TANKÓ GYULA: A gyimesi csángók élete

Átírás

1 TANKÓ GYULA: A gyimesi csángók élete

2 Tankó Gyula 2 GYIMES RÖVID TÖRTÉNETE Az utolsó időben sokat írtak a csángókról. Jó jel ez akkor, amikor nem melldöngetve, de magunkat keressük a világban. És még is, mi lehet annak az oka, hogy még a magyarság egy jó része ma is a gyimesi csángókat egy kalap alá veszi moldvai csángókkal. Pedig időben és térben teljesen két különböző magyar népcsoportról van szó. A moldvaiak legelső csoportjait a magyar királyok telepítették az akkori Kunországba a határok védelme céljából. Tatroson később Jászvásáron katolikus püspökség tevékenykedik, napjainkig idegen nyelvű papokkal. Később sok magyar huszita menekült ide, majd a magyarok számát Moldvában növelte a XVI.-XVII. században a székely menekültek újabb hulláma körül új menekülő magyarok érkeztek Moldvába. Bákó környékén, Oneşti és Tatros vidékén, Szabófalván, Bogdánfalván, Lészpeden, Lujzikalogeren, Gyoszénen, Forrófalván, Klézsán, Somoskán, Aknatatroson, Frumoszán és Pusztinán élnek. Ebben az elszigeteltségben nyelvük megőrizte a nagyon régi magyar nyelvi elemeket és mára feltöltődött román jövevényszavakkal és kialakult egy érdekes, archaikus nyelvkeverék, amit a fiatalok már lassan elfelednek és sokan csak a román nyelvet használják, amit az iskolában, templomban, az utcán minden nap hallanak. Az idősebbek még szót váltanak archaikus ősi nyelvükön még elénekelnek egy-egy bús, régi magyar népdalt, sőt régi imádságokat is ismernek. De ha ők kihalnak, kihal itt a magyar nyelv is! Pedig gyönyörű magyar neveik, helységneveik vannak! A moldvai csángók a tömbmagyarságtól, Csíktól és Gyimestől mint egy száz-százötven kilométerre laknak. A másik magyar népcsoport, a gyimesi csángók soha nem szakadtak el a csíki, gyergyói székelységtől! Elődjeik úgy menekültek, vándoroltak ide a székely községekből, vidékekről és az a föld sem idegen volt, ahová az első ideiglenes kalibáikat, szulláikat építették, hisz azok a csíki községek birtokai voltak. Ma is, itt Gyimesben még tudják, hogy az elődök honnan csángáltak ide, és egyes helyeket ma is így ismernek: a szépvízi, a borzsovai, a szentmihályi stb. Őket nem vette körül idegen környezet idegen nyelv. Megőrizték, és mivel az óriási hegyek elszigetelték őket a külvilágtól, jobban konzerválták a régi székely nyelvjárást, régi táncokat, népdalokat és hiedelemvilágukat, amelyik hallatlanul gazdag. Ha térben vizsgáljuk Gyimest, harminc kilométernyire van Csíkszeredától, Gyergyótól. Itt mindig csak magyarul beszéltek, a csángóság, mint népcsoport sokkal később jött létre, mint moldvai rokonaik. Ide csak a XVII. század végén csángáltak az első telepesek. És a három község, mint hivatalos települések csak a XIX. század végétől léteznek. Következésképpen hangsúlyozzuk, hogy a gyimesi és moldvai csángó két különböző magyar népcsoport, amelyek történelmileg, azaz a kialakulásuk

3 A gyimesi csángók élete idejében, eredetükben, nyelvjárásban, szokásaikban is különböznek egymástól. Igaz, létezett a történelem folyamán egy állandó kapcsolat a két népcsoport között, ami lehetett gazdasági de szellemi- vallási kapcsolat is. Ide jártak a gyimesiek ősszel kukorica szedni, más munkákra, amit az osztrák hivatalosság néha nem nézett jó szemmel! Így pl. Mária Terézia megtiltja, hogy a gyimesiek és csíkiak teleltetni menjenek juhaikkal Moldvába. Innen szerezték be régen a sót, kukoricát, gyümölcsöket. Cserébe tejtermékeket, faanyagot, csebreket, állati bőrt vittek. De jöttek Gyimes felé a moldvai csángók is! Sokan visszahúzódtak a tömb magyarság felé és Gyimesben telepedtek le. /Bilibókok, Rókák stb/. A szellemi kapcsolatot a Csíksomlyói Pünkösdi búcsú jelentette, ahol minden évben találkoztak, együtt énekeltek és imádkoztak. A jó kapcsolatot egészen napjainkig megtartották: Nagyapámékhoz, Kápolna patakára erdőn át, ösvényeken jöttek a tyármagyarok Moldvából. Itt voltak családok, akik Csík, Gyergyó, Háromszék felé tartották a rokonságot, Magdolna búcsújára jöttek a falusi rokonok megyébe. Mások pedig Moldva felé tartottak rokonságot, onnan származtak. (1) Nagyapámnak, a Vén Szukának komája volt odabé Lészpeden. Minden esztendőben jártak egymáshoz. Furcsán beszéltek, de megértették egymást. Az es magyar volt. (2) A két csoport állandó kapcsolatát bizonyítja az is, hogy nem csak közös vezetékneveket találunk mindkettőnél, hanem van egy sor olyan szó, amelyet mindkét népcsoport ma is használ és ezek nem ismertek a székely nyelvjárások alcsoportjaiban (Felcsík, Alcsík, Gyergyó). Ilyen szavak: almási = szőttesminta apró = himlő, betegség apró = háromnyistes szőttesminta bernyóc = keskeny, gyapjúből szőtt öv béhán = beszegi a vászon szélét durga = vastag fonal éveg = üveg hijú = padlás kaus = szórólapát krinta = eszköz a sajtkészítéshez hetevén = csillagzat sebes = savanyú tőtés = tornác Gyimes tehát mindenképpen a csíki székelység szerves része. A Tatros felső folyásánál mintegy 30 km hosszúságban terül el Csíkszeredától 35 km átlagos távolságra. Az aszfaltozott országúton Csíkszeredától áthaladunk két falun, Szentmiklóson és Szépvízen majd az út felvezet egy mesterséges gát mellett a vízválasztó hegyre. Azon túl elénk tárul a Gyimesvölgye. Villamos vasúton 3

4 Tankó Gyula Madéfalváról indulhatunk Moldva felé. Áthaladunk Szentmihályon, Ajnádon, Lóvészen majd egy km-nél hosszabb alagúton átjutunk Görbére, amely már Gyimes egyik falurésze, patakja. Gyimes patakország, merőlegesen két oldalról számtalan patak ömlik a Tatrosba, mindenik egy-egy lakott völgy házzal. Ilyen patakok: Bartosok-, Ciherek, Rajkók-, Ugra-, Boros-, Görbe-, Sötét-, Kápolna-pataka stb. Gyimesvölgye mintegy km. hosszúságban fekszik a Tatros forrásától egészen a Gyimes-Palánka szorosig, ahol Moldva kezdődik, egy egészen más világ, más építkezési stílus, más nyelv, más munkakultúra. De Gyimesvölgye nem csak közvetlen a Tatros mente. Már említettük, hogy két oldalt számtalan völgy húzódik fel a hegyek közé és mindenik lakott terület. Sőt Hidegség felé még mehetünk vagy 25 km-t, amíg eljutunk Háromkútra, Középlok legtávolabbi lakott tanyájára. Az egész Gyimesvölgye, amelynek több mint lakója van három községből áll Csíkszereda felől az első község Gyimesfelsőlok, következik Gyimesközéplok, majd az ezer éves határ mentén fekszik Gyimesbükk, amely a legrégibb település úgy egyházilag, mint közigazgatásilag. Időrendi sorrendben a kialakulás alulról, Gyimesbükktől kezdődött és a legfiatalabb község Gyimesfelsőlok. Gyimesvölgye tulajdonképpen összekötő kapocs két ország között: itt találkozik Erdélyország és Moldva. Ezt a vidéket középmagas hegyek, erdők, kaszálók alkotják. Itt még egy kérdésre keressük a választ: miért olyan gazdag a gyimesi hagyományvilág, hogy alakulhatott ki itt féle tánc és táncalkalom? Először is, fekvésénél fogva elszigetelt terület, ahonnan ritkán mozdultak ki az emberek. Tehát a kultúra, civilizáció áramlat lassú volt. De akik ide csángáltak, azok is több vidékről jöttek, hozták magukkal táncaikat, énekeiket, hagyományaikat, amelyet eggyé ötvöztek. Így pl. a 35 féle tánc közül vannak körtáncok, amelyeket Moldva felől hozhattak, és a balkán-réteghez tartoznak. De jártak itt szalon táncokból alakult és népi tánccá vált változatokat, valamint a magyarság táncait is. Ismerünk olyan népdalt, amelyre ráerőszakoltuk a gyimesi jelzőt és később rájöttünk, hogy bizony Csíkban nem, de a Dunán túl éneklik! A LOK SZÓ EREDETÉRŐL, JELENTÉSÉRŐL A szó két község nevében fordul elő. Tévedésből az idegenek néha laknak ejtik: Felsőlak. Itt a szó ma is ismert és jelentése ebben a hegy-völgy országban sima, nem oldalas, hanem a hegy lábánál elterülő kevés síkság, amely építkezésre is alkalmas. Jó lokhelyei vannak az-az nem csak hegyoldal. Itt a hegyek között, amelyek annyira közel vannak egymáshoz, hogy az emberek átkiabálnak egyik hegyről a másikra, mindenkinek van lokhelye, ahol sarjú is terem. 4

5 A gyimesi csángók élete A Gimes-loka nevet először 1701-ben írták le ekkor még földrajzi fogalom és nem falu név (3) Később, 1796-ban is Farkas M. János csíksomlyói nyugdíjas pap egy levelet írt Aranka Györgynek, a Lokon lévő csángók, vagyis moldvai magyarok eredetire is gondja lesz. Szerintünk és ezt később magyarázni is fogjuk, a fenti idézetben tévesnek tartjuk azt a részt, amely azonosítja a gyimesi csángókat a moldvai magyarokkal. Ez azt jelentené, hogy a vadregényes Gyimesben, amely helyet adott a valamiért idevándorlóknak csak Moldvából húzódtak vissza a tömbmagyarság felé a későbbi lakók ősei. Koránt sem így történt. Legtöbben pont a székelyföldről csángáltak ide. Igaz, a benépesülés alulról kezdődött, az első telepesek Sáncpatakán telepedtek le, ahol az osztrák-magyar határ volt, amely a tévesen Rákóczi várnak titulált, de tulajdonképpen Bethlen Gábor által épített vár mellett található, amelynek romjai ma is láthatóak. S ez nem véletlen, mert lehet az is, hogy az első telepesek pont az itt szolgálatot teljesítő határőrök, vámőrök voltak. A lok, loki szavakkal még más dokumentumokban is találkozunk. Így egy 1763-as keresztelési bejegyzésben a csíkrákosi parókiáról ez áll: Itt keresztelték meg Bartos Márton és Pusztinai Erzsébet lokiak gyermekét Valószínűleg az asszony Moldvából, Pusztináról származik ben szintén Rákoson jegyzik be a Bartos Borbála és Jánó Miklós szülők nevét, akik lokiak (5) A fentiekből azt is megtudhatjuk, hogy ebben az időben Gyimesben nem volt papi hivatal. Teleki Domokos is úti jegyzeteiben Gyimes lunkai lakosokról beszél. Tudjuk, hogy a lunka román eredetű szó árterület, berek, lok, síkság jelentéssel.(6) Szadeleczky Lajos a Csíki Székely Krónikákban így magyarázza a lok szót 1905-ben: Hogy pedig loknak neveztetik mostani lakosok helye nem egyéb okokból esett, hanem azon az hol megtelepedtek egy hosszú teres völgy, melyen a gyimesi passzusra (szorosra) lemegy az út és ennek közepébe foly a Tatros. Teleki József útleírásában Lunkáról beszél, ami nem más mint a lok, ahogy már említettük: Lunkában közel a passzushoz, ahol a határ van Moldva és Erdély között lakósokra találsz. A lok szót használja Orbán Balázs is a klasszikussá vált művének VIII. fejezetében. A következőkben a TATROS szó eredetéről beszélünk, hiszen itt a Tatros folyó a világ közepe, amint említettük Gyimes a Tatros mentén húzódik végig és az egész völgy a Tatros völgye nevet viseli. Szájhagyomány szerint egy magánhangzó kiesésével keletkezett a tatáros szóból. A gyimesi szoroson át, a Tatros völgyén sokszor betörtek a tatárok Csík felé Moldvából jövet. A tatár szó vezetéknévként mindhárom községben használatos, habár nem tartozik a 5

6 Tankó Gyula gyakori vezetéknevek közé. A szájhagyományok a harcokról, kutyafejű tatárokról, lármafákról alátámasztják a szó eredtéről mondottakat. Sőt szerintünk a román Trotuş is a magyarból származik. A gyimesi szorosnál a Tatros átlép Moldvába Trotuş néven. Az előbb említettük a gyakori tatárbetöréseket. Ilyen betörés volt, pl ben: mikor Csíkszentmihályról az egész falunépét elhurcolták. A rabok között volt egy Ambrus nevű fiatalember, akinek sikerült megszöknie a tatár rabságból, de nem ment haza és ahogy a hagyomány tartja Gyimeslokon maradt. A lokon úgy hívták, hogy a kicsi Rab (7) A Rab név, mint ragadványnév, ma is létezik Sötétpatakon (Rab Károly), amely valószínűleg a már említett kicsi Rabtól származik. Ami a GYIMES nevet illeti a szájhagyomány két változatot ismer. Az egyik a szót a gémszarvas, gémes- gyimes szóból származtatja a nevet, ugyan is itt rengeteg szarvas élt valamikor a nagy erdőkben. Ezt a változatot fogadják el egyes utazók és néprajzosok is.(8) Egy másik adatközlő a Gyimest két szó összetételéből származtatjahangkivetéssel: gyí-ménes! - ebből született a gyimes.(9) Még az elnevezésnél időzve Orbán Balázs, a legnagyobb székely, ittjártakor nagy művében a Székelyföld leírásában az 1860-as évek végén így jegyzi a három helység nevét: Gijmes Felső Lok, Gijmes Közép Lok és Gijmesbükk. Utólag szólók arról is, hogy a lok szó szláv eredetű és sima helyet jelent. A kezdetekben más elnevezésekkel is találkozunk. Így Teleki József Csík- Gyimeslokról beszél, majd egy 1814-es adat szerint a nevek így változnak: Felső-Gyimeslok, Alsólok, vagy Bükk. (10) Ma már bebizonyosodott, hogy az Orbán Balázs említette ősi Gümez földje, ahonnan a Gyimes szót is származtatja nem valós. Ezeket az adatokat a Csíki krónikákból vette át, ami maga is sok esetben hamisnak bizonyult, mert tendenciózusan (cím, vagyon-perek) bizonyítani akarta kitalált adatokkal egy régió történetét, amelyben egy bizonyos család foglalt fő helyet. Idézzük csak Orbán Balázstól az idevágó részt, amelyet ő is úgy vett át: Hogy Gyimes már régen a keresztyénség felvételekor lakott volt, kitűnik a Csíki krónikából, mely szerint a keresztyén-vallást megalapító harczokban (Szent István alatt) a rabonbánok földje népteleníttetvén, Sándor István az ő atyafiainak maradékait telepíté Gümez (Gyimes) földjére. A továbbiakban olyan neveket említ, mint Upolet fia András, Ambor, Gőgő, Káb, Ládon, Doob, Künvér (11) Tovább megemlíti Orbán Balázs is, hogy e terület még az 1600-as években is lakatlan volt. Ezt látszik igazolni egy 1567-es registrum, ahol Gyimes egyetlen faluja sem szerepel. Hogy léteztek-e itt a XII-XIII, egészen a XVII. századig lakók, azt dokumentumok nem támasztják alá. Ha léteztek is, alkalmi bujdosók, rablók, 6

7 A gyimesi csángók élete szökevények lehettek és nem állandó telepesek ebben az akkor még őserdőnek számított vadonban. Telepesek csak a XVII. század vége felé jelenhettek meg. Itt nincsenek régi ásatások, történelmileg régi eszközök. Ennek a pásztorkodó népnek nincsenek írásos hagyatékai abból az időből. Ezért Gyimes történelmét csak az imittamott felbukkant csíki községek irataiban kereshetjük. És persze a legendákban, szájhagyományokban, ami viszont nem hiteles történelem. A Gyimesekben, mert így hívják gyűjtőnévvel a három községet, a földek, erdők legnagyobb része Borzsova, Csíkszentmihály, Csíkszentmiklós, Csíkszéphíz és az úgynevezett Szent Péter egyházmegye tulajdonai voltak, amelyek Felcsík régi települései.(12) Más felcsíki községeknek is voltak itt kisebb-nagyobb közbirtokossági területeik, amelyek a XX. század elejére erdő-rengetegekből átalakultak óriási kiterjedésű havasokká. Ha földrajzilag nemcsak a Tatros mentét nézzük, és jobban be akarjuk tájolni a Gyimesvölgyéhez tartozó területeket, akkor ezt a hegyek közé szorított hosszú, 30 km-es teknőt így határolhatjuk: Szépvíztől a szerpentines aszfalt-út felvezet a hegyre a Szermászon, Döglesztőn át a vízválasztó Fügés-tetőig, amely mintegy 1050 m tengerszint feletti magasságban található és ennek a gyimesi oldalán ered a Tatros. Itt kezdődik a Gyimesvölgye, amely a Tatrosba ömlő patakokkal, mellékhegyekkel, völgyekkel, erdőkkel nagy területet foglal magába. Gyimest olyan hegyek határolják, mint Lófürész, Köntéd, Bothavas, Apahavas, Fekete-erdő, Hegyeshavas, Illanc, Naskalat, Háromkút, egészen le a Tarhavasig, amely kb m magasban van a tengerszint felett. Innen a szoroson át Moldvába jutunk. Ojtuz mellett a gyimesi szoros mindig fontos átjáró volt Erdély és Moldva között. Ma a legforgalmasabb átjáró a két román régió között, amelyeket aszfaltozott út és villany vasúthálózat köt össze. Ezt a vasutat az osztrák-magyar uralom idején építették, gyönyörű végállomása volt ez Magyarországnak! Itt valamikor tatárok portyáztak, Erdély kereskedett a gyimesi vámnál Moldvával, később az oroszok itt törtek be Erdély fel, ben, ahol a magyar katonák, amelyeknek nagy részét helyi és csíki öregbakák alkották, hősiesen védték több napon át Erdély szent földjét. Sajnos a túlerővel szemben tehetetlenek voltak, amit nagyon szépen ír le egy itt harcoló magyarországi volt tiszt, Sebő Ödön parancsnok az 1999-ben megjelent fájdalmasan szép könyvében, A halálra ítélt zászlóaljban. Itt, az ezeréves határnál sokkal jobban fáj Trianon, mint bárhol. Mert naponta láttuk és látjuk azt a nagy beteges igyekezetet, ahogy el szeretnék valakik törölni szép történelmünk nyomait. Láttunk és látunk vasdorongos alakokat, akik a 400 éves vár köveit ontogatják, akik a gyönyörű fedett gyimesi végállomás minden sarkában magyar feliratokat, emlékeket kutattak és kutatnak. És micsoda ízléstelen környezet veszi körül ma a fényes, akkor modern magyar 7

8 Tankó Gyula kaszárnyákat, amelyekben ma is katonák, tisztek laknak csak ők nem a Sebő Ödön és Mike százados nyelvét beszélik. Érdemes ideírnom egy 85 esztendős öreg csángó kifakadását: Maga nem emlékszik, milyen rend, tisztaság volt itt a kaszárnyák körül! Nézze csak meg, most mi van a tiszti pavilonok körül! Milyen kerítések. Hogy nem szégyellik? A lakott területek a tengerszint felett m körül alakultak ki. Amint már említettük, a Gyimesvölgyi helységek, mint emberlakta települések, az 1700-as évek derekától léteznek. De még nem voltak hivatalos falvak, valamelyik csíki községhez tartoztak. És mivel a csíki községek közbirtokai voltak ezek a területek, már az 1700-as évek elejétől egyes adatok, feljegyzések, jegyzőkönyvek említenek ma is létező gyimesi helységneveket, anélkül, hogy lakosokról beszélnének. Így egy 1701-es adat említést tesz Kabalahágóról, mint helységről. Csíkszék első térképe, amely l749-ből való tartalmaz ma is ismert helység (főleg hegy) neveket Gyimesben. Így megemlíthetjük: Kurmatura- ma Nagyhagymás m. Tarku Mons - ma Terkő, hegy (tarkő) Jávárdi Mons - ma Jávárdi havas Curta Flu- ma Kurta pataka Balvagnos Flu - ma Bálványos pataka Tar Mons - ma Tarhavas Gymes Mons et Passus- ma Csülemér havas Passus Gymes - Gyimesi szoros Ugra Mons - Ugra hegye Noskolot Flu- Naskalat pataka, ma Antalok pataka A térképen szerepel 18 csíki falunév, mint Borsova (Borzsova) Zepviz (Szépvíz) St. Mihali (Szentmihály), de sehol nem találkozunk gyimesi falu nevekkel. Csíkszék egy részletes térképén 1771-ből már Ugra, mint település név is jelentkezik írott formában: egy pestis járvány innen indul pusztító útjára. Ugyanabban az évben említés esik pestis ürügyén Középlok egyik településéről is, Barackosról van szó, 15 házszámmal és 19 lélekkel. Amint említettük, a legrégibb település Gyimes völgyében a Passzusnál, a Gyimesi szorosnál, tehát Moldva közvetlen szomszédságában, a Sáncpataka mentén alakult ki. Ezt egyesek azzal magyarázzák, hogy 1626-ban Bethlen Gábor egy kisebb várat, vámházat építtetett a határnál, Erdély és Moldva találkozásánál. Ennek a maradványai, romjai ma is láthatóak, és ha a gyimesi csángónak magyarországi vendége érkezik, azt büszkén mutogatja, mint elmúlt idők szép emlékét. Nem tudni milyen logika nyomán, de a csángók a várat ma is Rákóczi várnak nevezik. Lehetséges, hogy az első lakók valamilyen módon 8

9 A gyimesi csángók élete kapcsolatban álltak a vámházzal! Mert már egy 1677-es iratban szó van a Gyemes- váráról, ahol minden héten ketten szoktak őrt állni. A várral kapcsolatosan még négy évszámot említenék: 1680-ban egy okirat beszél Sáncpatakáról ban egy jegyzőkönyv szerint a csíkjenőfalviak nem jelentek meg a várat őrizni 1694-ben egy tatár betörés alkalmával megrongálják a várat is ban Rabutin osztrák tábornok újjáépíti a várat, itt vámhivatal működik és Commando hajdúk tartják fenn az őrséget. Már említettük, hogy ezek a gyimesi területek a csíki közbirtokosságok vagyonai voltak. Talán ezért is adtak őrséget, kötelező módon. Az ide csángáltak idővel elfoglalták állítólag először a patakfejeket, ahol nem voltak szemelőtt, hiszen többen közülük bujkáltak a zsellérség, katonaság, szolgaság, adó elől. Fenn a patakok fejében területeket tisztítottak, faragatlan boronákból gerezdesen ideiglenes kalibákat, házikókat építettek, majd olyan kétszobás lakásokat, amilyeneket még az 1920-as években is lehetett látni. Kápolnapatakán még az 1940-es években is mutogattak az udvaron egy olyan 200 éves csutakot, amelyet valamikor helyben kivágtak és ott be is építették a házba. Később a sok patak, völgy benépesült, ma már egy-egy patak faluvá nőtte ki magát házzal és csak Középlok községnek kilenc ilyen falva van. Még később kialakultak a csíki községekhez hasonló szerek (szeg) pl. Tapsi-szer, Bodor-szer, Timár-szer, Ugethán-szer stb. A csángók hivatalosan a csíki anyaközségekhez, a faluhoz tartoztak főleg Csíkszentmiklóshoz egészen ig.(14) Visszatérve a tulajdon viszonyhoz, az idők folyamán sok ellentét, ellenségeskedés volt az erdőkért, és, olvasni lehet fias juh adóról, amelyet fizetniük kellett védelem, oltalom címen olyan földesúrnak, akinek földjét, jószágát nem is használták! Így Antal Péter loki jobbágyot (zsellér) a bíróval együtt letartóztatják.(15) Sőt azt is megtudjuk az iratokból, hogy a fő királybíró maga is igazságosságáról tesz tanúbizonyságot, mert zsellérpártoló volt. Egy 1873-as törvény lehetővé tette az eddig haszonbérbe birtokolt földek megvásárolását. Így egyedül Szépvíz-nek Felsőlok lakói 10 év alatt, azaz 1873 és 1883 között forintnyi válság összeget fizetett ki, ami nem lehetett kis összeg és mi csak egy községet említettünk a 6-7 birtokos községek közül.(16) A földmegváltás még nagyobb méreteket öltött a XIX. század végén és a XX. század első negyven évében, amikor szaporodik a népesség is. Igyekeztek földtulajdonosokká lenni, mert nem volt könnyű a földbérlés sem. Hogy mit fizettek évente a tulajdonosnak, arról álljon itt egyetlen példa: a felsőloki Gáborok a csíkszentmihályi Sándor családnak, mint földesúrnak 1840-ben egy évre 104 forintot, 16 kupa vajat és 240 szál deszkát adtak és állati bőröket (17) 9

10 Tankó Gyula Szükség volt a földre, mert a letelepedésüktől egészen az 1960-as évekig sőt mondhatni napjainkig, fő megélhetési forrás az állattartás volt. Egy adat szerint 1802-ben a gyimesi vesztegzár igazgatója azt írta, hogy a Gyimeslokon élő, adózó nép pásztorkodásból tartja fenn magát. Állataikat jobbára Moldvában telelik. (Ez volt a transzhumánca!) Szekerük is alig van. A számukra szükséges gabonát messze földről lóháton hozzák. (18) Ekkor még nem volt kész a Csíkot Moldvával összekötő, Gyimesen átvezető kövezett út. Ha a fő foglalkozás egészen napjainkig az álltartás volt is, mellette kisegítő gazdasági ágak, kisebb mesterségek is léteztek. Gondolunk az erdővágásra, és sok ügyes kezű kádár, ács élt itt. Szükség volt ezekre, hisz a tejfeldolgozásnál többnyire faedényeket használtak. Ebben az időben sok ház épült, mert nagyütemben népesedett be a vidék. Az 1900-as évek elején minden patakon két-három vízifűrész és vízimalom működött. Előtte pedig kézi erővel vágták a deszkát. Ezek a vízi fűrészek és malmok egészen az 1950-es évek végéig léteztek és a népi ügyesség, ötletesség példái voltak. A nők a kender, len, gyapjúmegmunkálás kitűnő mesterei voltak, századunk húszas, harmincas éveiig alig vásároltak bolti ruházatot. Ők szőtték, varrták a szebbnél szebb terítőket, festékeseket, falvédőket, rúdi lepedőket, kendezőket, csergéket. Próbálkoztak zab-, árpatermesztéssel, de a szemes gabona nagy részét Csíkból, a kukoricát pedig Moldvából szerezték be, kezdetben csak csereáruként, később pénzért is. Mivel elszigetelt vidék volt és télen sokszor beszorultak a lakosok Gyimesbe, ezért ősszel mindenki beszerezte a téli kukoricát, búzát és más gabonaféléket. Az előbbiekben szót ejtettünk a földfelvásárlási lázról, a föld megváltásáról ahogyan itt mondták. Erre jó példa a következő mondás is: A csángó még az ingit es eladta csak fődet vehessen, pedig az embert a főd eszi meg. Sokszor kivette a gyermeke szájából a csepp tejet, mindenit eladta a fődért. Íme hogyan írja le ezt a folyamatot Tankó József (Jáni) 1919-ben született Gyimesfelsőloki gazdálkodó Így volt... című paraszti önéletírásában: Mü sokan vótunk testvérek, de aki csak meg tudott mozdulni, az mindenki dógozott. Amikor akkorára cseperedtünk mü fiukul mentünk dogozni, erdőlni. Apám megint vett egy darab fődet a falusiaktól, magyaroktól, s azt valahogy kellett tölleszteni. Igy tőtt a fiatalságunk, apám vette a helyeket, s mü gürcöltünk. Eladott tehenet, mindent, tejünk se volt, egy tinó maradt, vártuk, mikor borjúzik, hogy legyen tejünk. Ha ló, vaj ökör vót, akkor éjjel két órakor felkőttünk, mentünk erdőlni, fát lopni a magyarokéról. Este értünk haza, a kapca beléfagyott a bocskorba.(19) Ilyen módon szerezték a gyimesiek a földeket. Csak így tudjuk megérteni azt az óriási állat és föld szeretet, ami a csángókat jellemezte. Ha valamilyen okból eladott valaki egy darab birtokot azt keservesen megsiratta! 10

11 A gyimesi csángók élete Fontos dátum Gyimes életében 1843: ekkor kezdték meg a töltött út építését, amely Csíkszépvíztől vezet kanyargós szerpentineken át a Szermászon Gyimes felé, összekötve Erdélyt a gyimesi szorosnál Moldvával. Gazdaságilag igen fontos ez az út: évszázadok folyamán törvényesen vagy törvénytelenül, itt árucsere forgalmat bonyolítottak le, annyira, hogy még az osztrák hatalom is többször felfigyelt arra és letiltotta azt. Innen hozták a petróleumot, szekérkenő degenyeget,, sót, kukoricát, Erdély felől pedig fűrészárut, fát, tejtermékeket szállítottak Moldvába. Az út építését Balázsi József főkirálybíró idejében kezdték és az 1860-as években fejezték be körül aszfalt és alább beton műutat építettek. Gyimes tehát bekapcsolódott környék gazdasági vérkeringésébe októberében átadják a forgalomnak a Csíkot, Erdélyt Moldvával összekötő új vasútvonalat A kérdés az, mennyire változtat ez a gyimesi csángó életén? Életmódbeli változás alig történik! Ugyanúgy, régimódi gazdálkodást folytatnak, kínlódnak, gyötrődnek a mindennapi puliszkáért, alig változnak a lakásaik. Igaz már az 1800-as évek végén megjelennek a zsidó famágnások, ott már pénzt is kereshetnek, fűrészüzemek alakulnak, zsidó és örmény kereskedők lepik el a Gyimesvölgyét. A csángó megismeri a pénzt és annak a szagát! Az üzletekben olyan termékeket fedez fel, amiről addig nem tudott. Kilép önellátó gazdálkodás szűk keretei közül, megjelennek itt a nadrágos emberek, akiket valamikor úgy leértékelt a csángó ember. Hányszor elmondta fiának, lányának a csángó: Maradj csak itthon! Ejsze nadrágos akarsz lenni? Sze az Úrnak is Úr parancsol! Aztán még eltelt vagy száz év és Ő, a csángó is állami munkát vállalt, nadrágot húzott és összevegyült ez a világ. A kisközösségek, amelyeknek egy sor ismertető, látható jele volt, levetkőzte ezeket a jeleket és gyors bomlásnak indultak. De a környezet talán megszabadul ettől a változástól? Dehogy szabadul! A fűrészüzemek valósággal eszik a gyönyörű őserdőket. Egyetlen adatot említek példának: csak 1908-ban itt köbméter fát árvereznek hivatalosan koronáért! Óriási mennyiség az akkori viszonyokhoz képest és nagy összeg. Ezt a székely közbirtokosságok adják el. De ki tudná megmondani, milyen mennyiségű fát lopnak el minden éjjel a csángók a közbirtokosságok erdeiből? Azt ők bevitték éjjel a fakupechoz, vagy a fűrészüzem udvarára és másnap már a zsidó kereskedő ki is fizette az árát. Sőt megtörtént, hogy egy zsidó fakereskedő a gyár megbízásából végigment egy patakon, pénzt osztogatott, aki azt elfogadta előlegképpen, hogy majd fát szállít az illető a gyár udvarára. És éjjel, vagy ha igazságos fa volt, nappal beszállították a fát! Bizony, sok ellentétet szült az erdőlopás, törvénytelen területfoglalás a csíki közbirtokosságok és a gyimesi csángók között. Ennek az ellentétnek 1908-ban halálos áldozatai is lettek. A helyiek erdőt osztottak a falusi székelyekkel akik csendőrt is hoztak magukkal. A rend emberei az erőszakoskodó csángók közé lőttek és négy ember helyben 11

12 Tankó Gyula meghalt. Egy kopjafához hasonló oszlopra ezt vésték: halála négy ártatlan vértanúnak csenderlövés által, ezen házba haltak meg 1908 február 11-én. A golyók megölték Tankó Emre Péternét, Tankó György (Kicsit), Tankó Imre (Jont), Tankó György Ágostont Az emlékoszlop az 1970-es évekig Kápolnapatak fejében egy udvaron állott, melléje négy juharfát ültettek. A gyimesiek élbe kerültek 1934-ben is, amikor a nagy gazdasági válság ide is elért: fűrész-üzemek álltak le, nem volt kereseti lehetőség, nagy adókat követelt az állam, a gazdák eladósodtak, az adószedők állatokat, és bizonyos dolgokat foglaltak le az elmaradt adó fejébe. Minden gazdasági követelés mellett fontosnak tartjuk azt, hogy írásban követelték a magyarnyelvű oktatást, hiszen 1919 után vagyunk és a csángó gyermekek nehezen értik a tiszta idegen román tanítók szavát. Íme mit mond erről Tankó József Jáni a már említett visszaemlékezéseiben: Kezdtem iskolába járni. Akkor mü úgy mondtuk, hogy négy telet jártam iskolába, mert ősszel s tavasszal iskola helyett pásztorkodtam. Na, jött egy nagy csúf fekete román tanyító egy szót se tudott magyarul s mü ugyanannyit románul. A betűket megtanoltam. Valahonnan került egy magyar kis kátém, olyan hittan könyv volt. Abba kezdtem esszerakni a betüket. Az volt az én Ábécés könyvem, abból tanultam meg olvasni. (20) Ha jól átgondoljuk a birtokviszonyokat, vagyis azt, hogy ezek a területek, ahol a csángók lassan elszaporodtak a csíki közbirtokosságok vagyonai voltak, akkor megértjük, hogy innen adódtak a létező és valós ellentétek a falusi székelyek és az ide meghúzódott elcsángáltak között. A birtokviszonyt osztották! A csángóság egy elszigetelt, pásztorkodó, erdővágó népcsoport volt, amely megőrizte egészen napjainkig archaikus székely eredetű népi kultúráját, jobban, mint azok, ahonnan ők is származtak. De az elzártság, a pásztorkodás, az írástudatlanság nem engedte meg ennek a népcsoportnak, hogy a fejlődésben lépést tarthasson a székelységgel. Elmaradottsága magával hozta az is, hogy bizony a székelység lenézte, lebecsülte a csángókat. Ahányszor próbálkozás történt e népcsoport kultúrájának értékelésére, az mindig az anyaország felől jött. Gondoljunk csak Horger Antal, Balog Ödön, Gunda Béla nevére, vagy a Bokréta mozgalomra! Kivétel a legnagyobb székely, Orbán Balázs tevékenysége, aki elismerően ír erről a népcsoportról, persze kiemelve azt is, hogy még a csángóság elöljárói sem tudnak írni, olvasni. Sajnos, a mai napig is a butábbja, aki nem ismeri népcsoportunk történetét, előítéletekkel viselkedik a csángók iránt! Csalódottan meséli napjainkban egy magyarországi táncházas fiatal, hogy mielőtt Gyimesbe érkezett volna, egy csíki (iskolázott!) borgőzös ismerőse így szólt hozzá: Mit mind mentek Gyimesbe, én attól nem kérek tanácsot, aki kiereszti az inget! (A régi viseletre gondolt). 12

13 A gyimesi csángók élete Hányszor panaszkodnak még ma is diákjaink, akik Csíkba járnak iskolákba, az ilyen megjegyzésekre: Te, azt hittem, amíg messzebb voltál, hogy egy ember jő, de hát csak egy csángó volt. A székely gőg és a butaság beszél ezekből a fiatalokból, de bizony sértő a szülőfalujából éppen kilépő fiatal számára, aki eddig azt hallotta, hogy ő magyar és őrizze meg anyanyelvét! Visszatérve a birtokviszonyokra, lassan-lassan a gyimesi lokbirtokok, közeli kaszálók, legelők, erdők átmentek az itt lakók tulajdonába. A XX. század elején sok birtokot felvásároltak az örmény kereskedők, akiknek Csíkszépvizen volt a központjuk. Az említett csíki községek közbirtokosságainak tulajdonában maradtak fenn a havasokban, a patak fejekben lévő erdők, legelők, havasok. Ezek ma is az illető községek birtokai. Ilyenek: Nyillink, Vojka, Habarász, Apahavas, Köntéd, Hosszúhavas, Lófürész, Széphavas, Szellő, Fekete-erdő, Hegyeshavas, Hidegkút stb. Az 1921-es román királyi földreformot is arra használták fel, hogy még jobban megosszák a két közös gyökerű népcsoportot: legelőket, erdőket osztottak ki a csángóknak a székely közbirtokosságok vagyonaiból, így szították az ellentétet közöttük. A XX. század elején Gyimesben több mint tíz kisebb-nagyobb fűrészüzemet működtettek a zsidó fakereskedők, exportra szállították a jó minőségű fenyőfa deszkát, boronát. Közben óriási hegyoldalak maradtak letarolva. Az állattartó gazdáknak ez jól jött, hiszen nagy területek alakultak így át gazdag legelőkké és virágzott az állattenyésztés. De hol voltak már akkor a gyimesi őserdők? Orbán Balázs már 1863-ban meglátta az esztelen erdőirtás veszélyét és így ír: Pedig nem rég ideje, hogy a hegyeket oly fenyves rengetegek boríták, melyekből árbócfákat szállítottak a Tatroson egészen a tengerig... Levágott, elperzselt, rothadásnak indult vastag fatörzsek borítják a vidéket. Az íly erdőpusztítás egész székelyföldön oly rendszeres kimélytelenséggel foly, hogy ha a czélszerű erdészeti rendszabályok meg nem akadályozzák, ötven-száz év alatt a havasok körülölelte székelyföldnek nem lesz tűzretevő fája. (21) Mennyi igazság van a fentiekben csak ma látjuk! Így, ehhez még társult év tervszerűsített szocializmus, amikor Középlokon fűrészüzem és bútorgyár működött, amelyek valósággal ették a gyimesi gyönyörű erdőket. Aztán a 60-as évek elején, mivel itt nem tudtak közös gazdaságokat, termelő szövetkezeteket létrehozni, mezőgazdasági társulásokat alakítottak, amelyek mindig pénzhiányban a csőd szélén táncoltak. Minden évben, hogy mentsék a fejetlen, meggondolatlan közös gazdálkodásukat, rengeteg fát kivágtak, elszállították, eladták az ország különböző vidékein. Ebből egynéhányan meggazdagodtak, így tengődtek a társulások, amíg teljesen be nem buktak. Az ismert dolog, hogy a gyimesi föld a krumplin kívül alig terem egyebet. Az emberek óriási területeket megkaszálnak nyáron a nagy dologidőben, hogy a gyérfüvű kaszálókon gyűjthessenek télire állataiknak szénát. Ma is ez a főtakarmány

14 Tankó Gyula éve alig változott a helyzet! Embertelenül sokat dolgoznak itt főleg nyáron a gazdálkodók! Íme hogyan mondja el Tankó Katalin, 1907-ben született ugrai lakos napi tevékenységét a nagy dologidőben: Reggel a kalibánál megfejtem négy tehenet, mert három órakor felkeltem, megótottam a tejet, sajtot csináltam, elcsaptam az állatokat, kifőztem a savót, reggelit készítettem a kaszásoknak, és azt elvittem úgy 6-7 kilométernyire volt a hegyen, a faluban a kaszáló. Oda úgy 9-10 órára értem, megetettem a kaszásokat, aztán elpallogattam a rendet, megforgattam és kezdtem takarni, összegyűjteni a szénát. Három óra körül elindultam a kalibához, megint mentem vagy 6-7 kilométert, megkerestem az állatokat, eléhajtottam őket a szállásokhoz, fejtem, de akkor már sötét volt. Ha még volt erőm, valamit faltam és holtfáradtan dőltem a priccsre! Reggel újrakezdtem a munkát 3-4 órakor. Ez így ment a nagy dologidőben több mint két hónapig. Csuda, hogy még szuszogok! (22) Gyimes legendás szépségű völgye bizony nem csak rózsákat terem a helyiek számára! A tulajdonviszonyokat taglalva láttuk, hogy az ide betelepülők területeket foglaltak el, kitisztították azokat, de törvénytelenül is használtak kaszálókat, erdőket és legeltették nyájaikat. Rendezetlen volt a földek tulajdonviszonya. Aztán a falusiaktól béreltek bizonyos területeket. Még az es első magyarországi népszámlálás sem talál itt egyetlen parasztot sem, ami tulajdonképpen földtulajdonost jelentett, holott ugyan ez az összeírás ugyanabban a kategóriában, pl. Szépvízen 69 házszámnál talált 7 parasztot, 20 polgár-paraszt örököst és 77 zsellért. Gyimeslunkán, ahogy a helység az összeírásban szerepel, találtak 103 házat, többet mint Szépvízen, de ezek mind zsellérek voltak. A földhöz és a törvényhez kötődés azonban itt viszonylagos volt, a gyimesiek elődei valamikor azért menekültek ide, hogy szabadok legyenek. Talán innen a nagy irtózás a XIX. század vége felé, sőt a XX. század 50-es éveiig az állami munkától. Azt tartották itt, hogy ne állj be semmilyen állami munkára, mert az úrnak es más úr parancsol. Ismeretlen volt itt a szolgálóleány kifejezés is! Amíg a csíki székely leányok, fiatal asszonyok Brassóba és más nagyobb erdélyi városokba, majd Bukarestbe is elmentek szolgálni a polgári családokhoz és el kell mondanunk, hogy igen-igen megbecsült cselédek voltak, addig a Gyimesben ez az életforma teljesen ismeretlen volt annak ellenére, hogy a családtagok átlagos létszáma 5-6 volt. Ez az elzárkózottság nem vált a csángó fehérnépek javára, mert soha nem voltak a sütés-főzés mesterei! A csíki szolgáló leányok bizony sok mindent eltanultak a polgári családokban, amit később otthon is érvényesítettek. Ez a gyimesi önellátó, szinte elzárkózó életmód az 1960-as évektől bomlott fel, amikor az ingázás világszintű vándorlássá vált. A nehéz fizikai munka, a kétéltűség (ipari és mezőgazdasági munkás) összetörte, fáradttá tette az embereket, hiszen két műszakot nehéz sokáig vinni. Felbomlottak a primér közösségek, elmaradtak a 14

15 A gyimesi csángók élete falut egybekovácsoló szép szokások, kosaras bálok, kalákatáncok. Az ember robottá vált és egyre gyakrabban lehet hallani ilyen szomorú megjegyzéseket: Mi csak lakodalomkor vagy halál esetén találkozunk! Visszatérve a dokumentumokhoz, amelyek Gyimessel kapcsolatosak, azok inkább a vámvárhoz kötődnek. Íme egy néhány ilyen adat: 1701-ből származik az az adat, amely szerint Aranyosszék 40, Marosszék 25, Csíkszék 90 köböl gabonát ad a hajdúknak.(23) Más adatok szerint Gyimesben a német (osztrák) katonák elvették és levágták a helyiek ökreit. (24) 1702-ben 400 székbeli dolgozik a vár mellet egy hétig az új sánc építésénél. (25) 1701-ben erőszakkal hajtják az embereket Csíkból Gyimesbe széna-csinálni a katonaság részére.(26) Az iratok vizsgálgatásából kitűnik az, hogy a várnak nagy fontosságot tulajdonít Csíkszék, mert nemcsak a birtokos községeknek, de pl. Alcsíknak is voltak itt szeres őrtállói: Alcsíknak Gyimesben lévő szerese... Szentkirályi Csíszér Ferenc szeres lévén a gyimesi várnál.(27) Eddig tehát a legtöbb írott dokumetum a várral kapcsolatos. Gyimesről, mint hivatalos településekről dokumentumokban nincs szó. De egészen biztos, hogy lakosok vannak itt, amit már előbb is láttunk. A XVIII. század közepén benépesül az egész Gyimes. Guberniumi rendeletek szólnak már károkról, járványokról (1770), 1771-ben egy csíkszéki térképen már Ugra is jelen van és ugyanebben az évben Barackost is megemlítik egy járvány kapcsán 15 házszámmal és 19 lakóval. De ezek még nem voltak hivatalos faluközösségek! Kik is voltak itt az első lakósok? Egyesek szerint Csíkból, Gyergyóból, Háromszékről menekült zsellérek, jobbágyok, katonaszökevények telepedtek ide a patakok fejébe. Aztán soraikat gazdagították a Moldvából Csík fele közelebb húzódó csángók is, akik szintén Gyimesbe telepedtek le. A fenti állításokat igazolják a nevek is: lehetett közös ősük, de ma már nem tartják a rokonságot. Így a Tankó vezetéknevet viselik a Bitangok, Ugethányok, Rajkók, Mozsikások stb. Egyesek közülük úgy tudják, hogy ők Moldvából származnak. De már a XVII. században találkozunk ezzel a névvel Gyergyókilyénfalván, később Udvarhely környékén Szentkeresztbánya, sőt Kriza János Háromszéken is jegyez ilyen neveket. Egy Madéfalvi összeírásban már 1600-ban találkozunk a névvel. A TANKÓ valószínű, hogy a Tamás, Tamkó kicsinyítős alakja. Az ANTALOK állítólag Felcsíkról származnak, de ez a vezetéknév Kőrispatakán is régi és gyakori. A MOLNÁROK úgy tudják, hogy Makkfalváról, a SZŐCSÖK Kézdivásárhely környékéről, a BODOROK egy része Fogaras környékéről, mások Moldvából jöttek, a CIHEREK hegyirablók voltak, a BARÁK Felcsíkról, a Jánók Szentgerlicéről származnak. A FIKÓK és MIHÓKOK a szájhagyomány szerint Moldvából jöttek vissza. Tankó Póra 15

16 Tankó Gyula János 77 éves kápolnapataki adatközlő még visszaemlékszik arra, hogy a moldvaiakkal még tartották a rokoni kapcsolatot és a moldvaiak még a nagyapja gyermekkorában gyalogösvényeken jöttek a középloki búcsúra. Tovább faggatva a neveket az AMBRUS nevűek egy része Moldvából, mások Felcsíkról származtatják magukat. A KAJTÁROK Dánfalváról, a RÓKÁK pedig Moldvából jöttek. Hogy mikor jöttek, azt pontosan évhez kötni nem lehet! Imitt-amott a csíki dokumentumokban, összeírásokban már jelen vannak. Így 1722-ben íródott a következő szöveg: erőszakkal területeket foglalnak el a Gyimesben ottlakók, esetleg bérelnek földeket.(28) Ebben az időben már léteztek nem hivatalos állandó települések Gyimesben. A feltevések szerint legelőször Sáncpatakon jött létre állandó település, lent a vártól nem messze. Majd Hidegségen (Barackos), a Tankók patakán (ma Kápolna-patak) és Ugrán is léteznek állandós lakások, házcsoportok. Még egy 1721-es összeírás beszél Gyimesben 19 vándorló családról. A helyi hagyomány szerint 1694-ben egy tatár betöréskor a Csíkból elhurcolt emberek közül egy Ambrus nevezetű megszökött és itt elrejtőzött, talán ő volt az első telepes! Hogy katona szökevények is meghúzódtak a völgyben, bizonyíték arra egy 1758-ból származó utasítás, melyben a Gubernium utasítja a széket, akadályozza meg a fiatalok szökését a katonaság elől. (29) Egy 1764-es összeírás szerint Bilibók Emericus, Michael Bilibók és Ioanes Moldovan csíkszépviziek (de gyimesi lakosok) szerepelnek, mint akik megszöktek az összeírás elől.(30) ben Ugra már mint település (nem hivatalos) jelenkezik, egy pestis járvány innen indult el.(31) Nagyon régi település Felsőlokon a Rána-pataka (ma Ciherek-pataka) és Sántateleken a Tatros felső folyása. Amint látjuk, a települések a patakok fejében alakultak ki és innen később benépesültek úgy a völgyek, mint a Tatros mente. Először pásztorkunyhók, ideiglenes szullák épültek. Erről is vannak visszaemlékezések az 1800-as évek elejéről: A gyimesi Szorosnak Moldvában siető Tatros völgyében elterülnek itt-ott csoportokban, másutt puskalövésnyi távolban egymástól, a mellékvölgyes torkolatban egyenként tünve fel a havasi lakok, melyek körül ledöntött, s czövekekre guzzsal kötözött fenyőszálfák kerteket öveznek. (32) Antal Imre említi könyvében (Gyimesi krónika), hogy a fegyvertartás még az 1900-as évek elején is szokás volt itt, akik ide szöktek valahonnan, azok kezdetben, amíg meg nem gyűlt a bajuk a hatóságokkal, vadászgattak az állattartás és favágás mellett. Először főleg juhtenyésztéssel foglalkoztak, télen juhaikkal Moldvába is lehúzódtak, ahol enyhébb volt a tél, mint itt a hegyekben. Tehát ők is, akárcsak más szomszéd népek költözködő, transzhumán életmódot folytattak. A szájhagyományok szerint ilyen életmódot folytattak a Pórák, a Bodorok, a Tankók-patakiak. Kapcsolatuk a moldvai csángókkal egészen a XX. század harmincas éveiig fennmaradt. A 16

17 A gyimesi csángók élete XVIII. században Gyimesbe, főleg a mai Bükkbe és Hidegségre román pásztorok is telepednek le. A felső két községben ezek már csak nevükben őrzik eredetüket. Ilyenek: Oltyánok (Oltean) Vaszi, Györgyice (Gheorghiţa), Baliga, Ungurán stb. vezetéknevűek. Ezekről említést tesznek a csíkszéki irattárában található dokumentumok is ( ). Ugyanitt említem meg, hogy Mária Terézia megtiltja a Moldvában történő teleltetést, amiről előbb szóltunk. Azt a tényt, hogy katonaság elől is bujkáltak itt, mi sem bizonyítja jobban annál, hogy rengeteg puskát rejtegettek. Így csak 1814-ben, hatósági parancsra 56 darab flintát (elültöltős puska) találtak egy jegyzőkönyv szerint Felső Gyimesben és Alsólok vagy Bükkben. Gyimes lassan benépesült és később hivatalosan is települések, falvak, majd községek lettek. De nézzük meg a továbbiakban, mi itt az általános felfogás, honnan származtatják magukat a csángók, létezik-e eredettudat és szóljunk magáról a csángó szóról is. Legismertebb csángókutatóink: Horger Antal, Vámszer Géza, Gegő Elek, Orbán Balázs, Teleki József, Teleki Domokos érintik a csángó szó eredetét és a csángóság történetéről is beszélnek. Véleményeik sokszor különböznek, pontosan az írott dokumentumok hiánya miatt. Maga a csángó- szó először egy 1443-as iratban fordult elő. Majd Gegő Elek 1560-ból talál egy Csángó Andreas nevű bejegyzettet. De nem világos egyik esetben sem a szó jelentése! Orbán Balázs úgy értékeli a szó jelentését, hogy elcsángál, félrejár a többségtől. Beke György is így magyarázza: csángó, ácsorgó, barangoló, félrejáró. A névről ők maguk is úgy tudják azt jelenti, hogy elcsángál, félrehúzódik. Akadt olyan adatközlő is, aki a csángó szót a csenget - származtatja. Mindenesetre a mai értelemben a szót a moldvaiakról először Zöld Péter írta le a madéfalvi veszedelemkor Moldvába menekült pap. Azt 1781-ben jegyzi egy levelében, hogy csángó-magyaroknak hívják a moldvai magyarokat. A gyimesiekről a csángó melléknevet a XVIII. század végén írt két útleírásban olvashatjuk. Teleki Domokos 1796-ban a következőket írja: A Gyimes Lunkai lakosokat a csíkiak csángóknak nevezik, mivel ők vándorló emberek, lakhelyeiket gyakran elhagyják. A másik útleírásban így ír Teleki József: Közel a Passzushoz (szoros) lakosokra találsz, házaik széjjel vagynak, székelyek, Csíkból vonták ide meg magukat, némelyek Moldovából is jönnek vissza az kivándorlott székelyek. Ezen lakosokat tsángóknak szokták nevezni. (34) A csángó szót először a moldvai magyarokra vonatkoztatták. A gyimesiekre, úgy néz ki, a csíkiak használták először ezt a kifejezést. A Csíkszék irattárában pl. az 1700-as évek végén találunk több ilyen bejegyzést: Gyimesből személyek, csángók Szentmihályra mentek, nevezetesen egy Bodor József nevű. Ugyancsak 1796-ban Aranka Györgynek írt egy levelet a csíksomlyói 17

18 Tankó Gyula nyugdíjas pap, Farkas N. János, aki a gyimesieket csángóknak nevezi: a Lokon lévő csángók eredetére is gondja lesz A gyimesi csángókban él tehát az eredettudat, az 1950-es években még majdnem mindenki tudta honnan jöttek az elődjeik. De amint már említettük, létezett és létezik a mai napig egy néma ellentét a csíkiak és a gyimesiek között. Ez részben onnan származik, hogy az elődök birtokot osztottak. Más oka a székely gőg, amellyel lekezelték a csángókat. Érdekes a történelmi szemléletük, a történelem kronológizálása is! Még a század 80-as éveiben, sőt ma is így osztják fel a történelmi korszakokat: Régi magyar üdő ( ig) Régi román világ ( ) Kicsi magyar világ ( ) Orosz béjövetel után Ceausescu után Gúny tárgya volt a székelyek szemében a csángók öltözete, kieresztett inge is, amely viselet a be nem avatott szemében romános viselet. Igaz, vannak a moldvai és csángó viseletnek hasonló elemei, darabjai. Mert akik valami elől ide menekültek és bujkáltak, azok a magyar szót rejtették e viselet mögé. De kieresztett inget viselt általában a balkáni paraszt, sőt a XVII. században az arató, szántó magyar paraszt is! Ezen kívül a színek mindent elárulnak! A csángók magyaros színekkel díszítik öltözetüket, míg a moldvai ingek, övek túldíszítettek, igen-igen tarkák! De a virágok, hímek elnevezései, motívumai is eltérőek. Persze ezt ismerni kell és csak akkor lehet ítélni. Mert a kieresztett ing alá rejtették és megőrizték az archaikus, szép magyar nyelvüket. Idevágó, hogy egy mindent tudó öreg csángó hogyan mutatta be az 1950-es években Marosvásárhelyen a gyimesi híres vegyes kórus tagjait. Előre bocsátom, hogy viseletük után sokan románul szóltak a kórus tagjaihoz. Persze ők nem tudtak válaszolni, mert akkortájt még kevesen tudtak románul. Íme, a mi jó öregünk hogyan mutatta be a kórust: Uraim, mü vagyunk a gyimesi csángók! Nézzenek meg jól! Világ életünkben minket egyesek erősen szerettek a szép beszédünkért, de untak a gúnyánkért! Mások pedig szerettek a gúnyánkért és erőst untak a beszédünkért. Hát, ezek vagyunk mü!. Csángós öltözetüket egészen a 70-es évekig megőrizték, de soha nem tevődött fel a hová tartozás, a honnan származás, modernebb kifejezéssel az identitás kérdése. Még napjainkban is majdnem mindenkinek van egy-egy rend csángós ruhája, de már csak ritka alkalmakkor öltik magukra: első áldozáskor, bérmáláskor, szüreti bálra, valamint a csíksomlyói búcsúra veszik fel. Gegő Elek 1838-ban írta a következőket: Délután a sáncban, a Tatros vize kígyózó medrében a magyarajkú de román öltözetű emberek közé a Lokra értünk. Hol hajdan Szent László királyunk a kunokkal megütközött, s ahol tiszteletére kápolna épült, romjait ma is látni....(35) 18

19 A gyimesi csángók élete A kápolna romjai ma is látszanak, mellette egy kis kútban ma is a gyimesiek látni vélik szent királyuk lova lábának nyomát. Több mint bizonyos, hogy Szent László soha nem járt itt. De szelleme élt és ma is él. Gyimesben ma is több tucatnyi mondát ismernek, mesélnek a csodás királyról.(36) De nézzük meg mit gondolnak és mondanak a csángók saját maguk eredetéről? Él-e a magyarságtudatuk? A GYIMESI CSÁNGÓK MAGYARSÁGTUDATÁRÓL A csángóság kérdését a XVII. századtól napjainkig kötetekre rugó tanulmányokban vizsgálták a tudósok. Még is sokan nem ismerik még a magyarok közül sem a csángóság történetét. Az idegenek pedig meghamisítják az eredetükről szóló elméleteket, hogy a maguk javára magyarázhassák azt. A 60-as évek után azonban az erőltetett internacionalizmus ellenére is Magyarországról nemcsak néhány kutató, de az ifjúság is nagymértékben érdeklődik a határokon kívül szorult magyarság sorsáról. Amint már említettük, valamikor mindenki tisztában volt azzal, hogy honnan jött, honnan származott. Az idők folyamán elkoptak ezek az ismeretek, úgy érzik, hogy itt vannak, amióta áll a világ! És mivel sokszor élbe kerültek a föld, az erdő miatt a székelyekkel, nem tartották magukat székelynek! Persze, ehhez hozzájárult a buta székely gőg is, mert napjainkig lenézik a csángót, másodrendű polgárnak tekintik a csángót. Egyáltalán, éppen ezért, ha hazulról elkerülnek iskolákba, egyetemekre, munkára a csángó fiatalok, nem hangoztatják, nem büszkék arra, hogy ők csángók! A székelyeket magyaroknak, falusiaknak titulálják. De soha sem vetődött fel az a kérdés, hogy ők milyen nemzetiségűek, mert arra mindig egyértelműen azt válaszolták, hogy ők magyarok. Érdekes, úgy érzik ma is, hogy a Magyarország-i magyarok jobban megbecsülik őket, mint a csíki székelyek! Amint már mondtuk, a ruha sokszor megtévesztette az embereket. Pedig az ötven vagy hatvanéves emberek még a század közepén sem tudtak románul, mert Gyimesből, főleg az asszonynépség alig mozdult ki. S akkor hol tanulhatott volna meg románul és miért? Ő nem hibás azért, hogy a határok innen elköltöztek! Jól bizonyítja ezt egy adoma is: A hatvanas években az egyik gyimesi ember állami munkára szeretett volna menni. Be is adta annak rendje és módja szerint a kérését és önéletrajzát. Várta az eredményt. Háromszor is visszadobták az önéletrajzot, amíg a káderes megkérdezte tőle: - Miért azt írja, hogy Magyarországon született, akkor miért nem maradt ott? - Jaj én ott maradtam uram, ahol születtem. Csak Magyarország ment el tőlem... A felcsíki nyelvjáráshoz tartozik, de nem olyan nyitott a hangot használnak és az e is közelebb áll az irodalmi kiejtéshez. Orbán Balázs a legnagyobb székely ittjártakor meghallgatva a lakodalmi búcsúztatókat, a következőket írta: Ezek mutatják szép, zengzetes nyelvünknek fejlettségét... és ez a nyelv költői beccsel bír. Érthető az, hogy a 60-as évekig archaikusnak tűnt ez a nyelv, hiszen alig 19