Kimondjuk. Megoldjuk. A Jobbik országgyűlési választási programja a nemzet felemelkedéséért

Átírás

1 1

2 Kimondjuk. Megoldjuk. A Jobbik országgyűlési választási programja a nemzet felemelkedéséért

3 Tartalom Előszó A Hét vezér terv Élelmiszeripari önrendelkezés és exportképesség fejlesztési terv Rabszolgasors Minden az egyben A valódi gazdasági szabadságharc Mit jelentene a Jobbik ÉLE fejlesztési tervének megvalósulása? Vízgazdálkodási, hajózási és energetikai fejlesztési terv Húzzuk ki a fejünket a homokból! A vízlépcsőszindróma Duzzadó gazdaság Fokról fokra Mit jelentene a Jobbik VHE fejlesztési tervének megvalósulása? Nemzeti energetikai biztonság fejlesztési program Újratöltés Csak energikusan Mit jelentene a Jobbik NEB fejlesztési tervének megvalósulása? Ásványi Nyersanyagvagyon Hasznosítási Fejlesztési Terv Kincs, ami van Véget vetünk az uráni átoknak! Mit jelentene a Jobbik ÁNYH fejlesztési tervének megvalósulása? Otthonteremtési Nemzeti Fejlesztési Terv Családi dráma Édes otthon, édes élet A részletekben sincs ördög Mit jelentene a Jobbik OTN fejlesztési tervének megvalósulása? Stratégiai Infokommunikációs Fejlesztési Terv A tenyerünkben elférő forradalom A magyar ugaron Nem eshet le az állam! Gazdasági és társadalmi előnyszerzés Mit jelentene a Jobbik SIK fejlesztési tervének megvalósulása? Egészségturisztikai fejlesztési terv Előny a hazai oldalon A wellness is jobb lesz Egészségturisztikai nagyhatalom Mit jelentene a Jobbik EÜT fejlesztési tervének megvalósulása? A 60 lépés program A földvédelem Kimondjuk az igazságot! lépéssel megoldjuk! Kiút a devizacsapdából Kimondjuk az igazságot! lépéssel megoldjuk! Népesedési fordulat Kimondjuk az igazságot! lépéssel megoldjuk!

4 2.4 Fenntartható rezsicsökkentés Kimondjuk az igazságot! lépéssel megoldjuk! Magyar cigány együttélés Kimondjuk az igazságot! lépéssel megoldjuk! Az adósságszolgálat Kimondjuk az igazságot! lépéssel megoldjuk! Ágazati programok Gazdasági program Cseberből vederbe, vederből cseberbe Cseberből előre Aminek véget vetünk És amit megoldunk Foglalkoztatáspolitikai program A szakadék szélén túl A foglalkoztatáspolitikai program mögött álló elvek Huszonnégy év után Aminek véget vetünk És amit megoldunk Szociálpolitikai program Építők és rombolók Aminek véget vetünk És amit megoldunk Közbiztonsági program Közfélelem Aminek véget vetünk És amit megoldunk Vidékgazdasági program A lét a tét Aminek véget vetünk És amit megoldunk Önkormányzati program Balul ütött önkormányzatok A nemzeti rombolás rendszere Aminek véget vetünk És amit megoldunk Energetikai program A harmadik láb Aminek véget vetünk És amit megoldunk Informatikai program Lefagyott kormányok Aminek véget vetünk És amit megoldunk Egészségügyi program A lényeges dolgok fejben dőlnek el Emberek a romok között Aminek véget vetünk És amit megoldunk Oktatáspolitikai program Mutasd meg az iskoládat, megmondom, ki leszel! Aminek véget vetünk És amit megoldunk

5 3.11 Kultúrpolitikai program Szabad kultúrát, ne szabadosat Az elszabotált kultúrharc Aminek véget vetünk És amit megvalósítunk Egyházpolitikai program Az omladozó magyar kőszikla Az elmúlt kormányzati ciklusok bűnei Aminek véget vetünk És amit megoldunk Médiapolitikai program A negyedik hatalmi ág Aminek véget vetünk És amit megoldunk Ifjúságpolitikai program A rejtett erőforrás Aminek véget vetünk És amit megoldunk Környezetvédelmi program Egy tabu ismét ledől Dísztárca Aminek véget vetünk És amit megoldunk Fogyasztóvédelmi program Az vagy, amit megeszel Aminek véget vetünk És amit megoldunk Turisztikai program Indulj el egy úton! Aminek véget vetünk És amit megoldunk Közlekedéspolitikai program Társadalmi szintű extrémsport Aminek véget vetünk És amit megoldunk Sportprogram Lelketlenül ép testet? Aminek véget vetünk És amit megoldunk Honvédelmi program Honfeladás Aminek véget vetünk És amit megoldunk Nemzetpolitikai program Egy vérből valók vagyunk Aminek véget vetünk És amit megoldunk Uniós program Egyesült álmok helyett Európai Egyesült Államok Aminek véget vetünk És amit megoldunk Külügyi program Külsőleg vezérelt külügy Aminek véget vetünk És amit megoldunk

6 6

7 Előszó A Jobbik 2010-ben Radikális változás címmel írta meg programját. Ha ma, 2014-ben a kezünkbe vesszük ezt a dokumentumot, azt láthatjuk, hogy mindenben igazunk volt. Azt olvashatjuk, hogy a Jobbik volt az egyetlen párt, amely akkor is kendőzetlenül és tűhegypontossággal vetette fel a valós problémákat. Azzal szembesülhetünk, hogy ezekre a Fidesz és az MSZP által ki sem mondott vagy elmaszatolt döntő kérdésekre egyedül nekünk voltak érdemi és helyes válaszaink. Arra is rádöbbenhetünk, hogy az azóta eltelt években mind a két párt sokat mazsolázott ki a mi terveinkből, de sajnos azokat, megfelelő értékrendi és mentalitásbeli alapok hiányában, ők csak elrontani tudták. Végül egyértelművé vált az is, hogy amit ott és akkor kimondtunk, mind a diagnózis, mind a megoldás tekintetében, az bizonyos frissítésekkel együtt ma is helytálló és iránymutató. Hozzáteszem: sajnos. A Jobbik Radikális változás programja sajnos ma is aktuális, ami nem jelent mást, minthogy a szocialisták nyolcévnyi országrombolása után a Fidesz kétharmaddal sem tudott kiutat találni, sőt, a problémákat sok területen csak súlyosbította. Ezzel a mostani választási programmal ezért azoknak akarunk választható, erős és kormányképes alternatívát kínálni, akiknek mind a Fidesz, mind az MSZP kormányzásából elege van, akik úgy érzik, hogy az elmúlt 24 év egy tévút, akik úgy érzik, hogy sorozatosan becsapták, megalázták és meglopták őket. Mert mondjuk ki egyértelműen: néhány kisebb pozitívnak mondható intézkedéssel együtt is, mindkét párt kormányai loptak, csaltak, hazudtak. A helyzetet persze egyik is, másik is igyekszik megmagyarázni, felcicomázni, de az értékeléshez nincs más dolgunk, mint hinni a saját szemünknek, fülünknek és eszünknek. Nem kell mást tenni, mint körülnézni az országban. Látni, ahogy eltűntek a gyáraink, megszűntek a vállalkozások, a munkahelyek; lerobbantak a települések, felszívódott a hajdan virágzó mezőgazdaságunk, a háztáji termelés; elvándorolt félmillió magyar. Hallani, ahogy az emberek panaszkodnak biztonságra, egészségügyre, oktatásra, ügyintézésre, mindenre. Végül megérteni, hogy az egész nem az emberek, hanem csak és kizárólag a politikai vezetés hibája és bűne. A társadalom felelőssége mindössze annyi, hogy túl hiszékeny és túl megengedő volt. Ezzel élt vissza a politika. De ennek véget kell vetni. Elég volt! Mi nem csupán az elmúlt négy évet akarjuk leváltani, hanem az elmúlt huszonnégyet. Mindenestől. A Fidesz- és az MSZP- kormányoktól is meg akarjuk szabadítani hazánkat, mert ők ketten minden látszólagos ellentétük dacára egymás feltételei. Amíg van az egyik, addig van a másik is. Ha az országnak valamelyikből elege van, ha valódi változást akar, akkor mindkettőtől meg kell szabadulni. Mi, jobbikosok ezért új fejezetet akarunk nyitni Magyarország és a magyar emberek számára. El akarjuk kezdeni végre a szebb jövőt. A szocialistáknak tizenkét év bizalmat szavazott a társadalom, a Fidesznek nyolcat. Látjuk, hogy éltek vissza a bizalommal, hogyan váltak alkalmatlanná az ország irányítására. Itt az idő, hogy más is kapjon lehetőséget. Itt az idő, hogy végre ne a kisebbik rosszat válasszák az emberek, hanem a Jobbikot ben radikális változást ígértünk, de sajnos nem kaptunk a megvalósításához felhatalmazást. Most újra itt állunk, és lehetőséget kérünk a magyar emberektől. Lehetőséget, hogy bebizonyíthassuk: van megoldás. És ez a megoldás a mi programunk, amely gazdasági fellendülést, minőségi munkahelyeket, rendet és biztonságot, valamint határozott elszámoltatást és valódi rendszerváltozást kínál. Vessünk véget a süketelésnek, a mellébeszélésnek, a hazudozásnak, a csalárdságnak, a lopásnak és a hazaárulásnak! Vessünk véget az elmúlt 24 évnek! Mi ki merjük mondani a létező problémákat, és ki merjük mondani a valódi megoldásokat is. Ez az első lépés, ameddig a többi párt el sem jut. Ők félnek az igazságtól, pedig a hazugságokra, önámításra és csalárdságra épülő programokat mind szétmorzsolja a valóság, ahogy azt az elmúlt 24 évben láthattuk is. A Jobbik azonban nem csupán a nemzetmentő program kimondáshoz elég bátor, de a megvalósításához is. Nemcsak beszélni szeretnénk a programunkról, hanem meg akarjuk valósítani. Ehhez, a második lépéshez viszont önmagunkban már kevesek vagyunk. Ehhez már kell az Önök támogatása is. Kérem, hogy olvassák el ezt a programot figyelemmel, és ha megtetszett, akkor adjanak nekünk egy esélyt. Egy szavazatot, és ezzel egy négyéves lehetőséget kérünk, és mi mindenkinek be fogjuk bizonyítani: jobban és tisztességesebben tudjuk vezetni ezt az országot. Vona Gábor a Jobbik miniszterelnök-jelöltje 7

8 8

9 1. A Hét vezér terv Sokan várjuk már, hogy a magyar gazdaság végre beinduljon, különösen pedig azt, hogy ez a magyar emberek munkakörülményeit, életszínvonalát is javítsa végre, ne csupán a multinacionális tőke mutatóit. Ebben pártállástól függetlenül nyilvánvalóan mindenki érdekelt. Az odavezető úttal kapcsolatban viszont már nagyban megoszlanak a vélemények. Ha a vélekedések közötti különbségek lényegét megragadjuk, az egyben kirajzolja a magyar belpolitika valódi törésvonalát is. Ez alatt azt értjük, hogy a gazdaság talpra állításának valójában nem háromféle, fideszes, szocialista és jobbikos forgatókönyve létezik, hanem csupán kettő: az elmúlt huszonnégy év pártjai által fémjelzett és a jobbiké. Az első csoport elképzelését, amelybe ugyanúgy beletartozik a Fidesz és az MSZP, nevezhetjük gyarmatelvű, míg a Jobbikét pedig a gyarmatellenes forgatókönyvnek. Gyarmatelvű forgatókönyv lényege, hogy elfogadja hazánk és nemzetünk gazdaságilag és ebből következően politikailag és kulturálisan alávetett helyzetét. Az elfogadás tartománya a szomorú beletörődéstől a lelkes támogatásig tartó spektrumon belül számtalan árnyalatot vehet fel, de ettől a lényeg még ugyanaz: elfogadja Magyarország szolgai, alávetett státuszát. Elfogadja, hogy Magyarország az Unió hátsó udvara, ahol a szolgák és az igavonó állatok laknak, amelyeknek a dolga, hogy olcsó munkaerőt adjon, hogy a kevéske kis pénzét összekuporgatva megvegye a külföldiek drága, nem egyszer silány minőségű termékeit amit a helyzet fonáksága révén gyakran éppen mi termelünk meg, és hogy elviselje a szemétlerakónak használt környezetét. Elfogadja azt is, hogy az itt élő rabszolgáknak nem lehet jól működő, versenyképes vállalkozása, önfenntartásra alkalmas vagyona, saját földtulajdona, hitelmentes ingatlanja stb. Nyilván felmerül akkor a kérdés, mik azok a lényegi kérdések, amelyeket sem a Fidesz, sem az MSZP, sem a többi párt nem feszeget? Ezek valójában a döntő és lényegi kérdések a gazdaság beindítása szempontjából. A Jobbik felvázolta a Hét vezér tervet, amely hét nagy munkahelyteremtő elképzelés az élelmiszeripar újraindításától az építőipar megerősítésén keresztül egészen a Duna Tisza-csatorna megépítéséig. Azonban el kell ismerni, hogy mindez még kormányra kerülve is csak félmegoldás mindaddig, amíg három nagy kérdésben nem tudunk döntő fordulatot elérni. Mi tehát ez a három lényegi terület? Mi a három legfőbb akadály? 1. Magyarország uniós kiszolgáltatottsága. Amíg nem sikerül az Unióval való kapcsolatunkat új alapokra helyezni, amíg az európai árak, harmadik világbeli bérek világában fogunk élni, amíg nem tudjuk sem védeni, sem támogatni a magyar ipart, amíg nem lesz nemzeti tulajdonú termelőgazdaságunk, addig hazánk egy helyben fog topogni. Két elfogadható lehetőség van: vagy az uniós kapcsolatunk újratárgyalása, vagy az Unióból való kilépés és egy közép-európai együttműködési alternatíva mielőbbi megvalósítása. 2. Magyarország eladósodottsága. Amíg mind a magyar állam, mind a magyar vállalkozások, mind a magyar családok lerázhatatlan adósságspirálban vannak, addig képtelenség biztosítani a tartós gazdasági növekedést. Itt egyetlen lehetőség van: az adósság újratárgyalása. Ez az állam esetében az adósság részleges elengedése, a kamatterheinek mérsékelése vagy átütemezés lehet, a magánszektor esetében pedig tisztességes hitelszerződések megkötése a jelenlegi, erkölcstelen és jogtalan, kizárólag a bankok érdekeit szolgáló hitelszerződések helyett. 3. A magyar földtulajdon és vízkincs veszélyeztetettsége. Amíg alapvető nemzeti kincseinket a földünket és a vizünket a magyar tulajdonból való kikerülés veszélye fenyegeti, addig minden erőnkkel ezek megvédésére kell koncentrálni. Itt a megoldás szintén egyértelmű, akár a nemzetközi és uniós nézeteltérés és konfliktus árán is egyértelműsíteni: a föld és a víz magyar tulajdonban marad, és ennek alkotmányos védelmet fogunk biztosítani. A Jobbik kormányra kerülve, e három nagy akadály leküzdését, a Hét vezér terv megvalósítását, vagyis tisztességes megélhetést biztosító magyar munkahelyek létrehozását tekinti majd legfontosabb feladatának. Olyan munkahelyek megvalósítását, amelyek többszörös hatást fejtenek ki, újabb és újabb vállalkozásokat, befektetéseket generálnak, ezáltal a pénzünk itthon forog, bennünket gazdagít. Kormányra kerülve a munkahelyteremtés kormánya akarunk lenni. És azok is leszünk. A Jobbik választási programjának vezérfonalát tehát a munka adja. Valljuk: ha munka van, akkor minden van. Ha nincs munka, akkor semmi nincs. Amennyiben az embereknek tisztességes megélhetésük van, akkor ki tudják fizetni a számláikat, gyermekeik felnevelésének költségeit, képesek vásárolni, és jut szórakozásra, művelődésre, utazásra is. Egyúttal sokkal kisebb a valószínűsége, hogy eladósodnak, vagy hogy az állam szociális hálóját terhelik meg. Szintén a munkahelyteremtés erősítése mellett szól, hogy a gazdasági növekedés egyik alapvető feltétele a belső fogyasztás. Ez akkor nőhet, ha az embereknek van vásárlóerejük, ehhez viszont tisztességes megélhetést adó munkahelyek kellenek. Végül az állami adóbevételek növelésének is az a leghumánusabb módja, ha több munkahely van, ezáltal a jelenleginél szélesebb alapokon nyugszik a közteherviselés. Alapvető célunk ezért, hogy Magyarországon visszaadjuk a munka megbecsültségét, amelyhez egyrészt növelni kell a munkahelyek számát, másrészt erősíteni kell azok megélhetést biztosító minőségét is. Európai szintű munkáért európai 9

10 bérek járnak. Kijelenthetjük, hogy ezzel ellentétben ma az országban kevés a munkahely, és ezek általában a nyugat-európai bérek vásárlóerejének töredékét biztosítják jövedelemként a robotoló, kiszolgáltatott magyar munkavállalók számára. Amíg az árak és a munkával kapcsolatos elvárások európaiak, addig a bérek és a munkakörülmények a harmadik világra emlékeztetnek. A fojtogató munkanélküliség elől, aki teheti, külföldre menekül; aki pedig abban a kiváltságban részesül, hogy van munkahelye, az folyamatosan retteghet annak elvesztésétől, bosszankodhat alacsony bére és méltatlan munkakörülményei miatt. A jelenlegi kormány munkahelyteremtést ígért, de ezen ígéretébe is belebukott. Statisztikai trükkök segítségével akárcsak az MSZP-kormányok idejében azt harsogja a pártmédia, hogy soha még ilyen jó nem volt a helyzet. Az emberek mindennapi és saját tapasztalata azonban más. Hiába a milliárdos médiakampány, az öntömjénező óriásplakátok, a társadalom saját bőrén érzi, hogy mindez hamis. A közmunka fontos intézmény, de nem valódi munkahely, hanem szociálpolitikai intézkedés. Ezt beleszámítani a statisztikákba finoman fogalmazva is arcátlan hazugság. Ennél felháborítóbb már csak a külföldön munkát vállalók beleszámítása a kormány foglalkoztatáspolitikai adatsoraiba. Szintén elégtelennek tartjuk az adókedvezményekkel és támogatásokkal bőségesen ellátott multinacionális cégek munkahelyteremtésére építeni az ország jövőjét. Közmunkára és rabszolgamunkára nem épülhet magyar jövő. A Jobbik szerint a magyar emberek számára magyar adottságokra épülő, magyar értéket termelő, Magyarország nemzetgazdaságát erősítő munkahelyeket kell létrehozni. Mindez nem lehetetlen, de ehhez a kormánynak minden erejével erre a feladatra kell koncentrálnia. A Jobbik kormányra kerülve a munkahelyteremtés kormánya lesz. Ennek céljából született a Jobbik választási programján belül a Hét vezér terv. Egy terv, amely révén újra szeretnék viszszaszerezni a saját hazánkat. A munkahelyteremtés révén történő új, magyar honfoglalás hét pillérre épül, amelyeknek mindegyik része egy-egy átfogó foglalkoztatási projekt. Egy program a programon belül. Ezzel is azt üzenve, hogy a megélhetés lehetőségének megteremtését tekintjük legelső feladatunknak. A választási programunknak ez a legfontosabb része, mert ahogy mondtuk: ha munka van, akkor minden van. 1.1 Élelmiszeripari önrendelkezés és exportképesség fejlesztési terv Rabszolgasors A magyar mezőgazdaság szerkezete jelentősen átalakult és leépült a rendszerváltás után a termelőszövetkezetek (téeszek) átszervezése és a földtulajdon újraelosztása következtében. A végbement folyamatok jelentős részben korábbi párttitkárok és téeszelnökök, valamint a magyar termőföldre ácsingózó külföldi spekulánsok részére játszotta át a szövetkezeti és állami tulajdont. Az egymást váltó kormányok privatizációt és liberalizációt erőltető neoliberális gazdaságpolitikájukkal (pl. az EU követelményeinek minden áron való megfelelés következtében a védővámok leépítésével egyidejűleg méltánytalan termelési támogatások és kvóták elfogadása) és a keleti piacok feladásával nagymértékben hozzájárultak a gazdasági termelés szétveréséhez, ami legérzékenyebben a stratégiai ágazatnak tekinthető magyar mezőgazdaságot érintette. Jól szemlélteti az elszenvedett veszteség nagyságát, hogy a magyar mezőgazdaság 1990-ben még ember megélhetését biztosította, ezzel szemben ma nem egészen kétszázezer ember számára kínál megélhetést. Magyarország csak a mezőgazdaságban félmillió munkahelyet veszített el a rendszerváltás óta. A XXI. század egyik legfontosabb kérdése az lesz, hogy a globális éghajlatváltozásból adódó elsivatagosodás eredményeképpen zsugorodó földterületeket ki műveli meg, és ezáltal ki tudja egészséges és biztonságos élelmiszerrel élelmezni bolygónk egyre növekvő népességét. Magyarországnak nemcsak az önellátás, de az export biztosításához is minden adottsága megvan: föld, víz és szakértelem. Az elmúlt 24 évben az élelmiszeripar meghatározó hányada külföldi tulajdonosok kezébe került; az elmúlt 10 évben az élelmiszer-feldolgozó ipar termelési értéke mintegy 30%-kal csökkent. A külföldi tőke fokozatosan felszámolta vagy más országokba költöztette a magyar élelmiszer-feldolgozó gyárakat, helyébe tőke és állami segítség híján magyar tulajdonosi kör nem tudott lépni. Az élelmiszer-feldolgozó ágazatra továbbra is a tőkeszegény helyzet, alacsony jövedelmezőség jellemző. Mindemellett az élelmiszerek elosztását elsősorban az erősen koncentrált, többnyire multinacionális kiskereskedelmi áruházláncok látják el, ezáltal a haszon túlnyomó része a hazai termelők helyett náluk csapódik le. Jelenleg a magyar mezőgazdaság elsősorban alapanyagokat termel, amelyek nagy részét exportálja, majd a feldolgozott termékek egy részét importáljuk saját fogyasztás céljára. Ez tehát egy gyarmati gazdaság, hiszen az olyan ország, amely nyersanyagot exportál és készterméket importál, gazdasági értelemben gyarmatnak tekinthető. Ez a politikai gyarmatosítás felé vezető út. A mezőgazdaság vidéki foglalkoztatásban betöltött szerepének visszaesése (monokultúra, csökkenő élőmunka-felhasználás, bezárt üzemek), valamint a szolgáltató szektor egyre fokozódó térnyerése a nemzetközi tendenciákhoz hasonlóan Magyarországon is általános jelenség. Ennek ellenére a vidéki megélhetés egyik bár sajnos egyre apadó forrása még ma is a mezőgazdaság. A munkaerő-hasznosítás hatékonysága a rész- és családi munkaerőn alapuló, valamint az idegen munkaerőt alkalmazó gazdaságokban (ezek lehetnek szövetkezetek is) jelentős mértékben eltér egymástól, utóbbiak javára háromszoros hatékonyságbeli különbség mutatkozik. Mezőgazdasági termelésünk szerkezetében azonban mindkét termelési típusnak (a családi és az alkalmazott munkaerőn alapuló gazdaságoknak is) helye és szerepe van. 10

11 1.1.2 Minden az egyben A vidékfejlesztési programokat az eddigi gyakorlattól eltérően holisztikus szemlélettel kell megvalósítani. A korábbi kormányok a feladatok leosztásával egymással nem vagy alig kommunikáló intézményeket hoztak létre, ami akadályozta az egymáshoz szorosan kapcsolódó, sokszor egymást nagymértékben átfedő szakterületek koordinált fejlesztését és a rendelkezésre álló erőforrások kihasználását. A vidék a mezőgazdaságra épül, amelyhez szorosan hozzátartozik a mezőgazdasághoz kötött élelmiszer-termelés, a kézműipar, a hulladékgazdálkodás és -újrahasznosítás, a vízgazdálkodás és a megújuló energiatermelés összehangolása is. A végső cél egy, a helyi adottságokhoz mindig alkalmazkodó és azokra épülő, a maximális (esetenként teljes) foglalkoztatást biztosító, fenntartható rendszer felállítása. Az értékes termőterületeken élelmiszert és takarmánynövényeket kell termeszteni, a jó legelőket állattenyésztésre kell használni, de vannak olyan földterületek, melyek bioenergia-növények termesztésén kívül másra nem nagyon használhatók. A megfelelően kezelt szennyvíziszap, a komposztálható szerves hulladék és az állati trágya erjesztésével biogáz állítható elő, míg a visszamaradó üledék trágyagiliszták alkalmazásával nagy értékű gilisztahumusszá alakítható. A helyesen és rendszeresen alkalmazott életciklus-analízis (LCA), a megfelelő termékszerkezet kialakítása, a helyes termékválasztás (környezettudatos vásárlás) és a fejlett hulladékszortírozási rendszerek következtében keletkező hulladék legnagyobb része újra felhasználható, míg az égethető hulladékfrakció megfelelő égetési és füstgáztisztítási technológiával akár a megtermelt biomasszával (pl. faaprítékkal és brikettel) együtt is, egy rendszerben hő- és elektromos energiává alakítható. A többi megújuló energiaforrás geotermikus (elsősorban hőszivattyús), vízenergia, szélenergia, napenergia együttes hasznosítása a vidéki települések energia-önellátását eredményezi A valódi gazdasági szabadságharc A falvak népességmegtartásának és a fiatalok számára vonzó vidék megteremtésének kulcsa a foglalkoztatás, a szociális és gazdasági kohézió, a közbiztonság, egyszóval a vidék népességének létbiztonsága és a minden korosztály számára megfelelő életkörnyezet. Amennyiben a leendő Jobbik-kormány piacvédelmi (élelmiszer-önrendelkezés biztosítása) és piacszerzési (keleti exportlehetőségek látványos növelése) céljait is eléri, a vidéki, élelmiszeripari munkahelyek száma hatalmas növekedésnek indulhat, és ismét létrehozhatjuk a rendszerváltás óta a mezőgazdaságban elveszített félmillió munkahelyet. Itt kell megjegyezni, hogy a magyar élelmiszeripar számára a hosszú távú fenntarthatóság miatt a tervezésnél a hazai piac lehető legteljesebb ellátását földrajzi és termékkínálati értelemben egyaránt, míg az exportáruknál a nagy hozzáadott értékkel bíró, minőségi termékek gyártását kell elérni. A magyar élelmiszeripar számára tehát kettős célt kell kitűzni és azt megvalósítani. A hazai élelmiszer-önrendelkezés lehető legteljesebb megvalósítását és a termelési kapacitásaink újraindítása által ellátható exportpiac megtalálását. Ennek a kettős célnak a közös gyökerében természetesen egy alapvető cél áll: a magyar emberek tisztességes munkához való juttatása és ezáltal az ország gazdaságának beindítása, a vidék megmentése. Ehhez az Unióval és az itt lévő multinacionális tőkével kapcsolatos viszonyaink újrarendezése (magyar földtulajdon, üzemszabályozás, piacvédelem, önrendelkezés, kvóták stb.) nélkülözhetetlen, ami óriási küzdelmet ígér, ezért a koncentrált kormányzati és társadalmi együttműködés elengedhetetlen. Ezt a csatát viszont meg kell vívni, ez lesz a valódi gazdasági szabadságharc, amely arról dönt, hogy Magyarország gyarmat marad-e, gyarmatelvű politikai vezetéssel, vagy szabad ország lesz, nemzeti kormánnyal. A Jobbik a hazai és exportpiacra termelő élelmiszeripar talpra állításával azt vállalja, hogy újranyitjuk és újra felépítjük a bezárt gyárainkat, megmentjük a jelenleg agonizálókat, emellett újabbakat állítunk be a nemzetgazdaságba. Felszámoljuk a külföldi áruk dömpingjét, és a magyar polcokra 80%-ban magyar termékeket tetetünk, megtörjük a multinacionális bevásárlóközpontok egyeduralmát és nemzetgazdaságunkat leépítő gyakorlatát, a mezőgazdaság és késztermék-orientált élelmiszeripar fellendülése révén az arra épülő feldolgozóiparba, gépgyártásba és egyéb ágazatokba is életet lehelünk, ezzel minimum százezer tisztességes megélhetést biztosító munkahelyet hozunk létre már az első ciklusban. Emellett kiemelt állami támogatást fogunk nyújtani az ágazatban megvalósuló kutatás-fejlesztéshez, hogy a mezőgazdasági, vízgazdálkodási, élelmiszer-ipari ágazat innovációjában ne csupán felzárkózzunk a világ élvonalához, de abban élenjárókká váljunk. A minőségi élelmiszernek egyben tiszta, egészséges, korszerű és népszerű tápláléknak kell lennie, ehhez pedig a folyamatos fejlesztések, új technológiák elengedhetetlenek. Akkor járunk el helyesen, ha ezt a tudást nem importáljuk, hanem magunk hozzuk létre a már meglévő, de elhanyagolt szakemberek és szaktudás bevonásával. A mezőgazdaságban és mezőgazdasági feldolgozóiparban megvalósuló foglalkoztatás bővítésének egyharmada piaci alapon hozható létre, amely új munkahelyek kialakításából, másrészt a jelenlegi munkaerő egyenletesebb kihasználásból, illetve a feketemunka kifehérítéséből származhat, további egyharmada vagy fele szociális alapú lehet, míg a fennmaradó rész többszörös hatásként más ágazatokban közvetetten jelentkezhet vidéki térségeinkben. A nyersanyagbázis széleskörű felhasználására épülő, a mezőgazdasági alaptevékenységen kívüli diverzifikáció a többletjövedelem mellett jelentős mértékben növelheti a gazdaságok munkaerő-felhasználását. A foglalkoztatás bővítésében a gazdaságokban történő élelmiszer-feldolgozás, a késztermék-orientált termelés kitüntetett szerepet tölthet be, mivel a feldolgozottság növelése egyszerre teremt hozzáadott értéket és munkahelyet. A közvetlen termékértékesítés növelése is kínál foglalkoztatásbővítési lehetőségeket, ezen felül a fentiekben említett megújuló energiatermelés bővítése néhány ezertől több tízezerig terjedő piaci alapú munkahely létrejöttét eredményezheti az ágazatban, a megújuló energiafajtáktól függően. A magas munkaerő-igényű, ökológiai (bio-) termelésre való áttérés és annak bioenergia-produkcióval való összekapcsolása lehetséges, ennek ideális feltételei adottak Magyarországon. Nincs szükségünk ízetlen holland paradicsomra, spanyol dinnyére, ír szarvasmarhára és dán sertéshúsra... Ezt mi mind meg tudjuk termelni, ráadásul nagyrészt jobb minőségben. 11

12 A munkahelyteremtés fontos eszköze a termékszerkezet bővítése, a késztermék-orientált gazdaság megvalósítása. A mezőgazdaság és erdőgazdaság különböző termelési ágazataiban megtermelt összes nyersanyag teljes késztermékké történő feldolgozása és az ehhez kapcsolódó szolgáltatások fejlesztése, továbbá a termelési folyamatok és a termékek felhasználása során keletkezett hulladék újrafelhasználása számos munkahelyet teremthet. A fenti példákhoz csatlakozhat az erdőgazdaság széles körű nyersanyag- és termékkínálata (faapríték, brikett, épületfa, bútoripar, papíripar, dísztárgy, használati tárgyak, hordók, kocsik stb.), melynek helyi vagy regionális felhasználása további foglalkoztatási lehetőségeket teremthet. A mezőgazdasággal kapcsolatos szolgáltató ipar, a falusi turizmus/agroturizmus, borturizmus, közétkeztetés, helyi üzletláncok kialakítása mind további foglalkoztatási lehetőségeket kínálnak. Az önfenntartó mikrorégiókban létrehozott szövetkezetek elősegíthetik a késztermék alapú gazdálkodást azáltal, hogy bizonyos, az egyéni gazdálkodóknak külön-külön nem kifizetődő késztermékek előállítását több termelő bevonásával, gazdaságos módon tudják megvalósítani. A szövetkezeti formák között speciális helyet foglalnak el a szociális szövetkezetek, amelyek abból a célból szerveződtek, hogy a hátrányos helyzetben lévő tagjaik számára munkafeltételeket teremtsenek, valamint szociális helyzetük javítását egyéb módon elősegítsék. A szociális szövetkezetekben a személyes közreműködésként előírható munkavégzés kizárólag munkaviszonyban, vállalkozási vagy megbízási jogviszonyban volt teljesíthető. A szövetkezetekről szóló törvény lehetőséget biztosít arra, hogy meghatározott esetekben önmagában már a tagsági jogviszony is elégséges legyen a szövetkezetben a munkavégzéshez, a szövetkezet közös gazdasági tevékenységében való részvételhez. Sajnálatos ugyanakkor, hogy ez az eredendően jó kezdeményezés jelenleg számos visszaélés forrása is. A leendő Jobbik-kormány a jó gyakorlatok megőrzése és fejlesztése mellett ezeket a visszaéléseket meg fogja szüntetni. A magyar mezőgazdaságot a zömében külföldi tulajdonban álló kereskedelmi bankrendszer jelenleg nem hajlandó finanszírozni, ezért azonnali kormányzati intézkedések szükségesek. A vidék bankja szakosított hitelintézetként működő, a mezőgazdasági termeléssel kapcsolatban szükséges piacismerettel rendelkező szövetkezeti bank (agrárbank) lenne, szolgáltatásai igazodnának a regionális vagy helyi adottságokhoz. A helyben a helyiekért elve alapján a 150 éve szerveződött szövetkezeti bankok több országban kiállták az idő próbáját. Az Európai Unió 28 tagországa közül húszban jelentős piaci tényezőt jelentenek a szövetkezeti bankok. A vidék bankja a decentralizáció, az önfenntartó faluközösségek, mikrorégiók és kistérségek kialakításának pénzügyi alapját jelenti. A vidék bankja tehát egy biztosabb jövő megteremtését teszi lehetővé, melynek jellemzői a szövetkezeti jelleg felerősítése (pl. a Hangyaszövetkezetek) és a közösségi kötődések-kötelezettségek elfogadása, azaz a vidék bankja -gondolat felélesztése, a takarékbank Takarékpont programjának, a szoros üzleti integrációnak a tömeges elfogadása. Ily módon az egész ország biztonsága megnövekszik, hazánk pénzügyi és gazdasági kiszolgáltatottsága csökken a globális válságok idején. A pénzügyi decentralizáció megteremti a gazdasági megastruktúráktól való függetlenedés, a helyi vagy kistérségi önfenntartás lehetőségeit is Mit jelentene a Jobbik ÉLE fejlesztési tervének megvalósulása? év alatt ezer új munkahelyet a talpra állított mezőgazdaságban; ezer új munkahelyet hazai- és exportpiacokra termelő késztermék-orientált magyar élelmiszeripar talpra állításával; - a bezárt élelmiszer-ipari gyárak újranyitását, a válságban lévők megmentését és újabbak nyitását; - az Unió és a multinacionális láncok nemzeti gazdaságunkat leépítő gyakorlatával szemben az élelmiszer-önrendelkezés kivívását; - a külföldi áruk dömpingje helyett a polcok magyar termékekkel való feltöltését; - államilag támogatott mezőgazdasági, vízgazdálkodási és élelmiszer-ipari kutatás-fejlesztési központok létrehozását a versenyképes ágazati színvonal biztosítására; - a vidéki feldolgozóipar, gépgyártás, hulladék-, energia- és vízgazdálkodás révén az önfenntartásra épülő vidéki közösségek megteremtését; - a vidékhez és élelmiszeriparhoz kapcsolódó turizmus hazai és külföldi vendégeinek látványos megemelkedését, egyúttal az országimázs erősödését. 1.2 Vízgazdálkodási, hajózási és energetikai fejlesztési terv Húzzuk ki a fejünket a homokból! A vizekkel való ésszerű gazdálkodás gondolata már az Árpád-korban is foglalkoztatta a Kárpát-medencében élő magyarokat. Olyannyira, hogy hazánkban több helyszínen a mai napig fellelhetők az egykori vízelvezető és öntözőcsatorna-hálózat nyomai. A Duna, a Tisza és a többi folyónk bőségesen szállította a vízutánpótlást, országrésznyi területek álltak rendelkezésre az ártéri gazdálkodás folytatásához. Az ártéren az árhullámok alkalmával a halaknak kiváló ívási helye alakult ki, így a halászat adott megélhetést az ott élőknek, a víz levonulása után pedig legeltetésre használták a területet. Később, ahogy a népesség növekedett, nőtt az igény a mezőgazdasági haszonnövények, elsősorban a gabonafélék termesztésére. Megkezdődött az árterek, mocsarak lecsapolása, a folyók szabályozása, amely legintenzívebben a reformkorban, Széchenyi vízgazdálkodási és hajózási terveinek nyomán zajlott. 12

13 A folyók gátak közé szorítása nyomán ugyan nőtt a hajózható szakaszok nagysága, és javult a megművelhető és lakható területek aránya is, azonban megkezdődött a Kárpát-medence kiszáradása is. Az elmúlt száz évben vízgazdálkodásunk az árhullámok és a belvizek minél hatékonyabb levezetésére koncentrálódott, így ez az egyoldalú szemlélet a vízmérleget súlyosan negatív irányba tolta el. Ma már évente mintegy öt köbkilométernyi ötezer milliárd liternyi! vízzel több hagyja el hazánkat folyóinkon keresztül, mint amennyi beérkezik. Ennek másik negatív hatása a vízháztartásra nézve a folyók medrének egyre mélyebbre történő süllyedése, amely a talajvíz szintjének süllyedésével, bizonyos helyeken annak teljes eltűnésével jár. Ez okozza többek között a Duna Tisza közének, a Homokhátságnak súlyos problémáit is, amit elsivatagosodásnak is szoktak nevezni. Mindehhez hozzáadódnak még a globálisan tapasztalható éghajlatváltozás, illetve az emiatt egyre szélsőségesebb eloszlású és csökkenő mennyiségű csapadék okozta káros hatások is. Nem kétséges tehát, hogy a helyzet sürgős beavatkozást kíván. Ennek ellenére egyetlen kormány sem tudott az elmúlt 24 évben valós eredményt elérni a vízháztartás javítása, a vízmegtartó képesség fokozása terén. Sőt, az egymást váltó Fidesz- és MSZP-kormányok közösen söpörték a szőnyeg alá a problémát A vízlépcsőszindróma Vizeink duzzasztással történő visszatartása, ezáltal hajózó utak és vízerőművek megvalósítása már mintegy száz éve foglalkoztatja a döntéshozókat Magyarországon is. A dunai vízlépcsőrendszer tervezésére először Horthy Miklós kormányzó adott megbízást Mosonyi Emil professzornak, azonban a második világháború miatt a megvalósítására már nem került sor. Később, a kommunizmus évei alatt ismét előkerültek a tervek, államközi szerződés született Csehszlovákiával egy bősi és egy nagymarosi erőmű megépítésére a háború előtt született tervek alapján. Mivel azonban Horthy idején a beruházással érintett teljes terület Magyarország részét képezte, a feltételek jelentősen megváltoztak, amit a szocializmus döntéshozói figyelmen kívül hagytak. Ezzel a mai napig tartó nemzetközi konfliktushelyzet magvát vetették el a két ország között. A nyolcvanas években óriási tiltakozáshullám indult a beruházás ellen, mely tévesen a szocializmus megdöntésének jelképeként tekintett a bős nagymarosi vízlépcső létrehozásának megakadályozására. A rendszerváltásnak nevezett esemény bekövetkezése után a terv teljes egészében meghiúsult, az Antall-kormány felmondta a nemzetközi szerződést, melynek azóta húzódó pereskedés és nemzetközi jogi konfliktus lett az eredménye. Szlovákia ugyanis az egyoldalú elállásunkra válaszul önkényesen elterelte a Dunát a saját területén létesített mesterséges csatornába. Ennek következményei a Szigetközre nézve katasztrofálisak voltak, hiszen gyakorlatilag eltűnt a víz a Dunából. Ezen ügy súlyos politikai örökségével eddig egyetlen kormány sem mert szembenézni, cipeljük a terhet immár több mint húsz éve, a megoldás legcsekélyebb esélye nélkül. Ez az oka annak, hogy a Jobbik parlamenti megjelenése előtt a duzzasztással történő folyószabályozás politikai tabunak számított a közéletben. Mi azonban azt mondjuk, le kell kaparni az alapvetően vízgazdálkodási szakmai kérdésről az évtizedes politikai szennyet, és kizárólag hazánk érdekeit szem előtt tartva újra meg kell azt vizsgálni. Ez az egyik legfontosabb kulcskérdés a magyar vízkérdés jövőjének rendezése szempontjából Duzzadó gazdaság A Duna magyarországi szakasza 417 km, ebből Trianon óta 140 km hosszan határfolyó Magyarország és Szlovákia között. A Tisza 579 km-nyi szakaszon kanyarog Magyarország területén. Ha csupán két legnagyobb folyónkat nézzük, ez összesen akkor is 1000 km folyószakaszt jelent. A Duna ma már természetes folyami jellegét nagyrészt elveszítette a tőlünk felfelé és lefelé megépült mintegy 40 vízlépcső hordalék-visszatartó hatása miatt. A magyarországi szakaszra hordalék már alig érkezik, innen viszont duzzasztás hiányában a folyó elszállítja azt, így a folyómeder intenzíven mélyül, amely mára a 12 métert is meghaladta. Mivel ennek már jelenleg is látszó katasztrofális következményei vannak a Duna környéki területek talajvízháztartására, a megoldás nem halogatható. A Duna vizét duzzasztással vissza kell tartani, a duzzasztóműveknél pedig víztározókat kell létesíteni, ami az árhullámok kezelésében is óriási segítséget jelent, hiszen azokat az árvíz megérkezése előtt le lehet üríteni, majd oda az árhullám egy részét szabályozottan betárolni. Szinte minden évben tapasztalhatjuk, hogy az árvizet néhány hónapon belül súlyos aszály követi. A visszatartott vízmennyiség ilyenkor öntözés formájában az aszálykárt is enyhíti, illetve a duzzasztás maga is a talajvíz emelkedésével jár együtt, így a talajok kiszáradásának folyamata visszafordítható. A Jobbik elképzelései szerint a Dunán 3 helyen, délről észak felé haladva Fajsznál, Adonynál, illetve egy a Dunakanyar feletti alkalmas helyszínen létesül vízlépcső. Ezek segítségével fentieken túl megoldható a hajózás problémája, és nem utolsósorban környezetbarát, olcsó villamos energia termelésére is használhatók ezek a létesítmények. A Duna-kanyar feletti duzzasztómű egyben a Szigetköz vízpótlásának problémájára is megoldást jelentene. A Tiszán a meglévő kettő (Tiszalök, illetve Kisköre) mellett Csongrádnál építünk vízerőművet, mely a Duna Tisza-csatorna működtetésében is fontos szerepet játszik majd. A Dráva folyó osztrák, szlovén és horvát szakaszán összesen 22 vízerőmű épült eddig ban a magyar és a horvát fél még megállapodott a Dráva alsó szakaszának komplex hasznosítá-sában. A megvalósításba beleszólt a balkáni háború, valamint a ma gyar fél kihátrálása. Itt is eljött az idő a cselekvésre. A Jobbik elképzelései szerint a folyó horvát magyar határszakaszán Barcsnál és Drávaszabolcsnál építjük meg a vízerőműveket. Ami a hajózást illeti, a magyarországi Duna-szakasz ma az év körülbelül felében nem vagy csak korlátozásokkal hajózható. Mindez ellentmond nemzetközi szerződésekben vállalt kötelezettségeinknek, mely szerint a szabványos, maximum 2,5 m merülésű hajók számára az év min. 300 napján biztosítani kell a hajózhatóságot a folyón. Mivel a vízi a fajlagosan 13

14 legkedvezőbb költségű szállítási mód, ezért a józan ész is azt mondatja velünk, óriási bevételkiesést okoz hazánknak ezen lehetőség ki nem használása. Arról nem is beszélve, hogy a rendkívül környezetszennyező és balesetveszélyes közúti teherforgalom egy jelentős részét hajózással lehetne kiváltani. A vízlépcsők egyébként elősegítik a közúti közlekedést is, hisz hídként funkcionálva összekötik a folyó két partját. Tovább javítana a helyzeten a Dunát a Tiszával összekötő csatorna megépítése, hisz a magyar mezőgazdasági termékek számára újabb piacok nyílnának meg kelet felé, ahová a jelenleg rendelkezésre álló szárazföldi szállítási módokkal nem lehet versenyképesen eljuttatni az árut. A személyszállításban a hajózás feltételeinek javítása a turizmusban bír óriási jelentőséggel. A Duna magyarországi szakaszának rendkívül rossz hajózhatósága miatt a jelenleg Amszterdamtól Budapestig közlekedő szállodahajókat üzemeltető cégek fontolgatják, hogy a budapesti úti cél helyett csak Pozsonyig közlekednének. Természetesen Budapestnek, Magyarországnak ez további óriási bevételkiesést jelentene. Az energiatermelés tekintetében fontos megjegyezni, hogy a fentebb felsorolt pozitív hatásai miatt a duzzasztóműveket mindenképpen célszerű megvalósítani, azonban az ésszerűség azt diktálja, hogy ezek egyszersmind vízi erőművekként is funkcionáljanak, hiszen a beruházás megtérülési idejét ez jelentősen lerövidíti. Magyarország energiafüggetlensége szempontjából és környezetvédelmi okokból is támogatandó a mintegy 1000 MW-nyi (fél paksi atomerőműnyi) megújuló forrásból származó villamosáram-termelő kapacitás kiépítése. A jövőben várhatóan egyre nagyobb arányban szerepet játszó szél- és napenergiát hasznosító erőművek ingadozó teljesítménye miatt a vízerőmű szabályozó funkciót is betölt a villamos energia rendszerben. A beruházás mindazonáltal épp a fentebb említett szélenergia magyarországi elterjedésében játszhat komoly szerepet, hiszen amennyiben a megtermelt villamos energiát vízátemelő szivattyúk működtetésére használjuk direkt módon, úgy az a hálózatban nem okozhat teljesítményingadozást. Ez az energiatárolás egyfajta módja, amely a Duna Tisza-csatornához szükséges zsilipek megvalósulásával egyébként is rendelkezésre állna. A Dunát a Tiszával összekötő hajózó csatorna megépítése szintén évszázados terv, ami bár megvalósult, előnyeit mégsem élvezhetjük. Ugyanis a Baja és Óbecse között a két folyót összekötő 123 km hosszú, 1802-ben átadott csatorna teljes egészében Délvidéken, a mai Szerbia területén fekszik. Trianon után szükségessé vált tehát egy újabb csatorna megépítése, melyre több terv is született. A pontos nyomvonal kijelölése természetesen a szakemberek feladata, de jelenleg a Tass és Szolnok között húzódó változat tűnik a leginkább megvalósíthatónak. Ez magában foglal egy 100 km hosszú két irányban hajózható csatornát, valamint egy km hosszú, É-D irányú öntözőcsatornát, mellyel gyakorlatilag a teljes Homokhátság vízpótlása megoldható. A nyomvonal gyakorlatilag egybeesik az M8 autópálya tervezett útvonalával, így minimalizálhatók a kisajátítással és a nyomvonal előkészítésével kapcsolatos költségek. A csatorna a két folyó között vízi utat biztosít, valamint az életet jelentő vizet juttatja el a kiszáradó homokhátsági térségbe. Ezen kívül a csatornát igénybevevő teherforgalom kiszolgálása érdekében multimodális logisztikai központokat építünk, melyek komplex megoldást kínálnak mind a közúti, mind a vasúti, mind pedig a vízi szállítmányozás számára. E mellett természetesen kikötőket és logisztikai raktárbázisokat is kialakítunk, így maximalizálva a tranzitország voltunkból fakadó előnyök kihasználását. További fejlesztéseket kívánunk indítani a kikötők területén, ahol szállodákat, kereskedelmi és szórakoztató, valamint kulturális központokat adunk át. De megvalósítjuk majd az egészség- és gyógyturizmushoz, valamint a sport és rekreációhoz kapcsolódó beruházásokat is Fokról fokra A Tisza a szabályozás ellenére kimondottan középszakasz-jellegű folyó maradt meanderekkel, természetesen lefűződött vagy átvágással keletkezett holtágakkal, morotvákkal, homokpadokkal kiterjedt ártéri erdőkkel. Magyarországi szakasza lassú sodrású, alacsony esésű. Szabályozása előtt rendszeresen elöntött mintegy kétmillió hektárt. A Tiszán a tavaszi és a nyár eleji nagy vízen kívül van egy kisebb őszi áradás is. Legalacsonyabb vízállása télen mutatkozik. Mindezen tulajdonságai alkalmassá teszik, különösen az eredeti állapothoz közelebb álló felső szakaszán arra, hogy a hazánkban ezeréves hagyományokkal rendelkező ártéri- vagy fokgazdálkodás visszaállítását az arra leginkább alkalmas környezetben hajtsuk végre. Őseink az elárasztott területen az árhullám idején halászattal, a víz levonulása után legeltető állattartással foglalkoztak. A módszer egy természetes módja az árvizek kezelésének, hiszen tudjuk, hogy a legnagyobb vízmennyiséget a talajban lehet elraktározni. Ráadásul a nyári száraz hónapok hatását is csökkenteni lehet regionálisan a visszatartott vízmennyiséggel, mivel az a talajvíz szintjét emeli meg. A tájgazdálkodásnak ez a módja a mezőgazdaság egy új irányát adja, mely segít a hagyományok ápolásában és a fenntarthatóság szempontját is maximálisan figyelembe veszi. Hátránya, hogy a folyószabályozások óta szántóföldekként használt területek művelési ágának megváltoztatását igényli. Jelenlegi elterjedésének legnagyobb akadálya az EU agrárpolitikája, amely szinte kizárólag a szántóföldi növénytermesztést támogatja Mit jelentene a Jobbik VHE fejlesztési tervének megvalósulása? ezer új munkahelyet a beruházás körülbelül 10 éves időtartama alatt; - a beruházás befejezése után az üzemeltetésen és egyéb kapcsolódó fejlesztéseken keresztül több tízezer állandó munkahelyet; 14

15 MW megújuló energiaforrásból származó villamos áramot; - az ország éves vízveszteségének és folyamatos elsivatagosodásának megállítását, a Szigetköz megmentését; - az árvízi és aszálykárok jelentős csökkenését, a talajvízszint normalizálódását és az öntözési lehetőségek bővülését; - a teherhajózás fellendülését és a Duna Tisza-csatorna megépítését; - a turizmus fellendülését; - az ezermilliárdos beruházási költség öt éven belüli megtérülését az ország számára. 1.3 Nemzeti energetikai biztonság fejlesztési program Újratöltés A globalizáció mai formája bármennyire erőteljes és megállíthatatlan folyamatnak is tűnik nagyon is sebezhető, belső gyengeségei, a gazdaság reálfolyamaitól elszakadt pénzügyi rendszere következtében bármikor láncreakciószerűen öszszeomolhat, ahogyan az 2008-ban meg is történt. Egy stratégiai szemléletű programnak erre is fel kell készülnie, ezért meghatározó feladatnak tartjuk a nemzeti erőforrások megvédését, újrateremtését és gyarapítását. A nemzeti önrendelkezés szempontjából e meghatározó erőforrások közé tartozik az energiaforrások és a felhasználásukat biztosító termelői, elosztói és fogyasztói infrastruktúra. Hazánkban az elmúlt két évtized alatt ebben a szektorban szinte mindent értékesítettek, figyelmen kívül hagyva, hogy egy ország számára stratégiai fontosságú, hogy az energiatermelés és -elosztás állami irányítással és ellenőrzéssel működjön. A szélsőséges magánosítások nem eredményeztek árcsökkentést, ellenkezőleg, az árak drasztikusan nőttek, a neoliberális gazdasági modell egyértelműen megbukott. Az energiapiacok liberalizálásával az Európai Unióban óriási nemzetközi monopóliumok jöttek létre, hatalmas politikai érdekérvényesítő képességgel. Az energiarendszerek nemzetközi összekapcsolása, a szállítási útvonalak diverzifikálása technikai dimenzióban kétségtelenül növeli egy ország ellátásbiztonságát. Ugyanakkor a nemzetstratégiai cél az, hogy a hazai erőforrásokra épülő energia-előállítást növeljük. Tény, hogy az energiafelhasználásunk több mint fele az 1980-as években még hazai forrásokból származott, de ma már az import aránya meghaladja a 70%-ot, szénhidrogéneknél a 80%-ot, miközben a lakossági jövedelmek sokkal nagyobb része fordítódik energiára, mint a fejlett EU-országokban, holott az egy főre jutó energiafelhasználásunk kisebb. A hazai erőforrások fokozott hasznosítását az EU-előírások, valamint a szélsőséges zöldek demagóg propagandája jelentősen akadályozza. A Jobbik célja, hogy a lehető legnagyobb mértékben csökkentse hazánk kiszolgáltatottságát saját energiahordozókra való támaszkodással, az energiahatékonyság növelésével, a hazai szolgáltatók privatizációs tilalmával, a már megkötött szerződések felülvizsgálatával Csak energikusan Az energetika területén új munkahelyek megteremtése egyrészt az erőművi kapacitások bővítése, megújítása révén, másrészt a hazai energiahordozók kitermelésének növeléséből jöhet létre. Amikor a hazai előállítás költségét az és importenergia-árakat összehasonlítjuk, azt komplex módon kell megtennünk, figyelembe véve az itthon megtermelt energia járulékos pozitív hatásait. A hazai erőművek építése, a kapacitások megújítása az építés során közvetlen és közvetett módon hoz létre munkahelyeket (tervezés, bizonyos mértékben berendezésgyártás, közvetlen építési tevékenység, az ehhez kapcsolódó beszállítás), ezt egészítik ki az üzemeltetéshez kötődő munkahelyek. A sok évtizedes tradícióval bíró, egykor világszínvonalú magyar erőművi gépgyártás újraindítása munkahelyek ezreit teremtheti meg, ezen túl az új erőművek bekerülési költsége is jelentősen csökkenthető. A paksi atomerőmű bővítése olyan mértékben kívánatos, hogy a hazai villamosenergia-fogyasztás legalább 50%-át állítsa elő tiszta energiaként, lehetővé téve a villamosenergia-árak kordában tartását. Az orosz gyártmányú, nagy üzembiztonságú reaktortípusok biztosítékot jelenthetnek arra, hogy a megfelelő tapasztalatokkal bíró hazai szakembergárda fokozott bevonása és a magyar beszállítói hányad mértékének növelése megvalósulhasson az új atomerőmű építésénél. A világpiaci ár változásától függően mérlegelendővé válhat a legszigorúbb környezetvédelmi előírásokat betartva az uránbányászat újraindítása, amely munkahelyeket teremtene, és növelné az ellátásbiztonságot. Az elhasználódás miatt kieső erőművi kapacitások pótlásához szénalapú hőerőművek létesítését is tervbe kell vennünk a szén-dioxid-kvóták eladása helyett azokat ezek üzemeltetéséhez használva fel. Itt szó lehet korábban bezárt erőművek újranyitásáról vagy akár újak építéséről is. A technológia fejlődésével lehetővé válhat az ún. tisztaszén technológiák alkalmazása is, melynek segítségével a hazai szénkészlet sokkal nagyobb hatásfokú és egyben környezetbarát felhasználása előtt nyílik meg az út. A kutatás-fejlesztésre fordított támogatás növelésével ösztönözzük ezek költséghatékony változatának kifejlesztését. Így indokolttá válik a hazai barnaszén és lignit vagyon kitermelése (utóbbi esetben kizárólag a már megnyitott bányákban, a termőföld védelmét előtérbe helyezve), közvetlen és közvetett hatásként több tízezres nagyságrendben teremtve új munkahelyeket. A folyóinkon potenciálisan hasznosítható vízenergiát a lehető legnagyobb mértékben ki kell használnunk, jól szabályozható, olcsó és megújuló energiával termelve meg a hazai energiafogyasztás 10-12%-át. Ezek az erőművek járulékos 15

16 haszonként jelennének meg a Dunán és a Tiszán ökológiai, hajózási, árvízvédelmi és vízgazdálkodási okokból szükséges vízlépcsők megépítésével. Ez a nagyszabású állami beruházási program a munkahelyteremtésben is meghatározó jelentőséggel bírna. A fentebb bővebben taglalt VTE fejlesztési terve a Jobbiknak éppen erről szól. Annak érdekében, hogy az időjárási körülményektől függően ingadozó teljesítményű szélerőművek ne okozzanak instabilitást az energiarendszerben, a jól szabályozható, korszerű erőművek létesítése mellett kiegyenlítő kapacitásokat kell létesíteni. Ez a feladat a szivattyús tározós erőművek építésével oldható meg. Az energetika területén az új munkahelyek megteremtésében a lehetőleg minél nagyobb arányban hazai energiahordozón alapuló új kapacitások létesítésén és üzemeltetésén kívül az energiahatékonyság növelése is jelentős szerepet játszhat. Az épületek utólagos hőszigetelése, az ingatlanok épületgépészeti korszerűsítése, illetve a passzív házak elterjedése az építőipari beruházásokat élénkíti. Részben erről is szól az alább bemutatandó OTN fejlesztési terv Mit jelentene a Jobbik NEB fejlesztési tervének megvalósulása? - százezres nagyságrendben új magyar munkahelyeket az energetikában és az építőiparban; - az ország energiabiztonságának és energiafüggetlenségének a lehetőségeink szerinti legnagyobb mértékű biztosítását; - a háztartások energiaköltségének csökkenését; - a hazai energiakapacitások ésszerű és környezetbarát kiaknázását; - a paksi atomerőmű bővítését a magyar beszállítók lehető legnagyobb arányú bevonásával; - szénalapú erőművek létesítését; - az energiarendszerünk stabilitásának biztosítását szivattyús-tározós erőművek létesítésével. 1.4 Ásványi Nyersanyagvagyon Hasznosítási Fejlesztési Terv Kincs, ami van Az elmúlt 24 évnek szinte minden ágazat a vesztese lett, és ez különösen igaz a bányászatra is. A rendszerváltás utáni kormányok mindegyike végignézte, ahogy a bányászvárosok szellemvárosokká váltak. Sőt, ahelyett, hogy igyekeztek volna valamit tenni a folyamat ellen, még meg is indokolták saját kudarcukat. Ennek eredményeképpen Magyarországon napjainkban polgárjogot nyert az az állítás, mely szerint ásványi nyersanyagokban szegény ország vagyunk. Ez a sommás vélemény valójában nem helytálló, hiszen a földtani vagyon felmért, tényszerű adatai ezt cáfolják. Az, hogy az ismert ásványvagyon meddig és mire elegendő, döntő módon a gazdasági (világgazdasági) mutatók határozzák meg. Az kijelenthető, hogy a lignit, a kőolaj és a földgáz, a nemfémes ásványok és az építőipari nyersanyagok kitermelése világpiaci árakkal mérve is versenyképes. A legnagyobb lehetőség a szénbányászat fellendítésben van, valamint a kutatások eredményétől függően mérlegelendő az uránércbányászat újraindítása. Fontosnak tartjuk a makói gázmezők jövőbeli kitermelési lehetőségének biztosítását is, a jogok nemzeti kézben tartásával. Magyarország szénvagyonát mintegy 8,5 milliárd tonnára becsülik, ebből 2 milliárd tonna a feketekőszén, valamivel több mint 2,2 milliárd tonna a barnakőszén és 4,3 milliárd tonna a lignit. Meg kell különböztetni a földtani, illetve a kitermelhető szénvagyont. A lignit esetében például 5,4 milliárd tonna a földtani és 4,3 milliárd tonna a valóban kitermelhető mennyiség. A barnakőszén esetében a 3,1 milliárd tonnás földtani mennyiségből 2,2 milliárd tonnát lehet a felszínre hozni. A kitermelhetőséget hogy a készlet mekkora része hozzáférhető a helyi földtani adottságok és a kitermelés technikai színvonala határozza meg. A kitermelhető mennyiség nem azonos a gazdaságosan hasznosítható volumennel, amit a szabályok és a piac változásai miatt időről időre újra kell értékelni. Ezt ugyanis egyebek között a tökéletesedő bányászati technológia és a szén illetve az alternatív energiahordozók aktuális világpiaci ára, a kereslet-kínálat, továbbá a szállítási költség határozza meg. Mivel nincs tengeri kikötőnk, az import energiahordozókat nagyon megdrágítják a szállítási költségek, és a hazai szén versenyképessége javul ben a bányászat Magyarországon több mint 60 ezer embert foglalkoztatott (szénbányászat: 50 ezer, uránbányászat: 7 ezer, bauxitbányászat: 3 ezer, egyéb bányák: néhány ezer fő). A korábbi időszakban jóval nagyobb volt a létszám: a szénbányászatban például 1964-ben (amikor a termelés a csúcspontját érte el 31,5 millió tonnával) 124 ezer ember dolgozott. Szakértők szerint a szénbányák, bauxitbányák és az uránbánya újranyitásával az es évekbeli 60 ezres munkahelyszám körülbelül felét, azaz 30 ezer új, jól fizető munkahelyet lehet létrehozni (a csökkenés elsődleges oka az elmúlt két évtized technológiai fejlődése). Nem szabad azonban megfeledkezni arról, hogy egy közvetlen bányászmunkahely átlagosan legalább három további munkahely létrejöttét eredményezi (gépipar, faipar, építőipar, szolgáltatások stb). Azaz összességében mintegy 120 ezer új munkahely megteremtéséről beszélhetünk. Fontos ugyanakkor hozzátennünk: a bauxitbányászat újraindítását környezetvédelmi megfontolásból egyáltalán nem kezdeményezzük, az uránbányászatot pedig helyi népszavazás eredményétől tesszük függővé. A kitermelési költségek tekintetében meglehetősen nagy szórás lehet az egyes területek között az ásványkincsvagyon elhelyezkedésétől, a rendelkezésre álló technológiától és számos egyéb tényezőtől függően. Ennek ellenére a néhány rendel- 16

17 kezésre álló példa alapján lehet nagyságrendileg elfogadható becsléseket tenni. Példaként említhetjük a Kelet-Mecsekben, Máza és Váralja külterületén több mint 438 millió tonna kiváló minőségű feketeszénvagyon kiaknázásának számításait. A mélyművelésű bányából a szenet korszerű technológiával viszonylag könnyen a felszínre lehet hozni. A számítások alapján a kiszolgáló létesítményekhez, illetve a vágatok kialakításához milliárd forintra lenne szükség. A bánya az indulást követően évi 1,2 millió tonna szén kitermelésére lehet alkalmas, két év után pedig teljes kapacitással 2,4 millió tonnás éves kitermeléssel működhet, nagyjából 80 évig. A mélyművelésű üzem közvetlenül kétezer, közvetett módon pedig 6-7 ezer dolgozónak adna munkát. A hazánkban néhány évtizeddel ezelőtt még jelentős és világszinten is kiemelkedő szénkémiai kutatásokat is újra kell indítani, szénvagyonunk más irányú, nem energetikai hasznosítása érdekében. Minden szerves kémiai folyamat alapja a szén, így szintetikus eljárással üzemanyagot vagy más értékes terméket állíthatunk elő, amely sokkal nagyobb haszonnal értékesíthető, mint a szén egyszerű elégetésével nyert hő- vagy villamos energia. Ebből a példából is látható, hogy néhány százmilliárd forintos beruházással (amely több évre oszlana el) sok millió tonna szén kitermelése indulhatna újra Magyarországon, tízezres nagyságrendben keletkezhetnének új munkahelyek, és egész régiókban teremtődhetne meg a lehetősége a gazdasági fellendülésnek. A szénbányászatban reális középtávú célkitűzés az évi millió tonnás termelési szintre történő felfejlesztés és ennek erőművi felhasználása. Amit pedig kevesen tudnak: az ehhez szükséges CO2-kvóta jelenleg Magyarországon rendelkezésre áll. A hazai szénvagyon fokozottabb kihasználásához a jelenleginél nagyobb, szénre alapozott erőművi kapacitásokra van szükség. Nem kell azonban feltétlenül új erőműveket építeni, a szakemberek szerint lehetséges a korábban bezárt erőművek (pl. Tiszaújváros, amelyet március végén állított le az AES, Tiszapalkonya és Berente, amelyeket március végén állított le az AES) újranyitása is, melynek a költségei jóval alacsonyabbak egy zöldmezős beruházásnál. Ösztönözni kell azonban az újabb technológiát jelentő ún. tisztaszén megoldások elterjedését, mert segítségükkel nemcsak környezetbarát módon, de a hagyományos széntüzelésű erőművekénél jóval nagyobb hatásfokon nyerhető ki a szénkészletünkben rejlő energiatartalom. A hazai bányászat újraindítása kizárólag magántőkéből valószínűleg nem valósítható meg. Szakmai berkekben nagyon kevés bányanyitási kezdeményezésről hallani, az egyik ilyen a kelet-mecseki projekt. A borsodi térségben is tervezik kisebb bányák újranyitását, ezek mellé azonban szintén szükség lenne gyűjtő erőműre. Nógrád megyében megközelítőleg 300 millió tonna szénvagyon van a föld alatt, jelenleg vizsgálják, hogy ebből mekkora rész termelhető ki gazdaságosan. A bányákból kinyerhető energiahordozót elsősorban az újrainduló helyi erőműben használhatják fel, de emellett juthat belőle egy leendő szociális célú szénprogramra is. Ha a feltételek adottak lesznek, elindulhat a bányászat Ózdon is. A Dunántúlon, a Bakonyban a várpalotai szénmedence rejt még jelentősebb kiaknázható készleteket. Fontos még megemlíteni hazánk utolsó, még működő mélyművelésű szénbányájának, a Márkus-hegyi bányának a megmentését, melyet a Fidesz-kormány december 31-ével be kíván zárni, megpecsételve ezzel a bánya és a Vértesi Erőmű sorsát egyaránt. Jól látszik, hogy erőteljes állami szerepvállalás is szükséges ezen a téren. Az energetika nemzetstratégiai szerepe, az importfüggőség és a bekerülési költségek fluktuációjából adódó kockázatok csökkentése érdekében azonban ez az állami szerepvállalás mindenképpen indokolhatónak mondható Véget vetünk az uráni átoknak! Az uránércbányászat Magyarországon 1957-ben indult a Mecsekben, Kővágószőlős település határában. A termelés az 1970-es évek közepén indult hanyatlásnak, és a rendszerváltás hajnalán, 1989-ben fejeződött be annak gazdaságtalansága miatt. A kitermelt fémurán mennyiségére vonatkozón pontos adatok ma sem állnak rendelkezésre. Egyes szakemberek összességében 21 ezer tonna fémurán kitermeléséről számolnak be. A működés ideje alatt az üzemek közel 8 ezer embert foglalkoztattak, de a városban és környékén még több ezer embernek biztosítottak munkaalkalmat a legnagyobb termelés idején. Az uránérc világpiaci ára a 2000-es évek közepén olyan mértékben emelkedett, hogy újra kifizetődővé vált a földben maradt uránérc kitermelése. Ezért 2007-től egy ausztrál hátterű bányavállalat újrakezdte a geológiai kutatásokat az egykori bányaterületen. A cél a korábbi adatok pontosságának ellenőrzése és új kutatófúrások segítségével további részletek megállapítása az érclencsék elhelyezkedéséről, kiterjedéséről és minőségéről Mit jelentene a Jobbik ÁNYH fejlesztési tervének megvalósulása? - 30 ezer új munkahely létrehozásával a magyar bányászat újraindítását; - az ágazat beindulásával párhuzamosan a közvetett hatások révén még közel 100 ezer új állás létrejöttét; - évi ezer tonnás teljesítmény elérését a szénbányászatban; - a világpiaci folyamatok fényében az uránbányászat újraindítását; - korábban bezárt erőművi kapacitások újranyitását; - szociális célú állami szénprogram indításának lehetőségét. 17

18 1.5 Otthonteremtési Nemzeti Fejlesztési Terv Családi dráma Régóta tudvalevő, hogy az elképesztő mértékű kivándorlási spirált a fiatalok körében jellemzően három tényező erősíti: 1.) A taníttatással kapcsolatos költségek miatt sok diák és családja dönt úgy (akár már érettségi után), hogy inkább külföldön próbál szerencsét már a tanulóévek során is. 2.) Egyértelmű faktorként jelenik meg a munkahelyek hiánya, ahol is leginkább a éves korosztály munkanélküliségi rátája ijesztő: ez az Alföldön például helyenként duplája a szomszédos román fennhatóságú partiumi régió hasonló adatának. 3.) A harmadik, egyben talán legkönnyebben javítható tényező pedig az önálló otthon elérhetetlen mivolta. A statisztikai adatok szerint egyre magasabb azon fiatal párok száma, akiknek nem csupán saját ház, lakás, de még saját albérlet megszerzésére sincs lehetőségük, így a korábbi történelmi korokra jellemző generációs együttélés manapság kényszerű szociális okokból ismét egyre gyakoribb. Ami azonban századokkal korábban működött, a mai életvitel miatt számtalan családi vita forrása lett. Sokáig az úgynevezett szocpol és a szélesebb értelemben vett lakástámogatási rendszer egyedüliként szolgálta azt a célt, hogy a törekvő fiatalok saját lakáshoz, saját élettérhez juthassanak, és így ez volt tekinthető az egyik legfontosabb eszköznek mind a demográfiai, mind a kivándorlást lassító, megelőző területen. Nagyon leegyszerűsítve: ha könnyen érhető el a nagyobb lakás, a több gyermek felnevelésére lehetőséget adó méretű otthon, akkor ezek a gyermekek nagyobb eséllyel születnek meg, és szüleik kisebb valószínűséggel keresik boldogulásukat külföldön már ha tisztességes megélhetéshez is juthatnak itthon. Ezzel szemben a korábbi kormányzatok által kimunkált szocpolt az utolsó ciklus közepéig alig két-három bank helyezte kínálatába, és ez olyan értelmetlen, szűkítő feltételekkel történt meg, hogy csak az érintett fiatalok töredéke gondolhatott a támogatás felvételére. A nehezítő körülmények között csak egy példát képez az, hogy olyan négyzetméterár-maximumot határoztak meg a szocpollal támogatható lakásokhoz, amelyet Budapesten lényegében alig lehetett teljesíteni, a középkategóriás lakásokat tulajdonképpen kizárták a rendszerből. Így a fővárosi és környéki családok nagy része eleve hosszú időre kiesett a kedvezmény elérhetőségéből ben emiatt az a visszás helyzet is megeshetett, hogy az e célra szánt pár milliárd forint lényegében benn ragadt. Fontos megjegyezni, hogy az egymást követő költségvetések soraiban is megtalálható az úgynevezett lakástámogatás, ahova mintegy négy-öt feladatot zsúfolnak be, és amely meghirdetését követően a kormányzati kommunikáció rendszeresen azzal a csúsztatással kampányol, hogy mennyi pénzt költ a kormány otthonteremtésre és a lakástámogatásra. A helyzet ezzel szemben az, hogy ezen összeg túlnyomó része az árfolyamgát alapján a devizahitel-krízis tüneti kezelésére megy el, mégpedig az abban vállalt kormányzati szerep költségeire, ám ebből egyetlen új lakás sem épül, egyetlen fiatal, életét elkezdő családnak sem teszik lehetővé, hogy könnyebben tegyen szert arra az otthonra, ahová aztán érdemes gyermeket vállalni, és ahol aztán tervezhető lesz a jövő. Tény tehát, hogy az elmúlt 24 év kormányainak kommunikációja és a valóság között drámai szakadék volt a lakástámogatás kérdésében is Édes otthon, édes élet A Jobbik ezen változtatna egy olyan állami bérlakás-építési és bérlakás-vásárlási rendszerrel karöltve működő otthonteremtési program segítségével, amely bármely dolgozó vagy dolgozni szándékozó magyar család számára könnyen elérhető lenne. Ebben a résztvevők akár a piaci ár harmadáért bérelhetnének lakást, majd pár év után azt bekerülési értéken vásárolhatnák meg, igen kedvező, teljes mértékben kamattámogatott, állami hátterű forinthitel segítségével. A rendszer három irányban is pozitív hatást fejtene ki: egyrészt számos új bérlakást, házat és vidéki otthont (beleértve a művelésre alkalmas területtel rendelkező tanyákat is) alakítana ki. Másrészt fellendítené a válságban lévő, de a nemzetgazdaság megerősödése szempontjából kulcsfontosságú hazai építőipart. Végül felmérné az üresen álló hazai ingatlanvagyont, és megvizsgálná, hogy a több százezer üres hazai lakás és ház milyen tulajdonosi háttérrel bír, és ezek mekkora hányada válhat újra valódi otthonná. Ezen a ponton nyújtunk újabb segítő kezet azoknak a hitelkárosultaknak is, akik sajnálatos módon már elveszítették otthonukat a megmentett, és(részben közfoglalkoztatás által) újjá varázsolt lakások, házak között ők is meg kell, hogy találják azt, amelyikben újra önálló életük és reményeik lehetnek. Elengedhetetlennek tartjuk hangsúlyozni, hogy mind a bérlakás-építési, mind a felújítási munkák során a Jobbik modellje csak minősített hazai vállalkozókkal dolgozna együtt, és a beszállítók terén is minden esetben magyar céggel szerződnénk, ha rendelkezésre áll elegendő beszállítói kapacitás. Számos téren sajnos már nem adott a szükséges hazai termelés, ha viszont a rendszer fix és garantált megrendelést biztosít, mégpedig hosszú éveken keresztül, érdemes lesz újra megnyitni a téglagyárakat, a bányákat, kikerekíteni a hazai beszállítói hálózatot. Ezen otthonteremtési program százezer magyaron segíthet közvetlenül: az otthonhoz jutókkal együtt ennyi vállalkozót, építőt, beszállítót foglalkoztatna már pár év felfutás után is. Így még a legdrágább, budapesti árszínvonal mellett is havi ezer forintos bérleti díjjal be lehet költözni egy átlagos, hatvan négyzetméteres lakásba, majd nyolc-tíz év után bekerülési érték körül meg lehet vásárolni az ingatlant, méghozzá teljes körűen támogatott, állami hátterű hitellel, baj esetén pedig a családi csődvédelem rendszerével. 18

19 Az alacsony árak oka, hogy a rendszer nem kíván profitot kitermelni, így minden multinacionális hátterű, árdrágító tényezőt kizártunk. Ezt támasztja alá, hogy egyértelműen központi anyagbeszerzést tervezünk, ami a legolcsóbb forma lehet, tovább bátorítjuk, hogy a beszállítók tömörüljenek klaszterekbe, ezzel is javítva versenyképességüket és áraikat A részletekben sincs ördög A beszállítókat védő nemzeti diszkrimináció miatt számítani lehet az EU ellenállására is, de ez könnyen kivédhető: például a franciák is hasonló típusú védelemben részesítették a saját mezőgazdaságukat, vagyis nem lenne példa nélküli, ahogy a hazai ipart védenénk. A program segítségével 2020-ig a társadalmi beilleszkedésre hajlandó és annak hasznos tagjává válni kívánó polgárok lakhatása szinte teljesen megoldhatóvá válna, ráadásul a lakások célzott elhelyezésével ma még deprimált régiók támaszhatók fel. Emellett ha a munkahelyteremtő programokat is sikerül oda koncentrálni, ahol a beköltözők új életüket képzelik el, úgy okosan tervezett kivitelezéssel minden egyes magyar régió jövőképet kaphat. Már az első ciklusban is ezer főre számíthatunk csak a lakhatási szegmens tekintetében, és mindez a megvalósítási szakaszba jutva évi alig tízmilliárd forintot emésztene fel. Túl azon, hogy ilyen nagyságrendű összeg bőven rendelkezésre áll (akár a költségvetés integrációs pénzeinek, akár az erőltetett mértékű kamattörlesztés és nemzetközi vállalások kárára), a tíz-tizenöt éves kifutású program akár már négy-hat év alatt visszahozhatná az első körben befektetett költségvetési forrásokat, hiszen minden betett forint a hazai gazdaságban forog, itt generál újabb adó- és járulékbefizetéseket, emellett új munkahelyek sokaságát tartják életben. Fontos kitétel, hogy az otthonteremtési és bérlakás-építési program igazi kiteljesedése akkor és attól várható, ha a közbiztonságot is sikerül helyreállítani, így az ide szükséges költségvetési források átcsoportosítása sem halogatható. Bérlakásaink építése során kiemelt figyelmet fordítunk a házak tájolására, az egészséges tájszerkezet kialakítására, illetve fenntartására, valamint az élőhelyek passzív és energiatakarékos technikákkal történő ellátására. Utóbbi oka, hogy olcsó lakást csak olcsó fenntartási költségek biztosítása mellett van értelme rendelkezésre bocsátani. További költségmegtakarítást eredményezhetne a bérlakásépítésben foglalkoztatottak járulékkedvezményeinek kiterjesztése, illetve a fordított ÁFA bevezetésének megfontolása is. Panelekkel dolgozunk A panellakások korszerűsítését több területen is támogatjuk, programunk kitér a nyílászárócserék, a külső hőszigetelés elérhetővé tételére, valamint a fűtőtestek hőmennyiségmérőkkel történő ellátására is. Támogatjuk az energiahatékonyság napkollektorokkal történő javítását. Ezen felül a távhővezetékek fejlesztését is elvégezzük, hiszen ezekből is rengeteg energia vész el. A távfűtés lehet sokkal inkább környezetbarát megoldás, mint az egyedi rendszerek, és ezen keresztül kisebb a balesetek veszélye is. Ám ennek széles körű alkalmazása hosszú távon csak hatásfokának javítása által érhető el. A fenti felújítások által a panellakások jelentős része A energetikai osztályba lenne sorolható, a jelenlegi E (41 %) és D (25 %) helyett. Jelenleg még a fővárosi téglaépítésű lakások majdnem fele is G vagy F besorolású, ami elképesztő energiapazarlásról árulkodik. E rendszer fejlesztése ér fel tehát a valódi rezsicsökkentéssel. A felújításokhoz ezért kamatmentes hitelt igyekszünk biztosítani, ügyelve arra, hogy a panelprogramok ne a korábbiakban jellemző öt-hat gazdasági társaság kezei között fussanak, hanem a hazai beszállítói és kivitelezői bázisra építve, több ezer új munkahelyet létrehozva tovább erősítsük saját gazdaságunkat Mit jelentene a Jobbik OTN fejlesztési tervének megvalósulása? - több 10 ezer munkahelyet a magyar építőipar számára történő állami megrendelések révén; - a magyar építőipar beszállítói bányák, téglagyárak, építőanyag-gyártás stb. körének fellendülését, és ezáltal több ezer új munkahely létrehozását; - a magyar beszállítók előnyben részesítését a külföldiekkel szemben; ig a hazai lakhatási problémák döntő hányadának megoldását; - az otthonukat elvesztett devizahitelesek számára az újbóli, emberhez méltó lakhatás lehetőségét; - az energiatakarékossági panelprogramunk révén a rezsicsökkentés valódi és tartós biztosítását; - az otthonteremtési program négy-hat év alatt történő teljes megtérülését. 1.6 Stratégiai Infokommunikációs Fejlesztési Terv A tenyerünkben elférő forradalom Az infokommunikációs technológiák (IKT) előtérbe kerülését, annak a gazdaságra és a társadalomra gyakorolt hatását nem véletlenül emlegetik elemzők harmadik ipari forradalomként. Az elsőt a gőzgépek megjelenése, a másodikat a futószalagos tömegtermelés elterjedése, a harmadikat az informatikai és távközlési technológiák összeolvadása, konvergen- 19

20 ciája jellemzi. Az IKT ma már áthatja mindennapjainkat. Nemcsak a hétköznapi életben, hanem a gazdaságban is, ahol az utóbbi évtizedekben a gazdasági növekedés egyik fő motorja lett, és várhatóan marad a jövőben is. A Jobbik programjában mindig is az volt a cél, hogy a hagyományok tiszteletét korszerűséggel ötvözzük. Nyilvánvaló, hogy egy olyan programban, mint a Hét vezér terv, amely a magyar gazdaság kitörési pontjait fogalmazza meg, az infokommunikáció központi szerepet kap. Azt is látni kell, hogy az elmúlt években a harmadik ipari forradalmon belül egy második informatikai forradalom bontakozott ki. A tabletek, okostelefonok megjelenése, valamint az informatikai rendszerek háztartási eszközökbe, közlekedési eszközökbe, mindennapi használati tárgyainkba való integrálása ennek része. Ezen folyamat jelentőségét jelenleg még csak becsülni tudjuk, de bizonyos, hogy alapvetően alakítja át munkavégzésünket, szabadidőnket, egész életünket. Ésszerűen felhasználva komoly lehetőségek állnak előttünk A magyar ugaron Az IKT-szektor önmagában is jelentős részét teszi ki a magyar gazdaságnak. Figyelemre méltó, hogy a gazdasági válság éveiben is képes volt a növekedésre. Az OECD vonatkozó kimutatása szerint a teljes üzleti szektorhoz képest az IKTszektor adta 2009-ben a foglalkoztatottak 6,7%-át, amely világviszonylatban is jelentősnek mondható. Az iparágban mintegy hetvenezer ember dolgozik, és ebben nincsenek benne azok az informatikusok, akik más szektorban tevékenykedő vállalatoknál dolgoznak, ahogy nincsenek benne a számítógépgyártók sem. A befizetett adótömeg évente meghaladja a 300 milliárd forintot, és az összes ÁFA-befizetés 10 százalékát is ez az ágazat adja. Ahogy Európában általában, úgy a magyar munkaerőpiacon is minőségi és mennyiségi informatikai szakemberhiány mutatkozik, ami mind magát az IKT szektort, mind az IKT-t felhasználó ágazatokat érinti, és a szektor növekedését egyértelműen korlátozza. A probléma már a közoktatásban kezdődik: bár a nemzeti alaptantervbe beleírták, hogy növelni kell az informatikai oktatás óraszámát, a kerettantervben az előző évi felére csökkentették az informatikaoktatást. Az IKT-szektor tehát a magyar gazdaság egyik húzóágazata, hogy azonban ez a jövőben is így legyen, ahhoz az EUforrások kedvező felhasználása mellett a szakemberhiány megszüntetésére is szükség lesz. A Jobbik számára pedig nem csupán az a kihívás, hogy a növekedést fenntartsuk, hanem az a célunk, hogy Magyarországot az IKT-szektorban nagyhatalommá tegyük. A társadalom és a vállalatok IKT-alkalmazásai magánál a szűkebben vett szektornál is nagyobb hatást gyakorolnak a gazdaság fejlődésére, a hatékonyság javulására. Itt komoly gondjaink vannak. A vállalatok internetellátottsága európai összevetésben csak a 20. helyhez elegendő. A vállalkozások weboldal-ellátottsága ennél is rosszabb képet mutat. Szintén jelentős az elmaradás az elektronikusszámla-kibocsátás és -befogadás területén, ahol Magyarország 1,5%-os adatával a nemzetközi összehasonlítások sereghajtója. A magyar vállalkozások az elmúlt években mind az online beszerzés, mind az online értékesítés területén komoly fejlődésen mentek keresztül, de az uniós átlaghoz így sem sikerült felzárkózniuk. A fenti növekedési adatokat a vállalkozások e-kereskedelemből származó bevételei is visszaigazolják. A közigazgatást közvetlenül nem szoktuk a gazdaság részének tekinteni. Ugyanakkor a meghatározó nemzetközi versenyképességi mutatók az ország versenyképességében döntő tényezőnek tekintik a közigazgatás milyenségét, nem véletlenül. A rugalmas, hatékony és ügyfélbarát közigazgatás nemcsak az emberek közérzetét javítja, hanem a vállalkozások megfelelő környezetét is biztosítja. Ebben pedig az IKT-alkalmazásoknak, az e-közigazgatásnak döntő szerepe van. Az Eurostat adatai szerint a lakosságnak nyújtott elektronikus közszolgáltatások tekintetében a középmezőny alján vagyunk. A vállalkozások számára teljes körűen online nyújtott e-közszolgáltatások uniós összevetésében már az utolsó helyen állunk. A kötelezően nyújtandó e-közigazgatási szolgáltatások használatában a magyar adatok közel 40%-kal mutatnak alacsonyabb értéket, mint az európai átlag. Magyarország ezzel a mutatóval európai összesítésben 32 ország közül a 30. helyen áll. Magyarország az internet alkalmazásában leszakadt az európai élmezőnytől: az emberek csupán 55%-a használ internetet, 43%-nak pedig egyáltalán nincs számítógépe. Az uniós átlagnál valamivel magasabb, 26% azok aránya, akik még soha nem interneteztek. Hazánk a lefedettség és az ellátottság tekintetében szintén elmarad az uniós átlagtól. A széles sávú hálózatok a háztartások 92%-át érik el az unió 95%-os átlagával szemben, míg előfizetése az unióban a családok 72,5%-ának, Magyarországon 68%-ának van. Mindehhez jön még hozzá, hogy vásárlóerő-paritáson számítva az internet-előfizetések árai magasabbak az uniós átlagnál. A háztartások internetellátottsága látszólag nem közvetlenül hat a gazdasági folyamatokra. A valóság azonban mást mutat. Bár az elektronizálás egyes ágazatokban foglalkoztatás-csökkenést is eredményezhet, a bővülés mértéke meghaladja ezt: a két hatást egybevetve egy tanulmány szerint uniós szinten évi 105 ezer fős többletet mutat a foglalkoztatottak számának a széles sáv terjedésével és IKT alkalmazásával összefüggő változása. A magyar infokommunikációs piac legfontosabb hiánya hosszú évek óta a keresleti oldalon keresendők. A digitális kompetencia hiánya a GDP-növekedést is erőteljesen gátolja: egy felmérés szerint mintegy 197 milliárd forint GDPkiesést jelent Magyarország számára az a szakadék, amely az uniós országok átlaga és hazánk között húzódik a digitális írástudók arányát tekintve. Kutatások szerint 44% körüli a digitálisan írástudatlanok aránya. A széles sávú internetpenetráció (a 100 lakosra jutó előfizetések száma) 2013-ban Magyarország esetében 22,9% volt, szemben az uniós átlaggal (28,8%). A számítógépes penetrációban szintén jelentős az elmaradás. A nem használat okai között elsősorban kognitív, tudásbeli, motivációs gátak dominálnak. Közülük a legtöbben még mindig nem érdeklődnek a számítógépek (és az online világ) iránt, illetve úgy érzik, hogy számukra nem jelent hasznot annak használata. 20