Emlősboncolási gyakorlat. Vad madarak és emlősök anatómiája és élettana. vadgazda mérnök hallgatók részére

Átírás

1 Emlősboncolási gyakorlat Vad madarak és emlősök anatómiája és élettana vadgazda mérnök hallgatók részére A gyakorlat célja Zsigerelés közben ill. azt kiegészítve egyes szervek részletesebb vizsgálatával számos a vadgazdálkodási gyakorlatban (pl. az állomány egészségi állapotának felmérésében, a hasznosítható mennyiség meghatározásában stb.) használható adatot gyűjthetünk. E gyakorlat keretében a szokványos zsigerelési menetet követve mutatjuk be a legfontosabb vizsgálatokat és ezek anatómiai élettani alapjait. Nem célunk egy kimerítő leírás megadása, csak a gyakorlat számára legfontosabb vizsgálatokra szorítkozunk. A boncolást a mezei nyúl példáján mutatjuk be, kitérve más emlős vadfajok specialitásaira. Figyelem! Minden vadfajunk hordozhat emberre is veszélyes betegségeket. A boncolás közben nagy a fertőzésveszély. Tartsuk be a higiéniai szabályokat és tegyük meg a szükséges óvintézkedéseket: használjunk gumikesztyűt, ügyeljünk a tisztaságra és a fertőtlenítésre! Az állat felnyitása előtt elvégezhető vizsgálatok A terítékre került állat külső vizsgálatával az egyed korára, ivarára, szaporodási és egészségi állapotára lehet következtetni. 1

2 Kondícióbecslés Az állatok kondíciójából a vadgazdálkodás szempontjából fontos adatokra következtethetünk. A kondíció jelzi az egyed egészségi állapotát, tápláltságát, felkészültségét a táplálékban szegény időszakokra. Mindezek összességükben az állomány sűrűségére és az élőhely minőségére is utalnak. Testtömeg mérés A kondíció becslése legegyszerűbben a testtömeg (vagy a zsigerelt testtömeg) mérésével oldható meg. Bár ez a módszer számos tévedési lehetőséget rejt magában (pl. egy idősebb állat testtömege akkor is nagyobb, mint egy fiatalé, ha lényegesen rosszabb a kondíciója) adott ivar és korcsoport kondíciójának évenkénti vagy területi összehasonlítására alkalmas. A mérés során egy megfelelő terhelhetőségű mérlegre van csak szükség. Mezei nyúl esetében egy jobb minőségű horgászmérleg is megteszi (1. kép). Általában elégséges a dekagramm szintű pontosság. 1. kép A mezei nyúl testtömegének mérése rugós mérleggel. 2

3 Kormeghatározás A vadgazdálkodás szempontjából az egyik legfontosabb adat az állatok kora. A korbecslésre számos biológiailag alátámasztott és még több, soha nem ellenőrzött, csupán tévhiteken alapuló módszert ismerünk. Itt csak a tudományosan bizonyítottak közül a leghasználhatóbbakat mutatjuk be. A fiatal, még ivaréretlen állatok elkülönítése legkönnyebben azoknál a fajoknál lehetséges, amelyeknél ezek más mintázatú szőrzetet viselnek (pl. a vadmalac csíkos, a szarvasborjú pettyes stb.). Segítséget nyújthat a szarv és az agancs alakulása (gidaagancs, kétéves kos kétélű szarva vagy a tejfogak váltásának ideje stb.) mindezekkel más tárgyak keretében részletesen foglalkozunk. Egyes fajoknál, mint pl. a mezei nyúl, fontos lehet nemcsak a nyúlfiak, hanem az azévben született, de már az ivarérettséget elért egyedek elkülönítése. Ezt a mezei nyúl esetében kétféle módszerrel is elvégezhetjük: a Stroh-jegy és a szemlencse száraz tömegének mérése alapján. Elsősorban a hosszú életű nagyvadfajoknál fontos a kor minél pontosabb meghatározása. Erre a vadgazdálkodási szakmában számos módszert javasolnak (az állatok habitusa, test- és fejtartása, az agancs jellemzői stb.). Kevés olyan módszert ismerünk azonban, amelyek pontosságát valóban ellenőrizték, vagyis amelyek megbízható eredményt adnak. (Ilyen pl. a muflon szarván található befűződések, gyűrűk számlálása.) Itt két módszert a fogkopást és a fog növekedési rétegvonalait tárgyaljuk. Kormeghatározás Stroh-jegy alapján Születésük után az állatok testmérete a kifejlett méret eléréséig növekszik. A csontozat növekedésénél a képződési zónában először porcszövet keletkezik, ami a csontosodás folyamatában csontszövetté alakul. A porcszövet kevesebb ásványi anyagot és több vizet tartalmaz, mint a csontszövet, ezért rugalmas és a térfogata nagyobb. Különösen jól látszik ez a hosszú, csöves csontok és az agancs növekedésekor. Mindkét esetben a növekvő csont testtől távolabb eső végén a növekedési zónában vastagabb, puhább. Míg azonban az évente váltódó agancsnál ezt a jelenséget nem használjuk korbecslésre, addig a hosszú csöves csontoknál igen. A módszer a mezei nyúl korbecslésére van kidolgozva. 3

4 A mezei nyúl mellső lábán a kisujj felé eső könyökcsont (vagy singcsont) csuklóizület feletti részén a csont növekedés befejezéséig, vagyis az egyed 7-8 hónapos koráig egy félborsnyi dudor tapintható. Ez a Stroh-jegy vagy más néven a könyökcsont dudor (1. ábra). Vizsgálatakor az egyed lábfejét behajtva kitapintjuk a csuklóizületet, majd efelett 1-1,5 cm a láb külső élén keressük a könyökcsont dudort (2., 3., 4. kép). A vizsgálat terepen is könnyen, gyorsan elvégezhető. 1.ábra A mezei nyúl alkarcsontjai: balról a könyökcsont, jobbról az orsócsont. A nyíl a Stroh-jegyet mutatja. A számok az egyed hónapokban mért korát jelzik. 4

5 2. kép A Stroh-jegy kitapintása 3. kép A melsőláb lábfejét behajtva a csuklóizület felett tapintjuk a Stroh-jegyet. 5

6 4. kép. A könyökcsont disztális végének növekedési porcdudora (Stroh-jegy) boncolva mezei nyulon. Kormeghatározás a szemlencse száraz tömege alapján Az emlősállatok szemlencséjének száraz tömege a kor előrehaladtával növekszik, vagyis mérése alkalmas korbecslésre. Ez a növekedés a születés után a leggyorsabb, majd lelassul (2. ábra). Ennek következtében a fiatal állatok kora jól becsülhető. Idősödő egyedeknél a becslés pontossága, megbízhatósága egyre rosszabb. A módszert a fiatal és idős egyedek elkülönítésére használhatjuk. Mezei nyúlra és rókára van kidolgozva. A korbecsléshez el kell távolítani az egyed egyik szemét vigyázva arra, hogy a szemgolyó ne sérüljön (5. kép). Ehhez legcélszerűbb egy görbe boncoló ollóval a szemgolyó alá nyúlni, majd a szem alatt egy kötegben kilépő idegeket és vérereket elvágni. A szemgolyót 4%-os formalinoldatban 3-4 napon keresztül fixáljuk, majd óvatosan felnyitva kivesszük a szemlencsét (6. kép). Vigyázat, a formalin mérgező, maró hatású anyag!. Az eltávolított szemlencsét szárítószekrényben 95 o C-on súlyállandóságig (kb. egy napon keresztül) szárítani kell. A száraz szemlencse tömegét milligramm pontossággal mérjük. A mezei nyúlnál a 280 mg-nál kisebb tömegű szemlencse az egy évnél fiatalabb, míg az ennél nagyobb egy évnél öregebb egyedekre jellemző. A módszer megfelelő laboratóriumi háttér (bonceszközök, szárítószekrény, analitikai mérleg) mellett használható. 6

7 2. ábra A róka szemlencse-tömegének változása a korral 5. kép A mezei nyúl szemének eltávolítása. 7

8 6. kép A mezei nyúl kipreparált szemlencséje Fogkopás Talán a legkönnyebben használható korbecslési módszer, mely azon alapul, hogy a kifejlett maradó fog néhány kivételtől eltekintve (pl. a vaddisznó agyara) tovább nem növekszik, és nem regenerálódik. Felülete (koronája) a kor előrehaladtával a használat következtében fajra jellemző módon kopik (3. ábra). A ragadozó és mindenevő fogazatú állatoknál a kopás a fogcsúcsok letompulásával jár. A növényevőknél viszont a fogkorona jellegzetességei miatt nem a redők elsimulása, hanem a korona magasságának csökkenése következik be. Csak idős korban keletkeznek jellegzetes bekopások. A módszer használatánál ügyelni kell a faji jellegzetességekre és az élőhelyből, a táplálék összetételéből és az egyedi különbségekből eredő eltérésekre. Ezek miatt a módszer csak hozzávetőleges pontosságú, különböző területekről származó egyedeknél eltérő, csak egy területen belül használható kielégítően. 8

9 3. ábra A róka fogkopása A fog növekedési rétegvonalai A maradó fogaknál a kor előrehaladtával két felépülési folyamat zajlik. Egyrészt a dentinállomány vastagszik a fog ürege (pulpa) felé, másrészt a fogágyban a fog gyökerére újabb cementum rétegek rakódnak fel. A kontinentális éghajlaton ezek a folyamatok szezonálisan történnek, így a fák évgyűrűihez hasonló szerkezetalakul ki. A dentinrétegek számlálása a vadgazdálkodási gyakorlatban kevésbé használható részben, mert ezek a korral átalakulhatnak, összeolvadhatnak, tehát megbízhatatlanná válhatnak, részben, mert jól felszerelt laborhátteret igényelnek. A foggyökéren kialakuló cementumrétegek viszont, pl. a szarvasfélék esetében, nem épülnek át, tehát jól használhatók. A módszer egyszerű, nem igényel drága felszerelést. Az alsó állkapocsban az M1-es fogat vas- vagy csontfűrésszel a gyökerek között, keresztben (az állkapoccsal együtt) elvágjuk, majd a vágásfelületet finom csiszolóval felcsiszoljuk. A sima felületre vizet vagy glicerint cseppentve a gyökérívek között láthatóvá válnak a szürkés színű cementumrétegek, melyek egy erősebb nagyítóval megszámlálhatók. A kor meghatározásához a rétegek számához a fogváltás idejét hozzá kell adni! 9

10 Ivar-meghatározás Az emlősök körében az ivari kétalakúság (dimorfizmus) gyakori, ezért általában ránézéssel megállapítható az egyed ivara. Némely esetben, pl. a mezei nyúlnál viszont a hímek és a nőstények nagyon hasonlítanak, ezért az ivar csak alaposabb vizsgálattal határozható meg. Az ivart meghatározhatjuk a külső ivarszervek alapján. A hímek pénisze ill. az azt borító szőrzet és sok esetben a herezacskó jól látható. A mezei nyúlnál ez sem igaz. Csak az állat farkát és az ivarszervet takaró szőrcsomót ellentétes irányban széthúzva végezhető el a vizsgálat. Ekkor a hímeknél láthatóvá válik a pénisz, a nőstényeknél pedig a hüvely bejárata (4. ábra, 7., 8., 9. kép).. Az ivar eldöntése még ekkor sem teljesen biztos. Idősebb nőstények jólfejlett csiklója könnyen összetéveszthető a fiatalabb hímek hímvesszejével. A fiatal, még nem ivarérett állatoknál szintén lehet tévedés. Többéves tapasztalataink alapján a mezei nyúlnál a külső ivarszervek alapján történő ivar-meghatározásnál az esetek mintegy tizedében 10

11 a gyakorlott szakember is téved. Biztos ivar-meghatározás csak a belső ivarszervek alapján végezhető. Szaporító nőstényeknél a szoptatás alatt és közvetlenül utána az emlők jól tapinthatók (10. kép). 7. kép A mezei nyúl ivarának meghatározása a külső ivarszervek alapján. 8. kép Mezei nyúl külső női ivarszerve 11

12 9.kép Mezei nyúl külső hímivarszerve 4. ábra A mezei nyúl külső ivarszervei 12

13 10. kép Nőstény mezeinyúl emlői. Az állat felnyitása után elvégezhető vizsgálatok Az állat felnyitása a zsigerelésnél megszokott módon történik. A hasat és szükség esetén a mellkast a test középvonala mentén vágjuk fel. A boncolás során a felnyitást felületi vágással rétegenként végezzük. A túl mély vágás megsértheti a zsigereket, ami nemcsak a hús felesleges beszennyeződését okozhatja, hanem a vizsgálatok elvégzését is lehetetlenné teszi. Ezért először a bőrt vágjuk fel a has középvonalán. Hastájékon a lenyúzott bőr belső oldalán jó kondíciójú állatok esetében zsírlerakódást figyelhetünk meg (11. kép). 13

14 11. kép Zsírraktár a bőr alján. Ezután a has középvonala, a linea alba mentén felnyitjuk a hasfalat (12. kép). A felnyitást biztonságosan végezhetjük boncoló ollóval. A kés használata sokkal nagyobb óvatosságot és gyakorlatot követel meg. 12. kép A mezei nyúl felnyitása Az állat felnyitása után a hasüreg és a mellüreg szerveit látjuk. A két testüreget a rekeszizom választja el (13. kép). A mellüreget szinte teljesen kitölti a tüdő két fele. Középen a szegycsont alatt találjuk a szívet. A hasüregben a rekeszizom alatt a máj lebenyei, alatta a gyomor majd a belek találhatók. A has felnyitása után a beleket pillantjuk meg először. A 14

15 beleket a bélfodor kettős hártyája burkolja, és tartja össze. A belek között találjuk a hasnyálmirigyet és a lépet. 13. kép A mezei nyúl mell- és hasürege és a rekeszizom A beleket félrehúzva, a háti oldalon, a gerinc két oldalán találjuk a veséket, ezektől az állat farka felé az ivarszerveket: a nőstényeknél a petefészkeket a petevezetőkkel és a méhet, ill. a hímeknél a heréket, ha nem szálltak le herezacskóba (14., 15. kép). Ez utóbbi esetben a herék a hasüregen kívül találhatók. A medencében van a húgyhólyag. 14. kép A mezei nyúl méhe 15

16 15. kép Az őz veséje a körülötte lévő zsírral, és a méh Szaporulatbecslés A nőstény belső ivarszerveit (petefészkek, petevezetők és a méh) kipreparálva lehetőség nyílik a termékenység és a szaporulat becslésére (16., 17., kép, 5. ábra). A petefészek felületén látható sárgásbarna foltok a sárgatestek, melyek alapján a levált peték (szaporulat) nagysága becsülhető pl. a szarvasféléken (18. kép). A petevezető egészsége állapotban rózsaszínű, a petefészek felületén kanyarogva fut, megmozgatva szabadon elcsúszik. A meddőséget okozó petevezető-gyulladás esetén vastag, vörös színű és nem csúszik el a petefészek felszínén. A méhet a bélfodor tapadási helye mentén felnyitva és kisimítva láthatóvá válnak a placentahegek (19. kép). A placentahegek az ellés során leváló méhlepény (placenta) helyén keletkeznek, tehát a megszületett utódok számát mutatják. 16

17 16. kép A mezei nyúl belső női ivarszerve 17. kép Az őz belső női ivarszervei 17

18 5. ábra A mezei nyúl belső női ivarszervei, a felnyitott méhben a placentahegek 19. kép A róka felnyitott méhe benne a placentahegek 18

19 18. kép A mezei nyúl petefészke és petevezetője. 19

20 Kondícióbecslés Sok esetben hasznos a kondíciónak a testtömeg mérésénél pontosabb becslése. Ehhez a különböző zsírraktárak vizsgálata szükséges. Az emlősöknél az energiatartalékul szolgáló zsír a test különböző részein meghatározott sorrendben rakódik le ill. használódik fel. A zsírraktárak a lerakódás sorrendjében a következők: a csontvelő, a vese környéke, a szívalap, a bélfodor és a cseplesz, a bőralja. A vadgazdálkodási gyakorlatban legjobban a csontvelő, a vese környéki zsír használható kondícióbecslésre. Csontvelőzsír A hosszú csöves csontok csontvelőjében raktározott zsír az egyed legvégső tartaléka, tehát többnyire csak hosszú éhezés után, végszükség esetén használódik fel. Ennél jobb kondíciójú állatban a csöves csont elvágásakor a velő viaszos, kocsonyás, sárgás-fehér színű. A felhasználódó csontvelő vérerekkel átszőtt, vizenyős állagú. Vese-vesezsír index A vese környékén található zsírraktár lerakódása és felhasználása közepes időtartam tehát néhány hét alatt történik. Emiatt ez jelzi legjobban az egyed kondícióját és annak változásait a vadgazdálkodó számára. A méréshez a vesét a körülötte lévő összes zsírral kivesszük majd a zsírból a vesét kibontva a tömegüket külön-külön, lehetőleg gramm pontossággal megmérjük (20. kép). Ezután az index kiszámításához a zsír tömegét osztjuk a vese tömegével. (Ezzel az állatok eltérő testméreteiből adódó hiba kiszűrhető.) A módszer csak felnőtt állatokon használható! 20

21 20. kép A mezei nyúl veséje a körülötte lévő zsírral 21. kép A mezei nyúl veséje kibontva a körülötte lévő zsírból 21