E-Controlling. Tartalom. A gazdasági hozzáadott érték meghatározása a controlling segítségével. Tisztelt Előfizetőnk!

Átírás

1 E-Controlling Szakmai folyóirat május XIV. évfolyam 5. szám Szücs Tamás I.rész Tisztelt Előfizetőnk! A szakmai folyóiratunk előfizetéséhez INGYENES TANÁCSADÓI SZOLGÁLTATÁS is jár! A controllinggal kapcsolatos kérdését az olvasoikerdesek@forum-media.hu címen várjuk. Honlapunkról - a Segédletek közül töltheti le az excel alapú szerkeszthető segédleteket. Az Ön felhasználóneve: econtrolling Az Ön jelszava: econt443 A kézirat lezárásának dátuma: április 25. A gazdasági hozzáadott érték meghatározása a controlling segítségével A mai üzleti élet egyik legnépszerűbb pénzügyi mutatója az EVA (Economic Value Added, azaz gazdasági hozzáadott érték), amely az amerikai Stern Stewart tanácsadó cég bejegyzett védjegye. Létrejöttét olyan dolgok motiválták, mint az igény van arra, hogy egyértelművé váljon, hogy melyik vállalat teremt értéket tulajdonosai számára és melyik nem, továbbá szükség van egy olyan keretre, amely lehetőséget teremt a tulajdonosok és a menedzserek, valamint a dolgozók közötti érdekek egységesítésére. Az elmúlt évtizedben a vállalatok sokkal jobban koncentráltak az értékteremtésre, de a pénzpiacok értékítéletével kapcsolatban fenntartások fogalmazódtak meg. A nagy vállalatok számára fontossá vált, hogy az irányító menedzsment döntéseinél a tulajdonosi szemléletet honosítsanak meg. A döntések meghozatalához mélyebb pénzügyi elemzésre, az összefüggések feltárására lenne szükség. Mindez a gondolkodás az egész vállalati érték növekedését is magába hordozza. Az Economic Value Added [EVA] módszer egy olyan indikátor, amely megvizsgálja a beruházási döntések hatását a vállalati értéknövekményre. Az EVA mögött meghúzódó alapötlet az, hogy a tulajdonosok 6 Tartalom 1 A gazdasági hozzáadott érték meghatározása a controlling segítségével 7 Két cég összehasonlítása az ABC & EVA alapján 10 Számviteli sarok: az év végi zárás keretében céltartalék képzés 11 Adósarok: Társasági adóbevallás Szerző: dr. Szücs Tamás controlling és számviteli szakértő In-house szeminárium! Szeretne közvetlenül a munkahelyén tájékozódni a legújabb jogszabályváltozásokról az adó és számviteli törvények elismert szakértőitől? Jelentkezzen az olvasoikerdesek@forummedia.hu címen, a témakör vagy akár az előadó megnevezésével, és kérjen ajánlatot kihelyezett előadás megtartására! 1

2 szempontjából alapvető elvárás, hogy legalább olyan hozamot realizáljanak, amelyek ekvivalens a vállalt kockázat nagyságával. A feltételezés arra irányul, hogy a vállalat a saját tőkéjén keresztül képes legyen kitermelni akkora nagyságú jövedelemtöbbletet, ami hasonló kockázatú tőkepiaci befektetés esetében elérhető lenne. Az EVA a számítás során számviteli kategóriákat használ fel, amelyek a következők: a kamatozó idegen források, a saját tőke, üzemi eredmény. Ebből is látszik, hogy a módszer nem új felfedezés. Tulajdonképpen a reziduális jövedelem néven futó számviteli mutató, amely üzemi eredmény és a tőkeköltség különbözete. A reziduális jövedelem fogalma még a 20. század első részében fogalmazódott meg, majd igazából a 60-as évektől kezdték el szélesebb körben használni. Stern Steward vezetett be a köztudatba és védette le az EVA nevet. A módszer kialakításán túl nagyon nagy érdemük van abban, hogy az EVA mára már a pénzügyi elemzések standard, alap módszerévé vált. Az EVA célja, hogy a tulajdonosi érték változását mérje, megvizsgálja, hogy a hozam meghaladta-e a tőkeköltségét, képes volt-e értéket teremteni vagy értéket rombolni. Drucker [1995] két részre osztja a profitot az EVA segítségével. A saját tőke által meghatározott profitot elkülöníti az ezen felül realizált résztől. Állítása szerint az eredménykimutatásban meghatározott nyereség nem feltétlenül profit, hiszen még utána adófizetési kötelezettség keletkezik. Az EVA módszere nem csupán egy egyszerű teljesítményt meghatározó módszer, hanem keretét adja a finanszírozási döntéseknek. Az EVA meghatározásánál használt tőkeköltség gyakorlatilag opportunity cost-nak tekinthető. Az opportunity cost azt a mértéket kívánja számszerűsíteni, amely a befektető által részvényekbe vagy kötvényekbe való befektetés esetében realizálhatna a pénzpiacokon. A tőke költsége azt a minimális hozamot fejezi ki, amit a vállalkozás képes kitermelni. A 90-es években a vállalkozások figyelme épületekre, a mindennapi működésre, új termékekre vagy szolgáltatásokra terelődik, amelyek képesek magasabb megtérülést biztosítani, mint a vállalati tőkeköltség. Az értékközpontú vállalatvezetésben a tulajdonosi értékhez kétféle értelmezésben közelítenek. Rappaport [2002] a tulajdonosi értéket a vállalat belső értékéből vezeti le. Tulajdonosi érték = vállalat belső értéke hitelek értéke. A vállalat (belső) értékét a diszkontált cash-flow (DCF) modellen alapuló hozamérték koncepció alapján határozzák meg. Vállalatérték (belső érték) = az előrejelzési időszak működési pénzáramlásainak jelenértéke + maradványérték + piacképes értékpapírok és egyéb befektetések aktuális értéke. Másrészt, befektetői oldalról vizsgálva a tulajdonos akkor ér el extra tulajdonosi hozamot, ha a részvényein elért hozama (osztalék + árfolyamnyereség) a kockázatokat figyelembe véve kedvezőbb, mint a versenytársak részvényein elért hozam, vagy a piac egészének hozama [Rappaport, 2002]. Ez utóbbi hozamra későbbiekben, mint realizált tulajdonosi hozamra fogok hivatkozni, amely a részvénytőke piaci értékelésén alapszik. Copeland és szerzőtársai [1999] az alábbi négy vezetési tevékenységet jelölik meg, melyek együttesen vezérlik és irányítják az értékközpontú vezetés megvalósítását: Értékmaximáló stratégia kialakítása. Az értékmaximáló stratégia lefordítása értékteremtő tényezőkben kifejezett rövid és hosszú távú teljesítménycélokká. Akciótervek, költségtervek meghatározása. Teljesítménymérő /ösztönzési rendszerek. MARADVÁNY JELLEGŰ MUTATÓK Maradványjövedelem (resiudual income, RI Gazdasági profit Economic profit, EP (ROIC-WACC)* befektetett tőke = Gazdasági profit Gazdasági hozzáadott érték (Economic Value Added Refinement of EVA (REVA) VÁLLALAT BELSŐ ÉRTÉKE Módosított EVA (Adjusted EVA, AEVA) Maradvány Cash-flow (Residual Cash flow, RCF) Hozzáadott cash érték (Cash Value Added, CVA) CASH-FLOW ALAPÚ MUTATÓK Befektetés arányos cash-flow megtérülés (Cash flow return on Investment, CFROI) Hozzáadott tulajdonosi érték (Shareholder Value Added, SVA) Minden vállalkozásnál alapvető követelmény, hogy a megvalósított projektek megtérülését vizsgálva a pozitív nettó jelenértéket elérje. A tulajdonosok érdekeit nézve a belső megtérülésnek nyilvánvalóan meg kell haladnia a tőkeköltséget. A belső megtérülési ráta (IRR) számítása nehézkes, emiatt gyakran a számviteli adatokra épülő megterülési mutatóval helyettesítik. A leggyakrabban használt mutató a ROI. A tapasztalatok azt mutatják, hogy a ROI nem képes jó megközelítést adni az IRR nagyságára vonatkozóan. A hagyományos megközelítés szerint az egyes projekteknél a kezdeti idő- 2

3 szakban magas az eszközérték (a beruházások végett), a használatból eredő amortizáció pedig még alacsony. A vállalkozás kezdetekor a bevételek is alacsonyak, így a számszerűsíthető hozam is alacsony. Az időszak végén nyilvánvalóan épp ellentétes a helyzet. A számviteli adatokra alapozott ROI a kezdeti időszakban alulbecsüli, a végidőszakban pedig felülbecsüli a belső megtérülési rátát. Az üzleti ág szintű ROI meghatározása kisebb mértékű eltérést eredményez az IRR-től, mint amit az egyes projektek okoznak a ROI-ban. Ennek oka az, hogy mivel az amortizálható eszközök aránya nagyobb, így a ROI számítás túlbecsüli a cég belső megtérülését. Az EVA a ROI-hoz hasonlóan számviteli adatokra épül, így elgondolkodtató, hogy milyen korrekciókat kellene elvégezni. Az EVA-koncepció egyik kulcspontja az, hogy az értékteremtő képesség mérésére a számviteli profit helyett a gazdasági profitot kell felhasználni. A gazdasági profit meghatározásának szempontjai az alábbiak: kiszámításakor a bevételekkel szemben az összes tárgyévi költséget figyelembe vesszük, beleértve a tőke költségét is, amely a számviteli elszámolásokban nem kerül kimutatásra; míg a számviteli elszámolásokban a kettős könyvvitel elvei szerint, a pénzügyi rendezéstől függetlenül határozódik meg a tárgyévi eredmény, a gazdasági profitot a cashflow szemlélet alapján számítjuk; a gazdasági profit a számviteli profittal ellentétben kevésbé manipulálható, hiszen éppen a kettős könyvvitel okozta torzításokat szűri ki. Mind a NOPAT, mind a tőke elvárt megtérülésének meghatározásához két-két részadatra van szükség: a NOPAT a korrigált üzemi eredmény és az erre vetített hipotetikus társasági adó különbségeként, a tőke elvárt megtérülése pedig az össztőke és a súlyozott átlagköltség (WACC) szorzataként határozható meg. Az EVA mutatója ezek alapján a tárgyévben elért, minden tényezőt figyelembe vevő adózás utáni működési profitot hasonlítja a vállalkozásba befektetett tőke (saját tőke és idegen tőke) szokásosan elvárt megtérüléséhez. Az EVA fontos jellemzője, hogy pénztömeget fejez ki: a befektetett tőke elvárható megtérülése felett realizált többlethozamot méri. EVA = Adózás utáni eredmény [NOPAT] ( - Tõke költsége Befektetett tõke ) * Befektetett tõke A NOPAT meghatározása A NOPAT rövidítés a Net Operating Profit After Tax kifejezésből származik, amely azt a tárgyévi működési eredményt jelöli, amely figyelmen kívül hagyja a pénzügyi eredmény és a rendkívüli eredmény tételeit. A magyar eredménykimutatás fogalmait használva a NOPAT az üzemi (üzleti) eredmény meghatározott összegekkel korrigált, valamint az ehhez kapcsolódó, tárgyévre jutó társasági adóval csökkentetett összegét jelenti. Kiszámításának képlete: Korrigált üzemi eredmény (Adjusted Operating Profit before Tax) Korrigált társasági adó (Cash Operating Taxes) = NOPAT Korrigált üzemi eredmény A korrigált üzemi eredményt az eredménykimutatásban szerepeltetett üzemi (üzleti) eredményből kiindulva, a megfelelő korrekciók elvégzése után kapjuk. A korrekciók olyan tételekre irányulnak, amelyek a gazdasági profit és a számviteli profit különbségét okozzák. Az alkalmazandó számítási formula a következő: Üzemi (üzleti) eredmény + Kutatás-fejlesztés aktiválható költségei Kutatás-fejlesztés tárgyévre jutó amortizációja + Operatív lízingből származó tárgyévi lízingdíjak = Korrigált üzemi eredmény A korrekciós tételek indoklása a) Kutatás-fejlesztés (K+F) költségei: A számviteli szabályok szerint amennyiben a tárgyévben felmerült K+F költségek jövőbeli bevételek formájában várhatóan megtérülnek, akkor a költségeket a vállalkozás aktiválhatja (tőkésítheti), azaz az eszközei között mutathatja ki, és amortizáció formájában több év alatt számolhatja el költségként. Ez a művelet nem kötelező, hanem szubjektív döntés függvénye. Egyértelmű azonban, hogy a költségként történő elszámolás adózási szempontból jóval előnyösebb, ugyanakkor a K+F költségek az esetek többségében hosszú távon térülnek meg. Az EVA koncepció alapján a K+F költségeit minden esetben tőkésíteni kell, emiatt az eredmény meghatározásakor nem szabad figyelembe venni az ezzel kapcsolatos összes tárgyévi ráfordítást, csak a tárgyévre eső amortizációnak megfelelő összeget. b) Operatív lízingből származó tárgyévi lízingdíjak: Az operatív lízing gyakorlatilag egy hosszú távra szóló bérletet jelent. Ez esetben a lízingbe vevő vállalat az eszközt a saját eszközei között nem veszi nyilvántartásba (így a mérlegében sem szerepel), ezzel kapcsolatban semmilyen fenntartási vagy amortizációs költséget nem számol el (ezeket a terheket a lízingbe adó viseli). Ugyanakkor 3

4 minden üzleti év eredménykimutatásában megjelenik az anyagjellegű ráfordítások között a tárgyévre jutó lízingdíjak (kvázi bérleti díjak) összege. Az EVA filozófiájának megfelelően az ilyen eszközöket a vállalkozás könyveiben kimutatott eszközökkel azonos módon kell kezelni, emiatt a tárgyévi lízingdíjak összegét az eredmény meghatározásakor nem szabad figyelembe venni. Korrigált társasági adó A korrigált üzemi eredményt a pénzügyi és a rendkívüli tételektől, valamint a kettős könyvvitel torzító hatásaitól megtisztított adózatlan eredményként definiálható. Könnyen belátható, hogy ha a fizetendő adót a korrigált üzemi eredménnyel akarjuk szembeállítani, akkor ez esetben is ki kell szűrnünk az említett torzításokat. Az eredménykimutatásban kimutatott adófizetési kötelezettség helyett az alábbi formulát alkalmazzuk: Korrigált üzemi eredmény * Adókulcs Későbbi üzleti évekre halasztott adók + Korábbi évekről tárgyévre halasztott adók = Korrigált társasági adó A levezetésben tartalmaz egy kategóriát, amit a magyar számvitel nem kezel: a halasztott jövedelemadó. Az amerikai számviteli alapelvek (Generally Accepted Accounting Principles, GAAP) lehetővé teszik, hogy a már teljesített, de pénzformában még nem realizálódott bevételekre jutó adót a vállalkozás a következő üzleti év(ek)re halassza, és csak a pénzügyi realizálás évében fizesse meg. Ilyen lehet a részletre történő értékesítés, amelynek árbevétele az eredménykimutatásban a teljesítés évében teljes összegben megjelenik, a pénzügyi teljesítés viszont csak később, részletekben történik meg. A vállalkozás az esedékes adót a mérlegben a rövid lejáratú kötelezettségek között mint adófizetési kötelezettség (income tax liability), a későbbi évekre halasztott adót pedig a hosszú lejáratú kötelezettségek között mint halasztott jövedelemadó (deferred income tax) mutatja ki. A szükséges korrekció itt arra irányul, hogy a halasztott adót a kiszámított adókötelezettségből le kell vonni (hiszen nem jelentkezik tárgyévi pénzkiáramlásként), a korábbi évekről a tárgyévre halasztott összegeket pedig hozzá kell adni. A befektetett tőke elvárt megtérülése A tőke elvárt megtérülését a vállalkozásba befektetett tőke és a súlyozott átlagköltség (WACC) szorzatként határozzuk meg. A befektetett tőke az EVA elmélete szerint nem egyezik meg a mérlegfőösszeggel, azaz a mérlegben szereplő források összértékével. El kell ugyanis végeznünk bizonyos korrekciókat, amelyek indokai többnyire megegyeznek a korrigált üzemi eredmény kiszámításánál tárgyaltakkal. Az össztőke kiszámítását ezek figyelembevételével az alábbi módon végezhetjük el: Saját tőke + Céltartalékok + Hosszú lejáratú kötelezettségek + Kamatköteles rövid lejáratú kötelezettségek + Jövőbeli operatív lízingdíjak jelenértéke = Befektetett tőke A képletben látható, hogy a rövid lejáratú kötelezettségek közül csak a kamatfizetési kötelezettség mellett felvett összegeket vesszük számításba. Az EVA logikája alapján ugyanis a rövid távon esedékessé váló tartozások azon tételeit, amelyek nem finanszírozási szerepet töltenek be (pl. szállítókkal szembeni tartozások, bértartozások, társadalombiztosítási kötelezettségek), valamint a passzív időbeli elhatárolásokat nem tekintjük az idegen tőke részének, hanem a mérleg eszköz-oldalán, a nettó forgótőkét csökkentő tételként vesszük számba. Figyelembe vesszük ugyanakkor azt a korábban már említett tényt, hogy EVA szempontból a goodwill nem amortizálható, így eredeti bekerülési értéken kell figyelembe venni. Emiatt a mérlegben szereplő saját tőke összegét az értékelés időpontjáig elszámolt kumulált amortizációval meg kell növelni. Növeli továbbá a befektetett tőkét a mérlegben kimutatásra nem kerülő, operatív lízingbe átvett eszközök még hátralévő lízingdíjainak jelenértéke. A tőke súlyozott átlagköltsége (WACC) A tőke súlyozott átlagköltsége a saját tőke elvárt megtérülésének és az idegen tőke adózás utáni költségének súlyozott átlagaként határozható meg. Mindehhez természetesen szükség van a tőkestruktúrán belül a saját tőke és az idegen tőke arányának meghatározására, valamint a tőkejuttatók által elvárt megtérülési ráták ismeretére. A tőkestruktúra vizsgálatához az előbbiekben taglalt befektetett tőke elemeit szét kell bontani aszerint, hogy saját tőkének vagy idegen tőkének tekintjük-e őket. Ezt szemlélteti a következő táblázat: EVA szerinti saját tőke EVA szerinti idegen tőke Saját tőke Céltartalékok Hosszú lejáratú kötelezettségek Kamatköteles rövid lejáratú kötelezettségek Jövőbeli operatív lízingdíjak jelenértéke 4

5 A fenti módon számított saját tőke és idegen tőke összege természetesen a vállalkozásba befektetett össztőke összegét adja. Ezek alapján a saját és idegen tőke megoszlása az össztőkén belül a következő: Saját tőke aránya (we) = EVA szerinti saját tőke / Befektetett tőke Idegen tőke aránya (wd) = EVA szerinti idegen tőke / Befektetett tőke A tőkestruktúra megismerése után a következő lépés az elvárt megtérülések becslése. A saját tőke elvárt megtérülését kiszámíthatjuk a könyv korábbi részében (3/ alfejezet) kifejtett CAPM modell alapján, az idegen tőke elvárt megtérülésének meghatározásakor pedig a különböző adósságok (kölcsönök, hitelek, kibocsátott kötvények) átlagos kamatlábát kell alapul vennünk. Ezzel kapcsolatban el kell elvégeznünk egy további műveletet, amely abból ered, hogy a WACC kiszámításához az idegen tőke adózás utáni költségét kell figyelembe venni. A keresett ráta a * kd = kd (1 T ) formulával határozható meg, ahol k d az idegen tőke adózás * előtti kamatát, T a társasági adó kulcsát, k d pedig az idegen tőke adózás utáni kamatának mértékét jelöli. Mindezek alapján a tőke súlyozott átlagköltsége felírható a következő formában: WACC = w k + w A modell szempontjából nagyon fontos a WACC minél pontosabb meghatározása. A gyakorlat nagyon sokszor beigazolódik, hogy az elméletben meghatározott optimális tőkeszerkezet nem létezik. Ha a cég azt mondja, hogy optimális tőkeszerkezetben működik, akkor a működési szektor szerinti tőkeszerkezeti sávban tevékenykedik ilyen esetben a WACC-ra gyakorolt hatása minimális. A controllingnak figyelembe kell venni a számításai során, hogy létezik optimális tőkeszerkezet, amitől nem célszerű eltérni. Gyorsnövekedésű vállalatok A vállalat értéke a meglévő befektetett eszközöknek, az eszközök által meghatározott EVA jelenértékének és a jövőbeli invesztíciók által biztosított EVA értékének függvénye. Felhívja azokra a veszélyekre a vállalat figyelmét, amelyek tipikusan gyors növekedésű cégek esetében a kudarc vagy a siker mérőszámai. Alapvetően három probléma merül fel: 1. a befektetett eszközök számbavétele; e e d k * d 2. ha az érték %-a a jövőbeli növekedési lehetőségből származik, akkor gyakori, hogy a vezetők át kívánják váltani az EVA jelenlegi értékére; 3. az állandó változású vállalatoknál a vezetők megváltoztatják a kockázati szintet, magasabb negatív hatással számolnak, mint az EVA pozitív értéke. A technológia vállalatok esetében nem valószínű, hogy nagy korreláció található az EVA változása és a piaci érték változás között. A piaci érték az EVA-val kapcsolatos változáson alapul. Így, ha az EVA kisebb mértékben növekszik, akkor az a piaci értékre jelentősebb hatást gyakorol. Az EVA mutató gyenge pontjai az alkalmazásban Egy teljesítménymérő eszköz erényei mellett fontos tisztában lenni hiányosságaival is, hiszen ezek jelentik a felhasználó számára az eszköz használatának korlátait. A hátrányok ismeretének hiányában téves következtetések adódhatnak a mutatóra épülő elemzésekből, ám ezek a vonások egyúttal továbbfejlesztési irányvonalat jelentenek. Az EVA mutató gyakorlati alkalmazása előnyei mellett több problémás területet is a felszínre hozott, amelyek közül néhányat már említettem, az alábbiakban pedig összefoglalom őket: Az EVA abszolút mutató, azaz a vállalatok EVÁ-i nem összehasonlíthatóak. Számviteli adatokon alapul, amelyeknek könnyű a manipulálása, noha a tanácsadók szerint ezen sokat segít a módosítások elvégzése. A sok módosító tényező miatt költséges lehet a kiszámítása. Ciklikus iparágban a ciklus alján értékrombolást, a ciklus elején értéknövelést mutat ki. Az EVA nem alkalmas értékteremtő tényezők elemzésére, vagy stratégiák érzékenységi vizsgálatára, noha ösztönöz arra, hogy a cégnél feltárják az értékteremtő tényezőket. Nem tükrözi a várakozásokat; egyperiódusú. A befektetett tőke korrigált könyv szerinti értékén alapul, amely nem tükrözi a befektetők hozamelvárásának valós alapját. A hátrányok a következő módokon kezelhetők: Az abszolút mutató helyett alkalmazható egy normalizált EVA mutató is, mely a befektetett tőkére vetítve mutatja be az éves értékváltozást (EVA/befektetett tőke). Ez megoldaná az összehasonlíthatósági problémát. Ez a normalizált mutató 5

6 az empirikus kutatások idézésénél EVARET néven szerepel. Az EVA önmagában nem tükrözi a várakozásokat, de a DCF és az EVA kapcsolatát bemutató rész alapján jövőbeli előrejelzésre is használható. Az utolsó helyen felsorolt problémára pedig megoldást jelenthet a következőkben bemutatandó finomított EVA (REVA). Az EVA és DCF összehasonlítása EVA DCF Érdemes alkalmazni múltbeli teljesítmény elemzésekor ösztönzési rendszer alapjául arra a célra, hogy eldöntsük, melyik évben mennyivel teljesítettük túl a tőkeköltséget jövőre vonatkozó tervezésre (kivéve, ha EVA-alapú számviteli rendszer működik) Előnyök éves értékképződés kimutatása éves teljesítmények mérése hatékony és konzisztens ösztönzési rendszert lehet ráépíteni elosztja a befektetés tőkeköltségét a befektetés élettartamára éves pénzáram kimutatása könnyebb a kiszámítása a kevesebb módosító tényező miatt likviditási szempont szezonális hatások kezelése Továbbfejlesztett EVA Az EVA alapvetően statikus mutató: egy adott év teljesítményéből (a Mérleg és Eredménykimutatás adataiból) kiindulva határozza meg a hozzáadott érték nagyságát. Sokan ezt a mutató egyik legnagyobb gyengeségének tartják. Létezik azonban az EVA-nak egy továbbfejlesztett változata, ami figyelembe veszi a jövőbeli gazdasági eseményeket is. Ez az MVA, amiről a későbbiekben még szót ejtünk. További gyengeségként róják fel az EVA-nak, hogy a tőke összetevőinek meghatározásakor azok könyv szerinti értékét veszi figyelembe. Ezt a problémát is megpróbálták korrigálni. A REVA (Refined EVA, Finomított EVA) a cég piaci értékével dolgozik, az AEVA (Adjusted EVA, Módosított EVA) pedig az aktuális értékekkel. A látszólag egyszerű EVA számítás hátterében számtalan kérdés, probléma áll. Az egyik kritikus kérdés, hogy a befektetett tőke értékét piaci vagy könyvszerinti értéken határozzuk meg. Tulajdonosi nézőpontból, a tulajdonos az általa befektetett tőke megtérülésében érdekelt. Amikor a tulajdonos mérlegeli befektetése megtartását, akkor a jövőbeli várható hozamot a piaci árfolyammal, és nem a könyvszerinti értékkel hasonlítja össze. Ebben az értelemben a befektetett tőke a vállalat piaci értékével egyenlő és nem egyszerűen az eszközök gazdasági könyv szerinti értékével. Ez a szemlélet vezetett el a REVA (refinement of EVA) kidolgozásához. A REVA abban finomítja az EVA-t, hogy számítása során a befektetett tőkét nem könyvszerinti értéken, hanem piaci értéken értékeli. REVA t = NOPAT t WACC * (vállalat saját tőkéjének piaci értéke + vállalat adósságának könyv szerinti értéke) t-1 Bacidore J. M. és szerzőtársai [1997] véleménye szerint a REVA sokkal alkalmasabb a felsővezetői teljesítmény mérésére mint az EVA, mert ez az igazi mércéje annak, hogy a vállalat túlteljesítette-e a piac elvárásait, és ezáltal teremtett-e tulajdonosi értéket. Nyilvánvalóan a REVA nem alkalmas az összes vezető teljesítményének mérésére, különösen azoknál az alacsonyabb szintű vezetőknél nem, akik döntéseinek kevesebb hatása van a részvényárfolyamra. Ezért Bacidore J. M. és szerzőtársai a REVA és az EVA együttes alkalmazását javasolják, a felsővezetők esetében a REVA, az alsóbb szintű vezetőknél az EVA a jobb mutató. A módosított EVA esetében a cég aktuális értékével számol, ezáltal kívánja tökéletesíteni a gazdasági hozzáadott érték fogalmát. Felhasznált irodalom: 1. Stern Steward & Company. (n.d.) Stern Stewart s four M s. Retrieved September 27, 2006 from sternstewart.com/evaabout/fourm.php 2. Stewart, G. B., III. (2006, June 1). The real reasons Enron failed. Journal of Applied Corporate Finance, 18 (2), Retrieved September 24, 2006 from 3. De Villiers, J., 1997, The Distortions in Economic Value Added (EVA) Caused by Inflation, Journal of Economics and Business, 49: Kaplan, R., Atkinson, A.: Vezetői üzleti gazdaságtan, Panem Kiadó, Kaplan, R., Cooper R.: Költség & hatás: Integrált költségszámítási rendszerek: az eredményes vállalati működés alapjai, IFUA Horváth & Partner, Roztocki, N., & Needy, K. L. (1999, June). Integrating Activity-Based Costing and Economic Value Added in Manufacturing. Engineering Management Journal, 11(2),

7 II. rész Két cég összehasonlítása az ABC & EVA alapján A vállalatok számára a legfőbb motivációs tényező abban fogalmazható meg, hogy az Activity Based Costing (ABC) alkalmazása lehetővé teszi a megbízható költséginformációkat. A megbízható költséginformációk lehetővé teszik a vállalat számára a jövedelmezőség és versenyképesség javítását. Ugyanakkor fontos megjegyezni, hogy az ABC egymagában nem képes támogatni a vezetői döntéseket. A legtöbb esetben az ABC elemzés hatása véget ér az általános költségek felosztásával, a közvetlen költségekhez való hozzárendeléssel. Ezt nevezik kamatfizetés és adózás előtti eredménynek vagy működő profitnak. Az ABC elemzés eredményei figyelmen kívül hagyják azokat a költségeket, amelyek a termék előállításhoz vagy szolgáltatásnyújtáshoz szükséges tőke megszerzésekor felmerül. Mindez a menedzsereket rossz döntések meghozatalára kényszeríthetik. A vállalatok gyakran magas működő profitot mutatnak ki egyegy termékvonalra, azonban nem szükségszerűen megfelelő indikátorok a tulajdonosok számára. Ha az aktuális tőkeköltség magasabb a működési profitnál, akkor a vállalat tőkéjét inkább erodálja, mint gyarapítja. Az ABC hiányosságai (a tőkeköltség figyelembe vétele) miatt több szerző kombinálja a hozzáadott gazdasági értékkel (EVA). Az ABC az elnevezéséből is kitűnik, hogy elsősorban a költségekre, míg az EVA pedig a tőkére helyezi a hangsúlyt. Néhány szerző ABC alapú információs rendszer kialakítását javasolja (Sundaram, 1999). Az ABC és EVA integrált rendszer szerint a költségtárgy (termék, munka, fogyasztó vagy szolgáltatás) akkor jövedelmező gazdaságilag, ha képesek vagyunk eladni a teljes költség mellett. Más szóval az jelenti, hogy a realizált jövedelem fedezi a közvetlen, a közvetett költségeket és a tőkeköltséget is. ABC & EVA profit = Árbevétel közvetlen költség általános költség tőkeköltség. Ha ABC & EVA profit pozitív akkor részvénytőkét generál a vállalat számára, a negatív érték ezzel szemben csökkenti a részvénytőke nagyságát. Az árbevétel és a közvetlen költsége meghatározás egyszerű feladat. A gyakorlatban az általános költsége felosztására a hagyományos költségelszámolást alkalmazzák. A modellben az újdonság a tőkeköltség szerepeltetése. A tőke költségének meghatározás az igényelt tőke (C) és a tőkeköltség ráta (CCR) segítségével történik. Tőke költség = C CCR A tőke értékét az adott gazdasági társaságba befektetett tőke, a vállalkozás által megtakarított pénz mennyisége fejezi ki. A CCR mértéke több tényező függvénye: a kamatszint, a kockázat nagysága, az adott társaság tőkeszerkezete és a befektetői elvárások. A módszer menete: 1. A vállalkozási finanszírozási struktúrájának áttekintése Szükséges a pénzügyi információk kinyerése a vállalkozás mérleg és eredménykimutatásból. 2. A fő tevékenységek azonosítása Identifikálása a vállalkozás termelési és üzleti tevékenységének annak érdekében, hogy a szükséges fizikai erőforrások, illetve tőke rendelkezésre álljon. 3. Az egyes tevékenységek működési költségeinek meghatározása A hagyományos költségszámításhoz hasonlóan, az egyes tevékenységek általános költségeinek kalkulációját kívánja elvégezni. A költségeknek tükröznie kell az általános erőforrások felhasználásának mértékét. 4. A tőkeköltség meghatározása egyes tevékenységenként a Tevékenység-Tőke kapcsolatának elemzése (Activity Capital Dependence Analysis) módszer alapján Ez a lépés hiányzik a hagyományos költségkalkuláció módszertanából. Az egyes tevékenységek költségeiben nem csak a fizikailag felhasznált erőforrások értékét kell megjeleníteni, hanem a szükséges tőkebefektetés költségeit is. Emiatt a teljes költség összege magasabb az ABC által meghatározott költségnél. A befektetés költséginek meghatározásához az eredménykimutatás jelentős szerepet tölt be. Az így meghatározott összegeket hozzá kell adni az ABC keretében meghatározott költségekhez. 5. A költségdriverek kiválasztása Ez a lépes a hagyományos költségelszámoláshoz hasonlóan olyan költségjellemzők kiválasztását jelenti, amely segítségével képesek vagyunk az általános és tőke költségeket felosztani az egyes tevékenységek között. 6. A termék költségének kalkulációja A közvetlen költség a felosztott általános és tőke költséggel való kiegészítése. A technika alkalmazását célszerű tesztelni két olyan cégen keresztül, amelyek költségstruktúrája eltéréseket tartalmaz. Az első cég esetében jellemzően közvetlen költségek a dominánsak, míg komoly tőkeköltségeket kell finanszírozni. A másik cég esetében komoly arányt képez közvetett költségek aránya. A vizsgálat három módszer vesz alapul: a hagyományos költségszámítást, az Activity Based Costing és az Integrált ABC & EVA módszerét. 7

8 FIRST cég költségstruktúrája a következő táblázat szemlélteti: Megnevezés Összeg, ezer Megoszlása, %-ban Közvetlen költség ,0 Közvetett költség ,4 Tőke költsége ,6 Teljes költség ,0 A tőkeköltségek 11,6 százalékot képviselnek 1. cég teljes költségeinek összegéből, ami komoly nagyságot jelent. A magas tőkeköltségnek alapvető magyarázata abban található, hogy az adott cég tevékenysége speciális berendezéseket igényel, ami relatíve magas befektetéssel jár együtt. Továbbá a cég magas tőkeigényét a széles termékvonal is indokolja. A termékre jutó költségek három módszer segítségével Termékvonal Hagyományos költségelszámolás (TCA) ABC ABC & EVA Ágytakaró Membrán Lézer Tekercs címke Sapkák Vegyes részek Összesen A táblázat adatai egyértelműen jelzi, hogy az integrált ABC & EVA módszer átlagosan 13,1%-kal magasabb költségszinttel dolgozik. Az egyes termékek költségeinek alakulásából az is kiderül, hogy a hagyományos költségszámítás jelentős torzításokat tartalmaz. A tőkeköltségek figyelembe vételével a termékekre jutó költségek erőteljes növekedésének vagyunk tanúi. A tevékenység alapú költségelszámolás már átrendezi a költségszerkezetet. Az eredmények elgondolkodtatóvá teszik a vállalkozást, hiszen az első három termék egy koncentráltabb marketinggondolkodással komoly nyereséget képes felhalmozni. Ezzel szemben a második három termék esetében célszerű lenne elgondolkozni az outsourcingról. A termékre jutó költségének változása a tőkeköltségek figyelembevételével Termékvonal TCA ABC& EVA ABC ABC& EVA Ágytakaró + 1.2% % Membrán % + 9.7% Lézer % % Tekercs címke % + 5.6% Sapkák % + 4.9% Vegyes részek % + 6.9% Összesen % % 8

9 SECOND cég költségstruktúrája Megnevezés Összeg, ezer Megoszlása, %-ban Közvetlen költség ,2 Közvetett költség ,7 Tőke költsége 396 7,1 Teljes költség ,0 A cég költségszerkezete eltérő az előző társaságtól, hiszen a közvetett költségek mértéke10 %-kal magasabb, ugyanakkor a tőkeköltsége pedig ebből eredően alacsonyabb. Az egyes költségviselőhöz hozzárendelt költségtételek aránya is alacsonyabb. Ez a költségstruktúra relatíve kiegyenlített, a cég a követett költségeket vagy nem képes vagy nem érdekelt a felosztásban. Továbbá a tevékenység jellege is indokolja, feltételezhető, hogy humán erőforrás kvalifikált, így a munkaerő költsége (közvetett) jelentős összegű. Az előzőekhez hasonlóan a termékhez való költségrendelés esetében mindhárom módszer elvégzésre került, aminek eredményeit az alábbi táblázat tartalmazza: Termékvonal Hagyományos költségelszámolás ABC ABC & EVA (TCA) Motor és motor alkatrészek Megszakító Vezérlőpanel Vegyes részek Teljes költség Az egyes termékekhez való hozzárendeléseket megvizsgálva azt tapasztalhatjuk, hogy a korábban a nyereségesnek vélt motor és motoralkatrészek költségének alakulása kedvezőtlen irányba terelődött a modernebb számítások esetében. Az integrált ABC & EVA módszerét használva viszonyítási alapként, akkor egyértelmű, hogy a hagyományos költségek számítás nagyon torz költséget határoz meg. Termékvonal TCA ABC& EVA ABC ABC& EVA Motor és motor alkatrészek % + 7.7% Megszakító % + 8.5% Vezérlőpanel -9.9% + 6.5% Vegyes részek -28.0% + 6.9% Teljes költség + 7.6% + 7.6% A legsikeresebbnek vélt termék esetében a vállalati döntés lehetséges iránya egy mérsékelt áremelés lehet. Azonban csak akkor kivitelezhető, ha a cég vezető pozíciót tölt be az adott piacon. A két költségszerkezetében eltérő cég költségszerkezetét megvizsgálva megállapítható, hogy a hagyományos költségszámítás nem ad reális eredményt. A közvetett költségek allokálására kiválóan alkalmazható az Activity Based Costing eljárás, azonban a tőkeköltségek nem kerülnek a vizsgálat középpontjába. A valósághoz közeli költségpozíció meghatározásához szükség van EVA módszerének integrálására. 9

10 III. rész Számviteli sarok: az év végi zárás keretében céltartalék képzés Az óvatosság számviteli elve alapján a tárgyévi eredmény meghatározása során az értékvesztés elszámolásával, a céltartalék képzésével kell figyelembe venni az előre látható kockázatot és feltételezhető veszteséget akkor is, ha az az üzleti év mérlegének fordulónapja és a mérlegkészítés időpontja között vált ismertté. Az értékcsökkenéseket, az értékvesztéseket és a céltartalékokat el kell számolni, függetlenül attól, hogy az üzleti év eredménye nyereség vagy veszteség. A céltartalékok besorolása: a várható kötelezettségekre, a jövőbeni költségekre, egyéb, ami lehet nem realizált árfolyamveszteség, más jogszabályok által előírt céltartalék. Az adózás előtti eredmény terhére céltartalékot kell képezni a múltbeli, illetve a folyamatban lévő ügyletekből, szerződésekből származó, harmadik felekkel szembeni fizetési kötelezettségekre, amelyek a mérlegfordulónapon valószínű vagy bizonyos, hogy fennállnak, de összegük vagy esedékességük időpontja még bizonytalan. Tipikusan ide tartoznak a jogszabályban meghatározott garanciális kötelezettségek, a függő kötelezettségek, a biztos (jövőbeni) kötelezettségek, a korengedményes nyugdíj, illetve a helyébe lépő korhatár előtti ellátás, a végkielégítés miatti fizetési kötelezettségek, a környezetvédelmi kötelezettségek. A várható kötelezettségekre képzendő céltartalék esetében a céltartalék-képzés alól akkor lehet mentesülni, ha a vállalkozó a szükséges fedezetet más módon biztosította. Egy mindennapi eset egy termelő vállalkozásnál, ahol a termékeire 3 éves garanciát vállal. A garanciális javítások a korábbi évek értékesítési tapasztalatait (hasonló termékre vonatkozólag) figyelembe véve az értékesítés árbevételének az 5%-át teszi ki. A meghibásodás megoszlása az empirikus tapasztalatok alapján az első évben 45%, a másodikban 30%, a harmadik évben 25%. Az értékesítési adatok a következők: Megnevezés Érték, Ft 20X X X Mutassuk be az egyes évek céltartalék-képzését! 1. év céltartaléka A bevétel függvényében: ,05 = T Céltartalék-képzés a várható kötelezettségekre K 421. Céltartalék a várható kötelezettségekre év céltartaléka 1. év értékesítésének 2. évére jutó céltartalék: ,05 (0,3+0,25) = év értékesítésének 1. évére jutó céltartalék: ,05 = Az előző évben képzett céltartalék feloldása T 421. Céltartalék a várható kötelezettségekre K Várható kötelezettségekre képzett céltartalék felhasználása A tárgyévi céltartalék képzése T Céltartalék-képzés a várható kötelezettségekre K 421. Céltartalék a várható kötelezettségekre év céltartaléka 1. év értékesítésének 3. évére jutó céltartalék: ,05 0,25 = év értékesítésének 2. évére jutó céltartalék: ,05 (0,3+0,25) = év értékesítésének 1. évére jutó céltartalék: ,05 = Az előző évben képzett céltartalék feloldása T 421. Céltartalék a várható kötelezettségekre K Várható kötelezettségekre képzett céltartalék felhasználása A tárgyévi céltartalék képzése T Céltartalék-képzés a várható kötelezettségekre K 421. Céltartalék a várható kötelezettségekre év céltartaléka Feltételezzük tovább már nem gyártjuk a terméket, így a következőket kell elszámolni: 2. év értékesítésének3. évére jutó céltartalék: ,05 0,25 = év értékesítésének 2. évére jutó céltartalék: ,05 (0,3+0,25) =

11 Az előző évben képzett céltartalék feloldása T 421. Céltartalék a várható kötelezettségekre K Várható kötelezettségekre képzett céltartalék felhasználása A tárgyévi céltartalék képzése T Céltartalék-képzés a várható kötelezettségekre K 421. Céltartalék a várható kötelezettségekre IV. rész Adósarok: Társasági adóbevallás Az adóbevallás elkészítésekor odafigyelni arra, ha kapcsolt vállalkozások egymás közötti szerződésükben, megállapodásukban áfa nélkül számítva magasabb vagy alacsonyabb ellenértéket alkalmaznak annál, mint amilyen ellenértéket független felek összehasonlítható körülmények esetén egymás között érvényesítenek, vagy érvényesítenének (szokásos piaci ár) a szokásos piaci ár és az alkalmazott ellenérték alapján számított különbözetnek megfelelő összeggel a Tao. tv-ben előírt más korrekciós jogcímektől függetlenül módosítani kell az adózás előtti eredményt. A szokásos piaci ár meghatározásához a Tao. tv. 18. (2) bekezdésében foglalt módszerek valamelyikét kell alapul venni. A Tao. tv pontjának alpontjai tételesen meghatározzák, hogy a kapcsolt vállalkozási viszony mely esetekben áll fenn az adózó (például A cég) és más személy (például B cég, magánszemély) között. E-Controlling című szakmai folyóiratunkban közzétett szakcikkek és az egyes esetekre, kérdésekre adott válaszok Olvasóink adózási, számviteli tájékoztatásában kívánnak segíteni. A kérdésekre adott válaszok a szerzőnk rendelkezésre álló információk alapján kialakított egyéni szakmai véleményét tükrözik. A teljes tényállás ismeretében személyesen nyújtandó jogi tanácsadás eltérő szakmai véleményhez vezethet, ezért az értelmezésbeli különbözőségekért Kiadónk felelősséget nem vállal. Önmagában a kapcsolt vállalkozási viszony létrejötte az adózó és más személy között még nem keletkeztet adóalap korrekciót, de az egymással kapcsolt vállalkozásban állók bármely szerződéses ügylete (adás-vétel, kölcsön-nyújtás stb.) esetén egyrészt bejelentési kötelezettség keletkezik az Art. szerint, másrészt vizsgálandó a szokásos piaci árhoz viszonyított alkalmazott ellenérték (ár, kamat). Önmagában továbbá az egymással kapcsolt vállalkozásban lévő felek szerződései sem feltétlenül jelentenek korrekciós kötelezettséget, csak akkor, ha az adott szerződés kapcsán alkalmazott ellenérték a szokásos piaci ártól eltér. A kivételes szabály szerint, ha a kapcsolt fél magánszemély, nincs módosító tétel, vagyis a vele kötött szerződés alapján a piaci ártól eltérő áralkalmazás esetén sincs sem növelő, sem csökkentő korrekció. Csökkentheti az adózó az adózás előtti eredményét az alábbi feltételek együttes fennállása esetén: az alkalmazott ellenérték következtében adózás előtti eredménye nagyobb, mint a szokásos piaci ár mellett lett volna és a vele szerződő kapcsolt vállalkozás belföldi illetőségű adózó, vagy olyan külföldi személy (az ellenőrzött külföldi társaság kivételével), amely az illetősége szerinti állam jogszabályai szerint társasági adónak megfelelő adó alanya, valamint rendelkezik a másik fél által is aláírt okirattal, amely tartalmazza a különbözet összegét. Meg kell növelnie az adózónak az adózás előtti eredményét, ha az alkalmazott ellenérték következtében adózás előtti eredménye kisebb, mint a szokásos piaci ár mellett lett volna. Az alapítónál, a tőkét befogadó, a vagyont kiadó adózónál, továbbá a tagnál apport esetén is felmerülhet adózás előtti eredmény módosítása, ha a többségi befolyással rendelkező vagy az alapítással ilyenné váló tag (részvényes) nem pénzbeli hozzájárulás formájában teljesíti, emeli fel a jegyzett tőkét, a tőketartalékot, szállítja le tőkekivonással a jegyzett tőkét, részesül a vagyonkiadásban megszűnéskor, részesül vagyoni értékű juttatásként az osztalékban E-Controlling XIV. évfolyam, ötödik szám, május Kiadja a Fórum Média Kiadó Kft Budapest. Váci út. 91. Tel.: Fax: Felelős kiadó: Győrfi Nóra, ügyvezető igazgató Termékmenedzser: Szabó Attila Hu issn Előfizethető a kiadónál. Hirdetések felvétele: , Fax: forum-media@forum-media.hu Internet: Nyomdai kivitelezés: Prime Rate Kft.