CROSS-BORDER ECONOMICS IN THE CONTEXT OF EU ECONOMY MANUAL

Átírás

1 HUROSTYLE HURO/1001/148/2.3.1 CROSS-BORDER ECONOMICS IN THE CONTEXT OF EU ECONOMY MANUAL (Draft, ) Prepared as part of the project registered under number HURO/1001/148/2.3.1 on TRAIN AND WIN IN HU-RO STYLE Two countries, one goal, joint success! The study does not necessarily reflect the official views of the European Union.

2 Tartalom Bevezető 1. A gazdasági kapcsolatok térbeliségének új jellemzői napjainkban 1.1. A globalizációs folyamatok hatásai a nemzetállamok szerepére 1.2. A földrajzi közelség jelentősége a gazdasági együttműködésekben 1.3. A szubnacionális térségek gazdasági felértékelődése 2. A határon átnyúló gazdasági kapcsolatok magyarázatai 2.1. Az új gazdaságföldrajz: a térbeli koncentrálódás előnyei 2.2. A vállalatok térbeli együttműködésének új formái: a klaszterek 3. Az EU verseny- és vállalkozási politikáinak hatása a határon átnyúló gazdasági kapcsolatokra 3.1. Az EU versenypolitikája 3.2. Az EU vállalkozásfejlesztési politikája 4. Az EU kohéziós politikája 2014 és 2020 között 4.1. Az EU kohéziós politikájának kiinduló elvei 2014 és 2020 között 4.2. Az EU kohéziós politikájának szabályozása 2014 és 2020 között Felhasznált irodalom 2

3 Bevezető A Cross-border economics in the context of EU economy elnevezésű kurzus célja, hogy a hallgatókat megismertesse a határon átnyúló gazdasági, üzleti kapcsolatok hátterével és jelentőségével. Ezek a kapcsolatok az Európai Unión belül különösen fontossá válnak, míg korábban a határok merev adminisztratív korlátot jelentettek, addig napjainkban a tényleges üzleti előnyök miatt a vállalkozások térbeli kapcsolatai átlépik az országhatárokat. Az Európai Unió fő dokumentumai több helyen kiemelik a határon átnyúló integrációk és kapcsolatok fontosságát, mint a belső piac, az egységes európai gazdaság kialakulásának egyik eszközét. Az alapszerződés, a Lisszaboni szerződés, az Európa 2020 dokumentum stb. mindegyikében határozottan megjelenik a négy alapelv érvényesítése: áruk szabad áramlása, tőke szabad áramlása, szolgáltatások szabad áramlása és személyek szabad mozgása. Ezek az alapelvek a határokon átnyúló társadalmi és gazdasági integrációk, üzleti kapcsolatrendszerek kialakulását segítik elő. A kurzus során négy témakört érintünk: napjaink gazdasági folyamatainak objektív mozgatórugóit és törvényszerűségeit, amelyek a gazdaság és társadalom új térszerkezetét hozzák létre. Ezt követően a határon átnyúló gazdasági kapcsolatok értelmezésére kidolgozott közgazdasági irányzatokkal foglalkozunk, majd az EU azon politikáival, amelyek ezeket a határon átnyúló kapcsolatokat megerősíthetik, külön kitérve a 2014 és 2020 közötti kohéziós politikára. 3

4 Az oktatás formája: előadás Heti óraszám: előadás: 2 óra Számonkérés, minősítés: kollokvium A kredit megszerzésének feltételei: előadás: sikeres (legalább elégséges) vizsga Tantárgyi tematika: Az Európai Unión belül a belső piac, az egységes gazdaság kialakítása az egyik legfontosabb cél, amely oka és egyúttal következménye is a négy szabadságelv teljesülésének: áruk szabad áramlása, tőke szabad áramlása, szolgáltatások szabad áramlása és a személyek szabad mozgása. Emiatt a határokon átnyúló gazdasági kapcsolatok megerősítése az EU kiemelten fontos célja, amit különböző eszközökkel is elősegít. A tárgy során három témakört érintünk: napjaink gazdasági folyamatainak objektív mozgatórugóit, amelyek a gazdaság és társadalom új térszerkezetét hozzák létre. Ezt követően a határon átnyúló gazdasági kapcsolatok értelmezésére kidolgozott közgazdasági irányzatokkal foglalkozunk, majd az EU azon politikáival, főleg a kohéziós politikával, amelyek ezeket a határon átnyúló kapcsolatokat megerősíthetik. A kurzus hallgatói képessé válnak a határon átnyúló gazdasági kapcsolatok mozgatórugóinak értelmezésére, elemzésére, a valós üzleti érdekek felismerésére. Érdemben részt tudnak venni határon átnyúló programok kidolgozásában, vállalakozások közötti együttműködések szervezésében, főleg az EU kohéziós politikájának keretében. A témák: A globalizációs folyamatok hatásai a nemzetállamok szerepére A földrajzi közelség jelentősége a gazdasági együttműködésekben A szubnacionális térségek gazdasági felértékelődése Az új gazdaságföldrajz: a térbeli koncentrálódás előnyei A vállalatok térbeli együttműködésének új formái: a klaszterek Az EU versenypolitikája Az EU vállalkozásfejlesztési politikája Az EU kohéziós politikájának kiinduló elvei 2014 és 2020 között Az EU kohéziós politikájának szabályozása 2014 és 2020 között 4

5 1 A gazdasági kapcsolatok térbeliségének új jellemzői napjainkban Az első fejezetben a gazdasági kapcsolatok napjainkban megfigyelhető alapvető térbeli átalakulásának legfontosabb szempontjait tekintjük át. Fontos megismerni a globalizációs folyamatok mozgatórugóit és hatásukat a nemzetállamok gazdasági szerepére. Ezek a folyamatok megváltoztatták a határok alapvető funkcióit és kihatottak a szubnacionális területi egységek szerepére is, felértékelve a határok két oldalán lévő térségek közötti kapcsolatokat. A szállítási infrastruktúrák kiépülésével a fajlagos szállítási költségek lecsökkentek, illetve az infokommunikációs eszközök (internet, mobiltelefonálás) elterjedése a térbeli kapcsolattartás feltételeit átalakította. Előtérbe kerültek a szerves gazdasági egységet alkotó térségek, városrégiók, amelyek több esetben átlépik a nemzetállamok határait A globalizációs folyamatok hatásai a nemzetállamok szerepére A nemzetközi gazdaságból formálódó globális gazdaság kialakulása az 1970-es évektől egyre markánsabban megfigyelhető. A globalizációs folyamatok lendületes felerősödése főleg két, a gazdaság térbeli működését is befolyásoló tényezőnek, részben politikai, részben technológiaitechnikai jellegű változásoknak tudható be (Enyedi 2000; Hamilton 1999; Lengyel 2003): (a) A deregulációs (liberalizációs) politikáknak: a kereskedelmi akadályok lebontása (pl. vámok egységesítése, a WTO szerepének felértékelődése), a pénzügyi szektor és a versenypolitika liberalizálása (pl. az egyedi kormányzati beavatkozások ritkulása), a tőkemozgás szabadabbá válása és a befektetések jogi garanciái, a termelési tényezők áramlásának szabadsága, a telephelyek létrehozásának elősegítése, a szolgáltatások (pl. légi közlekedés) elterjedése stb. (b) Az információs és kommunikációs technikák és technológiák növekvő gazdasági szerepének: az információk áramlása az országhatároktól független, az adatátvitel, az automatizált banki és pénzügyi rendszerek, a személyek kommunikációs lehetőségei stb. határtalanok. A globális átalakulásra legnagyobb hatással a fejlett országok vannak, a globális verseny említett négy folyamatában elenyésző a fejlődő országok szerepe. Döntőek a globális vállalatok (termelő, szolgáltató cégek és pénzintézetek, befektetési alapok) stratégiai érdekei, döntési mechanizmusai, amelyek a globális gazdaság térbeli jellemzőit, a globális-lokális kapcsolatokat is átalakítják, és egyértelműen meghatározzák a kevésbé fejlett országok gazdaságát, többek között az átmeneti országok (így Magyarország) térségeinek gazdasági szerkezetét is. 5

6 A globális gazdaságot öt meghatározó folyamat alakítja, amelyek mindegyike befolyást gyakorol a globális térszerveződés négy területi szintjére (Dicken 2003, Lengyel Rechnitzer 2004): Transznacionális (globális) vállalatok: gyorsan terjeszkednek, igen változatos formájú, képlékeny együttműködési (hálózati) szerveződéseket hoznak létre, értéklánc-rendszereiket (telephelyi, beszállítói hálózatok) eltérő globális/lokális stratégiák alapján alakítgatják. Technológiák: a gyorsan változó technológiai környezet, az egyre gyakoribb forradalmi jellegű technológiai változások, főleg a kommunikációs-informatikai technológiák megjelenése az élet minden területén, amelyek az információközlést, tudástranszfert megbízhatóvá és távolság nélkülivé tették. Lényeges, hogy a vállalati folyamatokban az innovációk kidolgozása és gyors adaptálása mindenütt előtérbe került. Nemzetközi integrációk: nemzetek feletti együttműködések jönnek létre (pl. OPEC), amelyek tagjai bizonyos ügyekben álláspontjaikat egyeztetik és közösen lépnek fel a nemzetközi piacokon. Új globális pénzügyi rendszerek: korábban nem ismert pénzügyi folyamatok figyelhetők meg, a nemzetgazdaságok határait átlépő, a nemzetgazdaságok feletti, szinte intézményi (közösségi) kontroll nélküli pénzügyi tranzakciók, tőzsdei műveletek és pénzügyi befektetések, amelyeket nem a kormányzatok és nem a jegybankok, hanem kiterjedt fiókhálózattal és kapcsolatrendszerrel rendelkező globális pénzintézetek és pénzügyi alapok koordinálnak. Termékek és szolgáltatások előállítása: új termelési központok, körzetek alakulnak ki, szinte az összes termék, szolgáltatás piacán globalizálódik a verseny, amit az egységesülő vásárlói (fogyasztói) igények is élénkítenek. A fenti folyamatokból kiemelkedik az új globális pénzügyi rendszer, amelynek megerősödését a dereguláció és az informatikai hálózatok tették lehetővé, a különböző garanciális rendszerek pedig kevésbé kockázatossá. A globális pénzügyi piacokon, a részvény-, kötvény-, valuta-, határidős piacokon stb. a tőke cirkulál, állandóan keresve az előnyösebb megtérülést. Az is lényeges, hogy a korábbi hazai tőkék is bekerültek ebbe a globális vérkeringésbe, figyelve a kedvezőbb adózási, járulékfizetési, megtérülési feltételeket. Korábban a nemzeti intézmények korlátozásai miatt erre alig volt lehetőség, de az informatikai feltételek sem voltak adottak hozzá. Ez a globális pénzügyi rendszer kapcsolja össze szinte áttekinthetetlen módon a különböző gazdaságokat. Ha a transznacionális vállalatok a globális gazdaság zászlóshajói, akkor az új pénzügyi rendszer a szél, amely hajtja a (vitorlás)hajókat. Az ismertetett öt globalizációs folyamat egymást is befolyásolja, kölcsönhatásaik révén formálódnak a globális gazdaság mellett a különböző térszerveződési szintek (Dicken 2003): 6

7 - Szupranacionális gazdaság: megfigyelhetők a szomszédos országokból szerveződő gazdasági tömörülések (EU, NAFTA, CARICOM stb.) megerősödése, amelyek tagországai eltérő módon, de egyeztetik gazdaságpolitikáik (monetáris, kereskedelmi, versenypolitika stb.) egy részét. A szupranacionális gazdaságok megpróbálnak egyre nagyobb egységes belső piacot kialakítani, a termék- és tényező-áramlást szabaddá tenni, az integráción belül a piacra lépési korlátokat lebontani. - Nemzetgazdaság: a zártnak tekinthető korábbi nemzetgazdaságok jelentősen átalakulnak, a kormányzati gazdaságpolitikai funkciók bizonyos része átkerül a szupranacionális integrációkhoz. A nemzetgazdasági szint nyilván fennmarad és a gazdaságnak továbbra is fontos kulturális, társadalmi, politikai, intézményi és szabályozási keretét nyújtja, az örökölt és létrehozott komparatív előnyök (erőforrások, tudásbázis, infrastruktúra stb.) egy része ezen a szinten jelenik meg. - Regionális/lokális gazdaság: a kulturális, társadalmi, politikai és gazdasági jellemzők helyspecifikus kifejeződése. A regionális/lokális gazdaság szerkezetét a tudás és szakképzettség, a helyi társadalmi kapcsolatok, a helyi intézményi háttér, a speciális infrastruktúra stb. határozza meg, a vállalati versenyelőnyök forrásainak egy része ezekkel a lokális sajátosságokkal van összefüggésben. Az öt globalizációs folyamat mindegyik térszerveződési szinttel kapcsolatban áll. A regionális/lokális szint közvetlenül kapcsolódik a globális folyamatokhoz, valamint megerősödtek a szupranacionális szerveződések, emiatt meggyengült a nemzetgazdasági szint korábbi ellenőrző gát szerepe (export, vámok, engedélyek stb.). A transznacionális vállalatok, az új pénzügyi rendszer szereplői stb. egyre kevésbé veszik figyelembe a politikai és társadalmi térszerveződést, hanem gazdasági szempontok szerint döntenek, pl. a piacok nagysága és a vállalati versenyelőnyök helyi tényezői alapján. A regionális/lokális gazdaság jelen esetben csak annyit jelent, hogy a nemzeti szint alatti, azaz szubnacionális szint, de nem adható meg pontos térbeli megfelelője, emiatt a regionális és lokális kifejezések egymástól való elhatárolása sok esetben nem egyértelmű. A fentiekkel összefüggésben alapvetően megváltozott a domináns területi egység, amíg korábban a nemzetgazdaság volt a legfontosabb, addig manapság három egyenértékű területi szint figyelhető meg: a szupranacionális integráció (pl. az EU), a nemzetgazdaság és a regionális/lokális szint. Az új térszerveződés megerősödése mögött a gazdaságos méretű piac (input- és outputpiac) kialakulása húzódik, amely az iparágaktól függően nagyon eltérő térbeliséggel bír. Sok esetben nem korlátozódhat egy (adott esetben kis) nemzetgazdaságra, hanem többször egy-egy földrész, vagy több hasonló kultúrájú ország alkot egy piactérséget (pl. Benelux országok). A regionális szint azért 7

8 vált fontossá, mert a vállalati tartós versenyelőnyök térben koncentrálódnak, főleg a vállalati döntési központokkal bíró városok, térségek lehetőségeitől, mint meghatározó üzleti környezettől függnek. Azaz napjainkra a gazdaság térben hármas kötődésűvé vált: a globális, nemzeti és regionális/lokális szintekhez egyaránt kötődik. A vállalatoknak a globális versenyben kell helyt állniuk, miközben a nemzeti (és szupranacionális) szabályozórendszerek lehatárolják lehetséges mozgásterüket, tartós versenyelőnyeik forrásai pedig regionális/lokális szinten gyökereznek. A globalizációs folyamatok következtében a regionális/lokális szint a gazdaságban is előtérbe került, ami jelentősen felkeltette a figyelmet a térségi kérdések iránt, ezáltal is felértékelve a regionális tudomány és regionális gazdaságtan iránti érdeklődést. Az ismertetett globalizációs folyamatok és szerteágazó hatásaik nyomán a vállalati döntésekben a térbeli elhelyezkedés előtérbe került, a formálódó új térszerveződésben a globális, nemzeti és regionális/lokális szintek egyaránt fontossá váltak. A passzív hely fogalom aktív szerepet kapott, mivel a gazdasági folyamatokban felértékelődtek a helyi kulturális és együttműködési attitűdök, az emberi, közösségi viszonyok. Így a térbeliség is minőségileg más jelent, mint korábban, a vállalatok részére is alapvető lett a helyi társadalmi viszonyokba való beépülés (beágyazódottság). Döntővé váltak azok a helyi intézmények (önkormányzati, nonprofit, oktatási, fejlesztő szervezetek, szakmai egyesületek stb.), amelyek a helyi társadalmi viszonyok megfelelő alakításával a vállalatok sikerességét elő tudják segíteni A földrajzi közelség jelentősége a gazdasági együttműködésekben A globalizáció felerősödésével párhuzamosan két, összekapcsolódó térbeli folyamat előtérbe kerülése figyelhető meg. Egyrészt a fajlagos szállítási, közlekedési költségek csökkennek, aminek következtében a földrajzi távolság gazdasági szerepe mérséklődik, távoli üzleti partnerek között is mindennapos kapcsolatok alakulhatnak ki. Másrészt a fejlett országokban a gazdasági tevékenységek bizonyos köre térben koncentrálódik, ami a szomszédság, közelség, azaz kis távolság növekvő fontosságára utal. 1. táblázat A nemzetközi szállítási költségek 1990-es (összehasonlítható) árakon Hollandiában Szállítási költségek (euro cent/tonnakilométer) Vasúti szállítás Belvízi hajózás 15 7,5 6 Közúti szállítás Légi közlekedés Forrás: Rietveld Vickerman (2004, 236) 8

9 A földrajzi távolság gazdasági szerepének átalakulását jelzik a 20. században a nemzetközi szállítási költségekben kimutatható erőteljes csökkenések is (1. táblázat). Az új technológiai megoldások és az infrastruktúra kiépülése következtében megnőtt a szállítási, közlekedési eszközök termelékenysége, amire utal pl. napjainkban a konténerhajók, tankerek roppant nagy mérete, avagy a fapados légijáratok olcsósága. Az elmúlt évtizedben nemcsak a tárgyak és személyek szállítási költsége, hanem a digitális infokommunikáció eszközeire (internet, mobil telefon) épülő interaktív kommunikáció költségei is jelentősen csökkentek, a hálózati infrastruktúra kiépülése és ezen új technológiák termelékenységének ugrásszerű javulása következtében. A szolgáltatások gazdasági szerepének növekedésével a nem tárgyi (intangible) javak, információk továbbítása került előtérbe, amelyek költségei általában nem adhatók meg a földrajzi távolság függvényében. Rohamosan nő a kiszervezett szolgáltatások (pl. call centerek), a virtuális vállalati hálózatok, a távmunka stb. szerepe. A földrajzi távolság gazdasági jelentőségének háttérbe szorulása mellett a szomszédság, kis távolság felértékelődése is megfigyelhető, azaz a területi koncentrációk, nagyvárosi térségek gazdasági szerepe is előtérbe került. Ezt jelzi, hogy pl ban Japán magrégiója (három prefektúra Tokió, Oszaka és Nagoja központtal) az ország területének 5%-án terült el, a lakosság 33%-a élt ott, akik a GDP 40%-át állították elő (Fujita Thisse 2002). Hasonlóan, az Európai Unió 38 legnagyobb városa 2000-ben az EU területének 0,6%-án a lakosság 25%-át tömörítette, miközben a GDP 30%-a itt keletkezett. Tehát a fejlett országok gazdasági teljesítménye mögött térbeli koncentrációik, elsősorban a nagyvárosaik és vonzáskörzeteik, mint gazdasági pólusok állnak, amely tendencia előtérbe állította a várostudományokat is. A fentiekből is érzékelhető, hogy a globális gazdasági folyamatok és az infokommunikációs eszközök átalakították a gazdasági tevékenységek térbeli szerveződését. A földrajzi távolság és hálózati közelség változó szerepét, a globális és lokális hálózatok kialakulását elméleti és empirikus vizsgálatok sora kutatta (Bathelt, 2008; Boschma, 2005; Knoben Oerlemans, 2006; Lagendijk Oinas, 2005). A témakör tapasztalatainak szintetizálásával, a térbeli koncentrálódás komplex témakörével a regionális gazdaságtan művelői foglalkoznak, akik Alfred Weber nyomán a földrajzi közelségből, térbeli koncentrálódásból származó előnyöket az agglomeráció fogalmához kötik. Az agglomerációs hozadék (Pearce 1993, 28.o): a gazdasági tevékenységek során a vállalatok, illetve a tevékenységek egymáshoz közeli elhelyezkedéséből fakadó költségmegtakarítások. A térbeli koncentrálódás jellemzőivel foglalkozó vizsgálatok az agglomerációs előnyök eltérő típusait mutatták ki. A szakirodalomban a regionális gazdaságtanon belül Isard közismert tipizálása vált elfogadottá, amelyet Ohlin és Hoover nyomán adott, a méretgazdaságosságot és ezáltal a 9

10 termelékenységet javító agglomerációs előnyök három alaptípusát megkülönböztetve (Lengyel Rechnitzer, 2004, o.): nagyvállalati előnyök, lokalizációs előnyök és urbanizációs előnyök. A vállalati, iparági stratégiák mindhárom típusából (méretgazdaságosság, változatosság, komplexitás) térbeli koncentrálódás nélkül is származhatnak előnyök. De térbeli közelség esetén bármelyik vállalati integráció, hálózat további előnyöket élvez. A fentiek alapján a térbeli koncentrálódásból származó előnyöket nemcsak a méretgazdaságosságra, hanem az iparági integrációs (hálózati) stratégiákra is visszavezethetjük. Ezek alapján a globális versenyben megfigyelhető agglomerációs előnyök megújult típusai (Lengyel, 2010, Parr, 2002, Wood Parr, 2005): - Tevékenység-komplexitási előnyök (activity-complex economies): az értéklánc-rendszert alkotó vállalkozások egymás melletti működésének, földrajzi közelségének, szomszédságának kihasználása, általában egy integrátor vállalat és beszállítóinak térbeli tömörülése, lényegében a komplexitást kihasználó vertikális integrációk. - Lokalizációs előnyök (localization economies): külsők egy vállalat és belsők az adott iparág számára, azaz ugyanazon iparághoz/üzletághoz tartozó, ugyanazon tevékenységet végző vállalatok térbeli sűrűsödéséből, közelségéből származó előnyök, lényegében a külső méretgazdaságosságot alkalmazó horizontális integrációk. - Urbanizációs előnyök (urbanization economies): külsők egy vállalat és egy adott iparág számára, de belsők a térség szempontjából, általában többféle iparág/üzletág vállalatainak térbeli közelségét kihasználva a közöttük létrejövő szinergikus hatásokból, tudás túlcsordulásokból adódó előnyök, lényegében a változatossági hozadékra épülő laterális integrációk. A lokalizációs előnyök a specializációra alapozódnak, mivel a tudás (elsősorban a technológia iparági jellege miatt) iparág-specifikus, amit Marshall-Arrow-Romer (röviden: MAR) externhatásnak is neveznek. A nagyvárosok fejlődését vizsgálva viszont többen kiemelték, hogy azok a városok sikeresek, ahol a meglevő iparágak közötti szinergikus hatások is erősek, mivel a technológiai diverzitásból, az eltérő iparági tudások kereszteződéséből (cross-fertilization) új termékek, új szolgáltatások, ezáltal új piacok jöhetnek létre (Combes - Mayer Thisse, 2008, Rosenthal Strange, 2004). A különböző iparágak térbeli közelségéből származó urbanizációs előnyöket, az iparágak közötti tudás extern hatásokat nevezzük Jacobs-féléknek, megkülönböztetve a MAR-tól (Edwards 2007). Napjaink globális hatásainak függvényében a lokalizációs és urbanizációs előnyök vizsgálatára, jellemzőik pontosítására több vizsgálatot végeztek. Egyértelműen kiderült, hogy pl. nem érvényesülnek automatikusan az urbanizációs előnyök, mivel több nagyvárosban nem figyelhetők 10

11 meg a különböző üzletágak közötti szinergiák. Az innovációk fontosságát felismerve széles körben elfogadottá vált a statikus és dinamikus agglomerációs előnyök elkülönítése (Capello, 2002, Porter 1996, 2008). A statikus agglomerációs előnyök elsősorban a költségcsökkentésre lehetőséget adó hagyományos extern hatásokat jelentik (2. táblázat). Míg a dinamikus agglomerációs előnyök az innovációk kidolgozását elősegítő interaktív tanulásból, a termékdifferenciálást és gyors termékváltást lehetővé tevő tudás túlcsordulásokból adódnak. 2. táblázat A lokalizációs és urbanizációs agglomerációs előnyök a vállalatok számára Statikus elemek Lokalizációs előnyök Elérhető: - A magasan specializált munkaerő - Ugyanazon iparágon/üzletágon belüli nagy számú cég - Specializált helyi beszállítói kör - Helyi cégek informális együttműködéséből származó információk Urbanizációs előnyök Elérhető: - A végtermékek diverzifikált és nagy piaca - Az inputok diverzifikált és nagy piaca (benne a munkaerő) - A tudományos környezet (egyetemek és kutatóközpontok) - Az információ széle köre Dinamikus elemek Elérhetők speciális tudás túlcsordulások (spillovers): - A motiváció és attitűd cseréje - A munkaerő élénk vándorlása az iparág cégei között (tudást és tapasztalatot visz magával) - A gyakorlati tanulásból (learning-by-doing) származó tapasztalatok informális kapcsolatokon keresztül - Technológia transzfer azonos iparágon belül Forrás: Capello (2002, 394. és 396. o.) táblázatainak kiegészítése Elérhetők diverzifikált tudás túlcsordulások (spillovers): - A motiváció és attitűd cseréje - Kvalifikált és a térségen belül igen mobil munkavállalókból álló diverzifikált munkaerőpiac - A gyakorlati tanulásból (learning-bydoing) származó tapasztalatok formális kapcsolatokon (szerződéseken) keresztül - Technológia transzfer eltérő iparágak között Fejlett országokban a dinamikus agglomerációs előnyök magyarázzák a globális versenyben elért sikereket: az olyan helyi üzleti környezet, az a vállalati és intézményi kör, a köztük levő intézményesült (avagy informális) kapcsolatrendszer, amelyik lehetővé teszi, hogy a versenytársaknál korábban és hatékonyabban lehessen bevezetni az új eljárásokat, új termékeket, szolgáltatásokat, vagy új eszközöket. Lényegében a tudás létrehozásához és helyi elterjedéséhez, a tapasztalatok kölcsönös megosztásához szükséges kritikus tömeg és üzleti környezet, amely lehetővé teszi az interaktív tanulást mind a kodifikált, mind a hallgatólagos tudás elterjedését A szubnacionális térségek gazdasági felértékelődése A globális változások átalakították a gazdaság térbeli szerveződését, benne a régiók szerepét is. A régió nagyon rugalmasan értelmezett gyűjtőfogalom, sokféle összefüggésben felmerülő, általában 11

12 valamilyen tájat, vidéket, térséget, tartományt, körzetet, övezetet, zónát stb. lehatároló területi egységet jelent. Hagyományos értelemben a régió többé-kevésbé lehatárolt terület, amely valamilyen szempontból egységesnek tekinthető, vagy valamilyen szerveződési elv alapján jött létre, amely megkülönbözteti a többi régiótól (Johnston és társai 2000). A közgazdaságtanban kétféle értelemben terjedt el a régió fogalmának és a regionális jelzőnek a használata. Egyrészt földrajzilag összekapcsolódó államcsoportok, regionális integrációk megnevezésére használják, főleg a világgazdaságtanon belül, pl. régiónak tekinthető az EU vagy a NAFTA (Palánkai 2001; Szentes 2002). Az ilyen, több országot átfogó egységet újabban makrorégiónak is szokás nevezni. Másrészt régión egy országon belüli (szubnacionális) területi egységet értünk, amely a helyi (lokális) és az országos szint között helyezkedik el. Utóbbi felfogásban régió egy országon belül lévő, több szomszédos települést, vagy településrészt magában foglaló, összefüggő térség. A régiónak ez a szubnacionális felfogása többek között a közigazgatásban, valamint a regionális tudományban és regionális politikában terjedt el, jelen fejezetben mi is ebből a megközelítésből indulunk ki. A régió pontos fogalmáról nem alakult ki konszenzus, miként a térszerveződési szintekről sem, többek között nyilván azért, mivel eltérő (közigazgatási, politikai, gazdasági, környezeti stb.) szempontok és elvek alapján lehet egy országot régiókra felosztani, és még az egyes elvek szerint is többféle konzisztens területi beosztást lehet elkészíteni. A regionális gazdaságtan fenti rugalmas felfogásában a régió fogalma: területileg összefüggő, a vizsgált gazdasági jelenség szempontjából homogénnek tekintett, határaival többé-kevésbé megadható térség. Nyilvánvaló, hogy a társadalmi-gazdasági jelenségek bonyolultságát tekintve sincs egyetlen helyes térfelosztás, hanem többféle területi felosztásnak van létjogosultsága, amelyek a vizsgált gazdasági probléma jellegétől, valamint az iparágaktól, ágazatoktól függően eltérőek lehetnek. Az áramszolgáltató vállalatok természetes monopóliumai által kialakított régiók például mind kiterjedésükben, mind határaikat tekintve különböznek a nagyvárosok ingázási övezeteitől, vagy a bevásárlóközpontok vonzáskörzeteitől. Napjainkban a regionális tudományban három, a fenti felfogásokból kiinduló régió típus vált széles körben elfogadottá, amelyek a területi verseny, versenyképesség és gazdaságfejlesztés szempontjából is jól alkalmazhatók (Benko 1999, 27; Lengyel Rechnitzer 2004): - Tervezési, avagy programozási régió (planning or programming region): általában közigazgatási, területi tervezési és információgyűjtési (statisztikai) szempontokat helyez előtérbe, amelynek különböző részei ugyanattól a döntéshozó (központi, avagy helyi kormányzati) szervtől függnek, elsősorban közigazgatási és intézményi elemzések alapegysége. 12

13 - Csomóponti régió (nodal region): a tér, mint erőtér fogalmával azonosítható, a gazdasági tevékenységek térbeli sűrűsödését veszi alapul, általában egy vagy több nagyvárost, mint térbeli csomópontot és vonzáskörzetét tartalmazza, főleg feldolgozóipari vizsgálatok nyomán alakult ki. - Homogén régió (homogeneous region): amelynek részei nagyon hasonló természeti, társadalmi vagy gazdasági jellemzőkkel bírnak, a mezőgazdasági vizsgálatok jellemző területi egysége. A tervezési, közigazgatási-statisztikai szempontú területi beosztásnak tekinthető az elsősorban statisztikai, információgyűjtési és regionális politikai célból létrehozott nómenklatúra, az Európai Unió ún. NUTS-rendszere (Nomenclature des Unités Territoriales Statistiques), amelyben a régió kifejezés gyűjtőfogalomként szerepel. Az EUROSTAT, az Európai Unió statisztikai szervezete regionális statisztikai kézikönyvében a régió fogalmának definiálásánál két alapvető jellemzőt emel ki (Eurostat, 2002): egy vagy több kritérium alapján a tér lehatárolása, illetve kormányzati szándékok miatt az országos szint alatt kialakított területi adminisztrációs szint. Az EU NUTS-rendszerében kétféle eltérő területi beosztást, azaz kétféle régiótípust különböztetnek meg (Eurostat, 2002): Normatív régiók (normative regions): politikai akaratot fejeznek ki, rögzített határokkal rendelkeznek, ezek a régiók a méretük folytán az ott élők számára a különböző közszolgáltatásokat bizonyos szempontból gazdaságosan látják el, továbbá lényegesek a történelmi tényezők is a közigazgatási egységekről történő közmegegyezéshez. Analitikus (másképpen funkcionális) régiók (analytical or functional regions): az elemzési szükségletek szerint lettek megadva, a kategorizálás alapulhat a természeti-környezeti, vagy társadalmi és gazdasági jellemzőkön, mint a regionális gazdaság homogenitása, kiegészítő jellege, avagy polarizáltsága. A fentiek alapján a régiók típusai aszerint is eltérnek, hogy a határai által kijelölt, határaival egzakt módon megadott területi egységről, azaz zárt, összefüggő térségről (ilyenek a tervezési régiók), vagy egy nyitott, pontos térbeli határokkal nem megadható, a középpontjával (középponti térségével, magterületével) és annak bizonytalan kiterjedésű vonzásterületével jellemezhető régióról van-e szó (ami a csomóponti régiókra jellemző). 2. A határon átnyúló gazdasági kapcsolatok magyarázatai Az előző fejezetben áttekintett globális folyamatok, változások átalakították a gazdasági- 13

14 társadalmi viszonyokat, így ezen összefüggések és törvényszerűségek leírására vállalkozó társadalomtudományok, köztük a közgazdaságtudomány képviselői újraértékelték korábbi magyarázataikat. A határokon átívelő gazdasági együttműködések, integrációk értelmezésére több irányzat eredményei felhasználhatók. Napjainkban az új gazdaságföldrajz képviselői és az üzleti tudományokból Porter eredményei emelhetők ki, illetve a regionális gazdaságtan képviselői is megfogalmaztak egy szintézist Az új gazdaságföldrajz: a térbeli koncentrálódás előnyei A közgazdaságtanban a térbeliség fontosságának felismeréséhez a távolságot endogén változóként kezelő új gazdaságföldrajz (NEG: new economic geography) vezetett, amely elmélet főleg Krugman, Fujita és Thisse munkásságából nőtt ki az 1990-es évek elején (Fujita-Krugman- Venables 1999). Ez az irányzat nagyban épít a városgazdaságtan és a regionális gazdaságtan néhány korábbi eredményére, Thünen gondolataira, a centrum-periféria modellre, Marshall iparági körzeteire stb. A gazdaság térbeli működését kiemelten kezelő új elméleti közgazdaságtudományi irányzat elismertsége főleg Paul Krugman munkásságához köthető, aki elnyerte a évi Nobel-díjat. Krugman nemzetközi gazdaságtannal foglalkozva ismerte fel a térbeli sűrűsödés, a földrajzi koncentrációk gazdasági előnyeit, az externális gazdaságok jelentőségét és elméleti igényű, matematizált közgazdaságtudományi modelleket dolgozott ki. Véleménye szerint az elmúlt 2-3 évtizedben olyan alapvető társadalmi-gazdasági folyamatok zajlottak le, amelyek miatt a közgazdaságtudomány kiinduló feltevéseit újra kell fogalmazni, döntően az új térszerveződésből kiindulva. A vállalatok egymáshoz közeli elhelyezkedéséből, a lokális specializációkból, azaz térbeli közelségéből származó előnyök jól ismertek, főleg Alfred Marshallnak köszönhetően, aki egy adott vállalat esetén a méretgazdaságosság vizsgálatakor két tényezőt emelt ki (Lengyel Mozsár 2002): a belső méretgazdaságosságot (internal economies of scale) és a külső méretgazdaságosságot (external economies of scale). A belső méretgazdaságosságból adódó hozadék a vállalat által alkalmazott technológiától, szervezeti felépítéstől, a vezetés színvonalától stb. függő előnyök, amelyek az adott vállalatra jellemzőek, egyediek, mégha részben utánozhatók is. A külső méretgazdaságosságból eredő hozadék viszont az adott iparág, üzletág térbeli elhelyezkedésével hozható kapcsolatba, a hellyel, az adott iparág cégeiből hány van ezen a településen és milyen a helyi üzleti környezet. Marshall extern hatásoknak, külső gazdasági hatásoknak nevezte ezeket az előnyöket, amelyekért a 14

15 piaci szereplő nem fizet, hanem csak élvezi, és amelyek főleg szomszédsági hatásként jelentkeznek, azaz lokális kiterjedésűek és immobilak. Marshall újrafelfedezése részben Krugman eredményeinek tudható be, aki a térbeli általános egyensúlyt (mindegyik piacon a kereslet és kínálat térbeli egymásra találását) alakító centripetális és centrifugális erők kapcsán a pozitív és negatív extern hatások szerepét egyaránt kiemelte (Krugman 2000). Napjainkban a külső méretgazdaságosság forrásainak három csoportja figyelhető meg (Armstrong Taylor 2000; Fujita Krugman Venables 1999; Lengyel Rechnitzer 2004): az iparág földrajzi koncentrációja miatt létrejövő nagyméretű iparági piac, a helyi munkaerőpiacok specializálódása, valamint az iparági technológiai/műszaki tudás túlcsordulása (technological spillovers). Napjainkra ezeket az extern hatásokat többen újrafogalmazták, ezért amint korábban említettük, Marshall-Arrow-Romer externáliaként (MAR externáliaként) ismertek. Ha egy bizonyos kritikus tömeget elér az iparág/üzletág mérete egy térségben, akkor öngerjesztő folyamat indul be, mivel mindegyik extern hatásból jelentős vállalati előnyök származhatnak. Könnyebben kialakul egy olyan iparági atmoszféra, amely lehetővé teszi helyben a tapasztalatok és speciális tudás gyors terjedését, amely nemcsak az iparág vállalatait és dolgozóit érinti, hanem a helyi intézményeket is befolyásolja, illetve a település, térség befektetői megítélését, identitását, imázsát is kedvezően módosíthatja. Paul Krugman (2000a, 2003) a térbeli koncentráció fontosságát, azaz a földrajzi közelség szerepének felértékelődését több háttérfolyamatra vezeti vissza: - a fajlagos szállítási költségek mérséklődése, amit az előző fejezetben bemutattunk, - a méretgazdaságosság (economies of scale) szerepének felértékelődése: a termelékenység javulása, illetve a termelés átlagköltségének csökkenése, az összes termelési tényező egyidejű, azonos arányú növelése esetén, lényegében a nagy sorozat előnyei, - a növekvő mérethozadék (increasing returns to scale) erősödő szerepe: ha az összes termelési tényező egyidejű, azonos arányú növelése esetén ennél az aránynál a kibocsátás növekedési üteme magasabb lesz, - a monopolisztikus térbeli verseny: olyan piaci szerkezet, amelyben sok eladó hasonló, de nem teljesen azonos, azaz differenciált termékek kínálatával verseng, ilyen piacon minden vállalat befolyásolhatja bizonyos mértékben saját termékének árát, illetve - az agglomerációs externhatások növekvő szerepe. 15

16 Az új gazdaságföldrajz fenti alapfeltételeiből kiindulva Krugman a gazdaság térbeli működésének modellezését egyszerű példán szemlélteti, amikor bevezet egy kétszektorú gazdaságot: az egyik szektor a térben immobil, röghöz kötött (pl. a tökéletes versennyel jellemezhető mezőgazdaság), a másik a térben mobil (pl. a monopolisztikus versennyel bíró gyáripari) gazdasági tevékenység (Krugman 1995, 1999). A modellben a gyáripari termelés méretgazdaságosságát, a szállítási költség nagyságát, valamint az ipari termékek iránti keresletet veszi figyelembe. A mobil szektorbeli gazdasági tevékenységek térbeli eloszlását két ellentétes gazdasági folyamat: a térbeli centripetális és centrifugális erők befolyásolják (3. táblázat). 3. táblázat A térbeli koncentrálódásra ható erők Centripetális erők Piaci méret hatásai (kapcsolatok) Nagyméretű munkaerőpiac Tisztán pozitív extern hatások Forrás: Krugman (1999: 143). Centrifugális erők Immobil tényezők Ingatlanhasználati díjak Tisztán negatív extern hatások A centripetális erők lényegében a Marshall-féle pozitív lokális extern hatások: a nagy piacok odavonzzák a telephelyeket (főleg nagyobb mennyiségű termelés esetén érdemes a piachoz közel települni), a nagyobb munkaerőpiac mind a munkaadóknak, mind a munkavállalóknak előnyös, illetve fellépnek egyéb pozitív extern hatások is (az információk, tudás gyorsabb elterjedése stb.). A centrifugális erők a térbeli koncentrálódás ellen hatnak (lényegében negatív lokális extern hatások), nemcsak a természeti tényezők immobilak, hanem a munkaerő többsége is (a vállalatnak oda kell telepednie, ahol van munkaerő). Továbbá a koncentráció hatására megnőnek az ingatlanárak és egyéb tisztán negatív extern hatások is fellépnek (pl. túlnépesedés, bűnözés). A legegyszerűbb esetben két régiót (két lokalitást) veszünk alapul, mindegyikben mindkét tevékenység (immobil mezőgazdasági és mobil gyáripari) folytatható. Cél az eltérő fajlagos szállítási költségek, a növekvő mérethozadék és az ipari termékek iránti kereslet téralakító hatásának vizsgálata (az ipari régió általában Észak, a mezőgazdasági pedig a Dél megnevezést viseli). A mezőgazdasági tevékenység immobil, így a mezőgazdaságban dolgozók is röghöz kötöttek. A gyáripar viszont mobil és az ipari dolgozók is költözhetnek. Az immobil mezőgazdasági és a mobil ipari dolgozók egyaránt fogyasztják mindkét szektor termékeit. Alapkérdés: a gyáriparnak mekkora telephelyeket és hová érdemes telepíteni? A tevékenységek és hatások átbillenését, kritikus tömegüket, a két erő viszonyát bifurkációs modellel lehet szimulálni (Fujita-Krugman-Venables 1999). A modellszimulációk szerint a különböző szintű fajlagos szállítási költségek a gazdasági 16

17 tevékenységek eltérő térbeli eloszlását eredményezik. A két ellentétes erőt a szállítási költségek nagysága aktivizálja. Magas szállítási költségek esetén hiába lépne fel növekvő mérethozadék, mégsem figyelhető meg a gyáripar térbeli koncentrálódása, hanem az ipari tevékenységek térben egyenletesen (az inputforráshoz és fogyasztókhoz közel) települnek, sok kisebb telephelyek jönnek létre. Alacsony fajlagos szállítási költségek esetén (fejlett országokban napjainkban ez áll fenn a jól kiépített közlekedési és informatikai hálózatok következtében) a centripetális erők a mobil gyáripari tevékenységek földrajzi koncentrációját idézik elő, mivel a növekvő mérethozadékból eredő előnyök meghaladják a szállítási költségeket. Ekkor érdemes egyetlen (avagy néhány) telephelyre szállítani az inputokat és onnan a fogyasztókhoz kiszállítani a termékeket (nyilván fontos az ipari dolgozók, mint fogyasztók nagyobb helyi piaca is). A koncentrálódást a növekvő mérethozadék (a tömegtermelés csak kevés helyen folyik), a helyben (szállításiköltség-mentesen) elkölthető nagyobb kereslet (munkabér), valamint a pozitív lokális extern hatások idézik elő. Ha egy város túl nagyméretűvé válik, akkor fellépnek a negatív extern hatások, drága lesz a munkaerő és az ingatlan stb., ami lelassítja a beáramlást és egy kritikus szint elérése után megindul az eláramlás. A centrifugális erők a térbeli diszperziót segítik elő, a negatív extern hatások olyan erősek lesznek, hogy érdemesebb kisebb telephelyeket (kisebb városokat) létrehozni. A két ellentétes erő végülis térbeli egyensúlyt alakít ki, amely dinamikusan változik az extern hatásokat és a szállítási költségeket befolyásoló tényezők változásaira reagálva. A térgazdaságtani modellnek ez egy nagyon leegyszerűsített magyarázata, de rávilágít a lényegre: a közlekedési, szállítási lehetőségek javulása (pl. autópályák kiépülése) törvényszerűen elősegíti a traded, mobil tevékenységek térbeli koncentrálódását. Az is rögtön nyilvánvaló, hogy az urbanizációs ciklusok magyarázatára, a településrendszer kialakulásának elemzésére is felhasználható ez a gondolatrendszer, amire Krugman és szerzőtársai is többször kísérletet tettek (Krugman 1993, Fujita-Krugman-Venables 1999; Fujita-Thisse 2002) A vállalatok térbeli együttműködésének új formái: a klaszterek A vállalatok és iparágak versenyképességének értelmezésében Marshall óta a belső és külső méretgazdaságosság egyaránt alapvető fontosságú. Ezt a gondolatrendszert Michael E. Porter megújította, napjaink gyakorlatához igazítva elkülönítette a makrogazdasági és mikrogazdasági versenyelőny forrásokat, utóbbiakhoz a belső és külső méretgazdaságosság mellé a klasztereket is odasorolva, amely logika alkalmas a gazdasági integrációk vizsgálatára. A gazdálkodástudomány egyik domináns irányzatának vezető képviselője, Michael Porter a versenyelőnyök lokális gyökereire hívja fel a figyelmet. Porter (2008, 2009) újrafogalmazta a 17

18 vállalati/iparági versenyelőnyök forrásait, szerinte a vállalatok versenyképessége (termelékenysége) egyaránt függ a makrogazdasági és a mikrogazdasági versenyképességtől. A makrogazdasági versenyképességet a politikai, jogi, intézményi stb. feltételek alakítják, mivel a cégek hazai bázisa (home base) nagyon különböző, az országok sajátos társadalmi berendezkedése, közintézményei, fiskális és monetáris politikája stb. pedig eltérő módon hat a vállatok versenystratégiájára (1. ábra). A természeti adottságok is fontosak, de csak rövidtávon befolyásolják a versenyképességet. A mikrogazdasági versenyképességet három tényező befolyásolja: egyrészt a vállalati működés és stratégia színvonala, másrészt a helyi üzleti környezet minősége, harmadrészt a klaszterek fejlettsége. A vállalati működés és stratégia kifinomultsága (lényegében a belső méretgazdaságosság) elsősorban a vállalati menedzsment és a vállalati kultúra jellemzőitől, az adott vállalat technológiai színvonalától függ. A mikrogazdasági versenyképesség másik része, a helyi üzleti környezet minősége a vállalaton kívüli lokális üzleti környezet (a külső méretgazdaságosság helyi) elemeit fogja át. A helyi üzleti környezet egy rombusz-modellel (másképpen gyémánt-modellel), az adott iparág versenyelőnyeire ható lokális környezet elemeit rendszerező modellel is leírható (Lengyel 2000). Tehát Porter a közgazdaságtudományi főárammal összhangban emeli ki a térbeli közelség előnyeit, mint az iparágak versenyképességének fontos forrását. 1. ábra. A vállalati/iparági versenyképesség összetevői Mikrogazdasági versenyképesség Mikrogazdasági üzleti környezet minősége Klaszterek fejlettsége Vállalati működés és stratégia kifinomultsága Makrogazdasági versenyképesség Társadalmi infrastruktúra és közintézmények (közintézmények, alapvető humán erőforrás, jogszabályi háttér) Makrogazdasági politikák (fiskális politika, monetáris politika) Természeti adottságok Forrás: Porter (2009). A belső és külső méretgazdaságosság mellett a vállalati versenyképesség formálódásában az elmúlt években egyre inkább előtérbe került a regionális klaszterek fejlettsége. Porter (2000, 16. o.) 18

19 értelmezésében a regionális klaszter: egy adott iparág versenyző és kooperáló vállalatai, kapcsolódó és támogató iparágai, pénzügyi intézmények, szolgáltató és együttműködő infrastrukturális (háttér) intézmények (oktatás, szakképzés, kutatás), vállalkozói szövetségek (kamarák, klubok) innovatív kapcsolatrendszerén alapuló földrajzi koncentrációja. A regionális klaszter a globális versenyre adott üzleti válasz, a kulcsrészlegek és -partnerek földrajzi koncentrálódása, mivel ezáltal lehetőség nyílik a kiszervezések miatt egyre bonyolultabb ellátási láncok optimalizálására, a globális verseny miatt jelentősen megnőtt tranzakciós költségek mérséklésére, az innovációk gyors bevezetésére és a kockázatok mérséklésére (Lengyel, 2001, Szanyi, 2008). A klaszter egyaránt elősegítheti a működési költségek csökkenését és szofisztikált vállalati stratégiák kialakítását. A gazdasági tevékenységek térbeli koncentrálódása nem mindig tekinthető klaszternek, egy adott iparág, üzletág esetében főleg három szempontot kell mérlegelnünk (Porter, 2003, 2008): a kulcsvállalatok hazai bázisát, az iparág súlyát és kritikus tömegét, valamint a tevékenység jellegét. Regionális klaszterek esetében a meghatározó vállalatok döntéshozó részlegei a térségben tömörülnek, általában a vállalati székhelyek is ott található (pl. a Szilícium-völgyben). Ha kívülről vezérelt végrehajtó részlegek dominálnak (lásd a magyar gépjárműipar telephelyei), akkor az érdemi döntések a térségen kívül születnek, ritkán jön létre hatékony helyi együttműködés. Az is fontos, hogy a térségen belül az iparág súlya (ami mérhető pl. a foglalkoztatottak arányával, avagy az export részesedésével) haladja meg az országos átlagot, a térségen kívüli piacokon is legyen jelen. De nemcsak viszonylagosan legyen kiemelkedő ez az iparág, hanem a vállalatok, avagy foglalkoztatottak száma (esetleg az export) is érjen el egy kritikus küszöböt. Az előbbiekkel összefüggésben klaszteresedésről olyan tevékenységek esetében beszélhetünk, amellyel térségen kívüli, bővülőnek feltételezett keresletet lehet kielégíteni. Lényegében a tevékenység előállítója és fogyasztója térben különüljön el, a terméket, szolgáltatást exportálni lehessen, avagy a fogyasztó utazzon a tevékenység előállítójához (pl. turizmus). Ezzel kapcsolatban Porter (2003) a tevékenységeket három csoportba sorolta: kereskedelembe kerülő javak és szolgáltatások (tradeable), helyi javak és szolgáltatások (nontradeable) és erőforrás-függő (resource-dependent) szektor. A helyi javak és szolgáltatások esetében a klaszteresedésnek nincsenek meg a feltételei. A földrajzi közelségből és a kapcsolati közelségből, az infokommunikációs eszközök segítségével történő együttműködésből származó gyakorlatias üzleti előnyök három típusa már részletesen is megadható (4. táblázat). A földrajzi közelség hatására a bizonytalanság mérséklődése már régóta közismert, de újabb elemek is megjelentek, pl. a globális piacon nagyságrendekkel megnövekedett tranzakciós költségek minimalizálási lehetőségei, részben ehhez kapcsolódva a piaci információk gyűjtésének jelentős kiadásai. Az is fontos, hogy a Marshall által iparági atmoszférának tartott helyi tudásterjedés napjainkra részben tervezhetővé vált: a legjobb innovációs gyakorlatok tudatos 19

20 utánzása, a folyamatos kollektív tanulás bekerült a vállalatok és vállalkozásfejlesztési szervezetek eszköztárába. Ezek az innovációs gyakorlatok pedig főleg rejtett tudáson alapulnak, azaz csak helyben értelmezhetők és oszthatók meg. 4. táblázat. A lokális innovatív miliőből eredő vállalati előnyök Bizonytalanság csökkenése Koordinációs költségek csökkenése Kollektív tanulás folyamatos fenntartása Földrajzi közelség Információ gyűjtése/szelekciója Vertikális integráció a részlegek között Helyi kiválóság (kollektív marketing) Információ gyűjtése Tranzakciós költségek csökkenése (Williamson-féle) Napi döntések ex ante koordinációja (Marshall-féle) Lokális innovatív miliőn belül a munkaerő képzése Innovációs gyakorlatok utánzása Forrás: Capello (2007, 198. o.) alapján a szerzők szerkesztése. Kapcsolati közelség Információ megosztása, megértése Döntési eljárások szelekciója Partnerek között a kockázat megosztása Ellenőrzési költségek csökkenése a bizalmon és lojalitáson keresztül Opportunista magatartás társadalmi szankciója Stratégiai döntési folyamatok ex ante koordinációja Iparági projektek kooperációja Rejtett tudás megosztása PPP (public/private partnership) a komplex fejlesztéseknél A kapcsolati közelség az információk és a kockázat megosztásával mérsékelheti a bizonytalanságot. De hozzájárul a koordinációs költségek csökkenéséhez is a bizalmon és lojalitáson alapuló tartós kapcsolatok következtében, az opportunista magatartás társadalmi szankciójával és a stratégiai döntések előzetes egyeztetésével. A kollektív tanulást az együttműködések, a közös iparági projektek, a PPP konstrukciók is elősegíthetik. A klaszterek fejlesztésében a kormányzati és magánszektor kiegészítheti egymást, kialakulhat egy egészséges munkamegosztás. A kormányzati és adminisztratív szervek lassúsága és körülményessége, piaci döntésekre való alkalmatlansága miatt a kormányzatra inkább a hosszabb időtávra kiható infrastruktúra fejlesztése hárul. A magánszféra rugalmasabb, képes a vállalkozások napi érdekeinek megfelelő fejlesztések koordinálására és megvalósítására. Nagyon sok kormányzati intézkedés úgy születik, hogy előtte a klaszter szervezetei javaslatokat dolgoznak ki, nyilván erőteljesen megjelenítve saját érdekeiket. A regionális klaszterek szervezési és fejlesztési célú típusai a gyakorlatias menedzselésre, a lehetséges fejlesztési eszközökre is figyelve (Lagendijk 1999): 1. Iparági klaszter (regionális klaszter): amely a Porter-féle rombuszmodellből indul ki, fő célja az iparágak közötti szinergia ösztönzése az innovációs rendszerek és az értékláncrendszerek megerősítésével. 20