Piaci trendek, szabályozó kihívások a távközlésben Bánhidi Ferenc Nemzeti Hírközlési hatóság banhidi@nhh.hu

Átírás

1 Piaci trendek, szabályozó kihívások a távközlésben Bánhidi Ferenc Nemzeti Hírközlési hatóság banhidi@nhh.hu Egy konferencia akkor tartalmas, ha különböző nézőpontok kerülnek terítékre. Az én nézőpontom e konferencián sajátosnak tekinthető: egy közszolgálati szakértő, egy közgazdász nézőpontját szeretném most bemutatni Önöknek. A mi szervezetünket, a Nemzeti Hírközlési Hatóságot a közelmúltban több, elég erőteljes kihívás érte. Két évvel ezelőtt gyakorlatilag teljesen átalakult a szervezetünk, megváltoztak a feladataink. Ma azonban nem ezekről a múltbeli változásokról szeretnék beszélni, hanem a jövőről, a távközlési technológia változásának a szabályozásra gyakorolt hatásáról. Ez azért érdekes kérdés, mert a kilencvenes évek végétől kezdődően hosszú ideig úgy tűnt, mintha e területen megállt volna a fejlődés. Az utóbbi egy-két évben viszont a piaci előrejelzések újra optimistává váltak. Érdemben azzal szeretnék foglalkozni, hogy a szabályozó hatóság milyen módon próbál reagálni azokra a keresleti, illetve technológiai változásokra, amik ma a piac fejlődését meghatározzák. Mivel ezek az elemzések éppen csak elkezdődtek, végleges válaszokat egyelőre nem tudok adni, elsősorban a feltett kérdéseinkkel szeretnék a mai vitához hozzájárulni. NHH JÖVŐ KÉPE 4 HIF NHH ÉNKÉP Passzív jogalkalmazó (követő ) Aktív piacbefolyásoló (elő rem utató) M Ű KÖDÉS- FILOZÓFIA Tevékenység-orientált Eredmény-orientált TEVÉKENYSÉGI SÚLYPONTOK Piacot elemez Inform ál Adminisztrál HIF Felügyel Szabályoz Eljár Inform ációt szolgáltat Szabályoz Piacot elemez NHH Eljár Adminisztrál Felügyel : Hangsúlyváltozás 1

2 Míg Nyugat-Európában a távközlési szabályozók ban létesültek, a mi elődszervezetünk, a Hírközlési Felügyelet (HIF) már 1989-ben megalakult, és ezzel nagyon komoly szakmai hagyományt hozott létre már a kilencvenes években. De ez a szakmai hagyomány jelentősen eltért attól, ahogy a modern szabályozók Nyugat-Európában, az Európai Unióban működtek. A HIF működése alapvetően egy jogalkalmazói modellen alapult, a hatóság előre rögzített jogszabályok (legtöbbször törvények, de esetenként rendeletek) alapján járt el konkrét ügyekben: felügyelte azt, hogy, a jogalkotók által kiadott szabályokat a piaci szereplők teljesítik-e vagy nem. E tevékenységnek a legtipikusabb példái a szolgáltatás, berendezés, illetve a hálózatengedélyezés voltak, de ezen kívül fontos szerepet játszott az egyedi fogyasztói panaszok kezelése is. Az új magyar jogszabályok (alapvetően a 2003-ban elfogadott Elektronikus Hírközlési Törvény) azonban olyan jogköröket, felhatalmazásokat adtak számunkra, amelyek szinte kormányzati jogszabállyal azonos értékű szabályok kiadására teszik alkalmassá az új szervezetet, a Nemzeti Hírközlési Hatóságot. Így az Európai Uniós szabályozásnak megfelelő új szerepünkben már nem csupán passzív jogalkalmazók vagyunk, hanem aktív piacbefolyásolási szerepünk is van. Ez a hatáskör, illetve az ebből adódó felelősség csak úgy érvényesíthető, ha a döntéseinket nem egyfajta közhatalmi akarat megnyilvánulásaként értelmezzük, hanem úgy, hogy elemzés, megalapozás, indoklás alapján alakítjuk ki ezeket a szabályokat. Mik azok a szabályozói célok, amelyek új helyzetünkben meghatározzák döntéseinket, tevékenységünket? Kiindulópontunk az volt, hogy a szabályozó hatóságnak elsődlegesen a piaci problémákat, a piaci versenyben jelentkező negatív jelenségeket kell orvosolnia. SZABÁLYOZÁSI CÉLOK TRADE-OFF 7 FOGYASZTÓI ÁR SZEKTOR STABILITÁS: PROFITABILITÁS (SZOLGÁLTATÓI) VERSENY BEFEKTETÉSEK, PROFITABILITÁS FOGYASZTÓI ÁR FOGYASZTÓI ÉRTÉK, BEFEKTETÉSEK Céljaink kialakításakor szembekerültünk egy, a nemzetközi szabályozói gyakorlatban is ismerős dilemmával. Mennyire lehet egy ágazati szabályozónak közvetlenül felvállalnia a fogyasztói érdekek védelmét, a fogyasztók árakkal, választékkal, értékekkel kapcsolatos elvárásainak teljesítését. Véleményünk szerint a Nemzeti Hírközlési Hatóság közvetlen céljanem ez; az ágazati szabályozó úgy tudja segíteni a fogyasztói érdekek teljesülését, ha a hatékony piaci verseny kialakulását támogatja. Míg az egyedi panaszokat is felvállaló, 2

3 fogyasztót védő hatóság a piaci szereplők egyfajta ellensúlyaként működik, az EU szabályozási elveinek megfelelően működő hatóság sajátos versenyszabályozóként működik, így nincs szüksége arra, hogy egyedi kapcsolatok szintjén avatkozzon be a fogyasztók és a szolgáltatók viszonyába. Ha piacgazdaságban, profitorientált szereplőkben, befektetőkben gondolkozunk, akkor a fogyasztói érdekeket nem lehet a piaci szereplők érdekeinek rovására, azok ellenében képviselni. A társadalmi jólét a fogyasztói érdekek és a piaci szereplők érdekeinek optimális kombinációján keresztül valósul meg, és a mi filozófiánk szerint ez jelentkezik a hatékony piaci versenyben. Ez a verseny tehát nem jelenti azt, hogy erőszakos ár letöréssel ellehetetlenítjük, veszteségekbe szorítjuk a piaci szereplőket, illetve olyan egyedi intézkedéseket hozunk, ami veszélyezteti a működési stabilitásukat. A fogyasztó abban érdekelt, hogy az árak legyenek alacsonyabbak, de ha az árak olyan alacsonyak, hogy a termelőnek nem térülnek meg a költségei, akkor végeredményben hosszútávon nem lesz olyan termék, amit árazni lehet. A mesterségesen állami eszközökkel kreált verseny, ami csak azt tekinti fontosnak, hogy minél több szereplő legyen a piacon, legyen az kicsi, nagy, életképes, nem életképes, az hosszabb távon lényegében a piac leépüléséhez vezethet, hiszen túl sok, erőltetetten a piacra terelt szereplő nem tud életképesen működni. Fontos annak az érzékelése is, hogy ha csak az alacsony fogyasztói árat, illetve a tömegtermékeket preferáljuk, ez hosszabb távon veszélyeztetheti az iparági innovációt, az új szükségletek kielégítését szolgáló új termékeknek a piacra vitelét. PIACFEJLŐ DÉS KRITIKUS MOZGATÓRUGÓI FELHASZNÁLÓI PREFERENCIÁK TECHNOLÓGIAI/ ÜZLETI MODELLEK ALAKULÁSA 8 Mozgatórugók Makrogazdasági/ beruházási környezet Legfontosabb hipotézisek Telekommunikációs kiadások minimálisan nő nek Beruházási klíma lényegesen nem változik Felhasználói preferenciák Szélessávú adatszolgáltatások iránti igény nő Interaktív és kom binált szolgáltatások iránti igény erő södik M obilitás iránti igény tovább erő södik Ár továbbra is kritikus szolgáltató-választási tényező marad Technológiai fejlő dés/ üzleti modellek IP m egoldások (pl. NG N) teret nyernek rugalm asságuk és költséghatékonyságuk folytán Technológiai szinergiák nő nek (NGN), szolgáltatások közötti határ elmosódik A továbbiakban rátérnék az elemzéseink alapjául szolgáló távközlési piacfejlődési forgatókönyvekre. Indítólépésként a piacfejlődés mozgatórugóit próbáltuk meghatározni. Három mozgatórugót azonosítottunk. Az első a makrogazdaság és a beruházási környezet volt. A magyar fogyasztási struktúrában a távközlési kiadások aránya magas, jóval magasabb, mint a hozzánk hasonló fejlettségű országokban. A következő 4-5 évben a távközlési kiadások súlya az összfogyasztási kiadásokon belül várhatóan nem nő, de reális esély van arra, hogy ez a magas részarány megőrizhető. Nem nagyon várunk jelentős befektető hullámot sem tudomásul kell vennünk, hogy a kilencvenes évek végének a világa, amikor kis internet szolgáltatókért millió dollárokat fizettek szakmai befektetők, már elmúlt. 3

4 Ami a felhasználók igényeit illeti: az új szabályozó hatóság egyik nagyon fontos kutatási iránya a fogyasztói igények felmérése volt. Nem gondoljuk, hogy mi jobban ismerjük a fogyasztói igényeket a Vodafone-nál, vagy a Pannon GSM-nél, de azért egy szabályozónak, ha piaci jövőképet alakít ki, megfelelő kutatásokat kell végeznie saját céljaira is. Ezen kutatások alapján úgy gondoljuk, hogy a szélessávú adatszolgáltatások iránti igény igen erőteljesen tovább bővül. Komoly jelentősége lesz az un. kombinált szolgáltatásoknak, tehát a jövőben várhatóan nem egy távközlési szolgáltatást, hanem távközlési szolgáltatások csomagját igényelik majd a fogyasztók. A mobilszolgáltatás, a személyes kommunikáció iránti igény jelenleg még nincs távolról sem kielégítve, tehát ezen a piacon is azonosíthatók további növekedési lehetőségek. Ami a technológiai fejlődést illeti, itt két témát szeretnék kiemelni. Az egyik az ún. új generációs hálózatok, a másik az IP alapú szolgáltatások megkülönböztetése. Az új generációs hálózat az a technológiai rendszer, amely a lehető leggazdaságosabb módon egyesíti a különböző tartalmakhoz, illetve alkalmazásokhoz való hozzáférést biztosító távközlési szolgáltatásokat egy IP alapú hálózaton. Ebben a rendszerben ugyanakkor elmosódnak a különböző szolgáltatások, illetve alkalmazások közötti határok. Erre a legjobb példa az IP alapú hangszolgáltatás, a VOIP, ahol lényegében nagyon nehéz megkülönböztetni, hogy adat vagy hangszolgáltatásról van-e szó. LEGJELENTŐ SEBB TÁVKÖZLÉSI PIACI TRENDEK 9 Szolgáltatási trendek Elmosódik a szolgáltatási piacok közötti eltérés - minden IP alapú adatszolgáltatássá válik Szolgáltatásokat csomagokban / kombináltan kínálják Technológiai trendek A hang és adatszolgáltatás egyre több technológiai platform on oszlik m eg Mobil hang (FMS) M obil adat (Pl. G PRS, 3G ) Hang kábelen Technológiai konvergencia az értéklánc több elemén is Értéklánc trendek Tartalomszolgáltatás szerepe / értéke megnő Erő sebben szétválnak a hálózatüzem eltetési, szolgáltatási és fogyasztói kapcsolat feladatok A fenti mozgatórúgók alapján három meghatározó piaci trendet azonosítottunk. Az első ilyen metszet a szolgáltatási trendek voltak. Itt a legfontosabb új jelenség a kombinált szolgáltatások megjelenése. A technológiai trendek területén az a változás várható, hogy míg korábban az egyes hálózatok, az egyes platformok egy-egy kommunikációs formára, egyes szolgáltatásra, koncentráltak, mára a különböző platformokon, különböző hálózati struktúrákon többféle szolgáltatás nyújtható. A legnagyobb változásokat az értékláncra vonatkozó trendekben várjuk. A szorosan vett távközlési piacon nem várunk érdemi növekedést, ugyanakkor a tartalomszolgáltatásban, tehát a távközlési szolgáltatás által továbbított, eljuttatott tartalmak vonatkozásában és a különböző informatika alkalmazások tekintetében további jelentős növekedés várható, felértékelve az átviteli hozzáférési szolgáltatásokat is. A legfontosabb, az értéklánchoz kapcsolódó trend ugyanakkor az, hogy a jövőbeni technológiák lehetővé teszik a hálózatüzemeltetési, szolgáltatási, illetve fogyasztói kapcsolatok szétválását. 4

5 A szabályzó számára ezek a technológiai, gazdasági trendek nem önmagukban, hanem következményeikben fontosak, nevezetesen, hogy e trendek hogyan befolyásolják majd a piaci versenyt, a piaci erőviszonyokat. Elemzéseink során elsősorban ezen területen jutottunk várakozásainktól jelentősen eltérő eredményekre. A kilencvenes évek végén az általánosan elfogadott távközlési piaci jövőkép az volt, hogy az új szolgáltatások, az új technológiák következtében a piacra várhatóan új és új szereplők lépnek be, akik új és új kínálatot fognak megjelentetni, tehát a piaci verseny automatikusan nő. Egy ilyen piacon a szabályozóknak fokozatosan megszűnnének a feladatai, hiszen ha a verseny magát táplálja, akkor a szabályozónak felesleges beavatkoznia, mivel csak ronthat a dolgon. A most elvégzett elemzéseink alapján úgy gondoljuk, hogy ez a jövőkép kicsit leegyszerűsítő, és az új trendek alapján nem ez a forgatókönyv a legvalószínűbb. E problémakört is a fentiekben már használt három dimenzió alapján elemeztük. Az első dimenzió megint a technológiai, illetve hálózati dimenzió. Itt a kulcskérdés az lesz, hogy létrejöhet-e egy olyan saját infrastruktúrával rendelkező piaci szereplő, aki ezen a saját infrastruktúrán a hírközlési szolgáltatások teljes spektrumát nyújtani tudja. A technológiai dimenzió alapján a jövőbeni fejlődésre két szélsőértéket tudtunk definiálni: egy domináns szereplő által uralt, illetve több egyenrangú saját hálózattal rendelkező szereplő versenyén alapuló piacot. A jelenlegi magyar piaci helyzetet gyakorlatilag ez utóbbi struktúra jellemzi, a saját hálózattal rendelkező mobil szolgáltatók, és az elkülönült vezetékes hálózattal bíró országos és helyi szolgáltatók versenyeznek egymással. Ha a többfunkciós IP-alapú hálózaton több szolgáltatás egyidejű nyújtása üzletileg is életképes lesz és ez a hálózat méret-, illetve választékgazdaságosság szempontjából optimális lesz, akkor létrejöhet egy olyan domináns infrastruktúra szereplő, aki fokozatosan irányítani, kontrollálni fogja az összes szolgáltatási piacot is. Ami a szolgáltatási dimenziót illeti, itt már említettem, hogy technológiailag, a kínálat oldaláról lehetségesek a kombinált hang, adat, és tartalomszolgáltatások. Kérdés az, hogy a divatkövető, illetve elit fogyasztókon kívül a tömegfogyasztó igényli-e ezeket a szolgáltatásokat, vagy sem. Erre vonatkozóan még nem lehet végleges megállapításokat tenni, hiszen ezek a szolgáltatások csak most indultak. Tehát itt is két kimenetele lehet a piacfejlődésnek. Ha a fogyasztók valóban tömegesen igénylik a kombinált szolgáltatásokat, és ezeket a szolgáltatásokat, elsősorban a legkorszerűbb hálózatot birtokló un. új generációs hálózatot üzemeltető szolgáltatónál találják meg, akkor a fogyasztók is lényegében ehhez a domináns szereplőhöz fognak kapcsolódni. Lehetséges piacfejlődési irány persze az is, hogy ezeknek a kombinált szolgáltatásoknak egy rövid divatkorszak után lecseng a vonzereje és a tömegfogyasztásban megmaradnak az elkülönült termékek, tehát például a személyes mobil hangszolgáltatás és a vezetékes hangszolgáltatás továbbra is külön piacokat alkotnak majd. Végül a harmadik elemzési szempontunk az ún. értéklánc dimenzió volt. Említettem, hogy a jövőbeli növekedési potenciál nem a továbbítási szolgáltatási elemben van, hanem a tartalomszolgáltatásokban, ill. a tartalom és a továbbítási szolgáltatásoknak a kombinációjában. Itt is az a kérdés, hogy mennyire lesznek képesek a jelenlegi távközlési piaci szereplők - akik alapvetően még továbbítási szolgáltatók - a tartalomszolgáltatókkal kapcsolatba lépni, mennyire lesznek képesek azokat akár irányítani vagy kontrollálni, vagy csupán szövetségek, együttműködések jönnek létre önálló piaci szereplők között. A fentiekben vázolt mozgástér jól leírja azt a piaci környezetet, amivel a szabályozóknak a következő 4-5 évben számolnia kell. Előadásomat azzal szeretném zárni, hogy a szabályozó oldaláról hol látjuk azokat a kihívásokat, azokat a fókuszpontokat, amiket - akár egy monopolizálódó piac, akár egy erősödő versenypiac felé halad a piacfejlődés - figyelembe kell vennünk. Öt ilyen kihívást azonosítottunk. 5

6 ÖSSZEGZÉS SZABÁLYOZÓI KIHÍVÁSOK 11 Hírközlés / tartalom / IT harmonizációja Egyes piacok helyett összefüggő piaccsoportok szabályozása Alternatív infrastruktúrák m egerő södése (spektrum politika) Alternatív szolgáltatások / tartalmak / platformok kom binációjának biztosításához interoperabilitási szabályok Nem-gazdasági alapú Önszabályozás orientált Fogyasztók választás / váltás védelme Az első, amit hangsúlyozni szeretnék, a hírközlési, tartalom és IT alkalmazási szolgáltatások szabályozásának harmonizációja. Tehát amikor felértékelődik a tartalom és átviteli szolgáltatások kombinációja (ilyen például a műsorszórás vagy a kábeltelevíziós szolgáltatások), akkor az ezek piacán működő szabályozók döntéseinek koordinációja nagyon fontos lehet a piac fejlődése, a fogyasztói igények kielégítése szempontjából. A második kihívás az az ellentmondás, ami a szolgáltatások konvergenciájának piacfejlődési trendje és az EU Bizottság által a piacelemzési eljárások számára ajánlott 18 elkülönült piac kezelhetősége között kezd kialakulni. Ma a hatályos magyar jogszabályok és az EU ajánlások alapján az NHH-nak az ezekben kijelölt 18 piacot külön-külön kell elemeznie és az esetleges kötelezettségek bevezetéséről külön-külön kell határozatokat hoznia, miközben ezek a piacok egyre kevésbé különülnek el egymástól, egyre több a kölcsönhatás közöttük. A jövőben elkerülhetetlennek látszik a piaci csoportok, nagyobb piaci halmazok közös elemzése, és az ezekre vonatkozó közös szabályozási intézkedések bevezetése. A harmadik kihívás abból következik, hogy a távközlési piacon a hosszú távon is fenntartható verseny csak az alternatív infrastruktúrák közötti versenyen keresztül valósítható meg. Magyarországon már ma is léteznek alternatív helyi infrastruktúrák: a kábeltelevíziós hálózati ellátottságunk például jobb, mint az Európai Uniós átlag. Tehát ha sikerül olyan szabályozási környezetet kialakítanunk, amelyben a három alternatív infrastruktúra - a mobil, a hagyományos vezetékes távközlési hálózati, és a kábelhálózatos infrastruktúra - képes lesz versenyt támasztani egymásnak, akkor létrejöhetnek a tartós verseny feltételei. Ugyanakkor e három infrastruktúra üzemeltetői nem indulnak azonos piaci versenyfeltételekkel. Kiemelten szűkös erőforrásként elsősorban a frekvenciákat említhetem, aminek hiányában a legtöbb vezetékes szolgáltató nem léphet be a mobilszolgáltatások piacára; ezért ezen a területen várhatóan külön szabályozói beavatkozásra lesz szükség. A fentiekhez kapcsolódik a negyedik kihívás: ha támogatjuk, hogy az alternatív platformokon alternatív szolgáltatás kombinációk valósuljanak meg, akkor az interoperatibilitási szabályoknak - a műszaki szabályozásnak, a szabványosításnak és az önszabályozásnak - az eddiginél fontosabb szerepe kell, hogy legyen, e nélkül ugyanis egyes technológiák ellehetetlenülhetnek. 6

7 Végül, ha ennyire gazdag lesz a piac különböző szolgáltatásokban, választási lehetőségekben, akkor a szabályozó hatóság nem tekinthet el attól, hogy támogassa a fogyasztót a lehetséges alternatívák közötti racionális, tudatos választásban. Ugyanakkor az is lényeges, hogy ha a fogyasztó szolgáltatót szeretne váltani,, akkor ez a váltást ne nehezítsék meg különböző hosszú távú szerződések vagy egyéb korlátok.. Köszönöm a figyelmet. 7