Mit jelent az ép látás?

Átírás

1

2 Útmutató a szülõknek

3 Bizonyára sokszor hallották már Önök, kedves Szülõk, gyermekükkel kapcsolatban az alábbi kifejezéseket: látássérült, gyengénlátó, vagy aliglátó. Ezek a fogalmak leginkább a gyógypedagógia területén használatosak. Az orvosok számára ugyanis mindenki látássérültnek számít, akinek bármilyen tartós eltérés mutatkozik látásában. Mi gyógypedagógusok azonban csak a súlyosabb sérülések esetén nevezzük a gyermeket látássérültnek. Önök talán felteszik magukban azt a kérdést, miért fontos, hogy milyen kategóriába sorolojuk gyermeküket. Ahhoz, hogy erre válaszolhassak, szeretném az egyes fogalmak tartalmát érthetõvé tenni Önök számára. Mit jelent az ép látás? A tárgyakról szembe érkezõ fénysugarak több törõközegen haladnak keresztül, mielõtt a szem belsõ felét borító recehártyára, vagy latin nevén a retinára esnének. Ép látás esetén ezek a törõközegek úgy törik meg a fényt, hogy azok a retina egy bizonyos pontjára, az éleslátás helyére essenek. Innen a látóideg továbbítja az ingerületet az agyba, ahol az információfeldolgozás történik. Pontosabban, a látott kép értelmezése az agykéreg bizonyos területeinek a feladata. Ahhoz, hogy élesen lássunk, a szem törõközegeinek (szaruhártya, csarnokvíz, szemlencse, üvegtest) tisztának és megfelelõ méretûnek kell lennie. A recehártyában lévõ receptorok (idegvégzõdések) akkor tudják feladatukat ellátni, ha megfelelõ mennyiségû oxigénhez jutnak, melyet az érhártya (corioidea) erei biztosítanak számukra. Az ingerület jó elvezetéséhez pedig a látóideg minden rostjának funkcionálnia kell. Végezetül pedig, a pontos képfeldolgozás megkívánja, az agy és ezen belül kiemelten a látókéreg ép mûködését. Ha a szem és az idegrendszer egyes részletei jól mûködnek, akkor beszélhetünk ép látásról, ha bármelyik rész megsérül, a látás minõsége is romlik. A látás tökéletességét, élességét számokban is ki tudjuk fejezni. Elképzelhetjük úgy is, hogy az ép látás egy egész, vagyis az éleslátás, a Visus:1. Kifejezhetjük az ép látást százalékban is, akkor azt mondjuk, hogy 100%. Mit jelent a látássérülés? A gyógypedagógiai értelemben vett látássérülés azt jelenti, hogy a szem, vagy az idegrendszer bizonyos részeinek maradandó sérülése következtében a látás a 53

4 fentebb említett ép látásnak 33%-a, vagy annál kevesebb. Számokban kifejezve, a visus 0,33, vagy az alatti. A látássérülés természetesen még mindig elég tág kategória. A látásmaradvány mennyiségétõl és minõségétõl függõen beszélhetünk: a) gyengénlátásról b) aliglátásról c) vakságról Gyengénlátás esetén a visus az ép látás 10-33%-ig terjed. A 10% alatti maradék látás már aliglátást jelent. Ezt a meghatározást azonban ki kell még egészítenünk bizonyos kritériumokkal. A gyakorlat azt mutatja, hogy ha valakinek az egyik szeme ép, de a másik szemének a visusa a látássérülés kategóriájába esik, mind az iskolában, mind az életben jól boldogul, külön gyógypedagógiai megsegítésre nem szorul. Természetesen problémái lehetnek, mivel a térlátása nem lesz tökéletes, de az idegrendszer képes alkalmazkodni ehhez a helyzethez. Ezért az egyik kritérium, amely alapján valaki látássérültnek tekinthetõ az, hogy a jobban látó szemén mért látásélessége kevesebb, mint az ép látás 33 %-a. Amióta a szemüveget feltalálták, bizonyos szembetegségek, melyek a törõközegek hibája miatt alakultak ki, szinte tökéletesen korrigálhatók. Így tehát, ha valakinek a látásélessége kevesebb, mint az ép látás 33%-a, azonban szemüveggel ennél jobban lát, nem tekinthetõ látássérültnek. Ennek alapján, a látássérülés másik kritériuma az, hogy az illetõnek szemüveggel korrigált látásélessége kevesebb, mint az ép látás 33 %-a. A szem bizonyos megbetegedésének következménye lehet az is, hogy bár az éleslátás nem, vagy csak kis mértékben sérül a látótér azonban annyira beszûkül, hogy az már komolyan hátráltatja tanulásában, közlekedésében, vagy mindennapi tevékenységeinek elvégzésében. Ha ez a szûkület 10 foknál kisebb, az illetõ úgy lát, mintha egy szûk csövön nézne keresztül, ezért különleges bánásmódot, gyógypedagógiai megsegítést igényel. Talán a fentiekbõl is érthetõvé vált az Önök számára, miért tartjuk fontosnak a sérülés mértékének megítélését és ezzel együtt a gyermek bizonyos kategorizálását. Ennek oka az, hogy kiszûrhessük, kik azok, akik látássérülésük következtében gyógypedagógiai megsegítésre szorulnak. Természetesen, a látássérülés mértéke önmagában nem elegendõ, minden gyermek egyéni elbírálást, személyiségének ismeretét követeli a hathatós segítségnyújtás érdekében. A szakorvosi vélemények értelmezése Gyermekük bizonyára már sokszor volt szemorvosnál, Önök pedig számos orvosi papírral rendelkeznek, melyek telis-tele vannak latin szöveggel, számokkal. Mivel hazánkban a gyermekszemészetek túlzsúfoltak és sokszor az orvosok sincsenek felkészítve arra, hogy elmagyarázzák a szülõknek az egyes szembe- 54

5 tegségek mibenlétét, ebben a fejezetben szeretnék segítséget nyújtani Önöknek abban, mit, hogyan kell értelmezni. Általában elsõ helyen szerepel a dg. rövidítés, ami a diagnózist, vagyis a látássérülés okát jelenti. Bátran kérdezzék meg a gyermeket kezelõ szemorvostól, hogy a latinul leírt kifejezés, vagyis a látássérülést okozó megbetegedés mit jelent, a szemnek, vagy idegrendszernek mely részét érinti és a mindennapi életben ez a betegség miben korlátozhatja gyermeküket. Ugyanakkor arra is kérdezzenek rá, hogy a különbözõ látási funkciók közül melyik terület nem sérült, esetleg kevésbbé sérült, mint a többi (pl. színlátás, térlátás, közeli látásélesség, szemmozgások, stb.) Az orvosi papíron szerepel még a gyermek távoli látásélességére vonatkozó adat, amely egy nagy V betû mellett (gyakran úgy néz ki, mint egy nagy méretû hiányjel) található két szám. A felsõ szám mindig a jobb szemre, az alsó a bal szemre vonatkozik. A számok szerepelhetnek tizedestörtként (pl. 0,1), vagy közönséges törtként is (pl. 5/50). Utóbbi esetet úgy kell értelmezni, hogy egy bizonyos méretû ábrát, melyet az ép látású ember 50 méterrõl felismer, a vizsgált gyermek csak 5 méterrõl ismeri fel. A látásélesség számadatai mellé gyakran odaírja a szemorvos azt a rövidítést, hogy szü., ami azt jelenti, hogy a gyermek látásélességét szemüveggel korrigálva mérték. Ha nem találnak mellette semmilyen rövidítést, akkor ez a gyermek un. tiszta (nem korrigált) látásélességére vonatkozó adat. A számok helyett szereplõ fé., vagy fés. azt jelenti, hogy az adott szemen fényérzékelés, ill. fénysejtés van, amely nem mérhetõ. Elõfordulhat az is, bár egyre ritkábban, hogy a szemorvos a 10% alatti visust már nem ábrákkal méri, hanem az ujjainak mutatásával. Ha tehát a nagy V betû mellett egy számot és az mou. rövidítést találják, akkor a szám azt a méterben megadott távolságot jelenti, ahonnan a gyermek az orvos ujjait meg tudta számlálni (pl. 3 mou= 3 méterrõl olvas ujjat). A szemészeti papíron olvasható további kifejezések és rövidítések a korrekció lehetõségeit, vagyis a szemüvegre vonatkozó adatokat jelentik, pl.: szün. = szemüveg nem javít. Arra nézve, hogy gyermeküknek milyen típusú szemüveget ír fel az orvos, általában 3 féle jelzéssel találkozhatnak: a nagy D betû és az elõtte szereplõ szám a dioptria nagyságát (a pótolni kívánt törõerõt) jelöli, a mínusz (-), ill. plussz (+) jelzés alapján tájékozódhatnak arról, hogy gyermekük töréshibáját rövidlátás (ez esetben jelzés), vagy távollátás (ekkor + jelzés) okozza, a cyl. rövidítés pedig a mellette álló fokokban kifejezett számmal a szaruhártya egyenetlenségére, nem megfelelõ alakjára utalhat. A gyermek látásának megfigyelése Érdemes megfigyelniük gyermekük látását, hiszen mindennap, sokféle szituációban és a gyermek számára megszokott, természetes környezetben tehetik mindezt. Ez azért tanácsos, mert sokkal több információt tudnak így szerezni 55

6 gyermekük látásáról és a látással összefüggõ tevékenységeirõl, mintha csak a szembetegségét és a visusát ismernék. A megfigyelés eredményei pedig hozzásegíthetik Önöket ahhoz, hogy reális követelményeket támaszthassanak gyermekükkel szemben. Az Önök észrevételei a szakemberek számára is roppant fontosak, mert csak ezek ismeretében tudnak a fejlesztésre vonatkozóan hasznos tanácsokkal szolgálni. A megfigyelés szempontjai: Távoli látásélesség 1. Milyen távolságból veszi észre, ha valaki közeledik felé? 2. Milyen közelrõl ismeri fel az illetõt, ha az nem segít hangadással? 3. Milyen távolságból nézi a televíziót? 4. Össze tudja-e úgy szedni játékait a földrõl, hogy ne maradjanak lent darabok? 5. Ha a gyermek már iskolás, látja-e helyérõl, amit a tanár a táblára ír? 6. Milyen távolságból, mekkora a felismert betû és milyen erõsen kell a krétát a táblára nyomni ehhez? 7. Felismeri-e a közlekedési jármûvek számait? 8. Látja-e a szemben lévõ jelzõlámpát és a színjelzéseket (ha színtévesztõ, felismeri-e, hogy melyik helyzetben lévõ lámpa világít)? Közeli látásélesség 1. Látja-e az arcmimkát, vagyis, ha valaki rámosolyog, vagy mérgesen néz? 2. Milyen képeket ismer fel a képeskönyvekben? 3. Mekkora az a legkisebb méretû kép, amit még felismer, ha az elég kontrasztos? 4. Általában, milyen közelrõl nézegeti az apróbb játékait és a képeket? 5. Ha a gyermek már iskolás, látja-e az olvasókönyvében található betûméretet? 6. Mennyire hajol közel olvasáskor, íráskor, rajzoláskor? Kontrasztérzékenység 1. A halványabb színû, un. pasztell színekkel készült képeken felismeri-e az ábrákat? 2. Fekete-fehér fényképeken felismeri-e az általa ismert személyeket? 3. Halványan fogó grafitceruzával (HB-s, 2HB-s) rajzolt egyszerû formákat felismer-e? 4. Látja-e a sötét színû szõnyegen, vagy asztalon lévõ, azoktól csak kevésbé eltérõ színû tárgyakat, játékokat (pl. barna alapon kék tárgyak, sötétzöld alapon fekete, vagy barna tárgyak), és fordítva, a halvány színû alapon lévõ világos tárgyakat (pl. világos drappon halványsárga, krémszínûn fehér, szürkén világoskék, stb.)? Térlátás 1. Látja-e, ha valamelyik oldalról, alulról, vagy felülrõl nyújtanak felé egy tárgyat? 56

7 2. Gyakran nekimegy-e tárgyaknak, vagy megbotlik-e ismeretlen helyen? 3. Ha tárgyakat, képeket nézeget, egyenesen tartja-e a fejét, vagy valamelyik oldalra fordítja-e? Színlátás 1. Tud-e ceruzákat, filctollakat színük alapján csoportosítani? 2. Meg tudja-e nevezni a színeket? 3. Vannak esetleg olyan színek, melyeket gyakran összekever, vagy téveszt? 4. A sötétebb tónusú színeket is felismeri-e (sötétbarna, sötétkék, lila, fekete)? Fényérzékenység 1. Jobban felismeri-e a képeket erõsebb megvilágításban? 2. Lát-e félhomályos helyen (szekrényben, asztal alatt, alkonyatkor)? 3. Zavarja-e az erõs fény (pl. fényes felületrõl visszatükrözõdõ lámpa, napsütés, televízió, vagy számítógép monitor)? Ha igen: hunyorog, pislog, könnyezik, vagy teljesen becsukja a szemét? 4. Olvasáskor, íráskor eltakarja-e a fényforrást karjával? Szemmozgás 1. Tudja-e szemével követni a guruló labdát, vagy kisautót? 2. Tud-e tárgyakra fixálni (ránézni)? 3. Van-e kóros szemmozgása, pl. nystagmusa? Mozgás, tájékozódás 1. Milyen a gyermek mozgásigénye? 2. Szereti-e a kisasztalánál ülve végezhetõ játékokat? 3. Ügyesen mozog-e ismeretlen helyen, vagy bizonytalannak tûnik? 4. Tud-e lépcsõn önállóan járni? 5. Tud-e vonalon járni (a gyerekek nagyon szeretnek a járda repedésein, vagy a felfestett vonalakon végigsétálni)? Finommozgás 1. Pontosan nyúl-e a tárgyak után? 2. Fel tud-e csipegetni az asztalról apróbb magvakat (pl. mazsola, borsó)? 3. Mennyire önálló az öltözködésben (gombolás, zipzár, cipõfûzõ kötése, stb.)? 3. Szeret-e rajzolni? 4. Ha a gyermek már iskolás, olvasható-e az írása? A segítségnyújtás lehetõségei Önök és gyermekük számára is akkor a legideálisabb a helyzet, ha a látássérülés felfedezése után közvetlenül valamilyen segítséget, tanácsot kaphatnak a 57

8 neveléssel, fejlesztéssel kapcsolatban. Ezt a korai fejlesztés biztosíthatja Önök számára. A látássérült kisgyermekek korai fejlesztésének megszervezése a Látásvizsgáló Országos Szakértõi és Rehabilitációs Bizottság egyik kiemelt feladata. Mivel jelen kiadványunkban az óvodás és iskoláskorú gyengénlátó gyermekekrõl szólunk, számukra a megsegítés egyéb formáit szeretném most ismertetni. A gyengénlátók iskoláiban mûködõ utazótanári szakszolgálat 3 éves kortól foglalkozik a gyengénlátó és aliglátó gyermekekkel. Fõ célja a látássérülésbõl adódó másodlagos sérülések és problémák megelõzése, korrekciója, az óvodások felkészítése az iskolára és az ép látásúakkal együtt történõ iskolai nevelés, szaknyelven az integrált oktatás támogatása, megsegítése. A gyengénlátás nem csupán a látásteljesítményt befolyásolja, hanem a gyermeki fejlõdés egészére is kihatással van. Leginkább azokat a területeket érinti, melyek fejlõdéséhez a látás épsége szükséges. Az óvodáskorú kisgyermekek vizsgálatából kiderült, hogy a leginkább érintett terület a mozgás-látás összehangolása, ezen belül is az un. finommozgás. A finommozgás a kéz célirányos mozgatását, a tárgyakkal történõ manipulációt és a rajzoló, vagy írómozgást jelenti. Mindezek a funkciók a látás irányításával történnek és elsõ megnyilvánulásuk a csecsemõkorban (6 hetes korban) a kezek nézegetése. Gyengénlátó, aliglátó gyermekek szüleitõl gyakran halljuk, hogy az õ gyermekük az átlagosnál késõbb kezdte nézegetni kezecskéit (3-4 hónaposan), vagy egyáltalán nem jelent meg nála ez a funkció. A kézmozgások és a látás pontosabb összerendezettsége révén a csecsemõ nyúlni kezd a tárgyak után, azokat megfogja, forgatja, nézegeti, majd elengedi. A látás sérülésének pontatlan nyúlás lesz a következménye, így a csecsemõ a sok kudarc miatt nem gyakorolja eleget a nyúlást, fogást. Ennek következménye az, hogy óvodáskorára a gyengénlátó, vagy aliglátó kisgyermek ezen a területen bizonyos hátránnyal indul. A fejlesztés egyik kiemelt területe éppen a fentiek miatt a finommozgás fejlesztése. Hogyan tudják Önök fejleszteni gyermeküket? Engedjék gyermeküket mozogni, hiszen saját testükrõl és az õket körülvevõ világ téri relációiról csak így szerezhetnek ismereteket. Otthon puhább és keményebb, de sérülést nem okozó tárgyakból (pl.: díszpárnák, takarókból készített hengerek, nagyméretû játékállatok, kartondobozok) készítsenek akadálypályát és együtt vonatozzanak, autózzanak (kezdetben egész testükkel, késõbb játékvonattal, játékautóval) az akadályok kikerülésével, miközben meg is nevezhetik az irányokat, amerre éppen fordulnak. Használják az alatta, fölötte, benne, rajta kifejezéseket olyan mozgásos játékoknál, amikor a gyermek asztal alatt bújkál, nagyobb dobozba mászik, vagy valamire felmászik. Ha a gyermek egyik-másik játékát elejti és nem találja, 58

9 adjanak irány szerinti támpontokat (tõled jobbra, balra, melletted, mögötted, stb.) és hagyják, hogy gyermekük egyedül találja meg a keresett tárgyat. Játszótéren (kezdetben segítséggel) hagyják, hogy a gyermek kipróbálja a mászókákat, hintákat, csúszdát, alacsonyabb tárgyakról puha homokba ugrást. Kirándulásnál jól érzékelhetõk a lefelé, felfelé irányok, a terep egyenetlenségei. A saját testén való tájékozódás, testrészeinek megismerése a mindennapi tisztálkodási, öltözködési tevékenységek közben természetes módon megtanítható, de nagy segítség lehet egy nagyméretû tükör használata is, melyben egész testét és a részleteket is láthatja, a mozdulatokat ott is kipróbálhatja. Egy kis játékos mozgás a tükör elõtt élvezetes tevékenység a gyermek számára. Engedjék a gyermek önállósodási törekvéseit kibontakozni, hagy próbálkozzon az önálló evéssel, ivással, még akkor is, ha ez maszatolással és sok apróbb balesettel jár. Segítsék önállóan öltözni, vetkõzni, cipõt kötni, ruhát gombolni. Mivel a gyengénlátó gyermek csak akkor látja a dolgokat, ha közel hajolhat hozzájuk, legjobb úgy gyakorolni a cipõ megkötését, ha a gyermek elõször nem a lábára felhúzva teszi ezt, hanem ölébe veszi a cipõjét és így olyan közel hajolhat hozzá, ahogy számára a legmegfelelõbb. Ugyanez igaz a gombolásra, csatolásra és a zipzározásra is. Készíthetünk olyan babát is a gyermek számára, ahol ezeket a mûveleteket játék közben gyakorolhatja (a babán legyenek nagy méretû gombok, csatok, vastag zipzár és madzag is). Sokat gyurmázzanak, homokozzanak gyermekükkel, felügyelet mellett engedjék ollóval vágni! A rajzolni nem szeretõ gyermek is élvezi az ujjal, vagy vastag ecsettel történõ festést, a papírtépést, amire lehetõséget kell biztosítani számára. A rajzeszközök közül a legalkalmasabbak a vastag zsírkréták, olajpasztellek (pl. a PANDA márkájú). A papírlapot kezdetben érdemes lerögzíteni az asztallapra, hogy ne csúszkáljon (pl. kis darab gyurmával). Gyöngyfûzéshez kezdetben használjanak nagyobb fa, vagy mûanyag gyöngyöket, késõbb a méret csökkenthetõ. Ugyanígy fejleszti a finommozgást a kisebb mozaikokból álló képkirakó játék (pl. mágneses mozaik, vagy az un. Pötyi). A fakockák és Lego építõjáték a finommozgáson túl fejleszti a gyermek térérzékelését, fantáziáját és kreativitását. A labdázás, célbadobás és gurítás a kezek célirányos mozgását javítja. A rég elfeledett makao játékot nagyon élvezik a gyermekek és a szülõk is, az egész család együtt játszhatja. A különféle barkácsoló játékokat a nagyobb gyermekek is szívesen használják, és ezekkel fontos alapmûveletek alakíthatók ki (pl. csavarozás, szög beverése, csavar kihúzása, stb.) 59

10 Sose erõltessék a gyermeknél a rajzolást, mert ennek a negatív kihatását késõbb nagyon nehéz korrigálni. A rajzolás megszerettetése leginkább úgy érhetõ el, ha a szülõ is rajzolgat, amelyet a gyermek utánozhat. Ilyenkor nem kell a gyermeket hívni, vagy a figyelmét erre külön felhívni, használjuk ki inkább a gyermek spontán érdeklõdését a szülõk tevékenységei iránt. Ha a szülõ rajzol, ez ne legyen magasabb szintû, mint a gyermek rajzolásának szintje! Ha a gyermek firkálgatni tud, akkor a szülõ is firkálgasson és hagyja, hogy a gyermek megnevezze, mit rajzolt. Az is megoldást jelenthet, ha a szülõ elkezd egy egyszerû, a gyermek szintjének megfelelõ rajzot, majd úgy tesz, mintha nem tudná befejezni és megkéri gyermekét, hogy segítsen neki. A gyengénlátó gyermek ugyanis gyakran éli át azt a kudarcot, hogy óvodás társainak rajzait megdícsérik, az övét pedig nem. A többiek rajza kikerül a faliújságra, az övé nem. A többiek rajzát azonnal felismerik, az övét nem. Ezért fontos, hogy sok pozitív élményt nyújtsunk számára. Ha ezek a trükkök sem válnak be, forduljunk szakemberhez (pl. látássérültekkel foglalkozó gyógypedagógushoz)! Milyen feltételek szükségesek a maradék látás jobb kihasználásához? A gyengénlátó és fõleg aliglátó kisgyermek maradék látását bizonyos mértékig spontán módon is felhasználja tevékenységei során, azonban épen maradt érzékszerveinek bevonásával (pl a tárgyakat, játékokat nemcsak közel viszi szeméhez, hanem meg is nyalogatja, tapogatja, szagolgatja, különbözõ hangokat kelt velük). Ezt a spontán kompenzációs tevékenységet a kisgyermekkorban pozitívumként kell értelmezni, nem szabad a gyermekre minduntalan rászólni, hogy ne ütögesse, tapogassa, szagolgassa, vagy kóstolgassa az általa érdekesnek vélt játékokat. Ez egy olyan természetes folyamat, amelyben a gyermek igyekszik kiegészíteni a számára látás útján csak kis mértékben beszerezhetõ információkat a tárgyi világról. A különbözõ érzékelési módok összehangolása után a gyermeknek könnyebb lesz felismernie egy adott tárgyat, vagy jelenséget csak a látása segítségével. A megismerõ folyamatban egy idõ után (általában a 3-4éves kor között) a gyengénlátó és aliglátó gyermeknél is kialakul a vizuális ingerek iránti fokozott figyelem, az alaklátás után a részletek differenciálására való képesség. Ezt a természetes érdeklõdést ki kell használni a gyermek látásnevelésében, amely az óvodás- és iskoláskorú kisgyermekek gyógypedagógiai fejlesztésének egyik legfontosabb célja. A megmaradt látás kihasználása azonban egyénileg különbözik. Ugyanazzal a szembetegséggel és visussal rendelkezõ két gyermek közül az egyik jobban, a másik nehezebben boldogulhat a látást igénylõ feladatok megoldásában. Ezért a 60

11 fejlesztés másik kiemelt területe a látásnevelés. Ez azt jelenti, hogy olyan körülményeket teremtünk a gyermek számára, amelyben a legjobban tudja maradék látását felhasználni az információszerzésben, valamint olyan helyzetek és feladatok elé állítjuk õt, melyekhez a látását szükséges használnia. A gyermek maradék látásának jobb kihasználhatóságához alapvetõen három szempontot kell figyelembe vennünk, a megvilágítást, a megfelelõ méretet és az alak-háttér jó elkülönülését, vagyis a kontrasztot. Megvilágítás Sose dolgozzon a gyermek árnyékban, sötét helyiségben! A legmegfelelõbb eljárás az, ha a gyermek asztalára ennek jobb, vagy bal oldalára, attól függõen, hogy melyik kezét használja- felerõsítünk egy olvasólámpát, amelyet a munkafelületre tudunk irányítani. A megfelelõ erõsségû fény kiválasztása függ attól, hogy a gyermek szembetegsége miatt jól tûri-e a fényt, vagy túlérzékeny a fényre. Utóbbi eset általában a következõ szembetegségekre jellemzõ: albinizmus, zöldhályog, nem operált szürkehályog, a szem különbözõ rétegeinek gyulladásos folyamatai, íriszhiány. Ilyenkor a gyermek kerüli a fényt, így a helyi megvilágítás számára nem tanácsos, azonban biztosítanunk kell számára is a megfelelõ fényforrást, hogy a retina idegvégzõdései ingerületbe jöhessenek. A gyermek megfigyelése hasznos tanácsot adhat a fényerõ kiválasztásában. Figyeljünk arra, hogy a fénysugarak ne világítsanak a gyermek szemébe sem közvetlenül a lámpából, sem a munkafelületrõl visszatükrözõdve. Ezt úgy kerülhetjük el, ha a gyermek asztala matt felületû, és nem lakkozott. A gyermeket ne ültessük szembe a napfénnyel, tehát asztalát és székét az ablaknak háttal, vagy oldalról helyezzük el! Méret A megfelelõ méret jelenti egyrészt az ábra, vagy betû nagyságát, másrészt vonalvastagságát. Ennek kiválasztását a szülõ is elvégezheti, miután megfigyelte, hogy gyermeke a képeskönyvben szereplõ ábrák közül melyiket ismeri fel, olvasni tudó gyermeknél pedig azt, hogy mekkora az a betûméret, amit még erõlködés nélkül lát. Mivel ez egyénileg különbözõ, a gyermek ezirányú megfigyelése a mérvadó. A méretet növelni lehet nagyított formájú fénymásolással, vagy különbözõ nagyítók használatával, azonban leggyakrabban a vékony vonalakkal és halvány nyomattal készített ábrák és betûk okozzák a legnagyobb problémát. Kontraszt Minden ábra könnyebben látható és felismerhetõ, ha színe elüt a hátterétõl, vagy környezetétõl. A legjobb kontrasztot a fekete-fehér, élénksárga-sötétzöld, vagy élénksárgasötétkék színek adják. 61

12 Ez olyan általános szabály, amely minden aliglátó és gyengénlátó gyermekre vonatkozik. A gyengénlátó és aliglátó gyermekek együttnevelése ép látású társaikkal Az óvodai és iskolai integráció segítésére és a látásnevelést célzó megfelelõ feladatok kiválasztására a gyengénlátók iskoláiban mûködõ utazótanárok adhatnak szakszerû tanácsot. Szükség esetén fõleg óvodáskorban a gyermek számára rendszeres egyéni fejlesztést is biztosítanak. Az utazótanári szolgáltatás igénybevételéhez komplex orvosi-gyógypedagógiai-pszichológiai vizsgálat szükséges, melyet a Látásvizsgáló Országos Szakértõi és Rehabilitációs Bizottság (1146 Budapest, Ajtósi Dürer sor 39.) végez, egyben az ingyenes utazáshoz szükséges igazolványt is biztosítják. Hazánkban két olyan speciális iskola mûködik gyengénlátó és aliglátó gyermekek számára, melyekben utazótanárok segítik az integrációt: Általános Iskola és Diákotthon 1147 Budapest, Miskolci u. 77. Tel.: (1) Dr. Kettesy Aladár Általános Iskola és Diákotthon 4032 Debrecen, Lóverseny u. 3. Tel.: (52) A gyengénlátó gyermekek óvodai integrációja A gyengénlátó és aliglátó gyermekek számára nem mûködik speciális óvoda, tehát mindenképpen együttjárnak az ép látásúakkal. Az óvodás gyengénlátó gyermekek nevelésérõl és fejlesztésérõl külön kiadvány jelent meg Szülõk nehéz helyzetben címmel. Ajánljuk, hogy ezt feltétlenül szerezze be (cím: Általános Iskola és Diákotthon Budapest, Miskolci u. 77.). Sok hasznos tanácsot talál benne. Az iskola kiválasztása Hazánkban a gyengénlátó gyermekek többsége (kb. 75%-a) a helyi többségi általános iskolákban tanul. Ez azt jelenti, hogy a gyermek az ép látásúakkal egy osztályban, lakóhelyéhez legközelebb tud iskolába járni. Szempontok az iskola kiválasztásához, az integráció melletti döntéshez: 62

13 Az integráló iskolával kapcsolatosan: milyen a helyi iskola vezetésének és a leendõ tanítónõnek a hozzáállása a gyengénlátó gyermekhez? milyen a leendõ osztályterem berendezése, milyen lehetõség van a módosításokra (az elsõ pad távolsága a táblától, a tábla minõsége, az osztályterem megvilágítása, helyi világítás felszerelhetõsége)? mire kívánja az iskola fordítani az emelt szintû normatív támogatás összegét? tervezi-e az iskola az un. rehabilitációs órakeretet a gyermek külön fejlesztésére felhasználni? milyen olvasástanítási módszert és milyen tankönyveket kíván a leendõ tanítónõ használni? hajlandónak mutatkozik-e a tanítónõ részt venni a gyengénlátók utazótanárai által szervezett tanfolyamon, nyílt napokon és konzultációkon? A gyermekkel kapcsolatosan: a látássérülés súlyossága és a látás kihasználtságának a képessége. Vannak olyan gyermekek, akiknél a látássérülés igen súlyos (aliglátók) és a helyi iskola nem tud a gyermek számára a megfelelõ segédeszközökrõl gondoskodni. Ilyenkor a másik alternatíva, a speciális iskola választása merül fel. a gyermek személyisége (nyílt, pozitív, barátságos) részesült-e óvodáskorában utazótanári megsegítésben, iskolafelkészítésben a látássérülésen kívül fennálló egyéb problémák, vagy csatlakozó sérülések A csatlakozó sérülésekkel kapcsolatban kiemeljük, hogy a gyermek látássérülésén kívül a tanulást hátráltató egyéb problémákkal is küszködik, mint pl. dyslexia, dysgraphia (olvasás és írás problémák) és dyscalculia (számolási gyengeség), magatartásproblémák, figyelemzavar, vagy hypermotilitás (túlzott mozgáskényszer). A gyengénlátást súlyosbíthatják még egyéb, un. csatlakozó sérülések is melyek a tanulási akadályozottságtól a hallás- és mozgássérülésekig terjedhetnek, ezekben az esetekben többnyire nem járható út az integráció. A családi problémák halmozódása is komolyan befolyásolhatja a gyermek fejlõdését. Mindezen nehezítõ tényezõket mérlegelni kell, s tudni, hogy az integrált fejlesztés nem az egyetlen választási alternatíva. A legtöbb esetben a gyengénlátók speciális iskolái segíthetnek a legszakszerûbben ezeknek az összetett problémáknak a kompenzálásában a maguk szakszerû fejlesztési eljárásaival és az egyéni, differenciált bánásmóddal. Optikai segédszeközök használata Az iskolai integráció során optikai segédeszközök bevonására is sor kerülhet. Gyakran elõfordul, hogy a gyermekek az orvos által felírt szemüveg mellett az 63

14 iskolai tevékenységekhez különbözõ nagyítókat is használnak. Csupán a diagnózis és a visus ismerete nem elég annak eldöntéséhez, hogy a gyengénlátó, vagy aliglátó gyermeknek szüksége lesz-e nagyítóra és ha igen, milyenre. Ennek eldöntése csak egyéni vizsgálattal lehetséges, melyet az utazótanári szolgálat erre a feladatra kiképzett specialistája végez a szemorvossal együttmûködve. A nagyítók az alábbi tulajdonságokban különbözhetnek egymástól: nagyító erejük (1,5 x-15x) fogásuk (kézben tartható, lábakon álló, fejre, vagy szemüvegre erõsíthetõ, lapra fektethetõ) világításuk (beépített izzóval felszerelt, vagy e nélküli) egyszemmel használható, vagy két szemmel is használható közeli látást javító, vagy a távollátást is javító (utóbbiakat távcsõnek, vagy távcsõszemüvegnek nevezzük) A nagyító használatát meg kell tanulnia a gyermeknek. Többféle nagyítót érdemes kipróbálni, mielõtt e drága eszközöket a szülõ megvenné. Az utazótanári szolgálat az eszközök kipróbálásában, kölcsönzésében, beszerzésében és használatuk megtanításában is segítséget nyújt a rászoruló gyermekeknek. A tanulást segítõ elektronikus segédeszközök Ezek elsõsorban az olvasótelevíziót és a számítógépet jelentik. Az olvasótelevíziót azoknak az aliglátó gyermekeknek ajánljuk, akik optikai segédeszközökkel sem látják a tankönyv betûit. Ez egy kamerából (felvevõ rész) optikai lencsékbõl (nagyító rész) és egy monitorból álló eszköz. A tankönyv szövege, vagy bármilyen nyomtatott, írott, ill. grafikus forma a kamera segítségével az olvasókészülék monitorán jelenik meg a kívánt nagyításban (ez egyes típusoknál akár 24-szeres is lehet). Az olvasótelevízió nemcsak az olvasás, hanem az írás hatékony eszköze is lehet. Utóbbi azt jelenti, hogy a gyermek, miközben ír, a monitoron ellenõrizheti írását. A számítástechnika igen sok lehetõséget biztosít a látássérült kisgyermekeknek, tanulóknak. Óvodáskorban azokat a játékprogramokat javasoljuk, melyekhez nem szükséges az olvasás-írás ismerete, vagyis a programban beszéd jelzi a különbözõ utasításokat. Fontos szempont a jó láthatóság, vagyis a kontrasztos alak-háttér, az élénk színek és a nem zsúfolt látvány. A jó játékprogram fejleszti a gyermek látását, szem-kéz koordinációját és logikus gondolkodását. Azonban nem tanácsos a gyermeknek sokat ülnie a számítógép monitora elõtt, mivel ez egészségileg és lelkileg is káros hatású lehet. Az iskoláskorúak önálló tanulását elsõsorban a felsõtagozaton tudjuk számítógép segítségével elképzelni. A számítástechnika nagy segítséget jelenthet azokban az iskolákban, ahol nem tudják a gyermek számára a tananyagot nagyított formában elõállítani (nincs ilyen fénymásoló készülék, vagy 64

15 olvasótelevízió), a gyermek azonban nem látja a tankönyvek betûméretét. Ebben az esetben a tankönyvek bescannelésével és lemezen történt rögzítésével a gyermek a Windows 95 és 98 programokkal (a párbeszédpanelen a kisegítõ lehetõségekben lehet átállítani a kontrasztot, betûméreteket, színeket) a számára kedvezõ méretben nagyítva olvashatja a tananyagot. Az egyetlen specialitás ezen a téren az átlagos 14 inches monitor helyett használandó nagyobb képátmérõjû és jó felbontású monitor beszerzése. Ha a gyermek az olvasáson kívül szövegszerkesztésre is használja a számítógépet, feltétlenül meg kell tanítani a billentyûzet automatizált használatára (un. vakon gépelés). Az iskola teendõi az integrált oktatás sikere érdekében Amennyiben úgy döntenek, hogy gyengénlátó, vagy aliglátó gyermeküket a helyi iskolába íratják, jogosulttá válnak bizonyos gyógypedagógiai megsegítési formákra. Ezeket a bevezetõben részletesen taglalt törvény biztosítja az iskola és ön számára. Fontosnak tartom figyelmüket felhívni, hogy manapság a sikeres integráció megvalósulásához a szülõk aktív közremûködésére is szükség van. Ez bizonyos többletmunkát igényel önöktõl, gyermekükkel több idõt kell eltölteniük és gyakran önöknek kell a gyermek jogait kivívniuk. Az általános iskola többféle módon segítheti a sérült gyermek integrált oktatását. Emelt szintû normatív támogatást igényelhet az önkormányzattól. A támogatást a következõkre használhatja fel: 1. Fejlesztõ pedagógus, vagy gyógypedagógus részidõs foglalkoztatása. 2. Tananyag elõállítás nagyított méretben 3. Speciális eszközök beszerzése (emelhetõ tetejû tanulópad, olvasóállvány, optikai segédeszközök, elektronikus segédeszközök és softwarek) Az utóbbi esetre szinte nincs még példa hazánkban, mivel az összeg túl kevés ahhoz, hogy ezeket a drága eszközöket megvásárolhassák. Az integráltan tanuló gyengénlátó gyermekek számára speciális távcsõszemüvegeket és optikai segédeszközöket a gyengénlátók iskoláiban dolgozó szemészorvos felírhatja és beszerezheti, kipróbálásukban és betanításukban az utazótanárok és az erre a feladatra szakosodott szakemberek segítenek. Az aliglátó gyermekek számára igen hasznos olvasó televízió beszerzését a Társadalombiztosítás még sajnos nem finanszírozza, borsos áruk miatt általában sem a szülõ, sem a helyi iskola nem tudja beszerezni. Ezért azok az aliglátó gyermekek, akik csak ezzel a készülékkel tudnak megtanulni olvasni és írni, jelenleg a gyengénlátók iskoláiban tanulnak, melyek olvasó televíziókkal jól ellátottak. Az iskola rehabilitációs órakeretet tervezhet és vehet igénybe a gyengénlátó, vagy aliglátó gyermek számára. Vagyis az iskolának az órarendbe illesztve lehetõsége nyílik a gyermek egyéni fejlesztésére. Az egyéni fejlesztés területeit 65

16 alapvetõen csak a gyermek egyéni képességei és igényei alapján lehet megtervezni. Általában az alábbi területeket szükséges külön fejleszteni: 1. Látásnevelés látási megfigyelõ képesség, látási figyelem, vizuális gondolkodás. Ezekre különbözõ játékos feldatlapok és játékok a legalkalmasabbak, melyek a gyermek életkorának, látásának és értelmi képességeinek leginkább megfelelnek (pl. keress ugyanilyet!, melyik a különbözõ?, képkirakók, részletbõl az egész kép felismerése, formaegyeztetések, különbözõ betûtípusok azonosítása, valós tárgyak válogatása különbözõ szempontok alapján: szín, forma, nagyság, mintázat, stb.) 2. A finommotorika fejlesztése a rajz és technika órán alkalmazott eljárások és eszközök és az önállóság kialakításához szükséges készségek gyakorlása. 3. Olvasás íráskészség fejlesztése a gyengénlátó gyermekeknek fõleg az alsó tagozatban több gyakorlásra van szükségük a kultúrtechnikák készségszintû elsajátítására, melyre a tanórán nem igen nyílik lehetõség. 4. Mozgásfejlesztés a munkafelülethez történõ közelhajolás miatt gyakran jelentkezõ tartáshibák és gerincbántalmak megelõzésére és korrigálására, az egyensúlyérzék fejlesztésére és a mozgásos passzivitás miatt kialakuló ügyetlenség kiküszöbölésére, valamint a gyenge állóképesség fejlesztésére. 5. A térérzék és a tájékozódó képesség fejlesztése fõleg aliglátó és csõlátó gyermekek számára célszerû megtanítani az iskolában és ennek környékén történõ önálló közlekedést és tájékozódást. Fontos a gyermek figyelmét felhívni a tájékozódást megkönnyítõ támpontokra és veszélyhelyzetekre, az akadályok kikerülésére. A szülõ teendõi az integrált oktatás sikere érdekében 1. Az óvoda ill. az iskola és leginkább a megfelelõ pedagógus kiválasztása (errõl korábban részletesebben szóltunk). 2. Az óvoda ill. az iskola tájékoztatása a gyermek szembetegségérõl, annak legfõbb kihatásairól. 3. A gyermek rendszeres szemészeti ellenõrzésének és szemüvegének (pótszemüvegének) biztosítása. 4. Az iskolás gyermek számára nehéznek bizonyuló feladatok gyakorlása. E helyen két területet, az olvasást és az írást részletezzük, mivel legfõképpen ezek a tárgyak okozhatnak gondot. Az olvasás gyakorlására javasolható, hogy minden nap szánjanak rá percet. Ahhoz, hogy a gyermek ne keseredjen el a sok feladattól, próbáljanak 66

17 nyugodt körülményeket teremteni. Sokat dícsérjék a gyermeket, a legkisebb pozitív változást is vegyék észre. Játékos olvasásgyakorlással, mint pl. váltó olvasás, amikor egy mondatot, vagy bekezdést a szülõ, egyet a gyermek olvas, vagy olvasás utáni szerepjátékkal (az olvasmányt eljátszák) oldani lehet a gyermekben kialakult szorongást. Az írás gyakorlásának az a legfõbb célja, hogy a gyermeknél kialakuljanak azok a mozgásos automatizmusok, melyekkel a betûalakítást már nem kell vizuálisan vezérelnie, szinte behúnyt szemmel is képes rá. Az írás külalakjánál nem szabad ugyanazt a szintet megkövetelni, mint egy ép látású gyermeknél. A lényeg a jó betûalakítás és kötés, valamint az olvashatóság. Fontos, hogy a felsõ tagozat kezdetére a gyermeknek kialakuljon az egyéni írásstílusa, amellyel fokozni tudja a tempót. Ez nagyon lényeges ahhoz, hogy a gyermek megfeleljen az önálló jegyzetelés követelményének. A gyógypedagógus-utazótanár teendõi 1. Kapcsolat felvétele az óvodával ill. az iskolával és a pedagógus tájékoztatása a gyermek látásteljesítményérõl, az ebbõl és a szembetegségbõl adódó pedagógiai kihatásokról. 2. Javaslattétel a speciális eszközökre vonatkozóan (taneszközök, optikai segédeszközök) 3. A pedagógus számára látogatási és konzultációs lehetõség biztosítása a gyengénlátók iskoláiban. 4. Tanfolyam szervezése a gyengénlátó gyermek nevelését-oktatását vállaló pedagógusok számára. 5. Az integráló óvoda ill. iskola felkeresése, a gyermek megfigyelése a foglalkozásokon, tanórákon, személyes megbeszélés az intézmény vezetõjével és/vagy a gyermeket nevelõ, tanító pedagógusokkal. Ennek gyakorisága függ a gyermek igényeitõl és az utazótanári szolgálat lehetõségeitõl (jelenleg általában évente egyszer, vagy kétszer tudja vállalni az utazótanári szolgálat a gyermek felkeresését, de az országos hálózat kiépítése már folyamatban van). 6. Tanácsadás a gyermek speciális nevelési-oktatási szükségleteirõl, a módszerek megválasztásáról. 7. Nagyobb gyermekeknél tájékoztatás a gyengénlátó, vagy aliglátó gyermekek pályaválasztási lehetõségeirõl. 67