NONPROFIT MENEDZSER TANANYAG

Átírás

1 Közösségfejlesztők Egyesülete - Nonprofit Képzési Műhely NONPROFIT MENEDZSER TANANYAG kézirat I. fejezet SZERVEZETALAPÍTÁS, SZERVEZETVEZETÉS írta: dr. Nagy Ádám PhD (1.2.) dr. Várnagy Péter PhD (1.1.) Sorozatszerkesztő: dr. Arapovics Mária PhD és Brüll Edit Lektorálta: Gerencsér Balázs és Sebestény István Budapest, június 30.

2 Nonproflt Menedzser ( ) szakképzés tankönyve Készült a Szociális és Munkaügyi Minisztérium Társadalmi és Civil Kapcsolatok Főosztály megbízásából A tankönyvet a modulok szerzőinek tanulmányai alapján szerkesztette: Dr. Arapovics Mária PhD Brüll Edit A tankönyvet lektorálta: Gerencsér Balázs Sebestény István

3 TARTALOM BEVEZETŐ 5 KULCSFOGALMAK SZERVEZETALAPÍTÁS - JOGI SZABÁLYOZÁS (DR. VÁRNAGY PÉTER) Jogi alapvetés A nonprofit szervezeti formák Az alapítványok Társadalmi szervezetek A közhasznú jogállás A nonprofit szervezetek működésére vonatkozó fontosabb jogszabályok A SZERVEZETALAPÍTÁS ÉS VEZETÉS GYAKORLATI KÉRDÉSEI (DR. NAGY ÁDÁM) 32 Nyomdai Munkák: A-Z Buda CopyCAT Kft., Budapest Felelős vezető: Könczey Áron Tördelés: Király Zoltán A szervezet vezetése Vezetési stílusok Döntéshozatal, testületek Különböző típusú szervezetek menedzselésének sajátosságai Speciális nonprofit testületi formák Érdekérvényesítés: konfliktusok, tárgyalás Konfliktusok A tárgyalás A humánerőforrás-menedzsment nonprofit sajátosságai Munka- és felelősség-megosztás Önkéntesség és motiváció Szervezeti életciklus ÖSSZEFOGLALÁS FOGALOMMAGYARÁZAT IRODALOMJEGYZÉK 54 Budapest, 2009 Copyright Szociális és Munkaügyi Minisztérium Minden jog fenntartva

4 BEVEZETŐ A nonprofit menedzser közreműködik nonprofit szervezetek alapításában, a szervezet tevékenységének, munkaprogramjának tervezésében, irányításában, részt vesz a munkatársak irányításában, és együttműködik önkéntesekkel. A Szervezetalapítás, szervezetvezetés" fejezet ezeknek a komplex feladatoknak az ellátásához szükséges ismeretek elsajátításához kíván gyakorlatias segítséget nyújtani. Az első részben a szervezetalapítás és - működtetés jogi hátteréről lesz szó (dr. Várnagy Péter), a második részben pedig a szervezetalapítás és -vezetés gyakorlati kérdéseit tárgyaljuk (dr. Nagy Ádám). A civil-nonprofit szervezetek szabályozásának tárgyalásakor, kiindulópontként a fogalom értelmezését elsősorban jog oldaláról kell szemügyre vennünk. A nonprofit" kifejezés a magyar joganyagban az ezredfordulót megelőzően csak elvétve fordult elő, annak ellenére, hogy a hétköznapi életben már bevett kifejezésként használtuk. Ugyanakkor ismerősen csenghetnek olyan megnevezések, mint pl. nonprofit szervezetek (esetleg úgyis, hogy közhasznú szervezetek), egyesület, alapítvány, közhasznú társaság. Ismerjük-e az előbb említett szervezeteket? Valójában meg tudjuk-e a különböztetni ezeket? Tisztában vagyunk-e ezeken a szervezeteken keresztül érvényesíthető jogainkkal? Jogi fejezetünk elsősorban a fenti kérdések megválaszolásával kíván hozzájárulni a képzésben résztvevők ismereteinek a bővítéséhez a nonprofit szervezetekre vonatkozó jogi szabályozás témakörében. A szervezetalapítás és -vezetés a szervezetekkel, azok vezetésével foglalkozik, kitérve a civil világ specialitásaira. Bár a vezetéselmélet irodalma valóban könyvtárnyi, igyekszünk (néha a tudományos hitelesség kárára is) a szükséges ismereteket érthetően leírni, az elméletek közül csak azokat bemutatni, amelyek hasznos segédeszközök lehetnek a nonprofit világban. Beszélünk a szervezeti életciklusokról, magáról a vezetésről és a döntésről, a vezetőről, a konfliktusokról, az emberi erőforrás menedzsmentről - munkatársakról, és érintjük a nonprofit szervezeteknél ellátandó operatív feladatokat, a szervezetvezetési feladatokhoz kapcsolódó adminisztrációs teendőket. Bár tematikailag ide is tartozhat, nem e fejezet ejt szót a projektmenedzsment, a pénzügyi menedzsment, az idő- és minőségmenedzsment és a kockázatmenedzsment kérdéseiről, azonban ezen ismeretek nélkül szervezet nem vezethető sikeresen. Szervezetet sikeresen vezetni önismeret, önmenedzselés, önérdekérvényesítés (asszertivitás) nélkül ugyancsak nem lehetséges. Terjedelmi korlátaink mégsem teszik lehetővé e téma részletes kifejtését. Célunk tehát, hogy a jog és a szervezet- és vezetéselmélet alapjaival megismertessük az Olvasót. 5

5 KULCSFOGALMAK E rangsornak megfelelően az alacsonyabb szintű jogszabály nem lehet ellentétes a magasabb szintű jogszabállyal. Státusz és dinamizmus szabályok Létesítő okirat Közhasznú jogállás Szervezeti struktúra Szervezetirányítás 1.1. SZERVEZETALAPÍTÁS - JOGI SZABÁLYOZÁS (DR. VÁRNAGY PÉTER) Jogalkotó szerv Országgyűlés Kormány A Magyar Nemzeti Bank elnöke Miniszterelnök Miniszterek Helyi önkormányzatok Jogszabály Alkotmány(törvény) Törvény rendelet / Jogi alapvetés Ajog Nagyon nehéz definiálni ajog fogalmát, mint minden más társadalomhoz kötődő jelenséget is. Nem csoda, hiszen rengeteg meghatározást ismerhetnénk meg, ha különböző jogtudósok müveiből merítenénk. Ha a jog fogalmát röviden akarjuk meghatározni, akkor azt mondhatjuk, hogy egy társadalmi norma, azaz magatartásszabály, amely a társadalom tagjainak az együttélését szabályozza, és elsősorban az különbözteti meg a többi társadalmi normától, hogy állami úton kikényszeríthető. Természetesen a jogon kívül más társadalmi normák is szabályozzák együttélésünket, mint pl. az erkölcs vagy a szokások, de számos közös vonásuk mellett a jognak jól behatárolható sajátos ismérvei vannak. A normarendszerek koronként és régiónként eltérőek. A jogforrás Jogforrás mindaz a hely, ahonnan a jog ered, származik, illetve ahol és amilyen formában megjelenik. Meg kell különböztetnünk belső, illetve külső jogforrást. Belső jogforrás alatt azokat a szerveket (személyeket) értjük, amelyek jogalkotásra felhatalmazást nyertek. Külső jogforrásnak pedig a meghatározott módon és formában kibocsátott jogszabályokat tekintjük, amelyek a jog anyagát tartalmazzák és amelyekből ismereteink származnak. A jogalkotó szervek (személyek) és a jogszabályok kapcsolata, valamint egymáshoz való viszonyuk jelenti a jogforrás rendszerét, amelynek alapvető meghatározója az ún. jogforrási hierarchia. A jogalkotó szervek a következő jogszabályokat alkotják: - Alkotmánytörvény (2/3-os többséggel) - Törvény - Rendelet Az állami szervek a jogszabályok mellett egyéb jogi eszközökkel is élhetnek, ezek: határozat, utasítás, statisztikai közlemény, jogi iránymutatás. Ezek legfőbb jellemzője, hogy - a jogszabályokkal ellentétben - csak a rendelkezés megalkotójára és a neki alárendelt szervekre érvényesek. A törvények közül mindenképpen szükséges kiemelnünk az Alkotmányt, amely a jogforrási hierarchia csúcsán helyezkedik el, és minden szabályozásnak a kiindulópontja. A Magyar Köztársaság Alkotmánya - államunk alaptörvénye, az ország jogi kódexe. Az alkotmány az államhatalom gyakorlásának jogi rendjét meghatározó és az állam legfontosabb, alapvető jogszabályait rendszerezett formában tartalmazó törvény. Az alkotmány meghatározza a társadalmi berendezkedésre vonatkozó alapvető (társadalmi rend, tulajdon viszonyok stb.) szabályokat; az állami szervek rendszerét, egymáshoz való viszonyát rögzítő alapvető szabályokat (államhatalmi és közigazgatási szervek helye, szerepe stb.); az állampolgároknak az államhoz való viszonyát meghatározó alapelveket (választások rendje, alapvető jogok és kötelességek stb.). A Magyar Köztársaság Alkotmányát jelenleg a többször módosított, jelentős részben az évi XL. törvénnyel újraszabályozott évi XX. törvény tartalmazza. Az emberi jogok fogalma és köre Ma már világszerte más és más csoportosításait találhatjuk meg az ún. alapjogoknak" az egyes államok alkotmányaiban (alkotmányos jogok). Maga a kifejezés is gyűjtőfogalomnak tekinthető. Kiindulópontját az emberi- és állampolgári jogok jelentik. Ezek kezdetekben többnyire alkotmányos jellegű nyilatkozatokban, illetve egyes alkotmányok részeként jelentek meg, majd egyre inkább nemzetközi okmányokban is megjelentek azok a jogok, amelyek egyének, közösségek léte és tevékenysége szempontjából nél- 6 7

6 külözhetetlenek. A folyamat felerősödéseként, az emberi jogok első nemzedékét - polgári és politikai jogok - követően jelentek meg az emberi jogok második nemzedékeként az ún. gazdasági, szociális és kulturális jogok és végül az ún. szolidaritási jogok. (Ma már az alapvető emberi jogok negyedik nemzedékeként megjelentek az ún. biogenetikai, biomedicinális jogok.) Ezek a jogok fokozatosan lefektetésre kerültek különböző jogszabályokban, alkotmányosan garantált alapjogként való elismerésük, mégis csak a második világháború után következett be. Az alapjogok csoportjain belül differenciáltan jelennek meg azok a részjogosítványok", amelyek ténylegesen egy-egy alapvető alkotmányos jog tartalmát képezik; ezek mennyisége és minősége is igen eltérő képet mutat egyes államok alaptörvényeiben. Az alapvető emberi jogok első nemzedéke a legfontosabb számunkra, itt is témánk szempontjából a polgári jogok bírnak nagyobb jelentőséggel, amelyeken elsősorban szabadságokat (pl. véleménynyilvánítás szabadsága; gondolat-, lelkiismeret- és vallásszabadság) kell érteni, amelyek az egyén és az állam viszonyában mindig utóbbi passzivitását követeli meg a jog érvényesülése tekintetében. Az egyesülési jog is szabadságjogok körébe sorolható, mégpedig a közösségileg gyakorolható jogok körébe. Tartalmilag elsősorban azt fejezi ki, hogy az egyéneknek joguk van akaratuk kifejezésre, érdekeik védelmére, és ebből adódóan különböző szervezeteket hozhatnak létre kulturális, oktatási, sport, vallási stb. céljaik megvalósítására. így az egyesülési jog nemcsak a társadalmi szervezetek, köztestületek, szakszervezetek létrejöttének az alapját jelenti, hanem a politikai pártok alakításának is alkotmányos kiindulópontja, bár ezek működéséről és gazdálkodásáról külön törvény rendelkezik (1989. évi XXXIII. törvény a pártok működéséről és gazdálkodásáról). Az egyesülési jognak több korlátja van: a szervezetek célja nem lehet alkotmányellenes; nem hozható létre titkos egyesület, illetve fegyveres szervezet; nem irányulhat célja elsődlegesen haszonszerzésre. A jogszabály érvényessége és hatálya Mindkét kategória előfeltétele a jogszabályok alkalmazásának. A jogszabály érvényessége és hatálya nem azonos fogalmak és nem is szabad összetéveszteni azokat. Az érvényesség meglétéhez szükséges feltételek csoportosítása szerint beszélhetünk formai érvényességről, illetve tartalmi érvényességről. Előbbinél meg kell vizsgálni, hogy a jogszabályt az arra felhatalmazott jogalkotó szerv bocsátotta-e ki, megfelel-e a jogalkotásra vonatkozó eljárási szabályok előírásainak, valamint megfelelően megtörtént-e a kihirdetése. A tartalmi érvényesség kritériuma, hogy a megalkotott jogszabály illeszkedjék a jogforrási hierarchiába. A jogszabály hatálya alkalmazhatóságának kereteit határozza meg, vagyis mettől-meddig (időbeli hatály), kikkel szemben (személyi hatály), milyen földrajzi területen (területi hatály), milyen ügyekben és milyen eljárásban (tárgyi hatály) használható" az adott jogi norma. Az időbeli hatály egy időintervallumot határoz meg, amelynek keretei között alkalmazható a jogszabály. A jogszabálynak általában tartalmaznia kell a hatályba lépése napját (záró rendelkezésekben), de külön jogszabály is tartalmazhatja ezt. Ennek hiányában a kihirdetés napján lép hatályba a jogszabály, azaz ettől kezdődően kell vagy lehet alkalmazni. A hatályon kívül helyezés a következő alapelven nyugszik: a később hozott norma lerontja a korábbit. így egy ugyanazt a területet szabályozó azonos, vagy magasabb szintű jogszabály hatályon kívül helyezi a korábbit. A jogszabály csak kivételesen alkalmazható olyan cselekményekre jogviszonyokra, amelyek a hatályba lépése előtti helyzetekre vonatkoznak (visszaható hatály). Ilyenre is csak akkor kerülhet sor, ha az érintett jogalanyokra ez nem jelent hátrányt. A személyi hatály azt jelöli, hogy a jogszabály kikre állapít meg jogot és kötelezettséget. Eszerint különbséget tehetünk általános és különös személyi hatály között. A jogszabályok többsége az ország területén mindenkire - beleértve a külföldieket - vonatkozik, sőt a külföldön tartózkodó magyar állampolgárokra is kiterjed (pl. devizajogszabályok). Több esetben viszont a címzettek köre meghatározott (pl. közalkalmazottak). A területi hatály azt határozza meg alapvetően, hogy az ország egész területén (államhatárok által kijelölt szárazföldi, vízi, légi, úszó és repülő terület), vagy csak egy közigazgatásilag meghatározott kisebb territóriumon alkalmazható a jogszabály. A fentiekből kitűnik, hogy az önkormányzati rendeletektől (helyi hatály) eltekintve, valamennyi jogszabály országos hatályú. A tárgyi hatály pedig a nevéből is adódóan a szabályozás tárgyát határozza meg. A jogviszony Jogviszony alatt egy jogilag szabályozott életviszonyt (társadalmi viszonyt) értünk. Általában azon társadalmi viszonyok válnak jogviszonyokká is, amelyeknek a szabályozását az állam szükségesnek tartja. Minden jogviszonynak három eleme van: alanya, tárgya és tartalma. A jogviszony alanya az, akinek jogai és kötelezettségei lehetnek. Jogviszony alanya lehet: a természetes személy (ember), az állam és a jogi személy. Jogalany továbbá a jogi személyiséggel nem rendelkező gazdasági társaság is. A személyek jogait és kötelezettségeitjogképességük, illetve cselekvőképességük szabja meg. A jogalanyok jogképessége, hogy milyen jogaik és kötelezettségeik lehetnek, nem 8 9

7 azonos. A természetes személyek jogképessége elvileg általános és teljes, azaz minden jogviszony alanyai lehetnek. Az államra ugyanez vonatkozik, azzal, hogy természeténél fogva nem lehet minden jogviszonynak alanya (pl. nem köthet házasságot). A jogi személyekjogképessége viszont célhoz kötött, csak abban a körben lehetnek jogaik és kötelezettségeik, amelyeket a jogalkotó részükre megállapított. Az ember mint jogalany A Magyar Köztársaságban minden ember jogképes: jogai és kötelességei lehetnek. A jogképesség az életkorra, nemre, fajra, nemzetiséghez vagy felekezethez tartozásra tekintet nélkül egyenlő. A jogképességet korlátozó szerződés vagy egyoldalú nyilatkozat semmis (érvénytelen). A jogképesség az embert, ha élve születik, fogamzásának időpontjától kezdve illeti meg, és haláláig vagy halálának megállapításáig tart. Az ember cselekvőképesség szempontjából lehet: cselekvőképes, korlátozottan cselekvőképes és cselekvőképtelen. A cselekvőképesség elbírálásánál nagy jelentősége lehet az életkornak, szellemi és egészségi állapotnak. Cselekvőképes minden nagykorú személy, akinek a törvény ezt a képességét nem korlátozza vagy zárja ki. Köthet szerződést jognyilatkozatokat tehet stb. Cselekvőképességet korlátozó, vagy kizáró nyilatkozat semmis. Korlátozottan cselekvőképes az a kiskorú, aki a 14. életévét betöltötte és nem cselekvőképtelen. Továbbá az a nagykorú is, akit a bíróság ilyen hatállyal helyez gondnokság alá. Gondnokság alá a bíróság akkor helyez valakit, ha az ügyei viteléhez szükséges belátási képessége tartósan vagy időszakonként nagymértékben csökken (elmeállapot, káros szenvedély, stb.). A korlátozottan cselekvőképes személy jognyilatkozatának érvényességéhez általában a törvényes képviselőjének beleegyezése vagy utólagos jóváhagyása szükséges. Korlátozottan cselekvőképes csak meghatározott esetekben szerezhet jogokat, illetve vállalhat kötelezettségeket (pl. keresete mértékéig vásárolhat; olyan szerződések megkötése, amellyel kizárólag előnyt szerez stb.). Cselekvőképtelen az a kiskorú, aki a 14. életévét még nem töltötte be, illetve az a nagykorú is, akit a bíróság cselekvőképességet kizáró gondnokság alá helyez, mert ügyei viteléhez szükséges belátási képessége teljesen hiányzik. A cselekvőképtelen személy jognyilatkozata semmis, helyette és nevében törvényes képviselője jár el. Nem lehet azonban semmisnek tekinteni a cselekvőképtelen személy által közvetlen kötött és már teljesített csekély jelentőségű szerződéseket, amelyek megkötése a mindennapi életben tömegesen fordul elő, és különösebb megfontolást nem igényel. Az erre vonatkozó bírói határozat nélkül is cselekvőképtelen lehet ideiglenes jelleggel az, aki valamilyen ok miatt nincs belátási képessége birtokában. A jogi személy A jogi személy kifejezés egy fikciót rejt magában, hiszen vagyonok vagy személyek olyan egyesüléséről van szó, amelyek így, közös néven jogképessé válnak, jogalanyként szere- pelnek, elkülönített vagyonnal és szervezettel rendelkeznek. Pontos definíciót azonban nem lehet adni, mivel az egyes jogi személyek létrejöttét, megszűnését a jogi személy feladatához képest különböző jogszabályok határozzák meg. Általános ismérveket lehet megállapítani: Jogképessége célhoz kötött (olyan társadalmi, gazdasági, kulturális stb. feladatokat láthatnak el, amelyek megvalósításához önálló jogalanyiság szükséges, azaz csak a céljukkal összhangban álló jogviszonyokban vehet részt); a jogi személy nevében képviselő(k) jár(nak) el, aki jogokat szerezhet, illetve kötelezettségeket vállalhat a jogi személy nevében (aláírás, képviselet); elkülönített vagyonnal és e vagyonig terjedő felelősséggel rendelkezik. A jogi személyek nem léphetnek olyan jogviszonyokba, amelyek természetüknél fogva csak természetes személyek között lehetségesek. A jogi személy létesítését vagy megszűnését jogszabály vagy hatósági határozat írja elő, vagy valamilyen alapító okirat alapján lehetséges. A jogviszony tárgya az a konkrét magatartás, amelyet a jogalanyok kifejtenek (pl. adóznak). A jogviszony tartalmát azok a jogok és kötelességek alkotják, amelyek a jogviszony alanyait megilletik, illetve terhelik (pl. adózás esetén az adóalanynak kötelessége az adót megfizetni, az adóhatóság jogosult az adót beszedni). A jogi tények Jogi tény minden olyan magatartás, körülmény vagy állapot, amely jogviszonyt keletkeztet, módosít, megszüntet vagy esetleg megállapít, azaz jogi hatásokat idéz elő. A jogi tények főbb csoportjai Emberi magatartások, amelyek lehetnek jogszerűek, vagy jogellenesek. Jogszerű az a cselekmény, amelyet jogszabály nem tilt, illetve megenged. Jogellenes az a cselekmény, amely a hatályos jog valamely rendelkezését sérti. Állami aktusok, amelyek igen sokfélék lehetnek. Alapvetően különbséget tehetünk normatív (pl. jogszabályok kibocsátása, módosítása), illetve egyedi állami aktusok között (pl. bírósági végzés). Külső körülmények, amelyet a vis major szakkifejezéssel szoktak emlegetni, vagyis az előre nem látható elháríthatatlan ok". Ezek között olyan példákat említhetünk, mint a természeti események, az időmúlás stb. A jogi alapismereteket követően a nonprofit szervezetekre vonatkozó legfőbb tudnivalókra térünk át

8 I.I.2.. A nonprofit szervezeti formák Nemzetközileg elfogadott definíció szerint a nonprofit szervezet öt alapvető kritérium együttesének megfelelő szervezet: intézményesült, a kormánytól független, önkormányzati alapon működik, a profitszétosztással nem élhet, önkéntesség, öntevékenység jellemzi. A hazai nonprofit szervezetek többségének státuszszabályait a PTK (többször módosított évi IV. törvény Polgári Törvénykönyvről) határozza meg, de emellett több szervezetről külön törvény is rendelkezik. Egy fontos differenciálási szempont viszont, hogy vannak olyan szervezetek, amelyekre kiterjed a közhasznú szervezetekről szóló törvény (többször módosított évi CLVI. törvény a közhasznú szervezetekről) hatálya, és léteznek azok, amelyekre nem. A szervezetek ugyanis maguk kérelmezhetik a közhasznú státus felvételét, ezáltal felvállalva az ezzel járó kedvezmények és kötelezettségek körét. Ezt szem előtt tartva nézzük meg a közhasznú szervezetekről szóló törvény hatálya alá tartozó meghatározó jelentősséggel bíró szervezeti formákra vonatkozó legfontosabb szabályokat Az alapítványok Az alapítvány az 1990-es évek első felétől meghatározó szerepet játszik a társadalmi élet szinte minden területén, hiszen ez a jogi konstrukció nagymértékben hozzájárulhat a civil szféra anyagi fedezetének bővítéséhez. Az alapítvány és az ehhez hasonló jogintézmények világszerte igen elterjedtek, hiszen segítségével az állam - az egyes jogalanyok áldozatvállalására támaszkodva - számos olyan feladatot tud eredményesen ellátni, amelyre az állam vagy az önkormányzatok költségvetése nem biztosít lehetőséget. Elterjedése a szervezeti formához köthető adókedvezményeknek is köszönhető. Ez a ma annyira kedvelt forma az évi 11. törvényerejű rendelettel nyerte vissza létjogosultságát. Az alapítványra vonatkozó legfontosabb jogszabályok: - Polgári Törvénykönyv (1959. évi XX. tv.) 74/A-74/G. (legutóbbi jelentős módosulás, hogy a PTK 74/G. -a hatályát vesztette, azaz azok a szervezetek, amelyek közalapítvány létrehozására e törvény hatálybalépése előtt a Ptk. 74/G. -a alapján jogosultak voltak, alapítványt e törvény hatálybalépését követően sem alapíthatnak, ahhoz nem csatlakozhatnak és annak alapítói joga gyakorlására nem jelölhetők ki.) - 12/1990. (VI. 13.) IM rendelet az alapítványok nyilvántartásának ügyviteli szabályairól - 115/1992. (VII. 23.) Korm. rendelet az alapítványok gazdálkodási rendjéről. A jelenleg hatályos szabályozás szerint magánszemély, jogi személy és jogi személyiséggel nem rendelkező gazdasági társaság (a továbbiakban együtt: alapító) - tartós közérdekű célra - alapító okiratban alapítványt hozhat létre. Alapítvány elsődlegesen gazdasági tevékenység folytatására nem alapítható, azonban a célja megvalósításához a javára vagyont kell rendelni, mivel az alapítvány célvagyont működtető szervezet. Az alapítvány jogi személy. Az alapítók körére vonatkozóan nincs említendő korlátozás. Alapítvány alapítója csak az alapító okiratot aláíró személy lehet, a későbbiekben a vagyoni hozzájárulást befizető személyek a csatlakozók. Az alapítvánnyal kapcsolatban a fenti bekezdés alapján értelmeznünk kell a tartósság, a közérdekűség fogalmát, valamint a vagyon kérdését. A törvényi szabályozás ezekkel nem foglalkozik, a fogalmakat leginkább a bírói gyakorlat tölti meg tartalommal. Közérdekűnek minősül a cél akkor, ha az a társadalom vagy egyéb szélesebb közösség érdekeit szolgálja. A közérdekűség fogalmát nem lehet azonban csupán az érintett (kedvezményezett) személyek száma alapján megítélni. Közérdekű lehet a célja annak az alapítványnak is, amely kis számú közösség vagy adott esetben egyetlen ember érdekét szolgálja, de célja nem elsősorban jövedelemszerző, illetőleg vagyongyarapító jellegű, hanem az általános társadalmi értékítélet szerint a köz érdekében is álló célt szolgál. Ilyen lehet többek között bizonyos alkotmányos kötelezettségek alapítvány útján való teljesítése; valakinek emberiességi, humánus érzésből fakadó támogatása, vagy valamelyik tudományos, művészeti, környezetvédelmi, vallási stb. célkitűzés. így például a súlyos betegségben szenvedő egyén gyógyulásának elősegítésére létesült alapítvány is közérdekűnek tekinthető, mint ahogy a tehetséges pályakezdő művész, tudományos kutató képzését elősegítő ösztöndíj alapítása is végső soron közérdekű célt szolgál. (Számos európai ország gyakorlatától eltér az a megszorítás, hogy alapítvány kizárólag közérdekű célra hozható létre. Az új Polgári Törvénykönyv ezért ki kívánja terjeszteni az alapítványokat e körön túlra is, így alapítvány a jövőben magáncélra is létrehozható lenne.) A gyakorlatban a tartósságon általában a hosszabb időre létrehozott alapítványt lehet érteni. A tartósságot azonban nem minden esetben lehet az idővel mérni, mert adott esetben egy rövidebb időre létrehozott alapítvány is lehet tartósnak tekinteni, ha a célja - miután megvalósult - a jövőre kihatóan tartósan szolgálja a közérdeket. A tartósság azonban rendszerint nem csupán annyit jelent, hogy az alapítvány által adott szolgáltatás eredménye hat ki tartósan a közérdekre, hanem inkább azt, hogy maga az alapítvány is tartósan működik és folyamatos vagy időszakonkénti megismétlődő szolgáltatásokat teljesít a köz érdekében. Maga a cél is lehet azonban olyan természetű, hogy megvalósítása csak folyamatos tevékenységgel és szolgáltatásokkal lehetséges. Az alapítványnak a célja eléréséhez szükséges vagyonnal kell rendelkeznie. Az alapítványnak mint önálló jogi személynek a vagyonát az alapító vagyonától el kell különíteni, hogy ennek alapján a közérdekű célt önállóan és az alapítótól függetlenül megvalósíthassa és kötelezettségeiért az önálló vagyonnal feleljen. Az alapításkor a vagyon pénzből, ingó és ingatlan dolgokból, illetve ezek hozadékából vagy vagyoni értékű jogokból állhat

9 A bíróságnak mindig azt kell vizsgálni, hogy az alapító okiratban megjelölt cél a vagyon terjedelmével, mennyiségével, értékével összhangban áll-e, s hogy ez a vagyon a tartós közérdekű cél elérését lehetővé teszi-e. A bíróságnak a vagyon mértékén felül arról is meg kell győződnie, hogy az alapítvány nyilvántartásba vételekor a cél eléréséhez szükséges vagyona az alapítvány rendelkezésére áll-e. (Ez konkrétan azt jelenti, hogy pénzbeli adomány esetében a pénzösszeget pénzintézetben elkülönített bankszámlán kell elhelyezni, és ennek tanúsításához a számlavezető pénzintézet igazolását kell csatolni a bírósági nyilvántartásba vételi kérelemhez.) Az alapítvány a bírósági nyilvántartásba vétellel jön létre. A nyilvántartásba vétel után az alapító az alapítványt nem vonhatja vissza. Az alapítványt az annak székhelye szerint illetékes megyei bíróság, illetve a Fővárosi Bíróság veszi nyilvántartásba. Az alapító okiratnak vannak olyan alaki és tartalmi kellékei, aminek hiányában nem kerülhet sor az alapítvány nyilvántartásba vételére. Az alapító okiratban meg kell jelölni az alapítvány nevét, célját, céljára rendelt vagyont és annak felhasználási módját, továbbá székhelyét. A bíróságnak vizsgálni kell, hogy az alapítók által választott név megfelel-e a névkizárólagosság, a névvalódiság és a névszabatosság követelményének. Természetesen szinte lehetetlen volna azt megkövetelni, hogy a jogi személy neve minden más jogi személy nevétől különbözzön. Éppen ezért csak azt kell vizsgálni, hogy a hasonló működési körben és azonos területen tevékenykedő jogi személyek nevétől különbözik-e a bejegyzésre váró jogi személy neve: végül is tehát csak az alapítványok nevének kell egymástól különböznie. Az azonos terület kérdését pedig attól függően kell megítélni, hogy a jogi személy működése milyen területre terjed ki (névkizárólagosság). Ügyelni kell arra is, hogy a választott név az alapítvány fő céljait tükrözze, illetve ne legyen megtévesztésre alkalmas a jogi személy működése vonatkozásában (névvalódiság). Végül a nyelvi és társadalmi normáknak is megfelelő nevet válasszunk (névszabatosság). Az alapítvány székhelye egyrészt a központi ügyintézés helye, másrészt a bíróság illetékessége szempontjából is jelentősége van. Az alapító okiratot, a kérelmet és az alapító okirat egyéb kötelező kellékeit a székhely szerint illetékes bírósághoz kell benyújtani, nem pedig ahhoz a bírósághoz, amelynek a területén az alapítványi célt meg kell valósítani. A kialakult bírói gyakorlat szerint abban az esetben, ha az alapítvány székhelyeként egy másik jogi személy címét tünteti fel az alapító, a bíróságnak mindig be kell szereznie nyilatkozatot az érintett jogi személy illetékes vezetőjétől arra, hogy hozzájárul-e a címének az alapítvány székhelyekénti megjelöléséhez. Az alapító okirat szinte legfontosabb része az alapítvány céljának a megjelölése. A bíróságnak elsődlegesen azt kell vizsgálni, hogy az alapítvány közérdekű célra jött-e létre. A tartós közérdekű cél és az alapítvány céljára rendelt vagyon körében utalunk a korábbiakban kifejtettekre. Az alapító okiratnak rendelkeznie kell a vagyon felhasználási módjáról. A következetes ítélkezési gyakorlat szerint az alapító okiratban az alapítvány céljára rendelt vagyon felhasználását úgy kell meghatározni, hogy abból egyértelműen megállapítható legyen az alapító célja. Nevezetesen, hogy a vagyon az alapítványi célok megvalósítása érdekében teljes mértékben, vagy csak az alapítványi vagyon tőkéje, illetve annak hozama használható fel. Az alapító okiratból ki kell tűnnie, hogy az alapítványi célok megvalósítása érdekében a kezelő szerv pályázat útján, vagy más módon, milyen döntések során és döntési mechanizmussal használja fel a vagyont. Szükségtelen az alapító okirat határain túlmenő, a részletező, szervezeti és működési szabályzat jellegű alapítványi vagyonfelhasználás megjelölése. Lehetőség van az alapítvány mellékleteként a szervezeti és működési szabályzatban ennek részletezésére, az alapító okiratban azonban nem kell leírni a vagyon felhasználásának részletező módját. A vagyon felhasználásának a módjáról az alapítók csak az alapító okiratban, illetve a szervezeti és működési szabályzatban rendelkezhetnek. Arra már nincs lehetőség, hogy a bejegyzett és működő alapítvány vagyonának felhasználása tekintetében utasításokat adjon az alapító. Az alapító rendelkezhet az alapítványhoz való csatlakozás lehetőségeiről és egyéb feltételekről is. A létesítő okiratban az alapító az alapítvány vagyonát kétféle módon határozhatja meg. Az alapító az alapítványhoz való csatlakozást megengedheti az alapító okiratban meghatározott feltételek mellett (nyílt alapítvány). Nyílt alapítvány alapításakor az alapítvány rendelkezésére legalább akkora vagyont kell bocsátani, amekkora a működése megkezdéséhez feltétlenül szükséges. Ilyenkor az alapítók további vagyoni juttatásokra számítanak, miáltal az induló vagyon a későbbiek során a csatlakozók által adott vagyoni hozzájárulással és az esetleges alapítvány gazdálkodásának eredményével kiegészíthető, illetve az alapítvány egyéb bevételhez is juthat. Lehetőség van ugyanakkor arra is, hogy az alapító a vagyont úgy bocsátja az alapítvány rendelkezésére, hogy az összeg, illetve vagyon csatlakozással nem növelhető. Ebben az esetben beszélünk zárt alapítványról. Ilyenkor az induló vagyont csak annak hozama, az esetleges vállalkozói tevékenységből befolyt jövedelem növelheti, ezért a bíróságnak a célhoz igazodó vagyon elégségességét ennek figyelembevételével kell vizsgálni. Az alapító okiratban - figyelemmel arra, hogy a Ptk. rendszerében az alapeset a zárt alapítvány - mindig fel kell tüntetni az alapítónak azt, hogy nyílt alapítványt kíván létrehozni. Az alapító - az alapító okiratban - kijelölheti a kezelő szervet, illetőleg ilyen célra külön szervezetet is létrehozhat. A kezelő szervezet az alapítvány képviselője. Ha az alapító az alapítvány kezelésére külön szervezetet hoz létre, az alapító okiratban rendelkezni kell annak összetételéről, és meg kell jelölnie az alapítvány képviseletére jogosult személyt; ha pedig a képviseletre többen jogosultak, úgy a képviseleti jog gyakorlásának a módját, illetőleg a terjedelmét is

10 A kezelő szerv (szervezet) az alapítvány általános ügydöntő, ügyvezető és képviselő szerve. Ez azt jelenti, hogy a kezelő szerv (kuratórium) kezeli az alapítvány vagyonát az alapítvány céljának megfelelően és érdekében, s képviseli az alapítványt hatóságok előtt és harmadik személyekkel szemben. Az alapító kezelőként kurátorokból (gondnokokból) álló kuratóriumot jelöl ki. A kuratóriumnak - az alapítvány céljával, vagyonával összhangban álló - döntéshozó, ügyintéző és képviselő feladatokat kell ellátnia, mert az alapítvány jogi személyként való működtetése, az alapító okiratban meghatározott cél megvalósítása így biztosítható. A kuratórium összetételét és döntéshozó mechanizmusát ennek megfelelően kell kialakítani és az alapító okiratban meghatározni. A kuratóriumi tagok kijelölése szólhat határozatlan időre, meghatározott időtartamra, vagy valamely feltétel bekövetkezéséig terjedő időre. A határozott idő leteltével, illetve a feltétel bekövetkezésével a kijelölés megszűnik, és az érintett helyett új kuratóriumi tagot kell kijelölni. Az alapító okiratban a kuratórium tagjait mindig név szerint és egyenként fel kell sorolni, megjelölve külön az elnök és a tagok személyét. A kuratóriumi tagoknak feladatvállaló nyilatkozatot kell adni, amiben egyrészt arra vonatkozóan kell nyilatkozniuk, hogy a tisztséget vállalják, másrészt pedig azt kell kijelenteniük, hogy nem állnak közeli hozzátartozói viszonyban az alapítókkal, a kuratóriumi tagok egymással, és jogi személy alapító esetében nincsenek alkalmazotti és egyéb érdekeltségi viszonyban az alapítóval. Közhasznú szervezet esetén kimondottan arról is kell nyilatkozni a kuratóriumi tagoknak, hogy nem töltöttek be az elmúlt 2 évben olyan közhasznú szervezetnél vezető tisztséget, amely az adózás rendjéről szóló törvényben meghatározott köztartozást nem egyenlítette ki. Továbbá arról, hogy más közhasznú szervezetnél tölt-e be vezető tisztséget vagy sem. Nincs akadálya annak, hogy az alapító a kuratórium egyik tagja vagy elnöke legyen, meghatározó szerepe azonban a kuratóriumban nem lehet. A kuratórium és az alapítványi képviselő kijelölésének a joga csak az alapítót illeti meg, ezt a jogot más nem gyakorolhatja és ez ajog nem ruházható át a kuratóriumra. A kezelő szerv struktúrája vonatkozásában a Ptk. nem tartalmaz semmilyen rendelkezést. Az alapítvány kuratóriumának minden esetben alkalmasnak kell lennie arra, hogy az alapítótól függetlenül végezze a tevékenységét, az alapítvány céljának alárendelve. Ennek feltételeként a kezelő szerv jogkörét mindig egyértelműen és pontosan meg kell határozni az alapító okiratban. Abban az esetben, ha az alapító nem rendelkezett a kezelő szerv kijelöléséről, vagy a kezelő szerv nem vállalja azokat a feladatokat, amelyeket az alapítvány kezelésével kapcsolatban el kellene látnia, akkor a bíróság köteles a kezelő szervet kijelölni. A jogszabály lehetőséget biztosít arra, hogy az alapító a létesítő okiratban maga helyett más személyt jelöljön ki, akár halála, akár megszűnése esetére, akár más okból is. A törvényi szabály értelmében abban az esetben, ha ilyen kijelölésre nem került sor, de az alapítvány alapító nélkül maradt, az alapítói jogosultságok a bíróságot illetik meg, mégpedig attól az időponttól kezdődően, hogy az alapító halálát vagy megszűnését a kezelő szerv vagy az ügyészség a bíróságnak bejelenti. A kezelő szerv működésével kapcsolatban meg kell említeni a feladatkörének ellátása során okozott kárért való felelősség kérdését. Itt meg kell különböztetni azt az esetet, amikor a kezelő szerv (szervezet) vagy annak tisztségviselője (tagja) okozza a kárt harmadik személynek a feladatkörének ellátása során, vagy pedig a tisztségviselő (tag) e minőségében okoz kárt az alapítványnak. A kívülállónak okozott kárért minden esetben az alapítvány a felelős, a tisztségviselő (tag) által e minőségben az alapítványnak okozott kárért való felelősségre pedig a polgári jogi felelősség általános szabályai az irányadók. A kezelő szerv által okozott károkért az alapítót nem terheli felelősség, mert az alapítvány az alapítótól független jogi személy. Az alapító az alapító okiratban az alapítvány szervezeti egységét jogi személynek nyilváníthatja, ha a szervezeti egységének önálló ügyintézője és képviseleti szerve van, valamint, ha rendelkezik a működéshez szükséges, az alapítvány céljára rendelt vagyontömegből elkülönített vagyonnal. Az alapító a létesítő okiratot indokolt esetben - az alapítvány nevének, céljának és vagyonának sérelme nélkül - módosíthatja. A módosításra egyebekben az alapítvány nyilvántartásba vételére vonatkozó szabályokat kell megfelelően alkalmazni. A törvényi rendelkezések alapján az alapító a nyilvántartásba vétel után az alapító okirat olyan lényeges módosítását nem határozhatja el, amellyel az alapítvány vagyonát elvonná, a célját megváltoztatná vagy szűkítené, vagy az alapítványt az eredeti alapítói szándéktól eltérő módon vagy korábbi időpontban megszüntetné. Jogszabályi akadálya ugyanakkor nincs annak, hogy a körülmények utóbb történő megváltozása esetén az alapító módosítsa az alapítvány székhelyét, vagy az alapító okirat egyéb, nem lényeges rendelkezését. A módosítás így kiterjedhet minden olyan kérdésre, amely az eredeti alapítói szándékban megfogalmazott közérdekű cél megvalósítását nem veszélyezteti. Az alapító halála miatt gondot okoz, hogy ki jogosult az alapító okirat olyan módosítására, ami az alapítvány működése miatt elengedhetetlenül szükséges. Az alapítói jog személyhez kötött, ezért fő szabályként jogutódlásnak nincsen helye. A működőképesség biztosítása érdekében azonban lehetőség van arra, hogy a jogutód az alapító okiratot módosítsa és például kimondja az alapító okiratban, hogy az alapítvány pártokat nem támogat. Ez azért nagyon lényeges, mert az alapítvány csak így tud hozzájutni a részére felajánlott személyi jövedelemadó meghatározott összegéhez. A bíróság a módosítás tekintetében végzéssel dönt, és ezt a végzést is mindazoknak kézbesíti, illetve megküldi, akiket a nyilvántartásba vétel érint. Ami a megszűnés szabályait illeti, a bíróság az alapítványt a nyilvántartásból törli, ha az alapító okiratban meghatározott cél megvalósult, az idő eltelt, a feltétel bekövetkezett. Az 16 17

11 alapítványt akkor is törölni kell a nyilvántartásból, ha a bíróság az alapítványt megszünteti, vagy más alapítvánnyal való egyesítését rendeli el. A bíróság az érdekelt alapítók közös kérelmére rendelheti el az alapítványok egyesítését, ha ez az egyesítéssel érintett alapítványok céljainak megvalósításával összhangban van. Az alapítványok egyesítésére irányuló kérelemhez az új, illetőleg a megfelelően módosított alapító okiratot is csatolni kell. Az egyesítés esetén is az alapítványok nyilvántartásba vételére vonatkozó szabályok érvényesek. A módosított alapító okiratban rendelkezni kell a jogutódlás kérdésében. A bíróság az ügyész keresete alapján az alapítványt megszünteti, ha céljának megvalósítása valamely objektív ok folytán lehetetlenné vált, illetőleg ha jogszabály-korrekció folytán a bejegyzést meg kell tagadni. A bíróság akkor is megszüntetheti az alapítványt, ha a kezelő szervezet a tevékenységével az alapítvány célját veszélyezteti, és az alapító - a bíróság felhívása ellenére - a kijelölést nem vonja vissza és kezelőként mást nem jelöl ki. A megszűnt alapítvány vagyonát - az alapítvány eltérő rendelkezése hiányában - a bíróság hasonló célú alapítvány támogatására köteles fordítani. A fentiekből következően az alapítvány megszüntetésére sem az alapító, sem a kezelő szerv nem jogosult. Az alapító azért nem, mert a nyilvántartásba vétellel elveszíti azt a lehetőséget, hogy az alapítvánnyal, az alapítvány vagyonával rendelkezzen. A kezelő szerv megbízatása pedig az alapítvány céljának megfelelő működtetésre szól, nem szerez azonban jogot az alapítvány feletti rendelkezésre. Az alapítvány az alapító halálával sem szűnik meg, hanem - az alapító halálától függetlenül -jogi személyként tovább működve betöltheti a célját. Ahogy a korábbiakban már említettük, a bíróság a megszűnt alapítvány vagyonát - az alapító okirat eltérő rendelkezése hiányában - hasonló célú alapítvány támogatására köteles fordítani. (A hasonló cél alatt tartalmi azonosságot kell érteni.) Az alapítvány megszűnése esetére a megmaradó vagyon felhasználásáról csak az alapító jogosult dönteni az alapító okiratban, és ez a jog nem ruházható át a kezelő szervre. A nyitott alapítvány alapító okirata rendelkezhet arról, hogy az alapító által rendelkezésre bocsátott vagyon az alapítvány megszűnése esetén visszaszáll az alapítóra. A csatlakozás folytán megnövekedett vagyont azonban az alapítvány megszűnése után is csak hasonló célú alapítvány támogatására lehet fordítani. Az alapító tehát csak az általa adott vagyon visszaszállásáról rendelkezhet. A nyílt alapítvány esetében az induló vagyon, vagyis az alapító által rendelkezésre bocsátott vagyon - természetesen csak akkor - szállhat vissza, ha megvan. Mint már jeleztük, a bíróság az érdekelt alapítók közös kérelmére - új alapítvány létrehozása vagy más alapítványhoz való csatlakozás céljából - elrendelheti az alapítványok egyesítését, ha ez az érintett alapítványok céljainak megvalósításával összhangban áll. Az alapítványok egyesítésére irányuló kérelemhez új, illetve módosított alapító okiratot is csatolni kell. Az alapítvány működése felett az ügyészség törvényességi felügyeletet gyakorol, az ügyésznek ezt a jogkörét az alapító nem korlátozhatja. Ha az alapítvány működésének törvényessége másképp nem biztosítható, az ügyész a bírósághoz fordulhat. A bíróság határidő tűzésével kötelezi az alapítvány kezelőjét, állítsa helyre az alapítvány jogszabálynak megfelelő működését. A határidő eredménytelen eltelte után a bíróság az alapítványt megszünteti. Az ügyészi felügyelet tárgya a működés törvényességének ellenőrzése, célja annak megállapítása, hogy a kezelő szerv tevékenysége nem veszélyezteti-e az alapítvány céljának megvalósítását. Az ügyész feladata a törvénysértés feltárása. A évi LXV. törvény hatálybalépésével egyidejűleg hatályát veszti a Polgári Törvénykönyvről szóló évi IV. törvény 74/G. -a. Ez azt jelenti, hogy a jövőben már nem létesíthető közalapítvány, illetve azok a szervezetek (az Országgyűlés, a Kormány és a helyi önkormányzatok képviselőtestületei), amelyek közalapítvány létrehozására korábbanjogosultak voltak, alapítványt sem alapíthatnak, ahhoz nem csatlakozhatnak és annak alapítói joga gyakorlására nem jelölhetők ki. A már nyilvántartásba vett közalapítványok működésére a Ptk. alapítványra vonatkozó rendelkezéseit az alábbi eltéréssel kell alkalmazni: A közalapítvány csak olyan gazdálkodó szervezetben vehet részt, amelyben legalább többségi befolyással rendelkezik, és amelyben felelőssége nem haladja meg vagyoni hozzájárulása mértékét. Közalapítvány által létrehozott gazdálkodó szervezet további gazdálkodó szervezetet nem alapíthat, és gazdálkodó szervezetben részesedést nem szerezhet. A közalapítvány alapítványt nem hozhat létre, ahhoz nem csatlakozhat, azzal nem egyesíthető, a közalapítvány alapítvány alapító jogainak gyakorlására nem jelölhető ki. A közalapítvány pályázat kiírása nélkül évente a vagyona 5%-ának mértékéig, de legfeljebb összesen egymillió forint (közvetlen vagy közvetett) támogatást nyújthat az alapító okiratban foglalt célokra. A közalapítvány tevékenysége újabb közfeladat ellátásával nem bővíthető, a közalapítvány alapító jogainak gyakorlására más személy nem jelölhető ki. A közalapítvány alapító okiratban megjelölt kezelő szerve (szervezete) köteles a közalapítvány működéséről az alapítónak évente beszámolni és gazdálkodásának legfontosabb adatait nyilvánosságra hozni. A közalapítvány gazdálkodásának törvényességét és célszerűségét - a helyi önkormányzat és a kisebbségi önkormányzat képviselő-testülete által alapított közalapítvány kivételével - az Állami Számvevőszék ellenőrzi. A közalapítvány alapító okiratának módosítását (módosítással egybeszerkesztett szövegét) a Magyar Közlönyben, illetve az önkormányzat hivatalos lapjában - ennek hiányában a helyben szokásos módon - közzé kell tenni. A közalapítványt - az alapítványra vonatkozó rendelkezéseken túlmenően - a bíróság nemperes eljárásban akkor is megszünteti, ha az alapító ezt arra hivatkozással kéri, hogy a 18 19

12 közfeladat ellátásának biztosítása más módon vagy más szervezeti keretben hatékonyabban megvalósítható. A közalapítvány megszűnése esetén az alapító köteles a megszűnt közalapítvány vagyonát - a hitelezők kielégítése után - a megszűnt közalapítvány céljához hasonló célra fordítani, és erről a nyilvánosságot megfelelően tájékoztatni. E kötelezettsége teljesítése során az alapító a megszűnt közalapítvány jogi személyiséggel rendelkező szervezeti egységét saját alapítású költségvetési szervvé alakíthatja át a költségvetési szerv alapítására vonatkozó szabályok megfelelő alkalmazásával. Ennek során azonban gondoskodnia kell annak a jogszabálynak a kiadásáról, amely tartalmazza a jogutódlással kapcsolatos és mindazon rendelkezéseket, amelyek a közalapítvány bírósági nyilvántartásból való törlésének napjával azonos fordulónapon az érintett jogi személy további működésének folyamatosságát megfelelően biztosítják. Az alapítványok bírósági bejegyzését és adatmódosításaik átvezetését is nagymértékben megkönnyíti az erre a célra szolgáló formanyomtatvány, amelyek alkalmazása január 1-től kötelező Társadalmi szervezetek Az egyesülési jog alapján a magánszemélyek, a jogi személyek, valamint ezek jogi személyiséggel rendelkező szervezetei által létrehozott szervezeteket nevezzük társadalmi szervezeteknek. Legjellemzőbb megjelenési formája az egyesület. (Minden egyesület társadalmi szervezet, de nem minden társadalmi szervezet egyesület!) A társadalmi szervezet olyan önkéntesen létrehozott, önkormányzattal rendelkező szervezet, amely az alapszabályban meghatározott célra alakul, nyilvántartott tagsággal rendelkezik, és céljának elérésére szervezi tagjai tevékenységét. A társadalmi szervezet alapításához legalább tíz alapító tag szükséges, aki kimondja a szervezet megalakítását, megállapítja az alapszabályt és megválasztja az ügyintéző és képviseleti szerveket. Az alapító tagok lehetnek természetes vagy jogi személyek is. A társadalmi szervezet megalakulását követően kérni kell a bírósági nyilvántartásba vételt. A társadalmi szervezet a nyilvántartásba vétellel jön létre, tehát a bejegyzéssel válik jogi személlyé és nem a megalakuláskor. A nyilvántartásba vételt a székhely szerint illetékes megyei illetve fővárosi bíróság látja el. A bírósági nyilvántartásba vételi eljárás illetékmentes. A társadalmi szervezet nyilvántartásba vétele nem tagadható meg, ha alapítói az egyesülési jogról szóló törvényben előírt feltételeknek eleget tettek. A nyilvántartásba vételkor a bíróságnak meg kell győződnie arról, hogy az alapítás a törvényben meghatározott feltételeknek megfelel-e, így a kérelemhez csatolni kell azokat a dokumentumokat, amelyek ezt igazolják ezt, mivel a bejegyzés polgári nemperes eljárás keretében zajlik. A kérelemhez csatolandó iratok: a társadalmi szervezet alakuló ülésének jegyzőkönyve (igazolja, hogy legalább 10 alapító tag kimondta a szervezet megalakítását; igazolja a társadalmi szervezet ügyintéző és képviseleti szerve megválasztásának törvényességét); a társadalmi szervezet alakuló ülésének jelenléti íve a tagok nevével, lakóhelyével és aláírásával; a társadalmi szervezet alapszabálya (igazolja a törvényben előírt tartalmi elemeknek a meglétét; igazolja a működéshez szükséges vagyonnal való rendelkezést); a társadalmi szervezet ügyintéző és képviseleti szerve tagjainak a tagság elfogadására és a jogszabályban meghatározott követelményekre vonatkozó nyilatkozata (igazolja a tisztségviselők nyilatkozata és esetleg hatósági erkölcsi bizonyítványa); a székhely használat jogcímét igazoló okirat másolata (igazolja a székhelyhasználati hozzájárulás); szükség szerint a felügyelő szerv tagjainak a tagság elfogadására és jogszabályban meghatározott követelményekre vonatkozó nyilatkozat; egyéb csatolt iratok. Az alapszabálya társadalmi szervezet legfontosabb dokumentuma, amely tartalmában a törvényi előírásoknak való megfelelést igazolja, és az abban meghatározott célkitűzéseknek megfelelően biztosítja a szervezet demokratikus, önkormányzati elven alapuló működését, elősegíti a tagok jogainak és kötelességeinek érvényesülését. A társadalmi szervezet - a törvények keretei között - maga határozza meg működésének szabályait. Az alapszabályban mindenképpen rendelkezni kell a szervezet nevéről, céljáról, székhelyéről, valamint szervezetéről és a képviselők megválasztásának módjáról. Ezen túlmenően az alapszabályba foglalható a szervezet működésével kapcsolatban mindaz, ami törvényt nem sért (például a tagsági viszony létesítésének, illetve megszűnésének feltétele, a tagok kötelességei; az ügyintéző és képviseleti szerv megválasztásának módja; a vagyonról való rendelkezés, stb.). Az alapszabályra vonatkozó minden döntés - a megállapítás és a módosítások egyaránt - a legfelsőbb szerv, vagyis a tagok öszszességének hatáskörébe tartozik. Az alapszabály elfogadása a megalakulás kimondását követően a szervezet legfontosabb tennivalója az ügyintéző és képviseleti szervek megválasztására csak ezután kerülhet sor. A névválasztásra és a székhelyre vonatkozó szabályok megegyeznek az alapítványnál említettekkel. Társadalmi szervezet szinte bármilyen célt megvalósíthat, amely az alkotmánnyal összhangban áll és törvénybe nem ütközik. Törvényi korlát az, hogy elsődlegesen gazdasági-vállalkozási tevékenység végzése céljából nem alapítható, az egyesülési jog alapján fegyveres szervezet nem hozható létre, gyakorlása nem valósíthat meg bűncselekményt és bűncselekmény elkövetésére való felhívást, valamint nem járhat mások jogainak és szabadságának sérelmével

13 A törvény garanciális rendelkezéseket határoz meg, amikor kimondja, hogy az alapszabályban tartalmilag olyan szervezetet kell kialakítani, amely biztosítja a tagegyenlőségi, a demokratikus és az önkormányzati elven alapuló működést, illetve a tagok jogainak és kötelességeinek akadálytalan érvényesülését. Formalizáltan pedig meg kell határozni a szervezet legmagasabb fórumát, az ügyintéző és képviseleti szervet és a működés szabályait. A működési alapelvek akkor érvényesülnek, ha a tagok összessége véleményt nyilváníthat a szervezetet érintő legfontosabb kérdésekben, vagyis az alapszabály elfogadásában és az átalakulással, a megszűnéssel kapcsolatos döntésekben. A társadalmi szervezet legfelsőbb szerve a tagok összessége, vagy a tagok által - az alapszabályban meghatározottak szerint - közvetlenül vagy közvetett úton választott testület. A társadalmi szervezet legfelsőbb szervét szükség szerint, de legalább ötévenként kell összehívni. A legfelsőbb szervet össze kell hívni akkor is, ha azt a bíróság elrendeli, illetőleg ha a tagok egyharmada vagy az alapszabályban ettől eltérően meghatározott hányada - az ok és a cél megjelölésével - kívánja. Az ügyintéző és képviseleti szerveket az alapszabály eltérő rendelkezése hiányában titkos szavazással kell megválasztani. A társadalmi szervezet legfelsőbb szervének hatáskörébe tartozik: az alapszabály megállapítása és módosítása; az évi költségvetés meghatározása; az ügyintéző szerv évi beszámolójának elfogadása; a társadalmi szervezet más társadalmi szervezettel való egyesülésének, úgyszintén feloszlásának kimondása; döntés mindazokban az ügyekben, amelyeket az alapszabály kizárólagos hatáskörébe utal. A tagság jogait sem az alapszabály, sem más belső szabályzatok nem korlátozhatják. A társadalmi szervezet működésének a demokratikus, önkormányzati és tagegyenlőségi elveken kell nyugodnia. A jogok gyakorlása tehát egyenlő mértékben illeti meg az összes tagot, korlátozása semmilyen szempontból - például életkor, tagsági forma - nem lehetséges. A szervezet egyes tagjait - például az alapító tagokat - azonban az alapszabály többletjogokkal ruházhatja fel, ha ez nem sérti a többi tag alapvető jogait. így például vétójogot biztosíthat az alapító tagoknak. A társadalmi szervezet tagja jogait csak személyesen gyakorolhatja. A tag joga, hogy részt vegyen a társadalmi szervezet tevékenységében és rendezvényein választhat és választható a szervezet szerveibe a szervezet valamely szervének törvénysértő határozatát a bíróság előtt megtámadhatja. Főszabályként a tagegyenlőségi elvet sérti, ha a tag szavazati jogát bármilyen módon korlátozzák, illetve, ha a szavazati jogot a tagsági viszonyon kívül bármihez kötik. így példá- ul kiskorú tag szavazati joga gyakorlását nem lehet életkorára figyelemmel korlátozni, a szavazati jogot a fizetendő tagdíj mértékétől, a tag részvényeinek értékétől függően megállapítani, a tagdíj megfizetésével késedelembe eső tag szavazati jogát megvonni. Nem sérti viszont a demokratizmus elvét, ha az elnököt az elnökség választja, ha egyébként a tagok választási és választhatósági jogát az alapszabály biztosítja. A választhatóság a törvény szerint nem korlátlan. A szervezet ügyintéző és képviseleti szervébe csak a közügyek gyakorlásától el nem tiltott magyar állampolgár, Magyarországon letelepedett, illetőleg magyarországi tartózkodási engedéllyel rendelkező nem magyar állampolgár, valamint - a társadalmi szervezet nemzetközi jellege esetén - más nem magyar állampolgár választható, aki cselekvőképes. Párt tisztségviselője ellenben kizárólag magyar állampolgár lehet. Korlátozott a választhatóság a kiskorú tag esetében is, mert csak az életkorának megfelelő tisztségre választható, vagyis ahol a feladat nem kapcsolódik polgári jogi nyilatkozat tételéhez (például jogi személy képviselete, bankszámla feletti rendelkezés). Kiskorú ezért nem lehet a szervezet képviselője. A társadalmi szervezet tagja bíróság előtt megtámadhatja a szervezet törvénysértő határozatát a határozat tudomására jutásától számított 30 napon belül, függetlenül attól, hogy a határozat törvénysértő voltát mikor ismerte fel. Törvénysértésnek minősül a szervezet alapszabályának és más szabályzatainak megsértése is. A tagokat tagsági viszonyukból fakadóan kötelességek terhelik. A tagok az alapszabályban meghatározott kötelességeket kell, hogy teljesítsék. A társadalmi szervezet működése felett az ügyészség a reá irányadó szabályok szerint törvényességi felügyeletet gyakorol, kivéve a pártokat. Ha a működés törvényessége másképpen nem biztosítható, az ügyész a bírósághoz fordulhat. A társadalmi szervezet megszűnésének tipikus esete, amikor a legfelsőbb szerv saját elhatározásából kimondja a megszűnést. Ez lehet feloszlás, szétválás, más társadalmi szervezettel való egyesülés. Ezen túlmenően társadalmi szervezet a bíróság általi feloszlatással, illetőleg megszűnésének megállapításával szűnik meg. A feloszlatást a bíróság a legsúlyosabb esetekben mondja ki (alkotmánysértés, bűncselekmény vagy arra való felhívás, valamint mások jogainak és szabadságának sérelme). A megszűnést az ügyész keresete alapján a bíróság akkor állapítja meg, ha a szervezet legalább egy éve nem működik tagjainak száma tartósan 10 fő alá csökken. Megszűnése esetén a hitelezők kielégítése után a vagyonról az alapszabály előírása, vagy a legfelsőbb szerv határozata szerint kell rendelkezni. a) A köztestületek A köztestület egy régi-új jogintézménye a nonprofit szervezeteknek, hiszen már a XIX. század második felében is több ilyen szervezet működött hazánkban. A köztestület hagyományos típusai a közbirtokosságok, a hegyközségek, a kamarák, a tőzsde, a tudomá

14 nyos akadémia. Az utóbbi évtizedek azonban ezt a jogi formát egészen 1994-ig nélkülözték. Akkor a Polgári Törvénykönyv módosítása újra a jogi személyek körébe emelte a köztestületi formát. A PTK a köztestületi forma alapvető feltételeiről rendelkezik, amelyek közül kiemelendő, hogy a köztestület létrehozását törvény rendeli el, így az összes köztestületet külön törvény szabályozza. A köztestület önkormányzattal és nyilvántartott tagsággal rendelkező szervezet. A köztestület a tagságához, illetőleg a tagsága által végzett tevékenységhez kapcsolódó közfeladatot lát el. A köztestület jogi személy. Köztestület különösen a Magyar Tudományos Akadémia, a gazdasági, illetve a szakmai kamarák. Törvény meghatározhat olyan közfeladatot, amelyet a köztestület köteles ellátni. A köztestület a közfeladat ellátásához szükséges - törvényben meghatározott - jogosítványokkal rendelkezik, és ezeket önigazgatása útján érvényesíti. Törvény előírhatja, hogy valamely közfeladatot kizárólag köztestület láthat el, illetve, hogy meghatározott tevékenység csak köztestület tagjaként folytatható. A köztestület számos jellegzetessége hasonlít a társadalmi szervezetre, ezért indokolt a két szervezet közötti elhatárolás. A köztestület és a társadalmi szervezet közötti fő különbség a célban és az önkéntességben, illetve a megalakulás törvényi alapjában van. A társadalmi szervezet céljai meghatározásánál a jogszabály tilalmait kell, hogy figyelembe vegye, ami azt jelenti, hogy társadalmi szervezet bármilyen célra létrehozható, amely célkitűzés nem ütközik jogszabályba. A köztestület ezzel szemben csak közfeladatot ellátása érdekében hozható létre, amely feladatot korábban az állam vagy a helyi önkormányzat látott el, vagy kellett volna ellátnia. A társadalmi szervezet és a köztestület között jelentkező másik lényeges különbség, hogy míg a társadalmi szervezet egyik legfőbb jellemzője az önkéntesség, addig a köztestület alapítását törvény rendeli el. Ami indokolta, hogy a fenti különbségek ellenére a Ptk.-ban egy címszó alatt szerepeljen a köztestület az egyesülettel, az egyrészt az önigazgató jelleg, másrészt pedig az, hogy mindkét szervezet személyegyesülés, miáltal önkormányzattal és nyilvántartott tagsággal kell, hogy rendelkezzen. A már részletezett különbségek ugyanakkor indokolják, hogy az egyesülettől eltérő jegyekkel rendelkező önálló jogi személynek tekintsük a köztestületet. b) Az országos sportági szakszövetségek Az országos sportági szakszövetség önkormányzattal és nyilvántartott tagsággal rendelkező szervezet, amelyet a sportágban működő sportszervezetek hozhatnak létre a külön jogszabályban meghatározott feltételekkel. A szakszövetség a külön jogszabályban és az alapszabályában meghatározott feladatokat lát el. A szakszövetség jogi személy. Törvény meghatározhat olyan feladatot, amelyet kizárólag a szakszövetség láthat el. A szakszövetség a feladatai ellátáshoz szükséges - törvényben meghatározott - jogosítványokkal rendelkezik és ezeket önigazgatása útján gyakorolja. A sportszövetség a társadalmi szervezetek önálló formája, alapvetően az egyesülésről szóló törvény szerinti társadalmi szervezetek, és a Ptk. egyesületi szabályai szerint működik. A sportszövetségnek négy típusát különböztetjük meg: országos sportági szakszövetség a szabadidősport szövetségek, a fogyatékosok sportszövetségei, diák- és főiskolai-egyetemi sportszövetségei, valamint a sportági szövetségek. A legjelentősebb sportszövetség az önálló jogi személyiséggel rendelkező országos sportági szakszövetség. E szakszövetség sportáganként szerveződik, és csak országos jelleggel működhet. A szakszövetségnek három jellegzetessége van: egy sportágban csak egy szakszövetség működhet, azaz a szakszövetség sportágában monopolhelyzetben van. a szakszövetség ugyan nem köztestület, de sportágában a sporttörvényben, illetve a sporttörvényhez kapcsolódó jogszabályokban meghatározott feladatokat (pl. a versenyszabályzat kiadása) kizárólagos jelleggel látja el. csak azon jogi személy sportszervezetek lehetnek tagjai, amelyek az adott sportág versenyrendszerében részt vesznek, ezeknek viszont alanyi joguk a szakszövetségi tagság, ha a szövetség alapszabályát magukra nézve kötelezően elfogadják. Szakszövetség tagja így sportegyesület, sportvállalkozás és sportiskola (diáksportkör) lehet. Szakszövetségnek természetes személy nem lehet tagja. A szakszövetség létrehozásának feltételeit a sporttörvény részben a hazai, részben a nemzetközi sportszakmai szabályok alapján nevesíti. Az országos sportági szakszövetséget a Fővárosi Bíróság kizárólagos hatáskörrel és illetékességgel vesz nyilvántartásba, függetlenül attól, hogy a szakszövetség székhelye nem Budapesten van. A szakszövetségi kritériumok fennállását a bíróság bírálja el. A szakszövetség nem automatikusan közhasznú szervezet, de a közhasznú szervezetekről szóló évi CLVI. törvény szabályai szerint kérheti közhasznú, illetve kiemelten közhasznú szervezetként való nyilvántartásba vételét Közhasznú társaságok A közhasznú társaság közhasznú - a társadalom közös szükségleteinek kielégítését nyereség- és vagyonszerzési cél nélkül szolgáló - tevékenységet rendszeresen végző jogi személy. A közhasznú társaság üzletszerű gazdasági tevékenységet a közhasznú tevékenység elősegítése érdekében folytathat; a társaság tevékenységéből származó nyereség nem osztható fel a tagok között. A közhasznú társaság nonprofit társaság, mert alapvetően nem üzletszerű, nem nyereségszerzésre irányuló gazdasági tevékenységre, hanem közhasznú tevékenységre hozható létre. A közhasznú tevékenység mellett kizárólag annak elősegítése érdekében és kiegészítő jelleggel folytathat üzletszerű gazdasági tevékenységet a közhasznú társaság azzal azonban, hogy a tevékenységéből származó nyereséget nem oszthatja fel a tagjai között

15 Az új Gt. hatálybalépése megváltoztatta a közhasznú társaságra vonatkozó szabályozást július 1. után közhasznú társaság nem alapítható. A közhasznú társaság július l-jét követő két éven belül társasági szerződése módosításával nonprofit korlátolt felelősségű társaságként működhet tovább, más nonprofit gazdasági társasággá alakulhat át, vagy jogutód nélküli megszűnését határozhatja el. Közhasznú társaságot a gyakorlatban olyan társadalmi közös szükséglet kielégítésére alapítottak - tipikusan egyszemélyes társaságként -, amelyeknek kielégítéséért valamely állami, költségvetési szerv vagy önkormányzat felelős A nonprofit gazdasági társaságok A nonprofit gazdasági társaság közhasznú jellegét már az alapításnál elhatározhatja, de nincs akadálya, hogy a működés során vegye fel ezt a minősítését. A bejegyzett közhasznú társaságok június 30-áig kötelesek a szükséges módosításokat elvégezni annak érdekében, hogy az új törvényi rendelkezéseknek megfeleljenek, illetve más nonprofit társasággá átalakuljanak, vagy megszűnésüket határozzák el. Ennek elmulasztása megszűntetést és a cégbíróság részéről törvényességi felügyeleti eljárást von maga után július 1. után már megalapítható az új típusú nonprofit társaság a Gt. szerinti bármely társasági formában, azok tehát lehetnek jogi személyek és jogi személyiséggel nem rendelkező nonprofit társaságok július 1. után közhasznú társaság nem alapítható. Az új Gt. megteremti a nonprofit gazdasági társaság intézményét. A nonprofit gazdasági társaságok létrehozásának lehetősége a közhasznú társaság, mint jogi személy forma megszüntetését célozzák. A nonprofit gazdasági társaság nem önálló gazdasági társaság, nem önálló cégforma. A gazdasági társaságok mind a négy formája működhet nonprofit jelleggel, de valószínűsíthető, hogy ez a jogi személyiségű formáknál lesz gyakoribb. A társaság nonprofit jellegét a cégnevében fel kell tüntetni. A nonprofit gazdasági társaság - szemben a gazdasági társaság alapformájával, amely üzletszerű közös gazdasági tevékenységre irányul - nem jövedelemszerzésre irányuló, tehát nem nyereségorientált társaság. Ebből a minőségből adódik a gazdasági társaságok alapfonnájától való alapvető szabályozásbeli eltérés: a társaság üzletszerű gazdasági tevékenységet csak kiegészítő jelleggel folytathat és a társaság esetleges nyeresége a tagok között nem osztható fel. Gazdasági társaság nem jövedelemszerzésre irányuló közös gazdasági tevékenység folytatására is alapítható. Nonprofit gazdasági társaság bármely társasági formában alapítható és működtethető. A gazdasági társaság nonprofit jellegét a gazdasági társaság cégnevében a társasági forma megjelölésénél fel kell tüntetni. Nonproft gazdasági társaság létrejöhet úgy is, hogy a már működő gazdasági társaság legfőbb szerve elhatározza a nonprofit gazdasági társaságként való továbbműködést. Nonprofit gazdasági társaság üzletszerű gazdasági tevékenységet csak kiegészítő jelleggel folytathat, a gazdasági társaság tevékenységéből származó nyereség a tagok (részvényesek) között nem osztható fel, az a gazdasági társaság vagyonát gyarapítja. Nonprofit gazdasági társaság más társasági formába csak nonprofit jellegének megtartásával alakulhat át, nonprofit gazdasági társasággal egyesülhet, illetve nonprofit gazdasági társaságokká válhat szét. A nonprofit gazdasági társaság lehet közhasznú szervezet, de működhet közhasznú minősítés elnyerése nélkül is. Nonprofit gazdasági társaság is megkaphatja a közhasznú szervezet státusát, ha a nonprofit törvény rendelkezéseinek megfelel. A közhasznú tevékenységet a társasági szerződésbe, és kérelemre a cégjegyzékbe is be lehet jegyezni, a társaság közhasznú minőségét cégnevében feltüntetheti A szociális szövetkezetek A szövetkezet fogalmát a PTK és a szövetkezetekről szóló évi X. törvény rögzíti. Ezek szerint a szövetkezet alapszabályban meghatározott összegű részjegytőkével alapított, a nyitott tagság és a változó tőke elvei szerint működő, jogi személyiséggel rendelkező szervezet, amelynek célja a tagjai gazdasági, valamint más társadalmi (kulturális, oktatási, szociális, egészségügyi) szükségletei kielégítésének elősegítése. A szövetkezeti jog fejlődésének legújabb eredménye a szociális szövetkezet kialakulása, amely a klasszikus elvek szerint működő szövetkezettől annyiban tér el, hogy a tevékenységében meghatározó jellegű a társadalom leszakadó rétegei helyzetének javítására való törekvés. A törvény a szociális szövetkezetek körébe sorolja a munkanélküli tagok számára munkafeltételeket teremtő, a tagok szociális helyzetének javítását előtérbe állító szövetkezeteket, valamint a diákok számára munkát szervező iskolaszövetkezeteket. Megnevezésükben mindig viselni kell a szociális szövetkezet illetve, az iskolaszövetkezet elnevezést. Aszociális szövetkezetekre vonatkozó részletes szabályozást a 141/2006. (VI. 29.) Korm. rendelet a szociális szövetkezetekről tartalmazza, az iskolaszövetkezetekről pedig további fontos rendelkezéseket olvashatunk még 123/2006. (V. 19.) Korm. rendeletben, amely a közoktatási intézmény tag részvételével működő iskolaszövetkezetekről szól. A közhasznú szervezetekről szóló törvény hatálya alá tartozó további szervezetek: a Magyar Felsőoktatási Akkreditációs Bizottság, a Felsőoktatási és Tudományos Tanács, a Magyar Rektori Konferencia (2005. évi CXXXIX. törvény a felsőoktatásról); európai területi együttműködési csoportosulás (2007. évi XCIX. törvény); nem költségvetési szervként működő felsőoktatási intézmény (2005. évi CXXXIX. törvény a felsőoktatásról); közhasznú tevékenységet ellátó szociális szövetkezet (2006. évi X. törvény a szövetkezetekről): 26 27

16 I.I.3.. A közhasznú jogállás A közhasznúság fogalmát a magyar jogrendszer több helyen érinti. Átfogó tartalommal és normatív módon azonban csak két meghatározás létezik, a közhasznú társaság polgári jogi definíciója, valamint a közhasznú szervezetek nonprofit jogi definíciója. A közhasznú társaság (kht) főbb jellemzőit a fentiekben tisztáztuk. Az Országgyűlés a közhasznú szervezetekről szóló évi CLVI. törvényben (ezt nevezi a gyakorlat nonprofit törvénynek) határozta meg azt a 23 féle - a társadalom és az egyén közös érdekeinek kielégítésére irányuló" - közhasznú tevékenységet, amelyeknek a létesítő okiratban történő rögzítése és a törvény által előírt egyéb működési, összeférhetetlenségi és nyilvánossági szabályok betartása esetén a törvény hatálya alá tartozó szervezetekjogosulttá válnak a közhasznú vagy kiemelkedően közhasznú minősítés bíróságtól történő elnyerésére. Az előző összevetéséből jól felismerhető, hogy a kht-k alapításánál csak és kizárólag a társadalom szempontjából fontos célok játszhatnak szerepet, míg a közhasznú szervezetek esetében - figyelemmel a korábbi szervezeti státuszszabályokra - a társadalmi érdekek mellett az egyéni érdekek kielégítése is szerephez juthat, ha az találkozik a társadalom közös érdekeivel. A törvény szerint közhasznú szervezetté minősíthet a Magyarországon nyilvántartásba vett társadalmi szervezet, kivéve a biztosítóegyesületet, a politikai pártot, valamint a munkáltatói és a munkavállalói érdekképviseleti szervezetet, köztestület, ha a létrehozásáról szóló törvény azt lehetővé teszi, országos sportági szakszövetség, alapítvány, közalapítvány, közhasznú társaság, nonprofit gazdasági társaság, a Magyar Felsőoktatási Akkreditációs Bizottság, a Felsőoktatási és Tudományos Tanács, a Magyar Rektori Konferencia, európai területi együttműködési csoportosulás, nem költségvetési szervként működő felsőoktatási intézmény, közhasznú tevékenységet ellátó szociális szövetkezet, amennyiben e törvényben foglalt feltételeknek megfelel, s a közhasznúsági besorolását kérelmezi a bíróságtól. A közhasznúság két fokozata lehetséges: a közhasznú és a kiemelkedően közhasznú. A közhasznú státusz megszerzése kérelem alapján történik. A kérelmező szervezet alapító okiratának tartalmaznia kell a közhasznúsági alapfeltételeket, valamint tartalmaznia kell a közhasznú működés és gazdálkodás törvényben meghatározott biztosítékait. A kérelemben meg kell jelölni, hogy a szervezet melyik közhasznúsági fokozatba kéri nyilvántartásba vételét. A besoroláshoz a létesítő okiratnak a nem közhasznú szervezetekhez képest részletesebben kell meghatároznia működésének, szervezetének, gazdálkodásának, szakmai és pénzügyi beszámolásának a rendjét, továbbá tartalmaznia kell, hogy a szervezet milyen, a törvényben meghatározott közhasznú tevékenységet folytat, és - ha tagsággal rendelkezik - nem zárja ki, hogy tagjain kívül más is részesülhessen a közhasznú szolgáltatásaiból; vállalkozási tevékenységet csak közhasznú céljainak megvalósítása érdekében, azokat nem veszélyeztetve végez; gazdálkodása során elért eredményét nem osztja fel, azt a létesítő okiratában meghatározott tevékenységére fordítja; közvetlen politikai tevékenységet nem folytat, szervezete pártoktól független és azoknak anyagi támogatást nem nyújt. A közhasznú tevékenységeknek a törvény a következőket határozza meg: 1. egészségmegőrzés, betegségmegelőzés, gyógyító-, egészségügyi rehabilitációs tevékenység, 2. szociális tevékenység, családsegítés, időskorúak gondozása, 3. tudományos tevékenység, kutatás, 4. nevelés és oktatás, képességfejlesztés, ismeretterjesztés, 5. kulturális tevékenység, 6. kulturális örökség megóvása, 7. műemlékvédelem, 8. természetvédelem, állatvédelem, 9. környezetvédelem, 10. gyermek- és ifjúságvédelem, gyermek- és ifjúsági érdekképviselet, 11. hátrányos helyzetű csoportok társadalmi esélyegyenlőségének elősegítése, 12. emberi és állampolgári jogok védelme, 13. a magyarországi nemzeti és etnikai kisebbségekkel, valamint a határon túli magyarsággal kapcsolatos tevékenység, 14. sport, a munkaviszonyban és a polgári jogi jogviszony keretében megbízás alapján folytatott sporttevékenység kivételével, 15. közrend és közlekedésbiztonság védelme, önkéntes tűzoltás, mentés, katasztrófa-elhárítás, 16. fogyasztóvédelem, 17. rehabilitációs foglalkoztatás, 18. munkaerőpiacon hátrányos helyzetű rétegek képzésének, foglalkoztatásának elősegítése - ideértve a munkaerő-kölcsönzést is - és a kapcsolódó szolgáltatások, 19. euroatlanti integráció elősegítése, 20. közhasznú szervezetek számára biztosított - csak közhasznú szervezetek által igénybe vehető - szolgáltatások, 21. ár- és belvízvédelem ellátásához kapcsolódó tevékenység, 22. a közforgalom számára megnyitott út, híd, alagút fejlesztéséhez, fenntartásához és üzemeltetéséhez kapcsolódó tevékenység, 23. bűnmegelőzés és az áldozatvédelem

17 A közhasznú szervezetekről szóló évi CLVI. törvény kiemelkedően közhasznúnak tekinti - a korábbi feltételek megléte mellett - azokat a szervezeteket, amelyek törvény vagy törvény felhatalmazása alapján más jogszabály szerint állami szerv vagy helyi önkormányzatok által ellátandó közhasznú feladatokat látnak el; a létesítő okirata szerinti tevékenységének és gazdálkodásának legfontosabb adatait a helyi vagy országos sajtó útján is nyilvánosságra hozza. A közhasznú szervezet létesítő okiratának az előbb meghatározottakon túlmenő, a törvényben előírt további követelményeknek is meg kell felelnie. Hogy megéri-e kérelmezni a közhasznú szervezetté való minősítést, az attól függ, hogy a szervezet képes-e vállalni azt a szigorúbb számadási kötelezettséget, ami rájuk hárul. A szervezet szempontjából az a lényeg, hogy képes-e hosszú távon előteremteni a működés költségeit, amelynek véleményem szerint egyik elengedhetetlen feltétele, ha már közhasznú szervezet, a könyvelő alkalmazása. Az éves beszámoló jóváhagyásával egyidejűleg közhasznúsági jelentést kell készíteni a közhasznú szervezetekről szóló évi CLVI. törvény szerinti tartalommal. A törvény garanciális jelleggel, de jogalkotási szempontból nézve érthető módon keretszabályozásként adja meg a közhasznú státuszhoz kapcsolódó kedvezmények körét. A közhasznú szervezetek, illetve az adományozói által igénybe vehető kedvezmények tényleges mértékét és feltételrendszerét az egyes adó-, illeték- és vámtörvények tartalmazzák. A kedvezmények megjelennek a társasági és osztalékadóról, a helyi adókról, az illetékről és a személyi jövedelemadóról szóló törvényekben is, továbbá az irányadó más jogszabályokban is. A kiemelkedően közhasznú szervezeteket többletkedvezmények illetik meg. Kormányrendeletek 114/1992. (VII. 23.) Korm. rendelet a társadalmi szervezetek gazdálkodó tevékenységéről 115/1992. (VII. 23.) Korm. rendelet az alapítványok gazdálkodási rendjéről 224/2000. (XII. 19.) Korm. rendelet a számviteli törvény szerinti egyes egyéb szervezetek beszámoló készítési és könyvvezetési kötelezettségének sajátosságairól 160/2003 (X.7.) Korm. rendelet a Nemzeti Civil Alapprogramról szóló évi L. törvény végrehajtásáról Miniszteri rendeletek 6/1989. (VI. 8.) IM rendelet a társadalmi szervezetek nyilvántartásának ügyviteli szabályairól 12/1990. (VI. 13.) IM rendelet az alapítványok nyilvántartásának ügyviteli szabályairól Ellenőrző kérdések, feladatok Sorolja fel a jogalkotó szerveket, és nevezze meg, hogy milyen jogszabályokat alkothatnak! Mi tartozik az alapvető emberi jogok első nemzedékébe? Milyen alapvető kritériumok együttesének kell megfelelnie a nonprofit szervezetnek? Mi a közérdekű cél? Mit nevezünk társadalmi szervezetnek, milyen megjelenési formái vannak? A társadalmi szervezet nyilvántartásba vételéről szóló kérelemhez milyen iratokat kell csatolni? Sorolja fel a közhasznú tevékenységeket! Sorolja fel a nonprofit szervezetek működésére vonatkozó fontosabb jogszabályokat! A nonprofit szervezetek működésére vonatkozó fontosabb jogszabályok Törvények évi III. törvény a polgári perrendtartásról évi IV. törvény a Polgári Törvénykönyvről évi II. törvény az egyesülési jogról XCIII. évi törvény az illetékekről évi LXXIV. törvény az általános forgalmi adóról évi CXVII. törvény a személyi jövedelemadóról évi CXXVI. törvény a személyi jövedelemadó meghatározott részének az adózó rendelkezése szerinti felhasználásáról évi LXXXI. törvény a társasági adóról és az osztalékadóról évi CLVI. törvény a közhasznú szervezetekről évi C. törvény a számvitelről 30 31

18 A közhasznú szervezetekről szóló évi CLVI. törvény kiemelkedően közhasznúnak tekinti - a korábbi feltételek megléte mellett - azokat a szervezeteket, amelyek törvény vagy törvény felhatalmazása alapján más jogszabály szerint állami szerv vagy helyi önkormányzatok által ellátandó közhasznú feladatokat látnak el; a létesítő okirata szerinti tevékenységének és gazdálkodásának legfontosabb adatait a helyi vagy országos sajtó útján is nyilvánosságra hozza. A közhasznú szervezet létesítő okiratának az előbb meghatározottakon túlmenő, a törvényben előírt további követelményeknek is meg kell felelnie. Hogy megéri-e kérelmezni a közhasznú szervezetté való minősítést, az attól függ, hogy a szervezet képes-e vállalni azt a szigorúbb számadási kötelezettséget, ami rájuk hárul. A szervezet szempontjából az a lényeg, hogy képes-e hosszú távon előteremteni a működés költségeit, amelynek véleményem szerint egyik elengedhetetlen feltétele, ha már közhasznú szervezet, a könyvelő alkalmazása. Az éves beszámoló jóváhagyásával egyidejűleg közhasznúsági jelentést kell készíteni a közhasznú szervezetekről szóló évi CLVI. törvény szerinti tartalommal. A törvény garanciális jelleggel, de jogalkotási szempontból nézve érthető módon keretszabályozásként adja meg a közhasznú státuszhoz kapcsolódó kedvezmények körét. A közhasznú szervezetek, illetve az adományozói által igénybe vehető kedvezmények tényleges mértékét és feltételrendszerét az egyes adó-, illeték- és vámtörvények tartalmazzák. A kedvezmények megjelennek a társasági és osztalékadóról, a helyi adókról, az illetékről és a személyi jövedelemadóról szóló törvényekben is, továbbá az irányadó más jogszabályokban is. A kiemelkedően közhasznú szervezeteket többletkedvezmények illetik meg. Kormányrendeletek 114/1992. (VII. 23.) Korm. rendelet a társadalmi szervezetek gazdálkodó tevékenységéről 115/1992. (VII. 23.) Korm. rendelet az alapítványok gazdálkodási rendjéről 224/2000. (XII. 19.) Korm. rendelet a számviteli törvény szerinti egyes egyéb szervezetek beszámoló készítési és könyvvezetési kötelezettségének sajátosságairól 160/2003 (X.7.) Korm. rendelet a Nemzeti Civil Alapprogramról szóló évi L. törvény végrehajtásáról Miniszteri rendeletek 6/1989. (VI. 8.) IM rendelet a társadalmi szervezetek nyilvántartásának ügyviteli szabályairól 12/1990. (VI. 13.) IM rendelet az alapítványok nyilvántartásának ügyviteli szabályairól Ellenőrző kérdések, feladatok Sorolja fel a jogalkotó szerveket, és nevezze meg, hogy milyen jogszabályokat alkothatnak! Mi tartozik az alapvető emberi jogok első nemzedékébe? Milyen alapvető kritériumok együttesének kell megfelelnie a nonprofit szervezetnek? Mi a közérdekű cél? Mit nevezünk társadalmi szervezetnek, milyen megjelenési formái vannak? A társadalmi szervezet nyilvántartásba vételéről szóló kérelemhez milyen iratokat kell csatolni? Sorolja fel a közhasznú tevékenységeket! Sorolja fel a nonprofit szervezetek működésére vonatkozó fontosabb jogszabályokat! A nonprofit szervezetek működésére vonatkozó fontosabb jogszabályok Törvények évi III. törvény a polgári perrendtartásról évi IV. törvény a Polgári Törvénykönyvről évi II. törvény az egyesülési jogról XCIII. évi törvény az illetékekről évi LXXIV törvény az általános forgalmi adóról évi CXVII. törvény a személyi jövedelemadóról évi CXXVI. törvény a személyi jövedelemadó meghatározott részének az adózó rendelkezése szerinti felhasználásáról évi LXXXI. törvény a társasági adóról és az osztalékadóról évi CLVI. törvény a közhasznú szervezetekről évi C. törvény a számvitelről 30 31

19 1.2. A SZERVEZETALAPÍTÁS ÉS VEZETÉS GYAKORLATI KÉRDÉSEI (DR NAGY ÁDÁM) Jelen fejezetben a szervezetre mint jogi formájában megalapozott, a környezet jellegzetességeire, igényeire egyedi szolgáltatásszerkezettel válaszoló, egy cél eléréséért tevékenységüket szándékosan összehangoló emberek gazdasági-társadalmi együttműködéseként tekintünk. Általános leírásaink valamennyi szervezetre értelmezhetők, a konkrétumok tekintetében csak a nonprofit szervezetről és azon belül elsősorban az alapítványok és az egyesületek vezetésével foglalkozunk A menedzsmentet/szervezetvezetést pedig mint a szervezet céljainak eredményes (hatásos) és hatékony megvalósítása érdekében a szervezetben fellelhető emberi, pénzügyi, fizikai és információs erőforrások tervezésének, szervezésének, vezetésének és ellenőrzésének folyamataként írjuk le. A szervezetmenedzsment tevékenység magában foglalja a szervezet életének, működésének rövid és hosszú távú tervezését és szervezését, a szervezeti stratégia kidolgozását, megvalósítását és monitorozását éppúgy, mint a szervezet működéséhez szükséges tevékenységek tervezését és szervezését, így a forrásteremtés és -felhasználás szervezését, a humánerőforrások menedzselését, a vezető testületek munkájának szervezését, a szervezet adminisztrációjának szervezését valamint a szervezet kommunikációs tevékenységét A szervezet vezetése E részben több kérdéskört tárgyalunk. Az első a vezetési stílus - ennek kapcsán Kurt Lewin modelljét szoktuk leggyakrabban használni, amely ugyan kissé sematikus, de kiválóan alkalmas kiindulási pontnak, hogy a saját képességeinket felmérjük. A második kiemelt terület a döntéshozatal, a harmadik a munkamegosztás, a társas interakciók és konfliktusok kezelése, valamint a tárgyalás. Az utolsó, de talán legfontosabb a személyes motiváció tisztázása (ez mellesleg nem csak a vezető esetében javallott, hanem érdemes a csoporttagokkal kapcsolatban is értelmezni), a fejezet végén az önkéntességet tárgyaljuk Vezetési stílusok Lewin kísérletei alapján háromféle vezetési stílust különböztetett meg, az autokratát, a demokratikust és a laissez-faire-t (szabadjára engedőt). Az autokrata vezető irányítja a csoportot, szabályokat állít fel, célokat tűz ki, feladatokat oszt, ha szükséges, fegyelmez - egy-egy konkrét feladat végrehajtása kapcsán nagyon hatékony az ilyen vezető, gyors sikereket érhet el, ugyanakkor ez a stílus ellenérzéseket szülhet a csoporttagokban, ami hosszú távon hátráltatja a munkát, vagy akár a csoport feloszlásához is vezethet. Bár a Lewin kísérletben az autokrata vezetőt tartják a legellenszenvesebbnek, viszont ezesetben volt a a feladatmegoldásban legeredményesebb a csoport. A demokratikus vezető a csoporttal együtt alakítja ki a szabályokat, határozza meg a célokat, feladatokat, együtt értékel velük - így minden folyamat sokkal időigényesebb, viszont a csoporttagok inkább lesznek alkalmasak és hajlandóak az önálló munkavégzésre, a hosszú távú együttműködésre. A laissez-faire nem állít fel szabályokat, a csoporttagokat korlátok nélkül szabadjára engedi - valamilyen feladat megoldása szempontjából az így vezetett csoport szinte biztosan halálra van ítélve, de ha az elsődleges cél a csoporttagok önkifejezésének, önállóságának elérése vagy fokozása, akkor gyakran jól beválik. így tehát minden olyan esetben is, ha egy alakuló közösség tagjainak kezdetben az együttléten, a szabadidő hasznos eltöltésén kívül nincsenek konkrét céljaik. Mindegyik stílusnak megvannak az előnyei és a hátrányai is, leginkább az elérni kívánt cél szabja meg, melyik az ideális, ezért a jó vezetőnek tudnia kell, ő melyik használatára hajlamos, illetve képesnek kell lennie tudatosan stílust választani a helyzetnek megfelelően. Ehhez részben a közösségfejlesztő eljárás kiválasztása is kapcsolódik, hiszen egyes módszerek egyben a szükséges vezetői stílust is megszabják (pl. az animációhoz, képességkibontakoztatáshoz leginkább a laissez-faire köthető, de egy táborvezetéshez, ad absurdum a tűzoltáshoz gyakran csak az autokrata szerepfelfogás a hatékony). Típus Jellemzői Előnyei Hátrányai AUTOKRATA - egyszemélyi döntés - gyors döntés - mindig jelen kell lennie DEMOKRATIKUS MEGENGEDŐ - pontos cél ismertetés - kompromisszum készség - szabadságérzet - ötletinspiráló - jó hangulat - jó morál - véleményütközés - időigényes - közös döntés - anarchiába csaphat át A vezetés és a menedzsment szavakkal gyakran ugyanazt a jelentést szeretnénk kifejezni, a valóságban azonban ez két eltérő szerepetjelent. A vezetőktől gyakran elvárják, hogy jó menedzserek legyenek, a menedzserektől pedig gyakran megkövetelik, hogy vezetője legyen azoknak, akiket irányít, menedzsel. Úgy is kifejezhetjük ezt a különbséget, hogy a menedzserek helyesen teszik a dolgukat, míg a vezetők a helyes dolgot teszik", de úgy is megfogalmazhatjuk, hogy a vezetők a hatásosságért (eredményességért), a menedzserek pedig a hatékonyságért felelősek. A vezető esetében a lényeges kérdések az irányt és a fókuszt, a menedzser esetében viszont a módszert és az alkalmazást érintik. Például a vezető az a személy, aki egy stratégiai terv kidolgozását kezdeményezi, bemutatja az új elképzeléseket, és ösztönzi az eszmecserét. A menedzser viszont biztosítani szeretné, hogy a megegyezés szerinti irányelveket betartsák, hogy a teljesítmény mutatói és fokmérői helyesek legyenek és alkalmazzák is azokat. A menedzser az alkalmazással foglalkozik, míg a vezetőt jobban foglalkoztatja az elgondolás. Világos, hogy e két elem a vezetés és a menedzsment - nem könnyen választható szét. A valóságban a felelősségteljes pozíciót betöltők között vannak, akik erősebb vezetői képességekkel, mint menedzsmenti képességekkel rendelkeznek, és fordítva. Ugyanakkor sokszor előfordul a két szerep szétválasztása elnöki, stratégiai igazgatói vs. vezérigazgatói, ügyvezető igazgatói stá

20 túszra. Ez újabb jó ok a szervezetek működtetésének csapatszintű megközelítéséhez (lásd még: Kotter). Manager Leader (vezető) Célkitűzés Tervezés, itt cs most! Jövőkép, változási stratégiák Feltételbiztosítás Végrehajtás Sikerkritérium Szervezés, formális rendszerek kialakítása Problémamegoldás, kontroll Hatékonyság (a szervezet belső zökkenőmentes működése) Motiváló Folyamatismeret Hogyan csináljuk IQ Konvergens gondolkodás Jó megoldás megtalálása Kommunikáció, meggyőzés Motiváció, inspiráció, megerősítés Eredményesség (megfelelés a külső kihívásoknak) Karizmatikus Emberismeret Mit csináljuk EQ Laterális, kreatív gondolkodás Nóvum megtalálása láonoe^gens ->ossxcj-<^4é t J-cx-tes-aLtS -^oldalsó, ÜG^u^n-f Döntéshozatal, testületek énejmi inkatlger***- Mindannyian naponta hozunk döntéseket. A döntés mindig valamilyen alternatívák közötti választás, a választható utak egy választottá szűkítése, amely kockázattal és felelősséggel párosul. Minden döntés egy folyamat, amely nem csak a mindennapok, de a vezetői munka szerves része. Objektív és szubjektív mozzanatok egyaránt befolyásolják. A jó döntéshez ismerni kell a döntést meghatározó érdekviszonyokat, az adott egyén, szervezet motivációit, ambícióit, célorientáltságát, szándékait, viselkedéskultúráját is. Kulcsfontosságú a döntést hozó felkészültsége, hozzáértése, döntéshozó képessége. A döntések nem légüres térben születnek. Szokásos esetben a következő tényezők gyakorolnak erős befolyást a döntéshozatalra: - A szervezet múltbéli kollektív tapasztalatai -A szervezet jelenlegi, vélt vagy valós problémái - A döntéshozók személyisége Minden döntés hatását át kell gondolnunk: - a kívánt változás vagy cselekvési terv megvalósításának időkeretével összefüggésben, valamint az érintettekkel kapcsolatban. - a szervezettel és az érdekeltekkel kapcsolatban. -Az egyetlen erőteljes személy közkedvelt képe, aki elvonultan üldögél egy íróasztal mögött, és egy egész szervezet sorsáról dönt, messze áll a valóságtól. Miután a civil szervezetek döntéshozatala többnyire - főleg lényeges kérdésekben - nem egyszemélyi, minden esetben célszerű az adott szervezet konkrét ismerete alapján kialakítani és meghatározni a döntéshozás mikéntjét, s a döntéshozó testület létszámát. A létszám igazodjék a szervezet alapvető céljához, rendeltetéséhez, feladatához, működőképességéhez. A létszám nagyságát befolyásolják a kialakult szokások, hagyományok, amelyeket egyrészt célszerű figyelembe venni, másrészt viszont, azokon értelemszerűen, észszerűen és szükségszerűen változtatni kell. A létszám kialakításánál célszerű figyelembe venni és mérlegelni az alábbiakat: - a választók és választhatók számát, - a választók és választottak egymáshoz viszonyított arányát, - az adott szervezet alapfeladatát, - a döntéshozó testület rendeltetését, hatáskörét, - a döntéshozó testület munkarendjét és munkamódszerét, - a döntési folyamatjellemzőit, időigényét, - a döntéshozatalban résztvevők alkalmasságát. A létszám kialakításánál természetesen számos szubjektív mozzanat is szerepet kap. Gyakorta megfigyelhető, hogy tartalmi kérdéseket szervezeti megoldásokkal, a kialakult szervezeti keretek módosításával, megváltoztatásával kívánják megvalósítani. Mindig észre kell venni a szervezeti, az egyéni ambíciókat, az adott kezdeményezést motiváló érdeket, az ideiglenesen vagy tartósan megnyilvánuló csoportérdekeket kifejező lobbikat, a véleményvezéreket". Ezeket mérlegelni, értékelni kell, mert nem szükségszerű, hogy az előbb említett kezdeményezések negatív hatásúak az adott szervezetre, sőt ellenkezőleg segíthetik, pozitív irányba reformálhatják az adott szervezetet. Az összetétel kialakításánál, vizsgálatánál a létszámnál kifejtett szempontok figyelembe vételének elsődlegessége és érvényesítése mellett a hangsúlyt a vezetők és a testületi tagok alkalmasságára, felkészültségére célszerű helyezni. Annyi mindenesetre bizonyos, hogy a demokratikus döntéshozatal nem feltétlen attól lesz az, hogy minél többen részt vesznek benne, hanem, hogy átlátható, nyilvános és objektív. Ha egy döntéshozó testület létszáma eléri a 10-et, ott biztosan nem a hatékonyság szempontjai domináltak a létrehozatalkor. A döntéshozó szervezetek munkájának szervezése során mindig figyelembe kell venni, hogy tagjai nagyrészt önkéntesként, munka mellett vállalják a döntéshozó feladatok ellátását. Mivel a döntéshozók nem feltétlenül vesznek részt minden olyan tevékenységben, amelyről döntéseket kell hozni, fontos, hogy lehetőséget adjunk számukra a felkészülésre. A testületi ülések előkészítése során lehetőleg pontosan meg kell határozni a napirendet, azokhoz világos, szabatos és áttekinthető előterjesztéseket kell készíteni, és ezeket a dokumentumokat kellő időben kell eljuttatni a döntéshozókhoz, hogy legyen idejük a felkészülésre