Nemere István. Az utolsó bolygó TUDOMÁNYOS-FANTASZTIKUS KÖNYVEK. A borítót és a grafikákat készítette: Herpai Zoltán

Méret: px
Mutatás kezdődik a ... oldaltól:

Download "Nemere István. Az utolsó bolygó TUDOMÁNYOS-FANTASZTIKUS KÖNYVEK. A borítót és a grafikákat készítette: Herpai Zoltán"

Átírás

1 Nemere István Az utolsó bolygó TUDOMÁNYOS-FANTASZTIKUS KÖNYVEK A borítót és a grafikákat készítette: Herpai Zoltán Nemere István, 1986

2 1. A szél átrohan a hegyen, aztán lecsap a völgyre. Száraz por kavarog, felhőkbe verődik, erdőkre hullik. A sivatagot csak egy mély szakadék választja el az erdőtől; ezekről a domboldalakról régen lepusztultak a fák, elsárgult a föld, szabad préda lett. Eső errefelé ritkán veri a földet; a szakadék túloldalán az erdőt egy kis búvópatak élteti, vize csak ritkán bukkan a felszínre, és eltűnik ismét. A szél erőre kap, továbbrohan. Megtépi a fák kékeszöld koronáját. A völgy védtelen, hát a szél gyakran támadja. Az apró bokrok kemény száraikkal mélyen kapaszkodnak a talajba, gyökerük megfeszül, a szél dühösen csavargatja őket, hiába. Éles szélű füvek hajlanak meg előtte, alázatos tenger, ellenük semmit sem tehet, hiszen már szellő előőrsei közeledtére is lefekszenek, a talajra lapulnak, akárha nem is lennének. A rét hát nem ellenfél; továbbrohan. Fiatal, vékony fákat csavar ki, reccsen a még gyenge kéreg, ágak, tüskék, levelek, virágok hullanak le holtan. A sivatag pora sárgára festi ezt a szelet, ha valaki élne errefelé, ebből tudná: délről jött. Bármerre is csatangolt közben, akárhány kiálló hegycsúcson változtatott is irányt, a homok elárulná. De erre nem él senki. A következő hegy mögött a sárga szél kék széllel találkozik. A légtömegek összecsapnak, messziről nézve el-elzöldül a levegő, megfesti az alacsony felhőket is. A fennsíkon vörös és rozsdabarna sziklák merednek a zöldes égboltra. Ezek a kövek milliárd ciklus óta állnak itt, minden szelet feltartanának, de az idő végül legyőzi őket is. Ahogy némelyik hatalmas kőoszlopot már legyőzte; ott hevernek a talajon, eltörve, repedt testükön átbújnak az igénytelen folyondárhoz hasonló kékes, apró levelű növények. Mereven mozgó hüllők napoznak a köveken. Minden erre rohanó szél világgá kiáltja-üvölti egykori széltársai győzelmét, levegőfogaival tépi, léglábaival tapossa, porával beszórja a ledöntött sziklákat. De állnak a többiek, létük mozdulatlan fenyegetés. Valaha egybefüggő, végeláthatatlan sziklamező volt a fennsík, még régebben pedig hegylánc húzódott itt; az északi félteke legnagyobb hegyvidéke. Ennek ma már csak nyomai vannak. A napsugárzás, az esők, a szél lerombolták, rombolják, semmivé teszik majd. A valamikori hegyek a bolygó feltüremkedett ráncai elsimulnak, csak idő kérdése. A hüllők páncélja már felmelegedett. A nap most jár útja legmagasabb pontján, ezt minden állat érzi, idegrendszerükben ősi kód ad újabb parancsot: most el kell rejtőzni, mert ilyenkor a legerősebb a káros sugárzás. Barlangjaikba, nyirkos sziklamélyedésekbe vonulnak, testük és a fény közé vastag réteget borít a bolygó. Majd ha a nap odébb megy pályáján, ha

3 megváltozik sugarainak beesési szöge, előjönnek ismét, lassan-lustán tovább vadásznak a rovarokra és a talajból kibúvó apró állatkákra, vagy színüket a közeli kövekhez idomítva, környezetükbe olvadva lapulnak mozdulatlanul. Táplálékra, párzó kedvű társra várva. A nap lilás gömb, alacsonyan lóg a hegyek fölött. A felhők gyakran eléje tolakodnak, de ritkás fátylukon is átvöröslik a fény. Hajnalban és este mindent pirosló áradat önt el. Sok millió ciklus óta így van ez. Újabb meleg szelek rohannak le a fennsíkról. Most kőmező fölött süvítenek, ahol szürke gránittömbök hevernek, a láthatárig nyúlik a halál birodalma. Lehet, hogy itt is élnek állatok, de ennek semmi nyoma; errefelé minden mozdulatlan. A szelek sem mozgatnak meg semmit, a kövek fenséges nyugalommal állják a meg-megújuló rohamokat. A szél hát dühödten száguld tovább. A tengerparton növényekre talál. Sok száz ciklust megért, hatalmas fák állnak kis csapatban. Valaha régen egy másik szél hordta ide a termőföldet, egy másik a távoli erdőkből a magvakat. Szélhajtotta felhők dobták le esőterhüket, öntözve a magvakból született életet. A fák tehát a szelek gyermekei, ám most dühöngve csavargatják ágaikat, tépik leveleiket. A gyökerek mélyen ülnek a földben, de a madarak fészke inog a magasban. Ez a roham is kudarcot vall, a színes szelek kirohannak a nyílt tengerre, hogy távoli szigeteken töltsék ki bosszújukat. De a víztükör páráját megemeli a nap, félig felhővé, félig széllé gyűlik az is. Itteni friss szél ütközik meg sivatagi-erdei testvéreivel, hullámokat vernek; partokra hull a tajtéközön. A déli félgömb fölött már ott úszik a hold. Vonzása dagályt kelt; a tengerek vize kis öblöket önt el, keskeny árkokban nyomakodik a szárazföldbe, lapos homokpadokra tér vissza. Fogy a szárazföld, a még meleg kövek is víz alá kerülnek, ismét kihűlnek. Halak úszkálnak mellettük. Amikor a nap nyugodni készül, megelevenednek az erdők. Különös állatok hordái bukkannak elő. Hosszú lábú, sárgás lények jönnek lassan, óvatosan. Sziklákat kerülgetnek. Fel-felnyúlnak egy repedésből kinőtt fűcsomóért. Hátukon páncélt viselő, karmos, apró állatok százai bújnak elő a puha földbe vájt járatokból. Rovarokat falnak, messzire hangzik a kitines testek ropogása. Csíkos bundák csillannak a sűrűben, vad szemek merednek a mezőkre. Néhány növényevő nyugtalanul szimatol a levegőbe. De csak ösztönük jelez veszélyt, a levegő nem hoz illatokat. A ragadozók szél ellenében közelítenek. Fekete madarak szárnyalnak a közeli szigetekről. Fáradhatatlanok; egész éjjel a szárazföld fölött köröznek majd, vijjogásuk felhasítja a csendet. A sziklafennsíkon egyedül mozdul a vidék félelmetes ura. Maga is akkora,

4 mint egy jókora szikla, a színe is emlékeztet a milliárd ciklusok óta itt porladó kövekre. Az állat a szélbe szaglász, lassan mozog, pedig ha célt, könnyű áldozatot üldöz nagyon gyorsan szalad. Az őserdőben növényevők ugrálnak fáról fára, harsány kiáltásaik olykor rémisztőek. Hideg sarki tengerek vizéből nagy, sötét, lomha állatok másznak a partra. Alacsonyan jár ott a nap, és hiába vöröslik a hómező fölött, fénye alig ad árnyékot, meleget. A sivatag homokjából tekergő, vékony lények bújnak elő, csendben surrannak. Nappal nem látni őket, életelemük a sötétség, amikor elül a forróság, és a kövek pattogva húzódnak össze a hűvös levegőben. Rovarok százezrei indulnak vadászatra. Az éjbe fulladt tengerek mélyén óriási, sokkarú szörnyek mozdulnak, hideg szemükben tompa közöny ül. A hold zöldes gömbje szinte érinti a hegycsúcsokat. Csak az állatok neszeznek alant. Kő, homok, fa, tenger. Értelem nélküli világ. Nem maradhatunk veled tovább mondta az egyik kísérő. Így is elvesztettünk már két napot tette hozzá a társa. Mindhárman egy déli dombon álltak, és a lemenő napot nézték. A vörös gömb a dombok vonala fölött már felhők közé veszett, még néhány perc, és lemerül, akkor pedig a sötétség rohamozó árnyékosztagai foglalják el a tájat. A három férfi mögött fémesen csillogott a jókora kupola. Mellette az adóvevő kábeleivel kifeszített antenna és az űrmeteorológiai állomás radarberendezései magasodtak. Az élénkvörösre festett víztartály egy kis melléképületnél állt, ebben voltak a járművek és a regeneráló berendezések. A kupola tetejébe megszámlálhatatlanul sok napelemet építettek; de ha úgy hozza a szükség, bekapcsolhatják a kis szélerőművet is. "Bekapcsolhatják? A többes szám fölösleges, sőt értelmetlen. Senki sem lesz itt. Legfeljebb én tehetem meg, néhány robot segítségével" gondolta a harmadik férfi. Jóval idősebb volt a kísérőinél. Szóval ismered a feladatot. A gépek figyelik az űrt, gyűjtik és tárolják az űrmeteorológiai adatokat. Neked csak annyi a dolgod, hogy ha a környéken elhaladna egy hajó, közlöd vele az adatsort. Ha eltávolodsz a háztól, a gépeket a kis rádiótelefonnal utasíthatod messziről is. A másik feladatod az ültetvények mondta most a másik kísérő. Az oxigéntermelő növényeket a kutatók külön a Trendal viszonyaira kísérletezték ki. A nagy raktár tele van vetőmaggal. Az összes földrészen szét kell szórnod,

5 legfőképpen pedig itt a környéken. Ez a te érdeked is figyelmeztette az első, mert minél előbb lesz itt belélegezhető levegő, annál hamarabb vetheted le az űrruhát. "Azt az időt én már aligha érem meg" futott át a harmadik fején a keserű gondolat. A másik kettő is erre gondolhatott, mert hirtelen elhallgattak. A mondat túl gyorsan csúszott ki egyikük száján. Pedig nem akarták őt becsapni. Egy percnyi csönd és elindultak. A kísérők kissé megelőzték a harmadikat, lehet, hogy siettek már. A három szkafanderes alak átvágott a térdig érő cserjéken. Csizmáikra surrogva tapadtak-csapódtak a kis ágak. A harmadiknak eszébe jutott: ezt a zajt gyakran fogja hallani. Mert akármerre távolodik el a kupolás házától, cserjékbe botlik. Ezeket még az elődje ültette. Tegnap megnézték a sírját; ott van nem messze a vetőmagraktártól. Talán túl közel is a házhoz. De most már nem lehet bolygatni. Nem illik. Akkor vette észre, hogy a külső akusztikus érzékelőkön kívül a sisakrádió fülhallgatói is közvetítenek valamit: két társa sóhajtozik. Csak nem hatódnak meg? Furcsa is lenne. Annak ellenére, hogy tíz és fél hónapig együtt voltak összezárva a hajóban. Hát igen, a Föld messze van. Most már nagyon messze. Útközben azok ketten olykor el is felejtették, kicsodák ők hárman és hová tartanak. Lehet, hogy most mégis eszükbe jutott minden. Ha kissé későn is, de felfogták, hogy vége a tettetésnek, többé egyikük sem tehet úgy, mintha minden a legnagyobb rendben volna. Semmi sincs rendben, a világ felfordult. "Legalábbis az én számomra gondolta a harmadik. Ők elmennek innen, és meglehet, hogy soha többé nem jönnek vissza. Meddig emlékeznek még az arcomra, a hangomra? És én? Meddig fogok emlékezni rájuk? " Ekkor értette meg: ő is búcsúzik tőlük. Sok-sok év eltelik, amíg ismét emberekkel találkozik. Ha ugyan valaha találkozik még bárkivel is. Görcsösen ragaszkodott az utolsó percek kiváltságához, gyorsan beszélt, a sisaklemezeken át próbált amazok arcába nézni, emberi reakciókat tapasztalni. Ha csak percek maradtak hátra, hát e percekből áll a világ; beszélni akart, és a hangjukat hallani, még, még, sokáig A kísérők alighanem érezték ezt, de már nem volt kedvük vagy erejük folytatni a színjátékot. Így értek a leszállóhelyre. Ez a házzal szomszédos domb gépekkel laposra simított, lebetonozott csúcsán volt; innen nézve kicsinek tetszett a kupola, éppen visszaverte a lemenő nap utolsó fényözönét. Az űrhajó büszkén magasodott, burkolatáról akkor csúszott le a fény, a vörös nap eltűnt a hegyek mögött. Homály ült a dombok között. Oban Dorg, ne feledd az ítéletet mondta az egyik kísérő. A hangja most más volt, mind eddig. Kemény, könyörtelen, talán szabadulni akaró. Ne próbálj elszökni, még ha akadna is hajó, amelynek legénységét

6 megtévesztheted. A meteoállomás jelentéseire bármelyik percben szükség lehet tette hozzá a társa. A központ különben is rendszeresen ellenőriz majd mondta még az első, fölöslegesen. A harmadik hallgatott. Elszökni innen? Hová menekülhetne az, akit minden jogától megfosztottak, csupán a nevét és néhány kötelességet hagytak neki? Akit kitettek egy másik naprendszerbe, a legtávolabbi bolygóra, ahol valaha ember élt? Amazok megtorpantak a zsilipajtó előtt. Rövid volt habozásuk, és közben egymásra sem néztek. Aztán majdnem egyszerre fordultak a harmadik férfi felé. Kezüket nyújtották. Sok szerencsét! Tarts ki, Oban Dorg! Megszorította a két kezet szkafanderkesztyűk találkoztak tétován, a testet-életet védő anyag bár puha volt, mégis idegenszerű nem engedte egymáshoz a kezek melegét. A mozdulat csak jelképes volt. Élettelen anyag érintett anyagot, igaz, tudatos parancsra. Szél szabadult el ismét, felrohant a dombra. A hajót nem mozdíthatta, hát dühödten körültáncolta a férfiakat, átsüvített az amortizátorok között. Aztán a kísérők beléptek a zsilipbe. Fémajtó szárnyai suhantak össze, az emberek eltűntek, és Oban tudta, már nem is fogja látni őket. A vezérlőből, a külső kamerák által képernyőkre vetítve amazok még látják majd őt, eltörpülő kis alakját. Aztán semmit. Elment, jó messzire. Már a két domb között a bemélyedt nyergen járt, amikor háta mögött feldübörögtek a hajtóművek. Kicsapott a láng, fényt lövellt körös-körül; a lobogó tűz szinte feldobta a hajót. Amikor a férfi megfordult, az űrhajó már a magasba emelkedett. Előbb lassan, majd egyre gyorsabban távolodott. Egy perc, és a furcsa színekben pompázó égbolton eltörpült a kis fénypont. Oban körülnézett. A Trendal idegensége most valósággal rárohant. Állt egy ideig, hallotta, hogy a szél zörgeti a cserjéket. "Itt vagyok gondolta. Én, Oban Dorg, hatvankét éves földi ember, itt vagyok és itt maradok, most már örökre. Örökre? Az mi? Egy szó." Tudta, nem találhat vigasztalást. Most még nem. Talán majd később. Valamikor. Sóhajtott és elindult a kupolaház felé. Az első napokban kábulat tartotta fogva, állandóan aludni szeretett volna. A környezetváltozás, a földitől kissé eltérő nehézkedés, a csapás utáni tompaság együttesen hatott rá így, szervezete álomba, pihenésbe menekítette volna megviselt tudatát. Eleinte hagyta, hogy ez a hangulat eluralja, hiszen

7 kényelmes volt, nem kellett gondolkoznia. De később fellázadt és legyűrte. Tudta, csak az állandó tevékenység mentheti meg. Ha nem hagyja el magát, ha az őrületnek nem enged teret, gyengeségével leszámolhat, és itt sem vész el. A Trendal még mindig gyűlöletesnek tetszett; a színes szelek, a gyér növényzet, az itt-ott lassan mozduló, undorító hüllők látványa nem javította kedvét. Nem sietett nem volt rá oka. Először a házat ellenőrizte. Az oxigéntermelő és recirkuláló egységek többszörös túlbiztosítással dolgoztak, műszaki hibától hát nem kellett tartania. A víztartály a betonpincében meghaladta a szükségleteit. A fürdőmedencét ivásra alkalmatlan ipari vízzel töltötték fel, és a berendezések azt is állandóan tisztították. Mindent napenergia hajtott. A Trendal-rendszer központi csillaga a bolygótól mindössze száztizenhatmillió kilométerre fénylett, a földi Napnál jóval idősebb csillagnak négy bolygója volt. A pinceszintre telepített gépek mögött, egy kis kamrában Oban felfedezett egy hibernátort is. Először meglepődött; kísérői alighanem elfelejtettek erről szólni; Aztán a házhoz mellékelt leírásból megtudta: ezt csak súlyos betegség vagy sérülés esetén veheti igénybe, Persze, azok ott valahol messze csak azt tartják fontosnak, hogy a munkámat elvégezzem. Hogy az erre tévedő hajók szükség esetén megkapják a meteorológiai jelentéseket Oban tudta, hogy a Trendal-rendszer vidékén igen sok a meteoráram, a kisbolygók pedig valóságos felhőkben veszik körül a rendszer csillagát. Indokolt hát az óvatosság. Mégis, ürügynek érezte a ház idetelepítését, meg volt róla győződve, hogy csak egy-egy száműzöttnek akarnak álmunkát nyújtani. Ettől még inkább elromlott a kedve. Élelme legalább tíz évre való volt, és tudta, majd hoznak, ha elfogy. Öt-hat év múlva számíthat talán az első hajóra; a központban okos számítógépek tartják emlékezetükben ezt a házat és lakóját. A második héten kezdett magában beszélni. Soha nem tartotta magát igazán társas lénynek, a Földön is kerülte az embereket, eddig nem vette észre, hogy hiányzik neki a társaság. Kifejezetten most sem hiányzott, de a csönd megrémítette. A ház mindig hallgatott. A negyedik reggelen felébredve, Oban belékiáltotta a csöndbe: Hé! Itt vagyok! Felébredtem! Persze senki sem válaszolt, hát halkabban hozzátette. Kezdem a napot! "Legalább egy kutyám lenne" jutott eszébe, mikor a fürdőszobában borotválkozott. A gép halkan duruzsolt a füle mellett, a tükör előtt állt és, kikapcsolta a borotvát, letette. Nézte magát a tükörben.

8 Minek borotválkozom? kérdezte, a hangja hűvös csempékről verődött vissza. Hát nem mindegy, hogyan nézek ki? Csak én látom magamat, az pedig nem számít. Szakállt fogok viselni. Maga sem tudta, miért, de megjavult a kedve. A szakállügy döntés volt; az első és jelentéktelen ugyan, mégis valami mostantól másképpen lesz, mint ahogyan volt, ez már az ő ittlétének eredménye. Átrendezte a lakást is. Minden bútort máshová tett a hálóban, a nappaliban, a gépkonyha környékén. A hatodik napon semmi sem emlékeztette már az előző lakóra. "Ő vajon mit követett el, meddig élt itt?" tűnődött. De ezt hiába is kérdezte volna meg előbb, a kísérők nem tudták, a központ számítógépei pedig csak annak adtak ki ilyen bizalmas természetű információkat, akik a kérdés feltevésével együtt az erre jogosító kódszámukat is betáplálták a készülékbe. Obannak sem joga, sem kódszáma nem volt, hát nem is kísérletezett ilyesmivel. Soha nem tudta meg, miért száműzték az elődjét. Csak azt tudta, hogy itt van a sírja. Tehát soha többé nem került vissza a Földre A kísérők távozását követő hetedik napon ment ki először a házból. A fényenergiát gyűjtő kupolának hátat fordítva hosszan szemlélte "birodalmát". A szkafander sisaklemezére kénytelen volt egy másik, fényszűrő lemezt ereszteni, az itteni nap bántotta a szemét. Még nem szokta meg Sisakrádióját kikapcsolta kivel is beszélhetett volna? Ez ismét magányára emlékeztette, és fura gondolat fészkelt agyába: "Én vagyok talán jelenleg az egyetlen ember, aki elmondhatja: egy egész bolygót ural!" Valóban, tőle irdatlan távolságban nem volt senki, egyetlen emberformájú lény sem. A Trendal pedig valamilyen értelemben az övé lett. Ha lennének hatalmas gépei, lefúrhatna a felszín alá, hegyeket hordhatna odább, sivatagokat szüntethetne meg, folyókat terelhetne más mederbe. Azt csinálhatna, amit akar, senki sem szólna bele, még csak nem is szereznének tudomást a tetteiről. Ő e bolygó ura. Keserű mosollyal nézte a tájat. "Tehetetlen isten vagyok." A szél sárgásvörös homokfelhővel vágtatott fel a legmagasabb dombra, összecsapott a tenger felől érkező testvérével, Oban egy ideig figyelte a kavargást. Bekapcsolta szkafandere külső akusztikus érzékelőit: váratlanul a legvadabb vihar kellős közepén találta magát. A szél süvített, csapkodott, homokszemekkel bombázta a házat és őt is, pörgött a szélkerék, reccsentek a fák a ház mögött. A zajok a Földre emlékeztették Obant, arca kisimult. Most már csak igazi levegő kellene, gondolta a dombon lefelé baktatva. A flexiák, ha elegendő lesz belőlük és jó ideje "dolgoznak" majd, képesek lesznek az egész bolygó légterét átalakítani. De nem szabad túl gyorsan csinálni, hisz a megváltozott összetételű levegőben az ott élő fajok vagy elpusztulnak, vagy káros mutánsokat hoznak létre. Volt már rá példa, hallotta

9 Oban is még a Földön, hogy egy-egy bolygón az emberek túl gyorsan alakították át a légkört; és mit értek vele? Egyedül maradtak, mert az ottani növények és állatok belepusztultak a változásba. Azóta az ilyesmit igen lassan csinálják. Valakik valahol biztosan elkészítették a Trendalra vonatkozó "oxigénesítési tervet" is. De mivel a flexiaültetvényeket belátható ideig csak egyetlen ember fogja telepíteni, hát ezen a bolygón nem kell attól tartani, hogy túl gyors változások állnak be a természeti egyensúlyban. Belátható idő? Oban a völgyben állt, a dombokat nézte. Hány éve lehet még hátra? Hatvankét éves, vagyis legfeljebb középkorúnak nevezheti magát. A Földön manapság százhúsz évig élnek, tehát vagy ötven-hatvan éve maradt. Itt? Egyedül? Megrázta a fejét, és lassan továbbment. A következő hetekben lázas tevékenység foglalta le az idejét. Nem akart gondolkodni, félt és menekült önnön töprengéseitől. Lesz még arra elég idő, hessegette magában emlékeit, igyekezett inkább a jövőnek élni. A repülőt minden éjjel feltöltötte a kupolakollektorból napközben nyert energiával. Reggel pedig, alighogy felkelt a vöröses nap a hajnali párák fölött valóban vérvörös volt az első húsz-harminc percben, csak utána fakult lilára betöltötte a gép alsó tartályaiba a flexiamagvakat. Vetésre a háztól távolabbi területeket választott. Az elődje a házi számítógépbe táplálta a földrész vetési tervét; a négy kontinens közül nagyság szerint sorrendben ez volt a második; a Trendal Egyenlítője majdnem pontosan kétfelé osztotta. A bolygón a kontinensek (még?) nem kerültek olyan távol egymástól, mint a Földön, kisebbek és laposabbak is voltak. Igazán magas hegyek csak az Egyesnek nevezett, legnagyobb földrészen akadtak; a Hármas teljesen az északi féltekén feküdt és elsivatagosodott. A Kettesen volt a legtöbb növényzet, talán annak idején éppen ezért telepítették ide a házat. A Négyes keskeny, hosszú földrész a keleti félgömbön, viharos óceánok között terült el. Messze lent, délen akadt még két nagyobb sziget is. A Kettes kontinens vetési terve tehát már évtizedekkel korábban elkészült, és Oban elődje, főleg a földrész északi felén, már szép eredményeket ért el. Oban eleinte hát az Egyenlítőtől délre tevékenykedett. A térképeken jókora üres négyzetek jelezték azokat a területeket, ahol vetnie kellett. Még sok ezer üres négyzet volt a Trendalon. Minden reggel elhúzott a háztól vagy száz kilométerre délre, a szárazföld testébe vésődött keskeny, mély tengeröböl fölött, aztán keletre irányította a gépet. A tartályokban húsz-huszonöt négyzetkilométer bevetésére elegendő mag volt. Amint elérte az aznapra kijelölt négyzetet, azonnal mélyrepülésbe

10 ment át, és sorban elindította a szórófejeket. A flexiamagvaknak nem kellett sűrűn hullaniok. A talajra szóródó és ott megeredt magból fejlődő növény hamarosan hajtásokat bocsátott ki oldalt, ezek is meggyökeresedtek, újabb növényt hajtottak. Kedvező körülmények között a flexia egy méter magasra is megnőtt, sok apró levele volt, és a cserjék nem sokkal később, összefonódva, áthatolhatatlan réteget alkottak a talajon. Homokos, sivatagos területen tudta már Oban is a szokásosnál sűrűbben kell vetni. Csapadékos területeken egyetlen hét alatt fejlődésnek indult a mag, de ellenálló képessége olyan nagy volt, hogy víz nélkül is több mint egy álló évig kibírta. Persze a tengerparti, párás területeken sokkal jobban fejlődött. Ahol Oban elődje beültette a partvidéket, ott repülőről nézve valóságos zöld mező húzódott tíz és tíz kilométereken át, megszakítatlanul. A délelőtti pihenő után Oban mindig nagy kedvvel folytatta munkáját. Gyűlt benne a düh: csak azért is! Megmutatja "amazoknak", hogy Oban Dorg nem akárki. Mire sok év után első ízben jön ide valaki, "amazok", a földiek, a központiak közül, egész kontinenseken virágzik majd a flexia, zöld mező fedi majd az arra alkalmas összes területet. Nem vette észre az idő múlását. Naponta háromszor is fordult. Hamarosan látta a munka eredményét is; a házhoz legközelebb eső déli területeken, ahol annak idején a vetést kezdte, lassan zöldült a talaj. Arra repülve néha veszélyesen mélyre irányította a gépet, csak hogy elgyönyörködhessen az idegen talajba kapaszkodó, még gyenge növények ezreiben. Lassan tehát nem is gondolt az időre. A házban ugyan a számítógép mérte az időket, Időket a földit és a Trendal saját idejét. Az idegen bolygó ugyanis földi idővel mérve huszonkét óra tizenhét perc alatt végzett egy fordulatot a tengelye körül, az év pedig ismét csak földi időben számolva kétszázhatvanhét napig tartott. De Oban nem számolt földi vagy trendali időben, egyáltalán nem ügyelt az idő múlására, Ösztönösen érezte, így megmenekül a lelki sokkhatástól. Mit számít az, hogy hányas évet írnak most a Földön? A lényeg úgyis a testében lejátszódó biológiai folyamatok sebességétől függ. Évtizedek telnek el, megöregszik majd ez az idő múlása, csak ez. De egy dátumot nem irthatott ki emlékezetéből, annál is inkább, mert könnyen megjegyezhető szám volt. Az ítélet 2424 első hónapjában hangzott el, a végrehajtáshoz pedig haladéktalanul hozzákezdtek. Pár órával később Obant már egy Föld körüli pályán keringő, nagy, távolsági teherhajóra vitték; akkor éppen az indult a Hármas Övezetbe. A társadalom tevékenységén kívül eső, legszélső övezetben szinte nem is éltek emberek, legfeljebb hozzá hasonló elítéltek. Az a teherhajó a központnak nevezett, űrben lebegő hatalmas kutatótelepre tartott. Obant ott áttették egy kis hajóra, az hozta a

11 Trendalra. Tehát ez 2424-ben volt. Tavaly. Milyen furcsa is az ottani időre vonatkozó szavakat használni itt, ahol semmi sem emlékezteti a Földre. A számítógép csak jegyezgesse folyamatosan az idő múlását, rezegjenek csak a piezoelektromos kristályok, az Idő úgyis valahol másutt és másképpen, ettől függetlenül létezik. A végső hatalom maga a kozmosz, az idő is annak része. Az ember bármilyen nagy tetteket vitt már véghez tulajdonképpen még semmi változást sem okozott az űrben. A fehérjelény még mindig csak egy porszem. Kozmikus porszem. De ilyen gondolatai is csak estefelé voltak, míg a fáradtságtól el nem aludt. Napközben megszállottan hajtotta magát és a gépeket. Egy idő után megértette, hogy a flexiaültetvények nemcsak számára hoznak hasznot; a növények árnyékában, a cserjék alatt elszaporodtak az apró rágcsálók, amelyekből addig jóval kevesebb volt a Trendalon. Szerencsére a flexiát nem bántották, annál inkább más, helybeli növényeket. A rágcsálók sokasodása nagyobb ragadozókat vonzott oda, amelyek a rágcsálókra vadásztak. A sivatagok homokját is megkötötte az új növényzet, és főleg a széleken, ahová még Oban elődje ültetett sok flexiát egészen új, addig nem látott állatfajták bukkantak fel. Arrafelé az éghajlat is megváltozott, igaz, azt még csak hosszú megfigyelés árán lehetett észrevenni. A kötöttebb talajból a szél kevesebbet sodort el, mostanában az ottani szelek kevésbé voltak színesek. Néha úgy tetszett Obannak semmiféle mérést nem végzett e téren, hogy a bevetett területeken több csapadék is hullik, ami megint csak kedvezett a flexiának és a trendali állatvilágnak. Azokon a tájakon számára addig ismeretlen állatok jelentek meg, és hamarosan egészen otthonosan mozogtak a flexiacserjék alatti mikrovilágban. Néha Oban a magasból is látott vonuló csordákat. Olykor alig hitt a szemének: a természet a Trendalon furcsa fajokat is produkált. Tölcsérorrú, kétember magas lények baktattak a gyér füvet legelve, tóra, patakra lelve mindig letelepedtek, napokig nem hagyták el a vidéket, teleszívták magukat vízzel. Kutyányi, csíkos "farkasok" Oban jobb híján nevezte őket így futottak fáradhatatlanul az erdős-bokros szavannákon. Lassú mozgású, páncélos "teknősbékák" hevertek a tengerparton, a mérhetetlen vizeket pedig, számtalan kis hal mellett, cápaszerű, sebesen úszó víziállatok uralták. Múlott az idő. A Trendalon nem voltak a földihez hasonló évszakok, mégis beálltak változások. Oban számára kezdetben ez eléggé megfoghatatlan volt, még nem érzékelte, nem ismerte a szabályokat. Az itteni természet más parancsoknak engedelmeskedve élt. A leginkább szembetűnő a hold szerepe volt. Nemcsak a dagályt okozta naponta, hanem évente tízszer más magasságban járt a láthatár fölött, ilyenkor az állatok viselkedése

12 megváltozott. Nyugtalanabbak lettek a csordák, a falkák, az egyedül kóborló példányok is. Ilyenkor közelebb jöttek a házhoz is. Ezen az idegenszerű bolygón mégis voltak évszakok, hisz a növényzet körülbelül nyolcvannaponként megváltozott. Az egyik szakaszban virágzott minden, a másikban termést hozott, a harmadikban elhaltak az elszáradt levelek, kidőltek a szelektől megviselt fák. Oban hamar rájött, hogy a déli félgömbön mindez más ütemben játszódik le, mint északon. Szóval első megfigyelése hibás volt, itt is évszakok követték egymást, még el is nevezte őket tavasznak, nyárnak, ősznek, télnek. A ház az Egyenlítő közelében állt, így a férfi szinte naponta összehasonlíthatta a két félgömb változásait. Hamarosan megértette, hogy a ciklikus változások csak a növényvilágban következnek be, az éghajlat közben majdnem ugyanolyan marad. A Trendal felszínén a legállandóbbak és legjellemzőbbek a színes szelek voltak. Vörös, barna, kék, sárga, zöldes légrohamok száguldottak fel-alá; mivel a szárazföldeken még kevés volt a növényzet, az erózió megtette a magáét, még a bokros szavannákon is sokfelé nagy, barnás foltokban, meztelenül meredt az égre a puszta föld; a nap finom porrá törte, a szél szüntelenül szaggatta-mozgatta, csak a flexiaültetvények alatt állapodott meg. Néha komor, sötétzöld felhők gyűltek, félkontinensnyi terület fölött vastagon, fenyegetően sokasodtak. A levegőben lévő anyagok adták furcsa színüket. Mégis, időnként akadt köztük majdnem színtelen és fehér, szürke, sőt halványsárga is. Egy-egy trendali vihar gyönyörű színjátékra emlékeztette Obant. A főszereplő a vijjogó, meg-megújuló szél volt, a támadó és védekező légmozgás szaggatta darabokra és egyesítette újra a színpompás felhőóriásokat. Egy-egy vihar négy napig is eltartott, soha nem volt rövidebb két napnál. Ilyenkor Oban nem mehetett dolgozni, a könnyű repülőt elragadta volna a szél, a villámok is kárt tettek volna benne. Oban nem akart meghalni. A viharok múltával hetekig csend volt, persze, leszámítva a szeleket. Olykor hosszan szemetelt az apró szemű eső. Ilyenkor feléledtek a cserjék, a ritkás ligetek, az esőtől vidámabban zöldellt a fű, megdagadtak a folyók. Csak a tenger hullámai csapkodták a sziklákat éppolyan közömbösen, ahogyan máskor is, ahogyan mindig tették. Elégedetten jelölte be a térképeken az újabb négyzeteket, ahol már flexia virított. Némi élelmet véve magához, hosszabb kirándulásokat tett. "Felfedező utakat", ahogyan maga nevezte. Más kontinensekre is átrándult, ezúttal üres vetőmagtartályokkal. Néha ugyan elszorult a szíve, amikor a végtelennek tetsző óceán fölött repült. Kis gépe törékenynek, védtelennek tűnt, és elfogta a

13 rémület is, ha eszébe jutott: elég egy műszaki hiba, és vége. Ha túl magasról zuhan a tengerbe, széttörik a gépe, hiába a tizedmásodperc alatt felfúvódó mentőcsónak, benne a miniatűr napelemes motor. Jöhet egy itteni cápa, vagy a hatalmas, vihar korbácsolta hullámok borítják fel a csónakot Ha pedig a szárazföld felett éri baleset, azonnal meghal, odavész. Vagy ha nem Meddig élhet törött lábbal, törött bordákkal egy idegen tájon, segítség nélkül? Segítség nélkül. Lassanként megértette: a száműzött számára a legnagyobb csapás, az egyetlen igazi büntetés a magányosság tudata. Nem csupán a fizikai valóságban létező magány, az elkülönítés ténye, ezt néhány erős egyéniség kibírja, átvészeli, ha pedig primitívebb, nem is vesz róla tudomást, teszi a dolgát és nem számolja a múló napokat, az éveket. De elég egyszer rágondolni (és ki az, aki ennyi ideig egyedül lévén, soha nem gondolna rá?), hogy baj esetén nem siet a segítségére, nem áll készen egy társadalom, egy városnyi-támaszpontnyi ember, sőt, egyetlen ember sem. Minden napját azzal a tudattal kell kezdenie, hogy talán ez lesz az utolsó. Hisz bármilyen apró esemény mindennek a végét jelentheti. Itt érti meg a száműzött, hogy a társadalom leszámolt vele, az ítélethirdetés napjától számítva a létezése kívül esik minden szabályon, halála nem jelent veszteséget a világ számára. Jó volna tudni, hogyan reagáltak erre a többiek, az elődei a Trendalon és másutt. Hiszen nem titok, hogy majdnem minden évben elkövet valaki egy igen súlyos bűnt, száműzöttek élnek egyes csendes-óceáni apró szigeteken, távoli, elhagyott támaszpontokon, sötét bolygókon, veszélyes, néptelen tájakon. Nem tudni, hányan lehetnek, de őszintén szólva, igazán senkit sem érdekel. A társadalom az ítélet után azonnal megfeledkezik róluk, erőnek erejével kirostálja az emlékezetéből a modern közösség e szégyenfoltjait. Oban keserű mosollyal gondolta mindezt, óceán fölött, felhők alatt, vörös napfényben. Aztán elérte a túlsó partot, a legnyugatibb földrészt. Nagy tengeröbölben fehér madarak tízezreit látta, a gép árnyéka rájuk esett, riadtan felszárnyaltak. A flexia vetési terveit az Egyes földrészen neki kellett elkészítenie. Elődje itt egyetlen magot sem szórt le a magasból. A férfi, térképét ellenőrizve, hetekig járta a kontinens északi és déli tájait, bejelölte a leendő ültetvények négyzeteit. A nagy hegyeket kihagyta. A sziklás csúcsok magasan meredeztek, néha felhőkbe vesztek. Később már nem is repült oda üres tartályokkal, elkezdte a növénytelepítést. A makacs vágy tovább dolgozott benne. "Majd én megmutatom nekik" dübörgött agyában. Igenis, ha sok év múlva először jönnek a központból, hogy ellenőrizzék tevékenységét, hát bámuljanak! Álmélkodjanak, lepődjenek meg! A tervezettnél sokkal több ültetvény borítja addigra a Trendal felszínét.

14 Minden harmincadik napon megszólalt a házban a rádió. A számítógép, persze, már jóval korábban figyelmeztette Obant a közelgő időpontra. A központból egy szenvtelen hang kereste az éterben, és az iránt érdeklődött, minden rendben van-e a Trendalon. Oban, maga sem tudta, miért, ellenszenvesnek képzelte a hang gazdáját, egy fekete ruhás, örökké komor kis beosztottnak, aki eddigi életében nem sok örömet ismerhetett meg. Lehet, hogy nem volt igaza, de a kényszerképzet uralta tudatát, és minden harmincadik napon röviden, szabatosan válaszolt. A rádiókapcsolat soha nem tartott egy percnél tovább, és Oban nem érezte, hogy emberrel beszélt. Ugyanennyi információt cserélt volna egy beprogramozott automatával is. Később aztán megtudta, hogy valóban géppel szokott társalogni. Füle megszokta az apró jeleket, tudta, kiszűrte és megkülönböztette a humán akusztikus berendezéssel összekapcsolt számítógép jellegzetességeit. "Mit tehetnének velem, ha nem dolgoznék? kérdezte egy este; éppen nagy ültetvényt készített el aznap, és fáradtan állt a repülője mellett egy dombtetőn. Nem kényszeríthetnek semmire. Már nem. Ítéletet mondtak rám, és én belenyugodtam. Elfogadtam. Nem tehettem mást. Megbíztak, hogy legyek egy kozmikus világítótorony őre, itt vagyok hát. Teszem a dolgomat. De a flexiát önszántamból ültettem, ha nem tenném, nem kényszeríthetnének rá. Semmit sem tehetnek ellenem, mivel kizártak mindenből. Kizártak maguk közül, egyedül vagyok." Néha gyermekkoráról álmodott. A korai szakasza ritkán jutott eszébe, legfeljebb az ébredést közvetlenül megelőző másodpercekben. Az az álomrészlet mindig egyforma volt: furcsa, emberhez hasonló lények között szaladt egy sötét, sziklába vájt folyosón, távoli fények felé Olyan régen volt ez, a legtöbbször el sem hitte, hogy valaha régen tizenkét éves koráig nem is látta a Földet, hisz nem ott született.* [* Lásd a szerző Zuhanás a Napba c. regényét (Népszava, 1986.)] Más álmaiban vakító fény tündökölt, akkor már a Földön élt, ezt még e félig öntudatlan állapotban is tudta, érezte, nagy vizet látott, talán tenger volt. Hullámzott alatta, elringatta, megnyugtatta. Ilyenkor az ébredés is könnyebb volt. Milyen gyorsan magára maradt! Gyermekkora felnőttjeit elsodorták mellőle az események. Mire valóban tudatos ember lett, mindenről magának kellett gondoskodnia. Az álmok mind ritkábban ismétlődtek. A sziklafolyosót, a vakító tengert elmosták az újabb események. Már álmai is a Trendalhoz idomultak. Alvó agyában egyre többször tűntek fel a zöld flexiamezők, a vad hegycsúcsok, a

15 színes szelek. A színes szelek Ébredéskor szinte hiányoztak. Az ágyból egyenesen a ház valamelyik ablakához lépett, türelmetlenül. Amikor megpillantotta a homokot markoló léghullámokat, a zöldesbe játszó eget a vörös nappal, furcsa nyugalom öntötte el. De ez még nem az otthon nyugalma és megállapodottsága volt; a Trendalon voltak ijesztő és számára ellenséges dolgok, amikkel nem tudott megbékélni. Például az állatok. Az egyik napon a déli szigetekre repült. Régóta izgatta, hogy a térkép alján látható két kis folton mit találhat. A négy nagy kontinenssel hónapokig foglalkozott, mindenütt ültetett fiexiát is, de a szigetekre most üres vetőmagtartályokkal repült. A nagyobb sziget kétszer akkora lehetett, mint a kisebb, javarészt lapos fennsík volt, az örök szelek lekoptatták róla a termőföldet ha ugyan volt valaha itt növényzet aligha élhetett meg. A partokon meredek sziklafalak zuhantak az örökké háborgó tengerbe. Néha a Déli-sark felől hideg szél dermesztette a levegőt; madarak éltek itt, fekete madarak hatalmas kolóniái. A kisebb szigeten még hűvösebb volt az éghajlat, még több a madár, de akadt néhány szép tájék is. Ezeket nézte pár óráig, aztán úgy döntött, északra repül, a Kettes földrész déli csúcsán tölti az éjszakát. És azt az éjszakát nem felejti el. Egy erdő szélén kényszerleszállást végzett, mert gépéből kifogyott az energia. Felhasználta a tartalékot is, de már nem érhetett vele haza. A felhős égen nehezen tört át a nap, a kollektorok a szokásosnál kisebb mennyiséget gyűjtöttek be a napenergiából. Nem repülhetett hát el akkor sem, amikor jöttek az állatok. A tengerparttól nem messze, egy tisztáson állt a gép. Az állatok Ilyeneket annak előtte sohasem látott, a csíkos "farkasokhoz" hasonlítottak, de jóval nagyobbak voltak, mint azok, amelyekkel eddig találkozott. Lehet, hogy mutáció révén jöttek létre? Előbb csak nyugtalanul morogva gyülekeztek a fák között, aztán bátorságra kapva ki-kirohantak acsarkodva, körülvették a gépet. Oban kezdetben nyugodt volt, a gépnek nem árthattak, és ha becsukta az ajtókat, védve volt maga is. Tartalék oxigénpalackjai is voltak, hátradöntötte hát az egyik ülést, és lefeküdt. Mégsem jött álom a szemére. A külső akusztikus berendezéseket hiába kapcsolta ki, a műanyag falon át is hallotta a vadállatok hangját. A dühödt morgás, a fogcsattogtatás, a felívelő, majd hirtelen megszakadó üvöltések értették meg vele, hogy a Természettel találkozott. Olyan természettel, amely a Földön már évszázadokkal korábban eltűnt, az ottani vadállatok néhány csenevész példányát még láthatni természetvédelmi parkokban,

16 rezervátumokban, álszabadon ügetnek fel-alá, ősi ösztöneik még dolgoznak bennük, de kéregetni járnak a látogatókhoz, élelmet, édességet kunyerálnak, és mindenki tudja, hogy ezek már nem az igaziak. Manipulált állatok, létük a parkokat fenntartó társadalomtól függ. Ám azok ott a Kettes földrész déli partján a maguk életét élték. Ez igazi élet volt. Táplálékot űztek, völgyeken száguldottak át, dombokra rohantak fel. Erdőkben lapultak, párosodtak, kölykeztek, egymást is meg-megmarták, sebeiket nyalogatták, éheztek is, ha úgy hozta a sors. Szakadékba zuhantak, erősebb ellenfelek harapták át a torkukat, szenvedtek, és elpusztultak. Félt az állatoktól. Ismeretlen veszélyt jelentettek. Nem aludt egy szikrányit sem; a farkasok üvöltve ugráltak fel a csukott ajtókhoz, néha egymás között is összekaptak, sikoltáshoz hasonló kiáltások visszhangoztak a domboldalról. Alacsonyan járó hold világította meg a képet, és Oban beleborzongott. Még az is eszébe jutott, hogy talán a jövő vetül előre. A saját jövője. Sejtette: az állatokkal sok baja lesz még a Trendalon. Reggel kisütött a nap, a felhők elmentek. Feltöltötte a repülőt energiával. A talajon lábnyomok százait látta, de a farkasok már elmentek. Oban hazarepült, és akkor, azon a napon nagyon örült a háznak. A biztonságnak. A következő hetekben főleg a Hármas kontinensen dolgozott. Szépen megnövelte az ültetvényes terület nagyságát. Itt különösen jól fejlődtek a magvak. Tíz- és tízezer apró cserje bújt ki a talajból, szállt szembe a szelekkel. Oban dombról dombra repült, és bármerre nézett, látta már saját tevékenységének eltörölhetetlen nyomait. Büszke volt, elégedett. Majdnem boldog. Egy reggel mégis meglepődött. A házban a számítógép időképernyőjére pillantva döbbenten vette észre, hogy egy kerek év telt el ideérkezése óta. "Máris? jajdult fel tudatában az aggodalom. Ilyen gyorsan repül az idő? Nem lehet, hiszen csak pár hete érkeztem " A "pár hét" valójában éppen tizenkét földi hónap volt; a Trendal saját ideje szerint pedig csaknem másfél év is eltelt azóta, hogy a kísérők űrhajója elhagyta a szomszédos dombtetőn szürkéllő betonmezőt. Egy év! Oban hosszan állt a képernyő előtt. Igen, ami neki napoknak vagy legfeljebb heteknek tűnt, az bizony már igen hosszú idő volt. "Az idő folyama elnyel engem is" dübörgött benne a régen hallott dal szövege, amikor aznap megint elrepült dolgozni. Végre emberi hangokat hallott! Nem színészek beszéltek videofilmről, nem régi hangjátékokat, színdarabokat hallgatott, amiket az elődje százával gyűjtött össze. Ez élő

17 emberek élő és azonos idejű hangja volt, a rádióból. Egy űrhajó haladt el a közelben. A teherhajó a Külső Övezet szélén száguldott, és legénysége nyilván megtudta az atlaszból, hogy a Trendalon van egy kihelyezett kozmometeorológiai állomás. Biztosan ők is sejtették, miféle "állomás", miféle "személyzettel", de hívták Obant az éterben, és adatokat kértek tőle. A férfinak először reszketett a hangja. Az örömtől. Nagyokat nyelt, és dadogott. Beolvasta az adatsort, és várt, a másodpercek rettentően hosszúak voltak. Az idegenek megértették ennek a csöndnek a jelentőségét, bár nem sejthették gyötrelmét. Kérdezték hát. "Mi újság? Hogy megy a munka?" Az udvarias kérdések mögött aligha rejlett valódi érdeklődés, Oban mégis mesélt, gyorsan, kapkodva. Teljes lendülettel, beleadva szívét-lelkét. Az ültetvényekről, a repülésekről. Közben apró lázadás bujkált benne: "Száműztek ugyan, de azt nem tilthatták meg, hogy legalább ilyen messzeségből szót váltsak valakivel " Nem is tiltotta senki, sőt ez egyik feladata volt. Mégis nagy tettnek hitte. A kapcsolat talán negyedóráig tartott, aztán az ismeretlen hajó legénysége megköszönte a közlést, és kikapcsolta rádióját. Az éter siketen zúgott, pattogott Oban készülékében. Sokáig örült utána, kiment a ház elé, felnézett a zöldes égre, persze nem láthatta azt a hajót, talán egymillió kilométerre volt a Trendaltól, mégis nagyon jó érzés volt arra gondolni, hogy nincs egyedül. Még sokáig emlékezett arra a napra, új időbeosztást képzelt el, "a rádióbeszélgetés utáni napon egy héttel később " Aztán persze ez is emlékké vált, elmerült. Oban tovább dolgozott. A ház körül nem volt minden rendben. A szélkeréktől az épülethez vezető kábelt elődje túl lazán rögzítette; az örökös szelek állandóan mozgatták, végül kilazultak a tartópántok. Oban a raktárban talált anyagot, szerszámot ez is a "világ végén lévő ház" felszereléséhez tartozott, és megerősítette a pántokat. Pár nappal később befestette a külső falat; a szórópisztolyból festék, sugárvédő és szigetelőanyag keveréke került a falra. A tengerpartra vezető utat benőtte a flexia. A bolygón a ház környéke volt az egyetlen hely, ahol irtania kellett az emberkéz telepítette növényt. Az apró ágak ellenálltak, a gyökerek inkább beleszakadtak a talajba, de nem engedték el a rögöket. Mintha már hozzánőttek volna a Trendalhoz Oban ilyenkor egyszerre örült és dühöngött; jó, hogy a flexia úgy ragaszkodik az idegen bolygóhoz, de emiatt milyen nehéz a terület megtisztítása! Háromszor, négyszer is végig kellett hajtania a traktort az úton, az alája szerelt vágókések felsebezték a talajt, míg végre eltűntek a flexiák. Egy-két hétre aztán ismét kinőttek Néha már a házig merészkedtek a cserjék, ilyenkor Oban az efféle munkára kénytelen volt rászánni több napot is.

18 A tengerhez vezető útra tulajdonképpen nem sok szüksége volt. Igaz, néha elkapta az emlékezés, leszaladt hát, csak úgy gyalog, és a homokdűnék között elnézett délnyugatra. Balra a hatalmas öblöt látta, jobbra valahol a láthatatlan messzeségben terült el a Hármas kontinens, előtte pedig a végtelennek tetsző tenger. Gyakran eszébe jutott a Föld Bármilyen trendali tájat látott is, gondolatban önkéntelenül a földihez hasonlította. A Föld mérce és minta, alap és példa volt számára. Sejtette, így van ezzel minden ember, aki valaha is elment az űrbe. "Bűnös vagyok-e?" kérdezte magától egy este. Ettől a kérdéstől igyekezett eddig menekülni, a bűn szó a múltat idézte. De a szó azonnal foglyul ejtette, éppen mert a múltját élete eddigi nagyobbik felét juttatta eszébe. Az emlékek rázuhantak, nem szabadulhatott. A víztározó Dél-Amerikában volt. Az Andok keleti oldalában építették, még Oban születése előtt. Ez volt a földrész legnagyobb ilyen létesítménye. Távol minden várostól és ipari üzemtől, egy sziklavölgyet elzárva hozták létre; szabálytalan alakja miatt nehéz volt kiszámítani, hány köbkilométer vizet tartalmaz. A felülete óriási volt; az egyik végéből ugyan el lehetett látni a másikig, de csak nehezen, tiszta időben. A személyzet különleges, vegyi szennyeződésektől mentes, gyors motorcsónakokon siklott a tározó felületén. A "személyzet" különben mindössze három őrből állott; huszonnégy óránként váltották egymást, a hosszú szolgálat után két nap szabadidő következett. Oban egyike volt a három őrnek. Előtte harminc évig a legkülönbözőbb szakmákban tevékenykedett, robotjavító szerelő, tengeri algatenyésztő telep vezetője, szabadidő-központ műszaki felelőse és sok más is volt. Nem találta a helyét. Ötvenegy éves korában ajánlották fel neki a víztározói munkát, és Oban elfogadta. Kissé belefáradt már az örökös vándorlásba. Nem volt senkije; fiatal korában ugyan megnősült egyszer, de a házasságnak hamar vége lett. A víztározó felelősséget is jelentett. Főként a víz tisztaságára kellett vigyáznia, ezzel időnként akadtak bajok. A tározó nagy kiterjedése miatt nehezen ellenőrizhették a hegyvidékről olykor belefolyó patakokat, bár ezek zsiliprendszerét a központi épületből számítógép vezérelte. A ritka nagy esők idején a hegyekből lezúduló víznek nem volt más útja, kénytelenek voltak beengedni a tározóba. A víz ott magától tisztult. Hatalmas körzet több millió ember ellátását biztosította a felhalmozott készlet. Oban szerette ezt a munkát. Pontosan vezette az ellenőrzési naplókat, egy-egy huszonnégy órás szolgálata alatt háromszor is megkerülte a tározót. A szabálytalan alakú, mély tavat széles betongát vette körül, peremén kis elektrokocsikkal közlekedhettek az őrök. A délkeleti oldalról csodálatos kilátás nyílott a völgyre, és a mögötte

19 elterülő síkságra. Napkeltekor Oban mindig ott állt, arcát fürösztötte a születő halvány fényben Háta mögött a tározó visszatükrözte a felmagasodó hegyeket, az erdőket, a csúcsok fölött fehérlő felhőket. Oban képzeletében a mesterséges tó egyáltalán nem keltett természetellenes benyomást, a férfi úgy érezte, nagyon is a helyén van, odaillik. Mintha mindig is ott álltak volna még a betongátak is. Minden a táj szerves részének tetszett, főleg a nyugati és az északi oldalon ahol az erdők szélső fái szinte ráhajoltak a gát peremére A tó élőlény volt, és Oban nagy egyedüllétében gyakran beszélt is hozzá. A víztükör barát volt, csendes, hűséges társ. Akkor még nem sejtette, hogy tragédiáját éppen víztározó okozza majd. Két évvel a Trendalra érkezése után végezte el az első nagyobb szabású műszeres próbát. A szárazföldek különböző pontjain kéthetes méréssorozatot indított, és megállapította: a levegő összetétele egyszázalékos emelkedést mutat az oxigén javára. De ez még messze volt a tíz százaléktól. "Alig negyven-ötven év, és belélegezhető lesz gondolta kesernyés mosollyal. A kis részarányú, emberre káros gázokat majd annak idején csökkentik és végre majdnem-föld lesz a Trendalból. Ebben most már nekem is részem van. És lesz is!" Derűlátását csak az csökkentette, hogy utánaszámolt az éveknek. Hatvannégy éves volt, és elméletileg még hatvanat élhetett. De tudta, száműzöttként aligha tölti be a földi emberek átlagos életkorát. Ha beteg lesz, csak a medicinrobotra, a számítógép orvosi programjára, a kézi gyógyszertárra hagyatkozhat. És abban is biztos lehetett: a központ sem fogja törni magát, hogy éppen az ő életét mentse meg. Még akkor sem, ha erre lennének eszközei. "Hiszen a társadalom a szó most igencsak ellenségesen hangzott, hisz Oban magában beszélt, hangosan éppen azért küldött el messzire, hogy szenvedjek. A halálbüntetést régóta eltörölték, a gyilkosokon nem gyilkossággal állnak bosszút A kisebb bűnökért a Földön kerül a tettes egy-egy lakatlan szigetre, ahol elektronikus berendezések akadályozzák meg szökését. Itt viszont Itt maga a kozmosz a börtönőr." A légkör összetételének mérése mégis elégedettséggel töltötte el. A központ harmincnaponként jelentkezett; legközelebb Oban velük is közölte a hírt. Tudta, hogy a rádiókészüléknél nem ember ül, hanem egy emberi beszédet moduláló számítógéppel tárgyal. De utána emberek is lehallgatják a hangkristályt, hát nekik dicsekedett. Aztán megint beállt a harmincnapos csend, és Oban a következő munkához látott. A Négyes kontinensre repdesett flexiát ültetni. Ez volt a legkeletibb földrész; déli partján hegyek emelkedtek, északra és északnyugatra azonban fokozatosan lejtett a talaj. Itt az időjárás gyakran volt viharos, a szelek

20 mindenfelől támadták az erdőket. Az északi lejtőkön vastag, évszázados fák álltak, egyik sem volt egyenes, az örök szél meggörbítette őket, de hatalmas gyökereikkel erősen kapaszkodtak a sziklás földbe. Oban csak a tisztásokra ültetett flexiát; tisztelte a fákat, élőhelyüket egyelőre nem szórta be magvakkal. A Négyes földrész különben is idegenszerű volt számára, még a Trendal egyéb tájaitól is különbözött ridegségével. De az életükért harcoló fák szépek voltak. Aztán hosszú napokig javította a házon belül a vízvezetékeket; felfedezte, hogy a központi tartályban valahol szivárgás lehet, naponta több liter víz tűnt el. Sejtette, hogy a víz a talajba megy, de nem tudta, hol. Egy robotgéppel felásatta a tartály körül a földet. Nagy munka volt, maga is segített a gépnek. Végül fellelte a cső hajszálrepedését. A műanyagot megforrasztotta, közben támadt egy gondolata. Utánanézett a számítógép emlékezettárában is, és csodálkozott, hogy elődjének ez még eszébe sem jutott. Sőt, a központban sem gondoltak rá! Ez felvillanyozta. A trendali tengervíz nem helyettesíthetné a Földről ideszállított ivóvizet? Ha igen megszüntethetné a sok energiát fogyasztó recirkulálást. Ha pedig a tengervíz nem alakítható emberi fogyasztású vízzé, akkor az esővízzel fog próbálkozni. Mivel a part legalább egy kilométerre volt a központ esetleges tengerártól vagy egyéb természeti katasztrófától félve építette a házat a parttól messzebbi és magasabb pontra, úgy döntött, hogy kísérleteihez egy tartályt épít a ház mellett. A ház és az űrhajó-leszállóhely dombjai között, a kis völgyben, a raktárban talált tartalék műanyag tömbökből öntötte ki a talajba mélyített, magas peremű medencét. Harminc köbméter vizet hordott bele repülővel a tengerből, és utasítást adott a számítógépnek a nagyon részletes elemzésre. Míg ez tartott, a közelben repkedett és flexiát vetett. Bár a Kettes földrészen már alig volt erre szükség; elődje ültetvényei egyre több bogyós termést hoztak, és az erős szelek messzire repítették a magvakat. Mivel minden kontinensen elég nagy ültetvények virultak, várható volt, hogy pár év múlva egyáltalán nem kell már flexiát vetnie. A növény mindent elsöprő szaporodásnak indult, és erre számítani kellett sok ottani állatfaj pusztulását okozva, végül teljesen átalakítja a bolygó légkörét. Ezzel szemben a tengervíz végül is átalakíthatatlannak bizonyult; annyi volt benne az emberi szervezet számára mérgező anyag, hogy kivonásuk túl sok energiát emésztett volna fel, többet, mint a földi víz recirkulálása a házban. Ilyen körülmények között a dolog egyáltalán nem fizetődött ki. Oban mégsem adta fel a küzdelmet, áttért az esővíz felfogására, hogy azzal folytassa kísérleteit. Az Egyenlítő vidékén ritkábban esett, így meg kellett várnia, míg a medence megtelik. Remélte, ha ivóvizet nem is, de legalább "ipari" célokra

VERASZTÓ ANTAL AKIKKEL AZ ÉLET TÖRTÉNIK

VERASZTÓ ANTAL AKIKKEL AZ ÉLET TÖRTÉNIK VERASZTÓ ANTAL AKIKKEL AZ ÉLET TÖRTÉNIK A következő történet szereplői közül példaként egy olyan helybéli embert állíthatunk, akit a neve miatt mindenki Bokor Mihálynak szólított, és akiről semmi rosszat

Részletesebben

George Varga: Az öregember és a farkas (részlet)

George Varga: Az öregember és a farkas (részlet) Angyalka élményei B. Kis János, Orosz T. Csaba, Gwendoline Welsh, Poczai Péter, George Varga, J. Simon Aranka 2013 Publio kiadó Minden jog fenntartva Szerkesztette: Publio Kiadó Kft. George Varga: Az öregember

Részletesebben

Frank megállt kocsijával a folyó előtt, ami enyhén szakadékos partjával és sötét vizével tiszteletet parancsolt. Mindennek lehetett nevezni, csak jó

Frank megállt kocsijával a folyó előtt, ami enyhén szakadékos partjával és sötét vizével tiszteletet parancsolt. Mindennek lehetett nevezni, csak jó 1. Frank megállt kocsijával a folyó előtt, ami enyhén szakadékos partjával és sötét vizével tiszteletet parancsolt. Mindennek lehetett nevezni, csak jó barátnak nem. A motort nem állította le, halk zúgása

Részletesebben

A BARÁT. Moncsinak, aki végig kitartott mellettem és támogatott. Andrásnak, aki szereti az írásaim, de ezt a könyvet még nem olvasta.

A BARÁT. Moncsinak, aki végig kitartott mellettem és támogatott. Andrásnak, aki szereti az írásaim, de ezt a könyvet még nem olvasta. Bódi Zsolt Publio Kiadó 2012 Minden jog fenntartva! A BARÁT Moncsinak, aki végig kitartott mellettem és támogatott. Andrásnak, aki szereti az írásaim, de ezt a könyvet még nem olvasta. Szüleimnek, testvéreimnek,

Részletesebben

Aztán eljött a nap, amikor már nem kapta a segélyt, csak valami járuléknak nevezett, nevetségesen kicsi összeget

Aztán eljött a nap, amikor már nem kapta a segélyt, csak valami járuléknak nevezett, nevetségesen kicsi összeget Kovács Gabriella Hát ennyi volt... Hát ennyi volt érezte, hogy itt az út vége. Tehetetlenül, fáradtan feküdt a hideg kövön a fagyos szélben és nem akart többé engedelmeskedni a teste. Már nem érzett fájdalmat

Részletesebben

Létezés a végtelenben. Pásztor Magdolna. Publio kiadó. Minden jog fenntartva!

Létezés a végtelenben. Pásztor Magdolna. Publio kiadó. Minden jog fenntartva! Létezés a végtelenben Pásztor Magdolna 2014 Publio kiadó Minden jog fenntartva! ÉJELI FOHÁSZ Üres, üres vagyok, a messzeségbe rohanok. Látok egy utat, ami arany, látom a fákat, ami ezüst. Látom a holdat,

Részletesebben

Kiss Ottó. Csillagszedő Márió. Versek gyerekhangra Paulovkin Boglárka rajzaival

Kiss Ottó. Csillagszedő Márió. Versek gyerekhangra Paulovkin Boglárka rajzaival Kiss Ottó Csillagszedő Márió Versek gyerekhangra Paulovkin Boglárka rajzaival Az ember jóból és rosszból van összegyúrva. Fehérből meg feketéből. Ezért van az, ha rajtakapsz valami rossz dolgon, mindig

Részletesebben

Én Mária vagyok és el szeretném neked mesélni, hogyan lett a húsvét életemnek egy fontos része

Én Mária vagyok és el szeretném neked mesélni, hogyan lett a húsvét életemnek egy fontos része Én Mária vagyok és el szeretném neked mesélni, hogyan lett a húsvét életemnek egy fontos része Kislányként sok álmom volt. Embereknek szerettem volna segíteni, különösen idős, magányos embereknek. Arrol

Részletesebben

SZEPES MÁRIA PÖTTYÖS PANNI. az idôvonaton MÓRA KÖNYVKIADÓ

SZEPES MÁRIA PÖTTYÖS PANNI. az idôvonaton MÓRA KÖNYVKIADÓ SZEPES MÁRIA PÖTTYÖS PANNI az idôvonaton MÓRA KÖNYVKIADÓ A Móra Könyvkiadó a Szepes Mária Alapítvány támogatója. Az alapítvány célja az író teljes életmûvének gondozása, még kiadatlan írásainak megjelentetése,

Részletesebben

Gegus Ida: LILIOM KIRÁLYKISASSZONY

Gegus Ida: LILIOM KIRÁLYKISASSZONY Gegus Ida: LILIOM KIRÁLYKISASSZONY Volt egyszer a világon egy király, akit a népe nagyon szeretett. Csak egy búsította az ország népét. A király hallani sem akarta, amikor arról beszéltek neki, hogy ültessen

Részletesebben

Hallani akarom a robbanás zaját. Én nem a szememmel, az ujjaimmal látok. Amit megérintek, rögtön a testembe hatol, és mielőtt megtudnám,

Hallani akarom a robbanás zaját. Én nem a szememmel, az ujjaimmal látok. Amit megérintek, rögtön a testembe hatol, és mielőtt megtudnám, Ott vess ki! Hallani akarom a robbanás zaját. Én nem a szememmel, az ujjaimmal látok. Amit megérintek, rögtön a testembe hatol, és mielőtt megtudnám, mi az, felrobban az idegek pályáin. Szépek a rózsák,

Részletesebben

Figyelemhiány/Hiperaktivitás Zavar - ADHD

Figyelemhiány/Hiperaktivitás Zavar - ADHD Figyelemhiány/Hiperaktivitás Zavar - ADHD TÁJÉKOZTATÓ FÜZET gyerekeknek Ferrádi Hádi, a kis versenyautó Ismersz olyan meséket, amiben versenyautók vagy sportkocsik szerepelnek? Ismered például Villám McQueent?

Részletesebben

magát. Kisvártatva Vakarcs, a kutya is csatlakozott hozzájuk. Kedveskedve hol a Papa, hol meg az unoka lábaira fektette meleg tappancsait.

magát. Kisvártatva Vakarcs, a kutya is csatlakozott hozzájuk. Kedveskedve hol a Papa, hol meg az unoka lábaira fektette meleg tappancsait. Göncölszekér M ári szólt asszonyához Pista, te csak maradj az ágyban, próbálj meg aludni. Ez a szegény lánygyerek folyton köhög. Nem hagy téged aludni. Nem tudsz pihenni. Lehet, hogy a komámnak lesz igaza.

Részletesebben

Andersen meséi AZ ÖREG UTCAI LÁMPÁS

Andersen meséi AZ ÖREG UTCAI LÁMPÁS Andersen meséi AZ ÖREG UTCAI LÁMPÁS Hallottad-e már az öreg utcai lámpás történetét? Igaz, nem éppen vidám história, de azért egyszer végighallgathatod. Volt egyszer egy jóravaló, öreg utcai lámpás, aki

Részletesebben

ALEA, az eszkimó lány. Regény

ALEA, az eszkimó lány. Regény ANAUTA ALEA, az eszkimó lány Regény 2011 Előszó Amit ebben a könyvben elmondok, az nem kitalálás. Nagy részét apámtól, Jorgkétől hallottam gyerekkoromban. Viharos téli estéken sokszor kértem, hogy meséljen

Részletesebben

Bányai Tamás. A Jóság völgye

Bányai Tamás. A Jóság völgye Bányai Tamás A Jóság völgye - Nem sikerült - suttogta Ria alig hallhatóan. - Azt hiszem senkinek sem fog sikerülni. Gézu értetlenül és csodálkozva nézett rá. A kötés alatt mintha kikerekedett volna egy

Részletesebben

TÁVOL TŐLED 2 A MI SZÉTTÉPETT SZÍVEINK 2 KÉTSÉGEK KÖZÖTT 3 ESTE 3 GONDOLATBAN 4 EGY PÁR A PADON 4

TÁVOL TŐLED 2 A MI SZÉTTÉPETT SZÍVEINK 2 KÉTSÉGEK KÖZÖTT 3 ESTE 3 GONDOLATBAN 4 EGY PÁR A PADON 4 TÁVOL TŐLED 2 A MI SZÉTTÉPETT SZÍVEINK 2 KÉTSÉGEK KÖZÖTT 3 ESTE 3 GONDOLATBAN 4 EGY PÁR A PADON 4 ŐRZÖM AZ ÁLMODAT 5 AZ IGAZ SZERETET 5 MA EGY VERSEM KAPCSÁN 6 BIZONY! 7 A HÁRSFAILLATÚ ESTÉKEN 7 A MI VERSÜNK

Részletesebben

V i c z i á n Á k o s. Halálos haszonszerzés

V i c z i á n Á k o s. Halálos haszonszerzés V i c z i á n Á k o s Halálos haszonszerzés Nem is emlékszem, hogy mikor aludtam ilyen jót, igaz nem volt több hat óránál, de ennyit ritkán alszom. Nyújtózkodtam egy hatalmasat, majd felkeltem az ágyból,

Részletesebben

jor ge bucay Caminò a könnyek útja

jor ge bucay Caminò a könnyek útja jor ge bucay Caminò a könnyek útja A Z ÚT RÉTEGEI Biztosan van egy út, mely bizonyára sok mindenben személyes és különleges. Bizonyára van egy út, mely biztosan sok mindenben közös mindenki számára. Van

Részletesebben

RADNÓTHY SZABOLCS. A hullámlovas 2015.

RADNÓTHY SZABOLCS. A hullámlovas 2015. RADNÓTHY SZABOLCS A hullámlovas 2015. PROLÓGUS Rájöttem, hogy az élet tenger. Hogy érted? Egyszerre csendes és hangos. Viharos és morajló. Amikor a horizonton a végét keresed, rájössz, hogy se eleje, se

Részletesebben

KIHALT, CSENDES UTCA

KIHALT, CSENDES UTCA KIHALT, CSENDES UTCA Göb megállt egy hosszú kőkerítés mellett. Nem messze innen, rézsút egy valamivel szélesebb utca nyílt, s vége felé, a házak falára már bevilágítottak az állomás fényei. Utazótáskáját

Részletesebben

Azt akarod mondani, hogy szeretnéd, ha más szülné meg a gyerekünket? Paul elkerekedett szemmel bámult rá, de a tekintetében Teri a döbbenet mellett

Azt akarod mondani, hogy szeretnéd, ha más szülné meg a gyerekünket? Paul elkerekedett szemmel bámult rá, de a tekintetében Teri a döbbenet mellett 16 Azt akarod mondani, hogy szeretnéd, ha más szülné meg a gyerekünket? Paul elkerekedett szemmel bámult rá, de a tekintetében Teri a döbbenet mellett mást is felfedezni vélt. Dühöt, talán. Kétségbeesést.

Részletesebben

Petőcz András. Idegenek. Harminc perccel a háború előtt

Petőcz András. Idegenek. Harminc perccel a háború előtt Petőcz András Idegenek Harminc perccel a háború előtt Peut-être à cause des ombres sur son visage, il avait l air de rire. (Camus) Megyünk anyámmal haza, a plébániára. Szeretek az anyámmal kézen fogva

Részletesebben

Kata. Megvagyok mondja. Kimegyünk? Á, jó itt.

Kata. Megvagyok mondja. Kimegyünk? Á, jó itt. Kata Az egyik budapesti aluljáró, metróbejárat előtt találkozunk, azt mondta, itt szokta napjainak nagy részét tölteni. Mocsok van, bűz és minden tele hajléktalanokkal. Alszanak dobozokon, koszos rongyokon,

Részletesebben

SZKB103_10. Konfliktusok a közösségben

SZKB103_10. Konfliktusok a közösségben SZKB103_10 Konfliktusok a közösségben tanulói konfliktusok a közösségben 3. évfolyam 103 Diákmelléklet D1 Tornai József: Ki tud tovább lefelé lógni? Kora tavasz köszöntött ránk meleg esővel, s mi a kunyhót

Részletesebben

Már a tanítóképző utolsó évét jártam, mikor meglegyintett úgyszólván az első komoly szerelem. Ez a

Már a tanítóképző utolsó évét jártam, mikor meglegyintett úgyszólván az első komoly szerelem. Ez a V Barna legény. Te szegény, te szép. Dús hajad egy leány álma. Elvesztettem az eszem s szemem könnyet hullat, mint estalkonyatkor az ég. Ó, miféle babona űzi tekintetem utánad? Végigkísérlek a fasoron,

Részletesebben

Szeretetettel ajánlom műveimet mindenkinek olvasásra, szórakozásra, vagy csupán elmélkedésre. Joli néni

Szeretetettel ajánlom műveimet mindenkinek olvasásra, szórakozásra, vagy csupán elmélkedésre. Joli néni BRÁTÁN ERZSÉBET HÉTKÖZNAPI CSODÁK NOVELLAGYŰJTEMÉNY ELŐSZÓ Kedves olvasóim! Az alábbi novelláim a valóság és a fantázia összefonódásából születtek. Számtalanszor elmegyünk apróságok felett, pedig az élet

Részletesebben

Már újra vágytam erre a csodár a

Már újra vágytam erre a csodár a Már újra vágytam erre a csodár a Szüleinktől kapjuk az utat, gyermekeinktől a célt olvasható az államfő feleségének hitvallása internetes bemutatkozó oldalán. Áder János köztársasági elnök felesége, négygyermekes

Részletesebben

A zavaró fényeket azok létrejötte szerint egy kicsit másként is megmagyarázhatjuk: zavaró fénynek

A zavaró fényeket azok létrejötte szerint egy kicsit másként is megmagyarázhatjuk: zavaró fénynek Látnak-e még csillagot utódaink? Kolláth Zoltán Száz évvel ezelőtt a címben feltett kérdés értelmét nem igazán értették volna eleink. Pedig akkor már elindult az a folyamat, amely az éjszakai égbolt folytonos

Részletesebben

AZ A NAP. LXVIII. évfolyam, 11-12. szám 2004. november-december

AZ A NAP. LXVIII. évfolyam, 11-12. szám 2004. november-december HD LXVIII. évfolyam, 11-12. szám 2004. november-december AZ A NAP APRÓ ISTVÁN Az a nap úgy kezdődött, hogy több kilométeres dugóba kerültem az elővárosban. Nem, így akármelyik nap kezdődhet, az a bizonyos

Részletesebben

Annyira igyekeztünk ezzel a faragással, hogy egyszer csak egy minden irányba kiterjedt jégmező közepén találtuk magunkat.

Annyira igyekeztünk ezzel a faragással, hogy egyszer csak egy minden irányba kiterjedt jégmező közepén találtuk magunkat. Átkelés Grönlandra Július 05-én reggel indult Pisti repülője hazafelé, és még aznap este megérkezett Szabó Dénes, akivel társak leszünk a Grönland felé való átkelésben. Ezt amolyan fiús kalandnak terveztük

Részletesebben

2012. július 29. Vasárnap.

2012. július 29. Vasárnap. Még Sorvagurban voltunk amikor arról tanakodtunk, hogy melyik lenne a legalkalmasabb kiindulási pont, ha Izlandra szeretnénk áthajózni, de hamarosan rájöttünk, hogy a nagy távolság miatt ez édes mindegy.

Részletesebben

XIV. Őszi bánat, csendes, szelíd virág Úgy körülölelted szívem. Kicsiny királyok. Minden virágod, mintha mosolyogna nekem.

XIV. Őszi bánat, csendes, szelíd virág Úgy körülölelted szívem. Kicsiny királyok. Minden virágod, mintha mosolyogna nekem. XIV Őszi bánat, csendes, szelíd virág Úgy körülölelted szívem. Kicsiny királyok. Minden virágod, mintha mosolyogna nekem. Az ősz, a szív: véres két árny. Sokat jártam az emberek között, ifjú vagyok, csendes

Részletesebben

A szenvede ly hatalma

A szenvede ly hatalma Előhang Leonard Kastner mostanában egyre többször gondolt ar ra, hogy vissza kéne vonulnia. Miért is ne? Az időzítés tökéletes lenne. Annyi pénzt keresett már, amiről régebben álmodni sem mert volna, ráadásul

Részletesebben

Kirsch Ákos. Szirének éneke

Kirsch Ákos. Szirének éneke Kirsch Ákos Szirének éneke Prológus Medúza komphajó Ötven kilométerre a pireuszi kikötőtől Melissza Florakisz fázósan húzta össze magán kardigánját, ahogy a hajóorrban lévő padon üldögélt, és figyelte

Részletesebben

Az éghajlati övezetesség

Az éghajlati övezetesség Az éghajlati övezetesség Földrajzi övezetek Forró övezet Mérsékelt övezet Hideg övezet Egyenlítői öv Átmeneti öv Térítői öv Trópusi monszun vidék Meleg mérsékelt öv Valódi mérsékelt öv Hideg mérsékelt

Részletesebben

Ötven egész esztendővel a csokoládés uzsonna után kezdődik Magdaléna két életének tulajdonképpeni története... *****

Ötven egész esztendővel a csokoládés uzsonna után kezdődik Magdaléna két életének tulajdonképpeni története... ***** Ötven egész esztendővel a csokoládés uzsonna után kezdődik Magdaléna két életének tulajdonképpeni története... ***** Ezüst gyertyatartók fénye mellet egy fiatal férfi hajol íróasztala fölé. Az arca márványfehér,

Részletesebben

Ismétlő feladatsor: 10.A/I.

Ismétlő feladatsor: 10.A/I. Ismétlő feladatsor: 0.A/I. Harasztos Barnabás 205. január. Feladat Mekkora az alábbi ábrán (szürkével) jelölt síkidom összterülete? A terület egységének a négyzetrács egy négyzetének területét tekintjük!

Részletesebben

Sokféleképpen belefoghatnék ebbe a történetbe. Ábrándosabb lelkületű olvasóim, akik nem közömbösek régmúlt csaták és elporladt hősök iránt, bizonyára nem vennék zokon, ha úgy kezdeném: régesrég, azokban

Részletesebben

S Z Í N E S JÁ T É K

S Z Í N E S JÁ T É K S Z Í N E S JÁ T É K 3 10 éves gyermekeknek Láttál már SZIVÁRVÁNYT? Ugye milyen szép? Hogyan keletkezik a szivárvány? Süt a nap és esik az eső, vagy eláll az eső és kisüt a nap. A levegőben sok a vízcsepp.

Részletesebben

Az 50-es Évek. (tavasz)

Az 50-es Évek. (tavasz) Az 50-es Évek (tavasz) Te vagy az Út Pora a Hajamban, mondta magában Psziché, ahogy a folyó hullámai fel-felcsaptak eláztatva ülő lábfejeit, az évben először száraz folyóé. Halott galamb zuhan a mélybe

Részletesebben

Kutasi Heléna. Szerelmeskalandos. avagy a boldogságra várni kell. Borító: Ráth Márton www.facebook.com/rathmartonsalon

Kutasi Heléna. Szerelmeskalandos. avagy a boldogságra várni kell. Borító: Ráth Márton www.facebook.com/rathmartonsalon Kutasi Heléna Szerelmeskalandos avagy a boldogságra várni kell Borító: Ráth Márton www.facebook.com/rathmartonsalon Amikor először megláttam őt, azonnal tudtam, nem lesz mindennapi történet. Biztos többen

Részletesebben

GISELLE. FIATALEMBER HANGJA Szegény Nagyika! Micsoda világa volt a kottáival, fűszereivel, különös ételeivel.

GISELLE. FIATALEMBER HANGJA Szegény Nagyika! Micsoda világa volt a kottáival, fűszereivel, különös ételeivel. GISELLE Zöldes, párás üveg. Eső áztatja. Vízcseppek csorognak. Halványzöld felírat fut végi az üvegen. Az emberi lény egy esős, párás üvegen át nézi és vizsgálja a világot. Homályosan lát. A földönkívüliek

Részletesebben

Eredetileg a szerző honlapján jelent meg. Lásd itt.

Eredetileg a szerző honlapján jelent meg. Lásd itt. Eredetileg a szerző honlapján jelent meg. Lásd itt. Andrassew Iván A folyó, a tó és a tenger A platón ültünk Avrammal, a teherautót egy szerzetes vezette. A hegyoldalból a menekülttábor nem tűnt nagynak.

Részletesebben

DALSZÖVEGEK 2. KyA, 2010. február 23.

DALSZÖVEGEK 2. KyA, 2010. február 23. DALSZÖVEGEK 2. KyA, 2010. február 23. Van olyan ember Tartalomjegyzék 67-es út (Republic)... 18 A széllel szemben járok (Fonográf)... 13 Az ünnep (Zorán)... 17 Élsz valahol (Fonográf)... 11 Elvonult a

Részletesebben

REFORMÁCIÓ. Konferencia 2012 áprils 5-8. Konstanz, Németország

REFORMÁCIÓ. Konferencia 2012 áprils 5-8. Konstanz, Németország REFORMÁCIÓ Konferencia 2012 áprils 5-8. Konstanz, Németország Szolgál: Johannes Wöhr apostol info: www.nagykovetseg.com www.fegyvertar.com www.km-null.de Felhasználási feltételek: A blogon található tartalmak

Részletesebben

Državni izpitni center MAGYAR NYELV ÉS IRODALOM. 2. feladatlap. Művészi szöveg(részlet) elemzése. 2015. június 1., hétfő / 60 perc

Državni izpitni center MAGYAR NYELV ÉS IRODALOM. 2. feladatlap. Művészi szöveg(részlet) elemzése. 2015. június 1., hétfő / 60 perc A jelö lt kó dszá ma: Državni izpitni center *P151A10312* TAVASZI VIZSGAIDŐSZAK MAGYAR NYELV ÉS IRODALOM 2. feladatlap Művészi szöveg(részlet) elemzése 2015. június 1., hétfő / 60 perc Engedélyezett segédeszközök:

Részletesebben

Kishegyi Nóra: de tudom, hogy van szeretet!

Kishegyi Nóra: de tudom, hogy van szeretet! Kishegyi Nóra: de tudom, hogy van szeretet! Mivel sem az én szüleim, sem férjem szülei nem álltak olyan jól anyagilag, hogy támogatni tudtak volna új otthonunk megteremtésében, esküvőnk után vidékre kötöztünk

Részletesebben

A betegség a halandóság fölébredt tudata. A lelki betegség az eredendő bűn tudata. Az eredendő bűn, amit nem mi követünk el, mégis mi felelünk érte.

A betegség a halandóság fölébredt tudata. A lelki betegség az eredendő bűn tudata. Az eredendő bűn, amit nem mi követünk el, mégis mi felelünk érte. Vörös István Himnusz a németekhez Tisztelettel figyelem azt a küzdelmet, amit az egészségükért folytatnak. Egésznek kell lenni mindenestől! Tisztelettel figyelem azt a küzdelmet, amit a betegségükért folytatnak.

Részletesebben

Felmelegszik a ház...

Felmelegszik a ház... NAGY ESZTER Felmelegszik a ház... Egy asszony útja az idegenségtõl a megérkezésig Tekinthetjük olyannak az ellenállást, mint amikor az ember egy hideg szobában bújik ki a paplan alól. Ilyenkor nem a paplant

Részletesebben

Ki és miért Ítélte Jézust halálra?

Ki és miért Ítélte Jézust halálra? Ki és miért Ítélte Jézust halálra? A kérdés nem oly egyszerű, mint az ember fölületes elgondolás után hiszi, mert az evangéliumirók nem voltak jelen a történteknél, csak másoktól hallották a történet folyamatát

Részletesebben

Dr. Kutnyányszky Valéria

Dr. Kutnyányszky Valéria Dr. Kutnyányszky Valéria Dr. Kutnyányszky Valéria 2009 őszén egy hónapot töltött a Kongói Demokratikus Köztársaság területén fekvő Kiwanjában. A bükkösdi homeopátiás orvos az Afrikai-Magyar Egyesület (AHU)

Részletesebben

MENTSÜK MEG! Veszélyben a kék bálnák

MENTSÜK MEG! Veszélyben a kék bálnák MENTSÜK MEG! Veszélyben a kék bálnák Mi a probléma? Az ember a világ legokosabb élőlénye. Tudja, hogyan kell földet művelni, várost építeni, különféle iparágakat létrehozni, repülőgépet készíteni. Ám ez

Részletesebben

2014. október - november hónap

2014. október - november hónap 2014. október - november hónap Téma: A Lélek gyümölcse 5. hét Szeretet 2014. szeptember 30., kedd Tapasztald meg Isten szeretetét Ige: Drágának tartalak, és becsesnek (Ézsaiás 43,4) Max Lucado: Értékes

Részletesebben

azúrkék óceánt minden irányban. Megjelent a FASTEN SAFETY BELT láthattam a pusztítást. Barátommal és munkatársammal, Carl McDaniellel

azúrkék óceánt minden irányban. Megjelent a FASTEN SAFETY BELT láthattam a pusztítást. Barátommal és munkatársammal, Carl McDaniellel B E V E Z E T É S AR E P Ü L Ő G É P A B L A K Á B Ó L Ó R Á K Ó T A N E M L Á T T A M M Á S T, C S A K A Z azúrkék óceánt minden irányban. Megjelent a FASTEN SAFETY BELT Kapcsolják be biztonsági öveiket!

Részletesebben

Szentendrei emlék BALLAI LÁSZLÓ COPYRIGHT 2002, BALLAI LÁSZLÓ, MINDEN JOG FENNTARTVA.

Szentendrei emlék BALLAI LÁSZLÓ COPYRIGHT 2002, BALLAI LÁSZLÓ, MINDEN JOG FENNTARTVA. BALLAI LÁSZLÓ Szentendrei emlék COPYRIGHT 2002, BALLAI LÁSZLÓ, MINDEN JOG FENNTARTVA. MEGJELENT AZ EZREDVÉG IRODALMI, MŰVÉSZETI ÉS TÁRSADALOMKRITIKAI FOLYÓIRAT XIV ÉVFOLYAM, 6-7. (2004. JÚNIUS-JÚLIUSI)

Részletesebben

Csillag-csoport 10 parancsolata

Csillag-csoport 10 parancsolata Csillag-csoport 10 parancsolata 1. Nagyon jól érezd magad mindig, mert ilyen hely nem lesz több a világon. (Panka) 2. Próbálj meg normálisan viselkedni, hogy ne legyenek rád dühösek. (Vince) 3. Kitartóan

Részletesebben

Himmler Zsófia VARJÚFIVÉREK. Népmese-dramatizációk gyermekbábcsoportoknak. Himmler Zsófia Csemadok Művelődési Intézete, Dunaszerdahely

Himmler Zsófia VARJÚFIVÉREK. Népmese-dramatizációk gyermekbábcsoportoknak. Himmler Zsófia Csemadok Művelődési Intézete, Dunaszerdahely Himmler Zsófia VARJÚFIVÉREK Népmese-dramatizációk gyermekbábcsoportoknak Himmler Zsófia Csemadok Művelődési Intézete, Dunaszerdahely Forrás: Gyurcsó István Alapítvány Füzetek 14., Dunaszerdahely, 1999

Részletesebben

válni a helyzet. Kész csoda, hogy ilyen sokáig maradt. Alig ha nem arra az ideje indulni -érzésre várt, amely néhány évenként rendre a hatalmába

válni a helyzet. Kész csoda, hogy ilyen sokáig maradt. Alig ha nem arra az ideje indulni -érzésre várt, amely néhány évenként rendre a hatalmába 2. fejezet Huszonnégy órányi utazás után finoman szólva jólesett feküdnie. A háta hónapok, de talán régebb óta fájt maga sem igazán tudta, mióta. A Kongói Demokratikus Köztársaság Bukavu nevű településén

Részletesebben

Aikido és a harmónia ereje, avagy Oszkár átváltozása

Aikido és a harmónia ereje, avagy Oszkár átváltozása Aikido és a harmónia ereje, avagy Oszkár átváltozása Aikido-történet gyerekeknek Richard Moon és Chas Fleischman tollából Vass Anikó és Erszény Krisztián fordításában Előszó Ezt a történetet közel huszonöt

Részletesebben

Harasztiné Bata Zsuzsa, ny. óvodapedagógus Budapest. Rókavár a Guggerhegy oldalában

Harasztiné Bata Zsuzsa, ny. óvodapedagógus Budapest. Rókavár a Guggerhegy oldalában Harasztiné Bata Zsuzsa, ny. óvodapedagógus Budapest Rókavár a Guggerhegy oldalában Igazán hosszú volt a tél és sok öröme volt Bencének és Somának a szánkózásban, hógolyózásban, hóember építésben. Nagymama

Részletesebben

1Móz 21,22-34 Ábrahám, Abimélek és a kút

1Móz 21,22-34 Ábrahám, Abimélek és a kút 1 1Móz 21,22-34 Ábrahám, Abimélek és a kút És lőn abban az időben, hogy Abimélek és Pikhól annak hadvezére megszólíták Ábrahámot mondván: Az Isten van te veled mindenben, a mit cselekszel. Mostan azért

Részletesebben

Általános iskolás kategória

Általános iskolás kategória Általános iskolás kategória I. helyezett Implom Renáta: Ki ül ott? A nap vacogva lement, S a jégfelhők mögött Még mindig fény bágyad. Talán a felhők fölött, Az ég tetején Ül a Teremtőnk? S egy óriás lámpával

Részletesebben

OLVASÁS-ÉLMÉNYEK A K Ö N Y V C Í M L A P J A K I V O N A T B U D A P E S T, 2 0 1 3. J Ú N I U S 1 6.

OLVASÁS-ÉLMÉNYEK A K Ö N Y V C Í M L A P J A K I V O N A T B U D A P E S T, 2 0 1 3. J Ú N I U S 1 6. OLVASÁS-ÉLMÉNYEK A K Ö N Y V C Í M L A P J A K I V O N A T B U D A P E S T, 2 0 1 3. J Ú N I U S 1 6. A K Ö N Y V H Á T S Ó F Ü L S Z Ö V E G E Zsebpénzét és nyári diákmunka keresetét félretette repülőgép

Részletesebben

Kedves Olvasó! Tisztelettel köszöntöm Önt hírlevelünk karácsonyi, 2010/11. számában! 2010. december 204

Kedves Olvasó! Tisztelettel köszöntöm Önt hírlevelünk karácsonyi, 2010/11. számában! 2010. december 204 Kedves Olvasó! Tisztelettel köszöntöm Önt hírlevelünk karácsonyi, 2010/11. számában! 2010. december 204 (SERBÁN ANDRÁS igaz székely ember emlékének) Karácsonyi történet Mi, gyerekek, nagyon vártuk az első

Részletesebben

Erdélyi osztálykirándulás a Határtalanul program keretében

Erdélyi osztálykirándulás a Határtalanul program keretében Erdélyi osztálykirándulás a Határtalanul program keretében (2015.05.21-05.26) 1. nap (2015.05.21) 2015.05.20-án 23.30-kor kezdtünk összegyűlni a suli előtt. Az idő barátságtalanul hűvös volt, előtte nem

Részletesebben

Június 19. csütörtök

Június 19. csütörtök Június 19. csütörtök A tegnapi túra a városban úgy kinyuvasztotta a lábam, mint egy nehéz nap a Caminon. Igaz, több mint két órát mentem, megállás nélkül, és a szandálban, amiről már kiderült, hogy nem

Részletesebben

Mítoszok és Legendák Könyve. Magyariné Elek Andrea. Publio kiadó. Minden jog fenntartva!

Mítoszok és Legendák Könyve. Magyariné Elek Andrea. Publio kiadó. Minden jog fenntartva! Mítoszok és Legendák Könyve Magyariné Elek Andrea 2015 Publio kiadó Minden jog fenntartva! A tanító Benned hatalmas teremtő erő van. suttogta a mágus. Feladatod van az életben. Világok teremtője vagy.

Részletesebben

a viszonyuk. És a lány nem is hozta rendbe a dolgokat, mielőtt az apja oly hirtelen elment. Visszatekintve már látta, hogy nagyon sok a hasonlóság

a viszonyuk. És a lány nem is hozta rendbe a dolgokat, mielőtt az apja oly hirtelen elment. Visszatekintve már látta, hogy nagyon sok a hasonlóság ELSŐ FEJEZET Nem így kellett volna történnie. Addie Folsom úgy képzelte, a középiskola után hat évvel tehetősen és egy jó kocsi volánjánál ülve tér majd haza. Ehelyett behúzott nyakkal és egy közel háromszázezer

Részletesebben

Tatay Sándor HÚSHAGYÓKEDD

Tatay Sándor HÚSHAGYÓKEDD Tatay Sándor HÚSHAGYÓKEDD TATAY SÁNDOR Húshagyókedd Regény 2011 Fapadoskonyv.hu Kft. Tatay Sándor jogutódja Barabás már kilencedik napja kerülgette a várost. S e kilenc napot megelőző kilenc hónapig vándorolt.

Részletesebben

Mióta él Békéssámsonon? Melyek a legkorább emlékei, első benyomásai a faluról?

Mióta él Békéssámsonon? Melyek a legkorább emlékei, első benyomásai a faluról? (Interjú 2.) Pleskonics Istvánné 2014. január 4-én, egy esős, borongós szombat délutánon három órát beszélgettünk Irénke nénivel előzetes egyeztetés után Alkotmány utcai lakásában. Délután kettőtől délután

Részletesebben

Élménybeszámoló - Dolomitok (Rosengarten)

Élménybeszámoló - Dolomitok (Rosengarten) Élménybeszámoló - Dolomitok (Rosengarten) A 2013/2014. tanévben immár harmadik alkalommal megrendezett Jakucs László Nemzetközi Földrajzversenyen elért első helyezésünkkel csapattársam, Boros János Mátyás,

Részletesebben

Szűcs Ilona: Zongora az éjben. Nyitott ablakomban állva A kerten át, hallgatom, Hogy finom, játszi ujjak Hangot csiholnak a zongorán.

Szűcs Ilona: Zongora az éjben. Nyitott ablakomban állva A kerten át, hallgatom, Hogy finom, játszi ujjak Hangot csiholnak a zongorán. A Miskolci Andrássy Gyula Szakközépiskolában helyezték ki az ország első Verstablóját csütörtökön. Az Irodalmi Rádió akciójának segítségével a fiatalok a kortárs alkotók művészetéhez kerülhetnek közelebb.

Részletesebben

Helle Helle Rödby Puttgarden (regényrészlet)

Helle Helle Rödby Puttgarden (regényrészlet) Észak hírnökei 4023 Helle Helle Rödby Puttgarden (regényrészlet) Az Opera szálló Hamburg külterületén, egy építkezés mellett állt. Jóval éjfél után érkeztünk meg, útközben többször is megálltunk, hogy

Részletesebben

Híres metodisták 3. Metodisták a misszióban

Híres metodisták 3. Metodisták a misszióban Híres metodisták 3. Metodisták a misszióban James Fraser (1886-1938) Senki nem vette észre, milyen királyi küzdelem folyik a könyvtár sarkában ülő fiatalember szívében. Azon a délutánon már harmadszor

Részletesebben

Írnod kell kislányom, erre születtél! visszhangzik fülemben Édesanyám hangja

Írnod kell kislányom, erre születtél! visszhangzik fülemben Édesanyám hangja Írnod kell kislányom, erre születtél! Írnod kell kislányom, erre születtél! visszhangzik fülemben Édesanyám hangja Tudom Édes, írnom kellene, de bajban vagyok. Talán azt a témát kéne papírra vetnem, amit

Részletesebben

MEGJÁRT UTAK EMLÉKEI

MEGJÁRT UTAK EMLÉKEI MEGJÁRT UTAK EMLÉKEI Minden láng fölfelé lobog. Az emberi lélek is láng. Tánczos István igazgató tanító visszaemlékezései a kerekharaszti iskoláról A visszaemlékező 42 évi hivatásszeretettől vezérelt pedagógus

Részletesebben

úgy matematikával és geometriával építik, mint a gótika kisebb csodáit. Két nyitott szem, két nyugodt kéz, egy emberi szív: ez a művészet. Hohó!

úgy matematikával és geometriával építik, mint a gótika kisebb csodáit. Két nyitott szem, két nyugodt kéz, egy emberi szív: ez a művészet. Hohó! ELŐSZÓ Íme, megint folytatom az egyetlen művet, új hullámban verem felétek a végtelen titkú tengert. Élnék ezer esztendeig: nem mondhatnám meg minden titkát. Írnék ezer esztendeig: nem mutathatnám meg

Részletesebben

Csillagtúra egy Európáról

Csillagtúra egy Európáról Csillagtúra egy Európáról Nagyon vártuk a csapat első Csillagtúráját több okból. Egyrészt mert bár a Kékszalag a legnagyobb médiaesemény a Balatonon, de a leginkább embert próbáló verseny szerintem a Csillagtúra.

Részletesebben

Eresszen! Legyen olyan kedves, Lang úr. Most szépen elalszik még két órácskára, aztán mikor már világos lesz, elmehet sétálni.

Eresszen! Legyen olyan kedves, Lang úr. Most szépen elalszik még két órácskára, aztán mikor már világos lesz, elmehet sétálni. Amikor Konrad Lang felébredt, sötét volt. Idegen ágyban feküdt. Keskeny volt és magas, Elisabeth nem feküdt mellette. Fel akart kelni, de nem tudott. Az ágy két oldalán rács volt. Hé! kiáltotta. Majd hangosabban.

Részletesebben

DÖRNYEI KÁLMÁN: BANKI MESÉK 13-15. FEJEZET

DÖRNYEI KÁLMÁN: BANKI MESÉK 13-15. FEJEZET DÖRNYEI KÁLMÁN: BANKI MESÉK 13-15. FEJEZET 13. Ha megnyerte, nehogy vigye! Egyre kevésbé tudok a küldetésemre koncentrálni. Lehet, hogy az illuzionista megsejtette, hogy a nyomában vagyok, és mindenféle

Részletesebben

Az élet napos oldala

Az élet napos oldala Az élet napos oldala írta Mercz Tamás E-mail: mercz_tomi@hotmail.com Első rész Minden kicsiben kezdődik el A fűnyíró idegesítő berregő motorhangja teljesen betölti szobám zegzugait. Zúg a rikítóan kék

Részletesebben

Bói Anna. Konfliktus? K. könyvecskék sorozat 1.

Bói Anna. Konfliktus? K. könyvecskék sorozat 1. Bói Anna Konfliktus? K könyvecskék sorozat 1. Tartalom: Üdvözölöm a kedves Olvasót! Nem lehetne konfliktusok nélkül élni? Lehet konfliktusokkal jól élni? Akkor miért rossz mégis annyira? Megoldás K Összegzés

Részletesebben

KÖRNYEZETISMERET. TÉMAZÁRÓ FELADATLAPOK 4. osztályos tanulók részére. Élô és élettelen természet. Tompáné Balogh Mária. ...

KÖRNYEZETISMERET. TÉMAZÁRÓ FELADATLAPOK 4. osztályos tanulók részére. Élô és élettelen természet. Tompáné Balogh Mária. ... Tompáné Balogh Mária KÖRNYEZETISMERET Élô és élettelen természet TÉMAZÁRÓ FELADATLAPOK. osztályos tanulók részére............. a tanuló neve pauz westermann AZ ÉLÔ ÉS ÉLETTELEN TERMÉSZET ALAPISMERETEI.

Részletesebben

ANDALÚZIAI SZERENÁD. SuSANNA AgoStINo

ANDALÚZIAI SZERENÁD. SuSANNA AgoStINo ANDALÚZIAI SZERENÁD SuSANNA AgoStINo 1. fejezet Éjszaka eleredt a hó, és reggelre már vastagon ellepte az Alpok téli üdülőhelyeit. A sűrű hópelyhek között a hegycsúcsok körvonalai elmosódtak, és a táj

Részletesebben

4500 méteren, a salakos-kôtörmelékes fennsíkon földgyaluval kialakított úton haladunk

4500 méteren, a salakos-kôtörmelékes fennsíkon földgyaluval kialakított úton haladunk OJOS DEL SALADO 4500 méteren, a salakos-kôtörmelékes fennsíkon földgyaluval kialakított úton haladunk nemzetközi útvonalon, a chilei oldalon, de az argentin határhegyek is ide látszanak. Néhány hete erre

Részletesebben

- E szerint elégedett vagy? - Több, - boldog. Boldog! Milyen különösen hangzott ez a szó, ebben a dohosszagú, szegényes, díván nélküli odúban.

- E szerint elégedett vagy? - Több, - boldog. Boldog! Milyen különösen hangzott ez a szó, ebben a dohosszagú, szegényes, díván nélküli odúban. A SZERELEMRŐL Tavaly, június elején abban a kisvárosban voltam, ahol születtem. A városban most is az a sajátságos csend, mintha halottak közt járnék. Két hét alatt beteltem vele, kivágytam belőle, akárhová,

Részletesebben

KEDVES SZÜLŐK! SZERETETTEL MEGHÍVUNK MINDEN ÉRDEKLŐDŐT 2015. MÁRCIUS 27.-ÉN 9.30-KOR A JÉZUS ÚTJA TÉMAHÉT ZÁRÓ RENDEZVÉNYÉRE.

KEDVES SZÜLŐK! SZERETETTEL MEGHÍVUNK MINDEN ÉRDEKLŐDŐT 2015. MÁRCIUS 27.-ÉN 9.30-KOR A JÉZUS ÚTJA TÉMAHÉT ZÁRÓ RENDEZVÉNYÉRE. KEDVES SZÜLŐK! SZERETETTEL MEGHÍVUNK MINDEN ÉRDEKLŐDŐT 2015. MÁRCIUS 27.-ÉN 9.30-KOR A JÉZUS ÚTJA TÉMAHÉT ZÁRÓ RENDEZVÉNYÉRE. Program: Közös imádkozás. A hét folyamán feldolgozott A HÁROM FA LEGENDÁJA

Részletesebben

Jeremej Ajpin. Kihunyó tűzhely mellett. A Földet hallgatom

Jeremej Ajpin. Kihunyó tűzhely mellett. A Földet hallgatom Jeremej Ajpin Kihunyó tűzhely mellett A Földet hallgatom Este, amidőn a Nap ott függött a fenyőfák csúcsán, Anyám lehalkított hangon szólt rám: Ne zajongj. Miért nem szabad zajongani? Mindjárt elül a Nap.

Részletesebben

A fiú bólintott. Nem is várt mást. Amikor kilépett a szobából, még látta, hogy az újság zavartalan emelkedik eredeti helyére. Ahogy kattant mögötte a

A fiú bólintott. Nem is várt mást. Amikor kilépett a szobából, még látta, hogy az újság zavartalan emelkedik eredeti helyére. Ahogy kattant mögötte a A bolt - Mást se hallok, csak hogy az üzlet, meg az üzlet, és néha még azért az üzlet is szóba kerül... - Ne bolondozz, fiam. Abból élünk- morogta a reggelizőasztal mellől a rezzenéstelen újság. - Nem

Részletesebben

Miklya Luzsányi Mónika

Miklya Luzsányi Mónika Miklya Luzsányi Mónika Farkasidő Nem kell ma a húsokat jégverembe tenni. Csikorog a hó, foga van a szélnek, süt át a hideg a falakon. Akkor is egész éjjel vonított a szél, mint a csikaszok a nádasban.

Részletesebben

Szeretet volt minden kincsünk

Szeretet volt minden kincsünk Szeretet volt minden kincsünk Azt mondják, mindenkinek meg van írva a sorskönyvében az élete. Mindenkinek ki van jelölve z út, mint a kerti ösvény, szélekkel, jelekkel, hogy ne lehessen letérni róla. Van

Részletesebben

A Bélyegzési Ceremónia

A Bélyegzési Ceremónia xx. fejezet A Bélyegzési Ceremónia ár mindenki a Szentélyben várakozott. A kör alakú, kupolás, középkori terem teteje a magasba nyúlt, ezért úgy tűnt, mintha a hatalmas, kovácsoltvas, méteres fehér gyertyákkal

Részletesebben

Kötelező versek. 1-2.osztály ZELK ZOLTÁN. Varázskréta

Kötelező versek. 1-2.osztály ZELK ZOLTÁN. Varázskréta Kötelező versek 1-2.osztály ZELK ZOLTÁN Varázskréta Ismerek egy öregasszonyt, - igazat mondok, nem tréfát - aki egyszer a tavasztól elkérte a varázskrétát. És azóta, mint a tavasz, hegyre dombra és mezőre,

Részletesebben

Pasarét, 2008. március 16. (virágvasárnap) Cseri Kálmán SIRÁNKOZUNK VAGY SÍRUNK?

Pasarét, 2008. március 16. (virágvasárnap) Cseri Kálmán SIRÁNKOZUNK VAGY SÍRUNK? Pasarét, 2008. március 16. (virágvasárnap) Cseri Kálmán SIRÁNKOZUNK VAGY SÍRUNK? Alapige: Lk 19, 41-48 Amikor közelebb ért Jézus, és meglátta a várost, sírt. Így szólt: "Bár felismerted volna ezen a napon

Részletesebben

Párlat. egy kerékpárt ábrázolt, egy velocipédet; a badeni fürdőmester, Karl Drais remek járműve volt ez, vagy talán

Párlat. egy kerékpárt ábrázolt, egy velocipédet; a badeni fürdőmester, Karl Drais remek járműve volt ez, vagy talán Párlat A minap, mondjuk így, ez olyan jó kezdésnek, a minap egy megsárgult, régi fénykép került a kezembe, fénykép. a századelőről, gondolom, már ahogy az él a mi megkésett fantáziánkban. a fantáziánk

Részletesebben

Talabér Gergő Ugrani muszály...

Talabér Gergő Ugrani muszály... Talabér Gergő Ugrani muszály... Épp az ablak előtt álltam, amikor a harang tizenkettőt ütött. Figyeltem a sürgő-forgó város kavalkádját. Emberek siettek a dolguk után a főtér macskakövein botladozva. Némelyek

Részletesebben

Kiss Erzsi. Leporolt emlékek

Kiss Erzsi. Leporolt emlékek Kiss Erzsi Leporolt emlékek Csingervölgyi emlék Csingervölgy, a gyermekkorom csodálatos világa. Ezernyi, soha meg nem fakuló emlék forrása. Hatalmas erdők, pipacsos mezők, árnyas ligetek, madárdaltól hangos

Részletesebben

Név: Szalkai Patrik György. Erasmus Élmény beszámoló

Név: Szalkai Patrik György. Erasmus Élmény beszámoló Név: Szalkai Patrik György Erasmus Élmény beszámoló Az Erasmus által a finnországi Kuopio városába utazhattam ki két hónapra (2015. április 13-tól június 14-ig), ahol egy hotel, nevezetesen a Best Western

Részletesebben

Örökség - dalszövegek. Virágom, virágom. Szép szál legény van egy pár, Ha okos az ráadás. Utánam jár mindahány, Jaj, ne legyen csapodár!

Örökség - dalszövegek. Virágom, virágom. Szép szál legény van egy pár, Ha okos az ráadás. Utánam jár mindahány, Jaj, ne legyen csapodár! Virágom, virágom Szép szál legény van egy pár, Ha okos az ráadás. Utánam jár mindahány, Jaj, ne legyen csapodár! Szép szál legény gyere át, Szívemben a bánat jár. Hozzál egy kis pálinkát, Hogy legyen egy

Részletesebben