VÁGÓ NELLY JELMEZTERVEZŐ MŰVÉSZ ALKOTÓI MUNKÁSSÁGA

Átírás

1 Színház- és Filmművészeti Egyetem Doktori Iskola VÁGÓ NELLY JELMEZTERVEZŐ MŰVÉSZ ALKOTÓI MUNKÁSSÁGA Doktori Értekezés Kovács Yvette Alida Témavezető tanár: Huszti Péter (EGYETEMI TANÁR, DLA, HABIL PROFESSOR EMERITUS) 1

2 TARTALOMJEGYZÉK VÁGÓ NELLY JELMEZTERVEZŐ MŰVÉSZ ALKOTÓI MUNKÁSSÁGA...4. BEVEZETÉS..5. Képzőművészet Filmművészet Szindbád..23. Prózai színház Az úrhatnám polgár IV. Henrik Az ember tragédiája.55. Opera Denevér Székelyfonó Seregi balettek Rómeó és Júlia Wagner-ring Musical Macskák Isten pénze Az operaház fantomja KONKLÚZIÓ KIVITELEZŐ SZAKEMBEREK ÉS KIVITELEZÉSI TUDNIVALÓK BEVEZETÉS Jelmez kivitelezés Anyagismeret és szabászat Szövés.174. Textilfestés.177. Fodrászat

3 Smink Parókakészítés 189. Kalapkészítési technikák Cipészet Kesztyűkészítés Maszk készítés Birta Gábor Bőrdiszművesség 213. Új, gépesített technikák.217. Speciális feladatok KONKLÚZIÓ 224. MELLÉKLETEK Vágó Nelly művészeti díjai és kitűntetési Vágó Nelly munkáinak felsorolása táblázatba foglalva Felhasznált irodalom 239. Köszönetnyilvánítás a színházak közreműködéséért a kutatásban Kovács Yvette Alida szakmai önéletrajz Eredetiségi nyilatkozat.243. DVD- képanyag: tervek, előadásfotók, jelmezekről készült fényképek rendszerezve DVD - műalkotás: Meyerbeer: A huguenották 3

4 Színház- és Filmművészeti Egyetem Doktori Iskola VÁGÓ NELLY JELMEZTERVEZŐ MŰVÉSZ ALKOTÓI MUNKÁSSÁGA Doktori Értekezés I. kötet Kovács Yvette Alida Témavezető tanár: Huszti Péter (EGYETEMI TANÁR, DLA, HABIL PROFESSOR EMERITUS) 4

5 BEVEZETÉS 1 Úgy tartják, hogy az építészet megfagyott muzsika, mondhatnánk azt is, hogy a színpadi öltözet táncra perdült textilszobor. 2 állította Vágó Nelly kéziratában, mely akár mottója is lehetne munkásságának. A jelmeztervező művészt talán ezért a szemléletért is tartják a XX. század kiemelkedő színházi alkotójának. A Magyar Állami Operaház vezető jelmeztervezője és a Képzőművészeti Egyetem adjunktusa volt. Emellett számos díjat, kiállítást és elismerést tudhat maga mögött. Élete során közel száz rendezővel dolgozhatott együtt, kilencezer művésznek több mint ötezer különféle jelmezt álmodott színpadra. 3 Művészetét 2006-ban Kossuth- díjjal ismerték el. Mai napig a Magyar Állami Operaház örökös tagja. Nekem mesterem volt, példaképem lett. Vágó Nellyt számomra nem a tervezéseinek mennyisége, vagy díjainak felsorolása teszi naggyá, hanem sokkal inkább az a szemlélet, amivel a színházi alkotófolyamatban részt vett. A jelmeztervező leképező festő, látványrészeket előre jelző grafikus, hiszen terveiben először lát komponált részleteket rendező és színész.( ) a jelmeztervező olyan képalkotó, akinek minden ábrázolt alakja térben megjeleníthető, megvalósítható öltözetet hordoz. 4 Schaffer Judit tanítványaként, Wieber Marianne osztálytársaként a szakma legjobbjai mellett tanult, mégis az ő színházi gondolkodása egy addig ismeretlen irányt képviselt a tervezői szakmában: karaktereket tervezett, színpadi látványokat alkotott a tervein keresztül. Általa a jelmeztervezés elrugaszkodik a ruharajzok kétdimenziós világától. Szakmáját egy összetett képzőművészeti alkotó folyamatként élte meg. Gondolkodásmódját igazolja, hogy számos kiemelkedő színházi előadásnak részese volt. Jó szerencsém úgy hozta ez meghatározta a szakmai pályámat -, hogy jelmeztervezői munkáim során a legnagyobb rendező-, színész-, 1 Vágó Nelly portré, Mohos Angéla, Vágó Nelly: Kosztümös komédiák, jelmezes játékok, kiállítási katalógus,diaprint Kft., Vágó Nelly, Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet, Vágó Nelly: Kosztümös komédiák, jelmezes játékok, kiállítási katalógus,diaprint Kft.,

6 koreográfus-, énekes- és táncos géniuszokkal együtt állíthattam színre, filmvászonra a világirodalom klasszikusait, a kortárs szerzők remekműveit ben kiállítást rendezett műveiből, Kosztümös komédiák, jelmezes játékok címen. Ekkorra már több mint 300 bemutatót tudhatott maga mögött. A kiállítás katalógusában rövid ajánlásban foglalta össze szakmai tapasztalatait. Később, 1997-ben kiadta kéziratát Színházi viselt dolgaink címmel. Itt kulisszatitkokat tár fel, történeteket mesél egykori pályatársairól, a színházi alkotófolyamatokról- jelmeztervezői szemmel. Felidézi korai filmjeit, Nemzeti Színházas tervezéseit, Operaházi munkáit, a kaposvári időket, a Madách Színházi tervezéseket, és talán legkedvesebb alkotótársát, Seregi Lászlót, akivel jelentős balettelőadásokat hoztak létre. Olvasmányos történeteket összefűzve meséli el pályájának emlékezetesebb állomásait. Ennél több írásos emlék nem is maradt fenn róla. Sőt, az egész tervezői szakmáról sem. Kéziratában olvasható, hogy ő is tett volna kísérletet arra, hogy jelmeztervezésről szóló irodalmat találjon, de sikertelenül próbálkozott. Sokáig keresgéltem könyvtárak polcain olyan könyveket, amikből az olvasó a díszletek és jelmezek készítőinek szemszögéből közeledhetne a színházhoz. Nem találtam. 6 Számos kudarcos kísérletezés után éreztem rá arra, hogy miként lehetne összefoglalni Vágó Nelly alkotómunkásságát, úgy, hogy az ő személye megjelenjen az általam írt elemzésen keresztül. Arra vállalkoztam, hogy lekapirgálom a színház belső tükreinek hátoldalát, hogy az arra kíváncsi betekinthessen az alkotás folyamataiba. 7 - írta Nelly kéziratában. Én pedig tanítványaként arra vállalkoztam, hogy az ő összetett szakmai tevékenységét mutassam be alkotásain keresztül, annak ismeretében, hogy számára melyik munkák számítottak meghatározónak, melyik művészeket tekintette jelentősebb alkotótársainak és milyen értékrendeket képviselt. Kiindulópontnak arra a sok személyes élményre kell hagyatkoznom, amit mellette tapasztaltam a közösen töltött évek során. Tanításait, intelmeit példamutatással hitelesítette ban bekövetkezett hirtelen halála után, férje kérésére az összes tervét, festményét lefényképeztük, dokumentáltuk. Sajnos legtöbbször nincsenek megnevezve a képeken szereplő karakterek, sem feltüntetve az évszámok és a rendezők, színházak nevei. Így komoly kutatómunka volt, hogy beazonosítsam, melyik terv, melyik előadáshoz tartozhatott. Olyan színházi dolgozók segítségét kellett ehhez igénybe vennem, akik Nelly alkotótársai voltak a munkafolyamatokban és felismerhették a terveket. Támpontot jelentett, hogy Nelly minden jelmeztervét más-más háttérrel, papírformával készítette, kicsit más technikával, így legalább csoportosítani tudtam a festményeket. Közel hétszáz fénykép közül hatszázat névvel elláttam, beazonosítottam. Miután a terveket csoportosítottam, előadásfotókat kerestem hozzájuk, mert ezek igazolhatják állításaimat. A fotókon látott jelmezeket pedig felkutattam a színházak raktáraiban, megvizsgáltam a részletek igényes kidolgozását, a megoldások sokféleségét. A sok segítő kollégának köszönhetően bejártam a színházak jelmezraktárait, ahol több ezer fényképet készítettem Vágó Nelly által tervezett jelmezekről. Ezeket a fényképeket egyenként 5 Szcenika sorozat- Vágó Nelly, Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet, utolsó interjú Vágó Nellyvel, Népszabadság, Vágó Nelly: Színházi viselt dolgaink, kézirat, Vágó Nelly: Színházi viselt dolgaink, kézirat,

7 retusáltam, beneveztem és rendszerbe foglaltam. Kutatásaimat műfajok szerint igyekszem csoportosítani. Végül ez határozta meg a disszertáció menetét. Úgy hiszem, ezekben a tervezésekben rejlik igazán Nelly személyisége, kreativitása. Végül tervezéseit 1962-ig visszamenőleg összeírtam, és a darab rendezőit is feltüntetve táblázatba foglaltam. Kutatómunkám során rengeteg pozitív visszajelzést kaptam. Színházi öltöztetők, varrónők, fodrászok önzetlenül kalauzoltak el a raktárakban, büszkén mutatták a díszes jelmezeket, maszkokat. Vágó Nelly neve önkéntelenül mosolyt csalt minden egykori kollégája arcára. Olyan páratlan összefogást tapasztaltam és annyi segítséget kaptam, hogy ez már önmagában is értelmet ad a munkámnak. Próbálom hűen bemutatni Vágó Nelly alkotómunkásságát, nyitogatom életének fiókjait, kutatok bennük, keresem mindazokat a rajzokat, jelmezeket, textileket, ötleteket, amik csak rá voltak jellemzőek. Legjobb tudásom szerint igyekeztem rendszerezni a felhalmozott képanyagot. Vágó Nelly fennmaradt festményeiből kiindulva kezdtem kutatómunkámat. A hatalmas képanyagot úgy kellett csoportosítanom, hogy az így létrejövő szelekció a lehető legátfogóbb képet nyújtsa a művészről. Próbáltam kerülni a szubjektív, saját ízlésemen alapuló véleményformálást, sokkal inkább igyekeztem az ő bőrébe bújni, az ő fejével gondolkodni. Erre alapoztam a teljes kutatás menetét, a képekhez kapcsolódó előadások szelektálását. Személyes tapasztalataimra hagyatkozva mérlegeltem, vajon melyik műveket választaná emlékének megőrzésére, mit mutatna művészetéből az utókornak. Ez azért volt lényeges, mert ebből az óriási életműből mindössze néhány részlet is rengeteg. Befolyásolt a Nellyvel ban készült utolsó interjú, melyben összegzi pályáját, megemlékezve élete leglényegesebb kihívásairól. Főleg az általa felsorolt műveket és rendezőket helyeztem előtérbe. Szembeállítottam a Vágó Nelly által összefoglalt pályaívet más lehetséges elemzési módokkal. Ahogy ő maga is műfajokra csoportosítva foglalta össze teljes életművét, így magam is ezt az irányt választottam. Ezen belül kellett kiemelnem egy-egy előadást, amellyel részletesebben bemutathattam az ő sajátos stílusjegyeit, felfedhettem művészi kvalitásait. Ehhez szükségem volt egy olyan átfogó dokumentációs anyagra, amiben legalább a tervek és az előadásfotók fellelhetőek. Az elemzett darabok kiválasztásánál előtérbe helyeztem még azt a szelekciós elvet is, ami egy jelmeztervező szemszögéből tekint a munkákra. Ezáltal háttérbe szorultak olyan jelentős előadások, mint az Ascher Tamás rendezte Platonov, és inkább a sok jelmezes, korabeli ruhákat felvonultató, látványosabb produkciók élveztek előnyt. Hiszek abban, hogy Vágó Nelly maga is ezt az utat választaná. Seregi foglalta össze mesterségünk lényegét, miszerint csak és kizárólag a leképezett alkotói gondolat kivitelezése alkalmas arra, hogy a színpadon csoda szülessen. 8 nyilatkozta utolsó interjújában, utalva arra, hogy maga is az igényes műalkotás-szintű tervek alapján létrejött pazar jelmezeket favorizálta. 8 Szcenika sorozat- Vágó Nelly, Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet, utolsó interjú Vágó Nellyvel, Népszabadság,

8 Bízom abban, hogy lehetőségem nyílik kitérni a tervezői szakma fortélyaira és a munkafolyamat részleteit is feltárni, mint a kalapkészítés, bajuszkniffelés, steppelés, stircelés Egy-egy mű kapcsán kiemelten foglalkoztam olyan mesterségekkel, amik az adott tervezéshez kötődnek, mint például a kalapkészítés a Szindbád esetén. Ezáltal arra igyekeztem rávilágítani, milyen sokrétű szakma a miénk. Végül olyan mennyiségű kísérő anyag gyűlt össze, hogy érdemes volt egy második kötetben összefoglalni a felhalmozott szakmai ismereteket. Ezek a fejezetek csak közvetve kötődnek Vágó Nelly munkásságához, azonban közvetlenül érintenek minden jelmeztervezőt. Olyan szakterületeket ölelnek fel, amikkel egy tervező a munkája során találkozhat. Remélem, olvasmányos, de egyben szakmai írás születik, olyan, amilyet Nelly is keresett a könyvtárak polcain. Elsődleges célom azonban az, hogy mindezt Vágó Nelly munkáin keresztül tegyem, úgy hogy ez a dolgozat főleg róla szóljon, általa mutassa be a tervezői szakma sokszínűségét, összetettségét mert tanulni csak a legjobbaktól érdemes! Vágó Nelly jelmezterve a Beszterce Ostroma c. előadáshoz, Lengeffyné (Psota Irén), 1999, Madách Színház Ki tudja: talán megragadhat a látott színpadképek egy villanásnyi emléke is az előadások után. Lehet az is, hogy a tanult mesterségünk szerint munkálkodó pályatársaim által tervezett, a színpadokon és filmvásznon viselt dolgok részei voltak és lesznek a magyar színművészetnek. Talán a legjobb klasszikusok műveihez kitalált öltözeteink, segíthették az előadókat szerepeik megformálásában, a jeles rendezőket interpretációik megvalósításában. Ezt majd az utókor és a mindenkori közönség dönti el. 9 9 Vágó Nelly: Színházi viselt dolgaink, kézirat,

9 KÉPZŐMŰVÉSZET Kutatásom során folyamatosan konzultáltam olyanokkal, akik Nellyt jól ismerték. Felvetettem bizonytalanságomat, hogy talán erre a fejezetre nem is lenne szükség, hiszen minden színdarab esetén külön írok az adott tervekről is. Végül meggyőztek, hogy kevés téma szólhat jobban az alkotóról, mint a festményeiről írott részletes elemzés. Minden szempontból lehetősége a tervezőnek, hogy a tervet - ezt a köztes gondolathordozót- a képzőművészet szintjére emelvén képként, grafikai alkotásként hozza létre, megtisztelvén ezzel kollégáit, színészeket, kivitelezőket olvasható Vágó Nelly egyik kiállítási katalógusának előszavában. Ez a mondat akár művészi ars poeticája is lehet, mert a számára legfontosabb szemszögből közelíti meg a jelmeztervezést. Egész életében azért küzdött, hogy ez a szakma kiléphessen az alkalmazott művészet kategóriájából, és elismerjék önálló képzőművészeti területnek. Ennek szellemében alkotott, hozta létre festmény-szerű jelmezterveit. Küzdött azért, hogy a díszlet-jelmeztervezők a Képzőművészeti Egyetemen tanulhassanak, mert azt vallotta, hogy minden színpadi látványnak művészi értéket kell képviselnie. Tagadta azt a szemléletet, miszerint a színpadkép csupán egy keret, mely a színészt kiszolgálja. Sosem képviseltette művészetét előnyösen készített előadásfotókkal, sokkal fontosabb volt számára a papírra vetett látványterv. Hitt abban, hogy a jelmezek, a díszlet és a színészi játék egyenrangú részesei egy előadás sikerének, egyik sincs alárendelt helyzetben a másikkal szemben. A képzőművészeti igényesség számára alapelvárás volt- és ezt szakmai kritériumnak tekintette. Úgy vélekedett, hogy ennek ellenkezője tiszteletlenség a kollégákkal szemben, amit egy jelmeztervező nem engedhet meg magának. Vannak olyan társaink is, akiknek az elmondott szó, az érvelés helyettesíti a későbbi színpadi látvány előképeit. Való igaz, hogy a végleges színpadkép létrehozása a feladatunk, de egy magára valamit is adó tervezőtől joggal elvárható, hogy mondanivalóját esztétikus formában, előre közölje szögezte le kéziratában. Számára elsődleges szakmai szempont volt, hogy először két dimenzióban fogalmazza meg a darabról alkotott elképzeléseit. Ezt az elvet annyira komolyan vette, hogy terveit színes tablókként alkotta meg. Tekintettel arra, hogy a festményeket nem szokás összefirkálni, legtöbbször rájuk sem írta a karakterek neveit. Emiatt nehéz terveit utólag beazonosítani. Ezeket a festményeket kiindulópontnak tekintette, melyet később, a kivitelezési munka során félredobott. A műhelyekben újra rajzolt minden figurát, papírra vázolt mindent, amit magyarázott. Volt, hogy egyszerre több változatot is felskiccelt egy-egy figuráról- ezzel is inspirálva a gyártókat. Volt egy vastag tölthető ceruzája, amit mindig magával vitt a táskájában- ezzel dolgozott. A golyóstollal készült igénytelen firkákat megvetette, az távol állt tőle. Fontosnak tartotta, hogy minden vonal, amit ő papírra vet, művészi értéket hordozzon. 10 Vágó Nelly: Kosztümös komédiák, jelmezes játékok, kiállítási katalógus, 1990, Casus Kortárs Művészeti Kollégium 11 Vágó Nelly: Színházi viselt dolgaink, kézirat,

10 Közel hétszáz jelmeztervét próbáltam utólag beazonosítani. Munkámat megkönnyítette, ha alkalomadtán mégis ráírta a figurák nevét a papírra. Amennyiben mégsem, akkor más megoldást kellett keresnem, hogy felismerjem az adott előadást. Segített az alkotói hozzáállása, hogy minden sorozatát más papírformára, alapra, színre készítette el. Volt, hogy a technikán változtatott: dolgozott krétával, ceruzával, akrilfestékkel, de kedvence az akvarell volt, melynek technikáját mesteri szinten elsajátította. Miután sikerült nagyjából beazonosítani a festményeit, így láthatóvá vált művészi fejlődésének íve is. Másképp alkotott korai, majd megint másképp végső korszakában. Érdekes megfigyelni, hogyan változott idővel a stílusa, kik inspirálták és mi jelenti azt a sajátos művészi vonalat, mely olyan jellegzetesen csak az övé, hogy terveit ezer közül is fel lehet ismerni. Műveit legjobb tudásom szerint- igyekeztem kronológiai sorrendben elemezni, így jól megfigyelhetőek a kísérletek, próbálkozások. Látható, hogy fejlődött rajzkészsége, hogy lettek vonalai mind magabiztosabbak és könnyedebbek. Ehhez igazította a technikát: a foltszerű figuráktól a precízen kontúrozott pontos rajzokig közel öt évtized telt el. Vágó Nelly a főiskolai évek alatt számos tanulmányt, festményt készített. Fontos volt az alakrajz, a figuraábrázolás és a portré. Emellett fontos volt a kompozíciós készség és az arányérzék is. Festményei akrillal készült tanulmányok. Ezek a képek térábrázolási és anyagábrázolási gyakorlatok, feltehetően a főiskolás időkből. Mindkettőt feladatként kaptam magam is. Fontos volt, hogy miként lehet ábrázolni egy teret, ahol a vonalak külön irányokba futnak, hogyan lehet elkülöníteni a közelit a távolitól. Továbbá azt is feladatként kaptam, hogy különféle anyagokat próbáljak ábrázolni, nézzem, hogy csillan a fény az üvegen, vagy éppen hogy nyeli el azt egy textilterítő. Látszólag nem sok köze van ennek a színpadi jelmeztervezéshez, mégis kihagyhatatlan gyakorlatok ezek. Meg kell tanulni, miként lehet ábrázolni egy selymet vagy egy szőrmét, és milyen technikák kellenek ahhoz, hogy láttassuk az anyagok sajátosságait. Maga a színhasználat is fontos, Nelly az alábbi képen a teret szándékosan komplementer színekkel festi meg. Festményei dekoratívak, csendélete Cézanne festményeihez hasonlít, míg tájábrázolása a német expresszionistákat idézi. Ez egyértelműen arra utal, hogy tanulmányozta a festészetet és ihletet merített belőle. A tájképet helyenként festőkéssel alkotta, ez jól látható a festék plasztikus felületéből. Érzékelhető, hogy az anyag fel lett kenve a vászonra. A csendéletet már ecsettel ábrázolta, ami jól kivehető a felület puhaságából, a színátmenetek finomságából. A képeken közös, hogy nincsenek kontúrok- ez fontos volt számára. A határvonalakat színekkel érzékeltette, soha nem szerette az agresszív keretezést. A főiskola utolsó évében már számos színházi megbízást kapott, így a festészet más formában volt jelen az életében. Onnantól nem készített tájképeket vagy csendéleteket, hanem jelmezterveit alkotta meg festői formában. Rendhagyó a portré, nem sorolható a másik kettő festményhez- mégsem lehet kihagyni, ha Vágó Nelly festészetéről van szó. Karakterábrázolását mutatja, és még sokkal többet: azt a művészi attitűdöt, hogy érzelmeit az alkotásban fejezze ki. Egyedülálló festmény ez, tudomásom szerint más színészről, kollégáról nem készített portrét soha. Ez a kép évekkel később készült, mint a tanulmány-festmények, 1986-ban, Major Tamás temetése után, és egy történet is kötődik hozzá. Nelly tucatszor tervezett Major Tamás rendezéseiben a Nemzeti Színháznál töltött évek alatt, de színészként is gyakran dolgoztak együtt. Nem csak sikereket, 10

11 de egyik legnagyobb bukását is Majorral élte meg. Az ő rendezésben mutatták be a Rómeó és Júliát, amikor Nelly SS sturmoknak ábrázolta a herceg csapatait és vietnámi dzsungelharcosoknak a szolgákat. Az óriási tévedések hatalmas bukást eredményeztek. Major sokáig nem szólt hozzá. Egy évtized kellett a megbocsátáshoz mire újra hívta őt egy rendezéséhez. Mégis, Major Tamás temetése után Nelly hazament és emlékezetből megfestette a portréját. Nem rejthetem véka alá, mindig is tiszteltem Majort, igen sokat tanulhattam én is tőle. Ravatalánál a kor szellemének megfelelően díszőrséget álltam és temetése napján megfestettem róla alkotott véleményem szerinti portréját. Egy pici szomorúságot csempésztem szájszegletébe. A portrét kiállításomon tisztelettel kiállítottam. 12 emlékezik Vágó Nelly a kéziratában. Vágó Nelly festményei: Tájkép (1960 körül), Csendélet(1960 körül), Major Tamás portréja (1986) Visszatérve az 1960-as évekre, Nelly főiskolai diplomamunkája egy különleges alkotás. Tanára, Schaffer Judit Az ember tragédiáját szerette volna feladatként adni neki, de ő inkább a Rómeó és Júliát választotta, három műfajban feldolgozva. Ebből egyetlen sorozat maradt fenn: két tusrajz. Ezek különlegessége, hogy fekete fehérek, és a kompozíciók a sötét- világos foltok kontrasztjára épülnek. Vannak részek, amik nincsenek is megrajzolva, mert a szem egészíti ki őket. Így az üresen hagyott felületek is a rajz részei. Olyan is van, hogy a fekete fehér minták adják ki a formát: nincs kontúrozva a láb, a kárókockás harisnya láttatja a combok vonalait. Jellemző a mintákkal való játék, ettől olyan dekoratívak a képek. A képről nem tudni pontosan, hogy fény-árnyékokkal játszik, vagy a reneszánszra jellemző mi-parti viseletet idézi. Az alakok mozdulatai különlegesek és fejlett rajztudásról árulkodnak. A testek nem csak önmagukban vannak kitalálva, de egymáshoz képest is kompozíciót alkotnak. A figuráknál érzékelhető, hogy alkotójukhoz közel áll a táncos műfaj. Az arcok jelzésszerű vonalrajzok. A kezek dekoratív részei az alakoknak, az ujjak mozdulata is a kompozíció része. A tussal nehéz bánni, mert elcsöppen, nem korrigálható utólag, a félresikerült vonal pedig nem tűntethető el a papírról. Magabiztos kéz kell hozzá és rutinos ecsetkezelés. Nellynek ez az egyetlen ilyen alkotása, több ehhez hasonló jelmeztervet nem alkotott. 12 Vágó Nelly: Színházi viselt dolgaink, kézirat,

12 Vágó Nelly festménye, főiskolai feladat, Rómeó és Júlia variáció, 1962 Közvetlenül a főiskolai évek után inkább akril festékkel dolgozott. Vizsgamunkájának foltszerű, kicsit geometrikus formavilága még felismerhető egyik első tervén. A bal alsó képen talán Medveczky Ilona jelmezterve látható a Halló nagyvilág revüből, ahol Wieber Marianne tévés jelmeztervező mellett dolgozott. Ez teljesen a kezdeti, talán még főiskolás időszaka, feltehetően 1962 körül készült. A papír hátterét lealapozta, majd akrilfestékkel foltszerű figurákat festett rá. A kép finomságát a kezek és lábak kecses vonalai adják. Itt a jelmezek ábrázolása még stílszerű, de a formavilág jól látható. Geometrikus alakok, a gömb és a háromszög kompozíciója ez a kép. A jobb oldali festmény, bár ugyanaz a technika, mégis elvontabb, egy foltszerű ábrázolás. A Lear király jelmezterve már későbbi, valószínűleg 1968-ban festette. Az arcok alig kidolgozottak, az ősi jelmezek letisztult formáit jelenítik meg a szögletes színfoltok. A jelmezterv egy expresszionista festményhez hasonlít, a figurák alakja nem sokban különbözik, inkább a színeknek van kifejező ereje. A képen Lear király három megjelenése látható balról jobbra a darab kronológiája szerint: a vörös a még ereje teljében lévő uralkodót ábrázolja, majd a fehér öltözet a már megtört aggastyánt. A megvalósult jelmezek később sokkal letisztultabbak voltak, mint amit ez a festmény sugall. Vágó Nelly jelmezterve a Halló nagyvilág c. előadáshoz, revü, 1962, rend.: Gyökössy Zsolt Vágó Nelly jelmezterve a Lear király c. előadáshoz, 1967, rend.: Marton Endre Nelly rendíthetetlenül hitt a jelmeztervek kidolgozottságában, valamint abban, hogy erre a színháznál igény is van. Tükrök festői vagyunk mi, minden korok színházainak, előadásainak, 12

13 hiszen rendezőknek, színészeknek, szabóknak és varrónőknek kell jó előre képet festenünk a látványról, amit a nagyérdemű közönség látni kíván fejtette ki kéziratában. Az 1970-es években készült tervei már nem akrillal készülnek és kevésbé foltszerűek. A háttér még maszatos, ecsettel készült vízfoltokkal vagy krétaporral készíti el az alapot. A figurák felvázolásához már ceruzát használ - nem csak ecsettel ábrázolja az alakokat. Megjelennek a vonalak, mint egy-egy nadrágtartó jelzése, vagy a finomabb kontúrok, mint a barna ceruzával rajzolt kezek. A bal alsó kép Kállai Ferenc jelmezterve a Danton halála című előadásból, 1978-ból. Nelly itt kezd kísérletezni az akvarelltechnikával. A figurák ruháit lazúrosan festi meg, és egy-egy részletet kontúroz. Itt jelenik meg az a törekvés, hogy az arcokat felismerhetően ábrázolja. A kész képre pedig fehér akrilfestékkel még részleteket dolgoz ki, mint a mellény mintázata vagy a mandzsetta csipkeszegélye. A másik kép 1977-ből a Lüszisztraté című előadás jelmezterve. A foltos háttérre rajzol, majd ezt színezi ki akrilfestékkel és akvarellel. Itt még vegyes technikát alkalmaz, mert ez egy átmeneti időszak, még nem csak akvarellel dolgozik. Ennek az is oka lehet, hogy a hátteret túl sötétre alapozta le, és nem hagyott ki helyet a ruhák fehér színének, ezért fedőfestéket kellett használnia. A textil redőit azonban már ceruzával készíti, megjelennek az első vonalak. Az arcok már kifejezőbbek, mint a kezdeti elnagyoltabb terveken. Vágó Nelly jelmezterve a Danton halála c. előadáshoz, Danton (Kállai Ferenc), 1978, rend.: Székely Gábor Vágó Nelly jelmezterve a Lüszisztraté c. előadáshoz, 1977, rend.: Bor József Időnként más technikai megoldásokat is kipróbált, mint a például a szénrajzos ábrázolások. Az alábbi képek mind 1980-ban készültek. A két bal oldali kép Ács János Szentivánéji álom rendezéséhez készült. Jobb oldalt pedig a Major Tamás rendezte Két úr szolgája tervei láthatóak. Könnyed technika ez, a papírlapra szénceruzával vannak felvázolva a figurák. A színeket akvarellel jelzi, kitölti a szénnel felvázolt mezőket. A képek dekorativitását az adja, hogy foltszerűek a színezések, nincsenek külön ábrázolva a redők vagy a fény-árnyékok. Viszont az ábrázolások lényegesen könnyedebbek, mint az akrilfestékkel készült elődeik. A figurák mozdulatai is finomodnak, egyre erősebb a törekvés a mozgások ábrázolására. Az arcok, kezek is egyre hangsúlyosabbak, érződik a szándék a test részletgazdagságának megjelenítésére. 13 Vágó Nelly : Színházi viselt dolgaink, kézirat,

14 Vágó Nelly jelmeztervei a Szentivánéji álom c. előadáshoz, Puck, Tündérek, 1980, rend.: Ács János Vágó Nelly jelmezterve a Két úr szolgája c. előadáshoz, Szolgák, 1980, rend.: Major Tamás Az 1980-as évektől kezdődően Nelly tablókban gondolkozik. Egyre megfigyelhetőbb a tendencia, hogy tömegeket ábrázoljon együtt, ezáltal egymáshoz képest láttassa a jelmezeket. Az akrilfesték lassan eltűnik, helyébe az akvarell lép. Már alap a figurák rajzos megjelenítése, majd ezeket utólag színezi ki. Erre az időszakra jellemző, hogy színes háttérrel dolgozik. Ennek lehet kizárólag dekoratív oka, de fakadhat abból is, hogy eleve a díszlet hangulatához szeretné igazítani a jelmezeket. Így kiküszöbölhetőek az olyan tévedések, hogy ne legyen két egyforma színű figura egymás mellett a színpadon, vagy egyik szereplőnek se legyen olyan színű a jelmeze, mint a háttér - hacsak nem szándékosan bele kell olvadnia a környezetébe. Kezdetben még felvázolja a figurákat, majd utólag színezi ki a hátteret. Ez lehet krétával, vagy akrilfestékkel, temperával, amiket itt már kizárólag egyszínű felületfestésre alkalmaz. A hátterek egyre tisztábbak, eltűnnek a maszatos foltok. Ezáltal kevésbé zavarosak a képek, a figurák jobban értelmezhetőek, az alakokon van a hangsúly és nem a tabló egészén. A háttér csak hangulati elem, de már nem folyik rá a figurákra, hanem éppen kiemeli azokat. A figurák arca egyre kifejezőbb, a tablók egyre jobban idézik fel a leendő előadás színpadképét. A bal alsó kép a legkorábbi, 1981-ben készült a Háromgarasos operához. Különlegessége, hogy a figurák térben vannak elhelyezve, mintha élőben látnánk: van, akinek csak a felsőteste látszik, a távolabbi alakok kisebbek. Az arcok egyre kifejezőbbek, sőt a sminkek, arcpírok, rúzsok is láthatóak. A kézmozdulatok egyre változatosabbak és kidolgozottabbak. A középső kép a Nyakfelmetsző című operaelőadás terve. Háttere egységes, akvarell, a foltok nem vonják el a figyelmet a figurákról. Az alakok ceruzarajzzal készültek, melyek vizesen lettek megfestve. Az arcokat a vízfesték finomsága árnyalja, nincsenek kontúrok. A ruharedőket vonalak jelzik, de nem vad fekete kontúrok ezek, hanem az alap sötétebb árnyalata adja meg színüket. A jobb szélső kép a legkésőbbi, az 1997-es Oliver jelmeztervei. Itt már egy színes papír az alap, és Nelly csak a figurák kidolgozottságára koncentrál. Akvarellel színezi ki az alakokat, fehér akrilt használ a világos ruhadarabok kiemeléséhez, és vékony vonalakkal jelzi a szegélyeket meg a redőket. Az alakok csoportja egy színpadi kompozíció: elöl, kiemelten a nagyobb figurák a főszereplők, míg hátul kisebb alakok alkotják a tömeget. 14

15 Vágó Nelly jelmezterve a Háromgarasos opera c. előadáshoz, 1982, rend.: Jurij Ljubimov Vágó Nelly jelmezterve a Nyakfelmetsző c. előadáshoz, 1992, rend.: Kalmár Péter Vágó Nelly jelmezterve az Oliver! c. előadáshoz, 1997, rend.: Szirtes Tamás Világirodalmi figurák tükörképei bontakoznak ki rajzlapjaimon is, amikor feladatom szerint megfestem vízióimat, megfogalmazom későbbi megjelenési formáikat fogalmazott Nelly kézirataiban. Több száz tervezéssel maga mögött, 1985-től változás történik szakmai életében, mert csökkennek a prózai feladatok és egyre több sokszereplős zenés feladatot kap. Ez kihat ábrázolásaira is: kevesebb ideje jut a tervek elkészítésére, ezért meg kell találnia azt a technikát, amivel sok szereplőt tud a lehető legmutatósabban megjeleníteni. Így kezdi el használni kizárólag az akvarellt, elvetve minden más próbálkozást. A hátterek kivilágosodnak, ahogy a figurák egyre precízebb ábrázolással készülnek. A megszólalásig kidolgozott alakok mögé nem hiányzik semmi folt vagy szín, mert elvonná róluk a figyelmet. Fehér hátterek előtt embercsoportok elevenednek meg korabeli ruhákban. Az akvarelleken a szabásvonalak is látszódnak, olyan precízen vannak megjelenítve a jelmezek. Barna ceruzavázlatok teszik ki a kontúrokat, és Nelly szigorúan ügyel arra, hogy sötétebb körvonalat csak sötétebb textilek köré használjon. Így tudatosan elkülöníti a testábrázolást a jelmeztől. A ruhákon megengedettek a kontúrok, hogy látni lehessen a díszeket, öveket, csatokat vagy gombokat. Az arcok és kezek azonban úgy őrzik meg finomságukat, hogy plasztikájuk foltszerűbb marad. Ez már jellegzetesen a 1990-es évek ábrázolási technikája, az operák, balettek és musicalek időszaka. Szép művekről, igaz mondanivalókról illik esztétikus keretek között gondolatokat közölni nyilatkozza Nelly, utalva a szívéhez legközelebb álló zenés műfajra. A bal alsó képen az 1994-ben bemutatott Dózsa György jelmezterve látható, mely a női kart ábrázolja. Azért jellegzetes ez a kép, mert mutatja, hogy Nelly hogyan árnyalta a tömegeket, hogy ne legyenek unalmasak. Ez a festményen is jól látható. Azonos színvilágú, de különböző tónusú ruhák vannak a kóruson. Ráadásul a tömegábrázolások láttatni engedték a kiegészítők vagy szabások sokféleségét, mint jelen esetben az övek különböző formáit. A középső kép a Faust terve 1996-ból, a szélső pedig a Három a kislány 1997-ből. Szándékosan választottam különböző korokat, hogy még hangsúlyosabb legyen az ábrázolási mód egységes stílusa. A képekben közös a vízszintes kompozíció, a figurák ábrázolása mozgásban és tömegben, valamint az akvarelltechnika. Jellegzetes, hogy az alakok térben helyezkednek el és soha nem statikusak. 14 Vágó Nelly: Színházi viselt dolgaink, kézirat, Vágó Nelly: Kosztümös komédiák, jelmezes játékok, kiállítási katalógus, 1990, Casus Kortárs Művészeti Kollégium 15

16 Vágó Nelly jelmezterve a Dózsa György c. előadáshoz, 1994, rend.: Tóth János Vágó Nelly jelmezterve a Faust c. előadáshoz, 1996, rend.: Kerényi Miklós Gábor Vágó Nelly jelmezterve a Három a kislány c. előadáshoz, 1997, rend.: Horváth Zoltán Vagó Nelly nagyszerűen rajzolt, paracelsusi fényei vannak terveinek, amelyek önálló művészeti táblák, olyanok, mint egy festmény nyilatkozta róla egy interjúban Székely László díszlettervező. Pályája csúcsán van a 2000-es években, amikor rajztudása már kimagasló a szakmában. Terveinek kidolgozása egyedülálló, melyhez sok évtized tapasztalata és anyagismerete is társul. Ekkor már nem készít hatalmas tablókat, változtat az alapokon. A3 papírméretben dolgozik, akvarellpapírra vázolja fel a figurákat. Úgy rajzolok mondta egyszer nekem, célozva arra, hogy ontotta a figurákat az alább is látható Operaház fantomja című előadáshoz. Ceruzavázlatokat készített, páratlan kidolgozással. Ezeknek később a fénymásolatait színezte ki- talán azért, mert szerette a rajzait, és meg akarta őrizni azokat grafikában is. Az akvarell technika a kisujjában van, némelyik ruhát számos árnyalattal festői jelmezzé színezi ki- mely később a valóságban is éppen ilyen lett. Ezeket a terveket az angol jogvédőknek és a Broadway moguljainak kell minden esetben jóváhagyniuk. A procedúrák minden esetben sikerrel jártak, így megnyugodtam, hogy kiálltam a világhírű tervezőkkel való permanens összehasonlítást. - nyilatkozta utolsó interjújában. 17 Vágó Nelly jelmeztervei Az Operaház fantomja, Carlotta maszkabál jelmeze,2003, rend.:szirtes Tamás Kollégái közt az tette különlegessé őt, hogy képzőművész volt, gyönyörűen rajzolt, s páratlan finomsággal közeledett a színművészekhez, akik a színpadra állított jelmezeit viselhették Szcenika sorozat- Vágó Nelly, Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet kiadványa 17 Szcenika sorozat- Vágó Nelly, Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet kiadványa 18 Szcenika sorozat- Vágó Nelly, Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet kiadványa 16

17 nyilatkozta róla egy interjúban Jánoskúti Márta jelmeztervező. Valóban fontosnak tartom kitérni arra, hogy mi tette az ő ábrázolás művészetét olyan különlegessé, mik a jellegzetességei, amitől felismerhető lesz egy-egy rajza alapján. Mindenekelőtt az arcok. Végignézve életművét látni lehet, hogy kezdetektől fogva hangsúlyt fektetett a precíz arcábrázolásra. Korán felismerte, hogy bár nem tartozik a legyártandó tételek közé- az arc ábrázolása mégsem lecsalható a tervekről. Vannak olyan jelmezábrázolások, ahol az arc helye üresen van hagyva- ettől a figura jellegtelen lesz, akár milyen szépen is van ruhájának díszítése kidolgozva. A jelmeztervek egy előadás szereplőit hivatottak megjeleníteni. Nelly pontosan tudta, hogy a jelmez lelke a figura karakterében rejlik. Ezt vitte bele terveibe. Kiemeltem jellegzetes arcábrázolásait: mindre jellemző a szemek kidolgozása, a finom arcvonások, a vonalak mellőzése. A fej kontúrját minden esetben a haj teszi karakteressé, az arcot próbálja minél árnyaltabban ábrázolni. Jellegzetesek a profilok, a kecses orrok valamint a mélyen ülő szemek. Az arcokat barna akvarellceruzával vázolja fel és a vonalakat utólag elmossa- így finomít a vonásokon. Feketét legfeljebb csak a szempillák vagy a szemgolyó hangsúlyozására használ. Részletek Vágó Nelly jelmezterveiből: Rómeó és Júlia balett, 1985, koreográfus: Seregi László Szentivánéji álom, balett, 1990, koreográfus: Seregi László Az arcábrázolásain belül azonban ki kell térni a rendhagyó figurákra: a színdarabok unalmasak lennének, ha egyformán szép arcú emberek játszanának. Nelly tobzódott a különféle arckifejezések és formák ábrázolásában. Jelmeztervein a karakterek is megjelentek, szinte életre kelt a figura és annak gesztusrendszere nyilatkozta róla egy interjúban Székely László díszlettervező. Nelly már egész korán tett kísérletet arra, hogy Major Tamást vagy Gobbi Hildát felismerhetően jelenítse meg. Később is ügyelt a figurák sokszínűségéreakkor is, ha ezt neki kellett megteremtenie. Balettoknál például megsegítette a táncosokat egyéniségük kialakításában: mindig betett egy szemüveges figurát, vagy éppen egy kövéret. A jellegzetes alakok tükrözték Nelly humorérzékét, azonban sosem lettek tőlük a rajzai karikatúrák. 19 Szcenika sorozat- Vágó Nelly, Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet kiadványa 17

18 részletek Vágó Nelly jelmezterveiből: Major Tamás és Gobbi Hilda jelmezeihez készült terv Szentivánéji álom, balett, 1990, koreográfus: Seregi László Haumann Péter jelmezéhez készült terv, a Kean a színész c. előadáshoz, 1986, rend.: Szirtes Tamás Egy jelmeztervező munkájában az arcok melletti másik buktató a kézábrázolás. Nelly nagyon sokat adott a részletekre, amik nem merülhettek ki a ruhák díszítéseinek cikornyáiban. Nem veszett el ilyenfajta kicsinyes részletekben, hogy tudáshiányát díszítésekkel palástolja. Ellenben aminek a képen kellett szerepelnie, azt mindig korrektül ábrázolta, mint például a kezeket. Nem fordulhatott elő nála, hogy a szereplő a háta mögé vagy zsebre tegye a kezét, csak azért, mert alkotója nem tud ujjakat ábrázolni. Sőt, különféle kézmozdulatokat jelenített meg; a szereplők a legváltozatosabb gesztusokat teszik rajzain. Mindig azt tanította, hogy ezek alaptudások, amiket időben el kell sajátítani, hogy később csak a jelmezek kitalálására lehessen koncentrálni. Azt vallotta, hogy nem vonhatja el a tervezéstől a figyelmet a rajztudás hiánya miatt kialakuló kényelmetlenség. Magabiztos rajztudással rendelkező tervező kizárólag a darab jelmezeire tud koncentrálni, ami az elsődleges feladata. részletek Vágó Nelly jelmezterveiből: Rómeó és Júlia balett, 1985, koreográfus: Seregi László Producerek, 2006, rend.: Szirtes Tamás Nelly számos ábrázolási technikát kipróbált, mire rátalált sajátos stílusára. Készített terveket ceruzával, krétával is, de néha kollázsokkal is kísérletezett. Azonban ezek teljes életművében elenyészőek, ezért nem tértem ki rá részletesebben. Igyekeztem a jellegzetesebb irányokat összefoglalni, hogy egy áttekinthető képet adjak művészetének fejlődéséről. Nelly festményein látni, hogy mennyire ismeri a darabot, a színészeket és milyen mesterien bújtatja bele őket egy adott kor ruháiba. A figurái által mutatkozik meg humora, emberismerete és művészi felkészültsége. Igazi öröm-alkotások ezek, szívvel festett képek, amit ő maga is kifejtett egy kiállítási katalógusában: A mesterségére jól felkészült tervező 18

19 alkotói öröme tükröződhet a művészi igénnyel készített színpadi előképeken. 20 Nelly alkotó emberként találta meg a boldogságát. Mondják róla, hogy amikor rajzolt, megszűnt körülötte a világ. Köztudott volt, hogy kutyája, Earney-ke számos színpadi terv létrejöttéhez asszisztált, ott ült Nelly lábánál, míg el nem készültek a rajzok. Előadások és a róluk készült fotók csak az adott környezetükben érdekesek, a jelmezeket pedig később átalakítják vagy elkopnak és leselejtezik őket. A műalkotások viszont, melyeket Nelly maga mögött hagyott, páratlan, örök értékek. Ezek teszik Vágó Nellyt halhatatlanná. 20 Vágó Nelly: Kosztümös komédiák, jelmezes játékok, kiállítási katalógus, 1990, Casus Kortárs Művészeti Kollégium 19

20 FILMMŰVÉSZET Miután 1962-ben végzett az Iparművészeti Főiskolán, filmes és színházi tervezések lehetőségei egyaránt álltak előtte. Azonban első évben a Szolnoki Színházhoz, majd a Nemzeti Színházhoz került. Tekintettel arra, hogy a színházi munkái nagymértékben lekötötték, nem a film felé indult el. Ennek ellenére számos nagy filmrendezővel dolgozott: Makk Károly rendezésében a Macskajátékhoz, Gazdag Gyulával a Bástyasétány 74. című filmekhez tervezett jelmezeket, de dolgozott Szabó Istvánnal és Rózsa Jánossal is. Vágó Nelly egészen kivételes, jó ember volt. De nincsenek róla anekdoták. Miközben a legcsodálatosabb ruhakölteményeket álmodta meg, minden divat, kortörténet a kisujjában, szerény volt, sosem akart szerepelni, sosem tolta magát az előtérbe. Nehéz róla beszélni, a hiányáról is. Alig több mint két éve halt meg. Mondom mindezt annak ellenére, hogy nem nagyon ismertem, mert csak a Hanussenben dolgoztam vele. Ő színházi, operaházi jelmeztervező volt elsősorban, nem filmes. Én mégis őt kértem föl erre a filmre, mert pazar női ruhákat tudott tervezni. 21 emlékezett vissza Vágó Nellyre Szabó István filmrendező a Hanussen című film kapcsán. Az ő állítása is alátámasztja azt, hogy Nelly elsősorban színházi tervezőként dolgozott. Pedig olyan időszakban alkotott Vágó Nelly, amikor évente nyolcvanszáz tévéfilm is készült, továbbá ezen felül számos mozifilmet is forgattak. Ennek ellenére a színházi tervezés maradt a fő alkotási területe. Röviden kitérnék arra, hogy a színházi jelmeztervezés mennyiben más, mint a filmes jelmeztervezés. Markáns különbség a két terület közt az, hogy a színházban mindig egy totált látunk, ahol számít a szereplő lábbelije, fejdísze és minden olyan kelléke, amire egy néző figyelme kiterjedhet. A filmnél azonban az operatőr az elsődleges szem, rajta keresztül látható a figura, ezért amennyiben nem látszik teljes alakban a szereplő- nincs is szükség arra, hogy egész jelmezt viseljen. Ugyanakkor a színház különösen a klasszikus Gukkasten bühne 22 színpadok esetén, teremt egy olyan távolságot a néző és a színész közt, ami megenged néhány elmosott részletet, mint például a nem kézzel, hanem géppel kivarrott szegélyek, egy festett csipkeminta az igazi csipke helyett Erre a filmben nincs mód, amennyiben a kamera közeli képeket készít, mert akkor minden egyes apró részletnek korhűnek kell lennie, nincs csúsztatási lehetőség. Ezáltal sokkal nagyobb az arc és a smink szerepe a filmnél, míg a színházban a távolról is jól érzékelhető hajak, parókák hasznosabbak lehetnek. Egy operaszínpadon használt vastag szemkontúr például ijesztően hatna egy film közeli felvételén. Jelentős különbség az időbeosztás is: míg a filmnél a felvételek sorrendje számít, addig a színháznál a hagyományos hathetes próbaidőszak sztenderd menetét követik. A filmnél előfordulhat, hogy a szereplő szakadt, tönkrement jelmezének forgatására hamarabb kerül sor, mint a kezdőképben viselt tiszta, új ruhájára. Színháznál minden jelmezre egyszerre van 21 Szabó István Vágó Nellyről a Hanussen c. film kapcsán, Szcenika sorozat- Vágó Nelly, Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet kiadványa 22 A kukucskálószínpad a hagyományos kőszínházi színpad-nézőtér viszonyt jelenti, ahol a néző a portálkeretbe foglalva, mindössze hatvan fokban látja a valóságot. 20

21 szükség, az öltözés napján kész kell lennie minden ruhának. Fontos a jelmezek tartóssága is: a filmben a ruháknak a forgatások napján kell megfelelniük, színháznál azonban olyan tartós megoldásokban kell gondolkodni, amik akár egy évtizedes előadás sorozatot is kibírnak, ezért előfordul, hogy teljesen más az anyaghasználat és az kidolgozás a két területen. Néhány híres kivétel ellenére nem tartom Nelly filmes tervezéseit mérvadónak abban az esetben, ha teljes életművét kell elemezni. Hozzávetőlegesen negyven filmhez készített jelmezeket, míg színházi tervezéseinek száma közel hatszáz. Életművéről azonban nem lehet úgy beszámolni, hogy egy-két jelentősebb tervezői alkotása nem kerül említésre. Nelly filmes terv sorozataiból mindössze három filmnek a rajzai maradtak fenn: a Bástyasétány 74. tervei, valamint a Macskajáték és a Szindbád festményei. Az alább látható Bástyasétány tervek könnyed, fiatalos akvarellek. Tükrözik a film hangulatát, 1974 korának divatjába öltöztetett, ám mégis jelmezes figurák. Ez jól látható a mozdulatokon, a ruhák arányosan kitalált kompozícióján. Nelly akkor is átdolgozta a jelmezeket, ha az nem volt indokolt: szerette volna, ha a színpadon vagy filmen látott ruhadarab az utcán nem köszön vissza. Így őrizte meg a jelmezek varázsát, és minden öltözetbe belecsempészett valamit a saját egyéniségéből. Gazdag Gyula emlékezése is ezt a gondolatot támasztja alá: Leginkább a mosolyára emlékszem, amely azt jelezte: szövetségünk értelmében titkokat gyűjtök, ezeket hoztam bemutatásra, hogy megosszam a rátalálás, felfedezés örömét. Legalábbis így fogtam fel, amikor a film előkészítése során időnként lábujjhegyen hozzám lopakodott egy-egy megbeszélés vagy tárgyalás közben, és előhúzott egy darab csipkét, bársonyt, vagy különböző anyagokból összevarrt csíkot, amit éppen frissen zsákmányolt az Ecserin, és büszkén felmutatta. Ha lelkesedtem és beleegyeztem, szótlanul eltűnt, aztán viszontláttam az anyagot valamelyik jelmezben. Ha nem, türelmesen várt, amíg leülhettünk, és meggyőzhetett, hogy milyen lehetőséget is látott abban a darab anyagban Vágó Nelly jelmeztervei a Bástyasétány 74. c. filmhez, 1974, Gazdag Gyula Részlet a Bástyasétány c. filmből, Honthy Hanna, 1974, rendező: Gazdag Gyula Nelly együtt dolgozott Honthy Hannával is a filmben, akinek filmbeli jelmezére így emlékezett: Gazdag Gyula a szeméttelepre vitte ki a Bástyasétány 74. filmjének stábját. Ott Honthy Hanna királynői figurája és köntöse eredményezett ellenpontot, okozott olyan 23 Gazdag Gyula Vágó Nellyről a Bástyasétány c. film kapcsán, Szcenika sorozat- Vágó Nelly, Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet kiadványa 24 az Országos Színházi Intézet és Múzeum archívumából 21

22 sokkhatást, hogy évekre bádogdobozba zárták ijedten a filmet. 25 Nelly itt arra céloz, hogy véleménye szerint a film betiltásában, melyet zavaros, ideológiailag hibás alkotásnak minősítettek, közrejátszott a díva talpig rózsaszín, provokatív jelmeze. Az említett ruhát abban a dalban viselte, amikor a következő sorokat énekelte: itt minden érted van, mire felnősz, élhess boldogan, neked épül, neked szépül, születik most egy jobb világ, célozva ezzel egy politikai diktatúráktól mentes szebb jövőre. A Szindbád című filmről már bővebb elemzést szerettem volna adni, mert több szempontból is emblematikus Nelly életében, ezért külön fejezetet szenteltem neki. Bár nem sok filmben dolgozott, ez az alkotás olyan jelentős volt szakmai életében, hogy pályája elemzésekor kihagyhatatlan ez a mű. Huszárik Zoltán személyében Nelly egy olyan alkotótársra talált, aki maga is képzőművész volt, ezért saját rajzaival inspirálta őt. A film számos díjat nyert, eljutott Mannheimbe, Aucklandba, Milánóba és Atlantába, ahol különdíjakkal és nagydíjakkal tüntették ki az alkotást. Ezt Vágó Nelly személyes sikernek is élte meg, hiszen jelmezeivel aktív részese volt a filmben kialakított képi világnak. Ez a filmfantázia egyben képzőművészeti vallomás is- remekek, korhűek és finoman irónikusak Vayer Tamás díszletei, Vágó Nelly tékozló képzeletű jelmezei, Jeney Zoltán zenéje. 26 Vágó Nelly megtiszteltetésnek élte meg ezt a munkát és a forgatásra úgy emlékezett, mint élete egyik legboldogabb alkotási folyamatára. A Szindbád mérföldkő Vágó Nelly - nem csak filmes-, de teljes jelmeztervezői pályafutásában. Egy utolsó interjúban így emlékezett: Ha csak ezt az egy művet készíthettem volna, akkor sem éltem volna hiába Vágó Nelly : Színházi viselt dolgaink, kézirat, Thurzó Gábor kritikája nyomán 27 Szcenika sorozat- Vágó Nelly, Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet kiadványa 22

23 23

24 Szindbád Huszárik Zoltán első játékfilmjét Krúdy Gyula: Szindbád-történeteinek felhasználásával készítette, melyhez Vágó Nellyt kérte fel jelmeztervezőnek. Nem pusztán tervező- rendező viszony volt köztük, hanem a szó szorosan vett értelmében alkotótársak voltak. Álomvilágban élhettem Huszárik Zoltánnal. 28 emlékszik kéziratában Nelly a közös munkára. Fontos állomás ez jelmeztervezői pályafutásában: a filmet eredetileg Schaffer Judit tervezte volna 29, de nem tudta vállalni, így tanítványának adta át a feladatot. A végeredmény pedig forgószélként kapta el őt és emelte fel a sikeres tervezők sorába. Nelly még évtizedekkel később is élénken emlékezett a pillanatra, ahogy törökülésben ültek a Hősök terén egy Krúdy kötettel, és a film látványát tervezték közösen. Első találkozásunkra mindketten felkészültünk. Zoliról tudtam, hogy képzőművész is. Ő meg rólam tudhatta meg, hogy figurák, karakterek, hangulatok megfogalmazása közben tervezek darabjaimhoz- többek között- jelmezeket, viseleteket, kellékeket. 30 Tekintettel arra, hogy olyan rendezővel kellett dolgoznia, aki egyben képzőművész is (következő hasonló élménye később Seregi Lászlóval adódott), könnyedén át tudta érezni a felé támasztott szakmai igényeket. Sok lelkendező és igényes rendezővel volt már módom együtt dolgozni, de Huszárik elismerő megjegyzései, egyegy figura tervei láttán a művésztárs megelégedettségét jelentették számomra. 31 Olyan alkotóval együttműködni, aki maga is fogékony a látványra, sőt még pontos képet is tud alkotni saját vízióiról, jelentősen megkönnyíti egy tervező munkáját. Vágó Nelly- amint felismerte, hogy egy nyelvet beszélt a rendezővel- könnyedén ráérzett a film világára és átadta magát a harmonikus közös munka élményének. Ez tükröződik a film kockáiban, valamint a ruharészletekben, amiket a film kihangsúlyoz, hogy Krúdy hangulatát erősítse. Huszárik Zoltán ekkorra már az ötödik forgatókönyvön dolgozott a Szindbádhoz, és évek óta élt Krúdy világában, ezért határozottan megfogalmazódtak benne a figurák és hangulatok. Mit akar Szindbád? ( )Elsősorban élni, minden életközegben benne lenni tájban, nőben, tárgyban, az ételek jó ízlésben, kifakult borospoharak tükrében, temetők mohos keresztjeiben 32. Papírra vetette a filmjének lehetséges szereplőit, tus-grafikákkal illusztrálta elképzeléseit. 28 Vágó Nelly : Színházi viselt dolgaink, kézirat, Vágó Nelly családjának elmondása alapján 30 Vágó Nelly : Színházi viselt dolgaink, kézirat, Vágó Nelly : Színházi viselt dolgaink, kézirat, Huszárik Zoltán: Filmkultúra, 1971/1. /január-február/ p. 24

25 Huszárik Zoltán rajzai, 1971 A fentebb látható rajzokon látszik, hogy Huszárik könnyed női alakokat vázolt fel, ruháik, kalapjaik idézték Krúdy világát. Amennyiben ezeket a rajzokat- vagy éppen ehhez hasonló skicceket láthatott Vágó Nelly is, akkor teljesen érthető, hogy a grafikák hatására készítette el a film jelmezterveit. Ezekben a pár vonallal rögtönzött vázlatokban felismerhető az a rendezői szándék, hogy korabeli, rendkívül nőies, buja alakokat képzel el. A XX. század elejének figurái elevenednek meg a karcsú, testhez simuló ruhákat viselő nőalakokban, akiknek hosszú ruhái alól épphogy kivillan a bokájuk. Pár vonallal érzékelteti a formákat, szabásokat, díszítéseket. Nellynek azonban a skiccekben látottaknál sokkal többet kellett érzékeltetni: fel kellett ismernie azt a rendezői szándékot, hogy nem pusztán figurák ruháinak megvarratásáról van szó, hanem a film sokkal mélyebb értelmet kíván adni a karaktereknek. Szindbád nem csinál mást, mint felejteni, emlékezni akar és újra élni, bizonyítva a létezés értelmét. Minden új kapcsolata mellett azonban már egy megélt élet darabja áll. 33 Ezért egyéniségeket kellett ábrázolnia, különféle nőket, alkatokat, alakokat, érzéseket. Minden szereplő más egyéniségmáskor és máshol. Ez a folyamatos játék jellemző a filmre: idősíkok között szárnyalnak a jelenetek, a nők maguk is emlékek. Ízek, szerelmek, érzések jelennek meg a képsorokon, miközben Szindbád folyamatosan a lét- nem lét határán mozog. Csak a szerelem az, ami képes visszavarázsolni a régen letűnt idők illúzióját. - mondja Szindbád a filmben. Tulajdonképpen ez a gondolat jelenik meg Nelly terveiben is: megtelik élettel a grafika, erőteljes színek, foltok és formák kavalkádja sorakozik fel a festményeken: nők, mind másmilyenek; fiatalok, idősek, karcsúak vagy teltebbek, cselédek és úrinők egyaránt ábrázolva vannak. Ahogyan ő maga fogalmaz kéziratában meleg színekkel lefesthető álomfigurákat tervez. Tudja Nagysád, nem érdemes másért élni, csak a nőkért - állítja a filmben a borbélyt játszó Bánhidi László. Nellynek ezt kell láttatnia, a nők sokféleségét, róluk őrzött emlékeket, jelmezbe foglalt illatokat és érzéseket. Később így emlékezett vissza: Több részletben vettük sorba a szindbádi hangulatokat. Egy teljes képpé csak a gondolatainkban állott össze a mű. Egyre inkább megnyugodhattunk mindannyian, akik ezt a filmet készítettük, hogy nyitott szemmel, együtt és egyformán álmodjuk Krúdy világát Huszárik Zoltán: Filmkultúra, 1971/1. /január-február/ p. 34 Vágó Nelly : Színházi viselt dolgaink, kézirat,

26 Vágó Nelly jelmeztervei a Szindbád c. filmhez, 1971, rendező: Huszárik Zoltán A Szindbád jelmezterv sorozata Nelly korai tervezői korszakára jellemző akril- technikával készült. Mintha a film háttérképeit akarná érzékeltetni, a figurákat minden esetben más alapra helyezi. Később ez sehol nem található már meg- általában hasonló színvilágú háttereket használ. Talán azért is lehet ez, mert a film gyakoribb helyszínváltásokat tesz lehetővé, mint egy színházi előadás. A figurák expresszíven vannak megfestve, inkább festményként értékelhetőek, nem hasonlítanak a későbbi precíz jelmeztervekre, ahol még a csipkefodor vonala is pontosan fel van rajzolva. Ezek a képek sokkal elnagyoltabbak- mégis érezni lehet rajtuk a díszítések vonalait, színvilágát. Dominánsak az erős színek, és fellelhetőek kísérletek az anyagszerűség ábrázolására. Van, hogy kollázs technikával érzékeltet egy anyagot, pl. bundákról készült képeket vagdos fel, hogy a szőrméket jelezze vele. Előfordul olyan is, hogy egy-egy anyagot kréta vagy ceruza vonalakkal jelenít meg, mint a fodrokat, tollakat vagy egy brokát rajzos mintázatát. Használja az akril technika nyújtotta lehetőségeket is, a festék plasztikussága fejezi ki a redőket, ott van árnyék a fodrok közt, ahol épp nem fogta be a festék a papírt. Ecsetvonások fejezik ki a textil kockás mintáját, vagy éppen Szindbád csíkos öltönyének vonalait. A fejdíszek kerek foltok, nincsenek precízen kirajzolva masnik vagy fodrok- mely később szabad kezet ad egy kreatív kalapos iparművész számára. Az arcok is elnagyoltak, egyelőre nem fedezhetőek fel bennük a későbbi jellegzetesen Vágó Nellyarckifejezések. Még bizonytalan, tapogatózó vonalvezetés jellemzi, mely inkább mosott formát ábrázol, mint konkrét vonalat húzzon. A precíz vonal veszélye abban rejlik, hogy felfedi alkotója tudáshiányát. Figurái merevebbek, a kezek elnagyoltak, mint aki még keresi a helyes arányokat. Ezáltal minden mozdulat pontos, az emberi szem a felületet egész kompozícióként mossa össze. A festmények dekoratívak, hasonlítanak Matisse vagy Cézanne alkotásaihoz, melyeket Nelly bizonyára tanulmányozott. Tekintettel arra, hogy főiskolai vizsgamunkája precíz, egyvonalas tusrajz volt, elképzelhető, hogy akár a technika adottságai, akár időhiány miatt készültek ilyen foltszerű alkotások. Előfordulhat, hogy a tervek elmosott képei már megidézik a film álomszerű, kicsit homályos felvételeit is. Ez a fajta ecsethasználat és felületkezelés egyébként Nelly több 70-es években készült tervén is megjelenik. 26

27 Vágó Nelly jelmeztervei a Szindbád c. filmhez, 1971, rend.: Huszárik Zoltán; részlet a Szindbád c. filmből Jelmeztervezői szempontból a tervek megalkotása mindössze egy kiindulási alap, egy hangulat megjelölése csupán. Az igazi feladat akkor jön el, amikor a két dimenzióból kilépve háromdimenziós alkotás válik. Számos csapdát vagy éppen kellemes meglepetést tartogat az, ahogyan a papírra vetett figurák ruhái életre kelnek és testet öltenek. A matéria a jelmez egyik lelke, az anyagok esése, viselkedése, díszíthetősége nagyban befolyásolja a jelmez által gyakorolt hatást. Filmnél külön jelentőséggel bírnak a fények és a hátterek, valamint a közeli felvételek buktatói. Ezért Nellynek összetetten kellett figyelnie a jelmezek kivitelezésére, melyben mint addig mindenben a munkafolyamat során- partnere volt maga a rendező is. Zoltán éppúgy lelkesedett a Nussdorf kisasszonyok libbenő fátylaiért, mint Majmunka kalapkölteményeiért, vagy a Dayka Margit főzte húsleves tükrén úszkáló áttetsző gyöngyökért. Együtt válogattunk gombot, szalagot, tollat a szereplők ruháira. Kritikus szemmel kísértük figyelemmel a sminkesek munkáját, hogy egy-egy színészarc a figurájának legmegfelelőbb színárnyalatokban kerülhessen a felvevőgép elé. 35 Így alakult, hogy egyik másik ruhát le kellett cserélni, vagy változhatott a színe. A tervek sok más színházi Nelly munkától eltérően- nem mindig beazonosíthatóak. Ennek másik oka az lehet, hogy Nelly szívesen választott a filmgyár raktárából is, mert mindent szeretett, aminek íze volt, története. Ezeken a jelmezeken jó alapként szolgáltak a régi csipkék, horgolt díszítések. Nagy Anna fehér ruhája például raktári darab, melyet Nelly a maga ízlése szerint átalakíttatott, de a jelmez különlegességét a régi anyagok finomsága teremtette meg. 36 Legtöbbször azonban felismerhető és párosítható a terv a megvalósult jelmezzel. Ilyen például Tanay Bella Fanny jelmeze, mely a lenti terven jobb oldalt álló alak lehet. Fontos észrevenni azt a törekvést, hogy nincs két egyforma színű és formájú nő. Fanny vörös fekete ruháját csipke díszíti. Több ruhán is megjelenik ez a V alakú díszítőmotívum, mely nem csak karcsúsítja viselőjét, de a kor divatját is idézi. Az anyaghasználat mai szemmel egyszerűnek látszik - amikor termékkatalógusok sorozata áll egy tervező rendelkezésére. A világ ma már nyitott, bárhonnan, bármekkora mennyiségben rendelhetőek be különleges textíliák. Nem úgy az 1970-es években Magyarországon, amikor az anyagboltok kínálata jóval korlátozottabb volt. Vágó Nelly ezt nem hátrányként fogta fel, hanem inspirálta őt. Ezt nevezte ő valódi 35 Vágó Nelly : Színházi viselt dolgaink, kézirat, Nagy Anna színésznővel készült interjú alapján 27

28 jelmeztervezésnek, amikor a semmiből lehetett teremteni. Alkotási folyamatként tekintett a jelmezek kivitelezésére, és egyszerű textileket párosított kreatívan úgy, hogy a végeredmény dekoratív legyen és különleges. Fanny ruhája a kor két jellemző anyagából, bársonyból és csipkéből készült, amit a gallér formája, valamint a vörös csipke elhelyezése mozgat meg. A film hangsúlyozza ki, de a rajz szerint a vörös csipke fodrokban is megjelenik a szoknya alján. Figyelemre méltóak a kesztyűk, amik olyan rafináltan vannak kitalálva, hogy a nők ujjait nem fedik el, láttatják a gyűrűket is és a kecses női ujjak játékát. Vágó Nelly jelmeztervei a Szindbád c. filmhez, 1971, rend.: Huszárik Zoltán; részlet a Szindbád c. filmből, A nők, mint a film elején nyíló virágok, sokfélék: ahány nő, annyi féle szín, forma és kalap. Jellegzetes Nagy Anna szőrmekucsmája és ugyanolyan szőrmével díszített kabátkája és szoknyája. A szőrmeszegély mindenhol megjelenik. Ezáltal a nők nem csak érzéseket, de évszakokat is megjelenítenek jelmezeiken keresztül. Vágó Nelly jelmeztervei a Szindbád c. filmhez, 1971, rendező: Huszárik Zoltán Részlet a Szindbád c. filmből, 1971, rendező: Huszárik Zoltán Fruzsina piros sálja rendezői kérés lehet, mert a terven még nem szerepel. Érdekesség, hogy közeli jelenetben domináns a színe, de ahogy távolodik és ködbe vész, azt a hatást kelti, ahogyan a jelmezterven ábrázolva van. A piros sál eredetileg nem szerepelt a rajzon, ezért eklatáns példája annak, miként alakítja a filmes jelmezt a helyzet, a fényviszonyok, a háttérbeállítások. Ilyen volt Nagy Anna lila harisnyája is, melyet a világos ruhájához viselt. 28

29 Először világos, fehér vagy szürke zoknit hoztak neki, amit rendezői kérésre több variációra is lecseréltek. Végül maradt a lila harisnya, mert a rendezői igénynek abban a környezetben az a szín felelt meg. A kibontott haj is közös megbeszélés eredménye volt. A felvételeket smink és hajpróbák előzték meg, ahol összenézték a már kész jelmezt a szereplő arcával. Erre külön időt szántak, hogy a színész jelmezes karaktere a forgatásra már készen álljon. 37 Ezért a végső pillanatban már csak olyan apró változtatások lehettek, mint egy sál vagy egy harisnya színe. Vágó Nelly emlékei szerint Latinovits Zoltánnal a Szindbád forgatása közben nem sok szót válthattak, mert mindenkit lekötött a maga dolga. Nelly elegáns korabeli öltönyöket tervezett, melyek csinos vonalaikkal és finom anyagválasztással segítették a színészi munkát. Számomra a rajzhoz képest jelentős színbeli eltérés fedezhető fel, mely lehetett festési technika vagy tervezői átértékelés miatt is. Mind világos, mind barna öltönyök is láthatóak Szindbádon, de általában sötétebb színben, mint az a festményeken látható. Vágó Nelly jelmeztervei a Szindbád c. filmhez, 1971, rendező: Huszárik Zoltán Részlet a Szindbád c. filmből, 1971, rendező: Huszárik Zoltán A kéziratában Nelly egy jelenetre emlékszik vissza a forgatásról: Latinovits fegyelmezetten játszotta végig a vendéglői ebéd jelenetét, de akik a felvevőgép mögött álltak, nem voltak elégedettek. Másnap hajnalban Dayka Margitot a konyhában találta a kakasszó. Békebeli húslevest főzött, velős csonttal, rövidmetélttel. Csak egy levesestálnyi adagot. Ezt tálalták Latinovits elé az újraforgatáson. A jelenet úgy sikerült, hogy azóta filmtörténeti képsor lett a forró lé tetején úszkáló zsírgyöngyök festői látványa. 38 A részletek, mint a gyöngyöző húsleves cseppjei, végig dominánsak a filmben. Bár Sára Sándor a film operatőre, mégis külön alkotó, Gujdár József felelt a makrofelvételekért. A tárgyak az égbekarcolt faágak, vagy papírra bízott betűk a film tulajdonképpeni építő kövei, vagy, hogy pontosabb legyek, ez a film építőanyaga. Imakönyvek kezdőbetűi, naptárak fakó bejegyzései, a csillagképek metafizikus jelentése, kiszáradt levelek, elvesztett hajtűk, elejtett zsebkendők, fényképek, ételreceptek, sírkövek, elfonnyadt virágok, hóban égő gyertyák, 37 Nagy Anna színésznővel készült interjú alapján 38 Vágó Nelly : Színházi viselt dolgaink, kézirat,

30 gyűrűk csillogása, levelek, báli meghívók mind-mind egy végrendelet leltáranyagát képezik. 39 Az ételek, a nyíló virágok és a természet közeli felvételei a jelmezekkel kapcsolatos operatőri munkára is kihatnak. Jelentős szerepet kapnak a ruhák díszítései, a csipkék, a tollak és a fodrok. Gyakoriak a horgolt kendők, melyek mintájának áttörtségét Nelly később is előszeretettel alkalmazta, szívesen használt hálós anyagokat. Ennek legjelentősebb elemei a kalapok, melyek Nelly tervezésének emblematikus pontjai lettek. Az operatőr fantáziája elszállt a csipkés kalapok láttán, és szinte minden jelentben közeli képek készültek a kalapkreációkról. Részletek a Szindbád c. filmből, 1971, rendező: Huszárik Zoltán A kalapok kezdték jellemezni a figurákat, karaktereket formáltak színükkel, díszeikkel és alakjukkal. Jellegzetes Majmunka sötétzöld főkötője, vagy éppen az óriási vörös tollas kalap a mulatóban, Florentina tiszta hófehér virágos kalapja, vagy akár a korábban már említett Fanny vörös tollas fekete kalapja. Bárhol előfordulnak a kalapok, akár a piknik képben széktámlára tett csipkés nagykalap, egy csendélet kompozíció részeként. Olykor épp egy nő jelenlétét jelzik, mint Valentinhez érkezéskor, ahol Szindbád előbb meglátja a kalapot, onnan jut csak eszébe a nő. A kalapok, mint a film elején nyíló virágok, jelentik a különféle nőket, szimbólikus elemei a képeknek. Setétke fejdísze szemből egyszerűnek tűnik, ám amikor lehajtja a fejét, egy sárga organza rózsacsokor jelenik meg a kalapja tetején. Ugyanakkor sokszor a kép kompozíciójának szerves részei. Eszembe se jutna, hogy egy film a szereplők jelmezein keresztül közelítsen valós mondanivalójához. Na de Krúdy az egy olyan vízió, látomás, mely az író széles ecsetvonásaival festett képként is felfogható. Szerencsém is volt. Szoros munkakapcsolat fűzött Stremeny Bözséhez, minden kalapok nagy szobrászához. Krúdy Gyula Szindbádjának szerelmeire olyan kalapokat hoztunk össze, hogy az operatőr felvevőgépe nem kerülhette el látványukat vallja Vágó Nelly, aki a jelmezek díszítésében és a kalapok megálmodásában látta ennek a munkának a tervezői sikerét. Ezért nem véletlen az sem, hogy a halála után alapított Vágó Nelly díj szobrásza a Szindbád kalaposnőjének fia, Stremeny Géza volt. Olyan dombormű kompozíciót képzelt el az emlékéremre, melyen szerepelnek a díszes kalapok. Befejezésképp, pár mondatot szólnék Vágó Nellyt és Latinovits Zoltán barátságáról. Nem a forgatáson barátkoztak össze, csak pár évvel később, ahogy időnként összefutottak 39 Huszárik Zoltán: Filmkultúra, 1971/1. /január-február/ p. 40 Vágó Nelly : Színházi viselt dolgaink, kézirat,

31 színházakban, például Veszprémben, amikor Latinovits ott rendezett. Mindketten rajongással szerették a pulikutyákat és egy jó bor mellett szívesen beszélgettek egymással. Ráadásul Balatonon volt a nyaralójuk, így időnként nyáron is összefutottak. Így esett, hogy Nelly közös utolsó emlékét is megosztotta a kéziratában: Balatonszemesen tettem vettem családi nyaralónkban, amikor a közelben vészt sikoltott a vonat kürtje. Mentőautó szirénázva rohant a gyilkos sínek felé Szindbádért. Hiába Vágó Nelly rajza Latinovits Zoltán emlékére 41 Vágó Nelly : Színházi viselt dolgaink, kézirat, Vágó Nelly : Színházi viselt dolgaink, kézirat,

32 PRÓZAI SZÍNHÁZ Több évtizeden keresztül a Nemzeti Színház tagjaként a színháztörténet jelentősebb prózai előadásait mind tervezhette némelyiket számos alkalommal, más-más rendezőkkel. Olyan szerzők darabjait volt lehetősége többször is színre vinni, mint Shakespeare, Moliere vagy Illyés Gyula. Miután az Iparművészeti Főiskolán tanult, 1962-ben diplomát szerzett, egy évre a Szolnoki Szigligeti Színházhoz került. Olyan feladatok várták, mint a Tartuffe, a Lear király vagy a Stuart Mária. Tekintettel arra, hogy már kezdőként bizonyította rátermettségét, így látván szolnoki tervezéseit- azonnal a Nemzeti Színházhoz szerződtették, ahol 1962 és 1987 között közel száz előadás jelmezterveit készítette el. Ezen a poszton nem kisebb művészt, mint Nagyajtai Terézt követte, aki szinte kizárólagos jelmeztervezője volt az előző évtizedekben az intézménynek. Vágó Nelly már olyan rendezőkkel dolgozhatott együtt, mint Marton Endre, Major Tamás vagy Egri István. Akkoriban olyan nagyságokból állt a Nemzeti színészgárdája, mint a 6:3-as aranycsapat. Elemeztünk, értékeltünk, értelmeztünk írta Nelly az kéziratában. Főiskolai tanára, Schaffer Judit csak később, 1966-ban került a Nemzeti Színházhoz, majd évtizedeken keresztül egymás mellett dolgoztak. Két géniusz alkotott párhuzamosan: Schaffer Judit és Vágó Nelly. Ez jelentett egy rivalizálást, de egyben inspirálták is egymást. Nem hagyományos mester- tanítvány viszony volt, hanem egy szinten fogadták és becsülték egymást. A jelmeztervezést művészi színvonalra emelték- tulajdonképpen továbbfejlesztették azt az irányvonalat, amit Nagyajtai Teréz megkezdett. Ez elsősorban a tervek minőségében mutatkozott meg: Vágó Nelly már korai műveit is úgy készítette el, mintha festményeket alkotna egy kiállításhoz. Ezt az iskolát az akkori jelmeztervezők teljes csapata követte, mint Wieber Marianne vagy Jánoskúti Márta is. Elképzelhetetlen volt a rajztudás hiánya. A művészi kifejezésmódokon túl, a kivitelezés is sokat adott a manuális munkára. A Nemzeti Színház saját kalapossal, parókakészítő műhellyel, cipőgyártó csapattal volt felszerelve. A varrodákban legalább tíz női és tíz férfi munkaerő dolgozott a jelmezeken - akik közül az idősebbek csak kézi varrásra szakosodtak. Ez egy olyan szakmai apparátust jelent, hogy a jelmezgyártás sokkal inkább közelített az iparművészethez. A vásárolt ruha a színpadon önmagában nem létezhetett. Elképzelhetetlen volt a gyors megoldás, minden jelmezt átgondoltak és átdolgoztak. Ezt az emberi tényező, az üzletek viszonylagos készlethiánya és a kor szelleme is okozta. A vásárláshoz engedély kellett: a Kinizsi utcai BÁV áruházban lehetett ruhákat kapni, ezen kívül létezett a Vörös Október ruhagyár. A tervezőknek tehát nem volt más lehetősége, mint fantáziájukra hagyatkozni és használni a műhelyek nyújtotta lehetőségeket. Aki pedig tudott ezzel élni, az csodákat alkothatott és sokat dolgozott. Így lehetett, hogy a színpadi jelmezek valóban elvarázsolták a közönséget, hiszen olyat láttak a színpadon, amiket a boltok polcain nem fedezhettek fel. 43 Vágó Nelly: Színházi viselt dolgaink, kézirat,

33 A Nemzeti Színházban töltött évek során nem csak az idősebb, de a fiatal rendezőgenerációval is számos alkalommal dolgozhatott. Zsámbéki Gábor, Székely Gábor, Ács János, Ascher Tamás és Babarczy László több rendezéséhez is tervezett jelmezeket. Rendszeresen dolgozott a Katona József Színházban, és sokat hívták Kaposvárra is, ahol ő - saját megfogalmazása szerint- olyan jól érezte magát, mint légy a tejben. Európai színházat csináltunk - emlékezett vissza egy utolsó interjúban. 44 Szolnokon és Veszprémben is sok munkát kapott, évi átlag tíz-tizenöt előadáshoz tervezett jelmezeket országszerte. Akkor még viszonylag kevés zenés műfajhoz kérték fel, inkább prózai előadásokban dolgozott. Jászai Mari-díját az új magyar kortárs szerzők műveinek színpadképeiért kapta. Hasonló okból nyerte el több ízben a kritikusok díját a hazai színházi seregszemléken. Vágó Nellyvel kezdett Kerényi Imre, Léner Péter és Szirtes Tamás, akik később is, 2006-ban bekövetkezett haláláig folyamatosan dolgoztak vele. Közel száz tervezése közül nehéz kiemelni, szelektálni előadásokat, különös tekintettel arra, hogy akkori kollégái közül már nagyon keveset lehet felkeresni. Ezért kénytelen vagyok ebben is a fennmaradt tervekre és Nelly kéziratára hagyatkozni. Feltételezem, hogy ő maga a számára legemlékezetesebb előadásokat idézi fel. Egy utolsó interjúban pedig így emlékezett: Tervezhettem az egykori Nemzetiben a világhírű Svobodával, Marton Endre rendezésében a Lear királyt, majd a Marat halálát, később Majorral az Ember tragédiáját, a Rómeó és Júliát és még sok száz darabot egy negyed évszázadon át. 45 Pontosan ezeket az előadásokat soroltam magam is a fontosabb tervezései közé. Az 1964-ben bemutatott Lear királyt Marton Endre rendezte, Básti Lajossal a címszerepben, Major Tamás Gloster, Kálmán György pedig a Bolond szerepét játszották. Nellyt tervezéskor az angol Királyi Színház előadása ihlette, ezért letisztult, egyszerű jelmezeket tervezett. A lényegre szorítkoztunk, csak azt jeleztük, amit kellett, azt is úgy, ahogy a mű megkövetelte. ( ) Több jel arra mutatott, hogy világszínházat csináltunk emlékezett a munkára kéziratában. Tervén is jól látható az egyszerűség, a letisztult vonalvezetés. A jelmezek kissé expresszionista stílusban vannak felvázolva egy sötét színnel lealapozott kartonra. A terv maga egy festmény. Az anyaghasználat már lényegesen egyszerűbb, ezek a jelmezek még nincsenek kirojtozva, koptatva, festve. A terveken szereplő artisztikus megoldások nem jelennek meg a ruhákon. Lehet, hogy ilyen színészóriásokon szükségtelen lenne minden oda nem illő színházi manír. A textilek primér valójukban vannak összerakva, szimpla szabásokkal- különösebben varrás sincs ezeken a ruhákon. Ősi kultúrák egyszerű öltözeteit jelenítik meg, minden különösebb művi megoldás nélkül. Ma már nehéz megítélni azt, hogy 1964-ben mit jelentettek ezek a jelmezek és próbálkozások. Feltételezhető, hogy ez akkor egy nagyon korszerű gondolkodás lenyomata volt. Nelly mesélte nekem, milyen hatással volt rá Peter Brook színháza, és milyen különlegesnek számított például a bőrök használata a színpadon. Tervezési feladatnak én is megkaptam a Lear királyt, bőrökkel oldottam meg a jelmezeket, gondoltam tetszeni fog. Tévedtem, Nelly csalódott, hogy nem találtam ki valami újat. Ekkor értettem meg, hogy bizonyára ma már Nelly is másképp tervezné. A mai néző 44 Szcenika sorozat- Vágó Nelly, Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet kiadványa 45 Szcenika sorozat- Vágó Nelly, Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet kiadványa 46 Vágó Nelly: Színházi viselt dolgaink, kézirat,

34 szeme már mást vár- a világ változott. Ezek a jelmezek akkor, ott rendkívüliek voltak. Megjegyezném, hogy ez után Nelly még párszor megtervezte a Lear királyt, másokkal, más felfogásban is. 47 Vágó Nelly jelmezterve a Lear király c. előadáshoz, 1964, rendező: Marton Endre, a képen Lear és a Bolond Fotók a Lear király c. előadásból, 1964, Bolond ( Kálmán György), Lear király (Básti Lajos) Nelly prózai előadásaira emlékezve egy kifejezést hangsúlyoz különösen: műhelymunka. Utalva ezzel egy olyan szakmai közegre, ahol közösen formálták, vitatták meg az előadást, egy valóságos társulati összmunka kellett az előadás létrejöttéhez. Peter Weiss: Marat halála volt Nelly számára ennek emlékezetes példája. A terveken még nem szerepelt, tehát tényleg közös ötletelés eredményeképpen született egyik kedvenc alkotása: a Salvador Dali ihlette fiókos jelmez. Ennek előzménye az volt, hogy hosszan keresték a megoldást arra, hogy Váradi Hédi Cordai Saroltaként honnét szerezzen be nyílt színen egy tőrkést Marat meggyilkolásához. A rendező Marton Endre egyre türelmetlenebbül követelte a fegyverárust a színpadon. Nelly a színészekkel titokban kitalált egy megoldást, amivel a rendező csak a főpróbán szembesült- nagy megelégedésére. Sarolta a színpadon odalépett egy keszeg és ösztövér ápolthoz és mély fiókokat húzott ki annak hasából, innen választott fegyvert. A rendező, majd később a nézők is ovációval fogadták az ötletet Vágó Nelly jelmezterve és a fiókos figura rajza a Marat halála c. előadáshoz, 1966, rendező: Marton Endre Fotó a Marat halála c. előadásból 47 Képek az Országos Színháztörténeti Intézet adattárából 48 Képek az Országos Színháztörténeti Intézet adattárából 49 Vágó Nelly jelmezterve a fiókos figuráról, 1994, Színházi viselt dolgaink, kézirat 34

35 Vágó Nelly prózai tervezéseiről nem lehet úgy emlékezni, hogy ne esne szó az 1990-ben bemutatott világhírű Platonov előadásról, melyet Ascher Tamással alkotott meg. Másik emblematikus tervezése 1981-ben a Ljubimov által rendezett Háromgarasos opera. Emlékirataiban is felelevenített egy előadáshoz fűződő történetet: Engem érdemeimen felül honorált a rendező Ljubimov, mert észrevette, hogy Polly ruhájára egy áruházi árcédulát csentem. Egy rubelt nyomott a markomba az ötletekért. 50 Ehhez az előadáshoz egy másik történet is kapcsolódik, ami hűen tükrözi a kor jelmeztervezőinek lehetőségeit. Bicska Maxi öltönyéhez akkoriban nem találtak megfelelő gengsztercsíkos anyagot. Ezért egy egyszínű textilt varrógéppel, cakk-öltéssel kellett csíkozni, külön erre a célra. Egy háromrészes öltönyhöz öt méter anyag kell, így egy ember a varrodában napokig csíkokat varrt a méterárura. Ekkor állt elő az a váratlan helyzet, hogy főpróbahéten lecserélték a főszereplőt, így egy teljesen új öltönyt kellett készíteni egy egészen más alkatú színészre. Ekkor elsőként újra kellett kezdeni a több méter textil csíkozását Vágó Nelly jelmezterve a Háromgarasos opera c. előadáshoz, 1981, rendező: Jurij Ljubimov Az alábbi tervet azért emelném ki, mert Nelly prózai színházi tevékenységét jól tükrözi. Jellegzetes Commedia dell arte figura, Nelly krétarajza. Egy foltokból összevarrott ruhát ábrázol. A figura különlegessége- ami Nelly életében egyáltalán nem volt szokatlan, hogy ő egy hármas sorozat első tagja. Ugyanis Nelly a Két úr szolgáját megtervezte 1980-ban Major Tamás rendezésében a Nemzeti Színházban, két évre rá Ács János rendezésében Kaposvárott, majd 1985-ben pedig a Várszínházban Mrsán János rendezésében. Példaként hozom fel ezt a tervet, mert gyakori volt Nelly életében, hogy egy darabhoz többször is tervezett jelmezeket. Olyat azonban soha nem hallottam, hogy egy tervet több előadásban is felhasznált volna. Minden előadást újabb csapatmunkaként fogott fel, külön kihívásként élt meg. Saját emlékezése szerint két tucatszor tervezte meg Az ember tragédiáját, hét különböző feldolgozásban alkotta meg a Bánk Bán jelmezeit és diplomamunkáját, a Rómeó és Júliát pedig még számos előadásban és műfajban megálmodhatta. 50 Vágó Nelly: Színházi viselt dolgaink, kézirat

36 Vágó Nelly jelmezterve a Két úr szolgája c. előadáshoz, 1980, rendező: Major Tamás Vágó Nelly szakmai életében fordulópontot jelentett az 1985 év, mert ekkor szerződtette őt a Magyar Állami Operaház. Itt válaszút elé érkezett, és a zenés műfajok felé húzott a szíve. Ekkortól kezdve kevesebb prózát tervezett, helyettük monumentális operák és musicalek jelentettek újabb kihívásokat számára. Olyan előadásokat kellett szelektálnom elemzésre, amikről a lehető legtöbb információ állt a rendelkezésemre. Ezeknek az előadásoknak a jelmezeit fellelni raktárakban- szinte képtelenség, olyan régen volt némelyik bemutató. Egyértelmű, hogy Shakespeare és Moliere egy-egy darabját egy prózai sorozatban kihagyni nem lehet, és itt is igyekeztem olyan előadásokat kiválasztani, melyeknek a terveit biztosan és pontosan beazonosíthattam. Ilyen előadások voltak a Zsámbéki Gábor által rendezett IV. Henrik valamint az Úrhatnám polgár. Az ember tragédiájának elemzése pedig Nelly életművében azért elkerülhetetlen, mert ez a mű végigkísérte az életét számos variációban is, a Nemzeti Színháztól a Szegedi Szabadtéri előadásokig. Fontos volt még a szelektálásban, hogy mind a három kiemelt előadás rendezőjét fel tudtam keresni személyesen is. A nagy prózai időszak azzal zárult, hogy Vágó Nelly-t jubileumi aranygyűrűvel tűntették ki a Nemzeti Színházban tervezett munkáiért. Mindent tudott, ami a jelmeztervező tudásához szükséges: megértette a színdarabot, megvalósította a rendezői mondanivalót. Türelmesen együtt működött a színészekkel, barátsággal dolgozott a varrodával. - emlékezett rá Léner Péter. 36

37 37

38 Az úrhatnám polgár - gondolatok az előadásról a Zsámbéki Gáborral készített interjú alapján Az úrhatnám polgárban Zsámbéki Gábor rendezésében, Kállai Ferenc olyan egyszerű eszközökkel és mértéktartóan komédiázott el cafrangos gönceivel, udvari szabójával és inasaival, hogy azt taníthatja Zsámbéki tanár úr. Én is tőle tanultam a humor ilyen lehetőségét. Az előadásban megvolt a szín és az ellenpont emlékezett vissza Nelly a kézirataiban az előadásra. A darabhoz kapcsolódó legenda szerint az 1670-es években Moliere és Lully, a zeneszerző azt a parancsot kapták az uralkodótól, XIV. Lajostól, hogy mulatságos, zenés vígjátékot írjanak, azzal a kikötéssel, hogy a darabban a törököknek is feltétlenül szerepelniük kell. Ennek hátterében az a történet rejlett, hogy korábban a király Versailles-ban fogadta a török követséget. A törököket a franciák először soká váratták, majd a rendkívüli fényűzéssel berendezett új palota oszlopcsarnokában fogadták. A Napkirály a trónon ült és olyan öltözetet viselt, melyet tizennégy millió livre értékű briliáns díszített. A ravasz török követ azonban, ahelyett, hogy zavarba jött volna, inkább olyan arckifejezéssel állt ott, mintha semmi különöset nem látna a király öltözetén, a náluk uralkodó oszmán pompához képest. A Napkirályt ez vérig sértette, és a francia udvarban szokássá vált a törökök kifigurázása. Ezt parancsolták a drámaíróknak és a szerzőknek is. 52 Így készült el az Úrhatnám polgár is. Megjelentek benne a törökök, de a színdarab fő motívuma maga Jourdain úr, egy polgár, aki beleőrült abba a gyönyörű elképzelésbe, hogy arisztokrata lesz belőle, és bekerülhet az előkelő társaságba. Moliere érdeme az volt, hogy az irodalmi komédiát és a népszerű bohózatot egyesítette, és ez lett a kerete és frissítő eleme a komikus dráma abszolút eredeti formájának. 53 Moliere megragadta az alkalmat, hogy a darabban ne csak a törököket, hanem az egész udvari arisztokráciát kifigurázza, de éles bírálata nem kerülte el a tanárokat és filozófusokat sem. Az előadás mondanivalójában a török motívum így háttérbe szorult és kimerült egy darab végi szertartásban, helyette sokkal inkább a gazdag, feltörekvő polgárság és az udvari arisztokrácia kifigurázása dominált. A színdarabot 1979-ben tűzte műsorára a Nemzeti Színház, Zsámbéki Gábor rendezésében. A színház társulata előző évadban jelentős változáson ment keresztül: számos színész érkezett Szolnokról, néhányan távoztak. Major Tamás és Marton Endre 1978-as nyugdíjazása után, Zsámbéki Gábor lett a színház vezető rendezője, ami nagy személyi változásokat hozott, fiatalítási szándékkal. Az ujjászervezett társulat előadásai közé tartozott a Zsámbéki Gábor rendezésében bemutatott Úrhatnám polgár, stilizált és mégis fergeteges humorral 54, benne Kállai Ferenc kiemelkedő alakításával. Ennek a színháznak volt állandó jelmeztervezője Vágó Nelly. Többek között olyan vígjátékok jelmezeinek alkotója is volt, mint a Két úr szolgája Major Tamás-, vagy a Mirandolina Zsámbéki Gábor rendezésében. Évente átlag négy 51 Vágó Nelly: Színházi viselt dolgaink, kézirat, Bulgakov nyomán, Mihail Bulgakov: Moliere úr élete, regény, Gondolat kiadó, 1974, Budapest 53 Képes Színháztörténet, Magyar Könyvklub, 1999, Budapest 54 Kerényi Ferenc: A Nemzeti Színház 150 éve, Gondolat kiadó, 1987, Budapest 38

39 bemutató jelmezeinek megtervezése az ő nevéhez fűződött. Volt tanárával, Schaffer Judittal a Nemzeti Színház állandó tervezői voltak, és néhány vendégtervezőt kivéve, a produkciók jelmezeinek nagy részét ők ketten tervezték. Nelly úgy emlékezett vissza erre az időszakra, hogy szívesen dolgozott az akkori lendületes, fiatal csapattal, akik hívták őt extra elképzelései miatt. Szívesen kísérletezett olyan újszerű megoldásokkal, mint például a bőrök alkalmazása a színpadon, nyitott volt a rendezők szokatlan elképzeléseire is. Emellett jellemző volt rá egy precíz rajztudás és egy magabiztos korismeret, mely az alkotótársainak biztonságérzetet nyújtott. Nelly helyenként konzervatív gondolkodása sem volt más, mint hozzáértésének bizonyítéka. Az előadás különlegessége, hogy a korok közti játékot szerette volna érzékeltetni. Rendezői elképzelés volt a Moliere kori és mai előadás lehetőségeit ütköztetni. Ennek a szándéknak meg kellett jelennie az egész előadásban. Zsámbéki Gábor rendezése Pauer Gyula jelzést és konkrétságot ötvöző színpadi keretében- a látvány, a jellemkomikumból fakadó humor és a stilizált balett-közjátékok szórakoztató hatásának összehangolására törekszik 55 - írta a Népszabadság kritikusa az előadásról. Az előadást a korok közti játék uralta, mely a teljes látványvilágra kihatott. Pauer Gyula, az előadás díszlettervezője avantgarde szobrászművész volt, csak játszadozott a korból vett elemekkel. A színpadképben nincsenek falak, csak leereszkedő ajtók. Nincsenek realista díszletek, csak díszlet elemek, melyek megidézik az adott kort, miközben lehetővé tesznek egy felszabadultabb játékstílust. A terekre utalás van, a díszletelemek könnyed alkalmazása gördülékenyen változtatja a teret: az étkezőasztal például fentről leereszkedik, és már terítenek is a szolgák. A legyártott elemeken megjelennek a kor motívumai, barokk kacskaringós faragványok díszítik az ajtókat, de ezt jól ellenpontozza a tér nyitottsága, a falak hiánya és a fekete háttér. A díszlet a rendezés játékosságának leképezése: az előadás a Lully nyitánnyal kezdődik, ahol a színészek azt imitálják, hogy ők egy zenekar. Az előadás elején háttal ülnek a nézőknek, zenélni kezdenek, majd elpakolják a székeiket, felveszik jelmezeiket és elkezdik játszani az előadást. Nelly jelmezei tökéletesen idomultak ehhez az elképzeléshez: azt találta ki, hogy egységesítette a szereplőket, fehér inget adott mindenkire, sötét nadrággal- így elsőre valóban egységes zenekar hatását keltették. Jelmezeik úgy lettek megtervezve, hogy csak kiegészítőket vettek fel erre az alapöltözetre. Kabátjuk, kalapjuk olyan karakteres tudott lenni, hogy pár gesztussal pillanatok alatt átalakultak az előadás szereplőivé. Tekintettel arra, hogy ez a keretjáték a darab végén is megismétlődött, a jelmezeknek meg kellett segítenie a színészeket a visszaöltözésben is. Kállai Ferencnek Nelly egy köntöst kifejezetten csak a meghajláshoz tervezett: egy csíkos színházi köpenyt álmodott meg, amit Jourdain úrként sosem visel, de a meghajláshoz már civilként, mint egy színész egy előadás után, ebben jön ki. 55 Barta András kritikája, Népszabadság, 1979.X

40 56 Fotó az Úrhatnám polgár c. előadásból, 1979, rend.: Zsámbéki Gábor Nelly ruhái tökéletesen igazodtak Pauer Gyula világához, nem látszott törés a két tervező között, munkájuk teljesen össze tudott simulni. A korok közti játék csúfondáros ízt adott az előadásnak. Rendezői szándék volt a Moliere-kori és mai előadás lehetőségeit ütköztetni. Így lettek a jelmezek is a korabeli ruhák elrajzolt változatai. Egy Moliere-korabeli változatban például nélkülözhetetlen lett volna a korhű hajviselet, a parókák használata. Az arcfestésnek is sokkal dominánsabban kellett volna megjelennie, a sminkek abszolút velejárói voltak a Moliere-kori színjátszásnak. Vágó Nelly jelmeztervei az Úrhatnám polgár c. előadáshoz, 1979 A figurák balról jobbra: Covielle ( Márton András ); Jourdain (Kállai Ferenc); Zenetanár ( Gelley Kornél), Covielle( Márton András), Cléonte (Helyei László) A korok közti játékot Nelly már a tervek elkészítésekor érzékelteti. Olyan karaktereket tervez, mint a commedia dell arte figurák, a korabeli ábrázolások egyértelműen inspirálták őt. Mind 56 A Nemzeti Színház képarchívumából 40

41 a papírformátum, mind a kompozíciók hasonlóak az olasz reneszánsz szereplőkről készült ábrázolásokra. A függőleges elrendezésű figurák és az akvarelltechnika együtt keltik a kort és műfajt idéző hatást. A technika is hasonló: barna ceruzával felvázolt alakokat akvarellel színez ki- amit Nelly amúgy is előszeretettel alkalmazott, mert gyorsnak és hatásosnak tartotta, arról nem is beszélve, hogy magát a technikát is kiválóan elsajátította. A reneszánszban viszont nem jellemző, hogy több figura egyszerre legyen ábrázolva- ez Nelly sajátja. Azt az elvet vallja, hogy együtt láttatja akár egy szereplő személyiségének fejlődését, akár egymáshoz képest különböző szereplőket. Ettől egyértelművé válik, hogy elég látványosak-e az eltérések. Míg a technika kort idéző, az ábrázolt jelmezekben viszont már több helyen is megjelennek olyan civil, modern ruhadarabok, mint Covielle atlétatrikója, amik nem szerepelhetnének egy XVII. századi panoptikumban. Önmagában tekintve a fejek kidolgozottságának hiánya lebegteti a jelmezeket a két kor között. Nagy előnye, hogy szabad játékot enged a színészek arcának, a parókák kizárólag illusztrálnak, segítenek egy-egy játékot, mint például a tánctanár megcsúfolását, mikor letépik fejéről a sárga parókáját. Ellenben karaktert nem játszanak el a kiegészítők, ez marad a színészeknek- ahol már túl domináns lenne a ruha, ott a jelmezek visszafogottabbak lesznek. Ez Vágó Nelly találmánya, hogy hol faraghat le úgy a korabeli jellegzetességekből, hogy a ruhák hatása korhű maradjon, de összképük spontán és játékos legyen. A jelmezek nem zavaróan vannak jelen az előadásban, hanem keretet adnak a színészi játéknak és alárendelik magukat a rendezői elképzelésnek. Ehhez tervező és rendező közti egyeztetés szükséges, nyilván meg kellett beszélniük, hogy hol lehet a jelmezekben a csúsztatás. Nelly zsenialitása az egészben mégis az, hogy megtalálta a maga tervezői örömét a jelmezekben, mert összhatásában pazar kosztümöket tervezett, de azok mégsem hatnak fullasztóan az előadásra. A díszítettség azonban egy helyen bizonyosan megengedett az előadás során: Jourdain úr jelmezeiben. Itt elszabadulhat a tervezői fantázia, de kizárólag a színésszel egyeztetve, az ő egyéniségéhez és játékához mérten. A terven még nem szerepel, feltehetően a ruhapróbán tetszhetett meg az ötlet, hogy a kabát olyan rövid legyen, hogy látni lehessen a színész csupasz hasát. Számtalan fodor és ízléstelen díszítés is kerül a kabátkára, szaténból, melynek fényes felülete külön kihangsúlyozza a szereplő mozgását. A terven látható, hogy milyen eltúlzott barokk nadrágot tervezett Nelly eredetileg- ez azonban leredukálódott. Ellenben egy méretes szeméremkupak rákerült a nadrágra, ezzel is gúnyt űzve a figurából. Ez a ruhadarab egyébként még a reneszánsz viseletek jellegzetessége volt, a barokk öltözékeken már nem szerepelt, Nelly kizárólag a nevetség eszközeként használta. Külön szerepet kapnak ezek a jelmezek a nyílt színi átöltözéskor, amikor a ruhadarabokat egyenként leveszik, körbeviszik. Jourdain úr megcsúfolásának eszközei lesznek a jelmezek is. Az első jelenet otthoni öltözékét Vágó Nelly egy fehér köntössel jelzi. Ehhez a komikum jegyében külön bojtos hálósapka is jár, melyet még kézirataiban is megemlít később. Mesterségem gyakorlása közben előfordul, hogy igaz társaim, kedves színészkollégáim várnak el tőlem mókázásra alkalmas göncöket, noha ők aztán a semmivel is képesek csodákra. Kállai Ferencre a biztonság kedvéért bojtos hálósipkát adtam az Úrhatnám polgár szerepében. Annyi év után, amit együtt töltöttünk a Nemzetiben, megérdemlem, hogy 41

42 egy kis pöhönc bojttal is olyan játékot produkáljon, amit kacagás nélkül nem idézhet emlékezetébe az előadás számos nézője. Ilyen az igazi barát! Vágó Nelly jelmezterve az Úrhatnám polgár c. előadáshoz, Jourdain ( Kállai Ferenc), 1979 Fotók az Úrhatnám polgár c. előadásból, 1979, rend.: Zsámbéki Gábor Jourdain úr második öltözete papagájt csinál a színészből- semmi nem tűnik elég soknak. El lehet mondani, hogy amit Nelly kihagyott Jourdain úr első öltözékéből, azt mind belepakolta a díszruhájába. Rengeteg toll, masni és fodor jelenik meg a barokk öltözeten, szinte az ízléstelenségig. Nelly a kor divatját használja arra, hogy eltúlozva azt, elképzeljen egy szabói túlkapást. A zsabó is sokszorosa a megszokottnak, a vállakat tollak és fodrok is díszítik, a kabát anyag alig látszik ki a rüssök és a masnik alatt. A nadrág azonban visszafogottabb, mint az eredeti rajzon, feltehetően azért, hogy segítse a színészt a mozgásban. Nelly ezért átcsoportosítja a fodrokat és inkább a nadrág alján tűnteti fel a díszeket, szabadon hagyva a combokat, ezzel is megkönnyítve a színész helyzetét. Ezek a változások mind a próbafolyamat következményei, és a ruhapróbákon, közös egyeztetéseken módosulhatnak így. Az egész jelmeznek a tetőpontja a piros tollas nagykalap, amit az öltöztetés jelenet végén még a fejére tesznek. Feltehetően színésszel való közös ötletelés eredménye lehetett a hajfürtök közt megjelenő fehér apró masnik használata is. Ez a terven szereplő allonge-paróka helyett szerepel, annak egy szellemesebb, modernebb változata. Vágó Nelly jelmezterve az Úrhatnám polgár c. előadáshoz, Jourdain (Kállai Ferenc),1979 Fotók az Úrhatnám polgár c. előadásból, Vágó Nelly: Színházi viselt dolgaink, kézirat, A Nemzeti Színház képarchívumából 42

43 A főhősök gyakran űzött emberek. Jourdain úr azért boldog ember, mert soha nem ébred rá arra, hogy a képzelete és a valóság milyen távol vannak egymástól. A történet szerint a becsapott Jourdaint a nem létező mamamusi méltóságba iktatták be, leborotvált fejjel vezették ki. 59 Ez a feladat tervezői szemmel nézve hálás, mert a díszes barokk divat keveredik a díszes keleti öltözetekkel, és ennek a visszafogott változata is játékos megoldásokat enged használni. Még a lecsupaszított jelmezeken is van annyi dísz, ami megmozgatja egy jelmeztervező fantáziáját. Vágó Nelly ehhez egy pazar élénkzöld török bugyogót tervezett. A tervtől eltérően a végeredmény egy narancssárga kaftán lett, mind a színe, mind a funkciója miatt történhetett a változás. A dervisek ruhájának jellegzetes színe ez. Jourdain úr a szertartás során hosszan körbeforog, éppúgy, mint a dervisek szoktak. Ekkor kaftánjának szoknyarésze száll körülötte, mert egy egész kör van beleszabva. Innen látszik, hogy Nelly figyelemmel kísérte a próbafolyamat alakulását és ezért magától, menet közben, elképzelést váltott. A másik funkciója a jelmeznek az volt, hogy kellett egy nagy bőség a szoknyarész aljába, mert ezzel rángatták az elterült Jourdaint a színpadon. A színpadpadló anyaga nagyon csúszott- ez rendezői igény volt. Így lehetett Jourdaint a földön könnyedén húzni, csúsztatni a mamamusi jelmezében. Kállai erre azt mondta, hogy velem törlik fel a Nemzeti színpadát 60 Vágó Nelly jelmezterve az Úrhatnám polgár c. előadáshoz, Jourdain (Kállai Ferenc) mamamusi ruhája, 1979, Fotók az Úrhatnám polgár c. előadásból, 1979 A tanárok olyanok, mint a vámszedők. Moliere utálta a filozófusokat, orvosokat, ügyvédeket, tanárokat, szívesen gúnyt űzött belőlük a darabjaiban. Itt sem tesz kivételt, mert a Jourdain úr kegyeiért versengő tanárok hivatásuk paródiái. Ennek a jelmezeikben is meg kellett jelennie. A karakterek kialakításában fontos szempont az is, hogy milyen fizikumú a színész maga. A mértékkel karikírozó jelmezeket Vágó Nelly tervezte 61 - hangzik egy korabeli kritika a ruhákról. Nelly nagyon szerette a színpadon a változatosságot, és az előadásban szereplő különféle tanárok jó lehetőséget adtak neki arra, hogy karaktereket tervezzen. Mind a színészek alkata, mind darabbeli mesterségük játéklehetőséget teremtett a jelmezekben. A filozófiatanárt alakító Benedek Miklós nyúlánk alkatát tovább nyújtotta egy fekete, hosszúkásan díszített jelmezzel. Szándékosan választott sötét színt, ami tovább slankította az 59 Mihail Bulgakov: Moliere úr élete, regény, Gondolat kiadó, 1974, Budapest 60 Fotó az Országos Színháztörténeti Intézet és Múzeum archívumából 61 Barta András kritikája, Népszabadság, 1979.X

44 amúgy is sovány színészt. A nadrág formájával is csalt: vékony, szűk nadrágot húzott rá, ezzel is hosszítva a lábait. A filozófiatanár írása magáról a tanításról a világirodalom egyik legszatirikusabb írása. Jourdain úr a végén már alig tud beszélni, addig tanítják. Ehhez a tudálékos karakterhez jól illett a Vágó Nelly által tervezett szűk, testhez simuló jelmez. Ellenben a vívástanárt játszó Vajda László robosztus alkatát tovább erősítette a széles vállú bőrpáncél és a széles karimájú csizma. Külön vicces a páncél megoldása: gombokkal behúzott bőr mellvért, ami emlékeztet a bőrkárpittal bevont irodaajtók felületére. A filozófiatanár sötét tónusával ellentétben a vívómester jelmezéhez inkább meleg színeket választott, vörös nadrágot és csao színű bőrt, ezzel is növelve a hatalmas testet. A tánctanár piperkőc jelensége már a színválasztásból is kiderül: lila öltözetéhez sárga parókát hordott - amit később megszégyenítésképpen le is rántanak a fejéről. A szokatlan megoldás, hogy fehér térdzokniján fekete szalag tekeredik végig, feltehetően azért van, mert ezzel is hangsúlyt kap lábszárának mozgása tánc közben. Nelly finoman igyekszik a jelmezt a mesterséghez igazítani, ezzel nem csak a színészt segíti meg, hanem egyéniségeket teremt a viseletek által. Vágó Nelly jelmezterve az Úrhatnám polgár c. előadáshoz, a Zenetanár ( Agárdi Gábor) jelmeze, 1979, Vágó Nelly jelmezterve az Úrhatnám polgár c. előadáshoz, a Vívástanár (Vajda László) jelmeze, 1979, Fotók az Úrhatnám polgár c. előadásból, 1979 Moliere nem csak a tanárokat, de az arisztokráciát is élesen bírálja. Az arisztokraták ellenséges érzelmei Moliere-rel szemben végsőkig erősödnek, mivel ezt a Dorante-ot becstelen szédelgőnek ábrázolta, Dorimene grófnőt pedig a legjobb esetben is csak kétes egyénnek mutatta be. 62 A jelmezeknek is mutatnia kell a különbségeket a társadalmi rangok és helyzetek között. Másképp kell gazdagon öltöztetni Jourdaint és másképp a grófot. Az arisztokraták öltözetének kell lennie annak az alapnak, amihez képest torz Jourdain úr jelmeze. Dorante gróf és Dorimene grófnő ruháinak azért van jelentősége a darabban, mert egy kiindulási alapot adnak, megmutatják azt az osztályt, ahová a főszereplő tartozni vágyik. Ettől lesz komikus az úrhatnám polgár öltözete, amikor rájön a néző, hogy egyáltalán nem sikerül rájuk hasonlítania, csupán önmagát teszi nevetségessé. Ennek tudatában tervezi Vágó Nelly a grófnő öltözetét olyan visszafogottra. Sötét színeket használ, visszafogott tónusokat. A díszítés csak annyira sok, amennyit a kor arisztokráciája megkíván. Figyelni kell arra is, hogy a grófnő öltözetének mindenképp gazdagabbnak kell lennie, mint a Jourdain urat körülvevő nőknek, például a feleségének vagy a lányának, mert nem egy társadalmi réteghez tartoznak. A karakter jellegzetessége a maszk, amit végig visel, jelezve azt, hogy - mint úrinő - nem kívánja kompromittálni magát. 62 Mihail Bulgakov: Moliere úr élete, regény, Gondolat kiadó, 1974, Budapest 44

45 Vágó Nelly jelmezterve az Úrhatnám polgár c. előadáshoz, Dorimene (Bodnár Erika) jelmeze, 1979, Fotó az Úrhatnám polgár c. előadásból, 1979 A mamamusi-kép az előadás végén egy avatási szertartás. Moliere eleget tett a király kérésének a balett, az ének és a török ceremónia helyt kapott darabjában. 63 Jourdain úr nyilvános megaláztatása ez a jelenet, mely egy valóságban nem létező török ranggal ruházza fel a szédült úrhatnám polgárt. Zeneszóval bevonultak a törökök, közöttük a mufti is, akinek kalapjához égő gyertyát erősítettek. A törökök a szertartásban igen hóbortosan viselkedtek, hol letérdeltek, hol pedig kiegyenesedtek, és ki tudja miért no-no-no -t kiáltoztak. 64 Vágó Nelly jelmeztervei az Úrhatnám polgár c. előadáshoz, Mamamusi-kép jelmezei, 1979, Fotók az Úrhatnám polgár c. előadásból, 1979 Olyan kép ez, mint egy cirkuszi komédia- könnyen elszáll benne a jelmeztervezői képzelet. Fontos szempont azonban, hogy koreográfiában melyik jelmezzel mit lehet tenni. A tervekből kikövetkeztethető, hogy mikor mi lehetett előbb: egy kitalált koreográfiához igazodott a jelmez, vagy épp fordítva. A jelmezterven felismerhetőek a turbánon díszelgő gyertyák, melyek szerzői instrukció szerint meg is lettek rajzolva. A túlzottan hosszú ruhaujj játéklehetőséget ad, de nem jellegzetesen a dervis öltözet része, kizárólag a tervezői fantázia szüleménye. Remekül mutat mozgás közben. Covielle hosszú uszályos kabátja is játékos elem, apródok cipelik mögötte, ezzel is hangsúlyozva személyének fontosságát. Magas fejfedője, mint egy korona, jelentőségteljesebb külsőt kölcsönöz neki. Fontos a jelmezek stiláris szedett-vedettsége, ezért különböző kultúrák ruhadarabjai keverednek: a túl hosszú ruhaujj a kínai operajelmezek, a magas fejdísz a thai népviseletek sajátja. A teljes mamamusikép jelmezeinek feltehetően egy képzelet szülte látványvilágnak kell lennie, mely leginkább a 63 Részlet az előadás műsorfüzetéből 64 Mihail Bulgakov: Moliere úr élete, regény, Gondolat kiadó, 1974, Budapest 45

46 török kultúrát idézi. Ezért lehet, hogy Nelly belecsempészett a török bugyogók mellé egy-két oda nem illő elemet, hogy az egész kavalkád olyan amatőr hatást keltsen, mint ahogy elképzelnénk a törököket. Emellett pedig, amiről azt gondolta, hogy mutatós vagy mozgásban izgalmas lehet, azt beletervezte, félretéve minden egyéb stiláris szempontot. Egy rövid megjegyzés szintjén kitérnék a két inasra, akik nincsenek benne az eredeti műben, személyük kizárólag rendezői találmány. Kinevetik Jourdaint, elalszanak a zeneóra közben Furcsa sapkájuk bohócokra emlékeztet, színviláguk a lakájok viseletét idézi. Nagy gallérjuk hangsúlyozza az egyenruha-jelleget és korabeli buffókra karikírozza őket. Vágó Nelly jelmezterve az Úrhatnám polgár c. előadáshoz, Lakájok ( Dörner György,Szacsvay László), 1979 Fotó az Úrhatnám polgár c. előadásból, 1979 Vágó Nelly feltehetően szerette ezt a munkát, mert egy későbbi, 2003-ban készült interjúban is megemlítette, pedig az eltelt idő alatt számos más sikeres tervezését felsorolhatta volna. A Nemzeti Színházban, Zsámbéki Gábor rendezésében készítettük az Úrhatnám polgárt. Nagyon szép, korabeli ruhákat kellett tervezni, picit groteszkbe ívelő stílusban. Kállay volt az úrhatnám polgár, a gróf szerepében Major Tamás. Isteni zsabós ruhákat terveztem, régi csipkéket rakosgattunk egymásra, kicsit megfújtuk, hogy szürkés, kopottas, régies hatást keltsenek. Képzőművészeti látványnak sem volt utolsó. Alig vártam már az első öltözőpróbát, ilyenkor az embert a frász töri, mert ekkor érik az embert a legnagyobb meglepetések, hiszen amiről úgy gondolta, hogy nagyon jó, arról kiderülhet, hogy a megvilágítás miatt, nem jön ki belőle, amit mutatni szeretne. Már vártam, hogy elájuljanak a jelmezeimtől, olyan jó lett. A próba szünetében felmentem a varrodába és szembetalálkoztam a Nemzeti akkori igazgatójával, Székely Gáborral. Képes volt azt mondani: Te, Nelly, irtó jók a ruhák, de két dolgot változtatnék rajta. Azt hittem, menten elájulok- hát persze, hogy pont az nem tetszett bennük, amitől szerintem annyira jók lettek. De meggyőztem az ellenkezőjéről Vágó Nelly jelmezbe zárt világa, Sikeres nők magazin, , Papucsek Hilda interjúja 46

47 47

48 IV Henrik - gondolatok a Zsámbéki Gáborral készült interjú alapján Az előadást 1980 ban mutatta be a Nemzeti Színház Zsámbéki Gábor rendezésében. A darabot két estén keresztül adták elő, első nap az I. részt, második nap a II. részt. Én egy hatalmas, gyönyörű, tökéletes és minden ízében összefüggő építménynek tartom a IV. Henriket, a dráma mindkét részét. Jó néhány ízben próbálták még összevonni, egyetlen estébe sűríteni a kettőt, de ennek mindig gyakorlati oka volt és az elméletet csak hozzábiggyesztették, kényszerűségből. Hogyha megbontjuk ezt az építményt, kiderül, könnyen fejünkre dől az egész, mindegyik jelenet magyarázza, kiegészíti, erősíti a többit nyilatkozta Zsámbéki Gábor egy interjúban az előadás kapcsán.1916-ban már volt példa két alkalomra bontott feldolgozásra, de nem két egymást követő estén, hanem közel egy év telt el a két bemutató között.az akkori előadást Ivánfi Jenő rendezte. Nelly később, 1986-ban Vámos Lászlóval még egyszer tervezte a IV. Henriket, mégis a Zsámbéki Gábor rendezés maradt az egyik legemlékezetesebb prózai Shakespeare tervezése. A bemutató előtti évben igazgatóváltás történt a Nemzeti Színházban, ami jelentős személyi változásokat is hozott, főleg a színészek között. Ennek oka egy szemléletváltás volt, melyet a fiatalabb generáció érkezése eredményezett. Ez alapjában véve feszültségeket okozott, melyet Székely Gábor kinevezett igazgató azzal indokolt, hogy az idősebb generációnál a gyakorlat szinte rákényszerítette a színészeket arra, hogy önállóan alkossák meg szerepeiket. Véleménye szerint ez az együttes játékban zavarokat okozott, hiszen ki-ki saját magát akarta megalkotni, ahelyett, hogy az egészben próbálta volna megtalálni a helyét. Mindig azt kifogásoltuk, ha egy színész csak a saját eszköztárából vett elő egy jól ismert eszközt. Márpedig abban a színházban, amiben mi hiszünk, az akcióknak, a helyzeteknek, az állapotoknak meg kell történniük, létre kell jönniük És a dolog annál is bonyolultabb, mert egy ilyen hamis jelrendszer annyira kidolgozott, hogy már nem csak a színész él vele, hanem a közönség is jól érti. Tökéletesen fogja a jelzéseket, s közben igaznak fogadja el a felszínességet. Ez a színjátszás a mi szemünkben ellenszenves, vagy mondjuk avitt nyilatkozta akkor Zsámbéki Gábor. Ez a szemlélet tükröződött az egész előadásban- így érintette a jelmezeket is. Vágó Nellynek ehhez kellett igazodnia a ruhák megtervezésekor. Tervsorozata azért rendhagyó, mert talán itt találtam a legtöbb eltérést a megrajzolt és a megvalósult jelmezek között. A kezdetben sokkal kidolgozottabb, bonyolultabb elképzelések a próbák során letisztultak, egyes ruhadarabok eltűntek, lényegesen egyszerűbbek lettek. Az előadás fiatalos lendülete nem tűrte meg a mesterkélt, színházi ruhajelzéseket. Nelly erre hamar ráérzett és helyenként modernizálta a jelmezeket, közelítette őket az aktuális divat felé - könnyítve ezzel is a színészek játékát. A történetről röviden annyit, hogy a két IV. Henrik tulajdonképpen a második és harmadik epizódja a II. Richárdtól a III. Richárdig tartó nyolcrészes sorozatnak, amit általában egy színházi estére összevonva szokás játszani. A két rész együtt sem tekinthető lezárt egésznek, 66 Bátki Mihály interjúja Zsámbéki Gáborral, FSzM, 1980.XI Hoffer M.-Kerényi F.- Magyar B.- Mályuszné Cs.E.-Székely Gy.-Vámos L.: A Nemzeti Színház 150 éve, Gondolat Kiadó, Budapest,

49 lévén egy történelmi folyamat részét ábrázolják: az előzményt és a folytatást. Jellemző erre a részre is a Shakespeare tragédiák általános sémája: A törvényes uralkodó minden egyes krónikában hosszú láncként vonszolja maga után gaztetteinek láncolatát: eltaszította magától a feudális urakat, akik trónra segítették, előbb az ellenségeit gyilkolta le, azután hajdani szövetségeseit, kiirtotta az utódokat és trónkövetelőket. De nem sikerült mindet kiirtania. Visszatér a száműzetésből egy fiatal herceg, a meggyilkoltak fia, unokája vagy öccse, védelmébe veszi a megtiport jogot, köréje tömörülnek az eltaszított urak, az új rend és az igazságosság reményének megszemélyesítőjévé válik. De hiába, a hatalomhoz vezető úton minden további lépést gyilkosság, erőszak és hitszegés jelez. S amikor az új herceg végre a trón közelébe kerül, a gaztetteknek éppoly hosszú láncolatát húzza már maga után, mint az előző törvényes uralkodó. Mikor fejére teszi a koronát, éppúgy gyűlölik már, mint amazt. Eddig az ellenségeit ölte, most hajdani szövetségeseit fogja öldökölni. S megjelenik az újabb trónkövetelő a megtiport igazságosság nevében. A kör lezárult. 68 Zsámbéki Gábor a jelen tükrében rajzolja át a történet főbb vonalait, innen bontja ki jelenetei mélyebb rétegeit. Ez a szándék érzékelhető Pauer Gyula díszletében is. Egy vasszerkezet, melyet két oldalt elhelyezkedő erkélyek tesznek kétszintessé. Tekintettel arra, hogy a rácsok átvilágíthatóak, a díszlet tud pusztán fényváltással üres tér lenni, úgy, hogy az előbb még palotabelsőt ábrázolt. Vastraverzekből egy galériás udvarforma keret fogja körbe a színpadot, ami kívül-belül teret képes teremteni. A mögötte megjelenő alakok sejtelmesen láthatóak, de el is lehet tűnni- mindez fény kérdése. A színpadkép hol palotabelső, hol díszterem, hol intim sarokszoba a fogadóban, hol pedig csatatér dombtetőkkel, ahol a béketárgyalások folynak. A korábbi realista díszletekhez képest ez a térfelfogás óriási változást jelentett. Nem csak a díszlet anyaghasználata, hanem az a tervezői törekvés, hogy a világítás ilyen szinten részesévé váljon egy színpadképnek. A tér, a világítás és a díszletelemek együttesen alkotják a belülről kialakított látványt: a díszlet a játék által, fantáziánkban életre kelő helyszíneket segíti színpadképpé varázsolódni. Annyi utalás van a korra, hogy a rácsokon helyenként gótikát idéző, hajlított vas ívek láthatóak. Egy ilyen fríz helyezkedik el a portálnyílás tetején is, mely egyben keretet ad a színpadképnek is. A csatában mindössze annyi jelzésszerű változás van, hogy lemezek ereszkednek le- akár faerezet mintával. Hasonló lemezek jelzik a fogadó alacsony tetejét is. Semmi nincs valóságosan megépítve, sokat bíznak a nézők képzeletére. Ezt a szemléletet Vágó Nellynek el kell sajátítania ahhoz, hogy koherens színpadképet alkothasson. Ilyen keretek között nem tudja végigvinni azt a részlet gazdag reneszánsz világot, ami a terveken még szerepel. Pauer Gyula díszletképe jó játéktér és modern esztétikum, Vágó Nelly ruhái pontosan jellemeznek, egy jelentős előadás egyenrangú részesei írja egy kritika, utalva arra, hogy mennyire sikerült Nellynek alkalmazkodnia ehhez a letisztult színpadképhez. Mára már megszokottá váltak a színpadokon a vastraverzek - de ez a nyolcvanas években kezdődött és az előadás létrejöttekor korszakalkotó felfogásnak számított. A képi világ a szellemi és stiláris megközelítés az angol Királyi Shakespeare Társulat produkcióira emlékeztet írta Koltai Tamás az előadás látványáról. 68 Jan Kott: Kortársunk Shakespeare, Gondolat, Apáti Miklós, FSzM, I Koltai Tamás, Új tükör, XII

50 Fotók a IV. Henrik c. előadásból, Pauer Gyula díszlete, 1980, rend.: Zsámbéki Gábor Vágó Nelly a tervek készítésekor reneszánsz tablókat vázolt fel. Krétával dolgozott- ez akkor volt rá jellemző, ha gyors technikát keresett, amit könnyedén rajzolhatott át. Azért más ez a sorozat, mint a többi, mert a tervek jelzésértékűek, leginkább arra használta őket, hogy a jelmezgyártást elindítsa. Ez az előadás kiváló példa arra a csapatmunkára, melyet könyvében említ. Nem véletlen, hogy Zsámbéki Gábor már úgy emlékezett Nelly munkájára, hogy az abszolút szakértelem volt jellemző rá és a mai korhoz közelítés szellemes megoldásai. Ez főleg annak volt köszönhető, hogy Nelly ráérzett, hogy nem szabad erőltetnie a kort, annyit villanthat fel belőle, amennyi még nem zavarja meg a színészi játékot. Át kellett értékelnie a terveken szereplő díszítéseket és minimalizálni azokat. Nelly erénye volt, hogy nem akart mindenáron előtérbe tolakodni saját művészetével. Belátta, hogy alázattal kell viseltetnie az előadást meghatározó folyamatoknak, melyeket a próbák során tapasztalt. Kezdeti elképzeléseit átgondolta és változtatott. Ilyen változás volt például Lady Percy palástjának leegyszerűsítése, vagy Raksányi Gellért kabátjának rövidítése. Oszter Sándor Percy jelmezén sem jelentek meg végül a láncinget idéző rátétek, mert túl sok lett volna. El kell ismerni, hogy előnyére vált az előadásnak, mert egy ilyen díszlethez nem is illettek volna a túl díszes jelmezek. Amennyiben a tér olyan mintha a korban játszódna, de mégis kicsit mai, akkor a jelmezeknek is ezt kell követnie. Vágó Nelly jelmezterv- részletek a IV.Henrik c. előadáshoz, 1980 Percy/Hővér ( Oszter Sándor ), Lady Percy ( Molnár Ildikó fh.), Northumberland grófja ( Raksányi Gellért) Fotók a IV. Henrik c. előadásból, 1980, rend.: Zsámbéki Gábor Zsámbéki Gábort mindenekelőtt az apa-fiú konfliktus foglalkoztatja: a trónnak sokáig hátat fordító, cimborái közt Falstaffal mulatozó királyfi saját korán túlmutató élet-lázadása. A 50

51 Harryt játszó Cserhalmi György az előadás nagy részében ingben van - ez következetesen csak akkor változik, ha dramaturgiailag indokolt. Megjelenése fiatalos, laza. Egy vagány ifjú öltözete, a jelmez színe farmerre emlékeztet- talán nem véletlenül. Mindeközben reneszánsz is, mert kabátjának formája a korra utal - de mellőzi a fűzéseket, díszítéseket. Ezt a lazaságot a karakter jelleme indokolja, mert Harry sokkal vagányabb, mintha az udvarban töltötte volna ifjúságát: útonállók és kocsmai verekedők edzették, nem udvaroncok és etikettek kényeztették. Nelly színnel érzékelteti ezt: az útonállók csapatát Harry jelmezének tónusába öltözteti, penész-zöld öltözeteket képzel el. 71 Vágó Nelly jelmeztervei a IV. Henrik c. előadáshoz, Harry herceg (Cserhalmi György) 1980 Fotók a IV. Henrik c. előadásból, 1980 Shakespeare nem a cselekmény egységének elvi alapján építi fel a drámáit, hanem az analógia elve alapján, megkettőzi, háromszorozza, négyszerezi a fő meseszálat, s mindegyik szál ugyanazt az alaptémát ismételi meg újra meg újra: a cselekmény homorú és domború tükrök rendszere, melyek ugyanazt a szituációt tükrözik, nagyítják és parodizálják. Ugyanaz a téma ismétlődik líraian és groteszkül, majd patetikusan és irónikusan. 72 A darabban hangsúlyos, hogy Harry alulról is látja a fenti udvari világot, amit később maga fog irányítani. Így válik majd érthetővé, hogy miért tudja jobban érzékelni a képmutatás és a valóság közti különbséget, mint főúri társai: mert Falstaff mellett tanult. A trónörökös leendő nemzeti hős, ő győzi majd le a franciákat Azincourtnál. Emiatt muszáj, hogy mozgása rugalmas és könnyed legyen, mint a folyton lendületben lévő útonálló társainak. Ezt mind a jelmeznek, mind a lábbelinek segítenie kell. Vágó Nelly jelmezterve a IV. Henrik c. előadáshoz, Harry herceg (Cserhalmi György) 1980 Fotók a IV. Henrik c. előadásból, Fotó a Nemzeti Színház archívumából 72 Jan Kott részlet az előadás műsorfüzetéből,

52 A IV. Henrikben Shakespeare két Angliát szembesít egymással állandóan. A feudális nagyurak kölcsönösen irtják egymást, a fiatal trónörökös kirabolja az országúton a kereskedőket, s az akasztófavirágok bandájával kocsmáról kocsmára járva vígan mulatja idejét. A IV. Henrik apologetikus dráma, ilyeneket is írt Shakespeare, bár nem sokat. Az ifjú hercegből okos és vitéz király lesz. Az erkölcsi tanulság azonban eléggé epés. Kiderül, hogy Falstaff és az útonállók társasága sokkal jobb iskolája a királyságnak, mint a feudális mészárszék. Egyébként nincs is olyan nagy különbség a két foglalkozás közt. 73 Jelmezes változás is csak akkor lesz, amikor az ifjú útonállóból királlyá koronázzák. Ekkor lerázza magáról Falstaff kényelmetlen társaságát, személyisége jelentős fordulatot vesz: útonállóból úr lesz. Öltözetének elsősorban színe változik: egy bordó bársony együttest visel- a szín sötétedése kor- és szemléletváltást jelent. A bordó öltözet egy érettebb karaktert jelenít meg. Formailag a laza ing eltűnik, és zárt bársonykabát lép helyébe. Ebben a jelmezben már nem futkos annyit, mozgása is méltóságteljesebb, lassúbb lesz. Még egy olyan fazonú köpenyt is kap, mint IV. Henrik, palástján pedig megjelenik a vörös szín. Nelly ezt is tudatosan használja, mert így fejezi ki a királyi rangot. Ennek a tervezői gesztusnak például akkor is jelentősége van, mikor a csatában Douglas a piros palást alatt a királyt ölné meg, de a merénylet meghiúsul, mert más hal meg. A végleges jelmez a tervhez képest lényegesen egyszerűbb lett: nincsenek rajta a tervezett arany gombok és díszítések, valamint a barett is elmaradt a fejéről. Élesen különválnak a IV. Henrikhez, illetve Falstaffhoz tartozó részek. A két dráma a Shakespeare ábrázolta egységes világ két arca. A fenti világban a trónját gyötrődve őrző IV. Henrik a feudális anarchiával küzd, lent Sir John Falstaff korhelykedik. IV. Henrik uralkodását, drámáját a végre nem hajtott nagy tervek, kiszámíthatatlan fordulatok, be nem váltott ígéretek, kiismerhetetlen, sőt megbízhatatlan figurák jellemzik. S Falstaff az, akinek alakjában mindez és mindennek a kritikája a legerőteljesebben jelentkezik nyilatkozta a darab rendezője egy interjúban. Sokan úgy tartják, hogy az előadás igazi főszereplője Falstaff. Átlát társain, élősködő és életélvező, Sir John Falstaff maga a megtestesült reneszánsz élet habzsolás, a menny és a pokol, a korona és az ország valamennyi törvényének harsány reneszánsz kikacagása-, de nem csupán az. Ebben a kövér lovagban plebejus bölcsesség van, plebejus élettapasztalat. Ő nem dől be a történelemnek. Shakespeare Falstaffja gúnyos szemmel néz a világra. 75 Talán itt tapasztalható a legnagyobb különbség terv és valóság között. Kállai teljesen más figurát formált, mint a rajzon szereplő alak. Kihangsúlyozta nagy testét, feltehetően még tömést is kapott - hiszen Falstaff éltető eleme a kövérség: élcelődnek rajta és ő is viccelődik. Ennek szellemében egy vörös tónusú nadrágot vesz fel, ami komikussá teszi figuráját. Vicces, ahogy pipaszár lábai kilógnak a nadrág alól. A nadrágtartó egy karakteres jelzés, mely átmeneti síkon mozog a mai és korabeli közt. Mai szemmel nézve nincs semmi különös Falstaff bandájának fekete nylonköpenyein. Akkoriban viszont ezek a fényes fekete műbőr 73 Jan Kott: Kortársunk Shakespeare, Gondolat, Bátki Mihály interjúja Zsámbéki Gáborral, FSzM, 1980.XI Jan Kott: Kortársunk Shakespeare, Gondolat,

53 kabátok nagyon modernek voltak, amiknek groteszk hatását Nelly még piros hóhérmaszkokkal is fokozta. 76 Vágó Nelly jelmezterve a IV. Henrik c. előadáshoz, Falstaff (Kállai Ferenc) 1980 Fotó a IV. Henrik c. előadásból, 1980 A rendezés a történelem két nézetét kínálja: a fenti klikkháborúk logikáját önmagában és a csavargók optikáján keresztül is láthatjuk. A darab a stafétabotváltást jeleníti meg, IV. Henrik végjátékának és az ifjú walesi herceg színeváltozásának találkozása ez. Ezért lényeges a két szereplő, apa és fia jelmezét egymáshoz képest nézni. Kezdetben Nelly a vörös-bordó és lila tónusokban gondolkodott. A vörös alapjában véve számára az uralkodói szín, a királyi palást egyértelmű ábrázolása, más előadásokban is alkalmazza. Ehhez képest lett volna V. Henrik bordó, mint fiatalabb és IV. Henrik pedig lila, mint idősebb karakter. Ezen Nelly menet közben változtatott, és végül az idősebb királyt sötétszürkébe, míg fiát ennek világosabb árnyalatába öltöztette. Eredetileg Bessenyei Ferenc játszotta a szerepet, Sinkovits Imre Pistolt alakította. Pistolként zseniális volt- mivel inkább komédiás karakter, mint király. A képeken azonban már Sinkovits Imre szerepel királyi öltözetben. Ez olyan szempontból lényeges, hogy egy jelmeztervező egy öltözéket mindig az adott színészre tervez, és ez alapjában véve Bessenyei Ferencre lett kitalálva. Szerepátvétel esetén mindig sérül egy kicsit a karakter, az már nem tükrözi azt a műhelymunkát és közös ötletelést, amit Nelly az ilyen típusú feladatoknál annyira komolyan vett. 77 Vágó Nelly jelmezterve a IV. Henrik c. előadáshoz, IV. Henrik (Sinkovits Imre/ Bessenyei Ferenc) 1980 Fotók a IV. Henrik c. előadásból, Fotó a Nemzeti Színház archívumából 77 Fotó a Nemzeti Színház archívumából 53

54 Számos jelmez közül- jelmeztervezőként nézve az előadást- a páncélok megoldását emelném még ki. Nelly komoly vérteket ábrázol a terveken, a páncélzatokat arany-ezüst színekkel különíti el. A sisakformákkal is jelzi a csapatok közti különbségeket. Díszítésekkel utal viselőjének rangjára, mint ami IV. Henrik díszes mellvértjén is látható. Az előadásban azonban nem láthatóak ezek a merev, korhű viseletek. A próbák közben úgy alakult, hogy könnyíteni kellett a színészi játékon, nem fértek volna bele a merev páncélzatok, amiket Nelly rajzolt, ezért elmaradtak a terven szereplő vértek. A sisakokat is kihagyta, épp csak felbukkan egy-egy a szereplőkön. Helyette bőrhatású lamé anyagból készült vértek lettek, szegecsekkel kiütve, ez adja meg a díszítést. A másik dekoratív elem a textillel bevont légelzáró zsinórok, gurtnik használata. Ezeket egyenként, kézzel varrták fel a felületre, így adják ki a csíkozott mintát. A színezés Gerlóczy Sára festőművész munkája, aki árnyalt tónusokkal tette plasztikusabbá az osztásokat. 78 A textiles gyártási technika két szempontból is működött: mozgásban nem akadályozta a szereplőket merevségével, másrészt anyagából adódóan modern volt, a szegecselt dzsekiket idézte meg az aktuális divatból. Hátránya az volt, hogy gyűrődött, ezáltal hatásában kelleténél sokkal puhább és gyengébb volt. Nellynek ez az első kísérletei közt van, utána még sokat dolgozott azon, milyen anyagokkal lehet olyan illúziót kelteni színpadon, ami legjobban hasonlít a fém páncélzatra. Ez egyébként minden tervező számára egy örök problémát jelent a színpadon: ha műanyag leszívással készül, akkor nagyon merev és nem lehet benne mozogni; ha fémből készül, akkor súlyos és komplikált a felvétele; ha textilből készül, akkor pedig puha és nem sugározza azt az erőt, amire hivatott lenne. Ezért a bőr vértek megoldást jelentettek az akkori problémára. Ma már szokták gumiöntvényből is készíteni a páncélokat- ez még nem annyira elterjedt, ezért elég költséges megoldás. 79 Vágó Nelly jelmezterve a IV. Henrik c. előadáshoz, páncél variációk, 1980 Fotók a IV. Henrik c. előadásból, 1980 Vágó Nelly számára ez a prózai előadás fontos mérföldkő volt szakmai életében. Az akkori Nemzeti stúdiójában a mai legjobbak bontogatták szárnyaikat ( ), ebben részt venni, egy új és előremutató színházi kultúrát létrehozni színháztörténeti feladat volt számunkra emlékezett meg róla utolsó interjújában. 78 Birta Gábor interjúja nyomán 79 Fotó a Nemzeti Színház archívumából 80 Részlet Vágó Nelly utolsó interjújából, Szcenika sorozat- Vágó Nelly,Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet kiadványa 54

55 55

56 Az ember tragédiája - gondolatok a Kerényi Imrével készített interjú alapján. A Tragédia választóvíz, tisztítótűz, így ott a helye színpadainkon olvasható Vágó Nelly emlékirataiban. Ez a mű lett volna diplomamunkája az Iparművészeti Főiskolán 1962-ben, de helyette ő inkább a Rómeó és Júliát választotta, három feldolgozásban. Ennek ellenére, nem kerülte őt el a feladat, végül élete során legtöbbször a Tragédiát kellett terveznie, szám szerint 19 alkalommal. Előfordult, hogy egy évadon belül kétszer is színpadra állította, két különböző felfogásban. A mű a teljes pályafutását végigkísérte, az első alkalommal 1964-ben, utoljára 1999-ben tervezte. A Szegedi Szabadtéri Színpadon négy alkalommal, a Nemzeti Színházban kétszer, az Operaházban pedig egyszer vitte színre. Más műveket is kellett többször terveznie, például a Bánk Bánt hét alkalommal. A Rómeó és Júlia, a Lear király és a Makrancos hölgy számos változatában is közreműködött. Mégis kiemelkedik mind közül a Tragédia, amit a legnagyobb rendezőkkel állíthatott színpadra. Nelly azt vallja, hogy ez a darab tanította meg őt a tér dimenzióira, mert annyi féle méretben és felfogásban élte meg a különböző rendezéseket. A Szegedi Szabadtéri Játékok nagyszínpadán- Vámos László és Szinetár Miklós rendezéseiben- kitárulkozott, Pethes György veszprémi, Paál István szolnoki rendezéseiben, a kőszínház tereiben a kamara színpad méreteire szűkült, Major Tamás Brookra utaló felfogásában az előző kettő közé helyezkedett a mű. Ránki György, Vámos László opera feldolgozásában tragédia, opera, tánc és pantomim kamaradarab felfogás készült sorolja kéziratában. Emiatt úgy éreztem, hogy mielőtt részletesebben foglalkoznék Kerényi Imre 1999-ben rendezett Tragédiájával, érdemes kitérni arra, hogy azt megelőzően hány féle megoldást vihetett már színpadra Vágó Nelly. Kivételesen ezt a művet a többi változattal összevetve kell elemezni, mert Nelly pályafutásának legmeghatározóbb prózai sorozatáról van szó. A Tragédia egy jelmeztervező számára történelmi divatbemutató, színlapján végtelennek tűnik a szereplők felsorolása. Monumentális mű, melyet önmagában megtervezni is sok, de abból 19 különféle változatot kitalálni pedig egyenesen rengeteg. Vágó Nelly jelmezterve, változat az Ember tragédiája c. előadáshoz, Egyiptomi szín 81 Vágó Nelly: Színházi viselt dolgaink, kézirat, Vágó Nelly: Színházi viselt dolgaink, kézirat,

57 A számos tervezésből aligha maradtak meg rajzok, egybefüggő sorozat pedig mindössze egy, a legutolsó, amit Kerényi Imre rendezéséhez készített a Madách Színházban. Az elmúlt évtizedekből pedig csak néhány terv maradt fenn, csupán részletek, egy-egy szín csoportképei. A képeket technikai megoldásaik, kompozícióik és stílusuk alapján lehet összekapcsolni. A sorozatok közül kettőn szerepel felirat, ami alapján kétséget kizáróan meg lehet állapítani a tervek címét. További segítség az is, hogy Vágó Nelly kiállítási katalógusában is megnevezte némelyik tervét, ez zárhatja ki a tévedés lehetőségét. Sajnos egyik rajz sincs ellátva dátummal, ezért meghatározhatatlan, melyik előadáshoz készültek éppen, csak azt lehet biztosan állítani, hogy Tragédia-variációk. Lehetne a terveket festéstechnikák alapján Nelly alkotói korszakaihoz csatolni, de ez is bizonytalan, hiszen számos ábrázolási módot kipróbált, amellett, hogy voltak aktuálisan rá jellemzőbb irányzatok. Tehát annak ellenére, hogy egy időben például leginkább akrillal dolgozott, attól még lehettek olyan tervei, amiket krétával rajzolt meg. Vágó Nelly jelmeztervei, változatok az Ember tragédiája c. előadáshoz, Párizsi- és Prágai Szín Maga Vágó Nelly sem emlékezett pontosan, melyik tervet melyik változathoz készítette, a Tragédiát idézve inkább anekdoták jutottak eszébe. Vámos László Szegeden több tucat arkangyal statisztát küldött fel a Dóm tornyainak falfülkéibe a látvány kibővítésére. Az akkori környékbeli atyafiak egy kis könnyű pénz szerzésének érdekében vállalták a feladatot. A botcsinálta statiszták fehér lebernyegeikben lassú és lomha mozgással kúsztak fel jelenéseik rendező által kijelölt helyeire. Aztán ott hosszan imbolyogva az úr Istennek sem akartak lekecmeregni. Az oknyomozás derítette ki, hogy alföldi polgártársaink a toronymászáshoz a kurázsit a helybeli kantinok Bacchus-oltárain áldozva merítettek, jócskán. Vámos komoly ember, jó rendező, így azonnal intézkedett írta emlékezéseiben. Felidézett egy olyan történetet is, szintén a Szegedi Szabadtéri Színpadról, amikor a kiskatona nem a forgószínpad mozgatására figyelt, hanem a gyönyörű Évát bámulta, ezért beszorult a lába. A balesetet szerencsére maradandó sérülés nélkül megúszta. Ilyen és ehhez hasonló történetek vannak lejegyezve Nelly kéziratában, konkrétum a tervezés folyamatáról azonban sehol nem található, így sem dátumok, sem helyszínek nem meghatározhatóak. 83 Vágó Nelly: Színházi viselt dolgaink, kézirat,

58 Vágó Nelly jelmeztervei, változatok az Ember tragédiája c. előadáshoz, Első Szín és Falanszter A tervek beazonosításánál feltételezésekbe bocsátkozni tévútra visz, nem érdemes. A legtöbb, ami hitelesen állítható, hogy a képeket stilárisan egymáshoz kapcsolva, rekonstruálhatóak egy-egy sorozat részletei. Innen lehet következtetéseket levonni, Nelly darabról alkotott nézeteit megismerni. A Tragédiát ahányszor tervezte, annyiféle módon ábrázolta: volt, hogy akrillal, vagy éppen krétával, de vegyes technikát is alkalmazott. Ha nem jut eszedbe semmi, vegyél egy szép papírt - mondta nekem mindig, amikor el kellett kezdenem egy feladatot. Arra célzott, hogy a tervezés kiindulási pontja mindig egy kétdimenziós alkotás. A papír és a technika kiválasztása képzőművész szemszögből nézve inspiráló, hiszen alkotóját kezdettől fogva más szituációba helyezi. Így valamelyest eltér majd a végeredmény a korábbi változatoktól. Egy új ábrázolási technika alkalmazása más felületeket ad ki, más textúrákat lehet kialakítani ceruzával vagy akrillal. Ez hatással lehet a végeredményre, más megoldások jutnak a tervező eszébe. Így kikerülhető az önismétlés. Erre azért van szükség, mert bármennyire is más a rendező, vagy a színészek és a helyszín is, a mű alapjában véve meghatározza a feladatot, amitől eltérni nem lehet. A mű szövegét számtalanszor korszerűsítették, rövidítették, alakították át, de a színek szerkezeti rendjén változtatni nem lehet.( ) Madách művét így vagy úgy lehet színre vinni, ekkora vagy akkora színpadon, de a történet egészét kell elmondani. 84 vallotta Vágó Nelly számos Tragédia-tervezés után. Vágó Nelly jelmeztervei, változatok az Ember tragédiája c. előadáshoz, Első Szín és Bizánc Egy közös viszont van az összes tervsorozatban: mindegyik csoportképekben van elképzelve. Feltehetően tobzódott a korok divatjának különféle ábrázolásaiban, szívesen mélyedt el egyegy szín sajátos formai világában. Magam is egybefüggő, sokfigurás képeken festem fel 84 Vágó Nelly: Színházi viselt dolgaink, kézirat,

59 színeit minden alkalommal, soha meg nem unva ezt a megtisztelő feladatot. 85 Mint gyakran, most is egyértelmű volt számára, hogy együtt láttassa a színpadképek szereplőit, egymáshoz képest mutassa meg Ádámot, Évát és a színek tömegeit. Vágó Nelly jelmeztervei, változatok az Ember tragédiája c. előadáshoz, Első Szín Végül, az elkészült előadásfotók alapján össze lehetne hasonlítani, hogy a terven szereplő figurák melyik fényképen köszönnek vissza. Sajnos gyakorlati okok miatt ez is lehetetlen. A Tragédia papíron bravúros megoldásokat enged, hatalmas kosztümöket, korok divatjait lehet hozzá megálmodni. Valóságban viszont a mű szerkezete nem teszi lehetővé színpadon a korhű díszes ruhákat. Olyan gyakran változnak a színek, felvonásonként hét-nyolc alkalommal, hogy tömegek teljes átöltöztetése, hajjal, díszekkel és bonyolult ruhákkal sok fennakadást okozhatna az előadás menetében. Nincs értelme részletező naturalizmusnak, ahhoz túl sok a szín. - hangzott például Kerényi Imre instrukciója Nelly tervezéséhez. Feltehetően ezt más rendezők is így gondolták, mert bármelyik felfogásban készült is el a Tragédia, az összes fényképen rendkívül egyszerűek a jelmezek, szinte alapruhák, a díszítések minimálisak és jelzésszerűek. Különféle változatokat összevetve, nincs köztük olyan, ami kiemelkedne a jelmezek túldíszítettségével- mindre a stilizáltság jellemző. Ezt maga Vágó Nelly is elismerte kéziratában: Por lepi, molyok rágják a sok ezernyi jelmezt, amiket a remekműhöz tervezhettem, talán már magam sem tudom ki, melyik is, mikor és mihez készült Fotók az Ember tragédiája c. előadásból, 1964, rend.: Major Tamás, Lucifer (Kálmán Gy.), Éva (Váradi H.), Ádám ( Sinkovits I.) Fotó az Ember tragédiája c. előadásból, 1965, rend.: Vámos László,Éva (Ruttkai Éva), Ádám (Nagy Attila) Fotó az Ember tragédiája c. előadásból, 1976, rend.: Szinetár Miklós, Ádám (Hegedűs D. Géza), Lucifer (Lukács Sándor) 85 Vágó Nelly: Színházi viselt dolgaink, kézirat, Vágó Nelly: Színházi viselt dolgaink, kézirat, Képek az Országos Színházi Intézet adattárából 59

60 Állításaim alátámasztására felkerestem néhány változat előadásfotóit. A fenti bal első kép az 1964-es előadásról készült. Látható a képen az a jelmez is, amire Nelly még évtizedekkel később is emlékezett: Melege lehetett Kálmán Györgynek is, amikor Major Tamás Brook mintájára egyszerűsített Luciferje egy szűk, sötétlila bőr gúnyában kísérte útján az első emberpárt. Előadások után úgy vágták le sokszor a csuromvíz kosztümöt viselőjéről, mint orvos a gipszkötést. Nem ez volt a legjobb ötletem ebben a darabban. 88 A többi előadás esetén, összehasonlítás végett, az egyiptomi képeket találtam meg és vetettem össze. Egymás mellett láthatóak balról jobbra az 1964-es Major Tamás - rendezés, az 1965-ös Vámos Lászlórendezés és az 1976-os Szinetár Miklós-rendezés egyiptomi képei. A képeken jól látható a jelmezek egyszerűsége valamint az a tervezői törekvés, hogy adott korokból kiragadja a rájuk legjellemzőbb stiláris jegyeket. Ezeket mérlegelve színnel és jelzésekkel utal egy-egy időszak viseleteire. Például, az egyiptomi viseletek esetén Nelly legtöbbször a nagy gallérokat választja, mint kort idéző jellegzetességet. Ezeket viszont különböző szabásokkal oldja meg és variál a díszítésükkel is. Egyikre csíkokat applikál, másikat kiszegecselteti. Ehhez hozzátartozik az aktuális közeg is, mikor, milyen divat-tendenciák uralják a rendezés idejét. A jelmeztervező mindig közelít az adott előadás nézőinek ízléséhez, igényeihez. Mindemellett igazodnia kell a művészek személyiségéhez, alkatához, különösen színésznők esetén. Nelly pedig olyan Évákkal dolgozhatott, mint Váradi Hédi vagy Ruttkai Éva. Összességében véve, Nelly számára a Tragédia mindig a monumentális festménysorozatokat jelentette. A Tragédia kőkemény munka, évezrednyi az áthidalt történelmi idő állította a műről. Precízen ügyelt a különféle jelenetek csoportjainak mutatós ábrázolására. Miután a tervekkel elkészült, félretette azokat és az előadás jelmezeinek lebonyolítását gyakorlati alapokra helyezte. Figyelembe vette a gyártáshoz rendelkezésre álló időt és emberállományt, az anyagi kereteket valamint a megoldandó gyors öltözéseket. Ekkor egyszerűsítette le a jelmezeket, így koptak le a terveken feltüntetett díszítések, csökkentek a kiegészítők. Jelmeztervezőként pontosan tudta, hogy ezt nem lehet másképpen megoldani, mert akadályozná vele az előadás menetét. A művet még így is nagyon szerette, mert számára újra és újra alkalmat adott jelmezes álmainak ábrázolására. Mindközül a legszebb sorozat talán az utolsó, amit 1999-ben, a Madách Színház részére készített. A Tragédia egy jelmeztervezői show. Korok és színek változnak, ezért jelzésszerűség, nagy jelek kellenek a ruhákban. - hangzott Kerényi Imre instrukciója a jelmezekkel kapcsolatban. Maga a díszlet is jelzés értékű. A forgószínpad mozgásai választják el a színeket, a különféle helyszínek látványvilágát egy-egy jellegzetes díszletelem vagy kellék oldja meg. Jellegzetes a háttérben leereszkedő és felemelkedő napkorong, vagy a körbeforgó építmény, mely hol kunyhó, hol domb. Különleges, hogy a nézőtérre egy kifutó van építve, amin közlekednek. Inkább technikai eszközök segítségével érnek el hatásokat, mint a díszlet túlzásaival. Az Urat játszó Huszti Pétert fentről eresztik le, aktívan használják a zenekari árkot járásként és a forgó mozgására is koreográfiák épülnek. A színpad tud üres tér lenni, ha nagyobb tömegek mozgásainak kell helyet biztosítani, mint a London-képben, de mobil 88 Vágó Nelly: Színházi viselt dolgaink, kézirat, Vágó Nelly: Színházi viselt dolgaink, kézirat,

61 elemekkel is megtölthetik, ha jelezni kell egy helyszínt, ilyen például a Fáraó trónja. Ennek tudatában Vágó Nelly olyan jelmezeket tervezett, amik a tér puritán közegébe tökéletesen illeszkednek. Jelzések, alapöltözetek, könnyű anyagok jellemzik, kevés dekorációs rátéttel. Nelly ez esetben sokkal jobban figyelt a tömegek összhatására, mint a ruhák önálló díszítgetésére. Az összképet helyezte előtérbe, szemben az egyének kimunkált jelmezeivel. Csak indokolt esetben szerepeltek rátétek vagy díszek a ruhákon- azok is rendkívül visszafogottan és szerényen. A terveket akvarelltechnikával készíti, és - későbbi rajzaival ellentétben- még az akvarellpapíron festi ki a barna ceruzával felvázolt figurákat. (Később már csak a rajzairól készített fénymásolatokat színezte ki.) Ez onnan látható, hogy a felület nem egyenletes, hanem enyhén pöttyözött hatású, mert a festék másképp folyik bele a szemcsékbe és megáll a papír gödreiben. Ilyen egy fénymásolaton nem fordul elő, mert a másolópapíroknak sokkal egyenletesebb a felülete. Nelly olyanokra is odafigyelt, hogy a megfolyatott festék milyen festői foltokat képez. A kép művészi hatását fokozza, hogy alig vannak kontúrok, inkább színek és árnyékok választják el a felületeket. Az arcokat szokás szerint barna akvarellceruzával vázolja fel. Ennek előnye, hogy helyenként elmosható, így plasztikát lehet vele teremteni. Közben határozottabb vonalakat is lehet vele húzni, ami kiemeli a karakteres vonásokat, mint például a szemek vagy az orr. Az Isten és az angyalok jelmezei világos leplek. A terveken szereplő rengeteg anyag később leredukálódott- feltehetően azért, hogy ne akadályozza a mozgást. Az Istent játszó Huszti Péternek a magasból kellett leereszkednie, ezért fontos volt kiküszöbölni a kockázatot, hogy ne akadhasson bele a jelmezébe. Több Tragédia-tervezéssel ellentétben, Nelly itt nem szárnyakat tervezett, hanem a jelmezek ujjaszabása van úgy kialakítva, mintha szárnyaik lennének. Ez feltehetően rendezői igény is volt, hogy minél egyszerűbben legyenek megfogalmazva a karakterek. A fejeken nincs glória vagy egyéb fejdísz- bár ezt a korábbi változatokban sem lehet találni, különlegesek viszont a szemformájú szemüvegek. 90 Vágó Nelly jelmezterve Az ember tragédiája c. előadáshoz, 1999, rend.: Kerényi Imre, Első szín jelmezterve Fotó a Az ember tragédiája c. előadásból, 1999, az Úr (Huszti Péter) 90 Fotó a Madách Színház archívumából 61

62 Az első emberpár jelmezei teljesen letisztultak, mintha meztelenek lennének. Mindössze néhány anyagdarabot viselnek, szabásuk primitív kultúrák egyszerű viseleteit idézi, alig van rajtuk varrás. Közben funkcionálisak, mert Éván például egy olyan ügyesen kiszabott szoknya van, ami tulajdonképpen rövidnadrág- így mozgás közben sem feszélyezi őt. Pár jelzésértékű indás dísz van karjukra, lábukra tekerve, és mindössze egy kis növény jellegű fejpánt utal a paradicsomi létre. Ez a terv azért különleges, mert néhány részlet is jelezve van rajta- egy cipő és Lucifer ingnyaka. Ez tervezői szokás- vagy azért, hogy ne felejtődjön el, vagy pedig azért, hogy egyértelmű legyen a gyártók számára. Főiskolai tervezési feladatnak megkaptam én is a paradicsomi színt és küzdöttem vele. Volt egy rajzfüzetem, azt Nelly elkérte tőlem és megkérdezte: Nem tudsz Évát rajzolni? Majd fél perc alatt felvázolta a képen látható figurát és megtervezte sokadik Éváját. Ekkor éppen bokáig érő hosszú hajat álmodott meg, benne virágokkal, lábára pedig indákat tekert. Olyan inspiráló volt látni, ahogy szárnyalt az ötletekkel, hogy kedvet kaptam és tablót festettem, paradicsomi háttérrel, indákkal és virágokkal, pontosan, ahogy tőle hallottam. Sajnálom, hogy nem én festettem - mondta. Ez volt a legnagyobb bók, amit valaha kaptam tőle, de nem ez a lényeg. Sokkal inkább azt hangsúlyoznám, hogy érezhető volt, hogy szívesen újratervezné még párszor Tragédiát 91 Vágó Nelly jelmezterve Az ember tragédiája c. előadáshoz, 1999,Paradicsomi szín Fotó a Az ember tragédiája c. előadásból, 1999, Éva (Pikali Gerda), Ádám ( Pavletits Béla) Vágó Nelly skiccrajza Éva jelmeztervéhez, 2001 Az előadás jellegzetes figurái az angyalkák. A két kisgyerek a színek között részleteket idéz Karinthy Frigyes: Az emberke tragédiája című írásából, így vezetve át egyik jelenetet a másikba. Rendezői kérés volt, hogy modernek legyenek, de közben legyen jelmezükben valami meseszerű. Nelly vagány tornacipős figurákat talált ki, és kék felhőre utaló sapkát is horgoltatott nekik. Ez Bódog Böbe iparművész munkája, aki gyakran készített hurkolt ruhadarabokat színházaknak. Nellyvel majdnem egyszerre végeztek az Iparművészeti Főiskolán és gyakran részt vett különleges jelmeztervezői elképzeléseinek megvalósításában. Sokszor együtt ötleteltek, különféle textileket montázsoltak össze. Nelly nagyon szerette a hálós, hurkolt anyagokat a színpadon, mert áttörtségük miatt sejtelmes hatást lehetett velük elérni. Volt, hogy extrém anyagokat is felhasználtak, például előfordult, hogy Nelly szívószálakat vagy tejeszacskót köttetett egy kardigánba Fotó a Madách Színház archívumából 92 Bódog Erzsébet iparművésszel készített interjú alapján 62

63 A tablón szereplő többi figura változott. Mácsai Pál Luciferként sem szárnyakat, sem fejdíszt nem visel, fekete öltönyben játssza végig az előadást. Ez feltehetően rendezővel és tervezővel folytatott közös egyeztetés alapján egyszerűsödött így le. 93 Vágó Nelly jelmezterve Az ember tragédiája c. előadáshoz, 1999, rendező: Kerényi Imre Fotók a Az ember tragédiája c. előadásból, 1999, az Úr ( Huszti Péter), Lucifer (Mácsai Pál) Tekintettel arra, hogy a korábbi Tragédiáknál is kiemeltem az egyiptomi színt, így ez esetben is ezt kell megemlíteni. Itt sincsenek túlburjánzó díszítések a jelmezeken, és egyszerűbb lett a végeredmény, mint a terveken volt. Mindössze gallérok és egy fáraó-fejdísz utalnak az egyiptomi jellegre. A kellék-esernyő is jól mutatja, mennyivel modernebb, stilizáltabb lett a végeredmény, mint az eredetileg tervezve volt. 94 Vágó Nelly jelmezterve Az ember tragédiája c. előadáshoz, 1999, rendező: Kerényi Imre, Egyiptomi szín Fotó a Az ember tragédiája c. előadásból, 1999, rendező: Kerényi Imre, Fáraó ( Rátóti Zoltán ) A Madách Imre-érmet azért kaptam, mert 19 alkalommal terveztem az Ember tragédiájához jelmezeket, különféle rendezői koncepciók szerint, más-más színházban mesélte Nelly évekkel később utolsó interjújában. Nem említette azonban a végső, huszadik tervezését. Ezt 93 Fotók a Madách Színház archívumából 94 Fotó a Madách Színház archívumából 95 Szcenika sorozat- Vágó Nelly, Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet kiadványa 63

64 már magának készítette, egy hosszú történet méltó befejezéseként. Itt nem voltak időkorlátok, gyors öltözések, egyszerűsítő rendezői törekvések. Megalkothatta álmai Tragédiáját, az eddigi változatok esszenciáját. Az 1999-es bemutató után festette meg az alábbi tablót, kizárólag saját örömére. Az ember tragédiája, Vágó Nelly festménye, vegyes technika, 50x70 cm, magángyűjtemény 64

65 OPERA Nehezen tudnám megfogalmazni, mi az oka, hogy naponta megilletődöm, amikor a régi pompájában ragyogó, Ybl Miklós tervezte Operaházunkba belépek vallotta kéziratában Vágó Nelly, aki 1985-től szerződött a Magyar Állami Operaházba, melynek végül örökös tagja lett. A kor egyik legelismertebb jelmeztervezőjét, Márk Tivadart váltotta itt, bár még pár évig párhuzamosan alkottak ig évente több tervezési feladatot is kapott, köztük operákat és baletteket egyaránt. Hozzávetőlegesen harminc operát és tíz balettet tervezett. Legtöbbet Nagy Viktorral dolgozott, de Kerényi Imrével, Békés Andrással és Tóth Jánossal is számos közös bemutatója volt. Legmeghatározóbb munkáit azonban balettben, Seregi Lászlóval alkották, mikor a három Shakespeare előadáshoz tervezte meg a jelmezeket. Nelly kivételes alkotótársra lelt benne és szárnyalt, amellett, hogy egyébként mindegyik operaházi műfajban remekelt. Tervezett olasz operákat, mint a Rigoletto, az Othello vagy az Aida. Könnyedebb műfajban is számos műhöz álmodta meg a jelmezeket, mint a Denevér, a Cigánybáró vagy a Három a kislány. Legkomolyabb operasorozata a Wagner ring volt, melynek plasztikus jelmezeiben kiteljesedhetett képzelőereje. Talán nincs olyan viselettörténeti kor, amit ne kellett volna színpadra álmodnia. A tervein jól látszik, hogy milyen sokrétű feladatokkal kellett szembenéznie: az Adriana Lecouvreur barokk jelmezeitől kezdve a Trubadúr reneszánsz öltözetein át, beleértve a Don Quijote lánykarának klasszikus balett tütüjeit. Ő maga így összegezte tapasztalatait: A sokszereplős operák színpada sokféle. Vagy a nagy tömegekben állnak a főszereplők a színen, vagy egyedül, vagy csak néhányan. Mivel az előadás nem koncert, hanem operaszínpad, minden esetben esztétikus látványt kell teremtenünk. Az operaszínpadon a képi melléfogás éppen olyan, mint a hamis intonáció. Ezt kell elkerülnünk. Nem olyan könnyű. 97 Szinetár Miklós, az Operaház akkori igazgatója, dicsérte Vágó Nelly hallatlan fantáziáját, kedves természetét, kiváló anyagismeretét valamint a műfaji követelményekkel szembeni alázatát. Méltatta, hogy milyen kiválóan alkalmazta a jelmezeit a koreográfiákhoz és mennyire magas fokon ismerte a kivitelezés fortélyait is Vágó Nelly: Színházi viselt dolgaink, kézirat, Vágó Nelly: Színházi viselt dolgaink, kézirat, A Szinetár Miklóssal készült interjú alapján 65

66 Vágó Nelly jelmezterve az Adriana Lecouvreur c. előadáshoz, 1992, rend.: Nagy Viktor Vágó Nelly jelmezterve a Trubadúr c. előadáshoz, 1996, rend.: Vámos László Vágó Nelly jelmezterve a Don Quijote c. balett előadáshoz, 1997, koreogr.: M.Petipa és ifj. Harangozó Gyula Akik sokat dolgoztak vele, leginkább kiemelték a nagyszínpadhoz való veleszületett érzéket. Pontosan tudta, hogy kell távolságban, foltokban, nagy dimenziókhoz igazodva jelmezt tervezni. Tehetsége volt az arányok felméréséhez, az anyagok viselkedését pedig tapasztalatból ismerte. Könnyedén rajzolt, ezért a sokszereplős tömegjelenetek ábrázolása nem okozott gondot számára. Úgy tűnt, ezen a területen találta meg igazán önmagát. Jellemző rá a korismeret és annak reális ábrázolása. Az teszi őt egyedivé, hogy mégsem viselettörténeti tablókat alkot, hanem sokkal inkább színpadképeket fest. Kreativitását kiaknázhatja a tablók kivitelezésekor- az opera műfaja engedi neki azt a játékosságot, amit a legjobban szeret a jelmezekben. Montázsokat készít, festi az anyagokat, kísérletezik a rétegekkel- és mindehhez rendelkezésére áll az ország legnagyobb jelmezkivitelező apparátusa. Cipész, festő, parókakészítő, maszkos, kalapos, és egy hatalmas jelmezgyártó műhely mind házon belül rendelkezésére áll és ő pontosan felméri, hogy ezt miként használja. Csodák születnek az irányítása alatt, érti az anyagokat, a színpadot és az embereket. Pályája csúcsán van, a legnagyobb alkotásait hozza létre itt. Fontos volt, hogy az egész intézmény jelmezes területét kézben tartotta, szellemisége áthatotta a műhelyeket, gondolataival inspirálta a kivitelezőket. Nelly ceruzája elindult, nekem meg az agyam - mesélte róla Birta Gábor, talán legközelebbi alkotótársa. Nelly nagy erénye volt, hogy sziluettben gondolkodott, azt vázolta fel elsőként és ehhez társította a textileket. A távolságot beletervezte a jelmezekbe, kompozícióban gondolkodott. Ennek meghatározó része volt a kontrapont- amit tervezők nagyon ritkán tudnak megoldani. Érzék kell ahhoz, hogy tömegjelenetben, pusztán jelmezes eszközökkel, miként lehet hangsúlyt adni egy figurának, ellenpontozva ezzel a tömeg összképét. Tekintettel arra, hogy Nelly jelmeztervei tablókban készültek, így értett ahhoz, hogy miként emeljen ki egy gesztussal egy szereplőt a tömegből, szükség esetén hogyan adjon hangsúlyt egy-egy karakternek, használva a jelmez kifejező erejét. Sajnos a tervei közül nagyon sok elveszett- ennek fő oka az lehet, hogy megrajzolás után már nem foglalkozott a tablókkal, mert mindig csak előre tekintett. Olyan is előfordulhat, hogy kiállításokra küldte őket, majd nem kerültek vissza hozzá, ugyanis teljes sorozatok hiányoznak a felkutatott életműből. Mindenesetre sajnos tény, hogy a számos operaházi tervsorozatból mindössze néhány maradt fenn, ilyen a Seregi-balettek sorozata, a Faust, a 66

67 Kékszakállú herceg vára vagy a Trubadúr. Kutatásom alkalmával Nelly számos operaházi kollegájától kértem segítséget abban, hogy a festményeket névvel tudjam ellátni, és ők is alátámasztották állításomat. Amiket felismertek, azokat csoportosítani tudtam, ezekhez kerestem meglévő jelmezeket. A Seregi balettek nem okoztak gondot, hiszen a mai napig sikerrel mennek repertoáron. Az operákkal már nehezebb volt a helyzet. A legelkeserítőbb az volt, ahol se tervet, se jelmezt nem találtam, mint például az Aida. Akadt pár olyan is, aminek jelmezeiről már senki nem tudott, mint a Nürnbergi mesterdalnokok vagy a Fidelio, pedig a terveket sikerült megtalálnom. Valamint olyan helyzet is adódott, hogy bár sehol nem találom a terveket, de jelmezei mai napig játszó ruhák, mint a Tosca. Nellynek szív ügye volt, nagyon szerette ezt az előadást- még nekem is kiadta főiskolai feladatban a megtervezését. Kaptam a lehetőségen, végigfényképeztem a jelmezeket. Csodákra leltem Tosca ruháiban, Scarpia kabátjában, ahogy az a képen is látható. Nem tolakodó, hanem finoman elegáns díszítésű jelmezek ezek és azt sem szabad elfelejteni, hogy az előadás bemutatója 1988-ban volt, harminc évvel ezelőtt! Részletek a Tosca c. előadás jelmezeiről Tosca első ruhája, Scarpia kabátja, Tosca második ruhája Amennyiben szerencsém volt, tervet és jelmezt együtt felleltem, akkor kaptam az alkalmon, és szívesen végigfényképeztem, amit csak találtam. Ilyenek például a Háry János jelmezei. A rendelkezésemre álló dokumentációs anyag jelentősen befolyásolta a munkámat. Elsősorban azért esett választásom a Székelyfonóra és a Denevérre, mert megtaláltam hozzájuk a terveket és a jelmezeket is egyaránt, valamint rendezőikkel vagy alkotóikkal személyesen tudtam beszélni. A Wagner-ring jelmezei mára már elég hiányosak, de néhány még fellelhető. Terveik hasonlóan hiányosan maradtak fenn, azonban olyan emblematikusnak tartom Nelly operatervezései közt, hogy feltétlenül említeni kell. Ami pedig kihagyhatatlan, az egyértelműen a Seregi balettek, mert talán ez lehetett Vágó Nelly számára teljes életművének legkedvesebb gyöngyszeme. Végigtervezhettem az operairodalom szinte összes remekművét Verditől az összes Wagnerig, beleértve a kortárs szerzők műveit is. Talán ezért lettem Érdemes művész emlékezett vissza utolsó interjújában. Bár a mai napig a Magyar Állami Operaház örökös, címzetes jelmeztervezője, Vágó Nelly 2003-ban, tizenöt évvel ezelőtt tervezett ott utoljára. Egy opera 99 Szcenika sorozat- Vágó Nelly, Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet kiadványa 67

68 és egy balett zárták operaházi éveit: Szinetár Miklóssal a Sevillai borbélyt, Pártay Lillával a Wolfgang Amadeus Mozartot tervezte. Mára már sokan kicserélődtek a régi kollégák közül, van, aki sosem találkozott személyesen vele. Mégis, egy kép még mindig kint van a falon, ami mutatja, hogy a mai napig nem felejtették őt el. Vágó Nelly fényképe a Magyar Állami Operaház varrodájának falán 68

69 69

70 A denevér Nosztalgia ide, nosztalgia oda, napjaink polgárosodása visszahozta az otthonokba, középületbe az úgynevezett stílbútort, bársonyt, csipkét és dús aranyozásokat. A régi szép és mai korszerű forma békés együttélésben fér meg egymással. Az operett nem az idősebb generációk műfaja, hanem romantikus mesék zenés és táncos látványos világa. Nem röstellni kell, hanem értő módon művelni. 100 fogalmazott a műfajt illetően Vágó Nelly ben megjelent kéziratában. Bár neve nem kifejezetten az operetthez kötődik, mert inkább prózát és operát tervezett, mégis néhány sikeres operett tervezést is tudhatott maga mögött. (pl. Sybill, Dohányon vett kapitány, Carousel, Bocaccio). Ezért nagy gyakorlattal fogott hozzá a Denevér megtervezéséhez, melyet 2001 júniusában mutatott be a Magyar Állami Operaház Szinetár Miklós rendezésében. A darab rendezője röviden így foglalta össze a történetet az előadás műsorfüzetében: A Denevér ravasz, különleges, sokarcú darab. Mi jellemzi? Egyfelől az élet szeretete, az öröm keresése, az élni, szeretni, inni jó hite. A másik oldalon pedig szkeptikus rajz az ember kiszolgáltatottságáról, megalázhatóságáról, és irónikus rajz a polgári szerelmi és házassági viszonyokról. Itt mindenki megcsal mindenkit. Senki sem az, aminek látszik. És a darab végére minden szereplő gazdagabb egy keserű élménnyel - mint Mozart operáiban. De itt azért a keserű édes is, mert Johann Strauss zenéje az élet kicsattanó ünneplése, ugyanakkor lenéző iróniája is, amivel kora erkölcseit szemléli. 101 A Denevér egy egész korszak életérzését, hangulatát örökíti meg. - olvasható az előadás műsorfüzetében. A Denevér az első operett, amely nem kosztümös, hanem keletkezésének korában, azaz Johann Strauss jelenében játszódik. Színpadán, mint egy szédítő körhintán a bécsi práter forgatagában, úgy jelennek meg az Osztrák- Magyar Monarchia bábfigurái. 102 Ezért Vágó Nellynek a Monarchia korabeli divatot kellett idéznie a színpadon. Tudását viselettörténeti könyvekből szerezte. Szerencsésnek mondható a jelmeztervező akkor, ha olyan sokféle divatvonal jelenik meg egyszerre egy kor öltözködésében, mint amilyen a monarchia korának női viseleteire jellemző volt. A kor divatja minden stílust felhasznált, amit használhatónak ítélt. 103 Strauss korának sokszínű divatja lehetővé teszi a színpadi jelmezekben az eklektikát, és ezzel segíti a karakterek markáns ábrázolását. Különféle alakok és szabásvonalak sorakoznak fel, ki-ki társadalmi rangjának, életkorának és jellemének megfelelően. Ezzel szemben a férfidivat jóval egyszerűbb volt, és ez sokkal kevesebb játéklehetőséget enged. Zakó, frakk- ezek maradtak a férfiöltözködés legfontosabb elemei. A gérokkot azonban a század végén felváltotta az elöl lekerekített cutaway, a zsakett. Később ehhez társult a szmoking. Ezzel a néhány formával ki is merült a férfiak ruhatára. 104 Ennek ellenére Vágó Nelly egy sokszínű színpadképet tár elénk. Köszönhető ez annak is, hogy a szereplők rangban, helyzetben erősen eltérnek egymástól, mint Eisenstein a jómódú bécsi polgár, vagy Frosch, az iszákos fogházőr. Tekintettel arra, hogy viselettörténeti tablók ritkán ábrázolnak szegényebb rétegeket, vagy akár fogházőröket, a jelmeztervező feladata kikutatni, 100 Vágó Nelly: Színházi viselt dolgaink, kézirat Szinetár Miklós, A denevér, műsorfüzet, Magyar Állami Operaház 102 Batta András, A denevér, műsorfüzet, Magyar Állami Operaház 103 Ludmila Kybalova, Olga Herbenova, Milena Lamarova : Képes divattörténet, 1977, Corvina kiadó 104 Ludmila Kybalova, Olga Herbenova, Milena Lamarova : Képes divattörténet, 1977, Corvina kiadó 70

71 hogy milyenek lehettek. Amennyiben nem talál erre utalást, akkor a kor divatjából építkezve kell kitalálni, hogy miként is nézhettek ki ezek az emberek. Nelly pazar jelmezeket tervez a báli közönségnek, de a polgári öltözetek is nagy gonddal vannak kitalálva. Mindeközben nem feledkezik meg a műfaji sajátosságról sem: az apró díszek, fényes, mutatós anyagok, rafinált szabások nagystílű összképet teremtenek. Az operettek, zenés táncos darabok színpadán fokozottan várja el a közönség a mutatós ruhákat. ( ) Primadonnákat, szubretteket és bonvivánokat nem célszerű megfosztani belépőjük tapsviharától. Szépek, kacérak és elbűvölőek szeretnének lenni, ezért nem elítélendő dolog, ha színpadi ruháikra fokozott figyelmet fordít a tervező. 105 Nelly megfogalmazásából érződik, hogy pontosan ismerte a műfaj igényeit, és ezt figyelembe is vette a tervezés során. Az előadásban felsorakoztatott jellemek sokszínűségét gazdagítja a második felvonásban zajló jelmezbál is. Többek között ezért esett a választásom a Denevér jelmezeinek az elemzésére. A maszkabálon Nelly felvonultatja múltjának figuráit, akár egykori tervezéseinek hőseit. Látható itt Sába királynője, Escamillo, Rigoletto, Gilles, a szomorú bohóc vagy akár az Othello vagy a Cigánybáró egy-egy figurája is. Tobzódni lehetett a jelmezek látványában emlékezett Szinetár Miklós az előadásra. Vágó Nelly jelmeztervei a Denevér c. előadáshoz, Orlovszky báli kar, 2001, rendező: Szinetár Miklós Nelly a Denevér terveit akvarellpapírra készítette, ceruzával, krétával és akvarellel. A festett alapra először ceruzával felvázolhatta a figurákat. Szívesen használt akvarellceruzát, mert az később elmosható, és így művészi hatásokat lehet vele elérni. A sötétebb háttereken fehér ceruzával dolgozik, majd ezeket a kontúrvonalakat tölti ki színnel. A fekete jelmezeken (frakkok, pelerinek) tusfoltok látszanak, de ez lehetett fekete vízfesték is. A fehér gallérok és Gilles bohócruhája temperával vagy akrilfestékkel készült. Kellett, hogy ez a festék fedőréteget biztosítson, különben a sötét háttér benyelné a fehér színt. A jobb oldali festményen a zöld és a rózsaszín pelerin már vegyes technika: vízfesték alapon krétacsíkok jelzik a ruharedőket. A pelerineket mind hasonlóan dolgozza ki: így egymás mellé téve őket, mindnek sajátos szabást és fodordíszítést tud tervezni - hasonlóak, de mégsem egyformák. A kék kabát színezése viszont csak pasztellkrétára utal. Hasonló technikával van megoldva a bal oldali képen Frank fogházigazgató jelmezének vörös kalapján a sok színes strucctoll is. A markáns fekete csíkokat a kék kabát díszítésében már puha fekete ceruzával hangsúlyozta ki. 105 Vágó Nelly: Színházi viselt dolgaink, kézirat A Szinetár Miklóssal folytatott interjú alapján 71

72 A ceruza a finomabb, markánsabb vonalak kihúzására alkalmas technika, míg a nagyobb felületeken, mint pl. a pelerin, szerencsésebb tusfestéket használni, mert szebb hatásokat lehet vele elérni. A fekete ceruza különféle használatával anyagszerűséget is képes kifejezni: a kabátujjak végén szőrmedíszítés van, a csípőn fekete anyagcsíkok hangsúlyozzák a szabásvonalat, míg a kalap előtt vékony tüllből háló takarja az arcot. Bár vonalvezetése ekkorra már pontos és magabiztos, mégis kerüli a határozott kontúrokat, a ceruzát inkább dekoratívan alkalmazza. Nem keretezi körbe a figurákat, színfoltokkal dolgozik. Ez nagyon fontos az igényes festői megjelenítéshez, különben a figurák kétdimenziósak, rajzfilmszerűek lennének. A csipkeszegélyeket vékony fehér tűfilccel emeli ki. Ugyanezzel a tollal tünteti fel a szereplők neveit is. Először a foltokat teszi fel a papírra, később dolgozza csak ki a részleteket. A ruha mintázatának kirajzolása, virág a frakkon, csipkegallér szegélye vagy a hajban lévő loknik- mind olyan aprólékos munka, melyek a rajzot finomabbá, kecsesebbé teszik. Ezeknek a Denevér-tablóknak a különlegessége, hogy a rajztechnika a sötét háttér miatt visszafelé építkezik: fehér papíron az árnyékokat ábrázolná az arcon, itt viszont a fényeket rakja fel. Nelly világos krétával emeli ki az orrot, az arccsontot, az állat. Végül fekete ceruzával meghúzza a szemeket, szakállakat és emeli ki barna vagy vörös ceruzával a szájat. A kéztartások minden karakternél eltérőek. A mozdulatokat szintén világos krétával emeli ki. Barna ceruzával helyenként jelzi az ujjak körvonalát, de itt is inkább a világos foltok a jellemzőek. Vágó Nelly jelmeztervei a Denevér c. előadáshoz, 2001 Frank, Eisenstein és Falke a bálban; Orlovszky, Rosalinda, Adél III.felv. Az előadás elkészült jelmezei egytől-egyig pazar kidolgozásúak, ezért nehéz szelektálni közülük. Néhány jellegzetesebbet szeretnék kiemelni, a többi a dolgozathoz mellékelt archív anyagban megtekinthető lesz. A kor férfidivatjának megfelelően Eisenstein és Frank fogházigazgató is frakkot viselnek az estélyen. Szellemes megoldás, hogy jelmezbálos karakterüket kiegészítőkkel oldják meg. Ez dramaturgiailag is fontos, mert Eisenstein otthon még azt állítja, hogy a börtönbe indul. A fogházigazgató a kabátját cseréli le, gallért, kalapot és vívókesztyűt kap, míg Eisenstein pedig arany átvetőt, csipkezsabót és hatalmas csipkemandzsettát vesz fel. Eredetileg maszk is lett tervezve a figurához. A jelmezek így nem akadályozzák őket a mozgásban, hiszen csak kiegészítők. Ráadásul gyorsöltözésre is alkalmasak - bár szünet van a két megjelenés között, mégis azt kell érzékeltetni, mintha futtában alakultak volna át. A jelmez sármos férfiakat 72

73 varázsol viselőikből, ami azért lényeges, mert jeleneteikben csábítaniuk kell, hódító külsőre van szükségük. Közben van egy úr és szolgája hatásuk is, ahol Eisenstein az előkelőbb, míg Frank a katonásabb jelenség. 107 Vágó Nelly jelmezterve a Denevér c. előadáshoz, részlet, Frank és Eisenstein a bálban, 2001 Fotók a Denevér c. előadásról, Frank, Eisenstein és Ida a bálban; Eisenstein és Rosalinda a bálban, 2001 A herceg frakkja a kor estélyi öltözet divatjának megfelelő. Ez egy jellegzetes, rock szabású férfiöltöny. Elöl derékmagasságban szétnyílik, ezért hátul gyakorlatilag csak két szárnyból áll. A 18. század közepén alakult ki az angol lovaglórockból ( ) valamint az akkori, visszagombolt szárnyú egyenruhakabátból. ( ) A 19. század közepétől kizárólag alkalmi öltöny leginkább feketében. Alatta fehér pikémellény viselése még ma is kötelező, nadrágján galon van. 108 Ez egy hosszanti fényes fekete dísz szalagot jelent végig a nadrág két oldalvarrásán. A frakk, mint jelmez látszólag nem igényel különösebb tervezői fantáziát. Abban azonban lehet különbséget tenni, hogy milyen anyagból készül ez a ruhadarab. Hercegi frakknak illendő elegánsabb fekete szövetet választani. A piké mellény anyaga sem mindegy: általában fehér szatén szokott lenni, de színháznál gyakori a törtfehér változat. A színpadi fények mindent kivilágosítanak, ezért a tervezők óvakodnak a hófehér használatától, mert kellemetlen lehet a szemnek. Inkább az ekrü vagy a törtfehér szín a jellemző, színpadon ez is fehér hatást kelt. Gyakran használnak moaré 109 anyagot frakkmellénynek, ami erezetmintás fényes szövetet jelent. Színházi pletykák szerint Rátonyi Róbert szigorúan ügyelt arra, hogy a frakkmellény pontosan kétujjnyira lógjon csak ki a frakk alól. A kabát szabása sem mindegy, pontosan fel kell vennie viselője alakját. A viselt csokornyakkendő színe meghatározó: fekete csokornyakkendőt csak pincérek hordanak a frakkhoz, minden esetben fehér csokornyakkendő dukál. Estélyi meghívókon rendszeresen feltűntetik, hogy black tie (fekete csokornyakkendő) vagy white tie (fehér csokornyakkendő), ami jelzi, hogy a meghívott vendégnek frakkban vagy szmokingban kell érkeznie. A nők a frakkos férfiak mellett hosszú estélyit, a szmokingosok mellett pedig koktélruhát viselnek. Az előadásfotón jól látható, hogy a báli képben a Prókátor a frakkhoz fehér csokornyakkendőt visel, a hölgyek pedig pompás estélyi ruhákat. Eisenstein viszont csipkezsabót kap, ami jelmez jelleget 107 Fotók a Magyar Állami Operaház archívumából 108 Claudia Wisniewski : Divatlexikon, Atheneum 2000 Kiadó 109 Eredetileg két szövetfelület ferdén egymásra fektetéséből és összenyomásából keletkezett: ha a két borda pontosan egymás fölé kerül, akkor a kétoldali összenyomás által fénylő felület alakul ki. 73

74 kölcsönöz a frakkjának. Ehhez két eltúlzott, barokkos csipkemandzsetta is tartozik. Csipke anyagra még külön csipkeszegély is került, ami dúsabbá teszi a kiegészítőt. Szabása is bő és lépcsőzetes, amitől még hangsúlyozottabb a mutatós csipkeszegély. A zsabót ékszer díszíti, melynek strasszkövei becsillannak a fényben. Hasonlóan ragyognak az átvetőre csempészett flitterek is, mely nem jellemző a rangot jelző díszszalagokra, kizárólag operettes sajátosság. A műfaj igényli a csillogást, a strassz és a flitter használatát. Ezek nappali fényben nem olyan feltűnőek, de színpadon kifejezetten ragyognak a világításban. A díszes átvető steppelt alapra rátett zöld ékszergombokkal és arany bortnikkal van megdíszítve. Valószínűleg mintás anyag lehetett a kiindulási pont, ami később meg lett díszítve. Egyedi, dekoratív megoldás, hogy egy aranyzsinór van szétcsavarva és csipke mintázatban szegélyként rádolgozva a szalag széleire. Eisenstein frakkja, csipke zsabója és bandallérjának részletei, Denevér, 2001 A fogházigazgató kiegészítői jellegében eltérnek Eisenstein díszes kellékeitől, mégis harmonizál együtt a két figura. Katonásabb külseje Dumas testőreinek viseleteit idézi: széles bőröv, nagy csipkegallér, rangjelző nyakék és tollas kalap adják meg az öltözet karakterét. A bőrövet nagy veretes csat díszíti. Régebben ilyesmi feladatokra külön ötvösöket kértek fel, mert korabeli csatok ritkán kaphatóak rövidáru boltban, vagy cipészkellékes üzletekben. A bőr kidolgozása egyébként egy külön szakterület- legtöbbször varrodák nem foglalkoznak vele. Speciális gépeket igényel, gyakran szegecselni kell a rögzítéshez. Cipészek inkább vállalnak ilyesmit, de vannak kifejezetten bőrdíszművesek, akik ezt tanulják. A képen látható bőröv is egy csináltatott darab. Különlegessége a veretes díszítése, valamint az, hogy a kardtartó pántot az öv felvételekor rögzíti fel. Itt mellékesen kitérek arra, hogy a színháznál vita tárgya szokott lenni, hogy melyik tárhoz melyik feladat tartozik. Ez főleg költségvetés megállapításakor, raktározáskor vagy a próbafolyamat során felmerülő új, váratlan teendők esetén okozhat fennakadást. A kard és az öv kiváló példa a helyzet illusztrálására: a kard mindig kelléknek számít, míg a kardtartó jelmeznek. A táska és a legyező határeset, színházanként változó, míg a szemüveg, napszemüveg inkább kelléknek minősül. Ezt egy tervezőnek szerencsés tudnia ahhoz, hogy tisztában legyen vele, hogy kitől és mit várhat el. Frank viseletére visszatérve, a nagy gallér különlegessége, hogy az alatta levő frakk jellegét teljesen átalakítja. Fehér vászon gallér, amit széles csipke szegélyez. Ettől úgy tűnik, mintha teljesen csipkés lenne az egész gallér. A testőrök eredetileg átvetőt vagy barokk szabású 74

75 kabátot, justaucorps-t 110 hordtak hozzá. A gallér, az öv és a jellegzetes tollas kalap azonban összhatásában idézi a testőrök viseletét, és teljesen elvonatkoztat a frakk jelentésétől. A piros keményített filc kalapot hatalmas festett strucctollak díszítik. A tollakat speciális eljárással színezik, házilag nem megoldható, mert összeragad. Csak akkor mutat, ha megmarad a könnyed esése. Minél nagyobb a tér, annál eltúlzottabbak lehetnek a tollas kiegészítők. Törékeny dísz, ezért tárolásnál nagy gondot kell fordítani rá. A maskara negyedik kiegészítője mellkason viselt díszes rangjelző szalag és rajta egy egyszerű strasszköves filc. Mintázatát domborodó textilfestékkel kihúzott csíkok adják meg valamint a keresztformában felragasztott üvegek. A keresztforma rangjelzést idéz. Frank öve, csipkegallérja, rangjelző szalagja és tollas filckalapja, Denevér, 2001 Frank, fogházigazgató jelmezeiben két szellemes megoldásra figyeltem még fel. A harmadik felvonásban, mikor részegen a fogházba ér, leveszi a mandzsettáit, melyeket az estélyen viselt. Később ezeket akarja pohárként használni, és szódát spriccel át rajtuk. Ezért a mandzsetták keményített textil helyett műanyagból készültek, mert így tartásuk erősebb, és vízállóak is. Időnként a műanyag elfárad, megtöredezik, ezért cserélni kell, de így is sokkal könnyebb a használata, mint egy könnyen piszkolódó textilnek, amin a víz foltosan száradna meg. Vékony kalapgumi köti össze a végeket, hogy könnyen le- és felvehetőek legyen, mint egy karkötő, és ne kelljen a gombokkal vesződni. A színházi ingek mandzsettagombjait gyakran csinálják meg ezzel a megoldással: nem hagyományos mandzsettagombot használnak, hanem 2 apróbb gombot gumival fogatnak össze, mert ez megkönnyíti az öltözéseket. 111 Fotók a Denevér c. előadásról, Frank III.felv. 2001, Frank mandzsettái, Denevér, szűk, kb. térdig érő férfikabát, derékban szabott, a szárnyak keményítve vannak és elállóak, különösen a 18. század első felében. Elöl gombokkal 1700 tájától kihajtott szélekkel, emiatt különösen a mellrészen a színes bélés látható. Claudia Wisniewski : Divatlexikon, Atheneum 2000 Kiadó 111 Fotók a Magyar Állami Operaház archívumából 75

76 A másik szellemes gesztus a ruhatári cetli a cilinderen. Frank öltözete majdnem tökéletes: frakkhoz illő frakkbelépőt (pelerin), cilindert és fehér sálat visel, mégis akad rajta egy oda nem illő részlet. Olyan részeg az estély után, hogy észre sem veszi, hogy kalapján egy címke lóg. Bár ezt az ötletet a Royal Opera House-ban 1983-ban bemutatott előadásban is látni lehet, mégis Nellynél sajátos a megoldás. Eltúlozza a cetli méretét, hogy messziről is jól látható legyen, és a babonás 13 számot írja rá Az előadás egyik legpazarabb jelmeze a Magyar grófnő ruhája a második felvonásban. Színés formavilágát a székely népviseletek ihlették. Vörös- fekete mintás plisszírozott anyagból készült szoknya, mely bőségénél fogva jól pörög, főleg a Csárdás szólónál. Hozzá mellény van tervezve. A szoknya aljának bősége kontrasztban van a derékban meghúzott mellénnyel, így optikailag karcsúsít. A ruhaujjak szabásukat tekintve eltérnek a népviseleteknél megszokottaktól, de színpadon impozánsabb hatást keltenek a bennük lévő anyagbőség miatt. A fejre egy gazdagon díszített párta van tervezve Székely női nép viselet Vágó Nelly jelmezterve a Denevér c. előadáshoz, Rosalinda és Orlovszky a bálban, 2001 Fotó a Denevér c. előadásról, Eisenstein és Rosalinda a bálban 2001 A ruha két részből áll: egy szoknya és egy felsőrész. A szoknya plisszírozott anyagból készült. Ez egy olyan eljárás, amelynek során tartós rakásokat gőzölnek bele a textilekbe. Főleg rakott szoknyáknál, legyezőknél és népviseleteknél használják, de egy- egy korabeli jelmez díszítésénél is mutatós lehet. Nelly szellemessége, hogy a plisszéből virágot is tesz a kötény mellé- ez kizárólag dekoráció, nem szokás a népviseleteknél. Az egész jelmez csak idézi a népviseleteket, de más eszközöket alkalmaz a kívánt hatások elérésére. A kötény a szoknyához hozzá van dolgozva- a valódi népviseleteknél ezt külön kötik fel. Színpadon azonban nem túl praktikus, mert szétcsúszhat és könnyen rendetlen lesz. A ruhaujjon megjelenő díszítés utal a népi blúzok hímzéseire, az ujjak végét szegélyező csipke pedig nemesebbé teszi a ruhát. A ruhaujjak könnyed gézes anyagból készültek, lágy esésük miatt táncban szépen szállnak. A vörös bársonymellényt arany zsinórozás és fekete flitteres bortnik 112 Gazda Klára Haáz Sándor: Székelyek ünneplőben, Planétás Kiadó, Fotó a Magyar Állami Operaház archívumából 76

77 díszítik. Karcsúsító hosszanti vonalakat formálnak, nem feltétlenül követve a fűző szabásvonalait. A fűző alsó szegélyére fekete gyöngyrojtok vannak felvarrva, melyek táncnál megmozdulnak. Ugyanezek a gyöngyrojtok jönnek vissza az ujjakat díszítő vörös rátéten. Rosalinda magyar grófnő jelmeze és részletek, Denevér, 2001 A szoknya alatt tüll alsószoknya van. Ez eltér a népviseleteknél használt vászon alsószoknyáktól, mert a funkciója is más. Táncban könnyen kell mozognia, nem lehet súlyos, viszont lent szélesen ki kell tartania a szoknya alját. Ezért hajlékony halcsontot is varrtak a lenti fodrok végére. Ettől göndörödik az alsószoknya alja, viszont látványban a felső réteg egy könnyed, bő népviselet hatását kelti. Az alsószoknya anyagának bősége nem derékban van meghúzva, hanem inkább csípőnél- így a derék karcsúbbnak tűnik. Az igazi népviseletek mindig derékban húzottak, de ez erősíti az alakot, így nem mindenkinek előnyös. A szoknyához hasonlóan, a felsőrész is karcsúsított. A népviseletek általában külön pruszlikból és mellényből állnak, itt egybe van dolgozva az egész felsőrész. A vörös bársony alá van vásznazva, mert ez tartást ad az anyagnak, és közben az izzadást is felfogja. A felső részekbe szabott, így könnyen idomul az alakhoz. Minél több részből áll egy fűző, annál szebb testformát lehet vele kialakítani. Elől két halcsont van függőlegesen a fűzőbe varrva, ez tartást ad a felsőnek. Operaénekeseknél nem lehet túl sok merevítést tenni a felsőrészekbe, mert a ruha nem gátolhatja a szabad levegővételt. A hónaljaknál izlapok vannak: ezek felfogják az izzadságot, így nem keletkezik folt a ruhán. A vállakba varrt melltartópánt fogó szintén színházi sajátosság: patenttal rögzítik a pántot, hogy ne villanjon ki a ruha alól. Másik jellegzetesség a szoknyaderék és a felső gumival való összekapcsolása. Előnye, hogy nem csúszik szét a ruha és nem forog el a szoknyaderék. Rosalinda magyar grófnő jelmezének alsószoknyája és fűzőjének belseje, Denevér, 2001 A ruha önmagában kevés lenne, a jelmez attól teljes, hogy kiegészítők is vannak hozzá tervezve. A díszes pártára gyöngy és csipke van felvarrva, alapanyaga megegyezik a fűzővel. 77

78 Hátul nagy masni és hosszan lelógó vörös szalagok idézik a népi fejdíszeket. A maszk is ehhez van kitalálva: hasonló színvilággal és díszítéssel. Érdekessége, hogy egy szemüvegre van rádolgozva, így könnyen le- és felvehető, és a parókát sem zavarja. Nelly a részletekről sem feledkezett meg: a piros népi csizma orrára és sarkára is tett még egy-egy arany motívumot. Megemlítendő, hogy a Csárdásban a Grófnő körül táncoló balettosok viselete is a jelmezhez van tervezve, színvilága megegyezik a női ruháéval. Fehér ingen vörös-arany zsinóros mellény van, nadrágjuk fekete, és ők is csizmát viselnek. Rosalinda magyar grófnő jelmezének kiegészítői: párta, maszk, csizma, Denevér, 2001 Adél első jelmezéhez egy történet kötődik. Nelly azzal érkezett a varrodába, hogy Szinetár Miklós rendező egy pörköltszagú kötényt kért tőle. Rutinos jelmeztervezőként pontosan tudta, miként lehet ezt színpadon megmutatni. Értett hozzá, hogy hogyan lehet a szagokat képi formában megfogalmazni: a kötényt levarrták, de anyagát előbb megfestették, foltozták, utólag pedig még egy-két pörköltcseppet is ráfröcsköltek. Adél jelmeze a második felvonásban pedig ennek ellenkezője: egy impozáns estélyi ruha, bravúros tervezői megoldásokkal. Rácz Rita énekesnő szerint azért fantasztikus ez a jelmez, mert tökéletes alakot csinál, gyönyörű a színe és könnyű benne mozogni.. Saját bevallása szerint nagyon szereti ezt a ruhát és tiszteli a tervezőt, amiért ennyire ismeri a nőket és tudja, hogy miként kell csinossá tenni őket. Nelly a ruhát még egy hatalmas toll fejdísszel is megbolondította. Az egész jelmez a zöld és a türkiz árnyalatait keveri. Éppen a jó ízlés határán mozog, már majdnem túlzás, így jól illik a kiöltözött cselédlány karakteréhez. 114 Vágó Nelly jelmeztervei a Denevér c. előadáshoz, részletek, Adél és Rosalinda; Adél a bálban, 2001 Fotó a Denevér c. előadásról, Frank, Eisenstein és Adél a bálban 2001 Adél báli ruhája, Denevér, Fotó a Magyar Állami Operaház archívumából 78

79 Több különleges megoldás is látható a ruhán: A szoknya oldalára fodorcsokor van varrva, a zöld különféle árnyalataiból. Taft, brokát és szatén anyagok keverednek. Ezzel azért kell vigyázni, mert ha különböző fajtájú anyagok kerülnek egymás mellé, kockázatos lehet, hogy nem férnek össze: pl. vastagságban, anyagminőségben, esésben. Mindegyik másként viselkedik majd és ütik egymást. Jól kell ismerni a textileket ahhoz, hogy megfelelően lehessen őket kombinálni. Fodrok és rüssök 115 alkotnak kompozíciót, melynek közepébe csipkedísz van varrva. A csipke a fűzőn is visszajön, itt is féloldalas a motívum. A fűzőrész különlegessége, hogy éppúgy keverednek a textilek, mint a szoknyán. Többféle anyag függőlegesen csíkos mintázatot alkot, ezzel is karcsúsítva a derekat. A varrásvonalakat kétoldalt flittercsíkok is kihangsúlyozzák, és ezeknek a flittereknek a darabkái még a csipkebetétek közé is fel vannak varrva helyenként. A szoknya alatt itt egy fodros taft alsószoknya van, mert ez épphogy tartást ad a ruhának, de nem emeli ki azt jobban a kelleténél. Adél báli ruhájának részletei, Denevér, 2001 Ida jelmeze a balerinákéhoz hasonló. Játék van azzal, hogy táncosnőnek adja ki magát, és a második felvonásban egy táncot ad elő a balettkarral. Kicsit barokkos, babarózsaszín ruhát visel, mely jól illik pipiskedő karakteréhez. Haját a ruhához illően barokkosan felfogja, és szőke göndör fürtöket visel. Cipője balettpapucshoz hasonló tánccipő, szalagokkal, mint amik a spicc-cipőkön is vannak. Az ő hajában is hatalmas tollak vannak, tüllfodrok között. 116 Vágó Nelly jelmezterve a Denevér c. előadáshoz, részlet, Ida a bálban, részlet, 2001 Fotó a Denevér c. előadásról, Ida a bálban 2001 Ida báli ruhája, Denevér, Húzott anyagrész, melynek közepén fut a varrás. Olyan, mint egy kétoldalas fodor. 116 Fotó a Magyar Állami Operaház archívumából 79

80 Karján egy húzott fodros puffos ruhaujjat visel, ami a vállpántokhoz rögzül. A vállpántok anyaga egy különleges átlátszó gumi, mely a testre felvéve láthatatlan. Olyan hatást kelt, mintha viselője pánt nélküli ruhát hordana, miközben biztonságérzetet is nyújt, hogy nem esik le róla a ruha. A fűzőrész rózsaszín bársony, amin barokkos virágminták futnak végig. Ezek az apró hímzések egyenként, kézzel vannak felvarrva, követve a fűző karcsúsító szabásvonalát. A tüllszoknya 4 rétegből áll, melyek egymáson lépcsőzetesen rövidülnek. A két felső tüllréteg srépánttal 117 van elszegve, míg az alattuk lévő rétegre egy nagy arany virágminta van felvarrva. Fontos, hogy ilyen sok húzott tüllréteget csak balettos testalkatra lehet feladni, különben groteszk hatást lehet vele elérni. A legalsó réteg alján dús tüllfodor fut végig- ez adja meg a szoknyarész harang formáját. Jellegzetesen Nelly tervezés, hogy, hogy minden szoknyaréteg más anyagból van, a pasztell különböző árnyalataiban, mégis egységet alkotnak. A szoknyarészek aljának sem hétköznapi az elvágása, ettől tánc közben minden réteg külön száll. Ida báli ruhája, Denevér, 2001 A Denevér talán legkreatívabb feladata a báli kép vendégseregének a kitalálása. A hátul álló tömegről könnyen meg lehet feledkezni, hiszen nincsenek olyan exponált helyzetben, mint egy-egy főszereplő. Mivel sokan vannak, ezért viszont erőteljes a jelenlétük és betöltik a színpadot. Ráadásul Csikós Attila egy impozáns barokk festményt tervezett mögéjük. A jelmezeket is ehhez a háttérhez képest kellett kitalálni. Nelly a barnás tónusú háttérkép elé színes karneváli jelmezeket tervezett. Vágó Nelly jelmezterve a Denevér c. előadáshoz, báli kép tánckara, A srépánt vagy ferdepánt olyan levasalt szalag, amivel textilek széle elszeghető. 80

81 A tömeg úgy van kitalálva, hogy nincs két egyforma karakter: barokk hölgy, egyiptomi királynő, orosz menyasszony, szomorú bohóc A báli jelenet elejét mindig nyílt színi taps kíséri, ami egyértelműen a jelmezeknek szól 118 méltatta Nelly tervezői munkáját Szinetár Miklós. A jelmezek egyenként, közelről is részlet gazdagon ki vannak dolgozva. A csoportképen jól látható, hogy a színes kavalkád előtt kiemelkedik a főszereplők egy-egy meghatározó színe. Nelly figyelt arra, hogy azokat a színeket más szereplő ne hordja. Úgy találta ki a tömeget, hogy ne zavarja meg a főszereplők megjelenését, ne vonja el róluk a figyelmet, de a háttérfestmény előtt azért ízlésesen emelkedjenek ki a figurák. 119 Fotó a Denevér c. előadásról, báli kép, 2001 A tömegjelenet jelmezei olyan izgalmasak, hogy nehéz kiemelni egy- kettőt közülük. A nézőtérről egyik legjobban talán az egyiptomi fáraónő ruhája látható. Ez egy egyszerű szabású tunika, néhány szűkítő varrással. A jól kiválasztott színösszeállítás és néhány dísz teszik egyiptomivá. Az alaptunikára két színes drapéria van ráöltve. Erre külön kerül rá a gallér és az öv. Ez azért szerencsés, mert külön mozoghatnak a jelmez részei és így nem csavarodik el a ruha. Ráadásul a mosásnál a gallért és az övet is kímélni kell, és így nincs gond a ruha tisztításával sem. A ruhához impozáns fejdísz is van, stílusban hozzá tervezett maszkkal. 120 Vágó Nelly jelmezterve a Denevér c. előadáshoz, báli kép részlet, egyiptomi jelmez, 2001 Fotó a Denevér c. előadásról, báli kép részlet, 2001 Tánckar egyiptomi jelmez, Denevér, a Szinetár Miklóssal folytatott interjú alapján 119 Fotó a Magyar Állami Operaház archívumából 120 Fotó a Magyar Állami Operaház archívumából 81

82 A ruha mellrészén féloldalasan kígyómotívum van felvarrva, mely utal az egyiptomi Ureusz kígyóra. Színes nehézselyem és muszlin sallangok drapériaszerűen omlanak le a ruha két oldalán. A gallér egy merev körkörös szivacs, melyet arany textilborítás fed. Az arany anyagból készült csüngők kézzel vannak rá felvarrva, motívumai pedig kacskaringós flitterrátétek és díszkövek. Az öv egy steppelt lurex anyag, amit felvarrható strasszok és kövek díszítenek. Itt is van egy játék azzal, hogy patchwork jellegűen többféle hasonló karakterű anyag van egymás mellé téve. A jelmez két legkidolgozottabb része az öv és a gallér. Nelly azt a frappáns megoldást választotta, hogy tervezett egy egyszerű tunikát, amit két díszes kiegészítővel tett királynőivé. Tánckar egyiptomi jelmez részletei, Denevér, 2001 A báli kép jelmezeinek sokszínűsége rengeteg elemzési lehetőséget kínál, nehéz kiragadni közülük egyet-egyet. Nelly szemmel láthatóan tobzódott a kor divatja és az operett által nyújtott lehetőségekben. Minden egyes jelmez különbözik, kidolgozásuk részlet gazdag. Ez nem csupán Nelly tervezői precizitását bizonyítja, hanem mutatja a műfaj iránti lelkesedését is. Külvilágunk számos lesarkított doboz- formái, a punkok lila és zöld hajviseletei, a koptatott farmerek és bakancsok divatja mellett elfér a romantikus környezetekben játszható mesék öröme is. Órákra elidőzhetünk fülbemászó dallamok között, szellők szárnyán repkedő alakításokon. írta könyvében az operettről. 82

83 83

84 Székelyfonó - gondolatok a Kerényi Imre rendezővel és Beda Jutka jelmezkivitelezővel folytatott interjúk alapján A Székelyfonót 1998-ban tűzte műsorára ismét a Magyar Állami Operaház, és én éppen ekkor voltam Vágó Nelly tanítványa a Képzőművészeti Egyetemen. Behívott a jelmezes főpróbára és büszkén mutatta az eredeti erdélyi szőtteseket. Rendezői kérés volt a székely viseleti tradíciók tiszteletben tartása, hogy az előadás néprajzilag hiteles legyen. Jelmeztervezőként feladatot jelentett az, hogy a látványban a népművészet domináljon és ne a tervezői egyéniség. Alázattal viseltetni a népi kultúra iránt, félretéve saját egyéniségét- ez volt Vágó Nelly elsődleges kihívása. Nelly a témát tolta előre, nem volt erőszakos a személyisége. Alázat és magas fokú tervezői tudás jellemezte. Enélkül a tulajdonság nélkül szegényesebb lett volna a végeredmény. emlékezett a közös munkára Kerényi Imre. A mű maga is merőben eltér a többi operaházi előadástól: kevesebb tervezői szabadságot enged- vagy legalábbis másképpen, mint a többi. Eleve, műfaját tekintve a Székelyfonó egy egyfelvonásos daljáték, melynek szövege is különbözik a szokványos operalibrettóktól. Népdalok, valamint népballadák füzére a mű. Kodály úgy vélte, hogy egyes népdalok a hangversenyteremben, kiragadva szokott környezetükből, szinte érthetetlenek. Ezért úgy gondolta, hogy szerves egységben kell őket megmutatni, azzal az élettel, amelyből kinőttek. 121 Kodály úgy látta, hogy a népdalok egy le nem jegyzett hatalmas nagy népi eposz töredékei. Ezeket a darabokat akarta összegyűjteni és összeilleszteni, hogy ily módon rekonstruálni lehessen a valamikor egységes verses elbeszélést. 122 A történet is a balladák összeillesztésével alakult ki, nincs konkrét dráma. A mű helyszíne végig ugyanaz: egy székely fonó, ahol az események zajlanak. A háziasszony kérőjét üldözik a csendőrök. Az idő sürget, búcsút kell vennie szerelmétől és el kell menekülnie. A menyecske magára marad a bánatával. A fonó hamarosan benépesül és ismerve a háziasszony bánatát, mindenki igyekszik őt felvidítani, dallal és tánccal. A kérőt közben elfogták a zsandárok, rabláncon, szuronyok közt hozzák be a színpadra. A gazdag legény, amint meglátja a csendőröket, ijedten elbújik, de az egyik öregasszony észreveszi és leleplezi: nem a kérő a bűnös, hanem ő! A csendőrök ezek után a kérőt és a gazdag legényt is elviszik. A fonó kiürül, csak néhány öreg anyóka marad még a háziasszony mellett. Odakint lassan virradni kezd. A távolból hallatszik a vidám legények és lányok éneke. A fonó újra megtelik, majd a szabadon bocsátott kérő is megjelenik és boldogan zárja karjaiba asszonyát. A történet egy nagy ünnepléssel ér véget. 123 Korábban, az 1932-ben bemutatott változat ment évtizedeken keresztül, mely egyben ősbemutatója is volt az előadásnak. Ennek a tervezője Vágó Nelly operaházi elődje, Márk Tivadar volt. Alkalmam volt mindkét Székelyfonó jelmezsorozatot a kezemben tartani, ezáltal rálátást nyertem a szakmai és technikai különbségekre is. A kutatás során rátaláltam Márk Tivadar jelmeztervére is, így a két elképzelést is össze lehet hasonlítani. Vágó Nelly azt a 121 Kodály Zoltán, Till Géza: Opera, Zeneműkiadó Vállalat, MTVA Sajtó- és fotóarchívum: a hét eseményei sorozat 123 Till Géza leírása nyomán, Till Géza: Opera, Zeneműkiadó Válllalat,

85 rendezői instrukciót kapta, hogy székely legyen. Kerényi Imre teljesen autentikus jelmezeket, tulajdonképpen eredeti népviseleteket szeretett volna. Nellynek ezt az elképzelést kellett színpadi formába öntenie. Ez a szándék tükröződik a Márk Tivadar rajzolta karakteren is, mert az ő terve is hagyományos népi öltözetet ábrázol subával. Olyan, mintha egy székely viselettörténeti könyv egyik ábrája lenne. Nelly tervei sokkal színpadiasabbak, mozgásban látszanak a szereplők, csoportban vannak ábrázolva, ahogy az előadásban is látszani fognak. A technika mindkét esetben akvarell, de Márk Tivadar figurája merevebb, egyszerűbb, míg Nelly karakterei már a színpadon később megjelenő legényeket ábrázolják, különféle mozdulatokkal és arckifejezésekkel. Ez egyrészt Nelly fejlett képzőművészeti és kompozíciós igényessége, másrészt a tervezői szakma fejlődése miatt alakult így. Mindkét esetben kiemelkedő művészekről van szó, akik azonban nem ugyanakkor és ugyanazokkal a feltételekkel, elvárásokkal alkottak. Nelly Székelyfonó-tervsorozata elveszett, az eredeti rajzok színezett akvarellek voltak, melyekből kizárólag fénymásolatokat találtam az operaházi varrodákban. A megvalósult jelmezek azonban technikailag erősen eltértek egymástól. Márk Tivadar jelmezei idézték a székely népviseleteket, de kivitelezésük jelzésszerű maradt. A szoknyák csíkozása valamint a férfiak kabátjának szőttes mintája csak textilre ráfestett mintában jelent meg. Feltehetően más eszközök álltak a rendelkezésére, valamint kizárólag a távolságban gondolkodott, ugyanis messziről hatásos megoldásnak bizonyultak. Nellytől viszont azt kérte a rendező, hogy olyanok legyenek a ruhák, amik megidézik azt a tradicionális szépséget, ami a parasztporták különféle díszítéseire jellemző. Rendezői elvárás volt, hogy olyan technikák legyenek alkalmazva, amiktől a jelmezek a patakba áztatott anyagok érzését keltik. Nellynek az erdélyi szőttesek világát kellett egy az egyben, minden színházi csalás látszata nélkül felidéznie. 124 Márk Tivadar jelmezterve a Székelyfonó c. előadáshoz, 1932 Vágó Nelly jelmeztervei a Székelyfonó c. előadáshoz, legények; maskarások, Márk Tivadar Kodály Zoltán: Székelyfonó című művéhez rajzolt jelmezterve. A grafikáról a reprodukciót Jármai Béla készítette január 2-án. MTI Fotó: Reprodukció 85

86 Nelly jelmezkivitelező asszisztensét, Beda Jutkát kerestem fel a gyártással kapcsolatban. Beda Jutka valami boszorkányos trükkel címkézi meg a gúnyákat olyan jelekkel, hogy viselője rátalál emlékezett meg róla Vágó Nelly a kéziratában. Ő mesélte, hogy a munka varázsát az adta, hogy székelyek készítették: székelyek szőtték a kelméket, sőt a szabászok is székelyek voltak, akik még ismerték a hagyományos népi fogásokat. Ők ösztönből és érzékkel dolgoztak. Az egész Székelyfonó attól volt csodálatos, hogy nem színháziasan készült, hanem minden ruhadarab és technika igazi volt. Nem voltak benne jelzésszerű festések, színházi fogások. Az egész munkára az általános derű volt jellemző, mindenki beleadta a szaktudását. Szinte minden gyártó erdélyi volt, akik teljes tudásukat bevetették, felidézték emlékeiket, utánajártak a hagyományos fogásoknak. A jelmezek alapja a színvilág meghatározása volt. Nem volt külön rendezői igény ebben, mert Kerényi Imre azt vallotta, hogy Nellynek csalhatatlan színérzéke volt, ami egy jelmeztervezőnél szerinte alapkövetelmény. Bízott benne, így mindössze annyit szögeztek le, hogy a főbb szereplőknek ki kell majd emelkedniük a tömegből. Az alapszínvilágot a székely népviseletek jellegzetes színei adták: a vörös, a zöld és a fekete. Abban megállapodtak, hogy a vörös legyen a főszín, ezzel lehetett kiemelni a főszereplőt. A végekép kifehéredő színvilága is rendezői elképzelés volt. Ezen belül Nelly szabadon mozoghatott. 126 Vágó Nelly jelmezterve a Székelyfonó c. előadáshoz, női kar, 1998, rendező: Kerényi Imre Fotók a Székelyfonó c. előadásról, Kérő és a női kar; Szomszédasszony és a női kar 1998 Az eredeti népviseletekhez eredeti szőttesek is kellettek. Nelly büszkén mesélt nekem arról, hogy a szoknyákhoz szükséges textiliát külön erre a célra gyártatta. Beda Jutka elmesélése alapján értesültem arról, hogy a kelméket a Heves megyei kéziszövő társaság készítette, akik nagyon lelkesek voltak: rendszeresen érkeztek a leszőtt mintákkal, kellett a csíkminták és a színek pontos meghatározása. Körül-belül tíz színkombináció készült, ezeket variálták meg később a fodrokkal, berakásokkal, esetleg más mintázatú kötényekkel. Emiatt állította Nelly, hogy nincs két egyforma népviselet a színpadon. Összhatásában viszont egységesek voltak, mert bár a csíkozás és a színek elhelyezése különbözött, a színhasználat és a szabás viszont hasonló volt. Ez egységesítette a csoportokat. A lapszoknyák szabása is autentikus volt, a szoknya végére pedig rátakart a kötény- éppen úgy, ahogy az eredeti népviseleteknél is van. Ennek nagy előnye volt, hogy nem adódtak 125 Vágó Nelly : Színházi viselt dolgaink, kézirat, Fotók a Magyar Állami Operaház archívumából 86

87 méretproblémák, hiszen mindenki olyan szorosra tudta a derekára tekerni a szoknyát, ahogy számára megfelelt. Az alsószoknyák anyagát a szegedi kéziszövők készítették. Az eredeti technika alkalmazása színpadon messziről is hatott, a szereplők nem jelmezben, hanem valójában népviseletben voltak. Az alsószoknyákat élre varrták derékban, pont úgy, mint ahogy régen eredetileg is készültek. Ezeket is kötötték a derekukra, pontosan úgy, ahogyan a népviseleteknél szokás. A szoknyák derekát még széles farkasfoggal is megdíszítették, mert a blúzt be kellett tűrni, és így szebben mutatott. Nyilván messziről a fehér a fehéren nem látszódik, azonban foltszerűen felismerhető, hogy az anyag nem csupán géppel van levarrva, hanem a szegélyminta messziről inkább kézi varrás jelleget ad. Női kar szoknyái: szövésminták, szoknyaszabás, kötény és egy alsószoknya dereka, 1998 A lányok pruszlikjait Pádár Zsike készítette, aki Nelly talán egyik legtöbbet emlegetett kolléganője volt, az Operaház női varrodájának vezetője. Természetes gyolcs jellegű anyagot használtak, amit még külön áztattak, színeztek, keményítettek a megfelelő hatások elérése érdekében. A gallér és a mandzsetta részek anyagát behúzták, ahogy az eredeti pruszlikokra is jellemző. A mellényeket és a pruszlikok széleit egyenként díszítették meg, nincs két egyforma megoldás. A mellényeket is csak a színvilág és a forma teszi egységessé, de alapjaik teljesen különbözőek: van köztük csíkos és egyszínű egyaránt, amire még különféle díszítések is kerülnek. Női kar pruszlikok: nyakrész, vállszabás és mandzsetta, csíkos népi mellény, 1998 Nelly nagyon szorgalmas volt, elvégezte a munkát: esélyek latolgatásával járt, pepecselt hosszan a mintákkal, minden tervezésénél lejárta a szükséges köröket mesélte róla Kerényi Imre. Emellett szenvedélyesen szeretett játszani az anyagokkal, jelmezeket díszíteni. Nem nyugodott bele egy bolti anyag adta korlátozott lehetőségekbe, mindig tovább dolgozott a felületeken, addig, amíg meg nem kapta a kívánt hatást. Ennek eklatáns példái a Székelyfonó 87

88 kötényei. Mindemellett rajongott a piacokért, az egyedi holmikért. Egyik kedvence az Ecseri piacon áruló Manyika volt, aki régi csipkékkel kereskedett- ezeket előszeretettel használta fel szétvagdosva. A kötényeknek az adta a patinás jelleget, hogy patchwork-szerűen lettek összedolgozva ezek a régi csipkék. A díszítéseket Nelly mindig maga rakta fel, nagy gondot fordított rá és szerette csinálni. Olyankor kifektette az anyagot, úgy tervezte meg rá a csipkék elrendezését. Kerényi Imre a Madách Színház igazgató-rendezője értékelte azokat a jelmeztervezőket, akik a jelzett mezek előállítására számos régi kelmét használnak fel, terveik szerinti hatások elérésére. Ez alapvetően más út, hiszen ilyenkor a kelmedarab igen gondos munkával alakul át a ruhákon díszekké, motívumokká és nem fordítva. Kitért arra is, hogy válogatnivalóból bőven akad, csak az ötlet és a hozzáértés kevés. 127 Női kar farkasfoggal díszített szoknyaderék, alsószoknya, alsószoknya szegély, kötény, 1998 A munka mindig azzal kezdődött, hogy Nelly rengeteg műhelyrajzot készített, szakmai kérdéseket azonnal skiccelt. Jellemző volt rá, hogy beszéd közben rajzolt. A terveit festményeknek tekintette, és gyártáskor készítette el azokat a részletrajzokat, amik alapján szabták a ruhákat. A jelmezterveknek csak a rendezővel való egyeztetéskor és a tervelfogadáson volt jelentősége, a gyártást már a részletrajzok határozták meg. 128 Vágó Nelly jelmezterve a Székelyfonó c. előadáshoz, Háziasszony és Szomszédasszony, 1998 Fotók a Székelyfonó c. előadásról, Házisasszony, 1998 Házisasszony jelmeze és szoknyájának részlete, Székelyfonó, Vágó Nelly : Színházi viselt dolgaink, kézirat, Fotó a Magyar Állami Operaház archívumából 88

89 Tekintettel arra, hogy a Székelyfonó eltér a többi operától, így a jelmezeket sem ugyanúgy kellett kitalálni, mint máskor. Ez esetben népviseletekről volt szó, és ezeken belül kellett a főszereplőket is elképzelni. Nelly a három nőt egymáshoz képest képzelte el: mivel formailag nem tudott markáns különbséget tervezni, ezért színekben különítette el őket. A Háziasszonyt vörösben, a Szomszédasszonyt feketében és a Leányt pedig fehérben képzelte el. Mindegyiken megjelenik mindhárom szín, csak az arányok mások. A Háziasszony jelmeze a tervhez képest annyit változott, hogy mellény helyett kabátkát kapott. Szoknyájának szabása pontosan egyezik a kar szoknyájával. Színben lett kiemelve, amit a kabát vörös színével oldott meg, majd a darab vége felé felvesz egy díszes kötényt is, ami a lányok kötényeihez hasonlóan, csipkék montázsolásával készült. Ez szimbolizálja azt, hogy a Kérő érkezésére kiöltözik, felveszi ünnepi ruháját. 129 Vágó Nelly jelmezterve a Székelyfonó c. előadáshoz, Háziasszony, 1998, rendező: Kerényi Imre Fotó a Székelyfonó c. előadásról, Háziasszony és a Kérő,1998 Háziasszony köténye, Székelyfonó, 1998 A népviseletekre jellemző függőleges és vízszintes irányok szabják meg a csipkék elrendezését. A kötényen jól látható, hogy a csipkedarabokat egy rendszerben varrták fel, sőt, a horgolt csipkéket színben hozzáfestették a kötény vöröséhez. A kötény színei szigorúan megfelelnek az erdélyi népviseletek színvilágának, a díszítések csak a megengedett színskálán mozognak. Nelly mindig meg tudta szeretni a témáját: régi csipkéket montázsolt, ezzel érzékeltette azt, ahogyan a székely asszonyok maguk díszítgették, csinosították a ruháikat. Technikák és anyagok sokfélesége kellett ahhoz, hogy a székely lányok öltözete minél mutatósabb legyen. A jelmezcsinálók egyben gyűjtők is, halmokban állnak rendelkezésükre a régi csipkék, amikből készülhetnek a kompozíciók. - emlékezett rá Kerényi Imre. A Leány jelmezén a fehér szín dominál. Különlegessége, hogy szoknyája plisszírozott anyagból készült - ami a székely asszonyok szoknyáin ma is látható. Angin plisszének hívják a textilt, és külön erre a célra gyártatták. Akkor még Szilvássynétől vették, aki külön sablonokba fektette bele és más és más formákat és mintázatokat hozott létre a plisszékben. A plisszírozással tulajdonképpen egy gép segítségével belegőzölik a hajtást az anyagba, úgy hogy az a mosás során sem jön ki, anélkül, hogy le lennének varrva a hajtások. Hasonló eljárást alkalmaznak például a rakott szoknyáknál. Lehetett a plisszéket egyforma hosszakra hajtogatni, vagy éppen fektetve, vagy kihagyásokat tenni a plisszék közé. Nelly a szoknyához 129 Fotó a Magyar Állami Operaház archívumából 89

90 ezt az egyenletes plisszét választotta, mert ez illett legjobban a népviseletekhez. A lánynak a köténye is plisszírozott, épp úgy, mint a szoknyája. Mellényén a vörös dominál, közepét egy népi hímzésre hasonlító széles szalag díszíti, melyet fekete és vörös farkasfogak és horgolt csipkeszegélyek kontúroznak. 130 Fotó a Székelyfonó c. előadásról, Leány,1998 Leány jelmeze és részletei: mellény, angin plisszé alsószoknya, Székelyfonó, 1998 A népviseletek elképzelhetetlenek párta vagy fejkendő nélkül. A fejkendőket egy keményített filc alapra feldolgozott mintás kendővel oldották meg- így érték el azt a jellegzetes formát, amilyen a székely asszonyok keményített fejkendője. Gyakran szegélydíszítést is tettek rá, hogy jobban hasonlítson a kendők mintázatára. Feltehetően ezt a színházi technikát az egyszerűsítés végett választották. A gyöngyös pártákat Magyar Kati készítette, aki maga is székely származású. Így nem csak emlékezett a hagyományos technikákra, de szívügyének is tekintette a feladatot. A pártákon ragasztás nem látható, a gyöngyök egyenként, kézzel vannak feldolgozva rájuk, mint az eredetiken. A képen jól látható, hogy a három szereposztásnak mind különböző a díszítése, nincs két egyforma párta, még akkor sem, ha nem látszanának egyszerre soha. Ez számomra a lelkesedést tükrözi, szerette a munkáját, és mindegyik pártát egyedi alkotásnak fogta fel. Leány gyöngyös pártája, Székelyfonó, 1998 Női kar fejkendőt formázó fejdíszei, Székelyfonó, 1998 A férfiak viselete lényegesen egyszerűbb. Népi zsinóros nadrágot és mellényt viselnek, helyenként kalapot. A viseletek anyaga vékonyabb szövet, ügyelve arra, hogy ne legyen túl 130 Fotó a Magyar Állami Operaház archívumából 90

91 meleg, de mégis kézi szövésű textilt használtak itt is, ügyelve a természetes hatásra. Nelly színvilágban tudta elkülöníteni a szereplőket, ezért foltokban gondolkodott: világosba tette a Kérőt, míg a Gazdag legényt sötétbe, valamint díszes mellényt is tervezett neki, ezzel is kihangsúlyozva gazdagságát. 131 Vágó Nelly jelmeztervei a Székelyfonó c. előadáshoz, Gazdag legény a csendőrökkel; Legény, 1998 Fotó a Székelyfonó c. előadásról, Háziasszony és a Kérő,1998 Az ingeket a Csöre varrta, a főszereplőkét és a kórusét egyaránt. Ő egy ingkészítő volt, a korabeli ingeket vele gyártatták a színházak. Egy színházi varroda is meg tud csinálni bármilyen inget, de ennek mégis ő volt a specialistája. Jelen esetben külön érdekesség volt, hogy ő is erdélyi, ezért a téma közel állt a szívéhez és a szakmai hagyományokat is jól ismerte. A harisnyákat (ahogy ezeket a népi nadrágokat szaknyelven nevezik) az Operaház férfi varrodájában készítették. Akkoriban még működött a Zsinór Ipari Kft, ahol a sújtásokat külön erre a célra készíttették, megadott minta alapján. Külön minta díszíti a mellényeket, vagy a zakók hátulját- akár derékban, akár tarkónál, de más díszítés került a kabátujjakra is. Legény felsőöltözete és nadrágja, Székelyfonó, 1998 Csizmanadrágot viselt mindenki - ami azt jelenti, hogy az átlagosnál szűkebb a szára, hogy betűrhető legyen a csizmába. Ez a népviseleteknél ugyanúgy szigorúan jellemző, mint a nadrág elejének megoldása. A zipzár helyett kötőt használnak, és a slicc mindig gombolós. A csizmákat - ami a férfi népviseletek nélkülözhetetlen velejárója- az Operaház műhelyében 131 Fotó a Magyar Állami Operaház archívumából 91

92 dolgozó Szedlák Lajos cipészmester készítette, aki eredeti népi csizmákat gyártott, keményített szárral, zsinóros díszítéssel. A férfikar az előadás közepe táján maszkokban érkezik. A maskarások tartozékai a népi kultúrának, az előadást néprajzilag hitelesítik. Nelly úgy találta ki őket, hogy jelmezeik kizárólag természetes alapanyagokból készültek: kosarak, sütőtök, szarvak és raffia adták az alapmotívumokat. Az Operaház díszletműhelyében készültek, leszívott kasírozott műanyagmaszkokra kerültek a natúr díszek, szőrök vagy faragott-festett agancsok, szarvak. A maszkokat a táncosok viselik, de úgy vannak kitalálva, hogy hosszú lelógó textilek és raffia szalagok takarják ki a testüket, ettől lesznek a figurák olyan elemeltek. A terveken is érződik az anyagok minősége, például a zsákvászon textúrája vagy a raffiaszalagok lágy esése. Busó maszkokhoz hasonló fejdíszek ezek, de annál sokkal egyszerűbbek- nincsenek faragott és festett arcok, inkább elnagyoltak, játékosabbak. Különlegességük a formai gazdagság, mert minden fej más: van kerek, hosszúkás, csőrös, vagy nyújtott forma is köztük ez is Nellyre jellemző, hogy nem bírta az egyhangúságot, és mindig egyedi darabokat próbált alkotni, akkor is, ha csoportokat kellett kitalálni. 132 Vágó Nelly jelmezterve a Székelyfonó c. előadáshoz, Maskarások, 1998 Fotó a Székelyfonó c. előadásról, Legény és a Maskarások,1998 A legnemesebb tervezői tradíciót folytatta: fel tudta az adott kort támasztani - ami technikai tudást, szabászati ismereteket és iskolázottságot igényelt. Egy jelmeztervező csak úgy tud dolgozni, ha pontos ismerete van arról, mit vár el az őt körülvevő kivitelezőktől. A Székelyfonó tervezésekor Nelly szaktudásáról és szakmai alázatáról tett tanúbizonyságot. 132 Fotó a Magyar Állami Operaház archívumából 92

93 A SEREGI BALETTEK Vágó Nelly három alkalommal tervezett jelmezeket Seregi László Shakespeare koreográfiáihoz az Operaházban: 1985-ben a Rómeó és Júlia, 1989-ben a Szentivánéji álom majd 1994-ben a Makrancos Kata c. előadásokhoz, amik pályafutásának talán legerősebb alkotásai lettek. A Madách Színházban is számos nagy produkciókban dolgoztak együtt Seregivel, mint ban a Macskák, 1997-ben az Oliver majd 2003-ban az Operaház fantomja c. előadásokban. Egy közös munkájuk volt az Operettszínházban, 1995-ben, a Crazy for you. 133 Olyan erős szakmai kötődés alakult ki köztük, ami egyedi egy tervező életében, ezért kéziratában is részletesen kitért erre az időszakra. Seregi egy kiállításom megnyitóján kiadta legrejtettebb titkunkat. Állította, hogy rendezői munkája leegyszerűsödött, csupán arra szorítkozik, hogy ruháimba öltözött táncosait csak körbeforgatja a színpadon, hogy hátulról is megcsodálhatóak legyenek, ezzel kész a koreográfiája, ez sikerei titka. Ezt nem lehetett annyiban hagyni. Visszavágtam. Soha nem voltam egy könnyen megszelídíthető nőszemély, talán még makrancos is vagyok. Három kartonon összefoglaltam szerelmi civódásaink minden apró részletét, Seregi elbűvölt tündérfiguráit, balga mesterembereit és kiállítottam egy nemzetközi szcenikai kiállításon. Lássa meg a világ, mit művel ez az ember a híveivel. A világ meglátta, a lapokat visszakaptam és mellécsomagolták a nemzetközi Színházművészeti Fesztivál aranyérmét. Tetszik, nem teszik, Seregi bearanyozta az életemet. 134 Seregi László dedikáló szövege életrajzi könyvének abban a példányában, amit Vágó Nellynek ajándékozott. 133 Kaán Zsuzsa: Seregi c. könyve alapján, Vágó Nelly : Színházi viselt dolgaink, kézirat,

94 94

95 Rómeó és Júlia - gondolatok a Kaszás Ildikó koreográfus asszisztenssel és Pádárné Zsike operaházi női varroda egykori vezetőjével folytatott interjú alapján A Magyar Állami Operaház 1985-ben mutatta be a Rómeó és Júlia c. balettelőadást, Seregi László koreográfiájával, Forray Gábor díszletei közt, Vágó Nelly híresen szép jelmezeivel. Vannak, akik azért nyúlnak Shakespeare-hez, mert nincs semmilyen ötletük. Én azonban mindenki Rómeóját és mindenki Júliáját szerettem volna megcsinálni. 135 olvasható Seregi László visszaemlékezéseiben. Az előadás látványa a legapróbb részleteiben is reneszánsz hangulatot áraszt, akárcsak Zeffirelli klasszikus Rómeó és Júlia rendezésében. Számomra csak Zeffirelli filmje volt az etalon. S abban is az döbbentett meg a legjobban, hogy ez az ember milyen mélységekben érzi és birtokolja a reneszánszt! 136 Seregi egy olyan örökérvényű előadást szeretett volna létrehozni, melyből árad az őszinteség, a kor életérzése, művészetének szépsége, színvilága. Közben hangsúlyt fektetett a drámai vonal erejére, balett táncosaitól, az itt felfedezett Volf Katalintól és partnerétől, Lőcsei Jenőtől komoly színészi erőfeszítéseket is elvárt. A tánc minden mozdulatának drámai hatásokat kellett kifejeznie. Nekem az volt a legfontosabb, hogy minél inkább felnagyítva teremtsem meg a dráma két oszlopát: a mérhetetlen, mindent elsöprő szerelmet és gyűlöletet. Ezt tartottam feladatomnak. Továbbá azt, hogy díszletben is, kosztümben is egy mézként csurgó reneszánsz világot hozzak létre. 137 Az előadás minden pontján a hitelességre törekszik, a történet megrendezésében örök akar lenni, állítja magáról Seregi László a könyvében. Sokat foglalkoztatja, miként tehetné minél hitelesebbé ezt a meseszerű történetet. Elhitetni, hogy egy kispap összead két tinédzsert abban a reményben, hogy ettől majd két veszekedő család össze fog békülni, mit mondjak, reménytelenül naivnak tűnt. Hihetővé tenni, hogy ez a Lőrinc barát ( ) összekotyvaszt egy olyan teát, amellyel ha a lányt megitatják, halottnak látszik, de feltámad!? Ez is alig hihető. 138 Pontosan felépíti magában rendezési elképzeléseit, a próbákra pontosan kitalált koreográfiákkal érkezik. A koreográfus fejében már réges régen éltek a színpadképek és azok legapróbb részletei is emlékszik vissza Vágó Nelly a közös munkájukra. Az előadás látványa pazar és igényes volt. Tudod Seregi, én csak annak örülök, hogy sikerült elkölteni az összes pénzt, ami az Operaház rendelkezésére állt, így az év hátralévő részére már nincs gondom, hogy mire költsek, mert egy fillér se maradt a kasszában. 140 így gratulált Mihály András az Operaház akkori igazgatója a banketten. A siker azonban nem maradt el: Budapesten és Berlinben tapsorkán kísérte az előadást, amerikai turnéra kaptak meghívást, és a felújított amszterdami Operaház nyitóelőadása is a Seregi-féle Rómeó és Júlia volt. A koreográfus megemlíti könyvében azt a megtiszteltetést, amikor az előadás után a királynő feljött a színpadra.( ) egyenesen odajött hozzám és megölelt. Ilyen még nem volt. A 135 Kaán Zsuzsa: Seregi, Kaán Zsuzsa: Seregi, Kaán Zsuzsa: Seregi, Kaán Zsuzsa: Seregi, Vágó Nelly : Színházi viselt dolgaink, kézirat, Kaán Zsuzsa: Seregi,

96 protokoll szabályait megszegve, azt mondta: Idenézzen: könny van a szememben. Én nem tudom, mikor sírtam utoljára színházban. Köszönöm magának. 141 Az előadás a mai napig teltházzal megy a Magyar Állami Operaházban. A siker az alkotók közös érdeme volt. A fantasztikus Vágó Nelly megtervezte a szerintem legszebb kosztüm parádét, ami csak létezik. 142 írta Seregi László a jelmezekről. Mivel eredendően ő maga is képzett grafikus művész volt, mielőtt még koreográfus lett, így magas szintű képzőművészeti igénnyel bírt. Ezért könnyen szót értettek Nellyvel művészeti kérdésekben. Festői kosztümök születtek kettejük együttműködéséből. A jelmezek Vágó Nelly munkái, akinek talán ez az egyik legsikerültebb műve. A jelmeztervező Seregi elképzeléséhez igazodva alkotta meg remekeit, amelyek a reneszánsz sokszínűségét fejezik ki. Minden ruha egyedien zseniális, legyen az Verona hercegének öltözete vagy egy szolgálólány szakadozott ingválla. Így a színes jelmezek és a szürkés háttér harmonikus környezetet nyújtanak. 143 olvasható az előadás műsorfüzetében. Nelly a munkához reneszánsz festményeket nézett, formavilágát innen merítette; rajztechnikáját Leonardo és Michelangelo vázlatai ihlették. A tervezéshez Nellynek tanulmányoznia kellett az olasz reneszánsz öltözködést is, de a korabeli divatot a balett koreográfiájához kell igazítani. Ezért változott a szoknyahossz, hogy látsszanak a lábak, a nehéz brokátok helyett megjelentek a vékony libbenő selymek és muszlinok. A férfikabátok hossza is a tánchoz igazodott úgy, hogy az aktívabb mozgásokhoz például csak rövid felsőrészek készültek. Számos olyan trükköt alkalmazott Nelly, amivel a jelmezei látványosan a reneszánsz kor divatját keltették életre, ugyanakkor funkciójukat is betöltötték. Szándékosan nem a klasszikus balett irányába indul el, nem tütüket tervez, hanem a reneszánsz könnyed vonalait veszi alapul a jelmezekhez. Vágó Nelly éppen az ilyen kihívásokat szerette, ez volt talán a hozzá legközelebb álló terület a jelmeztervezői pályán. Pazar korabeli ruhák, mesés textíliák, festői kivitelezések. Itt tudott szárnyalni, díszítésekben, textilfestésben, anyagválasztásban, színekben. Kaszás Ildikót, Seregi László jobb kezét faggattam a közös munkáról. Seregi megrajzolta, Nelly utánarajzolta hangzott a válasz. Nelly olyan reneszánsz tablókat rajzolt, mintha Leonardo barnás-vörös vázlatai elevenedtek volna meg. A munka különlegessége, hogy bár egyik legszebb tervsorozatát készítette ekkor el, mégsem színezte ki soha a képeket. Talán ez volt az egyetlen alkalom, amikor tervei grafikák maradtak, és a színek először a színpadi jelmezeken jelentek csak meg. Saját könyvében meseszerűen Ózt, a nagy varázslót idézve emlékezik erre a történetre: Seregi László hívott meg Rómeójához táncruhákat kitalálni.( ) Elkapott a forgószél és munkához láttam. A teljes művet felrajzoltam már, amikor a házunk lassan felemelkedett. A nagy varázsló már akkor várta a terveket, amikor még csak fekete fehér formában léteztek. A lapokat egytől egyig befújta a déli szél a balett terembe. Seregi László lehengerlő erővel mutatta a nem létező színeket táncosainak. Közmegelégedés nyugtázta a láthatatlan színpompát. 144 Az említett történetet én Nelly férjétől hallottam, és a valóságban 141 Kaán Zsuzsa: Seregi, Kaán Zsuzsa: Seregi, Rómeó és Júlia műsorfüzet a Magyar Állami Operaház kiadásában, szerk. Gara Márk 144 Vágó Nelly: Színházi viselt dolgaink, kézirat,

97 a következőképpen történt: Seregi izgatottan várta már a terveket. Nelly még időt kért, feltehetően ki szerette volna színezni őket, hogy a lehető legszebb formában prezentálhassa rajzait. A koreográfus művész viszont annyira kíváncsi volt már, hogy idő előtt felment személyesen Nelly lakására. Férje nyitott ajtót, Seregi berohant és végignézte az asztalon heverő rajzokat. Legnagyobb meglepetésre áradozni kezdett a színekről a képen, a csodálatos vörösökről, káprázatos bordókról, okkerekről. Így történt, hogy a sorozat megmaradt grafika formában. A történethez hozzá kell tenni, hogy a színpadkép színvilága pontosan megfelelt Seregi elképzeléseinek. Tudomásom szerint soha nem volt köztük vita a színeket illetően. Michelangelo Buonarotti : Tanulmányok Vágó Nelly jelmezterve a Rómeó és Júlia c. előadáshoz, Herceg és kísérete, 1985, koreográfus: Seregi László A Rómeó és Júlia tervsorozatát Nelly barna művészceruzával készítette el fehér akvarellpapírra. Játszott a ceruza puhaságával, hol határozottabban meghúzta a vonalakat, hol éppen hogy csak hozzáért a ceruzahegy a papírhoz. Ezekkel a változatos grafikai játékokkal lesz a kompozíció mozgalmas és festői. Nem egyformán kezelte a figurákat, ugyanolyan kontúrral körülvéve az alakokat, hanem a távolabbiakat halványabban, a közeliket határozottabban rajzolta meg. Elidőzött egy-egy részleten, díszítésen, kiemelte azt. A szoknya- és ruha aljakat eltűntetette, így olyan légies lett a jelmez, mintha szállna. A figuráknak nem festett hátteret, a sima papír színe emelte ki őket a legszebben. Az arcokat elsősorban foltokkal vázolja fel, majd halvány vonalvezetéssel jelzi az vonásokat. Óvakodik a mély kontúrvonalak használatától. Leonardoés Michelangelo sajátos stílusjegyei voltak, hogy csak foltokat használtak, soha nem vonalakat. Ettől lettek figurái életszerűek, térbeliek. Nelly tervein is megfigyelhető ez a törekvés: sötét foltok jelzik a szemgödröket, míg az orrnyereg fénytörésben emelkedik ki az arcból. A jobb felső kép a Herceget ábrázolja kíséretével. Nelly részletesen kirajzolta Herceg mellkasán lévő díszítéseket, a puffos ruhaujjak redőit és a katonák páncéljait. Elnagyolta a köpenyek bő aljának és a táncoló fiatal lánynak a ruharedőit. Így lett a rajznak finomsága, hogy dekoratív részletek precízen ki lettek dolgozva, míg a libbenő anyagok csak lazán felvázolva. A Herceg mozgása méltóságteljes, nincsenek nagy lábemelések vagy ugrások a koreográfiájában, ezért Nelly sok anyagot, bő redőket, ráncolt ruhaujjakat és hosszú köpenyt tervezett neki. Rangjához is ez az öltözet illett, uszályos köpenye látványosan omlik mögötte, amikor bevonul a térbe. 97

98 A bálban látható Párnatánc koreográfiához készült a két lenti rajz: a lánykart és a fiúkart ábrázolja. A fiúkar mellett feltűnik Capulet alakja is. A testek mozgásban vannak, a figurákat tánc közben ábrázolja. Felvázolt izmaik kontúrjai pontos anatómiai ismeretekről tanúskodnak. Mind a lányok, mind a fiúk tablóján változatosak az arckifejezések és a kéztartások. A fiúk felsőtestét aprólékos kidolgozással rajzolja meg, míg a lányok ruhájának szoknyarészeit csak leheletfinoman vázolja fel. A sok világos felületből így kiemelkednek a nők mellkasán lévő dekoratív részletek. A művészi kidolgozás ellenére pontosan láthatóak a szabások, ruharétegek. A középen álló férfialak, feltehetően Paris, két oldalán lógnak a korábban már említett díszujjak, melyek a reneszánsz jellegzetes öltözék kiegészítői. A férfinadrágokat halvány díszítések teszik érdekesebbé: mindegyiknek más festett vagy rátett minta van tervezve. A tervek festői kivitelezése mind a táncosoknak, mind a műhelyeknek nagy segítség volt: rögtön kaptak egy hangulatot, amiből érezhették az irányt, a munka célját. Azért lehetett a végeredmény is olyan festői, mert a tervekből a műhelyek könnyen megértették, miről lenne szó és mit vár el tőlük a jelmeztervező. Vágó Nelly jelmeztervei a Rómeó és Júlia c. előadáshoz, Párnatánc; Paris, Capulet és a fiúkar, 1985 Júlia esetében Seregi szó szerint értelmezte Shakespeare jegyzeteit, miszerint a lány nem több tizennégy évesnél. Az akkor még fiatal kezdő Volf Katit bízta meg a szereppel. A táncos kora azonban még nem elég, a jelmeznek is egy gyereklány ruháját kellett megidéznie. Ezért Nelly egy egyszerű vonalú, mell alatt elvágott jelmezt tervezett, ami szabásában nem csak a kor divatjának felelt meg, de kislányos hatást is keltett. A rövid szoknyahossz egyrészt a tánc miatt fontos, hogy látsszanak a lábak. Tudomásom szerint az egyetlen volt, amin Seregi változtatott: rövidebbre vetette a jelmezt, hogy a koreográfia jobban érvényesüljön. Másrészt a rövidebb szoknya régen mindig a lányságra utalt, az asszonyok már szigorúan földig érő ruhát viseltek. A dekoltázsra horgolt díszítést tett, ami dominál és elrejti a melleket. A kék szín is fiatalos, ellenpontozza Capuletné sötét bordó tónusait. A Dajka világos lenvászon cselédruhát hord, jól látható a lenti rajz bal szélén majd a fényképen a megvalósult változat. Ruhája összességében véve pasztell, de játszik a színekkel: különböző tónusú lenvásznak vannak egymás mellé illesztve. Haját is kislányosan, kibontva viseli. Bármilyen egyszerűnek is tűnik, a nagy színpad megkívánja a látványos hajakat, ezért mindenképp kell ilyenkor pótrészre, feltűzött hajtincsekre gondolni, amik dúsítják a frizurát. 98

99 145 Vágó Nelly jelmezterve a Rómeó és Júlia c. előadáshoz, Júlia I. felvonás, 1985 Fotók a Rómeó és Júlia c. előadásról, I. felvonás, 1985 Júlia első jelmeze a Rómeó és Júlia c. előadásból, 1985 A ruha díszítése részlet gazdag. Horgolt sorminta cikk-cakkban fejezi be mellkasnál a kötényt, amit ezen kívül virágos hímzés is díszít. Hasonló rusztikus díszítés megy körbe a dekoltázsnál is. A szőttes jellegű rövidáru jól illik a kötény lenvászon anyagához. A ruhaujjak is változatosak: egyrészt a kornak megfelelően kötőkkel kapcsolódnak a ruha vállához, így a hónalj szabadon marad. Ennek a karok emelésénél van jelentősége, mert így teljesen szabad mozgást enged a ruha a táncban. Másrészt a ruhaujjak három féle anyagból vannak összeállítva, így változatosak. A világos textilbetét arra utal, mintha lenne a ruhaujj alatt egy pruszlik jellegű alsó blúz. A kék szalagok a reneszánsz kötőket idézik és tánc közben játékosan mozognak. Két sor húzott világoskék puff is díszíti az ujjakat, ez is a kor divatjára utal. Júlia első jelmezének részletei a Rómeó és Júlia c. előadásból, 1985 Júlia a bálban egy égővörös köpenyben van, mely a kor jellegzetes öltözete, a korábban említett elegáns cioppa. Csinálj neki egy kabátot. Legyen gyönyörű! fogalmazott Seregi. Annyit kellett tudnia, hogy a báli képben lévő sok táncot ne akadályozza. A lenti rajzon balról a harmadik lány viseli. Mellette a lap közepén Capuletné kétféle megjelenése látható. Júlia köpenyének erős, domináns színe van, anyaga pedig könnyű. Szabása elöl nyitott, mert így látszik az alatta viselt báli ruha. Puffos ruhaujja felvéve érvényesül igazán, mert a csuklópánt leszorítja a ruhaujj végét és tartás ad. A puffos ujj ettől felgyűrődik és mutatós lesz. A köpenyen elől díszes arany átkötő van, ami középen összekapcsolható. Elől kétoldalt díszes szegő fut függőlegesen. 145 Fotók a Magyar Állami Operaház archívumából 99

100 146 Vágó Nelly jelmezterve a Rómeó és Júlia c. előadáshoz, Júlia, 1985 Fotó a Rómeó és Júlia c. előadásról, II. felvonás, 1985 Júlia báli jelmeze a Rómeó és Júlia c. előadásból, 1985 A ruha azért rafinált, mert alapanyaga egy könnyű taft, csak a felső van bársonyból szabva. Ennek ellenére ugyanilyen bársony díszíti a szoknyarészt is. Ez azért fontos, mert a ruha úgy kelt nemesebb hatást, hogy közben alig van súlya, mert nem az egész van bársonyból kiszabva. A ruhaujj is könnyű, enyhén csíkos taftból készült. Tüll van alatta, attól tudja megtartani gömbszerű formáját. Ráadásul húzottan van felvarrva, hogy dús hatást keltsen. A bársony rátétekre aranyszállal hímzett díszítések vannak kézzel felvarrva, ezek törik meg az anyag egyhangúságát. A ruha háta közepe redőzve van. Ezek a redők a vízszintes szabásvonal fölött le vannak varrva, a vonal alatt pedig szabadon omlanak. Így a kabát hátába kerül az anyagbőség, ami mutatós megoldás. Júlia báli jelmezének részletei a Rómeó és Júlia c. előadásból, 1985 Júlia talán legismertebb jelmeze a báli ruhája. Ez is egy kornak megfelelően mell alatt szabott ruha. Alatta több körből kiszabott muszlin szoknyarész van. Körszabásra akkor van szükség, ha nagyon nagy bőség kell, mint a rocky szoknyák esetén például. A csatolt fényképen is látható milyen lábmozgásokat végez a balerina a ruhában, ezért nagyon bőre kellett hagyni a szoknyát. A világos anyag érdekessége, hogy az alja rózsaszínnel fújva van, ettől átmenetes színhatást kelt. Ugyanez a tónus jön vissza a felsőrész díszítésein. 146 Fotó a Magyar Állami Operaház archívumából 100

101 147 Fotó a Rómeó és Júlia c. előadásról, II. felvonás, 1985 Júlia második jelmeze a Rómeó és Júlia c. előadásból, 1985 Horgolt bogyók kézzel vannak felvarrva a bársony alapra és enyhén szőlőfürt jellegű mintázatot adnak. Pádárné Zsike emlékezett erre a jelmezre, hogy paplangombokkal díszítették, így érték el ezt a szőlő szerű domború motívumot. A minták között óarany csipkedarabkák díszítik a bársonyt. A csipkék közé még egy kis arany csillogós anyag is került. Az egész együttvéve kelt díszes, nemes hatást. Vágó Nelly kéziratában kifejtette, hogy milyen szorgalmas munka kell a látvány varázslatos létrehozásához. A gyémánt fejdíszek üvegcserepekből készülnek, az aranykorona festett műanyag, a fejedelmi palást talmi gatyavászonból készül ( ) a néző joggal érezheti becsapva magát.( ) Nem így készül a látvány. Csak majdnem így. Ez nagy különbség. 148 Fantáziát igényel kitalálni, hogy például a képen szereplő rózsaszín bársony hogyan válik nemes, izgalmas anyaggá a színpadon. Az apró pomponok a vállra is felfutnak, a csipke pedig keretezi a dekoltázst. A ruhaujj érdekessége, hogy csak a állnál van felvarrva, a hónalj teljesen szabad a mozgás miatt. A bársony alól fehér tüll lóg ki, egyrészt, hogy ne legyen csupasz a kár, másrészt, hogy úgy tűnjön, mintha még egy réteg lenne alatta. A mandzsetta hasonlóan van a díszítve, mint a dekoltázs. Amikor hasonló tónusok, minták vagy anyagok egy jelmezen belül többször visszaköszönnek, akkor alakul ki a ruha harmonikus egysége. A szoknyarész anyaga egy egyszerű selyem, amit csipke minta festésével tettek változatosabbá. Apró arany indaminták díszítik, melyek textilfestékkel vannak felrajzolva az anyagra. Mindezt megszínezi a korábban már említett rózsaszín tónusú fújás, ami a ruha aljának ad egy finom árnyalatot. A képeken nem szerepel, de Júlia az előadás végén egy gyolcs hálóinget viselt. Ehhez az öltözethez Seregivel együtt választották ki az anyagot, hogy a megfelelő esése meglegyen. 147 Fotó a Magyar Állami Operaház archívumából 148 Vágó Nelly: Színházi viselt dolgaink, kézirat,

102 Júlia második jelmezének részletei a Rómeó és Júlia c. előadásból, 1985 Júlia báli ruhájának pasztellrózsaszín tónusaihoz jól illik Rómeó szürke öltözete. Seregi nem akart feltűnő színeket az ő esetében. Koreográfiája nagyon mozgalmas ezért jelmezének nagyon kényelmesnek kell lennie. Itt kardnak kellett törnie, itt vérnek kellett folynia, miközben legendás, hatalmas szerelemnek kellett fellángolnia. 149 Küzdős és szerelmi jelenetek egyaránt jellemzik táncát, ezért a ruhának még tartósnak is kell lennie, nem csak kényelmesnek, hogy tánc közben ne essen szét. Rómeó jelmezeinek különféle változatait Nelly az alábbi közös tablón ábrázolta. Egy szűk balett nadrágot visel, egy laza gyolcsinget és egy több részből álló szürke férfikabátot. Ez a ruhadarab a reneszánsz zimarra. Anyaga bársony és lenvászon. Valószínűleg össze lettek festve az anyagok egymással, hogy a figura egységes tónusban legyen. Tánchoz nagyszerűen lett kitalálva a szabása: látszólag darabokból áll. A ruhaujj önmagában 2 részes, sőt még külön kötőkkel kapcsolódik a vállakhoz, és elöl is kötőkkel zár. Ez nem csak kényelmes, mert testhez igazodva állítható, de nem gátolja a mozgást és jól mutat, ahogy a kötők szállnak tánc közben. 150 Vágó Nelly jelmezterve a Rómeó és Júlia c. előadáshoz, Rómeó, 1985 Fotó a Rómeó és Júlia c. előadásról, II. felvonás, 1985 Rómeó első jelmeze a Rómeó és Júlia c. előadásból, 1985 Fekete övet visel, ami férfiasabbá teszi őt. A fényképeken közelről is látható, miként illeszkedik a ruhaujj a vállakhoz. A felső hátán bordázott hajtásokat varrtak az anyagba: ez megmozgatja egy kicsit a textilfelületet, így nem olyan üres, de mégsem túl díszes. A varrásvonalak a váll felé szélesednek, ez optikailag hangsúlyozza a vállakat és karcsúsítja a 149 Kaán Zsuzsa: Seregi, Fotó a Magyar Állami Operaház archívumából 102

103 derekat. A táncnadrág egy lycra sztreccs anyagból van varrva. Derekán nadrágtartóhoz hasonlóan széles gumik tartják a vállhoz a nadrágot, nehogy véletlen lecsússzon tánc közben. A szűk táncos nadrágokat gyakran úgy készítik el, hogy lábfejet is varrnak hozzá, olyat mint a harisnyáknál. Így stabilabb viselet, mert nem csúszhat szét mozgás közben. Rómeó első jelmezének részletei a Rómeó és Júlia c. előadásból, 1985 A férfiöltözeteken elöl és oldalt fűzések voltak- ami könnyítette a mozgást, mert állítható volt. Ezeket Seregi kérte, Nelly pedig megvalósíttatta. Capulet jelmeze egy másik típusú férfiöltözet: darabbeli kora és rangja, valamint ezekhez illő visszafogottabb mozgása lehetővé teszi a képeken látható hosszabb fazon viseletét. Reneszánsz festményeket idéz a jelmezéhez készült terv. Nelly azért rajzolja le egymás mellé többször is ugyanazt a karaktert, mert egyszerre láttatja különféle megjelenéseit a darab során. Capulet alapöltözete láthatóan végig ugyanaz, csak különböző köpenyeket vesz rá az elején, a városi téren valamint a végén, a temetésen is. Azért szerencsés minden megjelenést ábrázolni, mert így teljesen egyértelmű minden színházi közreműködő számára, hogy milyen mennyiségre lehet számítani. A rendező látja, hogy hány öltözéssel kalkulálhat, a varrodák tudják, mekkora feladat vár rájuk, és a költségvetés írásakor sem felejtődik ki semelyik tétel. 151 Vágó Nelly jelmezterve a Rómeó és Júlia c. előadáshoz, Capulet, 1985 Fotó a Rómeó és Júlia c. előadásról, I. felvonás, 1985 Capulet jelmeze a Rómeó és Júlia c. előadásból, Fotó a Magyar Állami Operaház archívumából 103

104 Az anyagválasztást tekintve a szülők jelmeze lassúbb mozgásukhoz igazodik. Egy Capuletné nem dobálhaja a lábait - mondta Kaszás Ildikó, utalva arra, hogy a koreográfia mennyire befolyásolta az anyagválasztást. Nelly bársonyt használt a jelmezekhez, ami súlyánál fogva merevebbé teszi a mozgást. Capulet öltözetének díszítésében még az eredeti arany csipkék láthatóak. Alapja szintén többféle textilia ízléses összedolgozásából áll: egy buklé jellegű hurkolt szövet, egy barna bársony és arany taft keverednek az összeállításban. A mellkasi részt is egy gyűrt taft betét teríti be, míg az ujjakra horgolt csipkedarabok vannak felvarrva. A fotóval összevetve jól érzékelhető, hogy mennyire másképp néz ki ez a jelmez közelről, mint egy előadás fotón a színpadon. A jobb alsó fotó a kiterített köpenye, amit szellemes szabásmintája miatt fényképeztem le így. Zsike állítása szerint Nelly sosem szerette kidobni a maradék anyagokat, inkább felhasználta őket, elhelyezte a ruhán- így izgalmasabb lett a hatás. Igy alakulhatott ki Capulet átvetőjének furcsa szabása. Capulet jelmezének részletei a Rómeó és Júlia c. előadásból, 1985 Mercutio az I. felvonásbeli monológjában Mabról beszél. Elmondja, hogy Mab királyné ott és akkor bukkan fel, amikor valahol valami galiba van, ám egyúttal ő a végzet asszonya is. 152 Mab megjelenítésének ötlete Maurice Béjárt-tól eredt, de ő egy teljesen külön képet koreografált neki. Seregi inkább belekomponálta Mab figuráját az összképbe. Ha a halál megjelent a darabban, azt mindig Mab felbukkanásával hoztam kapcsolatba Vágó Nelly jelmezterve a Rómeó és Júlia c. előadáshoz, Mab,1985 Fotó a Rómeó és Júlia c. előadásról, II. felvonás, 1985 Mab jelmeze a Rómeó és Júlia c. előadásból, 1985, koreográfus: Seregi László 152 Kaán Zsuzsa: Seregi, Kaán Zsuzsa: Seregi, Fotó a Magyar Állami Operaház archívumából 104

105 Ő hozza be az álarcokat a jelmezbál előtt és nyújtja át Rómeónak és barátainak. Ő táncol Mercutio és Tybalt halála előtt is. Mozgása eltér a világi figurákétól, ezért jelmezét is másképp kellett elképzelni. Nagy gesztusokkal mozog, amit elég kevés fazonban lehet eltáncolni. Ezért Nelly egy olyan lycra testdresszt talált ki, amit hosszú rojtokkal díszített. A nagy gesztusokat látványosabbá teszik a körülötte szálló indák, amik lekövetik a mozgását. Olyasmi hatást kelt, mint a látomásokat körülvevő füst vagy csillámpor. Seregi kérése volt, hogy mágikus és szokatlan legyen, és együtt álmodták meg Nellyvel a rojtokat a hatás érdekében. A dresszt Nelly számos technikával díszítette. Mintha addigi összes táncos tapasztalatát egyesítette volna ebben az egy jelmezben. Az alapdressz többféleképpen is festve van. Az alapszín a sárgás zöldestől a halvány sárgásig átmenetesen festékbe van mártva. Ezt rácsepegtetett oldószerrel higították és tették helyenként pöttyös mintájúvá. Végül zöldes festékkel helyenként sötétebb árnyalatúra fújták. Ezeket a munkálatokat nyilván kiszabott, de még nem összeállított állapotban végezték el az anyaggal. Miután a dresszt össszeállították, a testen Nelly kivágta a lyukakat, hol ilyen, hol olyan mintázatban. A lycra anyagon ha testre feszülő állapotban csak egy kis lyuk keletkezik, az szabályosan lyukad ki, nem foszlik tovább, és izgalmasan átsejlik rajta a táncos teste. A kivágott lyukak erősítik a festékkel pöttyözött hatást. Ahogy a lyukasztásnál nem fut fel a szál és nem mállik szét az anyag, ezt a tulajdonságát másképp is kamatoztatni lehet. Nelly csíkokat vágat az anyagból, fontos, hogy szálirány mentén! Ezek a csíkok pöndörödnek, ez a textil reakciója. Ilyen csíkokra felvágott sorokat varrat bele a kar és a lábak varrásvonalaiba. Ezek szállnak Mab körül tánc közben. Legvégül ragasztják fel a díszes köveket a jelmezre, amik táncközben a fényben becsillannak. Fontos, hogy ezek a munkák a test vonala köré komponálják a díszítéseket, úgyhogy nyers állapotban ez a fajta eljárás nem kivitelezhető. Tudatosan kell bánni a technikákkal és a díszekkel, mert minden előre kigondoltan kerül a jelmezen a végleges helyére. Mab zöld színét a világítás adja. Ehhez egy égővörös parókát visel. Horst Kögler német balett kritikus Seregi egy korábbi koreográfiájára, a Fából faragott királyfira utalva, a következőket mondta a jelmez kapcsán: Seregi maga olyan furcsa. Magánál alulról mindig felbukkan egy zöld valami. 155 Mab jelmezének részletei a Rómeó és Júlia c. előadásból, 1985, koreográfus: Seregi László Júlia dajkájának a második felvonásban van egy pazar, ám vicces, színes köpenye. Önmagában olyan, mint egy iparművészeti alkotás. Kicsit bohócos, különféle darabkákból összevarrt uszályos ruhadarab, amihez még egy piros húzott tarisznya is tartozik. Színes 155 Kaán Zsuzsa: Seregi,

106 nagyobb méretű kockákból van összerakva. Jellegzetessége, hogy két díszujj is lóg az oldalán- a reneszánsz korstílusnak megfelelően. Rengeteg anyag van a köpenyben, a ruhaujjakban, mind a köpeny bőségében és az uszályában. Seregi ehhez egy botladozó koreográfiát is talált ki: a Dajka állandóan beleakad a ruhájába, ügyetlenül hömpölyög benne. Nelly nem feledkezett meg a kellékekről sem: a köpenyhez stílusban illő bojtos napernyőt is tervezett, ami számos játéklehetőséget is ad. Júlia dajkája egy fél teniszpálya méretű köpenyben vonult a balett színpadon. A Berlini Operaház jelmezkivitelezői nem értették a hatalmas méretet. Amikor meglátták a pajzán Mercutiót a lepel alá bújni, majd onnan ámuldozva, orrát befogva kitámolyogni, megértették a jelmezzel való játék szándékát és lehetőségeit. 156 Kaszás Ildikó úgy emlékezett vissza erre a köpenyre, hogy Nellyszokásához híven- piacról szedte össze az anyagdarabokat. Nagyon szerette a részekből összetett ruhákat. A koreográfiát köpenyhez tervezték, hamarabb volt meg a köpeny ötlete, erre épült a tánc. 157 Vágó Nelly jelmezterve a Rómeó és Júlia c. előadáshoz, Dajka,1985 Fotó a Rómeó és Júlia c. előadásról, II. felvonás, 1985 A vásári forgatag szereplői színes csapatok: a zenészek, az utca népe, a két család kísérői, Rómeó barátai, majd később a Capulet ház vendégei mind külön egységeket képviselnek. Nelly a csoportokat színárnyalatok szerint különíti el. Ruháik szabása alapjában véve megegyezik Rómeó és Júlia öltözeteivel, csak nem annyira kidolgozottak. Egyik különlegesebb csoport a tömegben a vásári Bohócot körülvevő botos táncosok figurái. Ez a buggyos színes nadrág Nelly ötlete volt, és Sereginek nagyon megtetszett. A rajz bal oldalán Lőrinc barát látható, az őt körülvevő ifjoncok pedig a fényképen szereplő táncos figurák. Rafinált megoldás, hogy testszínű alapdresszt viselnek, így olyan, mintha meztelenek lennének. Erre vesznek rá egy színes szalagokból készült bohócnadrágot. A napszínek minden árnyalatából használtak hozzá selyemszalagokat. A nadrágot két rétegben kell elképzelni: van egy belső, hagyományos rövidnadrág, amire kívülről szalagok vannak három ponton felvarrva: a derekáról indulnak, középen vissza vannak hajtva és abban a magasságban is levarrva, majd a legvégük is vissza van varrva. Itt még egy gumi is van, ami térdnél körben rászorítja a nadrág alját a lábra, az így nyeri el buggyos formáját. A szalagok súlya olyan nehéz, hogy kantárok tartják meg a vállakon, hogy ne csússzon le a nadrág. 156 Vágó Nelly: Színházi viselt dolgaink, kézirat, Fotó a Magyar Állami Operaház archívumából 106

107 158 Vágó Nelly jelmezterve a Rómeó és Júlia c. előadáshoz, Vásári tömeg,1985 Fotó a Rómeó és Júlia c. előadásról, I. felvonás, 1985 Bohóc jelmeze a Rómeó és Júlia c. előadásból, 1985 A nadrágok korcai önmagukban gyakran nem esztétikusak színpadon, ezért egy szélesebb barna bőröv is van a derekukon. A szalagok valószínűleg festve lettek, mert nagyon szép árnyalataik vannak. A textilfestés lényege, hogy üstben keverik ki a színeket és az anyagot a forró festékes vízbe mártják. Ilyenkor arra is figyelni kell, hogy ne foltosan színesedjen a kelme, bár színháznál sokszor látványos a különböző árnyalatok keveredése. Az üst előnye, hogy árnyalva is lehet festeni az anyagokat egymás után: kezdve a sárgától mindig egy kis szín belekeverésével el lehet jutni a bordóig, különféle árnyalatokon keresztül. Ezzel olyan izgalmas hatást lehet elérni, mint ezeknek a bohócnadrágoknak a színösszeállítása. A nadrágoknak nincs felsőrésze, csak a kantárok tartják. Testszínű dressz van alatta, mintha csupaszok lennének. Erre kerül rá egy gézes gyolcs gallér, ami cafatosan lóg. Ezek a sallangok foltosra vannak festve és flitterek is díszítik helyenként. Táncban izgalmasan szállnak a táncosok nyaka körül. Háló is van keverve a gyolcs közé, ez volt Nelly egyik kedvenc anyaga. (Előszeretettel alkalmazott bőrt és hálót színpadon.) A csizma olyan, mint a többi férfi szereplőnél, csak harsányabb a színe. Táncosoknál oda kell figyelni, hogy csak nagyon puha bőrből készüljenek a lábbelik, hogy ne korlátozzák a lábfej mozgását. Lényeges a talpa is, mindig a színpadpadló felületéhez és a koreográfiához kell igazítani: van olyan, hogy jó, ha csúszik a cipőtalp a földön, vagy olyan is, hogy tapadnia kell. Bohóc jelmezének részletei a Rómeó és Júlia c. előadásból, Fotó a Magyar Állami Operaház archívumából 107

108 A másik harsány csoport a kurtizánok. Itt Nelly teljes szabadságot kapott a színt és fazont illetőleg. A koreográfia már készen volt, mikor a ruhák készültek, Nellynek elég volt a Seregivel folytatott megbeszélés alapján dolgoznia, annyira értették egymást. Színeik kicsit emlékeztetnek a bohócokéra, csak kevés lila és bordó is van rajtuk. Meleg színű drapériák vannak a ruhájukra aggatva, mintha színes rongyokban lennének. Ezek a drapériák tánc közben mind külön életet élnek. Fejükön ruhájuk színeivel turbán jellegű tekert fejdíszeket viselnek. Lábukra felemásan színes lábszárak vannak ráhúzva, hogy a jelmez tarka világa itt is érvényesüljön. Kell is színezni a lábukat, mert szoknyahosszuk jóval rövidebb a többiekénél. 159 Vágó Nelly jelmezterve a Rómeó és Júlia c. előadáshoz, Kurtizánok,1985 Fotók a Rómeó és Júlia c. előadásról, I. felvonás, 1985 Azért választottam éppen ezt a jelmezcsoportot, mert különlegesen vannak megdíszítve a ruhák. A spagettipántos alapruhák változatait színes rongyok díszítik. A dekoltázs körül horgolt kézi csipkék futnak fel a ruhára. Olyan, mintha régi terítők lennének szétszabva és felhasználva díszítésnek. Mindegyik másképp van feldíszítve, máshogyan vannak a színes rongyok is rájuk aggatva- mégis együtt jól működnek az összképben. Kurtizánok jelmezei a Rómeó és Júlia c. előadásból, 1985 Érdemes elidőzni a részleteken, amik ezeket a ruhákat olyan különlegessé teszik. Mindegyik másfajta horgolt csipkével van díszítve, és máshová is van felvarrva. Az egyiknek a mellrésze steppelt mintás. Ez csak akkor látszik, ha mozgásban fellibben a csipke, ami takarja. Apró gyöngyök csillannak be helyenként a jelmezeken. Muszlin sallangok vannak a mell alatti varrás vonalra felfogatva. 159 Fotók a Magyar Állami Operaház archívumából 108

109 Kurtizánok jelmezeinek részletei a Rómeó és Júlia c. előadásból, 1985 Talán ebben az előadásban találkozott Vágó Nelly kedvenc kora, egyik legjelentősebb tervezése, de leginkább: Seregi személyében talán legkedvesebb alkotótársa. Nellyt mély barátság fűzte Seregi Lászlóhoz. Leültek, Nelly elkezdett rajzolni, Seregi hozzászólt, majd ő is rajzolt Nem véletlen, hogy családja kérésére Vágó Nelly temetésén a Rómeó és Júlia szvitt zenéje szólt és Seregi László szívhez szóló búcsúbeszédet mondott. Ez is mutatja, mennyire közel állt szívéhez ez az előadás. 109

110 110

111 A Wagner-Ring - gondolatok a Birta Gábor férfi szabóval és Pádár Zsike női szabóval készült interjúk alapján A Nibelung gyűrűje Vágó Nelly egyik legkiforrottabb munkája. Megkerülhetetlen ez a sorozat, ha teljes életművéről esik szó. Tanítványaként éltem meg vele ezeket az éveket, így emlékszem, milyen jelentőséget tulajdonított a tervezésnek. A Ring nagy feladat, nagy kihívás és kemény megpróbáltatás olvasható kéziratában is. Addigra már háromszor dolgozott Wagner-operában: a Bolygó hollandit kétszer, a Nürnbergi mesterdalnokokat egyszer tervezte. Mégis izgalommal és várakozással tekintett a munkára, áradozott a fantasztikus páncélokról. Egy-egy ötletért nagyon tudott lelkesedni, és ebben a munkában bőven adódtak olyan kísérletek, amiket kihívásként élt meg. A Wagner-Ring egy éveken át tartó, négy előadásból álló előadás-sorozat volt, és a Magyar Állami Operaház tervezőjeként, Vágó Nellynek kellett a feladatot teljesítenie. Az alkotógárda minden esetben ugyanaz volt, az előadásokat Nagy Viktor rendezte, a díszleteket Csikós Attila tervezte ban kezdődött a Rajna kincsével, majd 1995-ben a Walkürt, 1996-ban a Siegfriedet és végül 1998-ban Az istenek alkonyát mutatta be a Magyar Állami Operaház. A műfaj eredeti meghatározása Ünnepi játék három napra és egy előestére. 161 A négy előadás egy zárt rendszer, mely Siegfried története köré épül fel. Alapja egy Siegfried halála című szövegkönyv volt, és Wagner utólag határozott úgy, hogy el kell mondani az előzményeket, Siegfried egész történetét, aztán még a gyökereit is. Így négy kerek történet keletkezett. A mű alapjait a germán mitológia adja. Olyan motívum-gazdag és annyira nagyszabású, hogy nehéz pár mondatban összefoglalni. A történet alapja, hogy Alberich, a Nibelung törpe, akit a három rajnai sellő elutasított, elátkozza a szerelmet és elrabolja a Rajna kincsét. Gyűrűt és varázssisakot készít a megszerzett aranyból és ez nagy erőt ad neki. Wotan, az istenek vezére azonban csellel elfogja őt, elveszi tőle a harácsolt kincseket és ekkor a törpe megátkozza a gyűrűt. Innentől balszerencse ér mindenkit, akinek az ékszer a birtokába kerül. Cselszövések, gyilkosságok kísérik az útját, bánatot szül bárkinek, aki az ujjára húzza. Végül, az utolsó részben, az Istenek alkonyában megárad a Rajna, felgyullad a Walhalla és a Sellők végre visszakapják a kincset, így feloldódik a gyűrűt övező átok. A történetben óriások, istenek, varázseszközök jelennek meg, szerelmek szövődnek, átkok fogannak. Monumentális rege, mely az ősi germán kultúrák mondavilágát idézi. A tetralógia részeit hasonló látvány jellemezte, a jelmezeket illetően rendezői igény volt ennek a misztikumnak a megidézése az előadás képi világában. Wagner és rajongói kemény feltételeket állítanak a bemutatók elé olvasható Nelly kéziratában, amivel utal arra, hogy számára egyértelmű volt a Wagner akaratával szembeni alázat. A zeneszerző számos utalást tesz a megkívánt látvány mikéntjére, a közönség igénye Bayreuth-szellemében fokozott. 163 A mű megkövetelte a jelmezek grandiózus és misztikus képi világának megteremtését. Birta 160 Vágó Nelly: Színházi viselt dolgaink, kézirat, Peter Gammond: Opera. képes enciklopédia, Kossuth Kiadó, Vágó Nelly: Színházi viselt dolgaink, kézirat, Vágó Nelly: Színházi viselt dolgaink, kézirat,

112 Gábor, Nelly alkotótársa említette, hogy rengeteget beszéltek a műről, mivel nem könnyű megközelíteni egy ilyen grandiózus operát, aztán végül nem lehet abbahagyni. Kiindulási pontnak tekintették a művet átható misztikumot, melynek kapcsán elsősorban az élet-halál kérdése foglalkoztatta őket. Nelly mindig fontosnak tartotta a darab dramaturgiai megközelítését, állította, hogy részben ezért is különbözik a jelmeztervezés a divattervezéstől. A Wagner-Ring tervei részben elvesztek. Más előadás jelmezeit sikerült raktáron fellelni, mint amihez a terveket megtaláltam. Ezért nem maradt más lehetőség, mint a tetralógia jelmezeit egyben elemezni, mert Nelly Ring-tervezése csak mozaikszerűen rekonstruálható. Van olyan, hogy terveket lehet összevetni előadásfotókkal, mint az Istenek alkonya esetén, de van olyan is, hogy jelmezekhez kell a színpadi fényképeket társítani. Szerencsésnek tartom, hogy amire Nelly a legbüszkébb volt a munka során, nevezetesen a Walkür-páncélok, műhelyrajzban és megvalósult jelmezként is fellelhetőek voltak. Vágó Nelly jelmeztervei az Istenek alkonya c. előadáshoz: Nornák, Gutrüne, Sellők, 1998, rend.:nagy Viktor A Ring tervei közül színes tablók csak az Istenek alkonyából maradtak meg. Érdekes, misztikus akvarellek ezek, nélkülöznek minden aprólékos, öncélú díszítést, ami más tervein fellelhető. Nagyvonalú, foltszerű ruhák, ahol a dús redők és az árnyalt színtónusok dominálnak. Hosszanti ceruzavonások jelzik a leplek laza anyagának esését. Az akvarellceruza vonalait a figurák színezésekor elmosta, így lágyított a kontúrokon. Vizesen, lazúrosan festette meg a jelmezek textúráját, így sejtelmes hatást keltenek a felvázolt ruhák. Különleges a figurák kompozíciós elhelyezése is, mert Nelly viszonylag ritkán készített függőleges terveket. Jelen esetben ez abból is fakad, hogy egy képen egy, vagy legfeljebb két figurát ábrázolt. Könnyebbség a rajzok beazonosításánál, hogy a szereplők neveit ezúttal feltüntette, így tévedést kizáróan összevethetőek az előadáson készült fényképekkel. A tervek láttán sejteni lehet a kivitelezés mikéntjét. A festményeket és az előadásról készült képeket ezúttal szándékosan egymást követően helyeztem el, hogy összevethető legyen, mit is jelentett Vágó Nelly számára ez a fajta akvarelles ábrázolásmód. A jelmezek árnyalt leplein 112

113 megjelentek a terveken ábrázolt színátmenetes tónusok. Ezeket a foltokat csupán egy-két veretes dísz töri meg, ami a felület egyhangúsát hivatott izgalmasabbá tenni. Kalandos út vezetett a jelmeztervektől a megvalósult ruhákig. Talán a Ring jelmezei jelentették Nelly számára az egyik legizgalmasabb kivitelezési folyamatot. 164 Fotók az Istenek alkonya c. előadásról, Nornák; Siegfried, Gutrüne és Gunther; Sellők és Siegfried, 1998 Kérdésemre Pádár Zsike mesélt a közös munkáról. Szerinte élvezetes volt gyártani ezeket a jelmezeket, hiszen félisteneket kellett ősi, misztikus mivoltukban ábrázolni. Ezért nem a hagyományos szabászat dominált, hanem az ötletek és a kreativitás. A Ring más volt, mint a többi szabászati munka, mert már maga az anyagválasztás is különlegesnek minősült. Lágy esésű, laza, tépett anyagokkal kellett dolgozni, ami eltért a hagyományos operai jelmezek textíliáitól. A rajzokhoz és az alaphoz képest állandó változások adódtak, mivel gyártás közben szárnyaltak az ötletek. A Ring attól lett egyedi élmény, hogy a jelmezes kísérletek különlegessé tették a munkafolyamatot. Néha bekerült egy-egy civil holmi, mint egy kistáska, amiben megmutatkozott Nelly lelke. - idézte fel emlékeit Zsike. 165 Vágó Nelly jelmeztervei az Istenek alkonya c. előadáshoz, Waltraute; Hagen, Alberich, 1998 Fotók az az Istenek alkonya c. előadásról, Hagen és Alberich; Hagen1998 Miután Nelly kitalálta az ábrázolási technikát és meghatározta, hogy milyen eszközökkel tudná a Ring misztériumát megidézni, el kellett helyeznie a karaktereket ebben a rendszerben. A történet többféle szereplőt kínál, akiket egymáshoz képest kell megjeleníteni. Egy mondavilág különböző jelenségeit kell színpadra álmodni, törpét, óriást, istent. Nelly fura kopasz kis törpét tervezett Alberichnek, míg Hagent, Alberich fiát erőteljes, robosztus jelenségnek ábrázolta. Ebben a munkájában különösen fontos számára a színdramaturgia, amivel a szereplőket összehozza vagy éppen elkülöníti egymástól. Hagen és Alberich jelmezei tónusaikban és anyagválasztásukban hasonlóak, míg formailag különböznek. Hagen 164 Fotók a Magyar Állami Operaház archívumából 165 Fotók a Magyar Állami Operaház archívumából 113

114 deltás alakját kiemeli a vállára vetett szőrme, míg Alberich kabátja pedig inkább lefelé bővül, így elesettebb figura hatását kelti. Fontos megemlíteni a hajak, parókák használatát, mert sokat hozzátesz a karakterek megformálásához. Más helyzetben lehet, hogy ez sok lenne, de az opera színpada és a mondavilág elbírja ezeket a túlzásokat. Benedek Attila, az Operaház főszabásza jóvoltából kezembe kerültek a Ring műhelyrajzaisajnos ezek közül is csak néhány maradt fenn. A Walkür főszereplőjének, Hunding köpenyének színes terve elveszett, csak egy skicc maradt meg belőle, mely mutatja Nelly gondolkodását a kivitelezést illetően. Látni, ahogy bőrdarabokat képzelt el, rétegekben egymásra pakolva. A rajzból jól kivehető, hogy itt is lágy esésű bőrökben gondolkodik. Nelly mindig szerette, ha egy jelmeznek mozgása tudott lenni, akkor is, ha vaskos, ősi öltözeteket kellett megjelenítenie. A képen jól láthatóak ezek az applikált, foltszerűen színezett bőrrétegek. A másik skicc Sigmund szőrös köpenyét ábrázolja. A történet szerint kimerülten érkezik, menekül a viharban ellenségei elől. Ezért tépett öltözetet gondolt Nelly, a köpeny alját cafrangosra tervezte. Mivel ősi kultúrákat idéző daraboknál egyértelmű a bőrök, szőrök használata, így gallérját farkasbundának képzelte el. Ez is arra utal, hogy Nellynek milyen fontos volt a dramaturgia: átgondolva, hogy a hideg germán vidéken vándorló szereplő bizonyára természetes eredetű rétegeket vesz magára védekezésképpen. Színpadon ezt úgy kellett tudni érzékeltetnie, hogy a valóságban az énekes ne szenvedjen a hőségtől, csak mintha Nellynek nem sikerült olyan szőrt találnia, ami elég dús lett volna az elképzeléséhez, de belátva lehetőségeinek korlátait, megelégedett egy rókaprémmel, amit a kritika fel is hánytorgatott neki. A Walkür Siegmundjával is csak a baj kerülgetett. Az előírt farkasbundához legjobb igyekezetünkkel sem találtunk más jelzést, mint egy jámbor alaszkai róka gereznáját. A kritikus bárdja lesújtott és csincsilla boának minősítette a kelmét. Wagner színpadán nem bánnak szőrmentén a jelmezek tervezőjével emlékezett vissza az esetre kéziratában. 167 Vágó Nelly jelmezrajzai a Walkür c. előadáshoz, Hunding, 1995 Fotó a Walkür c. előadásról, Hunding, Sieglinde, 1995 Vágó Nelly jelmezrajza a Walkür c. előadáshoz, Sigmund, 1995 A germán mondavilág emblematikus szereplői a Rajna kincsében szereplő óriások. Meglepő, de Nelly készített tervet az őket tartó szerkezetekre. Ez ismét kísérletezgetéseket igényelt, hiszen próbálkozni kellett azzal, miként lehet óriásivá tenni emberi alakokat színpadon úgy, 166 Vágó Nelly: Színházi viselt dolgaink, kézirat, Fotó a Magyar Állami Operaház archívumából 114

115 hogy díszletben való mozgásuk is működni tudjon. Nelly, belső építész férje segítségével gurulós szerkezeteket tervezett, ezeknek elkészítette a műszaki rajzát is. Sajnos ez nem tudott működni, mert próbálkozásai sorra kudarcba fulladtak. Végül a televízió makett műhelyétől kaptak segítséget. 168 Erről a kísérletezgetésről ő maga is említést tett kéziratában. Óriási árnyak gyülekeztek fejem felett a tetralógia első darabja előtt. Fasolt és Fafner - a két óriás- Bayreuth költségkeretei közt négyméteres figurák voltak. Csak az ördög tudja - meg a szcenikusok - miféle szerkezet növelte őket. Próbálkoztam én kerekes állványokkal, de vagy a színpadi lejtős lépcsők, vagy a hordozók hiánya tett lehetetlenné. Két kitűnő énekes kollégám megértése nélkül belebuktam volna próbálkozásaimba. Ők felhúzták a hazai költségekből előállítható magasított cipőket és húsz centiméterrel magasabban nőttek óriásivá. 169 Ehhez hasonló kísérlet volt a Siegfriedben a láthatatlanná tevő sisak is, sokfélét ki kellett próbálni, mire eljutottak a megoldásig. 170 Vágó Nelly jelmezrajza a Rajna kincse c. előadáshoz, Wotan, Alberich, Óriások, 1993 Fotó a Rajna Kincse c. előadásról, Hunding, Sieglinde, 1993 Nellynek annyira szívügye volt a Ring jelmezeinek kivitelezése, hogy összes hozzá közel álló alkotótársát igyekezett bevonni a munkába. Ilyen volt Bódog Böbe iparművész is, aki Freia hálós mellényét hurkolta. Ez a jelmez azért érdekes, mert a történet a kulcsfigurájáról van szó. Freia az, aki miatt a konfliktus kezdődik, érte harcol egymással Wotan, a főisten és a két óriás, Fafner és Fasolt. Ezért Nelly egy nagyon nőies jelenséget teremt, jelmezét telepakolja virágokkal, indákkal. Közelről a jelmez elég zsúfoltnak tűnik, de az előadásfotón jól látható, hogy mennyire más a színpadon. Nelly nagy erénye volt, hogy kalkulált a távolsággal. A virágokat még a vállára omló lepelbe is beledolgoztatja. Ez egy sajátos tervezői vonása, hogy a hurkolt anyagokat megbolondítja egy-két beledolgozott díszítőmotívummal. Nelly egyébként is nagyon szerette az áttört, hálószerű textileket. Volt próbálkozása, hogy halászhálót vetetett, azt festettette meg és tette rá a jelmezekre. Amikor nem vásárolt, akkor horgoltatott vagy más technikával gyártatott hurkolt anyagokat a jelmezekhez. Azt szerette az ilyen felületekben, hogy plasztikusak voltak és művészien megtört rajtuk a színpadi fény. Mindamellett sejtelmesen láttatták az alattuk lévő réteg színtónusait. 168 Pádár Zsike egykori női varrodavezetővel folytatott beszélgetés alapján 169 Vágó Nelly: Színházi viselt dolgaink, kézirat, Fotó a Magyar Állami Operaház archívumából 115

116 171 Fotó a Rajna Kincse c. előadásról, Freia, 1993 Freia jelmeze és részletek a Rajna Kincse c. előadásról, Freia, 1993 A misztikus történet visszatérő szereplői a Sellők. Provokáltak azzal is, hogy Bayreuthban a sellők mezítelen keblekkel úszkáltak a Rajna vizében. Végiggondoltam a dolgot, azután, nem! emlékezett vissza kéziratában. Helyette flitteres anyagokat képzelt, hullámszerűen montázsolva egy alapöltözetre. Nelly szándékosan választotta ezt a hideg tónusú, flitteres textilt, mert pikkelyekre, vízcseppekre lehet asszociálni belőlük. Pádár Zsike úgy emlékezett, hogy a jelmezekhez használt foszlós anyagok izgalmasak voltak, valamint az applikált kesztyűk is, amik ezekhez készültek. Emlékezetes pillanat volt állítólag, amikor a sellőt éneklő Kukelly Júlia külön a varrodának a tükör előtt eltáncolta a koreográfiát. Eljátszotta, miket fog csinálni a jelmezében és így tudták, hogy hol csúszhat fel a ruha, mire figyeljenek gyártáskor, hogyan tegyék könnyebben használhatóvá a jelmezt. 173 Fotó a Rajna Kincse c. előadásról, Sellők, 1993 Sellő jelmeze és részletek a Rajna Kincse c. előadásról, Sellők, 1993 A jelmezekben az is érdekes volt, hogy nem lehetett a lepleket asztalon szabni- térben kellett gondolkodni, kísérletezni az anyagok lágy esésével. Jól látható a képen Brünhilde jelmezén, hogy mennyi anyag volt egy ruhában, és ezek a rétegek miként omlottak egymásra a testen. Ennek az volt a titka, hogy Pádár Zsike babán szabta az anyagokat, nem lehetett bele mellvarrást és szűkítőket tenni, mert lágy esésű textilek voltak. Hagyni kellett a kelméket zuhanni, redőződni, egy-egy másik anyaggal összetenni, amit nem lehetett síkban, a szabászasztalon elkövetni, csak kézben, térben, ollóval. Nelly gondolkodásához ez közel is állt, mert szerette felhasználni a leesett anyagdarabokat, egy-két helyre feltűzni a 171 Fotó a Magyar Állami Operaház archívumából 172 Vágó Nelly: Színházi viselt dolgaink, kézirat, Fotó a Magyar Állami Operaház archívumából 116

117 maradékokat. Ezzel fokozta a ruha játékát, ahogy mozgás közben szálltak, lebegtek ezek az anyagdarabok. A női jelmezek nagy része így készült a Ringben, kivéve persze egy-két olyan szokványos részletet, mint egy-egy gallér. Természetesen itt is figyelni kellett a gyorsöltözésekre, hogy ne látsszon civilnek a ruhadarab, ezeknek a megoldása hagyományos szabászati technikákat igényelt. A férfi jelmezek Birta Gábor munkái. Úgy emlékezett, hogy Nelly rajza alapján egyértelmű volt dolgozni. Elindult Nelly ceruzája, nekem meg az agyam - mesélte Gábor, akivel évtizedeken át alkotótársak voltak és fél szavakból értették egymást. A Wotan köpenyen jól látható, hogy Nelly felvázolta a jelmezre az alap vonalvezetést, ehhez kezdtek el textiles megoldásokat keresni. Két különböző köpenyt is rajzolt, mindkettőt plasztikus mintával találta ki. Így egyrészt tartást adott a váll körüli részeknek és így impozáns alkatot csinált viselőjének. Másrészt viszont a fénytörés kiemelte a varázsos mintákat a jelmez felületén Vágó Nelly jelmezrajzai a Walkür c. előadáshoz, Wotan, 1995 Fotók a Walkür c. előadásról, Wotan, Brünhilde, 1995 Az eddig említett jelmezek is különlegesek voltak, de nem ezek tették a Ringet olyan fontossá Nelly életében, hanem a páncélok. Nelly pályafutásának egyik legkülönlegesebb kísérlete volt ez a folyamat. A lenti képen Brünhilde látható pajzsával, páncélban. Nelly egy pillanatig sem feledkezett meg arról, hogy a páncél plasztikájának vonalvezetése karcsúsítsa viselőjét, de nem ez volt a terv sarkalatos pontja, hanem maga a kivitelezés folyamata. 176 Vágó Nelly jelmezrajza a Walkür c. előadáshoz, Brünhilde, 1995 Fotó a Walkür c. előadásról, Brünhilde, Wotan, 1995 A páncélok működőképes megoldása mindig foglakoztatta Nellyt a munkája során. Nehéz úgy produkálni anyagszerűséget, hogy a páncél pulzáljon, együtt mozogjon a testtel, de ne legyen hiteltelenül puha. Ebben kollégája, alkotótársa, Birta Gábor volt Nelly partnere. 174 Fotó a Magyar Állami Operaház archívumából 175 Fotó a Magyar Állami Operaház archívumából 176 Fotó a Magyar Állami Operaház archívumából 117

118 Szabászasztalán a világ legtermészetesebb módján olvaszt cint, hogy azt kelmékre csurgatva fokozza egy Wagner jelmez plasztikáját. Gomboktól egérfogig tűzdel apró tárgyakat a kifogyhatatlan ötleteivel válogatott és összevarrt textilfelületeire írta róla Nelly a kéziratában. Sokat beszélgettek, hallgatták a zenét és jöttek az ötletek. Először a lamé anyagra esett a választás, de ez önmagában még nem kínált megoldást. Ki kellett találni egy technikát is hozzá, hogy miként dolgozzák meg az anyagot. A Walkürök ruházatát szivacsalapra varrott lamé anyagra alapozták. Ezeket díszítették légelzáró zsinórokkal, tapétaszegélyekkel vagy szegecsekkel. A csatos összekapcsolások már korábban is megjelentek, ezek az állíthatóság miatt voltak praktikusak. A díszítés vonalvezetése sem volt véletlenszerű, hiszen alakot formáltak vele. Ugyanez a motívumrendszer futott végig a csuklópántokon, de a fejdíszeken is. Páncél, fűző, fejdísz és csuklópánt a Walkür c. előadásról, Walkürök, 1995 Birta Gábor további megoldásként a következő technikát kísérletezte ki: szivacsra rakták a páncélt, a lamé anyagot rásteppelve a vásznazott szivacsrétegre. Hosszanti varrásvonalakkal csatornákat képeztek, amikbe purhabot öntöttek bele. A purhab úgy keményedett meg, hogy megduzzadt. Közben kitüremkedett, a textil résein és túlburjánzó, dermedt hatást keltett. További előnye volt, hogy utólag pedig még kiválóan lehetett festeni, fújni. A hatást fokozta, hogy tojástartókat is felhasználtak, amiket szintén purhabbal rögzítettek az alaphoz. Ráadásul olyan tartós technikát sikerült kitalálni, hogy ezek a páncélok a mai napig újszerű állapotban maradtak meg. Ősi jelleget kölcsönzött a csontok, koponyák, fogsorok használata, amiket a pajzsokra rögzítettek. Nelly a részletekről sem feledkezett meg- stílusban illeszkedő kiegészítőket tervezett a jelmezek mellé, lamé anyagból készültek az ékszerek, gyűrűk is. Páncél, fűző, részletek és ékszerek a Walkür c. előadásról, Walkürök, Vágó Nelly: Színházi viselt dolgaink, kézirat,

119 Vágó Nelly nem csak hallatlan fantáziával bírt, de kedves, szeretetreméltó természettel volt megáldva. Legfőbb erénye talán mégis az, hogy a kivitelezéshez is értett, tudta, hogy bár a papír mindent elbír- a jelmeznek megvalósíthatónak kell lennie. Mindamellett, hogy jelmezei magas művészi követelményeknek feleltek meg, segítették a koreográfiát is. A Vágó Nelly által tervezett ruhák évtizedekre szóltak. emlékezett rá akkori igazgatója, Szinetár Miklós. Ennek remek példái a Wagner páncélok is, amik nemcsak különleges alkotások lettek, de a mai napig sértetlenül őrzik őket az Operaház jelmezraktárában, mivel nem csak látványosak, de tartósak is. 119

120 MUSICAL - gondolatok a Szirtes Tamással készített interjú alapján Szellemes és változatos librettó, meggyőző történet, szatirikus elemek, a revükből átvett látványosság, karakteres zene, egyfajta változatosság az egységben - hangzik Leonard Bernstein összegzése a musical-lel kapcsolatban. 178 A show része minden esetben a jelmez, és ezen a területen a műfajnak sajátos igényei vannak. Gyors öltözések, trükkök és nyílt színi átalakulások mind részei annak a varázslatnak, ami a musical vonzerejét jelenti. Egy jelmeztervező számára kihívás ezeknek a színpadi csodáknak a megoldása. Az operákkal és a prózákkal ellentétben itt összetettebb gyakorlati tudásra és kreativitásra van szükség, mert önmagában a korok ismerete kevés hozzá. A jelmezeknek nem csak a szövegkönyvben feltűntetett instrukcióknak, illetve a kor divatjának kell megfelelnie, hanem olyan varázslatnak is meg kell születnie a színpadon, ami a nézőket elkápráztatja. Vágó Nelly évtizedeken keresztül gyűjtötte tapasztalatait, mire eljutott az Operaház fantomja és a Producerek sikeréig. Számos prózai tervezés után, a 80 as évektől a musical-felkérések egyre gyakoribbak lettek, míg végül a műfaj jelmezes géniusza lett. Terveit a Broadway moguljai bírálták el és hagyták jóvá, így Vágó Nelly kiállta a világhírű jelmeztervezőkkel való permanens összehasonlítást. Olyan előadások fűződtek a nevéhez, mint az 1983-ban bemutatott Macskák, ami a mai napig sikerrel megy a Madách Színház színpadán. Talán ez jelentette az első nagy áttörést a prózai színháztól a musical felé. Vágó Nelly felismerte az 1980-as évek elején induló változásokat a Nemzeti Színházban, és ekkor érezhetett egy elvágyódást, szívesen kísérletezett a zenés műfajjal. Számos prózai előadás tervezésén túl volt már, némelyeiket többször is színpadra álmodhatta. Új kihívásokat keresett egy új területen. Ezt jelentette számára a zenés műfaj. 179 A Királydomb utáni, 1985-ben bemutatott kőszínházi István a király rockopera jelmezeit is ő tervezte. Ez egy emblematikus előadás volt, korának nagy eseménye, mert forradalmi hangulatot teremtett. Nem lehetett tudni, hogy nem fogják-e betiltani. István - a történet szerint - két világrend között vergődik. A folyamatosan ismétlődő Mondd, te kit választanál? az egypártrendszer idején provokatívvá tette az előadást. Egy izgalmas, feszült próbaidőszak volt ez, melyben Nellynek lelkileg is helyt kellett állnia. 178 Miklós Tibor: Musical!, Novella Könyvkiadó, A Birta Gáborral folytatott beszélgetés alapján 120

121 180 Fotók az István, a király c. előadásról: István (Bubik István) és a Püspökök (Izsóf Vilmos, Rubold Ödön); István (Hirtling István), Asztrik (Nagy Zoltán); Sarolt (Császár Angéla), István (Hirtling István), Gizella (Kováts Adél), 1985, rend.: Kerényi Imre Götz Béla egy napkorong díszletet tervezett, melyen át lehetett járni. Ehhez a neutrális térhez Nelly fantasztikus képi világot teremtett a jelmezekkel. Klasszikus, dekoratív felfogásban láttatta a témát. Az 1983-as királydombi változat jelmezeinek egyszerűségével ellentétben a Nelly által tervezett ruhák díszesebbek, kidolgozottabbak és részletgazdagabbak voltak. Szőrök, bőrök, applikációk felhasználásával érte el az ősi kort idéző hatásokat. Az előadás szereplői az akkori Nemzeti Színház vezető művészei voltak. Nelly olyan színészekkel dolgozhatott együtt, mint a kéziratában kedvenceként emlegetett Hirtling István. Szerinte nagy, attraktív munka volt, melyben operai igényű látásmód kellett a jelmezek megalkotásához.. Felidézte azt is, hogy a rendező, Kerényi Imre kérése volt, hogy a jelmezek is kifejezzék az Istvánra fokozatosan ránehezedő súlyt. Nelly ezt rétegekkel oldotta meg- egyre több jelmez került a színészre. A legutolsó réteg pedig, a képen is látható koronázási palást volt, melyet Gerlóczy Sára festőművész alkotott, aki egyébként Nelly számos színházi munkájában közreműködött. 181 A 90-es évek még több musical-sikert hoztak a számára: olyan előadásokban dolgozott, mint az 1997-ben bemutatott Oliver, vagy az 1999-ben színre vitt Nyomorultak a Madách Színházban. Ezzel megszületett egy színházi sorozat, mely három művész nevét kötötte össze: Szirtes Tamás, Seregi László és Vágó Nelly számos musical sikerében alkotótársak voltak. A díszlettervezők változtak, de a jelmezek megtervezésére mindig Vágó Nellyt kérték fel. Ő ekkor már nagy színes csoportképekben vázolta fel ezeknek az előadásoknak a színpadi viseleteit, mely előszele volt későbbi, sokkal monumentálisabb tervezéseinek. Nelly a sok prózai tervezés után, nagyon élvezte a zenés műfaj által nyújtott új kihívásokat és belevetette magát a munkába. Az Oliverben például egyik kedvenc színészével, Haumann Péterrel dolgozhatott együtt, akinek bő, kopott lila kabátot tervezett. A hatalmas zsebek jellegzetesen Nelly ötletei voltak, mint az is, hogy szinte nincs két egyforma gomb a jelmezen, mind szedett-vedett. Az ilyen és ehhez hasonló apró megoldások tették Nelly jelmezeit különlegessé, csempésztek humort és kreativitást a színpadi gúnyákba. 180 Az Országos Színházi Intézet és Múzeum archívumából 181 Hirtling Istvánnal készült interjú alapján 121

122 182 Vágó Nelly jelmezterve az Oliver! c. előadáshoz, 1997, rendező: Szirtes Tamás Fotó az Oliver c. előadásról, Fagin (Haumann Péter), 1997 Fagin lila kabátja és annak részletei, 1997 A Vágó Nelly által tervezett musicalek közül az Operaház fantomja, a Macskák és az Isten pénze a mai napig műsoron van, így jelmezeik sértetlenül megmaradtak. A Producerek pedig utolsó nagy munkája volt, melynek ruháit máig szinte sértetlenül őrzi a Madách Színház. Így alkalmam nyílt ezeket a jelmezeket részletesen végigfényképezni, elidőzni művészi díszítéseiken, különleges megoldásaikon. Számomra ezek a munkák jelentik Vágó Nelly végső, egyben legkiforrottabb korszakát. Itt megmutatkozik pontos korismerete, elsőrangú rajztudása és határtalan kreativitása is. Nelly ekkorra már saját bevallása szerint túl volt ötszázadik tervezésén. Addigi munkái sem kis létszámú produkciók voltak, mégis nagy izgalommal tekintett a felsorolt musicalek új tervezési lehetőségeire. Óriási munkában vagyok. Annyi figura van benne, már úgy rajzolok mondta, célozva arra, hogy maga is meglepődött, milyen könnyedén vázolta fel sokszereplős tablóképeit. Hatalmas lelkesedéssel vetette bele magát ezekbe a munkákba, inspirálta őt a feladat nyújtotta sokszínű kihívás. A szokásosnál részletesebben kutattam ezeket a jelmezeket, mert egyrészt sokat elárulnak alkotójukról, másrészt látványos tervezői megoldások sorozatát villantják fel. A felsorolt musical sikerek javarészt Szirtes Tamás rendezőhöz, a Madách Színház jelenlegi igazgatójához köthetőek. Kezdetektől fogva együtt dolgoztak, Nelly utolsó interjújában még korai közös munkáikra is emlékezett. A monodrámák, kamaradarabok intim világába Szirtes Tamás kalauzolt, mielőtt a musicalek kirobbanó sikereihez érkeztünk volna. A Macskák, az Oliver, a Nyomorultak, az Operaház fantomja, a Producerek szinte levehetetlenek a színpadról sorolta büszkén közös sikereiket. Kérésemre, Szirtes Tamás pár szóban összegezte Nellyről maradt emlékeit: Kiemelkedő tervezői képességekkel rendelkezett. Fejlett dramaturgiai érzékkel bírt, aminek köszönhetően a darabokat mélyen és jól értelmezte. Különleges érzéke volt a színészekhez is, nem csak a külsejükkel tudott bánni, hanem a lelkükkel is. Partnere volt a rendezőknek, akikkel együtt dolgozott. Stílusbiztonság jellemezte őt, pontosan tudta a jelmeztörténeti korokat. Kreativitása nem ismert határokat, szinte csak jó ötletei voltak. A színdarab elemző folyamata után azonnal a legjobb megoldást rajzolta le. Képzőművészeti igényessége, düreri finomságú rajzai kifejezőek voltak és tökéletesen megjelenítették a szerepet. Mindemellett finom és észrevehetetlen jelenség volt, annak ellenére, hogy állandó rajongás vette körül. Tehetségét olyan kiemelkedő színházi alkotók csodálták, mint Ádám Ottó vagy Seregi László, akikkel már egész fiatalon is dolgozhatott Fotó a Madách Színház archívumából 183 Szcenika sorozat- Vágó Nelly, Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet kiadványa 184 Szirtes Tamással, a Madách Színház igazgatójával folytatott interjú alapján 122

123 - emlékezett rá Szirtes Tamás, a rendező, akivel Nelly a legtöbbet dolgozott pályája során. A szakmai összhangon kívül mély emberi kötődés is kialakult köztük. Vágó Nelly temetésén Szirtes Tamás szívhez szóló beszéddel búcsúztatta őt el. Szerinte káprázatos tehetség volt, talán a legnagyobb, azok közül, akiket ő ismert. Amikor először kértem, hogy meséljen róla, körbemutatott az irodája falát díszítő Vágó Nelly grafikákon és így szólt: Ma is velünk van. Vágó Nelly grafikái az Operaház Fantomja c. előadáshoz, 2003, Madách Színház, rendező: Szirtes Tamás 123

124 124

125 Macskák 185 Vágó Nelly első jelmezterve a Macskák c. előadáshoz, 1983, rendező: Szirtes Tamás Fotó a Macskák c. előadásról, 1983 A Madách Színház 1983 márciusában mutatta be a mai napig nagy sikerrel játszott Macskák c. musicalt, Szirtes Tamás rendezésében, Seregi László koreográfiájával. Páratlan sikertörténet a magyar színházi életben, hogy az előadást 1999-re alkalommal játszották el, mára pedig 1400 fölött tart Ennek a sikertörténetnek aktív részese, alkotótársa, művésze volt Vágó Nelly. Az ő jelmezei keltették életre a különféle macskákat. A történet rendkívül egyszerű: macskák sokszínű csapata vonul fel a színpadon, akik sajátos koreográfiával egyenként bemutatkoznak az előadás során. T.S. Elliot macskaversei ihlették Webbert, aki megzenésítve a kis költeményeket, történetté fűzte össze azokat. Seregi László így emlékszik erre könyvében: Vannak benne fiatal, csinos macskák és molyette, öreg macskák. Szeleburdik, lopósak, gonoszak és bölcsek, de természetesen tele vannak az ember különböző tulajdonságaival és érzelmeivel. 186 Jelmeztervezői szemmel több szempontból is kihívást jelent a feladat. Elsődlegesen azért, mert ez egy táncos darab. A koreográfia csak olyan jelmezeket tűr meg, amikben könnyedén lehet mozogni. Másodszor pedig azért, mert a jelmezeknek macskákra kell hasonlítani, miközben embertestre vannak tervezve. Utolsósorban pedig azért kihívás a feladat, mert a táncparkettet szinte csak a macskák népesítik be, ezért az állandó színpadi látványt is ők határozzák meg. ( Jelen esetben a díszlet a színpad szélére szorul, mindössze keretet ad az előadásnak- máskülönben nem lehetne a színpadon táncolni. ) Ilyen elvárások mellett kellett Vágó Nellynek megterveznie az előadás jelmezeit. Az eredeti terveket sajnos nem láttam. Amikor viszont 2006-ban a Madách Színház felújíttatta a jelmezeket, Nelly készített hozzá skicceket. Ezeknek a rajzoknak a másolatát megkaptam, mikor Vágó Nelly hirtelen halála miatt a Macskák jelmezeinek felújításában nekem kellett közreműködnöm. Tekintettel a bemutató és az említett felújítás között eltelt 23 évre, Nelly rajztechnikája bizonyára változott, érettebb lett. A lényegen azonban nem sokat módosított. Szemmel láthatóan saját korábbi elképzeléseit modernizálta - de nem jobban, mint amennyire a kor azt megkívánta. Tennék egy kísérletet arra, hogy a már 2006-ban készült skicceket az 1980-as években készült előadásfotókkal és az akkori jelmezekkel összevessem. 185 Fotó a Madách Színház archívumából 186 Kaán Zsuzsa: Seregi, Kaán Zsuzsa,

126 Ezek a rajzok egytől egyig A4 papírra vetett vázlatok, valószínűleg Nelly első ötletei lehetnek. Itt nem csoportképeket komponál, mint általában a jelmezterveiben, hanem egyesével rajzolja meg a figurákat. A kompozíciós keret maga a papír széle- ebbe illeszkednek bele egyenként a figurák is. A magabiztos, ám könnyed vonalvezetés itt is jellemző. Az anatómia pontos ismerete, az emberi test arányos ábrázolása jelenik meg a figurákon. A testet mindig mozgásban ábrázolja- így a jelmezt is életre kelti. Az alkalmazott technika a grafika, ceruzarajz. Fényekkel és árnyékokkal ad plaszticitást a testeknek. Továbbá sötét- világos ellentéteket használ arra is, hogy a dressz várható alapszínét érzékeltesse. Jól látható, miként emel ki egy világos szőrmegallért vagy egy fehér mellényt a testtrikó sötét alapszínéből. Az arcmimikákat, sminkeket is foltokkal és vonalakkal jelöli: a macskás szemeket hangsúlyos ceruzavonásokkal ábrázolja- jelezve a leendő sminkes felé az arcfestéseket. Az előadásban szereplő macskák egymástól eltérőek: mindegyik saját egyéniséggel rendelkezik. Vágó Nelly ezt igyekezett már a jelmeztervekkel is láttatni. A macskák arckifejezése, testtartása és kézmozdulata is irányadó. Bár nem a jelmez része, mégis nagy hangsúlyt fektetett arra, hogy már az ábrázolt testforma is más-más legyen. A rajzokhasonlóságuk ellenére, egymás mellé téve sem unalmasak, sőt. Előrevetítik a majdani színpadképet. Az előadásban összesen tizenhét nevesített macska szerepel, ehhez még csatlakoznak a tánckar macskafigurái. Kezdetnek szándékosan válogattam össze négy olyan karaktert, akik látszólag elég hasonló táncdresszeket viselnek: Mr. Mefisztulész, a varázslómacska; abombalurina, a vörös szexi lánymacska, valamint Ben Mickering és Mindlevery a két tolvaj macska Vágó Nelly jelmez-vázlatai a Macskák c. előadás felújításához, 2006, rendező: Szirtes Tamás Mefisztulész, Bombalurina, Quaxo, Mindlevery, Ben Mickering Már a terveken is látszik, hogy milyen festésminták lesznek a testtrikókon, milyen rátétek fogják díszíteni azokat. Szőrmegallér, vastag bőröv, combfix Nelly úgy készítette el még az ötperces skicceket is, hogy felismerhető legyen az anyagszerűség is, ne csak a forma. Vannak a többiektől kifejezetten eltérő külsejű macskák is, akik kiemelkednek a tömegből és önálló dalban mutatkozhatnak be. Ilyen például a Gimb-gömb macska figurája, aki egy elhízott szobacica. Nelly humorát tükrözi, hogy fonalgombolyagokra hasonlító pomponokkal díszítette ezt a jelmezt, utalva a cica kedvenc játékára. Tekintettel arra, hogy a szóló-dala után Gimb-gömb is beáll a tánckarba, a jelmezét úgy kellett kitalálni, hogy könnyen levehető 126

127 legyen. Ezért tervezett számára Nelly egy kövérkabátot, amitől később egy mozdulattal meg lehet szabadulni. A térdmagasság fölött futó vízszintes szaggatott vonal jelzi a jelmez merevítését. A tánc miatt nem tanácsos vastag tömésekben gondolkodni a kövérség ábrázolásához. Abroncsos megoldás szükséges,ruhába bevarrt merevítő karikák, melyek együttese kerek, gömbszerű formát ad. Súlya viszont alig van, ezért mégis lehetővé teszi a könnyed mozgást. Vágó Nelly jelmez-vázlata a Macskák c. előadás felújításához, a Gimb-gömb macska figurája, 2006 Lengelingéla, Bombalurina párja, a másik szexi vörös macska. A Kalózmacskával való jelenetben nyílt színen átváltozik. A rajzon látható tütü különlegessége, hogy gyorsan kell tudni fel- és levenni, mert csak egy dal erejéig szerepel. Ezért nem lehet hagyományos tütü szabást alkalmazni, helyette sok réteg tüllel kell elérni ugyanazt a hatást. A rajzról is látszik, hogy Nelly csipkéket és könnyed rojtokat tervezett a ruhára, valamint egy masnidíszt a hajába.itt látható, hogy a parókák is mennyire egyénítettek: a cicalány hajában göndör fürtök lógnak, melyek eltérnek a többi loncsos macskaszőrös fejtől. Ez eredetileg Lengelingéla frizurája, de a masnitól megváltozik a jellege. Ez jellegében kicsit eltér az eredeti változattól. A fotón Kishonti Ildikó látható ebben a szerepben. 187 Vágó Nelly jelmez-vázlatai a Macskák c. előadás felújításához, 2006 Fotó a Macskák c. előadásról1983kalózmacska (Haumann Péter), Lengelingéla (Kishonti Ildikó) Az előadás kiemelkedő figurája Grizabella, a kiöregedett kokott macska. A musical talán legismertebb dalát, az Éjfél-t énekli. Elesettségét jelmezben is ki kell fejezni: szakadt kabátja lóg, koszlott combfix félig lecsúszik a lábán. A rajzi ábrázolás is ezt vetíti előre: a figura 187 Fotó a Madách Színház archívumából 127

128 testtartása megtört, ám egykori eleganciát tükröz. Haja, gallérja és ruhája tépett, tekintete szomorú. Összehasonlítva a többi figura élénkségével, ez a rajz egy lassú, megtört macska ábrázolása. Jelmeze is egy fényes múltról árulkodik: nemes, könnyed esésű bársonykabát, mely koptatott, szaggatott és viseltes. A fényképen Almási Éva eredeti kabátja látható, mellette egy előadásfotóval. A kabát alatt egy szakadt flitteres-gyöngyös ruhát hordott, utalva a karakter egykori fényes múltjára. Az egyetlen macska, aki magas sarkú cipőt visel- ebben is különbözik a többiektől. Nőies, ám egyben esetlen, ahogy botladozik. Az előadásfotón jól látható, hogy a feje még milyen emberszerű: kevés, inkább nőies smink jellemzi. Haja kócos, macskafüleit csak két copf jelzi. 188 Vágó Nelly jelmez-vázlata a Macskák c. előadás felújításához, Grizabella (Bence Ilona), 2006 Grizabella kabát, 1983, Almási Éva jelmeze Fotó a Macskák c. előadásról1983, Grizabella (Almási Éva) A kabát különlegessége, hogy koszlott tollak díszítik. Látványban ez vegyes hatást kelt: a tollak szőr-szerűen omlanak, így egyszerre jelentik a macska-bundát és a tollboát is. A kabáton felfedezhetőek olyan különleges apró részletek, mint a helyenként felvarrt fekete flitteres csipke foszlányok, melyek csak a színpadi világításban csillognak be. Különleges apróság, hogy a kabát 2 lógó zsebe közül az egyiken kis tolldarabka virít, mint egy ponpon, ezzel díszítve a zseb tetejét. A kabát alján még egy darabka régi kézi csipke található. Valószínűleg alig észrevehető ez a tenyérnyi dísz, ám ha mozgás közben fel-felvillan, akkor ez is arra utal, hogy viselője egykor fényűzőbb életet élt. Grizabella kabátjának részletei, (Almási Éva jelmeze) 188 Fotó a Madách Színház archívumából 128

129 Old Csendbelenn figuráját operaénekesek szokták megszemélyesíteni, mert ez a szerep különös hangi adottságokat igényel. Erre való tekintettel mozgása kevésbé aktív. Így a jelmeze is lehet gyökeresen eltérő, akár jóval nagyobb is, mint a többieké. Már a rajzban ábrázolt mozdulat is erre utal: méltóságteljes tartás, szabásvonala szerint akár egy operai uralkodó kabátja is lehetne. Arcát szemmel láthatóan nagy szakáll borítja, ezzel is utalva korára. Már az ábrázolás is kifejezi, hogy ő a rangidős macska. A hatalmas méretű, suba jellegű kabát tekintélyt kölcsönöz a figurának. A kabát alapja szőttes anyag, melyen gyapjú fonatok és cafatok csüngenek. Monumentális hatású jelmez. Eredetije nehéz, legalább kilós ruhadarab volt, ami ráadásul meleg és vastag is. Azonban ez azért nem volt zavaró, mert nem kellett táncolni benne, valamint ez a macska jóval kevesebbet van színen, mint a többiek. A fényképen szereplő smink és fehér kesztyű is a jelmez része, macskaszerűvé teszi az arcot, és eltünteti az emberi bőrszínt. A rajz mellé oda van írva, hogy dúsítás!. Ezzel Nelly valószínűleg arra utalt, hogy az eredeti kabátot akarta a felújításban is megtartani, csak a szőröket szerette volna rajta kicsit még sűrűbbre venni. Ezt azért fontos megemlíteni, mert az eredeti kabát természetes anyagokból készült, gyapjú szőttesből. Nelly nagyon szerette a natúr anyagokat, mert sokkal szebben viselkednek színpadon, könnyebben megdolgozhatóak, festhetőek, törhetőek. Ez volt az oka annak is, hogy szellőzött a kabát, és ezért nem izzadtak úgy bele a művészek sem. 189 Vágó Nelly jelmez-vázlata a Macskák c. előadás felújításához, Old Csendbelenn, 2006 Fotó a Macskák c. előadásról, Old Csendbelenn (Póka Balázs), 2004 Tus és Gastrofar George és a Kalózmacska figuráját az előadásban egy és ugyanaz a színész szokta játszani. Ez összesen 3 féle karakter megformálásat is jelenti: egy úri macska, egy öreg színházi macska köntösben és egy vagány kalózmacska. A jelmezeknek 3 teljesen különböző személyiséget kell jelentenie, ugyanazon a színészen. Mindeközben az átöltözések sem lehetnek túl bonyolultak. Az öreg színházi macska köntöse nemcsak jellegzetes, hanem praktikus találmány is: azonnal egy társadalmi helyzetet jelöl meg, továbbá nagyságánál fogva az alatta lévő jelmezt is elrejti. A fényképen jól látható, miként viseli Gálvölgyi János a frakkot a köntös alatt. Sajnos a képen szereplő köntös csak egy későbbi, gyenge utánzata az egykori ruhadarabnak. 189 Fotók a Madách Színház archívumából 129

130 A pongyola, a köntös vagy hálókabát sokféle lehet, ezért óvatosan kell bánni az anyagával, formájával, mintázatával. Jelen esetben egy idősödő urat kell megjeleníteni. Ezért választja Nelly a vékony bársony használatát. A puha anyag nemes hatást kelt, viszont könnyen törhető, és ezáltal esendővé teszi a figurát. A gallér szőrméből van- így jelezve, hogy macskáról van szó. A szőrme tépettsége is fokozza a koszlott hatást. A nyakán lógó vékony bordó bársonysál fontos, mert a sál vagy nyakkendő befejezi az öltözetet, nélküle civil marad a jelmez. A sál formája, anyaga, színe is segítik a kívánt kopott hatás elérését. A rajzon szereplő hosszanti öltésvonalak nem csak dekoratívak, de ezek is fokozzák a szakadozott hatást. A ruhadarab mérete tovább nyújtja az alakot, lógó hatalmas zsebei viseltes hatást keltenek. A zsebek optikailag lejjebb helyezkednek el a szükségesnél: azért, hogy a kabát kinyúltabb hatást keltsen. Emiatt a ruhaujjak is hosszúak és elnyújtottak. A derékvonal is lejjebb kerül, a köntös kötője esetlenül lóg. Arra azonban végig ügyelni kellett, hogy a hatáskeltő ruhatorzítások a színészi játékot ne akadályozzák! A kezével tudjon fogni, a kabát hosszában ne essen hasra, a köntös játék közben ne nyíljon szét 190 Vágó Nelly jelmez-vázlata a Macskák c. előadás felújításához, Tus, a színházi macska figurája, 2006 Fotó a Macskák c. előadásról, Tus ( Gálvölgyi János), Bombalurina ( Détár Enikő), 2004 Gastrofar George az elegáns macska. Előkelőbb helyzetben van a többieknél: szellemes koreográfiai ötlet, hogy dalát egy kuka tetején énekli el, miközben szivarozik. Jómódú eleganciát kell megjeleníteni, ezért az ő öltözetét urizálni kell. Az ilyen jellegű pontos színpadi karakter-teremtéshez sok jelmeztervezői tapasztalat és jó emberismeret szükséges. Emberi sztereotípiákat kell macskabőrbe bújtatni - így megjelölve társadalmi helyzetüket, korukat, nemüket... Jelen esetben Nelly mintha egy keresztapa figurát jelenített volna meg: fekete-fehér kontraszt, dús, elegáns szőrmegallér, rózsa A képen az eredeti kabát látható, amit még Haumann Péter viselt a darabban, Gálvölgyi János később tőle vette át a szerepet a kabáttal együtt. A megoldás egyszerű: egy fekete szövetkabát lett macskásítva. Nyakán fehér róka, mellén nagy rózsa díszeleg. A rózsát vöröses festékfújással tették változatosabbá. 190 Fotó a Madách Színház archívumából 130

131 részletek Gastrofar George kabátjáról, (Haumann Péter és Gálvölgyi János jelmezei) A harmadik említett karakter a Kalóz macska figurája. Az összkép és a koreográfia miatt ő is alap testdresszben van. Azonban itt figyelembe kell venni a színész korát, testalkatát is. Ezért ő egy bővebb felsőt kap, ami nem annyira hangsúlyozza a test vonalait. Ez gyorsöltözés szempontjából is könnyebbséget jelent. A derékon viselt széles fekete bőrövvel viszont kiemeli a vállakat és izmos felsőtest hatását kelti. A rajz előrevetíti az anyaghasználatot is: jelzi, hogy a felső csíkozása applikációs megoldás lesz. A csíkok rendszertelensége utal arra, hogy ez egy darabokból összevarrott felső. Ezt a rajzi hatást a sötét-világos árnyalatokkal és színezéstechnikával éri el (pl. csíkozás-grafika). A csíkok közé szőrmedarabkák is vannak tervezve. A rajzon még a jelmez hátát is feltünteti, jelezve azt, hogy miként fog a felső hátul záródni. A garbós magas nyak fontos, ezt kétszer is ábrázolja. A vállakat optikailag megnöveli: feltételezhetően válltöméses megoldásra utal. A kiegészítők is fontosak: a kalózmacska elképzelhetetlen bekötött szem nélkül. A rajzon ez már egy háromszögű kendő, az eredeti változatban Haumann Péter még egy bőr szemfedőt viselt. 191 Vágó Nelly jelmez-vázlata a Macskák c. előadás felújításához, Kalózmacska, 2006 Fotó a Macskák c. előadásról 2004 Fotó a Macskák c. előadásról, Kalózmacska (Haumann Péter), 1983 A felsőruha kidolgozása az eredeti jelmez fotóin jól látható. A kalózok jellegzetes színeit alkalmazva készít egy sajátos textíliát. A csíkozás szabálytalan és rendszertelen. Az anyag visszáján látszik, hogy miként vannak egymáshoz varrva ezek a darabkák. Ez kívülről egyedi 191 Fotók a Madách Színház archívumából 131

132 és játékos hatást kelt. Lényeges az anyaghasználat: hasonló anyagminőségű textileket lehet csak összeapplikálni. Pamutdzsörzé jellegű plüsst használ, három féle színben. Nem kizárt, hogy eredetileg festetve lettek az anyagok. A csíkozott felsőt még szőrmerátétekkel is megbolondítja: ettől lesz macskaszerű a végeredmény. Ez egy újabb szőrmefajta, amit eddig még nem használt. Szemmel látható, hogy minden macskához más prémet társít- ezzel is elkülönítve a karaktereket egymástól. Részletek a kalózmacska jelmezéből, (Haumann Péter jelmeze) A kiegészítők fontosak, ezért mindenképp meg kell említeni ezeket is. Külön rajzot készített arról, hogy miként szeretné a testdresszeket rátétekkel megdíszíteni. Az ilyen részletrajzok a műhelyek és a gyártás szempontjából rendkívül fontosak. Nelly figyelt arra, hogy rajza pontos és érthető legyen, mindamellett, hogy itt sem adott le képzőművészi igényességéből. A testet modern táncra utaló kiegészítőkkel díszíti: kar- és lábszárvédő, öv, kendő. Ezeket a ruhadarabokat szőrmerátétekkel macskásítja. A rajzon hurkolt, kötött anyag megjelölés szerepel. Az eredeti kalózmacska lábszárvédő fényképe mutatja, mire gondolt. A kötéshorgolás mestere, Bódog Erzsi színházaknak dolgozik, fantasztikusan köt, horgol. Nelly csodákat mesélt róla: volt, hogy nylonzacskót, szívószálat, spárgát és egyéb elképzelhetetlennek tűnő anyagokat horgolt össze. Ezzel a technikával különleges hatásokat lehetett elérni. Ennek főleg akkor volt még jelentősége- pl. a években, amikor még nem volt ekkora textilválaszték az üzletekben. Több fantáziára volt szükség akkoriban az anyagok megdolgozásához. Ma már olyan széles választékban vásárolhatóak textilek, hogy nagyobb szerepet kapott a pontos anyagválasztás, mint a kreatív textilmegmunkálás. Emiatt a felújított Macskákban már rugalmas, színes necceket, tüllöket alkalmaztunk, és így értük el a hurkolt hatást. Ezeket díszítette meg Birta Gábor szőrökkel, madzagokkal, cafrangokkal. a Macskák felújításakor használt hurkolt anyagminták 132

133 Az eredeti macska- kiegészítők horgolva, kötve voltak. A hurkolt anyag használata azért is szerencsés, mert jól nyúlik, rugalmas. Ezáltal könnyen formálódik a testen. A hurkok közé pedig cafatokat, gyapjúdarabokat, szőrmét lehetett befonni, kötözgetni. A fekete bőr varrott térdvédő praktikus és mutatós egyszerre: nem szakad ki az anyag, viszont kalózos hatást kelt. Nelly azzal is játszott, hogy kinek meddig ért a lábszárvédője: a rajzon térd alatti szerepel, a Kalózmacska lábszárvédőjén már térdvédő is van, Grizabella necc-combfixes változatot visel Vágó Nelly vázlata a hurkolt kiegészítőkről, Hurkolt lábszárvédő fotói az 1983-as előadásból, Bódog Erzsébet iparművész munkája A kiegészítők sorában a macskafarkak említése is fontos: fonott rongy, gyapjú vagy műszőr farkak voltak. A fonatok közé itt is fonaldarabokat, madzagokat fűztek. Lehetett övre szerelt vagy ruhára varrott változata is, jelmeztípustól függően. Macskafarok fotója az 1983-as előadásból Szintén műszőrös rátéteket alkalmazott a mellények esetén is: különféle cafrangok díszítették a macskákat. Közben vigyázni kellett arra, hogy a dresszeket a tánc miatt sűrűn mossák. Ezért a rátéteket is úgy kellett kitalálni, hogy leszedhetőek legyenek. A dressz önmagában legyen mosható, a rátétek pedig szükség esetén, jóval ritkábban tisztítóba kerültek. Ezért választotta 133

134 Nelly a mellényes, kendős, boleros rátét megoldásokat. Minden öv, lábszár- és csuklóvédő is emiatt praktikus. Mindeközben igyekezett mindenkinek egyénre szabott kiegészítőt megálmodni. A képen az eredeti előadás szereplői látszanak. Jól látható a mellény- és partedli-szerű megoldás a szőrmedíszítések esetén. A rajz nagy előnye, hogy együtt ábrázolja a figurákat, így ösztönösen kerüli az egyforma rátéteket. Törekszik arra, hogy minden kiegészítő más formát öltsön, ezáltal teremt egy változatos összképet, ami az eredeti fotón is jól érzékelhető. 192 Vágó Nelly jelmez-vázlatai a Macskák c. előadás felújításához, 2006 Fotó a Macskák c. előadásról, ( Tímár Béla, Laklóth Aladár, Szerednyey Béla), 1983 Az alapruha talán az egyik legfontosabb része a jelmeznek: ez adja meg a darab egységét. A mozgások miatt szinte minden táncosnál egyforma: lycra dressz (az 1980-as évek felkapott aerobic- és táncviselete), melyet színezéssel és rátétekkel lehet kicsit megkülönböztetni. Fontos funkciója még, hogy eltűnteti az emberi bőrszínt és macskatestet teremt viselőjének. Nelly részletrajzban egyenként megtervezte a dresszek festésmintáit. Nelly kiindulópontja az lehetett, hogy egymáshoz képest alakuljanak ki a színek, minden macska más legyen, mind színeiben, mind mintázatában. Így alkotnak együtt egy változatos összképet. Figyelni kell közben arra, hogy ne legyen hiteltelen a színválasztás- csak kicsit lehet eltúlozni a természet színeit: pl. kék vagy lila macska nem fér már bele a játékba. A vörös bordó viszont még pont határeset, amit talán elvisel a megengedett színskála. A macskáknak a színekkel is lehet egyéniséget teremteni: pl. a lopós macskák okkersárgák, a balettos cicalány hófehér, Lengelingéla vöröses... Itt válik fontossá a színek jelentése és szimbolikája- a macska karakterformálását segíti a viselt árnyalat. Ösztönösen érzeteket társítunk a színekhez: a fehér az ártatlanságot jelenti, a vörös szexi, a szürke koszlott, a fekete-fehér elegáns Nelly ezt tudatosan alkalmazza, amikor a macskadresszekhez egyenként színeket társít. 192 Fotó a Madách Színház archívumából 134

135 193 Fotó a Macskák c. előadásról, 1983 A dresszek szabászatilag többfélék lehetnek: kettő- vagy egyrészesek is, sőt, akár csak nadrágos változat is elképzelhető (pl. Kalózmacska). Ezt nők esetén igény szerint lehet alkalmazni, férfiak esetén viszont kizárólag egyrészes dressz jellemző. ( Az alább látható képeken, a bal oldali fotó a lányok kétrészes dresszét, a jobb oldali kép pedig a fiúk overál szerű dresszét mutatja.) A dresszt lehet nadrágon kívül és belül is hordani- ez is színésznői igyény szerint változik. Ezek apró, kényelmi szempontok, amiket a néző nem érzékel. Nem szokás azonban csak trikó-nadrágot alkalmazni, mert a trikó táncban felcsúszik, szabadon marad a derék és ezt kényelmetlen. A dresszek talpára is emiatt kell gumit tenni, hogy táncban ne tudjon felcsúszni. Tetszés szerint a csuklóra is lehet gumit varrani, hogy az ujjakra húzva feszüljön a karra a dressz. Fontos a dressz szabása: ne ráncolódjon, ugyanakkor ne szorítsa a táncost és ne is csúszkáljon. Vágó Nelly jelmez-vázlatai a Macskák c. előadás felújításához, 2006 Macskadresszek a felújított előadásból, 2006 A testdresszek alapszíne fehér volt. Ezeket kellett igény szerint tetszőleges mintára festeni. A dresszeket a bemutatóra iparművész díszítette, színezte. Kézzel készített, egyéni motívumokat alkalmazott. Ez is része a tervezői feladatnak: melyik test milyen mintázatot kapjon, hol legyen foltos, csíkos vagy éppen egyszínű. Ehhez a macskákat pontosan meg kell figyelni. Milyen a bundájuk mintája, hol helyezkednek el a testükön jellemzően a csíkok, foltok. Ebből kiindulva kell az emberi testre komponálni a színeket, mintákat. Fontos szempont az is, hogy a festéssel eltűntetni vagy éppen kiemelni is lehet testrészeket: a világos mellkas odavonzza a tekintetet, a csípőre festett sötétebb csíkok pedig karcsúbbá teszik a táncost 193 Fotó a Madách Színház archívumából 135

136 A fényképen szereplő festések kétféle technikával készültek: a bal oldali képen jellegzetesen ecsettel készített pöttyözés-minta látható, míg a jobb oldali képeken szórópisztollyal fújt csíkozás szerepel. Fontos a festékanyag kiválasztása is: a dresszeket sűrűn mossák, a festéknek tartósnak kell lennie. Ezért mintákon kell először kísérletezni, melyik anyag hogy viselkedik festéskor- mielőtt még a testtrikókat kiszabnák. Többek között ezért is fontos a jelmeztervek és részletrajzok készítése: ezekből lehet a munkafolyamatot ütemezni. Amikor pontosan lehet tudni előre, hogy hogyan kell kinéznie az adott jelmeznek, akkor előre ki lehet küszöbölni várható nehézségeket pl. eleve olyan anyagot keresni, ami később majd tartósan festhető. Ma már gyakoriak az ocelot,leopárd, tigris és zebra mintás dressz dzsörzé anyagok, ám ma is kicsi a választék ahhoz, hogy ennyi macskát fel lehessen öltöztetni. Ezért a mai napig kézzel festik a macskadresszeket, mert olyan széles színválaszték nem létezik, ami ennyi szereplő változatos színvilágát biztosítaná. Arról nem is beszélve, hogy a testen is változik a mintázat, nem egységes, mint pl. az áruházi farsangi jelmezeknél. Macska dresszek mintái a felújított előadásból, 2006 A dresszek színéhez az arcokat is hozzá kellett igazítani. Hiába van egy tökéletesen megkomponált macskatest-jelmez egy színészen, ha a feje civil marad. A hajakat és a sminkeket ugyanúgy meg kellett álmodni, mint a ruhákat. A bemutató előadás fotói alapján úgy tűnik, hogy a sminkek sokat változhattak az évek alatt. Kezdetben emberszerű arcok voltak, szemceruzával kihúzott, enyhén macskásított szemekkel. Néhány vonal és pötty fejezte ki a cica bajuszát, néha még az orr sem lett kifestve. A színészi arc dominált, nem a maszk. A parókák is inkább emberi frizurák és csak utalnak a macskafejekre. Hajakból kikanyarintott tincsek jelzik a füleket is. 194 Fotók a Macskák c. előadásról, ( Tóth Enikő, Haumann Péter, Paudits Béla, Szerednyey Béla), Fotó a Madách Színház archívumából 136

137 Az évek során a darabban cserélődő színészekkel a ruhák is cserélődtek, színesedtek, változtak. Kezdett szétesni az egykori összhang. Ezért a 2006-os felújításkor radikális váltás volt a jelmezek terén. Szerették volna visszaállítani az egykori változatos színpadképet. Az arcfestéseket és hajakat is érintette a változás, számos új paróka készült. Jakszőrből macskás hatású, színes, csíkos bozontok lettek. Az arcokat is egyenként kellett megtervezni, a színészeknek betanítani. Nelly terveit vettem alapul: úgy láttam, ő is markánsabb arcvonásokat rajzolt már a karakterekhez. Az ő terveihez igazodva egyenként találtam ki sminkeket és parókákat minden jelmezhez. Az arcokat és a hajakat a dressz színéhez igazítva kellett összeállítani. Igyekeztem, hogy minél kevesebb emberi bőrfelület maradjon. A parókával és a dressz nyakával kellett összedolgozni az arcot- mintha egy igazi macskabunda lenne, nem egy garbós táncos szőrcsomóval a fején. Vágó Nelly jelmez-vázlataiból arcok a Macskák c. előadás felújításához, 2006 Kovács Yvette jelmez- és maszkterve Vágó Nelly vázlatai alapján Fotó egy kész macska sminkről ( tánckar), Nelly humorát mutatja, hogy könyvében így emlékezik vissza a Macskák bemutatójára: Szirtes és Seregi jóvoltából ismét háziállatokat kellett terveznem, ezerféle macskát. A Cats próbáin megnyugvással láttam, hogy Haumann Péter egy jó öreg, fáradt színházi macska. De ott volt kedvenc Mercutiom is, Szakály György(.) A bemutatón kettejük közé kerültem a tapsrendbe ( ). Biztos, ami biztos, azért a hajlongások közepette összecsomóztam kettejük lompos, jelmez-macskafarkát Vágó Nelly: Színházi viselt dolgaink, kézirat

138 138

139 Isten pénze Az Isten pénze c. musical bemutatójára december 23-án került sor a Madách színházban. Charles Dickens karácsonyi kísértethistóriájának zenés feldolgozása újra összehozta a Mária evangéliuma alkotó csapatát: Müller Pétert, Tolcsvay László zeneszerzőt, Müller Péter Sziámi dalszövegírót és Nagy Viktor rendezőt, aki Fodor Antalt kérte fel a koreográfia elkészítésére olvasható Miklós Tibor Musical! c. könyvében. Az előadás alaptörténetét így foglalja össze: A regény a vadkapitalizmus korában, Angliában született, és a musical fogadtatása azt bizonyította, hogy témája döbbenetesen időszerű. A főhős, Scrooge nagyon gazdag ember, aki nagyon boldogtalan. Karácsony estéjén, az ünnep éjszakáján, amikor a homályból megszületik a fény, amikor a családok együtt ünnepelnek, a magányos Scrooge előtt megjelenik egykori üzlettársa, Marley, és elmondja neki, hogy elhibázta az életét. Marley, mint szellem azért tér vissza a túlvilágról, hogy észhez térítse, megváltsa Scrooge-ot. Visszaviszi őt az elmúlt karácsonyokba, amikor még gyermek volt. Átvezeti a jelen karácsonyába, és Scrooge láthatja, mennyi boldogság van az életben, amit ő nem tapasztalt meg soha, mert vakon, csak az üzletre figyelve élt. Marley megmutatja neki jövendőjét is. Az időutazás végén Scrooge új emberré válik és ez a változás közvetíti a musical szerzőinek üzenetét: a megszületni akaró, új, szabad és boldog lény ott él mindenkiben. A darab eredeti címe Scrooge volt és Charles Dickens Karácsonyi Ének prózában c. regénye alapján készült. A történet 1843-ban íródott. Rendezői kérés lehetett, hogy a darabot korban tartsák díszletben és jelmezben egyaránt. A dickensi kort az angol divat a Victorian fashion jelzővel illeti. A stílus Viktória királynőről kapta a nevét. Divat a fűző, az abroncsszoknya és a többrétegű fodros alsószoknya. Ezzel szemben a férfidivat megszakítás nélkül, szervesen tovább fejlődött: vagyis igénytelenebb, egyszerűbb lett ( ) Zakó, frakk- ezek maradtak a férfiöltözködés legfontosabb elemei. Meg kell még említeni a különböző kabátformákat olvasható a Képes divattörténet c. könyvben. Fontos a színvilág is: a ruhadarabok tompa színekben készültek, az uralkodó színek a fekete, a szürke, a barna és a kék. 197 Jelmeztervezői szempontból a kor tanulmányozása kizárólag irányadó jellegű. Nem véletlen, hogy Vágó Nelly tervein nem szerepel abroncsos alsószoknya - hiszen abban képtelenség lenne táncolni. Fodros alsószoknyák helyettesítik a merev krinolinokat. Az adott kor férfidivatja könnyebben áttehető a színpadra, de itt is figyelembe kell venni, hogy a mozgást ne akadályozzák jelmezek. Számos apró trükköt használnak ilyenkor a műhelyek, hogy a kor illúziója megmaradjon. A nadrágokat bővebbre hagyják; a szűk női felsők hónaljába békát varrnak, amitől a női ruha vonala látszólag ugyanaz, mégis könnyedén megemeli a karját a színésznő. Az első benyomást a darab jelmezeiről mégis a tervek adják. Itt összpontosul mindaz, amit a jelmeztervező a korból láttatni kíván. Nelly könnyed akvarellekkel színpadképeket vázol fel. Laza ifjoncok, merev hivatalnokok, szigorú rendőr és ácsorgó utcagyerekek is felsorakoznak a Vágó Nelly-féle Dickens-i világban. Fontos a benyomás, amit a tablók keltenek: azonnal 196 Miklós Tibor: Musical, Novella Könyvkiadó, Ludmila Kybalova, Olga Herbenova, Milena Lamarova: Képes divattörténet, 1977, Corvina kiadó 139

140 felidézik azt a víziót, amit a rendező a színpadon kíván létrehozni a későbbiekben. Ez mind a színészeknek, mind a műhelyeknek segítségére szolgál. A tervező remekművek olvasása, hallgatása közben érleli vázlataiban ötleteit, hogy azokat dramaturgiai szempontokat ütköztetve formálja tervekké, ezekből viseleteket kreálhasson. 198 A jelmeztervek technikája akvarell. Ceruzával könnyedén felvázolt figurák vízfestékkel lettek megszínezve. A kép önálló kompozícióként működik: a színek elhelyezése változatos, mint egy festményen. A kor divatjának szürkés árnyalatai barnával és kékkel keverve kicsit változatosabbá tehetők. A bal oldali tablón az okkerek jó ízléssel oszlanak el a kompozícióban, míg a jobb oldali tablón Freddy kék kabátja ellensúlyozza a három jobb-hátsó figura barnás öltözeteit. A háttér is festett: tussal vagy fekete vízfestékkel felvázolt foltok szürkés hatást keltenek és előrevetítik a díszlet szürkés árnyalatát. Így látni lehet, hogy a jelmezek milyen hatást keltenek majd a színpadon. Vágó Nelly jelmeztervei az Isten pénze c. előadáshoz: tömeg; Scrooge és a tömeg 1995, rendező: Nagy Viktor Megjelennek helyenként a harsányabb színek is- Vágó Nelly a műfajhoz illően, de kellő finomsággal visz egy-egy élénkebb tónust az összképbe. Apró tarka kiegészítők törik meg a szürkeruhás árvaházi gyerekcsapat egyhangúságát. Szemmel láthatóan kerüli a nagy mintás anyagokat: legfeljebb a csíkos és a kockás jelenik meg a sok egyszínű kelme közt. A virágmintás női ruhák épp csak kivillannak a pelerinek alól, de sosem harsányan. 199 Vágó Nelly jelmezterve az Isten pénze c. előadáshoz, Joe bácsi és a tömeg, 1995 Fotó az Isten pénze c. előadásból, tömeg, Vágó Nelly: Kosztümös komédiák, jelmezes játékok, kiállítási katalógus, Diaprint Kft., Fotó a Madách Színház archívumából 140

141 Jellegzetes alak Vágó Nelly rajzain az utcagyerek figurája. Kéztartása, arckifejezése több jelmeztervén is fellelhető. Az akvarell-technika előrevetíti a figura kopottságát: a gyerek ruhája szaggatva, foltokban festve van (előbb festékbe vagy hipóba mártva, majd később szórófestékkel fújva, mintha sáros és kopott is lenne). A kabát válla leszakadt, kézelője foszlik. A csíkos felső anyagának finom mintázata jól ellenpontozza az egyszínű kabátot. Cilindere töredezett, kócos haja csimbókokban lóg alóla. Gombjai lógnak vagy leszakadtak, ezért szellemes megoldással kabátját spárgával köti össze. A szánalmas hatást fokozzák a kisfiú hatalmas, térdig érő kabátzsebei. A lelógó vállak és zsebek utalnak arra, hogy a kabát túl nagy a gyerekre. Szakadt nadrágja alól kivillannak kopott rongyokba tekert lábai. A sál a nyakában nemcsak színesíti a karaktert, de mutatja, hogy hideg van és fázik. Erre utal a levágott ujjú kesztyű is. A terv nem felejt ki egyetlen részletet sem, ami a figura karakterének összképéhez szükséges. A Koldusgyerek a darabban felbukkanó első szereplő, nem véletlen tehát, hogy ilyen jelentőséget tulajdonít a jelmezének. Megjelenik akkor is, mikor a Szellem jelt ad Scrooge-nak. Itt csak a sziluettje látszik a fényben, és ettől jól érvényesül cilinderének töredezett formája. Vágó Nelly jelmezterve az Isten pénze c. előadáshoz, részlet, koldusgyerek, 1995 A szegény kisfiú éneke után rövidesen felbukkannak a hivatalnokok, Mr. Crumb és Mr. Ortle merev figurái. Itt is a szürke-fekete tónus dominál, mégis egy teljesen más kontextusban. Az ő öltözetük merev és szigorú. Kabátjukon nincs bőség vagy ránc. A kabáthossz megnyújtja a figurát. Ezt a hatást fokozza a szokottnál hosszabb cilinder is. A figura zártságát erősíti a magasan gombolódó kabát, mely alól alig látszik ki a nyakkendő. A terv művészi kidolgozása ellenére is jól kivehető a kabátok szabása: korhoz illően derékban szabottak, kétsoros gombolással. A terven a figurák merev vatermörder gallért viselnek. Ez olyan keményített álló inggallért jelent, mely majdnem a fül aljáig felért és külön lehetett az inghez gombolni. A legenda szerint egy ilyen gallért viselő fiú megölelte apját, akinek a nyakát átvágta az éles ruhadarab, innen jön az apagyilkos gallér elnevezés. A mellékelt előadásfotón ez a gallér nem látszik, mert a sálak takarják. A korábban említett kétsoros gombolás is elmaradt: ennek 141

142 sokszor praktikus oka van: könnyebb bánni az egysoros gombolású öltözettel és általában jobban áll a színészeknek. 200 Vágó Nelly jelmezterve, Isten pénze, részlet, Mr. Crumb (Kéry Gyula) és Mr. Ortle (Kis Endre), 1995 Fotó az Isten pénze c. előadásból, Mr. Crumb (Kéry Gyula) és Mr. Ortle (Kis Endre), 1995 Nagy Viktor érzékeny és látványban gazdag rendezésében a főszereplő, Huszti Péter hódította meg leginkább a közönséget a szerep mogorva álcája mögül is átfénylő szeretetre méltó egyéniségével. 201 írta könyvében Miklós Tibor az előadásra emlékezve. A Scrooge-t játszó Huszti Péter öltözetének esetében eltérés látható a terv és a megvalósult jelmez között, főleg a rajzon még szereplő jellegzetes fejfedő miatt. A terveken sajnos nagyon ritkán vannak megnevezve a figurák, ezért a darab ismeretében próbáltam kikövetkeztetni, hogy melyik figura melyik szereplőt ábrázolja. Hosszan kerestem Scrooge figuráját az előadásban látott jelmeze alapján, de nem találtam. Végül az alábbi részleten két alakot véltem leginkább Scrooge és titkára, Bob Cratchit karakterének. Eszerint Nelly eredetileg hosszú fekete talárszerű öltözetet képzelt, mely jellegzetes viselete volt a kereskedőknek, már a reneszánsz idején. Érdekes hasonlóságot láttam a terv figurája és az Arnolfini házaspár férfialakja közt. Ez is igazolja, hogy Nelly mindig a képzőművészetben keresett inspirációt. 202 Vágó Nelly jelmezterve az Isten pénze c. előadáshoz, részlet, Scrooge (Huszti Péter), 1995 Jan Van Eyck: Az Arnolfini házaspár, részlet, 1434 Fotók az Isten pénze c. előadásból, tömeg, 1995 Scrooge (Huszti Péter) köntöse az Isten pénze c. előadásból, Fotó a Madách Színház archívumából 201 Miklós Tibor : Musical, Novella Könyvkiadó, Fotók a Madách Színház archívumából 142

143 Ehhez képest a végeredmény teljesen más lett. A kor divatjának megfelelő ing és egy taft mellény volt az alapjelmez. Erre rákerült egy sál, melynek különleges története van. Az öltözés napján Nelly egy olyan kiegészítőt keresett, ami a mellényt kicsit jellegzetesebbé tehetné. Ekkor meglátta a mellette ácsorgó férje nyakában lógó sálat, levette róla és rátekerte a művész úr nyakára. Ezzel a gesztussal a jelmez is megoldódott. Ez is bizonyítja, mennyire fontos tud lenni egy-egy pontosan kitalált részlet. Scrooge másik jellegzetes jelmeze a köntös, mely megoldja a változást a munkában viselt és az otthoni öltözet között úgy, hogy ne kelljen teljes jelmezt cserélni. A darab végén pedig pelerin és cilinder teremt utcai jelleget ugyanannak az alapjelmeznek. A köntösnek különleges története van. Huszti Péter kérése volt, hogy ne legyen új a jelmez, szeretett volna egy érettebb ruhadarabot viselni. Vágó Nellyvel lementek a raktárba, és kiválasztottak egy köntöst a Széchenyi c. darabból, mely Nelly egyik korábbi tervezése volt. Ez a történet is bizonyítja, hogy egy jó tervező annyira tiszteletben tartja a színész igényeit, hogy képes fölülbírálni saját elképzelését, ha ezzel a karakter megformálását segítheti. A köntös kopott hatású vékony bársony, mely könnyen omlik, mégis nemes hatást kelt. A köntös ujjai bővülnek és ez a bőség eleganciát kölcsönöz viselőjének. A zsebek mérete is enyhén eltúlzott. A köntös szinte földig ér, akár a teljes alatta lévő jelmezt is el tudja takarni. Nagysága egy játékot is inspirált: az első felvonás végén Scrooge ezzel próbálja meg megfojtani az őt kísértő Marley szellemét. A lenvászon alapú gallért kézzel rávarrt fekete csipkeminta díszíti. Különlegessége, hogy hajaz a köntös bársonyának elmosódott mintájára, mégis kiemelkedik, mert díszítése konkrétabb. Ugyanilyen motívum található az ujjak végén és a zsebeken is. A zsebekről még egy-egy bojt is lóg, mely csak egy apró finom gesztus a jelmezen, mégis kort idéz és nemessé teszi a ruhadarabot. Scrooge köntösének részletei az Isten pénze c. előadásból, 1995 A darab cselekményét Scrooge volt üzlettársának, Marley-nak szelleme mozgatja, akit Szerednyey Béla alakít az előadásban. Ennek a karakternek Nelly külön tablót festett, hogy egyértelműen látsszanak a Szellem megjelenési formái. A darab során négy különböző alakban jelenik meg a figura: elsőként egy pelerinben és kalapban, mely takarja a következő jelmezt, míg világi külsőt is kölcsönöz viselőjének. Ma éjjel három különböző alakban fogok megjelenni nálad! mondja a Szellem az elején. Az említett három alak három 203 Idézet az Isten pénze c. előadásból,

144 idősíkot jelent: a leláncolt szakadt rab a múltat, majd Bacchus a jelent és végül a fehér bohóc a jövőt vetítik elő. A Szellem megjelenései a legdekoratívabb jelmezek a darabban- itt lehet szárnyalni a díszítésekkel, anyagokkal, technikákkal. Többek között ezért tulajdonított Nelly akkora jelentőséget neki, hogy külön tablón ábrázolta őket. Vágó Nelly jelmezterve az Isten pénze c. előadáshoz, Marley ( Szerednyey Béla), 1995 Az első alak öltözete a három közül a legreálisabbnak tűnő jelmez. Marley egykori hétköznapi öltönyének lepusztult változata. A saját világi életének rabságát jeleníti meg a jelmez: elhibáztam látom már a földön az életem. A megoldás egyszerű: egy hagyományos sötét öltönyre kézzel textilfoszlányok lettek varrva, ettől szakadt hatást kelt, mintha a sírból kelt volna ki a figura. Szakadt szürkés kesztyűje is fokozza a kísérteties hatást azzal, hogy az emberi bőrből minél kevesebbet láttat. Fontos itt a paróka és a szakáll, mert a lenőtt fehér szőrzet is a síron túlivá teszik a figurát. A maszk külön előnye, hogy a koreográfia során negyedmagával is megjelenik a szellem és ilyen kiegészítők felhasználásával még könnyebb a hasonmásait megformázni. Láncok közt nyomorgok ideát, fel kellett vizsgálnom egy-két ideát hangzik a dal. A lánc hossza pontosan a játéknak megfelelően lett kitalálva: nem annyira hosszú, hogy zavarjon, viszont nem is túl rövid, ahhoz, hogy mozdulatokat lehessen vele kitalálni. Szellemes megoldás, amikor ugrókötélként működik. 204 Vágó Nelly jelmezterve az Isten pénze c. előadáshoz, részlet, Marley (Szerednyey Béla) 1995 Fotók az Isten pénze c. előadásból, Scrooge (Huszti Péter), Marley( Szerednyey Béla), 1995 Marley (Szerednyey Béla) zakójának részlete 204 Fotók a Madách Színház archívumából 144

145 A második megjelenés egy Bacchus figura, aki a jelent idézi fel. Terrakotta szatén köntöst és nadrágot visel. Meztelen felsőtestét steppelt textilmellény díszíti. Éppen annyit takar, hogy a ruhadarab viselhető legyen és megmaradjon a testen. Indákat idéz a technika: arany és zöld lurex anyagok levélmintában vannak kivágva és vászon alapra steppelve. A vászon és a lurex közé tett szivacsnak köszönhetően plasztikusabb a hatás. A steppeléseket műlevelek és műszőlők gazdagítják. Hasonló anyagból fejpánt is készült- ez teszi teljessé a jelmezt. A köntös és a nadrág önmagában kevés lenne, a mellény és a fejdísz adják meg igazán a karakter jellegét. Annyira dús a felsőrész kidolgozása, hogy a smink már lehet elnagyoltabb: két felkent rúzsfolt színesíti az arcot, mely gyorsöltözésnél egy-egy mozdulattal eltűntethető Vágó Nelly jelmezterve az Isten pénze c. előadáshoz, részlet, Bacchus (Szerednyey Béla) 1995 Fotó az Isten pénze c. előadásból, Bacchus (Szerednyey Béla), 1995 Bacchus (Szerednyey Béla) felsőöltözetének részletei, 1995 A Szellem harmadik és egyben utolsó megjelenése a fehér öltözet, amikor a Nap legyőzi az éccakát. A bohócjelmez kifejezetten rendezői kérés volt, nem szerzői instrukció, szöveges utalás sincs rá. Egy díszes fehér frakk-jellegű kabát, fehér térdnadrág és térdharisnya idézi Watteau szomorú bohócainak barokk viseletét. 207 Jean Antoine Watteau: Tanulmány Vágó Nelly jelmezterve az Isten pénze c. előadáshoz, részlet, Szellem (Szerednyey Béla) 1995 Fotók az Isten pénze c. előadásból, Szellem (Szerednyey Béla), 1995 Szellem (Szerednyey Béla) felsőöltözete, 1995 A jelmez anyaga egyszerű szatén, amit a kidolgozása tesz változatossá. Elején visszaköszön a steppeléses technika. A szivaccsal kimerevített mellrészt steppelt indaminták díszítik. Egy-két fényesebb anyagú levélforma is rá van varrva, de a fehér tónus jellemzően megmarad, az indáknak csak a fénye és az árnyalata más. Ezek a rátétek a zsebekre és a kabát hátára is fel 205 Fotó a Madách Színház archívumából 206 A jelmez és a fotó Birta Gábor munkája 207 Fotók a Madách Színház archívumából 145

146 vannak futtatva. A ruhaujjak díszítése pazar: apró selyem, lurex és szatén virágok egyenként vannak rávarrogatva az alapra. A mellrész indáinak anyaga köszön itt vissza, így teremtve egységet a jelmeznek. A galléron jelenik csak meg egy másfajta anyag: a gézt itt azért alkalmazza, mert eleve gyűrt hatást kelt, így a gallér fodrosabbnak, dúsabbnak tűnik. Ennek is világos a tónusa, ezért nem borítja fel a jelmez összképét. A fehér kesztyű túlvilágivá teszi a figurát. Egyértelmű a törekvés arra, hogy minden emberi bőr-felület rejtve maradjon. A maszkra több variáció is létezik: a terven teljes arcmaszk van. Ezt a színészek nem szokták szeretni, mert főként az arcukkal játszanak. Ezért volt a festett arc megoldás, ami az előadásfotón szerepel. Másik lehetőség a felvehető fél maszk, amit kalapgumi rögzít a fejhez. Ennek előnye volt, hogy meghajlásnál már az öltönyt, a Bacchus fejdíszt és a maszkot, mint háromféle megjelenésének attributamait egyszerre viselte, és a végén a kiegészítőket egy mozdulattal le tudta venni. A maszk alapja egy szimpla ragasztós géz, mely úgy száradt keményre, hogy mindemellett rugalmas maradt, így nem akadályozta mereven az arcmozgást. Ez lett végül megfestve és díszítve is. A lenti képen szereplő maszk a kevésbé díszes változat. Szellem (Szerednyey Béla) felsőöltözetének részletei és maszkja az Isten pénze c. előadásból, 1995 A házvezetőnő, Dilberné szerepét Békés Itala alakítja. Fakó aprómintás hálóingjén kopott kockás hosszú mellényt visel. Szellemes kiegészítője a nyakában lógó muff, melyet koszlott rókafej díszít. Főkötője is kopott, színtelen. A ruhadarabok egymás mellé téve keltik az elszegényedett öregasszony benyomását. Olyan, mintha a szereplő mindig ugyanabban az öltözetben lenne. Egyértelműen utal a jelmez a hidegre, hogy viselője fázik, spórol, nyomorog. A lenti képen szereplő hálóinget Menszátor Magdolna viselte, az eredetinek ez már csak a másolata. 208 Fotó az Isten pénze c. előadásból, Dilberné (Békés Itala), 1995 Dilberné (Békés Itala) öltözete az Isten pénze c. előadásból, Fotó a Madách Színház archívumából 146

147 Mellénye puha buklé jellegű kockás szövet, amit szakadt prémgallér díszít. A szőrme a vállaknál is megjelenik. Ezzel azt a hatást kelti, mintha prémmel bélelt meleg otthonka lenne, de közben a színész nem izzad bele úgy, mintha tényleg teljes szőrmebélése lenne. A lelógó barna gomb régi csontgombokhoz hasonlít. Elnyúlt zsebe is szerencsétlenebbé teszi viselőjét. A ruhadarabok öregítésénél át kell gondolni az öltözet funkcióit és annak megfelelően, logikusan koptatni a jelmezt: nyilvánvaló, hogy ott szakadt vagy nyúlik el, ahol a legnagyobb igénybevételnek van kitéve. A jobb oldali fotón látható rongyos bordó kardigánt már egy másik szereposztás viselte. Hasonlóan koszlott hatást ér el, teljesen más anyagból. Dilberné (Békés Itala) öltözetének részletei az Isten pénze c. előadásból, 1995 Joe bácsi, aki a Szellem által kivetített jövőképben Scrooge vagyonán keselyű módra osztozkodik, egy igazi Dickens-i gengszterfigura. Nyomorult utcai szélhámos, akinek legfőbb vágya, hogy ószeres legyen. Szakadt nagykabátja alatt vagány csíkos felső van. Cilindere merész vörös, de kopott és töredezett. Koszlott, szakadt sál van a nyakába tekerve, kezén ujjatlan szürke kesztyű. A színek és anyagok együtt ficsúr külsőt teremtenek. 209 Vágó Nelly jelmezterve az Isten pénze c. előadáshoz, részlet, Joe bácsi(szűcs Gábor) 1995 Fotó az Isten pénze c. előadásból, Joe bácsi (Szűcs Gábor), 1995 Joe bácsi (Szűcs Gábor) kabátja és mellénye az Isten pénze c. előadásból, Fotó a Madách Színház archívumából 147

148 A kabát anyaga egy vékony szövet. Ennek előnye, hogy bőre lehet szabni, sok anyagot lehet felhasználni, de a kabát mégsem lesz olyan súlyos, hogy a mozgást gátolja. Táncban repül, így izgalmasabbá teszi a koreográfiát. Azért is jó az anyag, mert laza szövése miatt könnyen bomlik és szálanként koptatható, szaggatható. A textil alapmintája pedig önmagában patchwork hatású: mintha toldozott-foldozott ócska kabát lenne. Itt is megjelennek a hatalmas foltzsebek, sőt még egy nagy belső zseb is van a kabátban. A terven még nem szerepelt, valószínűleg Nelly utólag találhatta ki: a kabát alatt egy okker mellényt is visel a szereplő. Hímzések díszítik a gallérját, zsebét és a mellrészét is. Ennek van egy nemes hatása, mintha valahonnan összeharácsolta volna. A színe egyszerre élénk és taszító. Előfordulhat, hogy utólag festve lehetett, hogy a kabáthoz passzoljon. Joe bácsi (Szűcs Gábor) kabátjának részletei az Isten pénze c. előadásból, 1995 Joe bácsi (Szűcs Gábor) mellényének részletei az Isten pénze c. előadásból, 1995 Teljesen más jellegűek Bob Cratchit, a titkár lányainak ruhái. Pasztell színviláguk fiatal életkort idéz. A képen szereplő ruha egyszerre kötény, köpeny, otthoni viselet. Fehér gallérja tisztaságra vall, melyet még egy vékony madeira is díszít. A mosás miatt a gallér legombolható. A köpeny apró virágmintája is lányos, romantikus. Apró húzások diszkrét díszítést adnak az alapruha ujján és a kötény derekán. A ruha anyagából készült behúzott gombok nem hivalkodóak és jól illenek az öltözet jellegéhez. A ruha feltételez egy fodros alsószoknyát, ami kitartja a szoknyarészt és formát ad a jelmeznek. A szoknyahossz is jelzi viselője korát: vádliközépig ért a lányok ruhája, csak asszonyok hordtak földig érő öltözetet. 210 Fotó az Isten pénze c. előadásból, Bob Cratchit lánya, 1995 Bob Cratchit lányának ruhája, 1995 A kislány hajában a loknikat díszítő finom kis masni a ruha színéből éppen elég ahhoz, hogy a karaktert teljessé tegye. Ez is jelzi egyébként, hogy otthon játszódik a jelenet, különben kalapot viselne. 210 Fotó a Madách Színház archívumából 148

149 A kor megjelenítéséhez nélkülözhetetlenek a fejfedők. Nelly minden társadalmi rétegnek, korosztálynak, szereplőnek kitalálja a fejdíszét. Cipő, kalap, táska, smink, kesztyű, ékszer: ezek a kiegészítők teszik teljessé a jelmezt. A kor divatjából kiindulva Nelly minden szereplőnek külön kiválasztja a karakteréhez illő legjellegzetesebb fejdísz-formát és színt. Scrooge, a gazdag úr fényes fekete szatén cilindert visel. A titkára, Bob Cratchit kopott kerek keménykalapot, melyet barna színe még szerencsétlenebbé tesz. Joe bácsi terrakotta töredezett cilindere egyszerre vagány és szegényes. 211 Fotók az Isten pénze c. előadásból, 1995 Scrooge (Huszti Péter), Bob Cratchit (Laklóth Aladár), Joe bácsi (Szűcs Gábor) A női fejfedők még változatosabbak. Scrooge fiatalkori szerelmének, Belle-nek madeira csipkés főkötője van. Fontos, hogy ne jelenjen meg műszálas csipke, mert az nem keltene korabeli hatást. A nagy lyukú madeira hímzés messziről is látványos és kézi csipke hatását kelti. Jóval koszlottabb Dilberné, a házvezetőnő főkötője. Vékonyabb anyagból készült, nincs tartása, lágyan omlik az anyag ezáltal elesetebb hatást kelt. Apró kötő és gyöngyök díszítik. Az utcai jelenetekben már kalapot viselnek a nők. Fanny, a gyermek Scrooge nővére szegényebb népréteghez tartozik, ezért egyszerű, díszítés nélküli kalapot visel. Formája a kor divatjához képest maradi. Ellentétben az utcai jelenetben táncoló fiatal lány kalapjával, ami a bieder kalapok divatos formáját idézi és díszítettebb is a többinél. Fotók az Isten pénze c. előadásból,, 1995, rendező: Nagy Viktor Belle (Varga Klári), Dilberné (Békés Itala), Abby (Ladinek Judit) 211 Fotók a Madách Színház archívumából 149

150 Minden esetben fontos szempont, hogy a karima ne takarja ki a színész arcát és a világításnál ne vessen árnyékot a szemekre. Ezért a kalapot vagy feltolják a homlokukra, vagy a karimát állítják feljebb. Zenés darabnál az is lényeges szempont, hogy a fülek szabadon legyenek, hogy a hallást ne akadályozzák a fejdíszek. Világirodalmi figurák tükörképei bontakoznak ki rajzlapjaimon is, amikor feladatom szerint megfestem vízióimat, megfogalmazom későbbi megjelenési formáikat. 212 írta könyvében Vágó Nelly. Az Isten pénze c. előadás jelmezei olyanra sikerültek, mintha megelevenedtek volna egy Dickens könyv illusztrációi. Akár már a jelmeztervei is megfeleltek volna erre a célra. Ami a legfontosabb, hogy a nézőnek is vannak előzetes elképzelései az ismert művek várható látványvilágáról. 213 Ezzel a mottóval jelezte, mennyire fontosnak tartja a történelmi hűséget, a pontos munkát és az igényes összképet. 212 Vágó Nelly: Színházi viselt dolgaink, kézirat Vágó Nelly: Színházi viselt dolgaink, kézirat

151 151

152 Az Operaház Fantomja Az előadást eredetileg The Phantom of the Opera címmel mutatták be október 9.-én Londonban, végül a világ egyik legtöbbet játszott musicaloperája 214 lett. A történet egy előjátékkal indul, amelyben egy aukció során árverésre kerülnek a Párizsi Opera berendezési tárgyai, rekvizitumai. Egy zenélő doboz megszólalása indítja el az emlékezés jelenetsorait, így tér vissza az operaház históriájának bűnügyi krónikákban is szereplő- félelmetes időszaka, az épületet, a társulatot hatalmában tartó fantom és szerelmének, az ifjú Christine Daae-nek a története. Christine a balettkarban táncol, amíg egy napon be kell ugrania Carlotta, az operaház vezető szopránja helyett. ( ) beugrása csodálatosan sikerül, az előadás egyik illusztris nézője, Raoul de Chagny, a fiatal arisztokrata azonnal beleszeret a lányba, nem tudván, hogy annak szerelméért egy veszélyes vetélytárssal kell megküzdenie, a fantommal. Az operaházat rettegésben tartó szörnyalak rákényszeríti az intendánsokat, hogy az ő operáját mutassák be, Christine-nel a főszerepben. A lányt, aki szinte szerelmes imádattal őrzi halott édesapja emlékét, megbabonázza az apjával egykorú férfi szenvedélyes közeledése. Ugyanakkor a korban hozzáillő, tiszta lelkű Raoul rajongását is szívesen fogadja. Amikor a rendőrség - az operaház vezetőivel együttműködve- csapdát állít a fantomnak, az lerázza üldözőit és Christine-t magával hurcolva eltűnik az épület alatti csatornarendszerben. Raoul végül megmenti Christine-t, a fantomot azonban nem sikerül foglyul ejtenük a rendőröknek szinte kámforrá válik. Eltűnik Christine életéből is, de emléke örökre a lánnyal marad. Minderre - mint a végén kiderül- az előjáték során a zenélő dobozra licitáló idős férfi, Raoul emlékezik vissza. 215 A Londonban, Budapesten majd Las Vegasban is bemutatott musical sikere nem csak a történetben és a zenében rejlett, hanem a látványvilágban is, amely színpadra alkalmazta az elképzeléseket. Webber és Harold Prince munkája nem ért volna célt egy harmadik géniusz, Maria Björnson díszlet- és jelmeztervező nélkül, aki megértette, milyen titkos vágyak, milyen vonzódás lobban fel csaknem mindannyiunkban a gótikus románc alapvető kellékei, a gyertyafényes folyosók, félhomályos termek, nehéz, díszes függönyök láttán. Nem nehéz elképzelni, milyen hatással lehetett a premierközönségre a káprázatos díszlet, a lenyűgöző előadás, a füstben pislákoló gyertyák, a híres csónak és természetesen az elmaradhatatlan csillár. 216 Webber művét májusban mutatta be a Madách Színház non-replika változatban. Szirtes Tamás az előadás műsorfüzetében úgy idézi ezt a pillanatot, mint meghatározó eseményt a Madách Színház életében. Vannak az életben sorsfordító pillanatok. Az a perc, amikor megtudtam, hogy Andrew Lloyd Webber a Madách Színházat találta méltónak, hogy a világon először non-replica változatban, azaz önálló rendezésben, díszletben, jelmezben és koreográfiával színre vigye ezt a remekművet- ilyen volt. 217 Az előadást a Madách Színház pazar látványvilággal vitte színre, mely aktív részese a mai napig töretlen sikernek, teltházas estéknek. Szirtes Tamás, Kentaur és Vágó Nelly teljesen új világot álmodtak a színpadra, 214 Miklós Tibor: Musical, Novella Könyvkiadó, Miklós Tibor: Musical, Novella Könyvkiadó, Madách Színház: Az Operaház Fantomja előadás műsorfüzete, Vincze Dániel írása a vivamusical.hu cikkének szerkesztett változatából, Madách Színház: Az Operaház Fantomja előadás műsorfüzete,

153 mely egyes vélemények szerint még a londoni verziót is maga mögött hagyta, mások szerint egy, az eredetivel azonos értékű, de mégis más produkciót hoztak létre ban Vágó Nelly már közel 40 éves szakmai tapasztalattal vágott neki a feladatnak. Kihívásként tekintett erre a munkára, és szokásához híven, tablóképekre bontva rajzolta meg az előadás jelmezeit. Ő maga így emlékezett erre a tervezésre utolsó interjújában: Az Operaház fantomja, a Producerek szinte levehetetlenek a színpadról. Ezeknek a terveit angol jogvédőknek és a Broadway moguljainak kell minden esetben jóváhagyniuk. A procedúrák minden esetben sikerrel jártak, így megnyugodtam, hogy kiálltam a világhírű tervezőkkel való permanens összehasonlítást. 219 Pazar jelmezfestményeiből a bemutatóra kiállítást szervezett a Madách Színház a Tolnay Szalonban. Vágó Nelly kiállításának plakátja( részlet), 2003 Tervezőként ez azért izgalmas kihívás, mert egyszerre többféle kosztümös világ képviselteti magát az előadásban. Ezzel kapcsolatban tennék egy rövid kitérőt arra, hogy egy tervező miként olvas el egy színdarabot. Schaffer Judittal például, egy közös munka során azt tapasztaltam, hogy példánya tele volt szamárfülekkel. A behajtott papírokra ceruzás jegyzeteket készített, azokból a részletekből, amiket munkája szempontjából fontosnak vélt. Vágó Nelly könyveiben számos kivágott újságcikket, innen-onnan gyűjtött képet találtam. Magam már számítógépes táblázatba foglalom a ruhákra vonatkozó utalásokat, összevetem azokat a jelenetekkel, a napszakokkal és a helyszínekkel. Fontos, hogy a jelmeztervező pontosan átlássa, hogy hol és mikor játszódik egy adott történet, kik a szereplői, milyen a társadalmi helyzetük, koruk, vannak-e megkülönböztető jegyeik? (Például a Fantom esetén a hatalmas seb az arcán, amit maszkkal igyekszik elfedni.) A színdarab számos olyan dőlt betűs, zárójeles megjegyzésére is fel kell figyelni, amit adott esetben más átlapoz- vagy későbbiekben az előadásban nem is hangzik el szó szerint. 218 Madách Színház: Az Operaház Fantomja előadás műsorfüzete, Vincze Dániel írása a vivamusical.hu cikkének szerkesztett változatából, Utolsó interjú Vágó Nellyvel, ( Népszabadság, ) - Turnai Tímea: Vágó Nelly, Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet kiadványa,

154 Egy színdarab olvasásakor tehát egy tervező elsőként a kort és a darab által átívelt időintervallumot azonosítja be. Az Operaház Fantomja esetén a kor a XIX. század második fele, helyszíne a Párizsi Opera Garnier. A történet eredetileg Gaston Leroux novellájában jelent meg 1909-ben a Le Gaulois c. francia folyóiratban. Carl Maria Weber balettnövendék csontvázát 1841-ben találták meg feltevések szerint ez a hír ihlette meg a szerzőt. 220 Más elemzések pedig azt állítják, hogy egy 1896-os újságcikk is inspirálta őt, amelyben soha nem tisztázott balesetről esett szó: az Operaház csillára meglazult és a közönségre zuhant. 221 Fontos tudni azt is, hogy a Párizsi Operaház között épült. Innen lehet arra következtetni, hogy a történet maga a XIX. század második felének eseményeire nyúlik vissza, főként az 1875 utáni időszakban. Az előadás keretjátéka, Raoul idős kori visszaemlékezése pedig az 1900 évek elején történhet. Alapjában véve ennek a két kornak a divatja határozza meg a jelmezek formavilágát. További érdekessége az előadásnak, hogy nem csupán egy keretjátékban jelenik meg a történet, de magán a történeten belül is további különböző epizódok vannak megírva, a maguk korában, azok divatjával. A színdarabban ugyanis számos operaelőadás van megjelenítve: Hannibál bevonulása elefántháton rabszolgalányok kíséretében, egy barokk opera részlete, valamint egy gótikus álomvilág is felbukkan. A maszkabál jelenetben pedig egy buja, színes jelmezes kavalkád sorakozik fel. Nem mindegy az sem, hogy egy előadás részletét melyik korban elevenítik meg, mert minden kornak van egy sajátos ábrázolási stílusa. Másképp nézett ki egy görög tragédia díszlete és másképp egy barokk operaelőadás színpada. Más attributumokat csatoltak a jelmezekhez és más karakterábrázolási eszközöket alkalmaztak. Ezért Vágó Nellynek Az Operaház Fantomja esetében azt a látványvilágot kellett reprodukálnia, ahogyan a XIX. században hozhattak létre egy operaelőadást. Tablóit A3 méretű rajzpapírokon készíti el, kiforrott rajztechnikával, barna ceruzával és akvarellel. Figurái nem elrajzoltak, szinte reálisak, mégis az arcok és a mozdulatok miatt jellegzetesen az ő karakterei. Barna ceruzarajzaiból másolatot készített és egymás mellé téve frízként állította ki. Ez is bizonyítja, hogy először ceruzával felvázolta a figurákat, majd utólag színezte ki őket, miután a szereplők jelmezterveit már részlet-gazdagon kidolgozta. Külön hangsúlyozza az arcokat, frizurákat, szemüvegeket, kéztartásokat. Tudatosan ábrázolja ezeket a bagatellnek tűnő részleteket, hiszen ez adja meg a karaktert és teszi a ruhát jelmezzé. A pontosan felvázolt arcvonásokat egyszerűen elmossa vízfestékkel. Így fény-árnyék hatás keletkezik és plasztikussá válnak az arcok. A ceruzával felvázolt jelmezrajzok felületét vízfestékkel tölti ki. A részletek kiemelésére vékony tollat használ, mint például a csipkeminta, a gyöngyös hajháló vagy a pelerint díszítő dekoratív bortnik esetén. Az Operaház Fantomja jelmeztervein Vágó Nelly csak a tánckaroknál használ csoportképeket. Az egyéni szereplőket nem egymás mellett, jelenetekre bontva ábrázolja, hanem az egyes szereplők különböző megjelenéseit komponálja egy képre. Így láthatóvá válik egy-egy szerep fejlődése és a színész is szembesül azzal, hogy várhatóan hány jelmezt kell majd viselnie az előadás során. A tablókon ábrázolt figurák száma tehát attól függ, hogy hány öltözetet tervez Madách Színház: Az Operaház Fantomja előadás műsorfüzete,

155 az adott szereplőnek, mint például a Madame Giry jelmezeit ábrázoló festményen. Egyes jelenetek epizódszereplőit egy közös tablón jeleníti meg, mint a prológus szereplőit. Ez az említett két tabló egyben a keretjáték szereplőit is mutatja. Komor, visszafogott színvilága a valóságot idézi. A figurák színvilága a szürke és a barna különböző árnyalataira szorítkozik. Kevés a mintás anyag, legfeljebb egy-egy csíkos nadrág vagy mellény látható. A kor férfidivatja is ezt a visszafogottságot írja elő. Vágó Nelly jelmeztervei az Operaház fantomja c. előadáshoz, I. felvonás, 2003, rendező: Szirtes Tamás A valósághoz képest sokkal kontrasztosabban elkülönül a színes operai művészvilág, azon belül is a maszkabál jelenet. Itt minden figura egy külön egyéniség. Egymáshoz képest is ki vannak találva: nem ismétlődnek motívumok, formák- minden jelmez más karaktert hordoz. Itt mintha Nelly tervezői pályájának emlékezetes szereplői vonulnának fel: egy macska a Webber musicalből, Rigoletto vagy éppen a Szentivánéji álom egyik állatfigurája. A tervekből is kiderül, hogy milyen díszítéstechnikákat használ majd: festett dressz (a Macska), rávarrt flitteres bortni dísz (a Sába királynőjét idéző két sárga-fekete nőalak), steppelés (a középső férfi felsőruházatának indamintás mellrésze), felfogatott muszlinok (a rózsaszín rokokó ruha) vagy éppen egymásra varrt textilrétegek (a zöld madárra hasonlító figura). Az ábrázolt figurák mozdulatai úgy vannak kitalálva, hogy együtt kompozíciót alkossanak. A színek is úgy helyezkednek el a képen, hogy a tabló egyensúlyban legyen. Ez utóbbi észrevétel csak Vágó Nelly festőművészi igényességére vonatkozik, a valóságban ezek a figurák mozognak, koreográfiában másképp helyezkednek majd el. Vágó Nelly jelmeztervei az Operaház fantomja c. előadáshoz, Maszkabál tánckar, 2003 Az első operai jelenet Hannibál bevonulása elefántháton, rabszolgák és rabszolgalányok kíséretében. A tenor duettet énekel Carlottával, az opera vezető szopránjával. Jelmeze mesés, ókori és impozáns. Már a terven láthatóak hangsúlyos vállai, robosztus alkata. Sisakja és öltözete harci vértre emlékeztet. Arcán asszírokat idéző szakáll és bajusz. Kiegészítői egyszerre tekintélyesek és mókásak, mintha korának karikatúrája lenne - utalok itt a fején 155

156 elterülő madárra, mely egyben a harci sisak része. Az öltözéket széles bőrhatású csuklópántok és lábszárvédők teszik teljessé. Ezek a kiegészítők mindig harci vértekre utalnak, hiszen önvédelemből viseltek ilyesmit a harcosok. Díszítésük megegyezik a jelmez mintázatával. A jelmezt egy asszír uralkodó szobrával összehasonlítva szembetűnő a hasonlóság, színvilágában és díszítéseiben egyaránt. 222 Vágó Nelly jelmezterve az Operaház fantomja c. előadáshoz, Hannibál, I. felvonás, 2003 Fotó az Operaház fantomja c. előadásról, Hannibál és Carlotta, 2003 Asszír uralkodó szobra A teljes öltözet Birta Gábor munkája. Azt a hatást kelti, mintha ősi bőrös, szegecselt harcos viselet lenne. A steppelt felületeket réz színű veretes gombok díszítik, és arany rojtok szegélyezik. A rojtok és bojtok viselete az asszír divat jellegzetessége volt. A rusztikus hatású pelerin vállait dús fekete szőrmegallér és fekete kakastollak hangsúlyozzák. A köpeny előnye, hogy anyaga szőrre emlékeztet, miközben egy könnyű hurkolt anyag. Ez mozgásban fontos a színésznek, hogy ne kelljen akkora súlyt cipelnie, látszatra mégis impozáns, nehéz köpeny hatását keltse. Veretes csat rögzíti a köpenyt a vállhoz. Ennek előnye, hogy nem csak szép, de stabilan tartja a köpenyt, nem nyílik szét. Amennyiben a köpeny lecsúszna a vállról, akkor hátul a hónaljak alatt átvezetve, a hát közepén szokták kötővel rögzíteni, így stabilan megmarad és a színészt sem akadályozza a mozgásban. Hannibál köpenye és annak részletei az Operaház fantomja c. előadásból, 2003 Tunikája színes, keleti öltözetekre jellemző mintázatú. Az alján íves kivágás a lovaglásra utal. Anyaga aranyszállal átszőtt, fényes, nemes brokát. Nadrágja pedig egy színátmenetes lamé anyag, festésmintája jól látható a közeli fényképen. Lába közötti ráncolt, húzott szabása a korabeli lovagló bugyogókra hasonlít. A gumírozott részek színházi sajátosságok, amik kényelmi okokból lettek így elkészítve: dereka laza, lábszárára pedig ráesik az anyag, ami eltakarja a húzott részt. 222 Fotó a Madách Színház archívumából 156

157 Hannibál öltözetei: tunika, buggyos gatya és mellény, az Operaház fantomja c. előadásból, 2003 Az egész alapöltözetet egy bojtos steppelt mellény díszíti. Mintázata zsinóros és szegecselt. Szabása nyakba akasztós, hátul pedig középen, derékvonalon záródik. Övre utaló mintázata harcosabbá teszi viselője alkatát. A rávarrt veretes csatok is fokozzák az antik hatást. Elöl kötényke jellegű steppelt dísz, kétoldalt pedig rojtos bársonyanyag lóg. A bojtok itt is visszaköszönnek. Az övrészről lecsüngő sallangok mozgás közben külön életet élnek, ezáltal jól mutatnak a színpadon. Hannibál mellényének részletei az Operaház fantomja c. előadásból, 2003 A lánykar Hannibál kíséreteként hozzá hasonló tónusú jelmezt ölt, míg a balettkarban pasztell táncruhát viselnek. Az egyszerű fehér szaténfűzőt rávarrt csipke díszíti, ami színében harmonizál a szoknyarész dús csipke fodraival. Halványan a zöld, az arany és a púderrózsaszín tónusai jelennek meg. A ruha aszimmetrikus dísze is egy sötétebb rózsaszín muszlin rátét a deréknál, ami megbontja egy kicsit a jelmez egységes tónusát. 223 Vágó Nelly jelmezterve és kész jelmezek az Operaház fantomja c. előadáshoz, Balerinák, 2003 Fotó az Operaház fantomja c. előadásról, Balerinák, Fotó a Madách Színház archívumából 157

158 A tánckar másik jelmeze egy gótikus színpadképben jelenik meg. Az öltöztetők csak salátajelmezeknek hívják, a kiválasztott anyag miatt. Ez egy divatos trikóanyag, melyet ekkora felületen konfekcióban nem alkalmaznak. Itt azonban különleges játéka van, ahogy lifegnek rajta a zöldes-narancssárgás anyagdarabkák. A szabás egyszerű, maga az anyag a jelmez különlegessége, ezért semmi egyéb rátett díszítést nem igényel a ruha. Olyan játékos formájú ruhák, amiknek az ujja hosszabb a kelleténél, alja pedig sallangokra van felhasítva és így mozgásban nagyon jól mutatnak. Szakadt középkori tömeg látszatát kelti, ami jól illik a figurákat körülvevő, gótikus templomot idéző díszletbe. 224 Vágó Nelly jelmezterve az Operaház fantomja c. előadáshoz, Gótikus tömeg, I. felvonás, 2003 Fotó az Operaház fantomja c. előadásról, Gótikus tömeg,, 2003 Gótikus tömeg, jelmeze és annak részlete az Operaház fantomja c. előadásból, 2003 Carlotta az Operaház szopránja, sztárja, ezért jelmezei színesek és eltúlzottak. Talán legkülönlegesebb jelmeze a maszkabálon viselt színátmenetes köpeny. Nem véletlen, hogy Vágó Nelly ennek a tervét használta a kiállítása plakátján is. Alapja egy átmenetesen megfestett könnyű hernyóselyem. A rengeteg anyagot a karon összeráncolták, így redőkben omlik. Szabása egyszerű, kimonó jellegű, elől középen záródik. Ettől nagyvonalú az egész jelmez: nincs agyondíszítve, csak egy ötletes megoldás dominál benne. Maga az anyag a jelmez különlegessége, ezért elegendő rajta egy vállat borító gyöngygallér. Egyszerű tunika van csak alatta- annak sincs semmilyen díszítése, hogy ne vonja el a köpenyről a figyelmet. A jelmezt egy revübe illő tollas fejdísz teszi teljessé. 225 Vágó Nelly kiállításának plakátja (részlet), 2003 Fotó részlet az Operaház fantomja c. előadásról, Carlotta (Pelle Erzsébet), 2003 Carlotta jelmeze és annak részlete az Operaház fantomja c. előadásból, 2003, rendező: Szirtes Tamás 224 Fotó a Madách Színház archívumából 225 Fotó a Madách Színház archívumából 158

159 A fiatal Christine megjelenései ellenpontozzák a vezető szoprán eltúlzott jelmezeit. Ebben nagy szerepe van annak, hogy az impozáns fejdíszek helyett inkább csak a kibontott haja dominál. A jelmezterven jól látható a karakter fejlődése: rabszolgalányként kezd, majd ő is megkapja Carlotta díszes főszereplő jelmezét. A két jelmez hasonlít egymásra, annyi különbséggel, hogy a fiatal lány ruhájára kevesebb rátétdíszítés kerül, finomabb a megjelenése. A későbbi világos tónusú könnyed jelmeze pedig fiatalos mind árnyalatában, mind szerény díszeiben. A muszlin fodrok és a pasztellszínek jelen esetben ifjú lány törékeny, légies megjelenését szolgálják. Ellentétben a barokk jelmez dúsan felvarrt muszlin fodraival, itt szerényen csak néhány hosszanti, nagyvonalúbb fodor van kialakítva, mely inkább a mozgást teszi látványosabbá azáltal, hogy könnyedén száll. A királykék kapucnis köpeny ehhez a ruhához lett tervezve, hossza pontosan rátakar az alatta viselt ruhára. A köpenynek nincs külön bevarrt ujjrésze, különlegessége, hogy csak félkörös anyag van a vállhoz szabva. A bősége pedig mutatós viselet távolról: a könyökmagasságban lévő rüssök alatt még egy újabb bevarrt anyagréteg dúsítja a pelerint. A könnyű selyem előnye, hogy sok anyag van a köpenyben, mégsem lesz elviselhetetlen a súlya. Ez azért lényeges, mert a szereplőnek hosszan kell viselnie ezt a ruhadarabot. Fontos a kapucni könnyed szabása, mert a jól eltalált forma kiemeli viselője fehér arcát. 226 Vágó Nelly jelmezterve az Operaház fantomja c. előadáshoz, Christine, 2003 Fotók az Operaház fantomja c. előadásról, Christine (Bíró Eszter, Mahó Andrea), 2003 Christine talán egyik emblematikus jelmeze a kék virágokkal díszített estélyi ruha. A gyöngyös alapruha anyagra muszlin virágdíszeket varrtak- látszólag elszórtan és véletlenszerűen. Messzebbről nézve viszont jól látszik, hogy a virágok a jobb váll felé sűrűsödnek, mintha onnan futna rá a motívum a ruhára. A ruhaujjak könnyed muszlin sallangok. Játék van azzal is, hogy a gyöngyös alapanyag alá milyen színű bélést használtak: a derékrész ettől egy kicsit sötétebb, rózsaszínes árnyalatú, míg a szoknyarész törtfehér. Nelly ennél a Christine jelmeznél is bizonyítja, hogy nem elégszik meg a gyönyörű kelmék szimpla összeválogatásával, hanem fontos számára az, hogy miként teheti még egyedibbé a belőlük készült ruhát. 226 Fotók a Madách Színház archívumából 159

160 Vágó Nelly jelmezterve az Operaház fantomja c. előadáshoz, Christine, 2003 Fotó az Operaház fantomja c. előadásról, Christine (Fonyó Barbara), 2003 Christine jelmeze és annak részletei az Operaház fantomja c. előadásból, 2003 A jelmezek közül kiemelt jelentőséggel bír a Fantom köpenye. Olyan különleges, művészi hatást kell keltenie, mely egyszerre varázsos és gazdag. Birta Gábor munkája, aki lefelé bővülő szabásvonalat, kimonót idéző ruhaujjakat és egy nagy gallért alkotott Nelly terve alapján. 227 Vágó Nelly jelmezterve az Operaház fantomja c. előadáshoz, Fantom, 2003 Fotórészlet az Operaház fantomja c. előadásról, Fantom, 2003 Fantom köpenye az Operaház fantomja c. előadásból, 2003 A köpeny exkluzív díszítése is ezt az alkotópárost dicséri. Ilyenkor már több évtized közös munka áll mögöttük, fél szavakból is értik egymást. A köpeny hátán lévő sárkány motívum valamint a ruhaujjak végeit díszítő Jin-jang jel is távolkeleti díszítőelemek. Az aranyszínű alapra piros és türkiz anyagokból kialakított díszek vannak felvarrva, arany bortni és szalag szegélyekkel. A jelmez dísze a steppelt gallér, melynek széléről rojtok lógnak. Fantom köpenyének részletei az Operaház fantomja c. előadásból, Fotók a Madách Színház archívumából 160

161 A Fantom jelmezének talán egyik legfontosabb része a maszk. Ez jelen esetben két darab maszkot is jelent: egy sebhelyes szilikon arcmaszkot és egy műanyag álarcot. A sebhelyes maszk fel van dolgozva a színész arcára és soha nem kerül le az előadás folyamán. A műanyag maszk pedig játékban le- és felkerül az arcra. Sok helyen egyszerű kalapgumis megoldással van felkötve. Pohárnok Iván és Hufnágel Mariann viszont olyan különleges megoldást találtak ki, ami a világon egyedülálló és először a magyarországi előadásban lett alkalmazva. A sebhely alá 3 darab mágnest építettek be, úgy dolgozták fel az arcra. Ehhez a mágneshez tapad hozzá a műanyag maszk. Így enyhe erőfeszítéssel könnyen levehető az arcról, és tetszés szerint vissza is helyezhető. Kísérletezni kellett, hogy milyen erősségű mágnest alkalmazzanak, mert nem szabad, hogy a sebhely leváljon az arcról miközben lekerül a műanyag maszk. Közben az is fontos szempont, hogy a műanyag maszk nem eshet le játék közben. A fényképeken jól látható a két maszk kívülről és belülről is. A sebhelyek kialakításánál fontos szempont az, hogy nem filmes közeli beállításokra készült, hanem távolról látszik. Ezért erőteljesebb vonalakat alkalmaztak, kontrasztosabban kiemelték a ráncokat, hogy messziről is jól érzékelhető legyen. A szilikon arcmaszk csak úgy tud beszéd közben is jól működni, ha egyenként van a színészek arcára öntve. A maszk elkészítéséhez gipszmintát vesznek az adott arcról, és az abból kialakított negatívba öntik bele a szilikont. Erre az alapra építik rá a sebhelyet. Később ezt a szilikon rátétet masztix ragasztóval rögzítik a színész arcára. Azért lényeges, hogy az arcformára készüljön a maszk, mert különben nem fekszik fel olyan szépen és nem fog együtt mozogni a színésszel, leválik tőle. Akár még le is eshet a mimikai mozgás vagy az arc izzadása miatt. Vágó Nelly jelmezterve az Operaház fantomja c. előadáshoz, Fantom, 2003 Fantom maszkja az Operaház fantomja c. előadásból, 2003 Az előadás népszerűségét részben a gyönyörű jelmezek is megalapozták. A májusi bemutató hatalmas sikert aratott, s ez a siker az utána eltelt egy évtizedben mit sem változott a közel 700 előadást néző látta Madách Színház: Az Operaház Fantomja előadás műsorfüzete,

162 KONKLÚZIÓ A szakmai regiszterek 518 mű tervezését írják a számlámra, meg a szcenikai világkiállítás aranyérmét jegyzik a nevem mellé. 229 összegezte egy mondatban pályáját Vágó Nelly. Utolsó interjújában felsorolta életének legfontosabb állomásait, kiemelte legkedvesebb alkotótársait. Nyilatkozatát olvasva próbálom összevetni az ő emlékeit az általam felvázolt eseményekkel. Bízom abban, hogy a legfontosabbak bekerültek a róla készült disszertációba. Célom az volt, hogy úgy mutassam be Vágó Nellyt, ahogy ő maga szerette volna. Tanítványaként próbáltam visszaemlékezni mondataira, felidézni a gondolatait. Hamar rájöttem, hogy a szavak egy jelmeztervező esetében keveset érnek, inkább alkotásai felől kell őt megközelíteni. Ekkor kezdődött a tényleges kutatómunka: rajzait előkerestem, beazonosítottam. Ahány jelmezét csak lehetett, végigfotóztam a színházak raktáraiban, öltözőiben. Hiszem, hogy a képi világa által mutatkozik meg legjobban Vágó Nelly személye és művészete. Tapasztalataimat összegezve arra a következtetésre jutottam, hogy Vágó Nelly a produkciókban mindig azt tartotta fontosnak, hogy mi miért történik- a jelmeztervezést a dramaturgiából indította. Ő maga úgy fogalmazott, hogy Seregi foglalta össze mesterségünk lényegét, miszerint csak és kizárólag az alkotói gondolat kivitelezése alkalmas arra, hogy a színpadon csoda szülessen. 230 Így készültek el művészi tervei, melyeket mindig más eszközökkel, a darab szelleméhez igazítva hozott létre. Nelly számára viszont a tervezés nem csak a lerajzolásra korlátozódott, hanem meg is tudta határozni, hogy mit rajzolt le. Úgy tervezett, hogy látta maga előtt az anyagokat, már előre kialakultak az elképzelései a kivitelezéssel kapcsolatban. Elsőnek sziluettben gondolkodott: a formát kereste meg hamarabb, csak aztán határozta meg a díszítést. A jelmeztervezést alkalmazott művészetnek tekintette- számára az volt a legfontosabb, hogy mi jön létre a színpadon. Ennek előfeltétele volt az igényes tervek elkészítése. Kiemelkedő volt, ahogy a karaktereket ábrázolta, számos tervén még a színészek arca is felismerhető. A színházra úgy tekintett, mint egy vázlatra, melynek jelmezei az ő kedve szerint változtak, formálódtak a próbafolyamat és a kivitelezés során. A jelmeztervezést társasjátéknak fogta fel, kizárólag csapatban gondolkodott. Nagyra becsülte kollégáit, alkotótársait, kéziratában egész fejezetet szánt a látványkészítés ezernyi mesterének. Mindemellett nem csak emberi és tervezői kvalitásai tették őt olyan különlegessé, hanem a körülmények és a kor, melyben alkotott. A lehetőségek, melyekkel élni tudott, meghatározták művészetét. Rajztudásra is azért volt ekkora szükség, hiszen nem létezett fénymásolás. Mindent ábrázolni kellett, akár több műhelynek, több példányban. Így alakult ki az a szokása is, hogy beszéd közben folyamatosan rajzolja azt, amit magyarázott. Innen adódik az is, hogy Nelly számos terve eltűnt, hiszen szét kellett osztani az eredetei példányokat a kivitelezők 229 Szcenika sorozat- Vágó Nelly, Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet kiadványa 230 Szcenika sorozat- Vágó Nelly, Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet kiadványa 162

163 között. Az anyagválaszték is lényegesen korlátozottabb volt. Nelly számára a jelmeztervezés egyet jelentett azzal, hogy a semmiből kellett létrehozni valamit. Élvezte, ha magát az anyagot, a mintákat és a díszítéseket is ő találhatta ki. Úgy tekintett egy jelmezre, mint saját alkotásra: a formától a textíliáig, a felületkezeléstől a legapróbb díszekig neki kellett kitalálnia. Hiányérzete volt, ha ez nem így történt. A berlini Rómeó és Júlia tervezése után arra panaszkodott, hogy az a különbség, hogy ott minden van, de az nem olyan, ahogy mi csináljuk. Hozzászokott a kényszer szülte helyzethez, amikor még nem is lehetett másképpen tervezni. Pályájának meghatározó szakaszában a színházi vásárláshoz még engedély kellett, de üzletek is alig voltak. Így egyértelmű is volt, hogy szinte minden színházi jelmezt varrni kellett. Hatalmas műhelyek lesték a tervezők kívánságait, varrónők tucatjával rendelkezésre álltak, ha kézimunkára volt szükség. Nem volt más választása a tervezőknek, mint fantáziájukat használni, hogy minél ötletesebb megoldások szülessenek. Aki ezt tudta, csodákat alkothatott. Nelly pont ebben az utolsó időszakban volt a Nemzeti Színház, majd a Magyar Állami Operaház tervezője. A 90-es évektől kezdve már leépültek a színházi műhelyek, nagy változások következtek be ezen a területen. Az emberek egyre kevesebben lettek, gépekre csoportosították át a kézi varrónők feladatait. Ez egyértelműen minőségi változást hozott. Olyan szakmák, mint kesztyűs, szemfelszedő vagy színházi ötvös, teljesen eltűntek. A cipészek és textilfestők munkáit is egyre többször pótolják a boltban vásárolt holmik. A piaci kínálatnak köszönhetően és anyagi megfontolásból, a tervezők inkább vásárolnak, mintsem a gyártatás kockázatával és komplikációival számoljanak. A vásárolt holmi könnyebben lecserélhető, kényelmes megoldás. Hátránya viszont, hogy a nézőtéren visszaköszönhet, hiszen nincs benne semmi különleges. Nem tartalmazza azt a filozófiát, ami Nelly korának tervezőművészetére jellemző volt. A legtöbb színházban megszűntek a varrodák is, vagy legfeljebb két- három főre szűkültek, akiknek kapacitása létszámukból adódóan - korlátozott. A felsorolt körülmények, leépítések viszont hamarosan szakmai űrt fognak kialakítani, eltűnnek a szakemberek és az elveszett tudás pótolhatatlan lesz. A színháznál pedig mindig lesznek olyan helyzetek, amik gépesítve nem megoldhatóak. A jelen kor pozitívuma viszont az új technikai megoldások és lehetőségek megjelenése. Ami az egyik oldalon eltűnt, a másik oldalon új kapukat nyitott meg. Ez egy másik világ, más kihívásokkal és más szakmai elvárásokkal. Nem állítom, hogy ma egy jelmeztervezőnek úgy kell alkotnia, mint ahogy azt Vágó Nelly tette, mert más eszközök állnak a rendelkezésükre. Más körülmények között kell ma érvényesülni. Terveket lehet számítógépen készíteni, de ennek előfeltétele az arányok ismerete, és a kompozíciós készség. Nem helyettesíthető azonban semmivel az a helyzet, amikor rögtönözve kell bizonyítani: kell egy gyors ötlet, megoldás, amit tudni kell ott helyben leskiccelni. Textíliák teljes skálája is rendelkezésre áll, színben, minőségben és mintában minden beszerezhető. Már csak kivételes esetben merül fel igény a méteráruk kézi díszítésére, olyankor, ha ez dramaturgiailag indokolt. Ennek ellenére nélkülözhetetlen marad az anyagismeret és az a tudás, hogy melyik anyaggal milyen hatásokat lehet elérni. A számítógép, a nyomda, a gépi hímzés, a lézervágási technikák és még számos olyan eszköz, ami a tervező életét megkönnyítheti, alternatívát kínál az egykori műhelyek munkájának kiváltására. Ez egy másik fajta kényszer, hiszen a gépek az emberi minőséget 163

164 helyettesíteni nem tudják. Érdekes hatásokat viszont lehet produkálni technikai eszközök használatba vételével is. Szükséges ehhez ismerni a szakma hátterét, tudni, hogy miből indultak ki egykor a tervezők. Vágó Nelly emlékének megőrzése végett a jelmeztervező férje, Drávai Tamás díjat alapított. Negyvenkilenc év házasság, és főleg egy mély alkotói barátság kötötte őket össze. Maga is okleveles belső építészként jó érzékkel támogatta felesége alkotómunkáját, és Nelly hirtelen halála után a díj létrehozását szívügyének tekintette. A díjat szigorú szakmai feltételekhez kötötték az alapítók. Az emlékérem azoknak a diplomás jelmeztervező művészeknek adományozható, akik az opera-, balett-, operett-, és musical műfajokban, országos merítésű produkciókban tervezési feladataikat kiemelkedően magas művészi szinten látták el az átadást megelőző színházi évadban. Vágó Nelly fia, ifj. Drávai Tamás pedig létrehozta a Vágó Nelly Artworks céget, mely Nelly terveinek felhasználásával készít extravagáns használati tárgyakat. Kiváló lehetőség ez arra, hogy művészete más formában is fennmaradjon, akár részese legyen a hétköznapoknak. Mindemellett Vágó Nelly emlékét tanítványai is őrzik, akik hűen követik az általa képviselt értékeket. Ma sem változott és ami Vágó Nellytől talán leginkább tanulható, az a szakmai igényesség és a színházzal szembeni alázat. Ezt fogalmazta meg Léner Péter is, mikor Vágó Nelly temetésén a következőképpen emlékezett meg róla: Egy generációhoz tartozóknak külön tolvaj nyelvük, ízlésük, mosolyaik és könnyeik vannak. Vágó Nellyvel egy korosztályhoz tartoztunk. ( ) Rendezői, színházvezetői életem egyik koronatanúja - nem: társa, alkotója, alakítója, segítője. Vele dolgoztam a legtöbbször. Nem alkalmazkodtam hozzá, de Ő nyilván igen - hozzám. Ez is az ő magas rendű profizmusának része volt. Tudta, kitapasztalta, hogy mit tudok, mit nem, mik a gyengéim, netán erősségeim. Nyilván így volt azokkal a kollégáimmal is, akikkel szintén folyamatosan együtt működött. Úgy kezdődött a munka, hogy elmondtam az előadás alapvető céljait. Nelly figyelt: az ismert, kedves, kissé ironikus, szeretetteljes mosolyával. Kik játsszák?, ez volt az egyetlen kérdése. Válaszoltam. A neveket beírta a példányába. Láttam, valamin már gondolkodik, véleményez. Elindult az én világomból az ő világába, hogy majd a közös világunkban - az előadásban - újra találkozzunk. Később volt a jelmezterv elfogadás, kiterítette a rajzokat, felragyogott zseniális rajzkészsége. A főpróba: türelmetlenség, idegesség, az érzelmek gyönyörű káosza. Nelly halkan járt, alig beszélt, mintha nem is az egyik főszereplője lenne ennek a sokszínű, túlmozgásos, turbulens happeningnek. Elindult a főpróba, leült a 4.5. sor szélén, a 3.4. székbe, a színpadot figyelte. Észrevettem, valamit leír egy cetlire, nem néz hosszan a színpadra, mégis lát. Mindent. Nem volt válogatós a műfajokat illetően. Mindent csinált, ami, vagy aki érdekelte, opera, musical, tragédia, vígjáték - minden, ami az élő színház része. 231 Valóban, Nelly mindent szeretett, ami szakmájához kötődött. Ide sorolható az is, ahogyan türelmesen, hosszan válogatta a csipkéket, kereste a díszítőelemeket. Rajongott a régiség piacokért, a horgolt csipkékért, montázsokat álmodott a fellelt rongydarabokból. Egy-egy 231 Részlet Léner Péter beszédéből, amit Vágó Nelly temetésén mondott 164

165 talált tárgy, mint egy régi lorgnon vagy zsebkendő, boldoggá tudta tenni. Olyan korban élt és alkotott, ahol erre még jobban volt idő, munkaerő és fogékonyság. Őt a tervezés és kivitelezés teljes folyamata lelkesítette, nem akart semmit megúszni a munkából, utolsó gombig élvezte egy-egy jelmez létrejöttét. Egyszer úgy fogalmazott, hogy Nem is lehet jó jelmeztervező az, aki nem szeret piacra járni. 232 Ez a mondat akár életének mottója is lehetne: a színek, az ízek, a formák- maga az élet szeretete jellemzi teljes munkásságát. Egyéniségét tükrözi a kép is, melyet kéziratának borítójára választott. Ez a Haumann Péterről készült akvarell a Kean, a színész című előadás egyik jelmezterve. Nem csak azért választottam ezt, mert közel állt szívéhez a színész és az előadás is, hanem azért, mert jól illusztrálja az idézetet, melyet kéziratából zárszónak kiemelnék. Most itt állok, és kiforgatom a zsebeimet, hogy mit is adhatnék a közönségnek napi munkám eredményein túl. Bíztatást, hogy érdemes színházba járni, bátorítást, hogy minden színházi estén csodát láthat a nagyérdemű, hitet, hogy azért akad még néhány adógaras a színházcsinálásra. 233 Vágó Nelly jelmezterve a Kean, a színész c. előadáshoz, Haumann Péter jelmeze 232 Birta Gáborral folytatott beszélgetés alapján 233 Vágó Nelly: Színházi viselt dolgaink, kézirat,

166 Színház- és Filmművészeti Egyetem Doktori Iskola KIVITELEZŐ SZAKEMBEREK ÉS KIVITELEZÉSI TUDNIVALÓK Doktori Értekezés II.kötet Kovács Yvette Alida Témavezető tanár: Huszti Péter (EGYETEMI TANÁR, DLA, HABIL PROFESSOR EMERITUS) 166

167 BEVEZETÉS Vágó Nelly szívügyének érezte, hogy kéziratában külön fejezetet szánjon a látványkészítés ezernyi láthatatlan mesterének.tisztában volt azzal, hogy a szép terv önmagában mindaddig egy előadás illusztrációja marad, amíg nem kerülnek a rajzok értő mesteremberek kezei közé. Onnantól lehet jelmezekről és kiegészítőkről beszélni, ekkor derül ki számos olyan gyakorlati akadály, nehézség vagy épp ellenkezőleg- lehetőség, ami a kivitelezés folyamatának sajátja. Szokták mondani, hogy a papír mindent elbír, de sok múlik a kivitelezés mikéntjén: milyen anyagból készül, ki gyártja, milyen helyzetben hordják, milyen színészi játékok lesznek vele Nelly pontosan tudta, hogy mit jelent ez a folyamat: izgalmakkal, kísérletekkel teli időszak volt számára a tervek megvalósítása. Tiszteletben tartotta az őt körülvevő gyártókat, úgy tekintett rájuk, mint színpadi álmainak megvalósítóira. Nagy műhely ez a színházi háttérműterem, nagy feladatok megoldására úgy biztosíték, hogy tagjai kivétel nélkül szerelmesei a színháznak. Másképpen nem tudnák elviselni a gyakori izgalmakat, amik természetes kísérői a bemutatók feszült periódusainak. - emlékezett kéziratában. 234 Vágó Nelly sokrétű pályája lehetőséget nyújtott számomra, hogy tervezései által betekintést nyújtsak a színházi jelmezkészítés háttérfoglalkozásaiba. A kutatás során felkerestem a különféle szakterületek jeles képviselőit, fotókat készítettem, hogy illusztráljam a szakmai leírásokat. Célom lett, hogy bemutassam, milyen összetett szakma a jelmeztervezés. Talán elsőre nem is gondolják a nézők, hogy egy-egy karakter jelmezében mennyi ember közös munkája találkozhat: textilfestőtől a cipészig, kesztyűsig hányféle foglalkozást érint egy színpadi öltözet összeállítása. Sokáig keresgéltem könyvtárak polcain olyan könyveket, amikből az olvasó a díszletek és jelmezek készítőinek szemszögéből közeledhetne a színházhoz. Nem találtam. - olvasható Vágó Nelly kéziratában. 235 Valóban nem létezik ilyen típusú szakkönyv, melyet a jelmeztervezés iránt érdeklődők fellapozhatnának, hogy szakmai ismereteiket megalapozzák. Kísérletet teszek arra, hogy az általam legjellegzetesebbnek vélt rétegeket bemutassam. Nélkülözhetetlennek tartom a szakmához kapcsolódó területek rövid ismertetését, mert a jelmeztervezés alapismeretek nélkül nem kivitelezhető. A tervező kötelessége, hogy a kivitelezőkkel szembeni igényeit pontosan fogalmazza meg és tisztán érthetően kommunikálja, ábrázolja. Ehhez kell ismernie az adott gyártó eszközeit és lehetőségeit. Igyekeztem számításba venni a jelmezkészítés megannyi részlegét, azzal a szándékkal, hogy minden nagyobb szakterület szóba kerüljön. Ezáltal magam is tisztelgek az engem körülvevő kiváló kollégák előtt, akik újra és újra megvalósítják akár a lehetetlennek tűnő elképzeléseimet is. 234 Vágó Nelly: Színházi viselt dolgaink, kézirat, Vágó Nelly: Színházi viselt dolgaink, kézirat,

168 JELMEZKIVITELEZÉS A fentiek kapcsán említést kell tenni egy olyan színházi munkakörről, mely a jelmeztervező fő támaszát jelenti. Vágó Nelly maga is nagyra becsülte a jelmezkivitelezőket, tisztelettel emlékezett meg róluk kéziratában: Sokszereplős művek grandiózus látványait megelőző csaták tábornokait felelősöknek, jelmezkivitelezőknek nevezték meg helytelenül. Mások ők, többek annál. Cikázó ravasz rókák, amikor a nem létezőt szerzik be ezernyi praktikával, kötélidegzetű harcedzett hadfiak, amikor sok szakmát vezényelnek egyszerre rohamra. A türelem testet öltött szobrai a kalkuláció és gazdálkodás talapzatán. Pszichiáterei minden idegeskedő rendezőnek, lázas izgalommal készülő művésznek. A statisztériák sűrű soraiban, úgy vágnak rendet néha, mint Kinizsi Pál törökkel a foga között. 236 Összetett szakma a kivitelezői munkakör, tulajdonképpen a jelmeztervező asszisztense és társa is egyben. Fontos, hogy értse a terveket, felmérje a várható feladatot. Költségvetést ír, elfogadtat, betart. Anyagvásárlásokat bonyolít le, számlákat rendszerez, kivitelezést felügyel. Szakmai hozzáértésével a munka minőségét is hivatott ellenőrizni, számon kérni. Kommunikál a színészekkel, rendezőasszisztensekkel, varrodákkal és ruhapróbákat szervez. Jó esetben ismeri az adott színház raktárát, spórolási lehetőségeit. Úgy tartalékol, okoskodik a pénzzel, hogy ez a jelmezek minőségét ne befolyásolja. Ehhez nem csak tapasztalat, de jó anyagismeret, némi szabászati tudás, megbízhatóság és rengeteg diplomáciai érzék szükséges. Sok feszültséggel, konfliktushelyzettel járó munkakör ez, amit kevesen csinálnak jól. Fontos megjegyezni, hogy a felelősség minden esetben a jelmeztervezőt terheli. Az anyagokat a tervező választja ki, a szabásvonalakat is ő határozza meg, a ruhapróbákon is neki kell jelen lennie. A kivitelező nem helyette, csak mellette dolgozik. Pusztán segítsége és nem helyettese a munkában. 236 Vágó Nelly: Színházi viselt dolgaink, kézirat,

169 ANYAGISMERET ÉS SZABÁSZAT Fontos tudnivaló, hogy melyik anyag, hogyan viselkedik. A könnyű kelmék, amik szállnak, mint a muszlin meg a selyem, alkalmasak blúzok, bő szoknyák elkészítésére. Ezzel ellentétben a testesebb textilekből, mint szövetek vagy vásznak, lehet nadrágot, öltönyt vagy kosztümöt készíteni. A taftok és lamé anyagok fénye vagy csipkék áttörtsége előnyös alkalmi viseletek elkészítéséhez, de színpadon jól érvényesülnek a flitteres vagy strasszos textilek is. Sokszor ócska anyagok meglepően nagystílű hatást keltenek. Olyan is előfordulhat, hogy konfekcióban alkalmazott finom textília annyira gyűrődik, hogy színpadon előnytelen és szegényes hatást kelt, míg a műszálas anyag még előadás végén is sima és ránctalan marad. Az anyagösszetételt öngyújtóval lehet legjobban vizsgálni: míg a természetes anyagok (len, vászon, hernyóselyem, gyapjú) elégnek, a szintetikus szál (organza, muszlinfélék, minimat) összeolvad. A szálak minősége a textil fényét is meghatározza. A világítás is rengeteget számít, egy anyag színét teljesen át tudja változtatni. Léteznek olyan lycra anyagok, melyek apró ezüst szálai úgy visszaverik a fényt, mintha a ruha kristályokkal lenne kirakva. Külön terület a film, mivel a képernyőn minden anyag és szín másképp viselkedik. A fekete-fehér mozi idején olyan nagy színésznők, mint Gréta Garbo, külön tanulmányokat folytattak arról, hogy melyik szín, milyen tónusban fog megjelenni a vásznon. Néhány gyakoribb textilfajta: flanel, vászon, puplin, brokát, taft, csipke; Muszlin, lamé, bouclé, pamutdzsörzé, szövet. Minden textilnek van színe és visszája, az anyag szélének szövésén lehet látni, hogy melyik oldala a fonákja. Sokszor a két oldal eltérő. A szabók automatikusan a színében gondolkodnak, mindig külön kell jelezni, ha éppen a fonákjának kellene kívül lennie. Minden textilnek van száliránya, ez a szövéséből adódik. Ehhez igazodva szabják ki az anyagot. Csíkos vagy kockás anyagoknál szólni kell, ha száliránytól eltérően kell dolgozni, attól függően, hogy a mintának milyen irányba kell futnia. Van úgynevezett sré-szabás is, ezt például körszoknyáknál alkalmazzák, ezzel az anyag esését lehet fokozni, lágyabb lesz tőle a ruha. Anyagválasztás esetén szerencsés a színészek komfortérzetére is odafigyelni, figyelembe kell venni például a koreográfiát vagy a hőmérsékletet.(például: ne legyen túl vastag az anyag, hogy tudjon benne táncolni. ) Szabászatról csak a textíliák minőségének ismeretében lehet beszélni. A kiválasztott anyag meghatározó a szabász munkájában, mert minden ruhadarabnak megvannak a materiális korlátai. Amennyiben a kiválasztott anyag alkalmas a tervezett ruhadarab elkészítésére, a 169

170 szabó méretet vesz a színészekről. Konfekció esetén vannak általános méretezések, de ez a színháznál nem jellemző. Minden ember más testi adottságokkal rendelkezik és a jó szabás ott mutatkozik meg, ha az elkészült forma ránc nélkül kifekszik a testen. A szabászat egy háromdimenziós alkotás, egyfajta szobrászat. Tulajdonképpen egy bonyolult térbeli formát kell textilből leképezni. Fontos megjegyezni, hogy a férfi és női szabászat két teljesen külön terület, rendkívül ritka, hogy valaki mindkettőt egyszerre tudja művelni. Ehhez a szakmához olyan sok tapasztalat és gyakorlás kell, hogy emiatt a szabók inkább szakosodnak. Egy idő után a kezük is rááll egy formavilágra, ami mindkét terület esetén más. Régebben a női szabók további két irányba szakosodtak: angol- és francia szabászatra. Az angol szabászat kosztümök, a francia szabászat pedig a fűzők és a ruhák készítését jelentette. Színházhoz - mivel kellett a különféle korok ismerete- inkább francia szabók kerültek, az angol szabók pedig a konfekcióban helyezkedtek el. Mára már összemosódik a két terület, univerzális tudásra van szükség. Léteznek számítógépes szerkesztőprogramok is, de ez még egyáltalán nem elterjedt. A színházi szabászat különlegessége, hogy tervezőktől és rendezőktől függően az igények és a feladatok mindig változnak. Ezért a színházi varrodáknak folyamatosan új kihívásokkal kell szembesülniük. A szabászat olyan összetett szakma, hogy pár sorban lehetetlen összefoglalni. Ahány kor, annyi féle test- és szabásforma létezik. Az emberek alkata a századok során folyton változott, mindig más volt az ideál, ezáltal változtak a ruhaformák is. Szerettem volna Pádár Zsikének, a Nelly mellett legtöbbet dolgozó női szabásznak a szabásmintáit elkérni, de ezek már nincsenek meg. Ezért úgy döntöttem, elég inkább csak egy rálátást nyújtani erről a bonyolult tudományról. Talán a legszemléletesebb egy ruhadarab elkészítését végigkísérni, mert ebből jól láthatóak a munkafázisok. Ebben Pozsonyi Mariann női szabász 237 volt a segítségemre, aki megmutatta, hogyan készül egy XVI. századi fűző. A színészek pontos méretei nélkül lehetetlen a munkát elkezdeni. Fontos tudni, hogy mindegyik szabó másképp mér, ezért ezt szeretik maguk elvégezni. Mástól kapott méretekből nem biztos, hogy pontos lesz a végeredmény. Apró eltéréseket viszont a ruhapróbán még lehet korrigálni. Az ábrán látható fűző elkészítéséhez minimum egy, de ideális esetben kettő ruhapróba szükséges. Miután rendelkezik a pontos méretekkel, kiszerkeszti a formát. Jelen esetben szüksége van például a háta- és eleje derékhosszra vagy a mell-mélységre. Vannak olyan adatok is, amiket a lemért számok alapján számol ki, mint a szerkezeti nyakszélesség vagy a hónaljmélység. Ezeket a képleteket jegyzi fel a papírra, mielőtt elkezd rajzolni. A szabásmintát minden esetben papírra készítik. A szerkesztés menete szabóknál lehet eltérő, idővel kialakítják saját módszereiket. A szabászati alapvonalak kezdetben párhuzamos és merőleges egyenesekből állnak. Ezután következik a szűkítők és formázók elhelyezése, melyekre deréknál, melleknél vagy vállaknál van szükség. Ezeket legtöbbször beleteszik a szabásvonalba. A görbe vonalzó a szögletes vonalak lekerekítésére szolgál. Főleg nyakkörnél, karöltőnél vagy mell alatt kell íves forma, mert így szebb a végeredmény. A papírra általában a fűző felét vázolják fel: az eleje közepétől a háta közepéig. A rajzon megjelölik a merevítő 237 a Jelmez-Art Kft női szabásza 170

171 házak helyét. Ezek az úgynevezett halcsontok tartják egyenesen a fűzőt, hogy ne essen össze az anyag. Használatukkal a felsőtest formázható. Leggyakoribb a rugós fém-merevítős, mert az rugalmas és erős egyszerre. Vannak műanyag halcsontok is, de ezek hátránya, hogy pár leülés vagy hajlás után megtörnek és elvesztik egyenes formájukat. A merevítők mennyisége a viselettörténeti kortól függ, sovány alkatra általában 3-4 merevítőt használnak cikkelyenként. Ettől nyeri el a fűző azt a formát, hogy a testet leszorítja, a melleket pedig feltolja. Hátul nem tesznek merevítést, kivéve, ha ez a tervezői igény. A hát laposabb formája miatt nem indokolt a halcsontok használata. Miután kijelölték a merevítések helyét, kivágják a papírra felrajzolt formát. Minél több cikkelyből áll egy fűző, annál szebben kifekszik a testre. Szabásminta kiszerkesztésének munkafolyamata: alapszerkesztés, szűkítők berajzolása, vonalak lekerekítése, fűző oldala papíron A papírból lemodellezett cikkelyeket át kell rajzolni a fűzővászonra. Ez a fűző belső, test felöli oldala lesz. A kívül lévő anyagot szabják utoljára, előbb mindig a vásznat jelölik meg, mert az nem fog látszani. A fűzőt legtöbbször a vászon felöli oldalon varrják, mert a színanyagon nem látszódhat varrás kivéve, ha ez lenne a tervezői igény. A papírcikkelyeket mindig ráhagyással rajzolják át a papírra- ez a varrásszélesség. A varrónőknek jelölni kell, hogy mekkora a ráhagyás és hol található az alap. Rajzoláskor az anyagot félbehajtják, mert két réteget szabnak ki. Erre akkor van szükség, ha a merevítéseket a két vászon közé kell betenni. Így a fűző három rétegből fog állni: két vászonréteg és a színe-anyag. A vászon alkatrész párjára indigóval rajzolják át a szabásvonalakat, hogy ott is látsszon a jelölés. Így egy tükrözött kép jön létre, mint a képen látható fűző eleje-közepe cikkely. Minta vászonrarajzolása: varrásszélesség ráhagyása, kivágás, szimmetrikus jelölések átrajzolása indigóval, kész eleje-közepe Végül a kiszabott fűzővásznat ráteszik az anyag visszájára. A képen látható anyag túl plasztikus ahhoz, hogy jól elkülöníthető legyen, melyik a színe vagy a visszája. Mivel a külső 171

172 anyagot nem rajzolják meg, ezért a ráterített vásznat lesúlyozzák, hogy ne mozduljon el és úgy vágják azt körbe az alatta lévő textilt. A textil felső réteg kiszabása A kiszabott anyagokat összeállítják, visszájukon összevarrják. Belekerülnek a merevítések. A fűző elnyeri végleges formáját. Első ruhapróba előtt nem fejezik be a ruhadarabot, hogy ne kelljen bontani.a végső formát a ruhapróbán pontosítják, itt eltűzdelik a felesleges bőségeket, vagy megjelölik a kiengedések helyét, ha túl szűkre sikerült. Enélkül lehetetlen kivitelezni egy ilyen testreszabott viseletet. Ruhapróba után befejezik a fűzőt: eldolgozzák a széleket, rávarrják a díszítéseket. A fűző záródását egyeztetni kell: lehet zipzáras - ez túl szűk formánál annyiban veszélyes, hogy szétpattanhat. Ez akkor lehet indokolt, ha gyors öltözés van, és pillanatok alatt kell a fűzőt felvenni. Lehet még a hátát riglizni és zsinórral fűzni is- ez a hagyományos, kort idéző megoldás, melynek külön előnye, hogy szélessége állítható marad, mert a zsinórok engednek a fűző szorításán. Színházi megoldás a fűzőkapocs, ami gyorsabban felvehető, mint a fűzéses változata, viszont nem tud szétnyílni, mint egy zipzár. A képeken látható a fűző belseje, a cikkkelyek összeillesztésével és a merevítők varrásvonalaival. Itt már rárögzítették a szoknyarészt, mely ennek a tervezésnek a sajátja. Általában a fűző egy különálló ruhadarab, amihez legfeljebb levehetően csatlakozik a szoknyarész. A kiszabott fűző belseje, merevítésekkel és a kiszabott fűző kívülről, szabó babára téve Ahány szabó, annyi féle stílus is létezik. Látszólag geometrikus formák szerkesztéséről van szó, mégis változó a végeredmény. Minden alkotónak megvan a maga stílusa, módszere. Ezért tartottam szükségesnek több kollégát kifaggatni. Fekete Éva női szabót kérdeztem, hogy miként készít el egy korabeli szabást. Őt is elsőként a viselettörténeti ábrák inspirálják, azok formáját képezi le. Utána kell néznie korok szabászatait tartalmazó irodalomban, hogy akkor hogy oldották meg, és azt ötvözi a mai kivitelezési lehetőségekkel. Szabászasztala mellett 172

173 lógnak a szabásminták. Van aki felhasználja legalább alapnak- a régebbi mintákat, de van olyan is, aki mindig újat szerkeszt. A képeken egy bieder kabát és egy hozzá illő turnűrös alsószoknya elkészítési szabásmintái láthatóak. A kabátnak külön formázzák a testét, majd az ujjait, ezeket ruhapróbán tűzik össze, és kizárólag utána rögzítik egymáshoz Turnűrös divatkép, szabásminták, kabát testének mintája, kabát ujjainak mintája, turnűr forma, alsószoknya alap. A jelmezek kiviteleztetésének velejárója, hogy legalább minimális szabászati ismeretekkel rendelkezzen egy tervező. Vágó Nelly pontosan tudta ezt, és olyan nagyra becsülte alkotótársait, hogy kéziratában külön szót ejtett róluk: Szabásznők és varrólányok, szabólegények mesterségük legmagasabb szintjén segítik életre a jelmezeket. Ismerik a történelmi szabást, régi korok viseleteinek minden titkát, nem ismerik viszont a lehetetlent, amikor mai kelmékből kreálnak korábbi időkre utaló öltözeteket Fashion design , The Pepin Press, Jean Hunnisett: For stage and screen,patterns for womans dress , London Sydney Wellington, Unwin Paperbacks 240 Vágó Nelly: Színházi viselt dolgaink, kézirat,

174 SZÖVÉS A Székelyfonó jelmezei kapcsán vetődött fel, hogy írjak a szövéstechnikákról. Rekenei Ferenc - aki főállásban az Erkel-varroda főszabásza- saját érdeklődése révén kitanulta a textilszövést és megosztotta velem tapasztalatait, készítette el saját szövőszékéről a fényképeket. Tekintettel arra, hogy Nelly nagyon büszke volt a Székelyfonóhoz készült textíliákra, fontosnak éreztem foglalkozni a témával. A leírást az alapanyagokkal érdemes kezdeni. Szövéshez lehet állati és növényi eredetű alapanyagokat is felhasználni. Állati eredetűek például a gyapjú, az angora nyúl vagy kecske, illetve a jakszőr. Ezeket tisztítani, fésülni kell még a kidolgozás előtt. Növényi eredetűek a len, a kender és a csalán, de ide sorolható a pamut is, ami nem más, mint a gyapot termésmagja. Ez utóbbi annyiban tér el a korábbi alapanyagoktól, hogy hazánkban nem terem meg. Ebből lesznek kezdetben az elemi szálak, majd azok összesodrásával cérna vagy fonal készíthető. 241 Rokka, a cérnázás folyamata; szárnyas orsó- erre kerül fel a szál; felvetés készítésének folyamata Az első képen egy rokka látható- ez készíti el a fonalat vagy cérnát a fent megnevezett alapanyagokból, úgy hogy az elemi szálakat sodorja össze fonallá. A cérna például öt-hat szál ellentétes irányú összesodrásával keletkezik. Részei a fent elhelyezkedő orsó - amire a kész cérnát tekerik. Ezt a körülötte lévő keret miatt szárnyas orsónak nevezik. A lenti kereket hajtószíj köti a szárnyas orsóhoz- ezek együttes mozgása tekeri össze az elemi szálakat. Az orsó és a kerék fordulatszámai határozzák meg a készülő szálak vastagságát. Három féle 241 A szövéssel kapcsolatos fényképeket Rekenei Ferenc készítette 174

175 rokka létezik, a különbséget az adja, hogy a szálat milyen feszességgel húzzák meg vele. Ez később a fonal minőségét és vastagságát határozza meg. A skótfeszítős rokka, amit kifejezetten vékony fonalhoz használnak, az orsót fékezi, tehát a fonalakat jobban összesodorja- így vékonyabb lesz a szál. Az írfeszítős rokka a szárnyat fékezi (ami az orsó körül van), így a vastagabb fonalak elkészítésére alkalmazható. A harmadik a kerékmeghajtásos rokka, aminél a szárny és az orsó ugyanazzal a kerékkel hajtható, tehát ugyanolyan gyorsan forog- ez egy ritkább fajta, inkább zsákvászon jellegű anyagokhoz használják. A lényeg minden esetben az egyenletesség, hogy a szál mindig ugyanannyira legyen megfeszítve és minden egyes szál egyforma feszességgel tekeredjen fel- így mindig egyforma vastag lesz a fonal. A következő lépés a jobb felső képen látható folyamat: a felvetés készítése. Ez a legnehezebb és egyben legmeghatározóbb része a szövésnek. A sok szálat feltekerik a szövőszékre. A képen összesen 789 szál látható és hozzávetőlegesen 60 cm széles anyag lesz belőle. A szálak hossza határozza meg a leendő kelme hosszát - a képen 11 méter hosszúak a szálak. Nyüstbefűzés, hátul láthatóak a nyüstkeretek Fémpálcák lyukakkal, a nyüstszemek- ezekbe vannak befűzve a szálak A felvetést a nyüstbefűzés követi, ami eltérhet, attól függően, hogy mit kell szőni. A képen egy nyolc nyüstös szövőszék látható, ez a függőleges fakeretek számát jelöli. (2-4-8 és 16 nyüstös változatok léteznek.) Ezek a keretek határozzák meg a szálak elhelyezkedését és a szövés mintázatát, ahogy nyílást képeznek a függőleges és vízszintes szálak között. Ezt nevezik szádnyílásnak, ebbe kell bevetni majd a fonalat. Így keletkeznek a kötéspontok, a függőleges és a vízszintes szálak között. A bordába fűzés folyamata; lábítók és nyüstbotok Ezt követően a bordába fűzés jön, aminek az a lényege, hogy mindig párhuzamosan tartsa a szálakat. A bal felső képen láthatóak ezek a függőleges acéllapok ( régen nádból készültek ), 175

176 amik mint egy fésű- kiegyenlítik a szálakat és leszorítják a legutóbb bevetett szálat. Előfordul, hogy szövéskor még nem olyan egyenletes a szál, de ez vizesen összeugrik és száradáskor már egyenletes lesz. A jobb oldali képeken látható lábítók (a kifejezés a lábbal rálépés mozdulatára utal) mozgatása határozza meg a mintázatot, ugyanis ezek működtetik a nyüstkereteket. A lábbal mozgatható pedálok különböző szálakat mozgatnak meg (keretenként), a szövés textúráját pedig a szálak csoportjai határozzák meg. Az alábbi képeken már maga a szövés folyamata látható. A csónakvetélő az a fából faragott eszköz, amibe az orsót helyezik - erről tekeredik le a vetőszál. A szövés innentől ennek az egyenletes oda-vissza tologatásából jön létre. A Székelyfonó kelméinél sima vászonkötés látható, csíkritmussal. Ez azt jelenti, hogy keresztirányban ( vetülékirányban ) adott szélességben a szál színét váltva csíkokat tesznek. A minta mindig a szálak kereszteződéséből vagy fedéséből adódik. A székely-szedettes minta pedig úgy keletkezik, hogy akár egyszerre több szálat is átugranak a vetülékszállal, és ez az egyenetlenség adja ki a mintát. A szövés folyamata, csónakvetélővel (ebben van az orsó, amiről tekeredik le a szál) Kerényi Imre, a Székelyfonó kapcsán említette, hogy nagyon becsülte Vágó Nellyt szakmai hozzáértéséért. A legnemesebb tervezői tradíciót folytatta: fel tudta az adott kort támasztani - ami technikai tudást, szabászati ismereteket és iskolázottságot igényelt. Egy jelmeztervező csak úgy tud dolgozni, ha pontos ismerete van arról, mit vár el az őt körülvevő kivitelezőktől. 176

177 TEXTILFESTÉS Vágó Nelly minden anyagot átalakított, sterilnek tartotta a boltból kikerülő kelmét. Leggyakrabban festési technikák alkalmazásával ért el művészi hatásokat. Sűrűn dolgoztatott Földvári Lászlóval, az Operaház jelmezfestőjével, mert teljesen át tudta varázsolnia kelméket. Ahogy az alábbi képen is látható, festékkel fújja meg a textileket, ezzel ködöli, árnyalja tetszés és igény szerint a jelmezeket. Szórópisztolyából textilfajtához kikevert festéket fúj. Minden anyagfajtához más összetételű festékre van szükség. Ezt a festéket a pisztoly tetején elhelyezkedő tartályba önti. Minden színváltásnál hígítóval áttisztítja a pisztoly csövét, hogy a színek ne keveredjenek feleslegesen egymással. Ezzel a technikával tud művészi hatásokat elérni, vagy akár sablon segítségével mintákat fújni. Szürkés tónusokkal öregíteni, barnás árnyalatokkal koszolni tudja a ruhákat. Ahogy ő fogalmaz, a jelmez megtelik élettel. Nem mindegy az sem, hogy közelről, vagy távolról festi meg az anyagokat, mert mindkét esetben más hatást ér el. Közelről fújva foltszerűbb pacnik keletkeznek, messzebbről pedig elnagyoltabb, ködösebb hatást ér el. A precízebb mintákat ecsettel dolgozza át, finomítja. Van olyan is, hogy festéktubusból nyomja ki a vékonyan a mintát, és kézzel rajzolja meg, így készült például Kata bordó szoknyájának szegélye. Túl nagy mennyiségű festéket azonban nem használhat, vastagon nem kenheti fel, mert azzal nagyon megkeményedhet az anyag- bár ez is a festék fajtájától függ. Olyan ritka szakma az övé, amihez sok év tapasztalata szükségeltetik. Földvári László, a Magyar Állami Operaház kelmefestője a műteremben, munka közben A fújás azonban egy felületi kezelés, ha teljes átszínezést kell elérni, akkor más technikákra van szükség. Horváth Krisztina kelmefestő-vegytisztító textilmérnök évtizedekig dolgozott színházaknak és filmeseknek, sőt szülei és mind a négy nagyszülő is kelmefestő volt, a dombóvári nagyszülők kékfestéssel is foglalkoztak. Nelly számtalanszor dolgozott vele, de Seregi is személyesen meglátogatta, ha pontos instrukciót akart adni egy-egy árnyalattal kapcsolatban. Őt kérdeztem szakmája fortélyairól. Mindig fontos volt számára, hogy a tervezői igényeket maximálisan kiszolgálja, ehhez azonban arra is szükség van, hogy a jelmeztervező biztos anyagismerettel rendelkezzen. Más 177

178 a filmhez készülő festés és más a színházi. Egyértelműen, egy színházi festésnek tartósnak kell lennie, bírnia kell a nagy igénybevételt és a sok mosást, tisztítást. Fontos tudni, hogy természetes alapanyagú textíliák festődnek jól, mint például a pamut, a len, a kender, a gyapjú vagy a selyem. A viszkóz is festődik, mert egy cellulóz alapú természetes szál, amit mesterségesen állítanak elő. A mesterséges szálas anyagok megadott színre festése nehezen garantálható. A színházi festés lényege a finom árnyalatok megteremtése, ami a műszálasok között elsősorban a poliamid alapúaknál érhető el jól. Csipkefestés fázisai színminta alapján A színházi festés azért tér el az általános textilfestéstől, mert a tervezők árnyalatokat határoznak meg, színmintákkal érkeznek. Ezért munkafolyamat közben rendszeresen ellenőrzik, hogy a textil színe mennyire hasonlít a megadott mintához, eszerint kevernek még festéket bele, vagy kivonó-, vagy összeadó színekkel keverik. Por alapú festékeket használnak, amik színes púderek. Becsapós, hogy a por színe sosem egyezik pontosan a végeredmény színével, sok év tapasztalat kell ahhoz, hogy megtanulják, melyik festékfajta milyen irányba változik száradás után. Általában mesterséges festékekre van szükség, mert a növényi alapúak nem bírják a színházi igénybevételt és gyorsan kifakulhatnak. Különböző anyagok különböző típusú festékcsoporttal színezhetők. Pl: a cellulóz alapú szálak (pamut, len, viszkóz) direkt, reaktív, vagy szálon fejlesztett színezékekkel, illetve a fehérje alapú szálak (gyapjú, hernyóselyem) savas és fémkomplex színezékkel festhetők. Amennyiben a textilanyag úgy kevert szálas, hogy szálai kétféle festékcsoportban színezhetőek, akkor bicolor hatás, vagy ha az egyik összetevő színezetlen marad, melánzs hatás érhető el. A fenti képsorok azt illusztrálják, hogyan lesz a fehér csipkének a színminta alapján megadott árnyalata. Fontos, hogy a festendő textilt először át kell öblíteni, addig nem festhető, mert csak foltos lesz. A direkt festés foghat, megszínezheti a bőrt, kifakul ezért nem érdemes átugrani a munkafázisokat. A fölösleges szennyeződéseket előbb segédanyagokkal lefőzik a textilről, ilyen szennyeződésnek minősül például a gyapjún előforduló természetes zsiradék. Ezt mosással leöblítik. Majd a vizet nedvesítőszerrel felnedvesítik, hogy a textil minél jobban elmerüljön benne. Az anyagot ezután kiemelik a vízből, majd beteszik a vízbe a festékport. Ezt teljesen feloldják, míg a festékszemcsék el nem tűnnek. Akkor lehet az üstbe beletenni az anyagot és festeni. Fontos, hogy a textilt teljes terjedelmében kell az üstbe bemeríteni és folyamatosan forgatni kell, hogy ne foltosodjon. Az anyagot 100 Celsius fokon festik, ezért festetésnél mindig számolni kell azzal, hogy a textília összemehet. Alacsonyabb hőfokon nem érdemes festeni, mert nem lesz tartós. Amikor számos ellenőrzés után 178

179 megbizonyosodnak arról, hogy elérték a kívánt színhatást, azzal segítik a festék felszívódását, hogy felgyorsítják vagy lassítják a kémiai kötések létrejöttét az anyagban. Ezt a folyamatot kémiai segédanyagokkal, textilfixáló szerekkel is el tudják érni, de a konyhasó is alkalmas rá. Csak ezután következik az öblítés és a centrifugálás. A szárítás azért bonyolult, mert ki kell hozzá teríteni az anyagot, különben a hajtogatásnál megtörhet és a festék belefut a törésvonalakba, így csíkosra szárad. Vannak kényesebb színek, amiknél ez fokozottabban előfordul, mint például a türkiz vagy a lila. Ez a folyamat az uni (egyszínű) festések esetén használatos. Vannak ezen kívül más technikák is, mint például az ombré festés, ami alsó képsoron látható. Ez esetben színátmenetet kell létrehozni, amit úgy érnek el, hogy a világosabb szín lesz az alapszín, és kihúzással mélyítik a flottot, vagy fordítva, visszaszívással, üresítéssel haladnak a világosabb szín felé. Az sem mindegy, hogy magát az anyagot kell festeni, vagy ha olyan a tervezői igény, akkor adott esetben már a kiszabott anyagdarabokat kell külön, egymáshoz képest színezni. Ombré festés munkamenete A fenti képeken láthatóak a festőüstök. Fontos kelléke ez a festésnek, nem mindegy milyet használnak. Az üstben lévő vizet direkt gőz bevezetésével melegítik. Csak rozsdamentes üst jó, régebben használtak rézüstöket is, de azok nehezebben tisztíthatóak, ami fontos szempont, ha konkrét színeket kell benne kikeverni. Az üstökből különféle méretek léteznek, kisebbek vagy hatalmas festőkádak, melyek akár 40 méter anyag festésére is alkalmasak lehetnek. Az sem mindegy, hogy milyen vastag az anyag, mert ugyanolyan hosszúságú selyem sokkal kisebb térfogatot alkot, mint a gyapjúszövet, tehát vastagabb anyagból kevesebb fér el egy üstben. Színátmenetes festés anyagminták alapján Az ombré festéssel mesés színátmeneteket lehet létrehozni, ami sok jelmeztervező álma. A felső képsorokon látható egy ilyen átmenetes selyem festésének a folyamata. Jól látható, 179

180 hogy milyen színminták alapján kell dolgozni. A bal alsó képen láthat haspli egy festési segédeszköz, mert a vizes textil súlya nagyon nehéz, és így nem kézzel kell átforgatni. A végeredmény pedig önmagáért beszél, ahogy a kész jelmezen megjelennek a minta színskáláján feltűzdelt színárnyalatok. Kékfestés kellékei: a nyomófa és a küpa; kékfestéssel színezett textilek Érdekességképpen megemlítendő itt a kékfestés (ami a fenti képsoron látható), mint textilszínezési mód, bár ezt színházak nem alkalmazzák, inkább készen veszik a mintájában hasonló anyagot. Régen a gyapjú-, a kelme- és a kékfestés külön szakmának számított. A kékfestéshez Indiából hozott kockaindigót kellett mozsárban porrá törni. Az indigóport vízben feloldották és oltott meszet meg forró vasgálicot adtak hozzá. Igy készült a törzsoldat, ami aranysárga színű. A higított oldatot beletöltöttek a küpába, ez a fenti képen is látható, közel két és fél méter mély betonhenger. Ha feltöltötték, akár egy évig is lehetett benne festeni. Majd az anyagot készítették elő. A textil felületkezelő anyagát, az appretúrát (mint például a paraffin) szódás vízben lefőzték. Megjelölték, melyik oldalon volt gyárilag a textilfelület kezelve, mert a továbbiakban ezt az oldalt nem lehetett mintázni. A textilt minden egyes munkafázis közt megszárították. Ezután az anyagot a filccel borított tarkázó asztalra terítettek. A tarkázó asztal mellett állt a sas, ami nem volt más, mint a fedőmasszát tartalmazó doboz. Ez mintegy nyomópárnaként működött, erre nyomták a nyomófát, aminek a mintázatára rákerült a fedőmassza. A fedőmassza lehet méhviasz vagy szintetikus keverék. Ez utóbbi tartalmazott gumiarábikumot, vizet, száraz salétromsavas ólmot, ecetsavat meg cinket, amit előzőleg összefőztek. A fedőmasszát a nyomófával rápréselték az anyagra. Fenti képen láthatóak különböző mintájú nyomófák. Fontos, hogy az egyik sarokban volt egy jel, amely segített, hogy mindig pontosan kerüljön fel a minta a textilre. Tulajdonképpen a fehér anyagon impregnálták a minta helyét, ahol nem tudta befogni a kék festék az anyagot. Miután végigtarkázták az anyagot, felhúzták a lécezetre száradni. Végül a kerék alakú, koronadúc tüskéire kígyó-szerűen feltekerték a textilt, ezután láncon beleeresztették az anyagot a küpába. Előtte a törzsoldatot jól felkeverték, hogy egyenletes legyen. Az anyagot többször felhúzták és visszamerítették, hogy mélyüljön a színe. Kiemelve a küpából, először sárgászöld lett a színe, majd a levegőn oxidálódott kékre. Ezután az anyagot leöblítették és teljes szélességben megszárították. A következő lépésben savval leoldották a fedőmasszát. A méhviasz alkalmazása esetén csak levasalták selyempapírral. Ezt követően burgonya- vagy kukoricakeményítővel ki keményítették a textilt. Amennyiben adtak hozzá faggyút vagy szteorint, akkor alakult ki a jellegzetesen fényes felület. Ezt követte az utolsó fázis, a mángorlás, amikor hintakő segítségével átpréselték az anyagot. Teljesen más technika és mégis hasonló, a lentebb látható batikolás, ami színezési technológiában eltérő, de ennek is az a lényege, hogy a leendő minta felületét elzárjuk a festékfelvándorlás elől. Lehet alkalmazni viaszt is, de a klasszikus batikolt hatás elérésére 180

181 olyan szorosan kell megkötözni a textilt, hogy ne tudjon az anyagba behatolni a festék. Van, hogy színházi tervezők eleve megkötözve küldik a textilt a festőműhelybe, így ott helyezkedik majd el a minta, ahol szeretnék. Lehet sokféleképpen elkötni az anyagokat, akár kavicsokat pakolni bele, úgy kötözgetni. Ezekkel érdemes kísérletezni, mert különleges hatásokat lehet vele elérni. A batikolás előmunkálatai és a kész termékek Kevés jelmeztervező gondol a ruhák tisztíthatóságára. Talán azért, mert ez a színház területén kívül esik fizikailag. Egy színháznak azonban ugyanúgy napi kapcsolatban kell lenni egy professzionális textiltisztítóval, mint ahogy egy professzionális kelmefestő műhellyel. A textíliák kétféleképpen tisztíthatóak. Vagy vízben mosással, vagy valamilyen oldószerben vegyileg. Ez utóbbit nevezzük száraz tisztításnak, hiszen ez ugyan folyékony oldószerben történik, de nem nedvesen, mert a mosóközeg nem víz. Vagyis a vegytisztítás mechanikai és kémiai technológiai folyamata, szemben a mosás technológiai folyamatával nem vizes, hanem szerves oldószeres közegben játszódik le. Mindez azért fontos, mert olyan jelmezre, amely az alapanyag- összetételét illetően a későbbiekben kizárólag vegyileg lesz tisztítható (pl. gyapjú öltözet), nem lehet olyan kellékeket (gomb, műbőr) felhasználni, vagy felrögzíteni (ragasztás), amelyek nem oldószerállóak. A gombok, ragasztott zsinórok leoldódhatnak, rossz esetben a színezékük maradandó nyomot hagyhat a jelmezen, a műbőr lekeményedhet, zsugorodhat, kitöredezhet. Az alkalmazott kellékek vagy alapanyagok felhasználhatósága kis minták próbatisztításával válik egyértelművé. Gondot okozhat, ha például egy csak vegyileg tisztítható jelmezre kizárólag vízzel oldható művér kerül az előadás során. A technológiából következően ez nem oldódik majd le, hiszen víz nem érheti az adott ruhadarabot. Fordított esetben pedig akkor van gond, ha csak vízzel tisztítható ruhára kerül olyan kellék vagy díszítés, ami a víz hatására összemehet vagy a színe nyomot hagy. Fontos, hogy a jelmeztervező ezeket a munkafolyamatokat is belekoordinálja a tevékenységébe. 242 Csak úgy lehet ezekkel a festési technikákkal tervezni, ha a tervező maga is tisztában van az általuk elérhető hatásokkal. Magam is kipróbáltam a festések nagy részét, mert úgy találom, hogy ezeket egy ismerni kell, arról nem is beszélve, hogy gyakran művészi élményt nyújt a végeredmény. 242 Horváth Krisztina kelmefestő-vegytisztító textilmérnök tájékoztatásai alapján 181

182 FODRÁSZAT A Vágó Nelly által tervezett előadások figuráinak elengedhetetlen velejárója a pontos hajviselet is. A smink és a frizura helyezi el a ruhát a korban és alakítja az öltözéket jelmezzé. A Denevér kapcsán tennék említést a fodrásztár munkájáról, akiket Nelly is mindig nagyon nagyra becsült. Kéziratában így emlékezett meg róluk: Fodrászok és sminkesek kezei közül éppen úgy kerül ki Falstaff ábrázata, a macskák bajszos feje, mint Othello gyapjas és barna orcája. Fényképszerű pontossággal valósítják meg a terveken megrajzolt figurákat. 243 Fontos például az előadásban a Herceget játszó énekesnő bajsza. Férfiasnak akar tűnni, ezért hosszú haját kucsma takarja, női arcvonásait pedig egy bajusz segítségével igyekszik eltűntetni. Egy adott ponton, amikor felfedi kilétét, akkor a bajuszt nyílt színen letépi magáról. 244 Fotó a Denevér c. előadásról, Herceg, 2001, rend.: Szinetár Miklós Bajuszformák a Denevér c. előadásból, 2001 Bajuszragasztó mastix Itt tennék említést néhány technikai fortélyról, melyeket a fodrásztárakban lestem el. A színházi bajusz például úgy készül, hogy egyenként hajszálakat hurkolnak egy tülldarabka apró lyukaiba. Ezt a technikát nevezik kniffelésnek. Egy-egy színpadi szőrzet elkészítése rendkívül aprólékos munka. Ráadásul az igazi emberi haj lényegesen drágább, mint a műanyag utánzat. Viszont sokkal tartósabb és könnyebben kezelhető, mint a másik. A fenti fényképen a bajuszkészítés három fázisa szerepel: legfelül a nyers kniffelt szőrzet, középen a formázott, legalul pedig már a készre igazított változat látható. A bajusz szőrzetét végig meghagyják a tüll alapon, ezzel együtt ragasszák fel az arcra. Ehhez masztixot használnak. Fontos, hogy csak simára borotvált arcra ragad fel tartósan a bajusz, különben leesik, és egy drámaibb jelenetben kínos perceket okozhat egy ilyen baleset. Hasonló technikával készül a barkó, a szakáll és a szemöldök is. 243 Vágó Nelly: Színházi viselt dolgaink, kézirat Fotó a Magyar Állami Operaház archívumából 182

183 Bajusz kniffelt visszája és színe Az arcszőrzetek mellett a fodrásztár feladatkörébe tartozik a parókák és pótrészek karbantartása, tárolása, és előkészítése is. A lentebbi fotón egy kisebb pótrész található. A hajszálakat egyenként ráhurkolják két kifeszített szálra, M betű formában. Amikor ezeket a szálakat összetolják, egy egybefüggő hajréteg keletkezik, ezt nevezik tresz-sornak. Hajtűvel rögzítik a fejre. Az előadásban ilyet viselnek a balettos lányok, valamint Adél az első felvonásban. A lányok a kontyuk alá tűzik, míg Adél színes fejkendőt teker köré; kinek mi illik jobban a karakteréhez. 245 Adél pótrésze a Denevér c. előadásból, 2001 Fotó a Denevér c. előadásról, Adél, 2001 Lentebb egy jóval impozánsabb pótrész látható: ezt viseli Adél a második felvonásban az estélyi ruhához. Dús loknik díszítik. Ezeket előadás előtt előkészítik, hajsütővassal mindig újraformázzák és hajhálóval védik attól, nehogy elveszítse a formáját. Ezzel ellentétben a szintetikus pótrészek készre vannak göndörítve úgy, hogy nem kell minden alkalommal sütögetni. Viszont sokkal rövidebb az élettartamuk, pár felvétel után összecsomósodnak, és fényüket vesztik. Léteznek már egyre tartósabb műhajak, de egy sem közelíti meg az emberi hajból készült parókák minőségét, melyek akár húsz évig is használhatóak, napi karbantartással. A pótrész belsejében egy horgolt hálófelület található. Ez lehet drótozott is, meg nem is. A drótozottnak könnyebb formát adni, míg a drót nélküli jobban idomul a fej formájához. Ez attól függ, hogy milyen hatást kell elérni vele. A horgolt hálónál fogva tűzik a pótrészt a hajhoz. Ezért magától értetődő, hogy a pótrész viseléséhez szükség van egy bizonyos hajhosszúságra. A hálórész egyik széle gumirozott, így jobban idomul az alatta lévő hajfonathoz, vagy kontyhoz és könnyebb feltűzni. 245 Fotó a Magyar Állami Operaház archívumából 183

184 Pótrész hajhálóval, pótrész belseje és pótrész feltéve Az alábbi képen Rosalinda első pótrésze látható. Ez nem egy loknis, hanem egy kontyba tekert pótrész. A horgolt felület is kisebb. Ennek mérete attól függ, hogy milyen jellegű hajat készítenek belőle, mekkora súlyt kell feltűzni a fejre és mekkora felületen. Kontyba fésült pótrész A paróka a teljes fejet lefedi. Fa alapfejeken tárolják. Minden előadásra befésülik, előkészítik. A képen Rosalinda második frizurája látható. Azért tér el színben az előző fényképen szereplő hajtól, mert több szereposztásban játsszák Rosalindát az énekesnők, és mindegyiknek más a hajszíne, amihez a pótrészeket és a parókákat igazították. A pártát, ugyanúgy, mint Adél tollas fejdíszét, a parókához vagy a pótrészhez hajtűvel rögzítik. Ezért a fejdíszekre tesznek horgolt füleket, amiken keresztül feltűzhetőek. Ez erősen igénybeveszi a fejdíszt, mert megfeszítik tűzés közben, ezért tartósan kell kidolgozni. 184

185 246 Parókatartó fej Rosalinda parókája, a Denevér c. előadásból, 2001 Fotó a Denevér c. előadásról, Rosalinda, 2001 A Denevérben még egy allonge paróka is szerepel. Ez a hajforma a barokk férfiviseletekből maradt meg, és a színpadon a jogi személyek jellegzetes frizurája. A darabban Falke ügyvéd viseli. A harmadik felvonásban játék is van vele: Eisenstein ezt veszi fel, mikor jelmezt cserél ügyvédjével. Jellegzetessége a három hajsor: kettő a két oldalra a vállakra, egy harmadik pedig a hátra omlik. Színe a rizsporos parókákat idézi, formája pedig Moliere korának férfi hajviseletét. A paróka belsején látszik, hogy itt is tüll az alap, erre vannak rákniffelve egyenként a hajszálak. A szabott tüll-részeket gumik fogják egymáshoz, így könnyebb belebújni és a fejre is jobban ráfeszül. Fotó a Denevér c. előadásról, Eisenstein és Falke, 2001 Falke allonge parókája és annak belseje, a Denevér c. előadásból, 2001 A hajviselet a színész jelmezének egyik legmeghatározóbb része, a figura kialakításának egyik jelentős eszköze. Fontos, hogy a színész, a tervező és a fodrász komolyan vegye ezt a feladatot, és közösen találják ki a szereplő fejének megjelenését. 246 Fotó a Magyar Állami Operaház archívumából 185

186 SMINK A színész karakterformálásának egyik legmeghatározóbb eszköze az arcmimikája, ezért nem mindegy milyen sminket visel az arcán. Ennek többféle variációja létezik, függően attól, hogy milyen közegben látható- közeli stúdiótérben vagy távoli operaszínpadon. Befolyásolja az is, hogy milyen műfajban szerepel- például mesedarabban vagy kortárs drámában. A színházi smink közel sem hasonlítható egy átlag nőnek a napi rutinjában használt arcfestéséhez, mert sokkal bonyolultabb annál. Az elvárások összetettebbek, a feladat változatos, a színészek különfélék. A köztudatban úgy él, hogy aki sminkes, annak van kozmetikusi végzettsége, tehát tud sminkelni. Így ismernie kell azt, hogy mi az alapozó, milyen az ecset vagy a szivacs Ez a munka azonban ennél is jóval összetettebb. Kitanulhatják fodrászok és kozmetikusok egyaránt, de sok év tapasztalatára van szükség. Aki eredetileg fodrász, de nincs kozmetikus végzettsége, az a lehetőségek szerint képzi magát a sminkelés terén és esetleg egyéb szakirányú maszkos feladatot is megtanul ellátni. Aki kozmetikus vagy tanfolyamon végzett sminkes, az megpróbál egy kicsit a fodrászatról is tanulni. Ez utóbbi inkább a színházban fontos, mert ott elsőként a hajjal kell tudni bánni. A színházi fodrásznak nem csak a színész frizuráját kell befésülni, hanem bajusz, barkó vagy szakáll felragasztását, elkészítését is meg kell csinálnia. Ehhez kapcsolódik még a parókakészítés, annak formára fésülése, valamint a sminkelés és a prosthetic (szilikon maszkok) felrakása. Azonban fontos leszögezni, hogy nem mindenki fodrász, aki sminkes is és nem minden sminkes fodrász is, mert a két terület, ha professzionálisan nézzük, akkor erősen különbözik. Ezért tartom fontosnak külön említeni a sminket. Makk Ildikó smink és maszkmester segítségére támaszkodtam, hogy megossza velem szakmai tapasztalatait. 247 Sminkes alapanyagok: ecsetek, ragasztók; alapozók, púderek; szemhéj- és arcpirosítók; alkoholos paletták Az alapanyagok, melyeket a sminkesek használnak a munkájuk során, nagyon sokfélék lehetnek. Az alapozók lehetnek zsíros- és vizes alapúak vagy akár kettős bázisúak is. Ezekből különböző árnyalatokat szoktak használni. Egy alap smink esetén, hogy egységesebb legyen egy arc, korrektort tesznek a szem alá és egyéb olyan helyekre is, ahol kicsit egyenetlenebb a bőr tónusa. Ezt követi az alapozó árnyalatának kiválasztása, ahol a bőr színéhez legközelebb 247 A fotókat Makk Ildikó készítette 186

187 álló, akár kicsit világosabb tónust szoktak használni. A korrektort és az alapozót ecsettel vagy szivaccsal hordják fel az arcra. Amikor ez meg van, akkor a szem és az arc színezése következik. Ilyenkor a nők szemét ceruzával kontúrozzák, természetesen figyelembe véve a modell szemformáját. Szemporral hangsúlyosabbá lehet tenni a szemeket, ezt ecsettel kell felhordani, majd következik a szempillaspirál. Az arc pirosítására arcszínező port használnak, ami különböző színekben kapható. Szükség esetén púderezik az arcot, főleg akkor, ha nagyon fénylik a bőr. Ez inkább filmnél és televíziónál lényeges, ott nem csilloghat az arc, mert az csúnyán mutat a képernyőn. Speciális színházi smink esetén, mint például egy állati arc megfestéséhez, általában zsíros alapú sminkeket használnak. Sminkek A színházi smink és a televíziós smink között különbség van. Míg a színházban sokkal erősebben kell sminkelni a színpad távolsága miatt, addig a képernyőhöz finomabb gesztusokra van szükség, inkább mintha natúr smink lenne. A legárnyaltabban viszont a filmnél kell dolgozni, mert a vásznon minden apró részlet látszik. Sminkek: lány: airbrush alapozás és ecsetes smink; Fiú: zsíros, ecsetes szivaccsal feltett alap és ecsetes smink a szem körül Az airbrush technikával már plasztikusabb sminkeket lehet készíteni. Ehhez speciális airbrush alapozó színeket használnak, valamint a színes festékeket. Ezeket egy apró szórópisztolyba töltik bele és a színeket ráfújják a bőrre. Emiatt lehet vele árnyalt hatásokat elérni és színátmeneteket képezni. Ezzel a módszerrel csodálatos testfestéseket is lehet készíteni, különböző stílusokban, mint például virágok, állatok vagy indaminták megfestésével. A színházi sminknél gyakori még az arcok öregítése. Ezt a hatást el lehet érni különböző árnyékolással és por alakú vagy zsíros festékekkel is. A színházi öregítés egyszerűbb, mint a filmes, mert erősebben lehet árnyékolni az arcot. A képernyőn sokkal finomabb megoldásokra van szükség, mert egészen közelről látszódik az arc. 187

188 Színházi arcárnyékolások: fiú (Fehér Tibor): szem és arc árnyékolása a fiatalos vonások megtörésével Női arc középső fotó (Nagy Mari): arc árnyékolása Női arc jobb oldali fotó (Molnár Piroska): arc árnyékolása Végül a színházi sminkelés másik fajtája a prosthetic munka, ami a szilikon arckiegészítők felrögzítését, festését jelenti. Ezt a technikát már többnyire erre specializálódott szakemberek készítik elő szilikon, glatzan és egyéb professzionális anyagok felhasználásával. Amennyiben kisebb felületről van szó, mint például egy seb, akkor ez arctól függetlenül elkészíthető. Viszont egy bonyolultabb félarc vagy orr, akár állkapocs esetén már nyomatot kell venni az arcról. A szilikonból készült orrokat és sebeket telesis és pro aide ragasztóval rögzítik az archoz. Ezt követően festékkel összedolgozzák a plasztika széleit a bőrrel. Ez a technika mára ismert, ezért színházi sminkesek nagy része tudja kivitelezni. Speciális sminkek: Fiú: sebes szem (csak festett); Női arc: prosthetic technikával készült arcpótlás A smink mindig hamarabb van, mint a haj. Először kifestik az arcot, és csak utána kerül fel a paróka vagy készül el a frizura. A smink elkészítése lehet öt perc, de igénybe vehet akár öt órát is (például prosthetic sminkek vagy sebek felrakása esetén), mindez attól függ, hogy milyen műfajban és mekkora smink készül. A sminkelés része a festék eltávolítása is. Különböző arctisztító lemosók segítségével ezek a festékek eltűntethetőek. A micellás víz pedig teljesen tiszta arcbőrt eredményez. Végül pedig tanácsos hidratáló krémet is használni. Egy jó smink csodát tehet, míg egy ügyes maszk képes elvarázsolni a jelmezt. Egy megfelelően kivitelezett korabeli haj vagy smink kiegészíti az öltözéket, mert ettől lesz kerek egész a látvány. A hajnak és a sminknek mindig harmóniában kell lennie egymással, különben a végeredmény nem lesz hatásos. 188

189 PARÓKA ÉS ARCSZŐRZET KÉSZÍTÉS A paróka és arcszőrzet készítés aprólékos, hosszadalmas és precíz munka. Egy átlagosnak mondható, 70 cm hosszú paróka elkészítése hozzávetőlegesen száz órát vesz igénybe. Ez rövidebb haj esetén sem változik nagyon, még a legkisebb paróka is, normálnak nevezhető hajsűrűséggel, 85 munkaórába telik. Minden szigorúan kézzel készül, ez emeli az eredmény színvonalát. Nem véletlen tehát, hogy kevesen tudják ezt a szakmát, pedig a színházi jelmezek elképzelhetetlenek lennének frizurák nélkül. Villányiné Szántó Annamária és csapata, a Magyar Állami Operaház parókakészítő műhelye volt a segítségemre abban, hogy betekintést nyerjek ennek a bonyolult szakmának a rejtelmeibe. A parókák többféle alapanyagból, különböző eljárásokkal készülhetnek. A legtartósabbak az emberi hajból készült kniffelt parókák. Az eredeti haj beszerzése meglehetősen drága, viszont könnyű vele dolgozni és időtálló. Pontosan úgy viselkedik, mint az élő emberen lévő haj: festhető, felcsavarható és formára süthető. Mosással karbantartva, megfelelő körülmények közt tárolva évtizedeket is kibír. Ezzel ellentétben a műanyag paróka nagyon hamar összekócolódhat és nem lehet többé kifésülni. A szintetikus hajak további hátránya még, hogy általában tartják a formájukat, nem átfésülhetőek, csavarhatóak vagy süthetőek. Csak úgy tudnak kinézni, mint eredeti változatukban, ezért csak egyféle frizurát lehet velük produkálni. Léteznek már jobb minőségű műhajak is, amik akár hajsütővassal is formázhatóak, de ezek sem közelítik meg az emberi haj minőségét. Emberi hajak; műhaj A haj színét textil- vagy hajfestékkel lehet változtatni. Előfordul, hogy többször kell próbálkozni vele, mert a kereskedelmi forgalomba kerülő hajak már vegykezeltek, ezért ellenállóbbak. Így kísérletezni kell, mert nem mindig sikerül elsőre a kívánt árnyalatra festeni. A hajakat összekötözve, kifektetve tárolják, és vigyáznak a levegő páratartalmára is. A hajak felhasználásakor figyelembe kell venni, hogy hol található a feje vagy a lába, mert nem 189

190 mindegy milyen irányban rögzül majd a paróka alapjához. A vastag része kerül a fejhez, míg a másik vége elvékonyodik. Az másik használható paróka-alapanyag a jakszőr, ami az egyetlen olyan állati szőrzet, mely viszonylag hasonlóan viselkedik, mint az emberi haj. Ezeket használat előtt fertőtlenítik és kiszívják az eredeti színüket. Így könnyen festhetőek lesznek. Állaguk, puhaságuk a hajhoz hasonló, ezért formázni sem nehéz őket, de jóval könnyebben töredeznek, mint az emberi haj. Bal oldali képeken: emberi hajak; festett emberi hajak; egy hajköteg: fent a feje, lent az elvékonyodó lába ; Jobb oldali képeken: jakszőrök ( farok a hosszabb szőr, test a rövidebb szőr) Az alapanyag megválasztása után fontos lépés a színkeverés. Ki kell választani a kívánt színkompozíciót, és akár festéssel, akár többféle hajtincs keverésével megközelíteni az elképzelt árnyalatot. A hajszálak megfelelő elosztásához gerebent használnak, ami egy asztalhoz rögzített szöges fémkefe. Ez az eszköz arra való, hogy kellőképpen összekeveredjenek a hajszálak, így finom árnyalatok jönnek létre. Gereben; hajszínkeverés alapja és végeredménye A paróka mindig méret és terv alapján, személyre szabottan készül. Formáját meghatározza a felhasznált hajak hossza és mennyisége. A fej méretvételét követően elkészítik a montúrát, az adott paróka alapját. Ez a folyamat akár tíz munkaórát is igénybe vehet és nagyon fontos, mert ez adja meg a későbbi fázisok alapját. Elsőként szalaggal lejelzik a paróka cikkelyeit. Ezeket a szalagokat a fafejhez rögzítik, melyet alapul használnak. A fafejek méretei különbözőek, mindig a gyártandó paróka fejméretéhez igazítják. Miután a szalagokat felrögzítették az alapra, összevarrják őket. Csak ezután feszítik rá a tüllt a szalagokra. Előbb hozzátűzik a fa 190

191 alaphoz, és miután kisimították, csak akkor varrják hozzá a szalagokhoz. A tarkónál testbarát pamut borsótüllt használnak, míg a homlokrészre jóval vékonyabb filmtüllt tesznek. Ez azért lényeges, mert ez a rész már látszódhat. A természetesebb hatás érdekében a paróka elején lévő filmtüllt a homlokhoz ragasztják, majd a bőrszínnel összesminkelik. Segítség ebben, hogy a filmtüll több színárnyalatban vásárolható, így eleve olyan tónust választanak, ami közel áll a paróka viselőjének bőrszínéhez. A fafejen gyakran bejelölik a személy saját hajkinövését, hogy a parókát is ennek megfelelően készítsék el, mert így természetesebb hatása lesz. A montúrát másképp kell elkészíteni, ha női vagy férfi hajról van szó. A nők esetén nyílást képeznek a füleknél, hogy az elkészült paróka később könnyebben formázható legyen. Ezáltal mozgáslehetőséget adnak a tüllnek, hogy egy hosszabb saját női hajat a paróka alá lehessen még rejteni. Amennyiben a montúrán a homlok vonalánál szalag van, azt szalagos parókának nevezik. Montúra készítésének folyamata, bal oldali képeken férfi parókák montúrája, jobb szélen női montúra A kniffelés a munkafolyamat leghosszabb fázisa. Annyit jelent, hogy a hajszálakat végüknél fogva belehurkolják a tüllbe. A borsótüllbe két csomóval, míg a filmtüllbe egy csomóval hurkolnak egy-egy hajszálat. Ez utóbbit szálazásnak nevezik. A tüll olyan vékony és áttetsző, hogy gyakran fehér papírt kell alá tenni, hogy jobban látsszanak a lyukak. Egy átlag parókába hozzávetőlegesen csomó kerül. Paróka kniffelés folyamata A másik parókakészítési folyamat a treszparóka technikája. Az alap mindkét esetben hasonló, hiszen a hajszálak mindig a montúrára vannak feldolgozva. Itt azonban nem szálanként 191

192 hurkolják a tüllhöz, hanem egész hajsorokat varrnak az alapra. Ezeket treszcsíkoknak nevezik. Ez röviden annyit jelent, hogy a treszpadra kifeszítenek két zsinórt, amire egyenként hajszálakat hurkolnak. Így hosszú hajszálakból álló sorokat készítenek, amiket párhuzamos varrásokkal rögzítenek a montúra tülljéhez. Treszparóka készítésének folyamata A kézzel gyártott parókák montúrára készülnek, míg a boltban kapható szintetikus parókák belseje gyakran gumiszalagokból áll, amiket a hozzájuk rögzített treszcsíkok tartanak össze. Ez akkor praktikus, ha a haj nem pontos fejméretre készül, mert a szalagok annyi mozgást engednek, hogy a paróka többféle fejformára és - méretre is feltehető legyen. Kniffelt paróka belseje; műanyag bolti paróka belseje Az arcszőrzetek elkészítése - a parókákhoz hasonlóan- szintén kniffeléssel történik. A felhasznált alapanyag a krepphaj. Úgy kreppesítik a hajszálakat, hogy egy cérnára fonják fel és úgy tárolják. Majd a kreppelést tartósítják, sós balzsamos vízben formázzák és ecettel fixálják. Minél tovább szárad, annál jobban összekunkorodik. Ettől kelti szakáll hatását. Szükség esetén a krepphaj még később kiegyenesíthető, mert nedvesség hatására újra kisimul. A szakállt is tüll alapra kniffelik, amit egy olyan fafejre feszítenek ki, ami eleve emberi arcot formáz. A tüllt odaszögelik az alapra és utána hurkolják csak bele a szálakat. Ebben az esetben is felrajzolják az illető természetes arcszőrzetének körvonalait, hogy ahhoz igazodva készítsék el a szakáll széleit. Így hitelesebb lehet a végeredmény. 192

193 Krepphaj; szakállkészítés A paróka rögzítéséhez a saját hajat körbefáslizzák és csigákba tekerik, hogy minél kevesebb legyen a térfogata. Erre húzzák rá a parókát, amit hullámcsattal a fáslihoz tűznek. Így olyan erősen hozzá lehet rögzíteni, hogy fejrázás esetén se repüljön le. A szakállat legtöbbször mastix ragasztóval rögzítik az archoz. Akinek érzékeny a bőre, az szokta kérni, hogy gumiszalaggal rögzüljön inkább a paróka alatt, de ez csak akkor alkalmazható, ha kellően messze van a színész a nézőktől és nem feltűnő, hogy a szakáll nem fekszik rá az arcra. A parókakészítés folyamatai röviden összefoglalhatóak, de maga a szakma összetett és sok év tapasztalatot és türelmet követel. Sajnos kevesen érdeklődnek iránta, mert körülményesnek vélik, ahol csak lassan látható eredmény. Ennek ellenére a manuális parókagyártást nem tudja helyettesíteni a bolti. Más a minősége egy egyedileg, személyre szabott hajnak, mint egy szériában készült, kereskedelmi forgalomban kapható változatnak. 193

194 KALAPKÉSZÍTÉSI TECHNIKÁK A Szindbád c. film esetében merült fel, hogy a kalapos szakma rejtelmeit kellene bemutatni, mert ez a legjellegzetesebb része a filmjelmezeinek. Vágó Nelly szerette a kalapokat és nagy tisztelettel beszélt készítőikről is: A kalaposok, színpadi fejdíszek készítői koronák, kalpagok, hetyke sipkák, tollas fövegek értő mesterei vallotta kéziratában. Tekintettel arra, hogy a film 1971-ben készült, kalaposa már nem él, ezért a Magyar Állami Operaház kalapos műhelyétől kértem segítséget, hogy vezessenek be a kalapkészítés rejtelmeibe. A kalapokat különböző méretű fafejeken készítik, illetve tárolják. A fejméretek mindenkinél különbözőek, és befolyásolja a haj mennyisége is. Paróka esetén a méret is változhat, ezzel egy jelmeztervezőnek mindig számolnia kell, mielőtt fejdíszt gyártat. A fejméretet mindig azon a vonalon mérik, ahol a kalap alja helyezkedik el- általában fül fölött, a homlokon át. Méretét centiméterben határozzák meg. Fából készülnek a kalapok alapjai is, mint a képen látható cilinder alap is. Erre húzzák rá és formázzák meg a kalapot. Amennyiben a méreten változtatni kell, legfeljebb két számot lehet egy kalapon sérülés nélkül tágítani. Erre való a csavaros fa-fej eszköz, ami mára már igazi ritkaságnak számít. Sokkal elterjedtebb a lapos, fából készült fejtágító eszköz. Sajnos színháznál gyakori a több méret változtatása is, de ez teljesen eldeformálja a kalapot, hétköznapi használatban nem alkalmazható. Színházban segít, hogy közelről ritkán látható a kalap, ezért nem feltűnő a sérülés, valamint díszítéssel is könnyen elfedhetőek a hibák. Fejdíszkészítő eszközök: kalaptartó fej, cilinder alap, régi típusú kalaptágító, új típusú kalaptágító Az alábbi képen egy fűthető formázó fej látható- melyen a keményítővel bekent filcet hővel megszilárdítják és közben formára is igazítják. (A keményítő lehet természetes anyag, mint például a csontenyv vagy a serlak.) Gyakorlatilag átgőzölik az akkor még puha, könnyen alakítható textilt, hogy száradás után a tervezett alakra keményedjen meg. Mellette a karimavasaló látható, ezen gőzölik ki a kalapok karimáját. Látszik a képen, ahogy fejjel lefelé helyezik el benne a kalapot, benne egy erre a célra gyártott feszítővassal. A kalap a gőzölés után bekeményedik és a megvasalt formát veszi fel. Mellette az a mozdulat látható, ahogy a formázott kalapfilcet zsinórral és treibeizli nevű szerszámmal körkörösen haladva 248 Vágó Nelly : Színházi viselt dolgaink, kézirat,

195 egyenletesen lesimítják, hogy a kalap karimája szabályos körívet formáljon. Ezt akár a célszerszámokkal ütögetik, simítják, hogy minél egységesebb felületet érjenek el vele. Bal oldali képeken: fejdíszkészítő eszközök: fűthető formázó fej, karimavasaló, Jobb oldali képeken: treibeizli használat közben, kalapot lesimító eszközök A kalap karimájához külön szabásminta szükséges. A lenti képen látható papír minta egy operett- kalap karimájának a szabásmintája- látszik a szabálytalan formáján is. Nem teljes kör, hiszen ez a forma adja meg a tölcséres alakot, amivel a kalap a fejre enyhén ráborul. Látható egy hatalmas filc karima is, valamint közeli arról, hogy hogyan is néz ki egy karima belső köre, melyet a kalaptomphoz rögzítenek. Kalaptompnak nevezik a kalap azon részét, mely a fejre simul, karimának pedig a fejet körülvevő kerek lapos részt. Van, hogy a kalapot egy anyagból formázzák meg, ekkor szükséges a fent említett treibeizli használata. Amikor azonban külön darabokból készül, akkor szükséges az alkotórészek összerögzítése- mely varrással vagy ragasztással is történhet. A jobb szélen pedig látható a végeredmény, mely az egymáshoz rögzített tompot és karimát már összedolgozva, szalaggal lefedve mutatja. A kalap karimája lehet sima, egyenes, felkunkorodó, akár egyenlőtlen, vagy hullámos is. Ez mind szabásminta valamint gőzölés kérdése. Kalapkarima szabásmintája; kivágott kalapkarima; kalapkarima belseje, ami a tomphoz csatlakozik; kész kalap A színházak- a hétköznapi használattal ellentétben számos olyan fejdíszt gyártanak, mely merőben eltér az utcai fejviseletektől. Bal oldat a lenti képen láthatóak egy süvegnek a gyártási fázisai: mindenekelőtt a fából készült forma, melyre a filcet ráfeszítik. Mellette a kikeményített filcforma / tomp látható, amit később formára vágnak, majd anyaggal bevonnak. Ezután következik csak a díszítési fázis. A jobb oldali képeken lent olyan tompból készült fejdíszek láthatóak, amik szerencsések például nagy mozgások esetén, mint balettkarnál, akiket minden túlméretezett jelmezrészlet akadályozhat a mozgásban. 195

196 Fejdíszkészítés menete: tomp elkészítése és textillel bevonás balról jobbra; balettos fejdíszek tompokon Az ilyen tompoknál gyakran kivágják a fülek helyét, hogy a tomp kényelmesebben felfeküdjön a fejre, valamint tarkónál felhasítják és gumit tesznek bele, hogy ne legyen túl szoros, de ne is essen le a fejről. Ez azért is szükséges, mert, ahogy a kalap gőzöléssel készül, ugyanúgy a testmelegtől- a fej izzadásától- meg is tágulhat. A kerek kalapoknál ez esetben szivacs csíkot alkalmaznak, a tompoknál pedig hátul szorítanak a gumin. A tompokat lehet textillel bevonni, illetve- ahogy a képeken is látható- festékkel, applikált gyöngyökkel, strasszokkal díszíteni, attól függően, hogy mit enged meg az előadás műfaja és története. Ezen kívül gyakoriak a fejpánt jellegű díszítések, amint az a lenti képen is látható. Ehhez is külön szabásminta szükséges, ettől függ, hogy a tiara íve kifelé áll, vagy éppen befelé emelkedik, laposabb vagy magasabb. A tiara méretét és formáját befolyásolja a frizura is, tudni kell előre, hogy kontyhoz vagy kibontott hajhoz viselik-e majd. Magassága nyújthatja viselőjét, míg egy túl magas nőre, akinek talán még a partnere is alacsony, és harmóniát kell kialakítani köztük, akkor nem szerencsés kiemelkedő fejdíszt tenni, ezzel is hangsúlyozva a köztük lévő méretbeli különbséget. A képen látható fejdíszek drótvázas tiarák, ami azt jelenti, hogy filcet dolgoznak rá egy fém alapra, majd ezt vonják be textillel, és végül megdíszítik. Jól látható a papírból kivágott szabásminta, ami az egész fejdísz kiindulási alapja. Fejdíszkészítés menete tiarához: szabásminta, drótváz, filc alap, bevont fejdísz; kész tiara-alapok Gyakoriak a szalmakalapok is, amik egy teljesen más eljárással készülnek. Aprólékos munkával rögzítik össze körkörösen a szalmafonatot, egyenként gombostűvel rögzítve előre a sorokat. A szalma a filchez hasonlóan- száraz állapotában nem formázható, ezért csak nedvesen lehet vele dolgozni. A nedves szalmát könnyedén formára alakítják és rögzítik, majd száradáskor felveszi a tervezett alakot. 196

197 A díszítés a kalapkészítés legdekoratívabb és leggazdagabb része. Lehet tollakkal, virágokkal, szalagokkal, gyümölcsökkel, gyöngyökkel és minden egyéb kiegészítővel megbolondítani a fejdíszt. A tollak általában festett strucc és kakastollak, melyeket különleges eljárással színeznek. Kortól és műfajtól függően lehet játszani a tollak méretével, szögével. A masnik lehetnek taftból, szaténból, organzából is. Szerencsés, ha a jelmez anyagából készülnek, így harmonizálnak a figura öltözetével. Fejdíszkészítés menete: szalmakalap varrási technika; kész kalap; díszítőeszközök: festett strucctollak A fejdísz, a kalap illetve a vele járó hajviselet a jelmez szerves része. Lehetetlen jelmezt elképzelni anélkül, hogy a színész feje ne legyen kitalálva. Amennyiben semmit nem visel a fején, annak is indokoltnak kell lennie, különben jelmeze csak egy magára aggatott, civil ruhadarab marad. 197

198 CIPÉSZET A cipőgyártással kapcsolatos kérdéseimmel felkerestem Somfai Valit, a Coppelius Kft. tulajdonosát. Sokkal több ő, mint cégvezető, inkább azt mondanám, hogy cipőkészítő művész, aki szakmájának minden fortélyát ismeri, és számtalanszor dolgozott Nellyvel. Aki a cipészek műhelyeibe pillant be, elcsodálkozhat a korszerű eszközökkel és régi szerszámokkal előállított szíjsaruk, barokk topánok, öblös, combig érő lovagi csizmák remekein. 249 olvasható Vágó Nelly kéziratában. Magam is ezt tapasztaltam, mikor Vali megengedte, hogy szétnézzek a műhelyében és lessem a cipészek munkáját. Tekintettel arra, hogy a színházi cipészet nagyon speciális és nehéz terület, sajnos nem sokan vállalkoznak manapság a feladatra, hogy kitanulják ezt a mesterséget. Vali mesélte, hogy egyszer Márk Tivadar számára három nap és három éjszaka varrt fel kézzel gyöngyöket egy csizmára. Az előadásban a hosszú hálóing alatt az Operaház színpadán nem is látszott belőle semmi. Márk Tivadar erre csak annyit mondott: hát ő a cár! Neki éreznie kell, hogy milyen díszes körülötte minden! Sok türelem, kitartás és szakmaszeretet kell a színházi cipészethez. Az előadóművészek talán a lábukra a legkényesebbek. A lábbeliket sokszor több alkalommal is szét kell szedni, újravarrni, egészen addig, amíg az nem lesz méretben tökéletes a színész számára. Kit a magas rüsztje zavar, ki nem bír túl lapos sarokban járni, de van olyan is, aki titokban magasabbnak akar tűnni. Számos olyan személyes kifogást hallani színészektől, amit egy lábbeli készítőnek figyelembe kell vennie. Arról nem is beszélve, hogy idővel a bőrcipő fél számot tágul, ezért elsőre szorít, amit kevesen viselnek el. Amikor viszont a művész kérésére kitágítják, és a mozgástól még tovább nő, akkor egy idő után lötyög a lábon. Röviden összegezve: a cipőgyártás macerás terület, nehezen korrigálható, viszont minden színpadi szereplőt érzékenyen érint. Vágó Nelly műhelyrajzai a Producerek c. előadáshoz, 2006, rend.: Szirtes Tamás 249 Vágó Nelly: Színházi viselt dolgaink, kézirat,

199 Szerencsés véletlen, hogy Vali féltve őrzi a Producerek egykori cipész műhelyrajzait, amiket még Vágó Nelly készített. Itt látható, milyen igényességgel rajzolja le a lábbeliket, milyen pontosan érzékelteti formájukat. Egyértelműen ábrázolja a díszítéseket is. A rajzok mellé gondosan kiválasztott anyagmintákat tűz. Ahol több bőr is van, ott többféle színt is kever egy lábbelin. Lehet olyan is, hogy több embernek is készül ugyanaz a fazon, csak más anyagból. A bőröket nagyobb darabokban lehet vásárolni. A bőrdarabok mérete nyilvánvalóan a megnyúzott állatok testének méretétől függ. Jelmeztervezői feladat kiválasztani, melyik lábbeli melyik anyagból készüljön. A friss bőröket különféle dekoratív eljárásokkal átdolgozzák, festik vagy mintát nyomnak rájuk. Ezáltal széles választék áll egy tervező rendelkezésére, amikor cipőihez bőrmintát választ. A képeken látható anyagokat Nelly is használta a Producerek cipőinél. Az anyagválasztás mellett a fazon meghatározása is fontos. A cipészetben is van szabászat. Először papíron szerkesztik ki a tervezett cipő szabásmintáját, csak utána vágják meg a bőrt. A rajzon szerepel a cipő két oldala: belső és külső fele. A csíkos mintás rész és a hozzá tartozó hasonló kisebb forma a cug. Ez gumis betétet jelent bebújós cipőknél. A kacskaringós motívum, ami az asztalon van, az a cipő későbbi díszítésének a mintája. Bőrök és cipő szabásminták Somfai Vali cipészműhelyéből A cipők készítéséhez kaptafákat használnak. Ezek olyan fából faragott formák, amik különféle cipőfazonok alapjaiként szolgálnak. A kaptafákon gyakran feltűntetik a színészek neveit, ha a kaptafa mérete megegyezik az ő lábméretükkel. Kaptafák és cipősarkok Somfai Vali cipészműhelyéből 199

200 A cipőkészítésnél szintén a jelmeztervező feladata, hogy meghatározza a sarok méretét és formáját. Ehhez tudni kell az egyes színészek szokásait, esetleges problémáikat a lábukkal. Olyan nehézségekről van itt szó, mint például a sarok magassága. Nem mindenki bír nagyon magas sarkú cipőben járni, főleg nem táncolni. Tervezőként nem mindig sikerül eltalálni egyegy színész igényeit, ilyenkor a cipész tanáccsal segít a döntésben. Színházi használatban, főleg táncos daraboknál, legkedveltebb a trottőrsarok. Ez azt jelenti, hogy a cipősarok ívesen kicsit kifelé tart. Ennek előnye, hogy táncban stabilabb érzetet biztosít, mert nagyobb felületen támaszkodik a földön. Közben a formája az ív miatt kecses marad. Később a kiszabott részeket géppel összevarrják. Fontos megjegyezni, hogy bőrhöz külön létezik bőrvarró cérna és tű, amit ilyenkor használni kell. A bőr egy sokkal erősebb, vastagabb és merevebb anyag, mint a lágy ruhatextilek, így a hagyományos cérnát hamar elszakítja. Az össszeállított cipőfelsőrészre rákerül a tervezett minta. Csak ezután kerül rá a cipőre a talp, aminél szintén széles a választék, de ebben már a cipész dönt. A színpadi mozgástól függ, hogy gumi- vagy bőrtalpú legyen-e a cipő. Stepcipők esetén például kötelező a bőrtalp, mert másra nem is lehet rögzíteni a stepvasakat. Cipőfelsőrész készítés folyamata Somfai Vali cipészműhelyében A lenti képen egy katonai csizma látható, félkész állapotban. A mellette lévő képen cugos cipők vannak. Színháznál gyakran használják ezt a lábbelit, mert szerencsés, hogy így nem látszik ki a zokni a nadrág alól és felvenni is kényelmes azáltal, hogy bebújós. Akár matt, akár lakk formában is kedvelt, attól függően, milyen eseményre kell. Cipőfelsőrész készítés folyamata Somfai Vali cipészműhelyében Egy polcon üvegekben szegecsek, riglik láthatóak. Ezek olyan apró kapcsok, melyeket cipők kilyukasztásánál használnak- például cipőfűzőnek. Színháznál gyakori a dekoratív céllal való alkalmazása, nem csak cipőkön, hanem jelmezeken is, mint egy-egy bőrdzseki vagy mellény. Fontos tudni, hogy a riglizéshez külön gép szükséges, ami nem minden varrodában található 200

201 meg. Általában bőrdíszműves tevékenység, de mivel mutatós a jelmezeken, ezért gyakran alkalmazzák a csatokat és a rigliket dekoratív elemként. Ilyenkor tényleges funkciójuk nincs, csak díszek. Van olyan is, például reneszánsz zubbonyok esetén, hogy a riglizés nem csak függőleges díszítőmotívumot jelent, hanem általa bővíthető vagy szűkíthető a kabát, így kényelmesebb viselet a színésznek. Riglik és szegecsek A Producerek kapcsán szerettem volna betekintést nyújtani a cipészműhely munkájába, valamint bemutatni azt a tervezői hozzáállást, ahogy Nelly a cipészek számára a részletrajzokat elkészítette, gondolatait kifejezte. Érdekességképpen kitérnék a cipőgyártás másik területére, amit az országban egyedül a Magyar Állami Operaház cipészműhelye tud. Itt balettos lábbelikre van szükség, akad olyan előadás, ahol 150 párat is készíteni kell. Egy-egy pár csizma elkészítéséhez munkaóra szükséges, ez leginkább a díszítések mennyiségétől függ. Mindent manufaktúrában gyártanak és kézzel dolgoznak ki. A balettos csizma kizárólag nappabőrből készülhet, mert a táncosok csak ilyen puhaságú lábbeliben tudják a koreográfiát eltáncolni. Spiccelni, pliét csinálni, állni kell benne, amire egy merevebb szárú csizma alkalmatlan lenne. Lényeges, hogy a talpa olyan, mint a balettcipőé és méretre készül. Minden táncost a gyártás előtt pontosan átmérnek, és annak alapján készítik el a mintát, majd a kész csizmát. Vannak olyan különleges esetek is, mint a képen látható fekete csizma, ahol a táncos mindkét lába teljesen eltér egymástól, ezért a bal és jobb csizma méretezése is különböző. 250 Balettos csizmák, amiknek a talpa is látszik; kézzel csipkézett balettos csizma, felemás méretezésű egyedi balettos csizma Sajnálatos, hogy kevesen érdeklődnek a színházi cipőgyártás iránt, mert összetett és macerás szakma. Többen látják meg benne a nehézségeket, mint az alkotás szépségét. Arról viszont nem szabad megfeledkezni, hogy a színpadi cipők soha nem lesznek megoldhatóak kizárólag kereskedelmi forgalomban kapható lábbelik felhasználásával, mert ez az a terület, ahol mindig felmerül egy-egy különleges igény vagy merész elképzelés. 250 Libor Éva operaházi cipőkészítő mester fényképei 201

202 KESZTYŰ A kesztyűnek az ókortól kezdve védelmi és rangjelző funkciója is volt, jelenthetett párbajra kihívást vagy éppen szerelmi zálogként is adhatták. Végül elegáns öltözék-kiegészítőként terjedt el. A XIX. és XX. században az etikettnek megfelelően a ruhatár elengedhetetlen kelléke lett, majd megjelent sportos változata is. 251 Ennek ismeretében érthető, hogy egy jelmeztervező a színházi jelmez szerves részének tekinti a kesztyűket. Legtöbbször a jelmez színéhez és díszítéséhez kell igazítani, ami boltban ritkán fellelhető, ezért külön szakemberhez kell fordulni. Olyan speciális szakterület ez, amivel színházi varrodák nem is foglalkoznak. Egy egyszerűbb kesztyű elkészítése három órát vesz igénybe, míg egy bőrből készült változat gyártásához tíz munkaóra szükséges. Ráadásul a színházi varrógépek nem tudnak bőrt varrni, így a megfelelő eszközök sem állnak rendelkezésre a munkához. Stadler Ernőné 55 éve készít kesztyűket, műhelyében szinte minden forma-, anyag- és színváltozat megtalálható. Hagyományos bőr és jersey anyagokból készít férfi-, női- és gyermek kesztyűket, de szokatlan textilekből egyedi darabokat is bevállal. Az ő szakmai tapasztalatai alapján összegeztem a kesztyűkészítés technikáit. Fontos szempont, hogy a felhasznált alapanyag rugalmas legyen. Erre alkalmas az elasztikus szatén, fürdőruha anyag vagy az elasztikus csipke is. A régi csipkekesztyűk hurkoltak voltak, ettől rugalmasságukat megőrizték, de ma már a színháznál elasztikus csipkét alkalmaznak. Bőrkesztyűk vagy autóskesztyűk esetén a bőrt meg kell dolgozni, szét kell nyújtani. A kesztyűkészítésre legalkalmasabb kecskegida bőrt használni, mert nagyon puha. A bőrt először egy nedves pamut, áztató kendőbe tekerik, amitől felpuhul. Egy éjszakán át hagyják a nedves kendőben, majd másnapra már nyújthatóvá válik- ekkor széltében és hosszában is erősen szét kell húzni. Ettől a bőr elnyeri azt a rugalmasságot, amitől kesztyűkészítésre alkalmassá válik. Egy női dzsörzé kesztyű elkészítéséhez 30 dm2, egy férfi kesztyűhöz 35 dm2 anyag szükséges, ami a kesztyű hosszától változhat. Elasztikus szatén; gidabőr kinyújtása, hogy rugalmas legyen 251 Claudia Wisniewski: Divatlexikon, Atheneum 2000 Kiadó,

203 A kesztyűk gyártásához szabásminta alapján kivágott sablont használnak. Külön kell kiszabni a hüvelykujj részét, valamint a tizenkét ujja közét is. A szabásnál ráhagynak az anyagra a varrás miatt. A bonyolult forma miatt nem ollóval szabják, hanem egy hajlított acéllemezzel vágják ki az anyagot. Ezt a szerszámot kalibernek nevezik. Sok a német kifejezés, tekintettel arra, hogy a kesztyűs szakma német eredetű. Külön hajlított acéllemezzel vágják ki a hüvelykujja részét és a kezet is. Kesztyű szabás-sablon: kézfej és hüvelykujj; kaliber: kézfej és hüvelykujj A kaliberre ráteszik két rétegben összehajtva a textilt, majd ráhelyezik a karcsukot, ami egy kerek nehezék. A kettő közé újságpapírt tesznek, hogy az acéllemezek ne sértsék meg a nehezéket. Erre rászorítják a présgépet, ami belenyomja az anyagot a pengébe, így kivágja a kesztyű alapformáját. Anyag a présgépen; karcsuk; textil kivágása présgéppel A kesztyű részeit varrógéppel állítják össze. Három kiszabott elemet dolgoznak össze: a négyujjas kézfejet, a hüvelykujjat és a tizenkét ujjaközi részt. Az ujjak vékonysága miatt ez nagyon aprólékos munkának számít, nehéz a géppel kanyarodni. Különösen, ha merevebb textilről van szó. Az ujjak közti hajlatok eldolgozása külön ügyességet igényel. Az anyagból a varrásnál csak annyit lehet ráhagyni, hogy éppen össze lehessen rögzíteni a részeket, mert a széles anyagtöbblet nem férne el a kézre ráfeszülő kesztyűben. 203

204 Kesztyű ujjaköze; kesztyűvarrás A varrás után a kesztyűt kifordítják és külön erre a célra készült kesztyűvasalóra húzzák. Ezen kisimítják a varrás közben keletkezett egyenlőtlenségeket, és a kesztyű elnyeri végleges formáját. Másik célszerszám az ujjtágító, melyet szükség esetén, szűkre sikerült kesztyűk korrigálására használnak. Ujjtágító és kesztyűvasaló; vasaló a ráhúzott kesztyűvel Számos kesztyűfajta létezik, jelmez és karakterfüggő, hogy egy tervező mikor melyiket használja a megálmodott öltözékhez. Minden esetben a színpadi viselet része. Tekintettel arra, hogy ma már nem jellemző a kesztyű viselete a hétköznapokban, ezért talán nem is tűnik fel a hiánya sem. Amikor mégis megjelenik a színpadon, akkor az öltözet természetes részeként viselkedik. Egy korokat ismerő jelmeztervező kötelessége kesztyűt tenni bizonyos öltözetekhez, amennyiben történelmi szempontból hiteles látványt szeretne megjeleníteni. Ujjatlan csipkekesztyűk; stucni 204

205 Léteznek ujjatlan kesztyűk, melyek lehetnek csipkéből, ami nőies és kihívó jelleget ad. Ezt szélcsipkéből készítik, ami méterben kapható széles, rugalmas csipke szalag. Lehet az ujjatlan kesztyű kötött, szakadt is, ettől azonnal koldusra emlékeztet. Másik ujjatlan kesztyűfajta a stucni, ami egy gumival rögzül a középső ujjhoz. Csak a kézfejet takarja, a tenyeret és az ujjakat szabadon hagyja. Ez hossztól és anyagtól függően tölti be funkcióját, általában zenés darabok tánckarainál kedvelt viselet. Színházon kívül ma is használatos a diplomaosztó kesztyű. Ez egy fehér kesztyű, ami eredetileg arra szolgál, hogy a rektorral kezet fogjon a végzős diák. Színháznál frakkhoz is hordják, eleganciát kölcsönöz viselőjének. Egyházi vezetők is viselik, a gyűrűt külön húzzák rá kívülről a kesztyűre. A férfi változat annyiban tér el a nőitől, hogy a kézfejen megjelenik három díszvarrás, a nátli. Ma is divatos viselet a bőrkesztyű, színpadon inkább autóskesztyűként jelenik meg. Ennek több változata létezik, lehet rövidebb, hosszabb, illetve a kézfejen elhelyezkedő lyuk is lehet fentebb vagy lentebb. Készülhet több színből, így jobban összhangba lehet hozni viselőjének jelmezével. Diplomaosztó kesztyű és díszvarrásai; bőrkesztyűk; autóskesztyűk A kesztyű a színpadi öltözék szerves része, érdemes már a jelmeztervek elkészítésekor gondolkodni benne. Előállítása igényes és aprólékos munka, mely önálló szakterületet a színházi kivitelezésben. 205

206 MASZK A színházi maszkok viselete az ókori görög színjátszástól a Commedia dell arte színpadáig számos formában ismert. Maszkokat viselnek még a törzsi rituálék során, de a pekingi operakarakterek is így fejezik ki jellemüket. Nem véletlen az sem, hogy a vidám és szomorú teljes maszk lett a színjátszás nemzetközi szimbóluma. Pap Judit maszk-készítő iparművész segítségével betekintést nyerhetünk a maszkok gyártási technikáiba. Olyan sokrétű szakma ez, hogy nehéz röviden összefoglalni az alkalmazott eljárásokat. A maszkok lehetnek többfélék, funkciójuktól függően változik a méretük és formájuk is. Vannak olyan maszkok, amik az egész fejet burokként beborítják, így a hajat is eltakarják. Ezt inkább mutatványosok megjelenésekor vagy tánckari látványelemként használják. Itt hátrány lehet, hogy nehéz benne látni és hallani, így ki kell gyakorolni a tervezett mozgásokat. Ennél eggyel kisebb a teli arcmaszk, mely a hajat nem fedi, de a teljes arcot betakarja. Ezt pantomimban vagy néma szerepben érdemes alkalmazni, hiszen semmit nem enged láttatni a színész arcmimikájából. Előfordul, hogy éppen homogén, arctalan tömeget kívánnak kifejezni vele, máskor viszont pompás díszeivel lenyűgöző hatást kelt, mint a velencei maszkok. A félmaszk már szabadon hagyja a szájat, ezt általában táncosok szeretik, mert az intenzív levegővétel fontos a számukra. Ennek az előnye, hogy beszélni is lehet benne, és az arcmimika félig érvényesül. Létezik gumival rögzített, de bottal kézben tartható változata is. Maszkfélék: teljes maszk, félmaszk; maszkok belsejének kidolgozása; különböző kész maszkok 206

207 A maszkok anyagukban is különböznek, többféle technikával készíthetőek el. Ezeket egy jelmeztervezőnek ismernie kell, hogy útmutatást tudjon nyújtani a kivitelezéshez. Ma már leggyakoribb a leszívott műanyag maszk, amit lekasíroznak, majd megdíszítenek. Sima emberi arcforma esetén ez nem bonyolult, hiszen üzletben is kaphatóak ilyen sablonok. Amikor azonban szokványostól eltérő alapra van szükség, ott szobrászati munkával kell indítani. Elsőként meg kell formázni agyagból a kívánt alapot- ez a maszk készítőjének a feladata. Erről gipsznyomatot vesznek (először egy negatívat, majd egy pozitívot), ami alapján géppel leszívják a műanyagot. A hőtől lágy műanyag szobahőmérsékleten megszilárdul és kemény maszkalapot ad. A maszk szilárdsága a műanyag összetételétől függ. A szemek és orrlyukak helyét utólag kell kivágni. Maszk-készítés műanyagleszívással: agyag alapok; gipszöntvény; leszívott műanyag maszk A maszk alapot kívül- belül le kell kasírozni. A belsejét azért, mert viselőjének kellemesebb érzést jelent, ha arcbőre nem a műanyag felülettel érintkezik. Kívül pedig azért, mert így igényesebben néz ki, tartósabb és könnyebben díszíthető. A kasírozás azt jelenti, ogy ragasztóval átitatott textillel, gézzel vagy papírral csomagolják be a műanyag alapot, gondosan ügyelve arra, hogy ne maradjon ki fedetlen hézag. Szebb a végeredmény, ha apróbb darabokkal dolgoznak és nem egy teli anyaggal akarják letakarni az egész arcot, mert a bonyolult domborulatok miatt ráncok keletkezhetnek a felületen. Szerencsés olyan anyagot választani a kasírozáshoz, ami lyukacsos vagy legalábbis könnyen átitatható, tehát jó nedvszívó képességgel rendelkezik és könnyen formálható. A víztaszító, műszálas vagy merev anyagok alkalmatlanok a kasírozásra. Tekintettel arra, hogy a kasírozás vizes eljárás, így figyelembe kell venni a szükséges száradási időt. Különböző anyagokkal kasírozott maszkok: bőrrel, papírral, gipsszel 207

208 A másik lehetséges alap filcből készül. Ez egy sokkal puhább és természetesebb anyag. Előnye, hogy testbarát, kellemes viselet. Hátránya, hogy ha nedvesség éri, eldeformálódhat, tehát az izzadsággal enyhén változhat az alakja. A filcet keményítős ragasztóval átitatják és formára húzzák. Kifeszítve száradni hagyják, majd a kész maszkot beborítják és díszítik. Külön előnye, hogy bár tartása van, mégis annyira puha, hogy könnyen átvarrható, így nem csak ragasztott díszítéseket lehet rátenni. A filc maszk belsejét- a műanyaggal ellentétbennem kell bélelni, hiszen a bőrt nem irritálja az alapanyag. Filcből általában félmaszkokat készítenek, a teljes maszkok alapanyaga pedig inkább műanyag. Félmaszk kasírozás: ragasztó és filc alapok; végleges maszk Számos maszk megoldás létezik, ezek igény és felhasználás szerint változnak. Gyakran előfordul, hogy a színész arcmimikájának érvényesülnie kell, ezért csak egy-egy részlet jelenik meg, a többit pedig sminkkel kell megoldani. Ezek lehetnek akár tompra helyezett nyuszifülek és egy kerek vagy festett orr. Akár lehet olyan is, mint a képen látható ogre maszk: mindössze egy filc orrocska, ami az archoz van ragasztva és utólag összesminkelve, hogy a kétféle árnyalat egybefüggő hatást keltsen. Filc nyuszifüles fejdísz; ogre maszk: csak orr és fül Létezik olyan maszkos megoldás is, ami főleg reklámfiguráknál használatos. Ehhez filcből kikeményített gömb szolgál alapul, amire később szivacsfaragvány plasztikák kerülnek. Ezek alakítják ki a szükséges pofa és orrformákat. Utólag erre is textilborítás kerül, de ezúttal ragasztással és nem kasírozással. Ezúttal a nehézséget az jelenti, hogy a gömb ne billegjen a 208

209 fejen és a szemnek kivágott lyukak úgy legyenek elhelyezve, hogy viselője akadálytalanul tudjon benn közlekedni. Gyakran olyan nagyok, hogy nem is a szemeknél, inkább a például a szájnyílásban kell vágást elhelyezni a szemnek, amit utólag tüllel borítva lehet elrejteni. A hallás is fontos, ezért előfordulhat, hogy a fülek környékén is ki kell vágni nyílásokat, amit díszítéssel vagy tüllel lehet elfedni. Megjegyzendő, hogy ezeknek a maszkoknak súlya is van, a felhasznált alapanyagokból és termetes méretükből fakadóan. Teljes fejet beborító filc maszk készítése és végeredmény A maszkokat stílusuktól függően számos technikával lehet díszíteni. Alkalmasak erre a csipkék, flitterek, gyöngyök vagy tollak is. Számít, hogy ijesztőnek vagy szépnek kell lennie, ehhez igazodik a választott színvilág, az anyaghasználat és a festési technika is. Lehet spray festékkel árnyalni, de lehet ecsettel is kiemelni a vonásokat. Vastagabb anyagok, mint a bőr, lehetővé teszik, hogy redőződésükkel izgalmasabb felület keletkezzen. Az alap elkészítése után ez a legfontosabb munkafázis, mert jó ízlés és fejlett kézügyesség kell hozzá. A tervezőtől nem elvárható, hogy minden egyes flitter helyét pontosan meghatározza, ez legtöbbször a kivitelező művészi fantáziájára van bízva. Díszítések: tollak, flitterek, textilek; megdíszített kész maszk A maszkok dekoratív részei a jelmezeknek, melyek sokfélesége számos technikát és szakmai tudást igényel. 209

210 BIRTA GÁBOR Szabászasztalán a világ legtermészetesebb módján olvaszt cint, hogy azt kelmékre csurgatva fokozza egy Wagner jelmez plasztikáját. Gomboktól egérfogig tűzdel apró tárgyakat a kifogyhatatlan ötleteivel válogatott és összevarrt textilfelületeire írta Nelly Birta Gáborról a kéziratában. Sokat beszélgettek, jöttek az ötletek, gondolataik egymásra épültek, húzta-inspirálta egyik a másikat. Számos emlékezetes közös munkájuk volt, mégis a Wagner-Ring kapcsán tennék róla említést, mert ez a munkafolyamat kiemelekedő siker volt Nelly számára. A páncélok működőképes megoldása mindig foglakoztatta őt. Nehéz úgy produkálni anyagszerűséget, hogy a páncél pulzáljon, együtt mozogjon a testtel, de ne legyen hiteltelenül puha. Ebben kollégája, alkotótársa, Birta Gábor volt Nelly partnere. Megoldásként a következő technikát kísérletezte ki: szivacsra rakták a páncélt, a lamé anyagot rásteppelve a vásznazott szivacsrétegre. Hosszanti varrásvonalakkal csatornákat képeztek, amikbe purhabot öntöttek bele. A purhab úgy keményedett meg, hogy megduzzadt. Közben kitüremkedett, a textil résein és túlburjánzó, dermedt hatást keltett. További előnye volt, hogy utólag pedig még kiválóan lehetett festeni, fújni. A hatást fokozta, hogy tojástartókat is felhasználtak, amiket szintén purhabbal rögzítettek az alaphoz. A páncél-alap önmagában még kevés volt Nellynek, igényelt még valamilyen más hatást is: szerette volna, ha a páncélok dermedtnek tűnnek. Ekkor kipróbálta, hogy egy darab flitteres anyagot megvágott és kézzel széthúzta. Ettől a textil pöndörödni kezdett. Azáltal viszont, hogy egyik éle le lett varrva, már nem csík-, hanem háromszögű formát öltött, és csillogásával együtt jeges hatást keltett. Ezzel már meg volt elégedve, mert olyanok lettek a páncélok, mintha jégcsapok lógnának rajtuk. Így a jelmez a mitológia ősi kultúrájának szimbólikus jelentéseit is hordozta magában: a történetben megjelenő őselemek, mint a jég, a víz és a tűz, felbukkantak a ruhákon. Páncélok a Walkür c. előadásról, Walkürök, Vágó Nelly: Színházi viselt dolgaink, kézirat,

211 Az előadás egyik legkülönlegesebb jelmeze a Wotan páncél volt. Ennek készítési technikáját Birta Gábor fényképei illusztrálják. Számára is izgalmas kísérlet volt maga a megoldás keresése. A képsorozaton már az alkalmazott technika munkamenete látható. Legfontosabbnak azt tartotta, hogy a páncél pulzáljon, testhez idomuljon a mozgásban és ne akadályozza azt. Olyan felület kidolgozásán fáradozott, ami nem merev, viszont olyan hatása van, mintha az lenne. Erre kínált megoldást a szivacsozott alap, amire később rákerültek a plasztikus rétegek. A páncél így tudott mozogni a testtel, mivel a merev műanyag csövek és szivacsdarabok egy puha, steppelt alapra lettek felapplikálva. Ráadásul közeliben is gyönyörű felülete lett- pedig operaszínpadra kitalált jelmezről van szó. (Filmen más technikák kellenének). A Wotan páncél jól mutatja, mennyire más szellemiséget képvisel a végeredmény, ha át van gondolva dramaturgiailag a jelmez, mert a páncél magában hordozza azt a jelentést, amit a figurának is ki kell fejeznie. Páncélkészítés folyamata a Walkür c. előadáshoz, 1995 Wotan páncélja a Walkür c. előadáshoz, 1995 A jelmezek dramaturgiai jelentését még olyan izgalmas részletek is megadják, amiket a díszítésnél találtak ki. Purhab mellé eredeti csontok is kerültek. Ehhez hentestől sertés állkapcsokat hozattak, fog-gipszmintákat vettek, mert a különböző fogsorok egymáshoz téve érdekes hatást keltettek. Kiáltás, sikoly, mosoly asszociációkra ösztönző kompozíciók születtek. Így kerültek koponyák és csontok a pajzsokra. A purhab kiválóan rögzítette ezeket az elemeket, és a csontok maguk pedig olyan erősek, hogy nem is tudtak volna letörni. Ez is fontos szempont, hogy nem csak látványos, de tartós technikát sikerült alkalmazni. A végeredmény pedig homogénre festve plasztikus felület lett, melyet mintha átitatott volna a Ring ősi mítoszának legendája. Pajzskészítés folyamata a Walkür c. előadáshoz,

212 Schaffer Judittal kísérhettük kezdettől fogva végig egy kedves kollégánk, Birta Gábor pályaívét. Fiatal mesteremberként került az akkor szertelennek tűnő barátunk a Nemzeti varrodájába. Napi szorgos munkája mellett bújta a szakkönyveket, olvasott színműveket, fülelt a próbákon. Nem tudtuk, hogy estéit a Filmmúzeum vetítőfülkéjében tölti patinás alkotásokat habzsolva. Szakmai eszközeinek tárháza kimeríthetetlen mesélte róla Vágó Nelly. Ez a fajta alkotótársi viszony nem hétköznapi jelenség, ritka öröm egy tervező életében, ha olyan kollégát talál, aki ennyire fogékony a szakmára, és fél szavakból megérti a tervező gondolatát. Köztük az évek, évtizedek során ilyen kapocs alakult ki. Hatással voltak egymásra, inspirálták egymást. Nelly megálmodta, Birta Gábor pedig formába öntötte azt. Közös nyelvet beszéltek, melyben néha elég volt egy-egy szó is. Ilyen volt például a Dózsa György című operához készült stóla, melyben Nelly mindössze egy szót mondott: Klimt. Ezt Gábor úgy értelmezte, hogy a felületet Klimt festményeihez hasonlóan törjék össze. Így keletkezett a stóla arany díszítéseinek és applikációinak rendszere. Ez a fajta kifejezési mód látható a bordó jelmez stólájának keresztjén is, ami önmagában nincs elkészítve teljes valójában, mindössze négy gomb jelzi azt, és a szem olvassa össze a formát. Jelmezek a Dózsa György c. operaelőadáshoz- Birta Gábor munkája, 1994, rendező: Tóth János Otthoni képeim között ott függ falamon egyik stólája. Vendégeim közül már sokan irigyelték a láthatóan muzeális értékű bizánci kelmét. Pedig nem az, annál több és szebb emlékezett ezekre az alkotásokra Nelly a kéziratában. Az ő gondolkodása, szakmai felkészültsége és művészete formálta Birta Gábor munkáját, aki kreativitásával viszonozta azt. Kettejük találkozásából irigylésre méltó alkotópáros született. Érdekes, hogy miként tudja ennyire meghatározni mindössze két ember egy nagyopera monumentális képi világát, melyben egy kisebb tömeg összmunkájára van szükség. 253 Vágó Nelly: Színházi viselt dolgaink, kézirat, Vágó Nelly: Színházi viselt dolgaink, kézirat,

213 BŐRDÍSZMŰVESSÉG Bőrdíszműves által készített ruhadarabok mára már ritkábban jelennek meg a színházi jelmezeken, ami hiányt képez a teljes látványban. Az igényes bőr kiegészítők elengedhetetlenek a korok viseleteinek ábrázolásakor, ha egy tervező a hitelességre törekszik. Frankl Mónika bőrdíszműves iparművész segített abban, hogy szakmájának fortélyaiba betekintést nyerjek. Ma már egyre kevesebben tanulják ezt a mesterséget, és még ritkább, hogy valaki színházaknak dolgozzon. Ennek ellenére számos olyan kiegészítő van, ami nélkülözhetetlen egy-egy öltözetben. Ilyenek például a kardtartós övek, az antant-szíjak, a különféle tőr- és kardtartók. Adott esetben még csuklópántok, karpántok is készülhetnek bőrből, de speciális igényre még akár páncélok és fűzők is mutatósak ebből az anyagból. Olyan öltözékek esetén, mint a cowboy bőr nadrág- felsőrészek vagy a steampunk bőrkabátok, szintén bőrdíszműves segítségét kérik, mert olyan eszközökre van szükség a kivitelezésükhöz, amik színházon belül nem fellelhetőek. Az anyagválasztáskor fontos szempont, hogy milyen fajta bőrből, mit lehet elkészíteni. Vannak puhább, lágyabb bőrfajták, amik vékonyak, ezért könnyed esésük van. Ilyet használnak például gallérnál, vagy finomabb, nőiesebb kistáskáknál. A keményebb, vastagabb marhabőrt pedig inkább öv- vagy pisztolytáska készítésekor választják, mert tartása van és elég erős, szükség esetén elbírja a tőr vagy a kard súlyát. Gyakran a bőrdíszműves maga választja ki a bőrt, bár olyan is előfordul, hogy tervezői igény szerint dolgozik vele. Amennyiben egy vékonyabb, de különleges mintára esik a választás, azt lehet tetszés szerint vastagítani, erősíteni. Így a vékony réteg alábélelésével- vastagabb anyagot lehet kialakítani. Ez fordítva azonban nem működik, mert vastag bőrt nem lehet vékonyra nyújtani vagy megpuhítani. A bőrt, mivel természetes anyag, ezért lehet vízzel nyújtani vagy domborítani. Erre akkor van szükség, ha például pajzs készül belőle, aminek domború a felülete. Igény szerint akár mintát is lehet kialakítani, megfelelő alapforma és technika segítségével. Ilyen lehet például egy bőrből kialakított fej, amit a nedves anyag masszírozásával lehet formázni. A végeredmény elnagyolt lesz, de plasztikussága vagy körvonalai utólag akár festéssel is kiemelhetőek. Frankl Mónika egyik fényképsorozata egy tölténytartó elkészítésének munkafázisait mutatja be. Első lépés a szabásminta elkészítése. Ami papírból megformázható, az bőrből biztosan jól fog működni. A papír szabásmintát méret alapján készítik. Amennyiben egy adott emberre, méretre készül, lehet csat nélkül, fix nagyságra összedolgozni a bőrszíjat. Amennyiben többen is viselhetik, szerencsés elöl csatot tenni rá, hogy mérete állítható legyen. A tölténytartó egy átvetőből és egy övrészből áll. A bandallér funkciója megköveteli, hogy merevebb bőrből készüljön: el kell bírnia a töltények súlyát. Ezért ehhez festett marhabőr lett kiválasztva, a színe pedig tervezői igény szerint van meghatározva. 213

214 255 Tölténytartó bandallér és övrész papír szabásmintája; bőrre ráhelyezett szabásminta A festett bőrök tulajdonsága, hogy vágás esetén szélük világosabb, mert azt kevésbé fogja be a festék, ezért utólag az éleket át kell színezni. Amennyiben antikolt hatást kell elérni, ez a szín lehet egy sötétebb tónusa a bandallér alapszínének. A kiszabott, megfestett darabon be kell jelölni a tölténytárak helyét. Eszerint kell majd a keskenyebb tölténytartó bőrszíjat rávarrni az alapra. Tölténytartó bandallér szabása; bőr éleinek lefestése, töltényhüvelyek helyének jelölése krétával A töltények helyét kijelölve illesztik össze a keskenyebb bőrszíjat a szélesebb átvető alappal. Ahhoz, hogy hullámos felület keletkezzen, a keskeny bőrszíj kétszer olyan hosszú, mint a széles. Az alapon két centinként, a felső rétegen négy centinként fut egy varrásvonal. A keskenyebb csík enyhén kanyaródó vonalát úgy érik el, hogy a bőrt még nedvesen ívben elnyújtják. A bandallér széleit ilyen vastag bőr esetén nem kell elszegni, amennyiben erre külön tervezői igény nem merül fel. Páncélok esetén vastag bőrön mutatósabb az elszegett szél. A vékony bőr szélei behajthatóak, de a vastagabb bőr széleit szegéssel lehet eldolgozni, tervezői igény szerint. Francia szegésnek nevezik azt a fajta eldolgozást, melynél a vékony, puha 2-3 cm széles bőrcsíkot színét színével, szélétől 2 milliméterre varrnak fel a bőrre, majd a bőr alá hajtják, és így elfedi a bőr élét. 255 Frankl Mónika bőrdíszműves fényképei 214

215 Tölténytárak helyének felvarrása bőrvarrógéppel; kész bandallér A következő képsorozat egy huszártarsoly szíjrendszerének elkészítését mutatja be. Ez a kiegészítő gyakrabban előfordul hagyományőrzőknél, de színházi jelmezeknél is mutatós kellék. Alapanyaga ezúttal bútorbőr, amire főként a szín miatt esett a választás. Az élénkpiros alap jellegzetes a huszártiszti tarsolyoknál. A munkafolyamat a bőrszíjak kidolgozását mutatja be. Elsőként fel kell szabdalni a bőrt keskeny szalagokra. Bőrdíszműves eszközök, kellékek: csatok, fémvonalzó, kés; szabási folyamat Ezeket a szalagokat fonákjukon át kell kenni bőrragasztóval, majd egyenként összehajtani. A csíkon két hajtás keletkezik, mert a szélek a fonák oldalon találkoznak. Így a bőr vastagabbá válik, mert dupla réteget alkot, és erősebb lesz, de mégsem látszik sehol varrásvonal, ami ez esetben igényesebb megoldás. A bőrszíjakra ezután rákerül az arany paszomány. Fontos, hogy ezt úgy kell felvarrni, hogy a végeit aláhajtják, hogy ne induljanak foszlásnak a szálai. Bőr beragasztása, szíjak elkészítése, arany paszomány felhelyezése 215

216 A karikákat és a csatokat csak a paszományok felvarrása után helyezik el. Csak akkor varrják fel a bőrszíjakhoz, miután kijelölték mindnek a pontos helyét. Itt fontos a szalagok hossza, mert annak alapján rögzül a tarsoly az övhöz. A csatok nem csak dekoratívak, de segítenek abban, hogy ezek a méretek állíthatóak legyenek. A tarsoly maga szintén bőrből készül, ugyanúgy, mint a szíjak. Egyedül a teteje piros posztó, mert így autentikus. Ezt a felületet igény szerinti motívummal hímeztetik. Fontos, hogy mit ábrázol, mert rangot és huszárezredet is jelez. Általában műhímző készíti el. Szükség esetén a bőr is hímezhető. Ez alól csak a nagyon vastag marhabőr kivétel, mert a gépek nem tudják átszúrni. Csatok, karikák és szíjak elhelyezése és az összeállított szíjak; kész huszártarsoly A bőrdíszművesség azon területek egyike, ami elsőként nem jut eszünkbe, ha színházi jelmezre gondolunk. Ez azért érthetetlen, mert amikor egy bőr kiegészítő megjelenik egy öltözéken, akkor szerves része a ruházatnak. Nem feltűnő, hanem magától értetődő alkotóeleme egy jelmeznek, legyen szó akár katonai viseletről, akár dekorációról. Bőrkötények, övek, szíjak, szütyők és tarsolyok- megannyi kiegészítő, amik nélkül sokkal szegényebb egy jelmez. Lehet azért, mert az adott ruhadarabnak funkciója van, például abban az esetben, mikor egy figura karddal érkezik, nem teheti egyik kezéből a másikba a kardot, pusztán azért, mert nincs kardtartós öve. Van olyan is, hogy egy jelmez színére festett öv fejezi be az adott öltözet összképét, holott az esztétikán kívül semmi más funkcióval nem bír. 216

217 ÚJ, GÉPESÍTETT TECHNIKÁK Bár a kézimunka értéke ma is fontos, mégis megkerülhetetlenek lettek a gépi technikák a jelmeztervezésben. Számos technika áll a tervezők rendelkezésére, amikkel különlegessé tehetik a textileket. Ezek előnye, hogy gyorsak és nagy mennyiségben is elképzelhetőek. Lászlóffy Tímea, a Bánkuti 2000 Kft munkatársa volt segítségemre, hogy tájékoztatást adjon a gépesített textiles lehetőségekről. A gépi hímzés más néven műhímzés- kabátok szegélyére, textilek felületének dekorációjára alkalmas. Korabeli hatást kelt, empire kabátokon arany hímzésként, vagy római tógákon szegélydíszként is elképzelhető. A gépi hímzéssel készült minta évekig megőrzi minőségét és exkluzivitását. Az elképzelt mintát digitalizálják és bármilyen színösszetételben, szériamunkában legyártják. 256 Gépi hímzés A direkt és transzfer szitanyomás előnyei főként nagy példányszám vagy a gazdaságos és a gyors gyártás igény esetén emelkednek ki a többi technológia közül. Ruha- és textilipari termékek, szabványok, papír, műanyag alapanyagra szép, élénk színű és kontúros nyomat hozható létre szitanyomással. Direkt szitanyomás esetén a festékrétegeket közvetlenül az alapanyagra, transzfer eljárásoknál a festéket egy szilikon alapú ún. transzferpapírra viszik fel és az emblémát egy hő-prés segítségével rögzítjük az anyagon. Szitanyomás Kis volumenű, vagy nagyon sok mutációval rendelkező mintáknál alkalmazható a digitális transzfernyomás. Általában cm-nél nem szokott nagyobb lenni, mivel ideálisan ez a méret megy egy póló hátára. Technikailag lehetne nagyobb, mert létezik hozzá megfelelő méretű vasaló. Egy másik határ lehet a késztermék varrása. Meg lehet közelíteni pl. egy póló 256 A felhasznált fotók a Bánkuti 2000 Kft képei 217

218 varrásszélét, de min 5-8 mm-t el kell hagyni, hogy stabilan rögzüljön az anyagon a kívánt embléma vagy kép. Az elmúlt években sokat változott a technológia, mára sokkal vékonyabb fóliával dolgoznak, ami a megfelelő rögzítés után tartós nyomatként marad hosszú ideig a termékeken. Digitális transzfer nyomott minták Szublimációs textilnyomtatás egy hőkezeléses technika, melynek során a tükrözött minta nyomtatása szublimációs papírra történik. A papírtekercsek szélessége legfeljebb 160 cm. A nyomtatás után, a papírról a mintát hőkezeléssel ráteszik az általában világos tónusú textil felületre. Ez a szublimálás lehet egyenként, vagy folyóméterben is. Fontos, hogy az alapanyag minimum 65%-ban tartalmazzon poliésztert, mert az eljárásban is polieszter festéket alkalmaznak, ezáltal élénk, tartós színeket érnek el. Szublimált textilek Applikációk készítésénél, textil termékek, vagy termék alkatrészek vágásánál gyakran használják a lézer berendezések pontosságát. Segítségével tiszta anyagszéleket, bomlásmentesen kezelhető alapanyagot kapnak a további munkavégzéshez. Ez abból fakad, hogy a lézer hője megégeti a vágott széleket, így összeolvasztja a szálakat. Előnye, hogy egész aprólékos minták vágathatóak ezzel a technikával. A kivágandó mintát digitalizálják, majd szériamunkában, akár magasabb példányszámban is kivágják. Lézervágás 218

219 Flitterezés, melynek segítségével különböző formájú, méretű, színű flittereket rögzítenek bármilyen alakzatban az anyagokon, speciális hímzőgéppel készül. A zsinórozás, fonalakból, gyöngyökből, egyéb anyagokból álló rátétek, mintázatok gyártására alkalmas. Mindkét eljárás elsősorban a divat világában szokványos igény. Különböző méretű, minőségű köveket, gyöngyöket, fémlapokat lehet elhelyezni az egyes ruhadarabokon, szabványokon. A minták a kövek méretétől függően bármilyen alakzatban lerakhatók, variálhatók. Flitterezés, strasszozás A hagyományos filmnyomott termékek mellett léteznek különleges hatású nyomatok is. Ilyen lehet a glitterezett vagy térben kiemelt (pufi) nyomat, melyek egyedi megjelenést kölcsönöznek az egyes ruházati termékeknek. Emellett számtalan effekttel lehet dolgozni az igényektől függően. Léteznek különböző struktúrájú, anyaghatású vagy akár fluoreszkáló megoldások is, melyek szintén jó látványelemei lehetnek a késztermékeknek. Effektes nyomatok Gyakori, hogy 4-5 technológia követi egymást egy-egy gyártási folyamat közben, ugyanazon a terméken, ezért fontos szempont szinte hibamentesen végezni az egyes fázisokat. Kombinált technikák Annak ellenére, hogy a színházi jelmez kivitelezés lényege a manufaktúra jelleg, és éppen attól különleges, hogy egyedileg készülnek az öltözetek, a gépi technikák sem megvetendőek, sőt. Számos előnyük lehet, nem csak a gyors ütemezés vagy a nagy mennyiség, de megfelelő fantáziával különleges hatások felfedezésére is alkalmasak lehetnek. 219

220 SPECIÁLIS FELADATOK A színházi jelmeztervezésben számos olyan feladat adódhat, ami váratlan, kísérletet igényel és nem pontosan meghatározható, hogy kinek a feladatkörébe tartozik. Lehet díszlettervezői, műszaki vezetői vagy akár kellékes feladat is, mégis a jelmeztervezőnek kell megoldania. A helyzet kategorikus meghatározása, hogy amit visel a testén a színész, az jelmez, amit nem tud magára venni, az már díszlet. Tervezők személyén és képességein is múlhat, hogy mikor, kit mivel bíznak meg. Ilyen lehet például egy speciális effekt, egy láthatatlanná tevő kalap vagy egy nyílt színen kipattanó szárny. Ezeknek a megoldásához külső szakembert kell hívni, de terveit gyakran a tervező maga készíti el. Felmerülhetnek olyan feladatok is, mint egy égő szereplő, ahol pirotechnikus segítségét kell igénybe venni, de a jelmeztervezőnek olyan tűzálló, impregnált anyagból kell dolgoznia, amiben ezt a gyakorlatot végre lehet hajtani. Ügyelni kell arra, hogy ne legyenek sallangok, vagy veszélyes, öncélú díszítések a ruhán, amik balesetet okozhatnak. A tervezőnek a reptetéssel is foglalkoznia kell, bár ehhez szintén külön szakember szükséges. A jelmezt viszont úgy kell kitalálni, hogy a heveder aláférjen és a beakasztási lehetőségek könnyen hozzáférhetőek legyenek. Tekintettel arra, hogy a tervezők a rendezők álmait hivatottak megvalósítani, felmerülhetnek olyan feladatok is, melyek megoldása kísérletezgetést igényel Ilyenkor nehéz ígéretet tenni, mert számos megoldás lehetséges, amiknek a végigpróbálgatása időigényes és bonyolult is lehet. Ilyen például a jelenet közben színét változtató ruha, vagy a nyílt színen lemálló jelmez. Hasonló kísérlet volt számomra az UV fényben világító jelmez, ahol többféle módszerrel próbálkoztunk, mire rátaláltunk a megoldásra. Az ecsettel felkent festék megkeményítette az anyagot, és alapvilágításban is látszott a felfestett csík, ezért inkább fújni kellett a festéket és úgy kiemelni a jelmezek kontúrjait. Jelmezterv az Alvás c. előadáshoz, Pesti Magyar Színház, 2017, rend.:lengyel Ferenc; UV fényben világító jelmezek fotója 220

221 Vannak előadások, ahol fontos a gyorsöltözések frappáns megoldása, mert a színésznek mindössze pár másodperce van a teljes átalakulásra. Számomra talán a legnehezebb helyzet a Sherlock Holmes, a Sátán kutyája c. előadásban adódott, ahol a főszereplő Puskás Tivadar 33 alkalommal öltözött át hellyel közel húsz féle különböző karakterbe. Ezért olyan pontosan kellett kitalálni az átalakulásokat, hogy a jelmezeit egymás alá vagy fölé kell vennie. Ehhez pontos táblázatba foglaltam az öltözések sorrendjét. Ennek alapján lett kitalálva, hogy melyik jelmez kerüljön alulra és melyik a többire rá, mivel eszerint kellett a méreteket is átgondolni. Jelmezterv és gyorsöltözések táblázata a Sherlock Holmes, a Sátán kutyája c. előadásban, 2017., Nyíregyházi Móricz Zsigmond Színház, rend.: Szente Vajk Adódhat olyan feladat is, amit a jelmezkivitelező műhellyel együttműködésben, bábos szakember bevonásával lehet csak megoldani. Ilyenek a Billy Elliot c. musicalben szereplő óriásjelmezek, ahol a két táncoló kisfiú ruhái életre kelnek és hatalmas méretben betáncolnak a színpadra. Hosszas próbálkozás és kísérletezgetés eredménye volt a figurák kitalálása. Figyelembe kellett venni a benne lévő emberek méretét. Mivel a szereplők folyamatosan változtak a tartószerkezeteket állíthatóra kellett legyártani. Továbbá, összképben gondolkodva, a figurákat egymáshoz képest kellett méretezni, például a cipőknek kisebbnek kellett lenniük, mint egy nadrág vagy egy kabát. Ezt úgy hidaltuk át, hogy gyerekek és felnőttek vegyesen voltak a jelmezekben, így a kisebb ruhadarabokat kisebb testekre lehetett alakítani, míg magasabb táncosok viselték a nagyobb formákat. Gondolni kellett a tárolhatóságra is, ezért olyan kivitelezési technikát kellett választani, ami könnyedén összecsukhatóvá teszi a jelmezeket, ha raktározni kell a darabot. Így lett az alap textilből, melynek merevítő karikák adták meg a formáját. A cipők polifoam alapra készültek, mert ez bizonyult súlyban a legkönnyebb anyagnak. Ekkora testek esetén hatványozott a probléma, hogy a kilátást is meg kell oldani. Mivel a jelmez széle nagyon távol esik a benne lévő emberek szemétől, ezért nagy nyílásokat kellett kivágni, és ezeket tüllel kellett elrejteni. A speciális feladatra és a gyerekszereplőkre tekintettel próbaidőt kellett biztosítani a ruhákban, hogy szokják meg a jelmezeket és eleve azok adottságaira tudják kitalálni a koreográfiát. 221

222 Táncoló óriásbábok a Billy Elliot c. musicalben, Magyar Állami Operaház, 2016., rend.: Szirtes Tamás A musicalek és mesedarabok átlagnál jobban igénylik a varázslatos megoldásokat, így a tervezőknek gyakran kell frappáns megoldásokat kitalálniuk.ilyen helyzetek adódtak a Shrek, a musical c. előadás során is, ahol például a törpe méretű Farquad nagyúr lábszerkezetét kellett kiviteleztetni. Alacsony termetének illúzióját azzal kellett megteremteni, hogy jelmezében végig térdel, így térdéhez kerül apró műcipője, míg saját valódi lábfejét kitakarja hátul a palástja. Különlegesség, hogy ebben a szerkezetben futnia kellett, takarásban állva is közlekedhetett és napi nyolc-tíz óra próbán vett részt. Ezért egy olyan könnyű, de kipárnázott szerkezetet kellett kitalálni, amin kényelmesen tudott akár hosszan térdelni. Csuklós megoldással a preparált lábfejek a térdéhez kerültek, saját lábfején pedig rögzült a szerkezet alapja. Másik kihívás Pinokkió teleszkópos orra volt, melyet egy kezében végződő madzagról működtetett. Ehhez a trükkhöz is bábos segítségét kellett igénybe venni. A megoldást egy fejen kifeszülő rugó adta meg, ez csatlakozott a kezében lévő zsinórhoz,, amit ha elengedett, akkor az orr kirúgta magát és megnőtt. Harmadik ilyen különlegesség az óriás Duloc-i üdvözlő fej volt, mely a Broadway változatban volt látható. Egy ilyen hatalmas maszk megoldása szintén bábos feladatkörbe tartozik, mégis a jelmeztervezővel szorosan együttműködve tud létrejönni, mivel a figura színvilágát és viseletét is ő határozza meg. Farquad( Serbán Attila) lábszerkezete, Pinokkió teleszkópos orra és a Duloc-i üdvözlőfej, Shrek, a musical, 2016., Papp László Sportaréna, rend.: Szente Vajk Nehéz meghatározni a feladat besorolását olyan esetben, mikor színpad méretű jelmezt kell tervezni. Ekkora anyagot nehéz varrógép alá tenni, lehetne akár kárpitosmunka vagy díszletvarrás is. A megoldások finomsága viszont indokolja, hogy jelmezes csapat kezébe kerüljön. Az is meghatározó, hogy színész testére kerül, ezért leginkább a speciális jelmez 222

223 kategóriába sorolható. Ilyen volt a Képmutogató c. előadásban szereplő óriásszoknya, melynek átmérője 12 méter volt, vagy a Koronázási Szertartásjátékban szereplő hatalmas koronázási palást is. Ez utóbbinál a nagy felbontású számítógépes grafikai munka okozott bonyodalmakat. Óriásszoknya a Képmutogató c. előadásból, 2018., Pesti Magyar Színház, rend.: Lengyel Ferenc Hatalmas koronázási palást, Szent László Koronázása, Székesfehérvár, rend. : Szikora János A színházban az a fantasztikus, hogy nincs két egyforma kihívás és két ugyanolyan feladat. Tapasztalatot szerezni lehet, de ez soha nem lesz minden megoldás kulcsa. A tervező nem veszítheti el játékos kedvét, ugyanis minden előadás új kihívásokat jelent, új kísérletekkel. Bár számos rendhagyó esetet felsoroltam, de bizonyára akad még rengeteg, amikkel kollégák nap, mint nap küzdenek a munkáik során. 223

224 KONKLÚZIÓ A jelmez-kivitelezésről nehéz olyan összefoglalót írni, hogy semmi ne maradjon ki a felsorolásból. Az egész szakma a változatosságon alapul. Fontosak az új ötletek, kísérletek, próbálkozások. Minden darab újabb kihívásokat rejthet magában, amik új felfedezésekre, új eljárások alkalmazására ösztönzik a tervezőket. Van azonban pár olyan terület, ami átlagos esetekben előfordul- főleg ezeket igyekeztem összefoglalni. Talán még így is kimaradt pár gyakoribb kivitelezési szakma, mint például a színházi ötvösé, aki a koronák, a veretes díszek vagy fibulák értő iparművésze. A textilekkel kapcsolatos egyéb technikákat is hosszan lehetne sorolni, érdekes lenne tanulmányozni például a csipkeverést, a gobelin-készítést vagy a hímzést. Külön kiemelhetőek a hurkolástechnikák, mint a kötés és a horgolás, mert izgalmas felületeket lehet velük teremteni. Feltörekvőben vannak az öntvényes, szilikonos technikák, mint a gumi kiegészítők, akár páncélok gyártására - ezeket főleg filmiparban használják. A felsoroltak mind felbukkanhatnak egy jelmeztervező munkája során. Azokat a főbb szakmákat viszont összefoglaltam, amivel a leggyakrabban szembesülnek a tervezők. Amennyiben az lenne a cél, hogy ezekről a szakterületekről részletesebben beszámoljak, hosszan lehetne mesterségükről írni, hiszen több évtized szakmai tapasztalatát kellene összefoglalni. Szerettem volna inkább általános rálátást nyújtani a különféle színházi kivitelezési technikákra. Talán, sikerült egy benyomást kelteni az olvasókban, akik lehetnek akár a jövő jelmeztervezői vagy színházi kivitelezői. Fontosnak tartom, hogy leendő jelmezes szakemberek ismerjék meg ezeket a lehetőségeket, hogy elképzeléseiket, kéréseiket később pontosan tudják meghatározni az őket körülvevő műhelyek felé. Lehetősége a tervezőnek, hogy a tervet - ezt a köztes gondolathordozót- a képzőművészet szintjére emelve képként, grafikai alkotásként hozza létre, megtisztelvén ezzel kollégáit, színészeket, kivitelezőket olvasható Vágó Nelly kéziratában. Ő nem csak a látványterveket, de a műhelyrajzokat és a részleteket is művészi igényességgel dolgozta ki, ezzel inspirálva alkotótársait. 257 Vágó Nelly: Kosztümös Komédiák Jelmezes Játékok, kiállítási katalógus, Ajánlás,

225 Színház- és Filmművészeti Egyetem Doktori Iskola VÁGÓ NELLY JELMEZTERVEZŐ MŰVÉSZ ALKOTÓI MUNKÁSSÁGA Doktori értekezés mellékletei Kovács Yvette Alida Témavezető tanár: Huszti Péter (EGYETEMI TANÁR, DLA, HABIL PROFESSOR EMERITUS) 225