A CSÍKSZEREDAI MÁRTON ÁRON GIMNÁZIUM ÉVKÖNYVE A TANÉVRŐL

Átírás

1 A CSÍKSZEREDAI MÁRTON ÁRON GIMNÁZIUM ÉVKÖNYVE A TANÉVRŐL

2

3 A CSÍKSZEREDAI MÁRTON ÁRON GIMNÁZIUM ÉVKÖNYVE A TANÉVRŐL CSÍKSZEREDA 2013

4 Szerkesztették: Borsodi L. László főszerkesztő Bara Katalin Juhász-András Réka Kolozsváry Katalin Orbán Zsolt Fényképek: Várday Béla és Rudolf István (fedőlapok) Gyarmati Dénes Iochom Zsolt Kelemen Csaba András Veres Nándor Számítógépes szedés: a szerkesztők és Balázs-Bécsi Enikő Kiadja: a Márton Áron Gimnázium igazgatósága Az Évkönyv a Dr. Molnár Árpád Emlékpályázat támogatásával készült.

5 TARTALOM ELŐszó helyett... 9 Ottlik Géza: Fák és festők (részlet). Körkérdés Jézusról... 9 I. KRITIKUS ÖSVÉNYEN JÁRVA (Visszapillantás a tanévre) A) TANULMÁNYI ÉS VIZSGAEREDMÉNYEK, FELVÉTEL AZ ISKOLÁBA I. II. III. Tanulmányi eredmények és a diáklétszám alakulása...11 Érettségi vizsga és végzőseink továbbtanulása...13 A nyolcadikosok vizsgái és felvétel a IX. osztályba...17 B) TEHETSÉGGONDOZÁS I. II. III. IV. V. Tantárgyversenyek A tanulók jutalmazása és díjazása Két jelentős új alapítás: a dr. Gaál Zakariás- és a dr. Ujfalusi Jenő-emlékdíjak Tehetséggondozó versenyek, programok, rendezvények A Márton Áron Gimnáziumi Alapítvány ösztöndíjasai C) SZEMÉLYZETFEJLESZTÉSI KÉRDÉSEK II. A TANÉV KRóNIKÁJA A) MOZAIKKOCKÁK Eseménytár Iskola Másként Matematika másként a Márton Áron Líceumban Osztálykirándulások La dolce vita Szép város Kolozsvár Nekünk be jó, be jó! Kecskeméten a Zsigora Egyetemi Nyílt Napok Marosvásárhelyen Mit jelent mediátornak lenni? Újságírás diákszemmel Erdélyi kastélyok Madárlesen Székedi Ferenc jegyzete az érettségi eredmények kapcsán... 75

6 B) K ERESZTMETSZETEK Díjnyertes matematikusok a belga fővárosban Jutalomtáborban Bolyai Farkas-díjjal Firka a Firkáról Írtunk, nyertünk Magfizikusok Újabb nyertes Laborkukacok Interdiszciplínák Aha! És a Zöld Sarok Tájékozódási verseny Zsögödfürdőn A Nemes Tihamér Országos Informatikaversenyről A informatikaversenyekről Magyar Tannyelvű Középiskolák VII. Országos Tantárgyversenye Iskolai szavalóverseny Évkönyves vetélkedő A MÁG nyerte az idei Diákolimpiát A végzős osztályok sportolóinak díjazása A legfontosabb, amit a győzelemből megtanulhatunk, hogy képesek vagyunk rá C) TANÁRSZEMMEL Sárközi Sándor: Mit tud öt ujj? Dr. András Szilárd Tamási Csaba: Kíváncsiságvezérelt matematikaoktatás a Márton Áron Líceumban Csapó Hajnalka: Román és nemzetközi matematikai diákolimpiák a kulisszák mögül Páll R. Olga: Iskola másként matematika másként Csomós Róbert: Robotépítés az iskolában Csata Emese: Irodalmi kávéház Bodor Julianna: MÁG tévé Orbán Zsolt: Spanyolország művészete Gábos Endre: Táncolni csoda! D) DIÁKSZEMMEL Zsigora-lét Sportolónak lenni E) BELÉPŐK ÉS BÚCSÚZÓK Maturandus Ballagás Billegés Érettségi találkozók Az iskolai ünnepségeken szereplő diákok névsora

7 III. KuTATÁs, ALKOTÁs, ÁTAdÁs A) A DIÁKOK TUDOMÁNYOS TEVÉKENYSÉGE ÉS IRODALMI ALKOTÁSAI A diákok tudományos ülésszaka BIOLÓGIA Füleki László Tamás: Ionszimbiózis, avagy potenciálkülönbség mint túlélési szükséglet Haba Henrik: Ami igazán lényeges, a szemnek láthatatlan Rokai János: Gondolkodom, tehát vagyok? IRODALOM Balázs Renáta Gegő Virág: Az én -ek problémája a posztmodern elbeszélésben Kész Orsolya: Sorstörténetek? Pap Zsolt: Mérőpohár no LEPKESZÁRNYAK Pap Zsolt: A szuperhős halála Balázs Renáta: Pillanatképek Rancz Mónika: Eldöntendő, lusta vagy nem lusta az ember Daday Emese: Pulzáló március. Zivatar Péter Előd fotói: Verőfényben. A deer (Egy őz). Az első fagy. Őszi patakcsobogás B) A TANÁROK PUBLIKÁCIÓS JEGYZÉKE C) ALKOTÓPÁLYÁK Ha a kezdeti érdeklődés elég erős. (Beszélgetés Fülöp Tünde fizikussal) Pál-Pál Előd: Munka és áldozat nélkül nincs eredmény. Novák Károly Eduárd sikertörténete IV. MEgszóLíTANAK, MERT ŐK ÉN VAgyOK MÁR Lázár Csilla: A Márton Áron-kutatás eredményei, aktuális kérdései és feladatai Kovács Kata: Emlékezés egy régi osztályfőnökre (Beszélgetés Takács Istvánnal) Csáki Szidónia: Az erdélyi római katholikus státus csíkszeredai főgimnáziumának értesítője az évről V. TANÁROK, személyzet, diákok A tanévről szóló évkönyv hibajegyzéke

8

9 ELŐszó helyett Ottlik Géza * FÁK És FEsTŐK (részlet) Az almafának nem célja, hogy ehető gyümölcsöt teremjen. A tölgynek sem célja, hogy árnyékot adjon. A növények nem érvelnek azzal, hogy gyakorlati hasznot nyújtanak. A napfény hatására egy zöld festékanyagot termelnek ugyan, amit klorofillnak nevezünk. Klorofill nélkül semmiféle élet nem volna lehetséges a földön. Mégis ha valaki mondjuk a vasipar érdekében fűt, fát, erdőt ki akarna irtani - nem tiltakoznának, nem magyarázkodnának akkor sem. Nem céljuk a növényeknek, hogy megakadályozzák az élet kipusztítását. A művészetnek sincs szüksége semmilyen igazolásra, létjogosultsága indoklására. Hasonlóan a matematikához, nem törekszik semmiféle gyakorlati hasznosságra. Művészet, matematika: teljesen haszontalan és céltalan, mint maga a teremtett világ. Mégis mind a kettőt felhasználjuk számos triviális célra, sőt a gyakorlati, anyagi létezésünkben sem boldogulnánk nélkülük. Mindenekfelett azonban érvelhetnének a művek a klorofill -jukkal, hiszen általában ki is fejeznek valamit, valami majdnem kimondhatót. Ilyesfélét közölnek velünk: igazság, bátorság, tisztaság, vagy egyszerűen: rend. Azt közlik, hogy a világ mégis különb hely, az élet mégis nagyobb szabású dolog, mint amilyennek emberi ésszel látszik. Nemcsak erőt, hanem kedvet, lendületet adnak, táplálják az emberiséget fenntartó vitalitást évezredek, évtízezredek óta. Művészet, matematika nélkül, mondhatnám, semmiféle emberi élet nem volna lehetséges a földön. Mondhatnám, ha ezzel megengedhetetlen módon nem próbálnék értelmezést adni, célt tulajdonítani a művészetnek, azaz belekényszeríteni azt, ami egy nagyobb, teljesebb, sértetlenebb valóság része, az emberi gondolkodásnak, logikának mai, a nyelvnek mai fogalmi készletébe. KÖRKÉRdÉs JÉzusRóL Ha jól értettem, s a kérdés nem az, hogy mit jelent Jézus a világnak, az emberiségnek, az elmúlt és eljövendő évezredeknek, hanem hogy nekem, személyesen, budapesti lakosnak kicsoda Ő, akkor könnyű válaszolni rá. Uram és Megváltóm. Miként arra a kérdésre is van felelet, van szó, hogy például ki volt nekem egy kecskeméti születésű Szabó Erzsébet Ottlik Gézáné. Anyám. Fölöttem pedig a csillagos ég. De hogy mit jelent nekem a csillagos ég, anyám vagy Jézus, ezen sem elmélkedni nem szoktam, sem válaszolni * Tisztelgünk az író előtt születésének 100. évfordulója alkalmából. 9

10 nem tudok rá. Nem is tartozik másra, bizalmas magánügye kettőnknek, nekem és a csillagos égnek. Az emberi nyelv eddigi jelentéskészlete, összetételének szabályai, gondolkodásunk meglévő fogalmi felszerelése nem teszi lehetővé, hogy ilyen nyelven inneni és nyelven túli, intuitíve megragadható tartalmakat kifejezzünk (ahogyan egyszer a regényről szólva próbáltam demonstrálni). A legfontosabb dolgokról nem tudunk beszélni, vagyis gondolkozni sem. Létezésünk alapjai a hallgatás mélyén sértetlenül őriznek ép, teljes tartalmakat. A nyelv fel tudja bontani roppant összetettségüket részjelentésekre, érzelmi, indulati, etikai, esztétikai, gondolati, akarati jelentésekre. Ezek az értelmezések mind csonkák, hamisak. Az író a nyelvet nem ebben az értelmező, felbontó funkciójában használja, hanem éppen ellenkezőleg, mondhatnánk visszaélve a nyelvtan szerkezetével és a szavak jelentésrendszerével, versében, regényében a világ eredeti épségét és teljességét igyekszik visszaállítani. És ha ez egyáltalán sikerül neki, csak a szövegébe beáramló hallgatásokkal sikerülhet. Ha pedig nincs benne a művemben mindez, anyám, az égbolt, Jézus, akkor semmi sincs benne. Nem néven nevezve kell jelen lenniük - a vers nem a csillagokról szól, nem Jézusról, nem a költő anyjáról - hanem valóságosan. Ha Ő nem áradt bele a mégoly profán, világi jelentésmozzanatokból összerakott művembe ha másként nem, hát mint szomjúság, halhatatlan vágy, a szarvas kívánkozása a szép hűvös patakra, akkor nem is hoztunk létre semmit.

11 I. KRITIKUS ÖSVÉNYEN JÁRVA - Visszapillantás a tanévre - A) TANuLMÁNyI És VIzsgAEREdMÉNyEK, FELVÉTEL Az IsKOLÁbA Bár az átadási ünnepségre október 14-én, tehát tanévkezdés után került sor, örömmel jelenthetjük olvasóinknak, hogy az iskolaépület több mint két éve tartó felújítása szerencsésen befejeződött, a hatalmas munka véget ért, mégpedig nagyszerű eredménnyel. Az iskola szebb, mint valaha, teljesen újjászületett, igazi, ragyogó ékszerdobozzá változott, a nagy javítás végeredménye legszebb álmainkat is felülmúlta. Ahogy minden alkalommal megtettük, most sem mulasztjuk el kifejezni hálánkat, elismerésünket és nagy-nagy örömünket mindazoknak, akiket illet, a Gondviselésnek és minden jóakaratú embernek. Tavalyi bevezetőnkben megemlítettük az új oktatási törvény elfogadását január elején sajnos ma már látszik, hogy ez vajmi kevés eredményt hozott, ami részben érthető is, hiszen a törvényt kidolgozó és felvállaló kormány időközben megbukott, utóda pedig más elképzelésekkel, hangsúlyokkal, fontossági sorrenddel lépett hivatalba május elején. Miért érezzük úgy, hogy keskeny ösvényen jártunk, járunk? Ez a tanév elsősorban az érettségi vizsga sok mindent tisztázott: megmutatta oktatási rendszerünk igazi arcát és általános színvonalát, ugyanakkor az iskolák közötti jelentős különbségeket is. Elsőnek lenni nehéz annak maradni még nehezebb: a nálunk folyó munka minősége, az évről-évre megismételt, kiváló eredmények mintha csak fokoznák a szülők, a fenntartók, a közvélemény elvárásait, amelyek sajnos már régóta nincsenek arányban az iskolának, a tanároknak nyújtott támogatással, megbecsüléssel, anyagi és erkölcsi elismeréssel. Számunkra tehát marad a hivatástudat és a munka által behatárolt, talán tovább már nem szűkülő ösvény. I. TANuLMÁNyI EREdMÉNyEK És A diáklétszám ALAKuLÁsA Mint az alábbi táblázat utolsó két sorából kitűnik, a lezárult tanévben iskolánkban 24 osztály működött 689 tanulóval. Tanév Osztályok száma összesen Líceumi tagozat (IX XII.) I IV. és V VIII. osztályok száma Diákok száma összesen Líceumi tanulók száma IX XII. I VI. és V VIII osztályosok száma (+29) (+52) (+37) (+50) (-42) (-28) 546 (-23) 198 (-5) 11

12 (-42) 531 (-15) 171 (-27) (-10) 550 (+19) 142 (-29) (-3) 561 (+11) 128 (-14) (-10) 577 (+16) 102 (-26) (+10) 611 (+34) 78 (-24) (+1) 639 (+28) 51 (-27) Sem az osztályok száma, sem a diáklétszám nem mutatott jelentős változást az utóbbi négy évben, viszont amint tavalyi évkönyvünkben is említettük felsőbb utasításra egyelőre nem indítottunk ötödik osztályt, hanem második éve eggyel több, vagyis hat kilencediket. Évfolyam tanév tanév Osztályok száma Tanulók száma Osztályok száma Tanulók száma V VI VII VIII I VIII IX X XI XII IX XII Összesen Harmadik táblázatunk a tanulmányi eredményeket mutatja: kilenc tanuló maradt pótvizsgára matematikából, osztályismétlő nem volt; a diákok kétharmada kilences fölötti általános osztályzattal zárta a tanévet. Osztály Osztályok száma Tanulók száma Tanév elején Tanév végén Évvégi osztályzatok 5-6,99 7-8, Átmentek (júniusban) Pótvizsgázók Ismétlők Pótvizsgázók 1 tant. VI VII VIII Összesen V VIII IX (3%) (43%) 73 (41%) 42 (57%) 103 (59%) 2 tant X XI XII Összesen IX XII Összesen iskola (1%) (98, 5%) 9 (1, 5%) 202 (33%) (35%) 402 (67%) (65%) 9-12

13 A hagyománynak eleget téve, következzék jó példa gyanánt az osztályelső tanulók névsora: Név Osztály Általános Bartis Zsolt VI. A 10 Lukács Áron-Zsolt VII. A 10 Papp Andrea-Kinga VIII. 10 Lázár Annamária IX. A 9, 94 Szőcs Ágnes IX. B 9, 71 Sándor Szende IX. C 9, 88 Buzás Renáta IX. D 9, 63 Erősdi Zakariás IX. E 9, 83 György Timea IX. F 9, 19 Ferenczy Anita X. A 9, 70 Sugár Timea X. B 9, 95 Curkó Árpád X. C 9, 97 Both Csaba X. D 9, 55 Rétyi Dorottya X. E 9, 84 Balázs Renáta XI. A 9, 94 Török Szilvia XI. B 9, 91 Német Mezey Csongor XI. C 9, 70 Dánél Zsolt XI. D 9, 03 Székely Ágota XI. D 9, 03 Szatmári Anna XI. E 9, 90 Biró Brigitta XII. A 9, 69 Benedek Bernadett XII. B 9, 93 Daday Emese XII. C 9, 93 Domokos István XII. D 9, 56 Amza Helga XII. E 9, 93 II. ÉRETTSÉGI VIZSGA ÉS VÉgzŐsEINK TOVÁbbTANuLÁsA Az idei érettségi vizsgán kötelező volt a figyelő kamerák felszerelése, felvételek rögzítése az összes vizsgateremben és javítóközpontban (tavaly a megyék egy részében köztük a miénkben is ezt az intézkedést még nem alkalmazták). A tavalyi megdöbbentő eredmények után az érettségi vizsga politikai viták tárgyává vált, és a tömegtájékoztatási eszközök érdeklődésének kereszttüzébe került, feszült várakozás vette körül. A évi június-júliusi érettségi vizsgán országos szinten a középiskolai végzősök több mint fele, megyei szinten pedig több mint kétharmada bukott meg. Hargita megyében a tavalyi 67%-os átmenési arány 30, 25%-ra csökkent, és voltak iskolák, ahol egyetlen tanulónak sem sikerült az érettségije. Ebben az összefüggésben szemlélve, végzőseink önmagukhoz mérten is nagyon jól teljesítettek. Mint az alábbi táblázat mutatja, már júniusban is 90% fölött volt az átmenési arány, az érettségi átlaga pedig iskolaszinten 8, 13 volt, hasonló a tavalyi értékhez. Az érettségi vizsga eredményei alapján 13

14 iskolánk Hargita megyében az első helyen végzett, országos szinten pedig a legjobbak csoportjába került. Év Végzősök Sikeresen Arányszám Iskolai Az eredmények megoszlása száma vizsgázók átlagjegy 6-6,99 7-7,99 8-8,99 9-9, ,59% 8,39 4(2%) 33(24%) 75(54%) 28(20%) ,5% 8,13 11(8%) 45(35%) 56(43%) 18(14%) Miután tavaly az épület felújítása miatt végzőseink a csíkszeredai román gimnáziumban vizsgáztak, idén már a felújított iskolában került sor a nagy megmérettetésre, és a vizsgaközpont másik három iskolája is visszatért ide. Az alábbi táblázat a központhoz tartozó iskolák eredményeit hasonlítja össze: Márton Áron Gimnázium Nagy István Művészeti Líceum Segítő Mária Róm. Kat. Gimnázium Gyimesfelsőloki Róm. Kat. Gimn. Átmenők arányszáma % 99% 99% 99,3% 99,3 % 99,18% 99,22% 94,89% 98,59% 91,5% 75% 80% 79% 72% 84,81% 78,13% 92,42% 74,47% 59.67% 45,9% 73% 96% 91% 82,7% 95,16% 91,13% 91,13% 82,28% 92,50% 85,7% 41% 65% 70% 33,33% 77,78% 96,66% 100 % 95% 72,30% 8,8% A továbbiakban az érettségin elért eredményeket tantárgyanként is megadjuk, zárójelben a tavalyi számokkal: Próba Tantárgy Érettségizők száma Átlagjegy E) a) Román nyelv és irodalom 142 (142) 7,02 (7,57) E) b) Magyar nyelv és irodalom E) c) 14 E) d) Matematika 82 (84) 7,80 (7,89) Tanárok Püsök Anna XII. D, E Maria Sturzu XII. A, B, C 142 (142) 8,73 (8,90) Borsodi László XII. A, B, D, E Csata Emese XII C Páll R. Olga XII C Tamási Csaba XII. D, E Történelem 60 (58) 8,82 (8,53) Nagy Veronka XII A, B Logika 45 (52) 9,04 (9,49) Barabás Gyöngyvér, Szabó László, Tódor Imre Informatika 35 (35) 8,07 (7,99) Csomós Róbert Kémia 20 (8) 7,84 (8,97) Sata Klára Biológia 25 (37) 8,89 (9,15) Izsák Zoltán Fizika 2 (4) 9,15 (8,55) Halász Gyöngyi Földrajz 14 (4) 8,78 (8,70) Antal Beáta Pszichológia 1 8, 30(-) 142 Az alábbi táblázat a szóbeli (hivatalos szóhasználattal: kompetencia) vizsgák

15 eredményeit foglalja össze a szintek szerinti besorolás alapján, hiszen ezen a vizsgatípuson nem adnak osztályzatokat. Próba Érettségizők Elért szint száma Közepes haladó Tapasztalt A Román nyelv (8%) 44 (31%) 87 (61%) B Magyar nyelv (100%) C Angol/német nyelv 126 (116+10) A1, A2 27 (21%) B1 32 (25%) B2 7 (54%) D Digitális kompetenciák 33 7 (21%) 17 (52%) 9 (27%) Befejezésül megemlítjük, hogy az iskolánkban működő vizsgabizottság elnöke, dr. Albert Etele Lőrincz, a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem tanára megbízatásának nagy szakértelemmel, igényességgel és maximális korrektséggel tett eleget. Az őszi próbaérettségin két kivétellel diákjaink szerencsésen túljutottak, így tehát a 142 végzősünkből 140 sikerrel vette az akadályt, és jelentkezhetett a felsőfokú oktatásba. Érettségi beszámolónkat az évfolyam legjobban érettségizőinek névsorával zárjuk, akik kilences fölötti átlagot értek el. Név Osztály Szak Érettségi általános Benedek Bernadett XII. B társadalomtudományok 9, 83 Erőss Adrienn XII. C természettudományok 9, 82 Daday Emese XII. C természettudományok 9, 68 Vass Sándor XII. B társadalomtudományok 9, 65 Gáll Klára XII. B társadalomtudományok 9, 61 Péter Emőke Regina XII. E matematika-informatika intenzív 9, 58 Amza Helga XII. E matematika-informatika intenzív 9, 56 Csiszér Orsolya XII. C természettudományok 9, 32 Sarány Orsolya XII. C természettudományok 9, 32 Rusu Péter XII. B társadalomtudományok 9, 30 Lupán Estilla XII. B társadalomtudományok 9, 27 Farkas Nóra XII. B társadalomtudományok 9, 22 Orbán Ildikó XII. C természettudományok 9, 18 Szász Imola Éva XII. B társadalomtudományok 9, 06 Györffy Ibolya XII. B társadalomtudományok 9, 05 Horváth Csaba XII. D matematika-informatika 9, 03 Ilyés Mariann XII. D matematika-informatika 9, 02 Sándor Cecília XII. B társadalomtudományok 9, 02 Az érettségi eredmények értelmezése mellett szükségesnek tartjuk a továbbtanulási mutatókat is vizsgálni, kétféle szempontot követve: melyek a kedvelt egyetemi karok, szakok és városok, illetve tanulmányozni az összefüggést az elvégzett középiskolai szakosztály és a választott felsőoktatási intézmény között. Az elballagott 142 tanulónk közül az idén 130 (91,54%) folytatta a tanulmányait valamelyik felsőoktatási intézményben. A profilok szerinti megoszlás színes palettát mutat a humán szakoktól (bölcsészet, pszichológia, művészetek, 15

16 fotó-film-média, történelem, társadalomtudományok) a reál szakokig (matematika, fizika, informatika, mérnöki), de kuriózumok is megjelennek: geodézia, mechatrónika, ipari biotechnológia. A legérdekesebb választásnak ezúttal mégis egy B osztályos tanulónk opciója bizonyult, aki az idéntől a BBTE kínai-angol szakán tanul tovább. Végzőseink továbbtanulási opciói: Profil, szak XII. A (filológia) XII. b (társadalomtudományok) XII. C (természettudomány) XII. D (matematikainformatika) XII. E (intenzív matematikainformatika) Összesen humán reál egészségügyi pénzügyi, gazdasági jogi sport egyéb Összesen A fenti táblázatból kitűnik, hogy milyen mértékben függ össze a végzett szakosztály, illetve a választott egyetem profilja. A humán osztályok választásában döntő szerepet kapnak a humán egyetemek (16 tanuló a filológia osztályból és 22 tanuló a társadalomtudományok szakról), az informatika osztályoknál pedig kiemelkedik a reál szak választása (12 tanuló a matematika-informatika osztályból, 16 tanuló az intenzív matematika-informatika szakról, az évfolyamról összesen 22 mérnöki opció, 7 informatika, 5 politechnika). Amint az várható volt, a természettudomány osztályból 14-en tanulnak tovább valamilyen egészségügyi szakon, közülük 12-en, az iskolánk idei végzősei közül pedig 22-en a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetemen. Néhány esetben történt profillal ellentétes választás is, például van olyan, aki matematika-informatika osztályból humán egyetemre felvételizett, természetesen ennek az ellentétje is megfigyelhető. A pénz világában a bank- és pénzügyi szak sem elhanyagolható (ennek ellenére kevesebb a bejutók száma, mint az előző tanévekben): 9 tanulónk választotta ezt az irányt az idén. A választott városok közül, az előző évekhez hasonlóan, továbbra is Kolozsvár van az első helyen, ahol az idéntől 50 tanulónk folytatja tanulmányait. Marosvásárhelyen ettől a tanévtől 28 végzősünk tanul (ebből 22-en a MOGYE-n). A többi egyetemi központ közül a végzősök az alábbiakat választották: Brassó (8 tanuló), Csíkszereda (14 tanuló), Bukarest (11 tanuló), Temesvár (1 tanuló), kihelyezett tagozatok Székelyudvarhelyen (7 tanuló) és Gyergyószentmiklóson (1 tanuló), hat tanulónk pedig külföldön tanul tovább: három Magyarországon, három pedig Dániában. Teljességében nagyon összetett a kép, hogy ki mit és miért választ, hogy majd elégedett lesz-e a szakkal, és milyen lehetőségei lesznek az egyetem 16

17 elvégzése után, de ezekre a kérdésekre már nem nekünk kell megadnunk a választ. Annyit tehetünk csupán, hogy számon tartjuk, és követjük tanulóink sorsának alakulását. Mindenkinek gratulálunk az elért eredményekhez, és azt kívánjuk, hogy az iskolában szerzett tudásukat, talentumaikat kamatoztassák, további sikereket érjenek el, és megtalálják a hivatásukat és a helyüket az életben! III. A NyOLcAdIKOsOK VIzsgÁI És FELVÉTEL A IX. OszTÁLybA Az idén nem változott a VIII. osztályosok számára kötelező záróvizsga szabályzata, viszont itt is megjelentek a figyelő kamerák, akárcsak az érettségi vizsgán. A három tantárgyból (román, magyar, matematika) álló megmérettetésre szokatlanul későn, június között került sor, és, amint az alábbi táblázatok mutatják, igen jó eredménnyel zárult. Matematika Magyar nyelv és irodalom Román nyelv és irodalom Átlagjegy 7,98 9,02 7,36 Az elért osztályzatok megoszlása tantárgyanként: Átlagjegy < 5 5 5,99 6 6,99 7 7,99 8 8, Összesen Román Matematika Magyar Kimondott javulás tapasztalható a tavalyi gyengébb eredményekhez képest, a vizsga átlagjegye másfél ponttal, az átmenési arány harminc százalékkal javult (bár ezen a vizsgán tulajdonképpen bukás nincs). Mindhárom tantárgynál jelentősen jobb az átlagjegy, mint 2011-ben: Átmenési arány 100% 100% 98,21% 100% 100% 100% 64% 92% Átlagjegy 8,59 8,54 8,37 8,24 8,12 8,49 7,19 8,12 Román nyelv és irodalom 7,93 8,30 7,25 7,20 7,19 8,43 6,31 7,36 Magyar nyelv és irodalom 8,92 8,57 8,85 8,77 9,16 9,26 8,72 9,02 Matematika 8,11 8,35 8,13 8,21 8,11 7,81 6,54 7,98 Földrajz 9,55 9,19 8,63 8,76 8, Történelem 9,14-8,46 (3 tanuló) - 9,22 (1 tanuló) Fontos, hogy a záróvizsga átlagjegye is sokat közeledett az V VIII. osztály átlagjegyéhez, és másfél pont alá csökkent: 17

18 Átlagjegy (Képességvizsga stb.) 8,37 8,24 8,12 8,49 7,19 8,12 Az V VIII. osztály átlaga 9,32 9,18 9,51 9,29 9,23 9,35 Különbség -0,95-0,94-1,39-0,80-2,04-1,23 Igen örvendetes, hogy a jó eredményeknek köszönhetően a 26 nyolcadikos unk közül 20 bejutott a mi iskolánk valamelyik IX. osztályába: Szakosztály bejutott tanulók száma Filológia Társadalomtudományok Természettudományok Matematika-informatika Összesen A VIII. osztályosok hány százaléka jutott be 81% (43 az 53-ból) 69% (37 az 54-ből) 61% (34 az 56-ból 53 % (31 az 58-ból) 83% (25 a 30-ból) 66% (19 a 29-ből) 39% (11 a 28-ból) 77% (20 a 26-ból) Ami a IX. osztályba történő, számítógép-vezérelt felvételi vizsgát illeti, úgy tűnik, iskolánk beiskolázási terve megfelel a szülők elvárásainak, ennek köszönhetőek az örvendetesen magas bejutási jegyek, ami iskolánk keresettségét, presztízsét bizonyítja: Osztály (szak) Első bejutási jegy Utolsó bejutási jegy IX. A filológia 9,83 9,19 8,36 8,25 IX. B társadalomtudományok 9,41 9,43 8,52 8,59 IX. C természettudományok 9,74 9,88 9,11 9,25 IX. D természettudományok 9,11 9,22 8,53 8,76 IX. F (D) matematika-informatika 9,17 9,10 8,53 8,47 IX. E matematika-informatika intenzív 9,71 9,73 9,20 9,11 Mint az alábbi táblázat mutatja, továbbra is nagyon magas a vidéki tanulók aránya (44%): IX. A Filológia IX. b Társad. tud. IX. C Term.tud. IX. D Term.tud. IX. E Mat.inf. int. IX. F Mat.inf. Összesen Csíkszeredaiak (56%) Vidékiek (44%) Összesen A Csíkszeredában tanult diákok előző iskoláját tekintve változatlan az iskolák rangsora: az első három helyen a Nagy Imre, a Petőfi Sándor és a József Attila általános iskolák találhatók. 18

19 bejutott tanulók száma Márton Áron Gimnázium Nagy Imre Általános Iskola Nagy István Művészeti Líceum József Attila Általános Iskola Petőfi Sándor Általános Iskola Segítő Mária Róm. Kat. Gimnázium Xántusz János Általános Iskola Összesen tanuló 94 tanuló 89 tanuló 78 tanuló 91 tanuló 82 tanuló 85 tanuló 94 tanuló Tovább csökkent a németet haladó nyelvként tanulók száma és aránya: IX. A IX. b IX. C IX. D IX. E IX. F Összesen Angol Német Összesen Mint utolsó táblázatunkban látható, a diákok között továbbra is a lányok vannak többségben: IX. A IX. b IX. C IX. D IX. E IX. F Összesen Lány (60%) Fiú (40%) Összesen

20 b) TEhETsÉggONdOzÁs I. TANTÁRGYVERSENYEK A hivatalos tantárgyversenyek országos döntőjére az elmúlt tanévben huszonnégy tanulónk jutott el, összesen tizenkét tantárgyból, és két első, három harmadik díjjal és egy dicsérettel tértek haza. Tantárgy Résztvevők Osztály Díj Felkészítő tanár Magyar irodalom Tamási Tímea Császár Szabolcs Balázs Renáta Gegő Virág Vargyas Kinga György Szilárd Bástyi Izabella X. E XI. E XI. A XI. A XII. E XII. E XII. E I. díj III. díj dicséret Csata Emese Csutak Judit Csutak Judit Csutak Judit Borsodi László Borsodi László Borsodi László Matematika Tamási Tímea Rétyi Dorottya Boros Bernadett X. E X. E XI. E Csapó Hajnalka Csapó Hajnalka Csapó Hajnalka Fizika Kenéz Áldor Etele XII. E Halász Gyöngyi Kémia Curkó Árpád X. C Bilibók Katalin Informatika Sandy Bálint Mátyás X. E Demeter István Hunor Angol nyelv Német Mezey Csongor XI. C Máthé Emőke Német nyelv Csüdör Tamás Lux Róbert Csúcs Uwe XI. B XI. E XII. D III. díj Noszlopi Edit Boda-Székedi Eszter Boda-Székedi Eszter Logika Pál Dalma X. B Tódor Imre Pszichológia Tölgyesi Borbála XI. B Szász-Heron Amália Kinga Közgazdaságtan Máthé Ede XI. E Szabó László Filozófia Vass Sándor XII. B Szabó László Római katolikus vallás Miklós Eszter Török Szilvia Tankó Kinga X. C XI. B XII. E I. díj III. díj III. díj Lőrincz Katalin Lőrincz Katalin Lőrincz Katalin II. A TANuLóK JuTALMAzÁsA És díjazása a) A ballagási ünnepségen (2012. június 1-jén) kitüntetett tanulók Évfolyamelső díja: Amza Helga (XII. E) 9,89 Maturandus 1996 Díj Osztályelső végzősök díja (Márton Áron Gimnáziumi Alapítvány): 20

21 XII. A: András Emőke 9,45 ; XII. B: Bálint Helén és Farkas Nóra 9,71; XII. C: Daday Emese 9,87; XII. D: Ilyés Mariann 9,42 ; XII. E: Amza Helga 9,89 Dr. Dajbukát Gergely-emlékdíj (magyar irodalom): Vargyas Kinga (XII. E) Dr. Gaál Zakariás-emlékdíj: Vargyas Kinga és Vargyas Tímea (XII. E) Szabó Judit-emlékdíj (kémia): Daday Emese (XII. C) Erdélyi Márta-emlékdíj (biológia): Orbán Ildikó (XII. C) barabási Albert László-díj (fizika): Kenéz Áldor Etele (XII. E) dr. Rakonczai János-díj: Sandy Endre Kristóf, Szabó Györke István matematika, Laczkó Boglárka (XII. C) magyar irodalom bálint gábor-díj: Csúcs Uwe (XII. D), Kedves Nóra (XII. B) német nyelv, György Szilárd (XII. E) (közgazdaságtan), Vass Sándor (XII. B) filozófia csiszér Lajos-díj: Nagy Tamás (XII. E), Péter Emőke (XII. E) Csiszér Adél-emlékdíj: Bástyi Izabella (XII. E), Sebestyén Renáta (XII. E), Tankó Kinga (XII. E), Lőrincz Sarolta (XII. B) hargita Megye Tanfelügyelőségének különdíja: Szabó Györke István (XII. E) hargita Megye Tanácsának különdíjai: Amza Helga (XII. E), Daday Emese (XII. C) és Sandy Endre Kristóf (XII. E) Sapientia EMTE díja: Benedek Bernadett (XII. B) a Magyar Köztársaság csíkszeredai Főkonzulátusának különdíjai: Both Beáta, Bálint Márta (XII. B) MÁG Világlobby-díj: Kelemen Csongor (XII. B), Petres András (XII. E) a Márton Áron Gimnázium Igazgatóságának díjazottjai: a Zöld MÁG csapat tagjai: Balázs Hunor, László Attila és Virágh Zsolt (XII. C); drámapályázat: Dragu Erika (XII. A); történelmi versenyek: Gál Klára, Rusu Péter (XII. B); a Zsigora néptáncegyüttes tagjai: Ferencz Hunor, Tankó Tímea (XII. A), Kedves Nóra, Sándor Cecília (XII. B), Ábrahám Réka (XII. C), Bogács Beáta, Mihók-Bogdán Barnabás, Sebestyén Renáta, Szász Adorján Tankó Kinga (XII. E); a zenés-verses ünnepi műsorok szereplői: Gerczuj Izabella, Incze Tihamér, Salamon Réka, Szabó Evelin, Szőcs Timea Rita (XII. C) a gyulafehérvári caritas önkéntesei: György Zsuzsa, Veress Tímea (XII. A), Sándor Cecília (XII. B), Rákossy Ágnes, Tankó Kinga (XII. E) Márton Simon-díj (sport): Gergely Orsolya, Imre Andor (XII. D) atlétika, Kedves Nóra, Silló Csilla (XII. B) kosárlabda, Amza Helga (XII. E), Rákossy Brigitta (XII. C), Vass Sándor (XII. B), Bogdán Norbert (XII. D) kézilabda Nagy Rezső-emlékdíj (sport): Horváth Csaba (XII. D) kosárlabda Rusz Pál és gyermekei-díj (sport): Marosi Botond (XII. B), Bodó Roland, Miklós Zsolt Tamás, Varga Csaba (XII. D) labdarúgás a Sportiskola díjazottjai: Bodó Roland, Horváth Csaba, Varga Csaba (XII. D) judo, Domokos István (XII. D) sí (lesiklás) 21

22 22 a Városi Sportklub (VSK) díjazottjai: Amza Helga, Rákossy Ágnes (XII. E), Rákossy Brigitta (XII. C) a diáktanács (dt) díjazottjai: Imets Villő (XII. A), Szász Imola Éva (XII. B) volt elnökök, Kovács-Szécsi Attila (XII. B) volt alelnök, valamint Fülöp Zsolt, Szilveszter Szidónia (XII. A), Balogh Tamás, Marosi Botond, Silló Csilla, Szabó Alpár (XII. B), Biró Szabolcs, Incze Tihamér (XII. C), Demeter Szabolcs, Dobos Levente, Jánó Szilárd, Karda Szilárd, Kömény Tamás, Miklós Zsolt Tamás (XII. D) és Sövér Teodóra (XII. E) b) A tanévzáró ünnepségen kiosztott díjak (2010. június 14-én a VIII. osztályosok és június 22-én a többi osztály részére) Évfolyamelső díja (Márton Áron Alapítvány): Papp Andrea Kinga (VIII. A) Simplex Egyesület díja (matematika): Papp Andrea Kinga (VIII. A) boga Lajos-emlékdíj (természettudományok): Antal Tímea (XI. C) biológia, Sugár Tímea (X. B) földrajz boga László-emlékdíj: André Mária Irén (X. A) zene, Gábor Endre (XI. A) képzőművészet Eigel Ernő-díj (matematika): Koncz Botond (IX. E) csiszér Lajos-díj: Rétyi Dorottya (X. E) fizika, Tamási Tímea (X. E), Boros Bernadett (XI. E) matematika Csiszér Adél-emlékdíj: Csűdör Tamás (XI. B) német nyelv, Német- Mezey Csongor (XI. C) angol nyelv a MÁG Világlobby díjazottjai: Miklós Eszter (X. C), Tamási Tímea (X. E), Balázs Renáta (XI. A), Tölgyesi Borbála, Török Szilvia (XI. B), Császár Szabolcs (XI. E) az Igazgatóság díjazottjai: Curkó Árpád (X. C), Pál Dalma, Sandy Bálint Mátyás (X. E), Gegő Virág (XI. A), Lux Róbert (XI. E), Máthé Ede (XI. E) c) A tanulók jutalmazásának más formái csíkszereda Város Polgármesteri hivatalának ajándéka minden végzős diák részére: Zsögödi Nagy Imre: Az úgy volt, hogy hallák-e? című könyv egy példánya (Csíkszereda Kiadóhivatal, Útravaló sorozat, 2012) bolyai Farkas-díj a Romániai Magyar Pedagógusok szövetségének díja a legjobb erdélyi végzős diáknak matematikából: Sandy Endre Kristóf (XII. E); az átadás időpontja és helyszíne: október 15., Teleki Oktatási Központ, Szováta a hargita Megyei Tanfelügyelőség szeptember 25-én ünnepélyes keretek között könyvjutalommal és díszoklevéllel díjazta az elmúlt tanév megyei és országos tantárgyversenyein kitűnt tanulókat és tanára ikat

23 hargita megye szellemi fejlődéséért a Megyei Tanács és a Hargita Megyéért Egyesület ösztöndíja: Balázs Renáta (XI. A), Csáki Szidónia, Varga Beáta (XI. B), György Szilárd (XII. E) III. KÉT JELENTŐs új ALAPíTÁs: A dr. gaál zakariás- És A dr. ujfalusi JENŐ-EMLÉKdíJAK a) A Dr. Gaál Zakariás Emlékdíjról Dr. Gáal Zakariás 1964-ben érettségizett a Csíkszeredai Gimnáziumban, és 1982-ben telepedett ki Németországba, ahol Aalen városában élt 2005-ben tragikus váratlansággal bekövetkezett haláláig, amely Bécsben érte utol, miközben zarándokként hazafelé tartott a csíksomlyói pünkösdi búcsúról (lásd: Iskolámnak köszönettel, édesanyám emlékére. In memoriam Dr. Gaál Zakariás, in: A Csíkszeredai Márton Áron Gimnázium Évkönyve a tanévről, ). E kiváló egykori tanítvány iskolánk egyik legnagyobb jótevője volt, többek között az ő nevéhez fűződik Márton Áron püspök mellszobrának felállítása az iskola főbejáratának közelében, amelynek avatási ünnepségén május 31-én mondta el a következő emlékezetes szavakat: Álljon tehát itt ez a szobor, és hirdesse mindig, hogy mi egy nagy család vagyunk, akik bárhol is éljünk, egy helyre tartozunk. Azok is, akiket a munkakeresés messze földre dobott, de szívük itthon maradt. (bővebben lásd: A Márton Áron Gimnázium Évkönyve az tanévről, 3 10.). A kívánsága szerint szülőföldjén, Csíkszeredában örök nyugalomra helyezett nagy jellem szellemi örökségét özvegye, Gaál Juliánna ápolja és viszi tovább, aki 2010-ben a Kerékpáron Csillagföldig In memoriam Dr. Gaál Zakariás című megrendítő könyvében idézte fel férje emlékét és munkásságát. Idén májusban pedig, szintén a csíksomlyói búcsúra érkezve, természetesen meglátogatta iskolánkat is, és kezdeményezte a Dr. Gaál Zakariás Emlékdíj megalapítását, amelyet egy vagy két tehetséges, nehéz szociális helyzetű végzős diák megsegítésére szánt. Ezúton is kifejezzük hálánkat és nagyrabecsülésünket Dr. Gaál Zakariás családja és emléke iránt, megemlítvén, hogy a évi ballagáson első ízben kiosztott száz euró értékű díjat Vargyas Kinga és ikertestvére, Tímea vehették át, akik ma már a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem első éves hallgatói. b) Az Ujfalusi-díjról Amint tavalyi évkönyvünkben is beszámoltunk róla, június 5-én Csíkszereda Polgármesteri Hivatala nagyszabású ünnepséget szervezett az iskolaépület átadásának századik évfordulója alkalmából. Ezen a rendezvényen avatták fel Ujfalusi Jenő mellszobrát is, aki a gimnázium építése idején városunk polgármestere volt, és számos maradandó alkotás fűződik nevéhez (villanyvilágítás, városrendezési koncepció, jelentős épületek). A centenáriumi ünnepségen jött létre a kapcsolatfelvétel iskolánk és az egykori polgármester 23

24 Budapesten élő unokája, Ujfalusi László között, aminek eredményeképpen megegyezés született egy új díj, az Ujfalusi-díj alapításáról. Az alapító szándékának ismertetése és a díj elnyerésére pályázó diákok tájékoztatása céljából az alábbiakban teljes terjedelmében közöljük az alapító okirat szövegét. 24 Megállapodás A Márton Áron Gimnázium műszaki tantárgyakban legkiválóbb diákjának kitüntetésére és jutalmazására 1. A megállapodást létrehozó és aláíró felek: egyrészt UJFALUSI LÁSZLÓ úr (1119 Budapest Bártfai utca 21. alatti lakos), másrészt VARGA LÁSZLÓ úr, a Márton Áron Gimnázium igazgatója (Románia, Csíkszereda Nagyrét u.22/a/7). 2. A megállapodás célja: a Márton Áron Gimnázium műszaki tantárgyakban (fizika és/vagy számítástechnika), illetve ezen tantárgyak technikai alkalmazásaihoz kötődő projektekben, pályázatokon, versenyeken az adott tanévben legkiválóbb diákjának kitüntetése és jutalmazása. 3. A díj elnevezése: UJFALUSI DÍJ. Indoklás: Csíkszereda néhai polgármestere, dr. Ujfalusi Jenő igen sokat tett a város fejlődéséért, ezen belül a város villamosenergia-ellátásának kialakításáért, tevékenységének emlékére Csíkszereda város szobrot is emelt. 4. A díjazottak száma: tanévenként 1 diák (a tantestület indokolt esetben max. 2 diákot tüntethet ki). 5. A díjazandó diák kiválasztása: a kiválasztást a Márton Áron Gimnázium tanári karából alakítandó 2-3 fős ad hoc díjbizottság végzi. Ujfalusi László úr nem vesz részt a kiválasztásban, de a jelöltekről, ill. a kiválasztás indoklásáról a díjbizottság en tájékoztatja Ujfalusi László urat. 6. A díj átadásának időpontja: az adott tanév évzáró ünnepsége (kivétel a évi díj, amely a tanévnyitón kerül átadásra). 7. A díj formája: oklevél és pénzjutalom. Az oklevél kiállításáról a mellékelt tartalommal a Márton Áron Gimnázium gondoskodik. A pénzjutalom összege a Márton Áron Gimnáziumi Alapítványnál Ujfalusi László által elhelyezett összeg éves kamata, amely az oklevéllel együtt kerül átadásra. 8. A jutalmazáshoz szükséges pénz átutalása: az átutalást a megállapodás elfogadása/aláírása után a Varga László igazgató úr által megadott címre és bankszámlaszámra Ujfalusi László úr legkésőbb augusztus 15-ig teljesíti. 9. Az átutalandó összeg: 2300 euro, azaz kettőezerháromszáz euró Ebből az összegből 100 euró a évi Ujfalusi-Díj pénzjutalmaként, a fennmaradó 2200 euró kamata a megállapodás érvényességi ideje alatt kizárólag az Ujfalusi-Díj pénzjutalmaként használható fel.

25 10. Érvényesség: a megállapodás az aláírást követő legalább 10 évig érvényes. Az aláíró felek szándéka szerint az Ujfalusi-díj a későbbiekben is fennmarad. Az alapítványnál elhelyezett összeg a megállapodás lejárta után is kizárólag a kiemelkedő teljesítményt nyújtó diákok jutalmazására használható fel. 11. Változtatási igények: az aláírt megállapodás módosítása csak a felek előzetes írásos egyetértésével lehetséges. A felek kötelesek a megállapodás lejárta előtt legkésőbb 1 hónappal írásban egyeztetni a megállapodás további sorsáról, meghosszabbításáról. 12. Kapcsolattartás: egyrészt Ujfalusi László (1119 Budapest, Bártfai u. 21.; tel: ; laszlo.ujfalusi@t-online.hu), másrészt Varga László (Románia, Csíkszereda, , Nagyrét u. 22/A/7; tel ; vargaigi@yahoo.com, a Márton Áron Gimnáz iumi Alapítvány képviselője). A kapcsolattartó személyek esetleges változásáról a felek kötelesek egymást haladéktalanul értesíteni. budapest, július 12. ujfalusi László alapító, Varga László iskolaigazgató *** Iskolánk fizika és informatika tanárainak véleményezése alapján az Ujfalusi-díj első nyertese Nagy Tamás, a XII. E intenzív matematika-informatika osztály idei végzőse, aki jelenleg már a budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Villamos- és Informatikus Mérnöki Karának első éves hallgatója mérnökinformatikus szakon. A díj odaítélésénél fő szempont volt, hogy 2012 márciusának utolsó napjaiban dicséretesen szerepelt a szekszárdi 8. Neumann János Nemzetközi Tehetségkutató Programtermék Versenyen Az oroszlánok földjén című programjával, ezenkívül pedig diákévei alatt kiváló tanulmányi és versenyeredményeket ért el, a matematika érettségi vizsgán pedig tízes osztályzatot érdemelt ki (lásd bővebben a Csíki Hírlap, szeptember 14-ei és szeptember 18-ai számaiban az Ujfalusi-díjat osztanak a MÁG tanévnyitóján, illetve a Megújult iskolában kezdték a tanévet című cikkekben). IV. TEhETsÉggONdOzó VERsENyEK, PROGRAMOK, RENDEZVÉNYEK a) Összetett (komplex) programok szeptember , Ulm: A Duna összeköt (Donau verbindet) című nemzetközi projekt; iskolánkat Birta Nándor X. E osztályos tanuló képviselte október 7 10, Szilágycseh: XIII. PADIF (Partiumi Diákszínjátszó Fesztivál); résztvevőink: Bálint Márta és Both Beáta (XII. B) egy részlettel Jean Genet Cselédek című darabjából 25

26 2011. december 2 3., Kolozsvár, Apáczai Csere János Gimnázium: X. TUDEK (Tudományos Diákkörök Erdélyi Konferenciája); résztvevőnk: Kenéz Áldor Etele XI. E (fizika): Szerkezeti színek a természetben a BBTE különdíja március. 16., Petőfi Sándor Általános Iskola, Csíkszereda: Petőfinapok; fordítói verseny I. díj: Capcalo Dániel, Farkas Tímea, Ladó Sebestyén, Márton Tamás (VIII.); általános műveltségi verseny: I. díj : Csáki Hunor (VII.), Balázs-Bécsi István, Capcalo Dániel és Szőcs Álmos (VIII.) április 3 4,: a Márton Áron Gimnázium Második Tehetségnapja az Iskola másképp hét rendezvényeinek keretében (április 2 5.) május 4 6., Marosvásárhely: Bolyai Farkas Országos Tantárgyverseny; résztvevőink: Gábor Ibolya, Kiss Krisztina, Kovács Nándor, Pál Dalma, Sugár Tímea (X. B), Kurkó Mihály-Zsolt, Sandy Bálint-Mátyás (X. E), Papp Zsolt (XI. A), Kész Orsolya, László Laura, Tölgyesi Borbála (XI. B), Fehér Levente, Fekete Nándor, Füleki László (XI. E), valamint Barabás Gyöngyvér és Gidó Mária tanárnők b) Magyar irodalmi és nyelvi versenyek, programok január 31.: magyar irodalmi szavalóverseny; VI VIII. osztályok: I. díj: Papp Andrea Kinga, II. díj: László Péter, III. díj: Ladó Sebestyén és Tamási Eszter; IX XII. osztályok: I. díj: Duda Boglárka (XI. B), II. díj: Gál Brigitta (X. B), III. díj: Füleki László (XI. E), dicséretek (elért eredmények szerint): Tankó Tímea (XII. A), Tamási Tímea (X. E), Diminszky Sarolta (XI. E), Fehér Levente (XI. E), Sándor Cecília (XII. B) és Daday Emese (XII. C) február 3., Sepsiszentgyörgy és Gyula, február : az Implom József Helyesírási Verseny Kárpát-medencei döntője; résztvevőnk: Cseke Judit (X. E) március 14., Szekszárd: Az én Pannóniám vers-és prózamondó verseny; résztvevőink: Bálint Ákos (XI. E) különdíj, Duda Boglárka (XI. B) és Tankó Tímea (XII. A), valamint Borsodi L. László kísérő tanár 2012 április 13., Szombathely: a XVIII. Országos József Attila Mese, Vers- és Novellaíró Pályázat eredményhirdetése; résztvevőink: Gere Nóra (X. B), Juhász Kincső (IX. C) és Nagy Eszter (XI. C) április-május: a Székelyföld kulturális folyóirat, Magyarország Csíkszeredai Főkonzulátusa és a Hargita Megyei Tanfelügyelőség irodalmi pályázata középiskolásoknak; díjazottak: Pap Zsolt (XI. A) I. díj a próza és III. díj az esszé kategóriában; Kész Orsolya (XI. B) I. díj az esszé kategóriában; Balázs Renáta (XI. A) és Rancz Mónika (IX. A) III. díj a próza kategóriában; Gyurka Csaba (X. C) a főkonzulátus különdíja 26

27 c) Román irodalmi és nyelvi versenyek, programok október 28.: Kenguru (Poveştile Cangurului) román nyelvi verseny április 3.: Carte frumoasă, cinste cui te-a scris román nyelvi verseny magyar anyanyelvű tanulóknak, 238 résztvevő a Márton Áron Gimnáziumban d) Matematikaversenyek és -programok október 14., Petőfi Sándor Általános Iskola, Csíkszereda: Bolyai Matematikai Verseny; a VIII. osztályosok csapata V. helyezett lett a megyében október 22.: Matematikai Tehetségnap a Márton Áron Gimnáziumban november 4 5., Marosvásárhely: Al.Papiu-Ilarian Emlékverseny; résztvevőink: Rétyi Dorottya, Tamási Tímea (X. E), Boros Bernadett (XI. E), Sandy Endre Kristóf és Szabó-Györke István (XII. E) december 11., Petőfi Sándor Általános Iskola, Csíkszereda: Bolyai János Emlékverseny; eredmények: Papp Andrea Kinga (VIII. oszt.) II. díj, Bartis Zsolt (VI. oszt.) III. díj február 3 5., Gyergyószentmiklós: Erdélyi Magyar Matematika Verseny; iskolánkat 17 diák (közülük 8 továbbjutó), valamint Csapó Hajnalka, Páll R. Olga és Tamási Csaba tanárok képviselték február 18.: Gordiusz matematikai tesztverseny, megyei szakasz, 616 résztvevő február 23. március 1., Székelyudvarhely: Tamási Áron Gimnázium; matematikai tehetséggondozó tábor Ifjú Tehetségek Akadémiája, 7 résztvevő diák és két tanár a Márton Áron Gimnáziumból március 2., a Zrínyi Ilona Matematikaverseny eredményhirdetése: Papp Andrea Kinga (VIII.) I. díj, csapatversenyben Péter Dalmával és Fülöp Bendegúzzal I. díj, valamint Bartis Zsolt, Váncsa Réka (VI.) és Lukács Áron Zsolt (VII.) március , Nemzetközi Magyar Matematikaverseny, Kecskemét; résztvevőink: Koncz Botond (IX. E) III. díj, Erősdi Zakariás (IX. E), Lantzky Anna, Rétyi Dorottya, Tamási Tímea (X. E), Boros Bernadett (XI. E), Sandy Endre Kristóf, Szabó-Györke István (XII. E) március 16.: Kenguru matematikaverseny, 90 résztvevő április 4 6., Kecskemét: a Zrínyi Ilona és a Gordiusz matematikaverseny döntője; résztvevőink: Lázár Annamária (IX. A) II. díj (szakközépiskolák kategória), Erősdi Zakariás (IX. E), Papp Andrea Kinga (VIII. oszt.) május 9., Bukarest: a Kenguru matematikaverseny döntője; Papp Andrea Kinga (VIII. oszt.) II. díj, Lukács Áron Zsolt (VII. oszt.), Birta Zsolt (IX. E), Huszár Beáta (IX. C), Antal Balázs (X. E) 27

28 e) Fizikaversenyek és -programok szeptember , Csíkszereda: Körmöczi János Fizikusnapok, az EMTT és a Márton Áron Gimnázium szervezésében november , Nagyvárad: Schwartz Fizikaverseny; résztvevőnk: Kenéz Áldor Etele (XI. E) február 19.: fizika tantárgyverseny, megyei döntő a Márton Áron Gimnáziumban február 20., Miskolci Egyetem: Hídépítő játék eredményhirdetése határontúli kategóriában Csala Hunor (IX. E), Balázs Hunor, Salamon Pál, Virágh Zsolt (XII. C), Bíró László (XII. D), Lux Róbert (XII. E) február 27.: Öveges József Vermes Miklós Fizikaverseny, regionális szakasz a Márton Áron Gimnáziumban, 78 résztvevő március 14. : Jedlik Ányos Fizikaverseny április 3 4., Déva, Téglás Gábor Iskolaközpont: Hauer Erich Fizika Emlékverseny; résztvevőink: Csala Hunor, Horváth Balázs, Vizi Előd (IX. E), Both Csaba (X. D), Kis Ádám, Silló Hunor (X. E), Lázár Anita, Szőcs Endre (XI. D), Balázs Hunor, László Attila, Virágh Zsolt (XII. C), Horváth Csaba (XII. D), irányító tanárok: Halász Gyöngyi és Péli Bálint április 28., Kolozsvár, János Zsigmond Unitárius Kollégium: Vermes Miklós Fizikaverseny, erdélyi döntő; résztvevőink: Csala Hunor (IX. E ) és Curkó Árpád (X. E) május, Debrecen: 29. Hatvani István Fizikaverseny; résztvevőink: Csala Hunor és Horváth Balázs (IX. E), Curkó Árpád (X. C) f) Biológia- és környezetvédelmi versenyek és programok február 15.: a Ramon y Cajal pályázat második fordulója (Somogyi Péter oxfordi egyetemi tanár és a szentendrei Móricz Zsigmond Gimnázium pályázata) g) Kémiaversenyek és- programok 2012 március 11.: kémia olimpiász, megyei szakasz a Márton Áron Gimnáziumban január 27., Sapientia EMTE: Laborkukac vetélkedő; I. díj Olti Gyopárka, Rákossi Brigitta és Salamon Pál (XII. C) február 13.: Irinyi János Hevessy György Kémiaverseny a Márton Áron Gimnáziumban, regionális szakasz 2012.március 13., Kolozsvár: Irinyi János Hevessy György Kémiavers eny, erdélyi döntő; Papp Andrea Kinga (VIII. oszt.) és Curkó Árpád (X. C), valamint Bilibók Katalin kémiatanárnő május 11., Miskolc: Irinyi János Kémiaverseny; résztvevőink: Curkó Árpád (X. C) és Bilibók Katalin tanárnő

29 h) Informatikaversenyek és -programok március 10, Budapest.: a Nemes Tihamér Informatikaverseny döntője, résztvevőink: Csutak Balázs és Kurkó Mihály (X. E) március 24., Szekszárd: 8. Neumann János Nemzetközi Tehetségkutató Programtermék Verseny; résztvevőnk: Nagy Tamás (XII. E) március 26.: TIC tantárgyverseny, megyei döntő a Márton Áron Gimnáziumban május 12., Marosvásárhely: ECN Sapientia matematika- és informatikaverseny; résztvevőink matematikából: Nagy Tamás, Sandy Endre Kristóf és Szabó-Györke István (XII. E); informatikából: Antal Balázs, Csutak Balázs és Péter Ottó (X. E), valamint Demeter István Hunor és Tamási Csaba tanárok i) Történelem- és társadalomtudományok versenyek és -programok október 7: Holocaust Emléknap; iskolánkat a XII. A és a XII. B osztályok képviselték december 3., Budapest: Eötvös József tanulmányi verseny társadalomtudományok tantárgyból; Csáki Szidónia (XI. B) II. díj és Pap Zsolt (XI. A) III. díj december 13., Rákóczi Szövetség: Cum Deo pro Patria et Libertate történelmi vetélkedő; II. díj iskolánk csapatának: Jakab Zalán, Szőcs Csilla (X. B), Csurka László (X. E) december 20., Székelyudvarhely: XX. TUDÁSZ történelmi vetélkedő; iskolánk csapata II. díjat nyert; résztvevőink: Gáll Klára, Kelemen Csongor és Rusu Péter (XII. B), valamint Nagy Veronka tanárnő május 11., Csíki Székely Múzeum: A Mikó-vár története című vetélkedő ősz tavasz, Lakitelek: Hadak Villáma Kárpát-medencei történelmi vetélkedő j) Idegen nyelvi versenyek és programok szeptember 29.: a Soros Központ idegen nyelvi versenye; I. díj: Csáki Hunor, Tőke Levente (VII. oszt.), Capcalo Dániel, Ladó Sebestyén és Márton Tamás (VIII. oszt.) december 15.: Nyelvész Kenguru angol és német nyelvből március 3.: német tantárgyverseny, megyei döntő a Márton Áron Gimnáziumban k) Földrajzverseny január 10.: a Körösi Csoma Sándor Nemzetközi Földrajzverseny első szakasza; résztvevők: Lázár Annamária, Rancz Mónika (IX. A), 29

30 Kovács Nándor, Kristó Ákos (X. B), Szopos Noémi Mária (XI. A), Tölgyesi Borbála (XI. B), Zakariás Szabolcs (XI. C), Máthé Ede (XI. E), valamint Gidó Mária és Varga László felkészítő tanárok V. A MÁRTON ÁRON GIMNÁZIUMI ALAPíTVÁNy ÖszTÖNdíJAsAI A csendes segítőtárs az elmúlt tanévben is igyekezett folytatni nemes küldetését, a tehetséges és rászoruló diákok támogatását. Az alapítvány kuratóriuma december 12-én tartott ülésén az alábbi négy tanulónak ítélte oda a kért ösztöndíjat, az egész tanévet nézve összesen lej értékben: Vargyas Kinga Vargyas Timea Gergely Réka Szőcs Tímea Rita XII. E XII. E XII. C XII. C c) személyzetfejlesztési KÉRdÉsEK Hagyományainkhoz híven az Iskolanapok keretében, május 23-án meghitt hangulatú ünnepség keretében búcsúztattuk el a nyugdíjba vonuló Berszán Márkos László testnevelés szakos tanárt, aki huszonkét éven keresztül, 1990-től kezdve dolgozott iskolánkban, egészen kiemelkedő eredményeket érve el, nagy népszerűségnek és köztiszteletnek örvendve úgy a diákok, mint a tanárkollegák körében. Ugyanekkor ünnepeltük szintén nyugdíjazása alkalmából iskolánk kiváló, minden körülmények között megbízható könyvelőjét, Császár Ibolyát, aki egy híján negyven évig, vagyis 1973-tól kezdve töltötte be ezt a rendkívül fontos, felelősségteljes állást. A tanév folyamán két kolléganőnk vizsgázott az I. didaktikai fokozat megszerzéséért: Lőrincz Éva Katalin római katolikus vallástanból, Bodor Julianna pedig angol nyelvből érte el a legmagasabb hivatalos szakmai szintet a közoktatásban. Mindketten értékes, tartalmas és eredeti tudományos-módszertani dolgozat elkészítésével érdemelték ki ezt a címet, amelynek nyilvános megvédése sokáig emlékezetes ünnepe marad nemcsak az illető kollégáknak, de az iskolának is. Ugyancsak ebben a tanévben Barabás Gyöngyvér filozófia és társadalomtudományok szakos tanárnő a II. didaktikai fokozat megszerzéséért vizsgázott sikerrel, Tódor Imre ugyancsak filozófia és társadalomtudományok szakos kollegánk pedig maximális osztályzatot elérve tette le a tanári véglegesítő vizsgát. Az augusztus 2-án iskolánkban megszervezett versenyvizsga nyomán címzetes tanári állást nyertek el: Tóth Zita román és Balla Szabolcs testnevelés szakos tanárok. Egy másik örvendetes hír, hogy öt kollégánk pályázott sikerrel az érdemfokozatra, amelyet a Megyei Tanfelügyelőség ítél oda a legjobban, leghatékonyabban dolgozó pedagógusok részé- 30

31 re: Bara Katalin, Barta Mónika, Boda-Székedi Eszter, Nagy Vera és Szabó László. Ami a szakmai továbbképzést illeti, tizenhat kollégánk vett rész az egész tanéven átívelő Compas nevű tanfolyamon, amelyet az Európai Unió pályázatának segítségével szervezett meg a brassói Transilvania Egyetemmel együttműködve Hargita Megye Tanfelügyelősége. Varga László igazgató Juhász-András Réka igazgatóhelyettes

32

33 II. A TANÉV KRóNIKÁJA A) MOZAIKKOCKÁK ESEMÉNYTÁR szeptember 12-én megnyitottuk tanévet. Ennek az eseménynek immár évek óta szerves része a mindannyiunk számára áldást kérő Veni Sancte szentmise, amelyre szeptember 13-án került sor a csíksomlyói kegytemplomban szeptember 17-én a DT 16 önkéntese részt vett A hulladéknak nem a házban a helye (ROREC) nevű Zöld kampányban szeptember között Birta Nándor X. E osztályos tanuló a Donau verbindet A Duna összeköt c. nemzetközi projektben vett részt szeptember 19-én a Virtus Vivens Egyesület találkozót szervezett a gimnazistáknak, amelynek programja virtuális cégek szervezése volt szeptember 20-án került sor a tanárok módszertani napjára. A magyar nyelv és irodalom tanárok módszertani napja szeptember 28-án zajlott szeptember között került sor iskolánkban a Körmöczi János Fizikusnapokra szeptember 25-én Kelemen Erika X. E osztályos tanuló képviselte iskolánkat a KÖDAK-on (Közéleti Diákakadémia) szeptember 29-én díjazta a tanfelügyelőség az olimpikonokat, akik között természetesen iskolánk diákjai is ott voltak. Szintén szeptember 29-én vett részt Kolozsváry Katalin angol szakos tanárnő kíséretében öt VII. és VIII. osztályos tanulónk a Soros Oktatási Központ ünnepségsorozatának részeként megszervezett idegen nyelvi vetélkedőn, ahol a résztvevő hat csapat közül iskolánk csapata vitte el a pálmát október 7-én Holocaust emlékünnepséget tartottak a csíkszeredai áldozatok emlékére a Venczel József utcai zsidó temetőben, amelyen iskolánk küldöttsége is részt vett Nagy Veronka történelemtanár vezetésével. A XII. A és a X. B osztály tanulói túlélők visszaemlékezéseiből olvastak fel részleteket október között került sor a XIII. Partiumi Diákszínjátszó Fesztiválra (PADIF), amelyen Both Beáta és Bálint Márta XII. B osztályos tanulók Jean Genet Cselédek című művének egy részletével léptek fel október 14-én a csíkszeredai Petőfi Sándor Általános Iskolában került sor a Bolyai Matematikaversenyre, amelyen Hargita megye idén vett részt először. Iskolánk a VIII-osok csapatával nevezett be, amely az ötödik helyen végzett. Ugyancsak október 14-én, pénteken volt a Gólyabál is. 33

34 2011. október 15-én a szovátai Teleki Oktatási Központban díjkiosztásra került sor. Az immár hagyományos Ezüstgyopár- és Mákvirág-díjak mellett ebben az évben először osztották ki a fiatal matematikai tehetségeknek járó Bolyai Farkas-díjat. A legjobb tizenkettedikes erdélyi matematikusnak egyöntetűen iskolánk diákját, Sandy Endre Kristófot (XII. E) ítélte meg a véleményező bizottság. A október 18.-ra szervezett diák-önkormányzati választás a gimnázium olvasótermében zajlott. Az egy évre megválasztott vezetőség: elnök Csáki Szidónia (XI. B), alelnökök Bálint Henrietta (XI. B) és Lántzky Anna (X. E) október 22-én több mint kilencven tanulónak tartott Matematikai Tehetségnapot a Márton Áron Gimnázium és a SimpleX Egyesület Tehetségpontja. A két órás versenyt követően játékos foglalkozásokra került sor, majd díjazták a legjobb eredményt elért tanulókat október 23-án Orbán Zsolt történelemtanár rövid programot szervezett Emlékezés az 1956-os forradalomra címmel október között zajlottak az első félévi szülői értekezletek október 28-án A kenguru meséi (Poveştile Cangurului) román nyelvű vetélkedőre került sor iskolánkban november 4 5. között a Marosvásárhelyen szervezett Al. Papiu- Ilarian Emlékversenyen résztvevőink: Rétyi Dorottya, Tamási Tímea (X. E), Boros Bernadett (XI. E), Sandy Endre Kristóf és Szabó Györke István (XII. E) november 5-én az idegen nyelv katedra tanárai ECL konferencián vettek részt Sepsiszentgyörgyön november 10-én szervezték meg az informatikusok a Nemes Tihamér verseny iskolai szakaszát, amelyről öt tanuló jutott tovább az erdélyi szakaszra: Antal Balázs, Csutak Balázs, Kurkó Mihály Zsolt, Nagy Tamás, Sandy Bálint-Mátyás, mindannyian X. E osztályosok, Demeter István Hunor diákjai november 11-én került sor az újabb módszertani napra november között került sor Nagyváradon a Schwartz Fizikaversenyre, amelyen Kenéz Áldor Etele (XII. E) képviselte iskolánkat november 17-én Varga László igazgató részt vett a Medgyesen megrendezésre kerülő Schulleiter Seminar (DSD) konferencián november között a Nemzetközi Ifjúsági és Sport Szövetség által szervezett Fővárosom Bukarest! elnevezésű program ingyenes fővárosi látogatást tett lehetővé két tanulónknak, Salamon Pál Attilának (XII. C) és Szőcs Szilárdnak (XI. C) december 2 3. között a kolozsvári Apáczai Csere János Gimnázium szervezte meg a X. TUDEK-et (Tudományos Diákkörök Erdélyi Konferenciáját), amelyen iskolánkat Kenéz Áldor Etele XII.E osztályos tanuló képviselte december 3-án került sor az Eötvös József Tanulmányi Verseny budapesti döntőjére, ahol Nagy Tamás (XII. E) informatikából, Csáki 34

35 Szidónia (XI. B) és Pap Zsolt (XI. A) pedig társadalomtudományokból versenyzett december 11-én a csíkszeredai Petőfi Sándor Általános Iskolában zajló Bolyai János Emlékversenyen (megyeközi szintű verseny) Lukács Áron Zsolt VII. és Papp Andrea Kinga VIII. osztályos tanulók második díjat nyertek december 15-én a Nyelvész Kenguru zajlott angol és német nyelvből december 20 án Székelyudvarhelyen került sor a XX. TUDÁSZ elnevezésű általános műveltségi versenyre. Iskolánkat Gáll Klára, Kelemen Csongor, Rusu Péter képviselte a XII. B-ből, akik II. díjat nyertek. Szurkolóként jelen volt a XII. B osztály december között karácsonyváró rendezvényekre került sor iskolánkban. Az ú.n. Cipődoboznyi szeretet akcióban összegyűjtött csomagokat ezúttal a Szent Anna Elhelyező Központ lakói számára jutattuk el. A díszteremben tartott karácsonyi vásáron az osztályközösségek az általuk készített ajándéktárgyakat, süteményeket, díszeket, teát és zsíros kenyeret kínáltak eladásra. A jól sikerült karácsonyi vásárt követően a IX. C osztályos Sándor Szende kezdeményezésére gyűjtés indult. Az összegyűlt 300 lejt a tanulók osztályfőnöki kísérettel átadták Nagy Ildikó erdőalji lakosnak, súlyosan beteg kislánya kezelési költségeinek a fedezésére. Ugyancsak a karácsonyi időszakban a könyvtár olvasótermében a könyvtárosok kiállítást rendeztek be karácsonyi témájú írásokból, valamint apró kézműves tárgyakból. A karácsonyváró ünnepi műsort december 22-én a diákok és a szülők, míg 23-án, pénteken a tanárok és a végzősök tekinthették meg. Ezzel hivatalosan meg is kezdődött a karácsonyi szünet, amely december 24-től január 15-ig tartott január én már elkezdődött a év iskolai tevékenységeinek sora a Nemes Tihamér informatika versennyel, amelyen Demeter István Hunor négy tanítványa vett részt. Szintén ezen a hétvégén kezdődött el COMPAS tanári képzés a csíkszeredai Apáczai Csere János Pedagógusok Házában január én Péli Bálint fizikatanár Nagyszebenben részt vett a Discovery Iskola képzésen, amelynek elképzelt célja, hogy a Discovery csatornák dokumentumfilmjeit bevonják az oktatásba, ezáltal ösztönözve a diákoknak a tudományok, illetve a környező világ iránti kíváncsiságát január én iskolánk matematika munkaközössége részt vett a Sapientia matematikaversenyen január 23-án DSD (Deutsche Sprachdiplom) német szóbeli vizsgán vettek részt a XII. osztályos tanulók. Ugyanezen a napon a budapesti Dr. Gloviczki Eszter budapesti orvos, öt gyerekes anya, a csíksomlyói Ferences Óra januári meghívottja tartott előadást a díszteremben Szerelem, hűség és válás a hormonok világában címmel. 35

36 2012. január 27-én került sor a szülők farsangi báljára. Ugyancsak 27-én szervezték meg a Laborkukac vetélkedőt a Sapientia EMTE-n, amelyen diákjaink is részt vettek Sata Klára tanárnő irányításával. A rangos vetélkedőt a MÁG diákcsoportja nyerte: Olti Gyopárka, Rákossi Brigitta és Salamon Pál (XII. C) január 28-án a biológia tantárgyverseny körzeti szakasza zajlott január 31-én volt a hónap utolsó rendezvénye, az iskolai szavalóverseny február 3-án az Implom József helyesírási verseny országos szakaszára Sepsiszentgyörgyön került sor. Iskolánkat Cseke Judit IX. E osztályos tanuló képviselte február 3-5. között került megrendezésre Gyergyószentmiklóson az Erdélyi Magyar Matematikaverseny (EMMV), amelyen iskolánkból 17 diák és 3 szaktanár vett részt február 10-én volt a nagykorúsítási ünnepség, a Maturandus február 11-én már újra teljes gőzzel folyt a munka, hiszen ekkor zajlott a matematikai körzeti olimpiász február 13-án került sor a Hevesy György Irinyi János kémiaverseny helyi szakaszára. Ugyanezen a napon iskolai korcsolyázást szervezett Szász Enikő szülő a Transylvanian Tennis Club csíktaplocai jégpályáján. A sűrű havazás ellenére nagyszámú tanulónk részt vett február 15-én zajlott a Ramon y Cajal pályázat II. fordulója február 18-án került sor a Zrínyi és Gordiusz matematika versenyekre február 19-én a páratlan dátumok sorozata a fizika olimpiász megyei szakaszával folytatódott február 21-én, Húshagyókedden, érzelmes búcsút vettünk a víg farsangi napoktól. A Zsigora együttes farsangtemetése vajdaszentiványi táncrenddel kezdődött az ebédlőben, majd az iskola hátsó udvarán elégették Illyést. Az égő szalmabábu körül felcsíki táncot járt az iskola aprajanagyja február 22-én Lőrincz Éva Katalin tanárnő I. fokozati dolgozatának védésére került sor. A dolgozat címe: A szerepjáték jelentősége a serdülők iskolai hitoktatásában. A bizottság összetétele: dr. Holló László, a bizottság elnöke, dr. Ozsváth Judit, vezetőtanár, mindketten a kolozsvári Babeş-Bolyai Tudományegyetem tanárai, valamint Bogos Mária szaktanfelügyelő, módszertani felelős, Hargita Megye Tanfelügyelősége részéről február 23-án a díszteremben Az egyetem házhoz jön címmel a Sapientia EMTE tartott egyetemi bemutatót február 23 március 1. között a székelyudvarhelyi Tamási Áron Gimnáziumban hét tanulónk és két tanárunk vett részt az Ifjú Tehetségek Akadémiája nevet viselő matematikai tehetséggondozó táborban február án az Implom József helyesírási verseny Gyulán megrendezett kárpátmedencei döntőjén iskolánkat a IX. E osztályos Cseke Judit képviselte. 36

37 2012. február 27-én az Öveges József Vermes Miklós fizikaversenyre került sor. Ugyanezen a napon vehettek részt az érdeklődők Péter Előd XII. E osztályos diák fotókiállításának megnyitóján. A kiállítást Kristó Róbert fényképész méltatta március 2-án a hónap tevékenységeinek sora a Zrínyi Ilona matematikaverseny díjazásával kezdődött március 3-án tartották a német, informatika, angol, biológia, történelem, földrajz és magyar tantárgyversenyek megyei szakaszát március 5 9. hét a próbaérettségiről szólt: március 5-én román nyelv és irodalomból, 6-án magyar nyelv és irodalomból, 7-én matematikából vagy történelemből, 9-én pedig a választott tantárgyból próbálták ki magukat a XII. osztályosok március 10-én a matematika és a társadalomtudományok tantárgyversenyek megyei szakaszára került sor. Az ugyanekkor Budapesten zajló Nemes Tihamér nemzetközi magyar informatikaversenyen iskolánkból a X. E osztályos Csutak Balázs és Kurkó Mihály vettek részt Demeter István Hunor informatikatanár kíséretében március 11-én a kémia olimpiász megyei szakasza zárta a tantárgyversenyek sorát március 13-án a Kolozsváron megszervezett Irinyi János Hevessy György Kémiaverseny erdélyi döntőjén iskolánkat Papp Andrea Kinga (VIII.) és Curkó Árpád (X. C) tanulók valamint Bilibók Katalin tanárnő képviselték március 14-én iskolánk három diákja (Duda Boglárka, XI. B, Bálint Ákos, XI. E, Tankó Tímea, XII. A) vett részt Az én Pannóniám szavalóversenyen Szekszárdon Borsodi László magyartanár kíséretében. Bálint Ákos különdíjban részesült. Ugyanezen a napon zajlott a Jedlik Ányos Fizikaverseny is március között a Nemzetközi Magyar Matematika Versenyre került sor Kecskeméten. Ezen az eseményen iskolánkból nyolcan vettek részt március 15. az es forradalomra való emlékezés jegyében zajlott, ünnepi műsorral, a könyvtárban berendezett Pilvax kávéházzal, forradalmi muzsikával, szavalatokkal. Iskolánk kórusa az alábbi művekkel emelte az ünnep hangulatát: Beethoven, Vörösmarty: Légy híve rendületlenül kánon, Bartók Béla: Bolyongás, Kossuth Lajos táborában... népies műdal kétszólamú feldolgozása, vezényelt Csiszér István zenetanár. A városi ünnepségen Fehér Levente (XI. E) elszavalta Vörösmarty Szózat című költeményét, majd iskolánk küldöttsége koszorúzott. A március 16-án megrendezett Kenguru matematika versenyen iskolánkból 90-en vettek részt március 19-én tartották meg a CTP (Calasanctius Training Program) Ifjúsági Üzleti Program üzleti kommunikáció bemutatóját március között került sor a Hargita Megyei Iskolanapokra március 20-án zajlott a II. félévi módszertani nap. 37

38 2012. március én Pályabörzén vettek részt a VIII., XI. és XII-es tanulók. Az előadók között jelen volt Juhász-András Réka aligazgatónő, román szakos tanár és Csomós Róbert informatikatanár, akik a tanári hivatásról beszéltek az érdeklődő tanulóknak március 23-án került sor a Ramon y Cajal pályázat eredményhirdetésére március 24., Szekszárd: 8. Neumann János Nemzetközi Tehetségkutató Programtermék Verseny, résztvevőnk: Nagy Tamás (XII. E) március 26-án volt megszervezve a megyei TIC verseny március 30-án a naptári tavasz első hónapja a tavasz jegyében Tulipán performansszal zárult, amelyet Ráduly Margit tanárnő vezetésével a XII. A osztály mutatott be április 2 6-án a szeszélyes hónap az Iskola másként hetével indult, melynek keretében zajlott többek között a Carte frumoasă, cinste cui te-a scris román verseny (ápr. 3.) és a Tehetségnap is (ápr. 4-5.) április 3 4. között a dévai Téglás Gábor Iskolaközpontban megszervezett Hauer Erich Fizika Emlékversenyen 12 tanulónk vett részt Halász Gyöngyi és Péli Bálint fizikatanárok kíséretében április 4 6.: Gordiusz matematikaverseny döntője, Kecskemét, résztvevőink: Lázár Annamária (IX. A), Erősdi Zakariás (IX. E), Sandy Bálint (X. E) április között a húsvéti szünidő nyújtott pihenési lehetőséget a megfáradt diákoknak, tanároknak egyaránt. A tavaszi szünetben Csapó Hajnalka matematikatanárnő elkísérte a romániai matematikai lányolimpiai válogatottat a European Girls' Mathematical Olympiad 2012 elnevezéső európai szintű versenyre, Cambridge-be április 13-án került sor a XVIII. Országos József Attila Mese, Vers- és Novellaíró Pályázat eredményhirdetésére Szombathelyen; résztvevőink: Gere Nóra (X.B), Juhász Kincső (IX.C) és Nagy Eszter (XI.C) április 14-én zajlott, az Öveges József Vermes Miklós fizikaverseny erdélyi döntője Kolozsváron, a János Zsigmond Unitárius Kollégiumban április 24-én a MÁG diákjai által megnyert napkollektort tekinthették meg a sajtó képviselői. A nyeremény a Hargita Megye Tanácsa által meghirdetett Hogyan csökkentenéd az iskolád energiafogyasztását? című pályázat eredménye, amelyet gimnáziumunk Zöld MÁG nevű csapata nyert meg a benevező 47 csapat közül. Német László, a kivitelező cég képviselője az átadáson kiemelte annak fontosságát, hogy a XII-es diákok (Balázs Hunor, Virág Zsolt és László Attila) maguk építették meg a kollektort, ezáltal az elméleti tudást a gyakorlati tapasztalattal sikeresen ötvözve. Az eseményen jelen volt 38

39 a Megyei Tanács küldöttsége élén Borboly Csaba tanácselnök is, aki gratulált a nyertes csapatnak és kihangsúlyozta a pályázati lehetőségek kihasználásának és a hasznosítható, gyakorlati tudás gyarapításának fontosságát is április 25-én az OMDSZ (Országos Magyar Diákszövetség) felvételi tájékoztatót tartott az Egyetemi kalauz továbbtanulási útmutató alapján a díszterem előtt április 26-án a KALOT Önismereti pályázatának bemutatóján vehettek részt az érdeklődők április én a XII. után a nyolcadikosok számára is elérkezett az idő a próbamegmérettetésre április án két diákunk az Öveges Vermes fizikaversenyen vett részt Kolozsváron május 3-án a Magfizikusok Halász Gyöngyi fizikatanárnő kíséretében látogatást tettek a szentegyházi vízierőműnél május 4 6. között Barabás Gyöngyvér és Gidó Mária tanárnők Marosvásárhelyre, a Bolyai Farkas Tantárgyversenyre kísérték el a 14 résztvevő tanulót május 7-én zajlott a biológia próbaérettségi Barta Mónika tanárnő irányításával május 8-án A Mikó-vár története címmel Nagy Veronka történelem szakos tanárnő helytörténeti vetélkedőbe vonta be a VIII. osztályt. Jutalomként június 12-én meglátogatták a Csíki Székely Múzeumot május 9 10-én szervezték meg a Sulibörzét, melyen iskolánkat Szász-Heron Amália-Kinga tanárnő és az alábbi tanulók képviselték: Gegő Virág, Pap Zsolt (XI A), Bálint Henrietta, Duda Boglárka, Nagy Bernadett, Tölgyesi Borbála (XI B), Nagy Eszter, Szőcs Szilárd (XI C), Boldizsár Noémi, Simény Levente (XI D), Bálint Ákos, Fehér Levente, Kolumbán Álmos (XI E) május között zajlott az Alkalmazói és programozási (informatika) verseny országos szakasza, amelyben iskolánk is házigazda szerepet vállalt május 11-én az Irinyi János kémiaversenyre, Miskolcra, Bilibók Katalin tanárnő kísérte el Curkó Árpád X. C osztályos diákját. Ugyanezen a napon Sata Klára tanárnő a Sapientia EMTE Nyílt laborajtók rendezvényére vitte el a VIII. osztályt május 12-én Marosvásárhelyre Tamási Csaba és Demeter István Hunor tanárok kísérték el azt a 6 diákot, akik részt vettek a Sapientia ECN matematika és informatika versenyen május 13-án iskolánk dísztermében a Művészeti Népiskola koncertjén vehettek részt diákjaink, tanáraink május 14-én Barta Mónika biológiatanárnő szervezésében próbafelvételi zajlott az orvosi egyetemre. 39

40 2012. május 16-án került sor Bodor Julianna angoltanárnő I. fokozati dolgozatának védésére. A dolgozat címe: Drama Techniques in Teaching English to Secondary School Students, a bizottság összetétele: lector univ. dr. Elena-Lucia Mara (elnök), conf. univ. dr. Lucia Pavelescu (szakmai irányító), Sándor Mária módszertani felelős május 17-én az idegen nyelv szakvizsgával elkezdődött a XII. osztályosok érettségije május , 30 és 35 éves érettségi találkozók május , 45 és 50 éves érettségi találkozók május 19-én zajlott a matematikai Kenguru döntő, melyen iskolánkból Lukács Áron Zsolt VII., Papp Andrea Kinga VIII., Birta Zsolt IX.E, Huszár Beáta IX.C, Antal Balázs X.E osztályos tanulók vettek részt, közülük Papp Andrea második díjat kapott, melyet egyhetes táborral jutalmaztak május között zajló Diákolimpia keretében kilenc napon keresztül négy sportágban atlétika, kosárlabda, labdarúgás és kézilabda mérték össze erejüket a csíkszeredai és a Csík-vidéki iskolások. A középiskolák közötti rangsorban a Márton Áron Gimnázium végzett az első helyen, összsesen 21 érmet szerezve: 11 aranyat, 8 ezüstöt, 2 bronzot május 21-én Borbé Levente könyvtáros szervezésében Fazakas Szabolcs szerkesztő a díszteremben bemutatta a Székelyföldi legendárium legendagyűjteményt és az ehhez kapcsolódó legendatérképet, majd rövid részletet vetített a készülő rajzfilmből május 21-én rendhagyó fizikaórára került sor, amelynek keretén belül a Magfizikusok, Halász Gyöngyi fizikatanárnő vezetésével technikatörténeti bemutatón, majd helyszíni szemlén vettek részt a Karakó hídnál május 22-én a XII.-esek informatika szakvizsgája zajlott május között szerveztük meg az Iskolanapokat, amelyek május , az iskola névadó ünnepsége óta, minden év májusában kerülnek megrendezésre. Mivel néhány iskolanapi programunk átkerült az Iskola Másként hetére, májusra az alábbi hagyományos rendezvények maradtak: május 22-én volt a jubileumi évkönyv-vetélkedő, május 23-án Matematikai Tehetségnapot szerveztek az V VIII. osztályosoknak, majd sor kerül a nyugdíjas pedagógusok találkozójára is. Az ünnepi köszöntőműsort Lőrincz Éva Katalin és Csiszér István tanárok állították össze. A kórus és a dalcsoport mellett fellépett iskolánk néptánc-együttese, a Zsigora május 25-én, szintén az Iskolanapok programjaként került sor a tanulók tudományos ülésszakára (TDK). Ugyanezen a dátumon szervezték meg a 10 éves érettségi találkozót is május én a pünkösdi ünnepségsorozaton is részt vettek iskolánk diákjai, tanárai, akiknek szervezett sorát a búcsún Lőrincz Éva Katalin vallástanárnő, illetve Sárközi Sándor és Kállay Emil piarista atyák vezették. 40

41 2012. május 29-én a díszteremben Tankó Éva Törékeny oszlopok tartják az eget című könyvének bemutatója zajlott május 31-én DSD diplomaosztás a díszteremben, majd Te Deum szentmise a XII. osztályosoknak és búcsúztató műsor június 1-jén a XII. osztályos diákok épp gyermeknapon elbúcsúztak iskolájuktól, megtartották utolsó osztályfőnöki órájukat, majd átballagtak életük egy következő fejezetébe június éves érettségi találkozó június és 55 éves érettségi találkozók július között iskolánk néptánc-csoportja, a Zsigora részt vett a Csiperón, vagyis a XII. Európa Jövője Nemzetközi Gyermek- és Ifjúsági találkozón, Kecskeméten június 11-én megkezdődött a tulajdonképpeni érettségi a román (jún ) és magyar (jún ) nyelvi kompetencia vizsgákkal június 14-én a kisebb végzősök, a nyolcadikosok is elballagtak iskolánkból június között az érettségi vizsga folytatódott a digitális kompetenciák vizsgával június 20-án zajlott a Székelyföld folyóirat, Magyarország Csíkszeredai Főkonzulátusa és a Hargita Megyei Tanfelügyelőség által középiskolásoknak meghirdetett irodalmi pályázat díjazása, melynek nyertesei között előkelő helyet foglaltak el a MÁG tanulói június 22-én volt az utolsó tanítási nap, ezúttal mindenki számára, melyet az iskola sportpályáján tartott ünnepélyes évzáró is jelzett június 25-én természetesen a végzősök vizsgái folytatódtak, a VIII. osztályosoké június 25-én a román nyelv és irodalom, 26-án a magyar nyelv és irodalom, 27-én pedig a matematika vizsgákkal, míg az érettségizőknek a június között zajló idegen nyelvi kompetencia vizsgák után még az írásbeli vizsgákkal is meg kellett küzdeniük (júl. 2 6.). A Hargita Megyei Pszichopedagógiai Tanácsadó Központ munkatársai minden évben elvégzik a középiskola választására vonatkozó felmérést, a megye nyolcadikosainak a körében. Ebben a tanévben is, akárcsak a tavaly, a tanulók választása a mi iskolánkra esett, így a Márton Áron Gimnázium 229 opcióval megyei első helyen van június 24 július 8. Orbán Zsolt történelem szakos tanár olaszországi tanulmányi kirándulást szervezett iskolánk tanulóinak augusztus 2-án tanári versenyvizsgát szerveztünk, egy román és egy testnevelés állásra. ECDL iskolánk az országos élvonalban. Nagy öröm számunkra, hogy az utóbbi négy évben iskolánk az országban működő ECDL-központok listáján az első tíz leghatékonyabb vizsgaközpontok között található. Az ECDL Románia vezetősége levélben értesített a sajátos szempontok szerint végzett értékelés eredményéről, amelyből kiderül, a Márton 41

42 Áron Gimnázium az elmúlt tanévben is az első tíz legjobban működő ECDL-vizsgaközpontok között szerepel. Összeállította: balázs-bécsi Enikő IsKOLA MÁsKÉNT Pályázati beszámoló A tanév szerkezetére vonatkozó rendeletben az oktatási minisztérium a április 2-6. közötti időszakot Iskola másként hétnek nevezte el. Az eredeti elképzelés szerint a program célja a gyerekek minél változatosabb téren megmutatkozó tehetségének feltárása, érdeklődésük felkeltése. Így a hagyományos órák helyét átveheti a gyakorlati oktatás, de a tanároknak is előnyére válhat, ha kellő odafigyeléssel használják az élménypedagógia módszereit. A Márton Áron Gimnáziumban a minden májusban tartandó Iskolanapok néhány programját átcsoportosítottuk erre a periódusra. A hét első felében, április 2-3-án a programok elsősorban az osztályközösségek építését szolgálták, ezért az Osztályfőnöki órák másként nevet kapták. A változatos programok közül a teljesség igénye nélkül csak néhányat sorolunk fel: filmvetítések, közösségépítést célzó játékok, önismereti és csapatépítő tréning, tanulmányi kirándulások (Prázsmárra, Brassóba, stb), múzeumok látogatása (Márton Áron Emlékmúzeum, Csíkszentdomokos, Incze László Múzeum, Kézdivásárhely), galériák (Nagy Imre Galéria, Zsögöd), egyetemek látogatása, a környék műemlékeinek és természeti értékeinek felfedezése (pl. Csíksomlyó, Csíkdelne környékén). Ezekkel párhuzamosan, április 3-án, kedden került sor a Carte frumoasă, cinste cui te-a scris magyar anyanyelvű tanulóknak szervezett román nyelvi verseny X. kiadására, 238 résztvevővel Hargita, Kovászna és Maros megyékből. A következő két nap, április 4. és 5-én, az előző év hagyományát követve, Tehetségnapot tartottunk. Ezúttal a szaktanároké volt a kihívás, hogy minél színesebb és érdekesebb tevékenységeket kínáljanak a tanulóknak. A Tehetségnap tevékenységei TANTÁRGY Magyar nyelv és irodalom Magyar nyelv és irodalom, filozófia, történelem Román nyelv és irodalom TEVÉKENYSÉG Költészet napi felolvasás Irodalmi és művészeti kávéház Filmnézés Drámajáték Irodalmi törvényszék Klasszikus utópiák Două feţe ale tradiţiei a Márton Áron Gimnázium és az Octavian Goga Nemzeti Kollégium közös húsvéti műsora Concurs de adaptări filmate după opere din literatura română şi vizionare de filme româneşti 42

43 Idegen nyelvek Informatika Matematika Fizika Filmklub Biológia Kémia Környezetvédelem Zene Történelem és művészet Vallás Sport DT-programok MÁG TV projektek elkészítése és bemutatása Robotépítés az iskolában Mindstorms NXT 2.0 programozása NXC nyelven Operációs rendszerek ECDL- tájékoztatás Kíváncsiságvezérelt matematika (IQL): Súlypontok elméletben és gyakorlatban Játszóház: origami, ördöglakat, Polydron, Happy Cube Pletykák terjedése, bogok és gyöngyök Építkezzünk nem szokványos téglákból Az élesztőgomba viselkedésének vizsgálata Mikor igazságos egy osztozkodás? Hauer Erik Fizikaverseny, VII. kiadás, Déva A Magfizikusok tudományos dolgozatainak bemutatása Ben X, Berlin fölött az ég A Ramon y Cajal pályázati szakdolgozatok előkészítése, megbeszélése A Csihányos környezetvédelmi terület meglátogatása Kémiai kaméleon érdekes kísérletek Látogatás a csíkszeredai sörgyárba A Csomád-Bálványos Natura 2000 védett terület értékeinek bemutatása Az elektromos gitár hangszerbemutató A Csíki Kamarazenekar koncertfelvételének megtekintése Térségek művészete: Spanyolország tematikus nap XX. század történelem és művészet Az ókori Egyiptom történelem és művészet Felkészülés a húsvétra Zumba aerobic Aikido bemutató floorball-bajnokság, biciklizés, kreativitási játékok, Activity, versenyek, stb. Az Iskola másként hét kiértékelését szóban és írott formában is elvégeztük. A tanulók, tanárok és szülők körében végzett felmérés alapján egyértelműen pozitív volt a mérleg. A tanulók elsöprő többsége az jelezte vissza, hogy sokféle, változatos, érdekes programban vett részt. Több tanulónk sajnálatát fejezte ki, hogy nem volt idő és lehetőség a többi programba is betekintést nyerni. Ezzel a pedagógusokat is megerősítették abban, hogy megéri időt és energiát fektetni a tanórákon kívüli, szabadabb, ám nehezebb élménypedagógiai módszerekbe. Köszönettel tartozunk mindazoknak, akik lehetővé tették és támogatták az idei Tehetségnap megszervezését is. Elsősorban köszönettel tartozunk a Márton Áron Gimnázium vezetőségének, munkaközösségének és Szülői Bizottságnak, valamint fő támogatónknak, a Márton Áron Gimnáziumi Alapítványnak. Köszönjük a jelentős pályázati támogatást (2800 lejt) Csíkszereda Megyei Jogú Város Polgármesteri Hivatalának, és nem utolsó sorban a sajtó képviselőinek a mediatizálást! A projekt sajtóvisszhangja

44 Elismert alternatív román nyelvi verseny, Hargita Népe, április 4., szerda Román nyelv a gyakorlatban, Csíki Hírlap, április 4., szerda Mit csinál a MAG-fizikus?, Csíki Hírlap, április 4., szerda din_harghita.h Juhász-András Réka aligazgató pályázati felelős MATEMATIKA MÁsKÉNT A MÁRTON ÁRON LícEuMbAN Az Iskola Másként hét alatt a SimpleX Egyesület tagjai és partnerei több helyszínen (Csíkszeredában a Márton Áron Líceumban, Kolozsváron a Báthory István Líceumban, Torockón a Kis Szent Teréz otthonban, Parajdon a Marosvásárhelyi Bolyai Farkas Líceum egy osztályának, a mérai általános iskolában) szerveztek, illetve tartottak tevékenységeket, logikai játszóházat. A Márton Áron Líceumban 12, egyenként 3 órás foglalkozást szerveztek, amelyeken a matematikát és tanítását más szemszögből közelítették meg. Így a diákok modellezhették a pletyka terjedését, majd gyöngyök és fonalak segítségével létrehozhatták a saját modelljeiket, amelyekről egy teljes fejezetnyi tananyag fogalmait olvashatták le. A varázsszőnyeg áttelepítése során megérthették, hogy mit is jelent sokszögek esetén a terület, milyen összefüggésben van az átdarabolhatóság problémájával. Az élesztőgomba tömegének változását modellező számítógépes foglalkozáson az alkalmazott matematika néhány fontos filozófiai problémáját ismerhették meg, amely a mérési adatok feldolgozásához kötődik. A Parabola-e a parabola? című foglalkozáson különböző valós tárgyak (szénaboglya, hídak, McDonalds-embléma, stb.) illetve röppályák alakját vizsgálva megérthették a parabola néhány alaptulajdonságát. Az Igazságos osztozkodás foglalkozáson a valószínűségszámítás segítségével fogalmaztak meg igazságos osztozkodási elveket félbeszakadt játékokra. Az Építkezés nem hagyományos téglákból foglalkozáson a Happy Cube logikai játékkészlet egyszerűsített változatával próbáltak építkezni, tervezni, kivitelezhetőséget vizsgálni. A Súlypontok a geometriában és a valóságban foglalkozáson megtapasztalhatták, hogy a tanórákon tanult fogalmak a valóságban miért nem működnek, mire van szükség ahhoz, hogy összeköthessék elméleti tudásukat a valós helyzetekkel. Az Iskola Másként rendezvénnyel kapcsolatosan a szervezők elmondták, hogy más országokban (pl. Németország, Hollandia) az ilyen jellegű foglalkozások képezik a programok zömét, így a diákok az iskolai tananyagot ez alatt a periódus alatt összeköthetik a valós problémákkal, tanulmányozhatnak olyan témaköröket, amelyek nincsenek

45 benne a kötelező tananyagban, külső szakemberekkel szervezhetnek közös műhelyfoglalkozásokat, stb. Így ez a hét egy olyan, tanárt és diákot egyaránt próbáló lehetőség, amely szemléletmódot nyújthat, ugyanakkor színesebbé, tartalmasabbá teheti az iskolai életet. Természetes tehát, hogy a tanárok és a diákok hozzáállásán áll vagy bukik, hogy ebből sikerül-e kihozni valami értelmes dolgot, vagy akárcsak több más lehetőség mellett nagy sebességgel elrobogunk. A foglalkozások végén a résztvevő diákok egy-egy kérdőívet töltöttek ki, amely egyrészt a foglalkozásokkal kapcsolatos kérdéseket tartalmazott, másrészt arra kérdezett rá, hogy a diákok milyen iskolai programot alakítanának ki maguknak (ha tehetnék), illetve ők hogyan értelmezik az Iskola Másként hét lehetőségeit. A kérdőívek kiértékelése során kiderült, hogy a diákok nagy része 5-6 tantárgyra építené az iskolai foglalkozásokat, ezekből rendszerint több órát igényelne, mint amennyi a tanrendben van, a többi tantárgyat esetleg valamilyen tömbösített modulok formájában tanulná, gyakorlati foglalkozásokra építve és nem heti 1-2 órában, felaprítva. Ezen talán érdemes lenne elgondolkodni az egymást gyorsan váltó oktatási reformok közt. A foglalkozások kivitelezését Dr. András Szilárd, a Babeş-Bolyai Tudományegyetem adjunktusa irányította, a kivitelező csapatban részt vett a Babeş-Bolyai Tudományegyetem három harmadéves hallgatója (Tóth Csongor, Vas Orsolya, Kocsis Zsuzsa) valamint a helyiek részéről Tamási Csaba matematikatanár. A tevékenységeket támogatta a SimpleX Egyesület, a PRIMAS nevű FP7-es európai projekt, a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetségének helyi fiókszervezete és a Márton Áron Líceum. OszTÁLyKIRÁNduLÁsOK Tamási Csaba VI. A szeptember Hargitafürdő Tevékenység: tájékozódási verseny a Hargita Megye Tanácsának Hegyimentő Közszolgálata szervezésében Cél: közösségépítés, természet- és tájismeret, tájékozódási készség fejlesztése Kísérő tanár: Boda-Székedi Eszter szeptember Csíksomlyó Cél: közösségépítés. Kísérő tanár: Boda-Székedi Eszter október Kalibáskő 45

46 Tevékenységek: természetismeret, tájékozódási verseny, falmászás Programfelelős: Bertóti Zsolt Cél: közösségépítés, természet- és tájismeret, tájékozódási készség fejlesztése Kísérő tanár: Boda-Székedi Eszter április Csíksomlyó Cél: közösségépítés, a vidék megismerése földrajzi szempontból Kísérő tanár: Antal Beáta május Csíkrákos Cél: közösségépítés, természet- és tájismeret fejlesztése Kísérő tanár: Boda-Székedi Eszter június Brassó és a Posadai Vadászmúzeum Cél: közösségépítés, a vidék - és természetismeret fejlesztése Kísérő tanár: Boda-Székedi Eszter VII. A október 1. Brassó Program: tanulmányi kirándulás, a város nevezetességeinek megtekintése Cél: helyismeret, közösségépítés Szervező, kísérő: Todor Imre február Hargitafürdő Program: téli sportok, kikapcsolódás Cél: közösségépítés Szervező, kísérő: Todor Imre IX. A február Tusnádfürdő Program: séta, szánkózás, játék Cél: közösségépítés, felfrissülés Szervező: Lázár Annamária és az osztály április Csíkszentdomokos Cél, program: a Márton Áron-múzeum, a szülőház, 46

47 a templom meglátogatása Szervező: Bara Katalin és Albert Adél IX. b február Hargitafürdő Cél: közösségépítés, kikapcsolódás Szervezők: az osztály és Szabó László április Brassó Cél: ismerkedés a várossal, séta Szervezők: az osztály és Szabó László június Szentegyházi termálfürdő Cél: közösségépítés, kikapcsolódás Szervező: az osztály és Szabó László IX. C március Csíkrákos, Cserekert Fogadó Cél: csapatépítés, osztályközösség erősítés A foglalkozásokat vezette: Kerekes István Szervező: Barta Mónika IX. D október Hargitafürdő Cél: közössáégépítés, Balu-park Szervező: Péli Bálint április Csíksomlyó Szervező: Ferencz Kinga július Szentegyházi termálfürdő Cél: közösségépítés, kikapcsolódás Szervező: Péli Bálint IX. E november 4 6. Csíkrákos, Cserekert Fogadó Cél: ismerkedés, közösségépítés 47

48 Tevékenységek: játékok, beszélgetések, gyalogtúra, zene, buli A tevékenységeket vezette: Kerekes-Salánki István Szervező: Csonta Ildikó osztályfőnök január 20. Hargitafürdő Tevékenységek: korcsolyázás, hokizás, szánkózás Szervezők: a Lőrincz szülők március Hargitafürdő Cél: ismerkedés a X. E-vel Szervezők: a X. E és Bodor Julianna osztályfőnök X. b április Tanulmányi kirándulás Útvonal, célpontok: Nyergestető, Kézdivásárhely Incze László Céhtörténeti Múzeum, Gelence Szent Imre műemléktemplom Résztvevők a X. B és X. E osztály Szervezők: Noszlopi Edit, Bodor Julianna június Gyimesközéplok Tevékenységek: közös játékok, biciklizés, buli, szórakozás Szervező: az osztály X. C június 22. Kolozsvár Cél: tanulmányi kirándulás Szervező: Boldizsár Ágoston X. E november Borospatak Cél: csapatépítés, kikapcsolódás Szervező: az osztály és Bodor Julianna február Hargitafürdő, közösen a IX. E -vel Cél: ismerkedés, játékok, buli Szervezők: az osztály és Bodor Julianna Kísérő tanárok: Bodor Julianna, Csonta Ildikó, Bilibók Katalin 48

49 2012. április Tanulmányi kirándulás közösen a X. B-vel Útvonal, célpontok: Nyergestető, Kézdivásárhely Incze László Céhtörténeti Múzeum, Gelence Szent Imre műemléktemplom Szervezők: Noszlopi Edit, Bodor Julianna június 29 július 2. Sátorozás a Zetelaki gátnál közösen a XI. E osztállyal Programok: ismerkedés, játékok, barangolás a természetben, közös sütés-főzés Szervezők, vezetők: Bodor Juliánna és Csapó Hajnalka XI. A november 4 5. Hargitafürdő Maturandusz kirándulás közösen a XII. A osztállyal Cél: ismerkedés, játék, buli Szervező: a XI. A osztály Kísérő tanárok: Csutak Judit, Nagy Veronka XI. A, XI. b október 7 9. Tanulmányi kirándulás Útvonal, célpontok: Segesvár, Almakerék, Erzsébetváros, Berethalom, Medgyes, Tövis, Nagyenyed, Torockó, Marosszentimre, Gyulafehérvár, Alvinc, Piski, Déva, Vajdahunyad, Nagyszeben, Kerc, Fogaras Résztvevők: 39 diák a XI. A és B osztályból Szervezők: Csutak Judit, Orbán Zsolt XI. b december Hargitafürdő Maturandusz kirándulás közösen a XII. B osztállyal Cél: ismerkedés, játék, buli Szervező: a XI. B osztály Kísérő tanárok: Kolozsváry Katalin, Orbán Zsolt, Szabó László április Brassó Cél: ismerkedés a várossal, séta Szervezők: az osztály és Orbán Zsolt május Hargitafürdő 49

50 Cél: kikapcsolódás, játék, buli Szervező: az osztály június 24 július 8. Olaszország Útvonal, célpontok: Firenze Pisa San Gimignano Róma San Marino Velence Cél: tanulmányi kirándulás Szervező: Orbán Zsolt XI. C 2011.november 4 6. Madaras Maturandusz kirándulás közösen a XII. C osztállyal Szervező: XI. C osztály Kísérő tanár: Demeter István Hunor március Balánbánya Születésnapi kirándulás Szervező: Mihály Zalán Csaba (XI. C) Kísérő tanár: Demeter István Hunor XI. D október Csíkmadaras Tevékenységek: csoportos játékok, erdei séta, buli Cél: kikapcsolódás Kísérő tanár: Csomós Róbert november Hargitafürdő Maturandusz kirándulás, közösen a XII. D-vel Tevékenységek: játékok, buli Cél: ismerkedés, közös tevékenységek Kísérő tanár: Csomós Róbert április 2. Csíkszentdomokos Cél: tanulmányi kirándulás közösen a XI. E osztállyal Tevékenységek: A Márton Áron Emlékmúzeum és Csíkszentdomokos meglátogatása, ismerkedés a helyi nevezetességekkel, hagyományokkal Kísérő tanár: Csomós Róbert 50

51 XI. E szeptember 23. Biciklitúra Útvonal: Csíkszereda Szentlélek Mindszent Csíkbánkfalva Csíkkozmás Tusnád Csatószeg Csíkszentsimon Csíkszentkirály Csíkszereda (miccsezéssel egybekötött pihenő Csíkkozmáson) Szervező, vezető: Csapó Hajnalka december Borospataki skanzen közösen a XII. E-vel Ismerkedő, csapatépítő kirándulás a Maturandusz előtt Programok: társasjátékok, logikai játékok, barangolás a természetben, kézműves foglalkozások (előkészületek a karácsonyi vásárra), közös sütés-főzés, este gitározás, zenés-táncos buli Szervező: Csapó Hajnalka és XI. E Vezetők: Csapó Hajnalka és Halász Gyöngyi június Piricske Csapatépítő kirándulás Programok: társasjátékok, logikai játékok, barangolás a természetben Szervező: Csapó Hajnalka és XI. E Vezető: Csapó Hajnalka június 29 július 2. Sátorozás a Zetelaki gátnál közösen a X. E osztállyal Programok: társasjátékok, logikai játékok, barangolás a természetben, közös sütés-főzés, esténként gitározás, beszélgetés tábortűznél Szervezők, vezetők: Bodor Juliánna és Csapó Hajnalka XII. A november 4 5. Hargitafürdő Maturandusz kirándulás közösen a XI. A osztállyal Cél: ismerkedés, játék, buli Szervező: a XI. A osztály Kísérő tanárok: Csutak Judit, Nagy Veronka XII. b december Hargitafürdő Maturandusz kirándulás közösen a XI. B osztállyal Cél: ismerkedés, játék, buli Szervező: a XI. B osztály Kísérő tanárok: Kolozsváry Katalin, Orbán Zsolt, Szabó László 51

52 2012. április 2 3. Piricske Cél: közös főzés, lazítás Szervező: az osztály Kísérő tanár: Kolozsváry Katalin XII. D november Hargitafürdő Maturandusz kirándulás, közösen a XI. D-vel Tevékenységek: játékok, buli Cél: ismerkedés, közös tevékenységek Kísérő tanár: Csomós Róbert április Csíkszentdomokos Tevékenységek: Márton Áron Emlékmúzeum meglátogatása Szervező: Borsodi László XII. E december Borospataka, Maturandus-kirándulás a XI.E osztállyal közösen Programok: ismerkedés, játékok, barangolás a természetben, kézműves foglalkozások, közös sütés-főzés, este gitározás, zenés-táncos buli Szervező: Csapó Hajnalka és XI. E Vezetők: Csapó Hajnalka és Halász Gyöngyi április 2. Csíkdelne Cél: tanulmányi kirándulás Demeter László biológus kalauzolásával Szervező: Halász Gyöngyi április 3. Sepsiszentgyörgy Program: az uszoda meglátogatása az Iskola másképp hét keretében Cél: kikapcsolódás Szervező: Halász Gyöngyi május 5. A szentegyházai törpe vízierőmű meglátogatása Cél: tanulmányi kirándulás Szervező: Halász Gyöngyi Összeállította: Orbán Zsolt 52

53 LA dolce VITA Azért mindig úgy utazom Olaszországba, mintha utoljára járnék ott, és mikor elõször látom egy városát, mindig egyúttal mintha viszontlátnám is és mintha búcsúznék is tőle. Dosztojevszkij azt írja, hogy az embernek úgy kellene élnie, mintha minden perce a halálraítélt utolsó perce volna, hogy fel tudja ismerni az élet kimondhatatlan teljességét - az én olaszországi benyomásaim kissé mind ilyen utolsó szemlátomások. (Szerb Antal, A harmadik torony) Kéthetes olaszországi utazásunk során első megállónk a toszkánai Firenzében, a reneszánsz szülőföldjén volt. A város fölött elterülő Camping Mi chelangelóban mindenki megtalálta a maga kis fészkét, ahol kipihenhette a hosszú út fáradalmait. A kíváncsiak azonban a fáradtságra ügyet sem vetve, a közeli kilátóhoz sétáltak, hogy megcsodálhassák az éjszakai fényekben pompázó Firenzét. A sátor hűvöse csakhamar visszacsalogatta a bágyadt társaságot és elcsendesedett a tábor. Firenze a Piazzale Michelangelóról Megérkeztünk Firenzébe, kipakoltunk a sátrainkban és kimentünk, hogy szemügyre vegyük első megállónkat. A látvány, ami elénk tárult, hihetetlen volt. Újból szabadnak, gondtalannak éreztem magam. (Takács Huba, XI. D) Másnap reggel már energiával feltöltődve vágtunk neki a városnak, és a következő napokban lenyűgözve fedeztük fel a környék sokszínűségét: kulturális látványosságait, az olasz konyha gasztronómiai különlegességeit, a fagylaltok üdítő ízeit, a vendéglők és kis kocsmák soha nem tapasztalt vendégszeretetét, az emberek olaszos temperamentumát. Közös sétáink alkalmával 53

54 nemcsak az olyan turistáktól zsúfolt látványosságokat látogattuk meg, mint a Basilica di Santa Croce, amely olyan jelentős alkotók nyughelyéül szolgál, mint Michelangelo, Macchiavelli, Galilei, Rossini vagy a Palazzo Vecchio, a városi tanács székháza, ahol rövid ideig az olasz parlament is ülésezett, továbbá a Giotto tervei alapján épült ötszintes gótikus harangtorony (Campanile di Giotto), de megtekintettük a Brunelleschi tervei alapján épült Basilica di San Lorenzót, ahol többek között a Firenze történelmét meghatározó Mediciek sírkápolnái is megtalálhatóak. Olaszországi tartózkodásunk során az egyik legnagyobb élményt a Vasari tervei alapján épült Uffizi Képtár jelentette, ahol olyan tekintélyes művészek alkotásait szemlélhettük, mint Giotto, Botticelli, Filippo Lippi, Leonardo, Verocchio, Rafaello, Michelangelo, Tiziano, Caravaggio, valamint a Galleria dell Accademia, melynek gyűjteményében található többek között Michelangelo Dávid szobra is: látványának kitüntett figyelmet szenteltek csoportunk hölgy tagjai. De akadtak olyanok is, akiket sokkal inkább lenyűgözött egy Stradivari-hegedű látványa vagy különlegesebbnél különlegesebb hangszerek kipróbálása. Negyedik napunk Firenzében szabadprogrammal telt, így hát mindenki egy-két órával később kelt, komótosan megreggelizett, aztán térképpel a kezünkben, kis csoportokba szerveződve nyakunkba vettük a várost, kihasználva a város adta lehetőségeket, és a viszonylag hosszú időt, amely rendelkezésünkre állt. A nap során a séta központja a már korábban megismert, 14. században épült Ponte Vecchio volt, ugyanis az Arno folyótól indultunk ki észak illetve dél fele. Déli irányban legtöbben a közeli Pitti-palotát látogatták meg. Az 1982-től az UNESCO Világörökség részét képező monumentális épület rengeteg érdekességgel várt bennünket, az épület stílusán, bámulatos megjelenésén túl, a termekben rejlő lélegzetelállító látnivalók is lekötötték a figyelmünket, úgy mint a Pitti-képtár, a királyi lakosztályok (eredetileg a Pitti-, majd a Medici-család lakosztálya), a Modern Művészetek Múzeuma. Ez utóbbiban neoklasszikus illetve romantikus alkotássokkal találkozhattunk. Miután a Ruha-, a Kocsi- és Ezüstmúzeumok valamelyikébe is betértek az érdeklődők, a palota kertjében tettünk egy kellemes sétát, amely a szellem kényeztetése után a testnek is felüdülést nyújtott, hogyha elvonatkoztattunk a 35 Celsius-fok körüli hőmérséklettől. Az Arnótól Északra is számos nevezetességet fedezhettünk fel. Alig 5 percre az ékszerárusokkal belakott hídtól, Dante Alighieri szülőházára bukkantunk, a délutáni órákban pedig kis csoportokban bemerészkedhettünk a Dómba is, lévén, hogy korábban mikor arra jártunk, a több órás turistasorok megfosztottak minket a belépés lehetőségétől. A számos megtekintenivaló között lehetett a szabadnapon spontán, térkép nélküli, amolyan Szerb Antaltól tanult sétákat is tenni, hiszen minden bizonnyal valamilyen lenyűgőző látványossághoz jutott el az, aki elég bátor volt, hogy a szűk utcák labirintusára bízza magát. A hazaérkezés után a labdarúgást kedvelők számára közös meccsnézés következett, mely során soha nem tapasztalt örömujjongást láthattunk, hogyha kitekintettünk a kemping kapuján. Történt ugyanis, hogy ezen az estén a hazai válogatott az 54

55 A firenzei Palazzo Vecchio Európa-bajnokság elődöntőjében legyőzte Németország nemzeti csapatát, így aztán Firenze csendes utcáit elözönlötték a nemzeti-színű alsónadrágban, zászlókkal, énekelve, dudálva ünneplő helyiek. Éreztem Lorenzo Medici Firenzéjét. Együtt néztük a toszkánai naplementét, Michelangelo Dávidja leszállt a talapzatról és körülöttünk sétált, Vénusz előttünk született meg. (Kovács Kata, XI. E) Firenze a legszebb város, amit eddig valaha láttam. Teljesen magával ragadott a szűk utcák, gyönyőrű reneszánsz épületek és az egyedi naplementék hangulata. Ezeken a helyeken sétálva olyan érzés fogott el, mintha visszautaztam volna az időbe. Nagyon kellemes pár napot töltöttünk itt el. Rengeteg teret, épületet és múzeumot látogattunk, ezek közül kiemelném a Ponte Vecchiót amelyen tolongtak az emberek, hol vízért, hol pedig azért, hogy képet készíthessenek. Az utcai zenészek zenéjét hallgatva, és közben tovább tolongva a többi emberrel, olyan érzésem volt, mintha egy reneszánszkori vásártéren lettünk volna. A múzeumok közül a Galleria dell Accademia maradt meg leginkább, Michelangelo Dávid-szobra miatt. Egy dolog fényképen látni, és egy teljesen más dolog élőben állni ez előtt a körülbelül 5 méter magas, tökéletes óriás előtt. Hihetetlen élmény volt elgondolni, hogyan volt képes Michelangelo egy óriási márványtömbből egy ilyen csodás alkotást létrehozni, amely tökéletesen ábrázolja az emberi test vonásait. Előtte állva, szinte vártam, mikor szólal meg, annyira élethű volt. (Balló Noémi, XI. C) A nagy ünneplés másnapján elhagytuk a reneszánsz fővárosát, és Olaszország fővárosa felé indultunk. Útközben két jelentősebb megállót is beiktattunk, ilyen volt a hatalmas érdeklődésnek örvendő Pisa városa, ahol megnéztük a között épült román stílusú Dómot, és természetesen a ferde toronyra (Campanile) való rácsodálkozásra is jutott éppen elég idő. Mindanynyian megdöbbentünk azon a tényen, hogy a torony elhajlása immár 4,26 méteres. Az első meghökkenések és álmélkodások után ki-ki elkészítette a maga fényképét, azon ügyködve, hogy az építményt visszaállítsa a megfelelő szögbe. A másik komolyabb kitérő San Gimignano volt. A főtéren néhány perces történelemórát hallgattunk, majd megtekintettük a Palazzo del Popolót (gótikus stílusban épült 13. századi városháza), azután körbejártuk a kisvárost. 55

56 A lakótornyok lábainál úgy éreztük, hogy visszamentünk az időben, ami nem is volt csoda, hiszen e varázslatos városka a század környékén épült és nem sokat hatottak rá a későbbi korok.. Késő délután a kis csíkszeredai társaság betoppant Olaszország legnagyobb kempingjébe, ahol 6 éjszaka hajtottuk álomra a fejünket. Rögtön első nap kiderült, hogy a toszkán vidék és Firenze a római hőmérséklethez képest hűvösnek mondható. Első napon az ókori Róma nevezetességeit látogattuk meg, kezdve a Capitoliumtól, Septimus Severus és Nagy Konstantin császárok diadalkapuitól a Forum Romanumon és a Palatinuson át a Titus és Vespasianus császárok által Kr. u. 80-ra felépíttetett amfiteátrumig, melyet Colosseumnak neveznek. A nap menetrendje gördülékeny és tartalmas volt, csupán egy-egy közkút okozott kisebb fennakadást, míg mindannyian felfrissültünk; ilyen alkalmakkor bizony nem kevés időre kellett a programot felfüggeszteni. A második római nap volt a körút legkimerítőbb napja, ekkor látogattunk el a Vatikánba, és arra vállalkoztunk, hogy a törpeállam minden különlegességét felkutassuk. Túránkat a Vatikáni Palotában és Múzeumban kezdtük el. Az épület a 15. századtól napjainkig folyamatosan épül, igen jelentős antik gyűjteménnyel büszkélkedhet. Ugyancsak itt találkoztunk Rafaello Stanzáival, beléptünk a Sixtus-kápolnába, melynek mennyezetét Michelangelo egyik legismertebb, 1508 és 1512 között keletkezett műve díszíti; emellett betekinthettünk a képtárba és a könyvtárba is. 56 Jellegzetes lakótornyok San Gimignanóban

57 A többórás látogatás után átrobogtunk a Szent Péter-térre. A tér Giovanni Lorenzo Bernini alkotása. Érdekessége, hogy a teret szegélyező hármas oszlopsorok annyira szimmetrikusak, hogy a tér bizonyos pontjáról csak az első sor látszik, ez teljességgel elfödi a mögötte elhelyezkedő kettőt. A Szent Péter-bazilika 1450 és 1626 között épült, olyan mesterek tervei alapján, mint Bramante, Rafaello, Michelangelo. A kereszténység legnagyobb templomában is találkozhatunk Michelangelo vagy Cellini munkáival, vagy éppen az elhunyt pápák sírhelyeit láthatjuk. A már elcsigázott társaság, az éhségtől sürgetve még ellátogatott a Pantheonba, a római istenek tiszteletére Kr. e. 27-ben Agrippa által építetett templomba, ahol Rafaello és két olasz király is nyugszik, és amelyet jellegzetes alakja miatt Santa Maria Rotondának hívnak. A csapat a Nagy Konstantin-féle diadalív és a Colosseum előtt Egy rövid regenerálódást követően, hatalmas lázban egy kisebb csapat elindult a Circus Maximus felé, hiszen néhány óra múlva a kijevi Olimpiai Stadionban kezdődött a 2012-es Európa-bajnokság döntője, amelyben az olasz válogatott is érdekelt volt, három hatalmas kivetítő segítségével pedig ezen a helyen mutatták meg a jelenkor gladiátorainak összecsapását. A Circus Maximus felé tartó metrókba már 3 órával a mérkőzés előtt lehetetlen volt lejutni; szokatlan, de teljesen pozitív tapasztalat volt, hogy az egész város izgalomba jött erre a néhány órára, mindenki csak a mérkőzéssel foglalkozott. A megérkezéskor a lélegzetünk is elállt, ugyanis hatszáz-hétszázezer ember gyűlt össze a meccs kezdetéig. Az ünneplés csak az összecsapás tizennegyedik percéig tartott, amikor hátrányba került az olasz válogatott. Igaz, hogy az a szeretet-hullám, amit a mérkőzés előtt egy-egy olasz hős kivetítőn való feltűnése váltott ki, a lefújást követően is többé-kevésbé megmaradt, a könnyező szemű olaszok körében. 57

58 A legnagyobb élményt számomra az EB döntő megnézése jelentette, több mint fél millió olasz drukkerrel Olaszország fővárosában. Amikor a himnuszt énekelték, kirázott a hideg. Részese lehettem egy olyan hangulatnak, amilyennel még sosem találkoztam. (Takács Huba, XI. D) Másnap nehezen ébredtünk, de az esti élmények felidézése energiával töltött fel bennünket. Igaz, nem is néztünk egy fárasztó nap elébe, hiszen a Szent Kallixtus-katakombákhoz látogattunk el, ahol az idegenvezetőnk egy idős olasz pap volt, aki elmondása szerint megfordult néhányszor Magyarországon, ezt bizonyította az is, hogy hibátlan magyarsággal szólongatta vezetőnket és történelemtanárunkat Signore Zoli -ként. E derült katakomba-túra után, Michelangelo Mózesét magába foglaló San Pietro in Vincoli volt a következő állomás, majd a Basilica di San Giovanni in Laterano, a római püspökök székesegyháza következett, ami a 14. század elejéig a pápaság székhelye volt. Emelett érdekessége, hogy itt őrzik Péter és Pál apostolok koponyáit is. Június 3-án szabadprogram volt, ám alternatívaként femerült a Rómához közeli tengepart meglátogatása is, és nem túl meglepő módon ez a lehetőség a társaság nagyrészét lázba hozta, így néhány kivételtől eltekintve, a napot a Tirrén-tengerben fürdőzve, az olasz forró homokon napozva vagy éppen az árnyékban frissítőt szürcsölve töltöttük. Az utolsó Rómában töltött nap előtt nagyon jó hatással volt ez a társaságra, mindenki türelmesebbé, pihentebbé, toleránsabbá vált, így a hangulatot is pozitív irányba mozdította el. Az olasz fővárostól szintén városnézéssel búcsúztunk. A továbbutazás előtti napon szabadtéri nevezetességeket tekintettünk meg, például a Piazza del Popolót, rajta a Santa Maria del Popolóval, amely Caravaggiofestményekkel van díszítve. A tér másik különlegessége, hogy az itt található kolostorban lakott egy évig Luther Márton. Továbbá ellátogattunk a Piazza di Spagnára, amelynek nevezetessége az a barokk stílusú díszlépcső, amely a Trinitá dei Monti templomhoz vezet. A piazza szomszédságában bepillantottunk az Antico Caffé Greco nevű kávéházba, ahol olyan jeles személyiségek 58 A Szent Kallixtusz-katakombák bejárata előtt

59 kapcsolódtak ki szabad, Rómában töltött óráikban, mint Stendhal, Goethe, Byron, Liszt Ferenc, Keats, Henrik Ibsen, vagy éppen Hans Cristian Andersen. Római tartózkódásunkat a szintén Bernini tervei alapján készült barokk kútépítménynél, a Fontana di Trevinél (Trévi-kút) zártuk, a hagyományhoz hűen, jobb kézzel a bal vállunk fölött dobtunk egy-egy pénzérmét a kútba, hogy ne örökre búcsúzzunk ettől a csodálatos várostól. Óriás oleanderbokrok, életmentő kutak, bazsalikomos lasagna és az éjjeli Róma. Az éjjeli Rómának különleges hangulata van, merőben eltér a nappalitól. Éttermekből kihallatszó nevetésektől és olasz temperamentumtól fűtöttek az utcák, terek. Ekkor igazán a rómaiaké Róma. (Kovács Kata, XI. E) Kicsit már mindenki érezte a hazatérés szelét, amikor az olaszországi körút utolsó állomása felé vettük az irányt. Velencében ugyanis az egynapos utazást és rövid megállót San Marinóban követően csak 3 éjszakát és két nappalt töltöttünk el. Már a firenzei utcák esetében labirinturól beszéltünk, de akkor még nem tudtuk, mi vár ránk a lagúnák városában. Kaptunk ugyan várostérképet, de azon csak a Canal Grandet ismertük fel, valamint néhány jelentősebb épületet, így az egyes házak falán feltüntetett utasításokat követve tudtunk csak tájékozódni, kisebb-nagyobb sikerrel. Velencébe első alkalommal a már említett Nagy Csatornán mentünk végig a menetrend szerinti hajó-járattal. Kissé szokatlan volt ez a közlekedési forma, de a nap végére annyira hozzászoktunk ahhoz, hogy a város vízre épült, hogy hazamenet már jegy kiváltása nélkül is igénybe vettük a járat szolgáltatásait. E két hajókázás között ellátogattunk a Piazza di San Marcóra és beléptünk a Bazilica di San Marcóba, ahol döbbenetes volt, hogy a bejáratnál a vízszint megemelkedése miatt bokáig érő vízben gázoltunk. A székesegyház a 11. században épült, és itt nyugszik Szent Márk. Ugyancsak a Szent Márk téren csodáltuk meg az Óratornyot (Orologio) illetve a gótikus márványpalotát, a Palazzo Ducalet; ez az épület szolgált a dozsék, a Nagy Tanács és a Tízek Tanácsának székhelyéül. A kirándulás utolsó napján szabadon lehetett bolyongani a városban. Akadtak akik ellátogattak egy helyi taxis segítségével Muranóba, az üveggyártásáról, valamint Buranóba, a csipkeverésről híres szigetre. Ugyanakkor ezen a napon jutott eszébe a többségnek, hogy valami apró ajándékkal kellene kedveskednie az otthon maradottaknak, így nem volt ritka az a jelenség, hogy egy árusnál két váll összekoccanása miatt mondott sorry -ra nemes egyszerűséggel az a válasz érkezett, hogy semmi baj. Velence csodás volt másodszorra is. Nem a Szent Márk-tér, ahol a látogatók lökdösődve próbálnak egy képet készíteni a galambokról, hanem az elhagyatott csendes kis utcácskák, ahol alig van pár ember, egy-egy apróbb hidacska mellett rejtőző kávézó, vagy az a néhány csodálatos festmény, amit a Ca Pesaro galériában láthattunk, amit a szabadnapunkon fáradtságos kereséssel találtunk meg, egy sikátornak vélt keskeny utca végén. Minden este jól esett visszatérni a kempingbe, hűsölni a medencében, sokat nevetni az aznap történteken a bár teraszánál, és új ismerősöket szerezni a világ minden tájáról. (Miklós Hanna-Ingrid, X. B) 59

60 Mikor este az egész csapat visszaérkezett a kempingbe, tapintható volt, hogy mindenki a lehető legintenzívebben, legértékesebben kívánja megélni az indulásig fennmaradó néhány órát. Ez nagyrészt sikerült is, amit mi sem bizonyít jobban, mint az, hogy a reggeli gyülekezőnél bizony akadtak késők, és nem sok ember arcáról sugárzott az a fajta pihentség, amelyet egy nyugalomban átaludt éjszaka tud nyújtani. Mikor a buszról megpillantottam Firenzét, a nagynak tűnő várost, még nem tudtam, mi vár rám a későbbiekben. Firenze a sokat emlegetett Szépművészeti Akadémiájával, az Uffizi Képtár, a firenzei Dómmal; Róma óriási méreteivel, a Colosseummal, ahol egykor a gladiátorok harcoltak, a Forum Romanummal, ahol az istenek romokban álló templomai még úgyis lenyűgöztek, majd Róma jelenkori nevezetességei, a Vatikán, amely a világ legkisebb városállama, a Szent Péter-bazilika, ahol egykori pápák sírjai vannak, Róma legnagyobb barokk kútja, a Trevi kút mind örök élményként maradnak meg bennünk, reménykedve, hogy egyszer visszatérünk oda. Velence zsúfoltságával nehéz volt azonosulni. A sok kicsi utca a rengeteg emberrel nagyon fárasztó volt, viszont letérhettünk az útról, mert tudtuk, nem tévedhetünk el. A kisebb városok Pisa, San Gimignano, San Marino a maguk kis méreteivel varázsoltak el és hagytak egy életre szóló emléket. (Boldizsár Noémi, XI. D) Nagyon örvendek, hogy résztvehettem ezen a kiránduláson. A remek tarsaságnak és a csodálatos városoknak köszönhetően egy olyan élményben volt részem, amit sohasem fogok elfelejteni. (Takács Huba, XI. D) A kirándulásnak más előnyei is voltak, ez alatt a két hét alatt egy nagyszerű kis csapat kovácsolódott össze, rengeteget szórakoztunk. Szép kis élményként marad meg bennem, ahogyan esténként hazaérve a nagy fáradság ellenére mégis mindenki összegyűlt a helyi kemping bárjánál, beszélgettünk, a szabadidős programunkat szerveztük a következő napunkra, nevettünk, külföldiekkel ismerkedtünk, a britek akcentusos angol beszédére már csak együttértően bólogattunk, közben próbáltuk megfejteni, mit is akarnak. Sajnálom, hogy a tavalyi kirándulást kihagytam, az utánunk következőknek pedig mindenféleképpen ajánlom, hiszen ez a kirándulás egy életreszóló élmény marad, hiba lenne kihagyni. (Balló Noémi, XI. C) Ahányszor csak visszagondolok Olaszországra, a hőség mellett a csodaszép épületek jutnak eszembe, és az az igazi olasz légkör, ami sehol máshol nem tapasztalható, az állandó nyüzsgés, a zajos emberek, az útszéli frissen facsart narancslé-árusok kiabálásai, és az, ahogyan vadásszuk a legolcsóbb helyet, ahol Margherita pizza található. San Gimignano volt az a hely, ami a legjobban elragadott, annyira csendes, nyugodt és tiszta, a sok turista ellenére is, nem beszélve a gyönyörű tájról, ami a város tetejéről tárult a szemünk elé - szívesen viszontlátnám. (Miklós Hanna-Ingrid, X. B) Az olaszországi út meghatározása Orbán Zsolt tanár úr szavaival: ez egy tanulmányi kirándulás, rengeteg vidámsággal és szabadsággal. Ez pontosan így történt. A társaság megismerhette az igazi olasz renesz ánsz legszebb ékköveit, mind építészetben, mind képzőművészetben. A mediterráneum 60

61 olyan városait csodálhattuk meg, amelyek idáig a képzeletünkre voltak bízva, csak találgatásokra támaszkodtunk. Ami nekem szokatlan volt kilencedikesként, hogy egy kicsit magunkra voltunk utalva, talpraesettnek kellett lenni. Körülbelül ebédidőig kalauzolt minket a tanár úr, majd közölte velünk, hogy másnap mikor indulunk tovább. Kérdezhettünk tőle látnivalókról, kaptunk tanácsokat étkezéshez, majd mindenki elindult a saját orra után. Ebédelj, fedezd fel a várost, szórakozz jól, juss haza! Az olasz életérzés mellé A Szent Márk-tér a Canal Grande felől társult az a kis kellemes felnőttes felelősségérzet, amit nem föltétlen kapsz meg máshol. Az utcák között bóklászva vitt a tudásvágy, a rengeteg látnivaló. Firenze, Velence maga a megelevenedett történelem. Két hét nyilván kevés felfedezni azokat a városokat, amiket volt szerencsénk megcsodálni, de egy olyan adag tudást és emléket szívtam magamba, amit nehéz lenne elsajátítani kívülállóként. Diákkorom egyik meghatározó élménye volt ez a kirándulás, szívesen visszamennék a nyüzsgő utcák közé, szandál és rövidnadrág a lábamon, fényképezőgép az oldalamon és előre! Ezt mind fel kell fedezni! (La bella Italia, Csíki Gergely, IX. B) A hazaút kevésbé volt sziporkázó. Míg Olaszország fele a firenzei Dóm kupoláját, vagy éppen egy adag spagettit vártunk türelmetlenül, hazafele legfeljebb a sörgyár tárolóinak feltűnését, és a szülőktől több mint 1000 km távolságból megrendelt reggeli elfogyasztását várhattuk. Mielőtt elkezdtük volna a szép napok elmúlásához kapcsolódó közhelymondó versenyünket, mindig éppen időben elnyomott az álom és arra ébredhettünk, hogy a Mikóvár melletti parkolóba érkezünk igaz, nem egy Pitti-palota, de azért jó volt újra látni. A meglepő felébredés után nem sok mindenre jutott időnk a szülők üdvözlése közben, talán még el sem búcsúztunk egymástól és arra sem figyeltünk, hogy köszönetet mondjunk a minket kísérő tanároknak. 61

62 Ezért elérkezettnek láttuk az időt arra, hogy megragadjuk az alkalmat, és kifejezzük hálánkat azoknak, akik sokat tettek azért, hogy ilyen élményekben lehessen részünk. Köszönettel tartozunk Orbán Zsoltnak, aki megszervezte a körutat és idegenvezetőként is tevékenykedett, valamint Kolozsváry Katalinnak, és Borsodi L. Lászlónak, akik kísérőként járultak hozzá Signore Zoli adminisztratív feladataihoz. 62 szép VÁROs KOLOzsVÁR Kész Orsolya XI. b Pap Zsolt XI. A június 22., péntek, csíkszeredai vasútállomás, hajnali fél négy. A vonat késik, a X. C osztály és kísérőtanára türelmetlenül várakozik. Végül a vonat befut, és az újonnan felszállt utasokkal együtt Kolozsvár felé veszi az irányt. Útközben, a még álmos osztály, a kísérőtanár, Boldizsár Ágoston, humorral fűszerezett történeteit hallgatja. Így az idő hamar elrepül, és a vonat eléri végső úticélját. Leszállva a vonatról a kis csapat belecsöppen a város reggeli nyüzsgésébe. A diákok nagy táskájukkal a hátukon egyszer csak egy, már amúgy is zsúfolt, városi buszon találják magukat, amely elviszi őket a város központjába. Megpillantva Mátyás király szobrát mindenki fellélegzik. Miután az osztály sikeresen átjut a város forgatagán, megérkezik szálláshelyére, a kolozsvári Református Kollégiumba. Itt mindenki megválik nehéz csomagjától, és megkeresi szobáját. Néhány perc erőgyűjtés után a kíváncsi, de még nem teljesen éber diákcsapat és tanára elindul felfedezni Kolozsvár szépségeit. Első állomás a Házsongárdi temető, ahol Boldizsár Ágoston, idegenvezető, színes és tartalmas magyarázataival elvezeti a társaságot sok híres és tiszteletreméltó előd sírjához. A kirándulók hasa megérzi a három órán át történő barangolást a síremlékek labirintusában, így visszatérnek ideiglenes otthonukba, és megebédelnek. Miután feltöltődtek egy kis energiával, tovább folytatják város-felfedezési akciójukat. Második állomásuk a Kolozsvári Állami Magyar Színház. A színház felé vezető úton bejárják a városközpont utcáit, és megcsodálják a még meglévő, régi épületeket, köztük Mátyás királyunk szülőházát is. Lelkileg feltöltődve és gazdag élményekkel együtt hagyják el a színház épületét, az Übü király című darab megnézése után. Az épület előtt alkalmuk van találkozni Bogdán Zsolt színművésszel és egy kolléganőjével, akiket Boldizsár Ágoston tanár úr vezetett be a színjátszás csodálatos világába. Régi, szép emlékek elevenednek fel a tanár és egykori tanítványai között. E csodás nosztalgiázás után a kis csapat fizikailag fáradtan, de lelkiekben telítődve hazatér. A vacsora nem marad el, de mivel senkinek sem jön álom a szemére, ki kártyajátékkal, ki az aznap történtek megbeszélésével tölti az időt. Éjfél után mindenki visszatér szobájába, és álomba szenderül.

63 Másnap reggel nyolc órakór már ébredezik a társaság, sürget az idő, hiszen rengeteg kincset tartogat még a város. Miután mindenki megreggelizik, elindulnak kirándulásuk fő állomásának helyszínére. Természettudományok osztály lévén mi más lehetne a szombat délelőtti program, mint a botanikus kert meglátogatása. Mindenki izgatottan, kíváncsian járja be a természet adta csodák kertjét, felfrissíti növénytani ismereteit. Egy egész délelőtt is kevés fölfedezni egy ilyen csodálatos, kincsekkel teli, színes, a virágzó nyarat hirdető kert szépségeit, de az idő, sajnos, hamar eltelik. Ebéd után tovább folytatódik a fölfedező út. A következő állomás a mai román, az egykori Kolozsvári Magyar Opera. E csodálatos épület titkaiba nyerhet betekintést a kíváncsi diáksereg. Mindenki úgy érzi, mintha egy másik korban lenne. Idegenvezetőre nincs szükség, hiszen a kísérőtanár igencsak jártas a színház világában, így könnyen tart egy előadást, amely felér egy jó kis irodalomórával. A délután csupa szórakozás, a város erre számos lehetőséget nyújt. A szabad programnak mindenki örül. Ki vásárolni, ki sétálni megy, de szerencsére estére mindenki épen visszajut a kollégiumba. Vacsora után elkezdődik az esti élet. A csapat a kollégium egyik szobájában összegyűlve hallgatja Boldizsár Ágoston tanár úr történeteit, aki kamaszkori élményeiről, egyetemi éveiről mesél, és udvarlási tanácsokkal látja el az osztálybeli fiúkat. Hihetetlenül jó hangulat teremtődik, nevetésből nincs hiány, így az idő elszalad, és már majdnem hajnalodik. A kirándulás utolsó reggelén mindenki álmosan ébred, de nincs mit tenni, ideje összecsomagolni. Vasárnap lévén az osztály a tanár úrral együtt a Szent Mihály templomban szentmisén vesz részt. A templom körbejárása után, a csapat a vasútállomás felé tart, és a vonat hamarosan befut. A hazafelé út nem telik unalmasan, mindenki talál magának elfoglaltságot, a jókedv nem marad el. Egy pillanat alatt eltelik az idő, és estére már meg is érkezik a vonat Csíkszeredába. A búcsúzás nem megy könnyen, hiszen a kirándulás alatt nagyon összekovácsolódott az osztályközösség, de nincs mit tenni, hiszen kezdődik a nyári szünet. Az elmúlt hétvége méltó kezdése a vakációnak, hiszen a diákok mindegyike lelki táplálékokban gazdagon tér haza, ez a három nap számos ajándékot adott: egy csodálatos tanulmányi kirándulást Erdély talán legszebb kulturális városába, egybefűzve nevetéssel teli csapatépítő hétvégével június mindnyájuk életében felejthetetlen, gimis emlék marad. Péter Orsolya X. C salamon bernadette X. c 63

64 NEKüNK be Jó, be Jó! Az egész egy hirtelenjött ötlettel indult Az elmúlt években számos próbálkozást tettünk, hogy cserekapcsolatot indítsunk magyarországi iskolákkal, de ezek mind kudarcba fulladtak. A Diáktanács néhány tagjában felmerült a kérdés: miért ne lehetne egy közelebbi, elérhetőbb iskolával kapcsolatba lépni? Néhány, már régebb kialakult barátság, megbeszélések és rengeteg szervezés eredményeképpen körvonalazódott a kirándulás, amely egyik fő célja, hogy megismerjük a másik iskolát, Diákszövetségének tevékenységét, s hogy tanuljunk egymástól, hogyan kell a jó, sikeres iskolai rendezvényeket megszervezni. Április 3-án reggel indultunk. Hosszas vonatozás és két átszállás után délután megérkeztünk Marosvásárhelyre. Ezután városnézés következett, majd mindenki a befogadó családhoz ment vacsorázni. A napot fergeteges buli koronázta, ennek eredményeképpen persze a szerda reggel nehezen indult. A délelőtti szabadidőt sokan alvással töltötték, mások a városban sétálgattak, vásároltak. Aztán következett a harácsolás, ami különböző vicces dolgok összegyűjtését jelentette (a feladatok között szerepelt például 17 szem mák elhozása). Ezt követte a legfontosabb esemény: közös gyűlést tartottunk, melyen megbeszéltük a DT és DSz tevékenységét, egymásnak ötleteket adtunk, hogyan lehetne mindkét iskolában fellendíteni az általunk szervezett rendezvényeket. Szóba kerültek a két iskola legnépszerűbb eseményei (a mi karácsonyi vásárunk és sportversenyeink, illetve a vásárhelyi diákszövetség tavaszi bálja és Ki Mit Tud?-vetélkedői), beszéltünk még a diáktanácsok tevékenységét akadályozó tényezőkről, és arról, hogy sajnos az utóbbi időben az iskola tanulói nem tanúsítanak túl sok érdeklődést a diáktanácsok 64

65 rendezvényei iránt, s hogy a tanárok lelkesedése is egyre inkább lankad. Az utolsó nap délelőttjét a Bolyai Farkas Líceumban töltöttük, részt vettünk az ottani iskolanapok keretén belül szervezett rendezvényeken: volt, aki elsősegély oktatásra ment, mások a tehetségkutatót, az F-faktort nézték meg. Ezután mindenki hazament pakolni, hiszen lassacskán befutott a vonat az állomásra. Egy gyors fényképezkedés és ölelkezés után felszálltunk a vonatra, és hazazötyögtünk. A Marosvásárhelyen eltöltött napok élményekben gazdagok voltak, mind nagyon jól éreztük magunkat, új barátságok alakultak, a régiek még jobban megerősödtek, s mind a tizenhatan várjuk már, hogy a Bolyai diákjai a mi sulinapjainkon meglátogassanak bennünket, s újabb néhány napot tölthessünk együtt. KECSKEMÉTEN A ZSIGORA Tamási Tímea X. E Iskolánk néptánc-csoportja, a Zsigora július között részt vett a Csiperón, a XII. Európa Jövője Nemzetközi Gyermek- és Ifjúsági találkozón. Az idei Csiperón 21 ország 41 csapata volt jelen, különféle produkciókkal: néptánc, kórus, zenekar, modern tánc. Annak ellenére, hogy a Zsigora első alkalommal vett részt a fesztiválon, rövid idő alatt nagy sikernek örvendett. Eredetileg két felkérésük volt, első alkalommal (kedden, július 10-én) felcsíki táncokat, másodszor pedig (pénteken, július 13-án) kalotaszegi táncrendet mutattak be. A zsigorások, bár amatőröknek számítanak, profi szinten szerepeltek, így a vasárnapi 65

66 záróünnepségre is felkérték, ahol a legjobbak léptek fel. Egyetlen olyan csapat volt, akik élőzenére táncoltak, hála a zenészeinknek, akikre nemcsak azért vagyunk büszkék, mert iskolánk tanulói, hanem azért is, mert a Szentegyházi Gyermekfilharmónia soraiban is muzsikáltak a Csiperó nagyszínpadán. A fellépések mellett minden számunkra szervezett programon részt vettünk. Megnéztük, megcsodáltuk Kecskemét és a környék nevezetességeit, voltunk a bugaci pusztán, a kecskeméti arborétumban, de elvittek élményfürdőbe, sárkányhajózni és koncertekre is. Mindezek mellett minden este táncházat tartottunk a kollégiumban, a házigazdák nagy csodálkozására, hogy a tánc, a zene nem kötelező program, hanem szeretett, vágyott, vidáman, jókedvvel megélt életforma. Megbarátkoztunk a házigazdákkal és a török csapattal, akikkel ugyanazon a szálláson voltunk. Annak ellenére, hogy első alkalommal vettünk részt a fesztiválon, hamar beilleszkedtünk és nagyon jól éreztük magunkat. A visszajelzések alapján megérte, hogy részt vettünk, mert tulajdonképpen ott a helye a Zsigorának is a nemzetközi színpadokon. Reméljük, hogy miután jövőben mi fogadjuk a kecskemétieket, két év múlva újra részt vehetünk a következő Csiperón. Köszönettel tartozunk a szíves vendéglátásért és a szeretetért, odafigyelésért a kecskeméti Táncsics Mihály Középiskolai Kollégium vezetőségének és munkaközösségének, kiemelten Kósa Istvánné Mária igazgatóhelyettes asszonynak, Lévai Anitának, Borsik Viktornak, Vargáné Munkácsy Margitnak, valamint a többi kollégának és tanulónak, akik szebbé tették a napjainkat. Köszönettel tartozom a Zsigorának is a színvonalas, fegyelmezett előadásokért, a példás magaviseletért és nem utolsó sorban a sok táncért, énekért, vidámságért! Álljon itt a résztvevők névsora: Görbe Zsófia (IX. B), Urkon Melinda (IX. C), Sólyom Hajnal (IX. D), Albert Erika, Cseke Judit, Simó István (prímás), Sántha Szilárd (IX. E), Balázs Arnold (nagybőgős), Bálint Szabolcs (IX. F), André Irén Mária (X. A), Bania Adrian Lucian (X. B), Ferencz Elek, Oláh István György (zenészek, X. C), Sándor Gellért (X. D), Miklós Stefánia, Simó Dorottya (X. E), Bakó Mária (XI. A), Zakariás Szabolcs (XI. C), Császár Szabolcs, Fehér Levente, Mátyás-Barta Kinga (XI. E), valamint Fehér Beáta egyetemista, a Zsigora egykori tagja és Kósa Klaudia nyolcadikos csíkszentdomokosi tanuló, aki időközben bejutott a MÁG-ba, valamint a felnőtt kísérők: Fehér Ilona (a Szülőbizottság alelnöke, a Zsigora támogatója), Gábos Endre (a Hargita Nemzeti Székely Népi Együttes szólótáncosa, a Zsigora vezetője), Gábos Rozália, Juhász-András Ernő (zenész), valamint Juhász-András Réka aligazgató. Adja Isten, hogy még sok tábort, turnét, fellépést megérhessen iskolánk néptánc-együttese, a Zsigora! Juhász-András Réka 66

67 EgyETEMI NyíLT NAPOK MAROsVÁsÁRhELyEN Azt hiszem, mindannyiunk nevében írhatom, hogy hatalmas izgalommal indultunk útnak, hogy betekintést nyerhessünk hőn áhított jövőnk, az egyetem izgalmakkal és újdonságokkal teli világába. (...) Utazás. Busz, emberek, barátkozás, nevetés. Vásárhely. (Péntek) Az első megálló: Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem. Amint megérkeztünk Vásárhelyre, az Orvosi Egyetem udvarára, mosolygó egyetemisták fogadtak bennünket. Névjegykártyákat osztogattak és különböző adminisztratív dolgokat végeztek, míg mi izgatottságunkat legyűrve kíváncsian vártuk a következő lépést. A névjegykártyák kiosztása után közölték velünk, hogy máris késésben vagyunk, ezért szinte futólépésben követve az előttünk haladó fogadóbrigádot megérkeztünk a Fogorvosi Egyetem bejáratához. Itt volt szerencsénk találkozni a Nyílt Napok szervezőivel és a többi résztvevő csoporttal. Kíváncsian bemasíroztunk az épületbe, ahol Gólyafüzetecskéket és szórólapokat kaptunk, majd egy hatalmas előadóterembe vezényeltek bennünket, helyet foglaltunk és máris kezdődtek az üdvözlő és tájékoztató beszédek a nyílt napokról, magáról az egyetemről, a diákszövetségről és nem utolsó sorban hasznos információkat hallhattunk az oktatás színvonalát illetően, a felvételivel kapcsolatban, meg hogy miért is érdemes ezeket az egyetemeket választani. A nyitóbeszédek után a résztvevőket csoportokra osztották, többnyire városok szerint, voltak ott szatmáriak, csíkszeredaiak, szentgyörgyiek és így tovább, majd szendvicset kaptunk és folytattuk utunkat. Minden csoporthoz tartozott egy-egy egyetemista vezető, akik körbevezettek bennünket az egyetem udvarán és az egyetem fő- és melléképületeiben. A mi csoportunk a kirándulást a fogorvosi felfedezésével kezdte: megmutatták nekünk az előadótermeket és bemehettünk a gyakorlati laborba, megnézni, hogy milyen műszerekkel dolgoznak az itt tanuló diákok. A Fogorvosi Egyetem bemutatása után a Fogtechnika épülete következett. A vezetőink folyamatosan meséltek arról, hogy hogyan zajlik itt az oktatás és hogy pontosan mi is az, amit a diákok elsajátítanak ebben a szakmában. Érdeklődéssel hallgattuk őket. A Fogorvosi Egyetem teljes bemutatása után utunkat az egyetem udvarán lévő melléképületek és botanikus kertek felfedezésével folytattuk. Láthattuk a könyvtárat, a tornatermeket, az éppen épülő uszoda épületét és más érdekes dolgokat. A környék körbejárása után bementünk az Orvosi és Gyógyszerészeti egyetem épületébe. Az épület maga alaprajzilag eléggé hasonlít a Márton Áron Gimnázium épületéhez, ugyanaz az U alakú elhelyezkedés, a hatalmas ajtó, a lépcsők, az ablakok egy kissé emlékeztettek az iskolánkra, de az ott zajló élet, a tartalom volt az, ami káprázatosabbá és érdekesebbé tette. Körbejártunk minden emeletet, vezetőink bemutattak minden szaktermet és meséltek a tanárokról, a tananyagról és válaszoltak minden általunk feltett kérdésre. Szerencsénkre az anatómia gyakorlati labornál éppen gyakorlat óra 67

68 volt és a gyakorlatvezető tanár volt olyan kedves, hogy megengedje csoportunknak, hogy egy gyors betekintést nyerhessünk az ott zajló eseményekbe. Formalinszag, köpenyes, kesztyűs, kis fehér sapkás diákok, boncasztalok és egy 3-4 éve formalinban úszkáló férfitestet láthattunk. Egy diák, az éppen ott heverő hullán megmutatott nekünk pár, már számunkra is ismerős dolgot: izmokat, inakat, idegeket. A bátrabbak közelebb merészkedhettek a boncasztalhoz, akik pedig úgy döntöttek, hogy nem bírják ki a látványt és a csípős formalinszagot, kint maradhattak a folyosón. Az anatómia labor után megmutatták nekünk az egyetem Anatómia Múzeumát, ahol különböző érdekesebbnél érdekesebb preparátumokat láthattunk. Vezetőink serényen magyaráztak, mi pedig kíváncsian kérdezősködtünk. A MOGYE bemutatása után csoportunkkal a kórházhoz mentünk, ahol meséltek nekünk a SMURD-ról, a rohammentősök feladatairól és arról, hogy hogyan látják el a betegeket, hogyan kategorizálják őket és minként is zajlik itt a munka. Bevezettek bennünket az épületbe, elmagyaráztak, megmutattak mindent, ami éppen érdekelt bennünket. Sokak számára az est egyik fénypontja volt a rohammentősök helikoptere és az azon dolgozó asszisztensek, orvosok, mentősök munkájának bemutatása. Az érdekes események elfeledtették velünk a fáradtságot és már alig vártuk a következő megállót. A SMURD után, a kórház épületében ellátogattunk a morfopatológiára, ahol beszéltek a szakmáról, annak előnyeiről és hátrányairól, dióhéjban arról, hogy miben rejlik a szépsége és a nehézsége ennek a dolognak. A morfopatológia elméleti bemutatása után egy mikroszkópos teremben láthattunk érdekes szövetmintát, amiről éppen az ott bennünket körbevezető orvos elmondta a diagnózist és elmagyarázta, hogy honnan állapította meg. Megmutatta nekünk, hogy miben is áll a valóságban, gyakorlatban egy morfopatológus munkája. Mindezek után rövid séta következett a kórháztól egészen az ebédlőig, ahol a többi csoporthoz és vezetőikhez csatlakozva megvacsoráztunk. A vacsora után minden csoportot elszállásoltak. A mi csoportunk a Bolyai Líceum bentlakásában kapott szállást. Vezetőink elkísértek oda és tájékoztattak arról, hogy hogyan folytatódik majd az este. Körülbelül két óra szabadidő állt a rendelkezésünkre átöltözni, zuhanyozni, lepakolni a holminkat, majd a többi résztvevővel és szervezővel együtt a Színművészeti Egyetem stúdiójában rövid előadást nézhettünk meg és egy kis ízelítőt kaphattunk a szombati egyetem-bemutatóból, majd a Jazz nevű szórakozóhelyre mentünk. Ez a közös este kitűnő lehetőség volt arra, hogy feltegyük eddig fel nem tett kérdéseinket, hogy barátkozzunk, és megismerjük az egyetem tanulós részén túli szórakoztató világot. Az este jó hangulatban, kellemes társaságban telt. (Szombat) Másnap reggel a szervezők szendviccsel vártak bennünket. Nem sokkal az ébresztő után el is indultunk, majd a Szentgyörgyi István Színművészeti Egyetem bemutatása következett. Itt is csoportokra osztva vezettek körbe. Sokunkat elvarázsolt a színház rejtélyes világa, a tánctermek, a színpad, a fekete függönyök és a reflektor. A szakok részletes bemutatása 68

69 után szaktanárok magyarázták el az érdeklődőknek a felvételi szabályait, meséltek a szakmáról, annak szépségeiről és arról, hogy miért érdemes ezt választani. A színművészeti egyetem után került volna sor a Sapientia Egyetem látogatására, de valamilyen félreértés miatt a Sapientia bemutatása sajnos elmaradt. Leküzdve eme kellemetlen félreértés következményeit, programváltozás, morcos diákok (akiket a Sapientia érdekelt), a vállalkozó szellemű résztvevők a hideg ellenére hosszas városnéző sétán vehettek részt, a többiek meg a vezetőkkel visszamentek a buszokhoz és egy Sörpatika nevű helyre mentek, ahol bevárva a többi csoportot, pizzázással, beszélgetéssel, dartsozással üthették el az időt. E közben a vezetők a Sörpatika udvarán serényen készítették ebédünket: bográcsoztunk. Az ebédet követően a szervezők rövid búcsúbeszédet tartottak, majd a résztvevők kaptak egy-egy tájékoztató könyvet az egyetemekről, felvételi információkról, adatokról stb. Ezután búcsút vettünk vezetőinktől és igyekeztünk visszazökkeni kis középiskolás életünkbe, arra gondolva és vágyva, hogy visszatérve iskolánkba, túlélve az előttünk álló érettségit és felvételit, mi is részesei lehetünk ennek a világnak, a nagy betűs Élet ezen színes darabkájának, amit már annyira várunk. Mindannyian... MIT JELENT MEdIÁTORNAK LENNI? Orbán Ildikó XII. C Minden akkor kezdődött, mikor a pszichológus néni bejött az osztályba azzal a céllal, hogy ismerjük meg őt, ne féljünk segítséget kérni, ha szükséges, és egyben azt is elmondta, hogy kezdődik egy olyan, úgymond mediátor képző tanfolyam amire jelentkezhet az, aki akar. Nos, eddig távol állt tőlem az ilyesmi, de mivel szeretek új dolgokat kipróbálni, gondoltam, hogy ebbe is belevágok. Izgatottan vártam az első órákat, amikor megismerkedhetek, szembeállhatok ezzel a kihívással is. De végül eljött a várva várt nap, és órák után izgatottan mentem fel a kabinetbe, ahol megtudtam, pontosan miről is van szó, és egyre nagyobb kedvet kaptam az egészhez, és ezután már boldogan jártam a további órákra. Az egész tanfolyam alatt új embereket ismertem meg, sok hasznos dolgot tanultam, többek között azt is, hogy néha le kell ülni és meg kell beszélni a problémákat a sajátjainkat, vagy akár a másét is, ha segítséget kér, amit eddig a makacs személyiségem miatt nem tettem meg. Sok érdekes játékot játszodtunk, nevettünk, de nekem mindig az a rész tetszett a legjobban amikor mindenki elmondta, hogy hogyan érzi magát és hogy milyen napja volt, és mindenki figyelemmel hallgatta a másik gondolatait. Ez nekem pont azért tetszett, mert olyankor én is el tudtam mondani mit érzek, és mindenki meghallgatott. 69

70 Majd megtudtuk, hogy lesz egy ilyen tábor is, ahova minden iskolából 2-3 diák mehet, ezeket a személyeket szavazással választottuk ki, és örömömre én is kiválasztott lettem. Telt az idő, eljött az a nap is, amikor megkezdődött a tábor. Először gyomoridegem volt. Sok új ember, nem ismertem senkit. De nagyon megnyugodtam, amikor láttam, hogy mindenki mennyire nyitott és kedves. Éreztem, hogy van valami közös dolog bennünk, már az első perctől volt egy láthatatlan szál, ami összekötött. Megismerkedtünk, játszodtunk, nevettünk. Ez alatt a rövid idő alatt rengeteg mindent tanultunk meg: hogyan kezeljük a felgyülemlett feszültséget, megkerestük ennek a gyökereit, és ami a legfontosabb volt, hogy a problémákat, konfliktusokat megoldottuk. Eljátszodtuk, és sok fejtöréssel megoldottuk. Ami a legjobb volt az egészben, az, hogy játszva tanultunk. Konfliktusai mindenkinek vannak, kisebbek, nagyobbak, felgyülemlett feszültség, ami nagyon rossz hatással tud lenni ránk, vagy akár a körülöttünk lévőkre is. Ezzel foglalkozni érdekes dolog, komoly kihívás, de érdemes szembeállni az ilyen dolgokkal, legyen akár a mi problémánk, akár a másé. Nekem személy szerint nagyon nagy élmény volt, szívesen segítek másnak, úgy ahogy azt a táborban tanultuk, mert különlegesebb dolog sincs, mint a dolgok mélyére ásni, megoldani a problémát, és békében élni. Sok új barátság alakult ki, három nap alatt egy közösséggé formálódtunk, sok különleges emberrel; mindenki más, de így alkotunk egy egységet. Felejthetetlen élmény volt, remélem, hogy a jövőben fel tudom majd használni az itt tanultakat, és még lesz lehetőségem részt venni ilyen programokon. Csak ajánlani tudom mindenkinek, aki érdekesnek találja, hogy amint lehetősége lesz, vegyen részt ilyen képzésen. 70 újságírás diákszemmel - RedeLések a tanévben - Kedves Emőke IX. A 2010-ben, egy októberi napon, felül színes betűkből álló címmel, bár teljesen egyszerű, A4-es lapra nyomtatott felhívást vettem észre az iskola falán. Ez állt rajta: Fii şi tu Reporter De Liceu!, azaz Legyél te is Középiskolai Riporter!. Azonnal megragadott. Érdekelt. Volt a szöveg végén egy cím is. Megjegyeztem azt, de nem jelentkeztem azonnal. Miért? Románul volt a felhívás. Ez kissé megrémített. Butaság volt emiatt elbizonytalanodni, már tudom. Az első gyűlésünkön, ahol Sturzu Maria romántanárnő és Varga László igazgató úr mutatta be nekünk a RDL-t, szorongtunk, nem mertünk románul megszólalni, mert nagyon féltünk, hogy hibázunk. Elmesélték nekünk, hogy ez a bizonyos, sokat emlegetett RDL, avagy Reporter De Liceu nevű program a Soros Alapítvány kezdeményezése. A Márton Áron Gimnázium újságíró csapata a tanévben lett részese ennek 7 másik, román nyelvű iskolával együtt. A mi feladatunk az volt, hogy kitanuljuk az online iskolaújság működtetésének minden csínját-bínját és az első félév végén átvegyük a,,nagyoktól.

71 Kik voltak a,,nagyok? Azok a XII. osztályos tanulók, akik megalapították az iskola online újságát, a MAG Online-t ( reporterdeliceu.ro). A román tanárnő és ők segítettek minket az első pillanattól fogva. Ezek a tanulók: Dumitru Cosmin-Alexandru és Szabó Zsolt (XII. A), valamint Matieş Cristina (XII. C). Rengeteg közös élményre tettünk szert a félév során. Nagyon jó kapcsolat alakult ki közöttünk, ugyanis sok időt töltöttünk együtt. Velük vitattuk meg a,,munka technikai részére vonatkozó problémákat, a témaválasztás kérdését és a cikkírás mikéntjét is. November 17-én szerveztünk egy kerekasztal beszélgetést az iskola dísztermében a Soros Alapítvány Reporter De Liceu programjáról. A meghívottaink körülbelül 30 román szakos tanár Csík környékéről, a megyei tanfelügyelőség képviseletében Moraru Drăghici Dorina tanfelügyelőnő, valamint az iskola vezetősége, Varga László igazgató úr és Juhász-András Réka aligazgatónő voltak. Ezen az eseményen mutattuk be a programot vezető tanárnőnk segítségével a meghívottaknak. Itt mindannyian (a kilenc középiskolai riporter) elmondhattuk, hogy mit jelent számunkra ez a tevékenység, miért jelentkeztünk, mit adott nekünk és miért olyan jó lehetőség ez a korosztályunk számára. Ezután beszélgetést kezdeményeztünk a közönséggel. Megvitattunk az újságírás és a közösségben való szerepvállalás fontosságát, majd bejelentettük jövőbeli terveinket a programmal kapcsolatban: népszerűsíteni a többi csíkszeredai középiskolában. Végül az iskola vezetősége díjazta a veteránokat, avagy a,,nagyokat. A megyei tanfelügyelőség képviselője, Moraru Drăghici Dorina szaktanfelügyelőnő pedig meghívott bennünket, hogy bemutassuk tevékenységünket Udvarhelyen is. Két nappal később már Udvarhelyen voltunk a Marin Preda Elméleti Líceumban, ahol senki nem tudott az érkezésünkről, így egy teljesen megszokott, átlagos módszertani napra számítottak az ottani román szakos tanárok. Bevallásuk szerint kellemes meglepés voltunk számukra. Szerencsére itt már könnyebb volt beszélgetni az emberekkel, felszabadultabbak 71

72 voltunk, tapasztaltabbak. Ugyanúgy bemutattuk az újságot, a tevékenységünket, még a cikkekről is beszélgettünk a jelenlévő tanárokkal. Emellett egy diákkal, Alexandru Dimával is szóba elegyedtünk. Ezután meghívtuk az udvarhelyieket magunkhoz, hogy ők is mutassanak be nekünk egy projektet, amiben részt vesznek. Sikeres bemutató volt. Örültünk, hogy városunkon kívül is reklámozhattuk a programot. Még RDL-s fülbevalókat is csináltattunk magunknak mi, lányok erre az alkalomra. A két népszerűsítő,,akció között meghirdettünk egy fotóversenyt az iskolával közösen Miercurea Ciuc în imagini, azaz Csíkszerda képekben címmel. A fényképeken a várost kellett bemutatni a jelentkezőknek. Azt, amit szeretnek benne, valamint azt, amin változtatnának. Ezekre a képekre interneten, az MAG Online oldalán lehetett szavazni. Az eredményhirdetésre november 29-én került sor Márton Áron Gimnázium dísztermében, ahol körülbelül 250 diák gyűlt össze. Ez volt az online iskolaújságunkat népszerűsítő kampány harmadik, és egyben utolsó eseménye 2010-ben. Varga László igazgató úr nyitotta meg az ünnepséget ismertetve kampányunk előző két megállóját is a diákokkal. Utána a koordonátorunk, Ana Maria Suciu (a Soros Alapítvány képviseletében) bemutatta a az alapítványt és a Reporter De Liceu elnevezésű programot. Végül az eredményhirdetés következett. A zsűri, a MAG Online szerkesztői csapata 3 diákot díjazott: I. Lőrinczy Tamás (XI. A), II. Kedves Nóra (XI. B), III. Kelemen Kinga (XI. A). Ez az esemény kettős érzéseket hagyott bennünk. Sajnos emiatt a negatív dolgokat is meg kell említenünk. A diákokkal párbeszédet próbáltunk kezdeményezni a projekt bemutatása után, de ők sajnos olyan mértékű paszszivitást tanúsítottak, amit semmilyen kérdéssel nem tudtunk megtörni. Ez nagyon elszomorított mindannyiunkat, ugyanis mi kíváncsiak vagyunk a véleményükre újságunkkal, cikkeinkkel, tevékenységünkkel kapcsolatban. Nekik, az ők szórakoztatása, tájékoztatása érdekében szerkesztjük ezt az iskolaújságot. Ennek ellenére sikeresnek minősíteném a kampányt, ugyanis az oldal nézettsége megugrott, többen tudnak már róla, a tanárokat érdekli, támogatják. Elégedett vagyok magunkkal. December között Bukarestben voltunk a Soros Alapítvány létrehozásának 20. évfordulóján. Ellátogattunk 16-án az Evenimentul Zilei stúdiójába, ahol bele is ülhettünk a műsorvezetők székébe. Este volt a gála és a díjátadás a Reporter De Liceu program lezárásaként. Utána pedig az Iris koncertezett. Nagyon jól éreztük magunkat. Május 7-én újra lehetőségünk nyílt arra, hogy néhányan közülünk Bukarestbe utazzanak. Az április 7-én, az Európai Tehetségnap keretén belül megszervezett Carte frumoasă, cinste cui te-a scris! elnevezésű román verseny díjazottjait jutalmazták ezzel a kirándulással, mi pedig velük tarthattunk. Körülbelül 35 Hargita és Kovászna megyei diákkal utaztunk együtt. Amikor megérkeztünk a Cotroceni-i Palotához az őrség nagyon aprólékosan átvizsgált mindenkit. Sajnos le kellett adnunk a fényképezőgépeket és a kamerákat, így nem tudtunk semmilyen felvételt készíteni, de a kirándulásról szóló 72

73 cikkünkben látható pár kép. Gyönyörű termeken vezettek végig bennünket. A Német Szoba, a Vadász Szalon, a Virágok Szalonja, a Könyvtár, a Keleti Szalon mind lenyűgöző volt. Az udvarban lévő Cotroceni Templomot is megnéztük, majd egy hosszú séta következett Maria királynő kertjében. Ezután az elnöki épületben található étteremben ebédeltünk meg. Kellemes élményekkel, büszkén távoztunk fővárosunkból, ugyanis nem sokan mondhatják el magukról, hogy voltak a Cotroceni-i Palotában. Rengeteg nagyszerű élménnyel és tapasztalattal gazdagodtam ez idő alatt. Számomra nagyon fontos ez a projekt. Sok mindenben segített. Jobban beszélek románul, bemutathatom másoknak azt, ami érdekel. Valamint nagyon jó ismerősökre tettem szert. Remélem, a következő csoport is folytatja azt, amit előttünk elkezdtek a,,nagyok és mi továbbvittünk a magunk módján. A tanév ReDeLé-s csapata: Fülöp Zsolt (XI. A), André Beáta, Andrieş Andreea, Both Beáta, Kelemen Csongor, Rusu Péter (XI. B), vezető tanár: Maria Sturzu román szakos tanárnő. Besegítettek: Bálint Márta, Benedek Bernadett és Vass Sándor (XI. B). ERdÉLyI KAsTÉLyOK both beáta XII. b,,isten segedelmével udvaromat megépítettem Történelmi családok kastélyai Erdélyben. Ezzel a címmel írt könyvet Orbán Zsolt, iskolánk történelemtanára és Bicsok Zoltán történész. A bemutatóra november 30-án 18 órai kezdettel került sor a csíkszeredai Polgármesteri Hivatal tanácstermében. A könyvbemutatót Antal Attila alpolgármester nyitotta meg a következő szavakkal:,,örülök, hogy ez a generáció, amelyik itt ül az asztalnál (a szerzők szerk.) megérett arra, hogy letegyen valamit az asztalra tartozásképpen az előző generációval szemben. Ezután Becze István megyei tanácsos köszöntötte a szerzőket, valamint a jelenlévőket. Tőle Burus János Botond újságíró, a könyv szerkesztője vette át a szót, aki a könyvről elsőként elképesztő számadatokat ismertetett. 61 nemesi család 133 erdélyi kastélyát mutatják be a szerzők 640 oldalon, mindezt 1100 színes képpel illusztrálva, közel száz címeres viaszpecsét és , a nemesi családok kézjegyével ellátott levélrészlet felhasználásával. Szerinte ez a kötet egy,,körültekintő és részletes leltár, azonban,,ez a két személy nem csak rögzít, leír, hanem elmesél egy történetet ebben a majdnem 2,5 kg-os,,,100%-ban csíkszeredai könyvben. Haller Béla, a nemesi családokat összesítő Castellum Alapítvány elnöke beszélgetett a szerzőkkel a könyv előtörténetéről és a felhasznált fényképekről. Bicsok Zoltán történész, ahogyan mindenki más, gyermekkorában a népmesék révén ismerkedett meg a kastélyokkal. Később, egy középiskolai magyarórán találkozott újra ezzel a fogalommal. Ekkor döbbent rá, hogy nemcsak a mesékben, hanem a valóságban, Erdélyben is érvényesek a kastély és gróf szavak. Azért csak ezidőtájt, mert 90 előtt,,nem illett beszélni ezekről a dolgokról. Elkezdett érdeklődni a kastélyok iránt. 73

74 Tanár lévén, kötelességének érezte megmutatni diákjainak azokat a helyeket, épületeket, amelyekről tanított. Orbán Zsolt tanár úr is természetesen gyermekkorában hallotta a kastély szót először. Később pedig általános iskolában, azonban még nem érezte a gróf, báró közötti különbségeket. Szerinte egy történelemtanárnak kutya kötelessége a diákoknak bemutatni azt, amiről tanulnak. Tanulmányi kirándulások által lehetséges mindez, azonban jó, ha diákjai előtt már járt az adott helyen. Ebből a gondolatból kiindulva kezdték bejárni Erdélyt kollégájával. Kirándulásaikat megelőző kutatómunkájuk során jöttek rá arra, hogy léteznek olyan kastélyok is, melyek sem a szakirodalomban, sem a köztudatban nincsenek jelen. Ez ébresztette fel bennük a könyvírás ötletét. Eleinte egész Erdély lett volna a helyszín, azonban Erdély bizonyos részein teljesen más az épületek stílusa és története, mint a történelmi Erdélyben találhatóknak. Miután eldőlt, hogy mekkora területen kutakodnak, a vizsgálódás második pontja következett. Ez évekig tartó vitákból állt, mely az épületek mibenléte miatt robbant ki, ugyanis nagyon nehezen húzható meg a határ a kastély és az udvarház között itt, Erdélyben. Történelmi családok után kutakodva jutottak el az épületekig. Azért így dolgoztak, mert könnyebb volt talán, hiszen egy-egy nemesi család több épülettel is rendelkezett. A könyvben is a nemesi családok neve alapján tájékozódhatunk a legkönnyebben. A legrégebbi (általuk készített! hisz vannak régebbi felvételek is, régi képeslapok) fénykép, amelyet felhasználtak, 2000-ből való. Vannak olyan kastélyok, amelyek leírásánál több, különböző évekből származó képet láthatunk, ugyanis néhány év leforgása alatt jelentős változások történtek ott. Ilyen például egy tető beszakadása, vagy az adott épület felújítása. Utóbbiból sajnos kevés van, azonban annál több a károsodott épület. Helyenként teljes pusztulás ment végbe, máshol még mindig ugyanazok az intézmények működnek bizonyos épületekben, mint 89 előtt: szanatórium, börtön. Orbán Zsolt tanár úr beszámolója alapján kitartó kutatómunka ment végbe ezeken a helyeken is:,,ha kidobtak, visszamentünk. Ezen beszélgetés után Balássy Csaba két érdekes története, majd Borsodi L. László magyartanár jegyzőkönyv-részletekből való felolvasása zárta a könyvbemutatót. Végül borkóstolóra került sor a Vinkli borászat jóvoltából. 74 MAdÁRLEsEN both beáta XII. b Az egész egy szép napon kezdődött, amikor az osztályfőnöknő kihirdette, hogy lesz egy kirándulás, egy vetélkedő Alcsík madarai címmel. Sokan részt szerettek volna venni az osztályból, de amikor megtudták, hogy nem csak ez a kirándulás lesz, hanem több is, akkor már nem lelkesedtek annyian. Ötön úgyis kitartottunk, és rendszeresen jártunk a tanulmányi utakra: Tankó Bernadett, László Zsombor, Gábor Szilárd, Recsák Zsuzsa és Nedelka Zsolt. Számos élményt megéltünk, sok madárfajt láttunk, és rengeteg tudást kaptunk.

75 A madárlesek alkalmával, ami Újtusnádon volt, a számos madárfaj mellett őzet, gyíkokat és rengeteg védett növényt láttunk. Ezután egy bemutatót kellett tartanunk a számunkra leginkább tetsző, a kirándulás folyamán megismert madárfajokról, amit az osztálytársak és Boda-Székedi Eszter tanárnő előtt mutattunk be. Természetesen erre a bemutatóra bírák jöttek, hogy pontozzanak, és elmondják véleményüket. Ezután újabb kiránduláson vettünk részt, ahol madáretetőt építettünk, viszont ennek a helyszíne már Csíkverebes volt. Ezután a mindent eldöntő próbára mentünk szüleinkkel, amely a Nagy Imre Általános Iskolában volt. Itt is egy madárfajt kellett bemutatnunk. Ezen a versenyen nem csak a Márton Áron Gimnáziumból vettek részt, hanem még 20 iskolából. Sajnálatos módon a negyedik helyet tudtuk csak megszerezni, de azért büszkék vagyunk magunkra. SZÉKEDI FERENC JEGYZETE AZ ÉRETTSÉGI EREDMÉNYEK KAPCSÁN László zsombor VI. A szász Kincső VI. A Boros Fortunát ferencrendi szerzetes 1895-ban született Zetelakán, tucatnyi könyvet írt, közöttük a több kiadást megért, Csíksomlyó a kegyhely című kötet ma is az erdélyi katolicizmus egyik alapmunkája ben, Dobrudzsában, kényszermunkatáborban hunyt el, a gyulafehérvári érsekség 2003-ban a kommunizmus romániai vértanúi között kérte a Vatikántól Páter Fortunát boldoggá avatását. A zetelaki Dr. Boros Fortunát Gimnáziumban az idén egyetlen végzős sem ment át az érettségin. A gyergyóditrói gyökerekkel rendelkező, de Budapesten született Puskás Tivadar, a rádió elődjének, a telefonhírmondónak a feltalálója a tizenkilencedik század második felében Bécsben, majd Angliában tanult. A korabeli feljegyzések szerint a szigetországban leborotváltatta a haját és így kényszerítette magát arra, hogy a kocsmák helyett otthon üljön és forgassa a könyveket. Fogalmam sincs, Gyergyóditró idei végzősei közül kinek milyen a frizúrája, de az tény, hogy a Puskás Tivadar nevét viselő szakközépiskolában az idén egyetlen tanuló sem tette le az érettségit. Gyergyóalfalut úgy tartják számon, mint az erdélyi és székelyföldi képzőművészeti élet kiapadhatatlan forrását, az innen induló, száz lakosra számított festők száma ebben a községben a legmagasabb. Az 1937-ben itt született és 1982-ben, Csíkszeredában, negyvenöt éves korában elhunyt Sövér Elek festőművészt a pasztelljeiről és emberábrázolásáról híres Nagy István méltó utódjának tartották. A gyergyóalfalusi Sövér Elek szakközépiskolásban az idén az érettségi átmenési arányt roppant könnyű volt leírni: nulla egész, nulla-nulla százalék. Nem folytatom. Pedig beszélhetnék még Gábor Áronról, Zeyk Domokosról, Kós Károlyról és sok-sok más olyan erdélyi magyar személyiségről, akiknek 75

76 nevét ma a Székelyföldön iskolák őrzik, de az eredmények egyáltalán nem forradalmiak és még csak nem is építő jellegűek. Noha, amennyiben visszatekintenénk a múlt század kilencvenes éveinek iskolai névadó ünnepségeire, akkor szinte bizonyosan a mondatok tömkelegével találkoznánk a példamutatásról, a megmaradásról, a jövőről, az általuk kijelölt és a mai nemzedékek által is követendő útról. Csakhogy egy valamit nem szabadna feledni: jelképeket, veretes szavakat, szólamokat mindig jóval könnyebb előtérbe állítani, mint tényleges és kézzelfogható eredményeket felmutató munkát. Az idei katasztrofális érettségi eredményeket sokan és sokféleképpen magyarázzák és kétségtelen, majd minden érvelésben ott rejlik az igazságnak valamiféle töredéke. Valóban, nem ártana bevezetni a több szintes érettségit. Valóban összhangba kellenne hozni a tananyagot nem csupán a vizsgákkal, hanem lexikális tudás helyett az alkotókészséget és gondolkodást előtérbe helyező világgal. Valóban nem számít nagy tragédiának, ha utánpótlás hiányában felszámolják a diplomagyárakat és több lesz a munkát találó szakmunkás mint a munkanélküli diplomás. Valóban szükség lenne arra, hogy átalakítsák az iskolahálózatot és méltányosan rendezzék a pedagógusok fizetését. Csakhogy mindemellett nem veszíti értékét a sarkigazság. Az oktatásban a palatáblától a digitális tábláig, a számológéptől a számítógépig a legfontosabb eszköz mégiscsak a munka volt és marad. Bizony, tanulni kell és tanítani. Otthon és az iskolában. Non recuso laborem nem vetem meg a munkát. Ez volt Márton Áron püspök jelmondata és lámcsak, a nevét viselő csíkszeredai Márton Áron gimnáziumban az érettségizők több mint kilencven százaléka túl van vizsgán és nem is akárhogyan. Lehetne az ilyen sikernél méltóbb tisztelgés az iskolák névadói előtt? (Elhangzott a Bukaresti Rádió magyar adásában július 13-án. Meghallgatható itt: zekedi-ferenc-tanulni-es-tanitani&catid=43%3aa-nap-jegyzete&itemid=72&lang=hu) 76

77 b) KEREszTMETszETEK díjnyertes MATEMATIKusOK A belga FŐVÁROsbAN Az egész ott kezdődött, hogy márciusban a Bonyhádon megrendezett Nemzetközi Magyar Matematkaversenyen II. díjban részesültem. Rögtön kiderült, hogy ezen tekintélyes verseny támogatói között több közéleti személyiség is szerepel, akik többé kevésbé igyekeztek segíteni a szervezők és a tanárok mukáját. Ezek közül kiemelkedett Gál Kinga, EP-képviselőasszony, aki brüsszeli kirándulást ajánlott fel az I-II. helyezetteknek, ám a részletek akkor még nem voltak világosak. Később, körülbelül június végén kaptam levelet, hogy október 3-4. között kerül majd megrendezésre, és hogy nemcsak a belga fővárost látogatjuk meg, hanem további két várost is. Így aztán a Liszt Ferenc Reptér 1. terminálban találkozott a csoport, ahol várt már minket az idegenvezetőnk és röviden elmondta a programot. Első alkalommal ültem repülőgépen, de rendkívül tetszett, hiszen másfél óra múlva már le is szálltunk Eindhovenben, ahonnan busszal folytattuk utunkat Brüsszelbe, első megállónkhoz, Atomiumhoz. Ez a látványos épület mindöszsze 53 éves, de immár a város egyik jelképévé vált, a turisták körében nagy népszerűségnek örvend. Ezután belvárosi séta következett, sok érdekes látnivalóval. Láttuk, hogy Belgium lakói előszeretettel járnak kerékpárral anyagi és társadalmi helyzettől függetlenül, de azt is, hogy működik a többnyelvűség a gyakorlatban, hiszen a város legtöbb lakója 2-3 nyelvet beszél. A város lehetőségeit kihasználva fejlődik: hatalmas építkezésekbe, beruházásokba botlottam. A sokféleségnek több kézzelfogható jele is van. Sörkedvelők számára nagyon ideális hely, mert ez a belga kultúrához tartozik, egyik híres sörözőben például 2004 féle márka kapható, több igazi egzotikus országból származik. Sajnos ennek a nagymértékű bevándorlásnak sok negatív hatása is van, például a bűnözés terén. Emellett az utcákon levő szemét sem válik a fővárosiak becsületére. Ebéd közben derült ki, hogy bár a belga konyha eléggé jó hírnévvel bír, a magyar gyomornak nem túlságosan ismert és nem is igazán laktató. Itt az étkezési szokások másak, mint nálunk, leginkább a tengerből szerzik be, és nem is fűszerezik. Nagyon büszkék nemzeti ételükre, a sült krumplira, melyet ők találtak ki. Szintén a városban található az Ízek utcája, ahol számos ország nemzeti ételét lehet megkóstolni. Délután mentünk utazásunk célpontjához, az Európai Parlamentbe. Ott szigorú ellenőrzés után fogadott minket a képviselőasszony, aki bemutatta az intézmény látogatható részét, röviden ismertette parlamenti mukáját. Többek közt a matematika világban betöltött szerepéről beszélt, és hogy miként tükröződik ez kontinensünk nyugati felében. Ezután kevés szabadprogramot követően mentünk szálláshelyünkre, Antwerpenbe. Másnap ezen kikötővárosban kezdtük a programot, láthattuk, hogyan ébrednek a belgák, mivel kezdik a reggelt. Ebben a városban is sok értékes műemlék található, leghíresebb talán a Schelde folyó partján fekvő 77

78 régi vámház. Itt is mindenféle kor, irányzat alkotásai megtalálhatóak, a tenger közelségének köszönhetően sok minden érkezett a századok folyamán. Utolsó úticélunk Gent városa volt, ami leginkább egyetemeiről ismert, és a Schelde két partján épült fel. A középkorban Észak-Európa egyik gazdasági, kereskedelmi csomópontja volt, rengeteg céhház található itt, legtöbbjük belga szokás szerint ma már sörözőként működik tovább. Itt is volt némi szabadidő, lehetőség adódott egy sétára a folyóparton, ami mozgóhidakkal van összekötve Végül október 4-én, kedden este repültünk vissza Budapestre, ahonnan csütörtökön jöttem haza. Európa, az európaiság megismerése hosszú időt igényel, talán ebből sikerült egy kis ízelítőt kapnom sok érdekes és értékes ember társaságában. 78 Sandy Endre Kristóf XII. E JuTALOMTÁbORbAN bolyai FARKAs-díJJAL Már kisiskolásként is szerettem a matematikát, néhány versenyen is rész vettem, de első komolyabb eredményem VII. osztályos koromban értem el, mikor a megyei olimpiászon második lettem, és mehettem az országos fordulóra. Majd IX. osztálytól részt vettem az Erdélyi Magyar Matematika Versenyen, amelyen X. osztályban is első lettem, és továbbjutottam a nemzetközi szakaszra. Szép emlékek ezek, és sokat köszönhetek a matematika tanárnőmnek, Csapó Hajnalkának. Igazából addig még nem hallottam a Bolyai-díjról, amíg egy átlagosan induló szerdai nap utolsó szünetében be nem hívtak az igazgatóságra, azzal nyugtatva, hogy valami jó dologról van szó. Kiderült, hogy én nyertem meg a Bolyai Farkas-díjat az évfolyamomról, amelyet a legjobb matematikai eredményeket elért erdélyi diákok kapnak. Ezzel 100 euró járt, és felajánlották, hogy részt vehetek a Mákvirág táborban is, ugyanis annak a keretén belül szervezik meg a díjazást. A Mákvirág-díjra eredetileg pályázni kellett, és a nyertesek mehettek a táborba, egy-egy diák évfolyamonként minden megyéből. Nagyon megörvendtem és a táborozást is szívesen elfogadtam, főleg, mert tudtam, hogy ott lesz egyik távoli, matekversenyekről ismert barátnőm is. Az egyetlen probléma az volt, hogy a tábor aznap, október 11-én délután kezdődött Szovátán. De minden nagyon jól alakult, mert a Mákvirág-díjat egyik osztálytársam nyerte a megyéből a X. évfolyamról, és ők el tudtak vinni autóval engem is. Szovátán a Teleki Oktatási Központban szervezték meg a tábort. Nagyon jó hely a kikapcsolódásra. Pingpong- és csocsóasztal, könyvtár, televízió, internet, még zongora is volt. Körülbelül harmincan voltunk diákok, valamint a két programvezető. Miután vacsoráztunk, ismerkedés következett, meg beszélgetés, hogy ki miért pályázott a Mákvirág-díjra. Kissé furcsa volt számomra, mert mindenki más pályázott, én meg aznap tudtam meg, és egyből jöhettem táborozni, de aztán nem zavartattam magamat, főleg, mert később érkezett még egy lány, aki Kós Károly-díjas volt (irodalmi versenyeken elért

79 jó eredményéért), és nem mákvirág. A programok mind a kikapcsolódást szolgálták. Kevés feladatunk volt: feldíszíteni a szombati díjazásra a termet, és egy előadással készülni. Ez is szórakozássá vált, mivel egy dobos tanított minket igazi dobokon, és különböző ütős hangszereken egy közös dalra. Voltunk városnézésen, meg a tavakat is megcsodáltunk. Sajnos a túrázás elmaradt a rossz idő miatt. Rengeteg szabadidőnk volt ebéd és vacsora után is, jól szórakoztunk. Vendégelőadóink voltak: egy természetfotós és egy történelemtanár, éppen a mi iskolánkból. Ő az erdélyi kastélyokról mesélt nekünk. Mindkettőben az hatott meg leginkább, hogy látszott rajtuk, mennyire szeretik a munkájukat, és élvezik, amit csinálnak. Szombaton nemcsak a Mákvirág-, Bolyai- és Kós Károly-díj került kiosztásra, hanem az Apáczai- díj is, amelyet a kutatásban eredményeket elért tanárok kaptak. Az előadásunk jól sikerült, énekeltünk is a dobos bemutató mellett, az egyik diák szavalt, egy másik fiú pedig hegedült. Megható volt az egész díjazás. Olyan ismerősömmel is találkoztam, akire nem számítottam, kellemes meglepetés volt. Tényleg hálás vagyok, hogy elmehettem a táborba is, annak ellenére, hogy más programom volt beszervezve a hétvégére. Megtiszteltetés volt számomra, nem hagytam volna ki, és egy lehetőség is egyben, megismerni az ország tehetséges magyar diákjait és fenntartani a meglevő barátságokat. FIRKA A FIRKÁRóL Rétyi Dorottya XI. E Az EMT (Erdélyi Magyar Műszaki Tudományos Társaság) iskolánk fizika szakos tanáraival együttműködve szeptember között a Márton Áron Gimnáziumban rendezte meg a XVI. Körmöczi János Fizikusnapokat. A Fizikusnapok alatt került sor a Firka szakfolyóirat szerkesztőségének bemutatkozására is, erről szól az alábbi tudósítás. Remélhetőleg senkinek sem ismeretlen a Firka lap, a fizikát, informatikát és kémiát szerető diákok legfőbb segítsége a tanulásban. Ezeknek a tanulóknak szeptember 23. fontos dátum, ugyanis ekkor láthattuk vendégül iskolánkban az említett lap szerkesztőit, Máthé Enikőt, Prokop Zoltánt, Papp Tündét és Szilágyi Józsefet. A kedves üdvözlés után Máthé Enikő mesélésbe kezdett, a Firka lap kezdeteit elevenítette fel nekünk, 1990-től napjainkig. Ekkor vették tervbe egy ilyen segédanyag terjesztését, amelynek legfőbb célja a tehetséggondozás, a diákok érdeklődésének felkeltése a fizika, informatika, kémia iránt. Elmondta, hogy a 20 év munkáját megnehezítette a nagyon kevés visszajelzés, hiszen így nincs viszonyítási alap, nem tudják mikor fejlődnek vagy épp ellenkezőleg, mikor tévednek. Az őket ért legfőbb kritika az, hogy nem követik a tantervet, túl nehezek a feladatok. Máthé Enikő szerint nem szabad elfelejteni, hogy a Firka amellett hogy segédanyag, egy lehetőség is az önképzésre, hiszen ha valamit nem tud a tanuló, akkor mehet és megkérdezheti a tanárt, aki 79

80 biztosan szívesen segít neki. Így máris tanult valami újat. A jelenkor diákjai azonban egyre jobban eltávolodnak a laptól. Máthé Enikő a problémát abban látja, hogy nagy az elhatárolódás: humán vagy reál, átmenet nincs. Elfelejtik, hogy ahhoz, hogy egész emberek legyünk, egyformán szükség van mindkettőre. Görgey Artúr, a híres honvédtábornok és hadügyminiszter katonai sikereit bevallottan a kémiának köszönhette, mert megtanította a racionális gondolkodásra. A folyóirat hasábjain sok a verseny, lehet válogatni, hogy kinek melyik áll közelebb a szívéhez, kecsegtető díjakkal, mégis nagyon kevés válasz érkezik. Egy kis számadat, hogy felfogjuk az érdektelenség mértékét: a 7000 példányszámban megjelenő Firka versenyeire 3 éve kb. 70 beküldött megoldás volt, mára ez a szám kevesebb mint 15-re csökkent, ami azt jelenti hogy átlag minden 467. diák oldja meg és küldi be a szerkesztőséghez az eredményét. A nagy kérdést Papp Tünde tette fel: Mit tudnánk annak érdekében tenni, hogy olvasottabb legyen ez a segédeszköz? Javaslatok természetesen voltak: volt, aki a visszajelzések mértékét űrlap csatolásával növelné, amit vissza lehet küldeni, más egy internetes fórum kialakítását javasolná, amely megtörné a határokat és gyorsabb és praktikusabb mint a posta, egy harmadik tanuló pedig megjegyezte, hogy szívesen látná a csillagászatot is a témák között. Szilágyi József, a Sapientia EMTE oktatója rámutatott: fel kell ismerni, hogy nem egyedül az elméleti líceumok alkotják a középiskolás réteget, figyelembe kellene venni a szakiskolásokat is, akiknek jelenleg magas ez a szint, viszont így növelni lehet az olvasóközönséget. Szerinte a másik döntő probléma, hogy az informatikusok egyáltalán nem érzik magukénak a lapot, nem használják, nem terjesztik, sőt talán nem is ismerik. Nem vagyunk pesszimisták, csak fáj a szívünk az ifjúságért, mondta szomorúan Máthé Enikő, majd elmesélt egy rövid szemléltető történetet: nyílt napok voltak a BBTE különböző karain, amikor odament egy csoport székelyföldi fiatalhoz, hogy megkérdezze ismerik-e a Firkát. A válasz elkeserítő volt: Nem szerettük a fizikát, ezért a Firkát se lapozgattuk. Mi a tanulság? Szilágyi József szerint mi leszünk a jövő szakbarbárjai, amit tanulunk, abban csúcsok leszünk és zseniálisak, de azon kívül nem értünk majd semmihez, és nem is fog érdekelni semmi más. Hasonlóak leszünk Einsteinhez, az évezred tudósához, aki a felesége nélkül nem tudta megkülönböztetni egymástól a mosó- és a kézmosó szappant. Az esemény tökéletes záróaktusa volt egy tréfásnak tűnő, de annál mélyebb értelmet rejtő kérdés az egyik tanulótól: Feláldoznál fél sört egy Firkáért? A válasz egy gondolkodás nélküli igen volt, inkább Firka mint egy fél sör. És te feláldoznál fél sört egy Firkáért? Laczkó boglárka XII. c 80

81 ÍRTUNK, NYERTÜNK Írj le egy alternatív energiahasznosítási példát és nyerj tanulmányi utat címmel hirdette meg pályázatát a Hargita Megyei Energiatakarékossági Közszolgálat a középiskolák XII. osztályai számára. A dolgozatokban a diákoknak részletesen ábrázolniuk kellett azt az energiahasznosítási módszert, amelyet választottak, rávilágítaniuk annak előnyeire és hátrányaira, valamint válaszolniuk kellett arra a lényeges kérdésre, hogy megéri-e ez a módszer? A legjobb dolgozatok írói pólókkal, napenergiával működő játékokkal gazdagodtak, valamint részt vehettek egy tanulmányi kiránduláson a szentegyházi vízerőműnél. Iskolánk is képviseltette magát a versenyen. A 15 dolgozatból 13-at mi írtunk és szép eredményeket értünk el. Nyertes tanulóink és dolgozataik: A biomasszáról általánosan Antal Viola és Kopacz Réka (XII. D) A kertilámpa Salamon Pál (XII.C) Alternatív energiahasznosítás közvetlen környezetünkben Imets Vazul (XII. D) és Szőcs Tímea (XII. C) A Napkollektor Tusnádfürdőn magánlakásokban Dobos Levente és Lőrincz Árpád (XII. D) A nap melege Bodó Roland és Imre Andor (XII. D) Energiafűz Rákossy Brigitta és Salamon Réka (XII. C) Napelemek a városunkban Domokos István és Torjai Tamás (XII. D) Hogyan látták a diákok? Megkértem egy pár résztvevő tanulót, hogy néhány mondatban számoljanak be élményeikről, tapasztalataikról. Imre Andor (XII. D) Halász Gyöngyi fizikatanárnő beszélt a pályázatról és ezen felbuzdulva részt vettünk, megírtuk és bekerültünk a 15 legjobb közé, aminek egy jutalomkirándulás lett az eredménye. Tetszett a kirándulás? Megérte a dolgozat megírásába fektetett sok energia? Természetesen megérte, a kirándulás nagyon izgalmas volt, sok új dolgot láttunk és szerintem sikeresen zárult mind a szervezőknek, mind a részvevőknek. Bodó Roland (XII. D) A kirándulás kulcsszavakban? Meleg, busz, póló, tanulás, ajándék, gát, víz, szendvics. Minden vagesz volt. Salamon Réka (XII. C) Ha visszamehetnél az időben, újra jelentkeznél erre a versenyre? Tőmondatban a válasza: Természetesen! Mi a véleményed a kiránduló társaságról? A kiránduló társaság nagyon jó volt, mindenkivel megtaláltuk a közös hangot és a tanárnővel is sokat beszélgettünk. Hogy érzed, mennyit tanultál ebből a kirándulásból? Rengeteg hasznos információhoz jutottam a kirándulás során. 81

82 82 Elmagyarázták a vízierőműnek az összetételét, a működési elvét és hogy ez mennyire hasznos a környezetünknek. Mit üzennél a következő évfolyamnak? Azt üzenem nekik, hogy pályázni mindig érdemes és egyúttal sok sikert kívánok ehhez a következő generációnak! MAGFIZIKUSOK Laczkó boglárka XII. c Talán sejted már kedves olvasó, hogy mit takar a fenti cím, de állítom, hogy biztosra nem tudhatod, mi is az igazi értelme, míg ezt a pár sort el nem olvasod. Most bizonyosan azt várod, hogy tudományos magyarázattal szolgálok, hiszen a fizika a tudomány emberének oly érdekes és gyönyörű, én azonban egész másképp kívánom kifejteni nézeteimet. Szerda délután pontban öt órakor összegyűl egy maroknyi ember egy laboratóriumban, valahol a gimnázium szerteágazó folyosóinak egyikén. Végignézve ezt a pár ifjú fizikust, rögtön értelmet kap a címszó: Magfizikusok. Magok ők mindannyian, a fizika magjai, kik jó földbe kerülve bőséges és csodás termést hoznak. Persze ebben a gazdáknak is nagy szerepük van, hogy miként gondozzák, nevelgetik a magokat Úgy gondolom, hogy ezeknek a diákoknak minden körülmény adott. A jó föld talán a Magfizikusok nevet viselő fizikakör, a gondos gazdák pedig iskolánk szakképzett tanárai. Így minden tökéletes, gondolhatnánk, azonban megfeledkeztünk egy fontos dologról: az időjárásról. Hogy mi is az az időjárás, ha egy fizikakörről beszélünk? Természetesen a nap, melynek sugarait lézerrel hozzuk létre, a víz, mely nem csak éltet, de kíváncsiságunkat még jobban fokozza a vele bemutatott sok-sok kísérlet Hogy ne csak üres szavakkal ecseteljem az első élményeimet, leírok egy számomra érdekes kísérletet: kérlek bocsásd meg nekem, kedves olvasó, hogy a műszer neve nem jut eszembe, annyit azonban mondhatok, hogy egy varázslatos gépezetről van szó. Működtetéséhez egy pici víz kellett csupán, mely a fehér vásznon karikák százaivá változott Ha sokáig nézi az ember elkábul tőle, a fizika szépségétől. Így jártam én is. És még többre vágyom. Többre. Többre. Többre. Ezért is járok a Magfizikusok fizikakörre. Lépj be te is közénk, hagyd, hogy elvarázsoljunk, és kínzó szomjúságodra a fizika édes balzsamát csöpögtessük újabb NyERTEs LAbORKuKAcOK Ígyártó Gyopárka IX. C január 27-én részt vettünk a Sapientia EMTE által szervezett Laborkukac nevű vetélkedőn. A vetélkedőt harmadszor rendezték meg, és egyre nagyobb sikernek örvend. Idén két csapat vett részt

83 a vetélkedőn a mi iskolánkból, egy XI. C osztályos diákokból álló (biológia témakörben) és mi, XII. C-sek (kémia témakörben). A verseny magába foglalt egy kötelező kísérletet, gimnazisták számára pedig egy érdekes kísérletet. Reggeltől estig tartott a verseny, így lehetőségünk adódott egész nap tevékenykedni. 9-kor kezdődött a program, s miután meghallgattuk a beszédeket, neki is láthattunk a kísérleteknek. Nagy izgalommal végeztük a kísérleteket és jegyzeteltük az eredményeket. Ebéd után következtek az érdekes kísérletek. Mind végignéztük egymás kísérleteit, és meghallgattuk egymás magyarázatait, a feltett kérdésekre adott válaszait. A zsűri döntését kis késéssel, a beígért 5 óra helyett fél 6-kor hallhattuk, de annál nagyobb volt az izgalom a versenyzők körében. Nagy meglepetés volt számunkra, amikor meghallottuk, hogy mi nyertük el a zsűri tetszését, és a mi iskolánk kapja az elektromos mérleget. Nem csak szórakoztató, hanem hasznos napot is zártunk, hiszen rengeteg új dolgot tanulhattunk meg. INTERdIszcIPLíNÁK Olti Gyopárka XII. C Rákossy brigitta XII. c Salamon Pál XII. C A Leonar3Do feltalálója Rátai Dániel, aki 2005-ben szívószálakból, karácsonyfaizzókból fejlesztett egy olyan számítástechnikai eszközt, ami már akkor hat első díjat hozott neki a 21 éven aluli tudósok és feltalálók világdöntőjén, Arizonában. A számítógéppel való interakció, ami eddig csak két dimenzióban volt lehetséges, a Leonar3Do segítségével már három 83

84 dimenzióban is végezhető. Ezt legjobban a háromdimenziós modellek készítésénél lehet kihasználni. A szerkezet három, a képernyő két felső sarkára és közepére helyezendő infravörös szenzorból, egy speciális 3D-s szemüvegből és egy madárnak nevezett térbeli egérből áll. A szenzorok érzékelik a szemüveg és a madár helyzetét, így a felhasználó előtt megjelenik a háromdimenziós kép, ami a madárral rajzolható, formázható, forgatható és színezhető. Két szoftverelemből áll, az egyikkel háromdimenziós formákat lehet létrehozni, a másikkal az érintőképernyőt lehet vezérelni. A találmány világsiker lett, és készítője reméli, hogy idővel mindenki számítógépéhez csatlakoztatva lesz egy ilyen eszköz, melyet számos területen fel lehet használni, példa erre az orvoslás, tervezés, régészet, paleontológia, képzőművészet, számítógépes játékok tervezése, különböző modellek készítése, stb. A Leonar3Do 2010 szeptemberétől megvásárolható, viszont egyelőre nagyon drága, így nem mindenki számára elérhető. Azóta már a 3D-s nyomtatást is kifejlesztették, melynek jelenlegi fő alkalmazásterülete a gyors prototípuskészítés, de a technológia fejlődésével az ipari alkalmazásra is lehetőség nyílhat március 23-án, délután rendkívül érdekes programra gyűlhettünk össze az informatikalaborban, melyet Barta Mónika tanárnő szervezett. A évi Ramon y Cajal neurobiológiai pályázat eredményhirdetését követhettük nyomon, Szentendréről a Móricz Zsigmond Gimnáziumból. Erre a pályázatra ez alkalommal is jelentkeztek iskolánkból, az érdeklődés tehát érthető volt. Mint minden évben, így most is, az eredmények kihirdetését amit ezúttal személyesen dr. Somogyi Péter, neurobiológus, az Oxfordi Neurobiológiai és Neurofarmakológiai Intézet Igazgatója, a pályázat megálmodója és támogatója tett meg, tudományos irányú érdeklődést fenntartó, ismeretterjesztő bemutató előzött meg. Kevesen voltunk ugyan, viszont nagy csodálattal követtük az élő, online közvetítést a Leonar3Do bemutatásáról. Ezúttal is bebizonyosodott, hogy napjaink tudományos munkája, a hétköznapok gyakorlata elképzelhetetlen a tudományterületek részleges vagy átfogó alkalmazása nélkül. AhA! És A zöld sarok szakács Roland XI. E Meckl Antal XI. E Iskolánk is bekapcsolódott az országos Zöld Sarok elnevezésű projektbe, két csapattal: Levele: Székely Ágota, Kotró Réka, Ráduly Izabella, Nagy Szeréna, Simény Levente, Szőcs Endre és Természetesen: Szakács-László Krisztina, Péter Orsolya, Buzás Renáta, Basa-Tamás István, Szőcs Szilárd. A Levele csapat első helyezést ért el az Aha! Nagyhagymás élőhely versenyen. Az alábbiakban a beszámolójukat olvashatjuk. 84

85 A Zöld SzékelyFöld Egyesület 2011 tavaszán meghirdette az Aha! Nagyhagymás élőhely nevet viselő természetvédelmi vetélkedőt. A verseny elején a csapatvezetők terepgyakorlatokon vettek részt több alkalommal is a tavasz és a nyár folyamán, a Nagyhagymás hegységben és a Súgó barlangnál. A csapatvezetők első feladata egy bemutató készítése volt az osztályuk számára, a terepgyakorlatokon tanultak alapján, melyben a Békási-szoros Nagyhagymás Nemzeti Parkot mutatták be, emellett a biodiverzitás (biológiai sokféleség) fontosságára hívták fel a figyelmet. Ezután a csapatvezetők összeállították saját, hat fős csapataikat, majd a csapatok is részt vettek egy terepgyakorlaton (a mi csapatunk a Gyilkos-tónál volt terepgyakorlaton). Ezt követte az első csapatmunkát igénylő feladat, a tájfutóverseny a Gyilkos-tó környékénél. Ezek a terepgyakorlatok a tudásunk gyarapítását szolgálták, megismertünk sok állat- és növényfajt és szembesültünk a természet ökoszisztémáját veszélyeztető tényezőkkel. A csapatok következő megmérettetése egy Zöld Sarok készítése volt természet- és környezetvédelem témakörben. Az utolsó megpróbáltatás ezután következett: minden csapatnak bemutatót kellett készítenie, felhasználva a versenyen szerzett ismereteiket. Örülünk, hogy részt vehettünk ezen a versenyen és reméljük, hogy mások figyelmét is felkeltettük a környezetünk fontosságára. Székely Ágota XI. D 85

86 TÁJÉKOzódÁsI VERsENy zsögödfürdőn A VI. A osztály örömmel fogadta a Csíkszéki Erdélyi Kárpát Egyesület által kiírt tájékozodási és természetismereti versenyt, mert a közeli területeken is sok érdekes és tanulságos látnivaló van. Az osztályból öt tanuló vett részt ezen június 9-én 10 órakor indultunk a Zsögödfürdő borvízforrástól, öt perces időeltolódással indultak a csapatok, a térképen megjelölt útvonalon, melyen öt ellenőrző pontot kellett megtalálni. A Csihányos-Haromalja természetvédelmi terület, növényzetében gazdag, mert ahogyan haladtunk az úton többféle növényt (mint például salátaboglárka, tüdőfű, pirosló hunyor, mocsári kockásliliom, kék csatavirág, árnyékvirág, berki szellőrózsa, turbán liliom, lucfenyő, vörösfenyő, nád), és madarat figyelhetünk meg (erdei pinty, fenyves és széncinege, barázdabillegető, békászó sas, bibic, csóka, fehér gólya, szarka, fenyőrigó, mezei pacsirta). A közeli fenyőkön szerintem mókusok is tanyáznak, mert arról árulkodott a csutkára lerágott fenyőtoboz. A Kisvár-tetőre sziklás kapaszkodón lehetett feljutni, amely 720 m magasságban helyezkedik el, eléggé meredek volt, de a tetőről tekinthető be legkönnyebben a környék, a Hargita hegység, a város, a Csíki Havasok, valamint Zsögödfürdő. Tovább haladtunk a Kisharom csúcsa felé (magassága 934 m), melynek a régészeti feltárásai során a korai és késői vaskor emlékei kerültek elő. A Zsögödfürdői vár 709 tengerszint feletti magasságban helyezkedik el a zsögödfürdői színpad fölött. A vár a római hódításnak esett áldozatul, amikor felégették és lerombolták. Visszaereszkedtünk a megtett úton, időközben gyíkokkal is találkoztunk. Siettünk nagyon visszafelé is, mert időhöz is volt kötve a verseny. Ugyanoda érkeztünk vissza, a sziklaforráshoz, ahonnan elindultunk, de nagyon vártuk, hogy a borvízhez érjünk, mert az állomáshelyeken nem nagyon kaptunk vizet és nagyon szomjasak voltunk. Miután mindenki a forrás hűvös vizével csillapította a szomját, kibontottuk a borítékokat, amit az öt ellenőrző pontnál kaptunk és feleltünk a kérdésekre. A javítási idő alatt ebédet kaptunk, bográcsgulyást készítettek, amely mindenkinek ízlett, utána még cukorkát is kaptunk. Nagyon reménykedtünk, hogy első helyen végzünk, mert úgy éreztük, hogy jól teljesítettünk. Végül nem úgy alakult, de nem szomorodtunk el, mert nagyon sok élményben volt részünk és reméljük, hogy jövőben sikerül jobb eredményt elérnünk, mert most már ismerjük az útvonalat. A NEMEs TIhAMÉR ORszÁgOs INFORMATIKAVERsENyRŐL Kozán Alfonz Imre VII. A Tizedik osztály első felében néhányan elgondolkoztunk az osztályból, hogy valami hasznos dologgal is foglalkozhatnánk szabadidőnkben. Kapóra jött számunkra a felkészítőtanárunk, Demeter István-Hunor tanár úr szájából elhangzó versenyfelhívás a Nemes Tihamér Informatikai Tanulmányi Versenyre. 86

87 A verseny helyi szakasza előtt tartott nekünk egy gyorstalpalót, elmondta, hogy mire kell figyelnünk, hogyan fogjunk neki a feladatoknak. Ez a rövidke felkészülés és eléggé hiányos versenytapasztalataink is elegendőek voltak, hogy öten továbbjussunk a regionális szakaszra, Marosvásárhelyre. Mindannyian tudtuk, hogy kemény munka áll előttünk, ugyanis a versenyen jóval többet kértek tőlünk, mint amennyit addig informatika órákon megtanulhattunk volna. Önfeláldozó tanárunk idejét nem sajnálva délutánonként nagyon fárasztó, de annál hasznosabb tudáshalmazt zúdított ránk, ráadásul még a téli vakációban is minden második harmadik napon reggeltől késő délutánig felkészítőket tartott. Lassan eljött a nagy nap, bizakodva vonatra ültünk és meg sem álltunk Marosvásárhelyig. Érkezésünk után elszállásoltak a Bolyai Farkas Elméleti Líceum bentlakásában, ahol regisztráltunk a versenyre, lepakoltunk és megpihentünk, majd elindultunk a városba vacsorázni. Egy ígéretesnek tűnő pizzázóban kötöttünk ki, ahol többek között arra is fény derült, hogyan és miért is lett tanár a felkészítőnk. Másnap reggel taxiba ültünk és elmentünk a verseny színhelyére, a Sapientia egyetem épületébe. Kaptunk fél órát az elhelyezkedéshez, aztán kezdődhetett a verseny. Megterhelő öt óra következett, ennyi idővel gazdálkodhattunk a négy programozási feladat megoldása alatt. Két-három hét elteltével értesítettek, hogy ketten, azaz Csutak Balázs és Kurkó Mihály-Zsolt, továbbjutottunk a Magyarországon megrendezésre kerülő országos döntőre. Ez a hír nyomatékosította bennünk, hogy az informatika körök nem fejeződtek be, hanem az eddigieknél is keményebben kell majd edzenünk. Tanárunk ismét teljes erőbedobással foglalkozott velünk, kinevezett számunkra egy,,lyuk feliratú kis kuckót is, amelyben készülhettünk. Iskolánk támogatja a versenyzőket, ezért a versenyt megelőzően kaptunk két hetet, amely alatt csak és kizárólag informatikával foglalkozhattunk. Ismét eljött az utazás ideje, hajnalban keltünk, hogy elérjük a vonatunkat. Reggel 10 óra körül érkeztünk Kolozsvárra. Trolira szálltunk, ami csaknem az EMT székházáig vitt innen indult a buszunk Budapestre. Felültünk hát a mikrobuszra, és Szatmár felé vettük utunkat, ahol kiegészült a csapatunk néhány odavaló versenyzővel és a kísérő tanárukkal. Budapestre este, ottani idő szerint 7 óra tájt érkeztünk, és egy nagyon elegáns panzióban szálltunk meg, Óbudán. Másnap reggel is korán keltünk, reggeliztünk, és elindultunk a Pázmány Péter utcába, ahol az ELTE informatika karának impozáns épülete található. Regisztráltunk a versenyre, némi útbaigazítást kaptunk, majd elvezettek a laborokba, ahol nemsokára a verseny is megkezdődött. A verseny hat órát tartott, ami alatt öt programozási feladatot kellett megoldanunk, amelyek nem csupán jól működő programok kellett hogy legyenek, hanem gyorsak is. Mindketten elégedettek voltunk a teljesítményünkkel, és annak ellenére, hogy néhány banális hiba becsúszott mindkettőnk megoldásaiba, jó eredményre számítottunk. 87

88 A verseny után szinte szusszanni sem volt időnk, felültünk a buszra, útközben ebédeltünk, de sietnünk kellett, hisz így is alig értük el a Kolozsvárról hazafelé tartó vonatot (ha nem késett volna 20 percet, nem is biztos, hogy elérjük). Csíkszeredába vasárnap reggel érkeztünk, és teljes mértékben kihasználtuk a hétvége utolsó napját a pihenésre, hisz tudtuk: holnaptól teljes gőzzel iskola, pótolhatjuk a lemaradást! Nem telt sok időbe, hogy megtudjuk, mindketten jól szerepeltünk. A 10-edik és a 16-odik helyen végeztünk. Eredményeink elegendőek lettek volna, hogy versenyezhessünk az olimpiai csapatbajutásért, de közölték velünk, hogy mivel nem vagyunk,,magyarok, legfeljebb tapasztalatszerzés céljából vehetünk részt az olimpiai válogatóversenyen. Ez mindkettőnknek rosszul esett, de nem csüggedtünk, mindketten részt vettünk, és ha egyébbel nem is, rengeteg élménnyel tértünk haza, és reméljük,hogy ha netán majd a jövőben is ilyen helyzetbe kerülünk, jobban oda fognak figyelni az ilyen helyzetekre. 88 Az INFORMATIKAVERsENyEKRŐL csutak balázs X. E Kurkó Mihály-zsolt X. E Úgy vélem, hogy egy iskola és iskolán belül egy katedra versenyekről szóló beszámolója több kell legyen, mint a tantárgyversenyeken való szereplések és elért eredmények egyszerű felsorolása. De ugyanakkor nem önmagunk dicsérete a cél. Ez a gondolat késztetett arra, hogy lapra vessem ezt a néhány sort, amelyek során köszönetet szeretnék nyilvánítani mindazoknak a diákoknak, akik részt vettek a versenyeken és mindenkinek, aki segített nekünk tanároknak vagy diákjainknak abban, hogy felkészülhessünk a versenyekre és részt is vehessünk azokon. Kezdeném a diákokkal. Köszönet illeti őket, amiért a sok más és sokak által az iskolánál és iskolai vagy iskolához kapcsolódó tevékenységeknél érdekesebbnek tartott szabadidős elfoglaltság helyett a tanulást választották. Hatalmas áldozat ez egy tizenéves részéről, aki napi 6-7 órát tölt az iskolában, majd egyéntől függően hosszú perceket vagy órákat tölt el minden nap a házi feladatok elkészítésével, a leckék megtanulásával. A versenyre készülés nem csak néhány óra, hanem céltudatosságot, eltökéltséget, kitartást és következetességet igénylő rendszeres tevékenység, amely próbára teszi az embert. Éppen ezért mondják azt az olimpiai játékokkal kapcsolatban, hogy nem a győzelem a fontos, hanem a részvétel. Ha valaki részt vehet egy rangosabb versenyen, akkor máris nyert, bizonyított, mivel a versenyt emberpróbálóan kemény felkészülés előzi meg, amely nem csak a diák tudását bővíti, a gondolkodását fejleszti, hanem a jellemét is formálja. Éppen ezért gratulálni szeretnék minden egyes diákunknak, aki vállalta a kemény munkát, amivel a versenyekre készülés jár és részt vett valamilyen versenyen (tantárgytól függetlenül) és az elmúlt tanévben is öregbítette iskolánk jó hírnevét, ahogy azt az előző generációk is tették.

89 Köszönetet szeretnék mondani a szülőknek is, amiért biztatják, támogatják gyermekeiket a tanulásban. Egy versenyző fejlődése nagymértékben függ a család támogatásától. Szükséges, hogy legyen valaki, aki észrevegye, ha a gyermek fáradt vagy csüggedt és ilyen esetben mindig legyen hozzá néhány bátorító szava, amelyből a gyermek újabb erőt meríthet. Mi, tanárok gyakran elfelejtjük elismerni a diákjaink eredményeit, szűken osztjuk a dicséretet, tesszük ezt azért, hogy ne szálljon diákjaink fejébe a dicsőség. Éppen ezért még fontosabb a család szerepe. Gyakran a versenyekre készülés és a versenyeken való részvétel az anyagi kiadások szempontjából is megköveteli a szülők támogatását. Itt különösképpen köszönetet szeretnék mondani Csutak István úrnak (Csutak Balázs X. E osztályos tanuló édesapjának), aki rendkívül nagylelkűen pártfogásába vette Csutak Balázst és egyik osztálytársát, Kurkó Mihály-Zsoltot, és saját költségén vitte el mindkét diákot Budapestre, hogy részt vehessenek informatikából a magyarországi Diákolimpiai Válogatóversenyen. Köszönettel tartozok minden szülőnek, aki a szülői bálok alkalmával bármilyen kis összeggel is támogatta iskolánkat és köszönetet szeretnék mondani az iskola volt tanárainak és volt diákjainak, akik a Márton Áron Alapítványon keresztül támogatták iskolánkat, mert az ő anyagi támogatásuk teszi lehetővé, hogy diákjaink minden évben részt vehessenek olyan versenyeken, amelyeket a szakminisztérium nem támogat. Köszönettel tartozom az Erdélyi Magyar Műszaki Tudományos Társaság és a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem marosvásárhelyi Műszaki és Humán-tudományok Karának és az őket támogatóknak, amiért minden évben nagyon színvonalas versenyeket szerveznek, és kitűnő ellátásban részesítik a résztvevőket. Köszönöm kollégáimnak és az iskola vezetőségének a biztatásokat, a problémák elhárításában nyújtott segítséget és a megértő magatartásukat, amelylyel a versenyre készülő diákok iránt viseltetnek. Mivel egy versenyekről szóló beszámolóban a versenyekről is illik beszélni, a versenyeken való részvételek és eredmények ismertetése következik. A kedves olvasó alább megtekintheti az informatika versenyek és az informatikából versenyző diákjaink részvételeinek és eredményeinek listáját. Nem kívánok semmit hozzáfűzni a fentebbi köszönetnyilvánításokon kívül, hiszen az eredmények beszélnek: A Nemes Tihamér Országos Informatikai Tanulmányi Verseny Programozás kategóriájának (röviden Nemes Tihamér verseny) iskolai szakaszát november 10-én csütörtökön délután szerveztük meg (az iskola informatikatanárai és a rendszergazda). Öt diák jutott tovább az erdélyi regionális szakaszra: Antal Balázs, Csutak Balázs, Kurkó Mihály-Zsolt, Nagy Tamás és Sandy Bálint-Mátyás. Mindannyian X. E osztályos tanulók november között Nagy Tamás XII. E osztályos tanuló kitűnően szerepelt az Eötvös József Tanulmányi Verseny on-line fordulóján és kijutott a verseny budapesti döntőjére. 89

90 december 3-án került sor az Eötvös József Tanulmányi Verseny döntőjére Budapesten, az Eötvös Collegium épületében, ahol Nagy Tamás XII. E osztályos tanuló képviselte iskolánkat. A Nemes Tihamér verseny erdélyi regionális szakaszára január 14-én került sor Marosvásárhelyen a Sapientia EMT és a kolozsvári Erdélyi Magyar Műszaki Tudományos Társaság szervezésében. Négy diák, Antal Balázs, Csutak Balázs, Kurkó Mihály-Zsolt, Sandy Bálint- Mátyás vettek részt Demeter István-Hunor kíséretében. Továbbjutottak a harmadik fordulóra: Csutak Balázs és Kurkó Mihály-Zsolt február 10-ig kellett beküldeni a 8. Neumann János Nemzetközi Tehetségkutató Programtermék Versenyre a pályaműveket. Nagy Tamás XII. E osztályos tanuló az Oroszlánok földjén stratégiai játékkal pályázott a Játékprogramok kategóriában és meghívást is kapott, hogy részt vegyen a verseny szekszárdi döntőjén. A Nemes Tihamér verseny budapesti, harmadik és egyben végső fordulójára az Eötvös Lóránd Tudományegyetemen került sor március 10-én. Résztvevő diákok: Csutak Balázs (X. helyezést ért el) és Kurkó Mihály-Zsolt (XVI. helyezést ért el), mindketten X. E osztályos tanulók. Az informatika megyei tantárgyversenyre március 3-án került sor a gyergyószentmiklósi Salamon Ernő Gimnáziumban. Az iskolánkat 12 diák képviselte, akiket a három informatikatanár kísért el. Díjazottak: Birta Zsolt és Hompoth Lóránd IX. E osztályos tanulók dicséretben részesültek, Sandy Bálint-Mátyás X. E osztályos tanuló I. helyezést ért el (továbbjutott az országos szakaszra), Péter Ottó X. E osztályos tanuló II. helyezést ért el, Nagy Tamás XII. E osztályos tanuló III. helyezést ért el. Az Országos Informatika Tantárgyversenyre április 2-6 között került sor Iaşi-ban. Az iskolánkat Sandy Bálint-Mátyás, X. E osztályos tanuló képviselte. A megye csapatát Demeter István-Hunor kísérte el március 26-án, 13,30 órai kezdettel került sor az iskola 42-es termében a TICHr (Hargita Megyei Alkalmazott Informatika Verseny) helyi szakaszára. A résztvevők a város középiskoláiból érkeztek, három kategóriában versenyeztek: szövegszerkesztés, táblázatkezelés és prezentációkészítés. Az iskolánkat Udvari Balázs IX. F osztályos tanuló, valamint Tamás-Szora Zsolt és Ilyés Norbert XI. D osztályos tanulók képviselték. Tamás-Szora Zsolt I. helyezést ért el. Az iskolánk részéről Csonta Ildikó és Csomós Róbet informatikatanárok, valamint Gyarmati Dénes rendszergazda vett részt a szervezésben és javításban március 22. és 24. között került sor a 8. Neumann János Nemzetközi Tehetségkutató Programtermék Verseny szekszárdi döntőjére, ahol Nagy Tamás XII. E osztályos tanuló képviselte iskolánkat március 26-án került sor a TICHr verseny megyei fordulójára Székelyudvarhelyen. Ezen a szakaszon Tamás-Szora Zsolt XI. D osztályos tanuló képviselte iskolánkat, aki dicséretben részesült. Demeter István-Hunor tanár készítette az Excel tételt erre az alkalomra.

91 2012. május 5-6. között került sor a Magyar Tannyelvű Iskolák Országos Tantárgyversenyeire, Marosvásárhelyen a Bolyai Farkas Gimnáziumban. Kurkó Mihály-Zsolt X. E osztályos tanuló IV. helyezést ért el és dicséretben részesült, Sandy Bálint-Mátyás X. E osztályos tanuló pedig V. helyezést ért el. Mindketten a számítógép-programozó kategóriában versenyeztek. A Sapientia EMT által május 12-én szervezett ECN programozói versenyen iskolánkat képviselő csapat tagjai: Antal Balázs, Csutak Balázs, Péter Ottó voltak, mindannyian X. E osztályos tanulók. Elkísérte őket Demeter István-Hunor május 11. és 12-én került sor a CIA (Concurs de Informatică Aplicată) verseny országos szakaszára Csíkszeredában, az iskolánkban került sor a verseny programozás kategóriájának megszervezésére. Csonta Ildikó és Csomós Róbert informatikatanárok és Gyarmati Dénes rendszergazda vett részt a szervezésben. Köszönöm Csonta Ildikó és Csomós Róbert informatika szakos tanárkollégáimnak, hogy segítettek a versenylista összeállításában. MAgyAR TANNyELVŰ KÖzÉPIsKOLÁK VII. ORSZÁGOS TANTÁRGYVERSENYE demeter István hunor A tanévben hetedik alkalommal rendezték meg a magyar tannyelvű középiskolák VII. Országos Tantárgyversenyét, amelynek az elmúlt évekhez hasonlóan a marosvásárhelyi Bolyai Farkas Elméleti Líceum adott otthont május 4-6. között. Az idei verseny újdonságokat is tartalmazott a résztvevő tanulók, tanárok számára. Így például a tantárgyak sora kiegészült a kémiával, amely Fabinyi Rudolf híres magyar kémikus nevét vette fel. A másik újdonság, hogy a vándorkupa mellett amelyet a legtöbb díjat szerzett iskola csapatának ajándékoztak oda egy évre, a következő versenyig megjelent még három kiskupa is, amelyeket a részvevő iskolák három legjobbika vehetett át a díjkiosztó végén. Az iskola igazgatója, Dr. Bálint István megnyitó beszédében újra fölelevenítette e verseny megszületésének legfőbb indítóokát: 2006-ban az a felismerés szolgáltatta az ötletet az első verseny megszervezéséhez, hogy az iskola eredményességét a diákok teljesítménye alapján lehet a legjobban felmérni. Ehhez pedig olyan versenyek szükségesek, amelyek reális esélyt biztosítanak a megmérettetésre. Így született meg a Magyar Tannyelvű Középiskolák Országos Tantárgyversenye olyan tantárgyakból, amelyekből nincsenek mérhető eredményeink az országos olimpiászokon. Megfogalmazása értelmében ez a verseny időben kinőtte magát, és ma már minisztériumi szinten elismertté vált, aminek következtében az oklevelek értéke is jelentősen megnőtt. 91

92 A megnyitó ünnepségen jelen volt Markó Béla szenátor, a verseny fővédnöke, aki patinás versenyként köszöntötte ezt a nem olyan régen megálmodott versengést, valamint a Maros Megyei Tanfelügyelőség és a Polgármesteri Hivatal képviselete. A verseny népszerűségét a résztvevő iskolák és tanulók létszámának növekedése is igazolja, hiszen idén már 11 megye 30 iskolájából 218 tanuló nevezett be a vetélkedőre. A diákok hat tantárgyból mérhették össze tudásukat: biológiából (növény- és állatbiológia, orvosi biológia), földrajzból (általános természetföldrajz és humánföldrajz), informatikából (programozói és számítógépalkalmazói), társadalomtudományokból (üzleti tervek és egyéni szakdolgozatok bemutatása), történelemből és kémiából (általános és szervetlen kémia, szerves kémia). A Márton Áron Gimnáziumot a következő 14 tanuló képviselte: Gábor Ibolya (X. B), Sugár Tímea (X. B), László Laura (XI. B) humánföldrajzból; Kurkó Mihály-Zsolt (X. E) és Sandy Bálint-Mátyás (X. E) a programozói vetélkedő résztvevőiként; Kiss Krisztina (X. B), Kovács Nándor (X. B) és Tölgyesi Borbála (XI. B) történelemből; a társadalomtudományok versenyének üzleti tervek témakörében egy csapat vett részt: Fehér Levente (XI. E) és Fekete Nándor (XI. E), illetve egyéni dolgozatokkal készültek Füleki László (XI. E), Kész Orsolya (XI. B), Pál Dalma (X. B) és Pap Zsolt (XI. A). Felkészítő- és kísérőtanár minőségben Barabás Gyöngyvér filozófia, illetve Gidó Mária földrajz szakos tanár képviselte az iskolát. Eredmények tekintetében a Márton Áron csapattagjainak idén csak dicséreteket sikerült szerezniük, a következő tanulók személyében: László Laura és 92

93 Sugár Tímea humánföldrajzból (felkészítő tanáruk Gidó Mária), Kurkó Mihály- Zsolt informatikából (felkészítő tanár Demeter Hunor), illetve Fehér Levente és Fekete Nándor üzleti tervekből (felkészítő tanár Barabás Gyöngyvér). Az idei verseny dobogós iskolái a kézdivásárhelyi Nagy Mózes Elméleti Líceum (I.), a házigazda Bolyai Farkas Elméleti Líceum (II.) és a székelykeresztúri Orbán Balázs Gimnázium (III.). Sorsfordulatot jelentett ez a verseny történelmében, hiszen először került a vándorkupa az szervezőktől más iskolához. Mindenki nem kaphat díjat, de végső soron minden résztvevő tanuló nyertese ennek a versenynek. nyilatkozta dr. Makkai Gergely meteorológus, a Növény- és Állatbiológia Vetélkedő zsűri elnöke. Nagy igazság rejlik ebben a kijelentésben, hiszen az egyre színvonalasabbá váló és komolyabb felkészülést igénylő versenyen csak nyertesek lehetnek a tanulók és tanárok egyaránt. Gazdagodhattunk tapasztalatokban, új ismeretekben, barátságokat, ismeretségeket köthettünk és ápolhatjuk a régieket. A Bolyai Líceum ódon falai között, a zsúfolásig megtelt díszterem ünnepélyes hangulatában, évről-évre megerősödhet bennünk az a lélekmelengető érzés és felismerés, amit Markó Béla is megfogalmazott: ez a mi versenyünk, romániai, erdélyi magyaroké. Úgy gondolom, hogy a szerényebb eredményeink ellenére sem szabad lemondanunk erről a versenyről, még nagyobb körültekintéssel kell majd készülnünk a következő évi megmérettetésre. És ha a megváltozott politikai viszonyok miatt esetleg küzdenünk kellene a megmaradásáért és létjogosultságáért, akkor meggyőződésem, hogy össze kell fognunk érte, szervezőknek, tanároknak és tanulóknak egyaránt, mert ez a verseny már fontos értéket, mércét, igényességet képvisel a magyar tannyelvű középiskolák számára. IsKOLAI szavalóverseny barabás gyöngyvér A Magyar Nyelv és Irodalom Katedra által évente megrendezett iskolai szavalóversenyre január 31-én került sor az iskola díszteremében. Mind az általános, mind a középiskolás versenyzőknek Ady Endre egy-egy szabadon választott versét kellett elmondaniuk. A zsűriben mint minden évben Bara Katalin, Boldizsár Ágoston, Borsodi L. László, Csata Emese és Csutak Judit magyartanárok mellett helyet kapott a négy líceumi évfolyam egy-egy képviselője is. A zsűri az általános iskolás résztvevők közül a következőket díjazta: I. Papp Andrea (VIII. osztály 9, 44) II. László Péter (VI. osztály 9, 37) III. Ladó Sebestyén (VIII. osztály 9, 04) és Tamási Eszter (VII. osztály 9, 04) 93

94 A középiskolások évfolyamszakaszán és évfolyamközi vetélkedőjén a következő eredmények születtek: 94 Évfolyamszakasz IX. osztály: I. Széll Tamás Pál (E 9, 01); II. Makai Edina (B 8, 84); III. Geréd Bíborka és Lázár Krisztina (C 8, 83) X. osztály: I. Gál Brigitta (B 9, 30); II. Tamási Tímea (E 9, 23); III. Lokodi Aletta (B 9, 10) XI. osztály: I. Duda Boglárka (B 9, 44); II. Füleki László (E 9, 29); III. Diminszky Sarolta (E 9, 23) és Fehér Levente (E 9, 22) XII. osztály: I. Tankó Tímea (A 9, 25); II. Sándor Cecília (B 9, 20) és Daday Emese (C 9, 20); III. Horváth Csaba (D 9, 16) Évfolyamközi szakasz I. díj: Duda Boglárka (XI. B 9, 44) II. díj: Gál Brigitta (X. B 9, 30) III. díj: Füleki László (XI. E 9, 29) Dicséret: Tankó Tímea (XII. A 9, 25); Tamási Tímea (X. E 9, 23); Diminszky Sarolta (XI. E 9, 23); Fehér Levente (XI. E 9, 22); Sándor Cecília (XII. B 9, 20); Daday Emese (XII. C 9, 20). ÉVKÖNyVEs VETÉLKEdŐ b. L. L. Az iskolanapok egyik figyelemreméltó színfoltja az évkönyves vetélkedő. Az idén május 22-én került sor rá, amelyet egy kis évkönyves műsor előzött meg. Az esemény bevezetőjében Varga László igazgató elmondta, hogy már öt esztendeje rendezik meg a vetélkedőt, és minden esztendőben annyi kérdést tesznek fel a versenyzőknek ahány évkönyv megjelent a rendszerváltás után. Ezt követően az elmúlt esztendő évkönyvéről szólt a beszélgetés. Vass Sándor és Benedek Bernadett a száz éves évkönyvet mutatták be. Jó volt hallani a száz esztendővel ezelőtti iskolai életről. Itt kiemelném, hogy a diákok 1 Koronával járultak hozzá évente az ifjúsági könyvtár gyarapításához. Borsodi L. László főszerkesztő folytatta az évkönyvről szóló beszámolóját. Belefoglalta az elmúlt esztendők változásait. Az utolsó megjelent évkönyv csapatának viszonylag rövid idő alatt kellett összehoznia a kiadványt. Hála a lelkes szerkesztőcsapatnak, sikerült elhárítani az akadályokat. A szerkesztők: Borsodi L. László, Bara Katalin, Juhász-András Réka, Kolozsváry Katalin és Orbán Zsolt. Borsodi tanár úr felkérte Bara Katalin tanárnőt, hogy beszéljen szerkesztői élményeiről. Elsősorban a Tanárszemmel rovatot emelte ki, amelynek

95 ő a szerkesztője. Hangsúlyozta a személyes gondolatok fontosságát, hiszen a mai világban eltörpülnek az igazi élménynyújtó események. Az általánosítás egyfajta fásultságot és érdektelenséget hordoz magában. Végül rákérdezett a diákokból álló közönségre, hogy hányan olvastak az általa szerkesztett rovatból. Sokan emelték a kezüket magasra, ez egyben nyugtázta munkájának értékét is. Aztán jöhetett a vetélkedő, amelynek zsűritagjai Borsodi L. László, Bara Katalin, Juhász-András Réka tanárok és Balázs Katalin a IX.B. osztályból voltak. Összesen öt csapat jutott be a döntőbe. A vetélkedőben most már 20 kérdés szerepelt, amelyből tízet Varga László igazgató és tízet jómagam állítottam össze. A csapatok, mint az előző években, három főből álltak. A győztes csapatot a XII. D-s fiúk alkották, akik csak egyetlen kérdést tévesztettek el. Név szerint: Bodó Roland, Varga Csaba és Vitus Nándor. A kérdéseket és a válaszokat a kivetítő vászon segítségével a közönség is végig követhette. A vetélkedő hangulatát fokozta a rendszerváltás utáni évkönyvekből való kiállítás, amelyet Balázs-Bécsi Enikő kolléganőmmel állítottunk össze. (Borbé Levente) Az alábbiakban közöljük a döntőre összeállított kérdéseket, kiemelve a helyes megoldásokat (a szerk.): 1. Az alábbiak közül ki a szerzője a Márton Áron püspök mai szemmel Emlékmúzeum Csíkszentdomokoson című cikknek? a) Vass Sándor b) Lázár csilla c) Szabó László 2. Kinek a költeménye a évkönyven megjelent Tükör című vers? a) Kassay Gyöngyvér XII. E b) Nagy Réka XII. A c) Antal Imola XII. A 3. Pap Szilárd István, iskolánk hajdani XII. B.-s tanulójának november 6 8. között végzős diákként az alábbiakban felsorolt városok közül lehetősége nyílt meglátogatnia egyiket egy kirándulás kapcsán: a) Rómát b) Krakkót c) brüsszelt 4. A tanévben melyik osztálynak sikerült az Iskolahimnuszéneklő verseny győztesének lenni? a) IX. E b) IX. C c) IX. D 95

96 5. Hányadik alkalommal rendezték meg 2002-ben a Bolyai Nyári Akadémiát? a) V. b) X. c) XV. 6. Az tanévben új vezetők kerültek az iskola élére. Kik azok a tanárok, akik Új vezetőség az iskola élén címmel erről tudósítást írtak? a) Lászlóffy Pál Berszán József b) Miklós József Varga László c) Sata Klára Borsodi László 7. Az 1989-es rendszerváltás után mikor jelent meg Gimnáziumunk első évkönyve? a) tanévben b) tanévben c) tanévben 8. Hol volt megrendezve az elmúlt tanévben a Magyar Tannyelvű Középiskolák VI. Országos Tantárgyversenye? a) Csíkszeredai Kós Károly Építészeti Szakközépiskola b) Kézdivásárhelyi Nagy Mózes Gimnázium c) Marosvásárhelyi bolyai Farkas Elméleti Líceum 9. Ki szerkeszti három esztendeje a Tanárszemmel című rovatot? a) Borsodi L. László b) bara Katalin c) Juhász-András Réka 10. Melyik tanévben vették át Miklós József tanár úrtól az évkönyv szerkesztését Borsodi L. László és Kristó Boróka magyartanárok? a) b) c) Kik nyertek III. díjat az oxfordi Ramon y Cajal biológiai ösztöndíj pályázat évi kiírásán? (A dolgozatok a 2010/2011. évkönyvben olvashatók) a) Kovács Eszter és Romfeld Ádám XII. c b) Haba Henrik és György Szilárd XI. E c) Erőss Adrienn és Orbán Ildikó XI. C 12. Mikor rendezték meg iskolánkban az első Tehetségnapot? a) 2007-ben b) 2008-ban c) 2011-ben 96

97 13. Mi a neve a csíkszeredai Sapientia EMTE népszerű vetélkedőjének, amelyen iskolánk diákjai is nagyon jó eredménnyel szerepeltek? a) Sajtkukac b) Laborkukac c) Tintakukac 14. Melyik várost nem érintette 2011 januárjában az Euroscola rendezvényre Strasbourgba utazó XI. E osztály útvonala? (Élménybeszámolójuk a évkönyvben jelent meg.) a) Bécs b) Donaueschingen c) Salzburg 15. Ki volt az a diák, akinek a felújítás előtti iskoláról készült fotóiból kiállítás készült a Tehetségnapon, a évkönyvben pedig válogatás jelent meg belőlük? a) Péter Előd XI. E b) gál Apolka Mária XII. b c) Rákossy Ágnes XI. E 16. Melyik osztály tett látogatást a csíkszeredai börtönben a polgári műveltséget tanító tanárnőjük vezetésével a tanév folyamán? a) VI. A b) VII. A c) VIII. A 17. Ki volt az a diák, aki 2009 áprilisában rádiókapcsolatba lépett a világűrben keringő Simonyi Károly magyar származású űrturistával? a) Rusu Andor XI. E b) Kenéz Áldor Etele IX. E c) Virágh Zsolt IX. C 18. Ki az a híres matematikus iskolánk volt tanítványa, akivel beszélgetés olvasható a évkönyvben? a) András Szilárd b) Bege Antal c) Kristály Sándor 19. Ki nyerte meg a 2010 januárjában lezajlott iskolai szavalóversenyt? a) hajdú Imelda XI. A b) Mihály István XII. C c) László Réka XII. B 97

98 20. Ki érte el a legjobb eredményt iskolánkból a 2011 márciusában Békéscsabán megrendezett Tudományos Diákkörök Országos Konferenciáján? a) Lőrinc szidónia XII. b irodalomból b) Kis Ádám IX. E csillagászattanból c) Bodor Emőke XII. B irodalomból A MÁg NyERTE Az IdEI diákolimpiát A május között zajló sportesemény keretében kilenc napon keresztül négy sportágban atlétika, kosárlabda, labdarúgás és kézilabda mérték össze erejüket a csíkszeredai és a Csík-vidéki iskolások. A középiskolák közötti rangsorban a Márton Áron Gimnázium végzett az első helyen, összesen 21 éremmel, melyből 11 arany, 8 ezüst és 2 bronz. Eredmények KÖZÉPISKOLÁSOK Aranyérem Imre Andor (XII. D) 3000 m 4 x 400 m fiúk: Antal Szilamér (XI. B), Ábrahám Gellért (X. D), Erősdi Zakariás (IX. E), Imre Andor (XII. D) Balázs Tünde (XI. B) 400 m Imre Andor (XII. D) 1500 m Székely Ágota (XI. D) távolugrás (lányok) Becze Hunor (X. D) távolugrás (fiúk) Kézilabda (fiúk) Kézilabda (lányok) Kosárlabda (fiúk) Ezüstérem Balázs Tünde (XI. B) 3000 m Antal Szilamér (XI. B) 100 m 4 x 100 m lányok: Duda Boglárka (XI. B), Abos Barbara (X. D), Holló Bernadette (XI. B), Balázs Tünde (XI. B) 4 x 100 m fiúk: Becze Hunor (X. D), Ferencz Csanád (IX. E), Ábrahám Gellért (X. D), Antal Szilamér (XI. B) Balázs Tünde (XI. B) 1500 m Balázs Tünde (XI. B) 800 m Imre Andor (XII. D) 400 m Kosárlabda (lányok) 98

99 Bronzérem Labdarúgás ÁLTALÁNOS ISKOLÁSOK Aranyérem Kosárlabda (lányok) Kosárlabda (fiúk) Bronzérem Fülöp Bendegúz (VIII.) 1500 m A VÉgzŐs OszTÁLyOK sportolóinak díjazása A hagyományoknak megfelelően jutalomban részesültek a tehetséges végzős sportolóink, ezen a területen három díj került kiosztásra. Az egyik díjat Rusz Pál, iskolánk Svédországban élő nyugalmazott tanára, a másikat a Nagy Rezső díjat fiatalon elhunyt tornatanár édesapja emlékére iskolánk nyugalmazott fizikatanára, Nagy Antal, végül pedig a harmadikat és legújabbat iskolánk volt tanítványa, a Sportiskola vezetője, Márton Simon alapították. A Nagy Rezső-díj nyertese: Horváth Csaba (XII. D) a kosárlabda csapat tagja. A Rusz Pál-díj nyertesei: Varga Csaba (XII. D), Miklós Zsolt Tamás (XII. D), Bodó Roland (XII. D), Marosi Botond (XII. B) labdarúgók. A Márton Simon-díj nyertesei: az iskola legjobb sportolója, Imre Andor (XII. D) 4 év alatt 10 érmet szerzett Diákolimpián, kétszer nyerte meg a megyei terepfutóversenyt és egy alkalommal az országos döntőn is részt vett; Amza Helga (XII. E), Rákossy Brigitta (XII. C), Vass Sándor (XII. B), Bogdán Norbert (XII. D) a kézilabda csapat tagjai; Silló Csilla, Kedves Nóra (XII. B) a kosárlabda csapat tagjai; Gergely Orsolya (XII. D) 8 érem Diákolimpián atlétikából. A Sportiskola díjazottjai: Horváth Csaba, Varga Csaba, Bodó Roland (XII. D) Judo, valamint Domokos István (XII. D) Sílesiklás. A Városi Sport Klub (VSK Csíkszereda) javaslatára díjban részesültek az alábbi kézilabdázók: Amza Helga, Rákossy Ágnes (XII. E), Rákossy Brigitta (XII. C). 99

100 A LEgFONTOsAbb, AMIT A győzelemből MEgTANuLhATuNK, hogy KÉPEsEK VAgyuNK RÁ Az év elején nem gondoltuk volna, hogy az elbúcsúztatott nyolcadikosok nélkül is sikerülhet csapatot alkotnunk. Aztán ismét elkezdődtek az edzések, s hatalmába kerített minket a versenyzés iránti vágy. Tornatanárnőnk, Péter Éva végig biztatott bennünket, és elhitette mind a fiúkkal, mind a lányokkal, hogy sikerülhet is. Tulajdonképpen tanárnőnknek köszönhetjük, hogy csapatot formált belőlünk. Örökké hálásak leszünk neki, hogy megszerettette velünk a kosarazást. Az elhatározás, az akaraterő, a kitartás és a munka segítette a két csapatot a városi bajnokságon a győzelemre. Ennek köszönhetően a következő nap részt vehettünk a Gyergyószentmiklóson megrendezett megyei fordulón. A lányok és a fiúk csapata egy busszal indult el, ahol a csapatszellem és a barátság lángja melegített a hideg téli napon. Mindenki fáradt volt, és kisebbnagyobb sérülésekkel állt a döntő meccsek elé. Bár a fiúk és a lányok külön sportcsarnokokban versenyeztek, azért mindig ott voltunk a másik csapat meccsén, és talán jobban izgultunk, mint a sajátunkon. Végig szurkoltunk, 100 Az általános iskolás lány kosárlabdacsapat. Balról jobbra, felső sor: Csóti Zselyke, Imets Hanna, Miklós Nóra Tímea, Szatmári Éva, Papp Andrea Kinga. Alsó sor: Salamon Dóra, Tamási Emma, Péter Dalma, Farkas Tímea

101 egymást támogattuk, és együtt örültünk egyik-másik sikerének. Az ottani pizzázás pedig egyike volt a legszebb közös pillanatoknak. Az egész napos bajnokság után a lányok csapata a második helyen végzett, míg a fiúk negyedikek lettek. Áprilisban volt a Nagy Imre Kupa, ahol szintén rész vett a lányok és a fiúk csapata egyaránt, és mindkét csapat második helyezésben részesült. Május án iskolánk tornatermében rendezték meg a évi Diákolimpia alkalmából a kosárbajnokságot. Ez volt az utolsó verseny, amelyen így együtt vehettünk részt. Mindenki a maga módján küzdött, ki többet, ki kevesebbet tett hozzá a győzelemhez. Tanárnőnk biztató szavai örökké az emlékezetünkben lesznek; a fiúk meg a lányok csapatának aranyérme pedig feledhetetlenné tette a Diákolimpiát. Az általános iskolás fiú kosárlabdacsapat. Balról jobbra, felső sor: Fülöp Bendegúz, Barta Miklós, Lukács Áron Zsolt, Benkő Magor, Neacşu Viktor, Geréd Hunor, Varga Tamás. Alsó sor: Takács Kund Krisztián, Szőcs Gellért, Tála Zsolt, Ladó Sebestyén Az biztos, hogy a közös kosarazások mind az edzéseken, mind a meccseken örökké kedves emlékek maradnak, s az itt kötött barátságok elkísérnek bennünket. A kosárlabda iránti szeretetünk pedig mindig bennünk fog élni, és reménykedünk a folytatásban. Gondolataimat Ernest Hemingway szavaival zárnám: A sport megtanít becsületesen győzni, vagy emelt fővel veszíteni. A sport tehát mindenre megtanít. Papp Andrea Kinga VIII. A 101

102 c) TANÁRszEMMEL Sárközi Sándor 102 MIT Tud ÖT ujj? - hitvallásféle - Nem sokat nézegetem a kezem. Műköröm kizárva, kézkenőcs is ritkán. Örülök, hogy van kézfogásom, s az nem döglött hal. A körmeimet néha még mindig rágom, hiába, szorongó az ürge. Sokat mosok kezet; bár nem szégyellem, ha a krumplipucolás miatt barnás vagy a kerti munka miatt repedezett. És számoláskor sokszor az ujjaimat is használom, mint mindenki más. Most is ezt teszem, amikor tanári-értelmiségi-papi életemen tűnődöm. Lassanként már évtizedek óta. S közben nem akarok ujjat húzni senkivel, sem az ujjam köré csavarni bárkit is, nehogy ujjal mutogassanak rám, s nem is az ujjamból szopom mindezt. Legnagyobb örömem pedig az lenne, ha mind a tíz (de legalább öt) ujjadat megnyalhatnád ezek után Merthogy azonosulni tudsz ezzel a fajta számolással Hát kezdjük! Öt ujj és még valami Egy. Ha feltartom a hüvelykujjam, ezzel kifejezem: jó volt, klassz, number one. Színvonalasnak lenni. Jól felkészültnek, megbízhatónak. Ne összecsapott és odavetett legyen a gondolkodásom, prédikációm, vízcsapszerelésem De semmiképpen ne azt jelentse, hogy a legelsőnek, a legkiválóbbnak lenni! Önteltséggel, arisztokratikus kiválasztottság-tudattal, könyökléssel és törtetéssel. Második a mutatóujj. Mutat, rámutat. Szemléletesség. A hüvelykujj number one -ja önmagában a perfekcionizmus felé irányítana, ez viszont figyel a partnerre. Arra törekedni, hogy érthető és világos legyen a gondolkodásom, beszédem, tanításom. Ne kelljen megfeszülnie a másiknak, hogy megérthessen. Szemléletesnek, élvezetesnek lenni, s nem csupán követelni. És humor! Mindennapi kacagásunkat add meg nekünk ma! A harmadik. Ezzel vigyázni kell!... A középső ujj. Jó lenne kiegyensúlyozottnak, harmonikusnak maradni érzelmi, világnézeti, mindennapos viharok közt! Nagyujj, nagyra nőtt. Nagyra nőj, kifejlődhess, edzettre, egészségesre, strapabíróra. Negyedik a gyűrűsujj. A díszgyűrűk után egyszer majd egy másfajta aranygyűrűt, elköteleződésünk jelét erre húzzuk fel. Elköteleződés Emberek, közösségek, értékek mellett. Szülőföld, kultúra, kulturáltság mellett És ez a fajta elköteleződés sem történik hirtelen, mert akkor csak kapkodás vagy blöff. Viszont ha ez hiányzik, akkor nagyrészt csak a magam érdekeit tolom előre. A kisujj. Kicsi a bors, de erős. Jelentse ez a bátorságot! Móra Ferenc írt le egy anekdotát az 1850-es évekből (Kedves, öreg árnyak). Cseh Ferencről szól, aki a szegedi piaristák iskolájában tanított filozófiát is. A Bach-korszakban valami ügyes-bajos dologban ő vezette a tanári küldöttséget a megyefőnökhöz. Hűvösen fogadta a nagyúr a küldöttséget, aztán

103 disputálni kezdett Cseh Ferenccel, és végre dölyfös gúnnyal ezt kérdezte tőle: Tisztelendőségednél okosabb ember nincs a szegedi piaristák közt? Ó, dehogy nincs felelte Cseh Ferenc filozófushoz illő nyugalommal, a többi mind okosabb, mint én, de úgy gondolták, hogy ide én is jó leszek. Negyvennyolc óra alatt természetesen el kellett hagynia Cseh Ferencnek Szegedet. Szellemesség és bátorság. Valamennyi önbecsülés. Meg józan ész. Összezárom az ujjaimat. Ököl? Ne azt jelentse, ne az ütést, hanem az összetartozó, egybefonódó ujjakat. Közösséget. Közösségben lenni és közösségeket alkotni. Nem széthúzni. Szolidaritásban lenni. És végül kinyitom az öklömet. Nyitott tenyér. Megnyílik az Ég felé, bár mindkettő üresnek látszik... Nem koldulva-kunyerálva, hanem kapcsolatot keresve, felvéve. Mi mindent tud öt ujj?! Pedig a maga indulataiból válhatna előrenyomuló, karrierista number one-ná, vagy mások felé trágárul felnyújtott ujjá, vagy hirtelenkedő, erőszakos ököllé Persze valaki és Valaki mozgatja... Egy körmét rágó, hálás, kis ürge. Dr. András Szilárd Tamási Csaba KíVÁNcsIsÁgVEzÉRELT MATEMATIKAOKTATÁs A MÁRTON ÁRON LícEuMbAN Az utóbbi évtizedben több olyan nemzetközi felmérés született, amely a matematika és a tudományok oktatásának hatékonyságát vizsgálta a fenntartható gazdasági és társadalmi fejlődés szempontjából. A legátfogóbbak a 2004-es Gago-jelentés (Europe needs more scientists) és a 2007-es Rocardjelentés (Science Education Now: A renewed pedagogy for the future of Europe). Mindkét jelentés végső ajánlásai között szerepel a matematika és a tudományok oktatásában alkalmazott pedagógiai módszerek megújítása, pontosabban a kíváncsiságvezérelt oktatás (Inquiry Based Learning) széles körű alkalmazása az Európai Unió tagállamaiban. Döntéshozói szinten is tudatosultak azok az égető problémák, amelyekkel a matematikát és a tudományokat oktatók szembesülnek; így az Európai Bizottság is több didaktika-projektet támogat januárjától Romániában két FP7-es (Seventh Framework Programme) projekt működik: A FIBONACCI ( eu) és a PRIMAS ( A Márton Áron Líceum matematikatanárai a PRIMAS projekt keretén belül részt vesznek kísérleti tanításokban, demonstratív tanításokban, tananyagfejlesztésben, továbbképzők és műhelymunkák lebonyolításában, valamint az eredmények, tapasztalatok közlésében konferenciákon és egyéb fórumokon. A Márton Áron Líceum a PRIMAS projekt esettanulmányainak egyik helyszíne, ezért az itt zajló munkát 12 ország 14 egyetemén ismerik. 103

104 Mi is a kíváncsiságvezérelt oktatás? Valójában a tiszta forráshoz való visszatérésnek is tekinthető, szorosan illeszkedik a konstruktivizmus oktatási filozófiájához, ugyanakkor több modern didaktikai kutatás (pl. Chevellard: Antropological theory of didactics, Brousseau: Theory of didactical situations, Vinner Schlomo: Concept image theory, David Tall: Three worlds of mathematics) eredményeit figyelembe vevő gyakorlati paradigma. Lényege, hogy a diákok által megfogalmazott kérdések megválaszolásával építsünk tananyagot, és ne egy előre adott struktúrát próbáljunk diákjainkkal elfogadtatni. Ehhez természetesen radikálisan más tananyagokra, eszközökre, tevékenységekre, értékelési szempontokra, osztálytermi kultúrára, attitűdökre van szükség. Több európai államban ennek igen komoly hagyománya van, ám ebben a műfajban a tananyagok sokkal kevésbé univerzálisak, mint a hagyományos oktatásban. Más országok tananyagainak nagy része nálunk nehezen vagy egyáltalán nem használható, mivel mi egy radikálisan más hagyománnyal, szempontrendszerrel rendelkezünk. Így fontos saját szük ségleteinknek és ízlésünknek megfelelő tananyagokat fejleszteni. A Márton Áron Líceumban az Iskola Másként hét tevékenységei közt 10, egyenként 2,5-3 órás kíváncsiságvezérelt tevékenységet sikerült kivitelezni. Ezeken a tevékenységeken több, világszinten is újszerűnek számító tananyagot próbáltunk ki. A Pletykák terjedése, bogok és gyöngyök, avagy mi köze Pascalnak a hálóelmélethez? című foglalkozás Beads and formulas (Gyöngyök és képletek) címen bekerült a Primas projekt nemzetközi gyűjteményébe ( primas-project.eu/artikel/en/1583/beads-and-formulas/view.do?lang=en&refresh=true) 104

105 A foglalkozás tulajdonképpen megalapozza a X. osztályos tananyag kombinatorika fejezetét. A diákok pletyka terjedését modellezik egy sajátosan működő közösségen (falun) belül. A személyeket klubokba kell szervezniük aszerint, hogy a személyhez milyen torzulási szinten jut el a pletyka. Figyelniük kell a klubok számát, a klubhoz tartozó személyek számát, a pletykaterjedés szintjei közti viszonyokat. A modell építése során számos kérdés merül fel. Ezekre a kérdésekre általában egymás modelljeinek összehasonlításával kapnak választ, a tanár szerepe minimális. Közben sorra jelennek meg a kombinatorika alapfogalmai (ismétléses permutáció, kombináció, binomiális együttható, Pascal háromszög), és a modellből leolvashatók ezek alaptulajdonságai. A résztvevőknek a modellt gyakorlatban is el kell készíteniük fatáblára, gyöngyök segítségével. Ez a tevékenység lényeges pontja, a kivitelezés során a diákok által elkövetett hibák rámutatnak az esetleges fogalmi zavarokra, és lehetőség adódik megszüntetésükre. Építkezzünk nem szokványos téglákból! Az időközben elkészült tanulmány Constructing with non-standard bricks címen megjelent az Australian Mathematics Teacher folyóiratban (68(4), 2012, 19-25) A problémahelyzet abból adódott, hogy a Happy Cube logikai játékkészlet kéttípusú eleméből létrehozott egyszerűsített készletből kellett építkezni, tervezni, kivitelezhetőséget vizsgálni. Természetesen nem a játékon volt a hangsúly, hisz a diákcsapatoknak nem állt rendelkezésére a kivitelezéshez elégséges számú építőelem, így kénytelenek voltak valamilyen modellt létrehozni, ami alapján el lehetett dönteni, hogy egy bizonyos alakzat (pl. egy 9x9x9-es kocka) felépíthető vagy sem. Így a tevékenység egy teljes modellezési ciklus (gyakorlati feladat helyzeti modell matematikai modell 105

106 a modell megoldása a megoldás visszacsatolása a gyakorlatba) végigjárását igényelte. Az ilyen jellegű feladatok azért lehetnek meglepőek, mert különböző ötletek alapján radikálisan különböző matematikai eszközök, tartalmak kerülhetnek előtérbe. Ennél a feladatnál például helyes gondolatmenet építhető egy elsőrendű diofantoszi egyenlet, egy egyszerű számlálási trükk vagy egy kétismeretlenes lineáris egyenletrendszer segítségével. Emiatt persze a tanárnak is nehezebb a dolga, hisz ezeket a tartalmakat nem neki kell vázolnia, az ő szerepe az, hogy a diákok gondolatmenetét serkentse (anélkül, hogy befolyásolná), majd a lehetséges megoldási stratégiák előnyeit és hátrányait elemeztesse különböző, helyben kitalált tesztszituációk segítségével. Az ilyen jellegű tevékenységeken a diákok értékelése is külön problémát jelent, hisz egyrészt csoportmunka zajlik, másrészt a lehetséges megoldások, tartalmak halmaza sokkal bővebb, mint egy hagyományos tanórán. Itt valóban a tartalmak rugalmas összekapcsolása, a gondolatmenet-építés, a felépített gondolatsorok korrektsége, teljessége, univerzalitása, valamint a résztvevőknek az ezekkel való viszonya értékelhető. A varázsszőnyeg átköltöztetése. A foglalkozás anyaga Teaching geometry through play címen kiadásra vár a PRIMUS folyóiratban (Egyesült Államok). Ezúttal a feladatot a mese világában fogalmaztuk meg. Lényege, hogy egy egyszerű síkidomot (négyzet, szabályos öt-, hat-, nyolcszög) ez a varázsszőnyeg két különböző módon daraboltunk fel úgy, hogy ezekből különböző síkidomokat lehessen kirakni (különböző alakú szobák). Első lépésben a résztvevő csoportok feladata kirakni az alapidomot és az ebből származó idomokat (azaz teljesen lefödni különböző alakú szobákat a varázsszőnyeggel) mindkét feldarabolás esetén. A feladatot lényegesen megnehezíti, hogy 106

107 a diákok nem méretarányos ábrákat kapnak, így meg kell becsülniük az idomok méreteit. (A becslési eljárásokat, folyamatokat nemcsak a tanterv, hanem a mindennapi tanári gyakorlat is mellőzi.) Szükség esetén a résztvevők méretarányos ábrát kaphatnak. Az áttelepítés során a résztvevők megérthetik, hogy mit jelent sokszögek esetén a terület, és hogy a tanult területképletek épp a terület átdarabolhatósága következményeként érvényesek. Második lépésben az egyik feldarabolásból származó síkidom lefödését kell áttelepíteni a másik vágásból szakmázó síkidomra. A résztvevők itt tulajdonképpen a matematikában Bolyai-Gerwien néven ismert tételt fogalmazták meg, mely szerint azonos területű sokszögek (véges számú vágással) átdarabolhatóak egymásba, sőt a kivitelezés módját is megfejtik, és színes papír, olló, ragasztó segítségével kartonlapon kivitelezik. Súlypontok az elméletben és a gyakorlatban, megjelenése Teaching centroids in theory and in practice címen folyamatban van a Teaching Mathematics and Computer Science folyóiratban (Debrecen). A tevékenység megtervezésekor abból indultunk ki, hogy elméletben a fogalmakat előtérbe helyezésük érdekében ideális körülmények közt vezetjük be, és ezáltal eltávolítjuk diákjainkat a valóságtól, holott a tudás épp attól válik értékessé, ha gyakorlatban használható. Ez alól a súlypont sem kivétel, hisz két pontból álló rendszer súlypontját úgy értelmezzük, hogy a rúd tömegét elhanyagoljuk, illetve sokszögek súlypontját értelmezzük, holott a gyakorlatban sokszöglapok súlypontját kell meghatározni. A foglalkozás első részének indító feladata egy rúd két végére felfüggesztett két különböző súlyból álló rendszer súlypontjának meghatározása. Nyilvánvaló, hogy az elméleti számításokat a gyakorlat nem igazolja. A diákok rákényszerülnek arra, hogy a rúd tömegét is figyelembe vegyék. Közben a tanár szerepe megteremti annak lehetőségét, hogy a résztvevők 107

108 önállóan fogalmazzák meg a megoldást gátoló problémáikat, és ezek alapján próbálják kijavítani hibás gondolatmenetüket. Szükség esetén segít nekik részfeladatok megfogalmazásával és a következtetések összegzésében. A különböző megoldási kísérletek összehasonlítása elvezet a súlypont-csoportosítás elvének tapasztalati megismeréséhez abban az esetben, amikor a rendszer pontjai egy egyenesre illeszkednek. A tapasztalatokra alapozva a résztvevők közösen fogalmazzák meg általános pontrendszerekre a súlypontcsoportosítás elvét. A foglalkozás második részében a résztvevőknek sokszöglapok súlypontját kell meghatározniuk. Háromszöglap esetén a súlypont megegyezik a három pontból álló rendszer súlypontjával, de több csúcsúaknál már nem. Itt kerül előtérbe az elmélet, és adódik lehetőség gyakorlati alkalmazásra. A súlypont egyértelműségét, a súlypont- csoportosítás elvét és az ebből származó súlypontok kollinearitását felhasználva elkerülhetőek a viszonylag bonyolult számítások. A résztvevők megbizonyosodhatnak arról is, hogy nem konvex sokszöglapok esetén, bár súlypontjuk létezik, gyakorlatban nem valósíthatjuk meg az egyensúly állapotát, mert a súlypont a sokszöglapon kívülre esik. Az élesztőgomba viselkedésének vizsgálata. Az élesztőgomba tömegének változását modellező számítógépes foglalkozáson a diákok az alkalmazott matematika néhány fontos filozófiai problémáját ismerhették meg, amely a mérési adatok feldolgozásához kötődik. Mérési adatokra kellett a résztvevőknek valamilyen modellt gyártaniuk, majd a modell alapján válaszolniuk arra a kérdésre, hogy hogyan fog változni egy feleakkora kezdeti tömegű élesztőgomba tömege ugyanolyan körülmények közt. Ennek kapcsán több váratlan (nem teljesen iskolai ízű) részkérdés merül fel. Egyrészt a mérésből származó pontatlan adatokból hogyan lehet egzakt modellt alkotni, és mennyire megbízhatóak az e modell alapján számolt eredmények. Másrészt az adatsor ábrázolásából kapott diagram (amely a fejlődési folyamatokra leginkább jellemző logisztikus trendet ábrázolja) nehezen használható, s ahhoz, hogy el lehessen indulni, előbb ki kell találni egy teljesen más ábrázolást. Ez a függvényfogalom igencsak alapos értését igényli, mindenféle technikai hókuszpókusz nélkül. Harmadrészt a teljes modellezési folyamat számítógép segítségével történik, a nagy mennyiségű számolás, illetve a kényelmesebb adatmanipuláció miatt. Így a diákoknak valójában a megoldás folyamatát metaszinten kell látniuk, különben esélytelenek. Ez a néhány szemléletbeli probléma rávilágít arra, hogy egy kíváncsiságvezérelt tevékenység során a szokásos, sivár, iskolaízű, oldjuk meg kezdetű feladatokhoz viszonyítva mennyi lényeges probléma kerül előtérbe, ráadásul a diákok kérdései, ötletei alapján. Mikor igazságos egy osztozkodás? A foglalkozás alapkontextusa a következő: Két lovag egy szerencsejátékot játszik, amelyben mindkét fél nyerési esélye 50%. Kezdetben letétbe helyeznek fejenként 100 tallért, amit az fog megnyerni, akinek hamarabb kigyűl az 108

109 5 megnyert játszmája. A probléma onnan származik, hogy kénytelenek abbahagyni a játékot, amikor a játék állása 3:2. Kérdés, hogy ebben a pillanatban hogyan kell elosztaniuk a letétbe helyezett 200 tallért, ha igazságosan szeretnének eljárni. Egyáltalán mit jelent ebben a helyzetben az igazságosság? A probléma történeti szempontból is különösen érdekes, hisz az idők során több híres matematikus adott rá hibás megoldást (lásd: Székely J. Gábor: Paradoxonok a véletlen matematikájában, Typotex Kiadó, Budapest, 2010), és érdekes módon ezek a hibás ötletek a foglalkozás során rendszerint meg is jelennek a diákok munkájában. A probléma megoldásához minden eszköz a tananyag része, és a megoldás formális leírása alig több mint négy sor. Ennek ellenére a megoldás olyan elvi problémák tisztánlátását (vagy kitisztázását) igényli, amelyek önmagukban sokkal fontosabbak, mint a technikai részletek. Az ilyen jellegű elvi problémákat a szokásos iskolai órákon nagyon könnyű mellőzni, mert a számolás részletei könnyen elfeledtetik ezeket. A kíváncsiságvezérelt oktatás lehetővé teszi, hogy a mélyen rejlő elvi problémák előtérbe kerüljenek, és ráadásul sem a problémák, sem a megoldások ne a tanártól származzanak. Parabola-e a parabola? Ezen a foglalkozáson a diákok egy kosárlabda és egy ember röppályájának alakját vizsgálták számítógép segítségével. Kezdetben egy fotósorozatot kellett egymásra illeszteniük oly módon, hogy körvonalazható legyen a kosárlabda röppályája. Aztán a Geogebra programmal ismerkedtek, miközben a másodfokú függvény grafikus képének (a parabolának) alaptulajdonságait vizsgálták. Tanulmányozták, hogy a tagok együtthatói hogyan befolyásolják a parabola alakját. A kísérletezés során az együtthatókat úgy kellett beállítaniuk, hogy a parabola a lehető legjobban illeszkedjen a kosárlabda röppályájához. Ezután az eljárást megismételték egy internetes, kaszkadőrmutatványról készült fotóval. Megtapasztalhatták, hogy ez esetben a röppálya nem parabola, vagyis gyakorlatban a röppályát külső tényezők is befolyásolják, mint a légellenállás, az oldalszél és a testnek 109

110 a saját súlypontja körüli forgása. A problémahelyzet nagyon tanulságos még gyakorló tanároknak is. Egyrészt, mert rengeteg mellékproblémát generál (a képsorozat elkészítése, a fotózási szög és a pályaegyenlet viszonya, stb.). Másrészt rávilágít egy komoly elvi problémára a gyakorlati feladatok tanításának módszertanában: vannak olyan elméleti tulajdonságok, amelyeket a gyakorlatban majdnem lehetetlen kivitelezni. Ebben az esetben, ha az adatokat pontosként kezeljük, akkor általában a vizsgált pontok nem fognak illeszkedni egy parabolára, még akkor sem, ha a röppálya ténylegesen parabola. A jelenség oka az, hogy az adatok kis pontatlansága (és ez elkerülhetetlen) megváltoztatja a pontokra illesztett kúpszelet természetét. Emiatt a parabolák illesztésén alapuló gyakorlati feladatok egész tömege elveszítheti a hitelességét megfelelő elméleti háttér nélkül. Ezeket a tananyagokat más tevékenységeken (iskolákban 1, továbbképzőkön 2, táborokban 3, egyetemi képzésben 4 ) is többször kipróbáltuk, és a résztvevőktől minden alkalommal igen pozitív visszajelzéseket kaptunk, így fontosnak tartjuk, hogy a közeljövőben egy nagyobb lélegzetű projekt keretén belül megpróbáljuk a teljes iskolai tananyagot feldolgozni ebből a szempontból. Annak ellenére, hogy a kíváncsiságvezérelt oktatás széles körű használata európai szinten is ajánlott, és az eddigi tapasztalatok minden szinten szigorúan pozitívak, nagyon sok tanár napi gyakorlatából teljesen hiányzik, hisz a felmérési rendszer, a tananyag struktúrája miatt ennek alkalmazása igen komoly erőfeszítést és sokkal nagyobb mértékű tudatosságot igényel, mint a hagyományos oktatás. Reméljük, a következő néhány évtizedben lehetőség nyílik arra, hogy az ilyen jellegű tevékenységek országszerte ne ünnepnapi foglalkozások legyenek, hanem a napi gyakorlat szerves részét képezzék. Érdemes azt is megjegyezni, hogy a nemzetközi felmérésekben a romániai diákok teljesítménye éppen azért olyan alacsony, mert nemcsak az absztrakt fogalmak és a típusfeladatok (ami sokak szerint a tananyag ) ismeretét mérik, hanem ezeknek a fogalmaknak a gyakorlati alkalmazását, az alkalmazáshoz szükséges szemléletmódbeli váltásokat is. Talán jó azon is elgondolkodni, hogy a didaktikai kutatások során több rendben is igazolták, hogy nem létezik automatikus transzfer 5 a fogalmak ismerete és az alkalmazási készségek kifejlődése közt, így Románia egy radikális tanulási, tanítási szemléletváltás nélkül továbbra is az EU-s tagállamok közti utolsó helyre pályázhat S.I. Robertson: Problem solving, Pshychoology Press, Taylor&Francis Group, Hove,

111 csapó hajnalka ROMÁN ÉS NEMZETKÖZI MATEMATIKAI diákolimpiák A KuLIsszÁK MÖgüL Romániai matematikai diákolimpiák A Romániai Matematikai Diákolimpia 1950 óta létezik, a tudományos diákolimpiák legrégebbike. Nekem 1989 és 1995 között volt szerencsém részt venni öt alkalommal is diákként az országos matematika tantárgyversenyen. Akkoriban fel sem merült, hogy magyarul kapjuk a feladatokat, vagy hogy magyarul írjuk a versenydolgozatokat, de ez nem is volt gond. A versenyre szinte kizárólag román nyelvű szakirodalommal készültünk, ismertük a szaknyelvet, én pedig abban a speciális helyzetben voltam, hogy Balánbányán a tömbház előtt megtanultam románul. Tizenegyedik osztálytól már igényelhettük magyarul is a feladatok szövegeit, sőt írhattunk volna is magyarul, de nem tettük, mert nem tudtuk, kik javítanak, hogyan viszonyulnak a magyarul írt dolgozatokhoz, még a román matektanári berkekben is azt mondták, hogy a Komisszió olyan, mint egy maffia. Oda nehéz bekerülni, s ilyen meg olyan korrupció van... A diákolimpiáknak köszönhetően megismertem néhány korombeli diákot, volt alkalmam különféle nyári és téli táborokban részt venni, ahol tapasztalhattam, hogy hogyan viszonyulnak a matematika tanulásához, a versenyre készüléshez a román iskolákban, ami, megjegyzem, nem feltétlenül egészséges (például a csúcsok szeptembertől nem jártak iskolába, csak megírtak néhány felmérőt). Érthető volt, hogy mi miért nem rúgtunk nagyon labdába, vagy csak nagy ritkán találtuk el a kapufát. Érdemes tudni, hogy a matematika tantárgyversenyek megyei szakaszától már nem az órai keretek között megtanultakat/megtaníthatókat kérik. A feladatok alapjában véve az iskolai kerettantervre épülnek, viszont sokkal nagyobb mélységig mennek, olyan lexikális tudásra (is) van szükség, amivel intézményes keretek között egy matematikatanár sem találkozhatott (nincsenek benne kerettantervekben, egyetemen pedig az elemi matematikával nem nagyon találkoznak). A lexikális tudáson túl pedig olyan technikai, logikai készségek kellenek, amelyek csak nagyon keveseknek adattak meg től 2001-ig nem volt semmiféle kapcsolatom az országos diákolimpiákkal, 2001 és 2002-ben már készítettem versenyzőket az országosra, majd 2003-tól 2005-ig én kísértem a Hargita megyei csapatot. Azok a diákok már magyarul írtak a versenyen, volt, aki fellebezett egy-egy feladata miatt, de azt tapasztaltuk, hogy semmiféle ellenséges viszony nem volt, amiért magyarul írták a dolgozatot. Persze ekkor is tapasztaltam néhány kolléga részéről, hogy azt feltételezik, hogy korrupció van a Komisszió nevű maffiában ben Besztercén volt az országos, amikor Szász Róbert, aki addig fordította magyarra a feladatokat, és segített a magyar dolgozatok javításában, nem vehetett már részt, mert már nem a román állami szférában dolgozott, 111

112 hanem a marosvásárhelyi Sapientián. (Addig a Bolyai Líceumban tanított.) Így megkértek, hogy fordítsam le a feladatokat magyarra, és maradjak a javításnál is, ha esetleg nem értik a dolgozatokat. Másnap (konkrétan a javítás napján) közölték, hogy érdeklődtek utánam (azóta sem tudom, hogy hol), és a fordításon túl szeretnék, ha én is javítanék román dolgozatokat is, majd a következő évtől rendes tagja lettem a Román Matematikai Olimpiai Bizottságnak (ez a rendes neve a Komisszió -nak). Egyébként nem annyira nehéz oda bekerülni, tulajdonképpen nyitottak a fiatal tehetséges tanárok befogadása iránt, általában a szervező város tanárai közül meghívnak néhányat, majd ha meg vannak elégedve valakivel, akkor a következő évtől hívják a Bizottságba. Ez a bizottság körülbelül 60 tanárból áll, akik közül 20-an már a feladatok szerkesztésében részt vesznek, a többiek pedig csak a javításnál. A javításról az a tapasztalatom, hogy nagyon korrektül zajlik, én általában a kicsiknél (VII-VIII.) szoktam javítani, de betekintést nyerek minden évfolyamra, ugyanis a magyar dolgozatoknál mindig odahívnak, semmiféle diszkrimáció nem merül fel, sőt ha igen, akkor pozitív (volt már olyan, hogy majdnem megadták egy saját (!) tanítványomnak a maximumot egy feladatra, majd megkértek, hogy olvassam el, hogy tényleg jól értették-e, persze kiderült, hogy volt benne csúsztatás, így az én kérésemre le kellett vonjanak a pontokból). 112 Nemzetközi matematikai diákolimpiák 1959-ben a Romániai Matematikai Tudományos Társaság kezdeményezésére Brassóban szervezték az első Nemzetközi Matematikai Diákolimpiát (továbbiakban NMDO). A hetvenes évekig a szocialista országok versenye volt, ma az egész világra kiterjed. Minden résztvevő ország hat versenyzőt küldhet. A versenyzők kiválogatása minden országban saját szabályzat szerint zajlik. Nálunk például az országos olimpián legjobb eredményt nyújtó diákok még ott a helyszínen részt vesznek egy válogatóversenyen ( baraj ), ami egységes minden évfolyamnak, ez már nem az évfolyamonkénti tananyagra épül, hanem az NMDO stílusához hasonlít. Többnyire geometriai, kombinatorikai feladatok, amiket sajnos az itthoni tanterv csak gyengéden érint. A XI. és XII. osztályosok tantárgyverseny tematikája még érintőlegesen sem tartalmaz semmit a válogatóverseny tematikájából, ezért szokott előfordulni, hogy olyan XI. vagy XII. osztályosok, akik előző évben jó eredményt értek el valamilyen nemzetközi diákversenyen, ami feljogosítja őket arra, hogy White Card -dal részt vegyenek a válogatóversenyen, nem is készülnek a saját évfolyamuknak megfelelő tananyagból, és az elérhető 28 pontból 4-5 pontot írnak a tantárgyversenyen. Az országos olimpia helyszínén két válogatót írnak a diákok, ami alapján kikerül az a tanuló, aki május folyamán további 3 válogatót ír. Az öt válogatóverseny összesített eredménye alapján áll össze a hattagú olimpiai válogatott. Az NMDO-n a díjakat (arany-, ezüst- és bronzérem) egyének, nem pedig országok kapják, de mindig készül izgatottan várt nem hivatalos országlista

113 is, amit a versenyzők egyéni pontszámainak egyszerű összeadásával állítanak össze. A versenyzők életkora nem érheti el a 20 évet, és nem vehetnek részt középfokúnál magasabb iskolai képzésben. A csapatokat egy vezető (leader) és egy helyettes vezető (deputy leader) kíséri, előbbi a feladatbizottság tagja is, utóbbi pedig tulajdonképpen pedagógiai vezető, ő felel a résztvevőkért, de a dolgozatok javításában is részt vállal. A feladatok összeállításához nincs egy előre leszögezett tanterv, hanem a különböző országokból beérkezett javaslatok alapján áll össze a 6 feladat (két nap versenyeznek 3-3 feladattal, mindkét nap négy és fél órát dolgozhatnak a feladatokkal). A feladatok első olvasatra hozzáférhetőek, viszont nagyon mély matematikai háttértudást igényelnek a megoldásaik. Az NMO a versenyzésen kívül lehetőséget nyújt a diákoknak az ismerkedésre, barátkozásra is, számos szabadisős tevékenységet, kirándulást szerveznek nekik az egy hét ott-tartózkodás alatt. Az NMO mintájára létrehoztak számos más nemzetközi diákversenyt is. Néhány ezek közül: Balkáni Matematikai Diákolimpia, Junior Balkáni Matematikai Diákolimpia, Középeurópai Matematikai Diákolimpia... Európai Matematikai diákolimpia Lányoknak Az első Nemzetközi Matematikai Diákolimpián 7 országból 52 diák vett részt, ebből 6 lány. A lányok összlétszáma az elmúlt 53 Nemzetközi Matematikai Diákolimpián 6,42%-a az összes résztvevőnek. Az évek során egyre több ország vesz részt a versenyen, az elmúlt években a résztvevő országok száma 100 körül stabilizálódott, míg a lányok száma kb. 10%-a a résztvevő diáknak. (A Román Matematikai Olimpiai Bizottságban is 60 tanárból 6-7 nő.) Számos kutatás foglalkozott annak felderítésével, hogy valóban vannak-e alapvető nemi különbségek a matematikai gondolkodás terén. A kutatások azt mutatták ki, hogy komplex feladatok esetén, amelyek többféle módon megoldhatóak, a férfiak és a nők eltérő kognitív profilt mutatnak (nem pedig eltérő teljesítményt), ám az alapvető matematikai készségek terén teljesítményükben nem találtak különbséget. Az eltérések csak az iskolás kor után jelentkeznek, valószínűleg a különböző társadalmi elvárások, tradíciók, preferenciák, a sikerrel kapcsolatos elvárások következtében. A fenti számok tükrében Kínában kitalálták 2002-ben az országos lányolimpiát, aminek a pozitív tapasztalata hatására 2011-ben szerveztek hasonló versenyt az Egyesült Királyságban is UK Mathematical Olympiad for Girls néven. Ezt követően az angolok előterjesztették (egyelőre) az európai országokban egy hasonló nemzetközi verseny gondolatát. Így született meg az EGMO (European Girls Mathematical Olympiad). Az első ilyen verseny szervezését fel is vállalták április 10. és 16. között Cambridgeben a Murray Edwards College-ben 19 ország 70 diáklánya vett részt januárjában hívott fel Dan Schwarz (évekig tagja volt a országos olimpiai bizottságnak, remek feladatszerkesztő, a román válogatott számos 113

114 tagját készíti versenyekre - itt megjegyzem, hogy a nagyoknál az iskolai tanáron kívül, aki szintén tart felkészítőket, két-három tanár is készíti a diákokat különböző témákból) azzal, hogy milyen verseny lesz Cambridgeben, és úgy volna ildomos, hogy a csapatot egy nő is kísérje, ők pedig ott bent a nagy fővárosban rám gondoltak, ha elvállalom. A másodperc töredéke alatt igent mondtam (ez alatt a töredék alatt átfutott a gondolat, hogy illik-e azonnal igent mondani, vagy elvárják, hogy nézzem meg a határidőnaplómat de nem kockáztattam, nehogy másnak ajánlják fel a lehetőséget, ami eddigi pályafutásom legnagyobb szakmai elismerése.) április 10-én hajnalban indult a csapat: a zsidó csapatvezető és a magyar csapatvezető-helyettes repült a román lánycsapattal Londonba. A lányok az előző tanévben tagjai voltak a bővített olimpiai keretnek, ők: Simona Diaconu IX. osztályos, Andreea Măgălie X. osztályos és Ioana Maria Tamaş XII. osztályos a bukaresti nemzetközi informatika líceumból (International Computer Highschool ez egy tehetséggondozó magánlíceum, ahova összegyűjtenek az országból nagyon sok tehetséges tanulót) valamint Ştefana Aniţa XII. osztályos Iaşi-ból. A közel három órás repülés után vártak egy mikrobusszal a londoni reptéren, ahova ugyanakkor érkezett a magyar csapat is, így együtt mentünk Cambridge-be. Az első nap pihenéssel, ismerkedéssel telt el. Második nap volt a verseny hivatalos megnyitója, ahol kiderült számunkra, hogy nemcsak Európa, hanem az Egyesült Államok és Szaud-Arábia is részt vesz egy-egy 4 fős lánycsapattal (furcsák is voltak első nap a hidzsábos európai lányok), Afganisztán csapata pedig nem tudott eljönni, mert nem kaptak vízumot. Megnyitó után összeült a feladat-összeállító bizottság, amely a csapatvezetőkből (leader) állt. Ezalatt a lányoknak sportrendezvények zajlottak, ami nem is annyira sport volt, hanem különféle lányos szabadtéri játékok. Itt kipróbálhatták a croquet-et meg mindenféle egyéb labdás, karikás stb. játékokat. A csapatvezetők megegyeztek a feladatokban, amelyeket az előzőleg beérkezett javaslatokból válogatták össze, majd minden csapatvezető viszszavonult lefordítani a kijelölt feladatokat. A verseny koncepciója ugyanaz, mint a Nemzetközi Diákolimpiáé, itt két nap alatt 4-4 feladatot kellett megoldani a lányoknak (a Nemzetközi Diákolimpián 3-3 feladat van a két napon), amelyeket két-két nyelven igényelhettek (az esetek többségében az egyik az angol és a másik a saját anyanyelve volt, de a vajdasági magyar kislány például szerbül és magyarul kérte, majd magyarul is dolgozta ki a megoldásait). A feladatok stílusa az NMDO stílusához hasonlít, nehézségi foka pedig a Balkáni Olimpia nehézségi fokához. Gyakoriak a nagyon érdekes, esetleg elsőre matematikai hátteret nem is sejtető, viszont komoly kombinatorikai készséget igénylő feladatok. Íme a verseny második napjának egyik feladata: A Fércbook közösségi hálózaton végtelen sok ember van regisztrálva. Két (különböző) felhasználó köthet barátságot, de mindenkinek csak véges sok 114

115 barátja van. Minden felhasználónak van legalább egy barátja. (A barátság szimmetrikus, azaz ha B-nek barátja A, akkor A-nak is barátja B.) Minden felhasználónak ki kell jelölnie, hogy a barátai közül ki a legjobb barátja. Abból, hogy A B-t jelöli meg legjobb barátjaként, (sajnos) nem feltétlenül következik, hogy B éppen A-t jelöli meg legjobb barátjaként. Ha valakit legjobb barátnak választottak, akkor ő 1-legjobb barát. Általánosabban, egy n > 1 pozitív egészre egy felhasználó n-legjobb barát, ha a legjobb barátja valakinek, aki (n 1)-legjobb barát. Ha valaki minden k pozitív egészre k-legjobb barát, akkor népszerű. (a) Bizonyítsuk be, hogy minden népszerű ember valamelyik másik népszerű embernek a legjobb barátja. (b) Mutassuk meg, hogy ha az embereknek végtelen sok barátjuk is lehet, akkor előfordulhat, hogy egy népszerű ember nem a legjobb barátja egyetlen népszerű embernek sem. Amíg a verseny zajlott, mi (a deputy leader-ek) is ismerkedtünk a feladatokkal, igyekeztünk megoldani őket, majd a feladatkapitányok (problem captain) bemutatták a részletes megoldókulcsokat, ami nagy mértékben eltér az itthoni megszokott megoldókulcsoktól. A feladatokat 0-tól 7-ig pontozzák, több különböző megoldási útvonalat is leírnak, sőt a helyszínen született új megoldásokat is belefoglalják a végleges megoldókulcsba. Nem konkrétumok érnek pontot, hanem három eleme van a megoldókulcsnak: 7 pont a tökéletes megoldás, egy másik elem a 0+, ami azt jelenti, hogy egy alapötlet megszületik, valamennyire ki is vitelezi a versenyző, s az alapötlet, illetve annak kivitelezése nehézségi fokától függően ez a 0+ lehet 1 vagy 2 (ritkán 3), a harmadik elem a 7, ami azt jelenti, hogy majdnem tökéletes a megoldás, csak hiányzik egy aprócska befejezés, vagy a végén elszámolt valamit, itt megint a hiány mértékétől függően a 7 lehet 6 vagy 5 (esetleg 4, de ez ritkábban), gyakorlatilag alig lehet 3 vagy 4 pontot szerezni. A dolgozatok megírása után a lányoknak különféle programokat szerveztek (voltak például punting -ozni ez a Cambridge-i gondola), nekünk pedig ki kellett javítani a dolgozatokat mindenki megkapta a saját csapatának dolgozatait, aminek a másolatát egy angol szakemberekből álló bizottság javította ki. Az angolok dolgozatait pedig kiosztották a feladatot javasoló ország kísérőinek. Így mi is javítottunk mindkét nap angol dolgozatokat. Miután mindkét nap dolgozatait kijavítottuk, következett az egyeztetés (Coordination), ami abban állt, hogy 8 asztalnál ültek az angol javítóbizottság tagjai (minden asztalnál kettő-kettő), minden feladatot más asztalnál egyeztettünk, azaz összehasonlítottuk az általuk adott pontszámot az általunk adottal. Ezek a pontok a legtöbb esetben megegyeztek, nekünk például a 32+8 feladatból 2-nél nem egyezett a pontszám az övékével, egy feladatnál ők 1 ponttal többet adtak, egynél pedig egy ponttal kevesebbet (mindkét esetben az általuk adott pontszám lett a végleges). Az egyeztetés alatt, ami több órán át tartott (a Nemzetközi Diákolimpián több napig is tart) folyamatosan lehetett követni a részeredményeket egy óriás 115

116 képernyőn, így nagy volt az izgulás, ugyanis az egyik lány szorosan az élmezőnyben volt, illetve csapatban is a román lányok összpontszáma az élmezőnyben volt. Végül az egyéni- és a csapatversenyben is megvertek egy ponttal, de mindenképpen elmondható, hogy remekül teljesített a csapat, egy aranyéremmel és három ezüstéremmel tértünk haza, csapatban pedig a második helyen végeztünk. Utolsó nap kirándultunk a Bletchley Parkba, ahol az Enigma kódolását megfejtették, itt meglátogathattunk egy számítástechnikai múzeumot is, majd a lányok nagy élvezettel dekódoltak különféle szövegeket. Összességében nagyon érdekes tapasztalat volt. A sokszínűség lépten-nyomon fellelhető volt a különféle nyelveken csacsogó lányoktól a közös nyelvet beszélő belgák és luxemburgiak egymásratalálásán át a kendős és nem kendős török lányokig, hogy a rózsaszín vattacukorhajú angol lányt ne is említsem... A soknyelvűség is egy színes foltja volt a rendezvénynek, előfordult, hogy az arab csapat román vezetőjéhez angolul szóltam, a magyar kolléganőkhöz románul vagy a román kollégához magyarul. Az egész rendezvényen nem a versenyszellem uralkodott, hanem volt egy bensőséges hangulat, a lányok között barátságok alakultak ki; mi tanárok esténként a kollégium bárjában beszélgettünk, ide diákoknak tilos a belépés, nemcsak most a versenyen, hanem általában sem mehetnek be az egyetemisták, csak a fellow -k, akik tulajdonképpen a kollégiumban lakó tanárok, akiknek a kertben is saját sétányaik vannak. A díjkiosztással egybekötött díszvacsorán viszont tanárok, diákok vegyesen ültünk, megtanultuk a süteményt nagy kanállal és villával enni, és mindenkinek kijárt a pohár bor a rendezvény sikerességének megünneplésére. Annyira sikeres volt, hogy úgy tűnik, ennek a versenynek is lesz hagyománya, akárcsak a több mint fél évszázada évente megrendezett Nemzetközi Diákolimpiának, mert már a következő kettőnek is leszögezték a helyszínét: 2013-ban Luxemburgban, 2014-ben pedig Antalyaban rendezik majd. Remélem, azokról is én készíthetek beszámolót. Páll R. Olga 116 IsKOLA MÁsKÉNT MATEMATIKA MÁsKÉNT Mit tehet egy szaktanár és osztályfőnök, ha időben egymásra tevődik két program(ja)? Egyszerű a megoldás: keres egy helyettesítőt. Ami mégsem egyszerű akkor, ha már eleve több kollégája is ugyanabban a hajóban úszik. Nekem szerencsém volt a Sapientia EMTE ideiglenesen betanító tanárnőjével, Mara Gyöngyvérrel, aki ügyesen beszervezte a tizenkettedikes osztályomat az Iskola másként hét első két napjára az egyetemi laborok labirintusaiba és a diák-önkormányzat hallgatósága közé. Mint kiderült, ebből a diákok nagyot nyertek, genetikai vizsgálatokat végeztek kimagasló technikai berendezések segítségével, ismerkedtek két napig az egyetemi élettel,

117 a fehér köpenyekkel, a laboratórium felszereléseivel, és folytathatnám a sort. Mindenképp előnyös volt a tanulók számára, és ezt sikerült függetleníteni a jelenlétemtől. Hátrány talán az egyoldalúság, hogy egyetlen téma körül forgott a két nap tevékenysége gondoltam én, de minden tanulóm már a látogatás ötletétől is feldobódott, két nap után pedig a sok élménytől úgyszintén. Így én is felszabadultan kísérhettem a Zrínyi-Gordiusz versenyzőket a Kárpát-medencei döntőre Kecskemétre. A Zrínyi Ilona és a Gordiusz Matematika tesztverseny 1990-ben indult kecskeméti iskolák számára, majd néhány év alatt Kárpát-medencei méretűvé népszerűsödött ez a kétfordulós (megyei és döntő) verseny, és a tanulók érdeklődése azóta sem csökkent. Alátámasztásként csak a 2011-es számadatokat közölném: több mint versenyző a megyei fordulón, ebből nél több Magyarországon kívüli. A szervezők eredetileg a matematika népszerűsítését tűzték ki célul, az előbbi számadatok talán arra is konkrét bizonyítékok, hogy ez sikerült. A szabályokat teljesen világosan megfogalmazták: a feladatok megoldására a 3 4. osztályos tanulóknak 60 perc (25 feladat), az 5 6. osztályos tanulóknak 75 perc (25 feladat), a osztályos tanulóknak 90 perc (30 feladat) áll rendelkezésükre, az olvasóra bízom az egy feladatra átlagosan jutó idő kiszámítását. A feladatok szövege után öt lehetséges válasz található (A, B, C, D, E), amelyek közül pontosan egy a helyes. A kódlapon a feladatok sorszáma melletti öt négyzet közül a helyes válasz betűjelének megfelelő négyzetbe kell X-et jól láthatóan beírni, a többi négy négyzetet pedig üresen kell hagyni. A versenyen íróeszközön kívül semmilyen más segédeszköz nem használható, számolni a feladatlap mellé kiadott üres lapokon lehet. A verseny végén csak a megoldásokat tartalmazó kódlapot kell beadni. A pontozás a 4H R + F képlettel történik, ahol H a helyes, R a rossz válaszok, F a kitűzött feladatok számát jelenti. A pontszámok alapján áll össze a tanulók első fordulós rangsorolása megyénként, emellett egyenlő pontszám esetén figyelembe veszik a rossz válaszok számát, illetve az épp aktuális úgynevezett prior-számot, amit alapvetően a versenyzők és az általuk helyesen megválaszolt feladatok százalékos aránya alapján állítanak össze, így nagyon ritka két vagy több teljesen egyenlő teljesítmény, de nem kizárt. Ilyen szigorú szabályokkal szembesül a versenyző tanuló, ráadásként a feladatok zömmel eltérnek a mi romániai oktatásunk hagyományosnak mondható feladataitól. A teljesség igénye nélkül pillantsunk bele a zrínyis feladatok néhány jellegzetességébe. A feladatszerzők a megfogalmazással is próbálják vonzóbbá tenni a matematikai tartalmat, azaz olyan szövegkörnyezetbe helyeznek matematikai feladatot, amely ezzel például mesebelinek, varázslatosnak tűnik, ez egy eléggé jellemző vonása a főként kisebb osztályokban kitűzött feladatoknak. A közérthetőség kedvéért idézek egy harmadikos feladatot a 2011-es versenyről: Amikor a török császár bezárta a kiskakast a kincseskamrájába, a kiskakas így szólt: Szídd fel, begyem, a sok pénzt! Erre a begye mind felszívta a török császár három dézsányi aranyát. Hány aranyat szívott fel összesen 117

118 a kiskakas, ha mindhárom dézsában egyenlő volt az aranyak száma? (A) 400 (B) 500 (C)700 (D) 800 (E) 900. De nemcsak a mesebeli megfogalmazás jellemző, hanem az érdekes, a játékos, a furfangos (például A 19 az 1 híján 20. Hány híján 20 az 1? ), vagy az ötletes, szellemes megfogalmazás is (például: Telekes Elek mekegte: Keresetem lehetne ezer fele meg negyven negyede, de kellemetlen, mert hetvennel kevesebb a kérdést már nem idézem). Szintén jellegzetessége a feladatoknak, hogy előnyös felismerni azokat a helyzeteket, amikor a válaszokból kell a helyes válaszra következtetni, azaz nem iskolaszerűleg megoldani, hanem a fordított gondolkodást alkalmazni (az első példában melyik számot lehet három egyenlő részre osztani, hiszen egy harmadikos tanuló még nem ismerheti az oszthatóság fogalmát). Sok feladat precíz megfigyelésekre épül, rajzok, illusztrációk alapján kell következtetni, és ide sorolnám azokat a feladatokat, amelyek két vagy több adott, többé-kevésbé bonyolult ábra szigorú megkötésekkel való egymásra helyezésén alapulnak, vagy amelyek térbeli idomok (általában építőkockák) valamilyen feltételekkel való elhelyezésére épülnek, amelyek esetén a tanuló természetesen csak a saját képzelőerejét használhatja. Ezen feladatok megválaszolása általában nem igazán feltételez konkrét matematikai háttértudást, annál több tisztánlátást, illetve pontos képzeletbeli reprezentációs készséget. A tényleges számolásos feladatok rövid idő alatti nagyon pontos számolást igényelnek, ugyanis a válaszok között általában ott vannak a lehetséges elszámolásokkal kapott eredmények is. Szintén jellemző vonása a feladatoknak, hogy már részleges megoldással ki lehet szűrni néhány helyes választ, ezt azért fontos felismernie a tanulónak, mert a válaszadásra kevés ideje van, ha nem osztja be értelmesen, esélye sincs nagyobb pontszámot elérni. Fontosnak tartom azt is, hogy a hagyományos és nem hagyományos geometriafeladatok végigkísérik a versenyeket harmadiktól amikor még igazából nem rendelkezik szigorú értelemben vett geometriai ismeretekkel a tanuló egészen tizenkettedikig, ami hosszú távon a tanulók olyan képességeit bombázza, mint a vizuálisan látható ábra és matematikai tudás összekapcsolása, ábrakiegészítésre való hajlam, illetve a megadott keretekből való kitörés képessége, következtetések levonása, rigurózus gondolkodás stb. (Csak érdekességként említem meg itt, hogy a romániai tananyag X-XI-XII osztályokban egyáltalán nem tartalmaz semmilyen mértani fejezetet). Amit még én tanárszemmel látok a feladatsorok összeállításában, az, hogy már harmadik osztálytól megjelennek a kombinatorikus számlálási feladatok, amelyek az évek folyamán egyre nehezednek, és az a tanuló, aki harmadikos korától rendszeresen versenyez, és időt is szán a felkészülésre, biztosra vehetően sokkal könnyebben boldogul tizedik osztályban, amikor a mi tananyagunkban is megjelenik a kombinatorika. Természetesen a nagyobb osztályokban egyre több a tényleges matematikai tudást feltételező feladat, a kisebb osztályos érdekes és ötletes megfogalmazások tulajdonképpen azt szeretnék közvetíteni a tanulók felé, hogy a matematika a közhiedelemmel ellentétben mégis lehet egy barátságos és kedvelhető tantárgy. 118

119 Én személy szer int úg y tar tom, nag yon hasznos időt szá nni er re a verseny re évente, kisebbeknek és nagyobbaknak egyaránt. Megfigyeléseim szerint a zrínyis feladatsorok szó szerint kihívásként működnek a tanulók számára, talán azért is, mert ebbe a versenybe még olyan tanuló is beszállhat és felpörgetheti a szürkeállományát, aki amúgy egy mindennapi matematikaórán a mi romániai bonyolult tananyagunk mellett nulla sikerélményhez juthat, és talán azért is, mert a feladatsorok megoldása az újszerűség és az időtényező miatt a kiváló matematikaversenyző tanulónak is kemény és hasznos agymunkának bizonyul, egyértelműen a gyors, kreatív és célravezető gondolkodást, illetve a képzeletet helyezik inkább előnybe a számolási technikákkal szemben (természetesen a gyors és pontos számolás egyáltalán nem elhanyagolható). A fenti elemzésből az is kiderül, hogy olyan képességek fejlesztésébe is beleszólhat ez a verseny, amelyekre a hagyományos matematikaórákon nem kerülhet sor, és amelyek hosszútávon oda is vezethetnek, hogy mélyebb, letisztultabb készségeket tud önmagának kialakítani segítség nélkül is egy tanuló. Az elementáris megoldásmenetek megtanításában természetesen a tanítónőknek van hatalmas szerepük, hiszen ők azok, akikre elemi osztályokban ez a feladat hárul, a nagyobb osztályokban már alkalmazzák és csiszolgatják az ismert technikákat az időbeosztástól a megoldáson át a válaszadásig terjedőleg. Szakmailag a feladatsorok igényesek, magas minőségűek, nagyon felkészült és nagyon komoly bizottság állítja őket össze, hihetetlen csapatmunkával, sokszoros ellenőrzéssel, magasfokú kreativitással. Évente új feladatsorokat készítenek minden évfolyam számára, ami nem kis munka még kitűnő szakembereknek sem. Hosszú évek óta a verseny főszervezője a Matematikában Tehetséges Gyerekekért Alapítvány (a honlapjuk mategye.hu), ezen kívül minden megyének vannak területi szervezői. A megyei díjazás is ünnepnek számít, Hargita megyében a osztályosok közül évfolyamonként az első húsz, osztályosok közül gimnáziumi kategóriában az első tíz, szakközépiskolás kategóriában az első hat legjobb eredményt elérő tanulót díjazzák. Előnyökkel és hátrányokkal együtt a Zrínyi Ilona és a Gordiusz Matematikaverseny nagy népszerűsége sok év alatt egyáltalán nem csökkent, és a fentieket összefoglalva úgy vélem, ez a verseny akár az Iskola másként hét matematikai szekciója is lehetne. Egyáltalán nem könnyű megfelelni a kísérőtanári feladatnak, hiszen a harmadikostól a tizenkettedikes tanulóig minden korú gyerek található a versenyzők között. Viszont az út, a nagyváradi találkozó Erdély többi versenyzőjével és tanáraival és a Kecskeméten eltöltött két nap kitűnő alkalom ismerkedésre, tapasztalatszerzésre tanárnak és tanulónak egyaránt. Hogy mi a hátrány ebben? Természetesen a fáradtság, és hogy egy nappal az Iskola másként hét zárása után érkeztünk haza. És hogy csak mesékből ismerhettem meg a diákok és a kollégáim egyhetes élményeit egy kísérleti jellegű tanulási hétből. Sajnos nem lehetünk egyszerre két helyen, így választani kellett a két program közül, számomra idén ez lett a jó választás. 119

120 Csomós Róbert 120 RObOTÉPíTÉs Az IsKOLÁbAN Túlzás lenne azt állítani, hogy iskolánkban hagyománya van a robotikának, viszont már évekkel ezelőtt voltak próbálkozások számítógéppel vezérelt szerkezetek készítésére, vagyis arra, hogy megépítsünk egy eszközt, amely majd számítógép segítségével vezérelhető. Ez azt feltételezi, hogy barkácsolnunk kell, elektronikai ismeretekkel kell rendelkeznünk. A legnagyobb nehézséget az jelentette, hogy nem rendelkezünk elegendő elektronikai tudással ahhoz, hogy komolyabb dolgokat tudjunk készíteni. Az iskolánkban megszervezett Tehetségnap teremtett lehetőséget arra, hogy beszerezhessünk egy LegoMindstorms NXT 2.0 robotkészletet. A készlet tartalmaz egy intelligens téglának nevezett programozható egységet, három szervomotort, illetve különféle érzékelőket. A készlet segítségével lehetőségünk van megépíteni és programozni egy eszközt elektronikai ismeretek nélkül. Hogy miért is jó egy ilyen programozható robot? A tanár segédeszközként használhatja, hogy jobban megértessen a diákokkal számos fizikai, matematikai, illetve algoritmikai fogalmat. Másrészt, ha a diáknak is lehetősége van megépíteni és megtanítani, azaz programozni a robotot egy bizonyos tevékenységre, akkor ezáltal fejleszti kreativitását, és tulajdonképpen mérnöki munkát végez. Egy újabb előrelépés ebben a témában 2011 tavaszán történt, amikor lehetőségem volt részt venni Debrecenben a National Instruments magyarországi kirendeltségénél egy bemutatón, ahol ismertették a Lego Mentor Programot. A National Instruments fejlesztette azt a grafikus programozási nyelvet, amely segítségével a LegoMindstorms NXT robot programozható, és a Lego Mentor Program segítségével célja minél szélesebb körben elterjeszteni a grafikus programozási nyelvet, az algoritmikus gondolkodásmódot, megmutatni a technika érdekességeit, megismertetni a gyerekekkel az NI alkalmazásokat és hozzájárulni egy jobb mérnökképzéshez. A program megvalósítása iskolánkban egy újabb érdekes lehetőséget jelent a diákok és a tanárok számára is. Reményemet fejezem ki, hogy a következő beszámolómban a programban elért eredményekről és sikerekről beszélhetek majd. Csata Emese IROdALMI KÁVÉhÁz Az Iskola másképp hét lehetőséget adott egy régi elképzelésem megvalósítására: irodalmi kávéházat nyitottam. Hogy miért pont irodalmi kávéházat? Azért, mert nekem is meggyőződésem, hogy irodalommal kapcsolatba kerülni sokféleképp és sokféle szinten lehet: nemcsak tanulással és passzív

121 befogadással, hanem játékosan és alkotó módon is. Kávéházban, asztalok mellett, kávét vagy teát szürcsölgetve. Úgy, mint a nagyok. Szerdán délelőtt az előkészületek után (amelyben nagy segítségemre voltak a XII. C osztály tanulói, valamint az Igazgatóság, aki az anyagi alapokat biztosította), 1o órakor kezdődött a kávéház programja több mint kilencven résztvevővel, akikkel dadaista verset írtunk, amely felkerült a táblára. Ezt egyéni kreatív gyakorlat követte: Vangelis-zenére szabad asszociációk születtek írásban és rajzban, amelyeket felolvastunk, megnéztünk, megbeszéltünk. Rövid zenés szünet után a résztvevők Hertza Mikola íróval találkozhattak, aki Örkény István egyperceseiről és saját egyperceseiről beszélt. Csütörtökön a kávéház programja folytatódott. A résztvevők, a szerdaihoz hasonló számban, saját alkotásaikból vagy pedig kedvenc verseikből olvastak fel, ezután pedig versek megzenésítéseit hallgattuk meg. Ezt egy beszélgetés követte, Borsodi L. László meghívottal, akit ezúttal írói minőségében ismerhettek meg a diákok. Ő a prózavers műfajáról tartott előadást, majd saját prózaverseiből olvasott fel. A két meghívott írásait és személyiségét ismerve sejtettem, hogy elnyerik a közönség tetszését, de még én is meglepődtem, hogy a résztvevők milyen fegyelmezetten viselkedtek. Ez a fegyelem nem kikényszerített fegyelem volt, hanem őszinte érdeklődés és tetszés kiváltotta figyelem. Pedig legalább három osztálynyi ember zsúfolódott be egyszerre egy osztályterembe, felszolgálók járkáltak, egyszóval zajlott az élet. Én is sokat tanultam, olyan tapasztalatokat szereztem, amelyekre nem számítottam, sok tanítványom kedvességét és segítőkészségét tapasztalhattam meg, olyanokét, akiket nem eléggé vagy nem így ismertem meg az órákon. És ez fontos emberi tanulságokkal szolgált. A kávéház másik pozitívuma a jó értelemben vett demokratizmusa volt: eltérő érdeklődésű és műveltségű embereknek kínált belépési lehetőségeket az irodalom világába, és különböző szinteken különböző igényeket elégített ki. Úgy tűnt, hogy a diákok jól érezték magukat, és sokan azzal az élménnyel maradtak, hogy az irodalom nem föltétlenül a vájtfülűeknek szóló, számukra elérhetetlen és érthetetlen valami, hanem személyes viszonyba lehet kerülni vele. Ebben nagy szerepük volt meghívottainknak is, akiknek sikerült közvetlen hangú, és mégis színvonalas, továbbgondolandó párbeszédeket kezdeményezniük a résztvevőkkel. bodor Julianna MÁG TÉVÉ Az Iskola másként hét keretén belül az idegennyelv-katedra szervezésében került sor a MÁG TÉVÉ elnevezésű programra. A diákot megmozgató rendezvény a tanév egyik legizgalmasabb és leglátványosabb diáktevékenységének bizonyult. A csapatok feladata egy perces tévéműsor összeállítása volt, amelynek tartalmaznia kellett híreket, riportot, reklámot, 121

122 szórakoztató műsorszámot és egy meglepetést is. A különböző műsorszámok teremtettek keretet az idegen nyelv osztálytermen kívüli, kreatív használatához, ugyanakkor a feladat számítógépes ismereteket valamint lelkes együttműködést is megkívánt a csapattagok részéről. Az eredmény minden várakozást felülmúlt. Az eredetileg négyórásra tervezett felkészülési idő huszonnégy órásra bővült. A csapatok keményen dolgoztak, terveztek, forgatókönyvet írtak, szerepeket játszottak, filmeztek. A tévéműsorok változatosak, látványosak, szórakoztatóak voltak: láttunk szappanopera-paródiát, helyszíni közvetítést oroszországi csatatérről, Mónika- és Oprah-show-t, reklámot többek között a csodálatos power-bandről, melynek eredménytelensége mindenkit lenyűgöz, interjút a húsvéti nyuszival, de a Hargita Gyöngye kosárlabdacsapat két játékosával is utóbbiakkal élő egyenesben. A munkafolyamat maga legalább annyira élvezetes volt a résztvevők számára, mint a nézőknek a végeredmény, hiszen ötleteket, buzdítást, építő kritikát, nyelvi ismereteket és leleményeket egymástól kaptak illetve tanultak. Érdekes és fontos, hogy a feladat a tévés műfajok megfigyelését igényelte, a műfaji jegyek és tartalmak azonban stilizáltan, bizonyos parodisztikus eltávolításban jelentek meg. Azon szerencsések, akik részesei lehettünk a programnak, természetesen lelkesedhetünk azért, amit láttunk, de hogy reális képet kapjon az olvasó az itt elmeséltekről, az iskola honlapján reményeink szerint hamarosan elérhetőek lesznek a műsorok. Orbán Zsolt 122 spanyolország MŰVÉszETE Az Iskola másként elnevezésű hét alkalmából a társadalomtudományok munkacsoport által szervezett egyik tevékenység egy tematikus nap volt, amely a Spanyolország művészete elnevezést viselte. A tematikus nap apropóját több általunk érzékelt hiányosság is adta. Egyrészt a romániai kerettantervek kevés időt és lehetőséget hagynak a művészeti oktatásra akik nem humán osztályban tanulnak, csak bepillantás erejéig találkozhatnak hasonló tevékenységgel, másrészt a középiskolai művészetoktatás is részben a rajz, a kreativitás fejlesztése felé tolódik el, ezáltal kevés alkalom adódik rendszeres művészettörténeti ismeretek elsajátítására. Elsősorban irodalom-, történelemvagy filozófiaórák keretében szembesülhet a tanár a diákok ilyen területen észlelhető hiányosságaival: alapstílusok jellemzői nem mindenki számára ismertek, néha festőóriások neve is csak rémlik, de képtelenek korszakhoz, iskolához (ha van olyan), alkotáshoz kötni, nem is beszélve olyan művészetekről, mint szobrászat, építészet, fotó-, sőt filmművészet. Pedig diákjaink már egy erőteljesen vizuális világ fogyasztói és termékei, ám bizonyára a naponta rájuk zúduló képkavalkád nem segít a feldolgozásban és megértésben. A digitális, multimédiás képek forradalma bármennyire lenyűgöző, bármennyire is hatalmába tudja keríteni az embert, nehezen járul hozzá a művészetek világalkotó

123 erejének feltérképezéséhez. Éppen ezért döntöttünk úgy Szabó László kollégámmal, hogy kísérletet teszünk egyes művészi ének megnyilvánulásainak, a képzőművészetek nyelvének és szellemi tartalmának diákközelbe hozatalára. Mivel kizárt bármilyen teljességre törekedni, a választott téma Spanyolország művészete lett. Egyrészt azért, mert adott volt egy újkeletű, szenzációs képi világgal és odaillő zenével és narratívával ellátott háromórás BBC dokumentumfilm a témában, másrészt azért, mert kevés olyan térsége van Európának, amelynek kultúráját, történelmét és művészetét megértve egész földrészünk kultúrájába bepillantást nyerhetünk. A film három részben követi végig a spanyol művészet nagy állomásait. Az első rész annak az egyedi ötvöződésnek állít emléket, amely nyolc évszázadon keresztül meghatározta az Ibér-félszigetet: a részben arab uralom alatt lévő térségben három vallás és kultúra az iszlám, a kereszténység és a zsidóság egymással való napi párbeszéde alakította a művészeti alkotásokat. A második rész Spanyolország aranykorának és bukásának művészetét mutatja be, kellemesen beágyazva a történetbe a kereszténység győzelmét, az Újvilág felfedezését és leigázását, a hatalmas gyarmatbirodalom kiépülését, az Inkvizíciót, mindazt a lenyűgőző pompát, amelyet egy világhatalom bemutathat. Megismerhetjük El Grecót, José de Riberát, Francisco de Zurbaránt, Diego de Velázquezt. A harmadik rész egy festőgéniusz, Francisco Goya művészetének bemutatásával kezdődik, majd zavaros évtizedek után a huszadik századi észak-spanyolországi művészóriások Antoni Gaudí, Pablo Picasso, Joan Miró, Salvador Dalí, Luis Buñuel munkásságát mutatja be. Mindhárom rész előtt rövid történelmi, kulturális és/vagy esztétikai, pszichológiai bevezetést tartottunk Szabó kollégámmal közösen. Törekvéseink, mint gyönyörködtetni a szemet, gondolkodtatni az elmét és végsősoron gazdagítani a lelket, remélhetőleg sikeresek voltak. Próbáltuk ösztönözni a diákokat, hogy a látott képi anyagot hozzák kapcsolatba különféle társadalomtudományok tanulása közben szerzett ismeretekkel, teremtsenek összefüggéseket. Végsősoron a művészet nyelvét próbáltuk szóhoz juttatni, s így igyekeztünk hatni a diákok esztétikai érzékére is. Gábos Endre TÁNcOLNI csoda! Táncolni csoda, ezt állíthatom, mert több mint 25 éve táncolok, ebből 20 évet hivatásosként. A tánc utazás a magunk körüli térben a zene szárnyain. A táncos a mozgással és a ritmussal foglalkozva belép az időtlenségbe. Ezért nevezték az őseink a táncot mulatságnak. Elmula(sz)tjuk az időt, ezért lehet a tánc gyógyír minden gondunkra, testileg-lelkileg meggyógyít. Ezt nemegyszer saját magamon is tapasztaltam. Ha táncról beszélek, akkor a magyar néptáncra gondolok, mert engem mindig csak ez a tánc érdekelt. Az a véleményem, hogy magyar embernek nem is kell "írül", "amerikaiul", "spanyolul",... táncolnia. A mi táncaink is 123

124 vannak olyan gazdagok, olyan elegánsak, mint bárki másé. Húsz év tanítás tapasztalata azt mutatja, hogy bárki, aki megtanulta a néptáncot, az jobban szereti minden más táncnál. A magyarázat az, hogy ezt a táncot a génjeinkben hordozzuk, ez a miénk. Lelki világa közelebb áll hozzánk. A tánc a kapcsolatok ápolására a legalkalmasabb. A zene felold, és a lelkünk összeér. Hét vagy nyolc éve tanítok a Márton Áron Gimnázium Zsigora néptánccsoportjában, (nem számoltam az éveket, mert ugye a tánc az időtlenségbe visz), nagyon sok tanítványom volt és van. A táncnak köszönhetően nem tanár-diák kapcsolat van közöttünk, hanem barátság. Nagyon szeretek a Márton Áron Gimnáziumban tanítani, mert nagyon lelkes tanítványok érkeznek a Zsigorába minden évben, és nagyon jó barátok távoznak 12. osztály végén. Tanítványaim nemcsak a táncban nagyon jók, hanem az iskolai teljesítményük is kimagasló. Mindenikük továbbtanul, és legtöbbjük az egyetemi városokban is tovább táncol, mert ha valaki megszerette a népzenét, néptáncot, akkor onnantól kezdve nincs megállás, teste-lelke igényli, hogy tovább folytassa. Külön öröm számomra, hogy saját zenészeink vannak, akikkel hangulatosabb a próba, a fellépések, és alkalmanként táncházat is szervezünk az iskolában. A Zsigorában megélt, átélt nagyon sok szép élményt köszönöm régi és jelenlegi barátaimnak, és örömmel köszöntelek, következő barátaim.

125 d) diákszemmel zsigora-lét Iskolánk néptáncegyüttese, a Zsigora intézményünk arculatához tartozik már jópár éve. Sokfele vitte el a Márton Áron Gimnázium jó hírét, büszkék vagyunk rá. De talán ennél is fontosabb, hogy belül, az iskola életében jól kialakult helye, szerepe van. Sok örömet okoztak diáktársaknak, tanároknak, szülőknek előadásaikkal, jó kedvre derítettek farsangtemetéseikkel. Látjuk a táncosok egymást követő nemzedékeit, ahogy felnőnek a kezdők, és egyre felszabadultabban táncolnak, játszanak, figuráznak. Megkérdeztük őket, mit jelent számukra a zsigora-lét. Az alábbi kérdésekre kértük a választ: Melyek voltak a Zsigora számodra legfontosabb fellépései? Mit jelentenek neked a Zsigorában tanult, gyakorolt népi táncok? Hogyan alakította az életformádat az, hogy az együttes tagja vagy, voltál? Hogy érzed, megváltoztat-e benned valamit a táncolás, a tánccal való foglalkozás? A megszólítottak közül a következő tanulók válaszoltak: Ferencz Elek (brácsás, X. c) Úgy érzem, hogy egy kicsit nehéz egy kívülálló embernek beszélni a Zsigoráról, az ott levő hangulatról, társaságról, mert ez egészen más, mint az általában minket körülvevő világ. Ezt csak az tudja elképzelni, átérezni, aki része volt ennek vagy egy ehhez hasonló bensőséges társaságnak. A csapatot a közös próbák, az együtt előkészített előadások, az együtt eltöltött idő a civil, iskolán kívüli életben egyaránt kovácsolják, alakítják. Sok fontos fellépése volt a Zsigorának, szerepeltünk nemzetközi fesztiválon, iskolai ünnepségen és más nyilvános helyen, mint például a Csürdöngölő vagy az Ezer Székely Leány Napja. Sokszor nagy volt a stressz a fellépés előtt, legalábbis bennem, mert fontos és hozzáértő emberek előtt kellett megmutatnunk tudásunkat, de hála a minket felkészítő embereknek, akiknek nagyon sokkal tartozunk, úgy érzem, sikerült színvonalas előadásokat színpadra vinni. Idővel az előadások előtti feszültség is feloldódott. Úgy érzem, minden előadásunk egyaránt fontos volt a csapat tagjainak, nem tudok kivételt tenni, hogy valamelyikre több vagy kevesebb lelkesedéssel vagy odafigyeléssel készültünk volna, mindig igyekeztünk kitenni magunkért, mindenki igyekezett kihozni magából a legjobbat. Én zenélés közben azt figyeltem meg, hogy a táncosok ugyanúgy, ugyanazzal a felszabadult arccal és mosollyal táncolnak a kecskeméti főtéren is, mint egy parkolóban Budapest felé, és arra jöttem rá, hogy mi is akkor tudunk talp alá való muzsikát játszani, ha átadjuk magunkat a pillanatnak, felszabadulunk, jól érezzük magunkat, és nem azzal törődünk, hogy ki néz minket, és mit gondol rólunk. Úgy látom, hogy mindaddig örülhetünk, míg muzsikálunk, és van, aki táncoljon rá. 125

126 Amióta én zsigorás vagyok, három tájegység táncaival foglalkoztunk. Kezdetnek ott volt a kalotaszegi ami nekünk, zenészeknek elég kemény diónak bizonyult, aztán jött a felcsíki, ami közel áll minden itteni ember szívéhez. Az idén pedig a sóvidéki táncokkal foglalkoztunk, foglalkozunk. Ezek mellett még foglalkoztunk a széki és mezőségi népzenével, néptánccal is szabadidőnkben. Ahogyan különböznek a tájegységeken hordott viseletek, úgy különbözik a tánc és a zene is. Minden tájegységnek megvan a maga hangulata, a zenének pedig egy sajátos lüktetése. Nem elég, ha valaki tökéletesen tudja egy táj táncának a lépéseit, dallamait, csak akkor fogja jól táncolni, muzsikálni azt a táncot, zenét, ha átérzi ennek a tájnak a sajátosságait, és megérzi benne azt a bizonyos lüktetést. Személy szerint a kalotaszegi népzene áll legközelebb a szívemhez, talán azért, mert ezt ismertem meg először, és ezzel foglalkoztam a legtöbbet. Ennek ellenére minden tájegységnek megvannak a maga szép dallamai, egy sem elhanyagolható közülük. Mindenki kedvére válogathat, szíve szerint, mert biztos vagyok benne, hogy talál kedvére valót. Sok embert megismertem, amióta belecseppentem ebbe a világba, és meglepett ennek a társaságnak az önzetlensége. Sokan segítenek nekünk jó szándékból, önzetlenül és anyagi juttatások nélkül. Ebben a közösségben nem úgy van, hogy ha valaki tud valamit, azzal henceg, és megtartja magának, hanem szívesen átadja, megtanítja, ha hajlandó vagy foglalkozni vele. Amióta megismertem ezeket az embereket, megváltozott az életem, más zenéket hallgatok, más társaságba, helyekre járok, és folyamatosan új embereket ismerek meg. Gyakran szervezünk együtt iskolán kívüli programokat, együtt járunk előadásokra, táncházakba. A néptánccal való foglalkozás egy más életformát jelent, de én nem bánom, sőt örülök, és folytatni is fogom, amíg tudom. Úgy érzem, hogy ez a dolog összehozza az embereket, és megváltoztatja őket. Nem azért járunk Zsigora-próbára, mert valaki kötelez, vagy, mert muszáj, hanem mert szeretjük, amit csinálunk, csak olyan emberek járnak ide, akiknek tényleg fontos a hagyomány megőrzése, a néptánc és a népzene. Végezetül úgy érzem, köszönettel tartozunk azoknak az embereknek, akik önzetlenül, és a mai anyagias, rohanó világban az anyagiak figyelembe vétele nélkül segítik a mi munkánkat, fejlődésünket. Ezek az emberek azt vallják, hogy mindaddig tanítanak minket, amíg látják bennünk, hogy komolyan foglalkozunk vele. Míg ilyen emberek vannak, és van, aki foglalkozzon a fiatalabb generációból a népzenével és néptánccal, addig kultúránk és népünk hagyományai nincsenek veszélyben, sőt, jó kezekben vannak. bakó Mária (XI. A) Számomra minden fellépés fontos, de talán a legfontosabb a kecskeméti fellépés volt. A Zsigorában tanult népi táncok számomra értékek. Mielőtt zsigorás lettem volna, hip hopra szerettem volna járni, de végül a Zsigora mellett döntöttem, amit nem bántam meg, mert amióta tagja vagyok, megváltozott az értékrendem, aminek nagyon örülök. A táncolás, úgy érzem, megváltoztat, mert amikor táncolok, felszabadultabb vagyok, mivel olyankor csak a zenére és a táncra figyelek. 126

127 császár szabolcs (XI. E) Túl nehéz kérdés, és talán nem is illő. Már abból a szempontból, hogy egy tánccsoporton belül és ez különösképpen igaz a Zsigorára nem léteznek fontosabb fellépések. Ez egyfajta külső nézőpont, amit a táncos nem érvényesít tánc közben, ő (ha fellépésről van szó) minden egyes nézőnek táncol, és mindenkinek ugyanúgy. Ugyanúgy, vagyis ugyanolyan szívvel-lélekkel, kitárt karokkal, nyitva az egész világ mosolyára. Amit szeret, hogy feloldódhat párja szemében, a jókedvben, abban a játékos világban, amit a többi zsigorással egységben alkot. Ezért a számomra legfontosabb fellépések tulajdonképpen a legszebb zsigorás élményeim, olyanok, mint a küküllőmenti táncokból álló kilencedikes fellépésünk az Ezer Székely Leány Napján, a tizedikes farsangtemetés, amely előadás széki anyagának betanításában résztvehettünk, ugyanezen év második felében a Csürdöngölő, amikor a számomra talán legkedvesebb vajdaszentiványi táncokat vittük színre, illetve a Csiperó fesztivál kalotaszegi előadásai vagy a budapesti testvériskolánkba tett látogatásaink alkalmával előkészített koreográfiáink bemutatása. Gábos Endre részben talán táncot tanít nekünk, más oldalról viszont emberséget. Megragadt az emlékezetemben a tavalyi üdvözlő-elismerő mondata, amely valahogy így hangzott: a Zsigora táncosai soha semmit nem vettek vagy vesznek félvállról, itt táncolunk és szórakozunk.... Nos, az és -re kell figyelni, a konjunkcióra, ami egyfelől arra vonatkozik, hogy sem a táncot, sem a nevetést nem sablonszerűen "műveljük", másfelől tánc és nevetés, tánc és humor, tánc és hangulat egymásba való kölcsönös feloldódására hívja fel a figyelmet. Hogy mit jelentenek nekem a Zsigorában tanult, gyakorolt népi táncok? Alakította-e az életformám a Zsigora? Megváltoztat-e bennem valamit a tánc? Igen. Kitartást tanultam és munkát, egyszerre csapni és nevetni, magasabb körökbe emelkedni, érintésből olvasni, őszintének lenni. Kiegyenesedni a nagyvilágban. Körültekinteni és nem elkeseredni. Valami olyasmit, ami még a saját szemem előtt is rejtve marad, de van és jó. Valami... életet. Fehér Levente (XI. E) Számomra a Zsigora összes fellépése fontos, a nyári kecskeméti fellépésünket azért mégis kiemelném, hiszen az a nemzetközi tánctalálkozón aratott osztatlan sikert a nagyszámú közönség körében, és ezután a fellépés után a szervezők felkérték csoportunkat, hogy az esti gálán is táncoljon. A Zsigorában tanult, gyakorolt táncok kiemelt fontossággal bírnak az életemben, hiszen Gábos Endre szaktudása és az a közvetlenség, amellyel hozzánk viszonyul, talán mindennél értékesebb koreográfiákat hoz létre. Sokan szokták mondani néptáncos körökben, hogy a tánc nem hobbi, nem sport, hanem egy életforma. Én ezt a saját bőrömön megtapasztaltam. Annak, hogy annyi éven át a Zsigora tagja lehettem, nagyon pozitív hatása volt az életemre, hiszen mind a tanárok, mind a diákok körében nagy elismerést jelentett az, ha valaki a csoport tagja volt. Maga a tény, hogy néptáncos vagyok, büszkeséggel tölt el, hiszen ezzel egy olyan tudást, egy olyan hagyományt sajátíthattam el, amely örökre az enyém marad. 127

128 Mátyás-barta Kinga (XI. E) A néptánc, népzene fontos része az életemnek, mivel nagyon szeretem a hagyománnyal kapcsolatos dolgokat. Egy amatőr néptáncos, amikor megkérdeztem tőle, mi jelent neki a néptánc, csak annyit felelt: Életöröm. Akkor még nem értettem, hogyan lehet a táncban megtalálni a boldogságot, de most már rájöttem, számomra is ugyanezt jelenti a tánc, boldog vagyok, ha táncolhatok, és elsajátíthatom a különböző vidékek táncait. Nagyon szeretek táncolni, és örülök, hogy iskolánkban lehetőség adódik, hogy a diákok megszerethessék és meg is tanulhassák a néptáncot. Amikor tagja lettem a Zsigorának, a szülői bálra kezdtük tanulni a koreográfiát. Kicsit féltem ettől az előadástól, hisz csak akkor álltam be a nagyszerű csapatba, és ez az egész új volt számomra, annak ellenére, hogy már azelőtt volt egy kevés tánctudásom. Mivel az első előadásom a Zsigora tagjaként a szülői bálon volt, számomra ez a legfontosabb fellépés. Ezen kívül más fellépésen is részt vettem iskolánkban (farsangtemetés, nyugdíjas pedagógusok találkozója) vagy iskolánk, városunk képviselőjeként (Csűrdöngölőn, Ezer Székely Leány Napján, Kecskeméten a Gyermek- és Ifjúsági találkozón), hiszen ilyenkor megpróbáltuk átadni az embereknek a néptánc szeretetét. Az említett fellépéseket, mielőtt tagja lettem a Zsigorának, csak a résztvevők beszámolóiból ismertem, vagy mint néző láthattam. Nagyon örülök, hogy én is táncolhattam ilyen fellépéseken, ahol az előadók azért gyűlnek össze, mert szeretnek táncolni, szeretik a népzenét. Az Ezer Székely Leány Napján egy felejthetetlen és szavakkal el nem mondható élménnyel lettem gazdagabb, amikor már táncosként mentem fel a Csíksomlyói Nyeregbe. Amióta tagja vagyok a Zsigorának, úgy érzem, hogy felerősödött a néptánc iránt érzett szeretetem, mivel eddig csak szemlélője voltam a népi táncoknak, most már résztvevője is lehetek. A jövőben is szeretném, hogy a mindennapjaim része legyen a néptánc, s hogy további változatait sajátítsam el, hisz ez a mi örökségünk, amelyet tovább kell adnunk másoknak is. Tankó Tímea (XII. A) Az, hogy a Zsigora tánccsoport tagja lehettem, talán a legnagyobb büszkeségem, ha visszagondolok a négy évre. Nem mondhatom azt, hogy a fellépések miatt táncoltam volna, az egész folyamat volt érdekes, az, ahogyan megtanultunk egy táncot, és felépítettünk egy koreográfiát, a fellépés már csak hab volt a tortán. Talán a kedvenc fellépéseim a szülői bálok voltak. Rengeteg mindent tanultam, és most nem csak a táncokra gondolok. Itt megtanul az ember viselkedni is, megtanul alkalmazkodni, és megtanulja azt, hogy a legjobban felszabadulni a táncban és az éneklésben lehet. Öröm volt a Zsigorára járni, hiába hogy este értünk haza, tele voltunk energiával, feltöltődtünk. Azokat a táncokat, amiket tanultunk (mezőségi, kalotaszegi, széki, stb.) mindig felhasználhatjuk táncházakban, és ez a legjobb, mert így a Zsigora mindig velünk van és bennünk. 128

129 Sebestyén Renáta (XII. E) A legemlékezetesebb fellépések a szülői báli szereplések voltak, és természetesen a farsangtemetések. Ezeket talán nem is lehet igazán fellépéseknek nevezni, mivel nem idegen emberekből álló közönségnek adtunk elő, hanem megmutattuk az az évi munkánkat azoknak, akiket ismerünk, szeretünk. Pont ezért szerettem annyira ezeket az alkalmakat. Nem (csak) arról szóltak ezek a fellépések, hogy szerepeljünk, hanem együtt mulattunk. Ilyenkor még a tanárainkat is elcsíptük egy táncra, és remélem, hogy más diákokkal is megszerettettük a néptáncot, vagy legalábbis felkeltettük az érdeklődésüket. Azok a fellépések is nagyon vidámak és bensőségesek voltak, amikor a nyugdíjas tanároknak vagy a végzős diákoknak, zsigorásoknak táncoltunk. Igaz, én a tánc szeretetét még otthonról hoztam, de a Zsigora azok számára is ideális hely, akik teljesen kezdők. Tanárunk, Gábos Endre gondoskodott arról, hogy a kezdők és a haladók egyaránt jól érezzék magukat, fejlődhessenek. Minden évben más-más táncot tanultunk, és így a táncházakban is egyre több táncrendbe tudtunk bekapcsolódni. A próbákon nem csak a tánclépéseket, a technikát tanulhattuk meg Endrétől, hanem az adott tájegység szokásait, énekeit is megismertük egy-két anekdotával megfűszerezve. A zsigora a próbákon kívül is fogott, ünnepeltünk születésnapot, rögtönöztünk táncházat a Micsu -n, vagy éppen szünetekben, a szilenciumot is feldobta egy-egy tánclépés, ének elismétlése. A marcis éveim egyik legfontosabb része volt a Zsigora, a néptánc, ami mostanra nélkülözhetetlenné vált. Ezzel nem csak én vagyok így, sok volt zsigorás most is jár táncházba, tánccsoportba. Büszke vagyok arra, hogy a Zsigora tagja voltam. Köszönet Endrének, az Iskolának, a zenészeknek, a táncos társaknak! balló-korodi boglárka (XII. A 2011) Egy néptáncosnak minden fellépés egyformán fontos, hisz minden színpadra lépéssel, minden mozdulattal kifejez valamit: egy érzést, egy tapasztalatot, egy életvitelt. Ezért fontos, hogy az adott régió táncát úgy adjuk elő, ahogy azt az elődeink megalkották. Számomra a legemlékezetesebb fellépés a budapesti Ciszterci Szent Imre Gimnáziumban, a 2009-es Csürdöngölőn, valamint a tanév szülői bálján volt. A legtöbb Zsigora-tag előzőleg már más csoportban is táncolt, mégis minden alkalommal valami újat tanultunk. Gábos Endre nagyon odafigyelt, hogy az apróságokat, finomításokat, és a ritkább dallamokat is megismerjük. Ezekkel a részletekkel sokat fejlődtünk, egyfajta plusz volt ahhoz, amit otthonról hoztunk. Én ezek elsajátítása közben tapasztaltam meg igazán, hogy melyik táncrendben érzem magam otthon. A Zsigora számomra nemcsak néptáncegyüttes volt, hanem az a baráti társaság, amelyben jól éreztem magam, olyan emberek, akikkel közös volt a siker, az öröm vagy a kudarc. Elsősorban megtanultam beilleszkedni, majd alkalmazkodni a különböző táncpartnerekhez. Elég gyakorlással még 129

130 a gyakori lámpalázamat is leküzdöttem, társaim segítettek. Mai napig tartom velük a kapcsolatot. A táncolás, a néptánccal való foglalkozás nagyon sok mindent jelent nekem. A tánc az életünk szerves része, mindenki szereti, csak másképp éli meg. Szorosan kapcsolódik a népdalokhoz. Ezek ismeretében sokszor másképp élek meg érzéseket, vonok le következtetéseket emberek szentimentális világáról. Úgy gondolom, felnőttségre nevel. Számomra ez felszabadulást is jelent, mert amikor táncolok, nincs gond, nincs külvilág. Megáll az idő, és csak az van, amit én abban a pár percben a parketten megalkotok magamnak. Átveszem a partnerem érzéseit (mert minden mozdulattal vagy tekintettel ezt fejezzük ki), és próbálom megérteni őt. Legyen az édes-keserű nosztalgia, vagy az agy és szív kapcsolatának letisztult képe. És ha ez tudatos is, akkor teljes az összhang. 130 sportolónak LENNI Kérdések: bara Katalin Összeállította: Juhász-András Réka Iskolánkban nagyon sok olyan diák tanul, aki valamilyen sportágban kiemelkedik. Könnyű észrevenni, hogy a sportolóink általában nemcsak a sportban jeleskednek, hanem sokan közülük jól is tanulnak. Épp ezért arra gondoltunk, megkérdezzük, hogy mit is jelent számukra ez az életforma. (Mivel a válaszok a tanév befejezése után születtek, van egy-két egészen friss eredmény is a felsoroltak között.) Az alábbi kérdésekre kerestük a választ: Neved, osztályod, mit sportolsz, esetleg hol (ha leigazolt sportoló vagy)? Eddigi jelentősebb eredményeid? Mit jelent számodra a sportolás, konkrétan a választott sportod? Hogyan alakította az életformádat? Hogy érzed, megváltoztat-e benned valamit? A megszólítottak közül a következő tanulók válaszoltak: Timár Róbert (IX. b) Gyorskorcsolya, ISK Csíszereda Jelentősebb eredményeim: országos 2. és 3. hely; nemzetközi 3. hely. A sportolás fontos számomra, mert feldobja a mindennapos monoton programomat. Teljesen megváltozik a napom, zsúfoltabb lesz. Kialakít más nézetet különböző sportokkal kapcsolatosan, tapasztalatot nyerek a sok versenyen való részvétellel. Könnyebbé válik a mozgás számomra. balázs Tünde (XI. b) Gyorskorcsolya, ISK és Sport Klub Csíkszereda junior országos bajnok, 2011 és 2012-ben felnőtt országos bajnok. 2010/2011-es szezonban a Kelet-Európai versenysorozat többszörös

131 dobogósa és a Junior Európa Bajnokság 7. helyezettje, es szezonban a Kelet Európai versenysorozat nyertese és többszörös dobogósa, valamint a Junior Európa Bajnokság 3. helyezettje. Kilenc éve a rövidpályás gyorskorcsolya (short track) az életem fontos része. A sport önmagában is olyan dolgokra tanítja az embert, amire más nem képes. Teljesen megváltoztaja az életmódját. Más dolgokra összpontosítunk. Más az időbeosztásunk, az életmódunk és az életcélunk, mint a legtöbb embernek. Amikor korcsolyázom, kilépek az iskola és a hétköznapok világából. A versenyeim, edzőtáboraim, felkészüléseim mind egy más fajta világhoz kapcsolódnak. Számomra a gyorskorcsolya világa egy teljesen más dimenzió. bakcsi Anita (IX. c) Műkorcsolya, ISK Csíszereda Országos bajnokság 1. és 3. hely, Kelet-Magyarország Kupa 1., 3., 4. hely, Románia Kupa 1., 2., 3. hely. Annak ellenére, hogy nem értem el, és valószínű már nem is fogok komolyabb nemzetközi versenyen igazán jelentős eredményt elérni, mégis úgy gondolom, hogy az életem egyik nagyon jelentős része a sport, nem tudom elképzelni a mindennapjaim a műkorcsolya nélkül. Nagyon szeretem, szeretek a jégen lenni, még ha néha nehéz is egy-egy kudarc után újra felállni, meg egyáltalán kiállni versenyezni, több hónapi munkát kb. 4 percben bemutatni, vagy sikerül vagy nem... főleg, amikor úgy érzem, nem vagyok formában. Azt gondolom, hogy mindenkiben megváltoztat valamit a sport, legyen szó bármilyen sportról. Megtanít koncentrálni, helytállni a versenyhelyzetekben, veszíteni, kezelni a sikert. Így visszatekintve sem tudom magam elképzelni műkorcsolya nélkül, nagymértékben befolyásolta az életemet és a családom életét is, de megérte. Úgy gondolom, a sport valami plusz az életben, nagyon komplex dolog, mivel nem csak a fizikai teljesítményről szól. Nagy Annamária (IX. D) Biatlon (sífutás és lövészet) és sífutás (lövészet nélkül), ISK Csíkszereda A legjelentősebb eredményeim közé elsősorban a 2011-ben szerzett országos sportiskolás biatlon bajnokságon, kadett korosztályban ( ), hosszú-próbán (4.5 km, 2x hibátlan lövés) szerzett 1. helyet sorolom országos biatlon bajnokság, rövid-próba (3 km), 3. hely országos sportiskolás bajnokság, rövid-próba (3 km) 3. hely országos nyári-biatlon bajnokság, egyéni (3 km), 3. hely országos sportiskolás bajnokság, üldöző (4.5 km), 2 hely országos sportiskolás bajnokság, rövid-próba (3 km), 1. hely több országos bajnokságon csapatban elért dobogós helyezés. Engem a biatlon egyfajta rendre tanított: pontosság, odafigyelés, összpontosítás, türelem, rend, fegyelem. Megtanított elfogadni azt, hogy minden versenyen nem lehet nyerni, elfogadni, elismerni a kudarcot, és hogy minden nap van egy újabb esély arra, hogy megmutassuk, mire vagyunk képesek. Segített a jó csapatszellem fejlesztésében, az együttműködés képességének 131

132 a kialakításában. Nagyon sok mindent megváltoztatott bennem az elmúlt évek során. Ezt csak akkor éreztem igazán, amikor a sérülésem miatt már nem tudtam járni edzésekre, de egy idő után már beletörődtem, azért, mert mindennél fontosabb az egészség. Hiányzik a csapat, hiányzik a puskám, de most, hogy több szabadidőm van, így jobban részt tudok venni az iskola életében. Erősdi zakariás (IX. E) Tájfutó VSK Csíkszereda, előtte SAT Carpaţi Club Sítájfutás: Országos bajnokság: közép: 2. helyezés, hosszú: 2. helyezés, váltó: 2. helyezés Európa bajnokság: sprint: 38. helyezés, közép: 30. helyezés, hosszú: 34. helyezés Tájfutás: Országos bajnokság: sprint (18 évesek között, lévén, hogy kisebb kategóriában nem rendeznek versenyt): 4. helyezés, közép: 3. helyezés, hosszú: 3. helyezés, Összetett iskolás bajnokság: 1. helyezés Románia kupa: 1 helyezés Európa bajnokság: hosszú: 72. helyezés, sprint: 64. helyezés, váltó: 12. helyezés Balcaniada : sprint: 7. helyezés, közép: 7. helyezés, hosszú: 12. helyezés Más nemzetközi versenyek: OOCup, Szlovénia (5 napos): 13. helyezés, erre különösképp büszke vagyok, mert ezt a versenyt az EB után szokták megrendezni 2 hónappal, és majdnem mindenki ott volt, aki az EB-n is. Ez a helyezés szerintem a tőlem telhető legjobb, lévén, hogy az egyik nap még a sprint szám európabajnokát is le tudtam győzni. Hungária Kupa, Magyarország: 4. helyezés RashkaNightCup, Szerbia: 3., ez az első nemzetközi dobogóm, erre is büszke vagyok Kopaonik Open, Szerbia: 4. helyezés Eddig ez volt a legeredményesebb évem. Nemzetközi versenyeken nem nagyon voltak eredményeim, talán az OOCup-on, 2010-ben volt még egy megemlítendő 5., összetett helyezésem. Ugyancsak 2010-ben megnyertem a téli összetettet a fiú 14 éves kategóriában. Szerintem a sportolás nagyon fontos. Elsősorban egy nehéz iskolai nap után remek lazítás kimenni és futni egy jót. Versenyeken részt venni meg azért nagyon jó, mert ha kihozom magamból a maximumot, akkor az eredménytől függetlenül nő az önbizalmam, így egy következő feladathoz nem úgy állok hozzá, hogy ezt is meg kell csinálni, hanem lesznek magammal szemben elvárásaim. 132

133 A tájfutás nagyon szép, összetett sport, mert azon belül, hogy a hegyen szaladok, ahogy csak bírok, még a térképet is kezelem, így nem csak fizikálisan, de mentálisan is megedz. Iszlay gergő (IX. c) Jégkorong, ISK-HSC Csíkszereda Ezzel a csapattal a felnőtt román bajnokságban veszünk részt, Csíkszereda második, úgymond farmcsapatát képviselve. Ezen kívül részt veszek a korosztályos román bajnokságban is, szintén Csíkszeredát képviselve. Már most sok értékes eredménnyel büszkélkedhetem, illetve büszkélkedhetünk (a csapat minden tagja). Néhány fontosabbat megemlítenék: magyar bajnoki arany: és bronzérem: ; román bajnoki aranyérem: , , , , (az utóbbiban az U16 és U18-as korosztállyal is); Zell am See- World Tournament (világkupa) első helyezés 2012; az European Golden Puck, budapesti tornán első helyezés és egyben a torna legjobb csatára 2012; Románia korosztályos válogatottjának tagja; részvétel Románia felnőtt bajnokságában. Ezek azok, amelyek jelenleg számomra a fontosabbak. Lassan 11 éve, hogy űzöm e sportot, és őszintén megvallva, csak azért csinálom, mert a mai napig nagyon szeretem, mondhatnám, hogy szórakozásból csinálom, de ez már több annál. Csíkszeredában nagyon sok jégkorongozó van, akiknek ezzel nem tudnék újat mondani, viszont mindenki másként leli örömét e sportban. Én személy szerint szinte leírhatatlannak mondanám azt az érzést, amikor korcsolyázás közben, majdnem száguldok a koronggal a botomon, egyszer csak szétnézek, a hátvéd már készülődik megszerezni tőlem a korongot, de hirtelen észreveszem a csapattársam, és sikerül egy jó passzt adnom neki, vagy egy jó csellel sikerül becsapnom a védekező embert, és a gól a következő másodpercben már meg is született. Ez mindössze néhány szekundum alatt zajlik le, ezért is olyan szép a jégkorong. Véleményem szerint minden sport megtanít minket valamire, illetve megváltoztat, és egyben kialakít bennünk valami különlegeset, ami nem minden embernek adatik meg. Én sokat köszönhetek e sportnak. Már ahogy elkezdtem iskolába járni, első osztálytól, volt bennem egy olyan érzés, hogy én azért mégiscsak tartozom valahova. A családon kívül, úgy éreztem hozzájuk tartozom, a csapatomhoz, a jégpályához. Lassan ez lett a második otthonom. A többi osztálytársamon csak azt láttam, hogy ők járnak iskolába, hazamennek, tanulnak, reggel ugyanez, de nekem ott volt a jégkorong, ez változtatott sokat rajtam. Rengetegszer gondolkodtam, hogy milyen lenne, ha nem hokiznék, de mindig arra jöttem rá, hogy elképesztően unalmas volna. Ahogy nőttem, és mind komplexebbé vált a játék, több odafigyelést, koncentrálást és észt igényelt, arra is rájöttem, hogy amellett, hogy fizikialag megerősít, az agysejtjeidet is rendkívül komoly fejlesztésnek veti alá! A jégkorongot nagyon egyedi sportágnak tartom, semmilyen sporttal nem hasonlítható igazán össze! 133

134 Ilyés Norbert (IX. C) Jégkorong, PROGYM Gyergyószentmiklós Már lassan 10 éve jégkorongozom. Eredményeim: ötszörös román bajnoki ezüst, a magyar bajnokságban való szereplés, részvétel a Törökországban megszervezett balkán jégkorong tornán (nemzetközi színvonal, Románia képviselete), ahol kiválóan szerepeltünk, különböző kupákon a "legjobb kapus" kitüntetés elnyerése (szám szerint hétszer), az egészre egyformán büszke vagyok, a romániai jégkorong válogatott tagjaként. A sportolás számomra szórakozást, kikapcsolódást jelent. Kiskoromtól fogva rajongtam a sportokért, de hogy miért épp a jégkorongot választottam, azt őszintén nem tudom, talán mert népszerű sportnak számít a környéken. Egy oldal nem volna elég, hogy felsoroljam, miket adott és mikre tanított meg a sport engem (motiváció, kitartás, beilleszkedés a csapatba, együttműködés...) Persze ezért óriási áldozatokat kellett hozni. Átgondolva és összegezve ezeket, kijelenthetem, hogy egy percét se bántam meg. A sport mindenképp életforma. Nagymértékben befolyásolta nekem is a gyerekkorom, az életem. Minden időmet leköti, sokszor egy perc szabadidőm sincs. Mindenképp létrehozott bennem valamit, és ez a "valami" pozitív. Pál-Kendy botond (IX. d) Jégkorong, leigazolt kapus, ISK-HSC Csíkszereda Eddigi jelentősebb eredményeim magyar, illetve román bajnokságban voltak. I. hely a román bajnokságban több évben is, illetve a magyar bajnokságban I.-V. helyezés. A jégkorong volt mindig a kedvenc sportom, azon belül pedig a kapusság, az úgynevezett "bakterkedés" érdekelt a legjobban. Sajnos amikor elkezdtem, nem volt esélyem kapusként indulni, így 4 évet játékosként aszalódtam, amíg úgy döntöttem, hogy lesz, ami lesz, és beálltam a kapuba, felszerelésemet innen-onnan biztosítva. Az elején furcsa volt, de most már negyedik évem a kapuban, és el tudom mondani, hogy nem könnyű, habár nem is tartottam annak soha. Tudtam, hogy mi múlik ezen, tudtam, hogy nagy a kockázat, ezt már meg is éreztem a bal kezemen, amikor eltörött az ujjam. Azonkívül a kapuson sok minden múlik egy mérkőzésen. Személy szerint azt szeretem, ha látom, hogy nem vagyok egyedül, vagyis a játékosok segítenek a védekezésben. Van olyan kapus, aki a kihívásokat szereti, tehát cseppet sem zavarja, ha egyedül találja magát egy szélsebesen szembejövő csatárral, aki készen áll arra, hogy bedobjon mindent azért, hogy a háló megzörrenjen a korong ütésétől. Én az ilyen szituációkat ki nem állhatom... A sportolás sokat alakított rajtam. Keményebb lettem, öntudatosabb, a felelősségérzetem nőtt a legtöbbet. Kívülről óriási változás nem észlelhető (gondolok itt a sérülésekre), de belülről teljesen másképp fogom most már fel az életet. Amíg nem álltam be a kapuba, addig nem nagyon vállaltam semmit, nem voltam felelősségteljes, talán nem is bíztak annyira az emberek bennem, akaratom is kevés volt... de most már sokkal több önbizalmam van, jobban bíznak bennem is, több a felelősségtudatom. Talán nem fog összeférni 134

135 az egyetemmel a jégkorongozás, főleg, ha olyan városba kerülök, ahol nincs jégkorongcsapat. Egy biztos, amíg tudom, addig nem adom fel! Ezt jelenti a sport számomra: egy életformát! Todor Krisztián (X. A) Jégkorong, ISK-HSC Csíkszereda 5-ször román bajnok, 1-szer magyar bajnok, 2-szer magyar bajnokság ezüstérmese, 1-szer magyar bajnokság bronzérmese A sportolás számomra kőkemény munkát jelent a cél elérése érdekében, de mivel a választott sportomat élvezem és szeretem csinálni, nem tartom csak munkának, inkább rengeteg munkával járó hobbinak. Gyakorlatilag a jégkorong kitölti a szabadidőm jelentős részét. A napi edzések mellett heti 1-2 mérkőzésre is sor kerül. A jégkorong megtanított csapatjátékosnak lenni a pályán belül és kívül. Megtanít emelt fővel veszíteni és gratulálni az ellenfélnek, megtanít méltósággal győzni, és nem lenézni az ellenfelet. Megtanít arra, hogy küzdeni kell a végsőkig. Szerintem jobb emberré lehet válni általa. balló Noémi (XI. c) Jékorong, HSC Csíkszereda Eredmények: I. Youth Olympic Games XIV. hely, Innsbruck, Ausztria Női Világbajnokság IV. hely, Rejkjavik, Izland Országos bajnokság I. hely, Kontinentális Kupa III. hely, Molodechno, Fehéroroszország Kontinentális Kupa IV. hely, Nizhny Novgorod, Oroszország Kontinentális Kupa IV. hely, Agordo, Olaszország A sportolás számomra nem csupán egy életforma, hanem szenvedély is egyben. Az ember könnyen egy sportág megszállottjává tud válni. Velem is ez történt. Kezdetben még nekem is idegennek tűnt, hogy lány létemre jégkorongozzak, de mivel a családban hagyomány volt a jégkorong szeretete, így nekem is elkerülhetetlené vált a vele való kapcsolat. Mostanra már annyira beleivódott a mindennapjaimba, hogy nem is tudnám elképzelni az életem nélküle. A sportnak köszönhetően megtanulhattam, hogy mit jelent csapatban, egy közös érdekért, célért harcolni, mit jelent tartozni valahova, olyan emberekkel tartani a kapcsolatot, akik mintegy a második családot jelentik a számomra. Megtapasztaltam azt, hogy mit jelent győzni és felemelt fejjel veszíteni. Szembesültem azzal, hogy valóban csak a kitartó és értékes munkának van igazi gyümölcse, nem számít, milyen nehéz az arra vezető út, annál jobban esik a keserű munkával megszerzett siker. Megtanultam beosztani az időm úgy, hogy a sportolás mellett ráérjek a tanulásra és egyéb tevékenységekre is. Véleményem szerint ezek mind olyan dolgok, amelyek elengedhetetlenek ahhoz, hogy egy ember sikeres és kiegyensúlyozott életet élhessen. Bizonyos értelemben a sport mentőövként is szolgált a számomra. Édesanyám halála után a jégkorongban lelki megnyugvást leltem, hiszen az alatt az idő alatt, amíg a jégen voltam, elfeledhettem minden bánatomat, 135

136 kiadhattam magamból a dühöt és fájdalmat, így sikeresen feldolgoztam a múltam emlékeit, fájdalmait. Még a mai napig is hihetetlenül megnyugtató tud lenni a számomra az, amikor jégen vagyok, és tombol bennem az adrenalin, úgy érzem, megszűnik minden körülöttem. Számomra ez jelenti az igazi kikapcsolódást. Ugyanakkor a jégkorong egy óriási lehetőséget is kínált számomra arra, hogy világot láthassak, különböző embereket és kultúrákat ismerhessek meg. Több országban voltam már a sportnak köszönhetően: Olaszországban, Ausztriában, Franciaországban, Finnországban, Oroszországban, Fehérorosz országban, Németországban, Izlandon stb. Az itt kötött baráti kapcsolataimat a mai napig ápolom. Érdekes látni, ahogyan más országokban élnek és tanulnak a velem egykorúak, sokuknak köszönhetem azt, hogy a nyelvtudásom fejlődött, mivel kénytelen voltam használni a nyelvet, sokszor napokon át csak angolul beszélhettem. Értékesek számomra ezek az emberek, mert mind egy külön világot közvetítenek, amiből esetenként tanulhatok is, ugyanakkor értékesek a fenti helyszínek is, mivel például Izlandra átlagemberként soha nem juthattam volna el, és nem csodálhattam volna meg a különleges vulkanikus hegyeket és az óriási kiterjedésű geotermikus tavat, amelyben fürödni egy életre szóló élmény volt. A sport egy másik nagyszerű előnye, hogy egyesíteni tudja különböző országok sportolóit. Érdekességképpen arra, hogy valóban milyen kicsi a világ és arra, hogy a sport milyen nagyszerűen egyesíti az embereket, egy rövid történetet mondanék el. Az olimpián újra találkoztam a Finnországban megismert új-zélandi barátnőmmel és szüleivel. Pár óra beszélgetés után, derült ki, hogy az édesapja ismerte a néhai nagytatámat, mivel Ő az Új-Zélandi Jégkorong Szövetség elnöke, és Csíkszeredában voltak egy világbajnokság alkalmával, itt ismerkedtek meg. Nem kis döbbenetet váltott ez ki belőlem, de persze belőlük is. Összességében, úgy gondolom, hogy a sport mindenképpen pozitívumként volt és van jelen az életemben, meghatározta a személyiségemet, tovább fejleszti a képességeimet. A sportnak köszönhetem, hogy ép és egészséges életet élhetek. Varga Tamás (VIII.) Cselgáncs, ISK Csíkszereda Öt éves koromtól a cselgáncs hű gyakorlója vagyok. Felejthetetlen élmény volt számomra az, amikor először felállhattam a dobogó legfelső fokára az országos bajnokságon. Ekkor éreztem azt, hogy a sok munka meghozta gyümölcsét.volt szerencsém több nemzetközi és országos bajnokságon is megszerezni a legfényesebben csillogó érmet, és persze a csapattársaim is jó erdeményeket értek el. Ezeket az eredményeket az edzőnknek köszönhetjük, aki lelkiismeretesen végezte a dolgát, és jóban-rosszban mellettünk állt. Számomra a sportolás egyfajta kikapcsolódást jelent, mert edzéseken megpróbálok csak arra gondolni, hogy minél helyesebben csináljam a gyakorlatokat, megtanultam másokra is gondolni, másokért is izgulni. Gondolataimat egy 136

137 idézettel fejezném be, amit Ernest Hemingway fogalmazott meg, és így szól: A sport megtanít becsületesen győzni vagy emelt fővel veszíteni. A sport tehát mindenre megtanít. horváth balázs (IX. E) Cselgáncs, Iskolás Sportklub, Csíkszereda Már második osztályos koromban megismerkedtem ezzel a keleti sporttal a testvérem, Horváth Csaba (szintén a MÁG tanulója) segítségével. Hoszszú, küzdelmes út vezetett idáig, ahol most tartok, nagyon sokszor harcoltam önmagammal, az erőmmel, a kitartásommal. A sok munka, a kitartás, az edzés lassan meghozta az eredményeket is, ahogy az évek teltek, egyre magasabb szintekre jutottam fel. Először kis versenyeken küzdöttem és nyertem, de később jöttek az egyre nagyobb kihívások, amelyekre mindig türelmesen és kitartóan készültem. A kisebb versenyeket leszámítva mert ott többször tudtam a legjobb lenni kor- és súlycsoportomban, a dobogót is csak lépcsőzetesen tudtam meghódítani. Egyéni országos bajnokságon először harmadik, a következő évben második, majd rá egy évre első tudtam lenni. Ekkor (2010. május 21.) nagyon boldog voltam, mert itthon a városunkban sikerült bajnoknak lennem az U-15-ös korosztály 55 kg-os súlycsoportjában. Ekkor még három csíki sportoló állhatott a dobogó legfelső fokán, többek között az egyik jó barátom, Varga Tamás (60-kg-os súlycsoportban) és Stoica Márk, mindketten a MÁG tanulói. Ezzel az eredménnyel indulási jogot nyertünk a Balkán Bajnokságon. Már némi tapasztalatom volt, hogy milyen lehet egy ilyen rangú verseny, mert előző évben is sikerült részt vennem a törökországi Edirnében megrendezett Balkán Bajnokságon, ahol V. helyezést értem el ben a Balkán Bajnokságon Montenegróban, Herceg-Novi varosában volt megrendezve, ahova elkísértek szüleink, testvéreink is. (Együtt volt a Horváth meg a Varga család.) A Balkán Bajnokság egyik érdekessége az volt, hogy a romániai cselgáncs küldöttség 9 fiú tagja közül 5 sportoló csíkszeredai volt. Volt nagy drukkolás a csarnokban, de eredmény is lett, ketten Márkkal II. helyezést értünk el, Tamásnak pedig sikerült a III. helyezést megszereznie Még született egy III. és egy V. helyezés. Szüleink gyönyörű vakációzást szerveztek nekünk, így még egy hetet töltöttünk együtt Ulcinj csodálatos partjain. Hogy mit jelent nekem a sport, a mindennapi edzés? Miben változtatta meg a mindennapjaimat? Időbeosztás, kitartás, újra és újra elölről kezdeni mindent, a földről ezeregyszer felállni, a jobb, erősebb előtt meghajolni, neki kezet nyújtani, belátni azt, hogy ő a jobb. Végezetül a cselgáncs 10 alapelvéből idéznék, amely szerintem sokkal jobban kifejezi ennek a sportnak a szépségét, lényegét: Mindig ura leszek gondolataimnak, és mindig jóindulattal viselkedem. Vigyázok minden cselekedetemre. 137

138 138 Tréfálni és nevetni fogok. Szeretnék mindennek örvendeni, ami szép. Meghallgatom edzőim tanácsát. Komoly pillanatokban mindig komoly maradok. Ha más véleményem van, azt nyíltan megmondom. Tisztelni fogom ellenfeleimet. Mint győztes nem fogok elbizakodni, mint vesztes tízszeres erővel készülök. Soha nem szaladok el gyávaságból, és nem kerülöm a veszélyt. (Jigoro Kano) Antal Attila (IX. D) Taekwondo WTF, Blackwidow Sportklub Első és harmadik helyezések, Cupa Vrancea 3., Cupa Tornado 3., Cupa White Tiger 1., Cupa Iasi. A sport nagyon sok mindent jelent számomra. Amióta sportolok, sokkal magabiztosabb lettem, kitartóbb minden feladatomban. A sport életforma, ami segíthet abban is, hogy az életünknek legyen értelme. Szeretek sportolni, mert kikapcsol és felfrissít. Farkas Zoltán (XI. A) Cselgáncs, Liberty Nagyvárad Eredmények: Európa-bajnokságon 7. helyezett, egy ezüst- és egy bronzérem Európa-kupán, többszörös érmes országos bajnok. A sport számomra egy életforma, az egyetlen, amelyet el tudok magamnak képzelni. Ez a világon azon ritka dolgok egyike, amely az emberiség többségét érinti, lázba hozza valamilyen módon. A cselgáncs esetében különösen fontos a személyiségalakító hatás, hiszen egy harcművészetről, küzdősportról van szó, mégis teljességgel kineveli belőlünk az agresszivitást, nyugodtságra, totális önkontrollra nevel. Mindenekelőtt ebben látom életem célját, úgy gondolom, kevés munka, foglalkozás képes olyan sikerélményt nyújtani, mint amit az olimpiai dobogó legfelső foka jelenthet. A sikeres judóval kapcsolatban az áldozat és lemondás lenne a legfontosabb, mivel sokkal nehezebb bizonyos esetekben helytállni, például az iskolában, hiszen a délutáni többórás edzés után kevesebb energiám marad a szellemi tevékenységekre, mint társaimnak. Továbbá az életmódomból teljesen ki kell zárnom a káros szórakozási, kikapcsolódási módokat. Számomra hatalmas örömet, kihívást jelent az, hogy egy közösséget képviselhetek, egy közösségnek szerezhetek örömet a sikereim által. Bízom benne, hogy néhány év múlva majd hasonló módon térhetek viszsza iskolámba, mint néhány hónapja Novák Károly Eduárd, és kárpótolhatom tanáraimat a sport miatt elkövettet mulasztásaimért, és meghálálhatom a megértésüket. horváth csaba (XII. d) Cselgáncs, ISK Csíkszereda február 4-én kezdtem el a judót, eredetileg csak a mozgásért mentem, mert mert egy kicsit túlsúlyos voltam, de az első versenyem után, ami

139 Kézdivásárhelyen volt (2002. márciusában), megváltozott a hozzáállásom, mert megéreztem a győzelem ízét, és utána már teljesen másról volt szó. Jelenleg jóval kisebb intenzitással Bukarestben folytatom az edzéseket, de most már csak hobbi szinten, ez egy olyan sport, amit nem lehet abbahagyni, aki egyszer komolyabban megízleli, az soha nem képes abbahagyni. Pályafutásom során több sikerben volt részem országos és nemzetközi versenyeken is egyaránt. Ezek közül a legjelentősebbek: 2005 (U13, ez azt jelenti, hogy a 13 év alattiak korosztálya) országos 3. hely, 2006 (U15) országos ezüst, rákövetkező évre ugyancsak ebben a kategóriában bajnoki cím (U17) országoson ismét ezüstérem, ebben az évben már vittek nemzetközi versenyekre (Ausztria, Horvátország, Magyarország) ebben az évben elvittek az U17 Balkán Bajnokságra (ezen a versenyen a balkán országok mérhetik össze a tudásukat), ezen a versenyen 3. helyet szereztem, sajnos az elődöntőben a bolgár judóstól kikaptam. A következő évben, 2009 februárjában újból országos bajnoki címet szereztem (U17), ebben az évben felhívtak Nagyváradra edzeni, ebben az évben mégtöbb Európa Kupán vettem részt (Törökország, Horvátország, Magyarország, Lengyelország, Ausztria, Csehország, Görögország), ezek mellett eljutottam a 2009-es Judó Európa Bajnokságra (Szlovénia, ahol sajnálatos módon kiestem) és a Világbajnokságra (Magyarország, ahol sikerült az első 16 közé jutnom). Gyakran összemértem a tudásomat nagyobb korosztályban is, és sikerült ott is érmeket szerezni például (2009 U20 3. hely, 2011 U23 5. hely, 2012 U20 3. hely, míg U23 2. hely) Számomra a judo nem csupán egy sport, hanem egy életforma, szerintem a szüleim és az iskola után a legtöbbet az edzőmtől és a judótól tanultam. Megtanított a fegyelemre, az önkontrollra, megtanultam, hogy mindig van valaki, aki erősebb, aki okosabb, aki jobb, de szorgalmas munkával le lehet győzni. Megtanultam, hogy soha nem szabad lebecsülni az ellenfelünket, nem számít, hogy hányszor győzöd le, hiszen nem tudhatod, hogy mennyit fejlődött. Mindig meg kell becsülni az ellenfelet. Mi nem ellenségek, hanem ellenfelek vagyunk, közöttük vannak, akikkel jó barátok vagyunk, de a harctéren nincs barát, sőt testvér sincs, de amint lejövünk a tatamiról (így hívják a harcteret), újra barátok és testvérek vagyunk. Megtanultam a következetes munkát, a fegyelmet, és megtanultam nemcsak meghallani, hanem feldolgozni a tapasztaltabbak tanácsait. Úgy érzem, hogy nem csak az érmekkel maradtam ennyi év judo után. Mindezek mellett sikerült számos országba eljutnom (Magyarország, Ausztria, Németország, Franciaország, Szlovénia, Görögország, Olaszország, Horvátország, Montenegró, Bosznia és Hercegovina, Lengyelország, Csehország, stb), ahová valószínűleg a családdal nem mentünk volna, és sok barátot szereztem. bardócz Richárd (X. A) Cselgáncs, ISK és Sport Klub Csíkszereda Eddigi jelentősebb eredményeim: háromszor lettem országos bajnok egymás után (2010, 2011, 2012), a Balkán-bajnokságot, ahol nyolc ország legjobbjai 139

140 vettek részt, egyszer sikerült megnyernem, és ebben az évben második lettem. A legnagyobb eredményem az Európa Kupán szerzett második helyezés. A sportolás az én életemben mindennapi, amit mindennél nagyobb kedvvel és odaadással csinálok a nap 24 órájában. A judó egyéni sport, megtanít fegyelemre, tiszteletre a szüleid, társaid, edződ iránt, akik segítenek a legtöbbet kihozni belőled, ugyanakkor megtanít tisztelni a többi embert, valamint az ellenfeledet, becsületesnek lenni, függetlenül attól, hogy veszítettél vagy nyertél, higgadtnak maradni a forró helyzetekben és okosan dönteni, először gondolkodni és utána cselekedni. Ebben a sportban egyes képességek automatikusan kifejlődnek, például az ügyesség vagy a megosztott figyelem. Bármilyen sportról is legyen szó, nem mellőzhető a kitartás. Első sorban ezek azok a dolgok, amiket fontosnak tartok, ezek nélkül akármilyen ügyes és tehetséges is vagy, nem lesz belőled példamutató és jó sportoló. Kedves Pál-Róbert (X. b) Kosárlabda, Hargita Gyönge Csíkszereda KK Legjelentősebb eredményem az, hogy az utánpótlásból felkerültem a városi A osztályos csapatba. Számomra a sport az élet egy részét jelenti. Azt hiszem, nem tudnék élni nélküle. Napi rutinná vált. Teljesen megváltoznék, hogyha megtiltanák nekem a sportolást, nem tudnám azt elviselni. Az életemet nagymértékben megváltoztatta, mivel jobban be kell osztanom az időmet, mert jóformán semmire sincs időm. Mindenhova szaladok, mindig sietnem kell, és nem ritka, hogy a család, a barátok és a tanulás csak a sport után kerülnek sorra. Természetesen sok mindent köszönhetek a sportnak. Megtanított fegyelmezettnek lenni, odafigyelni és csapattagként dolgozni (nem egyszer futott miattam az egész csapat büntetésből). Ezek után megtanultam, hogy nemcsak magamért, hanem a csapatért is ugyanúgy edzek, dolgozom. Az önuralmamat is nagyon fejlesztette, mert a pályán nem mehet az ember a saját feje után, nem csinálhat azt, amit csak akar. Persze ebben az edzőnek is nagy szerepe volt (pozitívan és negatívan egyaránt). csurka László-csongor (X. b) Kosárlabda, VSK Csíkszereda Hatodik éve kosárlabdázom, és harmadik éve komolyabban, tehát napi edzésszámmal a városi sportklubnál. Nagyon szeretem ezt a sportot. A kosárlabda megtanít csapatban játszani, megtanít a fegyelemre és gondolkodni a pályán, hiszen a kosárlabda sikere félig a fejben dől el. A kosárlabda megtanított küzdeni és kitartani olyan dolog mellett, amit igazán szeretek. Sokszor nehezek az edzések, de egy percet sem bántam meg. Azt szeretem a legjobban a kosárlabdában de nem csak abban, hanem a sportokban általában, hogy amikor ott vagy a meccsen, nem számít, hogy melyik iskolából jöttél, vagy hogy milyenek a jegyeid, és az sem, hogy hogy nézel ki, csak az számít, hogy az adott percben mit tudsz teljesíteni a legjobb tudásod szerint. 140

141 A kosárlabdának köszönhetően ismertem meg a mostani baráti körömnek legalább a felét. Ha sportolsz, lehetőséged nyílik utazni is, és más városokból is megismerhetsz embereket. Veres Alpár (IX. b) Futball, VSK Csíkszereda Tíz éve leigazolt futballista vagyok, két évvel ezelőttig megyei bajnokságokban vettünk részt a csapattal, és általában első vagy második helyen végeztünk. Két éve országos bajnokságban veszek reszt a csapattal, ahol tavaly kilencedik helyet szereztünk a 14-ből, az idén hatodikok vagyunk a 13 csapatból. Számomra a sportolás életformát jelent, amiben benne élhet vagy sem az ember, de jobb, ha benne él. Sok mindent megváltoztat az emberben, fizikailag erősebbé, egészségesebbé tesz, és mivel a foci csapatsport, ezért a szociális képességet is fejleszti. A sport mindenképp jó, és ha az ember korán elkezdi, lehet belőle híres sportoló, de még ha ez nem is sikerül, a sport biztosítja az egészséget és a szórakozást is a fiatalság éveiben. Számomra tíz éve ez a sport sokat jelent, sok mindent feláldoztam és feláldozok, hogy fejlesszem magam, és a csapatnak a legjobb hasznára legyek. burista Emese (IX. d) Lovaglás, Forrás Sport Egyesület Hat éve lovagolok, két éve vagyok leigazolt sportoló, és veszek részt országos versenyeken. Eddigi legjelentősebb eredményeim: június elsején részt vettem Marosvásárhelyen egy országos szintű díjugrató versenyen, ahol 6. helyezést értem el, majd következő évben, június elsején nagyobb kategóriában 3. helyezést értem el ugyanitt júniusában ig tartó országos díjugrató versenyen Piatra Neamţon a Cupa Federaţiei nevű versenyen 1., 3., és 5. helyezést értem el. A kategóriám döntőjében augusztus ig tartó Royal Horse Jumping Finals nevű országos díjugrató versenyen 5. helyezést értem el. Bukarest közelében Tâncăbeşti-en szeptember ig tartó Salonul Cailor nevű nemzetközi díjugrató versenyen 9. helyezést értem el. Számomra a lovaglás életformát jelent. Ez nem csak sport, mert együttműködhetsz egy olyan lénnyel, aki felett nem győzhetsz, hisz több száz kiló, és tízszer izmosabb, mint te, akire nem erőltetheted rá az akaratod, neki is akarnia kell azt, amit kérsz tőle. Elvezetheted a lovat a folyóhoz, de nem kényszerítheted, hogy igyék. Úgy kell megmondanod neki, hogy mit szeretnél, hogy ő is megértse, mert nem beszéltek egy nyelvet. Ő nem fog megtanulni magyarul, neked kell megtanulnod lóul. A társává kell fogadnia, de egyben tisztelnie kell lovasát. Ez a kapcsolat olyan örömet képes okozni, olyan boldogságot ad, amit eddig még nem éreztél. Például mosolyogsz a ló hátán, és nem tudod, hogy miért, egyszerűen csak megérzed, ahogy a szél simogatja az arcod, csak úgy körbenézel, és elhi- 141

142 szed, hogy bárhová képes lennél elmenni, hegyen, völgyön át a lovaddal. Amióta lovagolok, az életem teljesen más lett. Nyáron többet vagyok a lovaknál, mint otthon, de iskolaidőben is estig ott vagyok, majdnem minden nap. Nem bánom, már beleszoktam, és szeretem. Az elején, amikor meg kellett itatni a lovakat, s a 15 literes nagy vedret 7 m vagy annál nagyobb távolságon vinni, minden méternél le kellet tennem, és meg kellett pihennem, vagy csak félig töltöttem meg. De ez már nem okoz nehézséget, elbírom. A lovasnak a ló az első. Egy ismeretlen szerző szavait idézem: Az első napon Isten megteremtette a lovat. A második napon Isten megteremtette az embert, hogy szolgálja a lovát. A harmadik napon Isten megteremtette a Föld többi állatát, hogy kísérjék a lovat, amikor az ember a hátán ül. A negyedik napon Isten megteremtette a nehéz munkát, hogy az ember dolgozhasson, és így eltarthassa a lovát. Az ötödik napon Isten megteremtette a füvet, hogy a ló ehessen, és az ember dolgozhasson vele és takarhasson... A hatodik napon Isten megteremtette az állatorvost, hogy a ló egészséges legyen, az ember pedig szegény. A hetedik napon Isten megpihent, és azt mondta:»ez jó. Így az ember majd alázatot tanul, és egész életében azon igyekszik majd, hogy kielégítse lova igényeit«. Ha sokat vagy lovakkal, megismered őket, rájössz mennyire másak, semmi hasonlóság nincs közöttük. Mindegyikük külön személyiség. Nincs olyan, hogy a lovak szeretik a... ez olyan lenne, mint az, hogy az emberek szeretik a... Mindegyikük mást és mást szeret. Van, amelyik él-hal a répáért, van, amelyik be sem veszi a szájába, van, amelyik, szereti, ha simogatják, van, amelyik elfordul, ha a fejéhez érsz. Külön hierarchiájuk van. Megvan, ki a főnök, és mindenki elismeri vezetőjeként, másképp megvívnak egymással, és eldöntik, hogy kinek van több tekintélye. A lovak is össze tudnak veszni, tudnak ismerkedni, van legjobb barátjuk és barátnőjük, van kötődés köztük. A barátok nem hagyják el egymást, tűzön-vízen követik a társukat. A lovaglás nem azt jelenti, hogy felülsz a lóra, és mész. Ő is érző lény, ezért a tiszteletét ki kell érdemelni. Úgy érzem, hogy a lovak és a lovaglás az életem része lett, és nem tudnék megszabadulni tőle, az úgy már nem lenne élet. Tíz éves koromtól a szívemhez nőttek a lovak. Ismernek, és bíznak bennem. Rengeteget tanultam tőlük: alázatot, tiszteletet, nyugodtságot, megfontoltságot, felelősséget, bizalmat, bátorságot. A lovaglás megtanít több dologra koncentrálni egyszerre, érezni, látni, de úgy igazából és véletlenül a szavaidat is elveszik, mert a lovakkal nem kell sokat fecsegned, csak pár szót mondasz nekik, de mindegy, mit, mert ők a hangsúlyból érzik a szándékodat. Ha nyugodt a hangod, akkor barátságos, ha pedig éles, akkor azt támadásnak veszik. Nehézséget is okozott a vakáció után újra többet beszélni. Még most sem tudok igazán annyit beszélni, mint régebb. Befejezésként a lovaglásról az alábbi idézetet választottam: Ha valaki úgy viselkedik, mintha csak tizenöt perce lenne, akkor az egész napja rá fog menni a feladatra; ha viszont úgy tesz, mintha egész nap ráérne, akkor akár tizenöt perc alatt is elkészülhet... (Monty Roberts) 142

143 Sarány Zsolt (IX. D) Sport: országúti kerékpár, C.S Intersport Tusnad Cycling Team Legjobb eredményeim: Cupa F.R.C.- Cadeti, 3 napos verseny összetett második hely, országos bajnokság 6. hely hosszútávon Számomra a sportolás a jókedvet, a barátaimmal való szórakozást, a relaxációt, a megnyugvást jelenti, mert ha rossz kedvvel megyek edzésre, akkor elmegyek egy km-re biciklizni, és ilyenkor megnyugszom, átgondolok mindent, és kiürül a fejem. Már rendesen rosszul érzem magam, ha nem mehetek edzésre egy-két hétig, feszült vagyok és ideges. Ez az én szenvedélyem és szórakozásom egyben, aminek eredményét is látom, és amit szívesen csinálok. De komolyan is veszem, és rengeteg energia- és időbefektetéssel, mert csak így lehet eredményeket elérni ebben a sportban. Ez a sport nem túl népszerű hazánkban, és emiatt a gyerekcsapatban összesen 6-an vagyunk, de annál komolyabban dolgozunk, és annál jobban tud az edző egyenként figyelni ránk. A sport véleményem szerint komollyá tesz, az ember megtanulja értékelni a munkáját, és a csekély részeredményeknek is nagyon örül, mert csak maga a sportoló tudja igazán, hogy mennyi munkájába, idejébe került a siker. Példának erre jó Novák Eduárd (a csapat tulajdonosa), aki egy egész éven keresztül készült az olimpiára, amin 3,4 percet kellett teljesítenie. Sokan nem látják, hogy a mögött a pár perc mögött mennyi munka van, mert a nézők csak azt a pár percet látják, és úgy gondolják, hogy igazán könnyű annyit teljesíteni. A sportolóknak nagy az akaraterejük, és nagyon jól kiismerhetik saját magukat, megtanulják, hogy mire képesek. De a sportnak rengeteg hátránya is van, többek között rengeteg lemondással jár, de számomra akkora öröm ez a sport, hogy megéri. A lemondások nem azt jelentik, hogy a tanulásról is lemondok, igyekszem megtartani azt a szintet, amellyel bejutottam a gimnáziumba, a csapatnál is számon kérik a tanulmányi eredményeimet. Korábban más sportokat is műveltem, így korosztályom jégkorongcsapatának a tagja voltam az ISK-nál, a csapattal országos bajnokságot is nyertünk, óvodás koromban pedig karatéztam, ahol első dobogós sporteredményeimet értem el. Itt szerettem meg a sportszellemet, amit még ha sportágat is váltottam időközben ma is szeretek. Úgy érzem, most megtaláltam a számomra legkedvesebb, hozzám illő sportot, a kerékpározást, s kitartok mellette. bálint henrietta (XI. b) Versenytánc, Rus Team, Nagybánya Jelenleg a nagybányai Rus Team sporttánc klubnál vagyok leigazolt versenytáncos Legjelentősebb eredményeim: többszörös Románia-bajnok, valamit európai nemzetközi versenyek többszörös dobogósa. A tánc az elején csupán egy program volt, hiszen azt a sportot kerestem, ami igazán le tud kötni. Ahogy teltek a hónapok, kezdtem rájönni, hogy sikerült megtalálnom a hozzám legjobban találó tevékenységet. Ma már nem telik el egy olyan nap, amikor ne táncolnék, hiszen az életem részévé vált. Ahogyan mások iskola után kimennek a városba, nekem a táncórák jelentik a kikapcsolódást. Az egykor megerőltető edzések is mára rutinná váltak. Hiszen amikor bemegyek a terembe, csak 143

144 a táncra figyelek, eltűnnek a problémák, és arra a két órára megszűnik minden körülöttem. Számomra ez a sport az életem fontos része, és úgy gondolom, hogy ez így is fog maradni. Az elején nagyon nehéz volt, hiszen közben rengeteg programom volt. Mára már megszoktam, és mindent tudatosan úgy alakítok, hogy mindenre legyen időm. Igaz, hogy néha le kell mondanom dolgokról. De ez egy sportoló életének velejárója, áldozatokat kell hozni, hogy meghozza később a gyümölcsét. A legfontosabb dolog, amit megtanultam, hogy be kell osztani az időt, és akkor minden program megvalósítható. Amióta táncolok, rengeteg minden megváltozott bennem, a személyiségem alakulásában is nagy szerepe volt, hogy intenzíven nekifogtam sportolni. Megtanultam közösségben dolgozni, tisztelni a táncostársamat, a körülöttem lévő embereket, megtanultam, hogy mindig pontosnak kell lenni, és még rengeteg egyebet is. Nagyon boldog vagyok, hogy ezt a sportot választottam, és igazán megtaláltam önmagam. Imre Andor (XII. D) Az általam űzött sport az alapjában véve a futás, amely kiterjed a hosszútávfutásra, a terepfutásra és a canicrossra. Természetesen a szívemhez legközelebb ennek a háromnak az ötvözete áll. Mivel Csíkszeredában nem volt lehetőség ezt a sportot szakképzett edző segítségével gyakorolni, és mert sosem úgy tekintettem rá, mint lehetséges karrierre, így saját magamnak kellett összeállítanom az edzésterveket. Emiatt többnyire csak a megyében szervezett versenyeken vehettem részt. Legutóbbi büszkeségeim a tanügyminisztérium által szervezett országos terepfutáson való részvétel, Székelyudvarhelyen megrendezett 6 km.-es III. IPSE tömegfutáson elért összetett első hely, a Gyergyócsomafalván megrendezett "Egészséges gyermekek egészséges nemzedékek" félmaratonon elért összetett első hely, a 46 km-es Székely Szupermaraton teljesítése, a 42 km-es 1848-as szabadságharc emlékére szervezett tiszteletfutáson való részvételeim és nem utolsó sorban a Diákolimpián az iskola képviseletében elért és többszörösen megvédett aranyérmek. A futás engem megnyugvással és elégtétellel tölt el, viszont egyfajta örökös kihívást, határfeszegetést is jelent, mert újabb és újabb ultratávok teljesítésére sarkall. Emellett, mint minden sport, kialakít egy napi rendszerességet, és megtanít hatékonyan beosztani az időt. Ellenben amit én a legfontosabbnak tartok, az az, hogy nemcsak érzékelteti, hanem láthatóvá is teszi, hogy az emberben valahol ott rejtőzik a potenciál, és bár lehet, hogy egy adott pillanatban nem képes egyetlen kilométerrel sem megküzdeni, de gyakorlással elérheti a 10, az 50, de akár a 100 km legyűrését is. És ezt semmiképp sem csalással vagy puskázással, nem az ismerősök bevonásával, de nem is európai támogatással, hanem pusztán azzal az akarattal, amely kétségtelenül mindenkiben fellelhető, csak talán valahol az élet más részén érvényesül. Számomra a szaladás ezt az akaratot helyezte egy olyan helyre, amelyet tudatosan képes vagyok elérni és felhasználni az élet más területein is. Kérdések: bara Katalin Összeállította: Juhász-András Réka 144

145 E) belépők És búcsúzók MATURANDUS A hagyományos nagykorúsítási ünnepség február 10-én, pénteken zajlott a korábbi évek megszokott forgatókönyve szerint. Varga László igazgató, illetve Juhász-András Réka igazgatóhelyettes a díszteremben köszöntötték az öt XII. osztályt, majd nagykorúvá nyilvánították valamennyi végzős tanulót. A XI. -esek osztályraszabott műsorokkal, a közös kirándulások eredményeként körvonalazódó ötletes előadásokkal köszöntötték őket, majd sor került a szalagtűzésre illetve a virágátadásra is, mindez a tizenkettedikesek osztálytermeiben (XII. A 139-es terem, XII. B 134-es terem, XII. C 133- as terem, XII. D 230-as terem, XII. E 44-es terem). Az ünnepséget az esti maturandus-buli zárta a XI., illetve a XII. osztályosok és osztályfőnökeik részvételével. ballagás A 2012-es végzős évfolyam ballagási ünnepsége június 1-én zajlott. Mint az épületfelújítást megelőző években, az eseménysorozat idén is az elődökre emlékezés jegyében kezdődött: Majláth Gusztáv Károly és Márton Áron mellszobrainál az tizenkettedikes osztályok képviselői valamint az igazgatóság egy-egy koszorút helyezett el. A tizenegyedikesek rövid beszéddel és dalokkal köszöntötték a ballagókat az előzőleg általuk feldíszített osztálytermekben. A tizenkettedikesek köszönő szavai és jó tanácsai után következtek az utolsó osztályfőnöki órák: XII. A filológia osztály osztályfőnök: Nagy Veronka, XII. B társadalomtudományok osztály osztályfőnök: Kolozsváry Katalin, XII. C természettudományok 145

146 osztály - osztályfőnök: Pál R. Olga, XII. D matematika-informatika osztály - osztályfőnök: Borsodi L. László, XII. E intenzív matematika-informatika osztály - osztályfőnök: Halász Gyöngyi. Az iskola legnagyobb és egyben leglátványosabb ünnepe a sportpályán folytatódott, ahol a ballagókat, szüleiket valamint az iskola vendégeit az igazgatóhelyettes, Juhász-András Réka köszöntötte. A meghívottak - Kállay Emil és Sárközy Sándor piarista atyák, Szatmári Szilárd református lelkész, a Hargita Megyei tanfelügyelőség képviselője, Burus-Siklódi Botond, az RMPSZ elnöke, a Hargita Megyei Tanács küldöttsége, a Csíkszeredai Magyar Főkonzulátus illetve a Sapientia EMTE küldöttsége, a jelenlévő oktatási intézmények vezetősége és munkaközössége mellett köszöntötték a szülőbizottság képviselőit, illetve az ünnepen megjelenő nyugalmazott pedagógusokat is. A ballagási ünnepség nyitányaként a X. C. osztály, a Ki énekli legszebben iskolánk himnuszát verseny idei egyik első helyezettje énekelte el az iskolahimnuszt Csiszér István zenetanár vezetésével, majd az igazgatóhelyettes szólt a 142 ballagó diákhoz. Kedves ballagó végzőseink! Szeretettel köszöntelek Titeket, a ti ünnepeteken, a ballagáson. A tegnap délután együtt adtunk hálát a eltelt négy év örömeiért és nehézségeiért, kihívásaiért, ma pedig megszólalt az utolsó csengőszó, és vár a jelképes nagybetűs élet. Ünnep ez a mai nap. Mégis meghatódottak vagyunk. Ti is, én is. Nehéz belegondolni abba, hogy az a 4 vagy 8 év, amit az iskola falai között töltöttetek, hirtelen véget ér. Ezeket az éveket nem lehet kitörölni, valamilyen nyomot hagy mindenkiben. Bennünk is. Nem fogunk, nem is akarunk elfelejteni Benneteket. Kollégáimmal együtt örültünk minden sikereteknek, apró örömötöknek, átéreztük a kudarc okozta fájdalmat, bánatot. Kedves Ballagó diákok! Gondoljatok csak néhány pillanatig azokra, aki segítettek, biztattak, bátorítottak benneteket az elmúlt évek során. Elsősorban szüleitekre, családotokra gondolok. Köszönettel tartozunk nekik mi is, hogy velünk együtt tudtak munkálkodni, nevelgetni, formálgatni titeket. Azt gondolom, hogy kevesebb szebb ajándék lehet egy családnak, mint látni, felnőni gyermekét, látni azt, hogy eljutott valahova, és tudni azt, hogy mindaz a sok szeretet, szigorúság, odaadás nem volt hiábavaló, megérte. Kedves Végzősök! Márai Sándor gondolatait választottam a mai ünnepre: Az utakat sokáig nem érti meg az ember. Csak lépdel az utakon és másra gondol. Néha széles az egyik út, aszfaltos, néha rögös, barázdás, meredek. Az utakat sokáig csak alkalomnak tekintjük, lehetőségnek, melynek segítségével elmehetünk a hivatalba vagy kedvesünkhöz vagy a rikkantó tavaszi erdőbe. 146

147 Egy napon megtudjuk, hogy az utaknak értelmük van: elvezetnek valahová. Nem csak mi haladunk az utakon, az utak is haladnak velünk. Az utaknak céljuk van. Minden út összefut végül egyetlen közös célban. S akkor megállunk és csodálkozunk, tátott szájjal bámészkodunk, csodáljuk azt a rejtelmes rendet a sok út szövevényében, csodáljuk a sugárutak, országutak és ösvények sokaságát, melyeken áthaladva végül eljutottunk ugyanahhoz a célhoz. Igen, az utaknak értelmük van. De ezt csak utolsó pillanatban értjük meg, közvetlenül a cél előtt. Kedves Ballagó Diákok! Tervekkel, álmokkal, vágyakkal telve álltok most itt, de talán még nem értitek, mi értelme volt az elmúlt évek erőfeszítéseinek. Mi értelme volt a sok tanulásnak, a sok próbatételnek és kihívásnak. Nem baj, ha így érzitek. Többet kell ahhoz élni és tapasztalni, hogy igazán felismerjétek az iskola, a műveltség, a helyes magatartás elsajátításának jelentőségét. Kedves Búcsúzó Diákok! Most biztosan azt is érzitek, hogy az út, melyre négy vagy nyolc évvel ezelőtt léptetek, talán túlságosan is gyorsan fogyott el. Hogy még maradtak ki nem használt lehetőségek, hogy még meg kell szerezni néhány gólt vagy kosarat. Azért bízom benne, hogy a szünetek forgataga, a diákprogramok és a tanítási órák emlékezetes poénjai mellett talán hiányozni fognak a különös izgalommal megélt számonkérések is. Megtanultam, hogy mindenki a hegytetőn akar élni, anélkül hogy tudná, hogy a boldogság a meredély megmászásában rejlik. - írja Marquez. Ne keressétek tehát az igazi munka és teljesítmények nélkül kiadott bizonyítványok csalóka világát. A sikerért, a tudásért mindig meg kell dolgozni. Igyekezzetek megérteni mindent, de egy-egy területen mélyedjetek el az átlagosnál jobban. Ettől lesztek egyediek, érdekesek. Sose legyetek szürke átlagemberek. Útjaink hamarosan elválnak, de hiszek benne, hogy hamarosan valahol ismét keresztezni fogják egymást. Kassák Lajost idézve Aki elment, az elment, de aki egyszer nálunk volt, az többé sohasem mehet el tőlünk egészen. Útravalóul ugyanezt a gondolatot, a tegnapi búcsúszereplés végén is ezt énekeltétek: Elbúcsúzom, de ott leszek, Ahol a szél zúg, a nap nevet. Elbúcsúzom, de itt marad Belőlem néhány pillanat. A végzősöket ezután Varga László, a Márton Áron Gimnázium igazgatója köszöntötte ünnepi beszéddel. Kedves szülők, rokonok, barátok, tisztelt meghívottak, de mindenekelőtt: szeretett végzős diákjaink! Egy kortárs költőnk egyik játékos versében azt írja a június első napjaira jellemző időjárásról, hogy ilyenkor esténként kiül a parkba az ősz, a tavasz meg a nyár. Beszélgetnek, kártyázgatnak, vitatkoznak egymással, aztán végül 147

148 másnapra csak az marad ott, aki nyer. A ballagó diák lelkében is valami hasonló hangulat uralkodik, még jelen van a középiskolás és néha a gyermek is felbukkan, de azért a játszma már eldőlt, nincs visszaút: egy szép júniusi reggeltől kezdve már egy új felnőtt járja a parkot, a várost, a világot. Így hát ma örömmel és meghatottan köszöntünk titeket, akik, íme, a tavaszból jövet szerencsésen elérkeztetek a Nyár kapujába, a beteljesedést jelentő nagykorúság küszöbére. Tovább emeli a ballagás szépségét az is, hogy az itt és most összegyűlt nemzedékek szülők, nagyszülők, gyerekek, idősek és fiatalok ugyanolyan láncszemek az időben, akár az évszakok: egymást követik, egymást folytatják, egymásra épülnek az élet csodálatos láncát viszik tovább. Éppen ezért, az utolsó kicsengetés egyszerre a változás és a folytonosság jelképes, örömteli ünnepe a szeretet és felelősség jegyében. Kedves fiatalok, sokan és sokféleképpen próbálták már elmagyarázni nektek, hogy melyek a legszentebb, legdrágább értékek ezen a földön, hogy mit jelentenek az olyan szavak, mint: béke, otthon, család, szabadság, emberség. Ezúttal Örkény Istvánt hallgassuk meg, aki ha élne, az idén lenne százéves; a mai alkalomra kiválasztott nagyon rövid írásának címe: Az otthon. A kislány még csak négyéves volt, emlékei bizonyára összemosódtak, s az anyja, hogy tudatosítsa benne a küszöbön álló változást, odavitte a szögesdrótkerítéshez, és messziről megmutatta neki a szerelvényt. Nem is örülsz? Ez a vonat visz haza. És akkor mi lesz? Akkor otthon leszünk Mi az, hogy otthon? kérdezte a gyerek. Ahol azelőtt laktunk. És ott mi van? Emlékszel még a mackódra? Talán a babáid is megvannak még. Anyu kérdezte a gyerek. Otthon is vannak őrök? Ott nincsenek. Akkor kérdezte a kislány onnan meg lehet majd szökni? Kedves végzős diákok! Ez a szomorú történet sajnos nagyon időszerű, hiszen ma Európában ismét fellángolt a nemzeti és társadalmi türelmetlenség, aggasztó gyorsasággal terjed az idegengyűlölet, a nacionalizmus, újra hódítanak a radikális eszmék és a hamis ellenségképek. Az európai fiatalok egy része kiábrándult és távol tartja magát a közügyektől, egy másik jelentős része pedig, nem ismerve az igazi történelmet, szélsőséges erők befolyása alá került, és nem hisz már sem a demokráciában, sem pedig az egységes, békés, virágzó Európában. A közelmúltban megdöbbentő erőszakos cselekmények rázták meg a közvéleményt Norvégiától a Balkánig, Németországtól Franciaországig. Nekünk ebben a zavaros időszakban, ebben a hangzavarban is iskolánk névadójának, Márton Áron püspöknek a tanítását kell követnünk, aki az európai álom, a nemzeti és társadalmi megbékélés elkötelezett 148

149 híve volt. Soha ne feledjük el, amit halála előtt nem sokkal, utolsó püspöki körlevelében üzent nekünk, erdélyi magyaroknak 1980 májusában: A hívő embernek a saját testvérét kell meglátnia embertársában, akkor is, ha másképpen gondolkozik, mint ő, más nyelvet beszél és mások a vágyai és célkitűzései. Búcsúzóban ismét kérlek, tiszteljetek és szeressetek minden embert, elsősorban azokat, akikkel együtt éltek. Csak úgy fogjuk elkerülni a még mindig fenyegető háborús veszedelmeket, úgy fogjuk megtalálni az egyetértést és igazi békességet, ha őszinték vagyunk egymáshoz, nem félünk egymástól, és kölcsönösen segítjük egymást életfeladataink teljesítésében. Kedves végzősök, Márton Áron püspök nemeslelkű transzilvanista volt, a maga korában, a költő szavával élve, fehérek között egy európai, aki két világháború és megannyi diktatúra borzalmait átélve, a keresztény identitást, a felebaráti szeretetet a nemzeti elfogultság fölé helyezte, noha az ő rendíthetetlen magyarságához nem férhet kétség. Ez számunkra és számotokra azt jelenti, hogy a fő küldetésünk, az igazi küldetésünk, embernek lenni és embernek maradni. Ez a legfőbb cél. Ragaszkodunk anyanyelvünkhöz, kultúránkhoz, hagyományainkhoz, de nem gyűlölünk senkit, nem zárkózunk be önmagunkba, hanem, ahogy Ő mondta, igenis tisztelünk és szeretünk minden embert, úgy, ahogy vannak, elsősorban azokat, akikkel együtt élünk, évszázadok óta. Hinnünk kell ebben, mégpedig azért, hogy soha többé ne legyenek gyerekek, akik nem tudják, mit jelent az otthon, azért, hogy többé ne legyenek őrök körülöttünk, és azért, hogy Európában ne legyenek ismét határok és szögesdrótok. Ennek a szellemiségnek megfelelően most röviden román nyelven is köszöntjük az ünnepség román anyanyelvű résztvevőit. Salutăm cu mult drag şi bucurie părinţii, rudele şi prietenii absolvenţilor noştri de origine română. Vă rugăm să primiţi felicitările noastre pentru rezultatele frumoase obţinute şi pentru comportarea exemplară de care au dat dovadă pe durata celor patru ani de liceu. În acest moment de neuitat, le dorim şi Vă dorim Dumneavoastră tuturor multe împliniri şi mult succes în viaţă, iar şcoala noastră Vă mulţumeşte pentru încrederea acordată. Kedves ballagók, az ember másik küldetése az, hogy továbbépítse a világot, hogy hozzáadjon valamit ahhoz, amit örökségbe kapott. Mindnyájan tudunk valamit, és azt senki sem képes helyettünk, utánunk csinálni. Fogadjuk el azt a különös tanácsot, amit az Európa-szerte ünnepelt nagy angol író, az idén kétszáz éves Charles Dickens vetett papírra: Tégy meg minden jót, amire képes vagy és tedd olyan csendben, ahogyan csak lehetséges. Ehhez természetesen hitre van szükségünk, valami olyan képességre, amit Sebestyén Péter tisztelendő a szeretet intelligenciájának nevez a Gördeszkán a mennyországba című könyvének egyik írásában. Ez a szeretet úgy ölel, hogy nem fojtogat, úgy simogat, hogy nem korlátol, úgy karol, hogy nem fog rabul, nem aláz meg. Kedves végzősök, Sok-sok szép tanulmányi- és versenyeredmény, sok sok értelmes és hasznos tevékenység és közös élmény között válogatva, jelképesnek találom, hogy itt 149

150 köztetek vannak azok a diákok, akik díjat nyertek a nemzetközi számítógépes hídépítő vetélkedőn, és azok is, akik sikeresen szerepeltek a napfény, a napenergia hasznosításáról szóló versenyben. Meggyőződésünk, hogy az egész évfolyamra jellemző ez a kreativitás, hogy mindannyian hídépítők vagytok, akik azt keresitek, ami összeköti az embereket, és arra törekedtek, hogy a tudásotokat az emberek, a közösség és a természet javára fordítsátok. Ti, akik ma még a Tavasz fiai és lányai vagytok, maradjatok is ilyenek mindörökre, menjetek át a hidakon, forduljatok csak továbbra is a napfény, a jövő felé. És vigyázzatok magatokra, vigyázzatok az emberségre, vigyázzatok a Nyárra! Sok szerencsét, sok sikert, Isten veletek! Az igazgató beszéde után a XI-esek nevében Császár Szabolcs (XI. E), az évfolyam kiváló tehetségű tanulója, magyar tantárgyversenyek többszörös díjazottja és matematika versenyek résztvevője, illetve a Zsigora néptáncegyüttes alapembere búcsúztatta a végzős évfolyamot: Kedves barátaink! A legjobbat akartam, és tanácstalanná váltam. Így nálamnál tapasztaltabbak segítségéhez fordultam a búcsúzószöveg megírásakor, de csődöt mondott minden javaslat, minden minta és szabvány, lehetetlen volt titeket érzelmek nélkül és közhelyekkel engedni tovább. Lehetetlen, mert elsősorban barátaink vagytok, nem ballagó tizenkettedikeseink, barátaink Üveghegyen innen és túl az Óperencián, és túl a MÁG határain. Most pedig búcsúzunk, barátaink, és milyen nagy dolog, és milyen furcsa: ti tovább mentek, mi még maradunk. Mi maradunk csak emlékeitekkel, három együtt töltött évünk lenyomatával lelkünkben. Maradunk a voltaire-i felismeréssel: a világ minden nagysága nem ér fel egy jó baráttal. És aktuálisabbnak érezzük, mint valaha Exupéry kijelentését: a barát az a rész az emberben, amelyik éretted van, és olyan ajtót tár ki előtted, amelyet talán soha más nem nyit ki. Igazából ebben a pillanatban idézzük fel elfeledettnek hitt perceink legjavát, egy-egy bulit, beszélgetést, tornaórát, kirándulást, versenyt, mikor együtt nevettünk, sétáltunk, táncoltunk, játszottunk. Messzire mentek, de nem lesz nehéz megtalálni titeket, mert amit bennünk belül hagytatok, nem ürül ki majd annyi más porosodó emlékkel együtt, és elég mélyen kutatva mindig felleljük majd arcaitok, dorgáló pillantásaitok, csengő-nevető hangotok s legszebb együtt töltött pillanataink mását. Tulajdonképpen itt kellene életfilozófiai kérdésekbe bocsátkoznom, de mit is mondhatnék nektek, amiről már ne tudnátok? Ugyanúgy cseperedtetek óvódásból kisiskolássá, változtatok kisiskolásból kiskamasszá, kiskamaszból nagykamasszá. Végül pedig ti felnőttetek, tapasztaltabbak vagytok, okosabbak, ügyesebbek, erősebbek, mint mi. Az előttetek álló útról nem tudok beszélni, ki-ki kitapossa majd a saját ösvényét, efelől nem kételkedem. Ráadásul számunkra olyanok maradtok, mint most vagytok: a sportcsarnokról közös kosarazásaink, a díszteremről a közös zsigorázás fog eszembe jutni. Kolozsvárról a balkánkalandok, egy kukta pufulec a szülinapozásokról, a parkról egy nagy fagyizás egy szuperjó hármassal 150

151 Eddig kísérhettünk. Köszönjük. Eddig kísérhettünk. Megtiszteltetés. Vagy fordítva: eddig kísértetek, és köszönjük, megtisztel. Félve engedünk utatokra, nem féltve: mert számotokra Adyt idézve Az élet már adott sokat, Bódítót, furcsát és keservest, De még valamit tartogat. Számunkra viszont újabb lépéseket a nagybetűs önmegismerés felé, megmérettetést és újabb felelősséget. Méltóak vagyunk arra, hogy a helyetekbe lépjünk? Mindenesetre híven visszük tovább azt, amit három éven át mutattatok nekünk, hogy tartsunk ki eszméink, iskolánk, barátaink mellett: Mert Dsida Jenő szavaival szólva - az égi útnak elve: kúszva, vérzőn énekelve, portól, sártól piszkosan menni mindig, biztosan. A XI.-esek búcsúztató beszédét követően Duda Boglárka (XI. B) szavalta el Nemes Nagy Ágnes A reményhez című versét. A tavalyi végzős évfolyamhoz hasonlóan - akik ezáltal egy új hagyományt teremtettek - az idei ballagók is osztályonként búcsúztak az iskolától és az alsóbb évfolyamoktól. Az egyes osztályok búcsúbeszédét egy-egy választott szóvivő (XII. A Antal Zsolt Róbert, XII. B Kovács Szécsi Attila, XII. C Daday Emese, XII. D Imre Andor, XII. E Sandy Endre Kristóf) tolmácsolta. XII. A Filológia Egyszer volt, hol nem volt, a Hargitán is túl, a Márton Áron Gimnáziumon belül volt egyszer egy léha társaság, amelynek vezetője a környék legnemesebb történészasszonya volt, kinek neve Ariadné. E kicsiny kis társaság legfőbb célkitűzése az volt, hogy sikeresen teljesítse a (reá nehezedő / felállított) próbákat. Első napon a labirintus bejáratanál Nesszusz fogadta őket, a fizika kentaurja. Bár filológus hőseink nem sokat konyítottak a fizikához, Ariadné fonalába kapaszkodva bátran meneteltek előre. Amint sikerült túljárniuk az erélyes Nesszusz eszén, a román nyelvű Amazon személyében újabb veszedelemmel kellett szembenézniük. E harcos asszony a román irodalom műveit probálta eléjük gurítani/gördíteni/vetíteni?, de a kis csoport néhány aprócska lyukon keresztül ügyesen kikerülte azokat. Ezeken a kibúvókon át egy nyugalomtisztásra érkeztek, ahová Ariadné elküldte hozzájuk élettársát, Dionüszoszt, így biztosítva a jókedvet. A bor és a mámor hatására az ifjak jobban megismerték egymást, igazi csapattá váltak, és csodálatos álmokban részesültek. Álmaikban kiszabadultak a labirintus fogságából, és a messzi Fekete-tenger vizeire eveztek, de ez 151

152 csak a kezdet volt.a folytatásban ki stoppal, ki vonattal haladt a legendás Gyilkos-tó felé, ahonnan pár kilincset is bántva, és az ablakon átmászva eljutottak a Feneketlen-tó vidékére. A Négyszögletű Kerek Erdőben egy bátor ifjú kutyán ülve és lepkéket kergetve vezette a sereget egy erdész kunyhójába. Így megmenekültek a rettenetes vihar elől. Amiután kitisztult az ég, egy melegvízzel telített medencében találták magukat, ahol folytatódott a dínomdánom. Semmi sem tart örökké, így nagy bánatukra fel kellett ébredniük, és újabb kihívásokkal kellett szembenézniük. A valóság sem volt olyan rettenetes, hisz Pegazus a lelkesedés szárnyain segített leolvasni a labirintus latinus nyelvű útmutatásait. A jeleket követve rátaláltak Sybilla varázslatos mezejére. A jósnő gyógynövények és zene hatására felrajzolta következő úticéljuk földrajzi koordinátáit, amely egy sziszüphoszi világba vezette őket, a nyelvek világába. Ezután nagy fényesség támadt; megjelent Prométheusz és filozófiájával behozta a tüzet, a világosságot a labirintus falai közé. Még korántsem ért véget a történet, hisz mindeközben a hírhedt Minotaurusz fente rájuk a fogát, ám megcáfolta a félelmetességéről terjengő mítoszt. Eltökélte, bármi áron megtanítja nekik, lássák meg a szavak mögöttes értelmét és az irodalom ajándékával segítette meg őket útjuk során. Határozottságával és találó megjegyzéseivel kivívta magának a kalandorok szeretetét és tiszteletét. Négy évi bolyongás után most itt állunk a kijáratnál felnőtten, ismerve az útvesztő minden szegletét. Ariadné végtelennek tűnő fonala elfogyott, ám megmarad az a gondolat, hogy: 152 Az osztály nem tűnik el, csak átcsoportosul.

153 XII. B Társadalomtudományok Tizenkettőbé: Négyszakasz Értelmezd a Négyszakasz című alkotást az alábbi szempontok alapján: Hogyan interpretálhatók a lírai én önmegszólító gesztusának változásai, figyelembe véve a vers- és beszédhelyzetet? Milyen toposzok fedezhetők fel a költeményben? Milyen világkép rajzolódik ki a versben? Mi mondható el Tizenkettőbé Négyszakasz című művének szerkezeti felépítéséről? A lírai én már a vers első sorában pontosan kijelöli a vershelyzetet: szeptember 15, a Márton Áron Gimnázium sportpályája. Ekkor veszi kezdetét az én fejlődése egy idegen közegben, amelyben még csak az ismerős egyénekkel lép kapcsolatba. Az új környezetbe való beilleszkedés folyamatát az önmegszólítás változása is szemlélteti. Az első két szakaszban olyan általános önmegszólítási formák érvényesülnek, mint: Sapka, Kasszaszájú, Szifon- és Buborékfejű, amelyek később személyre szabottakká válnak, például: Kelemen Cicus, Szép Heléna, Cuki Ceci stb. Továbbá a Királynő, Királylány megnevezések megidézik a mesék világát. A versben megjelenő egyik legfontosabb toposz a kirándulás. Ehhez kapcsoltan a lírai én kifejti az elvégzendő feladatokhoz való általában jellemző hozzáállását: utolsó percre hagyva mindent, kétségbeesett kapkodás hatja át magatartását. Az említett toposz megjelenésével párhuzamosan a balladai homály is hangsúlyossá válik, mert a lírai én nem beszél nyíltan sötét oldaláról. 153

154 A versben abszurd világkép rajzolódik ki, ugyanis halpálinkát isznak, a tehén nem szőrös, az oboa egy állat, a dekoltázs mindenféle smink, a tonhal pedig nem állat, hanem konzerv. Ezek a nem mindennapi képzettársítások határozzák meg a vers egészét, valamint ezek adják a mű könnyedségét. A helyszín, az ünnepélyes közeg, illetve a lírai én örökös jelenléte adja a mű keretét. Az utolsó szakasz végén visszatérünk a mű kezdetén megjelenő változatlan helyszínre, a sötétzöld színű rácsos kerítéssel határolt területre. A lírai én a szerző, azaz Tizenkettőbé érzéseit tolmácsolva, a sportpályán állva gondol a reményteljes jövőre és emlékezik vissza a,,keserédes négy szakaszra. XII. C Természettudományok Tisztelt egybegyűltek! Örömteli felfedezésről számolhatok be Önöknek, ugyanis fény derült egy egészen különleges egysejtűre, melyből a teljes világon egyetlen példány létezik. A neve: Classis duodecimus cedillus (azaz: XII. C osztály). Sejtmagja mindössze egy kromoszómát tartalmaz, mely Páll Olga névre hallgat, és a sejt tevékenységét koordonálja több-kevesebb sikerrel. Emellett 28 sejtszervecskét számlál, melyek bámulatos együttműködésben teszik lehetővé az egysejtű fennmaradását. Rendkívül sokoldalú kis teremtmény: informatikához és idegen nyelvekhez, kémiához és irodalomhoz egyaránt ért. Otthon érzi magát mind a természetben, mind történelmi vagy akár zenei szférában. Alkoholban korlátlanul oldódik. Táplálkozása rendhagyó módon történik: a szó szoros értelmében mindenevő, hisz nemcsak húst, gabonaféléket, zöldséget és gyümölcsöt fogyaszt, hanem rengeteg információt, hatalmas tananyagot képes bekebelezni. Az évek során sok-sok emléket, mosolyt, nevetést, könnyet, izgalmat, bánatot, szégyent és unalmat elraktározott. A tanárok elismerő és kritikus szavai egyformán hozzájárultak a fejlődéséhez. Endoplazmatikus retikulumnak nevezett belső csatornáiban sejtnedv helyett szeretet, olykor harag vagy közöny kering. 154

155 Növekedési ideje 4 év, ezután menthetetlenül osztódásnak indul. Azonban nem önmagát sokszorozza, másolja le 4 példányban, hanem szervecskéit szórja szanaszét a nagyvilágban, melyet ott önálló életet kezdenek, vagy beépülnek más, nagyobb sejtekbe, szövetekbe. Profázisba léptünk tehát, lassan osztódásnak indulunk. Hogy mi lesz velünk ezután? Bár sok dalt, képletet, verset, törvényt, algoritmus és axiómát tudunk... valójában nem tudunk semmit. Mindössze egy biztos: legkésőbb 10 év múlva találkozunk ugyan, de már soha-soha nem leszünk egy Sejt. Köszönjük, hogy együtt gyarapodhattunk az iskola táptalaján! XII. D Matematika-informatika Miért ez a nagy sietség? Induláskor még sétának tűnt, majd lépteim akaratomon kívül felgyorsultak. Sosem tudtam pontosan, melyik a helyes irány, mégis rohantam. Most itt állok előttetek Most már csak pár lépés, de... tele vagyok félelemmel. Útközben próbáltam összegezni a gondolataimat, noha pár éve rájöttem, hogy nem vagyok túl jó matekból. Eleinte egyszerűnek tűnt, de mostanra már nem tudom mivel kellene megszoroznom vagy kivel kellene megosztanom ezt a négy évet, hogy lássam a megoldást. Lehetnék boldog, ezt már úgysem minősítik. Most már nem szidhat senki, ha eddig nem jeleskedtem, és, ha álmosan érkeztem iskolába... perceket, órákat késve. De hisz annyi dolgom volt, és négy év után merem állítani, hogy sok mindenhez értek. Sportoltam, ha nem is győztem mindig. Harcoltam a labdáért, ha elvették tőlem, és annyi színes labda közül végül sikerült kiválasztanom azokat, amelyekre szükségem van a győzelemhez. Most már csak bizonyítanom kell, hogy büszkék lehessetek rám. Száz meg ezer dallamot írtam 26 féle nevetésnek, hogy végül összecsenghessenek. Külön fényképet készítettem minden itt töltött emlékezetes pillanatról, és megtöltöttem a füzeteim hátlapjait több száz hangulatot és érzést ábrázoló rajzzal, hogy végül egy képet alkothassanak. 155

156 Programot írtam, amely megtalálja az élet értelmét, bár ez futtatáskor még mindig hibát jelez. Naponta bejártam e hatalmas épület minden kis zugát, és csendes padjaiban, lépcsőfokain óvatosan szőttem álmaimat. Zúgolódtam és feleseltem, mint naiv kisgyerek az anyjának, ha nevelni próbálta. Most mégis e tehetetlen gyermek hálás. Hálás a tanárainak, a szüleinek és társainak, akik kézenfogva idevezették, hogy megünnepelhessék őt. Mielőtt idejöttem, azt hittem, ma felnőttnek érzem majd magam... és most meglepődve érzem a torkomban a könnyeivel küszködő gyermeket. Ha fel is nőttem kicsit, az nem ma történt... ma pusztán csak alkalmat kaptam a szembesülésre. És mint annyi mindennel e négy év alatt, ezzel sem tudok mit kezdeni... XII. E Matematika-informatika intenzív Tisztelt igazgató úr és igazgatóhelyettes asszony, tisztelt tanáraink, kedves diáktársak, szülők és vendégek! Általánosan bevett szokás, hogy egy-egy fordulóponthoz érkezvén visszatekintünk a múltba, és kritikus szemmel vizsgáljuk sikereinket és kudarcainkat egyaránt. Engem ért az a megtiszteltetés, hogy ezt a XII. E osztály nevében megtegyem, és elbúcsúzzak iskolánktól, a Márton Áron Gimnáziumtól. Az évek folyamán mindannyian egy közös dalt játszunk. Az iskola tanít meg a hangjegyekre, a kottára, a szünetjelekre és arra, hogyan lehet ezeket váltogatva harmóniává formálni. Úgy érkeztünk ide, mint kezdő zenészek, hangszer és tudás nélkül - négy év alatt azonban megtanultuk, melyik hangszeren hogyan szól egy dallam, és volt időnk eldönteni, hogy melyik hangszín felel 156

157 meg nekünk leginkább. Zenekarban gyakoroltunk, huszonnyolcan, kiváló és kevésbé jó karmesterek irányításával. Voltak közöttünk, akik nagyon gyorsan megtalálták a hozzájuk illő zeneszerszámot, és csak ezen gyakoroltak tovább. Pedig karmestereink elmondták, csak akkor lehetünk sikeres zenészek, ha egymás hangszereihez is értünk kicsit ezt nevezték általános műveltségnek. Különböző hangszínekkel játszottunk le dallamrészleteket, melyeket később felhasználhatunk. Megtanítottak, hogy saját szólamunkat a megadott szabályok szerint játsszuk, a zenekar által diktált hangnemben és ritmusban. Azt azonban nem szabad elfelejtenünk, hogy ha kellő tudásunk és lelkesedésünk van, szólistaként képesek vagyunk változtatni a hangnemen. Huszonnyolc kezdő zenész, huszonnyolc kilencedikes diák belőlük a négy év alatt egy érdeklődő, mindenre nyitott társaság formálódott. Talán éppen ez az iskola szerepe: kiszélesíteni a látókörünket. Olyan útravalót kaptunk, amelylyel bárhol megállhatjuk a helyünket. Azon az információhalmazon túl, amit a tananyag szerint tudnunk kell, olyan képességeket szereztünk, amelyek meglétét talán észre sem vesszük, de hiányukat érzékeljük másokban. Száraz adatok megjegyzésére bárki képes, ezek rendszerezése, analízise és szintézise jelenti viszont azokat a képességeket, amelyekért hálásak kell lennünk az iskolának, és a matek intenzív infó szaknak. Végezetül köszönjük oktatóinknak, tanárainknak a belénk fektetett energiát és bizalmat. Reméljük, egyszer majd mi is szólistákká válhatunk, és meghálálhatjuk nekik mindazt, amit tőlük kaptunk. A ballagó osztályok beszédeit követően Tankó Tímea XII. A osztályos tanuló Dsida Jenő Ünnepi plakát című versét szavalta el, majd Incze Tihamér (XII. A) Bródy János Ha én rózsa volnék... című dalával búcsúzott az iskolától, társaitól, tanáraitól. Ezt követte a szalagtűzés, majd a kiváló tanulmányi, verseny-és sporteredményeket elért tanulók díjazása, számos pályázati és alapítványi díj kiosztása. A ballagási ünnepség hagyományos zárómomentumaként a Gaudeamus dallamára a gimnázium igazgatója és az igazgatóhelyettes asszony jelképesen kivezették a ballagókat az iskolából az életbe. 157

158 billegés A nyolcadik osztályosok tanévzáró ünnepségére, belső szóhasználattal a billegésre idén június 14-én került sor. A 26 végzőst és osztályfőnöküket, Csiszér Istvánt a hetedikesek köszöntötték a billegők feldíszített tantermében, akik ezután egy rövid zenei összeállítással kedveskedtek tanáraiknak. Az utolsó osztályfőnöki órát követően az ünnepség a díszteremben folytatódott, ahol Juhász András Réka, az iskola igazgatóhelyettese köszöntötte a billegőket és szüleiket. Kedves VIII.-osok, kedves szülők, meghívottak, rokonok, kedves barátaink! Tisztelettel köszöntöm önöket, elsősorban a gyermekeikre joggal büszke szülőket, a VIII.-os tanulók ballagási ünnepségén, vagy ahogy azt iskolánkban nevezzük, a billegésen. Ünnepségünk nyitányaként énekeljük el a nyolcadikosokkal az iskolahimnuszt! Kedves ünnepeltek és ünneplők! Majdnem két héttel a tizenkettedikesek ballagása után immár a 26 nyolcadikosunk is elballag. Tudjuk, hogy ez a ballagás is ugyanannyira jelentős azoknak a diákoknak és családjaiknak, akik a mai nap ünnepet ülnek, mint a június 1-jén kicsengetett 142 tizenkettedikesnek. Kedves Ballagó diákok! Gondoljatok csak néhány pillanatig azokra, aki segítettek, biztattak, bátorítottak benneteket az elmúlt évek során. Elsősorban szüleitekre, családotokra gondolok. Köszönettel tartozunk nekik mi is, hogy velünk együtt tudtak munkálkodni, nevelgetni, formálgatni titeket. Azt gondolom, hogy kevesebb szebb ajándék lehet egy családnak, mint látni, felnőni gyermekét, látni azt, hogy eljutott valahova, és tudni AZT, hogy mindaz a sok szeretet, szigorúság, odaadás nem volt hiábavaló, megérte. 158

159 Kedves szülők! Elsősorban önöknek köszönjük a bizalmat, hogy négy évig ránk bízták a gyerekeiket! Reméljük, hogy az itt kapott javakkal majd jól kufárkodnak a felnövekvők, akárhová jussanak is a felvételi után. Kedves ballagók! Ha arra gondolunk, hogy ezelőtt négy évvel, mint gyerekek léptetek be a hatalmas épületbe, tele kíváncsisággal, talán szorongással is, ma örömmel nézzünk titeket, nyolcadikosokat, akik még nem felnőttek, de már nem gyerekek. Ez az egyik szemünk sír a másik nevet állapot sírunk, mert elteltek a talán legszabadabb évek, és újabb kihívásoknak kell elébe állnunk, de nevetünk, mert itt még nincs vége az iskolai éveknek, igazából csak most kezdődik az igazi diákélet Örömmel láttuk, hogy mind a 26-an népviseletbe öltöztetek erre a mai ünnepre, nagyon kedves mozzanat volt, ahogy elbúcsúztatok nem csak egymástól, osztályfőnökötöktől, hanem a titeket tanító tanároktól is. Akkor tudatosult bennem, hogy valóban felnőttetek, eljött az ideje, hogy kilépjetek az általános iskolából és középiskolások legyetek. Ady Endre ezt így fogalmazza meg: A szárny megnőtt, üresen áll a fészek, Csak álom volt a szép diákvilág, S mint a fecske alkonyati szélben, Ma szárnyat bont egy sereg diák. Szerencsére még nem kell úgy gondolnotok, gondolnunk, hogy itt véget ér az iskola, épp ellenkezőleg, csak most kezdődik igazán... és mi drukkolunk nektek, hogy megtaláljátok a helyeteket az iskolában és az életben. Kedves nyolcadikosok! Most értetek öltözött ünneplőbe minden és mindenki, értetek vannak a virágok, a szavak, az utolsó csengőszó. Úgy is fogalmazhatnék, hogy ebben a darabban ti vagytok a főszereplők. A búcsú perceiben engedjétek meg, hogy mi is veletek, mellettetek lehessünk! Ezt követően a gimnázium igazgatója, Varga László mondott ünnepi beszédet. Tisztelt szülők, rokonok és barátok, kedves nyolcadikos végzős diákok! Iskolánk egyik híres tudóssá lett egykori tanítványa így emlékszik vissza az első találkozásra az iskolával: Amikor iratkozni mentem az édesanyám által kötött falusi gyapjúszvetteremben, sokáig be sem mertem menni a nagy tekintélyű gimnázium hatalmas vaskapuján, hanem egy darabig a Coşbuc utcán fel és alá járkáltam, amíg végül valahogy összeszedtem magam.. Kedves végzősök, bizonyára sokan éltetek át valami hasonló szorongató érzést, amikor négy évvel ezelőtt először léptétek át az iskola küszöbét. A komolyarcú, megilletődött emberkék, akik akkor voltatok, már csak szüleitek és osztályfőnökötök, tanáraitok emlékezetében élnek. Most igen nagy öröm látni, hogy Istennek hála, 159

160 az akkori remények valóra váltak, és ma huszonhat szép és tehetséges serdülő fiú és lány zárja sikerrel az általános iskolát, és jelentkezik a fiatalság, a középiskola kapujánál. Kedves diákok, elnézve titeket és visszatekintve erre a gyönyörű folyamatra, a ti felnövésetekre, fejlődésetekre, most értjük meg igazán a nagy francia gondolkodó, Pascal gondolatát a gyermekek felnőtté válásáról: Az élet egy tűzfolyam, amely minél jobban fürdet, annál jobban perzsel. Valóban így van: minél nagyobbak lesztek, minél többet ismertek meg az élet titkaiból, minél több mindent tudtok megtenni, annál nagyobb a saját felelősségetek, annál több a kötelességetek, a tanulni- és tennivalótok. A tehetség amivel mindannyian rendelkeztek isteni áldás, de hihetetlen akarat és áldozat nélkül mit sem ér. Ti most abba az életkorba érkeztetek, amikor már közvetlenül megtapasztaltátok és megértettétek mit jelent a munka, az erőfeszítés, a gazdagság és a szegénység, a jólét és a szükség, a barátság és az első szerelem. És azt is, hogy mit jelent az egyén és mit jelent a közösség, azt, hogy az ember társas lény és hogy ezt nem mindig könnyű megélni, elfogadni. Az osztály, az iskola életreszóló közös élmények, meghatározó tapasztalatok, kapcsolatok forrása és színhelye volt számotokra is négy éven keresztül. Kedves végzősök, nyugtalan, forrongó, változó világba léptek be nemsokára, ahol nem lesz egyszerű feladat a helytállás, a boldogulás. Az elmúlt napokban több, nálatok egy-két évvel nagyobb iskolatársatok kérezett el az utolsó tanítási hétről, azért, hogy családjukkal együtt külföldre mehessenek dolgozni, egyáltalán nem könnyű munkákra. Ebből a példából is jól látszik, milyen valóság vesz körül minket. Ezért hát ne felejtsétek el, hogy a tudás a legnagyobb esélyünk az életben, olyan kincs, amelyet senki nem vehet el soha tőletek. Nem véletlen, hogy a régi erdélyi német iskolák homlokzatán ezt a feliratot olvashatjuk: a műveltség szabaddá teszi az embert. Tudnotok kell azt is, hogy a műveltség nem egy mozdulatlan állapot, amibe egyszer bekerül az ember és élete végéig benne is marad. A műveltség folyamat, amelynek fenntartása állandó energia-befektetést igényel. Így aztán azt a jelzőt, hogy művelt ember, nap mint nap ki kell érdemelni. Azzal, amit teszünk, ahogy viselkedünk, ahogyan élünk. Kedves végzőseink, végezetül elmondhatjuk, hogy osztályfőnökötök és tanáraitok az iskolánk szellemének megfelelően igyekeztek mindig a következő nevelési szabályt betartani: Ha egy emberrel úgy bánsz, amilyen ő, akkor olyan is marad. Ha azonban úgy bánsz vele, mintha jobb és nagyobb volna, akkor jobbá és nagyobbá fog válni. Ismerve titeket, meg vagyunk győződve arról, hogy mindannyian képesek vagytok jobbá és nagyobbá válni, sőt, másokat is azzá tenni. Útravalóul a száz évvel ezelőtt született Ottlik Géza, az Iskola a határon című könyv írójának szavaival búcsúzunk tőletek: A világhoz nem alkalmazkodni kell, hanem csinálni, nem újrarendezni azt, ami már megvan benne, hanem hozzáadni mindig. Higgyétek el, hogy van hozzáadnivalótok, és nem is kevés. Kedves végzősök, Ősszel természetesen mindnyájatokat itt akarunk, itt szeretnénk látni a mi iskolánk padjaiban, a mi kilencedik osztályainkban. Itt van a helyetek továbbra is Köszönjük nektek és szüleiteknek a bizalmat, azt, hogy a mi iskolánkat választottátok, sok szerencsét és sok sikert kívánunk, Isten veletek! 160

161 Az igazgató beszédét követően a VII. osztályosok nevében az évfolyam legjobb tanulója, Csóti Zselyke búcsúzott a nyolcadikosoktól, majd László Péter elszavalta Reményik Sándor Mi mindig búcsúzunk című versét. A ballagók nevében az évfolyam első tanulója, Papp Andrea Kinga mondott búcsúbeszédet. Kedves búcsúzó nyolcadikos diákok, diáktársak, szülők, tanáraink, kedves meghívottak! Eljött ez a nap is. Ma búcsúzunk egymástól, diáktársainktól és tanárainktól. Most mindannyian bizonytalanok vagyunk és félünk, mert az új út, amin elindulunk, sok titkot rejteget előlünk. Rengeteg kérdés fogalmazódik meg bennünk, amelyek egyre inkább elbizonytalanítanak. Kilépünk szeretett iskolánk hatalmas kapuján, amely négy évvel ezelőtt ismeretlen volt, s talán félelemmel léptünk be rajta. De azóta négyszer láttunk az iskola ablakából rügyeket a fákon, négyszer lehulló száraz leveleket, közben pedig megismertük és megszerettük iskolánkat. Most visszatekintünk rá emlékekkel a szívünkben, és azt kívánjuk, bárcsak ősszel ismét idejárhatnánk, azaz bár visszajutnánk a szeretett Alma Materbe. Most elmegyünk, de reméljük, hogy az emlékünk itt marad, s nem merülünk feledésbe. Egy biztos: mi nem fogunk felejteni. Örökké emlékezünk majd tanárainkra, akiktől oly sok mindent tanultunk, és akik neveltek is minket. Ők szerettették meg velünk a tantárgyakat. Hálásak vagyunk nekik, s ez úton szeretném az egész osztály nevében megköszönni fáradalmaikat és hatalmas türelmüket, odaadásukat, amellyel bántak velünk. Nekik köszönhetjük a kimagasló versenyeredményeket. Tanáraink átadták nekünk tudásukat, ezáltal váltak halhatatlanná számunkra. Ez az iskola volt a második otthonunk, ahol gyökereink megerősödtek, s ugyanakkor szárnyakat is kaptunk itt, a két legfontosabb dolgot egy biztos jövőhöz. Természetesen egymást sem feledjük, mert azok a barátságok, amelyek itt köttettek, egy életre szólnak. Elválunk egymástól, de a szívekben örökre együtt maradunk, mi 26-an. Ugyanis a minket összekötő szálak bár talán megvékonyodnak és kinyúlnak az idők során, azért soha el nem szakadnak, hiszen rugalmasak: szeretetből vannak. A mostani elválásunk olyan, mint amikor leszakítják a szirmokat egy óriási virágról. Néhány szirom a virágra fog visszaesni, s újra annak részévé válik. Némelyiküket viszont messze földre viszi a szél, és talán soha többé nem kerülnek vissza a virághoz. Reméljük, hogy mi majd a virágra esünk vissza, de bárhogy is történjen, akárcsak a virágszirmok, mi is mindig őrizzük eredetünket, és soha de soha el nem feledjük, hogy honnan indultunk el. Az itt töltött négy év sok feledhetetlen emléket adott nekünk. Az április elsejék, az osztálybulik, a kirándulások örök emlékekké váltak, s a fojtogató nevetések örömet loptak mindennapjainkba. A padtársak barátok lettek, megismerték egymást, és rengeteget nevettek együtt. De nemcsak a padtársak tartanak össze, hanem mindenki. Hiányozni fognak a kosármeccsek és az edzések is, a fiúk és a lányok egyaránt jó csapatot alkottak, melyet a siker koronázott meg. 161

162 Minden együtt töltött perc egyre inkább összekovácsolt minket, az ellentétek kisimultak. Akadtak néha konfliktusok, de a rosszat elfeledjük, s csak a jóra emlékezünk, csak arra, ami sikerült nekünk. Mindannyian rengeteget változtunk, s mégis ugyanazok maradtunk: néha jók, néha rosszak, de mindig önmagunk. Mi soha fel nem adtuk az álmainkat. Mosollyal az arcunkon haladtunk az úton, ahol néha elestünk, ám mindig felálltunk, és reménnyel tele indultunk tovább. Itt megtaláltuk önmagunkat és célunkat, s ennél nagyobb ajándékot nem kaphattunk volna. Egy álommal érkeztünk ide, amihez segítséget és hitet kaptunk, s ezt visszük tovább. Talán nem mi voltunk a legjobbak, de mi összetartozunk. A nehézségekben egymás mellett voltunk, és senki sem volt egyedül, s nem is lesz soha. A sok különböző egyéniség egy egységet alkotott, amiben mindenki fellelheti önmagát. Köszönettel tartozunk szüleinknek, amiért a Márton Áron Gimnázium fele irányítottak bennünket. Tulajdonképpen szüleink döntésének köszönhetjük, hogy egyáltalán találkoztunk és egymás életének részesei lehettünk, valamint hogy kitűnő oktatásban részesülhettünk. Családunk és barátaink mindig mellettünk álltak, segítségükre talán most lesz a legnagyobb szükség. Bíznunk kell magunkban és a tehetségünkben, hiszen mi vagyunk a jövő nemzedéke. Belőlünk válhatnak majd tudósok, orvosok, tanárok, sikeres sportolók és jó szakemberek. Nekünk nyílik majd lehetőségünk jobbá tenni a világot. Az biztos, hogy meg fogjuk változtatni, mert semmi sem állandó és változatlan. Kezünkben lesz a világ jövője, de mindenek előtt a saját jövőnk. Gondolataimat Kiss Tibor sorai val zárom: 162 Vannak jó szelek, s persze rosszak is bár a hullámok mögött vár ránk a part, de semmilyen szél nem jó annak, aki nem tudja, melyik kikötőbe tart. Kívánom mindnyájunknak, hogy tehetségünk szárnyán szállva érjük el céljainkat! A nyolcadikosok hagyományos búcsúszavalatát Farkas Tímeától hallottuk, aki Butenkov Gergő Ballagás című versét szavalta el. A továbbiakban Csiszér István osztályfőnök díjazta az osztály legjobb tanulóit, majd a sport- és tantárgyversenyeken valamint különféle vetélkedőkön elért eredményeik alapján egyesületi és alapítványi díjakat vehettek át a végzősök. Az ünnepség befejezéseként az igazgatóhelyettes asszony gratulált minden elért eredményhez, további sikereket, jó felvételi eredményeket kívánt, majd Varró Dániel soraival búcsúzott a végzősöktől: A mi mesénkbe is a bánat Most épp besompolyogni kezd, Hisz vége lett az óvodának iskolának (Ahogy már megbeszéltük ezt),

163 A sors kegyetlen ujja intett: El kellett válni hőseinknek. Kezdődik majd az iskola, S egymást nem látják tán soha. Elváltak, mint levél az ágtól (De már ezt is megírta más), Szomorú volt a búcsuzás, Na szia, vált hősünk a lánytól, Na szia, mondta Janka is, S pityeregtek, mint két ovis. Ezután a végzősök énekkel búcsúztak tanáraiktól és társaiktól, majd az ünnepség záró mozzanataként a hetedik osztályosok kivezették a ballagókat a díszteremből az osztályterembe. ÉRETTsÉgI TALÁLKOzóK május 18., 30 éves találkozó (1982) május 18., 25 éves találkozó (1987) május 18., 35 éves találkozó (1977) május 19., 45 éves találkozó (1967) május 19., 40 éves találkozó (1972) május 19., 50 éves találkozó (1962) május 25., 10 éves találkozó (2002) június 8., 20 éves találkozó (1992) * * * Tisztelt Aligazgatónő, Osztályfőnök Úr, szeretett Osztálytársaim, kedves Hozzátartozók és Diákok! Mindenekelőtt köszönjük a szíves fogadtatást, a hozzánk intézett megható szavakat, a szép műsort ebben az újjávarázsolt és így még inkább örökifjú épületben! Ötven esztendővel ezelőtt az akkor Csíkszeredai Középiskolának nevezett oktatási intézmény nappali tagozata három osztályt, összesen 104 diákot bocsátott útjára, és járult hozzá, hogy a legtöbben jobb-, néhányan pedig ballábbal induljanak az életbe. Öt évtized után a gyors statisztika azt mutatja, hogy őszinte bánatunkra és pótolhatatlan veszteségünkre tizenkilencen már nincsenek az élők sorában. Azt hiszem, a jelenlevők közös gondolatát fejezem ki, amikor így fogalmazok: soha nem feledtük, soha nem feledjük elhunyt diáktársainkat, sem azokat a tanárainkat, akiket az eltelt évek, évtizedek során ragadott magához a könyörtelen és kérlelhetetlen Idő. Igen, az Idő, kedves barátaim, hiszen olyan, nemzedékekkel és egyéni életekkel mért iskolai órarend ez, amelyen nem tud semmiféle társadal- 163

164 mi rendszer, semmiféle tanügyi törvény és semmiféle tanterv változtatni. Mi magunk is egyre inkább tisztában vagyunk vele, hogy előbb-utóbb azokról a nekünk nem tetsző órákról már mi sem tudunk ellógni. De addig is hadd emeljük fel a fejünk, és bizakodjunk: vannak még, lesznek még tartalmas óráink-napjaink, és a mai nap, május 19-e is éppen ilyen. Hiszen olyannyira örülünk a viszontlátásnak, olyannyira örülünk a megújult, örök fiatal iskolánknak, olyannyira örülünk annak, hogy öt évtized után újra együtt vagyunk! Az érettségi találkozók megszokott menetrendjén viszont egy icipicit módosítottuk. Az osztályfőnöki órák ugyanis ezen az ötvenéves találkozón elmaradnak, mivel ezekben a hasonló megnevezésű könyvekben, amelyek közül kettőt majd nagy szeretettel és tisztelettel átadok az igazgatóságnak, elmondtuk, leírtuk egymásnak, gyermekeinknek, unokáinknak, hozzátartozóinknak és bárkinek, akit érdekel, mindazt, ami velünk történt az elmúlt fél évszázadban. Sőt vannak, akik nem is öt, hanem a közel hét évtizedről szóltak, a gyermekkor és a fiatalság soha nem múló, őszinte tekintetével fedezve fel újra önmagukat, családjukat, egykori kis és szürke, de számunkra mindig csillogó arcú és felejthetetlen városunkat. Jómagam, aki szerkesztés közben legalább ötször-hatszor átolvastam valamennyi életutat, életpályát, bátran állíthatom, hogy szakmától, foglalkozástól, tisztségtől, a családi állapot alakulásától függetlenül több közös jellemzője is van sorsunk alakulásának. Ám mindezek között a legfontosabb nyilvánvalóan az a tény, hogy mindannyian innen, ebből az iskolából indultunk el a felnőtté válás útján. Innen vittük magunkkal, bárhová az országba és a világba, az otthon megtapasztalt, a szüleinktől örökölt, a tanáraink által még inkább belénk oltott konok és kitartó munka megtartó erejét, és a szövegek ismeretében nyugodtan kijelenthetem: mindenekelőtt ez így felfogott, az így végzett munka maradt valamennyiünk támasza az elmúlt évtizedekben. Hiszen nem akármilyen évtizedek voltak ezek mindazok számára, akik a második világháború utolsó éveiben születtek, és akarva-akaratlan szereplőivé váltak mindazoknak a huszadik század derekán induló, a huszonegyedik századra is átívelő társadalmi kísérleteknek, amelyekben csupán az a bizonyos, hogy soha nem ott végződtek, amilyen irányba elindultak. Igen, majd elolvasása után bárki meggyőződhet róla, hogy ebben a könyvben nincsen egyetlen olyan életrajz sem, játszódjék le bármilyen társadalmi vagy földrajzi színtéren, amely elszakíthatatlan lenne attól, hogy mindvégig keményen dolgoztunk, hogy életünket igyekeztünk nap mint nap méltó tartalommal megtölteni, becsülettel átadva szüleink, tanáraink és közösségünk örökségét, olykor akár szótlan példamutatását gyermekeinknek, unokáinknak, a körülöttünk levőknek. Úgy gondolom, hogy ránk, 1962 végzőseire, bármilyen körülmények között soha nem a hangzatos szavak, hanem a családi és társadalmi elvárásokra felvállalt és minden áron teljesített hétköznapi feladatok maradtak a jellemzők. És mindennek a tudatában biztosaknak kell lennünk abban, hogy ott lent, a mélyben, ahol a valós élet lüktet, sodor és áramlik, voltaképpen ez jelenti azt a közösségi megtartó erőt, amelyet 164

165 továbbadunk, és soha nem a felszínen elpuffogtatott, a máról-holnapra szétporladó, bármikor és bármivel helyettesíthető nagy szavak és szólamok. Kedves barátaim, nem számoltam össze, de a könyv birtokában bárki megteheti, hogy valamiféle statisztikát készítsen arról, hányféle szakmában, mesterségben indított el bennünket az iskola. Erre pedig azért volt képes, mert a korabeli zártságban is próbálta megkeresni azokat a réseket, amelyek egy jóval összetettebb külvilág felé vezettek. Úgy gondolom, általában az iskolának és szeretett iskolánknak minden időkben ez a kötelessége. Hogy soha ne egyetlen csatornába gyömöszölje be növendékeit, hanem nyitott és érzékeny maradjon a társadalomra, annak változásaira, hogy kialakítsa diákjaiban a megismerés, az önállóság és az egyéni kiteljesedés utáni vágyat, amely nem az el- és bezárkózó, hanem a világ kihívásaira bármikor válaszolni képes, önmagukat így az idők sodrásában is megtartó közösségekre jellemző. Ezért hadd kívánjuk azt a Márton Áron Gimnáziumnak, hogy a huszonegyedik század rendkívül bonyolult, pergő-záporozó, értékes és értéktelen információkkal teli világában is legyen mindig képes úgy eligazítani növendékeit, hogy azok soha ne feledjék, honnan indultak, de azt is tisztán lássák, hová szeretnének megérkezni. Mi már nem csupán az induláson, hanem az érkezésen is túl vagyunk. De azért bízzunk abban, hogy még néhány esztendőn át lesz erőnk, egészségünk és kitartásunk ahhoz, hogy tegyünk családunkért, közösségünkért, és ha most, az ötvenéves találkozón újra megtaláltuk egymást, akkor hadd kívánjam azt, hogy legalább a hatvanévesig ne is veszítsük el! Közös emlékeink, felejthetetlen iskolaéveink, ez az ötvenéves találkozó legyen támogatónk ebben a tekintetben! Köszönöm mindenkinek a figyelmét! (Elhangzott az ötvenéves érettségi találkozón május 19-én. Írta és elmondta: Székedi Ferenc.) Az IsKOLAI ünnepségeken szereplő diákok NÉVsORA IX. A: Bartó Emese, Balló Emőke, Balló Renáta, Bartalis Tímea-Johanna, Bartis Szidónia, Beţa Daniela Valentina, Bîrnat Maria Magdalena, Frank Boglárka, Kopacz Kincső, Lázár Annamária, Részeg Anita, Szabó Boglárka, Szabó Dorottya, Szentes Izabella, Vaszi Emőke IX. b: Balló Gabriella, Ciobotaru Romeo, Csibi Márta, Csiki Gergely, Imets Nóra, Korodi Boglárka, Kurkó Andrea, László Ágnes, László Réka, Mezey Anna Nóra IX. C: Bilibók Anita, Boga Gabriella, Urkon Melinda IX. D: Sólyom Hajnal, Szabó Anita IX. E: Hompoth Lóránd, Lőrincz Árpád 165

166 X. A: Becze Boglárka, Beteg Emese, Bilibók Szidónia, Borbély Márta, Ferencz Anita, Korodi Bernadett, Lukács Eszter, Péter István, Tamás Orsolya X. b: Gábor Ibolya, Kiss Krisztina X. C: Kajtár Krisztina, Kelemen Kinga, Péter Orsolya X. E: Petres Katalin, Szakács Renáta XI. A: Gábor Endre XI. b: Dávid Gyopár, László Laura, Nagy Bernadett, Pál Noémi, Varga Beáta XI. C: Adorján Márta, Nagy Eszter, Szakács Katalin XII. b: Sándor Cecília XII. C: Incze Tihamér, Salamon Réka, Gercuj Izabella, Ábrahám Réka Összeállította: Kolozsváry Katalin

167 III. KuTATÁs, ALKOTÁs, ÁTAdÁs A) A DIÁKOK TUDOMÁNYOS TEVÉKENYSÉGE ÉS IROdALMI ALKOTÁsAI A diákok TudOMÁNyOs ülésszaka MÁJus 25. KÁJONI JÁNOS-DÍJ Magyar nyelv és irodalom, világirodalom Elbíráló bizottság Csutak Judit szakosztályfelelős Bara Katalin Boldizsár Ágoston Borsodi L. László Csata Emese Benyújtott és díjazott dolgozatok Balázs Renáta Gegő Virág (XI. A): Az én -ek problémája a posztmodern elbeszélésben (Julio Cortazár Az összefüggő parkok és Láng Zsolt A Pálcikaember élete című novellagyűjteménye alapján) I. díj Irányító tanár: Csutak Judit Kész Orsolya (XI. B): Sorstörténetek Dragomán György A fehér király és Láng Zsolt A föld állatai című regényében II. díj Irányító tanár: Csutak Judit Pap Zsolt (XI. A): Mérőpohár NO. 32. (Parti Nagy Lajos: Az étkezés ártalmasságáról) II. díj Irányító tanár: Csutak Judit Benedek Bernadette Vass Sándor (XII. B): Vallási és mitológiai utalások a történelmi múlt ismeretében Mihail Bulgakov A Mester és Margarita című regényében III. díj Irányító tanár: Borsodi L. László Császár Szabolcs (XI. E): Játék, mindig és minden ellen. A játék formái és szintjei Szilágyi Domokos költészetében III. díj Irányító tanár: Csutak Judit 167

168 MAJLÁTh gusztáv KÁROLy-díJ biológia, földrajz, ökológia Elbíráló bizottság Barta Mónika szakosztályfelelős és a pályázó diákok irányító tanára György Éva, Sapientia EMTE Máthé István, Sapientia EMTE Benyújtott és díjazott dolgozatok Csíki Henriette (IX. C): Zsögöd természetes környezetének jellemző növényés állatfajai I. díj Kovács Krisztina (IX. C): Csíkkozmás természeti értékeinek bemutatása II. díj. Bíró Norbert, Szabó Ervin (IX. D): A Nagyhagymás Nemzeti Park bemutatása III. díj. Antal Hajnalka (IX. C): Ritka, védendő fajok környezetemben dicséret Csipor Fodor Andrea (IX. C): A Hargita hegyvonulatának növény- és állatvilága dicséret Antal Renáta Katalin (IX. C): Fiam, a mű üdőnkbe nem így vót! Baliga Kovács Ágoston (IX. C): Öröm- és bánat-helyszínek Madéfalván Balog Laura (IX. C): Csíkszereda és környéke természeti értékei Siklódi Róbert (IX. C): Fiam, a mű üdőnkbe nem így vót! hulladékok újrahasznosításának módja nagyszüleink korában Balló Karola (IX. D): Csíkcsicsó védett növényei Borbáth Boróka (IX. D): Csíkmadaras és környezete természeti értékei Kristó Hanna (IX. D): Csíkszentkirály és környékének természeti adottságai b. L. L. 168 BIOLÓGIA Az idei tanévben is alkalma nyílt iskolánk tanulóinak részt venni a Ramon y Cajal neurobiológiai pályázaton, amelyet dr. Somogyi Péter agykutató, az oxfordi Neurobiológiai és Farmakológiai Intézet igazgatója, Agy-díjas kutató szervez és finanszíroz évről-évre. Az idei pályázat témája: Izomösszehúzódástól a gondolatig ionok és membránfeszültség-különbség. Idén próbáltam kicsit kémiaibbá, fizikaibbá tenni a neurobiológiában a vegyészek, biológusok, fizikusok és matematikusok egyaránt részt vesznek. idéztem gondolatait, amelyeket a pályázatot meghirdető levelében írt. Iskolánkból idén három tanuló vállalta az egyáltalán nem könnyű megmérettetést. A mezőny erős volt, a fiúk helytálltak! A következőkben olvasható a három dolgozat, ezúton is gratulálunk a színvonalas munkához! (Barta Mónika)

169 Füleki László Tamás XI. E IONszIMbIózIs, AVAgy POTENcIÁLKüLÖNbsÉg MINT TúLÉLÉsI szükséglet Hogyan képes egy többmillió sejtből álló szervezet ugyanúgy teljesíteni a természet által rá kirótt feladatot, mint egy zöldostoros? Az evolúció során az élő szervezet képes volt megtanulni, hogyan dolgozza fel a retinát érő fénysugarakat, a feléje robogó mamut által kiadott üvöltés által képviselt vészjelzést, a táplálék közelségét eláruló illat feldolgozását... Belátható, hogy az élő szervezet vele született képességei, valamint az ezekből adódó kognitív memória létezése létfontosságú a környezetünkkel való információcsere létéhez, amely nyilvánvalóan a túlélés egyik alapfeltétele. A fent leírt jelenségek rendezője az idegrendszer, amely felfogja, továbbítja és integrálja a külső ingereket, valamint a belső információkat, majd elkészíti a reakció forgatókönyvét. Ennek köszönhetően jön létre az egyensúly a szervezet és környezete közt. Az idegszövet a kulcsfontosságú szereplő ebben, amely speciális sejtekből, azaz neuronokból alakul ki, melyeknek szerepe az impulzusok létrehozása, gerjesztése valamint továbbítása. Ezen feladatok elvégzésére az idegsejtnek specifikus alkotóelemei kellett hogy létrejöjjenek, amelyek közül a jelen témakörben kiemelt egység a sejtmembrán. Ahhoz, hogy potenciálkülönbségről egyáltalán említést tehessünk, szükség van a membrán ismertetésére. A sejtmembrán szerkezetének egy alapköve a kettős lipidréteg, amelynek túlnyomó többsége foszfolipid (amelynek ellenállása igen magas), valamint más fehérjék (ioncsatornákat alkothatnak, melyek szelektív permeabilitással rendelkeznek, pl. Na + csatorna, vagy K + csatorna). A sejtmembrán intracelluláris, valamint extracelluláris oldalán az elektromos potenciál (létrejöttében döntő szerepe van a Na +, K + kationoknak, valamint a Cl -, illetve fehérje anionoknak) eltérő, így az intracelulláris oldalon negatív feszültségkülönbség jön létre. A nyugalmi állapotnak nevezett feszültségkülönbség az izomsejtek, valamint a neuronok esetében -60 és -90 mv között ingadozik (idegsejt esetén -70 mv). Ennek a jelenségnek több oka is van : a sejtek belsejében magas a K + és alacsony a Na + ionok koncentrációja; a membrán K + permeabilitása 25-ször nagyobb, mint a Na + ionokra nézett; a sejt belsejében Cl -, fehérjék, nukleinsavak találhatóak, amelyek hozzájárulnak a negatív potenciál létrejöttéhez; a membrán szerkezetében K-Na pumpák találhatóak, amelyek folyamatosan eltávolítják a Na + ionokat, és visszatessékelik a diffundáló K + ionokat (1 ATP 3 nátriumion és 2 káliumion pumpálásához elegendő energiát tartalmaz), így létrehozva a nyugalmi potenciált, amelyet felírhatunk Ohm törvénye alapján: I Na = g Na (V Na V m ), ahol V m a membránpotenciál, g Na az ellenállás reciproka, a különbség pedig az ion hajtóereje. A fenti jelenséget az ionok kémiai koncentrációkülönbsége, valamint az elektromos feszültség hatása befolyásolja (az oldott anyag a nagyobb koncentrációjú anyag fele halad, valamint az ionok töltésüknek megfelelően mozdulnak el). 169

170 Ezt a folyamatot leírhatjuk a Nernst-Planck egyenletből specializált Nernstegyenlettel, K + esetén : V k = log 10 ([K + ] intracelluláris /[K + ] extracelluláris ) ahol [K+ ] az ion koncentrációja, V az ion egyensúlyi potenciálja. A membrán áteresztőképessége iontól függően változik, ahogy ezt az alábbi táblázat mutatja: relatív nyugalmi áteresztőképesség K + Na + Cl - fehérje Az idegsejtek ingerlékenyek. Ezen tulajdonságuk a membránpotenciálnak köszönhető, mivel utóbbi gyorsan képes nagyobb, mint 100 mv változásra, befolyásol sok fehérjemolekulát, valamint ezeken keresztül a külső ingerek hatással vannak rá. Az idegimpulzus feldolgozása tehát a membránpotenciál változása révén jön létre. Így létezhet a szinaptikus kapcsolódásokon keresztül az információtovábbítás fogalma. A preszinaptikus neuron végbunkóiból átvetődő ún. kémiai mediátorok (pl. acetil-kolin, noradrenalin) egyesülnek a membránnal, majd ebbe diffundál a felszabadult mediátor anyag, így megnövelve annak Na + ionnal szembeni permeabilitását. A posztszinaptikus hártya membránjában receptorfehérjék találhatóak, melyek a mediátorokat megkötik, majd ennek függvényében módosítják a fent említett permeabilitást. Ez a receptor lehet egy káliumion csatorna, amely használata során intenzív működésbe lép a fent említett kálium-nátrium pumpa. A távozó pozitív töltés hatására a membrán hiperpolarizálódik. Amennyiben a receptor egy nátriumion csatorna, a fenti folyamathoz hasonlóan a negatív ionok távozása során a membrán depolarizálódik. Hiperpolarizáció esetén gátló, depolarizáció esetén serkentő szinapszisról beszélünk, előzőn az inger nem képes áthaladni, ellentétben az utóbbival. A kémiai mediátorokat ezt befolyásoló szerepük miatt két csoportba soroljuk, gátló (pl. glicin), illetve serkentő (pl. szerotonin) neurotranszmitterek. A serkentő szinapszisokban a nyugalmi potenciál -50 mv lesz, így a Na + és Ca 2+ kationok mozgása elindul. A gátló szinapszisokban a nyugalmi potenciál eléri a -120 mv-t, itt az ingerület nem haladhat tovább a fent említettek következtében. A fent felsorolt megfigyelések alapján joggal jelenthetjük ki, hogy ezen biofizikai, valamint biokémiai jelenségek összessége elengedhetetlen a túléléshez. 170 Könyvészet dr. Teodorescu Exarcu Ciuhat Ileana Gherghescu Silvia - Şoigan Maria: Az ember anatómiája és fiziológiája. Tankönyv a XI. osztály számára, Bucureşti, Editura Didactică şi Pedagogică, 1982 Arinis Ioana Nanea Mariana Vasile Adriana: Az ember bonctana és élettana. Tankönyv a XI. osztály számára, Ábel Kiadó Ujfalussy Balázs: Az idegsejtek biofizikája, Tanórák

171 haba henrik XII. E AMI IgAzÁN LÉNyEgEs, A szemnek LÁThATATLAN... 1 A Csupasz Majom 2 a környezetének több mint 80%-át a szemével érzékeli. Az evolúció során, a majmok egyedfejlődése révén kialakult a fák lombjához kötött életmód. Amennyire nélkülözhetőnek bizonyult a szaglás és a hallás, annyira vált fontossá a lombok közötti gyümölcs észrevétele. Így jogosan ért el dobogós helyezést a homo sapiens a legfejlettebb látásért járó küzdelemben. Az emberiség számára a látás magától értetődő, valójában bele sem gondolunk, hogyan is működik, mi teszi annyira fejletté, milyen lehet nélküle stb. Csupán jelen van, és élvezzük az előnyeit. A látás összetett folyamat. Hogyan képes a fény (például a fénnyel megvilágított tárgyak) olyan maradandó molekuláris változásokat okozni a retinában, amelyek jelentős következményekkel járnak? A szem molekulákat tartalmaz, amelyek kémiai változások útján elnyelik a fényt (az elektromágneses energiát elektrokémiai jellé alakítják), és elektromos membránpotenciál formájában továbbítják az információt a látókéreg felé. Ilyenek a pálcikák és a csapsejtek. Ezek a specifikus fényérzékeny sejtek a perifériás részükön kötött membránlemezekből állnak, és a 11-cis-retinal kromoforhoz kapcsolódnak. A kromofor fényérzékeny, amely mindig egy adott hullámhosszúságú fényt nyel el, általa elektromos jel keletkezik, és megjelenik egy jellegzetes szín. Amikor a látható fény a kromoforhoz ér, a molekula izomerizáción megy keresztül (ha a molekula elérte az izomerizációs állapotot, nem képes több fotont elnyelni), módosítva a transz-retinális molekulák elrendezését. Az izomerizált állapotban a kvantumok relatív száma minden pillanatban arányos (negatívan!) a szemet elérő kvantumok számával. Így ha ötszörös növekedés észlelhető a szemet érő kvantumok számában, akkor az ötödére csökkenti a kvantumokat felszívó pigment molekulák számát. Ha a szembe érkező fotonok aránya konstans, elveszítjük a percepciónkat, mert egy állandó állapotot ér el a pigment molekulák aránya. Ez a kulcsa az adaptációnak. Az izomerizációt a fehérjék átalakulása követi, bezáródnak a Na + ioncsatornák a membránon. Ezzel egyidejűleg nagy potenciálkülönbség alakul ki (az intracelluláris rész erősen negatív, míg a külső rész erősen pozitív töltésű lesz). Ez a potenciálkülönbség a szomszédos neuronra is áttevődik. A retinális ganglionsejt választartománya korlátozott, maximális kibocsátási frekvenciája nem több ötszáz akciós potenciálnál másodpercenként. Az idegsejt szállítja ezt az impulzust az agyba, ahol a vizuális információ feldolgozásra kerül. Egészséges szem esetében az észlelés lehetősége adott, vakoknál a látás más érzékszervek által alakul ki. A szemével észlelni képes ember széleskörű lehetőségeit példázza Polgár Judit, a híres sakkozó látókérgének PET examinációs eredménye: sakkozás közben a látókéreg különösen magas aktivitást mutat. Nála a látókéregben 1 Antoine de Saint-Exupéry: A kis herceg 2 Desmond Morris: A Csupasz Majom 171

172 egyfajta sakk-központ alakult ki, így a sakkozó bravúros lépéseit már-már automatikusan hajtja végre a korábban tárolt memóriaegységeket felhasználva. A központ tevékenysége kihat a külvilágra: Judit minden felfogott vizuális ingerben sakkfigurákat vél felfedezni. Volt alkalmam némi utánajárást követően adatokat gyűjteni városunkban élő, gyógymasszőrként működő, látását vesztett ember tapasztalatairól, észleléseiről. Sokárnyalatos pasztellszínek, összekuszálódott formák, folyton mozgó mértani alakzatok kápráztatják el nap mint nap. Mértani alakzatokból a függőleges dominál, ez arra enged következtetni, hogy a Sylviushasadék körüli, függőleges látásért felelős terület az aktívabb (pl.: függőleges rácsozott szobába elkülönített macskák nem észlelik a vízszintes alakzatokat, és fordítva). Ugyanez figyelhető meg az álom-, illetve emlékképek felidézésekor is (húszéves korában veszítette el látását). Tehát neuronális kapcsolat van a szem-látóideg-látókéreg együttesben, azonban az információk szállítása és dekódolása valószínűleg sérült (a kezdeti kötőhártya-gyulladást majd zöldhályogot néhány szembe jutó szilánkdarab is tetézte, tehát az információgátlást a szemfenék nagy mértékű sérülése okozhatja). A probléma oka valószínűleg a következőkben keresendő: a neurilemma felszínén az ionvándorlás sebessége, az ionpumpák és a carrier molekulák aktivitása lankad, vagy éppen a posztszinaptikus zóna receptorai nem aktivizálódnak. Ugyanakkor az érzelmi állapot is befolyásoló tényező: (...) mikor nyugodt vagyok, halványabbak, stresszhatás alatt erős intenzitásúak. A látótér szegletein észlelt számtalan villanás a levált retina miatti koordonálatlan kisülésekkel magyarázható. Az epyphisis melatonin termelése is feltehetően módosult, hiszen alvászavar, álmatlanság gyötri a pácienst (max. öt óra alvás). Ezzel olyan ingoványos területre tévedtünk, ahol pontos eredményekkel legfennebb csak korszerű vizsgálatok szolgálhatnak, azonban a megfelelő indába kapaszkodva felkúszhatunk a jogosan kiérdemelt piedesztálra. 172 Könyvészet Morris, Desmond: A Csupasz Majom. Európa, BME Kognitív Tudományi Tanszék előadásai Department of Chemistry, Washington University előadásai Saját interjú a vak masszőrrel Rokai János XII. C gondolkodom, TEhÁT VAgyOK? Az ember mindig úgy határozza meg magát, mint gondolkodó lényt. Azonban nemcsak a tudatos énünk hoz döntéseket, hanem a nem tudatos énünk is. Az állatok is a nem tudatos énükkel hozzák meg döntéseiket. Tehát mi is tesz minket emberré? Idegrendszerük nincs, egyes szivacsok érzékelés útján mégis össze tudnak húzódni. Később ez a két funkció szétvált. Az evolúció

173 sorra fellelte és kihasználta az idegrendszer adta lehetőségeket. Különböző állatcsoportoknak különböző funkciókra specializálódott az idegrendszerük. Ezek valamennyien a legszerencsésebb alkalmazkodás címén keletkezhettek. Az idegsejt dendritekből, szómából és axonból épül fel. Az axon kialakulásában fontos szerepet játszik az aktin, amely az izomban is megtalálható. Ez bizonyíték arra, hogy a központi idegrendszer és az izmok egyszerre fejlődtek. Az idegsejt megfelelően alkalmazkodott az ingerület továbbításához: K + a membrán belső, a Na +, Ca 2+ ionok meg a membrán külső felszínén vannak többségben. Az ion-kanálisok megnyílásával a membránpotenciál változik. A nyugalmi potenciálba az ionpumpák segítségével kerül vissza a membrán. A nyugalmi potenciál értéke azonban különböző: míg a központi idegrendszerben az idegsejteknek -65mV, addig a mozgató véglemezekhez kapcsolódó, mozgató neuronoknak -90mV a nyugalmi potenciálja. Az idegrendszer a reflexek tömbháza. Az idegrendszer köti össze a szenzoros apparátusokat a mozgatókkal. Ez a túlélésnek is a feltétele: adekvát ingerre megfelelő, a fajra pozitívan ható válasz. Veszély esetén a reflexek, az érzékszervek élesebbek, az izmok nagyobb erőt fejtenek ki. Mindez az idegsejtek közötti ingerület-átvitel módosulásnak is tulajdonítható. A szinaptikus résben leggyakrabban kémiai mediátorokon keresztül továbbítódik az ingerület. Ezek lehetnek ingerlő (pl. adrenergikusak, kolinergikusak) vagy gátló (pl. GABAerg) hatásúak. Az agyvelő megjelenésével a reflexek egy bonyolultabb formája is feltűnt: az érzelmi reakció. Az érzelmi reakciók alapját képezik az egyed- és fajfenntartó ösztönök. Az emlősöknél a puszta reflexet a jóval bonyolultabb érzelmi reakció vette írányítása alá. Az így megnövekedett agyi tevékenység azonban kibírhatatlan lett volna: minden külső vagy belső változásra nagy komplexitású válaszokat adni merő képtelenség lett volna. Itt két dolgot használ fel az agy: a hormonokat, illetve egy alapvető idegi tulajdonságot, a gátlást. A gátlás idegi szinten, GABA segítségével történik. Ez a kémiai anyag a rendre következő idegsejteket hiperpolarizált állapotba juttatja, így nem lesznek ingerelhetőek. A gátlások lehetnek automatikusak (reflexszerűek) vagy akaratlagosak. Automatikus gátlásnak számít a Békésy György által leírt laterális gátlás. Ez az érzékszervek pontosságához járul hozzá. A leghasználatosabb példa a retina neuronjainak laterális gátlásai, mellyel a mellettük levő idegsejteket gátolják, így csak a leginkább ingerelt neuron továbbítja az impulzust, ezáltal kapunk éles képet. A kognitív ellenőrzés, Miller és Cohan meghatározása szerint, magasabb rendű funkciók tömbje, amelyek optimizálják az alacsonyabbrendűeket. A kognitív ellenőrzés azonban gátlás nélkül elképzelhetetlen. Lhermitte 1983-ban leírta, hogy egy prefrontális sérüléssel rendelkező páciens mindent megfogott, ami előtte volt a klinikai asztalon, ez bizonyos motorikus-reflex-gátlások kiesésének tulajdonítható. Nakamura 1997-ben írta le, hogy a viselkedési gátlás megnövekedett GABAergikus neuronális gátlást eredményez. Waldvogel az idegi gátlás és az fmri jelek kapcsolatát vizsgálta, majd később Egner és Hirsch fmri-vel és TMS-el vizsgálták a szelektív 173

174 figyelmet. Míg az fmri nem adott nyilvánvaló választ, addig a transzkraniális mágneses stimuláció egyértelműen magas idegi gátlást mutatott. Viselkedési paradigma Wisconsin kártyaválogatási teszt Figyelési reflex gátlása Feladatváltás Szelektív odafigyelés Célzott felejtés NoGo vagy Stop jelek hatása Leírás Kártyák kiválogatása egy szabály szerint, majd új szabály megtanulása negatív visszajelzés útján Nem odafigyelés hirtelen megjelenő perifériás ingerre Két vagy több feladat közötti váltás Első próbán az alany válaszol a kérdésre, figyelmen kívül hagyva a zavaró tényezőket, majd a második próbán az előbbi zavaró tényező a cél A szavak végszavakkal vannak párosítva, hogy megjegyezzék, vagy elfelejtsék ezeket Alanyok gyorsan reagálnak a Go jelzésekre, és megpróbálnak nem reagálni a NoGo vagy Stop jelzésekre A felhasznált gátlás típusa Válasz vagy kategorizálás gátlása Figyelési reflex gátlása Beállított feladat gátlása Zavaró tényezők elnyomása Specifikus memória gátlása Referencia példa Demakis, 2003 Hutton and Ettinger, 2006 Aron, Monsell és társai, 2004 Tipper 2001 MacLeod, 1998 Válaszadási gátlás Logan, 1994 A tudatalatti funkcióknak is nagy a gátló szerepük, melyek nem engednek bizonyos dolgokat tudatosulni, azonban ez a gátlás nem mindig elég erős: poszttraumatikus stressz szindrómában szenvedőknél még meg-megjelenik a traumát okozó stressztényező. Mi sem jobb hasonlat, mint Freudé: A tudat egy előadóterem, melynek biztonsági őrei próbálnak megszabadulni az előadást zavaró emberektől. Amikor azonban ez nem szervezetten történik, akkor lesz ebből pszihózis. Idegrendszerünk túlélésünket szolgálja, és ennek következtében különleges képességekkel lát el bennünket, példaként szolgálhat a szelektív figyelés, mely növeli a túlélésért való küzdelem hatékonyságát. Az idegrendszer alaptulajdonságai, illetve idegi szintű működése elvezethet minket a komplexebb folyamatok megértéséhez, ezért fontos ezek tanulmányozása. Mert ahogy a kerekesféregnek a víz tisztítása, úgy az embernek a gondolkodás a sorsa. 174 Könyvészet Aron, Adam R.: The Neural Basis of Inhibition in Cognitive Control, The Neuroscientist, 2007 Color Atlas of Neurosciences, Neuroanatomy and Neurophysiology, Thieme, Stuttgart, New York, 2000 Freud, Sigmund: Pszihoanalízis, Kossuth Kiadó, 1990 Kis Zoltán: A magatartás élettani alapjai, Tudományos és Enciklopédiai Könyvkiadó, Bukarest, 1981 Macknik, Stephen L. and Martinez-Conde, Susana: Lateral Inhibition, Encyclopedia of Perception, edited by E. Bruce Goldstein, Sage Press, 2009 Naish, Peter : The Curse of Consciousness

175 IRODALOM balázs Renáta gegő Virág XI. A Az ÉN -EK PRObLÉMÁJA A POszTMOdERN ELbEszÉLÉsbEN (Julio Cortázar Az összefüggő parkok és Láng zsolt A Pálcikaember élete című novellagyűjteménye alapján) bevezetés Dolgozatunk írása közben több címadási lehetőség is felmerült bennünk, ezek közül az Én -ek az én -ekben tűnt a legjobb választásnak. Úgy gondoltuk, ez a cím megragadhatja azt a problémát, amely Julio Cortázar és Láng Zsolt novelláival kapcsolatban megfogalmazódott bennünk, és amelynek a középpontjában a személyiség kérdése áll. Időközben azonban rájöttünk, hogy ez a probléma jóval összetettebb, és a vizsgálatához elengedhetetlen az elbeszélésmód, az időkezelés és a szövegbeli világ elrendezhetőségének nagyító alá helyezése. Julio Cortázart, a XX. századi latin-amerikai novella- és regényírót az irodalmi kánon mágikus realista szerzőként tartja számon. A mágikus realizmus fogalma elsősorban a latin-amerikai írókkal kapcsolatban terjedt el, és nagyon sok vitára adott okot. Nevezték már irodalomtörténeti korszaknak, irányzatnak, iskolának, kortól független stílusnak, technikai eszköznek, világképnek, ideológiának. 1 Emil Rodríguez Monegal a fogalom betiltását is javasolta, mivel ahelyett, hogy ösztönözné a kritikai párbeszédet, megbénítja azt; ( ) ahelyett, hogy megvilágítaná a művet, homályossá teszi. Vagyis nem vezet sehová, jobb esetben tautológia, rosszabb esetben pleonazmus. 2 Bényei Tamás szerint a mágikus realizmus fogalmat nem kell föltétlenül oximoronként olvasni, mint ami az irracionalitás és racionalitás ellentétes viszonyát fogja egybe. Úgy is megközelíthetjük, mint egymás kiegészítőit: Az oximoronikus olvasat kiindulópontja voltaképpen a»realizmus«összeházasítása az európaival, modernnel, a racionalitással. Ez az értelmezés önmagában nem hibás, ugyanakkor a mágikus realista szövegekben a mágikus és racionális világlátás viszonya nem poláris ellentétként jelenítődik meg, de nem is békés, szintetizáló harmóniáról, a két ellentétes kategória dialektikus meghaladásáról van szó: a kettő között az írásmódhoz tartozó szövegek érintkezést, komplementaritást, szupplementáris viszonyt feltételeznek. 3 A kortárs honi író, Láng Zsolt novellafüzére, A Pálcikaember élete ben jelent meg. A kritika a posztmodern írásmód jegyeit ragadta meg benne, olyan írástechnika sajátosságait, amely többek közt az alábbi felismerésekben 1 Bényei Tamás: Apokrif iratok, Kossuth Egyetemi Kiadó, Debrecen, 1997, I. m I. m

176 gyökerezik: a nagy történetekkel szemben a kis elbeszélések fejezik ki az elgondolások sokféleségét; a személyiség többé nem egységes, autonóm; a kultúra már nem szilárd szerkezetű, hanem folyamatos mozgásban van. 4 Láng Zsolt írásmódja rokonságot mutat a Cortázaréval. Több szempontból is párhuzam vonható a két novellagyűjtemény között. Az én-probléma vizsgálatához a következő szempontokat választottuk: 1. hangok és szereplők 2. szövegtér vagy világ 3. átváltozás vagy nézőpontváltás hangok és szereplők A XX. századi nyelvfilozófiák legjelentősebb alakjának, Ludwig Wittgensteinnak a következtetése: A nyelv közegében történik minden. Vagyis a nyelv életforma, végső valóság, nem tudunk mögé kerülni. A posztmodern egyik alaptapasztalata is az, hogy minden a nyelvben ragadható meg. A Julio Cortázar novelláiban megjelenő szereplők már nem realista értelemben vett hús-vér szereplők. Esetenként már nem is szereplőkről, hanem csak hangokról beszélhetünk. Némely írásában a figuráknak nincs is neve, alakja, külső személyleírása. Az Ebéd után című novellában olvashatjuk: Szerettem volna a szobámban maradni, és olvasni ebéd után, de a papa meg a mama mindjárt jött, hogy ma délután nekem kell elvinnem sétálni. 5 Az egyes szám első személyű elbeszélőről néhány információ birtokába jutunk, de ezeket is csak közvetett módon, más hangokkal vagy a saját magával folytatott párbeszédből tudjuk meg. Ami ennél problematikusabb, az az első mondatban már megjelenő valaki vagy valami, amit/akit csupán egy tárgyas igerag jelez: elvinnem. Az olvasó elvárásokat támaszt ezzel a figurával szemben, például egy kutyára számít. Azonban ez az alak egyszer se neveződik meg, állandó kétségek között tartva az olvasót, a beszélő által megjelenített környezet reagálása is arra enged következtetni, hogy egy nem szokványos, nem mindennapi lényről van szó. Ez a lény olykor állatként viselkedik, máskor emberi tulajdonságokat mutat. Ez az eldöntetlenség végigmegy a novellán, és a zárlatban sem tudjuk meg, ki/mi az a valaki/valami. Cortázar novelláit olvasva azonban nem is a szereplő azonosíthatósága, hanem a többszólamúsága, a megsokszorozódása jelenti az összetettebb problémát, melyet az én -ek problémájának nevezhetünk. A távoli társ című novellában például Alina K. Reyes leírja a naplójában, hogy nem tud elaludni, ezért éjszaka palindromákat és anagrammákat talál ki. A saját nevéből is készít egy anagrammát: Alina K. Reyes, a királyné és... Milyen szép is ez, hisz új utat nyit, hisz nincs lezárva. Mert a királyné és... Nem, borzalmas. Borzalmas, mert valaki másnak nyit utat, nem e királynőnek, ( ) lehet az bárki más: budapesti koldusasszony, ( ) bárki, aki valahol a távolban van, és 4 Vö.: Bara Katalin, Csutak Judit, Balázs Géza, Benkes Zsuzsa: Magyar nyelv és irodalom, T3 Kiadó, 2004, Julio Cortázar: Az összefüggő parkok, Kriterion Könyvkiadó, Bukarest, 1983, 63.

177 nem királynő. De azért ő Alina K. Reyes. 6 Ez a valaki más, a személyiség egy másik oldala, mondhatnánk másik szólama. Az, hogy ő maga talál ki új szavakat saját nevéből, arra mutat, hogy az én önmagát sokszorozza meg. Ez a törekvés végigvonul a novellán, eldöntetlenséget hagyva maga után. Az én -ek váltakoznak, nem kerülnek egyensúlyba. Alina ezt a másik, saját maga által létrehozott ént nevezi a távoli társnak. A novellában megjelenik egy budapesti híd is. Ez azért fontos, mert a két ént összeköti metaforikusan és metonimikusan is. Amikor Alina elhatározza, hogy férjhez megy, úgy dönt, befejezi a naplóírást. Elutazik Budapestre abban a reményben, hogy a hídon egyesítheti a két ént. A két én egyesül, de csak ideiglenesen: Mikor kinyitotta a szemét, észrevette, hogy elváltak. 7 A személyiség egyfajta metamorfózison megy át, a két én helyet cserél, az összhang, a harmónia, a személyiség kiteljesedése lehetetlenné válik. Az Éjszaka hanyatt fekve című írásban szintén az én -ek többszólamúságát figyelhetjük meg. Itt egyes szám harmadik személyű elbeszélő közvetíti a történéseket. Az én, aki a novella középpontjában áll, nem kap nevet, csak nyelvtani énként van jelen. A személyiség második oldala itt is az álomhoz kötődik. Ugyanis a novella elején a nevezzük így első én balesetet szenved, ezért kórházba szállítják. Itt éjszaka azt álmodja, hogy ő menekülő indián, ez pedig megfelel a második énnek. A csattanós zárlatban kiderül, hogy az álom volt a valóságos, az a történet, amelyet mi a realitásban játszódónak véltünk, az irreális. Tehát a képzeletben létrejövő én fölülírja az általunk reálisnak hitt ént. Az Egy sárga virág című novellában az elbeszélő találkozik az egyetlen halandóval. Ez a figura arról mesél neki, hogy találkozott egy kisfiúval, akiben gyerekkori önmagára ismert, vagyis rátalált valamikori énjére. A Sziget délben című írásban a légiutas-kísérő, Marini felfedez egy kis görög szigetet, Xiroszt. Lassan beleszeret a szigetbe, úgy érzi, ott valamiféle teljességre lelhet. Úgy tűnik, amikor döntenie kell légiutas-kísérő és a szigethez fűződő énje között, a szigetet választja. Az elbeszélő leírja, hogyan éli meg a harmóniát a szigeten mindaddig, amíg meg nem hallja a repülőgép zúgását, amelyen régebben dolgozott. Behunyta a szemét, és elhatározta, hogy nem néz fel a gépre, nem engedi megfertőzni magát legrosszabb énjétől, mely most ismét elrepült a sziget felett. 8 A novella végén a repülő lezuhan, s vele együtt Marini is, aki néhány pillanattal ezelőtt még a szigetről fürkészte a gépet. Tehát a szigetbeli harmónia csak a képzelet játéka volt, Marini végül mégse vállalta jobbik énjét a legrosszabbal szemben, ezért szükségszerűen el kellett pusztulnia. A Minden tűz: tűzben két, egymással párhuzamos történet fut. Az egyik az ókori Rómát eleveníti meg, és szereplői a prokonzul, a felesége, Irene, a két gladiátor, Licas, a vincellér és felesége, Uránia. A másik szálon egy telefonbeszélgetés folyik Roland Renoir és Jeanne között. Később megjelenik Sonia is. Az ókori Rómában Irene beleszeret az egyik galdiátorba, Marcusba. 6 I. m I. m I. m

178 A férje ezért viadalt rendez, és Marcusnak a legerősebb gladiátorral kell megküzdenie. Irenenek pedig végig kell néznie kedvese halálát. A másik szálon Jeanne felhívja Roland-t, mert megtudja, hogy a férfi megcsalta két év után egy nővel, Soniával. Mivel a két történetsík váltja, megszakítja egymást, az olvasónak nagyon nehéz átlátnia a kapcsolatokat közöttük. A váltakozások miatt arra kényszerül, hogy akaratán kívül is megfeleléseket hozzon létre a két történetszál szereplői között. Ez azonban nagyon nehéz, mert a történet előrehaladásával folyamatosan új relációkat kell létrehoznia. Így a novella elején Roland megfelel a prokonzulnak, Irene Jeanne-nak. Amint tovább olvassuk, úgy tűnik, Roland Marcus, Jeanne pedig a gladiátor ellenfele, a núbiai. A következő oldalon már a núbiai Sonia, Marcus Roland, de ez megint változik, ilyen érdekes relációt hozva létre: Marcus Jeanne, núbiai Sonia, Irene Roland. Az utolsó oldalon az olvasó a következőket feltételezi: Sonia Irene, prokonzul Roland és Jeanne Marcus. A két történetszál csak a novella végén egyesül, amikor az arénában tűz üt ki, és Roland lakásában lángra lobban egy cigarettavég. A mi szempontunkból nagyon érdekes a szereplők és a hangok játéka. Az, hogy az olvasó mindenáron megfelelést akar létrehozni a két történet szereplői között, de közben arra kényszerül, hogy megváltoztassa a korábbi felismeréseit. A mű végén, habár a két szál találkozik, az olvasóban még mindig eldöntetlen marad a szereplők közti viszony problémája. Felmerül a kérdés, hogy egyáltalán van-e megfelelés? Lehet-e relációkról beszélni a két szál között? A kérdések nyitva maradnak. A válasz attól függ, hogyan olvassuk a művet, le akarjuk-e zárni mindenáron a történetet, vagy elfogadjuk a lezáratlanságot. Láng Zsolt novellagyűjteménye, A Pálcikaember élete már a címével felveti az első kérdést: mi is ez a Pálcikaember, ember-e vagy valamilyen lény? Eszünkbe juthat, hogy pálcikaembert gyerekek szoktak rajzolni, néhány vonallal jelezve az embert. Ez az ember nagyon lecsupaszított megjelenítése. Tehát úgy is olvashatnánk a címet, mint magának az Embernek az allegóriáját, de nem hagyhatjuk figyelmen kívül az elbeszélői utasítást, miszerint a Pálcikaember bármi lehet. A posztmodern irodalom egyik sajátosságát láthatjuk ebben, a viszonylagosítást, a minden nézőpont kérdése elvet. A gyűjtemény első novellájában ezt olvassuk: A Pálcikaember ajtót nyitott magán. Az ajtó képzelet szülte pálcikaember volt, akiről, mintha nem kitalált, hanem valós személy volna, történeteket mesélt. 9 Ezek a mondatok azt sugallják, hogy azok a történetek, amelyeket olvasni fogunk, a Pálcikaember képzeletében születtek saját magáról, vagyis személyiségének egy másik oldaláról. Egyszer barátai ( ) arról beszéltek, hogy ő, a Pálcikaember szomorúan tudomásul kell venniük nincs is, és akkor, ha van, bármi lehet! 10 Ha mintaolvasókként viszonyulunk ezekhez a mondatokhoz, akkor észlelhetjük, hogy az elbeszélő már itt fontos információk birtokába juttat minket: a Pálcikaembert nem lehet meghatározni, keretbe zárni. Vagy úgy olvassuk a novellákat, hogy a Pálcikaember nem létezik, ily módon a történeteknek 9 Láng Zsolt: A Pálcikaember élete, Polis Könyvkiadó, Kriterion Könyvkiadó, 1994, I. m

179 nincs értelmük, vagy elfogadjuk azt a tényt, hogy létezik, de bármi lehet. Az lehet, aminek olvassuk. Akárcsak Cortázar írásaiban, Láng Zsolt novelláiban is érzékelhető a személyiség polifóniája, az én megsokszorozódása. Az Álomban fogalmazódik meg ez a legvilágosabban: A Pálcikaember tudta, vagy inkább érezte, létezik egy ismeretlen, megleshetetlen valaki ( ). Milyen lehet a bennünk rejtőzködő másik, aki álmainkat hagyja maga után? 11 A Pálcikaember életében szereplő novellákat úgy is olvashatjuk, mint eme másik személyiség oldalainak megjelenítését, vagyis a Pálcikaember énjeinek a kivetüléseként. Ő pedig minden novellában kipróbálja valamelyik énjét. A második novellában, a Tájban így indít az elbeszélő: A fejében olykor-olykor beindult egy aprócska motor, és idegesen zümmögött. ( ) Vakított a hó az országút két oldalán, nem lehetett semerre sem nézni, kénytelen volt befele, önmagába tekinteni, de onnan is hiányzott a táj Itt a táj az énre utalhat, arra az énre, akit keres. Ez a keresés, vágy a Lélekben így fogalmazódik meg: Hanyatt dőlt a hosszú szárú fűben, és a vitorlázógépeket nézegette. Nincsenek motorok, kavargó légcsavarok, csak suhanás, csak lebegés. Ó, bárcsak ilyen volna, sóhajtotta, a lelkem. 13 A Napszemüveg című novella mintegy összefoglalja a Pálcikaember lehetséges énjeit. Így indít: A Pálcikaembernek hét napszemüvege volt Ha a napszemüvegek különböző éneket jelképeznek, akkor a címet a személyiség metaforájaként is olvashatjuk. Például a zöldben utak füvével egybeolvadva leste a bogarakat. 15 Az utolsó napszemüveggel a személyiség harmóniáját tapasztalhatná meg, amelyben énjei egyesülnek: ha vitorlázórepülőbe ült volna, hátán a megnyugtató ejtőernyőjével, a sárgát tette (volna) fel, ebben szállt volna messze, a felhőtlen zöld égen, a végtelen zöld tengerek felett. Lent apró bogarakként araszolnak a hajók, és az új kontinenst békésen elnyújtózó teknősbékának látja a sárga szemüvegben. 16 Azonban ezt a teljességet viszonylagosítja a tette (volna) fel ige, mivel olyan cselekedetre utal, amely a múltban nem történt meg, és a jövőben sincs kilátás rá. Tehát a személyiség egységének létrejötte bizonytalan. Az egyik énjét a Fiatalemberrel való kapcsolata fejezi ki. A Hazugságban a Fiatalember érkezése arra készteti a Pálcikaembert, hogy elrejtőzzön előle, ezért szüksége van a Dokikám hazugságára. A rettegés jellemzi a Pálcikaember viszonyulását a Fiatalemberhez a Vőlegény és az Utcák című novellákban. Azonban a Fiatalember című írásban feltárul a Pálcikaembernek egy másfajta viszonyulást kifejező énje is: gyűlölöm, gyűlölöm, gyűlölöm! De közben iszonyúan akart szeretni, szeretni a Fiatalembert, akit ennyire gyűlölnek I. m I. m I. m I. m I. m I. m I. m

180 Az én megsokszorozódása megfigyelhető a novellák többi figuráinál is. A Tájban a Dokikámmal kapcsolatosan olvashatjuk a következőket: Felmentésre van szükséged?, ugrik elő egy kötekedő, házsártos alak a Dokikámból. 18 A Dokikám neve már utal a foglalkozására is, mely a gyógyítással kapcsolatos, a kicsinyítő képző és a birtokos személyjel pedig a Pálcikaemberhez fűződő viszonyára. Ez a szerep az Egy derűs nap éjszakájában felcserélődik: javasolta gyógymódként a Pálcikaember, mintha kettejük közül ő volna a doktor. 19 A novella alaphelyzete, a tavasz érkezése a Dokikám énjei között zavart okoz: És egyre nehezebben tudom megoldani a napi gondokat, mert szüntelenül magammal kell foglalkoznom, vagyis azzal az idegennel, aki belém költözött. 20 Tehát ez a szerepcsere azért jöhetett létre, mert Dokikámnak azt az énjét, amely megkívánja a másokkal való foglalkozást, és a gyógyításhoz kötődik, fölülírja egy idegen én, amely arra kényszeríti, hogy mások helyett saját magára figyeljen. A novellák másik szereplőjénél, Linocskánál szintén nyomon követhető az én -ek polifóniája. Az Álarc című írásban a Pálcikaember azért lopakodik be Linocska szobájába, mert: Szerette volna tudni, mi van az örökös mosoly mögött. Kiokoskodta: talán az igazi Linocska. 21 A szereplők létének a nyelvhez kötöttsége az Ödi című novellában a következőképpen jelenik meg: a Pálcikaember barátja, Ragics Ödön mondatokat kellene eladjon, de ő már egyet sem tud kitalálni, ezért a Pálcikaember mondatait szeretné megszerezni. Végül mégis sikerül megalkotnia egy mondatot: Nehéz olyan mondatot találni, ami visszaállít mindent. ( ) De hát én nem vagyok egy szörnyeteg, mondta Ragics, és ez is egy tűrhető mondat volt. 22 A novellafüzér utolsó írása, Az élet felsorakoztatja az alakokat, és azt is bemutatja, hogy mi történt velük/bennük. Minden szereplőben dominánssá vált valamelyik én, amely meghatározza. A Pálcikaember személyisége ezzel szemben nem változott meg, mivel egyik énje sem írta fölül a másikat. A többi szereplő mindent a hasznosságelvnek rendel alá, a Pálcikaember ellenben nincs alárendelve a praktikusságnak. A Pálcikaember papírrepülőket hajtogat magáért a hajtogatás kedvéért. Ezzel szemben a Dokikám számára a végeredmény fontos, az, hogy minél kevesebb idő alatt minél több darabot készítsen. Julio Cortázar és Láng Zsolt novelláiban a személyiség töredezettségét, az én megsokszorozódását figyeltük meg. Az én már csak a nyelvben létezik, ezért ezekben az írásokban nem beszélhetünk a klasszikus értelemben vett szereplőkről, csupán hangokról. 18 I. m I. m I. m I. m I. m

181 2. Szövegtér vagy világ (...) a fiktív világok a valóságos világ parazitái. (...) Ám mindenről, amiről a szöveg nem közli kifejezetten, hogy eltér a valóságos világban létezőtől, azt kell gondolnunk, megfelel a valóságos világ törvényeinek és feltételeinek. 23 Umberto Eco szerint a fiktív világokat is a tapasztalati világ törvényei szerint próbáljuk interpretálni. Holott a fiktív világok saját szabályrendszerrel működnek. Esetünkben felmerül a kérdés, hogy ezekben a fiktív világokban vannak-e olyan törvények, melyek alapján a világ elrendezhető, vagy csak egy szövegtérről beszélhetünk, melyben minden történés lefordítható egy képi síkra. A töredezett személyiség töredezett világot feltételez. Az egészelvűség felszámolása a világképre is vonatkoztatható. (...) mindennapos feladatod, hogy utat törj magadnak a ragacsos tömegben, amely világnak nevezteti magát, hogy nap mint nap találkozz ezzel az undorító nevű üveghasábbal, és a kutya elégedettségét érezd, hogy mindent a helyén találsz. 24 Az Utasítások kézikönyvének indításában az fejeződik ki, hogy a világnak csak egy töredéke érzékelhető, mely üveghasábként zár magába. Ez a világ látszólagos tere, amelyet a bevett szokások szabályoznak. Ez a világ nélküli világszerűség Láng Zsolt Kapcsoló című novellájában is megfigyelhető. Az otthon, az én személyes tere is idegenné válik: A saját lakásában ez tényleg megtörtént, csak hosszas, idegesítő tapogatózás után találta meg a villanykapcsolót. 25 Ez az idegenségérzet abból a tapasztalatból fakad, hogy nincs rend a saját világában. Az elfoglalt ház című írásban az elrendezettség a házhoz kapcsolódik. Azzal, hogy az én -ek kikerülnek ebből a térből, a világszerűségből szakadnak ki. Ez a kívülrekedés Láng A szoba című novellájában is jelen van. A Pálcikaember megpróbálja lerajzolni saját szobáját, de ez nem sikerül a lehetőségek többfélesége miatt. Ezt úgy is értelmezhetjük, hogy a viszonylagosság miatt nem tudja megteremteni saját világát. A tárgyalt novellák egyik problémája abban rejlik, hogy a metaforikus és a metonimikus szint nem különíthető el egymástól, amit az olvasó világnak érzékel a művekben, az csak a nyelvben létrejött tér, szövegtér. hagyja, hogy a metafora metonimikusan működjön, és egy történéssor bármely pontján helyettesíteni tudna egy eseményt egy képpel. 26 A Minden tűz: tűz című írásban úgy tűnik, mintha két párhuzamos történet épülne ki, amelyek egymásra is vonatkoztathatók. Az előrehaladással azonban a viszonyok is változnak, a megfeleltetések nem állandósulnak, nem történetek és világok vonatkoznak egymásra, hanem helyzetek és képek. Ugyanezt érzékelhetjük a Távoli társ híd jelenetében is, amely figuratívan és metonimikusan is összekapcsolja a két ént. A figurativitás burjánzása úgy is értelmezhető, mint a dolgok közötti érintkezés és hasonlóság, a kapcsolat 23 Umberto Eco: Hat séta a fikció erdejében, Európa Könyvkiadó, Budapest, Julio Cortázar: i. m I. m Bényei Tamás: i. m

182 egyszerre metafizikus és nem metafizikus felértékelése: a mágikus retorika egy olyan létértelmezési kísérlet metaforája, amely hangsúlyozottan nem profán, ugyanakkor nem is transzcendens. 27 Láng Zsolt A világ vége című írásában a Pálcikaember elindul világgá. Útközben mások is csatlakoznak hozzá. Habár célba érnek, nem nézhetnek szét, mert közben besötétedik. Ők tehát a saját világukban próbálnak eligazodni, ez azonban nem valósulhat meg, mert a kormos éjszaka, az átláthatatlanaság nem csak a világ határait, de létezését is kérdésessé teszi. A tér és idő összefüggéséből adódóan az időbeliség is problematikussá válik. A tükrök viselkedése a Húsvét-szigeteken című műben összekapcsolódik a három idősík: a jelen, a múlt és a jövő. A tükrök tulajdonsága, hogy nemcsak a jelenbeli, de a múlt és a jövőbeli énünket is mutatja. Graham Swift Lápvilág című könyvében olvashatjuk: Gyermekeim, csak az állatok élnek teljességgel az Itt-és-Mostban. Csak a természet nem ismeri sem az emlékezetet, sem a történelmet. 28 Az én megsokszorozódása azért is összefügg az időbeliséggel, mert mindenik én más-más idősíkhoz kapcsolható. Láng Gyerekkor című írásában a megszólaló én egy olyan gyerekkori eseményt mutat be, amely a jelenben már nem érthető, mivel a megértési közeg, a múlt hiányzik. Cortázar novelláiban is problémateremtő az, hogy a múltbeli kérdésekre a jelenben keresik a választ a szereplők, például a Mennyország kapuja, Kirké című írásokban. Ugyanakkor az is nyomon követhető, hogyan lesz a megélt múltból megélt jelen. Ezért az idősíkok pontos elhatárolása sem lehetséges. Az összefüggő parkokban hangként jelenlévő én regényt olvas, melynek középpontjában egy összeesküvés áll: a szerető és a feleség elhatározza, hogy meggyilkolja a férjet. A zárlatban a regény olvasója azonossá válik a feleség és a szerető áldozatával, vagyis a férjjel: Azután a szalonajtó, akkor kézbe a tőrt, az ablakon beszüremlik a fény, ott a zöld bársonnyal bevont, magas támlájú karosszék, és a férfi a karosszékre támasztott fejjel egy regényt olvas. 29 Az elbeszélő által ábrázolt világ átkerül a regénybe, azaz a szövegtérbe, ezáltal a metonimikus, tapasztalati világhoz kapcsolódó síkot fölülírja a metaforikus olvasat. A posztmodern alkotásokban nem beszélhetünk egységes világokról, csak szövegtérről, amelyben a világ lehetséges képei jönnek létre Átváltozás vagy nézőpontváltás? A novellák szövegterében nemcsak az én többszólamúságáról, hanem átváltozásáról is beszélhetünk. Ez a metamorfózis mindig nézőpontokhoz kötődik, ezért felvetődik a kérdés, hogy teljes átalakulás vagy nézőpontváltás történik-e. Az Axolotlban az akvárium látogatóját lenyűgözi az egyik hüllőfajta, az axolotl. Az én-elbeszélő naponta visszatér az akváriumhoz, végül minden 27 Bényei Tamás: I. m Idézi Bényei Tamás, I. m. 127.

183 szabadidejét az állat megfigyelésével tölti. Idővel az axolotl szemében egy ismeretlen, titokzatos világot vél felfedezni. A megértés folyamata közben az én átkerül az akváriumba, egy axolotl testébe: Axolotl voltam, s egy pillanat alatt tudtam, hogy lehetetlen bármiféle megértés. Ő az akváriumon kívül állt, s a gondolata is akváriumon kívüli gondolat volt. Én magam lévén ő, ismertem őt, de axolotl voltam, és a magam világában éltem. 30 Ez a metamofrózis azonban nézőpontváltás során jött létre. Az én az axolotl perspektívájából tekint régi önmagára. A virág és a dulimanó című írásban egy másfajta átváltozás követhető nyomon. A dulimanó kapcsolatot próbál teremteni egy magányos virággal a mezőn. Ahhoz, hogy ez a kapcsolat létrejöhessen, a dulimanó átalakul, méhecskeként közeledik hozzá, mivel esetükben ez a kapcsolatteremtés legközvetlenebb formája. A nézőpontváltás akkor történik meg, amikor a virág felől látjuk a dulimanót: A virág meg azt gondolja magában: olyan, mint egy virág. 31 Ez az átváltozás csak a virág nézőpontjában jön létre, tulajdonképpen nincs szó átalakulásról. Láng Zsolt A csiga című novellájában is az átváltozás a nézőpontváltáson alapul. Az eddigiekkel ellentétben egy külső szemlélő, egy arra sétáló idegen perspektívájában változik a Pálcikaember csigává. A fent tárgyalt novellában az átalakulás a virág nézőpontjában történik, itt nem a csiga, hanem egy kívülálló tekintetében érzékeljük az átváltozást: Nicsak, két csiga, állapította meg egy arra sétáló idegen. 32 Akárcsak az Axolotl, A távoli társ esetében is belső nézőpontváltással, éncserével találkozunk. Alina K. Reyes metamorfózisa akkor megy végbe, amikor a két énje találkozik, és a távoli társként megjelenített énje, a koldusasszony és a királynő-én helyet cserélnek. A Mese című novellában egy különleges átváltozás követhető nyomon, melyhez elengedhetetlen a nézőpontváltás. A műben megjelenő hattyú a klasszikus költészet jelképeként is értelmezhető. Ez a hattyú a tó fenekén talál egy órát, azonban nem ért a felhúzásához, mondhatni az időn kívül esik. Amikor mégis fölhúzza, az óra visszafele kezd járni, így a hattyúból rút kiskacsa lesz, ami majd átalakul Pálcikaemberré: A Pálcikaember már értett az órák felhúzásához, következetesképp fogta, és fölhúzta, föl, föl, föl, a helyes irányba. 33 A nézőpontváltás az óra ellentétes irányba való felhúzásával valósul meg. Tehát az átalakulás a tárgyalt novellák esetében nézőpontváltás révén jöhet létre. Ez történhet a külső perspektíva belsővé tételével és fordítva, vagy a személyiségben létrejövő éncserével. 30 I. m I. m I. m I. m

184 befejezés Julio Cortázar és Láng Zsolt novelláiban a személyiség töredezettségét figyeltük meg. A posztmodern elbeszélésben az én polifóniája azt eredményezi, hogy a realista szereplők helyett csak hangok jelennek meg. A tapasztalati világ helyét a szövegtér veszi át, melyben az tér és az idő is viszonylagosítódik. Emellett az én nemcsak megsokszorozódik, hanem nézőponttól függően változáson megy át. Mindezek alapján megfogalmazódik bennünk az a kérdés, hogy ki is az én, és hogy létrejöhet-e valamiféle egység a személyiségen belül. A kérdés nyitottsága Láng Zsolt alábbi soraiban is kifejeződik: Sohasem tudhatjuk, valójában kik vagyunk, vonta le a tanulságot a Pálcikaember. És aminek lennie kell, az is oly bizonytalan Irodalom Bényei Tamás: Apokrif iratok, Kossuth Egyetemi Kiadó, Debrecen, 1997 Cortázar, Julio: Az összefüggő parkok, Kriterion Könyvkiadó, Bukarest, 1983 Eco, Umberto: Hat séta a fikció erdejében, Európa Könyvkiadó, Budapest, 2007 Láng Zsolt: A Pálcikaember élete, Polis Könyvkiadó, Kriterion Könyvkiadó, 1994 Kész Orsolya XI. b sorstörténetek? (Dragomán György: A fehér király és Láng zsolt: Bestiárium Transylvaniae IV. A föld állatai)...és ahogy egyre jobban sarokba szorított, és egyre több figurámat levette, mintha gyorsabbak lettek volna a mozdulatai, és a fejét is egy kicsit másképp tartotta, úgy, minthogyha küszködnie kéne, hogy magába fojtsa a nevetését, és aztán, mikor a második bástyámat is levette, és sakkot adott, láttam, hogy most már vége, akármit is lépek, a következő pillanatban bekapom a mattot, és az automatára néztem, a néger bácsi arcára, a poros, szürkére száradt bőrére, és tudtam, hogy nem fogom hagyni, hogy megmattoljon azért sem, és akkor kinyúltam, és lekaptam a tábláról a fehér királyt. (Dragomán György: A fehér király) A szabadság életvágy. (Láng Zsolt: A föld állatai) Dolgozatomban Dragomán György A fehér király 135 című regényét és Láng Zsolt A föld állatai 236 című művét vizsgálom olvasói tapasztalataim alapján az alábbi szempontok szerint: kompozíció, történések, regényvilág, elbeszélői módok, nézőpontok, tudatok, szólamok, az olvasás problémája/nehézségei, (sors)történetek. A művek kiválasztásában annak a kérdésnek a körüljárása 34 I. m Kalligram Kiadó, Pozsony, Magvető, Budapest, 2005

185 motivált, hogy beszélhetünk-e sorsról a posztmodern irodalomban, amelyben a sors metafizikai értelme megkérdőjeleződött vagy teljesen el is tűnt, s ha beszélhetünk, akkor milyen módon. Kompozíció, történések, regényvilág Dragomán György regénye, A fehér király rendhagyó nevelődésregény. A történet a Ceauşescu-diktatúra Romániájában játszódik, ahol a hatalom teljes kizárólagossággal ellenőrzi a politikát, a gazdaságot, a kultúrát és a magánéletet; ahol mindig az erősebb törvénye a törvény. Dragomán az abszurditás, a kiszolgáltatottság, a frusztráció világát teremti meg. Ahol a nehéz gazdasági helyzet ürügyén időnként elveszik a villanyt a cenzúrázott mozikban is, miközben propaganda filmeket vetítenek a rendszer népszerűsítése érdekében; ahol a diákokat felhasználják, megalázzák és bántalmazzák a tanárok; ahol a sport sportszerűtlen; ahol közelharcot vívnak a kubai gyümölcsért ételosztáskor, mert az erőszak a mindennapok része; ahol a karamelláért cserébe árkot kell ásni, s ha valaki nem fogadja el az édességet, annak csomagolópapírostól gyúrják le a torkán; ahol a lövészversenyen nem szabad tökéleteset lőni, mert a versenyt a hármas/másik iskolának kell mindig megnyernie. Láng Zsolt regénye, A föld állatai a Bestiárium Transylvaniae negyedik kötete. Az összefoglaló cím a történelmi regény vagy a bestiráum műfajára hívja fel a figyelmünket, azonban az én olvasatomban legalább ilyen fontos a nevelődésregény jelleg is. A történet szintén a Ceauşescu-diktatúra Romániájába illeszthető be, május 13-tól egészen a bekövetkező forradalomig. Regényében a nyolcvanas évek erőszakra épülő világát és a nyugtalanító emberi-politikai viszonyokat Láng nagyon pontosan, precízen, részletekbe menően idézi meg: lehallgatások, az élet minden területének teljes ellenőrzése, nem működő jelzőlámpák, gázosztás esőben, kötelező nőgyógyászati vizsgálatok, kitelepítések ( blokkokba ) és a lakóházak lebontása, megtévesztés, rettegés, félelem, kiszolgáltatottság, védtelenség, szélhámosság, menekülés, név- és utcanév-változtatások: Karikásról Caricaş-ra, Marikáról Maricára, Szászról Sasra vagy Kazinczy Ferenc utcáról Ştefan celmare utcára és így tovább... Habár a két regény referenciális anyaga, világa (a nyolcvanas évek Ceauşescu-diktatúrája) hasonló, az alaptörténet (beavatás, beavatódás) is mutat közös vonásokat, az eltérő nézőpont és beszédmód révén mégis kétféle nevelődéstörténet (ezen belül: önmegértés, világértés) jön létre: egy fiúsors és a neki megfelelő női sorsváltozat. Nézőpontok, tudatok, szólamok, időbeliség Dragomán regényében a történéseket egy tizenegy éves kisfiú, Dzsátá szemszögéből látjuk, az ő tudásával észlelünk mindent, és éppen ettől válik a mű hitelessé: Dzsátá nem moralizál vagy ideologizál. Amitől a regény tehát sajátossá válik, az éppen az elbeszélői perspektíva. Dragomán regényén nem nagyon lehetne sehol sem nevetni, de sírni sem, inkább összeszorított szájjal 185

186 lehet érteni, tűrni és tudni az életet, az élet legáltalánosabb tűrnivalóit és tudnivalóit, melyeket igazán csak egy gyerek szemével láthatunk jól, egy gyerek szájával tudunk úgymond»hitelesen«elmondani. 31 Ezzel ellentétben a Láng-regényben mindennek van nézőpontja, az embereknek, az állatoknak (kutya, róka, ló, patkány), de még a fáknak is. Az egyes szólamok és a hozzájuk tartozó világképek szemben állnak egymással, tehát többszólamúság és ellenpontozó szerkezet érvényesül. A regény rendkívül bonyolult világán belül egyszerre folyik a cselekmény a földön és a föld alatt ezek a teljesen különböző szólamok ütköznek meg egymással. A meglehetősen összetett nézőpontok, tudatok, szólamok ugyanakkor összekapcsolódnak, és értelmet nyernek Bori (sors)történetében, aki érti a fák beszédét, a föld alatti ló énekét, aki képes kapcsolatot teremteni minden létezővel, vajon létezik-e egyéb megszerezhető földi jó, mint a földalatti szívhang? Található-e ebben a városban egyéb fontos holmi, mint a fatörzsben hallható ének? Vagy az elűzött lovak története? A többszólamúság összeköthető az idő problémájával is. A szólamok és a nézőpontok különbözősége nehézkessé teszi az idő előrehaladásának a követését. Dragomán regényében a történések kronologikus időbeliségét jobban érzékeljük, annak ellenére, hogy a regény cselekményszerkezete töredékes hatást kelt: mintha egymáshoz kapcsolódó novellák gyűjteménye lenne. Az ábrázolásmód rendkívül tömör; az oldalakon át tartó hosszú mondatok pedig Dzsátá bizonytalanságát, a feszültséget hivatottak kifejezni, ugyanakkor biztosítják a történetmondás folytonosságát és sodrását is. Egy másik fontos szerepük, hogy megidézzék az egyszerre mindent elmondani vágyás gyermeki attitűdjét. Apát akkor már majdnem egy éve elvitték, és több, mint négy hónapja nem kaptunk róla semmi hírt, se levél nem jött többet, se olyan előre megírt tábori levelezőlap, amin tudatni szokta velünk, hogy jól van, és büszkeséggel tölti el, hogy nap mint nap sikerül túlteljesítenie a normát, szóval nem tudtunk róla semmit, és anyát is hiába kérdeztem, hogy mi van, szerinte mért nem ír nekünk apa, mert még csak nem is válaszolt, de akkor szombaton megint hiába nyitottuk ki a postaládát, és láttam, hogy megfeszül az arca, és ahogy mentünk fel a lépcsőn, anya hirtelen elkezdett köhögni, de olyan erősen, hogy a korlátba kellett kapaszkodnia, én meg láttam, hogy rázkódik a válla és előrehajol, és tudtam, hogy igazából nem köhög, hanem sír, csak azért csinál úgy, mintha köhögne, mert nem akarja, hogy észrevegyem, nem akarja, hogy megijedjek, és akkor tudtam, hogy biztos, hogy azt gondolja, hogy apám odaveszett, ott pusztult a Duna-csatornánál, de azt is tudtam, hogy ez nem igaz, mert ha apának valami baja lenne, azt megéreztem volna, ha máskor nem, olyankor, reggelenként, amikor iskolába menet a képét nézegettem, amit a katonakönyvéből szedtem ki, mert olyankor mindig éreztem, hogy apám ott, a Duna-csatornánál rám gondol, meg azért is, mert amikor elvitték, megígérte, hogy egyszer majd visszajön, és elvisz magával a tengerhez engem is. 3 Károlyi Csaba: A nevelődés titkai Grecsó Krisztián: Isten hozott és Dragomán György: A fehér király című könyveiről, Látó, 17. évf., 7. szám, 2006 július. 186

187 Az olvasás problémája/nehézségei A föld állatainak olvasása és ábrázolásmódjának megértése nagyobb erőfeszítést igényel. A regény szövege olyan szőttes, amelybe különféle nyelvi regiszterek (pl. a Jaul vagyol Iréinke drága? című fejezet alantas regiszterű párbeszédét szembeállíthatjuk a Dezseő tanár elvtárs irodalomóráin folytatott párbeszédekkel), intertextuális utalások, rájátszások, átírások, nyelvi paródiák, jelölt és jelöletlen idézetek szövődnek bele, az olvasás első próbatétele ezeknek az azonosítása és viszonyba állítása. Elhull a virág szavalta Dezseő Attila tanár elvtárs, eliramlik az élet, és ahogy kimondtuk, máris megérezzük a lélek halálának szépséges pillanatát, igen, a magyarról sokszor mondják, hogy búskomor, de nem, aki nem tud magyarul, az talán nem érzi meg soha a halál szépségét, az elmúlás drámáját, a változás életszerűségét. Te mindéig jaul vagyol, sose panaszkodol, se a bótra, se az időüre. Ha tunnád, mi vóut ma is nálunk, énnekem már hajlanba el kellett jönni ottholrunnan, pedig még éccaka vóut, de mán nem bírtam idegekkel, a Feri felkőtt, oszt ottan kautogott a fülembe, mer nem bír az megülni. Láng regényvilága igencsak szerteágazónak tűnik. A szerkezet vázaként azonban megragadható egy ellentétező kettősség: lent-fent, kint-bent, magasság-mélység, fény-sötétség szembenállása. Észrevetted, hogy éjjel sokkal messzebbre látni, mint nappal? (...) Éjjel fényévekre ellátunk, szabad szemmel is. Nappal csak a Napig, éjjel viszont a csillagokig. A felszín, a tapasztalati világ, a város a vízszintes tengely mentén helyezkedik el, másfelől ott van a föld mélye, amely otthont ad az oda menekülő és ott éneklő lónak, a mélységbe zuhanó rókának, a vakondoknak és a kékszőrűnek, a mindent felfaló, elpusztítani vágyó, bekebelező és magába erőszakoló patkánynak. A történetben azonban mindenki máshova törekszik, mint ahol éppen van, más szintre, a határok közti átjárásra: fennebb-lennebb, mélyebbre-magasabbra, sötétségbe vagy világosságba. Egy másik létállapotra tör. Sokszor még arra is képesnek tartotta magát, hogy megszólítson egy fenti járókelőt. Nem is akárhogyan, hanem versben beszélve, ahogy álmában hallotta. Mert nem vitás, álmodni is tud. (...) Mi lenne, ha megtanulna beszélni? Mi több, ha saját nyelvén kifejezhetné gondolatait. Mert a fenti nyelv aligha alkalmas a lenti agyból kipattanó gondolatok hűséges tolmácsolására. Megtapasztalhatjuk a viszonylagosítást, a határok folyamatos lebontását, a határok közti átjárást vagy legalábbis az arra való törekvést. Az értékek pusztulását vagy az álértékek pöffeszkedését, amelyeket kórként terjeszt az egyre óriásibbá növekvő és mindent bekebelező diktatúra, a patkány ( testének nem volt mérete, csak kiterjedése ), talán az a bizonyos ős patkány, a következményeivel nem számoló gondolkodás, a meg nem gondolt gondolat... A pestisként terjedő járvány. Dragomán regénye ebből a szempontból kevéssé összetett, de ez egyáltalán nem von le semmit az értékéből, hiszen éppen attól autentikus, ahogyan a kiszolgáltatottságról beszél egy tizenegy éves kisfiú nézőpontjából. 187

188 Mindazonáltal nála is megjelenik, amennyire a regény kompozíciója megengedi, valami különös, valami, ami nem az átlagos világ eleme, mégpedig Csákány, a furcsa, sebhelyes külsejű férfi személyében, aki megjósolja Dzsátának, hogy az apja él, s viszont fogja látni. (Sors)történetek Ahogy már fentebb jeleztem, a beavatás-beavatódás mindkét regényben kulcsfontosságú. A beavatáshoz általában háromféle kinyilatkoztatás tartozik: a szent, a halál és a szexualitás kinyilatkoztatása. A gyermek előtt ismeretlenek mindezek a tapasztalatok; a beavatott ismeri, vállalja és új énjébe építi őket. 42 A fehér király egyik fordulópontja az Afrika című fejezetben található: Dzsátá nem képes nyerni a sakk-automatával szemben, ezért kilép a játékból és a szabályokat áthágva akadályozza meg ellenfele győzelmét, aki éppen olyan, mint az önkényuralom ( mintha pontosan tudta volna, mit gondolok ). A fiúnak rá kell jönnie arra, hogy az automata ellen csak úgy győzhet, ha ellopja a sakkfigurát: és tudtam, hogy nem fogom hagyni, hogy megmattoljon azért sem, és akkor kinyúltam, és lekaptam a tábláról a fehér királyt, az automata meg a kezem után nyúlt, csak úgy lassacskán, nyikordulva, én sokkal gyorsabb voltam, és az automata akkor hangosan felmordult. A címben is kiemelt fehér király a hatalom és a törvény jelképe, amelyhez Dzsátá csalással, azaz törvénytelen módon jut hozzá: erősen megszorítottam a fehér királyt, a hideg elefántcsont nagyon jól belesimult a kezembe, és tudtam, hogy senki se fog legyőzni a háborús játékban, mert ehhez a vezérhez képest még a legszebben festett ólomkatona is csak picsafüst. Felvetődik annak a kérdése, hogy a csalással megszerzett sakkbábú valóban legyőzhetetlenné és sérthetetlenné teszi-e Dzsátát a háborús játékban vagy egyáltalán győzelem-e az olyan győzelem, amit csalással érünk el? Szilasi László az Afrika című fejezet kapcsán teszi fel a kérdést, mi is lehet a regény tétje valójában: e szövegben ugyanis egy olyan sakkjátszma zajlik a kisfiú és az élőnek tűnő sakkautomata között, amiből a gyerek vesztes helyzetéből azzal a csellel lép ki, hogy lelopja a fehér ellenfél királyát. Szilasi Dragomán Magyar Narancsbeli nyilatkozatát idézi ( ha csak csalással tudsz győzni, akkor nem biztos, hogy valóban győztél ), valamint egy azzal összecsengő Ottlik-mondatot ( a matt-fenyegetés ellen sem lehet úgy védekezni, hogy felborítjuk a sakktáblát ). Szilasi meglátása szerint a regény tétje az erről a kérdésről való gondolkodás: kijátszható-e csalással a rendszer, vagy épphogy a rendszerbe integrált elem ez a csalás? 53 A regényben felfedezhetünk egy mitikus utalásrendszert is, amely két alaptörténetre is rájátszik: a beavatás és a bűnbeesés történetére. A felnőtté válás egy beavatástörénetben valósul meg: Dzsátá a háborúban (párhuzamot 4 Mircea Eliade: A szent és a profán, Európa Könyvkiadó, Budapest, 1996, Boldog Zoltán cikke az első VitaMin estről az Irodalmi Jelenben (lásd: hu/?q=node/214) 188

189 vonhatunk a Pál utcai fiúk Grundért vívott harcával) kiállja a Frunza fivérek próbáját és megszerzi a labdát. A beavatási próbatételek részét alkotja a hegyekből jött, titokzatos, természetfölötti erővel rendelkező fivérek, Romulusz és Rémusz Frunza legyőzése, akikkel szemben Prodán, a legerősebb fiú is gyöngének bizonyul, s akiket egy tizenegy éves, erőtlen kisfiúnak sikerül legyőznie; vagy a galambok áldozata (a Frunza testvérek pusztítják el őket), vagy akár az a rítus, amellyel a háborúra készülnek a seregek (az arcukat befestik harci festékekkel, aztán harci kiáltásokat hallatnak). Az utalásrendszer alapvető eleme a már említett madárjóslás is. Egyaránt kapcsolódik a beavatás- és a bűnbeesés-történethez is a nemiséggel való találkozás: a tizenegy éves Dzsátá először esik szerelembe, s először érzi meg a nagylányszag mámorító hatását, s a szellőző labirintusain keresztül eljut a titkos vetítőterembe, ahol egy tiltott filmet láthat. De az igazi beavatás és bűnbeesés a sakkautomata már idézett legyőzése, a fehér király megszerzése. A regény a maga sodró nyelvfolyamával a kamasz Dzsátá felnőtté válását beszéli el. Bori felnőtté válása, beavatódása teljesen más szálon fut végig, s az ő sorstörténetén belül lehetőség nyílik olyan kérdések felvetésére is, mint például: milyen a nyelv és az irodalom, a nyelv és a történet viszonya, egyáltalán mire jó az irodalom. Jó-e, ami szép is? De mi a szép? Mi van a mondatokon túl? Mi a művészet? Át lehet-e írni a történelmet? Ezekre a kérdésekre Dezseő tanár elvtárs igyekszik választ adni rendhagyó irodalomóráin. Ő az egyetlen, aki arra biztatja diákjait, hogy gúzsba kötött képzeletüket eloldozzák láncáról, hogy az ingszakadtáig kitombolja magát, tomboljon és tocsogjon. Dezseőt azonban a hatalom csakhamar félreteszi, eltünteti. Bármilyen nyelven szólaljunk meg, mondta, jusson eszünkbe, hogy a nyelv a legnagyszerűbb emberi alkotás, nincs nálánal fennköltebb, hatalmasabb, lenyűgözőbb, hiszen évszázadok munkája, évszázadok közös alkotása fekszik benne... A nyelv segíti a képzeletünket, a nyelv átszabja a látásunkat is. (...) Látni segít a nyelvünk, meglátni, kilátni, belátni, ellátni. - Nos, én azt mondom, a szépség az érzékre ható intelem: lépj ki önmagadból! Aki nem lép ki, az por és hamu lesz, anélkül, hogy elégne. Szépség nélkül nincs megértés. A szépség kiragad a változatlanságból, a tudatlanságból, a kényelemből, magával ragad a szenvedélye, az ereje, a lendülete. Felemel, hogy távolabbra láthassak. Fényt gyújt, hogy mélyebbre juthassak. A szépség a lázadás eszköze. Amikor az élet hazugságra van kényszerítve, akkor a művészet esélyt kap az igazmondásra. A mondatok alakzatok. (...) Mi van a mondatokon túl? Ha jók a mondatok, akkor rajtuk túl a történet van. A Bori történetében is felbukkannak az alapvető beavatástörténeti mozzanatok: tévelygés bolyongás, próbatételek, társkeresés, itt is fontos tematikus elem a test és a szexualitás, az iskola és a nevelődés kérdése. Bori az, aki folyamatosan keres, ő az, aki képes az odafigyelésre, a szépség felismerésére, a megismerésre; az, aki meghall, kilát, belát, ellát. Aki szaladt már úgy, hogy egyszer csak megérezte, hogy alatta egy másik vágta is szalad. Aztán ott van 189

190 Sebe és Miklós, akik Bori sorsának/történetének alakítói. Sebe önző, teljesen ösztöneinek él, önelégült, megalkuvó, és folyamatosan megfelelni vágyik mindenkinek. Sebe az, aki úgy gondolkozik, ahogy a tankönyvek, Miklós másképp gondolkozik. Miklós megérti a ló énekének leírhatatlanságát, őt nem az állítások igazsága, hanem az állítások összjátéka érdekli. Sebe viszont rosszallóan jelenti ki, hogy soha nem szerette a semmihez sem köthető romantikát, s az az érzése, hogy Bori sületlen képzelgéseivel másokat is megfertőzött. A regény mélypontja (alvilágjárás) és a beavatódás végső mozzanata is részben Miklóshoz kapcsolódik. Miklós megtalálásához és kiszabadításához. A halállal való találkozáshoz, a halál legyőzéséhez, a felszínre jutáshoz és az újjászületéshez. A szőrös test eltűnt. Nem tudni, milyen lény volt, de Miklós hangja megszólalt, és ettől a hangtól hullott le róla a rossz varázs. Mindenki ott tolongott a fordulat bekövetkezett, a diktatúrának vége. Sebe, aki addig Vitéz Mihály szerepéért harcolt, most a Szabad Diáktanácsot szervezi; kicsivé lett és szánalmassá: meglátta Sebét a világ szélén, árván és látszatok nélkül, és elképzelte, hogyan didereg a sok jelmez nélkül. Popa ezredes autójával menekül, de akad olyan is, aki Caricaşból ismét Karikáss-sá változik vissza... Bár találkozunk jó pár megválaszolatlan, nyitva maradt, nyitva hagyott kérdéssel, mégis úgy gondolom, összességében a regényt kevésbé nyitott kompozíció jellemzi, mint Dragomán György regényét, mivel Bori megtalálja Miklósban a biztos pontot maga számára, és ezt meg is fogalmazza magának: Miklósba visszatér az élet, menni akar, mint fény felé nyújtózkodó fűszál. A szabadság életvágy. Ezt látta meg Miklósban Bori. Nem! Látni szinte nem is látott. És mégis. Ez a fény felé nyújtozkodó szabad fűszál lesz benne Miklós története. Ez pedig nagy történet. Hiszen ha az ember él, akkor még mindig történhetik valami. Dragomán műve azonban nyitott marad, hiszen nem tudjuk, csak sejtjük Dzsátá és édesapja sorsának az alakulását. A fiú kétségbeesetten szalad a rabszállító után, egyre gyorsabban, gyorsabban és gyorsabban Irodalom Bahtyin, Mihail Mihajlovics: A tér és az idő a regényben, Gondolat Könyvkiadó, Budapest, 1976 Bazsányi Sándor: Ex-Libris-e az ÉS-ben, Dragomán György: A fehér király Csuhai István: Kamaszkorom legszebb sakkfigurája, in: ÉS Csutak Judit: Töprengések történetekről, törmelékekről, A csíkszeredai Márton Áron Gimnázium évkönyve a tanévről ÉS-kvartett, LV. évfolyam 27. szám, július 8.: Láng Zsolt Bestiárium Transylvaniae IV. A föld állatai című regényéről Eliade, Mircea: A szent és a profán, Európa Könyvkiadó, Budapest, 1996 Károlyi Csaba: A nevelődés titkai Grecsó Krisztián: Isten hozott és Dragomán György: A fehér király című könyveiről, Látó, 17. évf., 7. szám, július Kulcsár Szabó Zoltán: Ex-Libris-e az ÉS-ben, Dragomán György: A fehér király M. Nagy Miklós: Bildungs(?)roman(?) Dragomán György: A fehér király Mi a baj mégis? VitaMin A fehér királyról, VitaMin kritikai beszélgetés, Szeged, október 1.

191 Pap Zsolt XI. A MÉRŐPOhÁR NO. 32. (Parti Nagy Lajos: Az étkezés ártalmasságáról) Dolgozatom témájául Parti Nagy Lajos 2011-ben megjelent művét, Az étkezés ártalmasságáról című előadást/regényt választottam, különleges hangsúlyt fektetve a beszédre, az intertextualitásra. Németh Zoltán Parti Nagy Lajosról írott monográfiájában megfogalmazza a posztmodern egyik aspektusát, amely a vizsgálandó szerzőre rendkívül jellemző: A posztmodernben az újítás és az eredetiség harcias modernista felfogásának helyébe a nyelvjátékos, ironikus, parodisztikus, intertextuálisan telített szöveg került, amely nem zárja ki a múlt szövegeit az irodalom játékteréről, hanem felhasználja, újraírja azokat. 1 A dohányzás ártalmasságáról és Az étkezés ártalmasságáról, Anton Pavlovics Csehov- és Parti Nagy-íráscímek. Egyértelmű az összefüggés a két mű között mind műfajilag, mind írástechnikailag, ugyanis mindkét esetben egy monodrámaszerű prózai alkotásról van szó, amelynek keretében egy megkeseredett ember beszél és beszél. Más irodalmi alkotások is felidéződnek a tárgyalt mű kapcsán, melyekre később hivatkozom, ezekkel ugyanis tartalmilag, motivikusan vagy az értékviszonyok szempontjából kapcsolódik össze. Száj Egy dilettáns szaknévsorképes természetgyógyász a tömpemizséri Művház öltözőjében, Az étkezés ártlamasságáról című előadás első részében. Rövid ideig olyan érzésünk támadhat, színpadról, öltözőről esvén szó, hogy egy idegesítő allűrökkel rendelkező színészzsenivel van dolgunk. E naiv gondolat csakhamar tovatűnik, hiszen a monologizáló Fibingerről kiderül, hogy egy sorssújtotta senki, aki különféle modoros, erőltetett passzusokat skandál, a nyomdafestéket nem tűrő szavakat ugyan mellőzi, de átformált alakban mégiscsak utal a trágárságra, vagyis nem az említésre kerülő előnytelen testrészek ténye zavarja, csupán a kód, amely révén hivatkozik rájuk. Prűd. A magyarság táplálkozásáról kíván előadást tartani a nagyérdeműnek, miután önfeláldozó módon végigvonul a kivilágítatlan folyosón egészen a színpadig. Megérkezve azonban tisztelt hovajutottságáról, halál- vagy éppen életfélelméről kezd el beszélni, és ez lesz a későbbiekben a beszéd fő mozgatórugója. Névlegesen megjelenik egy másik szereplő is, Ilike, leánykori nevén Didi Ilona, akire szintén sok panasza van Fibingernek. A kötet műfaji összetettségéből kiindulva elsődleges szempontként a monodrámára emlékeztető regényen, prózán végigvonuló beszédet mint cselekvést tanácsos vizsgálnunk, mivel hiányzik egy külső eseménysorból kiépülő történet, nyelvileg körvonalazódnak a hangsúlyos problémák. A továbbiakban is a természetgyógyász, de magát doktornak nem mondó úriember szavaira kell építenünk, hiszen 1 Németh Zoltán: Parti Nagy Lajos, Kalligram Könyvkiadó, 2006, Pozsony,

192 Parti Nagyot jellemző módon az előadáson belül egy szó sincsen véletlenül itt vagy ott, ugyanis a központi jellem minden tulajdonságára, hovájutottságának minden komponensére a nyelvi regiszterek segítségével derül fény. ( ) olybá tűnök, mint aki az átlagosnál sűrűbben, nyilvánvalóbban használja»irodalmi«nyelvként mindazt a nyelvi anyagot, melyet valami okból köznyelvinek vagy épp köznyelv»alattinak«, máskor rétegnyelvinek, megint máskor zsargonnak neveznek, s talán nem csak tűnök, hanem tényleg olybá vagyok, hisz nemcsak azt a nyelvet szeretem, amit rá(nk) kentek a századok, hanem azt is, ami itt és most kenődik. Erjed, romlik és épül. 2 nyilatkozta Parti Nagy Lajos egy interjúban. Ahogyan az idézetben is megjelenik, a szerző a posztmodern szövegköziséget nemcsak az irodalmi alkotásaiban használja előszeretettel, hanem az idézett beszélgetés során is Petőfi Nemzeti dalára játszik rá. Ezzel kapcsolatban Németh Zoltán azt mondja, hogy Parti Nagy nem a felidézett szöveget gúnyolja, csupán reaktiválja az olvasóban. Aki számára, ha felfigyel rá, társítja a kontextussal, amelybe belehelyezkedik, új lehetőségek nyílhatnak meg a szöveg olvasásában. 192 Gyomor Nyálmirigyek (beszédhelyzet) A beszélő kiléte már önmagában groteszk hatást kelt, hiszen egy elhízott, gyomorgyűrűs figura az, aki a helyes étkezés hatalmas előnyeire hívja fel a figyelmet, így jelentős mértékben veszít a hiteléből a termékbemutató. A könyv szempontjából azonban ez viszonylag mellékes, hiszen a hős annak ellenére, hogy magát mintegy prófétának, a magyarok megmentőjének állítja be, a táplálkozásról csak érintőlegesen beszél, ugyanis összekeverednek az előre megírt előadás lapjai, így csak saját emlékezetéből képes valamiket felidézni. Egy szinte követhetetlen, asszociatív logika érvényesül a beszéde során, csapong a különböző témák között, de mindent az elmúlás szempontjából tárgyal, és amikor egy gondolatmenetet lezárni kíván, iszik egy mérőpohárnyit a csodaszerből, az Emese Acapulco Diabetikus Gyógyíróból. Ez a terméknév hűen visszaadja azt a zavart, amely a figurát jellemzi: az ősi magyar Emese nevet a divatos latin-amerikai Acapulco követi, a titokzatos gyógyíró pedig olyan neologizmus, amely a természetgyógyászi hozzáértés koszorújának zöldellő babérlevele. A beszédhelyzetet átlátva, vagyis megismerve a tömpemizséri bemutató végkifejletét, felsejlik a kérdés, hogy csupán üzleti megfontolás, esetleg saját szereplési vágya indokolja-e Fibinger fellépését. Az előadásban a hagyományos értelemben vett szónoki szerep totális csődje rajzolódik ki, a megszólított közönség érdekei teljességgel felszámolódnak. Parti Nagy esetében hajlamosak vagyunk valamilyen politikai célzást keresni a műben. Ez a keresgélés itt talán hozhat valamelyes eredményt, hiszen a szónokra mint politikusra is reflektálhatunk, és arra is, ahogyan nem a megnevezett témáról beszél, 2 I. m. 177.

193 hanem ürügyként használja csak. Ez a vonatkozás azonban nem mondható a mű leghangsúlyosabb aspektusának. Epe (beszédmód) A beszélő pozícióját, képzelt messiás jellegét megvizsgálva még több, még fokozottabb figyelmet kell fordítanunk a beszéd módjára, tárgyára, a nyelvi regiszterek használatára. Elsőként a már oly sokat emlegetett nyelvi megfogalmazás néhány konkrét példáját vizsgálnám, amelyek igencsak árulkodóak. Vegyünk például egy részt a 2. egységből (Mérőpohár NO 2.), ahol olyan pátoszszal, de precíz szakkifejezéseket használva beszél az Ilike pucérkodásának körülményeiről, hogy nevetnünk kell rajta: A vadászok meg röhögnek a távoli magaslesen, reng a két irdatlan, fehér hátsónk, tisztesség ne essék szólván, mert akkor éppen az én Ilikén is az obez szakaszába tartott a pszicholipidáris fejlődésének. 3 Ez a fajta viszonyulásunk azonban az előadás során változik, és a végéhez közeledve már nagyon ritkán vagy egyáltalán nem mosolygunk. Erre a negatívba fordulásra a 26. részből vett idézet adhat példát: Harapd, te test, nesze, zabáld el a bűnös mohóságod elől, mert az a biztos, mert csak azt nem eszi meg az ember, amit már megevett, így lesz vérré és terrorrá minden szép forradalom. 4 Fibinger szövegében az intertextuális iróniára mondatról mondatra ráismerhetünk, gyakran ír át ismert idézeteket a magyar irodalomból, hasonló gyakorisággal pedig pontatlanul idéz az egyes költőktől, esetleg átfordított, hiányos angol (Németh Zoltán szerint az angol, francia, latin kifejezések sznob hatást keltenek) közmondások révén igyekszik bizonyosságot adni tájékozottságának mértékéről, műveltségének mélységéről. Umberto Eco a La Mancha és Bábel között az irodalomról című kötetében ráirányítja a figyelmet arra, hogy az intertextuális irónia befogadásához az olvasónak is egy bizonyos szintű olvasottságra, műveltségre van szüksége, hogy megteremthesse az összefüggést, vagy hogy egyáltalán érzékelje a másik mű megidézését. 5 A Fibinger beszédében kirajzolódó szövegközi hivatkozások ezt példázzák, ugyanis az általa felidézettek rendre olyan alkotások, amelyek bármely átlag magyar ember ismeretállományába beépülnek, mivel alapvető, ismert, sokat mondott alkotásokról van szó, a magyar irodalom klasszikusairól, tehát egy átlagolvasó számára is megragadható egy Petőfitől vett, átírt idézet. Ez is a szereplőről mond el sokat, hiszen nem Pilinszky Apokrifját parafrazálja, hanem mondjuk a Himnuszt, a Szózatot vagy a Nemzeti dalt. Ezáltal nem a művek értékét hasonlítjuk össze, sokkal inkább azt, hogy hol, milyen környezetben lehet találkozni velük. Az ismeretek és a képbe jövő versek apropóján azt is meg kell említenem, hogy a félig-meddig felidézett versek mégis elvezetik a realista hősnek nem mondható figurát addig, hogy egy adott ponton az élet céljára, értelmére kérdezzen rá. A különböző szövegközi 3 Parti Nagy Lajos: Az étkezés ártalmasságáról, Magvető, 2011, Budapest I. m Umbero Eco: La Mancha és Bábel között az irodalomról, Európa Könyvkiadó, 2004, Budapest. 193

194 utalások mellett sűrűn előfordul, hogy közhelyeket alkalmaz saját gondolatainak illusztrálására. Ez a túlzott magamutogatás, az intellektuális sziporkázás mímelése a főhőst egy dilettáns, áltudós féreggé teszi. Megnyilvánulásaiból ez a művi, modoros, közhelyes, hamisítvány jelleg sugárzik. Ha már féregnek neveztem az előadás szónokát, akkor fontosnak tartom hivatkozni Franz Kafka Átváltozás című novellájára, amelyben az üres életet élő Gregor Samsa éppen ezen állat alakjában tűnik fel. A Kafka- és a már említett Csehov-hős mellett felidézhetünk egy másik Csehov-szereplőt is: Iván Dmitrics Cservjakov, a csinovnyik is sok hasonlóságot mutat a Parti Nagy által megalkotott figurával. A felsorolt szereplők alaptípusa az orosz irodalomban született meg. Mindegyiküknek az a baja, hogy nem igazán képesek egyéniséggé válni, kissé általánosítva azt mondhatni, hogy a létezés módjával akadnak leküzdhetetlen problémáik. De Fibinger alakjában felsejlik F.M. Dosztojevszkij odúlakója is, A feljegyzések az egérlyukból című kisregény főhőse, beszélője, akire szintén igaz, hogy beszéde révén jön létre, és igazából csak beszéde révén létezik. Mihail Mihajlovics Bahtyin szerint Az»odúlakó«nem csupán feloldja magában külső alakja összes szilárd tulajdonságát azáltal, hogy reflexiója tárgyává teszi valamennyit; neki ilyen tulajdonságai egyáltalán nincsenek, hiányzik belőle minden szilárd meghatározottság, nincs mit mondani róla, nem az élet embere, csak tudatának és ábrándjainak szubjektuma. 6 Fibinger is elmondása szerint a hosszú élet írját tartja a kezében, a helyes táplálkozás mindenekfölöttiségét hangsúlyozza, hogy a magyar ember ne ássa meg késsel és villával a sírját, csakhogy közben elfeledkezik arról, hogy az életben ne csak a mennyiségre, a hosszra koncentráljon, hanem létének értelmet is kölcsönözzön. Mert közben világosan kimondja, hogy ő ugyan nem örülhet semminek, nem boldog ( mi a micsurinomtól lett volna az én úgynevezett helyzetemben a jókedv./ Mert az élettől nem. Meg a haláltól sem, az biztos. 7 ) 194 Éhbél (az allegorikus olvasat szintjei) A továbbiakban felfigyelhetünk az előadás bizonyos mozzanatainak, epizódjainak allegorikus olvasási lehetőségeire is. Gondoljunk csak arra a momentumra, amikor Fibinger a só pusztító hatásáról beszél, és a sómentes életre ösztönöz. Itt önkéntelenül is a kérdéses anyag jelképes értelmére gondolunk, ami egyébiránt nem mellékes a mű szempontjából, hiszen az élet, a halhatatlanság, az állandóság, a megronthatatlanság szimbóluma. Továbbá a fűszer voltából adódóan ízet ad az ételnek, ilyen logika alapján pedig értelmet kölcsönöz az életnek. Egy másik metaforikus összefüggést az emésztési folyamat és az élet lefolyása között fedeztem fel. A beszélő megítélésében az étkezés saját magunk lassú leépítése, a lassú halált jelenti, akárha az élet is a pusztulás folyamatának része lenne, 6 Mihail Bahtyin: Dosztojevszkij poétikájának problémái, Gond-Cura/Osiris, 2001, Budapest, Parti Nagy Lajos: I. m. 7.

195 ahogyan ő fogalmaz: az élet lassú öngyilkosság. Vagyis a táplálkozás egyenlő az élet-, illetve halálfélelemmel. Nem utolsó sorban pedig a kényszeres beszédre figyelhetünk fel ebben az összefüggésben, ami a beszélő életének ürességével állítható párhuzamba: nincs miről beszélnie, mégis a végtelenségig akarja fonni egymásba a szavakat. A 22. mérőpohárnyi csoda kvintesszencia elfogyasztása után úgy érvel, hogy a magyarság az ízlelőbimbók ágyasaként a gyomrának rabjaként él, ő ebből az állapotból kínál szabadulást, egyszerű választás elé állítva hallgatóit. Rájuk bízza tehát, hogy a halálra vagy az Emese Acapulco Diabetikus Gyógyíróra voksolnak-e. Ez esetben ugyancsak groteszk jellegű, hogy talán ő az egyetlen az egész teremben, aki valaminek a rabságában él, mégis a csodaszer általi szabadulásról prófétál. Figyeljük csak meg, hogy Fibingernek mennyire nincsen meg az a szabadsága, amelyet a közönségnek kínál, hiszen nemcsak hogy túlsúlyos, de nyilvánvalóan Ilike igézetében él, ugyanis akárhányszor rosszat mond róla, ugyanannyiszor hízeleg is neki, és igyekszik jobb belátásra bírni. A szabadsághiánynál tartva a mű abszurd zárlatáról se feledkezzünk el, ahol Fibinger az általa használt ülőalkalmatosságnak a szó szoros értelmében is a rabságába kerül. Az Ilike által menedzselt Figaszter bt. természetgyógyásza mérhetetlenül antipatikus, szánalmat kiváltó személy, de ennek ellenére kicsit mégis magunkat láthatjuk benne, amint a szenvedélyekről szövegel. Mert ugyan nem realista hős, de valahogy mégis valóságos ez a szerencsétlen ember. Nem hagy közömbösen, állást kell foglalnunk vele kapcsolatosan. Beszéde folyamatosan megnevettet, de nem olyan helyzet ez, amikor együtt nevetünk a hőssel, sokkal inkább rajta röhögünk. Attitűdünket valamilyen negatív érzelem határozza meg. Annak ellenére, hogy mosolyra késztet, nem szeretjük őt, mondhatni elviselhetetlennek érezzük. Utáljuk. A legvégén felsejlik bennünk, hogy maradjon csak a székbe szorulva, ne segítsen senki, dőljön el, és igen, haljon csak meg csendesen. Úgy gondoljuk, pusztuljon el, miért van szüksége Tömpemizsérnek vagy a világnak 150 kilógrammnyi csődre? Kegyetlenek vagyunk? Úgy gondolom, innentől kezdve Fibinger kilépett a zöld borítójú könyv hasábjairól, és elültetett bennünk néhány kérdést, amelyek megválaszolása épp annyi problémát vet fel, mint az ő beszédkényszere. Végbél A zárlatban az üzleti tervet felrúgva, az előadó lerántja a leplet a különleges termékről, amely ha nem is tette karcsúvá és nem is tisztította meg belsőleg, de őszintévé varázsolta. A híres csodaszer ugyanis nem más, mint kannás Unicum, de nem magyar gyártmány, hanem ukrán hamisítvány. Itt is érdemes elgondolkodni azon, hogy miért is kerül oly gyakran szóba a magyarság és annak nagy múltú táplálkozása, ugyanis egy olyan olvasat is létrejöhet az ital azonosítását követően, amely a látványmagyarságról, marketing-magyarságról rántja le a leplet. A beszélő tartózkodik a 195

196 politikai magyarságtól, egyszerű alsómagyarnak tekinti magát, ami elég nyilvánvalóan rámutat az elfoglalt helyére. A legvégén egyedül marad egy székbe szorulva, ami szerintem a történet vége, nem csupán befejezése, hiszen itt kerekké válik mindaz, ami korábban részenként tárult elénk a beszéd révén. Fibinger, ahogy mondani szokták, fába szorult féregként emberi mivoltából kivetkőzve, tehetetlenül nyüszít csapdájában, amelybe stílusosan a mintegy harminc mérőpohárnyi Emese Acapulco Diabetikus Gyógyírótól dagadt bele. Ez a fajta berekesztése a regénynek erősít meg bennünket abban, hogy az olvasottakkal kapcsolatos elmélkedéseinket, problémafelvetéseinket ne az étkezés ártalmasságával, a magyarság táplálkozásával kapcsolatosan kezdjük el, sokkal inkább azzal a jelenséggel, amelyet jelen esetben Fibingernek hívnak. Mert mindent összevetve Fibinger szaknévsorképes természetgyógyász és közhelyekkel dobálózó, gyomorgyűrűs csúszómászó létére, sőt annak ellenére, hogy az Emese Acapulco Diabetikus Gyógyíró reklámarca, az egészséges életmódhoz és egyáltalán az élethez igencsak pirinyó. Fitneszpirinyó. Irodalom Bahtyin, Mihail: Dosztojevszkij poétikájának problémái, Gond-Cura/Osiris, Budapest, 2001 Eco, Umberto: La Mancha és Bábel között az irodalomról, Európa Könyvkiadó, Budapest, 2004 Jelenkor irodalmi és művészeti folyóirat, IV. évfolyam, 3. szám. Németh Zoltán: Parti Nagy Lajos, Kalligram Könyvkiadó, Pozsony, 2006 Parti Nagy Lajos Az étkezés ártalmasságáról című kötetéről a szerzővel beszélgetett Csáki Judit. Írók Boltja, Parti Nagy Lajos: Az étkezés ártalmasságáról, Magvető, Budapest, 2011 LEPKESZÁRNYAK Pap Zsolt XI. A A szuperhős halála A MÁG-nak Nagyapám, a nagydarab tanító gyógykezelésről érkezett haza. Én a szőnyegen ültem, katonákkal játszottam, apró kölyök, mackónadrágban, rövid csíkos trikóban, kicsit pocakos, tömzsi, kerek arcú. Ahogy belépett, semmi különös nem történt, köszöntem, örültem, öleltem, játszottam tovább. Hozott nekem egy karórát, kék szíjjal, átlátszó műanyagból, az óralapon terpeszkedő szuperhős. Kezemre illesztettem, nem örültem neki, valami izgalmasabbra számítottam, apró szőke pihéket lapított le az óra, szépen beágyazta magát a zsírpárnácskák közé, puha, vastag karom volt. Azért nem bántam, hogy kaptam, csak nekem volt ilyen a környéken.

197 2. Az iskolában barátkoztam egy fiúval, okos volt, de büdös, valahányszor a konyhájukba léptem, csípős ételszag keveredett a sár és az állatok szagával, kicsit szégyelltem őt magam előtt, de nem számított igazából. Azt hiszem, szerettem vele lenni. Olyannyira, hogy egy alkalommal a tűzbe tettem a kezem érte, a kis kínai karórám rendesen felforrósodott, és beleégett a karomba. A szíjat nem lehetett szétválasztani a bőrömtől, mintha ólmot öntöttek volna oda, seszínűvé vált a csuklóm, borzasztóan sajgott, égetett, úgy éreztem, mintha egy széttéphetetlen bilincset tennének rám. Nem sokáig tudtunk a fájdalmamra figyelni, hisz éppen akkor vitték katonának a szomszéd legényt, aki régebben még játszott velünk, csak azóta felnőtt... Az óra működött rendesen, kicsit talán sietett. A mutatók mögötti magabiztos szuperhős enyhén szomorúnak látszott, torzzá vált. 3. Felszálltam a vonatra, üres fülkét kerestem, hogy magam lehessek, olvasni akartam, rendre hahotázó, tökmagozó, siránkozó fülkék mellett sétáltam el, nem tetszett egyik se. Végül egy nyitott ajtajú részhez értem, a bejáratnál különös alak állt, megrémített, de vonzott is egyúttal, valami jóság ült az arcán, bekéredzkedtem mellé. A nyakán néhány éves forradás nyoma, éles tárgy, kés hasíthatta, nem sokon múlott az élete, gondoltam. Csúnya volt, szerencsére nem kérdezett semmit. Könyvet vettem elő, verseket akartam olvasni, azok a versek mindig különösen izgatnak, amelyek egy költő utolsó írásai. Látom József Attilát egy vonatjegy hátára írni. A mi vonatunk például késett harminc percet... Az olvasással nem sokat foglalkoztam, elkezdtem a fekete, gyűrött alakot figyelni. Péksüteményt evett. Eközben belépett az ellenőr, utastársam hirtelen zavarba jött, meglepetésemre jegygyel utazott. Mikor újra magunkra maradtunk, sört vett elő, olcsót, irtózatos sercegések közt a fogával nyitotta fel, szinte láttam, ahogy szertepattognak a parányi zománcszemcsék. Egy mozdulattal az egészet letöltötte a torkán, beleborzongtam az állati falánkságába. Hamarosan a süteményes tasakba csomagolta az üveget, kacsintott felém szükségtelen, de megbízható bűntársának tekintett kezében tartva a kis pakkot, kihajolt az ablakon, és karjait erőtlenül lógatta, még hátra pillantott, majd a kinti világot kémlelte. Egyszer csak hirtelen szétnyíltak ujjai, és a csomag a kerekekhez csapódott csörömpölve. Profin csinálta. Önelégülten tért vissza a fülke zártságába, valami megmagyarázhatatlan, isteni boldogság sugárzott a tekintetéből, amit csak egy gyermek élhet meg. Hátradőlt, mélyet sóhajtott, majd hamarosan elaludt, mint aki elvégezte a rábízott feladatot. Büszke volt, megérdemelte a pihenést, gondolta, gondoltam. Különösnek találtam, kisomfordáltam, és a harmadik megállónál leszálltam a vonatról. Őt tovább vitte. Az iskola felé vettem az irányt, a nap delelni készült, rápillantottam megolvadt öreg órámra ifjú, erős karomon. 197

198 Körmeim elhanyagoltak, kicsit sárgák, kicsit piszkosak, cigarettázok. Én nem cigarettázok. Bohém életerős ifjúnak próbálom láttatni magam magamnak. Olvasok, ezt régen nem tettem, írok, ezt még annyira sem. Iskolába megyek, unom. Hazamegyek, hiányzik az iskola. Gondolkodok, aludnék, szórakozok, tanulnék. A karórám zavar, egyre csak ketyeg, nem robban. A szuperhős már nem látszik, határozott fekete szőrök segélyezik az órát, egyre inkább körülveszi a bőr, minél inkább részemmé válik, annál jobban gyötör. Nagyapám régi iskolájába megy: engem néz, ahogy elkísérnek. Csengő. Sírok jobbra/balra el... 5? 6? 7? 8? 9?... 10? Rothadt fekete csuklóm egyre kattog, izzadok, régi iskolám, a fiam fiának sziluettjét kísérik más sziluettek. Egy dolgot tisztán látok, unja az ünnepi beszédeket, már a karórájára is rápillantott vagy tízszer-tizenötször... balázs Renáta XI. A Eget akarok, kék eget, Fehér felhőkkel, Fákat, zöld fákat, A lombokon átsütő Napsugárral, mely A kopár földre Fényfoltokat fest. PILLANATKÉPEK A vihar tombolt. Ő ott állt az utcán. Bizonyára váratlanul érte az ítéletidő. Emlékezett, hogy a csípős reggel napfényt ígért. Az eget csak a reggeli köd foszlányai szürkítették meg egy kis időre. De nemsokára az is szertefoszlott, utat engedve a nap sugarainak. Ki gondolta volna, hogy ez lesz belőle? A szél lekapja a kalapját, előbb játszadozva, majd hirtelen haragosan a magasba röpíti, hogy pár pillanat múlva egy tócsában úsztassa. Ő pedig csak nézi. Próbálja elkapni, de hiába. Most már tehetetlen. Elindul. Gondosan lépked, ki szeretné kerülni a pocsolyákat. Fekete lakkcipője azonban már a barna sártól fényesebb. Le szeretné törölni, de nem találja a zsebkendőjét. Miután jobban szemügyre veszi, be kell látnia, hogy ezt a mocskot már nincs értelme letakarítani. Úgyis újabb pocsolyák várnak rá. Nagy cseppekben elered az eső is. Apró jégdarabokként ütögeti az arcát. Nagyon hideg, szinte már fáj. Összerázkódik és szorosabbra gombolja kabátját.

199 Hosszú még az út hazáig. Ez a bolond szél ráadásul a kabátja alatt keres menedéket. Szürke gomolyfelhők kavarognak az égen. Ahogy felnéz, mintha valami üldözné őket, futnak, úsznak a végtelen felé. Ő is meggyorsítja a lépteit, ideje sietni. Az esőcseppek azonban nem hagynak békét, a nyomába erednek és beleolvadnak a kabátjába. Érzi, hogy ruhája hogyan tapad lassan a testéhez. Legszívesebben letépné magáról, de persze nem lehet. Mit mondanának az emberek? Zuhogó eső, süvítő szél, most pedig egy nagy dörrenés. A szürke felhők másik szürkékkel találkoznak, s megszülik találkozásuk gyümölcsét, a cikázó villámokat. Dörgések sorozata, villámok tánca. Eszébe jut, hogy a táskájában ott az esőernyője. Megáll, hogy előkotorássza. Közben pedig úgy érzi, mintha egy kisebb vízesés alatt állna. Végre megvan. Felhúzza és most már magabiztosan lépeget tovább. Gondosan kikerüli a tócsákat és erősen tartja az ernyőt. Hamarosan otthon lesz. A vihar tovább tombol, letépve faleveleket, lombok között fuvolázva. Egy pillanatra fölnéz az égre. A következő percben lába iszapos sárba süllyed. Mire magához térne, a dühös szél kikapja kezéből az esőernyőt, s rohan is tovább vele. Tombol a vihar. Ő pedig ott áll egyedül az utcán. Eget akartam, kék eget *** Már várt. Abból láttam, ahogy ott állt, és nézett rám. Éreztem, hogy mondani akar valamit. Fáradt voltam, kimerült. Gondoltam, essünk hamar túl rajta. Már hajnali három is elmúlt. De csak bámultuk egymást egy hoszszú fél percen át. Közben azon morfondíroztam, hogy milyen hideg lehet megint az ágyam. Jobb lett volna ott maradni. De haza kellett jönni mindig muszáj hazajönni. A hátamon végigfutó hideg eszembe juttatta, hogy ő is ott van. Látszott rajta, hogy nem valami vidám. Ezért elhatároztam, ma kíméletes leszek hozzá. Tudtam, ez is hosszú eszmecsere lesz, de eldöntöttem, türelmes leszek. Megvárom, míg elmondja a prédikációját, bólintok rá, s aztán nyugodtan lefekszem. Eszembe jutott, a múltkor is egy órán át kínzott. Nem érdekelte, hogy alig állok a lábamon. Csak beszélt és beszélt. Nem bírtam félbeszakítani. Hogy mi a helyes, s mi nem, s hogy ezt vagy azt ne tegyem, amazt kerüljem, emezt tartsam tiszteletben, ez a közösségnek kárára van, az hasznos az embertársaimnak Próbáltam megértetni vele, hogy nem érdekel. Már üvöltöttem miért beszél lyukat a levegőbe?!? De meg se hallotta. Folytatta tovább. A végén már könyörögtem, hagyjon aludni, majd megbeszéljük máskor. Akart még mondani valamit, de elkezdtem zokogni, erre aztán elhallgatott. Most megint ugyanígy álltunk, szemtől szemben. Az én szemem nevetett, az ő tekintete tele volt elkeseredéssel. Már megint csalódást okoztál pillantása ezt fejezte ki. Ingerült lettem. Kérlek, mondd gyorsan, ne bámulj így rám! szóltam rá. Azonban most makacsul hallgatott. Ezt utáltam a leginkább. Ilyenkor nekem kellett mondani valamit. Nem akartam magyarázkodni. Belefáradtam. Miért nem tud végre megérteni? Ha igazán hozzám 199

200 tartozna, megértene. Ekkor az ő arcára is ugyanaz a kifejezés ült ki, mint az enyémre. Végre valami közös van bennünk. Éreztem neki is az fáj, ami nekem, neki is úgy fáj, ahogy nekem. De nem akartam engedni. Ha most hagyom magam, újra ő győz. És talán ez a döntő csata. Csata ez egyáltalán? villant át hirtelen az agyamon, de csak egy pillanat volt. Újra ránéztem, felfegyverkezve a legújabb kérdésemmel. Tudtam, ez célba talál. Talán irigyled a boldogságomat? Most se felelt, de fegyverem ellenem fordította. Boldog vagy te? tükrözte vissza a tekintete. Dühös lettem. Hát nem látod, hogy az vagyok?!? Akkor most miért ordítozol? elég volt egy szemvillanás s elnémított. Tehetetlen düh forrt bennem. De csak fogaim közt sziszegtem: Igen, az vagyok, te vagy az, aki megfosztasz a boldogságtól. Azonban sejtettem, ez így valahogy mégsem igaz. Abban biztos voltam, ő mindig csak jót akart. De hát, miért nem látja, hogy ami jó neki, az nekem nem szükségszerűen az?!? Miért kell annyit okoskodnia, miért kell folyvást fölülbírálnia? Tudom, természeténél fogva olyan, de én miért változzak, ha ő nem akar?!? Őrjöngve kiáltottam rá: Hát nem érted, hogy nem bírom tovább ezt az örökös szélmalomharcot?! Hogy darabjaimra hullok!!! Már az ő szemei is lázban égtek, de láttam, kész a további harcra, minden hiába. Dühömben hozzávágtam a telefonomat. Hiába üvöltött, hiába csörömpölt, elmentem aludni. A kutyám néha még most is talál egy-egy tükörszilánkot a nappali parkettján. Rancz Mónika IX. A 200 ELdÖNTENdŐ, LusTA VAgy NEM LusTA Az EMbER Szúr a fejem. A fülem fölött. Kicsit jobbra. Na nem annyira, picit visszább. Igen, pont ott. Ilyenkor szeretnék megszakadni. Lennék én a Fej és én a Test. A Fej lenne a gondolkodó (azért nem a Rodin), a nagy tűnődésben ő fájna. A Test pedig csak lenne, édes létezésben, vakon-némán-süketen, felső(már nem) része diktatúrája alatt. Csak úgy hordozná azt kezében, s ha már elfáradt, lazán, hajától a hátára dobva cipelgetné. A Fej meg beszélne, mert ugye beszélni arany, s meggyőzne mindenkit (a Testet is beleértve), hogy az élet így szép, bamba léhaságban. Na de hagyjuk a politizálást. Térjünk a tárgyra. Írnom kell. De mit? Állítólag a fehér papírnak meg kellene ihletnie, de nem megy neki, nekem meg fájhat a fejem miatta. Mit szólnál hozzá, ha segítenél? Gyere, játsszunk együtt. Az író is, mint a Fej, végső soron csak azt teheti, ami a Testnek (szerencsésebb esetekben egy másik Fejnek) kell és jó, másképp padlón marad, nem viszi tovább senki, s akkor aztán szó fennakad, hang bennakad, s mind szuszoghat. Tehát miről szeretnél hallani? A szép igazságról? Hogy megbecézted, inkább a szépített igazságról! De hát arról te is tudsz mindent, még többet is, mint én, akkor te leszel az író, én meg az olvasó. Ebben a felállásban viszont már én is ismerem minden szép igazságod, tehát akkor megint én vagyok az író, te meg az olvasó. Rójuk itt a Möbius-szalagokat, ez nem jó játék, megunnánk. Meg egyáltalán mit

201 értél el így a szép igazságoddal? Megmondom: semmit. Na ne sértődj meg, én igazán megértlek. Most még azon is csodálkozol, hogy hozzád szólok. Lelkesen elemezgeted a beszédhelyzetet. Ne bonyolítsd túl. Csak játszunk, én jövök. Szóval, szeretnél valamit hallani a szerepeinkről? Nagyszerű. Tudod, mi egymásért vagyunk, drága értő-olvasó. Ha te elfelejted lomhaságodat, én meg a dolgok szögletességét, akkor ketten vagyunk a Fejek, az egy pár. Ne aggódj, nem a mesei hármassághoz akarok kilyukadni (meg azt is gyaníthatod, ha voltál olyan szorgos, hogy megszámold, ez a hetedik Fej, hogy a hétfejű sárkányra utalok, de nem), nem kell megtalálnod semmit. Csak akkor lehetsz az én drága értő-olvasóm, ha elbúcsúzol a sablonoktól. Tudom, tudom, te csak a játékszereimet keresed, de így veszted el a lényeget. Erre jön a kérdés, hogy akkor hogyan olvass. Drága naiv olvasóm, mindent a szájadba kell rágnom? Tessék figyelni! Na de ha már mindenképp nekem kell megfogalmaznom a te olvasói hitvallásod, hát tessék: Eldöntendő, lusta vagy nem lusta az ember érteni. Daday Emese XII. C PuLzÁLó MÁRcIus Lüktet a tavasz és Lüktet a szív, majd felforr a vér, Két farmerkék szem csókot ígér. Kacsint: szemtelen kölyökvillám! Reszket a lég, megannyi zöld csillám, Megállt a mutató, azóta is áll, Barnán sarjad a kamaszszakáll ZIVATAR Kellemes délután volt. Az égen pajkos felhők úsztak, játszadoztak, egészen sokfélék: kövérek, soványak, gömbölydedek, fodrosak, csipkézettek, de rongyosabbak is. Egyszerre azonban vihar támadt: a szél vadul tépte, cibálta szegény felhőket, szadista élvezettel szaggatva őket apró cafatokra. Valósággal ömlött az eső minden irányból. És akkor felhangzott az első mennydörgés: - Lehel, azonnal tedd le a kanalat! Ám a kisfiú rá se hederített. Vígan locsolta tovább a madártejet. 201

202 PÉTER ELŐd (XII. E) FOTóI Verőfényben Az Év Természetfotósa 2011, ifjúsági kategória, 2. díj A deer (Egy őz) Wild Wonders of Europe, 2. díj 202

203 Az első fagy III. Hargita Megyei Fotópályázat, 1. díj Őszi patakcsobogás III. Hargita Megyei Fotópályázaton kiállított kép 203

204 b) A TANÁROK PubLIKÁcIós JEgyzÉKE BODA-SZÉKEDI ESZTER Ahol teljesülnek az álmok, Csíki Hírlap, VI. évf., 169. szám szeptember 1. (Filmajánló: Kalifornia) Mit főzzünk mára?, Csíki Hírlap, VI. évf., 174. szám szeptember 8. (Filmajánló: Liftmesék) Ben lovagol, Csíki Hírlap, VI. évf., 179. szám szeptember 15. (Filmajánló: Ben X) Add tovább!, Csíki Hírlap, VI. évf., 184. szám szeptember 22. (Filmajánló: A jövő kezdete) Tükröm, tükröm..., Csíki Hírlap, VI. évf., 189. szám szeptember 29. (Filmajánló: Doctor Parnassus és a képzelet birodalma) Piros zokni, Csíki Hírlap, VI. évf., 194. szám október 6. (Filmajánló: Kívül tágasabb) Időfogócska, Csíki Hírlap, VI. évf., 199. szám október 13. (Filmajánló: Időbűnök) A bűvész és mutatványa: In: Csíki Hírlap, VI. évf., 204. szám október 20., kulturhon.szhblog. ro (Filmajánló: Füles) Egymás szemében, Csíki Hírlap, VI. évf., 209. szám október 27., kulturhon.szhblog.ro (Filmajánló: Oly sokáig szerettelek) Falak között, Csíki Hírlap, VI. évf., 214. szám november 3., kulturhon.szhblog.ro (Filmajánló: Az osztály) Apák és fiúk, Csíki Hírlap, VI. évf., 219. szám november 10., kulturhon.szhblog.ro (Filmajánló: Barbárok a kapuknál) Csak egy tánc..., Csíki Hírlap, VI. évf., 224. szám november 17., kulturhon.szhblog.ro (Filmajánló: Tétova tangó) A rendszer fogságában, Csíki Hírlap, VI. évf., 229. szám november 24., kulturhon.szhblog.ro (Filmajánló: Gomorra) A jó német, Csíki Hírlap, VI. évf., 233. szám november 30., kulturhon.szhblog.ro (Filmajánló: A mások élete) Túl az erőszakon..., Csíki Hírlap, VI. évf., 238. szám december 8., kulturhon.szhblog.ro (Filmajánló: Öld meg Cartert!) Hétköznapi szerelem, Csíki Hírlap, VI. évf., 243. szám december 15., kulturhon.szhblog.ro (Filmajánló: 2 nap Párizsban) A színek íze, Csíki Hírlap, VI. évf., 248. szám december 22., kulturhon.szhblog.ro (Filmajánló: Fiú a Marsról) Ahol minden zöld, Csíki Hírlap, VI. évf., 251. szám 2011.december 29., kulturhon.szhblog.ro (Filmajánló: Halálos temetés) Egy lépés előre... In: Csíki Hírlap, VII. évf., 2. szám január 5., kulturhon.szblog.ro (Filmajánló: Gerry) Egy kísérlet margójára, Csíki Hírlap, VII. évf., 7. szám január 12., kulturhon.szhblog.ro (Filmajánló: A halál játéka) 204

205 Egy, kettő, három és a negyedik. In: Csíki Hírlap, VII. évf., 12. szám január 19. (Filmajánló: Vicky, Christina, Barcelona) Két lábbal a talajon, Csíki Hírlap, VII. évf., 17. szám január 26., kulturhon.szhblog.ro (Filmajánló: Fehér tenyér) Aki bújt, bújt, aki nem, nem, Csíki Hírlap, VII. évf., 22. szám február 2., kulturhon.szhblog.ro (Filmajánló: Az árvaház) Két, előre bejelentett gyilkosság krónikája, Csíki Hírlap, VII. évf., 27. szám február 9., kulturhon.szhblog.ro (Filmajánló: A másik oldalon) Határon innen, határon túl, Csíki Hírlap, VII. évf., 32. szám február 16., kulturhon.szhblog.ro (Filmajánló: Az alagút) Kenyeret és cirkuszt!, Csíki Hírlap, VII. évf., 37. szám február 23., kulturhon.szhblog.ro (Filmajánló: A pankrátor) Az utolsó próféta, Csíki Hírlap, VII. évf., 42. szám március 1., kulturhon.szhblog.ro (Filmajánló: Persepolis) Ki is az a Harris?, Csíki Hírlap, VII. évf., 47. szám március 8., kulturhon.szhblog.ro (Filmajánló: Este) Ami a sorok mögött van, Csíki Hírlap, VII. évf., 52. szám március 15., kulturhon.szhblog.ro (Filmajánló: Szellemíró) Szép az élet, Csíki Hírlap, VII. évf., 57. szám március 22., kulturhon.szhblog.ro (Filmajánló: Biutiful) Kösz, megvagyok, Csíki Hírlap, VII. évf., 62. szám március 29., kulturhon.szhblog.ro (Filmajánló: Szia, hogy vagy?) Tanuljunk meg fütyülni! In: Csíki Hírlap, VII. évf., 67. szám április 5. (Filmajánló: Fütyülök az egészre) Róka ül a fűben, Csíki Hírlap, VII. évf., 70. szám április 12., kulturhon.szhblog.ro (Filmajánló: A róka és a gyermek) Húsos pite, angol módra. In: Csíki Hírlap, VII. évf., 74. szám április 19., kulturhon.szhblog.ro (Filmajánló: Sweeney Todd A Fleet Street démoni borbélya) Hangyák a metróban, Csíki Hírlap, VII. évf., 79. szám április 26., kulturhon.szhblog.ro (Filmajánló: Oldboy) A megtartott ígéret, Csíki Hírlap, VII. évf., 83. szám május 3., kulturhon.szhblog.ro (Filmajánló: A Melquiades Estrada három temetése) Vasárnap reggel. In: Csíki Hírlap, VII. évf., 88. szám május 10., kulturhon.szhblog.ro (Filmajánló: Gyorsbüfék, gyors nők) Vak vezet világtalant, Csíki Hírlap, VII. évf., 93. szám május 17., kulturhon.szhblog.ro (Filmajánló: Vakság) Itt a lemez, hol a lemez..., Csíki Hírlap, VII. évf., 98. szám május 24., kulturhon.szhblog.ro (Filmajánló: Égető bizonyíték) Séta az esőben, Csíki Hírlap, VII. évf., 102. szám május 31., kulturhon.szhblog.ro (Filmajánló: Éjfélkor Párizsban) A szakadék szélén, Csíki Hírlap, VII. évf., 107. szám június 7. (Filmajánló: Mielőtt az ördög rád talál) 205

206 Mint hal a vízben, Csíki Hírlap, VII. évf., 112. szám június 14. (Filmajánló: Tíz kenu) Fekete-sárga, Csíki Hírlap, VII. évf., 117. szám június 21. (Filmajánló: Két testvér) Az elveszített cipellő. In: Csíki Hírlap, VII. évf., 122. szám június 28. (Filmajánló: Camino) Nyaralni jó!, Csíki Hírlap, VII. évf., 127. szám július 5. (Filmajánló: Mások vagyunk) Fogat-fogért, Csíki Hírlap, VII. évf., 132. szám július 12. (Filmajánló: Könyörtelenek) A kókuszos süti illata, Csíki Hírlap, VII. évf., 137. szám július 19. (Filmajánló: A narancsos lány) Vonzások és választások, Csíki Hírlap, VII. évf., 142. szám július 26., kulturhon.szblog.ro (Filmajánló: Hannah és nővérei) 22 dollár, Csíki Hírlap, VII. évf., 147. szám augusztus 2., kulturhon.szhblog.ro (Filmajánló: Schmidt története) Volt egyszer egy mozi, Csíki Hírlap, VII. évf., 152. szám augusztus 9., kulturhon.szhblog.ro (Filmajánló: Pogány Madonna) Máshol, máskor, Csíki Hírlap, VII. évf., 156. szám augusztus 16. (Filmajánló: A szavak titkos élete) Préselt virág, keretben, Csíki Hírlap, VII. évf., 161. szám augusztus 23., kulturhon.szhblog.ro (Filmajánló: A tetovált lány) Mese habbal, Csíki Hírlap, VII. évf., 166. szám augusztus 30. (Filmajánló: Miss Pettigrew nagy napja) BORSODI L. LÁSZLÓ Irodalom Feljegyzések a földről, Pallas-Akadémia Könyvkiadó, Csíkszereda, 2012 (prózaversek) Besüppedt föld; Ha én te lennék; Nem férnek hozzám; Magánséta; Séta a templomtoronyhoz, Helikon irodalmi folyóirat, XXII. évfolyam 17. (583.) szám szeptember 10. (prózaversek) Utazás délre(utazás délre; A szikla, amelyet meg kell látnunk; Város a Sziklán; Összeér bennem; A parti őrség; A víz alatti szikla; Félmozdulat), Látó szépirodalmi folyóirat, XXII. évfolyam 10. szám október (prózaversciklus) Szerenád két tételben (Lakatos Mihály: Bolhaszerenád. Erdélyi Híradó Kiadó Előretolt Helyőrség Szépirodalmi Páholy, Kolozsvár Ráció Kiadó, Budapest, 2010), Székelyföld kulturális folyóirat, XV. évfolyam 10. szám október, (kritika) Sebesség, fogadkozás; Maszat, Cimbora, XXII. évfolyam, október (félpercesek prózaversek) 206

207 A Nagy Tó; Mint a fák; A Nagy Találkozás; Routine; Harmadnapon; Fény a mélyből; A föld illata; Az udvar; Varjak a kertben; A lakónegyed angyalai; Befonnak engem; Nem repül; Tereink, Székelyföld kulturális folyóirat, XVI. évfolyam 1. szám január, (prózaversek) Virágvasárnapi szél, Keresztény Szó katolikus kulturális folyóirat XXIII. évfolyam 3. szám március (prózavers) * * * Molnár Vilmos: Olvasólámpa. A lélek zónái, Székelyföld kulturális folyóirat, XVI. évfolyam 7. szám július, (kritika a Feljegyzések a földről című prózaverskötetről) Balázs K. Attila: A talán fokozatai, kritika-konyvajanlo/502-borsodi-l-laszlo-prozavers-koteterol (kritika) Szőcs Lóránt: Amikor a próza és a líra egymással felesel, Csíki Hírlap, VII. évfolyam, április 26. (interjú Borsodi L. Lászlóval Feljegyzések a földről című prózaverskötetének megjelenése kapcsán) Fontosabb publicisztikák, sajtós tevékenység Walsinghamben a vallási tolerancia földjén, Keresztény Szó katolikus kulturális folyóirat, XXII. évfolyam 11. szám november, Az erdélyi ferencesek a médiában; Ferences Óra; A láthatatlan oszlop. Húsz éve hunyt el P. Pöhacker Balázs OFM tartományfőnök, Csíksomlyó Üzenete, VI. évfolyam, 1. szám húsvét Egy zarándoklat sikere a belső átalakulás. Beszélgetés ft. dr. Tempfli Imrével, a Stuttgarti Magyar Katolikus Egyházközség lelkipásztorával, a csíksomlyói pünkösdi búcsú szónokával, Csíksomlyó Üzenete, VI. évfolyam, 2. szám pünkösd; Hargita Népe, XXIV. évfolyam, 98. (6265.) szám május 25. (változatlan másodközlés) * * * május 1-jétől a Szent István királyról nevezett Erdélyi Ferences Rendtartomány sajtóreferense 2011 decemberétől a Csíksomlyó Üzenete című folyóirat (kegyhelylap) szerkesztője. Kiadja a Szent István királyról nevezett Erdélyi Ferences Rendtartomány megbízásából a Csíksomlyói Ferences Rendház. Megjelenik negyedévente 16 oldal terjedelemben. Szerkesztők: fr. Urbán Erik (főszerkesztő, a csíksomlyói kegytemplom igazgatója), Takács Éva, Borsodi L. László A 2011 márciusától 2012 májusáig tartó Ferences Óra elnevezésű tudománynépszerűsítő előadássorozat létrehozója és társszervezője (fr. Péter Arthur csíksomlyói ferences házfőnökkel: március január; fr. Urbán Erik csíksomlyói kegyhelyigazgatóval február május). Az előadások helyszíne: a csíksomlyói kegytemplom. Az éves témakörben megrendezett előadássorozat két évadot ért meg. A 2011-es év témája: Ember környezet társadalom. Előadók és előadások: Dr. Hetesi Zsolt asztrofizikus, egyetemi tanár (Budapest): 207

208 Jelentés a Föld állapotáról; fr. dr. Barsi Balázs OFM lelkigyakorlat-vezető (Sümeg): Szent Ferenc természetszeretete ma; fr. Zatykó László OFM ferences szerzetes, tanár (Szeged): Az ember és környezete, ember és természet a költészetben; prof. dr. Kellermayer Miklós orvos, sejtkutató (Pécs): A kezdet és a vég misztériuma között bajba jutott ember; fr. dr. Orbán Szabolcs OFM teológiai tanár, ferences tartományfőnök (Kolozsvár): Környezet és erkölcs. A 2012-es év témája: Család és társadalom. Előadók és előadások: dr. Gloviczki Eszter orvostanhallgató (Budapest): Szerelem, hűség, válás a hormonok világában; ft. Szénégető István katolikus pap (Marosvásárhely): A szülők feladata az egyház tanításában; Komáromi Mária hitoktató (Budapest): Anyaság és istenhit; Goda Gyula pszichológus (Budapest): A család mint közösség és annak válsága; Csáky-Pallavicini Zsófia klinikai gyermekpszichológus (Budapest): Mire figyeljen oda a kisgyerek édesanyja? ORBÁN ZSOLT Isten segedelmével udvaromat megépítettem. Történelmi családok kastélyai Erdélyben, Gutenberg Kiadó, Csíkszereda, 2011, társszerző: Bicsok Zoltán A székelység története. Kézikönyv és tankönyv az általános iskolák VI. és VII osztályai (valamint minden érdeklődő) számára. Hargita Megyei Hagyományőrzési Forrásközpont, Hargita Megye Tanácsa, Kovászna Megye Tanácsa, Kovászna Megyei Művelődési Központ, Csíkszereda Sepsiszentgyörgy Székelyudvarhely, 2012, társszerzők: Ferencz S. Alpár, Forró Albert, Hermann Gusztáv Mihály (főszerkesztő), Kádár Gyula, Mihály János, Novák Csaba Zoltán, Novák Károly István, Sepsiszéki Nagy Balázs, Sófalvi András, Sztáncsuj Sándor József 208

209 c) ALKOTóPÁLyÁK ha A KEzdETI ÉRdEKLŐdÉs ELÉg ERŐs AhhOz, hogy IGAZI MEGÉRTÉSRE TÖREKEDVE UTÁNA KEzdJEN OLVAsNI Az EMbER... - beszélgetés Fülöp Tünde 1 fizikussal - A mai Márton Áron Gimnázium elődjében, a Matematika-Fizika Líceumban érettségizett 1988-ban, az utolsó előtti olyan nemzedék tagjaként, amely még a Ceauşescu-diktatúrában fejezte be a középiskolát. Mit jelentett e korszak legnehezebb éveiben diáknak lenni és éppen a csíkszeredai gimnáziumban? május 26-án, a svédországi ifjú akadémia alapítási napján Egy kicsit nehéz megmagyarázni, hogy miért is voltak ezek olyan boldog évek. A külső körülmények nem voltak kedvezőek, de bizonyos értelemben volt egy stabilitás. Tudta mindenki, hogy mire lehet számítani. Az internátusban valamennyire el voltunk szigetelve az anyagi világ kilátástalanságától, ott senkinek nem volt semmije, és ez volt a természetes. Mi diákok egymásra voltunk utalva lelkileg. Nagyon szoros barátságok alakultak ki, és biztosak lehettünk benne, hogy bízhatunk egymásban. Volt alkalmam összehasonlítani az otthonit a svéd iskolarendszerrel, és azt mondanám, hogy itt a nagy szabadságban és jólétben nem jellemző, hogy hasonló összeforrott közösségek alakulnak ki. Mint tudjuk: teher alatt nő a pálma. A csíkszeredai gimnáziumnak volt egy státusza, és a nehézségek mellett büszkék voltunk arra, hogy oda járhattunk. Csodálatos volt a tanárok hozzáállása. Nagyon sok plusz munkát végeztek például a tantárgyversenyekre való felkészítéssel, vagy amikor a téli vakációban különórákat tartottak nekünk. Csak később értettem meg, hogy mennyire fontosak voltak ezek a dolgok számomra. Nem éppen csak azok a plusz órák, hanem látni azt a hozzáállást, a lelkiismeretességet és önzetlenséget. Ez az egész életre meghatározó jelentőségű volt számomra. Elsősorban Kánya Gyulát kell megemlítenem mint ennek az önzetlenségnek, munkának és magatartásnak a képviselőjét ben született Karcfalván, Gyimesközéplokon nőtt fel ( ), aztán a csíkszeredai Matematika- Fizika Líceumban tanult, bentlakó volt 1984 és 1988 között júliusától Svédországban él: 1988 és1991 között Ljungbyban, 1991-től Göteborgban. A Chalmers Műegyetem alkalmazott fizika tanszékén dolgozik, a nukleáris technika részlegen, 2010 óta mint professzor. Munkássága, publikációi:

210 A fizika iránti érdeklődése ebben az időszakban alakult-e ki, vagy korábbról ered? Minek vagy ki(k)nek a hatására? Amikor a gimnáziumba jártam, a matematika sokkal jobban érdekelt, mint a fizika. Szebbnek találtam, és mindig a matematikára tettem a hangsúlyt. Egy idő után a fizika már annyira nem érdekelt, hogy teljesen feladtam a mérnökire való készülést, és elhatároztam, hogy csak a tiszta matekre felvételizek. Felvételire azonban nem került sor, mert elhagytam az országot. A fizikát itt Svédországban szerettem meg. Amikor idekerültem, nem kezdhettem meg egyetemi tanulmányaimat, mint a többi osztálytársam, akik Romániában kivétel nélkül bejutottak különbözö műszaki egyetemekre. Előbb meg kellett tanulnom svédül és angolul olyan szinten, hogy megteremtsem a továbbképzésemhez szükséges alapokat. Azt tanácsolták az ebben illetékes svéd adminisztrátorok, hogy iratkozzak be újra a svéd gimnáziumba, és végül én is beláttam, hogy az lesz a legegyszerűbb megoldás. Ha én akkor lehetőséget kaptam volna arra, hogy egy intenzív angol és svéd nyelvtanfolyamon vehessek részt, talán egy év múlva megkezdhettem volna az egyetemet. Így három év telt el addig, amíg erre sor került. De most erre az időszakra visszatekintve mégsem látom úgy, hogy elvesztegetett idő lett volna. Ez alatt az idő alatt sokat tanultam a svéd társadalomról, történelemről és kultúráról. Matematikából a tudásomat azonnal felmérték, felmentést kaptam, és azt az időt egyéb ismeretek megszerzésére használtam. A többi tantárgyból bizony volt amit bepótolnom. A svéd gimnazisták többet tudtak a marxizmusról, mint én, aki benne éltem (bizonyos értelemben). A gimnázium éveiben részt vettem a matematikai és fizikai országos versenyeken, és ezek miatt kezdtem beleásni magam a fizikába. Minél jobban belemélyedtem, annál jobban kezdett érdekelni. Egy idő után azon vettem észre magam, hogy már nincs visszaút a tiszta matematika fele. De mai napig is elméleti fizikusként leginkább matematikai problémák megoldásával foglalkozom. Így tehát belülről ismerte a svéd középiskolai oktatást is. Az itthoni iskolához, a hazai oktatáshoz képest milyen általános, rendszerszerű különbségeket érzékelt? Nagyon tetszett, ahogy itt Svédországban a humán tantárgyakat tanították, főleg az itteni nyelvtanítás. A kommunikációs készség fejlesztésére koncentráltak, rengeteg társalgási gyakorlattal. Angolul, franciául (és később esti kurzusokon németül is) tanultam. Otthon azt képzeltem, hogy a képességeim nem olyanok, hogy nekem a humán vonal jól tudjon menni. Románul vagy oroszul például sosem tudtam rendesen megtanulni, annak ellenére hogy elég sok időt töltöttem ezekkel a tantárgyakkal. De mint kiderült, igazából nem éppen a képességeimmel volt a baj, hanem azokkal a módszerekkel, amelyekkel a románt, az oroszt akkor otthon tanították. Azok nem voltak alkalmasak a kommunikációs készség fejlesztésére. (Most már, tudom, otthon is más a helyzet.) Hasonlóan különbségeket érzékeltem a társadalomtudományok tanításában, 210

211 itt nagyon releváns és érdekes kérdéseket elemeztek, amelyekbe meglepően élveztem belemélyedni és bepótolni a hiányosságaimat. Otthon, az akkori körülmények mellett nem volt lehetőség érdekes dolgokat tanítani ezeken az órákon. A magyarórák nekem személyesen nagyon fontosak voltak, nemcsak a nyelv miatt, hanem ott lehetett valamennyit (a sorok között) megtudni a magyar történelemről és kultúráról. Az volt majdnem az egyetlen alkalom, ahol saját gondolkozásra buzdítottak a kívülről megtanulás helyett. Ebből itt is nagyon sok hasznom volt. Az első héten, amikor elkezdtem a gimnáziumot, egy felmérést írattak svéd nyelvtanból és irodalomból. Ezen a felmérésen úgy adta a véletlen, hogy én lettem a legjobb (a több mint száz svéd elsőéves diák közül), pedig akkor csak egy éve voltam Svédországban. Ez nagyon szórakoztató volt számomra, de kevésbé a tanárok számára, akik emiatt krízisgyűlést tartottak. Attól féltek, hogy nagy gond lehet a svéd tanítással, ha valaki, aki csak egy éve van Svédországban, jobb dolgozatot ír, mint a bennszülött svédek. Aztán végig, az alatt a két év alatt, amíg a svéd gimnáziumba jártam, csak nekem adták meg az osztályban a legmagasabb jegyet a svéd nyelv és irodalom tantárgyból. Azt hiszem, hogy azért is voltam (részben) sikeres a svéd irodalomórákon, mert a szabad fogalmazásokban erdélyi témákat választottam (hiszen az volt az én életem, egyébről nem tudtam volna írni), és azt nagyon egzotikusnak, szinte mesébe illőnek találták. Például az első fogalmazásom a nagyapám életéről és egy csíki kis falusi közösségről szólt, ami egy svéd szemében szinte hihetetlen mese. Pedig nem tettem hozzá semmit, hanem leírtam úgy, ahogy volt konkrétan. Ami a diákoknak a tanuláshoz való viszonyát, a munkához való hozzáállását illeti, az Erdélyben jobb volt, mint Svédországban. Sokunknak természetes volt, hogy a tudást nekünk magunknak kell aktívan megszereznünk, nagyrészt az órákon kívül. Elfogadtuk (habár nem esett jól), hogy ez sok otthoni munkát is igényel. Itt Svédországban általában a diákok (és a szüleik) ezt nem látják be, hanem azt várják, hogy az órákon majd a tudás kifolyik a tanár szájából és befolyik a diák fejébe anélkül, hogy a legkisebb erőfeszítésébe kerülne. Pedig nyilván nem így van, a tudást aktívan kell megszerezni. Bármilyen jó is a tanártól származó inspiráció és útbaigazítás, az magában nem elég. Az is nagyon furcsa volt nekem, hogy itt a jegyek nem nyilvánosak. Félév végén minden tanár minden diákot külön-külön magához hív, és titokban megmondja a jegyét. Nem alakul ki semmilyen versenyzés. Ellenkezőleg, a versenyt szinte csúnyának tartják (kivéve a sportot). Hogy nehogy valaki megkülönböztetve érezze magát, még a dicséret sem szokásos. Köztudott, hogy a 70-es, 80-as években diákjaink számára elsősorban a reál tárgyak tanulása révén nyílhatott meg az egyetemek felé az út, ezért az iskola (akkori nevének megfelelően) elsősorban ebben ismerte fel a maga feladatát, és programszerűen igyekezett eleget tenni neki - mint tudjuk, eredményesen is. A felvételire készítés és készülés logikája nem feltétlenül esik egybe a tudományos gondolkodásba való hatékony beavat/ód/áséval és az anyagi világ működésének megértésével. Mostani távlatból hogyan látja az akkori fizikatanítás 211

212 tartalmát és módszereit? Véleménye szerint melyek lehetnének ideális esetben a mai középiskolai fizikatanítás fő céljai és jellemzői? Sajnos el kell ismerjem, hogy a fizika abban az időben egyáltalán nem érdekelt, ezért sok pozitívat nem tudok mondani az akkori tanítási módszerekről vagy a tartalmáról. Részben azért nem érdekelt, mert azt hiszem, nem voltam megérve arra, hogy lássam a szépségét. De az is igaz, hogy annak a fizikának, amit akkor tanítottak a gimnáziumban, sok köze nem volt ahhoz, amit később megismertem és megszerettem. Akkor annyira összpontosítottak az egyetemre való bejutásra, hogy ugyanazokat a dolgokat sulykolták belénk harmadés negyedéven is, mint amit már első- és másodéven megtanultunk. Nagyon sok idő ment el a rutinszerű problémák megoldására, ami engem nem vonzott. (Meg kell Tablókép, 1988 jegyezzem, hogy ez a stratégia nagyon jól működött, és mindenki be is jutott az egyetemre.) Ideális esetben a tanítás meg kellene mutassa a fizika gazdagságát. Annyi minden van, ami elbűvölő, mert nem tudjuk, miért van úgy, és annyi kérdés van, ami az utóbbi évszázadban megoldódott, és szinte hihetetlen technikai fejlődésnek adott lehetőséget. 212 Mondana erre példákat? Az egyik legszembeszökőbb fejlődés az informatika és telekommunikáció területén történt és történik. Szinte hihetetlen például, hogy manapság milyen könnyedséggel lehet hatalmas mennyiségű adatot, képeket, videókat megosztani, ha összehasonlítom azzal a helyzettel, ami néhány évtizeddel ezelőtt volt. Különlegesen érdekesnek találom az okosautókat (például a Google car ), amelyek emberi beavatkozás nélkül több százezer kilométert tudnak megtenni balesetmentesen. Ezeknek a fejlesztésében a fizika nagy szerepet játszik. Azt a jelzőt használta bizonyos fizikai kérdésekre, hogy elbűvölő. Mit jelent Önnek a fizika szépsége? Ami engem elbűvöl, azok a világegyetemmel kapcsolatos megoldatlan kérdések. Mi lehet a sötét anyag, a sötét energia, vagy honnan származhat az az erős pozitronsugárzás, ami a saját galaxisunk közepéből jön? Azt hiszem, az ilyen kérdések mindenki számára érdekesek. Emlékszem, néhány évvel ezelőtt, az akkor ötéves fiam egy nap azzal jött haza az óvodából, hogy

213 Nem mertem elmesélni, hogy professzor vagy, de azt elmondtam, hogy az én anyám tudja, hogy milyen forró a Nap közepe. A svéd iskolában az első igazi fizikakurzus (hetedikben) az asztronómiáról szól, a csillagokról és velük kapcsolatos kérdésekről. Ha annak idején mi is azzal kezdtük volna a fizika tanulását, akkor biztosan nem húszéves koromban jutott volna el a tudatomig, hogy fizikus szeretnék lenni. A középiskola elvégzése után Ön nem valamelyik hazai egyetemen tanult tovább, hanem Svédországba távozott. Mennyire volt ez saját döntés? Ez közös döntés volt a családban. Kilátástalannak láttuk a helyzetet. Visszatekintve tudjuk, hogy a diktatúra hamarosan megbukott, de ezt akkor el sem tudtuk képzelni. Hogyan, milyen fokozatokban sikerült beilleszkednie az idegen ország életébe? Az első években egy kisvárosban, Ljungbyban éltem. Első naptól kezdve nagyon tetszett a svéd társadalom, a rend és az őszinteség, tehát alapvetően jól éreztem magam. De eltelt legalább két év, amíg igazi barátokat szereztem, és addig nagyon egyedül éreztem magam. Nem voltam egyedül az egyedüllétben, hiszen jellemző az itt majdnem mindenkire. A svédek általában eléggé zárkózottak. Vannak nagyon mély barátságok, amelyek állják az idő fogát, de azok általában évtizedek alatt alakulnak ki, legtöbbször már gyerekkorban, és nekem itt ilyen barátom persze nem volt. Aztán nekem is kialakultak lassan barátságaim, de az elején nem volt olyan egyszerű kapcsolatokat teremteni, mint amilyen otthon volt. Két év után az országos matematika tantárgyversenyen találkoztam néhány magamfajtával, többek között a leendő férjemmel is, és azután kezdtem egyre jobban otthon érezni magam. Meg kell jegyeznem azt is, hogy mivel én egy kisebbségi helyzetből kerültem ide, nekem természetes volt, hogy a többség nyelve és kultúrája más. Nem volt célom a beolvadás, és identitáskérdésekkel nem kellett küszködnöm. Azt hiszem, hogy azok, akik többségi kultúrában nőttek fel, az emigrálást sokkal nehezebben élték át. Nekünk, erdélyieknek általában nem célunk az asszimiláció, csak az, hogy otthon érezzük magunkat ott, ahova a sors dobott. Most, szinte 25 év után sem vagyok különösen beilleszkedve. A svéd férjem is megtanult magyarul, és a családom szokásai sokkal inkább magyarok, mint svédek. De itthon érzem magam olyan értelemben, hogy nagyon jól ismerem az itteni tudományos, kulturális és politikai életet. Érzem, hogy szükség van rám, és az én szavam is számít. Hogyan kezdte el egyetemi tanulmányait? Milyen volt egyetemistának lenni Svédországban? 1991-ben kezdtem a Chalmers műegyetem mérnök-fizika karán. Szerettem az egyetemista életet, mert végre azzal foglalkozhattam, ami érdekelt. 213

214 De volt egy bizonyos türelmetlenség bennem, mivel úgy éreztem, néhány év késésben vagyok. Pedig nem voltam. A svédeknél természetes, hogy nem egyenesen előre megy az ember egy meghatározott úton, hanem meg-megáll és különféle dolgokat próbál ki. Sokan utaznak, vagy zenét, filozófiát, nyelveket tanulnak, keresik önmagukat néhány évig egyetem előtt. Nekem addigra éppen elég időm jutott megtalálni önmagamat. Amikor bekerültem az egyetemre, minél hamarabb akartam haladni, és sokkal több tantárgyat vettem fel, mint a többiek. Az első kurzusok gyakorlatilag olyan dolgokról szóltak, amiket én már a csíkszeredai gimnáziumban megtanultam (és az a tudás a tantárgyversenyek miatt friss volt bennem). Az első kurzusok alatt sikerült egy jó önbizalmat felépíteni, ami aztán segített a továbbiakban is. Több mint egy évvel a kitűzött idő előtt lediplomáztam, és már a diplomázás előtt felajánlottak egy doktoranduszi pozíciót. Visszatekintve úgy érzem, most biztosan nem sietnék ennyire, de persze volt hasznom abból akkor, mert rengeteg elismerést kaptam miatta, és talán ez így jó is volt. A doktorálásra már az egyetem elején kezdtem gondolni, részben azért, mert az első hetekben felvette velem a kapcsolatot egy erdélyi sorstársam, Fülöp Géza, aki akkor doktorált az elméleti fizikán. Az a tény, hogy ő sikeres volt ugyanazon a területen, amelyen én indultam, az nekem erőt és önbizalmat adott. A közös családnév miatt sokan azt hitték, hogy rokonok vagyunk, és talán azok is vagyunk, de ez nem fontos. 214 Mi a szűkebb tudományterülete, milyen úton jutott el hozzá? Én plazmafizikus vagyok, ez az ionizált gázok fizikája. Az egyetem alatt a klasszikus elméleti fizika, főleg az elektrodinamika vonzott leginkább. Amikor a plazmafizikára és azon belül a magfúzióra rábukkantam (harmadévesen), úgy éreztem, hogy megtaláltam, amit kerestem. Vonzó volt azért, mert a cél kézzelfogható, rendkívül fontos és nagy kihívás: a világ energiaproblémájának a megoldása. A magfúzió során könnyű atommagok nehezebbekké egyesülnek, és ha ezek könnyebbek a vasnál, akkor a folyamat energia-fölszabadulással jár. Ez egy jól ismert folyamat, a Nap és más csillagok által kibocsátott energia a magfúzió eredménye. De a Földön megvalósítani ugyanezt sokkal nehezebb, hiszen a Napban az atommagok magas hőmérsékleten, a gravitáció nyomása alatt egyesülnek, de itt a Földön valamilyenképp össze kell tartani a forró üzemanyagot. Én a mágneses összetartáson alapuló fúzióval foglalkozom. Ez esetben a plazmát erős mágneses térrel tartják távol a faltól. A plazmát alkotó töltött részecskék követik a mágneses erővonalakat egy tórusz alakú tartályban. Ha ezt nem szakmabelieknek el lehet mondani: hogyan oldhatja meg a plazmafizika a világ energiaproblémáját? A magfúzió egy olyan energiaforrás lenne, ami biztonságos és környezetbarát, üzemanyaga világszerte nagy mennyiségben megtalálható, könnyen

215 hozzáférhető és olcsón előállítható. De sajnos még mindig nehezen tudják a a forró plazmát elég sokáig összetartani ahhoz, hogy elég fúziós reakció létre tudjon jönni. Ennek érdekében fontos megérteni a plazmában létrejövő folyamatokat, és ehhez tudok én mint plazmafizikus hozzájárulni. Fülöp Tünde és csoportja 2011 májusában A kvantummechanika a jelenségek egy igen nagy csoportját rendkívül sikeresen meg tudja magyarázni. Hatásköre a sugárzásoktól a mikroproceszszorokig, az elemi részecskék fizikájától a biológiai enzimek és más, az élet építőköveit alkotó nagy molekulák működéséig terjed. Jóslatai az elmúlt évszázad során számtalanszor helyesnek bizonyultak. Ugyanakkor annyira bizarr képet fest világunkról, hogy egyes fizikusok mindig is fenntartásokkal kezelték. A kvantummechanika alapjaiban néhány olyan paradoxon rejlik, amelyeket az elmúlt száz év során sem sikerült tisztázni. Az elektron, akárcsak a fény, részecskeként és hullámként is tud viselkedni. Az elmélet csupán statisztikai jóslatokat tud adni a szubatomi viselkedésről. Egy részecske például egy elektron az elmélet szerint bárhol lehet, amíg mérést nem végzünk rajta. Bizonyos értelemben a megfigyeléseink határozzák meg a részecskék állapotát. A fizikusok hagyományosan arra számítottak, hogy a tudomány be tud számolni a valóságnak arról az állapotáról, amilyen az nélkülünk, megfigyelők nélkül lenne. Mi az univerzum történetében nagyon későn jelentünk meg. Lehetetlen, hogy a valóság a mi létezésünktől függjön. Van-e a közeljövőben kilátás arra, hogy a kvantummechanika alapjainak problémáit akár a jelenlegi változat sikeres értelmezésével, akár egy új elmélet segítségével megoldják? A kvantummechanika alapjaival nincs probléma, de a makroszkopikus világhoz szokott emberiségnek furcsa. A hullám-részecske kettősség valóság, mind a fény, mind az anyag mutat hullám- és részecske-tulajdonságokat is. Az emberi megértés általában úgy működik, hogy általunk tapasztalt dolgokhoz viszonyítunk. Viszont senki sem látott még például elektront. Az elektron se nem részecske, se nem hullám, hanem épp olyan, mint egy elektron. 215

216 Az általunk makroszkopikusan tapasztalható dolgok közül nem tudjuk csupán egy valamihez hasonlítani, ezért kell a kettős leírás a megértéshez. A kérdés második része arról szól, hogy nem figyelhetünk meg semmit anélkül, hogy megváltoztatnánk az állapotát. De ez nem azt jelenti, hogy a valóság a méréstől függ, csak azt, hogy azzal, hogy megfigyeljük, megváltoztatjuk az állapotát. Ez sok mindenre igaz. Például a gyerek most vagy éppen hazafelé jön az iskolából, vagy leragadt a játszótéren. De azzal, hogy felhívjuk és megkérdezzük, hogy mit csinál, hol jár, úgyis azt mondja, hogy már megyek haza, és szépen el is indul hazafelé. A mérés megváltoztatta az állapotát. Hogyan alakult a tudományos pályája? Milyen témák, milyen kérdések, milyen kutatási feladatok foglalkoztatták? A tudományos pályám alatt mindvégig a Chalmersen voltam alkalmazva, akkor is, amikor külföldre mentem többhónapos kutatási látogatásokra. Ahogy telt az idő, fennebb és fennebb kerültem a tudományos létrán, és 2010 óta professzor vagyok. Három évvel ezelőtt lehetőségem nyílt egy saját kutatócsoport felépítésére ben ketten indultunk (a doktoranduszom és én), most tízen vagyunk. Érdekes volt megélni ezt a gyarapodást (nemcsak számban, hanem tudományos szempontból is). A fúziós kutatáson belül a stabilitással, turbulenciával és a gyors részecskék dinamikájával foglalkoztam, de érdekel minden egyéb plazmafizika is, most például azt próbálom megérteni, hogy mi a fő oka annak, hogy neutronok keletkeznek villámlás alatt. A laikusoknak egyáltalán nem kézenfekvő, miért fontos kérdés ez. Kifejtené, amennyire nem szakértő közönségnek lehet? Már a nyolcvanas évek elején megfigyelték, hogy neutronok keletkeznek néha villámlások során, de még mindig vitatják, hogy pontosan mi lehet ennek az oka. A neutronok jelenléte azért érdekes, mert meg tudja hamisítani a radiokarbonos kormeghatározást. Ez a módszer a radioaktív szén-14 izotópot használja a széntartalmú anyagok korának meghatározására. A szénnek két stabil izotópja van, a szén-12 és szén-13, de van egy kis mennyiségű radioaktív szén-14 is. Ezt a radioaktív izotópot a Föld légkörében a kozmikus sugárzás okozza, amikor neutronok nitrogénmolekulával ütközve szén-14- et és protonokat hoznak létre. A növények felveszik a légköri széndioxidot (amiben kis mennyiségben van szén-14 is), és az állatok megeszik őket. Ezért minden élőlényben az anyagcsere révén a szén-14/szén-12 arány nagyjából állandó. De mihelyt az élőlény meghal, az anyagcsere megáll, és a szén-14 mennyisége fokozatosan csökken a radioaktív bomlás miatt. Ennek segítségével nagyon pontosan meg lehet állapítani a széntartalmú anyagok korát, és ez egy standard módszer a régészetben. Ha vannak olyan helyek, ahol villámlás során nagyon sok neutron keletkezik, sokkal több, mint amennyi a kozmikus sugárzás miatt lenne, akkor ott több szén-14 jön létre. Ezeken a helyeken emiatt több szén-14 kerül az élő 216

217 anyagokba, és a halál utáni bomlás hosszabb idő után kerül ugyanolyan szintre, mint más helyeken. Tehát a radiokarbonos meghatározás hamisan fiatalabb kort mutathat. Fülöp Tünde és csoportja 2011 novemberében A kérdés tehát az, hogy honnan jönnek ezek a neutronok, és mennyi van belőlük. Villámlás alatt szintén plazma keletkezik, és az erős elektromos terek miatt a töltött részecskék magas energiákra tehetnek szert. Az egyik kézenfekvő lehetőség, hogy ezek között a gyors részecskék között fúzió jöhet létre, és annak eredményeképpen neutronok keletkeznek. Ezt számolgattam az utóbbi hetekben. Mit jelent az Ön számára, hogy a fiatal kutatók akadémiájának tagja lett? Meglepően sokat. Egy hálózatot jelent más területekben tevékenykedő kutatókkal, ami nekem eddig hiányzott, mert azelőtt nagyrészt csak fizikusokkal tartottam a kapcsolatot. Sokféle terület képviselve van: filozófus, biológus, nyelvész, agykutató, zenész stb, akik a saját területeiken a legsikeresebbek a mi korosztályunkból. Az akadémia lehetőséget ad, hogy majdnem bármilyen csatorna könnyebben megnyílhasson: a politikusok fele, a finanszírozók fele és a tudományos közösség vagy az átlagközösség fele is. Nekem nincs elég időm arra, hogy a politikával mélyebben foglalkozzam, de az a pár ember, aki erre időt szánt, hihetetlenül sokat elért a kutatási politika formálásában már az első év alatt. Az akadémia segítségével direkt bejárásunk van a kutatási minisztériumba. Az akadémia nagyon új, 2011 májusában alapult, és az 217

218 első 22 között voltam, akit bevettek. Az elsőket a svéd királyi akadémia tagjai válogatták ki, de azután a következőket mi magunk fogjuk beválasztani. Lassan növekedni fogunk, az idén bevettünk még 6 új tagot, és jövőben is bővíteni akarunk ugyanennyivel. Mivel fiatal kutatókról van szó, így csak öt évig vagyunk tagok, ezért egy idő után stabilizálódni fog a szám 40 tag körül. Jövőre megjelenik az első 22 tagról szóló könyv, amiben mindegyikünk írt egy önéletrajzot, hogy érthető legyen azoknak, akiket esetleg érdekel a mi sorsunk, hogy hogyan értünk oda, ahol vagyunk. Be szeretnénk mutatni, hogy milyen sokféle lehet a kutatói élet, és milyen sok módon lehet haladni a kutatói pályán. A könyv leginkább diákoknak, doktoranduszoknak van írva, olyanoknak, akik a kutatói pálya előtt állnak, de gondolom, hogy tágabb körben is olvassák majd. Ebben a könyvben természetesen a Márton Áron Gimnáziumról is bőven lehet majd olvasni. A kutatás mellett tanít is, doktori képzésben is dolgozik. Hogyan egyeztethető össze a kétféle munka? A tanítás és a kutatás egymással szoros összefüggésben van. Nem is tudnám elképzelni az egyiket a másik nélkül. A tanítás alatt felötlenek új kérdések, amelyeknek utána kell nézni. A kutatásnak viszont nagy része a gondolatok és elméletek kommunikációjából áll, ami szintén közel áll a tanításhoz. Aránylag kevés katedraórám van (összesen talán 30 évente). Ha a kutatási részt sikerül finanszírozni külső forrásokból (például a Tudományos Tanácstól vagy az Akadémiától lehet pályázni), akkor nem kötelező részt venni az alapfokú kurzusok tanításában. Ezért én most már három éve nem veszek részt az alapfokú kurzusokban (azelőtt alkalmazott elektrodinamikát tanítottam). Csak egy kurzust tartok, egy olyant, ami a kutatási területemhez a legközelebb áll (a fúzióról szól). Ezen kívül meghívott előadó vagyok 4-5 más kurzusban, főként fenntartható energiaforrásokról vagy reaktorfizikáról szóló kurzusokban. A csoportom többi tagja besegít, ők tartják a gyakorlatokat, és még előadásokat is tartanak néha. A vizsgáztatást pedig teljesen ráhagyom a doktoranduszaimra. Azt a részét amúgy sem szeretem a munkának, és akkor sem csinálom szívesen, ha van rá időm. A pedagógiai aktivitásom nagy része a fiatal kutatókkal való foglalkozás körül forog. Jelenleg van három posztdoktorom (ezek fiatal kutatók, akik éppen ledoktoráltak, de még mindig nem teljesen önállóak), két doktoranduszom és két vizsgamunkásom (ötödéves egyetemisták). Ezen kívül dolgozom még más fiatalokkal is, akik nincsenek hivatalosan a Chalmersen (főleg magyarországiakkal). Hajlamos vagyok egy kicsit túl sok diákot bevenni, ami azt jelenti, hogy sokfelé kell szakadni. De szerencsém van azzal, hogy a csoportom összeforrt csapat, nagyon sokat segítenek egymáson is, úgyhogy nem kell mindennel hozzám fordulni. 218

219 Milyen adottságokban és képességekben látja a doktorjelöltek tehetségét? Esetleg mi az, amiből már egy középiskolás diákról megjósolható, hogy jó fizikus válhat belőle? Ez egy érdekes kérdés. Mindenkiben van valamilyenfajta tehetség. Az én szerepem az, hogy segítsek megkeresni a legjobb problémát, ami által fejlődhetnek. Ez nem biztos, hogy könnyű. Voltak olyan vizsgamunkások, akikkel ez nem sikerült, és nem is lett belőlük doktorandusz. De ezekben az esetekben nem a tehetség, hanem az érdeklődés hiánya volt a ludas. Biztos vagyok benne, hogy nekik is sikerült volna, ha tényleg akarták volna. Hogy kiből lesz a nagyon jó fizikus, az nem egyértelműen megjósolható fiatal korban, azt hiszem. És talán ez nem is annyira fontos. A kérdés az, hogy ki lehet-e alakítani a megfelelő körülményeket, hogy valaki fizikussá válhasson, ha ezt szeretné. Meg vagyok győződve, hogy erre a válasz igen. A legfontosabb a kitartás és a tárgy iránti kezdeti érdeklődés. Ha a kezdeti érdeklődés elég erős ahhoz, hogy igazi megértésre törekedve utána kezdjen olvasni az ember, akkor azontúl már maguktól mennek a dolgok. Majdnem minden tantárgy érdekessé válik, ha jobban megismeri az ember. De a kitartás és az érdeklődés nem elég. Kellenek példaképek is, akiktől tanulni lehet. Ezeket meg kell keresni, mert nem biztos, hogy a közelben tevékenykednek. Az én esetemben a leginspirálóbb fizikusok külföldön éltek, és tudatosan kerestem őket. Meg is érte a fáradságot. Például azzal az amerikai kutatóval, Peter Cattóval (Massachussets Institute of Technology, Boston) akivel harmadéves doktoranduszként (1998-ban) elkezdtem dolgozni, azóta is együttműködünk, és rengeteg közös cikket írtunk. Tőle nagyon sokat tanultam, és vele dolgozva értettem meg igazán, hogy a mesterség csínját-bínját nem lehet könyvekből vagy cikkekből megtanulni (legalábbis nagyon nehezen lehetne), mert sok minden nincs publikálva. Sokkal könnyebb a legjobb kutatók mellett dolgozva ellesni a trükköket. Amikor megtaláltam őt mint az első fontos láncszemet, azután minden magától ment, bekerültem abba a közegbe, ahol történtek az érdekes dolgok, és onnan már könnyű volt újabb kapcsolatokat kötni. Nagy elégtétel volt számomra, amikor sok év lobbizás után sikerült elintéznem, hogy Peter Cattót a Chalmersen díszdoktorrá avassák. Ezzel egy kicsit meg tudtam hálálni, amit évek hosszú során értem és a csoportom tagjaiért tett. Ha megvan a megfelelő kitartás, érdeklődés és példaképek, akiktől tanulni lehet, akkor kialakulhatnak a megfelelő körülmények. De még akkor sem biztos, hogy sikerülni fog jó fizikussá válni. Meg kell találni a megfelelő kutatási problémákat is. Ez minden ember számára más, és mindenki saját maga kell megtalálja. De ez majd csak doktorálás alatt (és főleg után) kezd aktuális lenni, ezért nem kell középiskolás korban különösen aggódni. Milyen tudományos és pedagógiai céljai vannak a közeli és a távolabbi jövőben? Az utóbbi időben a lézer-plazma részecskegyorsítás kezdett érdekelni. Plazmahullámokkal és nagyteljesítményű lézerek segítségével nagyon magas 219

220 térerősségek érhetők el, és ez egy első lépés kompakt részecskegyorsítók irányában. Ez fantasztikus lehetőségeket nyújtana például protonterápiás alkalmazásokra. Ezen belül szeretnék a töltött részecskesugár stabilitásával foglalkozni (ez az egyik fontos megoldatlan probléma, ami megakadályozza a rákterápiás alkalmazásokat). A gondolat május körül bukkant fel, most ott tartok, hogy lundi kísérleti fizikusokkal (akiknek van egy magas teljesítményű lézerük) együtt egy projektjavaslat kidolgozásával foglalkozunk (több mint 50 millió svéd korona), amit az egyetem segítségével be fogunk terjeszteni egy alapítványhoz. Ha tetszik az ötlet mindenkinek, akkor esetleg elindulhat a munka 2014-től. Sajnos ilyen hosszadalmas, ha valami nagyobb lélegzetű projektet akarunk véghezvinni. Persze nem várunk tétlenül 2014-ig, addig is folyik a munka, a már elkezdett (főként fúzióról szóló) projektekben. De párhuzamosan a folyamatban levő projektekkel mindig vannak újabb tervek. Van, amit sikerül összehozni, és van, amit nem. Mennyire terjed túl a munkája az intézményi és a svéd kereteken, mennyiben történik nemzetközi összefüggésekben, nemzetközi kapcsolatokban? A nemzetközi kapcsolatok meghatározóak voltak az egész karrierem folyamán, de különösen az elején, a doktorálásom alatt. Főleg Bostonba jártam, a Massachussets Institute of Technology-hoz tartozó plazmafizikai és fúziós kutatóközpontba, az Oxford melletti culhami laboratóriumba és a németországi Max-Planck plazmafizikai kutatóintézetbe Greifswaldba. Ezeknek a látogatásoknak nagy hasznát vettem és veszem még most is. Meg vagyok győződve, hogy ha nem jártam volna annyit külföldre, nem tudtam volna itt Svédországban érvényesülni. Az elején ez tudatos kapcsolatkeresés volt. Konferenciákon kerestem, hogy kik a legjobbak, és kik ráadásul olyanok, akik szeretik megosztani a tudásukat, akikkel együtt lehetne működni. Mostanság is sokat utazom, és nagyon jó nemzetközi kapcsolataim vannak, főleg amerikai, angliai, német és magyar kutatókkal. Milyen kapcsolata van romániai fizikusokkal, egyetemi oktatókkal? Hogyan látja, vannak-e olyan svéd minták, amelyek alkalmazhatók lennének a romániai tudományos életben és a (középiskolai, egyetemi) oktatási rendszerben? Sajnos nagyon kevés kapcsolatom van romániai fizikusokkal. Ezelőtt pár évvel találkoztam egy konferencián egy craiovai román fizikussal, aki később meg is látogatott kétszer-háromszor (egy Euratom együttműködés keretében). De nem találtuk meg a közös nyelvet, és nem indult be egy jó együttműködés, se velem, se a csoportom többi tagjával. Amikor legutóbb akart jönni, úgy döntöttem, hogy nem vesztegetem tovább az időt. Inkább magyarországi fizikusokkal van kapcsolatom. A hat doktoranduszom közül négy magyar volt. Ezek közül három a Budapesti Műegyetemről 220

221 (BME) jött és egy az Eötvös Loránd Tudományegyetemről. Ezen kívül vannak kapcsolataim és volt közös projektem a Központi Fizikai Kutatóintézettel. Abban reménykedtem, hogy majd erdélyi diákok is fognak hozzám járni. Egy párszor próbáltam keresni ilyeneket, de nem volt senki, aki akart volna jönni. Így tehát maradnak a magyarországi kapcsolatok. Az egyik régi doktoranduszom, Pokol Gergő docens a BME-n, neki is van most már egy kutatócsoportja, és velük nagyon szoros a kapcsolatom. A közös doktoranduszokon kívül rengeteg magyar diák látogatott meg, főleg a BME-ről. Magyarországon az a jó, hogy a diákok aránylag korán kezdenek kutatni. Vannak tudományos diákköri konferenciák, amelyeken saját kutatási eredményeket kell felmutatni, és az ilyeneken való részvétel sokat segít, ha majd valaki doktorandusz akar lenni. Ezért a legambíciósabb diákok már harmadéves kortól próbálnak beszállni asszisztensként a kutatásba (a mostani nagyon tehetséges magyar doktoranduszom, Papp Gergely már elsőéves korában beszállt). Mire elvégzik az ötéves egyetemet, sok esetben ezek a diákok már több tudományos cikk társszerzői, és konferenciákon vettek részt. Annyi tapasztalatra tesznek szert, hogy bárkivel a világon versenyezni tudnak. Több ízben próbáltam ezt meghonosítani itt Svédországban, de süket fülekre találtam. Hallottam a nyáron, hogy a Sapientián is volt egy ilyen verseny, és nagyon örültem. Svédországban azt szeretem, hogy nagyon nyitottak külföld fele. Teljesen természetes, hogy a diákok valamennyi időt külföldön töltenek (Amerika, Anglia vagy Svájc a legnépszerűbb helyek), vagy egy csereprogram jóvoltából, vagy pedig valami nyári gyakorlaton vesznek részt. Nekem is volt alkalmam erre, amikor harmadéves voltam az egyetemen. A nyári szünetben (harmadév után) 3 hónapot Amerikában a National Institute of Standards and Technology-ben dolgoztam. Nagyon sokat tanultam akkor, és ott döntöttem el véglegesen, hogy doktorálni fogok. A Consultation Magazin ( internetes portálon a következőket olvashatjuk: Egyszerű, természetes, kényelmes, praktikus: talán ezekkel a jellemzőkkel tudnánk a svéd stílust leginkább leírni. A svéd emberek törekszenek az egyszerűségre az élet minden területén. A modern technika mindent átható mai világában is megőrizték szoros kapcsolatukat a természettel, s ez életvitelükre is kihat. Törekszenek a kényelemre, és ezzel összefüggésben igyekeznek az őket körülvevő világot minél praktikusabbá, az emberi igényekhez igazodóvá tenni. ( ) Aki már járt Svédországban, a svédek más tulajdonságait: a barátságosságot, a másság iránti toleranciát, a hűvös eleganciát, a megfelelő mértékű távolságtartást is megtapasztalhatta. Érvényesnek tartja-e ezt a jellemzést? Közel huszonöt év távlatából ma mit jelent a svédség az Ön számára? Igen, szerintem érvényes ez a jellemzés. A svédek általában jó diplomataként vannak elismerve, és bizonyára azok is. Ennek két fő oka van: az 221

222 őszinteség (a bizalom sarkköve), és a kompromisszumkészség. Ezt a két tulajdonságot szeretem én is a svédekben. Átlagban őszintébbek és kevésbé keresik a konfliktust, mint például a magyarok. A svédség számomra a jó diplomataságot jelenti a fenti értelemben. Nemrég jött egy olasz vizsgamunkás hozzám (Nápolyból), akit megkérdeztem, hogy miért is választotta Svédországot (mert nyilván az éghajlat miatt biztos, hogy nem). Azt mondta, hogy azért, mert annyira csodálja, hogy van egy társadalom, ami őszinteségen alapszik, és ennek ellenére (!) tényleg működik. Ezt én is így érzem, és örülök, hogy itt élhetek. De annak ellenére, hogy nem hazudnak, néha nehéz tudni, hogy mi az igazi véleményük. Nem hazudnak, de mindent nem mondanak el. A fájó dolgokról nem szívesen beszélnek, és ha úgy látják, hogy a másikat megsértené a véleményük, akkor inkább kitérő választ adnak. Évek teltek el, amíg megértettem, hogy a hallgatás a svédeknél általában nem beleegyezést jelent, hanem ellenkezőleg. Amit hiányolok, az a humorérzék. Biztosan van, csak nem az a fajta, mint a magyaroké. Ez a humorérzékhiány, azt hiszem, Lányával, Júliával 2006-ban, a János vitéz előadása előtt Göteborgban. Júlia volt a francia királykisasszony és Tünde a mesélő (svédül) egyszerűen egy másik oldala (hátránya) az őszinteségnek. A magyar ember szívesen túloz, lódít, csak azért, hogy érdekessé tegye az elbeszélését. A svéd az ilyen túlzásokat hazudozásnak tartja, és nem él vele. Ez sajnos az egész társalgást szürkébbé teszi. Székely származásomra mindig büszke voltam és erőt adott. Egy alkalommal valami nagyon nehéz dolgot kellett véghezvigyek, és elbizonytalanodtam, hogy neki merjek-e vágni. Megkérdeztem a férjemet, hogy honnan gondolja, hogy meg tudom csinálni. Svéd létére habozás nélkül rávágta, hogy Azért, mert székely vagy! Nagyon jól tudta, hogy ez olyan számomra, mint egy varázsige. Minden alkalommal működik. Kérdeztek: bara Katalin borsodi L. László Nagy Péter 222

223 Pál-Pál Előd * MuNKA És ÁLdOzAT NÉLKüL NINcs EREdMÉNy - Novák Károly Eduárd sikertörténete - Szorítom az öklöm, de nem a bicska nyílt ki a zsebemben. Kérem a Fennvalót, hogy ebben az öt percben legyen a székelyekkel, de nem vagyok a templomban. Gyomoridegem van, nagyon izgulok, pedig nincs vizsgám, és nincs is rajtam teher. Eltelik az a bizonyos öt perc: könnyezem, tapsolok, és azt ismétlem hangosan, hogy: Szép volt, Ede! Körülnézek a teremben, a lelkes sportbarátok, a büszke székelyek könnyeznek, tapsolnak, és azt ismétlik: Szép volt, Ede! Szeptember 1-je van, és egy álom vált valóra: honfitársunk, a Márton Áron Gimnázium egykori diákja, Novák Károly Eduárd paralimpiai bajnok. Mit jelent ez? teszem fel magamban a kérdést. Éles hangok, hirtelen képek villannak fel. Olyan összetett ez az egész, át sem lehet fogni. Harminchat év áll az elmúlt öt perc mögött. Benne van öröm, bánat, siker, kudarc, könynyek és szenvedés. Most pedig mindezt betetőzi egy aranyérem, amely őriz mindent. Őrzi a jót, a rosszat, minden értéket, egy ember életét. Ott a nyakában. Ede, a sors megköszönte neked a munkát, a kitartást, a határozottságot! mondom halkan, és élvezem ezeket a fantasztikus pillanatokat De hogyan jutott ő ide? Mibe került neki ez a teljesítmény? Elindulni az úton A történet július 28-án kezdődött. Novák Károly Eduárd Csíkszeredában született, a téli sportok székelyföldi hazájában. Csíkországban kilenc hónap hideg, s a többi sem erőst meleg 1, tehát egyértelmű, hogy egy sportcentrikus család ifjú tagja csakis a téli sportok területén képzelheti el a hétköznapokat. Az első biztatást, ahogy az lenni szokott, a családtól kapta, amint azt Ede is említi: Édesapám is sportolt, atletizált, neki volt néhány érme, és én is ki akartam érdemelni néhány érmet. Aztán az volt a versengés tárgya, hogy több érmem legyen, mint apumnak. Egyszer hokiedzésre is elkeveredtem, de ott látták, hogy milyen vézna gyerek vagyok, ezért gyorskorcsolyára tanácsoltak. 2 A gyorskorcsolya volt tehát Ede első állomása. Egy olyan sportág, amelyben akkoriban rendkívül eredményes volt Csíkszereda. A helyi sportolók uralták a belföldi mezőnyt, sokan közülük nemzetközi szinten is maradandót alkottak. Említést érdemel itt Kopacz Tibor, aki az 1984-es Európa-bajnokságon bronzérmet szerzett, valamint ugyanabban az esztendőben a szarajevói Olimpiai Játékokon 5000 méteren a 19. helyezést érte el. Egyértelmű * A szerző iskolánk 2008-ban végzett diákja, sportújságíró. 1 Ráduly Róbert Kálmán említi ezt a népi bölcsességet a Csíki Síiskola című könyv előszavában. 2 Az interjút Kádár Zoltán újságíró készítette. Elhangzott a Marosvásárhelyi Rádió Sportportrék című műsorában 2008 decemberében 223

224 tehát, hogy Ede a csíkszeredai gyorskorcsolya fénykorába született bele. Mezei Irma tanárnő irányításával kezdett korcsolyázni. Igazi gyorskorcsolyát csak két év után kaptam, addig műkorcsolyával tanulgattam. Amikor megkaptam az alumínium gyorskorcsolyát, az is kiderült, hogy már azon a télen versenyre fogunk menni. Suceáván volt az első nagypályás verseny. Akkortájt negyedikes lehettem. Mezei Irma tanárnő volt az edzőm, ő vitt el az első versenyre. Nem szerepeltem jól, nem váltottam jól a sávokat, összevissza mentem a pályán, és azt se tudtam, hol az érkezés, a cél után is mentem tovább, és mindenki nevetett rajtam. Bár a tanárnő elmagyarázta, hogy minden körben egyszer kell sávot váltani, én kétszer váltottam, így kizártak, és nagyon lehangoltan érkeztem haza. Pár hónapra rá Tusnádfürdőn, a Csukás-tón szerveztek országos rangú versenyt, de ez már kispályás vetélkedő volt, nem kellett sávokat váltani. Elmondták, hogy innen indulsz, oda érkezel, mindenkit el kell kerülni, és a döntőben úgy győztem, hogy közben el is estem, majd hamar felpattantam, és az utolsó kanyarban bravúrosan elkerültem ellenfelemet 3 emlékszik vissza Eduárd. Mint minden szakmában, a sportban is az első szakasz a legnehezebb, utána kezd megmutatkozni a sok munka eredménye. Így volt ez Ede pályafutásán is a csíkszeredai fiú gyorsan haladt a csúcs felé. Az országos gyermekbajnokságot Bukarestben rendezték, a nyolcvanas évek közepe volt, nem lehetett az üzletekben szinte semmit kapni, és én vásároltam anyuméknak egy kiló cukrot a román fővárosban. Büszkén jöttem haza Bukarestből a kiló cukorral és az aranyéremmel, megéreztem a siker ízét. Tetszett minden: a harc, az érmek, a dobogó, a sikerélmények. Ehhez az érzéshez hozza kellett szokni. Sorra jöttek az eredmények, hamarosan nemcsak Romániában, hanem külföldön is megjegyezték a fiatal tehetség nevét. Országos csúcsokat döntött, versenyeket nyert tól új edző egyengette útját Lăzărescu Tasnádi Mária tanárnő személyében. Évről évre fejlődtem, minden korosztályban bajnok lettem, sőt a fölöttem lévő kategóriákban is. Bárki volt az edzőm, én mindig fejlődtem, mert rengeteget dolgoztam, és ezért sokszor haragudtak is rám a csapattársak, mert az edzéseken maximálisan teljesítettem a kiadott feladatokat. Tisztult bennem sok minden, sok edzőtől tanulhattam, hisz Tusi néni (megj. Lăzărescu Tasnádi Mária) mellett a válogatottnál a brassói Ulrich Ernő, illetve a kolozsvári edzők is foglalkoztak velem. Karrierem fontos pillanata volt 1989 decembere, amikor megnyíltak a határok, lehetett menni külföldre edzeni, versenyezni, lehetett korszerű felszerelést behozni. Kilencven elején édesapám kiment Magyarországra, kerámiát és más, innen vitt cuccokat árult a piacon, hogy vehessen nekem egy korszerű korcsolyát, amely óriási pénzbe, ha jól emlékszem, húszezer forintba került. Nagy volt ugyan a mérete, de a legjobb minőségű. Az olaszországi versenyen frottír zoknit húztam, hogy ne kotyogjon benne a lábam, és nevettek is ezen az akkori nagymenők, a későbbi olimpiai bajnokok, Hunyadi Emese (sic!) és Gunda Niemann. Furcsán nézték, mit művel ez a gyermek. A gyorskorcsolyacipő egy számmal kisebb szokott 3 Jeges köröktől a Székely Kerékpáros Körversenyig. Dobos László beszélgetése Novák Károly Eduárd kerékpározóval, Székelyföld, 2011/8. A következő lábjegyzeig minden idézet az említett interjúból származik. 224

225 Tablókép, 1994 lenni, mint a láb, hisz olyan bőrből készül, ami felveszi a láb formáját, hogy a sportoló érezze a korcsolya pengéjét ben olyan ifjúsági csúcsokat repesztettem az olaszországi Colalbóban, hogy még ma sem tudta senki megdönteni. A gyorskorcsolyázói karrierem szépen ívelt felfelé. A kemény munka továbbra is rendre hozta gyümölcsét. Ede tíz éven keresztül belföldön nem ismert ellenfelet, csupán a stopperóra jelentett neki kihívást. Újra meg újra országos csúcsok születtek, sorra jöttek a belföldi aranyérmek között országos bajnok voltam, több ifjúsági országos csúcsot is futottam, és világbajnokságon 10. lettem olyan körülmények között, hogy én csak két hónapot voltam jégen, míg egy holland tízet. De az én akaratomnak, önfejűségemnek köszönhetően, és annak, hogy egy kutya vagyok, sikerült ezeket az eredményeket elérnem. Sok barátom nem volt a csapatban, mindig úgy hívtak, hogy az»ambíciós«, mert a levezetésnél is én mindig többet szaladtam. 4 A sport kitöltötte Eduárd mindennapjait. Az értékes érmeket csupán odaadással lehetett elérni, ugyanakkor nem szabadott megfeledkezni a tanulásról sem. Novák Károly Eduárd iskolánk, a Márton Áron Gimnázium ben érettségizett növendéke. Az iskolai évekről, tanárairól mindig elismeréssel beszél: Az első nyolc elemit a mai Petőfiben jártam, az első négy osztályt magyar nyelvű osztályban, az 5 8.-at pedig románban. Olyan volt akkor a rendszer. Kilencven után kezdtem a középiskolát, a Márton Áron Gimnáziumba felvételiztem, magyar osztályba. Nehéz volt, mert például magyar nyelvtanból le voltam maradva, fizikából és kémiából nem tudtam a magyar kifejezéseket, nem tudtam még azt sem, mi az a sósav. S bár az edzőtáborok miatt keveset jártam iskolába, igyekeztem bepótolni a tananyagot. Volt olyan tanár, aki megértette, s volt, akinek úgy meg kellett feleljek, mint aki nap mint nap iskolába jár. Jó tanáraim voltak, szeretettel emlékszem vissza Borsodi tanár úrra, Isten nyugtassa, Miklós József tanár úrra, Bács Károlyra, Lászlóffy Pálra és a többiekre, akikre mind felnéztem. Jó tanáraink voltak, jó módszereik, hisz annak ellenére, hogy keveset jártam iskolába, az érettségi médiám a legnagyobb volt az osztályból. Egyetemre mentem, jogász lettem. Gyorskorcsolyában ugyan jó eredményeket értem el, de sajnos soha sem tudtam igazán megmutatni, mire lettem volna képes a felnőttek között. Mi csak három-négy hónapot korcsolyázhattunk évente, a hollandok pedig kilencet, de az ő szintjükön voltam. 5 4 Az interjút Kádár Zoltán újságíró készítette. Elhangzott a Marosvásárhelyi Rádió Sportportrék című műsorában 2008 decemberében. 5 Jeges köröktől a Székely Kerékpáros Körversenyig. Dobos László beszélgetése Novák Károly Eduárd kerékpározóval, Székelyföld, 2011/8. 225

226 226 Túllépni a mélyponton Húszévesen Ede előtt sorra nyíltak a siker kapui. Gyűjtötte az érmeket, elismerésnek örvendett, és harcolt tovább. Csakhogy a harc pillanatokon belül más jelentést kapott, átértékelődött. A fiatal sportoló egy olaszországi versenyre indult, amikor bekövetkezett az a baleset, amely megváltoztatta életét. Pont egy olaszországi versenyre mentünk 1996-ban, szinte minden évben megnyertem azt, és nagyon havas úton mentünk, megcsúszott az autó, és a szalagkorlát amely már azelőtt sérült volt becsípte a lábfejemet. Emlékszem, hogy fizikailag nem volt nagy problémám, hogy elveszítettem a lábfejemet, inkább a másodpercek alatt elveszített 15 év korcsolyázást, a munkámat és az elúszott sikereimet kellett feldolgoznom. 6 A Marosludas közelében bekövetkezett baleset után Edét bevitték az ottani városi kórház sürgősségi osztályára. Az ittas állapotban levő ügyeletes orvos felelőtlen munkát végzett, ráadásul a sportoló lába begyulladt. Nem sikerült megmenteni Ede jobb lábfejét. Sorsdöntő pillanatok voltak ezek. Hogyan tovább? Elveszett a gyermekkor, a fiatalkor munkája, véget ért a gyorskorcsolyás pályafutás. A negatív gondolatok sorát itt hosszan lehetne folytatni, viszont hála Istennek, pontosan az az ember volt erős és optimista, aki elszenvedte a balesetet. Novák Ede optimista maradt. Valóban elveszett az, amit az ember kívülről látott. A száguldó versenyző, a gyorskorcsolyabajnok már nem körözött a jégpályán, viszont megmaradtak mindazok az értékek, amelyek elérhetővé tették a sikert. A recept megmaradt, és mindig az számít. Ede tudta, hogy mit jelent a kemény munka, az ambíció, mivel jár a siker. A baleset után nem sokkal már azon törtem a fejem, hogy hol, mivel tudnám újrakezdeni, s alig egy hónap után már rá is jöttem, hogy a kerékpár lesz az. Rá egy fél évre ki is próbáltam, amolyan amatőr módra ben, 25 éves koromban eldöntöttem, hogy profi leszek: úgy edztem, étkeztem, aludtam, s egy, másfél év múlva jöttek is az első sikerek. emlékszik vissza Eduárd. Íme, újra egy példa arra, hogy a nagy dolgok az agyban dőlnek el. A körülmények jelentik a kihívást, de a sikert mindig a felfogás hozza. Ha erősek vagyunk, minden helyzetből képesek vagyunk felállni. Ezt a gondolatot megerősíti Ede édesanyja is. Elmondása szerint a baleset után nem a fiatal fiú, hanem a szülei mentek át egy rendkívül nehéz perióduson: Mi voltunk azok, akiknek nehezebb volt felállni. Ede volt az, aki bátorított minket mondja Novák Margit. Hihetetlen akaraterőre volt szüksége ebben az időszakban. Ilyenkor mindig kell egy külső erő is, amely segít. Erről Ede a következőképpen számol be: Akkori barátnőm volt mellettem, ráadásul a legnehezebb periódusban. Nagyon sokat köszönhetek neki, hogy lelkileg talpra álltam, de neki is nehéz volt, mert megismert egy embert, és a baleset következtében már más ember voltam, így nem folytattuk tovább. Mint kiderül, Ede sorsfordító változásokon ment keresztül. Egy új fejezet kezdődött el az életében. El kellett felejtenie 6 Az interjút Kádár Zoltán újságíró készítette. Elhangzott a Marosvásárhelyi Rádió Sportportrék című műsorában 2008 decemberében. A következő lábjegyzetig az idézetek ebből a forrásból származnak.

227 minden akadályt, negatívumot, és be kellett pakolnia egy új bőröndbe, amelyben csak a belső értékeknek, az akaratnak, a határozottságnak és az alázatosságnak volt helye. Emelt fővel továbbhaladni Bebizonyosodott, hogy a célok elé nem állhat semmi. Egy motivált ember mindig törekszik előre haladni, egyedül a talajt kell kiismernie, amelyen mozog. Ede erről a folyamatról így beszél: Életem döntő pillanata volt. Akkor már két éve jártam egyetemre, de éreztem, hogy valami mást kell találnom, mert nem leszek boldog azzal, hogy jogász leszek. Nehéz időszak volt, tizennégy év munka, sok-sok év sport után döntenem kellett. Két évre rá, 1998-ban neki is álltam kerékpározni, de nagy leégés volt az első verseny: még a lányok is legyőztek. Két év keresés, tesztelés után döntöttem, hogy újra profi szinten sportolok. Két év alatt sok mindent kipróbáltam: kerestem a helyem, hová tartozok, kik a barátaim. Addig csak korcsolyás körökben forogtam, ők voltak a barátaim. Más nem nagyon ismert, hisz a sportpályákon kívül nem Olimpiai futam közben jártam sehová szórakozni ben döntöttem el véglegesen, hogy profi kerékpározó leszek. Nehéz volt az első években, jogászként dolgoztam napi nyolc órát, utána pedig a nehéz, három-négyórás edzések következtek. Másfél év után kezdtek megjelenni az eredmények: második lettem az egészséges sportolók országos bajnokságán, 2003-ban pedig a fogyatékkal élők Európa-bajnokságán aranyérmes. Évről évre nagyobb célokat tűztem ki magam elé. Az eredmények jöttek is, csak éreztem, hogy a munka mögött nincs meg a szaktudás. Egy szintet elértem magamtól, de utána már nem tudtam mit hogyan kell csinálnom. Folytonos keresés volt az életem. Külföld felé irányultam, olyan emberek felé, akik nagyon értették ezt a sportot. 7 Maradjunk még az első kerékpárversenyeknél. Fontosnak bizonyult, hogy Ede rögtön megtalálta az egyensúlyt az új sportágban. Azt lehet mondani, hogy teljesen autodidakta módon kezdett kerékpározni. Kereste az utat, amely újra közelhozhatja őt a beteljesüléshez, és most már tudjuk, hogy meg is találta. Az apró, építő sikerélmények mind-mind hozzájárultak 7 Jeges köröktől a Székely Kerékpáros Körversenyig. Dobos László beszélgetése Novák Károly Eduárd kerékpározóval, Székelyföld, 2011/8. 227

228 ahhoz, hogy a csúcsra jusson. Emlékszem, hogy az első kerékpárversenyemen, egy cross-countryn még a lányok is megvertek. Nagyon rosszul esett, mert eszembe jutott, hogy alig egy évvel azelőtt még én álltam mindenki fölött a dobogón. De egy év után ismét felálltam a dobogó tetejére, és elsírtam magam, mert tudtam, hogy jó úton haladok. Az első versenyemet nem fogom soha elfeledni. 8 A kerékpársport nem volt teljesen új terület Ede életében. Gyorskorcsolyázó karrierje idején kiegészítősportként már kerékpározott. Az új pályafutás kezdetén, az új sportágban viszont fejlődnie kellett, fel kellett vennie azt a ritmust, ami a profi sportoláshoz szükséges. Kipróbálta a kerékpársport több műfaját: a hegyikerékpározást (mountain bike) és az országúti versenyzést is ban, másfél év munka után, időfutamban ezüstérmet szerzett az országos bajnokságon. Jelentkezni kezdtek az eredmények, ami a városi kerékpáros mozgalomban is változásokat hozott. Egyre többen ültek nyeregbe, és kerekeztek városunk és a környék útjain ben létrejött az Intersport SE kerékpárcsapat, amelynek központi alakja természetesen Novák Ede lett. Rajta kívül többen is jártak kerékpáros edzésekre, valamint kisebb versenyekre. Ugyanabban az évben Ede már az athéni Paralimpiai Játékokon állt rajthoz. A nyitóünnepségen őt érte a megtiszteltetés, hogy zászlóvivője legyen a csupán két sportolót magába foglaló román keretnek. A görög fővárosban 4. helyet szerzett. Két évre rá, a 2005-ös szezonban 3. lett a hegyikerékpáros országos bajnokságon, 2006-ban dobogóra állhatott a szerbiai Novi Pazarban megrendezett országúti Balkán-bajnokságon. Ugyanabban az évben a Román Kerékpáros Körverseny hatodik szakaszán 2. lett. Egyre fényesebbek lettek az érmek, jöttek az eredmények, és velük együtt egy emlékezetes 2007-es esztendő. 228 Meghonosítani egy új sportot Csíkszereda sporttörténete mérföldkőhöz érkezett. Novák Ede munkája megmutatkozott szülővárosában is: egyre többen érdeklődtek a kerékpársport iránt, egyre többen követték bajnokunk pályafutását júniusában Ede fantasztikusan versenyzett a Román Kerékpáros Körversenyen, összetettben 4. lett. Megjegyezném, hogy itt az egészséges sportolók mezőnyéről van szó. Sportolónk számára ez sosem volt akadály. Ez Ede nyilatkozatából is kiderül: Ezt a protézist úgy fogom fel, mintha egy csizmát kellene felhúznom a lábamra, az élet annál szebb, mint hogy ilyen apróságokba belebotoljunk. A 4. helyezés óriási eredménynek számított. Erre felfigyeltek azok az emberek is, akik később fontos szerepet vállaltak a helyi kerékpársport fejlesztésében. Akadtak olyanok, akik fantáziát láttak az új és rendkívül vonzónak tűnő sport helyi megalapozásában, és támogatni kezdték azt. Itt említést érdemel Csíkszereda város önkormányzata, továbbá kiemelném a Tusnád Ásványvíz RT támogatói szerepét. Az újtusnádi cég önzetlen hozzájárulásával az egykori 8 Az interjút Kádár Zoltán újságíró készítette. Elhangzott a Marosvásárhelyi Rádió Sportportrék című műsorában 2008 decemberében. A következő lábjegyzetig az idézetek ebből a forrásból származnak.

229 Intersport SE-ből megszületett a Tusnád Cycling Team. Az együttesről Ede a következőket mondja: Csapatot 2004-ben alapítottunk, de az akkori alapemberek közül sokan már abbahagyták a minőségi sportot. Sok minden jól alakult ezekben az években, összebarátkoztam például Kurkó Gyárfással, a Tusnád Ásványvíz cég vezetőjével. Tetszett neki az ötlet, adott pénzt, így lett a kerékpárcsapat neve: Tusnad Cycling Team. 9 Íme, egy ragyogó példa arra, hogy az összefogás hatalmas tettekre képes. A kerékpárcsapat akkoriban kizárólag székelyföldi sportolókat tudott keretében, a fiúk edzőtáborokon vettek részt. Edzettek Horvátországban, versenyeztek Magyarországon, és részt vettek a Román Körversenyen. Még mindig a 2007-es évnél járunk. Nem hiába, a már említett mérföldkőhöz hozzátartozik egy másik hatalmas teljesítmény: útjára indul a Székelyföld Kerékpáros Körversenye. A nemzetközi országúti kerékpárverseny óriási kezdeményezésnek bizonyult. Novák Károly Eduárd munkája és Ráduly Róbert Kálmán polgármester úr szervezői tevékenysége megalapozott egy most már hatéves történelemmel rendelkező sportrendezvényt től rendszeresen megrendezik, már hat kiíráson van túl, jelen van a Nemzetközi Kerékpáros Szövetség versenynaptárában (Romániában három ilyen kerékpárversenyről lehet ezt elmondani), és Székelyföld legfontosabb nyári sporteseményeként tartják számon. A kezdetekről Ede a következőket mondja: Érdekes a székely körverseny névadása, kialakulása ben amikor 4. lettem a Román Körversenyen az egyik délután a gyerekeket sétáltattam a parkban, amikor összefutottam Ráduly Róbert polgármesterrel, aki szintén a gyerekekkel volt kint. Szó szót hozott, s a polgármester rám kérdezett: mi lenne, ha mi is szerveznénk itt, Csíkban egy nagy kerékpáros versenyt. Szintén tőle jött az ötlet, hogy nevezzük Székely Körversenynek. Én rögtön elő is terjesztettem az ötletet a román szakszövetségnek, s csodák csodája, akkor nem szúrta senkinek szemét a Turul Ţinutului Secuiesc elnevezés, rögtön jóváhagyta a szövetség és a minisztérium. Az átlagban 20 profi kerékpárcsapatot számláló Székely Körön természetesen minden évben részt vesz a helyi Tusnad Cycling Team együttese is. Csapatversenyben a fiúk két alkalommal végeztek az élen (2009, 2011), ami látványosan növelte a csíki emberek érdeklődését a csapat, illetve a verseny iránt. Feljutni a csúcsra, és ott maradni A szerencsésen alakuló keretek bemutatása után térjünk vissza Ede eredményeihez! A 2008-as esztendő újra sikeresnek bizonyult. A csapat támogatóinak száma gyarapodott, a Tusnád már Franciaországban, Görögországban és Montenegróban is rajthoz állt. Ede megnyerte a romániai Autoconstruct kupát, és részt vett a pekingi paralimpián. Történelmet írt a csíkszeredai sportoló. Kínában egyéni időfutamban ezüstérmet szerzett, ő az első romániai 9 Jeges köröktől a Székely Kerékpáros Körversenyig. Dobos László beszélgetése Novák Károly Eduárd kerékpározóval, Székelyföld, 2011/8. 229

230 sportoló, aki dobogóra állt a fogyatékkal élők Játékain. Csodálatos volt az ősz, Edét fogadták Csíkban, aztán Bukarestben, ahol Traian Băsescu államfő érdemdíjjal tüntette ki őt és edző édesapját, Novák Károlyt. A világverseny után Ede a következőket mondta: Az igazság az, hogy nagyon büszke vagyok az idén Pekingben szerzett ezüstéremre, reálisan gondolkozva nagyon jó eredmény. De én úgy gondolom, hogy reális esélyem van arra, hogy négy év múlva ezt aranyra cseréljem, ugyanis idén még úgy készültem a paraolimpiára, mint egy amatőr sportoló. Nem volt szerelőm, nem volt edzőm, Olaszországban pedig egy biomechanikus kiderítette, hogy nem volt jól beállítva az ülésmagasságom. Jövőre már profiként szeretnék készülni, profi edzésmunkával, szakavatott szerelőcsapattal és edzővel. Az edzés mennyisége nem, de a minősége annál inkább fog változni. 10 A sikeres olimpiai év után ben sem maradtak el a teljesítmények. Ez nem is meglepő, hiszen a felfelé ívelés természetesnek számít minden sportolónál. A szóban forgó szezonban már három kategóriában versenyeztek a Tusnád kerekesei. Tíz sportolót számlált az elit, ötöt a fogyatékkal élők csapata, és nyolc fiatalt az ifjúsági együttes. Ekkor már kontinentális csapat státusa volt az együttesnek, ami maga után vonta a költségvetés növelését, újabb támogatók megjelenését, a keret erősítését, valamint a színvonalasabb versenyeken való részvételt. A császári palotában díjazott székely - Novák Edét a bécsi Hofburgban méltatták - Díjazottam Csíkszeredában született. Akinek ez a helységnév nem mond semmit, annak elmagyaráznám. Így kezdte laudációját az az úr, aki Novák Károly Eduárdot, városunk és a székelység kimagasló egyéniségét páratlan sikertörténetéért és pályafutásáért díjazta. Mindez a bécsi Hofburgban történt, ahol múlt pénteken a Life goes on elnevezésű gálaestre került sor. Olyan kimagasló egyéniségeket díjaztak, akik keserű sorscsapás ellenére sikeresek és példaképek lehetnek embertársaik számára. A tartalmas méltatás és a pályafutását bemutató videofelvétel lejárta után Edét az egykori császári rezidencia, a bécsi Hofburg színpadjára szólították. Világbajnokunk felállt az ünnepi körasztal mellől, és a díszes színpadon boldogan vette át a közel nyolc kilogramm nehéz aranyszínű trófeát. Taps, könnyek, büszke tekintetek. A bécsi Hofburgban egy székelyt díjaznak, akinek története elgondolkodtatja a vendégeket. Ede angol nyelven tart rövid beszédet, köszönetet mond. Asztalánál meghatódva ülnek szülei, felesége és barátai. Mindanynyian ismerjük hősünk történetét, 10 Az interjút Kádár Zoltán újságíró készítette. Elhangzott a Marosvásárhelyi Rádió Sportportrék című műsorában 2008 decemberében. A következő lábjegyzetig az idézetek ebből a forrásból származnak. 230

231 de mindig szívünkbe talál Ede életének és sikereinek üzenete. Ugyanígy érezhetett Antal Dörfler Emese is, a gála főszervezője, amikor úgy döntött, hogy az idei rendezvény egyik méltó díjazottja Novák lesz. Emese Marosvásárhelyről származik, hosszú évek óta viszont Ausztriában él. Kezdeményezésével elgondolkodtatja az embereket az életkörülményekről, az akaratról és a motivációról, ugyanis a sport kategória mellett egyéb területeken aktív személyeket is díjaznak. Egy óriási tett, amely olyan sikeres emberekre hívja fel a figyelmet, akiket a sors komoly kihívások elé állított. Ez a díj nagyon sokat jelent számomra. Egy verseny után a nyakamba akasztanak egy érmet az akkori teljesítményért, ez a díj viszont az egész életemre vonatkozik. nyilatkozta Ede. A gála csodás volt. Teljes odafigyelés jellemezte, a vendégeket üdvözlő itallal fogadták, háromfogásos vacsorával és bámulatos show-műsorral kényeztették. Az estet a díjak átadásával, a sikertörténetek összefoglalásával koronázták meg. Átérezhettük újra, hogy jó érzés székelynek lenni, felemelő Csíkszereda nevét a Hofburgban hallani, és öröm számunkra, hogy büszkék lehetünk a székely nemzet egyik fontos nagykövetére, Novák Edére. Pál-Pál Előd (Csíki Hírlap, november 28.) Nyilvánvalóan ebből az évadból sem hiányozhattak Ede kimagasló eredményei. Végre megtörténhetett az, amire Csíkszereda régóta várt: világbajnoki címet ünnepelhetett. Novák Ede szeptember 12-én, a Bogognóban (Olaszország) megszervezett parakerékpáros VB-n maga mögé utasította a mezőnyt, és megnyerte az aranyérmet. Pályafutásom során sok második és harmadik helyem volt. Most végre nyertem! Nagyszerű nap ez a mai! Egész évben sokat dolgoztam, és íme, meglett az eredménye. Ez azt jelenti, hogy a sok munka és a kemény edzések árán el lehet érni a célokat. Ezt szeretném a hazai kerékpárosoknak is üzenni: a kemény munka elősegíti az álmok valóra válását. Visszagondolva a versenyre, elmondhatom, hogy okosan versenyeztem, úgy tűnik, most már tapasztalt versenyző vagyok, taktikailag jól versenyeztem, hiszen az érkezés előtti emelkedőre 10 méter előnnyel értem, az utolsó kanyart elsőnek vettem be, és bár a célvonalnál szinte utolértek, én értem be elsőnek. Nagy eredmény ez a csíki és a romániai sportnak, és sokat köszönhetek csapatomnak, a Tusnád Ásványvíznek és a városnak, hogy kerékpárcsapat alakulhatott, volt, akikkel kemény edzéseket végezzek. 11 Az olaszországi bravúron kívül Ede ugyanott egyéni időfutamban ezüstöt szerzett, majd az év végén a manchesteri pályakerékpáros világbajnokságon még szerzett két második helyezést. A feledhetetlen szezonból még mindenképp említést érdemel az, hogy a Tusnad Cycling Team összetettben megnyerte a Székelyföld Kerékpáros 11 Dobos László: Novák Ede világbajnok!, Csíki Hírlap, szeptember

232 Körverseny csapatversenyét. Emlékszem, ahogyan Ede a Szabadság téren elhelyezett színpadon eufórikusan így szólt: Köszönöm a csíksomlyói Szűz Máriának! Egy évvel később újabb világversenyen vett részt Eduárd. Ezúttal Kanada adott otthont a fogyatékkal élő kerékpározók világbajnokságának. Az előző esztendőtől eltérően az amerikai kontinensen bajnokunk nem ért el kimagasló eredményeket, egy 8. és egy 5. helyezéssel tért haza. A kudarcról a következőket mondta: Szinte tökéletes volt a felkészülésem, de a verseny előtt tőlem független történések miatt teljesen kiestem a formámból: először a szövetséggel való hercehurca a kiutazás miatt, majd az, hogy nem tudtam időben elutazni, hozzászokni az időeltolódáshoz. Oda jutottam, hogy a vébé előtt nagyon fáradtnak éreztem magam, hánytam, rosszullét környékezett stb. Másfél perc vereséget szenvedtem az időfutamon, a hosszú próbán pedig remegtek a lábaim a hegyek előtt, pedig köztudott, hogy a hegyi szakaszok az erősségeim közé tartoznak. Sok minden számít, nagyon fontos a háttércsapat: legyen jó edződ, jó szerelőd, jó hangulat a csapatban stb. 12 A 2011-es szezonban újra jött a siker. Két világbajnokságot rendeztek: márciusban a Velodromon, szeptemberben pedig országúton. Mindkét megmérettetés hatalmas teljesítményt hozott. Március 11-én az olasz Monticchiariban Ede bronzérmet szerzett a Velodromon megrendezett 4 kilométeres üldözéses versenyen. Egy nappal később 4. lett egy kilométeren A Tusnád csapata természetesen sorra vett részt rangos nemzetközi kupákon, újra említést érdemel a Székely Kör, amelyen 2009 után újra sikerült megnyerni a csapatversenyt. Következett szeptember és egy újabb világbajnoki cím. Ezúttal Dániában a Roskildeben sorra kerülő országúti parakerékpáros világbajnokságon remekelt Ede, ahol egyéni időfutamban győzött. Az időfutamon már az első méterektől éreztem, hogy ez az én versenyem, jól fel vagyok készülve! Teljesítettem célkitűzésemet, teljesült álmom, hiszen az egyéni időfutam volt az a próba, amelyen aranyérmet szerettem volna nyerni, és ez sikerült is. 13 Az időfutam után két nappal a mezőnyverseny következett, amely ezüstöt hozott. A teljesítmények nagy áldozatot követeltek. Ezt pedig nem csupán Eduárd, hanem családja is tapasztalta. Mindig szükség van az egyensúlyra, a családtól származó támogatásra. Ede mindig tisztában volt azzal, hogy a család rengeteget segít neki: Soha nem felejtem, hogy ezeket a kimagasló eredményeket egy pár embernek köszönhetem. Elsősorban családomnak, akik mindvégig mellettem voltak. Tőlük kaptam a nyugodtságot, a biztonságot, hisz a versenysportban nagyon fontos, hogy lelkileg légy kiegyensúlyozott. És persze a rengeteg munka. Munka és áldozat nélkül nincs eredmény Jeges köröktől a Székely Kerékpáros Körversenyig. Dobos László beszélgetése Novák Károly Eduárd kerékpározóval, Székelyföld, 2011/8. 13 Dobos László: Novák Ede újra világbajnok!, Csíki Hírlap, szeptember 12., 9. old. 14 Jeges köröktől a Székely Kerékpáros Körversenyig. Dobos László beszélgetése Novák Károly Eduárd kerékpározóval, Székelyföld, 2011/8. 232

233 Valóra váltani a legnemesebb álmot A győzelem pillanata Hosszú és tartalmas időutazásunk végére érkeztünk. Elérkezik a 2012-es esztendő, amely egyszerűen szólva: feltette a pontot az i-re. Harminc évig ért Ede kemény munkájának gyümölcse. Édes ízét előbb a tengeren túlon, az egyesült államokbeli Los Angelesben kóstolhatta meg bajnokunk. Februárban került sor a pályakerékpáros világbajnokságra. Ede már minden számban bajnok volt, csupán a Velodromon nem. Ideje volt, és ezt ő is tudta. A következő idézetből kiderül a végkifejlet: Kimondhatatlanul örülök ennek az eredménynek, annak, hogy ilyen kiemelkedő teljesítményt értem el. A selejtezőkben 1, 6 másodperccel gyengébb voltam a cseh Jezeknél, de a döntőben sikerült legyőznöm, ami nagy reményeket ad a paralimpia előtt. Íme, Ede a Velodromon is aranyat ér. Négy kilométeren 1., egy kilométeres sprint távon pedig 3. lett az Egyesült Államokban. Minden készen állt most már ahhoz, hogy az egyetlen hátralevő célkitűzést is elérje: ez pedig nem más volt, mint az elsőség a londoni Paralimpiai Játékokon. Az amerikai világverseny és a szeptemberi versenyek között viszont hosszú hónapok voltak. Kemény, határokat nem ismerő munka szerepelt a napirenden. Edzés, edzés és még több edzés! Körülbelül így néztek ki Ede hétköznapjai. Ugyanígy néztek ki hétvégéi is, hiszen köztudott, az élsportoló nem ismer vasárnapot. Bajnokunk saját eredményei mellett csodálatos idényt tudott a Tusnad Cycling Team is. A helyi csapat horvát légiósa, Matija Kvasina megnyerte a Román Kerékpáros Körversenyt, majd 2. lett Szeben körversenyén. Két csodálatos eredmény, amelyek a csapat erősségét is bizonyítják, hiszen a kerékpár csapatsport, amelyben minden tagnak megvan a maga szerepe a közös cél elérése érdekében. Eredményesen alakult a szezon, az augusztusi Székely Körön Kvasina bizonyult a legjobb hegyimenőnek, így megszerezte a sárga trikót. A székelyföldi verseny után minden út Londonba vezetett. Az út mellett persze millió gondolat, ugyanis a paralimpián minden apróság számít, sőt az apróságokon múlik minden: Nagyon stresszes verseny az olimpia, aki ott versenyzik, annak nagyon felkészültnek kell lennie, mindent kell tudnia önmagáról. Kell tudnod, hogy melyik bemelegítés jó neked, mit kell enned egy nappal a verseny előtt, hogyan, mit kell venned magadra, melyik versenyruhát, milyen pozícióban kell hajtanod stb. Rengeteg részletre oda kell figyelni hangsúlyozta Ede. A paralimpiára való felkészülés Manchesterben történt. A Székely Kör után Ede és stábja elutazott a szigetországba, ahol a brit kormány biztosította a feltételeket a megfelelő felkészüléshez. 233

234 Itt kell megemlítenem, hogy a londoni Paralimpiai Játékokon rajthoz állt Török Imre is, aki ugyancsak a Márton Áron Gimnázium egykori diákja. Imre 1983-ban végzett iskolánkban. Ő is gyorskorcsolyás karriert tud maga mögött, viszont annak lejárta után sem hagyott alább az aktív sportélettel. Csíkszereda egyik lelkes sportemberéről van szó, akitől a londoni paralimpián való részvétel hatalmas teljesítmény. A nagy-britanniai felkészülés egészen intenzív volt. Ede főedzője, az olasz Cristiano Valoppi szigorú programot írt elő a csíki sportolónak. Minden reggel megcsípte az arcomat, és azt mondta, hogy kövér vagyok. 15 A versenyeket megelőző időszakban tehát nemcsak a kerékpáredzésekkel, hanem a testi és lelki felkészüléssel is foglalkoztak. Rendkívül fontos eltalálni a jó beállításokat, a megfelelő taktikát. Ebben elsősorban annak van döntő szerepe, hogy a sportoló teljesen ismerje önmagát. Tudnia kell, hogyan működik a teste, mire hogyan reagál, milyen a személyisége. Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy egy kiváló olasz edző készíti számomra az edzésterveket, az a szakember irányíthat, aki tíz évig az olasz pályakerékpáros válogatott edzője volt. 16 Közeledett a nyitóünnepség, a főszerepben levő sportemberek Londonban, a szurkolók, barátok pedig Csíkszeredában várták a nagy napot. Ezen a ponton megemlítem, hogy néhány nappal a kezdés előtt jómagam szurkolói oldalt hoztam létre a Facebook ismeretségi hálózaton. Százasával jelentkeztek az emberek, a paralimpia végén már több mint 1200 tagja volt a csoportnak. Az említett oldalon követni lehetett az eseményeket, mindenki tudhatta, hogy mikor áll rajthoz Ede és Imi, illetve elolvashatta a legfrissebb fejleményeket. Bárki feltölthetett képeket, írhatott kommentárokat, megjegyzéseket. Egy kedves közösség alakult ki, mindenkinek egyetlen nemes gondolat járt a fejében: Nyerjen Ede! Bajnokunk rögtön kifejezte örömét, elmondása szerint erőt adott, motiválta a Facebookon látott meglepetés. Visszajelzése után én is szárnyaltam tovább: mindent elkövettem annak érdekében, hogy motiváljuk Edét, valamint azért, hogy a csíkiak nyerjenek betekintést a sportoló karrierjébe, mozgalmas életébe. Éppen ezért kiállítást szerveztem a csíkszeredai Marien Presszóban, ahol egyik teremben három héten át megtekinthető volt az Ede pályafutását bemutató tárlat. A terem szurkolói központként is szolgált: az érdeklődők internetes kapcsolaton keresztül egy nagy televízió képernyőjén követhették Ede versenyeit. A kiállítás termében heti két alkalommal előadást tartottam. Ezen kívül a rádió két héten át reklámozta az eseményeket, újságok és televíziós csatornák naponta foglalkoztak a témával. Óriási volt a lelkesedés, a paralimpia lángjában égett az egész város. A megnyitón Athén után újra Edét érte a megtiszteltetés, hogy a román delegáció zászlóvivője legyen. Nagyon elegáns öltözetben vonult fel a romániai küldöttség a nyolcvanezer nézővel teljesen megtelt londoni stadionban. A sportolók, edzők, stábtagok integettek, átérezték küldetésük súlyát. Következhettek a megmérettetések. 15 Ede mesélte a csíkszeredai fogadóünnepségen. 16 Jeges köröktől a Székely Kerékpáros Körversenyig. Dobos László beszélgetése Novák Károly Eduárd kerékpározóval, Székelyföld, 2011/8. 234

235 A dobogó legfelső fokán Az első próbára augusztus 31-én került sor. Az 1 km-es sprint szerepelt a programban a londoni Velodromon. Érdekesség, hogy ebben a versenyszámban meg a mezőnyversenyben összevonták a C4-es és C5-ös kategóriát. Ez annyit jelent, hogy a lábfogyatékosok egy versenyen indulnak a kézfogyatékosokkal. Így természetesen Ede hátrányos helyzetben volt, a sprintverseny inkább a másnapra programált üldözéses versenyre való főpróbát jelentette. Az első próbán Ede 7., Török Imre a 17. lett. Novák kevésbé volt elégedett, bár tudta, hogy ebben a próbában nehezen lehetett volna elképzelni dobogós helyezést. Ezen a napon túl kellett lépni, következett egy hosszú éjszaka, mivel másnap már az arany volt a cél. Nyugtatót vettem be, úgy tudtam elaludni. mesélte Ede. Másnap, szeptember 1-jén az igazság napja 17 következett. A 4 km-es üldözéses verseny volt napirenden. A Velodromon ugyanezen a távon Ede világbajnok lett Los Angelesben, tehát egyértelmű volt, hogy ő a szám esélyese. Előbb a selejtezőben kellett bizonyítania. Ebben a futamban a csíkszeredai sportoló a brit Cundy ellen lépett pályára. A hazai közönség előtt versenyző fiú egy vérbeli sprinter, aki már nyert paralimpiai aranyérmet. Ede pompásan versenyzett, minden idők legjobb hivatalos időeredményét érte el, és felállította a világcsúcsot. A döntőben a többszörös világbajnok és paralimpia bajnok Jiri Jezek következett. A két sportoló nagyon jól ismeri egymást, a cseh kerekes a Tusnád csapatában is versenyzett. A finálé óriási élmény volt. Edének le kellett győznie önmagát, meg kellett emésztenie azt, hogy harminc év munkája most négy kilométerbe sűrűsödik össze. Bizonyítania kellett ott és akkor. Minden tudást és képességét igénybe kellett vennie csupán öt perc erejéig. Elindult a verseny, amely óriási tempót hozott. Ede végig dominálta a futamot, fölényesen győzte le cseh ellenfelét. Valóra vált az álma, paralimpiai bajnok lett. Még túl frissek az események, nehéz felfogni, hogy paralimpiai bajnok lettem. Történelmi pillanatokat élünk át, és ezért köszönetemet szeretném kifejezni családomnak, hogy mindvégig mellettem voltak! Köszönet mindazoknak, akik az utóbbi négy év alatt a felkészülés során segítettek, anyagilag, erkölcsileg támogattak! Rengeteget dolgoztam, rengeteget edzettem, úgy érzem, kellőképpen fel vagyok készülve, és ennek tudatában nagyon erős tempót diktáltam már a verseny elején. Reggel világcsúcsot futottam, három órára rá pedig ehhez közeli eredményt értem el. Fantasztikus volt 17 Ráduly Róbert Kálmán élt ezzel a fogalommal, amikor a fogadóünnepségen párhuzamot vont a sepsiszentgyörgyi tüntetés és Ede teljesítménye között. A két eseményre ugyanazon a napon, szeptember 1-jén került sor. 235

236 hatezer néző előtt versenyezni. Én csak a versenyemre összpontosítottam, azt tettem, amit elterveztem 18 nyilatkozta Eduárd, akinek a díjátadáson könnybe lábadt a szeme. A Marienben, a szurkolói központban, fantasztikus hangulat övezte az érem átadásának pillanatát. Mindenki megkönnyebbült: Megvan az arany, valóra vált Ede álma! A programban még két versenyszám szerepelt. A mezőny elhagyta a Velodromot, az országúti futamok következtek. Szeptember 5-én egyéni időfutamot rendeztek. Ebben a számban szerezte bajnokunk Románia első érmét egy paralimpián. Négy évvel korábban Pekingben ezüstérmes lett. A forgatókönyv most is hasonlóképpen alakult: Jezek lett az 1., Novák a 2. Megszületett a második érem a londoni Játékokon, és bár csupán hét másodpercen múlt az arany, valahogy mindenki meg tudott barátkozni a gondolattal a már megszerzett aranyérem után. A londoni paralimpia záró kerékpáros versenyszáma a mezőnyverseny volt. Itt újra egy mezőnyben szerepelt a korábban említett két kategória, tehát Ede újra nagy kihívás elé nézett. A kegyetlenül nehéz Brands Hatch-i köröket nehezen lehetett bírni. Török Imre nem tudta befejezni a versenyt, Ede pedig szinte a végéig az élbolyban szerepelt. A véghajrára viszont már nem maradt erőtartaléka, így meg kellett elégednie a 8. helyezéssel. Így néz ki tehát a londoni paralimpia mérlege. Novák Károly Eduárd bizonyított, következhetett a mi reakciónk. A román sajtó remekül fogadta bajnokunkat. Az otopeni-i repülőtéren sokan várták a román csapatot, gratulációk hangzottak el, virágcsokrok kerültek a sportolók kezébe. Ahogy az ilyenkor lenni szokott, a sportolói teljesítmény után Edének el kellett fogadnia azt, hogy mindenki keresi, interjúra és különböző adásokba hívják. Ez a jelenség hazaérkezése után több hétig tartott, ami egyáltalán nem meglepő. Csíkszeredában egy feledhetetlen fogadóünnepségre került sor szeptember 11-én. Ne tűnjön szerénytelenségnek, ha itt megjegyzem, hogy támogatókat kerestem, majd igyekeztem megszervezni egy olyan fogadást, amely kifejezi a csíki sportbarátok őszinte örömét. Hogyha arra az adatra figyelünk, hogy megközelítőleg kétezer ember fogadta Edét és Imit a Szabadság téren, akkor ezt a célt el is értük. Egy pompás színpad csodálatos háttérbannerrel, a csíkcsicsói fúvoszenekar és az eseményre tervezett szurkolói pólók meghozták a hangulatot. Az esemény moderátoraként Ede teljesítményének motivációs értékéről beszéltem, kihangsúlyozva a nézőknek, hogy mindanynyian tanulhatunk Ede példájából. Sportolóink érkezését vastapssal fogadták a nézők. Virágátadás, élménybeszámolók és interjúk következtek. Időközben a résztvevők egy prezentációt láthattak a Paralimpiai Játékokról, valamint az egybegyűltek videóösszeállításokat is megtekinthettek. Mindenki arcán látszott az öröm, a boldogság. Ede köszönetét fejezte ki mindenkinek, aki segítette. Láthatóan meghatotta őt a jelenlevők nagy száma. Az esemény végén Ráduly Róbert polgármester Pro Urbe díjjal jutalmazta Edét, aki színpadra szólította a paralimpiai csapat stábtagjait. Záróakkordként elhangzott a Székely himnusz. 18 Dobos László: Novák sporttörténelmet írt, Csíki Hírlap, 2012.szeptember 3., 9. old. 236

237 Példaképpé válni A fogadóünnepséggel korántsem szűnt meg a hazai közönség odaadása. Edét a Vákár Lajos műjégpályán a régi család, a Román Korcsolya Szövetség díjazta, majd pedig a Márton Áron Gimnáziumban került sor egy páratlan fogadásra. A bajnok köszöntése egykori iskolájában A gimnáziumban szeptember 26-án, nagyszünetben a diákok sorfalat álltak az egykori tanuló tiszteletére. A díszteremben teltház fogadta az ünnepeltet, a nagy taps hallatára Ede szótlan maradt. Ez nem változott akkor sem, amikor Csiszér István zenetanár irányításával a kórus elénekelte a Márton Áron Gimnázium himnuszát. A méltató beszédek sorát Varga László, az iskola igazgatója kezdte. Beszélt a paralimpiák történetéről: kihangsúlyozta, hogy az elnevezésben szereplő para párhuzamot jelent a hagyományos Olimpiai Játékok és a fogyatékkal élők világversenye között. Ennek fényében egyenértékűnek minősíthető a két sportrendezvény, mondta az igazgató. Az ünnepséget Lászlófy Pálnak, az intézmény egykori igazgatójának beszéde folytatta, majd Ede egykori osztályfőnöke, Berszán Éva tartott ünnepi beszédet. Elmondta, hogy Edére példaképként nézhetnek fel napjaink diákjai, valamint kitért arra is, hogy nincs az a cél, amit az ember el nem érhet akaraterővel, kitartással és munkabírással. A szép szavak elhangzása után az igazgató úr és Juhász-András Réka aligazgatónő emlékplakettel, a Márton Áron Gimnázium legutóbbi évkönyvével és egy oklevéllel ajándékozta meg a paralimpiai bajnokot. 237

238 Az ünnepség hátralevő részén jómagam vettem át a moderátori szerepet. Beszédemet egy Szent-Györgyi Albert idézettel kezdtem: Olyan lesz a jövő, mint amilyen a ma iskolája! Ezzel a gondolattal játszva kiemeltem egykori és jelenlegi tanáraink érdemeit, majd összefoglaltam a paralimpián történteket, és méltattam Ede teljesítményét. Az ünnepelt köszönetét fejezte ki, majd visszaemlékezett iskolás múltjára. Kihangsúlyozta, hogy sokat köszönhet a Márton Áron Gimnáziumnak, viszont kiemelte azt is, hogy a sport miatt nagyon sokat hiányzott az iskolából: A kémiatanárnő nem ismert meg tavasszal, amikor véget ért a gyorskorcsolyaszezon, és iskolába jöttem emlékezett vissza mókásan Eduárd. Az ünnepség záróakkordjaként bajnokunk bemutatta az érmeit, autogramokat osztogatott, és fényképezkedett diákokkal, tanárokkal. Folyton dolgozni, soha nem feladni Novák Károly Eduárd példája mindannyiunk számára a lehető legegyértelműbb üzenet. Láthatjuk azt, hogy minden lehetséges. Minden célt el lehet érni, ha az ember határozott, ambíciós és kitartó. Egy közülünk származó székely ember megmutatta számunkra az utat. Aki ezt a teljesítményt átérzi és átgondolja, annak a jelen írásban bemutatott pályafutás, élettörténet irányt adhat. Irányt a siker, az optimizmus és a pozitív felfogás terén. Ede elindult egy úton, aztán a sors rákényszerítette, hogy temesse el tizenöt év munkáját. Nem érhette el gyorskorcsolyában azt, amit el szeretett volna érni. Váltania kellett, és tudott váltani. Optimista volt, talpra állt, szembenézett a tényekkel, és haladt előre. Soha nem adta fel! Rájött arra, hogy az eredményeket a kemény munkának köszönheti. Tudta, hogy ugyanúgy a sok munka és az odaadás a receptje a további sikereknek. Mindezekhez párosul a szív és a lélek. A nagy teljesítményekhez előfeltétel a szeretet. Kell szeretni azt a tevékenységet, amit végzünk, az embereket, akik motiválnak. Ki kell tűzni egy célt, és hinni kell benne, hogy el tudjuk érni. Harcolni kell az álmokért, és határokat nem ismerve dolgozni! A példa adott, és Eduárd megfogalmazta a kulcsmondatot: Munka és áldozat nélkül nincs eredmény.

239 IV. MEgszóLíTANAK, MERT ŐK ÉN VAgyOK MÁR Lázár csilla * A MÁRTON ÁRON-KUTATÁS EREDMÉNYEI, AKTuÁLIs KÉRdÉsEI És FELAdATAI augusztus között Csíkszentdomokoson találkoztak első ízben a Márton Áron püspök életútjának és korának kutatásával foglalkozó történészek, teológusok, pedagógusok. A csíkszentdomokosi Márton Áron Múzeum és a budapesti Márton Áron Társaság által szervezett történészi konferencia két napján nemcsak történelmi dokumentumok tükrében mutatták be a társadalom- és egyházszervező Márton Áront, de a jelenlevő Márton Árontanítványok megidézték a püspök személyiségét, emberi vonásait is, valamint szociológusok elemezték Márton Áron hatását a mai társadalomra. A következőkben mintegy beharangozva a szerkesztési folyamatban levő konferenciakötetet ízelítőt adunk az elhangzott előadásokból, remélve, hogy rövid beszámolónkból is kiderül: a konferencia nagyban hozzájárult a Márton Áron-kutatás elmélyítéséhez, továbbviteléhez. Az egyházi és világi méltóságok (Jakubinyi György gyulafehérvári érsek, Várszegi Asztrik főapát-püspök, Zsigmond Barna Pál főkonzul) által üdvözölt konferencia bevezető előadásában Nagy Mihály Zoltán történész, a Nagyváradi Állami Levéltár főlevéltárosa (fő kutatási területe: a katolikus egyház története között) röviden vázolta, hol tart a jelenkori egyháztörténeti kutatás Romániában. Sorra vette, milyen kezdeményezések fűződnek a nagyobb romániai felekezetek huszadik századi történetének kutatásához. Szerinte az ortodox egyház szerepének 1945 Nagy Mihály Zoltán utáni megítélése meglehetősen ellentmondásos. Bár az egyházi történészek leginkább az ortodox egyháznak az ateista hatalomtól elszenvedett sérelmeit (az egyház működésének külső szabályozását, a szerzetesrendek működésének korlátozását) szokták emlegetni, egyes (főként világi) történészek rámutattak arra is, hogy az ortodox egyház mint nemzeti egyház gyakran vált a román kommunista párt szócsövévé. Az előadó úgy vélte, még nem történt meg amint más romániai felekezet esetében sem az ortodox egyház és az állam viszonyának részletekbe menő, objektív elemzése. * A szerző iskolánk 1994-ben végzett diákja, a Soros Oktatási Központ munkatársa, és a csíkszentdomokosi Márton Áron Emlékmúzeum egyik létrehozója. 239

240 A görög katolikus egyház 1945 utáni szerepének megítélése szemben az ortodox egyházéval sokkal inkább egyértelmű, ugyanis 1948-as betiltását követően mártír egyházzá válik. Ugyanakkor a földalatt újraszerveződő görög katolikus egyház történetében még bőven van kutatni való, egyebek mellett Márton Áron püspök görög katolikus egyházat segítő intézkedéseivel kapcsolatban is. A római katolikus egyház történeti kutatása kapcsán az előadó méltatólag szólt a Babeş Bolyai Tudományegyetem keretében működő egyháztörténészcsoportról, ám sajnálattal jegyezte meg, hogy ebben a körben kevés kutató foglalkozik a jelenkori egyháztörténelemmel. Az 1945 utáni helyzetet bemutató munkák zöme egy-egy egyházi személyiség (Boldog Scheffler János szatmári püspök, Boldog Bogdánffy Szilárd titkos püspök, Pakots Károly) élettörténetével foglalkozik, kevesebb az átfogó, az állam és egyház kapcsolatát feldolgozó szakmunka, illetve szintén kevés kutató fókuszál az erdélyi történetből kilépve arra, hogy hogyan alakította az erdélyi egyházmegyék történetét Róma kelet-európai politikája, illetve az Ostpolitik. (Az Ostpolitik Róma 1963 utáni keletpolitikájának közismert megnevezése, amely politika a Sztálin halálát követő enyhülés éveiben arra irányult, hogy modus vivendit találjanak a kommunista hatalom által uralt országokban élő katolikus közösségek számára.) A protestáns egyházak nyilvánosan is deklarálták azon igényüket, hogy az 1945 utáni egyháztörténetet feldolgozzák, azonban legtöbb munka az ügynökkérdésre koncentrál, nem ad átfogó képet a korszakról, és azt a veszélyt rejti, hogy Gyarmati György egyháztörténész kifejezésével élve az egyháztörténet-írás szelektív ügynökvadászattá szimplifikálódik. Az előadó ugyanakkor kiemelte annak fontosságát, hogy az egyes egyházfelekezetek által támogatott kutatások mellett léteznek felekezet-semleges, világi történészekből álló kutatócsoportok is. A Securitate Irattárát Vizsgáló Országos Tanács (Consiliul Naţional pentru Studierea Archivelor Securităţii, közismert rövidítése: CNSAS) keretében már több forráskötet megjelent az egyházakra vonatkozóan. A Totalitarizmus Vizsgálatának Országos Intézete (Institutul Naţional pentru Studierea Totalitarismului) szintén közölt már az egyházak helyzetét is érintő köteteket, azonban legtöbb esetben a magyar nyelvű felekezetek és üldöztetést szenvedett papjaik, híveik jócskán alulreprezentáltak ezekben a kiadványokban. E laikus történészek által írt munkák kapcsán az előadó fontosnak tartotta kiemelni, hogy az egyháztörténetet nemcsak (és nem elsősorban) felszentelt papoknak kell művelniük, hanem sokkal inkább világiaknak, és kívánatos lenne, hogy a romániai magyar történészek is minél nagyobb számban bekapcsolódjanak a jelenkori egyháztörténet-kutatásba. A komoly kutatói munkához természetesen számos feltétel szükségeltetik, mindenekelőtt egy eleddig sajnos nem létező intézményi háttér kellene, mely a kutatásokat koordinálná és finanszírozhatná. Addig is, amíg mindez létrejön, a saját csapásokon haladó kutatóknak szerencsére jelentős menynyiségű levéltári forrás áll rendelkezésükre. Ezeket a forrásokat számba véve 240

241 az előadó elmondta, hogy bár 1945 után a köztörténet és az egyháztörténet kettéválik, az ateista államszervezet hivatalainak iratai, a kormányszervek iratai (minisztertanácsi jegyzőkönyvek, a Kommunista Párt Központi Bizottságának iratai) között bőven találni egyházi vonatkozású dokumentumokat. A világi irattárak között kiemelten fontos a volt Egyházügyi Hivatal irattára (Arhiva Departamentului Cultelor), amely a Román Országos Levéltárban található, és amely 1963-mal bezárólag kutatható. Ugyancsak fontos forrást jelentenek az Egyházügyi Hivatal tartományi megbízottjainak között született iratai, amelyek a Magyar (majd Maros Magyar) Autonóm Tartományra vonatkozóan a marosvásárhelyi állami levéltárban kutathatók, és ahonnan fontos információk szerezhetők az egyes székelyföldi városokra, községekre vonatkozóan is. Az egyháztörténet-kutatásnak természetesen elsődleges forrásai az egyházi levéltárak is. A romániai katolikus egyházmegyék püspöki (érseki) és káptalani levéltárai ma nagyrészt rendezettek, ugyancsak kutathatók a Gyulafehérvári Főegyházmegye területén esperességi szinten létrehozott úgynevezett gyűjtőlevéltárak is, ahol egy-egy esperesi körzet plébániáinak anyagát gyűjtötték össze. Fontos továbbá a magántermészetű iratok kutatása: az egyházi és állami levéltárakban, illetve magántulajdonban fellelhető naplóké, feljegyzéseké, leveleké. Az 1945 utáni egyháztörténet egyik legfontosabb forrásközpontja a Securitate Irattárát Vizsgáló Országos Tanács (CNSAS) archívuma. Az előadó úgy véli, ez az intézmény némiképp stigmatizálódott a közvélemény szemében az utóbbi években, holott az itt fellelhető iratok nem csupán (és nem elsősorban) ügynökök leleplezésére alkalmasak, hanem tudományos kutatásra is. A CNSAS dokumentációs iratcsoportjában (Fond documentar) például nagy mennyiségű irat található a katolikus egyházra vonatkozóan: részletes leírások, elemzések egy-egy plébánia életéről, jeles búcsúkról, bérmálásokról, vagy éppen a karácsonyi és húsvéti ünnepek lezajlásáról (természetesen mindez az állam sajátos szemszögéből, ám igen gazdagon dokumentálva). A bűnvádi iratok fondja (Fond ** penal) tartalmazza (egyebek mellett) a klérus tagjaival szembeni koncepciós pereket; az itt található kihallgatási jegyzőkönyvek, tanúvallomások, ítéletek alapján rekonstruálható az elítélt egyházi személyiségek sorsa. Ez a fond tartalmazza Márton Áronnak és csoportjának peranyagát is, tizenkét kötet terjedelemben. A közvélemény számára talán legismertebb iratcsoport, a Megfigyelési fond (Fond informativ) kapcsán a kutató elmondta, hogy nem csupán személyekről, hanem csoportokról, szervezetekről, intézményekről is vezettek megfigyelési dossziékat: ezek az úgynevezett objektum dossziék. Ilyen megfigyelt objektum volt a gyulafehérvári püspökség, de számos plébánia is. Ebben a fondban található a hatalmas Denisa Bodeanunak a konferencián elhangzott előadása alapján alább részletesebben bemutatott Márton Áron-dosszié, amely összesen 236 kötetből áll. Ennek a dossziénak a (CNSAS vonatkozásában is páratlan) terjedelmét érzélkeltetendő a kutató egy szemléletes összehasonlítással élt: ** Fond: levéltári szakkifejezés, az iratok rendszerezésének egysége 241

242 Mindszenty József bíboros, hercegprímásról a magyarországi Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára (ÁBTL) mindössze 67 kötetnyi iratot őriz. A CNSAS irattárának bemutatását a kutató a hálózati iratcsomó (Fond reţea) ismertetésével zárta. Ez az iratcsomó a kutatómunka szempontjából is igen kényes irategyüttes, ebben ugyanis elsősorban olyan személyek dossziéit őrzik, akik együttműködési szerződést írtak alá a Securitatéval, de és ezt az előadó hangsúlyozta néha olyan személyről is nyitottak dossziét, akit be akartak ugyan szervezni a hálózatba, de az nem járt sikerrel, ezért az illető személy nem tekintendő besúgónak. A kutató elismerte, hogy a katolikus egyház hivatalos álláspontjának miszerint a Securitatéval való együttműködés elsősorban az érintettek személyes, lelkiismereti problémája van ugyan létjogosultsága, mindazonáltal úgy vélte, hogy a történészeknek kellő körültekintéssel és alapossággal fel kell majd dolgozniuk ezeket az iratokat is. De hangsúlyozta, hogy nem lehetséges a történelem ezen szeletének rekonstruálása kizárólag az e fondban található iratok alapján. A kutatási irányvonalak, lehetőségek és akadályok listázása után az előadó hosszan sorolta a huszadik századdal foglalkozó egyháztörténészekre váró sürgető feladatokat: részletekbe menően fel kell tárni az állam és az egyház, trón és oltár kapcsolatát; meg kell írni a kommunista diktatúra (egyházpolitikát befolyásoló) intézményeinek történetét; fel kell dolgozni az egyházakra vonatkozó párthatározatokat, az ateista propagandát, az egyházak ellenőrzését végző állambiztonsági szervek működését és felépítését; az egyházpolitikai irányváltásokat; az Ostpolitik romániai vonatkozásait. Ugyanakkor elkészítésre várnak fontos intézménytörténeti munkák (szerzetesrendek, oktatási intézmények, plébániák története). Ugyancsak fontos folytatni az oral history kutatásokat, megszólaltatni az egyházi és világi vezetőket, akik tanúi és szereplői voltak a korszaknak. Ezeknek a munkáknak az elvégzése nélkül nem lehet teljes képünk arról, hogyan változott a korszakon belül ahogyan a kutató fogalmazott a túlélés együttműködés ellenállás az egyházak, köztük a katolikus egyház vonatkozásában. A kutató által felsorolt imperatívuszok a laikus érdeklődő számára is nyilvánvaló módon évtizedekre biztosítanak feladatot a történészeknek. Szerencsére a konferencia további előadóit hallgatva arról győződhetett meg a hallgatóság, hogy ezeknek a kutatásoknak egy része már elindult, ha nem is intézményes formában, inkább csak a történészek egyéni szakmai érdeklődése, egyháztörténetet érintő témák iránti fogékonysága révén. Bár elsősorban Márton Áron szerepére fókuszált, a konferencia bőven nyújtott információt a tágabb egyháztörténetről, intézményi történetekről, egyház és állam viszonyáról is. A bevezető előadás után az általa kutatott korszak időrendi elsősége okán Seres Attila tartott előadást. Seres Attila az MTA Történettudományi Intézetének tudományos munkatársa (jelenleg a moszkvai Magyar Kulturális, Tudományos és Tájékoztatási Központ levéltári delegátusa), a magyar diplomácia történetének, valamint a magyar kisebbségek és diaszpórák két világháború közötti kelet-európai történetének kutatója. Magyar és román 242

243 levéltári források kutatása során számos, Márton Áron egyházi és közéleti szerepét megvilágító iratra talált, ezeket több forrástanulmányban tette közzé az elmúlt években. A konferencián (melyre interneten jelentkezett be Moszkvából) Márton Áron püspöki kinevezésének diplomáciai hátteréről tartott előadást. Mintegy két tucatnyi, zömében 1938 őszén (azaz közvetlenül Márton Áron püspök-elődjének, Vorbuchner Adolfnak a halála után) keletkezett irat (a Magyar Külügyminisztérium Politikai Osztályának Márton Áronra, illetve a püspöki utódlásra vonatkozó iratai, gyulafehérvári káptalani gyűlések jegyzőkönyvei, egyéb, ebben az időben született, a Gyulafehérvári Érseki Levéltárban Seres Attila őrzött iratok) alapján arra a következtetésre jutott, hogy Márton Áronnak a szélesebb értelemben vett erdélyi katolikus társadalom körében élvezett támogatottsága nem érvényesült ennyire egyértelműen az egyházmegyei felsőpapság körében. Sőt a kutató azt is valószínűsíti, hogy 1938 szeptemberének első felében még sem a káptalanon, sem a püspöki aulán belül nem tartották számon Vorbuchner potenciális utódjelöltjei között. Egyik dokumentumban például az áll, hogy Gajdátsy Béla akkori irodaigazgató a püspökutódlás vonatkozásában a Márton Áron személyére vonatkozó kombinációtól sem volt elragadtatva. A káptalan akadozó támogatását jól szemlélteti, hogy a püspöki hivatal által címzetes kanonoki kinevezésre előterjesztett Márton Áron az szeptember 3-i ülésen nem kapta meg a kanonokok támogatását. (A püspöki hivatal előterjesztését 4:1 arányban ellenezték.) Igaz, a határozat indoklásában elismerték Márton Áron sikeres működését, példás papi életét, hírnevét, de korainak tartották még a magas kitüntetést. Pár hónappal később (1937. január 28-án) azonban a káptalan végül is hozzájárult Márton Áron tiszteletbeli kanonokká történő kinevezéséhez. Az előadást követő vitában Kovács Gergely egyházjogász (Márton Áron szentté avatásának posztulátora) az előadással kapcsolatban megjegyezte, hogy a püspöki utódlás kérdésének alapos vizsgálata nem lehetséges a vonatkozó vatikáni levéltári iratok feltárása nélkül. Ezt az előadó is készséggel elismerte, azt azonban hangsúlyozta, hogy a püspöki kinevezés helyi vonatkozásai jól kiolvashatók a rendelkezésre álló iratokból is. Péter Izabella csíkszeredai történésznek a konferencián elhangzott előadása a második világháború történéseinek két Márton Áronhoz kapcsolódó vonatkozását járta körül: egyik a gyulafehérvári egyházmegye (felnőtt) keresztelési politikája a holokauszt idején, a másik Márton Áron bátor kiállása a magyar hatóságokkal szemben a zsidók védelmében (1944. május 18-i szentbeszéde a kolozsvári Szent Mihály-templomban, illetve május 22-i hivatalos tiltakozó levele a Magyar Királyi Minisztériumhoz, a Kolozs Megyei Főispáni Hivatalhoz és a Kolozsvári Rendőrkapitánysághoz). A Gyulafehérvári Érseki Levéltár második világháború idején keletkezett 243

244 244 Péter Izabella irataiból következtetve az előadó arra a megállapításra jutott, hogy bár a püspök mindvégig betartja a Szentszék normáit, és csak egy év oktatási idő után ad engedélyt a zsidók áttérésére, a katolikus hitre tért zsidók státusa mégis jobb volt a más vallásokra tértekénél, hiszen a Vatikán mindvégig figyelemmel követte az áttért zsidók helyzetét, és közbenjárt a deportálások alóli mentességük érdekében. A katolikus egyház helyzetét és Márton Áron szerepét a második világháborút követő időszakban négy történész előadásából ismerhettük meg: a bevezető előadást is tartó Nagy Mihály Zoltánéból, Novák Csaba Zoltán, Stefano Bottoni, illetve Denisa Bodeanu történészekéből. Amint a hallgatóság lelkes reakciójából kiderült, Stefano Bottonié volt a két konferencianap legnépszerűbb előadása. Stefano Bottonit (kutatási területe: Közép-Európa politika- és társadalomtörténete a legújabb korban, különös tekintettel a nemzetiségi kérdésre; nemzetépítés és államépítés Romániában a kommunizmus időszakában; a Magyar Autonóm Tartomány) nemcsak kiváló előadói tehetsége miatt méltányolta a közönség, hanem ezért is, mert ő egy tágabb, kelet-európai, sőt összeurópai kontextusban értelmezte és értékelte Márton Áron szerepét. Mint elmondta, 1945-ben Márton Áron kettős kihívással szembesült: egyrészt tudomásul kellett vennie az újabb területveszteséget (a trianoni határok visszaállítását), másrészt szembesülnie kellett az egyházat ellenségnek tekintő kommunista rendszer intézkedéseivel. Ami az első problémát, a határok újrarajzolását illeti, Márton Áron nem rejtette véka alá csalódottságát. Bár nem volt híve az Stefano Bottoni Erdélyt kettéosztó második bécsi döntésnek sem, a trianonihoz képest méltányosabb területrendezésben reménykedett. Ekkor született az a fekete legenda, hogy Márton Áron revizionista lenne. Holott a párizsi békeszerződést követően, ha csalódottan is, de tudomásul vette Románia határait, és mindvégig a fennálló konstelláció kereteinek tiszteletben tartásával tevékenykedett. A másik kihívást Márton Áron számára a kommunista rendszerhez való viszonyulása jelentette. Ráadásul ennek a viszonyulásnak erősen személyes vonatkozásai is voltak, ugyanis a baloldali ideológia mellett elkötelezett Magyar Népi Szövetségnek a háború után Kurkó Gyárfás volt az elnöke, aki nemcsak falusfele, de unokatestvére is Márton Áronnak. Márton Áron úgy látta, hogy az új, agresszív állami politikává váló kommunista mozgalom erősödése nemcsak az egyházat veszélyezteti, hanem az ő faluját is, illetve

245 a székely falvakat általában. (Erre vonatkozóan az előadó a hallgatóság figyelmébe ajánlotta Gagyi Józsefnek a csíkszeredai Pro-Print Könyvkiadónál 2004-ben megjelent történészi munkáját, melynek címe: A krízis éve a Székelyföldön. 1949) Reinard Kosellecket idézve Bottoni így jellemezte ezt a korszakot: A határok megerősödnek, a kettéválasztás társadalmilag intézményesedik, rítusok és eljárási szabályok pecsételik meg és őrzik a be- és kilépés formáit. A határmegerősítés egyik alapformája a külső fenyegetettséggel és fenyegetéssel való manipulálás. A hatalom ben nyíltan manipulál és fenyeget, és Márton Áront látva, hogy nem tudják megtörni, sem együttműködésre bírni nyíltan ellenségnek kiáltja ki. A hatalom céljai nyilvánvalóak, ám a kutató szerint legalább ugyanenynyire érdekes, melyek voltak Márton Áron céljai. Bebörtönzése előtt Márton Áron papjait és híveit felkészíti a heroikus ellenállásra, amelynek hosszú távú célja nem egy mártír egyház kreálása, hanem egy szuverén, aktív, a világi hatalomtól független szervezet fenntartása. Márton Áron akár a későbbiekben most is keresi azt a pontot, ahol az add meg a királynak, ami a királyé régi elv találkozik a szabadság elvével, de legalábbis nem lépi túl azt. A kelet-európai katolikus egyházak vizsgálata azt mutatja, hogy az egyensúly megtalálása az adott korszakban igen nehéz, majdhogynem lehetetlen volt. (Példaként említette Bottoni a görög katolikus egyház mártírrá válását, amely egy másfél milliós hívőtömeg és ezzel járó szellemi kapacitás majdnem teljes megsemmisüléséhez vezetett, illetve másik végletként a Kelet- Európa-szerte megalakuló, hatalomhoz lojális békepapi mozgalmakat.) Az erdélyi katolikus egyházmegye tehát Márton Áron előrelátásának is köszönhetően megtartotta szuverenitását, működőképességét Márton Áron börtönévei alatt is. Szabadulásával azonban újabb meggyőzési kísérletekkel kell Márton Áronnak szembenéznie. A Petru Groza és Fazekas János aktív intervenciójának (tehát állami beavatkozásnak) is köszönhető szabadulás után a hatalom képviselői elvárnák, hogy nagylelkű gesztusukat Márton Áron viszonozza. Ehelyett ő tevékenységét ugyanott folytatja, ahol a börtön előtt abbahagyta; ennek érdekében újraszervezi a teológiát, és az egyház függetlenségét biztosítandó, szelíden, de gyökeresen felszámolja a békepapi mozgalmakat. Az 1956-os események Márton Áron szabadságára nézve újabb veszélyforrást jelentettek: Dobai István, Szoboszlai Aladár, Fodor Pál mind elmentek Máron Áronhoz, hogy előadják a magyarországi forradalom hatására született ötleteiket. Dobait éppen akkor tartóztatták le, amikor leszállt a Gyulafehérvárról jövő vonatról. Márton Áronnak azért sikerült egy újabb pert megúsznia, mert a lehallgatási jegyzőkönyvek tanúsága szerint óva intette az 56-osokat, hogy teljesen esélytelen kezdeményezéseiket véghezvigyék. Bár a püspök úgymond semmit sem tett ezekben az ügyekben (semmi, az állam szemében kompromittálót nem mondott), de kulcsszerepe így is világos: ekkor már Erdély-szerte a magyarság tényleges politikai és egyházi vezetőjének tekintette őt mindenki. 245

246 Márton Áron 1957-es bérmakörútját Bottoni a Sztálin a székelyeknél. A Magyar Autonóm Tartomány története című kötetében (2008-ban jelent meg a csíkszeredai Pro-Print Könyvkiadónál) részletesen feldolgozta. Itt csupán néhány, az állampárt gazdag dokumentációjából (elsősorban több száz, erre a célra kiképzett pártaktivista jelentéséből) kiolvasható körülményre tért ki: Márton Áron több mint emberrel érintkezett (a rajon teljes lakosságának hatvan százalékával), akik közül 8294-en részesültek a bérmálás szentségében. Mint elmondta, a számadatokon túl a párt központi bizottságához intézett jelentések még a prédikációk szövegét is tartalmazzák. Ezen bérmakörút idején kapta Márton Áron az üzenetet, hogy vissza kell mennie Gyulafehérvárra, mivel prédikációi, beszédei tűrhetetlen hatással vannak a lakosságra, egyebek mellett még a kollektivizálást is negatívan befolyásolják. A háziőrizetben levő püspök hatástalanítására további akciókat dolgoztak ki a belügyi szervek. Ezek közül Csíkszentdomokos érintettsége kapcsán az előadó a Mureş fedőnevű akciót emelte ki, amelynek során Sántha Antal csíkszentdomokosi káplánt, Márton Áron bizalmi emberét kiskorúak ellen elkövetett szexuális zaklatás vádjával 1958 karácsonyán (!) ítélték tizenhét év börtönbüntetésre. A per kapcsán megszervezett sajtóhadjárat és lejárató kampány nemcsak Márton Áront akarta közvetve dehonesztálni, de alkalmasnak látszott arra is, hogy a fiatalokat távol tartsa a hittanóráktól, a templomtól. Hogy Márton Áront mennyire veszélyesnek ítélte a hatalom, az jól látható egy, az előadó által bemutatott (a CNSAS dokumentációs iratanyagából származó) 1967-es térképen. Ezen a térképen szolgálati helyük szerint bejelölték az összes gyulafehérvári egyházmegyéhez tartozó papot, a rendszerrel szembeni magatartásuk szerint osztályozva őket. A leginkább ellenséges magatartásúakat pedig a következőképpen minősítették: preot naţionalduşmănos, adept episcopului Marton Aron ( ellenséges-nacionalista, Márton Áron híve ). Az előadó által felvetett másik probléma Márton Áron ismertsége külföldön. Mint elmondta, Márton Áron még Rómában is jószerével ismeretlen. Sajnos az Ostpolitik főszereplőjének, Agostino Casaroli bíborosnak keleteurópai vonatkozású (nemrég publikált) levelezésében sem szerepel Márton Áron neve. Ennek oka valószínűleg az, hogy a hetvenes évekig Romániában nem volt aktuális a Vatikánnal való kapcsolatfelvétel, és Márton Áron is igen korlátozott mértékben érintkezhetett Rómával. A másik nehézség, hogy nyugat-európai (és univerzális egyházi) szemszögéből a romániai katolikus közösségek helyzete szinte átláthatatlan: míg a romániai katolicizmus tényleges központja Gyulafehérvár, a politikai központ Bukarestben van, ráadásul a romániai katolikus közösséget etnikai törésvonalak (németek, románok, magyarok) tagolják. Lehetséges-e a vizsgált időszakban ellenálló, de működőképes és (a világi hatalomtól) független egyházszervezetet fenntartani? A történész szerint ez Márton Áron törekvéseinek kulcskérdése. A válasz pedig véli Bottoni 246

247 Márton Áron halála után az ő eszméit továbbvivő utódok és tanítványok életében is tetten érhető. Egyik igen karakteres Márton Áron-tanítvány életéről írt könyvet Novák Csaba Zoltán történész, a Román Akadémia Gheorghe Şincai Társadalomtudományi Kutatóintézetének marosvásárhelyi munkatársa, a konferencia következő előadója. (A Denisa Bodeanuval közösen jegyzett, 2011-ben a csíkszeredai Pro-Print Könyvkiadónál megjelent kötet címe: Az elnémult harang. Egy megfigyelés története. Pálfi Géza élete a Securitate irataiban) Előadása bevezetőjében a történész a Márton Áron püspökségének túlnyomó részét meghatározó kommunista rezsim kisebbség- és egyházpolitikáját Novák Csaba Zoltán vázolta, három korszakra tagolva ezt az időszakot. Első korszakként a sztálini integráció 1948 és 1956 közöttre tehető időszakát jelölte meg: ebben az időszakban a Magyar Autonóm Tartomány létrehozásával és a társadalom átalakításával párhuzamosan elkezdődik az egyházak elleni támadás (vagyonelkobzás, a felekezeti oktatási rendszer felszámolása, az egyházak száműzése a közéletből), illetve kísérlet történik az egyházak totális alárendelésére (a Kultuszminisztérium, az Egyházügyi Hivatal, illetve egyházügyi felhatalmazottak révén). A Róma elleni harc -nak titulált akciókban tömegesen tartóztatták le a római katolikus és a görög katolikus papokat, szerzeteseket, püspököket. Ugyanebben az időszakban integrációs kísérletek is történtek, nevezetesen a békepapi mozgalom, illetve a protestáns egyházak részleges integrációja. A második korszak 1956 és következményeinek jegyében telt. A hatalom az egyházak árulása -ként értékelte a teológusok, lelkészek forradalmi aktivitását (Protestáns Teológia, EMISZ stb.), emiatt újabb letartóztatási hullám indult el között (Fülöp Dénes, Mózes Árpád, Péter Miklós, Bethánia, Sass Kálmán, EMISZ stb.). Ekkor felerősödik az egyházakban a kommunista ideológiával szembeni (illetve a kollaborációt vállaló egyházi és világi személyekkel szembeni) csoportos vagy személyes példán keresztül mutatott ellenállás (Jurisdikciós csoport, Simén Dániel, a Protestáns Teológia hallgatói stb.) Az 1964-től kezdődő időszakot a történész a kényszerű együttélés éveinek nevezte. Románia Nyugat irányába történő nyitásának kontextusában a szovjet időszak erőszakos modelljét felváltja a kényszerű egymás mellett élés, amely részleges rehabilitációt tesz lehetővé a politikai üldözötteknek, ugyanakkor a hatalom továbbra is megkísérli az egyházakat manipulálni, irányítani (személyi összetétel, működési mechanizmusok révén), kiterjedt informátori hálózatot működtet, ellenőrzi a nyugati kapcsolatokat (kémkedés), és a hitoktatást próbálja a propaganda eszközeivel hatástalanítani. Ugyanakkor a nemzeti kommunizmus éveiben, Ceauşescu kudarcos modernizációs politikája idején egyre fontosabbá válik az egyházak közösségmegtartó szerepe, és ez a korszak már az új generáció lázadását hozza szamizdatok, 247

248 kiáltványok, levelek, a nyugati közvéleménynek címzett üzenetek, nyílt, hatalombíráló lépések (Tőkés László) formájában. Ebben az egyházpolitikai kontextusban szemléltető erővel bír Pálfi Géza katolikus pap esete, akinek a CNSAS levéltárában fellelt dossziéit dolgozta fel a Novák Csaba Zoltán és Denisa Bodeanu az említett kötetben. Pálfi Géza elsősorban vatikáni kapcsolatai, valamint Márton Áronnal való együttműködése miatt került a Securitate látókörébe. Az ő megfigyeltetésének történetét követve a Securitate módszereinek és eljárásainak egész tárháza megismerhető: az ellenőrzés-megfigyelés-befolyásolástól az informátorhálózat (83 besúgó) működtetésén, beidézés-büntetésen, beszervezési kísérleten át a kompromittálásig és eltávolításig. A halála körülményeinek tisztázatlansága okán még a plébános elhunyta után is vezetett Pálfi-dossziék a Securitate működésének igen szemléletes bemutatását tették lehetővé a történészek számára. A nagy püspök (börtönből való) szabadulása utáni éveiről az Egyházügyi Hivatal iratai között végzett kutatásai alapján beszélt Nagy Mihály Zoltán történész, a nagyváradi Állami Levéltár főlevéltárosa. Miután 1948-ban a román állam egyoldalúan felmondta a Vatikánnal megkötött konkordátumot, új felekezeti törvény lépett életbe. Ez a jogszabály rendelkezett az Egyházügyi Hivatal felállításáról. (A megnevezést Departamentul Cultelor egyes esetekben Felekezetek Hivatalának vagy Vallásügyi Osztálynak is fordították.) Ezen intézmény egyik igazgatóságának (Elemző, Tájékoztató és Kiadói Igazgatóság) fennmaradt dokumentumai igen fontos forrásai a jelenkori egyháztörténet-kutatásnak. A kutató beszámolt arról, hogy az Egyházügyi Hivatal irattárában egyebek mellett fellelhetők: jelentések, elemzések a tizennégy államilag is elismert (megtűrt) felekezetről; beszámolók a területi megbízottaktól a különböző egyházi szertartásokról; jelentések az egyházi vezető személyek tevékenységéről, külföldi kapcsolatairól; beszámolók az egyház és az állam együttműködéséről, a tárgyalásokat megelőző háttértanulmányok; a két fél között lezajlott tárgyalások jegyzőkönyvei vagy csak jegyzőkönyvrészletei; jelentések a teológiák és az egyházi iskolák működéséről stb. Ezeknek az iratoknak a tanulmányozása alapján a kutató Márton Áron 1955 utáni tevékenységét három részre tagolta: míg az es évek az önerőből történt újjáépítést jelentették, az közötti időszakot az előadó a szélmalomharc, a se kint, se bent (azaz sem börtönben, sem szabadon) idejének nevezte, amikor a püspöknek eszközök nélkül kellett vezetnie egyházmegyéjét. Az 1964 utáni éveket pedig olyan időszakként minősítette, amelyben a Szentszék és az állam közötti tárgyalások kapcsán kirajzolódott Márton Áron kiemelkedő egyházpolitikai szerepe. Denisa Bodeanu történésznek, a Securitate Irattárát Vizsgáló Országos Tanács levéltárosának előadását nagy elvárások előzték meg. Bár korábban is sejteni lehetett, hogy Márton Áron életét alaposan dokumentálta az állambiztonsági hivatal, pontos adatokat a Márton Áron-iratcsoport terjedelemére vonatkozóan kevesek ismertek. Denisa Bodeanu Csíkszentdomokoson elhangzott előadásából tudta meg a szélesebb közvélemény, hogy a Securitate egyetlen más személyről vagy ellenálló csoportról sem gyűjtött annyi 248

249 megfigyelési (és bűnvádi) anyagot, mint a gyulafehérvári püspökről: a Márton Áron neve alatt szereplő dossziék összesen lapot tartalmaznak. Az előadó további konkrét adatokkal, statisztikákkal, szemléltetésként pedig néhány, a Márton Áron-iratanyagból származó dokumentum másolatával ismertette a dossziék tartalmát. Márton Áron nevével négy dosszié szerepel a Securitate Irattárát Vizsgáló Országos Tanács levéltárában, két-két dosszié a bűnvádi iratok (Fond penal), illetve a megfigyelési iratok fondjában (Fond informativ). A bűnvádi iratok fondjában található két dosszié közül az egyiket tévesen hozták kapcsolatba Márton Áronnal, ez a dosszié ugyanis Denisa Bodeanu bizonyos Gogoman Gavril néven szereplő kolozsvári ügyvéd büntetőperének anyagát tartalmazza. A másik (254-es számú) dosszié Márton Áron és társai (Korparich Ede, Szász Pál, Lakatos István, Kurkó Gyárfás, Teleki Ádám, Venczel József és Bodor Bertalan) büntetőperének anyagát tartalmazza 12 kötet, összesen lap terjedelemben. Ebben a dossziéban egyebek mellett letartóztatási parancsokat, kihallgatási jegyzőkönyveket, vádlottak és tanúk vallomásait, ügyészi jelentéseket, börtönlapokat talált a kutató. A megfigyelési iratok fondjában (Fond informativ) található két dosszié összesen 236 kötetet tartalmaz, az első kötetben lap, míg a másodikban lap található. Márton Áron megfigyelési dossziéját 1956 júniusában nyitotta a Securitate, ekkor a Mureş fedőnevet kapta a célszemély. A keletkezését tekintve első ( es számú, között keletkezett dokumentumokat tartalmazó) dosszié anyagának nagyjából felét (105 kötetet) teszik ki a lehallgatási jegyzőkönyvek, amelyeket Márton Áron gyulafehérvári irodájában (speciális lehallgató készülékkel) rögzített beszélgetésekről készítettek. Több kötetre rúgnak az elfogott levelek, a követési jelentések, a tájékoztató jelentések, jegyzékek, elemzések, intézkedési tervek. Az itt található dokumentumok egy része csak közvetve vonatkozik Márton Áronra (például a ferencesekre vonatkozó dokumentumok, a jászvásári teológiára vonatkozó dokumentumok vagy Josef Schubert és Hieronimus Menges megfigyelésének dokumentumai). A későbbi (1969-től a püspök haláláig vezetett), második dossziét a közigazgatási reform folytán átszervezett Securitate Fehér megyei parancsnoksága vezette, Uránia fedőnévre keresztelve át a püspököt. Ennek a második dossziénak 62 kötetéből 48-at tesznek ki a lehallgatási jegyzőkönyvek. A dossziék tanúsága szerint Márton Áron megfigyelését több okból is fontosnak tartotta a Securitate ban a következő indokokat sorolták fel: a Vatikánnal való illegális kapcsolattartás; a papságnak adott ellenséges utasítások; a hívek ellenséges lázítása; tiltott információgyűjtés. A későbbi években az indokok némiképp változtak. Az 1950-es évek végétől egészen 1980-ig (haláláig) Márton Áron megfigyelésének elsőrangú indoka az volt, hogy a magyar nacionalisták fő képviselője és ideológusa, de továbbra is 249

250 nehezményezték, hogy kapcsolatot tart fenn a Vatikánnal és a nyugati katolikus körökkel, hogy papjait a katekizálásra, a hitélet élénkítésére buzdítja, illetve hogy határozottan elutasítja az állami ellenőrzést a katolikus egyház ügyei felett. A Márton Áron megfigyelésével megbízott egységek és tisztek felsorolása után az előadó az alkalmazott megfigyelési módszereket vette számba. Márton Áron megfigyelése elsősorban egy kiterjedt besúgói hálózat segítségével történt. Az előadó öt kategóriát különített el ezen a hálózaton belül. Az első és legfontosabb kategóriát a püspöki palotában dolgozó papok és más személyzet alkotják. Közülük kiemelkedő teljesítményt nyújtott az Apulum fedőnevű ügynök. A második kategóriát a teológia és a kántoriskola tanárai és diákjai köréből kikerült ügynökök képezik. A harmadik kategóriába a Kultuszminisztérium és Egyházügyi Hivatal kötelékében dolgozó helyi és regionális megbízottak tartoznak. A negyedik kategóriát a nem Gyulafehérváron szolgáló papok, szerzetesek, esperesek vagy éppen ordináriusok köréből toborzott ügynökök képezik. Az ötödik csoportba sorolta a kutató azon laikus informátorokat, akik baráti, bizalmi kapcsolatban álltak a püspökkel, és a nála tett látogatásokról tájékoztatták tartótisztjeiket. Ebbe a kategóriába tartozott Márton Áron egyik orvosa, illetve a püspökség egyik jogtanácsosa is. Egy másik alkalmazott módszer a célszemély követése volt júniusában a püspökség közelében megfigyelőpontot hoztak létre, hogy a Márton Áront meglátogató személyeket lefényképezzék decemberében felszámolták a megfigyelőpontot, mivel azt a püspök környezetéből valaki leleplezte. A későbbiekben a Securitate Márton Áron követésére mozgó követési egységeket alkalmazott között 690 lapnyi követési jegyzék születik, ezekben a jegyzékekben utalás történik a követés során készített fényképekre is, azonban a dossziéban nem találhatók meg a hivatkozott fotográfiák. Márton Áron követését a háziőrizet feloldása után gondosan végzik a mobil követési egységek, amelyek elkísérik a püspököt a bérmautakra is. A harmadik megfigyelési eszköz a püspök levelezésének ellenőrzése és alkalmanként a levelek elkobzása. Hét kötetet kitevő dokumentáció gyűlt össze a Márton Áron által küldött és kapott levelek másolataiból, fordításaiból, illetve a levelezés ellenőrzésére vonatkozó jegyzékekből, referátumokból, jelentésekből, de az iratanyag tartalmaz számos eredeti (a postai forgalomból kivont, a címzetthez soha meg nem érkezett) levelet is, többek közt olyant is, amelyet maga a pápa küldött (volna) Márton Áronnak. Legtöbb információt azonban a lehallgató-készülékek szolgáltatták Márton Áronról. A lehallgató-berendezést 1956 augusztusában helyezték el Márton Áron irodájában, miután az akcióhoz az Apulum fedőnevű ügynöktől megkapták a püspöki iroda kulcsának másolatát. Egy 1957-es dokumentum szerint a lehallgató készülék napi 15 órát működött folyamatosan, egy 1963-as dokumentum szerint már csak reggel nyolc és este kilenc között. Ha a lehallgatótiszt rendkívüli információt észlelt, legfeljebb 24 órán belül az adott információnak el kellett jutnia Bukarestbe. A lehallgatást végző tisztek jelentéseiből kitűnik, hogy a speciális technika sem mindig hozta 250

251 Ozsváth Judit a várt eredményeket, ugyanis kellő számú képzett személyzet híján lassan haladtak a beszélgetések lejegyzésével és fordításával, ráadásul a lehallgató készülék is többször meghibásodott, és a problémát rendkívül nehéz volt észrevétlenül elhárítani a püspök háziőrizete miatt. A jegyzőkönyvek tanúsága szerint Márton Áron tudatában volt annak, hogy lehallgatják. Ezért is fogadta látogatóit szívesebben a püspöki palota kertjében. A Securitate ebből adódó nehézségeit leküzdendő már 1966-ban kezdeményezik a püspökség egyéb helyiségeinek és kertjének a bemikrofonozását, ám erre végül csak 1973-ban került sor. Márton Áront januári (börtönből való) szabadulásától 1980 szeptemberéig, vagyis haláláig folyamatosan megfigyelte a Securitate, amely azt remélte, hogy a püspök minden intézkedését megismerheti, és ellehetetlenítheti kommunistaellenes erőfeszítéseit. De a Márton Áron megfigyelésére fordított bámulatos anyagi és emberi erőforrások ellenére a Securitate nem érte el kitűzött célját. (Nem találtak például indokot újbóli letartóztatására.) Ennek okát a kutató egyrészt az ő dossziéin dolgozó egyes tisztek felületességében és a rendszer bürokratizmusában látja, másrészről abban, hogy a püspök szűk bizalmi körében nem találtak olyan személyeket, akik hajlandóak lettek volna őt elárulni. Bár Ozsváth Judit szakmáját tekintve nem történész (a BBTE Pszichológia és Neveléstudományok Karán belül működő Pedagógia és Alkalmazott Didaktika Intézet adjunktusa, kutatási területe: a két világháború közötti erdélyi és partiumi magyar pedagógiai sajtó, kiemelten az Erdélyi Iskola, valamint Márton Áron és György Lajos lapszerkesztői, ifjúság- és pedagógusszervezői tevékenysége), Márton Áronra vonatkozó kutatásai fontos egyháztörténeti adalékokkal szolgálnak. Előadásában Márton Áron kolozsvári lapszerkesztői és egyetemi lelkészi tevékenységéről beszélt, elhelyezve őt a kor ifjúságszervezői és nevelésügyi törekvéseinek, kezdeményezéseinek kontextusában. Márton Áron Kolozsvárra érkezését megelőzően elsősorban György Lajos ifjúságnevelő tevékenysége volt kiemelkedő, aki A magyar tudományosság és a magyar tanárképzés jelenlegi helyzete és feladatai Erdélyben címmel már 1927-ben elkészített egy összegző tanulmányt, melyben elemezte az akkori helyzetet, kijelölte a sürgős feladatokat, és javaslatokat fogalmazott meg a tapasztalt problémák megoldására. Mindezek szellemében rögtön munkához is látott, és 1928-ban megalapította a kolozsvári magyar egyetemi és főiskolai hallgatók szemináriumát, illetve élére állt a Katolikus Népszövetség 1927-ben megalakult Egyetemi és Főiskolai Szakosztályának ben Márton Áron nagysikerű előadást tartott e szakosztály egyik vitadélutánján. Előadása akkora hatással volt a hallgatóságra, hogy benne vélték megtalálni a főiskolai ifjúság vezetésére alkalmas egyéniséget. Maguk a főiskolások 251

252 252 Farmati Anna kérték a püspököt, Majláth Gusztáv Károlyt, hogy az akkor püspöki titkárként tevékenykedő fiatal papot küldje egyetemi lelkipásztornak Kolozsvárra. Az első évben még Gyulafehérvár és Kolozsvár között ingázó Márton Áron az es tanévtől intenzív munkába kezdett: fokozott figyelmet kapott a falumunka, az ifjúság szociális problémái, az egyetemes magyar és erdélyi kérdések. Márton Áron és köre (közülük kiemelkedik Venczel József) az Erdélyi Tudósító szerkesztésébe bekapcsolódva ismerkedik a sajtómunkával, majd súlyos anyagi nehézségei dacára megalapítja a főiskolások számára a Szociális Szemináriumot, majd a Pedagógiai Szemináriumot. Nevelőmunkájuk kiteljesítését jelenti az Erdélyi Iskola című pedagógiai (felekezetek fölötti) szaklap, amelyet 1933 októberében alapítottak meg. György Lajos mellett Márton Áron püspökké szenteléséig vezető szerkesztője volt a lapnak. Kettejük feladatai a következők szerint oszlottak meg: György Lajos szerkesztette az iskolai neveléssel, Márton Áron pedig az iskolán kívüli (nép)neveléssel foglalkozó részt. A szerkesztői munka mellett Márton Áron szerzőként is részt vett a lap életében, kéttucatnyi programadó írást közölt, hangsúlyozva a cselekvő (értelmiségi) magatartás szükségességét, a (haladó szemléletű) katolikus pedagógia időszerűségét, a kitárt ajtajú (ma befogadó -nak mondanánk) iskola szükségességét, az értelmiség népnevelői felelősségét, a család és kultúra megtartó erejét. Ozsváth meglátása szerint az Erdélyi Iskola több szinten töltötte be feladatát az erdélyi népnevelésben: kézikönyvpótló szerepe volt; már az első lapszámtól a romániai magyar pedagógus önképzés fontos eszközévé vált; a gondokról és siránkozásról a cselekvésre fordította a pedagógusok figyelmét; tudósított a külföldi pedagógiai eredményekről, eseményekről; pályázatokat hirdetett, ame lyek kel cselekvő munkára ösztönözte a nevelőket; átfogó, átgondolt terv alapján irányította az erdélyi népnevelést. Farmati Anna, a Szociális Testvérek Társasága erdélyi tartományának elöljárója Márton Áron és a Szociális Testvérek Társasága együttműködéséről tartott előadást, kitérve a közös kezdeményezésekre és a közös eszményekre is. Holló László előadásában Márton Áron és a Római Katolikus Státus kapcsolatát megvilágítandó röviden vázolta a Római Katolikus Státus történeti kialakulását, felépítési, működési formáját, és kiemelte, hogy a Státus autonómiája gyakorta (így Márton Áron püspöksége idején is) illetékességi feszültségeket eredményezett a hierarchikus egyházban. A levéltári dokumentumokat feldolgozó történészi munkák mellett a konferencián megszólaltak Márton Áron Ft. Holló László

253 Ft. Jakab Gábor, ft. Berszán Lajos, ft. Csató Béla tanítványai is: Jakab Gábor pápai káplán, plébános, Csató Béla pápai káplán, plébános és Berszán Lajos tb. kanonok, lelkiigazgató. A főtisztelendő urak személyes emlékeik felelevenítésével idézték meg a szigorú, de jóságos, a diákcsínyt is értő nevelőt, a papjait ismerő egyházfőt, a világos látású népvezetőt. A történészi előadások mellett a kétnapos konferencián sor került a Márton Áron-i életmű mai recepciójának áttekintésére is. Márton Áron szentté avatási ügyéről a 2012 elején kinevezett posztulátor, Msgr. Kovács Gergely egyházjogász beszélt, vázolva a folyamat lépéseit és rámutatva a teljes igazság keresésének fontosságára. Bár a szentté avatási ügy konkrét részleteire vonatkozóan titoktartás kötelezi, általánosságban annyit megtudhatott a hallgatóság, hogy a szentté avatási eljárás egyházmegyei szakasza lezárult. Az egyházjogász részletezte továbbá a boldoggá és szentté avatás közti különbséget (míg előbbi esetében az illető személy tiszteletének egy közösségben való Msgr. Kovács Gergely megengedéséről, addig utóbbiban a tiszteletnek az egész egyházra vonatkozó elrendeléséről van szó), illetve az eljárások menetét is, ennek részeként kitért a történészi szakértők szerepére is. Mind az egyháztörténet-írás, mind a szentté avatási eljárás szempontjából alapvető fontosságú a Márton Áron-hagyaték ismerete, ismertetése. Kuszálik Péter (marosvásárhelyi író, szerkesztő, sajtóbibliográfus, publicista, lexikográfus) ismertette a marosvásárhelyi Mentor Kiadó gondozásában megjelenő, a 8. kötetnél tartó Márton Áron-hagyatékot. Mint elmondta, Marton József nagyprépost, egyetemi tanár, a Márton Áron-hagyaték alapos ismerője gyűjti össze és rendszerezi a zömében kéziratos anyagot. Márton Áron írá- 253

254 sai nyomtatásban ugyanis csak ig jelenhettek meg (az Erdélyi Tudósító, az Erdélyi Iskola, a Hírnök, a Katolikus Világ hasábjain), mivel 1948 után az erdélyi katolikusoknak (szemben a protestánsokkal) nem voltak folyóiratai. Ezután legfeljebb a püspöki körlevelek jelenhettek meg nyomtatott alakban vagy sokszorosítva. A kiadatlan írásos hagyaték levelek, körlevelek és beszédek három lelőhelyről kerül be a sorozat köteteibe: a Batthyaneumból (Márton Áron fond), a gyulafehérvári Márton Áron Múzeumból (MÁM), illetve az Érseki Levéltárból. Az alkalmazott szerkesztői elvekről azt is megtudhattuk, hogy a kézírásos szövegeken (melyek nem tekinthetők nyomdakésznek) kisebb beavatkozásokat is végeznek, ha szükségesnek látják. A kötetek jegyzetanyagában erről így írnak: A szerkesztés folyamán megőriztük Márton Áron stílusát, eredeti szóhasználatát. Olykor módosítottuk a mondatok tagolását, azért, hogy a gondolatok gördülékenységét biztosítsuk. A nyilvánvaló elírásokat kijavítottuk, de bizonyos esetekben eltekintettünk a helyesírási szótár ajánlásaitól, és inkább az eredeti írásformát részesítettük előnyben. Soós Károly állandó diakónus, a konferencia szervezésében is közreműködő budapesti Márton Áron Társaság elnöke Márton Áron közéleti szerepvállalásáról beszélt. Főként Márton Áron 1957 előtti szerepvállalását elemezve azt szemléltette, hogy a püspök ugyan egyáltalán nem volt (nem is lehetett) (párt)politikus, és határozottan elutasította a hatalmi részérdekeket képviselő politizálást, de magáénak vallotta és kiemelkedően művelte a keresztény értékeken alapuló, közösséget szolgáló közéleti szerepvállalást. Jelen volt a konferencián a Láziban (Győr mellett) élő Virt László szociológus, szociálpolitikus is, aki máig a legjobban dokumentált és legteljesebb Márton Áron-monográfia szerzője. (A Nyitott szívvel. Márton Áron élete és eszméi című kötet a Teleki László Alapítvány kiadásában jelent meg Budapesten 2002-ben.) Szociológiai szempontú előadása a Márton Áron-i eszmevilág időszerűségéről szólt. Párhuzamot vont Karácsony Sándor, Márton Áron és Basil Bernstein angol szociológus ember- és társadalomeszménye között, mivel mindhárman azt vallották, hogy a társadalom akkor fejlődik igazságosabb állapot felé, ha maguknak a közösségeknek lehet autonómiájukban élő, saját kultúrájukból felnövő aktivitásuk. Márton Áron érdemei közül kiemelte, hogy a nép és az értelmiség által egyaránt jól érthető modern lelkipásztori nyelvet teremtett azáltal, hogy európai kultúraként megjelenő népi értékekhez kötötte az egyház evangelizációs küldetését. Kiemelte továbbá, hogy Márton Áron szemléletében a katolikus pedagógia, a katolikus iskolarendszer arra hivatott, hogy a szolidaritás elvével előmozdítsa a társadalmi igazságosságot, azaz: az iskola legyen a társadalmi mobilitás csatornájává, és ne csupán az egyéni érdekű élethivatásokat, hanem a közösség szempontjait is vegye figyelembe. 254 Kuszálik Péter Virt László

255 Márton Áronnak a demokrácia védelmében elmondott (és annak erkölcsi tartalmát taglaló) 1946-os marosvásárhelyi beszéde (amelyet körlevélben is kiadott) Virt véleménye szerint mintegy előrevetíti az 1963-tól születő, demokráciáról szóló pápai körleveleket és zsinati dokumentumokat. Ugyanezen beszéd véleményszabadságról szóló passzusai arról győzik meg az olvasót, hogy Márton Áron természetesnek vette azt, hogy sokféle nézet élhet egymás mellett, nincsenek véleménymonopóliumok. A pluralizmus iránti nyitottsága tette őt többek között képessé a szóértésre és a párbeszédre. Márton Áront Prohászkához és Belon Gellérthez hasonlóan a párbeszéd főpapi rangú magyar mesterének tartom, aki e készségével alkalmas volt arra, hogy a szekularizált világban evangelizáljon mondta Virt. Virt László azért is látja aktuálisnak Márton Áron társadalmi bajokra adott válaszait, mert a mai válság idején ugyanaz a bajok gyökere, ami Márton Áron életében is volt: Márton Áron meggyőződése szerint a válság sohasem gazdasági és pénzügyi ( A nagyhangú gazdasági szólamok ideje lejárt..., mondta), hanem erkölcsi és szellemi. Márton Áron a nevelésbe, a kultúrába, az evangelizációba fektetett be, nem bankokba és ingatlanokba. Márton Áron arra tanít, hogy ha a válságban használjuk az eszünket, mozgósítjuk lelkünket, és megleljük népünk egységét, akkor megtaláljuk a továbblépés útját összegezte az előadó. Úgy véljük, hogy a konferenciáról szóló rövid beszámolónkat zárhatjuk ezekkel a gondolatokkal. EMLÉKEzÉs Egy RÉgI OszTÁLyFŐNÖKRE - Kovács Kata (XI. E) beszélgetése nagyapjával, Takács Istvánnal, iskolánk 1949-ben végzett tanítványával - A megújult gimnázium színes és gazdag múltat őriz falai között. De ha végigsétálunk a folyosókon, úgy érezhetjük, mégis hiányzik valami. Hiányoznak azok az emberek, akik 100 évig életet adtak a gimnáziumnak. Két évig, minden alkalommal, mikor kiléptem az osztályteremből, a szemközti falon a nagyszüleim tablóján állt meg tekintetem. Jobbra a nagymamámé, balra a nagytatámé. Büszkeség töltött el mindig, és egy kicsit úgy éreztem, hogy azok a tablók nem véletlenül kerültek pont oda. Vagy talán én nem véletlenül kerültem pont abba az osztályba Immár végzősként sokszor elgondolkodtam azon, hogy nekik, a nagyszüleim generációjának milyen lehetett itt iskolába járni. Közel hetven év telt el azóta, és rengeteg minden megváltozott. Nemcsak az épületen, hanem a diákokban és tanárokban is. Nemrég nagytatám különleges hírrel érkezett: ismerősétől néhány fotót kapott első gimnazista korából. Jó alkalom volt ez arra, hogy meséljen azokról az időkről, tanárairól, osztálytársairól. A visszaemlékezésből megható módon körvonalazódott egykori osztályfőnöke, Rakonczai János tanár úr alakja. 255

256 hetven évvel ezelőtt Az es tanévet két, hatvanas létszámú osztályban 120 elsőéves gimnazista kezdte el. A Pataki József igazgatása alatt álló gimnázium egyik első osztályának Szigeti Gusztáv, a másiknak Rakonczai János volt az osztályfőnöke meséli nagytatám. Megtudom, hogy az iskolában példás rend és fegyelem uralkodott, mind az igazgatónak, mind a tanároknak nagy tekintélyük volt. Sok diák példaképének tekintette tanárát. A diákok nagy része a csíki falvakból származott, többségük bentlakó lett. A bennlakásban szigorú rendszabályokat kellett betartani, a fegyelem pedig közösséggé kovácsolta össze őket. A rendet a beosztott felügyelő tanár mellett a hetedik-nyolcadikos gimnazisták, az úgynevezett duktorok biztosították. Bár diákok voltak, mégis különös tekintélynek örvendtek a kisebbek körében. Igaz, akadtak közöttük olyanok is, akik visszaéltek hatalmukkal, ilyenkor csorbult a tekintély. A bentlakó diákok minden reggel kötelező módon szentmisén vettek részt. Egyenruhát sem a bentlakóknak, sem az otthonról bejáróknak nem kellett viselniük. Volt viszont egyensapkájuk, bordó bársonyból készült Bocskai sapka, amelyre a gimnázium címerét tűzték, fölötte az osztályok jelzésével. Az alsó tagozatnak, negyedik osztályig ezüstzsinór járt, az elsősöknek egy, a negyedikeseknek négy. A felsősöknél már arany színű zsinór jelezte az osztályt. 256 A III. osztály osztályfőnökével, Rakonczai Jánossal ( )

257 A falusi diákok nagy része székelyharisnyában járt, és aki tehette, Bocskai kabátot viselt. Az alsó osztályos városi legények melegebb időben rövid nadrágban mentek iskolába. Egy évig volt osztályfőnök Rakonczai János, aki latint és magyart tanított, az es tanévben a csíkszeredai gimnáziumban kezdte tanári pályafutását. Szegedről jött, ő választotta a csíkszeredai gimnáziumot munkahelyéül. Nagytatám úgy emlékszik rá, hogy kedves, jó megjelenésű fiatalember volt, hamar megszerettette magát a diákjaival. Mindenki sajnálta, hogy mindössze csak egy évet tanított itt. A következő tanévben már katonai szolgálatra rendelték, a háború befejezése után pedig nem tért vissza Csíkszeredába. Meghívás érettségi találkozóra Elsős gimnazisták ( ) 1999-ben, volt osztályának öregdiákjai 50 éves érettségi találkozóra készültek. Osztályfőnökük, akivel egykor ballagtak, már nem élt. Megtudták viszont, hogy a 82 éves Rakonczai tanár úr Szegeden jó egészségnek örvend. Meghívták a találkozóra. 257

258 Mindenki számára óriási élmény volt a viszontlátás. Az osztályfőnöki órán, majd a banketten felelevenítették a múltat, a közös emlékeket. A tanár úr sokszor elmondta, milyen sokat jelentett neki az az egy, Csíkszeredában eltöltött év, milyen sokat tanult itt emberségből, becsületből! Szeredai éveire ő maga, a 2000-ben megjelent Emlékek, arcképek című könyvében így emlékezik: Az iskola valóságos palota, a kollégium 400 bentlakónak adott helyet. A konyha igazi papi konyha: életemben olyan bőséges, ízletes étkezésben nem volt részem. Vasárnaponként csopaki bort szolgáltak föl. Háromszori étkezésért 60 pengőt fizettünk, ez a harmada volt a fizetésemnek. A lakásért, később elegáns bútorozott szobáért egy jómódú kereskedőnél, Szenteséknél, 30 pengő havonta. Így fizetésem fele megmaradt. Persze mellékes is volt, kb. 60 pengő havonta. Így bizony vidáman éldegéltünk. A tanári kar. Balról jobbra, első sor: Purmann Dezső, Albert Vilmos, dr. Csipak Alajos, Papp János, László Ignác. Középső sor: Beczássy Zoltán, Boga Alajos, Buszek- Borszéki Gyula, Angi Dénes, Sarkadi Elek, Baumgarten László. Hátsó sor: dr. Búzás Márton, Pulchard-Sárdi János, Vámszer Géza, ismeretlen, ismeretlen A visszaemlékezések a munkáról, a diákokról is szólnak: A diákok hallatlanul fegyelmezettek voltak, az I/B-ben tanítottam latint 60 kis harisnyás székely nebulónak, valamint a felső osztályokban franciát. ( ) Az I/B-nek osztályfőnöke is voltam. ( ) A tanároknak hallatlan tekintélyük volt. A tanulók sapkalevétellel és Dicsértessékkel köszöntek. A kisdiákok moccanás nélkül ülték végig az órákat. A szociális összetétel csodálatos volt: szinte száz százalékban dolgozó parasztcsalád gyerekei. Vezetékneveik jellegzetesen székelyek: 258

259 Tamások, Andrások, Antalok Egyik tanítványom később ugyanott igazgató lett, Kristó Andris volt a neve. Amikor 1968 táján családommal ellátogattunk Szeredába, kitárt karokkal fogadott: Rakonczai tanár úr, első osztályos osztályfőnököm. Tanítványunk volt Veress Péter későbbi kereskedelmi miniszter is. Deák Gyula volt az osztályfőnöke. Csíkszereda szép emlék maradt A tanév hamarosan véget ért. Pestre utaztam olasz nyelvtanfolyamra. Ősszel visszamentem, de tudtam, a percek meg vannak számlálva. Vártam a katonai behívómat, de nem vártam meg. Közben ugyanis kineveztek Budapest székesfőváros egyik iskolájába, és szeredai állásomról lemondva oda távoztam. Éreztem már akkor, hogy a katonai helyzet nem kedvező, aligha térhetek én vissza Szeredába, kedves székelyeim közé. Igazam is lett, így a háború végén már pesti tanárként jelentkeztem a fővárosban. Így indult el életem 1945 őszén Budapesten. Csíkszereda távoli szép emlék maradt s az számomra ma is. Életem meghatározó évét töltöttem a Hargita aljában. Jó iskola volt emberségből, magyarságból. Nemcsak könyvében fejezte ki ragaszkodását Rakonczai tanár úr Csíkszeredához, a csíki diákokhoz. Jelen volt a 2005-ben, Budapesten megrendezett Csíki öregdiák-találkozón. Az általa létrehozott alapítvány révén pedig minden évben két, jó eredményeket elért diákot támogatott. 259

260 Sok minden megváltozott iskolánkban azóta, hogy Rakonczai tanár úr búcsút mondott kisdiákjainak, csíki kollégáinak. Nagyszüleink után szüleink generációjának tablói is felkerültek a folyosó falára. Nemsokára rólunk is elkészülnek a tablóképek. Elgondolkodom, mit fogok mesélni én az unokámnak tanáraimról, az itt töltött évekről. csáki szidónia XI. b Az ERdÉLyI RóMAI KAThOLIKus státus csíkszeredai FŐgIMNÁzIuMÁNAK ÉRTEsíTŐJE Az ÉVRŐL Munkád nyomán áldás fakad, új szellem költözik az iskolába. gondolatok a 100 éves évkönyvről Szeresd az iskolát! Jó volna felírni minden tanuló asztalára. Mennyivel szebb volna az iskolai élet, eredményesebb a munka, mennyivel kevesebb kár és kellemetlenség fordulna elő, ha uralkodnék az iskola szeretete! De ezt parancsolni nem lehet. Ha a tanuló korán megértené, hogy a sok tanár, a díszes, nagy iskola, annak jó levegője és drága felszerelése mind ő érette van, egészen természetes úton ébredhetne fel szívében az iskola szeretete, hogy őt arra indítsa, hogy alázatos lélekkel, készséges akarattal tegyen meg mindent, mit az iskola követel, s kerülne mindent, mit az iskola tilt, mert itt minden az ő javára, az ő érdekére céloz. Kinek-kinek saját érdeke, hogy az erkölcsi, értelmi és testi erők összhangzó kiművelése által értékes emberré fejlődjék. Szép jövőt így lehet biztosítani és önértékünk felemelő tudata s az a gondolat, hogy embertársaink becsülésére is számíthatunk, földi boldogságunknak egyik legbiztosabb forrása. Tiszta erkölcs, világos értelem, sokoldalú műveltség, erős akarat, önzetlenség, kötelességérzet nemcsak fenntarthatja a hazát, hanem azt a nagyság útján magasabbra emelheti. Kassai Lajos, a csíkszeredai főgimnázium hajdani igazgatója egy tanulóhoz címzett levelében, amely leginkább a klasszikus intelem műfajra, közelebbről Kölcsey Parainesisére emlékeztet, olyan értékeket fogalmazott meg, melyek immár több mint 100 éve iskolánk szellemiségének alapjául szolgálnak. Az intelem műfaji sajátossága, hogy a címzettje ugyan az egyén, ám a mintaszerűnek, a kívánatosnak mutatott magatartás épp egyén és közösség harmóniájára épül. Kassai Lajos kiemeli, hogy az egyéni adottságok kiművelésével töltheti be az iskola azt a közösségi szerepet, amelyért létrejött: a saját érdeken alapuló belátás a feltétele (értékes emberré fejlődni az erkölcsi, értelmi és testi erők összhangzó kiművelése által ) mind a hasznos közösségi tevékenységnek, mind a harmonikus személyiségnek. Mindezt megalapozza és átszövi az erős érzelmi kötődés, az iskola, a szülők és a haza iránti szeretet és hála. Így az ebben az iskolában felnövő diákok, miután elhagyják az intézményt, teljes értékű emberként folytathatják útjukat az életben. 260

261 A 100 éves évkönyv felevenítésének hagyománya is ez előtt a tradíciókban gazdag, nagynevű iskola előtt tiszteleg, melybe minden diák büszkeséggel lép be, és amelyet fájó szívvel hagy el. Szerkezet, témák Az es főgimnáziumi értesítő előszóból és 12 fejezetből áll, melyben az es tanévről közöl adatokat. Az iskolában I VIII. osztály működött (a nyolc évfolyamot felölelő gimnázium a mai V XII. osztályoknak felel meg), a tanári testületben 20 tanár és 2 hitoktató dolgozott (I. fejezet). A II. fejezet külön-külön tárgyalja az egyes osztályok tananyagát, tájékoztató jellegű címszavakban és témákban, feltehetőleg a szülők és más érdekeltek informálásának céljából. Végzősként különös érdeklődéssel olvastam a VIII. osztályosok tantárgyait, témáit, és bevallom, ma is óriási kihívásnak tűnik ekkora mennyiségű tananyagot elsajátítani. A végzősök tantárgyai inkább humánorientáltak, de négy nyelv (magyar, német, latin, görög) irodalma, illetve történelem, filozófia és vallástan mellett tanultak mennyiségtant és természettant is. Érdekes, hogy a rendes tantárgyak mellett voltak úgynevezett rendkívüli tantárgyak is, melyek között olyan különlegességnek számító foglalkozások is szerepeltek, mint a gyorsírás heti egy órában a IV VIII. osztályosoknak, a játék az I VI.-ban, illetve a céllövés a VII VIII. osztálynak. A céllövés gyakorlása szeptember végén vette kezdetét 53 tanulóval a brassói 24. honvéd gyalogezred csíkszeredai 4. zászlóaljának laktanyáján, és a tanév során négyszer ellátogattak az elemi lőtérre is június 13-án megtartották a díjlövést, ahol 60 K díjat osztottak ki a honvéd tisztikar adományozásából, valamint a honvédelmi miniszter 1 ezüst és 4 bronz érmét. A tanári könyvtár az adott tanévben 257 művel gazdagodott, így az állomány száma 6921-re nőtt, ez főként a tanárok saját írásaiból állt, meglepően sok önálló munkájuk született egy év leforgása alatt. Az ifjúsági könyvtár gyarapítására az iskola 380 K értékben vásárolt könyveket. A történelem, földrajz, filológia szertárban nem volt gyarapodás, ellenben az érem- és régiségtár jelentősen gyarapodott. Az iskola egyik volt tanítványa, Enyeter Ferenc csendőrezredes ugyanis gazdag adománnyal támogatta az érem- és pénzgyűjteményt. Az igazgatóság reményei szerint ez az adomány megalapozhat egy olyan növekvő gyűjteményt, mely idővel kulturális célokat kiszolgáló múzeummá nőheti ki magát. Az érem- és régiségtárban a pénzgyűjtemény mellett volt egy etnográfiai gyűjtemény is, amely több mint száz Csíkból és Háromszékből gyűjtött hímestojást tartalmazott. Az V. fejezet (Egyesületek élete) az intézmény három alapegyesületének azévi tevékenységét mutatja be. Az egyik ilyen egyesület a Mária-Társulat, melynek célja a diákok vallásgyakorlás iránti igényének növelése, ide azok a diákok jelentkeztek, akik igényt tartottak az iskolán kívüli közös vallásgyakorlásra. A nagyobb és a kisebb diákok számára külön társulat működött, 261

262 melynek vezetői az iskola vallástanárai voltak, a kisebb tisztségeket viszont az arra érdemes diákok töltötték be. A gyűlések vasárnaponként zajlottak, megbeszélésekkel, szavalatokkal, énekekkel és felolvasásokkal tettek vonzóbbá azokat. A két társulat közös tevékenysége a havonta megtartott közös gyónás és áldozás volt. A társulatba való bekerülést egy beavató szertartás előzte meg, ahol a leendő tagok Váradi Gyula plébános beszédét hallgathatták meg, illetve a régi tagok is megújították fogadalmukat. A másik alapegyesületről, a Kiránduló egyesületről kevés szó esik, mivel az évben nem rendeztek közös tevékenységet. A hagyományfolytonosság részét képezi az önképzőkör, mely ma is él különböző délutáni körök formájában, bár ezek a körök más légkörben zajlottak akkor és másban most. A jelenlegi körök jórészt tantárgyakra vagy egy szűkebb tevékenységi területre korlátozódnak, de száz évvel ezelőtt az önképzőkör nem csupán matekfeladatokból vagy színjátszásból állt, hanem a különböző diszciplínákat egyesítve sokoldalú képzési lehetőséget nyújtott. Október 6-án például az aradi vértanúk emlékét a kör díszgyűléssel ünnepelte, ahol a vezető tanár a következőket mondta megnyitó beszédében: Az emberi lélek nem gramofon, amelynek üres lapjára belebeszélhetünk akármit. Élő valóság az, melynek arravalóságait csak megindítják külső eszközök, de igazi fejlődését magának kell munkálnia. Ennek az egyedül gyümölcsöző magunk-művelésének, ennek a semmivel nem pótolható autodidaxisnak kertje, alkalmas tere a mi»önképzőkörünk«, mely íme ma, e gyászos emlékű napon lép a nyilvánosság elé. A köri gyűléseken a diákok írásbeli dolgozatokat ismertettek és bíráltak el, felolvasásokat, szabadelőadásokat tartottak, énekeltek és zenéltek. De mindezek mellett az adott évben egy új feladata is volt a körnek: az újabban alakuló alkoholellenes mozgalom pártolása. Az alkoholellenes iskolai egyesületek alakításáról az erdélyi középiskolákban működő tanárok egyesülete döntött, és azt is meghatározták, hogy ez a tevékenység az Önképzőkör keretén belül történjék. Így az november 26-i gyűlésén az Önképzőkör elismerte az alkohol káros hatását, és kiemelte az ellene való küzdelem szükségességét. Az alkohol élvezete káros az egyénre, társadalomra és hazára nézve mind az erkölcsi, mind az anyagi szempontokat tekintve s az ellene való küzdelem szükséges mondták ki a gyűlésen, melyen gr. Majláth Gusztáv Károly erdélyi püspök is jelen volt és, támogatta a mozgalmat. A mozgalom gyakorlati eredményeket is elért. A felsőbb osztályokból 36 tanuló jelentkezett, hogy kész az adott tanévre teljes absztinenciát gyakorolni, bár év végére kiderült, hogy ezt a fogadalmat öten megszegték. Ennek ellenére az egész tanév során több felolvasást tartottak az alkohol káros hatásáról. Az egyesületek beszámolója után az értesítő a diákok tanulmányi eredményeinek ismertetésével, illetve néhány instrukcióval zárul a következő tanévre vonatkozóan. 262

263 Ma. Élő hagyomány Az elmúlt száz év óriási változásokat hozott az iskolai életben, ugyanígy változott az iskolai évkönyv szerkezete, tartalma, stílusa is. Az értesítő egy meghatározott struktúra szerint kiemelt tényekre szorítkozik, a mai évkönyv sokkal inkább igényesen megírt szövegek gyűjteménye, mintsem tényleíró beszámoló. Az értesítőben tanárok publikálnak, a szülők olvasók, a diákok pedig mondhatni az értesítő tárgyai, a mai évkönyvben a diákok éppúgy publikálhatnak, mint a tanárok, és nem csupán a tanév eseményeire vonatkozó beszámolókat, hanem akár szépirodalmi alkotásokat is. Sok a változás, de a legfontosabb még mindig ugyanaz a gimnáziumban: az értékközpontú szemlélet. A cél még mindig értékes értelmiségiek nevelése napjaink tömegdiploma-gyártóival szemben, olyan értelmes embereké, akikben a haza és az iskola iránti hűség, a közösségi elkötelezettség és a személyes önmegvalósítás összhangja jöhetne létre. Még mindig erős az összetartás az osztályok között és azokon belül is. És nemcsak ünnepnapokon van szeretet az iskolában. 263

264

265 V. TANÁROK, személyzet, diákok TANÁROK Iskolavezetőség Varga László igazgató Juhász-András Réka igazgatóhelyettes CÍMZETES TANÁROK Antal Beáta földrajz angol Bara Katalin magyar Barta Mónika biológia Bartolf Hedwig német (jelenleg főtanfelügyelő) Berszán-Márkos László testnevelés Boda-Székedi Eszter német Bodor Julianna angol Boldizsár Ágoston magyar Borsodi L. László magyar Csapó Hajnalka matematika Csata Emese magyar Csiszér István zene Csomós Róbert informatika Csonta Ildikó informatika Csutak Judit magyar Demeter István Hunor informatika Halász Gyöngyi fizika Herţa Enikő német Izsák Zoltán biológia Kolozsváry Katalin angol Laczkó József matematika Lőrincz Éva Katalin katolikus hittan Mátéffy Mária angol Máthé Emőke angol Nagy Veronka történelem Noszlopi Edit német Oltean Éva kémia (GYES) Orbán Zsolt történelem Páll R. Olga matematika Péli Bálint fizika Péter Éva testnevelés Püsök Anna román Ráduly Margit képzőművészet Sturzu Maria Lucreţia román Szabó László társadalomtudományok Szatmári Mária matematika Szatmáry Annamária román (GYES) Szász-Heron Amália Kinga iskolapszichológus Tamási Csaba matematika Tódor Imre latin társadalomtudományok Betanító és helyettesítő tanárok Barabás Gyöngyvér társadalomtudományok Berszán Márkos Éva testnevelés Bilibók Katalin kémia Burus Siklódi Botond kémia Fazakas Edit román Gábos Endre néptánc Gidó Mária földrajz Kui Eszter Enikő pszichológia Márdírosz Barnabás német Mihály András román Neacşu Éva fizika Sárközi Sándor piarista Sata Klára kémia Solymosi Alpár unitárius hittan Szabó Irén Ottília pszichológia Szatmári Szilárd református hittan Tomonicska Ingrid román 265

266 személyzet Császár Ibolya főkönyvelő Antal Katalin főtitkárnő Gyarmati Dénes informatikus-rendszergazda Kozma Csaba adminisztrátor Bartó Ilona titkárnő Borbé Levente könyvtáros Balázs-Bécsi Enikő dokumentarista Ferencz Kinga laboráns Kósa Mária laboráns Silló Ildikó technikus Szentes Beáta technikus Bíró Árpád villanyszerelő Antal Ferenc karbantartó Antal Géza kapus Barta László kapus Lakatos László kapus Portik Kocsi Csaba kapus Bálint Tibor kazánfűtő Fekete Attila kazánfűtő Péterfi Gábor kazánfűtő Ambrus Borbála takarítónő Antal Aranka takarítónő Gábor Gizella takarítónő Gábor Veronika takarítónő Karácson Rozália takarítónő Kósa-Timár Gizella takarítónő László Csilla Sarolta takarítónő Miklósi Ibolya takarítónő Péter Irén takarítónő Ursu Mariana takarítónő 266

267 DIÁKOK VI. A OszTÁLy osztályfőnök: Boda-székedI eszter Balázs Edina 8, 56 Csíkszereda Bálint Kinga 9, 00 Csíkszereda Bartis Zsolt 10 Csíkszereda Bodor Szidónia Zsuzsanna 8, 00 Csíkszereda Boier Kinga 9, 06 Csíkszereda Bokor Norbert 7, 78 Csíkszereda Czine-Buzsi István 9, 31 Csíkszereda Dávid Henrietta 8, 50 Csíkszereda Dávid Hunor 8, 00 Csíkszereda Engelhardt Edwin 8, 25 Csíkszereda Ferencz Henrietta 9, 62 Csíkszereda Gábor Szilárd 8, 12 Csíkszereda Kovács Attila 8, 53 Csíkdelne Kovács Gergely 7, 59 Csíkrákos Kozán Alfonz Imre 9, 13 Csíkszereda László Zsombor 8, 53 Csíkszereda Majláth Renáta 7, 65 Csíkszereda Nedelka Zsolt 9, 40 Csíkszereda Recsák Zsuzsa 9, 03 Csíkszereda Ruczuj Krisztina 8, 53 Csíkpálfalva Salamon Ildikó 8, 46 Csíkcsicsó Szász Kincső 8, 56 Csíkszereda Tankó Bernadett 7, 56 Csíkszereda Ürmösi Ádám 7, 09 Csíkszereda Váncsa Réka Gabriella 9, 56 Csíkszereda 267

268 VII. A OszTÁLy osztályfőnök: tódor Imre Antal Áron Elment a Csíkszereda II. félévtől Benkő Magor 8, 50 Csíkszereda Csáki Hunor 9, 18 Csíkmadaras Csoti Zselyke Mariann 9, 85 Csíkszereda Erőss Réka 9, 70 Csíkszentmiklós Fodor Tamás 8, 02 Csíkszereda Geréd Hunor 8, 73 Csíkszereda Geréd Annamária 9, 29 Csíkborzsova Imets Hanna 9, 20 Csíkszereda Kanabe Gábor 8, 73 Csíkszereda László Péter 8, 47 Csíkszereda Lukács Áron Zsolt 10 Csíkszereda Márton Márton 7, 88 Csíkcsicsó Nagy-Galaczi Tamás 9, 79 Csíkszereda Neacşu Viktor 9, 76 Csíkszereda Péter Szilvia 9, 44 Csíkszentmiklós Petres Boglárka 9, 47 Csíkcsomortán Részeg Győző 8, 41 Csíkcsicsó Salamon Dóra 9, 64 Csíkszereda Sandy Márton-István 7, 02 Csíkszereda Szőcs Gellért 8, 41 Csíkszereda Szőke Géza Tamás 9, 11 Csíkszereda Takács Kund Krisztián 8, 38 Csíkszereda Tála Zsolt 7, 50 Csíkszentgyörgy Tamási Emma 9, 64 Csíkszereda Tamási Eszter 9, 85 Csíkszereda Tőke Mihály-Levente 8, 32 Csíkszereda 268

269 VIII. A OszTÁLy osztályfőnök: CsIszér István András Gedeon 9, 14 Csíkszereda Balázs-Bécsi István 9, 35 Csíkszereda Barta Miklós 9, 85 Csíkszereda Biró Ádám Attila 9, 50 Csíkszereda Bogács Brigitta 9, 00 Csíkszereda Bors Tihamér Előd 8, 08 Csatószeg Capcalo Dániel 9, 82 Csíkszereda Farkas Tímea 9, 91 Csíkszereda Fülöp Bendegúz 9, 50 Csíkszereda Györfi Áron 8, 76 Csíkszereda Incze Tamás 8, 52 Csíkszereda Karda Ákos 8, 91 Csíkszereda Kovács Abigél 8, 58 Hargitafürdő Ladó Sebestyén 9, 32 Csíkszereda Márton Tamás 9, 17 Csíkszereda Miklós Nóra Tímea 9, 38 Csíkszereda Nagy Hunor 8, 08 Csíkszereda Papp Andrea Kinga 10 Csíkszereda Péter Dalma Beáta 9, 76 Csíkszereda Péter Mária 9, 4 1 Csíkborzsova Sárosi Csaba 9, 00 Csíkszereda Szántó Ákos 9, 44 Csíkszereda Szatmári Éva 9, 88 Csíkszereda Szőcs Álmos 9, 94 Csíkcsomortán Váncsa Klára 8, 55 Csíkszereda Varga Tamás 9, 29 Csíkszereda 269

270 IX. A OszTÁLy filológia osztályfőnök: Bara katalin Albert Adél Hajnalka 8, 84 Csíkszentdomokos Ambrus Tímea 8, 41 Gyimesfelsőlok Balló Emőke 8, 89 Csíkcsicsó Balló Renáta 9, 47 Csíkszentimre Baricz Attila 8, 10 Csíkszereda Bartalis Tímea Johanna 8, 52 Csíkszereda Bartis Szidónia 9, 76 Csíkszentkirály Bartó Emese 8, 60 Göröcsfalva Beţa Daniela Valentina 9, 26 Frumósza Bîrnat Maria-Magdalena 8, 86 Frumósza Bíró Mónika Anita 9, 65 Csíkszentlélek Dobos Ágota 9, 44 Csíkpálfalva Frank Boglárka 8, 63 Csíkbánkfalva György Szende Karolina 9, 28 Csíkmenaság Horváth Rita 8, 65 Csíkmadaras Imets Dóra 9, 21 Csíkszereda Kacsó Klaudia Krisztina 8, 92 Felsősófalva Kedves Emőke 8, 72 Balánbánya Kopacz Kincső 8, 84 Csíkszentkirály Lázár Annamária 9, 94 Tusnádfürdő Miklós Boróka 9, 23 Fitód Rancz Mónika 9, 50 Csíkszereda Részeg Anita 9, 34 Csíkcsicsó Szabó Boglárka 9, 05 Csíkszereda Szabó Dorottya 9, 13 Göröcsfalva Székely Blanka 7, 80 Ajnád Szentes Izabella 9, 10 Madéfalva Todor Edina 7, 89 Csíkmindszent Tőke Sugárka 9, 23 Csíkszereda Vaszi Emőke 9, 07 Csíkszereda 270

271 IX. b OszTÁLy társadalomtudományok osztályfőnök: szabó lászló Balázs Katalin 8, 42 Csíkszereda Balló Gabriella 9, 13 Csíkcsicsó Ciobotaru Romeo 8, 07 Gyimesközéplok Csibi Márta 9, 10 Gyergyóditró Csíki Gergely 9, 44 Szentegyháza Görbe Zsófia 9, 26 Csíkszereda Haţegan Iulia 9, 10 Csíkszentlélek Husza Angelica 8, 07 Csíkszereda Imets Nóra 9, 47 Csíkszereda Koka Krisztina 8, 81 Csíkszereda Korodi Boglárka 9, 26 Madéfalva Kurkó Andrea 9, 18 Csíkdánfalva László Ágnes 8, 97 Csíkszereda László Réka 8, 81 Csíkszereda Makai Edina Lívia 9, 21 Csíkszereda Marfici Beáta 9, 44 Csíkszereda Mezey Anna Nóra 9, 42 Csíkszépvíz Miklós Aliz 9, 65 Csíkszereda Olti Ákos 9, 15 Madéfalva Részeg Éva 9, 10 Madéfalva Salamon Orsolya 9, 07 Csíkszereda Sorbán Csenge 9, 13 Csíkszereda Székely Emőke 9, 07 Csíkszereda Szőcs Ágnes 9, 71 Csíkcsomortán Timár Norbert 8, 97 Csíkszereda Timár Róbert 9, 00 Csíkszereda Vass Zsuzsanna 9, 42 Csíkszereda Veres Alpár 9, 07 Csíkszereda Vinca Izabell 8, 65 Csíkcsicsó 271

272 IX. c OszTÁLy természettudományok osztályfőnök: Barta mónika Antal Katalin Renáta 7, 91 Gyimesbükk Antal Hajnalka 9, 50 Csíkrákos Bakcsi Anita 8, 88 Csíkszereda Baliga-Kovács Ágoston 9, 27 Madéfalva Balog Laura Katalin 9, 69 Csíkszereda Bilibok Anita 8, 72 Ajnád Boga Gabriella 9, 72 Csíkszentsimon Csíki Henriette 9, 19 Csíkszereda Csipor-Fodor Andrea 9, 35 Csíkszereda Erdély Katalin 9, 00 Pottyond Gagyi Endre Botond 9, 33 Felsősófalva Geréd Bíborka 9, 44 Csíkszereda Gyenge Mónika 8, 80 Csíkjenőfalva Hanner Tímea 8, 19 Csíkszentmihály Huszár Beáta Bernadett 9, 63 Gyergyócsomafalva Igyártó Gyopárka 9, 27 Csíkszereda Ilyés Norbert 9, 38 Gyergyóalfalu Iszlay Gergő 9, 50 Csíkszereda Juhász Kincső Réka 9, 66 Csíkszereda Kedves Renáta 9, 38 Csíkmindszent Kerekes Emese 8, 72 Ajnád Kovács Krisztina 9, 41 Csíkkozmás Lázár Krisztina 9, 41 Szentegyháza Lőrincz Andrea 9, 00 Csíkszereda Nemes Izabella Mónika 8, 86 Csíkszereda Pápai Gabriella Zsuzsanna 9, 86 Csíkszereda Rokaly Norbert 9, 47 Gyergyócsomafalva Sándor Szende 9, 88 Csíkszereda Siklódi Róbert Tihamér 8, 83 Salamás Szabó Szilvia Mónika 9, 58 Gyimesfelsőlok Szőcs Noémi 9, 02 Vacsárcsi Urkon Melinda 9, 83 Tusnádfürdő 272

273 IX. d OszTÁLy természettudományok osztályfőnök: PélI BálInt Antal Alfréd 8, 11 Csíkszereda Antal Attila 8, 91 Gyimesfelsőlok Balázs Hanna Ágnes 8, 80 Csíkszereda Balló Karola 9, 47 Csíkcsicsó Biró Norbert 9, 13 Csíkszentdomokos Borbáth Boróka 9, 30 Csíkmadaras Burista Emese 9, 22 Csíkszereda Buzás Renáta 9, 63 Csíkcsicsó Gál Enikő 8, 69 Csíkszentgyörgy Gál Norbert 9, 08 Csíkszereda Gál Pálma 8, 88 Csíkszentkirály Horvát Dorottya 8, 66 Csíkszereda Horvát Izabella 8, 97 Csíkszereda Jakab Ágnes 8, 69 Csíkbánkfalva Kedves Emese 9, 58 Csíkszentdomokos Kristó Hanna 8, 77 Csíkszentkirály Marschal Henrietta 9, 17 Csíkszentdomokos Márton Csilla 9, 08 Csíkszentdomokos Miklós Szidónia 8, 94 Csatószeg Nagy Annamária 8, 63 Csíkmindszent Onodi Izabella 9, 50 Csíkborzsova Pál-Kendy Botond 8, 97 Csíkszereda Pogar-Nagy Noémi 9, 27 Csíkszereda Sándor Mária Henrietta 9, 47 Szentegyháza Sarány Zsolt 9, 47 Csíkszereda Simon Tünde Mária 9, 52 Csíkszentdomokos Solyom Hajnal 9, 08 Gyergyószentmiklós Szabó Anita 9, 27 Csíkdánfalva Szabó Ervin 9, 05 Csíkszentdomokos Szász-Péter Zsófia 8, 69 Kápolnásfalu Vaslaban Izabella 8, 63 Csíkszereda 273

274 IX. E OszTÁLy matematika-informatika osztályfőnök: Csonta IldIkó Albert Bence 8, 88 Csíkszereda Albert Erika Tímea 9, 66 Csíkszereda Amza Ştefan 9, 16 Csíkszereda Antal Árpád 8, 66 Csíkszépvíz Bartha Réka 9, 38 Csíkszereda Birta Zsolt 9, 36 Csíkszereda Borsos Tamás 8, 63 Csíkszereda Csala Hunor 9, 69 Csíkszereda Cseke Judit 9, 55 Csíkszereda Dumitraşcu Dóra 9, 41 Csíkszereda Erősdi Zakariás 9, 83 Csíkszereda Ferencz Csanád 9, 27 Csíkszereda Hompoth Loránd 9, 22 Csíkszereda Horváth Balázs 9, 69 Csíkszereda Janó Imola 8, 27 Gyimesközéplok Kádár Renáta 8, 66 Madéfalva Koncz Botond 9, 38 Csíkszereda László Emőke 9, 25 Csíkszereda László Norbert Péter 9, 05 Csíkszereda Lenk Szabolcs 8, 63 Csíkszereda Lőrincz Árpád 9, 11 Csíkszereda Nagy-Ladó Zsuzsanna 9, 66 Csíkszereda Sántha Szilárd 8, 80 Tusnád Sárig Endre 8, 88 Csíkszereda Simó István 9, 08 Szentegyháza Solyom Gellért 9, 66 Gyergyószentmiklós Szász Botond 9, 08 Csíkdánfalva Széll Tamás-Pál 9, 61 Csíkszereda Szőcs Péter 8, 83 Csíkszereda Veress Krisztina 8, 55 Csíkszereda Vizi Előd 9, 36 Csíkszereda 274

275 IX. F OszTÁLy matematika-informatika osztályfőnök: tamási CsaBa András Hunor 8, 22 Szentegyháza Antal Andrea 8, 44 Csíkmadaras Baczani Gellért Levente 7, 80 Csíkcsomortán Balázs Attila Arnold 8, 80 Szentegyháza Balázs-Penksza Péter 8, 47 Csíkszereda Bálint Szabolcs 8, 38 Tusnádfürdő Basa-Tamás László 8, 44 Csíkszereda Biro Barna 7, 94 Csíkszereda Cserei Áron 8, 50 Csíkmindszent Erős-Fodor András 8, 64 Göröcsfalva Erőss Ervin 8, 97 Csíkszentmiklós Farkas István 8, 47 Csíkszereda Ferencz Tamás 8, 19 Madéfalva Fülöp István Krisztián 8, 63 Csíkjenőfalva Golicza Lukács 8, 82 Csíkszereda Gyenge Anita 7, 77 Csíkjenőfalva Gyenge Tamás 8, 41 Csíkkarcfalva György Tímea 9, 19 Szentegyháza Kelemen Noémi 8, 50 Csíkszereda Kurkó Tamás 9, 05 Csíkszentdomokos Lázár Botond 9, 16 Csíkszereda Molnár Örs Hunor 8, 63 Csíkszereda Nyáskuj Csongor 8, 08 Csíkvacsárcsi Petres Edmond 9, 16 Csíkszereda Sandor Noémi 7, 61 Csíkkarcfalva Sass Endre 8, 61 Csíkszereda Straf Antal 8, 36 Csíkszereda Szabó Zsolt 8, 80 Csíkszentmiklós Udvari Balázs 8, 44 Csíkszentkirály 275

276 X. A OszTÁLy filológia osztályfőnök: lőrincz éva katalin Ambrus Erna 8, 90 Csíkszenttamás André Mária Irén 9, 12 Gyimesközéplok Bardocz Richárd 8, 22 Csíkszereda Becze Boglárka 9, 27 Csíkszereda Beteg Emese 9, 10 Csíkszereda Bilibok Szidónia 8, 60 Csíkszentlélek Biró Brigitta 8, 80 Csíkszereda Boier Bojána 8, 82 Csíkszereda Borbély Márta 9, 10 Csíkrákos Burista Zsófia 9, 20 Kászonaltíz Condrea Szidónia 9, 35 Csíkcsicsó Csok Kinga 8, 65 Csíkszenttamás Demeter Anita 9, 20 Csíkszereda Fábián Réka 8, 82 Csíkszentsimon Ferenczy Anita 9, 70 Csíkszereda Gothár Zsolt Sándor 9, 10 Csíkszereda Jancsó Renáta 9, 07 Csíkkarcfalva Karikás Balázs 8, 77 Csíkszereda Korodi-Andrei Bernadett 8, 95 Csíkszereda Kótai Loránd 8, 50 Csíkszentsimon Lukács Eszter 9, 27 Csíkszereda Mic Eduard Cristian 8, 85 Csíkdánfalva Nagy Annamária 9, 20 Csíkmindszent Péter István 8, 85 Csíkszereda Székely Gyula Lóránd 8, 32 Csíkszereda Székely Mónika 9, 20 Csíkmadaras Tamás Orsolya 9, 22 Csíkszereda Todor Krisztián 9, 02 Csíkszereda Tompos Mária Terézia 9, 52 Csatószeg Virág Noémi 9, 15 Csíkszentsimon 276

277 X. b OszTÁLy társadalomtudományok osztályfőnök: noszlopi edit Balog Orsolya Katalin 9, 60 Csíkszentimre Bania Adrian Lucian 9, 45 Gyimesközéplok Boga Erzsébet 9, 75 Csíkszereda Bőck Noémi 9, 67 Csíkszereda Csató Erzsébet 9, 70 Csíkszentimre Csurka László Csongor 9, 10 Csíkszereda Duduj Szilvia 9, 62 Csíkszereda Fésüs Ágota 9, 65 Csíkszereda Gábor Ibolya 9, 65 Gyergyószárhegy Gál Brigitta 9, 60 Csíkpálfalva Gere Nóra 9, 92 Csíkszereda György Emőke 9, 40 Szentegyháza Imets Anita 9, 55 Csíkszereda Jakab Zalán Tamás 9, 52 Csíkszereda Jimon Claudia 9, 94 Szentegyháza Kedves Pál-Róbert 9, 70 Csíkszereda Kiss Krisztina 9, 67 Szentegyháza Korodi Huba 9, 55 Tusnád Kovács Nándor 9, 10 Csíkszereda Kovács Nóra 9, 40 Csíkkarcfalva Kristó Ákos 9, 60 Csíkszereda Lokodi Anna Aletta 9, 85 Csíkszereda Lukács Orsolya 9, 90 Csíkszereda Máthé Nóra 9, 72 Göröcsfalva Miklós Hanna Ingrid 9, 72 Csíkszereda Moldovan Benedek Henrietta 9, 32 Csíkszereda Molnár Renáta 9, 47 Gyimesközéplok Orbán Edina 9, 92 Csíkszereda Pál Dalma 9, 67 Csíkszentgyörgy Sugár Tímea 9, 95 Csíkszereda Szabó Réka 9, 73 Csíkszereda Szőcs Csilla 9, 57 Csíkkozmás 277

278 X. c OszTÁLy természettudományok osztályfőnök: Izsák zoltán Balázs-Urkon Éva 9, 21 Csíkszereda Barta Karola Anna 9, 73 Csíkszereda Becze Sarolta Ágnes 9, 76 Csíkszépvíz Biró Anita 8, 92 Szentegyháza Biró Anna 8, 97 Csíkszereda Bodor Emília 9, 71 Szentegyháza Bors Gabriella 9, 44 Újtusnád Curkó Árpád 9, 97 Csíkszereda Darvas Tamara 8, 92 Csíkszereda Demeter Ágota 9, 50 Csíkszereda Ferencz Ágota 9, 26 Madéfalva Ferencz Elek 9, 60 Kápolnásfalu Gábor Szidónia 9, 21 Csíkkarcfalva Gál Zoltán 9, 76 Csíkszépvíz Gyurka Csaba 9, 65 Csíkszereda Kaitár Krisztina 9, 78 Csíkdánfalva Kelemen Kinga 9, 47 Csíkkarcfalva Kósa Nóra 9, 52 Csíkszenttamás Lázár Emőke 9, 15 Lövéte Márton Alpár 8, 78 Csíkvacsárcsi Márton Kamilla 9, 44 Csíkkarcfalva Miklós Eszter 9, 76 Csíkrákos Oláh István György 8, 44 Gyimesbükk Péter Orsolya 9, 92 Csíkszentmiklós Salamon Bernadette 9, 89 Csíkszereda Sándor Izolda 9, 47 Csíkjenőfalva Szasz Zsuzsanna 9, 21 Csíkpálfalva Szőgyör István 8, 52 Csíkajnád Szőke Beáta 9, 18 Csíkszereda Teutsch Brigitta 9, 65 Csíkszereda Tóth Orsolya 9, 60 Csíkszereda Vizi Xénia 8, 76 Csíkkarcfalva 278

279 X. d OszTÁLy matematika-informatika osztályfőnök: laczkó József Abos Barbara 8, 97 Csíkszereda Ábrahám Gellért 9, 07 Csíkszereda András Csilla 9, 07 Csíkszereda András Réka 9, 10 Csíkszereda András Tamás 8, 47 Csíkcsomortán Becze Hunor 9, 00 Csíkszereda Bege István 9, 18 Csíkszereda Bors Ödön 9, 05 Csatószeg Both Csaba 9, 55 Csíkkarcfalva Búzás Barbara 8, 18 Csíkszentmihály Cserei Nándor 8, 50 Csíkmindszent Csiki Gergely 8, 55 Csíkszereda Feiszthammel Norbert 8, 18 Csíkszereda György Szilárd 9, 21 Szentegyháza Karda István 9, 05 Csíkszentdomokos Ladó Zsolt 8, 84 Csíkszereda Mátyás Mercédesz 8, 55 Csíkszereda Nagy Szilárd 8, 81 Csíkmindszent Nagy-Serbán Emese 8, 81 Csíkbánkfalva Pál Emőke 8, 86 Csíkmadaras Rácz Levente János 8, 50 Csíkszereda Sándor Gellért 9, 26 Csíkmadaras Silló Csanád 8, 71 Csíkszereda Varga Zsuzsanna 9, 42 Csíkszereda Zólya Emőke Krisztina 8, 42 Csíkszereda 279

280 X. E OszTÁLy matematika-informatika osztályfőnök: Bodor JulIanna Antal Balázs 9, 10 Csíkszereda Baróti Szandra 9, 44 Gyergyócsomafalva Birta Nándor 9, 18 Csíkszereda Bodó Gellért 9, 36 Kászonaltíz Bors Alpár 8, 50 Csatószeg Buslig Zsolt László 9, 26 Csíkszereda Csutak Balázs 9, 66 Csíkszereda Farkas Beáta 8, 81 Csíkjenőfalva Fikó Dalma Mária 9, 15 Gyimesközéplok Gál Ákos 8, 65 Csíkszentimre Kalamár Botond László 8, 39 Csíkszentdomokos Kelemen Erika 9, 10 Csíkszereda Kis Ádám 9, 42 Csíkszereda Kurkó Mihály-Zsolt 9, 26 Csíkszentdomokos Lacz Eszter 9, 31 Csíkszereda Laczkó Beáta 8, 81 Gyergyóremete Laczkó-Benedek Brigitta 9, 13 Csíkszereda Lántzky Anna 8, 97 Csíkszereda Lőrincz Barnabás Attila 9, 42 Csíkszereda Miklós Stefánia 9, 18 Csíkszentdomokos Nagy Tamás 9, 18 Csíkszereda Péter Ottó 8, 73 Csíkszereda Petres Katalin 9, 05 Csíkmadaras Rétyi Dorottya 9, 84 Csíkszereda Salamon Réka 8, 44 Gyimesfelsőlok Sandy Bálint-Mátyás 9, 18 Csíkszereda Silló Hunor 9, 55 Csíkszereda Simó Dorottya 9, 13 Szentegyháza Stoica Márk 9, 39 Csíkszereda Szakács Renáta 9, 21 Csíkszereda Tamási Tímea 9, 78 Csíkszereda 280

281 XI. A OszTÁLy filológia osztályfőnök: Csutak JudIt Adorján Dorottya 9, 25 Csíkmenaság András Pamela Terézia 8, 52 Lövéte Bakó Mária 8, 22 Vice Balázs Renáta 9, 94 Kászonaltíz Balló Nóra 9, 33 Tusnádfürdő Barabás Ágota 8, 63 Csíkdánfalva Bató Mária Magdolna 9, 41 Szentegyháza Boga Ágota 8, 88 Csíkszereda Both Tamás 9, 02 Csíkszereda Farkas Zoltán 9, 25 Csíkszereda Gábor Endre 9, 08 Csíkszereda Gál Erika 9, 08 Csíkszentsimon Gegő Virág 9, 75 Csíkszereda Jakab Beáta 9, 55 Csíkszereda Juhász Izabella 9, 30 Csíkmadaras Kádár Katalin 9, 61 Csíkszereda Kedves Mónika 8, 91 Csíkszentdomokos Keresztes Bea Mária 9, 02 Csíkszentgyörgy László Henrietta 9, 16 Csíkszentimre Nagy Katalin 9, 69 Csíkmindszent Nagy Szeréna 9, 69 Kászonújfalu Nagy Zsuzsanna 9, 41 Csíkrákos Pap Zsolt 9, 77 Gyimesfelsőlok Solyom Bernadett 9, 13 Csíkszereda Székely Norbert 8, 88 Csíkmadaras Szekeres Lilla 8, 27 Csíkszereda Szentes Bernadett 9, 25 Csíkszereda Szopos Noémi Mária 9, 05 Csíkszenttamás Szőcs Renáta 9, 00 Csíkszereda Urszuly Tímea 9, 25 Csíkszentkirály 281

282 XI. b OszTÁLy társadalomtudományok osztályfőnök: orbán zsolt Antal Szilamér 9, 20 Csíkszereda Balázs Tünde 9, 17 Csíkszereda Bálint Eszter 9, 73 Csíkszereda Bálint Henrietta 9, 20 Csíkszereda Boldizsár Hanna Katalin 9, 41 Csíkszereda Csáki Szidónia 9, 18 Csíkmadaras Csüdör Tamás 9, 34 Csíkszereda Dávid Gyopár Enikő 9, 38 Csíkszereda Duda Boglárka 9, 23 Csíkszereda Ferencz Melitta Csenge 9, 50 Csíkszereda Gáll Emőke 9, 41 Csíkszereda Gerczuj Tímea Irma 9, 02 Csíkbánkfalva Holló Bernadette 9, 20 Csíkszereda Ilyés Szabolcs 9, 44 Csíkszereda Kész Orsolya 9, 70 Csíkszereda Kovács Emőke Henrietta 9, 82 Csíkszereda Labancz Krisztina 9, 47 Csíkszereda Lántzky Andrea 9, 61 Csíkszereda László Laura 9, 44 Csíkszentsimon Nagy Bernadett 9, 32 Csíkszereda Pál Noémi Izabella 8, 94 Csíkszereda Sebestyén Péter 9, 55 Csíkszereda Szakács-László Krisztina 9, 05 Csíkszentmiklós Tamás Renáta 9, 32 Csíkszentsimon Tölgyesi Borbála 9, 67 Csíkkozmás Török Szilvia 9, 91 Csíkszereda Varga Beáta 9, 38 Csíkszereda 282

283 XI. c OszTÁLy természettudományok osztályfőnök: demeter István hunor Adorján Márta 9, 26 Csíkszereda Antal Tímea 9, 20 Csíkdánfalva Balló Noémi 9, 06 Csíkszereda Barabás Laura Edit 9, 50 Gyergyóalfalu Bartos Albin 8, 03 Szentegyháza Bodó Tamás-Örs 8, 80 Csíkszereda Boros Emília 9, 06 Csíkkozmás Boros Orsolya 9, 23 Csíkszereda Both-Fodor Márta 8, 63 Csíkrákos Bujor Erzsébet 8, 56 Csíkszereda Dima Izabella 9, 13 Gyimesfelsőlok Fejér Krisztina 9, 23 Csíkrákos Ferencz Imola 8, 21 Csíkszépvíz Gerculy Renáta Zsuzsanna 9, 23 Csíkszereda Keresztes Laura 9, 50 Tusnádfalu Kotró Réka 9, 23 Kászonújfalu László Noémi 8, 83 Csíkcsicsó Lőrincz Andor 8, 20 Kápolnásfalu Mihály Zalán Csaba 8, 60 Csíkszentdomokos Nagy Eszter 9, 13 Csíkszereda Német-Mezey Csongor 9, 70 Csíkszereda Ráduly Izabella 9, 53 Kászonaltíz Samu Enikő 8, 96 Szentegyháza Sárig Norbert Attila 9, 00 Csíkszereda Szabó Emerencia 8, 63 Gyergyóújfalu Szakács Katalin 9, 23 Csíkborzsova Szőcs Szilárd 8, 93 Csíkszereda Tamás Zsolt 8, 30 Csíkmadaras Zakariás Szabolcs 8, 80 Csíkszépvíz 283

284 XI. d OszTÁLy matematika-informatika osztályfőnök: Csomós róbert Adorján István 8, 53 Csíkmenaság András Piroska 8, 70 Tusnádfürdő Antal Andor 8, 73 Csíkmadaras Balázs Levente 8, 83 Csíkjenőfalva Biro László 8, 80 Vacsárcsi Boldizsár Noémi 8, 96 Csíkszereda Dánél Zsolt 9, 03 Csíkmenaság Dávid Franciska 8, 00 Csíkszereda Demes Szidónia 8, 23 Csíkmindszent Ferencz Zsombor 8, 46 Csíkszentsimon Ilyés Norbert 8, 56 Csíkszereda Imre Adél 8, 23 Csíkszépvíz Lázár Anita Kinga 8, 90 Csíkszereda Pataki Szabolcs 8, 33 Balánbánya Simény Levente 8, 60 Csíkszereda Szabó Réka 8, 40 Csíkszereda Székely Ágota 9, 03 Csíkszentdomokos Szőcs Endre 8, 93 Csíkcsicsó Szőke Krisztina Erzsébet 8, 36 Csíkszentimre Takács Adrián Huba 8, 63 Csíkszereda Tamás-Szora Zsolt 9, 00 Csíkszereda 284

285 XI. E OszTÁLy matematika-informatika osztályfőnök: CsaPó hajnalka Antal Dalma 7, 93 Gyimesbükk Antal Emőke 9, 20 Csíkmadaras Bálint Ákos 9, 76 Csíkszereda Basa-Tamás István 9, 03 Csíkszereda Bíró Gellért 8, 86 Vacsárcsi Bíró Szidónia 9, 13 Csíkszereda Boros Bernadett 9, 80 Csíkcsicsó Császár Szabolcs 9, 60 Csíkszereda Danalizi-Erőss Örs 9, 66 Csíkszentsimon Diminszki Sarolta 9, 23 Csíkszentsimon Erőss Krisztina 8, 96 Csíkszentmiklós Fehér Andrea 9, 60 Csíkszereda Fehér Levente 9, 43 Csíkszereda Fekete Nándor 9, 00 Csíkszereda Füleki László-Tamás 9, 16 Csíkszereda János Noémi 9, 30 Csíkmadaras Kolumbán Álmos 9, 20 Csíkszereda Kovács Kata 9, 63 Csíkszereda Lux Róbert 9, 33 Csíkszereda Máthé Ede 9, 26 Csíkszereda Mátyás-Barta Kinga 9, 50 Csíkszereda Meckl Antal 8, 93 Csíkszereda Pál Szende 8, 93 Csíkdánfalva Rétyi Beáta 8, 83 Csíkszentsimon Salamon Enikő 8, 63 Csíkszereda Szakács Roland László 8, 43 Csíkszereda Szatmári Anna 9, 90 Csíkszereda Torjai Katalin 9, 33 Csíkszereda Zajzon Szidónia Annamária 9, 20 Csíkszereda 285

286 XII. A OszTÁLy filológia osztályfőnök: nagy veronka András Alpár 8, 83 Csíkszereda András Emőke 9, 58 Csíkszentsimon Antal Zsolt Róbert 8, 83 Csíkcsomortán Bíró Brigitta 9, 69 Csíkszenttamás Both Anita 9, 58 Szentegyháza Dragu Erika 9, 36 Csíkszereda Ferencz Adél 9, 36 Csíkszépvíz Ferencz Hunor 9, 11 Kápolnásfalu Fülöp Erika 8, 94 Csíkdánfalva Fülöp Zsolt 9, 58 Csíkszereda Gidró Szidónia 8, 94 Csíkszenttamás György Zsuzsanna 9, 50 Csíkmadaras Imets Villő 9, 00 Csíkszereda Imre Hunor 9, 05 Csíkmadaras Imre Tünde 9, 38 Csíkszentsimon Incze Katalin 9, 63 Csíkszereda Kelemen Kinga 9, 50 Csíkszereda Lőrinczy Tamás 8, 88 Csíkszereda Márton Bíborka B. 8, 88 Csíkjenőfalva Molnár Adél 9, 61 Csíkszereda Molnár Andrea 9, 50 Csíkszereda Péter Evelin 9, 41 Csíkszereda Portik Szende 9, 50 Gyilkostó Sándor Szilveszter 8, 91 Csíkjenőfalva Szilveszter Szidónia 9, 50 Csíkszereda Tankó Tímea 9, 58 Gyimesközéplok Vâga R Szilárd 8, 86 Csíkszereda Vaszi Henrietta 9, 08 Csíkszentimre Vaszi Mária 9, 63 Csíkszereda Veress Tímea 9, 47 Csíkszentsimon 286

287 XII. b OszTÁLy társadalomtudományok osztályfőnök: kolozsváry katalin André Beáta 9, 83 Csíkszereda Andrieş Andreea 9, 87 Csíkszentmihály Bálint Helén 9, 81 Csíkmadaras Bálint Márta 9, 65 Csíkszereda Balogh Tamás 9, 43 Csíkszereda Benedek Bernadett 9, 93 Csíkszereda Both Beáta 9, 36 Csíkszereda Farkas Nóra 9, 84 Szentegyháza Gáll Klára 9, 90 Csíkszereda Györffy Ibolya 9, 66 Csatószeg Kajtár Beáta 9, 15 Csíkdánfalva Karsai Zsófia 9, 46 Csíkszereda Kedves Nóra 9, 71 Csíkszereda Kelemen Csongor 9, 50 Csíkszereda Kovács Beáta 9, 59 Csíkdelne Kovács Kinga 9, 50 Csíkdelne Kovács-Szécsi Attila 9, 43 Csíkszereda Kristóf Emőke 9, 28 Csíkdánfalva Lőrincz Sarolta 9, 75 Kápolnásfalu Lukács Henrietta 9, 50 Csíkszereda Lupán Estilla 9, 62 Csíkszereda Marosi Botond 9, 40 Csíkszereda Rusu Péter 9, 68 Csíkszereda Salamon Emese 9, 40 Csíkpálfalva Sándor Cecília 9, 78 Csíkszentsimon Silló Csilla 9, 59 Madéfalva Szabó Alpár 9, 43 Csíkszereda Szász Imola Éva 9, 46 Csíkszereda Török-N. Klementina 9, 53 Csíkdelne Vass Sándor 9, 75 Csíkszereda 287

288 XII. c OszTÁLy természettudományok osztályfőnök: Páll r. olga Ábrahám Réka 8, 66 Balánbánya Balázs Hunor 9, 03 Csíkszereda Barabás Aretta 8, 86 Csíkcsicsó Bartó Erika 8, 53 Csíkmadaras Biro Szabolcs 7, 96 Csíkszereda Csiszér Orsolya 9, 60 Csíkszentkirály Daday Emese 9, 93 Csíkszereda Erőss Adrienn 9, 90 Csíkszereda Gercuj Izabella 9, 16 Csíkszereda Gergely Réka 8, 63 Csíkszereda Győrfy Beáta 8, 53 Csíkszereda Incze Tihamér 7, 86 Csíkszereda Kovács Eszter 9, 40 Csíkszereda Laczkó Boglárka 9, 63 Balánbánya Lakatos Attila 8, 56 Csíkszentmihály László Attila 8, 83 Csíkszentsimon Olti Gyopárka Eszter 9, 33 Csíkrákos Orbán Ildikó 9, 86 Csíkszereda Rákossy Brigitta 9, 53 Csíkszentmárton Rokai János 9, 36 Maroshévíz Salamon Pál-Attila 9, 36 Csíkpálfalva Salamon Réka 9, 43 Csíkszereda Sarány Orsolya 9, 56 Csíkszereda Simó Emese 9, 16 Szentegyháza Szabó Evelin 9, 23 Csíkdánfalva Szabó Hanna 9, 23 Csíkszereda Szőcs Tímea Rita 9, 30 Csíkszereda Virágh Zsolt 9, 23 Csíkszereda 288

289 XII. d OszTÁLy matematika-informatika osztályfőnök: BorsodI l. lászló András Imola 9, 16 Csíkszereda Antal Viola 9, 26 Csíkjenőfalva Bodó Roland 9, 13 Csíkszereda Bogdán Norbert 8, 36 Csíkszereda Czikó Ibolya 7, 96 Csíkszentimre Czont Emese Léda 8, 83 Csíkszereda Csúcs Róbert Uwe 8, 83 Csíkszereda Demeter Szabolcs 8, 70 Csíkszereda Dobos Levente 9, 03 Tusnádfürdő Domokos István 9, 56 Csíkszereda Gergely Orsolya 8, 70 Csíkszereda Horváth Csaba 9, 46 Csíkszereda Ilyés Mariann 9, 33 Csíkszereda Imets Vazul 8, 90 Csíkpálfalva Imre Andor 9, 23 Csíkszereda Jánó Szilárd 8, 26 Csíkszereda Karda Szilárd 8, 80 Csíkszereda Kömény Tamás 8, 50 Csíkszereda Kopacz Réka Orsolya 8, 76 Csíkszereda Lőrincz Árpád Attila 9, 16 Kápolnásfalu Miklós Zsolt Tamás 8, 33 Csíkszereda Részeg Csilla 8, 63 Madéfalva Szabó Arnold 8, 53 Csíkszereda Torjai Tamás 9, 20 Csíkszereda Varga Csaba 9, 10 Csíkszereda Vitus Nándor 9, 16 Csíkszereda 289

290 XII. E OszTÁLy matematika-informatika osztályfőnök: halász gyöngyi Amza Helga 9, 93 Csíkszereda Bástyi Izabella Mária 8, 96 Csíkszentdomokos Bogács Beáta 9, 56 Csíkmadaras Both Tibor 8, 83 Szentegyháza Csok Krisztina 9, 46 Csíkszereda Danikó Angyalka 9, 16 Csíkszentsimon Grecu Laura Izabella 8, 90 Csíkdánfalva György Szilárd 9, 13 Csíkcsicsó Haba Henrik 9, 66 Csíkszereda Incze Réka 9, 56 Csíkszereda Kenéz Áldor Etele 8, 39 Csíkszereda Mihok-B. Barnabás 8, 96 Gyimesközéplok Nagy Tamás 9, 60 Csíkszereda Péter Előd 9, 23 Csíkszereda Péter Emőke Regina 9, 90 Csíkszereda Petres András 9, 53 Csíkmadaras Pitic László 9, 23 Csíkszereda Rákossy Ágnes 8, 60 Csíkpálfalva Sandy Endre Kristóf 9, 40 Csíkszereda Sebestyén Renáta 9, 46 Gyimesközéplok Sövér Teodóra 8, 80 Gyergyócsomafalva Szabó-Györke István 9, 56 Csíkszereda Szász Adorján 9, 06 Balánbánya Szép Csilla 9, 00 Csíkszentsimon Tankó Kinga 8, 90 Gyimesközéplok Török Zsófia 9, 73 Csíkszereda Vargyas Kinga 9, 63 Csíkszereda Vargyas Tímea 9, 53 Csíkszereda 290

291