Gazdaság és Jog. Új Ptk. Ön képben van? Új Ptk. kommentár 6 kötetben + Ptk. Fordítókulcs + konferencia

Átírás

1 Fol yoi r a t ok-2005_ bor i t o_ SUXX. qxd Új Ptk. kommentár 6 kötetben + Ptk. Fordítókulcs + konferencia : 01 Pa ge 3 ( PANTONE 216 C pl a t e) XXI. évfolyam, 2. szám február Ft Ft Új Ptk. Ptk2013.hu Ft Ön képben van? Gazdaság és Jog T Ft Ft Ft Ft Amennyiben Ön március 15-ig megrendeli és kifizeti a HVG-ORAC Kiadó Mindent Egyben az új Ptk.-ról csomagját Ft-ért ( Ft helyett), akkor Ön megkapja a teljes Ptk. kommentárt (választása szerint hat kötet díszdobozban, vagy kapcsos kommentárként vagy elektronikus formában) + a Ptk. Fordítókulcsot + 1 főre szóló részvételt a Ptk.-t bemutató konferencián. A R T A L O M VEREBICS JÁNOS Az információs bűncselekmények és az elektronikus adat ideiglenes hozzáférhetetlenné tételének lehetősége az új Btk.-ban 3 KŐHIDI ÁKOS A fájlcseréléssel okozott kár természetéről 7 SÁRKÖZY TAMÁS Az új Ptk. egyesületekre és alapítványokra vonatkozó rendelkezéseiről 12 NÉMETH CSABA Az önálló bírósági végrehajtók elleni fegyelmi eljárások tanulságai 16 TATTAY LEVENTE A formatervezési minták. A szellemi alkotások mostohán kezelt területe 22 SZAKÁL RÓBERT Színlelés egységes pertársaságban 26 A HVG-ORAC Kiadó hat kötetben jelenteti meg a bírói gyakorlat és a tudományos élet kiemelkedő képviselői köztük számos kodifikátor által az új Ptk.-ról írt kommentárt, továbbá egy hetedikben a régi és az új Ptk. normaszövegeinek táblázatos összehasonlítását (megjelenés áprilisban). A szerzők május 30-án szakmai konferencia keretében áttekintést is adnak a legfontosabb változásokról. A konferencia tematikája: Alapelvek, értelmező rendelkezések, a Ptk. felépítése (Sáriné Simkó Ágnes) Birtok, tulajdon, telekkönyv (Petrik Ferenc) Zálogjog (Pomeisl András) Kötelmi jog (Wellmann György) Jogi személyek (Sárközy Tamás) Természetes személyek, személyiségi jogok (Makai Katalin) Házasság, rokonság, élettársak (Kőrös András) Öröklési szabályok (Orosz Árpád) A hat kötet, a Ptk. Fordítókulcs és a májusi konferencia együtt a Mindent Egyben az új Ptk.-ról csomagban március 15-ig Ft-ért rendelhető meg. hvgorac.hu, ptk2013.hu, ujbtk.hu, jogkodex.hu, jegyzo.hu, hvgorac.eu Elérhetőségeink: info@hvgorac.hu, 06 (1) Címünk: H-1137 Budapest, Radnóti Miklós u. 2. borító február.indd 1 Lap- és Könyvkiadó Kft :16:39

2 A KIADÓ ÚJDONSÁGAIBÓL KÉZIKÖNYV AZ EURÓPAI FIZETÉSKÉPTELENSÉGI ELJÁRÁSHOZ SZERZŐ: Nagy Adrienn LEKTOR: Wopera Zsuzsa Jelen kézikönyv célja egy olyan összefoglaló mű megalkotása volt, melyet az európai fizetésképtelenségi jog kutatásával foglalkozó elméleti jogászok és a szabályokat alkalmazó gyakorlati szakemberek is hasznosítani tudnak. A fizetésképtelenségi eljárásról szóló 1346/2000/ EK tanácsi rendelet szabályait az eljárás résztvevői nézőpontjából vizsgáljuk, és elsődleges célunk az volt, hogy az adott személyeknek útmutatással szolgáljunk a szabályozási mátrix rejtelmeiben, segítséget nyújtsunk annak a szemléletmódnak, illetve logikának kialakításához, mely a Rendelet gyakorlati alkalmazásához feltétlenül szükséges. Ára: 4500 Ft A kötet elsősorban az európai fizetésképtelenségi eljárások résztvevői (adós, hitelező, felszámoló, tagállami bíróságok) számára nyújt fogódzót, és az alanyok szemüvegén keresztül tekinti át a komplex joganyagot. Ez a megközelítésmód a monográfia joggyakorlat általi használhatóságát fokozza, hiszen annak függvényében, hogy az eljárásban mely pozícióban vesz részt a könyv olvasója, könnyedén választ kaphat a benne felmerülő kérdésekre. A kézikönyv rámutat azokra a szabályozási hiányosságokra, a gyakorlatban felmerülő problémákra is, melyek az uniós norma felülvizsgálatát követően módosításra szorulnak. E körben feldolgozásra kerül az Európai Bíróság, illetve a tagállamok nemzeti bíróságainak ítélkezési gyakorlata is. ADATVÉDELEM ÉS INFORMÁCIÓSZABADSÁG A MINDENNAPOKBAN SZERZŐK: Baka Péter, Dudás Gábor, Filipovits Viktória, Freidler Gábor, Keszey Gábor, Kuthiné Nagy Andrea, Révész Balázs, Somogyvári Katalin, Szabó Endre Győző, Sziklay Júlia, Trócsányi Sára, Zombor Ferenc SZERKESZTŐ: Péterfalvi Attila január 1-jével hatályba lépett az információs önrendelkezési jogról és az információszabadságról szóló évi CXII. törvény (Infotv.), amelyet sokan egyszerűen az új Ára: 7990 Ft adatvédelmi törvény elnevezéssel illetnek. Jelen kötet szerzői elismert szakemberek, szerkesztője pedig a legfőbb jogalkalmazó, a Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóság elnöke azt a célt tűzték ki maguk elé, hogy az Infotv.-t a gyakorlatban felmerülő kérdésekre választ adva értelmezzék. A kiadvány egyaránt szól az adatvédelemmel foglalkozó jogászokhoz és a személyes adatokat kezelő szervezeteknél eljáró szakemberekhez. A könyv részletesen ismerteti az Infotv. egyes rendelkezéseit, ennek keretében kiemelt szerepet kapnak a változások, a törvény alapelvei és az adatkezelés új jogalapjai. Külön fejezetet szenteltek a szerzők a Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóságnak, részletesen bemutatva a Hatóság eljárását és az általa alkalmazható jogkövetkezmények rendszerét. Szintén önálló fejezetek foglalkoznak az adatvédelem lényeges intézményeivel és fogalmaival, az információszabadság kérdéseivel, valamint a fontosabb szektorok (a munkaviszony, az elektronikus hírközlési szolgáltatók, a hitelintézetek, a biztosítók, a direkt marketing, a közvélemény-kutatás, a piackutatás, a közszolgáltatók, az egészségügy, a kamerás megfigyelés, a tudományos kutatás és az állami alapnyilvántartások) adatkezelési szabályozásával. * HVG-ORAC Lap- és Könyvkiadó Kft., 1384 Budapest, Pf. 797 p (36-1) q (36-1) h info@hvgorac.hu 5% WEBES MEGRENDELÉS

3 Gazdaság és Jog Az információs bűncselekmények és az elektronikus adat ideiglenes hozzáférhetetlenné tételének lehetősége az új Btk.-ban A Büntető Törvénykönyvről szóló, július 1-jén hatályba lépő évi C. törvény (a továbbiakban: Btk.) a büntetőjogi intézkedések között említi az elektronikus adat végleges hozzáférhetetlenné tételét [Btk. 63. (1) bek. g) pont], mely önállóan vagy más büntetés, intézkedés mellett is alkalmazható [Btk. 63. (4) bekezdés]. A Btk. 77. értelmében véglegesen azt az elektronikus hírközlő hálózaton közzétett adatot kell hozzáférhetetlenné tenni, amelynek hozzáférhetővé tétele vagy közzététele bűncselekményt valósít meg, amelyet a bűncselekmény elkövetéséhez eszközül használtak, vagy amely bűncselekmény elkövetése útján jött létre. Az elektronikus adat végleges hozzáférhetetlenné tételét akkor is el kell rendelni, ha az elkövető gyermekkor, kóros elmeállapot, vagy törvényben meghatározott büntethetőséget megszüntető ok miatt nem büntethető, illetve ha az elkövetőt megrovásban részesítették. A Büntető Törvénykönyvről szóló évi C. törvény hatálybalépéséhez kapcsolódó átmeneti rendelkezésekről és egyes törvények módosításáról szóló, 2012 decemberében elfogadott évi CCXXIII. törvény a Be. módosításával a Btk. hatályba lépésével egy időben vezeti be elektronikus adat ideiglenes hozzáférhetetlenné tétele (Be. 158/B 158/E. ) intézkedést. Az elektronikus adat ideiglenes hozzáférhetetlenné tétele a törvény szerint az elektronikus hírközlő hálózat útján közzétett adat (a cím alkalmazásában: elektronikus adat) feletti rendelkezési jog ideiglenes korlátozását és az adathoz való hozzáférés ideiglenes megakadályozását jelenti [Be. 158/B. (1) bek.], amit a bíróság [Be. 158/B. (3) bekezdés] az elektronikus adat ideiglenes eltávolításával vagy elektronikus adathoz való hozzáférés ideiglenes megakadályozásával [Be. 158/B. (4) bek. a) b) pont] rendelhet el. 1. A évi CCXXIII. törvény a végrehajtás a Bv. tvr.-ben való rendjének rögzítése mellett megállapítja az elektronikus adat ideiglenes hozzáférhetetlenné tételének lehetséges indokait, az elektronikus kereskedelmi szolgáltatások, valamint az információs társadalommal összefüggő szolgáltatások egyes kérdéseiről szóló törvényben meghatározott tárhelyszolgáltatók a hozzáférhetetlenné tétellel összefüggő kötelezettségeit, a bíróság és a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság (NMHH) együttműködésének rendjét, a kötelezettségek elmulasztásának szankcióit, az ideiglenes hozzáférhetetlenné tétel megszüntetésének és az elektronikus adat visszaállításának, illetőleg végleges törlése elrendelésének indokait, módját. A módosított Be. szerint az intézkedés elrendelésére vagy opcionálisan, a bíróság mérlegelésére bízva, vagy bizonyos körülmények esetében a kötelezően kerülhet sor. A Be. 158/D. (1) bekezdése szerint a bíróság bizonyos feltételek együttes teljesülése esetén köteles az elektronikus adat elektronikus adathoz való hozzáférés ideiglenes megakadályozásával történő ideiglenes hozzáférhetetlenné tételének elrendelésére. Erre akkor kerül sor, ha a tárhelyszolgáltató az elektronikus adat ideiglenes eltávolítására vonatkozó kötelezettséget nem teljesítette, vagy az elektronikus adat ideiglenes eltávolítására vonatkozóan a külföldi hatóság jogsegély iránti megkeresése a megkeresés kibocsátásától számított harminc napon belül nem vezetett eredményre, és a büntetőeljárás gyermekpornográfia (Btk ), vagy állam elleni bűncselekmény (Btk. XXIV. Fejezet), illetőleg terrorbűncselekmény (Btk ) miatt indult, és az elektronikus adat e bűncselekménnyel áll összefüggésben. Ennél azonban lényegesen szélesebb kört érint a bíróság által, mérlegelési jogkörben elrendelhető ideiglenes hozzáférhetetlenné tétel lehetősége. A Be. 158/B. (2) bekezdése értelmében ha az eljárás olyan közvádra üldözendő bűncselekmény miatt folyik, amellyel kapcsolatban elektronikus adat végleges hozzáférhetetlenné tételének van helye, és az a bűncselekmény folytatásának megakadályozásához szükséges, az ideiglenes hozzáférhetetlenné tétel rendelhető el. Az intézkedés alkalmazása tehát hármas feltételhez kötött: az első, hogy a kérdéses bűncselekmény közvádra üldözendő legyen, a második, hogy esetében helye legyen a Btk a szerinti végleges eltávolításnak, a harmadik pedig az ideiglenes eltávolításra a bűncselekmény folytatásának megakadályozása érdekében kerüljön sor. Annak feltárása érdekében, hogy az intézkedés alkalmazására valójában mely bűncselekmények esetében kerülhet sor, a büntetőjog információs jogi szemléletét hívjuk segítségül. Az információs büntetőjogi megközelítés a veszély egy adott válfaja irányából közelít: az egyes, különös részi büntetőjogi tényállásokat a szerint vizsgálja, hogy azokban valamely, az információ létrehozására, bizalmas és biztonságos továbbítására, megosztására, integritásának megőrzésére, vonatkozó, a törvény által oltalmazott valamely érdeket sértő cselekmény milyen formában, mely mozzanatban jelenik meg. A büntetőjog különös részének e szempontok szerinti áttekintése nyomán, a vázolt rendezési elvnek megfelelően négy fő bűncselekmény-csoportot képezhetünk: ezek 1. az információs tartalom tiltott közzététele és megosztása útján megvalósuló, 2. az információ és információtovábbítás biztonságosságát és hitelességét sértő, 3. a számítógépes és 4. a szellemi tulajdon elleni bűncselekmények. 2. Az információ közzétételével, megosztásával megvalósuló bűncselekmények esetében az információs moz 3

4 2013. február, 2. szám zanat valamely információs tartalom tiltott közzététele és megosztása révén van jelen, egyes, társadalomra való veszélyessége miatt különösen indokolt esetekben azonban már maga az információ birtoklása is bűncselekménynek számít. Esetköreit a) a tiltott tartalom közzétételével, megosztásával, b) az információval való (politikai vagy gazdasági természetű) visszaéléssel, c) a tiltott meggyőzéssel és befolyásolással és d) a csalás jelentik. a) Az információ közzétételével, megosztásával megvalósuló bűncselekmény első alcsoportjába a tiltott tartalom közzétételével, az információ tiltott átadásával megvalósuló bűncselekmények sorolhatok. Ilyenek a gyermekpornográfia (Btk ), a háborús uszítás (Btk ), a közösség ellen uszítás (Btk ), az önkényuralmi jelkép használata (Btk ), a nemzeti szocialista vagy kommunista rendszer bűneinek nyilvános tagadása (Btk ), a nemzeti jelkép megsértése (Btk ), a hatósági rendelkezés elleni uszítás (Btk ), a rémhírterjesztés (Btk ) és a közveszéllyel fenyegetés (Btk ). E bűncselekmények esetében valamely elismert társadalmi vagy egyéni érdekből a jogalkotó alkotmányos alapjogot, a gondolatközlés, véleménynyilvánítás szabadságát más alapjogok védelmében korlátozza. Mint korábban utaltunk rá, a gyermekpornográfia Be. 158/D. (1) bekezdése szerint a bíróság köteles az elektronikus adat elektronikus adathoz való hozzáférés ideiglenes megakadályozásával történő ideiglenes hozzáférhetetlenné tételének elrendelésére, a többi esetben ez csak lehetőség. Dogmatikailag ide tartozik a zaklatás (Btk ), a rágalmazás (Btk ), a becsületsértés (Btk ) és a kegyeletsértés (Btk ) is: ezek azonban a Btk (2) bekezdése értelmében magánindítványra üldözendők, azaz ezekre nézve a Be. 158/B. (2) bekezdése alapján az ideiglenes hozzáférhetetlenné tétel nem rendelhető el. A Btk pontja értelmében nagy nyilvánosságon a bűncselekménynek a sajtótermék, médiaszolgáltatás, sokszorosítás vagy elektronikus hírközlő hálózaton való közzététel útján történő elkövetését is érteni kell: ennek megfelelően tehát adott esetben telefon, mobiltelefon, telefax, Internet, elektronikus posta stb. igénybevételével elkövetett cselekmények nagy nyilvánosság előtt elkövetett cselekményeknek minősülnek. A nagy nyilvánosság előtti elkövetési módot a törvényhozó részben az alaptényállásban (a cselekmény csak abban az esetben minősül bűncselekménynek, ha azt a törvényi tényállásban meghatározott módon, jelen esetben tehát a nagy nyilvánosság előtt követik el) értékeli. Másrészt pedig azzal, hogy a más módon is elkövethető bűncselekmények esetén a minősített módon megvalósuló elkövetést súlyosabban büntetendőnek nyilvánítja, elismerve, hogy a nagy nyilvánosság előtti elkövetés nagyobb jogsérelem-lehetőséget, társadalomra veszélyességet hordoz. A köznyugalom elleni bűncselekmények közül több például (Btk. XXII. Fejezet) csak akkor minősülnek bűncselekménynek, ha azokat nagy nyilvánosság előtt követik el (közösség elleni izgatás, a nemzeti szocialista vagy kommunista rendszerek bűneinek nyilvános tagadása, nemzeti jelkép megsértése, hatósági rendelkezés elleni uszítás, rémhírterjesztés), ill. a nagy nyilvánosság előtti elkövetés vagylagos elkövetési mód (önkényuralmi jelkép használata), a rágalmazás (Btk ) esetében azonban a jogalkotó ezt az elkövetési módot már súlyosabb szankcióval fenyegeti. b) A második alcsoport az információval való viszszaélés lehetőségeit fogja át. Attól függően, hogy a visszaélés milyen természetű (milyen társadalmi kapcsolatokkal van szoros összefüggésben) beszélhetünk az információval, mint szervezési-irányítási lehetőséggel való politikai visszaélésről, az információval, mint szervezési, forgalomba hozatali és haszonszerzési lehetőséggel való gazdasági visszaélésről, tiltott meggyőzésről és befolyásolásról, valamely, jogszabály által előírt tájékoztatási kötelezettség elmulasztásáról és az információ csalárd felhasználásának legáltalánosabb esetéről, a csalásról. ba) Az információval, mint szervezési-irányítási lehetőséggel való politikai visszaélés az alkotmányos rend elleni szervezkedés (Btk ). Állam elleni bűncselekmény, tehát esetében a Be. 158/D. (1) bekezdés b) pontja alapján az intézkedést kötelező elrendelni. bb) Az információs társadalom gazdaságában az információ azonban közvetlen termelőerővé lép elő: szervezési, üzletkötési, forgalomba hozatali, értékesítési és haszonszerzési lehetőséget jelent. E lehetőségekkel azonban vissza is lehet élni: a visszaélés három jellemző magatartási forma révén valósulhat meg. Az első az információcsere valamilyen szervezési, toborzási módjához kötődik, a második a forgalomba hozatal jogszabályi előírásaival ellentétes kommunikációhoz (ami épp e kötelezettségszegés révén válik a társadalomra nézve oly veszélyessé, hogy a magatartásformát a jogalkotó büntetni rendeli) és magához a forgalomba hozatalhoz (mely jelentheti az értékesítésre való felajánlást, de egyes esetekben magát valamely jogszerűen nem forgalmazható, tiltott cikk, szolgáltatás értékesítést is), a harmadik pedig valamilyen jogszerűen megismert információ jogellenes felhasználási módozatához. E lehetőségeket közös elemként a haszonra, gazdasági előnyre való meg nem engedett törekvés kapcsolja egymáshoz. Az információval valamely haszonszerzési, gazdasági cél érdekében visszaélő bűncselekményi körbe a kábítószer-kereskedelem (Btk ), az új pszichoaktív anyaggal való visszaélés (Btk ), a teljesítményfokozó szerrel való visszaélés (Btk ), az egészségügyi termék hamisítása (Btk ), a tiltott állatviadal szervezése (Btk ) és a tiltott szerencsejáték szervezése (Btk ) tartozik. c) Az információ, a kommunikáció ismeretközlés, ismeretcsere. Ismeretek közlésével mások magatartását, gondolkodását, véleményét befolyásolni tudjuk. A meggyőzés és a befolyásolás lehet társadalmilag elfogadott, kívánatos és támogatott (amit a jog a jogszerűségben ismer el), de lehet visszaélésszerű, az információ címzettjének jogait és érdekeit sértő is. Az információs mozzanat sok esetben fenyegetés, megtévesztés vagy rábírásra törekvés formájában van jelen. A fenyegetés 4

5 Gazdaság és Jog az infokommunikációs eszközök, különösen a mobiltelefonok elterjedésével immár nem csak a közvetlenül, fizikai értelemben véve is jelen levő elkövető és sértett között fejthet ki hatást, a megtévesztő információközlés elektronikus úton is megvalósulhat, csakúgy, mint a rábírás, vagy rábírásra törekvés fogalmi körébe tartozó kommunikáció. A tiltott meggyőzés és befolyásolás körébe tartozik a tiltott toborzás (Btk ), a kóros szenvedélykeltés (Btk ), a kényszerítés (Btk ), a szexuális kényszerítés (Btk ), a szexuális visszaélés (Btk ), a kerítés (Btk ), a prostitúció elősegítése (Btk ), a gyermekprostitúció kihasználása (Btk ), a közösség tagja elleni erőszak (Btk ), a kiszolgáltatott személy megalázása (Btk ), a terrorcselekmény (Btk ), a zsarolás (Btk ) és az önbíráskodás (Btk ). A terrorcselekmény esetében a Be. 158/D. (1) bekezdés b) pontja alapján kötelező elrendelni az intézkedést, egyéb esetekben ez csak lehetőség. d) A csalás az információval való visszaélés talán legáltalánosabb formája. Lényege a tévedésbe ejtés: a valótlanság valóságként való feltüntetése, a tévedésben tartás valamely, az elkövető magatartásától függetlenül létező tévedés el nem oszlatása, megerősítése. Az előbbi passzív, az utóbbi aktív magatartást feltételez. Úgy a tévedésbe ejtő, mint a tévedésben tartó elkövető visszaél az információval, s e visszaéléssel okoz kárt. Az új Btk. előtti büntetőjog dogmatikai rendszere a csalást a vagyon elleni bűncselekmények körében, a csalás egyes különös formáit (hitelezési csalás, adó- és társadalombiztosítási csalás) pedig a gazdasági bűncselekmények körében helyezte el. Az új Btk. a csalást (Btk ), a színlelt gazdasági tevékenységhez kapcsolódó gazdasági csalást (Btk ) és az információs rendszer felhasználásával elkövetett csalást (Btk ) szabályozza a vagyon elleni bűncselekmények között, míg a tőkebefektetési csalást (Btk ) a gazdaság rendjét sértő bűncselekmények (XLI. Fejezet) szabályozza. 3. Az információ és információtovábbítás biztonságosságához és hitelességéhez fűződő egyéni és csoportérdek jogi és technikai eszközökkel való oltalma az információs társadalomban különös jelentőségre tesz szert. Az információs bűncselekmények e csoportjába a) az adat- és titokvédelmi és b) az információ hitelessége elleni cselekményeket sorolhatjuk. a) Az egyénre vonatkozó, személyéhez köthető információ: személyes adat. A személyes adatot számtalan módon és célból tartják nyilván: adatkezelésre úgy a polgárok egymás közötti kapcsolataiban, mint az állam szervei és a polgár kapcsolatrendszerében, vagy a gazdálkodó szervezetek és a polgár jogviszonyaiban sor kerülhet. A személyes adatok védelméhez, célhoz kötött és bizalmas kezeléséhez fűződő egyéni érdeket a jog alapjogi szintű védelemben részesíti, s arra törekszik, hogy az egyén személyes adatai feletti rendelkezési jogát biztosítsa. Mindezt az alkotmányjog (Alaptörvény, VI. cikk) és a polgári jog (Ptk. 83. ) személyiségvédelmi szabályai mellett az adatvédelmi jog szabályai bontják ki tételesen. A személyes adat kezelése és feldolgozása személyhez fűződő jogot nem sérthet: ha ez mégis megtörténik, a jogsérelmet szenvedett polgári jogi igényeket támaszthat (Ptk. 84. ). A személyes adat azonban árnyalt büntetőjogi oltalomban is részesül. Büntetőjogi tényállásai a személyes adattal való visszaélés (Btk ), a közérdekű adatokkal való visszaélés (Btk ). Valamely információ (tény, adat, ismeret) meghatározott kör számára való hozzáférhetetlenné, vagy hozzáférhetőségében korlátozottá (bizalmassá) tétele, titokban tartása ugyancsak egyike a társadalomban élő ember legrégebbi igényeinek. A demokratikus jogállamban az állam működésére vonatkozó információ egy részét többé már nem lehet a polgár előtt eltitkolni (erről az információszabadságról szóló törvények rendelkeznek), az állami információ más részének titkossá nyilvánítása és kezelése ugyancsak törvényileg biztosított (titokvédelem). Míg a titokvédelmi bűncselekmények a titok jogosulatlan megismerésével, felfedésével kapcsolatos jogszerűtlen magatartási formákat rendelik büntetni, úgy a jogosulatlan adatkezelés bűncselekménye a közérdekű adat eltitkolásával vagy meghamisításával is elkövethető. Az egymással versengő, vagy szemben álló társadalmi érdekek az információ titokban tartása és jogszerű megismerhetősége terén tehát ütköznek. Az állam titkaihoz a polgár kíván hozzáférni; a magántitok (ide értve a gazdálkodó szervezetekre vonatkozó információk meghatározott körét is) megismerhetősége az állam számára válik kívánatossá. Mindkét esetben a másik társadalmi szereplő birtokában lévő információval való visszaélés (érdeksérelem) megakadályozása (prevenció) áll a háttérben. Egyik oldalról kialakul az állam- és magántitok jogi védelmének árnyalt rendje. Az állam védi az államtitkot (hatályos szabályozásunk szerint: a minősített adatokat), és jogi védelmet biztosít a gazdasági, személyi természetű magántitok számára is), másrészt a társadalmi konszenzusnak, a politikai hatalmi viszonyoknak megfelelő mértékben működésére vonatkozó információhoz (bizonyos jogszerű korlátokkal) hozzáférést is biztosít. Az új Büntető Törvénykönyv titokvédelmi bűncselekményei a magántitok megsértése (Btk ), a levéltitok megsértése (Btk ), a minősített adattal való visszaélés (Btk ), a nemzeti adatvagyon körébe tartozó állami nyilvántartás elleni bűncselekmény (Btk ), az igazságszolgáltatással összefüggő titoksértés (Btk ), a zártörés [Btk (1) bek. c) d)], a választás titkosságának megsértése [Btk (1) bekezdés f) pont], a gazdasági titok megsértése (Btk ), az üzleti titok megsértése (Btk ) és a tiltott adatszerzés (Btk ). Komplexebb, de alapvetően szintén a magánszféra védelmét szolgáló bűncselekményi tényállások a jogosulatlan titkos információgyűjtés vagy adatszerzés (Btk ) és a jogosulatlan megbízhatósági vizsgálat végzése (Btk ), ahol az információhoz való hozzájutás, az adatszerzés különös módja alapozza meg a jogellenességet. b) Miután az információ nagyon sokszor joghatás kiváltására alkalmas ismertetet, tényt, adatot jelent, a Büntető Törvénykönyv elsődlegesen olyan, az in 5

6 2013. február, 2. szám formáció hitelessége elleni bűncselekményeket rendel büntetni, melyek a hamis információközlés nyomán bekövetkező joghatás-kiváltás potenciális társadalomra való veszélyességét tükrözik. E bűncselekmények irányulhatnak az államigazgatás, az igazságszolgáltatás, a közrend (közbizalom) ellen, de sérthetik a gazdasági élet törvényes működéséhez, a jogbiztonsághoz fűződő, alapvető társadalmi érdeket is. A bűncselekmény ezekben az esetekben az információ meghamisításával, hamis információközléssel vagy a hamis, valóságnak meg nem felelő információ felhasználásával valósul meg. Ilyen cselekmények a közokirat-hamisítás (Btk ), a biztonsági okmány hamisítása (Btk ), a hamis magánokirat felhasználása (Btk ), az okirattal való visszaélés (Btk ), a választás, a népszavazás, a népi kezdeményezés és az európai polgári kezdeményezés rendje elleni bűncselekmény (Btk ) és a fogyasztók megtévesztése [Btk (2) bek.]. 4. A számítógépek elterjedése, hálózati összekapcsolása a társadalmi-gazdasági élet minden szektorát érintette, s a legutóbbi húsz évben át is formálta. Ma már a kompjuterizáció jelen van a közigazgatásban, az igazságszolgáltatásban, de a gazdasági szférában és egyre inkább az otthonok, háztartások mindennapjaiban is. Információszerzési- és továbbítási és szórakozási lehetőség, a munka és a gazdasági ügyletek (ide értve az elektronikus eszközök igénybevételével megvalósuló a fizetési, pénzkezelési műveleteket is) ma már világméretű hálózatokba kapcsolt eszköze. a) A klasszikus számítógépes bűncselekmények elleni védekezés igénye, a számítógépen elektronikus jelek formájában tárolt információ, a számítástechnikai rendszerek oltalmának kérdése minden szektorban egyformán jelentkezik. A hálózatok révén összekapcsolt számítógépek adatállományához távolról is hozzá lehet férni, azt jogosulatlanul meg lehet ismerni, meg lehet változtatni. A bűnelkövetési formák új lehetőségei jelentkeztek. Maga a számítógép-fogalom sem köthető pusztán a mindennapi élet szóhasználata szerinti kompjuterekhez: ma már az adattárolásra, feldolgozásra, továbbításra szolgáló technikai berendezések, készülékek (mobiltelefonok, szöveges üzenetközvetítők, hordozható számítógépek és notepadok, kommunikátorok éppúgy a fogalomkörbe tartoznak, mint a nagy teljesítményű szerverek, hálózati kiszolgálók. A klasszikus számítógépes bűncselekmények az új Btk.-ban önálló fejezetet (XLIII.) alkotó tiltott adatszerzés [Btk (1) bek. d) pont], az információs rendszer vagy adat megsértése (Btk ) és az információs rendszer védelmét biztosító technikai intézkedés kijátszása (Btk ), illetőleg a más sajátosságai alapján már érintett információs rendszer felhasználásával elkövetett csalás (Btk ). b) A pénzt eszmei módon megtestesítő információ, az elektronikus úton történő fizetések, pénzmozgások a hitelesség és a biztonságosság különösen nagy fokát követelik meg. E körben fontos a számítógépes és hálózati úton történő banki és tőzsdei transzferek, pénzmozgások és a hétköznapi életben egyre nagyobb szerepet betöltő készpénz helyettesítő, elektronikus fizetési eszközök sajátos jogi védelmi kérdéseinek elkülönítése. Mindkét esetben elektronikus adatcsere, jelforgalom történik ugyan (a pénzügyi tranzakció tehát számítógépes úton zajlik), s többnyire zárt, vagy magas fokú titkosítással rendelkező nyílt rendszereken, a pénzintézetek, tőkepiaci szereplők közötti, döntően elszámolási jellegű elektronikus tranzakciók nem járnak együtt készpénz kifizetéssel. Információs büntetőjogi védelmük a számítástechnikai rendszerek oltalma révén biztosítható. A bankkártya birtokosa is kezdeményezhet ilyen jellegű pénzügyi műveleteket (átutalások intézése, távfizetések), de a kártya felhasználásával, a bankautomaták hálózata révén szinte a világ minden pontján készpénzhez is juthat, vagy azzal áru, szolgáltatás ellenértékét egyenlítheti ki. A bankkártya, a hitelkártya alapvető funkciója tehát a gazdasági életben mindenki számára hozzáférhető módon a készpénz helyettesítése: ennek megfelelően fokozott büntetőjogi védelme indokolt. A készpénzhelyettesítő fizetési eszközök fogalmával, kibocsátásával, használatával kapcsolatos kérdéseket hatályos jogunkban alapvetően (2009-től a korábban az elektronikus pénzt kibocsátó szakosított hitelintézetről szóló évi XXXV. törvényben szabályozott kérdéseket is ide értve) a hitelintézetekről és pénzügyi vállalkozásokról szóló évi CXII. törvény és a pénzforgalmi szolgáltatás nyújtásáról szóló évi LXXXV. törvény rendezi. Miután e fizetési módok is készpénzt helyettesítenek, a hitelességhez és biztonságossághoz fűződő társadalmi érdeket visszatükröző büntetőjogi oltalom igénye éppúgy felmerül, mint a bankkártyák esetében. Hatályos jogunkban az elektronikus fizetések körét érintő bűncselekmények a készpénz-helyettesítő fizetési eszköz hamisítása (Btk ), a készpénz-helyettesítő fizetési eszközzel való visszaélés (Btk ) és a készpénzhelyettesítő fizetési eszköz hamisításának elősegítése (Btk ). 5. Valamely új ismeret létrehozása (kigondolása) alapvetően a jog szabályozási hatókörén kívül eső folyamat. Amennyiben azonban valamely személy által kigondolt, s a gondolkodás szubjektív világából a társadalmi közegbe a tárgyiasulás révén kilépő (létrejövő) új ismeret a társadalom részéről elismert értékkel bír (mert a létre hozó személy szellemi teljesítményéhez kötődően újnak, eredetinek minősül, vagy vagyonilag hasznosítható értéket képvisel stb.) puszta létrejöttével (tárgyiasulásával) jogi oltalomra tarthat számot. Ez az oltalom alapjában véve a nóvumnak szól: lehet automatizmus, az újdonság intellektuális értékét (a szerző és műve kapcsolata), vagy az új gondolat (találmány, szabadalom) révén lehetővé vált anyagi gyarapodási lehetőséget (hasznosságot, vagyoni értéket) elismerő és formális eljáráshoz kötött (iparjogvédelem). A szellemi tulajdon jogának mai komplex szemlélete (Intellectual Property Rights) a WIPO 1967-es stockholmi alapító szerződése értelmében az iparjogvédelem, a szerzői és szomszédos jogok védelme, és a tisztességtelen versennyel szembeni védelem három nagy körét 6

7 Gazdaság és Jog foglalja magában. Az IPR-fogalom alatt szűkebben az ipari tulajdon, valamint az irodalmi, művészeti tulajdon kategóriáit értjük: az első kör jogi oltalmát az iparjogvédelmi, a másodikét a szerzői jog biztosítja. Az új Btk. szerint szellemi tulajdon elleni bűncselekmények a szerzői vagy szerzői joghoz kapcsolódó jogok megsértése (Btk ), a védelmet biztosító műszaki intézkedés kijátszása (Btk ), a jogkezelési adat meghamisítása (Btk ) és az iparjogvédelmi jogok megsértése (Btk ). 6. A büntetőjog által is elismert, oltalmazandónak minősülő érdekek az információ igen sokféle megosztása révén sérülhetnek. Az információ annak közzétételével, továbbításával, más részére történő hozzáférhetővé tételével válik joghatás kiváltására alkalmassá a Be. 158/B. (1) bekezdése szerinti elektronikus adat fogalma szerint az elektronikus hírközlő hálózat útján közzétett adattá. Ennek megfelelően az elektronikus adathoz való hozzáférés ideiglenes megakadályozásával történő elrendelésére is nagyszámú bűncselekményi tényállás esetében kerülhet sor. Verebics János A fájlcseréléssel okozott kár természetéről A fájlcsere gazdasági hatásai A fájlcsere olyan dinamikus folyamat, amelyben a felhasználók gépük merevlemezén található különféle tartalmakat tesznek elérhetővé, és egyúttal más felhasználók által elérhetővé tett tartalmakhoz férnek hozzá. A technika adta gyorsaság és szinte korlátlan elérés csábító eszköz szerzői jogilag védett tartalmak többszörözésére, hozzáférhetővé tételére és azok elérésére is. A jelenség volumenét érzékeltetendő, az International Federation of the Phonographic Industry (továbbiakban: IFPI) 2012-es felmérése szerint globális szinten az internetezők 28%-a fért hozzá zeneszámokhoz nem engedélyezett forrásból (ezek fele fájlcserélő rendszerek útján). Az egyik legnépszerűbb fájlmegosztó protokoll, az ún. BitTorrent használatával kapcsolatos 2011-es amerikai felmérés (a felhasználást fél éves időintervallumban vizsgálva) kimutatta, hogy a jogszerű forrásból megvásárolt műpéldányok számát lényegesen meghaladta a BitTorrent útján történt többszörözések száma. Minden eladott zeneműre 10,7 megosztott és teljes egészében átvitt fájl jutott. Ez a szám filmek esetében a hagyományos hordozón számított értékesítéshez képest 3,6 volt. Ennél nagyobb arányú volt a különbség a jogszerű forrásból történő letöltés és a fájlmegosztás során többszörözött filmalkotások száma között, itt az arány 1:227. A teljes adatforgalom mindössze 0,55%-át adta a jogszerűen közzétehető és többszörözhető tartalom. Egy másik, német felmérés szerint 2006-ban a napi szintű adatforgalom 25 40%-a a BitTorrent használatából származott, míg a teljes fájlcserével összefüggő adatáramlás 50 80% közé tehető. Összességében megállapítható, hogy a BitTorrenten keresztül napi szinten több százmillió szerzői jogsértés követnek el világszerte. (Bővebben lásd: Peter Mahlmann és Christian Schindelhauer: Peer-to-Peer-Netzwerke. Algorithmen und Methoden. Berlin, Springer, Berlin/ Heidelberg Valamint Mateus Alexandre M. és John M. Peha: Quantifying Global Transfers of Copyrighted Content using BitTorrent. TPRC 2011 The 39th Research Conference on Communication, Information and Internet Policy , 16., 18.) Azt, hogy a fájlcsere milyen kárt okoz alapvetően két szempontból vizsgálhatjuk. Az egyik egy tágabb értelemben vett, gazdasági kérdés, a másik pedig az egyedi jogviszonyok szintjére vetített vizsgálat. Előbbi esetben azt a kérdést tehetjük fel: káros-e és ha igen mennyiben például a zene-, filmiparra a fájlcsere? Ennek megítélése nem is annyira jogi, mint inkább gazdasági kérdés. A tények (jó esetben a maguk teljességében történő) vizsgálatára irányuló felmérések mellett érdemes megemlíteni néhány gyakran hangoztatott véleményt, amelyek a jogi értelemben vett kár vizsgálatával is összefüggést mutatnak, és amelyek némileg megkérdőjelezik a társadalmi hatás volumenét. Ilyen például az a (véleményem szerint részigazságként kezelendő) feltevés, hogy a fájlcsere egyáltalán nem okoz károkat, mivel széles körben ismertté teszi az előadókat, így a fellépésekből a kieső bevétel bőven megtérülhet. Ehhez szorosan kapcsolódó érv, hogy az illegális felhasználás növelheti a tényleges keresletet az adott mű iránt, vagy közvetett hatást kifejtve: serkentheti a későbbi művek iránti keresletet. Természetesen az esetleges gazdasági kiegyenlítődés sem legitimálja önmagában az adott magatartásokat, az alkoholistát sem védjük meg amikor ellopja első sörét, pusztán azért, mert így valószínűbb, hogy a következő hármat majd meg fogja venni. (Lawrence Lessig: Szabad Kultúra. A kreativitás természete és jövője. elektronikus kiadás: Kiskapu. 48.) Továbbá ez egyrészt legfeljebb a zeneiparra lehetne igaz, hiszen a filmiparban például kevésbé meggyőző az az érv, hogy a letöltő a már birtokában lévő filmet újra megtekinti, megszerzi legális forrásból, és ezért fizetni is hajlandó. Másrészt egyes felmérések szerint ez a zeneiparban sem igaz minden előadóra, ugyanis a letöltések hatását a feltörekvő, még ismeretlen előadók igencsak megérezhetik, hiszen épp az ismertté válásuk financiális alapját ingatja meg. (Legalábbis, ha a klasszikus üzleti modellekben gondolkodunk, ugyanis a kiadókat és szponzorokat mellőző, videomegosztó 7

8 2013. február, 2. szám oldalakon debütáló előadók adott esetben szintén ismertté válhatnak.) A társadalmi hatással kapcsolatban a másik oldal érvelése a is kétségbe vonható, a folyamatosan jósolt zene- és filmipari apokalipszis ugyanis még mindig nem következett be. Bár a fájlmegosztás valóban hatással van a klasszikus értékesítési módokra, ez a hatás semmiképpen sem képezhető le olyan egyszerűen, hogy az internetes kalózkodás tulajdonképpen lopás. Nem csak a lopás-analógia jogi pontatlansága miatt, a gazdasági realitás is ez, a hagyományos hordozókra eső egységnyi értékesítések visszaesése bár tényszerű, de számszerűleg kisebb, mint az ennek okaként kikiáltott letöltések száma. (Lessig: idézett mű ) A Holland kormány által 2009-ben készíttetett ún. TNO jelentés például kimutatta, hogy a fájlletöltéseknek összességében pozitív gazdasági hatásai vannak. (Ez a jelentés is nagyban közrejátszott abban, hogy Hollandiában a letöltés legális maradhatott.) Továbbá megemlítendő, hogy a fájlcseréléssel érintett mozifilmek évről évre növekvő bevételeket produkálnak. (Németh László: Az elsők és a Másnaposok filmkritika a torrentes letöltésekben? Jogelméleti Szemle, 2012/ ) Az érvek között megnyugtató elméleti középutat találni nehéz, azért is, mert alapvetően globális szintéren jelentkező problémával állunk szemben, a felmérések, kimutatások mint egyik, mint másik oldalon általában szektorálisak. Lényeges megjegyezni, hogy a szerzői vagyoni jogok értékét esetről esetre lehetne meghatározni. Bár a közös jogkezeléssel kapcsolatban erre vannak sémák (licenc díjak), azonban az egyes jogellenes felhasználási cselekmények által okozott pontos károkat nehéz megállapítani, ráadásul sok esetben az ezekkel kapcsolatos perek is bíróságon kívüli egyezségekkel zárulnak. Ezek pontos tartalmát pedig nem hozzák nyilvánosságra. E kérdések vizsgálata azonban már átvisz minket az egyes polgári jogi jogviszonyokra. A polgári jogi kárfogalom és kártérítési módok A következőkben azt vizsgálom, hogy polgári jogi értelemben milyen kárral számolhatunk a fájlcsere során megvalósuló jogsértéseknél. Ha a kár egyes elemeit nézzük, vagyonban beállott értékcsökkenés (damnum emergens) nem, sokkal inkább elmaradt haszon (lucrum cessans) mutatható ki. Ennek önálló megállapíthatósága azonban nem teljesen egyértelmű. A brit jogban pure economic loss elnevezéssel illetik (megkülönböztetve a consequential economic loss-tól) azt az elmaradt hasznot, amely damnum emergens hiányában, vagy attól függetlenül következik be. Míg a tényleges kárhoz kapcsolódó elmaradt hasznot a legtöbb európai ország polgári joga megtéríteni rendeli, a tiszta elmaradt haszonnal kapcsolatban azonban közel sem ilyen egységes a gyakorlat (a megtérítés országonként és esetenként különböző lehet). (Lásd: Mauro Bussani és Vernon Valentin Palmer: The liability regimes of Europe their facades and interiors. In Pure Economic Loss in Europe Cambridge University Press, New York ) A pure economic loss-nak valamiféle egységes, európai fogalmát így nem lehetne meghatározni. Ennek egyik legfőbb oka, hogy a legtöbb jogrendszer nem tekinti önálló kategóriának. (Az általam vizsgált német és angol jog ismeri a fogalmat.) A pure economic loss megtérítése általában elfogadott, ha ilyen veszteségek egy törvény által védett különös érdek sérelméből következnek, példának okáért szabadalmi vagy szerzői jogi jogsértések esetén. A német jog is ismeri és használja a fogalmat (reiner Vermögensschaden), ráadásul ez különféle gazdasági érdekek sérelme esetén is megállapítható. Míg esetről esetre változhat, milyen mértékű elmaradt hasznot ítél meg a bíróság, nem kétséges, hogy a tényleges vagyoni értékcsökkenés hiányában jelentkező elmaradt haszon megtérítése a szerzői jogban alkalmazható és bevett jogi megoldás. (Lásd: Basil S. Markensis és Hannes Unberath: The German Law of Torts. A Comparative Treatise. Oxford and Portland, Hart Publishing, Oregon., ) A lehetséges kártérítési megoldások közé tartozik még a büntető jellegű kártérítés, bár ennek széles körű európai alkalmazásáról egyelőre nem beszélhetünk. [Az osztrák szerzői jogban például található pönális jelleggel bíró kártérítési mód. Az osztrák UrhG 87. (3) bekezdése ugyanis bizonyos esetekben lehetővé teszi, hogy a jogosult a 86. szerint számítandó licencdíj dupláját követelhesse.] Gyakran citálják azonban az USA-ban lefolytatott, Jammie Thomas-Rasset és a Joel Tenenbaum elleni ügyekben hozott bírósági döntések kártérítési összegre vonatkozó megállapításait, így ezekre és az USA vonatkozó szabályaira röviden szükséges utalni. (Bővebben lásd: Mezei Péter: Mit hozott 2010 a fájlcserélőknek? Iparjogvédelmi és Szerzői Jogi Szemle VI/ ) Az előbbi ügyben 24 dal megosztása miatt dalonként első fokon 2250 (összességében tehát ) dolláros kártérítést ítéltek meg, míg a másodfok felemelte a teljes összeget dollárra. A Tenenbaum esetben 30 dal megosztása miatt a kártérítés összege dollár volt. Sőt, a közelmúltban hozott egyik amerikai ítéletben a bíróság Kywan Fishert 10 pornófilm megosztása miatt összesen dollárnyi kártérítésre kötelezte. Hogy lehetséges ilyen, az igazságosság és méltányosság elveinek látszólag ellentmondó kártérítési összeget megítélni? A megoldás az alapjaiban eltérő kártérítési megoldásban rejlik, az USA szerzői joga szerint ugyanis két lehetőség adott. Az egyik a tényleges vagyoni kár (actual damages) és az ezen felüli gazdagodás (profits) megtérítése, a másik egyfajta törvényen alapuló kártérítés (statutory damages). A felperes feltéve, hogy művét regisztrálta az USA Szerzői Jogi Hivatalánál választhat, melyiket követeli. Utóbbi esetében a törvény meghatározza a kártérítés minimumát és maximumát, az összeg konkrét meghatározását pedig a bíróságra hagyja. A kártérítés összege a jogsértéssel érintett művenként 750 dollártól 30 ezer dollárig terjedhet. Vétlen jogsértés esetén a bíróság leszállíthatja 200 dollárra, azonban szándékos jogsértés esetén akár 150 ezer dollárig is emelheti ban az amúgy is aránytalannak ható kártérítési 8

9 Gazdaság és Jog szabályt tovább szigorították. Eszerint a kártérítést az összeállítások esetén úgy kellett volna meghatározni, hogy ezek minden elemével kapcsolatban megállapítják a jogsértést. Például egy CD lemez megosztása esetén, az azon található számonként, vagy egy magazin megosztása esetén, az abban található képenként 150 ezer dollár lehetett volna a megítélhető összeg. Az összeállításokra vonatkozó rendelkezés azonban végül kikerült a törvényből. A bírói mérlegelés széles köre miatt az amerikai rendelkezések hasonlítanak a magyar jogból is ismert általános kártérítésre, amelynél azonban törvényi feltétel, hogy a kárt akár csak részben ne lehessen pontosan kiszámolni. Az USA kártérítési rendszerében a represszív, pönális eszközök is markánsan megjelennek, többek között ez indokolja az egyedi esetekben magasnak mondható kártérítési összegeket. Az előbbiekhez hasonló megoldás az angol jogban is fellelhető. A hatályos Copyright, Designs and Patents Act 97. szakasza lehetővé teszi a bíróságok számára, hogy kiegészítő kártérítést (additional damages) állapítsanak meg. Ez tulajdonképpen büntető kártérítés, talán éppen ezért is merült fel megszüntetésének gondolata. (Vanessa Wilcox: Punitive Damages in England. In Tort and Insurance Law. Punitive Damages: Common Law and Civil Law Perspectives. Springer, Wien ) Miért indokolható az így meghatározott pönális kártérítés alkalmazása? Egyesek szerint azért, mert a reparatív funkciót előtérbe állító kártérítési módozatok nem tartják vissza megfelelően az elkövetőket abban az esetben, ha a jogérvényesítési arány nem 100%-os. Cooter és Ulen szerint a jogérvényesítési hiba (értve ezalatt, hogy nem minden káresetben indul per) csökkentheti a károkozó gondossági szintjét, emiatt pedig indokolt lehet a büntető kártérítés alkalmazása. (Robert Cooter és Thomas Ulen: Jog és Közgazdaságtan. Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest ) A megállapítás igaz a fájlcserélésre is, hiszen a folyamat nem minden szereplője érezheti magát veszélyeztetettnek, ugyanis az összes felhasználó és egyéb résztvevő egész biztosan nem fogható perbe. Az ilyen és ehhez hasonló kiindulópontból azonban arra a következtetésre juthatnánk, mint Kaplow és Shavell, akik szerint a lehető legszigorúbb szankció az optimális, mivel ezt kell a legkevesebb esetben alkalmazni ahhoz, hogy az ilyen cselekményektől visszatartson. A legszigorúbb szankció azonban a kontinentális jog viszonylatában nehezen értelmezhető. (Hivatkozza: Lemley és Reese: idézett mű. 146.) A fentiek a fájlcserélésre vetítve tehát azt jelentik, hogy mivel csak a folyamat egyes résztvevőinek perlése lehetséges, ezért velük szemben egyes országokban a reparációs igény mellett pönális szankciót is beépítenek a kártérítési felelősség rendszerébe. Így érthető, hogy a jog közgazdasági elemzésének szülőföldjeként számon tartott USA-ban a szankcióból kiinduló érvelési ívet használó és a felelősség preventív-represszív hatására összpontosító, utilitaristának mondható elméletek kifejezetten alkalmasak a pönális szankciók igazolására. Amellett, hogy az európai dogmatika számára az amerikai megoldás némileg idegenül hathat, gyakorlatilag is ellentmondásos. A pönális szankció ugyanis a fájlmegosztással vagyoni előnyre törekvőkkel szemben valóban indokolt lehetne, az egyéni felhasználók tömegével szemben azonban nem. Az Egyesült Államokban lezárult esetekből ugyanis kitűnik, hogy a túlzott kártérítési összegek megfizetésére a felhasználók nem képesek, ezek részleges megfizetése is teljes anyagi ellehetetlenülést jelent számukra. Így a felelősség visszájára fordul. Míg az USA-ban a pönális jellegű kártérítés miatt képzelhető el, hogy egy adott káresemény kapcsán a fizetendő kártérítés meghaladja a tényleges vagyoni hátrányt, addig Európában a bírói becslést biztosító, a károsult bizonyítási terhét csökkentő kártérítési intézmények vezethetnek hasonló eredményre. Az egyes tagállami jogrendszereket ehelyütt nem elemezve utalnék a European Group of Tort Law által kidolgozott Principles of European Tort Law (továbbiakban: PETL), kártérítési jogi alapelvek vonatkozó 2:105. cikkére, amely szerint a károk bizonyítása az általános eljárási szabályok szerint történik, de a bíróság becsléssel határozhatja meg a kártérítés mértékét abban az esetben, ha a tényleges mérték bizonyítása túl költséges vagy túl hosszadalmas lenne. Ehhez hasonló kártérítési rendelkezés a legtöbb európai polgári jogi rendszerben található, a következőkben ennek a szerzői jogi jogsértésekre alkalmazott speciális, német módszerét, a licenc-analógiát ismertetem. A német licenc-analógia A német jog vonatkozó szabályai szerint a ténylegesen bekövetkezett vagyoni értékcsökkenés mellett, a kártérítés mértékének megállapításánál az a nyereség is figyelembe vehető, amely elérésére a jogsértő személy törekedett. [UrhG. 97. (2) bekezdése] Emellett a kártérítés alapjául azon megfelelő díj összege is szolgálhat, amelyet a jogsértőnek engedélyezett felhasználás esetén fizetnie kellene. Tehát a kár kiszámítására három lehetőség adott a német szerzői jog szerint. A károsult követelheti a ténylegesen bekövetkezett kárának (valamint az elmaradt haszonnak) a megtérítését; követelhet egy megfelelő mértékű licencdíjat (gyakorlatilag ez az ún. licenc-analógia alapja); követelheti továbbá a jogsértéssel elért előny kiadását. (Ehhez jöhet negyedik lehetőségként a nem vagyoni károk megtérítésére, ami gyakorlatilag a Schmerzensgeld fogalmának felel meg.) Nézzünk néhány példát. Az LG Köln egy 2009-es döntésében az alperest közel 6000 eurós kártérítésre kötelezte, mivel a hozzá kapcsolódó IP címről 964 zeneszámot tettek lehívásra hozzáférhetővé. (LG Köln O 889/09.) Az LG Hamburg 2010-ben egy húszévest kötelezett számonként 15 eurós kártérítés megfizetésére, mivel még alig tizenhat éves korában megosztott két számot. A bíróság szerint a kártérítés mértékének megállapításánál olyan irányárat kell figyelembe venni, amelyet a felek egy fiktív felhasználási szerződés esetén meghatározhattak volna ( Lizenzanalogie ). A kártérítés 9

10 2013. február, 2. szám mértékének megállapításánál, a becslés kiindulási pontjaként irodalmi alkotások és zeneszámok esetén a német közös jogkezelő, a GEMA vonatkozó díjtáblázatát alkalmazták. Ami helyeselhető, ugyanis a letöltések száma nem volt ismert, így olyan becslési módszert kellett alkalmazni, amely nem ezeket veszi alapul. (LG Hamburg O 710/09.) Egy 2011-es ítéletében az AG Hamburg dalonként 150 eurós kártérítést ítélt meg a felperes javára. Ebben az esetben is a Lizenzanalogie -t alkalmazták, és felhívták a GEMA vonatkozó tarifáját, amely es nagyságrendű stream esetén dalonként 100 euróval számol. Ehhez pedig hozzáadtak még 50%-ot, mivel a lehetséges letöltők és letöltések száma nem határozható meg pontosan, így számítva ki a végső, 150 eurós összeget. A tényleges díjtételt azért is növelték, mivel a bíróság szerint a károk elhárításához (jogsértések monitorozása) és az igényérvényesítéshez kapcsolódó költségek arányos részét az adott jogsértőnek kell megfizetnie. (AG Hamburg A C-172/10.) A német licenc-analógiára alapuló ítéletek ésszerűbb és szelídebb kártérítési összegek meghatározását teszik lehetővé, mint például az amerikai megoldás. Bár szintén 2011-ben az LG Hamburg 1000 eurós kártérítési összeget ítélt meg egy film fájlcserélő rendszeren történő közzétételéért. (LG Hamburg O 367/10.) A magyar jogban a német licenc-analógiához hasonló jogi megoldás rendszertanilag véleményem szerint nem annyira kártérítést, mint inkább a gazdagodás megtérítését jelentene. Nincs ugyanis jogviszony a felek között, de annyit kell fizetni, mintha lett volna. (Ha ezt nem fizeti meg az illető, akkor gyakorlatilag annyival gazdagodik, amennyit megtakarít.) Vagyonban bekövetkező tényleges értékcsökkenésnek nyilván nem minősíthetjük. Elmaradt haszon pedig azért nem lehet (itt jövőbeni várható következményt kellene vizsgálni), mert a jogsértésnek nem következménye, hogy ez a díj nem folyik be, hanem az tulajdonképpen maga a jogsértés. Ugyanis az alternatív vagyoni állapot meghatározása kapcsán azt kellene feltételeznünk, hogy maga a jogsértő engedélyt kért volna a felhasználásra. Ez nyilván nem igaz, ugyanis ha akart volna, kért volna ilyen engedélyt és akkor jogsértésről sem lenne szó. Elmaradt haszonnak sokkal inkább általában véve a jogsértés miatti értékesítések elmaradását tekinthetjük, ennek előreláthatósága azonban kérdéses. A kár meghatározásának magyar szabályai Az Szjt. 94. (2) bekezdése alapján a szerzői jog megsértése esetén a polgári jogi felelősség szabályai szerint követelhető kártérítés, tehát különös szabállyal ebben a körben nem találkozunk. A kár elemei közül itt leginkább az elmaradt haszon és a kár elhárításához vagy csökkentéséhez szükséges költségek jöhetnek számításba. Továbbá felvethető még a szerző személyhez fűződő jogainak megsértése esetén a nem vagyoni kártérítés alkalmazása is. A kár mértékével kapcsolatban figyelembe veendő szempont lehet például, hogy a jogellenes felhasználás a művet olyan piacon tette elérhetővé, ahova a jogosult később (vagy egyáltalán nem) szánta. Szempont lehet az ár eróziója, azaz hogy a műpéldányokat alacsonyabb áron kell árusítani, avagy annak ténye, hogy a szokásos áron kevesebb műpéldányt tudnak értékesíteni. Emellett a gazdagodás megtérítése lehet kézenfekvő eszköz (annak ellenére, hogy a követelhető kártérítés mértéke nagyobb lehet, mint a tényleges gazdagodás), hiszen ennek meghatározása a kártérítéshez képest egyszerűbbnek tűnik. A tényleges vagyoni károk és az elmaradt haszon megtérítése helyett elképzelhető ugyanis a német licenc-analógiához hasonló gyakorlati kerülőút. A megosztók oldaláról szemlélve a fájlcserélés folyamatát, lehívásra hozzáférhetővé tétel valósul meg, ami engedélyköteles és engedély hiányában jogellenes cselekmény. Felhasználói szerződés esetén azonban jogszerű tevékenységnek minősül, és így díjigényt alapoz meg. A jogosult pedig dönthet úgy is, hogy egy hipotetikus felhasználási szerződés esetén fizetendő jogdíjat követel a jogalap nélküli gazdagodás szabályai szerint, ugyanis annak visszatérítési lehetőségét az Szjt. 94. (1) bekezdésének e) pontja kifejezetten meghatározza. Itt a gazdagodással kapcsolatban elért vagyoni előnyt tulajdonképpen a ki nem fizetett jogdíjak jelentik. (Szinger András és Tóth Péter Benjamin: Gyakorlati útmutató a szerzői joghoz. Novissima ) (Dogmatikailag helyesen a gazdagodás mértékének meghatározása során lényegesek a jogdíjak, azonban a gazdagodás tényét önmagában a vagyoni értékkel bíró javak felhasználása alapozza meg.) Fontos megemlíteni, hogy nem feltétel a másik fél vagyonának csökkenése olyan esetekben, amikor gazdagodónál megjelenő vagyongyarapodás a másik javainak jogellenes elvonásából és használatából származott. Ebből következően megállapítható a jogalap nélküli gazdagodás akkor is, ha a gazdagodó oldalán a jogellenes felhasználással megtakarítás keletkezett. Itt pedig egy hipotetikus alternatív helyzet vizsgálata nem szükséges, ugyanis ahogy azt Vékás megjegyzi, az sem feltétele a megállapításnak, hogy a kárvallott fél a gazdagodó vagyoni előnyét ténylegesen megszerezte-e volna. (Vékás Lajos: Parerga. Dolgozatok az Új Polgári Törvénykönyv Tervezetéhez. HVG-ORAC Kiadó, Budapest ) A gazdagodás megállapításához szorosan kapcsolódik még két probléma, egyrészt az engedély nélküli felhasználás mértéke (hiszen ehhez igazodik a díjkövetelés és a gazdagodás is), másrészt bizonyos felhasználások engedélyezése nem tartozik közös jogkezelésbe (például egyes irodalmi alkotások online felhasználása). Más esetekben viszont a felek szerződésétől függ a jogdíj, ezen belül nyilván bizonyítható, hogy tipikusan menynyiért szokta engedélyezni a jogosult a felhasználást. Ha azonban nem történt korábban engedélyezés hasonló felhasználási körben, akkor a piacon szokásos mérték lehetne az analógia (például az Artisjus internetes egyedi lehívásos műfelhasználásra vonatkozó díjtételei). Az is elképzelhető továbbá, hogy a szerző nem is adott volna engedélyt, vagy a felhasználó a díjat nem tudta volna 10