H Í R L E V É L A M A G Y A R O R S Z Á G I M E T O D I S T A E G Y H Á Z P É C S I K Ö R Z E T E

Átírás

1 A M A G Y A R O R S Z Á G I M E T O D I S T A E G Y H Á Z P É C S I K Ö R Z E T E H Í R L E V É L XVIII. évfolyam 3. szám március Jézus Krisztus mondja: Arról fogja megtudni mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok, ha szeretitek egymást. János 13:35

2 É v i J e l i g e De nekem olyan jó Isten közelsége! Zsoltár 73,28/a. E g y h á z u n k É v i J e l i g é j e : 2 Ha világosságban járunk, közösségünk van egymással! I. János 1:17 Te r v e z e t t m á r c i u s i p r o g r a m j a i n k : Március 2.-án, vasárnap az Ökumenikus Világimanap Hidason a Metodista kápolnában 15 órakor lesz Az imanap mottója: Éltető forrás a pusztában Március 7.-én, pénteken az Ökumenikus Világimanap Pécsett a Görög katolikus templomban lesz Március 9.-én Női gyülekezeti vasárnap lesz úrvacsorával. Igét hirdet Dr. Thalyné Kurdi Éva Március ig Tavaszi ifjúsági konferencia Szegeden. R e n d s z e r e s p r o g r a m j a i n k : Hétfőn Ifjúsági óra Kedden 17 órakor bibliaórát tartunk Hidason Csütörtökön Bicsérden 18 órakor házi istentisztelet lesz Pénteken 17 órakor házicsoport lesz (változó helyszínnel) Vasárnap 9 30 imaóra, és órakor istentisztelet van Pécsett, órakor Hidason. Első vasárnapokon Úrvacsorai istentisztelet van. Minden harmadik vasárnap Siklóson órakor istentiszteletünk van az evangélikus imaházban. Az esetenkénti időpontváltozásokról lelkészünknél lehet érdeklődni. M é d i a h í r e k Március 21.-én 5 óra 20 perckor az MTV-n metodista testvérünk gondolatait hallhatjuk a Hajnali gondolatok műsorban A média műsoraink honlapunkon utólag is megnézhetők!

3 S z ü l e t é s n a p j u k a t e b b e n a h ó n a p b a n ü n n e p l i k : Siptár Miklósné én Ritter Zsombor án Paplauer János én dr.thalyné Kurdi Éva én Dergez Ferencné én Mühl Henrik én Kívánjuk, hogy Isten áldja meg minden születésnapos életét! V a s á r n a p i i s t e n t i s z t e l e t e k t e x t u s a i : Március 2.-án 2.Korintus 3:1-6 Március 16.-án Róma 4: Március 23.-án Róma 15:7 Március 30.-án Efézus 2:1-10 I n f o r m á c i ó Ismét eltelt egy év, és eljött az adóbevallások ideje. Köszönetet szeretnénk mondani az elmúlt év elején az állam felé fizetett adójának felajánlható 1-1%-ért, mellyel a Magyarországi Metodista Egyház javára rendelkezett: 1292 személy (267 fővel több, mint tavaly) ,-Ft-tal (985 ezer Ft-tal több az idei). A Márta-Mária Alapítvány javára ,-Ft-ot kaptunk az alapítványi 1% után. Nagy szükségünk van a szolgálat végzéséhez ezekre a felajánlásokra, köszönjük! Idén is kérjük, segítse munkánkat a felajánlható 1-1%-kal, esetleg ismerősei figyelmét is felhívhatja erre, akik másoknak nem ajánlják fel! Magyarországi Metodista Egyház technikai száma: 0073 Az egyházunk öregek otthonát támogató Márta-Mária Alapítvány adószáma:

4 M á r c i u s. Jézus Krisztus mondja: Arról fogja megtudni mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok, ha szeretitek egymást. (János 13,35.) Jézus Krisztus mondja: Tudjuk-e ki ez a Jézus Krisztus? Buta kérdésnek látszik, ugye? Gondoljuk végig, hogy Jézus is megkérdezte a tanítványait, akik vele voltak már több mint egy éve: Kinek mondanak engem az emberek, és ti kinek tartotok engem? Lehet Jézus tanítványának nevezni magamat úgy, hogy Ő nem ismer engem, mert én nem ismerem Őt! Olvashatjuk a példázatban. (Máté 7:20.) Én vajon ismerem Jézust úgy, ahogyan kell? Miért fontos erre a kérdésre őszintén válaszolni? A válaszunk meghatározza a neki való engedelmességünket, és azt, hogy ő kicsoda a mi számunkra. Válaszunk akadálytalanná teszi az Ő szeretetének munkáját bennünk. Csak az Ő megismerése által kap helyett bennünk az Ő szeretete, amely képessé tesz bennünket úgy szeretni a másikat, ahogyan Ő szeretett minket! Jézus megismerése csak az Ő szeretetének befogadása által veszi kezdetét, amelynek vége az örök élet! Az ének író fogalmazza így: Megismerni Téged ez az örökélet, ez az igaz örök boldogság Azért is fontos megismerni Jézus Krisztust, mert benne és vele együtt mindent megkaptunk. Aki tulajdon Fiát nem kímélte, hanem mindnyájunkért odaadta, hogyne ajándékozna nekünk vele együtt mindent? (Róma 8:32) Világosan üzeni az Ige: Benne van a bölcsesség és ismeret minden kincse elrejtve. (Kolossé.2:3) Szenvedünk attól, hogy nem tudunk szeretni mindenkit személyválogatás nélkül? Ahhoz egészen őszintének kell lenni önmagunkhoz, hogy ezt bűnbánatban képesek legyünk bevallani! Erre az őszinteségre csak az őbenne való hit által munkálkodó szeretet tesz képessé bennünket. Törődnünk azzal, hogy mit mondanak az emberek a közösségünkről? Vagy nem? Csak az a fontos, hogy mi jól érezzük magunkat? Hogy mit mondanak, vagy mit nem mondanak a gyülekezetről az lényegtelen? Pedig nagyon is fontos! Figyelnünk kell arra, hogy látványosságai vagyunk, nagyító alatt tartanak bennünket az emberek, embereknek és angyaloknak ahogyan ige mondja! Jézus azt mondja: - szabadon fordítva - ha az én tanítványaim vagytok, akkor mindenki azt keresi bennetek, ami nem a tietek, hanem az 4

5 enyém. Az én szeretetemet, ahogyan Én szeretem az embert, még téged is. Mert ez a kincse minden embernek, még ha nem is tudja. Azt kérdik az emberek tőletek, akik egy közösségbe jártok, vagy az én tanítványaim vagytok: Hol vagy Jézus, látni akarjuk? Ha úgy szeretitek egymást, ahogyan Én szeretettelek titeket, akkor meglátnak majd Engem bennetek és köztetek! Rám van szüksége ennek a világnak, és nem rátok, de Én döntöttem úgy, hogy vállalom azt a rizikót, hogy rátok bízom azt, hogy az Én szeretetem által mutassátok mindenkinek, minden utánam vágyónak és az engem nem keresőknek, hogy Én ebben a világban vagyok! Nem hagytam magára ezt az embervilágot! Én azokban lakozom, akik szeretnek engem. Én ismerem őket, mert követnek engem, és az Én parancsaim szerint élnek - több, kevesebb sikerrel! Én választottam ki magamnak őket, és az Enyémek! Jézus ma sem mond mást, mint akkor ott a tizenkettőnek: ahogyan én szerettelek titeket, ti is úgy szeressétek egymást. Ha ez számunkra nehéz és lehetetlen, jó ezt őszintén kimondani Jézusnak. Aki ezt a bátor lépést megteszi, az ajtót nyit a szívében Jézus szeretete számára. Valljuk meg együtt: Uram az én szeretettemmel képtelen vagyok úgy szeretni, ahogyan te szerettél minden embert. Kérlek hadd adjam oda az én szeretetemet neked, és te ad nekem a te szeretetedet. Köszönöm, hogy ez által képes lehetek minden embert úgy szeretni, ahogyan te szerettél minden embert. Köszönöm, hogy ez által lehetek a te tanítványod, és mindenki látja és tapasztalja majd, hogy Te itt vagy, és én a Tiéd vagyok. Ámen. G y u r k ó J ó z s e f A z Ö k u m e n i k u s V i l á g i m a n a p o t e r r e a z é v r e a k o p t k e r e s z t y é n n ő k k é s z í t e t t é k e l ő. Ökumenikus női bizottság Egyiptomban 5

6 E g y i p t o m b a n n e m c s a k m u s z l i m o k é l n e k R i p o r t e g y k o p t k e r e s z t é n n y e l. Az egyiptomi hallatán mindenkinek elsőre a fáraók, majd a muszlim emberek jutnak az eszükbe, ám elfelejtik, hogy Egyiptom népe a fáraók idejének lejárta után a keresztény vallás híve lett, és mind a mai napig élnek az országban szép számban keresztények; pontosan a lakosság 10-15%-át teszik ki, ami közel 4-8 millió embert jelent. Ők a koptok, mely felekezet a keleti, ortodox egyházhoz tartozik. Őszintén bevallom, hiába élek Kairóban már lassan három éve, nem túl sokat tudtam a kopt emberekről, szokásaikról, hogyan élnek, mit gondolnak a muszlimokról, mennyiben másak muszlim szomszédjaiktól ez idáig! Egy véletlen folytán (nem hiszek a véletlenben), mikor eldöntöttem magamban, hogy itt az ideje bővíteni a tudásomat e téren, és jól meginterjúvolni egy kopt keresztényt, a sors Andit sodorta elém az interneten. Andi egy tündéri fiatal lány, aki Budapesten él és dolgozik, apukája egyiptomi kopt keresztény, anyukája magyar katolikus, ám barátai között a legtöbben az iszlámvallás hívei. Egy forró tea mellett - legalábbis forrón hozták ki, ami végül igencsak meghűlt, mire a hosszú beszélgetés alatt odáig jutottunk, hogy akkor hörpintsünk is egyet belőle - beavatott egy kicsit a koptok vallásos, néha kissé misztikusnak tűnő, ám felettébb érdekes világába. Így most Andi közreműködésével ti is bepillantást nyerhettek, hogyan is élnek a koptok Egyiptomban. Van-e a kopt, mint névnek valamilyen sajátos jelentése? A kopt szó görög eredetű, konkrétan azt jelenti, hogy egyiptomi. A kopt keresztényeknek van egyébként saját, külön nyelvük is, mely a koptok által a késő ókortól beszélt nyelv, hangzása a görög, illetve latin nyelvhez hasonlít, és írását is javarészt görög betűk alkotják. Ma már csak alkalmanként használják egyházi szertartásokkor, ám használatát az elmúlt évtizedekben visszaszorította az arab nyelvű liturgia. Csak Egyiptomban élnek koptok? A legtöbbjük Egyiptomban, de sokan élnek még Etiópia környékén is. Miben hisznek a kopt keresztények? Jézusra Isten fiaként tekintenek, és hisznek a szentháromság egységében. Istent, mivel ők is az arab nyelvet beszélik, és ma már az istentisztelet 6

7 is arab nyelven zajlik, Allahnak hívják, vagy használják még a Rabbená kifejezést, ami annyit jelent: a mi Urunk. Rengeteg szentjük van, és mélyen tisztelik is őket. Olyannyira, hogy szinte mindegyiknek tartanak külön ünnepnapot. Milyen egy kopt mise? Hogyan zajlik? A szertartást a pap végig énekli, cintányérozik közben, füstölnek, de nem mond történetet, tanmesét a hívőknek, mint pl. itthon egy katolikus templomban. Egyetlen pap tartja a szertartást sok ministránssal együtt, akik közül az egyik minden alkalommal felolvas egy részletet az Evangéliumokból. Nálunk is van ugyanúgy áldozás, kenyértörés és közös ima, közös énekek. A templom belül három részre oszlik: középen van az oltár, jobb és baloldalt egy-egy szoba külön a nők, külön a férfiak számára. Belépve le kell venni a cipőt, a nőknek még külön egy zsebkendőméretű kis kendőt kell a fejük közepére tenni belépéskor, és úgy mennek be, ki-ki a maga helyére. Szigorúan csak olyan ruhában lehet bemenni, amiből nincs kint sem a térded, sem a vállad. A kopt templom egyébként visszafogottan díszített; a márvány dominál inkább az arany helyett, és belülről Jézus és Mária festményekkel, szobrokkal találkozhatunk. Érdekességképpen még elmondanám a papok kapcsán, hogy a kopt hívőknek kötelező kezet csókolni nekik találkozáskor. Vagy ha nem is a kezét, legalább a kezében lévő fából készült keresztet kell megcsókolni, melyet mindig a markában szorongat. Van valami jelentősége, szimbóluma annak, hogy a kopt papok fekete ruhában járnak? A fekete szín a szomorúság jelképe még abból az időből, mikor a muszlimok meghódították Egyiptomot és nagyon sok keresztényt öltek meg. 7

8 (Jómagam: Rákerestem az interneten, hogy pontosan mi is történt, mikor a muszlimok elfoglalták Egyiptomot. Az islamstory.com internetes oldal ekképpen foglalja össze röviden Egyiptom meghódításának történetét. Cyrus, Alexandria parancsnoka látta, hogy a Bizánci Birodalom - akik uralmuk alatt tartották Egyiptomot, és népét arra kötelezték, hogy áttérjen az ő vallásukra - nem lesz képes sikeresen szembeszállni a közelgő muszlim sereggel. (Miért közeledtek? Mert előzőleg a Bizánci Birodalom rátört a muszlimok életére, azzal a szándékkal, hogy megakadályozzák az iszlám vallás rohamos terjedését.) Cyrus úgy vélte, a legbölcsebb, amit e helyzetben tehetnek, ha békét kötnek velük. Ám a Bizánci császárnak nem tetszett az ötlet, és arra utasította a parancsnokot, hogy az utolsó vérig harcoljon a muszlimokkal. 641-ben a muszlimoknak sikerült bevenniük a Babiloni Erődöt, mellyel a bizánci uralom végleg megszűnt Egyiptomban: Amr ibn As elfoglalta Alexandria városát. Cyrus parancsnokkal békeszerződést kötött, ami tartalmazta az iszlám birodalom teljes szuverenitásának elismerését Egyiptom felett, és ezzel egy időben sok egyiptomi tért át az iszlám vallásra. Ám nem kötelezték őket az áttérésre; aki nem akart, annak a szerződés szerint dzsizját, vagyis egyféle adót kellett fizetnie az államnak helyette. Ennek fejében teljes vallásszabadságot élvezhettek, védelmet külső támadás ellen, stb.) Forrás: islamstory.com/en/node/ Hogyan lesz valakiből kopt keresztény? Át is térhet valaki, vagy csak beleszületni lehet? Nem, ezt is mint szinte minden vallást ugyanúgy bárki felveheti. A keresztelőt nálunk szintén pici babaként tartják meg, a lényeg, hogy a csecsemőt meztelenre vetkőztetik és háromszor teljesen a feje búbjáig belemerítik a szentelt vízbe. Nálunk nincsenek keresztszülők, a szertartás közben csak a pap meg az édesanya között folyik a beszélgetés. 8

9 Sokszor láttam, hogy a keresztények csuklóján egy apró kereszttetoválás van. Ez minden kereszténynek kötelező dolog? Nem, nem kötelező, de mivel a legtöbben mélyen vallásosak, ezért a legtöbb koptnak ott van a csuklóján, vagy néha a hüvelykujj tövébe tetováltatják. Bizonyos templomokban van egy férfi, aki tetováló géppel percek alatt megcsinálja, vagy ünnepek alkalmából szokták még. Milyen ünnepeket tart egy kopt család, és milyen sajátosságai vannak az egyes ünnepeknek? A koptoknál nagyon sok, több száz ünnep létezik, mivel nagyon tisztelik a szentjeiket, és mindegyiknek tartanak külön ünnepnapot. De nyilván, mint minden kereszténynél, nálunk is a legnagyobb ünnep a Karácsony. A Karácsony a koptoknál Január 6-7.-re esik, ami a többi keresztény felekezetnél a Vízkereszt ünnepe. Mi nem ajándékozunk ilyenkor, illetve mivel most már ugye máshol is divatba jött, nálunk is vannak családok, akik átvették ezt a szokást, de csak is valami apróságot, vagy magát az ünnepi új ruhát veszik meg a másiknak ajándék gyanánt. Ugyanis általában ilyenkor mindenki felújítja a ruhatárát; új cipőt, nadrágot, szoknyát vesz, talán még új alsóneműt is, abban megy a misére. Illetve Betlehemet állítanak még sokszor, és utána természetesen együtt van a család. A fenyőfa állítása is csak mostanság jött szokásba szintén hasonló okok miatt, előtte abszolút nem volt (nem is igazán lehet kapni egyébként rendes, szép fenyőfát kint Egyiptomban). (A riport folytatódik a következő linken: wordpress.com/2013/06/22/egyiptomban-nem-csak-muszlimok-elnekriport-egy-kopt-keresztennyel-2-resz/) I n t e r n e t B o c s á n a t k é r é s Keresztyén életünkben a bocsánatkérés nem arra való, hogy igazságot szolgáltasson a megbántott félnek, hanem arra, hogy helyreállítsa a szeretet légkörét. Ebből a szempontból tehát érdektelen, hogy ki kéri a másik bocsánatát: a megbántó fél, vagy pedig az, akit megbántottak. Így a bocsánatkérés nem lehet többé presztízs kérdés, hanem csakis a Jézusi béke eszköze. 9

10 A jogállástól - a valós, vagy vélt igazságtól - függetlenül mindig az kér előbb bocsánatot a másiktól, akiben a rövidlátó büszkeségnél nagyobb a békesség és a Szeretet szeretete. S i m o n A n d r á s S z e r e t e t k ö z e l b e n c í m ű k ö n y v é b ő l M i n d e n t k ö s z ö n ö k Szeretem a napfényt Patak csobogását, Kis méh zümmögését, Madár dalolását, Lágy szellőt, virágot, Sok apró örömöt, Minden szépet és jót Istennek köszönök. Va r g a E r z s é b e t H é t j ó t a n á c s h á z a s p á r o k n a k a l e l k i é l e t r ő l A legtöbb házaspárnak nincs elképzelése arról, hogyan alakítson ki közös lelki életet. Általában nem is beszélgetnek lelki dolgokról. Egy felmérés szerint a házastársak e téren érzik magukat legtávolabb egymástól. Sokan egyetértenének azzal a feleséggel, aki így fogalmaz: Nem szoktunk lelki dolgokról beszélgetni, pedig mindketten mélyen hívő családból származunk. Íme néhány jó tanács azoknak, akik szeretnék közösen megélni hitüket, de nem tudják, hogyan fogjanak hozzá. 1. Ne várjunk gyökeres fordulatot! A közös lelkiélet kialakulásához apró lépések vezetnek. Ritka, hogy egy házasságban, ahol egyáltalán nem beszélnek egymással hitbeli dolgokról, egyik napról a másikra erős, mély közös lelkiélet bontakozzék ki. A növényeket türelmesen kell gondozni ahhoz, hogy szép legyen a kert; ugyanilyen türelmes, gondos igyekezet szükséges a lelkiéletben történő közeledéshez. Az első lépés az, hogy elültetjük a lelki fejlődés magvait. 10

11 2. Imádkozzunk a hitvesünkért! Egyszerű dolog, könnyű elkezdeni, mégis sokan megfeledkeznek róla. Nem órákig tartó imádságról van szó, csupán arról: naponta szánjunk időt rá, hogy házastársunkért és a kapcsolatunkért imádkozzunk. Gyakorold magad az istenfélelemben tanácsolta Pál Timóteusnak (1Tim 4,7). Ha megtanuljuk Isten kezébe tenni a kapcsolatunkat és naponta imádkozunk egymásért, szokásunkká válik. Imádkozzunk mindazért, amire társunknak szüksége van, és keressük, mit kíván tőlünk, ez az egyszerű napi ima is sokat jelent. 3. Imádkozzunk közösen! Ha házastársunk szívesen teszi, imádkozzunk vele együtt naponta! Ha nem annyira nyitott, elég egy rövid fohász, például étkezésnél vagy más olyan pillanatban, amikor nem érzi annyira ijesztőnek. Egy házaspár úgy kezdte a napi közös imát, hogy a feleség mindössze ennyit mondott: Uram, köszönöm, hogy táplálsz minket. Köszönöm a gyerekeket. Köszönöm a férjemet. Add, hogy mindig tiszteljünk téged! Amen. Ez hónapokon át így ment, mígnem egyszer a férj is megszólalt: Hadd imádkozzam én is! Uram, nem vagyok egy nagy imádkozó, de egyetértek a feleségemmel, és köszönöm, hogy így szeret téged. Amen. Később a gyerekek is bekapcsolódtak. Egy év múlva már sokkal könnyebben ment a közös ima. Nagy igazság, hogy az együtt imádkozó házaspár együtt is marad. 4. Járjunk együtt templomba! A közös lelkiélethez hozzátartozik a közös templombajárás. Sajnos akadnak házaspárok, akiknek ez nem jut osztályrészül: például valamelyikük dolgozik, vagy nem hajlandó templomba menni. Érdemes imádkozni érte, és megragadni a kínálkozó lehetőséget. Egy férj például kikötötte, hogy havonta egyszer hajlandó elmenni a feleségével templomba. A feleség nem nyaggatta a többi három vasárnappal, viszont a havi egy alkalmat - különlegesen finom ebéddel - emlékezetes eseménnyé varázsolta. Nem telt bele egy év, s a férj majdnem minden vasárnap ott volt a templomban; ma pedig már a közösség aktív tagja. 5. Szánjunk rendszeresen időt a közös lelki elmélyülésre! Ez egyetlen házaspár számára sem könnyű. Sok mindennel lehet próbálkozni közösen: lelki témájú beszélgetéssel, könyvvel, hanganyaggal, filmmel, videóval. Hosszú távon is működőképes lehet, ha kitűzzük, hogy hetente meghatározott időt ilyen céllal együtt töltünk. A lényeg, hogy 11

12 egyezzünk meg valamiben, ami mindkettőnk számára megfelelő. Nem biztos, hogy rögtön megtaláljuk, mi az; ne keseredjünk el, és ne adjuk fel a kísérletezést! 6. Alakítsunk ki megerősítő, baráti kapcsolatokat más házaspárokkal! Egy fiatal pár egyetlen olyan házaspárt ismert, akiknek a példáját szívesen követték volna házasságukban: egy háromgyermekes, idősebb házaspárt a templomból. Lelki irányításukat, vezetésüket akarták kérni, de - hogy alázatból el ne utasítsák a kérést - először csupán annyit kérdeztek, elmehetnének-e hozzájuk, és feltehetnének-e néhány kérdést az Isten terve szerinti házasságról. A beszélgetés olyan jól sikerült, hogy a végén újabb alkalmat kértek... Így vált valóban lelki vezetőjükké az idősebb házaspár. De a kortárs kapcsolatok is nagyon fontosak. Aki házaspárokból álló közösséghez csatlakozik, megtapasztalja, hogy ha nem is minden alkalommal a házasságról beszélgetnek, előbb-utóbb minden téma előkerül a saját családjában. Sokat lehet tanulni abból is, ahogyan más házaspárok megélik a kapcsolatukat. 7. Tegyünk közös elhatározásokat! Jó, ha vannak közös terveink, elhatározásaink. Vannak házaspárok, akik bizonyos időközönként külön töltenek egy fél napot pihenéssel, imádsággal, olvasással, vagy kirándulással, majd összejönnek, és megbeszélik az eltelt órák élményeit. Mások évente egyszer közösen részt vesznek egy házasságról szóló lelkigyakorlaton, vagy előadássorozaton. Azt is megtehetjük, hogy évente elolvasunk egy lelki - vagy házasságról szóló - könyvet, azután megbeszéljük. A lehetőségek korlátlanok. A lelki fejlődéshez és közeledéshez - mint mindenhez - idő és elszánt kitartás szükséges. Amint az Írás mondja: Amit az ember vet, azt is aratja (Galácia 6, 8). Ne rövidítsük meg se magunkat, se egymást azzal, hogy elhanyagoljuk a lelki közeledést! Életünk végén nem az lesz a fontos, melyik nyugdíjpénztárhoz tartozunk, milyen a házunk, mennyi pénzünk van a bankban. Akkor csak az számít majd, milyen a kapcsolatunk Istennel és a szeretteinkkel. Miért ne kezdjünk hát mihamarabb az igazán fontos dolgokkal foglalkozni? F o r r á s : c b n. c o m M a g y a r K u r í r

13 B é k e c s ó k Úgy adódott, hogy azt a szentmisét - rendhagyó módon - nem a templomban, hanem egy szobában tartottuk. A liturgikus öltözetet és a szükséges eszközöket a miséző fiatal pap hozta magával, a szobában talált asztal lett az oltár, melyet úgy ültünk körül, mint annak idején, az utolsó vacsorán az apostolok. Bensőséges, családias volt a légkör, hiszen mind a tízenöten jól ismertük, és nagyon szerettük egymást. Ez a szentmise akkor is emlékezetes maradt volna mindnyájunk számára, ha nem történt volna közben semmi különös. De történt. Amikor a kiengesztelődési rítushoz érkeztünk, Gábor Atya két mondatot szúrt bele a megszokott liturgikus szövegbe. Azt mondta: Még egy ilyen jó közösségben is előfordulhatnak összezörrenések. Itt az alkalom, hogy bocsánatot kérjetek azoktól, akiket megbántottatok. És csak ezután következett a hivatalos felszólítás: Engesztelődjetek ki szívből egymással! Egy jót mosolyogtunk ezen a testre szabott szövegen, egy pillanatig mindenki magába szállt, majd nagy jövés-menés kezdődött, mivel - úgy látszik - valamennyiünknek akadt némi elintézni valója. Csupán egy valaki nem mozdult. Ült magába roskadtan, kifejezéstelen arccal, megközelíthetetlenül. Edit egy idő óta súlyos depresszióban szenvedett. Közénk tartozott, hívő testvérünk volt, részt vett a közösség programjaiban, de alig beszélt, betegsége egyre jobban elszigetelte tőlünk. Ha kérdezgettük, néhány semmit mondó szóval válaszolt, és kényszeredetten mosolygott hozzá. Ezzel a keserű mosollyal próbálta elrejteni belső baját, talán azért is, hogy ne terheljen vele bennünket. Ahogy most szoborrá merevedett alakjára pillantottam, egy belső hang azt súgta, hogy menjek oda hozzá. Odamentem, átöleltem, békecsókot adtam neki, és elmondtam, amit ilyenkor szokás: Editkém, békesség veled! Erre egész testében megremegett, majd zokogni kezdett. Gábor Atya, mivel látta, hogy a misét most úgysem folytathatja, odalépett hozzánk. Erre aztán sorra odajöttek a többiek is. Körülálltuk a zokogó testvért, és imádkoztunk érte. Kértük az Urat, hogy gyógyítsa meg. Talán negyed óra is eltelt így, aztán a sírás lassan elcsitult. Edit felnézett ránk, és... mosolygott. Nem a szokásos kényszeredett, magára erőltetett mosollyal, hanem igazán. Úgy, mint régen. Örömteli szívvel folytattuk a szentmisét, amely ezúttal különösen hosszúra nyúlt. Nem csak az a ne- 13

14 gyed óra nyújtotta meg, amíg Editért imádkoztunk. Sokkal inkább az a dicsőítés és hálaima, melyet gyógyulásáért mondtunk. Nem gondolom, hogy ez a gyógyulás csoda volt. (A csoda szót egyébként is nagyon-nagyon óvatosan használom...) Sőt, ha egy tudós pszichológus megmagyarázná nekem, hogy a lezajlott események mely mozzanatai váltották ki spontán, anélkül, hogy tudtuk volna a váratlan gyógyulást, bizonyára nem vitatkoznék vele. Három dolgot azonban biztosan állíthatok. Az egyik, hogy testvérünk valóban beteg volt. A másik, hogy nagy buzgalommal és őszinte hittel imádkoztunk érte. A harmadik, hogy meggyógyult. Méghozzá tökéletesen, mert Edit azóta kiegyensúlyozott, derűs. És gyógyulása tartósnak is bizonyult. Az idén nyáron volt 25 esztendeje annak, hogy ezek a dolgok történtek. D o b o s L á s z l ó L ó a t e m p l o m b a n c í m ű k ö n y v é b ő l Veszélyben ne tépelődj, ne idegeskedj. Ezzel semmire sem lehet menni. Vesd minden terhedet az Úrra. H u d s o n T a y l o r T é g y e n g e m b é k é d e s z k ö z é v é Uram, tégy a béke eszközévé. hogy szeretetet vigyek oda, ahol gyűlölet van, hogy megbocsássak, ahol bűn van, hogy egyesítsek, ahol széthúzás van, hogy igazságot hozzak, ahol tévedés van, hogy hitet vigyek, ahol sötétség van, hogy örömet vigyek oda, ahol szenvedés van. 14

15 Nem azért, hogy vigasztalódjam, hanem, hogy vigasztaljak; nem azért, hogy megértsenek, hanem, hogy megértsek, nem azért, hogy szeressenek, hanem, hogy szeressek; csak ez a fontos, mert amikor adunk - kapunk, amikor megbocsátunk - bocsánatot nyerünk, amikor meghalunk - új életre kelünk. A s s i s i S z e n t F e r e n c E g y c é d u l a, a m e l y m e g v á l t o z t a t o t t e g y é l e t e t Amikor Raul lehajolt, hogy felvegyen egy koszos kis papír fecnit, Isten valami hasonlót tett: Ő Raulért hajolt le. Raul kb. 50 éves. Valóságos csoda, hogy újra tud nevetni, és visszatért az életkedve. Azt, ami történt vele, a legjobban ő maga foglalta össze néhány szóban: - Amikor teljes reménytelenségbe süllyedtem, Isten újra elkezdett velem foglalkozni. Megvalósult álmok Az elején minden olyan rózsaszínűnek látszott: jó házasság, két gyerek, aktív gyülekezeti szolgálat, és a maga területén országos hírű üzleti sikerek. Raul életének történéseit magas hozammal jegyezték volna hoszszú időn át az élettőzsdén. Kívánhat-e az ember többet annál, hogy keresztyén, boldog családi életet él, eredményes a munkájában, és ráadásul igen jómódú? A jólét és a sikeresség nem csak nálunk, Ecuadorban áll a legtöbb ember kívánságlistájának az élén. Nem kevés azoknak a gyülekezeteknek a száma, amelyek sokszor túlhangsúlyozzák a sikerességet, mint annak a mutatóját, hogy Isten megáldotta-e valakinek az életét vagy nem. Ezen a hamis tanításon már sok emberi élet tört ketté, és nem kevés azoknak a száma, akik csalódottan fordultak el Istentől és a hittől. Pedig a Bibliában Isten világosan felhívja figyelmünket a gazdagság veszélyeire: Akinél pedig tövisek közé hullott, hallja az igét, de e világ gondja és a gazdagság csábítása megfojtja az igét, és nem hoz termést (Máté 13,22). 15

16 A teljes összeomlás Raul akkor indult el a lejtőn, amikor egyre több időt töltött üzleti ügyekkel, és egyre kevesebbet törődött a családjával és Isten dolgaival. A munkája miatt elkezdte hanyagolni a vasárnapi istentiszteleteket is. Mivel egyre több pénzt keresett, egyre nehezebb szívvel adott tizedet a bevételeiből. Aztán a felesége tudtán kívül, mielőtt összeszedték volna az adományokat az istentiszteleten, titokban mindig visszavett valamennyit a borítékban lévő összegből. Raul szép lassan teljesen eltávolodott Istentől. A gazdagság úgy kísért minket, hogy azt képzeljük, kézben tudjuk tartani életünket, és nincs már szükségünk Istenre. Azok, akik bővölködnek anyagi javakban, gyakran felszínessé válnak, és egyre többet foglalkoznak önmagukkal. Raul ma már világosan látja a siker buktatóit, és tudja, mitől ment lassan és észrevétlenül tönkre minden körülötte. Egyszer csak a pénz lett az istene. A bajok néhány évvel ezelőtt kezdődtek, amikor Raulnál vérrákot diagnosztizáltak. A szükséges kezelések fölemésztették egész vagyonát. Az egyik fiával Spanyolországba utazott csontvelő-átültetésre. Csak az az egy beavatkozás dollárjába került. Koldusszegényen tért vissza Ecuadorba. Családjával egy ibarrai ismerősénél húzta meg magát, amiért nem kellett fizetnie. Kis idő múlva Raulnak újabb kezelésekre kórházba kellett vonulnia. Teljesen lesoványodott, és annyira legyengült, hogy már csak vonszolta magát. Mire kijött a kórházból, a felesége elment a ház tulajdonosával, aki már az elején szemet vetett az asszonyra. Raul azóta semmit sem hallott a feleségéről. A két gyermekével sincs semmilyen kapcsolata. Azt sem tudja, élnek-e még. Raul hajléktalanná vált. Teljesen elmagányosodott, egyedül és nincstelenül bolyongott Ibarrában. Arról az állapotáról úgy számol be, ahogyan Isten Igéje is leírja: Saját gonoszságod ver meg, elpártolásod fenyít meg téged. Tudd meg, és lásd meg: milyen gonosz és keserves dolog, hogy elhagytad Istenedet, az Urat, és hogy nem félsz engem! - így szól az Úr, a Seregek Ura (Jeremiás 2,19). Az újrakezdés A keresztyén hitben az a legcsodálatosabb, hogy Isten könyörülő szívű Isten. Hosszan tűr, és kibeszélhetetlenül nagy a jósága (vö.: Zsolt 103). Ezt Raul is megtapasztalhatta. Miközben Ibarra utcáin bolyongott egyedül és reménytelenül, élete váratlan fordulatot vett. Tekintete hirtelen egy kis cédulára esett, amely ott hevert előtte az utcán. A cédulán egy kis keresz- 16

17 tet látott. Gépiesen lehajolt, és felvette a kis papírt: a mi gyülekezetünk, a Puente de Amor (A szeretet hídja) hírlevelét tartotta a kezében. Hirtelen reménység töltötte el, és azonnal elment a megadott címre. Ott találkozott Enrique [enrike] lelkipásztorral, és ezzel valami új kezdődött az életében. Raul kiöntötte a szívét, meglátta a saját életét Isten szemszögéből, bocsánatot, bátorítást kapott, és újra tagja lett egy élõ gyülekezetnek. Már majdnem egy éve annak, hogy ez történt. Azóta teljesen Istennel jár. Minden héten elmegy egy házikörbe, ahol szeretettel veszik körül, és élvezheti a közösséget. Minden vasárnap részt vesz az istentiszteleten, és amikor köszöntöm, arca felragyog. Szívesen jön vasárnap délutánonként is segíteni nekünk. Egészen gyakorlati segítséget is kapott: amikor elfogyott a pénze, és nem tudta az orvosi számlákat kiegyenlíteni, összeadták neki a hiányzó összeget. Egy ideje ingyen lakik az egyik keresztyén testvérnél. Egészségileg is felerősödött. Jelenleg a gyülekezet építkezésén dolgozik; egy 200 négyzetméteres termet építünk a már meglévő épülethez. Igen, Isten valóban csodát tett Raúl életében, bátorságot és reményt adott az újrakezdéshez. A családjával még mindig nincs kapcsolata, és tudja, hogy ez engedetlenségének a következménye. Ennek ellenére mégis tud Isten jóságáról, elnézéséről és türelmének gazdagságáról énekelni, és soha többé nem akarja azt megvetni (vö. Róma 2,4). R a i n e r é s K a t h a r i n a K r ö g e r E c u a d o r b a n s z o l g á l n a k m i s s z i o n á r i u s k é n t K ü l m i s s z i ó i h í r a d ó / 5. A m i s o h a n e m t é r v i s s z a Egy fiatal nő várakozott egy nagy repülőtér várójában gépe indulására. Mivel úgy alakult, hogy hosszú órákon át kell várnia, úgy döntött, hogy vesz egy könyvet olvasni, és egy csomag süteményt is vett. Leült egy fotelbe a repülőtér VIP várójában, és olvasni kezdett. A hölgy fotelje mellett, - ahol a csomag sütemény hevert - egy férfi foglalt helyet egy másik fotelben, majd elővett egy magazint és olvasni kezdett. A nő vett egy süteményt a zacskóból, mire a férfi is vett egyet. A nőt zavarta ez, de nem szólt egy szót sem, csak ezt gondolta: Micsoda egy fráter! Hogy merészeli ezt! Legszívesebben lekevernék neki egy pofont! Valahányszor a nő vett 17