Tanulmányok Badacsonyból III.

Átírás

1 Tanulmányok Badacsonyból III. A Fiatal Levéltárosok Egyesületének konferenciája, Badacsonytomaj, július Szerkesztette: KÁNTOR BALÁZS, MIHALIK BÉLA VILMOS, ZARNÓCZKI ÁRON FIATAL LEVÉLTÁROSOK EGYESÜLETE 2015

2

3 Tanulmányok Badacsonyból III. A Fiatal Levéltárosok Egyesületének konferenciája, Badacsonytomaj, július

4

5 Tanulmányok Badacsonyból III. A Fiatal Levéltárosok Egyesületének konferenciája, Badacsonytomaj, július Szerkesztette: KÁNTOR BALÁZS, MIHALIK BÉLA VILMOS, ZARNÓCZKI ÁRON FIATAL LEVÉLTÁROSOK EGYESÜLETE BUDAPEST 2015

6 A kötet megjelenését a Nemzeti Kulturális Alap támogatta A Fiatal Levéltárosok Egyesületének kiadványai 3. Sorozatszerkesztő DÉCSEY SÁNDOR Lektorálta KÖRMENDI TAMÁS SZENDE LÁSZLÓ ISBN ISSN X Felelős kiadó: Décsey Sándor Technikai szerkesztő: Katona Csaba Nyomda: Korrekt Nyomda Felelős vezető: Barkó Imre Példányszám: 500

7 TARTALOM Köszöntő (Kántor Balázs) 7 KÁDAS ISTVÁN: Szolgabírói társadalom Sáros megyében a 15. század elején 9 PÓKA ÁGNES: Adalékok a Batthyány-familiárisok műveltségének vizsgálatához Batthyány I. Ádám idejében ( ) 35 MIHALIK BÉLA VILMOS: Paráznák, boszorkányok, házasságtörők a 17. század végi Felső-Magyarországon 51 OGOLJUK-BERZSENYI ANETT: Somssich-címerek Somogy vármegyében 59 NÉGYESI BARBARA: Szemelvények a Magyar királyi Bakteriológiai Intézet történetéből ( ) 77 KÁNTOR BALÁZS: A Rimamurány-Salgótarjáni Vasmű bányáinak kálváriája 95 VEZSENYI PÉTER: Az egyházi vagyon likvidálása Esztergom városban és az esztergomi járásban 1919-ben 105 KATKÓ MÁRTON ÁRON: Egy irathamisítás az Országos Levéltárban. Adalék az 1939: IV. tc. állampolgársági rendezéséhez 131 FÓRIS ÁKOS: Eljárások a magyar katonák által a Szovjetunió területén elkövetett háborús bűntettek ügyében esettanulmány. Takács Gyula és társainak ügye 135 DUROVICS ALEX: A magyarországi tanácsrendszer létrejötte és az első tanácstörvény 159 JUHÁSZ RÉKA: A Hajdú-Bihar megyei tanácstestület társadalmi összetétele között 177 Illusztrációk és táblázatok 193

8

9 Köszöntő A Fiatal Levéltárosok Egyesülete 2006-os alapítása óta dolgozik azon, hogy a levéltár szakon tanulmányokat folytató egyetemi hallgatók és a végzett pályájukat megkezdő levéltárosok számára egy olyan közösségi, kapcsolati teret teremtsen, amely lehetővé teszi a szakmai fejlődés és előrelépés lehetőségét. Ennek egyik legfontosabb magát hagyománnyá kinövő eseménye a nyaranta Badacsonyban megrendezett konferencia, ahol az egyesület tagjai előadásaikkal prezentálhatják saját kutatásukat, miközben szakmai megerősítést kaphatnak eredményeikhez, valamint értékes hozzászólások által gondolhatják, építhetik tovább szakmai munkájukat. A badacsonyi konferenciákon megtartott előadások elsőként 2011-ben jelentek meg nyomtatásban, jelen kötetben a 2013 nyarán elhangzott előadásokat adjuk közzé, a Tanulmányok Badacsonyból sorozat harmadik köteteként. Nagy örömet jelent az egyesület számára, hogy a konferenciákon minden évben köszönthetünk a régi évente visszatérő előadók mellett újakat is. Ennek eredményeként a kötetben első publikációnak is örülhetünk. Reméljük, hogy a sorozat legfrissebb kötetét is szakmai haszonnal és érdeklődéssel forgatja majd az olvasóközönség. Első alkalommal ér az a megtisztelő feladat, hogy a kötet köszöntő sorait megfogalmazzam. A sorozat régi szerzőjeként is külön köszönöm Décsey Sándornak, az egyesület korábbi elnökének eddigi szervezői és szakmai munkáját, amely a már megjelent két kötet és azokat megelőző, mindig jó hangulatú, a fiatal levéltárosok közösségét összekovácsoló konferenciák létrejöttét nagymértékben segítette. Köszönet illeti az oktatók és a tanszékvezetők munkáját, akik szakmai tudásukkal támogatják és bátorítják az egyesület tagjainak munkáját. Köszönet a kötet szerkesztőinek és szerzőinek gondos munkájukért, kitartást és örömet kívánok további kutatásaikhoz, hogy a következő kötetben is újra köszönthessük szakmai előrelépésük egy-egy új eredményét augusztusa Kántor Balázs FLE elnök

10

11 KÁDAS ISTVÁN Szolgabírói társadalom Sáros megyében a 15. század elején Jelen tanulmány az Északkelet-Magyarország 15. század eleji szolgabírói társadalmáról készülő disszertációm egy kutatási részeredménye, amelyben a Zsigmond-kori Sáros megyei szolgabírók prozopográfiája mellett az atyafiságukat is igyekszem rekonstruálni, levonva a társadalmi helyzetükre vonatkozó észrevételeimet. A dolgozat műhelytanulmány, adatai a későbbi kutatás fényében, a jászói konvent anyagának alaposabb áttekintését követően bővülhetnek, kiegészülhetnek. A kisnemesi atyafiságok rekonstruálása nehézkes, sokszor csak elszórt adataink vannak, néha csupán a birtoktörténet visz közelebb a rokonságok meghatározásához. 1 Több esetben, különösen az egytelkes nemeseknél (pl. Prócsi, Salgói) nem lehetett pontos leszármazásokat megállapítani. A nagyobb, adatgazdagabb famíliák többsége viszont megtalálható Engel Pál genealógiai adattárában. 2 Így dolgozatomban csupán három Engelnél nem szereplő, de még összeállítható genealógiai táblát közlök, az Ásgúti, Enyicke és Olsavicai famíliák családfáját. Sáros megyében az közötti időszakban 26-an voltak bizonyosan a megye szolgabírái. 3 További hét személy a forrásokban csupán unus ex nobisként szerepel, tisztségük feltűntetése nélkül. Egy korábbi tanulmányomban kimutattam, hogy a Sáros megyei gyakorlat szerint a vármegye általában a szolgabíróit küldte ki unus ex nobis de sede nostra iudiciaria formulát követően, amihez 1426-tól kezdve a socius noster kitétel is gyakran társult. 4 A bizonyosan szolgabíróként kiküldött személyek többsége is számos alkalommal intézkedett megyei emberként, tisztségük feltűntetése nélkül, 5 így a hét bizonytalanabb azonosítású személy is valószínűleg szolgabíró lehetett. Kifejezetten megyei emberként ( homo noster ) csak egy személyt, Bagos Jakabot említik a vizsgált időszakban. A szolgabírókról összegyűjtött adataimat ABC rend szerint, személyenként, rokonságokként haladva ismertetem. Az egyes atyafiságok esetén igyekszem rekonstruálni magukat a családokat, a birtokvagyonukat, valamint a házassági kapcsolatokra és familiaritásra vonatkozó adatmorzsákat. A familiaritással és a megyebéli tekintéllyel szoros összefüggésben kitérek a királyi emberként illetve ügyvédként vállalt feladatokra Engel Pál: A nemesi társadalom a középkori Ung megyében. Bp Engel Pál: Középkori magyar genealógia. CD-ROM. Bp Az 1440-es korszakhatárt az Albert király halálát követően a megyék működésében bekövetkező több éves szünet indokolja. C. Tóth Norbert: Szabolcs megye működése a Zsigmond-korban. Nyíregyháza Kádas István: Északkelet-Magyarország szolgabírói a Zsigmond-korban. In: Magister Historiae. Szerk. Belucz Mónika Gál Judit Kádas István Tarján Eszter. Bp Erre a jelenségre Abaúj és Szabolcs megyében is akadt példa. Kádas István: Az Abaúj megyei szolgabírói társadalom a Zsigmond-korban. Korall [Megjelenés alatt]; C. Tóth N.: Szabolcs megye i. m. 58.

12 10 Kádas István Ásgúti László fia György Ásgúti László fia György között töltötte be a szolgabíró tisztségét. 6 György szolgabíró a Felsőásgútiak közül származott. Az asgúti erdők őreit 1283-ban IV. László emelte a megye szerviensei közé, amely a Hód-tavi csatában szerzett érdemeik jutalma volt. 7 Alsóasgúton a Sebesiek őse, Tamás fia Sinka is birtokolt földeket, részeit Sinka fia Péter Bod fiaiaval Bodtelkére cserélte el. 8 Bod fiától Dacsótól származik az Ung megyében is birtokos ásgúti vagy őri Dacsó család. 9 Felsőasgúti György apja Ásgúti János fia László, anyja pedig Gyármán fia Komlósi Adorján lánya, Ilona volt. Ismerjük fivéreit is, Mátét, Jánost és Mártont. 10 György szolgabíró nagybátyja, Ásgúti János fia István a Sóvári Sósok familiárisa volt, 11 s ez feltételezhető György esetében is, aki családja több tagjához hasonlóan felbukkan királyi emberként a Sóváriak különböző ügyei kapcsán. Igaz, szerepel a neve Kapi András birtokba iktatásakor is. 12 A közeli Kapi-uradalom szolgálati lehetőséget jelentett, Ásgúti Lászlót megtaláljuk Kapi János familiárisaként és perbéli képviselőjeként ben pedig Ásgúti Simon és László Kapi Jánossal együtt támadt a Semseiek birtokára, vélhetően utóbbi familiárisaként. 14 Ásgúti Nagy Jánost és Miklóst a Somosiak szolgálatában tűnnek fel, Asgúti Kis Pál pedig a Tarkőeiek familiárisaként pereskedett. 15 A megye bene possessionatus családjai közül felbukkannak a Sebesiek is, Ásgúti Szár János 1436-ban az ő familiárisukként szerepel. 16 Ismerjük György testvérének, Asgúti Ilonának a házasságát, aki Babapataki Lőrinchez ment feleségül. 17 A családból Ásgúti : Zsigmondkori oklevéltár. Szerk. Mályusz Elemér Borsa Iván C. Tóth Norbert Neumann Tibor. I XII. Bp (a továbbiakban ZsO) II sz., 1402.: unus ex nobis DL , 1405.: DL , 1406.: ZsO II sz., 1407.: DL Az Árpád-házi királyok okleveleinek kritikai jegyzéke. (Regesta regum stirpis Arpadianae critico diplomatica) Szerk. Szentpétery Imre Borsa Iván. I II. Bp II füz. 326.; Ferdinand Uličnẏ: Dejiny osídlenia Šariša. Košice (Ez úton is köszönöm Málik Zoltán barátomnak a szlovák nyelvű szakirodalom fordításában nyújtott segítségét.); Tóth Sándor: Sáros megye monográfiája. I III. Bp, I Vincent Sedlák: Regesta diplomatica nec non epistolaria Slovaciae. I II. Bratislava (a továbbiakban RDES) II sz. Iványi Béla: Eperjes szabad királyi város levéltára I II. Szeged (a továbbiakban Eperjes) I. 16. sz. Mindenesetre Péter továbbra is rendelkezhetett Ásgúton részekkel: Eperjes I. 61., 66. sz. Kárffy Ödön: A Csicsery-család levéltára. Magyar Történelmi Tár Eperjes I. 61. sz., Engel P.: Ung megye i. m ZsO V sz. DL , Kárffy Ödön: A Csicsery-család levéltára. Magyar Történelmi Tár ZsO II sz. ZsO. V , 462. sz. Familiáris: DF , DF Ügyvéd: DL DL C. Tóth Norbert: A leleszi konvent országos levéltárában lévő Acta anni sorozatának oklevelei. II. közlemény (Pótlás a Zsigmondkori oklevéltár II. kötetéhez). A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 48. Nyíregyháza (a továbbaikban Acta Anni II.) 12. sz.; ZsO. VI , sz. DL ZsO IV sz. DL

13 A szolgabírói társadalom Sáros megyében 11 Sebestyént a Sáros megyének 1409-ben tartott generalis congregatión esküdt ülnökké is megválasztották, 18 míg Ásgúti Fülöp, Miklós és Pál ügyvédként is feladatot vállat. 19 Buclói Miklós Buclói Miklós ben volt Sáros megye szolgabírája. 20 Bucló a Szádelőiek kaproncai uradalmához tartozott, ennek egy részét eladták a Delneieknek, míg Bucló a birtokukban maradt. 21 Buclói Varjú László fia Péter 1403-ban Perényi Péter familiárisaként a Debrői István volt főkincstartó vezette felkelők ellen harcolt, aminek jutalmául Botfalvi másképp Őri vagy Ásgúti Dacsó Miklóssal együtt új adományt szerzett a hűtlen Őri Csire fia János és Bátvai István Ung megyei birtokai rovására. 22 Az atyafiság más tagjait is megtalálhatjuk a Perényiek szolgálatában, Varjú Pál bírságát Garai Miklós nádor Perényi Miklós kérésére engedte el, 23 míg Buclói András leginkább a Perényiek panaszában járt el királyi emberként. 24 Buclói András, Balázs és Miklós zálogként Hermány részeit is birtokolták. 25 Varjú Péter szepesi birtoklására utal Sztojáni előneve, 26 de a rokonság Abaúj megyében is érdekelt volt. Buclói Elek Vilmányi Lászlóval együtt szerezte meg Szalánc birtok kétharmadát, 27 míg 1423-ban arról értesülünk, hogy a Buclói nemesek kirabolták Kelecsényi Jó Péter egy jobbágyát. 28 Abaújhoz kötődtek rokoni kapcsolataik is, Buclói Dénes Ilona nevű leánya Sárvári Elek felesége lett. Dénes másik lányát, Erzsébetet Nádasdi Lukács vette nőül. 29 Buclói Balázs 1435 és 1437 között szepesi alispánként tűnik fel. 30 Miklós szolgabíró az említett Buclói Elek fia lehetett, s megegyezhet azzal a Vajú Miklóssal, akit 1443-ban a Perényiek sztropkói várnagyaként említenek. 31 Delnei György és Delnei Csuda István Delnei György között volt a megye szolgabírója, míg az 1409-ben említett Csuzdai István szolgabírót valószínűleg Delnei Csuda (vagy Csudai) Istvánnal azonosíthatjuk. 32 Delne-föld az Árpád-korban a Delne patak egész völgyére kiterjedt ZsO II sz. Fülöp: ZsO III sz.; Miklós: ZsO IV sz, V sz. Pál: ZsO XI. 139., sz : DL , DF , 1439.: DL , Uličnẏ, F.: Dejiny osídlenia i. m., 43. ZsO II ,2935. sz.; A Bátvaiak ellentmondása: ZsO II sz.; Beiktatásuk Bátvába: C. Tóth Norbert: A leleszi konvent statutoriae sorozatának közötti oklevelei. (Pótlás a Zsigmondkori oklevéltár I-II. köteteihez). Nyíregyháza (a továbbiakban Lelesz Statutoriae) 189. sz.; Buclói és Dacsó pere Őr kapcsán Bozosi Szocsik Andrással: Lelesz Acta Anni II. 262., 276 sz. ZsO II sz. DF ZsO VI , VII sz. DL DL ZsO. IX sz. ZsO X sz. ZsO II. 5796, sz. Engel Pál: Magyarország világi archontológiája I II. Bp DL Engel P.: Archontológia 437.; Iványi Béla: Bártfa szabad királyi város levéltára Bp sz. ZsO II sz.; Delnei Csuda Istvánra: Engel P.: Genealógia i. m. Delnei (Sáros m.)

14 12 Kádas István Ennek egy részét a 13. század végén Simon fia György a Sóvári Sósok őse tulajdonában találjuk. 33 A Sóváriak Delnének csak egy részét birtokolták, a kiterjedt terület harmadát a Sebesi rokonság kezén találjuk. 34 A később Kakasfalva néven megjelenő település révhelynek is számított. 35 Magukat Delnéről nevező nemesekről először 1298-ban hallunk, ekkor tűnik fel a forrásokban többek között Ite fia János is, akit a rozgonyi csatában I. Károly oldalán találunk. Később Druget Fülöp regéci és dédesi várnagya lett. 36 János a sárosi Fenyőszádat is birtokolta, ami miatt rokonával, Csuda fia Jánossal, a Delnei Csudák ősével került perbe. 37 Delnei György 1391-ben Szepsi mezővárosában bírt zálogot, míg Delnei Miklós fiai Zemplénben megszerezték Iwahun fia Endere fia Lőrinc lasztóci részeit. 38 Delnei László fia Péter pedig az abaúji Szakálon birtokolt. 39 A család legnagyobb karriert befutó tagja a korszakban kétségkívül Delnei Kakas János volt. A família ezen ága Kakasfalvi néven is előfordult. 40 Kakas János 1403-ban a felkelők pártjára állt, urát Kapi Osvátot követve, de a lázadás leverését követően bocsánatban részesült ban már Zsegrai Pócs Péter képviselőjeként utazott el a királyi udvarba, majd 1409-ben sárosi esküdtnek is megválasztották. 42 Két évvel később szolgálataiért Delnei Csuda István szolgabíróval együtt új adományt kapott Delne, Fenyőszál és Delnefő birtokokra. 43 Delnei Istvánt és Jánost királyi emberként is megtaláljuk. 44 Kakas János 1414-ben Rozgonyi István oldalán Lombardiában viselt hadat. 45 Zsigmond király 1418-ban Hassági Farkas Márton szolgálataiért, neki és rokonainak, Delnei Kakas Jánosnak, az Uszfalviaknak, Komlósiaknak és Mocsolaiaknak címert adományozott. 46 Ifj. Reiszig Ede mind a négy családot, a Tekele nemzetségből származtatta. A Delneieket Karácsonyi János és Tóth Sándor is Tekele-nemhez kö Wenzel Gusztáv: Árpádkori új okmánytár. Codex diplomaticus Arpadianus continuatus. I XII. Pest XII. 434., 438.; Nógrády Árpád: A Sóvári Sósok évi hamis adománylevelei. In: Erősségénél fogva várépítésre való. (Tanulmányok a 70 éves Németh Péter tiszteletére.) Szerk. Juan Cabello C. Tóth Norbert. Nyíregyháza , Sebesiek: Anjoukori okmánytár. (Codex diplomaticus Hungaricus Andegavensis.). Szerk. Nagy Imre Tasnádi Nagy Gyula. I VII. Bp (a továbbiakban AO). IV. 159.; Anjou-kori oklevéltár. Documenta res Hungaricas tempore regum Andegavensium illustrantia, I XVII., XIX XXI., XXIII XXVII., XXXI. Bp. Szeged (a továbbiakban: AOKL) IV. k sz.; Uličnẏ, F.: Dejiny osídlenia i. m., 61. Draskóczy István: Sáros megye vámhelyei a 14. században. In: Tanulmányok Borsa Iván tiszteletére. Szerk. Csukovits Enikő. Bp ,.47. A birtok határát képezte egy királyi út (Uo.: 51.) DF ; Engel P.: Archontológia i. m., 98., 399. Eperjes I. 23. sz.; AOKL XIX sz. ZsO I , sz. Ez később Kassai Imre diákhoz kerül: DF DL ZsO II sz. ZsO II , sz. ZsO III. 183., 812. sz DL DF ZsO IV Wagner, Carolus: Diplomatarium comitatus Sarosiensis, quod ex tabulariis et codicibus manuscriptis. Posonii Cassoviae

15 A szolgabírói társadalom Sáros megyében 13 tötte. 47 A Delnei Pécek és az Alsódelnei nemesek a tágabb rokonsághoz tartozhattak. 48 Delnei Kakas János felesége Ilona, Gargói (Görgei) Péter leánya volt. 49 Fia, András Sáros megye követeként részt vett az 1447-es országgyűlésen. 50 András ügyvédként is feladatot vállalt, 1435-ben, Kórógyi Fülöp özvegyét képviselte Garai László macsói bán ügyvédvalló levelével. 51 Ez familiaritásra is utalhat, talán ennek a kapcsolatnak köszönhette kúriai jegyzői karrierjét is. 52 Azt is tudjuk, hogy András a Zemplén megyei Rákóciakkal állt sógorságban. 53 A szolgálatvállalás kapcsán még Delnei Lőrincet és Benedeket tudjuk megemlíteni, akiket a korszak elején a Somosiak mellett találunk. 54 Demétei Benedek Demétei Benedeket 1436-ban több esetben, mint unus ex nobis küldte ki Sáros megye. 55 A családról nem rendelkezünk sok adattal, maga Deméte települése a megye középső részén, Kapitól északra, Kisszebentől keletre feküdt. A században a Herceg család rendelkezett itt részekkel. 56 A Deméteieknek a Rozgonyiakhoz fűződtek különböző ügyletei ban Demétei Bereck helyett rokona, Pál fia László fizette meg Rozgonyi Simon felé a tartozását, míg 1406-ban a Rozgonyiak Som és Szilva birtokokon zálogosítottak el részeket Lászlónak. 57 Demétei László királyi emberként is felbukkan a forrásokban, míg Rozgonyi az említett tartozást Demétei ura, Berzevici Henrik kérésére mérsékelte. 58 Benedek is megtalálható királyi emberként. 59 László és Benedek 1427-ben Nagytölgyszék birtok Deméte felöli része kapcsán keveredett perbe a Kapiakkal, majd 1430-ban László Rozgonyi Györggyel is pereskedett. 60 Később a Perényiek famíliájában is találunk családtagokat, 1443-ban Demétei György Reiszig Ede: Hassághi Farkas Márton czímerlevele 1418-ból (Színes czímerképpel). Turul ; Karácsonyi János: A magyar nemzetségek a XIV. század közepéig. Reprint. Bp., ; Tóth S.: Sáros vármegye i. m., 223., 337. DL DL ; Eperjes I sz.; Delnei vagy másképpen Pécfalvi Péc Miklós 1444 és 1455 között ugyancsak Sáros megyei szolgabíróként szerepel. (DL , DF , DL , DF , DF ) ZsO V sz. Radvánszky Béla Závodszky Levente: A Héderváry-család oklevéltára. I II. Bp., I. 252.; Engel P.: Archontológia i. m., 519. DF Bónis György: A jogtudó értelmiség a Mohács előtti Magyarországon. Bp DL Lelesz Acta Anni II. 12. sz. DL , DL , DL Csánki Dezső: Magyarország történelmi földrajza a Hunyadiak korában. I III., V. Bp I. 293.; Engel Pál: Magyarország a középkor végén. CD-ROM. Bp ; Uličnẏ, F.: Dejiny osídlenia i. m., 61. ZsO II. 727., sz. Királyi ember: ZsO VII sz., XI sz. Lelesz Statutoriae 155. sz. DL ,

16 14 Kádas István (Buclói) Varjú Miklóssal együtt a Perényiek sztropkói várnagya volt. 61 Talán magát Benedeket is köthetjük a Perényi-család egy ágához, ugyanis atyafiával Pál fia Lászlóval és Buclói Andrással a rihnói Perényiek ügyében volt királyi ember. 62 Enyickei György és András Enyickei György 1408-ban és 1409-ben szerepel szolgabíróként, 63 míg András ben küldték ki unus ex nobisként vizsgálatot lefolytatni. 64 A család Telki néven is előfordul, 1411-ben iktatták be Telki Jakab fia Györgyöt és Enyickei Boldizsárt Alsótelki birtokába. 65 György szolgabíró fia, Benedek neve gyakran előkerül a forrásokban, megtaláljuk királyi emberként, és két ízben Sáros megye alispáni tisztjét is viselte. Először 1416 és 1417 között Rozgonyi János ispánsága idején, másodjára pedig ben a Sóvári Sósok embereként. 66 Ettől függetlenül Benedeket és testvérét, Miklóst birtokviták sora fűzte a szomszédos Sóváriakhoz. 67 Ez a perlekedés kapcsolatba hozható a Delnei-Sóvári vitával is, 1421-ben a Sóváriak azért emeltek panaszt, mert Delnei Kakas János Enyickei Benedeknek akarta adni csudafalvi részeit ben viszont már Sóvári Sós László pozsonyi prépost zálogosította el részeit többek között Enyickei Benedeknek, valamint Nagymihályi Miklós és Monaji Jakab feleségeinek, Erzsébetnek illetve Zsófiának. A két nő vélhetőleg Enyicke-lány lehetett. 69 Ismerjük Enyickei Miklós leányának, Veronikának házasságát is, Melétei Fülöp szepesi várnagyhoz ment feleségül. 70 Benedek fia János 1434-ben zálogba vette Salgói Ilona, Urbánfalvi Boda János özvegyének enyickei részeit, amit 1447-ben zálogosított tovább Enyickei Andrásnak. 71 András megyei kiküldött és atyja, Péter fia Boldizsár leginkább királyi és nádori emberekként tűnnek fel a forrásokban. 72 Jánosfalvi Lukács fia János Jánosfalvai Lukács fia Jánost 1417-ben említik Sáros megye szolgabírójaként. 73 A Jánosfalvi rokonság meghatározásakor több település is szóba jöhet. Felvethetjük a Szepes megyei Jánosfalvi rokonságot, ugyanis János szolgabíró hivatalviselésével közel egy időben 1416 és 1419 között Jánosfalvi Tóbiás fia Jakab Rozgonyi János egyik sárosi alispánja valamint Sáros vár várnagya volt. 74 Tóbiás fia Jakab bizonyosan a szepesi Jánosfalviak közül származott, Jánosfalva mellett Körtvélyesen, Petrócon és Engel P.: Archontológia i. m., 437.; Bártfa: 404. sz. DF DF , ZsO II sz. DF , Eperjes I sz. Uličnẏ, F.: Dejiny osídlenia i. m., 86.; Nógrády Á.: Sóvári Sósok i. m., 286.; Tóth S.: Sáros vármegye i. m., 301.; ZsO III sz. Királyi ember: DL , DF Alispán: Engel P.: Archontológia i. m. 173.;. ZsO V , sz., VI. 698., 1205., sz. Eperjes I sz., DL , ZsO VIII sz.,ix sz., X , sz. ZsO VIII sz ZsO XI sz ZsO X sz. DL , DL ZsO V. 824., 825., sz., VIII. 759., sz., IX. 261., sz. Szolgabíró: ZsO VI , sz. Megyei kiküldött: ZsO VI sz. Alispán: Engel P.: Archontológia i. m., 173.; Várnagy: ZsO VII sz. A Szepes megyei Jánosfalvára: Fekete Nagy Antal: A Szepesség területi és társadalmi kialakulása. Bp.,

17 A szolgabírói társadalom Sáros megyében 15 Harakócon is birtokolt részeket. 75 Ismerünk azonban egy Sáros megyei Jánosfalvát is, amely Raszlavica határában feküdt, és valószínűleg a 13. század végén, vagy a 14. század elején keletkezett. 76 A települést 1427-ben Vaniskóc névváltozattal Szentmiklósi Liptói András kezén találjuk. 77 Ezen a birtokon rendelkezhetett részekkel Lukács fia János szolgabíró is, 1415-ben ugyanis Kapi és Ásgút határainak megállapításakor conprovincialisként említik. 78 Kükemezei (Lucskai) Bánó László Kükemezei Bánó László 1435-ben szerepel, mint unus ex nobis, míg Bagos Jakab 1425-ben megyei ember volt. 79 Mindketten a Gyármán-rokonsághoz tartoztak. Ősüket, Isabor fia Gyármánt, 1241-ben IV. Béla emelte Komlós földjével együtt a várjobbágyok közé. 80 Ezt 1264-ben István ifjabb király is megerősítette, és Komlós más néven Nádfő birtok egy részét Gyármánnak adományozta. 81 Gyármán fia Adorján fiai 1311-ben Komlós felét leánynegyedként nőtestvéreiknek, Kathának és Alafynnának valamint férjeiknek adták. 82 Alafynnától és férjétől, Jánostól származott a Nádfői család, akinek egy tagja, Lőrinc fia Márton 1415-ben ősi jussa ügyében az egész Komlósi-rokonságot perbe hívta. A per során mindkét fél genealógiákkal igazolta álláspontját, ami értékes forrás a család történetének vizsgálatához. Bánó László fia András és társai szerint Gyármánnak több fia volt, közülük Adorján utódai a Bagosok, Valter leszármazottai a Bánók. Nádfői ezzel szemben egy egészen más genealógiával állt elő: a Bánókat Gyármán testvérétől Isabortól származtatta. 83 Engel Pál rekonstrukciója alapján, Gyármán fia Adorjántól származtak a Bagosok és a Lucskaiak, Zoltántól a Kükemezeiek, Arnoldtól a Bánók, Márktól a Kálnásiak és Domokostól a Dienesfalviak. 84 Kolosy István családfája ettől annyiban tér el, hogy ő Zoltánt és Márkot Gyármán unokáiként, Arnoldot pedig dédunokájaként jelöli. Tóth Sándornál ezzel szemben Arnold Gyármán unokájaként, Valter fiaként szerepel. 85 A Gyármántól származó öt család 1350-ben Komlóst és környékét öt egyenlő részre osztotta ben a rokonság kezén találjuk Pósfalva, Kükemező, Kálnás és Endrevágása településeket. 87 Zsigmond király 1402-ban megkérdőjelezte igazi AOKL V sz. XXVI sz., XXVII. 31. sz.; Csánki D.: Történelmi földrajz i. m. I. 274., 323;.. ZsO II sz., X sz. Uličnẏ, F.: Dejiny osídlenia i. m., Engel Pál: Kamarahaszna-összeírások 1427-ból. Bp., ZsO. V sz. Bánó László: DL , Bagos Jakab: DL Uličnẏ, F.: Dejiny osídlenia i. m., 106. Gyármán a privilégiumot diplomáciai szolgálatainak jutalmául kapta, (Kolosy István: A kálnási Kálnássy-család. Turul , itt 157.) míg a családi hagyomány szerint öccsével Nathtal egy magyar hercegnőt szabadított meg a tatároktól (Tóth S.: Sáros vármegye i. m., 229.) ZsO V sz. AOKL III sz. ZsO V. k sz. Engel P.: Genealógia. Gyármán rokonsága. Kolosy I.: A kálnási Kálnássy-család 158.; Tóth S.: Sáros vármegye A többféle leszármazás közül Engel családfája a legpontosabb, megfelel az okleveles adatoknak. DL Tóth S.: Sáros vármegye i. m., 230. DL

18 16 Kádas István nemességüket, arra hivatkozva, hogy IV. Béla csak szent király jobbágyaivá emelte őket. Végül egy IV. Lászlótól származó oklevéllel sikerült bebizonyítaniuk nemességüket. 88 Ebben talán Rozgonyi László is segítségükre lehetett, ugyanis a rokonsághoz tartozó Lucskai Arnoldot 1401-ben az ő szolgálatában találjuk. 89 A kiterjedt Gyármánrokonság 1412-ben újabb, immár végleges osztályt eszközölt az ősi javakon. Az osztály Kálnás, Dienesfalva, Pósfalva, Cservelyes, Istvánfalva, Kükemező, Dukafalva, Lucska, Salamonfalva és Nádfő birtokokra terjedt ki. 90 Az osztozkodás nem volt mentes az ágak közötti perlekedéstől, Lucskai Miklós fia Arnold (másként Erne) többször is perbe hívta Bagos György fiait, Gergelyt, Demetert, Jakabot és Pétert valamint Bánó Lászlót és Andrást, akik nem akarták kiadni részeit. 91 Meg kell jegyeznünk, hogy az előnévnek szolgáló birtoknevet a korszakban még felváltva használták, így mind Bagos Jakab, mind Bánó László előfordul, Lucskaiként vagy Kükemezeiként. 92 A Bagosok birtokoltak Dukafalván illetve Kálnón is. 93 Maga Bagos Jakab többször előfordul királyi emberként, 94 és valószínűleg a Rozgonyiak famíliájába tartozott, ugyanis 1416-ban, 1423-ban és 1430-ban is az ő peres ügyeiket képviselte. 95 Különösen fivére, Demeter az, aki számos ügyvédi megbízást vállalt a különböző Sáros megyei famíliáknál. 96 Demeter fiának, Andrásnak ismerjük a házasságát. Neje Erzsébet, Magyarraszlavicai Lőrinc özvegye volt. 97 A rokonsághoz tartozhatott a Bagosokkal együtt perlekedő Ágota asszony is, aki Kistarnóci, másként Ásgúti vagy Őri Dacsó Miklóshoz ment feleségül 98 Demeter fia András Lucskai Bánó András néven is felbukkan a forrásokban, ilyen megnevezéssel találjuk Perényi Miklós máramarosi alispánjaként. 99 Kérdéses, hogy a családhoz tartozott-e az 1423-ban esztergomi diákként említett Bagos Miklós presbiter, ha igen, akkor Demeter fiával azonosíthatjuk. 100 Kükemezei Bánó László és testvére, Bánó András gyakran Lucskai Bánó előnévvel jelennek meg a forrásokban. 101 Lászlót az 1406-os sárosi congregatio generalison a választott esküdt ülnökök között is megtaláljuk. 102 László szolgabíró Szepesben is rendelkezhetett birtokokkal, 1421-ben ugyanis Sztojáni Bánó László néven említik. 103 László és apja, András gyakran vállalt ügyvédi megbízást, és királyi emberként szintén megtaláljuk nevüket. 104 Vannak adataink a házassági kapcsolatokra Bolla Ilona: A jogilag egységes jobbágyságról Magyarországon. Bp DL DL DL , Tóth S.: Sáros vármegye i. m., ZsO. II sz., ZsO II sz ZsO X sz. ZsO V sz., X. k sz., DL ZsO VII sz., IX , , 626., sz., X sz. ZsO IV. 30. sz. DL Mihályi János: Máramarosi diplomák a XIV. és XV. századból. Máramaros-Sziget, , 260. sz.; ZsO X sz., sz. ZsO X sz.; Engel P.: Genealógia i. m. Gyármán rokonsága (családfa) ZsO. IV sz., VII sz. VI. 1851sz., VIII sz. ZsO II sz ZsO. VIII sz. Ügyvéd: ZsO VI sz., VIII sz., sz. Királyi ember: ZsO IX sz.

19 A szolgabírói társadalom Sáros megyében 17 is. A Bánó-rokonság a középbirtokos nemességhez fűződött, László lányát, Zsuzsannát Felsőbárcai Mátyás fia Péter vette feleségül, 105 míg Bánó András fia László Tamásfalvi Benedek özvegyével házasodott össze. 106 András fia László és László fia János ben Sóvári Sós György és István sárosi alispánjaként tűnnek fel, utóbbi Roskoványi Pálca Jakabbal együtt Sáros vár alvárnagya is volt. 107 Az évi kamarahaszna-összeírásban Bánó László kezén Dukafalva, Kükemező és Zsálmányfalva 57 jobbágytelkét, míg Bagos Demeter fia Bánó János tulajdonában Komlós 12 portáját találjuk. Rajtuk kívül Lucskai Bánó Mihály birtokolta Lucskát, míg Kükemezei Simon Cservelyest és Istvánfalvát 108 Nádfői János és Máté fia Miklós Nádfői János szolgabíróként 1427-ben a kamarahaszna-összeíráskor szerepel, de ban és 1431-ben is, mint unus ex nobis küldte ki a vármegye. 109 Jánost rokona Máté fia Miklós válthatta, akinek a nevével 1434-ben találkozunk. 110 A Nádfőiek a Gyármán rokonságához tartoztak, Gyármán fia Adorján leányától, Alafynnától származtak. 111 A família leánynegyed révén bírt részeket Kükemezőn és Lucskán is, sőt tudjuk, hogy a kükemezei egyházban temetkezetek. 112 Meg kell jegyeznünk azonban, hogy a Komlósi nemesek szintén előfordulnak Nádfői előnévvel ben a Gyármánutódok között Nádfői Gergely nemességét is megkérdőjelezték, mert őseik csak várjobbágyok voltak ben is szerepelnek nádfői nemesek a Gyármánleszármazottak osztozkodásakor. 115 Így meglehetősen nehéz szétválasztani őket a többi komlósi nemestől. János szolgabírónak csak a feleségét, Annát ismerjük, aki ban a Kálnóiak ellen perlekedett herhelyi és kiszeli jobbágyai ügyében. 116 Jánost valószínűleg Kapi János famíliájához köthetjük, az 1430-as évek végén gyakran felbukkan Kapi képviselőjeként ben pedig a fiával együtt támadt Kapi János embereként a Semseiek birtokára. 118 A rokonság sokszor előforduló tagja Nádfői Lőrinc fia Márton, aki miután 1413-ban Ásgúti Ilonától megszerezte Cservelyes birtokban lévő részét, Cservelyesi Márton néven is említésre kerül. 119 Jánoshoz hasonlóan Márton is szerepet vállalt ügyvédként, 1414-ben Lovagfalvi Lovag Benedeket képviselte Kapi András ellenében. 120 Nádfői Fülöpről és Bertalanról pedig ZsO IV sz. ZsO VII Engel P.: Archontológia i. m., 173., 405.; Eperjes I. 245., 251., 252. sz. Engel P.: Kamarahaszna i. m.; 176., : Engel P.: Kamarahaszna i. m.; 106.; 1428.: DF , 1431: DL unus ex nobis : DF (Jánosról javítva)., DF ZsO V sz. ZsO II sz. DL , DL Bolla I.: Jobbágyság i. m., 185.; ZsO II sz. ZsO III sz. ZsO X. k sz : DL , 1437.: DL : DL ; Nádori emberként is feltűnik: DL DL ZsO IV sz.,vi sz. Budapest Történetének Okleveles Emlékei. ( ). Szerk. Kumorovitz L. Bernát. I III. Bp III sz.

20 18 Kádas István tudjuk, hogy Sebesi Simon (Sinka) familiárisaiként szolgáltak. 121 A Sebesi-família később is visszatért a családnál, Nádfői István 1436-ban Sebesi László várnagya volt Sebesben. 122 Az atyafiság több más tagja ugyancsak felbukkan ügyvédként, s megtaláljuk őket királyi ember minőségében is. 123 A rokoni kapcsolatok terén megemlíthetjük a Salgóiakat valamint a Szepes megyei Körtvélyesieket is, Körtvélyesi Dorottya Nádfői György neje volt. 124 Talán a Szinyefőiekkel is feltételezhetünk valamiféle kapcsolatot, 125 ahogy a Babapatakiakkal is. Nádfői Miklós és felesége Ilona 1426-ban a Babapatakiak Telki birtokát foglalta el, míg Nádfői Sebestyén Veronika nevű neje 1430-ban bocsátotta vissza javait Babapataki Lőrinc fiainak. 126 Olsavicai Bálint, Jakab és Máté Olsavicai Bálint 1406-ban volt a megye szolgabírája, 1413-ban és 1415-ben pedig megyei kiküldöttként tűnik fel. Miután 1417-ben ismét egyértelműen szolgabírónak nevezik a források, azt sem zárhatjuk ki, hogy folyamatosan viselte ezt a tisztséget. 127 A családból 1426-ban ismét találunk szolgabírót, Olsavicai Jakabot, aki feltűnik a kamarahaszna-összeírás egyik járásának élén is től 1439-ig pedig Bálint fiát, Olsavicai Mátét említik a források ebben a hivatalban. 129 Olsavica Sáros megyében Berzevice közelében feküdt, de Szepes megyében is ismerünk egy települést ezen a néven. 130 A Sáros megyei Olsavica eredetileg a Rikolffiak tárcai uradalmához tartozott. Az Olsavicai néven előforduló családot Nagy Iván a Tekele nemzetségből származtatta. 131 Karácsonyi Jánosnál erre nem találunk adatot, mindenesetre Olsavicai János diák birtokos volt a Tekele nem tulajdonába tartozó Roskoványon, míg Olsavicai Jakab és fia Simon Tekele nembeli Kisfalusi Gombos Jánossal foglalták el az ugyancsak e nemzetséghez tartozó Babapatakiak birtokát ben János deákot a szintén Tekele nembeli Úszfalvi Úsz Pált Olsavica harmadába iktatták be. 133 Utóbbi persze nemcsak a közös nemzetségbe tartozással magyarázható, hisz tudjuk, hogy Olsavicai Mihály fia János leánya, Dorottya Úszfalvi Úsz Jakab sárosi alispánhoz ment feleségül, és az ő fiuk volt az említett Úsz Pál. 134 A sárosi Olsavicaiak közé tartozott az említett Benedek fia János, aki valamint között ZsO II sz. DL , , ; Engel P.: Archontológia i. m Ügyvéd: ZsO VIII sz., XI sz. ZsO VIII sz., XI sz. Eperjes I sz.; Fekete Nagy Antal: A Petróczy levéltár középkori oklevelei. Első közlemény. Levéltári Közlemények 8. (1930) sz. DL DL , : ZsO II sz., unus ex nobis : 1413: DL (ZsO IV sz.), 1415: DL (ZsO V sz.), 1417.: Zs. VI sz : ZsO II sz., unus ex nobis : 1413: DL (ZsO IV sz.), 1415: DL (ZsO V. k sz.), 1417.: Zs. VI : unus ex nobis DL , 1434.: unus ex nobis DL , 1438: unus ex nobis DL : iudex nobilium: DL Engel P.: Magyarország a középkor végén i. m.; Csánki D. : Történelmi földrajz i. m., I Uličnẏ, F.: Dejiny osídlenia Šariša i. m., 222.; Nagy I.: Magyarország családjai i. m., XI DL , ZsO III sz. ZsO III sz. DF ZsO III sz.; Engel P.: Genealógia i. m. Tekele nem 4. tábla Usz (úszfalvi) (családfa).

21 A szolgabírói társadalom Sáros megyében 19 Berzevici Péter szepesi alispánjaként szolgált. 135 János alispánként birtokot is szerzett a megyében, 1414-ben Görgei Péter három lomnici jobbágyát, míg Lőcsei Spenhoff Péter özvegye a körtvélyesi birtokrészét adta neki zálogba. 136 Tudunk sárosi szerzeményekről is, 1431-ben fia, Bálint Som, Jakabfalva és Kápolna birtokokon szerzett részeit Semsei Franknak adta zálogba ben bekövetkezett halálát követően, 1433-ban fia, Bálint követte Berzevici szepesi alispánjaként. 138 Olsavicai Jakab szolgabírót szintén Benedek fiaként említik, János diák testvére lehetett. Bálint esetében felmerülhet, hogy János diák említett fiáról lenne szó, de őt inkább Miklós fia Bálinttal azonosíthatjuk, akinek Máté nevű fiát is említik. 139 Olsavicai Miklós szintén János diák fivére volt, és ismerjük Margit nevű lánytestvérüket is, aki Pogány Péter felesége lett. 140 Olsavicai Bálint és fiai: Mátyás, Máté és Gáspár gyakran fordulnak elő királyi emberként. 141 Olsavicai Máté a Nádfőiekkel állhatott rokonságba, feleségét, Hedviget 1439-ben a Nádfőiek panasza kapcsán említik. 142 Pósfalvi Antal Pósfalvi Antal 1423-ban jelenik meg először Sáros megye kiküldöttjeként, 1426-ban szolgabírónak jelölik, majd 1430-ban ismét kiküldöttként szerepel. 143 Pósfalva a Gyármán-rokonság birtoka volt, maga a névadó Pós is a komlósi nemesek közé tartozott ben Pósfalvi Jakab fia Balázs kezén írták össze a település hét jobbágyportáját. 145 Pósfalvai Pós fia András 1320-ban királyi emberként szerepel. Talán a rokonsághoz tartozott 1414-ben Szepes megyében fogott bíróként megjelenő Pósafalvi Benedek fia András is. 146 Sárosi birtokok iktatása során említik Pósfalvi Bálint, Lőrinc, Péter és János királyi embereket. 147 Utóbbiról azt is tudjuk, hogy Sóvári Sós Miklós familiárisa volt. 148 Megemlíthetjük még Pósfalvi Tornyos Jakab nevét, aki 1420-ban Buclói Druzsiccsal és Enyickei Bertalannal hatalmaskodott a Malomviziek birtokain. 149 Bálint esetleg megegyezhet azzal a Pósfalvi Fekete Bálinttal, aki ban a Rozgonyiak korlátkői kapitányaként tűnik fel Engel P.: Archontológia i. m., 198. ZsO IV , sz Melczer István: Okmányok a kellemesi Melczer-család levéltárából. Bp Engel P.: Archontológia i. m., 198.; János özvegye: Skolasztika és fia Bálint (ZsO. XI. k sz.) János diák fiai Miklós és Bálint (DF ) ZsO XI sz ZsO III DL , , , ; ZsO V sz., VI , 1720., sz., VII sz. DL : ZsO X , sz. 1425: unus ex nobis : DF , DF : iudex: DL unus ex nobis : DF , 1430.: unus ex nobis : DL Uličnẏ, F.: Dejiny osídlenia Šariša i. m., 255.;. Engel P.: Magyarország a középkor végén i m. Engel P.: Kamarhaszna i. m RDES II sz.; ZsO IV sz. ZsO. V. 824., 1307., sz., VI. 849., sz.; DL , DL ZsO VII ZsO. VII sz. Engel P.: Archontológia i. m. V. Várnagyok és Várbirtokosok \ Korlátkő

22 20 Kádas István Prócsi Balázs Prócsi Balázst először szintén 1423-ban említik vizsgálat végzésérére kiküldött személyként, majd 1425-ben szolgabíróként szerepel. 151 A rokonságról kevés adattal rendelkezünk, Prócs Pósfalvához hasonlóan a 13. századtól a Gyármán-rokonság birtoka volt, 1427-ben Balázs szolgabíró tulajdonában kilenc jobbágyportát írtak öszsze. 152 A rokonsághoz tartozhatott az a Prócsi László is, aki 1434-ben Hermány egy részének zálogbirtokosaként szerepel. 153 Hermány birtoklása kapcsán az ugyanott záloggal bíró Buclóiakkal is perbe keveredtek. 154 A Prócsiak talán a Sóvári Sósok familiárisai lehettek, 1415-ben a rokonság egy tagja királyi emberként jelenik meg a Sóváriak panaszakor, 1421-ben pedig Sós Péter eskütársai között találjuk Prócsi Jakab fia Mártont és Balázs fia Kelement. 155 Persze Balázs fia János a Sebesiek eskütársaként is feltűnik, míg Prócsi Miklós 1431-ben Szinyei Detre feleségének ügyvédjeként járt el. 156 A házassági kapcsolatokról annyit tudunk, hogy Prócsi István özvegye Katalin, Zbugyai Annával és Hosszúmezei Imre Ilona nevű özvegyével örökölt részeket Hermányból, valószínűleg Zbugyai lány lehetett. 157 Zbugyai István 1437-ben is együtt pereskedett a Prócsiakkal Hermány ügyében. 158 Roskoványi Pálca, Péter és István Roskoványi Pálca ben szerepel Sáros megye szolgabírájaként. 159 Pálca István fiát, Pétert is megtaláljuk ebben a tisztségben 1436-ban, míg 1439-ben Roskoványi István megyei kiküldöttről olvashatunk. 160 A Roskoványi család a Tekele nemzetségből származott. Ősük, Tekele és testvére Bodon (a Dobói család őse) fiai 1278-ban IV. Lászlótól közösen kapták Pétermező, Putrumező, Koszorúmező és Hosszúmező birtokokat. 161 A Roskoványiak 1312-ben Csák Máté híveként védték Sáros várát, majd átadták I. Károlynak ben megosztoztak az ugyancsak Tekele nembeli Uszfalviakkal, megszerezve Roskoványt, Salgót, Dobót és Szentgyörgy keleti felét. Emellett Észak-Abaújban is rendelkeztek részekkel. 162 Pálca István szolgabíró Tekele Lede nevű fiától származott, és ide köthetjük István megyei kiküldöttet is. 163 Lede fia Csank fiai, Dobó, Lopó (Demeter), Kene és Pálca valamint Csana fiai az 1360-as években az Uszfalviakkal perlekedtek Roskovány és Németfalu ügyében : ZsO X , sz : DL , , DF Uličnẏ, F.: Dejiny osídlenia i. m. 253.; Engel P.: Kamarhaszna i. m DL , 1437-ben a Razlavicaiak hatalmaskodnak Prócsi birtokán (DL ) DL , ZsO. V sz. VIII sz. DL ZsO XI sz DL : DF , 1401.: ZsO II sz. Pálca Péter: DF , István: unus ex nobis : DL Wagner, C.: Diplomatarium comitatus Sarosiensis i. m., Karácsonyi J.: A magyar nemzettségek i. m., ; Tóth S.: Sáros vármegye i. m., I Sáros átadása I. Károlynak: Wagner 52. Az osztályról: Wagner Engel P.: Genealógia i. m. Tekele nem 2. tábla Roskoványi (családfa) HO

23 A szolgabírói társadalom Sáros megyében 21 Dobó Komlósi András Ágota nevű lányának negyede kapcsán kerül említésre. 165 Csank fia Lopó és Ternyei János az Abaúj megyei Bárciaakkal álltak rokonságban. 166 Csank fia Pálcáról kevesebb adattal rendelkezünk, fiai Péter és Pál viszont gyakorta feltűnnek királyi emberként a forrásokban. 167 Pálca Péterből szolgabíró lett, fivére Pál pedig ban Berzevici Péter szepesi alispánjaként szerepel, majd 1437-ben a Sóvári Sósok sárosi alvárnagyaként említik. A Sóváriak sárosi alispánjai között is találunk Roskoványiakat: Pálca Jakab és Egyed fia Péter 1438-ban látták el ezt a feladatot. 168 Roskoványi Egyed az atyafiság másik ágához tartozott, Csana fia volt. Egyed 1426-ban dobói birtokát a pannonhalmai apát két jobbágyának adta bérbe, míg fiai, László és Péter 1438-ban az Uszfalviakkal kötöttek békét. 169 Roskoványi Dávid fia Dávid Bodonlaka birtok ügyében perlekedett Dobói Vincló fiaival. 170 Jelentős karriert futott be Roskoványi László fia Antal. Egy bizonyos Roskoványi Antal 1401-ben Sebesi Simon familiárisaként szerepel. Talán ő, de valószínűleg inkább egy családtagja lehetett László fia Antal, aki 1446-ban Hunyadi János familiárisaként Szolnok, Kraszna és Szatmár megyék alispáni tisztségét is viselte. 171 Roskoványi Jánost pedig a király szolgálatában találjuk, udvari ifjúként. 172 A Roskoványiak különböző ágait szoros birtokközösség fűzte össze, 1434-ben például közösen léptek fel a Dobón hatalmaskodó Kapi János ellenében. 173 A rokoni kapcsolatokra térve a Tekele nem más ágai mellett tudjuk, hogy Roskoványi Máté leánya, Klára a szepesi Zsegrai György felesége volt, míg Klára nevű lányuk Gargói (Görgei) Péterhez ment nőül. Egyed fia Péter Klemberki Margittal házasodott össze. 174 Mindhárom házasság tekintélyesnek mondható. Salgói Balázs, Péter, László és Jakab Salgói Balázs 1411-ben és 1414-ben jelenik meg Sáros megye szolgabírójaként, majd 1423-ban megyei kiküldöttként is találkozunk a nevével. 175 Flórián fia Péter is feltűnik szolgabíróként 1416-ban, míg a kamarahaszna-összeírásban Salgói Bonc László neve szerepel. 176 László talán megegyezhet az 1434-ben is említett Flórián fia Péter fia Lászlóval, aki megyei kiküldöttként 1439-ig gyakran felbukkan a forrásokban, az évben pedig szolgabíróként is említik. 177 Sőt Salgói Flórián László 1453-ban is felbuk Fekete Nagy A.: A Petróczy levéltár i. m., 58. sz.; Melczer I.: Okmányok i. m., 37.; AO V DL ZsO V , VI , sz., VII sz., VIII sz., X sz., DL Bártfa 330. sz.; Engel P.: Archontológiai i. m., 173., 198., 405. Bártfa 163. sz., Bártfa 211. sz.; Házi Jenő: Sopron szabad királyi város története. I II. Sopron, I DF ZsO II sz., VI sz. DF ; Eperjes I sz.; Engel P.: Archontológia i. m. 146., 191., 201. Engel P.: Archontológia i. m., 503. DL ZsO VII sz.; Engel P.: Genealógia i. m. Tekele nem 2. tábla Roskoványi (családfa) 1411.: ZsO III sz : ZsO IV sz. (DL )., 1423.: ZsO X sz, Flórián fia Péter: 1416.: DL (Hibásan: Herman fia Péter ZsO V sz.) Salgói Bonc László: 1427.: Engel P.: Kamarahaszna i. m., 95. unus ex nobis : 1428.: DF , 1434.: DL , DF : DF , 1439.: DF , , iudex nobilium: 1439.: DL

24 22 Kádas István kan kiküldöttként ben Salgói Jakabot is megtaláljuk a hivatalban. 179 Sáros megyében két Salgóról is tudunk. A Kisszeben melletti település a Tekele nemzetség birtokai közé tartozott, a Roskoványiak és a Tamásfalviak is előfordulnak Salgói előnévvel. 180 A salgói castrumra a Pásztóiak is igényt támasztottak. 181 A másik Salgó Eperjes közelében feküdt és az egytelkes Salgóiak birtokolták. 182 A birtok eredetileg Sóvár tartozéka volt, 1298-ban Simon fia György ajándékozta Hipolit fia Péternek és Tamásnak. 183 A települést a 14. század végén Ónodi Cudar Péter foglalta el, de ban Mária királynő visszahelyezte Salgói Péter fia Jánost a birtokba. 184 Salgói Péter a közeli Malomfalva részeire is igényt tartott. 185 Salgói Balázs, Flórián fia Péter szolgabírók és más rokonaik gyakran feltűnnek nádori és királyi emberekként. A család tagjai leginkább a Sóvári Sósok panaszai során töltöttek be ilyen szerepet, ami könnyen utalhat familiárisi kapcsolatra. 186 Biztosabb adatunk van a Sebesi-famíliáról. Sebesi Simon szolgálatában találjuk Salgói Demetert, 187 Simon fiainak familiárisaként hatalmaskodott 1436-ban Salgói Lőrinc és annak János nevű fia, míg ugyanebben az éven Salgói Nagy László Sebesi László sebesi várnagyaként szolgált. 188 Meg kell említenünk Salgói Tamást is, aki az évi országgyűlésen Delnei Kakas Andrással együtt Sáros megyét képviselte. 189 Térjünk át a rokoni kapcsolatokra. Salgói Demeter neje, Orsolya és lánya, Klára ban Tornai Zsigmonddal pereskedett. 190 Ugyanebben az évben hallunk Salgói Pogány Péterről, aki megegyezhet az Olsavicai Margit hitveseként felbukkanó Pogány Péterrel. Péter másik házassága Filefalvai János leányához kötődött, ebből a frigyből származó lányát Kormai Bálint jegyezte el. 191 Ismerjük Salgói László lányának, Ilonának a házasságát is, Urbánfalvai Boda János felesége lett. 192 Szinyefői János Szinyefői Jánost az évi kamarahaszna-összeírás említi szolgabíróként. Még ebben az évben, valamint 1428-ban és 1429-ben, mint unus ex nobis is feltűnik a neve. 193 Jánost később újraválasztották, ugyanis 1446 és 1450 között is megtaláljuk DL Eperjes I. 252., 259. sz Karácsonyi J.: A magyar nemzettségek i. m., ; Tóth S.: Sáros vármegye i. m., I. 420.; Engel P.: Genealógia i. m. Tekele nem 4. tábla Usz (uszfalvi) (családfa) Lelesz Statutoriae 155. sz. Engel P.: Magyarország a középkor végén i. m. Uličnẏ, F.: Dejiny osídlenia i. m., 298.;. Nógrády Á.: Sóvári Sósok i. m., 286. HO 313. ZsO XI. 256., 314. sz.; DL ZsO IV , sz., V. 242., , 1756., 2570., 2463., sz.,vii , 2121., 2133., 1830., sz. IX. 858., sz. ZsO II sz. Salgói Lőrinc és János: DL , , Salgói László várnagy: DL ; Engel P.: Archontológia i. m., 407. Héderváry I. k ZsO XI ZsO XI sz DL Engel P.: Kamarahaszna i. m., 113.; unus ex nobis : 1427.: DL , , 1428.: DF , 1429.: DL

25 A szolgabírói társadalom Sáros megyében 23 a hivatalban. 194 A családról nagyon kevés adattal rendelkezünk, annyi bizonyos, hogy nem hozhatók kapcsolatba a Szinyei, vagy Szinyei Merse rokonságokkal. 195 Szinyefő, vagy másként Rencsicsó a korszakban előbb Alattyáni Csirke Péter, majd még 1419 előtt a Semseiek tulajdonába került. 196 A Szinyefőiek kisnemesi vagy inkább egytelkes rokonság lehettek. Szinyefői János 1423-ban Barát előnévvel szerepel királyi emberként az Uszfalvi Uszok panasza kapcsán. 197 János fia, Péter 1438-ban a Nádfőiek ellen elkövetett hatalmaskodása kapcsán került említésre, Nádfői Máté fia Istvánt meg is sebesítette. A panaszos felek között a Nádfőiek mellett ott találjuk Olsavicai Máté hitvesét, Hedviget, valamint Szinyefői Holehan Pál fiait, Miklóst, Jánost és Demetert ben pedig Szinyefői Simon deákot a sárosi Jakabfalva birtokába iktatták be. 199 Ternyei Miklós, László, Mihály Tamás és Ternyei Strázs László Ternyei Gergely fia Miklós 1401-ben tűnik fel Sáros megye szolgabírájaként, majd nyolc évvel később fiát, Lászlót is megtaláljuk ebben a tisztségben. Ternyei Strázs László pedig 1413-tól 1425-ig rendre feltűnik szolgabíróként. 200 A család más tagjait megyei kiküldöttként is megtaláljuk: Ternyei Tamás 1436-ban és 1437-ben, Ternyei Mihály pedig 1438-ban és 1439-ben végezte ezt a feladatot, s utóbbit 1439-ben szolgabíróként is említik. 201 A Ternyeiek a Tekele nemzetségből származtak. A rokonság Ternyét 1310-ben szerezte meg Ádám fia Jakabtól. 202 A família őse, István 1269-ben megvásárolta a megye északi részén fekvő Szemelnye birtokot is ben Aba Amádé foglalta el Ternyét, Nagyfalut, Lackfalvát és a szemelnyei uradalomhoz tartozó falvakat. A Ternyeiek így I. Károly oldalára álltak a rozgonyi csatában, ami további birtokgyarapodással járt. A 14. században a család legjelentősebb tagja Simon : DF , DF : DL , unus ex nobis : 1448.: DL , DL , 1450.: DL A Szinyeiekre: Nógrády Á.: Három Sáros megyei birtokról i. m.; Engel P.: Genealógia i. m. Szinyei (Merse) Csánki D.: Történelmi földrajz i. m., I. 308.; ZsO VI sz.; Wagner, C.: Diplomatarium comitatus Sarosiensis i. m., 375. ZsO XI sz. DL DL Ternyei Miklós: ZsO II. k sz. Ternyei Miklós fia László: 1409.: ZsO II. k sz., DL Ternyei Sztrázs László: 1413.: DL , ZsO VI sz., ZsO VII sz., szolgabíró és kiküldött: ZsO VII sz ZsO IX. 36. sz : DL unus ex nobis : DF , Tamás: unus ex nobis 1436.: DL , , DL , , DF Mihály: unus ex nobis 1438.: DL , DF DF ; iudex nobilium: DL Melczer I.: Okmányok i. m., 13.; Wagner, C.: Diplomatarium comitatus Sarosiensis i. m., 284.; Tóth S.: Sáros vármegye i. m., I. 464.; Uličnẏ, F.: Dejiny osídlenia i. m., 326.

26 24 Kádas István mester volt, aki többek között Macsóban harcolt, és feleségül egy Szinyei Merse lányt vett. 203 Simon fiai lehettek Demeter és Miklós, akik 1351-ben az anyjuk jogán negyedet kértek Merse fia Benedektől. 204 Ternyei Dezső fia János pedig anyai ágon a Bárcaiakkal hozható kapcsolatba. 205 A Strázs előnévvel említett László szolgabíró és atyafia, Miklós általában Ternyeiként nevezte meg magát. Rajtuk kívül 1434-be Stázs Andrást valamint Bálint özvegyét, Erzsébetet említik, de sajnos az oklevél mindkét névnél épp a de szócska után szakadt el. 206 Tóth Sándor a Tekele nemzetség Balpataki, helyesebben Bábapataki ágához kötötte. 207 Bábapataka birtoka Ternyével határos volt. 208 A Ternyei Strázs, Ternyei, Bábapataki és Kisfalusi Gombos családok szorosabb kapcsolatban álltak egymással. Ternyei Pál, Mihály és Strázs László 1412-ben együtt kérelmezték a ternyepataki út szabadságát ben Ternyei Tamás és Strázs Miklós a tarnói soltészság miatt került perbe a Kisfalusiakkal, míg 1415-ben Bábapataki György tiltotta el apját attól, hogy részeit a Ternyeiek és a Gombosok zálogába adja. 209 A tarnói soltészságba 1436-ban együtt iktatták be a Ternyeieket és a Kisfalusi Gombosokat ben pedig Szemelnye birtok ügyében a Cudarok ellen együtt perlekedett Gombos János és Ternyei Strázs Miklós más atyafiaikat is képviselve. 211 A Ternyei-rokonság birtokairól a legjobb adattal 1421-ből rendelkezünk, amikor Ternyei Péter fia Mihályt a későbbi szolgabírót Zsigmond a husziták ellen tanúsított érdemeiért osztályos testvéreivel (köztük Miklós fia László szolgabíróval) új adományként Ternye, Nagyfalu, Kelecsény és Szilvaternyekeszi birtokokban részesítette. 212 Ternyei Mihály korábban Kassa városával keveredett ellentétbe, lopás és rablás miatt elfogták és fogva tartották. 213 A Ternyei Tamás királyi emberként is feltűnik a Sóvári Sósok panaszában, ahogy Strázs Miklóssal is találkozunk ebben a minőségben. 214 Sőt biztos adatunk van arra, hogy Ternyei Tamás Sóvári Sós Miklós famíliájában szolgált. 215 Ternyei Péter 1399-ben újvári várnagy volt. 216 Újvár Karácsonyi J.: A magyar nemzettségek i. m., AO V DL DL Tóth S.: Sáros vármegye i. m., , ben fel is bukkan az oklevelekben egy Bábapataki Strázs János nevű kiküldött (DL , DF ) Karácsonyi J.: A magyar nemzettségek i. m., Wagner, C.: Diplomatarium comitatus Sarosiensis i. m., ; ZsO II , V sz. Bártfa 296. sz. Gombos Miklóst 1411-ben Bábapataki Gombosként nevezték meg (ZsO III. 55. sz.) Wagner, C.: Diplomatarium comitatus Sarosiensis i. m., Melczer I.: Okmányok i. m., 54. DF ZsO VI. 849., 118. ZsO VII DL

27 A szolgabírói társadalom Sáros megyében 25 ban szállt vissza az uralkodóra, aki Balicki Prokopnak zálogosította el. 217 Péter Balicki embere lehetett. A rokonság kapcsán a Tekele nembeli családok mellett Ternyei Strázs István lányának, Klárának a házasságát kell megemlítenünk, aki 1426-ban Cservelyesi Zsuga Márton feleségeként szerepel. 218 Trocsányi András, Tivadar és Gergely A Trocsányi családból ugyancsak több szolgabírót találunk. Trocsányi Tivadar fia András 1406-ban és 1409-ben töltötte be ez a tisztséget, míg 1434-ben fiát, Tivadart találjuk megyei kiküldöttként. Tivadar később, 1444 és 1450 között szolgabíróként is előfordul. Rajta kívül Trocsányi Gergely is többször eljárt, mint unus ex nobis, így 1426-ban és 1436-ban is. 219 A Trocsányi atyafiság a Gömör megyei Kálnói rokonság Sáros megyébe szakadt ága. 220 A település a 13. század második felén még a gyepün túl helyezkedett el. Előbb IV. Béla adományozta el, majd 1270-ben Nazvad fia János kapta. 221 A 14. század elején Trocsányi Miklós és Irka neve fordul elő, akik beleegyeztek Kapronca Delneieknek történő eladásába ben Mérges Mihály tiltotta el a Trocsányiakat Kistrocsány használatától. 223 Trocsányra a Perényiek is igényt tartottak, Zsigmond 1387-ben Perényi Miklós pohárnokmesternek adományozta más javak mellett. Így 1392-ben a Trocsányiak (köztük Tivadar fia András) valamint osztályos atyafiaik, a Csaplyániak perbe hívták a Perényi rokonságot. A pert elhalasztották, és végül sikerült megőrizniük a birtokot. 224 Az atyafiság emellett rokonaikkal, a Kálnóiakkal is pereskedett Trocsány és más birtokok ügyében. Végül 1402-ben megegyeztek, aminek értelmében a Trocsányiakénak ismerték el Nagytrocsány, Kistrocsány illetve Ortol felét, Kohány kétharmadát, valamint Tolyonrethe rét és Remete birtok felét. 225 Trocsányi Tivadar 1439-ben Kohányi Mihály Kálnóiaknál zálogban lévő kohányi birtokrészét is megszerezte. 226 Kölcsönös hatalmaskodás jellemezte a Trocsányiak és Őrfalui Dacsó György kapcsolatát is Engel Pál: Királyi hatalom és arisztokrácia viszonya a Zsigmond-korban ( ). Bp., ; Daniela Dvořáková: Lengyelek Luxemburgi Zsigmond udvarában. Századok 136. (2002) DL Tivadar fia András: ZsO II sz., 1409.: ZsO II. k sz. András fia Tivadar: DF , DL , szolgabíró: Eperjes I sz.; DF , DF , DF , DF Gergely DF , : DL , , , DF Engel P.: Genealógia i. m. Kálnói rokonság 2. tábla: Trocsányi (Sáros m) Draskóczy I.: Sáros megye vámhelyei i. m., 50.; HO VII. 130.; Uličnẏ, F.: Dejiny osídlenia i. m., 334. AO I. 491.; AOKL XIII. 83. sz.; RDES II sz. Kárffy Ö.: A Csicsery-család i. m., I. 50.; Wagner, C.: Diplomatarium comitatus Sarosiensis i. m., 348. A zichi és vásonkeői gróf Zichy-család idősb ágának okmánytára. (Codex diplomaticus domus senioris comitum Zichy de Zich et Vasonkeo.) Szerk. Nagy Imre Nagy Iván Véghely Dezső Barabás Samu Krammerer Ernő Dőry Ferenc Lukcsics Pál. I XII. Pest Bp., IV. 336.; ZsO I , sz. ZsO I , sz. DL Kárffy Ö.: A Csicsery-család i. m., I. 50., 56.; ZsO IX sz.

28 26 Kádas István Több adattal rendelkezünk a Trocsányiak familiárisi szolgálataira ben azért halasztották el a Trocsányiak perét a Kálnóiakkal szemben, mert előbbiek Tamás fia Miklós, László fia János, János fia Márton valamint Tivadar fia Miklós (Szepesi) János zágrábi püspökkel Temesvárra mentek a királyi hadba. 228 Emellett a Tarkői-família volt meghatározó ben Trocsányi András, a későbbi szolgabíró Tarkői Veronika ügyvédeként fordul elő, míg 1401-ben testvérét, Tivadar fia Tamást említik Tarkői-familiárisként ban Tarkői Rikalf esztergomi prépost és Kelemen fia János familiárisai között ugyancsak találunk Trocsányiakat, Gergely fia Miklóst, valamint András fia Tivadart. 230 A rokonsághoz tartozó Trocsányi Mátyást pedig 1436-ban Özdögei Besenyő Pál tornai várnagyaként említik. 231 Mátyás házasságát is ismerjük, felesége Fügödi Dorottya volt. 232 A házasságok terén érdekes adat, hogy Trocsányi András szolgabíró apja, Miklós fia Tivadar özvegyét, Kennét férje 1365-ben azzal a valótlannak bizonyult váddal fogták perbe, hogy egy Nikul nevű jobbágy felesége is volt. 233 Észrevételek Az közötti időszakból 34 szolgabíró és megyei nevét ismerjük. Ez a 34 személy mindössze 16 rokonságból került ki. Ezen atyafiságok esetében joggal beszélhetünk a Sáros megyei szolgabírói társadalomról. Szakály Ferenc Tolna megye esetében figyelte meg, hogy a szolgabíróság szinte apáról fiúra szállt. 234 Szabolcsban szintén több esetben előfordult, hogy családon belül öröklődött a szolgabírói hivatal. 235 Sáros megyében Olsavicai Bálint és Máté, Roskoványi Pálca és Péter, Salgói Flórián fia Péter és László, Ternyei Gergely fia Miklós és László illetve Trocsányi Tivadar fia András és Tivadar esetében mutatható ki apa-fiú kapcsolat. A vizsgált atyafiságok egymással is rokonságban álltak. A Ternyeiek és a Strázsok, a Delneiek, Delnei Csudaiak és Delnei Pécek, vagy a Kükemezei Bánók, Nádfőiek és a megyei emberként megjelenő Bagos Jakab osztályos viszonyban álltak. 236 Sőt hivatalban igazából két nagyobb rokoni kör érhető tetten. A Kükemezei Bánók, Nádfőiek, Prócsiak és Pósfalviak a várjobbágyi eredetű Gyármán-rokonsághoz, a Roskoványiak, a Ter ZsO I sz. ZsO I sz., II sz. ZsO. VI sz., sz. Engel P.: Archontológia i. m. 446, DL DL Szakály Ferenc: Tolna vármegye középkori szolgabírái (Esettanulmány). In: Történelmi Szemle, 39. (1997) 3 4. sz., C. Tóth N.: Szabolcs megye működése i. m., 66. Engel Pál: Birtokosztály és családképződés. In: Uö.: Honor, vár, ispánság: válogatott tanulmányok. Szerk. Csukovits Enikő. Bp

29 A szolgabírói társadalom Sáros megyében 27 nyeiek, Strázsok és a Delneiek pedig a Tekele nemzetséghez tartoztak. 237 Természetesen a vezetéknév, nemesi előnév nem mindenesetben jelent családi köteléket, többször csupán ugyanarról a településről származó egytelkesekre gondolhatunk. 238 A szolgabírói családokat házasságok is összekötötték. Az Ásgútiak, Nádfőiek lányágon Gyármán leszármazottai voltak, míg Ásgúti Ilona, György szolgabíró nővére a Tekele nemzetséghez tartozó Bábapataki Lőrinchez ment hozzá. A Nádfőiek és az Olsavicaiak ugyancsak rokonságban álltak a Bábapatakiakkal. Bánó András László nevű fia pedig a szintén ezen nemzetségből származó Tamásfalvi Benedek özvegyét vette feleségül, és a Roskoványiakat is fűzte házasság a Komlósi nemesekhez. A Nádfőiek pedig a Salgóiakkal és a Szinyefőiekkel is rokonságban állhattak, Olsavicai Margitot (Salgói) Pogány Péter feleségeként említik, míg Olsavicai Máté neje, Hedvig esetében feltételezhető, hogy Nádfői-lány volt. A házasfelek között nem csak kisnemesek, hanem vagyonosabb középbirtokosok is szerepelnek, mint Tekele nembéli Uszfalvi Uszok és Kisfalusi Gombosok, a Magyarraszlavicaiak vagy a Klemberki- Bajori rokonság. Szép számmal akadnak megyén túlmutató házasságok is. Buclói Dénes egyik lánya az abaúji Sárváriak, másik a tornai Nádasdiak közül talált férjet, de ismerünk házasságokat Zemplén és Ung megyei nemesekkel is. Különösen sok szállal kötődtek szolgabíróink Szepes megyéhez. Érdekes rokoni kört vázolhatunk fel a Delnei, Roskoványi valamint a Szepes megyei Zsegrai és Gargói vagy Görgei családokkal. Roskoványi Máté Klára nevű lányát Zsegrai Györgyhöz adta hozzá. A frigyből származó leány Görgei Péter felesége lett. Péter Ilona nevű lányának házasságát szintén ismerjük, ő volt Delnei Kakas János neje. A Görgeiek és Zsegraiak Szepes jobb módú, vagyonosabb nemesi családjainak számítottak, Görgei Péter 1424-ben Berzevici Péter altárnokmestere volt, míg Zsegrai Prócs Mihály ugyanakkor sárosi alispán. 239 Vannak további példáink is Szepesből. A Salgói családból Pogány Péter Filefalvai János lányát vette feleségül, ahogy szintén szepesi volt Salgói Ilona férje, Urbánfalvai Boda János. Az Olsavicaiak a Körtvélyesiekkel álltak szorosabb kapcsolatban. 240 Enyickei Veronika pedig a gömöri Melétei Fülöphöz ment hozzá, ám az oklevélben Meléteit szepesi várnagyként nevezik meg. Az is figyelemre érdemes, hogy a megye mely részéről kerültek ki a szolgabírói atyafiságok, milyen viszonyban voltak a járásokkal. Sáros megyéből öt teljes szolgabíró-listát is ismerünk. A kamarahaszna-összeírásban szereplő iudex nobiliumok, Salgói Bonc László, Olsavicai Bálint, Nádfői János és Szinyefői (másként Rencsicsói) János azokból a járásokból származtak, amelyek a nevüket viselik. Ugyancsak ezt tapasztaljuk az 1401-ből ismert szolgabírók (Delnei György, Roskoványi Pálca, Ásgúti György, Ternyei Miklós) esetében. Az évi és évi esküdtlistákon szereplő szolgabíróknál azonban nem találjuk meg mind a négy járást ban a 4. számú Engel Pál megfigyelései szerint a nemesség vagyonosabb része Árpád-kori nemzetségek leszármazottaiból állt. (Engel Pál: Szabolcs megye birtokviszonyai a században. In: Uő.: Honor, vár, ispánság: válogatott tanulmányok. Szerk. Csukovits Enikő. Bp ) Tringli István: Pest megye a késő középkorban. In: Pest megye monográfiája I. 2. rész. A honfoglalástól 1686-ig. Szerk. Zsoldos Attila. Bp Engel P.: Genealógia i. m. Zsegrai (Szepes m.); Engel P.: Archontológia i. m., 39., 173. A Szepes megyei családokra: Csánki D.: Történelmi földrajz i. m., I ; Fekete Nagy Antal: A Szepesség területi és társadalmi kialakulása. Bp

30 28 Kádas István járás hiányzik, ellenben a 3. számút ketten (Trocsányi András és Ásgúti György) is képviselték ben pedig a 2. járásból nem találunk senkit, helyette az 1. számú reambulatióból szerepel két szolgabíró, Csudai István és Enyickei György. Teljes szolgabírói lista 1409 és 1427 között nem áll rendelkezésünkre, és legközelebb is csak 1439-ben találunk ilyet. Ekkor Salgói László, Bucló Miklós, Olsavicai Máté és Ternyei Mihály szerepel iudex nobliiumként, mind a négyen különböző járásokból. Mivel Sáros megyében az esetek többségében a szolgabírókat küldtek ki vizsgálatok végzésére, így érdemes bevonni a vizsgálatba az 1434-ből illetve az 1436-ból ismert négy-négy kiküldött személyét. Az évi névsorból Trocsányi Tivadar és Nádfői Miklós is a 3. számú járásból származott, míg a 4. reambulatio hiányzik. Hasonló a helyzet 1436-ban is, Trocsányi Gergely és Demétei Benedek a 3. járást képviseli, itt azonban az első járásból nem találunk senkit. Sáros megyében tehát többször előfordult, hogy mind a négy járásból választottak szolgabírót. Ez azonban nem tűnik szigorú szabálynak, hiszen több példát látunk, hogy egy járásból (leggyakrabban ez a 3. számú) kerül ki két iudex nobilium. Ezt könnyen megmagyarázzák a megye birtokviszonyai illetve a járások térképe. A harmadik járás volt a legnagyobb kiterjedésű reambulatiója a megyének, és egyben a makovicai uradalom mellett a kis- és középnemesi falvak vidékét is magában foglalta. Hasonló megfigyelésekre jutunk tehát, mint amit C. Tóth Norbert állapított meg Szabolcs megye vizsgálata során. 241 Képet kaphattunk a szolgabírói atyafiságok birtokvagyonáról is. Ebben segít az 1427-ből fennmaradt kamarahaszna-összeírás. 242 Az Ásgútiak nyolc, a Pósfalviak hét, a Prócsiak kilenc, az Enyickeiek öt, a Sálgóiak hat a Nádfőiek pedig 14 telekkel rendelkeztek. Deméte 17 portáját három különböző Demétei előnevet viselő nemes alatt írták össze, ezek egyike Benedek szolgabíró, aki nyolc portát birtokolt a településen. A következő kategóriába a többtelepüléses kisbirtokos nemesek tartoznak. Buclói Varjú Péter nyolc buclói telke kiegészült az Ung megyei Őrön lévő öt portájával, míg Varjú Pál kezén más Sáros megyei birtokokat (Rét, Varjúfalva) találunk. Olsavicai János fia Bálint Olsavicán és Gerálton összesen 21 telekkel rendelkezett, míg Roskoványi Pálca Pál Roskoványon 15 portát bírt, de a családja kezén Csipkés, Salgó és Szentgyörgy településén további 22 telket írtak össze. Hasonló a helyzet a Ternyeiekkel és Trocsányiakkal is: az előbbieknél négy településen 20, utóbbiaknál két faluban 22 portát vettek számba. Sőt Trocsányi Mátyás, mint láttuk Abaújban is rendelkezett birtokokkal. A legnagyobb vagyont a Komlósi-rokonság kezén találjuk, ebből csak Bánó László tulajdonában három településen (Kükemező, Dukafalva, Zsámlányfalva) 57 jobbágyportát vettek fel. A Jánosfalvai és a Szinyefői rokonságok nem szerepelnek az összeírásban, minden bizonnyal egytelkesek lehettek. A Delnei, vagy Delnei Kakas család hiánya ellenben meglepő, csupán a rokonsághoz tartozó Csudafalvi Tamás öt portáját írták össze. Több rokonság esetében pedig megyén kívüli javakról is tudunk. A Buclóiak Abaúj és Ung megyékben, Trocsányi Mátyás ugyancsak Abaújban, az Olsavicaiak Szepesben, Ternyeiek pedig Zemplénben rendelkeztek kisebb részekkel. Ezek alapján azt látjuk, hogy a 15 teleknél kevesebbel rendelkező egyfalus kisnemesek mellett, számos vagyonosabb több településen részeket bíró családok fiait (Olsavicai, Roskoványi, Ternyei, Trocsányi, Bánó, és valószínűleg a C. Tóth N.: Szabolcs megye működése i. m., 25. Engel P.: Kamarahaszna i. m.,

31 A szolgabírói társadalom Sáros megyében 29 Delnei) is megtaláljuk a szolgabírói tisztségben. Sáros megye szolgabírói vagyonosabbnak tekinthetőek annál, mint amit Engel Pál Ung megyei társaik kapcsán megfigyelt. 243 A szolgabírók megyei tekintélyét a vagyon és a rokonság mellett egy-egy nagyobb úr szolgálata is növelte. Buclói Miklós a Perényiek sztropkói várnagya volt, Ternyei Tamás és Bánó László a Sóvári Sósok mellett szolgált, míg Trocsányi Tivadart a Tarkőiek szolgálatában találjuk. Több példánk van a szolgabírókat követő generáció, fiak, unokaöccsök familiárisi szolgálatára is. Trocsányi András fivére Tarkőiek, Bánó László unokatestvére a Sóvári Sósok, Olsavicai Jakab és Roskoványi Pálca Péter szolgabírók fivérei pedig Berzevici Péter mellett töltöttek be fontosabb feladatokat. A familiaritás sokszor atyafiságszerűen működött. 244 A Nádfőiek és Salgóiak többnyire a Sebesi, míg a Trocsányiak általában a Tarkői család mellett szolgáltak. A vizsgált családok többsége bár néhányszor felbukkan egy-egy Perényi- vagy Rozgonyi-família általában a tehetős, várbirtokos benepossessionatus családok mellett szolgáltak. Ez a réteg mintegy hat-nyolc családot jelentett (Tarkői, Berzevici, Somosi, Sebesi, Sóvári Sós, rhinói Perényi, Kapi), akik többnyire várbirtokaiknak és 200, sőt egyes esetekben 400 portát is meghaladó vagyonuknak köszönhetően a megye tényleges urainak számítottak. 245 Ezek a családok mellett a szolgabírók illetve rokonaik általában officiálisi, várnagyi, valamint gyakran ügyvédi feladatokat láttak el. Szintén az ő ügyekben jelennek meg királyi emberként. Sőt Sárosban azt tapasztalhatjuk, hogy a vizsgált atyafiságból szolgabírók mellett alispánok is gyakorta kikerültek. Ez leginkább benepossessionatus dominusaik ispáni címeivel magyarázható. A Sóvári Sósok előszeretettel tették meg helyetteseiknek a szolgabírói családok fiait, Enyickei Bertalan, a Bánók és a Roskoványiak is az ő ispánságuk alatt viselték hivataluk. Szepesben az Olsavicaiak és Roskoványiak szintén egy előkelőt, Berzevici Pétert szolgálták. A jómódú famíliák mellett leginkább a terebesi Perényiek és a Rozgonyiak szolgálatáról tudunk. A Buclóiakat például a Perényi család mindhárom ágának famíliájában megtaláljuk, Buclói Varjú Miklóst és Demétei Györgyöt sztropkói várnagyként szolgált. Enyickei Benedek pedig ben Rozgonyi János kincstartó sárosi alispánja volt. A hatalmas Sáros megyei makovicai uradalmat birtokló Cudarok szolgálatát viszont nem sikerült kimutatni. Ez magyarázható a Cudarok politikai szerepének visszaszorulásával, de a források szórványosságával is. A dominus-választást legtöbb esetben a birtokközelséggel magyarázhatjuk. Általánosságban elmondható, hogy a kisnemesek többsége a javaihoz legközelebbi nagybirtokos szolgálatába szegődött. A Roskoványiakat és Olsavicaiakat a Berzeviciek, az Enyickeieket pedig a Sóváriak famíliájában találjuk, és ennek lehetett köszönhető, hogy a Salgóiak rendre a Sebesiek mellett szolgáltak. A Gyármánleszármazottak birtokaikhoz a Sós, a Sebesi és Kapi családok uradalmai is közel estek. Megyén kívüli dominus szolgálata nem volt különösebben jellemző a korszakban Engel P.: Ung megye i. m., 109. Engel észrevételeivel ellentétesek C. Tóth Norbert megfigyelései, miszerint Szabolcs megyében a vagyonosabb nemesek közül választották őket, l.: C. Tóth N.: Szabolcs megye működése i. m., 67. Bónis György: Hűbériség és rendiség a középkori magyar jogban. Bp., Engel P.: Kamarahaszna i. m.,

32 30 Kádas István A szolgabírói rokonságok vizsgálatából tehát úgy tűnik, hogy Sáros megye szolgabírói társadalma nem a megye legjelentéktelenebb rétegét jelentette. Vannak közöttük vagyonosabb, több településben is birtokos családok, házassági kapcsolat fűzte őket a középnemességhez, valamint a környék legjelentősebb családjainak vezető familiárisai, várnagyai is lehettek. Különösen az szembetűnő, hogy a szolgabírói családokból több sárosi és szepesi alispán is kikerült a korszakban. Ez a jelenség nem egyedi, C. Tóth Norbert Szabolcs megyében, míg Rüsz-Fogarasi Enikő és W. Kovács András Erdélyben figyelt meg hasonló jellegzetességeket. 246 A Sáros megyei adatok természetesen nem általánosíthatóak, hiszen még az azonos földrajzi régióba tartozó megyék esetében is számos különbségeket találunk. 246 C. Tóth N.: Szabolcs megye működése i. m., 61., 67.; Rüsz-Fogarasi Enikő: Kolozs vármegye szolgabírái a középkorban. Turul 82 (2009.) 1. sz., 4 5.; W. Kovács András: Az erdélyi vármegyék középkori archontológiája. Kolozsvár,

33 A szolgabírói társadalom Sáros megyében 31 Családfák Ásgúti 247 János László (1371) Ilona, Komlósi Adorján lánya Máté (1374) János (1374) Márton (1374) György ( ) szolgabíró László György Kendes István Miklós Márton (1422) (1422) ( ) (1415) (1424) Jakab (1423) Kis Pál ( ) Miklós Sebestyén ( ) Nagy Fülöp 1412 László lánya: Ilona, Babapatakai Lőrinc felesége 1413 Miklós Balázs fia György Kochyk György, Miklós, Mihály és László 1436 Szár János Kárffy Ö.: A Csicsery-család i. m., II. 225.; DL , DL , DL , DL ; ZsO II. 632., sz., ZsO III sz., ZsO IV. 572., 414. sz., ZsO V sz., ZsO IX , 261., 406., ZsO X. 685., 961., sz., ZsO XI sz.

34 32 Kádas István Enyickei 248 Péter György ( ) szolgabíró Boldizsár Benedek Miklós ( ) ( ) ( ) sárosi alispán András Veronika (1423) ( ) János László Mellétei Fülöp kiküldött (1447) (1447) Enyickei Nagy János fia András DL ; ZsO II sz., ZsO III sz., ZsOV , sz., ZsO VII , sz., ZsO VIII sz., ZsO X sz.

35 A szolgabírói társadalom Sáros megyében 33 Olsavicai 249 Benedek János Jakab Miklós Margit ( ) ( ) ( ) (1412) szepesi alispán szolgabíró Salgói Pogány Péter Skolasztika Bálint ( ) Simon szolgabíró (1424) Mátyás Miklós Bálint (1416) ( ) ( ) Mátyás Máté Gáspár Simon Katalin szepesi alispán ( ) ( ) (1418) (1425) (1425) szolgabíró Mihály László (1336) János (1336) Dorottya Uszfalvi Usz Jakab (1412) 249 AOKL XX. 223., 403. sz.; AOKL XXIV sz.; Melczer I.: Okmányok i. m., 62.; Fekete Nagy A.: A Petróczy levéltár i. m., I sz.; DL , DL , DL DL DL ; ZsO I sz. ZsO III sz., ZsO V sz., ZsO VI , 1636., sz., ZsO XI sz., ZsO. XI1506. sz.

36

37 PÓKA ÁGNES Adalékok a Batthyány-familiárisok műveltségének vizsgálatához Batthyány I. Ádám idejében ( ) Bevezetés Kutatásom célja az volt, hogy egy jól körülhatárolható csoport, nevezetesen a 17. század közepén tevékenykedő németújvári Batthyány-familiárisok műveltségéről és gazdálkodási szakértelméről alkothassak képet. Az eddigi eredményeket kiegészítve szeretném megvizsgálni az írni-olvasni tudás és a latintudás különböző szintjeit (mennyire jellemző a magas gazdasági tisztviselők és katonák írástudása? Hogyan viszonyul ez az arány más uradalmak tisztviselőinek és katonáinak, valamint a megyei irányításban részt vevő nemesség alfabetizációjához képest?), valamint a birtok egyegy tisztségének ellátásához, illetve egy vár irányításához szükséges ismeretek meglétét is. Mindezt szembe kívánom állítani a földesúr, Batthyány I. Ádám elvárásaival, vagyis megvizsgálni, hogy milyen igényei voltak, és mennyire feleltek meg ezeknek saját tisztségviselői. A műveltség kérdéskörét a szakirodalom három oldalról közelíti meg. A neveléstörténetből kibontakozó oktatástörténet 1 után az elmúlt évtizedekben bukkant fel az oktatás eredményének, vagyis a műveltség mértékének a vizsgálata, amely azonban csak az utóbbi években terjedt ki a köznemességre, sőt a parasztságra is. 2 Ezeken kívül 1 2 Az oktatás történetét felvázolja Köte Sándor: A hazai neveléstudomány történeti kutatásairól. In: Neveléstörténet és neveléstörténet-írás. Szerk.: Balogh László. Bp., ; Horváth Márton: Neveléstörténet-írásunk hagyományai és közoktatási rendszerünk alakulása. In: Neveléstörténet és neveléstörténet-írás. Országos konferencia, Veszprém, Szerk.: Balogh László. Bp., A teljesség igénye nélkül Finánczy Ernő, Mészáros István, Kelemen Elemér, Németh András és Pukánszky Béla munkásságát emelném ki, különös tekintettel alábbi műveikre. Finánczy Ernő: A renaissance-kori nevelés története. Bp., 1919; Finánczy Ernő: Az újkori nevelés története. Bp., 1927.; Mészáros István: Oskolák és iskolák. Epizódok tizenhat régi iskolánk történetéből. Bp., 1988.; Mészáros István: Általános irányú középszintű iskoláink kronológiája Bp., 1988.; Mészáros István: Középszintű iskoláink kronológiája és topográfiája Bp., 1988.; Mészáros István: Magyar iskolatípusok Bp., (A magyar neveléstörténet forrásai IV.); Pukánszky Béla: Neveléstörténet. 6. átdolg., bőv. kiad. Bp., Nem hagyhatók figyelmen kívül az oktatástörténeti szintézisek sem, különösen az alábbiak: A magyar nevelés története. Főszerk.: Horváth Márton. I. köt. Bp., 1988.; A magyar nevelés története a feudalizmus és a kapitalizmus korában. Szerk.: Ravasz János. Bp., 1968.; Mészáros István Németh András Pukánszky Béla: Bevezetés a pedagógia és az iskoláztatás történetébe. Bp., Pukánszky Béla Németh András: Neveléstörténet. Bp., 1994.; Mészáros István Németh András Pukánszky Béla: Neveléstörténet. Bevezetés a pedagógia és az iskoláztatás történetébe. Jav., bőv. kiad. Bp., Érdemes felhívni a figyelmet a Magyar Kódex megfelelő kötetére is: Magyar kódex. Szultán és császár birodalmában. 3. kötet. Magyarország művelődéstörténete Főszerk.: Szentpéteri József Szerk.: Stemler Gyula. Bp., Itt szinte kizárólagosan Tóth István György úttörő munkásságára lehet hivatkozni, de meg kell említeni Varga J. János egy tanulmányát is. Tóth István György: Mivelhogy magad írást nem tudsz Az írás térhódítása a művelődésben a kora újkori Magyarországon. Bp., (Társadalom- és művelődéstörténeti tanulmányok 17.); Tóth István György: Iskolák és analfabéták a szentgotthárdi uradalom falvaiban. In: Tanulmányok H. Balázs Éva 70. születésnapjára. Szerk.: Klaniczay Gábor, Poór

38 36 Póka Ágnes haszonnal lehet forgatni a nagybirtok adminisztrációjával, igazgatásával kapcsolatos munkákat is. 3 A harmadik vizsgálati lehetőség a könyvtárak és az ezekről fennmaradt iratok, például jegyzékek, könyvtárlisták tanulmányozása, bár a köznemesség és a parasztság esetében erre kevéssé nyílik lehetőség. 4 A következőkben vizsgáljuk meg, hogy melyek azok a legfontosabb források, amelyek alapján képet alkothatunk a műveltségről. Az írástudás legelemibb szintjét, az aláírást 5 elsősorban jogi iratokon (perek, végrendeletek, nemességvizsgálatok stb.) tanulmányozhatjuk. Ugyanezen iratokból következtethetünk az azt kiadó személy írástudására, latin nyelvű ismereteire is. Ezeket jól kiegészíti a misszilisanyag vizsgá János, Ring Éva. Bp., ; Tóth István György: A kisnemesség olvasni tudása a 18. században. In: A tudomány szolgálatában. Emlékkönyv Benda Kálmán 80. születésnapjára. Szerk.: Glatz Ferenc ; Tóth István György: Alfabetizáció és birtokigazgatás ( század). In: A tudomány szolgálatában. Emlékkönyv Benda Kálmán 80. születésnapjára. Szerk.: Glatz Ferenc ; Tóth István György: A latin mint beszélt nyelv Magyarországon a században. In: Tanulmányok Barta Gábor emlékére. Szerk.: Lengvári István. Pécs, ; Varga J. János: A katonáskodó nemesség szellemi és anyagi műveltsége Magyarországon. In: Az értelmiség Magyarországon a században. Szerk.: Zombori István, Szeged, Bán Péter: A nagybirtok igazgatásának modernizációja a XVII XVIII. században. In: Archívum, különszám., ; Ila Bálint: Az írásbeliség szerepe a XVII. századi gazdasági irányításban. In: Levéltári Közlemények 24. évf. (1946) 1. sz ; Kállay István: Az újkori nagybirtok magánbürokráciája. In: História 10. (1988) 1. sz ; Kállay István: Birtokkormányzat és levéltár. In: Sinkovits István emlékkönyv. Bp., ; Vári András: A nagybirtok közigazgatási rendszerének bürokratizálódása a században. In: Történelmi Szemle 32. évf. (1990) 1 2. sz A könyvtárakkal, könyvtárlistákkal elsősorban Monok István foglalkozott; számtalan, témába vágó publikációja közül az alábbi, összefoglaló jellegű munkákat emelném ki. Magángyűjtemények Magyarországon, Könyvjegyzékek bibliográfiája. Összeáll. Font Zsuzsanna, Herner János, Kokas Károly, Monok István. Szerk. Monok István. Szeged, 1981.; Magángyűjtemények Nyugat- Magyarországon, Könyvjegyzékek bibliográfiája. Összeáll. Herner János, Keveházi Katalin, Kokas Károly, Monok István segítségével Bariska István, Kovács József László, Ötvös Péter, Tirnitz József. Szerk. Monok István. Szeged, 1982.; Magángyűjtemények Magyarországon, Könyvjegyzékek bibliográfiája. Összeáll. Herner János, Monok István. Szeged, 1983, JATE. (Könyvtártörténeti Füzetek III.).; Magángyűjtemények a királyi Magyarországon és az Erdélyi fejedelemségben, Könyvjegyzékek bibliográfiája. Összeáll. Font Zsuzsa, Herner János, Katona Tünde, Keveházi Katalin, Kiss Éva, Kokas Károly, Latzkovits Miklós, Monok István, Rideg László, Varga András. Szerk. Herner János, Monok István. Szeged, 1985, JATE. (Könyvtártörténeti Füzetek IV.).; Régi könyveink és kézirataink katalógusai. XVI. századi könyvek. Összeáll. Keveházi Katalin, Monok István. Szeged, 1986.; Magyarországi magángyűjtemények, Könyvjegyzékek bibliográfiája. Összeáll. Farkas Gábor, Gácsi Hedvig, Katona Tünde, Keveházi Katalin, Latzkovits Miklós, Monok István, Németh Noémi. Szerk. Monok István. Szeged, 1989, JATE. (Könyvtártörténeti Füzetek V.).; Intézményi- és magángyűjtemények Magyarországon, Könyvjegyzékek bibliográfiája. Összeáll. Monok István, Zvara Edina. Szerk. Monok István. Szeged, 1997.; Intézményi- és magángyűjtemények Magyarországon, Könyvjegyzékek bibliográfiája. Összeáll. Monok István, Zvara Edina. Szerk. Monok István. Bp., (Könyvtártörténeti Füzetek XI.).; Madas Edit Monok István: A könyvkultúra Magyarországon a kezdetektől 1730-ig. Bp., 1998.; Monok István: Könyvkatalógusok és könyvjegyzékek Magyarországon, Forrástipológia, forráskritika, forráskiadás. Szeged, 1993, Scriptum. (Olvasmánytörténeti Dolgozatok V.); Madas Edit-Monok István: A könyvkultúra Magyarországon a kezdetektől 1800-ig. Budapest, 2003.; Monok István: A művelt arisztokrata. A magyarországi főnemesség olvasmányai a XVI XVII. században. Budapest-Eger, A fentieken kívül több, az egyes családi könyvtárakkal foglalkozó munkát is publikált. Az aláírásokból nem lehet teljes bizonyossággal következtetni az írástudásra, hiszen egészen a 19. századig sokan voltak, akik csak a saját nevüket tudták leírni, önálló szövegalkotásra viszont képtelenek voltak. Ezzel együtt az aláírásokra alapozott kutatások eredményei megfelelnek az iskolatörténet, a leíró források és a népszámlálások eredményeinek. Tóth I. Gy.: Alfabetizáció i. m., 35.

39 Adalékok a Batthyány-familiárisok műveltségének vizsgálatához 37 lata, amelyből nemcsak azt tudhatjuk meg, hogy az illető tudott-e aláírni, hanem képet alkothatunk műveltségének magasabb szintjeiről is, így arról, hogy az illető tudott-e folyószöveget írni, számolni, esetleg latinul is, ismerte-e a hivatalához kapcsolódó szakkifejezéseket. A birtokigazgatással kapcsolatos iratok kiválóan szemléltetik a földesúri familiárisok szaktudását. A Batthyány család körmendi központi levéltárának misszilisanyaga több tízezres nagyságrendű, így az átnézendő források mennyiségét mindenképpen szűkíteni kellett. Választásom a németújvári magasabb beosztású gazdasági tisztviselőkre esett (tiszttartó, számtartó 6 ), valamint kiegészítő jelleggel, összehasonlításképpen felhasználtam néhány alacsonyabb beosztású gazdasági tisztviselő (például sáfár 7, kulcsár) 8 és egy-két katona iratanyagát is. 9 Ennek alapján mai szemmel evidensnek tűnik, hogy a korban egy ilyen tisztség viselőjének szüksége volt arra, hogy tudjon írni, olvasni és számolni is. A fenti szempontok alapján került a vizsgált személyek körébe Festetics Pál németújvári tiszttartó ( között viselte e méltóságot), Hollósi Benedek németújvári tiszttartó ( ), Jobbágy Jeremiás ( németújvári számtartó, /50 németújvári tiszttartó), Tapolcsányi János németújvári számtartó ( ), ill. összehasonlításképpen a katonai hierarchia tagjai közül Darás Gergely németújvári főporkoláb ( ) és Sankó Boldizsár németújvári főporkoláb ( ). A fentebb említett személyektől elsősorban azok a levelek használhatók fel, amelyekről tudjuk, hogy az illető maga írta. Ezt a legegyszerűbben úgy állapíthatjuk meg, hogy valamelyik levélből szövegszerűen kiderül, hogy azt ő maga írta, ennek kézírása alapján a többit is be tudjuk azonosítani. Hasonlóan biztos megoldás, ha valamilyen hivatalos iratból, például végrendeletből ismerjük az illető kézírását vagy legalább aláírását. Általánosságban elmondható, hogy az íródeák legtöbbször nem írta a név alá a manu propria kifejezést (ami azt jelenti, hogy saját kezűleg), tehát ennek hiánya jó eséllyel utal arra, hogy az illető maga írta a levelet. Természetesen negatív példák alapján kizárhatjuk a saját kezű leveleket, ha valaki maga vallja be egy levelé A tiszttartók a birtokkomplexum legnagyobb részegységei, a tartományok felett gyakoroltak igen széles körű joghatóságot, míg a számtartók a melléjük rendelt segédek voltak, akik a tiszttartó által meghagyottakat teljesítették, esetleges távollétében helyettesítették a tiszttartót. Bán Péter: A nyugatdunántúli Batthyány-uradalmak birtokigazgatási rendszere a XVII. század első felében. In: Agrártörténeti Szemle, 21. évf. (1977) 1-2. sz ; Póka Ágnes: A Batthyány-birtokkomplexum igazgatása Batthyány Ádám alatt ( ). In: Tanulmányok Badacsonyból. A Fiatal Levéltárosok Egyesületének konferenciája, Badacsony, július Szerk.: Mihalik Béla Vilmos Zarnóczki Áron. Bp., A sáfárok egy-egy kisebb területi egység, a sáfárság élén álltak, a konyhasáfárok pedig az élelmiszerekért feleltek, és a kulcsárokkal együtt részt vettek a földesúri família ellátásában. Bán P.: Batthyány-birtokok igazgatása i. m., 39.; Póka Á.: Batthyány-birtokkomplexum i. m., Akik a gazdasági hierarchiában alacsonyabb pozíciót töltöttek be, többnyire nem hagytak hátra olyan mennyiségű levelet, hogy megállapíthassuk, saját kezűek-e, így ez a forráscsoport az ő műveltségük vizsgálatára nem alkalmas. Éppen ezért tüntettem fel, ha egy-egy kivétellel mégis találkoztam. A gazdasági tisztviselőket a Koltai András által létrehozott adatbázisból ( utolsó betöltés: ) válogattam ki, amely Batthyány Ádám familiárisainak pályáját dolgozza fel az összírások alapján. A tisztség viselésének tartamát pontosíthatják a misszilisek és az ezekhez készült adatbázis ( utolsó betöltés: ).

40 38 Póka Ágnes ben, hogy nem tud írni, illetve az állandóan váltakozó kézírás is deákok jelentős mértékű közreműködésére utal 10 (ami persze még nem jelenti azt, hogy nincsenek az anyagban saját kezű levelek is, de csekély számuk miatt nem érdemes következtetéseket levonni belőlük). A Batthyány-familiárisok műveltsége Írni-olvasni tudás A Batthyány-birtokokon a németújvári uradalmat vizsgálva láthatjuk, hogy a tiszttartók és a számtartók közül sokan tudtak olvasni és írni is a 17. század közepén: idősebb Festetics Pál, Bokor György, idősebb Farkas János és Jobbágy Jeremiás németújvári tiszttartók, valamint Tapolcsányi János németújvári számtartó. Németújvárott tehát minden magasabb gazdasági pozíciót viselő személy tudott írni és olvasni. Ezzel szemben az ugyanekkor működő körmendi tiszttartó, Gerdákovics Mátyás még írástudatlan volt, viszont utóda, Nemsen István már tudott írni és olvasni. 11 Az írástudóknak a korban bevettnek számító rövidítések, pl. tisztségek vagy keltezéshez használatos szavak rövidítései sem jelentettek problémát. Ez mai szemmel nézve nem tűnik jelentős eredménynek, ezért összevetésképpen hozok néhány példát más uradalmakból. Közismert a Bethlen Miklós által megörökített történet: 12 az erdélyi főúr egy szép napon levelescsomagot kapott tiszttartójától, amelyet el is kezdett olvasni, nem sokkal később azonban észrevette, hogy a levelek nem neki, hanem Bethlen Farkasnak szóltak. A félreértés úgy eshetett meg, hogy a leveleket Teleki Mihály írástudatlan szolgája átadta Bethlen Miklós hasonlóképpen anafabéta tiszttartójának, Szarka Jánosnak, és azt mondta neki, hogy küldje el Bethlen Miklósnak. Bethlen Farkas és Teleki Mihály az illetéktelenül elolvasott levelek miatt életük végéig Bethlen Miklós ellenségei lettek. Teleki 300 botütéssel büntette meg szolgáját, arról azonban nem olvashatunk, hogy Bethlen Miklós legalább megdorgálta volna szintén írástudatlan tiszttartóját. Teleki Mihály gazdaságát szintén írástudatlan ember irányította, ezért azt a birtokos felesége, Veér Judit olvasta fel neki férje leveleit. 13 I. Rákóczi György erdélyi fejedelem a birtokain történő minden kis kiadásról nyugtát akart kérni, de ezt nem tudta kivitelezni, mert székelyhídi birtokának udvarbírája többnyire csak szóban igazgatta az uradalmat. 14 Ezeknek a szakirodalomban már többször idézett eseteknek némileg ellentmond, a hogy Wesselényi Ferenc nádor birtokait vezető Hottmár János inspektor 15 nemcsak írni és olvasni tudott, de a Például Gerdákovics Mátyás körmendi tiszttartó esetében, akihez Batthyány I. Ádám tiszttartói kinevezésekor az azóta Tóth István György monográfiájának címe után szállóigévé vált Mivelhogy magad írást nem tudsz kezdetű levelet írta (egyébként úgy folytatódik, hogy deákot rendel mellé). Tóth I. Gy., Mivelhogy magad írást nem tudsz... i. m., Tóth I. Gy.: Jobbágyok, hajdúk, deákok... i. m., ; Tóth I. Gy.: Alfabetizáció és birtokigazgatás i. m., ; Tóth I. Gy.: Mivelhogy magad írást nem tudsz... i. m., 107.; Varga J. J.: Batthyány Ádám és az írásbeliség... i. m., 67. A történetet idézi: Tóth I. Gy.:, Mivelhogy magad írást nem tudsz... i. m., ; Tóth I. Gy.: Alfabetizáció és birtokigazgatás... i. m., 248. Tóth I. Gy.: Mivelhogy magad írást nem tudsz i. m., Tóth I. Gy.: Alfabetizáció és birtokigazgatás i. m., 247.; Tóth I. Gy.: Mivelhogy magad írást nem tudsz i. m., 105. Bár általánosságban elmondható, hogy ahol volt jószágigazgató, ott ő volt a birtok vezetője, a Wesselényi-birtokokon szerepe szinte kizárólag a jogi ügyekre korlátozódott, a gazdasági igazgatásért Hottmár János inspektor felelt. Ila B.: Az írásbeliség szerepe i. m., 27.

41 Adalékok a Batthyány-familiárisok műveltségének vizsgálatához 39 birtok igazgatásával kapcsolatos adminisztráció is a kisujjában volt: jelentései mellett szinte minden mezőgazdasági munkával kapcsolatban bocsátott ki instrukciókat, és protocollumot is vezetett. 16 Nem haszontalan felhívni a figyelmet az egy századdal korábban működő Csányi Ákosra, Nádasdy Tamás nádor kanizsai tiszttartójára, aki félezer, döntően saját kezű levelet, jelentést küldött urához, vagyis tudott írni. 17 Sajnos a megfelelő alapkutatások nem állnak rendelkezésre, így pontos statisztikát nem nyújthatok; érdemes lenne tehát több birtok adminisztrációját is megvizsgálni, hogy pontosabb képet alkothassunk az itt dolgozók műveltségéről. A birtokigazgatás alsóbb szintjeinek, azaz a tiszttartók alatti beosztottaknak írni-olvasni tudását eddig még nem vizsgálták, de a gazdasági jelentések erre is kiváló lehetőséget nyújtanak. Az alsóbb tisztségekben már a Batthyány-birtokokon is ritka volt az írás és olvasás ismerete, viszont néhány embernek ez nem jelentett gondot. A korábban említett Festetics Pál németújvári tiszttartó 1635-ben panaszolta Batthyány Ádámnak, hogy Wyuárat [Németújvárott] írástudó kulcsár nélkül igen szűkesen vagyunk, az gyermek is, ki írást tudott köztök, az elmúlt napokban holt meg, hanem mivel a Miertlit, rohoncit dicsérik, hogy jó írástudó és számvető, ha Nagyságod akaratja volna, parancsolná meg Nagyságod nékie, hogy általjönne Wyuárra, és ott disciplina alatt lévén, talán jobban, mint Rohonczon viselné magát. 18 A körmendi kulcsárt (a borokért felelős tisztviselő) így jellemezte feljebbvalója 1637-ben: Itt az minemő hitván kulcsár gyermek vagyon, sem írást, sem számvetést nem tud, hanem az borok mellé tudósabb ember kelletik. 19 Ez utóbbi idézet ékes bizonyíték arra, hogy az alsóbb szinteken is elvárták volna az írás-olvasás és a számolás alapfokú ismeretét, viszont itt már komoly hiány mutatkozott a megfelelő szakemberekben. Ugyanakkor ellenpéldát is találhatunk: Jobbágy Jeremiás egy jelentésében említi, hogy a rohonci kulcsár írt neki, hogy a pincében penészedni kezdett a méz (az nem derül ki, hogy az a fent említett Miertli-e, vagy valaki más). 20 Tapolcsányi János németújvári számtartó levelében olvashatjuk, hogy nem maga extrahált, hanem a kasznár által készített extractust küldte fel Batthyány Ádámnak. 21 Ez azt jelenti, hogy a gazdasági hierarchia alsóbb tagjainak némelyike például jelen esetben a kasznár is tudott írni Ila B.: Az írásbeliség szerepe i. m., Csányi Ákos életéről és a forráskiadványról röviden l. Borbás Emese: 500 magyar levél a XVI. századból (Csányi Ákos levelei Nádasdy Tamáshoz). In: Irodalomtörténeti Közlemények 102. (1998) 3 4. sz., A levelek kiadása: Őze Sándor: 500 magyar levél a XVI. századból II. Csányi Ákos levelei Nádasdy Tamáshoz Bp., Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára (a továbbiakban MNL OL) P 1314 Batthyány család levéltára (a továbbiakban P 1314), Misszilisek, no , id. Festetics Pál németújvári tiszttartó jelentése Batthyány I. Ádámhoz, december. 22. Bozay László körmendi tiszttartó jelentése Batthyány I. Ádámhoz, Tóth I. Gy.: Mivelhogy magad írást nem tudsz i. m., 106. MNL OL P 1314, no Jobbágy Jeremiás németújvári tiszttartó jelentése Batthyány I. Ádámhoz, június. 04. MNL OL P 1314, no , Tapolcsányi János németújvári számtartó jelentése Batthyány Kristófnak, október 12.

42 40 Póka Ágnes Az ismertetett esetekből azonban messzemenő következtetéseket nem lehet levonni, azokhoz más uradalmak, nagybirtokok tisztségviselői körében további hasonló vizsgálatokra lenne szükség. Érdemes lehet összevetni a nagybirtokon dolgozó köznemesek műveltségét a vármegyei apparátusban működőkével, hiszen a két csoport tagjai ugyanabból a vármegyei nemességből kerültek ki. Erre vonatkozóan Tóth István György eredményei irányadóak: ő az aláírásokat vizsgálta a hivatalos iratokon. Sajnos a források nem teszik lehetővé, hogy pontos statisztikát készítsünk az írástudók arányáról, 22 de beszédes, hogy a 17. században még a fejlett Nyugat-Dunántúlon is gyakran kerültek írástudatlan emberek a megyei apparátusba, holott például a vármegyei esküdteknek kifejezetten szüksége lett volna az írástudásra. 23 Ennek oka a korabeli oktatási rendszerben keresendő: 24 az iskolák alacsony látogatottsága mellett komoly gondot jelentett, hogy az iskolamesteri teendőket a kántor látta el, akinek az oktatás csak egyfajta mellékfoglalkozása volt. 25, így sokan egyáltalán nem is foglalkoztak tanítással, sőt, mi több, a korban nem tekintették iskolamesternek azt, aki csak tanít, de nem kántorkodik. A katolikus és protestáns tanítóknak mindössze 16%-a csak olvasni tudott, írni már nem! Még a században is előfordultak a tanárok között kiérdemesült katonák, mesteremberek és más kétes egzisztenciák, akik alig tudtak írni és olvasni. 26 A földesúri famíliába természetesen elsősorban katonák tartoztak, így az ő szellemi horizontjukat is érdemes górcső alá venni. Közöttük már nem volt ilyen magas az írni-olvasni tudók aránya, jobban közelített a korabeli átlaghoz. Dobrán ben írástudatlan volt a főporkoláb, ezért Sallér Ferenc tiszttartó így ajánlotta az alporkolábságra jelöltjét: nemcsak a viceporkolábságra, de a főporkolábságra is elégségesebb volna ennél az mostaninál, mivel írást is tud, mind németül és magyarul. Batthyány Ádám azonban nem tartotta szükségesnek a viceporkolábi tisztség betöltését, így az írástudatlan főporkoláb, Bagodi András a továbbiakban is egyedül látta el teendőit. Batthyány ezekkel a szavakkal védte meg 1650-ben Babos Szabó György tizedest, jelöltjét a körmendi hajdúk seregbírói tisztére: Nem kell arra nézni, hogy írástudatlan, mivel szegény Hidasi András [a korábbi körmendi kapitány] nem tudott írást, de ugyan helyesen gondját tudta viselni [tisztének] mert gyakran történik, hogy [valaki] írástudó ember, de az katonai állapatot nem tudja. 27 Darás Gergely németújvári porkoláb esetében csak a manu propria kifejezés némileg bizonytalan voltára támaszkodhatunk, de ennek alapján is elég kevés levelet írt saját maga, tehát, Tóth I. Gy.: Mivelhogy magad írást nem tudsz i. m., 118. Tóth István György rendkívül gazdag példaanyagot hoz a vármegyei hivatalos iratok keletkeztetőinek köréből, itt csupán néhányat említek meg szemléltetésképpen: az Újfalun lakó Tánczos Ferenc, Vas vármegye esküdtje 1655-ben nyíltan leírta, hogy keresztet rak az iratra, mert nem tud írni ban Horváth György alszolgabíró, bár bicegő betűkkel, de leírta a nevét, viszont tőle származik esküdttársa, Söjtöri János aláírása is, amiből az következik, hogy Söjtöri uram nem tudott írni. Tóth I. Gy.: Alfabetizáció és birtokigazgatás i. m., ; Tóth, Mivelhogy magad írást nem tudsz i. m., Erről részletesebben l. Magyar Kódex 3, ; Tóth I. Gy.: Mivelhogy magad írást nem tudsz i. m., p.; Finánczy E.: Újkori nevelés, , 286. A kántor teendőire l. Magyar Katolikus Lexikon. Főszerk.: Diós István, szerk.: Viczián János. V. köt. Bp., 2000., kántor szócikk. Kelemen Elemér: Ezeréves a magyar iskola. Lapok a neveléstörténetből. Bp., p. Tóth I. Gy.: Jobbágyok, hajdúk, deákok i. m., 126., 128.; Tóth I. Gy.: Mivelhogy magad írást nem tudsz i. m., 107.

43 Adalékok a Batthyány-familiárisok műveltségének vizsgálatához 41 ha tudott is írni, nem gyakorolta sűrűn, jelentései nagy részét íródeák vetette papírra. Sankó Boldizsár németújvári fővárnagy ezzel szemben számos levelet írt saját kezűleg. A korban általános tendencia volt, hogy a birtokigazgatás szervezete és az adminisztráció fejlődésével párhuzamosan az uradalmaknak megnőtt az írásbeliség iránti igénye, ezáltal jóval több írástudó alkalmazottat kerestek, mint amennyit az iskolák kibocsátottak. 28 A Batthyány-birtokkomplexumon Batthyány I. Ádám gazdálkodási reformtevékenysége 29 nyomán még több írástudóra volt szükség, azonban úgy tűnik, hogy a gazdasági tisztek esetében jó érzékkel meg is találta ezeket az embereket, a katonai pozíciókra pedig nem is igényelte. Latin nyelvtudás Tóth István György vetette fel a korabeli latintudás két, egymásnak ellentmondó aspektusát: egyfelől a külföldiek tollából származó beszámolókban azt olvashatjuk, hogy Magyarországon szinte mindenki, még a jobbágyok is folyékonyan beszélték a latin nyelvet, 30 másik oldalról viszont azt látjuk, hogy még a vármegyei tisztséget betöltő középnemesség nem egy tagjának is komoly gondot okozott még saját keresztnevének Tóth I. Gy.: Mivelhogy magad írást nem tudsz i. m., 104. Batthyány Ádám 1632 elején költözött vissza a császári udvarból a Magyar Királyságba. A nagy léptékű reformok mozgatórugója talán az lehetett, hogy az ifjú földesúr igencsak leromlott állapotban találta birtokait, amiről édesanyja, Lobkowicz-Poppel Éva alábbi sorai tanúskodnak: A joszagod merö puszta, vagÿon 27. [ ] esztendei, hogÿ az Szegénÿ Atÿád haza hozot, de en az ulta fogva illÿen puszta állapatban nem Láttam az te Joszágidat. Nyomósabb ok lehetett, hogy nem sokkal apai örökségének átvétele után nem találta a testamentumot és Ujvar donatioját, azaz adománylevelét, mire anyját gyanúsította meg, hogy magánál tartja az iratokat (ehhez elmérgesedett kapcsolatuk is hozzájárulhatott). Batthyány reformjairól elsősorban az instrukciók alapján kaphatunk képet: 1632-ben, a császári udvarból való hazatérésének évében felmérette birtokainak jövedelemforrásait (komolyabb összeírások csak atyja idejéből maradtak, Poppel Éva nem végeztetett ilyeneket), majd a következő években, ben általános utasításokat, illetve az egyes tisztviselőknek szánt, részletes instrukciót adott ki, amelyekben nemcsak általánosságban adott utasítást arról, hogyan kell gondoznia a rábízott javakat, hanem részletkérdéseket is szabályozott. A korban általános, hogy megnőtt az írásbeliség jelentősége, amit a családi levéltárak sorozatos létrehozása is bizonyít. Koltai A.: A Batthyány család körmendi központi levéltárának kutatástörténete. In: Levéltári Közlemények 71. (2000) 1-2. sz ; Uő: Batthyány Ádám és könyvtára. Bp.-Szeged, ; Zimányi Vera: A Batthyány-család hagyományai. In: Századok, 116. (1982) 6. sz ; Koltai András: Batthány Ádám és udvara. PhDdisszertáció, 1999, 58.; Kovács József László: Batthyány Ádám egykorú levelek tükrében. In: Somogy, 16. (1988) 1. sz ,; Kállay I.: Birtokkormányzat i. m., ; Vári A.: Közigazgatás bürokratizálódása i. m., 7 8. p.; MNL OL P 1322 A Batthyány család levéltára, Körmendi központi igazgatóság iratai, Instrukciók, No. 26., június. 18.; No. 29., május 6.; No május 09.; No. 37., október 28. Ugyanennek a jelenségnek a fordítottja is megfigyelhető: a külföldön járt magyarok csodálkoztak az ottaniak deáktalanságán. Szepsi Csombor Márton útleírásában így ír az angolok latintudásáról: mindenek előtte a népnek deáktalanságán csudálkoztam, mert három egész utcán kalmárok, szűcsök, szabók etc. között felmenvén, sehol sem találtam egy embert, azki velem deákul tudott volna beszélni (pár sorral feljebb az angliai latinság magyartól eltérő voltáról írt, tehát valamennyire tudtak latinul). Bethlen Miklós hasonlóképpen ezt írta Angliáról: pap, professzor is merő csigázásnak tartja, ha deákul kell beszélni. Tóth I. Gy.: A latin mint beszélt nyelv i. m., 339.; Tóth I. Gy.: Mivelhogy magad írást nem tudsz i. m., 149.

44 42 Póka Ágnes latinra fordítása is. 31 Utóbbit támasztja alá az iskolamesterek, tanítók műveltségének vizsgálata: Az 1754-es összeírás szerint mindössze egyötödük tudott latinul, de ez csak közelítőleges adat, mert voltak, akiket több településen is összeírtak, és az egyiken tudtak latinul, a másikon pedig nem. 32 Mindössze 17% tanította is a latint, igaz, hogy csak a ragozásokat. Mi volt a helyzet a Batthyány-birtokokon? Mennyire használták a deák nyelvet a birtok igazgatásában részt vevők, és mennyire képezte a katonák műveltségének részét? Az első, amit vizsgáltam ebben a vonatkozásban, a levelek formulás részei, így a címzés, üdvözlés, búcsú és dátum: itt még nem volt szükség komolyabb latintudásra, csupán néhány formulát és kulcsszót kellett ismerni, de árulkodó, ha valaki bele sem mert vágni egy latin nyelvű címzés megírásába. A rövidítések helyes vagy helytelen használata, a tévesztések, javítások, valamint a megfelelő esetragozás is árulkodó lehet. A vizsgált személyek közül Festetics Pál, Tapolcsányi János és Sankó Boldizsár vállalkozhatott latin nyelvű címzésre (bár nem minden esetben tették ezt meg). 33 A felsoroltak közül is egyedül id. Festetics Pál címezte következetesen és hibátlan latinsággal a leveleit. 34 Egyedül ő tudta ura összes tisztségét és címét latin nyelven felsorolni. Következetesen kerülte a latin formulákat id. Farkas János, Bokor György és Jobbágy Jeremiás. A latin nyelvtan alacsony szintű ismeretéről árulkodik, ha valaki helytelenül ír, vagy lévén az írásmódban bizonytalan átjavít egy-egy általánosan ismert szót. Erre jó példa Sankó Boldizsár egyik levele, ahol a megszólítási formulában szereplő Camerario, azaz kamarás szóba belejavított, vagyis bizonytalan volt helyesírásában. 35 Tapolcsányi János egy címzésben két szót is kijavított: a Canisae oppositoru[m] Generali Capitaneo ( Kanizsával szembeni végvárak főkapitánya ) kifejezésben az oppositorum szóban javítás található, nem lehet eldönteni, hogy oppositarum vagy oppositorum a végleges, viszont jól látszik a ragozási bizonytalanság. 36 A Sacrae Caesariae Regiaq[ue] Ma[ies]t[a]tis (szent császári és királyi felsége) kifejezésben pedig a regiaque szó jelentett problémát számára: először regiaeque alakban vetette papírra, majd ezt átjavította regiaque-re (egyébként az eredeti volt helyes). Ugyanitt a Caesariae helyett Caesaria-t írt (talán ezzel akarta egyeztetni a regia-t) Edward Brown angol utazó 1668-ban így jellemezte a magyarok latintudását: a latint igen sokan beszélik, különösen a nemesek és a katonák... Találkoztam kocsisokkal, révészekkel és más közönséges emberekkel, akik meg tudták magukat értetni ezen a nyelven. Még arról is tudunk, hogy egy kocsmában beszélgettek latinul. Számos Magyarországot megjárt misszionárius és szerzetes, köztük Pietro Massarrecchi és Bonaventura da Genova is megjegyzi, hogy a magyarok már az iskolában is latinul beszélnek még az alsóbb társasdalmi rétegekben is. A külföldi beszámolókra l. Tóth I. Gy.: Mivelhogy magad írást nem tudsz i. m., ; a magyar esküdtek latintudására l. uo., ; Tóth I. Gy.: A latin mint beszélt nyelv i. m., 343. Tóth I. Gy.: Mivelhogy magad írást nem tudsz i. m., 23. Arra nincs lehetőség, hogy az összes latin formulát tartalmazó levelet hivatkozzam, így egy-egy jellemző példát választottam az anyagból. MNL OL P 1314, no , Tapolcsányi János németújvári számtartó jelentése Batthyány I. Ádámhoz, november 30.; uo., no , Sankó Boldizsár levele Bessenyey István kiskomáromi/zalakomári főkapitányhoz, október 7. uo., no ; no , id. Festetics Pál jelentései Batthyány Ádámhoz uo., no Sankó Boldizsár levele Bessenyey István kiskomáromi/zalakomári főkapitányhoz, október 7. uo., no , Tapolcsányi János levele Batthyány Ádámhoz, november 30.

45 Adalékok a Batthyány-familiárisok műveltségének vizsgálatához 43 A formulákon belül érdemes megvizsgálni a rövidítések használatát és annak helyességét. Ezek szintén a latinság legelemibb szintjét jelentik, komoly nyelvtudást nem igényelnek. Id. Festetics Pál, Sankó Boldizsár és Tapolcsányi János következetesen alkalmazza a korban bevettnek számító rövidítéseket a formulákban, így a tisztségek latin megfelelőinél, az üdvözlő- és búcsúformulában, valamint a dátumformulában, vagyis akiknek a szavakkal magukkal nem volt gondjuk, általában a rövidítések sem okoztak nehézséget. Érdemes összehasonlítani a birtokvezetésben résztvevők tudását a megyei birtokos nemesség ismereteivel. Természetesen pontos kimutatást lehetetlen lenne készíteni, nemcsak az iratanyag óriási volta és az iratpusztulás miatt, hanem mert a vármegyei iratanyagok más vizsgálati szempontokat tesznek lehetővé, így csak néhány példát hozhatunk összehasonlításképpen. A hivatalos iratok tanúbizonysága szerint számos vármegyei esküdtnek, tehát korabeli viszonylatban műveltnek számító embernek még saját nevének latin alakja is gondot okozott, és a leggyakoribb deák szavak és kifejezések is kifogtak rajtuk. 37 Jogosan merül fel a kérdés, hogy miért próbálkoztak a latinnal azok is, akik a legegyszerűbb szavak helyesírásán, ragozásán elvéreztek? A megyei nemességnél érezhető, hogy a 17. század beköszöntével egyre inkább elvárás lett a latin nyelv ismerete, de Batthyány-birtokok tisztségeinek betöltésénél szemlátomást nem volt elvárás, már csak azért sem, mert maga Batthyány Ádám is kevéssé tudott latinul. 38 A válasz egyszerű: a korban presztízs volt latinul tudni, ezért azok is igyekeztek legalább a tudás látszatát kelteni, akiknek az nem volt a birtokában. 39 A nyelvtudás egy sajátos mutatóját nyújtják a magyar nyelvű misszilisek főszövegében magyarosan írt és ragozott latin szavak. Ezek a szavak nem feltétlenül kapcsolódtak a gazdasági tevékenységekhez vagy az ezzel kapcsolatos adminisztrációhoz, teljesen hétköznapi tevékenységeket, tárgyakat is jelölhettek. Nehéz megmondani, hogy ezek mennyiben árulkodnak a latintudásról. Jelenleg az a benyomásom, hogy a magyaros alakban leírt szavak nem feltétlenül utalnak gimnáziumi, tehát ko ben Batthyány Ádám vicehadnagya Johannes helyett Juhanest írt. A Györgyre rengeteg változatot találunk: Giorgius, Georgio, Giorgio stb. Jellemzően gondot okozott a Sándor név latinra fordítása is; egy nemes így írt alá: Alex Sandor Koltay. Néhány példa a szavakra és kifejezésekre Tóth István György gyűjtéséből: Bozsokon 1674-ben Farkas János vasi szolgabíró írnoka idem qui supra helyett idem guyri supra-t írt, és ami még ennél is beszédesebb: a szolgabíró nem javította ki, mielőtt aláírta! Ugyanebből a kifejezésből Rábahídvégen 1635-ben az alábbi keletkezett: idem quis upra, vagyis az illető a legalapvetőbb latin szavakat sem ismerte. Kelemen György vajda, körmendi hajdúsereg tisztje tudott írni, amit számos saját kezű levele bizonyít, de a dátumformula már áthidalhatatlan nehézséget jelentett számára, ugyanis ezt írta: die pirima +bris, tehát nem ismerte a római számokat. A ragozással is súlyos gondjaik voltak az esküdteknek. A Vas megyei Gyanón 1782-ben keletkezett Györffi András végrendelete, amelyben a coramisált (coram me kifejezésből, = hitelesítő) kifejezés helyett a coronisált szerepel. Egy 17. század végi iskolamester egy szőlővásárlásnál így nyilatkozott: Coram me, ludirectorae Egervariensis (helyesen: Coram me, ludirectore Egervariensi ban a szintén Vas megyei Szentivánfa iskolamestere a helyes Paulo helyett Paluo alakot használt, Szent Ivánfalvensi helyett Szent Ivánfalvacsi. Tóth I. Gy.: A latin mint beszélt nyelv i. m., ; Tóth I. Gy.: Mivelhogy magad írást nem tudsz i. m., Koltai András: Batthyány Ádám és könyvtára i. m. Tóth I. Gy.: A latin mint beszélt nyelv i. m., 339.; Tóth I. Gy.: Mivelhogy magad írást nem tudsz i. m., 148.

46 44 Póka Ágnes molyabb latin stúdiumokra, egész egyszerűen sok latin szó ment át a köznyelvbe (idegen szavak), és ezek fokozatosan magyarosodtak, soknak ma már latin eredetével sem vagyunk tisztában. Viszont ha valaki következetesen latin helyesírás szerint írta ezeket a szavakat, és helyesen is tudta ragozni, akár gimnáziumba is járhatott. Az általam vizsgált leveleknél három szint különül el a latintudás tekintetében: egyesek meg sem kísérelnek latin vagy latinos szavakat használni, mások többkevesebb hibával, megint mások szinte hibátlanul szőnek írásukba deák(os) szavakat és kifejezéseket. Ennek alapján nemcsak az illető műveltségére következtethetünk, hanem iskolázottságára is, hiszen a kisiskolákban többnyire egyáltalán nem tanítottak latint. 40 Az első csoportba, azaz a latin szavakat legfeljebb elvétve használók közé tartozik id. Farkas János és Jobbágy Jeremiás. Sankó Boldizsár egy-egy levélben több latin szót is használ, viszont ezek helyesírásával voltak kisebb nehézségei: például a szókezdő i helyett többször is j-t írt: jnquisitio 41 (vizsgálat), jniurja 42 (jogtalanság) (utóbbi szóban több hibát is elkövetett, hiszen helyesen iniuria vagy injuria lenne, vagyis nyilvánvalóan hallás után írta le), a supplicatiót (kérvény) pedig egy p-vel írta. 43 Tapolcsányi János is csak egy-egy latin szót használt egy átlagos jelentésében, viszont észrevehető a klasszikus latinos helyesírás, pl. conveniálhasson 44 ((meg)egyezik, összeillik), certificallia 45 (bizonyít), accomodalni 46 (ellát valamivel) stb. Ez arra enged következtetni, hogy a kisiskolán túl legalább egy-két gimnáziumi osztályt is elvégzett. Figyelemre méltó a certificál szó használata, ugyanis ez a klaszszikus latinban ismeretlen volt, a kora újkorban viszont meglehetősen elterjedt. Idősebb Festetics Pál és Bokor György előszeretettel szőtt latin szavakat mondandójába; ezeket zömmel a klasszikus helyesírás szabályai szerint írták le, viszont magyarul toldalékolták, tehát igen nagy valószínűséggel nem hallás után, hanem gimnáziumban sajátították el azokat. Bokor György esetében figyelemre méltó, hogy a latin eredetű, de korban már a magyar nyelvben meghonosodott szavak közül néhányat latinosan írt: catholica parochia vagy plebania a katolikus parókia és plébánia helyett, vagy praedicator a prédikátor helyett: 47 amint látható, még egyeztette is a kifejezést a latin nyelv szabályai szerint. 48 A magyarul toldalékolt latin szavak 49 mellett Tóth I. Gy., Mivelhogy magad írást nem tudsz i. m., MNL OL P 1314, no , Sankó Boldizsár jelentése Batthyány I. Ádámnak, március 31. uo., no Sankó Boldizsár jelentése Batthyány I. Ádámnak, szeptember 16. uo., no Sankó Boldizsár jelentése Batthyány I. Ádámnak, február 20. Nag[yság]od parancsolattia szerenth magunkott accomodalni [azaz alkalmazni, vagyis azt fogják tenni, amit Batthyány Ádám mond] fogjuk. uo., no Tapolcsányi János németújvári számtartó jelentése Batthyány I. Ádámnak, július 18. Tisztarto Vram certificallia [igazolja] Nag[yság]odat első alkalmatossaggal MNL OL P 1314 Batthyány család levéltára, Misszilisek, no Tapolcsányi János németújvári számtartó jelentése Batthyány I. Ádámnak, november 30. az [ti. Sankovics sáfár] Izent Nag[yság]odnak hogy ha edginihany szaz is uolna megh veszi Nag[yság]odtul, csak conveniálhasson [megfelel, megegyezik] Nag[yság]oddal. MNL OL P 1314, no Tapolcsányi János németújvári számtartó jelentése Batthyány I. Ádámnak, november 18. uo., no Bokor György németújvári tiszttartó jelentése Batthyány I. Ádámnak, november 9. uo., no Bokor György németújvári tiszttartó jelentése Batthyány I. Ádámnak, november 9. meltoztassék [ti. Batthyány Ádám] megh egzczerki boczatani Inquisitiora az dolgokat uo., no. 6936; arestomban [börtönben] vadnak uo.; megh adak enekem az Nag[yságo]d commissioiat [megbízatás, megbízólevél] ; látható, hogy a latin szót a magyar szövegben is latinosan ragozta; uo., no

47 Adalékok a Batthyány-familiárisok műveltségének vizsgálatához 45 előszeretettel szőtt egész kifejezéseket is írásaiba: in specie (egyenként) 50, sub litera A (A betű alatt). 51 Mindezek alapján valószínű, hogy gimnáziumba is járhatott. Gyakorlatilag ugyanez jellemző id. Festetics Pál latinságára is: gyakran használt klaszszikusan helyesírás szerint írt latin szavakat és kifejezéseket, egy levélben rendszerint többet is. 52 Míg Tóth István György számos olyan esetről számol be, ahol a szavakat félreértették vagy rosszul használták, ilyesmivel csak elvétve találkoztam az általam vizsgált iratanyagban, vagyis a nem hivatalos szavak jobban belekerültek a hétköznapi nyelvhasználatba. A vizsgált személyek hibái semmiképpen sem értelemzavaróak, ellentétben a Tóth István György kutatásaiban szereplőkkel, inkább a magyaros nyelvhasználat következményei. Jó példa erre id. Festetics Pál egyik levele, amelyben azt jelentette, hogy mind el deputaltak, azaz elküldték a hizlalásra alkalmas ökröket. 53 A deputál már önmagában azt jelenti, hogy elküld, így a magyar el igekötőt fölösleges volt kitenni. A nagyrészt helyes használat oka minden bizonnyal az lehetett, hogy a familiárisok nagyrészt a hétköznapi nyelvbe átkerült szavakat használtak, nem pedig csak a hivatali szférában használatos szakszavakat és kifejezéseket. A misszilisek alapján megkísérelhető, hogy magyarázatot adjak a külföldi beszámolók és a hivatalos iratok közt feszülő ellentétre. A Batthyány-birtokok tisztviselőinek levelei alapján kibontakozik, mit érthettek a külföldiek azalatt, hogy Magyarországon élő nyelvként beszélik a latint: számos latin szó ment át a köznyelvbe, amelyeket magyarosan toldalékoltak, viszont a külföldiek számára ez akár folyékony latinságnak is tűnhetett. A hivatali latinság a Batthyány-birtokkomplexum tisztviselőinek sem volt erőssége, hiszen a levelek formulás részeit szinte mindig magyarul írták. Egyéb, a birtokigazgatáshoz és adminisztrációhoz kapcsolódó ismeretek A birtokigazgatásban elengedhetetlen az alapvető számítási műveletek és az ezzel kapcsolatos nyilvántartások ismerete, mint például a különböző pénznemek közti átváltási arány, valamint az egyes mértékegységek és átváltásuk ismerete, tisztviselők elszámoltatása, járadékok összeszámlálása, hiány felmérése, raktárkészlet számontartása, katonák esetében rabok sarcának beszedése és nyilvántartása. Ezek a birtokigazgatásban részt vevő tisztségviselők és a várkapitányok többségnek nem jelentettek problémát (sajnos pontos statisztikát nem készíthettem, mert nem minden a vörös hajmat, és foghaimat in specie [tételesen, egyenként] megh viszem ; uo., no Bokor György németújvári tiszttartó levele Batthyány I. Ádámnak, november 10. az Toroni alat a melli borok uadnak, sub litera A uo., no Bokor György németújvári tiszttartó levele Batthyány I. Ádámhoz, november 17. Néhány példa a teljesség igénye nélkül: többinek per ordinem megh hattam, egi bizonios emberet expedialvan [küldvén], az eszeos ido bennunket ugi mint mast interpedial [akadályoz], Na[gyság]odat kierem Nemetnek arra ne offeralia [ajánlja] magat stb. uo. no , Festetics Pál jelentései Batthyány I. Ádámnak, augusztus 4., szeptember 5. uo., no id. Festetics Pál levele Batthyány Ádámhoz, szeptember 5.

48 46 Póka Ágnes levelezésben fordulnak elő erre vonatkozó adatok). Rendszeresen olvashatunk arról, hogy a gazdasági tisztviselők elmentek és beszedték a különböző járadékokat, 54 vagy összeszámlálták a bevételeket. 55 Néhányaknak látszatra problémát jelentett a számolás, de kritikával kell kezelni a forrásokat. Például Jobbágy Jeremiás részben romló szemére, részben pedig aritmeticai tudásának hiányosságára (keveset ért a számadáshoz) hivatkozva kérte tisztségéből való felmentését: Azért Nag[yság]os Keg[yelm]es Vram kenszeretetem Nag[yság]odat ez kys keöngyenerö levelem altal megh Talallalnom, mivel magamat ellegtellennek esmerem, ebbely Tisztnek Viselessere Lenny és szemeim[ne]k erzem Vilagossaganak fogyatkozassat elmembenis peniglen feledekenseget, annak okaert keönyergek Nag[yság]odnak mint keg[gyel]mes Vramnak, Nag[yság]od meltoztassek keg[yel]messen ez szolgalatbul el erezteny mert keg[yel]mes Vram kevesset ertek az szamadashoz és az Aritmeticat soha nem Tanultam. 56 Valójában ez csak ürügy volt terhessé vált tisztsége letételére, ugyanis rendszeresen említi jelentéseiben, hogy különféle számításokat végzett és ezekről írást készített, például számot tudott vetni a bírákkal és a körmendi kocsmárossal is, és ennek eredményét írásba is tudta foglalni. 57 Az idézet kapcsán érdemes megemlíteni, hogy a korabeli oktatásban milyen helyet foglalt el az aritmetica. A kisiskolák számtanoktatásáról szinte csak a canonica visitatiók alapján van adatunk, sajnos ezek csak a 18. századtól állnak rendelkezésünkre. A szombathelyi egyházmegye közti canonica visitatiójából kiderül, hogy 11 faluból háromban még számtani oktatás is folyt, vagyis ez nem lehetett mindennapos jelenség (a plébániás falvakban működő tanítók közül is csak minden ötödik volt erre alkalmas) ben Vas megyében csak az iskolamesterek 21%-a tanított számtant. 59 A neveléstörténeti munkák szerint számtant a gimnázium V. osztályában tanítottak, akkor is csak kiegészítő jelleggel, a fő tananyag a latin verstan volt János deák, aki egyidejűleg németújvári számtartó is volt, személyesen szedte be a hegyvámrestanciát. uo., Jobbágy Jeremiás németújvári tiszttartó jelentései Batthyány I. Ádámhoz, no ; uo. no stb., március 11., március 17. uo., id. Festetics Pál levele Batthyány Ádámhoz, no ; id. Farkas János levele Batthyány Ádámhoz, no , szeptember 28. stb. MNL OL P 1314, no , Jobbágy Jeremiás németújvári tiszttartó levele Batthyány Ádámhoz, június 1. Jobbágy Jeremiás jelentései Batthyány I. Ádámhoz, uo. no , ; no , december 7.; no , január 19.; no , február 13. stb. Tóth I. Gy.: Mivelhogy magad írást nem tudsz i. m., 11. Tóth I. Gy.: Mivelhogy magad írást nem tudsz i. m., 37. A 18. századra létrejött a humanista gimnázium, amelynek tananyaga felekezetektől függetlenül megegyezett az egyes osztályokban. Bár nagy lehetett a szórás az egyes tanítók eltérő műveltsége miatt, a tananyag nagyrészt a latin klasszikusokról szólt minden gimnáziumban, más ismereteket inkább csak kiegészítő jelleggel vettek hozzá. Részletesebben lásd még a függeléket. Ravasz J. (szerk.): A magyar nevelés története i. m., ; Horváth M. (szerk.): A magyar nevelés története, ; Magyar Kódex, 389.; Mészáros I.: Középszintű iskoláink i. m., ; Mészáros I.: Magyar iskolatípusok... i. m., ; Mészáros I. Németh A. Pukánszky B.: Bevezetés a pedagógia i. m., , 84.; Pukánszky B. Németh A.: Neveléstörténet i. m., 140.

49 Adalékok a Batthyány-familiárisok műveltségének vizsgálatához 47 A következő vizsgálati szempont a gazdálkodás adminisztrációjával kapcsolatos szakmai ismeretek. 61 Korábban már volt szó arról, hogy Batthyány Ádám jelentős reformokat hajtott végre a birtok igazgatásában és működésében, amikor átvette örökségét, és a korban rendkívül fejlettnek számító írásbeliséget teremtett birtokain. 62 Az alkalmazottak igyekeztek megfelelni az új elvárásoknak, változó sikerrel. Az irattípusokat és azok latin nevét gyorsan megtanulták, viszont a technikai részletekkel akadtak még gondok. Hollósi Benedek németújvári tiszttartó azért nem tudta megírni Batthyánynak, hogy mennyi a restancia, azaz az adóhátralék, mert társaival csak arról vezettek nyilvántartást, hogy ki mennyit fizetett be, arról már nem, hogy ki mennyivel tartozott. 63 Ugyanő Batthyány további számon kérésére így panaszkodott: bár Batthyány registroma szerint fárad a restantia szedésén, annyi veszekedés van emiatt a bírákkal, hogy lehetetlen János deák nélkül elintéznie, ugyanis a registromok János deáknál vannak, és azt is ő tudja, hogy kitől mit szokás szedni. Ez egyébként sem az ő, ti. Hollósi feladata lenne, hanem János deáké, ezért kéri arra Batthyány Ádámot, hogy parancsolja meg János deáknak, hogy amikor a bírák bejönnek, János deák is legyen jelen. A fentebbiek arra is utalnak, hogy Hollósi ismerte a registrom szót, vagyis ismerte a gazdaság irányításának szakszókincsét. Erre vonatkozóan számos más példát is ismerünk, egy alkalommal például ezt írja: Batthyány tegnap csak hat akó borra adott commissiót neki, pedig most a takarásban nagy szükség van rá, főleg, ha Batthyány pénzt nem adhat; Festetics Pálnak egyébként sem 6 akó bor járna, hanem több, mint másnak, házánál kiárultatná. Tapolcsányi János az előző évre való számadását már régen bemutatta volna Batthyány Ádámnak, két dolog akadályozta meg ebben: 1. május 14-én, amikor Lipót herceg Bécsbe hívatta Batthyány Ádámot, Farkas György későn érkezett ide (ti. Németújvárra), Tapolcsányi pénzt adott neki, noha kételkedik benne, hogy igazán annotálta (feljegyeze) vagy sem; 2. máskor bizonyosan notált (azaz feljegyezte), de nem írta be a regisztrumba (jegyzőkönyvbe), mivel éppen számot vetett a bírákkal, csak feljegyezte, ez viszont elveszett, ezért arra kéri Batthyányt, hogy írogasson ki bizonyos feljegyzéseket a magáéból, és küldje el Tapolcsányinak. 64 Hollósi Benedek németújvári számtartó a németújvári kocsma számadását is tudta intézni. Amikor Batthyány utasította, hogy igazítsa el az irtásföldekről való lajstromot, és vigye fel, azt válaszolta, hogy már eligazították, és oda is adták Batthyány Ádámnak, vagyis tisztában volt a különféle összeírások elkészítésével is. Egy ízben arról olvashatunk, hogy nyilvántartást készített azokról a járandóságokról, amiket Az egyes mezőgazdasági munkákkal kapcsolatos, gazdasági jellegű ismereteket ebben a tanulmányban nem vizsgálom; erre a 18. század előtt nem is állt rendelkezésre oktatási intézmény, az alkalmazottak a gyakorlatban sajátították el a szükséges tudnivalókat. Kállay I.: Az újkori nagybirtok i. m., 12. L. 29. lábjegyzet MNL OL P 1314 no , Hollósi Benedek németújvári tiszttartó jelentése Batthyány I. Ádámnak, június 6. Mas izben ugian igazan notaltam, de hogy akkor mas dologhban foglalatos voltam ugy mint birakkal szamot vetettem, nem irhattam mingiarast Regiestromba, azomban elveszet Jedzisem [ti. a feljegyzése]. Kérem annak okaért Nagodat mind kegielmes uramot, miltoztassék nagod maga iedzesibul egy paria ky irogatny és kezemhez küldeny, hogy conferalnék [itt: összevet] az én Ratioimmal [számadás]... MNL OL P 1314, no Tapolcsányi János levele Batthyány Ádámhoz, december 5.

50 48 Póka Ágnes kiosztott az uraimnak, azaz Batthyány Ádám familiárisainak, máskor pedig comissiót, azaz megbízólevelet adott. Tapolcsányi János a porkolábokkal küldte fel Batthyány Ádámnak a dietariumot (más néven kalendáriumot), amely heti bontásban tartalmazta a húsadagokat. Az újvári és a szalónaki kocsmárossal is el tudta készíteni az elszámolást. Máskor azt jelentette, hogy az urbáriumból megcsinálta az extractust, azaz kivonatot minden proventusból, vagyis jövedelemből, és csak azért nem küldte el, mert Batthyány Ádám azt írta, feljön. Tisztában volt az ügymenettel is: amikor felküldött Batthyánynak egy kis extractust, azaz kivonatot, mindjárt quietantiát, azaz nyugtát is kért róla. A hivatalos nyilvántartásokon felül magánnyilvántartásokat is készített, amelyeknek egy ízben nagy hasznát vette: Batthyány Ádám parancsa szerint kinyomozta, hogy ki vakarta ki az instructióból a dézsmásokat, és írta a helyébe a kulcsárokat, továbbá belső és titkos számadást készített, ennek alapján Batthyány dolga, hogy ítéljen felőle ( én anni sem gondolom az eő uádolásáual mint az Elephant muskával [azaz léggyel; figyelemre méltó, hogy a latin szót használja]). 65 Végezetül érdemes összevetni a familiárisok ismereteit Batthyány Ádám elvárásaival. Erre az instrukciók a legalkalmasabbak, hiszen ezekben explicit szerepel, hogy mit várt el az egyes tisztviselőktől. Rögtön 1632-ben, a bécsi udvarból való hazaköltözése után kiadott egy instrukciót az irtásföldek és szőlők felmérésére, természetesen az eredményt írásba is kellett foglalni, tehát az annak elvégzésében (közelebbről meg nem nevezett) résztvevőktől elvárta a betűk ismeretét. 66 A tisztviselőknek rendszeresen írásos beszámolót kellett készíteniük tevékenységükről és a rájuk bízott javakról. 67 A tiszttartók számára kiadott instrukció szerint be kellett számolniuk arról is, mikor és hányszor szolgáltattak törvényt, és mennyire rúgott a bírságból, illetve más forrásból, például kereskedelemből származó bevétel és termény. 68 A Hollósi Benedek németújvári tiszttartó számára kiadott instrukcióban olvashatjuk, hogy a gazdatiszt feladatai közé tartozott a jövedelmek várbeli urbárium szerint való beszedése, és az esztendő leteltekor regestrum (jegyzőkönyv) készítése. 69 Festetics Pál utasításában szerepel, hogy vessen számot a körmendi kocsmárossal, tehát minden bizonnyal otthonosan mozgott a számok világában is. 70 Az alsóbb rangúakkal szembeni elvárásokról a dézsmások instrukciója tanúskodik: registrumba kell venni a tizedet és a hegyvámot, és mielőbb eljuttatni Batthyányhoz, aki személyesen akarja megnézni, mennyi bevételre tett szert. 71 A dézsmások listát kaptak, hogy kitől mennyi terményt kell beszedni, tehát az olvasás elengedhetetlen volt számukra, a jegyzékek készítése pedig az írást és nélkülözhetetlenné tette. Batthyány tehát csaknem olyan pontos ismereteket várt el az adminisztrációról, mint amilyenekkel ő maga is rendelkezett uo., no Hollósi Benedek levele Batthyány Kristófhoz, október 12. MNL OL P 1322, no. 25., Instrukció az irtások és szőlők felmérésére, február 1. uo., no. 26. Instrukció id. Farkas János németújvári tiszttartónak. uo., no. 29. A tiszttartóknak ezek szerint kell számot adni, é. n. uo., no. 30. Instrukció Hollósi Benedek németújvári tiszttartó számára uo., no. 42. Festetics Pál németújvári tiszttartónak kiadott instrukció, uo., no. 37. Zalavár felé való dézsmások intsrukciója

51 Adalékok a Batthyány-familiárisok műveltségének vizsgálatához 49 Összefoglalás A misszilisek, a hivatalos iratokat és a könyvtárjegyzékeket kiegészítve, a korabeli műveltség sajátos aspektusaiba engednek bepillantást, így páratlan forrásai szerzőik szellemi horizontjának. Batthyány I. Ádám igen fejlett gazdaságirányítási adminisztrációt teremtett meg birtokain 72, aminek révén jelentős mennyiségű feljegyzés keletkezett, így a források az alsóbb rangú gazdasági tisztviselők tudásanyagának vizsgálatát is lehetővé teszik. Batthyány gazdasági tisztviselői a korabeli vármegyei nemesség kimagaslóan művelt alakjai voltak, hiszen nemcsak írni-olvasni tudtak, hanem a hivatalukkal kapcsolatos szakmai ismereteket, valamint az adminisztrációval járó írásbeliséget is elsajátították, sőt, latinul is egészen jól tudtak. Ezzel szemben a katonák műveltsége gyakorlatilag megfelel a korabeli nemesi átlagnak, de tőlük a földesúr szemlátomást pusztán gyakorlati ismereteket várt el. Alapkutatások hiányában nem készíthetünk pontos statisztikát, de a tanulmányban szereplő példák alapján látható, hogy Batthyány Ádám gazdasági tisztviselői más korabeli arisztokraták birtokain működőkhöz képest kimagaslóan műveltnek számítottak, hiszen nemcsak írni-olvasni tudtak (amit még Teleki Mihály vagy Bethlen Miklós tiszttartója sem mondhatott el magáról), hanem a hivatali szaknyelvben és adminisztrációban is jártasak voltak. 72 L. 29. lábjegyzet

52

53 MIHALIK BÉLA VILMOS Paráznák, boszorkányok, házasságtörők a 17. század végi Felső-Magyarországon A magánélet története, és ezen belül a házasság, a házassági jog fejlődésének kérdése az utóbbi időben igen megélénkült figyelmet kapott. Az ember és a történész természetes kíváncsi érdeklődése mellett ezt a mikrotörténelem kutatási módszerei, a mentalitás- és kultúrtörténet előretörése is magyarázta. Ráadásul a házasság vizsgálata kiváló terepet jelent a normaszegések elemzéséhez is, hisz olyan, a tanulmány címében is jelzett problémák kerülhetnek elő, mint paráznaság, házasságtörés, bigámia vagy épp a boszorkányság. A haza historiográfiában legutóbb Péter Katalin összegyűjtött tanulmányai jelezték ezt az érdeklődést, míg a nemzetközi historiográfiából az utóbbi években Cecilia Cristellon vizsgálta főként a vegyesházasságok kérdését. 1 Az alábbi tanulmányban azt vizsgálom, hogy az egyház és a világi hatalom milyen kérdéskörökben volt illetékes, és az egyházi hierarchia mely szintjei és fórumai hogyan vettek részt a mindennapokat is érintő társadalmi szabályozásban. Elsőbben is Gönczy Sára felességemet admoneáltatom, hogy meg emlékezzen nékem adott hitirűl, és feleségei kötelességérűl, minthogy minden ok nélkül hagyott el, haza jövén hozzám, tűlem halgasson, meg becsüllyön, és Isten parancsolattya szerint a Szent házasságot continuállya velem, s a mit haragossan el hordot, s el hordatott Fia házához, vagy máshová akár mi névvel nevezendő légyen az, mindeneket hozza haza így szólította fel az egri káptalan útján feleségét Dobay Mátyás 1687-ben, hogy térjen vissza hozzá. 2 Csakhogy Dobay arról nagyvonalúan megfeledkezett, hogy felesége már egy évvel korábban megkereste az egri püspöki szentszéket mint bírói fórumot, azzal, hogy férje véresre verte, ezért el akar válni tőle. 3 Az asszony által a férje ellen elindított eljárás tanúvallomásából kiderült, hogy Gönczy Sára és férje 1686 elején már jártak a püspöki szentszék előtt, amely akkor sikerrel békéltette őket egymással. Azonban a férj hamarosan ismét az asszonyra támadt, eleinte csak szidta jártál bagzani vén eördögh atta kurva később azonban egy baltával támadt rá, amit csak egy arra járó szerzetes vett ki még idejében a kezéből. Az asszony azzal is vádolta férjét, hogy mivel Kassán nem volt semmi jószága, ingatlana, így csak felesége kassai örökségéből tudta magát fenntartani és fokozatosan élte fel azt, kiforgatva Gönczy Sárát mindenéből. Az asszony az elszenvedett sérelmek miatt 1686 őszén beadta a válókeresetet a püspöki szentszékhez, amely szeptemberben megidézte maga elé Dobay Mátyást Péter Katalin: Magánélet a régi Magyarországon. Bp., 2012.; Cristellon, Cecilia: Sposare (o non sposare) l eretico. Matrimoni misti e politica del Sant Uffizio. Venezia nel contesto europeo (secolo XVIII). In: Protestanten zwischen Venedig und Rom in der Frühen Neuzeit. Hrsg.: Israel, Uwe Matheus, Michael. Berlin, Magyar Nemzeti Levéltár Heves Megyei Levéltár (a továbbiakban MNL HML), XII-1/60. nr július 18. Egri Érseki Levéltár (a továbbiakban: EÉL), Szentszéki perek, nr , GH-ad, 1686.

54 52 Mihalik Béla Vilmos A püspöki szentszék elé tartozó ügyek körét az országos törvények szabályozták. Az évi 9. cikkely, II. Ulászló király I. dekrétumának (1492) 46. cikkelye és az évi 15. cikkely a házassági ügyeket és különösen kiemelve az asszonyok megverésének ügyét meghagyta az egyházi bíróságok ügykörében. 4 Az egri püspöki szentszék belső működését a Kisdy Benedek egri püspöknek a 17. század közepén Somogyi Ferenc püspöki vikárius részére kiadott instrukciója szabályozta. Ennek alapján a püspöki bíróság élén a a püspöki vikárius, mint a püspök általános ügyhallgatója állt, mellette a káptalan legalább két tagjának kellett még jelen lennie. A szentszék iratkiadó és ügyviteli tevékenységét a szentszéki jegyző irányította, aki ekkoriban főként világi személy volt, és személye gyakran megegyezett a káptalani jegyzőével. Ügyvéd (procurator) hiányában a vikáriusnak kellett gondoskodnia kijelölt ügyvédről, míg ügyészt (advocator) a püspök biztosított. Ha mégis olyan ügy került volna a bíróság elé, amelyet az ország törvényei szerint világi fórumot illettek volna, úgy az instrukció szabályozta, hogy a szentszéki bírák világi törvényszék elé utasító parancsolatot (mandata declinatoria) adjanak ki. Ezenkívül szabályozták a szentszéki idézés rendjét és annak költségeit is. A vikáriusnak mint egyházi bírónak előírták, hogy az özvegyek, árvák, szegények ügyeit a bírói ülésszakokon kívüli időben is köteles meghallgatni. Törekednie kellett arra, hogy a felek között inkább megegyezés, egyetértés, mai fogalmainkkal élve peren kívüli egyezség jöjjön létre. 5 Ez különösen igaz volt a házassági ügyekben, ahol a válás, az egymástól való szétválasztás az utolsó lehetőség volt csak. A püspöki szentszék törekedett is a civakodó felek kibékítésére, a békéltetésre, ahogy ezt a Dobay-Gönczy házaspár esetében is láttuk. Az egyház házasság feletti hatalmának alapját a kánonjogból nyerte. Ennek legfőbb letéteményese a pápa volt, akinek azonban jogában állt erre vonatkozó jogait átadni, engedélyezni a püspökök számára, ha azok ezt kérvényezték a szentszéknél. Ez különösen fontos volt a házassági felmentvények esetében, azonban ezek a pápai engedélyek természetesen nemcsak erre, hanem például a papok időelőtti felszentelésére és egyéb szentségi, egyházjogi kérdésekre vonatkoztak. Az egri püspökök is folyamatosan kérvényezték a pápai fakultások megadását. Ezeknek legteljesebb sorát 1688-ból ismerjük, amelyet XI. Ince pápa adott Fenesy György egri püspöknek és az engedély megújításakor, 1692-ben a püspök mellékelt kérvényéhez. Ezek a pápai engedélyek azonban egységes szövegűek voltak, minden ezért folyamodó püspök ugyanezeket a jogosítványokat kapta meg. 6 A Fenesynek adott pápai engedély huszonkét pontja közül öt foglalkozott a házassági akadályok alóli felmentésekkel. 7 Egyrészt felmentést adhatott a püspök a másodfokú (vagyis az elsőfokú unokatestvérek), harmadfokú és negyedfokú egyszerű és vegyes vérrokonsági akadálya alól. Kiterjedt köztisztesség akadályára, vagyis a házasság nélkül Corpus Juris Hungarici évi törvényczikkelyek. Összeállította: Kolosvári Sándor Óvári Kelemen Márkus Sándor. Budapest, , 511.; Corpus Juris Hungarici évi törvényczikkelyek. Összeállította: Kolosvári Sándor Óvári Kelemen Márkus Sándor. Budapest, MNL HML, XII-2/d/80. pag Archivio Storico de Propaganda Fide, Scritture originali riferite nelle Congregazioni Generali (a továbbiakban: APF, SOCG), vol. 512., fol. 148r v. Az egyes házassági akadályokra a hatályos kánonjog alapján v.ö.: Kuminetz Géza: Katolikus házasságjog, különös tekintettel a latin egyház jogára. Budapest,

55 Paráznák, boszorkányok, házasságtörők a 17. század végi Felső-Magyarországon 53 életközösségben, ágyasságban való együttélés és az abból származó (tehát a férfi és a vele ágyasságban élt asszony nőrokonai közötti) kvázi-rokonság miatt adott dispensatióra. A fakultás vonatkozott a bűntett akadályára is, amely a házasulandó felek biztonságát, életét hivatott védeni, például egy korábbi házastársi gyilkosság esetén. Az akadály alóli felmentés nem jelentette azonban azt, hogy a bűncselekmény elévült volna. Szintén házassági akadály állt fent a lelki rokonság esetén, vagyis a keresztszülő és keresztgyermeke között. A házassági akadályok rendezése különösen a felekezetileg vegyes területeken ütközött nehézségbe. A katolikus házassági jog szerint ugyanis sok protestáns házasság érvénytelen volt, azokat megtérés esetén amennyiben lehetett rendezni kellett. Különösen súlyos kérdés volt a rokonsági, vérségi fokok betartásának kérdése. 8 A fentebb idézett pápai felhatalmazásban a vérrokonság alóli felmentésre vonatkozó pont kikötötte, hogy a püspök csak olyan eretnekeknek adhatott felmentést, akik áttértek katolikus hitre. Azaz a közeli vérrokon protestánsok nem részesülhettek püspöki engedélyben, ami nagyobb bonyodalmakhoz vezethetett. Ugyanis a 18. században Erdődy Gábor Antal egri püspök épp azért űzött el egy református lelkészt, mert az összeadott két, a katolikus egyházjog szerint a sógorsági akadály alá tartozó személyt. 9 Ugyanakkor a házassági akadályok és ezekben a pápa által a püspöknek adott engedélyek ismeretében válik érthetővé Hedry Imre és Berthóty Borbála házassági ügye. A két házasulandó ugyanis negyedfokú rokonságban állt egymással, és bár evangélikusok voltak, a kellemetlenségek elkerülése végett az egri püspökhöz fordultak diszpenzációért. Fenesy György püspök a pápától kapott engedély birtokában Mattyasovszky László szepesi prépostot kérte fel az ügy kivizsgálására, aki a házassághoz szükséges felmentvényt megadhatónak tartotta, ha Hedry Imre és menyasszonya egy éven belül katolizálnak. 10 Az esküvőre ekkor azonban ismeretlen okból nem került sor talán éppen a katolizálás miatt, hanem az ügy csak négy évvel később, 1695-ben került elő ismét. Hedry Imre ismét a püspökhöz fordult a diszpenzáció megadásáért, de tudta, hogy a Római Anyaszentegyház mostohafiainak nem szokta adni, azért én is ezen írásomban obligálom magamat Méltóságos Egri Püspök Fenesi György uramnak őnagyságának és az egész Római Anyaszentegyháznak, ha őnagysága méltóztatik dispensatiót adni, hogy én is megismervén az igaz római hitet, azon Római Anyaszentegyháznak igaz fiává leszek együtt kedves mátkámmal, Berthoti Boriskával. 11 Hamarosan Csernyánszky János jezsuita atya előtt meggyóntak és áttértek a katolikus hitre a görgői templomban. 12 Így a diszpenzáció és a házasság is érvényessé vált. Hasonló esetek miatt fordult 1696-ban Fenesy György egri püspök a Galla Ferenc: Pápai kinevezések, megbízások és felhatalmazások Erdély, a magyar királyság és a hódoltság területére ( ). Kiad.: Tusor Péter Tóth Krisztina. Budapest Róma, (CVH II/3.) 3 4. Mihalik Béla Vilmos: Felekezeti konfliktusok a poroszlói Tisza-tájon az es években. In: Agria Az Egri Múzeum Évkönyve, 46. (2010), 126. MNL HML, XII-2/b. Nr. 1. Div. 6. Fasc. 15., fol június 9., Szepeshely. MNL HML, XII-2/b. Nr. 1. Div. 6. Fasc. 15., fol április 15., Siroka. MNL HML, XII-2/b. Nr. 1. Div. 6. Fasc. 15., fol július 25., Lőcse. P. Csernyásznky János SJ tanúsítványa Hedry Imre és Berthóty Borbála katolizálásáról.; fol július 24., Lőcse. Fenesy György egri püspök tanúsítványa.

56 54 Mihalik Béla Vilmos Propaganda Kongregációhoz, hogy mit tegyen a katolizáló protestáns vérrokonok közötti házassági engedélyek ügyében. A Propaganda Kongregáció továbbította a kérdést az Inkvízícióhoz, ahol úgy döntöttek a kérdésben, hogy a püspök ezeket az eseteket, vagyis azokat a protestánsokat, akiknél még csak várható a katolizáció, külön-külön vizsgálja meg. 13 Az egyéb kérdésekben viszont a szokásos formula szerint kiállították és újabb négy évre meghosszabbították a püspöknek adott pápai engedélyeket. A Hedry-Berthóty házassági ügy felhívja figyelmünket a vegyesházasságok kérdésére. Ebben a tekintetben a 16. században a két felekezet még mereven elzárkózott egymástól, a 17. században, és így Magyarországon a bécsi békét követően azonban a protestánsok igyekeztek ezt a maguk javára fordítani, és a vegyesházasságokból származó gyermekeket a saját protestáns felekezetük számára megnyerni. A katolikus plébánosok viszont érezve a lépéshátrányt, még akkor is hajlandóak voltak a vegyes felekezetű jegyespárok esketésére, ha csupán a katolikus fél neme szerinti gyermekek vették fel a katolikus hitet. Ebben a változás majd csak a század végén, illetve a 18. század elején indult meg a változás. 14 Így már az is jelentős előrelépésnek bizonyult a 17. század elején, hogy a bécsi békében, majd annak becikkelyezéseként az évi 7. törvényben magyarországi katolikus egyház sikerrel őrizte meg a szentszékek intézményét és hatáskörét. 15 A római katolikus szentszékek tehát megőrizték szerepüket a más felekezetek házassága feletti ellenőrzés terén is. Erre figyelmeztet például a pápa főségét elismerő görög katolikusok esetében egy egri eset. Ez azért is különleges ügy, mert Egerben a görög katolikus unió nagyon gyenge volt, és a kísérlet a 18. század elején meg is bukott. Rácz Lukács és felesége, Margit asszony válásának több tanulsága is van tehát. Az asszony, amikor elhagyta férjét, először egy új, rendetlen férjjel élt együtt Ónodon. Amikor ez a férfi meghalt, az asszony ismét egy rác emberhez ment hozzá, akivel visszaköltöztek Egerbe. Mindeközben az egykori férj, Rácz Lukács hét éven át várt arra, amíg végül ő is új feleséget keresett magának, a görög rítuson lévő püspök Az ügyben jól megfigyelhető a szentszéki adminisztráció működése is. A püspök beküldte kérvényét és annak mellékleteit a Hitterjesztés Szent Kongregációjához (Propaganda Fide), illetve püspöki káplánjával egy kísérőlevelet is küldött a pápai domonkos gyóntatónak. A Propaganda Fide nem határozhatott önálló hatáskörben, így átküldték az ügyet a Szent Hivatalhoz, amely első ülésén nem határozott, hanem bekértek a Propagandától egy korábbi, az egri püspöknek adott pápai engedélyt. Ennek ismeretében hozták meg döntésüket és állították ki az új fakultást és tájékoztatták erről a Propagandát. APF, SOCG, vol. 525., fol. 59r, 61r. Fenesy kérvénye a Propagandához; APF, Scritture riferite nei Congressi (továbbiakban SC), Ungheria-Transylvania, vol. 3., fol július 3., Jászó. Ordódy Sebestyén püspöki káplán kísérőlevele P. Paulino Bernardino OP atyának, pápai gyóntatónak; APF, Acta, vol. 66., fol. 185r v., szeptember 10., nr. 18. A Propaganda Fide döntése; Archivio della Congregazione per la Dottrina della Fede, Decrete Sanctii Officii (a továbbiakban ACDF, S.O., Decreta), szeptember 26. A Szent Hivatal döntése, kérik a Propaganda Fidét a korábbi pápai fakultás megküldésére.; APF, SC, Ungheria-Transylvania, vol. 3., fol. 25., szeptember 28. A Szent Hivatal assessora a Propaganda Fide titkárához, kéri egy korábbi felhatalmazás szövegének megküldését.; APF, Lettere, vol. 85., fol. 108v., október 1. A Propaganda Fide titkárának levele a Szent Hivatal assessorához, megküldik az január 28-án kiadott pápai felhatalmazást.; ACDF, S.O., Decreta, október 10. A Szent Hivatal döntése.; APF, SC, Ungheria-Transylvania, vol. 3., fol. 27., október 15. A Szent Hivatal assessora tájékoztatja a döntésről a Propaganda Fide titkárát. Vanyó Tihamér OSB: A trienti zsinat határozatainak végrehajtása Magyarországon. A magyarországi római kath. egyházfegyelem alakulása, Pannonhalma, Corpus Juris Hungarici i. m., 15.

57 Paráznák, boszorkányok, házasságtörők a 17. század végi Felső-Magyarországon 55 engedélyével. Miután azonban Margit asszony visszatért Egerbe, az egész ügy Nagy János plébános elé került, aki Lukácsot eltiltotta új feleségétől, akivel a férfi akkor már két éve élt együtt. Margit asszony ügyét pedig az egri tanács is a püspöki szentszék előtti vizsgálatra akarta vinni, mert gyanúsnak találták az asszony többszöri házasságát. A nő azzal védekezett, hogy ő a keresztényi szokást nem tudván ment újra férjhez, miután Lukácsot elhagyta. Az egész házassági ügy tehát mutatja azt az új rendet, amellyel a keleti kereszténység rítusai és normái között, a török alatt nevelkedett embereknek a katolikussá váló Egerben szembesülnie kellett. Ezt fejezi ki az a tanács által készített beadvány is, amelyben az egri városvezetők kifejezték a Rácz Lukács és Margit közötti házasságnak egyébként is kétséges voltát: az ő akkori házasságuk volt is, nem is, amint török idejében micsoda házasság volt, Nagyságotok megítélheti, ámbár juxta ritum graecum lett volna is (kit maga sem aprobál, hogy helyén házasságuk volt volna). A házasság szabályozására már a középkortól kezdődően volt törekvés, a trienti zsinat ezeket a korábban meginduló folyamatoknak adott keretet. A házasság háromszori kihirdetése, a rokonsági fok vizsgálata, a pap előtt, legalább két tanú jelenlétében történő esketés, a házasság szentségi jellegének megerősítése és még több, ehhez kapcsolódó rendelkezések azonban nehezen mentek át a gyakorlatba. A trienti zsinatnak a házassággal kapcsolatban megfogalmazott elvárásai Magyarországon majd csak a 18. században teljesültek. 16 Rácz Margit házassági ügyében ezek az elvárások ütköztek a gyakorlattal, és a hétköznapi ember nem tudott mással védekezni, mint hogy ő az erre vonatkozó szokásokat, normákat még nem ismerte. Éppen emiatt az Egerben megtelepedő szerzetesrendek és a püspök által kinevezett plébánosok elsődleges feladata lett a város 1687 után etnikai és felekezeti szempontból még rendkívül vegyes összetételű és hátterű lakosságának a katolikus normarendszerbe és egyházi keretek közé való integrációja. Ugyanakkor Ráczék házassági ügye arra is rávilágít, hogy adott esetben egy többszörös felügyelet alatt is állhatott egy házassági ügy. A források alapján úgy tűnik ugyanis, hogy rövid ideig az egri rácok felett a Szentendrén lakó szerb ortodox és a munkácsi görög katolikus püspök párhuzamosan gyakorolt joghatóságot. Rácz Lukácsnak ugyanis mindkét püspöktől írásos jóváhagyást kellett szereznie válását követően: Csak ő maga püspökitől budaitól, aki Szent Endrén lakik, hozzon magának szabadságot házasságra, munkácsi püspök is confirmálja azt. Ugyanis a válási ítélet szerint sem a férj, sem a feleség nem házasodhatott újra. Az asszony viszont mégis együtt élt házasságban egy férfival, emiatt Rácz Lukács is szeretett volna engedélyt szerezni újabb házasságra. Az eset érdekessége azonban, hogy a budai szerb ortodox püspök erre vonatkozó engedélyét a munkácsi görög katolikus püspöknek is meg kellett erősítenie. Ráadásul egy másik, latin nyelvű beadvány szerint Rácz Lukács részére maga Čarnojević Arsenije ortodox pátriárka adott engedélyt új házasságra. A görög katolikus püspök általi megerősítés viszont már azt mutatja, hogy az ortodox szerb és görög lakosságot csak akkor tűrték meg Egerben, ha unióra léptek a katolikus egyház- 16 A házassági normák, szokások és szertartásokra római és görög katolikus, valamint protestáns oldalról is: Bárth Dániel: Esküvő, keresztelő, avatás. Egyház és népi kultúra a kora újkori Magyarországon. Budapest,

58 56 Mihalik Béla Vilmos zal. Mindemellett a válási ügyet azonban nem ők, hanem Nagy János egri római katolikus plébános indította el, és magát a pert is az egri püspöki szentszék előtt folytatták le. Azonban e válási perpatvarból tudjuk, hogy az 1690-es években egy Demeter nevű ortodox pópa mint a rácz patriarchának vice gerense működött a városban királyi engedéllyel. Működése célja az volt, hogy Egerben és más városokban, az hol keresztény emberek laknak, ráczok, görögök, régi törvényben lévők, kik között ha valami rendetlen dolgokat találok, azt megigazítsam. 17 Miközben azonban mind az ortodox, mind a görög katolikus egyház bírt valamilyen joghatósággal, maga a válás és a házasság ügyének kérdése a római katolikus egyház illetékes fóruma, a püspöki szentszék előtt zajlott. A házassági akadályok azonban alapot adhattak a házasság felbontásához is. Így például az impotencia, amely a hatályos egyházjog szerint házassági akadálynak minősül, Imre András és Nevelős Margit évi válóperében merült fel okként, míg a férfi viszont a házasság előtti szexuális élettel és szüzessége elvesztésével vádolta feleségét, miközben tagadta impotenciáját. 18 A szexuális, erkölcsi elhajlás ezekben a perekben rendre visszatérő elem volt. Ahogy láttuk, a feleségét elverő Dobay Mátyás is azzal vádolta feleségét, hogy máshová jár bagzani. Sokkal élesebben jelent meg ez az elem Dessewffy János és Hankony Mária válóperében. Az asszony itt is brutális veréssel vádolta férjét, amiben alighanem lehetett is valami, hiszen még a férje korábbi házasságából származó leányok is kiálltak mostohaanyjuk mellett. 19 A férj azonban szintén nem volt rest, és I. Lipóttól szerzett Hankony Mária ellen parancsot, amelyben az asszony romlott erkölcseire, kurválkodó életvitelére (prostituta vita) és szeretőjével, Sztankóczy Zsigmonddal tervezett férjgyilkosságra hivatkozva a feleség elfogatására adott a király utasítást. 20 Dessewffy kérte ezért a válóper halasztását a püspöki szentszéktől, arra hivatkozva, hogy az uralkodó rendelete nyomán felesége ügye már úgyis világi hatóság elé kerül. 21 Ugyanis az erkölcsi elhajlásokban bármennyire is kötődtek a házassághoz már a világi bíróságok voltak illetékesek. Különösen kegyetlen ítélet született a rudabányai Nagy Márton és Veres Albertné ügyében. Az ügyben a Szepesi Kamara szendrői tiszttartója, Pethő István kérésére ült össze a szendrői véghely tisztjeiből és elöljáróiból álló törvényszék. 22 A férfi ellen, aki a kamara jobbágya volt, az volt a vád, hogy törvényes felesége ellenében Veres Albertnéval paráználkodott. Nagy Mártont a bíróság fejvesztésre ítélte, végül ettől éppen Pethő István közbenjárására menekült EÉL, Szentszéki perek, nr , GL/aa. Rácz Lukács és Margit ügye. A betelepülő szerbek és főpásztoruk, Čarnojević Arsenije peći szerb pátriárka részére 1690-ben kiadott privilégiumot I. Lipót 1695-ben ismét megerősítette. Ezzel engedélyezte egy önálló szerb ortodox egyházszervezt létrejöttét a Magyar Királyság területén. Ezek között volt a váradi-egri egyházmegye, amelynek élén Jefrem Banjanin állt, ám miután ő unióra lépett, az egyházmegyét összevonták a bácsival 1698-ban. Dujmov Milán: A Szerb Ortodox Egyház története Magyarországon: In: A keleti kereszténység Magyarországon. Szerk.: Doncsev Toso Szőke Lajos. Budapest, EÉL, Protocollumok, nr , fol. 104v október 23. EÉL, Protocollumok, nr , április 15-i szentszéki ülés. Az március 2-án felvett tanúvallomások. EÉL, Protocollumok, nr , szeptember 30-i szentszéki ülés. Az uralkodó július 26-i rendelete. EÉL, Protocollumok, nr , szeptember 30-i szentszéki ülés szeptember 29. Dessewffy János levele. Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára (a továbbiakban: MNL OL), E254, fasc. 60., május, nr. 78., május 12., Szendrő. Pethő István a Szepesi Kamarának.

59 Paráznák, boszorkányok, házasságtörők a 17. század végi Felső-Magyarországon 57 meg, mert a kamarai tiszttartó úgy vélte, hogy halálával négy gyermeke és özvegye teljesen elszegényedne, és koldusbotra jutnának, ezzel pedig kiesnek az adózó jobbágyok köréből. A Szepesi Kamara végül megkegyelmezett a férfinak, büntetését 40 forintos pénzbírságra változtatta és kötelezte, hogy katolizáljon. Veres Albertnét azonban nemcsak paráznaságban, hanem kétszeres gyilkosságban is vétkesnek találták. Ugyanis azzal vádolták, hogy korábban még akkor élő férjével megöltek egy szolgálót, később pedig a Nagy Mártontól született törvénytelen gyermeket is megölte. Ezért a bíróság úgy határozott, hogy Veres Albertnénak hármas vétkesnek cselekedetiért, hogy nékie verem ásattassék, és azon veremben elevenen tövis ágyra fektessék hóhér által, karót hasában vervén, megölettessék. 23 A Veres Albertné ellen lefolytatott tanúvizsgálat arra is kiterjedt, hogy az asszony boszorkány volt-e. Egyik tanú szerint az asszony maga mondta, hogy az ördög vitte rá cselekedetére. A boszorkányság, ördöngösség gyakorta kötődött a házassági, szerelemféltési ügyekhez. Ez akár nevesebb arisztokrata családoknál is előfordult. Csáky Péterné Melith Mária azzal vádolta férjét, hogy összeszűrte a levet sógornőjével, Csáky Zsigmondné Jakusith Katalinnal. 24 Azzal vádolta őket, hogy házifogságra kényszerítették és egy tudósembert, vagyis boszorkányt fogadtak fel az ő romlására. 25 Az egyik tanú meg is vallotta, hogy egy fekete tehén ganéját egy fazékkal kellett vinnie Csáky Péter és sógornője megbízásából. Hasonló szerelemféltés szerepelt a regéci Doleszné ellen felhozott boszorkányvádban, miszerint a féltékeny asszony az egyik gyanús falubeli menyecskétől akart egy hajszálat lopni, hogy aztán bűbájjal megvakíthassa. 26 Ahogy azonban a házassági ügyek egyértelműen az egyházi bíróság elé, úgy a boszorkányság a világi fórumok elé tartozott. A városi szenátus mint világi bírói fórum vett részt az erkölcsi ügyekben. A paráznasággal vádolt lányokat például, úgy tűnik, börtönnel sújtották, legalábbis a kassai anyakönyv lapjain többször találkozunk megesett lányokkal, akik gyermeküket a börtönben hozták világra. 27 A paráználkodó lányt vagy megvesszőzték, vagy száműzték a városból. Szintén gyakori kiegészítő büntetés volt a szégyenketrecbe való elzárás. 28 Valószínűleg hasonló eset történhetett az eperjesi Trijafen Anna lányával, akit bár nem ismerjük az okát a város vezetése nyilvános elzárásra (publicis carceribus) ítélt, ami akár szégyenketrecet is jelenthet A felső-magyarországi városokban hasonló büntetés vonatkozott a gyermekgyilkos nőkre és a kettős házasságtörőkre, vagyis amikor egy nős férfi és egy házas asszony került kapcsolatba. A gyermekgyilkos nőt elevenen sírba temették, tövissel és földdel fedték be, és egy kihegyezett karót vertek rajta keresztül. A kettős házasságtörés esetén a két felet egy sírba tették, közéjük tövist raktak és ugyanazon karóval átszúrták őket és elevenen elhantolták őket: Demkó Kálmán: A felső-magyarországi városok életéről a XV XVII. században. Budapest, , 176. MNL HML, XII-1/74., nr február 1. Az ilyesfajta házi fogság nem volt teljesen ismeretlen: Esterházy Pál nádor is ezt tette házasságuk megromlását követően Thököly Máriával, vö.: Péter Katalin: Házasság a régi Magyarországon ( század). Budapest, Majláth Béla: Levéltári adatok Regéczvára történetéhez a XVII. század második feléből. In: Magyarországi boszorkányperek. Kisebb forráskiadványok gyűjteménye I. Összeállította: Klaniczay Gábor, Kristóf Ildikó, Pócs Éva. Budapest, filium incerti parentis ex Domo Börtönyház : Kassa város keresztelési anyakönyve ( ), pag. 153., május 15. ( letöltés: április 20.) Demkó K.: A felső-magyarországi városok i. m., 119.

60 58 Mihalik Béla Vilmos Az érdekessége az esetnek azonban az, hogy a Szepesi Kamara közbelépett érdekükben: miután Trijafen Anna és leánya is katolikus hitre tért át, az eperjesi bírónak elrendelték a leány szabadon engedését. 29 Nem csoda, hogy némelyek végső kétségbeesésre ragadtatták magukat ban került a kassai magisztrátus elé Mattyasin Agnéta ügye, aki nemcsak paráználkodott, hanem a törvénytelen kapcsolatból származó gyermekét a szülés után az árnyékszékbe dobva megölte. Ezért a kassai magisztrátus döntése értelmében a leányt a város határában lefejezték. 30 Néha azokat is utolérték, akik messzire menekültek, nehogy bűnös cselekedetük kitudodjon. Így például egy kisszebeni csizmadia hiába tűnt el a városból, egyszer egy vásár alkalmával kereskedők felismerték, és ekkor derült ki, hogy saját mostohalányát hazudta feleségének, azzal együtt is hált, miközben feleségét otthagyta Kisszebenben. A szebeni magisztrátus kérte a Szepesi Kamarától a férfi kiadását, aki aligha kerülhette el sorsát. 31 Talán ugyanolyan sorsra jutott, mint a lőcsei Kür Mihály, akit Hain Gáspár lőcsei krónikájának szavai szerint mivel két felesége volt, és amellett egy kurvája is, halálra ítélték és lefejezték. 32 Mindezek az elszórt adatok és esetek azt jelzik, hogy az egyház és a világi hatalom együttesen próbált az erkölcsi normáknak érvényt szerezni. Az egyháznak egyértelmű jogosítványai voltak a házassági kérdésekben, úgy a házassági akadályok alóli felmentésben, mint a házasság felbontásában. Azonban a házasságtörés és a megerősíteni kívánt erkölcsi normáktól való elhajlások büntetésében, kiigazításában már a világi hatóságoknak, a városi magisztrátusnak, a helyi tisztviselőknek jutott komolyabb szerep. Persze ahogy bűn is létezett, úgy létezett megbocsátás is. A tanulmány elején említett Dobay-Gönczy válóper például még 1695-ben sem zárult le, úgy tűnik az asszony ismét visszatért férjéhez. Gönczy Sára asszony fia, Holló Zsigmond például azért nem akarta átvenni anyja birtokait, mivel még el nem váltak egymástól, nem látja őnagysága, miképp nyúlhasson a jószághoz. 33 Az erkölcsi normák védelmezője és az erkölcstelenség persze néha a maga meztelen valóságában találkozott szembe egymással. Az idősebb Holló Zsigmondról, a Szepesi Kamara rangidős tanácsosáról és annak feleségéről írta a másik kamarai tanácsos, Hartyáni András 1672-ben: Hollóné asszonyom igen elment az linea mellől, az elmúlt napokban egy deákkal maga Holló tanálta egy ágyban MNL OL, E244, fasc. 37., szeptember, fol szeptember 11. Archív Mesta Košice, H III/2., pur. 29., fol. 151r. MNL OL, E254, fasc. 181., január, nr. 101., s. d. Hain Gáspár: Szepességi avagy lőcsei krónika és évkönyv a kedves utókor számára. Budapest, MNL HML, XII-1/81., nr szeptember 24. MNL OL, P507, Nádasy család levéltára, Series A., Classis V., nr. 597., fol. 305., január 3., Kassa.

61 OGOLJUK-BERZSENYI ANETT Somssich-címerek Somogy vármegyében Bevezetés Somogy vármegye a török kiűzését követően a nemesség által egyik legsűrűbben lakott területté vált az országban. A néhány visszatérő mellett számos új nemesi család jelent meg, kezdetekben a legfelsőbb rétegekből, később azonban nagyrészt a köznemesség soraiból. Ezeknek a családoknak az újjáéledő Somogy kedvező lehetőségek egész sorát kínálta fel, aminek köszönhetően a 18. században több, addig névtelen köznemesi család emelkedett gazdag főnemesi szintre. Közöttük találjuk a Somssichokat is, a 18. század első felében még csak mint újonnan betelepült köznemesi családot, alig egy nemzedékkel később már mint az egyik legjelentősebb birtokost Somogyban, a 19. század elején pedig mint főnemesi ranggal bíró, országos tisztségeket viselő tagokkal büszkélkedő famíliát. A Somssichok számos építészeti emléket hagytak maguk után a megye területén, közöttük több magán viseli a család címerképét. Bár családtörténeti kutatásokra már sor került korábban is, a címerképek összehasonlítása, különösképpen bevonva a levéltári anyagot is, eddig nem történt meg, pedig ennek eredménye nagyon érdekes. Jelen tanulmány célja bemutatni és elemezni ezeket a címerképeket, különös tekintettel az építészeti emlékeken találhatóakra, összehasonlítva más forrásokkal. A Somssichok 200 éve Somogyban: Felemelkedés és hanyatlás Mielőtt rögtön a témába vágnánk, érdemes elidőzni egy kicsit a család történeténél. Egyrészt, mert néhány személytől eltekintve nem beszélhetünk széles körben ismert családról, másrészt pedig, mert a családon belüli események a továbbiak megértéséhez fontos adalékokkal szolgálhatnak. A család egyik tagja, Véssey Lajosné Somssich Agát 1944-ben könyvet jelentetett meg Somssich Pál életével kapcsolatban, itt találkozhatunk először családtörténeti ismertetővel. 1 Az író 1395-re teszi a Somssichok első ismert ősét, amire állítólag a családi levéltárban is volt vonatkozó dokumentum, azonban ezenkívül sehol máshol nem található utalás ilyen korai dátumra. A családi levéltár 1945-ös nagymértékű pusztulásának köszönhetően már nem is fog kiderülni, hogy ténylegesen létezett-e ilyen dokumentum. Ami biztos, hogy a család Horvátországból származott és a török terjeszkedés elől húzódott északabbra, végül Zala vármegyében telepedett le. Az első tényleges ismert őse a családnak Miklós csáktornyai várkapitány, aki 1671-ben hunyt el Véssey Lajosné Somssich Agát: Somssich Pál élete és működése. Budapest, A család korai történetét l. a 11. oldalon. L. pl. Kaposi Zoltán: Egy középbirtokosi família 100 éve Somogy vármegyében. (A Somssich család felemelkedése.) In: Somogy megye múltjából. Szerk.: Szántó László. Levéltári évkönyv 33. Kaposvár,

62 60 Ogoljuk-Berzsenyi Anett Az ő három fia, Pongrác, Péter és Mátyás, valamint Mátyás fia István 1716-ban nyertek címeres levelet III. Károlytól katonai érdemeikért, valamint ősi nemességük megújítására. Érdekessége ennek a címeres levélnek, hogy bár később többet is szerzett még a család, ez az egyetlen, amely a mai napig fennmaradt.3 Pongrác másodszülött fia, Antal ( ) volt az, aki elsőként megtelepedett Somogyban. Bár ő is még Zala vármegyében, egészen pontosan Csehovecen látta meg a napvilágot, már 1724-ben Somogyban találjuk, ahol aljegyzővé választották. Ezt követően egy tipikusnak mondható karriert futott be, előbb főjegyzőként, később alispánként ( ) tevékenykedett ban adományként megkapta Mária Teréziától Sárdot, ahonnan a saárdi előnév is ered. 5 Később ez vált a család birtokközpontjává. Antal hosszú életében rendkívül eredményesnek bizonyult birtokszerzés terén, haláláig mintegy hold újszerzeményi földre tett szert Somogyban, ezzel megalapozva a két feleségétől született, összesen hat gyermeke jövőjét. 6 Antal fiai közül a két fiatalabb folytatta az apa munkáját. Antal és József, a birtokok újraosztása után, a két legnagyobb birtoktest tulajdonosaivá váltak, és a már meglévő két tömbhöz kapcsolódó további birtokokra tettek szert. 7 A következő generáció még ezen is túllép, elsőként Antal fia János, aki katonai területen ért el sikereket. Valószínűleg ennek köszönhető, hogy rendkívül rövid idő alatt először bárói (1812. december 11.), majd grófi (1813. április 9.) rangot szerzett. 8 Csehországban telepedett le a feleségével, de annak halála után visszatért Somogyba és birtokszerzésbe kezdett, ezzel a Somssich család legdélebbi fekvésű birtoktestét alakítva ki, Babócsa központtal, ami tovább virágzott utódai alatt is. 9 Józsefnek is volt két fia, akik az akkori magyar politika ismert alakjaivá váltak, ők Miklós és Pongrác. 10 Miklós ( ) volt József elsőszülött fia, aki a Somssich Antalnál már vázolt, bevett karriert futotta be, azaz aljegyző, főjegyző, majd alispán is lett ben országgyűlési követnek választották, ezt követően még újabb három alkalommal képviselte a vármegyét. Liberális nézeteket vallott, a Deák-csoport egyik vezéralakja volt es visszavonulását követően a birtokai gyarapításán dolgozott, újabb 5000 holdnyi földet szerzett meg Sárd és Nagybajom környékén. Feleségével, Kajdacsy Jozefával példaértékű házasságban éltek 50 évig, a feleség Őrzési helye: Magyar Nemzeti Levéltár Somogy Megyei Levéltára (A továbbiakban: MNL SML), XV- 22, Mohács utáni oklevelek és magánszemélyek diplomáinak gyűjteménye, Mohács utáni címeradományozó oklevelek, A Somssich család címereslevele, L. pl. Szijártó M. István: Hivatalviselő elit a 18. századi Somogy vármegyében. In: Megyetörténet: egyház- és igazgatástörténeti tanulmányok a Veszprémi Püspökség évi adománylevele tiszteletére. Szerk.: Hermann István-Karlinszky Balázs. Veszprém, Veszprémi Érseki és Főkáptalani Levéltár, Veszprém Megyei Levéltár, Királyi könyvek: jegyzéke a bennük foglalt nemesség czim, czimer, előnév és honosság adományozásoknak, Szerk.: Illéssy János-Pettkó Béla. Budapest, Heraldika Kiadó, Kaposi Z.: Egy középbirtokosi família i. m., 65. Uo. 68. Királyi könyvek i. m., 196. Vasdényey Imre: Ősi birtokok és birtokosok Somogyvármegyében. Kaposvár, , valamint T. Mérey Klára: Babócsa története a szabadságharc leverésétől 1918-ig. In: Babócsa története. Tanulmányok a község történetéből. Szerk.: Dr. Magyar Kálmán. Babócsa, Nagy Iván: Magyarország családai czimerekkel és nemzékrendi táblákkal. 10. kötet. Reprint. Budapest, Kaposi Z.: Egy középbirtokosi família i. m., 77.

63 Somssich-címerek Somogy vármegyében as haláláig. 12 Hátralévő tíz évét Miklós a világtól és családjától teljesen visszahúzódva élte sörnyepusztai kastélyában. Öt gyermekük közül Pál és János váltak híressé, róluk még később lesz szó. Miklós fiatalabb testvére volt Pongrác ( ), hosszú ideig bátyjával együtt helyi ellenzéki politikus ben ő is alispán lett, későbbi teendői miatt viszont egyre többet időzött Pesten. Ebben az időben változtak meg teljesen politikai nézetei, valószínűleg Reviczky kancellár befolyására, de Pongrác is tisztában lehetett az ebben rejlő lehetőségekkel. Az 1830-as évek elején alnádori, 1833-ban személynöki kinevezést kapott, 1836-ban Baranya vármegye főispánja, 1841-ben császári-királyi kamarás, majd udvari belső titkos tanácsos ben ő is megkapta a grófi rangot. 14 Az 1840-es években újabb birtokokat szerzett Somogyban, még egy családi birtokközpontot hozva létre az újszerzeményű Kaposújlak-Szarkaváron. 15 Élete tragikus módon ért véget 1849-ben Mikén, amikor befogadtak egy kolerában szenvedő bujdosó honvédkatonát, akitől mind ő, mind felesége és lánya is elkapták a betegséget és életüket vesztették. 16 Pongrácot, bár a politikai nézetei népszerűségét jelentősen csökkentették a vármegyében, az itt élőkért folytatott jótékony munkája megbecsüléseként tiszteletteljes emlékezéssel búcsúztatták. 17 Fiainak köszönhetően ez az ág nem halt ki, de ilyen jelentős személyiség több már nem szerepel rajta. Az újabb generáció még két jelentős taggal gazdagítja ezt a sort, ők már ahhoz a korosztályhoz tartoztak, akik 1848-ban voltak fiatalok, név szerint Miklós két fia, Pál és János. Pál ( ) Miklós és felesége első gyermekeként született. Számos magyar nagyvárosban folytatott tanulmányokat, majd Nyugat-Európába ment tanulmányútra, mielőtt az apja helyét átvette országgyűlési követként. 18 Az elvárásokkal szemben Pál inkább a nagybátyja, Pongrác nézeteivel értett egyet, ezért bár 1843-ban őt választották Somogy követévé, és 1847-ben elküldték Baranya vármegye követeként az országgyűlésre, onnan hamarosan vissza is hívták. 19 Ezt követően jó időre visszahúzódott Somogy vármegyei birtokaira. Csak a kiegyezést megelőzően tért viszsza a politikába, részt vett az azt megelőző munkálatokban. A kiegyezést követően vissza akart vonulni, de erről az apja lebeszélte, ennek köszönhetően 1869-ben elérte karrierje csúcsát, amikor a képviselőház elnökévé választották ban a főrendiház tagja lett. 20 Két évvel később, 1888 tavaszán tüdőgyulladásban elhunyt, feleségétől gyermeke nem született Véssey L.: Somssich Pál i. m., 29. A szakirodalomban szereplő születési adat téves voltára Gyimesi Imre levéltári kutatásai nyomán derült fény, ő hívta fel rá a figyelmemet. Kaposi Z.: Egy középbirtokosi família i. m., 79. A kaposújlaki birtok megszerzése a Kaposvárhoz való közelsége miatt volt fontos Pongrác számára, ahonnan könnyen bejárhatott a vármegyeszékhelyre ügyeit intézni. Kaposi Z.: Egy középbirtokosi família i. m., 83. Bucsuvételök nagyságos sárdi Somssich Pongrác úrtól szeretett első al-ispányjoktól a Somogy vármegyei karoknak és rendeknek. Pest, Véssey L.: Somssich Pál i. m., Somssich Pál beszédei. Összeáll.: Somssich Miklós. Budapest, Dr. Vajna és Bokor, ; Kaposi Z.: Egy középbirtokosi família i. m., 85. Somssich Pál beszédei i. m., 199.

64 62 Ogoljuk-Berzsenyi Anett Pál legifjabb fiútestvére volt János ( ), aki Bécsben végzett katona volt. Az es szabadságharcban magyar oldalon harcolt, és szép karriert futott be a Délvidéken: vezérkari százados, Perczel Mór főhadsegéde, majd őrnagy lett. A szabadságharcban betöltött szerepéért aztán menekülnie kellett az országból, ebben Lőrinc testvére volt segítségére. A hajón, amelyre Lőrinc felcsempészte, titkosrendőrök is utaztak, ezért Jánost a határig egy ládában bújtatták el. Ennek a nagyjából egy hetes, ládában töltött időnek köszönhetően megbetegedett és már sosem gyógyult fel rendesen. 21 Kijutott ugyan Amerikába, de 1855-ben, 31 éves korában elhunyt. 22 A 19. század végén a Somssich család somogyi ágainak tagjai nagyobbrészt megmaradtak a helyi tisztségek és birtokigazgatás mellett. A második világháborút követően azonban a kastélyokat és óriási birtokaikat elvesztették, emiatt többségük elhagyta Somogyot. Az utolsó Somssich, aki haláláig Sárdon maradt, Somssich Miklós volt, aki 1959-ben hunyt el. A kastéllyal szemben lévő, a család által emelt templomban temették el ősei között. 23 Az első címeres emlék Mint már említettem, az első családi címeres emlék a mai napig fellelhető Kaposváron a megyei levéltárban. 24 Az évi címeres levél az elmúlt csaknem 300 évben sok mindent túlélt, többek között az évi sárdi kastély elleni támadást, ahol sok értéket elpusztítottak a fosztogatók, 25 vagy az évi nagy tüzet, amelyben a családi levéltár jelentős része odaveszett. 26 Külön érdekessége, mint azt már korábban említettem, hogy bár a család az évszázadok során több hasonló dokumentummal gazdagodott, ezek mindegyike megsemmisült egy-egy szerencsétlen esemény kapcsán, így végül ez az egy maradt fent, kissé megviselt állapotban. Maga a címerkép megkopott az évszázadok során, de azért a családra jellemző fő elemek láthatóak rajta. Ugyanez a szövegről nem mondható el, de szerencsés módon ennek több hiteles átirata is fennmaradt a megyei levéltárban. A címer ábrázolása a következő: kerek pajzson kék mezőben, zöld dombon három lombos aranykoronán ágaskodó, kétfarkú, nyelvét kiöltő arany oroszlán. Jobb mellső lábával három, vörös hegyű és tollú nyilat tart hegyeikkel lefelé. A pajzson rostélyossisak van, rajta a címer ábrázolása, azaz az arany korona, fölötte növekvő kétfarkú arany oroszlán a három lefelé fordított nyíllal, a sisaktakaró jobb oldalon kék-arany, balról vörös-ezüst színű. Bár levéltári anyagban visszakövethetően nem változik a címerkép a továbbiakban sem, a valóság azonban ezzel nem feltétlenül egyezik meg Kaposi Z.: Egy középbirtokosi família i. m., 86. A somogysárdi templomban található emléktáblájának felirata sokat elárul halálának körülményeiről és szülei kálváriájáról, akik szerették volna hazahozatni. Részletesen ld. A Somogysárd című alfejezetet. Miklós a családi birtokok elvesztését követően se volt hajlandó elhagyni szülőfaluját. Halálát követően a családi kriptában temették el, sírtáblájáról bővebben a Somogysárd című alfejezetben lesz szó. MNL SML, XV-22. A Somssich család címereslevele, 1716., valamint l.: Fényképmelléklet, 1. kép Kaposi Z.: Egy középbirtokosi família i. m., 72. A családi levéltár pusztulásáról lásd: Kanyar József: A Somssich-család levéltárának és könyvtárának pusztulása Sárdon a második világháborúban. In: Kanyar József: Múzsáknak szentelt kies tartomány. Tanulmányok Somogy művelődéstörténetéből (XVIII XX. század). Somogyi Almanach, sz. Kaposvár,

65 Somssich-címerek Somogy vármegyében 63 Somssich-címerek a szakirodalomban A század folyamán számos, a magyar nemességre vonatkozó kiadvány, kiadványsorozat jelent meg. Ezek mindegyikében szó esik a Somssich családról és szerencsés módon címerképet is megjelentettek. Először ezekben az esetekben tűnt szembe az, hogy két különböző címerváltozatot szerepeltettek a szerzők, de ez valószínűleg korábban számukra nem derült ki, mert ezt senki sem jelezte. Hogy minek köszönhetőek ezek a különbségek, arról később még szó lesz. Most nézzük, hogyan jelent meg a Somssich-címer a szakirodalomban! Az első megjelenésre Nagy Iván családtörténeti sorozatában találhatunk. Ő közölte a család címerképét és mellé a következő leírást adta: a család czímere a kerekded paizs kék udvarában zöld halmon arany korona, azon hátulsó lábaira hátra felkondorított kettős farkú, nyitott torkú, és kiöltött piros nyelvű oroszlán ágaskodik, első jobb lábával három nyilat tartva, hegyeikkel fölfelé ban a Nemzetségi zsebkönyv első kötetében az alábbi címerleírás szerepel: Egy álló kék vitézvért, alján zöld halommal és az ezen nyugvó arany koronán emelkedő tátott torkú, kivetett veres nyelvű, hátra emelt kétágú farkú s jobb markában három ezüsthegyű és veres tollú, lefelé fordított nyilat tartó természetes színű oroszlánnal. A vérten felűl grófi párta, s ezen aranynyal szegett, biborral bélelt arany lánczon függő nyakékességgel díszített és grófi szokás szerint egyenesen helyzett lovagsisak van, melynek arany koronájából a vért oroszlánya tűnik növekedve elő. A sisak csúcsáról a vért aljáig jobbról ezüst, balról arany, amott veres, itt kék összhangzólagos viszfordulatú takarók ömlenek gazdagon alá s díszesen ékesítik az egészet. 28 A mű szerint ugyanez a címer szerepel az évi grófi címet adó oklevélen is, a pajzstartókat kivéve: ott két ágaskodó, hátratekintő arany oroszlán tartja mellső lábaival a pajzsot. Az 1893-ban kiadott Siebmacher-féle címeres könyvben a következő címer szerepelt: Egy arany koronás zöld dombon egy kétfarkú oroszlán, a felemelt jobbjában három vörös tollú, keresztezett, ezüst hegyeikkel lefelé fordított nyilat tartva. Sisakdísz: a növekvő oroszlán. Sisaktakaró: vörös-ezüst, kék-arany. 29 A könyv szerint az és évi grófi rangemelésnél is megmaradt ez a címerkép. A 20. század második évtizedében, szinte egyszerre jelent meg Kempelen Béla nemes családokról szóló sorozata, valamint a Magyarország vármegyéi és városai sorozat Somogy vármegyét tárgyaló kötete. Lássuk, hogy ezek milyen leírásokat tartalmaznak! Nagy I.: Magyarország családai i. m., 300. Magyar nemzetségi zsebkönyv. I. rész: főrangú családok. Szerk. Fejérpatakí László. Budapest, Magyar Heraldikai és Genealógiai társaság, A szerző fordítása. Eredeti német nyelvű szöveget l.: Siebmacher s Wappenbuch. Nagy Címerkönyv. Szerk.: Nagy Iván. In: Arcanum DVD könyvtár IV. Családtörténet, heraldika, honismeret. Budapest, 2003.

66 64 Ogoljuk-Berzsenyi Anett Kempelennél a Somssich címer a következőképpen néz ki: Czímer: kék mezőben zöld földön koronán álló kétfarku arany oroszlány, jobbjában három ezüsthegyü és tollu arany nyilat tart lefelé forditva; sisakdisz: az oroszlán növekvően; takarók: vörös-ezüst, kék-arany. 30 Baranyai Béla Somogy vármegye monográfiájában az alábbi leírást adja: Kék pajzsban zöld halmon nyugvó koronán álló, balját ragadozásra nyujtó, jobbjával hegyével befelé fordított három ezüst nyilat tartó jobbra fordult arany oroszlán. Sisakdísz: a koronából kinövő pajzsbeli oroszlán. Takaró: vörös-ezüst, kék-arany. 31 Ez alapján elgondolkodhatunk: Nagy Iván közölt téves információt, vagy valami más oka van az eltérésnek? A válaszadáshoz szükséges megvizsgálni a család címereit a somogyi források alapján. Somssich-címerek a mai Somogy megyében Sajnálatos módon, bár korábban rengeteg hasonló emlék állt Somogyban, mára jelentősen lecsökkent a számuk: a második világháborúban a kastélyok egy jelentős része elpusztult, mások állapota azóta romlott le annyira, hogy gyakorlatilag semmit sem őriz meg régi mivoltából.32 Három helyszínen találhatunk ma is épen maradt építészeti emlékeket, amelyek magukon hordozzák építtetőik címereit, ezek: Kaposújlak- Szarkavár (kastély, kápolna és mauzóleum), Somogysárd (kastély és kripta a római katolikus templomban), valamint Babócsa (római katolikus templom kriptája). Az alábbiakban ezeket a fennmaradt emlékeket vizsgálom meg közelebbről. Kaposújlak Kaposújlak-Szarkavár a középkori birtokos Ujlaky Lőrinc várának romjai fölött épült. Maga a birtok a században többször gazdát cserélt, állt például a Jankovich vagy a Pongrácz családok tulajdonában. A Pongráczoktól vette meg 1824-ben Somssich Pongrác, és kezdte meg klasszicista stílusú kastélya építését, ami 1831-re készült el. 33 Ez a mai kastély hátsó bejárata felőli rész, ahol Pongrác címere is található. Az elülső részt már a fia, József építtette hozzá 1885-ben, eklektikus stílusban. 34 A kastély mellett épült fel a családi kápolna, szintén apa és fia építtette, nem tudni, hogy mikorra készült el. A jelenlegi tulajdonos szerint korábban gyakran tartottak itt istentiszteleteket és már a Somssichok is azért állíttatták, mert a falunak nem volt saját temploma (az csak 2006-ban készült el). A kápolna márványoltárán szintén szerepel egy címer, körülötte felirattal, miszerint az oltárt Somssich József és felesége Kempelen Béla: Magyar nemes családok. IX. kötet. Budapest, Baranyai Béla: Somogy vármegye nemes családai. In: Somogy vármegye. Szerk.: Csánki Dezső. Magyarország vármegyéi és városai: Magyarország monográfiája: a Magyar Korona országai történetének, földrajzi, képzőművészeti, néprajzi, hadügyi és természeti viszonyainak, közművelődési és közgazdasági állapotának encziklopédiája. Szerk.: Borovszky Samu. 15. kötet. Budapest, é.n Például a romos állapotú mikei, vagy a 2012-ben teljesen leégett vótapusztai kastély. Dr. Reiszig Ede: Somogy vármegye községei. In: Somogy vármegye. Szerk.: Csánki Dezső. Magyarország vármegyéi és városai: Magyarország monográfiája: a Magyar Korona országai történetének, földrajzi, képzőművészeti, néprajzi, hadügyi és természeti viszonyainak, közművelődési és közgazdasági állapotának encziklopédiája. Szerk.: Borovszky Samu. 15. kötet. Budapest, é.n. 88. Uo.; (Utolsó letöltés ideje: március 2.)

67 Somssich-címerek Somogy vármegyében 65 állíttatta, 1888-ban. Ezenkívül több kép is áll a kis építményben, mindegyik a tehetséges festő Somssich József munkája, többek között Munkácsy Krisztus-trilogiájának egyik darabjáról készült fekete-fehér másolat. 35 Pár száz méterre a kastélytól, egy gesztenyefákkal övezett út végén áll a családi mauzóleum, amit szintén a már említett Somssich József emeltetett 1874-ben elhunyt feleségének, Amáliának. A mauzóleum később sokáig elhagyatott volt, miután a család 1944-ben elvesztette itteni birtokát, többször feltörték az épületet és megrongálták annak belső terét. A helyreállításra néhány évvel ezelőtt került sor, azóta a mauzóleum zárva tart, jelenlegi tulajdonosa gyönyörűen rendben tartja. 36 A két címer közül először a kastélyon lévőre térnék ki. Az eredeti épület hátsó bejáratánál helyezték el a címerképet, ami a helyi viszonyoktól nagyban eltér, minden más esetben, ha az épület külső részén látható címer, az a homlokzaton helyezkedik el. Ez a címerkép nagy valószínűség szerint Somssich Pongrác korából való, kissé töredékes, de a kastély többi díszítőeleméhez képest jó állapotban van. A csücskös talpú pajzs kék mezejében zöld hármas halmon arany koronát ábrázol, ezen jobbra forduló, ágaskodó arany oroszlán látható, mellső lábaival három, hegyeikkel lefelé fordított nyilat tartva. Ezen a címerképen az oroszlán természetes formájában jelenik meg, nem kétfarkúként, remek kidolgozásban. A címer körüli elemek nagy része hiányzik, csupán egy kilencgyöngyös rangjelölő korona található rajta, ami a Pongrác által ben elnyert grófi címre utal. 37 Ennek alapján a címert nem az építkezés idején, azaz 1824-ben készíttették, hanem később, már a grófi rang elnyerését követően. A kápolna oltára a hátsó falon, középen helyezkedik el. A rajta lévő címer fehér alapja jól elkülönül az oltár sötétszürke márványától. Maga a címer az oltár közepén látható, és jóval több elemből épül fel, mint a kastély címere. 38 József magát a címerképet nagyrészt változatlanul megtartotta apjáéhoz képest, egyedül az oroszlán ábrázolásán változtatott. Ez a 19. század utolsó évtizedeiben korántsem szokatlan módon kevésbé élethű, sokkal inkább túldíszített, valamint az eredeti címeres levél leírásával megegyezve kétfarkú, ami a gyakoribb a család címerhasználatában. A pajzson a kastély homlokzati címeréhez hasonlóan rangjelölő korona található, ezen szembeforduló pántos sisak, rajta korona, amiből a címerképben is szereplő jobbra forduló, nyilat tartó, kétfarkú oroszlán nő ki. A sisaktakaró színe nem állapítható meg, hullámaival körbefogja az egész címerpajzsot. A felirat a címer körül: Somssich József és felesége Karolina július 14. Somogysárd Somogysárd, vagy korábbi nevén Sárd, a Somssich család legkorábbi birtoka Somogy megyében. Somssich Antal vette meg, feltételezhetően az 1730-as évek második felében, amire 1741-ben Mária Teréziától uralkodói megerősítést is nyert. 39 Később Sárd A kastély és a kápolna jelenleg magántulajdonban van es ott jártamkor a tulajdonos hölgy engedélyével megtekinthettem az épületeket és lefényképezhettem a címereket. A kastélyhoz tartozó mauzóleumhoz 2012-ben a tulajdonosoknak nem volt hozzáférési lehetőségük, az csak a község önkormányzata útján volt elérhető. L. Fényképmelléklet, 2. kép L. Fényképmelléklet, 3. kép Kaposi Z.: Egy középbirtokosi família i. m.,57.

68 66 Ogoljuk-Berzsenyi Anett lett a család központja, itt tartották a nagy összejöveteleket és a legfontosabb birtokrésznek számított örökösödésnél. Az első, harmincegynéhány hálószobás épületet Antal kezdte el építtetni, ez a kastély barokk stílusú volt és 1760-ra készült el. 40 Átalakítására 1911-ben került sor Somssich Miklós vezénylete alatt. A tetőtérben 9 új lakószobát alakítottak ki és a homlokzatot is átalakították neobarokk stílusban. 41 Ekkor került a helyére a ma is látható címer, amiről később még lesz szó. Szerencsés módon ezt a kastélyt a második világháborút követően is használták, az 1960-as években fel is újították, 1978-ban védetté nyilvánították. 42 Az 1953-ban létrehozott méntelep itt üzemelt 2007-ig, a rendszerváltást követően pedig a lovas rendőrök kiképzése folyt itt. A telep 2007-ben történt bezárása óta a kastély nem látogatható, nincs használatba véve, emiatt erősen romlik az állaga. 43 A homlokzati címer mai formájában erősen megkopott, emiatt nehezen kivehető. 44 Címerpajzsot itt nem használtak, valószínűleg az épületen alkalmazott egyéb díszítések miatt nem találták szükségesnek. A díszes keretben középen korona lebeg, ezen áll a jobbra forduló, ágaskodó, kétfarkú oroszlán, jobbjában három nyilat tartva, hegyeikkel felfelé. A pajzs hiányából adódóan egyéb külső díszítő elem sem található a címerállat felett. (Viszont maga az oroszlános motívum több helyen visszaköszön a kastély környezetében.) Szintén Somssich Antal nevéhez köthető a kastéllyal szemben még ma is álló római katolikus templom építése. Ez az épület is azok közé tartozott, amit Antal a település fejlesztése kapcsán állíttatott, között épült fel. Az első szentmisét Antal fia, János tartotta, akit nem sokkal korábban szenteltek fel, bár nem maradt később a településen. 45 Antal végrendeletében alapítványt hozott létre, ami segíthette a templom fennmaradását, és utódai is támogatták azt. 46 A templom jobb oldali oldalhajója lett a családi közös temetkezési helye, a saárdi főág legjelentősebb alakjai mind itt nyugszanak, gyakran feleségeikkel együtt. 47 Az egységesen fekete márványból készült síremlékek többször egyedi sírfeliratokat és címereket hordoznak magukon, ezekről hamarosan lesz még szó. A templom kriptájában a 20. századi szerény emléktáblákon kívül összesen 11 jelentős síremlék található, ezeket egységesen fekete márványtábla fedi. A sírok nagyobb része (7) a 19., a fennmaradó 4 pedig a 20. századból való. A legkorábbi Somssich Lőrincné Koin Mária sírja, aki 1847-ben hunyt el, a legkésőbbi pedig a család legutolsó Sárdon maradt tagjáé, Somssich Miklósé, aki 1959-ben hunyt el. 6 férfi és 5 női sír található itt, a házastársak túlnyomórészt egymás mellett (Például Somssich Miklós és felesége, Kajdacsy Jozefa, vagy Somssich Andor és felesége, Jeszenszky Zsuzsanna), bár előfordul az is, hogy a házaspár egyik tagja fekszik csak itt (Svastics Aladárné Somssich Ilona) Szántó László: Somogysárd. Budapest, Uo., 128. Uo., 129. Belépés szigorúan csak a tulajdonos engedélyével lehetséges. L. Fényképmelléklet, 4. kép. Kaposi Z.: Egy középbirtokosi família i. m., 66. MNL SML, IV-1-i. Nobilitaria, Somssich, Somssich Antal évi végrendelete. L. Fényképmelléklet, 5. kép.

69 Somssich-címerek Somogy vármegyében 67 A sírkövek feliratain és ábrázolásain egyenként fogok végigmenni, de ezek sorrendje nem feltétlenül azonos a családtagok elhalálozásának sorrendjével. Elsőként generációkra bontottam a személyeket, a férj és a feleség egymás után következnek, ha mindketten megjelennek. Egy generáción belül két testvér vagy unokatestvér esetében az élvez elsőbbséget, aki korábban született. Ez alapján az első sírtábla Somssich Miklósé ( ). 48 Miklós, aki a reformkori politika híres alakja volt, hosszú életet élt, 86 évesen hunyt el. Sírfelirata: Sárdi Somssich Miklós, Józsefnek fia Somogy megyének egykoron alispánja és négyszeres követe Meghalt december 19. Munkás és közhasznú életének 87. évében Gyászolják az elveszett jó atyát hálás gyermekei. A sírfelirat alatt található a család címere, méghozzá meglehetősen jó kidolgozásban. A kastélyon szereplő címerrel ellentétben ebben az esetben a kerek talpú pajzsban a zöld hármas halmon nem található arany korona, a két szélső halmon áll az ágaskodó, jobbra forduló, kétfarkú arany oroszlán, Jobbjában három nyilat tartva, hegyeikkel felfelé fordítva. A pajzs külső díszei szokványosak, középen szembeforduló pántos sisak, ezen arany korona van, amiből a címerképben is szereplő, nyilakat tartó oroszlán nő ki. A címerpajzsot mindkét irányban igényesen kidolgozott, szimmetrikus sisaktakaró keretezi. Miklós mellett szeretett felesége, Kajdacsy Jozefa ( ) fekszik, aki alig néhány héttel a pár ötvenedik házassági évfordulója után, hirtelen jött betegségben hunyt el. 49 Sírfelirata: Sárdi Somssich Miklósné született Kajdacsy Jozefa hamvait e sírbolt fedi Megholt 1860-dik március 21-dikén, életének 71-dik, boldog házasságának 51-dik évében. Szeplőtelen hűségű élte társának, Ősi erényekben dús asszonynak, A szende lelkű anyák magasztos példányának Állítá e sírkövet kesergő férje. Somssich Miklósné mind a férje, mind saját családja címerét használta, ezért ez a síremléken is megjelenik. A két címert hasonló, kerek oldalú háromszögletű pajzsban viselte, amelyek egymás mellett helyezkednek el egy kerek felületen, felettük pedig egy arany korona lebeg. Jobb oldalon a Somssich címer van: Miklóséhoz nagyon hasonló a kidolgozása, viszont itt az alig látható hármas halmon jól kivehető arany korona van, ami a férjnél hiányzott, és ezen áll a kétfarkú arany oroszlán, Mikló L. Fényképmelléklet, 6. kép. L. Fényképmelléklet, 7. kép.

70 68 Ogoljuk-Berzsenyi Anett séhoz hasonlóan nagyon élethű ábrázolásban. A bal oldalon a Kajdacsy család címere szerepel: lebegő aranykoronából kinövő két sasszárny között lebegő emberfej, két oldalról 1-1 nyíllal átlőve. Bár nagyon kicsi felületen maradt fenn, véleményem mégis ez az egyik legszebb kidolgozású Kajdacsy-címer, amit ma ismerünk. A következő generáció tagjai Miklós és Jozefa fiai, Pál, Lőrinc és János, valamint Lőrinc felesége, Koin Mária voltak. Somssich Pál ( ), Somssich Miklós és felesége első gyermeke, a kiegyezést megelőzően és közvetlenül azt követően a magyar politika egyik legmeghatározóbb alakja volt. 50 Későn házasodott össze a szintén idősebb korban lévő feleségével, ezért gyermekük nem született. Síremlékét unokaöccse, a szintén itt nyugvó Somssich Andor állíttatta, sírfelirata teljesen nélkülözi az érzelgős elemeket, csupán Pál életének fontosabb történéseire tér ki: Saárdi Somssich Pál v.b.l.t. Számos éven át országgyűlési képviselő, A képviselőháznak több éven át elnöke, A főrendiháznak tagja. Meghalt március 5-én, életének 77 évében. Pál címere már nagyban különbözik a szüleiétől kidolgozását tekintve. Csücskös talpú pajzsban ábrázolják a családi címert, ami mind itt, mind máshol nagyon gyakori, de már ez is könnyen látható módon egyenetlen szélű. Maga a címerábrázolás sem fest jobban, a zöld hármas halom két szélső dombja befelé dől, rajta a korona kevésbé színvonalas, az oroszlánábrázolás pedig olyannyira rossz kidolgozású, hogy előbb nézné az ember kutyának vagy farkasnak, mint annak, aminek kellene: oroszlánnak. De legalább a három nyíl az oroszlán jobbjában biztos pont a címerpajzson belül. A pajzs felett enyhén jobbra forduló pántos sisak van, rajta korona, azon pedig teljes egészében látható a jobbra forduló, nyilat tartó arany oroszlán (vagy inkább kutya?), ami szintén nem jellemző motívum a Somssichok címereit illetően, és csak nagyon ritkán fordul elő a somogyi nemesi heraldikában, de sosem állatábrázolásoknál, azokat csak növekvő formában szokás sisakdíszként megjeleníteni. Sisaktakaró itt is van, a probléma vele ugyanaz, mint a pajzzsal, vagyis rendkívül egyenetlen, feltűnően más a két oldal. Andornak minden bizonnyal nem sikerült olyan színvonalon dolgozó mestert találnia, mint korábban Miklósnak és fiainak a szülők temetésekor. Erre ellenpéldát szolgáltat a következő sír, amit szintén Andor állíttatott édesapjának, Somssich Lőrincnek ( ). 51 Lőrinc Pál egyik öccse volt, a család kevésbé ismert tagjainak egyike, elsősorban Somogyban épített karriert. Ebben az esetben sem beszélhetünk mély érzelmeket bemutató sírfeliratról, csak a lényegesebb információkat találhatjuk meg benne: saárdi Somssich Lőrincz Somogy megyének több éven át másod alispánja. Meghalt június 4-én, életének 75-ik évében Sírtábláját l. Fényképmelléklet, 8. kép. L. Fényképmelléklet, 9. kép.

71 Somssich-címerek Somogy vármegyében 69 A címer Páléval ellenben elég jó kidolgozású. A címerpajzs kerek, ennek alsó részén hármas halom, rajta arany korona, ami ebben az esetben sem túl gazdag részletekben. Bár az oroszlán végtagjait nem sikerült teljes egészükben kidolgozni, azért a többi részletből nyilvánvalóan kiderül a címerállat mivolta. A pajzson szembenéző rostélyos sisak van, rajta a kisebb korona, ami a címerpajzsban is szerepel, ebből nő ki a Somssich-oroszlán. A sisaktakaró egyszerű, de szimmetrikus elhelyezkedésű, a pajzs alsó harmadáig leér. Lőrinc felesége, Koin Mária ( ) 17 éves volt, amikor összeházasodtak és mindössze 20, amikor elhunyt. 52 Halálát nagy valószínűség szerint a Somogyban is tomboló kolerajárvány okozta. Sírját a férje állíttatta, ennek köszönhetően a sír felirata is több érzelmet tükröz: sárdi Somssich Lőrintzné sz. Koin Mária Megholt September 7 életének 21-ik, boldog s boldogító házasságának 4-ik évében. A páratlan jó nőnek, a nem ismert édes kedves anyának férje s egyetlen fia hála és szeretet kegyeletes érzetével állíták e szomorú emlékét kipótolhatlan veszteségességöknek. A címer a koraiakhoz híven finom kidolgozású. A címerpajzs enyhén ovális, alsó felén alig látható a sötétre színezett hármas halom, amin ötágú aranykorona látható. A koronán álló kétfarkú oroszlán képe minden részletében alaposan kidolgozott, csakúgy mint az általa tartott három nyíl is, amelyek hegyei az átlagtól jobban az állat felé fordulnak. A pajzson szembenéző pántos sisak van, ezzel gyakorlatilag egybeolvad a rajta lévő korona, a belőle kinövő oroszlán pedig azonos minőségű a címerpajzs állatával. A sisaktakaró egyszerűbb a megszokottól, de szimmetrikus és szépen keretezi a pajzsot. Ennek a generációnak negyedik és egyben utolsó tagja Somssich János ( ), aki a legfiatalabb volt a három fiú közül, mégis elsőként hunyt el tragikus körülmények között. 53 János sírja nem található meg a sárdi templomban, mindössze csak a sírtáblája, de ezt a felirat is magában foglalja: Szomorú emléke néhai sárdi Somssich Jánosnak, ki életének 31-ik évében Éjszakamerikai Florida tartomány Jakszonville városában Karácsony hava 9- ik napján esztendőben meghalt. Béke legyen ott nyugvó porainak, melyeknek hazaföldre hozatásátul tiltattak kesergő szülői. Somssich János sírkövén a címer nagyban hasonlít Lőrinc felesége, Koin Mária címerére. Mivel mindössze 8 év telt el a két haláleset között, teljesen megegyező a betűtípus és nagyon hasonlóak az elemek, nagy valószínűséggel ugyanaz a mester készítette őket. A különbség mindössze annyi, hogy János címerpajzsa kerek, nem Sírtábláját l. Fényképmelléklet, 10. kép. Emléktábláját l. Fényképmelléklet, 11. kép.

72 70 Ogoljuk-Berzsenyi Anett ovális, és a korona mind a címerpajzson belül, mind a sisakon részleteiben jobban kidolgozott, mint az, ami Mária sírkövén látható. A többi elemében a két címer teljesen megegyezik. A következő generáció, testvérei gyermektelenek révén, egyedül Lőrinc fiából, Andorból és annak feleségéből áll. Andor ( ) szülei egyetlen gyermeke volt anyja korai halála miatt, elsősorban a vármegyében épített karriert, de volt országgyűlési képviselő is a marcali kerület küldöttjeként. 54 Andor sírfelirata a férfiak többségéhez hasonlóan minimalista, csak a legfontosabb információkat tartalmazza: saárdi Somssich Andor, a Somogy megyei Gazdasági Egyesület örökös elnöke, a marcali kerület v. országgyűlési képviselője, meghalt március 21-én, életének 83. évében. Hálás kegyelettel és szeretettel gyermekei. Andor címere szintén nem tartozik a szebben kidolgozottak közé, a készíttetője valószínűleg az, akivel Andor korábban a nagybátyja, Pál sírkövét is elkészítette. Legalábbis erre utal mind a sírfelirathoz használt betűtípus, mind a címerben nagyon hasonló elemek. Andor címere is csücskös talpú pajzsban helyezkedik el, ami nagyon egyenetlen szélű. A hármas halom két szélső dombja ismételten befelé dől, rajta kutyára emlékeztető figura képviseli az oroszlánt, a jobbjában tartott három nyílvessző pedig nagyon kezdetleges. A pajzs körüli elemek teljes egészében megegyeznek a Pálén láthatóakkal, talán a sisaktakaró sikerült ebben az esetben kicsit szimmetrikusabban. Andor felesége, Jeszenszky Zsuzsanna ( ) is a korán elhunytak közé tartozik a maga 38 évével. 55 Sírköve közvetlenül a férjéé mellett van elhelyezve. Felirata: saárdi Somssich Andorné sz. kisjeszenei és megyefalvai Jeszenszky Zsuzsanna Meghalt július 3-án életének 39. évében Páratlan jó feleséget, gondos anyát siratják benne bánatos férje és hálás gyermekei Zsuzsanna a nők körében szokásos címerhasználati szokásokkal élt, azaz megtartotta a saját családja címerét, de ugyanakkor ezzel együtt viselte a férjéét is. A két címer közül jobb oldalon található csücskös talpú pajzsban a Somssichoké, a többitől teljesen eltérő típusú ábrázolással. A címerpajzs alsó negyedét a széles halmok foglalják el, a középsőn részleteiben alaposan kidolgozott korona van. A koronán álló stilizált oroszlán méreteit tekintve nagyon eltér az eddigiektől, magasságát tekintve a pajzs legfelső részéig ér, de kétoldalt is kitölti a rendelkezésre álló helyet, ezért a jobbjában tartott három nyílnak már alig maradt hely. A baloldali, szintén csücskös talpú pajzsban a Jeszenszky család legelső, évi címerképe látható, ami kék mezőben arany földön álló, éppen egy őzet baltájával levágni készülő férfit ábrázol. Azért is meglepő ez a választás, mivel a család Sírtábláját l. Fényképmelléklet, 12. kép. Sírtábláját l. Fényképmelléklet, 13. kép.

73 Somssich-címerek Somogy vármegyében 71 nál történt korábban címerújítás. Valószínűleg ugyanannak a jelenségnek lehetünk tanúi, ami sok somogyi nemes család esetében előfordul, hogy nem azt a címert használják, ami éppen a címereslevél szerint őket illeti, hanem annak egy kiragadott részletéből, esetleg más jelképből alkotnak új címert saját használatra. Andor és Zsuzsanna bőséges gyermekáldásban részesültek, összesen hat gyermekük, négy lány és két fiú született, közülük kettő, Ilona és Miklós a sárdi templomban nyugszik, csakúgy mint Miklós felesége, Margit. Ilona ( ) Svastics Aladár felesége volt, szintén elég korán hunyt el. Érdekessége, hogy nem a férje mellett fekszik, hanem családjával közös kriptában. 56 Férje szintén korán elhunyt, még 1909-ben, ezért Ilonát testvérei temettették el. Sírfelirata: özv. bocsári Svastics Aladárné sz. saárdi Somssich Ilona Meghalt április 26-án életének 47. évében A páratlan jó testvérnek kegyelettel és szeretettel testvérei. Ilona szintén kettős címert használt, a két pajzs felett pedig középen korona lebeg díszként. A jobb oldali csücskös pajzsban a Svastics család címerének egyik változata jelenik meg. Hasonló a helyzet, mint Jeszenszky Zsuzsanna címerénél, azaz hogy nem az ajándékozott címerkép jelenik meg a sírtáblán, hanem egy, a család által kreált kép (illetve itt annak is csak egy változata). A címer alsó részén bal oldalról egy faág lóg be, ezen galamb ül, csőrében koronát tartva. A galamb felett jobb oldalon hatágú csillag, bal oldalon hold lebeg. A bal oldali Somssich-címer készítője azonos lehet azzal, aki Jeszenszky Zsuzsannáét is csinálta, mert a két címerkép teljesen megegyező kidolgozású, az arany korona részletekben gazdagon kidolgozott, rajta az oroszlán szélesebben helyezkedik el a pajzsban, mint a kriptában lévő társai és kevés hely jut a nyilaknak a pajzs jobb felső sarkában, ahol az oroszlán tartja őket. Ilona testvére volt a hosszú életet megélt Miklós ( ), az utolsó Somssich Somogysárdon. 57 Apjához hasonló karriert futott be, majd pedig, amikor a sárdi birtokokat elvesztette a család és a többség távozott, ő továbbra is kitartott a kis település mellett és haláláig ott maradt. Sírfelirata: saárdi Somssich Miklós A Somogy megyei Gazdasági Egyesület elnöke, felsőházi tag. Meghalt május 18-án életének 83. évében. Hálás kegyelettel szerető fia Somssich Andor Pál Miklós címere Páléhoz és Andoréhoz hasonló, ugyanazok a motívumok jelennek meg benne, ugyanazok a hiányosságai, mint az említett kettőnek is, ezért ezt részletesebben nem tárgyalom L. Fényképmelléklet, 14. kép. Sírtábláját l. Fényképmelléklet, 15. kép.

74 72 Ogoljuk-Berzsenyi Anett Az utolsó helyi sírtábla Miklós feleségéhez, Püspöky Margithoz kötődik, akinek a sírtáblája, a kripta lassú betelése miatt, nem a férje mellett, hanem a fal túlsó oldalán helyezkedik el. 58 Margit ( ) a Somssich feleségekre sajnálatosan jellemző módon jóval korábban elhunyt, mint a férje, ezért Miklós temettette el. Sírfelirata méltóképpen illeszkedik a többi gyászoló férj által hagyott közé: saárdi Somssich Miklósné sz. Püspöky Margit Meghalt november 24-én. 40 évig élt e földön és ebből 21 évig volt derűs idők boldogsága, gyászos idők vigasztaló angyala, sötét órák egyetlen tiszta fénye. Itt él tovább férje és gyermekei soha el nem múló forró szeretetében. Margit címerképe is abba a kategóriába sorolható, mint a férjéé, bár ebben az esetben élesebbek a kontúrok, ami bizonyos részeknél jobban kivehetővé teszi az elemeket, más esetben viszont éppen a hiányosságokra hívja fel a figyelmet. Maguk a képek ugyanolyan stílusban készültek el, mint Miklós vagy két elődje címerénél. Babócsa A többi Somssich-emléktől jóval délebbre, a mai határ mentén lehet rálelni még egy tömbre, ami valamikor a család birtokában állt, ez pedig Babócsa és környéke. Itt először a 19. század negyvenes éveiben szerzett birtokokat a Csehországból szülőföldjére visszatérő Somssich János és később is az ő utódai által uralt terület maradt. 59 A család egy már meglévő kastélyt vett meg, és csak a század második felében építkeztek tovább, 60 azonban ezek az épületek elpusztultak a második világháború folyamán. Építkezett a család a római katolikus templomban is, itt egy új szárnyat elemtettek, és szintén ebben a templomban található a család kriptája, amihez 1920-ban Mezei Müller Gyula festőművész készített mozaikdíszítést. 61 A kisebb méretű kripta falán két oldalon találhatóak a család tagjainak emléktáblái, baloldalon Somssich Adolfé, vele szemben pedig Somssich Béláé. Középen a sírok felett hófehér fedőkő, amin a család azon címere látható, amit még az itt először birtokot szerző Somssich János kezdett el használni grófi rangját megszerezve, kinézetét tekintve ez a címer nagyon hasonló a Somssich Pongrác által Szarkaváron készíttetett példányhoz. Pajzson belüli elemeit tekintve a címer szintén a szarkaváriakkal egyezik meg, azaz a címerben szereplő oroszlán három nyilat tart, hegyeikkel lefelé fordítva. A címeren kilencgyöngyös korona van, ami a grófi rangra utal L. Fényképmelléklet, 16. kép. Reiszig E.: Somogy vármegye községei i. m., 37. Uo. (Utolsó letöltés ideje: március 02.) L. Fényképmelléklet, 17. kép.

75 Somssich-címerek Somogy vármegyében 73 Kaposvár Az eddigiektől, keletkezését tekintve, nagyban eltér az a bizonyos kaposvári címerkép, ami szintén a Somssich családhoz köthető. Ugyanis a megyei levéltár kaposvári épületének címeres üvegablakai között megtalálható a Somssichok címerképe is. Ez az együttes egyébként nemesdédi Stephaich István alispánnak köszönhető, aki Sopronban járva az ottani megyei levéltár épületében találkozott először a címeres üvegablakokkal, amit Somogyban is meg akart valósítani.63 Magukat az üvegablakokat Kopp Ferenc készítette el, az ábrázolások többféleképpen érkeztek meg a levéltárba. Egyrészt nagyszámú somogyi nemes család figyelmébe ajánlották az akciót, és a levélhez csatoltak csekket is, hogy ezzel a részt venni kívánó családok is hozzájáruljanak az átalakítás sikeréhez. Végül az ablakokon való elhelyezésnél is azokat illette előny, akik a kért összeget befizették. 64 Nem minden esetben érkezett be tényleges címerkép is, előfordult csak egy leírás, amiből később kellett címerképet alkotni vagy esetleg egyáltalán nem állt a család rendelkezésére címerkép, így ezt Siebmacher Wappenbuch des Adels von Ungarn című könyve alapján kutatták ki. Ez a folyamat a befizetésekkel együtt között ment végbe. 65 A Somssich család is azok között volt, akik áldoztak a cél érdekében. Nem tesznek arról említést, hogy a család melyik ágát keresték fel, hiszen ekkoriban a család három különböző pontján is élt a megyének, de a megjelenített címerkép alapján valószínűleg a szarkavári családtagok lehettek, akik végül beküldték a címerképüket (az a Somssich család esetében nem valószínű, hogy címerkép hiányában kutatni kellett a fellelhető irodalomban, mivel számos címeres emlék állt rendelkezésükre). Az itt szereplő címer ovális pajzsban helyezkedik el, kék mezőben zöld mezőn arany korona, ezen jobbra forduló, ágaskodó, nyelvét kiöltő, kétfarkú arany oroszlán áll, jobbjában három arany nyilat tart, hegyeikkel lefelé. A pajzson középen szembeforduló rostélyos sisak helyezkedik el, ezen újabb arany korona, amiből a címerpajzsban is szereplő, nyilakat tartó arany oroszlán emelkedik ki. A sisaktakaró jobb oldalon kék-arany, balról vörös-ezüst színű. 66 Eltérő címerváltozatok: a változatás okai Ha végignézzük a fent felsorolt címereket, többféle változtatásra lehetünk figyelmesek, de ezeknek csak egy része mutat következetességet. Először ehhez az elemeket két külön kategóriába szedtem: vannak az alapvető címerelemek, amik minden esetben megjelennek ilyen-olyan formában, ez a Somssichoknál a pajzs kék mezejét és a három nyilat tartó, jobbra forduló oroszlánt jelenti. Ugyanakkor vannak a pajzson belül és kívül is olyan elemek, amelyek nagyrészt felbukkannak, de nem feltétlenül minden esetben és nem mindig ugyanolyan formában. Ezek pajzson belül: zöld hármas ha Gőzsy Zoltán-Gőzsy Gáborné: A somogyi levéltár üvegablakai. Kaposvár, Somogy Megyei Levéltár, Uo., 6. Uo., 5. Uo., 131.

76 74 Ogoljuk-Berzsenyi Anett lom/zöld mező, a középső halmon/mezőn lévő arany korona, illetve az oroszlán ábrázolása változhat koronként és divatonként, lehet egyfarkú, természetes, vagy kétfarkú is akár. Pajzson kívüli elemek esetében szintén általában a helyi és korabeli divat szabja meg, hogy milyen sisak látható a pajzson, ha van egyáltalán rajta, milyen körülötte a sisaktakaró, vagy éppen rangjelölő koronát láthatunk-e felette. És akkor ezt még lehet tovább bonyolítani: mindig ugyanolyan kombinációban használják ezeket az elemeket, vagy variálják őket tetszésük szerint? Természetesen az utóbbi igaz. Nagyon sok múlik azon, hogy különféle helyzetekben, mondjuk egy pecséten vagy egy homlokzati címeren, mekkora hely áll rendelkezésre, milyen a címerkészítő kézügyessége és úgy egyáltalán az aktuális családtag milyennek szeretné megjeleníteni a családi címert. Van azonban egy apró mozzanat, ami következetesen változik a család különböző ágainál, nézzük meg ezeket közelebbről! Lássuk először emlékeztetőül Somssich Pongrác ( ) szarkavári címerének belső elemeit: kék mezőben zöld hármas halmon arany korona, melyen jobbra forduló, ágaskodó, jobbjában három, hegyeikkel lefelé fordított nyilat tartó oroszlán áll (jelen esetben egyfarkú). Érdemes ehhez hozzátenni a család levéltárában őrzött számos pecsétes irat ábrázolásait, hogy lássuk, mennyire egyeznek meg a szarkavári emlékekkel. Pongrác iratanyagában 67 kétféle pecséttel találkozhatunk, ezek címerképükben nem, de kidolgozásukban sokban különböznek. Az első típust 1824-ig használta Pongrác, ez egy gyengébb minőségű pecsét, még abból a korszakból való, amikor kevésbé jelentős tisztségeket töltött be a vármegyében. Az új, jelentősen jobb minőségű pecsét 1825-ben jelent meg először Pongrác iratain, tehát akkor, amikor Somogy vármegye alispánjává választották, valószínűleg ez alkalomból készült el az új pecsétnyomó is. 68 Pongrác pecsétnyomóján használt címerképe sem mutat nagy változást az eddigiekhez képest, marad minden esetben az ágaskodó oroszlán, három, hegyeikkel lefelé forduló nyilat tartva. Az összehasonlításhoz vegyük egy közeli családtag, mégpedig Pongrác bátyjának a címereit, amit később leszármazottai is átvettek tőle. Somssich Miklós ( ) címeréről már esett szó a somogysárdi templom emlékei között. Az ő címere a templomi emléktáblán csücskös talpú pajzsban helyezkedik el, melyben hármas halmon áll a jobbra forduló, ez esetben kétfarkú arany oroszlán, jobbjában szintén három nyilat tart, hegyeikkel felfelé. Nézzük meg, hogy Miklós milyen pecsétnyomót használt 1825-ben! Fennmaradt ugyanis a levéltárban egy szerződés, amin egymás mellett szerepel Miklós és Pongrác pecsétje, 69 itt Miklós még ugyanazt a címerképet jeleníti meg, mint a testvére, vagyis a két fiútestvér ágán nem jelentkezik változás. Ugyanakkor akár a fenti példa is mutatja, hogy ez nem marad végig így, hiszen Miklós később áttér arra a címerváltozatra, amit aztán leszármazottai is következetesen használnak. Mi történhetett itt? Rangemelés okán végbement címerváltoztatásra ebben az esetben nem gondolhatunk. Volt ugyan két rangemelés is a családban (először Somssich János kapott 1812-ben bárói, majd 1813-ban grófi rangot, később, 1845-ben pedig Somssich Pongrác szerzett újabb grófi rangot a szarkavári ágnak), de pont a grófi rangra emelt ágak azok, akik továbbra is megtartották az eredeti, 1716-ban adományozott címerképet MNL SML, XIII-30. Szarkavári Somssich család iratai. MNL SML, XIII-29. Saárdi Somssich család iratai, 9. doboz, 1. csomó. Uo.

77 Somssich-címerek Somogy vármegyében 75 Írásos dokumentum nem maradt fenn arra vonatkozóan, hogy Miklós bármilyen lépést tett volna azért, hogy a megváltoztatott címerképet viselhesse. Ugyanakkor ez nem jelenthetett akadályt számára, hiszen a vármegyében korántsem volt szokatlan, hogy nem az adományozott címert viselték a nemesek pecsétjeiken és egyéb tárgyaikon, hanem akár annak egy megváltoztatott formáját, akár egy teljesen más címerképet, ami jobban illett a vármegye heraldikájába. Említhetjük itt példának akár az egyházasbersenyi Berzsenyi családot, akiknek ősi címerük képei (természetes színű szarvas és arany griff) egyáltalán nem illenek bele a helyi címerelemek sorába, ezért egy olyat kezdtek el használni, ami nagyon is általános volt (kék mezőben jobbra forduló, jobbjában kardot tartó arany oroszlán). 70 Térjünk vissza az eredeti címerproblémához, ami a Somssichok esetében állt fenn. Tudjuk, hogy akiknél felmerülhetett volna a címerváltozatok alkalmazása, azok nem éltek vele. Miklósnak vajon mi oka lehetett arra, hogy szembemenjen egy másfél évszázados hagyománnyal? Választ adni a kérdésre nagyon nehéz és igazából jó válasz talán nem is létezik. De azért érdemes áttekinteni a válaszlehetőségeket. A valószínűbb lehetőségek közül az egyik az, hogy mivel a két testvér esetében fordult először elő a családban, hogy egy időben töltöttek be hasonló fontosságú vármegyei, később országos tisztségeket, nem beszélve arról, hogy mindketten a vármegyei liberálisok vezetői voltak, szükségessé válthatott megkülönböztető jel használta, amire egy ilyen apró mozzanat tökéletesen alkalmas. Láthattuk, hogy Pongrác 1825-ben csináltatott magának új címert. Miklóstól ugyan túl sok címeres emlék nem maradt fenn, mivel a sárdi levéltár 1945-ben leégett, de ő is készíttethetett ekkortájt másik pecsétnyomót, már a megváltoztatott címerképpel. Együtt járhatott a címerkép változtatása azzal a jelenséggel is, ami szintén nem volt túl gyakori a korábbi családtagok esetében. Az es években figyelhető meg az a jelenség, hogy a család 1-1 ága a vármegyén belül, de a többiektől teljesen elhatároltan alakított ki saját gazdaságot. Éppen Miklós és Pongrác voltak azok, akik több évtizedes munkával létrehozták saját, egybefüggő, ugyanakkor a többi családi birtoktól egyértelműen elhatárolható birtoktestüket. Meglátszódott ez az előnévhasználatban is, hiszen Miklós továbbra is a saárdi előnevet viselte, míg Pongrác már a szarkavárit, amit újonnan szerzett birtoka után kapott. Ebből a későbbiekben úgy tűnik, hogy ez két különböző, azonos vezetéknevet viselő család, amire szintén volt példa a vármegyében (mint az alsószilvágyi és a gyulai Gaál családok), azonban ez itt nem állja meg a helyét, mert jelen esetben ugyanannak a családnak két, külön előnevet viselő ágáról beszélhetünk csak. De ahogy változtak az előnevek, ahogy elkülönült egymástól a két birtoktömb, ezekkel a szakadásokkal együtt a címerkép is megváltozhatott valamennyire. Főleg ha megnézzük a két testvér életének alakulását. Az 1820-as években mind Miklós, mind Pongrác még a helyi politikai élet vezető egyénisége, a két testvér ráadásul azonos elveket vall, mindketten nagy népszerűségnek örvendenek. Aztán Pongrác Pestre kerül, ahol az udvar mind nagyobb hatást gyakorol rá és rövidesen 180 fokos fordulatot vesznek politikai elvei (és ezzel együtt a karrierje is). Pongrác buzgó konzervatív lesz, majd egymás után gyűjti be a különféle tisztségeket és rangokat 70 L. pl.: Baranyai B.: Somogy vármegye nemes családai i. m., 610.

78 76 Ogoljuk-Berzsenyi Anett (1831: alnádor, 1833: személynök, 1836: Baranya vármegye főispánja, 1841: császárikirályi kamarás, udvari belső titkos tanácsos, 1845: grófi rang). 71 Ezzel szemben Miklós végig kitart liberális elvei mellett, ő Somogy egyik legkedveltebb politikusa, négyszeresen képviseli is a vármegyét az országgyűlésen és aktívan közreműködik a reformok előkészítésében. Tudjuk továbbá azt is, hogy a családban, főleg az es szabadságharc kapcsán, még jobban kiélezték az ellentéteket a nem egyező politikai nézetek. Ez megint csak hozzájárulhatott, bár véleményem szerint önálló oknak nem megfelelő a címerképekben beállt változáshoz. Összegzés Ahogy az a fentiekből kitűnik, a szakirodalom, a levéltári anyag és az építészeti emlékek alapján a 20. századi sajnálatos irat- és épületpusztulásokat is figyelembe véve nagy mennyiségű Somssich-címer áll még ma is a téma iránt érdeklődők rendelkezésére. Érdemes ezeket nem csak egyesével, vagy személyek szerint vizsgálni, nemcsak a levéltári anyagra vonatkozóan, hanem legapróbb részleteikre is odafigyelve, egymáshoz hasonlítva. Így fény derülhet arra, ahogy azt korábban láttuk, hogy az adományozott címer nem minden esetben azonos a használt címerrel, vagy legalábbis nem használja azt a család minden ága egységesen. Az elmúlt évek tapasztalatai egyébként is azt mutatják, hogy az úgymond hagyományos forrásokon kívül hasznos lehet mások bevonása is, mert az így kapott kép sokkal megbízhatóbb lesz a több helyről származó forrásanyagnak köszönhetően. 71 Kaposi Z.: Egy középbirtokosi família i. m., 79.

79 NÉGYESI BARBARA Szemelvények a Magyar királyi Bakteriológiai Intézet történetéből ( ) Bevezetés A bakteriológia, vagyis a baktériumokkal foglalkozó tudomány a természet nagy birodalmának legapróbb szervezeteivel ismertet meg. 1 Így definiálta 1924-ben az akkor még újnak számító tudományterületet a Magyar királyi Bakteriológiai Intézet egykori igazgatója Aujeszky Aladár. A bakteriológia tudománya a múltban, és napjainkban is egyaránt fontos, az orvoslásban és az állatorvoslásban is. Ennek ellenére a Magyar királyi Bakteriológiai Intézet történetét csak kevesen kutatták, kutatják az Állatorvos-történeti Levéltárban. Az alábbiakban az a célom, hogy az Állatorvos-történeti Levéltár anyagai alapján a Magyar királyi Bakteriológiai Intézet működését, sokrétű feladatai bemutassam, ezáltal ösztönözve a további kutatásokat is. A Magyar királyi Bakteriológiai Intézet az Állatorvos-történeti Levéltár 71. fondja, összesen 6,14 ifm.-et tesz ki. Ez 43 doboznyi magyar nyelvű, vegyes állapotú iratot jelent, illetve részben hiányosan megmaradt iktató könyveket és kimenő iratokat tartalmazó másolati köteteket. Az Intézet között működött, ekkor összevonták a Járványtani Intézettel. Az intézmény első korszaka között határozható meg. Ezt követően már egy újabb korszakról beszélhetünk, mivel az I. világháborúval sajátos állat és ember egészségügyi helyzet alakult ki a frontokon. Ez a tanulmány tehát az I. világháborúig mutatja be a Magyar királyi Bakteriológiai Intézet iratanyagát. A kutatáshoz kevés szakirodalom áll a rendelkezésre. Ezekből meg kell említeni a Budapesti Magyar királyi Főiskola 1900-as szervezeti és működési szabályzatát, amiben a vizsgált intézményről is találhatóak információk, mivel ekkor a Bakteriológiai Intézet a Főiskola részét képezte. Összefoglaló mű legkorábban csak 1907-ban jelent meg az intézményről Aujeszky Aladár tollából. 2 Hosszabban foglakozik a Bakteriológiai Intézettel Kotlán Sándor A magyar állatorvosképzés története című könyvében. 3 További részletesebb információk az intézetről az Állatorvosi Lapok jelen tanulmányhoz használt számaiban találhatóak meg. Szintén megemlítik az intézményt, az Állatorvos-tudományi Egyetem 200 éves, illetve az Állatorvos-tudományi Kar 225 éves évfordulójára készült kötetekben 1987-ben és 2012-ben is Dr. Aujeszky Aladár: Általános Bakteriológia. Bp., Aujeszky Aladár: Magyar királyi Állami Bakteriológiai Intézet. Bp., Dr. Kotlán Sándor: A magyar állatorvosképzés története Bp., éves a magyar állatorvosi felsőoktatás. Szerk. Dr. Holló Ferenc. Bp., 1987.; 225 éves magyar állatorvosképzés. Lekt. Dr. Vetési Ferenc. Bp., 2012.

80 78 Négyesi Barbara Történeti áttekintés Jelen tanulmány nem vállalkozhat a járványos állatbetegségek történeti áttekintésére, sem a bakteriológia és a járványtani tudományágak fejlődésének bemutatására, így itt csak egy rövid ismertetésre van lehetőség a témáról. 5 A fertőző betegségek egyidősek az emberiséggel, hiszen már az ókorban is foglalkoztak a járványok eredetével. Például Hippokratész és Arisztotelész a csillagok állásában, és a mocsarak miazmás kigőzölgésében keresték a járványok okát. A kora újkorban, 1546-ban a veronai Fracastoro 6 vetette fel az élő fertőző anyag (contagium animatum) létezését. A 17. században Leeuwenhoek 7 már látott is mikroszkópon ilyen élő anyagokat, vagyis baktériumokat. Pollender ben, a lépfene bacilusait tanulmányozta, elhullott állatok vérében. A 19. század utolsó harmadában Pasteur 9 és Koch 10 tisztázta a baktériumok szerepét a fertőző betegségekben. Szintén ennek a századnak a végén Ivanovszkij, 11 Löffler 12 és Frosch 13 igazolta a dohánymozaik-betegséggel, és a száj- és körömfájással kapcsolatban, hogy a baktériumoknál kisebb vírusok is léteznek. Ezek után kiderült, hogy számos állatbetegséget a vírusok okozzák. A vírusokról korszerű ismeretek csak az 1940-es években születtek meg. Így érthető, hogy bár vírusokkal és baktériumokkal is foglalkozott az intézmény, de a neve megalakulásakor 1892-ben, Bakteriológiai Intézet lett. A Bakteriológiai Intézet létrejötte, és története röviden A Magyar királyi Bakteriológiai Intézet 1891-ben jött létre a Magyar királyi Állatorvosi Akadémián. Vezetőjéül október 27-én Dr. Preisz Hugó orvosdoktort nevezték ki. 14 Más szakirodalom szerint csak 1893-tól bízták meg az oltóanyagok ellenőrzésének a megszervezésével. 15 Az ellentmondás talán úgy oldható fel, hogy az Intézet oktatási feladatokat is ellátott az 1893/94-es tanév nyári félévétől, 16 széles körű kutatási és oltóanyag termelő feladatai mellett. A levéltári anyagban az alapító okirat nem található meg, ami eldönthetné, hogy az intézmény kezdődátuma 1891 vagy 1893 volt. Megalakulásakor az Intézet 4 szobával és egyéb helységekkel rendelkezett, a M. királyi Állatorvosi Akadémia Gyógyszertani épületének első emeletén. 17 Ezek a következők voltak: laboratórium, tenyésztőhelység, kísérleti állatok helysége, konyha, Dr. Szent-Iványi Tamás Dr. Mészáros János: A háziállatok fertőző betegségei. Bp., Girolamo Fracastoro ( ) Anton van Leeuwenhoek ( ) Aloys Pollender ( ) Louis Pasteur ( ) Robert Koch ( ) Dimitrij Ivanovszkij ( ) Friedrich Löffler (Loeffler) ( ) Paul Frosch ( ) Biographia. Az Állatorvos-tudományi Egyetem elhunyt tanárainak és előadóinak életrajza. Szerk. Fehér György. Bp., Ralovics Béla: Adatok a Mikrobiológiával kapcsolatos ismeretek oktatás- és kutatástörténetéhez. Balatonberény, Biographia i. m., éves i. m., 322.

81 Szemelvények a Magyar királyi Bakteriológiai Intézet történetéből 79 dolgozó szoba, és szolgálati lakás. 18 Az oktatással kapcsolatba hozható levéltári források sajnos nem maradtak fenn. A Magyar királyi Állatorvosi Főiskola 1900-as szervezeti és működési szabályzat alapján tudjuk, hogy a 6. félévben heti 1 órában oktatták a bakteriológiát, és tartottak gyakorlati órát is. 19 Ennél többre az intézmény nem is lett volna képes, mivel Preisz Hugó mellett összesen egy tanársegéd és egy szolga tevékenykedett. 20 Az intézmény kutatási és oltóanyag termeléséről későbbiekben lesz még szó. Ki kell emelni, hogy az intézmény az állati és emberi szérumokat egyaránt termelt, vezetője, Preisz Hugó orvos volt. Ám maga az Intézet, a Magyar királyi Állatorvosi Akadémiához kötődött, amelyre máig nagyon büszkék az állatorvosok. Dr. Preisz Hugót ben avatták orvosdoktorrá között az egyetemi törvényszéki orvostani intézet munkatársa volt között a II. számú sebészeti klinikán dolgozott és műtőssegédi oklevelet szerzett től bakteriológiai, főleg vízvizsgálati munkákat végzett a Vegykísérleti állomás részére ben a M. királyi Földművelésügyi Minisztérium 1 éves külföldi tanulmányútra küldte, bakteriológiai témába. Ezt követően nevezték ki a Bakteriológia Intézet élére, amit ig vezetett ben jelent meg Preisz Hugó tankönyve Bakteriológia címmel, ami a második magyar nyelvű bakteriológiai tankönyv volt. 23 A Bakteriológiai Intézet fejlődésében jelentős állomás volt, amikor 1899-ben a Hungária úton felépült az Intézet új épülete, ahol az intézmény 1900-ban kezdte meg működését. A Magyar királyi Állatorvosi Főiskola szervezeti és működési szabályzata alapján itt 1 emeletes, pincés épület állt a rendelkezésükre, istállóval. 24 A kor követelményeinek megfelelően sterilizáló helység és főzőkonyha, illetve jégszekrény volt megtalálható a földszinten. 25 Az előbbiben fertőtlenítették például az üvegeket és fecskendőket, az utóbbi helységben tartották fagyasztva többek közt a boncolásra beküldött állati mintákat. Külön kialakították a földszinti minden egyéb helységtől elzárt laboratóriumot, 26 amiben pestissel vagy kolerával lehetett biztonságosan dolgozni. Egy levélvázlat 27 külön kiemelte, hogy ilyen speciális laboratórium a Monarchia magyar területén csak itt, és Fiumében volt megtalálható. Szintén a földszinten kapott helyet a kísérleti állatok szobája és a bonczoló terem is. 28 Természetesen számos laboratóriumi és mikroszkópizáló helység is megtalálható volt a földszinten és Aujeszky Aladár: A magyar királyi állami Bakteriológiai Intézet. In. Állatorvosi Lapok XXX. évf. 20. sz. Bp., május Budapesti Magyar királyi Állatorvosi főiskola, szervezeti és működési szabályzata. Bp., Aujeszky A.: A magyar királyi 1907 i. m., 260. Dr. Preisz Hugó ( ) Későbbiekben ig a Pázmány Péter Tudományegyetem Orvosi Karán az Általános Kórtani és Bakteriológiai Intézet igazgatója és egyetemi tanára volt. 225 éves i. m., 58. Szervezeti és működési szabályzat i. m., 57. Szervezeti és működési szabályzat i. m., Szervezeti és működési szabályzat i. m., 60. SZIE Állatorvos-tudományi Levéltár, 71. fond, 11. d. Budapest, november 5. (továbbiakban ÁOTKL, 71. f.) Szervezeti és működési szabályzat i. m., 60.

82 80 Négyesi Barbara az emeleten. 29 Ekkor már a személyzet is bővebb volt, az intézmény vezetője mellett egy segédtanár, két tanársegéd, egy laboráns, egy végleges állományú szolga, és három napidíjas szolga dolgozott itt. 30 Erről a személyzetről már maradtak fent munkaügyi iratok, de ez a levéltári anyagnak csak kevesebb, mint 1%-át alkotja. A legrészletesebb, a négy szolga napibéréről szólt 1908-ból. 31 Jogilag a Bakteriológiai Intézet az Állatorvosi Főiskola Bakteriológiai Tanszéke volt továbbra is. 32 Téli félévben heti kettő, nyári félévben heti három tanórát tartottak. 33 Oktatási anyagok továbbra sem maradtak fenn az irategyüttesben tól Preisz Hugót az intézmény élén Aujeszky Aladár 34 váltotta fel. A Bakteriológiai Intézet következő és egyben utolsó vezetője volt között. Ő is orvos, 1892-ben avatták orvosdoktorrá. Gyakorlati évek után ben a Pasteur Intézetbe került tól 36 vagy 1901-től 37 volt segédtanár a Bakteriológiai Intézetben, ezzel kapcsolatban eltérő források állnak rendelkezésünkre. Az Intézményt haláláig vezette. Kutatási területe volt a tuberculosis és a malleus 38, emellett foglalkozott még a veszettséggel is. Felfedezett egy róla, Aujeszky-betegségnek elnevezett fertőző nyúltagyvelő-bénulást. Az intézmény története, Aujeszky Aladár halála után, hamarosan befejeződött. Az Intézet önállósága 1908-ban megszűnt, a M. királyi Állatorvosi Főiskola részévé vált. 39 Fontos megjegyezni, hogy az összeolvadás utáni is ugyanúgy termelt az intézet állati és emberi oltóanyagokat is. Későbbiekben nagyobb változások már nem történtek. Az Intézet 1933-ban olvadt össze a Járványtani Intézettel. 40 Az intézet feladatkörei Az intézmény rendeltetése 1900-ban négy pontban volt meghatározva. 41 Első és legfontosabb az oltóanyagok gyártása, és forgalmazása volt. Továbbá a kutatómunka új oltóanyagok létrehozása céljával. Ezen túl fogadniuk kellett állatorvosokat és orvosokat, kik a bakteriológiában magukat képezni óhajtják. 42 További feladatkörük volt a szaktanácsadás is. A levéltári anyagok alapján azonban kérdéses, hogy valójában ezen feladatok közül mennyit tudott az intézmény megvalósítani Szervezeti és működési szabályzat i. m., Aujeszky A.: A magyar királyi 1907 i. m., 261. ÁOTKL.71.f. 11. d. Budapest, június 27. Aujeszky A.: A magyar királyi 1907 i. m., 263. A forrásból nem derül ki, hogy hányadik félévben, vö.: Aujeszky A.: A magyar királyi 1907 i. m., 263. Dr. Aujeszky Aladár ( ) Rókus kórház II. sz. sebészeti osztályán, majd az egyetem II. sz. belklinikáján volt gyakorlaton. Aujeszky A.: A magyar királyi 1907 i. m., 261. Biographia i. m., 12. Gümőkór, lótakonykór ig a Bakteriológiai Intézet egyszerre volt önálló intézmény és a Magyar királyi Állatorvosi Akadémia, majd Magyar királyi Főiskola tanszéke tól megszűnt ez a felemás helyzet, és teljesen a Magyar királyi Főiskola részévé vált. Szögi László: Az Állatorvos-tudományi Egyetem Levéltára. Repertórium Bp., ; Aujeszky A.: A magyar királyi 1907 i. m., 263. Kotlán S.: A magyar állatorvosképzés i. m., 163. Aujeszky A.: A magyar királyi 1907 i. m., 261. Uo.

83 Szemelvények a Magyar királyi Bakteriológiai Intézet történetéből 81 Az intézmény gyártott és forgalmazott oltóanyagokat, illetve ezt szaktanácsadással együtt is végezte. Járványos állatbetegség esetén, a levélíró ismertette az általa tapasztalt tüneteket, esetleg történt boncolás is. Ez esetben a levél egy jól-rosszul megadott szempontok alapján elvégzett boncolás által szerezett ismereteket is tartalmazott. A levélírók, az általuk küldött első levélben azonnal valami oltóanyagot szándékoztak venni az Intézettől. Más esetekben szaktanácsadásra is szükségük volt, mivel nem is voltak tisztában vele hogy milyen állatbetegséggel állnak szemben, ám jelezték, hogy bármilyen betegségről is van szó, kérik ellene a szükséges oltóanyagot. A sietség teljesen érthető volt, hiszen a járvány az állatok között abban az időben is terjedtek, míg a levélváltás és az intézet munkája folyt. Más esetekben a levélírók állati hulladarabot küldtek be a betegség megállapításához, és jelezték igényüket, hogy a szükséges oltóanyagok megvennék. Ekkor az Intézet végezte a boncolást. Természetesen az Intézet minden esetben önmaga szeretett volna szakszerűen boncolni. A korszak végére az Intézet által végzett boncolások lettek jellemzőek, és elenyésző volt a beküldő által végzett boncolások száma. Ritkább esetben intézmények, esetleg magánszemélyek kutatáshoz kértek szérumokat az Intézettől. Például a Magyaróvári Vegykisérleti állomás aziránt érdeklődött, hogy lehet-e venni a Bakteriológiai Intézettől ember, ló és kecske szérumokat. 43 A szaktanácsadás oltóanyag eladástól függetlenül abban az esetben volt jellemző, amikor vízminőség-ügyi vizsgálatot kértek az intézménytől. A felvilágosításra azért volt szükség, mert a vízminták rendszeresen szennyezetten érkeztek be az intézménybe, nem megfelelően steril üvegben, hasonlóan nem steril dugóval. Ez olyan komoly probléma volt, hogy Aujeszky könyvében is említ eseteket, amikor a beérkezett vízminta sörös vagy kékítős lett az üvegtől. 44 Az oltóanyag kutatása is fontos feladata volt az intézménynek. A legtöbb kutatással kapcsolatos anyag az 1890-es évekből való, és a sertéspestisről szóltak. A kutatásokkal kapcsolatban a fentebb már ismertetett adatokat ismerjük, a modern pestis kutatására is alkalmas laborról. A kísérleti állatok számáról és fajtájáról éves összesítő adatok nem találhatóak meg az anyagban. Az iratokban megtalálható kísérleti állatfajták a sertés, juh, kutya, házinyúl, egér, tengerimalac, patkány voltak. 45 Egy találmány teszteléséről szóló iratból az is kiderül, hogy a kísérleti állatok száma az Intézet szerint kevés volt, így nem tudtak megfelelő mennyiségű állatot bevonni az adott találmány vizsgálatába. Illetve a beküldött kecske számára készült oltóanyagot juhon kísérletezték, mivel nem rendelkeztek kecskével. 46 A nagyobb állatokat 47 az Intézet megvásárolta, amit a magyar királyi pénzügymisztérium rendelettel adómen ÁOTKL 71. f. 17. d. Magyaróvár, április 4. Aujeszky Aladár: A baktériumok természetrajza. Bp., ÁOTKL 71. f. 11. d. Budapest, november 13.; uo. 11. d. Ó-Laposbánya, november 28.; uo., 19. d. Budapest, évből dátum nélküli válaszlevél vázlat; uo., 6. d. Budapest, évből dátum nélküli válaszlevél vázlat; uo., 15. d. Magyaróvár, február 8.; uo., 15. d. Magyaróvár, február 8. Uo., 11. d. Ó-Laposbánya, november 28. Ez jellemzően ló és szarvasmarha volt.

84 82 Négyesi Barbara tessé tett számára, ezzel támogatva az intézmény munkáját. 48 A kisebb állatokat maga szaporította az intézmény, erre példa, amikor az Egyetemes Kísérletező Intézet Rt. patkányt szándékozott venni a Bakteriológiai Intézet patkánytelepéről. 49 Érdekesség, hogy kisebb testű állatok közül a házinyulat nem szaporították, hanem, egy évi irat alapján ezeket vásárolta az intézmény. 50 A kutatómunkával kapcsolatban itt egy témakörre érdemes kitérni. Évente 1-2 esetben megtalálhatóak azok az állatorvosok és gyógyszerészek, akik saját kutatásuk eredményét küldték be a Bakteriológiai Intézetbe tesztelésre, elismerve ezzel az Intézmény szakértelmét. A legkorábbi esetek már 1893-ban megtalálhatóak, alig két évvel az Intézmény létrejötte után. Sajnos mindkét évi esetnél csak a válaszlevél vázlata maradt meg, tehát nem tudni állatorvos vagy gyógyszerész az, aki bizalommal fordult az alig pár éve működő Intézményhez. 51 A találmányok szétválaszthatóak sikeres és sikertelen találmányokra. Feltehetőleg mindegyik esetben történt valamiféle állatkísérlet a feltaláló részéről, aki ezután kérte az intézmény segítségét, amely már mikroszkóp és laboratóriumi vizsgálatok elvégzésével is tudta tesztelni a feltalált szert. Sikertelen találmányra legkorábbi példa 1893-ból való, amikor egy cholera elleni anyagot küldték be. 52 Az Intézet állatkísérletei során a szer sikertelennek bizonyult. Mivel csak az intézmény válaszlevél vázlata maradt meg, a beküldő levele nem, így nem derült ki, hogy a beküldő végzett-e állatkísérleteket, de ezt valószínűsíthetjük. A beküldő sikeres állatkísérlete miatt sikeresnek hitt, ám végül sikertelennek bizonyult találmányra is van példa. A Kisjenő Főhercegi uradalom sertésvész elleni oltóanyagot fejlesztett ki 1897-ben, ami az eddigi eredmények szerint némi bíztatónak szolgál. 53 Érdekesség, hogy ennél a megállapításnál több, szakmai információt viszont nem írt le levelében a beküldő, az általa végzett kísérletről. Sajnos ez esetben az intézet válaszlevele nem maradt fenn, amiből kiderülne, hogy a sertésvész elleni oltóanyag sikeres volt-e. Ennek ellenére feltételezhető, hogy a szer feltalálása sikertelen volt, mivel az 1890-es évek iratai túlnyomórészt mind a sertésvész elleni oltóanyag kísérleteiről szóltak. A sertéspestist csak 1903-ban ismerték meg jobban, amikor felfedezték, hogy vírus okozza és nem bacilus. 54 Végül csak 1908-ban állítanak elő ellene vérsavót. 55 Sikeres találmányról több irat is szól, például 1913-ban Neumann Ferenc gyógyszerész szerette volna forgalmazni Ozopurin nevű levegő fertőtlenítő permetét, és ehhez tanúsítványt kért az Intézettől 56. A válaszlevél fennmaradt fogalmazványa szerint a találmány sikeres volt. Az anyag bár nem elég gyorsan, de különböző töménységgel előállítva megölte a tiphust (2% oldat, 30 perc), gennyesztő coccust (2%, 3,5 óra) és a lépfenét (1%, 8 óra) Az számú március 23.-án kelt rendelet: ÁOTKL 71. f. 2. d. Budapest, február 24. ÁOTKL 71. f. 11. d. Budapest, november 13. Uo., 17. d. Budapest, november 20. Uo., 1. d. dátum nélküli válaszlevél vázlat Uo., 1. d. dátum nélküli válaszlevél vázlat Uo., 2. d. Kisjenő, november 24. Schweinitz és Dorset igazolta, vö.: Dr. Szent-Iványi T. Dr. Mészáros J.: A háziállatok i. m., 486. Dorset által, vö.: Dr. Szent-Iványi T. Dr. Mészáros J.: A háziállatok i. m., 486. ÁOTKL 71. f. 19. d. Nagykikinda, szeptember 16.

85 Szemelvények a Magyar királyi Bakteriológiai Intézet történetéből 83 Az intézmény nem tudta megfelelően ellátni negyedik feladatkörét, az állatorvosok vagy orvosok továbbképzését, legalábbis ezzel kapcsolatban alig található levéltári anyag. Tehát ezt a feladatot bár meghatározták az intézmény számára ban, de ez nem valósult meg. Továbbképzésre példának megemlíthető, hogy Grátz Ottót a magyaróvári gazdasági akadémia segédtanárát tejkémiai és tejbakteriológiai vizsgálati módszerek elsajátítására küldték az Intézetbe 1908-ban. 57 Ami viszont igény szerint kialakult feladata lett az Intézetnek a továbbképzések egy másik formájaként, az a könyvtár működtetése volt. A források nem szólnak könyvtárhelységről, ám ebben a korban még nem is volt jellemző. Általában az intézményvezetők vagy tanszékvezetők dolgozószobájában volt az általuk irányított intézet, tanszék könyvtára. Példát találhatunk arra, hogy ezt a könyvtárat gróf Széchenyi István élete c. művel gyarapította a M. királyi Földművelésügyi Minisztérium, 58 illetve hogy folyóiratot és könyvet is kölcsönöztek ki magánszemélyek és intézmények is. 59 A rendelkezésünkre álló iratok alapján tehát az világlik ki, hogy az Intézet a négy, számára megjelölt feladatkörből hármat látott sikeresen látott el. A szakemberek továbbképzésére a szórványosan megmaradt iratanyag alapján azonban már nem volt lehetősége, viszont működéséhez kapcsolódóan létrejött és fokozatosan bővült az intézményi könyvtár. Az Intézet kapcsolatrendszere Az intézmény levelezőpartnereinek vizsgálatából megállapítható hogy a Monarchia mely területein volt ismert a Bakteriológiai Intézet. Noha a jelen kutatás nem terjedt ki részletes adatbázis készítésére, de az iratanyag kiválóan alkalmas olyan kimutatások elkészítésére, ami a földrajzi elosztásban mutatja meg az intézmény ismertségét, és hogy mely területeken milyen járványos állatbetegségek voltak a jellemzőek, vagy arra, hogy milyen társadalmi állású emberek fordultak az intézethez. A pontos statisztika hiányában a következő tendenciákat lehet megállapítani: A levelezőpartnereket két csoportra lehet osztani: Természetes személyekre és intézményekre. A természetes személyektől érkező levelek megmutatják, hogy mely megyékben volt információ arról, hogy létezetik a Bakteriológiai Intézet. A levelek jellemzően a Monarchia magyar lakta részeiről érkeztek, elenyésző számban találhatóak meg a mai osztrák területről származó levelek. Ennek oka, hogy Bécsben is volt állatorvos képzés, 60 tehát a hasonló kérésekkel oda fordultak a Monarchia nyugati részeiről. A levélírók legnagyobb számban Budapestről írtak. Köztük megtalálhatóak az állatorvosok, gyógyszerészek, orvosok, uradalmi intézők, gazdák, de az egyszerű polgárok is. A levélírók átlagosan kétharmada állatorvos, állatgyógyász, patkolókovács volt. Érdekesség, hogy a másik egyharmadban nem volt jelentős többségben a ÁOTKL 71. f. 11. d. Magyaróvár, december 29. Uo. 19. d. Budapest július 2. A M. királyi Tejkísérleti Állomás által, a levélhez csatolva elküldött keresett könyvek és folyóiratok listája nem maradt meg az anyagban, l.: ÁOTKL 71. f. 19. d. Magyaróvár, november 20. A bécsi képzés és intézmény még 1777-ben jött létre.

86 84 Négyesi Barbara gyógyszerészek vagy orvosok száma, az egyszerű polgárokéhoz képest. Honnan tudtak a polgárok, akik az intézetnek írtak, az Intézet létezéséről, és az itt megrendelhető szérumokról? A levelekből az látható, hogy a helyi állatorvosoktól, törvényekből vagy rendeletekből 61 és újságokból 62 értesültek. Az intézmény ismertségét segíthette elő az 1911-ből és 1913-ből ismert, az Intézetről és az általa termelt szérumokról szóló szórólap is. A másik csoportot a különböző intézmények jelentették. Ezek főleg szakmai okból, vagy mint megrendelők fordultak az Intézethez. Három intézménynek volt állandó kapcsolata a Bakteriológiai Intézettel. Az első az Állatorvosi Főiskola volt, oktatási és szakmai ügyekben. További kapcsolat volt, hogy a tájékozatlanabb levélírók gyakran a Magyar királyi Állatorvosi Akadémia állatgyógyászati és tejgazdálkodási tanszékére küldtek tejmintákat, amit így az Akadémia továbbított a Bakteriológiai Intézetnek. A másik állandó levelezőpartner a Chémiai Intézet és a Pasteur Intézet volt. A Chémiai Intézettel munkakapcsolatban álltak, olyan minták esetén, amit mind a két intézet megvizsgált. Ezek élelmiszer mintákat jelentettek általában, mézet vagy tejet. Érdekes, egyedi esetként említhető, amikor a rendőrség által beküldött minta gyanús bor volt, amely egy mérgezési ügy részét képezte. 63 A Pasteur Intézettel is hasonló jellegű munkakapcsolat alakult ki, mivel abba az intézménybe kerültek gyógykezelésre a veszett állat (főleg kutya) által megtámadott emberek. A támadó állat nyúltagyából viszont a Bakteriológiai Intézet állapította meg, hogy az állat valóban veszett volt-e. És az eredményről, az áldozat családját és a Pasteur Intézetet is értesítette. Egyéb intézmények általában akkor kerültek kapcsolatba az Intézettel, amikor terméket rendeltek. Például a Magyar Nemzeti Múzeum Néprajzi Osztálya egérmérget igényelt. 64 A másik eset, amikor a kapcsolatfelvétel a jobb szakmai együttműködést kialakítása miatt volt szükséges. Egy esetben a Bakteriológiai Intézet levélben kérte a Postai és Távírdai Igazgatóságot, hogy a neki szánt állati tetemek ne az Állatorvosi Főiskolára legyenek kézbesítve. Mert mire késve, a Bakteriológiai Intézetbe eljutnak már a bomlás miatt vizsgálhatatlanok, továbbá felesleges útjuk során fertőzésveszélyesek voltak környezetükre nézve. 65 A Szent László Kórház pedig a Bakteriológia Intézet figyelmét hívta fel arra, hogy mindig rendelkezzenek megfelelő mennyiségű diftéria elleni oltóanyaggal, 66 mert gyakorta megesett, hogy nem tudtak annyit rendelés útján kapni, mint amennyire szükségük lett volna. 67 Egyéb ritkább esetben ingyenesen kértek valamit egymástól az intézmények, például a Magyar Királyi Növényélet és Kórtani Állomás kért az Intézettől ingyen kísérleti állatokat. 68 Más esetben az Intézet kért ingyen növényeket parkosításra a Rimaszombati Földmíves Iskolától Lugosi M. kir. Főiskola sertésvész kísérletre jelentkezett a Földművelésügyi Minisztérium évi számú rendelete alapján, l.: ÁOTKL 71. f. 2. d. Lugos, június 8. Kaldrovits Árpád a Veterinarius -ban közzétettek alapján sertésvész elleni oltás után érdeklődött, l.: ÁOTKL 71. f. 2. d. Sárszentmiklós, augusztus 9. ÁOTKL. 71.f. 11.d. Budapest, január 21. ÁOTKL. 71. f. 11. d. Budapest, január 24. Uo., 19. d. Budapest, szeptember 30. Diftéria más néven a torokgyík. ÁOTKL. 71. f. 19. d. Budapest, december 4. Uo., 15. d. Magyaróvár M. Kir. Növényélet és Kórtani Állomás, február 8. Uo., 6. d. Rimaszombat, március 16. Levél a Rimaszombati Földmíves Iskolának.

87 Szemelvények a Magyar királyi Bakteriológiai Intézet történetéből 85 Külön csoportot képeztek azok az intézmények, akik hivatalból kerültek kapcsolatba a Bakteriológiai Intézettel. Ezek a bírósági és rendőrségi ügyek voltak, ahol az intézmény szakmai tudására volt szükség, mint a korábban már leírt mérgezett bor esetében is. 70 További példa erre, amikor Dr. Schneider Károly ügyvéd érdeklődött, hogy Dr. Szász Alfréd tanársegédet perben szakértőnek alkalmazva, mennyi óradíjat szeretne. 71 Egy másik esetben már a kifizetésről szóló igazolást küldik az Intézetnek a Kolozsvári Királyi Törvényszéktől, amiért a gyilkosság bűntettével terhelt újlaki Nagy János elleni bűntettben a vérnyomot megvizsgálták. 72 Összességében a fennmaradt iratanyagból megállapítható, hogy az Intézmény a Monarchia magyar és erdélyi területein a polgárok és intézmények által is ismert, és elismert intézmény volt. Ezek főként az Intézet feladatköréből adódó, szakmai jellegű kapcsolatok voltak, azonban az igazságszolgáltatási szervekkel való együttműködés is további feladatokat rótt az intézményre. A Bakteriológiai Intézet iratkezelésének, irattípusainak a bemutatása A Magyar királyi Bakteriológia Intézet iratai évenként vannak rendezve, amelyeket a legkorábbi éveket ( ) leszámítva ellátták az Intézet pecsétjével. A pecséten az irat beérkezési sorszáma és elintézésének dátuma található meg. Ez alapján látható, hogy között az anyagok hiányosan állnak rendelkezésünkre, míg a későbbiekben, tehát a tanulmányban vizsgált korszak nagy részében, viszont hiánytalan iratanyaggal állunk szemben. Ez nagyon szerencsés helyzet, mert a kutatók statisztikát készíthetnek, amiből kiderül, hogy adott korszakban, egy adott területen vagy éppen országosan milyen állatjárvány volt a jellemző. Például az 1890-es évek végén a sertésvésszel kapcsolatos iratok a leggyakoribbak, 73 ami országos fertőzöttségre utal. Lokális járványra kiváló példa, hogy 1908-ban kiemelkedően sok vízvizsgálatot kért Szombathely, ahol a város tiphus járvánnyal küzdött. 74 A fennmaradt levéltári anyagban, az intézmény működésével kapcsolatos iratok találhatóak meg túlnyomó többségben. Az intézmény két vezetőjének, Preisz Hugónak és Aujeszky Aladárnak a munkásságát is megismerhetjük fennmaradt könyveikből és tanulmányaikból, azonban sajnálatos módon levéltárunk anyagában nem találhatóak meg híres professzoraink személyes kutatási anyaga, amelyekből ezek a művek születtek. Ami közvetve ide tartozónak tekinthető, az előbb említett 1890-es években folyó sertésvész kutatásokkal kapcsolatos beérkező iratok, amikben az állatorvosok jelentik a kísérleti szérum hatását az állatokra. Például a debreceni Magyar KirályiGazdasági Tanintézet tanára, Ferenczy Ferenc állatorvos rendszeresen tudósított a kísérletéről. 75 Szintén nem találhatóak meg az irategyüttesben az oktatással kapcsolatos anyagok sem Uo., 11. d. Budapest, január 21. Uo., 11. d. Pécs, február 15. Uo., 11. d. Kolozsvár, április 24. Uo., 1 3. d. számos irata Uo., 11. d. Szombathely, április 14 december 7-ig Uo., 2. d. Debrecen, 1897, május 26, június 21, augusztus 11.

88 86 Négyesi Barbara A legtöbb irat beérkező levél, képeslap és távirat volt, amikben egy-egy járványos állatbetegség ellen kértek szérumot és/vagy állati tetemdarabot küldtek boncolásra, hogy megállapítsák az adott betegséget. Ezeket az iratokat, kiválóan lehet statisztikai jellegű vizsgálatokhoz használni. Emellett a boncolásra beküldött érdekesebb anyagok közül meg lehet említeni a gyapjas pille tojását, amit általános vizsgálatra, tehát nem konkrét betegség gyanújával küldött be a Magyar Királyi Állami Rovartani Intézet. 76 A boncolások mellett gyakran kértek vízminőség vizsgálatot és kezdetleges élelmiszer higiéniai vizsgálatra is küldtek be mintát az Intézetbe. Fertőzött vízre gyanakodtak, és vízvizsgálatot kéretek, ha tömeges hasi hagymáz 77 járvány volt, illetve a korábban említett szombathelyi tífusz esetén is, amelyek humán megbetegedést okoztak, tehát alapvetően nem az Intézet hatáskörébe tartoztak. Továbbá vízvizsgálatot kértek, ha tömegesen pusztultak az állatok, esetleg nagy számban elvetéltek, és nem találtak rá megfelelő magyarázatot. Élelmiszerhigiéniai vizsgálatot megelőző jelleggel is igényeltek, nem csak tömeges járvány esetén. Jó példa a Moson-Magyar-Óvári Vendéglősök Kávésok és Italmérők Szikvízgyári Szövetkezete, akiket érdekelte, hogy alkalmas-e a víz szikvíz gyártására. 78 A válaszlevél-fogalmazványok és boncolási jegyzőkönyv-vázlatok is fontos részei az irategyüttesnek. Vizsgálatuk megmutatja azt is, hogy hogyan változott az intézmény iratkezelése. Az 1890-es években a beérkező levelekre került rá a pár szavas rövid válasz a boncolás eredményéről. Ekkor még a boncolási jegyzőkönyv vázlatok is ritkábbak. A későbbiekben, az 1900-as évektől már nagyon sok boncolási jegyzőkönyv és válaszlevél vázlat is maradt fenn. Valószínűleg azért tette el az Intézet, hogy írásbeli bizonyítéka maradjon munkájuknak, a kiadott szakvéleménynek. Tehát ekkortól kezd az intézmény iratkezelése hivatalosabbá válni. A boncolási jegyzőkönyvek szakmai leírásai, szintén érdekes kutatási anyag lehet állatorvosok számára. Külön ki kell térni az űrlapok használatára. Az Intézet és a Magyar Királyi Földművelésügyi Minisztérium azzal a céllal vezetethette be az űrlapokat, hogy valamiféle egységesedés induljon el a szérumok rendelésével kapcsolatban. Ugyan volt a korban részben egységesnek mondható kialakult állatorvosi szakszókincs, de nemcsak az egyszerű polgárok, hanem az állatorvosok is, gyakran pongyola megfogalmazással, pontatlanul rendelték a szérumokat az Intézettől, amire számos példa található meg a levéltári anyagban is. Például oltóanyag esetén ritkán használták a mennyiségi megjelölést (cm³), 79 gyakran darabszámot írtak, illetve pontosításként az állat korát adták Uo., 11. d. Budapest, január 4. Más néven hastífusz (Tiphus abdominalis). ÁOTKL 71. f. 6.d. Mosonmagyaróvár, május cm³ oltóanyagot kért Nádas Ármin állatorvos, l.: Uo., 12. d. Szikszó, március 10.

89 Szemelvények a Magyar királyi Bakteriológiai Intézet történetéből 87 meg. 80 Egér és patkánymérgek esetében, a szántóföld, istálló, vagy lakóház méretét is közölték, 81 vagy mennyiségi megjelölést (cm³, g) alkalmaztak. 82 Illetve gyakran csak darabszámot adtak meg, 83 vagy teljesen pongyolán fogalmaztak. 84 A levéltári anyagban háromféle űrlap található meg. A mallein oltást 85 kérő űrlapon megtalálható a lovak száma és kora, akik részére az oltást kérték. Ezt az űrlapot azonban csak a mallein szérumok rendelésének körülbelül 1% -ánál használták a levéltári források alapján, tehát használata nem tudott elterjedni az első világháborút megelőző időszakban. A második űrlap típus az Állami Oltóanyag Termelőnek címet viselte. Számos, a korban termelt szérum rendeléséhez szükséges rovat megtalálható volt benne. 86 Ez az űrlap használata kevesebb, mint 1% esetben található meg a vizsgált irat együttesben. Ebből a kevés esetből is gyakran az egész űrlapot áthúzták, és olyan szérumot rendeltek a Megjegyzés rovatot használva, ami nem szerepelt az űrlapon, ám az intézmény gyártott. 87 Az űrlapon szérumok mellett különböző méretű fecskendőket is lehetett rendelni, amit általában az űrlap használata nélkül, egyszerű levélben kértek az intézménytől. A felhasználtság mértéke tehát azt mutatja, hogy ez az űrlap nem lett jól megszerkesztve, így használhatatlan volt, emiatt nem tudott meghonosodni, és kiváltani a leveleket, táviratokat, és képeslapokat. Nem csak az Intézethez érkező, hanem az Intézet által kiadott igazoló űrlapok is léteztek. Ilyen volt például a vízvizsgálati űrlap, amely egy esetben található meg az anyagban, kitöltetlenül. 88 Ezt az űrlapot a víz vizsgálatát kérő személynek küldték el, a vizsgálati eredményéről. Noha hasonló űrlap nem maradt fenn boncolással kapcsolatban, de feltételezhetjük annak létezését is, hiánya azt is jelentheti, hogy ezek a boncolást kérő személyek, intézmények levéltári iratanyagában lenne megtalálható. Kimenő jegyzőkönyvek hivatalos űrlappá formálására azért volt szükség, mert az Intézet szaktudását igénybe vették perek és rendőrségi ügyek, illetve vízvezeték létesítése, és vízzel kapcsolatos vállalkozások engedélyezése esetén is. Nem lehet reálisan megmondani, hogy mennyi esetben kérték az Intézet ilyen irányú tevékenységét. Ugyanis a hivatalos szervek számára kiküldött űrlapokról vagy nem vezettek nyilvántartást, vagy nem maradt fent az irategyüttesben. Példaként hozható vízvizsgálatra, amikor az Intézet a Jégtermelő Vállalkozás vízminőségét vizsgálta, Oltóanyagot kért 50 darab fél éves marha részére Csenger György állatorvos, l.: Uo., 6.d. Mezőhegyesi m. kir. Ménesbirtok, január 20. Zólyom Göndör János zárt 50 négyzetméteres helység számára rendelt egérmérget, l.: Uo., 11. d szeptember gramm patkánymérget kért Scheiber Mór gazda (ÁOTKL 71. f. 11. d. Pusztató, április 13.); 200 cm³ patkánymérget rendelt Göndör János gazda (ÁOTKL 71. f. 19. d. Zólyom, szeptember 22.). Egérméregből a legkisebb mennyiséget rendelte meg Polák Pál gazda (ÁOTKL 71. f. 19. d. Nagybélitz, február 9.) Varga György gazda öt meg nem nevezett méretű épületre, megfelelő mennyiségű mérget kért (ÁOTKL 71. f. 2. d. Székudvar, október 4.) Lótakonykór elleni oltás. Lépfene (bacillus anthracis), sertésorbánc (erysipelas suum), sercegőüszök (gangraena emphysematosa). ÁOTKL 71. f. 19. d. Lugos, június 2.; Uo., 15. d. Lőcse, október 5. Uo., 19. d dátum nélküli irat

90 88 Négyesi Barbara amit közegészségügyi okból visszavontak 1908-ban. 89 Ez esetben a város számára irt hivatalos értesítés és a vizsgálati jegyzőkönyv nem maradt meg, csak a Jégtermelő Vállalat számára írt változat, a jégnek nem alkalmas minőségű vízről. A Bakteriológiai Intézet anyagában négyféle éves jelentés is megtalálható volt. Ugyanis az intézmény elkészítette az éves működésének statisztikáját, amiben minden általa végzett vizsgálat számbeli adata fel volt sorolva. Ezek az adatok publikálásra kerültek az Állatorvosi Lapok számaiban az intézet éves működésének, tevékenységének bemutatásakor. 90 A Magyar Királyi Állatorvosi Főiskolának tanszékeként évente meg kellet adnia a megfelelően strukturált adatokat, oktatásról, személyi állományról, publikálásról is. 91 Ezek a főiskola évkönyvében is megjelentek. Évente elküldték a Pasteur Intézetnek a veszettségről szóló kísérleteiket egy kimutatásban. 92 Ez tartalmazta, hogy a beküldött esetekből mekkora számban igazolódott be a veszettség ténye, és tartalmazta a beküldő személy címét és adatait is. Ezenfelül a Kísérletügyi Közlemények Szerkesztősége számára is küldtek éves jelentést munkájukról. 93 Ezek az éves jelentések szintén kutatásra alkalmas, értékes iratok. Törvények, rendeletek, leíratok, az intézmény működéséről vagy munkaügyéről szóló iratok is megtalálhatóak az iratanyagban, ám a legfontosabb, az intézmény létrejöttéről szóló alapítók okirat nem maradt meg. Hasonlóan nem található meg arról sem irat, hogy a Bakteriológiai Intézet 1908-ban a Magyar Királyi Állatorvosi Főiskola részévé vált. 94 Ez utóbbira csak a főiskola felhívása utalt 1911-ből, amiben minden tanszéktől és intézettől adott szempontok szerint kért adatokat a készülő évkönyvhöz. 95 A földművelésügyi minisztérium részéről számos bakteriológiával és járványokkal kapcsolatos törvény és rendelet született, ám az iratanyagban két rendeletnek van csak meg a leirata az 1914 előtti időszakból. Az egyik 1897-ban született, a kísérleti állatok adómentes megvásárlásával támogatta az intézet munkáját. 96 A másik évi rendelet pedig kijelentette, hogy előnybe kell részesíteni a hazai házi és gyári ipari készítményeket vagy más ilyen származású termelvényeket a külföldivel szemben, ami tehát a Bakteriológiai Intézet esetében az általa termelt szérumok versenyképességét támogatta ÁOTKL. 71. f. 11. d. Budapest, december 22. Aujeszky A.: A magyar királyi 1907 i. m ; Aujeszky Aladár: Az állatorvosi főiskola bakteriológiai intézetének működése 1912-ben. In.: Állatorvosi Lapok XXXVI. évf. 5. sz., Bp., február 1., 60.; Az állatorvosi főiskola bakteriológiai intézetének működése 1913-ben. In.: Állatorvosi Lapok XXXVII. évf. 6. sz., Bp., február 7., 67. ÁOTKL. 71. f. 15. d. Budapest, április 4. Uo., 17. d. (1911-es kimutatás) Uo., 17. d. Budapest, május 25. L. még a 40. lábjegyzetet, ill. Szögi L.: Repertórium i. m., 85. ÁOTKL. 71. f. 15. d. Budapest, április március 23.-án kelt sz. M. Kir. Pénzügyminisztérium rendelete, l.: ÁOTKL. 71. fond 2. d Budapest, 1897 iratmásolat /IV sz. M. királyi Földművelésügyi minisztériumi rendelete, l.: ÁOTKL. 71. f. 6. d. Budapest december 10.

91 Szemelvények a Magyar királyi Bakteriológiai Intézet történetéből 89 Mint korábban már említettem, a Bakteriológiai Intézetnek volt az intézményről és annak oltóanyagairól is tájékoztató szórólapja, amelyeket azonban csak két évből ismerünk (1911, 1913), amikor válaszlevél vázlatot írtak a túloldalukra. Valószínűleg más években is összeállítottak ilyen szóróanyagokat, ezeket azonban elküldték a partnereiknek, és nem őriztek meg ebből további példányokat. Összefoglalva az közötti levelezést, a következőket lehet megállapítani: a legtöbb ügy az 1890-es években a sertésvésszel volt kapcsolatos, míg az 1900-as évektől szinte nem is született irat ezzel a járvánnyal kapcsolatban. Ezután a vizsgált korszak végéig a legtöbb levél a lótakonykórról íródott, míg második leggyakrabban a gümőkórról szóló iratok voltak, ezt követték a veszettséggel kapcsolatos iratok. Ezek az iratok nagy számuk miatt is alkalmasak statisztikai elemzések készítésére. Kisebb mennyiségű irat tartozik a boncolással kapcsolatos ügyekhez, de ezek a leírt boncolási esetek miatt értékesek. Kisebb számú irat maradt fenn az intézmény által folytat vízvizsgálatokról és az egér, illetve patkányméreg forgalmazásról is. Igen kis mennyiségben előfordulnak a következő betegségekről szóló iratok: tetanus, sercegő üszök, lépfene, baromfikolera, szopornyica, száj- és körömfájás, sertés orbánc és a bivalyvész. Külön kiemelendő fontos téma, hogy az intézmény vállalt kezdetleges élelmiszerhigiéniai vizsgálatokat is, illetve állatokról emberre átterjedt betegségekkel kapcsolatos vizsgálatok is voltak. Ezekhez azonban ma már csak egy-két forrás áll a rendelkezésünkre az iratanyagban. Járványos állatbetegségek és a Bakteriológiai Intézet Ennél a fejezetnél nem a jelenleg is használt állatorvosi tankönyvek és szótárak 98 bonyolult definíciói kerülnek ismertetésre, hanem A bakteriológia természetrajza című mű fogalmait járom körül, amit 1912-ben a Bakteriológiai Intézet akkori igazgatója Aujeszky Aladár írt. Az itt megtalálható definícióknak a kiegészítése, más szintén a korban megjelent műből származnak. 99 Az újabb szakirodalomból azokat használtuk fel, amelynek fontosabb adatai 1-1 betegséggel kapcsolatban a Bakteriológiai Intézet működésének idejére, vagy az azt megelőző időszakra esnek, így ebből a szempontból is relevánsak. Ezek közül a tanulmány keretein belül csak a kor egyik legégetőbb problémáját jelentő sertéspestis, továbbá a veszettség és a vízvizsgálat kerül itt bemutatásra, az közti korszak anyagai alapján. A sertéspestis (pestis suum) más néven sertéskolera, vagy sertésvész ben érkezett meg a Monarchia magyar területeire, először a kőbányai és győri hizlaldákban jelent meg ben kb megbetegedés volt kb. 81% elhullással, 1896-ban kb megbetegedés 73% elhullással, 1908-ban kb megbetegedés volt 57% hullással. 100 A betegség kórokozóját itt is baktériumnak tulajdonították, 101 de 1903-ban kiderült, hogy az vírus. 102 Ezt Európában Hutyra Ferenc magyar Állatorvosi Értelmező Szótár. Bp.,1984.; és Dr. Szent-Iványi T.- Dr. Mészáros J.: A háziállatok i. m. Dr. Gózony Lajos Dr. Lénárt Vilmos: A gyakorlati bakteriológia zsebkönyve. Eger Aujeszky A.: A baktériumok i. m. 29. A százalékos adatok általam kerekített értékek. Salamon és Smith 1885-ben Salmonella choleraesius-nak nevezett baktériumnak tulajdonította, vö.: Dr. Szent-Iványi T. Dr. Mészáros J.: A háziállatok i. m., 486.

92 90 Négyesi Barbara állatorvos erősítette meg először, 1906-ban. A sertéspestis elleni hipperimun vérsavót 1908-ban állították elő, aminek a segítségével a szimultán oltási módszert szintén Hutyra és Köves találta fel. 103 Tehát ig igen keveset tudunk erről a betegségről. A Bakteriológiai Intézet 1890-es években legfontosabb feladatának a sertésvész elleni oltóanyag kutatását tartotta. Az összes, sertésvészről szóló levelezés körülbelül kétharmada a sertésvész elleni oltóanyag kísérletezéséről szól. A kapcsolódó iratanyag többu része pedig a sertésvész gyanús esetek miatti boncolásokról, és a sertésvész elleni oltóanyag megvásárlásáról szóltak. A sertésvész elleni kísérletek úgy történtek, hogy a gazdák és állatorvosok vállalkoztak arra, részt vegyenek sertéseikkel a kísérletben. Ezzel természetesen azt kockáztatták, hogy a sertések a kísérlettől pusztulnak el. Ám mivel ekkor már a magyar és erdélyi területeken dúlt a sertésvész, így talán jobbnak látták a kísérlet kockázatát, mint a járvány begyűrűzését megvárni. Ennek ellenére sokan csak akkor kerültek kapcsolatba az intézménnyel, amikor már szűkebb környezetükben vagy saját állatállományukban megjelent a fertőzés. Például a Debreceni Magyar királyi Gazdasági Intézet akkor jelentkezett, hogy részt venne a sertésvész kísérletben egészséges állataival, amikor sertései nagy része már fertőzött volt. 104 Fontos kiemelni, hogy a kísérlet lefolytatása mindenütt ugyanúgy nézett ki, a Bakteriológiai Intézet útmutatásai alapján. Szabadtéri kísérletet végeztek, az elhullott állatokért nem járt kártérítés. Általában kétszer oltották az egészséges állatokat, amiket utána fertőzött telepekre tettek be, a második oltás után 10 nappal. Kísérleteztek egy, illetve három oltással is, és párhuzamosan próbálták ki a magyar és külföldi oltóanyagokat. 105 A sertésvész kísérletről született beszámolók nem voltak egységesek, nem létezett a Bakteriológiai Intézet által létrehozott űrlap. Nagyobb részben levelet írtak az állatorvosok, kisebb részben valamilyen általuk létrehozott táblázatot töltöttek ki. 106 Bár a korban már létezett a megfelelő szakmai terminológia a szakszerű leíráshoz, ám az állatorvosok által leírt információ 1-1 kísérlettről nehezen volt összevethető vagy összegezhető a többi kísérlettel, mivel nem használták a szókincset, vagy ha alkalmazták is, de nem elég pontosan. A kísérleti szituáció is gyorsan tudott változni, ahogy a sertéspestis terjedt, de ezzel az Intézet és az állatorvos csak levélben próbálhatott meg lépést tartani. A nem megfelelő kommunikációjuk esetén, újabb levélváltásra volt szükség, és addigra már jelentős idő telt el, ami a sertéspestisnek kedvezett. Hibalehetőséget adott az is, hogy a gazdák egy része nem működött együtt az állatorvossal, vagy későn informálta azt. Például Nagy György járási állatorvos a feltételezhetően sertéspestises esetben nem tudott mintát gyűjteni, mert mire a történeteket megtudta, az állatok már nagyfokban rohadásnak indultak. 107 Az állatorvosok egy része nem küldött fel sertésmintát, hanem csak boncolási jegyzőkönyvet, például Armann János állatorvos. 108 Ez nem felelt meg az Intézetnek, aki maga akarta megvizsgálni az állati Schweinitz és Dorset igazolta 1903-ban, vö.: Dr. Szent-Iványi T. Dr. Mészáros J.: A háziállatok i. m., 486. Dr. Szent-Iványi T. Dr. Mészáros J.:A háziállatok i. m., 486. ÁOTKL. 71. f. 2.d június 21. ÁOTKL. 71.f. 2. d. számos irata ÁOTKL 71. f. 2. d Monor, május február 24.ig terjedő időszakról szóló táblázat Uo., 2. d. Zemplén, július 14. Uo., 2. d. Móros, június 24.

93 Szemelvények a Magyar királyi Bakteriológiai Intézet történetéből 91 részeket, hiszen az állatorvosok praxisánál jóval modernebb eszközökkel, laborral és boncteremmel rendelkezett. Ezért az intézmény fel is hívta erre a figyelmet, hogy nem boncolási jegyzőkönyvet, hanem állati részeket kér minden esetben. Természetesen nem csak a jobb lehetőségei miatt volt célszerű, ha maga az intézmény boncolt. Gyakran szakmai kívánalmakat hagytak a boncolási jegyzőkönyvek, így például erre mutatott rá a már említett Armann Jánosnak írt válaszlevél vázlata is. 109 Az sem volt egységes, hogy milyen állati részeket küldenek be az állatorvosok, ám a fennmaradt iratok alapján nincs arra utaló adat, hogy a kísérletek lefolytatásához hasonlóan az Intézet ezt is szabályozni igyekezett volna. Az állatorvosok és gazdák egy része nem is volt az összes szükséges információ birtokában, ami azt is mutatja, hogyy a fővárosi intézmény és a vidéki szakma közt nem volt optimális a kommunikáció az 1890-es évek elején. A levelekből kitűnik, hogy nincsenek tisztában azzal, hogy egy országos vagy lokális járványról van szó, és hogy az oltóanyag kísérleti stádiumban van. Gyakori tévedés volt, hogy azt hitték, hogy már megvásárolható a sertésvész elleni oltóanyag, ezért megrendelték levélben. 110 Volt, aki azt gondolta, hogy szívességet tesz az Intézménynek, ha részt vesz a kísérletben és az elhullott állatok utáni kártérítéshez kötötte a részvételét. 111 Későbbiekben a kísérletre jelentkezők száma olyan nagy volt, hogy az Intézet ben el is utasított kevésbé optimális jelentkezőket, vagyis a pár évvel korábban, az 1890-es évek elején tapasztalható helyzet ekkorra már teljesen megváltozott. De ennek okaira nem található meg elég levéltári forrás, valószínűsíthető azonban, hogy az információterjedés elérte azt a szintet, amelyet a helyi szervek és gazdák aktívabb részvételét segítette a folyamatban. Összességében elmondható, hogy a sertéspestisről szóló iratok együttesen alkalmasak a kutatási folyamatok megismerésére, de emellett meg kell jegyezni, hogy sajnos nem maradtak fenn a tudományos adatok, amik állatorvosi szempontokból értékelhetőek lennének, és tovább színesítenék a képet. A veszettség (lyssa), heveny lefolyású vírusos betegség, ami főként az emlősöknél és az embernél fordul elő, halálos kimenetelű agy és gerincvelő gyulladást okozva. Pasteur és munkatársai 1885-ben kidolgozták a veszettség elleni védőoltást, amit 1888-ban Hőgyes tökéletesített. 112 A klasszikus dühöngő veszettség mellett, megkülönböztethető a csendes veszettség is. A korban a veszettség mértékről a levéltári anyagban található veszettség táblázatok is nyújtanak információt. Például 1910-ben esetből 11-ben, 1917-ben esetből 5-ben állapítottak meg veszettséget. Természetesen a legtöbb veszettséggel kapcsolatos ügy eb veszettség volt. Ezenfelül egy-két esetben előfordulnak a következő állatok is: macska, szarvasmarha, ló, farkas, őz. 115 A veszettségi ügyekből is az látható, hogy nem volt eléggé tájékozott a társadalom, de igyekezett nagy hangsúlyt fektetni az ilyen estekre. Veszettség ügy Uo., 2. d. Budapest, június 28. Például Krizsán Ferenc járási állatorvos irata: Uo., 2.d. Szigetvár, június 13. Papp János állatorvos levele, l.: ÁOTKL 71. f. 2. d. Dicsőszentmihály, május 14. Dr. Szent-Iványi T.- Dr. Mészáros J.:A háziállatok i. m.542. ÁOTKL 71. f. 15. d (pontosabb dátum nincs) Uo., 27.d (pontosabb dátum nincs) Uo., 2. d., 6. d., 11. d., 19. d.

94 92 Négyesi Barbara ben gyakran nem csak az állatorvos vett részt, hanem egyéb személyek is, változó számban. A 1910-es veszettséget összesítő táblázatból 116 kitűnik, hogy ebben az évben 9 esetben szolgabíró, 4 esetben rendőr, 6 esetben állatorvos küldte be a veszettség mintát. Mivel minden évből nincs ilyen táblázat, ez az információ csak arra alkalmas, hogy feltárhassuk, kik vettek részt egy veszettségi esetben. Ám nem lehet következtetést levonni, hogy hány ügyben és milyen esetben járt volna el szolgabíró vagy állatorvos. Ugyanakkor feltételezhető, hogy a szolgabíró mint állategészségügyi hatóság küldte be a valószínűleg az állatorvos által előkészített mintát. Ha nem egyszerű veszettség mintát beküldő levelek születtek az állatorvos részéről, akkor jegyzőkönyveket írtak az előbb említett felek. De sok esetekben a rendőrség írt hivatalos levelet az intézménynek az ügyben. 117 A legtöbb személy egy 1897-es veszett eb boncolási jegyzőkönyvben 118 található meg: városi rendőrkapitányság képviselője, kerületi állategészségügyi felügyelő, gyepmester, rendőrorvos, városik kerületi orvosok, városi állatorvos, rendőrfogalmazó, jegyzőkönyvet író rendőrtiszt, és az állat gazdája. A veszettséggel kapcsolatos tájékozatlanság abban mérhető le, hogy nem tudták, hogy mi a veszettségi esetnél szükséges eljárás. Veszettség-gyanú esetén, a veszettség gyanús állat nyúltagyát kellett volna beküldeni a Bakteriológiai Intézetnek. Ezzel szemben a nyúlt agyat, az egész agyat, vagy az egész fejet is elküldték az intézetnek. 119 Sőt előfordult, hogy az állatot boncolták is, amiről jegyzőkönyvet küldtek be. Holott az állatról boncolásnál megállapítható egyéb információk nem jelentenek semmit sem veszettségi ügyben. Emellett a levelekből kitűnik, hogy csak az esetek egy részében küldték a megtámadott embert azonnal a Pasteur Intézetbe gyógykezelésre. 120 A többi esetben nem történt ilyen irányú intézkedés. 121 Nem voltak tisztában tehát azzal, hogy a veszett állat által megmart áldozat milyen nagy veszélynek van ezzel kitéve. Ilyenkor az intézmény felhívta a figyelmet, hogy az áldozatot azonnal küldjék a Pasteur Intézetbe. Csakhogy a késlekedés miatt, a kor közlekedési eszközeit használva lehet, hogy mire a figyelmeztető levél után azt illető feljutott Budapestre, addigra már veszett volt. Emellett a levelek egy része nem is tájékoztat arról, hogy mi történt a megtámadott emberrel. 122 Ők valószínűleg azért nem tartották ezt fontos információnak, mivel szintén nem voltak tisztában azzal, hogy mit kell tenni. A veszettségi ügyekben megállapítható, hogy a társadalom veszettséghez fűződő tájékozottságáról sok információt hordoznak a levéltárban fennmaradt iratok, ám a veszettségről szóló országos statisztika készítésére nem áll elegendő forrás rendelkezésre. A vízvizsgálat is egyik fontos feladata volt a Bakteriológiai Intézetnek. A víz klórozása és a fertőzött vízzel terjedő betegségek fontos kérdések voltak a 20. század elején. Az emberi vízfogyasztással kapcsolatban azt írta az Állatorvosi Lapok ben, hogy a víztől főleg tífuszt és vérhast lehetett kapni a korban, illetve a különböző Uo., 15. d (pontosabb dátum nincs) Heltver Endre rendőrkapitány helyettes levele, l.: ÁOTKL 71. f. 2. d. Pozsony, november 19. Uo., 2. d. Pozsony, július 5. Sass István községi állatorvos a kutya fejét küldte fel, l.: ÁOTKL 71. f. 2. d. Csákvár, július 5.) Sass István községi állatorvos felküldte a megmart kislányt, l.: ÁOTKL 71. f. 2. d. Csákvár, július 5.) Gellén Dezső gazda nem küldte fel a veszett eb által megmart gyerekét. Ez esetben szerencsére az március 26-i levélvázlat alapján azonban nem volt veszett a kutya, l.: ÁOTKL 71.f. 6. d. Losoncz, február 14. Levél Hőlle Márton állatorvostól, l.: ÁOTKL 71. f. 7. d. Budaörs, szeptember 20.

95 Szemelvények a Magyar királyi Bakteriológiai Intézet történetéből 93 állatbetegségek csírái tudtak vele terjedni. 123 A levéltári anyagból kitűnik, hogy tífuszra és hasi hagymázra kérték a legtöbb víz vizsgálatát, ami megegyezik az előbbi állítással, mert a vérhast hívták a korban, hasi hagymáznak. 124 A tifusz és vérhas mellett olyan esetben is rendeltek vizsgálatot, amikor sok állat pusztult el, vagy vetélt el, és kiváltó okként a vízre gyanakodtak. Ugyan 1899-től klórozzák a vizet Budapesten, 125 de a vizsgált korban végig jellemző, hogy különböző okokból vízvizsgálatot kértek budapesti kutakhoz is. Vidékről ahol még nem klórozták a vizet érkezett be a vízvizsgálati kérések több mint kétharmada. Kiváló példa rá a már említett 1908-as szombathelyi tífuszjárványra utaló sok vízvizsgálati eset is. 126 Az Intézet is hangsúlyozta a víz vizsgálatának közegészségügyi fontosságát: soha nem volna elmulasztandó ott, ahol egy város ellátására szánt vízről van szó írja egy levélfogalmazvány. 127 Az 1910-es évektől újdonság, hogy hosszabb-rövidebb csatornák és vízvezetékek építése előtt vízvizsgálatot kértek az Intézettől abban az esetben is, ha a víz egészségesnek tűnt, így például vízvizsgálatot kértek a trencsényi kórház számára épülő vízvezeték vizéből. 128 A vízvizsgálatoknál levélíróként az állatorvosok mellett jelentős számban megtalálhatóak például a városok vezetői, 129 a gazdák, részvénytársaságok, 130 a Magyar Királyi Államvasutak. 131 A levelezőpartnerek tájékozatlansága itt is jellemző, hogy gyakran kell ismételten vízmintát kérni, mert nem volt steril az üveg, amibe tették a mintát. 132 A vízvizsgálatok esetében nem voltak jól ellátva eszközzel az állatorvosok, így az Intézettől kértek általában steril üveget 133 és fém jégtartó dobozt, 134 ami hidegen tartotta a mintát, lassítva benne a bacilusok elszaporodását. A vízvizsgálati esetek leírásai állatorvosok számára érdekes kutatási anyagok lehetnek a részletes bakteriológiai információkat tartalmazó jegyzőkönyvek miatt. Emellett több nagyváros rendszeresen kért vízvizsgálatot különböző járványok vagy vízvezeték építés miatt, így a vízvizsgálati anyagokkal helytörténeti kutatásokat lehet színesíteni Aujeszky A.: A magyar királyi 1907 i. m., 172. Dr. Csősz Gyula: Állatorvosi Műszótár. Bp., Ralovich B.: Adatok i. m., 84. ÁOTKL.7. f. 11. d. Szombathely, 1908, április 14 december 7-ig. Uo., 1. d. Budapest, november 9. Uo., 18. d. Trencsény, szeptember 26. Budapest Városi Tanácsa, l.: ÁOTKL 71. f. 1. d. Budapest, november 1. Mezőgazdasági és ipari részvénytársaság Kaposvári bérlete hasi hagymáz miatt kért vízvizsgálatot, l.: ÁOTKL 71. f. 6. d. Kaposvár, október 9. Magyar Királyi Államvasutak osztálymérnöksége, a házi kút vizének élvezete folytán tiphus jellegű betegség tüneteiben megbetegedett 2 ember ügyében küldte be a vízmintát, l.: ÁOTKL 71. f. 2. d. Füzesabony, Nyárád állomás, december 7. Aujeszky A.: A baktériumok i. m., 865. Hernádvölgyi Magyar Vasipari Rt kért steril üveget, l.: ÁOTKL 71. f. 7. d. Hernádvölgy, április 27. Sopron város kérte vissza korábbi vízmintával beküldött fém dobozát, mivel másik doboza nincs, és újabb mintát küldene, l.: ÁOTKL 71. f. 11. d. Sopron, április 25.

96 94 Négyesi Barbara Összegzés A Magyar Királyi Bakteriológiai Intézet magas színvonalon, sikeresen működő intézmény volt a vizsgált korszakban. Fennmaradt anyaga érdekes sokrétű forrás. Kiválóan alkalmas statisztikák készítésére, vagy egy-egy járványos állatbetegségről szóló tanulmány kiegészítő forrásának. Ugyanakkor alapvető, mély betekintést nyerhetünk egy összetett, sokféle feladatot ellátó szakmai alapon működő hivatal működésébe. A szigorúan vett járványügyi vizsgálatok mellett számos hivatali teendő hárult az Intézetre, így például igazságügyi minták elemzése, vagy a vízügyi vizsgálatok, amelyek egy-egy városi közműfejlesztést előztek meg. A színes levéltári forrásanyag tehát több kutatási irány számára is rejthet további érdekességeket.

97 KÁNTOR BALÁZS A Rimamurány-Salgótarjáni Vasmű bányáinak kálváriája A Rimamurány-Salgótarjáni Vasmű Rt. története ( ) A Rimamurány-Salgótarjáni Vasmű Rt. elődvállalatai gömöri vasművelő társulatok voltak, amelyek előzményeit a Murány-, Rima- és Sajó-völgyi városi és birtokos nemesek néhány évszázaddal korábban létesítettek. A 19. század elején az észak-magyarországi vastermelők, főként anyagi okokból nagyobb egyesületekbe tömörültek. Ennek eredményeként alakult meg a Murányi Unió (1808) és a Rimai Coalitio (1810). 1 A két társaság a hazai vasútépítkezésekben felismerte a lehetőséget termékeik nagyobb mértékű értékesítésére. Ehhez azonban nem voltak meg a megfelelő anyagi és termelési feltételek. Ezért további részvényeseket bevonva 1845-ben megalapították a Gömöri Vasművelő Egyesületet. 2 Az alapítók között találjuk gróf Andrássy Károly északi-magyarországi földbirtokost és vasmű tulajdonost, valamint Ulmann Móric pesti kereskedőt is. Az ózdi telephelyű gyár fő profiljának a modern gyártási eljárásokon alapuló acélgyártást jelölték meg. Az ipari koncentráció következő lépcsőjeként az említett gyárak összeolvadásából jött lére 1852-ben a Rimamurányvölgyi Vasmű Egyesület. Az új vállalat legnagyobb régiós vetélytársa a Salgótarjáni Vasfinomító Társulat volt. A két társaság fejlődési lehetőségeit egyedül anyagi okok hátráltatták. A Vasfinomító Társulat már ekkor a bécsi székhelyű Wiener Bankverein tulajdonában volt. A pénzintézet hajlandó lett volna finanszírozni a nagyméretű beruházásokat, azzal a feltétellel, hogy a két versenytárs fúzióra lép. Az egyesülésre 1881-ben került sor. Az alapításban részt vett a szintén osztrák érdekeltségű Länderbank is, biztosítva ezzel az osztrák befolyást. Az új vállalat a Rimamurány-Salgótarjáni Vasmű Rt. nevet kapta. 3 Az acéltermelést kezdetben Ózdon központosították, ahol korszerű Martinkemencéket építettek, a vasáruk előállításának központja pedig Salgótarján lett. A túltermelési válság éveiben a Rimamurányvölgyi Vasmű 1900-ban megszerezte a Hernádvölgyi Magyar Vasipar Rt.-t, az Unió Vas- és Bádoggyár Rt.-t és a gróf Andrássy-féle vasművet ben a Prihradny-féle vasgyárat vette meg, így a gyár vastermelése mintegy kétszeresére emelkedett és az ország vastermelésének körülbelül a felét állította elő Réti R. László: A Rimamurány-Salgótarjáni Vasmű Részvénytársaság története ( ). Bp., Uo. 18. Uo. 29.

98 96 Kántor Balázs 1906-ban megszerezte a Kaláni Vasművet is. Ezeket az üzemeket formailag önállóan kezelte, lényegében azonban teljesen beolvasztotta saját vállalatai közé. A vállalatnak ez a terjeszkedése tette lehetővé a termelés alapos átszervezését, modernizálását. Például a Hernádvölgyi Vasmű megszerzése egyben a Gölnic- Saloninka és a Luciabányai bánya megszerzését is jelentette. Az ózdi acélgyárak átépítése 1905-ben fejeződött be, ezzel egy időben megszüntették a kis Sajó-völgyi olvasztókat, és a következő években a gázkemencéket is. Az eddigi Martin-kemencékhez újabbakat építettek, így 1909-ben már 10 működött ben a gyár vezetősége 17 millió koronás új beruházással bővítette a termelést, majd a következő években ezt 21,5 millió koronára emelték. Üzemeiben az első világháború előtt már 16 ezer munkást alkalmazott és gépparkjának kapacitása lóerő volt. Magyarország egyik legnagyobb magánvállalata vertikálisan tagozódott. Ez jellemző volt a kor más vállalataira is, hogy a termeléséhez létfontosságú nyersanyagokat és félkész-termékeket egy vállalaton belül, vagy legalább érdekeltségei segítségével biztosítsa. A vas- és acéltermelés Ózdon (nagyolvasztó), Salgótarjánban (acélgyár), Borsodnádasdon (lemezgyár) és Zólyomban (lemezgyár) folyt. A Rima tulajdonában lévő nyersanyag lelőhelyek zöme, mint az ezt szemléltető táblázatból is látszik, a Szepes-Gömöri Érchegységben feküdt. 4 Vasérc Szén Mészkő Magnezit Erdő: Rozsnyóbánya, Dernő, Luciabánya, Rufusbánya, Vashely, Rákos, Sebespatak, Alsósajó, Oláhpatak, Rudabánya Zólyom, Ózd és környéke (Bánszállás, Farkaslyuk, Somsály, Kurityán), Salgóbánya Gombaszög Ratkószuha Rimabrézó, Rimóc, Kleinóc, Tiszolc, Szelec Az I. világháború végén a háborús viszonyok miatt a termelés gyakorlatilag megszűnt. Az érc- és széntelepek csehszlovák megszállás alá kerültek. A Tanácsköztársaság Vörös Hadseregének évi északi hadjáratának eredményeként a szepes-gömöri ércbányák ideiglenesen ismét magyar fennhatóság alá kerültek, ám ez az állapot nem tartott sokáig. Az június 4-én aláírt trianoni békeszerződés eredményeként a Rimamurány-Salgótarjáni Vasmű Rt. vertikálisan kiépített szervezete jelentős károkat szenvedett. A nyersanyagoktól elvágott feldolgozó üzemekben a termelés csak vontatottan tudott megindulni. A vállalat vezetősége igyekezett megoldást találni a helyzetre. A társaság a szükséges vasérc zömét a szepes-gömöri hegységben található saját bányáiból, míg a kokszot az ostrau-karvini szénmedencéből szerezte be. 5 A megalakuló csehszlovák állam oderbergi és witkoviczi vasművei korábban svéd vasércet importáltak, ám az adott helyzetben a Csehszlovákia területére került Szepesiérchegységet is igénybe vették, annak ellenére, hogy a rosszabb minőségű szepesi 4 5 Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára (Továbbiakban MNL OL), Rimamurány-Salgótarjáni Vasmű Rt. Titkárság, Z 372, 35. csomó, 163. tétel. MNL OL, Rimamurány-Salgótarjáni Vasmű Rt. Igazgatóság, Z 368, 3. csomó. 1. tétel november 15-i igazgatósági ülés.

99 A Rimamurány-Salgótarjáni Vasmű bányáinak kálváriája 97 vasérc megolvasztására csak az ózdi kohók voltak alkalmasak. 6 A Rimának azonban létfontosságú volt az érc, valamint a koksz szállítása is, így felvették a kapcsolatot a csehszlovák kormányzattal a helyzet rendezése ügyében. A magyar kormányzat is bekapcsolódott a tárgyalásokba, államközi szintre emelve az egyeztetéseket. Ideiglenesen árucsere-forgalmi szerződésekkel sikerült biztosítani a szükséges nyersanyagok szállítását, a Rimának azonban hosszú távú megoldásra volt szüksége. Annál is inkább mert a határon túlra került gyáregységeik, az Unió és a Hernádvölgyi Vasipari Rt. esetében a termelés beindítása továbbra is késett. A vállalat egy államközi szerződéssel, valamint a nyersanyagszükséglet biztosításának átszervezésével igyekezett megoldani a helyzetet. Előbbi aláírására a magyar és a csehszlovák fél között szeptember 12-én került sor. Az június 7-én ratifikált szerződés értelmében a Rimamurány-Salgótarjáni Vasmű Rt. továbbra is sajátjaként használhatta a Csehszlovákia területére eső bányáit és erdőit. A szerződésben rögzítették a határon átívelő tevékenységek (nyersanyagszállítás, munkások utazása, adó- és illetékügyek) feltételeit. A Rima Pozsonyban kirendeltséget létesített, valamint létrehozott egy bánya- és egy erdőkapitányságot is. 7 A szerződést nem kötötték határidőhöz, érvényességének feltétele a Rimamurány-Salgótarjáni Vasmű Rt. jogi és gazdasági egységének fenntartása volt. Amennyiben a megállapodást az egyik fél egyoldalúan akarná felmondani, döntőbíróságon kell rendezni a vitát. A szerződés ellenére a Rima alternatív megoldásokat is keresett, hogy ne függjön annyira a szepesi érctől. Ezért a vállalat hazai lehetőségek után nézett. A választás a Borsodi Bányatársulatra esett, amelyben már korábban is volt a Rimának érdekeltsége. Egy nagyobb méretű csereüzlet keretében más vállalatokban birtokolt részvényeit a Berg- und Hüttenwerke Gesellschaft és a Witkowitzer Eisenwerke értékpapírjaival cserélte ki és ezzel 50%-os tulajdonrészt szerzett a Társulatban (1922). 8 Ezzel egy időben a Rima felszámolta a csehszlovák területen maradt vállalatainak egy részét (Hernádvölgyi, Unió, Likér) és a befolyt összegeket beruházásokra és rekonstrukcióra fordította. Pénzügyi helyzetét azonban továbbra sem sikerült stabilizálnia. Az 1920-as évek elején évről-évre alaptőke emeléssel igyekezett eltűntetni a veszteségeket, ám a teljes szanáláshoz egy nagyobb pénzösszegre lett volna szüksége. Ekkor kezdett el a vezetőség egy hosszú lejáratú dollárhitelben gondolkodni. A tengerentúli egyezkedések eredményeként 1925-ben a New York Trust Co.-tól sikerült felvenniük egy 3 millió dollárról szóló 30 éves 7%-os kamatozású kölcsönt. 9 Fedezetként a Rima telephelyeit és termelését kötötték le. A megállapodás stabilizálta a vállalat helyzetét és hamarosan ismét nyereségesség vált. Az november 2-án meghozott első bécsi döntés értelmében km 2 került vissza Magyarországoz, közte néhány bánya és erdő is. 10 Ennek ellenére továbbra is maradtak telepek a létrejövő szlovák állam terüle MNL OL, Z 368, 3. csomó, 1. tétel, szeptember 2-i ülés. MNL OL, Rimamurány-Salgótarjáni Vasmű Rt. Okmánytár. Z csomó okmánytári szám MNL OL, Z 368, 3. doboz, 1. tétel, október 4-i ülés. MNL OL, Z 368, 3. doboz, 1. tétel, január 7-i ülés. Romsics Ignác: Magyarország története a XX. században. Bp.,

100 98 Kántor Balázs tén is. A felek november 4-én egy újabb államközi szerződéssel rendezték a helyzetet. Ez nagyvonalakban megegyezett a korábbival, ám 5 év elteltével lehetőséget biztosított bármely félnek a szerződés felmondására. 11 A világháború végén előrenyomuló szovjet és csehszlovák csapatok folyamatosan visszafoglalták az első bécsi döntés alapján Magyarországhoz csatolt területeket, így a kérdést ismét rendezni kellett. Csehszlovák jogszabályi környezet A német csapatoktól megtisztított kelet-szlovákiai területeken létrejött a Szlovák Nemzeti Tanács (SZNT), amely február 4-i manifesztumában a magyar és német tulajdonok elkobzását és csehszlovákoknak való juttatását hirdette meg. Ennek első lépéseként született meg a 4/1945. számú SZNT rendelet, amely előírta a német, a magyar és az árulónak tartott szlovákok 50 hektárnál nagyobb földjeinek elkobzását. 12 Az áprilisban a londoni és moszkvai cseh és szlovák emigránsokból megalakult új csehszlovák kormányzat is egyetértett az SZNT intézkedéseivel. Az elnökké választott Eduard Benes és a szociáldemokrata párti miniszterelnök, Fierlinger is egyetértett a rendelkezéssel és a kisebbségi kérdés drasztikus megoldása mellett foglalt állást. Ezt tükrözte az április 5-én jóváhagyott ún. kassai kormányprogram, amely a magyarok és német nemzetiségiek kollektív bűnösségére épült. Mindez az állampolgárság megvonása és a közigazgatásból való kiszorítás mellett a mezőgazdasági birtokok elkobzásában valósult meg. 13 Az SZNT korábbi intézkedését Benes 12/1945. számú elnöki dekrétuma a cseh- és morva területekre is kiterjesztette. A következő lépés a német és magyar nemzetiségiek gazdasági életből való eltávolítása volt. A május 19-én kiadott 5/1945. számú elnöki dekrétum értelmében a megbízhatatlannak bélyegzett vállalatok és gazdasági társaságok élére nemzeti gondnokokat neveztek ki. A rendelkezés szerint a 20 főt foglalkoztató vállalat gondnokát a helyi nemzeti bizottság, a főt foglalkoztatóét a járási bizottság, míg az ennél nagyobb gazdasági társaságok esetén az SZNT nevezte ki. 14 Az elnöki dekrétum szlovák területen való végrehajtásáról az 50/1945. számú SZNT rendelet rendelkezett. Augusztusban némileg módosították a korábbi mezőgazdasági birtokokat elkobzó jogszabályokat. Az SZNT 104/1945. számú rendelete értelmében a jogszabályt immáron azon társaságokra és jogi személyekre is kiterjesztették, amelyek részvényeinek többségét magyarok, vagy németek birtokolták. A magyarság jogfosztását elrendelő elnöki dekrétumok (33/1945, 108/1945) állampolgárságuk mellett minden ingó és ingatlan vagyonuk kártalanítás nélküli elkobzását írták elő. Kormányzati körökben a nemzetiségekkel szembeni fellépés mellett a kommunista törekvések is helyet kaptak. A fontosabb miniszteri tárcákat birtokló kommunisták elérték Benesnél, hogy október 24-én öt dekrétum aláírásával megvalósuljon a csehszlovák gazdasági élet nagy részének államosítása. Az elnök ugyan nem értett egyet teljes mértékben a drasztikus lépéssel, de aláírta a rendelkezéseket. A dekrétumok ugyan előírták az érintettek kárpótlását, de MNL OL, Z 366, 116. csomó, okmánytári szám. Vadkerty Katalin: A kitelepítéstől a reszlovakizációig. Trilógia a csehszlovákiai magyarság közötti történetéről. Pozsony, Janics Kálmán: A hontalanság évei. A szlovákiai magyar kisebbség a második világháború után Bp., Uo

101 A Rimamurány-Salgótarjáni Vasmű bányáinak kálváriája 99 a magyar és német tulajdonú vállalatok esetén erről szó sem lehetett. A csehszlovák ipari államosítást levezénylő miniszter így nyilatkozott ezzel kapcsolatban: Az állam ellenségeinek, németeknek, magyaroknak, árulóknak és kollaboránsoknak a vagyona kártalanítás nélkül koboztatik el. 15 A Rimamurány-Salgótarjáni Vasmű Rt. bányáinak helyzete ( ) A Rima központi vezetése 1945 tavaszáig kevés információval rendelkezett a csehszlovákiai üzemek, bányák és erdők helyzetéről. Egy június 25-i levél alapján 1944 végén a munkások elhagyták az üzemeket és csak a front elvonulását követően tudták ismét felvenni a munkát, amely azonban a központtal való kapcsolat hiánya, valamint a szállítási nehézségek miatt nem lehetett teljes értékű. Június elején a járási bizottság a jövőbeni államosítás céljából zárgondnokság alá vette az erdőket. A kijelölt ideiglenes kormánybiztos Zilak Ferenc lett, aki a könyvelés vitelébe is beleszólt. Erről értesülve a Rima az 1922-ben kötött egyezményre hivatkozva tiltakozását fejezte ki, amely azonban nem vezetett eredményre. 16 A bányák nemzeti igazgatás alá helyezésével az SZNT szakosított szerve Neviert, egy vashelyi bányamérnököt bízott meg. Nem sokkal később az irányítása alá kerültek az erdőbirtokok is. A Rima elsődleges félelme az volt, hogy a nemzeti igazgatás legfőbb célja a magyarok eltávolítása. Ez végül kezdetben csak részben valósult meg, ennek ellenére több tisztviselő kérte áthelyezését Magyarországra. A központtal való levelezést Nevier magának tartotta fent, de kész volt tárgyalásokba bocsátkozni a Rima Központtal. Nem sokkal később Nevier hatáskörét a Rima érdekeltségébe tartozó Pyrit Kénkovand-, Vas- és Rézbánya Rt-re is kiterjesztette, majd székhelyét Vasbányáról Rozsnyóra helyezte át. 17 A Rima viszonylag későn tudta felvenni a kapcsolatot a vállalat csehszlovákiai központjának számító pozsonyi irodával. A nemzeti igazgatást ez a részleg sem kerülhette el, azonban az igazgatóság megelégedésére a kirendelt vezető dr. Neurad Ernő lett, aki 1940-ig a vállalat jogtanácsosa volt ben ismét a Rima kötelékébe lépett, így az igazgatóság joggal számíthatott arra, hogy a vállalat érdekeit is szemmel fogja tartani, ennek igazolásaként Neurad megígérte, hogy csehszlovák ügyvédeket keres a vállalat jogi helyzetének tisztázása érdekében. 18 Emellett a Rima vezetése elrendelte, hogy a pozsonyi kirendeltség nevéből töröljék a magyar és a német szöveget és csak a szlovákot használják. Továbbá, hogy megbízhatóságukat bizonyítsák a hatóságok felé, Neurad mellett cégjegyzési jogot adtak a szintén szlovák nemzetiségű Frigna Edének is. Mindezek ellenére 1945 végén a vállalat nem kerülhette el az államosítást. Ugyan a Rima többször felhívta a csehszlovák fél figyelmét, hogy mint külföldi jogi személy, a vállalattal szemben nem áll fent a hazaárulás tényállása és ezáltal a kártalanítás nélküli elkobzás is jogellenes MNL OL, Z 366, 113. csomó, okmánytári szám. MNL OL, Z 371, 66. doboz, 218. tétel. MNL OL, Z 366, 113. csomó, okmánytári szám. MNL OL, Z 368, 4. csomó, 1. tétel, Igazgatósági ülés augusztus 2.

102 100 Kántor Balázs Kísérletek a nyersanyagellátás biztosítására A vállalat üzemeinek termelése 1945 elején igen lassan indulhatott csak meg. A háborús károk, szállítási nehézségek, a rossz pénzügyi helyzet, a munkások lassú visszatérése, valamint az anyaghiány hátráltatta leginkább a mindennapi ügymenet helyreállítását. Az igazgatóság június 6-i ülésén a súlyos anyaghiány csökkentése érdekében az anyagbeszerzés vezetőjét, Artner Dezsőt Csehszlovákiába küldte. Artner miután viszszatért Magyarországra felvázolta a csehszlovák helyzetet. A vállalat rövidtávon mindössze az ostrau-karvini kokszbehozatalra számíthat, de a szállítási és egyéb nehézségek miatt arra is csak idővel, magánkompenzáció keretében. Eszerint a csehszlovák kormány olaj és bauxit ellenében lenne csak hajlandó a magyarországi szállítások beindítására. 19 Emellett a cseh vasművek az első világháború végéhez hasonlóan ezúttal sem tudták saját igényeiket csupán a kotterbach-i és a svéd ércbányákból kielégíteni, így ismét a Rima szlovákiai bányáira voltak utalva, amelyek jogi helyzete ezáltal ismét kérdésessé vált. A nemzeti igazgatás alá került Rima-bányáktól gyakorlatilag meg kellett volna vásárolni a vasércet, tehát tulajdonképpen a Rima értelmezése szerint saját magától kellene vásárolnia. A vállalat korábban is fizetett a bányáknak, de a korábbi összegek azok tényleges fenntartására és működésére szolgáltak, nem pedig a szállítás ellenértékére. Amennyiben a vállalat elfogadja a jelen helyzetet és fizet a szállításért, akkor gyakorlatilag elismeri, hogy a Rima gazdasági és jogi egysége megszűnt és ezt követően már nem hivatkozhat az 1922/23. évi szerződésre. 20 Végül abban állapodtak meg, hogy a helyzet tisztázásáig fizetnek a vasércért és a későbbiek folyamán eldől, hogy továbbra is a fenntartás, vagy pedig a szállítás címén utalják a pénzt. Időközben a magyar Kereskedelmi és Szövetkezetügyi Minisztérium tárgyalásokba bocsátkozott a csehszlovák Iparügyi Minisztériummal egy kereskedelmi szerződés megkötése ügyében. Ennek keretében biztosították volna a koksz és esetleg a vasérc magyarországi szállítását is. Mivel a tárgyalások elhúzódtak Artner Prágába utazott, hogy a Rima javára tárgyalásokat folytasson az illetékesekkel a kokszállítások ügyében. A megállapodást végül a Rima igazgatósága szerint a magyar kormány hiúsította meg azzal, hogy továbbra is a kormányzati szintű kereskedelmi megállapodásban gondolkodott. 21 A szerződést ugyan a magyar és a csehszlovák kormány 1945 augusztusában aláírta, de a kompenzációnak szánt olaj és bauxit nem állt a magyar fél rendelkezésére, amit miatt a Rima ismét a kormányt hibáztatta. Végül a Vörös Hadsereg felszabadított annyi hordó olajat, amelynek köszönhetően ismét lehetőség nyílt az egyeztetések folytatására. Még ugyanabban a hónapban a magyar kormány Gerő Ernő által vezetett delegációja augusztus 27-én a miniszterelnök és a többi miniszter tudta és jóváhagyása nélkül gazdasági szerződést írt alá. 22 A szerződés célja az volt, hogy a magyar külkereskedelmet és gazdaságot a Szovjetunióhoz kössék. A szerződés több pontja ennek szellemében elsősorban szovjet érdekeket szolgált (pl. vegyes vállalatok), de az érc és a koksz behozatali lehetősége igen előnyös volt a magyar vállalatok számára, még MNL OL, Z 368, 4. csomó, 1. tétel, Igazgatósági ülés 1945.július 5. MNL OL, Z 368, 4. csomó, 1. tétel, Igazgatósági ülés augusztus 2. MNL OL, Z 368, 4. csomó, 1. tétel, Igazgatósági ülés szeptember 11. Borhi László: A vasfüggöny mögött. Magyarország nagyhatalmi erőtérben Bp.,

103 A Rimamurány-Salgótarjáni Vasmű bányáinak kálváriája 101 akkor is, ha a behozott nyersanyag nagy részét a Szovjetuniónak szánt jóvátétel keretében gyártandó termékek legyártására fordították. Az elhúzódó politikai viták és gazdasági nehézségek miatt a szerződés ratifikálására csak 1945 decemberében került sor. Ennek ellenére a rudabányai bányák kitermelésének beindulása némileg csökkentette a hiányt, de az importra mindenképpen szükség volt. A II. világháború előtt számításba vett svéd és immáron csehszlovák érc mellett az említett szerződésnek köszönhetően a szovjet behozatalra is számítani lehetett. Az érc mellett a szükséges koksz szállítása ezt követően leginkább Lengyelországból, a Szovjetunióból és Csehszlovákiából valósulhatott meg. 23 A kormányok által kötött kétoldalú megállapodások megkötése azonban nem mindig volt szerencsés a magyar fél számára, hiszen nem mindig rendelkeztek kellő mennyiségű ellentételező áruval, nehéz helyzetbe hozva ezzel a vas- és acéltermelésben érintett vállalatokat. Államosítás Magyarországon Az 1944 novemberében Magyar Nemzeti Függetlenségi Frontba tömörült pártok (Magyar Kommunista Párt, Szociáldemokrata Párt, Független Kisgazdapárt, Nemzeti Parasztpárt) egyik fő célkitűzése a hazai szénvagyon államosítása volt. 24 Ezt a törekvést átmeneti jelleggel a Kisgazdapárt is támogatta. A választásokat követően megalakuló Tildy-kormány november 29-én megtartott minisztertanácsi ülésén a korábban lezajlott pártközi megállapodás értelmében Rákosi Mátyás immáron a szénbányák mielőbbi állam kezelésbe vételét indítványozta. 25 A Nemzetgyűlés december 4-i ülésén felszólította a kormányt a szükséges rendelet kiadására. Az iparügyi miniszter által beterjesztett javaslatot előbb a Gazdasági Főtanács, majd pedig a minisztertanács vitatta meg. Ennek eredményeként született meg a 12200/1945. sz. ME. rendelet amely a szénbányák állami kezelés alá vonásáról döntött. 26 Ezzel egy időben megkezdődött a tényleges államosítás törvényi előkészítése is. A döntés nehéz helyzetbe hozta a csehszlovák állammal jogi vitában álló Rimát, hiszen a vállalat tulajdonába tartozó bányák leválasztásával éppen a magyar fél bontotta meg a részvénytársaság gazdasági-jogi egységét, indokot szolgáltatva ezzel a csehszlovákoknak. A Rima ezért több levelet is intézett az iparügyi miniszterhez és a többi kormánytaghoz. Álláspontjuk szerint az állami kezelésbe vétel csak a közfogyasztást szolgáló bányákra vonatkozik. A Rima esetében azonban nem ez a helyzet. A vertikális tagozódású vállalatnál a szénbányák mindössze az üzemek ellátását szolgálják, mint ahogy a különböző villamos állomások is. A szénbányászat bevételek tekintetében meg sem közelíti a fő profilba tartozó tevékenységek értékét. Példaként a MNL OL, Z 372, 35. csomó, 166. tétel. Magyar Nemzeti Függetlenségi Front kiáltvány a magyar néphez október 24. In: (utolsó letöltés: június 20.) Tildy Zoltán kormányának minisztertanácsi jegyzőkönyvei november február 4. Szerk: G. Vass István. Bp., Magyar Közlöny december 20.

104 102 Kántor Balázs hengerelt áruk (270 ezer tonna/év, 78 millió pengő) és a kitermelt szén (800 ezer tonna ill. 9 millió pengő) mennyiségét/értékét említették meg. 27 Mindemellett azt próbálták bebizonyítani, hogy ha már kijelölnek állami felügyelőt a vállalathoz, az csak a szénbányák vonatkozásában rendelkezzen irányítási jogkörrel, hiszen a bányászati szakemberek nem képesek összehangolni a vertikális vállalat minden egyes tevékenységét és csak hátráltatnák a jóvátételi szállításokat. Az érvelést azzal is alátámasztották, hogy a bányászati adminisztráció eddig is elkülönült a többi ügyintézéstől. Mindeközben Bán Antal iparügyi miniszter január 4-én állami megbízottként a Rima központjába helyezte dr. Hammel Lászlót, Ózdra pedig Schmidt Györgyöt. Néhány nappal később méltányolva a Rimamurány-Salgótarjáni Vasmű Rt. vezetőinek kérését, január 10-én a szigorúan vett bányaüzemekre korlátozta az állami megbízottak hatáskörét és a vállalat vezetőségével való szoros együttműködésre utasította őket. 28 Mindezek ellenére Hammel és Schmidt kinevezését január 16-án egy kormányzati könyvvizsgáló kiküldése követte január végén a kormányzat benyújtotta a szénbányák államosításával kapcsolatos törvénytervezetet amelyet végül évi XIII. törvényként meg is szavazott a nemzetgyűlés. Ebben a Rima és az Urikány-Zsilvölgyi Bányatársulat mint kivétel szerepelt. Ezek szerint 27. (1) A jelen törvény az Urikány-Zsilvölgyi Magyar Kőszénbánya Rt. brennbergi és a Rimamurány-Salgótarjáni Vasmű Rt. ózdkörnyéki, salgóbányai és kurityáni szénbánya és egyéb üzemei tekintetében az iparügyi miniszter által külön rendelettel meghatározott napon, egyéb vonatkozásban pedig a törvény kihirdetésének napján lép hatályba; végrehajtásáról az iparügyi miniszter gondoskodik. 29 Indoklásában a miniszter a Rima által korábban hangoztatott okokat hozta fel, amely szerint a vállalat esetében a szénbányászati tevékenység csak saját üzemeinek ellátását szolgálja, és nem lenne szerencsés, hogy bányászati-szakemberek avatkozzanak bele akár az ércbányászatba, akár a vasgyártásba. Emellett hivatkozott a Csehszlovákiával fennálló jogi vitára, amelynek eredményes rendezését nem segítené elő az érintett bányák államosítása. 30 Ugyanakkor kiemelte, hogy az állami kezelésre szükség van. Hivatkozási alapként az évi VI. törvénycikket jelölte meg, amely értelmében a 1. A természetes településben előforduló ásványolaj-félék, ugymint az ásványolaj (kőolaj, petroleum, nafta) és földkátrány, valamint az ásványolaj-félékkel együttesen előforduló földviasz (ozokerit), végül a természetes településben előforduló égethető földgázak tekintetében a kutatási és bányaművelési jog az állam részére tartatik fenn. 31 Az elhatárolás ellenére a bányák és a törzsüzemek közös használata alatt álló villanyvezetékek, erőtelepek, raktárak és telepek hovatartozása megnehezítette az együttműködést. Tisztázni kellett a kapcsolatot az államosított szénbányák irányítására létrehozott Magyar Állami Szénbányákkal (MÁSZ) is. A Rima bányái élén miniszteri biztos gyakorolt mindennapi felügyeletet az Országos Államosítási Főmegbízott ellenőrzése mellett. Utóbbi helyét vette át a MÁSZ 1946 szeptemberében. 32 Nem sokkal MNL OL, Z 371, 90. csomó, 298. tétel. MNL OL, Z csomó, 298. tétel évi XIII. törvény. In: ( utolsó letöltés ideje: július 20.) MNL OL, Z 371, 90. csomó, 298. tétel évi VI. törvénycikk In: (utolsó letöltés ideje: július 20.) MNL OL, XXIX-F-32, Magyar Állami Szénbányák, 26. doboz.

105 A Rimamurány-Salgótarjáni Vasmű bányáinak kálváriája 103 később a miniszteri biztos jogköre is a MÁSZ, pontosabban a vállalat Végrehajtó Bizottsága kezébe került. A Magyar Állami Szénbányák folyamatosan vette át a teljes kontrollt a Rima bányái felett. Előbb bizonyos szállítások után a Rima bányák pénzkeretét terhelte meg, majd a munkások jogviszonyát is igyekezett teljesen a saját hatáskörébe vonni. 33 A bányák és az erdők 34 sorsát a Rimamurány-Salgótarjáni Vasmű Rt. sem kerülhette el. A kormányzat ugyanis 1946 decemberében az újjáépítés meggyorsítása és a jóvátételi szállítások hatékonyabbá tételére hivatkozva úgy döntött, hogy a legnagyobb nehézipari üzemeket állami kezelés alá vonja. A Rima mellett a Weiss Manfréd Acél és Fémművek Rt., a Ganz Villamossági, Gép-, Vagon- és Hajógyár Rt, a győri Magyar Vagon- és Gépgyár és érdekeltségiek a 23550/1946. ME. rendelet értelmében felállított Nehézipari Központ irányítása alá kerültek. A vállalatok igazgatótanácsainak működését felfüggesztették, csupán felügyeleti bizottság létrehozását engedélyezték. Ezzel gyakorlatilag a Rima minden eddigi csehszlovákokkal szembeni jogi érvét negligálta a magyar kormány. Az amerikai kapcsolat Ebben a helyzetben a Rima a csehszlovákiai bányák ügyében már csak az amerikai kapcsolatban bízhatott. Az évi kölcsönszerződésre hivatkozva a Rima vezetői még 1945 szeptemberében felkeresték a prágai amerikai nagykövetet és arra kérték, értesítse a New York Co. Trust-öt a csehszlovák helyzetről. A zár alá vétel és a várható államosítás mellett a Rima telephelyeiről elhurcolt javakra is felhívták a figyelmet. 35 Az amerikaiak nem láttak esélyt az államosítás elkerülésére, de mint amerikai tulajdonra védelmet, illetve kárpótlás kérését helyezték kilátásba. A követség jogtanácsosa, Dr. Broft az elhurcolt javak ügyében felvette a kapcsolatot a németországi amerikai erők parancsokságával is, mivel valószínűsíthető volt, hogy az elvitt javak Németországba kerültek ban és 1947-ben a vállalat vezetői ismét megkeresték az amerikaiakat és ezúttal közvetlenül a New York Co. Trust-öt is, hogy felhívják figyelmüket a Csehszlovákiában kivetett vagyondézsma befizetésére. A befizetés elmulasztása a vagyon elvesztésével is járhatott. 36 Az ügyet nehezítette, hogy az 1925-ben nem jegyeztek be zálogjogot a bányákra és tartozékaikra, így a csehszlovák fél vitatta az amerikai érdekeltséget. Véleményük szerint az New York Trust által nyújtott kölcsön csak a Magyarországon lévő üzemek megsegítésére használták, így nem beszélhetünk még közvetve sem amerikai tulajdonról. 37 Ugyan a Rima azzal érvelt, hogy a vállalat gazdasági és jogi egysége révén a kölcsönből a csehszlovák területen lévő bányák is részesültek, de ezt a nézetet a csehszlovák szervek elutasították MNL OL, XXIX-F-32, Magyar Állami Szénbányák, 26. doboz. A Rimamurány-Salgótarjáni Vasmű Rt. tulajdonában lévő erdők 1945 szeptemberében a 600/1945. ME. rendelet és az ezt törvényi szintre emelő évi VI. törvény értelmében, a földreform keretében kerültek állami tulajdonba. MNL OL, Z 366, 113. csomó, okmánytári szám. MNL OL, Rimamurány-Salgótarjáni Vasmű Rt. Ózdi Vas- és Acélgyára, Z 383, 63. doboz, 63. tétel. Uo.

106 104 Kántor Balázs A bányák végleg elvesznek Még az állami kezelésbe vétel előtt felmerült, hogy a csehszlovák területre került bányák és erdők ügyét a párizsi béketárgyalásokon is előadják, ám a béke előkészítését irányító Kertész István arra hívta fel a figyelmet, hogy a Rima és a bányák egységének hangsúlyozásával akár azt is kockáztatják, hogy a békekonferencia úgy dönt, hogy Ózdot is Csehszlovákiához csatolják. 38 A NIK felállítását, valamint a kommunisták hatalomra jutását követően azonban folytatódtak az államosítások. Az Egyes ipari vállalatok államosításáról szóló évi XXV. törvény értelmében minden legalább 100 főt foglalkoztató üzemet államosítottak. A Rimamurány-Salgótarjáni Vasmű Rt.-t a gazdasági szerkezet átalakítása keretében szeptember 30-al feldarabolták és négy nemzeti vállalatot hoztak létre az egyes telephelyekből. 39 Ezt követően Csehszlovákia és Magyarország július 29-én a szocialista szolidaritás és együttműködés keretében a Csorba tavi egyezményben kölcsönösen lemondtak a másikkal fennálló tartozásaikról és egyéb követeléseikről. 40 A szerződés megkötésével lezárult a Rimamurány-Salgótarjáni Vasmű Rt. bányáinak kálváriája MNL OL, Z 366, 113. csomó, okmánytári szám. MNL OL, Z 371, 90. csomó, 298. tétel. Hanyári János: Magyar jóvátétel a II. világháború után. (utolsó letöltés ideje: július 20.).

107 VEZSENYI PÉTER Az egyházi vagyon likvidálása Esztergom városban és az esztergomi járásban 1919-ben A magyarországi Tanácsköztársaság egyházpolitikáját két nagyobb területen vizsgálhatjuk, amelyek kezdetben ugyan nem voltak világosan kijelölve, idővel azonban a hatáskörök fokozatosan elkülönültek. Az egyik terület az egyház és az állam szétválasztása, vagyis a szeparáció volt, amelynek céljai közt leginkább a kötelező iskolai vallásoktatás megszüntetése, és az állami intézmények felekezeti befolyástól való mentesítése szerepelt. 1 A másik terület az egyházi vagyon köztulajdonba vétele (likvidáció) és a felekezetek állami támogatásának megszüntetése volt. Elvben ez utóbbit is a szeparáció részének tekintették a proletárdiktatúrában, 2 de mégis érdemes különválasztanunk az előbbitől. 3 Egyrészt azért, mert a szekularizáció végrehajtását koordináló szerv vezetője nem foglalkozott például a vallásoktatás kérdésével, de a szeparáció egyéb aspektusaival sem, leginkább csak az ingó és ingatlan vagyon köztulajdonba vételével. 4 Másfelől a művelődési osztályok felállítása után már intézményes keretek között folyhatott az oktatási és kulturális intézmények ideológiai átformálása A Forradalmi Kormányzótanács XXIV. számú rendelete kimondta a nevelési és oktatási intézmények köztulajdonba vételét l.: Tanácsköztársasági Törvénytár. I V. Szerk. Pongrácz Jenő. Bp I ; Április végén a Közoktatásügyi Népbiztosság bocsátott ki rendeletet a közművelődési intézmények, tanintézetek, hivatalok és egyházi könyvtárak köztulajdonba vételéről l.: Tanácsköztársasági Törvénytár. I V. Szerk. Pongrácz Jenő. Bp III. (a továbbiakban: Törvénytár III) ; Ugyancsak április végén született meg a Kormányzótanács LXX. számú rendelete, amely kimondta, hogy a Tanácsköztársaság köztulajdonba vesz valamennyi nem állami kórházat, gyógyító-, rendelő- és gondozóintézetet és szanatóriumot. Tanácsköztársasági Törvénytár. I V. Szerk. Pongrácz Jenő. Bp II. (a továbbiakban: Törvénytár II) 38. Ezt igazolja Faber Oszkárnak, a Vallásügyi Likvidáló Hivatal vezetőjének egyik dátum nélküli rendelete, amelynek címe: Rendelet az egyház és szovjet köztársaság szétválasztásáról és ezzel kapcsolatban az egyházi, hitfelekezeti, alapítványi vagyonok köztulajdonba vételéről. Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára (a továbbiakban: MNL OL), K 802 Polgári kori kormányhatósági levéltárak, Vallás- és Közoktatásügyi Minisztériumi Levéltár, Elnöki iratok, 10. tétel, 78. doboz, 4813/1919. Eln. sz. f. 8r. Később Faber is kettéválasztotta e kettőt, amikor a Tanácsköztársaság bukása után egy rendőrségi kihallgatáson a következőket mondta: Állandóan az egyházak szekularizálásával és szeparálásával foglalkoztam [ ] Abban a reményben és kikötéssel, hogy abszolút tisztességesen lesz a szekularizáció és szeparáció keresztül vive (sic!), mely elvnek régi meggyőződéses híve vagyok, a megbízatást elvállaltam. Budapest Főváros Levéltára (a továbbiakban: BFL), VII-5-c, A jogszolgáltatás területi szervei, Budapesti Királyi Büntetőtörvényszék iratai, Büntető perek iratai, 7064/1919. I. ő. e. f. 10r. Fazekas Csaba: A Vallásügyi Likvidáló Hivatal 1919-ben. In: Múltból a jövőbe. Tanulmányok. (Az ELTE BTK Újkori Magyar Történeti Tanszékének doktori iskolája 1.) Szerk. Pölöskei Ferenc Stemler Gyula. Bp Törvénytár II

108 106 Vezsenyi Péter Mindezek mellett pedig az egyházi vagyon likvidálása önmagában is szerteágazó feladatkörré vált. A szocializált egyházi birtokok és gazdasági egységek kezelése május 17. után, az egyházi birtokok köztulajdonba vételét szabályozó rendelet megjelenésétől a Földművelésügyi Népbiztosság hatáskörébe került, két nappal később pedig felállították a Népgazdasági Tanácsot, mint új főhatóságot. 6 Tanulmányomban az egyházi vagyon likvidálásának esztergomi eseményeit vizsgálva az egyházi vagyonnak arra a körére fókuszálok, amely szoros értelemben Faber Oszkár hivatalának illetékességébe tartozott. A helyi sajátosságok vizsgálatához azonban megkerülhetetlen a szerv genezisének és hivataltörténeti sajátosságainak felvázolása. A Vallásügyi Likvidáló Hivatal felállítása és helye a Tanácsköztársaság rendszerében A Forradalmi Kormányzótanács első, március 22-i ülésén Kunfi Zsigmond közoktatásügyi népbiztos bejelentette, hogy a Vallásügyi Népbiztosságba kiküldte Persián Ádámot, akinek megbízatása szerint gondoskodnia kellett arról, hogy ott minden ügy és akta további intézkedésig a helyén maradjon. 7 Hiába beszélt azonban Kunfi Vallásügyi Népbiztosság -ról, a Tanácsköztársaság 133 napja alatt ilyen szerv jogilag nem létezett. A proletárdiktatúra vezetőinek kezdeti szándékai nem igényelték önálló vallásügyi népbiztosság felállítását, később pedig, amikor már Faber Oszkár, a likvidáló hivatal vezetője hangot adott ilyen irányú szándékainak, idő nem maradt ennek alaposabb megtárgyalására, mert a Tanácsköztársaság időközben megbukott. 8 A Kormányzótanács tehát Kunfi bejelentése után elhatározta, hogy a Vallásügyi Minisztérium ügyei a továbbiakig a Közoktatásügyi Népbiztosság hatáskörében maradjanak. 9 Ugyanezen az ülésnapon többféle megközelítésben is tárgyaltak a vallásügyekről. Ezek közül a szekularizációt érintette Lukács György helyettes közoktatásügyi népbiztos jelentése a muzeális értékű műkincsek bizottság útján történő összeírásáról és közvagyonnak minősítéséről, amelyet a Kormányzótanács tudomásvétellel nyugtázott. 10 Ehhez kapcsolódott másnap, március 24-én Persián jelentése, amit Garbai Sándor, a Kormányzótanács elnöke tolmácsolt az ülésen résztvevőknek, és amelyben a közoktatásügyi népbiztos megbízottja az egyházi műkincsek köztulajdonba vételét szorgalmazta. Kunfi a leltározás és lefoglalás felgyorsítására hívta fel a figyelmet, javaslatára pedig a Forradalmi Kormányzótanács Faber Oszkárt bízta meg azzal, hogy Persián Ádám feletteseként a munkálatokat irányítsa Törvénytár III ; A Magyar Munkásmozgalom Történetének Válogatott Dokumentumai. I VI/II. Bp VI/I. (a továbbiakban MMTVD VI/I) 514. A Forradalmi Kormányzótanács Jegyzőkönyvei (Magyar Minisztertanácsi Jegyzőkönyvek ) Szerk., bev. Imre Magda Szücs László. Bp (a továbbiakban: FKT jkv) 58. Persián a polgári demokratikus forradalom vallásügyi kormánybiztosa volt. Ld. FKT jkv lábjegyzet. Fazekas Cs.: A Vallásügyi Likvidáló Hivatal i. m. 66., FKT jkv. 58. FKT jkv. 59. FKT jkv. 62.

109 Az egyházi vagyon likvidálása Esztergom városban és az esztergomi járásban 107 A likvidáló hivatal vezetőjének személyére mindeddig kevés figyelmet fordított a szakirodalom, 12 ezért érdemes vázlatosan ismertetni az évi eseményekig terjedő életútját. Faber Oszkár április 4-én született a sziléziai Spalitzban. 13 Gyermekkorát Rohoncon töltötte, és az elemi iskola befejezése után Sopronban folytatott tanulmányokat. A hatodik osztály elvégzését követően kérvényezte felvételét a piaristákhoz augusztus 27-én lépett be a rendbe, és Vácott papi szeminarista lett. 15 Egy évvel később Kecskemétre küldték, hogy ott folytassa tanulmányait. Ekkor már panaszkodott arról, hogy néhány növendék társa bomlasztja a valódi papi lelkület ápolását, és az általa kezdeményezett Rózsafüzér Társulat szervezése elé is akadályokat gördítenek. Faber csalódott rendtársaiban és vezetőiben egyaránt. 16 Kereste az új irányokat, de eleinte még csak a bencésekhez akart átlépni. A fordulat az 1900/1901-es tanévben jött el: magaviselete egyre romlott, 1902-ben pedig már igazgatói megrovásban is részesült május 28-án, megelégelve a szerzetesi életvitelt, írásban kérvényezte a rendből való távozásának engedélyezését. Ekkor már nem tartóztatták, és még a fogadalom letétele és pappá szentelése előtt kilépett. 18 Mindeközben a Budapesti Királyi Magyar Tudományegyetem hallgatója lett ban iratkozott be az egyetem bölcsészkarára, 19 és utoljára 1906-ban találkozunk vele a hallgatói névsorban. 20 Pedagógusi pályára készült: a Középiskolai Tanárvizsgáló Bizottság előtt április 25-én tette le az alapvizsgát. A szakvizsgára 1906-ban került sor, de magyarból megbukott, ezért ebből a tantárgyból ismétlésre kényszerült. Csak 1909 márciusában próbálkozhatott újra, és ekkor már sikerrel vette az akadályt. A pedagógiai vizsgát ugyanezen év októberében tette le. 21 Magyar, latin és történelem szakos tanári oklevelét május 17-én vehette át. 22 Időközben a szociáldemokrata pártnak is tagja lett. 23 Fabert 1908-ban a Mester-utcai Felsőkereskedelmi Iskola tanárává nevezték ki, Fekete Szabolcs Benedek: Faber Oszkár piarista évei. In: Memoriae tradere. Tanulmányok és írások Török József hatvanadik születésnapjára. Szerk. Füzes Ádám Legeza László. Bp ; Fazekas Csaba: A Fáber-Apáti per. A Tanácsköztársaság vallásügyi likvidáló biztosainak felelősségre vonása 1920-ban. In: Bűn és bűnhődés. Szerk. Bana József. Győr ; Wilheim Jenő: A vörös pap. Dr. Fáber Oszkár ( ). In: Kioltott fáklyák. Emlékezések a fehér terror pedagógus áldozatairól. Szerk. Bihari Mór et al. Bp BFL, VII-5-c, 7064/1919. I. ő. e. f. 72r.; Magyar Életrajzi Lexikon. Szerk. Kenyeres Ágnes. Bp I Fekete Sz. B.: Faber Oszkár i. m Faber Oszkár: Egy szerzetes naplótöredéke. Bp ; Fekete Sz. B.: Faber Oszkár i. m. 125.; Wilheim J.: A vörös pap i. m., 47. Faber O.: Egy szerzetes i. m., Fekete Sz. B.: Faber Oszkár i. m., Fekete Sz. B.: Faber Oszkár i. m., 131. A Budapesti Királyi Magyar Tudomány-egyetem Almanachja. Az MDCCCC MDCCCCI. Tanévre. Bp A Budapesti Királyi Magyar Tudomány-egyetem Almanachja. Az MDCCCCV MDCCCCVI. Tanévre. Bp ELTE Levéltára (a továbbiakban: ELTE Lt.), Középiskolai Tanárvizsgáló Bizottság, Újrendszerű tanárvizsgálati jegyzőkönyvek 14/c, 8. köt sz; 14/c. 19. d sz. ELTE Lt., Középiskolai Tanárvizsgáló Bizottság, Vegyes tanulmányi nyilvántartások 14/f, 2. köt sz. Wilheim J.: A vörös pap i. m.,

110 108 Vezsenyi Péter de tanított másutt is. 24 Rendszeresen tartott előadásokat a Galilei Körben, és agitációs utakat szervezett vidékre a Tanácsköztársaság kikiáltásának napján például Sopronban tartózkodott. 25 Faber későbbi tanúvallomása szerint Kunfi Zsigmond március 26-án kereste meg őt telefonon, hogy vállalja el a vallásügyi likvidáló bizottság vezetését. 26 Későbbi helyettese, Apáti György, szintén kereskedelmi iskolai tanár és egykori piarista, 27 március 30-án kapott meghívást a hivatalhoz Fabertől. 28 Kettőjük mellett Kirchmeyer József nyert még kinevezést, mint politikai ellenőrző közeg. 29 A likvidálás kapcsán a Kormányzótanács március 24-i ülésén találkozunk először hatásköri összeütközésekkel. Miután ugyanis megtörtént Faber kijelölése a feladatra, Lukács György helyettes közoktatásügyi népbiztos bejelentette, hogy az egyházi műkincsek lefoglalásának levezénylésére már megbízást adott Pogány Kálmánnak. 30 Az, hogy ezt a helyzetet hogyan sikerült feloldani, további kutatások során kell feltárnunk, de az bizonyos, hogy április végén Faber megbízása nyomán érkezett Esztergomba Dénes Károly és Kirchmeyer József a főszékesegyház kincstárának és a prímási palota értéktárgyainak lefoglalása és Budapestre szállítása céljából. 31 Az április 27-én megjelent 13. számú közoktatásügyi népbiztosi rendelet pedig egyértelműen Faber hivatalának hatáskörébe utalta az egyházi műkincsek köztulajdonba vételét. 32 Ezekre azonban később részletesen is kitérünk. Faber rögtön hivatalba lépését követően összehívott egy osztályközi értekezletet, amelyen élő szóval rendelkezett a volt Vallásügyi Minisztérium ügyosztályait illetőleg. Kijelentette, hogy az egyház és az állam szétválasztása folytán a vallásügyi tárca addigi formájában nem működhet tovább, ezért az egyes ügyosztályok saját ügykörüket a lehető legrövidebb idő alatt likvidálni voltak kötelesek. 33 Az ügyosztályok többsége körülbelül 3 4 hét alatt befejezte működését, 34 az alapítványi ügyosztályon pedig ténylegesen május elején zárult le a hivatali munka. 35 Április közepén (egy másik forrás szerint április elején) 36 az alapítványi uradalmak kezelésének ügyét a Földművelési Népbiztosság hatáskörébe utalták át. Ezzel együtt a korábbi vallásügyi tárca illetékes ügyosztályának személyzete is átadásra került, 37 amiről jegyzőkönyv is készült Wilheim J.: A vörös pap i. m., 51. Wilheim J.: A vörös pap i. m., 51. BFL, VII-5-c, 7064/1919. I. ő. e. f. 10r.; Fazekas Cs.: A Vallásügyi Likvidáló Hivatal i. m., 65. BFL, VII-5-c, 7064/1919. I. ő. e. f. 4r. BFL, VII-5-c, 7064/1919. I. ő. e. f. 36r. Fazekas Cs.: A Vallásügyi Likvidáló Hivatal i. m., 72.; Kirchmeyer József a budapesti V. kerületi munkástanács tagja volt. MNL OL, K 802, 10. tétel, 78. doboz, 1336/1919. Eln. sz. f. 27r. Pogány Kálmán művészettörténész volt, aki a Tanácsköztársaság idején az úgynevezett Művészeti Direktóriumot vezette, amely a műkincsek szocializálását irányító bizottság volt. FKT jkv. 62. Ld. még 7. lábjegyzet. MNL OL, K 802, 10. tétel, 78. doboz, 1336/1919. Eln. sz. f. 26r. Törvénytár II MNL OL, K 46 Polgári kori kormányhatósági levéltárak, Tanácsköztársaság Történeti Adatait Gyűjtő Országos Bizottság (TAGYOB) iratai, 6. doboz, II/5a. f. 291r. MNL OL, K 46, 6. doboz, II/5a. f. 291r. MNL OL, K 46, 6. doboz, II/5a. f. 290r. MNL OL, K 46, 6. doboz, II/5a. f. 292r. MNL OL, K 46, 6. doboz, II/5a. f. 273r. MNL OL, K 46, 6. doboz, II/5a. f. 292r.

111 Az egyházi vagyon likvidálása Esztergom városban és az esztergomi járásban 109 A hivatal szervezetének rekonstrukcióját döntően befolyásolja a megmaradt iratanyag töredékes volta, valamint az a körülmény, hogy az ügyintézés gyakran szóbeli utasítások alapján folyt, és nem maradt fenn semmilyen működési szabályzat, hatásköri utasítás. 39 Amit biztosan tudunk, hogy a hivatal élén a minisztériumból örökölt elnökség állt. Sajnálatos tény, hogy ennek a szervezeti egységnek a működéséről még későbbi minisztériumi beszámoló sem készült. Vélhetően azonban itt folyt a legnagyobb mértékű irattermelés a hivatalon belül, s ezért a töredékesen megmaradt iratok rendkívül értékes forrásai a szervnek. Az elnökség mellett bizonnyal kellett, hogy működjön titkárság is, annál is inkább, mert Faber adminisztrálni egyáltalán nem tartotta hivatásának. 40 Apáti György később az ellene és Faber ellen folytatott nyomozás során a budapesti államügyészségnek azt írta, hogy neki csak adminisztratív teendői voltak a hivatalnál, Faber őt éppen e célból tette meg helyettesének, politikai kérdésekkel nem foglalkozott. 41 Konkrétan ismerünk egy Markó Daisy nevű gépírónőt is, aki Apáti Györggyel dolgozott egy szobában. 42 A Vallásügyi Likvidáló Hivatal elnökségén a minisztériumi gyakorlatot folytatva alapszámos iktatás folyt. 43 Faber és irodája kezdetben az Országházban kapott elhelyezést, de április 25-én munkatársaival együtt a Kossuth Lajos utcába, a Nemzeti Kaszinó épületébe költöztették át. 44 Faber Oszkár tisztsége azonban nem volt teljesen világosan kijelölve, és a Vallásügyi Likvidáló Hivatalnak a tanácsállam igazgatásában betöltött szerepe is többször változott. A szerv először a Közoktatásügyi Népbiztosság kebelében működött, de vélhetően április végén a Kormányzótanács felügyelete alá helyezték. 45 Állítólag erről írásos dokumentum is készült, amelyet Garbai Sándor aláírásával látott el, 46 de az irat mindezidáig nem került elő. A Kormányzótanács július 4-én tárgyalta Faber Oszkár előterjesztését a hivatal önálló népbiztossággá történő átszervezéséről. A testület úgy határozott, hogy javaslatot tesz a Szövetséges Központi Intéző Bizottságnak arra nézve, hogy az egyházi ügyek likvidálása különleges megbízatás legyen önálló hatáskörrel, és a likvidálással megbízott közvetlenül az intéző bizottságnak és a Kormányzótanácsnak legyen felelős. ( ) A likvidálás ellenőrzésére az intéző bizottság egy szűkebb körű bizottságot delegáljon. A Szövetséges Központi Intéző Bizottság azonban már nem foglalkozott a likvidálás ellenőrzésének kérdésével, 47 dacára annak, hogy a Vallásügyi Likvidáló Hivatal önállósításáról határozat született. 48 Az átszervezés szándékának hátterében meghúzódik egyfelől az állam és az egyház viszonyában bekövetkezett változás. A kezdeti törekvés ugyanis az egyházak vagyonának mielőbbi likvidációja volt, ezért a hivatalnak csupán ideiglenes szerepet Fazekas Cs.: A Vallásügyi Likvidáló Hivatal i. m., 66. MNL OL, K 46, 6. doboz, II/5a. f. 292r. BFL, VII-5-c, 7064/1919. I. ő. e. f. 36r. BFL, VII-5-c, 7064/1919. I. ő. e. f. 73r. Pl. MNL OL, K 802, 10. tétel, 78. doboz, 1336/1919. Eln. sz. f. 27r. Vö. Vallás- és Közoktatásügyi Minisztériumi Levéltár (1867) (1949). Repertórium. Szerk. Bélay Vilmos. Budapest Fazekas Cs.: A Vallásügyi Likvidáló Hivatal i. m., 70. Fazekas Cs.: A Vallásügyi Likvidáló Hivatal i. m., 74. MNL OL, K 46, 6. doboz, II/5a. f. 291r. FKT jkv. 59; ; ld. még 1. lábjegyzet. FKT jkv.530.

112 110 Vezsenyi Péter szántak. Időközben azonban nyilvánvalóvá vált, hogy a szekularizáció ilyen formában megvalósíthatatlan, és szükség van valamiféle kapcsolattartásra az egyházakkal, de úgy, hogy közben a likvidáció keresztülvitelének szándékát továbbra is fenntartsák. 49 Másfelől pedig szerepet játszott egy személyes elem: Faber Oszkárt a számára jól csengő népbiztosi cím megszerzése is motiválta. 50 Saját bevallása szerint nyolcszor követelte a népbiztosi kinevezést, és annak elmulasztását lemondásával kapcsolta össze. Amint azt a főügyésznek szeptember 26-án írta: munkakényszer alapján tartották meg hivatalában, mert a vezetőség csak szakembernek, hivatalnoknak és nem politikusnak tekintette. 51 Amíg a hivatal a Közoktatásügyi Népbiztosság alárendeltségében működött, addig Faber önmagát a népbiztosság vallásügyi likvidáló teljhatalmú politikai megbízottjának nevezte. Amint azonban a Kormányzótanács hatáskörébe utalták a szervet, többnyire mint vallásügyi likvidáló országos biztos titulálta önmagát. 52 Hozzá kell tennünk, hogy ez nem volt mindig bevett gyakorlat. Az egyes ügyiratdarabokon Faber különféleképpen jelölte meg önnön tisztségeit. Egy március 29-én kelt körtáviraton például csak egy rövidebb megjelölés ( teljhatalmú politikai megbízott ) szerepel. Egy későbbi, július 8-án kiadott körrendeletben már a vallásügyek országos biztosá -nak címezi magát. 53 Előfordult olyan eset is, amikor Faber, kifejezve saját szerepére vonatkozó szándékait, szerénytelenül csak vallásügyi likvidáló népbiztos -ként írta alá a nevében kelt hivatalos iratot, mint ahogyan tette ezt egy dátum nélküli, feltehetőleg június elején kiküldött körrendeletben. 54 A hivatal elnevezésében, amelyben szintén kimutathatók bizonyos paralelizmusok, végig fellelhető volt a likvidáció, mint elsődleges cél. Márciusban még gyakran találkozunk olyan iratokkal, rendeletekkel, amelyek fejlécén egyszerűen csak a közoktatási népbiztosság vallásügyi likvidáló meghatalmazottja megjelölés szerepel. 55 Később a legkülönfélébb címekkel találkozunk, de a két leggyakrabban használt formula a Vallásügyi Likvidáló Hivatal és a Vallásügyi Likvidáló Országos Biztosság volt. Utóbbi június folyamán vált gyakorivá, ettől kezdve állandósult a használata, és hivatalos pecsétek is készültek ilyen felirattal. 56 Az elnökségen azonban még májusban is a volt vallásügyi tárca előre nyomtatott előadói ívei voltak használatban a Magyar Vallásügyi Miniszter. Elnökség fejléccel ellátva, 57 ami talán a papírhiánnyal magyarázható elsősorban. Gyakran találkozunk olyan ügyiratokkal, amelyek borítóin a korábbi minisztérium címéből egyszerűen csak áthúzták az oda nem illő szavakat, vagy kisatírozták róla a királyi jelzőt. (Így lett például a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztériumból egyszerűen Közoktatásügyi Népbiztosság.) 58 A likvidáló hivatalnál csak júliustól használtak saját célra gyártott előadói íveket, s ezeken már a Vallásügyi Fazekas Cs.: A Vallásügyi Likvidáló Hivatal i. m., 75. Fazekas Cs.: A Vallásügyi Likvidáló Hivatal i. m., 66; 75. BFL, VII-5-c, 7064/1919. I. ő. e. f. 34v. MNL OL, K 46, 6. doboz, II/5a. f. 291r. MNL OL, K 802, 10. tétel, 78. doboz, 4813/1919. Eln. sz. f. 6r. MNL OL, K 802, 10. tétel, 78. doboz, 4813/1919. Eln. sz. f. 5r. Pl. Magyar Nemzeti Levéltár Vas Megyei Levéltára (a továbbiakban: MNL VaML), XVI-1-e, Egyházi Vagyont Likvidáló Bizottság iratai, 880/1919. Eln. sz. Fazekas Cs.: A Vallásügyi Likvidáló Hivatal i. m., 75. Pl. MNL OL, K 802, 10. tétel, 78. doboz, 2002/1919. Eln. sz. f. 1r. Pl. MNL OL, K 802, 10. tétel, 78. doboz, 2369/1919. Eln. sz. f. 1r.

113 Az egyházi vagyon likvidálása Esztergom városban és az esztergomi járásban 111 Likvidáló Országos Biztosság. Elnökség fejléc szerepel. 59 Tovább bonyolítja a helyzetet, hogy amikor Faberék már ilyen fejléccel ellátott előadói íveket használták, egyidejűleg az iktatóbélyegzőn a Magyar Vallásügyi Likvidáló Hivatal Elnöksége felirat olvasható. 60 Ha a hivatal címének és elnöke titulusának pontos meghatározása ennyi zavart okozott az érintettek körében, akkor nem kell csodálkoznunk azon, hogy a Faberhez érkezett jelentések, beszámolók, levelek esetében még nagyobb tanácstalanság érhető tetten. Ugyanígy érvényes ez a májusban kiküldött likvidáló ellenőrző biztosokra is. Forrai János például, akit Faber Oszkár a Székesfehérvár városban és a székesfehérvári járásban zajló köztulajdonba vételek ellenőrzésére küldött ki, egyszerűen csak népbiztos elvtárs -ként szólítja meg felettesét. Igaz, hogy mindezt legalább következetesen teszi, és mindegyik jelentésében ezzel a titulussal illeti őt. 61 Dénes Károly, az esztergomi kiküldött talán jobban megértette a hivatal hatalmi-politikai helyzetét, és jelentéseit általában a vallásügyi likvidáló politikai megbízottnak, illetve a vallásügyi likvidáló meghatalmazottnak küldte. 62 Dénes tudta, hogy nem egy önálló népbiztosságban dolgozik, mégis bizonytalan volt Faber pontos titulusát illetően. Az eddigiek alapján tehát láthatjuk, hogy sem a szerv elnevezése és a Tanácsköztársaságon belüli helye, sem pedig Faber pontos tisztsége nem kristályosodott ki egyértelműen a 133 nap alatt. Így nem csoda, hogy az amúgy is sok tekintetben tanácstalannak mutatkozó proletárdiktatúra igazgatásában nem volt egy hivatalosan elfogadott és általánosan használandó cím, amellyel illették volna a szervet és annak vezetőjét. Mire mindez körvonalazódott volna, addigra a Tanácsköztársaság megbukott. Éppen ezért nagyon nehéz állást foglalni a tekintetben, hogy mi is volt hivatalosan az egyházi vagyon köztulajdonba vétele céljából felállított szerv neve, hiszen végig többféle változat élt. A Vallásügyi Likvidáló Hivatal megnevezés következetes használata éppen ezért ugyanúgy elfogadhatónak tűnik, mint például a Vallásügyi Likvidáló Biztosság formula. A likvidálás első szakasza 63 Miután Faber Oszkár megkapta a Forradalmi Kormányzótanács megbízását az egyházi műkincsek lefoglalásának irányítására, azonnal belevetette magát a munkába. Március 29-én, körtávirat formájában adta ki első jelentősebb likvidáló rendeletét, amelyben arra utasította a helyi szerveket, hogy azok alakítsanak háromtagú likvidáló MNL OL, K 802, 10. tétel, 78. doboz, 2002/1919. Eln. sz. f. 5r. MNL OL, K 802, 10. tétel, 78. doboz, 2002/1919. Eln. szám. f. 6v. MNL OL, K 802, 10. tétel, 78. doboz, 2003/1919. Eln. sz. f. 4r; f. 7r; f. 12r; f. 35r. MNL OL, K 802, 10. tétel, 78. doboz, 2002/1919. Eln. sz. f. 7r; f. 13r. Fazekas Csaba a likvidálás folyamatában cezúraként tekint a Közoktatásügyi Népbiztosság 13. számú rendeletére, amelynek alapján a likvidálást két nagyobb periódusra bontja. Fazekas Cs.: A Vallásügyi Likvidáló Hivatal i. m., 70. E tanulmány is ezt a periodizációt követi.

114 112 Vezsenyi Péter bizottságokat, és a templomok, paplakok kivételével vegyenek őrizetbe minden egyházi tulajdont. A rendeletet a megyei és járási direktóriumok kapták kézhez, innen továbbították azt a városi és községi, illetve a fővárosi kerületi tanácsokhoz. 64 Ugyanezen a napon Faber egy másik körtáviratot is kiadott, amelyben a helyi adóhivatalokat szólította fel arra, hogy azok a vallásfelekezetek lelkészei, segédlelkészei és kántortanítói, továbbá a püspökök, káptalanok, szerzetesrendek részére folyósított minden néven nevezendő illetményt és az egyéb dologi járandóságokat március végével szüntessenek meg. A görögkeleti szerb papok és az izraelita rabbik részére folyósított kongrua és korpótlék, továbbá a munkácsi, hajdúdorogi és eperjesi görög katolikus, valamint az evangélikus lelkészek korpótléka június végével volt beszüntetendő. A hitoktatók illetményeinek folyósítását, a papnevelő intézetek részére kiutalt javadalmazásokat, valamint az országos rabbiképző intézet személyi és dologi járandóságait a tanév végével, augusztus hónapban kellett letiltani. A Hittanárok, lelkészek, hivatalnokok, szolgák részére a magyar vallásalap terhére folyósított nyugdíjak, aggpapi intézetek javadalma, özvegyek nyugdíjai és kegydíjai év június hó végével szüntetendők be. 65 Faber Oszkár első országos érvényű rendeletei tehát a likvidáció eredményességének két fontos feltételét teremtették meg. Egyrészt Faber gondoskodott arról, hogy a helyi tanácsok közreműködésével mihamarabb meginduljon a munka. Ezen kívül pedig megtette az első lépést az egyházak állami pénzből történő finanszírozásának felszámolása irányában. A vallásügyekben eleinte illetékesnek érezte magát a Kormányzótanács, különböző népbiztosságok és egyes helyi szervek is. Ez természetesen Faber nemtetszését váltotta ki, aminek gyakran hangot is adott. 66 Az ország több pontján a helyi szervek rögtön március 21. után, de még Faber hivatalba lépése előtt hozzáfogtak az egyházi vagyon kisajátításához, és ez a lépésük igen sok problémát okozott nemcsak a lakosságnak, hanem a tanácsállam vezetőinek is, mivel saját elképzeléseik szerint kívánták végrehajtani a szekularizációt. Gyöngyösön például köztulajdonba vették a ferences templomot, Budapesten pedig leltározták a Mátyás-templomot. 67 Esztergomban március 25-én Néczin Jenő pénzügyi népbiztos lefoglalta a takarékpénztárakat, és az egyházi vagyonkezelőségek pénzkészleteit, és a hercegprímási képtárat, kincstárat, 68 noha az esztergomi katona- és munkástanács végrehajtó bizottsága Néczin Jenőt csak másnap, március 26-án bízta meg Esztergom város területén pénzügyi népbiztosi teendők ellátásával. 69 A lefoglalások valószínűleg szóbeli utasítás alapján, önkényes intézkedés folytán történtek. A népbiztos elnevezés pedig ismételten a proletárdiktatúra kikiáltását követő hatásköri zavarokra utalhat. Az egyházi vagyon köztulajdonba vételének ez a kezdeti szakasza tehát zűrzavaros állapotokat eredményezett, amelynek következtében Faber sorra adta ki újabb és újabb körrendeleteit, utasításait ezek szabályozására. Igyekezett a helyi szerveket Fazekas Cs.: A Vallásügyi Likvidáló Hivatal i. m., 67. MNL OL, K 802, 10. tétel, 78. doboz, 4813/1919. Eln. szám. f. 13. Fazekas Cs.: A Vallásügyi Likvidáló Hivatal i. m., 66. Fazekas Cs.: A Vallásügyi Likvidáló Hivatal i. m., Az Esztergomi Népszava repertóriuma. Szerk. Kovács Emil. Esztergom (a továbbiakban: Repertórium, 1969) 55. Magyar Nemzeti Levéltár Komárom-Esztergom Megyei Levéltára (a továbbiakban MNL KEML), XVI- 1-a, Esztergom Vármegye és Város Direktóriuma, Elnöki iratok, 1. doboz, 74/1919. sz. f. 17v.

115 Az egyházi vagyon likvidálása Esztergom városban és az esztergomi járásban 113 felvilágosítani a Tanácsköztársaság egyházpolitikai célkitűzéseiről. 70 Mindez pedig, valljuk be, igen nehéz feladat lehetett akkor, amikor a diktatúra vezetésében sem volt teljes az összhang a konkrét célok tekintetében. Az előbb felvázolt körülményekre reagálva, immár a központi szabályozás igényével született meg az a likvidáló rendelet, amelyet Faber április közepén bocsátott ki. 71 A dokumentum szerint a helyi tanácsok sok helyen helytelenül értelmezik az állam és egyház szétválasztásából és az egyházi vagyon kommunizálásából származó követelményeket, és hibás intézkedésekkel sok kárt okoznak a proletariátus ügyének. Szükségesnek látta ezért leszögezni, hogy az egyház és az állam szétválasztása konkrétan azt jelenti, hogy a Tanácsköztársaságban az összes egyházak és felekezetek magántársulatoknak tekintetnek, és így velük az állam sem kormányzati, sem közigazgatási szempontból nem foglalkozik, csupán az igazságszolgáltatás terén, ha a proletariátus ellen vétkeznek. A rendelet értelmében az egyházaknak, mint magántársulatoknak joguk van hitközségenként szervezkedni a gyülekezési jog keretén belül, és a hívek önkéntes adományokból gondoskodhatnak a papok eltartásáról, valamint az egyházi szükségletek kielégítéséről. Faber leszögezte, hogy a templomok, nyilvános kápolnák és rendszeresen istentiszteletekre használt imaházak, a felszerelésekkel együtt továbbra is meghagyandók a felekezetek használatában, továbbá hogy a lelkészek az általános lakásszabályok keretén belül lakásukban meghagyandók. A lefoglalásokkal kapcsolatban nyugalomra intette a túlbuzgó helyi szerveket: a munkás- és katonatanács az egyházi vagyon tekintetében semmiféle likvidálást, a birtokkezelésben a Földművelési Népbiztosság nélkül változtatást nem tehet. Mindezekről az általánosan kiküldendő likvidáló bizottság, a helyi tanácsok és az érdekelt népbiztosságok megbízottaival egyöntetűen fog határozni. Faber megtiltotta továbbá az egyházi épületek lefoglalását, mert azok közcélú intézmények (kórház, csecsemők, öregek, rokkantak, gyermekek otthona) számára fognak szolgálni. A rendelet intézkedett a külföldi állampolgárságú egyházi személyek sorsa felől is. Amennyiben nem fogadják el a Tanácsköztársaság rendelkezéseit, úgy őket az Üllői úti Örökimádás kolostorba kell küldeni és mindaddig ott tartani, amíg meg nem valósul a külföldre szállításuk. A magyar állampolgárságú egyházi személyeket pedig fel kell szólítani arra, hogy nyilatkozzanak az egyházi pálya elhagyásáról. Aki ezt teljesíteni nem akarja, azt közszolgálatba felvenni nem szabad, és a kilépőknek járó kedvezményekben nem részesül. Végül utasította a munkás- és katonatanácsokat, hogy május 1-ig állítsák össze a területükön élő munkaképtelen idős emberek, rokkantak, árvák jegyzékét, mert a szovjetköztársaság legelső gondja lesz, hogy az egyházi vagyon lefoglalásakor ezeket a kolostorokban, eddigi felekezeti épületekben emberhez méltó elhelyezésben és ellátásban részesítse. 72 Áprilisban került sor arra is, hogy Fabernek felül kellett bírálnia saját, egyik korábban kiadott rendeletét. Az április 15-én kelt 880/1919. számú körrendelet megfogalmazásának kiváltó oka az volt, hogy az általa korábban letiltani rendelt illetményeket egyes lelkészek, segédlelkészek felvették, mások pedig nem. Ezért Faber a rende Fazekas Cs.: A Vallásügyi Likvidáló Hivatal i. m., 68. Fazekas Cs.: A Vallásügyi Likvidáló Hivatal i. m., 68. MMTVD VI/I

116 114 Vezsenyi Péter letben két fő szempontot határozott meg. Egyfelől azt, hogy az egyenlő elbánás elve alapján mindenkinek azonos jogot biztosítson, másfelől pedig azt, hogy a nagy részben proletárjellegű lelkészeknek s segédlelkészeknek az új társadalmi rendszerbe való beilleszkedésük kezdetén létfenntartásukat lehetővé tegye és elősegítse. A lelkészkedő papoknak ily módon munkanélküli segély címén egyszeri 1000 koronát, és minden eltartott családtagjuk után fejenként 250 koronát engedélyezett. A likvidáló megbízott leszögezte, hogy az engedélyezett illetmények csak olyan lelkészeknek adhatók ki, akik ellenforradalmi megmozdulásban nem kompromittálták magukat. A területileg illetékes direktóriumoknak a rendelethez csatolt igény bejelentési ívek mintapéldányát sokszorosítaniuk kellett, s azt a lelkészekhez és segédlelkészekhez kellett továbbítaniuk. Azokat a kitöltött íveket, amelyek a rendeletben foglalt feltételeknek megfeleltek, a direktóriumnak záradékkal kellett ellátnia, és az állampénztár által kiállított nyugtát aláírásával kellett hitelesítenie. 73 Faber tehát érzékelhette azt, hogy súlyos visszásságokat szülhet, ha következetlen magatartást tanúsít az egyházi személyek részére folyósítandó állami kifizetések felvétele ügyében. Bizonyára ezért engedte meg a lelkészkedő papok számára az illetmények kifizetését. A fenti rendelet végrehajtása során azonban további problémák merültek fel. Reich Izrael bátorkeszi rabbi, aki a cseh megszállás elől a fővárosba menekült, kitöltötte az igény bejelentési lapot, és azt a budapesti VII. kerületi munkástanáccsal aláíratta. Faber ezért július 2-án tájékoztatta az Esztergom vármegyei direktóriumot, hogy az illetmények csak olyan lelkészeknek adhatók ki, akik az ellenség által meg nem szállott területen eddig is rendszeres működést fejtettek ki és nem a megszállott területekről menekültek. 74 Faber kijelentette azt is, hogy az igény bejelentési ívek záradékolására és a kiállított nyugták aláírására kizárólag a területileg illetékes direktórium jogosult. Ezért letiltotta a VII. kerületi munkástanácsnál az illetmények kiutalását Reich Izrael részére, és kérte az Esztergom vármegyei direktóriumot, hogy mint illetékes szerv, ehhez képest járjon el. 75 Dénes Károly, a későbbi esztergomi likvidáló ellenőr, kiküldetése során arról panaszkodott Faber Oszkárnak, hogy megérkezése előtt szinte semmi sem történt a likvidálás ügyében. 76 Esztergomban ennek ellenére az elsők között láttak hozzá a szekularizációhoz. Természetes, hogy eleinte az egyértelmű központi iránymutatás hiányában nem folyhatott olyan hatékonyan a köztulajdonba vétel, ugyanakkor a járás több településén is megkezdődött a leltározás és lefoglalás. A likvidálásnak erről az első időszakáról, a szűkös forrásadottságok miatt, nem tudunk átfogó képet felvázolni, csupán néhány helyi sajátos eset bemutatására nyílik lehetőség. Kirva községben például április 13-án vettek fel jegyzőkönyvet a munkás- és katonatanács illetékesei a végrehajtott leltározásról. Az eljárás jogalapja az Esztergomból érkezett 662. számú távirat volt. A jegyzőkönyvet megküldték Esztergomba, ahol tudomásvétellel április 23-án irattárba helyezték MNL VaML, XVI-1-e, 880/1919. Eln. sz. A cseh megszállás alatt álló Párkány június 20-án került ismét magyar kézre. Katona Csaba: Köztörténet magántörténet. (Esztergom, ). In: Limes 25. (2012) 98. MNL KEML, XVI-1-b, Esztergom Vármegye és Város Direktóriuma, Általános iratok, 2. doboz, 2056/1919. sz. f MNL OL, K 802, 10. tétel, 78. doboz, 2002/1919. Eln. sz. f. 20r. MNL KEML, XVI-1-b, 2. doboz, 102/1919. sz. f. 48.

117 Az egyházi vagyon likvidálása Esztergom városban és az esztergomi járásban 115 A likvidálás előrehaladottabb állapotáról, és egyben az e téren tapasztalható fejetlenségről tanúskodik egy levél, amelyet a bajnai plébános fogalmazott április 17-én, a nagysápi munkástanácsnak címezve. Hormán József plébános arról értesült, hogy a nagysápi templom vagyonának zár alá vétele ügyében a helyi munkástanács Bajnára kíván utazni. A plébános tájékoztatta a munkástanácsot arról, hogy ez szükségtelen, mert már nyolc nappal korábban megtörtént a zár alá vétel. Az esztergomi népbiztos korábban ugyanis Weinacht Ferencet, a bajnai munkástanács elnökét távirati úton bízta meg a bajnai egyház vagyonának lefoglalásával. Weinacht a plébánián levő templompénztárt lezárta, átvevén előbb a számadásokat. Hormán átadta az összes vagyonról való kimutatást; a bajnai, az epöli és a nagysápi templomok tőkéiről kiállított hitelszövetkezeti könyvek, értékpapírok mind együtt vannak a templom pénztárában; a kulcsot pedig Weinacht elnök átvette. A plébános szerint már az iratok is beküldettek az illetékesekhez. 78 Másnap, április 18-án a nagysápi munkástanács végrehajtó bizottsága azzal a kéréssel fordult az esztergomi munkástanácshoz, hogy a bajnai egyháznál lefoglalt vagyon kimutatását küldje meg, és oldja fel a zárlat alól, hogy annak őrizetéről illetékességből maguk gondoskodhassanak. Szokob János, Esztergom város direktóriumának elnöke azt a választ adta április 23-án a nagysápi munkás- és katonatanácsnak, hogy a bajnai zárlat nem oldható fel, és ez eleve szükségtelen, mert a nagysápi vagyon őrizete ott is biztos, és a kimutatás a zárlati anyag között mindenkor feltalálható. 79 Az ügy további szálairól sajnos már nincsenek forrásaink. A likvidálás első időszakából a források bepillantást engednek a hercegprímási központba is. Csernoch János hivatalába április 16-án érkezett meg az esztergomi munkás- és katonatanács végrehajtó bizottságának határozata, amellyel felszólították, hogy az esztergomi egyházmegye területén lévő kulturális és közegészségügyi célokra (kórházak, szanatóriumok, öregek, rokkantak otthonának alapítására) alkalmas épületek jegyzékét 24 óra alatt a vármegyei direktóriumhoz haladéktalanul terjessze be. A főpásztor április 18-án válaszolt a direktóriumnak. Az istentiszteleti célokra szolgáló épületek felsorolásától eltekintett, hivatkozva a Tanácsköztársaság vonatkozó rendelkezésére. A munkástanács által kijelölt célra Csernoch szerint szóba jöhetnek azok a tanintézetek és kórházak, amelyek jelenleg is kulturális illetőleg közegészségügyi célokat szolgálnak. Ide tartoznak a főegyházmegye majd minden községében meglevő katolikus elemi iskolák, összesen 787 tanintézet. Esztergom városában szóba jöhet az érseki palota, továbbá az érseki leányárvaház és a Vöröskereszt Kórház, melyeknek egyike kulturális, másika közegészségügyi célt szolgál jelenleg is. Kulturális célt szolgál az esztergomi főegyházmegyei könyvtár épülete is. 80 A válasz minősége arra utal, hogy a hercegprímás, aki a vonatkozó rendelkezések alapos ismeretéről tett tanúbizonyságot, eleget tett ugyan a direktórium felszólításának, mindazonáltal túl nagy erőfeszítéseket nem tett a minél alaposabb lista összeállítására, ami az ő szemszögéből teljesen érthető. Másrészt a direktórium részéről stratégiai hiba volt, hogy Csernoch MNL KEML, XVI-1-b, 2. doboz, 505/1919. sz. f. 50v. MNL KEML, XVI-1-b, 2. doboz, 505/1919. sz. f. 50r. Prímási Levéltár (a továbbiakban: PL), Cat. H. 1817/1919.

118 116 Vezsenyi Péter Jánosra bízta a lista összeállítását, hiszen neki nyilvánvalóan nem állhatott érdekében a direktórium tájékozatlan tagjai előtt feltárni, hogy mely egyházi épületek kerüljenek majdan köztulajdonba. Sőt, a hercegprímás már előre biztosította magát a köztulajdonba vétel lebonyolításával kapcsolatban. Április 26-án meghatalmazta Hajdu István prímási jószágigazgatót, hogy képviselje őt az érseki vagyonok átadásánál. Egyidejűleg rendelkezett arról is, hogy az egyes vagyontárgyak szocializálását hozzáértő személy felügyelje. Így a prímási palotának és berendezéseinek átvételénél Bellovits Gyula számvevő bábáskodhatott, az egyéb egyházi tulajdonú épületek szocializálásához pedig Varga Kálmán mérnököt rendelte ki. A gépgyár, jéggyár, vízvezeték, mosóháznál és pincénél Perényi Árpád főszámvevő képviselhette a hercegprímást. A főpénztár átvételénél Burányi Ernő főpénztáros, az erdészetnél Schmid Ernő erdőtanácsos, a gazdaságnál pedig Lakner Aladár jószágfelügyelő kapta ugyanazt a megbízást. A jogi vonatkozású ügyek lebonyolítására Mattyasovszky Béla ügyészt nevezte ki. A megbízottakat felhatalmazta azzal, hogy az általuk átadott ingók és ingatlanok, üzemek, állatok, készletek, gépek, eszközök, tárgyak, bútorok és műkincsek leltárait a jószágigazgató egyetértésével Csernoch nevében aláírhassák. 81 Ezekben a napokban azonban újabb központi intézkedés történt az egyházi vagyon likvidálásának szabályozására, amelyet már nem Faber hivatala, hanem a Közoktatásügyi Népbiztosság bocsátott ki. A Közoktatásügyi Népbiztosság 13. számú rendelete A Közoktatásügyi Népbiztosság április 21-én alkotta meg 13. számú rendeletét az egyházi, hitfelekezeti és az általuk kezelt alapítványi vagyonok köztulajdonba való átvételéről. 82 A rendeletet 27-én hozták nyilvánosságra, az Esztergomi Népszava pedig csak május 7-én tudatta azt a helyiekkel. 83 (1. és 2. számú képmelléklet) A Faber Oszkár elképzeléseit tükröző rendelet 84 előírta, hogy az egyházi vagyon köztulajdonba vétele céljából minden helyi munkás-, katona- és földműves tanács likvidáló (felszámoló) bizottságot küld ki, amelynek feladata leltár felvétele mellett köztulajdonba venni mindent, ami az egyházi, hitfelekezeti és az általuk kezelt alapítványi vagyonok állagát képezte. A rendelet hatálya alól kivételt képeznek a templomok, nyilvános kápolnák és a rendszeres használatra szánt imaházak, kálváriák, szobrok, haranglábak, valamint ezeknek a vallási szertartásaihoz szükséges felszerelései, melyek nem leltározandók PL, Cat. H. 1892/1919. Törvénytár II Esztergom Népszava május 7. Fazekas Cs.: A Vallásügyi Likvidáló Hivatal i. m., 70. Törvénytár II. 137.

119 Az egyházi vagyon likvidálása Esztergom városban és az esztergomi járásban 117 A rendelet a likvidálandó egyházi vagyonnak az átvétel módját tekintve három kategóriáját állította fel. 1. Az egyházi ingatlanok köztulajdonba vétele kapcsán a népbiztosság előírta, hogy a likvidáló bizottság az átvett ingatlant a hozzá tartozó élő és holt felszerelésével együtt a helyi munkástanácsnak köteles átadni, amely gondoskodik a további kezelésről azt a fő elvet tartván szem előtt, hogy a termelés zavartalan folytonossága mindenekelőtt és feltétlenül biztosítandó Az átvett készpénz- és értékpapír vagyonokat a likvidáló bizottság Budapesten a központi állampénztárba, vidéken pedig a legközelebbi állampénztárba vagy adóhivatalba köteles beszállítani. A beszállított vagyont külön naplóban kell vezetni, és azt a köztulajdonba átvett egyházi, hitfelekezeti és alapítványi értékek néven bevételezni. A vidéki állampénztárak kötelessége volt ezen felül, hogy az általuk átvett értékeket a központi állampénztárba beszállítsák. Azok a mezőgazdasági, erdőgazdasági egységek vagy gyárak, amelyek az üzem zavartalan folytatására szükségesek, készpénz- és értékpapírvagyonukat a helyszínen kötelesek átadni a helyi munkástanácsnak Az egyéb ingóságok (például könyvtárak, műkincsek stb.) szintén a helyi munkástanácsnak adandók át, és ez a neki megőrzés végett átadott leltári tárgyakért teljes felelősséggel tartozik. 88 A rendelet megszabta a nyilvántartás módját is: a lefoglalt eszközökről A és B jelzésű leltárakat kell készíteni, amelyek mintáit a rendelet mellékletében közöltek. A kétféle leltár közül az A jelzésű szolgált az ingatlanok és ingók nyilvántartására, míg a B jelzésű a készpénz és az értékpapírok regisztrálására. Az átadó fél köteles volt a leltárt záradékkal ellátni. A leltárakat alá kellett írnia az átadónak, a likvidáló bizottságnak és a helyi munkástanácsnak. A leltárakat három példányban kellett kiállítani. Ezek közül az egyik az átadót, a másik az átvevőt, a harmadik pedig a Közoktatásügyi Népbiztosság vallásügyi likvidáló politikai megbízottját, vagyis Faber Oszkárt illette. Az ő példányához kellett csatolni a készpénz és az értékpapírok állampénztárba történő beszállítását igazoló elismervényt is. A felszámolást követően a likvidáló bizottságok a megfelelő leltárak csatolása mellett Budapesten közvetlenül, vidéken pedig a helyi tanács útján kötelesek voltak lehetőleg azonnal jelentést küldeni a vallásügyi likvidáló politikai megbízottnak. A rendelet meghagyta, hogy a Közoktatásügyi Népbiztosság a likvidáló bizottság munkáját kiküldött szakközegekkel ellenőrizheti és irányíthatja. A rendelet utolsó paragrafusa megfelelő szankciót is kilátásba helyezett arra az esetre, ha kiderül az, hogy egyes egyházi, hitfelekezeti vagy alapítványi vagyon a már lezárt leltárból az átadó, átvevő, avagy az átvétel-átadást eszközlő bizottságnak (illetve a bizottság bármely tagjának) rosszhiszeműsége folytán maradt ki, mert ez esetben a visszaélést elkövető személy forradalmi törvényszék elé állítandó Törvénytár II Törvénytár II Törvénytár II Törvénytár II

120 118 Vezsenyi Péter A rendeletet Esztergomban Szabó István tanügyi megbízott továbbította a vármegye munkástanácsai számára. Az eredeti rendelkezéssel ellentétben itt a helyi munkástanácsot megillető leltári példányt személyesen neki kellett megküldeni. 90 A likvidáló rendelet kapcsán felmerülhet a kérdés, hogy Fabernek és hivatalának volt-e már konkrét elképzelése a kiküldött szakközegek -re vonatkozóan. Az országos likvidáló biztos ugyanis csak május második felében intézkedett a likvidáló bizottságok munkájának irányítása és ellenőrzése végett kiküldendő szakközegek tárgyában. 91 A járásonként kiküldött ellenőrök egyrészt a Vallásügyi Likvidáló Hivatal számvevőségén foglalkoztatott tisztviselők, másrészt pedig, mivel ezek nem álltak rendelkezésre megfelelő létszámban, törvényszéki bírák közül kerültek ki. 92 A megbízást azonban nem vállalta mindenki. A szakirodalom egy helyen arról tudósít, hogy nyolcvan körül járt azoknak a bíráknak a száma, akik vállalták a megbízást, 93 míg Faber Oszkár augusztus 17-i rendőrségi kihallgatása során 75 személyről tett említést. 94 A számvevőségi tisztek közül 19-en vettek részt a munkában. 95 A likvidálás második szakasza A 13. számú közoktatásügyi népbiztosi rendelet nyomán újjáalakultak a korábban felállított likvidáló bizottságok. Ezek új utasításokat is kaptak munkájuk elvégzéséhez, és általában nagyobb létszámmal és sokkal szervezettebben végezték munkájukat. Voltak 8 10 főből álló bizottságok is, de a fővárosban akadt olyan kerület, ahol a testület 15 személlyel működött. 96 Faber Oszkár május 17-én bízta meg az Esztergom város és az esztergomi járás községei által kiküldött likvidáló bizottságok munkájának irányításával és ellenőrzésével Dénes Károly számtanácsost. 97 A megbízással Dénes Károly kézhez kapta a Közoktatásügyi Népbiztosság vonatkozó rendeletét, és az abban előírtak alapján elkészített A és B jelzésű leltárak egy-egy mintapéldányát. Az országos likvidáló biztos számára az egyházi vagyon köztulajdonba vételének hatékonyabbá tétele, felgyorsítása nem tűrhetett halasztást, ezért utasította minden kiküldöttjét, így Dénest is, hogy azonnal utazzon a helyszínre, és kezdje meg működését. 98 A kiküldésről szóló rendeletben Faber intézkedett megbízottainak anyagi támogatásáról is. Ezért felszólította Preszler Antalt, a segédhivatal vezetőjét, hogy Dénes Károly nyugtájára utazási előlegként elszámolási kötelezettség terhe alatt ezer koronát fizessen ki a házipénztárból a likvidálási költségek terhére. Az érdekelt Esztergomi Népszava, május 7. A kiküldöttek töredékesen megmaradt ügyiratait ld. MNL OL, K 802, 10. tétel, 78. doboz. MNL OL, K 46, 6. doboz, II/5a. f. 292v. Balanyi György: Egyház és vallás. In: A bolsevizmus Magyarországon. Szerk. Gratz Gusztáv. Bp BFL, VII-5-c, 7064/1919. I. ő. e. f. 10r. MNL OL, K 46, 6. doboz, II/5a. f. 273r. Fazekas Cs.: A Vallásügyi Likvidáló Hivatal i. m., 70 71; 73. MNL OL, K 802, 10. tétel, 78. doboz, 2002/1919. Eln. sz. f. 1r. Az ügyirat május 22-én lett iktatva, a 2002-es alapszámon; Magyarország Tiszti Czím- és Névtára. XXXVII. Bp (a továbbiakban: Tiszti címtár 1918) 360. MNL OL, K 802, 10. tétel, 78. doboz, 2002/1919. Eln. sz. f. 1v.

121 Az egyházi vagyon likvidálása Esztergom városban és az esztergomi járásban 119 munkástanácsot pedig felkérte, hogy a kiküldött lakásáról, élelmezéséről és a számára szükséges fuvarokról készpénz fizetése ellenében gondoskodjon. Faber meghagyta kiküldötteinek, hogy munkájukról írásbeli jelentést készítsenek. 99 Dénes Károly az általa kiállított útiszámla tanúsága szerint május 25-én utazott el Esztergomba. 100 Itt azonnal munkához látott, és egy teljesen új likvidáló bizottságot alakított olyan elvtársakból, akiknek a likvidáló teendőkön kívül elfoglaltságuk nincsen. Az így felállított testületnek mindössze két tagja volt: Vassel Gusztáv szellemi munkás, aki később az újjáalakult párt esztergomi szervezetében vezető tisztséget vitt, 101 és Gebauer János fizikai munkás. Idővel Dénes beosztott a bizottság mellé még egy, az írógép kezelésében jártas személyt is. 102 Az új likvidáló bizottság felmérte a városban és a járás településein található, és a likvidálás szempontjából figyelembe veendő egyházi vagyont. A munka hatékonyságának előmozdítása céljából begyűjtötték az egyházi ingatlanokra vonatkozó telekkönyvi adatokat is. Faber meghagyásának eleget téve az esztergomi likvidáló ellenőrnek a szociális és kulturális célokra igénybe vehető épületek leltári adatait is össze kellett gyűjtenie. 103 Az útiszámlából kiderül, hogy május 30-án Dénes ismét Budapesten járt, és csak június 3-án tért vissza kiküldetése helyszínére. 104 Az elvégzett munka első eredményeiről június 7-én részletes táviratban tájékoztatta Fabert. A sürgöny a köztulajdonba veendő egyházi épületekről készített felmérés első eredményeit tartalmazta. Ilyen értelemben a prímási palotát a tanácsállam kulturális központként tudná hasznosítani, a papi szeminárium helyén pedig középiskolát vagy tanítóképző intézetet lehetne felállítani. Az érseki tanítóképzőben magánlakásokat kellene kialakítani, de adott esetben öregotthonként is hasznosítható. Dénes szerint a kanonoki házak közül néhányat szociális vagy tanügyi célokra lenne érdemes felhasználni. További két egyemeletes és egy földszintes kanonoki ház esetleg a kanonok részére kiutalható, és egy régi kanonoki ház lakatlan első emelete a művelődési osztály hivatali helyiségeinek lenne a legalkalmasabb. A ferences kolostort Dénes megfelelő renoválás után rokkantak számára vagy magánlakások kialakítására, míg az egészséges helyen fekvő péliföldszentkereszti zárdát szanatórium céljaira kívánta lefoglalni. 105 Az esztergomi likvidáló ellenőr június 9-én már részletesebb kimutatást küldött felettesének az igénybe vehető, illetve az addigra már igénybe vett egyházi épületekről. Az előbbi csoportba ugyanazon épületek kerültek, amelyekről a táviratban már tájékoztatott, csupán bővebb leírást adott azok fizikai állapotáról. A már lefoglalt épületek között ugyanúgy kilenc tétel szerepelt, mint a lefoglalandó épületek jegyzékében. Az első ezek között a bencés rendház, és vele együtt a főgimnázium, valamint a tanári lak. A rendház ugyan megmaradt a bencések tulajdonában, ellenben a gimnázium és a tanári lakás Esztergom város munkástanácsának tulajdonába került, amit MNL OL, K 802, 10. tétel, 78. doboz, 2002/1919. Eln. sz. f. 1v. MNL OL, K 802, 10. tétel, 78. doboz, 2002/1919. Eln. sz. f. 3r. Esztergomi Népszava, július 8. MNL OL, K 802, 10. tétel, 78. doboz, 2002/1919. Eln. sz. f. 20r. MNL OL, K 802, 10. tétel, 78. doboz, 2002/1919. Eln. sz. f. 20r. MNL OL, K 802, 10. tétel, 78. doboz, 2002/1919. Eln. sz. f. 3. MNL OL, K 802, 10. tétel, 78. doboz, 2002/1919. Eln. sz. f

122 120 Vezsenyi Péter Dénes szerint eredeti rendeltetésében hagytak meg. Ugyanígy a szentgyörgymezői leányóvoda és a Szent Vince női zárda is a tanügy szolgálatában hagyatott meg. A szentgyörgymezői érseki kórház a Szent Vince nővérek és a többi személyzet részére lett kiadva. A Vízivárosban lefoglalásra került az ottani zárda, az elemi és polgári leányiskola, és a felsőbb leányképző. A belvárosi Szent Anna zárda, óvoda, elemi leányiskola és óvónőképző ugyancsak köztulajdonba került. Az intézet vezetése azonban megmaradt a Szent Vince apácák kezében. Szakszervezeti tulajdonba került a főkáptalani szegényház (téglagyári munkások), az esztergomi katolikus kör (építő-, valamint a vas- és fémipari munkások), a szenttamási és vízivárosi katolikus polgári kör (festőmunkások), illetve a szentgyörgymezői katolikus olvasókör épülete (földműves gazdák). 106 Június 14-én Dénes Károly megírta első részletes jelentését addigi munkájáról. 107 A járási központban átvették az érsekségi törzstőkét, amelyről június 13-án leltárt készítettek. 108 Számokban kifejezve ez 2000 korona készpénzt, korona értékű takarékpénztári betétet és korona névértékű kötvényt jelentett. A főkáptalan törzstőkéje ( korona 2 fillér takarékpénztári betétben és korona névértékű kötvényben) ugyancsak átvételre került. Szocializálva lett a ferencrendi zárda ( korona 72 fillér takarékpénztári betét és korona névértékű kötvény), valamint a bencés rendház és annak vagyona (1550 korona névértékű kötvény). A bencés rend kezelése alatt álló egyéb tőkék tanügyi célt szolgáltak, ezért azokat a művelődési osztály kiküldöttei vették át. A református egyházközség vagyona ( korona 81 fillér takarékpénztári betét és 8500 korona értékű kötvény) ugyancsak állami kézbe ment át. Ezen kívül szocializálták még az izraelita hitközség (7136 korona takarékpénztári betét és 7500 korona névértékű kötvény), valamint a görögkeleti szerb egyház vagyonát, ez utóbbiról azonban Dénes nem szolgáltatott pontos adatokat. 109 Ezek mellett soron kívül került átadásra az egyik kanonoki ház a Ferenc József út 22. szám alatt, amelynek eddig üresen állott első emeleti helyiségeibe a művelődési osztály volt elhelyezendő. 110 A likvidáló ellenőr a szerzetesekkel aláírandó kilépési nyilatkozatok ügyében arról számolt be, hogy a Szent Vince zárda tagjai eleget tettek a felszólításnak, és átadták a megfelelő nyilatkozatot, a ferencesek azonban közölték, hogy a budapesti tartományfőnök más nyilatkozatot fog részükre kieszközölni. A bencések nyilatkozatát a hivatal vezetése nem fogadta el, mivel az nem egyezett meg a hivatalos szöveggel. 111 A szerzetesrendekkel kapcsolatban még meg kell jegyezni, hogy a rendházak, zárdák élére gondnokokat, gondnoknőket állítottak az illetékes likvidáló bizottságok MNL OL, K 802, 10. tétel, 78. doboz, 2002/1919. Eln. sz. f MNL OL, K 802, 10. tétel, 78. doboz, 2002/1919. Eln. sz. f PL, Cat. H. 2112/1919. MNL OL, K 802, 10. tétel, 78. doboz, 2002/1919. Eln. sz. f. 20. MNL OL, K 802, 10. tétel, 78. doboz, 2002/1919. Eln. sz. f. 20v. MNL OL, K 802, 10. tétel, 78. doboz, 2002/1919. Eln. sz. f. 19v; 21r. A szerzetesek nyilatkozattételével foglalkozik a piarista rendet vizsgálva Szakál Ádám: A magyar piaristák a Tanácsköztársaság idején. In: A piarista rend Magyarországon. Szerk. Forgó András. Bp Fazekas Cs.: A Vallásügyi Likvidáló Hivatal i. m., 87; Fazekas Csaba: Az esztergomi főegyházmegye az 1919-es Tanácsköztársaság idején. Dokumentumközlés. In: Magyar Egyháztörténeti Vázlatok, 10. (1998) 3 4. sz. 167.

123 Az egyházi vagyon likvidálása Esztergom városban és az esztergomi járásban 121 Dénes Károly kiküldetése során több olyan gyakorlati problémával is szembesült, amelyekre nézve a Vallásügyi Likvidáló Hivataltól konkrét iránymutatást kért. Az egyik ilyen esetben Faber helyettese, Apáti György tájékoztatta őt arról, hogy mindazok az alapítványok, amelyeket egyházi személyek, például kanonokok tettek, de korábban nem nyertek kormányzati jóváhagyást, szintén köztulajdonba veendők, és ez az eljárás követendő bármilyen felekezeti célra szolgáló és a likvidálás alkalmával hitfelekezeti kezelésben lévő mindennemű önkéntes adományra. 113 A likvidáló hivatal ismertette szándékait az izraelita kézben lévő temetkezési egylet (Chevra Kadisha) és a betegsegélyező egylet kérdésében is. Az esztergomi izraeliták ugyanis arra hivatkoztak, hogy ezek nem egyházi vagy hitfelekezeti, hanem magánegyesületi tulajdont képező vagyonok. 114 A hivatalból érkező válasz nem volt elnéző: köztulajdonba veendők mindazon értékek, melyek valamely egyház vagy hitfelekezet kezelésében állanak, bármilyen célra szolgáljanak is azok, tehát az ottani Chevra Kadisha vagyona is. 115 Dénes Károly tájékoztatta a hivatal vezetőjét arról, hogy a járás községeibe még májusban elküldte a korábban működött likvidáló bizottság az egyházi vagyon átvételéről szóló közoktatásügyi népbiztosi rendeletet az A és B jelű leltárakkal együtt, de semmiféle visszajelzés nem érkezett, ezért tervbe vette, hogy minden egyes községet végigjár. Ehhez azonban le kellett küzdenie egy komoly akadályt. Bérkocsit ugyanis nem lehetett szerezni vidéki kiutazások céljára, az egyéb fuvarosokat pedig, köztük a rezidenciabeli kocsikat is a direktórium az itteni lefolyt hadműveletekre való tekintettel ez ideig maga vette igénybe. Ezért szóban és írásban is kérte a direktóriumtól a helyzet megoldását. 116 Hamarosan már jelentést küldött a járás községeiben tett terepszemléről is, így minden bizonnyal megkapta a kiutazáshoz szükséges járművet. 117 Dénes Károly munkába állása azt eredményezte, hogy Esztergom városban gyorsan haladt előre a likvidáció. A járás községeiben azonban ugyanez több időt és energiát emésztett fel. Július 3-án Dénes azt írta Fabernek, hogy a munka még legalább két hónapot vesz igénybe. Mindezt nemcsak az egyházi vagyon nagy mennyisége, hanem az emberi erőforrás hiánya is okozta. Amint írja, az itteni szellemi munkások azon része, mely értelmiségénél fogva e munkára alkalmas volna, s azt kellő ambícióval is végezné, más ágazatokban van lekötve, úgyhogy képtelen vagyok egyidejűleg két bizottságot működtetni, ami pedig fölötte kívánatos volna. 118 Mivel tehát Dénes tervbe vette egy másik likvidáló bizottság megalakítását, újabb munkaerő kiküldésére tett javaslatot, és konkrét személyeket is megnevezett: Elsősorban Nika Ferenc vagy Pethő Gusztáv elvtársakra gondoltam, akik a felállítandó második bizott MNL OL, K 802, 10. tétel, 78. doboz, 2002/1919. Eln. sz. f. 19v; 21r. A Chevra Kadisha korona névértékű kötvényekkel, a betegsegélyező egylet pedig korona készpénzzel rendelkezett a jelentés szerint. MNL OL, K 802, 10. tétel, 78. doboz, 2002/1919. Eln. sz. f. 19v; 21r. MNL OL, K 802, 10. tétel, 78. doboz, 2002/1919. Eln. sz. f. 21r. MNL OL, K 802, 10. tétel, 78. doboz, 2002/1919. Eln. sz. f. 13r. MNL OL, K 802, 10. tétel, 78. doboz, 2002/1919. Eln. sz. f. 13r.

124 122 Vezsenyi Péter ságban felügyeletem alatt igen alkalmasak volnának a nagytömegű leltározási munkálatok elvégzésére. 119 Ezekről a személyekről azonban egyelőre semmilyen további adatot nem találtunk. Június közepén, személyes okokra hivatkozva, Dénes Károly arra kérte Fabert, hogy legalább minden második vasárnapot otthon, a családja körében tölthessen, 120 amit Apáti, Faber nevében engedélyezett neki július 12-én azonban újra el kellett hagynia Esztergomot. Egy feljegyzés szerint a szabadságra menő Aggházy Gyula helyett kellett átvennie a számvevőség vezetését Budapesten. 122 Az addigi tevékenységéről készült útiszámláját július 17-én Budapesten keltezte, 123 de további jelentések már nem készültek, és valószínűleg nem is tért vissza Esztergomba. Dénes Károly július 12-i távozása után az esztergomi likvidálás jelentős fordulatot vett. Apáti György július 26-án hozta tudomására Esztergom városának és környékének, hogy az összes felekezeti ügyeket a végleges rendezés céljából a vallásszabadság legmesszebbmenő biztosítását szem előtt tartva kézhez vette. Utasította az illetékes egyházi hatóságokat, hogy rendelkezéseit tartsák be, ellenkező esetben forradalmi törvényszék elé kell állniuk. Apáti nem túl hosszú életű esztergomi hivatalát a prímási palota egyik első emeleti helyiségében rendezte be, és hétköznapokra fogadóórákat is beiktatott. 124 (3. és 4. számú képmelléklet) Faber helyettesének színre lépése számos kérdést vet fel. Vajon mi történt Esztergomban Dénes távozása és Apáti megérkezése között? Milyen folyamatok előzték meg a döntést a likvidáló hivatal központjában? Miért éppen Faber legfőbb bizalmasa vette át az irányítást Esztergomban? Végül pedig: megalakult-e a Dénes Károly által kívánt második bizottság, amely a járás területén fellelhető egyházi vagyon likvidálását lett volna hivatott előmozdítani? A fenti kérdésekre biztos válasz egyelőre nem adható. Azt biztosan tudjuk, hogy Apáti már azelőtt megkezdte itteni működését, minthogy azt az Esztergomi Népszava hasábjain tudatta volna a helyiekkel. Július 20- án ugyanis Faber Oszkárral és három másik személlyel együtt ellátogatott a ferences rendházba, hogy az épületet átvizsgálja. 125 Öt nap múlva Apáti visszatért, és ekkor többek közt a szerzetesek kilakoltatásáról is intézkedett, a felszentelt papokat pedig egy másik épületszárnyba helyeztette át. 126 Úgy tűnik, hogy Apáti György érkezése előtt újból sor került rekvirálásokra is. Egyik rendelkezése is ezt a problémát igyekezett orvosolni. Arra szólította fel ugyanis az érintetteket, hogy a prímási palotából Faber Oszkár engedélye nélkül és a direktórium megkerülésével elszállított bútorokat, szőnyegeket azonnal szállítsák vissza MNL OL, K 802, 10. tétel, 78. doboz, 2002/1919. Eln. sz. f. 13r. MNL OL, K 802, 10. tétel, 78. doboz, 2002/1919. Eln. sz. f. 21v. MNL OL, K 802, 10. tétel, 78. doboz, 2002/1919. Eln. sz. f. 19v. MNL OL, K 802, 10. tétel, 78. doboz, 2002/1919. Eln. sz. f. 12r. Tiszti címtár MNL OL, K 802, 10. tétel, 78. doboz, 2002/1919. Eln. sz. f. 3v. Esztergomi Népszava, július 26. BFL, VII-5-c, 7064/1919. III. ő. e. f. 265v. BFL, VII-5-c, 7064/1919. III. ő. e. f. 225r. Esztergomi Népszava, július 26.

125 Az egyházi vagyon likvidálása Esztergom városban és az esztergomi járásban 123 Apáti esztergomi működéséhez hozzátartozik az is, hogy július 31-én egy meglehetősen terjedelmes leltár kíséretében bocsátott Csernoch János rendelkezésére különböző használati tárgyakat a prímási palotából. 128 Mindazonáltal a Faber- Apáti per tanúvallomásai alapján feltételezhetjük, hogy Apáti György ténykedése jóval radikálisabb volt elődjénél, és kiküldetésének célja is a szekularizáció intenzitásának fokozása lehetett. Hiszen amíg Dénes Károly fellépése kifogástalan volt a vízivárosi plébános szerint, 129 addig Apáti jóval erőteljesebb hangot ütött meg, és rendelkezései is ebbe az irányba hatottak. 130 A Tanácsköztársaság utolsó napjaiban tehát minden bizonnyal fontos változások történtek a likvidáló hivatal budapesti központjában, de sajnos ezeket egyelőre nem ismerjük. Az esztergomi események kapcsán is számos nyitott kérdés maradt még. Mindezek feltárásához további kutatómunka szükségeltetik. A Bazilika kincstárának és a prímási palota értéktárgyainak likvidálása Az egyházi vagyon köztulajdonba vétele szempontjából Esztergom városa kiemelt jelentőséggel bírt, amit a Tanácsköztársaság vezetői is korán felismerték. Ahogyan már utaltunk is rá, Néczin Jenő az első napokban lefoglalta a hercegprímási képtárat és kincstárat. 131 Azonban a Forradalmi Kormányzótanács rövidesen kézbe vette az események irányítását, és kiküldte a helyszínre Kenczler Hugót 132 és Layer Károlyt, 133 akik március között elvégezték a Bazilika kincstárának leltározását, 134 és innen még 29-én a budapesti Iparművészeti Múzeumba szállítottak értéktárgyakat. Erről átvételi elismervény is készült. 135 A kincstár likvidálása kapcsán azonban némileg ellentmond a forrásoknak Csernoch János beszámolója, amelyet jóval a Tanácsköztársaság bukása után, december 10-én vetett papírra, hivatalos felkérésnek téve eleget. A hercegprímás szerint a főszékesegyházi kincstárból mindent elvittek, sőt vele együtt minden szebb és értékesebb egyházi ruhát és szerelvényt MNL OL, K 802, 10. tétel, 78. doboz, 1336/1919. f BFL, VII-5-c, 7064/1919. III. ő. e. f. 271v. Horváth Athanász ferencrendi hitszónok szerint Apáti a rendre nézve sérelmes rendelkezések kapcsán leszögezte: önöknek kötelessége úgy hivatalos, mint magán érintkezésükben a népet megnyugtatni, hogy rendelkezéseimnek magát alávesse. Különben érintkezésbe léptem Szamuely elvtárssal, aki megígérte, hogy a terrorcsapatok legrövidebb időn belül itt lesznek, s a nép zendüléséért a papságot veszik elő. BFL VII-5-c. 7064/1919. III. ő. e. f. 225v. Repertórium, Kenczler Hugó a Tanácsköztársaság alatt a Nemzeti Múzeum likvidációjával megbízott személy, a Szépművészeti Múzeumba beosztott nemzeti múzeumi őr volt, aki a magántulajdonban lévő műtárgyak köztulajdonba vételére felállított bizottság vezetését is ellátta. MNL OL, K 46, 6. doboz, II/5. f. 64; 73. Layer Károly művészettörténész volt, aki ig az Iparművészeti Múzeumot vezette. Magyar Életrajzi Lexikon. Szerk. Kenyeres Ágnes. Bp II. 43. PL, Esztergomi Főkáptalan Magánlevéltára, Capsa Ecclesiasticorum, Capsa 1. Fasciculus 1. (Kincstári leltárak) MNL OL, K 802, 10. tétel, 78. doboz, 1336/1919. Eln. sz. f. 39r.

126 124 Vezsenyi Péter A visszaemlékezés alapján úgy tűnik, hogy a kincstár összes vagyonát az Iparművészeti Múzeumban szállították, és azok a múzeumigazgató gondosságából ott elrejtettek és megőriztettek. 136 A Bazilika kincstárának likvidálása ennél azonban szövevényesebb történetnek mutatkozik. A proletárdiktatúra után visszaállított Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium már augusztusban intézkedett a javak visszaszolgáltatásáról. Ennek lebonyolításával a minisztérium (a likvidálást annak idején levezénylő Kenczler és Layer, valamint Dénes Károly közreműködésével) Robitsek Ferenc esztergomi kanonokot, a főszékesegyházi kincstár őrét, valamint Trinkl Kálmán kincstári őrsegédet bízta meg. 137 Az ennek nyomán keletkezett ügyirat áttekintése során érthetőbbé válnak számunkra az események. A Bazilika kincstárának lefoglalása és elszállítása ugyanis nem ért véget március 29-ével. Április 25-én Faber Oszkár meghatalmazta Kirchmeyer Józsefet és Dénes Károlyt, hogy az esztergomi Bazilika ezüst és arany értékeit az esztergomi munkástanácstól megbízható őrség fedezetével átvegye, és Budapestre, a biztosabb elhelyezés érdekében az Osztrák Magyar Bank páncéltermeibe szállítsa. Faber egyúttal kötelezte a munkástanácsot: tegye meg a szükséges lépéseket aziránt, hogy az őrség az átvétel helyétől az átadás helyszínéig kísérje megbízottait, s a vasúton külön kocsi bekapcsolásáról intézkedjék. Azt is utasításba adta, hogy a munkástanács jelölje ki egyik tagját arra a feladatra, hogy Déneséket elkísérje, és az átvételi elismervényt visszavigye Esztergomba. 138 Faber kiküldöttei másnap, április 26-án leltárt vettek fel Esztergomban a Bazilika kincstárából és az érseki rezidenciából nagyobb biztonság okából elszállított asztali ezüstneműekről és egyházi értéktárgyakról. A regisztrált tárgyak pénzben kifejezett értéke több mint 40 ezer korona volt. Az érseki palotában található ezüsttárgyak között 14, míg a Bazilika kincstárában lévők közül 11 tétel került leltározásra. 139 Nem tudjuk, hogy mikor és végül hogyan történt meg az értéktárgyak elszállítása a fővárosba, de a levéltári források alapján bizonyos, hogy azokat április 28-án két lezárt és lepecsételt faládában (1483. és szám alatt), személyesen Faber Oszkár helyezte letétbe a Magyar Általános Hitelbanknál. Ezt támasztja alá a pénzintézet által kiállított elismervény. 140 A ládák kulcsa Preszler Antal gondjaira lett bízva. 141 Érdemes felhívni a figyelmet arra, hogy Faber április 25-én még az Osztrák Magyar Banknál kívánta elhelyezni a likvidált értékeket, de végül mégis a Magyar Általános Hitelbankhoz került a két láda. Bár nem rendelkezünk forrással arra vonatkozólag, hogy mikor és miért változtatta meg döntését az országos likvidáló megbízott, de feltételezhetjük, hogy Faber is láthatta, hogy a Monarchia széthullása után nem éppen az osztrák magyar közös pénzintézet nyújtotta a legnagyobb biztonságot Fazekas Cs.: Az esztergomi főegyházmegye i. m., 162. MNL OL, K 802, 10. tétel, 78. doboz, 1336/1919. Eln. sz. f. 27. MNL OL, K 802, 10. tétel, 78. doboz, 1336/1919. Eln. sz. f. 26r. MNL OL, K 802, 10. tétel, 78. doboz, 1336/1919. Eln. sz. f MNL OL, K 802, 10. tétel, 78. doboz, 1336/1919. Eln. sz. f MNL OL, K 802, 10. tétel, 78. doboz, 1336/1919. Eln. sz. f. 27v. A Kormányzótanács később rendeletbe is foglalta az Osztrák-Magyar Bank által kibocsátott bankjegyek forgalomból való kivonását, és akként rendelkezett, hogy a pénzintézet december hó 31-ével lejáró szabadalmát nem újítja meg. MMTVD VI/I. 653.

127 Az egyházi vagyon likvidálása Esztergom városban és az esztergomi járásban 125 Márpedig úgy tűnik, hogy nagyon fontosnak tartotta a prímási palotából és a főszékesegyházi kincstárból elhurcolt értéktárgyak megőrzését. Minden bizonnyal belátta, hogy pótolhatatlan kincsekről van szó. Erre utal két körülmény. Egyfelől az a biztonsági intézkedéssorozat, amelyet rendeletében biztosítani kívánt a ládák Budapestre szállítása ügyében, másfelől pedig az a tény, hogy Faber nem megbízott útján, hanem személyesen helyezte letétbe a tárgyakat. A Tanácsköztársaság bukásáig tehát két helyen őrizték a prímási palotából és a főszékesegyházi kincstárból lefoglalt értéktárgyakat. Egyrészt az Iparművészeti Múzeumban, ahová március 29-én kerültek beszállításra a Bazilika kincstárától elkobzott javak. Másrészt pedig a Magyar Általános Hitelbanknál, az április 28-án letétbe helyezett két faládában, amely az Esztergomban április 26-án leltárba vett, és az érseki rezidenciából, valamint a főszékesegyházi kincstárból származó tárgyakat tartalmazta. Csernoch a már idézett visszaemlékezésében úgy nyilatkozik, hogy a proletárdiktatúra idején elvitték a prímási palotából az összes ezüstneműt, melyet bukásuk után, sok utánajárással és költséggel, visszakaptam. 143 A hercegprímás beszámolóját olvasva azonban az a benyomásunk alakulhat ki, hogy a Bazilika kincstárából likvidált javakat teljesen külön kezelték a prímási palota értéktárgyaitól. A források alapján éppen ezt a téves képzetet igyekeztem eloszlatni. Augusztusra már sikerült Csernochnak is kiderítenie, hogy értéktárgyai hol vannak: 17-én meghatalmazta Robitsek Ferencet, hogy azokat az egyházi szerelvényeket, műkincseket és értéktárgyakat, amelyeket a Tanácsköztársaság az esztergomi főszékesegyházból és az esztergomi prímási palotából jogtalanul elszállított, s amelyek tudomásom szerint Budapesten az Iparművészeti Múzeumban és a Magyar Általános Hitelbankban őriztetnek (kiemelés tőlem V. P.), nevemben átvehesse. 144 Ráadásul Breyer István, a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium tanácsosa augusztus 21-én pontos tájékoztatást adott Csernoch Jánosnak a szóban forgó értékek visszaszolgáltatásáról. Az általa leírtak teljes mértékben alátámasztják az eddig tárgyaltakat. 145 A hercegprímás beszámolója tehát a források alapján pontatlannak bizonyul, de ezt nem róhatjuk fel neki, hiszen hónapok távlatából már nem emlékezhetett minden apró részletre. Mindazonáltal a levéltári források adatai alapján pontosabb képet kapunk az esztergomi főszékesegyház kincstárának és a prímási palota ezüst tárgyainak sorsa felől Fazekas Cs.: Az esztergomi főegyházmegye i. m., 162. MNL OL, K 802, 10. tétel, 78. doboz, 1336/1919. Eln. sz. f. 37r. PL, Cat. H. 2335/1919.

128 126 Vezsenyi Péter Összegzés A likvidálás végső eredményeit tekintve a Tanácsköztársaság 133 napja alatt Budapesten 185, vidéken pedig 485, összesen 670 egyházi intézmény (plébánia, egyházközség, hitközség, zárda, intézet, egyházi egyesület stb.) értékei kerültek likvidálásra. Az állampénztárba szállított értékek a következőképpen alakultak: korona 14 fillér készpénzben, korona 7 fillér értékpapírban, tehát az összes likvidált pénzösszeg korona 21 fillér volt. 146 Dénes Károly jelentése alapján az Esztergom városban lefoglalt egyházi vagyon több mint 15 millió korona értéket képviselt (beleérve az érsekségi és főkáptalani törzstőkét, a ferences és bencés rendház vagyonát, valamint a református és izraelita vagyont). 147 Ez az összes lefoglalt egyházi vagyonnak körülbelül 7,5%-át adta. A köztulajdonba vett javak felhasználásáról részben már beszámoltunk. Az épületeket jellemzően kulturális és szociális célokra kívánta igénybe venni a tanácsállam. Érdekes adalék azonban, hogy egyes vagyontárgyak nem csak az állam kezelésébe mentek át. Szabados Sándor volt közoktatásügyi népbiztos például saját szekrényében rejtegetett több értékes kegytárgyat, amelyről a Tanácsköztársaság bukása után leltárt is felvettek, és nem sikerült kideríteni, hogy mi módon került a birtokába. 148 Az ellenforradalom idején keletkezett szakirodalom egy helyen megállapította, hogy a műkincsek köztulajdonba vételénél nem a művészi vagy muzeális szempont volt fontos, hanem az üzleti érdek. 149 A források alapján azonban inkább az igazolható, hogy bizony a muzeális értéknek is volt létjogosultsága. Tipikus példa volt erre a főszékesegyházi kincstár értéktárgyainak likvidálása és az azokra fordított gondos figyelem. A szekularizáció jelentős kiadásokkal is járt. A likvidálás ellenőrzésére kiküldött biztosok utazásaira több mint 360 ezer koronát költött a hivatal. A papok, apácák, özvegyek és szegények részére közel 150 ezer korona segély került kiutalásra. A kilépett papok és apácák ruhaszükségletének fedezésére 17 ezer koronát, míg propaganda tanfolyamok megszervezésére és lebonyolítására koronát költött a Vallásügyi Likvidáló Hivatal. A kiadási oldalon tehát összesen korona áll. 150 A fenti számok tájékoztatnak bennünket a likvidálás méreteiről, de számos tisztázatlan kérdés áll még nyitva. A Tanácsköztársaság egyházpolitikájának megértése és a likvidáló hivatal szervezetének megismerése szempontjából különös jelentőséggel bír a helyi sajátosságok feltérképezése és az eredmények kiértékelése. Jelen tanulmány ebbe az irányba kísérelt meg lépéseket tenni. Ebből a szempontból tehát különös jelentőséget kap a likvidáló ellenőrök munkájának alapos feltárása, amely további izgalmas kutatásokra nyújt lehetőséget MNL OL, K 46, 6. doboz, II/5a. f. 292r. MNL OL, K 802, 10. tétel, 78. doboz. 2002/1919. Eln. sz. f. 20. MNL OL, K 46, 6. doboz, II/5. f Balanyi Gy.: Egyház és vallás i. m., 594. MNL OL, K 46, 6. doboz, II/5a. f. 293r.

129 Az egyházi vagyon likvidálása Esztergom városban és az esztergomi járásban 127 A 13. KN sz. rendelet alapján a likvidálás ellenőrzésére kiküldött, eddig ismert személyek jegyzéke (36 fő) Kiküldött neve Kiküldetés helyszíne Ügyirat alapszáma (Jelzet: MNL OL, K 802, 10. tétel, 78. doboz) Megjegyzés Bathó Béla Dr. Bella János Benyovics Lajos Boncz Ferenc Brassován Julián, államügyész Kaposvár r. t. város és a kaposvári járás községei Hatvan község és a hatvani járás községei Körmend város és a körmendi járás községei Csurgói járás községei Bonyhád és a völgységi járás községei 2021/ / / / /1919 Brezanóczy Sándor Váli járás községei 2035/1919 Csengey Kálmán Csernyánszky Aladár Dabis Antal Dr. Dénes Károly Dimsits Sándor Farbaky Zoltán Csepregi járás községei Keszthely város és a keszthelyi járás községei Kőszeg város és a kőszegi járás községei Esztergom város és az esztergomi járás községei Ráckevei járás községei Pusztai járás (székhelye Győrszentmárton) községei 2011/ / / / / /1919

130 128 Vezsenyi Péter Folkmann Jenő Balassagyarmat város 2038/1919 és a balassagyarmati járás községei Forrai János Székesfehérvár város 2003/1919 és a székesfehérvári járás községei Fövenyessy Lajos Vác város és a váci 2026/1919 járás községei Geiger Dezső Sárbogárdi járás 2020/1919 községei Göllner Frigyes Gesztesi járás 2019/1919 (Nagyigmánd) községei Görgey Sándor Dr. Vasvár város és a 2031/1919 vasvári járás községei Keczer Gyula Tata város és a tatai 2034/1919 járás községei Kertay Sándor Győr város és a 2010/1919 tószigetcsilizközi járás községei Kéri Miklós Dr. Rajkai járás községei 2029/1919 Knorr Kálmán Csornai járás 2027/1919 községei Kolozs [Kolos] Kismartoni járás 2012/1919 Jenő községei Mamusich Mihály Zirci járás községei 2006/1919 Moizer Imre, törvényszéki bíró Devecseri járás községei 2032/1919 A megbízást visszaadta Németh Rudolf Pál Imre Rombauer Edgár Somoskeőy Dezső Székely János Szotyori Dániel Sztankay Jenő Sokoróaljai (Tét) járás községei Szombathely város és a szombathelyi járás községei Mezőcsáti járás községei Szentgotthárd város és a szentgotthárdi járás községei Dunavecsei járás községei Veszprém város és a veszprémi járás községei Nagymartoni járás községei 2018/1919 A megbízást visszaadta 2004/ / / / / /1919

131 Az egyházi vagyon likvidálása Esztergom városban és az esztergomi járásban 129 Tassy Ádám Dombóvár és a dombóvári járás községei Tholt István Dr. Kiskunfélegyháza r. t. város és a kiskunfélegyházai járás községei Witt László Tapolca város és a tapolcai járás községei Zsitvay Géza Nezsideri járás községei 2022/1919 Nem vette át a megbízást 2025/ / /1919

132

133 KATKÓ MÁRTON ÁRON Egy irathamisítás az Országos Levéltárban. Adalék az 1939: IV. tc. állampolgársági rendezéséhez Az évi IV. tc. végrehajtása során mind gyakrabban keresik fel az Orsz. Levéltárat zsidó származású magyar állampolgárok, hogy az itt őrzött türelmi adó összeírások alapján felmenőiknek Magyarországon való 1848 előtti letelepedését igazolhassák. 1 Így tett július 22-én a 30 esztendős, tajti (Gömör vm.) születésű, Budapesten lakó árukihordó Szrulovics Mór is, aki az évi Ung vármegyei zsidó öszszeírások 2 ívein szerette volna megtalálni felmenőit, hogy ezzel magyar állampolgárságra való jogosultságát igazolni tudja. Szrulovics augusztus 1-jén jelezte, hogy megtalálta felmenőit a kutatott iratokban, amelyről hitelesített másolatot kért. Ám amikor augusztus 2-án a kiválasztott anyagot másolni akarták, jöttek rá [a levéltár munkatársai], hogy az Ung megyei anyag 29. lapján Szrulovics Józseftől kezdődőleg a beírások hamisak, friss tintával vannak írva. 3 Továbbá ekkor vették észre azt is, hogy az említett összeírási ívek 30. oldala eltűnt, amelyet utólag megtaláltak. 4 Mivel Szrulovics Mór épp a hamisított részről kért másolatot, annak kiadását augusztus 2-án megtagadták. Ezt követően a levéltár feljelentést tett augusztus 8-án ismeretlen tettes ellen, megemlítve, hogy az iratanyagot utoljára Szrulovics kutatta. A feljelentéshez csatoltan még megküldték a nevezett öszszeírás egy másik ívét az írásképek összehasonlítás végett. 5 Ezt követően a Levéltár munkatársai a rendőrségi kihallgatás során elmondták, a már részben a feljelentésben is említett eseményeket Budapest Főváros Levéltára, Budapesti Királyi Büntetőtörvényszék büntető peres iratai (továbbiakban: BFL, VII 5 c) 10457/1941. Magyar Országos Levéltár feljelentése a Magyar Kir. Rendőrséghez augusztus 8. A periratokban szinte majd minden helyen az évi türelmi adó összeírással azonosítják az iratokat, tévesen, hiszen az utolsó türelmi adó összeírásra 1846-ban került sor. A zsidók szabad letelepedését engedélyező 1840:XXIX. tc. után már a vallási recepció kérdése is napirendre került. A türelmi adó 1846-ban történt megváltását követően a zsidóság 1847-ben már kérvényezte az egyenjogúsítást az országgyűléstől, ám ez a kérdés csak a választójogi törvény tárgyalásakor vált ki heves indulatokat. Számos zsidóellenes tüntetésre is sor került az ország több pontján 1848 márciusában, és az események eszkalálódása miatt a kormányzat április 19-én elrendelte a pesti zsidóság összeírását avégből, hogy megállapítsák, kik telepedtek le ott az 1840:XXIX. tc. értelmében jogosan és jogtalanul. E lakhatási engedélyek felülvizsgálatára vonatkozó rendeletet május 13-án pedig kiterjesztették az ország városaira, megyéire és törvényhatóságaira, hozzátéve, hogy azt két hónap alatt végre is kell hajtani, ami a megyék többségében ha nehezen is, de sikerült. A lajstrom kérdőpontjai minden korábbi hasonló összeírásnál részletesebbek. Ebben már nemcsak a családfőt, hanem valamennyi családtagot is meg kellett adni. Rákérdeztek még az életkorra, foglalkozásra, magaviseletre, honosságra, stb. A fennmaradt iratanyag (15 város és 31 megye) mintegy ezer családra vonatkozóan tartalmaz részletes adatokat. L.: Haraszti György: Az évi magyarországi zsidóösszeírás háttere és mozgatórugói. In.: U. ő.: Két világ határán. Budapest, A perben szóba jövő iratanyag ma az es Belügyminisztérium Rendőri osztály (Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára, H 15 ) 21. kútfő 96. tétele. BFL, VII 5 c 10457/1941. Rendőrség szeptember 9-én készült jelentése. U. o. BFL, VII 5 c 10457/1941. Magyar Országos Levéltár feljelentése a Magyar Kir. Rendőrséghez augusztus 8.

134 132 Katkó Márton Áron Az ügyben kirendelt Pusztaszery Ferenc írásszakértő a hamisítás tényét ugyan megállapította, jelezve, hogy a vegyi vizsgálat alapján az legfeljebb két hónappal korábban történhetett, de a Szrulovicstól vett írásminták alapján nem lehetett megállapítani a hamisító személyét, Szrulovics ellen e tekintetben nem sikerült pozitív bizonyítékot szolgáltatni. Igaz az írásszakértői véleményben ki is emelik, hogy a hamisítás elkövetője pontosan utánozta az eredeti bejegyzések eszközlőinek irását, így a hamisító egyéni írássajátosságai nem is kerültek rögzítésre. 6 Az írásszakértő megjegyzi azt is, hogy a hamisítás elkövetéséhez hosszabb időre volt szükség, így azt nem helyben eszközölték. Erre utal az is, hogy a hamisított íven más hajtogatási nyomok is láthatóak. 7 A vád számára különösen fontos volt az, hogy a levéltár munkatársainak elmondása szerint Szrulovics legalább két ízben dolgozott az iratanyaggal, 8 ráadásul más hasonló nevű személy nem kért és nem is kapott 1938 óta kutatási engedélyt, és ben csak ő kért az iratokról másolatot. 9 Ezekből a tényekből kiindulva az ügyészség arra a következtetésre jutott, hogy Szrulovics valamely kutatása alkalmával a kérdéses iratot kiemelte, majd otthon új bejegyzéseket eszközölve augusztus 1-jén visszahelyezte azt és kért róla hitelesített másolatot. A vádiratban az ügyészség leszögezi, hogy a cselekményből ezeknek az összeírásoknak, mint köziratoknak a közhitelességhez fűződő közérdekre jogsérelem háramlott. Az indoklásban pedig hozzáteszik, hogy a gyanúsított részbeni beismerése, valamint a tanúvallomások alapján megállapítható Szrulovics bűnössége, hiszen csak neki állt érdekében, hogy közjogi viszonyai szempontjából esetleges jelentős valótlan adat vetessék be köziratba. 10 Szrulovics a rendőrség előtt, és később az eljárás valamennyi szakaszában is tagadta a neki felrótt cselekményt, jelezve, hogy az anyaghoz csupán augusztus 1-jén jutott hozzá első ízben. Mind a kifogásokban, mind a fellebbezésekben megemlítette, hogy az írásszakértő bűnössége alátámasztására nem tudott pozitív bizonyítékkal szolgáltatni. Mivel a vádban foglalt cselekmény alapját az adta, hogy legalább két ízben kellett az iratokkal dolgoznia és így követte el a hamisítást, érthetően ezt a pontot támadta saját védelme érdekében. Szrulovics jelezte, hogy az iratokhoz első látogatása alkalmakor nem jutott hozzá, mivel azt valaki más kutatta. Ekkor egy ismeretlen személy tanácsára kísérletet tett arra, hogy az ungvári levéltárban kutassa fel az igazolásokhoz szükséges iratokat, ám ez az utazás nem járt sikerrel. Budapestre való visszaérkezése után augusztus 1-jén próbált ismét az összeírási ívekhez hozzájutni, ezúttal már sikerrel, majd rövid kutatás után megtalálta a keresett bejegyzést és másolatot kért róla. 11 Az március 6-i és április 17-i nyilvános főtárgyalás folyamán valamennyi tanú és a vádlott is lényegében a korábbi vallomásait ismételte meg. A bíróság április 17-én ítéletet is hirdetett. Részben a már a vádiratban és a tanúvallomásokban BFL, VII 5 c 10457/ /1941 Ony. sz. irásszakértői vélemény augusztus 30. U. o. illetve a levéltári alkalmazottak március 6-i és április 17-i főtárgyaláson elmondott vallomásai. BFL, VII 5 c 10457/1941. Ez hangsúlyosabban csak az április 17-i főtárgyaláson említi meg Pásztor Lajos. BFL, VII 5 c 10457/1941. Magyar Országos Levéltár a Magyar Kir. Büntetőtörvényszékhez március 23. BFL, VII 5 c 10457/1941. Vádirat október 29. BFL, VII 5 c 10457/1941. Szrulovics mind a vádirat, mind valamennyi az első és másodfokú ítélet ellen nyújtott be kifogást, fellebbezést és semmisségi panaszt. Valamennyi irat datálatlan.

135 Egy irathamisítási ügy az Országos Levéltárban 133 ismertetett tényeken túl a bíróság megpróbált röviden Szrulovics indítékaira is rávilágítani. A bíróság kiemeli, hogy a vádlott Gömör megyei születésű, így talán logikusabb lett volna, ha Szrulovics előbb a származási helye szerinti archívumokban kutat és az ott megszerzett információk alapján jut el az Ung vármegyei zsidó összeírások irataihoz, de ő ilyet nem állít. Ehelyett úgy vélhette, hogy a legegyszerűbb valamely észak-keleti vármegye összeírási iratanyagát meghamisítani. Végül a bíróság bűnösnek találta a BTK ba ütköző közokirat-hamisítás bűntettében. Enyhítő körülményként megemlítették büntetlen előéletét, de súlyosbító körülménynek számított, hogy a vádlott cselekményével a magyarság egyetemes érdekeinek védelmére alkotott törvény rendelkezéseit szándékolta kijátszani a maga előnyére. Így a vádlottat első fokon 7 hónap börtönre, három év hivatalvesztés és három év politikai jogai gyakorlásának felfüggesztésére ítélték. 12 Az törvényszék elsőfokú ítélete ellen mind a vád, mind a védelem fellebbezett ugyan, de azt végül november 6-án az ítélőtábla, március 11-én a kúria is helyben hagyta. Ez utóbbihoz fűződik az utolsó információnk Szrulovics Mórról: a kúriai tárgyalásról való távolmaradásának jogosságát a M. Kir. 101/41. tábori munkás század parancsnoka igazolta április 23-án. Sajnos a periratokból nem derül ki, hogy mik lehettek Szrulovics tettének mélyebb mozgatórugói. Személyéről igen keveset tudunk, így bizonyos szempontból találgatásokra vagyunk utalva. Azt tudjuk, hogy 1911-ben született Tajtiban, Gömör vármegyében, községi illetősége pedig Kisgömörihez köti. Életére a peranyagban semmilyen egyéb utalás nincs, így azt sem tudjuk, hogyan és mi módon került Magyarországra. Mivel magyar állampolgárként a magyar állampolgárságra való jogosultságát igazolni kellett, feltételezhetjük hogy azt az 1921:XXXIII tc a értelmében elvesztette. 13 Valószínűsíthető az is, hogy között költözött a trianoni Magyarország területére. Az első bécsi döntést követő magyar-csehszlovák állampolgársági egyezmény 1. cikkelyében kimondja, hogy hatósági intézkedés nélkül visszaszerzik magyar állampolgárságukat azok, akik a trianoni szerződés hatálybalépésének időpontjában az akkor érvényes magyar jogszabályoknak megfelelően kétségtelenül magyar állampolgárok voltak és november 2-ika óta állandóan a szóban forgó területen laknak. 14 Mivel ez a cikk elvben az állampolgárság automatikussá válását feltételezi azoknál, akik a bécsi döntést megelőzően 10 évig a visszacsatolt területen laktak, vélhetően Szrulovicsra ez utóbbi 10 évig való helyben lakás nem állt. 15 Persze az sem tartható kizártnak, hogy Szrulovics családja csak 1910 után szerzett Gömör vármegyében községi illetőséget, így az 1921: XXXIII. tc a BFL, VII 5 c 10457/1941. Büntető Törvényszék április 17-i ítélete. BFL, VII 5 c 10457/1941. Az említett törvénycikk az állampolgárság kérdését szorosan a községi illetőséghez kötötte, így alapvetően mindenki annak az államnak lett állampolgára, ahová a községi illetősége kötötte. Czebe Jenő: Az új magyar állampolgársági törvény (1939: XVIII t. c.) és a Felvidékre és a Ruténföldre vonatkozó állampolgársági rendelkezések. Budapest, Mivel a periratokban nincs szó arról, hogy az 1921: XXXIII. tc a értelmében gyakorolt opció alapján vált Szrulovics csehszlovák állampolgárrá, és mint ilyen a magyar-csehszlovák egyezmény 2. cikkelye értelmében csak honosítás/visszahonosítás útján nyerhette volna el a magyar állampolgárságot, ezt a lehetőséget kizárjuk.

136 134 Katkó Márton Áron értelmében csak opció útján juthattak cseh-szlovák állampolgársághoz. 16 Ez esetben pedig külön kellett kérvényezni a visszahonosítást. 17 Ugyan Szrulovics állampolgársági ügyének pontos jogi hátterét nem ismerjük, de azt feltételezhetjük, hogy a magyar állampolgárságot még a zsidótörvények hatálybalépése előtt megszerezte, legvalószínűbb, hogy (vissza)honosítás útján. A második zsidótörvény állampolgársági rendelkezései azonban felülírták Szrulovics feltételezhető visszahonosítását. Az 1939: IV. tc. 3. -a taxatíve felsorolta, hogy honosítás, házasságkötés vagy törvényesítés által zsidó magyar állampolgárságot nem szerezhet, valamint hatálytalanítja minden olyan zsidó személy honosítását és visszahonosítását, kiknek életviszonyai nem utalnak arra, hogy az ország területén maradjon. 18 A magyar állampolgárságra vonatkozó 1879: L tc. értelmében az állampolgárság megszerzésének négy útja volt: honosítás/visszahonosítás, törvényesítés, házasság és leszármazás. 19 Ennek értelmében a második zsidótörvény az állampolgárság szerzés egy módját továbbra is nyitva hagyta: az állampolgárság leszármazás útján való elnyerését. Az említett 1879: L. tc. magyarázata értelmében ennek is két útja lehetett, vagy az adott ősök 1851 előtti magyarországi letelepedését, vagy pedig az említett törvény értelmében az úgynevezett hallgatólagos állampolgárságot, vagyis hogy az illető között folyamatosan Magyarországon élt, adót fizetett vagy adóköteles foglalkozást űzött. 20 Szrulovicsnak az állampolgárság elnyerése értelmében tehát azt kellett bizonyítania, hogy családja már majd egy évszázada lakik Magyarországon. Valószínűleg nemcsak neki, hanem számos más hasonló helyzetben lévő embernek is ezek az öszszeírások jelenthették az első lépcsőt a néhány évvel később bekövetkező kataklizma túlélésében. Persze kinek-kinek sikerült ezt hitelesített papírokkal elérni, másnak pedig a túléléshez nem volt lehetősége válogatni a módszerekben. Habár pontos számaink nincsenek, de valószínűleg nem kevés ember próbálta állampolgársági jogosultságához szükséges iratokat az egyes levéltárakon keresztül megszerezni. Ahogy arról később meg is emlékeztek, nemcsak az országos, de számos más vidéki levéltárra is rengeteg túlmunkát rótt, mivel ezek a kutatások a fasiszta jogfosztó intézkedések különös jelentőséggel bírtak, mert sok esetben az érdekeltek számára exisztenciális problémát jelentett egyes iratok feltalálása Csehszlovákiában ezen kívül még az 1920/236. és az 1926/52. sz. alkotmánytörvények rendelkeztek az állampolgárságról. l.: Czebe Jenő: Útmutató honosítási, visszahonosítási, elbocsátási és illetőségi ügyekben. Budapest, Czebe J.: Az új magyar állampolgársági i. m., 7. Szöveget l.: Pongrácz Jenő: A zsidók közéleti és gazdasági térfoglalásának korlátozásáról szóló 1939: IV. t. c. és végrehajtási rendeletei. Budapest, Ld.: 1879: L tc Magyar Törvénytár évi törvényczikkek. Budapest Az évi XIII. tc., amely az 1879-es állampolgársági törvényt módosítja, jelen esetünkre nem tartalmaz érdemi változást. Pongrácz Jenő: Magyar állampolgárság és községi illetőség. Budapest, Ez utóbbi eset csupán arra szolgált, hogy az 1879-es állampolgársági törvény meghozásakor a nagyszámú, ám rendezetlen státuszú emberek jogi helyzetét bizonyos kritériumok alapján rendezzék. Tegyük hozzá, hogy három generációval később ezt már nem volt könnyű igazolni, hiszen számos községben selejtezték már a régi adófőkönyveket. u. o. 48. Borsa Iván: A magyar levéltárügy helyzete a Horthy-korszakban és a felszabadulás után. In: Levéltári Közlemények (1954), 23.

137 FÓRIS ÁKOS Eljárások a magyar katonák által a Szovjetunió területén elkövetett háborús bűntettek ügyében esettanulmány. Takács Gyula és társainak ügye Egy kerékbe tört karrier Amikor június 17-én az ÁVH letartóztatta Takács Gyulát, a Magyar Néphadsereg őrnagyát, a Rákosi-korszak egyik haszonélvezőjének sikeres pályafutása ért végét. Az november 13-án a nyugati hadifogságból hazatérő egykori századparancsnok egészen 1948 májusáig Gyöngyösmellék-Kaposváron földműves-alkalmi munkásként dolgozott. Valószínűleg biztosabb jövedelemforrást látva a honvédségben, május 1-jén visszatért a hadsereg kötelékébe május 1-től június 1-ig egyhónapos átképzésen vett részt a Kossuth Akadémián, majd június 1-től október 1-ig anyagismertető tanfolyamon volt október 1-től az 1. ö. lövész zászlóaljnál (Piliscsaba) szolgált mint hadnagy közvetlen aknavető századparancsnokként, majd március 21-én 1/II zászlóaljhoz került Tolnára, onnan pedig október 11-én helyezték a győri 19. löv. ezredhez február 12-ig. Eközben május 1-jén főhadnaggyá, május 1-jén századossá, míg április 4-én őrnaggyá léptetették elő májusától egészen a letartóztatásáig az 5. lövész hadosztály hadműveleti osztályvezetőjeként szolgált őrnagyi rangban. 1 Eközben Takács számtalan dicséretet és kitüntetést is kiérdemelt szolgálata során a feljebbvalóitól ÁBTL V (Takács Gyula gyanúsított jegyzőkönyve. Budapest, július 11.) Miért A dicséret neme Mikor kapta Kitől kapta Oktatásának kiváló megszervezéséért és H. GY.P.K H. Gy. Pk. gyakorlatias végrehajtásáért- dicsérete H.Gy.Pk. A magyar dolgozók felsorolásának 5. Hpk-i dicséret ho.pl. évfordulója alkalmával tanúsított jó munkájáért I közt megtartott ho-é. pk.-i dicséret ho.e.pk. törzsvezetési gyakorlaton az átlagot messze felülmúló szorgalmas munkájáért. Vezetési gyak-on végig kiváló pk-i dicséret /8?.315.? e. pk. munkájáért és fegyelmezettségért. Hgyak-on végzett kiváló munkájáért. HVK. dicséret, jutalom HVK.szept. ed. A kiképzés és a szolgálat terén tanúsított szorgalmas és átlagon felüli munkásságáért az előzőleg kiszabott fegyelmi fenyítést (feddést) törli. Jó munkájáért a harckiképzésben és pol. nevelésben elért teljesítéséért. epk epk dicséret hpk.

138 136 Fóris Ákos Vagyis mindössze négy év alatt négy rangfokozatot lépett elő Takács a Magyar Néphadsereg hierarchiáján belül és 14 alkalommal érte valamilyen dicséret a párt vagy a hadsereg részéről. Felettesei mind az 1951., mind az évi minősítési lapján előléptetését ajánlották. 3 Politikai vonalon is idomulni kívánt az új államhatalomhoz, így az egykor parasztpárti Takács a néphadsereg tisztjeinek 70 százalékához hasonlóan februárjában belépett az MDP-be. Különösen nagy eredménynek értékelhetjük ezt, ha hozzávesszük, hogy ezt a pályát mint egykori ludovikás érte el, hiszen 1952-re a tiszti állománynak mindössze csak a 2,7%-a volt régi tiszt. 5 A letartóztatás mégis 1945 előtti múltjával kapcsolódott össze. Takács Gyula miután letette az érettségit a kaposvári reálgimnáziumban, október 5-én önként bevonult a 6/I. zászlóaljhoz Kaposvárra mint karpaszományos honvéd tizedes októberében kezdte el a Ludovika Akadémiát, amit december 6-án végzett el, amikor megkapta hadnagyi kinevezését is januárjától augusztus 18-ig a 6/I. zászlóaljnál szolgált Kaposváron hadnagyi rangban av. századparancsnok szakasz parancsnokként. Életének sorsfordító időszaka augusztus 18-án kezdődött el, A törzs továbbképzés beindítása és irányítása terén végzett kiváló munkájáért. Kiváló munkájáért. Törzsvezetési gyak-on elért kimagasló eredményéért. A kik. beindításában végzett kiváló munkájáért I ig tartó vezetési tüzérgyakorlat végrehajtásában végzett átlagon felüli kiemelkedő munkáért. Hazánk felsz. 8. évfordulója alkalmával a kat. és pol. eddigi átlagon felüli munkájáért. dicséret és jutalom sz. disz pcs. epk. dicséret és hpk. díszoklevél dicséret és jutalom hd. tpk. dicséret és jutalom gyakorlatvezetői dicséret sz sz.pcs. MNVKF. pcs hpk-i sz. parancs hpk MNVKF. ho pk HL XI. 22. Budapesti Katonai Bíróság 911/ (Dicséretek és fenyítések lapkának másolata, augusztus 28.); HL XI. 22. Budapesti Katonai Bíróság 911/ (Takács Gyula személyi adatlapjának másolata, augusztus 26.) Ezek mellett még megkapta 1950 november 7-én pedig megkapja jó munkájáért a Magyar Népek Érdemérem ezüst fokozatát. In: ÁBTL V / (Budapesti hadbíróság Hb. III. 911/1953. sz. (1953. szeptember 3.) ítéletének másolata október 4.) Megfeddést egy alkalommal kapott ( /3. sz. ti. pcs.), mert a kiadott parancs ellenére a célratartási pályát elhanyagolta. In: HL XI. 22. Budapesti Katonai Bíróság 911/ (Dicséretek és fenyítések lapjának másolata, augusztus 28.) Budapesti Katonai Bíróság 911/ (Minősítési lap az évre. Másolat március 31.); Budapesti Katonai Bíróság 911/ (Minősítési lap az évre. Másolat augusztus 8.) Okvát Imre: A magyar tisztikar a hidegháború időszakában ( ). In: A magyar katonai vezetőés tisztképzés története. A millecentenárium alkalmából rendezett tudományos konferencia anyaga október 8 9. Szerk.: Lengyel Ferenc-Szántó Mihály. Bp., ban a tisztikarnak még 78 százaléka volt ún. régi tiszt. Ezt az arányt 1952-re sikerült leszorítani 2,7 százalékra. In: Okvát I.: A magyar tisztikar i. m., Ennek a folyamatnak lett kárvallottja Angyal Dezső, akit 1950-ben leszereltek.

139 Eljárások a magyar katonák által a Szovjetunió területén elkövetett háborús bűntettek ügyében 137 amikor a 6. gyalogezred csapatcsendőr szakaszának élén a frontra került, s egészen az Isaszegen november 23-én elszenvedett sebesüléséig frontszolgálaton is maradt. 6 A vizsgálat szerint ebben az időszakban háborús bűnöket követett el. Az őrizetbevételi javaslat szerint 1952 novemberében kezdtek ügynöki bizalmas nyomozást az egykori csapatcsendőr parancsnok ellen, 7 ám a vizsgálati doszszié nem nyújt pontos információkat arra vonatkozólag, hogy mi alapján kezdték el az eljárást Takács Gyula és a 6. gyalogezred csapatcsendőr-szakasza ellen. A letartóztatásakor hat tanú 8 kihallgatását mellékelték, melyeket 1953 februárja és májusa között folytattak le. Feltételezhetően a Takács Gyula elleni eljárás része lehetett a magyar tisztikarban folytatott tisztogatásoknak. Két bűntett került az eljárás középpontjába. Egyrészt 1944 szeptemberének végén Jablonica település közelében támadás érte az ezred vonatát, és ennek megtorlásaként a 6. gyalogezred csendőrszakasza felgyújtotta Jablonica épületeit, több polgári személyt meggyilkoltak. 9 Másrészt, a kevelei iskolában felállított csapatcsendőr szálláson 1944 októberében kínoztak meg, majd végeztek ki egy oroszul beszélő civilt. Az eljárás a 6. kaposvári gyalogezred csapatcsendőrei ellen folyt le. A vizsgálat további szakaszában a vallomásokban említett személyek alapján derítették fel az eljárás gyanúsítottjait és tanúit. Az eljárást Tamási Sándor áv. hadnagy a II. főosztály, majd a BM. Katonai Elhárító Főosztály vizsgálati alosztályának vizsgálója vezette. A kihallgatások szempontrendszere meghatározott volt. 10 Az eljárás során kiterjedt hálózati tevékenységet folytatott az ÁVH, amelynek középpontjában az állt, hogy a vádlottak megbeszélik-e vallomásaikat. Takács Gyulán kívül az eljárás kiterjedt a csapatcsendőr-szakasz többi tagjára is. Takács bevallása alapján parancsnoksága alatt kb. 32 fős csendőrszakasszal tevékenykedett. 11 Egy októberi kimutatás szerint az eljárást vezető Tamási Sándor ÁBTL V (Takács Gyula gyanúsított jegyzőkönyve. Budapest, július 11.); HL VIII dob. HM Igazoló Bizottság Takács Gyula. ÁBTL V (Takács Gyula őrizetbevételi javaslat. Táborhely, május 18.) Szalontai Ferenc, Fazekas György, Gigler Péter, Horváth István, Lepenye György, Vázsonyi János. 9 szovjet polgár törvénytelen kivégzéséért emeltek vádat. In: ÁBTL V (Másolat. Budapesti Katonai Ügyészség Vádirat B.VIII. 855/ július 29.); Korábban nem jelent meg, hogy kilenc személyt gyilkoltak volna meg. A kihallgatás a felsorolt személyeknél azonosan az alábbi szempontok irányába térjen ki: 1./ Úgy nevezettek, valamint azok szüleinek múltbéli beállítottságuk, esetleges tevékenységük. 2./ A nevezettek felszabadulás utáni beállítottságuk, valamint esetleges tevékenységük. 3./ A nevezettek szoros baráti kapcsolataira, valamint azok múltbéli és jelenlegi tevékenységére. 4./ A nevezettek a Hadseregben végzett munkájukkal kapcsolatosan. 5./ Jelenlegi szakmai munkájukról és politikai beállítottságukról. In: ÁBTL V (Jelentés Takács Gyula őrizetes kihallgatásáról. Táborhely, július 24.) ÁBTL V (Takács Gyula gyanúsított jegyzőkönyve. Budapest, július 11.)

140 138 Fóris Ákos hadnagynak 29 csapatcsendőrt sikerült azonosítani. 12 A miskolci VII. hadtest 8. sz. bizalmas hadtest parancsa viszont 30 fős csapatcsendőr szakaszt rendelt egy-egy ezredhez. 13 A HM /M.1.B sz. rendelet viszont szintén 32 fős (1 főtiszt, ÁBTL V (Kimutatás Az évi 6. honv. gy. e. csapatcsendőr-szakaszáról. Budapest, október 6.). 1. Takács Gyula csap. csö. hdgy. pl. (1920. Kaposvár, Csizi Mária) volt MDP tag. A Néphadsereg őrnagya, háborús bűntettek miatt halálra ítélve. 2. Kövesdi (Klucsik) Vilmos csö. örm. pk. h. (1913. Nemesgomba, Mucska Anna) jelenleg Csehszlovákiába, Pozsony, Sturova u. 6. III. em. alatt él. Háborús bűntette bizonyítva van. (Kikérjük.) Horváth József nevezetű sógorával él együtt. 3. Szalontai Ferenc csap. csö. szkv. (1919. Szauk, Kaproncai Franciska) a tabi téglagyár volt munkása, 12 évi fegyházra ítélve, háborús bűntett miatt. Pártonkívüli volt. 4. Fazekas György csap. csö. szkv. (1913, Sántos, Bali Anna) jelenleg a pusztaberényi versenyló-istálló lóápolója. Tanúként kihallgatva, ellene terhelő bizonyíték nincs, háborús bűntettre vonatkozolóan. 5. Uri Henrik csap. csö. tiz. (1919. Gadács, Müller Erzsébet) ecsényi gépállomás traktorosa. Háborús bűntett miatt letartóztatva, az ügyészségnek átadva. Pártonkívüli volt. 6. Baranyai Géza csap. csö. tiz. (1920. Bábonymegyer, Kiss Zsófia) a tabi téglagyár munkása. Háborús bűntett miatt letartóztatva. Ügyészségnek átadva. Pártonkívüli. 7. Márkus Ferenc csap csö. tiz. (1921. Somogyegres, Márkus Brigitta) jelenleg Bedegkéri lakos, tbcbeteg. Kihallgatva, háborús bűntettet követett el. Pártonkívüli. 8. Horváth István csap. csö. tiz. (1917. Somogyacsa, Kadlicsó Anna) Szabadlábra lett helyezve. A karádi erdőgazdaság erdésze. MDP-nek tagja. Kizárása folyamatban. 9. Lepenye György csap. csö. örv. (1919. Karád, Tóth Anna) jelenleg a kasadi tanács begyűjtési osztályán dolgozik, Kihallgatva, hazug vallomást tett. Pártonkívüli. 10. Gigler Péter csap. csö. örv. (1920. Nyim, Álló Julianna) Kémkedésért jelenleg 12 évi büntetését tölti Vácon. 11. Tóth Károly v. csap. csö. örv. (1918. Nagyberény, Somni Mária) jelenleg a nagyberényi tanács hivatalsegédje. Háborús bűntette dokumentálva van. Pártonkívüli, 75 %-os rokkant. 12. Horváth József volt csap. csö. tiz. (1919. Látrány, Kovács Eszter) háborús bűntett miatt őrizetbe vételre javaslatot tettünk, Jelenleg a lengyeltóti állami gazdaság munkása, pártonkívüli. 13. Cseke Ferenc csap. csö. örv. (1921. Nagyberény, Bóta Mária) jelenleg a balatonfűzfői vegyiműveknél segédmunkás. 14. Beralan Imre volt csap. csö. örv. (1915. Nagyberény, Horváth Jusztina) jelenleg egyéni gazdálkodó Nagyberényben. 15. Szabó János csap. csö. örv. (1919. Igal, Horváth Borbála) 50 holdas kulák, f. hó 2-án a kaposvári rö. tletartóztatta lázadás miatt, tszcs-nek volt tagja. 16. Molnár Lajos csap. csö. örv. (1919. Somogytur, Teknyős Eszter) jelenleg rendőr örm. Balatonlellén, leszerelése folyamatban. 17. Vidus Lajos csap. csö. örv. (1919. Tab, Vidus Teréz) alkalmi munkás, lakik: Kapoly, Táncsics Mihály u Hőgye János csap. csö. örv. (1913. Igaé, Zerényi Julianna) meghalt. 19. Takács István csap. csö. (1919. Adánd) Ádándon a cigánygödörben lakott I. végén Budán meghalt állítják. 20. Szarka József csap. csö. örv. (Ságvár, 1917., Mátyás Zsófia). 21. Hideg Béla csap. csö. örv. (Szalontai vallomása szerint gyilkolt). 22. Szekeres Gyula csap. csö. örv. 23. Pálfi Sándor csap. csö. örv. (1919. Kázsok, Molnár Zsófia) Kázsokon élő 100 holdas kulák. 24. Bíró Ferenc csap. csö. örv. (1922) egykori uradalmi cseléd. 25. Hegyi Gábor csap. csö. örv. (1922). 26. Kovács István csap. csö. örv. (1922). 27. Pap István (1921. Tab, Matusa Julianna) TSZCS tag, Ráts-i lakos. 28. Vendli József (1920. Szorodód, Ráder Margit) Dalmad-i lakos. 29. Szőke Gyula (1917. Ada Kajári Eszter) Ada, MÁV pályamunkás. Csima János: Adalékok a Horthy-hadsereg szervezetének és háborús tevékenységének tanulmányozásához: Bp.,

141 Eljárások a magyar katonák által a Szovjetunió területén elkövetett háborús bűntettek ügyében hivatásos csendőrtiszt-helyettes, 6 tisztes, 24 honvéd) csapatcsendőr szakasz létszámot írt elő a gyalogezredtörzshöz. 14 Az eljárás során végül hét ember, június 9-én Szalontai Ferenc, 15 június 17-én Takács Gyula, augusztus 18-án Angyal Dezső, én Turi Sándor, 18 Uri Henrik, 19 Baranyai Géza, 20 Horváth István 21 és október 5-én Horváth József, 22 került előzetes letartóztatásba. Az összebeszélés elleni intézkedésként magán Szakály Sándor: A magyar tábori csendőrség. Bp., ÁBTL V (Őrizetbevételi javaslat. Budapest, június 12.); Vádiratában június 10. szerepel. In: ÁBTL V (Másolat. Budapesti Katonai Ügyészség Vádirat B.VIII. 855/ július 29.) Szalontai Ferenc 1919-ben Szankon született. 6 elemi elvégzését követően téglagyári munkás lett s letartóztatásáig ebben a munkakörben dolgozott decemberétől 1943 szeptemberéig tényleges katonai szolgálatot teljesített a 6/I. zászlóalj II. századán, majd az 54. határvadász zászlóalj I. századában májusában újból behívták a 6. gyalogezred törzsébe, ahonnan mint szakaszvezetőt csapatcsendőr iskolába vezényelték. Július 15-én behívták a 6. gyalogezredhez, ahol az I. zászlóalj III. századából mint szakaszparancsnokot áthelyezték az ezred csapatcsendőr szakaszába. Ebben a beosztásban vett részt a harcokban december 11-i fogságba eséséig. A szovjet hadifogságból 1945 augusztusában engedték haza Munkácsról, ezt követően Tabon helyezkedett el téglagyári munkásként. In: ÁBTL V (Feljegyzés Szalontai Ferenc 1. kihallgatásáról. Budapest, június 10.) ÁBTL V (Másolat. Budapesti Katonai Ügyészség Vádirat B.VIII. 855/ július 29.) Angyal Dezső 1914-ben született Helesfán, középparaszt családból származott. Teológián végzett Pécsen 1938-ban, ezt követően Kővágószóllósön, Mecsekszabolcson, Dunföldváron, Felsőnyéken volt segédlelkész, majd Iregcsemcse és Mózsgü községekben lelkészként szolgált június 12-ig. Tábori lelkészként vett részt Erdély és a Délvidék visszacsatolásában augusztus 5-től december 31-ig a 6. gyalogezrednél szolgált főhadnagyi rendfokozatban szeptemberétől 1948 szeptemberéig Kovácshidán segédlelkészként szolgált, majd miután a lelkészségtől elbocsájtották, a Néphadseregben a szegedi III. kerületi parancsnokságon szolgált lelkészként 1950 januárjáig. Leszerelését követően a Szegedi Textilműveknél helyezkedett el mint tisztviselő. In: ÁBTL V (Feljegyzés Angyal Dezső első kihallgatásáról. Budapest, augusztus 19.) Turi Sándor 1910-ben született Jászladányban. Orvosi tanulmányait 1934-ben fejezte be, majd különböző helyeken gyakornokoskodott 1936-ig tól 1939-ig Frigyes Klinikán volt, mint fizetés nélküli gyakornok. Eközben több alkalommal is bevonult katonai szolgálatra től hivatásos tiszti minőségben mint orvos teljesített szolgálatot a 6. gyalogezrednél. Fronton 1942 májusától 1943 május elejéig, majd már mint százados 1944 augusztusától 1944 decemberéig volt májusában Pestről súlyos sebesülten érkezett meg Kaposvárra, ahol mint járási körorvos dolgozott ban a Kaposvári Népbíróság 8 hónapi börtönre ítélte. Ezt követően letartóztatásáig ismét mint körzeti orvos dolgozott. In: ÁBTL V / (Feljegyzés dr. Turi Sándor 1. kihallgatásáról. Budapest, augusztus 24.) Uri Henrik 1919-ben Gadácson született kisparaszti környezetbe. 6 elemi elvégzését követően apja földjén dolgozott 1938-ig, majd 1938-tól 1940-ig apósának gazdaságában segítkezett. Tényleges katonai szolgálatot teljesített 1940 szeptemberétől 1941 szeptemberéig a 6. gyalogezred géppuskás századánál szeptemberétől szeptember 27-ig Budapesten a Timót utcai sportintézménynél dolgozott. Innen tizedeként szerelt le októberében behívták Tótújfalura, majd december 23-án leszerelt február 15-én ismételten behívták a 6. gyalogezred I. zászlóaljának III. századához, ahonnan március 24-én leszerelt. Június 10-én behívták ismét a 6. gyalogezredhez, ahonnan egyhónapos csapatcsendőr tanfolyamra küldték Pécsre. Amint végzett az iskolával, a 6. gyalogezredhez hívták, ahol csapatcsendőr tizedesi beosztást kapott. Ebben a beosztásban teljesített szolgálatot február 11-i fogságba eséséig. A szovjet hadifogságból 1948-ban tért haza, ezt követően mint traktor és kombájnvezető dolgozott állami gazdaságokban, utoljára a Mennyei Gépállomáson. In: ÁBTL V /a (Uri Henrik gyanúsított jegyzőkönyv. Budapest, szeptember 23.) ÁBTL V /457. (Budapesti Katonai Ügyészség. Vádirat XV. 1121/1953. Budapest, november 10.) Baranyai Géza Bábormegyeren született 1920-ban. 6 elemit végzett, 1940-ben vonult be

142 140 Fóris Ákos zárkába zárták őket a katonai börtönben. 23 Horváth Istvánt szabadlábra helyezték a per megkezdését követően, ugyanis csak a feljelentési kötelezettség elmulasztásában találták bűnösnek, mely már esetében elévült. 24 A vádlottak közül Turi Sándort már egy ízben elítélte 1946-ben a kaposvári népbíróság, de ennek oka különbözött az évi eljárástól. Itt az ezredorvosként kifejtett tevékenysége miatt ítélték el, ugyanis embertelenül és durván bánt a sebesültekkel és betegekkel hónapra ítélték majd mintegy 8 hónapig internálták. Ugyancsak elítélt volt az egyik tanú, Gigler Péter is, aki meghallgatása idején 12 éves büntetését töltötte a váci fegyintézetben. 26 Bírósági eljárás Az eljárás végén végül három per során öt embert ítélt el a katonai igazságszolgáltatás ben tényleges katonai szolgálatra a 6. gyalogezredhez, ahol távbeszélő kiképzést kapott. Innen 1943-ban tizedesként szerelt le tavaszán ismét behívták az ezredhez, ahonnan egy hónapos csapatcsendőr tanfolyamra vezényelték Pécsre augusztusában ismét behívták az ezredhez. A háborút követően a tabi téglagyárban mint téglagyári munkás dolgozott. In: ÁBTL V /a (Baranyai Géza tanúkihallgatási jegyzőkönyv. Budapest, augusztus 29.) Horváth István 1917-ben Somogyacsán született. Iskoláinak elvégzését követően napszámosként dolgozott ban elvégzett egy 1 éves erdészgyakornoki tanfolyamat, ezt követően erdészként dolgozott. Tényleges katonai szolgálatot ben Nyíradonyban és Besztercén a 33. k. v. zászlóaljnál teljesítette tavaszáig több alkalommal is kisebb, rövidebb időszakokra behívták a 6. gyalogezredhez, utoljára 1944 májusában vagy júniusában amikor is Pécsre küldték csapatcsendőr tanfolyamra. Innen Barcsra került majd szovjet hadműveleti területre január 12-én esett szovjet hadifogságba, Debrecenben jelentkezett az újjászerveződő honvédségbe. Leszerelését követően erdőőrként dolgozott. In: ÁBTL V /a 431. (Feljegyzés Horváth István 1. kihallgatásáról. Budapest, augusztus 28.) ÁBTL V /1/ (Határozat a bűnös tevékenység megszakítására. Budapest, október 5.) Horváth József 1919-ben Látrányban született. 4 elemi elvégzését követően napszámos volt decemberében tényleges katonai szolgálatra vonult be a 6. gyalogezred II. századához, ahonnan 1943 augusztusában mint honvéd szerelt le áprilisában ismét behívták az ezredhez, ahonnan egy csapatcsendőr tanfolyamra küldték. Július 25-én behívták a mozgósított 6. gyalogezredhez, s ennek keretében indult augusztus 5-én szovjet hadműveleti területre január 31-én szovjet hadifogságba esett ahonnan 1945 novemberében tér haza. Letartóztatásáig egyénileg gazdálkodott a 4 hold földjén illetve tehenészként dolgozott a helyi állami gazdaságban. In: ÁBTL V / (Jegyzőkönyv Horváth József 1. kihallgatásáról. Budapest, október 17.) ÁBTL V (Szolgálati jegy Tóth alez. elvtársnak. Budapest, január 22.) ÁBTL V (Jelentés Angyal Dezső és társai ügyéről augusztus 31.) ÁBTL V /a (Kaposvári Népügyészség Nü. 388/10. sz. vádirata. Másolat. Budapest, augusztus 31.); Kaposvári népbíróság iratai, 19/1946. sz. alatt kutatható. Gigler Péter 1949-ben távozott illegálisan Ausztriába Babinszky Lászlóval együtt. Itt beszervezte az angol titkosszolgálat magyarországi kémkedésre. A szovjet katonai alakulatok elhelyezkedéséről kellett adatokat gyűjtenie. Hazatért Pinkamindszentnél. Tiltott határátlépésért elítélték. Szabadulása után Várpalotán az ottani szovjet alakulatokról kellett volna jelentést küldenie. elfogták és 12 évi fegyházbüntetésre ítélték ápr. 4-én szabadult feltételesen. Babinszky László, a Grázban élő volt m. kir katonatiszt, angol hirszerző, Gigler összekötője volt. Szerepel még a ÁBTL V sz. dossziéban. Az 1965-ös revízió után alapnyilvántartásban hagyták. Szerepel még a dossziéban a francia hírszerző csoportról információ. Adatok Kapitányfiról és Babinszky Lászlóról. ÁVH II/4. Osztály (katonai elhárítás) In: ÁBTL V-5673

143 Eljárások a magyar katonák által a Szovjetunió területén elkövetett háborús bűntettek ügyében 141 Takács Gyula és társai A tárgyaláson több vádlott is visszavonta a vallomását. A tanúk sem erősítették meg a vád álláspontját. Érdemes összegezni a jelenlévő 12 tanú álláspontját. A 12 tanúból Takács Gyula és Szalontai Ferenc a másik perben is vádlott, így érdemes külön vizsgálni őket. Jablonicán történtek esetében a tanúk saját bevallásuk szerint csak közvetetten kaptak információkat az eseményekről, 27 ami persze lehetséges, hogy csupán hárító reakció. Saját bevallásuk szerint Szarka József és Szabó János a jablonicai eseményekről semmit nem tudott, míg Papp István a saját feladatán kívül más eseményről nem értesült. A többiek viszont tudtak nyilatkozni a jablonicai eseményekkel kapcsolatban. 28 A két tárgyalási nap eredménytelenül végződött, mivel a hadbíróság az ügy iratait visszautalta a katonai ügyészségnek kiegészítés végett szeptember 3-i tárgyaláson végül mindkét vádlott bűnösnek vallotta magát. 29 A bíróság Hb. III. 911/1953. számú ítéletében az I. rendű vádlott Takács Gyulát főbüntetésként kötél általi halálra, mellékbüntetésként teljes vagyonelkobzásra, lefokozásra, és kitüntetésének elvesztésére, míg a II. rendű vádlott Szalontai Ferencet főbüntetésként 10 év börtönre, illetve mellékbüntetésként 10 év közügyektől való eltiltásra, valamint teljes vagyonelkobzásra ítélte. A bűnösséget a bíróság a vádlottak beismerő vallomása, illetve a kihallgatott tanúk vallomásai alapján állapította meg. Mindkét vádlott esetében parancsra való végrehajtással kívántak védekezni, de ezeket a bíróság nem fogadta el. Ugyancsak nem fogadta el a hadbíróság Takács védőjének bizonyítást kiegészítő indítványát, sem az 1945-öt követő magatartását enyhítő körülménynek Fazekas György a sebesültek és a szerelvény őrzésére maradt vissza, Tóth Károly őrségben volt, Letenye József a parancsnokságon teljesített szolgálatot, Vendl József hídőrségben volt az úttól mintegy 2 km-nyire, Cseke Ferenc útőrségben volt, míg Papp Istvánnal Ludányi ezredes egy terhes anyát vitetett hátra majd egy malomtulajdonost kísértetett vele. Szabó János saját bevallása szerint nem szerettem szolgálatot teljesíteni, állandóan csellengtem, amikor szolgálatra osztottak be, akkor úgy kellett, hogy megkeressenek, Kevelei sebesülését követően lemaradt, s inkább iddogálni ment, másnap érkezett a csapat gyülekezési helyére, ahol sorban állították, majd csataállásba álltak az erdő mentén. Márkus Ferenc vett részt a csatárláncba saját bevallása szerint, míg Horváth József balszárny volt az egységtől leszakadva. Szőke Gyula esetében nem derül ki, hol volt az adott időszakban, csak azt jegyzi meg, hogy nem vett részt a harcokban. Fazekas György: A felgyújtott házakat láttam és a kivégzésről is csak hallomásból tudok. Szőke Gyula: Én a kivégzésekről nem hallottam, ( ) az biztosan tudom, hogy gyújtottak fel házakat. Tóth Károly: azt láttam, hogy a többiek ellenkező oldalra mennek ki. Gigler jött vissza sebesülten, és mondotta, hogy csúnya világ van arra. ( ) Azt nem tudom biztosan, hogy kivégzések voltak Letenye József: Gigler a fején sérült meg és Létai Gyula mondotta, hogy erősen támadtak az oroszok. Vendl József: Láttam, mikor Gigler visszajött sebesülten. Cseke Ferenc: nem tudom, hogy kik vettek részt az ellentámadásban, a kivégzésekről hallottam Horváth József: A többiekről hallottam, hogy civileket lőttek agyon, és házakat gyújtottak fel. HL XI. 22. Budapesti Katonai Bíróság 911/ (Tárgyalási jegyzőkönyv, szeptember 3.) ÁBTL V / (Budapesti hadbíróság Hb. III. 911/1953. sz. (1953. szeptember 3.) ítéletének másolata október 4.)

144 142 Fóris Ákos Az szeptember 3-án 17:20-kor tartott kegyelmi tanácskozáson a bírák Sebes Ferenc katonai ügyész javaslatához csatlakozva egyhangúlag elutasították Takács Gyula kegyelmi kérvényét, ugyanis cselekményei méltatlanná teszik arra, hogy szocializmust építő társadalmunk tagja lehessen. 31 Angyal Dezső és társai A budapesti hadbíróságon Angyal Dezső és társainak nyilvános tárgyalására december 3-án és 15-én került sor. A tanács elnöke Sipos Miklós hb. főhadnagy volt, katonai ülnökként Trencsik István őrnagy. és Földi Ignác százados volt jelen. Első alkalommal Hribád Ferenc százados, míg másodjára Sebes Ferenc őrnagy képviselte a vádat. A vádlottak védői Gaszt István, Sebestyén Sándor, Kaczián Lóránd és Miklós András voltak. Az első tárgyalási napon a kilenc megidézett tanúból heten 32 megjelentek, Márkus Ferenc és Szarka József viszont nem. December 15-én 33 az előző tárgyalási napról hiányzó két megidézet tanú megjelent, mellettük Takács Gyulát, Szalontai Ferencet, Horváth Józsefet és Szabó Jánost idézte meg a bíróság, akik ennek eleget is tettek. Megjegyzendő, hogy a védelem be kívánta idéztetni tanúként Kosa P. Tibor r. alezredest és Pálmai Imrét, de ezt a hadbíróság elutasította. Az első tárgyalási napon 34 a négy vádlott közül egyedül Angyal Dezső érezte magát bűnösnek. A vádlottak vallomásaikat visszavonták, s korábbi vallomásuk megtétele kapcsán befolyásolásra hivatkoztak. A Kevelén történt kínzáson való részvételt csak Uri és Baranyai tagadta, Angyal és Turi pedig azzal csökkentette felelősségét, hogy a kínzások fokozására előbbi a herék deszkákkal való morzsolgatásával, utóbbi a fanszőrzet égetésével 35 csupán javaslatot tettek, de ezeket nem gyakorolták. A február 15-i tárgyalási napra 36 viszont módosították vallomásaikat. Angyal Dezső visszavonta az előző tárgyalási napon tett vallomását, s beismerte a vádirat bűneit. Vallomása szerint erre Turi Sándor vette rá, Turi azonban ez ellen ágált, ugyanis szerinte közös megegyezés volt köztük. Végül mindkét elítélt bűnösnek vallotta magát a tárgyaláson. Arra vonatkozólag semmilyen információnk sincsen, hogy a két tárgyalási nap között eltelt két hónap alatt befolyásolták-e vallomásuk megváltoztatására a vádlottakat. Turi viselkedése kapcsán a tárgyalási jegyzőkönyv is megjegyezte, hogy bizonytalan magatartást tanúsít, így valószínűsíthető. Ezzel szemben a III. és IV. rendű vádlott ennek ellenére sem vallotta be részvételét a kínzásban. A budapesti hadbíróság február 15-én megtartott nyilvános tárgyalásán az I. rendű vádlottat, Angyal Dezsőt, 4 év 6 hónap börtönre, 4 évre közügyektől való eltiltásra, lefokozásra, a II. rendű vádlottat, Turi Sándort pedig 6 év börtönre, 5 év HL XI. 22. Budapesti Hadbíróság 911/ (Kegyelmi tanácskozási jegyzőkönyv. Budapest, szeptember 3.) Fazekas György, Szőke Gyula, Téth Károly, Letenyei György, Vendli József, Cseke Ferenc, Papp István. HL XI. 22. Budapesti hadbíróság 70/ (Budapesti Hadbíróság tárgyalási jegyzőkönyv. Budapest, december 15.) HL XI. 22. Budapesti hadbíróság 70/ (Budapesti Hadbíróság tárgyalási jegyzőkönyv. Budapest, december 3.) Ezt a vallomást a következő tárgyalási napon visszavonta Turi. HL XI. 22. Budapesti hadbíróság 70/ (Budapesti Hadbíróság folytatólagos tárgyalási jegyzőkönyv. Budapest, február 15.)

145 Eljárások a magyar katonák által a Szovjetunió területén elkövetett háborús bűntettek ügyében 143 közügyektől való eltiltásra, teljes vagyonelkobzásra és lefokozásra ítéli, addig a III. rendű vádlott Uri Henriket és a IV. rendű vádlott Baranyai Gézát bizonyíték hiányában felmentették. 37 A per nyomozati anyaga arról tudósít minket az első és másodfok között, hogy a vallomásoknak a tárgyaláson való visszavonásában a gyanúsítottak összejátszását kívánták kimutatni. Turi Sándor önvallomásában a tárgyaláson tett vallomásával szemben tagadta ezt a vádat. 38 Önvallomásában 39 Uri Henrik és Takács Gyula is vall az összebeszélésről, viszont e dokumentumok inkább tükröznek két, a bírósági ítélettől megrettent embernek a hatalomhoz való idomulását, mint az igazságra való törekvésüket. Takács Gyula ambivalens álláspontot képviselt, ugyanis január 20-án viszszavonta a január 14-én tett önvallomását s a jablonicai bűncselekményben való részvételt tagadta, de elismerte, hogy Uri Henrikkel, Baranyai Gézával, Angyal Dezsővel egyeztetett a vallomásáról. 40 Másodfok A két pert eredetileg külön fellebbviteli tárgyalással akarta tárgyalni a katonai igazságszolgáltatás. A Katonai Felsőbíróság március 30-án megtartott fellebbviteli tárgyaláson csak Takács Gyula és Szalontai Ferenc terheltek ügyét tárgyalták. A Nagy Sándor hadbíró őrnagy tanácselnökkel, Sárközi Endre ezredes és Szijártó Károly főhadnagy ítélőbírókkal felálló bíróság azonban azt a végzést hozta a zárt ülésen, hogy az ügyet egyesítsék Angyal Dezső és társainak bűnügyével, mivel az ügyek különkülön megnyugtatólag el nem bírálhatók. 41 A már kibővült fellebbviteli tárgyalásra április 20-án került sor. Ugyan mind a hat terhelt védője megjelent a tárgyaláson, Angyal Dezső és Turi Sándor nem volt jelen, ám ennek okáról a fennmaradt iratanyag nem tájékoztat. A tárgyalást vezető elnök Takács Gyulánál érdeklődött vallomásainak változtatásairól. 42 A Katonai Felsőbíróság által az április 20-án kelt IV. 154/54. sz. ítéletével jelentősen csökkentette a büntetési tételeket. Így a korábban kötél általi halálra ítélt Takács Gyula ítéletét 7 évi börtönre, további 10 évre közügyektől való eltiltásra, Szalontai Ferenc ítéletét 6 év börtönre, további 10 évre közügyektől való eltiltásra, míg Turi Sándor ítéletét 4 évre és 6 hónapra változtatta. Angyal Dezső ítéletében változás nem történt, Uri Henrik és Baranyai Géza fellebbezését elutasította a bíróság ÁBTL V / (Budapesti hadbíróság Hb. VII. 70/1954. sz. (1954. február 15.) ítéletének másolata október 4.) ÁBTL V /a 383. (Turi Sándor önvallomás) ÁBTL V /a (Uri Henrik önvallomás); (Takács Gyula önvallomás. Budapest, január 14.) ÁBTL V /a (Jegyzőkönyv Takács Gyula vallomásáról. Budapest, január 20.) HL XI. 1. Katonai Felsőbíróság 152/ (Fellebbviteli tárgyalási jegyzőkönyv. Budapest, március 30.) HL XI. 1. Katonai Felsőbíróság 152/ (Fellebbviteli tárgyalási jegyzőkönyv. Budapest, április 20.) ÁBTL V / (Katonai Felsőbíróság Hb. IV. 152/1954. sz. (1954. április 20.) ítéletének másolata október 4.)

146 144 Fóris Ákos Horváth József Ezektől függetlenül tárgyalták Horváth József ügyét, ám ennek oka a peranyag alapján nem világos. Horváth József perének hivatalos indoklása szerint erre azért volt szükség, mivel a lefolytatott tárgyaláson olyan adatok merültek fel, melyek ezt indokolták. 44 Erre vonatkozólag több információt nem találhatunk. Angyal Dezső és társainak perének második, december 15-én tartott ülésnapján azzal az indítvánnyal fordult a vádlott védője a bírósághoz, hogy vessék alá Horváthot elmeorvosi vizsgálatnak, mert a vádlott olyan magatartást tanúsított a tárgyaláson, de már ezt megelőzően is, amely azt mindenképpen indokolja. Az ügyész ellenkezésére a hadbíróság elrendelte az elmeorvosi megvizsgálását. 45 Egykori körorvosa szerint már 1936 júliusa óta szenvedett fejfájásban, gondolkodása incordinált volt. 46 Ezzel szemben habár a szellemi primitívség kifejezést használja rá dr. Fátrai Andor bv. o. főhadnagy és dr. Németh Ödön bv. o. százados főorvos idegrendszerileg egészségesnek találta Horváthot, így a börtönbe való visszaszállítását javasolták. 47 Horváth József tárgyalására végül június 11-én került sor a budapesti hadbíróságon, ugyancsak Sipos Miklós hadbíró főhadnagy elnökletével, és Gergely Péter hadnagy valamint Farkas István őrvezető katonai ülnökök részvételével. A vádat Scheiblein Vilmos hadnagy képviselte, Horváth kirendelt védője Kubinyi Sándor ügyvéd volt. Mindhárom megidézett tanú Szalontai Ferenc, Faragó István, Rahóti István megjelent a tárgyaláson. Mivel Horváth a vádat megértette, és bűnösnek is érezte magát, továbbá mindhárom tanú egyhangúlag rá vallott, így egy tárgyalási nap is elegendő volt a döntés meghozatalára. 48 Horváth Józsefet főbüntetésként kétévi börtönre ítélték és 3 évre eltiltottál a közügyektől, illetve mint mellékbüntetés elkobozták vagyona egynegyedét. A többi vádlottal szemben enyhítő körülménynek vették, hogy a cselekmény óta elkövetése óta 10 év telt el s hogy a vádlott a felszabadulás óta igyekezett kivenni a részét a szocializmus építésében illetve orvosilag igazolható csökkent értelmi képességét HL XI. 22. Budapesti Katonai Bíróság 111/ (Budapesti hadbíróság Horváth Józsed p. el. elleni bűnügy tárgyában, március 11.) HL XI. 22. Budapesti hadbíróság 70/ (Budapesti Hadbíróság folytatólagos tárgyalási jegyzőkönyv. Budapest, február 15.) HL XI. 22. Budapesti Katonai Bíróság 111/ (Orvosi bizonyítvány, február 16.) HL XI. 22. Budapesti Katonai Bíróság 111/ (Orvosi jelentés a Budapesti Hadbíróságnak, május 10..) HL XI. 22. Budapesti hadbíróság 111/ (Tárgyalási jegyzőkönyv. Budapest, június 11.) ÁBTL V / (Budapesti hadbíróság Hb. III. 111/1954. sz. (1954. június 11.) ítéletének másolata október 4.)

147 Eljárások a magyar katonák által a Szovjetunió területén elkövetett háborús bűntettek ügyében 145 Koncepciós elemek és nyomásgyakorlás Az eljárás több koncepciós jelleget is tartalmaz. Takács Gyula 3. kihallgatásakor a Néphadseregben való szolgálata kapcsán, a kémkedés vádját próbálta rábizonyítani vallatója. 50 A 4. és 5. kihallgatása során mindkétszer arra kérték, hogy beszéljen arról, hogy mikor keresték meg az imperialista hírügynökségek kémkedésre, de Takács mindkét alkalommal tagadta a beszervezés tényét. 51 A nyugati kémszolgálatokkal való kapcsolat kérdése úgy került a vizsgálat előterébe, hogy a gyalogezred egykori parancsnoka, Ludányi Antal ezredes nyugatra emigrált, aki Tamási Sándor áv. hadnagy vizsgáló szerint imperialista hírügynökségen tevékenykedik. Ebből következett az a feltevésük a hidegháborús korszellem jegyében, hogy a Néphadseregbe befurakodó Takácsot is beszervezhette egykori felettese. 52 Ugyancsak a hidegháború nyomai fedezhetőek fel Bozsó István jelentéseiben Angyal Dezső zárkai magatartásáról. A közzétett jelentések láthatóan azt a kérdést járták körül, miszerint Angyal Dezső miképp viszonyult az amerikaiakhoz. Angyal Dezső vallomása és fogdahálózati jelentése alapján koncepciós eljárás alá vették unokaöccsét, Szabó Józsefet is. A BM Katonai Elhárító Osztálya által vizsgált, de inkább kreált ügy szerint Szabó József a jezsuitáktól azt a feladatot kapta két társával, hogy szökjenek Romániába, a székely földön szervezzenek illegális csoportokat arra az időre, amikor majd Magyarországon megindul az általuk remélt»felkelés« szeptember 19-én le is tartóztatták, 54 viszont szeptember 26-án szabadlábra helyezték. 55 Ezt azzal az indokkal tették meg, hogy Angyal Dezső vallomásán kívül más nem állt fenn Szabó József bűnösségére vonatkozólag. Kutatásaim alapján nem lehet egyértelműen megállapítani, hogy az ügy kirobbanása mennyiben köszönhető Angyal Dezsőnek 56 és mennyiben az államvédelmisek szerepe meghatározó. Végül Szabó József verzióját fogadták el az eseményekre vonatkozólag, miszerint 1946-ban 16 éves kamaszként kalandvágyból szökött át Romániába, és csupán hetvenkedés végett híresztelte családján és barátain belül, hogy kémkedésért tartóztatták le ÁBTL V (Takács Gyula 3. kihallgatásáról készült jegyzőkönyv. Budapest, június 22.) ÁBTL V (Takács Gyula 4. kihallgatásáról készült jegyzőkönyv. Budapest, június 26.); ÁBTL V (Takács Gyula 5. kihallgatásáról készült jegyzőkönyv. Budapest, június 26.) ÁBTL V (Jelentés Szalontai Ferenc s. m. és Takács Gyula őrgy. ügyéről. Budapest, július 1.) ÁBTL V / (Előállítási javaslat Szabó Józsefről. Budapest, szeptember 14.) ÁBTL V / (Jelentés. Budapest, szeptember 19.) ÁBTL V / (Javaslat Szabó József szabadlábra helyezésére. Budapest, szeptember 26.) Angyal Dezsőnek az egyház elleni tevékenységéről l. 69. lábjegyzetet. ÁBTL V / (Feljegyzés Szabó József 1. kihallgatásáról. Budapest, szeptember 19.)

148 146 Fóris Ákos Az ÁVH nyomásgyakorlása a gyanúsítottakra több módszerrel is megtörtént. Angyal Dezsőtől kérték, hogy hozzátartozóinak neveit leírja, amiben ő kelepcét sejtett. 58 Máskor akképp kívánták vallomásra bírni, hogy utaltak arra ( ) hogyha nem tesz önként vallomást az előbbiekre, akkor a fejére fognak olvasni bizonyos dolgokat.. 59 Érdemes szemügyre venni, hogy mely szervek gyakoroltak nyomást a vádlottakra azok saját beszámolói szerint. Angyal és Turi a félelemmel indokolta vallomását, de nem fejtik ezt ki részletesebben. Uri Henrik így tanúskodott a bíróság előtt vallomástételéről: Én a jegyzőkönyvben foglaltakat kénytelen voltam beismerni, mert az előadó engem fenyegetett és azt mondotta, hogy úgy is meg leszek büntetve, saját magam alatt fűrészelem a fát és azért vallottam be mindent. Baranyai az alábbi módon vallott a kihallgatás körülményeiről: Én a nyomozás során kényszer helyzetben voltam, megijedtem és azért vallottam. Én sokáig egyedül voltam a cellában és megígérték, ha vallok, akkor a családomhoz hazaengednek. Azzal is megfenyegettek, hogy a tárgyalásokon nem vehetek részt, ha nem vallok. Én szept között orvosi vizsgálaton voltam egy örgy. vizsgált meg. Idegileg összetörtem és arra gondoltam, hogyha vallok, akkor elkerülök az ÁVH-tól. 60 Bonyolultabb kérdésnek tekinthetjük azt, hogy az ÁVH-nak és az előadóknak miképp sikerült elérni az alábbi vallomásokat. Ugyanis a tanács elnökének kérdésére Turi Sándor és Baranyai Géza is kiemelte, hogy nem történt bántalmazás az ÁVH-nál. Sőt Turi ekképp fogalmazott: Az ÁVH-nál udvariasan bántak velem, nem fenyegettek meg, az ellenkezőjét tapasztaltam, amit hallottam. Ám visszatérő elemként megjelenik a félelem motívuma. Angyal lelki állapotára hivatkozott, Uri Henrik legfőbb motivációja pedig az volt, hogy az ÁVH-hoz nem akartam visszakerülni. 61 A börtönbéli viszonyokat jól mutatja, hogy Turi Sándor fogdai magatartásáról megjegyzik, hogy rendkívül idegesen viselkedik, hosszú sírógörcsei vannak. 62 Ebben a légkörben több alkalommal a másik vádlott vallomása hozta kényszerhelyzetbe az adott vádlottat. Angyal Takács és Szalontai vallomása miatt tette meg olyan formában önvallomását, miképp megtette. Erről a hatásról legérzékletesebben Baranyai Géza vall: az őrvallomásomhoz (sic!) egy hdgy. adta a papírt és a ceruzát, az önvallomásom megírása előtt azt a parancsot kaptam, hogy elejétől a végéig mindent úgy írjak meg ahogy történt. Én ebből nem mertem kihagyni azt, amit Szalontai rám vallott. 63 Takács Gyula is hasonlóan vall a helyzetéről: [Turi Sándor] Azt kérdezte tőlem, hogy miért vallottam őrá azt, hogy égette a csendőrkörletben fogva ÁBTL V (Bozsó István jelentése Angyal Dezső zárkai magatartásáról szeptember 14.) ÁBTL V (Bozsó István jelentése Angyal Dezső zárkai magatartásáról szeptember 16.) HL XI. 22. Budapesti hadbíróság 70/ (Budapesti Hadbíróság tárgyalási jegyzőkönyv. Budapest, február 3.) HL XI. 22. Budapesti hadbíróság 70/ (Budapesti Hadbíróság tárgyalási jegyzőkönyv. Budapest, február 3.) ÁBTL V /a 354. (Dósa István jelentése Turi Sándor fogdai magatartásáról augusztus 25.) HL XI. 22. Budapesti hadbíróság 70/ (Budapesti Hadbíróság tárgyalási jegyzőkönyv. Budapest, február 3.)

149 Eljárások a magyar katonák által a Szovjetunió területén elkövetett háborús bűntettek ügyében 147 tartott polgár testét. Azt mondtam neki, hogy azért vallottam, mert Szalontaitól hallottam. Úgy gondoltam, hogy ha ellene vallok, segíthetek a helyzetemen. 64 Legteljesebben erről a jelenségről Takács Gyula a bírósági tárgyalásán ekképp szólt: Az ügyészi kihallgatás után a II. r. (Szalontai Ferenc F. Á.) vádlott azt mondta nekem, amikor beszélgettünk, hogy nem emlékszik rám, hogy én ott lettem volna az esetnél. ( ) Az ügyészi kihallgatás után beszéltem a II., III. V. és VI. (Turi Sándor, Angyal Dezső, Uri Henrik, Baranyai Géza F. Á.) rendű terheltekkel. Urival szembesítettek. Vádolt. Azonban én ekkor is tagadtam a cselekmény elkövetését. Aztán végképp összeroppantam, s hogy megmentsem az életemet, elvállaltam a cselekményeket. Októberben beszóltak a cellámba, hogy Uri sír a cellájában, mert hamisan vallott ellenem. Később ezeket a tényeket több embertől is hallottam, hogy Baranyai is hamisan vallott ellenem. Később ezeket a tényeket több embertől is hallottam, majd Uri személyesen is megírta nekem levélben, úgyszintén Baranyai is, aki arra hivatkozott, hogy azért tett ellenem hamis tanúvallomást, mert II. r vádlott kényszerítette erre. A fényképet novemberben mutattam Urinak, s ekkor kértem őt arra, hogy igazságos vallomást tegyen. Ő ezt meg is ígérte. 65 Utóélet kegyelmi kérvények Érdekes eleme a pernek, hogy a pert követően milyen kegyelmi vagy enyhítő kérelmek érkeztek a hadbíróság irányába. Sebestyén Sándor védence előzetes letartóztatásának felfüggesztését kérte a Hadbíróságtól. Ezt három ok alapján indítványozta. Egyrészt tisztán technikai jellegű megfontolásból, ugyanis a katonai ügyészség január 28- án befejezte a pótnyomozást, tehát védencére kihallgatottként már nincs szükség, illetve bejelentett lakása és családja révén nem lehet tartani szökéstől. Másrészt különböző szervek és szervezetek 66 igazolásait összegyűjtve kívánta megmutatni, hogy a vádlott a felszabadulás utáni időkben minden munkahelyén kiváló munkát végzett s működésével meg voltak elégedve. Végül a vádlott egészségügyi állapotára hivatkozott, egyrészt hadirokkantságára, másrészt elmeállapotára, ugyanis védője szerint már most ideggyógyintézeti ápolásra szorul, s a további fogva tartás elméjének teljes elborulásával járhat. 67 Valószínűleg Turi védőjének hatására az eljárás során a Somogyaszalói Községi Végrehajtó Tanács nevében Kodó Endre vb. elnök írt Turi Sándor érdekében kérelmet, mivel Turi letartóztatásával a település orvos nélkül maradt, és az ő felada ÁBTL V /a 292. (Jegyzőkönyv Takács Gyula vallomásáról. Budapest, január 20.) HL XI. 1. Katonai Felsőbíróság 152/ (Fellebbviteli tárgyalási jegyzőkönyv. Budapest, április 20.) A kaposvári Járási Tanács VB. Egészségügyi Csoportja, Magyaregres Községi Tanács VB., Kaposfüredi Tanács VB., Várdai Községi Tanács VB. és MDP., illetve a Somogyasazlói Községi Tanács VB. Igazolásaik megtalálhatóak: HL XI. 22. Budapesti Hadbíróság 70/ HL XI. 22. Budapesti Hadbíróság 70/ (dr. Sebestyén Sándor kérvénye a Budapesti Hadbírósághoz, január 20.)

150 148 Fóris Ákos tainak ellátására kinevezett körzeti orvosi feladatát ellátni nem tudja. 68 A II. rendű vádlott esetében Császár Julianna, Angyal Dezső élettársaként nyújtott be kegyelmi kérvényt 69 hivatkozva Angyal Dezső érdemeire, 70 melyet a Hadbíróság elutasított. 71 A per során felmentett Baranyai Géza kártalanítási kérelmet nyújtott be letartóztatása miatt. 72 Ezt a Budapesti Hadbíróság elutasította arra hivatkozva, hogy nevezett súlyos bűncselekmény elkövetésével volt gyanúsítható és a nyomozati eljárás során, amellett, hogy vádlott társai (Szalontai) terhelően vallott, nevezett maga is beismerte ( ) bűnösségét. Tehát a fogva tartás fenntartásához maga is okot szolgáltatott a nyomozati beismerő vallomásával HL XI. 22. Budapesti Hadbíróság 70/ (Somogyaszaló Községi Tanács Végrehajtó Bizottságának kérelme december 10.) HL XI. 22. Budapesti Hadbíróság 70/ (Császár Julianna kérelme Nagy Imréhez, augusztus 9.) Élettársam, ha bűnös is volt valaha a demokráciában tanúsított magatartásával igyekezett jóvátenni bűnét. Minden cselekedetével arra törekedett, hogy a demokrácia építésében részt vegyen, sőt az első között volt, ki a párt politikai vonalát megértve még a fordulat éve előtt bátor kiállásával vállalva a következményeket teljes szívvel és lélekkel a Párt vonalába beleállott és állásfoglalásával a Párt győzelmét nagyban elősegítette. Ha elővesszük a Szabad Nép évi október számait, akkor Angyal Dezső nevével többször is találkozhatunk, nem csak a június 29-én is a különböző vidéki párt sajtó hasábjain is, így a Dunántúli Napló és egyéb lapokba is. A forrongó politikai életben, amikor a Párt a hatalom átvételét szilárdította meg az iskolák államosításának nagy kérdése volt az első olyan politikai erőpróba, mely a Párt részéről megindult. Angyal Dezső volt az elsők egyike, ki szakítva klerikális reakcióval megértette a fejlődés útját és nem törődött a megvetéssel az exisztenciájával kiállott a Párt építő vonala mellett. De volt annál nagyobb harc is Mindszenti elleni küzdelem és itt is Angyal Dezső az elsők között van. Egymás után mondja a beszédeit mint pap Mindszenti reakciós politikai felfogása ellen. Egymás után jelennek meg az újságokban a cikkek és nyilatkozatok Angyal Dezső aláírásával Mindszenti ellen. Hatalmas segítséget jelentett ezekben a nehéz küzdelmes időkben a Pártnak Angyal Dezső hisz ő írta alá kevés társával együtt az a híres nyilatkozatot, mely Mindszenti ellen irányult. A hitvallás a Párt mellett ezzel Angyal Dezső részéről nem fejeződött be. Angyal Dezső a pap, a lelkész teljes szívvel beállt a Párt politikai vonalába az évi választáson fáradhatatlanul és tüzes lelkesedéssel éjt nappallá téve hosszú heteken keresztül járta a tanyákat és falvakat beszélt és írt és bizonyította be, hogy a Párt egy új boldogabb korszakot biztosít a dolgozóknak, és a falu népének nagy része volt Angyal Dezsőnek abban, hogy a falu és tanya dolgozó paraszt tömege megértve a Párt programját mellé álltak. Erről a titáni harcról beszélni tud Vereska elvtárs a Szegedi Pártbizottság belső politikai munkatársa, valamint Dénes Leó Szeged, Város elnöke. Angyal Dezső párt tag volt, és egy pillanatra sem tért le a vonalról, Angyal Dezső amikor látta, hogy mint pap további szolgálatokat nem tehet a dolgozó népnek, megvált ezen foglalkozásától és beleállt a termelő munkába, mert munkával kívánta megkeresni a megélhetését és a munkával kívánt építeni továbbra is a demokráciát és ennek hasznos és dolgozó tagja kívánt lenni. Angyal Dezső 1945-től megtalálta a helyét és bebizonyította egy neki alkalmas társadalmi rendben hasznos építő ember tud lenni, ki bátran és harcban semmitől sem riadva vissza teljes ember tud lenni. Míg egy rothadó társadalomban csak lezüllött volna, viszont a demokráciában felemelkedett. HL XI. 22. Budapesti Hadbíróság 70/ (Budapesti Hadbíróság végzése Angyal Dezső kegyelmi ügyében, szeptember 22.) Érdemes utalni az osztályalapú elbírálásra a szövegben: Az elítélt mint pap, mint egyetemet végzett ember a második világháborúban aljas bűncselekményt vitt véghez szovjet hadműveleti területen. HL XI. 22. Budapesti Hadbíróság 70/ (Baranyai Géza kártalanítási kérelme, június 4.) HL XI. 22. Budapesti Hadbíróság 70/ (Budapesti Hadbíróság végzése Baranyai Géza kártalanítása kérelme tárgyában szeptember 22.)

151 Eljárások a magyar katonák által a Szovjetunió területén elkövetett háborús bűntettek ügyében 149 Jelentős változásokat fedezhetünk fel 1956 folyamán. Ugyanis amíg a családjára és a norma teljesítésére hivatkozó Takács Gyuláné által férje ügyében beadott kegyelmi kérvényét május 24-én elutasították, 74 addig júniusban már szabadlábra helyezték férjét. Ugyanis 1956 júniusában az ügy utóéleteként Takács Gyula büntetésének kegyelemmel való félbeszakítására érkezett javaslat Odler Zoltán előadó részéről. Indoklásban szerepelt, származása ( alkalmazott származású, mint alkalmi munkás dolgozott ), enyhítő körülményként említette, hogy horthysta tisztként csak egy évig teljesített szolgálatot. Pozitív elbírálást kért a Néphadseregben tett szolgálataiért, s párttagságáért ( 1950-ben jó munkája és a népi demokráciánkhoz való ragaszkodása, egyéb érdemei alapján felvették a Pártba is. ), illetve a büntetése alatt bányászként való 110%-os teljesítményéért. A javaslatot valószínűleg elfogadták. 75 Ugyanekkor kapott kegyelmet Angyal Dezső is. Gáspár Gyula előadóként Takács Gyula ügyéhez hasonlóan indokolta Angyal büntetésének félbeszakítását és feltételesen való szabadlábra helyezését. Itt is szempont volt a szociális származás ( dolgozó paraszt családból ), a Néphadseregben tett szolgálat, illetve a büntetése alatt a börtönmunka során végzett kiváló munka (várpalotai tábor felelőse lett). 76 Végül július 7-én meg is történt a feltételesen szabadlábra való helyezése, 77 a 004-1/1/1957. sz. (1957. február 1.) Elnöki Tanácsi határozattal Elnöki Tanács határozata kelt március 6-án pedig el is engedték büntetését. 78 Turi Sándor börtönbüntetésének hátralévő részét az Elnöki Tanács október 21-én meghozott 004-1/7/1957. számú elhatározásával kegyelemből engedték el. 79 Hasonlóan Takács Gyula feleségének kérvényéhez Szalontai Ferenc feleségének kegyelmi kérvénye is elutasításra talált egyébként szó szerint ugyanazzal az indoklással ban a Budapesti Helyőrség Katonai Bírósága előtt annak ellenére is, hogy a kor fogalomrendszerével érvelt. 80 Ugyan Szalontai Ferencné által benyújtott újbóli kegyelmi kérvényét az Elnöki Tanács E.T. 5-1/8/1958. sz. határozatával elutasította, viszont a BM. Büntetésvégrehajtási Parancsnokságnak feltételes szabadságra bocsátási javaslattal az Igazságügyminisztérium Katonai Főosztályára megküldte, HL XI. 22. Budapesti Katonai Bíróság 911/ (Budapesti Helyőrség Katonai Bíróságának elutasítása, május 24.) ÁBTL V (Javaslat. Budapest, június 19.) ÁBTL V (Javaslat. Budapest, június 18.) HL XI. 22. Budapesti Hadbíróság 70/ (Várpalota I. Büntetővégrehajtási munkahely jelentése a Budapesti Hadbíróságnak július 9.) HL XI. 22. Budapesti Katonai Bíróság 911/ (Takács Gyula kérvénye az Elnöki Tanács Titkárságához, május 15.); 161. (Belügyminisztérium 006/1957. I. M. TÜK. Takács Gyula kegyelmi ügye tárgyában a Katonai Bíróság elnökének, március 6.) HL XI. 22. Budapesti Hadbíróság 70/ (Igazságügyminisztérium Turi Sándor kegyelmi ügy tárgyában október 30.) Ha férje kegyelemben részesülne, mindketten nagyobb mértékben részt tudnának venni a szocializmus építésében. In: HL XI. 22. Budapesti Katonai Bíróság 911/ (Budapesti Helyőrség Katonai Bíróságána, május 24.) HL XI. 22. Budapesti Katonai Bíróság 911/ (dr. Jancsó János hb. szds. tanács elnök véleményezése, január 16.); HL XI. 22. Budapesti Katonai Bíróság 911/ (Budapesti Katonai Bíróság értesítése Szalontai Ferencnének, április 12.)

152 150 Fóris Ákos amelynek köszönhetően október 25-án feltételesen szabadult Szalontai. 82 Megjegyzendő, hogy Szalontai Ferenc felesége mellett maga Szalontai is adott be a Legfelsőbb Ügyészség Főügyészének egy kegyelmi kérvényt, ahol a családjára és a börtönben folytatott munkájára való hivatkozás mellett érdekes eleme egyrészt, hogy ismét elismeri bűnösségét, másrészt 1956-tal szemben határozta meg magát. 83 Takács 1961-ben az Elnöki Tanács Titkárságához fordult, ahol jó magaviseletére hivatkozva 84 kérte elengedett büntetésének minden joghátrányától való, azaz a büntetett előítélethez főződő hátrányos jogkövetkezmények alóli mentesítését, 85 amelyet a Katonai Bíróság mint rehabilitációt értékelte. 86 Habár a Kaposvári Városi és Járási rendőrkapitányságtól, a Kaposmérő és Kaposújlak községi Tanács VB-től beszerzett vélemények pozitív véleménnyel voltak Takács Gyuláról dr. Mátyás Miklós hadbíró alezredes, a tanács elnöke a cselekmény kiemelkedő súlyára való tekintettel - elutasító javaslattal terjesztette fel Takács kérelmét, 87 így elutasították Takács rehabilitációját. 88 Takács rehabilitációját végül a Somogy megyei Finommechanikai Gépjavító Vállalatnak indíttatásával sikerült elérnie. Ugyanis Takács Gyula fontos gazdaság vezetői munkakörben van alkalmazásukba, ezért a vállalat érdeklődött a Katonai Bíróságnál munkavállalónk politikai megbízhatóságának egyértelmű tisztázása érdekében. 89 A Budapesti Katonai Bíróság közölte, hogy a hátrányos jogkövetkezmények alól nem mentesült Takács, de a bírósági mentesítési eljárás lefolytatásának törvényi akadálya nincs, csak az érdemességet kell megvizsgálni. 90 Végül a Budapesti Katonai Bíróság KB.II.316/1972. számú végzésében mentesítette Takács Gyulát az előélethez fűződő hátrányok alól pozitív magatartás tanúsítása miatt HL XI. 22. Budapesti Katonai Bíróság 911/ (Váci Országos börtön levele a Budapesti Hadbíróságnak, május 28.) az ellenforradalom alkalmával Vácról szabadultam. A kormány újság és rádió felhívására önként jelentkeztem a Tabi Járási Rendőrkapitányságon, s azóta töltöm újból büntetésem. Az ellenforradalom ideje alatt semmi féle tevékenységet nem fejtettem ki. In: HL XI. 22. Budapesti Katonai Bíróság 911/ (Szalontai Ferenc kegyelmi kérvénye a Legfőbb Ügyészség Főügyészének) felszabadulás utáni munkám, dicséreteim és kitüntetéseim bizonyítják, hogy én hasznos tagja kívánok lenni a Népi Demokráciának, amire a további munkámmal is minden erőmmel törekszem. HL XI. 22. Budapesti Katonai Bíróság 911/ (Takács Gyula kérvénye az Elnöki Tanács Titkárságához, május 15.) HL XI. 22. Budapesti Katonai Bíróság 911/ (Budapesti Katonai bíróság, május 19.) HL XI. 22. Budapesti Katonai Bíróság 911/ (Kegyelmi előterjesztés véleményezése, június 7.) HL XI. 22. Budapesti Katonai Bíróság 911/ (Budapesti Katonai Bíróság kegyelmi döntésének fogalmazványa, június 10.) HL XI. 22. Budapesti Katonai Bíróság 911/ (Somogy megyei Finomtechnikai Gépjavító Vállalat levelet a Katonai Bírósághoz, március 8.) HL XI. 22. Budapesti Katonai Bíróság 911/ (Budapest Katonai Bíróság levele Somogy megyei Finomtechnikai Gépjavító Vállalatnak, március 20.) HL XI. 22. Budapesti Katonai Bíróság 911/ (Budapesti Katonai bíróság végzése KB.II.316/1972. sz augusztus 23.)

153 Eljárások a magyar katonák által a Szovjetunió területén elkövetett háborús bűntettek ügyében 151 A per utóéletének következő állomása az as esztendő, amikor a kádári politika által meghirdetett amnesztia hírére Angyal Dezső ismét megpróbálta korrigálni a rá kiszabott ítéletet. Első lépésként 1962-ben Angyal Dezső perújítási kérelemmel fordult a Budapesti Katonai Ügyészséghez. 92 Ezt elutasította a Budapesti Katonai Ügyészség B. 1121/1953. sz. határozatában. 93 Következő lépésként Angyal Dezső 1963-ban terjesztett kegyelmi kérvényt a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanács Elnökségének, személy szerint Dobi Istvánhoz. Ennek apropója amiképp ezt a kérvényében is megjegyzi az évi 4. sz. tvr.-hez kapcsolódó párthatározat volt. Kegyelmi kérvényében arra hivatkozik, hogy bűncselekményt nem követett el, a bűncselekménye elkövetését csak fenyegetés hatására írtam alá. Felhívta a figyelmet, hogy döntésképtelen volt a bíróság első fokon a tanúvallomások visszavonása miatt. 94 Habár a Szeged Városi Rendőrkapitányságnak benyújtott jelentés pozitív véleménnyel volt Angyalról ( erkölcsileg, politikailag kifogás alá nem esik ), 95 a Budapesti Katonai Bíróság a bűntett előéletéhez fűződő hátrányos jogkövetkezmények alóli mentesítését elutasította, mivel ugyan elismeri érdemeit, túl súlyosnak tekinti az elkövetett bűncselekményt a felmentéshez. 96 Ezáltal nem terjesztette fel dr. Rabóczki Ede hadbírósági főhadnagy, a tanács elnöke Angyal Dezső kegyelmi kérvényét az Elnöki Tanácshoz, 97 tehát nem mentesült az évi 4. sz. tvr. alapján. A rendszerváltozást követően dr. Turi Sándorné jogi képviselője fellebbezett Turi Sándor elleni ítélet megsemmisítéséért az évi XXVI. törvény 1. -ára hivatkozva. Ezt a fővárosi Bíróság Katonai Tanácsa elutasította, mivel dr. Turi Sándor nem esik e jogszabály hatálya alá. 98 Ugyancsak elutasította a Budapesti Katonai Bíróság Takács Gyula ítéletének semmítését is ugyanazon oknál fogva, 99 illetve ugyanígy járt el Horváth József esetében is HL XI. 22. Budapesti Hadbíróság 70/ (Budapesti Katonai Ügyészség jelentése Angyal Dezső perújítási kérelme tárgyában a Katonai Bíróságnak, május 21.) HL XI. 22. Budapesti Hadbíróság 70/ (Budapesti Katonai Ügyészség határozata, június 12.) HL XI. 22. Budapesti Hadbíróság 70/ (Angyal Dezső kegyelmi kérvénye január 5.) HL XI. 22. Budapesti Hadbíróság 70/ (Városi Járási Rendőrkapitányság Szeged 1. sz. örs jelentése Angyal Dezsőről a városi és járási rendőrfőkapitányságnak, február 16.) HL XI. 22. Budapesti Hadbíróság 70/ (Budapesti Katonai Bíróság állásfoglalása Angyal Dezső ügyében február 28.) HL XI. 22. Budapesti Hadbíróság 70/ (1963. március 28.) HL XI. 1. Katonai Felsőbíróság 152/ (A Fővárosi Bíróság Katonai Tanácsának végzése, július 9. KSI. I. 805/1994.) HL XI. 22. Budapesti Katonai Bíróság 911/ (Budapesti Katonai Bíróság KST. VI. 570/1990. sz. végzése, november 13.) HL XI. 1. Katonai Felsőbíróság 152/ (A Fővárosi Bíróság Katonai Tanácsának végzése, január 11. KSI. II. 5/1993.)

154 152 Fóris Ákos Rekonstrukció A m. kir. 6. gyalogezred a Kárpátokban Az eljárásban résztvevő csapatcsendőr szakaszt 1944 tavaszán állították fel, két márciusban illetve májusban tartott egy hónapos tanfolyamot követően. A tanfolyamot a IV. (pécsi) hadtest kémelhárító és hírszerző osztálya szervezte. 101 A tanfolyamot a csapatcsendőr-szakasz későbbi parancsnoka, Takács Gyula tartotta. Ugyan a tanfolyam elvégzését követően a résztvevőket leszerelték, a 6. gyalogezred július végi újbóli mozgósítását követően Kaposvárra hívták a tanfolyamon részvetteket. A 6. gyalogezred már volt frontszolgálatban a háború alatt, viszont az januári voronyezsi szovjet támadás során tisztjeinek és legénységi állományának jelentős részét elvesztette. 102 A szakasz parancsnoka a 6. gyalogezred aknavetős századától áthelyezett Takács Gyula hadnagy lett. Az alakulat augusztus 5-én 103 indult ismét szovjet hadműveleti területre, augusztus 21-én lépte át az ezred szerelvénye Kőrösmezőnél a magyar határt. 104 Az újjászervezett gyalogezred a 25. gyaloghadosztály 25. gyalogezredét váltotta fel a fronton. A 6. gyalogezred a vitéz Oszlányi Kornél majd Kudriczy István vezette 10. gyaloghadosztály keretén belül került ki a frontra. 105 Ebben az időben az ezred parancsnoka a parancsnoki pozíciót 1942 októberétől betöltő Ludányi Antal ezredes volt. 106 Szeptember elején a szovjet erők nyomására az 1. hadsereg hadosztályai a hevenyészett Hunyadi-állásból a Kárpátok vonalára és a Tatár-hágó környékére vonultak vissza. 107 A vizsgált időszakban a 4. Ukrán Front támadása két lépésben történt meg. Egyrészt az 1. gárdahadsereg és a 18. hadsereg együttes támadásával elérték szeptember 9. és 30. között a Kárpátok fő hegyláncát, míg október 1. és 17. között a Kárpátok fő hegyláncán való átkelés volt a szovjet hadműveletek célja. 108 Románia augusztus végi átállásával a harcok súlypontja a Kárpátok délebbi szakaszaira tevődött át. Mivel az október 6-án az észak-erdélyi német-magyar csapatok megkerülésére megindult a Tiszántúlon a szovjet támadás, dálnoki Miklós Béla vezérezredes, az 1. hadsereg parancsnoka a németek ellenkezése ellenére október 12-én elkezdte a 10. gyaloghadosztály csapatainak visszavonását. 109 Ugyan a vizsgálat előterébe a csapatcsendőröknek a szovjet állampolgárokkal szembeni megtorlásai álltak, utalásokat találhatunk a peranyagokban a csapatcsendőrök elsőrendű feladatkörére, amely a rend fenntartása volt a csapatok esetében. 110 Ez 101 ÁBTL V (Keczeli József tanúkihallgatási jegyzőkönyv. Orci, 1953 február 24.) 102 Szabó Péter: Somogyi alakulatok a második világháborúban, s az azt megelőző években ( ). In: Somogy megye a II. világháborúban. Szerk.: Szabó Péter Szili Ferenc. Kaposvár, ÁBTL V /a 318. (Feljegyzés Uri Henrik 1. kihallgatásáról. Budapest, augusztus 24.) 104 Csima János: Adalékok i. m., Csima János: Adalékok i. m., Szabó P.: Somogyi i. m., Szabó P.: Somogyi i. m., Ölvedi Ignác: Az 1. magyar hadsereg története január 6-ától október 17-éig. Bp., Szabó P.: Somogyi i. m., Oktatták, hogy a csapatcsendőr ne rettenjen vissza egyes személyek kivégzésétől, hanem az úgy eszközölje, hogy az a csapat előtt elrettentő példaként hasson. A csapat csendőrnek nem szabad lenni

155 Eljárások a magyar katonák által a Szovjetunió területén elkövetett háborús bűntettek ügyében 153 különösen fontos probléma volt az 1. hadsereg esetében, amelynél jelentős számban történtek szökések. 111 Ezek elhárítására mind a csapatcsendőrök létszámát, mind hatáskörét kibővítették. 112 A tanúvallomások szerint több katona kivégzésében is részt vett a Takács Gyula vezette csendőrzászlóalj Jablonica szeptemberének végén 115 a 6. gyalogezred törzse egy 5-6 órás menetet követően megállt ebédelni Jablonica térségben egy híd mellett. Az ezred törzsének gépkocsi oszlopát nem messze az ebédelő katonáktól támadás érte. 116 A vallomások ambivalensek arra vonatkozólag, hogy a támadást partizánok vagy szovjet reguláris alakulatok 117 követték el. Az ellentmondások okát valószínűleg Vázsonyi János alábbi megjegyzése világítja meg leginkább: Itt határozottan nem tudtuk, hogy kivel vagy kikkel állunk szemben, mert egy szovjet katonát se láttunk, ellenben annyira lövöldöztek, hogy a mozgás is alig lehetséges volt. 118 Mivel már augusztusban folyamatosak voltak a Tatár-hágóhoz vezető utak mentén végrehajtott szovjet támadások, ezért valószínűsíthető, hogy hogy nem partizánok, hanem szovjet reguláris alakulatok támadása történt Jablonicánál. 119 A 4. Ukrán Front parancsnokának visszaemlékezései szerint Jablonica környékén a fent említett időszakban már harcok folytak. 120 Ugyancsak csökkenti a partizántevékenység lehetőségét, hogy június 27-én kisbarnaki Farkas Ferenc altábornagy, a VI. hadtest parancsnoka egyezményt írt alá az Ukrán Felkelő Hadsereggel (UPA) az ellenségeskedés beszüntetéséről. 121 Ennek ellenére arról is vannak adatok, hogy a visszavonulás során az UPA egyes alakulatokon rajta ütött, bár fegyverük elvételét követően továbbengedték a magyar katonákat. 122 A partizántámadás lehetősélelkiismeret fuldalásnak, mert akinek lelkiismeret fuldalása van az nem tudja végrehajtani a rá bízott feladatokat. In: ÁBTL V (Szalontai Ferenc tanúkihallgatási jegyzőkönyv. Tab, március 21.) Csima János: Adalékok i. m., 244. Csima János: Adalékok i. m., Keczeli József vallomásában három honvéd kivégzésére emlékezett vissza szeptember-október időszakából. In: ÁBTL V (Keceli József tanúvallomási jegyzőkönyv. Orci, február 24.) Jablonica (Яблоница) ukrán település Tatarov és a Tatár-hágó között. Uri Henrik szerint szeptember között. In: ÁBTL V /a 319. (Feljegyzés Uri Henrik 1. kihallgatásáról. Budapest, augusztus 24.) Szükséges megemlíteni egy, az egyik jelentés által idézett, de sem a nyomozati, sem a peranyagban lévő vallomást egy Csiby vezetéknevű csapatcsendőrtől. Vallomása szerint nem a 6. gyalogezred, hanem a szekszárdi egység kocsioszlopát támadták meg. In: ÁBTL V /1/45. (Rahóty István jelentése Horváth Józseffel kapcsolatban. Budapest, október 17.) Például Fodor József szerint szovjet járőrökkel csaptak össze. In: ÁBTL V /a 300. (Fodor József tanúkihallgatási jegyzőkönyv. Budapest, augusztus 24.). Uri Henrik szovjet katonákat említ. In: ÁBTL V /a 353. (Gyanusított jegyzőkönyv. Budapest, szeptember 23.) ÁBTL V (Vázsonyi János tanúkihallgatási jegyzőkönyv, Budapest, május 14.) Szabó P.: Somogyi i. m., 42. A. A. Grecsko: A Kárpátokon át. Bp., Ravasz István: Magyarország és a magyar királyi honvédség a XX. századi világháborúban: Bp., Ungváry Krisztián: A magyar honvédség a második világháborúban. Bp

156 154 Fóris Ákos gét valószínűsíti az 1. hadsereg parancsnokságának abbéli intézkedése, miszerint minden seregtest számára kötelezővé tette egy önkéntesekből 1 tiszt és 20 fő legénységből álló partizán leküzdő csoportok létrehozását, amelyeket egy golyószóróval és négy géppisztollyal is felszereltek. 123 Ugyancsak kérdéses, hogy a csendőrszakasz maga végezte az ellentámadást vagy kapott támogatást más, a 6. gyalogezredben szolgáló katonáktól is. Több elbeszélésben nem esik szó a csendőrökön kívül más katonákról, más tanúk vallomásában utalásszerűen találkozhatunk más honvédekkel. Legrészletesebben erről Uri Henrik vall, aki szerint a csendőrszakasz csupán az elvonuló árkászok, gyalogosok és huszárok után állt csapatalakzatba. 124 Ha áttekintjük ezeket az alakulatokat akkor a legvalószínűbb, hogy az ezred közvetlen alakulatokat riadóztatták a támadás hírére. Baranyai hegyivadászok jelenlétéről is vall, 125 míg egy másik visszaemlékezés is megemlíti, hogy a településre aknatüzet vezető utászalakulat a bajai 54-esek voltak. 126 Ez valószínűleg a gyékényesi 54. határvadász portyázó osztályra vonatkozik, akik szintén a 10. hadosztály kötelékében voltak. 127 Ludányi Antal ezredes parancsát teljesítve Takács Gyula a csendőrszakaszt riadóztatta, és az út két oldalán csatárláncba sorakoztatta, s így indultak el a völgyoldalba. Akik közelebbről látták az eseményeket, vagy maguk is a részesei voltak, azok arról számoltak be, hogy miután a csendőrszakasz csatárláncba állt, Takács főhadnagy két részre osztotta a szakaszt. A szakasz egyik, Erős Sándor főtörzsőrmester vezette 128 része számára parancsba adta az ellentámadás folytatását, míg a másik parancs a település átfésülésére vonatkozott. A vallomások alapján kérdéses, hogy Takács hadnagy adott-e ki uszító jelleggel bíró parancsot. 129 Uri Henrik szerint Takács arra adott parancsot, hogy a támadás környékén talált lakosokat ki kell végezni és többeket pedig az ezred parancsnokságra kell kísérni, házakat pedig fel kell gyújtani. 130 Ezzel szemben Baranyai Géza szerint a csendőrtiszt csupán azt adta parancsba, hogy a környéken lévő polgári lakosokat össze kell fogni, azokat háttérbe kell kísérni, hogy nekünk ne tudjanak ártani. 131 Tóth Károly szerint vagy Ludányi, vagy Takács olyan parancsot adott ki, miszerint megtorlásképpen a községet ki kell irtani Csima János: Adalékok i. m., ÁBTL V /a 321. (Feljegyzés Uri Henrik 2. kihallgatásáról. Budapest, január 21.) 125 ÁBTL V /a 399. (Baranyai Géza tanúkihallgatási jegyzőkönyv. Budapest, augusztus 29.) 126 ÁBTL V /1 45. (Rahóty István jelentése Horváth Józseffel kapcsolatban. Budapest, október 17.) 127 Szabó P.: Somogyi i. m., ÁBTL V /a 402. (Szembesítési jegyzőkönyv. Budapest, augusztus 29.) 129 házakat felgyújtani, a polgári lakosokat pedig le kell gyilkolni. In: ÁBTL V /a 322. (Feljegyzés Uri Henrik 2. kihallgatásáról. Budapest, augusztus 24.); mi is kipucoltuk ezt a partizán fészket, mert piszkos partizánfészek volt az egész. ÁBTL V (Szalontai Ferenc tanúkihallgatási jegyzőkönyv, Tab, március 21.) 130 ÁBTL V /a 353. (Uri Henrik gyanusított jegyzőkönyv. Budapest, szeptember 23.) 131 ÁBTL V /a 399. (Baranyai Géza tanúkihallgatási jegyzőkönyv. Budapest, augusztus 29.) 132 ÁBTL V /1 30. (Tóth Károly önéletrajz. Másolat. Budapest, október 7.)

157 Eljárások a magyar katonák által a Szovjetunió területén elkövetett háborús bűntettek ügyében 155 Mintegy kétszáz métert tehettek meg a csatárláncba fejlődött csendőrök, amikor kitört a lövöldözés. Gigler Péter a fején meg is sérült. 133 Jablonica település épületeit elérve elkezdődött a település fésülése. Hiányossága a 60 évvel ezelőtti feltárásnak, hogy nem merült fel annak a kérdésnek a tisztázása, hogy miért itt, a település elején történtek a kivégzések. Más esetek példái alapján valószínűsíthetjük, hogy a magyar katonák úgy gondolták, ezekből a házakból tüzelhettek rájuk. Baranyai szerint Takács parancsa alapján azokkal a civilekkel kellett végezni, akik ellenállást tanúsítottak. 134 Fazekas György azt hallotta, hogy azért történetek a kivégzések, mivel az agyonlőtt nők, ill. emberek közreműködtek a partizáncsapatokkal s ezért ki lettek végezve. Ezek árulták el a kocsi oszlopot stb. ( ) A szakasz arról is beszélgetett, hogy akiket agyonlőttek, azok rejtegették állítólag a partizánokat. 135 A legtöbb tanúmeghallgatás csupán a csendőr szakasz tevékenységének következményeiről szól, de arra vonatkozólag nem tud biztos állítást megfogalmazni, hogy kik követték el ezeket a cselekedeteket kiknek a parancsára. Visszatérő elemek a vallomásokban, hogy mintegy 3-4 épület lángolt és mintegy fél tucatnyi, magyar katonák által meggyilkolt civilt lehetett látni az akciót követően. Legapokaliptikusabb módon Lepenye György nyilatkozik a Jablonicában történtek következményeiről: másnap vonultunk át Jablonicán amikor is láttam, hogy teljesen le volt égetve több ember, asszonyt és gyermeket láttam, holtan a házak körül. ( ) Hogy a lakosságot milyen körülmények között irtották ki, nem tudom, de élő embert nem láttam. 136 Hasonló benyomások érték Fazekas Györgyöt is: de ekkor már a faluban csend volt. Beérkezve azt láttam, hogy több ház le volt égve és a házak között az udvarokban, ház előtt több női holtestet láttam, akik agyon voltak lövöldözve. 137 A település elején, a szakasz menetirányától jobboldalra 138 eső házaknál kerültek sor a kivégzésekre. Az első házból Szalontai Ferenc egy férfit, egy asszonyt, egy lányt s egy gyereket vezetett ki. 139 A harmadik házból egy férfit és egy 18 év 140 körüli nőt Uri Henrik vezetette elő. Mire kikísérte a házból a két személyt, már 4-5 ember volt odahurcolva az udvarra. Itt néhány csendőr 141 azt a parancsot kapta Takács Gyulától, hogy tüzeljenek a felsorakoztatott polgári személyekre. Géppisztollyal agyonlőtték az udvaron lévőket, de miután az első házból kivezetett lány még élt, szükségesnek látta az egyik csendőr legtöbb vallomás szerint Kövesdi Vilmos, ÁBTL V /a 328. (Vázsonyi János tanúkihallgatási jegyzőkönyv, augusztus 27.) ÁBTL V /a 403. (Szembesítési jegyzőkönyv. Budapest, augusztus 29.) ÁBTL V (Fazekas György tanúkihallgatási jegyzőkönyv, Karád, március 20.) ÁBTL V (Lepenye György tanúkihallgatási jegyzőkönyv, Karád, február 25.) ÁBTL V (Fazekas György tanúkihallgatási jegyzőkönyv, Karád, március 20.) ÁBTL V /a 353. (Uri Henrik gyanusított jegyzőkönyv. Budapest, szeptember 23.) ÁBTL V /a 402. (Szembesítési jegyzőkönyv. Budapest, augusztus 29.) ÁBTL V /a 405. (Szembesítési jegyzőkönyv. Budapest, augusztus 29.) Szalontai Ferenc, Baranyai Géza, Tóth Károly, Márkus Ferenc.

158 156 Fóris Ákos hogy még egyszer tüzeljen rá. 142 Egyes vallomások szerint Takács is tüzelt pisztolyával. Az áldozatok száma ingadozó, mintegy 4-5 illetve 9 fő között állapítható meg. Kérdéses az is, hogy milyen módon gyulladtak ki a házak. Uri Henrik vallomásában elismeri, hogy ő gyújtotta fel az egyik házat, míg Baranyai szerint a hegyivadászok aknavetői okozták az épületek kigyulladását. 143 Kevele október 5. és 8. között az ezred Jablonicától Kőrösmezőn át Kevelére vonult. A Keveléről visszavonuló egységek hátrahagytak egy polgári személyt azzal a megjegyzéssel, hogy kémgyanús. Tóth Károly szerint amiatt vitték be ezt a civilt, mert azt kiabálta, hogy le vagytok szarva magyarok és le vagy szarva Horthy, viszont más vallomásban nincs erre vonatkozó információ. Szlovák, ruszin és ukrán származás is megjelenik a gyanúsított nemzetiségére vonatkozólag. Szalontai Ferenc ekképp jellemezte: A polgár kb. 168 cm magas, erős testalkatú, őszülő barna hajú volt, kb. 45 éves lehetett. Határtalanul bátor, szívós ember volt, aki minden kínzás ellenére a fájdalmakat minden jajszó nélkül tűrte. 145 Ezt a személyt bevitték a csendőrségi körletbe. Takács Gyula, Kövesdi Miklós őrmester és Szalontai Ferenc vallatás alá fogta. Arra kérdeztek rá, hogy honnan küldték és merre találhatóak a szovjet csapatok. 146 A tolmács szerepe Turi Sándorra, az ezredorvosra hárult, akit Ludányi ezredes küldött a kihallgatás helyszínére. 147 A nemleges választ követően Takács Gyula parancsára két derékszíjjal a fogoly kezét hátul összekötötték s a mestergerendára Horváth József, Kövesdi Vilmos és Szalontai Ferenc felhúzták. Ezt követte a fogoly több órás kínzása. 148 Amíg a szíjat tartotta a végénél fogva Szalontai annak érdekében, hogy ne csússzon le a mestergerendáról, Takács és Kövesdi a foglyot verte, viszont az nem vallott. A kihallgatásra belépő Angyal Dezső azzal a javaslattal állt elő, hogy szorítsák össze két deszkadarabbal a fogoly nemi szervét. A kínzás következő fázisára ellentétesek a vallomások, hogy megtörtént-e. Többek szerint miután a fogoly nemi szervének dörzsölése nem ért cél, a nemi szerv gyufával való égetésével illetve a fanszőr perzselésével kívántak célt érni, amit Turi Sándor javasolt. Ugyancsak kétséges, hogy megtörtént-e az az epizód, amikor a kínzástól elgyötört fogoly Angyal Dezső felé kapott, aki a pisztolyát is előrántotta, de a teremben lévő többi katona lefogta, mert a fogoly mögötti csendőrben könnyen kárt tehetett volna. 149 Miután leengedték a foglyot a gerendáról, Takács és Kövesdi bottal ÁBTL V /a 354. (Uri Henrik gyanusított jegyzőkönyv. Budapest, szeptember 23.) ÁBTL V /a 399. (Baranyai Géza tanúkihallgatási jegyzőkönyv. Budapest, augusztus 29.) A helység Kőrösmező külterületi lakott helye volt, 1967-ben egyesültek ÁBTL V (Szalontai Ferenc gyanúsítotti jegyzőkönyv. Budapest, június 10.) ÁBTL V /a 372. (Szembesítési jegyzőkönyv. Budapest, augusztus 31.) ÁBTL V /a 383. (Turi Sándor önvallomás); Egy jelentés szerint azt, hogy nem önként hanem az ezred parancsnokának parancsa miatt ment be a kihallgatásra, csupán taktikai okok miatt tette, hogy a felelőssége kisebb legyen. In: ÁBTL V /a 373. (Dósa István jelentése Turi Sándor fogda magatartásáról. Budapest, szeptember 2.) Szalontai Ferenc szerint 4, Márkus Ferenc szerint 2, Takács Gyula szerint 1,5 órán át tartott. ÁBTL V (Angyal Dezső 2. kihallgatása. Budapest, augusztus 25.)

159 Eljárások a magyar katonák által a Szovjetunió területén elkövetett háborús bűntettek ügyében 157 elkezdte verni a fogoly talpát, majd ezt követően ismét felhúzták, és ekkor Kövesdi bakanccsal taposta a fogoly lábfejét. Ezt követően a kihallgatáson résztvevők Takács hadnagy, Kövesdi Vilmos, Angyal Dezső, Turi Sándor ezredorvos és Illés Ernő főhadnagy, a távbeszélő szakasz parancsnoka öklözni kezdték a foglyot, de ezzel sem sikerült vallomást kicsikarni. Ezután a tisztek távoztak és csak a szakasz legénysége maradt hátra. Kövesdi Vilmos mintegy félóra múlva visszajött és közölte az ott lévőkkel, hogy a meggyötört foglyot ismét húzzák fel reggelig. A reggel Kövesdi őrmesterrel visszatérő Takács hadnagy ugyan reggel is ütni kezdte a foglyot több csendőr társaságában, azonban ez is eredménytelen maradt. Takács kiadta, hogy engedjék le a foglyot, ássanak egy gödröt számára és lőjék agyon. Takács Gyula vallomásaiban itt Ludányi Antal ezredes parancsára hivatkozott, 150 maga inkább azt szorgalmazta volna, hogy kísértessék hátra a foglyot további kihallgatás céljából. 151 Az épülettől mintegy 60 méterre Szalontai Ferenc Horváth Józseffel ásott egy gödröt. Miután megásták, és ezt jelentették, Takács parancsát követve a foglyot hónaljon fogták, kivitték egy bokor mellé és fejbe lőtték. A kivégzést Kövesdi és Takács az ajtóból követte. 152 Összegzés A 6. gyalogezred elleni eljárásból több fontos következtetést is levonhatunk. A politikai rendőrség és a per nem nélkülözte a koncepciós eljárás néhány elemét, illetve az ÁVH nyomásgyakorlását is bizonyítottnak vélhetjük. Ez a nyomásgyakorlás elsősorban a félelemből fakad, amely kettős természetű volt. Egyrészt volt egyfajta félelem magától a hivatali szervektől, az ÁVH apparátusától, az idegeket megviselő kihallgatásoktól és őrzési körülményektől, illetve a büntetéstől. Másrészt a vádlott-társakkal szembeni félelemre is utalnunk kell. Tehát a fegyelmi szervezet nem csak felülről lefelé, hanem oldalirányban is hatott. 153 Viszont az eljárás során a hatalom honorálta az együttműködést, amelyet az enyhébb ítéletek is mutattak. A korszakra jellemző módon meghatározó jelentőségű az osztályszempontú igazságszolgáltatás. Ugyancsak befolyásoló tényezőként jelent meg az államszocialista államhatalom kiépítésében való részvétel. Habár az eljárások során vádként fogalmazódott meg a csendőrmúlt eltitkolása több vádlott esetében is, viszont az államhatalom általában honorálta a számára tett szolgálatokat. A kegyelmi kérvények esetében elmondható, hogy az államhatalom kész volt a büntetési tételek csökkentésére, viszont a bűnösséget nem vonta kétségbe. Enyhítő körülmény jó magaviseletre és elsősorban az elítélt munkateljesítményére vonatkozott. Ennek megfelelően hivatkoztak erre a kegyelmi kérvények is, és csupán Angyal Dezső ÁBTL V /a 372. (Szembesítési jegyzőkönyv. Budapest, augusztus 31.) HL XI. 22. Budapesti Katonai Bíróság 911/ (Tárgyalási jegyzőkönyv, szeptember 3.) ÁBTL V /a 367. (Szembesítési jegyzőkönyv. Budapest, augusztus 28.) L. a kérdéskörről: Michel Foucault: Felügyelet és büntetés. A börtön története. (Társadalomtudományi Könyvtár) Bp.,

160 158 Fóris Ákos kérvényében jelenik meg a jogtalanság vádja. A kegyelmi kérvények állandó visszatérő eleme az 1956-os ellenforradalom elítélése, illetve ottani passzivitásuk igazolása. Ugyan köthetőek amnesztiahullámokhoz a pozitív elbírálásban részesülő kegyelmi kérvények, nem fedezhető fel következetesség. Például nem tudni, hogy ban Takács miért kapott kegyelmet, míg Szalontai miért nem. A jogkövetkezmények alól való szabadulás fontos momentuma a szabadlábon lévők számára, amint azt legjobban Takács Gyula példája mutatja, aki 1972-ig harcolt a rehabilitációért. A rendszerváltást követően egy esetben sem találhatunk semmisítési végzést az alábbi perrel kapcsolatban. Másik fontos eleme a Takács Gyula és társainak ügyének vizsgálata kapcsán, hogy mennyiben használhatóak rekonstrukciós célokra. Az ÁVH eljárásai illetve a háború utáni felelősségre vonási perek a magyar katonák Szovjetunió területén elkövetett háborús bűntetteivel kapcsolatban nem feldolgozott. Magáról az iratanyagról Soós Mihály közölt áttekintést 2004-ben. 154 A magyar hadtörténetírás nem vizsgálta részletesen az iratanyagot, az iratanyagnak forrásértékét nem tekinti relevánsnak. 155 Tanulmányomban azt kívántam igazolni, hogyan rekonstruálhatóak a világháború eseményei, amely különösen fontos a Magyar Király Honvédség iratanyagának pusztulása miatt Soós Mihály: A háborús és népellenes bűntettek feltárásának forrásai a Történeti Levéltárban. In: Trezor 3. - Az átmenet évkönyve Szerk.: Gyarmati György. Történeti Hivatal. Bp., A pártállami titkosrendőrség koncepciós eljárások tömegét folytatta le katonatisztek ellen, de valós bűncselekmények után csak ritkán nyomozott és ezekben az esetekben is elsősorban a vádlott és a mögötte feltételezett»rendszer«fasiszta érzelmeit, azaz ideológiailag meghatározott okot kívánta bizonyítani. In: Ungváry K.: A magyar honvédség i. m., 39.; Hasonló véleményt fogalmaz meg Töttösy Aladár és társainak ügye kapcsán: Szabó Péter: Adalékok a magyar királyi honvédség megszálló alakulatainak tevékenységéről a keleti hadműveleti területen (Rejmentarovka, december 21.). In: Hadtörténeti Közlemények, 124. (2011) 2. sz Ungváry K.: A magyar honvédség i. m.,

161 DUROVICS ALEX A magyarországi tanácsrendszer létrejötte és az első tanácstörvény Bevezető Alábbi munkámban arra teszek kísérletet, hogy bemutassam azt az utat, amely a tanácstörvényt az első összetettebb tervezettől egészen az újszerű szervek fölállításáig jellemezte. Ennek során, azon túl, hogy a kezdeti elképzelések változásait nyomon követem, be fogom mutatni az állampárt különböző szerveinek a törvény főbb elemeire gyakorolt hatásait. Nincs mód arra, hogy az egyes fórumokon lezajlott érveket és ellenérveket is felsorakoztassam az egyes kérdéskörök esetében, de ugyanakkor a kulcsfontosságú változtatásokat minden esetben fel fogom tüntetni. Az 1950-es évek ügyintézése és politikai berendezkedése miatt írásom nem lehet pontos, lévén hogy számos olyan döntés és határozat született a párt szűkebb köreiben, amelyek átvezetése a törvényben annak ellenére megtörtént, hogy erre napjainkban írott forrásunk lenne. Mindezek ellenére a Magyar Nemzeti Levéltár iratanyaga igen gazdag, és az adott téma szempontjából még számos olyan dokumentumot őriz, amely a továbbiakban kiegészítheti jelen munka ismeretanyagát. A téma maga, bár a szocialista államrendszer alatt, a tanácsrendszer fennállása során folyamatosan napirenden lévő sűrűn vizsgált és elemzett kérdéskör volt, a rendszerváltás és az azóta eltelt időszak, igencsak mostohán kezelt részévé vált. Egy új közigazgatás igénye A második világháborút követően megvolt annak lehetősége, hogy az új magyar közigazgatás megteremtésében felhasználják az akkor még működő nemzeti bizottságokat, hogy ez által utat engedjenek egy újfajta közigazgatásnak. 1 Az említett bizottságok 1944 őszén jöttek létre azokon a területeken, amelyek a szovjet hadsereg felügyelete alá kerültek. A korábbi közigazgatás vezetői hiányoztak, ennek ellenére szükség volt a helyi igazgatás feladatainak ellátására. 2 Kezdetben ezek a testületek összetételükben a társadalom önszervező erejét képviselték, mely tartalmukat később a megalakuló pártok tagjaival kiegészülve mindinkább elveszítették. 3 Végső soron a nemzetgyűlési választások lebonyolítása és a nemzeti kormány létrejöttét követően hatalmi jogkörük, amely addig szinte kizárólagosnak volt mondható, teljes egészében megszűnt. 4 A kialakuló politikai elit az akkori állapotok és az újjáépítés feladatainak szükségessége miatt a nemzeti bizottságok felhasználása helyett a régi keretek visszaállítása mellett tette le voksát Beér János: A közigazgatás újjászervezése elé In: Társadalmi Szemle, (3. évf.) 6 7. sz , itt 441. Csizmadia Andor: A nemzeti bizottságok állami tevékenysége ( ) Bp., Csizmadia Andor: A nemzeti bizottságok i. m., Csizmadia A.: A nemzeti bizottságok i. m., 82. Beér János: A közigazgatás újjászervezése i. m., 441.

162 160 Durovics Alex A közigazgatás reformjának ügye számos kisebb tervezet létrejöttét követően a fordulat évében vált hangsúlyosabbá. Ebből a szempontból kiemelendő a Magyar Dolgozók Pártjának június között megtartott egyesülési kongresszusa. 6 Az azon felszólaló belügyminiszter Rajk László beszédében az alábbiakban foglalta össze a létrejött állampárt feladatát: Szükség van egy olyan közigazgatási reform kidolgozására, hogy ennek eredményeképpen a népi demokrácia követelményeinek megfelelően új alapokra építsük népi demokratikus államszervezetünket. 7 Az új irányvonalat tükrözte e kérdésben magának a kongresszusnak az állásfoglalása is, lévén, hogy az államszervezet szükségesnek tartott reformjának kérdését a helyi szervek működési formáinak újraszabályozásával kötötte össze. Lényegében a közigazgatás teljes átalakításának feladatát egy új alkotmány létrehozásának követelményével párosította, amelynek következtében megkezdődött az egész államigazgatás megújítását célzó munka. 8 Amennyiben figyelembe vesszük az 1948-ra kialakult hatalmi erőviszonyokat, megállapíthatjuk, hogy a politikai harcok lezárultát követően a Magyar Dolgozók Pártja kezében összpontosult minden hatalmi eszköz ahhoz, hogy az előzetes elképzelések és tervezetek Magyarország közigazgatási szerkezetének megváltoztatására minden korábbinál komolyabb irányt vegyenek. A tanácsrendszerre vonatkozó első javaslat A tervezet A hosszas előkészítő munkát követően létrejött évi XX. törvény 11 fejezetben és 71 paragrafusban rögzítette a szocialista állam belső szervezetének és működésének alapelveit. A törvény V. fejezetében hat paragrafus tartalmazta a tanácsokra vonatkozó főbb rendelkezéseket. Az alkotmány tehát meghatározta lényegében az egyes tanácstörvények tartalmát. Ez az állítás azonban fordítva is igaz, mivel a tanácsrendszeren belül 1954-ben, de még inkább az 1960-as években felmerülő és mindinkább szükségessé váló reformok ügye meghatározta az alkotmány módosításának irányát is. A 70. (1) bekezdése a Minisztertanácsra bízta rendelkezéseinek végrehajtását, (2) bekezdése pedig felhatalmazta az e cél végrehajtásához szükséges jogszabályok megalkotására, azok országgyűléshez való benyújtására. 9 Magának a tanácstörvénynek az előkészítése, hasonlatosan egyes korábbi tervezetekmegtárgyalásához, a Belügyminisztériumon belül zajlott, lévén, hogy az önkormányzatokkal kapcsolatos feladatok ellátását akkoriban az a minisztérium látta el Mód Aladár: A pártegyesítő kongresszus és a Magyar Dolgozók Pártja In: Társadalmi szemle, (3. évf.) 6-7. sz , itt 409. A Magyar Kommunista Párt és a Szociáldemokrata Párt Egyesülési Kongresszusának jegyzőkönyve. Budapest, Dr. Papp Lajos: A tanácsok negyedszázados tevékenysége In: A tanácsrendszer negyedszázada. Budapest, Beér János: A helyi tanácsok kialakulása és fejlődése Magyarországon. Budapest, Dallos Ferenc: Az első tanácstörvény és a tanácsok megalakulása. In: Állam és igazgatás, 25. (1975) 6. sz , itt 486.

163 A magyarországi tanácsrendszer létrejötte és az első tanácstörvény 161 A tervezet létrehozásának feladata a Központi Vezetőség február 10-i ülésén is szóba került. Itt Politikai helyzet és pártunk feladatai című beszámolójában Rákosi Mátyás az alábbiakban összegezte a teendőket: Gondoskodnunk kell népköztársasági alkotmányunkban lefektetett alapelvek megvalósításáról. Ennek megfelelően irányt kell venni arra, hogy lehetőleg az idén létrehozzuk a falu, város, járás és megye tanácsait, melyeket alkotmányunk megkövetel 11 A beszámolót követően felgyorsult törvényelőkészítői munkálatok eredményeként február 13-ra készült el az első tanácsokra vonatkozó javaslat. E tervezetet a Központi Vezetőség Titkársága február 23-i ülésén vitatta meg. 12 E dokumentum összegezte a tanácsokkal kapcsolatos szempontokat, meghatározva a főbb alapelveket. Ez említett feladatát XVIII fejezetbe foglalva végezte el. 13 A legfőbb alapelvek sorába tartozott, hogy az egyes tanácsokat, az államhatalom helyi szerveiként definiálta, és kimondta azok a későbbi tanácstörvény 1 -ban is rögzítésre került egymás alá- és fölérendeltségének rendszerét. 14 A felállítandó szervek hatáskörét a tervezet pontosan nem részletezte, kimondta viszont, hogy azok az államigazgatás helyi feladatainak ellátására terjednek ki. Ezek kapcsán is fenntartott azonban olyan ügyköröket, amelyek az esetleges megvalósítást követően sem kerültek volna a tanácsokhoz, és amelyek ellátását továbbra is a központi szervek látták volna el. Ilyen feladatok közé sorolta például a honvédelem, a vasút és a posta irányításával kapcsolatos teendők ellátását. 15 Az egyes feladatok végrehajtásában már a tervezet sem kívánt komoly jogosítványokat biztosítani az egyes tanácstestületeknek. Ehelyett kötelezte volna azokat, hogy ellátásukról végrehajtó bizottságok létrehozásával gondoskodjanak. Ennek az új szervnek a javaslat kidolgozói már akkor egy igen széles helyettesítő jogkör megadását javasolták, amely szerint e szervek a tanácstestületet bármely kérdésben helyettesíthették volna. 16 A javaslat a későbbi tanácstörvény 54 (2) bekezdésében foglaltakhoz hasonlóan javasolta, hogy megválasztásukat követően e szervek munkájában a kettős alárendeltség elve érvényesüljön. Ennek megvalósulása esetén azok feladataik ellátásáért egyfelől a saját tanácsszervüknek, míg másfelől szakigazgatási tevékenységük miatt az egyes szakminisztériumoknak is felelősek lettek volna. A tervezet kijelölte a tanács által felállítandó állandó bizottságok szerepét is a rendszer működésében, amelyeknek azonban már ekkor is csupán felügyelő és ellenőrző szerepet szánt. 17 A tanács meghatározásánál a javaslat tartalmazott egy, a későbbi tanácstörvény szövegébe már be nem került megfogalmazást is, amely e szervekre nézve kimondta, hogy az gazdálkodási egység is, általában hozzákapcsolódnak a helyi jelentőségű vállalatok Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára (a továbbiakban MNL OL), M-KS 276.f.52/10. ő. e. MNL OL, M-KS 276.f.53/.46.ő. e. Uo. Uo. Uo. Uo. Uo. Uo.

164 162 Durovics Alex A tervezet meghatározott egy irányelvet, amely értelmében a tanácsok létrehozását úgy kellett véghezvinni, hogy az a megyei tisztségviselők létszáma tekintetében csökkenéssel járjon. Már e javaslatban érvényesült az a későbbi tendencia, hogy bár az alkotmánynak megfelelő módon rögzítésre került az Elnöki Tanács szerepének kimondása a helyi tanácsok felett például azok feloszlatásában, mégis a tervezet e szervek munkájának koordinációjában és felügyeletében a Minisztertanács számára sokkal jelentősebb hatásköröket biztosított. Ez utóbbival kapcsolatban a tervezet egy olyan javaslattal élt, hogy a tanácsokkal kapcsolatos feladatainak intézését átmeneti időre ruházza át a belügyminisztériumra. 19 Természetesen nem lehetett a belügyminisztérium számára korlátlan jogosítványokat adni, éppen ezért kötelezni kívánta a javaslat a minisztériumot arra, hogy e helyettesítő funkciójának ellátása során jelentkező fontosabb kérdések, illetve azokkal kapcsolatban, melyek több minisztérium hatáskörét is érintik, köteles legyen az ügyet döntésre a Minisztertanács elé terjeszteni. A tervezet további javaslata alapján a belügyminiszter felhatalmazást nyert volna többek közt arra, hogy a helyi szervek működését valamilyen szempontból akadályozó tényezők felszámolására lépéseket kezdeményezhessen az egyes szaktárcáknál. A javaslat ilyen ügyekkel kapcsolatosan, valamint az egyes minisztériumok és a belügyminisztérium közt felmerülő viták esetében is, kötelezni kívánta a belügyminisztériumot arra, hogy az ügyet a Minisztertanács elé tárja. 20 A törvénytervezet II. fejezete az egyes tanácsok rendszerben elfoglalt helyét rögzítette, meghatározva az egyes szinteket alkotó tanácsok körét. Ez alapján az egyes városok tanácsai a járási tanácsokkal kerültek volna egy szintre, míg a kisebb városok esetében azok járás alá rendelését javasolták. E szempontból Budapest már e javaslatban is kiemelt szerepkörrel bírt. A fővárost nem járási szintre, hanem a megyék tanácsaival azonos jogállásra kívánták helyezni, amely által e város felett a megyékhez hasonlóan csak a legfelsőbb szervek fennhatósága érvényesült volna. Bár ez utóbbi szervezési móddal kapcsolatosan a tervezet nem tartotta szükségesnek, más városoknak legfelsőbb szervek alá való közvetlen rendelését, ettől függetlenül e kör bővítésének lehetőségét a későbbiek folyamán is elképzelhetőnek tartotta. A javaslat az ún. városi kerületi tanácsok felállításának lehetőségét csak indokolt esetben ajánlotta, és Budapest kivételével akkor még nem is javasolta másutt létrehozásukat. Ez utóbbiban a Titkárság határozata hozott változást, amely az eredetileg Budapesten felállítandókon kívül, kerületi tanácsok létrehozásáról rendelkezett Debrecenben, Miskolcon, Szegeden és Pécsen. Ez utóbbi 4 vidéki város esetében is a Titkárság elegendőnek látta, ha azok létrehozásáról csak a választásokat követően gondoskodnak. 21 A községi tanácsok kérdésében a készítők azok felállítását csak minden 500 főnél nagyobb lélekszámú település esetén látták indokoltnak. Az ennél kisebb települések esetében pedig, átmenetileg úgynevezett közös szervek felállítását javasolták. E számtól eltérést egyedül az adott település gazdasági, közlekedési tényezőinek figyelembevételéből adódóan tartották megvalósíthatónak. A községek kapcsán a Uo. Uo. Uo.

165 A magyarországi tanácsrendszer létrejötte és az első tanácstörvény 163 javaslat célszerűnek tartotta azok járások alá rendelését, de egyes esetekben úgy látta, hogy amennyiben, jelentős vonzás áll fenn a város és a község között, a községnek városhoz, mint annak egyik kerületének hozzáadása útján szükséges gondoskodni. 22 A területi beosztás tekintetében a javaslat kimondta a Minisztertanácsnak később törvényben is rögzített jogát a megyék, járások, községek határainak megváltoztatásához, de azt egyrészt a belügyminiszter előterjesztéséhez, másrészt pedig a területileg illetékes megye véleményének meghallgatásához kötötte. Ezt a minisztertanácsi jogkört a javaslat további kérdésekre is kiterjesztette. Ilyen volt többek közt, hogy mikor kell egy tanácsot a járás vagy megye fennhatósága alá rendelni, mikor kell gondoskodni egy korábban megyei tanács alá rendelt tanács járási tanács alá helyezéséről, illetve mikor kell városkerületi tanácsot, községben községi tanácsot létrehozni. A javaslat ez utóbbi kérdésekben is a belügyminiszter előterjesztéséhez kötötte volna a döntést. A fenti kérdésekben a javaslat az alábbi négy tényező együttes figyelembevételét tartotta megfontolandónak: az érintett terület nagysága és lakosainak száma, annak politikai és gazdasági fejlettségének foka, valamint a tervgazdálkodás érdekei. A tervezet a kisebb átcsatolások ügyében a belügyminiszterhez is tervezett a minisztertanácsihoz hasonló döntési jogkört utalni, amelyet azonban ez előbbi is csak az érintett megyei tanács meghallgatása mellett gyakorolhatott volna. A belügyminisztériumnak juttatott jogkörrel, bár a tervezet nem tesz róla említést, feltehetőleg a Minisztertanács feladatainak felduzzadását akarták elkerülni. 23 A tervezet III. fejezete tartalmazott javaslatokat a tanácsok és végrehajtóbizottságaik létszámának kérdésére vonatkozóan. A községek, városok és városi kerületek esetében nagyobb testületek létrehozását tartotta megvalósítandónak, szemben a megyei és járási tanácsokkal. A javaslat nem határozott meg konkrét számokat, csupán keretszámok alkalmazásával, a minimális és maximális létszám behatárolására törekedett. 24 A keretszámok a következőképpen alakultak a tanácstestületek esetében: községekben és városkerületekben , Budapest kerületeiben, valamint a városokban , Budapesten 251, járásokban , megyék esetén pedig Ebben a kérdésben is az MDP KV Titkárság határozata következtében történt változás, amelynek értelmében a járási tanácsok esetében eredetileg megállapított es keretszámot re, megyék esetében pedig ről re módosította. A döntő szempont, amely a korábbi tervezetekben megállapított keretszámok csökkenését eredményezte, elsősorban annak megállapítása volt, hogy egy testület létszámának nagyságával párhuzamosan csökken hatékonysága, és ennek fényében egy nagyobb létszámú testület nem volna hatékony feladatai ellátásában. 26 A végrehajtó bizottságok nagyságára nézve a Titkárság az eredetileg megállapított keretszámokon nem hajtott végre változtatást. Azok megmaradtak a községek és városkerületek esetében 5 9, városokban és Budapest kerületeiben 7 15, Budapesten 11 19, a járásokban 9 15, megyékben, főben Uo. Uo. Uo. Uo. Beér J.: A helyi tanácsok i. m., 161.

166 164 Durovics Alex A tervezet IV. fejezete a létrehozandó szervek tanács és végrehajtó bizottság szervezeti kérdéseinek szabályozásával foglalkozott. Egyrészt kimondta a végrehajtó-bizottság tagjainak első tanácsülésen való megválasztásának követelményét, másrészről viszont megszabta, hogy annak tisztségviselőit a végrehajtó-bizottságnak saját tagjai köréből kell választania, amely döntést a felettes tanácsnak kell megerősítenie. 27 Az egyes osztályok tekintetében a javaslat azok irányításában nem tartotta kizárandónak, olyan tisztségviselők megválasztását, akik akár a tanács, akár a végrehajtó-bizottság tagjai. Ezzel szemben viszont annak meghatározását, hogy az egyes osztályok munkájáért a végrehajtó-bizottságon belül melyik tag felelős, igen fontosnak tartotta, ha azt a végrehajtó bizottság határozatában rögzíti. 28 A konkrét ügyekben való eljárás feladatát szintén kettős alárendeltség alatt működő osztályok útján javasolták ellátni, élükön osztályvezetővel. A tervezet titkárság felállítását is előírta a végrehajtó bizottság elnökének tisztsége mellett, akinek feladatkörébe tartozott egyrészt az alárendelt tanácsszervek jegyzőkönyveinek feldolgozása, másrészről viszont az egyes ülések, illetve azok jegyzőkönyveinek előkészítése is. Ez utóbbi feladatait mind a saját tanácstestülete, mind pedig annak végrehajtó-bizottsága esetén is el kellett látnia. 29 Az egyes tanácsi szintek felállítására tartalmazott javaslatokat a tervezet V. fejezete. Ez az osztályok kialakításával kapcsolatban azt az elképzelést tartotta megvalósítandónak, hogy alulról felfelé haladva növekedjen az egyes tanácsok osztályainak száma. A városok és városkerületek esetében a tervezet úgynevezett speciális problémák felmerülése okán lehetőnek vélte, ha szükség esetén több osztályt is felállítanak. Akárcsak az egyes testületek létszámával kapcsolatosan, a tervezet ebben a kérdésben sem határozott meg pontos számokat, csupán annyit közölt, hogy azoknak az egyes szakminisztériumokhoz kell igazodniuk. A pontos számokról szóló döntést a megyei végrehajtó bizottság hatáskörébe sorolta, amelynek figyelembe kellett vennie egyrészt az érintett tanács előzetes javaslatát, másrészt az érdekelt miniszter és a pénzügyminiszter utólagos jóváhagyását. Példát egyedül a megyei végrehajtó bizottságok osztályaira közölt, amely alapján 11 egység intézte volna az egyes ügyeket. 30 A tervezet VI. fejezete határozta meg azoknak a hatóságoknak és tisztségviselőknek a körét, akik a tanácsok felállítását követően nem kerültek volna azok hatáskörébe. Ezeket a tervezet két csoportba sorolta. Az egyiket a gazdasági jellegű, míg a másikat a nem gazdasági jellegű szervek alkották. Az előbbi csoportjába tartoztak többek közt az Állami Egészségügyi Központ megyei megbízottja, az Állami Készletgyűjtő megbízott, bankok, repülőterek, államvasút, vámhivatalok, posta, míg az utóbbi körébe: honvédelem, államvédelmi hatóság, rendőrség, tűzoltóság, bíróságok, ügyészségek. Mivel ezek a felsorolt szervek nem kerültek volna az egyes tanácsok irányítása alá, de működésükből kifolyólag feltételezhető volt, hogy a jövőben elkerülhetetlen MNL OL M-KS 276.f.53/.46.ő. e. Uo. Uo. Uo.

167 A magyarországi tanácsrendszer létrejötte és az első tanácstörvény 165 lesz kapcsolatfelvételük az egyes tanácsszervekkel, ezért a tervezet azt javasolta, hogy a jövőben ezt a kérdést a Minisztertanács az ügyben illetékes miniszter véleményének kikérését követően szabályozza. 31 A tervezet foglalkozott a tanácsok és az egyes állami vállalatok kapcsolatainak kérdésével is. Az ezt tárgyaló VII. fejezet egyrészt elkülönítette az egyes állami vállalatok főbb csoportjait, másrészt viszont tartalmazott szempontokat arra vonatkozóan is, hogy az egyes vállalatok mi alapján rendelendőek a különböző tanácsok hatáskörébe. Az utóbbi kategóriába kerülő vállalatok kapcsán a tervezet úgy látta, hogy azok irányításának feladatát egyedül a végrehajtó bizottságok e célra felállított osztályai láthatják majd el. Azzal kapcsolatosan pedig, hogy az egyes gazdasági szerveket mely tanács alá szükséges rendelni, a tervezet készítői arra az álláspontra helyezkedtek, miszerint a vállalatok többségét városi vagy községi tanácsnak kell juttatni. Ennek kapcsán azonban megjegyzendő, hogy nem tartották elképzelhetetlennek azt sem, hogy egyes esetekben az adott vállalatot megyei tanács alá rendeljék. Ez utóbbit olyan esetekben látták indokoltnak, amikor egy vállalat területileg több tanács területére is kiterjedt. Feltehetőleg ezzel a megoldással tudták volna egyrészt elkerülni az egyes tanácsok közt fellépő vitákat, másrészről pedig biztosítani a vállalat működésének, egységes koordinálásának megteremtését. A tervezet egyedül a járási tanács hatáskörébe nem ajánlotta vállalat helyezését, de ennek indoklását nem közölte. 32 A korábbi elképzeléseknél részletesebben foglakozott a bizottságok kérdésével, a tervezet VIII. fejezete, amely úgy látta, nem szükséges, hogy a tanács minden osztálya mellé külön bizottságot állítsanak fel. Az ideiglenes bizottságok létrehozásának kérdésében azok szükségességének megállapítását, egyszerűen a tanácsok belátására bízta. 33 A tervezet XI. fejezete állapította meg a különböző hatósági fokozatokat, kimondva a végrehajtó bizottság feladatát, mint elsőfokú hatóságét. E kérdésben egyedül a megyei végrehajtó bizottságok alkottak külön kategóriát, mivel esetükben e szerepkör ellátását csak kiemelten fontos ügyekben tartották volna alkalmazandónak. Az egyes jogorvoslatok kérdésében a tervezet az egyfokú eljárást tartotta megvalósítandónak, és annak két típusát különböztette meg. Mind a kettő esetén meghatározott ügyek elkülönítéséről volt szó, de míg az egyik esetben az ügy a végrehajtó bizottságtól a tanácshoz került, addig a második csoportba tartozók esetében a felsőbb végrehajtó-bizottsághoz, illetve megyék esetében a miniszterhez. 34 A XII. fejezet foglalkozott a tanácsi szervek rendeletalkotásának részleteivel. Ebben a tanácsok által hozott rendeletek elnevezésére a helyi rendeletek kifejezést alkalmazta, amelyeket elfogadásuk esetén mind a végrehajtó-bizottság elnökének, mind pedig annak titkárának is alá kellett írnia. Ezt követően jóváhagyásra kellett megküldeni a felsőbb végrehajtó-bizottság számára, amelytől a visszaérkező pozitív visszajelzés, vagy válasz hiányában 8 nap után kerülhetett sor a rendelet kihirdetésére. A tervezet megvitatásakor az MDP KV Titkársága ezt a 8 napot túl rövidnek találta, s éppen ezért még az ülés során úgy határozott, hogy a megszabott idő 15 nap legyen Uo. Uo. Uo. Uo. Uo.

168 166 Durovics Alex A tanács és végrehajtó-bizottságának üléseinek menetéről a javaslat XIII. fejezete tartalmazott rendelkezéseket. A tervezet az ülések első napirendi pontjának a legutóbbi tanácsülés óta végzett munkáról szóló beszámoló elhangzását javasolta, melynek az azt követően elfogadott határozatok ismertetésére is ki kellett terjednie. Ebben a fejezetben a javaslat tartalmazott egy, a későbbi törvénybe már be nem került rendelkezést, miszerint mind a tanács, mind pedig a végrehajtó bizottság tagjainak a feladataik ellátásából adódó pluszkiadásaikat a munkáltatójuk lett volna köteles számukra megtéríteni. 36 Az egyes személyzeti kérdésekkel a tervezet XIV. fejezete foglalkozott. Ez egyrészt kinyilvánította az egyes tisztviselők állami alkalmazott voltát, másrészt pedig meghatározta felvételükben a végrehajtó bizottság határozatának érvényesülését. A tervezet akkor még nem tartalmazott pontosabb rendelkezéseket, de mindenesetre a jövőre nézve eldöntendőnek ítélte annak meghatározását, hogy mely állások betöltéséhez kell a felettes szerv, és melyekhez a szakminiszter jóváhagyása. Ugyancsak ebben a fejezetben javasolták, hogy a tanács dolgozóiról készüljön kádernyilvántartás, amelyet a tanács szervezetének nagysága szerint kellett volna adminisztrálni. Kis létszám esetén a végrehajtó bizottság elnökének vagy titkárának, esetleg egy e célra alkalmazott káderelőadónak, nagyobb létszám esetén pedig külön csoportnak kellene vezetnie. A felsőbb szervek egyes osztályainak az alájuk rendelt szervek igazgatási teendőihez szükséges kádernyilvántartásokat maguknak kellett volna vezetniük, amelyeken belül lehetőségük lett volna nagyobb létszám esetén káderelőadó, illetve kádercsoport szervezésére is. 37 A javaslat XV. fejezete a tanácsok gazdasági hátterére vonatkozó elképzeléseit tartalmazta. Ezek alapján a gazdasági alapot az alájuk rendelt vállalatok jövedelmei képezték, és a felettes tanácsok költségvetésének minden esetben részét jelentette volna a neki alárendelt alsóbb fokú tanácsok költségvetése is. Az ebben foglaltaktól való eltérés, azonban a felsőbb szerv jóváhagyása nélkül nem volt lehetséges. A költségvetésben előirányzott összegek átadásáról a pénzügyminiszter jóváhagyásával az illetékes szaktárca gondoskodott volna, amelyet a tervezet szerint havi bontásban utaltak volna ki. 38 A tanácsok felállítására vonatkozó konkrét elképzeléseket és alapelveket öszszegezte a tervezet XVI. pontja. Elsődleges szempontként a javaslat készítői a tanácsrendszer létrehozásának menetében, feltehetőleg a minél zökkenőmentesebb átmenet érdekében, a fokozatosság elvének megvalósítását szorgalmazták. Ennek érdekében azt javasolták, hogy az egyes tanácsok felállítása felülről lefelé történjen meg. A készítők az egyes szintek létrehozásával kapcsolatosan 2-3 hónapos időközökkel számoltak, abból a meggondolásból, hogy az időközben már felállított szerveket is be tudják vonni segítségképpen a szervezőmunka egyes fázisaiba. 39 Amellett érveltek, hogy a kezdeti időszakra nézve a rendszer próbájának érdekében, az egyes testületeket a szervezőmunkák alatt ne választások útján, hanem átmeneti, ideiglenes jelleggel a Népfront helyi szerveinek javaslatai alapján az Országos Népfront által delegált személyekkel töltsék be. Ennek megvalósítását a tervezet Uo. Uo. Uo. Uo.

169 A magyarországi tanácsrendszer létrejötte és az első tanácstörvény 167 eredetileg négy lépcsőben képzelte megvalósítani, amelynek során első körben került volna sor az egyes megyei valamint Budapest tanácsának, másodikban az egyes járások, városok és a budapesti kerületi tanácsok felállítására. A harmadik ütemben létrehozták volna a községi tanácsokat, majd végül negyedik lépésként sor került volna a tanácsválasztások megrendezésére. Ez utóbbi javaslatot azonban a Titkárság nem támogatta, és még az ülés során úgy változtatta meg, hogy a tanácsok felállítása 3 lépcsőben menjen végbe. A harmadik ütemben került volna sor a választás megtartására, amelyre a Titkárság a legtöbb időt szánta. 40 A feladat ütemezésével kapcsolatosan a javaslat készítői felhívták a döntéshozók figyelmét, hogy szükséges a korábbi területi kiigazításokból kimaradt járások határainak rendezése. Másrészt pedig figyelmeztették a Titkárságot arra, hogy mind a megyei, mind pedig a járási tanácsok felállítása is igen nagy káder-előkészítést fog megkövetelni. 41 A javaslat a községekben felállítandó tanácsok esetében a községi jegyzőkkel mint leendő tanácselnökökkel számolt, azonban a már akkor meglévő létszámhiány és a tervezett mintegy 650 főnyi személy leváltásának terve együttesen egy olyan jelentős létszámhiány kialakulását prognosztizálta, amelynek megoldását hozzászámítva az egyes pártszervek segítségét is egészen 1951 februárjáig nem tartotta megoldhatónak. 42 A későbbi választásra nézve a tervezet XVII. fejezete kimondta, hogy annak pontos jogszabályi hátterének megteremtését egy külön erről szóló törvénnyel kell megoldani. A tervezet készítői a XVIII. fejezetben javasolták egy kormánybizottság létrehozását. E testület feladata lett volna többek között a tanácsok felállításának koordinálása, az ennek kapcsán felmerülő vitás kérdések megoldása, továbbá az egyes szakfeladatok átadásának ütemezése a tanácsok számára, és végül a kiegészítő határozatok elkészítése és képviselete a Minisztertanács előtt. 43 A javaslat eredményei Miután a Titkárság a javaslatot a fentebb taglalt változtatásokkal elfogadta, az abban foglaltak végrehajtása érdekében 3 testületet hozott működésbe. Első lépésként Ries István, Beér János és Szabó Imre részvételével létrehozták azt a háromtagú bizottságot, melynek március 8-ig kellett megszövegeznie a tanácsokra vonatkozó törvény tervezetét. 44 Időrendben másodikként az Országos Káderosztályra várt a feladat, hogy munkatervet készítsen a tanácsokkal kapcsolatos teendők ütemezésére. Ennek során azonban a testületnek két szempont mindenkori érvényesülését kellett szem előtt tartania. Egyrészt magának a munkatervnek biztosítani kellett a pártirányítás érvényesülését, másrészt pedig el kellett érni, hogy az illetékes pártszervezet titkára a tanács, a végrehajtó-bizottság elnöke pedig mindenképpen a pártbizottság tagjai közül kerüljön ki Uo. Uo. Uo. Uo. MNL OL M-KS 276.f. 53/46.ő. e. Uo.

170 168 Durovics Alex Az utolsó testület, mely utasítást kapott az Agitációs és Propaganda Kollégium volt, amelynek feladatát egy a politikai részletek kidolgozására irányuló munkaterv kidolgozása képezte. A kormánybizottság kérdésében a Titkárság az akkori belügyminisztert, Kádár Jánost bízta meg azzal a feladattal, hogy állítsa össze és terjesszen a testület elé egy javaslatot a bizottság tagjaira vonatkozóan. 46 Az ütemterv A bemutatásra került javaslat megtárgyalását követően, ahogy azt a titkársági határozat előírta, időre elkészült a helyi tanácsok felállítására vonatkozó ütemterv, amelyet a testület március 1-jei ülésén vitatott meg. Ez nem csupán a két törvénytervezet tanácstörvény, tanácsválasztási törvény elkészítésére és benyújtásának pontos határidejére vonatkozóan tartalmazott elképzeléseket, hanem egységes rendszerbe foglalta magának a tanácsrendszer felállításának minden további fontosabb részletét. 47 Első pontként a tervezet azt javasolta, hogy a kormánybizottság létrehozásáról a Minisztertanács március 3-i ülésén gondoskodjon, amely bizottság tagjainak Kádár Jánoson kívül Bognár Jánost, Erdei Ferencet, Kovács Istvánt, Kristóf Istvánt, Antos Istvánt, a titkári funkciók ellátásra pedig Beér János javasolta. E bizottságnak a tanácsokról szóló törvényjavaslat március 15-ig való elkészítése és döntésre való előkészítése lett a feladata. Ennek kapcsán az MDP KV Titkársága annyiban változtatott, hogy az eredetileg tervezett egy helyett két bizottság felállításáról határozott. A döntés eredményeként így a Minisztertanács elé már egy úgynevezett kormánybizottság, valamint egy pártbizottság létrehozásának tervezete került. A testületek személyi öszszetételére vonatkozóan már ekkor konkrét elképzelések fogalmazódtak meg. A kormánybizottságba Kádár Jánost, Bognár Jánost, Erdei Ferencet, Kovács Istvánt, Antos Istvánt és titkárként Beér Jánost, míg a pártbizottság tagjainak Kádár Jánost, Kovács Istvánt, Kristóf Istvánt, Antos Istvánt, Földes Lászlót, Friss Istvánt és Beér Jánost tartották fontosnak bevenni. 48 Az ütemterv alapján a törvény végrehajtási utasításának még a törvény parlamenti elfogadását megelőzően május 1-ig, míg a káderosztály főváros és megyékkel kapcsolatos személyi javaslatának pedig május 15-ig kellett döntésre a Titkárság elé kerülnie. Ezt követően kellett a Népfront Országos Tanácsának benyújtania május között az egyes megyei és budapesti tanácsok személyi kérdéseire vonatkozó javaslatait, amely szerveknek működésüket június 15-én kellett megkezdeniük. 49 A Titkárság március 1-jei határozatában foglaltaknak megfelelően került sor az említett bizottságok felállítására. A Minisztertanács március 3-i ülésén, napirenden kívüli javaslatában Dobi István kérte fel a testületet a titkársági ülésen elfogadottal megegyező összetételű bizottság létrehozására. A javaslatot a Minisztertanács változtatás nélkül fogadta el Uo. MNL OL M-KS 276.f. 54/88.ő. e. Uo. Uo. MNL OL XIX-A-83-a-328/2-1950

171 A magyarországi tanácsrendszer létrejötte és az első tanácstörvény 169 A tanácstörvény tervezet az MDP KV Titkársága előtt A tervezetet készítő bizottság munkáját határidőre fejezte be, minek eredményeként a Titkárság március 16-i ülésén sor kerülhetett a későbbi tanácstörvény tervezetének megvitatására. 51 A Titkárság számos változtatást hajtott végre a törvény szövegén mind annak megfogalmazását, mind pedig tartalmát tekintve. Az első módosítást a törvénytervezet preambulumában hajtották végre. Az eredeti szöveg a tanácsrendszer megvalósulásának sikerében kiemelte, hogy annak létrehozása a Szovjetunió tanítása alapján és a Szovjetunió történelmi tapasztalatait felhasználva történt. Annak okát, hogy ezt az utalást a Titkárság miért tartotta eltávolítandónak a tervezet szövegéből, indoklás hiányában nem tudjuk megállapítani. 52 A következő változtatás a tervezet 2 (2) bekezdésében történt, amely a tanácsok szerepéről szólt. Itt feltehetőleg a testület tagjai hiányolták a párt szerepének hangsúlyozását, és éppen ezért változtatásként bevezettették, hogy a tanácsok feladataik ellátása során a lakosság mozgósítását a Magyar Dolgozók Pártja vezetésével végzik. 53 A fenti két módosítástól egészen eltérő változtatás végrehajtását rendelte el a Titkárság, amikor a tervezet által eredetileg a Népköztársaság Elnöki Tanácsának delegált azon jogot, amely az egyes városok megyei tanács alól való kivételéről szólt, a Minisztertanácshoz tette át. Már e változtatásnak megfelelően bővült ki az 5 (1) bekezdése is. Ebben a tervezet a járás hatáskörét eredetileg a területén fekvő minden településre kiterjesztette, de a módosítást követően kifejezésre jutott a Minisztertanács azon joga, amely szerint az kiemelhetett városokat az egyes járások fennhatósága alól. A változtatások eredményeként csökkent a kötelezően megválasztandó tanácstagok száma, mind a városi tanácsok, mind a budapesti kerületi tanácsok esetében. 54 Bár a tervezet is kifejezte, hogy a végrehajtó bizottság munkájával kapcsolatosan a testülettől, illetve annak tagjaitól az egyes tanácstagok felvilágosítást kérhetnek, ezt azonban olyan formában tette volna lehetővé, hogy arra választ magán a tanácsülésen kelljen adniuk. Ezt oly módon változtatták meg, hogy a válaszadási kötelezettséget a végrehajtó bizottság számára írásban is lehetővé tették. 55 A tervezet eredetileg 16. -ban tartalmazott egy olyan rendelkezést, mely a tanácstagok tisztségükkel járó kiadásainak megtérítéséről szólt. Ezt azonban a Titkárság annak fényében távolítatta el, miszerint azt a későbbiekben külön jogszabály fogja rendezni. 56 Egy másik fontos változtatás a tanácsok választóikkal szemben fennálló kötelezettségeinek körét érintette. A tervezet eredetileg 23 (2) (6) bekezdése a választói gyűlések tartásáról és a tanácsi szervek ezzel kapcsolatban ellátandó feladatainak rögzítéséről gondoskodott. A törvény erre vonatkozó rendelkezései egyrészt biztosították volna minden választópolgárnak a gyűlésen való felszólalás jogát, másrészről viszont kötelezték volna a tanácsot, hogy beszámoljon munkájáról, s tájékoztassa a MNL OL M-KS 276.f.54/90. ő. e. Uo. Uo. Uo. Uo. Uo.

172 170 Durovics Alex megjelenteket a korábbi üléseken felmerült javaslatok sorsáról is. A Titkárság változtatását követően a 23. mindössze egy bekezdést tartalmazott a továbbiakban, amely a helyi tanácsokat évi két beszámoló megtartására kötelezte választóik felé. 57 A módosítások érintették a tanácsok feladatairól rendelkező 26. -t is. Ebben egyrészt sor került a tanácsszervek gazdasági tervével és költségvetésével kapcsolatos pontjának hátrébb sorolására, másrészt a helyi gazdasági terv és költségvetés előkészítése megfogalmazásban az előkészítés szót a megtárgyalás, és elfogadás váltotta fel. 58 A végrehajtó bizottságok határozatképességének megállapításában is változtatások történtek. A tervezet 41. (1) bekezdése eredetileg úgy rendelkezett, hogy a testület csak abban az esetben határozatképes, amennyiben az ülésen az elnök és a titkár, valamint a tagok többsége jelen van. A módosítás során azonban ezt úgy egyszerűsítették, hogy a törvény csak a tagok többségének meglétét követelte meg, és mind az elnökre, mind a titkárra való utalás kikerült annak szövegéből. A tervezet az egyes osztályokat egyértelműen mint a végrehajtó-bizottság hivatali szerveit definiálta, és ezt a címet adta a róluk szóló fejezetnek is. Az ülésen elhangzott javaslatok alapján került később átnevezésre, amelytől kezdve az V. fejezet címében is mint a helyi tanácsok hivatali szervei szerepeltek. 59 A tanácsok felügyelete kapcsán a tervezet is foglalkozott a Minisztertanács szerepkörének belügyminiszter általi helyettesítésének kérdésével. Ebben azonban még távolról sem volt annyira összetett, mint a későbbi törvény. Bár a fontosabb elvi kérdésekben, illetve a több tárcát is érintő ügyek kapcsán kimondta, hogy azokkal a belügyminiszternek a Minisztertanácshoz kell fordulnia, de a helyettesítésnek csupán a lehetőségét mondta ki. Talán éppen ezért döntött úgy a Titkárság, hogy szövegének (65. ) átfogalmazását rendeli el. 60 A fentebb taglalt módosítások figyelembevétele mellett fogadta el a Titkárság a tanácstörvény tervezetét, amelynek javított változatának elkészültéről Beér János március 20-i dátummal készítette el jelentését. Bár a tervezet és az abban alkalmazott változtatásoknak összefoglalt jegyzékét véleményezésre Kádár Jánosnak, Gerő Ernőnek, valamint Rákosi Mátyásnak is megküldte, a Titkárság e kérdésben a továbbiakban már nem tartott ülést. 61 A tanácstörvény tervezet a Minisztertanács előtt Az ütemtervnek megfelelően került sor a már módosított törvénytervezet minisztertanácsi megtárgyalására, annak március 24-i ülésén. A Kádár János belügyminiszter által benyújtott tervezethez az alább részletezett észrevételeket fűzték. 62 A Népgazdasági Tanács Elnökének az ülés során képviselt állásfoglalása helytelenítette a tervezet 29. (3) bekezdését. Eredetileg ebben a pontban a törvénytervezet azt tartalmazta az egyes tanácsoknak kihirdetett rendeleteivel kapcsolatban, hogy Uo. Uo. Uo. Uo. Uo. MNL OL XIX-A-83-a-331/8-1950

173 A magyarországi tanácsrendszer létrejötte és az első tanácstörvény 171 azt egyrészt a Minisztertanácsnak, másrészt pedig annak a miniszternek is megküldjék, akihez az a rendelet tárgya alapján tartozik. 63 E rendelkezés megváltoztatására az elnök azt javasolta, hogy a törvény a továbbiakban szorítkozzék csak arra, hogy az előbb említett kötelességet egyes esetek kivételével csak a közvetlen felettes szervre korlátozza. Ennek értelmében a módosítást követően a Minisztertanácshoz általában csak a megyék kihirdetett rendeletei kerültek. 64 A második kérdéskör, amelyet a Népgazdasági Tanács Elnöke az ülés során korrigálandónak tartott, a tervezet 34. -a volt. A törvény eredetileg a tanács napirendjével kapcsolatban nem követelte meg annak tanácstagokhoz való eljuttatását, csupán annyit írt elő, hogy azt a tanács hivatalos helyiségében közszemlére kell tenni. 65 Ezt egyébként egy, az ülés anyagához tartozó feljegyzés azért is aggályosnak tartotta, mivel azoknak a tanácstagoknak, akik nem a tanács székhelyén laktak, nem állt volna módjukban, hogy időben értesüljenek arról, mi fog a tanácsülésen megtárgyalásra kerülni. 66 Ennek a problémaforrásnak kijavítására javasolta tehát a Népgazdasági Tanács Elnöke, hogy a törvény mondja ki annak kötelezettségét, hogy az egyes ülések napirendjét a tanács tagjainak meg kell küldeni. 67 A minisztertanácsi határozat értelmében az ülésen elhangzott észrevételeknek megfelelően került elfogadásra a tervezet. A leendő hivatali munka egyszerűsítését célozta annak a tervezetben való rögzítése, hogy a tanácsok kihirdetett rendeleteit egyes esetektől eltekintve csak az adott tanács közvetlen felettes szervének kell beküldeni. 68 A megyei tanácsok kérdése A március 1-i titkársági ülés által elfogadott ütemtervnek megfelelően május 3-án került a testület elé a tanácsok felállításával foglalkozó azon dokumentum, amely a későbbi tanácstörvény fővárosi és megyei tanácsokkal kapcsolatos végrehajtási utasításának tervezetén és ügyrendjén kívül, tartalmazta az azok felállítása során érvényesítendő főbb alapelvek körét is. Azért csak az ezekre vonatkozó rendelkezéseket, mivel mind a járások, mind pedig a városok esetében is külön még július folyamán elkészítendő végrehajtási utasításban tervezték rendezni az azokkal kapcsolatos főbb részletkérdéseket. A döntésben szerepet játszott egyrészt, hogy ily módon könnyebbnek tűnt a szükséges feladatok ellátásáról való gondoskodás, mivel csak az éppen aktuális kérdésekkel kell ez esetben foglalkozni, valamint mivel a tervezetek készítői úgy vélték, hogy a megyék és a főváros tanácsszerveinek felállítása során szerzett tapasztalatok felhasználásával majd sokkal hatékonyabban lehet elvégezni a tanácsi rendszer többi szintjének létrehozását. 69 Mind a tervezet, mind pedig az ügyrend részletes bemutatásától most eltekintünk, elég ha annyit jelzünk ezzel kapcsolatban, hogy mind az MDP KV Titkársága, mind pedig az ezzel a feladattal megbízott bizottság célja a tervezet készítése MNL OL M-KS 276.f.54/90. ő. e. akkor még 28. MNL OL XIX-A-83-a-331/ MNL OL M-KS 276.f.54/90. ő. e. akkor még bekezdés. MNL OL XIX-A-83-a-331/ Uo. Uo. MNL OL M-KS 276.f.54/98.ő. e.

174 172 Durovics Alex során az volt, hogy egy olyan jogszabály szülessen, amely tömörségével, és minél több rendelkezés magába foglalásával a későbbiekben minél kevesebb további intézkedés meghozatalát tegye szükségessé. 70 A tanácstörvény az országgyűlés előtt A Minisztertanács március 24-i ülését követően május 8-án került sor a tanácstörvény tervezet országgyűléshez való benyújtására. Az országgyűlés jogi bizottsága május 9- én tartott ülésén megvizsgálta és jelentésében javasolta a t. Országgyűlésnek a törvényjavaslat változatlan szövegében való elfogadását. 71 A tervezet országgyűlési megvitatása május 10-én és május 11-én zajlott le. A két nap leforgása alatt mindösszesen 9 személy szólalt fel a tervezettel kapcsolatban, akiknek elhangzott hozzászólásai javaslatokat nem tartalmaztak. Az egyes üléseken elhangzott hozzászólásokkal kapcsolatban elég annyit megemlíteni, hogy tartalmukban kivétel nélkül mind a régi rendszer kritikáját és az új kiemelkedő jelentőségét hangsúlyozták. Az előbbi körébe tartozott a virilizmus, az autonómia hiányának, a régi tisztikar magatartásának, illetve az egyes önkormányzatok gazdasági és politikai háttere megalapozatlanságának megemlítése. Az elhangzott felszólalások általában a tanácsrendszer intézményével kapcsolatosan annak bürokráciát felszámoló szerepét hangsúlyozták, ahogy tette azt beszédében Nánási László is, akinek véleménye szerint a helyi tanácsok a hozzájuk kerülő ügyekből bizonyára nem csak aktákat tudnak majd készíteni, hanem el is tudják azokat intézni. 72 A tanácsokkal kapcsolatosan, az I. törvénytervezet parlamenti tárgyalása során elhangzott megállapítások aligha tekinthetőek helytállónak, már csak azért is, mivel azok a jövőre nézve, egy még csak kialakítás alatt álló rendszerről fogalmazódtak meg. Ebből kifolyólag a parlamenti felszólalásokat ezért úgy értékelhetjük, mint az újonnan felálló szervekkel szemben támasztott elvárások megfogalmazódása. Ha így teszünk, akkor a kitűzött célt együttesen a centralizáció, a túlzott bürokratizmus háttérbe szorítása, a helyi szervek hatékony működésének megteremtése képezte. Mint azt a későbbiek során látni fogjuk, mindezek az elképzelések és remények tévesnek bizonyultak. A tanácsrendszer létrejötte Az országgyűlés május 11-i ülésén fogadta el a tervezetet, amelyet május 18-án, mint évi I. törvényt hirdettek ki, megvalósítva ezzel az alkotmány 35. foglalt rendelkezését, amely kimondta: A helyi tanácsokra és végrehajtó bizottságokra vonatkozó részletes szabályokat külön törvény állapítja meg. 73 A törvény 66. -ban foglalva rendezte a tanácsok és szerveinek szerkezetére, működésére, ellátandó feladatainak kérdését, elhelyezve őket a közigazgatási hierarchiában, meghatározva a legfelsőbb szervek velük kapcsolatos hatásköreit Uo. Országgyűlési irományok, I. kötet 41. szám Uo. 35. A Magyar Népköztársaság Alkotmánya. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó. 35.

175 A magyarországi tanácsrendszer létrejötte és az első tanácstörvény 173 A tanácstörvény által megalapozott rendszer célja egy olyan egységes államszervezet létrehozása volt, amelyet központi irányítás alatt minél hatékonyabban lehetett egy-egy, a felső vezetés által különösen nagy prioritást élvező feladat szolgálatába állítani. 74 A törvény centralizáló törekvéseket reprezentáló pontjai rendelkeztek a leginkább szabályozott keretekkel, míg az azokon kívül eső fejezetek rendelkezései a szükségesnél kisebb mértékű szabályozottságot mutattak. 75 A tanácstörvény kerettörvény jellegéből adódott, hogy bár nem tartalmazott részletekbe menő rendelkezéseket lévén, hogy e feladatot maga a törvény, továbbá az alkotmány alapján készült jogszabályok végezték mégis lefektette azokat az alapelveket, amelyek a jogalkotás irányát meghatározták a továbbiakban. 76 Az első szint A Minisztertanács az első fázisban valóban csak a fővárosi és a megyei tanácsok felállításával foglalkozott. Ilyen előzményeket követően került sor tehát június 15-én a fővárosi és a megyei tanácsok létrehozására a 143/1950/V.18/ Minisztertanácsi rendelet és az azt követően kiadott miniszteri intézkedések alapján. 77 A szervezési munkálatok során a Belügyminisztérium minden megyébe, továbbá a fővárosba is elküldte képviselőit, akik figyelemmel kísérték, segítették és jelentéseikben megörökítették a tanácsok első lépéseit. 78 Az első szint létrejöttéről a belügyminiszter június 23-án számolt be a Minisztertanácsnak. A későbbiek szempontjából fontos fejleménye volt ennek az ülésnek, hogy a miniszter itt jelentette be a Helyi Tanácsok Főosztályának működésének megkezdését, valamint javaslatára akkor szüntették meg a tanácsok felállítására március 3-án létrehozott kormánybizottság működését. Ezt követően a Belügyminisztérium hatáskörébe került a többi szaktárcával való egységes álláspontok kialakítása a tanácsokkal kapcsolatban. 79 Az ülést követően a belügyminiszter a Minisztertanács augusztus 4-i ülésén számolt be a tanácsok működése során felmerült főbb hiányosságokról. 80 Itt került kiemelésre az a hibás gyakorlat, miszerint számos esetben került sor a végrehajtó bizottságok ülésein olyan ügyek megtárgyalására, amelyek valójában nem ezeknek a testületeknek a hatáskörébe tartoztak. 81 Egy másik probléma forrását a tanács végrehajtó bizottságai és az egyes felettes szervek közti kommunikáció hiánya jelentette, mivel gyakran előfordult, hogy egyes megyei végrehajtó bizottságok nem közölték rendelkezéseiket a Minisztertanács e jogait gyakorló Belügyminisztériummal Pap L.: Negyedszázados i. m., 24. Dalos F.: Megalakulása i. m., 489. Uo Húszéves a tanácsrendszer. In: Állam és igazgatás, 20. (1970) 10. sz , itt 865. MNL OL XIX-B-1-m 5211 MNL OL XIX-A-83-a-343/ MNL OL XIX-A-83-a-348/ Uo. Uo.

176 174 Durovics Alex A második szint A járási tanácsok létrehozását megelőzően még, június 1-jével sor került az egyes járások területének rendezésére. A belügyminiszter által végrehajtott minisztertanácsi rendelet következtében szűnt meg 16 és jött létre 6 új járás. 83 A megyei és fővárosi tanácsok felállítását követően kezdődött meg a járási, városi és budapesti kerületi tanácsok létrehozása, amelynek szempontjából fontos volt a Titkárság július 12-i ülése. Itt a testület megvitatta a fenti feladattal kapcsolatosan eléje került tervezetet, mely tartalmazta a főbb szempontok és megvalósítandó alapelvek körét. 84 A titkársági ülést követően a szervezési kérdésekkel témánk szempontjából fontos módon a Minisztertanács július 21-i ülése foglalkozott. Ez előbbinek eredményeként, valamint a tanácstörvény vonatkozó rendelkezései alapján lépett hatályba a 196/1950. (VII. 25.) Minisztertanácsi rendelet a budapesti városi kerületi, a járási és városi tanácsok felállításáról és működésének megkezdéséről szóló jogszabály. Ebben a 143/1950/V.18/ Minisztertanácsi rendelethez hasonlóan került rendezésre a járások városok és főváros kerületi tanácsainak és végrehajtó bizottságainak működésére, átvett hatásköreire, továbbá költségvetésüknek és a területükön elhelyezkedő vállalatokkal kialakítandó kapcsolatainak kérdése. 85 Az egyes tanácsi szintek felállításában egyrészt az átmenet zökkenőmentes biztosítása, másrészt pedig az egyes szintek szervezőmunkába való bevonása jelentette a megvalósítás főbb szempontjait. Ebből kifolyólag hárult például a Szolnok megyei tanácsra a területén létrehozandó 7 járási tanács Jászapáti, Jászberény, Szolnok, Tiszafüred, Kunszentmárton, Kunhegyes, Törökszentmiklós létrejöttének biztosítása. Általánosságban megállapítható, hogy ami a megyei tanácsok esetében a hiányosságok körét jelentette, az a járások esetében is fennállt. Nem volt olyan járási tanács, ahol ne küszködtek volna financiális, valamint elhelyezési nehézségekkel. 86 A járások esetében is a Magyar Függetlenségi Népfront látta el megbízólevéllel a tanács leendő rendes, illetve póttagjait. A testületek szervezésénél a korábbiakhoz hasonlóan az egyes osztályok munkájának beindítása jelentette az elsődleges célt. 87 A járások és városok tanácsainak augusztus 15-i működésének megkezdésével tehát befejeződött a tanácsrendszer második fokának megszervezése. Ennek során, ahogy az egy, a Titkárság elé augusztus 2-án került összesítésből kiderül, 193 tanácselnök megválasztására került sor, akik egyetlen egy kivételtől eltekintve mind a párttagok sorából kerültek ki. Közülük 63,5% volt munkás, 15,5% paraszt, 15,5% volt értelmiségi és mindösszesen 11 fő, vagyis az összes tanácselnök 5,5 % tartozott az egyéb kategóriába. E tisztségviselők közt elvétve akadt csak nő (23 fő), és 25 év alatti fiatal (10 fő) /1950. (V.20.) M.T. számú rendelet a járások területének rendezéséről. In: Törvények és Rendeletek Hivatalos Gyűjteménye I. kötet MNL OL M-KS 276.f ő.e. MNL OL XIX-A-83-a-347/5 és 347/ MNL OL XIX-B-1-m Uo. MNL OL M-KS 276.f.54/111.ő. e.

177 A magyarországi tanácsrendszer létrejötte és az első tanácstörvény 175 Tanácsválasztás A korábbi döntéseknek megfelelően az előkészítés fázisában már nem került sor a községi tanácsok felállítására. Az első tanácsválasztást az augusztus 6-án kihirdetett évi 31. számú törvényerejű rendelet alapján tartották meg október 22-én. 89 Az alkotmány 30. az I. tanácstörvény 13. (1) bekezdése és a már fentebb említett törvényerejű rendeletben foglaltak alapján, az egyes tanácsok tagjait 4 évre választották meg. 90 A választások lebonyolítása során a Magyar Függetlenségi Népfront által életre hívott választási bizottságok újdonságnak számítottak, amelyek minden olyan településen felállításra kerültek, ahol tanácsválasztásra került sor. Feladatuk az alkotmány által megszabott alapelvek érvényesülésének biztosítása, felügyelete volt. 91 A tanácsok felállításakor az egyes tagok delegálásához hasonlatosan a választás során is jelentős jogosítványok jutottak a Magyar Függetlenségi Népfront kezébe. E szervezet döntött az egyes jelölések kérdésében, és mivel a választás lajstromon zajlott, így lényegében a választhatók köréről. Épp a választás lajstromos voltából adódott, hogy csorbult a tanácstörvény azon rendelkezése, amely kimondta a választott tanácstagok választók általi visszahívásának lehetőségét. 92 A tanácsválasztás lezajlását követően kezdték meg működésüket az egyes községi tanácsok a 254/1950. (X. 21.) Minisztertanácsi rendelet alapján, amelyek létrejötte lezárta a tanácsrendszer kialakításának folyamatát. 93 A törvény megvalósítása során nem teljes mértékben érvényesültek a törvény községekre vonatkozó rendelkezései, ugyanis az eredetileg meghatározott 500-as lélekszám helyett, minden 300 főnél nagyobb lakosú község esetén sor került létrehozásukra. Ez azt eredményezte, hogy a tanácsrendszer bevezetését követően 2978 községben került sor tanács felállítására, amelyből csak 170 volt a törvény által kis lélekszámú települések számára ajánlott tanácsi forma, vagyis közös községi tanács. Ez azt eredményezte, hogy olyan települések számára váltak a törvény által megszabott feladatok ellátandó kötelezettségekké, amelyek sem jelentőségükben, sem pedig erejükben nem felelhettek meg a rájuk rótt feladatuknak. 94 A községi tanácsok létrehozását megelőzően azonban sor került néhány község egyesítésére a belügyminiszter által szeptember 6-án. Ezt pár napra rá egy másik belügyminiszteri rendelet követte, amely kb. 180 közös községi tanács létreho Pap L.: Negyedszázados i. m., évi 31. számú törvényerejű rendelet a helyi tanácsok tagjainak választásáról. In: Törvények és Rendeletek Hivatalos Gyűjteménye I. köt Pap L.: Negyedszázados i. m., 87. Dalos F.: Megalakulása i. m., /1950. (X.21.) M.T. számú rendelet a községi tanácsok működésének megkezdéséről. In: Törvények és Rendeletek Hivatalos Gyűjteménye. I. kötet 416. Pap L.: Negyedszázados i. m., 28.

178 176 Durovics Alex zásáról rendelkezett. 95 További fontos eseményt jelentett október 22-e a miskolci városi kerületi tanácsok szempontjából, ugyanis 255/1950. (X. 21.) Minisztertanácsi rendelet értelmében azoknak e napot követően kellett megkezdeni működésüket. 96 Összegzés Az október 22-vel létrejött új közigazgatási rendszer alapját képező törvény, sok szempontból magán hordozta létrehozóinak túlzott centralizáló törekvéseit, illetve számos olyan rendelkezést tartalmazott, amelyeket a mindennapi gyakorlat a megszerzett tapasztalatok kapcsán, a későbbiek folyamán mindinkább szükségszerűnek látszott új módon szabályozni. Az első tanácstörvény időszakában a tanácsok fő feladatát egyértelműen az egyes vezető szervek által meghatározott célok teljesítése jelentette, aminek következtében e szervek elhanyagolták azon tevékenységeiket, amelyek saját lakosságuk szükségleteinek kielégítésére irányultak. A keretek szűkössége, a megvalósítás nem megfelelő előkészítésén túl, számos olyan hiba jellemezte a rendszert, ami egyes esetekben magának a törvénynek a figyelmen kívül hagyásából adódott. A viszonylag korán kiütközött törvényi hibák és a rendszerben később felmerült hiányosságok felismerése bár korán megtörtént, kiküszöbölésükre egészen 1953-ig nem került sor. A rendszer korrekciójára irányuló, korábban is meglévő javítási törekvéseket az akkor bekövetkezett politikai változások jelentős mértékben felerősítették. A tanácstörvény alkotmánnyal való szoros kapcsolatából pedigegyenesen következett, hogy a tanácsrendszer szükséges korrekciójának igénye elkerülhetetlenné tette magának az Alkotmánynak tanácsokat érintő rendelkezéseinek első módosítását. Nagy Imre első kormánya érezhető változást hozott a tanácstörvény létrehozásának módjában, mivel korábban e kérdésben gyakorolt szerepétől eltérően a Minisztertanács sokkal határozottabban vett részt annak megalkotásában, az egyes törvénybe foglalandó irányelvek meghatározásában /1950. (IX.6.) B.M. számú rendelet egyes községeknek más községgel vagy várossal való egyesítéséről In: Törvények és Rendeletek Hivatalos Gyűjteménye II. kötet /1950. (X.21.) M.T. számú rendelet a miskolci városi kerületi tanácsok felállításáról és működésének megkezdéséről In: Törvények és Rendeletek Hivatalos Gyűjteménye. I. kötet 418.

179 JUHÁSZ RÉKA A Hajdú-Bihar megyei tanácstestület társadalmi összetétele között Bevezetés Jelen tanulmányban egy konkrét példán, a Hajdú-Bihar megyei tanács vizsgálatán keresztül mutatnám be a megyei tanácsok összetételének jellemzőit. Emellett arra is keresem a választ, hogy milyen személyek alkották az közötti megyei tanácsot. Dr. Csáki László a tanácsok társadalmi összetételének vizsgálatakor meghatározó tényezőnek tekintette a tanácsok hatékony működésének kérdését, szerinte a személyi működés jelentősen befolyásolta azt, hogy a tanács el tudta-e látni megfelelő módon feladatait. 1 Másik tanulmányában pedig arról írt, hogyan körvonalazták az MSZMP X. kongresszusán azokat a feltételeket, amelyek alapján valaki bekerülhetett a helyi tanácsokba: olyan állampolgárok kerüljenek tanácstagként megválasztásra, akik egyetértenek a szocializmus célkitűzéseivel, munkahelyükön, magánéletükben példát mutatnak, s vállalják a tanácstagsággal járó munkát és felelősséget, szívesen dolgoznak a közös célok elérésében. 2 A tanulmány során szeretnék kitérni a rendelkezésre álló források ismertetésén kívül a tanácstagok létszámának változására, nemek és életkor szerinti megoszlására, iskolai végzettségükre, a foglalkozásszerkezetére, a párttagok arányára valamint arra, hogy egy-egy tanácstag milyen hosszan töltötte be tisztségét. A megyei tanács működéséről általában Az évi Alkotmány V. fejezete 30 -ban megállapította, hogy az államhatalom helyi szervei a megyei, járási, városi, községi és városi kerületi tanácsok voltak. A 31 összegezte a helyi tanácsok legfontosabb feladatait: vezeti a gazdasági, társadalmi és kulturális tevékenységet, előkészíti a helyi gazdasági tervet és költségvetést, ellenőrzi ezek végrehajtását, végrehajtja a törvényeket és felsőbb rendeleteket, irányítja és ellenőrzi az alárendelt államhatalmi és államigazgatási szerveket, elősegíti az állami rend és közvagyon védelmét, oltalmazza a dolgozók jogait, irányítja és ellenőrzi a helyi jellegű gazdasági vállalatok munkáját, támogatja a dolgozók szövetkezeteit, intézkedik a jogszabállyal hatáskörébe utalt minden ügyben. 3 Az évi I. törvény rendelte el a helyi tanácsok felállítását az Alkotmányban lefektetettek szerint. Leszögezte, hogy a tanácsok olyan hierarchikus államhatalmi szervek, amelyeket demokratikus eszközökkel választanak és a demokratikus centralizmus elvei szerint működnek. Tevékenységi körét nagyvonalakban az államhatalom Dr. Csáki László: A tanácsok tagjai. In: Állam és Igazgatás, 21. (1971). 10. sz Dr. Csáki László: Az új tanácsok összetétele. Állam és Igazgatás, 23. (1973) 10. sz évi XX. tv 31 (2)

180 178 Juhász Réka képviseletében, a gazdasági, társadalmi, kulturális és az államigazgatási feladatok ellátásában jelölte ki. 4 A törvény azt is kimondta, hogy a tanácsok a Magyar Dolgozók Pártjának vezetésével munkájukat a dolgozó nép részvételével és a tömegszervezetek bevonásával végezték. 5 Az első tanácstörvényben még a végrehajtó bizottság és tanácsülés kérdését szorosan együtt kezelték, nem bontották külön fejezetekre. A végrehajtó bizottság (VB) egyértelmű vezető szerepe abban is megnyilvánult, hogy két tanácsülés között a VB gyakorolhatta a tanács jogköreit. 6 A végrehajtó bizottság tagjait a tanácstagok közül választották meg, amelyre az első tanácsülésen került sor, létszáma a megyékben fő között alakult. 7 Leszögezték, hogy a VB a helyi tanácsok intézkedő és végrehajtó szervei voltak, továbbá, hogy a kettős alárendeltség értelmében a megyei tanácsnak és a Minisztertanácsnak voltak felelősek. 8 A VB megbízatása addig tartott, amíg az új tanács alakuló ülésén meg nem választotta az új testületet. Élén az elnök állt, akinek akadályoztatása esetén az elnökhelyettes látta el feladatait. 9 Az első tanácstörvény hiányosságainak kiküszöbölésére alkották meg a második tanácstörvényt, amellyel a tanácsok megnövekedett feladatainak ellátását és a tanácsok továbbfejlesztését akarták biztosítani. Ez a törvény a tanácsokat az államhatalom helyi szerveinek és a legszélesebb tömegszervezetnek tartotta, amelyet a Hazafias Népfront, és a dolgozók tömegszervezetei segítettek. Meghatározta a legfontosabb alapelveket a tanács működésében; továbbra is kettős alárendeltségben, demokratikus centralizmus alapján működött, demokratikus elvek szerint került megválasztásra, a dolgozó nép egységes államhatalmát képviselte, és a dolgozó népre támaszkodott munkája közben. 10 A tanácsokról szóló évi I. törvény célja a tanácsok hatékonyságának növelése volt, az addigi két tanácstörvény tapasztalatai alapján. A tanácsok a demokratikus centralizmus elvei alapján működtek, de a harmadik tanácstörvényben mint népképviseleti-önkormányzati szervek voltak megjelölve. 11 A törvény leszögezte, hogy az MSZMP politikai irányítása alatt álltak, és együttműködtek a Hazafias Népfronttal, tömegszervezetekkel, és a nem tanácsi szervekkel. A törvény jogi személynek tekintette mind a tanácsot, mind a VB-t és a szakigazgatási szerveket, amelyek már nem kettős alárendeltségben működtek. 12 A tanácsok hatásköréről általánosan megállapította, hogy államigazgatási feladatokat láttak el, gondoskodtak a törvények, törvényerejű rendeletek, minisztertanácsi rendeletek és határozatok kihirdetéséről. 13 A tanácsok (testület), végrehajtó bizottság és szakigazgatási szervek hatáskörét szintén külön tárgyalta. A tanácsnak joga volt egyes hatásköröket a végrehajtó bizottságra átruházni évi I. tv. 1 Uo. 2 (2) Uo. 30 Uo. 18 Uo. 54 Uo évi X. tv évi I. tv. 2 (1) Uo. 2 (2) Uo. 9 Uo. 19

181 A Hajdú-Bihar megyei tanácstestület társadalmi összetétele 179 A harmadik tanácstörvénnyel a tanács élére a tanácselnök került, a VB elnöki tisztséget pedig megszüntették. Az üléseket az elnök vezette és az akkor volt határozatképes, ha legalább a tanácstagok fele megjelent, határozatait, rendeleteit szavazással hozták. 15 A választásokról Az évi XX. törvényben lefektették a választójog alapelveit, tehát eszerint általános, egyenlő és közvetlen választójoggal rendelkeztek a polgárok. 16 Az Alkotmány és az évi I. törvényben is kifejezésre került, hogy a tanácstagok választására vonatkozó szabályozásokat külön törvényben állapítják meg. Az évi IX. törvény rendelkezett a tanácstagok megválasztásának módjáról. A tanácstagokat négy éves időtartamra választották, az adott választókerület választójoggal rendelkező állampolgárai. Hajdú-Bihar megye esetében körülbelül minden 5000 lakosra jutott 1 megyei tanácstag. A törvény előírása szerint, a megyei tanácstagok létszámának összesen fő között kellett lennie. 17 Ezeket a választói kerületeket az alacsonyabb fokú tanácsi szintek választásához kialakított szintekkel átfedésben kellett létrehozni. 18 Ezen belül szavazókörök kialakítására is szükséges volt. 19 A tanácstagok a jelölést a különböző szervek, szervezetek jelölőgyűlésén kapták, például a választókerület lakosai, tömegszervezetek, üzemek, hivatalok által alakított gyűléseken. Ezeket a jelölteket a Hazafias Népfront vette nyilvántartásba, de akár vissza is utasíthatta. A jelölt csak egy azonos szintű tanács tagja lehetett. 20 Az évi III. törvény szabályozta újra a tanácstagok választását. Leszögezte, hogy a tanácstag megbízása megszűnik, ha az igazgatási terület, ahol megválasztották, megváltozott évi III. törvény már megengedte, hogy megyei tanácstag is lehessen a helyi tanácstagja, valamint lehetővé tették több személy jelöltként való indítását. Az évi III. törvény előírta, ha egy tanácstagi pozíció megüresedett, akkor időközi választást kellett kiírni. 21 Az évi VI. törvény rendelte el, hogy hatálybalépésétől a tanácstagokat öt évre kelljen választani, ezt a törvényt azonban 1980-tól léptették életbe. 22 További módosításra 1985-ben (VI. tv), majd 1989-ben (XI. tv) került sor. Források A tanulmányhoz a legfontosabb levéltári forrást a tanácsülési jegyzőkönyvek jelentették. A tanácsülés jegyzőkönyvei, összesen 44 kötet a Magyar Nemzeti Levéltár Hajdú- Bihar Megyei Levéltárában találhatóak meg, melyek az közötti időintervallumot fedik le Uo évi XX. tv. 62 (1) évi IX. tv. 12 (2) b) Uo. 13 (3) Uo. 20 Uo évi III. tv évi VI. tv. 1.

182 180 Juhász Réka A tanácstagok összetételét társadalomtudományi szempontból is érdemes megvizsgálni, erre háromtípusú forrás áll a rendelkezésünkre a jegyzőkönyvekben. Az első az egyes ülések alkalmával lejegyzésre került listák a jelenlévő tanácstagokról. Ilyen típusú listák az december 14-ei üléstől állnak rendelkezésünkre, az 1854 korábbi ülésen sajnos nem rögzítették pontosan a névsorokat, csupán VB-elnök, és helyettesei, a VB tagok kerültek rögzítésre. 23 A listák többsége tehát nem tartalmazza az összes tanácstag nevét, csupán a jelenlévőkét, azonban későbbi jegyzőkönyveknél már gyakorlattá vált a hiányzók nevének feltüntetése is. A második forrástípus az egyes választások alkalmával elkészült statisztikák, amelyekből adatokat idéztek a tanácstagok egyes beszédeikben, és ezek lejegyzésre kerültek a jegyzőkönyvekben. Ez az évi választást követően jellemzővé váló forrástípus mindössze néhány összesítő adatot közöl, többnyire százalékos arányban. 24 A harmadik típusú forrás a szervezeti és működési szabályzat mellékleteként megjelent Tanácstagok névjegyzéke. Ezen jegyzékekből sajnos csupán az évit sikerült tanulmányoznom, mivel a jegyzőkönyvekbe bekötésre került SZMSZ mellé csak ebben az egy évben csatolták a mellékletet is. 25 A fent ismertetett három forrástípuson kívül felhasználásra kerültek az alakuló üléseken készült névjegyzékek, de ezek nem tekinthetőek pontosnak, mivel itt sem jelent meg minden tanácstag. A probléma ebben az esetben is ugyanaz, mint a fent említett rendes ülésekkel kapcsolatban. A megválasztott tanács teljes névsorának rekonstruálása főleg az 1950-es években ütközik akadályokba. Összehasonlítást szolgáló adatok és adatsorok jelentek meg dr. Csáki László 1971-ben és 1973-ben megjelent cikkeiben, ezenkívül még az évi népszámlálás adatait tudtam ehhez a kérdéshez segítségül hívni. A tanácstagok megoszlása nemek szerint Első szempontként a tanácstagok nemek szerinti megoszlását vizsgáltam, mivel a szocialista propaganda egyik kiemelt pontja volt a munkás-paraszt réteg, a fiatalok politikába való beemelése mellett a női egyenjogúsítás is. Kovács Judit 1971-ben megjelent cikkében elemezte a nők és közéleti szerepvállalásuk kérdését. Kitért arra, hogy bár a szocialista társadalomszemlélet célja az lett volna, hogy minden osztályt, és minden nemet egyenlően vonjon be az állami életbe, ennek ellenére a személyi kultusz idején, és egyáltalán a forradalom előtt több tényező is hátráltatta a nők közszereplését. 26 A szerző a női tanácstagok nem megfelelő közszereplésének egyik okát a maradi gondolkodásban jelölte meg, de ezeken kívül hibásnak találta a korabeli politikát is, mivel a nők lejáratására törekedett. 27 A nők arányát a tanácsokon belül MNL HBML XXIII.1./a. 1. k. és 8. k. MNL HBML XXIII.1./a. 23. k. MNL HBML XXIII.1./a. 1. k. Kovács Judit: A közélet és a nők. In: Állam és Igazgatás, 21. (1971) 1. sz. 37. Uo. 37.

183 A Hajdú-Bihar megyei tanácstestület társadalmi összetétele 181 központilag előírták, és olyanokat választattak meg, akik nem minden esetben voltak alkalmasak pozíciójuk betöltésére. Ez maga után vonta több olyan női tanácstag viszszahívását is, akik nem minősültek alkalmatlannak. 28 A forradalom után kezdett ez a szemléletmód megváltozni, majd az 1970-es évekre lett eredménye a női közszereplők előmozdításának, amelyet a statisztikai adatok is alátámasztottak. Viszont a szerző kifogásolta, hogy bár sokat javult a helyzet a cikk keletkezésnek idejéig, sok nő még ekkor sem élt a demokratikus rendszer nyújtotta lehetőségekkel. 29 A tanácstagok nemenkénti megoszlására vonatkozó adatok a vizsgált korszak jelentős részére rendelkezésünkre állnak. A vizsgálatot körülbelül egyenlő időszakonként kívántam elvégezni, így nagyjából négy éves időtartamot vettem alapul, mindig az adott év első tanácsülésének jegyzékét. Az első használható jegyzék december 14-én készült. A következő év a vizsgálatomban az évi, mivel 1954-ben nem vezették a tanácsülésen megjelent tanácstagok névsorát tól valóban négyévenként követik egymást a mintául vett ülések adatai. Az utolsó vizsgált év 1982, mivel a jegyzőkönyvek 1983-ig állnak a kutatók rendelkezésére. Pontos adattal rendelkezünk viszont 1971-ből (névjegyzék), és 1973-ból is. 30 Az adatok kiértékelésénél további problémát jelentett, hogy nem került mindig feltüntetésre a jelenlévő tanácstagokon kívül a hiányzó tanácstagok névsora. Így az 1955, 1958 és éveken kívül az eredményül kapott arányok csak hozzávetőlegesek. Azt a módszert alkalmaztam, hogy kiszámoltam a jelenlévő tagok hány százalékát alkották a női tagok, és ezt az arányszámot tüntettem fel az összesített adatokban. Feltételezem, hogy ennek az aránynak megfelelő eloszlás lenne tapasztalható a hiányzó tagok körében is. Az adatok alapján a mélypont 1962-ben volt, a nők aránya alig több mint 13%. Az adat megközelítő helyességét igazolja, hogy az évi alakuló ülésen elhangzott beszédben összehasonlították az az évi eredményeket az évivel. A beszéd alapján 1963-ban a nők 14,7%-át tették ki a tagoknak, míg ez 1968-ra már 20,9%-ra. Az eredmények azt mutatják, az 1950-ben alakult tanácsban a nők aránya 27% körül mozgott, majd folyamatosan csökkent, között nem érte el 20%- ot, viszont az azt követő időszakban dinamikus emelkedés következett be, és 1974-re elérte a 37%-ot. (1. diagram) 31 Az országos adatok szerint a nők aránya 1971-ben a megyei tanácsokban 27,7%, 32 a helyi tanácsokban 23% volt, ehhez képest 1971-ben és 1973-ban is Hajdú- Bihar megyében volt a legtöbb női tanácstag Uo. 37. Uo. 39. Dr. Csáki L: Új tanácsok i. m., 877. A diagram a MNL HBML tanácsülési jegyzőkönyvei alapján készült adatbázisom adatainak kiértékelése (MNL HBML XXIII.1./a k.) Dr. Csáki L: Tanácsok tagjai i. m., 894. Dr. Csáki L: Új tanácsok i. m., 877.

184 182 Juhász Réka Átlagéletkor Az átlagéletkor vizsgálata során elsősorban a névjegyzék adataira tudtam támaszkodni, amely feltüntette az egyes tanácstagok születési évét. Ezen adatsor eredményeként a 105 fős tanács átlagéletkora valamivel több, mint 42 év. A 60 év feletti tanácstagok száma mindössze 3 fő, 30 éves vagy annál fiatalabb tanácstagoké viszont 15 fő volt 1971-ben, ez utóbbi a teljes létszám 14%-át jelentette ben a 30 éves vagy fiatalabb kategórián belül 10 főt, tehát a tanácstestület kétharmadát nők alkották. A magas szám kapcsán megvizsgáltam a nők átlagéletkorát, mely valamivel meghaladta a 37 évet. A férfiak átlagéletkora viszont majdnem elérte a 45 évet, tehát a férfiak átlagéletkorához képest a nőké közel 7 évvel volt alacsonyabb. A doktorival rendelkezők átlagéletkora 47 év, míg a párttagoké valamivel több, mint 42, hasonlatosan a párton kívüliekéhez. Ezen adatsorokkal érdemes összevetni a választásokat követő beszédekben elhangzott adatokat, melyek szerint 1963-ban a 30 éven aluli tanácstagok a tanács 10,2%-át, 1967-ben pedig 12%-át tették ki ban ez az arány 14,4% volt. (2. diagram) 34 Dr. Csáki László kiemelte, hogy az 1971-es választásokkal növekedett a tanácsokban helyet foglaló 25 éven aluliak aránya, továbbá csökkent az 50 éven felülieké. 35 Az országos adatokkal összevetve megállapítható, hogy 1971-ben a fővárosi és a megyei tanácsok tanácstagjainak 11,8%-át alkották a 30 évnél fiatalabb személyek. Ezzel szemben az 50 éven felüliek aránya a helyi tanácsok testületeinek 25,8%-át tették ki 1973-ban, míg ugyanez az arány a Hajdú-Bihar megye helyi tanácsaiban 21%-ot jelentett 1971-ben. 36 A tanácstagok iskolai végzettsége Ennek a kérdésnek a vizsgálata alkalmával az évi SZMSZ mellékleten kívül, 37 amely feltüntetette az adott személy legmagasabb iskolai végzettségét, az üléseken készült névsorokra tudtam támaszkodni. 38 Először a melléklet adatait kívánom elemezni. A vizsgálat során három kategóriát hoztam létre, az első kategóriában a 8 általánost végzettek, vagy az annál alacsonyabb végzettséggel rendelkező tanácstagokat soroltam, ez a kategória a tanács 35%-át jelentette. Ebbe a kategóriába a nemek szerinti bontás alapján a férfiak egyharmada, a nőknek pedig 39%-a tartozott. Tehát a nők aránya valamivel magasabb volt, de nem számottevően. Említésre méltó továbbá, hogy a nők aránya a másik két kategóriához képest ebben a csoportban volt a legmagasabb A diagram a MNL HBML tanácsülési jegyzőkönyvei alapján készült adatbázisom adatainak kiértékelése (MNL HBML XXIII.1./a k.) Dr. Csáki L: Tanácsok tagjai i. m., 896. Uo MNL HBML XXIII.1./a. 29. k. MNL HBML XXIII.1./a k.

185 A Hajdú-Bihar megyei tanácstestület társadalmi összetétele 183 A második kategóriát a középfokú végzettséggel rendelkezőek alkották. Ez az arány a legkevesebb, 25,7%-kal. Viszont, ahogy a kördiagram is szemlélteti (3. diagram), 39 a három kategória arányai között nincsenek jelentős eltérések, nagyjából kiegyensúlyozottak. Az összes férfi tanácstag között középfokú végzettséggel rendelkezőek aránya 22,2%, ezzel szemben ugyanez az érték női tanácstagok körében 11%- kal magasabb. A harmadik kategória képviseltette magát a legnagyobb arányban 1971-ben, a felsőfokú végzettségűek 39%-át alkották a tanácsnak. További bontásban az egyetemi végzettséggel rendelkezők a tanácsnak valamivel több, mint 23,8%-át, míg a főiskolai végzettséggel rendelkezőek 15,2%-át alkották. Az évi jegyzék alapján a női tanácstagok mindössze 27,3%-a rendelkezett felsőfokú végzettséggel, mely a három kategória közül a legalacsonyabb. Ez az arány mégis előremutató, és a női emancipáció kiteljesedésére utal. A férfi tanácstagok 44,4%-a rendelkezett felsőfokú végzettséggel, amely a három kategórián belül a legmagasabb (4. diagram). 40 A felsőfokú végzettséggel rendelkezők körében a legnépszerűbb intézményeknek az Agrártudományi Egyetem (6 fő), Állam és Jogtudományi Egyetem (5 fő), Műszaki Egyetem (4 fő), Orvostudományi Egyetem (3 fő) tekinthető, továbbá 7 fő rendelkezett pedagógiai végzettséggel. Ezenkívül feltűnőnek találtam, hogy egy személy Hittudományi Egyetemet végzett, ez valószínűleg szintén azt a törekvést mutatja, hogy a tanács átfogóan tükrözze az adott kor társadalmát. Doktori fokozattal 13 fő rendelkezett, ami a tanács összlétszámának 12%-át tette ki. A 13 főből mindössze egy volt nő, és mindössze egy személy volt fiatalabb 40 évesnél. A doktorival rendelkezőek átlagéletkora 47 év, és átlagosan már 14 éve voltak ekkor tanácstagok. Ez utóbbi szám igen magasnak tekinthető. Arra a kérdésre, hogy a tanácsnak a korszakban hány százalékát alkották olyan személyek, akik rendelkeztek doktori minősítéssel, szintén választ kaphatunk a tanácsülésekről készült névjegyzékekből. Az adatsor elkészítéséhez ugyanazt a módszert alkalmaztam, mint a nők arányának megállapításánál a tanácsban, és ugyanazokat az üléseket vettem mintául. Az adatsor alapján a mélypont 1950-ben volt, amikor a doktorival rendelkezők aránya nem érte el a 2%-ot sem, ekkor a névsorban csupán egy személy rendelkezett ezzel a végzettséggel. 41 Viszont között már 6% felé emelkedett az arányuk, továbbá között 10% között mozgott. Az utolsó vizsgált évben, 1982-ben már meghaladta a 20%-ot is, tehát a tanácstagok egyötöde már rendelkezett doktori fokozattal (5. diagram). 42 A tanács fent vázolt iskolázottság szerinti összetételének egyes elemeit össze tudjuk hasonlítani az évi alakuló ülésen elhangzott adatokkal. Eszerint középfokú végzettséggel a 106 tanácstagból 23-an rendelkeztek, tehát akkor a tagok 21,7%- át képezték. Ez 4%-os csökkenést jelent 1971-hez képest. Az évi adatok szerint A diagram a MNL HBML tanácsülési jegyzőkönyvei alapján készült adatbázisom adatainak kiértékelése (MNL HBML XXIII.1./a k.) A diagram a MNL HBML tanácsülési jegyzőkönyvei alapján készült adatbázisom adatainak kiértékelése (MNL HBML XXIII.1./a k.) MNL HBML XXIII.1./a. 1. k. A diagram a MNL HBML tanácsülési jegyzőkönyvei alapján készült adatbázisom adatainak kiértékelése (MNL HBML XXIII.1./a k.)

186 184 Juhász Réka az újonnan megválasztott tanácsban 36-an rendelkeztek egyetemi vagy főiskolai végzettséggel, ami megközelítően 34%-ot tesz ki. Ez szintén csökkenés az évi adatokhoz képest 5%-kal (6. diagram). 43 Összehasonlítva az országos adatokkal kiderül, hogy 1973-ban a felsőfokú végzetéggel a megyei tanácsok tagjai közül 46% rendelkezett, érettségivel pedig a helyi tanácstagok 21,3%-a ban viszont azok aránya, akik még 8 osztállyal sem rendelkeztek 4,1%-ot tett ki, ezzel szemben Hajdú-Bihar megyében 1971-ben 8,57%- ot is elérték. Dr. Csáki László az országos adatokat vizsgálva azt állapította meg, hogy a tanácstagok összetétele végzettség szerint javult az előtti évekhez képest ben a megye férfi lakosai közül 40,7%-a rendelkezett legalább 8 osztályos végzettséggel, 7%-a legalább érettségivel, és mindössze 1,7%-a felsőfokú végzettséggel. Ezzel szemben a női lakosok 33,7%-a rendelkezett legalább 8 osztályos végzettséggel, 6,5%-a legalább érettségivel, és 1,1%-a felsőfokú végzettséggel. 45 Foglalkozásszerkezet A Hajdú-Bihar megyei Tanács évi SZMSZ melléklete tartalmazta az egyes tanácstagok a jegyzék készítésekor aktuális munkahelyeit, amelyek alapján képet alkothatunk a tanács foglalkozásszerkezetéről. 46 Ezzel kapcsolatos az egyik legfontosabb probléma, hogy mi alapján lehet kategorizálni a megjelölt foglalkozását. A klasszikus kategóriák, két osztály egy réteg, tehát a társadalom munkásokra, szövetkezeti parasztokra, és értelmiségiekre tagolása, alkalmazhatatlan, érdemi adatokat nem tudnak produkálni, mivel nem veszik figyelembe a társadalom sokféleségét. 47 Felmerült az évi népszámlálásnál használt kategóriák alkalmazásának lehetősége. Itt a népgazdasági ágak, tehát ipar, építőipar, mezőgazdaság, szállítás, kereskedelem, egyéb kategóriákat bontották tovább aszerint, hogy például mezőgazdaságon belül milyen területen dolgozott az illető (termelőszövetkezet, erdőgazdaság), és ott fizikai vagy szellemi beosztást töltött-e be. Ez a rendszer viszont véleményem szerint nem adja kellően vissza a jelenlévők pontosan betöltött szerepét, például értelmiségi hivatását. Ráadásul túl sok foglalkozás került volna az egyéb kategóriába, mivel egyes foglalkozások besorolása a fent említett kategóriákba nem volt lehetséges. Mindezek ellenére elkészítettem a népszámlálás kategóriái szerinti foglalkozásszerkezetet is, mivel a korabeli statisztikai elemzések ezekkel a kategóriákkal készültek. Valuch Tibor a kérdéses népszámlálás foglalkozási kategóriáival szembeni egyik legfontosabb kritikája, hogy leegyszerűsített, összevont kategóriákat használ, ami nem teszi lehetővé a valós társadalom reprezentálását A diagram a MNL HBML tanácsülési jegyzőkönyvei alapján készült adatbázisom adatainak kiértékelése (MNL HBML XXIII.1./a k.) Dr. Csáki L: Új tanácsok évi népszámlálás 10. Hajdú-Bihar megye adatai I. Budapest , 68., 88. MNL HBML XXIII.1./a. 29. k. Valuch Tibor: Magyarország társadalomtörténete a XX. század második felében. Budapest, , 23. Uo. 16.

187 A Hajdú-Bihar megyei tanácstestület társadalmi összetétele 185 Mindezek helyett Bőhm Antal A XX. századi magyar társadalom című könyvében használt kategóriák szerint készítettem el az adatsorokat. Ennek megfelelően egy csoportot alkottak a vezető beosztásban lévők és értelmiségi foglalkozásúak, továbbá a középszintű szellemi és irodai beosztásúak. Külön csoportba sorolandóak az önálló kisiparosok, kereskedők, a szakmunkások, betanított munkások, segédmunkások, önálló parasztok, mezőgazdasági munkások. További problémát jelentett, hogy a forrásokban megjelölt pozíciókból nem következett, hogy az illető betanított vagy segédmunkás-e, így ezt a kategóriát egyszerűen munkás megjelöléssel helyettesítettem. 49 Értelmiségiként azokat a személyeket definiáltam, akik vagy felsőfokú végzettséggel, vagy vezető beosztású állással rendelkeztek, utóbbi a korszakban egy jelentős szempontnak számított, továbbá azok a személyek is ebbe a kategóriába kerültek, akik szakemberszerepet vagy fontos politikai szerepet töltöttek be. 50 Az adatsorok meglepő aránytalanságot mutatnak. A vezető és értelmiségi rétegbe a névjegyzék körülbelül kétharmada tartozott. Ennek az oka az értelmiségi kategória viszonylag széles meghatározása. Vezető beosztást a tanácstagok körülbelül fele töltött be, tehát ezek a személyek valamilyen szerv elnökei, alelnökei, helyettesei, titkárai voltak 1971-ben. Ehhez adódtak még hozzá a nem vezető beosztású felsőfokú végzettségűek. Dr. Csáki László a következővel magyarázta az értelmiségiek magas arányát a megyei tanácson belül, mert az állami és társadalmi szervek tanácstagnak megválasztott, diplomával rendelkező vezetői is ebben a csoportban szerepelnek annak ellenére, hogy jelenlegi foglalkozásuk szempontjából közalkalmazottak, illetve az eredeti foglalkozásuk munkás vagy paraszt. 51 A középszintű szellemi és irodai munkát végzők aránya nem érte el a 6%-ot, ahogy meglepő módon a mezőgazdasági munkásoké sem. A munkások aránya, tehát ebben az esetben betanított és segédmunkás, szintén 6% körül mozgott, szakmunkásoké pedig 15% körül. Így a munkás réteg körülbelül a tanácstagok 21%-át képezte (7. diagram). 52 A népszámlálási kategóriák szerint elkészített foglalkozásszerkezet rendszerben csak a népgazdasági ágakat vettem alapul, mivel a további beosztás nagyon részletes lett volna egy 105 fős vizsgálati csoporthoz képest. Az így kapott eredmények szerint mezőgazdaságban a tagok közel 22%-a, iparban majdnem 25% dolgozott. (8. diagram). 53 Az alakuló ülésen elhangzott adatok is ehhez a számokhoz állnak közelebb, 1973-ban például az újonnan megválasztott tanácsban 22,6 % üzemi dolgozó, és pontosan ugyanennyi mezőgazdasági dolgozó ült. Ez a típusú kategorizálás már egy kiegyensúlyozottabb foglalkozásszerkezetet mutat. Az alakuló ülések alkalmával elhangzott adatokat elemezve figyelembe kell venni, hogy az egyes adatok nem mindig ugyanarra a társadalmi kategóriában voltak számolva, így megnehezítik az összehasonlítást Böhm Antal: A XX. századi magyar társadalom. Budapest, Uo. 55. Dr. Csáki L: Új tanácsok i. m., 881. A diagram a MNL HBML tanácsülési jegyzőkönyvei alapján készült adatbázisom adatainak kiértékelése (MNL HBML XXIII.1./a k.) A diagram a MNL HBML tanácsülési jegyzőkönyvei alapján készült adatbázisom adatainak kiértékelése (MNL HBML XXIII.1./a k.)

188 186 Juhász Réka november 8-án Barczi Gyula beszédében, igaz konkrét számok nem hangzottak el, de utal a tanácstagok foglalkozás szerinti összetételére: Itt látjuk a megyei tanács körében a munkásság legjobbjait, köztük 3 sztahanovistát és 3 élmunkást, az egyénileg dolgozó parasztság legjobbjait, a tszcs-k dolgozóink színe-javát, az értelmiség legjobbjait, kiskereskedőket, kisiparosokat és itt látjuk a megyei tanács sorai között az egyház képviselőjét Péter János püspököt. 54 Annak ellenére, hogy ebből a felsorolásból nem derül ki, hogy az ismertetett kategóriák milyen arányban képviseltetik magukat, az a tendencia mégis jelen van, hogy a társadalom addig alulreprezentáltnak tartott tagjai jelen voltak a tanácstestületben. Az alakuló ülésen elhangzott adatok szerint az 1964-hez képest nőtt a munkások aránya, a mezőgazdasági dolgozóké viszont jelentősen csökkent, ahhoz képest, hogy 1963-ban még megközelítették az 50%-os arányt. Az értelmiségiek csoportjának aránya erősen növekedett, és 1980-ra már meghaladta a 60%-ot is. Ezzel szemben az alkalmazottak és funkcionáriusok kategóriája fel sem merült a vizsgált első két év után. Az egyéb foglalkozásúak csoportját szintén kevésbé volt szokás említeni az alakuló ülésen. Így a diagram, csak azokat az adatokat mutatja, melyeket az adott alakuló ülésen megemlítésre kerültek (9. diagram). 55 Ezen kívül még azt a kérdést kívántam megvizsgálni, hogy az évi névjegyzék alapján a női tanácstagok foglalkozásszerkezete mennyire tükrözi a fent említett arányokat. A vezető és értelmiségi csoport csupán körülbelül 49%-ot alkot, a második legnagyobb kategória a 18%-ot képviselő szakmunkás csoport, majd a középszintű szellemi és irodai munkások kategóriája 15%-kal. A nők 12%-a munkás, és csupán 6%-a volt mezőgazdasági munkás (10. diagram). 56 Ezeket az adatokat összehasonlítva a férfiak által képviselt foglalkozással azt lehet látni, hogy a körükben a vezető és értelmiségi csoport 76%-os, míg az összes többi kategóriát mindössze a tagok egynegyede képviselte (11. diagram). 57 A férfi tanácstagok 62,5%-a birtokolt vezető beosztást, míg a nőknek 24%-a. Ez jelentősen kisebb arány, mégis a női emancipáció előrehaladását mutatja. Az évi országos adatok alapján a megyei tanácsok 13,1%-át munkások, 15,7%-át mezőgazdasági termelőszövetkezeti tagok alkották, az értelmiségiek 45,7%- át. A maradék 25,5%-ról a szerző nem tesz említést. 58 Párttagság A névjegyzék szintén feltünteti az egyes tanácstagoknál, hogy párttagok-e, vagy párton kívüliek, viszont három személy esetében ez az adat nem került feljegyzésre. Így a következő adatok szintén csak hozzávetőlegesek. Ebből kiderült, hogy 1971-ben a tanács 74,5%-a párttagokból állt. Ha ezt az adatot összevetjük az alakuló ülések alkalmával elhangzott adatokból, kiderül, hogy 1963-ban valamivel 40% fölött volt a MNL HBML XXIII.1./a. 1. k. A diagram a MNL HBML tanácsülési jegyzőkönyvei alapján készült adatbázisom adatainak kiértékelése (MNL HBML XXIII.1./a k.) A diagram a MNL HBML tanácsülési jegyzőkönyvei alapján készült adatbázisom adatainak kiértékelése (MNL HBML XXIII.1./a k.) A diagram a MNL HBML tanácsülési jegyzőkönyvei alapján készült adatbázisom adatainak kiértékelése (MNL HBML XXIII.1./a k.) Dr. Csáki L: Új tanácsok i. m., 880.

189 A Hajdú-Bihar megyei tanácstestület társadalmi összetétele 187 párttagok aránya, 1967-ben sem érte még el a 42%-ot, viszont 1980-ra már meghaladta a 71%-ot. Tehát 1967 után a párttagok létszámának dinamikus növekedése következett be (12. diagram). 59 Az évi adatok szerint a megyei tanácsok tagjainak két harmada tagja volt az MSZMP-nek. 60 Tanácstagság Utolsó szempontként a névjegyzék alapján azt vizsgáltam, hogy milyen régóta tanácstagok a felsorolt személyek, az országos összehasonlító adatokat dr. Csáki László cikkéből vettem át. Az új tanácstagok aránya 1971-ben 25,7% volt, az újraválasztottak 74,3%-val szemben. Az új tanácstagok aránya az összes megyei tanácsban ettől magasabb, 34,1%. 61 Az egyszer újraválasztottak aránya Hajdú-Bihar megyében 17,1%, majd az as ciklus óta tanácstagok aránya követte 14,3%-kal. Viszonylag magas, de az országos átlagot meg is haladta az es ciklus óta tanácstagi tisztséget betöltők aránya (13,3%) (13. diagram). 62 Néhány szó a tanács teljesítményéről A fenti adatsorok bár jellemzik a tanács összetételét, mégsem adnak minőségi jellemzést a munkájáról, ezért szeretnék még néhány komponenst megemlíteni, hogy teljesebb képet kaphassunk. Először is a tanács létszámára szeretnék kitérni, amit minden esetben központilag határoztak meg, így az évi választások után 85, 1958 után 73 tagot számlált a tanács, továbbá 1965-ben 74, 1972-re viszont már 106 főből állt a megyei tanács, amit az évi választások után redukáltak 87 főre. Ez a létszám már eleve determinálta a tanács hatékonyságát, annak ellenére, hogy a végrehajtó bizottság a korszakban végig megőrizte vezető szerepét. Az első tanácstörvényben még a végrehajtó bizottság és tanácsülés kérdését szorosan együtt kezelték, nem bontották külön fejezetekre. A VB egyértelmű vezető szerepe abban is megnyilvánult, hogy két tanácsülés között a VB gyakorolhatta a tanács jogköreit. 63 A tanács háttérbe szorulásának tényét a központi vezetés viszonylag korán felismerte, már a második tanácstörvénytől folyamatosan történtek törekvések a tanácsülés szerepének, tekintélyének emelésére. A második vizsgálandó tényező a tanácsülések összehívásának gyakorisága. Az első és második tanácstörvény háromhavonta tette kötelezővé a megyei tanács üléseinek összehívását, 64 a harmadik tanácstörvény szintén legalább évi négy ülést írt A diagram a MNL HBML tanácsülési jegyzőkönyvei alapján készült adatbázisom adatainak kiértékelése (MNL HBML XXIII.1./a k.) Dr. Csáki L: Új tanácsok i. m., 882. Dr. Csáki L: Tanácsok tagjai i. m., 898. A diagramot a MNL HBML XXIII. 1./a 27. k., és Dr. Csáki László: A tanácsok tagjai i. m. alapján készítettem évi. I. tv évi I. tv. 32, évi X. tv. 11

190 188 Juhász Réka elő között átlagosan 4,7 ülést tartottak évente, tehát valamivel többet, mint amit a törvény előírt. Az ülések 3,1%-a volt rendkívüli és 2,5%-a ünnepi. Az ülések összehívása a VB feladatkörébe tartozott (14. diagram). 66 Figyelembe kell azonban azt is venni, hogy az egy ülésre meghirdetett napirendi pontok száma is változott a korszakban. Az 1950-es években átlagosan kéthárom napirendi pontot hirdettek meg, majd az 1960-as évektől számuk növekedett, négy-öt napirendi pont került egy-egy ülésen a tanácstagok elé. Az 1970-es években már átlagosan hat napirendi pont, az 1980-as évekre már megközelítette az átlagosan hét napirendi pontot az arányuk. A legtöbb napirendi pontot 1973-ban hirdették meg, amikor ez a szám hét-nyolc körül mozgott. Ehhez a magas létszámhoz és az ülések összehívásának gyakoriságához még hozzá kell számítani a tanácstagok részvételi arányát. A vizsgálat során valamennyi ülésre vonatkozóan kiszámoltam a részvételi arányt, és ebből vontam évekre vonatkozó átlagot. Azokban az esetekben, amikor a jegyzőkönyvek nem rögzítették az öszszes jelenlévő tanácstag nevét, nem tudtam megállapítani a jelenlévőek arányát, így az adott év többi ülésén rögzített névsor adataiból vontam az átlagot. Egyedül 1952-re vonatkozóan nincs adat, mivel a jegyzőkönyvbe nem került bekötésre a tanácsülési jegyzőkönyv között a jegyzőkönyvek alapján végzett vizsgálat eredményeiből megállapítható, hogy az üléseken a korszakban átlagosan a tanácstagok 80%-a vett részt. A legalacsonyabb részvételi arány rögtön 1950-ben, az első választott tanács alakuló ülését követő ülésen volt (62,4%). Legmagasabbnak pedig az év átlaga tekinthető, amikor a tanácstagok 89,9%-a megjelent az üléseken. (1. táblázat.) 67 A tanácstestület valódi hatékonyságának megállapításhoz persze mindezen adatok még nem elegendőek, részletes elemzésre lenne szükség az üléseken tárgyalt témákról, valamint a hozzászólásokról, azok végrehajtásáról is. Összegzés A tanulmány elején szóba került Csáki László 1971-ben megjelent cikke, amelyben arról számolt be, hogy a tanács személyi összetétele erősen befolyásolta annak működését, ezért nem elhanyagolható tényező. A fenti adatok mellett a tanácsülési jegyzőkönyveket megvizsgálva számomra úgy tűnt, hogy az ülések a jogszabályoknak megfelelően működtek, valamint az országos adatok alapján pedig kiderült, hogy nem merült fel a Hajdú-Bihar megyei Tanács működésében jelentős probléma között. Az Állam és Igazgatás cikkeiben közölt országos adatok, mint például a tanács társadalmi összetételét összegző adatok, arra világítottak rá, hogy a Hajdú-Bihar megyei Tanácshoz hasonlóan alakult a többi megyei tanács összetétele is. A megyei tanácsok esetében azok szerkezete valamivel kedvezőbb volt a helyi tanácsokéhoz képest, ahogy ez az általam vizsgált tanácsra is igaz évi I. tv 29 (3) A diagram a MNL HBML tanácsülési jegyzőkönyvei alapján készült adatbázisom adatainak kiértékelése (MNL HBML XXIII.1./a k.) A táblázat a MNL HBML tanácsülési jegyzőkönyvei alapján készült adatbázisom adatainak kiértékelése (MNL HBML XXIII.1./a k.)

191 A Hajdú-Bihar megyei tanácstestület társadalmi összetétele 189 A vizsgált korszakban a tanácsülés szerepének növelésére történt törekvések, ahogy Beér János is kifejtette könyvében, 68 megmutatkoztak a Hajdú-Bihar megyei Tanácsnál is. Így pozitív változás volt, hogy a napirendi pontok témái kiszélesedtek, egyre gyakoribbak lettek az interpellációk, viszont meghatározó szerepet így sem tudott elérni a tanács a megyei ügyekben való részvételében. Ennek okai többek között a nagy létszám, a viszonylag kevés ülés, valamint hogy egyes tanácstagok sem teljesítették kötelességeiket maradéktalanul, például elmaradások voltak a tanácstagi beszámolók megtartásával. Mindezek ellenére az összetételben az 1970-es évekre több pozitív változás is történt. További kutatást igényelne az MDP és MSZMP anyagai között a tanácsokkal kapcsolatos iratok, így az MDP adminisztratív osztály, MSZMP adminisztratív osztály és a közigazgatási adminisztratív osztály. 68 Beér János: A helyi tanácsok kialakulása és fejlődése Magyarországon ( ). Budapest

192

193

194

195 ILLUSZTRÁCIÓK ÉS TÁBLÁZATOK Kádas István Szolgabírói társadalom Sáros megyében a 15. század elején című tanulmányához 1. Sáros megye járásai és szolgabírói 1 1 A térkép Engel P.: Magyarország a középkor végén; C. Tóth Norbert: Lehetőségek és feladatok a középkori járások kutatásában. Századok 141 (2007.) , itt 467., 469.; Engel P.: Kamarahaszna i. m. alapján készült. A piros pontok a szolgabírók származási helyét jelölik.

196 Ogoljuk-Berzsenyi Anett Somssich-címerek Somogy vármegyében című tanulmányához 1. Az 1716-os címereslevél 2. A szarkavári kastély címerképe

197 Illusztrációk és táblázatok 3. A szarkavári kápolna címerképe 4. A somogysárdi kastély homlokzati címere 195

198 196 Illusztrációk és táblázatok 5. A somogysárdi templom kriptája 6. Somssich Miklós ( ) sírtáblája

199 Illusztrációk és táblázatok Somssich Miklósné Kajdacsy Jozefa ( ) sírtáblája 8. Somssich Pál ( ) sírtáblája

200 198 Illusztrációk és táblázatok 9. Somssich Lőrinc ( ) sírtáblája 10. Somssich Lőrincné Koin Mária ( ) sírtáblája

201 Illusztrációk és táblázatok Somssich János ( ) emléktáblája 12. Somssich Andor ( ) sírtáblája

202 200 Illusztrációk és táblázatok 13. Somssich Andorné Jeszenszky Zsuzsanna ( ) sírtáblája 14. Svastics Aladárné Somssich Ilona ( ) sírtáblája

203 Illusztrációk és táblázatok Somssich Miklós ( ) sírtáblája 16. Somssich Miklósné Püspöky Margit ( ) sírtáblája

204 202 Illusztrációk és táblázatok 17. A babócsai templom kriptájában látható címer

205 Juhász Réka A Hajdú-Bihar megyei tanácstestület társadalmi összetétele között című tanulmányához

206 204 Illusztrációk és táblázatok

207 Illusztrációk és táblázatok 205

208 206 Illusztrációk és táblázatok

209 Illusztrációk és táblázatok 207

210 208 Illusztrációk és táblázatok

211 Illusztrációk és táblázatok 209

212 210 Illusztrációk és táblázatok

213 Illusztrációk és táblázatok 211

214 212 Illusztrációk és táblázatok