OBLÁCIÓ BENCÉS LELKISÉGI LAP 2006 VI/2

Átírás

1 OBLÁCIÓ BENCÉS LELKISÉGI LAP 2006 VI/2

2 TARTALOM VI/2. Borián Elréd OSB Elôszó 3 AZ OBLÁTUSSÁGRÓL Kraß Maurus OSB A bencés oblátusok 5 Sárosi Attila Pál OSB obl Bencés obláció 7 Kálmán Gabriella Ágota OSB obl. Oblátus lelkigyakorlat Görgey Guidon (Edit), Skolasztika OSB obl LEGYETEK TANÚIM A rózsafüzér és az obláció erejének megtapasztalása életemben 13 Mesztegnyei Imre Márton OSB obl. Szent Jakab útján 16 Ismeretlen szerzô Sólymos Szilveszter OSB Szabó Márton OSB Koska Dániel MÚLTUNK FORRÁSAINÁL Szent Szerápia vértanú szûz és Szent Szabina vértanú szenvedéstörténete 19 Szent Márton tisztelete Pannonhalmán 27 Szent Márton-napi hagyományok Erdélyben 34 Pápalátogatás diákszemmel (Tíz éve érkezett II. János Pál pápa Pannonhalmára) 39 MEDITÁCIÓK Pilinszky János A várakozás szentsége 42 Sulyok Elemér OSB Ma szültelek 43 Bakos Gergely OSB A monasztikus szerzetesség fogalmához 45 IMÁDSÁGOK Szent Patrik reggeli imája 49 Carlo Maria Martini Mária próbatétele 50 SZÉPIRODALOM Békés Gellért OSB Karácsony 52 Fekete István Éjféli látogatók 53 SZEMLE 58 HÍREK 64

3 ELÔSZÓ Az ember és a világ vágya: megszólalni és megszólítottá válni. Az Obláció is beszélni akar. És hallgatni akar Istenre és a testvéri közösségre. A figyelô, a szenvedô, a dadogó csendbôl, az éjszaka virrasztó gondjából támad az igaz szó. Bármihez kezdünk elôször imával kell kérnünk, hogy Isten vigye végbe. Erre tanít Szent Benedek, és arra, hogy imával zárjuk a napot. Imával tudjuk megáldani az elmúlt órákat és segítséget kérni a sötétség erôi ellen. Az oblátusok magukon viselik Szent Benedek keresztjét, amelynek felirata olyan lehet számukra, mint Keleten a Jézus-ima. Buzgón mondjuk, ismételgessük magunkban: A szent kereszt legyen a fényünk, ne a Sátán a vezérünk. Szent Márton elôtt eltûnik a Sátán, mikor a kereszt jelét magára és másra emeli. A kereszt Isten szeretetének jele, áldás fája, mely visszatérít a rossz úttól, a zsákutcától, a lépteinket megállító gondolatoktól. Ha kanyargós úton, de életünk közepe felé tartunk, akkor önmagunk javítása és a másokért való imádság vágya megerôsödik bennünk. Thomas Merton így imádkozik: Ó Uram, Istenem, nem tudom, hogy merre tartok. Nem látom az utat elôttem. Nem tudom igazán, hogyan fog végzôdni. Nem ismerem valójában magam sem, és az a tény, hogy azt gondolom: a Te akaratod követem, nem jelenti azt: valójában azt is teszem. De hiszem, hogy vágyam, amely benned akar örömet lelni, valóban tetszik neked. A nyári lelkigyakorlaton Ábel atya bejelentette visszavonulását egy évre Bakonybélbe, és azt, hogy fôapát úr engem nevezett ki oblátusrektorrá. A dékáni tanácsban megállapodtunk abban, hogy ettôl az évtôl két száma jelenik meg az Oblációnak. Az elsônek állandó témája Szent Benedek lelkisége és a Húsvét, a másiké pedig Szent Márton és a Karácsony lesz. A szerkesztését magam vállalom, és kérem az eddigi munkatársak segítségét. Az eddigi hagyomány alapján közlünk fordítást, új szöveget és már korábban megjelentet; történelmi jellegû és szépirodalmi rovatot is indítunk. Örömmel várom az oblátusoktól életük fontos lelki eseményeinek megfogalmazását, a dékániák életérôl szóló beszámolókat. Szeretnék minél több rendtársat és minél több oblátust, oblátát, valamint a bencés lelkiség iránt érdeklôdôket megszólítani. Bizakodom a halló szívekben, és az értünk Máriától megszületett Úrban. Elréd atya 3

4 4

5 AZ OBLÁTUSSÁGRÓL Kraß Maurus OSB A BENCÉS OBLÁTUSOK Mit is jelent a bencés oblátusság? Az elnevezés: oblátus ( odaadott, fölajánlott, odavitt ) a keresztény ember életprogramját jelöli. A megkeresztelt keresztény új emberként él Krisztusban, és arra törekszik a benne hatékonyan mûködô kegyelem által, hogy minél teljesebben átalakuljon Krisztusban (vö. Róm 6,4; Gal 2,20; Fil 2,5). A II. Vatikáni zsinat liturgikus konstitúciója úgy írja le ezt a közösséget mint tudatos és tevékeny együttmûködést az istentiszteleten (48.): A szeplôtelen áldozatot nemcsak a pap keze által, hanem vele együtt fölajánlván tanulják meg önmagukat fölajánlani, és napról napra váljanak eggyé Istennel és egymással a Közvetítô Krisztus segítségével, hogy végül Isten legyen minden mindenben. Ahogy Krisztus átadta önmagát az Istennek, az Atyának és az embereknek, úgy kellene a keresztényeknek önmagukat Istennek és a felebarátnak felajánlani. Jézus Krisztus a példakép és az út, aki követésre hív. A zsinat dogmatikus konstitúciója ezt mondja összefoglalóan az egyházról (Lumen gentium 40.): A tökéletesség elnyeréséért a hívôk vessék latba a Krisztus ajándékozásának mértéke szerint kapott erôket, hogy az ô nyomában járva, és hozzá hasonlóvá válva, mindenben teljesítve az Atya akaratát, szívvel-lélekkel Isten dicsôségére és a felebarátok szolgálatának szenteljék magukat. Az oblátus erre a célra törekszik, és a nyilvánosság elôtt tett ígéretében, az oblációban Istennek azzal a szándékkal adja át életét, hogy a Szentlélekben és a Regula szellemében kíván élni a világban. A bencés oblátusok Krisztus követésének útján egy bencés monostorral szoros kapcsolatban állnak, és átjárja életüket Szent Benedek Regulája. Az oblátusságra való hivatást nem szabad egyszerûsített szer- 5

6 Kraß Maurus OSB zetességnek vagy olyan életformának érteni, amelynek kevés kötelessége van. A bencés oblátusok, obláták a keresztségüket komolyan veszik, és tudatosan a világban akarják megélni kereszténységüket. Ehhez számukra a bencés szellemiség az útmutató, ezért keresnek kapcsolatot egy bencés kolostorral. Nem általánosságban a bencésekkel, hanem egy apátsággal, amelyhez tartoznak. Az oblátusok és a monostor közötti kapcsolat mindenekelôtt az imaközösségben áll. Az oblátusok részt vesznek a kolostor imádságában, és a szerzetesek sokféle feladatát belefoglalják imáikba. Életükkel a monostort képviselik az egyházban. Az idôs és beteg oblátustestvérek is bizalommal ragaszkodnak a lelki közösséghez, imádságuk és áldozatuk nagy segítséget jelent a kolostornak. Az apát által megbízott oblátusrektor lelki napokat szervez, körlevelek és lelkivezetés révén tartja a világban élô közösséggel a kapcsolatot. Az oblátusok az apátság számára ajándékká válnak. Hogyan lesz valakibôl oblátus vagy obláta? Az elsô kérdés: Ki lehet bencés oblátus? Minden katolikus keresztény férfi és nô, tehát házas vagy egyedül élô, pap vagy diakónus a közösség tagja lehet. Az egyházjog szerint azonban nem vehetôk fel, akik már egy harmadik rend vagy hasonló szervezet tagjai. Több lépcsôn jut el valaki az oblációig. Aki oblátus akar lenni, az felveszi az oblátusrektorral a kapcsolatot. Egy idô után az apát vagy apátnô beleegyezésével beöltözhet, vagyis elkezdheti a próbaidôt, amely legalább egy év. Az oblációra készülô jelölt megismerkedik a Regulával és a monasztikus lelkiség alapjaival. A próbaidô lejárta után az oblátusrektorral egyeztetô apát beleegyezésével az oblációt kérô jelölt leteheti ünnepélyes ígéretét. Az elôírt liturgiában az oblátus fölajánlja magát Istennek, és megígéri, hogy az evangélium vezetése mellett és Szent Benedek szellemében éli keresztény életét a világban. Az obláció személyes döntés, amely nemcsak egy apátság baráti köréhez való tartozást jelent, hanem liturgiából táplálkozó erôforrást a családi élethez, a munkához és a plébániai közösségben való részvételhez. 6 (Fordította: Borián Elréd OSB, in: Unter der Führung des Evangéliums, Handbuch für Beneditineroblaten, Beuroner Kunstverlag, 1999, )

7 Az oblátusságról Sárosi Attila Pál OSB obl. BENCÉS OBLÁCIÓ A Zsidókhoz írt levél Krisztusról azt állítja, hogy Ô Isten dicsôségének kisugárzása és lényegének képmása (Zsid 1,3). Az oblátusok ezt a titokzatos sugárzást egy bencés monostor vagy egy bencés szerzetes tanúságtétele által fogják fel. Mint a régi rádió adó-vevô készülékek, nemcsak az adás passzív hallgatói, hanem a megtapasztalt szeretet továbbadói is. Így rajzolódik ki bennük Krisztus arca, Isten lényegének képmása. E dinamikus folyamat közepén helyezkedik el az obláció, a felajánlás. Életünk visszavonhatatlan felajánlása Istennek egy bencés monostor közösségében. A szerzetes is hasonlót él meg, de fogadalmával a monostor falai között marad az apát vezetésével, az oblátus pedig visszatér a világba, hogy most már ne magának éljen, hanem Annak, aki érte meghalt és feltámadt (2Kor 5,15). Így életünk középpontjában a Húsvét, az Ünnepek ünnepe áll. Közismert, hogy a bencés szerzetesek szívesen építették hegyre monostoraikat. A Hegyi beszédben Krisztus tanítványait a világ világosságának és hegyre épült városnak nevezi. Nem nehéz észrevenni e város polgárai között a szerzetest. Az oblátusok inkább a tanítványság másik igéjét élik meg: Ti vagytok a Föld sója (Mt 5,15). Amikor visszatérünk a világba szívünkben az Evangéliummal, kezünkben iránytûként a Regula van. A keresztény ember, s így az oblátus is a világban él, de nem a világból. Szokatlan kihívás a Regula használata, hiszen elsôsorban cönobita szerzetesek számára íródott. Mit kezdünk vele a világban, amit a szerzetes éppen elhagyott? A kérdésre az oblátus élete a válasz. Az oblátus lelki életében a monasztikus hagyományból táplálkozik: az egyiptomi, a keleti és még inkább a nyugati szerzetesség lelki kincsei meghatározóak olvasmányaiban és imádságában. A monasztikus lelkiségben az ember egyedül vállalja a hit harcát, személyes 7

8 Sárosi Attila Pál OSB obl. kapcsolatba kerül Krisztussal. S éppen Benne találkozik más, hasonló úton járó testvérekkel, akikkel közösséget alkot. Már a Szentírás elsô könyvében elôfordul az obláció szó (Ter 34,16). Itt megegyezésre szóló szóbeli ajánlatot jelent. A Kivonulás könyve arra szólítja fel Izrael fiait, hogy gyûjtsenek adományokat a szentély számára (Kiv 25,1). A Leviták könyve számos alkalommal beszél az áldozat felajánlásáról (3,1, 7,11, stb) Az Ószövetség az obláció tárgyi oldalát hangsúlyozza, az Újszövetség viszont a személyes önfeláldozást emeli ki (Zsid 10,5 7). Jézus szava visszhangzik a hívô emberben: a tárgyi áldozatok mit sem használnak a szív tisztaságához, a feltétel nélküli odaadottsághoz képest, amely a testvérek szolgálatán keresztül nyilvánul meg. Ezt az igazságot a Római levél így fogalmazza meg: Adjátok testeteket élô, szent, Istennek tetszô áldozatul. Ez legyen ésszerû hódolatotok (Róm 12,1). Ez az ige a keresztény istentisztelet, a liturgia kiindulópontja, hiszen Krisztus is önmagát ajánlotta fel szeplôtelen áldozatul Istennek az örök Lélek által (Zsid 9,14). A liturgia, vagyis Isten és ember közös mûve ezért olyan fontos minden bencés lelkületû keresztény számára. Hogy Krisztus szeretete elé semmit ne tegyünk (RB 72,11), ésszerû hódolatunk leginkább a liturgiában valósítható meg. A bencés jelmondatként rögzült Ora et Labora, Imádkozzál és dolgozzál helyes, de nem pontos kifejezés. Lényeges, hogy minden munkát megelôz az imádság, amely elsôsorban a zsoltárokra épül, sôt azonnal abba kell hagyni minden tevékenységet, ha megszólal az imádságra hívó harang (RB 43,1). A munka pedig forradalmian új volt Benedek korában, ahogy nemkülönben ma is az. Hiszen a pontos, elsôsorban nem a haszonszerzésre irányuló fizikai és szellemi munka a világ építésén túl a szüntelenül munkálkodó Atyáról ad híradást (Jn 5,17). Az ima és munka között ott van a bencés élet harmadik pillére: az olvasás, a Lectio divina. A Szentírás és más lelki könyvek olvasása és felolvasása egyszerre lehet munka és imádság. A könyvtár a liturgia, a teológia és a profán tudományok között a Szentlélek tanújaként közvetít. A Szentháromság így felbonthatatlan, egymáshoz rendelô pecsétet nyom az ima, az olvasmány és a munka hármasságára. 8

9 Az oblátusságról Mint látjuk, az obláció tartalma hasonlít a szerzetesi fogadalomhoz, megvalósítási módja azonban más. De miben áll a fogadalom és a felajánlás lényege? Három pontban ragadható meg. Stabilitás, vagyis mindhalálig megmaradunk a monostor lelki közösségében, idônként fizikai valóságában is. Magunkra vállaljuk a monostor sajátos történelmének hozadékát: örömeit, lelki kincseit, de gondjait, fájdalmát is. Conversio morum, vagyis állandó megtérés, életünk bûnbánatban való eltöltése, naponkénti odaigazítása az Evangéliumhoz Obedientia, vagyis engedelmesség. A lelki elöljáró az apát, aki a vezetés egy részét átruházza a közösség rektorára. Segítôi a dékánok. A házasságban élôk a Regula (RB 72,6) és az Apostol elôírása szerint (Ef 5,21) egymásnak versengve engedelmeskednek. Az obedientia az önfejûség halálát jelenti, és a Krisztusban újjászületô közösség építését szolgálja. Szent Pál apostol a leveleit úgy építi fel, hogy a köszöntés után Krisztus misztériumairól ír, s utána fogalmazza meg a Krisztusban elnyert megváltás gyakorlati következményeit. Ugyanezt a struktúrát követi Szent Benedek atyánk regulájában. Az elsô 7 fejezet mintegy megalapozza az ôt követôk lelki útját, amely a jócselekedetek segítségével (RB 4), az engedelmesség lépcsôin vezetnek fel (RB 7) a mennyei célig. A további fejezetek részletes, számos meglepetést tartalmazó gyakorlati elôírások, az ünnepek és a hétköznapok megélésérôl. Nagy megértést tanúsít az ember természete iránt. Engedékenységrôl nincs szó, de szabadságról és kiegyensúlyozott magatartásról annál inkább. A családias szellem, amely olyannyira jellemzô minden bencés monostorra, és oblátus közösségre, éppen a gyakorlati lépések megtételétôl függ. Ezek után vessünk egy pillantást az obláció mai gyakorlatára. Magyarországon az obláció modern formáját lényegében Szunyogh Xavér Ferenc atya gondolta el. Számos segédkönyvet adott ki, népszerûsítô elôadásokat tartott. A Kelenvölgyben lévô Szent Szabina-kápolna az ô szolgálata lévén vált lelki központtá. A múlt század harmincas éveiben a közösség létszáma meghaladta a 300 fôt. A második világháború után a kommunista rendszer engedélyezte Pannonhalma és Gyôr továbbélését, de oblációról szó sem 9

10 Sárosi Attila Pál OSB obl. lehetett. Mégis volt néhány testvér, aki a rendszerváltásig szoros lelki kapcsolatban állt a bencés atyákkal után nagy lelkesedéssel szervezôdött újjá a pannonhalmi obláció, majd Bakonybél és Tiszaalpár monostorához is kapcsolódtak testvérek. Testvéri szeretettel tekintünk a zirci ciszterci oblátusokra/oblátákra. A harmadrendek is közel állnak hozzánk. ôk Assisi Szent Ferenc, Szent Domonkos nyomán más szervezeti és lelki úton járnak. A Kármelhegyi Boldogasszony tiszteletében is osztozunk minden skapulárét viselô kereszténnyel. Manapság mintegy 130 testvér vállalta a keresztény élet bencés útját. Vannak köztünk viszonylag kevesen volt bencés diákok, egyedülállóak és családosok, diakónusok és papok, fiatalok és idôsebbek, fizikai dolgozók és értelmiségiek, egyházközségekben vagy lelkiségi mozgalmakban tevékenykedôk az ország minden részébôl, sôt a határokon túl is. Néhányan pedig már az örök hazában imádkoznak értünk. A havi találkozón a dékániák tagjai a közös ima mellett megosztják egymással hétköznapi tapasztalataikat és olvasmányélményeiket. Szent Benedek atyánk nyári ünnepén, július 11-én, Pannonhalmán az éves nagy találkozón történik meg a beöltözés, melyet két év jelöltidô elôz meg, és az obláció szertartása. A jelöltidô során egyetlen kérdést kell tisztáznia a jelöltnek és a közösségnek, hogy valóban Istent keresi-e. Beöltözéskor kapja kézbe a jelölt a Regulát, és Szent Benedek atyánk keresztjét, amelyet nyakában viselhet. Az obláció az ünnepi szentmisén természetesen az Evangélium meghirdetése és a homília után történik. A jelölt tiszta szándékát kinyilvánítja, majd írásba foglalva az oltárra helyezi. Életét így egyesíti Krisztus felajánlott életáldozatával Az apát imádsága után háromszor ismétli meg a 118. zsoltár egyik versét: Fogadj el engem, Istenem, szent Igéd szerint, hogy Neked éljek, és ne szégyeníts meg engem, mert Tebenned bíztam, Uram. (Zsolt 118,116) 10

11 Az oblátusságról Kálmán Gabriella, Ágota OSB obl. OBLÁTUS LELKIGYAKORLAT 2006 Az Oblátus Szövetség lelkigyakorlata minden esztendôben Szt. Benedek nyári ünnepéhez kapcsolódik. Már tavasszal készülôdünk, és egyre türelmetlenebbül várjuk ezt a néhány napot, amikor a hegyen, a kolostor csendjében egészen Istenre figyelünk, ôt keressük, és végül megújult lélekkel ünnepeljük Szent Benedek atyánkat, rendünk alapítóját. Ebben az évben lelkigyakorlatunkat Bartók Ferenc atya vezette, aki néhány éve a Pannonhalmi Egyházmegyéhez tartozó, Gyôr mellett található (Ménfô)Csanak plébánosa. Ennek köszönhetjük, hogy teológiai tudásán kívül nemcsak szerzetesi, tanári, hanem lelkipásztori tapasztalatait is megosztotta velünk a Szentlélekrôl szóló elmélkedéseiben. Bevezetô mondata újból és újból visszacsengett az elsô elôadás során: A Szentlélek mögöttes erôként van jelen életünkben. Szent Benedek Regulájában számtalanszor utal a Lélek jelenlétére és erejére. Ez minket is arra hív, hogy legyen bennünk jó szándék a Lélekkel való együttjárásra. Az elhangzottak kifejtését késôbb kiscsoportos megbeszélés is követte, hogy így személyesebbé váljék számunkra mindaz, amit hallottunk. A további elmélkedések a Szentlélek munkájáról szóltak, és két fontos gondolatkört érintettek. Ferenc atya arról beszélt, hogy ma, a relatívizmus korában különösen nagy jelentôsége van annak a ténynek, hogy a Szentlélek objektív mértéket szab a világnak, illetve kiemelte a Szentlélek szerepét a bûn elleni harcban. A fôbûnök rövid kifejtése már átvezetett bennünket lelkigyakorlatunk következô részéhez, a bûnbánati felkészüléshez. Itt már Elréd atya volt kísérônk. Elmélkedést hallgattunk a labirintus jelképes értelmérôl, és megnéztük egy könyvben a chartres-i katedrálisban látható labirintus-ábrázolást. Az utolsó gondolatsor témája a belsô szabadság volt. Elmélyülésünket segítette az atyákkal végzett közös zsolozsma a bazilikában. A szellemi és lelki táplálék mellett azonban még sok 11

12 Kálmán Gabriella, Ágota OSB Obl. egyéb jóban is volt részünk: Láttuk Fellini szép filmjét, az Országútont, amely a szeretetrôl, illetve annak hiányáról szólt. A bencés fotókiállításon bepillanthattunk a II. világháború elôtti bencés életbe, élvezhettük a mûvészi felvételeket, és örömmel láttuk viszont azokat a kedves arcokat, akiknek tulajdonosa már szemtôl-szemben zengi az istendicséret énekét. Magányos séták és spontán kialakult személyes beszélgetések váltakoztak a szabad idônkben, de volt alkalom közös megbeszélésre az egész közösség számára is. Ábel atya egy évre Bakonybélbe költözik, ezért búcsút vett tôlünk, és Elréd atyára bízott bennünket, akit nagy szeretettel üdvözöltünk rektori székében. Ezen a lelkigyakorlaton látványos példáját adtuk annak, hogyan integráljuk mindennapi életünket vallásos életünkbe, ugyanis a lelki programok között helyet kapott a foci VB-döntôjének megtekintése, Damján atya pedig a csúcstechnológia segítségével készítette el az Oblátus Szövetség elsô igazi csoportképét, és rögzítette az ünnepi szentmise fontos pillanatait. Nagyon tartalmas napokat töltöttünk Pannonhalmán, egy beszámoló azonban csak a külsô történéseket sorolhatja. Ami a lélekben történt, ami személyesen a miénk, nekünk szólt ezen a lelkigyakorlaton, azt hazavittük, és ôrizgetjük, hogy segítsen bennünket további oblátuséletünkben. Köszönjük a törôdést és a sok szeretetet. 12

13 LEGYETEK TANÚIM Görgey Guidon (Edit), Skolasztika OSB obl. A RÓZSAFÜZÉR ÉS AZ OBLÁCIÓ EREJÉNEK MEGTAPASZTALÁSA ÉLETEMBEN Szeretném saját élményem elmondásával is megerôsíteni a rózsafüzér és a Szûzanya különleges segítô erejét és belé vetett szilárd hitemet, tanúságot akarok tenni errôl itt és most... Fiatal házasok voltunk, amikor 1949 elején politikai okokból bebörtönözték a férjemet. Tehetetlenül álltam az események elôtt, mert akkoriban mást nem lehetett tenni. Elsô gyermekemet vártam, és mérhetetlenül kétségbe voltam esve, mit tegyek, mit tehetek egyáltalán, hiszen még a helyet sem tudtam, ahol férjemet kereshetem. Egy szó, mint száz, a hit és a bizalom nem jön magától és azonnal. Meg kell szenvedni, sírni kell érte, a fájdalom mélységeibe kell süllyedni, és viselni kell a keresztre feszítettséget. Akkor lassan feldereng a bizalom, a hátha-tud-segíteni-valaki érzése, a remény. Öt év telt el. Szinte naponta jártam ki Máriaremetére, a rózsafüzéremet pedig teljes bizalommal felakasztottam a kegytemplom akkor még hozzáférhetô fájára, legyen ott helyettem akkor is, ha én nem vagyok. Szakadatlan imáim egyesültek Franciaországban élô anyósom és sorstársaim imáival. Végül öt év után a rejtett recski tábor megszûnt, a férjem túlélte a haláltábort és hazajött. Kilenc hónap múlva megszületett az egyik kislányom, akit a hála gyermekeként Mária Erzsébet Annának neveztünk el. A második kislánynál is ragaszkodtam Máriához, azért kapta a Marianna Dóra nevet. Bármi is történt azután a Máriába vetett hitem szilárd maradt, tudom, hogy vigyáz a világban szerteszét szóródott családomra, legyenek már az égben vagy még a földön. Az 1949-ben született fiam 38 éve gyógyíthatatlan beteg, intézetben van. Átvegetált életének misztériuma rejtély, sok probléma forrása volt, bízom benne, hogy egyszer Isten ragyogó fényességé- 13

14 Görgey Guidon (Edit), Skolasztika OSB OBL. ben látom majd viszont. A 70-es évek végén súlyos mûtéten estem át, és lábadozásom alatt mélységes vágy fogott el, hogy valami nagyon szépet tegyek Istenért. Kezembe került egy Kalkuttai Teréz anyáról szóló könyv, eleinte igencsak idegen volt a számomra, de miután többször átolvastam, többé nem tudtam szabadulni a sürgetô vágytól, hogy tegyek valamit. Nyitott szívvel, figyelô tekintettel jártam a világban és hihetetlen események történései kezdôdtek el. Ebben az állapotban kerültem Pannonhalmára, és ismertem meg Norbert fôapát urat, aki éppen olyan nyitottan fogadott el, sokat beszélgetett velem mindenrôl, és áldásával bocsátott utamra. Pannonhalma oázis volt, ahol órákat üldögéltem a Szent Benedek-kápolnában (az oltár fényképe ágyam mellett van most is). Nem tudtam semmit az oblációról, amikor fôapát úr megkérdezte tôlem: akarom-e? Akartam, mert mindent akartam, amivel Istennek való átadottságomat ki is mondhattam. És mi volt csodálatosabb, mint a fölajánló zsoltárvers: Suscipe me, Domine, secundum eloquium tuum, et vivam... Fogadj el engem, Istenem, szent igéd szerint, hogy neked éljek... A beöltözés éve után az egyik nôvér hímzett számomra egy skapulárét, megkaptam a Szent Benedek-érmet és Szunyogh Xavér Ferenc Béke és öröm címû könyvét. Nem volt ünnepség, nem volt nyilvánosság, nem volt szép buzdítás, nem volt ott senki más, csak mi ketten és ô, akinek ôszintén és teljes szívvel akartam átadni magam. Nem volt szó arról, mit kell tennem, és talán ezért érzem most is, annyi év után, hogy az obláció valaminek a kezdete. Biztos talaj, kôszikla, ahonnan önmagát átadva és önmagáról lemondva, vállalva a tényleges elfogadás lehetôségét. Az ember most már tudatosan elindulhat Isten felé. Hogy közben mi minden történhet? Mindegy, én egyszer kimondtam a suscipét, és nem vontam vissza. Azokban az években nem volt lehetôség közösségi kapcsolat tartására, Norbert fôapát úr pedig meghalt. Mivel nem ismertem senkit, fájó szívvel mondtam le a rendszeres pannonhalmi látoga- 14

15 Legyetek tanúim tásokról. Egy azonban megmaradt, naponta elmondtam Pannonhalmáért a Béke és öröm kézikönyvben említett napi imát. Norbert fôapát úr halála elôtt megígérte, hogy többet fog segíteni odaátról, mint itt tehette. Bizonyára ezért történt, hogy véletlenek sorozatán át rátaláltam az oblátusok közösségére. 15

16 Legyetek tanúim Mesztegnyei Imre Márton OSB obl. SZENT JAKAB ÚTJÁN Zarándoklatomat közel két év felkészülés elôzte meg, 39 napig tartott. Eddig minden nap felidézôdtek bennem a történtek. Az elmúlt évek kegyelmei: a bérmálás szentsége, a beöltözés, az obláció, a lourdes-i nemzetközi katonai, a czestochowai gyalogos zarándoklat, illetve a tavalyi római és montecassinói zarándoklatok és számtalan más lelki ajándék szülte a gondolatot. A felkészülés során az idénre érett meg a vágy, és teremtôdtek meg a feltételek, hogy Szent Jakab útját járva jussak el Róma után Nyugat-Európa második legismertebb és legnagyobb zarándokhelyére: Santiago de Compostellába. Sok célt tûztem ki magam elé, néhányat felsorolásszerûen említek: Engesztelésül bûneimért; Megbékélés önmagammal; A szenvedések felajánlása a betegséggel és más gondokkal küzdô bencés testvéreim segítségére; Spanyolország életébe bepillantás; Magam képességeinek, terhelhetôségemnek, korlátaim megismerése; Az úton megtapasztalható ismeretek megszerzése. A lelki élet szempontjából a legfontosabb az eucharisztia gyakori ünneplése, ez két-három naponta volt lehetséges. A szentmiséken a helyi hívekkel és zarándoktársakkal imádkoztunk együtt. Nagyszerû érzés volt spanyol, angol, francia, német, olasz, magyar nyelven együtt, egyszerre dicsôíteni az Urat. Minden esetben a zarándokokat megáldották, és szenteltvízzel meghintették. Zsolozsmát is imádkoztam szerzetesközösségekkel. Laudest Santo Domingóban ciszterci nôvérekkel, napközi imaórát klarissza nôvérekkel, sextát, nonát és vesperást Leonban bencés nôvérekkel. Megbarátkoztam egy zarándok ferences testvérrel. Az út Spanyolországot K Ny-i irányban átszeli. Érint magányos tanyát és modern nagyvárost. Nemzetiség szerint spanyol, baszk, katalán területeket. Kápolnától a monumentális bazilikáig, 16

17 Legyetek tanúim egyházi és polgári épületeket, kiállításokat, régészeti emlékeket, rendezvények sokaságát. Magas hegyeket és síkságot. Vízrajzilag száraz, és vízben gazdag tájat. Erdôt, szépen megmûvelt és kopár, sziklás vidéket. Nagyon jólesett az a szívélyes szeretet, amit a zarándokok iránt tanúsítanak. A zarándok különleges ember. Megilletik az irgalmasság testi cselekedetei. Kapjon ételt, italt, szállást, ruhát. Betegsége esetén ápolást, halála esetén temetést. Útját segítik. Pihenését nem zavarják. Holmiját nem bántják. Sok helyen adományt fogadnak el szállásért, vacsoráért, reggeliért. Az útvonalon pihenô, alvó zarándokot nem háborgatják, ha sátrat ver, nem küldik tovább, nem zaklatják. Ha térképpel a kezében forgolódik a helyes utat keresve, szinte azonnal, kérés nélkül mutatják az utat. Volt, amikor teherautó állt meg hajnalban, és vezetôje segített a kijelölt útra. Lábam orvos látta el, és mosolyogva kívánt jó utat. Többször kellett a hátizsákot letenni és otthagyni. Tapasztalatom szerint soha, senki nem nyúlt hozzá, és nem emlékeztek olyanra, hogy bárki dolgában kár keletkezett volna. Sok helyütt tábla jelzi az elhunyt zarándok emlékét, aki feltehetôen ott tért vissza a Teremtôhöz. A zarándok nem csavargó, akkor sem, ha szakadtnak látszik. A zarándok fogyasztó is, aki megélhetést biztosít sok embernek, akik szolgáltatnak neki. A zarándok reklámhordozó, aki elviszi Spanyolország hírét a nagyvilágba, hogy késôbb családjával visszatérjen. A zarándokot megbecsülik. Nagyon jó volt zarándoknak lenni. Az oblátus lelkigyakorlaton kértem Fôapát urat, hogy szignálja a zarándoklevelet. Meghatódtam, hogy a latin pecsétje mellett aláírását is adta. Ennek jó hasznát vettem Leonban a bencés monostorban. Testvérként fogadtak. Az elsô nap, késô este érkeztem Hendejába, a francia határvárosba. Idegen ország, idegen város, egyedül a hátizsákkal. Hangulatos téren, fa alatt, padon fekve kicsit félve vártam a reggelt. A padon elnyúlva fedeztem fel a tér szélén lévô ház mellett Szûzanya szobrát. Soha olyan átéléssel nem imádkoztam: most segíts meg Mária, oh irgalmas Szûzanya... Az út alatt sokszor éreztem Szûzanya szeretô gondoskodását. 17

18 Mesztegnyei Imre Márton OSB obl. Elegendô volt egy sóhaj a forróság miatt, és szinte azonnal egy kis felhô vetett árnyékot, vagy egy kis szellô kerekedett, ami frissített. Hatnapi menet után érkeztem Villamayor de Monjardinba. A zarándokszálláson egy pohár hideg vizet adtak, ami a hôségben nagyon jól esett. Magyarul köszöntem meg. A hölgy magyarul azt válaszolta: Márton testvér, már vártalak. Meglepôdtem. Mint kiderült az oblátus József testvér lányával, Erikával találkoztam. Késôbb elmondta: József testvér a lelkigyakorlat után értesítette a bencés testvérek zarándokútjáról. Elmondhatatlanul jólesett. Megkönnyeztem, amikor Santiagóban a szentmisén felolvasták: Saint Jean Pied de Portból magyar zarándok érkezett. Megkönnyeztem azt is, amikor további három napi menetelés után, ami sok tûz pusztította hegyen át vezetett, megpillantottam az Óceánt. Megszámlálhatatlan élmény jön elô, és a kemény dolgok is napról napra kellemesebbek, és szebbek lesznek. Ezekbôl életem végéig meríteni tudok. Van mire emlékezni. 18

19 MÚLTUNK FORRÁSAINÁL SZENT SZERÁPIA VÉRTANÚ SZÛZ ÉS SZENT SZABINA VÉRTANÚ SZENVEDÉSTÖRTÉNETE Amikor pedig felvirradt a keresztények számára az üldözés félelmetes napja, az egész földkerekségen sokan szenvedtek vértanúságot Krisztus nevéért. Élt ekkor egy antiochenumi polgárjoggal rendelkezô szent életû szûz, Szerápia, Vendinensium városában, Szabina házában. Ez Valentinus felesége, Herodes Metallarius leánya volt, aki Vespasianus uralkodása alatt háromszor adott fényes játékokat a rómaiaknak. Minthogy pedig szolgálója, Szent Szerápia keresztény volt, sokat idôzött vele, az pedig arra bíztatta ôt, hogy ismerje meg Jézus Krisztust, az Urat. Szent Szabina pedig eljutva Jézus Krisztus ismeretére, növekedett a hitben és a keresztény életmódban. Akkor azonban a kormányzó, Berillus, Isten szent szüzét törvényszék elé idéztette. Szent Szabina, ez a tekintélyes asszony szolgái és szolgálói segítségével elôször ellenállt a törvényszolgáknak. Késôbb azonban így szólt hozzá Szent Szerápia: Úrnôm és anyám, engedd, hadd menjek oda. Te pedig imádkozz, és bízzál az Úr Jézus Krisztusban. Hiszem ugyanis, hogy bár méltatlan bûnös vagyok, mégis méltóvá tesz engem, szolgálót, az én Uram, Jézus Krisztus, szentjei sorsára. Szabina erre így válaszolt: Leányom és úrnôm, Szerápia, veled élek vagy veled halok meg, de nem engedlek el. Amikor végül már erôsen fenyegették, hordszéket hozatott, és elment a kormányzóságra. Mihelyt jelentették a kormányzónak, hogy ez a tekintélyes asszony, Szabina áll az ajtaja elôtt, sôt a keresztény Szerápia is vele van, a kormányzó felkelt és kisietett a kormányzói palota oszlopcsarnokába, ezzel is megtisztelve ôt. Ekkor így szólította meg: Miért alacsonyítod le magadat és viselkedsz közember módjára? Fontold meg, kinek a felesége és kinek a lánya vagy! Összeálltál a keresztényekkel, megfeledkeztél elôkelô származásodról, jeles férjed emlékérôl, akinek felesége voltál, és az istenekrôl. Csak aztán nehogy kivívd a haragjukat magad ellen! Térj haza és bocsásd el ezt az istentelen nôt, aki ármánykodásával 19

20 Ismeretlen szerzô eltérített téged és sokakat az istenek tiszteletétôl! Szabina erre így válaszolt: Bárcsak téged is meggyôzne ármánykodásával ez a szent lány, ahogy engem is meggyôzött, hogy hátat fordítsak a tisztátalan bálványoknak, és megismerjem az igaz és egyedüli Istent, aki a jókat az örök életre hívja, a gonoszokat viszont örök büntetésre kárhoztatja. A kormányzó ekkor elköszönt, és visszament a kormányzóságra, Szabina pedig Isten szent szüzével együtt hazatért otthonába. Három nap múlva a kormányzó játékokat rendezett a Binus-diadalív melletti hídon túl, ott, ahol az emelvényeket is fel szokták állítani; hivatalsegédjének pedig megparancsolta, hogy Szerápiát is vezettesse oda. Amikor a hivatalsegéd elhurcolta Szerápiát, Szent Szabina gyalog követte ôt, és elment a játékok színhelyére. Amikor pedig látta, hogy nem segíthet rajta, felkiáltva így szólt a kormányzóhoz: Te ázsiai veszett kutya, ne merd Isten szent szüzét, a te úrnôdet jogtalansággal illetni, mert közelít, sôt már itt is van Krisztus, a mi Urunk, aki téged és a te császáraidat örök kínokkal fog gyötörni, mert ilyen gonoszságot terveltetek ki az élô Isten szolgái ellen. Ezek után nagy sírással hazatért. A kormányzó akkor megparancsolta, hogy állítsák elé Szent Szerápiát, és így szólt hozzá: Mutass be áldozatot a halhatatlan isteneknek, akiknek a uralkodóink, a császárok is áldoznak. Szerápia így felelt: Én a mindenható Istent tisztelem és félem, aki az eget és a földet alkotta, és mindazt ami bennük van; azokat az isteneket viszont, akiknek parancsodra áldoznom kellene, nem imádom. Nem istenek, hanem démonok, ezért nem imádhatom ôket, hisz keresztény vagyok. A kormányzó így válaszolt: Menj tehát, és áldozz a te Krisztusodnak. Mire Szerápia: Én nap mint nap bemutatom néki az áldozatot, amikor imádom ôt, és éjjel-nappal hozzá könyörgök. Erre a kormányzó: Hol van a te Krisztusod temploma? Vagy milyen áldozati adományt ajánlasz fel neki? Szerápia így válaszolt: Az én áldozatom az, hogy tisztán ôrzöm meg magamat szûzi életmódom folyamán, és az, hogy irgalmassága révén másokat is elvezetek erre a vallásosságra. A kormányzó ezt kérdezte: Ez volna az Isten temploma és ez a Krisztusnak bemutatott áldozat? Szerápia így felelt: Semmi más, mint megis- 20