Kivonat. Mohács előtt Magyarország állandó török támadásoknak volt kitéve a kérdés az, hogy mekkora volt az akkori ország hadi potenciálja?

Átírás

1 KUBINYI András: A hadszervezet a késő középkori Magyarországon. In: VESZPRÉMY László (szerk.): Rex invictissimus. Hadsereg és hadszervezet a Mátyás kori Magyarországon. Budapest, Kivonat Mohács előtt Magyarország állandó török támadásoknak volt kitéve a kérdés az, hogy mekkora volt az akkori ország hadi potenciálja? Elvileg a véres kard és a véres nyíl körbehordozásával a lakosság nagy része mozgósítható volt, de a gyakorlatban az egyre növekvő tűzfegyverekkel szemben a harci erejük csekély volt. Magyarország lakossága a 15. században: A központi országrész = 2,2 millió Erdély = Szlavónia = A) A hadakozók rendje, a nemesség Elvileg minden nemesi háztartásból egy férfinak kötelező volt hadba vonulni háború idején. A király csak védelemre használhatta őket, de számos esetben, külföldi hadjáratokban is részt vettek. A probléma az volt, hogy a nemesek 2/3-a egytelkes volt, akik nagyjából paraszti körülmények között éltek, így nem tudták megvásárolni a drága páncélzatot és fegyvereket. bár a század folyamán többször változtatták a jogszabályokat, többnyire engedélyezték, hogy 10 egytelkes nemes állítson ki 1 íjászt. B) A telekkatonaság A magyar haderő egyik legjelentősebb részét képezte, mert jobbágy szám alapján állították ki a nemesek. Zsigmond hozta létre az telekkatonaság intézményét az 1396-os hadjárata után az 1397-es ogy. fogadta el. Többször változott az a jobbágy szám, ami után ki kellett állítani 1 lovast de nagyjából ez a szám 20 és 36 jobbágy között mozgott. Azt nem lehet tudni viszont, hogy a kiállított katona valóban egy képzett zsoldos volte, vagy pedig a földesúr jobbágyai közül került-e ki. A telekkatonaság esetén különbség volt bizonyos országrészek és a birtokok között: - az egyházi birtokoknak például nem a jobbágyszám alapján kellett, hanem egy előre meghatározott bandériumot (zászlóaljat) kellett kiállítani, - Erdélyben pedig már a kezdetektől kezdve szigorúbb rendszer volt érvényben mert az ottani jobbágyok mentesek voltak a kamarahasznától. C) A királyi bandérium A királyi bandérium nagyjából 1000 lovast jelentett. 1

2 Ezenfelül a Mohácsot közvetlenül megelőző évtizedekben a végvárakban még ott volt 1-1 huszáralj, ami szintén a királyi bandérium részét képezte. A király feladata volt továbbá biztosítani 1-1 bandériumot: - erdélyi vajdának, - székely ispánnak, - temesi ispánnak, - horvát bánnak. D) Királyi városok A fejős tehén általában a király innen kunyerált hadianyagot, fegyvert, ágyút stb. Gyakran adtak a városok gyalogos zsoldosokat is. A Mátyás-kori hadszervezet nagyjából 23 királyi városra számíthatott (a szászokat leszámítva) ez városonként átlagosan 50 zsoldost jelentett 1150 fő (nem egy meghatározó szám) E) A végvárakban tartott katonaság Mint fentebb említettem a végvárakban szolgáló katonák is a király hadsereg részét képezték. A végvári katonák jelentették a legnagyobb problémát az uralkodónak az 1470-es évekre alakul ki teljesen, és 1521-ig áll fent. A végvárrendszer két védelmi övezetre tagolódott: - Szörénytől NY-ra ALSÓ RÉSZEK KAPITÁNYA = temesi ispán, - Szrebeniktől a tengerpartig a horvát bán alá tartozott Ezek alapján megállapíthatjuk, hogy nagyjából olyan fő volt mozgósítható az országban, de ez nem jelenti azt, hogy ennyit ténylegesen lehetett. Mátyás alatt ez a szám nagyjából olyan ( végvári katona) között mozoghatott, II. Lajos alatt nem érte el a főt. Mátyás kapcsán Badurio, velencei követ és von Rotthan német lovag leírása alapján tudjuk, hogy nagyjából fős hadsereggel rendelkezhetett. Mátyás seregében viszonylag nagy számban idegen zsoldosok (cseh, morva, német, sziléziai) is szolgáltak. a végvárakban is találunk zsoldosokat (vojnikok, naszádosok), de azok más kategóriába estek, mivel szolgálataikért cserébe adómentességet kaptak. A Fekete sereg és zsoldos sereg: Haugwitz után jelenik meg a fekete sereg elnevezés, korábban és Mátyás korában ismeretlen volt az elnevezés. Az 1460-as években számos nagybirtokos magánhadsereg működik az ország területén ezekből formált egy nagy hadsereget Mátyás (pl. Jan Griskra-val kötött 1462-es megállapodása, korábban Griskra a Felvidéket tartotta a kezében). A zsoldos hadsereg általában mindig problémát okozott az uralkodónak rendszerint a zsold kifizetése, valamint az elszállásolás: - vagy beszállásolást rendelt el számos esetben tiltakozás az egyházi és nemesi birtokosok részéről. 2

3 - vagy külföldön tartotta a sereget ezt az évente akár kétszer is kivetett rendkívűli adókból fizette. Mátyás halálát követően a fekete sereg fellázad: ben Mo-n fosztogat, ben áthelyezik őket a török elleni frontvonalakra, itt is folytatták a fosztogatást, - végül Kinizsi Pál veri le a fosztogató sereget ekkor nagyjából olyan 8000 nehézlovast foglalhatott magában, ebből csak 2000 éli túl Kinizsi csapását. A zsoldosokról: - vagy közvetlenül bérelte fel őket a király ezzel az volt a baj, hogy sokszor alacsony volt a harcértékük - vagy előfordult, hogy egy kapitányt bízott meg toborzással előnye: a kapitány számára egy jövedelmező üzleti vállalkozás + király számára pedig egy ütőképesebb hadsereg. Mátyás 1480 után kísérletezett a zsoldossereg és az általános hadkötelezettség összekapcsolásával a hol a császár, hol a szultán ellen hívta harcba a nemeseket, ilyenkor adott napon fel kellett vonulni ha már felvonultak nem mentek haza + Mátyás ígéretet tett zsoldfizetésre. Az 1491-es pozsonyi békével ill. János Albert trónkövetelő elűzésével Magyarország csak a törökkel állt hadban és 1520 között Szelim többször megerősíti a békét így a déli végeken is egy békésebb periódus köszöntött be. Ez az állapot azonban csak ideiglenesen állt fent, és ezt a Jagellók is nagyon jól tudták, ezért egyre sürgetőbbé vált a hadsereg reformja as hadügyi reform: Telekkatonasági kulcson alapuló decentralizált zsoldossereget állítottak fel. Éles határt húzott a nagybirtokosok és a nemesség többsége között. Elvileg a sereg állandó, zsoldos és külföldön is bevethető volt, de ez csak a látszat: valójában a nagybirtokosok és a megyékbe tömörült nemesek legális magánhadsereghez jutottak. A katonai problémák a bandériumok szervezetéből adódtak. A bandérium túlnyomórészt lovascsapatokból állt: Ez úgy nézett ki, hogy általában egy nemes elszegődött katonának és vitt magával bizonyos számú lovast ezt bizonyítja az is, hogy a zsoldjegyzékben annak a neve szerepelt mindig, aki elszegődött, ő kapta a zsoldot, amit szétosztott lovasai között. Az elszegődött nemes a kapitánynak engedelmeskedett, a lovasai pedig neki. A bandérium kapitánya: - nagyúri bandériumoknál általában a familiárisai közül egy kiemelkedő nemes - megyei bandériumok esetén pedig a megye által választott, általában a megyei politikában meghatározó személy volt. A banderiális katona béke idején is kapott bizonyos mennyiségű összeget cserébe állandóan készenlétben kellett lennie. (~ hópénz) Sokszor előfordult azonban, hogy felvették a pénzt, de a mustrákon nem jelentek meg. Ez a rendszer nem volt olyan hatékony, mint Mátyás zsoldosserege, ahol legalább a vezérkar képzett katonákból állt, viszont hatékonyabb volt, mint a nemesi felkelés. 3

4 F) A hadsereg ellátása: 1) Élelmezés: Két elemből tevődött össze: - katonák élelmezése, - lovak élelmezése a) A lovak élelmezése: Télen száraz takarmánnyal látták el a lovakat, nyáron viszont füveltetni kellett őket (ezzel a szükséges vitaminbevitelt is biztosították), emiatt májusban gyakran szüneteltetni kellett a harcokat. A takarmányon kívül azonban zabra is szüksége volt a lónak: - 1 ló = 7,1 l / nap lovas l ez naponta 294 mázsa zabot jelentett - ezt a mennyiséget oda kellett szállítani jórészt, Nem lehet figyelmen kívül hagyni a zab árát sem: - 1 quartel (negyed?) = aratás előtt 10 Ft / aratás után 5 Ft - ráadásul sokszor az aratás előtt nem is tudták biztosítani a kellő mennyiségű gabonát Ezzel részben magyarázható talán az is, hogy 1526 augusztusában (tehát aratás előtt), miért csak Mohácsig jutnak el a magyar csapatok. b) Katonák élelmezése: Átlagosan egy katonának: - 0,5 kg húsra - 0,5 kg kenyérre - 0,5-0,75 l borra volt szüksége naponta Ezt általában szekerekre pakolt élelmiszer utánpótlással biztosították, de számos esetben ez már akkor elfogyott, mire a gyülekező helyre értek. A további ellátás biztosítására ezért egyéb források szolgálhattak: - rablás - vásárlás de sokszor a nagy kereslet miatt felment a termékek ára az uralkodó gyakran fordult ármaximalizáló rendeletekhez (pl. II. Lajos is adott ki ilyet 1526-ban) - mozgó piac főleg ezzel kísérletezett Mátyás (+ folyók kihasználása) - markotányosok 2) Hadszer-ellátás: A zsoldosoknak saját fegyvereikkel kellett megjelenniük. A toborzott katonák esetén, azonban a királynak kellett biztosítania a fegyver- és hadszer-ellátást általában ilyenkor a király a városokhoz fordult. Szintén a városoktól kölcsönözte a király a tüzérséget is, de a királynak volt saját tüzérsége is. Mátyásét pl. Marienwerderi Jakab, porosz tűzmester volt, aki egyben a budai fegyveröntöde vezetője is volt. 4

5 Gyakran fizették ki a zsold egy részét posztóban, ezzel biztosítva a megfelelő ruházatot a katonáknak. A királyt terhelték a várépítési és karbantartási munkálatok költségei is. - konkrétan persze pl. a horvát bán volt aki végrehajtatta, ban elrendelik, hogy a nádor és az országbíró küldjön ki 1-1 embert a (vég)várak felülvizsgálatára, - gyakori volt a magánvárak ellenőrzése is, - a várleltárakból kitűnik, hogy viszonylag kevés volt a rendelkezésre álló ágyúgolyók mennyisége ebből arra lehet következtetni, hogy nem számoltak tartós ostrommal, addig kellett kitartaniuk, amíg a másod vonalból megérkezett a felmentő sereg Szintén a királynak kellett biztosítani a hadsereg segéderőit: - utászok, - kocsisok, - kereskedők, - ácsok, asztalosok, - ezek gyakran éltek az adott végvárban. G) A mozgósítás A mozgósítást megbízott toborzó végezte általában valami méltóság (ispán, alispán), de lehetett egy egyszerű királyi megbízott is. - Ők állították össze a hadkötelesek listáját gondoskodtak a szervezésről (mikor, hova kell menni), - Ők büntették meg azokat, akik nem teljesítették a király parancsát. Mohácsnál június 1-én adták ki a királyi parancsot, ami júl. 2-ra Tolnát jelölte meg gyülekezési helynek. Voltak azonban olyan területek, ahova a parancsot még június 12-én sem küldték el. Aztán június 23-én a kamara hirtelen 78 címzettnek küldte szét a parancsot és már a véres kard körbehordozását is elrendelte. Bevonultak, de a bandériumok hiányosak voltak, aug. 29-én: - épp megérkeztek a szlavóniai csapatok, - a horvát csapatok Zágrábnál voltak, - az erdélyiek Szegednél jártak amúgy ott aug. 15-re Tordára tűzték ki a gyűlést, - cseh-német segédcsapatok Győrnél jártak. Gyakori volt az is, hogy a hadsereg vonulásának biztosítására a helyi jobbágyokat berendelték közmunkára ez számos esetben felháborodást okozott. Kimondott vezérkar ekkor még nincs, ezt a szerepet a: - a király tanács, - és a kincstár töltötte be. Magyarországnak már a 15. században is kiterjedt és elég jó kémhálózata volt tudjuk, pl hogy Szapolyai már 1520-tól állandó kémeket tartott Konstantinápolyba. Sokszor azonban direkt téves információval látták el őket, emiatt gyakran születtek ellentétes döntések a királyi tanácsban (különböző forrásokra támaszkodva hoztak döntést) A legnagyobb problémát mindig a hadsereg kifizetése jelentette. A Mátyás alatti nagy hadsereg és a bevételek korlátoltságának ellentétét (kb. 80%-t vitte volna el a költségvetésnek) csak úgy lehetett feloldani, hogy nem kapták meg a kialkudott zsoldjukat a katonák. 5