ELTE TREFORT ÁGOSTON GYAKORLÓISKOLA ÉVKÖNYV. a 2013/2014. iskolai évről az iskola fennállásának 142. évében

Átírás

1 ELTE TREFORT ÁGOSTON GYAKORLÓISKOLA ÉVKÖNYV a 2013/2014. iskolai évről az iskola fennállásának 142. évében

2

3 ELTE TREFORT ÁGOSTON GYAKORLÓISKOLA ÉVKÖNYV a 2013/2014. iskolai évről az iskola fennállásának 142. évében 4

4 AZ ELTE TREFORT ÁGOSTON GYAKORLÓISKOLA ÉVKÖNYVE A 2013/2014-ES TANÉVRŐL Szerkesztette: Mohay Péter A szövegeket nyelvileg ellenőrizte: Szabó Beáta A borítón látható fényképet Ferencz Gábor tanár úr készítette a GyalogTrefort őszi kirándulásán Szentbékkálla közelében. Kiadja az ELTE Trefort Ágoston Gyakorlóiskola Felelős kiadó: Csapodi Zoltán Nyomdai előkészítés: Szabó László Nyomdai és kötészeti munkálatok: Lap Nyomda Kft., Győr, 2014 Felelős vezető: Lehoczky Antal Készült 500 példányban

5 Tartalom a tanári testület Az iskola fenntartója és igazgatósága... 7 Igazgatói visszatekintés az elmúlt hat esztendőre... 8 A tantestület Kitüntetett tanárok Az egyes osztályok tanárai Az iskola szolgáltató testülete a tanárjelöltek naptár Eseménynaptár Trefort-napi előadások, programok Iskolai szervezésű nyári programok (időrendben) eredmények Tanulmányi eredmények Érettségi eredmények A legjobb érettségi átlagok Versenyeredmények Végzős diákjaink iskolai kitüntetései Kolos Dávid Emlékdíj A papírgyűjtés eredménye A sportnap eredményei Diákszínjátszó fesztivál beszámolók Matektábor MEP Saint Patrick s Day Jever, Budapest, német diákcsere Kölni diákcsere GyalogTrefort nyári túra A 7. b osztály biciklitúrájáról A 9. c osztály nyári tábora A 12. c osztály hatodik nyári kenutúrája Anglia, Barnstaple Biciklivel a Balaton körül (8. a) Vonyarcvashegy, 7. a osztály, osztályok a b c a b c

6 9. a b c a b c a b c a b c az iskolai élet különböző területei A diákönkormányzat munkájáról A felvételi a Trefortba A Holokauszt emléknap Ballagási beszédek Búcsú a 12. c osztálytól Francia vonatkozású programok GyalogTrefort Iskolai közösségi szolgálat Két diák versenyeredményei Röviden az Öveges laborpályázatról Trefort vacsoraest Très Fort 2013/ művek Diákelőadások Ha nem elég jók a képeid, nem voltál elég közel L histoire de ma photo célèbre Műfordítás Álomkórász nyolcadik útja iskolatörténeti emlékek Iskolánk eredményei az Országos Középiskolai Tanulmányi Versenyeken Az iskola a hatvanas években Képriport Tíz év érettségi statisztikája az iskola alaprajza

7 A TANÁRI TESTÜLET 4 Az iskola fenntartója és igazgatósága 4 Fenntartó: Eötvös Loránd Tudományegyetem 1056 Budapest, Szerb utca Az egyetem rektora: Dr. Mezey Barna 4 ELTE Trefort Ágoston Gyakorlóiskola igazgató: Poros András igazgatóhelyettesek: Dr. Schróth Ágnes Ferencz Gábor Pál Gergely 4 Az iskola címe: 1088 Budapest, Trefort utca 8. Az iskola honlapja:

8 8 1 a tanári testület 2 Igazgatói visszatekintés az elmúlt hat esztendőre Poros András igazgató úr öt év és hét hónapos (2008. december június 30.) megbízatásának lejárta alkalmából a tantestületi záró értekezleten értékelte az eltelt időszakot. Ennek kivonata olvasható itt. Folyamatosság az iskola életében, a fő tendenciák Az iskola szerkezetében, felépítésében nem történt változás, az évfolyamonként három osztállyal működő hatosztályos gimnázium volt és maradt. Az iskola növekvő vonzerejét bizonyítja, hogy a jelentkezők száma folyamatosan emelkedett. Ehhez azonban hozzá kell tennünk, hogy mivel egy tanuló több hatosztályos iskolába is beadhatja a jelentkezését, a legjobb eredményeket elért tanulók, illetve szüleik maguk választanak az iskolák közül. Statisztikáink szerint a legjobbak választásaiban nem kerültünk előnyösebb helyzetbe az évek során, az első ötven helyen rangsorolt diákból több éves átlagban tizenöt választja a Trefortot. A felmérésekből kiderült, hogy az első évtől működő tudatosabb tehetségfejlesztést, a tagozatok létét hiányolják azok, akik nem a Trefortot választják. Nem növelik az iskola vonzerejét a fejlesztések ellenére meglevő infrastrukturális hiányosságok (menza, sportudvar hiánya). A színvonalas szakmai munka visszaigazolását az OKTV-n és nemzetközi versenyeken elért imponáló eredmények is jelzik. Végzőseink továbbtanulási adatai több év távlatában megnyugtatóak: az emelt szintű érettségiken elért eredményeiknek köszönhetően diákjaink igen nagy része az első helyen választott felsőoktatási intézményekben tanulhat tovább. A külföldi egyetemek által nyújtott lehetőségeket az utóbbi években a végzős évfolyam közel 10%-a választja. A tantestület összetétele stabil volt. Továbbra sem jellemző, hogy a tanárok elhagynák az iskolát, hiszen gyakorlóiskolában dolgozni megbecsülést és motiváló szakmai kihívásokat jelent. Az utánpótlás leggyakrabban a tanítási gyakorlatukat nálunk teljesítő jelöltekből verbuválódik, akik közül néhányan már a középiskolai tanulmányaikat is a Trefortban végezték. Arra viszont sajnálatosan nem volt példa, hogy vezetőtanári utánpótlásunkat más iskolákból hívott, a középgenerációba tartozó kiváló kollégákkal oldjuk meg. Jelenleg ez a lehetőség részben az egyetem által előírt megszorítások, részben a tanárjelöltek számának megfogyatkozása miatt alig-alig kínálkozik. Az utóbbi körülmény nem egyenletesen nehezedik minden tantárgyra, a jelöltek számának visszaesése különösen a természettudományos tárgyakból és a kisebb nyelvekből szembetűnő.

9 1 a tanári testület 2 9 Az anyagiak tekintetében az adott időszakot a folyamatosan szűkülő állami források és azoknak a fenntartó egyetem részéről megszorító intézkedések formájában történő további megcsapolása jellemezte. A legnagyobb érvágás az, hogy immár a központi támogatásból az iskolának magának kell kigazdálkodni az épület rezsiköltségét. Örömteli fejleményként fogadtuk, hogy hosszú évek óta először 2013-ban az ELTE forrást biztosított az épület műszaki-technikai problémái egy részének megoldására. Így kerülhetett sor az első emelet ablakainak cseréjére valamint a tető szigetelésére. Két további forrás állt rendelkezésünkre: az uniós pályázatok és a növekvő szülői tehervállalás. Az első uniós pályázat során az épület új szárnnyal bővült 2010-ben, amely lehetővé tette a tanulók addig nagyon szűkös közösségi tereinek növelését. A termeket föl tudtuk szerelni médiadobozokkal, egy részüket ezen kívül interaktív táblákkal is, a tantestület pedig továbbképzéseken sajátította el a kompetencia alapú, kooperatív módszerek alkalmazását. A jelenleg éppen futó másik nagy pályázattal a természettudományos oktatás régóta esedékes megújítása valósult meg az újonnan fölszerelt laborban és az új kísérleti eszközök segítségével. Ez a pályázat gyakorlóiskolához méltó feladatot ad a kollégáknak: a partneriskolák tanulóinak tartott foglalkozásokon megismertetik ezen intézmények tanáraival a tananyagfejlesztés eredményeit. A szülők az alapítványhoz történő közvetlen befizetéseken keresztül járultak hozzá a bevételekhez. Korábban szinte kizárólag az 1%-os felajánlásokon keresztül tették ezt meg. Ezek évi több milliós összege elsősorban az alacsonyabb adókulcsok miatt csökkenő tendenciát mutat. Szükségessé vált, hogy évről évre rendszeresen hozzájárulást kérjünk a szülőktől. Az egyetem által elvárt megszorító intézkedési terv részeként bevezettük a harmadik fakultációs tárgyak és a szakkörök térítési kötelezettségét. A részünkről ilyen alapon kért, de állami iskola lévén kötelezővé nem tehető szülői hozzájárulásnak azonban a hátrányai is jelentkeztek, mindenekelőtt abból adódóan, hogy a befizetések korántsem valósulnak meg teljes mértékben, ez pedig sérthette a befizető szülők igazságérzetét. A tanárok még ha el is ismerik a hozzájárulás jogosságát érthető módon nem voltak arra kaphatók, hogy kizárják szakköreikről a nem fizetőket. Mindazonáltal a

10 10 1 a tanári testület 2 családok anyagi nehézségeikre hivatkozva kérhették az alapítványtól, hogy mentesüljenek a fizetés alól. A tanárok alapbére az életpályamodell megalkotásával összefüggésben valamelyest emelkedett az elmúlt két év alatt, de korántsem a megígért és elvárható mértékben. Hátrányosan érintette ugyanis a kollégákat a túlórák díjazásának, a vezetőtanári pótléknak, az órakedvezményeknek az eltörlése. Az osztályfőnöki munka anyagi elismertsége a Trefortban a korábbi órakedvezmény-többlet megszűnése miatt nem is javult. Az időszak elején még volt mód a minőségi munka jutalmazására, ez a lehetőség azonban megszűnt, az egyetem a korábbi megszorítások továbbélő következményeként ezt most sem teszi lehetővé. A pedagógus életpálya modell ígéri a jövedelmek differenciálódását, a minőségi munka honorálását, de ennek megítélését a központosított kritériumrendszernek rendeli alá. Az iskola diákélete a tartósan továbbélő hagyományok jegyében zajlott. A tanév jeles napjai, a szalagavató bál, a ballagás, a sportesemények, a természetben iskolai szintű kirándulással töltött nap ( kirajzás ), a diákszínjátszó fesztivál, a karácsonyi koncert és néptáncbemutató bejáratott módszerekkel valósul meg évről évre. És lassan hagyomány lesz a tanév végi hangulatos vidám koncert és a hozzá kapcsolódó táncház. Ezek az események iskolai szinten mozgatják meg tanulóinkat, mégis azt kell látnunk, hogy a Trefortban a diákélet továbbra is elsősorban osztálycentrikus, amit a nyári táborok is bizonyítanak, hiszen azok javarésze a GyalogTrefort túra kivételével osztályfőnöki szervezésben valósul meg. Mint ahogy osztálykeretek között zajlik a Trefort védjegyének számító, kilencedikes nomádtábor is. Az osztályokra összpontosító diákélet kétségtelen érdemei mellett kevesebb lehetőséget hagy azon diákjainknak, akiknek van igényük közösségi élmények átélésére, de akik ezeket különböző okoknál fogva nem az osztályukban találják meg. Az iskolai kórus mint az egyetlen ellenpélda, a művészeti nevelésben betöltött szerepe mellett ezért is olyan fontos a Trefort életében. Újító törekvések, előrelépések Az újításokat részben a megváltozott jogi környezet hívta elő. A 2012-ben életbe lépett köznevelési törvény intencióinak megfelelően felülvizsgáltuk alapdokumentumainkat, pedagógiai programunkat, a házirendet és az szmsz-t. A szükséges újítások mellett itt is hagyományos értékeink megőrzésére törekedtünk: a kerettanterv előírásait úgy alkalmaztuk a helyi tantervünkre, hogy egyetlen tantárgy, műveltségi terület se károsodjon. Ehhez bizonyos kreatív megoldásokhoz folyamodtunk: a hetedikes erkölcstan óraszámát a magyar tantárgy kapta meg, s ebben tudatosság is volt: úgy gondoljuk, ebben az életkorban az erkölcsi problémákat az irodalmi alkotásokon keresztül vihetjük a legközelebb tanulóinkhoz. Hasonlóan járunk el a technika, életvitel tantárgy esetében, amelynek témáit a természettudományos tárgyak között osztjuk el.

11 1 a tanári testület 2 11 A jogszabály által előírt iskolai közösségi szolgálat teljesítése a már néhány éve pedagógiai gyakorlatunkban jelen levő korábbi kezdeményezésekre épülhetett. A további fejlődés irányát e vonatkozásban az élet, a társadalmi igények és pedagógiánk értékei jelölik ki: növelnünk érdemes a tevékenységek kínálatában az embertársainkon segítő, humánus elemeket, a társadalmi tapasztalatokat gazdagító találkozásokat. Újdonságként javasoltam és vezettem be az évközi, osztályszintű nevelési értekezleteket, amelynek terve szerepelt az igazgatói pályázatomban Ez a kezdeményezés azonban nem váltotta ki a testület egyöntetű támogatását, annak ellenére, hogy sok esetben tartalmas beszélgetésekre, vitákra került sor. Lehetséges, hogy szükség lett volna ezen értekezletek módszertanának és tematikájának kidolgozására. Mindenesetre, amikor testületi döntés értelmében fakultatívvá tettük ezt a fórumot, lényegében meg is szűntettük. Sikerült viszont programom másik elemét, a közalkalmazotti tanácsot létrehozni, elfogadtatni a testülettel. Az érdekvédelemnek, a kollektív döntési folyamatnak nem volt tere iskolai szinten, az egyetem e néven létező fóruma pedig szükségszerűen csak formálisan működhetett. A közalkalmazotti tanács segített kialakítani a pedagógusok új típusú munkarendjének iskolánkban elfogadott kritériumrendszerét, amely a formális adminisztráció helyett a feladatok tényleges számbavételén alapul. Elindult és több lépésben megvalósult a Színházat a Trefortba elnevezésű projekt, amely megteremtette az iskolai színjátszás szűkös, de jól fölszerelt és megfelelő hozzáértéssel kivitelezett környezetét. Mindezt egy, a szülők és öregdiákok körében megvalósult gyűjtőakció tette lehetővé. A volt nagytanári immár többfunkciós teremként működik. Pedagógiai gyakorlatunk megújításának része volt a két ízben megtartott pályaválasztási nap. Ennek során 10. és 11. évfolyamos diákjaink meglátogattak egy előzetesen összeállított listából általuk kiválasztott munkahelyet, ahol részletesen tájékoztatták őket az adott területen folyó munkáról, megismertették őket a munkahelyi viszonyokkal, karrierlehetőségekkel. A fogadó helyek összegyűjtésében a szülők és az öregdiákok segítettek.

12 12 1 a tanári testület 2 Az adott időszakban állandósult a szülőkkel való kapcsolattartás rendszere. Az évfolyamszintű szülői értekezleteken tájékoztatjuk a szülőket az adott évfolyam speciális problémáiról és lehetőségeiről. A szülői munkaközösség választmánya is meghatározott rendszerben, félévenként egyszer megbeszéli az osztályok szintjén fölmerülő, általánosítható gondokat, szülői javaslatokat és kéréseket. A szülők megértő, együttműködő partnerként segítik nevelő munkánkat. Az öregdiákok egyesületével összefogva aktivitásuk olyan akciókat eredményezett, mint az iskolaépület 125 éves jubileumának rendezvényei vagy a jótékony célú műsoros vacsoraest. Minden esély megvan rá, hogy az ezekhez hasonló közös programok folytatódjanak. Viszonylagos rendszerességgel sor került nevelőmunkánk különböző területeinek hatásvizsgálatára és kérdőíves felmérésekre ben és 2014-ben a diákok értékelték a tanáraik munkáját. Idén ehhez járult a tantestület körében végzett felmérés az iskolavezetőség munkájáról, valamint a szülők megkérdezése az iskola feléjük irányuló kommunikációjáról. A felmérések akkor lehetnének még hatékonyabbak, ha az eredmények rögzítése mellett szisztematikusan kidolgoznánk az abból következő megoldási terveket. Rendkívül hangulatosra sikerült a maga nemében teljesen új rendezvény, amelyet a jubileum alkalmából tartottunk, és amelynek során birtokba vettük a két évvel ezelőtt születésnapját ünneplő Trefort utcát. Megoldatlanságok, útkeresések Csaknem minden évben gondot jelentett az új osztályfőnökök kiválasztása. Sokan azért riadnak vissza ettől a feladattól, mert a Trefortban a sok jó példa okán hagyományosan nagy az elvárás ezzel a munkaterülettel kapcsolatban. Megfontolandó a páros és a részidős, vagyis a hatéves ciklust részekre bontó osztályfőnökség lehetősége. A sajnálatosan megszűnt osztályfőnöki munkaközösség újraélesztése is segíthet a probléma megoldásában. Az egész ciklus alatt ad hoc jelleggel szerveződtek iskolai ünnepeink. Többféle megoldást kipróbáltunk, voltak köztük sikeresek, voltak, amelyek tartalma idővel kiürült. Az esetlegesség különösen jellemző volt a Trefort nap lebonyolítására. Egy alkalommal a Kutatók éjszakájának adtunk otthont. Az egészség- és tolerancianapok is keresik helyüket a Trefort napokon. Meghívott előadók mellett diákjaink tudományos előadásai, művészeti alkotásai is bemutatkozhattak. Egy lehetséges út az iskolanap rendszerszerűbbé tételére éppen ez: teret adni tanulóink együttműködésen alapuló projektmunkáinak. A Trefort utcával a 125 éves évforduló kapcsán sokat foglakoztunk. Kezdeti, szerény, de szívderítő látványként ott sorakozik az öt fa, s előbb-utóbb lombjaik intenek majd az iskolába igyekvőknek Poros András

13 Bajza Sándor (2012) angol: 7. c, 8. évf., 10. évf., 11. fakt; nyelvvizsga előkészítő szakkör 1 a tanári testület 2 13 A tantestület 1 Bareithné Kecskés Mária (1983) testnevelés: 7. b, 7. c, 8. b, 8. c, 10. b, 10. c, 11. b Boronkai-Horváth Zsófia (2010) földrajz: 7. a, 7. b, 7. c, 8. a, 8. c, 9. b, 9. c, 10. c; biológia: 9. b, diákönkormányzatot segítő tanár Bogdán Krisztina (2002) vezetőtanár, spanyol: 9. évf., 10. évf., 12. fakt, közösségi szolgálatot segítő pedagógus Böddiné dr. Schróth Ágnes (1981) igazgatóhelyettes, vezetőtanár, kémia: 8. a, 11. fakt Bugán Ilona (2006) spanyol: 9. évf., 12. évf., tankönyvfelelős Chikán Éva (1985) fizika: 8. b, 8. c, 11. fakt Csapodi Zoltán (1993) vezetőtanár, osztályfőnök: 7. a, történelem: 7. a, 12. c, társadalomismeret: 12. a, 12. c; EU klub: évf. Dobosi Mária (2013) magyar: 7. c, 8. a, 8. c Domokos Katalin (1982) vezetőtanár, osztályfőnök: 8. b, francia: 12. évf., orosz: 9. évf., 11. évf., 11. fakt Draskóczy-Littner Anita (1999) néptánc: 7. a, 7. b, 7. c 1 A nevek mellett azt tüntettük fel, hogy az adott tanár melyik évben kezdett a Trefortban tanítani.

14 14 1 a tanári testület 2 Eiben Ingeborg (1996) vezetőtanár, angol: 8. évf., 11. évf., 12. évf., 12. fakt Elekes Katalin (1993) vezetőtanár, angol: 9. évf., 11. évf., 12. évf., 12. fakt Éltető Katalin (2000) vezetőtanár, spanyol: 10. évf., 11. évf., 12. évf. Faragó Norbert (2005) vezetőtanár, osztályfőnök: 8. c, biológia: 8. c, 11. fakt, 12. fakt, kémia: 8. c Farkas Ferenc (2010) osztályfőnök: 10. a, kémia: 8. a, 8. b, 9. a, 9. b, 10. a, 10. c, 11. a, matematika: 9. b Fábián László (2004) osztályfőnök: 11. a, magyar: 9.a, 11. a, 12. fakt, média: 11. fakt, 12. fakt, média modul Farkasné Gács Enikő (2011) osztályfőnök: 8. a, fizika: 7. b, 8. a, 9. c, 10. b, 11. fakt, matematika: 8. a Ferencz Gábor (2006) igazgatóhelyettes, osztályfőnök: 12. a, testnevelés: 7. b, 12. a, nomádtáborok szervezése Fernengel András (1994) vezetőtanár, kémia: 10. b, 11. b, biológia: 7. b, 8. a, 10. b, 10. c, 11. b, nomádtáborok szervezése Gábor Marina (2013) pszichológus Gedeon Gábor (2003) biológia: 7. a, 7. c, 8. b, 9. a, 11. a Dr. Gerőcs László (1982) vezetőtanár, matematika: 9. b, 11. a, 11. c

15 1 a tanári testület 2 15 Gombos Éva (1977) vezetőtanár, munkaközösség-vezető, osztályfőnök: 12. b, matematika: 11. b, 12. b Gonda Zita (1993) vezetőtanár, munkaközösség-vezető, francia: 9. évf., 11. évf., 12. évf., 11. fakt, 12. fakt Gregorics Ádám ( ) angol: 9. évf. Havasi Helga (2013) német: 9. évf., 10. évf., 11. évf. Ispánovity Edit (2002) angol: 7., évf., 8. évf., 9. évf., 10. évf., 11. évf. Juris Renáta (2013) történelem: 8. a, 8. c Kálmán Éva (1993) munkaközösség-vezető, testnevelés: 8. a, 9. b, 9. c, 10. a, 11. a, 12. a, gyógytestnevelés: évf. Keisz Ágoston (2004) vezetőtanár, munkaközösség-vezető, magyar: 9. c., 10. b, 10. c, 11. c Kéri András (1990) vezetőtanár, földrajz: 8. b, 9. a, 10. a, 10. b Király Csaba (2013) fizika: 7. a, 10. a, 11. fakt, matematika: 9. a, 10. a, 10. b Dr. Kiss Csilla (1999) vezetőtanár, történelem: 8. b, 10. a, 11. b, 11.c, 12. a Kovács Ágnes (1979) vezetőtanár, osztályfőnök: 11. b, francia: 10. évf., 11. évf., magyar: 11. b Kovács Gabriella (1995) vezetőtanár, munkaközösség-vezető, rajz és művészettörténet: 7. a, 9. a, 9. b, 10. a, 10. b, 10. c, 12. fakt, közösségi szolgálatot segítő pedagógus

16 16 1 a tanári testület 2 Kovács Géza (2004) vezetőtanár, osztályfőnök: 9. b, fizika: 7. c, 9. b, 10. c, 11. fakt, 12. fakt Kovács Lehel (2000) rajz: 7. b, 7. c, 8. a, 8. b, 8. c, 9. c Kubicza János (1983) testnevelés: 7. a, 9. b, 9. c, 10. a, 11. a, 11. b, 12. b Kutrovácz László (2002) vezetőtanár, munkaközösség-vezető, osztályfőnök: 9. c, kémia: 8. c, 9. c, 11. c, 12. fakt, biológia: 9. c Lenkefi Ferencné (1991) vezetőtanár, osztályfőnök: 11. c, angol: 11. c, 11. évf., 11. fakt Lukács Dóra ( ) történelem: 9. a, 9. b Magyarné Ulrich Zsuzsanna (2004) vezetőtanár, munkaközösség-vezető, történelem: 7. b, 9. c, 10. c, 11. fakt, 12. fakt Máriáss Márta (2003) német: 12. fakt Mészáros Péter (2004) vezetőtanár, ének: 8. a, 8. b, 8. c, 10. a, 10. b, 10. c, 12. fakt, énekkar: évf., az iskolai kórus vezetője Mohay Péter (1986) osztályfőnök: 12. c, matematika: 9. a, 12. c Molnár Karolina (2008) magyar: 7. b, 10. a, 12. c Nikolics Noémi (1994) vezetőtanár, osztályfőnök: 7. c, angol: 7. c, 9. évf. Palojtay Tamás (1983) informatika: 7. a, 7. b, 7. c, 8. a, 8. c, 9. b, 10. a, 10. b

17 1 a tanári testület 2 17 Pál Gergely (2002) igazgatóhelyettes, vezetőtanár, történelem: 7. c, német: 12. évf. Pentz Anna Mária (2001) vezetőtanár, magyar: 8. b, 12. b, 11. fakt Perge Gabriella (2011) német: 11. fakt Dr. Piláth Károly (2005) vezetőtanár, munkaközösség-vezető, osztályfőnök: 9. a, informatika: 7. a, 7. b, 8. b 9. a, 9. c, 10. c ; fizika: 9. a Poros András (2008) igazgató, történelem: 12. b, társadalomismeret: 12. b, francia: 10. évf., Regele György (1993) vezetőtanár, informatika: 7. c, 8. a, 8. b, 8. c, 9. b, 9. c, 10. a, 10. c, 12. fakt, Rezsekné Fehér Laura (2008) vezetőtanár, angol: 9. évf., 10. évf., 11. évf., 12. évf. Sapszon József (1982) testnevelés: 7. c, 8. a, 9. a, 10. b, 10. c, 11. c, 12. c Szabó Ádám (1993) vezetőtanár, magyar: 7. a, 9. b, 12. a Szabó Éva (1993) vezetőtanár, munkaközösség-vezető, német: 7. évf., 8. évf., 11. évf., 12. évf., 11. fakt Szászné Heszlényi Judit (1975) biológia: 10. a, 11. c, 11. fakt, 12. fakt Szemethy Tamás (2013) társadalomismeret: 12. b Szénásiné dr. Steiner Rita (1998) vezetőtanár, munkaközösség-vezető, angol: 7. évf., 8., évf., 9. évf.

18 18 1 a tanári testület 2 Szilárd Gábor (1972) matematika: 10. c, 12. a Sztrókay András (2008) osztályfőnök: 10. c; angol: 7. évf., 9. évf., 10.c, 12. évf., színjátszó szakkör Tobisch Márta (2004) vezetőtanár, matematika: 7. a, 8. c, 12. a Tóvizi Katalin (2007) testnevelés: 7. a, 8. b, 8. c, 9. a, 11. c, 12. b, 12 c, gyermekvédelmi felelős Ujházy Márton (2010) osztályfőnök: 7. b, matematika: 7. b, 8. b, 9. c, 10. a, 11. a Veszprémi Ferenc (1985) vezetőtanár, matematika: 7. c, 10. b, 11. b, 11. c Weiszburg Zsuzsanna (2013) ének: 7. a, 7. b, 7. c, 9. a, 9. b, 9. c, az iskolai kórus vezetője Zsigmond Zsolt (2007) vezetőtanár, osztályfőnök: 10. b, történelem: 10. b, 11. a, 11. fakt, 12.fakt

19 1 a tanári testület 2 19 Kitüntetett tanárok Fernengel András Pro Universitate Emlékérem bronz fokozata (Az Egyetemi Tanács kitüntetése) Dr. Lénárd Gábor iskolánk egykori tanára, igazgatója Rátz Tanár Úr Életműdíj (három nagyvállalat közös alapítványi kuratóriumának kitüntetése) Mészáros Péter Trefort Ágoston Emléklap (Az Egyetemi Tanács kitüntetése) Tóvizi Katalin Trefort Ágoston Emléklap (Az Egyetemi Tanács kitüntetése) 4

20 20 1 a tanári testület 2 Az egyes osztályok tanárai tantárgy 7. a 7. b 7. c 8. a magyar Szabó Á. Molnár K. Dobosi M. Dobosi M. történelem Csapodi Z. Magyarné U. Zs. Pál G. Juris R. társadalomismeret matematika Tobisch M. Ujházy M. Veszprémi F. Farkasné G. E. kémia Schróth Á., Farkas F. földrajz Boronkai- Horváth Zs. Boronkai- Horváth Zs. Boronkai- Horváth Zs. Boronkai- Horváth Zs. biológia Gedeon G. Fernengel A. Gedeon G. Fernengel A. fizika Király Cs. Farkasné G. E. Kovács Gé. Farkasné G. E. angol nyelv Ispánovity E., Szénásiné S. R., Sztrókay A. Nikolics N., Bajza S. Bajza S., Eiben I., Ispánovity E., Szénásiné S. R., Sztrókay A. német nyelv Szabó É. Szabó É. spanyol nyelv francia nyelv orosz nyelv kínai nyelv informatika Palojtay T., Piláth K. Palojtay T., Piláth K. Palojtay T., Regele Gy. Palojtay T., Regele Gy. ének Weiszburg Zs. Weiszburg Zs. Weiszburg Zs. Mészáros P. rajz, művészettörténet Kovács Ga. Kovács L. Kovács L. Kovács L. testnevelés Tóvizi K., Kubicza J. Bareithné K. M., Ferencz G. Bareithné K. M., Sapszon J. Kálmán É., Sapszon J. néptánc Draskóczy- Littner A. Draskóczy- Littner A. Draskóczy- Littner A. Draskóczy- Littner A.

21 1 a tanári testület b 8. c 9. a 9. b 9. c Pentz A. M. Dobosi M. Fábián L. Szabó Á. Keisz Á. Kiss Cs. Juris R. Lukács D. Lukács D. Magyarné U. Zs. Ujházy M. Tobisch M. Farkas F. Kéri A. Faragó N., Kutrovácz L. Boronkai- Horváth Zs. Király Cs., Mohay P. Gerőcs L. Ujházy M. Farkas F. Farkas F. Kutrovácz L. Kéri A. Gedeon G. Faragó N. Gedeon G. Boronkai- Horváth Zs. Boronkai- Horváth Zs. Boronkai- Horváth Zs. Kutrovácz L. Chikán É. Chikán É. Piláth K. Kovács Gé. Farkasné G. E. Bajza S., Eiben I., Ispánovity E., Szénásiné S. R., Sztrókay A. Elekes K., Gregorics Á., Ispánovity E., Nikolics N., Rezsekné F. L. Szénásiné S. R. Piláth K., Regele Gy. Szabó É. Havasi H. Palojtay T., Regele Gy. Piláth K. Bogdán K., Bugán I. Gonda Z. Domokos K. Xie Jing Palojtay T., Regele Gy. Piláth K., Regele Gy. Mészáros P. Mészáros P. Weiszburg Zs. Weiszburg Zs. Weiszburg Zs. Kovács L. Kovács L. Kovács Ga. Kovács Ga. Kovács L. Bareithné K. M., Tóvizi K. Bareithné K. M., Tóvizi K. Tóvizi K., Sapszon J. Kálmán É., Kubicza J. Kálmán É., Kubicza J. Draskóczy- Littner A. Draskóczy- Littner A.

22 22 1 a tanári testület 2 tantárgy 10. a 10. b 10. c 11. a magyar Molnár K. Keisz Á. Keisz Á. történelem Kiss Cs. Zsigmond Zs. Magyarné U. Zs. Fábián L., Pentz A. M. Zsigmond Zs., Magyarné U. Zs. társadalomismeret matematika Király Cs., Ujházy M. Király Cs., Veszprémi F. Szilárd G. Gerőcs L., Ujházy M. kémia Farkas F. Fernengel A. Farkas F. földrajz Kéri A. Kéri A. Boronkai- Horváth Zs. biológia Szászné H. J. Fernegel A. Fernegel A. fizika Király Cs. Farkasné G. E. Kovács Gé. angol nyelv Bajza S., Ispánovity E., Rezsekné F. L. német nyelv Havasi H. Sztrókay A. Farkas F., Schróth Á. Gedeon G., Faragó N., Szászné H. J. Kovács Gé., Király Cs., Chikán É., Farkasné G. E. Eiben I., Elekes K., Ispánovity E., Rezsekné F. L. Havasi H., Szabó É. spanyol nyelv Bogdán K., Éltető K. Éltető K. francia nyelv Kovács Á., Poros A. Kovács Á., Gonda Z. orosz nyelv Domokos K. kínai nyelv Kong Meng Liu Jing informatika Palotay T., Regele Gy. Palojtay T. Piláth K., Regele Gy. ének Mészáros P. Mészáros P. Mészáros P. rajz, művészettörténet testnevelés Kovács Ga. Kovács Ga. Kovács Ga. Kálmán É., Kubicza J. Bareithné K. M., Sapszon J. Bareithné K. M., Sapszon J. Kálmán É., Kubicza J.

23 1 a tanári testület b 11. c 12. a 12. b 12. c Kovács Á., Pentz A. M. Keisz Á., Pentz A. M. Szabó Á., Fábián L. Pentz A. M., Fábián L. Molnár K., Fábián L. Kiss Cs., Zsigmond Zs., Magyarné U. Zs. Kiss Cs., Zsigmond Zs., Magyarné U. Zs. Kiss Cs., Magyarné U. Zs., Zsigmond Zs. Poros A., Magyarné U. Zs., Zsigmond Zs. Csapodi Z., Magyarné U. Zs., Zsigmond Zs. Csapodi Z. Szemethy T., Poros A. Csapodi Z. Gombos É., Veszprémi F. Gerőcs L., Veszprémi F. Szilárd G., Tobisch M. Gombos É. Mohay P. Fernengel A., Schróth Á. Kutrovácz L., Schróth Á. Kutrovácz L. Fernengel A., Faragó N., Szászné H. J. Szászné H.J. Faragó N. Faragó N., Szászné H. J. Kovács Gé., Király Cs., Chikán É., Farkasné G. E. Kovács Gé. Eiben I., Elekes K., Ispánovity E., Rezsekné F. L. Lenkefi Fné Eiben I., Elekes K., Lenkefi Fné., Rezsekné F. L., Sztrókay A. Havasi H., Szabó É. Szabó É., Pál G. Éltető K. Bogdán K., Éltető K. Kovács Á., Gonda Z. Domokos K., Gonda Z. Domokos K. Liu Jing Wang Yuanyuan Regele Gy. Kovács Ga. Bareithné K. M., Kubicza J. Tóvizi K., Sapszon J. Kálmán É., Ferencz G. Tóvizi K., Kubicza J. Tóvizi K., Sapszon J.

24 24 1 a tanári testület 2 Az iskola szolgáltató testülete Stefánné Gál Borbála Deákné Gyenis Ildikó Szorgerné Szabó Ildikó Marácz Mónika ifj. Bartha László Szabóné Szilágyi Erzsébet Márton Zoltán Juhász András Kolláth Ilona Bergovecz József Oláh László Bozsó Gáborné Dományné Gondos Éva Fenyvesi Klára Langó Marianna Váradi Ildikó gazd. ügyintéző iskolatitkár iskolatitkár könyvtáros gondnok alapítványi ügyintéző technikus fénymásolás, kézbesítés laboráns portás portás takarító takarító takarító takarító takarító 4

25 A TANÁRJELÖLTEK földrajz fizika ének biológia angol Vezetőtanár Eiben Ingeborg Elekes Katalin Lenkefi Ferencné Nikolics Noémi Rezsekné Fehér Laura Szénásiné Steiner Rita Faragó Norbert Fernengel András Mészáros Péter Kovács Géza Kéri András Tanárjelöltek Heidecker Hajnalka Horváth Marianna Mogyorósi Tünde Berke Sarolta Elek Melinda Békés Aranka Rita Bugyinszki Adrienn Hajba László Demeter-Rónai Fatime Szenttornyai Eszter Bálint Andrea Fekete Krisztina Aigner Zsuzsa Kozma Zsuzsa Toldy Emese Galamb Dániel Hargitai Zsófia Károlyi Gergely Kretzné Budaker Dóra Czilli-Hornung Erzsébet Kutas Anna Mészáros Erika Toldy Emese Vazsita Eszter Vezsenyi Zoltán Vincze Judit Rittler Alexandra Szurics Annamária Horváth István Jancsó Krisztina Varga Anikó Tóth Zsuzsanna Vörös Zsuzsanna Kuczó Csilla Tomacsek Vivien Varga Brigitta Tényi Adrienn Viktória Szépszabó Melinda Tarné Szabó Magdolna Takáts Gergely Tóth Katalin francia Gonda Zita Horváth Marianna Kozma Zsuzsa Kovács Ágnes Varga Noémi Mónika kémia Kutrovácz László Tényi Adrienn Viktória környezettan Schróth Ágnes Molnár István

26 26 1 a tanárjelöltek 2 magyar matematika német spanyol Vezetőtanár Tanárjelöltek Keisz Ágoston Éles Gergely Volomné Somorjai Hajnalka Lukucz Zsófia Bán Gergely Petrilla Gara Attila Pentz Anna Mária Berki Artúr Imre Varga Brigitta Joó Kinga Balogh Szilvia Miksó Nóra Szabó Ádám Fábry Eszter Rácz Katalin Jancsó Krisztina Winkler Tímea Magna Judit Gerőcs László Hujter Bálint Takáts Gergely Gombos Éva Czilli-Hornung Erzsébet Szabó Balázs Imre Kutas Anna Tobisch Márta Barbarics Márta Törökné Csörgő Judit Veszprémi Ferenc Pártos Boglárka Tillné Kiss Andrea Szabó Éva Bogdán Krisztina Éltető Katalin Czájlik Nóra Garay Bianka Juhász Nikolett Barabásné Hortobágyi Eszter Jeszenszky Márton Ana Sydonia Córdoba Maloschik Dallos Réka Márki Herta Rittler Alexandra Szabó Balázs Imre Zomboryné Jándy Katalin Heidecker Hajnalka Juanjo Luján Egea számítástechnika Palojtay Tamás Benkő Anna Kovács Sándorné Piláth Károly Molnár István Regele György Reck Orsolya Szűcs Ferenc történelem Csapodi Zoltán Barkó Gábor Szilágyi Nóra Schulek Gáspár Tóth Barbara Kiss Csilla Horváth Zsolt Petrilla Gara Attila Mészáros Erika Romhányi László Pál Gergely Juhász Nikolett Papp Rita Magyarné Ulrich Zsuzsanna Czájlik Nóra Pauer László Hermann Nikolett Tomacsek Vivien Balogh Szilvia Katalin Magna Judit Zsigmond Zsolt Hangyálné Praszna Éva Miss Nándor Hutvágner Zsuzsanna Mogyorósi Emese

27 1 a tanárjelöltek 2 27 a tanárjelölt neve (szakja) Gregorics Ádám (angol, francia) Békés Aranka Rita (angol) Szépszabó Melinda (ének-zene) Tarné Szabó Magdolna (ének-zene) Győrfy Anita (fizika) Egyéni összefüggő gyakorlaton résztvevő hallgatók mentora Szénásiné Stener Rita Mészáros Péter szaktárgyi konzulense Domokos Katalin Szénásiné Stener Rita Mészáros Péter Kovács Géza nem szaktárgyi konzulense Tobisch Márta Kovács Gabriella Nagy Áron (fizika) Kovács Géza Kovács Gabriella Palovics Ráhel (francia, spanyol) Juris Renáta (francia, történelem) Nagy Tünde (informatika) Süle Attila (informatika) Gyuricza Sámuel (informatika, környezettan) Rónay Gabriella (informatika, játék és szabadidő szevező ) Győrfy Anita (matematika) Kölesdiné Hajas Dóra (matematika) Komjátiné Cziffra Ildikó (spanyol, játék és szabadidő szervező) Juanjo Luján Egea (spanyol) Lukács Dóra (történelem, angol) Szemethy Tamás (történelem, földrajz) Kovács Ágnes Magyarné Ulrich Zsuzsanna Regele György Piláth Károly Piláth Károly Tobisch Márta Éltető Katalin Bugán Ilona Bogdán Krisztina Gonda Zita Regele György Fernengel András, Kutrovácz László Gerőcs László Kovács Gabriella Kovács Ágnes Szénásiné Steiner Rita, Veszprémi Ferenc Kiss Csilla Elekes Katalin Gerőcs László Csapodi Zoltán Kéri András Gombos Éva

28 28 1 a tanárjelöltek 2 NAPTÁR 4

29 Eseménynaptár szept. 2. okt. 4. okt. 9. okt. 18. okt okt. 22. okt. 25. okt. 26. nov. 3. nov. 5. nov. 18. nov. 22. nov. 23. nov. 25. nov. 30. dec. 3. dec. 7. dec. 14. dec. 21. jan. 5. jan. 7. jan. 17. jan. 18. jan. 24. jan. 28. jan. 29. jan. 31. febr febr. 3. évnyitó verébavatás Krása: Brundibár c. gyerekoperája a nagy tornateremben közösségi szolgálati börze diákönkormányzati hétvége az iskolában megemlékezés az 1956-os forradalomról és szabadságharcról angolosok kreatív írás programja (Halloween) őszi szünet mexikói nap (délutáni program) szaktanári fogadóóra igazgatói tájékoztató a felvételizők szüleinek a németül tanulók bécsi útja szaktanári fogadóóra szalagavató bál DSD német nyelvvizsga Trefort nap karácsonyi koncert és néptáncbemutató téli szünet történelem OKTV második forduló (Baán Tamás, Gyetvai Dániel (12. a)) az első félév utolsó napja irásbeli felvételi a félévi bizonyítványok kiosztása Varga Tamás matematikaverseny második forduló (Lipták Zoltán, Peremiczki Zsófia, Tóth Máté, Tóth Kristóf (7. a), Benke András, Csontos Boldizsár, Hosszú Máté, Nagy Benedek Sándor, Reményi Réka, Tornai Zsombor, Vásárhelyi Márton, Vitéz Benedek (7. b), Abdul-Nour Fady (7. c), Monostori Réka (8. a), Ilinyi Blanka, John Tamás, Wootsch Benedek, Zarka Áron (8. b), Imre Zoltán, Kovács Tamás, Varga Eszter (8. c)) matematika OKTV második forduló (Ryan Anna (11. a), Gyetvai Dániel (12. a), Glavinics Judit, Kalapos András, Penha Felizardo Dániel, Princz Ákos, Tran Hoang László, Uzonyi Anna (12. b), Rekvényi Kamilla (12. c)) Trefort bál síszünet német OKTV második forduló (Ryan Anna (11. a))

30 30 1 naptár 2 febr. 5. angol OKTV második forduló (Rákos Dóra (11. a), Birghoffer Péter (11. b), Nyikos Olívia, Turóczi Fanny (12. c)) febr. 7. francia OKTV második forduló (Zeman Gabriella (11. c), Glavinics Judit (12. b), Gyetvai Dániel (12. a)) febr. 10. kémia OKTV második forduló (Princz Ákos, Varga György (12. b)) febr. 12. művészettörténet OKTV második forduló (Máriáss Blanka (12. c)) febr. 13. fizika OKTV második forduló (Kalapos András (12. b)) febr. 13. Arany Dániel matematikaverseny második forduló (Fülöp Máté, Jávor Ádám, Nguyen Hai (9. b), Barborják Péter, Cervenak Márton, Cynolter Márton, Kalapos Péter, Misius Tamás (9. c), Molnár Petra (10. a), Gyetvai Viktor, Novák Csilla, Rácz Imre (10. c)) febr. 17. biológia OKTV második forduló (Szabó Dea (12. b) I. kategória, Glavinics Judit, Szatmári Eszter, Uzonyi Anna, Varga György (12. b), Cynolter Zsófia, Onodera Daigoro Péter (12. c) II. kategória) febr. 18. spanyol OKTV második forduló (Gay Katalin (12. a), Vitéz Orsolya (11. c), Jánosi Blanka, Sipos Ágota (12. c)) febr. 21. "Fedezd föl a Trefortot" (ismerkedési délután a felvételiző hatodikos diákok számára) febr. 21. rajz és vizuális kultúra OKTV második forduló (Terenyei Tímea (11. b)) febr Árokszállásy Zoltán biológia-környezetvédelmi verseny döntője (Miskolc, Varga Eszter (8. c), Uzonyi Anna, Varga György (12. b)) febr. 22. a műfordító verseny eredményhirdetése febr. 24. ART program a Trefortban febr. 24. dráma OKTV második forduló (Kemény Gabriella (11. a), Csermendy Éva (11. c), Iritz Borbála (11. c), Nyikos Olívia (12. c)) febr. 25. megemlékezés a kommunista diktatúra áldozatairól febr. 28. Trefort vacsoraest (szülői és öregdiák rendezvény) márc. 1. szóbeli felvételi márc matektábor (Kismaros) márc. 11. ART program a Radnótiban márc. 11. Matematika határok nélkül verseny (9. évfolyam) márc. 14. megemlékezés az 1848/49-es forradalomról és szabadságharcról márc a MEP XII. nemzeti ülése (Szentendre) márc. 17. Szt. Patrik ünnepe ír nap márc. 19. a Frankofónia ünnepe márc francia diákszínjátszó fesztivál Pécsett márc német diákcsere (a jeveri diákok fogadása) márc. 25. flashmob a Budapesti Corvinus Egyetemen (kórus)

31 1 naptár 2 31 márc. 27. márc. 28. német OKTV döntő (Ryan Anna (11. a)) ART program az Apáczaiban márc. 29. ápr. 5. a MEP nemzetközi ülése (Bécs, Takács Levente, Nyikos Olívia, László Dániel (12. c)) ápr. 2. spanyol OKTV döntő (Gay Katalin (12. a), Jánosi Blanka, Sipos Ágota (12. c), Vitéz Orsolya (11. c)) ápr. 5. fizika OKTV döntő (Kalapos András (12. b)) ápr. 7. szaktanári fogadóóra ápr papírgyűjtés ápr Anne Frank emlékkiállítás az iskolában ápr. 10. Arany Dániel matematikaverseny döntője (Misius Tamás (9. c), Molnár Petra (10. a) és Gyetvai Viktor (10. c)) ápr Szilárd Leó fizikaverseny döntője (Paks, Stark Lívia (12. a), Onodera Daigoro Péter (12. c)) ápr. 12. XVI. iskolai diákszínjátszó fesztivál ápr. 12. biológia OKTV döntő (Uzonyi Anna, Varga György (12. b)) ápr. 15. megemlékezés a holokausztról ápr. 16. sportnap (Margitsziget) ápr tavaszi szünet ápr. 24. dráma OKTV döntő (Iritz Borbála (11. c)) ápr Jedlik Ányos fizikaverseny döntője (Nyíregyháza, Zára Villő (7. a), Murin Dániel, Wootsch Benedek (8. b), Kovács Benedek, Misius Bálint, Sólymos Petra (9. c)) ápr. 26. kirajzás (7 11. évf.), tanítás a 12. évfolyamon ápr. 28. szaktanári fogadóóra ápr. 29. máj. 6. kölni német diákcsere vendégfogadás ápr. 30. ballagás máj évfolyam: tanítás (4 rövidített óra 13 órától), 9. évfolyam: pénzügyi ismeretek projektnap, évfolyam: pályaorientációs nap, 12. évfolyam: történelem érettségi máj. 12. írásbeli angol szintfelmérő a leendő hetedikeseknek máj nomád tábor (9. c) máj. 28. országos kompetenciamérés a 8. és 10. évfolyamon máj. 29. a francia színjátszókör előadása jún nomád tábor (9. b) jún. 4. közös megemlékezés a nemzeti összetartozás emléknapján jún. 18. évzáró ünnepség az udvaron, utána kóruskoncert és táncház az udvaron jún. 19. aug. 31. tíz iskolai szervezésű nyári tábor

32 32 1 naptár 2 Trefort-napi előadások, programok (2013. december 7.) Egészség, tolerancia Egészség Demetrovics Zsolt: Kérdezz-felelek: kicsit másként a drogokról és egyéb szenvedélybetegségekről Metes Dorottya: Testünk működése Boronkai Zsófia, Kutrovácz László: Műanyag élet Farkas Ferenc: E gyük vagy ne E gyük? Schróth Ágnes: Ki a Duna vizét issza, maga vizét issza vissza? Faragó Norbert: A keringési rendszer számokban Kéri András: Ökolábnyom Heszlényi Judit: Elsősegélynyújtás alapfokon Fernengel András, Piláth Károly: Az iskola öröm-bánat térképe Bessenyei Dávid: Egészségedre!? Az alkohol pozitív és negatív hatásai Dr. Kárpáti Róbert: Élsportolók sportlélektani felkészítése Németh Ágnes: Ne mondj nemet az alkoholra! Kovács Gábor: Az elhízás és következményei Reif Éva: Természetgyógyászat orvos szemmel Bessenyei Dávid: Sürgősségi kórképek és házi praktikák Tóth Tibor: HIV és AIDS felvilágosítás Metes Dorottya: Korunk betegségei Dr. Komjáthy Csaba: A dohányzás patológiája Orszáczki Zsófia: Harcművészeti bemutató és foglalkozás Gábor Marina: Hogyan vagyok a világban?... és magammal? Tolerancia Gálik Éva: Dinamikus áramlás jóga az egészségért kihívás jógával Nézőművészeti Kft: Vakság, színház, beszélgetés Groó Diana: dokumentumfilm: Regina. A világ első női rabbijának élete Snétberger Tehetségközpont: Beszélgetés fiatal roma zenészekkel, mentorokkal Zsigmond Zsolt: film: Schiffer Pál: Mit csinálnak a cigánygyerekek? beszélgetés

33 1 naptár 2 33 Krasznahorkai Emma: Társaság egy tudatos társadalomért tolerancia játékok Messing Vera: Szélre tolva roma médiakép Kende Anna: Honnan erednek és csökkenthetők-e az előítéletek? Czifra Ildikó: Bullying lelki agresszió, megfélemlítés és kiközösítés az iskolában (műhelybeszélgetés) Molnár József: Megszavazzuk? Juhász Tamás: Így él egy vak fiatal Pataki Tamara (12. b): Botlató emlékezet a kollektív emlékezet mozzanatai Németországban Zachor Alapítvány: Zsidó tradíciók interaktív foglalkozás Labrisz Egyesület: Melegség és megismerés interaktív foglalkozás Mezősi Miklós: Sajókaza: emberi jogok széllel szemben Igazgyöngy Alapítvány: A nyomor széle roma tanulók fejlesztése Helsinki Bizottság: Veled is megtörténhet Gergely Vera: Miért lesz sikeres egy vállalat attól, hogy sokszínű? Halácsy Péter: Prezi diverzitás a mindennapokban Iványi Gábor: Gondoskodás az elesettekről Gyetvai Dániel (12. a): Vallási tolerancia a kora újkori Európában Szőnyi Andrea: Előítéletek interaktív foglalkozás Uccu Alapítvány: Ismerjük meg egymást a roma identitásról NaNe Egyesület: Szívdobbanás párkapcsolati erőszak megelőzése

34 34 1 naptár 2 Iskolai szervezésű nyári programok (időrendben) időpont időtartam (nap) a program június osztálytábor helyszín gyereklétszám Vonyarcvashegy a résztvevők köre szervező tanár és kísérők 9. a 30 Piláth Károly június 27. július 3. 7 GyalogTrefort túra Kemeneshát, Balaton-felvidék oszt., öregdiákok 13 Ferencz Gábor, Mészáros Péter, Tobisch Márta június 30. július 4. 5 biciklitúra Fertő-tó 7. b 30 Ujházy Márton, Szabó Éva július osztálytábor Gánt 9. c 27 július biciklitúra Balaton 8. c 30 július osztálytábor Pálköve 11. c 16 Kutrovácz László Faragó Norbert, Kutrovácz László, Fehér Laura Lenkefi Myrtill, Tóvizi Katalin augusztus kenutúra Keszeg-ér, Mosoni- Duna 12. c 11 Mohay Péter augusztus angol nyelvtanfolyam Anglia évf. 17 Bajza Sándor, Gregorics Ádám augusztus biciklitúra Balaton 8. a 30 Gács Enikő, Mészáros Péter augusztus osztálytábor Vonyarcvashegy 7. a 27 Weiszburg Zsuzsanna

35 EREDMÉNYEK 4

36 36 1 eredmények 2 Tanulmányi eredmények tantárgyak 7. a 7. b 7. c 8. a 8. b 8. c magyar irodalom 4,82 4,65 4,79 4,65 4,64 4,71 magyar nyelvtan 4,70 4,29 4,94 4,56 4,21 4,57 történelem 4,18 4,41 4,62 4,59 4,39 4,63 angol 4,58 4,52 4,82 4,76 4,73 4,82 német 4,78 4,78 4,22 4,86 3,86 francia spanyol orosz kínai matematika 4,61 4,29 4,44 4,44 3,94 4,51 informatika 4,36 4,50 4,65 3,94 4,24 3,89 fizika 4,48 4,68 4,94 4,38 4,27 4,57 biológia 4,48 4,44 4,88 4,56 4,39 4,34 kémia 4,41 4,18 4,60 földrajz 4,39 4,35 4,82 4,06 4,15 4,09 ének 4,91 4,88 4,94 4,29 3,94 3,83 rajz, művészettörténet 5,00 4,94 5,00 4,97 4,94 4,91 testnevelés 4,44 4,59 4,68 4,76 4,50 4,54 néptánc 4,64 4,71 4,82 erkölcstan 5,00 4,79 5,00 társadalomismeret kultúrfakt média modul média fakt átlag (mag., szorg. nélkül) 4,59 4,57 4,80 4,47 4,34 4,44

37 1 eredmények a 9. b 9. c 10. a 10. b 10. c 11. a 11. b 11. c 12. a 12. b 12. c 4,56 4,53 4,43 4,09 4,19 4,38 4,67 4,41 4,74 4,73 4,36 4,84 4,68 4,74 4,26 3,88 4,19 4,28 4,67 4,44 4,50 4,79 4,36 4,90 4,68 4,65 4,60 4,67 3,78 4,19 3,74 4,39 4,68 4,39 4,42 4,81 4,74 4,76 4,82 4,52 4,53 4,53 4,68 4,69 4,85 4,78 4,75 4,79 4,40 4,81 4,60 4,27 3,85 4,22 4,29 4,29 4,73 4,08 4,11 4,75 4,67 4,83 5,00 3,89 4,33 4,54 3,88 4,18 4,17 4,00 4,89 4,86 5,00 5,00 4,29 4,80 3,82 4,78 4,50 4,20 4,00 4,08 4,73 4,55 4,80 4,75 4,78 5,00 4,67 4,75 4,75 4,00 4,50 4,17 4,50 5,00 5,00 5,00 5,00 4,50 5,00 4,29 4,03 4,11 3,67 3,84 3,84 3,76 3,82 4,24 4,03 4,36 4,71 4,88 3,91 4,40 3,76 3,75 4,38 5,00 5,00 5,00 4,47 4,26 4,20 3,00 3,97 4,06 3,94 4,03 4,47 4,00 4,75 5,00 4,44 4,18 4,69 4,33 4,31 4,41 3,91 4,35 4,26 4,75 5,00 5,00 4,24 3,88 4,71 3,45 3,38 3,59 3,59 4,18 4,59 4,50 4,89 4,32 4,18 4,57 4,24 4,28 4,13 5,00 5,00 5,00 4,03 3,81 4,00 4,94 5,00 5,00 4,91 4,97 4,72 5,00 5,00 5,00 4,79 4,53 4,29 4,58 4,43 4,56 4,62 4,34 4,59 5,00 4,88 4,90 4,21 4,45 5,00 5,00 5,00 5,00 5,00 5,00 5,00 5,00 5,00 5,00 5,00 5,00 4,62 4,44 4,54 4,15 4,16 4,29 4,20 4,28 4,55 4,47 4,55 4,86

38 38 1 eredmények 2 Érettségi eredmények 12. a 12. b 12. c tantárgyak vizsgázók száma átlag vizsgázók száma átlag vizsgázók száma átlag emelt közép emelt közép emelt közép emelt közép emelt közép emelt közép magyar nyelv és irodalom ,00 4, , ,90 történelem ,43 4, ,88 4, ,00 4,76 matematika ,00 4, ,00 4, ,00 4,95 fizika 6 1 4,83 4, ,00 5, ,00 5,00 kémia 2 4,00 8 5, ,00 5,00 biológia 3 4, ,91 5, ,00 4,33 földrajz 1 5,00 2 5,00 1 5,00 angol ,81 4, ,67 4, ,77 4,86 német 3 1 4,66 5, ,00 5, ,00 5,00 francia 1 3 5,00 5, ,80 4, ,00 4,00 magyar mint idegen nyelv 1 5,00 spanyol 2 5, ,00 5,00 társ.ism. 2 4, ,00 4,67 informatika 2 4 5,00 4, ,00 4, ,00 5,00 testnevelés 4 3,75 műv.történet 1 5,00 2 4,50 1 5,00 ének 1 5,00 1 5,00

39 1 eredmények 2 39 A legjobb érettségi átlagok Azon diákok nevei olvashatók itt, akiknek az érettségi vizsgákon elért eredményeinek átlaga legalább 92 százalék. Zárójelben a tanulók emelt szintű, majd a középszintű érettségi vizsgáinak száma van feltüntetve. Berky Attila Zsolt (12. a) (1, 4) (ld a képen) 97,60 Varga György (12. b) (1, 5) 97,33 Gyetvai Dániel (12. a) (2, 3) 97,00 Borbíró Ádám (12. a) (2, 3) 95,80 Uzonyi Anna (12. b) (2, 4) 95,67 Kása Barnabás (12. a) (1, 4) 94,60 Rekvényi Kamilla (12. c) (3, 2) 93,80 Kalapos András (12. b) (2, 3) 93,80 Stark Lívia Zsuzsanna (12. a) (2, 4) 93,33 Bereczki Márk (12. c) (2, 4) 93,00 Papp Dóra (12. c) (1, 4) 93,00 Cynolter Zsófia (12. c) (1, 5) 92,50 Szatmári Eszter (12. b) (2, 4) 92,50 Penha Felizardo Dániel (12. b) (1, 4) 92,20 Orbán Balázs (12. c) (2, 3) 92,00

40 40 1 eredmények 2 Versenyeredmények [Szögletes zárójelben a felkészítõ tanárok nevei olvashatók] Nemzetközi eredmény Nemzetközi Biológia Diákolimpia Uzonyi Anna (12. b) [Szászné Heszlényi Judit tanárnő és Faragó Norbert tanár úr tanítványa] a válogató versenyen való eredményes szereplésével a négyfős magyar csapat tagjaként kijutott a Baliban (Indonézia) megrendezett nemzetközi diákolimpiára, amelyen ezüst minősítést ért el. Országos eredmények Országos Középiskolai Tanulmányi Verseny dráma Iritz Borbála (11. c) 8. helyezés [Kiss Csilla] biológia Uzonyi Anna (12. b) 1. helyezés [Faragó Norbert, Szászné Heszlényi Judit] Varga György (12. b) 27. helyezés [Faragó Norbert, Szászné Heszlényi Judit] Kalapos András (12. b) fizika 27. helyezés [Kovács Géza] francia Gyetvai Dániel (12. a) 6. helyezés [Domokos Katalin, Gonda Zita] Glavinics Judit (12. b) 18. helyezés [Gonda Zita] Terenyei Tímea (11. b) rajz és vizuális kultúra 12. helyezés [Kovács Gabriella] mozgókép és médiaismeret Teplán Dániel (11. b) 9. helyezés [Fábián László] Ryan Anna (11. a) német nyelv 12. helyezés [Szabó Éva]

41 1 eredmények 2 41 spanyol nyelv Gay Katalin (12. a) 2. helyezés [Bugán Ilona, Éltető Katalin] Sipos Ágota (12. c) 17. helyezés [Bogdán Krisztina, Éltető Katalin] Vitéz Orsolya (11. c) 28. helyezés [Éltető Katalin] Jánosi Blanka (12. c) 29. helyezés [Bogdán Krisztina, Éltető Katalin] Árokszállásy Zoltán biológiaverseny Uzonyi Anna (12. b) 1. helyezés [Faragó Norbert, Szászné Heszlényi Judit] Varga György (12. b) 5-6. helyezés [Faragó Norbert, Szászné Heszlényi Judit] Varga Eszter (8. c) 22. helyezés [Faragó Norbert, Szászné Heszlényi Judit] Arany Dániel matematikaverseny Misius Tamás (9. c) 3-5. helyezés [Ujházy Márton] Molnár Petra (10. a) a döntőbe jutott [Ujházy Márton] Gyetvai Viktor (10. c) a döntőbe jutott [Szilárd Gábor] Szilárd Leó országos fizikaverseny Onodera Daigoro Péter (12. c) Stark Lívia (12. a) 16. helyezés [Kovács Géza] 18. helyezés [Kovács Géza] Titok országos angol feladatmegoldóverseny Nyerges Balázs, Pallós Dávid (7. c) 7. helyezés [Nikolics Noémi] Bánhidi Eszter, Csabai Lili, Gyúró Kinga (7. c) 10. helyezés [Nikolics Noémi] Nagy Beáta, Bodrogi Flóra, Nguyen Huon Giang (8. a) 8. helyezés [Sztrókay András] Jedlik Ányos országos fizikaverseny Zára Villő (7. a) 16. helyezés (III. díj) [Király Csaba] Kovács Benedek (8. c) 29. heyezés (IV. díj) [Chikán Éva] Wootsch Benedek (8. b) 15. helyezés (III. díj) [Chikán Éva] Murin Dániel (8. b) 28. helyezés (IV. díj) [Chikán Éva] Misius Tamás (9. c) 13. helyezés (IV. díj) [Farkasné Gács Enikő] Sólymos Petra (9. c) 22. helyezés (VI. díj) [Farkasné Gács Enikő] Angol nyelvű írói pályázat Böröczky Csenge és Nádi Flóra (7. c) [Nikolics Noémi tanárnő tanítványai] és Szatmári Eszter (12. b) [Elekes Katalin tanárnő tanítványa] bekerültek kategóriájuk tíz legjobb írója közé a következő írói pályázaton: The 9th Annual Short Story Contest (Hungary s Largest Writing Contest). Több mint 450 mű közül választotta ki a 37 tagú zsűri a kategóriánkénti legjobb tízet.

42 42 1 eredmények 2 KÖR színházi vetélkedő Három budapesti színház kétfordulós országos színházi versenyt rendezett középiskolás csapatok számára. Negyvenhat középiskola indult, köztük két budapesti. A döntőben a Csermendy Éva (11. c), Kemény Gabriella, Kling Emma (11. a) összeállítású csapat [Pentz Anna Mária tanárnő tanítványai] az ötödik helyen végzett. Ottlik emléknapok Az Ottlik emléknapok keretében megrendezett középiskolai irodalmi verseny döntőjében a Bagossy Júlia, Kméczik Regina, Tóth Boglárka, Tóth Zsófia, Sonnewend Eszter (9. a) [Fábián László tanár úr tanítványai] összeállítású csapat második helyezést ért el a es mezőnyben. Kárpát-medencei középiskolás irodalmi pályázat és tábor Az április között Sárváron megrendezett találkozón a többségében költőkből és írókból álló zsűri Csonka Szilviát (11. c) próza kategóriában dicséretben részesítette. Kövesd a kutatókat A Kövesd a kutatókat! vetélkedő szóbeli döntőjében Kereszturi Dóra és Magyar Laura (9. b) az 5. helyezést érték el. A versenyen 233 Kárpát-medencei csapat mérte össze tudását négy írásbeli fordulón keresztül, a döntőbe a legjobb 17 csapat jutott. A verseny tematikája a február-márciusi Földgömb Atacama klímamonitoring expedíció volt. Matematika határok nélkül Az osztályok közötti versenyben a 9. b osztály 3 5. helyezést ért el. [Farkas Ferenc, Gerőcs László] Országos spanyol nyelvű vers- és prózamondó verseny kötelező szabadon választott Novák Csilla (10. c) [Bogdán Krisztina] próza 4. helyezés 5. helyezés Máriáss Lenke (10. c) [Bogdán Krisztina] próza 5. helyezés 5. helyezés Barna Evelyn (10. b) [Éltető Katalin] próza 12. helyezés 3. helyezés Tugwell Dániel (10. b) [Éltető Katalin] vers 14. helyezés 13. helyezés Aradi Sára (9. a) Kovács Regina (9. a) Kínai Nyelvi Híd (kínai nyelvi verseny) 1. helyezés 2. helyezés

43 1 eredmények 2 43 Floorball diákolimpia A floorball diákolimpián unihoki kategóriában V. korcsoportban az országos elődöntő IV. helyén végzett csapat: Jávor Ádám, Tósoki Koppány, Zarka Bence, Zarka Áron, Dobos Gergely, Koncz Álmos, Imre Zoltán, Kovács Benedek. Ugyanitt IV. korcsoportos csapatunk az V. helyet érte el. Játékosok: Dobos Gergely, Imre Zoltán, Koncz Álmos, Kovács Benedek, Penc Patrik, Szulovszky Péter, Vitéz Benedek, Zarka Áron Tollaslabda A tollaslabda országos diákolimpia döntőjében Károlyi Angéla (8. b) harmadik helyezést ért el. Krutilla József országos akvarellfestő verseny Terenyei Tímea (11. b) 1. helyezés Hódítsd meg a biteket Az egyfordulós, 40 perces nemzetközi informatikai és számítógép-készség versenyen a 7-8. osztályosok között Kovács Benedek (8. c) [Regele György tanár úr tanítványa] második helyezést ért el. Gordonkaverseny Tomasz Máté (11. c) a XII. országos Starker János gordonkaversenyen a saját korosztályában indulók közt első díjat nyert. Sízés Solti Anna (8. b) az alpesi sí diákolimpia országos döntőjében első helyezett lett. Női párbajtőr A Szabad Lilla (10. c), Szabadkai Petra (10. a), Szulovszky Mária (10. a) női párbajtőr csapat az országos diákolimpián harmadik helyezést ért el. Iskolai eredmények Francia műfordítási verseny Kocsis Orsolya (12. c) Lovász Borbála (10. c) Zeman Gabriella (11. c) 1. helyezés 2. helyezés 3. helyezés

44 44 1 eredmények 2 Vers és prózamondó verseny Vers, 7 8. évfolyam Sõregi-Niksz Alfréd (8. b) Szombathelyi Anna (7. b) Lipták Zoltán (7. a) 1. helyezés 2. helyezés 3. helyezés Vers, évfolyam Csonka Szilvia (11. c) Simon Mihály (9. b) Kiss Fruzsina (10. a) Szabó Máté (10. a) Próza, évfolyam Dobos Gergely (8. c) Kereszturi Dóra (9. b) Barabás Bíborka (8. b) 1. helyezés 2. helyezés 2. helyezés 3. helyezés 1. helyezés 2. helyezés 3. helyezés Angol nyelvi levelezőverseny 9. évfolyam Bálint Klaudia (9. a) Simola Rita (9. a) Rieder Anna Róza (9. b) 1. helyezés 2. helyezés 3. helyezés 10. évfolyam Szabad Lilla (10. c) Mohácsi Erzsébet (10. b) Harai Adél (10. b) Strommer Anna (10. b) 1. helyezés 2. helyezés 3. helyezés 3. helyezés Helyesírási verseny 7-8. oszt. Mezősi Eszter (7. c) Zilahy Anna (7. c) Ruzsbánszki Sára (8. c) 1. helyezés 2. helyezés 3. helyezés oszt. Borsós Hanna (9. a) Birghoffer Péter (11. b) Koller Domonkos (11. b) 1. helyezés 2. helyezés 3. helyezés

45 1 eredmények 2 45 Végzős diákjaink iskolai kitüntetései Április 30-án a Magyar Nemzeti Múzeum előtt rendezett ballagási ünnepségen Poros András igazgató úr a következő végzős diákoknak adott át kitüntetést hat éves iskolai munkájukért, példamutatásukért, szorgalmukért. Trefort Ágoston emlékérem Gyetvai Dániel (12. a) Kalapos András (12. b) Uzonyi Anna (12. b) Varga György (12. b) Trefort Ágoston emléklap Garamvölgyi Eszter (12. a) Gay Katalin (12. a) Glavinics Judit (12. b) Szűcs Evelin (12. b) Cynolter Zsófia (12. c) Iritz Márton (12. c) Oklevél Kertész Virág (12. a) Palchuber Enikő (12. a) Szabó Dea (12. b) Zanathy-Pintér Anna (12. b) Rekvényi Kamilla (12. c) Sipos Ágota (12. c)

46 46 1 eredmények 2 Kolos Dávid Emlékdíj 2007 nyarán iskolánk 11. b osztályos tanulója, Kolos Dávid egy ausztriai osztálykiránduláson tragikus balesetet szenvedett. Szülei és hozzátartozói létrehoztak egy alapítványt és a Kolos Dávid Emlékdíjat, azzal a céllal, hogy Dávid emlékét megőrizzük, ébren tartsuk. A díjat minden évben egy (esetleg megosztva több) tizenegyedikes trefortos diák kaphatja meg. A díj elnyerésének nem feltétele a kimagasló tanulmányi-, sport-, művészeti eredmény, annak odaítélésekor Dávid emlékéhez legméltóbbnak azt a diákot tartja a Kuratórium, aki a közösségért, az osztályért, a barátokért a legtöbbet tette és teszi, aki tehát az emberi kapcsolataiban mutat fel hosszú időn keresztül valami kiemelkedőt. A három tizenegyedikes osztály javaslatot tesz a Kuratóriumnak, amely ezek alapján eldönti, hogy ki kapja az emlékdíjat. A Kuratórium az alapítvány számlájára beérkezett adományok éves kamatát osztja ki tárgy-, illetve pénzjutalom formájában kb. ötvenezer-százezer forint értékben. A tanévzáró ünnepélyen, 2014-ben a következő tanulók kaptak Kolos Dávid Emlékdíjat I. fokozat Terenyei Tímea (11. b) II. fokozat Kling Emma (11. a) és Fülöp Réka (11. c)

47 1 eredmények 2 47 A papírgyűjtés eredménye Az összegyűjtött papírmennyiség (kg) ősszel tavasszal összesen helyezés 7. a b c a b c a b c a b c a b c a b c összesen A papírgyűjtést Kutrovácz László tanár úr, Csépány Patrícia, Németh Katalin, Szondi Ádám (9. c) szervezték. Az első helyezett jutalma minden évben egy tanítás nélküli nap, melyet az osztály általában együtt tölt el. 4

48 48 1 eredmények 2 A sportnap eredményei Az osztályok közötti verseny végeredménye a 9. c 7. c 8. c 8. a 7. a 9. a 7. b 10. c 9. b 10. b 10. a 8. b 11. c 11. b 11. évf. 10. évf. 9. évf. 8. évf. 7. évf. 11. évf. 10. évf. 9. évf. 8. évf. 7. évf. Távolugrás 1. Bánhidi Eszter (7. c) 375 cm 1. Jókay Kristóf Vince (7. c) 430 cm 2. Szabó Boglárka (7. a) 370 cm 2. Molnár Péter (7. b) 400 cm 3. Élő Dorottya Anna (7. a) 365 cm 3. Várnay Ádám Alfonz (7. c) 380 cm 1. Kovács Gabriella (8. a) 360 cm 1. Donkó Zsombor (8. c) 413 cm 2. Gombár Zsófia (8. c) 355 cm 2. Papp Dávid (8. a) 410 cm 3. Varga Eszter (8. c) 335 cm 3. Schuch Barnabás (8. c) 393 cm 1. Karancsi Zsófia (9. b) 425 cm 1. Papp András (9. a) 453 cm 2. Sonnevend Eszter (9. a) 360 cm 2. Horváth András (9. b) 425 cm 3. Bakos Lilla Jázmin (9. a) 355 cm 3. Tompa Gábor (9. c) 424 cm 1. Gyúró Fanni (10. c) 380 cm 1. Döge Nándor (10. b) 528 cm 2. Szabadkai Petra (10. a) 368 cm 2. Rácz Imre (10. c) 500 cm 3. Strommer Anna (10. b) 355 cm 3. Mógor Zoltán (10. a) 460 cm 1. Csaba Zsófia (11. a) 365 cm 1. Edelmayer Márton (11. c) 490 cm 2. Tornai Virág (11. a) 355 cm 2. Vörös Miklós (11. c) 485 cm 3. Lendvai Karolina (11. a) 340 cm 3. Nagy-Czirok Kálmán (11. a) 485 cm Helyből távolugrás 1. Kádár Kinga (7. c) 214 cm 1. Szelényi Kristóf (7. a) 235 cm 2. Ruff Eszter (7. c) 207 cm 2. Jókay Kristóf Vince (7. c) 233 cm 3. Peterdi Panna (7. b) 205 cm 3. Csizmadia Zsombor (7. a) 221 cm 1. Kovács Gabriella (8. a) 220 cm 1. Donkó Zsombor (8. c) 240 cm 2. Gombár Zsófia (8. c) 203 cm 2. Papp Dávid (8. a) 238 cm 3. Király Csenge (8. c) 200 cm 3. Budavári Richárd (8. c) 237 cm 1. Karancsi Zsófia (9. b) 231 cm 1. Cervenak Márton (9. c) 275 cm 2. Simola Rita Sára (9. a) 214 cm 2. Szelényi Márton (9. a) 261 cm 3. Rácz Emese (9. c) 210 cm 3. Szlovák Balázs (9. b) 245 cm 1. Szabó Flóra Emese (10. a) 231 cm 1. Rácz Imre (10. c) 264 cm 2. Gyúró Fanni (10. c) 224 cm 2. Döge Nándor (10. b) 251 cm 3. Szánthó Alexandra (10. b) 223 cm 3. Zarka Bence (10. a) 250 cm 1. Horváth Csenge (11. b) 243 cm 1. Balaton Gábor (11. a) 285 cm 2. Tornai Virág (11. a) 213 cm 2. Dobreff Gergely (11. a) 280 cm 3. Cserne Flóra (11. c) 212 cm 3. Vörös Miklós (11. c) 268 cm

49 1 eredmények évf. 10. évf. 9. évf. 8. évf. 7. évf. 11. évf. 10. évf. 9. évf. 8. évf. 7. évf. Kislabdahajítás 1. Peterdi Panna (7. b) 32 m 1. Nyúzó Bence (7. a) 58 m 2. Eszter Viktória (7. a) 31 m 2. Papp Márton (7. b) 55 m 3. Róth Magdolna (7. a) 28 m 3. Cervenak Miklós (7. a) 46 m 1. Pistyán Ágnes (8. c) 47 m 1. Donkó Zsombor (8. c) 51 m 2. Szabó Kata Zsófia (8. b) 39 m 2. Tulipán Norbert (8. a) 49 m 3. Szauder Anna (8. c) 38 m 3. Koncz Álmos (8. c) 44 m 1. Tóth Zsófia (9. a) 34 m 1. Fürst Máté (9. a) 55 m 2. Rácz Júlia (9. b) 31 m 2. Kalapos Péter (9. c) 50 m 3. Karancsi Zsófia (9. b) 30 m 3. Barborják Péter (9. c) 48 m 1. Harai Adél (10. b) 38 m 1. Szabó Dániel (10. c) 65 m 2. Szabadkai Petra (10. a) 29 m 2. Galgóczy Tamás (10. c) 65 m 3. Szántó Alexandra (10. b) 28 m 3. Rácz Imre (10. c) 65 m 1. Bartucz Luca (11. b) 39 m 1. Tóth Fábián (11. a) 63 m 2. Zeman Gabriella (11. c) 37 m 2. Vörös Miklós (11. c) 62 m 3. Lendvai Karolina (11. a) 36 m 3. Balaton Gábor (11. a) 59 m Súlylökés 1. Kádár Kinga (7. c) 7,05 m 1. Karancsi Boldizsár (7. a) 10,2 m 2. Peterdi Panna (7. b) 6,80 m 2. Payrits Márton (7. c) 9,8 m 3. Szabó Boglárka (7. a) 6,80 m 3. Forray András (7. c) 9,6 m 1. Király Csenge (8. c) 8,86 m 1. Donkó Zsombor (8. c) 11,1 m 2. Pistyán Ágnes (8. c) 7,30 m 2. Mile Dávid (8. a) 10,0 m 3. Gombár Zsófia (8. c) 6,95 m 3. Budavári Richárd (8. c) 9,8 m 1. Rácz Emese (9. c) 8,80 m 1. Donkó Dániel (9. a) 13,7 m 2. Gaál Edina (9. c) 8,70 m 2. Ispánki Marcell (9. a) 12,2 m 3. Nagy Emese (9. b) 8,60 m 3. Gaskó Simon (9. b) 11,9 m 1. Gyúró Fanni (10. c) 8,15 m 1. Rácz Imre (10. c) 13,1 m 2. Csomós Ildikó (10. a) 8,10 m 2. Pieskó Márk (10. a) 12,4 m 3. Szabó Flóra Emese (10. a) 7,75 m 3. Zarka Bence (10. a) 11,2 m 1. Tornai Virág (11. a) 8,10 m 1. Balaton Gábor (11. a) 12,5 m 2. Szénási Júlia (11. a) 8,00 m 2. Edelmayer Márton (11. c) 12,2 m 3. Kiss Rita Szilvia (11. a) 7,90 m 3. Tóth Fábián (11. a) 11,9 m

50 50 1 eredmények évf. 10. évf. 9. évf. 8. évf. 7. évf. 11. évf. 10. évf. 9. évf. 8. évf. 7. évf. Futás 100 m 1. Kádár Kinga (7. c) 14,21 1. Nyúzó Bence (7. a) 13,53 2. Bánhidi Eszter (7. c) 14,41 2. Szelényi Kristóf (7. a) 13,65 3. Rácz Laura (7. b) 14,93 3. Jókay Kristóf Vince (7. c) 13,69 1. Szabó Eszter (8. b) 14,81 1. Schuch Barnabás (8. c) 13,32 2. Kovács Gabriella (8. a) 14,96 2. Stephenson Gedeon (8. c) 13,84 3. Varga Eszter (8. c) 15,06 3. Csitkovics Péter (8. c) 13,85 1. Kubik Csenge (9. b) 13,69 1. Dallos Martin (9. b) 12,15 2. Karancsi Zsófia (9. b) 14,25 2. Nguyen Nam Son (9. c) 12,35 3. Kádár Anna (9. c) 14,30 3. Horváth András (9. b) 12,91 1. Jakab Réka Franciska (10. a) 13,91 1. Döge Nándor (10. b) 11,75 2. Gyúró Fanni (10. a) 14,96 2. Krémer Márk (10. c) 12,28 3. Szabadkai Petra (10. a) 15,00 3. Tremmel Dávid (10. a) 12,58 1. Tornai Virág (11. a) 14,37 1. Beleznai Kornél (11. c) 12,30 2. Szénási Júlia (11. a) 15,09 2. Békefi Balázs (11. a) 13,03 3. Sulyok Hanna (11. a) 15,44 3. Tóth Fábián (11. a) 13, m 1. Kérdő Virág Panna (7. b) 0:09:06 1. Forray András (7. c) 0:07:36 2. Bánhidi Eszter (7. c) 0:09:09 2. Karancsi Boldizsár (7. a) 0:07:52 3. Papp Sára (7. a) 0:09:29 3. Várnay Ádám (7. c) 0:08:06 1. Kovács Gabriella (8. a) 0:09:23 1. Donkó Zsombor (8. c) 0:07:40 2. Gombár Zsófia (8. c) 0:09:32 2. Hegedűs Márton (8. b) 0:07:42 3. Pistyán Ágnes (8. c) 0:09:33 3. Sárosi András Dávid (8. c) 0:07:45 1. Kubik Csenge (9. b) 0:07:53 1. Dallos Martin (9. b) 0:07:05 2. Karancsi Eszter (9. a) 0:08:53 2. Szelényi Márton (9. a) 0:07:37 3. Tóth Boglárka (9. a) 0:09:02 3. Rozsáli Márton (9. a) 0:08:01 1. Szabad Lilla (10. c) 0:08:38 1. Csűri Soma (10. b) 0:07:20 2. Molnár Apollónia (10. c) 0:09:45 2. Király Zalán (10. b) 0:07:20 3. Szabadkai Petra (10. a) 0:09:55 3. Rácz Imre (10. c) 0:08:00 1. Kamarás Kitti Edit (11. c) 0:09:04 1. Edelmayer Márton (11. c) 0:07:34 2. Fülöp Réka (11. c) 0:09:40 2. Gábos Zoltán (11. a) 0:07:40 3. Ryan Anna (11. a) 0:09:46 3. Winkler Miksa (11. a) 0:07:56

51 1 eredmények évf. 10. évf. 9. évf. 8. évf. 7. évf. Szigetkör 1. Bánhidi Eszter (7. c) 29:52:00 1. Vitéz Benedek (7. b) 22:38:00 2. Gruhala Patrícia (7. b) 32:17:00 2. Forray András (7. c) 23:25:00 3. Rothärmel Réka (7. a) 33:47:00 3. Bärnkopf Dávid (7. a) 26:26:00 1. Cserhalmi Júlia Virág (8. b) 27:36:00 1. Sárosi András (8. c) 29:11:00 2. Pál Fanni Ilona (8. a) 31:39:00 2. Kanyik Dániel (8. a) 31:29:00 3. Kun Bernát (8. b) 33:48:00 1. Karancsi Eszter (9. a) 26:52:00 1. Cervenak Márton (9. c) 27:43:00 2. Koncz Lili (9. c) 27:37:00 2. Szondi Ádám (9. c) 28:28:00 3. Soós Lilla (9. c) 33:00:00 3. Barborják Péter (9. c) 34:28:00 1. Szabad Lilla (10. c) 28:18:00 1. Tugwell Dániel (10. b) 24:53:00 2. Tölgyesi Anna (10. b) 36:24:00 2. Reményi Gergely (10. c) 27:10:00 3. Szautner Márk (10. c) 39:29:00 1. Gyéresi Orsolya (11. a) 34:11:00 1. Winkler Miksa (11. a) 23:15:00 2. Koller Domonkos (11. b) 26:08:00 3. Gábos Zoltán (11. a) 29:36:00 10x100 m váltó Kosárlabda 7. évf c 8. évf c 9. évf a 10. évf a a a c b b b 11. évf a 7. évf b b a c c a 7. évf. 7. évf. 4x100 m váltó c 8. évf a 9. évf b 10. évf c 11. évf c b c a a a a b c b b a 8. évf a 9. évf. Foci a 10. évf c 11. évf a b c c b c c b b a b 10. évf. 9. évf. 8. évf c c b a a b c b a c a c b b c a a 7. évf c 8. évf c Röplabda 9. évf c 10. évf c 11. évf b a a b a c b b a b a 11. évf b c a a b 7. évf a 8. évf c Kötélhúzás 9. évf a 10. évf a, b 11. évf a c b c c c b a b b

52 52 1 eredmények 2 Diákszínjátszó fesztivál április 12. A XVI. diákszínjátszófesztivál volt a harmadik, amelyre Sztrókay András tanár úr szervezésében az iskola erre a célra kialakított színháztermében került sor. A következő darabokat láthattuk. 7. a Játssz, kisgyerek! (rendezte: Balázs Edgár és Fűzik Mira) 7. b Lázár Ervin: Bab Berci a városban (rendezte: Bozóki Gabriella) 8. b Spiró György: Koccanás (rendezte: Pentz Anna Mária) 9. b Boris Vian: Tajtékos napok (rendezte: Horváth András) 10. a Sławomir Mrożek: Károly (rendezte: Simonyi-Lengyel Mira) 10. c 2084 (rendezte: Sztrókay András) 11. a Spiró György: Koccanás (rendezte: Kling Emma és Fábián László) francia diákszínjátszó csoport Les enfants cachés (rendezte: Poros András) A zsűri a következő díjakat, okleveleket adta át a fesztivál végén: vándordíj arany fokozatú előadások ezüst fokozatú előadások bronz fokozatú előadások 7. b osztály 7. b osztály, francia diákszínjátszó csoport 7. a osztály, 9. b osztály, 10. c osztály, 11. a osztály 10. a osztály, 8. b osztály különdíjak a legjobb női szereplő Lovász Borbála (10. c) a legjobb férfi szereplő Zahorán Marcell (10. a) Benjámin-díj Molnár Péter (7. b) a legjobb rendezés Horváth András (9. b) a legjobb színpadi változat Kling Emma (11. a) a legjobb társulat 7. a osztály a zsűri különdíja francia színjátszó csoport

53 BESZÁMOLÓK 4

54 54 1 beszámolók évközi programokról 2 Matektábor (2014. március 7 9.) Március 7 9. között töltöttünk el két napot Kismaroson a tizedik jubileumi matektábor keretén belül. A délutáni érkezést követően nem volt sok időnk kipihenni a hét fáradalmait, öt órától Gerőcs tanár úr megismertette velünk Euler poliéder tételét. Ezután kétfelé vált a társaság, mi a háromszög rengeteg objektuma közül választottunk néhányat és azokkal foglalkoztunk, míg a kisebbek érdekes feladatokat oldottak meg. Vacsora után Fehérvári János gordonkaművész adott élvezetes koncertet, a rövid hangversenyt követően az érdeklődők filmet nézhettek. Szombaton korán keltünk, délelőtt geometriával és számelmélettel foglalkoztunk, az ebédet követően hosszabb sétán vettünk részt Ujházy tanár úr vezetésével. A visszaérkezést követő rövid pihenő után Euler életéről tudhattunk meg többet, valamint a háromszög magasságpontjával kapcsolatos versenyfeladatokon gondolkodhattunk. Az este folyamán került sor a már hagyományosnak mondható matek totóra, amelyen mindenki kisebb-nagyobb sikerrel teljesítette a 13 kitűzött példát. Vasárnap ismételten geometria és izgalmas stratégiai játékok voltak terítéken, amit azt hiszem mindenki nagyon élvezett. A legnehezebb feladatnak az ígérkezett, hogy hogyan lehet feljuttatni a janicsárokat Dobó várába, de a foglalkozás végére fény derült a titokra. Idén a fotók elkészítése után elmaradt a szokásos fogadalomtétel, amikor mindenki megígéri, hogy jövőre is eljön a táborba, ám nem hiszem, hogy ez bármelyikünket is meg fog gátolni abban, hogy a következő évben is eltöltsünk együtt egy hétvégét, csak mi és a számok.

55 1 beszámolók évközi programokról 2 55 MEP 2014 A nemzeti ülés (Szentendre, március ) Az Európai Parlament szakkör menetrendszerűen indult idén is, szeptember második felében. Az első pár hónapban a megszokott módon az éppen aktuális témákat elemeztük, többek között a kibontakozóban lévő ukrán válságot. Természetesen érveléstechnikánkat és EU-s alapismereteinket is bővítettük. A nemzeti ülésre januárban kaptuk meg a témákat, melyeket már egyénileg dolgoztunk fel. A szakkörön később az egyes bizottságok témáit előadta az a tag, aki azzal foglalkozott, majd közösön tárgyaltuk a feltett kérdéseket. Az ülés előtt mini MEP összejöveteleket tartottunk, amelyeken az újabbak ízelítőt kaphattak arról, hogyan fog lezajlani a nagy esemény. A 2014-es nemzeti ülést Szentendrén rendezték a ferencesek, ezért nem volt szükség ott alvásra, minden nap HÉV-vel mentünk oda-vissza. Az első napi csapatépítést követően munkához láttak a bizottságok. Két napon keresztül bizottsági ülések voltak, amelyeken az érintettek megtárgyalták ezúttal már komoly körülmények között a rendezők által feltett kérdéseket, és legjobb tudásuk szerint válaszoltak azokra. A MEP-nek ez a része nem csupán arról szól, hogy mindenki megmutathassa mit tud, hanem tíz embernek kell együtt dolgoznia és konszenzusra jutnia olyan kérdésekben, mint például, milyen adókat vessenek ki a Transzatlanti Megegyezés keretében, vagy, hogy milyen szankciókkal sújtsa az EU Oroszországot. Tíz bizottság tárgyalt tehát külön-külön két napon keresztül. Ezt követte a lobbi, amelyen minden bizottság ismertette munkáját a többiek előtt. Ilyenkor mindenkinek lehetősége van módosításokat beadni a bizottságok javaslataihoz, így mindenki bekapcsolódhat egy-egy határozati javaslat kialakításába. A lobbi után következik tradicionálisan a plenáris ülés, amelyen minden egyes bizottság határozati javaslatait hozzávetőleg másfél órán keresztül tárgyalják a résztvevők, kérdezz-felelek formában. Általában ez a legizgalmasabb része a MEP-nek, hiszen itt 90 diák próbálja támadni vagy támogatni a bizottság munkáját, a bizottság pedig védekezik és magyarázza, miért éppen azt írták, amit írtak. Ez két napon keresztül folyik, majd a végén a záróbeszédekkel fejeződik be az egy hetes munka. Idén lehetőségünk volt meghallgatni többek között Navracsis Tibor beszédét és véleményét a MEP-ről, de magától értetődően a szentendrei polgármester is beszédet intézett hozzánk. Mondanom sem kell, fura érzés volt egy hét öltöny, nyakkendő és politika után visszaülni az iskolapadba. A nemzetközi ülés (Bécs, március 29. április 5.) A nemzetközi ülésre általában a nemzeti ülés első tíz helyezettje juthat ki. A 2013-as nemzeti ülésen a bécsi nemzetközi MEP-re három trefortos delegált nyert kvalifikációt, egy trefortos pedig bizottsági elnökként vehetett részt, ami kifejezetten nagy meg-

56 56 1 beszámolók évközi programokról 2 tiszteltetés. Vonattal utaztunk ki Sztrókay András tanár úrral, később Csapodi Zoltán és Szemethy Tamás tanár urak is csatlakoztak a csapathoz. A csapatépítést keringő tanulással helyettesítették és egy kis ismerkedés után in medias res kezdtünk el dolgozni. Rendhagyó módon második nap reggel volt az ünnepélyes megnyitó a bécsi Rathaus felsőházi termében. Itt is neves politikusok, közgazdászok és Sztrókay tanár úr mondtak beszédet, valamint mindegyik delegációvezető. Az első nap után szembesültünk azzal, hogy itt kicsit nehezebb lesz érvényesülni, mint otthon. Jómagam igen nehezen vettem fel a megtanult konstruktív hozzáállást, mert minden ötletemet leszavazták. A második napra csapatvezetőink segítségével az összes magyar be tudott kapcsolódni a munkába, már kevésbé voltunk megszeppenve. A bizottsági ülések után itt is a lobbi következett, ami sajnos nem volt olyan intenzív, mint amilyen otthon szokott lenni, ugyanis nagyon finom sütit szolgáltak fel és a legtöbb delegált azzal volt inkább elfoglalva. A plenáris üléseket szintén a Rathausban tartották, azonban ezt már nem a felsőházi, hanem egy másik teremben. Az első nap itt is kicsit passzívan telt, még nem igazán voltak a delegáltak elemükben, így mi, magyarok sem erőltettük túlságosan a hozzászólásokat. Többen is voltunk, mint a nemzeti üléseken, a témákra azonban ugyanúgy másfél óra volt, így kevesebben esélyünk volt, hogy hozzászólhassunk. A második napra azonban ebbe is beletanultunk a többi résztvevővel együtt, úgyhogy szorgalmasan közreműködtünk a közös munkában. A záróbeszédeket követte a hazarohanás és az átöltözés, majd indultunk a bálba. Sajnos a bálnak egyáltalán nem volt hivatalos jellege, minden protokoll vendég külön volt tőlünk választva. Másnap délelőtt hazautaztunk és folytattuk az érettségire való felkészülést. Takács Levente (12. c)

57 1 beszámolók évközi programokról 2 57 Ha a naptár március 17-et mutat, mindenki zöldben van, sztepptáncot jár és Guinness-t iszik, akkor csak Szent Patrik napja lehet. Persze az iskolai ír délutánon a sztepptánc helyett ír körtáncot jártunk, és üdítőt kortyolgattunk, de mindannyian zöldben voltunk és Írországról, az ír kultúráról tanultunk. A talpalávalót a Közép-Európai Ír Táncakadémia zenészei szolgáltatták, a kvíz kérdések válaszai az angol csoportok által készített posztereken rejtőztek, a jutalomcukorkát meg egy igazi leprechaun (ír manó) osztogatta. Saint Patrick s Day (2014. március 17.) Jever, Budapest, német diákcsere (2014. március , május ) Második alkalommal került sor az észak-németországi csereprogram megrendezésére. A jeveri Mariengymnasium diákjaival egy-egy hetet töltöttünk el Budapesten és az Északi-tenger partján. Először Budapesten fogadtuk vendégeinket március végén. Március 23-án délután kíváncsian érkeztünk a repülőtérre, hogy végre személyesen is megismerkedjünk cserepartnereinkkel, akikkel eltöltjük a következő hetet. Természetesen, hála az internetnek, már nem ismeretlenül érkeztek hozzánk. Érkezésük után mindenki gyorsan rátalált partnerére, és ki-ki hazaindult, hogy az estét családi körben töltse. Az első iskolai napon nekünk persze tanulnunk kellett, így társaink lelkes turistacsoportként indultak gyalogos városnézésre. Délután két kis BKV buszt megtöltve utaztunk fel a budai várba, ahol főként a kilátásban gyönyörködtek vendégeink. Már másfél nap elteltével is le voltak döbbenve a főváros méreteitől, ami érthető is, hiszen ők egy kisebb városból, illetve falvakból érkeztek. Kedden a német diákok is belekóstolhattak a mi iskolai életünkbe. Reggel az igazgató úr köszöntötte őket, a délelőttöt az iskolával való ismerkedéssel és különböző órák meglátogatásával töltötték. Nagy volt a meglepetés, amikor például hirtelen az egész csapat megjelent a kémia óra kö-

58 58 1 beszámolók évközi programokról 2 zepén. A szerdai napot projektnapnak kiáltották ki a diákcsere tervezői. Délután egy irodalmi szöveget és egy filmet feldolgozva vizsgáltuk Magyarország szerepét a két Németország újraegyesítésében. A nap fénypontját ekkor sokak számára a szendvicseket és üdítőket felvonultató büféasztal megszállása jelentette. Másnap a Memento Park meglátogatása volt a terv, ahol a rendszerváltoztatás előtti időkből származó szobrok gyűjteményét tekinthettük meg. Ezt azonban megnehezítette egy kedves buszvezető, aki nem vette jó néven, hogy a csapat egyszerre akar a szoborparkba utazni. Ezt az akadályt leküzdve azonban egy érdekes és tanulságos vezetésen vehettünk részt a parkban. Utolsó közös programunk a gödöllői kastély meglátogatása volt, ahol német vezetésen vettünk részt két csoportban, majd pedig a vasútállomáson a királyi váró felújított épületét tekinthettük meg. Búcsúestként dunai hajókázást szerveztek tanáraink, amelyen partnereink esti fényben is megtekinthették Budapestet. A szombati családi nap alkalmával legtöbben az Állatkertbe látogattak el. Másnap délben kellet megjelennünk a repülőtéren, és a búcsúzkodás mellet már a kiutazás időpontjait pontosítottuk, és reméltük, hogy a két cserehét közötti másfél hónap minél gyorsabban eltelik. Szerencsére nem kellett sokat várakozni május 17-ig, és az év végi pörgés kellős közepén egy hét tanulmányi láblógatásra utazhattunk Németországba. A magyar csoport szombat délután háromkor kezdett gyülekezni a Liszt Ferenc repülőtéren. Mindenki nagyon izgatott volt az eljövendő egy hét eseményei miatt. Nyolc órát utaztunk, így 23 órakor érkeztünk meg a sandei vasútállomásra, ahol már vártak ránk a cseréink és szüleik. A következő napot mindenki a saját cserecsaládja által szervezett programmal töltötte. Legtöbbünk vagy a strandon vagy a vízisípályán próbálta ki a vízisíelés minden csínját-bínját. Mivel a többség cserediákja nem városban, hanem faluban vagy tanyán lakott, így néhányan megtanultak traktort vezetni. A csereprogram igazi első napja viszont már nem volt ennyire laza. Reggel mindenkinek tanítási nap volt, mindenki beült a cserediákja első órájára. Pár diák egy magyar származású matektanár óráját is meghallgathatta, és bár Herr Gyöngyösi nem tudott magyarul, ennek ellenére örömteli volt vele a találkozás. Ezek után Jever polgármesterével részt vettünk egy Teezeremonien (teaivási ceremónián), és megnéztük a jeveri kastélyt. Az este folyamán a csapat nagy része még bowlingozni is elment. A harmadik napunkon Bremerhavenbe utaztunk, ahol meglátogattuk az Alfred Wegener Institut (AWI) központját (az AWI a klímaváltozás következményeit kutatja és védi a klímaváltozás által érintett területeket és élőlényeket.) A negyedik napon kihajóztunk a Langeoog nevű kis szigetre, ahol pár fiú merészen megfürdött a jéghideg tengerben. A legmegosztóbb programunk az ötödik napon volt, ekkor bokáig érő iszapban dagonyáztunk Carolinensielnél. Ahogy Pál Gergő tanár úr is fogalmazott UNSPAß volt. Az utolsó előtti napon egy projektnapon vettünk részt, plakátokat készítettünk az AWI, illetve a testvériskola részére, és a projekt befejeztével meglátogattuk a híres jeveri sörgyárat. Az utolsó napon pedig Brémába utaztunk. Mindenki megfogta a brémai muzsikusok szobrán a szamár mindkét lábát (mert csak így hoz szerencsét), és a városnézés után szétszéledtünk vásárolni.

59 1 beszámolók évközi programokról 2 59 Miután mindenki feltankolt szuvenírek tömkelegével, visszautaztunk Jeverbe, és este többen is elmentek a kisváros nevezetes diszkójába. Másnap reggel mindenki összecsomagolt, és a sandei vasútállomáson gyülekeztünk. Elbúcsúztunk cserediákjainktól, akik az egy hét alatt a barátainkká váltak, és egy ötórás út vette kezdetét. Hazaérve azt hiszem mindenki másnál is valami hasonló történt az első dolgom az alvás volt, hiszen nagyon kimerítő volt ez az egy hét: napi huszonnégy órában névelőkre, múlt időkre, KATI szórendre és más egyéb német nyelvi finomságokra koncentrálni. Mégis jó érzés volt, hogy megdicsértek, milyen jól tudunk németül, és jó volt érezni, hogy nem hiába van heti 3-4 német óránk. Érdekes volt megismerkedni nemcsak olyan nagyvárossal, mint Bréma, hanem a vörös téglából épült kis falvakkal is az Északi-tenger partján. Mindenki nagyon kedves volt, szívélyes vendéglátásban volt részünk. Szerintem nem csak mi vágyunk vissza, hanem más is visszavágyik erre a vidékre. Iritz Borbála (11. c), Palotás Márk (11. a), Terenyei Tímea (11. b)

60 60 1 beszámolók évközi programokról 2 Kölni diákcsere (Budapest, április 29. május 6., Köln, június ) Idén iskolánk nyolcadikos és kilencedikes németesei egy diákcserében vettek részt Szabó Éva és Havasi Helga tanárnők szervezésében. Először a német cserepartnerek jöttek el hozzánk, majd mi látogattuk meg őket Kölnben. Utazásunk nem sokkal a tanév vége után kezdődött. A repülő este indult, de biztosan állíthatom, egész nap már mindenki indulásra készen állt. Na, jó talán mégsem. Elvégre minden fiatal elköveti azt a hibát, hogy tíz perccel az indulás előtt kezd el pakolni, vagy átpakolni, vagy szortírozni. Szerencsére azért senki sem késte le a gépet, pár óra múlva már landoltunk is Kölnben kezdődhetett a kaland. Másnap az első két tanítási órán megismerhettük, milyen az oktatás külföldön. Unatkozó diákok, akik kelletlenül készítik el a feladataikat, tanárok, akik próbálják a legjobbat nyújtani, és szünetek, amikor ugyanúgy zeng az iskola a tanulóktól, mint bárhol máshol otthon éreztük magunkat. Az órák után a könyvtárban találkoztunk, amit szemmel láthatólag az iskola tanulói is kedveltek, használtak ilyet sem látni mindennap. Mi pedig beszélgettünk és ámuldoztunk mindenen, akkor is, ha nem volt rá szükség. Hiszen lehet, hogy nálunk is vannak iskolák, de ez egy német iskola! És német levegő vett minket körül! Milyen menő ez már. Délután végigsétáltunk a város hangulatos utcáin, majd megcsodáltuk a kölni dómot. A toronyba is föl lehetett menni, és lábfájást is lehetett kapni, ha fölmentünk a toronyba. A következő két napban tanítási szünet volt, így csütörtökön átlibegőztünk a Rajna-parkba piknikezni, pénteken pedig az iskola franciás tanulóival Belgiumba utaztunk, ahol valódi nyelvi kavalkádban volt részünk. A hétvégét a családokkal töltöttük, s mivel szombaton világbajnoki focimeccs volt, ráadásul Németország játszott, így száz százalék, hogy mindenki azt nézte. Egyesek nyugis kerti parti keretében, mások egy kicsit hogy is mondjam vadabbul. A hétfői nap bizonyult kétségkívül a legjobbnak. Egy Fantasialand nevű vidámparkba mentünk és az egész napot ott töltöttük. Ha a hajdani magyar Vidámparkhoz kéne hasonlítanom, csak annyit mondanék, hogy nagyobb. És jobb, és izgalmasabb. Az egész hely országok szerint tematikusan fedezhető fel, volt ott Kínától kezdve Amerikáig minden. Hullámvasutak kanyarogtak mindenfelé, vizes, átpördülős, gyors vagy épp olyan, amelyik vaksötétben száguldott. A bátrabbak kipróbálták az extrém játékokat is, mások már azok puszta látványától is rosszul lettek. Nemhogy kipróbálni, de bejárni sem tudtunk mindent, amit szerettünk volna. Kicsit könyörögnünk kellett tanárainknak, hogy maradjunk még pár órát, és sikerrel jártunk. Az utolsó napi iskolai programok után délután jó turistához méltóan szabadidőnket vásárlásra fordítottuk. Fájó szívvel ugyan, de nem sokkal később már összecsomagolt holminkkal álltunk a repülőtéren készen arra, hogy hazarepüljünk. Mindent egybevetve, az egész diákcsere felejthetetlen élménynek bizonyult mindannyiunk számára. Nagy Katica (8. a)

61 1 beszámolók nyári programokról 2 61 GyalogTrefort nyári túra 53. túra Országos Kéktúra (2014. június 27. július 3.) Útvonal: Szajk Badacsonytördemic, résztvevő diákok: Csabai Lili, Láng Péter, Penc Patrik, Várkonyi Dóra (7. c), Balázs Sámuel, Gombás Dániel, Rozsáli Márton (9. a), Novák Csilla (10. c), Kertész Virág, Palchuber Enikő (12. a), Kalapos András, Mógor Fruzsina, Zanathy-Pintér Anna (12. b), tanárok: Tobisch Márta, Mészáros Péter, Ferencz Gábor, öregdiákok: Ádám Sándor, Benedek Zsófia, Szabó György. A nyári túra során kb. 38 óra alatt kb. 116 km-t gyalogoltunk kb lépéssel elégetve kb kcal energiát Jó társaságban, csodaszép helyeket bejárva nagyon jól éreztük magunkat. 1. nap: Zalaszántó Hidegkúti-major Sümeg vasútállomás 17 km; 5,7 óra; lépés; 1995 kcal elégetett energia; 13 fő Az első nap reggelén a Déliben gyülekezett a csapat, hosszú utunk Sümeg városáig tartott a vonattal. Mindössze három átszállás és ennél valamivel több órányi utazás után érkeztünk meg a célállomásra. Gyorsan lepakoltunk a szálláson, ami egy iskola tornaterme volt az első három nap itt aludtunk és eddigi legkésőbb kezdődő túránkba vágtunk bele dél körül. Egy kis buszozás után Zalaszántó mellett vettük be magunkat az erdőbe. A kék jelzés elhaladt egy Tátika nevű hegy mellett, a tövében meg is álltunk pihenni. Aki akart, felmászhatott a Tátika-várhoz és gyönyörködhetett a szép kilátásban. Az első pecsét a Sarvaly-erdészháznál volt, itt megpihentünk és ebédeltünk. Összebarátkoztunk az erdész kutyájával is sokadik kutya a GyalogTreforton, már

62 62 1 beszámolók nyári programokról 2 tapasztaltak voltunk könnyen megszelídíthető volt pár szelet párizsival. Az ezután következő szakaszt nem szívleltük igazán, mert bár nem volt dzsumbujos, aszfalton kellett menni nagyrészt, egészen Sümegig. Mire odaértünk, arra jutottunk többen, hogy a hátralévő távot rövidítve tesszük meg (ami azért így is 17 km volt). Délután 4-5 óra körül értünk vissza a szállásra, aminek kivételesen mindenki örült. A nap további részében szabad foglalkozás címszó alatt mindenki mást csinált: az öregdiákok egy része önfeledten bolondozott, miközben a hetedikes fiúk és lányok csendesen elkártyázgattak a matracokon. Akinek kilométerhiánya volt, azok kötélre másztak, és gyűrűgyakorlatokat végeztek. Az iskolától nem messze vacsoráztunk egy agancsés koponyatrófeákkal tarkított étteremben. Utána következett a lefekvés, felkészülés a következő napra. Néhányan még elmentek felderíteni Sümeg sziti csocsóasztal-állományát, sajnos sikertelenül. (Sz. Gy.) 2. nap: Szajki-tavak Kisvásárhely 24 km; 7,6 óra; lépés; 2155 kcal elégetett energia; 13 fő A második napon egy hosszabb buszozással kezdtünk, ehhez korán kellett kelni. Hetven perc buszozás és majdnem egy óra várakozás után reggel 9 körül megérkeztünk a Szajki-tavakhoz, ahol sajnos nem álltunk meg fürdeni. Utunk egy jó darabig aszfalton vezetett, de letértünk róla egy erdei ösvényre, ami ezután a következő pecsételőhelyig meghatározta a terepet. Cikkcakkban haladtunk, tisztásra ki, erdőbe be, jobbra, balra, kerítés mellett, végül megint elértünk egy aszfaltútig, ami már az Ötvös vasúti megállóhelyen keresztülhaladó sínek mellett vezetett. Átmentünk a vágányok fölött, majd ebédeltünk, és nagyot pihentünk. Mindenki nagyrészt azt ette, amit magával hozott Patrikot kivéve, mert ő nem hozott szinte semmit de csokik és egyéb rágcsák is voltak, így ezek körbejártak a társaságban. A helyszínnek és az időpontnak mindenki örült, egy apró részlet kivételével, ugyanis az út melletti árnyékban ültünk le, nyolcvannal mentek el mellettünk az autók, kamionok és minden más jármű. Miután elindultunk, pár perc múlva meg is találtuk a pecsétet. A fejünk fölött ekkorra már csúcsra volt járatva a fűtés, majd megsültünk a melegben, a tűző napon. Így nem örültünk annak a hírnek, hogy a nap hátralévő részét főleg aszfalton fogjuk tölteni, és azt sem fák között. Mindenki más-más megoldással próbálta elterelni a figyelmét a hátralévő szakaszról: voltak, akik kizárólag pozitív mondatokban beszélgettek egymással, mások kívánságműsort tartottak, elfütyülve a többiek által kért dallamokat, számokat. Megint mások mindenféle történeteket meséltek egymásnak, sőt, egyesek titkos akciókat tervezgettek, egy pár nappal később esedékes, jeles eseményre. Kisvásárhelyre beérve mindenki ledőlt a megálló árnyékába hűsölni már amennyire hűvös volt akkor a csapat nagy részének felüdülés volt már a működő nyomóskút látványa is. Visszaérve Sümegre, megérkezett Csilla is, aztán egy kis ejtőzés után már mentünk is vacsorázni, miközben egy igazi lakodalmat igazi lakodalmas együttessel követhettünk figyelemmel.

63 1 beszámolók nyári programokról 2 63 Az előző napi felderítőcsapat újabb kísérletet tett, és lám, a helyieket megkérdezve találtak is egy csocsóasztalt. A játék után ők is visszamentek aludni, és készültek a harmadik napra. (Sz. Gy.) 3. nap: Zalaszántó Hidegkúti-major Hévíz autóbusz állomás 21 km; 5,8 óra; lépés; 2000 kcal elégetett energia; 14 fő Reggel Enikő úgy döntött, hogy pihenőnapot vesz ki, mert az elmúlt két naptól fájt a térde. A harmadik nap nagyon érdekesen alakult. Már az induláshoz készülődtünk, amikor egy kisebb szerencsétlenség történt. Gyuri felvette az egyik bakancsát, de eszébe jutott, hogy valamit a tornateremben hagyott. Bemenni viszont nem akart cipővel, így fél lábon ugrálva igyekezte teljesíteni a feladatot. Kifele jőve elképzelni sem tudja pontosan milyen mozdulat hatására a levegőben lévő lába térde mondjuk azt, hogy kiugrott, és behajlítva maradt. Nagyon fájt neki, magától kinyújtani sem volt esélye. Ferencz Gábor tanár úr úgy döntött, hogy a csapat kétfelé válik. A többség elindult az eredeti tervek szerint az aznapi túrára, míg Gyuri és Enikő a tanár úrral más megoldást nem látva, kihívták a mentőket, hátha a legközelebbi kórházban tudnak a helyzettel kezdeni valamit. A mentők megérkeztek és elvitték Gyurit Ajkára, és mivel szerencsére Enikő éppen pihenőnapot tartott, elkísérte őt. Az úton mindketten remekül elbeszélgettek a men-

64 64 1 beszámolók nyári programokról 2 tősökkel, és felfedezték, hogy a kocsiban még állatos matricák is vannak. Megérkezvén Ajkára, megvizsgálta Gyurit egy orvos, majd egy röntgenezés (és kis várakozás) után egy másik orvos jött, aki közölte, hogy akkor most nyújtsa ki a lábát. Tipikus kettőt és könnyebbet szituáció, mert azért fájt rendesen. A végül nem is olyan nehéz művelet során Gyuri elég hangos lehetett, hiszen Enikő kint a folyosón teljesen megijedt, hogy mi folyhat odabenn. (Ijedtségét fokozták az utána következő események, amikor is először Gyuri cipőjét hozták ki, majd a nadrágját, ezután Enikő már azt várta, hogy a lába is külön jön majd ki. De szerencsére nem így történt.) Gyuri kapott fáslit, majd kisántikált a kórházból. Némi útbaigazítás, majd kis kavargás után megtalálták a buszállomást, és visszautaztak Sümegre. Az iskolához visszaérve, fáradtan a napi megpróbáltatásoktól ki is dőltek, mindketten aludtak egy nagyot, mire felébredtek, megérkezett a túrázó csapat is. Ferencz Gábor tanár úr miután Gyuriékat elvitték a mentők a csapat után indult egy következő busszal. A zalaszántói Hidegkúti-majornál utol is érte a pecsételésen már túllévő, éppen tétovázó, turistautat kereső előőrsöt. Némi kalandozás után megérkeztünk a Sztúpának nevezett buddhista szentélyhez, amit csak felületesen szemléltünk meg, mert nem akartuk megzavarni az ott imádkozó hívőket. Egy kis falatozást követően leereszkedtünk Zalaszántóra, majd átballagtunk Rezire. A következő célpont egy régi, már nem működő csárda volt, ahol pecsételnünk kellett. Mivel az aznapi megpró-

65 1 beszámolók nyári programokról 2 65 báltatások miatt kicsit késésben voltunk, ezért a Hévízig tartó szakaszon megpróbáltunk rövidítéseket keresni. Az első sikertelen (búzatáblás) kísérlet után a szántóföld mellett találtunk egy levágási lehetőséget. A hévízi autóbuszállomásra beérve hamarosan indultunk is vissza sümegi szállásunkra, ahol már vártak minket Gyuriék. Ezen a napon este Enikő és Virág egyéb nyári elfoglaltságuk (Volt fesztivál) miatt hazautaztak, viszont megérkezett hozzánk a három kilencedikes fiú. (Sz. Gy., F. G.) 4. nap: pihenőnap A pihenőnap volt az egyetlen, amelyiken esett az eső, és akkor is csak reggel, úgyhogy csak az aznapi kaja beszerzése közben lettünk kissé vizesek. Ezután mikor már elállt az eső,,átköltöztünk Keszthelyre busszal (útközben pedig kielemeztük a,,húz és a,,von igék közti különbséget. Ugyanis ez első látásra nem túl nagy, de hogyha valaki azt mondaná, hogy,,idefele a huzaton igen nagy volt a vonat. ) és aznap is megvolt néhány kilométer gyaloglás, mert a vasútállomás és a szállásunk között volt egy kis séta. A csapathoz csatlakozott ezen a napon Mészáros tanár úr és Zanna is. Délután megnéztünk egy vasútmodell-kiállítást (mini aktfestővel, majmokkal és autós mozival), este pedig hosszas keresgélés után találtunk egy éttermet, ahol kisebb nehézségek árán meg tudtunk vacsorázni. (N. Cs.) 5. nap: Hévíz autóbusz állomás Vállus 21 km; 6,7 óra; lépés; 2115 kcal elégetett energia; 15 fő Reggel a szokásos buszozással kezdtünk, Hévízre utaztunk. Itt Dóri elhagyta a bandát és hazaindult egy családi nyaralás miatt. A többiekkel visszagyalogoltunk Keszthelyre, ahol múzeumoztunk, pihentünk egy kicsit, majd egy könnyed emelkedőn felkapaszkodtunk a meseszép kilátást nyújtó Festetics-kilátóba. Az elképesztően gyönyörű balatoni tájkép megtekintése után uzsonnáztunk, és nekivágtunk a Vállusig hátralévő 8 km-nek. Az erdőszélen kicsit megijedtünk, mert vadászat hangjait hallottuk, sőt ki is volt téve egy Éleslövészet tábla. Mészáros és Ferencz tanár urak elmentek és azzal a hírrel jöttek vissza, hogy leállíttatták a lövöldözést, mehetünk. Persze ez nem igaz, illetve nem így igaz. Kiderült, hogy egy erdőszéli koronglövő pályáról jöttek a hangok, ahol néhány perccel azelőtt ért véget az aznapi gyakorlás, így nincs és persze nem is volt semmilyen veszély. Vállusig beszélgetve, nevetgélve haladtunk, és jóleső fáradtsággal telepedtünk le a buszmegállóban, ahonnan kb. negyedóra múlva indult vissza a busz Keszthelyre. Este sajnos Lili is hazaindult családi program miatt, így újra változott csapatunk létszáma. Érkezett örömhír is, hiszen Enikő elküldte az által készített GyalogTrefort videó linkjét, amit 2-3-szor meg is néztünk.

66 66 1 beszámolók nyári programokról 2 6. nap: Vállus Szent György-hegy, leágazás 18 km; 5,4 óra; lépés; 1280 kcal elégetett energia; 14 fő Reggel 7-kor kellemes kakaskukorékolásra ébredtünk, persze nem a szomszédból szólt, csak Patrik telefonján volt bekapcsolva az ébresztő. Kikászálódtunk az ágyból, majd félálomban elindultuk a buszmegálló irányába. A buszon még mindenki aludt egy kicsit, majd Vállusba érve megreggeliztünk, és nekivágtunk a közel 20 kilométeres útnak Tapolca felé. A túra első megállója egy kis hegytető volt. A csúcsocskáról be lehetett látni az egész Tapolcai-medencét. Ez a gyönyörű kilátás ugyanakkor kicsit kiábrándító is volt, mivel Tapolca tízemeletes paneljei gombostűfej méretűnek tűntek, mögöttük pedig a kavics méretű Szent György-hegy (a túra végállomása) magasodott. A pihenő után nekivágtunk a maradék 17 kilométernek. A hegyről leérve Lesenceistvándba érkeztünk, ahol megálltunk pecsételni és tízóraizni. Előkerültek a táskákból a szendvicsek, csokik és Patrik 3 kilós fejes káposztája, amit uzsonna gyanánt hozott magával. Miután elbúcsúztunk Mészáros tanár úrtól és Zsófitól (akik egy korábbi elmaradt távot mentek bepótolni) bevizeztük fejünket, és továbbindultunk a tűzforró aszfaltúton. Hét kilométer vánszorgás után pillantottuk meg a Tapolca határát jelző vasúti kereszteződést, így hát megálltunk pihenni egy kicsit az árokparton, hogy megmasszírozhassuk sajgó lábainkat. A városba érve pecsételtünk a Mol-kútnál, és megettük az elmaradhatatlan Nutella állagú csúcs-csokit (amiről a hegytetőn megfeledkeztünk). Tíz perc séta után a Tapolcai-tavasbarlang lejáratánál lyukadtunk ki. Mivel már mindenkinek korgott a gyomra, előkapartuk palacsintává nyomódott szendvicseinket és megebédeltünk. Utána körbecsónakáztuk a barlangtavat, és ejtőztünk egyet a Malom-tónál. A szieszta után várt ránk még egy-két kilométernyi betonút, a hegy lábáig. Bő 15 perc kellemes séta után megláttuk a Szent György-hegyre vezető poros utat, és a buszmegállót. Amíg a keszthelyi buszra vártunk, megpróbáltunk találni magunknak valami értelmes időtöltést: a társaság egy része sütkérezett a napon, mások beszélgettek, mi pedig (Gomba, Samu, Marci) megettük Patrik (már csak fél kilós) fejes káposztáját, amit uzsonna gyanánt hozott magával. A hazatérés simán ment, leszámítva persze azt, hogy a busz nem Keszthelyig, hanem csak Tapolcáig közlekedett, de az átszállás után már csak arra kellett figyelni, hogy a keszthelyi végállomást el ne vétsük. A szálláson rendeltünk kb. 3 m 2 pizzát, és megvacsoráztunk. A lakoma után előkerült a lányok szobájából, a Krumpli becenévre keresztelt csokitorta,

67 1 beszámolók nyári programokról 2 67 és megünnepeltük Ferencz Gábor tanár úr szülinapját. Este kockapókereztünk, csótánypókereztünk és Bangeztünk. A játékot Ferencz Gábor tanár úr szakította félbe, mivel egy fontos dologról kellett dönteni, mégpedig arról, hogy mikor keljünk fel az utolsó nap: 5.30-kor, vagy 6.30-kor. A két barátságos időpontot hallva a társaság enyhe depresszióba esett, de két perc múlva már bátran megszavaztuk az 5.30-as kelést, így összepakoltuk cókmókjainkat, és vegyes érzelmekkel ágyba bújtunk. (R. M.) 7. nap: Szent György-hegy leágazás Badacsonytördemic vasútállomás 15 km; 6,8 óra; lépés; 2155 kcal elégetett energia; 14 fő Az előző napi szavazás értelmében fél hatkor, vagy kicsit később felkelt a társaság (a korai indulás nyert a késői indulással szemben), ha nem is a legfrissebben, de a szokásos vidámsággal. Ki-ki a maga módján végezte az összepakolást, énekelgetve, fütyülve, viccelődve. Az első távunk, amikor mindenki a maga keresztjét viszi, azaz kirándulás teljes cuccal. Az előző napi túlteljesítésnek köszönhetően, csak 15 km maradt az utolsó napra, ám a Szent György-hegy megmászásával indult a túra. Ennek tudatában, zsömlékkel, kolbászokkal, répával, káposztával (!) telt hátizsákokkal vágtunk neki az útnak. Így tettük meg az első szakaszt, a hegy tetejéig, ahol picit megpihentünk, gyönyörködtünk a kilátásban, majd indulás tovább. A következő célpont Szigliget volt. Itt megnéztük a várat, csináltunk vicces fényképet, találkoztunk egy dán kék-túrázóval, egy ennivaló pár hónapos labrador kölyökkel (bocsánat, ezt nem tudtam kihagyni), újra gyönyörködtünk a pazar kilátásban és megkóstoltuk a híres kézműves fagyit, ami igazán megérte az árát (különösen a pisztácia fagyi, ami picit sós volt). Innentől már egy kevésbé izgalmas betonos szakasz következett a Badacsonytördemici vasútállomásig, ahol felszálltunk egy Budapestre tartó vonatra. (M. F.)

68 68 1 beszámolók nyári programokról 2 A 7. b osztály biciklitúrájáról (2014. június 30. július 4.) Az osztály biciklitúrán is részt vett a Fertő-tó körül. Nagyon jól meg volt szervezve, mindenki, aki ott volt, élvezte. Mindennap jó sok bicajozás után strandoltunk, sátoroztunk, játszottunk, aztán egy-egy kiadós beszélgetés után álomra hajtottuk fejünk ki kivel egy sátorban. Reggel általában még nagyon-nagyon hideg volt, de amikor felmelegedett az idő, többeknek azzal volt baja, hogy nagyon nagy a hőség. Ausztriába is átmentünk, és arról az oldaláról is megnéztük a Fertő-tavat. Ahol bicikliztünk, sok szőlő- és más ültetvény volt, ráadásul legtöbbször a nap is sütött, így aztán nagyon szép volt a táj. Egyszer-egyszer elkapott minket egy zivatar, de egy alkalommal áztunk csak el nagyon. Ezenkívül mindenki nagyon sok jó élménnyel gazdagodott ez alatt az öt nap alatt, az egész túra közösségépítően hatott az osztályra. A barátságok szorosabbá váltak, esetleg újak szövődtek. A vonatutak sem voltak éppen unalmasak, a tanár úrra még napszemüveg, és baseball-sapka is került, fényképes bizonyíték van róla. Végül, de nem utolsósorban, köszönjük a szervezőknek a munkájukat, óriási respect jár az útért! Majoros Boglárka A 9. c osztály nyári tábora (2014. július 1 4.) Idén nyáron egy Fejér megyei kis faluba, Gántra mentünk osztálytáborba. Ez a tábor egy kis komplikációval kezdődött. Utunk első felét a szokásos jó hangulatban Volánbusszal tettük meg. Mindenki az addigi nyári élményeit újságolta, olykor feszült izgalommal, olykor kacagva, ahogyan egy jó anekdotázáshoz illik. Ámde az utolsó 2-3 kilométert egy átszállás után egy másik busszal tettük volna meg a kis faluba. Azonban az AlbaVolán minden szóbeli ígérete, nyugodjon meg, megbeszéltem a buszvezetővel, megvárja a csoportot ellenére is otthagyott minket, bőröndökkel, táskákkal, betonúton való majdnem libasorba alakuló menetelésre kényszerítve a legendás 2017c osztályt. Mikor először megpillantottuk szobáinkat, nem nagyon voltunk elragadtatva, akármennyire is kedvenc öregdiákjaink egyike ajánlotta a helyszínt. De az első étkezéseink után ez a vélemény erősen megváltozott a koszt ízletessége miatt. A szállásnak volt egy 35 emberhez képest pont elég nagy kertje, és még egy tornaterme is. Kiépített foci- és röpipálya híján mi magunk fogtunk utóbbi építésébe. Két fa közé kifeszítettünk egy madzagot, amire rövidebb spárga darabokat aggattunk, így észlelni lehetett, ha a háló

69 1 beszámolók nyári programokról 2 69 alatt akarna átslisszolni a labda. A röplabdameccsek a szabadidő alatt folyamatosan mentek, sokan versengtek a játéklehetőségért. A tábor alatt egy gyilkosos játék zajlott, két bűnözővel, és 28 ártatlannal. A gyilkosok nyak-puszival ontották a vért, de voltak olyanok is, akik saját logikájuk áldozatai lettek, ártatlant gyanúsítottak, így hamis tanúzásért likvidáltuk őket. A nyak-puszis gyilkosságnak persze az lett a vége, hogy Danit, az utolsó ártatlant, szétszaggatták a csajok. Megnéztük Gánt híres bauxitbányáját is, bár a fiúk csak a modell hölgyre emlékeznek, akit ott fotóztak éppen. A földtörténeti hátteret nem tudnánk szóról szóra viszszamondani. A főprogram a nomád tábori friss emlékeket felelevenítve nosztalgia tájséta volt nagyobb csoportokban, térképpel, tájoló nélkül. Erdőn, mezőn átvágva kellett kb. 10 km-t túráznunk Csákvárra. A csábító végcél egy híres cukrászda volt. A nomád táboros tapasztalatoknak hála, öt csapatból három kevesebb, kettő több eltévedéssel ért célba, ahol aztán finom fagyi formájában megkaptuk a kárpótlást a fájó lábakért. Hazafelé öregdiák kísérőink előbb indultak el, és úton-útfélen-faágonpocsolyában cukrokat szórtak el, amelyeket lelkesen szedtünk össze. Hazaérkezve lehetőségünk volt kemencében sütni különféle péksüteményeket egy kedves néni segítségével, amelyeket utána arcunkon eufórikus mosollyal fogyasztottunk el. Esténként játszottunk és filmeket néztünk. Játékaink legkülönlegesebbje abból állt, hogy mindenki kapott egy titkos nevet, amit csakis ő tud. Körbe álltunk, és ha a Kutrovácz tanár úr a nevünket mondta, akkor úgy kellett felugrani, hogy mellettünk álló két társunkra támaszkodunk. Két példával el is játszottuk. A poén az éles játék kezdéskor jött. A tanár úr elkiáltotta magát, hogy Roland és azon a két emberen kívül mindenki felugrott, ami egy globális térdre esést eredményezett. A furcsa az volt, hogy a tanár úr is elesett, de ő a röhögéstől. Azt hiszem, világosan látszik, hogy mindenki jól érezte magát, vagy aki néha mégsem, az nem a tábor minőségétől, hanem néhány osztálytárs hiányától szenvedett. Ringhofer Márton

70 70 1 beszámolók nyári programokról 2 A 12. c osztály hatodik nyári kenutúrája (2014. augusztus 4 8.) Az egész egy esős nyári éjszakán kezdődött. A tizenegy frissen érettségizett tanuló és Mohay tanár úr éjfélkor egy emberként rohant a város tizenkét különböző pontján az ablakhoz, és halálra váltan figyelte a vihart, ugyanis mind úgy sejtették, hogy a másnap kezdődő kenutúrában ilyen ítéletidőben nem lesz sok móka. A tizenkettő elszánt kenuzó nem is tévedhetett volna nagyobbat. Nemcsak a vihar tűnt el nyomtalanul, mire másnap délelőtt hajóba szálltak, de ennél zseniálisabb és szórakoztatóbb túrát nem is kívánhattak volna. A Keszeg-ér egy kis patak a Hanságban. Folyási iránya a gyanútlan szemlélőnek megállapíthatatlan. Augusztus negyedikén sok jó barát borult egymás nyakába a partján, megfejtette a folyásirányt és elindult a kenukkal a folyón. A Keszeg-ér tényleg nagyon szép. A döglött halak látványának és szagának egyedülálló élményét csak az fokozta, hogy a hajókba kedves békák ugráltak bele és az egész folyót elárasztó békalencsébe érve a kenuk szinte mozdíthatatlanná váltak, a hínárok szorításából az evezőket pedig csak nagy küzdelmek árán lehetett kitépni. Szegény Szabados Marci, napokig félt a különböző fertőzésektől, amelyet a kezére csöppenő bűzlő trutymó okozhatott. (Azóta sincs semmi baja.) Miután hősiesen végigevezett a csapat a felejthetetlen Keszeg-éren, vonattal és busszal eljutottunk az első napi szálláshelyre, Rajkára, a Mosoni-Duna partjára. Reggel felcsendült a Pál, Kata, Péter és mi pálkattunk. Az evezés az új folyón igazi felüdülés volt. Mivel nem bűzlött a víz és hétágra sütött a nap, a fürdés sem maradt el. Aznap sok szép ének csendült fel, először került előadásra a Dear Boy a rengeteg csorgás közepette. A sétahajón láthattunk két tizenkét eves lányt, de kiderült, hogy az ugyanaz, mint egy huszonnégy éves lány. Délután Halásziban kötöttünk ki, ahol megismerkedtünk a világhírű focicsapattal (Halászi FC), akik 44:18-ra győztek a vendégek ellen az utolsó meccsükön. Este röpizéssel és kategóriás bumm-mal múlattuk az időt. A gyilkosos játékban szerepelt a pék, aki egész éjjel kalasztotta a kenyeret. Mindig a harmadik napon kell a legjobban odafigyelni. Tíz kilométer után elértük a halálzónát, ahol az átemelés volt a veszély forrása. Mohay tanár úr és Kristóf vezetésével leküzdöttük az akadályt, és folytattuk utunkat. Ebédidőben az erdőben megbúvó házikóban húztuk meg magunkat, mert ott mindig esik az eső, tapasztalatból tudtuk, ugyanis már voltunk ott, és akkor zuhogott. Ebéd után is lógott az eső lába, de mi rendíthetetlenül folyattuk az evezést. Eszti, Gyöngyi és Szabados Marci hajója haladt az élen. Egyszer csak Eszti hangos kiáltással jelzett egy, az egész folyón átívelő bedőlt fát. Sajnos nem hallottuk, mert Esztinek nem volt hangja. Kristóf, Robi és Kala hajója nekisodródott a fának és abban megakadva felborult. A három utas a jégverem vízbe esett. A fa másik oldalán ragadt többiek csak a vízbe csobbanó Robi kiáltását hallhat-

71 1 beszámolók nyári programokról 2 71 ták: Végre! Végül egy száz méterrel lejjebb táborozó német fiútársaság segítségével összeszedtük a vízen úszó holmikat, az elúszott étel és az elmerült gázzsámoly kivételével. Egy hősies fiúkülönítmény megküzdve az árral visszaevezett, és visszaszerezte a folyó fenekéről a gázzsámolyt, így mégsem kellett éheznünk aznap este. A kempingben, a faölelés szülőhelyén masszázskör alakult, amiből csak a csuromvizes hálózsákjaikat szárító hajótöröttek maradtak ki. Utolsó előtti napunkon Zsófi, Kristóf és Kala hajója haladt az élen. Egyszer csak a folyó bal partján mozgást vettünk észre, és láttuk, amint a hajónktól három méterre egy szarvas család úszik át a folyón. Gyönyörű látvány volt, ahogy a nőstény és az ágasbogas agancsú szarvas védelmezően vette körül a borját, és kecsesen kilépett szemben a partra. Ebédünket harmincnégy fürdőző tehén társaságában költöttük el, majd megmásztuk a királynőt, elhaladtunk egy több ezres kacsatelep mellett, ahol bekerítettük az állatokat a kenukkal, mert az elejtett kacsákból vacsorát akartunk főzni. Végül a vacsora lopott kukoricából és tejberizsből állt, amit hosszú maffiázás követett. Éjszaka az éjjeli őrség tagjai minden betolakodót elűztek, őrizve a többiek álmát. Az utolsó reggeli mindig rendhagyó Bereczki Marci, Iritz Marci és Kristóf számára. Jóízűen fogyasztották el a kétféle lekvárt, sonkát, sajtot, tejberizst, paradicsomot, kakaót, meggybefőttet, ketchupot, majonézt és joghurtot tartalmazó szendvicsüket. Állítólag finom volt. Az aznapi tizenöt kilométeren nem sokat eveztünk. Amikor a fürdőző kenusok szeme elől eltűnt három kenu és már csak Szabados Marci, Robi és Iritz Marci partyhajója volt a láthatáron (ebben a kenuban a nyitott hordóban lévő telefonról szólt a zene), úgy döntöttünk, hogy nyolcan szállunk be a négyszemélyes kenuba. Ez az elképzelés meghiúsult, többeknek a beszállás sem sikerült, Kala például minden alkalommal indokolatlanul belezuhant a vízbe a kenu orráról. Végül Mohay tanár úr a segítségünkre sietett, és elszállított minket a többi, már régen elúszott üres hajóhoz. Mikor mindenki elhelyezkedett végre a saját kenujában, már nem volt messze a cél, a győri híd. Pár perccel azelőtt, hogy megpillantottuk, a sima, bedőlt fa nélküli, egészen kicsi sodrású folyóban a három fiú partyhajója beborult a vízbe. Persze a nyitott hordóban lévő telefonok is eláztak és véget ért a zenebona is. Sose hallottuk még a kormányos Szabados Marcit annyira nevetni, mint akkor. Abba se hagyta, amíg a vonat a túra végén begördült Budapesten a pályaudvarra. Idén nyáron volt a legjobb móka, Volt néhány vicces kalasztrófa, Nálunk az evezés sohasem tortúra, Hat nyárból hatszor volt már kenutúra! 1 Rekvényi Kamilla 1 Ez a vers a szalagavatóra készült és ott előadott ún. osztályvideóban szereplő, huszonöt versszakból álló költemény néhány sorának kissé átírt változata. Az eredetiben az egyik sor így hangzik: Öt nyárból ötször volt már kenutúra. A kalasztrófa szó pedig a szerző becenevéből képzett szójáték.

72 72 1 beszámolók nyári programokról 2 Anglia, Barnstaple (2014. augusztus 9 23.) Augusztus 9-én késő délután találkoztunk a Hősök terén, ahonnan a buszunk indult. Az első éjszaka volt a legnehezebb, a buszon kellett aludni, és sokáig nem jöttünk rá, hogy lehet hátradönteni az üléseket. Aludtunk egymás ölében, menetiránnyal szemben, folyosón fekve, fejjel lefele, reggelre mindenünk fájt, és álmosak voltunk. Rengeteget vártunk egy balesetnél az autópályánál (jött helikopter is), ezért késve értünk Brüsszelbe, csak egyetlen órát tölthettünk ott. Ezalatt végig szakadt az eső, és sokaknak a busz csomagterében volt az esernyőjük. Azért mégis jó volt, megnéztük a pisilős szobrot, meg ettünk belga gofrit, ami borzasztó finom, már csak ezért is megérte elmenni. Estére elértünk a francia tranzitszállásra, ahol fekve alhattunk, meg voltak fürdőszobák. Reggel 4.30-kor kellett kelni, arra ébredtünk, hogy Bajza tanár úr dörömböl az ajtón, és amikor pizsamában, félkómásan kinyitottam, közölte, hogy már mindenki a buszon ül, és tíz perce kellett volna indulni. Nem volt ám egy cseppet sem ideges senki. Hajnalban átkompoztunk Angliába, és nemsokára meg is érkeztünk Canterburybe. Gyönyörű idő volt, és csodaszép volt minden, itt találkoztunk életünk első édességboltjával, ami tökéletesen mesébe illő, de nem volt sok időnk, indultunk is tovább. Páran megpróbáltak észrevétlenül felcsempészni fish & chipset a buszra, de a szag elárulta őket, és a lépcsőn ülve kellett azt megenniük a vécé előtt. Stonehenge volt a következő állomás, ahol megkértünk egy turistát, hogy fotózzon le minket a kövek előtt. Jó lett, csak a kövek nem látszanak a képen, viszont lett közös fotónk egy csodás mezővel. Estére érkeztünk Barnstaple-be, ahol találkoztunk a családjainkkal. Kiderült, hogy a közhiedelemmel ellentétben az angolok nagyon jól főznek, meglepően udvariasak és figyelmesek. Másnap egy nagyon szép teremben üdvözöltek minket és elmondták, mire számítsunk, aztán megismertük Barnstaple-t, volt pár óránk párokban sétálgatni, körbenézni. Hangulatos kis város teli kedves emberekkel, akik ha látják rajtad, hogy picit is elveszett lennél, már ugranak és kérdezősködnek, hogy segíthetnek-e. Másnaptól kezdődött a tanulás, mindennap három óránk volt három különböző tanárral, kicsit belekóstolhattunk a britek életébe, és háttér-információkat tudhattunk meg a helyekről, ahova kirándulni mentünk. Megnéztünk rengeteg gyönyörű, hangulatos környékbeli kisvárost a héten, mindegyik felejthetetlen volt, és a maga módján egyedi, bármelyikbe szívesen odaköltöznék, vagy legalábbis visszamennék. A csapat legemlékezetesebb pillanatai Woolacombehoz kötődnek, ahol a legtöbbünk először találkozott óceánnal, a bátrabbak ki is használták és a tizenvalahány fokos vízben megmártóztak, a kevésbé lelkesek csak lábáztatást és pózolást vállaltak. A legbátrabb mégis a hetedikes Dávid volt, aki az utcai

73 1 beszámolók nyári programokról 2 73 ruhájában (még a pulcsiját sem vette le) próbált meg szörfözni tanulni. Ki lehet találni, hogy folytatódik a történet, tíz perc se kellett, hogy először beleessen a vízbe, és talpig elázzon. Persze esélye se volt megszáradni, váltóruhát meg nem hozott senki, titokban kellett felcsempésznünk a buszra. Imádtuk minden pillanatát az utazásnak, tényleg sok tapasztalattal gazdagodtunk. Lélegzetelállító helyeken jártunk, és szuper volt a társaság is. Jártunk olyan meredek faluban is, ahol szánkóval közlekedtek, meg voltunk egy hangulatos öbölben, ahol rengeteg tengeri trutyi volt, és az igazán bátor Zsombor (akinek irigylésre méltó 15. szülinapot szerveztünk csillagszórós cupcake-kel meg esőben énekléssel és csodás rákos chipsszel) meg is evett egyet. Ilfracombe azért volt különleges, mert egy nagy terhes harcos nő szobrot építettek a közepére, amit nem igazán értettünk. Exeter pedig azért, mert szuper boltok voltak, és nem találtuk a KFC-t. A hangulattal sem volt gond soha, Dávid például rendelt egy lófejet, amit fel lehetett venni, mert Angliába ingyenes a kiszállítás. A lófejjel egy baj volt, hogy nem lehetett kilátni belőle. Így nekiment mindennek, meg majdnem elütötték, de mi jól szórakoztunk, és remek képek születtek. Hamar elrepült a hét, indultunk haza. Először Londonban álltunk meg, szuper másfél napot töltöttünk ott (és ágyban aludtunk!). Jártunk a Dungeonban, meg egy meseszép étteremben, ami nemrég még bank volt, illetve volt még pár óra szabadidőnk is, ami remekül hangzik, csak éppen a találkozási pontot és időt nem sikerült min-

74 74 1 beszámolók nyári programokról 2 denkinek betartania, így London legkülönbözőbb pontjairól futottak a trefortosok a buszhoz, hisz az csak egy percig állhatott a parkolóban... A következő éjszakát részben a kompon töltöttük, másnap értünk Párizsba. Itt már mindenki fáradt volt, de az Eiffel-toronyba azért felmentünk, utána hajóztunk egyet a napsütésben, majd rengeteget sétáltunk. Aztán kerestünk egy alkalmas parkot, és aludtunk a füvön. Még egy utolsó éjszakát töltöttünk a buszon, addigra már egészen megszoktuk, és másnap érkeztünk haza a Hősök terére. Hamar elszaladt a két hét, szívesen maradtunk volna tovább. Összességében minden trefortosnak ajánlanám, hogy menjen el legalább egyszer, mert életre szóló élmény. (Zilahy Anna (8. c)) Örültem, hogy új emberekkel ismerkedhettem meg, és remélem, hogy nem most voltam utoljára Angliában. (Tremmel Dávid (11. a)) Túléltük a nagyon veszélyes utakat, a zebrákat, az állandó esőt, a mindennapi ecetes chipset, a vadkecskékkel való találkozást, túléltük, hogy Knightshayes-ben nem mehettünk oda a birkákhoz, túléltük a five piece one euro végighallgatását nyolcszázhuszonhatodszor is emberáldozat nélkül. Szerettük tanárbácsiainkat és tanárnéninket (nagyon köszönjük Bajza Sándor és Gregorics Ádám tanár uraknak az utat), a szuper közösséget, a lámákat, kígyókat és a szakállas agámákat, a közös parkban meditálást, az óceánban teljesen direkt módon ruhástul megfürdött Dávidot kinevetni, szerettük, hogy két hét alatt sem sikerült megszokni, hogy a másik oldalon mennek az autók. Fabók Adrienn, Szabó Krisztina (11. a) Biciklivel a Balaton körül (8. a) (2014. augusztus ) Hajnali 11 óra körül indultunk Akarattyáról a Balaton körüli biciklitúrára. Huszonkét km hosszú volt az út az első állomásunkra, de hosszabb idő alatt tettük meg, mint másnap a hatvanat. Na jó, ez talán túlzás, de tényleg elég lassan haladtunk. Ez valószínűleg a sok megállás miatt is volt. Nagyjából percenként kellett megállnunk az eső miatt, mert nem tudtuk, hogy fölvegyük-e az esőkabátot vagy sem. Amikor még az út ötödét sem tettük meg, egy defektet is kaptunk. Jó ideig álltunk az úton, amíg kicserélték a kereket. A lassú haladás ellenére, végül megérkeztünk Bálintékhoz Káptalanfüredre. Miután leraktuk a cuccokat, lementünk a strandra. Ugyan a víz egy kicsit hűvös volt, de mindenki fürdött. Úgy terveztük, annak érdekében, hogy ne növeljük a vendéglátóink (osztálytársaink) vízszámláját, a strandon zuhanyozunk. Csak egy dologgal nem számoltunk, hogy a strandon nem lesz zárt zuhanyzó. Így hát, mi lányok, fürdőruhában

75 1 beszámolók nyári programokról 2 75 szappanoztuk magunkat a kinti zuhany alatt. Néhány perccel később már a győzelmet, vagy a veszteséget kifejezni akaró ordítások riasztották fel a parton gubbasztó kacsákat. A pultos kicsit idiótának nézte az aktuálisan a csocsó asztal köré tóduló csoportot, ugyanis házibajnokságot rendeztünk. Este, már újra a házban, izgalmas csapatépítő játékokban vehettünk részt, melynek során néhány jómadár jóvoltából született egy gyönyörű kép. Az esti mese után mindenki boldogan feküdt le aludni. A második nap már két csoportban bicikliztünk. Az egyik csapatban illedelmesen mondva: a fontolva haladók (a lassabbak), a másikban pedig a haladók (a gyorsabbak) bicikliztek. Eme gyönyörteljes napon találkoztunk először kedvenc barátainkkal: emelkedővel és szembeszéllel. Ami még nem is lett volna túl nagy baj, ha nem húzódik meg Balázs lába. Mivel reggel bevállaltam, hogy nálam legyen az egyik walkie-talkie, és ezzel azt is, hogy betöltöm az utolsó felelősségteljes bicikliző szerepét a haladó csapatban, meg kellett várnom Balázst. Fanni engem várt meg, Dani pedig Balázst. Így haladtunk négyen, lemaradva a csoporttól egészen egy elágazásig, ahol megkérdeztük Mészáros tanár urat, hogy merre menjünk tovább. Azt mondta, hogy jobbra menjünk Tihany felé. Csakhogy, jobbra Keszthely volt kiírva, Tihany pedig balra, és ezt meg is mondtuk. Na, mindegy, a lényeg, hogy végül kellő szerencsétlenkedés után elindultunk a rossz irányba, Tihany felé. Egy idő után gyanússá vált, hogy sehol senki, mert azért gondoltuk, hogy ennyire nem maradhattunk le. Aztán amikor már épp azon voltunk, hogy visszafordulunk, Balázs biciklijéről leesett a lánc. Először senkit nem értünk el, de végül a tanár úr a megmentésünkre sietett, illetve az a remek ötlete támadt, hogy ha már úgy is itt vagyunk, milyen vagány lenne, ha nem visszamennénk, hanem áttekernénk a tihanyi dombocskán. Ez nem is volt rossz ötlet, csak már így is épp eléggé ki voltunk fáradva. De egy kis unszolás után beleegyeztünk. Nagyjából egy órával a lassabb csapat után érkeztünk a strandra, pedig reggel a gyorsabbal indultunk. Amikor megérkeztünk, osztályunk heves ovációval fogadott minket. Megértem Miután a strandon Fannival meggyőztünk még egy-két lányt, rohantunk is a vízbe fürdeni. Gabi csak később csatlakozott hozzánk, mert kacsát akart fogni, így először a nádas felé indult. Később evés közben észrevettünk egy plakátot, amin DJ Pinyó hirdette valószínűleg igen színvonalas koncertjét, de csalódva vettük tudomásul, hogy egy nappal lekéstük. Aztán a vízben talált ötezresért folytatott harc és egymás hideg vízzel való leöntése után továbbindultunk. A maradék távot mindenki megszenvedte, de leginkább mi négyen. Végül második szállásunkon, Badacsonytomajban, már mindenki csak azt kereste, hogy hol aludhatna. A harmadik napon a reggeli nehézségek ellenére (pl. izomláz és egyéb fájdalmak), dél körül már a tenger-koppintós strandon voltunk Keszthelyen. Amíg a fiúk nagy része arra költötte a pénzét, hogy megtudja, ki rúg nagyobbat egy labdába, vagy üt nagyobbat egy boksz zsákba, a lányok egy része elment enni vagy öltözni, a felnőtt kísérőink pedig szintén enni, négyen lányok leültünk egy padra a biciklik közelében. Jól elbeszélgettünk, egészen addig, amíg meg nem jelent két hattyú. Valószínűleg éhesek

76 76 1 beszámolók nyári programokról 2 voltak, mert egyre közelebb jöttek. De mi nem szívesen adtuk volna nekik azt a kevés értékes rágcsálnivalónkat, ami maradt, ezért menekülőre fogtuk. A hattyúk egy ideig követtek minket, de aztán ígéretesebb kajaforrás után néztek. Aztán innen is továbbálltunk. Az aznapi szállásunk egy kemping volt, ahol, amint mindenki ott volt, kezdetét is vette a sátorállítás. Azt hiszem elég, ha annyit mondok, kínomban nevettem. A vacsoráért már majdnem küzdenünk kellett egymással. A sötétben való fogócskabújócska után majdnem mindenki a saját sátrába ment aludni. A negyedik napon már csak 40 km volt a távolság, ezért ezt egyben tekertük le. A szállásunk Mészáros tanár úrnál volt, ahol a mi szobánkban találtunk egy nagyon aranyos, majdnem 1,5 méteres plüssmedvét. Sajnos a víz egyre hidegebb lett, de azért lementünk a strandra. A fiúk végre találtak egy normális focipályát, így ők a focizás mellett döntöttek, de mi néhányan lányok úgy határoztunk, megpróbálkozunk a fürdéssel. Egy mosdóban öltöztünk át, ahol egy rendkívül kedves és udvarias néni fogadott minket. Aztán amikor befelé indultunk a vízbe, motivációként azt kántáltuk lehet, hogy kicsit hangosan, mert néhányan a partról furán néztek ránk, hogy német szupermodellek vagyunk. Fürdés után megpróbáltunk belógni egy fizetős trambulinra, de nem jött össze, úgyhogy leültünk nézni, ahogy a fiúk fociznak. Közben elcsórtuk Mile Dávid pulcsiját, ami nagyon király, szóval egyszer majd még ellopjuk. Aztán a fiúk megkértek minket, hogy szerezzünk nekik vizet, mi pedig, lévén jó osztálytársak, hoztunk is nekik. Utolsó este tábortűzzel búcsúztattuk a még be nem fejezett túrát. Az ötödik napon sajnos megint esett az eső. A reggeli pakolás miatt kis késéssel indultunk, de szerencsére ezt a lemaradást hamar behoztuk. Siófokig minden rendben ment, de ott eltévedtünk. Sehol nem találtuk a bicikliutat, vagy az azt jelző táblát, és egy téren köröztünk legalább tíz percig. Végül elindultunk arra, amerre a megérzéseink vittek, és egy idő után meg is találtuk a helyes utat. Balatonvilágoson megmásztuk a legnagyobb emelkedőt. Laurának lett egy potyautasa, mert egy imádkozó sáska ült a biciklijén a maradék út alatt végig. A balatonakarattyai vasútállomás előtti körforga-

77 1 beszámolók nyári programokról 2 77 lomnál mindenki addig körözött, míg a csapat vége is meg nem érkezett és így mindenki együtt tekert be az állomásra. Mikor a csomagokat felpakoltuk a kocsira, és indulásra készen álltunk, rájöttünk, hogy senkinek sincs elég ennivalója, ezért még gyorsan elsétáltunk a legközelebbi Coopig, ahol mindenki bevásárolhatott az útra. A legfáradtabb mindannyiunk közül az volt, akire mindenki a legbüszkébb volt: Bálint, aki a kézsérülése miatt az egész túrát autóval tette meg. A vonatút mindenkinek jól telt. Voltak, akik elkezdték kipihenni a túrát, de voltak, akik a kiránduláson készült képeket nézegették és jót nevettek rajtuk (meg a viccesesen alvókon is). Monostori Réka Vonyarcvashegy, 7. a osztály, 2014 (2014. augusztus ) Augusztusban volt egy tábor Karancsi Boldizsárék nyaralójában. Az egész úgy indult, hogy Boldi családja a szombat esti esőben fogadta a korán érkező Cervenák Mikit és Szécsi Andrist, együtt filmeket néztek és ettek, majd nyugovóra tértek. Másnap Boldi családja elment, a helyben maradt gyerekek megvárták, míg megérkezik Vagány Andris, az egyik felnőtt. Andris kocsival hozta az osztály nagyobb csomagjait meg a kaját, ezeket a házigazdák bevitték a házba, ezután lementek a vasútállomásra megvárni az osztály Weiszburg tanárnő által vezetett nagyobbik részét. Miután ez megtörtént, Boldi

78 78 1 beszámolók nyári programokról 2 némi bolyongás után elvezette őket a strandra, ahol letáboroztak. Kiderült, hogy a víz iszonyat hideg, így fürdésre nem alkalmas. Néhány fiú feltalálta magát, és a röpipályán lévő meleg pocsolyákban dagonyáztak. Lehetett még enni és inni, vagy csak ülni, és bámulni. Volt némi focizás meg napozás is. Miután kiszórakozták magukat a standon, fölmentek a nyaralóba. Vacsora után páran elkezdték nézni a GRU 2-t. Másnap reggel néhányan kisebb-nagyobb sikerrel megpróbálkoztak átmenni a slackline-on, mások a függőágyat próbálták ki, hat fiú beleült, így az leszakadt, a fiúk pedig nagyon nevettek. Az ebéd a bográcsban főtt krumplikás papri, a hátsó teraszon pedig pingpongozni lehetett. Este a tábortűz körül a magamról játék ment, majd ettek-ittak, mulatoztak. Az előző este GRU 2-t nézők befejezték a filmet, majd ők is lefeküdtek. Másnap reggeli után Boldizsár elbúcsúztatta a többieket, de ő is, mint mindannyian, nemsokára elkezdett a suliban senyvedni. De sebaj, mert egy jó nyarat zárt le az osztály. Karancsi Boldizsár

79 OSZTÁLYOK 4

80 80 1 osztályok 2 7. a Osztályfőnök: Csapodi Zoltán 1. Bärnkopf Dávid 18. Róth Magdolna 2. Berta Réka 19. Rothärmel Réka 3. CervenakMiklós 20. Sipos Noémi Csilla 4. Csizmadia Zsombor 21. Sugár Kristóf 5. Élő Dorottya Anna 22. Szabó Boglárka 6. Eszes Viktória 23. Szécsi András 7. Farkas Eszter 24. Szelényi Kristóf 8. Farkas Zsuzsanna Krisztina 25. Szilárd Pálma Bernadett 9. Karancsi Boldizsár 26. Szűcs Dániel 10. Kis Anikó Gabriella 27. Tass Bulcsu Péter 11. Koczka Vencel Dávid 28. Tory Eszter 12. Körösi András 29. Tóth Kristóf Áron 13. Lipták Zoltán 30. Tóth Máté Benedek 14. Németh Kitti 31. Tóth Réka 15. Nyuzó Bence 32. Turiák Anita Tímea 16. Papp Sára 33. Vucskics Ádám József 17. Peremiczki Zsófia 34. Zára Villő A legjobb tanulók: Cervenak Miklós 5,00 Sipos Noémi 5,00 Szabó Boglárka 5,00 Zára Villő 5,00 Farkas Zsuzsanna 4,91 Lipták Zoltán 4,91 Peremiczki Zsófia 4,91 Szilárd Pálma 4,91 Turiák Anita 4,91

81 1 osztályok 2 81 A jelentősebb osztályprogramok: szeptember 18. Verdi Falstaff főpróba október 4. verébavatás október 12. családos túra (Hármashatárhegy) november 13. kirándulás (Székesfehérvár) november 21. Bábszínház (Odüsszeusz) december 6. a Mikulás látogatása az osztályban december 20. osztálykarácsony január téli túra (Börzsöny, Nagybörzsöny) január 31. febr. 2. színházas hétvége (Sóskút) május 5 6. osztálykirándulás május 22. színházi előadás és koncert a szülőknek június bicikli túra (Fertő-tó) június 21. az osztályfőnök búcsúztatása augusztus nyári tábor (Vonyarcvashegy, Balaton) A 7. a első éve Szinte mindenkinek új volt a Trefort, de az osztály mindenképpen. Ha valaki egy-két embert ismert is, így osztályként még sosem voltunk együtt szeptember előtt. Azt hiszem, hamar összekovácsolódtunk, jó közösség lett belőlünk. Nagyon hamar elrepült az első évünk, eléggé eseménydús volt, rengeteg közös programunk volt, és sok-sok élménnyel lettünk gazdagabbak. Ősszel kirándulni voltunk a Hármashatár-hegyre, ahova mindenki elhozta a szüleit, testvéreit is, ez remek alkalom volt arra, hogy kicsit az iskola falain kívül is ismerkedjünk. Előtte egy héttel viszont már hivatalosan is trefortosok lettünk, hiszen megvolt a verébavatásunk, amelyen rengeteget nevettünk, nagyon jól éreztük magunkat. Novemberben pedig Székesfehérvárra látogattunk el. Az ősz a végéhez közeledett, jött a tél. Mikulás, a karácsonyi koncert, amelyen megmutathattuk néptánctudásunkat, azután az osztálykarácsony következett. Az a nap is jól telt, majd rövid búcsút vettünk egymástól a téli szünet idejére, és az újévben ismét örültünk a találkozásnak. Január végén volt az első hosszabb kirándulásunk, amikor is egy hétvégére téli túrára mentünk a Börzsönybe. Magunknak főztünk, fűtöttünk, emellett pedig sokat játszottunk, és persze túrázásra is sor került a jeges, fagyos erdőben. A januárt a Trefort bállal zártuk, ahova sajnos nem tudott eljönni mindenki az osztályból, de jövőre lesz

82 82 1 osztályok 2 még rá lehetőség. A bált követő napon pedig osztályunk kisebb része színjátszó táborba indult, ami szintén nagyon jól sikerült, a tábor után pedig elkezdtünk foglalkozni azzal az előadással is, amit később előadtunk a tavaszi színjátszó fesztiválon. A februári sítáborban is többen részt vettünk a 7. a-sok közül. Lassan az is eszünkbe jutott február elején, hogy már a féléven is túl vagyunk. Nagyon hamar elrepült az idő. Észre sem vettük, és már június eleje volt. Túl voltunk olyan eseményeken, mint a már említett színjátszó fesztivál, vagy a rokonok részére készült osztálykoncertünk. A két napos érettségi szünet idején körbetekertük a Velencei-tavat, és az óbudai Aquincumban is tettünk egy látogatást. Közeledett az év vége, ám mi ezen kívül más eseményt is vártunk: a biciklitúránkat. Négy napig sátraztunk a Fertő-tónál, ahol mindennap kerékpárra pattanva kisebb-nagyobb távokat tekertünk le. A célállomásunk kétszer is egy élményfürdő volt, ahonnan olyan kedves emlékeket őrzünk, mint a közös vízicsúszdázás (ami nagyjából harminc gyerek egyszerre történő lecsúszását jelenti), vagy azt, amikor odafele úton már nem bírtunk tekerni, osztályfőnökünk viszont tele volt még energiával. És persze a campingben is jól éreztük magunkat, az ottani iszapcsatát nem hiszem, hogy hamar el tudnánk felejteni. Ezután már csak az évzáró volt hátra. Bizonyítványosztás, és az ünnepség, amelyen ismételten előadhattunk egy táncot, amire már egy ideje készültünk. Az esti táncház után rájöttünk, hogy az első trefortos évünk eltelt, nagyon gyorsan, és már csak öt maradt. Elbúcsúztunk egymástól a nyárra, tudván, hogy majd 8. a-ként találkozunk szeptemberben. De mi tudtuk, hogy valami még vár ránk, ami a mi kis titkunk volt. Még egyszer találkoztunk június végén, osztályfőnökünk búcsúztatóján. Csapodi tanár úr ugyanis jövőre amiatt, hogy igazgató lesz jövőre már nem lesz osztályfőnökünk. Rothärmel Réka

83 1 osztályok 2 83

84 84 1 osztályok 2 7. b Osztályfőnök: Ujházy Márton 1. Balkányi Gábor 18. Molnár Péter 2. Benke András 19. Nagy Benedek Sándor 3. Bíró Kamilla Janka 20. Nagy Julianna Henrietta 4. Bolváry Kata 21. Papp Márton 5. Böde Márton Benedek 22. Peterdi Panna 6. Csontos Boldizsár 23. Rácz Laura 7. Csordás Dávid 24. Reményi Réka 8. Domahidi Noreen 25. Seres Sámuel Mór 9. Gruhala Patrícia 26. Streicher Laura 10. Guttengeber Luca 27. Szabó Olivér Norton 11. Horváth Anna Zsófia 28. Szirtes Panna Réka 12. Hosszú Máté Gergely 29. Szombathelyi Anna Lilla 13. Kérdő Virág Panna 30. Tingyela Dorottya 14. Kerényi Tamás 31. Tornai Zsombor 15. Lugasi Nikolett 32. Varga Márk Vince 16. Majoros Boglárka 33. Vásárhelyi Márton Pál 17. Mihály Léna 34. Vitéz Benedek A legjobb tanulók: Benke András 5,00 Gruhala Patrícia 5,00 Szirtes Panna Réka 5,00 Vitéz Benedek 5,00 Biró Kamilla Janka 4,93 Bolváry Kata 4,93 Domahidi Noreen 4,93 Guttengeber Luca 4,93 Peterdi Panna 4,93

85 1 osztályok 2 85 A jelentősebb osztályprogramok: augusztus 31. verébnap október 26. családos kirándulás február téli túra (Csobánka) március 6. koncertlátogatás a Művészetek Palotájában május 5. kirándulás (Budai-hegység) május 6. állatkerti látogatás június erdei iskola (Pusztamarót) június 30. július 4. biciklitúra (Fertő-tó) Az osztályközösség alakulásáról Minden másodpercben új élet veszi kezdetét. Vágjunk hát neki örömmel, és ismerkedjünk meg vele! Nyomulnunk kell tovább, ha tetszik, ha nem, és sokkal jobban haladunk, ha előrenézünk, mint ha hátratekintenénk közben. (Márai Sándor) Leginkább ezzel az idézettel tudnám jellemezni, hogyan vágtunk neki első gimnazista évünknek a Trefortban. Az évnyitóra mindenki feszülten jött be, de ez csak természetes. Kint álltunk az udvaron izgatottan és megszeppenve, igaz, ez az állapot nem tartott sokáig, mert megkaptuk trefortos kitűzőnket, és máris oldódott a hangulat. Ezek után következett az ismerkedés. Diákok a diákokkal, diákok a tanárokkal, diákok a régi és új tantárgyakkal. Egyre jobban beleástuk magunkat a tantárgyakba, és lassan elkezdtek nőni a barátság csírái az osztályban. Szerencsénkre ez nem úgy történt, hogy kisebb klikkek alakultak ki, éppen ellenkezőleg, egy egységes osztályközösséget alapoztunk meg. Persze ezt nemcsak magunknak köszönhetjük, hiszen Ujházy Márton tanár úr végig nagyon figyelt ránk és segített minket. Az októberi verébavatás, melyet osztályunk hatalmas fölénnyel megnyert, adott egy hatalmas lökést az évnek. Innentől kezdve mondhattuk magunkat teljesjogú trefortosoknak. A tanulás is egyre nagyobb szerepet kapott. Teltek a napok, hetek, hónapok és ebből a 34, eleinte félős gyerekből 34 olyan diák lett, akik mintha már több éve ismernék egymást. Kevés olyan osztály van, úgy gondolom, amelyik bármiben meglátja a kreativitást és a viccet, viszont a mi osztályunk ékes példája ennek. Voltak kisebb összetűzéseink, de ez csak természetes. Sok közös programban vett részt az osztály év közben is. Például a karácsonyt a Kodály teremben előadott zenei és táncos előadások tették teljessé. Amit semmiképpen nem hagynék ki, az a kirajzás volt. Bár csapatunk nem végzett kiemelkedő pont-

86 86 1 osztályok 2 számmal, nagyon jól éreztük magunkat, és az évfolyamos métabajnokságot megnyertük. Ez is csak növelte az osztály büszkeségét, természetesen csak úgy, hogy a többieket nem bántottuk meg. Ez az év az ismerkedésé, a beilleszkedésé és a megszokásé volt és szerintem pont úgy sikerült, ahogy mindenki akarta. Azt kívánom, hogy minden hetedikes osztálynak ilyen éve legyen. Seres Sámuel Sáros indiánok és tábortűz a césekkel Észre sem vettük, milyen gyorsan eltelt a trefortos diákként megélt első félévünk, és elérkezett a várva-várt első többnapos osztálykirándulásunk, a téli túra Csobánkára osztályfőnökünkkel, Ujházy Márton tanár úrral és helyettesével, Szabó Éva tanárnővel. Csobánka Ami legelőször eszünkbe jut erről a szóról, az egyértelműen a sár, bár emellett még sok közös és személyes emlék is fűz mindenkit hozzá. Az egész úgy kezdődött, hogy február 22-én HÉV-re szálltunk, és már ekkor ránk talált kirándulásunk első kalandja, egy furcsa kinézetű idegen személyében, aki nagyon barátkozós kedvében volt (valószínűleg az alkoholtól). Ezután busszal folytattuk utunkat egészen Csobánkáig, ahol már várt bennünket a szállás.

87 1 osztályok 2 87 Gyorsan lepakoltuk cuccainkat, átöltöztünk, és már indultunk is egy nem is gondoltuk, mennyire hosszú és fárasztó túrára. Az elején csak gyalogoltunk egy földúton, néha megálltunk kicsit pihenni és megenni az otthonról hozott szendvicseket, és közben beszélgettünk, de valójában ekkor még semmi különös nem történt, a neheze csak ezután jött. Az út egyre sárosabb lett. Volt például egy olyan rész, ahol választhattunk: a bokáig érő sárban folytatjuk utunkat, vagy megpróbáljuk kikerülni ezt az út szélén felhalmozott farönkökön. Így sérült le Réka, aki az utóbbi mellett döntött, ezért kénytelen volt visszafordulni és egy traktoron visszavitetni magát a szálláshoz Szabó Éva tanárnővel. De legalább addig is volt egy külön németórája. Az incidens miatt néhányan kicsit lemaradtunk a többiektől, de ők szerencsére bevártak. Viszont amikor sikerült utolérnünk őket, igen érdekes látvány fogadott: mindenki tiszta sár volt. És ez még nem is lett volna olyan meglepő, ha csak a bakancsuk és a nadrágjuk alja lett volna olyan. Azonban amikor Samu és Máté az arcukat is besarazták, egy bolond százat csinál alapon több fiú is követte a példájukat, létrehozva ezzel osztályunk harci díszt öltött indián törzsét. De arra már senki sem gondolt, hogy amikor rájuk szárad a sár, az nem lesz túl kellemes Továbbmentünk az erdőben, hegyet is másztunk, míg végre sikerült kijutnunk egy sármentes útra. Egyre fáradtabban gyalogoltunk tovább, és végül sötétben értünk viszsza a szálláshoz, koszosan és fáradtan, de boldogan és élményekkel telve, túl egy hosszú

88 88 1 osztályok 2 és kimerítő túrán. Miután kicsit összeszedtük magunkat, egy rövid szabadfoglalkozás alatt volt, aki a vacsora elkészítésében segített, volt, aki felelt, vagy mert. Evés után pedig újult erővel gyűltünk össze a társalgóban az osztályfőnökünk által levezényelt játékokat játszani. Ám amikor egy egyikünk által javasolt játék következett a tanár úr irányítása nélkül, nem tudtunk annyira figyelni egymásra, amennyire kellett volna, és néha az egész átcsapott abba, hogy mindenki azt kiabálta, hogy Ssssss!, és pont emiatt volt hangzavar. A játékok végeztével néhányan éjszakai túrára mentek, ami az elmesélések alapján jó volt, de már mindenki el volt fáradva. Ettől függetlenül aludni még nem sokan akartak, hiszen az első közös éjszakánkat ki kellett használni. Sokáig beszélgettünk még a társalgóban, majd takarodó után a szobánkban. Mindenesetre az éjszaka senkinek sem volt átlagos, de ez azzal járt, hogy másnap nagyon fáradtak voltunk. És ezen sem a színdarab próbája, sem a későbbi méta nem segített sokat. Végül fáradtan, de tele emlékekkel ültünk fel a hazafelé induló buszra. A következő többnapos osztálykirándulásunk az év végi erdei iskola volt Pusztamaróton ismét a tanár úrral és a tanárnővel, de ezúttal a césekkel, és az ő kísérőtanáraikkal kiegészülve. Ezúttal a Blaha Lujza térről indultunk június 11-én reggel egy emeletes külön busszal, és egészen Pusztamarótig utaztunk. Illetve leszálltunk a buszról az Isten háta mögött, és még kilométereket kellett gyalogolnunk a szállásig. Eleinte jól bírtuk, de amikor már órák óta mentünk a cuccainkat cipelve a melegben, a tűző napon, a csalánnal és más szúrós növényekkel teli ösvényen, a rövidnadrágok miatt jól láthatóan kivörösödött lábakkal, kezdett elegünk lenni. De úgy tűnt, az út soha nem akar véget érni. Végül mégis megérkeztünk a hatalmas, füves területű szállásra, amin egy másik, idegen csapattal kellett osztoznunk. Csoportokba rendeződve elfoglaltuk az apró, nyolcfős házakat, lepakoltunk, és megettük a magunkkal hozott szendvicseket. Rövid szabadfoglalkozás után a tanárok azt találták ki, hogy építsünk csapatot, ezért mindenféle játékokat szerveztek. Vegyes csoportokat kellett alkotni, és végig kellett menni az egy-egy tanár által vezetett, összesen négy darab állomáson, ahol különböző játékok vártak ránk. Azt nem tudom, hogy mennyire sikerült összekovácsolódnunk, de jól éreztük magunkat, és ez a lényeg. Megvacsoráztunk a hatalmas ebédlőben, ahol az ételek nem mindig ízlettek mindenkinek, így gyakran hosszas keresés indult el olyan ember után kutatva, aki szívesen enne még egy-két adagot. Ebből aztán az lett, hogy készült egy olyan kép Nortonról, melyen kilenc, többnyire üres tányér fekszik előtte az asztalon. Az első ilyen, később átlagosnak számító vacsora után osztályfőnökünk magához hívott minket, egy közös esti programra. Nincs is jobb, mint amikor egy hosszú nap végén, vacsora után leülünk tévét nézni, nem igaz? kezdte. Mi is ezt fogjuk most tenni, de mi csináljuk a műsort is. Négy csapatot kellett alkotnunk. Miután ez megvolt, a tanár úr újra megszólalt. Mindenki ismeri a Hamupipőkét? Az osztály felnevetett. Minden csapat kapott egyegy műfajt, a feladat pedig az volt, hogy adjuk elő négy különböző formában ugyanazt a sztorit. Tíz percet kaptunk, addig a csapatok félrevonulva készültek, majd újra

89 1 osztályok 2 89 összegyűltünk, hogy tévét nézzünk. Azt hiszem, még egyikünk sem nevetett ennyit sem híradón, sem reklámon, sem horroron, de még szappanoperán sem, mint ekkor. A következő feladatban mindegyik csapat kiválasztott egy embert, akire minél több ruhát kellett feladni, majd a többiek elé kiállva egyesével levenni azokat, miközben valaki számolja. Ha lehet, ezen még többet nevettünk, mint az előzőn. A közös játék után pedig volt még időnk a takarodóig, így néhányan leültünk a fűbe, bámultuk az eget a csillagokkal, és hallgattuk, ahogyan Norton mesél róluk. Másnap délelőtt Szabó Éva tanárnő férje vezetésével mentünk kirándulni egy olyan gyönyörű helyre, amely Heni szavaival élve a magyar Grand Canyon. Az érdekes túra közben feladatlapot is kaptunk, hogy ezzel bizonyítsuk, az erdei suli neve nem véletlenül erdei suli. De persze eközben játékra is jutott idő. Délután borsóból és fogpiszkálóból építettünk várat, majd választani lehetett, hogy továbbfejlesztjük ebben való jártasságunkat Ujházy tanár úrral, vagy inkább karkötőt készítünk Nikolics Noémi tanárnővel. Az esti program pedig Máténak köszönhetően tábortűz volt, körülötte sokat énekeltünk, volt, aki szólóban, voltak, akik párban vagy kisebb csoportban, és volt, hogy az egész osztály együtt dalolt. A legemlékezetesebb rész mégis az volt, amikor Máté kiállt középre, és betanított a két osztálynak egy dalt. Ahogy Máté elüvöltötte magát, és mindenki egyszerre üvöltötte vissza a szöveget, vagy ahogy más önként jelentkező híján a tanárok vállalták fel Máté szerepét. Ezek a valóban felejthetetlen emlékek. A szabadidőnkben eltöltött órák sem voltak unalmasak, állítólag sok érdekes dolog történt a fiúk szobájában a pókerezésen kívül is, bár ezekről mi, lányok, nem sokat tudunk, és talán jobb is, ha ez így marad. Mivel az utolsó nap már csak mi, trefortosok voltunk a helyszínen, végre tarthattunk egy sportnapot, melynek fontos része volt a két osztály közötti nagy métabajnokság. És végül, az erdei suli zárásaként egy újabb hosszú túra állt előttünk, vissza, a külön buszhoz, de még ez alatt sem unatkoztunk, Picur orrvérzésének és a döglött állatoknak köszönhetően. Személy szerint nekem az az egyik kedvenc emlékem a kirándulásról, amikor a legvégén vártunk a buszra az út melletti, végtelennek tűnő búzamezőn. Biztos vagyok benne, hogy mindannyian rengeteg új élménnyel tértünk haza. Hiszen ezek az osztálykirándulások azért is jók, mert lehetőségünk nyílik egy másik oldaláról megismernünk egymást, és azok az élmények, amelyeket ilyenkor szerzünk lehetnek közösek, de személyesek is, nemcsak néhány napra, hanem sok-sok évre, vagy akár örökre megmaradnak bennünk. És nem csak azért, mert fotósunk, Norton megörökítette a gépével. Szirtes Panna Réka

90 90 1 osztályok 2 7. c Osztályfőnök: Nikolics Noémi 1. Abdul-Nour Fady 18. Kulimák Péter 2. Bánhidi Eszter 19. Láng Péter László 3. Berky Boglárka 20. MészárosDorina 4. Böröczky Csenge 21. Mezősi Eszter 5. Csabai Lili 22. Nádi Flóra 6. Csesznok Flóra 23. Nyerges Balázs 7. Dávid Gáspár 24. Pallós Dávid 8. Del Medico Anna 25. Payrits Márton 9. Egri Áron 26. Penc Patrik 10. Erhardt Júlia 27. Reiter Márton 11. Forray András 28. Ruff Eszter 12. Frizzi Sámuel 29. Takács Ákos 13. Gyuró Kinga 30. Tingyela Stefánia 14. Jókay Kristóf 31. Várkonyi Dorottya 15. Kádár Kinga 32. Várnay Ádám 16. Kardos Dávid 33. Wentzel Panna 17. Kyrylenko Kateryna 34. Zilahy Anna A legjobb tanulók: Böröczky Csenge 5,00 Csabai Lili 5,00 Erhardt Júlia 5,00 Kádár Kinga 5,00 Kyrylenko Kateryna 5,00 Tingyela Stefánia 5,00 Wentzel Panna 5,00 Zilahy Anna 5,00

91 1 osztályok 2 91 A 7. c első kirándulása, amelyen elültettük az osztályfát Amikor megkaptam a levelet, hogy felvettek, nagyon örültem, ám rögtön eszembe villant a gólyatábor. Úgy hallottam, nem lesz és bevallom, kicsit csalódott voltam, de szerencsére hamarosan megtudtam, hogy augusztus 31-én elmegyünk kirándulni. Az egész osztály, egy első előtti osztálykirándulásra. Reméltem, hogy nagyon jó lesz, de hallottam, hogy a szülők is jönnek majd. Minden gyerek tudja, milyen érzés, mikor ismerkedni próbál, tán egy kicsit viccelődni, jópofizni, és az egyik szülője ott áll a háttérben és nézi. Úgy gondoltam, már elég nagyok vagyunk, hogy ne kelljen szülői felügyelet. Végül hosszas vívódás után beletörődtem. Vártam, vártam, de nem jött semmi hír. Augusztus közepe felé zavarni kezdett, hogy még mindig semmi, egy héttel a kirándulás előtt pedig már nagyon nyugtalanított. Megnéztem a honlapon, valóban szerepelt a nyári programok között, de azt is láttam, hogy Nikolics tanárnő még Angliában van egy iskolai csoporttal. Számoltam a napokat, hogy mikor ér vissza. Augusztus 25-én már úgy hittem, megjött a felmentő , ám csak egy tesztlevél volt. Néhány további után végre megjött a várvavárt üzenet. Kiderült, Pilisborosjenőre visz majd az utunk, és még egy fát is elültetünk. Az egri várhoz (nem az igazihoz) fogunk elsétálni. Eljött a nagy nap. Persze, mint az ilyen fontos alkalmakra szoktam, a legidétlenebb pólómat vettem föl. Mikor odaértünk, túl sokan voltak egy helyen, és bevallom, ez egy kissé megrémisztett. Szinte senki se ismert senkit, mindenki csak állt, nézett ki a fejéből és próbált értelmesnek látszani. Ekkor valaki föltette a kérdést: hol van az osztályfőnök? Kisebb várakozás után begurult egy kis piros kocsi és benne a tanárnő. Sejtelmesen benyúlt a csomagtartóba és kivett egy fát. Amikor végre sikerült egy kis körbe gyűjteni a tanulókat, elkezdődhetett a ceremónia. Először a szokásos: mindenkit üdvözlök a Trefortban, nagyon örülök hogy eljöttetek De mielőtt hivatalosan is megkezdődött a faültetés, felolvasott egy idézetet. Tudtam mindenfélét, néhány egészen biztos dolgot, s ez nagy nyugalmat adott. Tudtam, hogy milyen a világ: tág és kimeríthetetlen. Csak ismerni kell a rejtett járatait. És meg kell csinálni. Korlátlan és elvehetetlen lehetőségeim voltak. Tudtam, hogy meg is fogok csinálni valamit. Új, ismeretlen érzés volt ez a soha nem képzelt, titkos, mérhetetlen nyugalom. (Ottlik Géza: Iskola a határon) Azon szerencsések között lehettem, akik elültették a fát. A pillanat szépségét csak kicsit zavarták a Vigyázz! Ne, ne oda! Jaj, ráléptél a lábamra! Úúú, ez nehéz felkiáltások. Végre viszonylag egyenesen állt a fa. Amikor mi is felszusszanhattunk volna, előkerült a tehéntrágya, amelynek szaga elsöpörte addigi jókedvünket és örömünket. Így lett egy osztályfánk, amely remek kiindulópontként fog szolgálni az osztálytalálkozóinknak. Évente meglátogatjuk a kis fát, amely egyre nagyobb és nagyobb lesz az évek során, pont, mint mi. Mint egy kirakatba, a fa mögé beállítottak minket és fotózás címén, jobbnál jobb hunyorgó és ásító arcokat örökítettek meg.

92 92 1 osztályok 2 Ezután hármas-négyes csoportokba osztottak bennünket és három dolgot kellett találnunk, ami közös bennünk. Persze néhány dolog útközben alakult ki, mert mi pl. egy meredek lejtőszakaszon mind a négyen elcsúsztunk. Megérkeztünk az Egri csillagok filmváltozatának várban játszódó helyszínéhez. Körbejártuk a tisztást, majd találtunk egy geo-ládát, ami igen fellelkesítette a társaságot. Visszaértünk, és miután egy hosszú, sebészeti beavatkozás útján osztálytársunk megszabadult az ujjába fúródott szálkától, újra simán mentek a dolgok. A fiúk fát gyűjtöttek és hamarosan égett a tűz, a szülők nekiállhattak az ebéd elkészítésének. Míg a paprikás krumpli főtt, mi elkezdtük összegezni a tanárnővel a közös tulajdonságokat és beszélgetni egymásról, magunkról, a tanévről és az egész trefortos létről. Elmondta, nem lesz könnyű dolgunk, de ha ezeket jól csináljuk és meg tudjuk szervezni az életünket, nagyon jó lesz ide járni. Ezután Bajza tanár úr, osztályfőnök-helyettesünk kívánt pár szót szólni. Közösen megbeszéltük, milyennek kell lennie egy jó osztályközösségnek. Mindenki igazán hasznos példákat és ötleteket adott a jó közösség

93 1 osztályok 2 93 felépítéséhez. Aztán egy csapatépítő játékot játszottunk, ami könnyű volt, ha az ember rájött a nyitjára. Ez viszonylag sokunknak hamar sikerült. Amíg mi ilyen kellemes módon töltöttük az időt, a szülők nulladik szülői értekezletet tartottak a tanárnővel. A játékra való koncentrálást megtörte egy szülő hangja. Ebéd! Mindenki úgy rohant, mint a lovak a lóversenyen, és aki sietett, nagyon megégette a nyelvét, mert a krumpli tűzforró volt. Kis pihenő után csoportostul átvonultunk a vár egy másik részébe és ott alkottunk. Megírtuk az osztályindulónkat. Egy nagyon kellemes kis versike lett, bár Ady nem biztos, hogy ezt mondaná róla. A nulladik nap zárásaként felolvastuk az indulót a szülőknek, nagyon tetszett nekik. Csodás indítása volt ez egy felejthetetlen hat évnek. Most kis indulónk soraival búcsúznék. Jó szórakozást! Mi vagyunk a sportosok Az agyunk is jól forog Segítségből nincs hiány Hetedik cé a király Hetedik cé mi vagyunk Verset írni nem tudunk Sportolunk és zenélünk A dogáktól nem félünk Jó az osztályközösség De nem tapsol a közönség Hat évet töltünk együtt Ezt soha nem feledjük Azért jó az angolunk Mert hetedik cé vagyunk Egy fát is elültettünk Hogy vissza is jöhessünk Sokrétűek a terveink Érettségit szeretnénk Köztünk lesznek orvosok Mérnökök és módosok Itt van a hetedik cé Most kezdi első évét Nem tudtam, csak hallottam Trefortban sok gyerek van Reszkessetek emberek Itt jönnek a treffesek Hetedik cé mi vagyunk Elég jó fejek vagyunk Lehet köztünk nagy lángész Az is lehet, hogy színész Ari pofi a csapat Jól megállja a sarat Angolból itt mind hatos És matekból alapos Szupi tuti a buli Most már menjünk nyaralni A cé osztály a király El is megyünk most mi már Pallós Dávid és Del Medico Anna

94 94 1 osztályok 2 8. a Osztályfőnök: Farkasné Gács Enikő 1. Bodrogi Flóra 18. Nagy Beáta 2. Borbély Dóra 19. Nagy Katica 3. Csomós Bálint 20. Nagy Petra 4. Enzsöl Ákos 21. Nemes Tamás 5. Gál Laura Dalma 22. Nguyen Huong Giang 6. Graning Sára 23. Pál Fanni 7. Gyulai László 24. Pápay Domonkos 8. Gyurcsányi Réka 25. Papp Dávid 9. Hecker Sára 26. Pócz Gergely 10 Hetesi Ilona 27. Szabó Kata Sára 11. Kanyik Dániel 28. Székely Ákos 12. Kovács Csongor 29. Szilvási Annamária 13. Kovács Gabriella 30. Teplán Emília 14. Mészáros Gergő 31. Tulipán Norbert 15. Mile Dávid 32. Ulicsák Ádám 16. Monostori Réka 33. Vásárhelyi Rebeka 17. Nagy Balázs 34. Walder Csenge A legjobb tanulók: Borbély Dóra 5,00 Graning Sára 5,00 Nagy Petra 5,00 Tulipán Norbert 5,00 Nagy Beáta 4,92 Nguyen Huong Giang 4,92 A jelentősebb osztályprogramok: február osztálykirándulás (Börzsöny, Borsosberény) április 12. május 4. május 7. május 24. május 29. június augusztus színjátszó büfé szervezése osztály paintball kirándulás biciklivel a szentendrei Skanzenba osztálypiknik (szülők, gyerekek, testvérek) múzeumpedagógiai foglalkozás (Ludwig Múzeum) osztálykirándulás (Várbükk) biciklitúra (Balaton)

95 1 osztályok 2 95 Osztálykirándulás Várbükkön Nem is lehetne szebben zárni az iskolaévet, mint egy osztálykirándulással. Ez persze nem teljesen igaz, de iskolánkban ez így szokás. Így hát Várbükkön búcsúztunk el a nyolcadikos tanévtől. Az élmény természetesen a felejthetetlen kategóriába tartozik, és bizton állíthatjuk, ez a kis iromány közel sem tudja visszaadni azt, amit akkor közösen átéltünk. A nagy szervezés eredményeképpen nem kellett hajnalok hajnalán fölkelnünk, és útnak indulnunk a busszal (ami szerencsére még a későket is megvárta). Az utazás hosszú volt, a levegő pedig fülledt, csak úgy, ahogy azt várni lehetett. A szálláshelyre érkezés és a busz elhagyása időben igen távol állt egymástól. Ugyanis szállásunk kissé elszigetelve egy erdős terület közepén volt. Éppen ideális, hiszen így rá vagyunk kényszerítve a túrázásra, és nem panaszkodhatunk. Az igazat megvallva nem igazán tetszett nekünk az ötlet, miszerint még többet kell sétálnunk, de ezt nem hangoztattuk. Legalábbis nem nagyon. Miután kissé kifáradva, de mégis izgatottan megérkeztünk a szállásra, megkezdődött a harc a szobákért. Nagy nehezen sikerült elrendezni ezt a helyzetet is, és amikor mindenki lepakolta a holmiját, körülnéztünk. A hely, mivel erdőben volt, bővelkedett bogarakban. Ezek a kis lények már valószínűleg hozzászoktak a számukra luxusnak számító körülményekhez, de mi nem erre számítottunk. A lányok sikítását valószínűleg még a faluban is hallani lehetett. Szerencsére mindig akadt egy papucs, amivel le lehetett ütni a bogarakat. Az egerekkel, mogyorós pelékkel és egyéb kis látogatóinkkal már nem volt ilyen könnyű dolgunk. A berendezkedés után rögtön kezdődhetett a játék. Szó szerint. Csapatokat alkottunk, hogy métázhassunk a szálló mellett lévő, kissé dombos területen. Ez nagyon jól ment, tanáraink is megnyugodhattak, nem volt velünk probléma. Aztán bekövetkezett. A legdurvább dolgok legdurvábbika. A számháború. Külső szemszögből igencsak komikusnak tűnhet a jelenet, amikor egy csapat 15 éves gyerek kiabál egymással, hogy ti csaltatok, továbbá ti is csaltatok, úgyhogy nekünk is lehet és egyéb nem túl szép szavak, amiket le sem merek írni. Ráadásul lányok-fiúk csapatok voltak, ami már-már áttolta a játékot polgárháborúba. Végül persze semmi ilyesmire nem került sor, és még jól is éreztük magunkat. Egy kis pihenő után jöhetett is a kihagyhatatlan csapatépítő játék, amit mindenki szeret. Tényleg. A kirándulás témája a mesék voltak, ami igazán megosztotta a társaságot. Volt a Milyen édes! és a Hagyjuk már, ez tök béna csapat. Első feladatunk megoldotta annak a rejtélyét, miért kellett plüssállatokat magunkkal hoznunk. Ugyanis két mesét kellett összemixelnünk és adott műfajban elbáboznunk. Mondanom sem kell, nem sokan vették komolyan a feladatott, de a bemutató így is hangulatos volt. Ez után activityztünk. Kezdésképpen össze kellett írnunk a másik csapatnak szánt feladványokat, melyeknek valamilyen módon kapcsolódniuk kellett a mesékhez. Ez volt az igazán izgalmas rész, mert ha elég jók az ötletek, az ellenfélnek nehezebb dolga van. Mégis,

96 96 1 osztályok 2 vajon mennyire könnyű elmutogatni, hogy repülő bölény, százholdas pagony vagy éppen hétszűnyű kapanyányimonyók. Az estét esti mesével zártuk, bár ebben nincs semmi különleges, ez akkor is így van, ha nem mese témájú a kirándulás. A következő nap tanáraink víg éneklése keltett minket. Az ágyból kikászálódva kezdődött a reggeli torna. Meglepően nem volt hozzá semmi kedvünk. Az aznapi program a strandolás volt. Gyöngyösre mentünk. Igen ám, de ahhoz újra ki kellett vándorolnunk az erdőből, el a buszig és onnan még egy kiadós utazás is várt ránk. Az egyetlen pozitívuma ennek az volt, hogy megtölthettük az üvegeinket az erdőben található kis forrás vizével, ami úgy tűnt, közel s távol az egyetlen lehetőség, hogy ivóvízhez jussunk. Szerencsére minden gondunk megszűnt, amint megérkeztünk a strandra. Mégis, mi jobb egy forró nyári napon, mint hűsölni egy medencében a barátainkkal? Sajnos vissza is kellett menni, de akárhogy nézzük, megérte. Főleg azért, mert a strand után bemehettünk a Sparba. Másnap jött az igazi túra. Az előző nappal ellentétben, nem volt célunk kijönni az erdőből, csupán élveztük, ahogy a természet körülvesz bennünket. Persze ekkor is tőlünk zengett az erdő, mert mindenkinek volt valami megbeszélnivalója valakivel, és az ilyen fontos témák nem várhatnak, ha kell, üvöltünk is a sor végéről az elejére. De mindent összevetve, kellemes volt (bár nyilvánvalóan fárasztó). Amikor felértünk egy csúcsra, akkor mindenki ehetett a jól megérdemelt csúcscsokiból is (ami most egy üveg Nutella volt). Utolsó ott töltött esténken tábortüzet gyújtottunk, és jó trefortosokhoz híven énekeltünk pár dalt (ezzel megvédve magunkat minden lehetséges állattámadástól, mert valószínűleg elüldöztük őket). Sajnos a kirándulásnak túl hamar vége lett, és mire észbe kaptunk, már indultunk is vissza. Szeretnénk köszönetet mondani a felejthetetlen élményekért Farkasné Gács Enikő tanárnőnek, Mészáros Péter tanár úrnak, valamint Carlosnak, a szarvasbogárnak, akit az erdőben találtunk. Nagy Katica

97 1 osztályok b Osztályfőnök: Domokos Katalin 1. Bakos Anna 18. Kovács Csenge 2. Barabás Bíborka 19. Köböl Karina 3. Baranyai Emese 20. Kun Bernát 4. Burián Bálint 21. Lázár Péter 5. Csép András 22. Maruszki Milán 6. Cserhalmi Júlia 23. Murin Dániel 7. Edényi Dorottya 24. Nagy Roland 8. Egry Dániel 25. Puska Richárd 9. Epres Laura 26. Solti Anna 10. Hegedűs Márton 27. Sőregi-Niksz Alfréd 11. Hetényi Gergely 28. Szabó Eszter 12. Ilinyi Blanka 29. Szabó Kata Zsófia 13. Illés Anna 30. Tóth Csinszka 14. John Tamás 31. Vámos Viktória 15. Károlyi Angéla 32. Wootsch Benedek 16. Koronczi Johanna 33. Zarka Áron 17. Kórosi Zoltán A legjobb tanulók: Wootsch Benedek 5,00 John Tamás 5,00 Cserhalmi Júlia 4,92 Ilinyi Blanka 4,92 Hegedűs Márta 4,85 Kovács Csenge 4,85 Murin Dávid 4,85

98 98 1 osztályok 2 A jelentősebb osztályprogramok: szeptember szülő, diák kirándulás (Ócsa) október Láthatatlan kiállítás november kétnapos osztálykirándulás (Kabókapuszta) november színházlátogatás (Vihar) december osztálykarácsony, karácsonyi vásár-gyűjtés január bowling február korcsolyázás, Sziklakórház látogatás március kétnapos osztálykirándulás (Szeged) április mozi (Koccanás), színházlátogatás (Bunyósszív) május Széchenyi könyvtár látogatás május kirándulás (Normafa) május szülő, diák kirándulás (Pilis) június háromnapos osztálykirándulás (Döbrönte) augusztus palacsintázás Domokos tanárnőnél A 8. b osztályról Két és fél hónap után eljött a nap, hogy újra együtt volt az osztály a második emelet nyolcban. Eltelt egy év és az emberek változnak. Persze lesz, ami mindig ugyanolyan marad majd, mint például az osztálytermünk. Egy percig se felejthettük el a művészi falunkat, mellyel messze kitűnünk a többi terem között. Már az első hetekben meg kellett tapasztalnunk, hogy idén egy sokkal nehezebb év áll előttünk. Új tanárokat ismerhettünk meg, többet közt Farkas Ferenc tanár urat, aki az év során felejthetetlen kémiaórákat tartott nekünk. De haladjunk csak szépen sorban. Ebben a tanévben mi avattuk a verebeket, ez volt az első nagy kihívás. Jobbnál jobb ötletek után sikerült összeállítanunk a feladatokat. Első kétnapos osztálykirándulásunk azzal kezdődött, hogy láttuk, ahogy Gergő őrülten sprintel az induló vonat után, valamint Zolinak is sikerült másik pályaudvarra mennie. Az óriási ködben fény derült az osztály pingpong- és csocsóbajnokaira és Domokos tanárnő rejtett paintball tehetségére. Az este folyamán ittunk vizet a padlóról, letalicskáztunk a lépcsőn, illetve egymást a hátunkon cipelve egyensúlyoztunk végig a konyhai padokon.

99 1 osztályok 2 99 Hagyományainkat folytatva idén is volt karácsonyi spirál, valamint megszerveztük a karácsonyi vásárt, hogy a bevételből az Igazgyöngy Alapítvány támogathassa a Berettyóújfalu környéki falvak legrászorultabb családjait. Az alapítványt a 10. b-vel közösen játék- és ruhagyűjtéssel is segítettük. Az újévben először bowlingozni mentünk, ahol egyeseknek még korláttal sem sikerült ledönteni egyetlen bábut sem. Daninak hála videó is készült a felejthetetlen délutánról. A síszünetben kibéreltünk egy koripályát a Széna téren, ahol egyből kiderült, hogy Áron és Dodi a legnagyobb tehetség. Később a sziklakórház emlékkönyvében is maradandó nyomot hagytunk. Márciusban a szegedi osztálykiránduláson kisebb csoportokban körbeselfiztük a várost és egy-egy nevezetességről is készítettünk képeket. A fiúk esti vacsorakészítése után még egy Korda Gyuri koncertre is maradt időnk, ahol a tömeg közepén csápoltunk (sajnos playback volt az egész). Idén is sokat fáradoztunk, hogy színvonalas előadást nyújthassunk a tavaszi színjátszó fesztiválon. A próbák nem csak nekünk voltak fárasztóak, hanem Pentz tanárnőt is sok őszhajszállal gazdagítottuk. Azonban a sok munka és igyekezet meghozta gyümölcsét, megnyertük a közönségdíjat. Az érettségi szünetben meglátogattuk a Széchenyi könyvtárat, másnap a Normafához kirándultunk, majd Benedek közreműködésével a Szépjuhászné megálló felé kisvasutaztunk. Háromnapos osztálykirándulásunkra Gedeon tanár úr is elkísért minket, hogy az egészségmodullal még izgalmasabbá tegye a foci vb meccsnézéssel és kecskesajt kóstolással töltött napokat. Az évfolyamban mindig is ment és mindig is menni fog egy verseny a legjobb osztály címért. Talán nem a mi sportteljesítményeink a legjobbak, és az osztályátlagunk sem kiemelkedő. Nem nyerjük meg a papírgyűjtést, sem a métabajnokságot. Sosem voltunk azok, akik éheznek a győzelemre, és mindent megtennének érte. De szerintem nem ez a legfontosabb egy osztályban. Van valami, ami nem kérdőjelezhető meg, és ez az összetartás. Kiállunk egymásért, és olyan hangulatot teremtünk a tanórákon, hogy még egy depressziósnak is megjönne az életkedve. Edényi Dorottya

100 100 1 osztályok 2 8. c Osztályfőnök: Faragó Norbert 1. Ágoston Dorottya 18. Kovács Tamás 2. Budavári Richárd 19. Mangoff Nóra 3. Csapó Gréta 20. Peremiczki Dorottya 4. Csitkovics Péter 21. Pintér Kinga 5. Dobos Gergely 22. Pistyán Ági 6. Donkó Zsombor 23. Ruzsbánszki Sára 7. Erdős Gréta 24. Sahin-Tóth Sarolta 8. Garai Petra 25. Sárosi András 9. Gecse Soma 26. Schuch Barnabás 10. Gombár Zsófia 27. Stephenson Dániel 11. Gulyás László 28. Szabó Liliána 12. Hosszú Karina 29. Szabó Milán 13. Imre Zoltán 30. Szauder Anna 14. Király Csenge 31. Tóth Gergely 15. Kiss Laura Fanni 32. Ujváry Flóra 16. Koncz Álmos 33. Uzoni Dávid 17. Kovács Benedek 34. Varga Eszter 35. Velinsky Janka A legjobb tanulók: Varga Eszter 5,00 Csapó Gréta 4,92 Gombár Zsófia 4,92 Csitkovics Péter 4,85 Kiss Laura 4,85 Peremiczki Dorottya 4,85 Ruzsbánszki Sára 4,85

101 1 osztályok a Osztályfőnök: Piláth Károly 1. Aradi Sára 18. Kméczik Regina 2. Bagossy Júlia 19. Kovács Regina 3. Bakos Lilla Jázmin 20. Leiner Soma 4. Balázs Sámuel 21. Nagy Krisztina 5. Bálint Klaudia 22. Papp András 6. Berghammar Dávid 23. Rácz Adrienn 7. Borsós Hanna 24. Rátki Annamária 8. Bozsik Szabolcs 25. Rozsáli Márton 9. Bölcskei Andor 26. Simola Rita 10 Bruckner Máté 27. Simon Dániel 11. Donkó Dániel 28. Sonnewend Eszter 12. Farkas Dóra 29. Szabó Sebestyén 13. Fürst Máté 30. Szelényi Márton 14. Gombás Dániel 31. Szórádi Balázs 15. Ispánki Marcell 32. Tóth Boglárka 16. Kancsár Diána 33. Tóth Zsófia 17. Karancsi Eszter 34. Varga Nóra A legjobb tanulók: Aradi Sára 5,00 Bálint Klaudia 5,00 Rácz Adrienn 5,00 Simola Rita 5,00 Tóth Zsófia Réka 5,00 Varga Nóra 5,00 Kméczik Regina 4,92

102 102 1 osztályok 2 A jelentősebb osztályprogramok: szeptember 20. csillebérci kalandpark december 20. osztálykarácsony május 5. Aquaworld május 6. osztálykirándulás (Székesfehérvár) május 7. látogatás a középiskolások országos pénzügyi és gazdasági oktatóközpontjában június nomád tábor június 27. július 1. nyári tábor (öt nap, Vonyarcvashegy) A 9. a nomád tábora Mindannyian vegyes érzelmekkel indultunk el a nomád tábor reggelén otthonról, ahol minden megszokott volt, a hideg tej a hűtőben, a szappan a mosdókagyló mellett, a pihe-puha, meleg ágy a szobánkban. Hamar rá kellett jönnünk, hogy a nomád tábor sok meglepetést tartogat számunkra. Kezdetnek ott volt az az óriási hátizsák. Amikor este felpróbáltam, még kényelmes volt és egész elviselhetőnek tűnt a súlya is. Másnap viszont már elég nehézkesen tudtam a buszmegállóba futni az újdonsült ruhásszekrényemmel és mindenes táskámmal. A táborhoz képest igazán apró megpróbáltatás volt bejutni a város szívébe a külvárosból ilyen felszereléssel, de ezt akkor még nyilván nem sejtettem. Miután mindenki megérkezett a Kelenföldi pályaudvarra, kezdetét vette a buszút. Odafelé még mindenki tele volt energiával, vicceket meséltünk, hangosan nevettünk és perturbáltuk a mellettünk, előttünk és mögöttünk ülőket. Próbáltunk spekulálni, hogy vajon mi várható ettől a megmérettetéstől, de még nem tudtuk igazán, csak viccet csináltunk az egészből. Megérkeztünk Csehbányára. Várnunk kellett, amíg a cé osztály is megérkezik a buszhoz, hogy váltani tudjuk egymást. Az első túra tűnt szinte a legnehezebbnek a táborig, pedig még az volt a legrövidebb. Tízpercenként megkérdeztük Gedeon tanár urat: Tanár úr, eddig mennyit jöttünk? A válasz két kilométerről indult és lassan kúszott felfelé, mi pedig kikerekedett szemekkel ámultunk, hogy úúúh, már ennyit?? Amikor végre odaértünk, még mindig nem volt vége az aznapi nehézségeknek, fel kellett vernünk a sátrainkat, ha úgy tetszik, a következő heti otthonunkat. Ebben azért már többen jártasak voltunk, segítettük egymást, ahogy az utolsó napon a sátrak elcsomagolásában is. Az első reggelen, amikor a nomádban ébredtünk, nagyon ramaty idő volt. Sötét felhők gyülekeztek felettünk és ez nyilvánvalóan nem hozta meg a kedvünket az a znapi túrához. Nagy nehezen összeszedtük magunkat és elindultunk, de alighogy ez megtörtént, az eső zuhogni kezdett és csak az esőkabát védelmére számíthattunk,

103 1 osztályok a cipőink már nem úszták meg szárazon. Már az első túránál a mélyvízbe lettünk dobva, nem csak esett, de még el is tévedtünk. Szerencsére eljött az ebéd ideje és ez kicsit felfrissített mindenkit. Délután találtunk egy régi katakombát legalább 15 cm vastag vasajtókkal, gyorsan megvizsgáltuk, majd visszaindultunk a táborba a jól megérdemelt vacsorára és pihenésre. A második tanuljunk meg túrázni és nem eltévedni az erdőben napon a nap feléig együtt ment az egész osztály, aztán kettéváltunk. Természetesen ezen a napon is eltévedtünk és már meg is ismerkedtünk az iránymenet fogalmával. Ez a nap is nehéz volt, jóval fárasztóbb az előzőnél, de legalább már az eső nem esett, csak az eső nyomai, a tócsák, pocsolyák és a sok sár kísért utunkon. A harmadik túrázós napra azért már megtanultunk egyet s mást, és ezt a tudásunkat sikerrel alkalmaztuk egy-egy tizenegyedikes kísérőnk társaságában. A hangulat mindenképpen felejthetetlen volt, sokkal jobban el tudtuk engedni magunkat kortársaink jelenlétében, emlékezetes kalandokban volt részünk. Aznap születtek a tábor legjobb aranyköpései minden csapatban. Ezután már csak a nomád nagybetűs kihívása volt hátra, a tájséta, amely egy párban elkövetett kmes túrát jelentett mindenféle külső segítség nélkül, csak az azt megelőző napokon megszerzett tudásunkra hagyatkozhattunk, hogy sikeresen vegyük ezt az akadályt is, és a számunkra kijelölt útvonalat követve megtaláljunk minden pontot. Biztos, hogy mindenki emlékezni fog erre a napra, maradandó élményeket szereztünk akkor is, mint a tábor összes többi napján. Az étkeztetés zseniális volt, minden ízlett mindenkinek, kivéve a puliszkát, de ez nem a kísérőink hibája, hanem magáé az ételé. Az utolsó nap reggelén pedig igencsak nagy meglepetést okozott a reggeli négyszeres mennyisége egy apró félreolvasás miatt a receptben. A tizenegyedikesek kiváló munkát végeztek, több mint az osztály fele szívesen viszszatérne önszántából a nomádba 2016-ban segíteni, szóval 11. a, köszönünk mindent, amit értünk tettetek ebben a hat napban. Számomra kiemelkedő élmény volt az egész tábor, mindenkinek új oldalát ismertük meg talpraesettség és segítőkészség terén. Az osztályközösségben nem vettem észre érdemi változást, már nomád tábor előtt is egy nagy csapat voltunk, ezt csak megerősíthette ez az erőpróba a természetben. Bakos Lilla Jázmin

104 104 1 osztályok 2 9. b Osztályfőnök: Kovács Géza 1. Aradi Júlia 18. Mosoni Anna 2. Birghoffer Tamara 19. Nagy Emese 3. Bognár Márk 20. Nagy Viktória 4. Dallos Martin 21. Nagypál Petra 5. Donáth Botond 22. Nguyen Hoang Hai 6. Fülöp Máté 23. Pásztor Rebeka 7. Gaskó Simon 24. Rácz Julianna 8. Horváth András 25. Rieder Anna Róza 9. Jávor Ádám 26. Simon Mihály 10. Karancsi Zsófia 27. Stéger Sámuel 11. Kereszturi Dóra 28. Szabados Gegely 12. Kubik Csenge 29. Szabó Kitti 13. Lini Ákos 30. Szántó Marcell 14. Lovász Berta 31. Szlovák Balázs 15. Magyar Laura 32. Tóth Orsolya 16. Mészáros Blanka 33. Tőke Barnabás 17. Moró Júlia 34. Zarándy Lilla A legjobb tanulók: Rieder Anna Róza 5,00 Birghoffer Tamara 4,93 Mosoni Anna 4,93 Nagypál Petra 4, 93 Rácz Julianna 4,93 Karancsi Zsófia 4,86 Magyar Laura 4,86 A jelentősebb osztályprogramok: október november május május május Babilon-center Fővárosi Nagycirkusz Rendőrmúzeum métázás látogatás a középiskolások országos pénzügyi és gazdasági oktatóközpontjában

105 1 osztályok A nomád tábor Számoljunk egy napra fejenként 20 grammal. Tehát vagyunk hányan is?! Negyvenhárman. Igen. És ott leszünk öt napig. Akkor az összesen annyi, mint Várjunk csak, állj-állj-állj! És mi van, ha valakinek felgyorsult a bélperisztaltikája?! Vagy ne adj Isten, leállt?! És zeng az egész busz a nevetéstől. Sofőrünk ideges pillantásokat vet hátrafele, majd mélyen sóhajt egyet. Feltételezem, fejben épp a tökéletes bosszút fontolgatja ellenünk. Mondjuk, mi lenne, ha kirakna minket egy erdő közepén, és ott hagyna egy hétig? Nem is rossz, nem is rossz Pedig mi igazán nem tehetünk róla. Nemhogy megdicsérnének, amiért érett, trefortos tanuló módjára még utolsó 9. b-s napjainkat is számtanpéldákkal töltjük. Csakhogy fiatalok vagyunk. Jókedvűek. Kalandvágyóak. Szabadok. Túl vagyunk minden év végi javító feleleten és vizsgán. És éppen nomád táborba megyünk. Másfél óra elteltével tágra nyílt szemmel figyeljük, ahogy a sofőr bácsi megvalósítja ördögi tervét (persze csak miután felveszi a visszafele tartó a-sokat, akikből nem sikerül sok érdemi információt kiszedni a nomáddal kapcsolatban, de sebaj, majd feltaláljuk magunkat). Ugyan nem a semmi közepén rakott ki minket, hanem Csehbányán, de a változás így is könnyen érzékelhető. Az utolsó kísérletek az angol wc használatára csúfos kudarcba fúlnak. Az apró településnek még csak egy boltja sincsen. És akkor elindulunk. Most már tényleg. Eleinte még erősen és vidáman bandukolunk szalmaszállal a szájban, ízlelgetve a nyár első napjának friss levegőjét. Meglehetősen idilli. Versenyezni, hogy ki barnább, ki hozott több fölösleges holmit, jókat derülni az Ákossal utazó plüssmacin, visszaidézni a sok integető kezet Kelenföldön, meg magunkat a hátizsákokon ülve Azok a fránya hátizsákok! Ugyanis miközben mi szép nyugodtan igyekszünk a táborhely felé, a táskák nehezedni kezdenek. Először van a tényleges súly, 16 kg, már akkor kétszer akkora a batyu, mint én, de még valahogy ki lehet bírni. De amikor 20 perc után már 20, fél óra elteltével 30 kilósnak tűnik a teher Végül úgy érzem, a saját súlyommal megegyező cuccot cipelek, és így vannak vele a többiek is. Arról nem is beszélve, hogy egy félreértés miatt egy hatszemélyes, 21 kg-os sátor is velünk tart, gazdája nem lévén, az izmos és kitartó osztálytársak küzdenek vele. Mészáros tanár úrék igyekeznek megkönnyíteni a dolgunkat, és negyedóránként pihenőket iktatunk be farakások környékén, de így is óriási az üdvrivalgás, mikor végre elérkezünk a Rétre. A Rét az a rét, amit Öreghálásnak hívnak, és közvetlenül a táborhelyhez vezet. A domb aljáról két csapás indul. Persze először a rossz irányúra lépünk, utunk a susnyásba vezet. Látszik, hogy minden rendben van a társasággal, mert ez az apró malőr csak tovább növeli a jó hangulatot. Fél óra múlva már mindenhol állnak a sátrak. Hiába, a túlélésért küzdünk, a vadonban vagyunk. Vagy legalábbis valami hasonlót érezhet Barnabás, aki első látásra szerelembe esik a tűzrakó helyen talált őzkoponyával. El is nevezi Taksonynak, felszúrja egy karóra és a továbbiakban úgy riogat minket, hogy éjjel elemlámpát állít az állati ma-

106 106 1 osztályok 2 radvány két szeme közé. Ezúton is köszönet érte. A tábortűzhöz fa szükséges. És megindul a leginkább közkedveltségnek örvendő program, a rőzsegyűjtés. Egy öl fa, az tudjátok mennyi? Kinyújtod a kezed, képzeld el, hogy háromszor olyan hosszú karod van, ezt hajlítsd be, az egy öl. Így vágunk neki a feladatnak. Én személy szerint ezt élvezem a legjobban. Faágakat más faágakkal kettétörni bár elég primitív tevékenységnek hangzik, de valójában nagyon vicces és rendkívül jó stresszoldó. Hát még mikor valami hordágy-féle eszközt próbálunk összetákolni szállítás céljából. (Nem sikerült.) Első kör után meglehetősen büszke arccal távozom, hiszen megvolt fél öl, amit hoztam, még hozok ugyanennyit, és kész. Hoztam hát ugyanennyit. Na, még egyszer ugyanennyit kéne. Ezek után elég értetlen arcot vágva nézek szegény tizenegyedikesre. Egy harmincketted öl hallom, ahogy beírja valaki másnak. Aha, szóval itt van a kutya elásva. Azonban egy óra sem telik bele, és összehordjuk a kellő mennyiségű fát. Így visszagondolva, örök hála a minket macerálóknak, hiszen ha nincs a tábortűz, biztosan szétfagytunk volna este. Még van egy kis időnk sötétedésig, így egy rövid bemelegítő sétára indulunk. Öröm átélni, ahogy felcaplatunk a dombra a naplementében. Hirtelen két fejet vélek felfedezni a derékig érő fűben. Martin és Misi kergeti egymást őrült sebességgel. Aztán ismerkedünk kicsit a térképpel, megbeszéljük az alapvető jelöléseket. Csak az kaphat vacsorát, aki válaszol három kérdésre. Ha nem sikerül, a kajasor végére kell állnia. (Persze senki nem maradt éhen, de volt, aki megszenvedett a krumplistésztáért.) És még egy tanulsága is van a mai napnak Ha az osztályfőnök úr előttünk halad, és mégis hiába kiabálunk neki, hogy Kovács tanár úr, Kovács Géza tanár úr, Géza bácsi, de nem hallja, akkor sem szabad a becenevét kiáltani. Gyerünk, menni fog! hallom barátnőmet (személyi edzőmet). Fogmosás nomád módra, avagy a Titanic jól ismert jelenete, melyben Leo köpni tanítja Kate-t. Szereposztás: Jack: Cseni, Rose: jómagam. Miért is van erre szükség? A fogkrém nem éppen jó a természetnek, így az emésztő fölött mosunk fogat. Az emésztőt a srácok ásták ( munkásököl vasököl, oda üt ahova köll, gratula a jómunkás-embereknek), és egyébként moslékot öntünk bele. Elképzelhető, hogy már a gödör környéke sem fest túl szépen. Hát ezért van szükség a tréningre. Sajnos, reménytelen eset vagyok, így a továbbiakban balerinákat megszégyenítő ügyességgel a gödör széléhez lopakodom, és imádkozom a létező összes istenhez, hogy ne most jöjjön el életem legkínosabb pillanata, és ne essek bele abba az átkozott emésztőbe. A tábortűznél nagyon meghitt a hangulat. Még kicsit idegenkedve a helytől, de családiasan dúdoljuk a kedvenc dalainkat. A hideg viszont fogcsikorgató. Magamra veszek minden ruhadarabot, amit az 50 literes hátizsákban elhoztam. Van rajtam egy póló, három pulcsi, egy kapucni, két leggings, egy sízokni, egy sál, és egy sapka. Nem csoda, hogy Juli szó szerint akkorát nevet mikor meglát, hogy kiesik a sátorból, hiszen kinézetem erősen hajaz egy hajléktalanéra. Az éjszaka során csak egyre hidegebb és hidegebb lesz. Félóránként riadok fel arra, hogy őrületesen fázom. Mint később kiderült, a többiek is ugyanezt tapasztalják. Egyik ébredésem éppen az első napsugarakkal történik. Lenyűgöző és hihetetlen

107 1 osztályok élmény, ahogy a csendet hirtelen egy madár éles füttye töri meg, majd két percen belül már ezer másik társa is dalol. A következő, végső ébredéskor már pattanok is kifelé. Napos vagyok. Meglepetésemre odakint már melegebb van, mint a sátorban. A többi sátorból néhány napostársam botorkál a konyha felé, ahol a tizenegyedikes lányok már javában a napi koszt előkészítésével foglalkoznak. Frissen és üdén. Le a kalappal! A mákos gubához való kiflit aprítjuk, hagymát pucolunk, körözöttet keverünk, mosogatunk, és közben csak beszélgetünk és beszélgetünk, olyanokkal is, akikkel sajnos úgy hozta eddig a sors, hogy nem kerültünk közelebbi kapcsolatba. Úgy elrepül az a másfél óra, mintha nem is lett volna. Jó dolog naposnak lenni. Majd kirándulni indulunk, együtt az egész osztály. Megtanuljuk a tájolót használni, zöld a mező, színes a rét, a ház ugyan nem a völgyben ül, hanem a domb tetején, és Fodor-tanya a neve, de az ég fenn ugyanúgy kék. Megyünk és nevetünk -és fulladnak az allergiások-, míg meg nem érkezünk egy kerítéshez. Tanácstalanul meredünk a békésen legelésző szürke marhákra. Megvizsgáljuk a térképet. Kétfelé mehetünk haza. Van egy biztos út, meg egy rövidebb, de kérdéses, hogy megtaláljuk-e, egyáltalán létezik-e. Persze kockáztatunk. Az első nap lelkesedése és naivitása. Oh, azok a gondtalan napok, mikor még azt hittük, hogy minden út, ami a térképen van, az a valóságban is létezik. Így körülbelül két órát túrázunk még. Félúton megpihenünk tízóraizni, elnyúlunk egy hatalmas farakásokon és azt képzeljük, hogy favágók vagyunk, és épp szieszta van. Kezdünk beleszeretni az erdészetbe. Már a Fodor-tanyánál gyalogolunk vissza, mikor egy hátizsákos hölgyet pillantunk meg a távolban. Nemsokára Weiszburg tanárnő csatlakozik hozzánk, aki csupa szeretetből kísért el minket, amit ezúton is nagyon köszönünk. Az örömteli találkozás után visszamasírozunk a táborba. Később jóllakottan állunk neki a további munkálatoknak. Lapulevelekből és faágakból fürdősátrat építünk, pakolunk, ásunk, sütőt tapasztunk sárból. Gumicsizmában gázolunk a patakban. Jéghideg. Mi, lányok, fürdésnél csak lavórból öntögetünk, azonban a fiúk kemény népség. Füli fel is állítja a patakban-fekvés rekordját, 10 perc 40 másodperccel. Befut Samu is, aki egy futós rendezvény miatt érkezett később. Már csak Blankát nem tudhatjuk körünkben, akiért kezdek komolyan aggódni, lévén nagyon jó barátnőm és mivel már egy fél napja itt kéne lennie. Nem is érkezik róla semmi hír egészen estig. Éppen mosoga-

108 108 1 osztályok 2 tok a konyhán (fúj, de gusztustalan az a mosogatólé), mikor két énektanár lép mögém. Megfordulok, és felváltva beszélnek, és mosolyognak, és elmondják, hogy Blanka sajnos ma még nem tud itt lenni velem, pedig nagyon szeretett volna, de holnap reggelre ideér, és megígéri, hogy rengeteget fogunk partizni. Vagyis valami ilyesmit mondott az anyukája, nem jegyeztem meg mindent, meg szakadozott is a vonal, mert alig volt térerő. De addig nem engedték letenni, amíg Blanka ezt meg nem üzente neked. meséli Mészáros tanár úr, én pedig szabályosan könnyezek a meghatottságtól. Tudom, nagyon személyes, de elbeszélőként egyszerűen muszáj megörökítenem a nomád számomra egyik legtökéletesebb pillanatát, mikor két ember szívvel-lélekkel átadja nekem, hogy egy harmadik szeret. Egyébként Blanka valóban megérkezik másnap reggel. Idekerülése történetében szerepel többek között olaszul beszélő autómentő, veszprémi kisgyerekes család nappalija, doktorandusz és mágnesvasút. Este azonban egyéb is történik. Gyanúsan eltűnnek a tizenegyedikesek és a tanárok. Valami készül. És sejtéseink beigazolódnak, hirtelen furcsa szavakat skandálva és törzsi táncot járva vesznek körül minket. Beavatási szertartás következik. Napos csoportonként válunk indián törzsekké, összetartozásunkat a csuklónkra kötött azonos színű szalag szimbolizálja. Az Erdő Szelleme befogad minket, ha tiszteljük őt. Mi márpedig nagyon is tiszteljük. Új nevet saját magunknak választunk. Így kerülnek elő olyan gyöngyszemek, mint Magas Les, Hosszú Lépés vagy Mezei Gyökér. Persze inspiráló személyül kedvenc osztályfőnökünk szolgált, aki a Nagy Horkoló nevet választotta, gondolom kitalálható, mely szokására való tekintettel. Csapkodunk és huhogunk és rikoltunk és csatakiáltunk, mert az indián az vérbeli indián. Addig éneklünk, amíg a parázs fénye ki nem alszik. Másnap újabb kirándulás van soron. Reggel a vizes kannákkal súlyzózunk a konyha mellett. Fizikailag meglehetősen jól bírjuk a strapát. Szerintem azért sikerül ilyen jól az alkalmazkodás az új körülményekhez, mert akarunk alkalmazkodni, van abban valami, hogy minden fejben dől el. A mai séta különösen izgalmas, hiszen végre megtudjuk, mire kellett a fejenként egy darab sál, melyet Weiszburg tanárnő kívánságára hoztunk el. A játék lényege, hogy minden indiánnak (vagyis nekünk) van egy lelke (maga a sál). Ezt el lehet venni a másiktól, persze nem erőszakkal, de ha valaki óvatlanul otthagyja valahol, akkor el szabad csenni, de inkább mégis az alkudozás a lényeg. Például, szerezhetsz lelket valakitől úgy, hogy bevállalod az aznap esti mosogatást helyette. Az a csapat győz, aki a legtöbb lelket gyűjti be. Fülire sandítok, aki a csapattársam, és egy szakállas-öltönyös üzletember egy tizenhat éves fiú testében. Már dörzsöli is a kezét, és rohan tárgyalni Vikiékkel. Nem lesz itt semmi gond. A túra első fele igazán jól megy, lassan megtanuljuk összeegyeztetni a térképet a valósággal, és tízóraira majszolunk egy kis lekváros kenyeret. A gondok csak eztán kezdődnek. Kétfelé válunk, kétféle útvonalon megyünk vissza. Velünk nincs tanár, csak a tizenegyedikes kísérő nézi végig vesztünkbe rohanásunkat, ami akkor következik be, mikor Andris, eltervezve, hogy ő most akkor spontán lesz, mindenképpen a kocká-

109 1 osztályok zatos és ismeretlen útvonalon akar menni. Az ám, de a keresett bauxitbányához nem találjuk az utat, van szerencsénk szép panorámához, de eltévedünk, a kullancsok gőzerővel támadnak A helyzet még kevésbé vészes, hiszen besaccoljuk, hol lehetünk, de az egyik elágazásnál lehurrogják a térképet nézőket, és spontán belemegyünk egy mellkasig érő csalánosba. Visszaút semmi, előre még csalán úgy száz méteren át, benne egy aprócska csapás. Azon szenvedjük magunkat át valahogy, de még farmeron át is érezni, ahogy csíp, ráadásul mindenféle tüskés bokrokkal van befutva az a miniatűr út is, nehogy egyszerű legyen az ember élete. A csapat leggyengébb láncszeme Ákos, aki térdnadrágban tűri a megpróbáltatásokat, és egyetlen zokszó nélkül, hősiesen végigcsinálja a tortúrát. Innen további kétszáz méter meredek lejtő, sűrű erdővel. A faágakban mindenki elbotlik. Melyik volt az, tesó? És kínunkban jól megrugdossuk az ominózus faágat. Már látszik az alagút végén a fény, és kiérünk a kékkel jelzett betonútra. Levágjuk magunkat az aszfaltra, hanyatt fekszünk, és az sem érdekel, ha keresztülmegy rajtunk egy fákat szállító kisteherautó, csak ihassunk és pihenhessünk kicsit. Lassan pislogva felnézek, és látom, ahogy Simon felkapja a hátizsákomat, és eliszkol pár méterrel odébb, ahol elkezdi lecsomózni a lelkemet a szíjáról. A többiek egy pillanatig néznek rá. Nem hiszem el, hogy még most is erre gondoltál mondják, én meg közben idegesen rágom a szám szélét. Egy lélek mínusz. Nem fog örülni a csapatom, a Füli meg a várjunk csak?! Sejtelmesen elmosolyodom. Simon már vagy egy perce csomózza a sálat, mikor megszólalok: Már nem azért mondom, de egy csapatban vagyunk Látom, ahogy lassan megáll a keze és leesik neki, majd nagyot nevetünk. A sál visszakerül a gazdájához. Hazafele is spontánkodva indulunk el, ugyanis nem mindenki fáradt még ki, persze eltévedés a vége. Közben Simon azzal szórakozik és szórakoztat minket, hogy taplógombákat ver le egy bottal a fák ágairól. Hirtelen elhajítja a botot is. Ákos! ordít a haverjának megigézve, és igen, sikerül megtalálni a szabadkőművességre utaló jelet még egy erdő közepén, egy fa kérgén is (a Facebookon megtekinthető). Végül hatra érünk haza, éhesen, fáradtan, míg az osztály másik fele már három órája a táborban pihen. Ez van. De semmi sem szegheti kedvünket, ezért este a tűz körül óriási éneklést csapunk. Aki még nem ordította azt, hogy Elindultak a cigányok a bálba, pattogó szikrák közt, forgó körben, a füsttől megrészegülve, aki még nem fürdött a

110 110 1 osztályok 2 lovári nyelv szépségeiben (a jártasak extrákkal is megtoldották a dalszöveg alapját), hát az bizony nem tudja, miből maradt ki. Kolompol. Valami kolompol. Biztos a konyhában készülnek. Hümm. Elzsibbadt a bokám. Ne már. Valami zümmög. Szúnyog. És miért van már megint ilyen istenverte meleg? Vissza alszom nem, átfordulok a másik oldalamra, úgy kényelmesebb. Hmm Hé! Ki ez a zsák hulla itt mellettem??? Ja, ez csak a Blanka a hálózsákban. Ja, akkor oké Léptek. Valaki kocogtatja a sátrat. Naposok, ébresztő!. Húha. Semmi válasz. Nem reagálok, csak lélegzem. Anna, ébren vagy? hallom valahonnan. Igen motyogok, majd sűrűn pislogva valahogy kitámolygok a szabad levegőre. Előbb azért még elesek a gumicsizmámban. Éljen! Odakint napfény fogad, ránézek az órámra, június negyedike van. Hé! De én akkor nem is vagyok napos! Én másodikán voltam! Mi a halál? De akkor... És hirtelen mindent megértek. Az Anna, ébren vagy? kérdés a másik Annának ment, csak én félálomban azt se tudtam, hol vagyok, nemhogy a hangok irányát tudtam volna beazonosítani Hát, ha már így alakult, használjuk ki. Visszaaludni úgysem fogok. Furcsa, mert utálok korán kelni, de itt valahogy minden más. A tűzrakó melletti farönkre telepszem, és hagyom, hogy a reggeli napsugarak simogassák az arcomat. Hamarosan csatlakozik hozzám Emese és Zsófi, előbbi mosolyogva, kapucniban, utóbbi szédelegve, mint egy erdei tündér és kobold keveréke, fésüli ki a hajából a füvet. Hamarosan egy vödör pucolnivaló krumpli érkezik, és mi fölé hajolunk, és csak dolgozunk csöndben, közben pedig halkan felcsendül az ébresztő. A Jeszenyineket énekeljük, Elkártyáztam a gyönge szívem, suhogasd le a szoknyád hajnal és a szívem egyre ütemesebben ver, ahogy megelevenedik körülöttem a sok sátor és előmásznak a többiek. A reggeli halkrémért ugyan nem mindenki lelkesedik, de Weiszburg tanárnő egy isteni házi készítésű fűszervajjal megmenti a helyzetet. A délelőtti napos csoportonkénti túrázás tanulságai: jól kell beosztani az idődet; az is lehet jó fej, akit eddig nem ismertél közelebbről; nagyon kellemetlen úgy felmászni egy meredek hegyoldalon, hogy nincs ott a kijelölt lénia. Az eső a semmiből is elkezdhet esni. Elhagyott katonai telepen az öt másodperces szabály nem érvényes a leeső kajára, a földönkívüliek, a gonosz biztonsági őrök igazából csak egy csapat pihenni vágyó veszprémi fiatal; és a tábortól 50 m-re is el lehet tévedni. De mindig feltalálja magát az

111 1 osztályok ember. Ugye, Petra? A számháború csodálatosan vicces, és ninja-bukfencektől kezdve a patak átugrásáig mindent bevetünk a győzelemért. Közben szürreális látvány fogadja a bujkáló játékosokat: a kék nomád Lada végre kimozdul a lapulevelek közül, a volán mögött Weiszburg tanárnő mosolyog, a hátsó ülésről néhány osztálytársam feje bukkan ki az ablakon. A Fodor-tanyához mennek forrásvízért. A tanyán egyébként egy sámán éldegél, aki saját sütésű kenyeret árul és egy meseszerű hintát szerelt a patak fölé. Késő délután pedig a napos csoportonkénti Ki mit tud? zajlik, mesteri dalocskákkal, rímekkel és érthetetlen western jelenettel. Azonban nem csak mi készültünk produkcióval. Hatalmas vigyorral figyeljük, ahogy Mészáros tanár úr és Weiszburg tanárnő előad egy dalocskát Billről, a cowboyról. Túl sok az énektanár egy négyzetméteren nevetnek, de kivételesen nincs igazuk. Így pont jó. A vacsora túrógombóc, ami hihetetlenül finom, és egyértelműen kedvencnek nyilvánítjuk. Eljön a tájséta napja. Arra ébredek, hogy Berta és Julcsi épp indul. Reggel az orvosi sátor bejáratánál találkozunk a sorstársaimmal. Íme, a csórók herionja bámul Simon vörös szemekkel az allergiagyógyszerre. Marci köhögve bólogat, én pedig rátüsszentek. Bundás kenyérrel a gyomrunkban indulunk, magunkkal viszünk pulcsit, térképet, tájolót, esőkabátot, almát, banánt, sajtkrémet, kenyeret és libamájkonzervet. A táv 18 km-es, a feladatot párban teljesítjük, a pontoknál kérdésekre kell válaszolni. Én Blankával megyek a vándorútra, mert mi már csak így nevezzük. Előtte azért lőnek rólunk egy előtte képet. Az itt a piros, hol a piros? játékban érzem magam, miközben a jelzéseket keressük. Ráadásul nincs annyi AKPH dalszöveg, amennyiből végig tudnánk ordítani 4 órát. Kiderül azonban, hogy a legjobb barátait az ember még fél km távolságból, hang alapján is felismeri. A baracklekvár finom, de az eper sokkal jobb. Jó érzés összemosolyogni a szembejövővel. Amikor már vagy húsz perce nem találunk egy pontot se, akkor sejthető, hogy baj van. Leintek egy markolót. Az elküld egy hatalmas kék szemekkel megáldott erdészhez. A távolban már Bakonybél házait látjuk. Útbaigazítást kapunk (szívesen elvinne minket dzsippel, csak vele van a kutyája is). Visszamegyünk az elágazáshoz. Végre megtaláljuk a vadetetőt, összetalálkozunk Fülivel és Barnabással, akik viszont nem hajlandóak segíteni az elveszetteknek. Inkább elindulnak egy lénián (rossz felé, haha) minket pedig hátrahagynak. Elveszetten állunk, az eső is szemerkélni kezd, úgy tűnik, nincs más választásunk, és már éppen indulnánk arra, ahonnan jöttünk, mikor égi segítség érkezik Márk és Misi személyében, akik ahelyett, hogy kinevetnének, hazavisznek minket. Közben minden erővel igyekszünk elbújni Barnabásék elől, akikre megorroltunk a cserbenhagyás miatt. Mikor ők keresnek egy pontot, amely nekünk is nehézséget okozott, persze megpróbáljuk támogatni őket. Merre van a 11-es pont? Északra! Neked vagy nekem? És kész. Kitör belőlünk a kacagás: Na vajon kinek északra, Barnabás? Megyünk tovább. Építünk egy hidat a patakra. Elbontjuk a hidat, hogy másnak ne legyen. Beleesek a patakba, mert ki más esne bele, ha nem én? Blankával már 8 órája vagyunk az erdőben (a többségnek 5 óra volt az egész túra), nem akarunk visszamenni az egy kihagyott pontért,

112 112 1 osztályok 2 de szerencsére Márkék megsegélnek minket, és leraknak egy olyan helyen, történetesen az Öregháláson, ahonnan már lehetetlenség eltévedni. Nekünk sikerült. A naplementében gyalogolni a mező közepén, és énekelni a Vidéki sanzont meg A viharon túl, szélcsenden innen dalt elmondhatatlan érzés. Talán ezért esünk bele az első napi csapdába, és lépünk a susnyásba vezető csapásra. Innen legalább könnyű visszatalálni. Az utána képen egyetlen érzelem látszik az arcunkon: Van Balaton-szelet?! Mindenki visszatért, megvacsorázott és megnyugodott, így közös énekléssel és játékkal töltjük a búcsúestét. Utóbbi lényege a következő: egy önkéntes ideiglenesen távozik körünkből (a delikvens Andris). Ezalatt mi összebeszélünk, hogy azt mondjuk neki, kreáltunk egy történetet, ezzel kapcsolatban tegyen fel kérdéseket, és találja ki az eredeti sztorit. Mi azonban nem alkotunk semmiféle történetet, ehelyett Andris magánhangzóval kezdődő kérdéseire igennel, mássalhangzóval kezdődő kérdéseire pedig nemmel válaszolunk. Szegénynek persze sejtelme sincs az átverésről, ezáltal fantasztikus mese rajzolódik ki az Erdő Szelleméről, aki egy feketelyukban, elemlámpával a szájában világít az indiánságra, közben pedig -t ír az emberiségnek az élet élvezetéről. A gond csak az, hogy a kérdések alapján háttérzene is van, amelyet enyhén paradox módon egy angol, öreg, de még aktív, öttagú elektronikus zenét játszó együttes szolgáltat. Andris azonban az iskola legbecsvágyóbb zeneguruja, és önérzetét erősen irritálja, hogy képtelen rájönni a (nem létező) banda nevére. Így végül kénytelenek vagyunk neki tapintatosan elmondani az igazat (értsd: ráordítunk, hogy mindez csak az elmédben létezik ), Andris pedig a nap további részében pislogás nélkül és mozdulatlanul próbálja feldolgozni a helyzetet. Az utolsó napon csodával határos módon kivételesen pont befér a táskákba minden cucc. Letörten ülünk a holminkon. Még maradnánk egy kicsit. Egy hetet. Kettőt. De indulunk haza. Még leírhatnám, milyen érzés volt újra meglátni a falunk házait, hogy Mészáros tanár úr hogyan kért el egy vekni kenyeret egy nénitől, mivel utolsó napra mindenünk elfogyott, hogyan gyarapítottuk szegény, telefonnal rendelkező tizenegyedikesek telefonszámláit a várhatónál korábbi érkezés miatt. A tábor utolsó, teljesen nomád ízű pillanata mégiscsak akkor volt, mikor a cuccainkon ültünk körben a tűzrakó körül, ott volt mindenki, még a hippi és a finn sámán is, akik a táborra jöttek vigyázni a haladó nomádig. Ültünk, nevettünk, és köszönődalt énekeltünk egymásnak meg magunknak, amiért ennyi szeretettel, ilyen jó tábort csináltunk. Együtt. Mindenki. Rieder Anna Róza

113 1 osztályok c Osztályfőnök: Kutrovácz László 1. Alaksza Flóra 18. Lengyel Dániel 2. Barborják Péter 19. Misius Tamás 3. Baumann Anna 20. Nagy Lili Anna 4. Cervenak Márton 21. Németh Katalin 5. Cynolter Márton 22. Nguyen Nam Son 6. Csatlós Zselyke 23. Papp Noémi 7. Csépány Patrícia 24. Póta Krisztián 8. Farkas Kelemen 25. Rácz Emese 9. Farkas Nóra 26. Ringhoffer Márton 10. Fendle Minka 27. Sólymos Petra 11. Frizzi Blanka 28. Soós Lilla 12. Gaál Edina 29. Szondi Ádám 13. Kádár Anna 30. Szulovszky Péter 14. Kalapos Péter Pál 31. Tompa Gábor 15. Kis-Tóth Zsombor 32. Vass Antónia 16. Koncz Lili 33. Zarka Júlia 17. Kristóf Benjamin 34. Zelnik Paloma Petra 35. Zólyomi Sára Borbála A legjobb tanulók: Baumann Anna 5,00 Farkas Nóra 5,00 Póta Krisztián 5,00 Sólymos Petra 5,00 Zelnik Paloma 5,00

114 114 1 osztályok 2 A jelentősebb osztályprogramok: szeptember osztálytábor (három nap, Zamárdi) október jótékonysági foci az Esze Tamás Gyermekotthonban december osztálykarácsony április jótékonysági foci az Esze Tamás Gyermekotthonban május osztálytábor (három nap, Kismaros) május nomád tábor (hét nap, Bakony) június mozi július osztálytábor (négy nap, Gánt) augusztus mozi Félidőben Hihetetlen Tényleg így elszaladt volna ez a három év? Mindig szomorúsággal tölt el az összefoglaló megírása, hiszen egy újabb évvel kevesebbet tölthetünk együtt ezzel a már jól összeszokott kis csapattal. A szeptembert a szokásos programmal kezdtük. Már az első hetekben megkezdődött a hajtás, de tudtuk, hogy Zamárdi miatt még kapunk egy kicsit a nyári szünet ízéből. Ez a három nap minden évben újra összekovácsolja az osztályt a hosszú távollét után, s ez idén sem volt másképp. A métázás, a különböző csapatjátékok, társasjátékok, röplabdázás nagyon jó hangulatot teremtettek és erőt adtak az elkövetkezendő hosszú, fárasztó, hideg őszi napok túléléséhez. A legkülönlegesebb játék a kaszinó volt. Különböző játéktermei voltak a kaszinónknak, s a pénzünk a lencse volt. A lencsékkel gazdálkodva, csapatokba szerveződve kaptunk különböző feladatokat. Nyerhettünk piros-pacsiban, amőbában, activityben és különféle érdekes feladatokkal, s a nyert lencséinket adatokra válthattuk be a bankban. S miért voltak fontosak az adatok? Mert egy matematikai rejtvény vagy bűnügyi rejtély tényeit kaptuk meg, és ezt kellett megfejtenünk! Nagyon izgalmas volt és igazi detektívnek érezhettük magunkat.

115 1 osztályok Idén ősszel sem hagytuk ki a focizást az Esze Tamás Gyermekotthonban, az eredményeink azonban még mindig nem a legjobbak, de a lényeg a részvétel. A papírgyűjtésen a második helyet sikerült megszereznünk 2009 kg-mal. Decemberben a Trefort napon rengeteg érdekes előadáson vehettünk részt. Karácsonykor a téli szünet előtti utolsó tanítási napon az osztálykarácsony került megrendezésre. Számomra mindig ez a legszínesebb program, minden művészet, kreativitás és elrejtett tehetség megmutatkozik. Gyönyörű darabokat hallhattunk zongorán és klarinéton, két lánycsapat érdekes történeteket mesélt el nekünk. A kémiai kísérletek idén sem maradtak el, vicces darabok derítettek minket jó kedvre és énekes előadások is voltak. Idén is alkottunk sorrendet: az első helyet a Greenboxx fantasztikus videója nyerte el, amely húsz perc tömény nevetéssel telt. A fiúk rengeteget dolgoztak vele, de meglett az eredménye. A második helyen Lillával valamint Ádám és Gábor kíséretével egy téli dalt énekelve mi végeztünk, harmadikon pedig Anna egy szép zongoradarabbal. Tavasszal is vártak minket megmérettetések, áprilisban megint részt vettünk a jótékonysági focin, 3567 kg-mal a második helyen végeztünk a papírgyűjtésben, a sportnapon pedig idén is igyekeztünk, de sajnos az eddig bennünket mindig megelőző 11. c mindent beleadva most is meg tudott minket előzni, ezért a harmadik győzelmünkre még várnunk kell egy kicsit. Május elején Kismarosra utaztunk. Idén harmadszorra már rutinosan jutottunk el a gyönyörű környezetű táborhelyre. Személy szerint nekem ez a kedvenc osztálykirándulásom mindig, szép táj, sok nevetés és csupa jó pillanat jut eszembe róla. S az idei emlékképek is ezt tükrözik. Nem is tudom, hogy a rengeteg jó program közül mit említsek, de számomra a legjobb az volt, amikor különböző feladatokért (pl. zenefelismerés, logikai feladatok, tárgyakról készült mikroszkopikus képek alapján tárgyak azonosítása, híres emberek felismerése kiskori képek alapján, ki tud tovább hangot kiadni stb.) egy térkép darabjait kaptuk meg, s a térképen meg volt jelölve egy x-szel a kincs helye. A mi csapatunk az utolsó feladatok előtt szinte esélytelennek látta a győzelmet, azonban behoztuk a lemaradást és az utolsó feladat után mi is futottunk a kincsért, ami persze az egyetlen ásásra alkalmas helyen, a röpipálya területén volt elrejtve. De mégis hol? Mindenki észt veszve kaparta kézzel a homokot és ásott, de végül én találtam rá a földbe rejtett csokikra. A megtaláltam! kiáltásra persze a fél osztály rávette magát a kincsre (később beláttam, hogy a kiáltás rossz döntés volt), de sikeresen megtartva őket a mi csapatunk nyert! Este pedig neon-bulit tartottunk világítós karkötőkkel, amivel csak egy baj volt, hogy vége lett. Ezek mellett persze sokat énekeltünk, jó kis csapatjátékok voltak (kekszevő és kólaivó verseny, ríkasd meg az osztálytársad hagymával Gábort egyszerűen lehetetlen volt sírásra késztetni, éjszakai számháború, színdarab rendezése a másik csapat tagjainak tulajdonságjegyeivel). A szépségverseny is felejthetetlen volt: megválasztottuk a legszebb fül, a legjobb férfiláb, a legszebb orr és a legszebb kisujj tulajdonosát is. Ami pedig még különlegessé tette ezt a tábort, hogy mindent csak halszemben láthattunk, mindig ugyanazt a zenét hallgatva, sok sporttal de ezt csak mi érthetjük. A május

116 116 1 osztályok 2 így kezdődött, s a sok dolgozat mellett tudtuk, hogy ez az év még korántsem ért véget. Következett a nomád tábor, amely maradandó élményeket hagyott bennem, s a mai napig is sokat gondolok az ott töltött napokra, a Bakony domborulatai és a Gella-patak csobogása között. A nomádból hazatérve még két nehéz iskolai hét várt minket, de aztán elérkezett a várva várt évzáró, amin nagy meglepetésünkre a legszebb osztály címét kaptuk meg. Még júniusban egy osztálymozi keretében megnéztük a Csillagainkban a hiba című filmet, augusztusban pedig A galaxis őrzői -t tekintettük meg. A nyári tábor persze idén sem maradt el, amin sajnos nem tudtam részt venni, de a többiek 4 napot töltöttek el Gánton, sok-sok új élménnyel gazdagodva. Túl vagyunk a felén, egyesek örülnek, mások pánikolnak, de talán legtöbbünkben kettős érzések uralkodnak. Tudjuk, hogy néha nehezen viseljük el egymást a mindennapokban, de valójában fantasztikus és erős barátságok kötődtek, melyeket néhány rosszabb megjegyzés vagy egy nehezebb nap árnyéka sem szakíthat szét. Minden évben, a beszámoló megírása után pedig csak egy gondolat motoszkál a fejemben: nem akarom, hogy vége legyen! A nomád tábor Elérkezett a harmadik évünk a Trefortban és ezzel együtt a nomád tábor éve. Már ezelőtt is rengeteget hallottunk róla, mások élményeiről, történeteiről, poénjairól. Most átéljük a sajátjainkat és azokat a poénokat, amiket csak mi értünk. Mindenki más érzésekkel várta a nomádot, ami nem csoda azok után, ahogy az osztályfőnökünk beharangozta: Ezt soha nem fogjátok elfelejteni, vagy mert nagyon jó volt, vagy mert nagyon rossz, de örök emlék marad. Ezek után nem tudtuk mire számítsunk, és ezt az érzést a cucc-lista kiosztása csak erősítette. Az amúgy sem rövid listához még tettünk jó pár megjegyzést, például, hogy a zsebkendő százas legyen, mert úgyis elfogy, sapka, mert éjszaka nagyon hideg van, a sátor legyen jó minőségű, mert még a legjobb is beázhat egy nagyobb esőtől a Bakonyban. Igen, az úti cél a Bakony, amiről azt mondják a legszebb és legelszigeteltebb nomád tábor helyszín. Ezt én is megerősítem, gyönyörű a táj és az erdő, a táborhelyre pedig nehezen lehet eljutni, ezt a Lada is megtapasztalta. Mindenki megbeszélte, kivel lesz egy sátorban, elkezdtük összegyűjteni a cucclista elemeit. Végül elérkezett az indulás napja előtti délután, amikor mindenki szembesült azzal, hogy mennyi mindent kell magunkkal vinni. Nem beszélve arról, hogy külön kihívást jelent mindent betuszkolni a hátizsákba. Másnap reggel Kelenföldről indult a buszunk. Dani sajnos rosszul lett, így csak pénteken tudott utánunk jönni. Bepakoltuk a csomagokat és felszálltunk a buszra. Irány a Bakony. Az út gyorsan eltelt, mindenki megette a kajája egy részét és láttunk egy ABC-t, ami a Green Box nevet viselte. Miután leszálltunk a buszról, egyből szembenéztünk

117 1 osztályok az első nagy feladattal: el kell jutni a táborhelyre, ez egy másfél órás gyalogút. Megérkeztünk egy tisztásra, ami egyelőre még nem igazán volt tisztás, de estére már igen. Elkísért minket hat tizenegyedikes a b osztályból: Kata, Barbi, Luca, Peti, Shan és Marci, Boronkai tanárnő és Doma bá. Mivel a három osztály közül mi jöttünk elsőnek, nekünk kellett felépíteni a tábort, Ferencz Gábor, Gedeon Gábor és Fernengel András tanár urak és a tizenegyedikesek segítségével. Nagyon sok feladat volt, pár dolog még másnapra is maradt. Először a fiúk kitaposták a füvet a tisztáson, de csak nagyjából, mert a tanár úr azt mondta, délutánra úgyis csak föld marad annyit fogunk járkálni rajta. Elkezdtük a sátrak felállítását félkörben, a konyha kialakítását, a híd, a wc és a zuhanyzó építését. A fiúk emésztő gödröt és tűzhelyet ástak, megcsinálták a tábortűz helyét, ami az első meggyújtás után szinte végig égett. A tűzhely kéményeit sárból készítettük el. Beosztottak minket napos csoportokba is. Egyszóval sok mindent kellett megtennünk azért, hogy egy hétig tudjunk élni az erdőben. Este végigjártuk a munkánk eredményeit, az első naposok már segítettek a vacsora elkészítésében. Meggyújtottuk a tábortüzet és a körülötte lévő rönkökön ettük a vacsorát a csillagok alatt. Az éjszaka hideg volt, sokkal hidegebb, mint sokan vártuk. Másnap reggel a naposok egy órával korábban keltek, mint mi többiek, kivéve Kriszt akiről a tanár úr megfeledkezett. A reggeli így is elkészült, mindenki kikászálódott az ágyából. Ezután pedig következtek a tegnapról maradt feladatok elsősorban a rőzsegyűjtés, hiszem tegnap csak annyit szedtünk amennyi estére kellett, most viszont az egész hétre kellett és a következő osztálynak az első estére. Ezért mindenkinek egy öl fát kellett összeszedni, az öl Kutrovácz tanár úr speciális mértékegysége, hiszen az egy öl mennyisége percről-percre és emberről-emberre változott. Párokban jártuk be a tábor környékét, délre igen szép halom fa gyűlt össze a tábortűz körül, amiből még utolsó nap is rengeteg volt, így a feleslegből ami nem kellett az a-soknak feltétlenül utolsó este hatalmas tüzet raktunk. Ebéd után azt a feladatot kaptuk, hogy napos csoportokban csináljuk valami hasznosat vagy kreatívat. Így készült lépcső, a patakból a zuhanyzóba, zuhanyzószőnyeg kövekből, hinta, sátán-szobor és egy kishajó ami végighajózott a Gella patakon. Délután elindultunk ez első túrára a közelbe, míg Marciék a vacsorát készítették. A Kövecsestanya felé indultunk, elkezdtük megtanulni a térkép jelöléseit és használatát. Nemsokára visszaindultunk az erdőn keresztül a táborba, már mindenki készült a vacsora előtti felelésre, hogy el ne felejtsük, iskolaidőben vagyunk itt. Szóval mielőtt vacsorát kaptunk fel kellett ismerni a térkép jelölései közül ötöt, ha sikerült kaptál enni, ha nem, a sor végére álltál. Mindenkinek sikerült elsőre vagy másodikra kivéve Sont, akinek csak negyedszerre, de végül mindenki kapott vacsorát. Péntek a harmadik nap, Dani is megérkezett a Bakonyba, Doma bá ment ki érte Csehbányára, így ő is elcipelhette a hátizsákját a táborig. Reggeli után mindenki megkapta a tájolóját. Majd sor került a második túrára, ez alatt megtanultuk a tájolókat használni. Egy patak mentén haladtunk, amin legalább hatszor átmentünk, ezalatt a

118 118 1 osztályok 2 tanár úr belesett a sárba, Blankának meg a patakban ragadt a cipője. Visszafelé a táborhelyhez közel napos csoportokban kellett megkeresni Shant, Birghoffer Petit vagy éppen Doma bát. Ahhoz, hogy megtaláljuk őket, iránymenetben kellett haladni, ami nem mindig bizonyult pontosnak. Mindenki kipróbálta a zuhanyzókat és a patakot, ami csak elsőre volt annyira hideg. A fiúk pedig mint később mesélték szimplán belefeküdtek a patakba és ezért kiabálták mindig azt, hogy téboly. Ezek után biztos volt, ha a fiúk fürdenek, akkor azt halljuk, hogy téboly. Ezen a napon sor került a beígért számháborúra is, az erdőben teljesen más ezt játszani, mint a többi táborban. Bár az, hogy kilőjük a saját csapattársunkat, itt sem maradt el, de az sem, hogy egy fa tetejéről írtjuk a másik csapatot. Vacsora után a tábortűz körül énekeltünk, amire már három éve vártunk. Végre tábortűznél énekeltük a dalainkat. Doma bá egyik játékát a supermaneset annyira megszerettük, hogy minden este ezt játszottuk utána. Egy program maradt még az estére az esti mesén kívül, ez pedig a bátorságpróba. Mehettünk ketten vagy egyedül egy mécsesekkel kirakott úton, ahol a tanárok és a tizenegyedikesek próbáltak megijeszteni minket, de sokszor jobban féltünk attól, hogy elesünk a kidőlt fákban, amelyekkel tele volt a föld. A negyedik napon reggeli után indultunk túrázni, a tízórait magunkkal vittük. Egy ideig együtt mentünk, majd azt a feladatot kaptuk, hogy találjunk meg egy kutat a közelben, mindenki induljon, amerre gondolja. Ebből az lett, hogy Drazsiék egyből eltévedtek, de végül ők is odataláltak. Ezután a Fehér-kőhöz indultunk az előbbi csoportokkal, de senki nem találta meg, mivel a környéken rengeteg nagy kő volt, egy idő után már mindre azt mondtuk, hogy az a Fehér-kő, még a legkisebb kavicsokra is. Amikor a csapatok megtalálták egymást, kétfelé osztottuk az osztályt. Három napos csoport Marcival, három pedig Shannal indult haza. Mi Marcival mentünk nagyrészt egy hatalmas árokban, vagy ahogy mi hívtuk csalintosban, mivel a fél méretes ösvény mindkét oldalán másfél méter magas csalánok sorakoztak. Mire kiértünk az árokból, megettük Marci kókuszdióját is, amit nagy nehezen felbontottunk. A másik csapat nem tudom, hogy hol járt, de Dazsit megcsapta az áram az erdőben. A délutánt a tábortűz mellett töltöttük, énekeltünk és sokat beszélgettünk. Az ötödik napon esőre ébredtünk, aminek csak a tanár úr örült persze végre esik, enélkül nem nomád a nomád, de szerencsére gyorsan elállt. Ezen a napon következett az utolsó előtti lépcsőfok: napos csoportokban vagyis öt-hatfős csoportokban indultunk túrázni. Mindenkinek megvolt az útvonala és ha minden jól ment, félúton találkoztunk egy másik csapattal. Egy jól ismert ösvényen indultunk el, majd néhány iránymenet után, megálltunk tízóraizni egy faháznál. Ezután a legszebb úton mentünk végig, vörös földdel, a nap sugarai átsütöttek a gigantikus fenyők ágai között, mintha egy mesekönyvből festették volna oda. Sok időt kaptunk arra, hogy visszaérjünk, így többször megálltunk gyakorolni vagy éppen enni. Egy másik csoportban megint sikerült megtalálni a néhány villanyvezetékből egyet, ezúttal Ádámot csapta meg az áram. Végül mindenkinek sikerült visszaérni a kijelölt időpontra. Délután beosztottuk

119 1 osztályok a másnapi tájséta párosait, lelkiekben készültünk az utolsó túránkra. A kísérők remek poénokkal készítették az állomásokat. Este vizsgáztunk a térkép és a tájoló használatából, amin mindenki átment, így tehát mindenki alkalmassá vált a tájsétára. A hatodik nap az egész napos tájséta napja. A reggeli bundás kenyér, hogy mindenkinek legyen energiája egész napra. A térképeinkre berajzolják az állomások helyeit szerte az erdőben, kapunk néhány hasznos, néhány teljesen használhatatlan információt, ezek segítségével elvileg megtaláljuk az állomást. Ezek után negyedóránként indultunk, ki az Öreghálás, ki a Kövecsestanya felé. Hat óra előtt vissza kellett érnünk a tábor területére, mert utána vadásztak az erdőben. Ezután mindenki a saját útját járta, de sokszor összefutottunk a többi párossal. Minden páros emlékszik a mellettük elhúzó Danira és Kriszre, akik végig futottak, így elsőként értek vissza a táborba, de utána fél óráig feküdtek a földön. Cservire aki magabiztosan haladt előre majdnem az összes állomást megtalálta, és egyedül ment. Anna és Blanka elmondásuk szerint kevesebbszer tudták, hol is vannak, mint amikor nem. Lili és Beni pedig találkoztak egy vaddisznóval. Mi a végére már nyolcan kerestük az utolsó állomást, úgy érkeztünk meg a táborba. Az állomások közül a négyeset olyan jól elrejtették, hogy senki sem találta meg, ha pedig iránymenetben kellett volna menni, hogy megtaláljuk az állomást, tévedtek néhány fokot, ami, valljuk be, tíz méternél még megoldható, de száznál már nem annyira. Mindennek ellenére mindenki megtalálta a tábort még hat előtt, senkit nem vadásztak le. A hangulat, ami délután és este a táborban volt, fáradtság, beszélni sincs kedvem, csak ülni és végre levenni a bakancsot, és az öröm és büszkeség, hogy megcsináltuk a tájsétát. A maradék fából nagy máglyát raktunk. Sokan kint aludtak a tűz mellett, ami még reggel is parázslott. Az utolsó nap már mindenki megszokta a fogmosást az emésztő felett, már senki nem esik el wc-re menet, még Flóra sem. Mégis meg kell írni az értékelést, le kell bontani a sátrakat, el kell búcsúzni a pataktól, a sátán szobortól, a hídtól. Következik a gyalogút Csehbányára ami a tájséta után már meg se kottyan. Megérkeztünk, mind lepakolunk és leülünk a fűbe, hiszen ez már természetes, a bogarak nem zavarnak, nyugodtan átmászhatnak a lábunkon. A buszútról túl sokat nem tudok mondani, mindenki bealudt amiről nagyon előnyös fotók készültek, aki nem, az is kómásan bambult. Hazaértünk, rácsodálkoztunk mindenre, ami normális, például a fürdőszobára, mindenki első kérdése ez volt: Eddig is ekkora volt a szobám? Szerdán nem kellett iskolába menni, így az év utolsó énekdolgozata elmaradt. A tájséta állomásai a falon vannak és mindig emlékszünk a kedvenc játékunkra Superman-Superman, Batman-Batman, Macskanő-Macskanő, Hulk-Hulk Zelnik Paloma

120 120 1 osztályok a Osztályfőnök: Farkas Ferenc 1. Bánfi Bence 18. Pieskó Márk 2. Bank Gábor 19. Simonyi-Lengyel Mira 3. Csomós Ildikó 20. Szabadkai Petra 4. Fábián Balázs 21. Szabó Flóra Emese 5. Fabók Adrienn 22. Szabó Karina Kinga 6. Fekete Borbála 23. Szabó Krisztina Rita 7. Fodor Krisztina 24. Szabó Máté Áron 8. Gerszi Anna 25. Szlabey Luca Viola 9. Hajmási Vencel 26. Szulovszky Mária 10. Kájel Kata 27. Tímári Blanka 11. Kiss Fruzsina 28. Tremmel Dávid 12. Koltay Flóra 29. Váradi Eszter Ágnes 13. Mikó Luca 30. Varga Brigitta 14. Mógor Zoltán 31. Velinsky Dóra 15. Molnár Petra 32. Zahorán Marcell 16. Nagy Eszter 33. Zarka Bence 17. Piedl Máté Martin A legjobb tanulók: Molnár Petra 5,00 Szabó Karina 4,80 Piedl Máté 4,80 Hajmási Vencel 4,73 Szabó Flóra 4,73 Szulovszky Mária 4,73 A jelentősebb osztályprogramok: január május június téli túra (Dunabogdány) Sziklakórház, Szépművészeti Múzeum osztálykirándulás (Fonyód)

121 1 osztályok A tizedik Év elején szinte a teljes tanári karunk cserélődött, osztályfőnökből is újat kaptunk, a kanyart kisebb-nagyobb sikerekkel, de bevettük. Volt osztálykarácsonyunk, meg egy kalandos történetű karácsonyfánk. Nem volt ugyanis könnyű fenyőfát szereznünk, de nagy nehézségek árán sikerült. A részleteket itt nem meséljük el. Volt még téli túránk is március végén igen alacsony létszámmal, de annál lelkesebben. Budapesten még nagyszerűen elnavigáltunk, meglett a busz, és csak hárman maradtak le róla. Csak a leszállást rontotta el Farkas tanár úr, amikor a pusztát egy fém izével focipályának nézte. Óriási optimizmussal kijelentette, hogy még világosban odaérünk. Majdnem sikerült is, annak ellenére, hogy rossz helyen szálltunk le, a két tanár úr irányításával nekiindultunk a hegynek, és fél óra kellett hozzá, hogy visszaforduljunk és nekivágjunk az út hátralévő részének. Közben láttuk az igazi focipályát, majd a három, buszt lekéső ember jól kinevetett minket, mert ők a következő buszról jó helyen szálltak le. Sötét lett, mire a szálláshelyre megérkeztünk. Szerencsére korábbi téli túrás tapasztalatainkhoz képest kényelem fogadott minket, volt fűtés, és még vacsorát is kaptunk. Szombat délelőtt vagy háromszor kellett boltba menni, hogy minden meglegyen a palacsintához, közben vettünk egy piros gumilabdát is. Nem tudom, hogyan, de sikerült két kiló lisztből közelítőleg harminc palacsintát sütni (a tanár úr szerint óriásiakat), és a labdát a szomszédba átrúgni. Közben megérkezett Petra, akit felkészítettünk arra, hogy hol ne szálljon le, így egészen Visegrádig utazott, majd vissza. Délután kirándultunk, és majdnem megint elhagytuk a labdát. Kicsit tartottunk tőle, hogy eltévedünk, de most Gregorics tanár úr kezében volt a térkép. A Dunaparton kacsáztunk, akinek meg nem ment, az inkább csak köveket dobált. Év közben az egyetlen nagy projekt a függöny beszerzés volt, mert állandó problémát okozott, hogy nincs függönyünk, és le van szakadva minden karnis, nem lehet vetíteni. Végül hosszú szervezés után megszavazott az osztály egy elbűvölő madárkás függönyt, tavasz végére a karnisok is a helyükre kerültek, feltettük a függönyt. Szépnek szép, csak mivel világoskék, semmit nem ér. (Szeptember közepén írom ezeket a sorokat, mostanra már le is szakadt, karnissal együtt.) A nyári kirándulásunk helyszíne az indulásunk előtt körülbelül egy héttel változott a nomád tábor helyszínéről Fonyódra. Gyors szervezkedéssel, a gumicsizma és kamásli eldobásával neki is láttunk meghódítani a Balaton partját. Alsóbélatelepen volt a kempingünk, ahol szinte luxus körülmények közt éltünk, ez volt az első alkalom, hogy osztálykiránduláson angol wc-t használhattunk. A tábor alatt megtanultuk, hogy a kordnadrág kötelező ruhadarab. Napjaink általában döglött halak kerülgetésével és kakasozással teltek, bár némi kultúrprogramot is csempésztek a tanár urak mindennapjainkba, így Keszthelyre is elutaztunk, hogy megnézzük a kastélyt. Nagyon élveztük életünk első civilizált osztálykirándulását, ezúton is köszönjük a tanár uraknak. Fabók Adrienn, Szabó Krisztina

122 122 1 osztályok b Osztályfőnök: Zsigmond Zsolt 1. Antal Zsolt 18. Kuslits Kata Rebeka 2. Barna Evelin 19. Lendvai Flóra 3. Bogáti Boróka 20. Lindner Lídia Klára 4. Csűri Soma 21. Márton Péter 5. Dési Anna Ráhel 22. Mohácsi Erzsébet 6. Döge Nándor 23. Müller Karolina 7. Dugasz Ádám Miklós 24. Őri Ádám 8. Erdélyi-Szabó Dávid 25. Strommer Anna 9. Galgóczy Tamás 26. Szabó Dorottya 10. Grebicsaj Gergely 27. Szabó Vanda Virág 11. Greczula Levente László 28. Szánthó Alexandra Tímea 12. Harai Adél 29. Szász Csenge 13. Husi Anett 30. Tarczali Dorina 14. Jánvári Zsófia Kamilla 31. Tölgyesi Anna 15. Király Zalán 32. Tugwell Daniel Mark 16. Kiss Viktória Marianna 33. Uzonyi Ádám 17. Kovács Dorka Kamilla A legjobb tanulók: Kovács Dorka 5,00 Strommer Anna 5,00 Szász Csenge 5,00 Harai Adél 4,93 Barna Evelin 4,87 Husi Anett 4,87

123 1 osztályok A jelentősebb osztályprogramok: szeptember 20. október 4. november 21. november december december december 21. február 3 4. február 25. május 6. május 7. június őszi túra (Budai-hegység) filmszínház (Szász János: A nagy füzet) színház (Örkény István:Tóték) adománygyűjtés, látogatás és az adományok elszállítása Berettyóújfaluba az Igazgyöngy Alapítvány által működtetett Alapfokú Művészeti Iskolába iskolai karácsonyi vásár szervezése: egy szociális webshop termékeinek és az Igazgyöngy Alapfokú Művészeti Iskola diákalkotásainak vására osztálykarácsony téli túra (Pilis, Visegrádi-hegység) színház (William Shakespeare: A vihar) métázás a Margitszigeten pályaorientációs nap osztálykirándulás (Nyugat- és Közép-Szlovákia)

124 124 1 osztályok 2

125 1 osztályok c Osztályfőnök: Sztrókay András 1. Baradács Zsombor 17. Máriáss Lenke Viktória 2. Beke Gabriella 18. Molnár Apollónia 3. Bordás Attila Dániel 19. Mozsolics Kálmán 4. Czoch Ákos 20. Muhari Gabriella Mária 5. Erhardt Mária Emese 21. Németh Bálint 6. Földesi Lili 22. Novák Csilla 7. Gyetvai Viktor 23. Papp Ádám Gergely 8. Gyúró Fanni 24. Rácz Imre 9. Harai Flóra 25. Reményi Gergely Márk 10. Havadtői Fanni Emese 26. Szabad Lilla 11. Hofmeister Anna 27. Szabó Dániel 12. Jakab Réka Franciska 28. Szautner Máté 13. Krémer Márk 29. Ta Zsanett Chimai 14. Lovász Borbála 30. Tósoki Dávid Koppány 15. Lukács Orsolya Anna 31. Tóth Viktória Flávia 16. Majoros Cserne 32. Vu Kim Phuong Linh A legjobb tanulók: Muhari Gabriella 5,00 Novák Csilla 5,00 Gyetvai Viktor 4,87 Lovász Borbála 4,87 Gyúró Fanni 4,80 A jelentősebb osztályprogramok: január június augusztus téli túra (Hidegkút, Mátra) osztálykirándulás (Balatonszárszó) színjátszó tábor (Dörgicse)

126 126 1 osztályok 2 A 10. c osztály a tanévről Baradács Zsombor Beke Gabriella Bordás Attila Czoch Ákos Számomra egy szép, bár nehéz év volt. Legemlékezetesebb pillanataim talán a nulladik óra tesiből származnak... Mint minden év, ez is mozgalmas volt a maga módján. El kellett kezdeni komolyan foglalkozni a közösségi munkákkal és fakultációkat választani, ami majd meghatározza a továbbtanulásunkat. Persze még mindig egy csomó lehetőség áll a rendelkezésünkre, úgy érzem, a 10. osztály vége fontos választóvonal volt az iskolai éveinkben. A tanév során a fakultációválasztás jelentette a legnagyobb problémát nekem. A magyar órákon észrevettem, hogy egyre jobban érdekel az egész, és ezért egy mostanra sokkal jobbnak tűnő döntést hoztam a jövőmmel kapcsolatban. Ez az év is csak egy volt a Trefortban töltöttek közül. Ugyanazok a programok voltak emlékeim szerint, mint az előző tanévben. De ezek a programok ugyanolyan jók voltak, mint előtte mindig. Szóval nagyon jók. Én élveztem a tizediket is, remélem, élvezni fogom továbbra is.

127 1 osztályok Erhardt Mária Harai Flóra A tizedik év egyaránt volt jó és rossz. Rengeteget kellett tanulni, többet, mint addig bármikor. De a közös programok felüdítették az évet. A legjobb az év végi balatoni táborozás volt. Sok jó emlékem megmarad a tizedik osztályból. Nekem ebben az évben az év végi osztálykirándulás tetszett a legjobban, mert a Balatonra mentünk. Az is egy jó emlék maradt, amikor lézer-harcolni mentünk. Havadtői Emese Ebben az évben történt meg az a csoda az osztályközösségben, hogy bár korábban teljesen más baráti társaságaink voltak és ezért eddig alig beszéltünk egymással, mégis néhányan iskola után is találkoztunk és jobban megismertük egymást. Ez az időszak nem tartott sokáig, de soha nem fogom elfelejteni azokat az alkalmakat, amikor összejött a mi kis csapatunk. Hofmeister Anna Nekem a legemlékezetesebb az évben az év végi tábor volt a Balatonon. Szerintem eddig ez volt a legjobb kirándulás, mivel szinte egész végig pihentünk és strandoltunk.

128 128 1 osztályok 2 Krémer Márk Lovász Borbála Az év végi kiránduláson a Balaton déli partján szálltunk meg. Számomra és (majdnem) mindenki más számára is az egyik legélvezhetőbb kirándulás volt eddig, ha másért nem, mert a jutalom-csokik száma meghaladta a kötelező közös programok számát. Így nagyon jót mulatva búcsúztattuk a tizedik osztályt. Legfontosabb élményem tizedikben, mikor a balatonszárszói osztálykiránduláson Gyanni és Banni hajnali négykor bajszot rajzolt filctollal és szemceruzával mindenkinek, aki az emeletünkön aludt. Reggel, mikor felkeltünk, és szembetalálkoztunk egymással, szakadtunk a nevetéstől. Volt, aki Harry Potterként ébredt, volt, aki kackiás huszár bajusszal. Én kecskeszakállat kaptam, de szerencsére le tudtam mosni. Lukács Orsolya Számomra a legemlékezetesebb a balatoni osztálykirándulás volt. Az eddigiektől ez abban tért el, hogy semelyik nap sem túráztunk, csak strandoltunk és jól éreztük magunkat. Majoros Cserne Egészen tűrhető volt minden. De tényleg. Máriáss Lenke Molnár Apollónia Gyorsan eltelt ez az év is. Ismét sikeresen megtanultam április végére az órarendemet. Úgy gondolom, említésre méltó az is, hogy az éjfélkor, üveges szemmel a tankönyv érdekfeszítő leckéit áttanulmányozva, s Istenhez tudásért fohászkodva eltöltött óráim száma radikálisan megnövekedett. De ez persze a kor és a felelősség velejárója. Összességében viszont azt kell, hogy mondjam, jó év volt, gyors év volt, valamint igen produktív. A színjátszó fesztiválra készült darabunkon való munka az évek során nagyon jól összekovácsolódott csapatot még közelebb hozta egymáshoz, sosem felejtem az előadásunk pillanatait. Ez volt az utolsó nyugodtabb évünk, mely a fakultációk, az iskolai szervezések és az érettségi közelsége miatt való izgulás nélkül telt. Így is éltük meg, bár a nulladik órában lévő tesiórákat a hátunk közepére se kívántuk, de végül, úgy-ahogy megbarátkoztunk vele. Az évet egy kis balatonszárszói strandolással zártuk, ahol a röplabdázás eléggé népszerűvé vált az osztályban. A csapatversengés pedig még jobban összehozta az osztályt. Az évzárón már ott lebegett a szemünk előtt, hogy egyre csak fogynak az évek, és már csak két év és mi is ott állunk majd, az érettségin izgulva.

129 1 osztályok Mozsolics Kálmán Muhari Gabi Németh Bálint Novák Csilla Papp Ádám Rácz Imre Reményi Gergely Márk Ez egy nagyon jó tanév volt, mert még nem számítottak a jegyek és fakt helyett még sok könnyebb óránk is volt. Szerintem ebben az évben volt a legjobb az osztálykirándulás, mert végre nem erdőbe mentünk, hanem Balatonra. Szerintem a tanévben a legjelentősebb dolog a fakt választás volt, hiszen először kellett komolyabban elgondolkoznunk azon, hogy mit szeretnénk a jövőben csinálni, ez pedig arra nyitotta fel a szemünket, hogy bizony már nem sok van hátra a gimnáziumi tanulmányainkból. A nehéz, döntésekkel teli évet pedig egy balatonszárszói kirándulással zártuk, ahol csak pihentünk, amit nagyon élveztem. Ez az év nem sokban különbözött a többitől. Sok tanítási nap kevés szünettel. Az egyetlen, ami miatt más volt, azok a fakultációválasztások voltak. Az én meglátásom szerint ez volt az utolsó év, ami még viszonylag tét nélküli volt, éppen ezért próbáltam a lehető legjobban kiélvezni. Számomra a legjobb dolog ebben a tanévben az volt, hogy Sipos Ágóval (12. c) és Fűr Veronikával (11. a) alapítottunk egy a cappella együttest, amelyikkel valami csoda folytán sikerült megnyernünk a Trefort Talentet. De a téli túrát és az év végi balatonszárszói osztálykirándulást is nagyon szerettem. Ez az év is olyan jó volt, mint a többi. A legjobb része az osztálykirándulás volt, ami a többihez képest sokkal lazább volt és a hangulata is felülmúlta az előzőeket. Mint minden évben, tizedikben is egy osztályprogram volt a szívemhez legközelebb álló iskolai esemény. A tanítás utolsó hetében leutaztunk Balatonszárszóra, hogy ott töltsünk el együtt pár napot. Ez volt Keisz Ágoston tanár úrral az utolsó osztálytáborunk, mert sajnos az elkövetkezendő két évben már nem lesz az osztályfőnök helyettesünk, mivel saját osztályt kap. Remélem, vagy ő, mint kísérő tanár, vagy mi, mint kísérő diákok részt vehetünk még egyszer egy osztálytáborban. Számomra ez az év volt az, amikor semmi változás nem történt. Megszoktuk az iskola hangulatát, nem szűntek meg, nem lettek új tantárgyak, és az osztálykirándulás is jó volt ugyan, de nem volt olyan extrém mint a nomádtábor kilencedikben.

130 130 1 osztályok 2 Szabad Lilla Szabó Dániel Szautner Máté Ta Zsanett Az idei év is igen tartalmasan telt, a tanulás mellett az önkéntes munkára is jutott idő. Amit külön kiemelnék, azok az osztályprogramok, úgymint lézerharc, állatkert, Bűvösvölgy, és persze a balatonszárszói osztálykirándulás, ami szerintem sokak számára kedves emlékként marad meg. Érdekes módon csak ebben az évben jutott eszünkbe, hogy a lámpára fel lehet dobálni a megmaradt kaját, ha nincs kedvünk elmenni a kukáig kidobni. A szemetesbe hajítani meg unalmas volt, tesin is folyamatosan ezt csináltuk, persze ott kuka helyett kosárpalánkba. Plusz még sokakat felidegesítettünk, mert fejbe dobtuk őket. Ezért is lettek a lámpák az új célpontok. Nehéz volt kiszúrni a poshadt almákat, még a takarítóknak sem sikerült. Nem hibáztatom őket, nem pókemberek. Ez volt az első tanévem a Trefortban. A kezdeti nehézségek ellenére sikerült a beilleszkedés, és most már nagyon jól érzem itt magam. A legfontosabb esemény számomra a színjátszó fesztivál volt, amelyen én is részt vettem. Eseményekben nem túl dús év volt, bár említésre méltó az alkalom, amikor egy színésztársulat látogatta meg az osztályt és adott elő egy érdekes darabot; illetve amikor Balatonra mentünk kirándulni év végén. Nekem különösen érdekes volt még, bár szerintem másoknak is, ebben az évben végre elkezdeni ledolgozni az ötven órát, és ennek keretében dolgozni a Műcsarnokban és az Aranymúzeumban. Volt néhány feszültebb időszak az osztály életében, amikor a faktokról kellett dönteni, és emellett valamilyen képet is kialakítani a jövőnkről. Összességében véve nekem jól telt a 2013/14-es tanév. Tósoki Koppány Az év végi tábor nagyon jó volt. A Balatonhoz mentünk táborozni. Jó volt a víz és a hangulat. Tóth Viki Vu Lili Ebben az évben a németországi csereprogram nagyon emlékezetes volt. Németország északi részére látogattunk el májusban, egy szép erdős környékre. A német diákok nagyon kedvesek és vendégszeretőek voltak, bárkinek ajánlani tudom ezt a programot. A tizedik évünk legemlékezetesebb eseménye az év végi osztálytábor volt szerintem, ami mindenkiben pozitív emlékeket hagyott. Hetedik osztály óta először mentünk olyan kirándulásra, ahol nem túráztunk, és ez mindenképpen jó hírként szolgált az osztály nagy részének. Ehelyett a Balatonban fürödhettünk (éjszaka is) és a foci vb legelső meccsén együtt szurkolt az egész osztály.

131 1 osztályok a Osztályfőnök: Fábián László 1. Balaton Gábor 18. Lendvai Karolina 2. Békefi Balázs 19. Mikus Áron 3. Bekker Balázs 20. Molnár Dániel 4. Czinege Dóra 21. Nagy-Czirok Kálmán 5. Csaba Zsófia 22. Nagy-Czirok László 6. Dobreff Gegely 23. Palotás Márk 7. Für Veronika 24. Petri-Lukács Simon 8. Gábos Zoltán 25. Rákos Dóra 9. Girke Benedikt 26. Rubányi Dóra 10. Gyéresi Orsolya 27. Ryan Anna 11. Hegedűs Anita 28. Sulyok Hanna 12. Kaibinger Márton 29. Szénási Júlia 13. Kamarás Kristóf 30. Tanai Lilla 14. Kemény Gabriella 31. Tornai Virág 15. Kiss Rita 32. Tóth Fábián 16. Kling Emma 33. Winkler Miksa 17. Komorowicz Dávid 34. Zsoldos Lili A legjobb tanulók: Kamarás Kristóf 5,00 Nagy-Czirok Kálmán 5,00 Palotás Márk 5,00 Ryan Anna 5,00 Zsoldos Lili 5,00

132 132 1 osztályok b Osztályfőnök: Kovács Ágnes 1. Bartucz Luca 18. Medgyesi Dávid 2. Bazsa Barbara 19. Migács Bálint 3. Birghoffer Péter 20. Murvai Katalin 4. Bodorics Attila 21. Nagy Marcell 5. Bojtár Veronika 22. Oelberg Lívia 6. Edőcs Mátyás 23. Páncsics Zsombor 7. Farkas Tamás 24. Péczely Petra 8. Fazekas István 25. Pencz Mirjam 9. Horváth Csenge 26. Pikó Fruzsina 10. Jécsai Fruzsina 27. Pollner Nóra 11. Kelencz Adrienn 28. Prepok Marcell 12. Kertai Péter 29. Simola Róbert 13. Kis Katalin Klaudia 30. Szigeti Blanka 14. Klapka Roland 31. Szőnyi Mihály 15. Knopp Eszter 32. Teplán Dániel 16. Koller Domonkos 33. Terenyei Tímea 17. Majoros Káldor 34. Yang Shan A legjobb tanulók: Bazsa Barbara 5,00 Bojtár Veronika 5,00 Penc Mirjam 5,00 Pollner Nóra 5,00 Bartucz Luca 4,90

133 1 osztályok 2 133

134 134 1 osztályok 2

135 1 osztályok c Osztályfőnök: Lenkefi Ferencné 1. Balkay Mira 18. Hegymegi Richárd 2. Bede Fanni 19. Huczka Lili 3. Belényi Tímea 20. Illés Zsófia 4. Beleznai Kornél 21. Iritz Borbála 5. Berky Csaba 22. Kamarás Kitti 6. Bruckner Vince 23. Nyerges Márk 7. Császár Tamás 24. Nyitray Rudolf 8. Csermendy Éva 25. Sárosi Ádám 9. Cserne Flóra 26. Szakszon Flóra 10. Csonka Szilvia 27. Szentaskó Tamás 11. Dang Nhat Sang 28. Tomasz Máté 12. Edelmayer Márton 29. Tóth Gergő 13. Fülöp Réka 30. Varju Veronika 14. Gecse Viktória 31. Vida Tamás 15. Gottreich-Horváth Lea 32. Vitéz Orsolya 16. Gyurcsányi Fanni 33. Vörös Miklós 17. Hajnal Bálint 34. Zeman Gabriella A legjobb tanulók: Fülöp Réka 5,00 Huczka Lili 5,00 Szakszon Flóra 5,00 Zeman Gabriella 5,00 Illés Zsófia 4,90 Vitéz Orsolya 4,90

136 136 1 osztályok 2 A jelentősebb osztályprogramok: október november január április május június június július színház: Mrozek: Tangó (Örkény Színház) interjú egy holokauszt túlélővel (Fahidi Évával) fázós tábor Kemencén színház: Sütő: Álomkommandó (Pesti Színház) csokoládémúzeum, sárkányhajózás paintball osztálykirándulás (Nagycenk, Sopron, Fertőrákos, Bécs) nyári osztálytábor (Pálköve, Balaton) Mozaik Ha az embert arra kéri a kedves osztálya, hogy egyetlen mondatban foglalja össze azt, ami egy tanévről az eszébe jut, nem marad más megoldása, mint hogy azt a meghatározó élményt próbálja szavakba önteni, ami egyfelől abból ered, hogy az egykori ugribugri kisgyerekek helyett sudár termetű fiatalokra kell felnéznie, akik lám már az előrehozott érettségin is túl vannak, meg abból, hogy egyre-másra az jut eszébe, hogy hamarosan már egyáltalán nem is látja őket, és ez annyira bonyolult érzés, hogy ennél rövidebb mondatba bele se fér. Nincs még egy ilyen osztály! Tizenegyedikben a faktokkal nehezebb volt az élet, de én semmitől sem félek!

137 1 osztályok Válassz egyszerű faktot, mert különben nehéz lesz! A fiúk meg én gyakran megbeszéltük a törzshelyünknél (ablak), hogy ki milyen szép szót vagy bonyolult dolgot tanult a saját faktján. Mindenki dobálta a jobbnál jobb, bonyolultnál bonyolultabb kémiai, fizikai és matematikai, számomra ismeretlen szakszavakat, bizonyításokat és eljárásokat. Úgy éreztem nekem is kell valamit mutatnom, mint töri faktos és benyögtem a következőt: ja, mi vettünk olyan szót, hogy szeiszaktheia. Sajnos nem ért fel a többihez, de higgyétek el, a töri fakt zseniális, csak nem lehet vele villogni. [Pszichológia modul] A 18 óra alatt mindössze a saját MBTI típusomat tanultam meg, és az se vált hasznomra. [Hagyomány] Egy ideig voltak ilyen osztály-filmnézések. Mindig valakinél voltunk, és megnéztünk egy filmet, és jó volt. És aztán egy idő után nem volt több filmezés, mert szervezni kellett, meg meguntuk, meg hasonlók. Én pedig ezt a szép hagyományt végleg eltemetendő, hamvaiból újra előhívó célzattal tartottam egy utolsó utánit. Tél volt, és nálunk néztük meg az Elveszett gyerekek városát, ami lehet, hogy nem annyira tetszett mindenkinek, mint nekem. De tök jó volt az egész este, akkor is, ha csak hatan-heten voltunk. Ezen a napon nyílt meg az új Bálna, így a mulatság átvándorolt Pestre, a Firkin koncertet meghallgatandó. Én otthon maradtam, mert hideg volt, de elvileg nagyon szuper csoda jó volt!!! Tanárnőnél megnéztük a Psychot és nagyon tetszett! [Színház] A harmadik hullám című előadást nézve láthattuk, milyen lehet egy diktatúrán alapuló rendszer tagjának lenni. [Szalagavató] Egy élmény volt töltögetni a tarisznyákat és látni mennyi pénze van az iskolának. Egy és két forintos érmékből. Palotásoztunk. Le-zá-ró!!! [Osztálykarácsony] Az osztálykarácsonyaink mindig nagyon kellemesen teltek, megajándékoztuk egymást és verseket írtunk egymásnak. Szerintem az ilyen események nagyban segítik egy osztály összekovácsolását és mindenkiben szép emlékként maradnak meg. Ha odaégetted az osztálykarácsonyra szánt sütit, mártsd csokiba és mosolyogj szépen, ha valakinek feltűnik, hogy valami nincs rendben vele.

138 138 1 osztályok 2 [Kemencei téli túra] A kemencei téli túra volt a tavalyi év egyik legjobb osztálykirándulása, mert az osztály apraja-nagyja eljött és igazán jól éreztük magunkat a 2 nap alatt. Nagyokat nevettünk, jókat játszottunk, hidat építettünk egy patak fölé, lefutottunk egy nagyon meredek sziklafal oldalán, bejártuk a falut koromsötétben. Kisvasutaztunk, kirándulgattunk, remekül éreztük magunkat. Amikor a patakot eltorlaszoltuk, de úgy hogy kb. 5 méter távolságról dobáltuk a köveket, aztán meg egy híd lett belőle. Papírhajó úsztatás a patakon. [Kémianap] A kémianap alkalmából érkező jászberényi kisegítő-iskolás gyerekek mellett kipróbálhattuk, hogy milyen is felelősségteljes laborvezetőnek lenni. Nehéz. [Angol érettségi] Elég félszegen vonultam be a terembe, ahol az előrehozott érettségit írtuk, ami szerencsére hamarosan többé-kevésbe elmúlt. Az angol érettségi már akkor nem indult könnyen, amikor annyira meg voltam ijedve, hogy először a szék mellé ültem a vizsga első percében. [Sportnap] Az idei sportnapon is magunkhoz hűen szurkoltunk a sikeres röpi- és kosárcsapatainknak, és egymást támogatva, utolsóként tudtuk le a kötelező 2000 métert azon az esős-napos délutánon, trefortosként utoljára.

139 1 osztályok [Kirajzás] A pár év kihagyás után visszatérő kirajzás eseménye számomra több szempontból is emlékezetes volt. Részben, mert szervező voltam és részben osztályom szereplése miatt. A hosszadalmas és fárasztó előkészületek után a dökkel április 26-án vezényeltük ki az egész iskolát kirándulni, a Budai-hegyekbe. Hihetetlen örömmel töltött el, hogy a programot még az eső sem tudta elmosni, és láthatólag mindenki élvezte a feladatokat. A legboldogabbá azonban az tett, amikor saját osztályom lelkesedését láttam: fáradhatatlanul küzdöttek az időjárás ellenére is, és meg is nyertük a fődíjat. Igazi csapatmunka volt! Jöttünk, láttunk, győztünk és ezzel megnyertük a tétet: egy szabad napot a suliból. [Pályaválasztási nap] Az ELTE kémia a pályaválasztási napon nagyon jó volt. [Nomádtábor kísérés] F O L Y A M A T O S É N E K L É S S O S E M E L É G T Ü Z I F A F Á R A D H A T A T L A N S Á G É J S Z A K A I T Á J S É T A K I T Ű Z É S E G Y E D I H U M O R K O C S I R O N G Á L Á S V A D K A N E L S Ő N A P O S P A T A K B A N F Ü R D É S P I L Á T H T Á J O L Á S! Megfagytunk és megáztunk, de főzhettünk és imádtam, hogy egy nagyon picit pótmamának érezhettem magam. [Soproni osztálykirándulás] Vidéken, erdő mellett, sötét focipálya: egy remek osztálykirándulás utolsó estéjének a tökéletes színhelye. A falusi kisbolt reggel öttől este hétig volt nyitva. Este nyolckor mentünk oda, és mivel zárva volt, kénytelenek voltunk reggeli nyitásig fennmaradni. Vicces volt vagy 5 km-t sétálni a strandig, de egyértelműen sokkal jobb volt stoppolva hazajönni.

140 140 1 osztályok 2 [Faktos matektábor] Számok futnak a Balaton tükrén, Hozzárendeli őket sok-sok függvény; Egy nagy Halmaz pár eleme vagyunk, A Végtelenen keresztül futunk Leírhatatlan képletek mentén Mint megannyi, sokadfokú függvény, E P pontban találkozunk ismét, Hol f (x) a meredekség Egy halvány titkos Érintő mentén, Innen szöknek égig a Görbék, Mert egy Okos a Világ elején Kitalált egy olyan furcsa függvényt, Melyben minden mindennel összefügg; És mert érdekes kísérletnek tűnt, Beledobott hát Minket, hogy függjünk. [Pálkövei nyári tábor] Az egyik kedvenc emlékem a nyári táborhoz kötődik, amikor nap, mint nap csak strandoltunk és röpiztünk. Szecsivel éjszaka a Balatonban fürödtünk. Ilyen rossz táborhelyen még szerintem nem voltam, de a pálkövei nyári osztálytáborról mégis mindig az jut eszembe elsőre, hogy mekkorákat röpiztünk a strandon. Jó volt a tábor, de Rudinak fordítva állt a haja. [Mindig] Sone sone patole lakhaan. Csak a babydollt ne!

141 1 osztályok a Osztályfőnök: Ferencz Gábor 1. Baán Tamás 18. Kása Barnabás 2. Beke Péter Tamás 19. Kertész Virág 3. Berky Attila Zsolt 20. Mályinkó Lóránt 4. Borbíró Ádám 21. Nagy Gabriella Alexandra 5. Bózsing Szabolcs 22. Oláh Tímea 6. Braun Tímea Ildikó 23. Palchuber Enikő Zsófia 7. Darvas Flóra 24. Palotás Péter Bence 8. Erdélyi Dániel 25. Papp Trixi 9. Földesi Csaba Rudolf 26. Ritli Zsanett 10. Garamvölgyi Eszter 27. Seo Anna 11. Gay Katalin 28. Sklánitz Péter 12. Gombos Krisztián 29. Sow Ábrahám Péter 13. Gyetvai Dániel 30. Sörfőző Nóra 14. Győri-Molnár Bence Soma 31. Stark Lívia Zsuzsanna 15. Gyurkovics Zoltán 32. Szladek Katalin 16. Kalota Domonkos 33. Szőke Zsuzsanna 17. Kapolcsi Szabó Lilla A legjobb tanulók: Baán Tamás 5,00 Berky Attila 5,00 Földesi Csaba 5,00 Garamvölgyi Eszter 5,00 Gay Katalin 5,00 Gyetvai Dániel 5,00 Stark Lívia 5,00

142 142 1 osztályok 2 Szalagavató Tizenkettedik tanévünk első hónapjaiban (egyes becslések szerint) számottevően több időt töltöttünk az iskolában, mint otthon: tanórák, fakultációk, külön foglalkozások, érettségi, esetleg OKTV felkészítők, és a felejthetetlen keringő- és osztálytánc próbák. Az utóbbiakat mindig nagyon vártuk, mert rengeteget nevettünk és összekovácsolta az osztályunkat a közös gyakorlás pénteken este hatig. Fáradtak, frusztráltak, fegyelmezetlenek és figyelmetlenek voltunk, Tonka mégis végtelen türelemmel ígérte újra és újra: Na, még egyszer utoljára! Véghezvittük az akrobatikus elemet, avagy Zsuzsi eldobását, melyre talán a legbüszkébbek vagyunk és melynek gyakorlásától a legjobban féltünk, nemcsak azért, mert Zsuzsi életét és gerincét féltettük, hanem mert mi, elkapó emberek is olykor-olykor enyhébb zúzódásokat szenvedtünk. Mérhetetlenül elfogulatlan szüleink és tánctanárunk objektív véleménye szerint is a mi osztályunk modern, swing stílusú tánca volt a legszórakoztatóbb és legizgalmasabb műsorszám az este folyamán. A keringőzés közben már nem a lépéseken gondolkoztam, hanem, hogy ez az utolsó tánc, aztán mindennek vége. El is rontottam a lépéseket, de kedves leendő szalagosok, azt üzenem, ne aggódjatok amiatt, hogy hogyan táncoltok, hogy sikerülnek-e a figurák, úgysem ez a lényeg. Úgyis azok az emberek figyelnek benneteket, akiknek fontosak vagytok, és nekik nem számít, ha 14 ütemmel le vagytok maradva. A szalagavató értelme a kulisszák mögötti eseményekben rejlik; abban, hogy a lányok milyen gonddal fűzik be egymást a fodros ruhákba, hogy a fiúk olyan embert keresnek a folyosón, aki tud nyakkendőt kötni, hogy a szerpentinbombából váratlanul konfetti árad, hogy a lányok, amint levonulnak a tánctérről, lerúgják a magas sarkút. Éva néni bejön érdeklődni, hogy kell-e tű, cérna, biztosítótű, a főpróbán meglepődünk, hogy szinte meg sem ismerjük az évfolyamtársainkat, úgy kicsípték magukat, egész nap alig eszünk valamit, úgy izgulunk, és csak téblábolunk a gigantikus épületben várva az áhított lényeget Az egész varázslat egy nap alatt elmúlik és csak a fotók maradnak. A tornateremben pedig már csak a hátra maradt boa-tollacskáink járják táncukat a szellőben. Másnap délután, amikor felébredtek, az első keserédes gondolatotok az, hogy többé már nem kell készülni a szalagavatóra. A második pedig az, hogy még meg kell csinálni az összes házit. A harmadik gondolat a németesek számára igen idegtépő: három nap múlva DSD vizsga! Nem mondom, hogy ezt a napot sohasem fogjátok elfelejteni, inkább a készülődés lesz emlékezetes. Ha tehetitek, vegyetek részt minden alkotóelemében! Garamvölgyi Eszter

143 1 osztályok Az érettségi hajrá Hat éven át, vagy ha még pontosabb akarok lenni, tizenkét éven át ezzel példálózott, ijesztgetett és fenyegetőzött mindenki, és most egyszer csak vége. Na, de menjünk sorban. Valamikor tizedik osztály vége fele kezdődött el a pánik, mikor kezdtük érezni, hogy közeledik. Mindenki elkezdett gondolkodni az előrehozott érettségiken, és komolyan foglalkozni azzal, hogy hol is akar továbbtanulni, bár a legtöbbeknek fogalma sem volt még. Kezdetét vette tanulni kell, ezek a jegyek már számítanak az érettségin időszak. Tizenegyedik elejére már egyre többször előkerültek ezek a témák, nem csak órán, de minden osztályon belüli baráti társaságban is. Tizenkettedik első pillanatától kezdve pedig nem telt el nap, sőt később már egy óra sem, hogy ne kerüljön szóba. Egy idő után ezzel feküdtünk, álmodtunk és keltünk (ne lepődjetek meg, ha lesznek visszatérő rémálmaitok ). Elkezdtünk tételeket kifejteni, előző évi érettségiket nyomtatni, lázasan töltögetni azokat és igen, elkezdtünk tanulni (legalábbis a többség). Hatalmas feladatnak tűnt, az érettségi napja pedig vészesen közeledett. Aztán egyszer csak elérkezett a ballagás, ami azon kívül, hogy a fiúk öltönyt és nyakkendőt öltöttek, a lányok pedig igyekeztek nem elesni a szép fekete magas sarkúakban a Múzeum kert macskakövein, azt is jelentette, hogy négy nap van hátra az érettségiig. Mindenki az utolsó tételeket bújta, próbálta a pánikrohamait leküzdeni és összeszedni magát. Hétfő reggel mindenki kiöltözve érkezett meg, és ennyi kialvatlan, rémült szempárt talán még sose láttam. Betereltek minket a termekbe, mindenki kikészítette a csokikat és a szerencsét hozó mini plüssmacikat és megkezdődött az érettségi. Hasonló rituálékkal telt el a következő néhány nap is, majd amikor végre fellélegeztünk, jöttek a szóbelik. De egyszer csak annak is vége lett. Annyi készülődés után, hirtelen véget ért. És az a hatalmas öröm és felszabadultság, hogy igen, megcsináltuk, leküzdöttük azt, amitől oly sok éve féltünk, valami nagyon furcsa, szomorú és keserű érzéssel párosult. Valami lezárult. Nincs többé osztályunk, soha többé nem leszünk gimnazisták. A bankett Az utolsó közös esemény a bankett volt. Igyekeztünk meghívni minden tanárt, végül közel 60 fős vacsorát tartottunk a Rákóczi Grillházban. Fantasztikus élmény maradt. Az első egy órában érezhető volt még a hat év alatt olyan jól begyakorolt tanár-diák szerep, de egy óra elteltével, és legyünk őszinték, egy-két pohár bor után szinte mindenki feloldódott. Tanár-diákból ember-ember lett. Olyan tanárokkal tudtunk együtt nevetni, akikkel sose gondoltuk volna, olyan történeteken, amiket eszünk ágába se jutott addig megosztani velük. Egy nagy, hatvanfős baráti társasággá alakultunk át.

144 144 1 osztályok 2 Üzenet Tizenkettedikben sok mindent megtanultunk (itt most nem a tételekre gondolok), és van néhány dolog, amit szeretnék megosztani veletek, akik az érettségi előtt álltok, akár egy évvel, akár hattal. Készüljetek fel, hogy vagy folyamatosan riogatni fognak az érettségivel, vagy épp ellenkezőleg, azt fogják bizonygatni, hogy egyáltalán nem is nehéz, mert az egyetem sokkal nehezebb lesz, sőt majd a igazi, nagybetűs élet lesz majd csak igazán nehéz. Na, ezt mind felejtsétek el! Az érettségi időszak igenis nehéz. Nem azért, mert nehéz jól teljesíteni (valójában higgyétek el, kifejezetten könnyű, csak tanulni kell), hanem mert hatalmas jelentőséget tulajdonítanak neki. Természetes, hogy féltek tőle. Ráadásul az eddigiekhez képest jóval többet kell tanulni, amihez nem vagytok hozzászokva. Felnőtté kell válnotok szinte egyik pillanatról a másikra, miközben még a legtöbbeknek fogalma sincs arról, ki is ő, mit is akar. Azt fogjátok érezni, hogy most kell eldöntenetek mindent a jövőtökkel kapcsolatban, ami nagyon frusztráló, főként, ha még nem tudod, mi akarsz lenni. Ez nem gond. Nem én voltam az egyetlen, aki még a határidő előtt egy héttel sem tudta, hova fog jelentkezni. Nem most dől el az életetek, nyugodtan lehet később változtatni. Ha pedig nem sikerül az érettségi, és nem vesznek fel egyetemre, akkor sincs semmi baj. Legalább lesz egy plusz évetek tanulni, dolgozni, pihenni, más néven: élni. Ami pedig az igazi, nagybetűs életet illeti, a mostani életetek is pont ugyanolyan igazi. Egy cseppet sem ér kevesebbet, mint majd a felnőttkori életetek. Igen, tanulni kell, teljesíteni kell és nem lesz könnyű, de mindenkinek sikerül. Utána pedig nagyon jó érzés lesz visszagondolni, hogy igenis meg tudtátok csinálni. Gay Katalin

145 1 osztályok b Osztályfőnök: Gombos Éva 1. Gallwitz Ádám 17. Papp Ádám 2. Gaskó Judit 18. Pataki Tamara 3. Gáti Stefánia 19. Paulovics Dániel 4. Gergely Noémi 20. Penha Felizardo Dániel 5. Glavinics Judit Réka 21. Princz Ákos 6. Hegyvári Gábor Sándor 22. Provits Gergely 7. Jackli Zsófia 23. Soós Blanka 8. Kalapos András 24. Szabó Dea Réka 9. Kiss Barnabás 25. Szatmári Eszter 10. Kovács Boglárka 26. Szűcs Evelin 11. Lantos Viktor 27. Török Dóra 12. Magyar Márta Szilvia 28. Tran Hoang László 13. Marouf Dániel 29. Uzonyi Anna 14. Mógor Fruzsina 30. Varga György 15. Nagy Ádám 31. Várhelyi Hanga Ráhel 16. Oláh Bence 32. Városi Dominika A legjobb tanulók 33. Zanathy-Pintér Anna Glavinics Judit 5,00 Jackli Zsófia 5,00 Kalapos András 5,00 Magyar Márta 5,00 Mógor Fruzsina 5,00 Penha Felizardo Dániel 5,00 Szabó Dea 5,00 Szatmári Eszter 5,00 Szűcs Evelin 5,00 Uzonyi Anna 5,00 Varga György 5,00

146 146 1 osztályok 2 A jelentősebb osztályprogramok: szeptember 3 5. október 5. október december 6. december 20. január 3. január 29. február 7. március 16. március 28. április 15. osztálykirándulás (Kismaros) Kastélymúzeum (Gödöllő) kirándulás (Róma) Mikulás a tanárok gyermekei és unokái számára osztálykarácsony színház: Caryl Churcill: Az iglic Kovács Gabriella tanárnő kiállításának megtekintése színház: Pintér Béla: Tündöklő középszer (Szkéné) színház: Azt meséld el, Pista (Örkény Színház, Mácsai est) színház: Örkény István: Tóték (Örkény Színház) Emlékezés és a múlt megértése beszélgetés Rainer M. Jánossal a holokauszt emléknapon Irány Róma Amikor a Trefort falai között ülve már kezdjük elfelejteni a nyarat, rövidülnek a nappalok, egyre borúsabb az idő, és a szalagavató próbákból is volt éppen annyi, hogy már ne az újdonság örömével hasson egy szombat reggeli próba, eljön az ideje a környezetváltozásnak. A történet valahol még egy távoli osztályfőnöki órán kezdődött. Talán az elmúlt hat év egyik legjobb, ugyanakkor megvalósítását tekintve elég képtelennek tűnő osztályfőnöki hozzászólása volt a menjünk Rómába. De mint annyi remek ötlet, ez is

147 1 osztályok valóra válhatott az osztályunknak, osztályfőnökünknek, Gombos Éva tanárnőnek és Lenkefi tanárnőnek köszönhetően. Október 25-én délután ott álltunk a Keleti pályaudvaron. Átszállás Bécsben és a vonal végén már az örök város várt minket, persze csak egy vonaton töltött éjszaka után. Valószínűleg mindenki tudna mesélni, hogy aznap éjjel miért nem aludt, de ez sajnos kimerítené az évkönyv kereteit. A lényeg, hogy a családias körülmények között eltöltött éjszaka után már Róma utcáit járva gyönyörködhettünk a világhíres látnivalókban. Pantheon, Piazza Navona, Trevi kút, Spanyol lépcső, és ez még csak az első nap volt. Persze már ekkor igyekezett mindenki beszerezni valami maradandót. Voltak, akik a legeredetibb Guccit próbálták megvásárolni minden téren. Az utcai árusok kiváló termékeinek lézereknek, füttyös izéknek, buborékfúvókáknak beszerzése és folyamatos használata miatt ettől fogva az egész város tudta, ha valahova megérkeztünk. A fölsoroltak még a Trefortba is hoztak egy kevés római hangulatot a következő hetekben. Másnap igazi antik nap következett a Colosseummal, a Forum Romanummal és a Circus Maximusszal. A következő napon már egy másik ország kincseit fedeztük fel: a Szent Péter bazilikát és a Vatikáni múzeumot a világ legkisebb államában. Ellátogattunk Róma egykori kikötőjébe, Ostia Anticaba és a Villa Borghesebe is, és sajnos már az utolsó este el is érkezett, ezért a Trevi-kútnál a vacsora után még próbáltuk bebiztosítani magunkat maradék centjeink bedobálásával, hogy legközelebb is visszajöhessünk. Az utolsó napot, október 31-ét, a vonat esti indulása előtt, még a leghíresebb templomok felkeresésével töltöttük, mielőtt visszatértünk volna a szalagavató és érettségi által dominált világba. Ez volt az utolsó nagy, közös kirándulásunk, és talán élményekben a leggazdagabb is. Rómából bizonyára mindenkinek maradt valami, amire mindig emlékezni fog. Varga György

148 148 1 osztályok c Osztályfőnök: Mohay Péter 1. Bencze Denisza 16. Máriáss Blanka 2. Benda Krisztián 17. Nagy Róbert 3. Benke Kristóf 18. Nyikos Olívia 4. Bereczki Márk 19. Ocskay Eszter 5. Blázsovics Petra 20. Onodera Daigoro Péter 6. Cynolter Zsófia 21. Orbán Balázs 7. Horváth Lilla 22. Papp Dóra 8. Iritz Márton 23. Rekvényi Kamilla 9. Jánosi Blanka 24. Sipos Ágota 10. Jánosi Kinga 25. Szabados Márton 11. Juhos Eszter 26. Szabó Andrea 12. Kocsis Orsolya 27. Szikszai Anna 13. Krizsán Sára 28. Takács Levente 14. Laczkovszki Gyöngyvér 29. Traore Sibien Youssouf 15. László Dániel 30. Turóczi Fanny 31. Veibli-Magyari Ágost A legjobb tanulók: Benke Kristóf 5,00 Bereczki Márk 5,00 Horváth Lilla 5,00 Iritz Márton 5,00 Jánosi Blanka 5,00 Kocsis Orsolya 5,00 László Dániel 5,00 Rekvényi Kamilla 5,00 Szabados Márton 5,00 Szabó Andrea 5,00 Traore-Sibien Youssouf 5,00 Turóczi Fanny 5,00 A jelentősebb osztályprogramok: szeptember 3 5. december 20. augusztus 3 8. osztálykirándulás (Vinye, Bakony) osztálykarácsony kenutúra (Keszeg-ér és Mosoni-Duna)

149 1 osztályok Az utolsó év Ez az év a legtöbbünknek már a hatodik éve volt a Trefort falai között, a végzős évvel járó nosztalgikus beszélgetések közepette mégis sokan úgy érezték, mintha csak néhány napja kezdtük volna az iskolát. Még most is kristálytisztán emlékszünk az ismerkedési délutánra, a később jövők pedig a semmivel sem kevésbé újszerű első napjukra. Arra, hogy ki milyen ruhában, a mostanitól mennyire eltérő frizurával, szemüvegben, vagy anélkül volt ezeken jelen. Jól emlékszünk mindezeken kívül sok-sok más történésre is, hiszen annyira meghatározóak voltak ezek az évek mindnyájunk életében. Minden megtapasztalás, tanáraink összes igyekezete, éjszakákba nyúló szenvedéseink a tankönyvek felett és elhiheti nekem, kedves olvasó, kijutott nekünk mindből szép számmal most teljesednek ki, most válnak igazán kézzel foghatóvá, most, hogy már a tét is komolyabb. Nem is csak az érettségi miatt. Azt mondják, mindennek az elejére és a végére emlékszik az ember a legjobban. Az utolsó évi tetteink nagy súllyal határozzák meg, hogyan gondol majd ránk vissza az iskola. Így utólag nyugodtan állíthatom, hogy nincs miért szégyenkeznünk. Az osztály megtartotta jó szokását, és az érettségi nyomása ellenére is megmaradt összetartó, jó kedélyű, egészségesen bohókás osztálynak. Noha osztályprogramokból érthető okokból kevesebb jutott erre az évre, ami volt, az nagyon jó volt. A hagyománynak számító szeptemberi kirándulás keretén belül egy turistaházba utaztunk a Bakonyba. Különösen jó program volt ez, hiszen az osztály minden tagja jelen tudott lenni. Ősszel a mindennapok monotonitását a szalagavató próbái szakították meg. Ezek általában vidáman teltek, ráadásul úgy, hogy a jó kedv nem ment a munka rovására. A keringő pompásra sikerült, a Yoyo által betanított osztálytáncban sikeresen legyőztük a gonosz tantárgyakat. Bereczki Marciék pedig egy egészen sajátos osztályvideót állítottak össze az egész osztály részvételével. Minden évben egyszer virágköntösbe öltözik az egyébként is színesen díszített Trefort. Idén a mi tiszteletünkre öltötte fel szép ruháját az iskola. Egymás vállát fogva, énekelve végigjártuk azokat a folyosókat, amelyekben az elmúlt években számtalanszor megfordultunk. Mint Radnóti az iskolába vezető úton a járda minden kövét, mi eme folyosók minden zugát jól ismertük már, mégis olyan különös, olyan más volt akkor, a ballagás napján, még egyszer, talán utoljára, közösen bejárni második otthonunkat. Ezt az emlékezetes eseményt egy rövid szünet követte, amelyről ismét pillangókkal a hasunkban tértünk vissza. Ezúttal talán kicsit félve. Eljött az érettségi néhány napja. A pillanat, amire ha nem is várt, de éjt nappallá téve készült mindannyiunk. Utolsó trefortos évünkben kevés nap volt, mikor ne jutott volna eszünkbe, hogy mindjárt itt van az a bizonyos. A sok fáradozás meghozta a gyümölcsét, az osztálynak összességében minden idők (egyik) legjobb érettségijét sikerült letennie. Ez nem csak a saját érdemünk, hanem a tanárainké is, akik mindig mellettünk álltak, ha kellett, elmagyarázták ugyanazt a tananyagot megszámlálhatatlanul sokszor is, válaszoltak minden

150 150 1 osztályok 2 egyes kérdésünkre, amelyekből volt bőven. Hálásak vagyunk nekik a kitartó munkáért, fáradozásaik nélkül az érettségi nem sikerült volna, pláne nem ilyen jól. Nem ez az oka azonban, hogy életem egyik legjobb döntésének tartom, hogy hetedikben a Trefortba jöttem. Azt hiszem, mindnyájunk nevében beszélek, amikor azt mondom, hogy egy fantasztikus közösség tagja lehettem az elmúlt években. A különleges osztályközösség kialakulásában nagy szerepe volt osztályfőnökünknek, Mohay tanár úrnak, aki számtalan közösségi programmal támogatta az osztályt, mint egészet, gondolkodtató osztályfőnöki óráival pedig az osztály tagjainak, mint egyéneknek a fejlődését. Voltak persze nehézségek és hullámvölgyek, de ezek messze eltörpülnek a pozitív élmények mellett. Az osztály mindvégig egy különösen összetartó csoportot alkotott, és bárkinek akadtak gondjai, mindig kapott itt segítséget. Voltak kisebb baráti társaságok, de valahol mindig egy nagy egészet alkotott az osztály, amelyben mindenki megtalálhatta a maga helyét. Biztos vagyok benne, hogy az itt kötött értékes kapcsolatok még hosszú ideig fent fognak maradni, és még ötven év múlva is össze fogunk gyűlni egy nosztalgikus teadélutánra. Nagy Róbert

151 AZ ISKOLAI ÉLET KÜLÖNBÖZŐ TERÜLETEI 4

152 152 1 az iskolai élet különböző területei 2 A diákönkormányzat munkájáról A diákönkormányzati képviselők Papp Sára, Tass Bulcsú (7. a), Gruhala Patrícia, Seres Sámuel Mór (7. b), Dávid Gáspár, Pallós Dávid (7. c), Graning Sára, Gyurcsányi Réka, Pócz Gergő (8. a), Illés Anna, Zarka Áron (8. b), Ágoston Dorottya, Sahin- Tóth Sarolta (8. c), Kméczik Regina, Tóth Zsófia (9. a), Fülöp Máté, Kereszturi Dóra (9. b), Farkas Nóra, Vass Antónia (9. c), Fekete Borbála, Kájel Kata (10. a), Barna Evelin, Szabó Vanda (10. b), Gyetvai Viktor, Reményi Gergely (10. c), Hegedűs Anita, Tornai Virág (11. a), Kis Katalin, Migács Bálint (11. b), Berky Csaba (11. c), Garamvölgyi Eszter, Palchuber Enikő (12. a), Várhelyi Hanga, Zanathy-Pintér Anna (12. b), Iritz Márton (12. c) voltak. A diákönkormányzatot Fülöp Réka (11. c) vezette, a munkájukat segítő tanár Boronkai-Horváth Zsófia tanárnő volt. Ez a tanév a dök számára rengeteg jelentős, és sikeres programmal telt el. Az október i dök tábor során összemelegedett csapat háromfős munkacsoportokban dolgozott a nagyobb programok szervezésén. Az ősz folyamán megszerveztünk egy közvélemény-kutatást az iskola büféjének megreformálása érdekében. A kérdőívek kiértékelése után vásárló-barátabbá vált a büfé. A karácsonyt ingyen ölelésnapokkal tettük meghittebbé, a Valentin-napon pedig a nagysikerű és immár szokássá váló Szív küldi programmal teremtettünk kapcsolatot a diákok között. Cupidó kis segédjei idén is bővelkedtek a munkában, rengeteg Valentin-napi levélkét kézbesítettünk. Az első nagyobb program a februártól márciusig kéthetente megrendezett ART napok voltak, ennek folyamán idén is a osztályokból két-két fő tekinthetett bele a másik két gyakorlóiskola mindennapjaiba. A program kezdőnapja a Trefortban volt, ahol az első órában csapatépítő játékokat játszottak a résztvevők, illetve a fogadó iskola diákjai körbevezették az épületben a cserediákokat. Kilenctől 14 óráig mindenki tanórákon vett részt, majd egy kis délutáni elbocsátó beszélgetés következett. A cserenapok hasonló jókedvvel és érdeklődéssel zajlottak a Radnótiban és az Apáczaiban is. A második program a korábban is nagy sikerű Trefort Talent volt, melyre rengeteg tehetséges diák jelentkezett, teljesítményüket a művészeti tanárokból álló zsűri értékelte. A műsorvezetők, Palchuber Enikő (12. a) és Horkay Alexandra (volt diákunk), igazán élvezetessé tették a változatos produkciók közti üresjáratokat. A három nyertes produkció lehetőséget kapott a szereplésre a jövendőbeli iskolai rendezvényeken (évzáró, évnyitó). A majd 25 fellépőt felvonultató tehetségkutató versenyen közönségdíjat is kiosztottunk. A képzeletbeli dobogó harmadik fokára a 11. a osztály tánckara léphetett föl, második Bagossy Júlia (9. a) lett, a győztes pedig a Sipos Ágota (12. c), Für Veronika (11. a) és Novák Csilla (10. c) által alkotott énekes trió. A közönségdíjat Zilahy Anna és Dávid Gáspár (7. c) kettőse kapta. A diákszínjátszó fesztivál közönségdíját is mi ítélhettük oda, zsűritagként (Kovács Gabriella tanárnő és Palchuber Enikő (12. a) mellett) ezúton is szeretném megköszönni a felkérést, hiszen remek darabokat láthattunk a fesztivál során.

153 1 az iskolai élet különböző területei Az utolsó, nagyobb lélegzetvételű program az április 26-i kirajzás volt, ennek keretében öt évfolyamot vezényeltünk ki a Budai-hegyekbe kirándulni és métázni szombati tanítási nap helyett. A félosztályos csoportok évfolyamonként külön útvonalakon haladtak, melyeken három-három állomáson kellett feladatokat megoldaniuk, és menet közben is ki kellett kitölteniük egy feladatlapot. A túra végén a budakeszi vadaspark melletti rétre érve egy hatalmas métabajnokságon vehettek részt a diákok. Az esős idő ellenére remek hangulatban telt program lebonyolításában tanárok és öregdiákok is segítették a dök munkáját, itt szeretném megragadni az alkalmat, hogy köszönetet mondjak nekik. A második és harmadik helyezett osztály (10. c, 11. a) tortát, az első helyezett (11. c) pedig egy osztályprogrammal eltölthető szabad napot kapott. Összefoglalván a dök idén is mindent beleadott a trefortos diákélet felpezsdítésébe, régi hagyományokat fenntartva és felélesztve. Köszönöm minden dökös lelkes és odaadó munkáját, és legfőképp Boronkai-Horváth Zsófia tanárnő kitartását. Szerintem remek évünk volt, és az utódomnak, Fülöp Máténak is hasonló sikereket kívánok! Fülöp Réka (11. c) A felvételi a Trefortba Október végén tettük közzé honlapunkon a 2014/2015-ös tanévre szóló felvételi tudnivalókat. A felvételin az elérhető maximális pontszámok a korábbiakhoz hasonlóan a következők voltak: magyar nyelv és matematika írásbeli pont, szóbeli felvételi beszélgetés 36 pont, általános iskolából hozott eredmények 10 pont. Így összesen most is 146 pontot lehetett elérni. A november 22-én, péntek délután tartott igazgatói tájékoztatóra most is megtelt a II. emeleti tornaterem szülőkkel, és mintegy 200 hatodikos diák is érkezett iskolánkba. Programunk ezúttal is két szálon futott: a szülőket az igazgatóság az iskoláról és az aktuális felvételi eljárásról tájékoztatta, míg a leendő felvételizők hét különböző helyszínen ismerkedhettek a Treforttal. Diákjaink által előkészített látványos természettudományos laborkísérletek, ének-zenei foglalkozás, valamint többféle játék várt rájuk. A fős gyerekcsoportok kísérésében évfolyamos diákjaink segédkeztek. A magyar nyelv és matematika központi írásbeli felvételi vizsgára január 18-án, szombaton délelőtt került sor. Iskolánkban (a január 23-i pótnapot is beleértve) minden eddiginél több, 231 diák írta meg dolgozatát. Hetedikes diákjaink ezúttal is rátermetten segítettek a felvételizők és szüleik eligazításában, valamint a felvételi

154 154 1 az iskolai élet különböző területei 2 további tudnivalóit tartalmazó írásos tájékoztató kiadványunk kiosztásában. Január 24-én, pénteken este a kijavított írásbeli dolgozatok eredményeit (egyedi kódszámmal ellátva) feltettük az iskola honlapjára, január 27-én és 28-án (hétfőn és kedden) pedig lehetőséget biztosítottunk a szülőknek és a felvételizőknek, hogy a kijavított és kiértékelt feladatlapokat megtekintsék. Túlnyomó többségük meg is nézte. A február 14-i határidőig rekordszámú, 619 diák jelentkezett a Trefortba. Annak a 62 tanulónak, aki az írásbelin elért eredménye és hozott pontszáma alapján a rangsorunk elején állt, megajánlottuk a felvételt, így nekik nem kellett a szóbelin részt venniük (részükre jóváírtuk az ott megszerezhető, maximális 36 pontot). A rangsorban utánuk következő 192 tanulót hívtuk be a szóbeli meghallgatásra. Február 21-én, péntek délután a szóbelire történő behívás ponthatárát teljesítő diákjainkat vártuk előzetes regisztráció után a már hagyománnyá váló Fedezd föl a Trefortot! rendezvényünkre. Az eseményre 16 és 18 óra között került sor az iskola tantermeiben. A fős diákcsoportoknak szóló programokat a munkaközösségek szervezték. Amíg a 135 hatodikos a két sávba rendezett foglalkozásokon (pl. néptáncon, történelmi vetélkedőn, idegen nyelvi foglalkozásokon, festészeti foglalkozáson) volt, addig velük érkezett szüleiknek a Kodály teremben pódiumbeszélgetést szerveztünk. Ezen az iskola tanárai mutatták be a Trefortot, valamint válaszoltak a szülők által feltett kérdésekre. A szóbeli felvételit március 1-jén, szombaton tartottuk. Az erre behívott diákoknak egy kétfős tanári bizottsággal zajló beszélgetésen kellett részt vennie. Rövid bemutatkozás után egy szöveg és egy kép alapján egy-egy történetet kellett elmesélni vagy befejezni, illetve a szövegből egy rövid részt hangosan fel kellett olvasni. A szóbeli vizsga során most is a következőket figyeltük: szókincs és kifejezőkészség, fantázia, asszociációs készség, kreativitás, kapcsolatteremtés, együttműködés, szabálykövetés, alkalmazkodó készség. Március 10-én (a szóbeli pótfelvételit követően) feltettük a honlapra a megszerzett összpontszámokat tartalmazó felvételi jegyzéket, ennek ismeretében a szülők a jelentkezési lapon általuk megjelölt iskolák közötti rangsort március 18-ig módosíthatták. Április elején elküldtük a győri Felvételi Központba azt a listát, amelyen a hozzánk felvételiző tanulók szerepeltek az elért eredményeik szerinti sorrendben. Két héttel később visszakaptuk azok neveit, akik hozzánk járhatnak majd a 2014/2015-ös tanévtől. Április 25-én a felvételi eredményéről levélben értesítettük a felvételt nyert diákokat és szüleiket, majd június elején (a májusban lezajlott angol és német nyelvi szintfelmérők után) a felvett diákokat három osztályba soroltuk. A három új hetedik osztály beiratkozására és az osztályfőnökökkel történő első találkozásra június 27-én, pénteken került sor. Pál Gergely

155 1 az iskolai élet különböző területei A 2014/2015-ös tanévre a következő tanulók nyertek felvételt a három hetedik osztályba: Ács Krisztián Attila, Adolf Diána Éva, Balla Gréta Barbara, Bányai Máté Zorán, Biró Mátyás István, Bokor Lili Júlia, Bori Gergely Máté, Czaun Boldizsár, Czentnár Enikő, Csépány Bianka, Dászkál Laura, Debreceni Kristóf, Demku Roland, Edényi Kristóf, Érsek Rebeka, Felföldi Kata Zsófia, Fodor Júlia Boglárka, Gál Tamara Nóra, Gereczi Botond Géza, Golács Nóra, Gombkötő Marcell, Gulyás Nóra, Hadas Balázs Géza, Hajós Dániel, Halas Nina Anna, Halász Lili, Hamza-Jasim Sadik Sámi, Harangozó Balázs, Hégen-Szénás Henrietta, Horváth Lili Zita, Jakab Márton Zoltán, Jerminecz Marcell, Jobbágy Dávid, Jósvai Máté, Józsa Júlia, Kardos Bence, Kevevári Diána Édua, Király Réka, Kis Lili Anna, Kiss Dorottya Sára, Kiss Franciska, Klotz Zsófia, Kolossay Lili, Kovács Boglárka, Kovács Judit Lili, Kovács Kristóf, Kovács Lili, Kriza Gergely, Kuti Rózsa, Lányi Réka, Lukács Anna, Marczika András Béla, Mészáros Bence, Mészáros Jakab, Milovecz Laura Enikő, Mogyorósy Anna, Moharos Veronika, Moharos Viktor, Moravcsik Balázs, Mosoni Péter, Nagy Levente, Pákozdi Petra, Pap Bence Szilárd, Pap Dóra, Papp Bence, Pásztor Léda, Pásztor Lilien Felícia, Pelenczei Bálint, Pintér Tamás János, Popp Liliána Anna, Pucsok Bence, Pucsok Réka, Réz Noémi, Riba Gergely, Rigó Petra, Ritoók Mihály Benedek, Rozsáli Artúr, Sedlmayer Eszter, Sonnevend Barnabás, Szabó Kincső Katalin, Szabó Máté András, Szabó Réka, Szalai Botond, Szonder András, Szöllősi Lili, Telegdy Dorottya Eszter, Tóth Fruzsina Dóra, Tóth Hanna, Tóth Lili Mária, Uhrinyi Jázmin, Ulicsák Bálint, Varga Eszter Anna, Velinsky Gréta, Veszelik Liza, Veszelik Petra, Zelei Regina Réka, Zelei Róza Fanni A Holokauszt emléknap Hát értik ezt? hangzik el a kérdés Jorge Semprun A nagy utazás című regényében. A magyarországi holokauszt 70. évfordulóján öt holokauszt túlélő Erdélyi Lajos (Laló), Fahidi Éva, Ferge Zsuzsa, Kun Ágnes és Szekeres-Varsa Vera küldött hosszabb üzenetet iskolánk diákjainak. A hét verse Gonda Zita tanárnő ajánlásában Gergely Ágnes Ajtófélfámon jel vagy című verse volt. Április 15-én a hatodik órában zajlottak az osztályszintű programok, amelyek egy része a holokauszt nemzetközi vonatkozásait érintette, másik része pedig annak magyarországi eseményeit dolgozta fel. Osztályprogramok Anne Frank kiállítás (ld később): 7. a, 7. b, 7. c, 10. a, 12. a, 12. c, filmek: 8. a Az élet szép, 8. c A könyvtolvaj, 9. c a Sophie választása, 8. b a Laló (Erdélyi Lajos), 9. b Emberek voltak, 10. c Pharrajimos, 11. a Szász János: A Holokauszt szemei, 11. b Meredith Colchester, Révész Bálint, Ruben Wooden-Dechamps:

156 156 1 az iskolai élet különböző területei 2 I Must See You More. A 9. a a Zachor Alapítvány által szervezett diákvezetéses sétán vett részt a zsidónegyedben, és látogatást tett a Holokauszt Emlékközpontban. A 10. b osztálynak először Zsigmond Zsolt tanár úr beszélt az 1944-es évről, majd Fekete Györgynek a Népszabadságban megjelent írását olvasták el (Képzeld el), majd Salamon András Meséld el c. kisfilmjét nézték meg. Ezután Auschwitz-Birkenauról vetítettek egy rövidebb filmet, majd Magyar Bálint 2004-ben az auschwitz-i új magyar kiállítás megnyitásakor elmondott beszédét (Minden a szavakkal kezdődik) idézték fel, végül Petschauer Attila meggyilkolásának filmkockáit nézték meg (Olimpiai bajnok kardvívó vagyok) Szabó István A napfény íze c. filmjéből. A 11. c osztály Margitta Nóra vezetésével bejárta a VIII. kerületi rabbiképzőt, a csillagos házakat, a Teleki téren levő lakászsinagógát. Április 28-án az osztály diákjai látogatást tettek Fahidi Éva holokauszt túlélőnél. A 12. b osztályhoz eljött Rainer M. János, aki Emlékezés és a múlt megértése címmel előadást, beszélgetést tartott. Hát értik ezt? Talán már kicsit jobban. Gonda Zita Fahidi Éva üzenete Jorge Semprun írja a Nagy utazásban, amikor mennek a vagonban: Ide-oda reng a testek tömege, rés képződik benne, s az árnytömeg árnykarjai egy aggastyán élettelen testét taszítják az ablak felé mifelénk. Egyik oldalról a semuri fiú támogatja, a másikról én, ott tartjuk a nyíláson bezúduló hűvös éjjeli légáram előtt... Az öreg teste hirtelen összerándul. Tekintete ismét elevenné lesz, az éjszakát bámulja. Hát értik ezt? mondja halk, de tisztán kivehető hangon. Aztán újra elborul a tekintete, összeroskad a karjaink közt... Azt mondta: Hát értik ezt? és meghalt. Vajon mit akart mondani vele? Vajon mit kellene értenünk? Olyan sok értelmetlen és fölösleges tömeges halált nem értünk. A holokauszt is ilyen, az emberi gonoszság okozta emberi szenvedések hosszú folyamatának egy eseménye. Talán annyiban más, mint mindaz, ami már volt, hogy az emberi kegyetlenségek ismert történetében még nem fosztottak meg emberi mivoltától, majd életétől hat millió embert ilyen sebességgel, ilyen koncentráltsággal, ilyen hideg fejjel kidolgozott technikai tökéllyel. Mindezt egy olyan eszme jegyében, amely tagadja, hogy minden egyéni-családi különbségünk ellenére emberként egyenlők vagyunk, egyenlő velünk született jogokkal a szabadságra és méltóságra. Ennek az eszmének a tébolya sodorta el, égette el gázkamrában szelíd és bölcs apámat, nagyapámat, nagyanyámat. Én anyámmal és testvéreimmel együtt azért maradtam meg, mert voltak bátor és szolidáris megmentők, a mi esetünkben Hajdú János nyomdász. Igaz, kisebbség voltak azokkal szemben, akik távolságot tartva nem vettek tudomást arról, ami körülöttük történt, vagy akik mindezt tudták és közönnyel szemlélték, vagy akik lelkesen működtek közre a rémálmok megvalósításában. Azt hiszem, ma azt kell megértenünk, hogy félmillió magyar zsidó néhány hónap alatti elpusztítása nem a zsidók ügye, hanem az egész társadalomé. Egy társadalomé, amely

157 1 az iskolai élet különböző területei kevés kivétellel nem jól válaszolta meg Káin dühös kérdését Istenhez: hát őrzője vagyok én testvéremnek? Korunk egyik legnagyobb filozófusának ez a válasza: Természetesen őrzője vagyok a testvéremnek, mert függünk egymástól, ő függ attól, amit én teszek, vagy nem teszek. Azért vagyok erkölcsi lény, mert ezt a függést felismerem, és elfogadom az ebből adódó felelősséget. A testvérem függősége tesz etikai lénnyé. A függőség és az erkölcs együvé tartoznak, együtt léteznek, együtt pusztulnak. Ez persze nemcsak a zsidókra igaz, hanem mindenkire, cigányra, szegényre, hajléktalanra, menekültre, akit másnak vagy idegennek látunk, és akiért ezzel az indokkal nem vállaljuk a felelősséget. Ferge Zsuzsa üzenete Hetven éve történt a magyar Holokauszt. Valószínűleg a szüleid sem éltek még, nemhogy Te, én 18 éves voltam. Te hogy látod a jövődet, mi leszel, ha nagy leszel? Amikor tőlem kérdezték, azt feleltem: anyuka leszek, öt gyerekem lesz, mert sok testvérre vágytam. Tíz éves voltam, amikor született egy húgom. Ha azt mondom, három órád van arra, hogy összepakold otthon mindazt, amit egyedül el tudsz cipelni és úgy gondolod, nem tudsz nélküle élni, mit teszel a hátizsákodba? A húgom a Kruse babáját tette, meg egy kis sámlit. Ha kiűznek a lakásodból és beszorítanak a gettóba, hogy élsz négy négyzetméter területen? A húgom nem sírt, csak nézett. Egy öregember csalódott, összetört tekintetével vádolt bennünket, miért nem szeretjük. Ha szeretnénk, otthon szaladgálna a kertben, Mukival, a kutyájával, hintázna, az ágyacskájában alhatna, iskolába menne, fára mászna, élne. Ha egy perc alatt elveszted szüleidet, testvéreidet, összes rokonodat, senkid és semmid nincs a világon, csak a csupasz tested, kopasz fejed, mit teszel? Miért mondom, hogy tanulj és gyűjts sok ismeretet, pedig személyesen nem is ismerlek? Annak, aki tudatlan, akit soha nem érdekelt az igazság, bármit be lehet beszélni. Annak, aki tanult, érvei vannak. Ismeri az igazságot, nem lehet az orránál fogva vezetni. Az igazság ismerete arra való, hogy megtanulj önállóan gondolkodni, saját véleményt kialakítani, ha úgy érzed, igazad van, tarts ki mellette. Mi leszel, ha nagy leszel? kérdezlek újfent. Gondoltál már arra, a jövő olyan lesz, amilyenné a Te generációd teszi? Azt szeretném, hogy soha ne kelljen félned! Akitől félsz, azt nem tudod szeretni. A félelemmel együtt jár a gyűlölet. Soha ne kelljen gyűlölnöd! A gyűlölet újra gyűlöletet gerjeszt, nem mész vele semmire. Nekem évtizedekbe tellett, amíg erre rájöttem, és kiirtottam a szívemből a gyűlöletet. Már senkit nem gyűlölök. Tanulj, tanulj! Legyen az a világ, amit te teremtesz, igazságosabb, emberségesebb, empatikusabb, mint amit ismersz. Az Anne Frank kiállításról Április 7-től 24-ig iskolánk adott helyet az amszterdami Anne Frank Ház Anne Frank Történelem a mának című vándorkiállításának. A kiállítás anyaga, mely modern, összeszerelhető molinókból áll, Debrecenből érkezett hozzánk, majd a budapesti Lauder Gimnáziumba utazott tovább.

158 158 1 az iskolai élet különböző területei 2 A magyarországi szervezők (Hédi Fanni, Klacsmann Borbála, Laszák Ildikó) a kiállításhoz kötődően kortárs tárlatvezető képzést és felkészítő tréninget szerveztek az érdeklődő évfolyamos trefortos diákoknak. A tárlatvezetők feladata a kiállítási anyag bemutatása volt a csoportok és vendégek részére. A képzésre március 31-én és április 1-jén került sor az iskola könyvtárában. A résztvevők a következő diákjaink voltak: Bank Gábor (10. a), Baradács Zsombor, Beke Gabriella, Gyúró Fanni, Máriáss Lenke, Vu Lili (10. c), Kemény Gabriella, Sulyok Hanna (11. a), Nyitray Rudolf, Szentaskó Tamás, Tóth Gergő, Vida Tamás (11. c), Zanathy-Pintér Anna (12. b). A kiállítás ünnepélyes megnyitójára április 7-én, hétfőn délután került sor. Az eseményt a kiállítást szponzoráló cégek és a sajtó képviselőin kívül megtisztelte a Holland Királyság budapesti nagykövete, Gajus Scheltema úr is. Fellépett az iskola kórusa, illetve sor került egy bemutató tárlatvezetésre is, melyet nagy sikerrel Kemény Gabriella és Sulyok Hanna tartott a résztvevőknek, akik közt iskolánk tanárai és diákjai is képviseltették magukat. A kiállítást iskolánk több osztálya és diákcsoportja is megtekintette a holokauszt áldozatainak emléknapjához kapcsolódóan, de voltak külső látogatók is, így például a Bálint Zsidó Közösségi Ház nyugdíjasai. Összesen 14 csoport látogatta meg a tárlatot, és minden diák tárlatvezető tartott legalább egy vezetést. Örömünkre szolgált, hogy bő két hétre otthont adhattunk ennek a komoly pedagógiai és történelmi értékkel bíró kiállításnak. Pál Gergely

159 1 az iskolai élet különböző területei Ballagási beszédek Garamvölgyi Eszter (12. a) Rengeteg szép emlék fűz a rendíthetetlen 12. a osztályhoz, melynek tagjaként megízlelhettem, milyen majdnem megnyerni a sportnapot. A váltófutásnál szinte minden eszközt bevetettünk, hogy legyőzzük a céseket, eredményesen. Büszkék vagyunk rá, hogy a papírgyűjtést a mi osztályunk néhány tagja rendezte évekig. Arra már kevésbé, hogy ittlétünk alatt öt lámpát és négy ablakot törtünk össze véletlenül. Bocsánat. Más vizekre evezve meg kell emlékeznem a kenus táborról a Bodrog mentén, ahol nagyon jól éreztük magunkat, és ahol megfőztük a világtörténelem legrosszabb lecsóját. Egy évvel később a nomádtábor megpróbáltatásait álltuk ki. Itt többször is eltévedtünk, volt, hogy méhek elől kényszerültünk menekülni, egyszer pedig a következő napi túrát tervező tanárainknak kellett egy magaslesen elbújni a teljes mértékig elkeveredett csoportunk elől. Sosem felejtjük a Borsosberényben töltött számtalan hétvégét, a prágai napokat, a hetedikes téli hógolyócsatát, mely során (épp itt a Múzeum-kertben) osztályfőnökünket, Ferencz Gábor tanár urat és helyettesét, Fábián László tanár urat sem kíméltük. Emlékezetes marad a két gigantikus hamburger, melyet Beresz vett az osztálynak az utolsó ezer perces idején. A hétköznapok szép emlékei közé tartozik a kistábla története, amelyen a 11. évben számoltuk vissza a tanév napjait, egészen az évnyitótól kezdve, a törióra, amikor Gyertyánfy tanár úrral munkásdalokat hallgattunk és énekeltünk és a fizika órán megidézett, Öveges professzor féle Heki kutya. Ide tartoznak a kémia órai kísérletek, amelyek néha sikerültek is, Gedeon tanár úr bűvészmutatványai, a szórakoztató magyarórák és Csapodi tanár úr anekdotái. És még száz és száz olyan történet, amelyet most nem mondhatok el. Számomra a második emelet 10. örökké a mi termünk marad, ahogy a legsportosabb osztályfőnök is, akinek nagyon sokat köszönhetünk. 12. a, szép volt veletek gyakorolni a szalagavatós táncokat és vitatkozni a kiegészítő színről, a bankett helyszínéről, a tablóról, meg többiről is. Hiányozni fogtok!

160 160 1 az iskolai élet különböző területei 2 Az érettségire készülve az eddig szakaszosan tanult történelmet (és néhányan a matematikát is), megtanultuk összefüggéseiben látni. S így a vizsgához közeledve egyre többet gondolkoztam az itt eltöltött hat éven részleteiben, de immár egészében is. Elmorfondíroztam azon is, hogy mi minden változott ez alatt az idő alatt. Mióta beiratkoztunk, két olimpián izgulhattunk, beépült az udvar egy része, a spenótot ellepték az óriási labdák. A kisudvar kerítésére festmény került, a kórus lemezt adott ki, Keisz tanár úr vezetésével megváltoztak az iskolai ünnepségek, a Fradi visszatért az NB IIből és még a négyes metró is megnyílt. De a hipermodern laborok megépülése és a többi újdonság mellett a legnagyobb változás mégis bennünk ment végbe. Az iskola kapuján más emberként lépek majd ki, mint ahogy bejöttem rajta. A kitartást, a szorgalmat, az alapos munka örömét és büszkeségét ismertük meg és tettük magunkévá itt. Életre szóló barátságokat kötöttünk, szerelmek szövődtek. Egyre közelebb kerülve életünk sorsdöntő egy-két hetéhez azon is méláztam, hogy noha az én életem fenekestül felfordult ebben az intézményben, az iskolának csak egy öregdiák leszek ballagásom után, egy a több ezerből, aki az iskola megalapítása óta a padokat koptatta. Számunkra most egy korszak ér véget, de attól tartok néhány év múlva már csak néhány tanár és ifjú felnőtté érett egykori kisdiák emlékszik majd ránk a Trefortban, öt-tíz év múlva már talán már ők sem. Marouf Dániel (12. b) Körülbelül hat év telt el az óta hogy megismertem remek osztályomat. Ez alatt a hat év alatt rengeteg élménnyel és történettel gazdagodtunk. Felsorolom, mely országokban jártunk. Szlovákia, Bulgária, Románia (Erdély), Olaszország, Vatikán, átutazóban Ausztria, Szerbia és nem mellesleg Magyarországot is körbejártuk, főleg az északi és déli részét. Szeretném kiemelni osztályfőnökünket, Gombos Éva tanárnőt, aki nélkül esély sem lett volna, hogy ennyi minden megvalósuljon, és nem lenne ezer és ezer életre szóló élményünk. Lehet, hogy egyes hazaérkezések után nem sikerült ezt kimutatnunk, de ha bármelyik osztálytársamat egyben barátomat megkérdezem, hogy mit gondolt az osztályról egy ilyen tábor után, biztos vagyok benne, azt válaszolná, hogy a miénk a legjobb osztály, és én is ezt éreztem a hat év során. Az iskolában sem voltunk angyalok, és biztos vagyok benne, hogy ha nem lett volna ilyen osztályfőnökünk, akkor jó páran köztük én is talán most nem állnánk itt. Mert ha bárki bukásra vagy akár kettesre is állt, ő egyből kapcsolt, és esélyed sem volt megbukni, a pótvizsgán szerencsére mindenki megkapta kettest. Ami a táblán, az a füzetben tanárnőnk egyik leghíresebb mondását pedig ajánlom mindenkinek az órán való jegyzetelésre. Rengeteg életre szóló történetünk született, de szeretnék egyet kiemelni, ami szerintem jól szemlélteti az osztályunkat. Pécsen voltunk osztálykiránduláson tizedik végén. Egyik este Kiss

161 1 az iskolai élet különböző területei Barnabás, ismertebb nevén Drót végigvette a szobában lévő embereket, leült mindenki mellé, átkarolta őket és elmondta, hogy miért szeret téged és miért nem. Miután ezzel végzett, ezt mondta: Negyven év múlva itt találkozunk, ha csak egy kemence is lesz itt, vagy semmi sem lesz itt, negyven év múlva bármi történjen, itt találkozunk. Ezt üzenném az osztályomnak akár holnap, akár egy hónap, akár öt év múlva, de itt találkozunk. Kedves diáktársaim! Nagyon sok dologra rájöttem az itt eltöltött idő alatt mind az iskolában, mind iskolán kívül. Két dolgot szeretnék kiemelni, ami szerintem fontos lehet számotokra. Először is a tanárokkal való kapcsolatotok. Hiszem, hogy tanáraink bármit is csinálnak, azért teszik, hogy az neked jó legyen. Bevallom őszintén, így tizenkettedikre úgy érzem, bármelyik tanárral képes lennék kötetlenül beszélgetni, és ez a legfontososabb. A tananyag keretein belül viccelődhettek az órákon, az a lényeg, hogy figyeljetek. A hátsó sorokban való susmorgás egy idő után mindenkit zavar. Becsúszhat egy-két rossz jegy, ne legyetek szomorúak. Koncentráljatok mindig a szép dolgokra és mosolyogjatok tanáraitokkal együtt. A második, amit megemlítenék az, hogy legyetek együtt minél többet, hiszen osztálytársak, iskolatársak vagytok. Az igazi élmények egy mozizás, egy teadélután, egy többnapos együttlét alatt jönnek el, amikor önmagatokat adhatjátok, és nem kell a tanulásra koncentrálni. Ez az a pár év az életetekből, mikor még van lehetőségetek életre szóló barátságokat kötni, erre csak akkor van mód, ha minél többet vagytok együtt. Szórakozzatok ésszel, éljetek fékkel. Iritz Márton (12. c) Üdvözlöm a tisztelt tanárokat, kedves diáktársaimat, drága családjainkat, továbbá a pupákokat és a pupillákat, gyermekeimet az Úrban, a pumpikákat és a mókuskákat, végül, de nem utolsó sorban a csucsusokat. Ha úgy érzi mindenki, hogy helyrekavarodott már réges-régen, akkor kezdeném. Eljött a perc, amelyet egyesek várva vártak, mások félelemmel vegyes izgalommal fogadnak, a perc, amikor még egyszer mindnyájan felállunk és elcsöndesedünk. A ballagás. Nagy vízválasztó ez az életben, komoly mérföldkő, amely után önállósodásunk kezdetét veszi. De higgadtságra inteném a ballagókat: tessék megnyugodni, ha minden jól megy, ez zökkenőmentesen fog végbemenni mindenki számára. Kérem, engedjék meg, hogy egy kicsit a saját osztályomról, a nullanyolc-kötőjel-tizennégy-céről beszéljek. Életünk legfontosabb pillanatait a szalagavatón már elrapeltük az osztályvideóban, így mindenki tudja, hogy

162 162 1 az iskolai élet különböző területei 2 öt nyárból ötször volt már kenutúra, verébavatáskor ősember ruhában jártuk a környéket, és azt is, hogy bár a sport nem a mi asztalunk, azért métában végigverhetnénk az egész világot. Ugyanitt megénekeltük a suli hagyományait, a téli túrákat, a biciklis táborokat, a teadélutánokat, meséltünk a C-vitamin addikciónkról és talán az egész iskola számára egyszerűbben megjegyezhetővé tettük a Thalész tételt. De az osztályrapben számomra mégis a legfontosabb sor talán ez: pillanatok alatt egy közösséggé váltunk. És ennek legfőbb oka osztályfőnökünk, Mohay Péter tanár úr kitartása és az osztályközösség kialakulását segítő állhatatos munkája volt. Itt meg is ragadnám az alkalmat, hogy az osztály nevében is hálás köszönetet mondjak neki. Hiszen tényleg nem történt másként, mint ahogy azt a dalban megénekeltük, és épp ez az, ami miatt szomorúan tekintünk a jövőbe. A június végi bankettünkkel végleg le fogjuk zárni a gimnáziumi hat évünket. Szétszéledünk, különböző egyetemekre fogunk járni, egyesek külföldre mennek továbbtanulni. Orvosok, ügyvédek, vegyészek, bölcsészek lesznek belőlünk. Egy dolog viszont mindannyiunkban közös marad: cés trefortosok voltunk és életünk végéig azok is maradunk. Ez a kötelék és a számtalan közös emlék mindig okot fog arra adni, hogy sok idő után is várjuk a találkozókat. És végül köszönettel tartozunk mindazoknak, akik segítettek minket az elmúlt hat évben. Elsősorban az osztályfőnököknek, akiknek legfőbb érdemük, hogy olyan es évfolyamot kovácsoltak, amelyre remélhetőleg tanárok és diákok egyaránt nosztalgiával és büszkeséggel fognak visszagondolni. Köszönjük szüleinknek, családjainknak, hogy otthonról is támogattak minket, és köszönjük mindazokat az áldozatokat, amelyeket értünk hoztak ez idő alatt. Köszönetet mondunk tanárainknak, akik hozzájárultak ahhoz, hogy nyugodtan és felkészülten várjuk az érettségi ünnepét, valamint történeteikkel színesebbé tették az órákat. Köszönjük, nektek is, trefortosok, ti töltöttétek meg élettel ezen épület falait és társaink voltatok mindvégig. Végül köszönjük meg egymásnak, az osztály- és évfolyamtársainknak egyaránt hogy velünk együtt ők is kijárták a Mintát, az ELTE Trefort Ágoston Gyakorlóiskolát. Legyetek mindig büszkék arra, hogy honnan jöttetek, és sok sikert kívánok nektek a közelgő érettségihez.

163 1 az iskolai élet különböző területei Búcsú a 12. c osztálytól Ezt a levelet a diákok az osztályfőnöküktől kapták kézhez, amikor az együtt töltött hat év végén búcsúzásul május 30-án este szerenád keretében meglátogatták. A gyermekkor nagyon hosszú ideig tart. A gyermek végtelenül messzinek, elérhetetlennek érzi, hogy egyszer felnőtt lesz. Igazából elképzelni sem tudja ezt, hiszen a tudatosságnak nincs azon a szintjén, hogy gondolkodni tudna emberré válásának mikéntjéről. Szülei szeretetének időtlenségében, az ő gondoskodásuk alatt él. Ösztönösen átvesz, megtanul tőlük sok mindent: érzelmi kifejezésmódokat, viselkedést, viszonyulási formákat, gondolkodásmódot, sőt bizonyos szinten értékrendet is. A kamaszkor nagy öröme és egyben nagy nehézsége az önállósodás. A szülőkkel való kapcsolat átalakulásával együtt a kamasz rendkívül nyitott lesz a külvilágra, az emberekre, helyzetekre, élményekre, és kimondva vagy kimondatlanul számos kérdés felmerül benne. Mit szabad tennem és mit nem? Hogyan válasszak, hogyan döntsek? Hogyan viselkedjek? Milyennek látszom? Mit fogadok el, mivel tudok azonosulni, mivel nem? Mire vagyok képes, mik a korlátaim? Egyáltalán milyen vagyok? Mit gondolnak rólam mások? Mitévő legyek? Mi minden igazán fontos, mi minden lényegtelen számomra? Milyen jövő vár rám? A kamaszkor elmúltával a kérdések és az időleges vagy tartós válaszok részben megmaradnak, részben átalakulnak, mindezek sok-sok tapasztalattal és az önismeret különböző próbatételeivel együtt lassan-lassan kezdenek kialakítani benned egy világlátást. A felnőttkor lassú beköszöntével megerősödő felelősségérzeted arra késztet, hogy mind a kisebb, mind a hosszabb távú, vagyis a nagyobb ívű választásaidban, cselekedeteidben gondolkodj el időnként a következő kérdéseken. Milyen képességekkel, adottságokkal áldott meg az élet, hogyan tudnád ezeket kifejleszteni, megerősíteni, mit kell tenned, hogy ezekkel a többiek szolgálatára lehess? Légy azon, hogy megtaláld a hivatásodat, de ne légy türelmetlen, ha erre csak nagyon lassan derül fény, és ne irigykedj, ha másokat ezen a téren esetleg szerencsésebbnek látsz. Tégy meg minden tőled telhetőt, hogy az érdeklődésednek, a belső indíttatásodnak és a kedvednek megfelelő hivatást és munkát találj, és ha megtaláltad, légy benne kitartó. Kellő elfogadással és szeretettel fordulsz-e a szüleid felé akkor is, ha a gyermekkor feltétel nélküli bizalmon alapuló viszonya már átalakult, akkor is, ha talán másképpen ítélsz meg helyzeteket, eseményeket, mint ők? A felnőttkorod hajnalán már neked is felelősséged van abban, hogy újfajta bizalmat építs feléjük, hogy egyenrangú kapcsolatot alakíts ki velük. Nehezebb időszakokban pedig jusson eszedbe, hogy mennyi mindent tettek és mennyi áldozatot hoztak érted hosszú éveken keresztül, már akkor is, amikor erről még nem is tudtál. Megvizsgálod-e időnként, hogy miként is állsz az önmagadhoz való viszonyoddal, vagy csak élsz a történések és események sorozatában és sodrában, és többnyire inkább

164 164 1 az iskolai élet különböző területei 2 kerülöd az önmagaddal való szembenézést? Vállald, hogy bizonyos rendszerességgel elcsendesedsz, légy azon, hogy időnként kettesben maradj önmagaddal, és tisztázz a tetteid, az emberi kapcsolataid, a gondolataid, a döntéseid terén egyes dolgokat. Ha a külvilág zaja mindig elnyomhatja a bensődet, akkor nehéz lesz tartósan harmóniában élned önmagaddal. Ha azonban vállalod a belső út nem is olyan nagy kockázatát, de annál érdekesebb kalandját, akkor mások számára alig megfogalmazható kincseket fogsz találni. Ott, belül. Hogyan állsz az emberi kapcsolatok talán legnemesebb jellemzőivel, vagy inkább hajtóerőivel, a szeretettel és az önzetlenséggel? A szeretet nem elsősorban érzelem, nem egy spontán feltörő sóhaj, nem egy jóleső vágyakozás, nem egy valami vagy valaki felé irányuló megelégedettség érzés. A szeretet tudatos odafordulás a másik emberhez, ajándékozás úgy, hogy közben esetleg őérte valamiről lemondasz. A magad idejéről, akaratáról, kényelméről, terveiről, sok más dologról. Légy azon, hogy növekedjen benned a szeretet és az önzetlenség. Ez sok-sok áldozatvállalással jár, de bízz benne, hogy ez jellemed alakulására, fejlődésére jótékony hatással lesz. Hogyan állsz a világ által kínált mindmegannyi újdonsággal, anyagi javakkal, megvásárolható, ideig-óráig élvezetet nyújtó dolgokkal? Valóban ki kell-e próbálnod, meg

165 1 az iskolai élet különböző területei kell-e venned annyi mindent, vagy meg tudod-e ítélni, hogy mi az, ami tényleg szükséges, tényleg a javadat szolgálja, és mi az, amit csak a divat, a szokások, meg a mindenki ezt csinálja elv diktál számodra? Légy nyitott minden újdonságra, légy azon, hogy ami hasznos, vagy jó, vagy szükséges, annak felismered a mindennapjaidban betöltött szerepét, és azokat ennek megfelelően használd, de a rossz értelemben vett fogyasztói szemléletet illetően tanúsíts önmérsékletet. Titokban pedig tudd, hogy a lelked és az emberséged minden anyagi javaknál sokkal fontosabb. Milyen jellemvonásokat kaptál ajándékba a Gondviseléstől, milyeneket szeretnél magadban megerősíteni, milyeneket akarsz távol tartani magadtól? Van-e elég belső tartásod a nehézségek elviseléséhez, feldolgozásához? Légy azon, hogy az akadályok ne vegyék el a kedvedet a célok felé vezető úton, tekintsd őket inkább jellemformáló tényezőknek. Van-e benned elég jó szándék, pozitív hozzáállás, segítőkészség? Meg tudod-e hallgatni a másik embert figyelemmel, vagy többnyire inkább te beszélsz, és többnyire magadról? Légy azon, hogy tudj érdeklődéssel odafordulni a másik felé, sőt, amikor ezt teszed, próbálj magadról egy kicsit megfeledkezni. Megvan-e benned a megkülönböztetés képessége? Azaz tudod-e, hogy minek alapján ítélj valamit jónak vagy rossznak? Igaznak vagy értéktelennek. Elfogadhatónak vagy visszautasítandónak. Előre vivőnek vagy hátráltatónak. Lényegesnek vagy lényegtelennek. Olyannak, amire érdemes időt szánni, vagy olyannak, amire nem érdemes. Ha másképp nem, akkor hát hallgass a lelkiismereted belső hangjára. Ha kifinomult és egészséges kapcsolatban vagy vele, akkor nagyon sok mindenben segít. Ha elhessegeted, ha elaltatod, akkor a választásaid eltévelyedéseket is magában foglalhatnak. Ha már kialakult benned az értékrend, amely alapjául szolgál a cselekedeteidhez, döntéseidhez, gondolkodásodhoz, akkor újra és újra erősítsd azt meg, hogy a világban tapasztalható önzés, hazugság, csalás, békétlenség és viszály ne ingathasson meg. Ha még nem alakult ki, akkor keresd és találd meg azokat az embereket, akikre felnézhetsz, akiknek élete példája hitelesen mutatja, hogy érdemes őket ebben vagy abban követni. Ha pedig az értékrended még formálható, akkor légy azon, hogy egyre őszintébb, egyre igazabb, egyre hűségesebb emberré válj. Így leendő családod, házastársad és gyermekeid, barátaid és társaid számára kiegyensúlyozottságot, békét és biztonságot fogsz közvetíteni, talán anélkül, hogy ennek tudatában lennél. Ne engedd, hogy a világban meglévő, nap mint nap megmutatkozó sok-sok emberi bűn megtévesszen, eltántorítson, még akkor sem, ha úgy tűnik, hogy mások számára természetes dolog azokban élni. Légy azon, hogy tiszta erkölcsi érzékkel meg tudd különböztetni a jót a rossztól, válaszd és tedd mindig a jót. Élj igaz, hiteles, tartalmas és szép életet mások javára és örömére. Jó szívvel és nagy szeretettel kívánom mindezeket mindnyájatoknak. Mohay Péter

166 166 1 az iskolai élet különböző területei 2 Francia vonatkozású programok A francia színjátszókör A francia színjátszókör ebben a tanévben a Les enfants cachés című előadást mutatta be. Előadásunk alapja egy dokumentumkötet volt, amelyben francia gyerekek viszszaemlékezéseit gyűjtötték össze a második világháború korából. Ezek, a zsidó származásuk miatt megbélyegzett gyermekek elmesélik, hogyan éltek a rejtőzködés évei alatt, hogyan sikerült túlélniük az üldözés időszakát. A több száz visszaemlékezést tartalmazó könyvből a színjátszókör tagjai választották ki és szerkesztették színházi formává a számukra legérdekesebb szövegeket. Öt alkalommal játszottuk el a darabot. Az iskolában kétszer, a Frankofónia napján és a iskolai diákszínjátszó fesztiválon, amelyen a zsűri arany fokozattal és különdíjjal jutalmazta az előadást. Szerepeltünk a pécsi országos francianyelvű diákszínjátszó fesztiválon és az Alternatív Közgazdasági Gimnázium színházi ünnepén. Az utolsó előadásra a Páva utcai Holocaust Központnak a Francia Intézettel közös rendezvényén került sor a nemzetközi konferencia közönsége előtt. Az előadást a vetített feliratok segítségével a franciául nem tudók is követhették. Az előadás létrehozói és szereplői Gyetvai Dániel (12. a), Gyetvai Viktor (10. c), Knopp Eszter (11. b), Marouf Dániel (12. b), Nagy Jenő (tavaly érettségizett diák), Nyikos Olívia (12. c), Rátki Annamária (9. a), Soós Blanka (12. b), Winkler Miksa (11. a) voltak. Poros András, a színjátszókör vezetője Vannak élmények, amelyeket az ember sose felejt el és bármikor mosolyogva tud felidézni. A francia színjátszó egy ilyen élmény. Az első alkalom után amint kezdtem felocsúdni a kezdeti rémületből, úgy döntöttem, elmegyek a másodikra is, és ennek a döntésemnek nem tudok eléggé örülni. Több hónapba telt, mire feloldódtam, utána péntek reggel nyolckor már arra vártam, hogy végre elérkezzen a délután három óra, és kezdődjön a szakkör. Decemberig változó létszámban verset tanultunk és jeleneteket csináltunk. A téli szünet után kezdtünk el a Les Enfants Cachés című darabon dolgozni. A próbák nagyon jó hangulatban teltek, igyekeztünk mindent beleadni. Aztán elérkezett az első megpróbáltatás, a Frankofónia napja a Trefortban. Mindenki nagyon izgult, és még az utolsó pillanatig a szövegünket mormoltuk egymásnak vagy magunknak. Végül apróbb hibákkal sikeresen előadtuk a darabot. Ez volt a főpróbánk, ugyanis másnap Pécsre utaztunk a FTLF-re. Napközben a többi csoport előadásait néztük, és a helyiek vezetésével Pécs városát is felfedeztük, éjszaka pedig közterületeken próbáltunk. Nem tudom, lett-e ezeknek a próbának gyakorlati haszna, de az biztos, hogy mindannyian

167 1 az iskolai élet különböző területei 2 167

168 168 1 az iskolai élet különböző területei 2 nagyon élveztük őket. Ránk a harmadik napon került sor. A Frankofónia napján való szereplésünknek köszönhetően csak alig izgultunk, és a megnézett előadások tapasztalatai alapján sikeresen belaktuk a színpadot. Végül megríkattuk a zsűrit és még viszsza is tapsoltak minket. Az egész fesztivál remek hangulatban telt, itt kovácsolódtunk össze teljesen. A francia színjátszó fesztivállal még nem ért véget a munkánk, ugyanis az itt kapott kritikák és tanácsok alapján kisebb-nagyobb változtatásokkal készültünk a trefortos színjátszó fesztiválra. Azon hazai pályán utolsóként léptünk fel, remekül szerepeltünk, a zsűri a mi darabunknak ítélte a különdíjat, ezen kívül arany fokozatot kaptunk. A próbák ezután se maradtak abba, csiszolgattunk még egy kicsit a darabon májusra, amikor az AKG-ban léptünk fel. Ötödik fellépésünk pedig a Holocaust Központban volt, ami utolsó szereplésnek tökéletes volt. Minden olyan diáknak ajánlom ezt a szakkört, aki tanul franciául, mindegy, hogy több éve, vagy épp csak elkezdte. Tudástól függetlenül remek szórakozás, szuper társaság, és jó lehetőség a nyelvtudás fejlesztésére. Mit jelent számunkra ez a szakkör? Nekem a színjátszó egy nagyon jó élmény volt, mivel egy teljesen újfajta darabot állítottunk össze és adtunk elő, illetve nagyon jó hangulatban teltek a próbák és persze a pécsi színjátszó fesztivál is. Kihívás és buli. Bátorság a színpadra álláshoz, remek társaság és felejthetetlen percek. Külön köszönet Poros András tanár úrnak, aki egyengette az útját ennek a darabnak és vezette számunkra ezt a szakkört. Rátki Annamária (9. a) Francia nyelvű filozófiai műhely a Trefortban Így látták a diákok Március elején a Trefortba látogatott Julien Bohet, belga középiskolai filozófiatanár, és a francia óráink keretében csoportunknak lehetősége nyílt francia nyelven filozófiai foglalkozásokon részt venni. De valójában mi a lényege egy ilyen órának, mi történt velünk ebben az egy hétben? Hogy is kezdődött? A hétfői francia óra előtt megtudtuk, hogy be kell rendeznünk a termet a foglalkozáshoz, ami nem is lett volna különleges esemény franciásként, de az addig biztonságot jelentő padok is elkerültek előlünk. A foglalkozásokon körben ültünk, és minden alkalmat egy bemelegítő kérdéssel kezdtünk. Pl.: Mi okozott neked örömöt ma reggel? Ezután egy ember jelentkezhetett tükörnek. Habár ő nem vett részt a beszélgetésben, feladata mégis fontos volt: az óra végén visszajelzést adott az elhangzott ötletekről, és arról, hogy mennyire sikerült együttműködnünk. Az órák hangulata leginkább egy kötetlen beszélgetéshez, egy közös gondolkodáshoz hasonlított, és jó volt átélni, hogy ezt sikerült idegen nyelven megvalósítanunk,

169 1 az iskolai élet különböző területei még ha néha reformulálnunk kellett is gondolatainkat. Ez azt jelentette, hogy ha valami nem volt érthető, akkor megkérhettük egy osztálytársunkat, hogy fogalmazza újra az elhangzott gondolatot. Ez a módszer nagyon tetszett, mert pontosan kellett fogalmaznunk, és nagyon oda kellett figyelnünk egymás gondolataira. Valójában az volt a célja ezeknek a beszélgetéseknek, hogy a filozófiát és a filozofikus gondolkodást nem száraz tételeken, hanem hétköznapi, minket is érintő témákon keresztül mint például a döntéshozatal, együttműködés vagy a boldogság közelebb hozza hozzánk. Érdekes volt elgondolkodni nagyon egyszerűnek tűnő kérdéseken, és látni, hogy valójában ezeknek is mennyiféle megközelítése létezik, és ennek megfelelően nem is voltak jó és rossz válaszok, ha megfelelően indokoltuk véleményünket. Az óra végén közösen értékeltük az együttműködést, és egyénileg a foglalkozást. Napot mutattunk a kezünkkel, ha jól éreztük magunkat és érdekesnek találtuk az órát, felhőt, ha nem annyira tetszett az óra, vagy ha nem éreztük jól magunkat, és esőt, ha rosszul éltük meg a foglalkozást. Összességében ez az egy hét nemcsak francia tudásunkhoz járult hozzá, de szemléletformálásunkhoz is, és reméljük, hogy lesznek még ehhez hasonló foglalkozások a jövőben is a Trefortban. Glavinics Judit és Varga György (12. b) Így látta a tanárjelölt Márciusban Gonda Zita tanárnő tizenkettedikes franciás csoportja egy különösen érdekes programban vehetett részt: a PhiloCité belga egyesülettől jött el hozzájuk Julien Bohet filozófiatanár, aki öt alkalommal (négy alapórán és egy dupla fakultációs órán) filozófiai műhelymunkát tartott nekik.

170 170 1 az iskolai élet különböző területei 2 Én tanárjelöltként vettem részt a foglalkozásokon (az öt alkalomból háromszor tudtam jelen lenni), amelyeken igen speciális feladatot kaptam. A foglalkozásvezető már első alkalommal megkért arra, hogy legyek a csoport tükre, vagyis minden foglalkozás végén elemezzem a csoport aznapi tevékenységét. Ehhez minden alkalommal irányított megfigyelési szempontokat adott: első alkalommal az ő szerepét kellett elemeznem, másodszor azt kellett megfigyelnem, hogy a csoporttagok között mennyire van jelen a kölcsönös tisztelet és odafigyelés. A harmadik alkalommal választhattam, hogy inkább részt vennék-e a foglalkozáson, vagy továbbra is a megfigyelő tükör szerepében szeretnék maradni. Úgy döntöttem, hogy részt veszek, így egy önként jelentkező fiú vállalta aznapra a tükör szerepet. Mindhárom alkalommal nagyon jó hangulatban teltek a foglalkozások, a diákok egyre oldottabban fejezték ki magukat francia nyelven olyan kérdésekről, amelyekről valószínűleg még magyarul sem biztos, hogy hosszan elgondolkodtak. (Például: Lehet-e, hogy valakinek mindig igaza van? Van-e olyan ember, akinek soha nincs igaza?) Tanárjelöltként úgy látom, hogy nagyon hasznos volt a tanulók számára ez az öt alkalomból álló műhelymunka. Egyrészt közösségi szempontból, hiszen megtanította őket arra, hogy nagyon figyeljenek egymásra, hiszen csak így tudtak egymás gondolataira felelni, Nagyon jó volt látni, hogy ha nem értettek valamit, akkor mindig megkérdezték egymástól, hogy pontosan mire is gondol a másik. Másrészt nyelvi szempontból is nagyon hasznos volt, hiszen a foglalkozások száz százalékban franciául folytak, és a foglalkozásvezető türelmének és törekvésének köszönhetően a diákok rádöbbenhettek arra, hogy milyen sok olyan árnyalata van a nyelvnek, amelyet az osztályteremben észre sem veszünk, ám ha egy (francia) anyanyelvi beszélővel próbálunk szót érteni, könnyen lehet, hogy pont ezen árnyalatok miatt nem azt fogja érteni, amit mondani szeretnénk neki. Horváth Marianna francia-angol szakos tanárjelölt A Robert Capa-projekt A tizenkettedikes francia fakultáció egyik nagy témája Robert Capa volt, akinek életével és egyik híres képével több héten keresztül foglalkoztunk. Először megnéztük a világhírű fotós születésének 100. évfordulójára készült Robert Capa: A játékos című kiállítást a Nemzeti Múzeumban, ahol a második világháború során készített fényképein kívül más, hétköznapibb témájú képeit is láthattunk. A következő órán cikkeket olvastunk a magyar származású fotósról a francia Libération újságból, amelyekből olyan címszavak segítségével ismertük meg őt, mint Gerda Taro, a partraszállás, a spanyol polgárháború vagy egy whiskys üveg. Ezután egy konkrét képpel kezdtünk el foglalkozni, amelyen egy kisebb tömeg verődik össze egy nő körül, akinek kopaszra nyírták a fejét és egy csecsemőt tart a

171 1 az iskolai élet különböző területei kezében. Utánanéztünk a kép történetének és megtudtuk, hogy több ilyen eset is volt Franciaország második világháborús felszabadulása után, amikor olyan nőket, akik kollaboráltak a németekkel vagy kapcsolatuk volt német katonákkal, ilyen módon szégyenítettek meg a város szeme láttára (ez a kép Chartres-ban készült, a címe La Tondue de Chartres). Ebben az esetben a nő nevét is tudtuk, illetve egy keveset a családjáról is, ezért is volt olyan megrendítő a történet. A fénykép tanulmányozása után azt a feladatot kaptuk, hogy egy véletlenszerűen kisorsolt szereplő szemszögéből kell megírni a történetet, például a megszégyenített nő anyukája, a nő kezében lévő kisbaba, a szintén a képen szereplő rendőr vagy éppen a fotós, Robert Capa nevében. Érdekes volt belegondolni ebbe a helyzetbe a képen szereplő emberek szempontjából. Ezekből az írásokból Gonda Zita tanárnő kiállítást rendezett az iskola második emeleti lépcsőfordulójában, ahol azokat az újságcikkeket is el lehetett olvasni, amelyekből az órákon dolgoztunk, illetve magát a képet is meg lehetett nézni, amelyről a fogalmazások szóltak. Várhelyi Hanga (12. b) Hélène Berr naplója Iskolánk minden évben megünnepli a Frankofónia Napját. Idén Hélène Berr életébe nyerhettünk bepillantást naplóján keresztül, hiszen a francia műfordítóversenyen is ebből a könyvből fordítottak egy részletet a résztvevők. A tizenegyedikes franciás

172 172 1 az iskolai élet különböző területei 2 csoportok bővebben is megismerkedhettek Hélène Berr történetével május 28-án a Francia Intézetben, ahol a párizsi Soá Emlékközpont Hélène Berr, egy elkobzott élet (Hélène Berr, une vie confisquée) című kiállítását látogattuk meg. A kiállítás bemutatta a fiatalon meghalt lány életét és naplóját, ismertette a franciaországi náci megszállás és zsidóüldözés történetét, de látható volt a 2008-ban kiadott napló eredeti példánya, és számos családi ereklye is. A kiállítás után Jérôme Prieur Hélène Berr, egy fiatal lány a megszállt Párizsban című portréfilmjét néztük meg. Hélène Berr-t, történetük hasonlósága miatt a francia Anna Frankként is szokták emlegetni. Hélène Párizsban született egy nemzedékek óta Franciaországban élő zsidó család gyermekeként. A Sorbonne-on tanult angol irodalmat, de tanulmányait nem tudta befejezni a Vichy kormány által hozott antiszemita törvények miatt ben, 21 évesen kezdte el írni naplóját, amelyben a szerelmek, tanulmányok és barátai mellett először csak rémálomként jelenik meg a háború, azonban egy idő után egyre jobban felismeri, mi is történik körülötte. Beszámol az étoile jaune -ról, azaz a sárga csillagról, a kijárási tilalmakról, letartóztatásokról. Őt és családját is Auschwitz koncentrációs táborába deportálják 1944 tavaszán, majd Hélène Bergen-Belsenbe kerül. Egy évvel később, öt nappal a tábor felszabadítása előtt hal meg. Akit bővebben érdekel Hélène Berr története, olvassa el a naplóját. Zeman Gabriella (11. c) A Frankofónia a Trefortban (2014. március 19.) Ha egy pillantást vetünk a Frankofónia napjának idei plakátjára, azonnal szembetűnik, hogy a programok a magyarországi holokauszt 70. évfordulójának eseményeihez kapcsolódva a franciaországi holokauszt témáját járják körül. Les enfants cachés A Trefort francia színjátszó társulatának előadása a franciaországi holokauszt ideje alatt bújtatott gyerekek visszaemlékezéseinek felhasználá-

173 1 az iskolai élet különböző területei sával készült ( Jean-Pierre Guéno: Paroles d étoiles Mémoires d enfants cachés, ). Az előadásra való készülés során a diákok nem csupán passzív befogadói voltak franciaországi holokauszttal kapcsolatos ismereteknek, hanem tevékenyen részt vettek a darab alakításában is, a szerepük eljátszása során átélték az üldözött gyerekek helyzetét, az embermentők történetei pedig például szolgálhattak számukra arra, hogy a talmudi idézet aki megment egy életet, egy egész világot ment meg sokakkal valóban megtörtént. Hélène Berr naplója Az idén tizenötödször megrendezett francia műfordító verseny résztvevői Hélène Berr naplójának részletét fordították. A Sorbonneon angol szakos tanulmányokat folytató Hélène Berr 1942 és 1944 között vezetett naplót a német megszállás alatt élő Párizsban. Naplójában mindenről ír, ami egy kiemelkedően tehetséges diáklány életét ebben a korban kitöltheti: tanulmányairól, zenéről, irodalomról, szerelemről, barátokról, gondjaira bízott gyerekekről, párizsi sétáiról, és egyre gyakrabban a fokozódó veszélyekről március 8-án letartóztatták, és családjával együtt Auschwitzba, majd Bergen-Belsenbe hurcolták. Huszonnégy évesen, néhány nappal a koncentrációs tábor felszabadítása előtt halt meg. A Robert Capa-projekt Robert Capa születésének századik évfordulója alkalmából a Nemzeti Múzeum nagyszabású kiállítást rendezett a világhírű magyar származású fotós képeiből. A tizenkettedikes francia fakultációs csoport januárban meglátogatta ezt a fotókiállítást, majd Capa életművét bemutató fotókon, újságcikkeken dolgozott. A projektet bemutató kiállítás középpontjában Capának közvetlenül a II. világháború után készült fotója, a La Tondue de Chartres állt, és a kép számos szereplőjének nézőpontjából készült írások voltak olvashatók. A kiállítás a holokauszt utóéletének egy sokáig elhallgatott epizódját, a náci németekkel kollaboráló francia nők megszégyenítését járta körül. A projekt lehetőséget adott a diákoknak arra, hogy a kreatív írás segítségével átéljék a történelem legkülönfélébb szereplőinek helyzetét, hogy elképzeljék, milyen döntéseket hoznának ők maguk esetleges szélsőséges történelmi helyzetben, és hogy tudatosuljon bennük az egyén történelmi felelőssége. Gonda Zita

174 174 1 az iskolai élet különböző területei 2 GyalogTrefort A túramozgalom hatodik évében Ferencz Gábor tanár úr vezetésével nyolc túra volt, köztük egy kétnapos és a nyár folyamán egy hétnapos. Részletes program időpont helyszín táv (km) idő (óra) lépés (darab) kalória (kcal) létszám (fő) szept. 29. Pilis 13 5, okt Balaton-felvidék (kék túra) 43 15, nov. 17. Börzsöny 17 5, dec. 21. Budai-hg. 13 4, jan. 25. Börzsöny 16 5, márc. 22. Gerecse máj Cserhát (kék túra) 22 8, jún. 27. júl. 3. Szajk Badacsonytördemic (kék túra) összesen ,

175 1 az iskolai élet különböző területei A tanév során a túrázók által megtett kilométerek száma Ferencz Gábor 260 Kalapos András 188 Tobisch Márta 175 Szabó György 166 Novák Csilla 164 Penc Patrik 159 Benedek Zsófia 154 Mógor Fruzsina 145 Mészáros Péter 133 Tóth Bence 124 Kertész Virág 121 Ádám Sándor 116 Zanathy-Pintér Anna 113 Láng Péter 91 Csabai Lili 83 Vitéz Bence 79 Várkonyi Dóra 62 Balázs Sámuel 54 Gombás Dániel 54 Rozsáli Márton 54 Benedek Zsuzsa 53 Lengyel Róbert 48 Ács Norbert 42 Irmalós Bence 42 Palchuber Enikő 41 Ferencz-Benedek Soma 37 Csizmadia Zsombor 30 D. Szalovik Gabriella 30 Lipták Zoltán 30 Várhelyi Hanga 29 Csizmadia Gábor 17 Csizmadia Virág 17 Poros András 17 Gellert Ádám 16 Váraljai László 16 Győri-Molnár Bence 13 Kőrösi András 13 Németh Kitti 13 Nikolics Noémi 13 Szabó Norton 13 Sztrókay András 13 Tóth István 13 Tóth Réka 13 Tóthné Szebényi Ágnes 13 Zára Ágnes 13 Zára Hédi 13 Zára Kincső 13 Zára Villő 13 Zára Zsolt 13 Megszerzett jelzések Kék GyalogTrefort jelzés (1000 km) Mészáros Péter (2014. máj. 17.) Piros GyalogTrefort jelzés (500 km) Irmalós Bence (2013. szept. 29.) Kalapos András (2014. jún. 27.) Tobisch Márta (2014. jún. 28.) Mógor Fruzsina (2014. jún. 28.) Zöld GyalogTrefort jelzés (300 km) Benedek Zsuzsanna (2014. jan. 25.) Sárga GyalogTrefort jelzés (100 km) Kertész Virág (2014. jún. 28.) Novák Csilla (2014. jún. 29.) Penc Patrik (2014. jún. 29.) Gombás Dániel (2014. júl. 1.) Rozsáli Márton (2014. júl. 1.)

176 176 1 az iskolai élet különböző területei 2 Iskolai közösségi szolgálat A 2013/14-es tanévben a 9-es és 10-es osztályok diákjait érintette a közösségi szolgálati tevékenységek teljesítése. Rajtuk kívül más évfolyam tanulói is végeztek különböző önkéntes segítő munkát, iskolánk hagyományait követve. Közösségi szolgálati tevékenységeket lehet iskolán belül és külső helyszíneken is végezni, a diákok a honlapon és a félemeleti lépcsőfordulóba helyezett faliújságon keresztül értesülhetnek az állandó, illetve aktuális lehetőségekről. Iskolánknak együttműködési szerződése van többek között a Heim Pál Gyermekkórházzal, a Nemzeti Múzeummal, a Műcsarnokkal, a Zelnik István Délkelet-ázsiai Aranymúzeummal, a VIII. kerületi Kesztyűgyár nevű közösségi házzal és a szintén kerületi Civilek a Palotanegyedért szervezettel. Az iskolai közösségi szolgálat keretében megvalósult iskolai programok ezek voltak: október 18. közösségi szolgálati börze december 7. közösségi vásár május 15. gyermeknapi jótékonysági koncert a Rege utcai Gyermekotthon javára Januárban a közösségi szolgálati börze és a közösségi vásár bemutatásával pályáztunk az Oktatáskutató és Fejlesztő Központ által kiírt Segítő diákok című felhíváson. E két program kiemelt elismerésben részesült és ún. jó gyakorlattá vált. Mindkét eseményt első ízben szerveztük és valósítottuk meg, de a továbbiakban hagyományként minden évben meg kívánjuk rendezni. Az októberi börzén az iskolánkkal már együttműködő, illetve e rendezvény után együttműködni kívánó szervezetek képviselői tartottak rövid, képekkel, kisfilmekkel illusztrált bemutatókat, illetve azon diákok meséltek élményeikről, tapasztalataikról, akik már részt vettek IKSZ programokban. Úgy gondoljuk, a diáktársak élményei, történetei a leghitelesebb és legértékesebb forrásai az IKSZ népszerűsítésének. A rendezvényen lehetőség nyílt meghívottakat körülvéve, külön-külön asztaloknál kötetlen beszélgetés formájában információcserére, érdeklődésre illetve segítő munkára való jelentkezésre. A közösségi vásáron csekély összegért, a diákok és a tanárkollégák által erre a célra felajánlott használt, de jó állapotban levő tárgyakat értékesítettünk. A szervezésben és a vásár lebonyolításában 9-10-es diákok tevékenykedtek. A tanulók a vásárt ismertető és hirdető plakátokat készítettek, összegyűjtötték a felajánlott tárgyakat, adományokat és a vásáron árusítottak. A vásár bevétele forint volt, melyből a Menhely alapítvány Vajdahunyad utcai házának lakói számára élelmiszert és fehérneműt, illetve a Civilek a Palotanegyedért Egyesület kerületi, rászoruló gyermekek számára szervezett karácsonyi délutánja számára édességet vásároltunk. Az adományokat december között juttattuk el diákok segítségével a rászorulóknak.

177 1 az iskolai élet különböző területei A májusi jótékonysági koncerten iskolánk tanulói és tanárai léptek fel hangszeres és énekes zeneszámokkal, dráma-játékkal és szavalattal. Változatos, színvonalas produkciókat láthattunk, e program lehetőséget adott arra, hogy diákjaink tehetségükkel, tudásukkal hozzájáruljanak hátrányos helyzetű gyerekek megsegítéséhez. A koncert keretében gyűjtött adományokat, édességeket, süteményeket a Rege utcai gyermekotthonba szállítottuk. Bogdán Krisztina, Kovács Gabriella Két diák versenyeredményei Uzonyi Anna (12. b) 8. osztály Curie környezetvédelmi emlékverseny csapatban Kárpát-medencei 13. helyezés Iskolai szavalóverseny 3. helyezés 9. osztály Arany Dániel országos matematikaverseny helyezés 10. osztály Bereznai Gyula országos matematikaverseny 5. helyezés Dr. Árokszállásy Zoltán biológia- és környezetvédelmi verseny 6. helyezés Iskolai szavalóverseny 1. helyezés 11. osztály Dr. Árokszállásy Zoltán országos biológiaverseny 3. helyezés Biológia Országos Középiskolai Tanulmányi Verseny 3. helyezés Nemzetközi biológia diákolimpa ezüst minősítés 12. osztály Dr. Árokszállásy Zoltán országos biológiaverseny 1. helyezés Biológia Országos Középiskolai Tanulmányi Verseny 1. helyezés Nemzetközi biológia diákolimpia ezüst minősítés

178 178 1 az iskolai élet különböző területei 2 Varga György (12. b) 7. osztály Herman Ottó országos biológiaverseny 13. helyezés Titok angol levelezőverseny 11. hely 8. osztály Herman Ottó országos biológiaverseny 2. helyezés Hatvani István országos fizikaverseny 5. helyezés Bolyai matematika csapatverseny körzeti 6. helyezés Kosárlabda budapesti 2. helyezés iskolánk csapatával Curie országos környezetvédelmi csapatverseny 13. helyezés 9. osztály Less Nándor országos földrajzverseny 1. helyezés Kitaibel Pál országos biológiaverseny 9. helyezés Kosárlabda budapesti 3. helyezés iskolánk csapatával 10. osztály Dr. Árokszállásy Zoltán országos biológiaverseny 1. helyezés Less Nándor országos földrajzverseny 10. helyezés Arany Dániel országos matematikaverseny helyezés 11. osztály Földrajz Országos Középiskolai Tanulmányi Verseny 1. helyezés Less Nándor országos földrajzverseny 1. helyezés EUSO Európai Unió természettudományos diákolimpiája ezüst minősítés (13. helyezés) Dr. Árokszállásy Zoltán országos biológiaverseny 18. helyezés Nemzetközi biológia diákolimpia válogatóversenye 9. helyezés Nemzetközi földrajz diákolimpia válogatóversenye 4. helyezés 12. osztály Biológia Országos Középiskolai Tanulmányi Verseny 27. helyezés Dr. Árokszállásy Zoltán országos biológiaverseny 5-6. helyezés Nemzetközi biológia diákolimpia válogatóversenye 13. helyezés Nemzetközi földrajz diákolimpia válogatóversenye 7. helyezés Jakucs László országos földrajzverseny 10. helyezés (kétfős csapatban)

179 1 az iskolai élet különböző területei Röviden az Öveges laborpályázatról 2012 decemberében levélben értesítették az iskolát, hogy az Új Széchenyi Terv Társadalmi Megújulás Operatív Program támogatási rendszeréhez benyújtott Mérj, vizsgáld meg, kísérletezz! Természettudományok, környezeti vizsgálatok komplex és interaktív módon az ELTE Trefort Ágoston Gyakorlóiskolában című, TÁMOP / jelű pályázatot a Humán Erőforrás Programok Irányító Hatóságának vezetője Ft összegű támogatásra érdemesnek ítélte. A pályázatról Schróth Ágnes tanárnőt (igazgatóhelyettest, egyben a pályázat iskolai koordinátorát és szakmai vezetőjét) kérdeztük. Hogyan jött létre ez a pályázat? A természettudományos oktatás módszertanának és eszközrendszerének megújítása a közoktatásban (Öveges program) címmel 2012 elején jelent meg egy TÁMOP pályázat. A pályázati kiírást később többször módosították. Az ELTE, mint a gyakorlóiskolák fenntartója támogatta és segítette, hogy gyakorlóiskolái pályázatot adjanak be. Közös egyetemi menedzsmenttel, de iskolánként külön szakmai programokkal adtuk be a pályázatokat. Molnár Katalin szakmai profizmussal fogta össze, koordinálta és tevőlegesen is írta a pályázatokat. Az elbírálás után a szerződéskötés és egyéb adminisztrációs tevékenységek elvégzése úgy elhúzódott, hogy a tényleges munkák 2013 nyarán kezdődhettek el. Az egyetem részéről a pályázat vezetői Vásárhelyi Tibor, Vass Ágnes és Kiss Diána voltak.

180 180 1 az iskolai élet különböző területei 2 Mi mindent tartalmazott a pályázati kiírás? Két, egyenként tizennyolc személyes, összenyitható laborhelyiség, hozzá kapcsolódóan előkészítő helyiség és öltöző kialakítását, szükség esetén kiépítését. Az iskolai egyeztetések során úgy terveztük, hogy a harmadik emeleten, a volt biológia és kémia előadók, laboratóriumok, valamint egy kisméretű tanterem helyén alakítjuk ki ezeket. A pályázat tartalmazta a laboratóriumi eszközök, felszerelések, bútorok beszerzését. Jelentős mennyiségű modern eszközzel bővült a biológia, a fizika, a földrajz és a kémia szertárok állománya. Szakmai anyagokat kellett kidolgozni, szakmai napokat, műhelyfoglalkozásokat és tanári továbbképzéseket kellett szervezni és tartani részben a mi iskolánk, részben a partneriskolák tanárai számára. A pályázatnak része volt az is, hogy kapcsolatot tartunk a többi, a pályázaton győztes iskolával (az ún. társiskolákkal), és minimum tíz iskolával felvesszük a kapcsolatot. Ez utóbbiak diákcsoportjai számára rendszeresen tartunk órákat az új laborokban, ezek az iskolák az ún. partneriskolák. Hogyan zajlott az építkezés? A közbeszerzési eljárások lebonyolítása után augusztus végén indult el a munka és december elejéig tartott. Ennek keretében a Szentkirályi utcai szárnyon a korábbi kémia előadó, előkészítő és egy tanterem helyén létrejött a két, összenyitható helyiségből álló laboratórium és az előkészítő. A Trefort utcai szárnyon a biológia előadóból tanterem lett, a biológia laboratóriumból előadó, az eddigi biológia tanári szoba helyén pedig öltöző. A biológia tanári a volt dök szobába költözött. Köszönetet mondunk az iskola tanárainak és diákjainak, hogy a tanítás őszi hónapjai során türelemmel elviselték a zajt, a port és a sok teremcserét. Az építkezés megtervezésében nagyon sokat dolgozott Palojtay Tamás, aki 2012 nyaráig igazgatóhelyettes volt, majd az építkezést közvetlenül Ferencz Gábor igazgatóhelyettes irányította. Az átalakított helyiségek épületgépészete és burkolata teljes egészében megújult. Az egyik laboratóriumban 24 tanulói helyet alakítottak ki ún. szigetes elrendezéssel, a másikban akár 36 tanuló is le tud ülni. Mindenhol elektromos és vizes blokk segíti a tanulói kísérletek elvégzését. A burkolóanyagok és bútorok kiválasztásában Faragó Norbert laborvezető, Kutrovácz László és Piláth Károly labor szaktanárok, valamint jómagam folyamatosan egyeztetéseket végeztünk. Miféle szakmai anyagokat kellett kidolgozni? A szakmai anyagok olyan tanulói munkafüzetek és tanári segédanyagok, amelyeket a laboratóriumokban folyó kísérletezéshez használunk. Az iskola tanárai összesen 177 ív anyagot írtak egy fél év alatt. (Egy ív negyvenezer karakter.) A biológiát Faragó Norbert, Gedeon Gábor, Szászné Heszlényi Judit, a kémiát Kutrovácz László és jómagam, a földrajzot Boronkai-Horváth Zsófia és Csiszár Gábor (az Apáczaiból), a fizikát Chikán Éva, Gács Enikő, Kovács Géza, Piláth Károly és Regele György írták meg. A munkafüzetekben kísérletek, vizsgálatok, valamint különböző témájú felada-

181 1 az iskolai élet különböző területei tok vannak. A tanári segédanyagok egyrészt a munkafüzetek feladatainak megoldását tartalmazzák, másrészt módszertani segítséget nyújtanak az azokban szereplő témák feldolgozásához, ezen kívül kiegészítő szakmai anyagokat is magukban foglalnak. A munkafüzetek felölelik az 5-8. osztályos természettudományos tananyagot és az érettségi kísérleteket, javaslatot adnak szakköri kísérletekre, vizsgálatok leírásait tartalmazzák, valamint környezeti témájú témanapok lehetséges programját is bemutatják. A szakmai anyagok ábráinak elkészítésében a szaktanárok mellett részt vett Kovács Gabriella és Kovács Lehel is. A nyelvi lektorálás egy részét Cserős Borbála, Pentz Anna Mária és Keisz Ágoston végzeték. Kiknek és milyen laboratóriumi foglalkozásokat tartottak a tanárok ebben a tanévben? Tizenkét iskolával kötöttünk együttműködési megállapodást. Az iskolák között vannak állami, egyházi intézmények, vannak a Waldorf módszer, valamint a Rogers módszer szerint tanítók. Különösen nagy pedagógiai kihívás és élmény nekünk is, amikor a jászberényi iskola diákjai számára tartunk foglalkozásokat, ők mind valamilyen tekintetben akadályoztatott tanulók. Lelkesedésük, örömük bennünket is mindig feltölt. A foglalkozások a tanév második félévében kezdődtek. Hétfőn és pénteken délelőtt jöttek a csoportok. A laborfoglalkozások időbeosztását Faragó Norbert laborvezető koordinálta. Egy diákcsoport általában alkalmanként kétszer 90 perces foglalkozáson vett részt. Például először 90 perc biológia, majd 90 perc földrajz. Iskolánként össze-

182 182 1 az iskolai élet különböző területei 2 sen 32 órát tölthetnek 2014 végéig a laboratóriumokban az iskola tanulói. Az órákon többnyire jelen vannak a diákok rendes tanárai is. A beosztást már korábban elkészítik, hiszen a partneriskola tanára előre megmondja, hogy milyen tárgyból milyen tematikájú foglalkozást szeretne a diákjainak. Az elkészült munkafüzetek szolgálnak az órák alapjául. Az órák után a kísérletek részletes kiértékelése és a látottak, hallottak további feldolgozása általában a diákok saját iskolájában történik az itteni labormunkát követő napokban. A laboratóriumi foglalkozásokat legnagyobb számban Kéri András, Kutrovácz László, Piláth Károly és Szászné Heszlényi Judit tartották, rajtuk kívül tartottak még foglalkozásokat Chikán Éva, Faragó Norbert, Gedeon Gábor, Kovács Géza is, és tartottam én is. A foglalkozásokhoz a kísérleteket Boronkai-Horváth Zsófia, Farkas Ferenc, valamint Kolláth Ilona készítette elő. Természetesen kedden, szerdán és csütörtökön saját iskolánk diákjai is használják a laboratóriumokat és az elkészült szakmai anyagokat. Arra törekszünk, hogy minél nagyobb számban tartsunk szakórát az új laboratóriumokban. Milyen programok voltak még a partneriskolákkal? Az együttműködési megállapodásnak megfelelően akkreditált szakmai továbbképzéseket szerveztünk a partneriskolák tanárai számára. Összesen 97 képzést végeztek el a partneriskolák tanárai. Mi magunk is több továbbképzést elvégeztünk. Két műhelykonferenciát szerveztünk, az elsőn (decemberben) az egészség, a másodikon (februárban) a CERN részecskegyorsító volt a téma. Ezekre a partneriskolák tanárai és diákjai mellet meghívtuk a régióban található társiskolák tanárait is. Tantárgyanként két szakmai nap keretében is találkozunk a partneriskolák tanáraival és diákjaival. Az ünnepélyes labornyitó alkalmával (május elején) az iskolák megkapták a partnerségi együttműködésről szóló táblát. Hogyan tovább? A laboratóriumi eszközök, felszerelések beszerzése még tart, a következő tanévre maradt például a vegyszerek és a szakkönyvek beszerzése, az ökonap prospektus megírása. Egy nagy teljesítményű fénymásoló teszi majd lehetővé a szakmai anyagok sokszorosítását. A pályázati szakasz december 31-én zárul, a pályázati munkát részletekbe menően ezután tudjuk majd értékelni. Ezután, 2015 januárjától öt éves fenntartási időszak következik.

183 1 az iskolai élet különböző területei Trefort vacsoraest (2014. február 28.) Néhány évvel ezelőtt a Trefortos Öregdiák Egyesület szervezett egy Öregdiák Bál elnevezésű, iskolát támogató programot, de ez az esemény sajnos nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. Az akkori szervezők közül néhányan, Relle Éva, Friedmann Ágnes (egykori diákok, jelenlegi szülők) és Ferencz Gábor (egykori diák, jelenlegi tanár) úgy gondolták, hogy talán mégis lehet létjogosultsága egy, a Treforthoz kötődő, jó hangulatú, anyagi támogatást is nyújtó rendezvénynek, és felkérték maguk mellé szervezőtársnak, vagy inkább fő szervezőnek Princz Katalint (jelenlegi szülőt), hogy próbáljanak létrehozni egy érdeklődést felkeltő eseményt. Szervező munkájuknak köszönhetően február 28-án megrendezésre került az első Trefort vacsoraest, melynek a Best Western Hotel Hungária Rákóczi út 90. szám alatti rendezvényterme adott otthont. A programon részt vehettek egykori diákok, jelenlegi szülők, illetve egykori és jelenlegi tanárok. Az estre több kategóriában különböző árú belépőjegyet kellett váltani, mely tartalmazta a vacsora és egy ital árát, valamint csekély támogatást, melyet a Trefort Gyakorlóiskola Alapítvány részére gyűjtöttek a szervezők. A Trefort vacsoraest rendezvény célját a szervezők a következőkben foglalták össze: lehetőséget biztosítani egykori diákoknak, hogy találkozhassanak egykori tanáraikkal és diáktársaikkal, lehetőséget biztosítani a szülőknek, hogy kötetlenebb formában is találkozhassanak gyermeküket egykor, illetve most tanító tanárokkal, lehetőséget biztosítani egykori diákok és mai szülők közti beszélgetésekre a Trefortban megszerezhető tudás értékéről, a Trefortból induló életutak tapasztalatairól, informálni az érdeklődőket a Trefort mai eredményeiről, sikereiről, terveiről, és azokról a kihívásokról, amelyekkel ma kell megküzdeni, egy jó hangulatú estét eltölteni azok társaságában, akiknek a Trefort sokat jelent. az est bevételéből támogatást nyújtani a Trefort alagsori klubhelyiségének felújításához. Az este folyamán a vendégek számára a svédasztalos meleg vacsora elfogyasztása mellett a Treforthoz kapcsolódó rövid műsorszámok, előadások színesítették a programot. Poros András igazgató úr köszöntő szavai után fellépett Tomasz Máté (11. c), aki csellózott, valamint a Sixtones énekegyüttes, akiknek tagjai között három trefortos kötődésű művész is található. Beszámoltak az iskolai életről kilencedikes lányok,

184 184 1 az iskolai élet különböző területei 2 Koncz Lili és Zelnik Paloma, valamint kiváló versenyeredményeiknek köszönhetően külföldi diákprogramokon és tudományos munkákban résztvevő tizenkettedikes diákok: Uzonyi Anna, Kalapos András, Varga György (12. b). Ferencz Gábor tanár úr, igazgatóhelyettes az iskola jelenéről, helyzetéről, sikereiről, terveiről tájékoztatta a megjelent vendégeket. A műsort a szülői tárgyadományokra épülő, jó hangulatban lezajló tombola színesítette. Az estet Gaskó Balázs, a Magyar Televízió műsorvezetője (jelenlegi szülő) vezette. Az első Trefort vacsoraesten összesen 235 fő vett részt. A program bevételéből a Trefort Gyakorlóiskola Alapítvány Ft támogatást kapott, amit a 2014 nyarán elkezdődött alagsori felújításhoz használt fel az iskola. Trefortos Öregdiák Egyesület Très Fort 2013/2014 A Très Fort a 2013/14-es tanévben a kórus fennállásának tizedik, jubileumi évét ünnepelte. Az eseményt a szokásos karácsonyi koncert nyitotta meg, amelyen több új darab mellett az elmúlt évek leginkább szeretett művei is elhangzottak. A jubileumi év 2014 decemberéig tart, amikor is nem csak az elmúlt tíz év művei szerepelnek majd a karácsonyi hangversenyen, hanem reményeink szerint az elmúlt tíz év kórustagjai közül is minél többen.

185 1 az iskolai élet különböző területei A jubileumi évadnyitó előtt vendégül láttuk a kolozsvári Báthory Líceum kórustagjat, akik az előző tanévben fogadtak minket. A november 15-től 17-ig tartó rövid, de intenzív látogatásuk alatt közös koncertet adtunk a Jogi Kar aulájában, csapatokban közösen felfedeztük a várost, és persze visszaadtuk a kolozsvári városismerkedési játékok alatt kapott kedves feladatokat is. Az utolsó este a Kodály-terem falai között közös énekléssel és együttléttel zárult. Fontos és szép alkalom volt, hogy a kórus kisebb élcsapata január 29-én Kovács Gabriella tanárnő kiállításának megnyitóján énekelt. A második félév a hagyományos év végi udvari koncertre való készülés jegyében zajlott. Volt végre kórustábor, március én, amikor ismét több volt az evés és az éneklés, mint az alvás, volt sok-sok játék, színdarabok, ahogyan az kell. Volt közben néhány rövidebb lélegzetvételű, ám annál kedvesebb fellépésünk. Március 25-én a Corvinuson flashmoboltunk néhány volt trefortos diák és reméljük, mások örömére is, április 6-án rövid kis koncertet adtunk a Kodály teremben az iskolánkba érkezett Anne Frank emlékkiállítás megnyitóján. Még a júniusi koncert előtt a kórus egy kisebb különítménye részt vett a Müpa egyik gyerekeknek szánt produkciójában, amikor is világsztárokkal egy színpadon szerepelhettünk. Az év végi koncert ezúttal egy Föld körüli utazást imitált, minden kontinens zenéjéből válogattunk, hogy nyolcvan perc alatt bemutassuk a különböző világok kóruszenéit. Miért szeretitek a Trés Fortot? Várhelyi Hanga (12. b): Mert énekelni jó. Mert szuper jó a társaság. Mert itt ismerkedhetsz meg a legkönnyebben más évfolyamra járókkal. Mert iszonyat jó fejek a kórusvezetők (Nem csak azért írom ezt, mert ők is olvassák). Mert itt megismerheted az identitásodat (A kórus nélkül sose jöttem volna rá, hogy alt szív dobog bennem). Mert addig nem érzed magad igazi trefortosnak, amíg nem énekeltél éjfélkor a sötét tornateremben, vagy amíg nem ettél hideg pizzát karikás szemmel szombat reggel a Kodályban. Mert úgysincs jobb dolgod hétfő délután. Mert jár a plusz fél jegy. És mert mindenki tudja, hogy a legjobb arcok mindig a kórusban keresendők. Mógor Fruzsina (12. b): Mert az együtt éneklés érzésére semmi nem hasonlít. Ki kell próbálni legalább egyszer. Kihagyhatatlan a hangulat, amikor éjszaka a Trefort lépcsőjén ülve mécsesek között énekelünk és zeng az épület. Másrészt itt olyan emberekkel találkozol, akikkel érdemes, olyan hangulatú társaságba csöppensz, amitől utána legszívesebben sosem válnál meg. (Ezt most elég erősen érzem.) És a legjobb gyógyír minden dolgozattal teli hét kezdéseként egy kóruspróba. Sőt még az érettségi időszakban is bevált módszer a lélek egészségesen tartására.

186 186 1 az iskolai élet különböző területei 2 Sipos Ágota (12. c): Mert a Trefortban eltöltött évek legjobb élménye a kórussal üvöltve vonulni az utcán. Mert rengeteg különböző embert megismersz és nagyon jó barátokra tehetsz szert. Mert a Trés Fort nélkül nem tudtam volna megnézni Prágát, Kolozsvárt, Egert és még sok szép helyet egy szuper társasággal. Ha hangszeres vagy, akkor is van lehetőséged kibontakozni, de akkor is, ha gyurmázásban vagy díszlettervezésben vagy jó. A Kodály terem a Béke Szigete, ahová bármikor behúzódhatsz, ha eleged van az osztályodból. És mert tejszínhabos konzervbarackot sem kapsz máshol. Váraljai László (két éve érettségizett diákunk): Visszavágyom. Horváth András (9. b): Gyere és nézd meg magad. A kórus vezetői Weiszburg Zsuzsanna tanárnő és Mészáros Péter tanár úr voltak.

187 MŰVEK 4

188 188 1 művek 2 Diákelőadások Az 1994-es ruandai népirtás 20. évfordulójához kapcsolódva Pataki Tamara (12. b) és Gyetvai Dániel (12. a) alapos és szerteágazó felkészülést követően előadást tartottak április 15-én az Április Ruandában címmel. Miután magyar és idegen nyelvű szakirodalmat bocsátottam a diákok rendelkezésére, megtervezték előadásuk forgatókönyvét és gondolattérképet készítettek. Újabb és újabb forrásokat kutattak fel, segítségemmel beszerezték az évforduló időpontjához köthető külföldi sajtótermékeket, nyomon követték az interneten megjelenő tudósításokat. Nagyon átgondoltan szerkesztették meg mondanivalójukat, változatos források felvonultatásával és filmrészletekkel tarkított előadást készítettek, magyar és francia nyelvű anyagokat osztottak a hallgatóságnak. Közel egyórás előadásuk méltó módon emlékeztetett mindnyájunkat a húsz évvel ezelőtti tragédiára. Az idei Trefort napra melynek a témája a tolerancia és az egészség voltak szintén ők készültek előadással. Mindkettőjükre projektorientált feladatot bíztam, és ezt igen magas színvonalon meg is valósították. A szépszámú és érdeklődő közönség előtt megtartott előadásokat rögzítettük és elhelyeztük a gazdagító program dokumentációjában. A munkájukat és az előadást közösen értékeltük, a tanulók részletes és személyes reflexiót is készítettek. Az alábbiakban ez utóbbiak olvashatók. (Zsigmond Zsolt) Pataki Tamara: Botlató emlékezet A kollektív emlékezet mozzanatai Németországban Félórás előadást tartottam az iskolai tolerancia- és egésszségnap keretében egy német kezdeményezésű művészeti projektről, a Botlató kövekről (Stolpersteine), és a kollektív emlékezet más mozzanatairól, valamint ennek fontosságáról és a társadalomban betöltött szerepéről. A prezentáció során kitértem az emlékezés nehézségére és ellentmondásaira, valamint a művészetek szerepére a holokauszt megjelenítésében és feldolgozásában. A téma Zsigmond Zsolt tanár úr ötlete volt és engem több okból, egyrészt a történelem, másrészt a német kultúra iránti érdeklődésem miatt azonnal kíváncsivá tett. Mielőtt a tanár úr felhívta rá a figyelmemet, nem hallottam erről a projektről, így különösen érdekes és értékes volt számomra ez a lehetőség. Egy hónapom volt felkészülni az előadásra, ez alatt lehetőségem nyílt elmélyülni a témában, ehhez a tanár úr biztosította a szükséges szakirodalmat (könyvet, filmet és újságcikkeket), de magam is kerestem további anyagokat. Elsősorban a téma összetettsége miatt nagyon élveztem a felkészülést, hiszen a kollektív emlékezet vizsgálata megkövetelte a történelmi, jelenkori, művészeti, illetve nyelvi ismeretek meglétét is (és mindezt aktivizálhattam is), valamint jó volt, hogy ezzel egy olyan súlyú esemény, mint a holokauszt, nem csak tankönyveken, hanem igazi történeteken, valós és éppen folyó diskurzusokon keresztül is eljutott hozzám. Azzal,

189 1 művek hogy nekem kellett különböző forrásokból összeraknom az előadást, szortíroznom, összeillesztenem az információkat, lehetőséget kaptam arra, hogy kialakíthassam saját véleményemet. Tovább motivált a kíváncsiság, mikor az olvasott információkat össze tudtam kötni saját, itthon és Németországban szerzett tapasztalataimmal, amelyek így rögtön más dimenziókat nyertek, s hozzájárultak egy személyes narratíva kialakításához. Ez nagy felelősség is egyben (hiszen a közönség csak engem hall), de megnyugtató volt a tudat, hogy Zsigmond Zsolt tanár úr végig a segítségemre volt, ellenőrzött és korrigált volna, ha tévedek. A munkám során végig önállóan dolgozhattam, a tanár úr véleményt mondott, de nem irányított, aminek nagyon örültem, hiszen így még nagyobb szükségem volt a gondolkodásra és kreativitásra. Az előadás szerintem sikeresen zajlott, nagyon örültem és mélyen megtisztelve éreztem magam, hogy a többiek (még a legkisebb, a kilencedik osztályosok is), végig hallgattak és látszólag figyelmesen követtek, a prezentáció végén pedig számos kérdést is kaptam. A többi tanár is pozitív visszajelzéseket adott, ezért alapvetően elégedett vagyok. Annál is inkább, mert e téma esetében az előadásom konkrét társadalmi hasznot is hozhat: a botlató kövek elhelyezése civil kezdeményezésre történik, nagyon szeretném azt hinni, hogy sikerült felhívnom az emberek figyelmét erre, s így én is hozzájárultam egy későbbi kő lerakásához. Persze nem csak az előadás témája és elkészítése jelentett kihívást, arra is jó gyakorlás volt ez a feladat, hogy megtanuljam, hogyan beszéljek közönség előtt, hogyan tudom a gondolataimat összefüggően és követhetően kifejezni. Olyan apróságokra is alkalmam nyílt rájönni, hogy milyen hangerővel érdemes beszélni, milyen tempóban, milyen hosszúságú mondatokat kell használnom ahhoz, hogy követhető legyek, szóval több olyan dologra, amire egyébként nem is gondoltam volna, de a későbbiekben nagy hasznát fogom majd venni. Összességében tehát nagyon örülök neki, hogy alkalmam nyílt elkészíteni ezt az előadást és prezentációt, nagyon sokat tanultam belőle, mind témájánál fogva, mind módszertani szempontból. Gyetvai Dániel: Vallási tolerancia a kora újkori Európában francia és angol példákon keresztül Novemberben és decemberben Zsigmond Zsolt tanár úr jóvoltából ún. gazdagító programban vettem részt. Negyvenöt perces előadást készítettem a fenti címmel az iskolai tolerancia- és egészségnapra. A témát, illetve az azzal kapcsolatos forrásokat, irodalmat a tanár úr gyűjtötte össze, jelölte ki, az én feladatom az volt, hogy az olvasmányok részletes áttanulmányozását követően a felhalmozódott passzív tudást aktív tudássá alakítsam, majd pedig az, hogy a legfőbb gondolatokat rendszerezett formában ismeretbővítő célból, de szigorúan tudományosan közvetítsem a nagyrészt diákokból álló hallgatóság felé.

190 190 1 művek 2 Munkám első fontos stádiuma az ismeretanyag elsajátítása volt, melyhez a kapott forrásokon kívül francia forrást is használtam a francia nomenklatúra megismerése céljából. Mivel felkészülésem során felismertem, hogy nem lesz idő mind a Francia Királyság, mind Anglia részletes kifejtésére, ezért inkább a szívemhez nyelvileg közelebb álló Francia Királyságra koncentráltam, míg Angliát csupán egy-egy példa erejéig vizsgáltam a hasonlóságok és különbségek megismerése céljából. A legidőigényesebb feladat számomra egyértelműen az előadás vázának megalkotása volt, azaz egyrészt az enyhén divergens ismeretanyag átstrukturálása, az azzal kapcsolatos gondolatmenetek megrajzolása, valamint a folyamatos reflexió, elmélkedés. Ugyanakkor pontosan ez utóbbi okozta a legtöbb örömet is a számomra a személyesség és a politikaelméleti filozofálás miatt például Jean Bodin, vagy a machiavellizmus kapcsán. Készítettem egy tíz diából álló prezentációt is, melyet végül csak illusztrációként használtam fel színesítve és vizualizálva mindazt, amit egyébként a táblán bemutattam és a közönségnek elmondtam. Előadásom közben megpróbáltam a legfontosabb gondolatmeneteket kidomborítani, illetve arra is figyeltem, hogy ne közhelyeket, hanem különlegességeket, sajátságokat tárjak a hallgatóság elé. Előadásom alapvetően frontális volt, kérdések csak az előadás végén hangzottak el. Ezek többsége nagyon hasznos, érdekes és elgondolkodtató volt. Két kérdésre különös figyelmet fordítottam az előadás második prezentálására való felkészülésem során. Tetszett, hogy volt, aki az előadásom után közvetlenül még építő jellegű vitába is szállt egyik-másik gondolatommal, s természetesen bizonyos tekintetben igaza volt. A másik felmerülő kérdésre pedig, melyre ott helyben nem tudtam jól reagálni, valójában magától értetődő volt a válasz. Erre azonban csak később döbbentem rá. Mindezen továbbgondolások nagyban segítették azt, hogy a második alkalom lényegesen jobban sikerült. Az igazsághoz azonban az is hozzátartozik, hogy ez utóbbit egy harmad akkora közönségnek adtam elő. A további fejlesztést pedig az első előadásomról készült felvétel is segítette. Summa summarum: egészen más megvilágításból értesülhettem egy általam korábban csak felszínesen ismert korszakról és annak számos tényezőjéről; elmélkedhettem filozófiai, politikaelméleti, hatalomelméleti gondolatokon; átadhattam a felkészülés során megszerezett tudást másoknak oly módon, hogy amíg a gondolatokat közvetítettem, addig egyben fel is kelthettem érdeklődésüket; elgondolkodtattam számos diákot és tanárt, akiknek egy része reflektált is az előadásomra; gyakorolhattam, miképp érdemes egy osztály hallgatóságnak beszélni, velük megteremteni a kontaktust; hibáimból megtanultam, hogy a táblára való íráskor sokkal jobban oda kell figyelni; jó alkalom volt ez arra, hogy megtanuljam, milyen módon kell egy témát felépíteni, ha szóbeli kifejtésre kerül sor. Ismerkedtem tehát egy kicsit az előadói, oktatói mesterséggel.

191 1 művek Ha nem elég jók a képeid, nem voltál elég közel Gondolatok a Nemzeti Múzeum Robert Capa kiállítása nyomán A fényképészetet a pillanat megragadásának vágya szülte, az igény, hogy egy mozzanatot örökre megtarthassunk. Robert Capa képein végignézve rég elmúlt eseményeknek lehettem tanúja, olyan emberek szemébe nézhettem bele, akik már rég nincsenek ezen a világon, s láthattam egy élet kioltását, a milicista utolsó pillanatát. Ezt legalább anynyira lenyűgözőnek találtam, mint amennyire félelmetesnek. A fotózás megjelenése kétségkívül forradalmasította a médiát, így a haditudósításokat is, hiszen egy leírás sokkal nagyobb hatást fejthet ki, ha a szavak mellé egy kép, s ezzel benyomás is társul, mintegy megosztva a harctérérzést, elhozva a frontot a hátországba. Merőben más az, ha az ember számokról, arányokról olvas, mintha a halott arcába néz. Kincsestár számomra minden egyes kép: részletek, az elmúlt világ mozzanatai, az élő történelem, lehengerlő. Hiteles kordokumentum, de mellbevágóan őszinte: csakis azt mutatja, ami abban a pillanatban létezett, mégis szubjektív: a szögből, a beállításokból visszaköszön a fotográfus. Azonkívül, hogy ezek a képek természetesen értelemmel töltik meg a múltról tanultakat és számos új perspektívát adnak, a történelem emberi oldalát is prezentálják, a fotók szereplőinek szemébe nézve kiolvashatóak érzéseik, gondolataik. Ez az, ami a fényképészet szerepét a modern történelem értelmezésében olyan fontossá teszi, és talán, ami Friedmann Endrét is elbűvölte és Robert Capává változtatta. Talán még képeinél is érdekesebb története: azé az emberé, aki miután 1931-ben elhagyta az országot, alig néhány hónapra tért csak vissza, látogatóba, elszakadva gyökereitől afféle nomáddá vált. A kiállítást járva azon gondolkoztam, vajon hogyan érezte magát. Tényleg ezer otthona volt? Vagy inkább egy sem? Élete egyszerre tűnik véletlenszerűnek, a sors ajándékának, és egy tudatosan épített karriernek, személyes hírneve legalább annyira segítette a sikerhez, mint tehetsége. Mi hajthatta ezt a lehengerlő, nagyvilági, megkapó humorú self-made-mant, akinek a kor leghíresebb színésznői omlottak a lábai elé, a világtörténelem legsötétebb poklaiba? Kíváncsiság? Sikervágy? A művészet szeretete? A történelem megörökítésének vágya? Kedvelhette a szélsőségeket: amikor éppen nem egy sebtében felállított sátortáborban lakott, fényűző körülmények között élt, szerencsejátékos volt és lóversenyrajongó, csak úgy habzsolta az életet. A fényképezésen kívül írt, rendezett, vagy más fotósokat karolt fel. A kiállítás végén beleolvasva egy könyvébe, mintha beszélt volna, írásstílusa sima volt és lendületes, humoros, élőbeszédszerű, végtelenül közvetlen, egy pillanat alatt magával ragadott. Habár a kiállítás célja az volt, hogy bemutassa Robert Capát, bennem több kérdést ébresztett, mint amennyit megválaszolt, elgondolkodtatott. Visszafelé jövet a múzeumból végig azon gondolkoztam, milyen szívesen leültem volna beszélgetni egyszer ezzel az emberrel. Pataki Tamara (12. b)

192 192 1 művek 2 L histoire de ma photo célèbre (L histoire de Robert Capa, photographe de La Tondue de Chartres) J étais assis sur une chaise devant un bar, je buvais du whisky, je fumais. Je venais juste d arriver à Chartres. J ai entendu le bruit d une foule et je suis parti pour voir ce qui se passait. J ai même oublié de payer mon whisky. Je croyais que les gens célébraient la libération, j ai entendu des rires et des cris heureux. Il y avait beaucoup de monde dans la rue. J ai vu quelqu un marcher devant, mais je ne voyais pas bien. Quand je suis allé plus près, j ai été choqué. J avais déjà entendu dire qu il y avait des femmes qui avaient collaboré ou au moins elles avaient une relation avec des soldats allemands mais le spectacle était inoubliable et en même temps horrible. Je n ai pas réfléchi, j ai mis mon appareil photo et j ai commencé à prendre des photos. Devant, une femme tondue marchait avec un bébé dans ses bras. Et tout le monde riait autour d elle. Après, j ai posé des questions aux habitants, et j ai appris qu elle avait était condamnée pour collaboration avec un soldat allemand et que le nourrisson dans ses bras était l enfant du soldat. C est pourquoi elle était tondue. C était d une certaine façon plus horrible de la voir que des soldats pendant la guerre, car les soldats avaient fait ce qu ils devaient faire, mais ici c était la foule qui a fait quelque chose de brutal juste après la fin de la guerre. J avais quelques dollars sur moi, je les ai donnés à la mère de la femme avec le bébé. C est tout ce que je pouvais faire pour eux. Várhelyi Hanga (12. b) Robert Capa: La Tondue de Chartres, 16 août 1944

193 1 művek Műfordítás A francia műfordító verseny győztes fordítása Kocsis Orsolyától (12. c) Hélène Berr: Journal (extrait) Lundi soir Mon Dieu, je ne croyais pas que ce serait si dur. J ai eu beaucoup de courage toute la journée. J ai porté la tête haute, et j ai si bien regardé les gens en face qu ils détournaient les yeux. Mais c est dur. D ailleurs, la majorité des gens ne regarde pas. Le plus pénible, c est de rencontrer d autres gens qui l ont. Ce matin, je suis partie avec Maman. Deux gosses dans la rue nous ont montrées du doigt en disant : «Hein? T as vu? Juif.» Mais le reste s est passé normalement. Place de la Madeleine, nous avons rencontré M. Simon, qui s est arrêté et est descendu de bicyclette. J ai repris toute seule le métro jusqu à l Étoile. À l Étoile, je suis allée à l Artisanat chercher ma blouse, puis j ai repris le 92. Un jeune homme et une jeune fille attendaient, j ai vu la jeune fille me montrer à son compagnon. Puis ils ont parlé. Instinctivement, j ai relevé la tête en plein soleil, j ai entendu : «C est écœurant.» Dans l autobus, il y avait une femme, une maid [domestique] probablement, qui m avait déjà souri avant de monter et qui s est retournée plusieurs fois pour sourire ; un monsieur chic me fixait : je ne pouvais pas deviner le sens de ce regard, mais je l ai regardé fièrement. Hélène Berr: Napló (részlet) Hétfő este Édes Istenem, sosem hittem volna, hogy ez ennyire nehéz lesz. Egész nap nagyon bátor voltam. Emelt fővel néztem az emberek szemébe, hogy ők fordítsák el a tekintetüket. De ez nagyon nehéz. A legtöbben amúgy rám sem néznek. A legfájdalmasabb a sorstársaimmal találkozni. Ma reggel együtt indultunk el Anyával. Az utcán két kisgyerek ujjal mutogatott ránk és azt mondták: Hé láttad? Zsidók! Ezt leszámítva minden a megszokott módon haladt. A Madeleine téren Simon úrral találkoztunk, megállt és leszállt a bicikliről. A metrón már egyedül utaztam az Étoile-ig. Onnan az Artisanat-ba mentem a blúzomért. Utána a 92-esre szálltam át. Egy fiatal fiú és lány várakozott a megállóban. Láttam, hogy a lány rám mutat, majd beszélgettek. A tűző napon ösztönösen felkaptam a fejem, és ezt hallottam: Ez undorító! A buszon egy nő minden valószínűséggel egy cseléd már a felszállás előtt mosolygott, többször visszafordult, hogy mosolyogjon, egy elegáns úr pedig hosszasan bámult rám. Nem tudtam rájönni, hogy miért csinálja, de büszkén álltam a tekintetét.

194 194 1 művek 2 Je suis repartie pour la Sorbonne ; dans le métro, encore une femme du peuple m a souri. Cela a fait jaillir les larmes à mes yeux, je ne sais pourquoi. Au Quartier latin, il n y avait pas grand monde. Je n ai rien eu à faire à la bibliothèque. Jusqu à quatre heures, j ai traîné, j ai rêvé, dans la fraîcheur de la salle, où les stores baissés laissaient pénétrer une lumière ocrée. À quatre heures, J. M. est entré. C était un soulagement de lui parler. Il s est assis devant le pupitre et est resté là jusqu au bout, à bavarder, et même sans rien dire. Il est parti une demi-heure chercher des billets pour le concert de mercredi ; Nicole est arrivée entre-temps. Quand tout le monde a eu quitté la bibliothèque, j ai sorti ma veste et je lui ai montré l étoile. Mais je ne pouvais pas le regarder en face, je l ai ôtée et j ai mis le bouquet tricolore qui la fixait à ma boutonnière. Lorsque j ai levé les yeux, j ai vu qu il avait été frappé en plein cœur. Je suis sûre qu il ne se doutait de rien. Je craignais que toute notre amitié ne fût soudain brisée, amoindrie par cela. Mais après, nous avons marché jusqu à Sèvres-Babylone, il a été très gentil. Je me demande ce qu il pensait. A Sorbonne felé vettem az irányt. A metrón ismét rám mosolygott a tömegből egy nő. Ettől könnyek szöktek a szemembe, nem tudom miért. A Latin negyedben nem voltak sokan. Semmi dolgom nem volt a könyvtárban. Egészen négy óráig csak lézengtem, álmodoztam a hűvös teremben, ami a leengedett rolók miatt okkersárga fényben úszott. Négy órakor megérkezett J. M. Megkönnyebbülés volt beszélgetni vele. A pulpitussal szemben ült, és ott is maradt végig csevegni, és néha csak hallgatni. Elment félórára a szerdai koncertjegyekért. Időközben megérkezett Nicole. Amikor már mindenki elment, levettem a blézerem és megmutattam neki a csillagot. De nem tudtam a szemébe nézni, leszedtem magamról és visszatűztem a korábban a csillagot a gomblyukamhoz rögzítő trikolór kokárdát. Amikor felpillantottam, láttam, hogy nagyon szíven ütötte. Biztos vagyok benne, hogy semmit sem sejtett. Attól féltem, hogy ez tönkreteszi vagy megtépázza a barátságunkat. De aztán elsétáltunk a Sévres- Babylone-ig, és végig nagyon kedves volt. Azon tűnődtem, vajon mire gondolt.

195 1 művek Álomkórász nyolcadik útja Részletek Szabó Ádám tanár úrnak 2014 májusában ezzel a címmel megjelent 340 oldalas regényéből 76. A férfi esténként, elalvás előtt gyakran mesélt Simónak és Julinak. Egyik este ezt mesélte nekik: A királylány megcsókolta a királyfit - aki erre átváltozott békává. A királylány szemei elkerekedtek, sikoltani akart, de eszébe jutott, milyen vékonyak a falak, és hogy a szomszéd, az az idegbeteg marha a minap is átdörömbölt, pedig ő igazán alig emelte fel a hangját, amikor a királyfi már megint a szokásos balfékségeinek egyikét csinálta, rögtön ébredés után traktálni kezdte őt mindenféle hírekkel, holott rég tudnia kellett volna, hogy ébredés után hagyni kell neki egy-két órát, hogy felébredjen, békésen megihassa a narancslevét és megehesse a túrórudiját a számítógép előtt, amelyen nem híreket néz, hanem bármi mást, mert már herótja van a hírektől, amik földtörvényről, elárult választókról és hasonló marhaságokról szólnak, de nem, a királyfi minden áldott reggel újra kezdi, így aztán érthető, hogy ő egy pillanatra kijött a béketűrésből, de tényleg csak egy pillanatra, épp ezért teljesen érthetetlen, hogy a szomszéd mért kezdte el verni a falat, ez jutott eszébe, és így nem sikoltott, csak nézte a békát. Nézte, és egyszerre meglátta. Meglátta a béka szemében a királyfit. Nem, nem a királyfit, hiszen a királyfi magas volt, szőke, kék szemű, és legfőképp örökifjú. A béka szeméből visszatükröződő valaki viszont kevésbé volt szőke, még kevésbé kék szemű és a legkevésbé sem magas, mi több örök ifjúsága is némileg megkopott, mint egy sokat hordott nagykabáté. Vagyis nem a királyfit látta meg a béka szemében, hanem magát a békát. A békát, aki lehet magas, szőke és kék szemű, mégis béka marad. Béka és ez mindent megmagyaráz. Megmagyarázza a rengeteg királyfihoz nem illő balfékséget, a reggeli türelmetlenséget, amivel nem hagy időt a felébredésre, azt, hogy nem képes kitölteni egy szerencsétlen adóbevallást, állandóan elfelejt kezet mosni pisilés után, és nem tud biciklizni, holott manapság már minden valamirevaló királyfi fehér biciklin közlekedik. Legfőképpen pedig azt, hogy legalább annyira él a múltban, mint a jelenben, hiszen a béka kétéletű. Ez az, gondolta a királylány a béka szemébe bámulva, ez az, így már minden érthető. Minden érthető és sokkal inkább elfogadható. Egy béka már csak ilyen: béka. És a békától ne várja az ember (vagyis királylány), hogy királyfi legyen. Uncsi is lenne, gondolta a királylány, aki néha már gondolkodni is édinyelvben gondolkodott, uncsi is lenne, annyi királyfi van. Annyi királyfi van, aki szőke, magas és kék szemű, és fárasztóan örökifjú. Kell az, hogy múljon az idő abban, akit szeretünk, mert így válik

196 196 1 művek 2 esendővé, olyanná, akiért aggódni érdemes. Mit aggódjon az ember (vagyis királylány) egy magas, szőke és sebezhetetlenül kék szemű királyfiért? Aggódjon érte a sárkány, hogy lesz-e, aki levágja a viszkető nyakáról a hét fejét. Na de én, királylány, gondolta a királylány, nem tudok aggódni érte. Ellenben egy ilyen békáért, aki se nem magas, se nem szőke, se nem kék szemű, mi több olyannyira nem örökifjú, hogy állandóan azon siránkozik, fáj a térde és nem tud menni focizni, mert negyven felett már kopik a porc, meg hogy kopaszodik és inkább teljesen lenyíratja a haját, amitől úgy néz ki, mintha jobboldali radikális lenne, ami annyira kiakasztó, hogy az ember (vagyis királylány) legszívesebben felemelné a hangját, azt viszont nem lehet, mert átdörömböl a szomszéd, így inkább csak nézni kell rá, bele a szemébe, és ott meg kell látni a békát, meg kell látni azt, aki se nem szőke, se nem magas, se nem kék szemű, viszont mindennel együtt, ha éppen megállja az ember, hogy ne emelje fel a hangját és így ne dörömböljön át a szomszéd, lehet érte aggódni, lehet érezni iránta olyasmit, amit egy királyfi iránt lehetetlen. Erre gondolt a királylány, és megcsókolta a békát, aki erre visszaváltozott királyfivá. 77. Ezek a mesék a kezdeti idők felolvasásait helyettesítették, amikor a férfi, aki szerelmes volt a saját hangjába, elalvás előtt egy-egy regényfejezettel vagy novellával ringatta álomba a feleségét. Akkoriban tényleg volt a hangjának varázsa, amellyel hatni tudott rá, ahogy testének és szellemének minden egyes megnyilvánulásával hatott. Nem más ez, mint puszta kémiai hatás, amely bizonyos ingerszükséglet miatt az agyban az erre érzékeny embereknél kiváltódik. A nőnek akkor erre volt szüksége, mert ezek az ingerek megszűntek létezni a korábbi kapcsolatában, a koffeinmentes kávé megszokása már kezdett kevéssé válni számára, szervezete valódi függőségre vágyott. Ez így persze túl steril, s mint minden tudományos megállapítás egyoldalú. A tudománynak mindenre van magyarázata, amire pedig nincs, arról olyan tudományos pedantériával hallgat, mintha a hallgatás lenne a magyarázat. A szerelemre nincs magyarázat, hiába tudjuk működését kémiai szinten diagnosztizálni. A szerelemben igenis tükröződik valami a lélekből, ha megfoghatatlanul is, tudománytalanul. A nő azért szeretett bele a férjébe, mert kifáradt az előző párkapcsolata, és alkatilag szüksége volt egy újra, különben elszáradt volna, mint egy locsolatlan növény. A férfi azért szeretett bele a nőbe, mert évek óta egyedül élt, és úgy ápolta magában egy új párkapcsolat vágyát, ahogy magányos emberek a féltett szobanövényeiket. Ez így lélektanilag megmagyarázható. De arra nincs magyarázat, hogy miért éppen egymásban találták meg azt, amit (vagy akit!) kerestek. Mert a férfinak olyan hangja volt felolvasás közben, mint egy vidéki művelődési házakban versösszeállításokkal haknizó fővárosi színésznek. Igen, de a színészbe mégsem szeretett volna bele a nő. Mert a nő egyik metszőfoga egy gyermekkori

197 1 művek baleset következtében műfog volt, ami sajátos bájt kölcsönzött a nevetésének. Igen, de másnál ezt a férfi egyszerű foghibának tartotta volna. Kémia. Igen, de Igen. De. Amire nincsen magyarázat, azt magyarázat nélkül kell elfogadni, mint bizonyos természetfölöttinek vélt, vagyis a természet valódi jellegéhez tartozó jelenségeket. 78. Tudod, az a furcsa, ha Simóra és Julira gondolok Ők tényleg léteznek. Hogy érted? Hogy vannak. Persze, ezt mondja a történet is. Nem, nem. Nem virtuálisan. Igazából. Igazából hogyan? Hát úgy, hogy Nehéz ezt elmondani. Ha rád gondolok. Ha rájuk. Szóval Szóval? Mondjad már! Mondom, csak nehéz. Még magamnak sem mondtam ezt el. Csak van. Van bennem. Vagyis van. Micsoda? Hát az, hogy hiába vagyok vele, ha arra gondolok, hogy gyerek Ha gyerekre gondolok, az Simó és Juli. Vagyis te. Ez nagyon szép. Csak hát Simó és Juli nincsen. És én sem vagyok. Csak itt. De. Te is vagy. És ők is. Vagytok. Ha arra gondolok, hogy gyerek, csak ti vagytok. Vagyis nem vagyunk. Nem tudom, mire akarsz kilyukadni. Igazából én sem. Pedig pontosan érzem. Akkor jobb lenne megfogalmaznod. Csak az van, amit el tudsz gondolni és ki tudsz mondani. Ebben tévedsz. Azt sem gondoltam el, és még kevésbé mondtam ki, hogy elhagylak. Ez baj. Félsz a saját gondolataidtól, a szavaktól meg végképp. Nem tudom, baj-e. Én mostanában egyre kevésbé bízom a szavakban. Pedig nélkülük semmi sincs. Minden egyéb csak ősköd. Nem hiszem. Én például tudok Simóról és Juliról. És így rólad is. Ez kevés. Ha nem mondod ki, annyi mintha nem tudnál. Lehet, hogy jön majd az is. Egyelőre ez van. A szavakat nem lehet elkapkodni. Akkor addig hallgatni kell.

198 198 1 művek 2 Egy júliusi este Álomkórász feldúltan indult el a belvárosból, mert a nagymama meghalt az idősek otthonában. Fel volt dúlva, mert a nagymamának nem lett volna joga meghalni. Neki, Álomkórásznak, még dolga volt vele! Sürgős dolga, elintézetlen dolga, meg kellett volna tanítania őt az életre! Amit nem tett meg, amíg együtt éltek, amíg együtt voltak a hatalmas belvárosi lakásban a nagypapa halála után. Mert addig nem lehetett a nagypapa történeteitől, amelyek úgy beszőtték közös létezésüket, mint egy háló, amelyből lehetetlen kibogozódni. Nem, a nagypapa idején nem lehetett a nagymamától élettanácsokat kérni. Akkor azt gondolta az ember, hogy a nagypapa látja el életre szóló jótanácsokkal a történeteivel, amelyek színesek voltak, mint a szivárvány és változékonyak, mint a tavaszi égbolt. A nagypapa történetei a szóbőség állandó áradásával beszéltek az életről, legalábbis a nagypapa életéről, amelyből Álomkórász megpróbálta kihallani a tanulságokat, ám ezek a tanulságok nem voltak egyértelműek, sőt Álomkórásznak gyakran az volt az érzése, hogy nem is lehet tanulságokat levonni ebből az állandó áradásból. Mintha egy megáradt folyóból próbálna halat meríteni az ember. Így mesélt, és aztán így halt meg a nagypapa, két mondat között félúton, az előszobában, mintha csak egy pontosabb kifejezést keresne története folytatásához. Egy történethez, amely soha nem fejeződik be, hiába próbál pontot tenni a végére a halál. A nagymama viszont hallgatott, és nem lehetett sohasem tudni, hallgat csupán, vagy rejteget valamit a hallgatása mögött. Egy életen át hallgatott a tűzhely előtt, miközben főzte a pacalt vagy a pejslit, amit aztán felszolgált a nagypapának, aki beszélt és Álomkórásznak, aki hallgatott, hallgatta a nagypapát és hallgatta önmagát, egyvalakit nem hallgatott csupán, a nagymamát, mert eszébe sem jutott, hogy a hallgatásból is ki lehet hallani valamit. Így éltek, amíg meg nem haltak. Amíg meg nem halt a nagypapa a nagymama pedig el nem kezdett beszélni. Mert a nagypapa halála után a nagymama egyszerre beszélni kezdett, mint akinek véget ért a hallgatási fogadalma. Lassan kezdett beszélni, mint aki még tanulja a szavakat, de aztán gyorsan belejött. Miről beszélt? Nem tudni. Legalábbis Álomkórász nem tudta. Nem figyelt oda. Másra figyelt, a világra figyelt, a feleségeire figyelt, legalábbis azt hitte, figyel rájuk. Leginkább azonban csak önmagára figyelt. Görcsösen figyelt önmagára, annyira görcsösen, hogy egy idő után már valójában önmagát sem hallotta. A nagymama beszédéből mindenesetre mit sem hallott meg, kivéve azt, amikor kását kért, vagy teát. Bár ezt sem annyira hallotta, mint inkább tudta, ösztönösen. Aztán a nagymama elment az otthonba, vagyis elvitték, és attól kezdve Álomkórász már csak heti egy alkalommal nem figyelt rá, amikor meglátogatta Remetén. Itatta, etette, öltöztette, tolószékben megsétáltatta a hatalmas parkban, és közben kérdéseket tett fel neki ( Tényleg?, Zoli bácsi?, Már megint rád nyitott a klotyón?, Na ne mondd, De rácsaptad az ujjára az ajtót, ugye?, Helyes ), válaszolgatott neki, sőt mesélt is, mi újság a második feleségével, milyen remekül élnek, mennyire más minden, mint az első asszonnyal, csak éppen arról nem beszélt, hogy nem nagyon látja, mert nem jár haza. Erről nem beszélt, mert ezt nem illendő egy százéves nagyival megosztani. Hisz meg se értené. Annyira

199 1 művek más minden. Posztmodern idők posztmodern dalai. A régi idők ősöreg nagyija még azt hiszi - mit is hisz? Például hisz Istenben. Ez szép, derék. Csak higgyen. Járjon a rózsafüzérkörbe (ahová járókerettel el tud botorkálni), meg a vasárnap misére (ahová Álomkórász anyja tolja át kerekesszékben). És tudja meg a részleteket az egyházi válásról, amelyet aztán folyton emleget az unokájának. Mert ez volt hosszú idő után az első, amit Álomkórász meghallott. Nem volt nehéz, a nagymama annyit mondta. Mondta csak mondta, újra mondta. Mintha ez lenne az egyetlen lényeges közlendője. Mintha nem maradt volna számára más küldetés a földi létben, minthogy az unokája elváljon egyházilag is az első asszonyától. De miért? Mi az istent akart ő ezzel a hülye válással? Csak magát a válást, hogy Álomkórász az Úristen előtt ne legyen tovább hozzákötve ahhoz a nőhöz? Na de a nagymamának, az ő igazi hitével pontosan kellett tudnia, az Úristen mennyire nem aktakukac, aki papírkötegeket rakosgat egy poros irodában fent az égben, és az alapján hoz majd utolsó ítéletet, hogy ki kihez kötötte magát egyházilag a földi életben. Istennek nincs vallása, hogy ilyen hülyeségekkel törődjön. És ezt a nagymamának, aki megélt egy s mást élete száz esztendejében, is pontosan kellett tudnia, még ha nem is egészen így látta a dolgot. Na de akkor mit akart a nagymama a válással? Lehet, hogy nem csak a válást magát? Meg kellett volna kérdeznem tőle, és erre nem meghalt?!, dühöngött Álomkórász, miközben a metró felé sietett. A remetemagdolnai öregek otthonának kis szobájában, amely olyan volt, mint egy zárda cellája, s ez illett is a nagymamához, a nagymama úgy létezett benne az utolsó években, amiket itt töltött, mint aki otthon van, végre hazatalált, mert persze otthon volt a hatalmas belvárosi lakásban, ahol a fél életét töltötte, ami száz év esetében nem elhanyagolandó időtartam, de az otthonban végre tényleg otthon volt, körülvéve rózsafüzéres barátnőkkel meg Zoli bácsikkal, amit a hatalmas belvárosi lakásban tényleg bajos lett volna megszervezni, különösen hogy ott voltak az ápolónők meg a mórok, nem, az ott nem ment volna, nagyon szerencsés ötlet volt ez az otthon, legalábbis erre gondolt Álomkórász, amikor a nagymama séta közben, vagyis amikor Álomkórász a remetemagdolnai templom parkjában tologatta, néha szerényen, halkan, elábrándozva megemlékezett a hatalmas belvárosi lakásról, sőt időnként azt is hozzátette, hogy ezek szerint ő már nem látja viszont, amire Álomkórász soha nem reagált, de csípőből, mint egy jogos önvédelemből tüzelő pisztolyhős, azt gondolta, jó neked itt, nagyi, van itt neked minden, ami kell, rózsafüzérkör meg Zoli bácsi, ezt gondolta és tolta tovább a nagyit az ösvényeken, és talán még neki sem tűnt fel, hogy a megszokottnál gyorsabban kanyarodtak vissza az otthon felé, és hogy nem szóltak már egymáshoz, míg vissza nem értek a nagyi szobájába, ami olyan volt, mint egy cella, s ahol most, amikor a nagyi már meghalt és Álomkórász éppen odaért, Álomkórász anyja egy karosszékben ült, egy ápolónő a homlokát törölgette, míg az ágyon kiterítve ott feküdt a nagyi. Nem, nem volt kiterítve. Úgy feküdt ott, mint bármikor szunyókálás közben, még takaró is volt rajta, meg ne fázzon, vagy inkább, hogy ne fázzon halálában. Álomkórász anyja pedig ott ült a karosszékben, halottsápadt volt, mintha ő halt volna meg, nem is

200 200 1 művek 2 az édesanyja, aki sokkal kevésbé volt sápadt, ahogy ott feküdt az ágyon. Sőt, a nagyinak egész jó kis színe volt, mintha a halál kifejezetten jót tett volna neki. Mi történt?, kérdezte Álomkórász az anyjától, vagy inkább az ápolónőtől. Semmi, semmi, csak egy kis múló rosszullét., válaszolta gyorsan az ápolónő, ami némileg úgy hangzott Álomkórász számára, mintha a nagyanyjáról beszélne, semmi, semmi, egy kis múló haláleset, nem kell akkora feneket keríteni neki, harmadnapra úgyis feltámad. Álomkórász odalépett az anyjához, de közben fél szemmel a nagyanyját nézte. Mintha megnőtt volna holtában. Az egészen pinduri, töpörödött vénasszony, akiről minden látogatás előtt azt hitte, majd keresnie kell, hogy egyáltalán megtalálja a cellájában, és az lesz a vége, hogy egyszer majd nem találja már meg, csak a reszkető hangocskája hallatszik még valahonnan, míg el nem oszlik az is most, ahogy ott feküdt, nagynak tűnt, meglepően nagynak, igazi nagymamának, akinek a méretei halálában teljesednek ki igazán. Mi van veled?, kérdezte Álomkórász az anyjától, akit már nem törölgetett az ápolónő, sőt már magukra is hagyta őket. Nem tudom, felelte Álomkórász anyja, elszédültem, vagy nem is tudom. Le kellett ülnöm. Pedig hidd el, minden rendben van. És beszélni kezdett. Álomkórász anyja beszélt a délutánról, amikor szokás szerint eljött a nagymamához, ebéd után, az alvása után, és amikor ideért, akkor még beszélgettek is, a nagyi teljesen jól volt, legalábbis a maga módján, inni persze ma sem ivott semmit, de miután évek óta nem ivott már, ennek nem volt jelentősége, enni viszont, ahogy ő maga mesélte, egész jól evett, kelkáposzta főzelék volt ebédre, amit nagyon szeret, plutyka úgy hívja, úgy hívták a nagypapával, de hisz Álomkórász ezt tudja, szóval plutykát evett ebédre, aztán aludt egy jót, sőt álmodott is, de hogy mit álmodott, arra már nem emlékezett, ahogy az utóbbi időben mindig álmodott valamit, bőségesen, áradóan álmodott az elmondása alapján, sőt mintha ezek az álmok elevenebbek lettek volna, mint az ébren töltött időszakok élményei, és mindig lelkesen beszélt az álmairól, amelyekből foszlányok maradtak meg, több nem, s kezdte mondani hamiskás mosollyal a nagyi, hogy kislány voltam, volt az a fodros ruhám, emlékszem, ami Vásárhelyen, amikor a bálban, eddig tartott a történet az álomról, aztán látszott a nagyin, hogy többre nem emlékszik, vagy csak nem akar többet mondani, nem akar, mert az egy másik élet, és így inkább Vásárhelyről és a fodros ruháról beszélt, a fodros ruháról, amelyet valamikor réges-régen valóban viselt, már ha nevezhető valóságnak Vásárhely és az egykori fodros ruha, amely azóta már régen az örök ruhamezőkön pihen, így mesélt most is az álmáról, vagy inkább csak arról, hogy álmodott, de aztán másra terelte a szót, pisilnie kellett, s ez, noha szobavécé volt a cellában, de a nagymama, hacsak tehette, nem használta, külön programot jelentett Álomkórász anyjával, amíg kibandukoltak a vécére, ami ott volt a folyosó végén, alig néhány lépés, de a nagymamának, s így az őt kísérő lányának ez valóságos kirándulásnak számított, s úgy is tették meg, mint egy valóságos kirándulást, mintha a Vásárhely környéki hegyekben töltenék éppen a vasárnap délutánt, fák és bokrok között, nem pedig Böbe baba díszkíséretét próbálnák nem tu-

201 1 művek domásul venni, így vonultak most is ki a vécére, ahol ilyenkor nem volt Zoli bácsi, nyilván a folyosó végéről leste bánatos tekintettel, hogy most nem csapódhat rá az ujjaira a vécéajtó, kimentek a vécére, de a nagymama nem tudott pisilni, ez furcsa volt, de nem rendkívüli, előfordult már ilyen, visszatértek hát a cellájába, a nagymama lefeküdt az ágyra, bár inkább Álomkórász anyja fektette le, mert fáradt volt, nagyon fáradt, mintha végletesen kimerítette volna a vécére tett kirándulás, de ez sem volt rendkívüli, sőt igazából a nagymamánál már semmi nem számított rendkívülinek, pontosabban persze, ha egy perc alatt egyedül megjárta volna a vécét, annak számított volna, no de erről nem volt szó, sőt fáradtságról volt szó, nagy-nagy fáradtságról, fekvésről volt szó és pihenésről, meg arról, hogy takarja be a lánya, mert kicsit fázik, és tegyen föl Mozartot. Álomkórász anyja tudta, mit kell feltennie, mert volt bár több Mozart-cd-je is a nagyinak, amiket tőle kapott, ahogy a lejátszót is, amin leginkább rádiót hallgatott, a katolikus rádiót, már ha sikerült bekapcsolnia és nem elállítania az előre beprogramozott adót, már pedig gyakran nem sikerült, s olyankor mindig csendes lemondással várta a lányát, hogy már megint nem sugároznak adást, volt több Mozart-cd-je is, de közülük mindig csak egyet akart hallgatni, egy kis kamarazenei összeállítást, amin vonósnégyesek, triószonáták, fuvolaművek és más hasonlók voltak, a nagyi csak ezt akarta hallgatni, Mozart ezt jelentette számára, ki tudja, miért, talán ez is valami vásárhelyi emlék volt, vagy talán a nagypapával hallgatták közösen valamelyiket, nem tudni, nem pontosította, csak az volt a lényeg, hogy mindig ez menjen, nem unt rá soha, így aztán Álomkórász anyja föltette a lemezt, Mozartot, és közben leült olvasni, mert látta a nagymamán, hogy nem akar beszélni, ami furcsa volt, de nem rendkívüli, volt olyan, hogy a nagymama csak a lánya jelenlétét akarta, többet nem, hiába lett magához képest szószátyár a nagypapa halála után, bőbeszédűvé azért nem lett, és csak feküdt a nagymama az ágyon, hallgatta Mozartot, s közben Álomkórász anyja olvasott, aztán amikor lejárt a lemez, a nagymama csak annyit szólt, újra, és Álomkórász anyja újra feltette a lemezt, majd még háromszor, összesen tehát ötször ment le a délután, vagy inkább már este folyamán, de az ötödiket a nagymama már nem biztos, hogy hallotta. Ugyanis, mondta Álomkórász anyja, egyszer csak azt vettem észre, hogy másként lélegzik. Elkezdett sípolva lélegezni, mint aki nem tudja már rendesen venni a levegőt. Kérdeztem tőle, baj van-e, de nem válaszolt. Pedig magánál volt, vagy legalábbis még nem volt máshol. Nem volt még egészen máshol. Akkor kimentem szólni az ápolónőnek, aki bejött, megnézte, és azt mondta, ne aggódjam, és hogy hívja az orvost. Ez némileg vicces volt, ez a kívánsága, hogy ne aggódjam, miközben ő orvost hív, de én tényleg nem aggódtam. Szólt Mozart, én ott voltam mellette, ő pedig szép lassan ment el. Mert akkor megértettem, hogy elmegy. És hogy ez rendben van. Álomkórász anyja még mindig sápadt volt, amikor befejezte az elbeszélést, de már kezdte visszanyerni a színét, miközben az ágyon fekvő nagymama pedig szép lassan kezdte elveszíteni a sajátját, mintha csak a lányára hagyná örökül. Álomkórász ott állt, nézte őket, és arra gondolt, amit az anyja mondott, hogy rendben van, minden rend-

202 202 1 művek 2 ben van, és benne is kezdett valamelyest oszladozni az ellenérzés. Nem, rendben talán nincsen, a nagymama úgy halt meg, hogy ő nem beszélhetett vele, nem tanította meg az életre utolsó erejével, de ez van, el kell fogadni, az a lényeg, hogy az anyja érezze rendben lévőnek a dolgokat, a többit neki, Álomkórásznak kell megoldania saját magával. Igaz, hogy itt maradt nagyanyátlanul, de mégiscsak van egy anyja, aki lassan visszanyeri a színét. Közben kopogtattak, és megjöttek a hullaszállítók. Ugyanazok voltak, a kicsi meg a nagy, Zoro és Huru, Álomkórász felismerte őket, akik annak idején elvitték a nagypapát, és akik a nagymamát is valamivel később kihozták ide az otthonba, tudom, hogy ti vagytok, hiába álcázzátok magatokat, találkozunk majd még néhányszor az életben, gondolta Álomkórász, de mondani csak azt mondta: Jó estét. Köszönjük. Vihetik., és nézte, nézték az anyjával, aki megint egy fokkal sápadtabb lett, mintha a nagymamával együtt az ő színét is elvinnék, nézték, ahogy Zoro és Huru hordágyra teszik a most már újra, sőt talán még jobban összezsugorodott testet (egy gyerek, gondolta Álomkórász, mégiscsak egy gyerek volt már a nagyi, aki eljátszott még egy-két évet itt az otthonban, eljátszotta a szófogadatlant, aki nem, azért sem ivott, eljátszotta a csintalant, amikor Zoli bácsi kezére csapkodta a vécéajtót, és most eljátszotta a halált tegyük hozzá, jól, hitelesen játszotta, semmi kétség, na de talán mégsem tőle kellett volna várni, hogy bárkit megtanítson az életre) és kimennek a szobából. Sírj nyugodtan, mondta Álomkórász az anyjának, aki azonban nem sírt, épp csak kibuggyantak a könnyei, tűszúrástól néhány vércsepp. Aztán Álomkórász hívott egy taxit.

203 ISKOLATÖRTÉNETI EMLÉKEK 4

204 204 1 iskolatörténeti emlékek 2 Iskolánk eredményei az Országos Középiskolai Tanulmányi Versenyeken Neuwirth Gábor oktatáskutató összesítő vizsgálatokat készített a középiskolák 1986 és 2013 között elért OKTV eredményeiről. Ezek eredményeit tantárgyanként és tanáronként közzétette a Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet honlapján, és a legjobb eredményeket elért 97 iskola számára postai úton is elküldte. Számításaihoz az OKTV-n elért egyes helyezésekre a következő pontszámokat adta ,7 0,5 0,3 0,1 Ezen számítás alapján a Trefort tanulóinak és a diákokkal a legjobb eredményeket elért felkészítő tanárainak helyezései láthatók a következő táblázatban. Természetesen az első két oszlopban levő eredmények nem csak a negyedik oszlopban feltüntetett tanárok diákjaitól származnak angol Elekes Katalin Nikolics Noémi biológia Szászné Heszlényi Judit fizika földrajz Kis Kelemen Éva Zsigmond Zsolt Poros András francia Gonda Zita 50. Domokos Katalin kémia Molnárné Csobod Éva 9. Körner Miklósné latin Keresztény Éva 5. Lenkefi Ferencné magyar irodalom Márton János matematika 10. művészettörténet orosz Domokos Katalin spanyol Éltető Péterné 1. Bogdán Krisztina történelem Megjegyzendő, hogy az egyes tanárok eredményeit ha az adott tanár több iskolában is tanított az összes munkahelyén elért eredményei alapján összesítették. A vizsgálat teljes eredménylistája a címen érhető el.

205 1 iskolatörténeti emlékek Az iskola a hatvanas években Dalnokiné Kertész Zsuzsanna 1957-től 1969-ig járt a iskolánkba, nyolc éven át az általános iskolába, négy éven át a gimnáziumba. Később tanár lett, pályája során tizenöt évig iskolaigazgató is volt. Örömmel és készséggel vállalta, hogy fél évszázad elteltével az évkönyv szerkesztőjének elmondja emlékeit arról, hogy milyennek látta iskolánkat a hatvanas években. A beszélgetés során többször utalt arra, hogy elképzelhető, hogy nem pontosan emlékszik néhány tényre, ez az itt leírtakra is vonatkozik. A tanárok és a diákok kapcsolatáról, a nevelésről A mi osztályunk tiszta lányosztály volt, és ennek nagyon örültünk. Csak kevés kapcsolatunk volt a fiúosztályokkal, még úgy is, hogy némelyik ugyanazon az emeleten volt, mint amelyiken a mi osztályunk volt. Maximális tisztelettel viseltettünk a tanáraink iránt, akik az iskolában mindig megtartották a három lépés távolságot, de tudtuk és éreztük, hogy bármivel megkereshetjük őket, bármikor fordulhatunk hozzájuk segítségért. A magánéletük rejtve maradt számunkra, bár egyes magánéleti történésekről tudtunk, hiszen ezek valamiképpen nyílt titoknak számítottak, de ezekkel nem sokat foglalkoztunk. A férfi tanárok magáztak bennünket, a női tanárok tegeztek, és ez teljesen természetes volt. Erős volt bennünk az az érzés, hogy a tanulás mellett nevelői hatásoknak is alá vagyunk vetve. Ezek közül az egyik legerősebb az volt, hogy legyen határozott személyiségünk. Ha valami miatt megszidtak bennünket, azt mindig erkölcsi alapon tették, ilyenkor például a tisztességre vagy az emberségre hivatkozva ítélték meg tetteinket. A nyári úttörőtáborokban kötetlenebb körülmények között kissé közelebbről is megismerhettük a tanárokat. Nagyon jó élmény volt például az, hogy együtt főztek a tanárok és a diákok. Életszemléletben abszolút racionalitásra neveltek. Értelmiségi létre, értelmiségi pályára készítettek fel. Színházba, moziba kell járni, olvasni kell, érdeklődni kell a kultúra különböző területei iránt ez a hatás igen erős volt a tanárok részéről. Az órákon az egyes tárgyakból mindig mindent tudni kellett. A nevelés légköre nagyon nyitott és empatikus volt. A humán területek, tantárgyak erősebbek voltak a természettudományos tárgyaknál, de lehet, hogy csak azért érzem így, mert a mi osztályunkban a humán szakos tanárok hagytak mélyebb nyomot. Ugyanakkor Körner Éva néni igen jó tanár volt, kitűnően tanította a kémiát. Osztályfőnökünknek, Varsa Verának nagyon sokat köszönhettünk, nagyon szerettük őt. Csatáry Mária is kitűnő tanár volt. Nagyon szerettük a kórust is, tudtunk is jól énekelni. Általános iskolában Székely Tiborné, gimnáziumban Serényi Emma vezette az énekkart, nekik köszönhetem, hogy a zene szeretete azóta is megmaradt bennem, és a zenei képzettségemből sokat profitáltam később. A rajzzal, a képzőművészettel már

206 206 1 iskolatörténeti emlékek 2 más volt a helyzet. Érdekes egyébként, de fiatal tanár kevés volt, négyre emlékszem, Zöllner Helgára, Honti Máriára, Varga Lászlóra és Glatz Jánosra. Varsa Vera is csak a harmincas évei közepén járhatott, amikor bennünket tanított. A kommunista ideológia nem volt téma az iskolában, csak amennyire nagyon muszáj volt. Nem volt semmi kommunizmusellenesség. Többnyire tudtuk, hogy kik a hithű [kommunista] tanárok, de ezzel nem foglalkoztunk, lényegesebb volt, hogy ki milyen tanár. A hithű tanárok is többnyire jó tanárok voltak. Egyáltalán nem volt könynyű egy tanárnak a Trefortba kerülni, de jó néhányukról tudtuk, hogy az egyetemről azért kerültek az iskolába ( büntetésből ), mert nem voltak elég párthűek. Ilyen volt például Szávai Nándor, Nagy Ferenc és Németh József és talán Tóth József is, aki egy nagyszerű földrajztanár volt. Mindezeknél azonban sokkal lényegesebb volt az iskola nagyon nyitott, haladó szellemisége. Napra kész tudást kaptunk. Azt hiszem, 1960 körül fedezték fel a DNS-t, és mi 67-ben már tanultunk róla (Götz Gusztávné óráin), mind a mai napig tudom a DNS-t alkotó aminosavakat. Az iskola szellemiségét tükröző történetek A november 7-i műsort többnyire a diákok állították össze. Azt persze előzetesen mindig meg kellett mutatni egy felelős tanárnak, aki megítélte, hogy az bemutatható-e, előadható-e. Egy alkalommal az az ötletünk támadt, hogy lépjen fel a műsorban egy beat-zenekar. Ez a hatvanas években lehetetlen és elképzelhetetlen lett volna, ezért finomítottunk az ötleten, és arra jutottunk, hogy pol-beat legyen a műfaj. Bátorságunknak megvolt az eredménye, elfogadták az ötletünket! Nagyon nagy dolog volt abban az időben, hogy egy pol-beat zenekar melynek a vezetője egyébként a párhuzamos osztályba járt felléphetett az iskolában a nagy októberi szocialista forradalom emlékére rendezett iskolai ünnepségen. A gimnázium harmadik évében egyik osztálytársunk azt találta ki, hogy ír egy musicalt az Antigoné alapján. És megcsinálta! Nem tudtuk, hogy a tanárok mit fognak szólni hozzá, de bíztunk benne, hogy nem lesz nagyon ellenükre, ha azzal a szándékkal állunk elő, hogy előadnánk a darabot az iskolában. Az egyik osztálykiránduláson bemutattuk a musicalt az osztályfőnökünknek, Varsa Verának és a kísérő tanárnak, Szávai tanár úrnak, és nagyon tetszett nekik. A musicalt ismert slágerekből állítottuk össze, és az egész darab hűen tükrözte az Antigoné mondanivalóját, lényegét, de emellett nagyon vicces is volt. Feloldott bennünket. A darab olyan jól sikerült, hogy többször is elő kellett adnunk az iskolában a diákoknak, ezeken az előadásokon persze a tanárok is jelen voltak. Lemezt is csináltunk, amit mind a mai napig őrzünk. Révész Ili néni akkoriban rendszeresen szervezett nyári táborokat, melyek úttörőés KISZ-tábor néven futottak. Első gimnazista koromban magam is részt vettem az

207 1 iskolatörténeti emlékek egyiken. Minden nap az úttörő csapatzászló felvonásának ceremóniájával kezdődött. A zászlóba ez a felirat volt (korábban) belevarrva: A dolgozó népért, a hazáért, Rákosival előre! Már az első nap észrevettük, hogy a Rákosival szó ki van szedve a zászlóból, de a nyoma még látható volt. Értetlenül álltunk a helyzet előtt, és néhány nap elteltével szóvá tettük a táborvezető tanároknak, hogy miként lehet csak úgy egy tábori zászlóval ezt megcsinálni. Azt tudtuk már akkor, hogy Rákosi Mátyás a közelmúlt történelmének egy elítélendő alakja volt, nem az ő nevét hiányoltuk. Az az ellentmondásos helyzet zavart bennünket, hogy arra neveltek, hogy a zászlót komolyan kell venni, most pedig úgy tűnt, hogy éppen a tanárok nem veszik azt komolyan. Mit ér az a zászló, amelyikkel ezt meg lehet csinálni? Kisebb vita után a tanárok belátták, hogy helyesebb, ha ezen régi zászló helyett elhozzák az iskolából az akkor aktuális úttörő csapatzászlót, és ezt meg is tették. Óriási dolognak tartom, hogy 1966-ban (!) a Trefort tanárai tudtak annyi méltányosságot gyakorolni és megbecsülést mutatni a diákság felé, hogy egy ilyen helyzetben nemcsak igazat adtak nekünk, hanem ezt még a tetteikben is kifejezésre juttatták. Végül is tőlük tanultuk, hogy el kell tudnunk mondani a véleményünket, ki kell tudni állni az igazunkért, adott esetben még a felnőttekkel szemben is. Egyetlen zongora volt az épületben, az aulában. Az egyik osztálytársunk kitűnő zongorista volt, és egy időben rászoktunk arra, hogy a szünetekben, vagy a tanítás után az egész osztály betódult az aulába, ahol ez a lány Illés-slágereket játszott, mi pedig teljes örömben és felszabadultságban, teli torokból énekeltünk. Zengett az iskola! Nagy szó volt, hogy ezt megengedték nekünk. Egyszer napközis voltam egy hónapon keresztül. Az egyik délután egy teljesen szokatlan és váratlan tettre ragadtattam magam, bár akkor nem éreztem, hogy ehhez különösen nagy bátorságra volt szükségem. Egy kialakuló betegség miatt beszélni szerettem volna telefonon édesanyámmal. Bekopogtam a tanári szobába, és azt mondtam, hogy fel kell hívnom az anyukámat telefonon. Nem küldtek ki, nem mondták azt, hogy majd a napközis tanárnő beszél az anyukámmal, nem mondták azt, hogy egy diák sosem telefonálhat a tanári szobából. Nem. Megengedték. Azt nem tudom, hogy a hirtelen meglepetéstől-e, vagy abból a nevelési elvből kifolyólag, hogy a diák tanuljon meg a felnőttek előtt is úgy szólni, hogy az méltányolható legyen. Végül is erre tanítottak. Több évtizedes pedagógusi tapasztalattal azt mondhatom, hogy jó tanárok teszik a jó iskolát, és a Trefort azért volt jó iskola, mert ez az elv megvalósult benne. Tényleg fantasztikus iskola volt, és hallom több helyről, hogy most is az. Szívből gratulálok minden tanárnak és persze a gyerekeknek is!

208 208 1 iskolatörténeti emlékek 2 Képriport Révész Gáborné 1959-ben került az iskolába, ettől kezdve 1987-es nyugdíjba vonulásáig igazgatóhelyettes volt, pszichológiát és filozófiát tanított tól tizenöt egymás utáni nyáron szervezett és vezetett nyári táborokat. Ezekben az úttörő- és KISZ-táborokban az általános iskolások és a gimnazisták is részt vettek, alkalmanként körülbelül száz diák. Helyszínek: 1960 Horány, 1961 Porva-Csesznek, 1962 Salgóbánya, 1963 Balatonszepezd, 1964 Királykút, 1965 és 1966 Szár, 1967 Klastrompuszta, 1968 és 1969 Balatonakarattya, ezután újra Szár következett többször, végül 1974 Tiszakécske. Révész Gáborné mellett a következő tanárok vettek részt legalább két alkalommal a táborok vezetésében: Dringó László, Glatz János, Gulyás Sándorné, Honti Mária, Pálvölgyi Mária, Reményi Gusztávné, Stéger Hajnalka, Varga László, Vörös László. Rendszeres vendég volt Fehérvári Gyula igazgató. Az itt látható, ezekben a táborokban készült képek (a többségük 1967-es) Révész Gábornénak mind a mai napig megőrzött fotóalbumából valók, az ő hozzájárulásával tesszük itt azokat közzé. Ezúton is köszönjük Ili néninek, hogy ezt lehetővé tette. A fényképeket Makay Gusztáv készítette.

209 1 iskolatörténeti emlékek 2 209

210 210 1 iskolatörténeti emlékek 2

211 1 iskolatörténeti emlékek 2 211

212 212 1 iskolatörténeti emlékek 2 Tíz év érettségi statisztikája Hosszú évek előkészítő munkálatai után 2005-ben vezette be az oktatási kormányzat az azóta is működő érettségi rendszert. Eddig tíz évfolyam tett középszintű és emelt szintű vizsgákat. Ennek ürügyén közzé teszünk iskolánk osztályaira vonatkozóan néhány eredményt és adatot. A táblázatokban az osztályokat a betűjelükkel és az osztályfőnökök zárójelben feltüntetett neveivel azonosítjuk. Az emelt szintű vizsgák számának vizsgálatához figyelembe kell venni, hogy 2005-ben de később már nem bizonyos fajta nyelvvizsga egyben emelt szintű érettségit jelentett az adott nyelvből. Minthogy szinte minden diáknak volt ilyen nyelvvizsgája akkor, ezért a 2005-ben dokumentált emelt szintű vizsgák száma főképpen angolból és németből kiugróan magas a későbbiekhez viszonyítva. Emiatt, hogy az összehasonlítás reálisabb képet nyújtson, egyes táblázatokban csak a 2006-tól meglévő eredményeket tüntettük fel. A feltüntetett érettségi átlagok az adott osztály esetében az összes emelt szintű és középszintű tantárgyi jegy összegének és a jegyek darabszámának a hányadosa. A három kötelező tárgyból legjobb eredményt elért osztályok magyar nyelv és irodalom 4, a (Szabó Á.) 4, a (Ferencz G.) 4, c (Mohay P.) 4, c (Szénásiné S. R.) 4, a (Szabó Á.) matematika 4, b (Pentz A. M.) 4, c (Mohay P.) 4, c (Szénásiné S. R.) 4, b (Szilárd G.) 4, c (Bozóki G.) történelem 4, b (Bodó M.) 4, c (Szénásiné S. R.) 4, a (Csapodi Z.) 4, a (Kiss Cs.) 4, a (Csaba O.) 4, b (Pentz A. M.) Legalább 10 emelt szintű vizsga egy osztályban ( ) történelem a (Kiss Cs.) angol a (Fernengel A.) történelem b (Ulrich Zs.) angol c (Mohay P.) magyar b (Szilárd G.) angol a (Csapodi Cs.) matematika b (Pentz A. M.) angol a (Ferencz G.) biológia b (Gombos É.) történelem c (Szénásiné S. R.) matematika c (Szénásiné S. R.) történelem a (Varga Gy.) angol a (Gyertyánfy A.) történelem a (Csaba O.) angol b (Tobisch M.) biológia a (Szabó Á.) matematika c (Mohay P.)

213 1 iskolatörténeti emlékek Az összes emelt szintű vizsga száma és az összegükhöz viszonyított aránya történelem ,2 % matematika ,9 % angol ,3 % biológia ,7 % fizika 92 8,2 % kémia 81 7,3 % magyar 61 5,5 % spanyol 58 5,2 % francia 34 3,0 % német 34 3,0 % informatika 20 1,8 % latin 16 1,4 % orosz 15 1,3 % földrajz 4 0,4 % társadalomismeret 3 0,3 % testnevelés 3 0,3 % finn 1 0,1 % rajz és vizuális kultúra 1 0,1 % Az egyes osztályok érettségi átlagai, emelt szintű és középszintű vizsgáinak száma átlag emelt közép 12. a (Magyar Tné) 4, b (Kovács K.) 4, c (Gerőcs L.) 4, a (Kiss Cs.) 4, b (Szilárd G.) 4, c (Szénásiné S. R.) 4, a (Körmendy Zs.) 4, b (Varga Gy.) 4, c (Gombos É.) 4, a (Csapodi Cs.) 4, b (Pentz A. M.) 4, c (Szabó Á.) 4, a (Gyertyánfy A.) 4, b (Kubicza J.) 4, c (Pál G.) 4, a (Csaba O.) 4, b (Bodó M.) 4, c (Kutrovácz L.) 4, a (Csapodi Z.) 4, b (Ulrich Zs.) 4, c (Faragó N.) 4, a (Fernengel A.) 4, b (Tobisch M.) 4, c (Bozóki G.) 4, a (Szabó Á.) 4, b (Gedeon G.) 4, c (Szénásiné S. R.) 4, a (Ferencz G.) 4, b (Gombos É.) 4, c (Mohay P.) 4,

214 214 1 iskolatörténeti emlékek 2 Az emelt szintű vizsgák száma évfolyamonként és évenként magyar történelem matematika fizika kémia biológia földrajz angol német francia latin spanyol orosz informatika finn 1 rajz és vizuális kultúra 1 társadalomismeret 2 1 testnevelés 1 2 eszperantó 1 olasz 1 összesen

215 AZ ISKOLA ALAPRAJZA 4

216 216 1 az iskola alaprajza 2 III. em a III. em b term. tud. labor 1 fiú WC kémia tanári laboráns term. tud. labor 2 előkészítő vegyszerek II. em c II. em. 7. német tanári II. em b II. em b fiú WC II. em c angol tanári D nyelvi terem III. em a III. em c III. em c III. em c lépcső lift biológia tanári földrajz tanári Kodály terem II. em a II. em c lépcső lift zsibongó C nyelvi terem biológia terem biológia szertár öltöző leány WC öltözők testnev. tanári tornaterem leány WC HARMADIK EMELET MÁSODIK EMELET

217 1 az iskola alaprajza I. em. 12. info I. I. em b I. em. 7. rajz, ének terem I. em. 8. rajz, ének tanári I. em a I. em a I. em b I. em. 13. fizika terem fizika labor szerver I. em b fiú WC lépcső lift büfé A nyelvi terem leány WC I. em. 14. felvételi előkészítő II. nyelv tanári pszich. és esti isk. testnevelés tanári autóbejáat fizika tanári fizika szertár I. em a tört. tanári B nyelvi terem igazgató nagy tanári titkárság bejárat matematika tanári könyvtár öltözők közlekedő személyzet raktár ig. helyettes másoló irattár tanári WC ig. helyettes info II. gazdasági irattár tanári konyha magyar tanári lépcső lift zsibongó orvosi szoba tornaterem ELSŐ EMELET FÖLDSZINT

218