AQUINÓI SZENT TAMÁS IMÁJA A MÁRIA-OLTÁR ELŐTT

Átírás

1 AQUINÓI SZENT TAMÁS IMÁJA A MÁRIA-OLTÁR ELŐTT A SZÉPMŰVÉSZETI MÚZEUM SASSETTA-KÉPÉRŐL PROKOPP MÁRIA Három évvel ezelőtt, 1988-ban, ismét a nemzetközi szakmai érdeklődés előterébe került Sassetta Szépművészeti Múzeum-beli képe (ltsz.: 32/25., 1. kép). A New York-i Metropolitan Múzeumban rendezett Sienai reneszánsz festészet" című kiállításon nyitó műként szerepelt, mint Sassetta első ismert oltárának, a sienai reneszánsz festészet első és legjelentősebb művének része. 1 E kiállítás mutatta be először egymás mellett azt a hat predellaképet, amelyet a korábbi és a jelenlegi kutatás is a sienai Posztós céh (Arte della Lana) számára 1423-ban festett Eucharisztia-oltár részének tekint. Ez a képsor mélyen elgondolkoztatott. Fellapoztam ezért az oltárra vonatkozó eddigi irodalmat, majd az egyes képeket és a képsorban elfoglalt helyüket tanulmányoztam az ikonográfia, az ikonológia és a stíluskritika szemszögéből. Az alábbiakban e megfigyeléseim eredményeit szeretném röviden összefoglalni. Sassetta Aquinói Szent Tamás imája a Mária-oltár előtt" című képének Magyarországra kerülését Ipolyi Arnoldnak köszönhetjük, ő vette meg 1867-ben Kölnben a Rambouxgyűjtemény elárverezésénél, mint Francesco Traini vagy Gentile da Fabriano modorában" készült festményt. 2 Néhány év múlva, 1872-ben Ipolyi Arnold a gyűjteményének nagyrészével együtt ezt a képet is az újonnan alakult Országos Képtárnak ajándékozta tól, a Szépművészeti Múzeum megnyitásától mindmáig a múzeum legféltettebb kincseinek egyike. A budapesti kép Sassetta attribúcióját B. Berensonnak köszönhetjük, aki 1911-ben - miután behatóan foglalkozott Sassetta művészetével, melyet ő fedezett fel a művészettörténet-írás számára - Sassetta eredeti művének ítélte azt. 3 A későbbi kutatás megerősítette ezt a meghatározást. Giacomo De Nicola volt az első, aki Sassetta Eucharisztia-oltárának - melyet a Posztós céh számára készített a festő - rekonstrukciójába 1913-ban felvette a budapesti képet, mint a predella részét. 4 A képek rendjét a 18. századi leírások alapján határozta meg, amelyek szerzői még funkciójában, egészként látták Sassetta oltárát. A későbbi kutatás - jóllehet kiegészítette - lényegében elfogadta De Nicola rekonstrukcióját ban Federico Zeri a jobb oldali főképet a jelenleg a sienai Monte dei Paschi tulajdonában lévő álló alakos Remete Szent Antal képpel azonosította. Az oromzat Angyali üdvözletet ábrázoló két kis képét a Massa Marittima-i képtárban és a New Have n-i Yale University Art Gallery-ban találta meg ban ugyanő a predellaképek közé sorolta a melbourne-i képtárba került Eretnek elégetésé"-t ábrázoló táblát, valamint a középkép részeként határozta meg a sienai képtár (nr ) Ambrogio Lorenzettinek tulajdonított két kis tájképét. 6 További vita csak a nyolc, egészalakos szentet ábrázoló kis kép (Siena, Pinacoteca) elhelyezése körül volt. J. Pope-Henessy (1939) az oltár két szélét lezáró két pillérre, egymás fölé helyezte a négy egyházatyát és a négy sienai védőszentet ábrázoló képeket, míg Enzo Carli (1957) - De Nicolát követve - a három főképet elválasztó és az oltár két szélét keretező négy pillérre két-két szentet állított. 8 Keit Christiansen az évi New York-i kiállítás katalógusában összefoglalja az oltárra vonatkozó eddigi kutatási eredményeket. A három nagyméretű középkép sajnos elveszett. Az Eucharisztia imádását ábrázoló középkép részeként fogadja el Ambrogio Lorenzetti fent említett két kis tájképét, amely nyomán úgy véli, hogy a középkép 150 cm széles volt. A 18. századi leírásokban szereplő Szent Tamás és Remete Szent Antal apát álló alakját ábrázoló két, ugyancsak nagy méretű kép a főkép két oldalán, egyenként 50 cm széles lehetett. A középkép alatt három, a két oldalkép alatt pedig egy-egy kis képet tételez fel, míg a további két predellaképet - amelyek közül ma már csak az egyiket, a Vatikáni Képtár Szent Tamás imája a kereszt előtt" című festményt ismerjük - az oltár két szélső pillére alá helyezi. Ezt véli igazolva látni a vatikáni kép keskenyebb formátumában. 9 Christiansen a predellaképek sorrendjét a következőképpen határozza meg balról jobbra: 1. Szent Tamás imája a kereszt előtt" (25x28,8 cm) (Vatikán) (7. kép), 2. Szent Tamás imája a Mária oltár előtt" (24x39 cm) (Budapest), 3. Csoda az Eucharisztia méltatlan vételekor" (24x38 cm) (Barnard Castle) (4. kép), 4. Utolsó Vacsora" (23x38 cm) (Siena) (5. kép), 5. Az eretnek máglyahalála" (24,6x38,7 cm) (Melbourne) (3. kép), 6. Remete Szent Antal megkísértése" (24x39 cm) (Siena) (6. kép), a 7. kép elveszett. A prdellaképeknek ez a sorrendje kevés eltérést mutat De Nicola évi összeállításától, amely a képsort a budapesti képpel indította, és azt követte a vatikáni kép. De Nicola az 5. és 6. képet tekintette elveszettnek, viszont e képek témáját a Szent Antal apát életéből vett jelenetként határozta meg a 18. századi leírások alapján. A sienai képtár Szent Antal megkísérlését ábrázoló tábláját a predella utolsó képeként helyezte el.

2 Ismerve a trecento és a kora-quattrocento predellák képfűzési rendszerét, különösen a sienai festészet oltárépítői gyakorlatában, kétségtelennek kell tartanunk, hogy Sassetta kis képei is egységes kompozíciós elv alapján és mélyen teoretikus, teológiai program szerint rendeződtek egységes képsorrá. A formai és tartalmi szempontok tehát szorosan összetartoznak a képsor új rendjének meghatározásánál. Az oltár évi feldarabolása és szétszóródása után, csak a hajdani oltármű alsó szegélyére írt dedikációs felirat, valamint az oltár keletkezésére vonatkozó egykorú dokumentumok lehetnek segítségünkre az ikonográfiái program meghatározásában és az oltár rekonstrukciójában. Az egykori feliratot sajnos csak a 18. századi leírások őrizték meg. A hexameterben írt szöveg mindkét forrásunkban azonos: 10 Hic opus omne patres Stefanus construxit ad aras Senensis Johannis ágens citra lapsus adultos." E felirat helyes értelmezésére csak Pietro Scapecchi mutatott rá 1979-ben. 11 Eszerint a felirat így olvasandó: Ezt az oltárt a sienai János fia István (más néven Sassetta) készítette a zsinati atyák tiszteletére, (innen, az Eucharisztiától inspirálva), a régiek (az eretnekek) hibái ellen. Ez az oltár programjának lényege: Az Eucharisztia zsinati tanításának hirdetése a tévtanok legyőzésére. Melyik zsinatról van itt szó? Fellapozva a 15. század eleji egyháztörténelmet, megtudjuk, hogy az évi konstanzi zsinat Páviában majd Sienában folytatta tanácskozását. A sienai ülésszak július 21-től márciusáig tartott. Az ülések helye a sienai dóm volt. Az egyik központi téma az Eucharisztiáról szóló, évi hittétel megerősítése volt Husz János ( ) és John Wyclif ( ) tanításaival szemben. Az átlényegülést és a tartós jelenlétet megkérdőjelező nézeteket élesen elvetették. Egyértelmű tehát, hogy Sassetta oltára az július 21-től Sienában ülésező zsinati atyák tiszteletére készült, és a képek az Eucharisztia krisztusi igazságát, a zsinati dogmát hirdették az eretnek tanokkal szemben. Az oltár datálása is pontosabbá válhat így. A sienai levéltár iratai szerint az oltár elkészíttetését a Posztós céh július 1-én határozta el. Úgy döntöttek, hogy méltó oltárképet készíttetnek a saját oltáruk számára, amint ez a város egyik legkiválóbb testületéhez illik, hogy a Corpus Christi ünnep fényét emeljék. Eddig ugyanis minden évben képet kellett kölcsön kérniük az úrnapi oltáruk felállításához, ami szégyen volt a céhre nézve. 1 Az új oltár értéke utáni adót, 18 dénárt, 1426 végéig fizette a céh. 13 A művészettörténeti irodalom mindeddig e két évszám közé helyezte az oltár elkészítését. Véleményünk szerint, ha a sienai zsinat megnyitása előtt három héttel elhatározzák az oltár elkészítését, akkor az minden valószínűség szerint legkésőbb az év Corpus Christi ünnepére (amely akkor június 22-re esett) elkészült, és betöltötte rendeltetését a város úrnapi ünnepi fényének növelésében, a Posztós céh rangjának megfelelően. Az oltárt a században a Posztós céh kápolnájában említik, amely a S. Pellegrino templom mellett állt. A művészettörténet ezért ezt a kápolnát tekintette az oltár eredeti helyének. E kápolna ma már nem látható, mert a 19. században az újkori város főterének kialakításakor lebontották, de a dokumentumokból tudjuk, hogy ban épült. Sassetta ben készült oltárát tehát eredetileg nem itt állították fel. Monsignore Bossio az évi leírásában említi, hogy a pompás oltárkép előtt csak a karmeliták misézhetnek a Posztós céh tagjainak szándékaiért a S. Pellegrino melletti kápolnában. 1 A M. Carapelli, aki 1718-ban nagy elragadtatással írja le a Posztós céh Corpus Christi oltárát, elmondja, hogy Sienában az úrnapi ünnepség központja a karmelita templom volt, és a költségeket a Posztós céh fedezte től különösen fényes körmenetben vitték körül a városban az Eucharisztiát, s az ünnepi misét a karmelita templomban mondták. 15 A Posztós céh és a karmeliták között az úrnapi ünnepségen kívül is szoros kapcsolat volt, a céh tisztségviselőjének választásánál is a karmeliták gyakoroltak ellenőrzést. Az úrnapi ünnepség színhelyét a karmelita templomból 1448-ban tették át a dómba. 16 Valószínűleg ezért építtette a céh 1460-ban a dómhoz legközelebbi helyre, a S. Pellegrino templomhoz a kápolnát. E negyedben volt a céh vezetőségének épülete is. Számunkra mindebből igen valószínű, hogy az oltár programját a karmeliták készítették, ök jelentős szerepet kaptak a Wyclif és Husz eretnektanításai elleni küzdelemben. 17 E tanok ellen hozott határozatot a sienai zsinat novemberében. A predellaképek között a karmelita szerzetesek szereplése tehát indokolt, főképpen az eretnek máglyahalálát ábrázoló táblán (5. kép). A Posztós céh Corpus Christi oltárának rekonstrukciójához a már említett 18. századi leírások, A. M. Carapelli (1718) rövidebb és G.G. Carli (18. század második fele) részletesebb feljegyzései adják a legtöbb segítséget. G.G. Carli így ír az oltárról: Nagy tábla, amelyet sok hegyes díszítés koronáz. Középen a gótikus úrmutatót a sok zenélő angyal tartja arany ruhában, arany háttér előtt. A fejek kecsesek... alattuk két vár látható épületekkel, amelyeket gótikus erődítés övez sok toronnyal és két kupolával. Kétoldalt két külön táblán Szent Antal apát és Aquinói Szent Tamás nagyméretű alakja jelenik meg. Középen, fent, Jézus megkoronázza Máriát, és két külön képben az Angyali Üdvözlet, továbbá két piramis alakú táblán két félalakos szent kapott helyet. A két szélső táblán kétkét kisméretű szent áll. Alul a predellán jobbra Szent Antal életéből látható 3 kép, a középen Utolsó vacsora, szép fejekkel és nem gótikus épületben. Az 5. képen az előbbieknél is szebb női és férfi fejek, továbbá egy ördögtől megszállott, aki éppen meghal (mivel méltatlanul akarta venni Krisztus testét) és az ördög elviszi a lelkét. Az utolsó két kép Aquinói Szent Tamáshoz tartozik és az Oltáriszentségre vonatkozik." 18 E szép és pontos leírás után fel sem merült a kétség a kutatókban a predellaképek eredeti számát (7) illetően, jóllehet, több mint 300 év telt el az oltár elkészülése és a fenti leírás között.

3 Most, hogy az évi New York-i kiállítás 200 év után először ismét egymás mellé helyezte a jelenleg ismert hat kis képet, lehetetlen, hogy ne gondolkozzunk el a sorrend helyességén. Lehetséges, kérdezhetnénk, hogy a vatikáni és a budapesti Szent Tamás imája" -tábla - akár egymásnak háttal, akár egymással szembefordítva mutatta be Szent Tamás alakját - egymás mellett állt volna? Az oltár fent említett programja szerint a predellaképek tematikai célkitűzése az Eucharisztiáról vallott egyházi tanítás hirdetése volt, a középpontban az Utolsó vacsora, az Eucharisztia isteni alapításának bemutatásával. Aquinói Szent Tamás ( ) a nagy tudós és szent, a doctor angelicus, az úrnapi liturgia himnuszainak szerzője volt az, aki nagy művében, a Summa Theologiaeben, az Egyház tanításainak talán mind máig legszabatosabb megfogalmazását adta ban, az oltár készítésekor ünnepelték szentté avatásának jubileumát (1323). Szent Tamás, a tudós elválaszthatatlan az Eucharisztia ünnepétől, ezért kaphatott oly nagy hangsúlyt az oltáron, hogy állóalakját az egyik nagyméretű táblán is ábrázolták. Mivel azonban a Posztós céh nem Szent Tamás, hanem az Oltáriszentség tiszteletére állította az oltárt, nem tartjuk indokoltnak, hogy két rokon tartalmú kép mutassa be őt a predellán. Nézzük meg behatóbban a két imádkozó Szent Tamás képet. A vatikáni tábla a kereszten függő Krisztus előtt térdelő Tamást ábrázolja, aki az egykorú életrajz szerint így mutatta be a Summát a Mesternek, aki ekként szólt hozzá: Jól írtál rólam Tamás." 19 Ez a jelenet Tamás egyéniségét jellemzi, de nem tartozik szorosan az Eucharisztia témájához. Szent Tamást sokkal átfogóbban jellemzi a budapesti kép, amely Tamás életének két oldalát, a szentet és a tudóst - kimagasló művészettel - egységben mutatja be. Szent Tamás itt a domonokosok fekete köpenyében térdel a gótikus kápolna belső csöndjében, a kép középpontjában, a baloldalt lévő Mária oltár felé fordulva. Az oltár felett, látomásszerűen elmosódva Krisztus fénylő alakja jelenik meg, angyalokkal körülvéve, szívéből arany sugarakkal a Szentlélek galambja száll Tamáshoz. Krisztust kétoldalt a két-két nyugati egyházatya kíséri. Szent Tamás térdelő alakja mögött a templomból a kolostorudvarra látunk csúcsíves nyíláson át. Az udvar közepén a fehér márvány kút az Élő vizek forrására utal, míg mögötte a szőlő-lugas és a szántóföld a kenyeret és a bort idézi, amelyből az oltáron, a szentmisében, Krisztus teste és vére lesz. Ugyancsak a kápolnából, annak előteréből láthatunk és juthatunk be a kép jobboldalán levő könyvtárba. Ez külön egység a képen, amely jól kifejezi Szent Tamás tanításában a hit és a tudomány összefüggését. A hosszanti tengelyből ábrázolt terem nagyságát fokozza a perspektivikusan szűkülő, ötszakaszos boltozott térben, egymás mögött elhelyezett könyvállványok sora, amelyeken színes kötésű nyitott és csukott kódexek sorakoznak. A termet a kápolnából érkező erős fény mellett a hátsó fal színes üvegablakainak szűrt fénye világítja meg. A könyvtár kiemelése a képen hangsúlyozza az értelem fontosságát Szent Tamás tanításában, amely irányítja az akaratot, vagyis az emberi tevékenységet. A kép egységét az egységes nézőpontra épülő - bár nem az euklidési geometriát követő - zöld színezésű gótikus architektúra és a piros márványpadló jelzi, amely összekapcsolja a kép három színterét, a kápolnát, a kolostorudvart és a könyvtárat. így fejezi ki a művész a hit és a tudomány, a természetfeletti és a természet szerinti, a tekintély és a szabadság szoros egységét Szent Tamásnál. A természeti világ önálló törvényeket követ. A világ megismerésében, Tamás szerint, az érzéki tapasztalat az elsődleges, ez táplálja az észt. Ezt hangsúlyozza a kép reális, az érzéki tapasztalatra épülő színtere. A természetfelettihez csak a természet világán keresztül juthatunk el. Erre tanít a kora reneszánsz természettudományos kutatásainak eredményeit hasznosító ábrázolás a budapesti és a többi predellaképen, amelyek felett, a középkép középpontjában ott lebegett az angyaloktól tartott és imádott Corpus Christi az arany monstranciában. Erre utal továbbá magának Szent Tamásnak festői megjelenítése is a budapesti képen. A bő fekete köpeny alatt valóságos emberi testet érzékeltet Sassetta. Ez a plasztikus test ugyanakkor lebegni látszik, vagyis az ember a maga valóságában emelkedik fel a transzcendenciához a hit által, amelyet az oltár előtt imádkozva, Istentől nyer el. A hit fénye a kegyelem formájában árad belénk" - írja, és a képen látjuk is, amint a fénylő arany sugarakon érkezik Isten Lelke Tamáshoz. így születtek meg lelkében az Istent dicsőítő, az Eucharisztiát imádó tüzes lelkületű himnuszok, mint azadoro Te devote, latens Deltas kezdetű vers. Tamás, bár az oltár előtt térdel, mégis önálló térrészben jelenik meg, amely utal az ember szabad akaratának fontosságára, az értelem és az akarat önállóságára. Tamást semmi sem zavarja a kápolna középpontjában és így szabad elhatározásából fordítja Isten felé az értelmét. Alakját áthatja az Isten iránti vágyakozó szeretet és remény, amely a himnuszaiból és a Summából is árad, és amelyre a képen az architektúra zöld színe és a piros kövezet is utal. Végül a Mária-oltár Szent Tamásnak az Istenanyáról szóló tanítását idézi. Máriától született Krisztus, a Kegyelem alkotója, ezért általa kapjuk a természetfeletti segítséget, megvilágosítást. Guglielmo da Tocco, Szent Tamás életrajzírója kétízben is említi, hogy Tamás imában kérte Isten segítségét teológiai munkájához, különösen nápolyi tartózkodása alatt, amikor a Summa Theologiae Eucharisztiáról szóló 20 részén dolgozott. A budapesti kép ezt a jelenetet ábrázolja, belesűrítve a doctor angelicus jellemének és tanításának lényegét. A Vatikáni Képtár Szent Tamás-képe a budapestitől eltérő művészi világot sugároz (7. kép). Az építészeti környezet összetettebb, gazdagabb, a perspektíva mélyebb, mint a budapesti és a többi predellaképen. Szent Tamás ábrázolása is dinamikusabb. Az arc elevenebb, felhevültebb. Inkább Sassetta hét évvel később készített Havas Boldogasszony oltárának ( ) predellaképeihez és az közötti Borgo San Sepolcro-i ferences templom főoltárának Szent Ferenc életét mély pszichológiai jellemzéssel bemutató képeihez kapcsolódik a vatikáni tábla előadásmódja. E kép négyzetes formátumát nem külső kényszer alakította, hanem a művészi alkotó erő belső igénye.

4 A kép mérete, a kompozíció és az előadásmód egyaránt Sassetta 1430-as műveivel rokon. Lényeges különbség a vatikáni és a budapesti kép között továbbá, hogy míg a budapesti kép Szent Tamás tanításának összefoglalását adja, a vatikáni kép Szent Tamás életének egyik jelenetét életképszerű elevenséggel mutatja be, amely minden valószínűség szerint egy külön Szent Tamás-oltár predellájához tartozott, ahol a kis képek Szent Tamás életét jelenítették meg. Végül a két kép nem állhatott egymás mellett a predella bal szélén már csak azért sem, mivel a vatikáni kép baloldali nézőpontra, a budapesti jobboldali nézőpontra épült. Az egymásba kapcsolódó, egységes térábrázolás igénye pedig már Simone Martini 1317-ben festett Szent Lajos oltárától kezdve jellemezte a sienai predellaképeket. Sassetta es oltárának is sajátja ez, tehát joggal tételezzük fel az egységes komponáló elvet a Posztós céh oltárán is, amelyet csak a vatikáni kép zavarna meg. A fentiek alapján ki kell zárnunk Sassetta évi oltárából a vatikáni képet. Ezek után, véleményünk szerint, a Posztós céh oltárán a predellaképek helyes sorrendje a következő: a középpontban a szemből ábrázolt, szimmetrikusan felépített Utolsó vacsora" (Siena) állt (5. kép). A középpontban Jézus ült a fehér asztal mögött, fenségesen, a Consecratio szavait mondva (Lukács 22,19). A jelenet természetfelettiségét az arany háttér is jelzi. E kép mellett jobbra kapott helyet a budapesti tábla, ahol a térdelő Szent Tamás a Mária oltáron keresztül fordul az Utolsó vacsora, és a felette, a középső főképen látható megdicsőült Eucharisztia felé (2 kép). Az Utolsó vacsorá"-tól balra a szentségtörően áldozó szerzetest mutatja be Sassetta (Barnard Castle, Bowes Museum, 4. kép). Az ifjú az Eucharisztia vételekor holtan esik össze, míg szívéből az ördög futva távozik. A templomban a mise résztvevői is a középpont, az Utolsó vacsora képe felé és a felettük megjelenő mennyei ünneplés felé fordulnak. A predella bal szélén az Eucharisztiában nem hívő eretnek elégetése látható (Melbourne, Múzeum, 3. kép). Az alkony sötétsége, a sátán hatalma fokozatosan oszlik el a máglya vörös fényében, és a kép jobb szélén már teljes nappali fényben mutatja fel a miséző karmelita a kenyér színében megjelenő Istenembert. E kép felett állt Aquinói Szent Tamás nagyméretű alakja, akit éppen az eretnek mozgalmak késztettek a keresztény tanítás korszerű, egyértelmű megfogalmazására, és aki Párizsban résztvett a Brabanti Siger által vezetett averroista eretnekek elleni harcban. A predella jobb szélén Remete Szent Antal megkísértését látjuk ugyancsak tájképi környezetben (Siena, 6. kép). A bal szélső predellakép sötétségével szemben itt a hajnal tiszta fénye ragyog. Szent Antal apátot nem tudják eltántorítani Istentől az ördögök legkegyetlenebb kínzásai sem. A predellaképek tehát balról jobbra haladva mutatják be az emberi élet küzdelmeit a Jó és a Rossz között. Isten, vagyis az Eucharisztia segítségével győz a Jó. Az oltárt kétoldalt pillérek fogták közre, amelyeken négy-négy kisméretű képen egy-egy szent álló alakja volt látható: a négy nyugati egyházatya és Siena városának négy védőszentje (Siena, Pinacoteca Nazionale). Szent Tamás a Biblia mellett az egyházatyák tanítására támaszkodott leginkább munkáiban. A latin egyházatyák képei ugyanakkor arra is emlékeztetnek, hogy milyen nagy harcot vívtak a 4. századi eretnekségekkel, főképpen az ariánus tanításokkal szemben, amelyek tagadták Jézus istenségét. Szent Ambrus ( ) előbb Valentinianus császár helytartója volt Milánóban, majd a város püspöke lett, aki világosan kifejtette Jézus istenségét és szavának átváltoztató hatalmát az Eucharisztiában. Szent Ágoston ( ) a De civitate )«-ben az Eucharisztia erejéről szól, amely az embert Krisztussal egyesíti. Szent Jeromos ( ) életének nagyrészét a Biblia latin nyeh/ú fordításának szentelte, és Pelagius eretneksége ellen védte meg az Egyház tanítását. Nagy Szent Gergely pápa ( ) Róma prefektusából lett bencés szerzetes, majd pápa. Megújította, ünnepélyesebbé tette az Eucharisztia liturgiáját a róla elnevezett gregorián énekkel, ő írta a Lucis Creator himnuszt, amely nagy mértékben inspirálta Sassettát a fény szerepének hangsúlyozására az oltárképein. Siena városának négy védőszentje - Viktor, Ansanus, Savinus és Crescentius - életük feláldozásával tettek bizonyságot a krisztusi hit igazságáról. Az oromképeken Illés és Elizeus próféta karmelita ruhás mellképei ugyancsak az Eucharisztiára utalnak. Illés Jézus és az Újszövetség papjainak előképe, aki az egyetlen igaz Istennek mutatta be áldozatát a Kármel hegyén. Illés szaporította meg a száreptai özvegyasszony lisztjét és olaját, és feltámasztotta halott fiát. Illést táplálta az angyal sült lepénnyel és vízzel, amelynek erejével 40 nap és 40 éjjel ment egészen Isten hegyéig, a Hórebig, ahol megjelent neki az Úr az enyhe szellő susogásában. 21 Illést és tanítványát, Elizeust a karmelita rend alapítóiként tisztelik. A Posztós céh oltárának oromzatán az Angyali üdvözletet ábrázoló két kis kép Isten emberré válását tanúsítja, amely szoros tartalmi kapcsolatban van az Eucharisztiával, az emberré lett, köztünk és bennünk élő személyes Istennel, amint ezt Szent Tamás hirdette. Szerinte a keresztények Istene nem a platóni abszolút jó ideája, nem is Aristoteles önmagát szemlélő mozdulatlan mozgatója, hanem a bibliai kinyilatkoztatás élő, és emberré lett Istene. Az oltár csúcsán, a 18. századi leírások szerint, Mária koronázása volt látható. E kép összefoglalva mutatta be az Egyház tanítását Máriáról a különböző eretnek vélekedésekkel szemben. Sassetta a Corpus Christi-oltárt (predelláján a budapesti képpel) a sienai Posztós céh számára festette ben. Az oltár a sienai zsinat tiszteletére készült, összefoglalta a zsinat legfőbb tanításait, s mindezt a korareneszánsz művészet új formanyelvén, kiemelkedően magas színvonalon adta elő. A sienai művészet új fénykorát jelzik ezek az évek, amikor Lorenzo Ghiberti és Donatello is szívesen jön e város falai közé Firenzéből, a tudósok világából, hogy műveivel gazdagítsa a költők hazáját", Sienát. E költők egyik legnagyobbika Sassetta volt.

5 JEGYZETEK 1 Christiansen, K: Painting in Renaissance Siena New York 1988, Catalog der nachgelassenen Kunst-Sammlungen des Herrn Johann Anton Ramboux... Versteigerung zu Cöln am 23. Mai 1867 durch J. M. Heberle (H. Lempertz) Nr. 103.; Pigler, A. Katalog der Galerie Alter Meister. Budapest 1967, Berenson, B.: The Central Italian Painters of the Reaissance. New York - London , De Nicola, G.: Sassetta betwen 1423 and The Burlington Magazine 23 (1913) Zeri, F.: Towards a Recontstruction of Sassetta's Arte della Lana Triptich. The Burlington Magazine XCVIII. nr (1956 Febr.) Zeri, F.: Ricerche sul Sassetta. La Pala dell'arte della Lana. Quaderni di Embléma 2 (1973) Pope-Henessy, J.: Sassetta London 1939, Carli, E.: Sasetta e il Maestro dell'osservanza. Siena Christiansen, K: i.m Angiolo Maria Carapelli OP: Notizie delle chiese e cose riguardevoli di Siena Siena, Biblioteca Comunale, M.S. B. VII. 10. c. 30v.; Giovangirolamo Carli: Notizie di belle arti. Siena, Biblioteca Comunale, M.S. C.VII.20. cc. 31-S2. 11 Scapecchi, P.: La Pala dell'arte della Lana del Sassetta. Siena 1979, Siena, Archivio di Stato, Statuti deh'arte della Lana III. c. 22v. 23. cap. 37. (Közli De Nicola, G.: i.m n. 19.) 13 Siena, Archivio di stato, M.S. cit. VI Visita apostolica di Möns. Bossio, Archivio arcivescovile di Siena, n. 21. cc. 80v-81r. (Közli Pope-Henessy, J: i. m. 38.) 15 Carapelli, A. M. OP: i. m. C. 30v. 16 Fecini, T.: Croneche senesi. Rerum Italicarum Scriptores vol. XV, 6. Ed. Muratori, E A. Bologna 1939, Smet, J. C: The Carmelites. A History of the brothers of our Lady of Mount Carmel. 1975, Carli, G: i. m. ce. 81-S2. 19 Acta Sanctorum. Ed. Bollandists. Paris , Martii, I, 669. nr Acta Sanctorum, i. m. 674, nr Királyok SASSETTA: ST. THOMAS AQUINAS PRAYING BEFORE THE ALTAR OF THE VIRGIN (BUDAPEST, MUSEUM OF FINE ARTS) The opening work of an exhibition entitled Renaissance Painting in Sinea" staged in New York's Metropolitan Museum in 1988 was Sassetta's row of praedella pictures painted for his altarpiece of More exactly, it was a tier of six pictures, including the one from Budapest, out of the seven presumed by researchers to have constituted the praedella. After a brief survey of the sources and research results concerning the altarpiece commissioned by the Cloth Guild of Siena, and an analysis of the altar's iconographie programme as well as of the form and content of the two paintings (the one in Budapest and the one in the Vatican Gallery) representing St. Thomas Praying, the paper concludes: 1. The Vatican picture did not belong to this altarpiece but was presumably made for the praedella of the later St. Thomas altar made in the 1430s. 2. The sequence of the pictures in the praedella of the Cloth Guild's altarpiece must have been the following: a) Death of the Heretic at the Stake (Melbourne, National Gallery) b) Miracle upon Taking the Eucharist Unworthily (Bernard Castle, Bowes Museum) c) The Last Supper (Siena, Pinacoteca Nazionale) d) St. Thomas Aquinas Praying before the Altar of the Virgin (Budapest) e) The Temptation of St. Anthony the Hermit (Siena, Pinacoteca Nazionale). 3. The altarpiece was made in honour of the council of Siena held in On 22 June 1424, Corpus Christi day, it was standing on a side altar of Siena's Carmelite church as the expression of the prestige of the Cloth Guild. 4. The iconographie programme of the altarpiece was designed by the Carmelite friars, since their church was the setting for the Corpus Christi celebrations until In view of the above arguments, the author assumes the structure of the altarpiece to have been as illustrated in the reconstruction drawing. The altarpiece must have been removed in 1460 to the chapel built by the Cloth Guild in the same year next to St. Pellegrino's church, closer to the dome, when the venue of the Corpus Christi celebrations had been transferred to the dome. The picture in Budapest gives a summary of St. Thomas Aquinas's personality and life-work, while the piece in the Vatican is quite different in character.