szorítom a puskámat, ahogy egyre feljebb kapaszkodom a hegy lejtőjén, a hang felé. A lány csakis hegyifarkas lehet, mivel senki más nem él idefent. Közelebb lehetünk a falujukhoz, mint gondoltuk. Átsettenkedem az erdőn. Az idegességem nőttön nő. A carrow-fák között felfedezek egy tisztást. Furcsa húzást érzek a mellkasomban, ebből tudom, hogy arra kell mennem. A tisztás felé indulok, bár a fejemben egy hang azt üvölti, hogy forduljak vissza, és szóljak Mr. Langdonnak. Kieran! Hát itt vagy mondja a lány a tisztáson. Mi a fenét keresel itt velük? Nyugodj meg, T. válaszolja a fiú. Luci és Annora a barátaim. Ha az unokatestvéred tudomására jut, elevenen nyúz meg figyelmezteti a lány. Szeretném látni, hogy Ulrika megpróbálkozik vele

176 gúnyolódik Kieran. De ugye nem árulod el neki? Lábujj hegyen közeledem a tisztás felé, a félelem futkos a hátamon. A fájdalom minden lépéssel erősebb lesz. Összeszorítom a fogam, és igyekszem elhessegetni. Ó! sikolt fel a lány. Mi baj? kérdezi Kieran. Semmi... semmi, jól vagyok. Nem érdekes. Honnan tudtad, hogy itt vagyok? faggatja Kieran. Titokban követtél? Jaj, istenem, belém zúgtál, ugye, T.? Tudtam! Ugyan, azt csak szeretnéd, hülyegyerek! húzza el a szavakat egy másik lány. Én csak nyugtalankodtam miattad mondja az első lány. Nem biztonságos itt. Most már értem, miért szöksz el anélkül, hogy bárkinek is szólnál. Egyáltalán honnan ismered ezeket a lányokat? A tisztáshoz érek. A növényzeten át látom a lány körvonalát: magas legalább száznyolcvan centi karcsú, dús sörényű. Semmi kétség, hogy hegyifarkas. Háttal áll nekem. Pár hete futottam össze velük magyarázza Kieran. Meg is esküszöm rá, hogy megbízhatsz bennük. Csak ne mondd el Ulrikának, rendben? Nem értené meg. Fölemelem a fegyveremet, teszek egy lépést, és... Á! kiáltok fel meglepetten, ahogy valami a bokámra csavarodik, és a világ tótágast áll. A puskám kihullik a kezemből, és a földre esik, ami úgy kétméternyire van alattam. Most döbbenek rá, hogy hurokcsapdába léptem, de nehéz tisztán gondolkodni, amikor fájdalom mar a bokámba és a mellkasomba, és csak arra van erőm, hogy levegő után kapkodjak. Ágak reccsennek, ahogy léptek közelednek felém. Ne ölj meg! hunyom le erősen a szemem, és magamban

177 némán imádkozom. Megrezzenek, amikor a lány édes lehelete az arcomat éri. Rémületem ellenére is gyönyörűség járja át a testemet. Csak egy jó okot adj, hogy miért ne tegyem szorítja a lány a kését a torkomhoz. Kinyitom a szemem. Én... A szavak a torkomon akadnak. Dühös, ezüstös tekintettel találkozik a pillantásom: a szemét fehér szempillák keretezik, amelyek harmonizálnak hófehér bőrével. Jóllehet fejjel lefelé nézem, így is látom, hogy gyönyörű: szív alakú, rózsás arc, telt ajkak. Hosszan nézzük egymást, egyikünk sem szólal meg. Alig veszek levegőt. A lány homlokán ránc keletkezik, ahogy a szeméből áradó harag lassan zavarodottságba megy át, majd... valami másba. Felismerésbe? Pislogni kezd, és ezzel megszakad az erős kapcsolat. Ismerlek? kérdezi. Nem hiszem. Olyan, mintha már találkoztunk volna, pedig rá biztosan emlékeznék. Az ádámcsutkám idegesen le-fel ugrál, így nyakamon a borosta hangosan serceg a lány pengéje alatt. Edmundnak hívnak. Neked mi a neved? Mit keresel itt, Edmund? Keményebben feszíti a pengét a nyakamnak. Szarvasra vadászom nyüszítem. Eltévedtem. Összeszűkül a szeme, megpróbálja eldönteni, hogy hihet-e nekem, vagy sem. Végül felsóhajt, és leengedi a tőrt a torkomról, aztán elvágja a drótot, amellyel felhúztak a fára. Nagy puffanással esem a földre. A hegyifarkas lány az övébe szúrja a tőrt, és lenéz rám. Theora mondja. Theorának hívnak.

178 16. EDMUND THEORA ISMÉTLEM MEG CSENDESEN. Tetszik a név csengése az ajkamon. Szép név. Kicsit elpirul. Kösz. Most, hogy már nem lógok fejjel lefelé, alaposabban is szemügyre tudom venni. Könnyű, lebegő, sárga ruhát visel, amelyet derékban vaskos övvel fog össze, és hozzá vadászkabátot. Szürke szeme valamire villan, ami a földön hever. A puskám! Mielőtt megmozdulhatnék, gyorsan felkapja, és óvatosan egy lépést hátrál, de közben nem veszi le rólam a szemét, amíg felállok. Valójában furcsa izgalmat érzek, apró kis borzongások futnak végig a testemen. Farkasszemet néz velem, az arckifejezése kíváncsiság és harag keveréke. Világos, hogy pontosan annyira érdeklem, mint ő engem. Még sosem láttam Theorához foghatót. Kétség sem fér hozzá, hogy hegyifarkas, de minél tovább tanulmányozom, annál több szabálytalanságot fedezek fel rajta. Az orra keskenyebb, mint egy átlagos hegyifarkasé, az arca kerekebb, a szeme majdnem mandulavágású. Úgy néz ki, mint... nos, mint én. Köszönöm, hogy levágtál mondom végül. A homlokát ráncolja, mintha azon tűnődne, hogy miért is tette. Nem akartam, hogy rajtunk száradjon, ha egy sötétfajzat felfal válaszolja hosszas gondolkozás után. Nem ettük volna meg mondja a tőlem jobbra álló lány. Összerezzenek, a lány hangja megriaszt. El is felejtettem, hogy

179 mások is vannak itt, annyira csak Theorára figyeltem. A lányra pillantok. Ha lenne szívem, most megállna. Pár méterre tőlem egy fiú és két lány áll. A hegyifarkas fiú, akiről feltételezem, hogy Kieran, fiús vonásai alapján tizennégytizenöt lehet, bár nagyon magas. Fehér sörényében ezüst csík húzódik. De nem a fiútól fagy meg a vérem, hanem a mellette álló lányoktól. Az idősebbik, aki Kierannál egy-két évvel idősebbnek látszik, zöld ruhát visel, a fiatalabbik aki Kieran kezét fogja fiúknak való nadrágot és szürke felsőt. Mindketten halvány bőrűek, a hajuk hullámos fekete, és ónixhoz hasonló ragyogó fekete szemük van. Remegve fújom ki a levegőt. Sötétfajzatok. Érzelmek szédítő kavalkádja fut rajtam át egyszerre, nehéz lenne bármelyiket is megragadni, és maradásra kényszeríteni. Izgalmas találkozni végre a saját fajtámmal, de úgy neveltek, hogy ne bízzak ezekben a démonokban, és joggal, azok után, hogy egyikük megerőszakolta az anyámat. Mióta vannak itt ismét? mordulok fel. Kieran védelmezőn a lányok elé áll. A fiatalabbik, aki nadrágban és szürke felsőben van, dacosan mered rám Kieran mögül. Valamivel több mint hat hete válaszolja Theora. Hat hete? Annyi ideje ragadják el a hegyifarkasok a népemet a falunkból. Nem lehet véletlen. Mi folyik itt? kérdezem. Miért próbáltok háborút kirobbantani a fajtáink között? Nem erről van szó, mi csak szeretnénk megőrizni a békét mondja Theora. Tudom, hogy ellentmondásnak hangzik, de te ezt nem érted. Icarus visszatért.

180 Rettegés kúszik fel a hátamon. Icarus? Miért cseng ez a név olyan ismerősen? Aztán eszembe jut. Ő volt az a sötétfajzat, aki több tucattal végzett a népemből a nyomorúság idején. Amikor Icarus visszajött, többeket elragadott a népemből, és velük táplálkozott magyarázza Theora. Olyan kevesen maradtunk, Edmund, tennünk kellett valamit... Tehát felajánlottad helyettetek a mi népünket? Elképzelem, mennyire örült Icarus ennek az alkunak; mindabból, amit nagyapa mesélt a sötétfájzatokról, és amit a magam... ellenállhatatlan vágyairól tudok, tisztában vagyok vele, hogy mindennél jobban szeretik az emberi vért, bár végszükség esetén beérik a hegyifarkas vérrel is. Csak a betegeket és a gyengéket vittük el, mint azt az öregasszonyt is, akit elragadtam... Te vitted el Mrs. Hope-ot azon az éjszakán? kérdezem. Theora bólint. Jóindulatunk jeléül adtuk oda Icarusnak mondja. Eddig ezzel sikerült boldoggá tenni. Nem támadta meg sem a mi, sem a ti városotokat. Így már érthető, miért hagyták ott Mrs. Hope-ot a sziklán, mint egy áldozati bárányt, mert valójában az is volt. Miért találták meg Ulrika testvérét Mrs. Hope teste mellett? A hegyifarkas lányra gondolok, akit vízbe fojtottunk. Theora lesüti halvány pilláit. Icarus eljöveteléig neki kellett őriznie. A két sötétfajzatra pillantok, és feltámad bennem a harag. Az idősebb, zöld ruhás lány visszahőköl; láthatóan fél tőlem. Szögletes arcának apró szájával és vékony állával csaknem pajkos a kifejezése. Ismét Theorára pillantok. Miért nem fordultatok egyszerűen hozzánk, és mondtátok el?

181 Ezt tettük bólint. A tiszteletes engedélyt adott, hogy elvihessük az áldozatokat, de titokban kellett tartanunk Icarus visszatérését a falubeliek előtt; úgy gondolta, szükségtelen pánikot keltene. Ezért kellett éjszaka elragadnunk a kiszemelteket: biztosra akart menni, hogy a falubeliek minket okolnak az enjberrablásokért, így nem gyanítják majd, hogy Icarus visszatért. Theora felsóhajt. Azt hittük, a Céh tud a megegyezésünkről. De megölték Naomit, így azt sejtem, nem tudtak róla. Beletúrok a hajamba. Az emberrablások mögött a nagyapám állt? Hazudott nekem, mindenkinek, a Céhet is beleértve! Miért titkolta előlük Icarus visszatérését? Ökölbe szorul a kezem. Ez az egész nagyapa hibája! Ha nem kerüli meg a Céhet, nem kezdték volna Mrs. Hope testét keresni, és nem fogták volna el, nem végezték volna ki Naomit, a Vonító lányt. Alaric nem tört volna be a városunkba, hogy elvigye a lánya testét, és Eric meg Catherine még ma is élnének. És most Mr. Langdon, Patrick, Drew és Harriet lent vannak a vízesésnél, és arra készülnek, hogy megölik Alaric Bane-t, hogy megbosszulják Eric és Catherine halálát, engem meg azzal a küldetéssel indított útnak, hogy gyilkoljam meg Ulrikát. Mennyi vérontás! Hogy engedhette, hogy ez történjen? Miért nem árulta el a Céhnek az igazságot? Annyira lekötnek a gondolataim, hogy észre sem veszem, hogy elhallgattak a madarak. Mi több, az egész erdőre halálos csend telepedett. Theora felnéz a fákra. Neki is feltűnt a csend. Mi folyik itt? kérdezi. Miért lett olyan cse... Nincs ideje befejezni a mondatot, mert remegni kezd a föld, és térdre esünk. Robaj fut végig a föld alatt, mint amikor egy titán ébredezik. A sötétfajzat lányok és Kieran összebújnak, az erdő lejtőin kavicsok és apróbb kövek záporoznak le, és a hátunkat, karunkat verik. A carrow-fák remegni kezdenek körülöttünk, a

182 rezgéstől úgy visítanak a leveleik, mint a házi kísértetek, és attól félek, hogy a nyakunkba szakadnak. Mi történik? kiabál Kieran. Ez földrengés! ordítom túl az alattunk remegő föld robaját. Behúzom a nyakam, ahogy egyre több kő és erdei törmelék zúdul a fejemre, és majdnem le is szakítja. Még sosem éltem át hasonlót. Az egész világ remeg, úgy érezzük, mindjárt szétszakít, elevenen felfal minket. Kieran fájdalmasan felkiált, és a levegőt vérszag tölti meg. Kieran! Amikor felpillantok, Theora éppen talpra evickél. Megpróbál odarohanni a sérült fiúhoz, de a föld kicsúszik a lába alól. Annyira csak arra figyel, hogy elérje, hogy észre sem veszi a hatalmas sziklát, amely a fákat ledöntve egyenesen felé görög. Vigyázz, Theora! Rávetem magam, és félrerántom a kő útjából, amikor az centikkel mellettünk eldübörög. Mindketten nagyot nyekkenünk a földön. Nem kapok levegőt, csak arra vagyok képes, hogy a földbe vájjam az ujjaimat, amikor a testemet fájdalom kezdi szaggatni. Egyre gondolok: meghalok, meghalok, meghalok, az érzés iszonyatosan intenzív. Lehengeredek Theoráról, és kapkodva szedem a levegőt, miközben lüktetve kis bizsergések futnak végig rajtam, és egy pontban futnak össze a mellkasomban. Úgy érzem, ennek a fájdalomnak sosem szakad vége, és imádkozom, hogy Őmagasságossága magához vegyen, engedje, hogy a remegő föld elnyeljen. Történjék bármi, csak ennek legyen vége. Aztán... Vége. Az erdő ismét nyugodt. És a csendben csak egy hang dobol a fülemben. Düb-düb, düb-düb, düb-düb.

183 17. ASH MIHEZ KEZDENEK ENNYI éjszakai suttogással? kocogtatja meg a nagy pillangókkal teli ketrecet Acelot. Az ezüstöskék szárnyak izgatottan verdesnek. Éjszakai suttogás? néz rám Natalie. Miért cseng ez olyan ismerősen? Giselle ezeket törte össze mozsárban a konyhájában, még Trákiában emlékezteti Elijah. A teájába tette őket. Ha megiszod, egészen ellazulsz. Lehet, hogy érzéstelenítőnek használják, amelyet beadnak a pácienseknek? veti fel Day. Kétlem, hogy érdekelné őket a betegek fájdalma jelentem ki határozottan, mert eszembe jut az apám. Összeszorul a szívem, és Natalie, aki érzi a fájdalmamat, halkan felsikolt. Ez az egyetlen hátránya a vértársi kapcsolatnak: ha fáj a szívem, az övé is fáj. Kék szemét rám szegezi, aggodalmat látok benne. Elfordítom a tekintetem, és igyekszem összeszedni magam, de úgy érzem, mintha bármelyik percben darabokra hullhatnék. Tiszta Rózsa rákényszerítette az embereit, hogy egy új drogot szedjenek, amelyet Szárnyaknak neveznek mondja Natalie, és a rovarokat nézi. Kétlem, hogy véletlen egybeesés lenne, hogy azok, akik szedik, mind ezüst pillangó alakú kitűzőt viselnek, amely pontosan úgy néz ki, mint az éjszakai suttogás. Szerinted ezt fejlesztették itt ki? kérdezi Day rám pillantva. A fenébe, nem tudom! fakadok ki, és. Day összerezzen.

184 Csak az időt vesztegetjük. Sarkon fordulok, és az ajtó felé viharzok. A többiek utánam loholnak. Natalie aggodalmas pillantást vet rám, én meg nagy levegőt veszek, hogy lecsillapodjak. Kikukkantok, mielőtt a folyosóra lépünk, hogy lássam, tiszta-e a levegő. Vérfolt jelzi a helyet, ahol Natalie lelőtte a tudóst. Natalie sápadtan a foltra mered. Cékla a kabátujjával feltörli a foltot, aztán egy emelettel feljebb sietünk. Egyetlen kétszárnyú üvegajtó van előttünk, és azonnal nyilvánvaló, hogy jó emeletre kerültünk, mert egy kórházi ágyakkal zsúfolt kórtermet látunk. Natalie lehúzza az ajtónyitó kártyát, és belépünk. Az első, ami mellbe vág, az a bűz. Rémülten szívjuk be a levegőt. Ugyanolyan fehérre festették a hosszú kórtermet, mint a lenti laborokat, és csak a magas ablakokon beszűrődő ködös hajnali fény világítja meg. A mennyezetről ultraibolya lámpák lógnak, amelyek égetik a sötétfajzatok bőrét, és egyfajta kínzásnak tekinthető, ugyanis rendkívül allergiásak vagyunk az UV sugarakra. Megborzongok, bár pillanatnyilag kikapcsolták őket, mert eszembe jut a cella, ahol fogságban tartottak, amikor pár hónappal ezelőtt Natalie anyja Fekete Városban kihallgatott Chris Thompson Köd okozta halálával kapcsolatban. Több mint kétszáz ágy van a kórteremben. Mindegyikhez egy meztelen embert, sötétfajzatot vagy básztetet bilincseltek. Még néhány nyomorult hegyifarkas is akad, akik valahogy magukra haragították az őröket. Mind csont és bőr, vizelettől vagy rosszabbtól bűzlenek, a bőrüket gennyedző felfekvések borítják. Az emberek tűnnek a legbetegebbnek, a bőrük viaszosan sárga, és verítékeznek, mintha lázasak lennének. Megrándulok, amikor a sötétfajzatokat látom, akiknek a száját kipeckelték, és csöveket erősítettek az agyarukhoz.

185 Mit művelnek a sötétfajzatokkal? kérdi suttogva Acelot. Lecsapolják a mérgüket válaszolja Elijah. Ugyanezt tették velem is Fekete Városban. A méregből állítják elő az arany ködöt. Natalie szégyenkezve süti le a szemét. Mit kezdenek ennyi sötétfajzat méreggel? kérdezi Day. Senki sem tudja a választ. Gyerünk! Sietnünk kell. Cékla, Day, ti ketten velem nézitek át ezt az oldalt intek a jobbra eső ágyakra. A többiek a másik oldalon mennek végig. Két csoportra oszlunk, és gyorsan végignézzük az ágyakon fekvők arcát. Ide! kiáltja egy pillanattal később Elijah. Odasietünk hozzá. Egy gyönyörű básztet asszonyt kényelmetlenül, sovány karjánál és lábánál fogva az ágyhoz béklyóztak. Csak egy szúrósnak látszó takaró van a teste és az ágyrugók között, a feje alatt egy keménynek tűnő párna. Egy középkorú, mákos sörényű hegyifarkas alszik mellette, akinek az ÁRULÓ szót karcolták a mellére. Ha sejtésem nem csal, ő Kieran. A hegyifarkas megmoccan, és kinyitja a szemét. Rám néz, meglepetten pislog, aztán féloldalasan elmosolyodik. Tudod, pontosan úgy nézel ki, mint édesanyád, kölyök mondja. Kösz szedem le róla a béklyót, és felsegítem. Acelot takarót terít a vállára, ami nem egyszerű, mert a hegyifarkas több mint fél méterrel magasabb, mint ő. Elijah letérdel az anyja ágya mellé. Én vagyok, mama. Yolanda Elijah-ra emeli mézszínű szemét. Zavar, majd páni rémület tükröződik benne. Eli? kérdi reszelős hangon. Mit csinálsz itt? Érted jöttünk, hogy megmentsünk oldozza ki Elijah az

186 anyját, Natalie pedig kabátot terít az asszony vállára. Lucinda itt van? kérdezem Kierant. Arra dörmögi Kieran, és a fejével a szoba végében lévő ágy felé int. Natalie-val követjük. Lucinda néném elnyúlik az ágyon, a száját fémpecekkel tartják nyitva. A többiekhez hasonlóan kezét-lábát az ágykerethez béklyózták. Egyáltalán nem emlékeztet a dundi, mosolygós lányra, akit anyám fényképén láttam. Ez az asszony megtört, csupa kék folt, fekete haját olyan kicsire vágták, hogy foltokban kilátszik a fejbőre. Kieran gyöngéden kiveszi kiszáradt szájából a pecket, míg Natalie a béklyóktól szabadítja meg. Lucinda azonnal átöleli Kierant, amint szabad a karja. Szia, békapofa suttogja Kieran az arcához simulva. Szia, hülyegyerek súgja vissza Lucinda. Hosszú időbe telt, hogy eljöjj értem. Tudod, hogy három hete fekszem itt ugratja. Kieran elhalón nevet. Mit mondhatnék? Feltartóztattak. Elereszti Lucindát, aki nagy keservesen felül. A kölyöknek köszönd. Ő jött el értünk. Lucinda fekete szeme lassan rám szegeződik. Most vett csak észre. Ash? Szia. Leveszem a kabátom, és átnyújtom neki. Kiviszünk innen. Nem kellett volna idejönnöd mondja, és belebújik a kabátba. Ostobaságot csináltál. A homlokomat ráncolom. Azt hittem, örül majd nekem. Natalie megpróbálja felsegíteni Lucindát, de a nagynéném elhessegeti. Tudok járni közli. Remegve feláll, de két lépés után megbotlik. Kieran elkapja. Nem tiltakozik, amikor a férfi segítőkészen átkarolja.

187 A többi beteg is mocorogni kezd, a hangunk felébresztette őket. Fel-felnyögnek, sírdogálnak. Most jut csak az eszembe, hogy az őrök egyenruhájában vagyunk; bizonyára azt hiszik, hogy bántani jöttünk őket. Látom, hogy Natalie engem néz. Nem hagyhatjuk itt őket, Ash kérlel. Eredetileg nem akartam elereszteni a foglyokat, de most, hogy itt vagyunk, nem hagyhatom őket ilyen körülmények között. Valakinek apja-anyja mindegyik. Túl sokan vannak, tesó. Nem vihetjük őket magunkkal figyelmeztet Cékla. Tudom, de azért oldozzátok el őket parancsolom. Elijah talpra segíti az anyját, míg mi az ágyakhoz futunk, kihúzzuk a csöveket, lecsatoljuk a béklyókat. A kiszabadított rabok segítenek elüldözni a társaikat. Odalentről zajt hallunk: lábdobogás, kinyíló ajtók kattanása, fáradt hangok kívánnak egymásnak jó reggelt. A betegek nem várnak parancsra: a nyitott ajtóhoz támolyognak. Két ismerős arcot fedezek fel köztük: Pulióét és Angelét, két tiszteletesét a Fekete Város-beli sötétfajzat gyűlésből. Pullo haját Lucindáéhoz hasonlóan tüskésre nyírták, és hurkák vannak a testén, de ezt leszámítva erős, mint egy bivaly. Angel már nem járt ilyen jól: megverték, tele van horzsolásokkal, orgonalila szeme bedagadt, de elszántság csillog benne. Takarót terítettek magukra. Összenéznek velem, de nem üdvözölnek. Sosem kedveltek, ahogy én sem őket. Pullo egy kurta fej biccentéssel mond köszönetet, aztán Angellel együtt kisietnek a kórteremből. Ide, Natalie! kiáltja Day, és az egyik közelben lévő ágyhoz rohan. Egy idős shu zin sötétfajzat asszony fekszik az ágyon, a haja őszül, a szeme bíborvörös. Mint minden fajtájabelinek, karmos a

188 lába. Ez az egyetlen sötétfajzat faj, amelyre ez jellemző. Martha! Natalie odafut az ágyhoz, hogy segítsen Day-nek eloldozni Marthát. Lepedőt tekernek az öregasszonyra, hogy ne kelljen szégyenkeznie. Szervusztok, kedveseim mondja recsegő hangon Martha. Örülök, hogy látlak benneteket. Natalie átöleli, és magához szorítja. Az asszony arca megrándul; láthatóan fájdalmai vannak, de nem mutatja. Remeg a lába, és alig tartja meg. Odasietek hozzájuk, és Martha felmosolyog rám. Régen jó barátságban volt a szüleimmel, és gyerekkoromban néha vigyázott is rám, így szeretettel emlékszem vissza az idős hölgyre. Felkapom, ő pedig kimerülten ejti a fejét a mellkasomra. Hazaviszünk mondja Natalie, és biztatóan megszorítja Martha kezét. Odalentről lövések pukkanása hallatszik, majd sikolyok. Lucinda erőlködve igyekszik az ágyak közötti folyosón az ajtó felé. Távoznunk kell. Elijah az anyját támogatja, és mind az ajtó felé indulunk. A folyosón teljes a káosz, emberek, sötétfajzatok és básztetek futnak minden irányba. Átverekedjük magunkat a tömegen, és lesietünk a lépcsőn. Amint az első emeletre érünk, megcsap a vér szaga. Sikolyokat hallunk, amikor básztetek, sötétfajzatok és két hegyifarkas a tudósokra vetik magukat, és felszakítják a torkukat, vagy eltörik a nyakukat. Meglátom Pullót és Angelt a folyosó végén, az arcuk vörösük a vértől. Megcsúszom egy vértócsában, és majdnem elejtem Marthát. Valaki megnyomja a vészcsengőt, és a táborban megszólalnak a szirénák. A fenébe! Nemsokára elözönlik az épületet az őrök! Rohanás a teherautóhoz! ordítom oda a többieknek.

189 Bólintanak, és átverekedjük magunkat a harcoló sötétfajzatokon és embereken. Visszatartom a lélegzetemet, és igyekszem elkerülni, hogy beszívjam a vér szagát, miközben egyre nő a szomjam. Martha felnyög, a szája szétnyílik, és kivillannak az agyarai. Számára is nagy kín lehet. Lucindára nézek. A kezét az orrára és a szájára szorítja, ahogy a folyosón botladozik, és szomjasan méreget egy vérző férfit a padlón. Akkor érünk le a földszintre, amikor az őrök első hulláma beront a bejáraton, és a sikolyokat követve felsorjázik az emeletre. Két őr megpillant minket, és lövésre emelik a fegyverüket. Csúszva kerülök meg egy sarkot, mögöttem golyó csapódik a gipszkarton falba. Végigrohanunk a folyosókon, a két őr szorosan a nyomunkban lohol. Golyók repkednek, és az egyik súrolja Day karját. Összerándul, de rendületlenül fut tovább, a kezével szorítja vérző karját, hollófekete varkocsa minden lépésnél a hátát veri. Befordulunk egy ismerős folyosóra, és elrohanunk a befelé már látott laboratóriumok előtt. Hirtelen feltűnik a hátsó ajtó, már csak kilenc méterre van. Acelot vágtatni kezd, és kiront az ajtón. Megkönnyebbülten látom, hogy a teherautó még ott parkol. Acelot beül a járműbe, és beindítja a motort. Day fut ki, majd Lucinda és Kieran, aztán végül Elijah és az anyja. Natalie már majdnem az ajtónál van, amikor hirtelen megtorpan, sarkon fordul, és az egyik laborhoz fut. Mit művelsz? ordítok utána. Natalie végighúzza a kártyát a leolvasón, és belép a laborba. Egy pillantást vetek hátra. Jönnek az őrök. Natalie átrohan a laboron a szoba végében lévő hűtőhöz, és felkap egy ezüstösfehér fiolát. Kifelé jövet észrevesz valamit a munkaasztalon, és felkapja azt is. Megállni! kiáltja az egyik őr, és lő. A golyó elsüvít a fülem

190 mellett. Cékla egy gyors mozdulattal megfordul, előrántja a pisztolyát, és a tárat a két őrbe üríti. A két férfi holtan esik össze. Natalie kirohan hozzánk a folyosóra. A markában szorongatja a fiolát és egy kék digitális lemezt, amelyre ezt írták: BETEGKÍSÉRLETEK. A zsebébe csúsztatja őket, miközben kifutunk az épületből. A teherautó az úton vár minket. Cékla felugrik hátul, és elveszi tőlem Marthát. Felsegítem Natalie-t, aztán én is felugrom, miközben Acelot begyújtja a motort, és sebesen elindul az úton. Amikor becsukom az ajtót, még látom, hogy sötétfajzatok és básztetek csoportjai özönlenek ki a laborból. Néhányan az úton szaladnak, mások szétszóródnak az erdő irányában. A távolban több transzportert látok, melyek felénk repülnek. Erősítés. Őrök rohannak ki, és az egyik felfigyel ránk. Irány az erdőbe! kiáltom. Az ülésre rogyok, Acelot pedig csikorogva jobbra fordul, hogy elhagyja az utat. A teherautó vadul himbálózik, ahogy a hepehupás terepen hajt, majd gázt adva nekivág egy meredek lejtőnek. Mindenki megkapaszkodik, amikor berontunk az erdőbe. Rögtön sötétebb lesz, mert a lombozat elzárja a fényt. Acelot ügyesen szlalomozik a fák között. Elijah felrikkant, és a mennyezetet veri, mintha hullámvasutaznánk, és nem az életünket mentenénk. Acelot vigyorog. A testvérek tényleg élvezik ezt az egészet. Yolanda kuncog a fia viselkedésén. Natalie előveszi a fekete fecskendős dobozát, és óvatosan beleteszi az ezüstösfehér folyadékkal teli fiolát, közben Cékla beköti Day karját. A teherautó sasharaszton bukdácsol át, és végül ráhajtunk egy régi földútra, amelyet az őrök használhattak a tábor építésekor. Ezen szállíthatták le a fát az erdőből. Natalie megnyomja a piros gombot az óráján. Destiny

191 nemsokára ideér, hogy felvegyen minket. Előbb el kell mennünk Ulrikához mondja Kieran, és Lucinda rábólint. Ki az az Ulrika? kérdezem. Az unokatestvérem magyarázza Kieran. Hozzá igyekeztünk. Gyors pillantást vetek Natalie-ra, aki megrántja a vállát. Ugyanúgy nem érti, mint én. Az unokatestvéred itt él? Hiszen ez kész őrültség! kiált fel Cékla. Nem fél attól, hogy elkapják? Nem válaszolja Kieran. Az őrök tudják, hogy itt van. Meghagyták nekik, hogy hagyják békén. Most már tényleg semmit sem értek. És ezt miért tennék? Kieran elfordul ültében, és elereszti a kérdésemet a füle mellett. Menj ezen az úton úgy öt mérföldet, amíg egy elágazáshoz nem érsz, ott fordulj be jobbra utasítja Acelotot. A sárgahimlőért megyünk? kérdezi Elijah az anyját. Yolanda a homlokát ráncolja. Miről beszélsz, édesem? A fegyverről, amiért idejöttetek mondja Elijah. Ugye ez a sárgahimlő? Láttam a kutatási anyagodat a laborodban... Lucinda gúnyosan felkiált, Yolanda viszont hűvös pillantást vet rá, mielőtt visszafordul a fiához. Azt a kutatást évekkel ezelőtt feladtam, amikor világossá vált számomra, hogy nem vezet eredményre, bár néhányan nem értettek egyet velem mondja Yolanda, és Lucindára sandít, aki összeszorítja a száját. Végzett volna minden emberrel, nem csak a V-génnel rendelkezőkkel. Ezt a határt nem akartam átlépni. Ha az Ora nem a sárgahimlő, akkor micsoda? kérdezi Natalie. Az Ora? álmélkodik Yolanda.

192 A fegyver erősködik Elijah most már láthatóan zavartan. Lucinda említette a neked küldött levélben. Mi az Orát keressük. Lucinda felnevet. Ó, istenem mormolja. Elijah dühösen ráncolja a homlokát, és elvörösödik. Mi olyan mulatságos? Hogy ez nem Ora magyarázza szelíden Yolanda, hanem Theora. Egy lány neve. Nem értem szólalok meg. Hogy lehet ez a nő egy fegyver? Yolanda a nagynénémre néz. Lucinda felsóhajt, és mesélni kezd. Minden harminc éve kezdődött, egy Edmund Rose nevű fiúval...

193 18. EDMUND MEGDÖBBENT NEVETÉS hagyja el az ajkamat, a hang valahol a hisztéria és az öröm határán lebeg. Egy szívdobbanás! Dobog a szívem! Félrefordított fejjel Theorára nézek, aki mellettem fekszik a földön. A rázkódás szerencsére abbamaradt, és csend szállt le a hegyre. Theora hosszú fehér hajába gallyak és erdei törmelék gabalyodott. Egyik kezét a mellére szorítja. Vajon ő is érzett valamit? Hosszan meredünk egymásra. Az érverésem a fülemben dobol, a hang tizennyolc év csend után fülsiketítő. Fogalmam sincs, mi folyik itt, de tudom, hogy valahogy összefügg Theorával. Hogy csináltad? súgom oda. Mit? válaszol kérdéssel a kérdésre. Zavarodottan ráncolom a szemöldököm. A szívem...? Ő is a homlokát ráncolja. Mi van vele? Egy pillanatig az arcát fürkészem, és azon töprengek, hogy tényleg nem tudja, mi történik, vagy csak hazudik nekem, de a szeme semmit sem árul el. Semmi mondom végül. Csalódottan porolom le magam, aztán talpra segítem Theorát. A szívem összeszorul valóságos csoda!, amikor megfogom a kezét, és ha volt is szemernyi gyanúm, hogy Theora a forrása újonnan szerzett szívverésemnek, az máris elillan. Köszönöm, hogy megmentettél, Edmund hálálkodik, és kirázza a hajából a szemetet. Aztán hirtelen rémület tükröződik az arcán. Kieran!

194 Odarohanunk a fiúhoz, aki a földön nyög, a két sötétfajzat lány mellett. Az idősebb, zöld ruhás lány dagadt bokáját babusgatja, a fiatalabb Kieran fölé hajol. Ebből a szögből egészen úgy fest, mintha a vérét szívná. Szállj le róla! kiabálja Theora, és durván ellöki az útból a sötétfajzat lányt. Lucinda csak a vérzést próbálta elállítani fintorog Kieran. Lucinda felmutatja vérben úszó kezét Theorának, aki halványan elpirul. Az idősebb sötétfajzat lány fájdalmában felnyög, és Lucinda odakapja a fejét. Annora! kiált fel, és a lányhoz fut. Gyöngéden megtapogatja Annora bokáját, amely kezd belilulni. A két sötétfajzat lányt, Annorát és Lucindát figyelem, próbálom önmagam keresni bennük. Mindkettőnek keskeny vágású, fekete szeme van, finom vonalú szája és álla. Nehéz elképzelni ezekről az ártatlannak látszó lányokról, hogy azok a démonok, akiknek a Céh állítja be őket, de gondolom, így próbálnak a bizalmunkba férkőzni. Sosem szabad elfelejtenem, hogy kik is valójában: Szentségtelenek. Bűnösek. Tisztátalanok. Ha a sötétfajzatok olyan rosszak, ez a lány miért segített Kierannak? suttogja egy hang a fejemben. Egy ilyen erőszakolta meg anyámat! válaszolom dühösen. Nincsenek illúzióim, hogy mire képesek, mert a bűneik bennem is megvannak. Letérdelek Theora mellé. Felemeli Kieran ingét. A lágyékán csúnya vágás látszik, a bordáinál sötét zúzódás. Visszafojtom a lélegzetemet, nehogy beszívjam a vére szagát. Nagy a baj, T.? kérdezi. Megmaradsz, de feltűnő heget fog hagyni mondja Theora. Király. Kieran bátor mosolyt erőltet az arcára. A csajok bírják a hegeket. Theora nevet, de ezüstös szemébe kiül az aggodalom.

195 Kieran nagy nehezen ülő helyzetbe tornázza magát. Theora haját nézi, amelyben a felbukásunk óta még gallyak és levelek vannak, és nevetésben tör ki, de azonnal fájdalmasan elfintorodik, bár a nevetést nem hagyja abba. Úgy festesz, mint egy madárijesztő! Theora elpirul, és megrázza hófehér sörényét, hogy kirázzon valamennyit a szemétből. A többség ki is hullik, de a bal füle mellett ott marad egy makacs carrow-levél. Gondolkodás nélkül kiveszem a hajából. Levél mutatom neki. Kösz válaszolja ismét elpirulva. Úgy nézhetek ki, mint egy... A závár csattanását hallom a hátunk mögött. Megperdülök, a szívem nagyot dobban. Patrick sétál ki a félhomályból, a fegyverét ránk szegezi. Ösztönösen közelebb húzódom Theorához. Mennyi időt töltöttél ott? kérdezem. Éppen eleget válaszolja, és lassan elindul felénk. Kék szemét le nem veszi rólam. Annora megragadja Lucindát, és védelmezőn maga felé húzza. Mindig is tudtam, hogy valami nem stimmel nálad, szörnyszülött. Ösztönösen éreztem. De Catherine azt hajtogatta, hogy csak túlzottan védem. De tessék, most itt vagy, egy rakás Vonítón segítesz, meg ezeken a kortyolókon, és kezdem azt hinni, hogy kezdettől fogva nem alaptalanul gyanakodtam. Hirtelen elszorul a torkom. És mégis mire gyanakodtál? Hogy tizennyolc év alatt egyszer sem láttam, hogy ettél volna. A vér láttán mindig elszaladtál. Protézist viselsz, ahol az agyaraidnak kellene lenniük. A pillantása rólam a sötétfajzat lányokra siklik. Így már minden érthető. Közéjük tartozol. Idegesen megnyalom kiszáradt számat. Ennyi éven át azt

196 képzeltem, hogy elővigyázatos vagyok, és fogalmam sem volt, hogy mialatt Catherine-t figyeltem, a bátyja le nem vette rólam a szemét. Képtelenség tiltakozom. Tévedsz! Igazán? Akkor ezt magyarázd meg. Elővesz valamit a zsebéből, és elém hajítja. A bíborvörös, csuklóra rögzíthető csokor, amelyet Catherine-nek akartam adni a táncmulatságon. Kieshetett a kabátomból, amikor megtámadtam Catherine-t! A virág szövetszirmaira vér száradt. Félelem fog el. Patrick jóképű arcát eltorzítja a gyűlölet. Megölted! acsarog. Meggyilkoltad a húgomat, aztán rávetted a nagyapádat, hogy hazudjon, te rohadt kortyoló! A fejemre céloz. Lehunyom a szemem, és a golyót várom, amikor... Patrick! Edmund! Hol vagytok? Mr. Langdon hangjára kipattan a szemem. Patrick elfordítja a fejét, és egy pillanatra elkalandozik a figyelme. Ennyi elég is. Theora ellöki Kierant a tűzvonalból, én meg ugyanakkor rávetem magam Patrcikre. Együtt zuhanunk a földre, a puskája elsül, a golyó abba a fába fúródik, amely előtt másodpercekkel korábban Theora állt. Apa, ide! kiáltja birkózás közben Patrick. A puskatussal arcon vág, én meg leesem róla. Feltápászkodik, és rám fogja a fegyvert. Ne olyan gyorsan! Theora egyenesen Patrickre fogja a puskámat. Dobd el! Patrick elereszti, és a fegyver a földre esik. Felkapom, és felpattanva rögtön ellene fordítom. Az ujjam a ravaszon vacillál. Tedd meg, szörnyszülött! üvölti Patrick. Gyilkolj meg, ahogy a húgommal tetted. Leengedem a puskát.

197 Nem akartam bántani suttogom. Hol vagy, Patrick? kiabál Harriet. Pár méterre vannak csak. Nincs sok időnk. Megfogom Theora kezét, és mind az öten én, Theora, Kieran, Annora és Lucinda berohanunk a sűrű erdőbe. Harriet, Drew és Mr. Langdon ekkor érnek ki a tisztásra. Menjetek utánuk! hallom Patrick ordítását. Theora nyomában rohanunk az erdőben, aki ügyesen találja meg az utat a dús aljnövényzetben. Kieran és Annora zárják a sort, sebesülésük miatt mind a ketten nehezen tudnak lépést tartani. Eleresztem Theora kezét, és fél karral átkarolom Kierant, míg a másik kezemben a puskát fogom. Lucinda Annorának segít. Az idősebb sötétfajzat lány arca eltorzul a fájdalomtól, ahogy kibicsaklott bokája miatt biceg.. Minél beljebb érünk, annál meredekebb az Alba-hegység lejtője. Patrick és a többiek még lejjebb vannak, és felénk tartanak. Drew észrevesz, és lead egy lövést. A golyó a fejem mellett süvít, és csak milliméterekkel téveszt el. Viszonzom a tüzet, de inkább csak rájuk akarok ijeszteni, mint bárkit is bántani. Megöllek, Edmund! kiabálja Patrick, a hangja visszhangot ver az erdőben. És ha végeztem veled, a nagyapádat keresztre feszítem! Meg kell állnom, gyerekek lihegi Kieran. Az inge csúszik a vértől. Nincs idő. Nyögve a vállamra emelem. Bár fiatalabb, majdnem annyit nyom, mint én a hegyifarkasok nem éppen kistermetűek, és nagyon keservesen kapaszkodom csak fel a lányok után a meredeken. A lábam meg-megcsúszik az egyenetlen talajon. A bakancsom megcsúszik néhány laza kavicson, és majdnem elejtem Kierant. Az ujjai a hátamba mélyednek.

198 Megkockáztatok egy pillantást hátra. Patrick és a többiek egyre csökkentik a bennünket elválasztó távolságot. Patrick felemeli a puskáját, és újabb golyó süvít el mellettünk. Ez azonban célba is ér: Annora vállába fúródik. Fájdalmasan felkiált, a lába megbicsaklik alatta, és bukfencezve elindul a lejtőn. Magával rántja Lucindát is. Egyenesen Patrick felé tartanak. Luci! kiabálja Kieran a fülem mellett. Theora sarkon fordul, és utánuk rohan. Elkapja Lucinda kezét, de Annora tovább görög lefelé. Már nem érjük utol. Annora! sikoltja Lucinda. Theora a vállára kapja, és tovább fut vele fölfelé, miközben Lucinda a hátát püföli. Engedj el! ő a testvérem! Nem mehetünk vissza! mondja Theora. Ha visszamegyünk, lelőnek! Gyors pillantást vetek hátra. Annora a földön fekszik, Drew a fejére céloz. Annora koromfekete szeme kitágul a félelemtől. Még ne öld meg parancsolja Mr. Langdon, a hangját felénk hozza a szél. Visszavisszük Borostyán-hegyre. Szeretném, ha az egész város végignézné, ahogy a démon elég. Drew és Harriet felállítják Annorát, Mr. Langdon pedig Patrickkel továbbindul a hegyre. Elfordulok. Most semmit sem tehetünk a lányért. Nehéz Theorával lépést tartani, ahogy átrohanunk az erdőn, és nem is egyszer megbotlom egy-egy lehullott faágban vagy kúszónövényben. Elvégre ez Theora szülőhelye, úgy ismeri, mint a tenyerét. Hirtelen ledobja Lucindát. Felugrik az egyik örökzöldre, és könnyedén felmászik rajta. Felhúzza magát egy vastag ágra, aztán felsegít minket is maga után, és ezt még időben teszi, mert Patrick és Mr. Langdon megjelennek. Valamivel lejjebb a lejtőn Harriet és Drew fogják le Annorát.

199 Hova lettek? kérdezi Mr. Langdon. Biztos, hogy erre jöttek, apa bizonygatja Patrick. Patrick a földet vizsgálja, a nyomainkat keresi. De nem talál semmit: a növényzet olyan sűrű, hogy lehetetlen fölfedeznie. Csalódottan kiált fel. A közelben kell lenniük! kiabálja dühtől vörös arccal Patrick. Menjünk vissza Borostyán-hegyre javasolja Mr. Langdon. Nem! Edmund megölte Catherine-t. Ezt nem úszhatja meg mondja Patrick. Nem is fogja. Mr. Langdon fölszegi a fejét, és hangosan, messzire zengő hangon így szól. Nálunk van a sötétfajzat barátnőd és a nagyapád, Edmund! Ha megadod magad a Céhnek, akkor életben maradnak. Ha nem, mindkettejüket kivégezzük. Holnap délig kapsz időt! Nem hagyhatom, hogy nagyapa és Annora miattam haljanak meg! Most rögtön feladom magam. Megmoccanok, de Theora a fejét rázza. Lelövik őket formálja némán a szavakat, és a fejével Kieran és Lucinda felé int. Visszaülök. Patrick és Mr. Langdon távoznak. Csatlakoznak a lejtőn a többiekhez, és visszaindulnak Borostyán-hegyre. Amint eltűnnek, Theorához fordulok. Vissza kell mennem jelentem ki. Meg fognak ölni, Edmund figyelmeztet Theora. De meg kell mentenünk a testvéremet! mondja Lucinda. Hallottátok, mit mondtak. Ha Edmund nem adja fel magát holnap délig, ki fogják Annorát végezni! Lucinda indulni készül. El kell mondanom a családomnak, mi történt. A fenébe is, ha Icarus bácsi megtudja, iszonyú dühös lesz! Csak azért nem csapott le Borostyán-

200 hegyre, mert így tartotta kedve, de ez mindent megváltoztat. Megragadom a karját. Nem juthat a tudomására! Ha visszamegy Annoráért, sokan meghalhatnak, köztük a nagyapám is próbálom rábeszélni. Borostyán-hegyen a legtöbben jó emberek. Nem érdemlik meg a halált. Edmundnak igaza van. Nem kockáztathatunk több vérontást ért egyet Theora. Lucinda a homlokát ráncolja. De Annora... Ígérem, hogy megmentjük vágja rá Theora. Ma éjjel, amikor már sötét van, visszamegyünk Borostyán-hegyre, és elhozzuk Edmund nagyapját és Annorát. Lehet, hogy ha épségben visszajuttatjuk a testvéredet, Icarust is meg lehet győzni, hogy ne álljon bosszút. De addig is gyertek vissza mindketten a falumba. Nem biztonságos idekint, és Kierant is orvoshoz kell vinni. Kieran felnyög, és az oldalához kap. Vér szivárog ki az ujjai között. Lucinda rám néz, én pedig bólintok. Ez a legkivitelezhetőbb terv. Lemászunk a fáról. Theora és Lucinda kecsesen leugranak a legalsó ágról, és puhán földet érnek. Kieran csak üggyel-bajjal tud lejönni, végig meg-megrándul az arca, de így is látni, hogy kiválóan mászik. Én már esetlenebb vagyok, és a saspáfrány közé esem. Theora elmosolyodik, és odanyújtja a kezét. Amint az ujjaink egymáshoz érnek, elektromosság fut végig a karomon, egészen a szívemig. Theora elpirul, és beszívja a levegőt. Ő is érezte? Egy feszült pillanatig egymás szemébe mélyedünk. Ezüstös szemét fürkészem, és próbálom kideríteni, hogy nem csak én érzem-e ezt, akármi is legyen. Nehéz leírni. Olyan, mintha világéletemben ismertem volna Theorát, ami őrültség, hiszen csak most találkoztunk! Bárcsak érteném, mi ez: még sosem hallottam, hogy valakinek tizennyolc év szünet után hirtelen elindult volna a szíve.

201 Egyáltalán hogyan lehetséges az ilyesmi? Felkapaszkodunk az erdővel borított hegyoldalon, és igyekszünk minél távolabb jutni Patricktől. Körülöttünk egyforma a táj, könnyen el lehet tévedni, ha az ember nem tudja, merre kell mennie. Kieran miatt lassan haladunk. Jól vagy, hülyegyerek? kérdezi tőle Luci. Kieran nagy kínnal elmosolyodik. Persze, remekül. Csak igyekszem lassan menni, hogy ti, lányok bírjátok az iramot. Lucinda a szemét forgatja. Hogy ismerkedtetek meg? kérdezem. Kieran egyik szarvascsapdájába estem motyogja Lucinda. Theora derűsen pillant rám. A nyakamon felkúszik a vörösség. Lucindához fordulok. A klánod hol táborozott le? Szeretném tudni, hogy később hova vigyem Annorát. Remélem, nem kell sokat gyalogolnom. Gyanakvó pillantást vet Theorára, amit Kieran is észrevesz. Semmi gond, békapofa, megbízhatsz benne nyugtatja meg. Theora nem árulja el senkinek. Igaz? Ezt Theorától kérdezi, aki megrázza a fejét. Lucinda visszafordul hozzám. Borostyán-hegytől úgy egymérföldnyire, a barlangokban. Ti barlangban laktok? esik le az állam. Vállat von. Száraz, biztonságos, és véd a naptól. Felnéz a ködös napsütésbe, és kicsit összerándul. Tulajdonképpen tökéletes. Tudod, Icarus bácsi is ott élt, még azelőtt... utal a nyomorúságra. És hol laktatok az elmúlt tizennyolc évben? kérdezem. Mindenfelé válaszolja Lucinda. Ritkán maradunk egy városban pár hónapnál hosszabb ideig. Icarus bácsi túl nagy bajt kever.

202 Gyérül az erdő, és egy függőleges sziklafalhoz érünk: úgy harminc méter magas. A fennsík tetején van a hegyifarkas falu. Meredek lépcsősort faragtak a sziklafal oldalába, azon lehet feljutni. Tényleg megölted annak a fiúnak a húgát? fordul hozzám Theora kapaszkodás közben. Nem válaszolom csendesen. De ittam a véréből. Ó! sikolt fel halkan, majd hangosabban hozzáteszi: Ó! Szóval te egy... Kevertvérű sötétfajzat vagyok fejezem be motyogva. Arra számítok, hogy ijedten felkiált, vagy felsikolt, de csak ennyit mond: Én is félvér vagyok. Félig hegyifarkas, félig ember. Rózsás ajka mosolyra húzódik, és meglódul a szívem. És a hegyifarkasok rendben lévőnek találják, hogy félvér vagy? kérdezem. A városomban nem tűrnék az ilyesmit. Bólint. Persze. A szüleim halála óta szépen gondoskodtak rólam. Mi történt velük? Icarus gyilkolta meg őket a nyomorúság idején válaszolja, és Lucindára pillant. A sötétfajzat lány úgy tesz, mintha nem hallaná, de elpirul. Nem tudom, hogy Theora hogy bírja elviselni a közelségünket, amikor egy sötétfajzat végzett a szüleivel. Megbocsátóbb természet, mint én. Kieran unokatestvére, Ulrika és az apja úgyszólván örökbe fogadtak. Ulrika a legjobb barátnőm teszi hozzá magyarázatképpen. A bal kezem erősebben szorítja a puskát. Többet vagyok náluk, mint otthon. Részvétem a téged ért veszteség miatt mondom őszintén. A szemöldökét ráncolva vonja meg a vállát. Szóval mi történt annak a fiúnak a húgával? A nagyapám rajtakapott, hogy a véréből iszom, és... Egy

203 pillanatra lehunyom a szemem, és hallom, ahogy nagyapa eltöri Catherine nyakát. Nem kockáztathatta meg, hogy a lány bárkinek is elmondja. Ulrika mindent látott. Úgy érzem, jobb, ha elmondom az igazságot, mielőtt Ulrika teszi. Ugye nem szarvasra vadásztál az erdőben, Edmund? Lesütöm a szemem. A Céh küldött minket, hogy öljük meg Alaricet. Így akartak visszavágni a tegnap estéért. Theora megtorpan. Ha a népemből bárkit is bántasz, feltépem a torkod, megértetted? Bólintok, és átnyújtom neki a fegyveremet, a bizalom jeléül. Senkit sem bántok. Egy hosszú pillanatig fürkészi az arcom, aztán bólint, és továbbkapaszkodunk a lépcsőn fölfelé. Mire a faluba érünk, már egyikünk sem kap levegőt. A sziklás hegyoldalba többszintes rétegeket vájtak, amelyeket lépcsők és meredek ösvények labirintusa köt össze. Az egyes szinteken magas, egy tömbnek tetsző kőépületek zsúfolódnak szorosan össze. Hegyifarkasok futkosnak a faluban, segítenek bevinni a házakba a sebesülteket, vagy megjavítani a törött ablakokat, kiesett ajtókat, amelyek kárt szenvedtek a földrengésben. A városka főterére értünk, amely akkora, mint a borostyán-hegyi, és kofák bódéi veszik körül. Az egyik bódé teteje beszakadt. Egy fekete-fehér sörényű hegyifarkas áll mellette, mint amilyen Kieran is: ő Alaric Bane, a hegyifarkas falka vezére, mellette a lánya, Ulrika, aki ugyanazt a ruhát bőrnadrágot és feszes felsőt viseli, amelyet múlt éjjel. A karján a sebet, amelyet Borostyán-hegy egyik lakója ejtett, bekötötték. Rövidre nyírt haja összecsomósodott, a szeme alatt karikák. Kétlem, hogy egy szemhunyásnyit is aludt volna.

204 Evakuálnunk kellene a falut veti fel az őszes sörényű férfi. Csak egy földrengés volt, Penn válaszolja Alaric. Máskor is volt már. Nincs okunk attól tartani, hogy kitörés várható. Ulrika megérez minket, és hátrafordul. Penn bácsi, megjöttek! kiált fel. Penn követi a tekintetét. De amikor meglátja Kierant, a megkönnyebbülés hamar letörlődik az arcáról. Alarickel és Ulrikával odarohannak hozzánk. Mi az ördögöt keresnek itt, Theo? csattan fel Ulrika, és rám meg Lucindára mutat. Elfelejtetted, hogy az ellenségeink? Luci a barátom nyögi Kieran. Hát nem fogod fel, mekkora veszélybe sodorsz minket azzal, hogy idehozod? folytatja Ulrika. Mi lesz, ha a többi sötétfajzat idejön keresni? Nem jönnek rázza a fejét Lucinda. Addig nem, míg le nem száll a sötétség. Annorával sokszor egész nap kimaradunk. Lucinda ma éjjel visszamegy Icarushoz, miután megmentjük a testvérét magyarázza Theora. Ez az a lány, aki miatt elszökdöstél, hogy találkozhass vele, fiam? kérdezi Penn. Kieran az oldalát fogja. Jaj, apa, nem lehetne ezt később megbeszélni? Vérzés esete forog fenn mondja, aztán megroggyan a térde, és az apja elkapja. Vidd a házamba, Penn utasítja Alaric. Az közelebb van. Fektesd le Naomi szobájában. A testvére nevének említésekor Ulrika összerándul, de nem tiltakozik, amikor a nagybátyja egy sárga ajtajú, közeli házba viszi be Kierant. Amint eltűnnek, Alaric hozzám fordul. Még van képed idejönni, fiú! mordul fel. Én hívtam meg szól közbe Theora. Vadászok kergettek

205 minket. Nem hagyhattam Edmundot és Lucindát az erdőben. Nem volt biztonságos. Mi folyik itt? néz rám kérdőn Alaric. A Céh vadászokat küldött ki, hogy megöljenek, és így fizessenek vissza a múlt éjszakáért. Mindent elmesélek, kezdve Naomi halálával Mrs. Hope temetésén egészen a jelen pillanatig. Semmit sem hagyok ki. Alaric szeme elkerekedik, amikor megtudja, hogy félig sötétfajzat vagyok, Ulrika viszont sötét arccal hallgat. Magukkal vitték Lucinda testvérét, és meg fogják ölni a nagyapámat is. Alaric két ujja közé csippenti az orrnyergét. Szörnyen összezavarodott minden. Nem lett volna szabad megbíznom Hectorban, hogy elsimítja. Hazudott a Céhnek az egyezségünkről, és most a kislányom is... Megrándul a szája. De azt hittem, fontos számára a népe. Fontos is veszem a védelmembe. A nagyapám az egész életét Borostyán-hegy népének szentelte... Alaric összevonja erős szemöldökét. Nem róluk beszéltem. Hát kikről? kérdezem zavartan. Szélesre tárja a karját, mintha felölelné a falut. Értetlenül pislogok, aztán lassan megvilágosodik előttem, mire is céloz, amikor ezüst szemébe nézek: ezüst, akárcsak az anyámé, a nagyapámé, az enyém. Hátratántorodom, amikor belém csap az igazság. Részben hegyifarkas vagyok!

206 19. EDMUND HOGY LEHET HEGYIFARKAS a nagyapám? Egyáltalán nem hasonlít rátok! mondtam. Csakhogy ez nem igaz, döbbenek rá. Ugyanolyan acélszürke a szeme, mint Alaricnek, és magas is. Hector félvér magyarázza Alaric. Az apja ember volt. Ráncba szalad a homlokom. Ha a nagyapám félvér, mint Theora, ez azt jelenti, hogy én... mi is vagyok? Arra nincs is elnevezés: félig sötétfajzat, jó adag emberrel és egy csipetnyi hegyifarkassal fűszerezve. Keverjük össze a hozzávalókat, és megkapjuk Edmund Rose-t. Azt hittem, tudod szólal meg Alaric. Nem tudtam mormolom. Nagyapa sosem beszélt a dédszüleimről, ezért sejtelmem sem volt arról, hogy az egyik hegyifarkas volt. Csak annyit tudok róla, hogy csecsemőkorában árva lett, és Carrow Fallsban egy nagybátyja nevelte, amíg a sárgahimlő el nem vitte. A nagyapám tizenöt volt a halálakor. Akkor költözött Borostyán-hegyre, és a Céh egyik alapító tagjának tanonca lett, tizenkilenc évesen megnősült, és elfoglalta a tiszteletesi állást, miután fiatal felesége anyám születésekor meghalt. Ennyi az egész, amit róla tudok. Miért nem mondta el, hogy micsoda? Forr a vérem, mélységesen bánt az árulása, de így már értem, miért fogadott el ennyi éven át. Egyformák vagyunk. Szörnyszülöttek. Akkor hát ki volt a dédanyám? kérdezem.

207 Alaric a kőépület felé terel minket, ahova Penn, a testvére és Kieran mentek be. Ulrika elnyomakodik mellettem, és közben meglöki a vállamat nem tudom megállapítani, hogy szándékosane, vagy sem; lehet, hogy most már a falka tagja vagyok, de ez még nem jelenti, hogy bízik is bennem, és előttem lép be a házba. Theora biztatóan rám mosolyog, amikor mi is követjük Ulrikát. Az előtér zsúfolt és sötét, tele van bútorokkal. Alaric az ajtó melletti fogasra akasztja a kabátját, mielőtt bevezet minket a folyosó végén nyíló nappaliba. Útközben elmegyünk egy fogadószoba mellett is. Nyitva az ajtó, és hirtelen földbe gyökerezik a lábam. Naomi teste fekszik az asztalon muszlinba csavarva, és fenyőkoszorúkkal körülvéve. Ulrika becsukja az ajtót, ezüst szeméből süt a gyász. A holnapi holdtöltéig nem hamvaszthatjuk el magyarázza Theora. A hegyifarkas hagyomány ezt diktálja. Mély részvétem motyogom, a szavaim kifejezéstelenül koppannak. Nem a te hibád ráncolja a szemöldökét Theora. Nem, hanem a nagyapámé, hogy belement abba, hogy a hegyifarkasok elragadják a népünk tagjait, és elvigyék Icarushoz, hogy kiszívja a vérüket. Még most sem értem, miért kellett ennyire suttyomban kezelnie az egész helyzetet, és eltitkolni mindenki elől, köztük előlem is a sötétfajzatok visszatértét. Ha őszinte lett volna, Catherine és Naomi még ma is élne. A nappaliba megyünk. Kőből van a padló, ettől nyirkos hideg uralkodik a helyiségben. A falakon minden talpalatnyi helyet hegyifarkasokról készült régi fényképek és festmények borítanak. A falkánk mondja Alaric, aztán felemel egy csomó könyvet egy székről, és int nekem, hogy üljek le. Lucinda lezöttyen, mielőtt alkalmam lenne élni a lehetőséggel. Theora mellé ülök egy csíkos

208 kanapéra. Ulrika a kandalló melletti bőrfotelbe telepszik, és felteszi a lábát a dohányzóasztalra. Kihúz egy tőrt az övéből, és a karfába szúrja, dühös tekintetét közben le sem veszi Lucindáról. Alaric levesz egy kerek fényképet a falról, és odaadja nekem. Láthatóan régi kép, a szépiafesték már kezd halványulni, és penészfoltok virítanak a lassan elenyésző papíron. Egy gyönyörű, fiatal hegyifarkas mosolyog rám, aki nagyon kényelmetlennek tetsző, húzott ujjú, magas nyakú ruhát visel, és a sörényét szépen befonták. Ő Prudence Black. A dédanyád mondja. A haláláig ő volt a falkavezérünk. A posztját a fia, Hector örökölte volna, de akkor még csak kisbaba volt, és vele véget ért a vérvonal. Elküldték hát Carrow Fallsba, az ember nagybátyjához, és a falkavezéri poszt a sorban következő családra szállt. Az én családomra. Miután értesültünk a nagybátyja haláláról, elhívtuk Hectort, hogy lakjon nálunk, de nemet mondott. Akkor már Borostyán-hegyen lakott, és boldog volt ott. És a dédapám? Ő ki volt? kérdezem. Alaric vállat von. Egy földművelő Carrow Fallsból. Hector születése előtt, tüdővészben halt meg. Felpillantok. Akkor hát a nagyapám a jog szerinti falkavezér? Alaric összeszorítja a száját. Igen. De amikor nagykorú lett, lemondott erről a pozícióról. Lenézek a dédanyám fényképére. Miért választotta nagyapa azt, hogy a Borostyán-hegyen marad, a Céh nyomasztó rendszerében, ahelyett hogy visszatért volna ide, a családjához? Aztán rájövök: megismerte a nagyanyámat. A szerelem marasztalta ott. Vajon a felesége tudta, kicsoda? Minden valószínűséggel: képtelenség lett volna ezt eltitkolni előle. Visszaadom a fényképet Alaricnek, aki visszaakasztja a falra.

209 Észreveszek egy frissebb fényképet a kandallópárkányon. Naomiról készült. Ulrikával és Theorával összeölelkezve áll, és mindhárman belemosolyognak a kamerába. Alaric követi a pillantásomat, és bánat felhőzi a homlokát, amikor látja a fényképeket. Miért kellett Icarusnak visszatérnie? mondja megtört hangon. Az én gyönyörű lányom még most is itt lenne velünk, ha távol maradt volna. Miért nem kérdezzük meg Kieran barátjától? vet egy oldalpillantást Lucindára. Lucinda mélyebbre süpped a fotelben. A fia miatt tért vissza, aki Borostyán... Rám néz. Miattad jött ide. Megdermed a szívem. Icarus az apám! Ezért próbálta nagyapa olyan kétségbeesetten eltitkolni Icarus visszatérését a Céh elől? Megrettent, hogy rájönnek, hogy félig sötétfajzat vagyok, és megölnek. A fejemet fogom. Nehéz ezt mind felfogni. Miattam jött vissza Icarus, és miattam halt meg Naomi és a többiek. Miért jött érted vissza most? kérdezi Alaric. Tizennyolc év telt el. Lucindára pillantok, tőle remélek választ. Az a szokás, hogy a klán vezetőjének elsőszülött fia véresküt tesz, amikor betölti a tizennyolcadik évét. Gyakorlatilag megfogadja, hogy az apja halála után ő vezeti a törzset. Idejétmúlt hagyomány, de Icarus erősen hisz benne. És te vagy az egyetlen fia. És a múlt hónapban lettem tizennyolc mormolom magam elé. Hetek óta próbál találkozni veled teszi hozzá Lucinda. Üzenetet küldött a nagyapádnak, amikor megérkeztünk, és kérte, hogy beszélhessen veled, de a nagyapád visszautasította. Azt mondta: ideje volt, ennyi az egész mondja Lucinda.

210 Ulrika előrehajol. Ha Icarus annyira szeretne találkozni Edmunddal, akkor miért nem megy egyszerűen Borostyán-hegyre, és beszél vele személyesen? Hm, mert a Cég megpróbálna megölni minket? válaszolja Lucinda. Ha el lehet kerülni, Icarus bácsi nem azért jött vissza ide, hogy háborút robbantson ki; a népünk eleget szenvedett a borostyán-hegyiek kezei között, éppen annyit, mint ők a mi kezünk között. Icarus bácsi ráadásul azt akarta, hogy a fia saját akaratából jöjjön hozzá, ez ugyanis része a szertartásnak. A fiának szabad akaratából kell visszatérnie a csapatba, és így kell magára vennie a vezetés terhét, vagy valami hasonló folytatja. Csak szeretett volna Edmunddal beszélni, és aztán már el is mentünk volna. De fogytán a türelme, és tényleg nagyon haragszik Edmund nagyapjára. És míg Icarus arra vár, hogy Edmunddal beszélhessen, a mi népünkből ragadott el hegyifarkasokat, hogy belőlük táplálkozzon, hogy a Céh ne sejtse, hogy visszatért? emeli égnek a karját Ulrika. Szép, piszkosul szép! Alaricre pillantok. A nagyapám tényleg megpróbált javítani a helyzeten, amikor megengedte a hegyifarkasoknak, hogy néhány beteg és idős embert vigyenek el Borostyán-hegyről, és inkább őket ajánlják fel Icarusnak. Amíg a Céh úgy hitte, hogy az emberrablások mögött a hegyifarkasok vannak, nem kellett megtudniuk, hogy a sötétfajzatok visszatértek, és nem kellett feltenniük a kérdést, hogy Icarus miért van itt. A nagyapám mindent az én védelmemben tett. Valószínűleg abban reménykedett, hogy Icarus megérti a célzást, és távozik, de a helyzet irányítása kicsúszott a kezéből. Hinnetek kell nekem! Sejtelmem sem volt erről az egészről mondom nekik.

211 Nem a te hibád volt, Edmund mondja Theora, és finoman a kezemre teszi a kezét. Ulrika észreveszi a mozdulatot, és összehúzza a szemét. Theora Alarichez fordul. Hogyan mentsük meg Lucinda testvérét és Hectort? Csak holnap délig kaptunk haladékot. Alaric felsóhajt. Nem vagyok biztos benne, hogy bele kéne avatkoznunk... Lucinda rémült tekintetet vet Theorára. De te megígérted! Ha Annora meghal, Icarus bácsi úgy érzi majd, hogy muszáj visszavágnia. Ő így gondolkodik. Megismétlődik a nyomorúság kesereg Theora. Magam kísérem el Annorát Icarushoz, hogy véget vessek ennek ígérem Alaricnek. Nem kell több embernek meghalnia. Csak azt kérem, hogy engedd, hogy a nagyapám nálad lakjon. Nincs hová mennie. Alaric egy pillanatig átgondolja, aztán bólint. Előbb a Liga elé kell tárnom. Gondolom, a Liga a mi Céhünk itteni megfelelője. Most rögtön beszélek velük. Amint besötétedik, indulunk azzal Alaric kisiet a szobából. Amint távozik, Ulrika kihúzza a tőrét a karfából, és visszadugja az övébe. Feláll. Megnézem, hogy van Kieran. Lucinda engedélyt sem kér, csak követi, és Theorával kettesben maradunk a sötét, zsúfolt szobában. Az állóóra hangosan tiktakol a szoba sarkában. Hirtelen ráébredek, milyen szorosan ülünk egymás mellett a kanapén: csak néhány lila csík választ el minket. Theora megmoccan, és a térde az enyémnek ütközik. Nagyot nyelek, és képtelen vagyok másra összepontosítani, mint arra a néhány centire, ahol a bőrünk összeér. Fölemelem a tekintetem, és hosszan a szemébe nézek. A vér az arcába szökik, és elfordítja a fejét, de halvány mosoly játszik az ajkán. Kínos csend támad, mert egyikünk

212 sem tudja, mit mondjon. Sétáljunk egyet javasolja végül. A hegyifarkasok odakint még mindig a földrengés nyomait tüntetik el, így nem fordítanak ránk különösebb figyelmet, amikor végigmegyünk a falun. Elmegyünk egy lilaakáccal teljesen befuttatott ház mellett, és Theora végighúzza a kezét a lila virágokon, amelyekről erős, mézes illat száll fel. Egy hosszú, ősz sörényű idős asszony áll az utcai verandán, és az összetört cserepek darabkáit szedegeti. A lába körül több száz orchidea hever. Jaj, ne! Hettie öröme és büszkesége volt görbül le Theora szája. Biztosan odavan. Felszalad a veranda lépcsőjén, én meg lent várakozom, mert nem tudom, utánamenjek-e vagy sem. Nézem, ahogy Theora csendesen vigasztalja az öregasszonyt. Elnézem, és hirtelen belém hasít, mennyire emlékeztet Catherine-re. Mindketten jószívűek. Theorának nem kellett volna idehoznia, hagyhatott volna nyugodtan az erdőben is, amikor nem volt hova mennem. Ő azonban segített nekem és Lucindának, nem törődve azzal, kik vagyunk. Az öreg hölgy megtörli a szemét, és Theorára mosolyog. Futólag összeölelkeznek, aztán Theora visszajön hozzám. Továbbsétálunk a faluban. Hová tartunk? kérdezem, amikor a falu végére érünk. Félsz a magasban? mosolyodik el. Nem válaszolom, de rossz érzésem támad. Int, hogy kövessem egy kőlépcsőn, amelyet a hegyoldalba vájtak. Perceken át kapaszkodunk egymás mellett, noha nincs elég hely kettőnknek. Néha összeér a kezünk, és felkavarodik a gyomrom, mintha hányinger kerülgetne, de ez az érzés nem rossz. Kétségbeesetten vágyom rá, hogy összefűzzük az ujjainkat, de hát ez őrültség! Még csak nem is ismerem ezt a lányt, mégis minden

213 porcikámmal arra vágyom, hogy megérintsem. Kifulladok, mire felérünk a lépcső tetejére, de Theora még csak meg sem izzadt. Egy sziklacsúcson vagyunk legalább hatvan méterrel a hegyifarkas falu fölött. Idefent sokkal ritkább a levegő, és szédülni kezdek, bár talán csak azért, mert Theora mellett állok. Szürke, felhős az ég, és megint azt a záptojásszagot érzem, mint lent a vízesés mellett, ahol tábort vertünk. Kicsit nyugtalanító, főként a földrengés után, de rajtam kívül senki sem nyugtalankodik emiatt. Nem tudom, lehet, hogy ez a normális? A mai napig nem merészkedtem túl Borostyán-hegy falain kívülre, így meglehet, hogy itt mindig ilyen szagú a levegő? Őrület, mi minden történt azóta: megismertem Theorát, szívdobogást kaptam, és most már üldözött is vagyok. Ezt akartam megmutatni mondja Theora, és a meredély szélén álló kerek épületre mutat. Nincsenek falak, csak egy kupolás tető, amely több márványoszlopon nyugszik. Ez a templomunk. Ó! Még mindig levegő után kapkodok. Szép. Theora elneveti magát, amikor belépünk a templomba. Innen éppen átlátunk az Árnyak erdején. A távolban megpillantom a Borostyán-hegyet körülvevő Határfalat. Innen jól láthatod, hol élek. A hegyes templomtoronyra mutatok nagyapám templomán, amely kibukkan a fal mögül. Hirtelen elönt a bánat, amikor rájövök, soha többé nem mehetek oda vissza. Hontalan lettem. Ösztönösen megfogom a nyakamban lógó medált. Ettől mindig megnyugszom, ha félek vagy összezavarodom. Mi ez? kérdezi Theora a medálra mutatva. A hitem jelképe válaszolom. Borostyán-hegyen mindenki a Tiszta Hit követője. A Tiszta Hit?

214 Abban hiszünk, hogy a sötétfajzatok démonok, akiket a pokolból küldtek, hogy megrontsák a lelkünket. Mosollyal próbálkozom, de hamar lehervad az arcomról. Annak ellenére, aki vagy, hiszel ebben? kérdezi, és összevont fehér szemöldöke alól néz rám. Főleg azért. A hitem tart tisztán. Segít, hogy úrrá legyek a késztetéseimen, és ne tegyek kárt másokban. Beválik. A képzeletemben hallom Catherine nyakának roppanását. Nos, többnyire beválik. Theora arca nyugtalanságot tükröz. Képtelen lennék így élni. Nem tudnám titkolni, hogy ki vagyok, mert attól félek, hogy megölnek. Megfogja a kezemet, és a szívem szabálytalanul kezd verni. Nagyon magányos lehettél. Elengedi a kezem, és lefekszik a márványpadlóra, aztán megpaskolja a földet maga mellett. Én is lefekszem. A kő jéghideg a hátam alatt, de nem akarom elmulasztani az alkalmat, hogy Theora mellett fekhetek. Olyan közel vagyunk egymáshoz, hogy a bal karom a jobb karjához simul, de meg sem próbálja elhúzni. Mosolygok, és fölnézek a mennyezetre. A kupolára az éjszakai égboltot festették, és a csillagokat gyöngyökkel helyettesítették. A mennyezet közepén egy lyuk van, és azon át az igazi eget látni. A népem... a népünk helyesbít Luna istennőt imádja. És minden hónapban holdtöltekor láthatod az arcát azon a lyukon át. Theora felém fordítja az arcát. Összekapcsolódik a tekintetünk, és megint azt a nyugtalanságot érzem a gyomromban. Ilyen közelről nem is ezüst, hanem acélszürke a szivárványhártyája, amelyben apró fémes pöttyök vannak, mint a Téli Fesztiválunkon használt lametta. Ez a kedvenc helyem a világon suttogja. Köszönöm, hogy megmutattad. Halványan elmosolyodik. Gondoltam, többet is szeretnél

215 tudni az örökségedről. Eltűnik a mosolya, és hosszan hallgat. Mire gondolsz? kérdezem. Icarusra válaszolja. Ugye tudod, hogy amikor ma este visszaviszed neki Annorát, arra számít majd, hogy elmész vele? Tudom. De nincs más választásom. Minél tovább tartózkodik itt, annál nagyobb veszélyben vannak a hegyifarkasok és Borostyánhegy népe. Nem tapadhat több vér a kezemhez gondolok Mrs. Hope-ra és Naomira. Hosszan hallgatunk, és csak egymást nézzük. A tekintete végigsiklik a régi égési hegeken: előbb az arcomon, a szám széles vonala mentén, föl keskeny orromon, és vissza a szememhez. Hogy történt? kérdezi, és tudom, hogy a hegekre céloz. Anyám beleejtett egy kád tűzforró vízbe válaszolom. Zavarnak a sebhelyek? A fejét rázza. Feltámaszkodom a bal könyökömre. Miért vagy olyan kedves hozzám? szegezem neki a kérdést. Sötétfajzat vagyok, az apám megölte a szüleidet. Gyűlölnöd kellene. Én gyűlölöm magam. Nem ítélhetsz el egy egész fajt egyetlen ember tettei alapján. Felgyorsul a szívverésem, amikor a kezét a mellkasomra teszi. Gyűlölni könnyű, Edmund. A szívünk igazi próbatétele a megbocsátás. Kicsit összehúzza a szemöldökét. Miért utálod magad annyira? A hátamra fordulok. Mert szörnyszülött vagyok. Amíg meg nem ismertelek, még szívverésem sem volt. Micsoda? kerekedik el a szeme. Történt velem valami az erdőben szalad ki a számon. Azzal az átokkal születtem, hogy nem volt szívverésem ez olyankor fordul elő, ha egy sötétfajzat egy emberrel párosodik, de amikor megérintettük egymást, a szívem beindult. Nem tudom,

216 hogy mindez mit jelent, de elképesztő, nagyszerű és ijesztő egyszerre, mert érzéseim vannak irántad, Theora folytatom. Olyan, mintha össze lennénk kötve, mintha egymásnak teremtettek volna minket, ami tudom, hogy őrültségnek hangzik, hiszen csak most ismertelek meg, és még csak nem is értem, mi ez, de a fenébe is, mondj már valamit! Mondd, hogy te is éreztél valamit kérlelem levegő után kapkodva. Még sosem fűztem ennyi mondatot egymás után. Elfordítja a tekintetét. Felülök. Ugye te is éreztél valamit? Nem is tudom szólal meg végül. Felül, és rám néz. Mielőtt megpillantottalak volna az erdőben, egy ilyen... rántást... éreztem a mellkasomban. Igazán különös volt. Aztán, amikor a földrengés után rám zuhantál, én... Igen? sürgetem izgatottan. Apró ránc keletkezik a két szemöldöke között. Éles fájdalmat éreztem a szívemben. Azt hittem, hogy a megrázkódtatás okozta, hogy rám estél, de most már... Felsóhajt. Nem tudom, mi folyik itt, Edmund. Valami kétségkívül történt az erdőben, de nem érzem, amit mondtál, hogy össze lennénk kötve. Vonzónak talállak, de nem azért... mutat a mellkasomra, amit átéltél, akármi is volt az. Szerinted vonzó vagyok? vigyorodom el halványan. Elpirul. Tényleg nem volt szívverésed, míg meg nem érintettük egymást? Tényleg. Hallottál már hasonlóról? Megrázom a fejem. De a mai nap előtt sötétfajzattal sem találkoztam, így nem tudom, hogy a fajtánknál mit tekintenek normális viselkedésnek, és mit nem ismerem be. Feláll. Kérdezzünk meg valakit, aki talán tudja.

217 20. EDMUND ALARIC HÁZÁBAN AKADUNK rá Lucindára, aki Kieran mellett ül a faágyon. Kierant párnákkal támasztották fel, a kézzel varrt takarót felhúzták vékony derekáig. Meztelen a felsőteste, így jól látni az oldalán esett vágást, amelyet néhány öltéssel összevarrtak, és bűzös kenőccsel kentek be. Sápadt, de úgy tűnik, jól van. Az ajkán játszó mosolyból ítélve láthatóan élvezi, hogy Lucinda nedves kendővel törölgeti a homlokát. Ulrika egy kék székben ül a szoba sarkában. Kinéz az ablakon, a testtartása merev, mintha bárhol másutt szívesebben lenne, mint itt, ahol az unokatestvérére és annak sötétfajzat barátnőjére kell vigyáznia. Az ujjaival rövid, kócos haját kapargatja. Felénk fordul, amikor belépünk, és a pillantása rögtön összefont ujjainkra siklik. Mi a helyzet, Theo? kérdezi Ulrika. Hm... beszélnünk kellene Lucindával válaszolja Theora. A sötétfajzat lány felnéz ránk. Valami furcsa történt. Edmundnak dobog a szíve, holott korábban nem volt szívverése. Röviden elmagyarázom, mi történt. Ulrika és Kieran meglepetten meresztik a szemüket, míg Lucinda csak figyel, és bólogat. Tudod, mi történik velem? kérdezem. Igen. Theora a vértársad mondja Lucinda. A vérmim? Vértársad ismétli meg lassan Luanda, mintha nehéz felfogású lennék. Amikor egy sötétfajzat az igaz szerelmével

218 találkozik, a kettős szívdobbanásuk működésbe lép. Vagy a te esetedben az egyetlen szíved. Az igaz szerelmével? vet rám egy zavart pillantást Theora. De hát én nem vagyok sötétfajzat, az anyám hegyifarkas, az apám ember volt. Hogy lehetek Edmund vértársa? Nem tudom vonja meg a vállát Lucinda. Lehet, hogy azért, mert Edmund három faj keveréke: sötétfajzat, ember és hegyifarkas, így bármelyik fajjal kapcsolatba tud lépni? Vagy mégis van benned valahol egy kis sötétfajzat DNS? Lehetséges, nem? teszi hozzá, amikor Theora bizonytalan arckifejezését látja. Ha elég messzire visszavezetjük a családfánkat, biztosan találunk valahol egy kis ezt-azt a vérünkben. Így talán akad benned egy szunnyadó sötétfajzat gén, és ez aktivizálódott, amikor Edmunddal találkoztál? Lucinda égnek emeli a kezét. Nem tudom! Még csak tizennégy vagyok. Lehetséges motyogja Theora. Apám családjáról nem sokat tudok. Lehet, hogy volt egy távoli sötétfajzat rokona. De ha ez így van, hogy lehet, hogy te szívdobogással születtél, én meg nem? kérdezem. Minden bizonnyal nincs Trypanosoma vampirum a véredben mondja Lucinda, mire értetlenül felvonom a szemöldökömet. Ugyan már, biztos tudod, mi az! Mit gondolsz, mitől vagy életben? Vállat vonok. A nagyapám semmit sem tud a sötétfajzatok fiziológiájáról, és rajta kívül senkit sem kérdezhetek erről a városunkban. Ezek icuri-picuri lények, amelyek a véredben élnek magyarázza Lucinda. Undorító húzza fel az ajkát Kieran. Lucinda a karjára csap. Oxigént juttatnak el a szerveidhez, elsősorban a szívedhez, amely ennélfogva szunnyad, mivel nincs rá

219 szükség folytatja Lucinda. De amikor megismerkedtél Theorával, az érintés fölébresztette a vértársi kapcsolatot, és puff! Szia, szívdobogás! Lenézek a kezemre, és megpróbálom elképzelni ezeket a mikroszkopikus lényeket, amelyek bennem tekeregnek. Tényleg undorító. És mi lesz a sorsa ezeknek a Trypanosoma vampirum izéknek most, hogy működik a szívem? kérdezem. Lucinda vállat von. Gondolom, alvó üzemmódba kerülnek, amilyenben a szíved is volt. Agyament mormolja Ulrika a székéből. Mellesleg kétlem, hogy Theorának Trypanosoma vampirum lenne a szervezetében fejezi be Lucinda. Ha van némi sötétfajzat vér az ereiben, amit nem is tudunk biztosan, valószínűleg már kitenyészett belőle. Ezért is volt születésétől fogva szívverése. Lucinda Theorára pillant. Szóval nyálas érzéseket táplálsz Edmund iránt? Theora lesüti a szemét, és elpirul. Tudom, hogy vonzódik hozzám, de elég nyilvánvaló, hogy ez a vértársi kapcsolat, amely köztünk van, inkább az én oldalamon erős, mint az övén. Oktalan sötétfajzat szívem a világon élők közül éppen egy olyan félvér hegyifarkast választott, hogy kapcsolatot teremtsen vele, aki még rendesen viszonozni sem tudja. Nem azt jelenti, hogy amit érzel irántam, Edmund, az nem az igazi mondja Theora csendesen, és megfogja a kezemet. És talán, ha majd jobban megismerjük egymást, bennem is érzések támadnak irántad. Csak időre van szükségem, érted? Bólintok. Az igazat megvallva, nekem is időre van szükségem, hogy ezt mind megemésszem. Az eddigi életemet azzal töltöttem, hogy szerettem volna kapcsolatot teremteni valakivel; azt hittem,

220 esetleg majd Catherine-nel, de tévedtem. Theorára pillantok, és ő rám mosolyog. Talán majd idővel... A szoba ajtaja kinyílik, és Alaric lép be. A Liga beleegyezett, hogy a nagyapád velünk éljen bólint felém. Most már csak egy mentőcsapatot kell szerveznünk. Én megyek! szólal meg azonnal Theora, és megszorítja a kezemet. És én is! dobja le magáról a takarót Kieran. Ulrika felugrik, és visszanyomja Kierant az ágyra. Te nem jössz! Megsebesültél. Jól vagyok tiltakozik Kieran, és Alaricre pillant. Menni szeretnék, bácsikám. Annora a barátom. Alaric bólint. Csodálom, ahogy itt egyenlő félként bánnak a tinédzserekkel. Senki sem vonja kétségbe, hogy jól elboldogulnak. Hát, ha te mész, akkor én is megyek, tökfej motyogja Ulrika. Akkor hát ezt meg is beszéltük mondja Alaric. Indulás ma éjjel. # Amint leszáll az éj, elindulunk Borostyán-hegyre, hogy megmentsük a nagyapámat és Annorát. Kieran összeszorított foggal tartja a lépést, ahogy átsietünk az erdőn, és vigyáz, nehogy Alaric és Ulrika lássák a fájdalmát. Bár sötét van, könnyen rátalálunk az útra: Lucinda és én jól látunk éjszaka, a hegyifarkasok pedig a városba tett korábbi látogatásaik alkalmával hagyott régi illatokat követik. Theora megfogja a kezem, amikor a fák között kanyargunk, aggodalmas tekintete az enyémet keresi. Megnyugtatóan mosolygok rá, bár én is ideges vagyok. Hátratekintek, mert olyan érzésem van, mintha követnének minket, de senki sincs mögöttünk.

221 Valószínűleg a képzeletem játszik csak velem. Néhány órával később ritkulni kezdenek a fák, és elérjük az erdőt a Borostyán-hegyet körülölelő Határfaltól elválasztó mezőt. A fal látványa mindig megnyugtat, de erről a pontról nézve döbbenek rá, milyen nevetségesen fest. Borostyán-hegy népe az életét e fal fogságában töltötte, hogy megvédjék magukat a sötétfajzatoktól. Most látom csak, hogy többre mentünk volna, ha a sötétfajzatokat ejtjük csapdába a fal mögött, és mi járunk-kelünk szabadon. A fal tetején Mr. Kent és három új éjjeliőr figyel, de még nem láttak meg minket, mert a fák vonala elrejt a szemük elől. Mr. Kent a fal hozzánk legközelebb eső szakaszán járőrözik. Némán jönmegy, a kezében puska. A városból valahonnan egy lány jajveszékelése hallatszik. Annora. Lucinda előre akar rohanni, de Ulrika elkapja, és éppen akkor húzza vissza a fák közé, amikor Mr. Kent felénk fordul. Fölemeli a puskáját, és az erdőre céloz. Visszafojtom a lélegzetemet. Végül leereszti a puskát, és továbbmegy. Kifújom a levegőt. Két percünk van, mire visszatér suttogom az éjjeli őrség útvonalát felidézve. Alaric int, hogy kövessük. Átrohanunk a réten, és felmászunk a falon. A hegyifarkasok könnyen feljutnak az elmúlt hetekben párszor már megjárták ezt az utat, de Lucinda meg én nehezen találunk kapaszkodókat. Egyet el is téveszt, és a tégla szétmorzsolódik a keze alatt. Jaj! kiált fel, és lejjebb csúszik, mielőtt sikerül megkapaszkodnia. A bakancsával arcon rúg, és felnyögök a fájdalomtól. Bocs suttogja. Alaric és Theora lenyúlnak értünk, és felhúznak a fal tetejére. Akkor ugrunk le a túlsó oldalon, amikor Mr. Kent megfordul. Nem lát meg. A város csendes, ahogy végigsettenkedünk a macskaköves utcákon, ám ennek ellenére is a sikátorokat fürkészem, mert

222 képtelen vagyok szabadulni az érzéstől, hogy figyelnek minket, de semmit sem látok, csak a holdfényben mozgó árnyékokat. Mit gondolsz, hol vannak? kérdezi Lucinda. A főtéren válaszolom a fakeresztekre gondolva. Mr. Langdon közszemlére akarja tenni őket, hogy mindenki lássa. Hatan sietünk végig a sötét sikátorokon, és útközben elmegyünk Mrs. Hope kis háza mellett. A verandáján virító virágok elhervadtak, elszáradtak. Már életbe lépett a kijárási tilalom, ezért nem számítok rá, hogy bárkivel is összefutnánk, de azért maximálisan éber vagyok, amikor kilépünk a főtérre. Minden pontosan olyan, mint mindig is volt: a templom uralja a tér nyugati felét, a torony hegyes csúcsa tőr alakú árnyékot vet a holdfényben fürdő térre. A templommal szemben van a Langdon Vegyeskereskedés, tőle balra a régiségbolt. A kirakatban lévő kitömött állatok kerek üvegszemükkel figyelnek minket. Ott állnak mellettük a sötétfajzat szívekkel teli üvegek. Szinte hallom a dobogásukat: düb-düb, düb-düb. A főtér közepén magasodik a fakereszt. Theora erősebben szorítja a kezemet. A nagyapámat meztelenre vetkőztették, és ezüstláncokkal a kereszt egyik oldalához kötözték. Sápadt bőrétől elüt a sok lila ütésnyom. A mellére esetlenül a FAJGYALÁZÓ szót karcolták. A másik oldalon Annora függ. Ő is meztelen, vékony testét ezüstláncok borítják. A hegyifarkasokhoz hasonlóan a sötétfajzatok is nagyon allergiásak az ezüstre, és a fém beleégett Annora érzékeny bőrébe, amely vörösen kisebesedett, és hámlik is attól, hogy egész nap égette a nap. Ijesztő lyukat látok a vállán, ahol Drew golyója érte. Fájdalmasan felkiált, fölrepedezett ajka szétnyílik az agyaránál. Nyilvánvaló, hogy Mr. Langdon csalinak kötötte ki őket, de ettől még odarohanunk hozzájuk.

223 Lucinda, Kieran és Ulrika Annoráról próbálják meg leszedni a láncokat, míg Theora nekem segít a nagyapám bokájára tekert láncot eltávolítani. A veszett düh és a könnyek elvakítanak. A láncok csípik csupasz bőrömet, miközben lebontom őket a testéről. Edmund...? suttogja. Nehezen tudja csak kiejteni a nevemet, annyira kiszáradt a szája. Kijuttatlak innen fogadkozom. Menj... dadogja. Nem biztonságos... Nélküled sehova sem megyek jelentem ki határozottan. Felnyög, amikor az utolsó láncot is leveszem róla, és teljes súlyával rám nehezedik. A földre zuhanunk. Zsupsz! Ahogy nagyapám feje a mellemre konyul, hirtelen minden levegő kiszalad belőlem. Reszketve tápászkodik fel, és ekkor veszi észre Alaricet. Mit keresel itt? kérdezi összezavarodva. Visszajössz velünk válaszolja Alaric. Edmund beleegyezett, hogy... A Langdon Vegyeskereskedés ajtajának nyikorgása szakítja félbe. Patrick tűnik fel, a kezében puskát tart. Nahát, nahát! Visszatért a kortyolgató! Kilép a házból, a nyomában Drew-val és Harriettel. Mintha vezényszóra tennék, a környező épületek ajtói is kinyílnak, és a város lakói kiáramlanak a térre. Ránk vártak, és Patrick jelzésére füleltek. Dühösnek látszanak, kegyetlen arccal hunyorognak és acsarognak. A felháborodott csőcseléket a Céh vezeti: Mr. Cranfield, Eric apja, Mr. O Malley és Mr. Langdon. Mögötte ácsorog a felesége, az örök árnyéka, aki gyászruhát visel, és befont hajában olyan kék szalagot, mint azelőtt Catherine. Közelebb araszolok Theorához, Alaric és Ulrika pedig védelmezőn veszik körül Kierant. Lucinda Annorát öleli át, aki a macskaköveken térdel, és félelmében sír. Nagyapa megpróbál

224 kiegyenesedni, és fölszegi az állát, amikor Mr. Langdon felé közeledik, de nehéz meztelenül dacosnak látszani. Nagyapának mégis sikerül. Reméltem, hogy a fiú visszatér érted mondja Mr. Langdon nagyapának. Szerettem volna, ha végignézed a halálát. Akkor talán megérted az én fájdalmam. Mrs. Langdon a duzzadt, könnyes szemét törölgeti, és szipog. Edmundnak semmi köze sem volt Catherine halálához mondja nagyapa. Ártatlan! Hogyan?! kiált fel Patrick. Egy rohadt kortyolgató! A városlakók feldúltan és haragosan dörmögnek. Kihallom Catherine, Eric, Mrs. Hope, Mr. Smyth nevét, ahogy csatakiáltásként terjednek a tömegben. Kezdenek körénk gyűlni. Átfogom nagyapa derekát, Alaric pedig Annorát segíti talpra. Kétségbeesetten keresünk valami kiutat, de semmi értelme. Amerre csak nézünk, szomszédok lepik el a mellékutcákat, és elállják az utunkat. A tömeg felénk nyomul, és a tér keleti felén lévő régiségboltnak szorítanak minket. Valaki egy követ hajít felénk, amely csak hajszálnyival repül el a fejem mellett, és a kirakatnak vágódik. Theora a mellkasomhoz szorítja az arcát, amikor üvegszilánkok záporoznak ránk, és apró sebeket ejtenek rajtunk. Egy nagyobb kő esik az asztalra, amelyen a sötétfajzat szívek vannak, és azok a földre esnek. Néhány üveg eltörik, és a bűzlő folyadék szétfröccsen. A fénylő szívek döglött halakként hevernek a padlón. Csak egy üveg marad érintetlenül az asztalon. Abban a pillanatban vérfagyasztó sikoly hallatszik a város keleti sarkából, majd egy nyugatról is, ezt pedig puskadörrenések követik déli irányból. Mindenki zavartan néz körül, és azon jár a feje, mi történhetett.

225 Sötétfajzatok! ordítja Mr. Kent a fal északi végéből. Újabb puskaropogás, majd egy férfisikoly, amelyet recsegő robaj követ, ahogy valami a földre esik. Az emberek páni rémülettel futásnak erednek, egymásnak ütköznek, mert nem tudják, merre meneküljenek; a látvány arra az esetre emlékeztet, amikor a városszéli bekerített legelőről egyszer kiszabadult egy bika. Aztán meglátom őket: a sikátorokból és a tetőkről kinyúló árnyékok alakot öltenek, amikor kilépnek a holdfénybe fehér bőr, csillogó szem, fekete tűzre emlékeztető haj. Most döbbenek csak rá, hogy korábban tényleg követtek minket, de nem Patrick és a többiek, hanem a sötétfajzatok. Bizonyára Lucindát és Annorát keresték, és idáig követtek minket. A városlakók elkotródnak az útból, amikor egy magas sötétfajzat vág át a tömegen. Talpig feketében van, a frakk-kabátja szárnyai lebegnek mögötte. Sötét, átható tekintete átsiklik Patricken, amikor elmegy mellette. A fiú megdermed, a keze görcsbe szorul a fegyverén, de rémületében nem meri használni. Harriet és Drew maguk elé szegezik a tőrüket, de ők is megmerevednek félelmükben a közeledő sötétfajzat láttán. Icarus leheli reszketeg hangon nagyapa. Szervusz, Hector húzza el a szavakat Icarus, aztán rám szegezi sötét szemét. Szóval... ő a fiam. Elpirulok, de állom a tekintetét. Árnyékok mozognak körülöttünk a tetőkön, és bekerítik a város lakóit. Úgy ötven, ha nem több sötétfajzat lehet a téren. Az egyik felénk közeledik: hasonlít Icarusra, ugyanaz a hosszúkás arc, kiugró arccsont és vastag szemöldök, alatta koromfekete szempár. Ha jól sejtem, testvérek. Lányok! kiáltja, és magához tereli Lucindát és Annorát. Apa! Lucinda csinos, tündérszerű arcán megkönnyebbülés

226 tükröződik. Kibújik a kabátjából, és gyöngéden beburkolja vele a húga sovány testét, aztán odatámogatja az apjukhoz. Kieran megmoccan, hogy kövesse őket, de Ulrika megragadja a karját, és a fejét rázza. A közelben Mrs. Langdon haragosan rángatja a férje karját. Tégy már valamit, Christopher! Mr. Langdon előrelép, és idegesen megköszörüli a torkát. Megszegitek az egyezségünk feltételeit. Ragaszkodom hozzá, hogy távozzatok, máskülönben... Icarus megfordul, és a szeméből sütő dermesztő sötétség Mr. Langdonba fojtja a szót. Máskülönben? kérdezi halkan. Te szegted meg az egyezséget, amikor elfogtad Annorát, az unokahúgomat. A megegyezésünk ezennel semmis. Jogunk van megtorlással élni. Apa! kiáltja Patrick. Sarkon fordulunk. Egy sötétfajzat férfi kapta el Patricket, két másik Harrietet és Drew-t. Egyetlen gyors mozdulattal kitekerik az O Malley-k nyakát, és a testvérek a földre rogynak, kék szemükben kihuny a fény. Valahol a tömegben felsikolt az apjuk, Mr. O Malley. Állati torokhangja hallatán megfagy a vérünk. A két sötétfajzat lány, Annora és Lucinda elszörnyedve nézik. Más, ha egy ember vérét szívják, vagy ha meggyilkolják. A Patricket lefogó sötétfajzat félrerántja a fiú fejét, és kivillantja agyarát, hogy Patrick nyakába mélyessze. Ne! kiáltja Mr. Langdon. A fiamat ne! Kérem! Icarus int. Elég lesz. Hatásos volt az érvünk. A sötétfajzat becsukja a száját, de nem ereszti el Patricket. Icarus pár lépést tesz Mr. Langdon felé, és összehúzza a szemét. Nem ismerjük egymást? A sötétfajzat egy darabig tanulmányozza Mr. Langdont, aztán sápadt ajkát mosolyra húzza.

227 Dehogynem, emlékszem már! Te vagy Cassie barátja. És ha nem csalódom, az egyik legjobb vevőm is. Döbbent kiáltások hallatszanak a téren. Mr. Langdon Ködöt használt? Christopher? kérdezi Mrs. Langdon csendesen, és összevonja a szemöldökét. Nem igaz bizonygatja Mr. Langdon. De bizony igaz szólal meg nagyapa rám támaszkodva. Láthatóan nehezére esik, hogy állnia kell. Te, Cassie és ez a kettő mutat Mr. Cranfieldre és Mr. O Malleyre gyakran jártatok az erdőbe, hogy ezekkel a démonokkal találkozzatok. A démon szót dühösen veti oda. Aztán Cassie teherbe esett. Mit gondoltok, miért kellett rákényszerítenünk a sötétfajzatokat tizennyolc éve, hogy hagyják el az erdőt? A szüleitek és én is meg akartunk védeni ezektől. Te robbantottad ki a konfliktust a népünk és a sötétfajzatok között? kérdezem. Forog velem a világ, amikor rádöbbenek, hogy a nagyapámnak köszönhető a nyomorúság. Most már legalább értem, hogyan tudta rávenni a hegyifarkasokat, hogy csatlakozzanak a harcunkhoz: gondolom, mint jog szerinti falkavezérük még most is rendelkezik felettük némi befolyással. Alaricre pillantok. Komor az arca. Én vagyok a város vallási vezetője, Edmund jelenti ki nagyapa. Kötelességem védeni az emberek lelkét a tisztátalanságtól. Icarus rám néz. Meglepettnek látszol, Edmund. Nagyapád sosem mesélte, hogy vezetett egy vadásztársaságot, amely tíz ártatlan sötétfajzatot mészárolt le álmában? Nem mesélte suttogom. Icarus pillantása rólam a régiségbolt kirakatára siklik. Követem

228 a tekintetét. Az épen maradt üveget és benne a sötétfajzat szíveket nézi. Soha nem merült fel benned a kérdés, hogy miként jutottak ezekhez a szívekhez? kérdezi ismét felém fordulva. Trófeák voltak, amelyeket a nagyapád szerzett azon az éjszakán az áldozataitól. Két szív a szüleimé. Összerezzenek, és a nagyapámra nézek, miközben igyekszem feldolgozni a hallottakat. Csak Cassie lelkének megóvásáért tettem mondja nagyapa. Ezek démonok, Edmund! A világ nem lesz addig biztonságos, míg el nem pusztítjuk őket. Icarus egy lépést tesz felénk, és ösztönösen Theora elé lépek. A keze erősebben szorítja az enyémet. Icarus is észreveszi a mozdulatot. Kíváncsian felvonja a szemöldökét. Lehet, hogy...? A tenyerét a mellkasomra teszi. Megborzongok. Az arcán meglepetés suhan át. Ez meg hogy lehetséges? Félrecsapom a kezét, ő pedig az agyarát kivillantva rám mordul. Keményen az állam alá nyomja az ujját, és fölemeli az arcomat, hogy fekete szemébe nézzek. Most látom közelről, hogy apám széles száját, hosszú orrát és szögletes állát örököltem. Anyád szemét örökölted szólal meg. Cassie-nek gyönyörű szeme volt. Bevallom, élveztem az elcsábítását. Iszonyú harag ébred bennem. Mostanában így nevezik az erőszakot? Erőszak? nevet fel. Nem támadtam meg. Abban mi lett volna a győzelem? Nem akartam bántani. A pillantása a nagyapámra ugrik. Az után, amit a szüleimmel tett, Hectort akartam tönkretenni. El akartam venni tőle mindent, amit szeret, és ennek mi lett volna a legjobb módja, mint megrontani a drága lánya

229 lelkét? Kegyetlen mosoly játszik az ajkán. Cassie-t akartam csak teherbe ejteni. Tudtam, hogy amint meglátják a fattyát, kizárják a közösségből, és Hector megszégyenül. Álmomban sem gondoltam, hogy megpróbál téged vízbe fojtani, aztán felakasztja magát, de elismerem, hogy nem okozott csalódást, hogy így alakult. Vágd a szemébe, hogy nem igaz! fordulok vadul a nagyapám felé. Anya beleejtett a fürdővízbe! Nagyapa lesüti a szemét. Bocsáss meg, Edmund mondja csendesen. Cassie-nek megszakadt a szíve, amikor Icarus visszautasította. Nem bírta elviselni a tettével járó szégyent. A szavai pörölycsapásként érnek. Lerogyok a régiségbolt előtti lépcsőre. Az anyám megpróbált megölni? Theora letérdel, és átölel. Icarus felém nyújtja a kezét. Csatlakozz hozzám, Edmund. Nem! kiáltja nagyapa. Elvetted tőlem Cassie-t. Az nem elég? Icarus vonásai megkeményednek. Tizennyolc évet adtam neked Edmunddal, pontosan annyit, ahány évig Cassie-vel élhettél. Túlzottan nagylelkű voltam. Most pedig eljött az ideje, hogy a fiam elfoglalja a helyét a klánunkban. Egész testemben remegni kezdek, ahogy a veszett düh elhatalmasodik rajtam. Icarus az anyám érzéseivel játszott, öngyilkosságba kergette, és most megpróbál elvinni, mindezt csupán azért, hogy megbüntesse a nagyapámat, azt az embert, aki az életét a védelmemnek szentelte, útmutatást adott, sőt még ölt is értem. Ezt nem hagyom. Mielőtt felfoghatnám, mit teszek, az apámra vetem magam. Váratlan támadásom úgy meglepi Icarust, hogy nem is védekezik. Mindketten a földre esünk, de én vagyok felül. Orrba vágom, és hallom, ahogy recsegve törik a csont. Icarus felnyög, és a hajamba

230 markol, hogy leemeljen magáról. Kivicsorítja az agyarát. Az orrából ömlik a vér. Erős ujjai a torkomra fonódnak, a húsomba mélyednek, és térdre húz, hogy a szemembe nézhessen. A szeméből nem süt más, mint gyűlölet, ahogy mereven lenéz rám. Csak egyszer kérdezem meg jelenti ki sötéten. Gyere el ma velem, fiam, és foglald el a jog szerint téged megillető helyet az oldalamon. Soha nem élek veletek, démonok! vágom az arcába. Icarus szája megrándul. Legyen, ahogy akarod. A kezét karmolászom, ahogy lassan, szántszándékkal kezdi kiszorítani belőlem a szuszt. Fekete pontok táncolnak a szemem előtt, és egyre fogy a tüdőmből a levegő. A szemem sarkából valami fehér villanást látok. Icarus váratlanul elenged. A földre esem, és levegő után kapkodok. Körülöttem kitör a káosz. A sötétfajzatok nekilódulnak, az emberek menekülni próbálnak. Testek hullanak a földre, a macskakövek között vér csorog. Mrs. Langdon élettelen teste a földre zuhan. A férje a következő. Ulrika visszatartja Kierant, hogy ne vesse bele magát a csődületbe, miközben Alaric egy csomó sötétfajzattal száll szembe. Elárasztják, míg végül már nem látni a támadók gyűrűjében. Egy pillanattal később hegyifarkasvér szaga érződik a levegőben. Apa! sikoltja Ulrika. Mindez csak háttérzaj az előttem folyó harc mellé. Theora Icaruson fekszik, és fehér haja elborítja az apámat verekedés közben. Theora szürke felsője elszakadt, az ajka véres, ezüst szeme vadul villog. A földön gurulnak birkózás közben. Theora megpróbálja lefogni az apámat, de Icarus arcon üti, és Theora az ütéstől kábultan hanyatlik a földre. Icarus feláll. Theora megpróbál arrébb mászni, az ujjaival a macskakövekbe kapaszkodik, úgy vonszolja magát. Rémült tekintete az enyémet keresi, de Icarus fölé

231 tornyosul. Minden olyan gyorsan történik, hogy időm sincs felkiáltani: Icarus elkapja Theora fejét, és kitöri a nyakát. Felsikoltok, és a szívemhez kapok. A szívem összeszorul, fájdalmas szúrást érzek, aztán... Csend.

232 21. EDMUND CSEND. TAPINTHATÓAN NYOM BELÜL. Hidegen, megtörhetetlenül, örökkévalón. Ez csak egyet jelenthet: megszűnt a szívem dobogni, mert Theora meghalt. A bánat és a veszteség váratlanul szakad rám, és megbénít. Meg akarok halni. Halott is vagyok. Lucindának igaza volt: Theora a vértársam volt, de már nincs többé, nincs többé, nincs többé... Icarus elengedi, és Theora úgy hullik a földre, mint egy rongybaba. Tőlem balra valahonnan Ulrika gyászos jajveszékelését hallom. Körülöttünk tovább folyik a harc, de már alig észlelem. Az ereimben jéggé dermed a vér. Lucinda odarohan Theora testéhez, a pulzusát próbálja kitapintani, de semmi értelme, mert tudom, hogy már nem él. Nagyapa átölel, és magához szorít. Miért tetted? üvölti Lucinda. Theora megmentett engem és Annorát! Kedves volt, és... Egy korcs volt szakítja félbe Icarus. Csak egy korcs. Felforr a vérem. A vértársam volt! Icarus felém fordul. Volt szívverésem, és elvetted tőlem! Te... A szavak összezúzott torkomon akadnak, ahogy ismét rám tör a veszteség fájdalma. Nagyapa erősebben ölel, és hallom, hogy ő is sír. Icarus kívánsága teljesült anélkül, hogy a tudatában lett volna: tönkretette a nagyapámat, mert elvette tőle azt, amit leginkább kívánt nekem. Nem megmondtam, Edmund? A sötétfajzatok démonok

233 súgja nagyapa a fülembe. Ezt szokták tenni: mindent elvesznek tőled, ami csak fontos a számodra. Icarus pillantása rólam a boltra siklik. Átlép Theora testén, és egy perccel később már a sötétfajzat szíveket tartalmazó üveggel tér vissza. Kiveszi a szerveket az üvegből, gondosan leteszi a földre, aztán egy rúgással a hátára fordítja Theorát. Elszörnyedésemben mozdulni sem tudok, amikor Theora fölé hajlik; a teste eltakarja előlem Theorát. Csontropogást hallok, aztán egy pottyanást, ahogy valami az üvegben lévő folyadékba esik. A következő pillanatban Icarus fölegyenesedik. Odasétál hozzám, az ajka szadista mosolyra torzul. Összevérzett kezében egy üveget szorongat, és abban Theora szíve lebeg. Kultúránk ősi szokásai szerint a halála után be kell gyűjtened a vértársad szívét mondja kötekedve. Ezt neked ajándékozom, fiam. Emlék, akárcsak az, amit a nagyapád vett el az én népemtől. A halom szívre mutat a földön, mielőtt átnyújtja az üveget. Az üvegre bámulok, és elönt az undor. Ez nem ajándék, hanem brutális emlékeztető mindenre, amiben egy futó pillanatra részem volt, de amit soha többé nem élhetek át. Icarus megölte. Az üvegben lévő reszketve csillogó folyadék vibrálni kezd, és egy pillanatig azt hiszem, Theora szíve ver az üvegedényben. Aztán meghallom a föld mélyéről a robajt, ami eleinte lassú, aztán egyre csak nő, mint a bennem fortyogó harag. Elvette tőlem. Rázkódni kezdenek a házak, a templomtoronyban megkondul a harang, üvegcsörömpölés hallatszik. A téren abbamarad a verekedés, amikor hevesen rengeni kezd a föld. Az emberek köröskörül rémülten sikoltanak fel. Kieran Lucindába kapaszkodik, ő pedig visszatántorog Annorához és a szüleihez. A régiségbolt

234 tetejéről cserepek csúsznak le, és összetörnek körülöttünk a földön. Patrick is a közelemben van, és próbál kiszabadulni a vele verekedő sötétfajzat szorításából, de az nem ereszti. Ebben a pillanatban halk, baljóslatú morajlást hallunk a távolból. Mindenki az Alba-hegység felé fordul, amelynek körvonala kirajzolódik a csillagos égre. A hegyoldalon növő fák remegni kezdenek. Egy másodperc csend után, ami úgy tetszik, mintha a világ visszafojtaná a lélegzetét: BUMM! A robbanás ereje mindenkit hanyatt dönt. Hamu és füstfelhők gomolyognak az égre, és mérföldekkel az Alba-hegység felett ott, ahol egykor a karom alakú csúcsa volt gombafelhőbe gyűlnek. A hőség olyan intenzív, hogy megperzseli a szemöldököm és a szempillám. A vulkán bömbölő, háborgó, füstokádó hangja a fülemben lüktet, ahogy a hegy felöklendezi a belsejét. Már mindenki sikoltozik, még a sötétfajzatok is. Nagyapa elenged. Körülnézek. A közelemben Ulrika Kieran mellett van, Alaric élettelen, szétmarcangolt teste mellett, tőlem jobbra nagyapa a feje fölé emeli a karját, és előttünk Icarus csak lenyűgözve bámulja a vulkánt. Tőlünk nem messze észreveszem Annorát és Lucindát, ahogy az apjuk elvezeti őket a térről, és egy csinos sötétfajzat lányt is látok, akire eddig nem figyeltem fel. A többi sötétfajzat szétszóródik, és az is köztük van, aki eddig túszként visszatartotta Patricket. Patrick talpra kászálódik, és pár lépést tesz felém, amikor valami élénk narancsszínű repül át az égen. Egy lávabomba! Az olvadt kő becsapódik a tér közepén. Hatalmas robbanást hallunk, a nyomában kő és törmelék lövell a levegőbe, és a kezemben zörögni kezd az üvegedény. Patrick a földön fekszik, és fájdalmasan nyög. A közelünkben a hatalmas kereszt, amelyhez nemrég még nagyapát kötötték ki, ijesztően

235 dülöngélni kezd, a sérült keret hangosan recseg. Vigyázzatok! kiabálja Ulrika. Icarus megperdül, és a szeme elkerekedik, amikor meglátja a remegő keresztet. Nagyapával abban a pillanatban evickélünk talpra, amikor a fa eltörik, és a kereszt lezuhan. Ránk esik! Nagyapa egy szemvillanás alatt ellök a kereszt útjából, mielőtt Icarus elkapja, és magához szorítja. A kereszt rájuk esik, és agyonnyomja őket. Nem! üvöltöm. NEM! Ulrika kezébe nyomom az üveget, és megpróbálom leemelni a keresztet nagyapa testéről, de túl nehéz. Tolom, rúgom, de nem mozdul. Ulrika a karomat rángatja. Hagyd abba, Edmund! mondja. Meghalt! Ki kell jutnunk innen! Könnyek patakzanak az arcomon. Meghalt. Először Theora, és most a nagyapám. Mindenki meghalt, akit valaha szerettem. A pillantásom Icarus holttestén állapodik meg. Mindez az ő hibája. Élete utolsó cselekedete az volt, hogy meggyilkolta a nagyapámat, és most egyedül maradtam a világon. Az apám lélektelen fekete szeme rám mered, halott pillantása üres, kifejezéstelen, de az ajkára gúnyos mosoly fagyott. Újabb lávabomba csapódik a városba, ezúttal keletre. Megremeg tőle a föld. A városlakók szerencsére északi irányba, a bekerített legelők felé menekülnek. Ott van egy másik kapu, amelyen keresztül ki lehet jutni a főútra, amely összeköti Borostyánhegyet a legközelebbi várossal, Szürke Farkassal. Mennünk kell, Edmund! sürget Ulrika, és sűrűn pislog, amikor hamu hull a szempillájára. Megint megmozdul alattunk a föld. Ulrika nekem dől, és majdnem elejti az üveget. Újabb robaj hallatszik a vulkán felől, és tűzfolyó indul meg a hegy lejtőjén; a perzselő kő- és sárfolyam

236 mindent elpusztít, ami az útjába kerül, felfalja a fákat, és a hegyifarkas falut is. És egyenesen Borostyán-hegy felé tart! Apa! sikolt ja Kieran, mintha a hangja mérföldekre elhallatszana. De nem tehetünk semmit, csak nézzük, ahogy az erdőt olvadt hamufelhők borítják be. El kell mennünk! ordítja túl Ulrika a földcsuszamlás robaját. Még egy utolsó pillantást vetek a nagyapám és Theora testére, mert tudom, hogy többé nem látom őket, aztán a menekülni próbáló emberek tömegéhez csatlakozunk. Visszapillantok az Albahegységre. A földcsuszamlás egyre közelebb kerül hozzánk. Felszántja a földet. A Határfal kis időre lelassítja majd a haladását, bár nem tudom, mennyire. Hamu és apró kövek hullanak ránk, felsértik a bőrünket, égetik a ruhánkat, de még így sem lassítunk. A záptojásszag olyan erős, hogy öklendezni kezdek. Átugrálunk a halottakon. Valaki megragadja a bokámat, és majdnem elesem. Lenézek: Patrick keze fonódik a lábamra. A combján hatalmas seb tátong. Segíts! könyörög. Itt hagyhatnám. Itt kellene hagynom. Megpróbált megölni. De ebben én sem vagyok vétlen. Ha nem szívtam volna Catherine vérét, nagyapának sosem kellett volna végeznie vele. Felnézek Ulrikára. A legelő felé menj! Maradj az ösvényen, ez egyenesen odavezet! Elmennek Kierannal, a hóna alatt az üveget viszi, én meg felsegítem Patricket. Egy pillanatra még visszanéz a szülei élettelen testére, akik a főtéren hevernek, aztán ahogy csak bírunk Patrick sebesülése miatt, végigsietünk az utcákon a legelő után nyíló kapuhoz. A ránk záporozó vulkáni hamu miatt alig látunk. Minden lélegzetvétel végigperzseli a torkomat. A szemcsés ködön át észreveszem az előttünk fölsejlő Határfalat. Már nyitva a kapu, és a

237 keskeny résen át emberek özönlenek a kinti világba. Odarohanunk mi is, de félúton Patrick fájdalmasan felkiált, amikor sebesült lába nem bírja tovább, és megroggyan alatta. Hagyj itt lihegi. Nem szorítom össze a fogamat, és nagy nehezen a vállaltira veszem. Kiviszem a kapun, és ahogy csak bírok, végigfutok a főúton, hogy minél messzebb kerüljek Borostyán-hegytől. Útközben találkozunk azokkal, akiknek sikerült elmenekülniük a városból. Köztük van Ulrika és Kieran is. Hát sikerült! mondja kifulladva Ulrika. Még nála van Theora szíve az üvegben. Négyen futunk tovább, véget nem érőn. Menekülök a hegyomlás elől, Borostyán-hegytől, az eddigi életemtől. Addig meg sem állok, míg az izmaim sajogni nem kezdenek, és már képtelen vagyok levegőt venni. Ledobom Patricket a földre, és lihegve, zihálva, epét és hamut öklendezve lerogyok a földre. Patrick felnyög, de sikerül felülnie. Vérző sebére szorítja a kezét. Kieran zöttyen le mellé. Azt hiszem, itt már biztonságban vagyunk. Végignézek az úton. A füstködön és a hamun át alig látunk, de azt hiszem, igaza van. A Határfal legalább annyira lelassíthatta a földcsuszamlást, hogy eddig ne érjen el. Köszönöm hálálkodik Patrick. Ránézek. Tetőtől talpig hamu borítja, így az egész teste szürke. Ahogy szürke vagyok én is. És körülöttünk minden. Az ég. A föld. Az arcunk. Szürke. Minden egyforma. Szívesen válaszolom kereken. Ulrika átnyújtja az üveget, amely csupa korom. Letörlöm róla a feketeséget, és megpillantom Theora szívét. Hatalmába kerít a

238 gyász, az életre gondolok, amelyben közösen részünk lehetett volna. Már sosem lesz lehetőségem arra, hogy szerethessem, vagy hogy elérjem, hogy belém szeressen. Sosem érzem már, hogy ver a szívem. Icarus ellopta ezt tőlem. Vissza akarom kapni Theorát, de nem így. Ulrika kezébe nyomom az üveget. Nem szól semmit, csak elfogadja. És most mihez kezdünk? kérdezi Patrick. Ismét végignézek az úton. Borostyán-hegyre nincs értelme visszatérni, ott semmi sem maradt, ami visszahívna. A másik irányba fordulok. Az út ezen az oldalon Szürke Farkasba vezet, és azon túl... a szabadságba. Mehetek, amerre a kedvem tartja. Az lehetek, aki csak akarok. Korlátlanok a lehetőségeim. De egy dologban biztos vagyok: a sötétfajzatok szenvedni fognak azért, amit elvettek tőlem. Miközben a fejemben egy terv kezd körvonalazódni, a nyakamban lógó kerek medált szorongatom. Ott van előttem a jövő, és már tudom is, milyennek szeretném: Bűntelen világot akarok. Theora képére szeretném formálni. Egyesült világra vágyom. Imigyen szóltunk mindannyian.

239 22. ASH AKKOR HÁT MOST MÁR tudod az igazságot Tiszta Rózsáról fejezi be Lucinda fáradtan. Csendben ülünk. Hátradőlök a helyemen, és próbálom ésszel felérni a hallottakat. Tiszta Rózsa a rokonom? Nem csoda, hogy anyám sosem beszélt a családjáról. Ki ismeri be szívesen, hogy az unokatestvérét terheli a felelősség egy olyan háború vezetéséért, amelyben a sötétfajzatok milliószámra pusztultak el? Bizonyára szégyellte, és persze félt is; a Tiszta Rózsához fűződő rokonság biztos szörnyű veszélybe sodorhatta a családunkat a háború alatt. Ulrikával egy darabig Edmunddal és Patrickkel laktunk Szürke Farkasban vette át a szót Kieran. De nem jöttünk ki egymással. Vallási fanatikusok lettek, éjjel-nappal a Céh vulkánkitörésben elveszett szent könyvet írták át, úgy csűrték-csavarták, hogy megfeleljen a saját elképzeléseiknek... A Teremtés könyvét? szúrja közbe Day, a szentírásra utalva, amin a Tiszta Hit alapul. Kieran bólint. A könyv írása közben Edmund még jobban meggyűlölte a sötétfajzatokat. Az életében minden rosszért őket okolta. Felsóhajt, és a fejét simogatja. Kiborult, amikor rájött, hogy még mindig tartom a kapcsolatot Lucival és Annorával, ezért elváltak útjaink. Ulrika visszatért ide, mialatt Lucival és Annorával utazgattam, és országszerte polgárjogi nagygyűléseken vettem részt. Edmund és Patrick Centrumba költöztek, hogy a politika terén vigyék valamire.

240 Amikor aztán pár évvel később Edmund Tiszta Rózsa néven hatalomra került, tudtuk, hogy meg kell állítanunk teszi hozzá Lucinda. Ezért alakítottuk meg a Négy Királyságot. Elijah az anyjához fordul. Hogy lettél a csoport tagja? Trákiában egy nagygyűlésen ismerkedtem meg Lucival és a többiekkel válaszolja Yolanda. Mind Esménél laktunk a Holdcsillag kocsmában. Kieran elmosolyodik a felesége és az otthona említésekor, és Natalie bűntudatos pillantást vet rám. Még egyikünknek sem volt alkalma elmondani, hogy Esme meghalt. De nem ez a kellő pillanat. A Négy Királyság miért nem hozta nyilvánosságra Edmund valódi személyazonosságát? kérdezi Day. Mert nem volt bizonyítékunk, csak a szavunk válaszolja Lucinda. És ki hinne nekünk, főként az után, hogy Edmund embernek néz ki? Próbáltuk felkutatni Borostyán-hegy régi lakosait, de sokan meghaltak a kitörés éjszakáján, és a többiek nem szívesen beszéltek. Évekkel ezelőtt fölkerestünk egy magándetektívet ezzel az információval fűzi hozzá Yolanda. És úgy sejtjük, egy ponton közel került valamihez. Azt mondta, egy nyomot követ, valami törvénytelen gyermekről beszélt... Natalie-ra pillantok, aki elsápad, de a gyermek meghalt egy házban, amely leégett, mielőtt a detektív többet is kideríthetett volna. A tüzet szándékosan okozták. Az őrökre vall az ilyesmi fakad ki szenvedélyesen Day. Az őrök fölperzselték Natalie-ék házát a néhány héttel korábbi népszavazás után. Az öccse, MJ még a házban volt a tűz idején, de Natalie-val sikerült kimentenünk. De azt mondtad, hogy Tiszta Rózsának nincs szívverése, nem? szólal meg Elijah az első ülésen. Hogy lehet, hogy ezt senki sem

241 vette észre? Lucinda keserűen felkacag. Biztosra veszem, hogy Tiszta Rózsa megvesztegette vagy megfenyegette az orvosát, hogy tartsa a száját. Megérkeztünk, gyerekek mondja Acelot a kormány mögül. A teherautó dülöngél, ahogy a hepehupás földúton a zuzmóval borított fák között megbújó, ütött-kopott rönkház felé hajtunk. A járműben és odakint is sötét van; az erdő lombozatán alig hatol át a fény. Baljós árnyak leselkednek a fák között, mint az ólálkodó farkasok. Megborzongok. Értem már, honnan kapta az Árnyak Erdeje a nevét. Acelot a ház előtt parkol, és mind kiszállunk. Egy keskeny völgyszorosban vagyunk. A levegőnek fenyő-, eső- és fanedvillata van. A bakancsom elmerül a dús, mohos földben, amikor kiugrom a járműből, és előbb Marthát, aztán Natalie-t segítem le. Natalie keze puhán és melegen simul a tenyerembe. Felmosolyog rám, és egy pillanatig viszonzom, amíg a bűntudat és a gyász úrrá nem lesz rajtam. Nem szabadna mosolyognom, se boldognak lennem, amikor az apám... Nyelek egy nagyot, hogy a sírástól ne szoruljon össze a torkom. Natalie a homlokát ráncolja, én meg elfordulok. Most nem szabad könnyekre fakadnom. Kieran nagy léptekkel az ajtóhoz megy, és hangosan bekopog. Háromszor-négyszer is megveri az ajtót. A ház lakatlannak tűnik: a falakat befutotta a repkény, az ablakok koszosak, az ajtón hámlik a sárga festék. Kezdem azt hinni, hogy Ulrika nincs is itt, amikor váratlanul feltárul az ajtó, és egy középkorú hegyifarkas áll előttünk. Bőrnadrágot, szűk fekete felsőt és frakk-kabátot visel. Sovány, de izmos, a bőre cserzett, a haját rövidre nyírta, és piszkos a körme. Azonnal átöleli Kierant. A fenébe is, már halottnak hittelek! Hetekkel ezelőtt vártalak

242 mondja, aztán szárazon hozzáteszi: Idetelefonálhattál volna. Ismersz, milyen vagyok, kuzin. Szeretek a divathoz igazodva késni jegyzi meg. Elkaptak minket, amikor titokban a Primus I.- ben néztünk körül. Szétválnak, és Ulrika udvariasan odabiccent Yolandának és Lucindának. Most vesz csak észre minket. Ash, az unokaöcsém mutat be Lucinda. Tudom, ki terel be minket Ulrika. Mindenki hallott már a fiúról, aki hamvaiból született újjá. Vajon szarkazmust hallottam a hangjából kicsendülni? A kunyhó belseje hűvös és nyirkos. A konyhával egybeépített nappaliban főként a tőlem balra lévő kandallóban pislákoló tűz ad fényt, amely sötétnarancs ragyogást áraszt a kopottas helyiségben. A hámló falak mentén könyvespolcok, telezsúfolva megvetemedett, penészes könyvekkel. A rozoga szekrényen egy hordozható tévé és egy poros telefon. A szoba közepén egy egyszerű fenyőfa asztal áll néhány egymáshoz nem illő székkel. Jobbra egyetlen konyhapult, egy hűtő, tűzhely és pár konyhaszekrény kapott helyet. Döglött nyulak lógnak a mosogató feletti kampókról, friss vérük egy porcelántálba csepeg. Nem maradhatunk sokáig mondja Kieran az unokatestvérének. Nálad van? Ulrika bólint. A konyhaszekrényhez megy, és közben Natalie és Day lepakolnak mindent egy székről Marthának, hogy az idős hölgy leülhessen. Cékla gyorsan átkutatja a házat, hogy minden biztonságos-e. Ulrika dühösen csücsöríti a száját, amikor Cékla a hálóba is benéz. Úgysem találsz semmi gyanúsat a fehérneműs fiókomban kiált oda neki. Cékla kijön a hálóból, a füle vörös. Pamutkombinék vannak a

243 kezében. Gondoltam, a hölgyek szeretnék valamivel eltakarni magukat nyújtja át az ingeket Yolandának, Marthának és Lucindának, akik a takarók és kabátok alatt gyorsan felveszik őket. Ulrika felsóhajt, de nem szól semmit, miközben a szekrényekben keresgél. Kieran említette, hogy az őrök tudják, hogy itt fent élsz? kérdezi Day. Ulrika türelmetlen pillantást vet rá. Persze! Edmund meglátogatott, amikor a falat kezdték építeni, és esélyt adott, hogy távozzak. Szándékosan maradtál? hadarom. Miért ne? kérdezi. Ez az otthonom. Itt legalább biztonságban vagyok. Mostanában sok ellensége van odakint a hegyifarkasoknak. Nem is értem, miért mormolja Cékla. És nem izgat, hogy emberek millióit irtják ki pár mérföldnyire tőled, az út végén? firtatom. Természetesen zavar, de mit tehetnék én ellene? kérdez vissza. Az agyaramban lüktet a méreg, Cékla pedig a homlokát ráncolja, amitől az arcán lévő heg kidudorodik. Ha Ulrika akarná, sokat tehetne ellene. Ha nem haragszol a kérdésért, miért véd meg Edmund? kérdezi Natalie. Azt hittem, haragszik rád és Kieranra. Inkább Kieranra, mint rám. Ő akarta fenntartani a kapcsolatot Lucindával és Annorával magyarázza Ulrika, és fagyos pillantást vet Lucindára, aki hűvösen viszonozza. Theora egyébként a legjobb barátnőm volt. És ez még mindig sokat számít Edmundnak. Becsukja a konyhaszekrényt, és a mosogató feletti szekrényben kutat tovább.

244 Cékla Lucindához fordul. Mit gondolsz, Rózsa tudja, hogy fogságba estél? Lucinda az asztalhoz ül. Kétlem. Valószínűleg legalább Kierant elengedte volna, ha a tudomására hozzák, hogy ott voltunk. Eltűnődöm azon, hogy senki sem tudta, hogy az apám meghalt a táborban ami, ha tudták volna, vezető hír lett volna a médiában és arra a következtetésre jutok, hogy Lucindának igaza van. Naponta rengetegen áramlanak be a Tizedikbe, ezért biztosan nehéz a rabokat számon tartani. A nyilvántartó részlegnek feltehetően nem volt ideje egyeztetni a neveket, hogy megbizonyosodjanak róla, hogy senki olyan nem tartózkodik ott, akinek nem kéne. Á, meg is van mondja Ulrika, és kivesz egy poros üveget a szekrényből. Az asztalra teszi, az orrunk elé. Ocsmány sárga folyadék tölti meg, és abban úszik Theora szíve. Na, fuj morogja Cékla. Miért őrizted meg ennyi éven át? kérdezi Day. Theora mintha a testvérem lett volna, úgy szerettem. A kitörés éjszakáján, amikor meghalt, elvesztettük az egész falkánkat magyarázza Ulrika. Azt hiszem, szerettem volna valamit megtartani belőle, belőlük. És ez hogy dönti meg Tiszta Rózsát? fordul Elijah az anyjához. Erre én is kíváncsi vagyok. Úgy terveztük, hogy átültetjük valakibe mondja Yolanda. Abban reménykedtünk, hogy ha eljuttatjuk ezt a személyt Tiszta Rózsához, a szíve talán újraindul, létrejön egy vértársi kötelék, és az illető ráveheti, hogy vessen véget a háborúnak. Cékla és Day derűsen összenéznek. Maximális őrültség mormolja Ulrika a bajsza alatt. Semmi

245 garancia arra, hogy sikerül, még ha a szívet át is tudjátok ültetni. A terv valóban őrült, de ha ebben a szobában bárki is akad, aki tisztában van a vértársi kapcsolat erejével, az én és Natalie vagyunk. Ha arra kérne, hogy fejezzem be a háborút, egy szívdobbanásnyi időt sem gondolkodnék. Szerintem ez egy piszkosul zseniális terv közlöm. Lucinda elvigyorodik. Amikor mosolyog, nagyon emlékeztet az anyámra, akinek mindig fanyar mosoly játszott az ajkán. De hát nem nagyon régi ez a szív? tamáskodik Day. Arról nem is beszélve, hogy ennyi időn át balzsamozófolyadékban úszott. Nem lehet átültetni úgy, hogy ne végezne a pácienssel. Át lehet ültetni, ha kevertvérű az illető mondja Lucinda, és a szeme sarkából rám néz. A gyomrom görcsbe rándul, amikor rájövök, hogy Lucinda engem szemelt ki hordozónak. Logikusnak tűnik. A kevertvérűeknek nincs szükségük szívre az élethez, tehát ha a szerv nem is működik, én azért tovább élek. A legtöbb méregre immúnis vagyok, így a balzsamozófolyadék, amelyben a szívet őrizték, nem fertőzi meg a szervezetemet, és az elhalt szöveteket is regenerálni tudom. Lucinda mindenre gondolt, csak egy dologra nem: hogy nem akarom ennek alávetni magam. Nem akarom, hogy valaki kitépje a szívem, és egy másikkal helyettesítse. Arról nem is beszélve, hogy Tiszta Rózsa vértársa lennék! Ez annyi szempontból beteges és őrült! Hogy két pasi között lenne, az nem zavar annyira; annak idején számtalan férfi Köd-kliensem is volt, és a dolgok sokszor szex irányba csúsztak el a hozzáadott extrákért jöttek hozzám az ügyfelek, és nem az ember dílerektől vették a fiolákat, de Tiszta Rózsa a sötétfajzatok mészárosa, ráadásul még rokonok is vagyunk. Ez igazán... brr! Totál visszataszító. Natalie megfogja a kezemet, mert érzi, mennyire kényelmetlenül érint ez a dolog.

246 Hegyifarkas szív, Ash szervezete biztos kivetné érvel Day. Nem, ha olyan genetikus végezné, akinek a xenotranszplantáció a szakterülete veti ellen Yolanda. Hát erre kellett Lucindának Yolanda szakmai hozzáértése. Semmi köze sem volt a sárgahimlővel kapcsolatos kutatásához, hanem a fajok közti átültetésekkel kapcsolatos munkája miatt került képbe. El sem hiszem, hogy korábban nem gondoltunk erre. Nincs jobb módja annak, hogy úgy döntsék meg Tiszta Rózsát, hogy bárki életét is kockára tennék. Ehhez persze feltételeznünk kell, hogy Ash belemegy, hogy kivágják a szívét jegyzi meg Acelot szórakozottan a szoba túlsó végéből. Kibámul a poros ablakon, és a környéket figyeli. Az őrök egyenruhakabátját a teherautóban hagyta, és csak fehér mellényt, fekete nadrágot és bakancsot visel, pettyes farka ritmikusan leng mögötte, és felkavarja a padlóról a port. Rám pillant. Még szerencse, barátom, hogy nem kell belemennünk ebbe az eszement tervbe, mi? Hálásan mosolygok rá, és titkon nagy kő esik le a szívemről. Nem biztos, hogy végig tudnám csinálni, ha túl nagy nyomás nehezedne rám. Lucinda kérdő pillantást vet rám és Natalie-ra, aki röviden beszámol a felkelők Galliumban található erődjéről. És ti bíztok azokban az emberekben? kérdezi Lucinda. Azok az emberek a szüleim szögezi le velősen Natalie. Tehát igen, megbízom bennük. Bámulatos fegyverarzenáljuk van! meséli Elijah az anyjának. Nem is beszélve egy flottányi transzporterről, amelyeket mind harci repülővé alakítottak át. Nagyon professzionális. Úgy tervezik, hogy négy nap múlva intéznek támadást Centrum ellen. És aztán mi lesz? acsarog Lucinda. Az őrök egyik istenverte államát a másik váltja fel. Mitől lenne bármi is más?

247 Natalie rám pillant, kék szemében bizonytalanságot látok. Lucindának igaza van. Ha az őrök felkelői elfoglalják Centrumot, az nem sokat javít a helyzetünkön. Attól még az őrök kormánya marad, tele olyan emberekkel, akik a saját igényeiket a mieink elé helyezik. Ha az Ember az Egységért és a Négy Királyság kerül hatalomra, akkor legalább igyekeznének egy igazságos és minden fajt reprezentáló kormányt alakítani. Natalie órája váratlanul csipogni kezd. Destiny jelentkezik. Látom is a transzportert erősíti meg Acelot, és eljön az ablaktól. Ulrika kitárja a karját Kieran felé. Nos, akkor hát ideje búcsúznunk, unokatesó. Te nem jössz velünk? kérdezi Kieran. Nem rázza a fejét Ulrika. Ez az ott... Félbeszakad, amit mond, és zavartan ráncolja a homlokát. Szóra nyitja a száját, és vér bugyog ki a torkán támadt, golyó ütötte kis lyukon. Az ablakkereten hasonló lyuk van, pontosan ott, ahol Acelot állt még pillanatokkal ezelőtt. Ulrika a földre zuhan. FÖLDRE! üvöltöm, és ebben a pillanatban golyózápor töri szilánkokra a hátsó ablakot. A golyók a rönkfalba csapódnak, és üveget zúznak, könyveket szakítanak szét. Elijah a földre rántja az anyját, amikor Yolanda feje fölött felrobban egy könyv, és betűkonfetti repül szét a levegőben. Mindenki a földre vágja magát. Kieran zuhan mellém. Az arca fele hiányzik. Kieran! jajdul fel fülsértőn Lucinda. Kieran, KIERAN! Natalie harminc centire van, arccal lefelé fekszik, és a két kezével védi a fejét. Megragadom a kabátja hátát, és annál fogva magamhoz húzom, hogy a testemmel védjem. Vadul ver a szíve. Egy árnyék takarja el a homlokzati ablakot, és hangos motorbőgés

248 hallatszik. Újabb sorozat vág végig a szobán, és Cékla kúszva megindul a bejárati ajtó felé. Óvatosan kinyitja, és kikémlel. Destiny most száll le a transzporterrel! Ha rohanunk, elérhetjük kiabál hátra. Natalie összerezzen a következő sorozattól. Day talpra ugrik, és fölsegíti Marthát. Kisietnek, a nyomukban Cékla, Elijah, Acelot és végül Yolanda. Lucinda félelemtől bénultan fekszik az asztal alatt, és Kieran szétlőtt arcára mered. Lenézek Natalie-ra. Menj. Nélküled sehova! kiáltja. Rögtön megyek én is. Natalie gyorsan megcsókol, aztán feltápászkodik, és kirohan az ajtón, a szél hátrafújja szőke haját. Az ajtókeretbe, tőle centikre golyó csapódik. Összeszorul a szívem. Nincs ideje megijedni. A nagynénémhez fordulok. Mennünk kell, Lucinda nyújtom a kezem. Újabb csörömpölés a szobában, és Lucinda behúzza a nyakát. Fogd meg a kezem! parancsolok rá. Váratlanul pislogni kezd, észhez tér, és megfogja a kezem. Kimászunk az asztal alól. Felkapom a Theora szívét tartalmazó üveget ilyen messzire eljöttünk érte, és nem fogok nélküle távozni, és kifutunk. A repülőgép úgy ötvenméternyire lehet, a motorjai bömbölnek, és hajladoznak a gép körül a fák, kavarognak a levelek. Cékla az ajtóban áll, a fegyverét a fákra szegezi. Siess, haver! kiabálja. A többiek már bent ülnek. A fák vonala felett a közeledő transzporterek árulkodó zümmögését hallom. Gyertek ide! ordítja egy hang tőlem balra, a fák közül.

249 Egy őr lép ki fölemelt fegyverrel a homályból. Jobbra terelem a nagynénémet, amikor meghúzza a ravaszt. A golyó súrolja a karomat, és felnyögök a fájdalomtól. A transzporter felől Cékla viszonozza a tüzet, aki az őrök felé üríti a tárat, és a lövések fedezékében értékes perceket nyerünk. Kényszerítem magam, hogy gyorsabban fussak, az erőfeszítéstől ég a tüdőm. Lucinda alig bír velem lépést tartani, meg is botlik egy kidőlt fában. Felhúzom, de közben újabb golyó süvít el mellettünk. Akkor érünk a transzporterhez, amikor még több őr kerüli meg futva a házat, és lőni kezd. Cékla megfogja Lucinda kezét, és fölsegíti a repülőgépbe. Én is felugrom, és a fémpadlóra zuhanok. Majdnem elejtem Theora szívét. Gyerünk! kiáltom oda Destinynek. Natalie odasiet hozzám, és talpra segít. Destiny megrántja a botkormányt, és a transzporter egy rántással felemelkedik. Az ajtó csukódni kezd, csakhogy nem elég gyorsan. Egy őr a gépre céloz, és meghúzza a ravaszt. Két golyó a fémkeretbe fúródik, egy azonban behatol a gép belsejébe. A transzporter meredeken zuhanni kezd. Natalie rémülten kiált fel, miközben nekem esik, és mindketten a jobboldali falnak zuhanunk. Destiny arca fájdalmasan eltorzul a pilótafülkében, mialatt igyekszik visszanyerni az uralmát a gép felett. A vállán lévő sebből vér szivárog. Acelot, Cékla és Day a pilótafülkébe rohannak. Acelot átveszi a kormányt, egyenesbe hozza a gépet, Cékla pedig kiemeli az őrt az üléséből, és lefekteti egy padra. Day a pilóta helyére ül. Destiny megállás nélkül káromkodik, és vérző vállát fogja. A gép orra egyenesbe áll, és Acelot felpörgeti a motorokat. A transzporter gyorsan fölemelkedik, a faágak úgy kaparásznak a törzsön, mint a patkányok. Kitörünk a fák közül, és a gépet hirtelen

250 ragyogó fény árasztja el. Gépfegyverropogás hallatszik, golyók csapódnak a páncélozott falakba, és összetörik a szélvédőt. Társaságot kaptunk! mondja Acelot. A repedéseken át észreveszek három transzportert. Egyenesen felénk tartanak. Nyomd meg a zöld gombot! szűri a szavakat Destiny összeszorított fogai között. Melyiket? ijed meg Day. Több is van a műszerfalon. A narancssárga kapcsoló mellettit nyögi Destiny. A rakéták automatikusan megtalálják a legközelebbi célpontot, hacsak nem célzol velük máshova. Látom! kiált fel Day, és rácsap a zöld gombra. A rakéta átvillan az égen, és egy másodperccel később a legközelebbi transzporter tűzgömbbé válik, fém és törmelék záporozik le az erdőre. Day ismét megnyomja a gombot. A második irányított lövedék is célba talál, és a gép szárnya letörik. A jármű csavarvonalban zuhan le a földre. Iszonyatos robbanás ráz meg mindent, a lökéshullám megdobja a mi gépünket is, és összevissza rángat minket az üléseinkben. A harmadik transzporter elkanyarodik, mert tudja, hogy hatalmas túlerőben vagyunk, ami a fegyverzetet illeti, és az őrök bölcsen úgy döntenek, hogy elmenekülnek, mielőtt őket is kilövik. A fogolytábor felett szállunk, előbb a Primus II., majd az I. fölött. Vonatszámra hozzák az új rabokat, akiket éppen a nyilvántartási irodához kísérnek. Előttünk komoran feltűnik a Határfal. Hirtelen támad egy ötletem. Van még rakétád? kérdezem. Day ellenőrzi a monitoron. Három maradt. Látod azt a falat? mutatok egy betonépítményre. Azt célozd meg mindhárommal. Day elvigyorodik. Igenis, uram!

251 Day céloz, aztán megnyomja a zöld gombot. Egyszer, kétszer, háromszor. A lövedékek mind célba találnak. Por és törmelék repül a szétrobbantott fal helyéről a levegőbe. Legalább egymérföldes lyuk tátong, amikor a porfelhő felszáll. A döbbent őrök nem tudnak elég gyorsan reagálni, amikor a rabok megrohamozzák a nyílást, és kiáramlanak a szabadságba. Egy-null a javunkra. Acelot és Day elrepítenek minket a Tizedik közeléből, és az Alba-hegység nemsokára már csak egy himlőhely a tájon. Visszamegyek a kabinba. Cékla és Natalie Destiny sebeit látják el, Elijah feje az anyja ölében pihen. Gyorsan megnézem a karomon lévő sebet: csak egy horzsolás. Leülök Lucinda mellé a fémpadra. Az üveget fogom, és érzem, milyen könnyű. Hihetetlen, hogy egy ilyen kis tárgy volt a katalizátor, ami kirobbantotta Edmund Rose terrorhadjáratát a sötétfajzatok ellen. Ideje hát befejezni.

252 23. NATALIE MIRE ELÉRJÜK GALLIUMBAN az őrök felkelőinek bázisát, a nap már lemenőben van, és a bronzzal bevont épületek ragyognak, mint a gyertyafény. Valamivel több, mint egy napja utaztunk el, de egy örökkévalóságnak tűnik, olyan sok minden történt közben. A szélvédőn át nézem, ahogy rézködben tűnik fel a város. Transzporterek suhannak a szépiaszínű égen. Árut szállítanak a hadianyaggyárakba, és onnan az ország más részeibe. Szerintem nem követtek minket a Tizedikből, mert egyetlen repülőgépet sem láttam. Acelot hihetetlen jó pilóta, nagy hozzáértéssel manőverezik a géppel a felhőkarcolók és az ipari létesítmények között. Day boldogan cseveg vele; élvezi a rögtönzött repülésoktatást. Ash csendben üldögél mellettem, a száját összeszorítja. Egy szót sem szólt, mióta elrepültünk a Tizedikből, én meg nem erőltettem a beszélgetést. A haja meg-meglibben, érzi a vért a környezetünkben. A tűzpárbaj után mindnyájunkon vágások, horzsolások vannak, Destiny ingére rászáradt a vére. A sebe szerencsére már nem vérzik, Cékla mesterien bekötözte. Ash karját is rendbe tette. Cékla most a padon alszik köztem és Destiny között. Destiny az Ash ölében tartott üvegre néz. Megáll az eszem, hogy az egészet egy szívért tettük! sóhajt fel. Azért nem volt totál bukta. Legalább Ash megvan. Elmosolyodom, és erősebben szorítom Ash kezét. Számomra az első helyen Ash visszaszerzése állt, ezért nem vagyok csalódott, hogy az Ora nem sárgahimlő, bár nehezen tudom majd

253 megmagyarázni az apámnak, hogy miért kockáztattuk az életünket egy harmincéves hegyifarkas szívéért. Megnézem a kabátzsebemet, mert eszembe jut az ezüstösfehér folyadékkal teli fiola, amit a Tizedikbeli laboratóriumból loptam. Kiveszem a fecskendős dobozomból. Szerencsére nem tört el. Az üvegfiola oldalán egy kis címke van, rajta: F-09 SZÁRNYAK felirat áll. Gyanúsan egy Köd-keveréknek látszik mondja Ash a fiolára pillantva. Hát igen, én is ezt gondoltam. Elég tapasztalatot szereztem az Arany Köd, opálos fehér Köd-keverék terén, ami kimondottan ragacsos állagú, és a básztet méregtől aranyosan csillámlik, hogy felismerjem egy keveréket. Ez az anyag opálosan ezüstös, és nem tejfehéren aranyló. Engem az ezüstös alkotóelem érdekel, amivel a Ködöt elegyítették. Lehet, hogy ez éjszakai suttogás? tűnődöm, mert eszembe jut a laboratóriumban látott sok pillangó. A szárnyuk ezüstös volt! De miért keverné Tiszta Rózsa a Ködhöz? A mennyezeti világítás felé tartom. A folyadék megcsillan, és magára vonja Yolanda figyelmét. Mi ez? kérdezi, és elveszi tőlem. Egy Szárnyaknak nevezett drog. Az őrök Tizedikbeli laborjában találtuk ezzel a lemezzel együtt húzom elő a kék lemezt a zsebemből, amire azt firkantották: BETEGKÍSÉRLETEK. Szeretném, ha dr. Craven teszteknek vetné alá a drogot, és kiderítené, mi van benne. Szeretnék ebben segíteni ajánlja Yolanda, és visszaadja az üvegcsét. A fiolát a zsebembe süllyesztem, aztán átmegyek a pilótafülkébe. Merre? kérdezi Acelot. Az aranyló naplemente kiemeli

254 jóképű arcán a gepárdhoz hasonló pettyeket. A város nyugati felén van egy kohó, ami elrejti az őrök erődítményébe vezető alagút bejáratát. Ha valaki figyelne minket, csak annyit látna, hogy berepülünk a gyár raktárába, ami nem ébresztene gyanút, hiszen itt mindennapos látvány, amikor áruszállító transzporterek repkednek ki-be. Acelot bekormányozza a járművet a gyár nyitott tetején, és Day megnyom egy gombot a műszerfalon. A raktár rejtett ajtaja kinyílik, és látható lesz az alagút bejárata. Leereszkedünk a lázadók bázisába. Visszaülök a helyemre, és becsatolom az övem, miközben a repülőgéphangárban landolunk. Otthon, édes otthon jegyzi meg Elijah, és fáradtan rám mosolyog. Kimerültnek, de boldognak látszik. Igaz, miért is ne lenne az? Visszakapta az édesanyját. A repülő hidraulikusan működtetett ajtaja sziszegve kinyílik. Odakint anyám, apám, Garrick és Sasha várnak minket. Nem látnak a méregtől. Ajaj! Mit tudsz a mentségedre felhozni, ifjú hölgy? kiabálja anyám. Szégyenlősen apámra sandítok, aki olyan dühösnek látszik, amilyennek még életemben nem láttam. Heges arcát bősz grimasz torzítja el. Ez most sok magyarázatra szorul, Natalie mondja összeszorított foggal. Ash felkapja a kék vászontáskáját a pad alól, amire Destiny vigyázott, míg a Tizedikben voltunk, és kézen fog. Anyám helytelenítően húzza össze fagyosan kék szemét, de nem veszek róla tudomást. Nem érdekel, hogy a szüleimnek mi a véleménye Ashről; akármi is, nem változtat az Ash iránti érzéseimen. Garrick és Sasha letámogatják Destinyt a transzporterről, a

255 többiek pedig Marthának, Lucindának és Yolandának segítenek. Tudnak járni, de mindenki remeg és bizonytalan. Anya zavartan megöleli Marthát, ami éppen annyira meglepi az öreg sötétfajzat asszonyt, mint engem. A lifthez indulunk, és az anyám egész idő alatt haragosan suttog nekem. Eltűröm a szidalmak özönét, csak a szám belsejét rágom. Minden joga megvan, hogy mérges legyen rám. Néha az apámra pillantok, de ő kerüli a tekintetem. Sajnálom, hogy aggódtál miattam mondom végül, amikor nem bírom tovább apám hallgatását. De azt nem igazán, amit tettem. Ashnek szüksége volt a segítségemre, és nem várhattam meg, míg megkérdezed a parancsnokot, hogy küldhetünk-e mentőcsapatot, hogy aztán így is, úgy is nemet mondjon. Apa sebhelyes szája megfeszül, de nem szól semmit. Tudja, hogy igazam van. Nyílik a liftajtó, és belépünk a bázisra. Ash szeme elkerekedik, amikor átlát mindent: az elsuhanó föld alatti vonatokat, a járdákon nyüzsgő tömeget, a fémépületeket. Nehéz ezt egyszerre megemészteni. Halkan füttyent. Nem túloztál mormolja. Egyenesen a kórházba megyünk, ahol dr. Craven vár minket, hogy ellássa a sebeinket. Sigur még mindig a kínszenvedéseiből lábadozik az egyik ágyon. Nagy nehezen ülő helyzetbe tornázza magát, amikor meglát minket. Ash arcán megrándul egy izom, amikor a vérapjára pillant. Sigur hátrafogta hosszú, vakítóan fehér haját, így tisztán látható izmos felsőtestén a sebesülések mértéke. Alabástrom bőrén szakított sebek, ultraibolya-égések látszanak, valamint rengeteg véraláfutás, ahol az őrök megrugdosták. A hátán két rózsaszín csonk a szárnyak helyén, amelyeket Sebastian levágott.

256 Fiam szólal meg Sigur, és kitárja fehér karjait. Ash leteszi a zsákját és Theora szívét az éjjeliszekrényre, és térdre rogy Sigur ágya mellett, aztán hagyja, hogy vérapja vigasztaló ölelésébe vonja. Bocsáss meg, hogy elhagytalak suttogja Ash fájdalmas hangon. Sosem lett volna szabad hagynom, hogy bántsanak. Meg kellett volna, hogy mentselek. Bocsáss meg, ó, istenem, ó, istenem, de sajnálom... Sigur elkapja a pillantásomat. Harold meghalt mondom csendesen. Sigur arcán átsuhan a fájdalom, és még szorosabban öleli Asht. Ráébred, hogy a bocsánatkérés nem csak neki szól. Lucinda mellette ül, és Ash haját simogatja. A szoba másik felében Elijah, Acelot és Yolanda a maguk gyászával birkóznak, egymást átkarolva sírnak elveszített családjukért. Ha vége a háborúnak, vissza akarok menni Szürke Farkasba, és el akarom hozni Marcel testét, hogy a családja mellé temethessék Viridisben, ahova tartozik, és ne egy kőhalom alatt nyugodjon egy elhagyott raktárban, ahol a sírját csak pár csecsebecse és pitypang díszíti. Apámhoz fordulok, és átölelem. Nem szól semmit, csak erősen magához szorít. Anyám finoman a hátamra teszi a kezét. Milyen szerencsés vagyok, hogy itt vannak nekem. Egy pillanatra fölnézek, és észreveszem, hogy Martha a közelben téblából. Apa odanyújtja neki a kezét. Martha megfogja, és már négyen ölelkezünk össze. A családom végre megint együtt van... vagyis majdnem. A lelkem feljajdul Polly gondolatára. Rettenetesen hiányzik. Eszembe jut a kés a hálószobámban, amelyet az ultraibolya-melegházból loptam el, és amelynek a markolatába a nevét vésték. Nem felejtettem el a nővéremnek tett ígéretemet. Végezni fogok Tiszta Rózsával.

257 Végül a szememet törölgetve kibontakozom az ölelésükből. Garrick és Sasha behozták Destinyt. Most a kórterem másik végében dr. Craven és néhány nővér látják el. Levették a kabátját, így most csak a vérfoltos mellényét viseli. Jól látni izmos karját és irigylésre méltó alakját. Dr. Craven érzéstelenítőgélt dörzsöl a bőrére, aztán összevarrja a sebet. Felnézek apámra. Mit fogtok Destinyvel csinálni? kérdezem. Majd később megbeszéljük, mi legyen a büntetése válaszolja. Kérlek, ne légy vele túl kemény könyörgöm. Csak úgy viselkedett, mint egy igazi jó barát. És nagyszerűen vezeti a gépet, még szükséged lehet rá, ha a Centrum ellen... Elhallgatok, mert ráeszmélek, hogy elszóltam magam. Nem lett volna szabad tudnom a főváros ellen tervezett támadásról. Apa keményen néz rám, én meg grimaszt vágok. Ne haragudj Destinyre! Véletlenül rányitottam az ajtót, amikor a támadási terveket nézte az irányítóközpontban. Apa összevonja a szemöldökét. És ez mikor történt? Pár napja válaszolom. Miért? Nem érdekes hárítja el a kérdésemet, és Destinyre pillant. Dr. Craven befejezi a sebvarrást, és odajön hozzánk. Szia, kiscicám mosolyog rám barátságosan, bár a szeme a szobában lévők arcát fürkészi. Eltűnődöm, vajon nem azt hiszi-e, hogy a fia, Sebastian is velünk van. Sebastian él. Meggyilkolta Acelot öccsét, és ellopta a miniportjukat. Most már minden bizonnyal Centrumban van. Leginkább arra lehet számítani, hogy Seb odatart. Az orvos leveszi a szemüvegét, és megdörgöli fáradt szemét. Egyszerűen nem értem már ezt a fiút mondja csendesen. Sosem

258 volt tökéletes, de jó fiú volt, amíg el nem kapta ennek a Tiszta Hit ostobaságnak a gépszíja. Megszakad a szívem, hogy ilyen lett. Csak annak örülök, hogy nem szóltam neki erről a helyről. Akkor már ketten örülünk neki. Van valamim önnek nyújtom át dr. Cravennek a Szárnyak fioláját, és pár szóval elmagyarázom, hogyan jutottam hozzá. Nagyjából biztos vagyok benne, hogy ez az opálos folyadék Köd, mivel ragacsos az állaga, de szeretném biztosan tudni, mivel keverték össze. Lehet, hogy éjszakai suttogással. Lefuttatok pár tesztet ígéri, és a kórterem végében lévő laboratóriumába viszi. Ash feláll Sigur ágya mellől, és fölveszi a zsákját meg Theora szívét. Kimerültnek látszik, az arca beesett, sötét szeme hosszú fekete fürtjei alól csillog rám. A miénktől háromajtónyira van egy üres szoba. Ash beköltözhet oda mondja apa. Kösz, akkor elhozom a holmimat a szobánkból jelentem ki. Anya aggodalmas pillantást vet apára, én meg felsóhajtok. Ash és én eljegyeztük egymást, anya. Vele lakom. Azt hiszem, ezzel nem vagyok kibékülve tiltakozik anya. Megcsókolom hűs arcát. Szeretlek, mami. De erről nem nyitok vitát. Anya a homlokát ráncolja. De... Hadd menjenek, Siobhan szól rá szelíden apa, és belefojtja a szót anyámba. Rámosolygok apámra, ő pedig megölel. Mikor lettél ilyen felnőtt, mi? Nincs nagyon az ínyemre súgja a fülembe, aztán elenged. Kezet nyújt Ashnek. Jól bánj a lányommal. Számomra ő a legfontosabb a világon. Én is így érzek vele kapcsolatban, uram rázza meg a kezét Ash.

259 Apa kurtán biccent, és elengedi Ash kezét. A kamránkba indulunk, de előtte beugrunk a régi szobámba, hogy összeszedjük a holmimat, köztük a sárga nyelű kést. Ash észreveszi a markolaton lévő betűket. Polly? kérdezi. A testvéred? A zsebembe dugom a kést. Mire készülsz vele? szűkül össze a szeme. Tudod jól, hogy mire válaszolom. Aznap, amikor megtaláltam Polly holttestét, megmondtam neked, hogy megölöm Tiszta Rózsát. Semmi sem változott. Ash állán megrándul egy izom, de nem erőlteti a dolgot. Nem akar vitát kezdeni. Megfogom a kezét, és az új kamránkba vezetem. Kisebb szoba, mint amelyben a szüleimmel laktam, de van benne egy franciaágy, két éjjeliszekrény, egy kis íróasztal és a fényes, fehér falba épített szekrény. Ash az íróasztalra állítja az üveget, és halkan becsukja az ajtót. Végre magunkra maradunk. Két lépéssel átszeli a szobát, a karjába kap, és szenvedélyesen megcsókol. A csók egyszerre követelődző és gyöngéd; ki akarja élvezni a pillanatot, de alig tudja visszafogni magát. Vágy söpör át rajtam, és hozzásimulok, a hajába túrok. Hirtelen sós ízt érzek a számon, és elhúzódom tőle. Ash? A padlón egy pontra mered, a száját keményen összeszorítja, és könnypatak kígyózik le az arcán. Megfogom a kezét, és felöltözve végignyúlunk az ágyon. Lágyan megcsókolom, és ezzel megnyitok egy köztünk létező, lélekcsere nevű csatornát, amire csak a vértársak képesek maguk között, és hagyom, hogy az érzései átáramoljanak belém. A szívem befogadja a gyászát, a lelkifurdalását, a fájdalmát, és megpróbálom átvenni tőle minden szenvedését. Csorognak a könnyeim. A bánata majdnem

260 elviselhetetlen, de addig ölelem, amíg végül ő szakítja meg a kapcsolatot. Lágyan letörli a könnyeket az arcomról a hüvelykujjával. Szeretlek, szőke suttogja. Én is szeretlek fonom köré a karomat. A mellemre hajtja a fejét, és így fekszünk reggelig.

261 24. ASH HOSSZÚ IDŐBE TELIK, mire elalszom, bármilyen kimerült is vagyok. Amikor elszenderedem, álmaimat kórházi ágyhoz láncolt, kipeckelt szájú, lesoványodott testek lidércnyomása kísérti. Fölemelem az egyik takarót, és apám fekszik a mocskos matracon. Szürke és lesoványodott a teste, a csontjai áttetszenek fekélyes bőrén. Megragadja a karomat, lángok lobbannak fel az ujjhegyemen, és kúsznak fel a ruhaujjamon, aztán beborítanak, mint azon a napon, amikor Főnix lettem... Hirtelen felülök az ágyban. A torkom fájdalmasan kiszáradt az üvöltéstől. Sss, minden rendben, minden rendben nyugtat Natalie, és visszahúz ölelő karjai közé. Belekapaszkodom, és megpróbálok nyugodtabban lélegezni, miközben elönt a gyász, mert eszembe jut, hogy meghalt az apám. A lélegzetvételemre koncentrálok: ki-be, ki-be, ki-be, amíg meg nem nyugszom. Pár perccel később kelletlenül bontakozom ki Natalie karjából, és megnézem az éjjeliszekrényen lévő órát. Már délelőtt tizenegy van. Felkelünk, lezuhanyozunk, és tiszta ruhát veszünk. Az ágyra szórom a zsákom tartalmát, és elteszek pár dolgot. Egy összehajtott papírlap libben a földre. Natalie felveszi. Mi ez? kérdezi. Valami laboreredmény, amelyet Puszta Földről kaptál a Gubó Projektről magyarázom. Széthajtogatja a papírt, és végigfutja az írást. Meglepetten

262 elkerekedik a szeme. Megfordítja a papírt, hogy megmutassa a lap tetejére nyomott szürke pillangós emblémát. Ismerős? A Szárnyakkal kapcsolatos. El sem hiszem, hogy mindvégig a birtokunkban volt ez az információ! Oda kell adnunk dr. Cravennek. Fontos lehet. A bázis központjába sietünk. Az őrök lázadóinak erődítménye annál is nagyobb, mint eleinte gondoltam. Katonákkal zsúfolt föld alatti vonatok száguldanak el rendszeres időközönként mellettünk. Őrök elleni lázadók masíroznak a közelben, és halkan beszélgetnek a közelgő támadásról. Elérjük a parancsnoki posztot, egy üvegfalú termet, amelyet csúcstechnológiát képviselő képernyők és egy hatalmas irányítópult tölt meg. A pultot Natalie szülei és egy homokszőke hajú, fiatalabb férfi a névkártyája szerint Adam Slater, Roach, Acelot és a hegyifarkasok, Garrick és Sasha állják körül. Fölfedezem mellettük Destinyt és Sigurt is. Meglep, hogy már felkeltek a betegágyból. Sigur kicsit meggörnyedve áll, de egyébként éberen és koncentráltan figyel, miközben a hologramos térképet tanulmányozza, amelyet az irányítópult fölé vetítenek. Szemmel láthatóan fontos megbeszélést tartanak, és engem meg sem hívtak! Dühösen nyitok be, és Natalie követ. Itt meg itt meg itt lőjük ki a célpontokat magyarázza Buchanan tábornok. És ezzel lezárjuk a bejutást a városba. Mi folyik itt? kérdezem. Felpillantanak. Örülök, hogy visszajöttél, Főnix szólal meg Roach. Kék rasztahaját hátrakötötte, és jól látszik szeplős arca. Nagyon hasonlít Céklára. Sigurhoz fordulok. Miért nem hívtak meg a megbeszélésre? szegezem neki a kérdést.

263 Úgy gondoltam, ki kell pihenned magad, fiam. Ez a támadási terv? kérdezi Natalie a térképet tanulmányozva. Buchanan tábornok a kedvünkért gyorsan átveszi a Centrum elleni támadási tervüket. Háromszakaszos lesz: először megtámadjuk Port Cassandrát. A város szélén, ahol a rombolóhajók flottája állomásozik. A következő hullámban felrobbantják a hidakat és az összekötő utakat, amivel elvágják a fallal körülvett várost a külvilágtól, és stratégiai célpontokat támadnak, köztük a Törést, egy szilánk alakú felhőkarcolót, ahol az őrök centrumbeli főhadiszállása található. Végül a szárazföldi csapatok beveszik a várost. És mikor kerül erre sor? kérdezem. Holnap, pontosan reggeli hét órakor válaszolja Buchanan tábornok. A támadási tervet nézem. Lehet, hogy holnap már be is fejeződik a háború. Örülnöm kellene, mégsem érzek semmit, csak azt, hogy valami nincs rendjén. Destiny arca hirtelen eltorzul a fájdalomtól. Bocsásson meg, tábornok úr, de azt hiszem, felszakadt a varrat szabadkozik. Natalie apja elengedi, és Destiny távozik. Ismét a térképre meredek. Tőlem mit várnak? Semmit válaszolja Buchanan tábornok. Natalie-val itt maradtok. Natalie álla leesik. Ezt nem gondolod komolyan! Dehogynem, halálosan komolyan gondolom mondja az apja. Semmi okod, hogy velünk gyere. Mindent az irányításunk alatt tartunk. Amint a parancsnok átveszi a hatalmat, és helyreáll a rend, visszajövünk értetek.

264 Iszonyú haragra gerjedek. Roachra pillantok, aki aggodalmasan néz rám, és láthatóan éppen úgy nem örül ennek, mint én. Akkor tisztázzuk még egyszer. Az őrök felkelői megdöntik Tiszta Rózsát, és a helyére ültetik ezt a parancsnokot? kérdezem. És mindez hogy érinti a sötétfajzatokat az után, hogy helyreállt a rend? Mit terveznek velük ebben az új rendben? Szavamat adom, Ash, hogy a lehető legjobban gondoskodunk róluk ígéri Buchanan tábornok. Hallathatjuk a véleményünket az őrök új kormányában? faggatom. Sigurt felkértük, hogy lépjen be a tanácsba válaszolja Buchanan küldött. És mi lesz a básztetekkel és a hegyifarkasokkal? kérdezi Acelot. A kérdés Garrick és Sasha érdeklődését is fölkelti. Biztosra veszem, hogy ők is nagyon kíváncsiak, hogy mi vár rájuk az őrök új rendszerében. Mi is számítunk egy helyre a tanácsban mondja Garrick. Sokat kockáztattunk azzal, hogy önt támogattuk, küldött asszony. Roach felhorkan. A hegyifarkasok mind kollaboránsok. Miért kapnának jutalmat? Közülünk nem követi mindenki vakon Rózsát csattan fel Sasha. Sokan tartjuk úgy, hogy rossz, amit tesz. Az életünket kockáztattuk a felkelés érdekében. Mi is képviseletet érdemlünk. Mindenki kap képviseletet szúrja közbe Buchanan küldött. De az őrök maradnak a vezetők? kérdezem. Továbbra is maguk diktálnak? Igen. Összehúzza a szemét, és fagyos tekintetét rám emeli. Ez baromság mormolom, és kiviharzok a teremből. Natalie utánam rohan.

265 Ash... Sarkon fordulok. Mi a francnak van ez az egész? Hónapokig kampányoltam Tiszta Rózsa ellen, harcoltam ellene, próbáltam egyesíteni a fajokat, és holnap az őrök lázadói lecsapnak, és... Az agyaraimat csikorgatom. Mit csinálnak? Learatnak minden babért? kérdezi. Nem meredek rá dühösen. Tudod jól, hogy fütyülök a dicsőségre. Sosem akartam Főnix lenni, nem vágyom rá, hogy hős legyek. Tudom jól, és ne haragudj. Akkor meg mi zavar? Hiszen ezt akartuk, meg akartuk dönteni Tiszta Rózsa hatalmát! Nem akarok hazudni, mert valóban csalódást okoz, hogy nem mi hajtjuk végre, de mindent összevetve számít ez valamit? Igenis számít! kiabálom. Nem akartam az őrök egyik kormánya helyére a másikat ültetni! Hogy lehetünk biztosak abban, hogy a holnapi támadás után tényleg jobbra fordulnak a dolgok? Még csak azt sem tudjuk, ki a fene ez a parancsnok. Lehet, hogy Tiszta Rózsánál is rosszabb! Natalie kicsit összeszorítja a száját. Bízom az apámban. És többé-kevésbé az anyámban is. Nem fogják hagyni, hogy minden a régi mederben folyjon. De vajon ennyi elég lesz? Az lesz, amiért harcoltunk? Megragadom a kezét, és a hüvelykujjammal gyengéden simogatom a tenyerét. Kék gyémántgyűrűje sziporkázik a neonfényben. Nem akarom, hogy illegálisan legyünk együtt. Egy szép napon szeretnélek feleségül venni mondom csendesen. Szeretném, ha a gyerekeink bekerülnének a gyorsabb eredményt hozó programba, ha állást kapnának, befogadnák őket. Ha minden lehetőség nyitva állna előttük, ami előttem nem. De a szívem mélyén nem hiszem, hogy ez történik majd, ha az őrök maradnak hatalmon.

266 De Sigurnak beleszólása lesz abba, hogy mi lesz! veti ellen. Sigur csak egy jelkép, hát nem látod? kérdem egyre elkeseredettebben. Hallottad anyádat: az őrök fognak dirigálni. Sigurt a sötétfajzatok szóvivőjeként kapcsolták be, így majd amikor azt mondja nekik, támogassák az őrök új rendszerét, mindenben követik. De ez semmiben sem fog különbözni a korábbitól. Hogy is különbözne? Amíg az őrök maradnak, nem lesz változás. A szüleid csak kamuznak neked, Natalie. Elkapja a kezét, és kipirul az arca. Nem igaz! Szerintem hagyod, hogy az őrökkel kapcsolatos érzéseid befolyásolják a szüleimről alkotott véleményedet. Szerintem meg inkább az befolyásolja, hogy apád Puszta Föld táboraiban dolgozott, anyád pedig megpróbálta rám kenni Chris Thompson halálát vágok vissza. Ó, és azt még nem is említettem, hogy mindent elkövettek, hogy szétválasszanak minket. Kérlek, bocsáss meg, ha szemernyi gyanakvással kezelem az indítékaikat. Natalie pislogni kezd, és könnyek sötétítik a szempilláit. Beletúrok a hajamba. Ne haragudj. Nem volt helyénvaló motyogom. Natalie a fejét csóválva harapdálja az ajkát. Nem, nem... tökéletesen igazad van. Én vagyok vak. Olyan csodálatos volt, hogy visszakaptam a szüleimet, hogy nem bombáztam őket elég kitartóan ezekkel a kérdésekkel, pedig kellett volna. Bocsáss meg, Ash. Lecsókolom a könnyeit, és hosszan átölelem. Amikor már házasok leszünk, izgalmasan alakulnak majd a rokonokkal töltött nyaralások mormolom, és Natalie nevet. A kórházba indulunk, hogy megkeressük dr. Cravent. Martha az egyik ágyban ül, párnákkal feltámasztva. Őszülő haja csontos vállára

267 omlik, ráncos bőre kísértetiesen fehér, de lila szeme fiatalosan csillog. Foghíjas mosolyt vet rám. Vigyázok, nehogy összerázkódjak hiányzó agyarai láttán. Biztonsági okokból minden háziasított sötétfajzatnak kiveszik az agyarait. Remegő kézzel egy kis Szint-O- Vért próbál inni, de az a hálóingére loccsan. Natalie odaszalad hozzá, az ágya szélére kuporodik, és az idős hölgy ráncos szájához tartja a poharat. Köszönöm, kedvesem hálálkodik Martha. Natalie szeretettel mosolyog rá. Hol van Lucinda és Yolanda? kérdezem a csaknem üres kórteremben körülnézve. Nem értem, hogy hogy nincs itt Destiny. Azt hittem, a felszakadt sebét varratja össze. Biztos végzett már, és visszament. Yolanda dr. Cravennel van, Lucinda a kantinba ment a barátaitokkal, Day-jel és Céklával, meg azzal a kedves básztet fiúval mondja remegő hangon Martha, és iszik még egy korty vért, mielőtt visszaadja a poharat Natalie-nak. Natalie leteszi az éjjeliszekrényre. Próbálj kicsit pihenni. Később majd benézek, és felolvasok neked, jó? Puszit nyom a sötétfajzat asszony arcára, aztán a kórház végébe indulunk, hogy megkeressük dr. Cravent a laboratóriumában. A labor egy nagy, fehér falú és bútorzatú terem, csillogó, ezüstszínű orvosi felszerelésekkel. Az orvos egy elektronmikroszkópba bámul. Magas férfi, rézvörösbe hajló szőke hajjal, amely felkunkorodik a fülénél, a szemüvege lecsúszott hosszú orra végére. Hasonlít egy kicsit Sebastianra, a fiára: ugyanolyan zöld szeme, keskeny arca van. A komputerasztalnál Yolanda, a básztet asszony ül mellette. Zöld overallja fölött fehér köpenyt visel, és barnásvörös haját kényelmes kontyba tekerte a tarkóján. A hajviselet kiemeli gyönyörű vonásait.

268 Dr. Craven felnéz a mikroszkópból, és rámosolyog Nataliera. Szia, kiscicám. Szia, doki. Volt már időd végigfuttatni a teszteket a Szárnyakon? kérdezi Natalie. Volt. Ahogy gyanítottad is, a drog fő alkotóeleme a Köd, és nyomokban éjszakai suttogást találtunk. Büszkén pillant rám, ahogy egy tanár szokott a tanítványára. Valamikor az is voltam: úgy volt, hogy a laborasszisztense leszek, de aztán megismerkedtem Natalie-val, és örökre megváltozott az életem. Találtunk azonban még valamit, amit szintén belekevertek. Megnyom egy parancsot a számítógépen, és a képernyő fölött azonnal megjelenik egy kettős hélix holografikus képe. Ez egy retrovírus, amelyet a DNS megváltoztatására terveztek. Natalie aggodalmasan pillant fel rám. Tiszta Rózsa vajon mi az ördögért próbálja megváltoztatni az emberei DNS-t? kérdezem. Mivé alakítja át őket? Dr. Craven leveszi a szemüvegét. Abból, amit eddig tudunk? Hegyifarkasokká. Micsoda? dadogom. Vagy, hogy pontosabb legyek, félvérekké helyesbít Yolanda. Félig ember, félig hegyifarkas lényekké. Mint amilyen Theora volt suttogja Natalie. És Edmund nagyapja. Görcsbe rándul a gyomrom. Megpróbál mindenkit olyanná formálni, mint ők voltak. Egy Faj... Egy Hit veszi át a szót Natalie. Egy Nemzet, Őkegyelmessége alatt. A fenébe... morgom. Egy pillanatig senki sem szól, hagyjuk, hogy beleivódjon a gondolat a tudatunkba. Tiszta Rózsának mindvégig ez volt a terve: egy új világot akart teremteni a vértársa képére, amelyben

269 mindenki ugyanazt a hitet vallja. Ezért terelte össze a tisztátalanokat, és küldte őket a Tizedikbe, mert csak a szemében tiszták érdemlik meg, hogy átformálják őket ezzé az új fajjá, amelyet kizárólag ember-hegyifarkas félvérek alkotnak. Miért adja a drogot csak a bádogembereknek? kérdezi Natalie. Tudjátok, azoknak a férfiaknak, akik pillangós kitűzővel, szürke egyenruhában járnak-kelnek? Ha tényleg az egy fajban hisz, akkor miért csak ők kapnak a retrovírusból? Dr. Craven megrántja a vállát. Valahol el kell kezdenie, és ha jól sejtem, egy kis csoport tesztalany nem kelt különösebb gyanút. Megjutalmazza őket mondom sötéten. Azt hiszi, ajándékot ad nekik azzal, hogy ők lehetnek az új, tisztább faj első példányai. A retrovírus azonban nem működik jegyzi meg Yolanda. Több szimulációt is végigfuttattunk, és finoman szólva is aggasztóak az eredmények. Megnyom egy másik gombot, és a kettős hélix eltűnik, hogy átadja a helyét egy ragyogó foltnak, amelyről úgy sejtem, hogy a retrovírust képviseli. Nagyon leegyszerűsítve néz rám, és elismerően mosolygok, mert a tudományhoz sosem konyítottam, amikor megfelelően működik, akkor a retrovírus DNS-t hoz létre az RNS genomjából, az ellentétes irányú átíró enzi... Felvonom a szemöldököm. Máris összezavarodtam. Bocsánatkérően mosolyog. Az RNS-t átalakítja DNS-sé. Ez az új DNS azután bekerül a gazdaszervezet génállományába, és megkettőződik. Sikeresen megváltoztatja a gazdaszervezet DNS-ét úgy, hogy közben nem károsítja. Bólintok; többé-kevésbé értem. Natalie a holografikusan kivetített képre néz. De mégsem működik? kérdezi.

270 Az ellentétes irányú átírófolyamat közben hibák következhetnek be, amelyek mutációkhoz vezetnek... Mert nincs korrekciós képesség? kérdezi Natalie. Yolanda bólint. Most már egy szót sem értek. És a mutációkra mi vár? kérdezi Natalie. Halál válaszolja keresetlenül dr. Craven. Ezt meg kell hogy nézzétek. Kihúz egy fiókot a munkapad alatt, és előveszi a kék digitális lemezt, amelyet Natalie hozott el a Tizedikből, aztán becsúsztatja a számítógép lejátszójába. A felvétel abban a kórteremben készült, ahol Yolandát és Lucindát tartották fogva. A csont és bőr, rémült pácienseket mind az ágyukhoz láncolták. A lélegzetemet visszafojtva az arcokat fürkészem, apámat keresem. Nincs köztük. Egyszerre érzek csalódottságot és megkönnyebbülést. Natalie a kezemet szorongatja, amikor megjelenik egy nő a képen: a tudós, akit Natalie lelőtt. Végigmegy az ágyak közötti folyosón, Szárnyakkal injekciózza be az ember pácienseket, köztük egy kislányt is, aki még tizenkettő sincs, a haja barna, a szeme mogyorószínű. Amikor három hete elvittek a Tizedikbe, az őrök tudósai mindennap bejöttek a kórterembe, és beadtak valamit az embereknek meséli Yolanda. Azt mondták, hogy a Myra-láz elleni vakcina. Myra-láz? kérdezem. Dr. Craven válaszol. Egy különösen veszélyes vírus, amely börtönökben és kórházakban terjed. A legutolsó háború idején Puszta Föld táboraiban nagyon sok őr betegedett meg benne. Érthető, ha az embereket beoltják ellene, hogy az őrök ne kapják el. A felvételen hosszan lehet látni a kórtermet. A dátum szerint eltelt néhány hét. Az őrök orvosa ismét végigsétál az ágyak között, és ellenőrzi az embereket. A többség láthatóan jól van, csak

271 néhányuknak már kísértetiesen csillogó szürke szeme lett. A kamera megáll a barna hajú kislánynál. Sárgás a bőre és oszladozó. Amikor a lány köhög, vért köp. Natalie összerázkódik. Dr. Craven kikapcsolja a videót. Kicsit furcsállottam, hogy csak az embereket oltották be, mivel a básztetek is lehetnek vírushordozók, de nem emeltem panaszt folytatja Yolanda. Egy héttel az oltás után a betegek mintegy ötödénél influenzaszerű tünetek jelentkeztek izzadás, hányás, láz, ilyesmi, majd idővel leálltak a szerveik, és meghaltak. Arra gondoltam, biztos a Myra-láz végzett velük, noha a betegség ritkán halálos. Most már tudom, hogy Szárnyakat adtak be nekik. Hát így halt meg apám is? De nem mindenki hal bele? Annak alapján, amit a Tizedikben tapasztaltam, nem rázza a fejét Yolanda. Bármilyen is ez a mutáció, csak bizonyos emberekkel végez, de nem tudjuk, hogy a genetikai állományukban mi az, ami miatt ők vannak veszélynek kitéve, és nem mások. Natalie a zsebében keresgél, és előveszi az iratot, amelyet Puszta Földön talált. Ez talán segít. Gubó Projekt? olvassa fel Yolanda, és átfutja a dokumentumot. Végül elmosolyodik, és odaadja a lapot dr. Cravennek. A Szárnyak első klinikai próbáinak eredményei. Olvasás közben dr. Craven feltolja a szemüvegét az orrán. Köszönöm, kiscicám. Ez rendkívül hasznos lesz jegyzi meg szórakozottan, és máris visszafordul a mikroszkóphoz. Akkor nem is zavarunk tovább mondja Natalie. Kifelé indulunk a kórházból a kantin felé, mivel Martha azt mondta, hogy Lucinda, Day, Cékla és Elijah odamentek. Útközben összefutunk a parancsnokságról jövő Acelottal, és elmeséljük, hova igyekszünk. Nem baj, ha én is veletek tartok? Majd éhen halok paskolja

272 meg lapos hasát. Oldalról rásandítok. Ne forgass semmit a fejedben! A básztetek szívesen esznek sötétfajzatokat. Acelot elvigyorodik. Nem ígérhetek semmit. Ma különösen étvágygerjesztőnek látszol, barátom. A kantinban nagy a nyüzsgés: az első ebédhullámban katonák érkeznek. Ételt szedünk a tálcáinkra, aztán megkeressük a többieket, akik a terem túlsó végében ülnek körül egy asztalt. Cékla fölteszi a lábát egy székre, a karját Day vállán nyugtatja. Mellette Elijah cseveg egy szemrevaló barna katonalánnyal, aki a következő asztalnál ül. A lány odasúg neki valamit, mire Elijah fülig pirul. Felpillant, amikor közelebb érünk, a tekintete Natalie-ra siklik, aztán lesüti a szemét. Nem lehet könnyű kettőnket együtt látnia. Bármennyire is utálom, hogy egy másik csávó odavan a menyasszonyomért, már nem gyötör a féltékenység. Ez az érzés csak szívfájdalmat és félreértéseket okoz. Amikor leülök, odadobok egy csirkecombot Elijah tányérjára. Gondoltam, szívesen eszed. Tudom, mennyire szereted a madarakat ugratom. Haha, nagyon vicces forgatja mézszínű szemét. Acelot önelégülten vigyorog rám, aztán elcseni a csirkecombot az öccse tányérjáról. Gyorsan tájékoztatjuk őket arról, amit a Centrum ellen másnapra tervezett támadásról és a Szárnyakról tudunk. Mire végzünk, mindenki sápadtabban ül. Ez olyan gázos, tesó csóválja a fejét Cékla. Natalie a terem közepét nézi. Mit művel Destiny? Megfordulok. Destiny fehér zarándokköntösben áll az egyik

273 asztalon. Az emberek zavart arckifejezése hamarosan félelembe csap át, amikor Destiny megszólal. Őkegyelmessége beletekintett a lelketekbe, és meglátta a tisztátalanságotokat mondja szenvedélyesen. Eltörölnek benneteket a föld színéről a bűneitek miatt, hogy helyet csináljanak az új rendnek! Egy Hit! Egy Faj! Egy Nemzet Őmagasságossága uralma alatt! Imigyen szólunk mindannyian! Halk zümmögés hullámzik végig a bázison, és az asztalokon zörögni kezdenek a poharak. Natalie páni rémülettel néz rám. Ismerem ezt a hangot. Rombolóhajók.

274 25. ASH MÉG SIKERÜL AZ ASZTAL ALÁ húznom Natalie-t, mielőtt felrobban az első bomba. Vakolat hullik a mennyezetről, és fémtálcák csörömpölnek a földön, amikor a bomba becsapódik a bázisba. Vérszag csapja meg az orrom; meleg, finom, kábító. Sikolyok visszhangoznak a kantinban. Egy másodperccel később elalszanak a fények, és bekapcsol a vörös vészvilágítás. Bázisszerte vészjelzések harsannak. Sziszegést hallok, amikor beindulnak a mennyezeti önműködő tűzoltó berendezések, és eloltják a kantinban már elharapózó tüzeket. Natalie rémült tekintete az enyémet keresi. A többiek mellettünk kuporognak az asztal alatt. Cékla Day-t öleli, Lucinda a karjával védi a fejét. A közelükben Acelotot és Elijah-t látom. Acelot a testével fedezi az öccsét, a hátából egy csillogó fémdarab áll ki, a sebből vér bugyog. Ace! kiabálom, és leráncigálom Elijah-ról. Acelot a karomba zuhan, üveges tekintete rám mered. Szétnyílt ajkai közül vérpatak csorog. Elszorul a torkom. Jaj, istenem, Ace... nyögök fel. Elijah a testvérére bámul. Nem rázza a fejét. Nem... nem... nem... NEM! Ijesztően recseg a fejünk felett a meghajtó fém. Felpillantok. A betonmennyezetet tartó fémgerendák már nem bírják sokáig. Le fog szakadni a mennyezet.

275 Ki kell innen jutnunk, tesó! ordítja túl a zajt Cékla. Leteszem Acelot testét a földre. Elijah pislog, és könnyek patakzanak az arcán. A karjára teszem a kezem. Mennünk kell mondom. Elijah szipogva bólint. Még egy utolsó fájdalmas pillantást vet a bátyjára, aztán kimászunk az asztal alól, és átugrálunk a sebesülteken, a halottakon. Nem állunk meg segíteni. Észreveszem Destiny kicsavarodott, véres testét, a darabjai szétszóródtak a földön. Nem érzek semmit. Hatunknak sikerül éppen akkor kijutnia a kantinból, amikor a mennyezet leszakad, és hatalmas porfelhő száll fel. A rezgéshullámok ledöntenek minket a lábunkról. Végigcsúszom a padlón, és a falnak esem. Hoppá! Elakad a lélegzetem, de nincs idő megpihenni. Mindenkit ki kell juttatnom innen. Valahogy felállok, és fölsegítem Natalie-t. Iszonyatos csatt-bumm-csatt-bumm folyik körülöttünk, ahogy újabb bombák záporoznak a bázist érő szünet nélküli tüzelés következtében. Az egész telep rázkódik. Úgy érzem, mintha egy hógömb belsejében lennénk: ide-oda csapódunk, és törmelék hullik ránk. A transzporterekhez kell jutnunk mondja Day. Anyámért kell mennem! kiáltja Elijah. A szüleim mormolja Natalie. Martha! Jaj, istenem, Ash! Hol van Roach? néz körül Cékla. Roach a parancsnoki álláson volt Natalie szüleivel együtt, és... görcsbe rándul a gyomrom. Sigurral. Egy héten belül nem veszíthetem el az apámat és őt is! Nem lehet. Nem lehet. Nem lehet. Végigvágtatunk egy járdán az irányítóközpont felé, amely félúton van a kórházhoz. Emberek futkosnak a szélrózsa minden irányába. Néhányan a vészhelyzetre vonatkozó protokollt követik, mások köztük mi is csak eszeveszetten keresik a szeretteiket.

276 Amerre csak fordulok, falak omlanak össze, földalatti kocsik siklanak ki, ugranak le a sínekről, és húzzák kék szikrákat hányva a kábeleiket a földön. Amikor befordulunk a sarkon, fegyverek pukkanását halljuk. Slater rohan felénk fölemelt fegyverrel a járdán. Egy dermesztő, szívemet facsaró pillanatig azt hiszem, hogy lelő minket, de a vállunk felett célba veszi és lelövi a mögöttünk jövőket. Megperdülök. A közelben lévő bejárat felől őrök rohamozzák meg a bázist, élükön egy szürke egyenruháján csillogó pillangós kitűzőt viselő tizenéves fiú halad. Sebastian. Még ilyen távolságból is látom, hogy frissen ezüstössé vált szeme fémesen ragyog. Ash! A szeme! sikolt fel Natalie. Látom. Észrevesz minket, és ránk mutat. Ott! Elijah félrelök, és egy golyó süvít el a fülem mellett. Kösz! mondom kapkodva. Szívesen, máskor is válaszolja. Natalie megragadja a kezem, és egy oldaljáratba húz, Sebastiantól messze. Az előttünk húzódó járda csupa törmelék. Balra egy földalattisínpárt látok, ahol egyébként útnak kellene lennie, és a túlsó oldalon folytatódik a gyalogjárda, ami járható. Leugrunk a kicsavarodott sínekre, és átszaladunk a peron széléhez. Elijah kecsesen felugrik az üres járdára, pár méterrel felettünk van, és mindenkit felhúz. Továbbfutunk, és csak a családunk megmentésére tudunk gondolni. Csatt-bumm, csatt-bumm, csatt-bumm. Megint bombák hullanak a bázisra, rázkódnak a falak, nehezen botorkálunk előre. Egy betondarab hullik le Day-től centikre, és Day rémülten felsikolt. Ott! mutat előre Natalie az irányítóközpontra. Az üvegfal nem tört össze, bizonyára olyanra tervezték, hogy állja a

277 robbanásokat. Garrick és Sasha az ajtó előtt állnak, és lelövik az arra járó őröket. Natalie szülei bent vannak, de Sigurt és Roachot is látom. Nagy kő esik le a szívemről. Élnek! Átrohanunk az utcán nyüzsgő emberek, a süvítő golyók és a kilyukadt csövekből fütyülő gőz között. Fülsiketítő vészvijjogás mindenütt. Garrick belök minket a terembe, és becsapja mögöttünk az ajtót. Azonnal csend támad. Sigur hozzám siet, átölel, Natalie pedig a szüleit karolja át. Most akartunk megkeresni mondja Buchanan tábornok. A kórházba kell mennünk sürgetem, és kibontakozom Sigur karjából. Yolanda, Martha és dr. Craven ott maradtak. Nem lehet válaszolja Buchanan tábornok, és a falon elhelyezett digitális képernyőkre mutat, amelyek élőben, zárt láncú adásban közvetítik, hogy mi történik a bázis különböző pontjain. Az egyik monitoron észreveszem Sebastiant, ahogy végigviharzik egy járdán, és ragadozó tekintettel keres minket. A bázist elözönlötte az ellenség. Először is titeket, gyerekeket kell kijutnunk innen. Elhozom az anyámat erősködik Elijah. Nem hagyhatjuk magára Marthát! teszi hozzá Natalie. Nem megyek el nélküle. Rendben van mondja a tábornok, mert tudja, hogy képtelen jobb belátásra bírni Natalie-t. Kapjatok ki egy-egy pisztolyt a szekrényből. Egy szekrényre mutat a helyiség másik végében, amely eddig fel sem tűnt. Odarohanunk, és mindenki felkap egy lőfegyvert. Odaadok egyet Natalie-nak, Cékla meg Day-nek. Day ellenőrzi, hogy megtöltötték-e, a pillantása kemény. Nem ez az első tűzpárbaj, amelyet majd vív. Elijah két fegyvert vesz ki, egyet magának, egyet meg az anyjának, ha majd megtaláljuk. Buchanan tábornok és Roach a félautomata fegyvereket részesítik előnyben,

278 Buchanan küldött egy puskát tűz a karcsú derekán lévő övbe, és egy pisztolyt a pisztolytáskába. Menjünk mondja. Amint kilépünk az irányítóközpontból, a fülünket iszonyú hangzavar ostromolja: vészjelzések, bombák, sikolyok, fegyverropogás, lezuhanó betondarabok és felrobbanó gázcsövek robaja. Buchanan tábornok megkocogtatja Garrick vállát, és a hegyifarkas az élre áll, míg a rózsaszín hajú hegyifarkas nő, Sasha zárja a sort. Néhány másodpercenként lövéssorozatokat hallunk, miközben a kórház felé igyekszünk. Natalie-t közvetlenül magam mellett tartom. Cékla fölemeli a fegyverét, és meghúzza a ravaszt. Pukk. Pukk. Pukk. Három őr nyúlik el a járdán, és esik a sínekre. Jobbról! kiáltja Day, amikor egy mellékutcából két őr ront ki. Cékla arra lendíti a fegyverét. Pukk. Pukk. Újabb két halott. A kórházhoz érünk. Az üvegajtó széttört, a bakancsunk talpa alatt szilánkok recsegnek. A lámpák kifordultak a foglalatukból, a berendezések összetörve hevernek a csempepadlón, az ágyakat por és vakolat borítja. Még szerencse, hogy a kórház korábban majdnem üres volt. Martha! Martha! kiabálja Natalie. Elnyomakodik mellettem, és Martha ágyához fut. Az idős sötétfajzat asszony a földön, az ágya és a toalettasztal között kuporog. Natalie fölsegíti, és átkarolja a derekát. Az idős hölgy próbál járni, de csak lehúzza magával Natalie-t. Sasha odalép hozzájuk, és egy könnyed mozdulattal úgy kapja fel Marthát, mintha csak egy párna lenne. Nyílik a laboratórium ajtaja, és dr. Craven lép ki Yolandával. Az asszonynál egy szike van, dr. Craven pedig a melléhez szorítja a papírokkal és üvegekkel tömött orvosi táskáját, amelyek csörögnek,

279 ahogy odafut hozzánk. Elijah gyorsan megöleli az anyját. Mi a fene folyik itt? kérdezi dr. Craven. Destiny elárulta, hol vagyunk válaszolom. Rózsának dolgozott. Sebastian is itt van, ő vezeti a támadást teszi hozzá Natalie, és dr. Craven elsápad. A hangárba kell mennünk mondja Buchanan küldött. Gyerünk! Garrick vezet minket, amikor kirontunk a kórházból. Végigrohanunk a járdán, és közben a minden irányból repkedő golyókat kerülgetjük. A csatt-bumm, csatt-bumm, csatt-bumm rendületlenül folytatódik. Robbanások rázzák meg a bázist, és tépik föl a föld alatti várost. A helyiségekben tomboló tűzzel már nem birkóznak meg a mennyezeti tűzoltó készülékek, és a tűz gyorsan elharapózik. A járatokat fojtogató füst tölti meg, futás közben köhögünk és köpködünk. Nehéz megállapítani, hol járunk, de az őrök lázadói könnyen megtalálják az utat. Úgy ismerik a várost, mint a tenyerüket. Amerre nézünk, fekete és vörös villanásokat látunk, az őrök lassan utolérnek minket, mialatt bejárják a tábort, és mindenkivel végeznek. Pukk. Pukk. Pukk. Golyó csapódik Cékla feje mellett a falba. Össze sem rezzen. Erre! veti oda Garrick vissza sem fordulva. Véget nem érő járatokon cikázunk, irodák és hálótermek mellett haladunk el. Ismerős folyosón megyünk végig, és hirtelen észreveszem a szobát, amelyben Natalie-val aludtunk. Várjatok! kiált fel Natalie. Valamiért be kell ide ugranom. Elszáguld mellőlem, és pillanatok alatt elnyeli a por és a törmelék. Natalie! kiabálom, és utánavetem magam, miközben golyók

280 fütyülnek a fejem mellett. Natalie lép ki a szobánkból, a zsebe kidagad, ha nem csalódom, az orvosságaiért ment be. A hóna alatt a Theora szívét tartalmazó üveget hozza. Odarohan hozzám, és együtt csatlakozunk a többiekhez. Garrick kinyit egy súlyos ajtót, és felrohanunk egy fémlépcsőn a hangár szintjére. Halotton ugrunk át: Slater az, a szőke katona. A koponyája hátsó fele hiányzik. Körülöttünk repedezni kezdenek a falak, a mennyezet nyög a fenti szintek súlya alatt. Ha nem jutunk ki azonnal, csapdába esünk, mint egy bezáruló sírkamrában. Pukk. Pukk. Sasha fájdalmas kiáltást hallat. Marthával a karjában legurul a lépcsőn, és a lépcsőforduló falának csapódik. A tüzelés irányába fordulok. Egy őr áll a fölöttünk levő lépcsőfordulóban. Buchanan tábornok felemeli a fegyverét, és az őrre lő, éppen abban a pillanatban, amikor az szintén célba veszi. Az őr a falhoz tántorodik, a vére a falra fröccsen. Befogom a számat és az orromat, hogy ne érezzem a csábító illatot. Natalie Day kezébe nyomja az üveget, és Garrickkel leszalad a lépcsőn Sashához és Marthához, akik egy lépcsőfordulóval lejjebb fekszenek. Garrick kitapintja Sasha pulzusát, bár Sasha fejének természetellenes fekvéséből nyilvánvaló, hogy kitörte a nyakát. Natalie a hátára fordítja Marthát. Az idős asszony mellén kerek lyuk van ott, ahol a golyó áthatolt a szívén. Elkapom Natalie-t a derekánál fogva, és talpra emelem. Nem hagyhatjuk itt! jajdul fel. Meghalt! kiáltom, és felvonszolom a rúgkapáló, sikítozó Natalie-t a lépcsőn. Addig el sem engedem, míg a hangár szintjére nem érünk. Teljes odafent a káosz. Testek hevernek mindenütt, vérben

281 tocsog a lábunk. A transzporterek többsége lángokban áll. Egy csapat őr észrevesz minket, és lő ránk. Roach és a tábornok a félautomatákkal leszedik őket. Azt vigyük! mutat Garrick egy transzporterre, amely a kijárat közelében áll, és azon kevesek egyike, amelyek még nem gyulladtak ki. Átvágunk a hangáron. Pukk. Pukk. Pukk. Garrick felnyög, megbotlik, és majdnem elesik. A gyomrához kap. Vér csorog az ujjai között. Megperdülök. Sebastian a hangár végében lévő irányítószobában áll. Tudtam, hogy idejöttök! kiabálja, és ránk fogja a fegyverét. Sebastian! Ne tedd ezt, fiam! Gondold meg, mit cselekszel! könyörög dr. Craven. Sebastian ezüst szeme összeszűkül, aztán ki vicsorítja a fogát. Tudom, mit teszek. Megtisztítom a világot a hozzád hasonló tisztátalanoktól. Meghúzza a ravaszt. A golyó súrolja dr. Craven karját, és feltépi a kabátját. A doktor lába földbe gyökerezik, annyira megdöbben, és akkor sem mozdul, amikor Sebastian ismét meghúzza a ravaszt. Még időben taszítom arrébb dr. Cravent. A golyó az arcom mellett süvít el, és megperzseli a bőrömet. Buchanan tábornok és Cékla Sebastianra lőnek, hogy fedezzenek minket, miközben a transzporterhez futunk. Natalie anyja megnyom egy gombot a gép oldalán, és lenyílik az ajtó. Lucinda és Elijah fölsegítik Garricket a gépre. A gyomrát fogja, és fájdalmasan eltorzul az arca. A vérével végigcsepegtette a hangárt, mintha az őt követőknek morzsákat hintett volna el. Mindannyian felbotorkálunk a gépre, és gyorsan becsukjuk magunk mögött az ajtót.

282 El tudja vezetni a gépet? kérdezi Buchanan tábornok Garricket. Garrick felnyög, és a fejét rázza. A bőre fénylik a verítéktől. És ön nem képes rá? Hiszen katona! mondom. Szárazföldi, és nem légierő válaszolja a tábornok. Golyók csapódnak a gép törzsébe. Sebastian viszonozza a tüzet. Day nem szól egy szót sem, csak leteszi az üveget Theora szívével az egyik fémpadra, és a pilótafülkébe megy. Beül a kormány mögé, és bekapcsolja a motorokat, amelyek életre kelnek. Magában motyogva kapcsolgatni kezd, gombokat nyom, ahogy végigveszi az indulási protokollt. Kapcsoljátok be magatokat szól hátra. Helyet foglalunk, és gyorsan magunkra csatoljuk az öveket, miközben Day kormányozni kezd. Lucinda elkapja az üveget, és magához szorítja. Fémcsikorgás hallatszik, amikor Day kiengedi a fékbilincseket, és minden porcikánk rázkódik, amikor a transzporter előrelódul. Egyre gyorsulva vágunk neki az alagútnak, Day ijesztő sebességre kapcsol. Natalie a kezembe kapaszkodik. Elijah erősen behunyja a szemét. Cékla csak vigyorog. A többiek halk imát rebegnek. Day meghúzza a botkormányt, és a gép olyan meredeken emelkedik fel, hogy pattogni kezd a dobhártyám. Egyre csak sötétség van, aztán hirtelen ragyogó fény, amikor a kék égre röppenünk. Olyan sebesen repülünk, hogy egy pillanatig azt hiszem, nekivágódunk a tábor felett hatvan méterrel lebegő rombolóhajóknak. A léghajók megvannak vagy százötven méter hosszúak is, a törzsüket fehérre festették, és vörös rózsa van az oldalukon, Tiszta Rózsa jelképe. Egyre közelebb kerülünk hozzájuk, szinte már betöltik a szélvédőt, és a fémlemezeket összefogó csavarokat is látom.

283 Day! sikoltja Natalie. Day jobbra rántja a kormányt, és a gépünk megdől. Átsuhanunk két rombolóhajó közötti keskeny résen. A léghajók közelebb lebegnek egymáshoz, mintha szét akarnának lapítani minket. A fenébe, jaj, a fenébe is! A padba kapaszkodom. Day megnyom pár gombot, és menet közben kilövi a rakétákat a léghajókra. Tűzgömb jelenik meg az oldalukon, és a robbanás ereje pár méternyire szétlöki őket, így marad annyi hely, hogy átjussunk. Day ismét meghúzza a kormányt, és a gépünk egyre feljebb kezd emelkedni, a szemem majd kigúvad a hirtelen megnövekedett nyomástól. Végre a rombolóhajók felett szállunk. Hamarosan eltűnünk a felhők között. Na most próbáljatok megkeresni minket! ujjongok. Gondolom, a gépet nem könnyű megtalálni a radaron. Szuper voltál, bébi! rikkant fel Cékla. Day nem válaszol, de tudom, hogy elégedetten vigyorog. Buchanan tábornok kicsatolja magát, és a falnak támaszkodva feláll, amikor a légörvények dobálják a gépet. Mindenki rendben? kérdezi. Dr. Craven az orvosi táskáját szorongatja, az arca holtsápadt. Nem tudom eldönteni, hogy a légörvénytől vagy attól forog a gyomra, hogy a fia most próbálta megölni. Ezüst volt a szeme motyogja maga elé. Láttad? Már nem az én fiam, Jonathan, hanem egy... egy... A tenyerébe temeti az arcát. Elijah velem szemben ül, a szemét lehunyja. Könnyek csorognak vérfoltos arcán. Félrefordulok, nem bírok több fájdalmat látni. A szívemet összetörte a sok csapás. Natalie a vállamra hajtja a fejét. Kormos az arca. Milyen ostoba vagyok sóhajt fel. Megbíztam Destinyben, azt hittem, a barátnőm. Pedig csak meg akart szerezni téged és az Orát, hogy aztán olyan helyre vigyen, ahol felrobbanthat mindent.

284 Felnéz rám. Mit tegyünk, Ash? Megdermedek, de nem válaszolok. Fogalmam sincs. Dr. Craven megtörli kipirosodott szemét, aztán felveszi a táskáját, és ellátja Garrick sebét. Hová megyünk? szól hátra Day a pilótaülésből. Centrumba válaszolja Natalie anyja. Vannak ott barátaim, akik elbújtatnak minket. Bejelentését felháborodott hangok és beleegyező hümmögések fogadják. Az Északi Területekre kellene mennünk veti föl dr. Craven. Semmi értelme, hogy itt maradjunk meghalni, Siobhan. Cékla a homlokát ráncolja, barna szeme dühösen villog. Továbbra is kötelességünk Tiszta Rózsa megdöntése! A harcnak még nincs vége. Sigurra pillant. Vagy igen? Én is őt keresem a tekintetemmel, mert iránymutatást várok ebben a kérdésben. Járatlannak érzem magam. Sigur keservesen, legyőzötten sóhajt fel. Nincsenek fegyvereink. A felkelők meghaltak, az embereim a Tizedikben raboskodnak, az Ember az Egységért tagjainak többségét elfogták vagy megölték sorolja. Egyelőre nem látom, mit tehetnénk mi, tizenhárman. Lüktetnek az agyaraim. Sigurtól nem erre számítottam! Tudom, hogy kilátástalan a helyzet, de soha az életben nem hittem volna, hogy megadásra biztat minket! Cékla kihívóan pillant rám. Te is így véled, haver? Natalie felül. Mindenki rám szegezi a tekintetét, azt várják, mit mondok, még Natalie anyja is kíváncsi a véleményemre, és hirtelen belém hasít a gondolat: azt várják tőlem, hogy vezessem őket! Az, amit most mondok, mindent megváltoztat. Akkor hát a kérdés az, hogy maradjunk és harcoljunk, még ha minden valószínűség szerint

285 meg is halunk, vagy repüljünk az Északi Területekre, és éljünk? De ez sosem volt igazán kérdés. Egyáltalán nem ez a véleményem jelentem ki hevesen. Tiszta Rózsa megkínzott minket, megölte a szeretteinket, szétszakította a családjainkat, és most egy halálos retrovírussal fertőzi meg az embereket. Meg kell állítani, és mi fogjuk ezt megtenni. Meg kell értenie, hogy sosem adjuk fel. Sosem hátrálunk meg. Nem hagyjuk, hogy a félelem irányítson minket! NINCS FÉLELEM! kántálja Cékla. Roach az öklével a magasba vág. NINCS ELNYOMÁS! Day beüti Centrum koordinátáit a gépbe.

286 HARMADIK RÉSZ

287 26. NATALIE A TRANSZPORTER ÁTSUHAN A TORNYOSULÓ fehér felhőkön, és feltűnik előttünk a Domínium Állam fővárosa, Centrum. Óvatosan leemelem Ash karját a vállamról, és felállok. Mindenki alszik. Fizikailag és érzelmileg is kimerültünk. Kinyújtóztatom a lábamat, mert fáj a nyolcórás út után, és előremegyek Day-hez a pilótafülkébe. Részvétem Martha miatt jegyzi meg. Kösz mormolom. Annyira elcsigázott vagyok, hogy nem érzek mást, mint zsibbadtságot. Day balra húzza a kormányt, és leereszkedünk a város fölé. A magasba szökő aranykő felhőkarcolók szikráznak a napsütésben, az utcák és a járdák mintha gyémántokkal lennének kirakva. Egy hatalmas, tornyokkal meg-megszakított fényes márvány- és arany kőfal öleli körbe az egész várost, és a tetején narancsfák és rózsabokrok virítanak. A felhőkarcolók falába hatalmas digitális kivetítőket építettek, amelyek akár tízszer nagyobbak a Fekete Város-belieknél. Némelyik February Fieldsszel a legfrissebb SBN-híreket adja, másokon a közeledő nyilvános megtisztulási szertartás hirdetései mennek, amelyet majd kedden tartanak, a többin egyfolytában kormánypropagandát vetítenek: EGY HIT, EGY FAJ, EGY NEMZET A MINDENHATÓJA ALATT! ŐMAGASSÁGOSSÁGA MINDEN BŰNÖST LÁT! Az Arany Citadella mással összetéveszthetetlen kupolája suhan el alattunk; itt él Tiszta Rózsa. A citadella előtti

288 óriási téren a bakancsosok egy nagy színpadot ácsolnak; hasonló ahhoz, amelyet Galliumban láttam. Léptek közelednek a pilótafülkéhez. Megfordulok, és anyámat látom. Laza fekete hullámokban omlik a haja keskeny vállára, máskor makulátlan bőrén karcolások, az overallja kormos, de még így is gyönyörű. Karcsú derekára fekete bőrövet csatolt, és abból egy pisztoly markolata kandikál ki. A Catherine utca felé fordulj utasítja anyám Day-t, és megadja a koordinátákat. Látsz majd egy kerek épületet, amelynek a tetején transzporterleszálló van. De hisz Bradshaw küldött lakik ott! mondom, és hirtelen elkerekedik a szemem. Ó! Ő a parancsnok! Anya bólint. Most már értem, miért kellett a kilétét hétpecsétes titokként őrizni. Bradshaw küldött a Domínium Állam vezetője, ami az összes küldötti poszt közül a legvágyottabb. A kormányban Tiszta Rózsa után a második legfontosabb ember, és eddig úgy hittem, a diktátor lojális támogatója. Tavaly nála szálltunk meg, miután a légicsapások alatt evakuáltak minket Fekete Városból. El sem hiszem, hogy mind ez idő alatt Tiszta Rózsa ellen szervezkedett tűnődöm fennhangon. Anya fanyarul elmosolyodik. Begépel valamit a műszerfalon lévő számítógépbe. Egy pillanattal később meg is jelenik a válasz: A parancsnok szerint biztonságosan lehet landolni. A többiek is fölébrednek, amikor Day balra kanyarodik a transzporterrel. A gép gyorsan ereszkedik, amikor elérjük az ismerős kerek, ötvenszintes tornyot, amelynek minden emelete Bradshaw küldötté. Az épületben mindent megtalál, amire szüksége van: számtalan lakást, irodát, egy gyógyfürdőt és egy edzőtermet, elegáns éttermet, ahol lakomát rendezhet a vendégeinek, és még egy magánorvosi rendelőt is, ha titkos

289 plasztikai sebészeti beavatkozásra támadna kedve. És ez még csak nem is az őrök főhadiszállása, amely egy üvegszilánkra hasonlító, félelmetes, több mint kétszáz emeletes épület, és tőrként fúródik az égbe. Még sosem tettem le transzportert a földre, gyerekek vallja be idegesen Day. Garrick, a hegyifarkas felnyög, amikor feltápászkodik a nem messze lévő fémpadról. Sápadt, verítékezik, szőrmére hasonlító sörénye összecsomósodott alvás közben. Sebesült oldalát fogva odabotorkál a másodpilóta üléséhez. Felcsap néhány kapcsolót, és nagy kínnal utasításokat mond Day-nek. Day olyan görcsösen fogja a kormányt, hogy kifehérednek a bütykei. Dobálni fog mondja Garrick, ahogy egyre gyorsabban közeledünk az épülethez. Ash felkapja az üveget Theora szívével, a többiek pedig az üléseikbe kapaszkodnak. Day a kelleténél gyorsabban közelíti meg a leszállóhelyet, és enyhén odacsapódunk a tetőhöz. A gép megrázkódik, a fémfalhoz ütődik a fejem, és felkiáltok, ahogy forogni kezd velem a világ. Néhányan ijedten kiáltanak fel, majd ideges kacarászást hallok, amikor a repülőgép mégsem lobban lángra. Day kikapcsolja a motort, és rám mosolyog, aztán feltolja a szemüveget az orrán. Visszamosolygok, és fájó fejemet dörzsölöm. A drámai földet érés után remegő lábbal szállunk ki a gépből, és átsétálunk a szeles tetőn. Friss és meleg a levegő, és rózsaillatot érzek. Beérünk a lépcsőházba, onnan pedig egy széles folyosóra, amely a tetőtéri lakáshoz vezet. A vastag fehér szőnyeg süpped a talpunk alatt, a falakat arany alapon arany levelekkel tapétázták. Modern képek lógnak a falakon. Egy neves művész festette őket, és milliókat érnek, pedig én csak kék és vörös festékfoltoknak látom mindegyiket. Amikor

290 körülnézek, megrohannak az emlékek. Anyám, Polly, Sebastian és én tavaly még ebben az épületben éltünk, bár a lakásunk a harminchetedik emeleten volt. Furcsa érzés ismét itt lenni. Anya megnyomja a gombot a kétszárnyú fehér ajtó mellett. Dallamos giling-galang szólal meg, és egy perc múlva már automatikusan nyílik is az ajtó. A lakás színvilága a folyosóhoz hasonló: arany falak, hófehér szőnyeg. Egy hatalmas nappaliba lépünk, amelynek ívesen meghajlított ablakaiból a csillogó városra nyílik kilátás. A szoba közepén körben elhelyezett fehér bőrfotelok állnak, a túlsó végében kétszárnyú arany ajtó, amely, ha nem csal az emlékezetem, számos hálószobába, egy ebédlőbe, fürdőszobába, egy könyvtárba és egy konyhába vezet. Jobbra egy márványkandallót látok, fölötte Bradshaw küldött óriási portréja lóg: pirospozsgás, püffedt arcú, ritkuló szőke hajú és halványkék szemű férfi. Fiatalkorában bizonyára jóképű volt, de a fényűző állami díszvacsorákon való részvétel nyomot hagyott rajta. Az arany ajtószárnyak szétnyílnak, és az igazi Bradshaw küldött vonul be sötétkék frakk-kabátban, sötét nadrágban és mintás mellényben, amely ráfeszül hatalmas sörpocakjára. Kitárt karral, mosolyogva közeledik. Siobhan! Milyen csodálatos, hogy ismét az otthonomban üdvözölhetlek! Anya megöleli. Köszönöm, hogy fogadsz minket. Apa kurtán biccent. Nagylelkű cselekedet öntől, parancsnok. Bradshaw küldött a vállamra teszi a két kezét, és végigmér. Hogy megnőttél, kedvesem! Megesik az ilyesmi válaszolom a szándékomnál kicsit nyersebben. Bradshaw küldött a szüleim barátja, és nem tudok szabadulni az érzéstől, hogy összeesküdött velük, hogy távol tartsanak Ashtől. Bizonyára úgy vélte, hogy a szüleim segítségére

291 van, de közben nekem okozott fájdalmat. Bradshaw küldött örök mosolya elhalványul. Nos, feltehetően így van. Kék szeme elsiklik mellettem, és a keze fájdalmasan szorítja a vállamat. És te mit keresel itt? Megfordulok, hogy lássam, kihez beszél. Lucinda fekete szeme ellenségesen szegeződik rá. Régen nem láttalak mondja dühösen. Ismeri Lucindát? kérdezem Bradshaw küldöttől. Elveszi a kezét a vállamról. Lucindával régi ismerősök vagyunk, igaz, kedvesem? Lucinda szeme villámokat szór. Gondolom, nincs értelme titkolni, hiszen Lucinda már biztosan mindent elmesélt. Tinédzserkorunkban ismerkedtünk meg Borostyán-hegy mellett az erdőben. Várjunk csak... hogy is van ez? A fejemben összeállnak a dolgok. Maga Patrick Langdon? Bradshaw bólint. Miért változtatta meg a nevét Bradshaw-ra? kérdezem összezavarodva. Ó, hát Edmund ragaszkodott hozzá. A Langdon név túl sok rossz emléket idézett föl benne sétál oda egy szekrényhez, amely a kandalló mellett áll. Kérnek egy italt? Általában a sötétfajzat szolgáim gondoskodnak róla, de a múlt héten mindet a Tizedikbe deportálták. Edmund megígérte, hogy még több bakancsost küld, de még nem érkeztek meg. Annyi kellemetlenséggel jár a háború! Így is lehet mondani morogja Ash. Bradshaw küldött Ashre pillant, és igazán most vesz róla először tudomást. És ő lenne a hírhedt Főnix. Égett bőrében személyesen szellemeskedik Ash. Hogy hogy ön Tiszta Rózsa ellen tevékenykedik? Azt hittem, a legjobb

292 barátok, amióta Borostyán-hegyen megmentette az életét. Bradshaw küldött gúnyosan felkacag. Hálával tartoztam Edmundnak, és egyformán vágytunk a hatalomra, de hogy barátok lettünk volna? Azt már nem. Sosem felejtem el neki, amit a húgommal tett. Catherine volt a mindenem. Sötét érzés suhan át az arcán, és futólag megpillantom a régi fiút, aki dühös, bosszúra szomjas és sértett volt. Edmund egyébként nem ért az üzlethez. Tönkreteszi az országot ezekkel az istenverte háborúkkal. Ideje, hogy mást ültessünk a helyére. Talán önt? kérdezi kereken Ash. Én vagyok erre a legalkalmasabb jelenti ki Bradshaw küldött. Elkapom Ash pillantását, és látom, hogy a homlokát ráncolja. Tudom, mi jár a fejében: Bradshaw küldöttnek talán van kellő tapasztalata, de ez még nem jelenti azt, hogy ő az alkalmas ember erre a posztra. Bízhatunk-e abban, aki segített megírni a Teremtés könyvet, amely szerint a sötétfajzatok démonok? Valóban ő vezetné legjobban az új kormányunkat? Nem hiszem. Most, hogy már mindent tudunk az elmúlt időszakról, hadd mutassam meg a szobáikat mondja. Keresünk egy szobát Garricknek, és a sebesültet az ágyra fektetjük. Dr. Craven kicseréli a kötést, mi pedig alvóhely után nézünk. Van bőven választási lehetőségünk: a fényűző lakásban legalább tizenöt hálószoba van. Ash és Cékla a nappaliban maradnak, Bradshaw küldött pedig engem és Day-t a szobánkba kísér, amelyen majd a fiúkkal osztozunk. A hónom alatt viszem az üveget Theora szívével. Day vágyakozón mosolyog, amikor végigmegyünk a széles folyosón. Végighúzza az ujját a drága, arany tapétán és az antik bútorokon. Ha mama most láthatna sóhajt fel. Day leghőbb vágya még

293 nem is olyan régen az volt, hogy a Domínium Állam küldöttje legyen, amiben Sumrina, az anyja aktívan támogatta, mert jobb életet szeretett volna a lányának. Legalább idáig eljutottam, még ha a törvény elől menekülő, körözött bűnözőként is. Nevetve meglököm a csípőmmel, ő meg elvigyorodik. Bradshaw küldött bevezeti Day-t az egyik átlagos vendégszobába, majd átkísér a folyosó végén lévő egyik elegáns lakosztályba. Útközben elmegyünk egy szoba mellett, amelynek résnyire nyitva a kék üveggombos ajtaja, és bentről egy lány sírása hallatszik. A hang tompán szűrődik ki, mintha a lány a párnájába sírna. Bradshaw küldött becsukja az ajtót, és bocsánatkérően néz rám. A szobalányom. Szegényke, nem érzi jól magát magyarázza. Úgy tudtam, elment a teljes személyzet jegyzem meg. Csak a sötétfajzatok. Ne aggódj, a szobalányom nagyon hűséges, nem árulja majd el, hogy itt vagytok. A derekamra teszi a kezét lejjebb, mint szeretném, miközben elterel a lány szobájától. Megállunk egy piros kilincses szoba előtt. Itt is vagyunk, édesem. Végigsimítja a bal farpofámat. Elönt a harag. Mégis mit képzel? Engesztelő mozdulatot tesz. Véletlen baleset volt, kedvesem. Összehúzom a szemem. Egy percig sem hiszek neki. Balesetek előfordulnak, de nem kétszer közlöm ellentmondást nem tűrően. Elég érthetően fogalmazok: nehogy még egyszer hozzám érjen. Összepréseli a száját. Érezd jól magad. Sarkon fordul, és elvonul a folyosón. Bemegyek a szobámba, és bevágom magam mögött az ajtót. Rohadt szemétláda! Az éjjeliszekrényre teszem az üveget, és hideg

294 vizet lötykölök az arcomra, miközben halkan káromkodom. Megfordul a fejemben, hogy esetleg szólok másnak is, de aztán úgy döntök, mégsem. A szüleim dühösek lennének, Ashről nem is beszélve. Nem szívesen gondolok arra, mit tenne Bradshaw küldöttel, ha megtudná, hogy tapogatni próbált, mindezt azok után, ami Sebastiannal történt Fekete Városban. Bármennyire is szomorú, most szükségünk van Bradshaw küldött segítségére, tehát hallgatok erről az incidensről. De ha még egyszer, ha csak egyetlenegyszer is megpróbálkozik egy ilyen trükkel, letépem az istenverte fejét! Miután lehiggadtam, előveszem az overallom zsebeiből, amit összeszedtem: a fekete fecskendős dobozt, a szívgyógyszeremet és a sárga nyelű kést, amelyet elloptam, és gondosan a mosogató mellé teszem. Beszedem a gyógyszeremet, aztán visszamegyek a nappaliba. Lucinda összegömbölyödött az egyik fotelben a tűz mellett, Yolanda pedig mellette ül. Tisztára súrolták az arcukat, de mindketten még a piszkos overallt viselik. Elijah az anyja lábánál ül. Yolanda a fia vörösesbarna haját simogatja, Elijah pedig a bal csuklóján lévő egyetlen arany karkötővel játszik. Amikor belépek, rám emeli topázszínű szemét, amelyből mély, fájdalmas szomorúság süt. Halványan rámosolygok, majd leülök Ash mellé a kanapéra, és odabújok hozzá. Hallom az overallja alatt egyenletes szívverését. Düb-düb-düb-düb. Az egyik hajfürtömet csavargatja. Jól vagy, szőke? Hm. A válaszom szándékosan semmitmondó, mert még mindig dühös vagyok Bradshaw küldöttre. Körülnézek a szobában. Sigur és Roach sakkoznak a tőlünk nem messze álló kis asztalnál, és egymással évődnek, Cékla és Day tőlünk jobbra egy bőrfotelben szoronganak, nevetgélnek, és egymás

295 fülébe sugdosnak. Nyílik az arany ajtó, és beszélgetésbe merülve anyám, apám, dr. Craven és Bradshaw küldött lépnek be. Leülnek. Bradshaw küldött súlya alatt halkan megnyikordul a szék. Nehéz elképzelni azt a jóvágású, könyörtelen vadászt, akinek Lucinda leírta, de kék szemének még most is kemény a pillantása. Mindannyian felé fordulunk. Ideje komolyra fordítani a szót. A helyzet a következő. Meg kell buktatnunk Tiszta Rózsát, de a katonáink meghaltak, és nincsenek fegyvereink mondja Bradshaw küldött. Van valami ötletetek, hogyan csináljuk? Anya bólint. Elmondjuk a világnak, micsoda valójában Edmund. Az őrök törvényei szerint egyetlen nem ember sem vállalhat hivatalt, tehát le kell mondania. Lucinda türelmetlenül mordul fel. Ezt már megpróbáltuk. Nincs rá bizonyítékunk. Ez nem teljesen igaz veti ellen Bradshaw küldött, és anyára pillant. Anya bólint, mire Bradshaw feltápászkodik a székből, és az önarcképéhez megy, amely a kandalló felett lóg. Leveszi a képet, és látható lesz egy falba épített széf. Kinyitja, és több dossziét, bankjegykötegeket és néhány ékszert pillantunk meg. Átnyújt nekem egy piros dossziét. Ashsel kinyitjuk a dossziét, és átlapozzuk a tartalmát, a diagramokat, fényképeket nézegetjük. Az anyagot Pollyról, a nővéremről gyűjtötték össze. Minden vele kapcsolatos dokumentum itt van: a születési anyakönyvi kivonata, a DNS-adatai, vákuumzáras zacskóban egy hajfürtje, egy EDMUND ROSE feliratú másik zacskóban egy másik fekete hajfürt, fényképek Pollyról, akit megkínoztak azon az éjszakán, amikor apám megrendezte a saját

296 halálát. Összeszorul a szívem. Egy digitális lemez is van. Mi van ezen? kérdezem. Felvételek a... az Edmunddal folytatott... találkozóimról pillant anyám idegesen apámra. Apám felkapja a fejét. Micsoda? Felvetted őket? Az arca paprikapiros lesz, mi pedig kényelmetlenül feszengünk a helyünkön. Én nem... képtelen vagyok... Nem találok erre szavakat! Hogy tehetted? Ez volt a biztosítékom! védekezik anya. Féltettem az állásomat, Jonathan. A hivatali viszonyok ritkán végződnek az alkalmazottra nézve jól. Tárgyalási előnyhöz szerettem volna jutni, ha megpróbálna kirúgni. Apa hitetlenkedve csóválja a fejét. Jaj, anya mormolom anyámban csalódva. Mennyire jellemző rá, hogy mindig csak a karrierjére gondol, még akkor is, amikor egy szenvedélyes viszonyról van szó, de azt hiszem, most az egyszer hálásak lehetünk az intrikus természetéért. Ez elég bizonyíték, hogy hurkot vessünk Tiszta Rózsa nyakába. Bocsáss meg, Jonathan mondja anya. Apa hátat fordít neki, és a kandallóban lobogó lángokba mered. A keze ökölbe szorul. Lucinda és Roach is elolvassák a dosszié tartalmát, és megkeményednek a vonásaik. Tudta, kicsoda Tiszta Rózsa, amikor vele volt? kérdezi Day a maga keresetlen szókimondásával. Anya elpirul, de a becsületére legyen mondva, hogy válaszol. Akkor még nem. Csak a terhességem alatt derítettük ki dr. Cravennel. Volt néhány kézenfekvő jele annak, hogy Polly nem ember. Mielőtt nyomást gyakorolhatnék rá, hogy bocsátkozzon részletekbe, Roach az asztalra csapja a dossziét.

297 Miért nem hozta ezt évekkel korábban nyilvánosságra? kérdezi Roach. Mert nem akartam a világ tudomására hozni, hogy az idősebbik lányom egy... Anya elhallgat, és remegve beszívja a levegőt. Egy micsoda? Kortyolgató? kérdezi Ash. Nem mondja anya tömören. Nem akartam a világ tudtára adni, hogy Tiszta Rózsa gyermeke. Nem látjátok, hogy így is, úgy is veszélynek volt kitéve? Ha az őrök nyerik a háborút, keresztre feszítik, mint kevertvérűt. Ha a sötétfajzatok győznek, megölik, mint Tiszta Rózsa lányát. Csak meg akartam védeni. Nem kétlem, hogy valóban meg akarta védeni Pollyt, de gyanítom, hogy önmagát is. Ha valaha is kitudódott volna az igazság, hogy olyasvalaki nemzett neki gyermeket, akinek sötétfajzat vér is folyik az ereiben, az őrök kormánya fajgyalázónak tekintette és kivégezte volna. Anya elveszi tőlük a dossziét, és végigsimítja az ujjával Polly fényképét. Amikor tavaly csatlakoztam az őrök felkeléséhez, rájöttem, hogy nem kell nyilvánosságra hoznom ezt az információt, mivel olyan temérdek fegyverünk volt. Lemondásra kényszerítjük Tiszta Rózsát, és e közben megvédhetem a családomat és a jó híremet is. Becsukja a dossziét. De mindez már nem számít. Polly meghalt, és a karrierem amúgy is romokban hever. Ha ezzel kudarcot vallunk, az őrök felakasztanak, amiért fajgyalázást követtél el mondom csendesen. Felkacag. Ha ezzel kudarcot vallunk, mindnyájunkat fellógatnak! Nincs mit veszítenünk. Csak az életünket, gondolom komoran. A szüleim és Bradshaw azt vitatják meg, hogyan juttassák el az anyagot a különféle hírügynökségeknek az Őrök Szövetségi

298 Államában. Amint közzéteszik a hírt, Bradshaw küldött, mint a kormány legmagasabb beosztású képviselője, automatikusan hatalomra kerül. Mialatt erről beszélgetnek, Roach lába idegesen ugrál, Sigur pedig szótlanul és figyelmesen hallgat minden szót. Yolanda és Lucinda helytelenítő pillantást váltanak. És mi lesz a Szárnyak tervével? vetem föl a kérdést. Azt az információt mikor tesszük közzé? Bradshaw küldött lekezelően mosolyog rám. Egyelőre a legjobb, ha azt jegeljük kicsit, kedvesem. A Pollyval kapcsolatos adatokkal már eltávolíthatjuk Edmundot a hivatalából, és engem hatalomra segíthettek. Összefonja az ujjait hatalmas pocakján. Nem lesz könnyű meggyőzni, és az oldalunkra állítani a jelenlegi kabinetet; sokkal egyszerűbb lett volna, ha erővel ragadjuk magunkhoz a hatalmat, és hozzám hű embereket ültetünk a kormányba, ahogy eredetileg terveztük, de mivel már oda ez a lehetőség, nagyon megfontoltan kell lépnünk. Ash megmerevedik mellettem. Anya bólint. Ha közzétesszük a Szárnyakkal kapcsolatos információt, az nagy izgalmat kelt majd a kabinetben és az ország népében teszi hozzá. Zökkenőmentes hatalmi átmenetet szeretnénk. Amint Patrick hatalomra kerül, és megszerzi mind a kabinet, mind a polgáraink bizalmát, nekifoghat a háború befejezésének előkészítéséhez. Néhány hónappal talán tovább tarthat, mint eredetileg terveztük. Néhány hónappal! kiált fel Roach, és szeplős arca kipirul. Az nem elég! Dayr-e pillantok, aki a homlokát ráncolva néz vissza rám, és elkeseredetten rázza meg kicsit a fejét. A salakrózsa-tetoválást dörzsölöm a csuklómon. Ashnek igaza volt: nem ezért harcoltunk. Nem akarok az őrök egyik kormányának a helyére egy másikat

299 ültetni, de milyen más választásunk van? Ash lepillant rám, és a folyosó felé int. Tartanék egy kis szünetet állok fel. Anya lesüti a szemét. Apa még mindig a kandalló mellett álldogál, és nem hajlandó ránézni. Day, Cékla és Elijah szólás nélkül is követnek minket. Az Ashsel közös hálószobánkba megyünk. Amint bezsúfolódunk, Ash dühösen bevágja az ajtót, amitől az éjjeliszekrényen álló üveg zörögni kezd. Elhelyezkedünk a bársonyos szőnyegen vagy a hatalmas ágyon, csak Ash marad állva: le-fel járkál a jókora szobában. Nem bízom ebben a pasasban jelenti ki. Csak a gazdaságnak okozott kár miatt fontos neki a háború befejezése. Fütyül arra, hogy jobbá tegye a sötétfajzatok életét. Akkor hát mit tegyünk? kérdezem. Ash leroskad az ágyra. Nem tudom. Elijah egy oldalpillantást vet az éjjeliszekrényen álló üvegre. Van valami, amit megpróbálhatnánk. Lucinda tervét! kapcsolok rögtön. Szerinted beválna? Elijah vállat von. Egy próbálkozást megér, széplány. Rózsa egyszer már vértársi kapcsolatba lépett Theora szívével. Megeshet még egyszer. Dr. Craven végrehajthatná a műtétet Ashen mondja Day. Hé! Álljon meg a menet! Nem megyek bele kiált fel Ash. Szó sem lehet róla, hogy azért tépjétek ki a szívemet, hogy Tiszta Rózsa selyemfiúja legyek! Azt mondtad, hogy szeretnéd, ha bármi áron megbuktatnánk Tiszta Rózsát emlékezteti Elijah. De nem így értettem! Támogass ebben, cimbora néz segítségkérően Céklára Ash.

300 Elcseszett dolog, haver ismeri el Cékla, de ha befejezhetnénk a háborút, nem kéne mégis megpróbálnunk? Hiszen ezért harcoltunk! Ash felém fordul. Natalie? Nem örökre kellene mondom gyöngéden. Később visszaültethetjük a saját szívedet... Megbántottság suhan át az arcán. És ha mégsem válik be? Azt hittem, te egész biztosan megérted, miért nem mehetek bele! Mielőtt egy szót is szólhatnék, kiviharzik a szobából, és bevágja maga mögött az ajtót.

301 27. ASH A SZÍVDOBOGÁSOM A FÜLEMBEN LÜKTET, ahogy végig masírozok a folyosón, és egy kétszárnyú üvegajtón át kilépek az erkélyre. Friss levegőre van szükségem. Hatalmas, masszív építmény, amely legalább kilenc méter széles, és gyűrűként övezi a tornyot. Ha akarnánk, körbesétálhatnánk az egész épületet. A padlót aranykő csempékkel rakták ki, égetett agyagedényekben díszfák nőnek, és rózsák kúsznak fel az oszlopos korlátra. Körbejárom az erkélyt, és próbálom kiereszteni a gőzt. Natalie tudja, milyen sokáig áhítoztam egy szívdobbanásra, akkor hogy fordulhat meg egyáltalán a fejében, hogy elvegye tőlem? Tudom, hogy visszaültethetik a szívemet, de nincs rá garancia, hogy dobogni is fog. Megszakad a vértársi kapcsolatunk, és többé nem leszek az övé, ő pedig az enyém. És nem csak erről van szó. Nincs ínyemre, hogy Theora hordozója legyek. Nem akarom, hogy Tiszta Rózsa vértársi kapcsolatba kerüljön velem, bármilyen rövid időre is szóljon a dolog. Egyáltalán hogy javasolhatnak ilyesmit? Inkább meghalok! Dühösen arrébb rúgom az egyik cserepes növényt, és a cserép a földhöz csapódik. Ajtó nyílik mögöttem. Minden rendben, fiam? kérdezi Sigur. Megfordulok. Most veszem csak észre, hogy a nappaliból bárki jól láthat. Hogy folynak a megbeszélések? kérdezem keserűen. Sigur nagyot sóhajt. Nem hiszem, hogy Bradshaw küldött a

302 keresett megoldás. Az ösztöneim azt súgják, hogy nem bízhatunk benne, és úgy érzem, hogy Roach is így gondolja. Akkor már hárman vagyunk. A korláthoz sétálunk, és kinézünk a városra. A távolban templomharangok szólnak: a zarándokokkal tudatják, hogy eljött a napi megtisztulás ideje. A város vidám és békés. A háború itt senki életét nem érintette. Ez egy más világ. Értem már, hogy az őrök államának polgárait hogyan hagyhatja hidegen mások szenvedése, amíg tovább élhetik boldog életüket az aranyvárosukban. Cékla és a többiek azt akarják, hogy próbáljam ki Lucinda tervét motyogom. Szeretnék, ha én lennék a hordozó. Natalie egyetértett velük. Á! Ez megmagyarázza a törött cserepet mondja Sigur. Sóhajtva dörgölöm meg a tarkómat. Mi lesz, ha visszateszik a szívemet, és nem kezd el dobogni? Hogy egyezhet bele Natalie ilyen készségesen, hogy kockára tegyünk mindent, amink van? Az, ami köztetek van, hatalmasabb, mint bármilyen vértársi kapcsolat jelenti ki Sigur. A szerelem nem múlik el, ha a szív megszűnik dobogni. Örökké szeretni fogom anyádat, és Natalie is örökké szeretni fog. És Tiszta Rózsa is bizonyosan szereti még Theorát, különben nem próbálná meg a képére formálni az embereket folytatja. De te már jól tudod, hogy a Natalie iránti szerelmed nem a vértársi kapcsolatotokon alapul. Akkor valójában mi zavar? Mi lesz, ha örökre elveszítem a szívdobogásomat? A távolban az Arany Citadellát nézem. Nem értik, milyen az, ha valakinek nincs szívverése. Élők közt járó kísértet voltam, aki sosem volt igazán e világ része mondom. Pokol volt. Még egyszer nem mehetek ezen át.

303 Sigur a vállamra teszi a kezét. Majd csak kitalálunk valamit. Azzal visszamegy a nappaliba. A korlátnak dőlök, és egy pillanatra lehunyom a szemem; a mellkasomban ritmikusan dobogó szívet hallgatom. Hajlandó vagyok-e lemondani erről a hangról, amikor egy életen át kerestem? Tönkretenne! Akkor képzeld el, milyen lenne visszaszerezni! Kinyitom a szemem. Tiszta Rózsa szívverésének visszaadása a leghatalmasabb fegyver, amely a rendelkezésünkre áll. Ezért hát megteszem. Hagyom, hogy elvegyék a szívem.

304 28. NATALIE SOSEM LETT VOLNA SZABAD megkérnünk erre Asht jelentem ki, és gyanakodva nézem az éjjeliszekrényen álló üveget, mintha összetekeredett kígyó lenne. Ennél rosszabbat nem követhetnénk el ellene. Önmagában a felvetés is kegyetlenség volt. Tőlem. Igazad van sóhajt fel Cékla, és megvakarja heges arcát. Emlékszem, milyen volt Ash, mielőtt megismert. Sötét helyen tanyázott. Ha csak egy pici esély is van arra, hogy nem kapja vissza a szívdobogását, akkor nem biztos, hogy képes vagyok ezt megtenni vele. Bocsánatot kellene kérnünk tőle veti föl Day. De akkor meg mihez kezdjünk? kérdezi Elijah. Még mindig nincs tervünk arra, hogy döntsük meg Tiszta Rózsát. Majd csak kitalálunk valamit. Megkeresem Asht. Felállok, és Cékla is felpattan. Beszélhetnék előtte négyszemközt vele? Gyanítom, hogy sokat kell kuncsorognom, hogy megbocsásson nekem. Mondd meg neki, hogy sajnálom, rendben? kérlel Cékla. Utána kéne járnunk, hogy a felnőttek mit szervezkednek ajánlja Day barna szemét forgatva. Kimegyünk a folyosóra. Elijah, Day és Cékla a nappali felé indulnak, míg én a folyosókon osonva keresem Asht. Elérem a kék ajtógombos fehér ajtót, amelyet nyitva találok. Bekukucskálok, mert kíváncsi vagyok, hogy a szobalány, aki korábban sírt, jobban

305 van-e. Egy kamaszlány ül az ablak mellett. Elegáns, sárga, turnűrös ruhát visel, a derekára kötött széles selyemöv színe olyan narancsvörös, mint lángoló fürtjei. Sápadt arcát szeplők pettyezik, égszínkék szemét erősen kihúzták salakkő porral. Az ajkát rézvörösre festették, mint Trákiában annak a dák lánynak. Ijedten sikoltok fel. Amy! Felpillant. Natalie! Ó, istenem, tényleg te vagy az? Amy odaszalad hozzám, és átöleli a nyakamat. Drága virágillatú parfüm szaga csap meg. Azt hittem, meghaltál engedem el. Megrázza a fejét. Miután Junót és Nicket megölték, Stuarttal elmenekültünk. Megpróbáltunk átszökni a határon magyarázza. Az Acéltengerig jutottunk, mielőtt elkaptak minket. Stuartot lelőtték, engem meg felhurcoltak az egyik rombolóhajóra. A Tizedikbe akartak küldeni. Akkor hogy kerültél ide? kérdezem. Amy lesüti a szemét. Az egyik őr ideküldött. Victornak hívták. Összefacsarodik a szívem. Ismerem Victort. A pár héttel korábbi sikertelen mentési akciónk során, amikor meg akartuk szöktetni Pollyt, felszálltunk egy rombolóhajóra, amelyen több száz embert tartottak fogva, akiket a Tizedikbe akartak küldeni. A léghajón futottam össze Victorral, egy könyörtelen emberrel, aki kidobott egy hisztérikus nőt a rombolóhajó zsilipkamráján, és hagyta, hogy több száz métert zuhanjon a biztos halálba. Rájöttem, hogy fiatal lányokat és fiúkat ad el a Centrumban élő üzletembereknek, akik gyerekeken akarják kiélni beteges vágyaikat. És a Centrumban az

306 ügyletet irányító férfit... Patricknek hívták. Jaj, istenem sikoltok fel. Jaj, Amy... Nekem dől, és elsírja magát. Bárcsak a Tizedikbe küldtek volna! Sokáig tartom a karomban, és hagyom, hadd sírja ki magát. Elképzelni is alig tudom, milyen szörnyűségeken ment keresztül az elmúlt hetekben Bradshaw küldött gyámsága alatt. Semmiképpen sem hagyhatjuk, hogy ez az ember megragadja a hatalmat! Ez egy szörnyeteg, aki sok tekintetben még Tiszta Rózsánál is rosszabb. Amy füle mögé simítok egy gesztenyebarna fürtöt. Kiviszlek innen ígérem. Félénken megfogja a kezem, és a nappali felé indulunk. Amikor odaérünk, anyám és Roach éppen hevesen vitatkoznak. Anya akárcsak a többiek még overallban van, keskeny csípőjén, amelyre dühösen a kezét teszi, ott a fegyvertartó öve. Megkönnyebbülten látom Asht a kandalló mellett: Céklával beszélget. Mindenki itt van, még dr. Craven is, aki átkötötte Garrick sebét. Az egyik bőrfotelben ül. Bradshaw küldött ül mellette. Amy félősen megszorítja a kezemet, amikor a pillantása rávillan. Távozunk jelentem ki. Most rögtön. Amy! kiált fel Day, amikor meglát minket. Anya kíváncsian néz rám. Miről beszélsz? Nem mehetünk el! Az a szörnyeteg mutatok haragtól remegő ujjal Bradshaw küldöttre gyerekeket adott el a legtöbbet ajánlónak. Amyt túszul ejtette, és megtartotta magának. Apa Bradshaw küldött felé fordul, sebhelyes arca eltorzul a dühtől. Igaz ez? szegezi neki a kérdést. Bradshaw tekintete megkeményedik. Profitra kellett szert

307 tennem. Mit gondolsz, miből fizettem a sok transzportert és fegyvert? Gyerekeket árultál? sápad el anya. Mielőtt észbe kaphatnék, hogy mi történik, Amy előront, kikapja anyám pisztolytáskájából a fegyvert. Pukkanás hallatszik, és Bradshaw küldött feje hátrabicsaklik. Vér fröccsen a háta mögött az aranyfalra. A döbbenettől senki sem tud szólni, se moccanni. Amy keze remeg, ahogy láthatóan sokkos állapotban továbbra is előreszegezi a fegyvert. Tudom, mit érez; a Tizedikben megölt tudós képe villan elém. Nedves tenyeremet a nadrágomba törlöm, ahogy a képzeletbeli vért próbálom eltávolítani róla. Ash nagy léptekkel odasiet hozzá, és elveszi tőle a pisztolyt, a kandallópárkányra teszi, majd gyöngéden átöleli Amyt, aki először megmerevedik, majd zokogva a karjába omlik. Ash a tenyerébe fogja a fejét, és vigasztaló szavakat suttog a fülébe. Lucinda befogja az orrát, és kisiet a szobából. A vér szaga láthatóan feldúlta, Yolanda utánafut. És most mihez kezdünk? motyogja anya, miközben felalá járkál. A tervünkhöz elengedhetetlen volt. Bradshaw küldött holttestére pillantok. Az ajka félelmetesen szürkére fakult. Golyó ütötte kerek lyuk van a bal szeme alatt. Szerencsés lövés, bár Bradshaw küldött számára nem az. Nyikorogva nyílik a nappali ajtaja, és Garrick lép be. Sápadt és kimerült, a gyomrán lévő sebére szorítja a kezét. Még most is a vérfoltos overall van rajta, de már leengedte a felsőt, és kilátszik a fehér mellény alóla, amely rásimul szikár, izmos felsőtestére. Ágyban lenne a helye jegyzi meg anya. Lövéseket hallottam. Mi tört... Ó! kiált fel, amikor megpillantja a bőrfotelben összeroskadt testet. Amúgy is egy seggfej volt. Garrick odatámolyog egy másik fotelhez, és nyögve

308 leül. Nyugtalankodnunk kell, hogy a biztonságiak meghallották a lövéseket? Nem hiszem véli anya. A negyvenkilenc emelettel lejjebb lévő főbejáratnál állnak őrök, és még vagy... gyorsan az órájára pillant húsz perc van addig, míg ellenőrző körútra indulnak. Emlékszem, hogy amikor még itt laktunk, mindennap elmentem a biztonsági őrök mellett. Ha jól emlékszem, négyen voltak az előcsarnokban, és ennyi volt az egész. Egyikük háromóránként végigjárta az, emeleteket, de olyan lusták voltak, hogy ritkán mentek a tizenkilencedik emeletnél feljebb, ahol Bradshaw küldött magánétterme volt, itt szórakoztatta a fontos vendégeit. Az őrök itt sört loptak a konyhából, aztán visszaindultak az előcsarnokba. Intézkednünk kell e kérdésben mondja halkan apa anyának, aki bólint. Nem tetszik a kijelentés felhangja. Apa odamegy Bradshaw küldött testéhez. Segítene valaki, hogy kivigyük innen? Sigur, dr. Craven és Roach mennek oda hozzá, megfognak egyegy kövér végtagot, és a felpuffadt testet kicipelik a szobából. A bőrfotelen vörös folt marad. Nem tudom, hova viszik, és megvallom, nem is érdekel. Remélem, a szemétzúzóba. Ott a helye az olyan mocskoknak, mint ő. Kimegyek a konyhába, fogok egy rongyot meg egy tál vizet, és visszamegyek a nappaliba. Ash és Elijah segítenek. Szótlanul mossuk le a falat. A vörös víz könnycseppekként csöpög le az arany levelekről. Cékla lemossa a fotelre és a fehér szőnyegre jutott foltokat, és megpróbálja Patrick Bradshaw utolsó nyomait is eltüntetni erről a világról, de hiába töri magát, a vér már foltot hagyott a bútoron. Day és Amy a kandalló előtt térdelnek, és a lángokba bámulnak, a kezük szorosan összefonódik. És most mihez kezdünk? motyogja anyám egész idő alatt.

309 Megteszem mondja Ash csendesen nekem és Elijah-nak. Én leszek a kiválasztott edény. Abbahagyom a súrolást. Nem, Ash! Nem muszáj alávetned ennek magad. Helytelen, hogy erre kértünk. Nincs más erősködik. Nincs más választásunk. Nem akarom, hogy ezt tedd szögezem le. Ash az ujjával felemeli az államat, hogy egyenesen a szemébe nézzek. Szeretlek suttogja. Ugye tudod, hogy ezen semmi sem változtat? Tudom válaszolom. De a szívverésedről van szó. Nem venném a lelkemre, hogy újra elveszítsd. És nem csak erről van szó. Minél többet gondolkodom rajta, annál zavarosabb minden. Hiszen a vértársad lesz borzongok meg. Csengetnek. Mindenki összerezzen. Rémült pillantást vetek Ashre. Lehet, hogy az egyik biztonsági őr úgy döntött, rendesen végzi a munkáját, és tényleg feljött eddig, itt pedig meghallotta a jövés-menésünket? Ash Amyhez fordul. Küldd el őket. Amy bólint, és a bejárati ajtóhoz siet, mi meg elbújunk a bútorok mögött. Akinél fegyver van, előhúzza. Amy ajtót nyit. Miben segíthetek? kérdezi. Sigurhoz jöttem válaszolja egy lányhang. Sigur fölegyenesedik, és elmosolyodik. Ó, ő csak az én vendégem lehet! Engedd csak be, Amy. Hozzánk fordul, amikor előbújunk a rejtekhelyeinkről. Remélem, nem bánjátok, de bátorkodtam felvenni a kapcsolatot egy jó barátommal, aki szerintem a segítségünkre lehet.

310 Amy félrehúzódik, és beengedi a vendéget. A lány bevonul a szobába. Hosszú kék köntöst visel. Leengedi a csuklyáját, és láthatóvá válik derékig érő fekete haja, amely úgy hullámzik, mint a tenger. Ragyogó szeme fekete, mint az éjszaka. Ashre pillant, és görcsbe rándul a szívem. Szia, Ash szólal meg. Ash meglepetten fújja ki a levegőt. Evangeline!

311 29. NATALIE RÁM TÖR A FÉLTÉKENYSÉG, amikor Ash és Evangeline összeölelkeznek. Tökéletesen illenek egymáshoz: mindketten magasak, sötét hajúak és káprázatosan szépek, de ez aligha meglepő. Úgy volt, hogy vértársak lesznek, de kiskoromban szívátültetésre volt szükségem, ezért dr. Craven kitépte Evangeline szívét, és nekem adta, így Ash és köztem jött létre a kapcsolat. Bár Ash szeret, mégis fájdalmas a tudat, hogy a sors egy másik lánynak szánta, főként akkor, amikor ez a lány százhetvenöt centi magas, feslő rózsabimbó ajka, hullámos koromfekete haja, alabástromfehér bőre és érzéki domborulatai vannak. Formás idomaim nekem is vannak, de a magasságom vagy annak hiánya miatt rajtam nem mutatnak olyan jól, mint Evangeline-en. Hirtelen eszembe jut, bárcsak kifésültem volna kócos hajamat. Day aggodalmas pillantást vet rám. Tudja, milyen halálos tud Evangeline lenni. Evangeline mintha érezné, hogy őt bámuljuk felénk fordul, és fekete szeme megállapodik rajtunk. A pillantása dermesztő és veszélyes. Szia, Natalie mondja fagyosan. Szia köszöntöm hasonlóan mereven. Amikor még Fekete Városban laktunk, Evangeline egy darabig titokban követett. Megölte a testőrömet és a macskámat, kitépte a szívüket, és azzal fenyegetett, hogy az enyémet is kitépi majd. Bevallom, nem bánkódtam, amikor meghallottam, hogy elhagyta Fekete Várost. Titkon azt reméltem, sosem tér vissza. Ash boldog

312 arcát látva azt is tudom, hogy ő nyilván nem így érez. Lenézek a kezére, amely gyengéden pihen Evangeline keskeny csípőjén, és ismét hatalmába kerít a féltékenység. Én gyönyörű Evangeline-em! tárja ki a karját Sigur. Evangeline Sigur karjába veti magát, Sigur pedig körbeforgatja a levegőben. Evangeline-t a sötétfajzat nagykövet nevelte, miután a lány szülei meghaltak a háborúban. Úgy megkönnyebbültem, amikor felhívtál mondja Evangeline, amikor Sigur leteszi. Néztem a híradóban a tárgyalásodat. Nem tudtam, mitévő legyek. Fogalmam sem volt, hogy mentselek meg. Aztán fülembe jutott a szóbeszéd, hogy elmenekültél, de nem tudtam biztosat. Újra átöleli Sigurt. Olyan boldog vagyok, hogy láthatlak! Sigur csókot nyom a homlokára. Én is. Köszönöm, hogy eljöttél. Hogy jutottál át a biztonsági őrökön? kérdezi Ash. Evangeline nevet. Azokon az ostoba izompacsirtákon? Ne már, Ash! mondja arrogánsán. Úgy jártam-keltem Fekete Városban, hogy nem kaptak el, tehát tudom, mit teszek. Hetek óta Centrumban vagyok, és még senkinek sem tűntem fel. Sigur gyorsan bemutatja mindenkinek, és helyet foglalunk. Elijah a kandallónak dől, és lustán bele-beletúr hullámos hajába, topázszínű szemét le nem veszi Evangeline-ről. Evangeline-nek is feltűnik, hogy Elijah figyeli, és Elijah pirulva kapja el a tekintetét. Evangeline halványan elmosolyodik. Dr. Craven és az anyám bölcsen három lépés távolságot tartanak Evangeline-től, amikor leül a szőnyegre; végül is ők tépték ki a szívét. Lerogyok az egyik székre, Ash pedig elém telepszik a földre, és a lábamnak dől. Gyöngéden simogatom a haját. Evangeline fagyos pillantást vet rám, mire megáll a kezem a levegőben. Mindazok

313 ellenére, amit tett, nem tisztességes kérkedni előtte a szerelmünkkel. Lucinda és Yolanda ebben a pillanatban jönnek vissza. Lucinda megtorpan, amikor meglátja Evangeline-t, és kérdőn Ashre néz. Ash elmagyarázza, kicsoda Evangeline, és a két nő összeölelkezik. Azt hittem, még több kevertvérűt keresel mondja Ash Evangeline-nek. Így is volt játszik Evangeline egy fekete hajfürtjével. Beutaztam az országot, hogy megkeressem őket. És találtál még hozzánk hasonlókat? puhatolózik Ash. Még nem vonja össze a szemöldökét Evangeline. De sok hely maradt, ahol nem néztem körül. Ash Sigurhoz fordul. Honnan tudtad, hogy Evangeline Centrumban van? Mielőtt elfogtak, Evangeline-nel állandó kapcsolatot tartottunk válaszolja Sigur. És nekem miért nem említetted? kérdezi megbántottan Ash. Arra kértem, hogy ne szóljon neked mondja Evangeline, és rám pillant. Gondoltam, kevésbé zavaró, ha kivonulok az életedből. És most miért hívtatok ide? A tűz árnyékai táncolnak sápadt bőrén, miközben Edmund Rose-ról, Theoráról és a tervünkről mesélünk, hogy Rose szerelmének szívét egy kevertvérűbe ültetjük át. Evangeline gyönyörű arcát elsötétíti a harag, amikor elmagyarázom Rose fondorlatát, miszerint ember-hegyifarkas félvérre formál át mindenkit a Szárnyak nevű drog segítségével. A szüleim és Garrick meglepett pillantásokkal fogadják a beszámolómat; az őrök felkelésének erődítménye ellen intézett támadás után olyan sokkos állapotba kerültünk, és olyan kimerültek voltunk, hogy elaludtunk a transzporterben, és nem volt módom elmesélni nekik. Apa

314 megragadja anya kezét, anya pedig aggodalmas pillantást vet rá. De miért félvérekké? kérdezi Evangeline. Mert a nagyapja és Theora, a vértársa is azok voltak válaszolom. Mindenkinél jobban szerette őket. Megpróbálja visszahozni a családját mondja halkan Evangeline, aki már kapiskálja a lényeget. Mire elmondunk neki mindent, amit csak tudunk, már lemenőben a nap a város felett, az ég ragyogó narancsvörös lesz, az aranykő épületek aranyosan csillognak. Hiányzott Centrum. Tényleg gyönyörű. Evangeline mély levegőt vesz, miközben igyekszik mindent megemészteni. Szóval azt akarjátok, hogy legyek én a hordozó? Vajon működik majd? teszi föl a kérdést dr. Cravennek. Most vesz róla először tudomást. El sem tudom képzelni, milyen nehéz lehet dr. Craven társaságában tartózkodnia, amikor ő tépte ki a szívét, miközben Evangeline még magánál volt, hogy aztán nekem adja. Őszintén szólva, nem tudom. A szerv igen régi, és lehet, hogy túlságosan előrehaladt már a bomlás, és már egy kevertvérű sem tudja regenerálni a szöveteket. Arról nem is beszélve, hogy hegyifarkas szív. E tekintetben segíthetek fűzi hozzá Yolanda. A fő kérdés, hogy miként jutunk be egy kórházba. Van egy magánorvosi rendelő odalent, a tornaterem alatt jegyzi meg félénken Amy. Patricknek gond volt a szívével a súlya miatt, ezért mindenféle műszert tartottak lent. Sigur Evangeline-hez fordul. Tudom, hogy sokat kérünk, de legalább fontolóra veszed? Igen, megteszem sóhajt fel Evangeline. Ash odahajol hozzá, és megöleli. Evangeline egy kicsit tovább öleli magához Asht, mint aminek örülök. Nagy kínnal elfordítom a

315 tekintetemet. Ash szeret. Egy órán át beszélgetünk még arról, hogy mi legyen a következő lépés, Cékla és Lucinda pedig kimennek a konyhába, hogy összeüssenek a társaságnak valami harapnivalót. Tányérokon érett gyümölcsöt, még érettebb sajtot és néhány pohár Szint-O-Vért hoznak be. Mind éhesen látunk neki az ételnek, Amy pedig bekapcsolja a falra szerelt, nagy képernyős tévét, amelyen azonnal az SBN-hírek mennek. February Fields villantja fel szokott üres mosolyát, miközben a főcímeket olvassa: emlékezteti az embereket, hogy menjenek el a megtisztulásra, és hogy nemsokára megtartják Tiszta Rózsa születésnapi bankettjét az Arany Citadellában, beszámol egy pusztító erejű robbanásról egy galliumbeli kohóban, amiért az Ember az Egységért aktivistáit okolják. (Hah! Mennyire jellemző a kormányra, hogy a pillanatnyi érdekei szerint csűrik-csavarják a történteket.) Átszervezésre került sor az őrök kormányában. A sorok között olvasva ez annyit tesz, hogy több minisztert is kivégeztek, akikről Tiszta Rózsa úgy sejtette, részt vettek az őrök elleni felkelésben. Centrum utcáin ma este megint vér fog folyni. Elijah lehajol, hogy vegyen a tálcán levő szőlőből, és a keze súrolja Evangeline-ét, aki éppen akkor nyúl a Szint-O-Vérért. Evangeline felnéz, és találkozik a tekintetük. Mindketten elpirulnak, és félrefordítják a pillantásukat. Evangeline ajka futó mosolyra húzódik. A beszélgetésünk végül a Szárnyak felé kanyarodik. Lássuk csak, jól értem-e mondja Evangeline. Tiszta Rózsa szedetni kezdte az embereivel ezt a Szárnyak nevű új drogot, ami a Köd, az éjszakai suttogás és valami retrovírus keveréke, amelytől az emberek hegyifarkas félvérré válnak? Dr. Craven bólint. De az összetétele nem stabil, és néhányan meghalnak tőle.

316 Evangeline a homlokát ráncolja. Ha Tiszta Rózsának az a célja, hogy mindenkit félvérré tesz, hogy akarja ezt véghezvinni? Mindenkit egyszerre kell megfertőznie a Szárnyakkal torzul el egy kicsit Garrick arca. Még mindig a sebesült gyomrára szorított kézzel, görnyedten ül a helyén. Hogy vihetné ezt keresztül? kérdezi apám. Beleöntené az ivóvízrendszerbe? veti fel Lucinda. Sigur és Yolanda szája megrándul. Emlékszem, hogy Sigur pár hete mesélte, hogy Lucinda hogy próbálta meg megmérgezni Fekete Város ivóvízellátását az első háború idején, de aztán Sigur és az apám megakadályozták ebben. Lucindát nem sokkal később Puszta Föld egyik táborába száműzték, és a Négy Királyság felbomlott. Anya a fejét rázza. A vízműveket úgy tervezték, hogy azonnal leálljon, amint vírust észlelnek a berendezések. A sikertelen szabotázsakciód után e szerint kellett átalakítanunk. Készséggel tettem jegyzi meg szárazon Lucinda. A víz egyébként is gyengítené a drogban a Köd és az éjszakai suttogás hatását. Rózsa okkal keverte hozzá a Szárnyakhoz, tehát a hígítással a cél elérését kockáztatnák mondja dr. Craven. A drogot muszáj koncentrált formában beadnia, hogy hatásos legyen. A Sötétfajzat-ellenes Tudományos és Technikai Részleg korábbi vezetőjeként, valamint az Arany Köd megalkotójaként sokat tud a drogok beadásáról. Leveszi a szemüvegét, és fáradtan megdörzsöli a szemét. Néha szíven üt, hogy mennyire hasonlít a fiára, Sebastianra: ugyanaz a hullámos haj, olajbarna bőr és keskeny arc, zöld szem, csak ahogy felidézem, Sebastian szeme nem is volt zöld, amikor a felkelők táborában láttam, hanem ezüst, mint a Trákiában látott zarándoké, és Scott galliumbeli üzletében azoké a férfiaké. A látogatás emléke nyomán a hideg futkos a hátamon, ahogy

317 felidézem a Scott boltja mellett, a kápolna előtt fekvő hajléktalant, akinek az arca bomlásnak indult, és... Hohó! Fölegyenesedem, amivel megriasztom Asht, aki mellettem ül. A hajléktalan körül üvegek hevertek, bennük valami opálos-ezüstös üledék, olyan, mint a Szárnyak! Akkor azt hittem, Scott dobta ki, de most jövök rá, hogy nem. A szomszédos templomból származik. Emlékszem, hogy harangoztak, hogy megtisztulásra szólítsák fel a zarándokokat... A megtisztulási szertartás! kiáltok fel izgatottan. A nyilvános ceremónia! Tiszta Rózsa így fog megfertőzni mindenkit! A szertartás részeként meg kell inniuk. Röviden elmagyarázom az elméletemet a többieknek, és kitérek a Trákiában látott ezüstös szemű zarándokra meg a galliumi hajléktalanra is. Emlékszem rá borzong meg Elijah. A hajléktalan nagyon beteg volt fordulok dr. Cravenhez. Mint az a lány is a betegkísérleti videón, amelyet a felkelők bázisán mutatott meg nekem. Szárnyakat ivott anélkül, hogy tudta volna, mi az, és megbetegedett. Roach hátradől a székében, kék rasztafürtjei szeplős vállára hullanak. A fenébe is, több millió embert várnak az ünnepségre! Hogy fertőződött meg az a zarándok Trákiában? kérdezi Day. Azt hittem, Rózsa csak a saját embereivel itatja meg a Szárnyakat. Dr. Craven válaszol. Rózsa valószínűleg ki akarta előbb próbálni, hogy a terve biztosan beválik-e, mielőtt országos méretekben beveti. Én ezt tettem volna ismeri el. Jó eséllyel több hordó Szárnyakat küldött szét a kiválasztott templomoknak, így például annak is, amelyik Galliumban van, és megparancsolta, hogy a napi megtisztulási szertartáson a zarándokok igyanak belőle. Az a szegény zarándok is minden bizonnyal így fertőződött meg. Kísérleti nyúl volt.

318 A zarándokok nem vették észre, hogy egy Köd-keveréket isznak? kérdezi Cékla. Nem mindenki tudja, hogy a Köd hogy néz ki mondja csendesen Ash. Talán azt hitték, hogy ártalmatlan anyagokat kevertek tejbe. Van valami, amit nem értek a Szárnyakkal kapcsolatban szólal meg Evangeline. Világos, hogy Tiszta Rózsa miért akarja beadni az embereknek a retrovírust, de miért kevert hozzá Ködöt és éjszakai suttogást? Azok hogy illenek a képbe? Az őrölt éjszakai suttogástól az emberek hipnotikus állapotba kerülnek mondja nyugodtan Elijah. Bármit megtesznek, amit Tiszta Rózsa parancsol. Hacsak történetesen nem dákok teszi hozzá Ash sötéten. Giselle nem azt mondta, hogy a népe születésétől fogva jól bírja az éjszakai suttogást, így nem hat rájuk? Valószínűleg ezért deportálta őket a Tizedikbe jegyzem meg. De miért kell hipnózist előidéző drogot használnia a zarándokokon? Azok a hátborzongató figurák már így is megtesznek mindent, amit csak akar fűzi hozzá Cékla. A nyilvános szertartáson nemcsak zarándokok vesznek részt, hanem átlagpolgárok is magyarázza anya. Hogy működjön az Egy Nemzet terve, el kell érnie, hogy a polgárok is úgy gondolkodjanak, mint a legodaadóbb hívei. Roach megint hátradől. Ravasz! Az emberek rászoknak a Ködre, ezért rendszeresen visszatérnek, hogy drogot kapjanak. A retrovírus miatt pedig félvérré válnak mondja Day. És a porrá tört éjszakai suttogástól gondolkodás nélküli bábok lesznek belőlük, akik hajlandóak minden parancsát követni teszi hozzá Elijah.

319 Mindenki egyformán gondolkodik, egyformán néz ki, az egész ország az ő képére formálódik összegzem. Egy Hit, Egy Faj, Egy Nemzet a Mindenhatója alatt. A fenébe morogja Ash. Mikor lesz a szertartás? kérdezi Evangeline. A digitális képernyőre pillantok, amelyen a szertartással kapcsolatos jelentés megy. Két nap múlva. Összenézünk, és közben jár az agyunk. Két nap múlva Tiszta Rózsa rászabadítja a retrovírust a lakosságra. Két napunk van arra, hogy átültessük Theora szívét Evangeline-be, és valahogy bejuttassuk az Arany Citadellába. Két nap, hogy elváljon, ki lesz ennek a háborúnak a győztese. Két nap. Felállok. Mire várunk? Készüljünk.

320 30. ASH KINYÍLIK A LIFTAJTÓ, és belépünk Bradshaw küldött magánműtőjébe. Amy csendben jön-megy, felgyújtja a lámpákat. A terem meglepően kicsi, de kitűnően felszerelt. A legújabb készülékek és gépek állnak rendelkezésre. Kellemetlen fertőtlenítőszag terjeng, amely csípi az orromat. Day és Natalie segítenek dr. Cravennek és Yolandának felkészülni a műtétre, én meg egy közelben lévő pultra teszem az üveget. Evangeline fölfekszik a műtőasztalra, és idegesen játszik a hajával. A többiek fent vannak; Patrick tetőtéri lakásában várnak minket. Leülök Evangeline mellé, és megfogom a kezét. Nem kell megtenned mondom. Dehogynem néz fel rám ragyogó fekete szemével. Sötét haja szétterül gyönyörű, szögletes arca körül. Segíteni szeretnék, Ash, és nekem kevesebb a veszítenivalóm, mint neked. Finoman a mellkasomra teszi a kezét, és az érintésétől megremeg a szívem, és görcsbe rándul a gyomrom. Fájdalmas vágy söpör végig rajtam, és gyorsan a lelkem mélyére száműzöm. Evangeline az egyetlen ebben a teremben, aki igazán megérti, milyen, ha valakinek nincs szívverése, és tudja, mennyire tönkretenne, ha ismét elveszteném az enyémet. Natalie ránk néz, és mosolyog, de kék szemében aggodalom tükröződik. Gyöngéden elveszem Evangeline kezét a mellkasomról. Dr. Craven és Yolanda sétálnak oda hozzánk. Készen állsz, Evangeline? kérdezi dr. Craven.

321 Magabiztosan bólint, de a keze ismét az enyémet keresi. Nincs rá garancia, hogy a műtét eredményes lesz figyelmeztet Yolanda. Még ha a szervezeted nem is löki ki a szívet, hogy működik-e, azt csak akkor tudjuk meg, ha Tiszta Rózsa megérint. Eszembe jut a sok hónappal ezelőtti pillanat azon a történelemórán, amikor Natalie-val véletlenül összeütöttük a fejünket, amikor egyszerre hajoltunk le Natalie leejtett tolláért. Az a röpke érintés elég volt, hogy aktiválja a szívemet. Értem mondja Evangeline. Könnyedén megszorítom a kezét. Itt leszek, amikor felébredsz. Idegesen rám mosolyog. Odamegyek Natalie-hoz, gyorsan csókot nyomok a homlokára, majd fölmegyek Amyvel a lakásba. Day és Natalie lent maradnak a kórházban segédkezni. Mindenki az erkélyen van Patrick tetőtéri lakása előtt. Elijah veszélyes helyen, a keskeny korláton ül, a farka lustán lelóg a mélybe, miközben a várost nézi. Innen jól látom az Arany Citadella híres kupolás tetejét, és a közelében azt a szilánk formájú épületet, amelyben mostanában az őrök kormánya ülésezik. Milliónyi ember imádkozik kórusban, a hangjuk Centrum felett száll; Tiszta Rózsát imádják. A hang a csontjaimról verődik vissza. Könnyű belátni, hogy az embereket hogyan részegíti ez meg. Olyan megnyugtató. Az összes felhőkarcoló oldalába épített, reklámtábla nagyságú digitális képernyőn a két nap múlva tartott megtisztulási szertartás hirdetései mennek. Két nap. Az ördögbe is! Két nap, és ez az egész így vagy úgy véget ér. Elijah fáradtan húzza végig a kezét az arcán. Kimerültnek látszik, és tudom, hogy nem csak az alváshiánytól. A gyász is elszívja az erejét. Kimerítő az örökös szomorúság. Tudom, mit érez.

322 Boldogan másznék be egy ágyba, és nem akarnék többé felébredni, ha erre csak egy szemernyi esélyem is kínálkozna. Nem akarok állandóan arra emlékezni, miért fáj annyira a szívem. Lucinda is hasonlóan érezhet, mert összegömbölyödött az erkélyen lévő egyik bársony ülőhelyen, és mély álomba merült; a hűs szellő megborzolja rövidre nyírt fekete haját. Garrick egy másik bőrfotelbe rogyott le, és a gyomrát fogja. A felnőttek csendesen beszélgetnek a közelben. Sigur néha az ajtót nézi, mintha arra számítana, hogy dr. Craven mindjárt belép, pedig a műtét bizonyosan pár óráig tart. Cékla egy aranyoszlopnak dől, és egy sodort cigit szív. Amyvel odamegyünk hozzá. Nem nézitek a műtétet? kérdezi. Mára elég vért láttam válaszolom, és elveszem tőle a cigarettát, megszívom, aztán adom csak vissza. Mihez kezdjünk Bradshaw küldöttel? érdeklődik. Fel fog tűnni, hogy hiányzik. Amyre pillantok. Szólok az őröknek, hogy megbetegedett, aztán néhány telefonhívással lemondom a találkozóit válaszolja. Egyebek között Patrick személyi asszisztense is voltam. Nem ébresztek gyanút, ha én hívom őket. Ezzel pár napra távol tartjuk az őröket ismeri el Cékla, és megszívja a cigarettáját. És pontosan hogy is hozzuk össze Evangeline-t és Tiszta Rózsát egy szobában? A kérdést az erkélyen mindenkihez intézi. Mi a helyzet a megtisztulási szertartással? veti föl Buchanan tábornok. Könnyű szellő fúj a város felől, és meglebbenti szőke haját. Tiszta Rózsa vélhetően elmegy az eseményre, amelyet a Rózsa téren rendeznek. Nyüzsögni fognak az őrök mindenütt véli Roach.

323 Patricknek kellett a biztonságról gondoskodnia. Előkereshetem az ezzel kapcsolatos fájlokat javasolja Amy. Bemegy a lakásba, és percekkel később egy hordozható számítógép-képernyővel jön vissza, amelyet letesz Sigur mellé az asztalra. A képernyő köré gyűlünk, amelyen a Rózsa tér látható. Zöld, sárga és piros fények villognak. A zöld pöttyök lesznek a GÁ-k. Gépfegyverállások magyarázza Buchanan tábornok, amikor értetlenül bámulunk rá. Fekete Városban is voltak, hogy lelőjük az esetleg a város fölé repülő nordinokat. Garrickkel kiiktathatjuk őket. Natalie anyja a sárgákra mutat. Fekete haját hátrafogta, és feszes kontyba tekerte, amivel kiemeli ijesztően sovány arcát. A sárga pöttyök jelezhetik azokat a helyeket, ahová őröket állítanak a téren. De gyanítom, hogy lesz még egy különleges osztag is, amely a tömegben járőrözik. Ha felforrósodik a helyzet, a GÁ-król leszedjük őket mondja Garrick. Nem lehet ártatlanok közé lőni jegyzem meg. Lehet, hogy Tiszta Rózsa nem törődik vele, hogy élnek vagy halnak, de én igen. Egyetértek Ashsel. Nem tehetünk ilyet bólint a tábornok. Nos, a legjobb, ha álruhát öltünk javasolja Cékla. Elvegyülünk a polgárok között. Rengeteg ember lesz jelen. Az őrök nem figyelhetnek folyamatosan mindenkit. És mik a piros pöttyök? kérdezem. Tiszta Rózsa testőrei közli Amy. Ők jelentik a legnagyobb problémát vélekedem. Esetleg felismerhetnek minket, amikor fent vagyunk a színpadon. Kockázatos, cimbora, de nincs más választásunk mondja Cékla. Egy feladatunk van: Evangeline-t Tiszta Rózsához kell juttatni, mielőtt megállítanák.

324 Könnyűnek hangzik nyújtom el a szavakat, ő pedig gúnyosan vigyorog. Még néhány órán át vitatkozunk a tervünkről, kidolgozzuk a részleteket, bár egész idő alatt Evangeline és a műtét körül forognak a gondolataim. Minden a műtét sikerén áll vagy bukik. Nem elég, hogy Tiszta Rózsa bejelentse a tűzszünetet, muszáj rávennünk az embereket, hogy az egész ország az őrök kormánya ellen forduljon, hogy ne emeljenek hatalomra még egy seggfejet jelenti ki Roach, és Buchanan küldöttre pillant, aki elereszti a füle mellett a sértést. Felvilágosítjuk őket a Szárnyakról vetem fel. De ehhez a bizonyítékot el kell juttatnunk a hírcsatornákhoz. Kiben bízhatunk meg? Buchanan küldött megenyhülten sóhajt fel. Vannak kapcsolataim az SBN-híreknél. Bennük megbízhatunk. Nyílik az erkélyajtó, és mindenki elhallgat. A torkomban dobog a szívem. Natalie és Day lépnek be, a ruhájukat Evangeline vére szennyezi, a hajuk fénylik az izzadságtól. Nos? kérdezem. Natalie biccent. Úgy tűnik, hogy minden rendben, de Yolanda szerint kritikus a következő huszonnégy óra. Evangeline még kilökheti magából. Meglátogathatom? kérdezi Elijah. Eszméleténél van bólint Natalie. Elijah távozik az erkélyről, és Natalie pajkos pillantást vet rám. Valaki hirtelen bezsongott jegyzi meg. A féltékenységtől összeszorul a torkom, amikor elképzelem Elijah-t és Evangeline-t együtt, de félresöpröm, mert tudom, hogy ostobaság féltékenységet éreznem. Nem formálhatok semmilyen jogot Evangeline-re. Mellesleg jobb, ha Elijah vele foglalkozik, mint

325 Natalie-val. Mi is bemegyünk a lakásba. Natalie-val a hálószobánkba megyünk, és lerogyok az ágyra, míg ő gyorsan lezuhanyozik. Úgy érzem, mintha csak egy pillanatra hunynám le a szemem, de amikor kinyitom, már besötétedett. Natalie nincs a szobában. Kidörzsölöm az álmot a szememből, és elindulok Natalie-t megkeresni. A szüleivel van a könyvtárban. Ovális szoba, a falak mentén a padlótól a mennyezetig érő könyvespolcok, tele könyvvel. Buchanan tábornok a nyitott ablaknál áll, cigarettázik, Natalie és az anyja a fehér márványkandalló előtt, piros bőrfotelekben ülnek. A köztük álló mahagónasztalon Polly aktája, a fényképek szétszóródva. Natalie megfordul, mert megérzi a jelenlétemet. Odaint magához, én pedig leülök mellé. Korábban nem is fogtam fel, mert olyan sok minden történt. De Polly olyan volt, mint Tiszta Rózsa, nem? mondja Natalie az anyjának. Volt benne sötétfajzat és hegyifarkas vér is? Buchanan küldött alig észrevehetően bólint. Halványkék szemében a kandallóban lobogó lángok visszfénye táncol. Az első ultrahangos vizsgálatnál rájöttünk. Dr. Craven nem talált szívdobogást, és azt hittem... Szomorúan felsóhajt. De aztán megtalálta az agyarait. Micsoda?! fakad ki Natalie. Fogantatás után már az első hetekben kialakulnak a méhen belül magyarázza az anyja. Már akkor nyilvánvaló volt, hogy nem normális. Összerezzenek a kifejezéstől. Nem normális. Natalie apja kibámul az ablakon, egyik kezét zsebre vágja, a másikban a cigarettát tartja. Craven újabb vizsgálatokat végzett, miután Polly megszületett, és beigazolódott, hogy micsoda folytatja Buchanan

326 küldött. Szerencsére túlnyomórészt ember volt, ezért néhány változtatás után ki tudtuk adni magunk közül valónak. Változtatás? kérdezi Natalie. Kasztrálták szólok közbe. Buchanan küldött bólint. Fogtakaró koronát viselt. Senki sem sejtett semmit. Már egészen fiatalon sok itteni lányon hajtanak végre fogászati szépészeti beavatkozást. Polly tudta, kicsoda? kérdezi Natalie. Amíg meg nem születtél, fogalma sem volt, hogy más meséli Buchanan küldött. Azt hitte, egyetlen kislánynak sem dobog a szíve, és mind vágynak a vérre. Amikor aztán megszülettél, rájött, hogy valami nincs rendjén. Apáddal elmagyaráztuk, hogy kicsoda, és ki az igazi apja, de megmondtuk, hogy ezt titokban kell tartania. Szóval mindig is tisztában volt vele? dől hátra Natalie, és szőke fürtjei az arcát keretezik. És a szíve? Valakinek csak észre kellett vennie, hogy nem dobog. Te sem vetted észre válaszolja az anyja. Natalie elpirul. Az emberek általában nem szokták rutinszerűen kitapintani mások pulzusát, Natalie. Miért is tennék? Egyébként is embernek látszott mondja a tábornok a szoba másik végéből. Senki sem gyanakodott. És Tiszta Rózsa tudta, hogy Polly a lánya? kérdezi Natalie. Azt mondtam, Jonathantől van válaszolja Buchanan küldött. Buchanan tábornok vonásai megkeményednek, ahogy az ablaknál álldogál. Megszívja a cigarettáját. Füst gomolyog ki a száján, mint egy hosszú, meg-megcsavarodó szalag. Miért nem árultátok el, kicsoda? faggatja Natalie. És ő miért nem mondta el? Tartott tőle, hogy nem fogadod el válaszolja az anyja.

327 Natalie összerezzen. De miért? Hiszen a nővérem volt! Szerettem. Tudom erősíti meg Buchanan küldött. Megpróbáltam elérni, hogy Polly a család tagjának érezze magát. Bálványoztam, szeretettel, és ajándékokkal halmoztam el. Mindent elkövettem, hogy különlegesnek, gyönyörűnek, elfogadottnak érezze magát, de nem értem el eredményt. Kiközösítettnek érezte magát. Ez a vége, ha egy gettó falai közé kényszerítik a hozzá hasonlókat mormolom. Buchanan küldött összepréseli vékony ajkait. Mivel indokolja mindazt, amit a népem ellen elkövetett, amikor a lánya is közülünk való volt? kérdezem haragra gerjedve. Nem tartozott közétek közli nyersen Buchanan küldött. Polly elsősorban ember volt. Jó lány volt, nem jelentett fenyegetést senkire nézve, nem úgy, mint a sötétfajzatok. Ökölbe szorul a kezem, és Natalie is viszolyogva csóválja a fejét. Hogy hagyhattad, hogy Tiszta Rózsa megkínozza azon az éjszakán, amikor eljöttek apáért? kérdezi Natalie. Megszakadhatott a szíve, hogy nem engem, hanem őt választottad, és engedted, hogy a saját apja ezt tegye vele. Azért választottam Pollyt, mert fizikailag erősebb volt nálad, Natalie magyarázza az anyja. Te belehaltál volna azokba a sebekbe. Ezt később el is magyaráztam neki, és megértette. Megbocsátott nekem. Natalie sűrűn pislog. Nem érdemelted meg a megbocsátását. El kellett volna mondanod, kicsoda. Mellette állhattam volna, de erre még csak esélyt sem adtál. Natalie feláll, és távozik. Utánamegyek, és becsukom magam

328 mögött az ajtót, így nem halljuk Buchanan küldött zokogását. Kilépünk az erkélyre. A város éjszaka máshogy gyönyörű: olyan, mint amikor a sötét víz mélyén ékszerek csillognak. Városszerte a digitális kivetítőkön az SBN-hírek továbbra is a közelgő megtisztulási ceremóniát hirdetik. Az állam minden pontjáról már érkeznek a zarándokok a városba, hogy maga Tiszta Rózsa áldja meg őket. Innen jól látni a Rózsa tér körvonalait a távolban. Kevesebb mint egy nap múlva mi is ott leszünk a megtisztulási szertartáson. Rám tör az idegesség, de elfojtom magamban. Magamhoz húzom Natalie-t, ő pedig a mellembe fúrja a fejét. Fogalmam sem volt, hogy Polly min megy keresztül szűrődik tompán a hangja. Sok éven át féltékeny voltam rá, azt kívántam, bárcsak olyan életem lenne, mint az övé, olyan lehetnék, mint ő. Nem tudtam, micsoda szenvedés az élete. El tudod képzelni, milyen lehetett számára, hogy a saját apja kínozza meg, az anyja pedig elárulja? Nem csoda, hogy lelkileg utána már sosem volt a régi. Magamhoz szorítom, miközben sír, és a hátát simogatom. Hogy bocsáthatott meg Polly anyámnak, azok után, amit elkövetett ellene? Nem ismertem sokáig Pollyt, de azt éreztem, hogy jó szíve van mormolom. Nem látszott olyannak, aki haragot táplál valaki iránt. Nem is erősíti meg Natalie. Polly megpróbálta mindenkiben a legjobbat látni, és hitt benne, hogy mindenki megérdemel egy második esélyt. Jobb ember volt, mint én. Elhúzódik tőlem, és megtörli a szemét. Bocsánatot kérek anyámtól. Nem haragszol, ha megnézem, hogy van Evangeline? Nem bánom vonja meg kicsit a vállát. Megcsókolom a homlokát, aztán lemegyek a kórházba, ahol

329 Evangeline lábadozik. A kórterem csendes, a világítótesteket kikapcsolták, csak egy lámpa ég Evangeline ágya fölött. Nagyon sápadt, de egyébként boldognak látszik. Az éjjeliszekrényén egy félig üres pohár, Szint-O-Vérrel. Nem tartott sokáig, hogy visszanyerje az erejét a műtét után, ami nagy szerencse, mivel nincs sok időnk: föl kell kelnie a betegágyból, és járnia kell a falon lógó órára pillantok, a fenébe is, harminchat órán belül! Halványzöld kórházi hálóinget visel, amely elöl nyitva van, bár a mellkasát kötések fedik, így nem kell szégyenkeznie. Elijah van mellette. Nevetve beszélgetnek. Evangeline néha megérinti Elijah karját, aki elpirul, és szélesebben mosolyog. Sziasztok szólalok meg, mire felém fordulnak. Csak látni akartam, hogy vagy. Evangeline vállat von. Olyan érzés, mintha valaki egy fél kiló krumplit gyömöszölt volna a mellkasomba. Mit gondolsz, Ash, menni fog? Igen. Ne aggódj, minden rendben lesz. Ígérem. Te nem félsz? kérdezi. Féloldalasan elmosolyodom. Neem. Tiszta Rózsának van félnivalója, nem nekünk. Az ajkába harap. Mit gondolsz, aktivizálódik az új szívem, ha megérintem Rózsát? néz rám reménykedve. Dr. Craven nem volt benne biztos, mert ez hegyifarkas szív, de Lucinda azt mondta, hogy Theora érzett egy rándulást, amikor egymáshoz értek, így... Lehetséges mosolygok biztatóan. Tudom, mennyire vágyott szívdobogásra. Magatokra hagylak benneteket, gyerekek. A lifthez megyek, és párszor ingerülten megnyomom a gombot. Egy csipogással megérkezik a lift, és belépek. A falait aranyozott fémmel vonták be, a fém eltorzítja a tükörképemet, így csak egy

330 sötét árnyék vagyok egy aranytengerben. Lecsúszom a padlóra, és a tenyerembe temetem az arcomat. Hazudtam Evangeline-nek, amikor azt mondtam, nem félek. Rettegek.

331 31. EDMUND KILÉPEK AZ ARANY CITADELLA erkélyére, ahonnan lelátni a Rózsa térre, és kesztyűs kezemet a korláton nyugtatom. Centrum városa csillog körülöttem a holdfényben, a magasba törő felhőkarcolók a szépség és az erő tökéletes kombinációját alkotják. A téren egy nagy dobogót ácsolnak a nyilvános szertartásra, amelyre holnapután kerül sor. Minden szépen a helyére kerül. Harmincévnyi felkészülés végre meghozza a gyümölcsét. Boldognak kellene lennem. Valamiért mégis csak ürességet érzek. Váratlanul hideg szél támad, és végigsöpör, az erkélyen. Végigfut a hátamon a hideg. Úgy érzem, van mellettem valaki. Megfordulok. Néhány méternyire tőlem Theora áll. Azt a kankalinsárga ruhát és vadászdzsekit viseli, amelyet azon az éjszakán, amikor apám meggyilkolta. A szellő meglebbenti hófehér sörényét. Néhány hajtincs ezüstös szemébe hullik. Szervusz, Edmund szólal meg. Kifújom a levegőt, és a lelkembe markol a bánat. Tudom, hogy valójában nem lehet itt úgy tűnik, kezdek hangokat hallani, mint ahogy Patrick állítása szerint az anyámmal is megesett, de attól, hogy látom, megrohannak az emlékek. Átnéz a korlát felett a lenti téren lévő tisztítótóra. Valóban végigcsinálod ezt, Edmund? kérdezi.

332 Kesztyűs kezemet az övé mellé teszem. Minden porcikámmal az után sóvárgok, hogy megérintsem, de tudom, hogy lehetetlen. Csak a képzeletem szüleménye. Érted teszek mindent válaszolom. Azt hiszed, hogy tényleg ezt akarom? teszi föl a kérdést. Én akarom így. Nagyapa és te voltatok, akik olyannak fogadtatok el, amilyen vagyok. Felsóhajtok. Hiányzol. Szomorú mosoly suhan át az arcán. Ez hát a megoldásod? Hogy mindenki olyan legyen, mint mi? Ha mind egyformák leszünk, akkor végre béke lesz felelem. Tévedsz, Edmund. Theora a hold felé fordítja az arcát. Az irizáló fényben ragyog a bőre. Emlékszel, amikor felvittelek az Alba-hegyre a hegyifarkas templomba? Minden éjszaka gondolok rá válaszolom. Azt kérdezted, hogy lehetek ilyen kedves hozzád azok után, amit apád a szüleimmel tett mondja. Emlékszel, mit válaszoltam? Nem ítélhetsz meg egy egész fajt egyetlen ember tettei alapján. És még mit mondtam? Egy pillanatra lehunyom a szemem. Könnyű gyűlölni. A szívünk igazi próbatétele a megbocsátás. Pontosan mondja, és felém fordulva rám szegezi csillogó ezüstös szemét. A megbocsátás révén találhatsz csak békét, Edmund. Ez sosem következhet be felelem keserűen. A megbocsátáshoz szívre van szükség, és azt Icarus elvette tőlem azon az éjszakán, amikor meggyilkolt. Kegyelmes uram? kérdezi egy aggodalmas hang a hátam mögött.

333 Megfordulok. A szolgám, Forsyth áll az ajtóban. Hosszú fehér zarándokköntöst visel. Kopaszra borotvált a feje, a bal füle fölött egy vörösrózsa-tetoválás, mint a többi hívő követőmnek. Nyugtalan tekintettel fürkész nemrég ezüstössé vált szemével. Sebastian Eden kívánságodra megjelent közli. Theorára pillantok, de már eltűnt. Köszönöm, Forsyth. Elsétálok az aranykorláttól. Nem kell félnem attól, hogy Forsyth elmeséli bárkinek is, amit most látott. Odaadó szolgám. Más hírem is van, kegyelmes uram említi meg, ahogy visszamegyünk az épületbe. A hegyifarkas asszony, Ulrika és az unokatestvére, Kieran holttesteit visszahozták Centrumba, ahogy parancsoltad. Mit tegyek velük? Végighúzom a nyelvemet a felső fogsoromon, és érzem a protézis durva szélét. Dühösen fogadtam, hogy lelőtték őket, főként Ulrikát. Theora testvéreként szerette. Hamvasztasd el őket a következő teliholdnál utasítom, amikor belépek a dolgozószobámba. A nagyapám viszolygott volna ettől a helyiségtől, a fényűző bútoroktól, a márványpadlótól és az aranyozott falaktól. Patrick úgy érezte, a környezet kellő tekintéllyel ruház fel, de ebben nem vagyok biztos. Hiányoznak a templom fehérre meszelt falai, amelyek között felnőttem. Sebastian, a fiú a nagy kandalló előtt áll, és a párkányra kitett fényképeket nézegeti. Szürke egyenruhát visel, a fejét frissen borotválta, ahogy Forsyth is. Megperdül, amikor a lépteimet hallja, és meghajol előttem. Kegyelmes uram szólal meg. Hosszú vágás éktelenkedik az arcán, amelyet feltehetően a felkelők tábora elleni támadáskor szerzett. A sebből nedvesség folyik. Undorító. Forsythhoz fordulok. Tégy még egy terítéket Mr.

334 Sebastiannak a vacsoraasztalhoz. Ültesd Patrick mellé. Bradshaw küldött ma nem vehet részt a vacsorán, kegyelmes uram válaszol Forsyth. Nemrég a szolgálólánya telefonált. Kétségkívül rosszul reagált az... lehalkítja a hangját...eljárásra. Legalább egy hétig nyomja az ágyat. Türelmetlenül felsóhajtok. Ahhoz képest, hogy milyen groteszkül kövér Patrick, meglepően hiú is, akárcsak a szülei. Jellemző, hogy nem lesz ott, hogy támogasson életem legfontosabb napján; ezért még megbüntetem. Rendben van mondom. Ha így áll a dolog, valószínűleg jobb is, ha nem jön el a megtisztulási szertartásra. Nem akarom, hogy megrémissze az embereket. Rendben van mondja Forsyth. Meghajol, és alázatosan az ajtóig hátrál. Ja, és Forsyth! Igenis, kegyelmes uram? Kutasd fel azt az osztagot, amelyik Ulrika és Kieran lemészárlásáért felelős, és lövesd agyon őket adom ki a parancsot. Az egész osztagot, kegyelmes uram? kérdez vissza elbizonytalanodva Forsyth. Igen, minden tagját erősítem meg. Nem tűröm a hozzá nem értést. Szigorú utasítást adtam, és elvártam, hogy a szerint járjanak el. Sebastian, a fiú elsápad. Ahogy kívánod mondja Forsyth, és becsukja maga mögött az ajtót. Sebastianhoz sétálok. A felső ajka fölött veríték csillog, ami elárulja az idegességét. Úgy hallom, te vezetted a felkelők galliumbeli bázisa elleni támadást szólalok meg. Gratulálok. Remek munkát végeztél.

335 Köszönöm, kegyelmes uram feleli a fiú, és büszkén kihúzza magát, amitől megcsillan a mellén a pillangós kitűző. Életemet a szolgálatodnak szentelem. A kitűzőt tanulmányozom, aztán a fiú ezüstös szemét. Bevette a retrovírust, de sápadtságából ítélve rosszul reagál rá. Kár. Nehéz jó alkalmazottakat találni. Megfogom a fiú felkarját, mire enyhén összerezzen. Megölted Ash Fishert és Natalie Buchanant, ahogy parancsoltam? kérdezem. A fiú ádámcsutkája le-fel ugrál, és Sebastian sűrűn pislog. Igenis, kegyelmes uram. Elengedem a karját. Helyes. Nem engedhetem, hogy bármi rossz történjen a szertartáson. Hetek óta először érzem boldognak magam. Ha Ash Fisher és Natalie Buchanan meghaltak, nem maradt senki, aki megállíthatna.

336 32. ASH MÁSNAP A MEGTISZTULÁSI SZERTARTÁSRA készülünk. Cékla és Roach az erkélyen frissen borotvált fejjel csevegnek Amyvel, aki hamis rózsatetoválást fest a bal fülük mögé. Céklának jól áll a kopaszra nyírt fej, de Roach a homlokráncolásából ítélve szenved az új frizurája miatt. Gondolatban végigveszem a holnapi tervet. Reggel elsőnek Buchanan tábornok és Garrick elmennek a Rózsa térre, és kiiktatják a GÁ-kat kiszolgáló katonákat a tetőkön. Cékla és Roach elvegyülnek a földön a tömegben arra az esetre, ha az oda küldött őrök gondot okoznának, Natalie meg én felvisszük Evangeline-t a színpadra. A többieket Day felviszi a transzporteren, és a város fölötti felhőben rejtőznek. Ha gyors menekülésre kerülne sor, Natalie lehívja őket a GPS-órával, amelyet Destinytől kapott. Dayhez fordulok, aki Garrick mellett ül a kanapén. Minden rendben holnapra? kérdezem. Remélem válaszolja. Garrick elmondta, hogy szálljak le a transzporterrel, és most mindjárt felmegyünk a tetőre, és végigvesszük a vezérlést. Elégedetten bólintok. Szépen összeáll minden. A tervre a koronát Buchanan küldött és dr. Craven teszik föl. E pillanatban összegyűjtik mindazt a bizonyítékot Tiszta Rózsa ellen, amink csak van, beleértve a Pollyról szóló aktát és a laboratóriumi jelentést, amelyet Natalie Puszta Földön talált, valamint a kék digitális lemezt és a Szárnyakkal teli mintát, amelyet a Tizedikből hoztunk el. Dr.

337 Cravenben volt annyi előrelátás, hogy a mintát az orvosi táskájába rejtse az őrök felkelői ellen intézett támadás során. Felkapom a lemezt, és görcsbe rándul a gyomrom. A tervünk lényeges része, hogy a holnapi megtisztulási szertartáson bemutassák a lemezt. Buchanan küldött elveszi tőlem. Biztosan megbízhatunk az SBN-híreknél dolgozó kapcsolatában? kérdezem. Ki kell kapcsolnia az élő közvetítést, hogy az ország minden pontján egyszerre lássák. Kérem, legyen egy kis hite bennem, Mr. Fisher. Nem ez az első manőverem. Halványan elmosolyodom. Nehéz egy olyan asszonyban megbízni, aki megkínzott, aztán megpróbálta rám kenni Chris Thompson halálát, aki az Arany Ködtől halt meg, de akár most is elkezdhetem. Visszamegyek Natalie-hoz, és egész nap mellette maradok; ki akarok használni minden pillanatot, amikor együtt lehetünk. Lustán eljátszom a hajával, ő pedig a hátsó zsebembe süllyeszti a kezét. Egyikünk sem mondja ki, de mindketten tudjuk, hogy lehet, hogy ez életünk utolsó napja. Hirtelen magamhoz rántom, ami nagyon meglepi, és megcsókolom. Nem érdekel, hogy mások is vannak a nappaliban. Néhányan felnéznek, de senki sem tesz megjegyzést. Marokra fogja a pólómat, és magához szorít. Hagyja, hogy elhúzódjon a csók, mielőtt szétválnánk. A kezét megint a hátsó zsebembe csúsztatja. Nyílik a lakás ajtaja, és Elijah lép be Evangeline-nel. Egész éjjel lent voltak a kórházszinten. Figyeltük a biztonsági kamerákat, hogy senki se törjön rájuk, míg alszanak, de kár volt aggódnunk. Patrické volt az egész épület, így a főbejáratnál őrködő embereken kívül akik most összekötözve hevernek a raktárban senki más nincs itt. Evangeline remeg és sápadt, de ezt leszámítva úgy tűnik, jól van. Kékesfekete haját megmosta és kifésülte, és csinos kék,

338 turnűrös ruhát visel, ami elöl mélyen kivágott, így látszik a műtéti heg, amely borzalmas: a gyulladt, vörös bőrt fémkapcsok fogják össze. Elijah védelmezőn karolja át a derekát, és folyton körülötte sürgölődik: gondoskodik róla, hogy kényelmesen üljön, még párnákat is hoz neki. Natalie felvont szemöldöke alól felnéz rám. Megvonom a vállam. Dr. Craven megvizsgálja Evangeline-t, Elijah pedig a lábánál ül törökülésben. A farkával finoman súrolja Evangeline lábát, hogy rákenje az illatát, és ezzel jelezze, hogy Evangeline az övé. Elfintorodom a szagtól, de Evangeline nem bánja. Hogy vagy? kérdezem. Fáj mindenem vallja be. De azt hiszem, holnapra jól leszek. Elijah megengedte, hogy igyak a véréből, ez sokat segít a gyógyulásban. Lüktet az agyaram, mert eszembe jut, milyen volt a vére, amikor Puszta Földön ihattam belőle: édes, ízletes, mámorító. Elijah elkapja a pillantásomat, és önelégülten elmosolyodik, mert olvas a gondolataimban. Nehogy rosszat forgass a fejedben, sötétfajzat szól rám. Álmodozz csak, macskafiú vigyorodom el. Ahogy lassan fogy az idő, úgy nő bennünk a feszültség. Már senki sem nevet, egyre ritkábban beszélgetünk, amíg már csak bólintásokkal és fejcsóválásokkal érintkezünk. Este már szótlanul üljük körül a kandallót. Rémültek vagyunk, szorongunk. Day Cékla ölében ül, és látszólag olvas, bár vagy egy órája nem lapozott egyszer sem. Evangeline Elijah mellé kucorodott a kanapén. Elijah Evangeline csupasz karját simogatja. Natalie szülei egymás kezét fogják, Roach némán simogatja Amy haját. A többiek az erkélyen vannak, vérbort isznak, és lenéznek a város fényeire. A kandallópárkány fölötti óra lassan pergeti a

339 másodperceket. Utolsó együtt töltött perceinket számlálják. Natalie az ölemben ül, a fejét a mellkasomra fekteti, és a szívverésemet hallgatja. Nehezen jön álom a szemünkre azon az éjszakán; olyan veszettül kering az ereinkben az adrenalin, hogy képtelenek vagyunk elszunnyadni. Egyébként sem hiszem, hogy aludni akarnék. Lehet, hogy ezek az utolsó pillanataim a földön a családommal, a barátaimmal. Nem akarom őket elpazarolni. Cékla elcsípi a tekintetemet, és biccent a fejével. El sem hiszem, milyen messzire eljutottunk. Pár hete még két dilis srác voltunk, akik Fekete Városban a bárkáján lógtunk, cigiztünk, ittunk, és lagymatagon a forradalomról beszélgettünk. Most itt vagyunk Centrumban egy tetőtéri lakásban, és csak órák választanak el, hogy szemtől szemben álljunk Tiszta Rózsával, és a kezünkben tartsuk a nemzet sorsát! Sosem hittem volna, hogy egyszer ezt mondom, de valahogy hiányzik az iskola, a tanárok, a diáktársaim. Hiányzik a gyerekkorom. És holnap valószínűleg meghalok. Megijeszt a gondolat. Erősebben ölelem Natalie-t. Bizseregni kezd a bőröm, ahogy az aranyló napsugár beárad a szobába, és lassan elkergeti az éjszaka árnyait. Sigur és a többiek bejönnek az erkélyről. Mindenki éberen ül fel, a fejünk már az előttünk álló napon jár. A digitális képernyőn a szőke, eleven February Fields már a nap eseményeiről számol be. A szertartás két óra múlva kezdődik, így máris több ezer zarándok özönlik a városba, és tart a Rózsa tér felé. A levegőből készített felvételeken látjuk a zsúfolt utcákat és fasorokat, a folyóként hullámzó fehérséget, amelybe csak időnként vegyül némi szín, amikor a polgárok a fehér zarándokköntös helyett a hétköznapi ruhájukat vették fel. Az éjszaka folyamán az állam minden pontjáról sereglettek a zarándokok, hogy részt vegyenek ezen a mai történelmi eseményen

340 mondja February. A felvételen most az Arany Citadellát lehet látni, ahol Tiszta Rózsa áll az erkélyen, és lenéz a téren már összegyűlt több ezer zarándokra. Tiszta Rózsa két óra múlva fog a nemzethez szólni, mielőtt megtartja itt, a Rózsa téren az első, televízió által közvetített megtisztulási szertartást... Lehalkítom a tévét. Rendkívül feszült idegállapotban vagyok. Buchanan tábornok és Garrick felkapják a fegyverüket. Buchanan küldött kezet ráz Garrickkel, majd megöleli a férjét, aki gyöngéden megcsókolja. A mihamarabbi viszontlátásra suttogja a tábornok, és lesimítja a felesége haját, amelyet összekócolt. A küldött bólint, a keze a férje kezéhez ér. Én... Nem bírja kiejteni a szavakat. Tudom mondja a tábornok. Én is. Natalie lemászik az ölemből, az apjához fut, és átkarolja a nyakát. A tábornok magához szorítja, és a fejét Natalie vállára hajtja. Vigyázz, apa kérleli Natalie. Te is, Talie mondja az apja, és csókot nyom a feje búbjára. Szeretlek. Még hosszan nézi a családját, mielőtt Garrickkel elhagyja a lakást. Becsukódik mögöttük az ajtó. Rajtunk a sor. A szobánkba megyünk készülődni. Hosszan zuhanyozom, hagyom, hogy a forró víz a hátamat verje. Igyekszem kiégetni az idegességet magamból, de nem járok sikerrel. Elzárom a vizet, törölközőt tekerek a derekam köré, és átmegyek a hálóba. Natalie az ágyunkon ül egy egyszerű fehér mellényben és alsóneműben, és éppen a Haragvó-gyógyszerét adja be magának. Méreg önti el az agyaramat csupasz lába, melle halma láttán. Natalie elkapja a pillantásomat, és felnevet.

341 Most nincs időnk erre, Ash mondja. Tudom csókolom meg a vállát, és igyekszem túltenni magamat a csalódottságon. Az ördögbe is! Megrántja a törölközőmet, amikor elmegyek mellette, és az lecsúszik a csípőmről. Most nincs időnk erre, Natalie cukkolom. Nevet, de a nevetés hamar elhal az ajkán. Mindketten úgy teszünk, mintha minden rendben lenne, de pokolian ideges vagyok. Egyformán öltözünk fel, a ruhát a lakásban lévő öltözőszobában válogattuk ki: fekete nadrág, szürke felső, fekete kapucnis frakkkabát élénk narancsszín szegéllyel. Patrick szerette az életben a finom dolgokat. Natalie kontyba csavarja a haját, aztán felhúzza a csuklyát. A homlokomba húzom a kapucnit, és a tükörben ellenőrzöm az eredményt. A szememet beárnyékolja, így takarja jellegzetes csillogását, és ha nem nyitom ki a számat, az agyaraimat sem látja senki. Hozzászoktam ahhoz, hogy elvegyüljek a tömegben, és emberként viselkedjek, hiszen egész életemben ezt csináltam. Visszamegyünk a nappaliba, ahol a többiek várnak. Evangeline, Cékla és Roach hozzánk hasonlóan öltöztek fel, bár Roach a frakkkabátja alatt égszínkék a felkelés színét jelképező felsőt visel. Akaratlanul is elvigyorodom. Viszonozza a mosolyomat. Rendben van, mehetünk? kérdezi, és a borotvált fejére festett hamis tetoválást ellenőrzi egy tükörben. Nem. Persze. Cékla elkapja Day-t, hátrahajlítja, és erősen megcsókolja. Amikor szétválnak, mindketten kipirultak és zihálnak. Cékla gyöngéden a két tenyere közé fogja Day arcát. Vigyázz magadra, bébi, rendben? suttogja. Te is csókolja meg még egyszer Day.

342 Elijah megfogja Evangeline kezét, és félrevonja. Suttog valamit a fülébe, Evangeline elpirul, és az ajkába harap. Felnéz, és egy hosszú pillanatig egymás tekintetébe mélyednek. Elfordulok. Nem tartozik rám. Sigur lép oda hozzám. Hamarosan találkozunk, fiam mondja. Sok szerencsét. Lucinda téblábol mögötte. Odabiccent nekem. Érzem, hogy nem kenyere a búcsúzkodás. Natalie szótlanul búcsúzik az anyjától, aztán megöleli Day-t. Nyomd meg a gombot az órádon, ha szükséged van rám mondja Day. Natalie letörli a könnyeit, aztán megfogja a kezem. Ötösben én, Natalie, Evangeline, Cékla és Roach kimegyünk a folyosóra, és Cékla megnyomja a lift hívógombját. Egy csendüléssel nyílik az ajtó. Natalie szorosabban fogja a kezem. Nincs félelem súgja oda. Belépünk a liftbe.

343 33. NATALIE A HÍRADÁSOK MEG SEM KÖZELÍTETTÉK, hogy mekkora tömeg hömpölyög az utcákon; végig kell nyomakodnunk és lökdösődnünk a Catherine utcán a Rózsa térig. Valószerűtlen a hang: az emberek kántálnak, imádkoznak, beszélgetnek. Van, aki izgatott, de a többség mogorván dünnyög, hogy miért kellett eljönnie. Az aranykő épületek tetejét fürkészem, és azon jár az eszem, vajon meglátom-e apámat vagy Garricket. Adja az ég, hogy ne érje őket baj, és sikerüljön a katonák GÁ-it elfoglalniuk a város főtere körül, máskülönben legéppuskáznak minket, mielőtt Evangeline megérinthetné Tiszta Rózsát. Nem értem, miért kell elmennünk erre az ostoba eseményre morogja egy asszony a barátnőjének. Mindketten díszes fekete ruhát viselnek bő tüllszoknyával, amilyen rajtam is volt, amikor Ashsel megismerkedtem a Fekete Város csatornáján átívelő hídon. Nem rajongok ezekért a szörnyszülött zarándokokért. Még csak nem is vagyok a Hit követője. Csitt! szól rá a barátnője. A Tizedikbe akarsz kerülni? kérdezi, és idegesen néz körül. Mit számít, hogy követjük-e a Tiszta Hitet, szerintem az emberek fele itt szintén nem követi, a lényeg az, hogy úgy tegyünk, mintha követnénk, érted? Bírd ki valahogy. Egy órán belül vége. Kísértést érzek, hogy figyelmeztessem őket, hogy csapdába sétálnak, és Tiszta Rózsa mindenkit meg akar fertőzni egy retrovírussal, de nem fedhetem fel magam. Ashre pillantok. Az

344 arcát majdnem teljesen elrejti a csuklya, de látom, hogy eltökélten szorítja össze a száját. Az ujjainkat összefonta, hogy ne sodródhassunk el egymástól, mialatt a körülöttünk levők között nyomakodunk előre. Day és Cékla tőlünk balra, Evangeline és Roach Ashtől jobbra tülekednek. Evangeline idegesnek látszik, a kezét folyton a mellkasához kapja. Jaj, istenem, add, hogy minden rendben menjen! Az épületeken lévő digitális képernyők élőben mutatják a Rózsa téren folyó eseményeket. Az emberek máris sorban állnak az irdatlan színpad előtt. Elfog a lelkifurdalás, hogy hányan veszik be a Szárnyakat, mielőtt megállíthatnánk ezt az őrületet. Ash felpislog a képernyőre, aztán gyorsabban szedi a lábát; kétségkívül neki is ez jár a fejében. Megremeg a szívem, amikor kiérünk a Rózsa térre. A hatalmas főtér végében magasodik az Arany Citadella, ez a palotaszerű templom, amely Tiszta Rózsa lakhelye. A kupolás tető csillogva veri vissza a napfényt, és meleg fénybe von mindenkit, aki lent a téren áll. Régebben mindig elámultam, amikor az Arany Citadellát láttam, de most csak megborzongok. Tőlünk jobbra van a Törés az üvegszilánkra hasonlító felhőkarcoló, ahol a kormány székhelye található. A többi épület tetejét pásztázza a tekintetem. Éppen csak ki tudom venni a GÁ-k fekete pontjait. Senkit sem látok a közelükben. Hatalmas kő esik le a szívemről: apám és Garrick sikeresen kiiktatták a géppuskákra felügyelő őröket! A téren több száz őr jár-kel. Sorba állítják az embereket a színpad előtt. Puska vagy kard van náluk, és mind fáradtnak látszanak. Korán van még, hogy lelkesedést mutassanak: még csak most van reggel nyolc. A szertartás nemsokára elkezdődik. A színpadon egy hosszú pad van, és rajta ötven fehér tál. Mindabból, amit a ceremóniáról tudok, oda kell mennünk a

345 színpadhoz, le kell térdelnünk a fehér tálak elé, amiben Szárnyak van, és innunk belőlük. Azután Tiszta Rózsa jelet rajzol vízzel a homlokunkra, ami a Tiszta Hit jelképe. Ez lesz az a pillanat, amikor majd megérinti Evangeline-t, és ideális esetben életre kel a szíve. A teret körülvevő épületeken a képernyőkön élőben látni az eseményeket. Furcsa látni a téren levőket a képernyőkön is. A kapucnimat húzogatom, hogy eltakarjon, amikor a kamera végigpásztáz rajtunk. Álljatok be a sorba kiált oda egy unott őr. Az emberek hosszú sorokba rendeződnek, egyik a másik mögött áll. Átnyomulunk a tömegen, hogy olyan közel kerüljünk, amennyire csak lehet, de még mindig húsz sorral hátrébb vagyunk. Közelebb kell jutnunk az elejéhez mondja Ash. Bízd csak ránk vigyorog Cékla. Követjük, ahogy az emberek között cikázik, és az első sorba vezet minket. Mit sem törődik a táskás szemükből ítélve valószínűleg már tegnap óta itt várakozó zarándokok felháborodott kiáltásaival. Roachcsal végigmennek a sor mellett, és szándékosan néhány őr közelébe férkőznek. Hé, megpróbált közénk nyomakodni! kiáltja hangosan Cékla, és Roachra mutat. Az őrök figyelmét felkelti a kiabálása. Nem igaz! méltatlankodik Roach. De igen, láttalak! löki meg erősen Cékla, és Roach az első sorban állóknak tántorodik. Mind a földre zuhannak. Az őrök odarohannak Céklához és Roachhoz, és elvonszolják őket. Mindenki csak rájuk figyel, így Ash, Evangeline és én befurakodhatunk az első sorba úgy, hogy az őrök észre sem vesznek minket. A körülöttünk levők feltápászkodnak, és leporolják magukat. Nem szólnak semmit, ha fel is tűnt nekik, hogy befurakodtunk a sorba. Láthatóan nem akarnak több bajt. Ashtől balra állok, Evangeline jobbra. Ash

346 felnéz a színpadra, a vonásai kemények. Megfogom a kezét, mire lenéz rám, és az arckifejezése egy pillanatra ellágyul. Ebben a pillanatban nyílik az Arany Citadella kapuja. A téren hirtelen csend támad. Egy századnyi szürke egyenruhás őr masírozik le az aranykő lépcsőkön. Valamennyien pillangós kitűzőt viselnek, és díszkardot kötöttek az oldalukra. Még innen is látni, hogy ezüstösen csillog a szivárványhártyájuk. Hatalmas fémhordókat cipelnek, amilyeneket a kocsmákban használnak, bár gyanítom, hogy ezekben Szárnyak van, és nem sör. Felmennek a színpadra. Megfagy az ereimben a vér, amikor felismerem tőlünk balra Sebastiant a sor túlsó végén. Az arcán egy sebhely húzódik, amit feltehetően az őrök lázadóinak bázisán, a támadáskor szerzett, és olaj barna bőre sárgásnak tűnik, ám ennek ellenére lefegyverzően jóképű, és a sorunkban csodálattal adóznak neki a nők. Ash figyelmeztetem. Igen, látom válaszolja. Páni rémület kerít a hatalmába, remeg a lábam. Ha Sebastian rám ismer, akkor mindennek vége. Szerencsére a sor közepén vagyunk, és még nem nézett erre. A tekintetét a tér szélén levő egyik nagy digitális képernyőre szegezi. A kamerákat mind úgy fordították, hogy a színpad közepét mutassák. Sebastian nincs a középpontban, és kelletlenül el is húzza a száját. Szereti a reflektorfényt. Mindig is szerette. Ash megragadja a kezemet, amikor hosszú vörös köntösben, a kezén kesztyűvel feltűnik egy alak az Arany Citadella ajtajában. A nyakában kerek medál lóg. Fekete haját szépen hátrasimította, és sápadt bőrének furcsa, viaszos színe van. Most jövök csak rá, hogy vastag alapozóval fedi el az égési hegeit. Izgatott suttogás terjed a tömegben, mialatt Tiszta Rózsa

347 levonul a lépcsőn, és magára irányítja a tömeg figyelmét. Feláll a hátamon a szőr, mert szinte érzem, ahogy sok millió szem szegeződik rá, és figyeli, ahogy lejön. Az őrök szalutálnak, miközben a színpad előterében levő mikrofonhoz sétál. Amikor megszólal, a hangját felerősítik a színpad körüli ácsolatban elrejtett mikrofonok. Az arca megjelenik a felhőkarcolók kivetítőin, és tudom, hogy az ország minden főterén ugyanígy élőben közvetítik ezt az adást, az ott megrendezett megtisztulási szertartásokon. Hűséges zarándokok! Megtiszteltetés, hogy ma velem együtt részt vesztek ezen a nagy jelentőségű eseményen kezdi. A megtisztulás nem pusztán azt jelenti, hogy elkötelezitek magatokat a Tiszta Hit mellett, vagy bebizonyítjátok az őrök kormánya iránti odaadásotokat. Ashre pillantok. Az ajkát úgy préseli össze, hogy egészen kifehéredik. Az elméteket, testeteket és szellemeteket is megtisztítjátok a bűntől. Mindig is az volt az álmom, hogy a nemzet mentes legyen minden tisztátalanságtól, hogy olyan világban éljünk, amely egységes, és ma ez az álom valóra válik. Imigyen szóltunk mindannyian hallatszik a hangok kórusa. Tiszta Rózsa elmosolyodik: boldogan átadja magát a pillanatnak. Kéznyújtásnyira van a győzelem. A szürke egyenruhás őrök megtöltik a fehér tálakat Szárnyakkal. A tejszerű folyadék szivárványosan ragyog a napfényben, ahogy a hordókból kitöltik. Első sor, lépjetek elő! kiáltja egy őr, és előreterel minket. Eljött a pillanat. Ash görcsösen szorítja a kezemet. Evangeline megfogja a másik kezét, ahogy felmegyünk a színpadra az első sorral együtt. Elérjük a dobogót, letérdelünk, és lehajtjuk a fejünket. Lopva balra sandítok. Sebastian megint a képernyőt bámulja, és csalódottnak látszik. Tiszta Rózsa a színpad jobb oldalára megy, és elkezdődik a szertartás. Az egyik őr egy vízzel teli piros tálat nyújt neki. Rózsa

348 odamegy a sorban elsőhöz, egy borotvált fejű, bal füle felett rózsatetoválásos középkorú asszonyhoz. Az asszony felveszi az előtte levő fehér tálat, és az ajkához emeli. Kiáltás tolul az ajkamra, rá akarok szólni, hogy ne tegye, de összeszorítom a számat, és lenyelem a szavakat, miközben az asszony a Szárnyakból iszik. Amint a vérébe kerül, mennyei boldogság ül ki az arcára. Tiszta Rózsa a kesztyűs kezét a vörös tálba meríti, és végighúzza nedves hüvelykujját az asszony homlokán. Megtisztultál, lányom jelenti ki. Ash megböki a vállamat, aztán a színpad másik felére int a fejével. A jelzett irányba nézek. Sebastian elhagyta a helyét, és a háta mögött összefogott kézzel lassan elindul felénk. Úgy időzíti, hogy egyszerre legyen a színpad közepén Rózsával, aki az ellenkező irányból közeledik felénk, így a közeli felvételen mindketten rajta lesznek. Ebben az ütemben pontosan akkor ér hozzám, amikor Tiszta Rózsa Evangeline-hez. Mit tegyünk? suttogom, és egymást kergetik a gondolataim. Megpróbálhatom feltartóztatni Sebastiant, amikor a közelünkbe ér, de nem biztos, hogy képes leszek annyi időre megállítani, amíg Evangeline elkapja Tiszta Rózsa kezét, és aktiválja a szívét, mielőtt a másik őr megöli. Jobbra villan a tekintetem. Tiszta Rózsa tizenöt emberrel arrébb tart. Tizennégy, tizenhárom, Sebastian hozzá igazítja a lépteit, és egyre közelebb kerül hozzám, tizenkettő, tizenegy, tíz jaj, istenem, jaj, istenem, most mihez kezdünk?, kilenc, nyolc, hét izzadni kezd a tenyerem, hat, öt, négy Ash izmai megfeszülnek, készen áll arra, hogy lecsapjon, három, kettő, egy... Tiszta Rózsa Evangeline-hez ér, amikor Sebastian megáll előttem. Tiszta Rózsát figyeli, engem még nem vett észre. Evangeline felemeli a fehér tálat, és ivást mímel. A szívem úgy ver,

349 hogy attól félek, kiszakad a mellkasomból. Evangeline leereszti a tálat, és abban a pillanatban Sebastian elfordítja a fejét, és a tekintetünk összekapcsolódik. Tiszta Rózsa a piros tálba meríti a kezét... Sebastian kivicsorítja a fogát... Rózsa Evangeline bőréhez érinti a hüvelykujját... Sebastian kirántja a kardját, és...

350 34. EDMUND FELKIÁLTOK, ÉS TÉRDRE ROGYOK, amikor a mellkasomban szétsugárzik a fájdalom. Remegések rázzák a testemet, és minden egy pontban egyesül, aztán mintha tűz lobbanna fel, és... Düb-düb. Sebastian, a fiú rémülten visszafordul, amikor a tömegben futótűzként terjed a suttogás, de az emberek hangját elnyomja a szívdobogásom. De hisz ez lehetetlen... Kegyelmes uram? szólal meg a fiú. Fütyülök rá, csak az előttem álló lányt bámulom. De hogyan...? Egy fekete kabátos fiú egyenesedik föl mellette, és hátradobja a csuklyáját. Láthatóvá válik szögletes arca, lángoló koromfekete szeme, széles szája, és éjfekete haja. A tömeg döbbenten kiált fel, és a Főnix szó terjed szét a városban. A mellette térdelő lány is feláll, és leveti a kapucniját: szőke fürtök, kék szem, makacs száj. Kétségkívül Natalie Buchanan. Tombol bennem a harag. Nem lehet! Úgy volt, hogy meghaltak! Egy pillantást vetek Sebastianra, akinek kifutott a vér az arcából. Idegesen lendíti meg a kardját, és az előttem álló sötétfajzat lány felé suhint. A szívem elszorul az ijedségtől. Megállj! kiáltom. A penge pár centire a sötétfajzat lány nyakától áll meg. Feltápászkodom.

351 Dobd le a kardod! követelem. Hogyan, kegyelmes uram? ráncolja a fiú a szemöldökét. Most rögtön! kiáltok rá. A fiú leejti a kardot, amely a lábamhoz hullik. A többi testőröm zavartan néz össze, nem tudják, mit tegyenek. Kinyújtom a kezem a sötétfajzat lány felé, aki megfogja. Amint egymáshoz ér a kezünk, mintha villám futna végig a karomon a mellkasomig, és összerándul a szívem. Kifújom a levegőt. Egyszerűen nem hiszem el. Ez meg hogy lehetséges? Gyöngéden kisimítok egy haj tincset a homlokából, és a kezem egy pillanatig elidőzik az arcán. Halvány bőrét pír futja be. A tekintetem beissza a látványt, az arca körvonalát követem: csillogó fekete szempár, kiugró pofacsont, rózsás, kissé szétnyílt száj, amelyből kivillan az agyara. Nem tudom levenni a szemem arról a szájról... Edmund suttogja. A hangja, mint a szirének éneke, körülvesz, és hallgatásra kényszerít. Meg kell tenned nekem valamit. Mit? kérdezem. Abba kell hagynod a háborút mondja. Sötétség száll a szívemre, mint egy szemfedél. Beugratás az egész! Elengedem a kezét. Miért tenném? csattanok fel. Mert vége, Rózsa mondja Ash. Veszett dühvel fordulok felé. Tudunk a Szárnyakról és a tervedről, hogy mindenkit megfertőzöl a mai megtisztuláson. A gyomrom görcsbe rándul, amikor fölemeli a fehér tálat. Megitattad az emberekkel! Az emberek zavartan pusmognak. A színpad lábánál térdelő zarándokok a kezükben tartott tálakra bámulnak, és a homlokukat ráncolják.

352 Hazugság morgom. A Buchanan lány felszegi az állát. Országszerte szétküldtük a hírcsatornáknak a retrovírusmintákat, valamint a bizonyítékokat, hogy a vírus végez az emberekkel! Nem igaz mondja bizonytalanul Sebastian. Az ajka fölött fénylik az izzadság. A Szárnyak egy teljesítményfokozó drog, amelytől erősebbek és jobban leszünk. Ennyi az egész. Natalie ránéz. Hazudott neked, Sebastian. Mindenkinek hazudott. Ez egy retrovírus, amely ráadásul halálos is. Egyes betegeknél váratlan mutációk léptek föl. Nem hiszek neked mondja Sebastian. Abban a pillanatban a tér körül villódzni kezdenek a képernyők, és új kép jelenik meg a monitorokon. A videófelvételt egy kórházban készítették. Az őrök egyik, hullámos barna hajú doktornője megy végig a kórtermen. Csonttá soványodott, ágyhoz láncolt sötétfajzatok, básztetek és emberek között sétál, akiknek meztelen testén sötét véraláfutások és hurkák vannak. A kamera megállapodik egy tizenkét év körüli lányon, akinek barna haja csatakos az izzadságtól, kifekélyesedett bőre sárga váladékot termel. A szemének természetellenesen ezüstös a színe. Amikor köhög, vért köp, amely vörösre festi az arcát és a mellét. A tömeg elszörnyedve kiált fel. A hetvenhatos számú betegbe két hete F-09-es vírust fecskendeztek be, és most máj elégtelenség jeleit mutatja fordul vissza a doktornő a kamera felé. E héten ő már a tizedik. Kezdhetjük elölről, mi? forgatja a szemét. A kamerát tartó férfi kuncog. A felvételnek vége, visszatér az élő adás. A színpad aljában a zarándokok eldobják a fehér tálakat, és elszörnyedve tántorodnak hátra. Sebastian rám néz. Az arcán úgy gennyedzik a seb, mint a

353 videón látott lányon. Azt mondta, hogy biztonságos! Megígérte! kiabálja. Az új világot nem építhetjük fel áldozatok nélkül válaszolom éles hangon. Elfogadható kockázatnak tartottam: a betegek többsége túlélte. Felháborodott kiáltások harsannak fel a tömegben. Gyilkos és áruló szavak töltik meg a levegőt. Egy lépést hátrálok, amikor az emberek tárgyakat kezdenek hajigálni a színpadra, és majdnem eltalálnak. Dühösen bámulom őket. Hogy merik? Többen is megindulnak a színpad felé. Az őrök visszatartják őket, de ki tudja, meddig. A sötétfajzat lány odafordul hozzám. Vess véget ennek, Edmund! Már eleget szenvedett a népünk! Elkapja a karomat, és különös benyomás lesz úrrá rajtam, mintha egy ösvény vezetne tőle hozzám, és az érzelmei átáramlanának belém. Átérzem a sötétfajzat lány életének minden szívfájdalmát, mintha velem történtek volna meg: azt, amikor egy nyomkövető megölte a szeme láttára a szüleit, érzem a rémületét, amikor az őrök egyik orvosa kitépte a szívét, a bánatát, amikor csapdába esett a Határfal mögött. Az élete csupa szenvedés és bánat, és mindez elnyel, szinte fuldoklom benne. És ez az egész az én hibám! Én tettem ezt vele, ahogy annak idején velem az apám. Elviselhetetlen! Megütöm, és a lány lerepül a színpadról a lent összecsődült emberek közé. Nagy puffanással esik a macskakövekre. Ash megfordul, a figyelmét elterelte a sötétfajzat lány zuhanása, én pedig megragadom az alkalmat, hogy támadjak. Felkapom Sebastian kardját a földről, megragadom Asht a hajánál fogva, és hátrarántom a fejét. Fájdalmában felnyög, amikor a lábam előtt térdre kényszerítem. Sistereg a bőre, amikor az ezüstpengét a

354 torkára helyezem. Eressze el! Natalie odarontana, de Sebastian elkapja. Natalie a karjába harap, a fiú fájdalmasan elfintorodik, de nem engedi el. Ismét Ash felé fordulok. Csökönyösen néz föl rám, a hideg szél meglebbenti fekete haját. Elég régen folyik ez, Mr. Fisher acsargok. Hónapokkal ezelőtt meg kellett volna tennem, amikor még alkalmam volt rá. Gyerünk, tegye csak! köpködi a szavakat, mintha golyókat szórna rám. Most már nem számít. Az országban mindenki tudja, hogy elárulta őket. Megtettem, amiért idejöttem, ezért nem félek a haláltól! Nincs félelem, nincs elnyomás! kiált fel Natalie. Fájdalom hasít belém, ahogy a kántálását átveszi a tömeg. A jelszó végigrohan az utcákon és sikátorokon, bemászik az ajtókon és ablakokon, amíg a város egyetlen dacos hangban nem egyesül: NINCS FÉLELEM, NINCS ELNYOMÁS! Kardok zörögnek, amikor a testőreim eldobják őket, és hanyatthomlok lerohannak a színpadról. Gyertek vissza! kiabálom, de a parancs süket fülekre talál. Sebastianhoz fordulok, aki a Buchanan lányt fogja le. Hívd vissza az embereidet! Az állán megrándul egy izom. Szó nélkül elereszti a lányt, és nyugodtan levonul a színpadról a többi testőröm nyomában. A Buchanan lány felkapja az egyik elejtett kardot, és nekem szegezi. Engedje el! parancsolja villámló tekintettel. Összeszorul a szívem, amikor olyasmit érzek, amit Theora halálának éjszakájáig nem éreztem. Félelmet. És ha félek...

355 Lenézek Ashre, akinek ajka halvány mosolyra húzódik. Akkor övé a hatalom. Vadul zakatoló szívemet megszállja a rettegés, és mintha harapófogóval szorítaná össze. Ez az új érzés megbénít, moccanni sem tudok. Ash megragadja a karomat. Elernyedt kezemből kicsúszik a kard, és zörögve a földre hull. Ash farkasszemet néz velem, miközben feláll. Amikor kiegyenesedik, egy szélroham kiterjeszti fekete kabátját, és megvillan az élénk narancsszín bélés: olyan, mintha selymes fényű szárnyai lennének. Hátratántorodom, és térdre esek. Főnix fölém tornyosul, az alakját körülrajzolja az aranyló nap, így nem látok belőle mást, mint egy keményen és engesztelhetetlenül ragyogó szempárt. Vége, Rózsa mondja. Add meg magad. Soha! vágom oda. Odabiccent Natalie-nak, aki megnyom valamit az óráján. Szinte abban a pillanatban egy árnyék takarja el a napot. Felpillantok. Egy transzporter ereszkedik le gyorsan a felhők közül. Szél fújja az arcomat, ahogy a színpad felé közeledik, majd néhány méterrel fölötte megáll. Olyan közel lebeg, hogy látom a pilótafülkéből gúnyos mosollyal integető tinédzser lányt. A lány nagy szakértelemmel száznyolcvan fokban elfordítja a léghajót, és a hátsó ajtó sziszegve kinyílik. A rakodótérben Siobhan Buchanan áll egy básztet asszony és fiú, egy vörös hajú lány és egy középkorú sötétfajzat asszony mellett. Egy pillanatba telik, hogy ráébredjek, hogy ez a sovány, megtört nő az unokatestvérem, Lucinda. Valamennyien rám fogják a fegyverüket. Csapdába estem. Edmund Rose, letartóztatjuk! kiáltja Siobhan Buchanan. Lucindára siklik a tekintetem. Véget kell ennek vetni, Edmund kiabálja túl a léghajó rotorjának bömbölését. Theora ezt nem akarta volna, te is jól

356 tudod! Visszapillantok a sötétfajzat lányra, aki a színpad lábánál áll, és engem néz. A kezét a mellkasára szorítja, és könyörögve függeszti rám a tekintetét. Lehunyom a szemem, és a szívverésemet hallgatom. Felidézem Theora szavait. Könnyű gyűlölni. A szívünk igazi próbatétele a megbocsátás. Hallgatnom kellett volna rá. Bocsáss meg, Theora. Kinyitom a szemem. Megadom magam.

357 35. NATALIE A RÓZSA TÉREN NAGY A NYÜZSGÉS. A fejemre kapucnit borítva nyomakodom át az emberek között. A Töréshez igyekszem, ahhoz az üvegszilánk alakú épülethez, amely az új koalíciós kormány székhelye. A kormányt Tiszta Rózsa letartóztatása után pár órával már meg is alakították. Néhányan rám néznek, és izgatottan suttogni kezdenek. Az utóbbi időben sztárrá nőttem ki magam, de igazán nem vágyom a figyelemre. Főként nem ma. A zsebembe csusszan a kezem, és ujjaim ráfonódnak az ott rejtegetett kés sárga nyelére. Kitapogatom a fába vésett nevet: Polly. A múlt héten megemlékező szertartást tartottunk a nővérem emlékére, de ezzel nem zárult le bennem semmi. Még maradt egy tennivalóm. A téren forgatócsoportokat helyeztek el, munkások rohangálnak, miközben egy hatalmas fakeresztet ácsolnak a tér közepén. Tizenöt perc múlva kerül sor Tiszta Rózsa kivégzésére, arra készülődnek apám figyelmes tekintetétől kísérve. Rózsa két héttel ezelőtti, televízióban közvetített tárgyalása csak egy napig tartott. Nem telt sok időbe, hogy a bíróság meghozza a háborús bűnök elkövetését elismerő verdiktjét, és halálra ítélje. Ash mereven elutasította, hogy kivégezzék; azt mondta, így semmivel sem vagyunk jobbak, mint a korábbi zsarnok, de a koalíciós kormányban túlsúlyba kerültek a kivégzést támogató szavazatok. Én is ellenzem, de más okból. Görcsbe rándul a gyomrom, az ujjaim

358 erősebben szorítják a kést. Egy ibolyakék szemű és koromfekete hajú, idősebb sötétfajzat férfi botlik belém, és kizökkent a gondolataimból. Bocsánatkérést motyog, és elsiet egy gyönyörű, lángvörös hajú dák nővel. Lehajtott fejjel szedik a lábukat a dobogó felé, és soványságukból, kemény vonásaikból nyilvánvaló, hogy megjárták a Tizediket. Sokat utaztak, hogy délben jelen legyenek Tiszta Rózsa kivégzésén. Mielőtt elérnék a színpadot, egy csapat kemény, borotvált fejű és bal fülük mögött rózsatetoválásos legény állja az útjukat. Mars vissza a gettóba, kortyolgató mondja az egyik, és leköpi a sötétfajzatot. A városunkban nincs szükség a fajtádra. A sötétfajzat válaszképpen kivillantja az agyarát, és az emberek félve hátrálnak. Mielőtt kitörne a verekedés, több felfegyverzett, égszínkék egyenruhás koalíciós őr rohan oda hozzájuk, és elkíséri a tetovált férfiakat. Néhány őr a sötétfajzat férfi és a dák asszony mellett marad. Világos a szándékuk: ma nem lesz itt erőszak..., Rózsa kivégzését leszámítva. A homlokomat ráncolom. Még sok időbe telik, hogy a fajok közti feszültség megszűnjön. Őszintén szólva abban sem vagyok biztos, hogy valaha is teljesen feloldódik, de továbbra is harcolnunk kell a békéért. Máskülönben mire volt ez az egész? Belépek a Törésbe. Hatalmas az előcsarnok, a közepén Tiszta Rózsa hat méter magas aranyszobra áll. A jövő héten távolítják el innen, de addig is kék zászlót csavartak a fejére. Ami azt illeti, amerre csak nézek, az őrök korábbi vörös-fehér zászlaját kékek váltották fel, amelyeken négy egymásba kapcsolódó fekete karika van, a koalíciós kormány jelképe. Mindegyik karika egy-egy fajt szimbolizál: embert, sötétfajzatot, básztetet és hegyifarkast. Néhány koalíciós őr, emberek és hegyifarkasok fej biccentéssel üdvözölnek, amikor elmegyek mellettük. Udvariasan rájuk

359 mosolygok, és próbálok nem tudomást venni a gyomromat összeszorító érzésről. Végigcsúsztatom az ujjamat a kés élén. Le kell jutnom valahogy az alagsorba, ahol Tiszta Rózsát fogva tartják. Megígértem a nővéremnek, hogy megölöm azért, amit vele tett, és most éppen erre készülök. Az elmúlt két hétben lehetetlen volt hozzáférni, mivel titkos helyen tartották, hogy az olyanok, mint én, ne vegyék a kezükbe az igazságszolgáltatást. De ma reggel áthozták ide, hogy felkészítsék a kivégzésre. Ez az egyetlen esélyem, hogy eleget tegyek az ígéretemnek. A lifthez menet elhagyom a tanácstermet, ahol összegyűlt a koalíciós kormány. Szélesre tárva az ajtó, mint mindig, az új szövetség nyitottsága és átláthatósága jelképeként. Ash dühös hangja kihallatszik, és egy pillanatra megállok. Le-fel sétál az ovális teremben. Narancsszínű selyembéléses, elegáns frakk-kabátot, szabó készítette fekete inget és nadrágot, és térden felül érő, drága bőrcsizmát visel. A megtisztulási szertartáson hordott öltözékének elegánsabb változata, ami nem véletlen: gondosan válogatták össze a ruházatát Tiszta Rózsa televízióban közvetített kivégzésére. Ash láthatóan feszengve igyekszik meglazítani a gallérját. Nem hajthatjuk végre a kivégzést! füstölög. Barbár tett. Nagyon jól tudom, milyen érzés egy ilyen kereszten függni. Nem hagyom jóvá. A bakancsosoknak látniuk kell, ahogy kivégzik próbálja meggyőzni Roach. Egy hosszú mahagóniasztal mellett ül a többi kormánytag mellett. A koponyáján már vörösesszőke pihe látszik, ahol a haja kezdett kinőni, és feszes nadrágot, fehér mellényt és Ashéhez hasonló hosszú fekete frakk-kabátot visel. Addig nem érzik magukat biztonságban, amíg nem látják, hogy meghalt. Az őrök a gyengeség jelének tekintik, ha nem végezzük ki mondja anya.

360 Anya és Roach mellett a hegyifarkas miniszterek foglalnak helyet: Garrick és egy Cassandra nevű nő, akinek élénklila haja és hozzáillő rúzsa van, amellyel Sashára emlékeztet. Tőlem jobbra az új básztet konzul vigyorog rám, én meg visszamosolygok Elijah-ra. Mint a Theroux család utolsó életben maradt tagja, rá szállt az apja pozíciója, és az anyja, Yolanda segítségével, aki a hivatalos tanácsadója, bámulatos munkát végez. Rövidre vágatta vörösesbarna haját, és az új frizura kiemeli topáz szemét és kiugró pofacsontját. Sötétzöld frakk-kabátot, hozzáillő nadrágot és mellényt vett fel. Bal csuklóján ott az arany karkötő. Ashsel ellentétben ő kényelmesen érzi magát ilyen elegáns öltözékben. Illik is hozzá. Velük szemben Sigur és Lucinda, a sötétfajzatok képviselői ülnek. Sigur fehér haja kibontva hullik a vállára, és élesen elüt ibolyaszínű követi köntösétől. Öröm ismét ott látni, ahova tartozik. A kevertvérűek képviseletére Asht és Evangeline-t választották meg. Evangeline-t sehol sem látom, de ebben nincs semmi meglepő. A megtisztulási szertartás óta bezárkózik a szobájába, és Ashen és Elijah-n kívül senkivel sem hajlandó szóba állni. Nem voltunk biztosak abban, hogy ez bekövetkezik, de fölébredt a szíve, amikor megérintette Tiszta Rózsát. Nem engedte, hogy dr. Craven eltávolítsa Theora szívét; azt mondta, szeretné érezni, hogy addig, míg csak lehet, ott ver a mellkasában. El sem tudom képzelni, mit élhet most át, hogy tudja, tizenöt perc múlva ismét elveszik tőle a szívdobogását. A népünknek jár a megtorlás mondja Sigur, és a szoba közepén álló számítógépre mutat. A gép fölé a Tizedik térképét vetítik. Tiszta Rózsa megadása után azonnal bezárták a tábort, de még így is sok százan meghaltak, mert Rózsa odaadó hívei egy csomó barakk lakóit mészárolták le, mielőtt leállíthatták volna őket.

361 Nemsokára felettük is ítéletet mondanak. A kormány jelenleg a sötétfajzatok újbóli otthonkeresésével foglalkozik. Sokan a Tizedikben maradtak, mert nincs hova menniük. Érthető, hogy nem akarják az egyik gettót otthagyni, hogy visszakerüljenek egy másikba, és az emberek is ódzkodnak attól, hogy visszatelepítsék őket a városokba, ahogy ennek korábban tanúja is voltam. A múlt héten a koalíciós kormány végre véglegesítette azt a dokumentumot, amely hivatalosan is a sötétfajzatok tulajdonába adta a földet, hogy ott állandó hazát teremtsenek. A Tizedik már nem fogolytábor, hanem az első hivatalos sötétfajzat nemzet otthona. Személy szerint a hideglelés kerülgetne, ha olyan helyen kellene élnem, ahol olyan sok embert meggyilkoltak, de végül is az országban nem akad olyan hely, ahol ne ontották volna a sötétfajzatok vérét. Mindegy, hova mennek, halott szeretteik szelleme mindig kísérteni fogja őket. Mellesleg nem a tényleges fogolytáborokban építik fel az otthonaikat. A kormány lebontatja a Primus I.-et, II.-őt és Ill.-at, és emlékparkká alakítja őket. A parkok köré, az Alba-hegységtől biztonságos távolságban, ott, ahol most még erdő és vadon van, négy új várost húznak majd fel: Janát, Marthát, Zanthinát és Annorát. Ash észrevesz az ajtóban, és abbahagyja a járkálást. Rámosolygok, igyekszem fesztelenül viselkedni, de a kezem enyhén remeg, miközben a zsebemben a kést fogom. Lassan összevonja a szemöldökét, és közben a keze a szívéhez rebben. Biztosan érzi rendetlen szívdobogásomat. A szeme a zsebemre villan. Gyorsan elfordulok. Natalie! kiabál utánam. A lifthez sietek, és megnyomom az alagsori gombot. Az ajtó becsukódik, de még látom, hogy Ash kirohan a folyosóra.

362 Néhányszor mély levegőt veszek, hogy megacélozzam a szívem az előtt, amit tenni készülök. Meg tudom csinálni. Muszáj megtennem. Pollyért. Az ajtó egy csendüléssel kinyílik. Az alagsorban vagyok, ahol a vizsgálati zárkák vannak. Mint az épület többi részében, itt is csillogó fehérség és arany fogad, a folyosót csillárok világítják meg. Még a zárkaajtók is inkább egy fényűző szállodát idéznek, mint egy fogdát. Szerintem a rabok nem érdemelnek ilyen luxust, de feltételezem, hogy ha mindent összevetünk, ez édeskeveset számít. Itt csak halálraítéltek vannak, és a börtön is csak börtön, akármilyen szépen is fest. A hosszú folyosó végén elérek egy aranyozott ajtóig, amelyet az Ember az Egységért két aktivistája őriz. Mindketten az új égszínkék egyenruhát viselik, mellkasukon a négy összefonódó karikával. Tisztelegnek előttem. Rózsához jöttem jelentem ki. Látogatója van szabadkozik egyikük. A zárka ajtaja abban a pillanatban nyílik, és Evangeline lép ki. Az arca hamuszürke, koromfekete szeme könnyes. Felpillant rám. Ha jól sejtem, most mondott búcsút Tiszta Rózsának. Bár Rózsa egy szörnyeteg, Evangeline akkor is kapcsolatban van vele. Evangeline szótlanul siet el mellettem. Az őrök utat engednek nekem. Hirtelen elfog a szédülés, kavarog a gyomrom az idegességtől. Tényleg végig tudom ezt csinálni? Megígértem a nővéremnek. Belépek a cellába. Rózsa a keskeny ágyon ül. Egyszerű szürke ruhát és nadrágot visel. A nyakában egy kerek medál lóg. Rendszerint kifogástalan haja gondozatlan, és smink nélkül látszik igazán, milyen szörnyűek a hegek az arcán. Az ágya melletti asztalon drága műfogsor két tépőfoggal, amelyekkel a csecsemőkorában kegyetlenül kitépett két agyarát helyettesíti.

363 A keze az ölében pihen. Még sosem láttam kesztyű nélkül. Az ujjak végén nincsenek körmök, a bőr ráncos amiatt, hogy az anyja megpróbálta kisbabaként egy kád tűzforró vízbe fojtani. Milyen más lenne ma a világ, ha sikerrel járt volna! Kárörvendeni jött, Miss Buchanan? kérdezi föl sem nézve. Nem válaszolom, és vigyázok, hogy nyugodt maradjon a hangom, miközben előveszem a tőrt a zsebemből. Rám siklik a tekintete, aztán megállapodik a fegyveren. Nem látszik meglepettnek. A, értem már mondja. Meggyilkolta a nővéremet mondom, és végre elcsuklik a hangom. A maga lánya volt! Hogy tehette ezt vele? Amíg híre nem ment, nem tudtam, hogy a lányom válaszolja. Az SBN nem sokkal Tiszta Rózsa letartóztatása után a Szárnyakat illető bizonyítékokkal hozta napvilágra. Számított volna? kérdezem, és könnyek gyűlnek a szemembe. Megakadályozta volna, hogy megerőszakolják, és összeszabdalják, mint egy darab húst? Nem válaszolja kereken. A reakciója egy pillanatra megdöbbent. Pislogok, de aztán elönt a düh. A kezem görcsbe szorul a kés nyelén. Leegyszerűsítette a dolgot. Egy lépést teszek felé, és... Feltárul az ajtó, és Ash ront be a két őrrel. Hagyd abba, Natalie! kiált rám. Erős karjával átfonja a derekamat, és elvonszol Rózsa közeléből. Megpróbálok szabadulni, a karját csépelem, és a sarkammal a sípcsontját rugdosom. Ash felnyög fájdalmában, de nem ereszt. De hiszen meggyilkolta! sikítom. Elég legyen, Natalie! Nem akarhatsz ilyesmit tenni szorít még erősebben. A két őr összenéz, nem tudják, mit tegyenek.

364 Minden rendben, ura vagyok a helyzetnek mondja Ash. Távozhatnak. A két őr habozik. Parancsolom! csattan fel Ash. Engedelmesen kihátrálnak a cellából, és becsukják maguk mögött az ajtót. A barátnőjének indulatos természete van, Mr. Fisher jegyzi meg Tiszta Rózsa, és hideg mosoly játszik az ajkán. Tudja, hogy Ash nem engedi, hogy megöljem. Ettől a gondolattól még jobban begorombulok. Ez az utolsó alkalom, hogy megbosszuljam Polly halálát! Megígértem neki, Ash! kiabálom. Te pedig megígérted nekem, hogy én végezhetek vele! Nem vagy gyilkos, Natalié. Lelőttem azt a tudóst a Tizedikben rúgom meg a sípcsontját. Önvédelemből, de ez gyilkosság lenne nyög fel, a hangja erőltetett attól, hogy le kell fognia. Megérdemli üvöltök, és patakzanak a könnyeim. Nem voltál ott, nem láttad, mit tettek vele! Felidézem a vörös szobát, Polly összegömbölyödött testét a fémpadlón. Összevagdosták. Emlékszem a combján levő horzsolásokra. Megérdemli. Még most is látom Polly szürke szemét, ahogy üveges tekintettel néz fel. A szeme ugyanolyan szürke volt, mint Tiszta Rózsáé. Hiszen az apja, szólal meg egy lágyabb hang a fejemben. De megkínozta! Kényszerítette anyát, hogy válasszon közöttünk!

365 És Polly megbocsátotta neki, hogy ezt tette, vágja rá a hang. Nem táplált ellene haragot. Ő nem volt ilyen. Eleresztem a kést, amely a földön csörren. Nem küzdöm tovább, és Ash végre elereszt. Rózsa felvont szemöldöke alól néz rám. A nővérem nem ezt akarta volna mondom. Magától eltérően jó szíve volt. Hitt a megbocsátásban. Ezért hát így fogom tisztelni az emlékét. Egy hosszú pillanatig a szemébe nézek, és megpróbálom az egykor volt fiút látni benne. Máshogy alakultak volna a dolgok, ha a lányára hasonlít inkább. Megbocsátok neked, Edmund. A szája alig észrevehetően megrándul. Kopognak, és belép az egyik őr. Itt az idő mondja. Az órámra pillantok. Mindjárt dél. Egy utolsó pillantást vetek az ágyon ülő emberre. Barátságtalanul mered rám, aztán megint a dísztelen falat bámulja. A keze a nyakában lógó kerek medált szorongatja. Nem szólok többé, csak megfogom Ash kezét, és elhagyjuk a szobát. Day, Cékla és a többiek az előcsarnokban várnak minket. Komoran hagyjuk el az épületet, és a téren kántálókhoz csatlakozunk. Érezhető a feszültség a levegőben, amikor a színpad mellett elfoglaljuk a helyünket. Ash megszorítja a kezemet. Felnézek rá. Csillogó fekete szemét az előttünk magasodó keresztre függeszti, a szája halvány vonal. Tudom, hogy pár hónappal ezelőtti keresztre feszítésére gondol. A tekintete engem keres, és bátorítóan megszorítom a kezét. A tömeg hirtelen fujolni, és gúnyosan kiabálni kezd. Hátrapillantok. Egy csapat őr kíséri Tiszta Rózsát a színpadhoz, a két kezét elöl kötötték össze. Dacosan felszegi az állát. Találkozik a

366 tekintetünk, mielőtt fölvezetik a dobogó lépcsőjén. Nincs a szemében lelkifurdalás, csak félelem. A kereszt felé fordul. Tiszta Rózsa pontosan tizenkét óra nyolc perckor halt meg. A kivégzés hamar lezajlott, a halála kegyesen gyors volt. Vége. Elfordulok a kereszttől, amikor leveszik megégett testét, és felpillantok Ashre. Kifejezéstelen és kifürkészhetetlen az arca. És most mit teszünk? kérdezi. Lenéz rám. Hazamegyünk Fekete Városba.

367 36. NATALIE PÁR ÓRÁVAL KÉSŐBB már a luxusminiportban repülünk vissza Fekete Városba. A szüleim, dr. Craven, Day, Cékla, Evangeline és Elijah is velünk vannak. Roach, Sigur, Lucinda és Yolanda Centrumban maradtak, hogy a távollétünkben a koalíció felmerülő ügyeit intézzék. Evangeline Elijah ölébe hajtja a fejét. Egész úton idefelé sírt, gyászolja, hogy élete során másodszor is elvesztette a szívverését és a vértársát, de még így is jobban tartja magát, mint hittem. Gyanítom, hogy ebben Elijahnak is szerepe van. Az elmúlt két hétben egyre közelebb kerültek egymáshoz. Nem az a párosítás, ami egyből eszembe jutott volna, de ahogy most elnézem őket, rájövök, hogy jól illenek egymáshoz. Elijah lágyan lemosolyog rá, miközben fekete haját simogatja. Úgy tervezzük, hogy az őrök régi főhadiszállása helyén lesz a Fekete Város-beli új regionális iroda. Egy építőcsapatot már előreküldtünk, hogy kezdjék meg a renoválást. A szüleim itt maradnak pár hétig, hogy felügyeljék a munkálatokat, aztán visszatérnek Centrumba, mi, többiek viszont itt maradunk. Amint berendezkedünk, üzenünk Day családjának Michaelnek, Sumrinának és MJ-nek, akik az Északi Területeken tartózkodnak, és visszahozatjuk őket Fekete Városba. Nehéz lesz elválnom a szüleimtől, de tudom, hogy szükség van rájuk Centrumban, én viszont nem akarok ott élni. Itt szeretném fölépíteni az életemet Ashsel. Megfogom a kezét, és felmosolygok rá. Az ujjával a kék gyémántos eljegyzési gyűrűmet simogatja.

368 A miniport Fekete Város romjai fölé ereszkedik, követi a Határfal vonalát, amely úgy kanyarog a város közepén, mint egy betongerinc. Olyan alacsonyan szállunk, hogy ki tudom venni a falon maradt rongyos plakátokat; mindegyiken Főnix, a fiú látható, aki feltámadt hamvaiból. Körülöttünk a salakkő épületek úgy ragyognak, mint kihunyó tűzben a zsarátnokok. A tetőket egykor ékesítő óriási digitális képernyők most darabokban hevernek a macskaköves utcákon, amelyeket vastag hamuréteg borít. Fekete füst kígyózik a szürke égre. Day-re és Céklára nézek, akik velem szemben ülnek. Fülig ér a szájuk, és tudom, mit éreznek. Végre itthon vagyunk. A pilóta leteszi a gépet a Sivár utcában, az őrök korábbi főhadiszállása előtt, ahol régen anyámmal laktam. Elegáns fehérmárvány épület, vagyis inkább az volt. A nyugati szárny kezdett leomlani, és csak aládúcolással tudják fenntartani, de az építők biztosítottak minket, hogy biztonságosan tartózkodhatunk benne. Bemegyünk. Ismerős, mégis más minden. Azt hiszem, azért, mert már nem masíroznak bent az őrök, és a miniszterek sem sietnek az anyámmal megbeszélt tárgyalásokra. Vagy talán azért, mert már sem Polly, sem Martha nincsenek itt, és nélkülük nem érzem ugyanolyannak. Gyorsan ellenőrzöm a szobákat mondja apa, és elindul a folyosón. Lemegyek a laboratóriumba közli dr. Craven, és egy kis izgalom villan a tekintetében. A laboratórium az öröme és a büszkesége, amelyet bizonyára sokkal inkább az otthonának tekint, mint egy házat. Most először látom boldognak azóta, hogy a fia megpróbálta megölni. Bemegyünk az ebédlőbe, egy barátságos, vörös terembe,

369 amelyben hatalmas tölgyfa asztal áll, egy óriási kandalló, és a falakat kitömött állatfejek díszítik. Ki kér vacsorát? kérdezi anya. Felszalad a szemöldököm. Anya életében először ajánlja fel, hogy vacsorát főz! Véletlenül kiváló szakács vagyok mondja láthatóan sértődötten. Kivonul a konyhába, mi pedig elhelyezkedünk az asztal körül. Apa is csatlakozik hozzánk, és anya nemsokára behoz néhány nyomorúságos szendvicset, pár almát, és Ashnek meg Evangelinenek két pohár Szint-O-vért. Az összes szobát ellenőriztem, minden rendben. Találtam egy hálózsákot, de az illegális lakásfoglaló már elment. Amint lehet, föl kell szerelnünk, és be kell indítanunk a riasztóberendezést. Kizárólag a biztonság kedvéért. Gyanakodva nézi anya kreációját. Remekül néz ki, drágám. Köhögni kezdek, hogy leplezzem a nevetésemet. Apa figyelmeztető pillantást vet rám, ettől viszont még jobban nevetek. Jó étvággyal látunk neki az evésnek, és közben vidáman pereg a nyelvünk. Dr. Craven feljön a laboratóriumából, hogy bekapjon egy falatot, mielőtt visszasietne dolgozni. Vacsora közben Ash megfogja az asztal alatt a kezem, és megszorítja, apa pedig a gyerekkora mulatságos anekdotáival szórakoztat minket. Olyan különös és csodálatos itt lenni! Végignézek a mosolygó arcokon: őrök, munkabakancsosok, sötétfajzatok, básztet. Pár hete még ellenségek voltak, most meg itt ülnek, és vacsoráznak. Sosem hittem, hogy ez még az én életemben bekövetkezhet. Bárcsak Polly még most is élne, hogy ezt lássa. Végigsöpör rajtam a bánat. Csikorogva hátratolom a székem. Minden rendben? kérdezi Ash.

370 Bólintok, és csókot nyomok az arcára. Persze. Csak ki kell mennem a mosdóba. Elindulok fölfelé. Ahogy messzebb kerülök a többiektől, úgy halkul a nevetés; az emeletek közötti szigetelés tompítja a hangot. A tetőtérben már teljes, sőt, ami azt illeti, kísérteties a csend. Magam köré fonom a karomat, mert el szeretném nyomni a borzongást, amely végigfut rajtam, amikor végigmegyek a folyosón. Elhagyom anyám dolgozószobáját, aztán Sebastian hálóját; velünk lakott, hiszen a testőröm volt. A fehér ajtóhoz érek, amely Polly szobájáé volt, és elfordítom az ajtógombot. Csalódottan látom, hogy a szobájából mindent elvittek. Se bútor, se kép, se lámpa nem maradt. A nővérem emlékét teljesen kitörölték innen. Csak a szőnyegen lévő bemélyedések jelzik, hol álltak régen a bútorok. Eszembe jut, hogy Sebastian és Garrick antik bútorokat tettek föl a vonatra, amellyel Ash, Elijah és én menekültünk Fekete Város evakuálása idején, és most jövök csak rá, hogy Polly holmiját vitték el. Akkor nem ismertem fel, hogy az övé, de ez érthető: az életemet mentettem. Csendesen haladok a saját szobám felé, bár nem tudom, mire számítsak. Az ajtó nyikorogva tárul fel, és meglepő módon ugyanaz a kép fogad, mint régen, csak a vakolat repedt meg. A városban pusztító robbanások csak ennyi kárt tettek benne. Még a helyén áll a fehér bútor, az aranykeretes tükör az öltözőasztal felett lóg, a szőnyeg, amelyen a macskám a körmét fente, a plüss padlószőnyegen takarja el a vérfoltot; Evangeline sok hónapja itt ölte meg a macskámat, Cirmost. Miért hagyta itt Sebastian az én holmimat, és lopta el mindenki másét? Talán nem akarta az enyémet. Kicsit sértődötten vonom össze a szemöldökömet. Hiszen nem is olyan rosszak a bútoraim! Végigsimítom a franciaágyamat borító puha ágyneműt. Reccsen a

371 padló mögöttem. Ashre számítok. Biztos megérezte, hogy korábban szomorú voltam, és most feljött megvigasztalni. Csak körül akartam nézni... De a torkomon akad a szó. Az ajtóban Sebastian áll. Annyira megdöbbenek, hogy sikoltani sem tudok. Amióta utoljára találkoztunk, sokat romlott az állapota. A bőre sárgás és csupa veríték, a szája vértelen, a szeme ragyog, és ezüstösen fénylik. Remegő kezében kardot tart. Kíváncsi voltam, visszajössz-e szólal meg. Mit keresel itt? kérdezem, és nem tudom levenni a szemem a fegyverről. Természetesen hazajöttem meghalni. Ez az én otthonom is teszi hozzá. Jut eszembe, ha apád legközelebb átkutat egy helyet, rendesen ellenőriznie kellene a tetőt is. Kezd kijönni a gyakorlatból. Ezért nem vette észre az apám. Sebastian láthatta, hogy megérkezünk, és felosont a tetőre, mert tudta, hogy apám körülnéz majd a szobákban. Sebastian közelebb lép, és elfog a pánik. Igyekszem kiötleni, hogy juthatnék ki innen, hiszen elállja az ajtót. Az egyetlen menekülési útvonal az erkélyen át kínálkozik. Beteg vagy, Sebastian. Segítségre van szükséged hátrálok egy lépést. Rajtam már nem lehet segíteni araszol közelebb. Lent van édesapád próbálom elterelni a figyelmét. Ő meggyógyíthat. Engem senki sem hozhat rendbe! Még egy lépés hátra, és a lábam az ágynak ütközik. Sarokba szorított. Ash! kiáltom. Nem hall mondja Sebastian éneklő hangon. És más sem.

372 Majd én ápollak suttogom. Nem kell egyedül végigcsinálnod... Ne tégy úgy, mintha érdekelne! ordítja, és felém döf a karddal. Összerezzenek, és az ágyra esem. Fájdalmasan terülök el a matracon. Sebastian rám veti magát, mielőtt összeszedhetném magam. A kard hegyét a torkomhoz szorítja. Testszag, rothadás és Ragyogás bűzét árasztja. Eszembe jut az utolsó alkalom, amikor ezen az ágyon feküdtünk. Akkor megpróbált megerőszakolni, de most nem hagyom. Felrántom a térdemet, és ágyékon rúgom, mire felnyög, és lehengeredik rólam. Az ajtóhoz botorkálok. Alig érek ki a folyosóra, már a nyomomban is van. Elkap a derekamnál. Felkiáltok, amikor arccal a padlóra nyom. Moccanni sem tudok, teljes súlyával rám nehezedik. Iszonyatos félelem lesz úrrá rajtam. Segíts, Ash! sikoltom. Nem jön kárörvend Sebastian. Nem hallja a hangodat. Patakzanak a könnyeim, mert tudom, hogy igazat mond. A kard hegyét a két lapockám közé nyomja. Ne! Jaj, istenem, ne tedd ezt! könyörgök. Kérlek, engedj el, kérlek, kérlek, kérlek! Mintha csak Pollyt hallanám súgja a fülembe. Mielőtt megöltem, ő is így kérlelt. Nem! ASH, SE... A hátamba döfi a kardot.

373 37. ASH ELEJTEM A SZINT-O-VÉRREL teli poharat, amikor éles fájdalom mar a mellkasomba, mintha kést szúrtak volna a szívembe. A vér szétfröccsen a tölgyfa asztalon. A többiek riadtan elhallgatnak. Jól vagy, cimbora? kérdezi aggodalmasan Cékla. Megrázom a fejemet, és levegő után kapkodok. A szívem összevissza ver. Düb-düb, düb-düb, düb-düb. Egyvalami okozhat ilyesmit: baj van Natalie-val. Felnyögök, hátratolom a székemet, és kibotorkálok az ebédlőből, hogy megkeressem. Cékla és Day a lépcső felénél érnek utol. Mi az ábra? faggat Cékla. Fáj a mellkasom nyögöm. Day szeme rémülten kerekedik el. Megértette. Natalie! kiabálok. Düb-düb... düb-düb... Felérünk a lépcső tetejére. A vér szaga rögtön mellbe vág. Forró, friss, jellegzetes illatú. Végigfolyik a padlón, és a csizmám felé kanyarog. Próbálom elnyomni a rám törő rettegést. Követjük a nyomokat, és amikor befordulunk a sarkon, meglátom Natalie-t: arccal a padlón fekszik, szőke haja szétterül, Sebastian Eden pedig lovagló ülésben a hátán ül, a keze egy kard markolatát fogja. A penge mélyen belefúródott Natalie hátába. Nem... lehelem. Nem... nem... nem...

374 Natalie! sikoltja Day, és Cékla ugyanabban a pillanatban kiált fel: Takarodj róla! Elönt a düh, és rávetem magam Sebastianra. A földre zuhanunk. Megöllek! üvöltöm. A francba is, végzek veled! Nevet, a hang tébolyult és féktelen, egy olyan emberé, akit már semmi sem érdekel. Hideg szeme, mint két ezüstgomb. A fertőzés az egész szervezetére kiterjedt. Jaj, istenem, Natalie... zokog mögöttem Day. Düb-düb... düb-düb... Újra meg újra behúzok Sebastiannak. Sebes szájából vér szivárog, de nem hagyja abba a nevetést. Pánik tombol mögöttem, ahogy a többiek is megérkeznek. Jaj, istenem, a kislányom... Buchanan tábornok. Hol van Craven... Natalie anyja. A laboratóriumban... Elijah. Le kell vinnünk... Cékla. Ne húzzátok ki a pengét Evangeline. Haldoklik. Jaj, istenem, jaj, istenem. Natalie... Day. Dübdüb... düb-düb... NEM! NEM! NEM! Sebastian orra egy reccsenéssel eltörik. Ne halj meg, Natalie, kérlek, ne halj meg... Day. Szorítsatok valamit a sebre... Cékla. Düb-düb... NEM! Gyors pillantást vetek hátra. Natalie kínnal veszi a levegőt. Visszafordulok Sebastianhoz, és bensőmet fájdalom, harag és rémület szaggatja. Forró könnyek patakzanak az arcomon. Megöllek, a rohadt életbe! ordítom. Csináld csak! vágja a képembe. A kurva azt kapta, amit

375 megérdemelt, akárcsak a nővére. Félrerántom a fejét, és a fertőzéssel mit sem törődve a nyakába mélyesztem az agyaraimat. A méreg lüktetve lövell ki, és Köddel árasztja el a szervezetét. Csapkod, az öklével a mellemet veri, de nem eresztem el, még akkor sem, amikor elernyed a teste, és az agyaramból kiürül a méreg. Nem hagyom abba, míg meg nem bizonyosodom, hogy Sebastian Eden meghalt. Kitépem az agyaram a nyakából, megtörlöm véres számat, félrelököm a testét, aztán odarohanok Natalie-hoz, és óvatosan fölemelem. A penge még mindig mélyen a testébe mártva pihen. Levágtatunk a lépcsőn a laboratóriumba. A szíve, a szívem már csak halk lüktetés a mellemben... Düb... düb... Natalie rongybabaként fekszik a karomban, a vére a kezemre, és onnan a csizmámra hullik. Máskor rózsás bőre hamuszürke, lágy ajka szétnyílik, mintha csókra várna. A lélegzet kis pukkanással szabadul ki ajkai közül. Minden elmosódik. Képtelen vagyok értelmesen gondolkodni, csak a szívemre kúszó jeges hidegségre tudok figyelni. Ne, kérlek, ne. Ne engedd, hogy Natalie meghaljon, kérlek, kérlek, kérlek... Bemegyünk a laboratóriumba. Dr. Craven szeme döbbenten kerekedik el, amikor megpillantja Natalie-t. Mi történt? Sebastian leszúrta... Natalie anyja. Itt van? Meghalt válaszolja Buchanan tábornok. Kérem, segítsen Natalie-n! Dr. Craven megtörtén sóhajt fel, aztán bólint. Tedd a műtőasztalra.

376 Lefektetem Natalie-t az oldalára, a többiek pedig ide-oda rohangálnak, és előkészítenek mindent a műtétre. Natalie első sürgősségi szívátültetésére is itt került sor. Akkor nyolcéves volt, így a laboratórium azóta is kitűnően felszerelt. Natalie halottsápadt arcát simogatom. Olyan hideg a bőre! A szája elkékült. Már csak percei vannak hátra. Düb... düb... Meg kell mentenie könyörgök elcsukló hangon. Kérem, ne hagyja meghalni! Dr. Craven félretol. Hátralépek, miközben kiveszi a pengét, és nekifog a műtétnek. Day és Evangeline asszisztálnak, ők adogatják a műszereket. Bordák roppanása hallatszik. Tehetetlenül nézem, ahogy Natalie sérült testéből elszáll az élet. Mindenki kiabál, sír, utasításokat ordítanak egymásnak, de a hangjuk tompa és távoli, mintha egyre mélyebbre süllyednék a víz alá. Szívem minden dobbanásával első heteink emléke villan át rajtam: Búzavirágkék szempár, ahogy egy elhaladó teherautó fénye megvilágítja... Rendbe tudja hozni...? Buchanan küldött. Súlyosan károsodtak a billentyűk... Dr. Craven. Ujjai könnyű érintése az ajkamon a nyomkövetői kiképzés alatt. Muszáj megmentenie Natalie apja. Túlságosan kiterjedt a sérülés... Elveszítjük...! Kérem, Craven, tegyen valamit. Ő a mi egyetlen kislányunk... Indulatos arckifejezése, amikor országnak-világnak hírül adta, hogy szeret. Nem tudom megmenteni a szívét... Akkor vegye el az enyémet! tépem le magamról az inget. Ültesse át az én szívemet!

377 Cékla nem habozik, hanem odagurít egy másik hordágyat, és a műtőasztal mellé állítja. Fölfekszem rá. Evangeline odasiet mellém. Biztos vagy benne, Ash? kérdezi a kezemet fogva. Bólintok. Nincs idő altatásra mondja dr. Craven. Csinálja. Átnyúlok a két műtőasztal között Natalie-hoz, amikor dr. Craven megejti az első bemetszést. Minden másodperccel hidegebb lesz a bőre. Kérlek, engedd, hogy még legyen idő! Némi ellenállás után felszakad a bőröm. Hideg levegő áramlik be a testem azon részeibe, amelyeknek sosem lenne szabad ilyesmit érezniük. Összeszorított foggal tűröm, ahogy az idegvégződéseimbe perzselő fájdalom hatol. Csak tarts ki, Natalie! Csont roppan, aztán szédítő, gyomorforgató fájdalom tör rám. Szeretlek... Harapófogószerű kezek nyomják a szívemet... Sze... Elhomályosul a látásom, amikor dr. Craven valami csillogót emel ki a mellkasomból... Sz...

378 38. ASH CSEND. Amikor felébredek, erre figyelek fel elsőként. Fülsiketítő csend csorog az ereimben, amelyekben egykor élettel telin a vérem zubogott. A vér még megvan, de egy pangó oldat, hogy a Trypanosoma vampirum jól tenyészhessen benne. El is felejtettem, milyen érzés, hiszen hónapok óta szunnyad a véremben. Súlyos szemhéjamat emelgetem, a szempilláim úgy tapadtak össze, mint a repkény, amely egykor a templomunkat nőtte be, ahol apával laktunk. Fény hatol be érzékeny szemembe, és egy nyögéssel újra becsukom. Ködös a fejem, és pokolian fáj, gyilkos Köd-fejfájástól szenvedek, de mindez elbújhat a mellkasomban égő fájdalom mellett. Nehézkesen felemelem a karomat; mennyi ideig alhattam? Az izmaimban semmi erő, a kezemet csupasz mellkasomra szorítom. Az ujjaim alatt érzem az érdes fémkapcsokat, amelyek a rózsaszín, hegesedő bőrt fogják össze, és alattuk... semmi. Csak mély, végtelen üresség. Natalie! Felülök, és a hirtelen rám törő kíntól majdnem elájulok. Jaj! Olyan, mintha feltörtek volna, mint egy tojást, és kikanalaztak volna, de aztán rájövök, hogy így is történt. Vér szivárog a varratomból, miközben óvatosan kikászálódom az ágyból. Meztelen talpamat a hideg padlóra teszem. Hálószobában vagyok, de hogy kiében, abban nem vagyok biztos. Gyér bútorzat, fehér falak, márványpadló, fehér ágyneműs franciaágy.

379 Csak fekete pizsamaalsó van rajtam, ezért felkapom a takarót, és a vállamra terítem, aztán az ajtóhoz indulok. A kezem bizonytalanul lebeg az ajtógomb fölött, nehezen szánom rá magam, hogy elfordítsam, mert hirtelen elfog a félelem. Mi van, ha elkéstem? Ha Natalie meghalt? Ha átlépem a küszöböt, erre fény derül. De ha meghalt, arról nem akarok tudni. Megfordul a fejemben, hogy visszamászom az ágyba, hogy még egy kicsit késleltessem a valósággal való szembesülést, de ezzel csak pontosan ennyit érnék el: halogatnám az elkerülhetetlent. Natalie vagy él, vagy meghalt. Az idő múlása ezen mit sem változtat, ezért akár már most utánajárhatok. Elfordítom a gombot. Üres a folyosó. A szőnyegen lévő két vérfolt azonnal odavonzza a tekintetemet. Az egyik Natalie-é, a másik Sebastiané. Sokszor álmodtam róla: egy hintaszékben ült, és eszelősen nevetett, miközben emberből farkassá változott, és vissza. Elszakítom a pillantásomat a vérfoltoktól. Cékla és Day hangját hallom a folyosó végén lévő szobából. Puhatolódva odaballagok, és remegő kezemet az ajtógombra teszem. Lehunyom a szemem. Tedd meg. Belépek a szobába. Cékla a szoba végében nyíló erkélyen áll, és egy fekete-fehér kismacskát fog, aki játékosan szaggatja a pólóját. Elijah és Evangeline állnak mellette. Elijah fesztelenül átfogja Evangeline derekát. Evangeline három lépés távolságról figyeli a kismacskát Cékla kezében. Day a franciaágy végén kuporog egy egyszerű pávakék ruhában, selymes fekete haját hosszú copfban viseli. Új szemüvege van a mostani finom fémkeretes, de makacsul lecsúszik hosszú orra hegyére. Az öccse, MJ ül mellette. MJ tizenkét éves, sötét bőrű, csokoládébarna a szeme, és sűrű fekete haja van. Púpos háta miatt felemásan áll rajta szürke pólója; MJ olyan betegséggel született, amelytől meggörbült a gerince.

380 Felpillant, és ragyogó mosoly terül szét az arcán. Ash! Szia, öreg mondom a hosszú hallgatás miatt reszelős hangon. Ash? hallatszik egy lágy hang jobbról. Az ágyra pillantok. Natalie a takarón fekszik. Nagyon fáradtnak és sápadtnak látszik, szőke haja laza hullámokban keretezi szív alakú arcát, de él. Él! Meggyötört testem fájdalmával nem törődve futok oda hozzá, és gyöngéden átölelem. Lágyan, óvatosan csókolom meg, nem csak azért, mert félek, hogy fájdalmat okozok neki, hanem mert tartok attól, hogy ellök magától. Már nincs köztünk vértársi kapcsolat, semmi sem köti hozzám. Lehet, hogy már nem is kellek neki. Mintha a gondolataimban olvasna, a hajamba túr, és magához húz. Minden kétségem szertefoszlik, ahogy elmerülök a csókban, és egy pillanatig, egy másodperc töredékének erejéig meg mernék esküdni rá, hogy szívdobbanás visszhangját érzem a mellkasomban. Natalie elhúzódik, és az ajkába harap. Két kezembe fogom az arcát, és gyöngéden letörlöm a hüvelykujjammal a könnyeit. Mi a baj? suttogom. Azt hittem, elvesztettelek válaszolja. Engem? kérdezek vissza összezavarodva. Majdnem két hétig nem voltál eszméletednél világosít fel Cékla. Micsoda?! esik le az állam. Majdnem meghaltál, Ash mondja csendesen Natalie. A véredben lévő Trypanosoma vampirum nem lépett rögtön működésbe, mert túl sokáig szunnyadt. Nem jutott elég oxigén a szerveidhez. Dr. Craven kénytelen volt Evangeline véréből vérátömlesztést adni teszi hozzá Day. Evangeline-re pillantok, és hálásan rámosolygok.

381 Pár pillanatig agyhalott voltál toldja meg Cékla. Eleinte persze senkinek sem tűnt fel a különbség... Hé! kiáltok fel, mire mindenki nevetni kezd. Aztán meg ott az a másik dolog is folytatja Cékla. Nem ártana tükörbe nézned. A tükörhöz ballagok, és belenézek. Kell egy kis idő, hogy rájöjjek, hogy magamat látom. Fekete haj, nyúzott arc, ezüst szem. Ezüst! Megfertőződtél a retrovírussal, amikor megharaptad Sebastiant magyarázza Natalie. Szerencsére rád nem hatott olyan végzetesen, mint rá. A tükörképemet tanulmányozom, és próbálok hozzászokni az új külsőmhöz, az új énemhez, aztán Natalie-hoz fordulok. Te is megfertőződtél, amikor neked adtam a szívemet? A szervezetemben lévő Haragvó elpusztította a retrovírust, mielőtt kárt okozhatott volna mondja. Azt hiszem, szerencsém volt. Somolygok, mire nevetni kezd a kijelentése iróniája miatt. Szóval még mindig beteg vagy? kérdem gyöngéden. Bólint. De folytatom a kezelést mutat az éjjeliszekrényén fekvő fekete fecskendős dobozra. Dr. Craven hisz benne, hogy pár hónap múlva rendbe jövök. A fekete-fehér kismacska kiugrik Cékla markából, és Natalie ágyára huppan. És ő kicsoda? kérdezem. Cinci válaszolja Natalie. A szüleim szerezték, tudod... khm... a régi helyett. Day csúnyán néz Evangeline-re, aki elpirul. Kinyújtom a kezem az új cica felé, hogy megsimogassam, de gyilkos pillantást vet rám.

382 Natalie kuncog. Kicsit hagyjuk talán kettesben Natalie-t és Asht áll fel Day. Biztos sok mondanivalójuk van egymásnak. Céklával és MJ-vel elindul az ajtó felé, aztán hirtelen sarkon fordul, odarohan hozzám, és átkarolja a nyakamat. Felnyögök fájdalmamban, de hagyom, hadd szorítson magához. Kösz, hogy megmentetted Natet. Rendes srác vagy, Ash Fisher. Elvigyorodom, ő pedig elhúzódik, és kisiet a szobából. Roach és Sigur látni akarnak, amint készen állsz rá mondja Cékla. Sok ügyben kell intézkedned. A szememet forgatva nyögök fel. Mondjátok meg nekik, kérlek, hogy még nem tértem magamhoz. Cékla negédesen vigyorog. Természetesen, tesó majd távozik. Elijah nesztelen léptekkel az ajtóhoz megy. A keretnek dőlve várja Evangeline-t, aki leül az ágy szélére. Natalie magához öleli Cincit. Hogy vagy? kérdezem Evangeline-t. Vannak jó meg rossz napok. Edmund rettenetesen hiányzik, de aztán belátom, hogy nem volt valóságos sóhajt fel. Fájt, hogy megint elveszítettem a szívdobogásomat, de nem annyira, mint képzeltem. Ragyogó fekete szeme Elijah-ra villan, aki elmosolyodik. Nélküle is van élet. Evangeline feláll, csókot nyom a homlokomra, aztán lágy puszit Natalie arcára. Kimennek, becsukják az ajtót, és végre magunkra maradunk. Cinci leugrik az ágyról, és az erkélyhez megy. Rám férne egy kis friss levegő jegyzi meg Natalie. Felsegítem, aztán ledobom a vállamról a takarót, Natalié-ra

383 terítem, és a mellkasomon látható lesz a cikcakkos sebhely. Nagyon szörnyű? kérdezi suttogva Natalie, és tudom, hogy nem a sebre, hanem a mögötte lévő ürességre gondol. Nem teszem a kezemet a mellkasára, és érzem a szívdobogásomat. Mindig a szerves részed leszek. Ha engem kérdezel, ez átkozottul csodálatos. Ragyogó mosollyal néz rám, én pedig gyorsan megcsókolom. Most már nem tudom, mit vegyek az évfordulónkra mondom. A szívemnél többet mit adhatnék? Szeretem az édességet kuncog. Elvigyorodom. Akkor hát cukorkát veszek. Kimegyünk. Csípős, hűvös a levegő, amitől libabőrös leszek, de nem bánom. Eszembe jut a Repkény-templomban a szobám, és elfog a bánat. Szaggatottan felsóhajtok, és apámra gondolok. Natalie megfogja a kezemet, és felnéz rám. Lágyan lemosolygok rá. Egy szélroham felszakítja a fejünk fölött a hamufelhőket, és egy szemvillanásra megpillantom a búzavirágkék eget, amely kiragyog a szürkeségből. Közelebb húzom Natalie-t, Cinci pedig felugrik a korlátra, és a szellőben táncoló, forgó hamut kergeti. Alattunk nagy a nyüzsgés az utcán. Teherautók gurulnak végig, égszínkék overallos koalíciós munkások szorgosan gyűjtik össze a törmeléket. Már elkezdték a város újjáépítését. Ösztönösen a Határfal felé fordulok. Natalie követi a pillantásomat. A kormány le akarta bontatni, de kértem, hogy várjanak, amíg felébredsz. Arra gondoltam, talán ott akarsz lenni, amikor megteszik. Kösz. A gettó falának ledöntése Fekete Városban létfontosságú

384 számomra. Ez az a város, amely először szállt szembe Tiszta Rózsával, ez volt a felkelés melegágya, tehát itt kell először lebontani a falat, nekem pedig ott kell lennem, amikor ez megtörténik, hogy a saját szememmel lássam. Ezért harcoltam. És amikor majd lerombolják a Határfalat, akkor gondoskodom róla, hogy az országban minden egyes hasonló falat a földdel tegyenek egyenlővé. Natalie a vállamra hajtja a fejét. Néhány államban ellenállást tapasztaltak az ötlettel szemben mondja halkan. Hosszú időbe telik, mire egységes lesz az ország. Tudom nézem a füstölgő várost. De készen állok rá. Nem lesz könnyű. Lehet, hogy vérontás is lesz, még talán újabb háború is kitörhet, de a régi élethez nincs visszatérés. Az ellenségeink most már tudják, mivel állnak szemben. Olyasmivel, ami képtelen meghalni. Ami veszélyesebb minden fegyvernél. Ami olyan, mint én. Felállok, és Natalie-nak nyújtom a kezem. Döntsük le azt a falat.

385

386

387

388