j) Az Erdélyrészi Medencében.

Átírás

1 j) Az Erdélyrészi Medencében. 24. jüjegyháza Holczmány Oltszakadat környékének földtani alkotása. (Jelentés az évi részletes földtani fölvételről.) H alaváts G-TULÁ-tÓl. (Öt szövegközti ábrával.) év nyarán a részletes földtani felvételre szánt időt az évben bejárt területhez K-ről közvetlenül csatlakozó részén az erdélyrészi nagy medencének a 22 zóna, XXXI. öv ÉNy és DNy, a 23. zóna, XXXI. öv ÉNy (1:25,000) jelű térképlapokon folytattam munkámat. - Oláhivánfalva, Vecserd, Felsőgezés, Alsógezés nagyküküllőmegyei, Bendorf, Alczina, Ujegyháza, Vurpód, Czikendál, Márpód, Hóföld, Holczmány, Szentjánoshegy, Hortobágyfalva, Oltszakadát, Glimbóka szebenmegyei községek környékén. A bejárt területek határai: Ny-on az évben fölvett rész K-i határa; É-on a 22. zóna, XXXI. öv ÉNy jelű lap É-i széle; K-en a Hortobágy-patak K-i vízválasztó gerince; D-en pedig az Olt folyó glimboka fenyőfalvi szakasza. Az ekkép határolt terület földtani alkotásában ártéri üledékek (alluvium); agyagos terraszok (diluvium); pontiisi-, szarmata-, mediterránkorú üledékek (neogén) vesznek részt, mely képződményeket, képződésük sorrendjében ismertetem részletesen a következő sorokban. 1. A m ed iterrá n korú ü led ék ek. Felsőgezés és Berndorf között elég széles Ny K-i irányú pásztában a mediterránkornak üledéke jelenik meg a felszínen. Javarészben sárgás durvább homokból áll, melyet közbetelepedett márgás szalagok tesz

2 3 62 H A L A V Á TS GYULA ( 2 ) nek rétegessé, s helyenként vékony homokkővé tömörülnek, és e homokban két eruptívtufa-pad van betelepedve. Az alsó kb. 2 ni vastag, míg a felső jóval vastagabb, kb. 6 in. E két tufa legszebben Alczinától É-ra a La í untin a reose domboldalban van föltárva, hol is már messziről feltűnő a lejtőben hosszan elnyúló világos színű tufa, s főleg tektonikai szempontból jól vezető szerepe van. Ebből az üledékből sajnos! foszsziha nem került elő s így csak az eruptívtufa révén, a többi analóg esetek alapján kell ezt mediterránkorúnak venni. A szóbanforgó rétegcsoport itt egy hosszan elnyúló fölpufffadást képez, melyet egy antiklinális ránc hozott létre. Az antiklinális déli szárnya Felsőgezéstől D-re, a Fő-völgy K-i lejtőjén feltűnő fokon van föltárva, hol a tufa 13 hóra felé 35 fokkal dől. Mig egyebütt már csak az É-i szárny konstatálható. így Felsőgezéstől DNy-ra már 1 hóra fele 45 fokkal, míg D-re a fővölgyben levő út felett a homokos tufa, melynek feküjét homokos márga alkotja, 4 hóra felé 30 fokkal dől. Felsőgezéstől A = mediterránem. -B^ szarm ataem. - C =por>tusiemeleí ábra. A mediterránkorú üledék Felsőgezésnél. K-re a gerinc alatt 1 hóra felé 30 fokkal; Alczinától É-ra a Leu-Cfrabenben 2 hóra felé 25 fokkal; Bendorftól É-ra levő domboldalban pedig 23 hóra felé 20 fokkal dől. A mediterránkorú üledéknek ez a felszines előfordulását a sorostély1) vesződ rüszi2) vonulat kelet való folytatásának tartom, ahová különben a csapás révén is tartozik. Egy nagyjában Ny K-i irányú antiklinális ránc ez, melynek azonban felső gerince nem vízszintes, hanem hullámos, s ez az oka, hogy csak részletekben jelenik meg a felszínen, a mai föltárási viszonyok között. Hogy különben mennyire összetartozó ez a két előfordulás, s ugyanazon természeti erőknek az eredménye, bizonyíthatja az is, hogy Sorostélyosnál, Rüsznél a déli határa mentén levő pontusi korú üledék erősen gyűrött, s ugyanezt tapasztaltam Felsőgezésnél, hogy ugyancsak déli határánál a pontusi üledék egy erős ráncot alkot, melynek É-i szárnya 1 hóra felé 60 fokkal dől. (1 ábra.) Ü T. R o th L.: Az erdélyrészi medence földtani alkotása Baromlaka, Nagyselyk és Veresegyháza környékén (A m. kir. földt. int. évi jelent ról, ). 2) H a la v á ts Gy. : Vízakna környékének földtani alkotása (A m. kir. földt. int. évi jelent ról, ).

3 (3 ) F E L V É T E L I JE L E N T É S A szarmata korú üledékek. Szarmatakor!! üledék területemnek két helyén: délen Hortobágyfalva és Oltszakat között, meg Grlimbokánál; északon pedg az előbb megismertetett mediterránkorú rétegek É-i határán túl, rá konkordánsan telepedve, a felsőgezés-berndorfi antiklinális ránc É-i szárnyában, Felsőgezés Vecserd Berndorf környékén fordulnak elő. Az ekorú rétegösszlet legalsó részét sötét kék színű, jól réteges agyag képezi, melynek felsőbb részében durva kék vékony homokrétegek vannak betelepedve, s ezek átmenetet képeznek az agyagra következő kék homokhoz. E felett sárga homok tlepedett. sok miiszkovit-lemezkével és felsőbb részében egy vékony, foszlós eruptívtnfa réteggel; Grlimbokánál rétegesen heljmzkedett nagy, lapos homokkő-konkrécióval; míg északon, Berndorftól ÉNy-ra a homokkő 1 m vastag pádként jelenik meg. A glimbokai lapos homokkő-konkreciókat, valamint a berndorfi homokkövet fejtik, s az építkezéseknél használják föl. A sárga homok felet kék, majd ismét sárga durvább, közbetetlepedett agyagos szalagokkal, melyek padossá teszik, következik. Az utóbbiban több helyütt cardium, ervilia, tápes teknőcserép fordul elő, miáltal biztosan még a szarmata emeletbe helyezendő. Erre aztán a pontnsi agyag következik. Kövült csiga és kagyló töb helyütt található, tömegesen azonban csak Oltszakadátnál gyűjthetők. A lelőhely a község ÉNy-i házsorain túl levő községi csemetekert alatt levő árokrészben van, s a fotssziliák az alsó agyag felső részébe telepedett apró kavicsos sötétszínü durva homokban fordulnak elő tömegesen. Kétszeri gyűjtés eredményeként az alábbi faunát gyűjtöttem itt. Cardium obsoletum. E ic h w - Tapes gregoria, P a rtsch. Congeria Zoizi, B r us. Buccinum duplicatum, Sow. Murex. sublavatus, B a st. Neritina Grateloupeana, F ér. Cerithium rubiginosum, E ic h w - Botamides mitralis, E ic h w - Lyrcaea inipressa, Ivrauss. v a r.1) Melanopsis ouszakadátensis, H alav. n. sp. protopygmaea, H a la v. n. sp. ü R. Höknes: Sarmatische Conehylien aus (lem Oedenburger Comitat (Jahrb. d. k. k, R.-Anst. Bd. XLVII. pag. 57. Taf. II. Fg ) című közleményében a sopronmegyei Bétfalu környékéről foglalkozik e fajjal és változataival, melyek a gyűjtöttem anyagban is meg vannak.

4 3 6 4 H A L A V Á T S GYU LA (4) Hydrobia Franenfeldi, M. H űen. Spirorbis heliciformis, E ichw. K och A. innét még többet sorol föl,1) még pedig mediterrán és pontusi alakokat, amiből azt következteti, hogy a kövület dús homokos kavicsos felső rétegtelep vagy a szarmata és pontusi korszakoknak átmeneti idejében ülepedett le, amit az én tapasztalataim nem igazolhatnak. A kövületeket tartalmazó réteg a szarmazatakorú üledéknek alsó részében van, mely fölé vagy 50 m homokos rétegek rakódtak és csak e felett következik a pontusi -agyag, s így már -sztratigrafiai helyzeténél fogva nem lehet átmeneti réteg. K och A. azonban nyilvánvalóan jóhiszemű tévedésben van. Ugyanis maga állítja, hog37 az anyag egy részét nem maga gyűjtötte, hanem az Erdélyi Múzeumban találta. Mint később látni fogjuk Oltszakadátnál a pontusi üledék is tartalmaz kövületeket, s így könnyen megtörténhetett, hogy a Múzeumban a két lelőhelyen gyűjtött anyag öszszekeveredett s létrehozta a tényeknek meg nem felelő hibás következtetést. A homokok közé rakódott vékony agyagos, márgás rétegekből, Hortobágyfalvától2) DNy-ra a V-alea Scobinosból és Oltszakadátról hal- és növénymaradványokat sorolnak fel3 *). Az itt gyűjtött növényeket K. J. A ndkae és D. S tur határozta meg. Magam a fölvétel alkalmából a felsőbb 1) K och A.: Az erdélyrészi medence harmadkori képződményei: II. Neogén csoport és ) E lelőhely Dolmány (Thalheim), Hortobágyfalva (Korniczel) határain van, azért némelyek Dolmány neve alatt sorolják föl. Mint azt azonban gróf S w e in it z F, közléséből megtudjuk, a Valea Scobinos Hortobágyfalva határában van: ez a község tehát helyesen a lelet helye. 3) A ckner M. J.: Über das Vorkommen des sogenannten..makiékor" Schwe- dens in Siebenbürgen, namentlich in den Waldgrábern von Szakadat und Thalheim. (Verh. u. Mitth. des siebenb. Ver. für Naturw. Jhg. III. (1852) pag. 43.) K. J. A n d k a e : Tertiár-Flora von Szakadat und Thalheim in Siebenbürgen -(Abh. d. k. k. g. R.-A. Bd. III. (4.) pag. 5.), F. H a uer u. G. St a c h e : Geologie Siebenbürgens, pag Gr. J. Sw e in it z : Über Fucoidenschiefer und Petrefakten von Kornicel (Verh. u. Mitth. d. siebenb. Ver. f. Naturw. Jg. XVII, (1866) pag. 257.). Gr. S c h w ein ttz: Fossile Flanzen und Fische von Kornizel in Siebenbürgen -(Jahrb. d. k. k. g. R.-A. Bd. XVI. (866.) Verh. pag. 142.). D. Stu r : Fossile Pflanzen von Vale Scobinos bei Kornizel in Siebenbürgen -(Verh. d. k, k. g. R.-A. Jhg pag. 40.). D. S t u r : Beitrage zűr Kenntniü des SüBwasserquarze dér Congerien- und Üerithien-Schichten im Wiener und ungarischen Becken (Jahrb. d. k. k. g. R.-A. Bd. XVII. p ) Koch A.: Az erdélyrészi medence harmadkori képződmynyei. II. Neogén csoport,

5 (5) F E L V É T E L I JE L E N T É S. 3Ö 5 homokok közé telepedett egyik márgás rétegből a Laurus swossoiviciana, Ung. egy levelét gyűjtöttem csak. A szarmatakorú rétegek Felsőgezés-Berndorf táján konkordánsan rátelepedve a mediterrán üledékre az ottani antiklinális É-i szárnyában fordulnak elő. Míg ellenben Fenyőfalva, Hortobágyfalva, Oltszakadát és G-limboka környékén gyürődöttek, több ráncot vetve, mely ráncoknak tengelye (csapása) É D-i, s mely települést a 2. ábra van hivatva szemlélhetővé tenni. 3. A pontusi korú üledék. Fölvett területem dombságának javarészében a pontusi korú üledék konstatálható. Legalsó részét réteges kék agyag alkotja, mely számos helyen bár csak kisebb számban Congeria banatica, R. H o e r n. Limnocardium syrmiense, R. H o e r n. teknőket zár magába. A kék agyag felső részébe durva homokrétegek és lencsék vannak betelepedve, melyek Oltszakadáttól K-re kövületet is tartalmaznak. A középső völgyben (Valea Dinmislok) Congeria ornithopsis, B b u s. Partschi, C z j z. Lyrcaea Bonelli, Sism. Melanopsis Bonéi, F ék. míg a tovább K-re levő Rozsos patakban (Pareu Szekori) Congeria aff. ornithopsis, Bkus. juv.,, ramphophora, B ku s. Lyrcaea Bonelli, Sism. var. Melanopsis Bonéi, F ék. teknőket, illetőket házait gyűjtöttem.1) Az agyag felső részeibe beletelepedett vékonyabb, majd vastagabb kék homok rétegek és lencsék az átmenetek képezk az aztán következő Ü A fentebb felsorolt, az alsó pontusi emeletre jellegző kövületekkel együtt a Középső völgyben a Potamides m itrale, a Rozsos patakból pedig a Cerithium nibiginosum egy-egy háza került elő, melyek semmi esetre sem tartoznak ebbe a társaságba s nyilvánvaló, hogy ide bemosattak a szarm ata kori üledékből. Gyakori eset az, hogy idősebb képződményekből a fiatalabbá egyes kövületek bemosatnak. M int nem a faunába tartozókat, eddig nem tartottam érdemesnek megemlíteni H a m indennek dacára most megteszem: annak komolyabb oka van. Az erdélyrészi nagy medencében néhány év óta a földgáz előfordulása érdekében is végeznek m unkálatokat,

6 3 6 0 H A L A V Á T 3 G Y U L A (6 ) ttm hatbenwey V. Petra G j.chipm oguluj 542 /ro? 692

7 (7) F E L V É T E L I JE L E N T É S vastag kék homokréteghez. E felett vagy 5 m vastagságban csillámos durva homok van, melyet közbetelepedett vékony agyagos szalagok osztanak föl több padra. Ujegyházától DNy-ra, a Vurpódra vivő út mellett, az erdő szélén durva, éles, apró kvarckavicsos homok van föltárva, benne Congeria ramphophora, Bbtts. sp. Lyrcaea Bonelli, Sism.,, virulóbonerisis, F ttchs. Melanopsis Bonéi, F éb. Erre jól réteges sárga, homokos agyiagmárga, konkreciókkal, következik, melyből Yurpódtól ÉK-re, a Junger Wald alatt levő völgy felső, a megye határa közelében levő nagy omlásban Congeria banatica, R. H obbit. Limnocardium cfr. Karrerí, F uohs. Pisidium sp. teknőket gyűjtöttem. Ezek a fajok Czikendáltól Ny-ra levő árkokban föltárt hasonló szintű rétegekben is előfordulnak. Majd a pontusi korú üledék felső részét képező hatalmas, szürke sárga finomabb homok következik, mely közbetelepedett vékony agyagos szalagok által padokra oszlik el. Több helyütt a homok lazább homokkőréteggé tömörül; U jegy háza, Czikendálnál pedig nagy kenyéralakú homokkő-konkréciók vannak benne. Felsőbb részében Ujegyháza-Vurpócl táján kaviosos közf'ekveteket is tartalmaz. Átaljában azonban az üledék a szóbanforgó területen jóvl finomabb anyagból áll, mint tovább nyugaton Vesztény, Moh, Kakasfalva környékén, hol a felső rész erősen kavicsos. A pontusi korú üledék sincs meg eredeti vízszintes állapotában, hanem több ráncot vet. Amig azonban az oltmenti szarmata nagyjában Ny K-i irányban van összegyűrve olykép, hogjr a redők csapása E D; addig a pontusi korú rétegek a mediterránkorúakkal egyetemben É D-i irányban gyűröttek s a ráncok csapása átlag Ny K-i irányú. A települési viszonyok iránt jó felvilágosítást ád az alsópontusi agyag, mely egymelyeknek főcélja a medence tektonikai alkotásának a kiderítése. Találkozva alkalmilag az illető urakkal, kik ezzel voltak elfoglalva: igen meglepett engem az. liogy olyan helyekről, ahol a részetes bejáráskor pontusi üledék jelenlétét konstatáltam, ők egy cerithiumot találtak. Kimerem határozottan im már mondani, hogy ez az egy cerithium-ház oda bemosatott, s nem odavaló, és megtalálása csak arra jó. hogy az illetőt megtévessze, s helytelen következtetésekre adjon okot. Aki valaha csak egyszer is gyűjtött eerithiumos lelőhelyen: tudja azt, hogy ép ez a csiga, ahol otthon van, nem egyes példányokban, hanem nagy tömegben fordul elő. Az a talált egy eerithium bátran odasorolható, ahova való az egy fecske, mely egymagában még nem tavasz!

8 3 6 3 H A I.A V Á T S G YULA ( 8 ) részt szilárdságánál, másrészt azon oknál fogva, hogy alul, a homokok alatt terül el, s csak a völgyek és árkok fenekén van föltárva, nincs lokális csuszamlásoknak kitéve, mint a lazább homok. Az agyagot tekintetbe véve, a pontusi üledék mindjárt a felsőgezési a mediterrán fölpuffadás kontaktján egy erős antiklinális ráncot vet, mely ránc tovább K-re, Bendorftól D-re, a Hortobágy balpartján is konstatálható. Délre ettől szélesebb szinklinális terül el, mely Alsógezés, Ujegyháza, Illembák táján antiklinális ráncban végződik, mely antiklinális ránc nem egyenes, 3. ábra. Vetődés Czikendálnál. hanem DIv felé hajló hullámvonal. Szépen látható ez az antiklinális ránc Ujegyházától ÉNy-ra a Wolfsgraben közepe táján, ahol az agyag rétegei E-i szárnyban 1 hona felé 15 fokkal, mig a déliben 14 hóra felé 10 fokkal dőlnek; Illembáktól K-re pedig az É-i szárny 24 bora felé 5 fokkal, a déli pedig 14 hóra felé 5 fokkal dől. Az ettől D-re elterülő.széles szinklinálisban, mely délen átmegy az oltmenti szarmata redőkbe, az alsópontusi agyag már nincs meg a felszínen még a legmélyebben bevágódó völgyek fenekén sem, hanem csak a felette levő homokok közé települt vékony agyagos szalagok adnak némi felvilágosítást a településről. Ez a laza homok azonban lokális csúszásoknak, vetődéseknek van kitéve s így köny-

9 (9 ) F E L V É T E L I JE L E N T É S. 36'J nyen hibás adatokat szolgáltat. E lokális településbeli elváltozások jellemzésül szolgáljon a 3. ábra, mely Czinkendáltól D-re a Valea Bukurel egyik, az erdőszélen levő oldal-árkában föltárt rétegeket ábrázolja, hol is a kép közepén látható repedés mentén a felső homok lecsúszott a. völgybe. Általában a szinklinális ráncokban a település földerítése nehéz föladat, mert a dombokat szántóföldek vagy erdő borítja, míg a széles völgyek oldalai a laza homok mozgása következtében el vannak egjmngetve, mi fölvilágosítást sem nyújtanak nagy területen s csakis nehány újabb vízvájta árokban találunk némi föltárást, ha ugyan ez is nem csuszamlásban van. * 4. A diluviális (pleisztocén) korú terraszok. Fölvett területem közepén a Hortobágy-patak folyik át, úgy hogy javarészben e patak völgyét foglalja magában, miután Ny-i és Iv-i határának egy része a vízválasztókkal esik össze. Ma a patak széles csekély esésű ártéren folyik át m tengerszin feletti magasságban. A diluviális korszakban valamivel magasabban volt az ártere, melynek nyomai ma sík felszínű terraszok alakjában megvannak a mai vizektől folytonosságában megszaggatott részletekben, melyek alul ki-kibújnak a pontusi korú rétegek. Alczina és Holczmány között a jobb parton találkozunk velők, míg Holczmánynál a balparton terül el, Hortobágyfalvánál azonban ismét a jobb parton van. Miután pedig a Hortobágy-patak a medencében ered s az ezt alkotó neogéii korú üledékbe vájta ágyát: a szokásos kavics hiányzik itt, hanem a- terraszok 6 8 m vastag anyagát élénk sárgafoltos, babéroes, nagyobb homokszemeket tartalmazó sárgásbarna agyag alkotja, melyben sárgásszinű durva homoklencsék is vannak közbetelepedve. Holcmánynál e terraszokból E lephas prim igenius, Blmb., zápfogak, rhinocerus, cervus maradványok kerültek elő1) régebben. A fölvétel közben magam Oltszakadáttól K-re, a Rozsos-patakban találtam Elephas primigenius-agyarat olyan helyütt, ahol nem tudtam fölfedezni diluviális korú képződményt s a patak pontusi korú üledékbe vájta be ágyát. Ily jelenséggel már Yurpódon is találkoztam a fölvétel közben,2) úgy hogy ezeket az előfordulásokat egészen másként kell megmagyarázni, mint azt a diluviális képződmények jelenlétekor tesszük. Megkísértem. Az erdélyrészi nagy medence elegyes vize a pontusi kor 1) A CKIVEI:: Bericht über die zu H arbachtkale gefundene vorweltlichen Thierreste (Verh. u. M itth. d. siebenb. Ver. í. N aturw. Jhg. III. (1849.) pag, 19,). F. H aur u. G. St a c h e : Geologie Siebenbiirgens, pag ) A m. k ir. földt. int. évi jelent ről, A m. kir. Földtani Intézet Évi jelentése

10 3 7 0 H A L A V Á T S GYU LA (1 0 ) végén lecsapolódott s a rákövetkező levantei korszakban, melynek képződményei itt hiányoznak, szárazföld lett s megkezdődött a folyamrendszer kiképzése, de a folyóvizek még csak romboltak és még nem építenek. Ilyen, a levantei korszakban kezdődő, a diluviális korban már erősebben kifejlődött szakadékba került bele a mammuth, ott veszett, hulláját a ráomlott, ráosúszott föld eltemette, mely a jelenkorban, amikor a víz ezt a lecsúszott földet elhordta, napfényre került. Természetvizsgálók azt észlelték, hogy a vadon élő emlős, ha végét érzi, elbúvik s ott végzi életét. A mi mammutjaink is tán így kerültek a pontusi képződményekbe vájt szakadékokba, ahol a fentebb elmondottak őrizték meg napjainkig. 5. Jelenkori üledékek. A Hortobágy-patak és mellékvizei a medence üledékében erednek és folynak át széles ártereken s miután agyagos, homokos képződményeket mosnak el, áradásaik alkalmával az ártéren lerakodott anyag is agyagos, homokos iszap, mely jó kaszálókat ad. Végül kedves kötelességemnek tartom e helyütt is megköszönni azt a készséget, mellyel S ü m eg h I gnác m. kir. főerdőtanácsos úr Nagyszebenben közérdekű munkálkodásom közben támogatni sziveskedett.

11 (11) F E L V É T E L I JE L E N T É S P aleontologiai Függelék. Oltszakadtától K-re a községi csemetekert alatti árokrészben föltárt alsó-szarmata korú üledékből gyűjtött faunában két olyan melanopsisfaj is találkozott, melyet eddig a szarmata korú faunákból nem sorolnak föl. Uj fajnak ismerve fel őket, az alábbiakban írom le őket. 1. Melanopsis oltszakadátensis, n. sp. Háza hegyesen tojásdad alakú s hat kanyarulatból képződött, melyek lépcsőzetesen sorakoznak egymás alatt. Az első embrionális kanyarulatok sírnák, majd ritkán helyezkedett csomók jelennek meg a varratnál, mely csomók később gyengébb daganatként lefelé is folytatódnak, az utolsó kanyarulaton pedig hegyesebbek s gyöngyös párkánnyá olvadnak össze s alatta bemélyedés, majd gyengébb, tompa gyöngysor jelenik meg. Nyílása tojásdad alakú, alul kurta csorgóval. Külső ajka vékony, a belső pedig vastagon borítja az orsót. A ház 5 7 m magas. Uj alakunk az alsópontusi korú Melanopsis Bonéi rokonságába tartozik, de attól az utolsó kanyarulat felső része gyöngyös párkánya által jól megkülönböztethető. A pontusi oly igen váltakozó faj őse ez a szarmata korú alak. 24

12 3 7 2 H A L A V Á T S G YULA ( 1 2 ) 2. Melanopsis protopygmaea, n. sp. Háza megnyúlt tojásdad körvonalú s 7 mérsékelten növekedő kanyarulatból áll. A felső kanyarulatok simák s mérséklten domborodnak,, míg a 3 utolsó kanyarulat puffadtabb s a varratnál mindinkább erősödőpárkány kíséri azt. A házat ezenfelül csak linóm nüvedékvonalak borítják. Nyílása tojásdad alakú, alul rövid csorgóval. Külső ajka vékony, a belső, pedig vastagon borítja az orsót. A legnagyobb példányok 7 mm. magasak. Uj alakunk igen közel áll a pontusi korú üledékből rég ismert Melanopsis pygmaea némely alakjaihoz s ezt a közeli rokonságot neve is van hivatva feltüntetni, különbözik azonban attól karcsúbb voltával, különösen pedig a varratot kisérő párkány által, mely a pontusi alakokon jóval gyengébb. A pontusi alakok ebből a szarmata fajból fejlődtek tovább s l megváltozott körülmények között.