Befektetés a munkahelyekbe és a növekedésbe

Méret: px
Mutatás kezdődik a ... oldaltól:

Download "Befektetés a munkahelyekbe és a növekedésbe"

Átírás

1 Befektetés a munkahelyekbe és a növekedésbe A fejlődés és a felelősségteljes kormányzás elősegítése az EU régióiban és városaiban Hatodik jelentés a gazdasági, társadalmi és területi kohézióról Regionális és várospolitika július

2

3 Európai Bizottság Befektetés a munkahelyekbe és a növekedésbe A fejlődés és afelelősségteljes kormányzás elősegítése az EU régióiban és városaiban Hatodik jelentés a gazdasági, társadalmi és területi kohézióról Brüsszel, 2014

4 Hatodik jelentés a gazdasági, társadalmi és területi kohézióról Ezt a jelentést az Európai Bizottság július 23-án fogadta el Szerkesztő: Lewis Dijkstra, Európai Bizottság, Regionális és Várospolitikai Főigazgatóság Ez a kiadvány az alábbi internetes címen érhető el: Ez a kiadvány az Applica (Belgium) technikai támogatásával készült a SeproTec (Spanyolország) vállalattal együttműködve. A jelentéssel kapcsolatos észrevételeket örömmel vesszük, és kérjük, hogy a következő címre küldje: Európai Bizottság Regionális és Várospolitikai Főigazgatóság B. Igazgatóság B-1049 Brüsszel A borítón található illusztrációk (balról jobbra): Free Graphic Download Deymos Photo/Shutterstock.com Eleonora Cugini és Gianluca Bernardo Artens/Shutterstock.com A nem az Európai Unió szerzői jogával védett fotók használatához vagy reprodukálásához közvetlenül a szerzői jog tulajdonosától vagy tulajdonosaitól kell engedélyt kérni. A Europe Direct szolgáltatás az Európai Unióval kapcsolatos kérdéseire segít Önnek választ találni Ingyenesen hívható telefonszám (*): (*) A legtöbb hívás és a megadott információk ingyenesek (noha egyes mobiltelefon-szolgáltatókon keresztül, telefonfülkékből és hotelekből a számot csak díjfizetés ellenében lehet hívni). Bővebb tájékoztatást az Európai Unióról az interneten talál (http://europa.eu). Luxembourg: Az Európai Unió Kiadóhivatala, 2014 ISBN doi /97421 Európai Unió, 2014 A sokszorosítás a forrás megjelölésével megengedett. Printed in Belgium Elemiklór-mentes papírra nyomtatva (ECF)

5 Előszó A válság az EU egészében jelentős hatást gyakorolt a régiókra és a városokra. A regionális gazdasági egyenlőtlenségek mérséklődése megállt, és a munkanélküliség az EU majd minden részében gyorsan nőtt. A szegénység és a kirekesztés is fokozódott, a fejlettebb tagállamok számos városában is. A 6. kohéziós jelentés eltér az előző jelentésektől. Az intelligens, befogadó és fenntartható növekedésre vonatkozó fejezetek révén megvilágítja a kohéziós politika kapcsolatát az Európa 2020 stratégiával, és bemutatja, hogyan erősödött a kohéziós politika hatása az EU növekedési és foglalkoztatottsági célkitűzéseire, és miként lényeges a felelősségteljes kormányzás a kohéziós politika hatékonyságához. A kohéziós politika már eddig is EU-szerte javította a régiók versenyképességét és az emberek életét. Támogatást nyújtott vállalatalapításokhoz, és hozzásegítette az embereket szakképzettségek és munkahelyek megszerzéséhez. Tágította a szélessáv elérhetőségét, és az EU kevésbé fejlett részein beruházott a vasúti és a jobb minőségű közúti összeköttetésekbe. Emellett számottevően növelte a tiszta ivóvízellátásba és szennyvízkezelő létesítményekbe bekapcsolt otthonok számát. Az uniós Strukturális és Beruházási Alapok (ESIF-ek) az Európa 2020 célkitűzések, különösen a foglalkoztatottsági és a szegénység csökkentésére irányuló célok elérésének mind fontosabb eszközei. Számos tagállamban, amelyek a költségvetési hiány visszafogása érdekében csökkentették a beruházásokat, ezek az alapok lettek az állami beruházások finanszírozásának fő forrásai. Az ESIF-ek 2020-ig növelik az alacsony szén-dioxid-kibocsátású gazdaságba, az innovációba és KKV-kbe, a magas színvonalú munkalehetőségekbe, a munkaerő-mobilitásba, a társadalmi befogadásba, a TEN-T törzshálózatba, a digitális hálózatokba, az oktatásba, a képzésbe, az egész életen át tartó tanulásba és a közigazgatási reformra irányuló beruházásaikat. Az európai szemeszter és az abból származó országspecifikus ajánlások kritikus szerepet játszanak a kohéziós politika alátámasztásában. Az ESIF-ek jogi kerete ben új szabályokat vezetett be annak érdekében, hogy a maximális hatás érdekében a megfelelő szabályozási és makrogazdasági környezet érvényesüljön. Az ESIF ezenkívül többet fordítanak a közigazgatási kapacitás erősítésére, mert növekvő egyetértés mutatkozik azzal kapcsolatban, hogy felelősségteljes kormányzás nélkül nem érhető el magas növekedés és a régiók közötti gazdasági közeledés. Ezek a változások az erősebb eredményközpontúsággal együtt biztosítani fogják, hogy a kohéziós politika jobban kezelje a gazdasági teljesítmény regionális egyenlőtlenségeit, miközben az Európa 2020 célok elérését is segíti. Johannes Hahn a regionális politikáért felelős európai biztos László Andor a foglalkoztatásért, szociális ügyekért és társadalmi befogadásért felelős európai biztos iii

6 Hatodik jelentés a gazdasági, társadalmi és területi kohézióról iv

7 Tartalomjegyzék Előszó... ix Lexikon... xi Befektetés a munkahelyekbe és a növekedésbe...xv 1. Bevezetés...xv 2. Formálódó politika: beruházás a régiók versenyképességébe az emberek életkörülményeinek javítása érdekében...xviii 3. Az eredményesség az új kohéziós politika központi eleme...xx 3.1. A kohéziós politika keretében megvalósuló programoknak kedvező környezetben kell működniük...xxi 3.2. A kohéziós politika keretében megvalósuló programoknak a forrásokat kisszámú prioritásokra kell összpontosítaniuk, és maximalizálniuk kell e prioritások hozzáadott értékét...xxi 3.3. A kohéziós politika keretében megvalósuló programoknak egyértelmű célkitűzéseket és eredményeket kell meghatározniuk...xxii 3.4. A kohéziós politika keretében megvalósuló programoknak előtérbe kell hozniuk a városokat...xxii 3.5. A kohéziós politika keretében megvalósuló programoknak minden szinten nagyobb mértékben kell bevonniuk a partnereket... xxiii 4. Az elmélet átültetése a gyakorlatba: a tárgyalások során felszínre kerülő tények... xxiv 5. Következtetés...xxvii Vezetői összefoglaló...xxix 1. fejezet: Intelligens növekedés Bevezetés A válság megakasztotta a regionális egyenlőtlenségek csökkenését A közép- és kelet-európai tagállamok ipara erős, de szükség van mezőgazdaságuk további korszerűsítésére A válság az építőipart és az ipart sújtotta a legerősebben A válság visszavetette a foglalkoztatottságot, ugyanakkor némileg javította a termelékenységet A nagyvárosi régiókban a növekedés hajlamosabb a hullámhegyekre és -völgyekre, mint a vidéki régiókban A fővárosi régiók jó teljesítményt mutattak mindaddig, amíg a válság átlagon felüli foglalkoztatottsági veszteségekhez vezetett A GDP növekedése a válság előtt alacsonyabb volt a vidéki régiókban, de ezek a válság éveit rugalmasabban vészelték át Az induló vállalkozások és a vállalkozói szellem az egyéni kezdeményezésre és a megfelelő intézményi környezetre támaszkodik Az innováció térbelileg továbbra is koncentrált K+F és a évi célkitűzés Szabadalmaztatás az EU-ban és az USA-ban...37 v

8 Hatodik jelentés a gazdasági, társadalmi és területi kohézióról 9. A felsőfokú iskolázottsági szint emelkedik, de jelentős egyenlőtlenségek maradtak meg A digitális és a közlekedési hálózatok hiányosságait felszámolják, de még sok a tennivaló A digitális hálózatok terjednek, de egyenetlenül A közép- és kelet-európai tagállamok úthálózata még mindig jóval kevésbé fejlett A vonatok alacsony sebessége és csekély járatgyakorisága a közép- és kelet-európai államokban csökkentik a vonzerejüket a gépkocsikkal összehasonlítva A kereskedelem és a külföldi közvetlen beruházás ösztönzi a növekedést az EU-12-ben A regionális versenyképesség korlátozott regionális áttételes előnyöket eredményez az EU-13-nál Következtetés fejezet: Inkluzív növekedés Bevezetés A válság semmivé tette a foglalkoztatás 2000 óta elért növekedését A foglalkoztatási ráták a válság által érintett régiókban gyorsan zuhantak A munkanélküliség több mint egy évtizede a legmagasabb az EU-ban A nők körében a munkanélküliségi ráta a déli EU-régiókban számottevően magasabb A korai iskolaelhagyók száma csökkenőben van Az egész életen át tartó tanulás stagnál A felnőttek készségeire vonatkozó OECD-felmérés (PIAAC) szerint a felnőttek olvasás- és számolástudását számos EU-tagállamban javítani kell A szegénység és a kirekesztés a válság miatt fokozódik A súlyos anyagi nélkülözés a kevésbé fejlett tagállamok kisvárosaiban, külvárosaiban és vidéki területein a legmagasabb A fejlettebb tagállamokban az igen alacsony munkaintenzitás a nagyvárosokra koncentrálódik A szegénység kockázata a fejlettebb tagállamokban a nagyvárosokban, míg a kevésbé fejlett tagállamokban a kisvárosokban, a külvárosokban és a vidéki területeken magasabb A kevésbé fejlett tagállamok nagyvárosai közel vannak a 2020-as célkitűzésekhez, míg a fejlettebb tagállamok nagyvárosai elmaradnak ettől Az életminőség az európai nagyvárosokban eltérő A bűnözési arányszámok magasabbak a városi régiókban, a határrégiókban és az idegenforgalmi célpontokban Az emberek tagállamokon belüli és tagállamok közötti mozgását a foglalkoztatás, a bérek és az egészségügy egyenlőtlenségei serkentik Az EU erősen városiasodott, és a városiasodás továbbra is folytatódik, de csak lassú ütemben A 2000-es években a nettó bevándorlás a népességnövekedés fő forrása Több külföldi születésű dolgozó lépett be a munkaerőpiacra, változó sikerrel A várható élettartam magas, de a regionális egyenlőtlenségek megmaradtak A humán fejlettség javul a közép- és kelet-európai tagállamokban, de a válság csökkentette Spanyolországban, Görögországban és Írországban Következtetés fejezet: Fenntartható növekedés...99 vi

9 Tartalomjegyzék 1. Bevezetés Az EU-nak mérsékelnie kell az éghajlatváltozást, és alkalmazkodnia kell hozzá Ahhoz, hogy az EU teljesíthesse évi célkitűzéseit, csökkentenie kell az üvegházhatást okozó gázok kibocsátását Az EU-nak növelnie kell a megújuló energiaforrások használatát, hogy elérje a 2020-as célokat Az EU-nak alkalmazkodnia kell a mind gyakoribb és súlyosabb természeti veszélyekhez A fenntarthatóbb közlekedésre való áttérés növelheti az energiahatékonyságot, és javíthatja a levegőminőséget A megközelíthetőség és az energiahatékonyság javítása A tömegközlekedés a nagyvárosokban elérhetőbb Az EU számos nagyvárosában jelentősek a forgalmi torlódások A levegőminőség az EU-ban számos helyen még mindig javítható A városok vonzerejének növelése fokozhatja az EU erőforrás-hatékonyságát A városok területhasználata hatékonyabb A nemzeti és helyi szakpolitikák kompaktabb városok elősegítésével alakíthatják az új fejlesztések helyét és területhasználatuk intenzitását Az ökoszisztémák javítása és a környezeti hatások csökkentése hatékonyabbá és élhetőbbé teheti az EU-t A vízminőség megőrzése és a fajok és élőhelyek megóvása A víz jó minőségének biztosításához szükséges a települési szennyvíz kezelése A szilárdhulladék-kezelés javul, de számos EU-régió előtt még hosszú út áll Az ép ökoszisztémák sok létfontosságú szolgáltatást kínálnak Következtetés fejezet: Állami beruházások, növekedés és a válság Bevezetés Csökkent a növekedést ösztönző kiadások aránya a közkiadásokból A válság megemelte az államháztartási hiányt Az állami beruházások támogatják a gazdasági növekedést A közkiadások növekedtek, de újabban csökkennek Az állami beruházásokat növelték, majd csökkentették A regionális és helyi hatóságok kulcsszerepet játszanak a közkiadásokban és az állami beruházásokban A regionális és helyi hatóságokra a közkiadások jelentős része jut Az állami beruházások nagyobb részét a regionális és helyi hatóságok kezelik A válság véget vetett annak az időszaknak, amelyet a regionális és helyi hatóságok közkiadásainak tartós növekedése jellemzett Beruházások válság idején: közvetlen finanszírozás, valamint regionális és helyi beruházások Az állami szint alatti bevételek elsősorban a transzferekből erednek Költségvetési hiány és az állami szint alatti kormányzatok államadóssága A kohéziós politika hozzájárulása a tagállamok állami beruházásaihoz vii

10 Hatodik jelentés a gazdasági, társadalmi és területi kohézióról 5. Beruházások, állami támogatások és EIB-hitelek Versenypolitika Európai Beruházási Bank Következtetés fejezet: A felelősségteljes kormányzás fontossága a gazdasági és társadalmi fejlődéshez Miért szükséges az EU-nak hangsúlyoznia a felelősségteljes kormányzást? Az EU északi felében inkább vállalkozásbarát a környezet Az európaiak többsége szerint a korrupció elterjedt, és súlyos problémát jelent A kormányzás mutatószámai eltérőek az EU tagállamok között és a tagállamokon belül Egyes régiókban a kormányzás minősége jóval magasabb (vagy alacsonyabb) Nő az EU régióinak hatásköre Az elégtelen kormányzás gyengíti a kohéziós politika hatását Az elégtelen kormányzás visszavetheti a beruházásokat, és finanszírozási veszteségekhez vezethet Az elégtelen kormányzás csökkentheti kohéziós politika emelőhatását Következtetés fejezet: A kohéziós politika alakulása Bevezetés A finanszírozás növekedésével a földrajzi vonatkozások egyszerűbbé váltak A kohéziós politika szerinti kiadások növekedtek a bruttó nemzeti jövedelemre (GNI) vetítve A kohéziós politika földrajza 1989 és 2013 között egyszerűbbé vált A finanszírozás továbbra is a kevésbé fejlett régiókra koncentrálódik Az Európai Strukturális és Beruházási Alapok és a kohéziós politika A kevésbé fejlett régiók támogatási intenzitása ig növekedett, azóta viszont csökken Hogyan változtak a célok az idők folyamán? A hangsúly eredetileg a képzésen és a mobilitáson volt Az 1970-es és az 1980-as években megjelent a strukturális munkanélküliség, és gyors változások történtek a mezőgazdaságban és a feldolgozóiparban Az 1980-as és 2000-es években az EU-hoz csatlakozott országok alapvető infrastruktúrája hézagos volt A közlekedési és környezetvédelmi infrastruktúra javítása A lisszaboni és a göteborgi menetrend Európa 2020, a szegénység csökkentése, az éghajlatváltozás enyhítése és a GDP-n túl A GDP-n innen és túl: szegénység, humán fejlettség és jólét Melyek a kohéziós politika céljai? A kohéziós politika alapját képező gazdasági indokok egységesebbé váltak A kohéziós politika túllépett a növekedés elsődleges természetű meghatározóin A kohéziós politika a növekedés másodlagos természetű meghatározóiba való beruházások útján ösztönözheti a növekedést viii

11 Tartalomjegyzék 4.3. A kohéziós politika támogatja a piaci integrációt, és gyorsabb növekedéshez segítheti a kevésbé fejlett régiókat A kohéziós politika céljainak megváltozása nyomán a finanszírozás megoszlik a szakpolitikai területek között A válság hatása a as időszakra Az ESZA és a válságra való reagálás Következtetés fejezet: A kohéziós politika hatása Bevezetés A évi programok eredményei Az Európai Regionális Fejlesztési Alap és a Kohéziós Alap Az Európai Szociális Alap Értékelési bizonyítékok a kohéziós politika hatásáról Az ERFA és a Kohéziós Alap által társfinanszírozott programok helyzete és kihívásai Az ERFA és Kohéziós Alap programjainak értékeléséből származó bizonyítékok Az ESZA programok értékeléséből származó bizonyítékok A kohéziós politika modellezett hatása és között Következtetés fejezet: Kohéziós politika ban A reform kulcselemei Új földrajz és finanszírozás Tematikus koncentráció az Európa 2020 stratégia támogatására A beruházások hatékonyságának fokozása Az eredmények elérése és bemutatása Az uniós beruházások összekapcsolása az európai szemeszterrel A közigazgatási reformok stratégiai megközelítése Gondos gazdasági irányítás A növekedést ösztönző beruházások megőrzése Az addicionalitás vizsgálatának hozzákapcsolása a stabilitási és a konvergenciaprogramokhoz A pénzügyi eszközök növekvő szerepe Az együttműködés erősítése Európa-szerte A as programtárgyalások előzetes értékelése Finanszírozási prioritások ban A beruházások összehangolása az országspecifikus ajánlásokkal A beruházások hatásának növelése és eredmények felmutatása A kohéziós politika becsült hatása között Becsült hatás országos szinten Becsült hatás regionális szinten Hivatkozások Ábrák, térképek, táblázatok és bekeretezett részek jegyzéke ix

12 Hatodik jelentés a gazdasági, társadalmi és területi kohézióról x

13 Lexikon Kohéziós politika: A következő alapok által támogatott programokat öleli fel: Európai Szociális Alap (ESZA), Európai Regionális Fejlesztési Alap (ERFA) és Kohéziós Alap (KA). 1 Regionális politikának is nevezik. Strukturális alapok: Az Európai Szociális Alap (ESZA) és az Európai Regionális Fejlesztési Alap (ERFA) Rövidítések AMECO: Az Európai Bizottság Gazdasági és Pénzügyi Főigazgatóságának éves makrogazdasági adatbázisa. COH: Kohéziós országok, beleértve a legkevésbé fejlett és a közepesen fejlett tagállamokat (lásd lejjebb) DG BUDG: Európai Bizottság, Költségvetési Főigazgatóság DG COMP Európai Bizottság, Versenypolitikai Főigazgatóság DG ECFIN: Európai Bizottság, Gazdasági és Pénzügyi Főigazgatóság DG EMPL: Európai Bizottság, Foglalkoztatás, Szociális Ügyek és Társadalmi Befogadás Főigazgatósága DG MOVE: Európai Bizottság, Mobilitáspolitikai és Közlekedési Főigazgatóság DG REGIO: Európai Bizottság, Regionális és Várospolitikai Főigazgatóság EEA: Európai Környezetvédelmi Ügynökség EFGS: Európai Földrajzi és Statisztikai Fórum EIB: Európai Beruházási Bank EMVA: Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alap (EMVA), korábbi elnevezése: Európai Mezőgazdasági Orientációs és Garanciaalap (EMOGA) ERFA: Európai Regionális Fejlesztési Alap ESZA: Európai Szociális Alap ESIF-ek: Európai Strukturális és Beruházási Alapok. Kiterjed az ESZA, az ERFA, a KA, az EMVA és az EHA által támogatott valamennyi programra. ETHA: Európai Tengerügyi és Halászati Alap, korábbi nevén Európai Halászati Alap (EHA) és azelőtt Halászati Orientációs Pénzügyi Eszköz (HOPE) EU: Európai Unió, korábbi nevén Európai Szén- és Acélközösség (ESZAK), Európai Gazdasági Közösség (EGK) és Európai Közösség (EK) ISCED: Az Oktatás Nemzetközi Osztályozási Rendszere JRC: Az Európai Bizottság Közös Kutatóközpontja NSI: Nemzeti Statisztikai Intézet OECD: Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet PPS: Vásárlóerő-egység A tagállamok és rövidítésük BE Belgium BG Bulgária CZ Cseh Köztársaság DK Dánia DE Németország EE Észtország 1 Az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alapot (EMVA) és a Halászati Alapot a strukturális alapok vagy bizonyos időszakokban a kohéziós politika részének tekintik. De ez a jelentés külön fogja kezelni őket. xi

14 Hatodik jelentés a gazdasági, társadalmi és területi kohézióról IE EL ES FR HR IT CY LV LT LU HU MT NL AT PL PT RO SI SK FI SE UK Írország Görögország Spanyolország Franciaország Horvátország Olaszország Ciprus Lettország Litvánia Luxemburg Magyarország Málta Hollandia Ausztria Lengyelország Portugália Románia Szlovénia Szlovákia Finnország Svédország Egyesült Királyság Tagállamok csoportjai Bővítés alapján A megértés megkönnyítése érdekében a jelentés az Európai Gazdasági Közösségre (EGK) és az Európai Közösségre (EK) mint az Európai Unióra (EU) utal. EU-6: A hat eredeti tagállam: BE, DE, FR, IT, LU és NL EU-9: EU-6, valamint DK, IE és UK EU-10: EU-9, valamint EL EU-12: EU-10, valamint ES és PT (az ös időszak adataira utalva) EU-12: Valamennyi 2004-ben és 2007-ben csatlakozott tagállam: BG, CZ, EE, CY, LV, LT, HU, MT, PL, RO, SI, SK EU-13: Valamennyi 2004-ben, 2007-ben és 2013-ben csatlakozott tagállam: BG, CZ, EE, HR, CY, LV, LT, HU, MT, PL, RO, SI, SK EU-15: EU-12, valamint, AT, FI, SE EU-25: EU-15, valamint CZ, EE, CY, LV, LT, HU, MT, PL, SI, SK EU-27: EU-25, valamint RO és BG EU-28: EU-27, valamint HR Földrajzi alapon Közép- és kelet-európai tagállamok: BG, CZ, EE, HR, LV, LT, HU, PL, SI, SK Déli tagállamok: EL, ES, IT, CY, MT, PT Nyugati tagállamok: EU-15 Északi tagállamok: DK, FI, SE Balti államok: EE, LV, LT Benelux: BE, LU, NL xii

15 Lexikon Fejlettségi szint alapján Kevésbé fejlett tagállamok: (BG, EE, HR, LV, LT, HU, PL, SK, RO) (az egy főre jutó GDP a évi EU-átlag 75%-a alatt van) Közepesen fejlett tagállamok: CZ, EL, CY, MT, PT, SI 2 (az egy főre jutó GDP 75% és 90% között van) Magasan fejlett tagállamok: BE, DK, IE, ES, FR, DE, IT, LU, NL, AT, FI, SE, UK (az egy főre jutó GDP az EU-átlag fölött van) Státus szerint Tagjelölt országok: Törökország, Montenegró, Szerbia és Macedónia Volt Jugoszláv Köztársaság (FYROM) Potenciális tagjelölt országok: Albánia, Bosznia és Hercegovina, Koszovó az ENSZ Biztonsági Tanács 1244/99- es határozata szerint és Izland Regionális tipológiák Nagyvárosi régiók Ezt az osztályozást az OECD-vel együttműködve dolgozták ki, és a több mint lakosú funkcionális városi területek NUTS 3 megközelítéséből áll, amint azt az EU-OECD funkcionális városi területek módszertana alapján meghatározták. Túlnyomórészt városi, köztes, túlnyomórészt vidéki régiók Ez az osztályozás az OECD-nek a Bizottság által felülvizsgált osztályozásán alapul. A részletes módszertant a Eurostat évi regionális évkönyve tartalmazza. Határ menti régiók A határ menti régiók olyan NUTS 3 régiók, amelyek az Európai Regionális Fejlesztési Alap szabályozása alapján határokon átnyúló együttműködési programokra jogosultak. Helyi tipológiák A városiasodás mértéke Nagyvárosok: helyi közigazgatási egységek, amelyek lakosságának több mint 50%-a egy városközpontban él; Kisvárosok és külvárosok: helyi közigazgatási egységek, amelyek lakosságának több mint 50%-a városi klaszterekben él, de 50%-nál kevesebben élnek egy városközpontban; Vidéki terület: helyi közigazgatási egységek, amelyek lakosságának több mint 50%-a vidéki rácscellákban él További információkért, lásd: Nagyvárosok és ingázó övezetek Nagyvárosok: meghatározás mint fent Ingázó övezetek: összefüggő helyi közigazgatási egységek, amelyek munkaképes népességének legalább 15 %-a egy nagyvárosba ingázik. További információkért, lásd: functional_urban_area_definition 2 Ciprus bevonása annak a következménye, hogy jogosult a Kohéziós Alapra. A vásárlóerő-egységben számított egy főre jutó GDP 2012-ben az EU-átlag 92%-a volt, és az előrejelzések szerint 2013-ban 90% alá kerül. xiii

16 Hatodik jelentés a gazdasági, társadalmi és területi kohézióról xiv

17 Befektetés a munkahelyekbe és a növekedésbe 1 1. Bevezetés Jóllehet az elmúlt években a nemzeti kormányoknak kiadáscsökkentést kellett alkalmazniuk költségvetéseik kiegyensúlyozására, és a magánfinanszírozás forrásai kimerültek, a tagállamok és a régiók a kohéziós politika keretében továbbra is hozzáfértek a növekedésre és munkahelyteremtésre irányuló fontos beruházásokat finanszírozó támogatásokhoz. 1. ábra A kohéziós politika hozzájárulása az állami beruházásokhoz, Milliárd EUR, 2005-ös árakon EU-28 állami beruházások (GFCF) EU-28 állami beruházások nélkül A kohéziós politika szerinti kifizetések (ERFA, ESZA, Kohéziós Alap) Forrás: Eurostat és DG REGIO A válság mélyrehatóan érintette a nemzeti és a regionális költségvetéseket, és az összes beruházási területen korlátozta a rendelkezésre álló finanszírozást. Az EU egészére vetítve a közberuházások 2008 és 2013 között reálértelemben 20%-kal estek vissza (1. ábra). Görögországban, Spanyolországban és Írországban ez a visszaesés mintegy 60%-os volt. A közép- és kelet-európai országokban ahol jelentős mértékű a kohéziós politika keretében nyújtott finanszírozás a közberuházások (bruttó állóeszköz-felhalmozásban mérve) harmadával csökkentek. A kohéziós politika nélkül a válság által leginkább sújtott tagállamokban a beruházások további 50%-kal estek volna vissza. Ezekben az országokban a kohéziós támogatás jelenleg a beruházási költségvetés több mint 60%-át teszi ki (2. ábra). 1 COM(2014) 473 végleges xv

18 Hatodik jelentés a gazdasági, társadalmi és területi kohézióról 2. ábra. A kohéziós politika hozzájárulása az állami beruházásokhoz, A kohéziós politika finanszírozása és a nemzeti társfinanszírozás az összes állami beruházás %-ában Szlovákia Magyarország Forrás: Eurostat és DG REGIO Bulgária Litvánia Észtország Málta Lettország Lengyelország Portugália A gazdasági válság megfordította a GDP és a munkanélküliségi ráta konvergenciájának hosszú ideje tartó uniós tendenciáját. A válság a szegénységben vagy társadalmi kirekesztettségben élők számának emelkedésével is járt. Ezáltal nehezebbé vált az Európa 2020 stratégia számos célkitűzésének a teljesítése. Például a 277 uniós régió közül 210-ben emelkedett a munkanélküliség 2007 és 2012 között. Ez az emelkedés e régiók közül 50-ben a munkanélküliségi ráta több mint kétszeresére emelkedését jelentette. A helyzet kifejezetten aggasztó a fiatalok körében, hiszen 2012-ben a régiók mintegy felében az ifjúsági munkanélküliség aránya 20% felett volt. Ennek eredményeképpen sok régió nem tudott még hozzájárulni az Európa 2020 stratégia azon kiemelt céljának teljesítéséhez, hogy 2020-ig 75 %-ra emelkedjen a 20 és 64 év közöttiek foglalkoztatása. A Bizottság és a tagállamok amellett, hogy továbbra is központi szerepet biztosítottak a fejlődés hosszú távú strukturális akadályai kezelésének, a válságra válaszul néhány kohéziós beruházást olyan területekre irányítottak, ahol a gazdasági tevékenységre és foglalkoztatásra gyakorolt hatás közvetlenül és azonnal jelentkezik. Így 2013 végéig több mint 45 milliárd EUR-t vagyis a teljes pénzügyi forrás 13%-át átcsoportosították. A források átcsoportosítása a növekvő munkanélküliség és a társadalmi kirekesztettség enyhítését, valamint az innováció és a kutatás-fejlesztés (K+F), a vállalkozástámogatás, a fenntartható energia, továbbá a társadalmi és oktatási infrastruktúra terén megvalósuló beruházások fenntartását célzó intézkedések támogatására irányult. A Bizottság emellett javaslatot tett a válság által leginkább érintett tagállamok likviditásának növelésére vonatkozó intézkedésekre is. Ezen intézkedések Európai Parlament és Tanács általi elfogadása lehetővé tette a nemzeti hozzájárulások csökkentését, és több mint 7 milliárd EUR összegű pótlólagos előlegkifizetést eredménye- xvi

19 Befektetés a munkahelyekbe és a növekedésbe zett. A nemzeti társfinanszírozás további, mintegy 2,1 milliárd EUR összegű csökkentését ugyancsak jóváhagyták. A tények azt mutatják, hogy a kohéziós politika beruházásai jelentős hatást gyakorolnak. Az Európai Regionális Fejlesztési Alap (ERFA) 2007 és 2012 között közel munkahelyet teremtett. Ez a szám az ugyanezen időszakban, a pénzügyi válság beállta óta elveszett munkahelyek becsült számának mintegy 20%-át teszi ki. Az ERFA támogatást nyújtott , kis- és középvállalkozással összefüggő projekt és induló vállalkozás számára, finanszírozásban részesített , kutatásra és üzleti együttműködésre irányuló projektet, szélessávú hozzáférést biztosított 5 millió ember számára, és további 5,5 millió ember részére lehetővé tette a szennyvízkezelő rendszerhez való csatlakozást. Emellett a kohéziós politikán belüli uniós beruházások révén a főbb európai közlekedési hálózatokból megépült 3000 km (a TENT teljes hálózatának 15%-a), és a kevésbé fejlett tagállamokban megduplázódott a K+F-re fordított állami finanszírozás mértéke. Az Európai Szociális Alap (ESZA) 2007 és 2012 között 68 millió egyéni projektrésztvevőt támogatott. Az ESZA támogatását követően 5,7 millió munkanélküli vagy inaktív személy talált munkahelyet, és az ESZA-ból kapott támogatásnak köszönhetően mintegy 8,6 millió képesítést szereztek. Több mint új induló vállalkozást vagy önálló vállalkozóvá válást jelentettek. Mindezek hozzájárultak egyfelől a GDP esésének visszafogásához számos országban, másfelől a munkanélküliség további növekedésének megakadályozásához. E beruházások hatásai a következő pár év során erősödni fognak, mivel a tagállamok 2015 végéig használhatják fel a közötti programok forrásait, és időeltolódás van aközött a két időpont között, amikor egy beruházás megvalósul és hatása mérhetővé válik. A kohéziós politika a közötti programozási időszak 450 milliárd EUR-t kitevő (a nemzeti társfinanszírozást is tartalmazó) teljes költségvetésével az EU legfontosabb beruházási területe lesz. A kohéziós politika biztosítja a legnagyobb hozzájárulást a KKV-k, a K+F és innováció, az oktatás, az alacsony szén-dioxid-kibocsátású gazdaság, a környezetvédelem, a munkanélküliséggel és a társadalmi kirekesztéssel szembeni küzdelem támogatására, az uniós polgárokat összekötő infrastruktúra fejlesztésére, valamint a közigazgatások korszerűsítésére. Strukturális reformokkal kísért beruházásai kulcsszerepet játszanak majd a növekedés és a munkahelyteremtés támogatásában és az Európa 2020 stratégia intelligens, fenntartható és inkluzív növekedésre irányuló célkitűzéseinek teljesítésében. A kihívást e források legeredményesebb és leghatékonyabb felhasználásának biztosítása, hatásuk maximalizálása, a fellendülés megszilárdítása és az EU abban való segítése jelenti, hogy megerősödve és versenyképesebben kerüljön ki a válságból. Az új kohéziós politika teljesen összhangban áll az Európa 2020 stratégiával és annak a foglalkoztatással, a kutatással-fejlesztéssel, az éghajlattal, az energiával, az okta- xvii

20 Hatodik jelentés a gazdasági, társadalmi és területi kohézióról tással, a szegénység és a társadalmi kirekesztettség elleni küzdelemmel kapcsolatos kiemelt céljaival, valamint illeszkedik az európai szemeszterhez és az uniós gazdasági kormányzás folyamatához. Ezért a kohéziós politika keretében megvalósuló beruházásokat a tagállamok által az integrált iránymutatás és a nemzeti reformprogramok keretében követett szakpolitikák támogatása, valamint a vonatkozó tanácsi országspecifikus ajánlások figyelembevétele céljára is felhasználják. A Bizottság emellett felkérheti a tagállamokat, hogy az országspecifikus ajánlásokban beazonosított új feladatok teljesítése érdekében módosítsák partnerségi megállapodásaikat és operatív programjaikat. Ez a közlemény összefoglalja a kohéziós finanszírozás előző programozási időszakban véghezvitt teljesítményeit, továbbá ismerteti a kohéziós politika reformja kapcsán a közötti időszakra bevezetett főbb elemeket, valamint a Bizottság és a tagállamok között jelenleg folyó tárgyalásokból kirajzolódó tendenciákat. A közleményt szolgálati munkadokumentum 3 kíséri, amely elemzést nyújt a tagállamok és a régiók előtt álló társadalmi-gazdasági és irányítási kihívásokról, illetve értékeli a kohéziós politika és a közberuházások gazdasági és társadalmi egyenlőtlenségekre kifejtett hatását. 2. Formálódó politika: beruházás a régiók versenyképességébe az emberek életkörülményeinek javítása érdekében Az EUSZ a kohéziós politika célkitűzéseként a gazdasági, társadalmi és területi egyenlőtlenségek csökkentését határozza meg, méghozzá a kevésbé fejlett régiók számára nyújtott külön támogatás biztosítása révén. A kohéziós politika az idők során a készségek fejlesztése és a munkaerő-piaci esélyek növelése, a régiók elérhetőségének javítása, az adminisztratív kapacitás kiépítésének támogatása, a kutatási intézmények, egyetemek és az üzleti szféra közötti kapcsolatépítés, valamint a kis- és középvállalkozások számára nyújtott szolgáltatások révén járult hozzá az életszínvonal és a gazdasági lehetőségek uniós régiókon belüli javításához. A kohéziós politika a gazdasági növekedés fő mozgatórugóinak támogatása révén hozzájárul az uniós régiók növekedésének felgyorsításához. Gyökereihez hűen az idők folyamán a kohéziós politika is fejlődött és alakult. A politika a kezdeti időszakban csupán nemzeti célokra fókuszált és olyan előre meghatározott tagállami projekteket finanszírozott, amelyek csekély európai befolyással rendelkeztek. Az idők során bevezetésre kerültek a többéves programozásra, a nagyobb stratégiai jelentőséggel bíró beruházásokra és a regionális, illetve helyi partnerek nagyobb fokú bevonására irányuló alapelvek. A politika keretében biztosított támogatás zöme következetesen a kevésbé fejlett régiókra és tagállamokra összpontosult, ugyanakkor a beruházások terén elmozdu /2013/EU és 1304/2013/EU közötti számú rendeletek. 3 SWD(2014) 242 végleges. xviii

21 Befektetés a munkahelyekbe és a növekedésbe 3. ábra. A kohéziós politikai beruházások összetétele a kevésbé fejlett régiókban, Az összes %-ában 80 Technikai segítségnyújtás Környezet Foglalkoztatás, oktatás, társadalmi integráció Infrastruktúra (közlekedés, energia, távközlés) Vállalkozástámogatás, K+F és innováció Forrás: DG REGIO lás történt az infrastruktúráról a KKV-k támogatása, az innováció, az innovatívabb foglalkoztatás- és szociálpolitika irányába. Ezt az elmozdulást a (mind a 2004 után csatlakozott, mind a régebbi) tagállamok korábbi időszakok kohéziós politikája által támogatott infrastrukturális fejlődése tette lehetővé. A nehéz infrastruktúrára (főleg közlekedésre) irányuló beruházások aránya a politika indulásakor, majd a 2004-es bővítést követően volt kiemelkedő, amikor is egyértelmű infrastrukturális hiányokkal rendelkező országok csatlakoztak az EU-hoz (3. ábra). A Kohéziós Alap 1990-es években történő létrehozásával a környezetvédelmi beruházások fokozottan relevánssá váltak, és segítették a tagállamok és a régiók megfelelését az ezen a területen hozott uniós irányelveknek és rendeleteknek. A termelőágazatra és főként a KKV-kra irányuló beruházások viszonylag állandóak maradtak. Az emberekbe történő befektetés (oktatás, foglalkoztatás, társadalmi befogadás) szintje viszont relatív értelemben némileg csökkent. Ennek ellenére az ESZA szerepe mint a humántőkébe való befektetés eszköze jelentősen erősödött, legutóbb a gazdasági válság tagállami munkaerőpiacokra gyakorolt drámai hatásának eredményeként. Ezt kezelendő új intézkedésként a as időszakra szóló szabályozási keret a kohéziós politika költségvetésének egy minimumként meghatározott részét (23,1%) az ESZA számára különíti el. Erre azért van szükség, hogy biztosítani lehessen a humántőkére, foglalkoztatásra, társadalmi befogadásra, közigazgatási reformra és intézményi kapacitásépítésre irányuló befektetéseknek az Európa 2020 stratégia célkitűzései teljesítéséhez szükséges szintjét. A kohéziós politika a közötti időszakban első alkalommal nyújtott támogatást elsősorban az ESZA-n keresztül a közigazgatás és az igazságszolgáltatás korszerűsítésére és reformjára a konvergenciaországokban. E támogatás célja a közszolgáltatások működésének, elérhetőségének és minőségének javítása, a tényeken xix

22 Hatodik jelentés a gazdasági, társadalmi és területi kohézióról alapuló politikai döntéshozatal előmozdítása, valamint a szociális partnerekkel és a civil társadalommal közösen folytatott politika megvalósítása. Végezetül a források technikai segítségnyújtásra szánt aránya jelentősen emelkedett a os időszak óta, ami azt tükrözi, hogy az intézmények megfelelő működése kritikus fontosságú a kohéziós politika keretében megvalósuló programok eredményes irányítása szempontjából. A beruházásoknak a gazdasági fejlettség szintjéhez igazítása révén a kohéziós politika az idők során alkalmazkodni tudott az egyes régiók változó szükségleteihez. Ennek ellenére a politika formálódása nem volt olyan egyértelmű, mint amire számítani lehetne. A tények azt mutatják például, hogy előremutató lépés volt ban a finanszírozás egy részének uniós prioritásokra történő kötelező elhatárolása, de az eredmények vegyesek, és a források továbbra is szétaprózódnak. Az is egyre egyértelműbbé vált, hogy a kohéziós politika eredményessége stabil makrogazdasági politikák, kedvező üzleti környezet és erős intézmények függvénye. A nem megfelelő politikák, valamint a közigazgatási és intézményi hiányosságok egyes esetekben korlátot szabtak a finanszírozás eredményességének. A kohéziós politikához közvetlenül kapcsolódó területek uniós szabályozásának nemzeti jogba történő átültetése terén is maradtak hiányosságok. Jóllehet voltak kísérletek a működő stratégiai, intézményi és közigazgatási keretek rögzítésére, alkalmazásuk továbbra is mérlegelési jogkörön alapuló és rendszertelen maradt. Végezetül az alapok végrehajtása nagyobb mértékben összpontosított a kiadásokra és az irányítási szabályoknak való megfelelésre, mint a célkitűzések teljesítésére. A programcélkitűzések esetenként homályosak voltak, ami megnehezítette az eredmények nyomon követését és értékelését. A célok kitűzése összetett feladat, és néhány tagállam olyan célokat határozott meg, amelyek nem voltak kellően ambiciózusak. Mindez korlátozta a beavatkozások hatásainak értékelésére és az annak a megértésére irányuló kapacitást, hogy melyik intézkedések voltak a legeredményesebbek és miért. 3. Az eredményesség az új kohéziós politika központi eleme A kohéziós politika reformjával kapcsolatos, 2013 decemberében véget ért tárgyalások nyomán sikerült megoldást találni ezekre a hiányosságokra. A reform a beruházási politika megvalósítására összpontosít. A kohéziós politikai célkitűzések összhangba kerültek az Európa 2020 stratégiával, és a beruházások tervezésekor rendszeresen figyelembe veszik a vonatkozó országspecifikus ajánlásokat. Öt fő elképzelés mentén a kohéziós politika működési kereteit is megújították. xx

23 Befektetés a munkahelyekbe és a növekedésbe 3.1. A kohéziós politika keretében megvalósuló programoknak kedvező környezetben kell működniük Az új kohéziós politika illeszkedik az uniós gazdasági kormányzás folyamatához és az európai szemeszterhez, mivel a keretében megvalósuló beruházásokat nem lehet függetleníteni attól a gazdasági környezettől, amelyben megvalósításukra vállalás született. A közötti időszakban az uniós támogatás eredményességét aláásó, nem fenntartható költségvetési és gazdasági politikák elkerülése érdekében a finanszírozás felfüggeszthető, ha a tagállam nem teljesíti az uniós gazdasági kormányzás folyamatában kapott ajánlásokat. Nem szabad, hogy bizonytalan politikák vagy szabályozási, igazgatási és intézményi akadályok aláássák a beruházás eredményességét. Ezért a tagállamoknak és a régióknak egy sor előfeltételnek kell megfelelniük. Ezek az előfeltételek úgy vannak kialakítva, hogy biztosítsák a beruházások olyan egyértelmű stratégiai szakpolitikai keretbe épülését, amely előmozdítja a kohéziós finanszírozás, a megfelelő közigazgatási kapacitás és például a megkülönböztetésmentességgel, a nemek közötti egyenlőséggel, a fogyatékossággal, a közbeszerzéssel és az állami támogatással kapcsolatos minimumkövetelmények tiszteletben tartásának végrehajtására irányuló európai uniós jog gyors átültetését. Különösen fontos, hogy minden beruházási területnek pontosan meghatározott stratégiára kell épülnie. Például nem lehet beruházást végezni a közlekedés területén addig, amíg nem fogadnak el átfogó nemzeti vagy regionális közlekedési stratégiát. Hasonlóképpen, a K+F és innováció területén megvalósuló beruházásokat olyan intelligens szakosodási stratégia keretébe kell foglalni, amelynek része az elképzelés kialakítására, a versenyelőnyök azonosítására, a stratégiai prioritások megállapítására és az egy adott régió tudásalapú fejlesztési potenciáljának maximalizálását célzó intelligens politikák kihasználására irányuló folyamat. Összefoglalva: a projekteknek kell a stratégiákat követniük és nem fordítva A kohéziós politika keretében megvalósuló programoknak a forrásokat kisszámú prioritásokra kell összpontosítaniuk, és maximalizálniuk kell e prioritások hozzáadott értékét A tagállamoknak és a régióknak korlátozott számú, uniós jelentőséggel bíró területre kell összpontosítaniuk a finanszírozást. Az ERFA nagy részét az Európa 2020 stratégia középpontjában álló négy prioritásra: az innovációra és kutatásra, a digitális menetrendre, a KKV-knak nyújtott támogatásra és az alacsony szén-dioxid-kibocsátású gazdaságra fogják fordítani. Az ESZA forrásainak legfeljebb öt beruházási prioritásra való koncentrálása támogatni fogja a teljesítmények és eredmények európai szintű megszilárdulását. Emellett egyértelműbb kapcsolatot fog biztosítani az európai foglalkoztatási stratégiával és a foglalkoztatásra vonatkozó integrált iránymutatással. Az ESZA költségvetésének xxi

24 Hatodik jelentés a gazdasági, társadalmi és területi kohézióról legalább 20%-a a társadalmi befogadás előmozdítására, valamint a szegénység és a megkülönböztetés elleni küzdelem támogatására lesz elkülönítve. Az ifjúsági munkanélküliség rendezésének sürgető szükségére tekintettel elindult a 6 milliárd EUR-t kitevő ifjúsági foglalkoztatási kezdeményezés, amelyen keresztül célzott finanszírozást nyújtanak az ifjúsági garancia Unión belüli megvalósításához. Ennek révén minden fiatal számára megfelelő foglalkoztatást vagy képzést ajánlanak az iskola befejezését vagy a munkanélkülivé válását követő négy hónapon belül. Az ifjúsági foglalkoztatási kezdeményezés olyan régiókra irányul, amelyek esetében kiemelkedően magas az ifjúsági munkanélküliség aránya. A régióknak és a tagállamoknak egyértelmű választást kell tenniük a célkitűzéseik terén. Ennek révén a források kritikus tömege érhető el, ami érzékelhető hatást biztosít és garantálja, hogy a beruházások olyan területeken valósuljanak meg, amelyek közvetlen és azonnali hatással vannak a növekedésre és a munkahelyteremtésre A kohéziós politika keretében megvalósuló programoknak egyértelmű célkitűzéseket és eredményeket kell meghatározniuk A kohéziós politika sikerét eredményeinek és hatásának mérése révén lehet majd megállapítani. A reformok ezért arra összpontosítanak, hogy a jobb teljesítménymutatókon, jelentéstételen és értékelésen keresztül nagyobb figyelem forduljon az eredmények felé. A tagállamoknak és a régióknak a programok kidolgozása során meg kell határozniuk a programidőszak végére elérni kívánt eredményeket. A programoknak meg kell határozniuk, hogy a javasolt tevékenységek miként fognak hozzájárulni e célkitűzések eléréséhez, és az előrehaladás mérésére teljesítménymutatókat kell megállapítaniuk egyértelmű viszonyítási alapokkal és célokkal. Az átláthatóság és az elszámoltathatóság növelése céljából minden programnak eredményességmérési kerettel kell rendelkeznie. Kiegészítő ösztönzésként mintegy 20 milliárd EUR-t (azaz a kohéziós politika költségvetésének 6%-át) elkülönítették arra, hogy 2019-ben azon programok között osszák el, amelyek bizonyították, hogy jó úton haladnak célkitűzéseik teljesítésében A kohéziós politika keretében megvalósuló programoknak előtérbe kell hozniuk a városokat A városok kulcsszerepet játszhatnak a kohéziós politikában és az Európa 2020 stratégia célkitűzéseinek teljesítésében. Az európaiak több mint kétharmada városban él. A városok produktívak és innovatívak, továbbá vezető szerepet vállalhatnak az intelligens növekedés megvalósításában. Erőforrás-hatékonyabbak lehetnek (például a területelvonás, a talajelzáródás és az energiahasználat minimalizálása révén), és például környezetbarát infrastruktúra révén részt vehetnek a fenntartható növekedés xxii

25 Befektetés a munkahelyekbe és a növekedésbe megvalósításában. Tekintettel arra, hogy a városokban jelentősek a jóléti egyenlőtlenségek, valamint fokozottan van jelen a társadalmi kirekesztés és a szegénység, azok alapvető szerepet töltenek be az inkluzív növekedés előmozdításában. Ezen okokból kifolyólag az ERFA forrásainak mintegy fele a városokra fog irányulni a közötti időszakban. Az új kohéziós politika céljai között szerepel a városok arra való felkészítése is, hogy az Európa 2020 stratégia célkitűzéseinek teljesítését előmozdító politikákat dolgozzanak ki és hajtsanak végre. A kohéziós politika ehhez kapcsolódóan minimumösszeget (az ERFA 5%-a) állapít meg a fenntartható városfejlesztésre irányuló integrált beruházásokra, és garantálja, hogy a projektek kiválasztásában a városoké lesz a főszerep. A Bizottság emellett pályázatokat fog kiírni az innovatív várospolitikai fellépésekre irányuló új program keretében megvalósuló projektek támogatására olyan városok számára, amelyek hajlandóak új ötleteket kipróbálni a városfejlesztés terén A kohéziós politika keretében megvalósuló programoknak minden szinten nagyobb mértékben kell bevonniuk a partnereket 4. ábra. Prioritások megoszlása Alaponként, ESZA ERFA Kohéziós alap Innováció és K+F 02. Információ- kommunikációtechnológia 03. KKV-k támogatása 04. Alacsony szén-dioxid-kibocsátású gazdaság 05. Az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás 06. Környezet 07. Hálózati infrastruktúra 08. Foglalkoztatás 09. Társadalmi integráció 10. Oktatás 11. Felelősségteljes kormányzás Az Alap teljes %-a (technikai támogatás nélkül) Forrás: Végleges és tervezett partnerségi megállapodások a június 1-jei állapot szerint A közötti időszakra szóló politikai keret abból indul ki, hogy valamennyi nemzeti, regionális és helyi szintű partner a többszintű kormányzásra és a szociális partnerek és civil társadalmi szervezetek bevonására irányuló alapelvek mentén be lesz vonva a programozás minden szintjén. Az európai partnerségi magatartási kódex 4 Uniós szinten elsőként tervvel szolgál a tagállamok számára ahhoz, hogy 4 Lásd a január 7-i, felhatalmazáson alapuló bizottsági rendeletet (C(2013) 9651 final). xxiii

26 Hatodik jelentés a gazdasági, társadalmi és területi kohézióról miként érjék el és vonják be ezeket a partnereket a programok kidolgozásába, majd végrehajtásába, nyomon követésébe és értékelésébe. A partnerségek különösen eredményesek lehetnek a közösségek irányította helyi fejlesztési stratégiák megvalósításában. Az új szabályozás a szociális és civil társadalmi partnerek kapacitásépítésére irányuló intézkedéseket is tartalmaz. 4. Az elmélet átültetése a gyakorlatba: a tárgyalások során felszínre kerülő tények A Bizottság e közlemény elfogadása idején már kézhez kapta mind a 28 partnerségi megállapodást, és addig az időpontig mintegy 150 operatív programot nyújtottak be hozzá 5. Jelenleg folynak a tárgyalások a tagállamokkal és a régiókkal, ezért a következők csak jelzésértékűek arra nézve, hogy a tagállamok milyen mértékben építették be az új stratégiákba és programokba a reform főbb elemeit. A rendelkezésre álló információkból néhány nagyon bátorító tendencia és néhány kihívás rajzolódik ki. Összességében mintegy 336 milliárd EUR-t allokáltak a növekedést és munkahelyteremtést szolgáló beruházások cél keretében a nemzeti és regionális programok 5. ábra. Prioritások megoszlása, és ERFA koncentrációs prioritások ESZA prioritások Hálózati infrastruktúra Az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás és a környezet A teljes %-a (technikai támogatás nélkül) Forrás: Végleges és tervezett partnerségi megállapodások június 1-jei állapot szerint és DG REGIO számára. A források a következőképpen oszlanak meg: 187,5 milliárd EUR az ERFA, 63 milliárd EUR a Kohéziós Alap, és 85 milliárd EUR az ESZA számára, amely utóbbi 5 A Bizottság négy partnerségi megállapodást már elfogadott. xxiv

27 Befektetés a munkahelyekbe és a növekedésbe összeg magasabb az ESZA számára a szabályozás alapján elkülönítendő, 80 milliárd EUR-t kitevő minimumösszegnél 6. Mintegy 124 milliárd EUR-t rendeltek a K+F és innováció, az IKT, a KKV-k és az alacsony szén-dioxid-kibocsátású gazdaság prioritásokhoz. Ez a közötti időszakhoz képest közel 22%-os növekedést jelent. Ennek az összegnek a legnagyobb részét az ERFA finanszírozza (116,5 milliárd EUR), a fennmaradó részt pedig a Kohéziós Alap. 98 milliárd EUR-t fordítanak majd a foglalkoztatással, társadalmi befogadással és oktatással kapcsolatos intézkedésekre. Ennek az összegnek a legnagyobb részét az ESZA finanszírozza: foglalkoztatás (30,7 milliárd EUR), társadalmi befogadás (20,9 milliárd EUR) és oktatás (26,3 milliárd EUR). 59 milliárd EUR-t különítettek el a közlekedési és energiahálózati infrastruktúra számára, amely 21%-os csökkenést jelent a közötti időszakhoz képest. Közel 4,3 milliárd EUR-t szánnak a hatóságok intézményi kapacitásépítésére és a közigazgatás és a közszolgáltatások hatékonyságának növelésére (jó kormányzás). Ez az összeg az elmúlt időszakhoz képest 72%-os növekedést jelent. Az új programozási időszakban így egyértelműen megváltozott a finanszírozási prioritások súlya a közötti időszakhoz képest (5. ábra). A tagállamok és a régiók többet fordítanak majd az ERFA prioritásaira (K+F és innováció, IKT, KKV-k és alacsony szén-dioxid-kibocsátású gazdaság) és az ESZA prioritásaira (foglalkoztatás, társadalmi befogadás, oktatás és kormányzás). Ennek fejében kevesebb pénz jut a hálózati és környezeti infrastruktúrára. Az infrastrukturális beruházások visszaesése különösen a fejlettebb tagállamok esetében szembeszökő. A Bizottság által az alacsony szén-dioxid-kibocsátású gazdaságra helyezett hangsúly eredményeként láthatóan megnövekedtek az erre a területre irányuló beruházások: több mint 38 milliárd EUR támogatást fog kapni az alacsony szén-dioxid-kibocsátású és az éghajlatváltozás hatásaival szemben ellenállóképes gazdaságra való áttérés. Számos ország különös hangsúlyt fektetett az energiahatékonyságra és a megújuló energiák fejlesztésére. Egyes esetekben azonban a beruházás és az éghajlatváltozással kapcsolatos célkitűzés tekintetében várt eredmények közötti kapcsolatot egyértelműbbé kell tenni. A magas munkanélküliség és a növekvő szegénység jelentette kihívások fényében egyes partnerségi megállapodásokban nagyobb hangsúlyt kaphatott volna az inkluzív növekedés. A Bizottság továbbá úgy véli, hogy az oktatásra szánt finanszírozás mértéke jelenleg nem megfelelő a kijelölt prioritások megvalósításához. Egyes partnerségi megállapodásokban alacsony prioritást kaptak a társadalmi befogadást szolgáló aktív intézkedések. A jobb társadalmi eredmények és a társadalmi változásokra jobban reagáló beruházások biztosítása érdekében a programozásba jobban bele kell ágyazni a szociálpolitikai reformot. 6 A növekedést és munkahelyteremtést szolgáló beruházások cél pénzügyi forrásai az ERFA-ból (a területi együttműködés támogatása kivételével), az ESZA-ból és a Kohéziós Alapból származnak. Az ábrák a június 1-jei helyzetet tükrözik, amely a programtárgyalások fényében még változhat. xxv

28 Hatodik jelentés a gazdasági, társadalmi és területi kohézióról Emellett néhány partnerségi megállapodásban és operatív programban az ifjúsági foglalkoztatási kezdeményezésre vonatkozó információk túlságosan általánosak, és nem határozzák meg, hogy miként valósul meg ez az új kezdeményezés, illetve hogy támogatja-e az ifjúsági garanciák végrehajtását, és ha igen, hogyan. Néhány program esetében az ifjúsági foglalkoztatási kezdeményezés által támogatott tevékenységeket fokozottabban a munkahelyteremtésre kell irányítani. Mindamellett, hogy léteznek a roma kisebbség integrációjára irányuló országspecifikus ajánlások, néhány tagállam nem irányoz elő kifejezetten a marginalizálódott közösségekre vonatkozó prioritást, ami megnehezíti annak értékelését, hogy mennyi finanszírozást szánnak erre a szakpolitikai területre. Egyes tagállamok nem kezelik megfelelően e célcsoport szükségleteit, vagy részletesebben ki kell fejteniük stratégiájukat és beavatkozási logikájukat. A közigazgatás korszerűsítését és az igazságszolgáltatás minőségét a versenyképesség és az inkluzív növekedés kulcstényezőjeként tartják számon. Sok tagállam tervez olyan intézkedéseket hozni, amelyek megszilárdítják közintézményeiket és az eredményesebb politikák végrehajtása, a jobb adminisztratív szolgáltatások, a gyorsabb bírósági eljárások, a közintézmények fokozottabb átláthatósága és integrációja, valamint a politikai döntéshozatal különböző szakaszaiban biztosított nagyobb nyilvánosság érdekében javítják azok kapacitását. Ennek ellenére számos olyan tagállamnak, ahol kihívást jelent a közigazgatási reform, nincs egyértelmű stratégiája, és a célkitűzések hiányosak és zavarosak, noha e reform a munkahelyek, a növekedés és a versenyképesség támogatásához elengedhetetlen lenne. Továbbá e tagállamok némelyike esetében nem is született egyértelmű politikai kötelezettségvállalás a reformmal kapcsolatban. Tisztán látható, hogy a tagállamok komolyan vették azt a kitételt, hogy a beruházás előkészítésekor a programvégrehajtást megelőzően kell egyes feltételeket teljesíteni. Nem volt azonban zökkenőmentes a folyamat, és a Bizottságnak sok esetben akcióterveket kell elfogadnia a követelmények jól meghatározott határidőn belül történő teljes körű teljesítésére vonatkozóan. A tagállamok számára kifejezett nehézségeket okozó feltételek olyan területeket érintenek, ahol át kell ültetni az uniós irányelveket, vagy ahol az uniós szabályozást a gyakorlatban kell alkalmazni. A gazdasági átalakulás felgyorsítása és az ismeretbeli hiányosságok felszámolása céljából intelligens szakosodási stratégiák születtek nemzeti és regionális szinten. Nagyobb hangsúlyt kell fektetni a támogatás puha formáira, a piacvezérelt kutatás és az üzleti szférával folytatott együttműködés támogatására. Fennáll a veszélye annak, hogy nem történik változás a KKV-k támogatását illetően, jóllehet a támogatásokat igényeikre és növekedési potenciáljukra kellene szabni ahhoz, hogy jelentős tőkeáttételi hatást és gyors elterjedést lehessen biztosítani. Néhány tagállam olyan programokat is kidolgozott, amelyek egyértelmű kapcsolatot létesítenek a digitális gazdaság és az innováció között. Ez azért fontos, mert a konkrét akadályok felszámolása és a piacvezérelt megoldások ösztönzése beruházásokat tesz szükségessé a nagy sebességű szélessáv és az IKT terén. Például a kevésbé fejlett régiók lemaradásának megakadályozása érdekében alapvetően fontos, hogy xxvi

29 Befektetés a munkahelyekbe és a növekedésbe a szélessávra irányuló beruházások új generációs hálózatokra összpontosuljanak. A kohéziós politika, a Horizont 2020 és más uniós programok közötti szinergia a nemzeti és regionális szintű intelligens szakosodási stratégiák szempontjából is kritikus fontosságú és 2020 között 16 ország mintegy 88 programja fog több alap keretében finanszírozást kapni, vegyítve az ERFA, a Kohéziós Alap és az ESZA forrásait. Mindez várhatóan a különböző politikákat, alapokat és prioritásokat együttesen kezelő integrált megközelítést fog előmozdítani. A politika eredményesebbé, eredményorientáltabbá és még inkább teljesítményalapúvá tétele érdekében a tagállamoknak és a régióknak részletes célkitűzéseket és célokat kell meghatározniuk. Fontos, hogy a programok ne túl általánosan fogalmazzák meg a célokat és ne tartalmazzanak nagyszámú lehetséges tevékenységet annak érdekében, hogy maximális rugalmasság álljon fenn a projektek későbbi szakaszban történő kiválasztása során. Fontos szempont, hogy amennyiben a célkitűzések és a célok nem kellően ambiciózusak és részletesek, nagyon nehéz lesz értékelni a politikát és jelentőségteljes nyilvános vitát folytatni róla. A tárgyalási folyamat során a Bizottság ezekre a kockázatokra fog összpontosítani. A partnerségi megállapodások tervezete jórészt a partnerekkel folytatott ésszerű párbeszéd eredményeként jött létre, jóllehet utalnak arra jelek, hogy egyes esetekben ez a párbeszéd nem volt megfelelő, nem vontak be fontos érdekelteket, vagy a dokumentumok későbbi verziójában nem jelentek meg a kapott megjegyzések. A Bizottság körültekintően meg fogja vizsgálni, hogy a tagállamok miként alkalmazták a partnerségi magatartási kódexet az érdekeltek valódi részvételének biztosításához. Végül, de nem utolsó sorban az új időszak szilárd kormányzási és koordinációs mechanizmusokat tesz szükségessé nemzeti és regionális szinten egyaránt a programok közötti összhang biztosítása, az Európa 2020 stratégia és az országspecifikus ajánlások támogatása, valamint az átfedések és a hiányosságok elkerülése érdekében. Ez különösen fontos a regionális programok számának átfogó növekedése fényében (az ESZA programok esetében ez a növekedés közel 60% a közötti időszakhoz képest). 5. Következtetés A növekedés és munkahelyteremtés, valamint a gazdasági és társadalmi különbségek csökkentésére irányuló célok elérését segítendő a közötti időszakban az EU költségvetésének egyharmadát a kohéziós politika keretében megvalósuló beruházásokra fordítják. A kohéziós politika emellett az Európa 2020 stratégia célkitűzéseit segítő legnagyobb uniós szintű beruházási eszköz, amely számos területen a legjelentősebb hozzájárulást biztosítja. A támogatott területek között vannak például a KKV-k, a K+F és innováció, a képzett és versenyképes munkaerőbe való befektetés, a munkanélküliséggel és a társadalmi kirekesztéssel szembeni küzdelem, az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás és a környezetvédelem. xxvii

30 Hatodik jelentés a gazdasági, társadalmi és területi kohézióról A makrogazdasági hatást gazdasági modellek jelzik. Például a várakozások szerint a kohéziós politika fő kedvezményezett országaiban a GDP átlagosan akár 2%-kal, míg a foglalkoztatás körülbelül 1%-kal lehet magasabb a végrehajtási időszakban. A kohéziós politika termelékenységösztönző hatásai azonban a programok lezárása után is folyamatosan erősödni fognak. A becslések szerint ezen országok GDP-je 2030-ig több mint 3%-kal meg fogja haladni azt a szintet, amely támogatás nélkül állna fenn. Ez azt jelenti, hogy a közötti időszakban a fő kedvezményezett országokban elköltött minden euró után várhatóan több mint három euróval lesz magasabb a GDP. E hatások valóra váltása érdekében azonban elengedhetetlenül fontos, hogy a tagállamok és a régiók véghezvigyék a reformokat, és a politikát eredményes befektetési eszközként vegyék igénybe. Ezért döntő fontosságúak a jelenleg folyó tárgyalások, amelyek szilárd stratégiák kialakítására, kisszámú fő beruházási prioritás beazonosítására, ambiciózus célok megállapítására és annak biztosítására irányulnak, hogy a mikro- és makrogazdasági feltételek maximalizálják a kohéziós politika keretében társfinanszírozott beruházások hatását. A Bizottság 2017-ben eredményjelentést nyújt be az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak a programok kezdeti előrehaladásáról. Ez áttekintést nyújt majd arról, hogy az egyes tagállamok és régiók milyen előrelépést tettek a programjaikban meghatározott célkitűzések teljesítése terén, és jelezni fogja, hogy jó úton haladnak-e a tervezett eredmények elérésében. xxviii

31 Vezetői összefoglaló Ez a jelentés a kohéziós politika új 7 éves programozási időszakának elején jelenik meg, amikor az EU helyzete drámaian különbözik attól, ami az előző időszak kezdetén, 2007-ben jellemezte. Akkor az EU még a tartós gazdasági növekedés periódusában volt. A jövedelemszintek emelkedtek, mint ahogy a foglalkoztatottsági ráták és az állami beruházások is, a szegénység és a társadalmi kirekesztés visszaszorulóban volt, és a régiók közötti egyenlőtlenségek mérséklődtek. A kedvező tendenciák ellenére azonban a régiók között tágak maradtak a különféle egyenlőtlenségek. A válság kitörése mindezt megváltoztatta óta az államadósság drámaian növekedett, EU-szerte sokak jövedelme esett, a foglalkoztatottsági ráták a legtöbb országban visszaestek, és a munkanélküliség több mint 20 éve nem volt ilyen magas, miközben terjedt a szegénység és a társadalmi kirekesztés. Emellett számos országban tágultak a regionális egyenlőtlenségek a foglalkoztatottság, a munkanélküliségi ráták és az egy főre jutó GDP tekintetében, míg másokban megállt a mérséklődésük. Ezek a fejlemények azt jelentik, hogy az Európa 2020 foglalkoztatási és szegénységi céljai most jelentősen távolabb vannak, mint amikor először meghatározták őket, és teljesítésük a költségvetési korlátozások fényében a következő hat évben jelentős erőfeszítést fog igényelni. 1. fejezet: Első szakaszában a válság erősen kihatott az építő- és a feldolgozóiparra. A foglalkoztatottság mindkettőben számottevően visszaesett. Az építőiparban néhány tagállamban az ingatlanbuborék kipukkanása miatt, valamint az állami beruházások csökkenése következtében, a feldolgozóiparban pedig a globális kereslet, különösen a beruházási javak keresletének hanyatlásával összefüggésben. Az utóbbi időben a globális piacok tágultak, és erősödött a kivitel, ami némi növekedést váltott ki a feldolgozóiparban. Ez különösen fontos több közép- és kelet-európai ország számára, amelyekben a feldolgozóipar a hozzáadott érték nagy részét adja. A válság területi hatása vegyes. Az EU legtöbb részén a nagyvárosi régiók jobban ki vannak téve a konjunkturális ingadozásoknak, míg a vidéki régiók rugalmasabbaknak bizonyultak. Az EU-15-ben a második szintű nagyvárosi régiók az átlag körüli teljesítményt értek el, míg az EU-13-ban meghaladták a többi régiót. Az EU-15 vidéki régióiban 2008 és 2011 között a termelékenység magasabb növekedése miatt a GDP kevésbé csökkent. Ugyancsak az EU-13-ban, a termelékenység nagyobb mértékű emelkedése azzal járt, hogy szűkült a rés a többi régióhoz képest. A bonyolult gazdasági viszonyok ellenére a felsőfokú végzettségű személyek aránya a legtöbb országban emelkedett, míg a korai iskolaelhagyók aránya mérséklődött. Ennek eredményeként mindkét kategória EU-célkitűzései várhatóan teljesülnek 2020-ig, ha nem korábban. Ugyanakkor a válság alatt nem esett vissza a K+F aránya a GDP-hez viszonyítva, sőt az elmúlt egy-két évben még emelkedni is kezdett, bár nem eléggé a 2020-ra kitűzött 3%-os cél eléréséhez. Az innováció ugyanakkor térbeli xxix

32 Hatodik jelentés a gazdasági, társadalmi és területi kohézióról értelemben továbbra is igen koncentrált, és nem mutatja annak jeleit, hogy átterjedjen a lemaradó régiókra. A közlekedési és digitális infrastruktúrában megvalósult beruházások sok vidéki területen és kevésbé fejlett régióban csökkentették e hálózatok hiányosságait. Az új generációs technológiát alkalmazó internethez való hozzáférés új kihívásokat támaszt azon vidéki területek számárra, ahol ez a technológia szinte egyáltalán nem létezik. A transzeurópai közlekedési hálózat befejezése is legalább két évtizeden át jelentős további beruházásokat igényel, különösen a közép- és kelet-európai tagállamok többségében. A válság kirobbanása jelentősen csökkentette a kereskedelmet és a külföldi közvetlen befektetéseket (FDI) az EU-ban, amelyek a növekedés fontos forrásai a kevésbé fejlett tagállamok számára. Szerencsére az EU-13 kivitele a többi EU-országba jelentősen megélénkült, és ma a GDP nagyobb részét adja, mint a válság előtt, míg az FDI is erősödött. A versenyképesség a közép- és kelet-európai tagállamok legtöbb régiójában továbbra is alacsony, bár a fővárosok jellemzően kivételt jelentenek ezalól. A fővárosok többnyire igen versenyképesek, bár még nem termelnek semmilyen mérhető áttételes hatást más régiók javára. Ezen országok legtöbb fővárosközeli régiójának ezért nincs érzékelhető nyeresége ebből a közelségből, miközben számos fejlettebb tagállamban a főváros szomszédságában lévő régiók versenyképessége is magas. Néhány tagállamban, mint például Hollandiában, Németországban és Olaszországban fontos második szintű nagyvárossal rendelkező más régiók versenyképesség tekintetében megelőzik a fővárosi régiót. 2. fejezet: A válság semmivé tette a foglalkoztatottság 2000 és a válság kezdete között bekövetkezett emelkedése felét, különösen a déli tagállamokban. Ennek következtében az átmeneti és a kevésbé fejlett régiókban a foglalkoztatási ráták mintegy 10 százalékponttal vannak a nemzeti célkitűzés alatt, míg a fejlettebb régiókban csak 3 százalékponttal. Az előbbi régiókban a munkanélküliség növekedése is nagyobb, átlagosan 5 százalékpont volt 2008 és 2013 között, szemben a fejlettebb régiókban bekövetkezett 3 százalékpontos emelkedéssel. Bár 2013 volt az első olyan év, amelyben az átlagos munkanélküliségi ráta azonos volt a nőknél és a férfiaknál az EU-ban, egyes területeken megmaradtak a jelentős egyenlőtlenségek; számos déli régióban a női munkanélküliség sokkal magasabb, mint a férfiaké. A nők foglalkoztatási rátája valamennyi EU-régióban továbbra is alacsonyabb, mint a férfiaké. Bár több svédországi és finnországi régióban a különbség viszonylag csekély, több mint 20 százalékpont Olaszországban, Görögországban, több romániai régióban, a Cseh Köztársaságban és Lengyelországban. Az oktatási fronton ugyanakkor a régiók kilenctizedében több éves nőnek van felsőfokú végzettsége, mint férfinak. A gazdasági válság másik öröksége a szegénység vagy a társadalmi kirekesztés magasabb kockázata. Jelenleg mintegy 9 millió ember van kitéve a szegénység vagy a kirekesztés kockázatának, és a növekedés különösen számottevő Görögországban, xxx

33 Vezetői összefoglaló Spanyolországban, Olaszországban és az Egyesült Királyságban. A fő problémát az országokon belüli eltérések jelentik. A kevésbé fejlett tagállamokban a szegénység kockázata jellemzően jóval alacsonyabb a városokban, mint az ország több részén, miközben a fejlettebb tagállamok városaiban fordított a helyzet. Ennek megfelelően az utóbbiakban a nemzeti Európa 2020 szegénységi célkitűzések teljesítése a városközpontokban élő, a szegénység vagy a kirekesztés kockázatának kitett személyek számának jelentős csökkentését teszi szükségessé, míg a kevésbé fejlett országokban a vidékiesebb területen élő veszélyeztetett emberek számának csökkentése a feladat. Az EU-n belüli népességmozgás fő tényezői a foglalkoztatottság, a jövedelemszintek és a szociális jólét terén fennálló jelentős egyenlőtlenségek. A közép- és kelet-európai tagállamokban 20 éve tartó tendencia, hogy az emberek a vidéki területekről városi területekre költöznek, különösen a fővárosba és az EU egyéb részeire. A népesség természetes csökkenésének és az elvándorlásnak a kombinációja az elmúlt évtizedben az EU-13 vidéki régióiban élő emberek számának nagymértékű csökkenéséhez vezetett. Az EU-15-ben ugyanakkor a népesség a vidéki régiókban összességében emelkedett, mivel a nettó bevándorlás több mint ellensúlyozta a lakosság természetes csökkenését. Az EU-15 országaiban az elmúlt évtizedben a nettó bevándorlásnak a népességnövekedéshez való hozzájárulása a természetes növekedés háromszorosa volt. Ezzel szemben az EU-13-ban a nettó elvándorlásnak kétszer akkora része volt a népességcsökkenésben, mint a természetes csökkenésnek. Az EU-ban továbbra is jelentős eltérések vannak a várható élettartam és a halandósági ráták tekintetében. A várható élettartamban több mint 9 év különbség van a között a 10 régió között, ahol ez a legmagasabb és az alsó 10 régió között. Hasonlóképpen, a csecsemőhalandóság és a közúti balesetek által okozott halálesetek között négyszeres a különbség a legjobban és a legrosszabbul teljesítő tíz régió között. 3. fejezet: A válságnak a környezetre gyakorolt hatása vegyes. A gazdasági tevékenység és a jövedelmek csökkentése megkönnyítette az üvegházhatást okozó gázok kibocsátásának csökkentését; de az energiahatékonyság nem javult számottevően. Úgyhogy ez a csökkenés megfordulhat, ha a kereslet megélénkül. A válság csökkentette az üvegházhatást okozó gázok kibocsátásért fizetett kibocsátási egységek költségét az európai kibocsátáskereskedelmi rendszerben. Ez visszafogta az energiahatékonyságba és a megújuló energiába való beruházás gazdasági ösztönzőit, és késleltette az alacsony szén-dioxid-kibocsátású gazdaságba való áttérést. Ezen alacsony árakra reagálva az Európai Bizottság elhalasztotta bizonyos kibocsátási egységek elárverezését. Némi előrelépés történt az EU egészében a települési szennyvíz és a szilárd hulladék kezelése terén. Mára több kis- és nagyváros teljesíti az EU települési szennyvízkezelésről szóló irányelvében meghatározott minőségi normákat, növekedett az újrahasznosított vagy égetés útján energiatermelésre hasznosított szilárd hulladék aránya, és kevesebbet helyeznek el hulladéklerakókban. Mindkét esetben azonban többet kell xxxi

34 Hatodik jelentés a gazdasági, társadalmi és területi kohézióról tenni, és még jelentős beruházásra van szükség, különösen számos kevésbé fejlett tagállamban és régióban. Az ökoszisztéma által nyújtott szolgáltatások minőségében az EU-n belül jelentős eltérések vannak. E szolgáltatások fontos feladatokat láthatnak el: tisztítják a levegőt és a vizet, a víz visszatartásával csökkentik az áradásveszélyt, és kivonják a szén-dioxidot a légkörből. Az EU számos részét sújtó árvizek és sok város rossz levegőminősége aláhúzza e szolgáltatások szükségességét. Az ezekbe a szolgáltatásokba irányuló beruházások előnye, hogy gyakran költséghatékonyak lehetnek, miközben elősegítik a biológiai sokféleség csökkenésének mérséklését. A fenntartható növekedés városi dimenziója egyike a számos kontrasztnak. Egyrészről a levegő minősége sok városban rossz, amit a forgalmi torlódások csak tovább rontanak, és a hősziget hatás miatt a városokat jobban veszélyeztetik a hőhullámok, míg sok esetben a folyók és a tenger közelsége és a jelentős lezáródott felületek miatt az árvíznek is jobban ki vannak téve. Másrészről a városok jelentős előnyöket kínálnak a környezetvédelmi hatékonyság terén, mivel a különböző helyszínek közelsége csökkenti a nagy távolságokra való utazás szükségességét. A városokban a tömegközlekedés is inkább rendelkezésre áll, az utazás energiahatékonyabb módját kínálva, és a városokban élő emberek a lakásuk fűtésére is átlagosan kevesebb energiát használnak fel. A városok a földterületet is hatékonyabban hasznosítják, mint más területek, ahol a népsűrűség sokkal alacsonyabb és az egy lakosra jutó beépített terület jóval magasabb. 4. fejezet: A legtöbb tagállamban a válság időszakában az állami költségvetés jelentős deficitet mutatott fel, és az államadósság drámaian emelkedett, egyes esetekben a GDP 100%-a fölé. Az államháztartás rosszabbodása költségvetési konszolidációs intézkedések széles körű bevezetéséhez vezetett, és sok kormány nagymértékben viszszafogta az állami beruházásokat. Az EU-ban az állami beruházások 2008 és 2013 között reálértékben átlagosan 20%-kal süllyedtek, Görögországban, Spanyolországban és Írországban több mint 60%-kal és az EU-12 országokban, ahol a kohéziós politika szerinti finanszírozás különösen fontos, 32%-kal. Ez középtávon erősen lenyomhatja a növekedési rátákat. A nemzeti kiadások visszafogása következtében a tagállamok fokozódó mértékben támaszkodnak a kohéziós politikára a növekedésösztönző beruházások finanszírozásához. A kohéziós politika szerinti finanszírozás ben az egész EU állami beruházásainak 21%-át tette ki, az összes kohéziós ország állami beruházásainak 57%-át és az állami beruházások több mint 75%-át Szlovákiában, Magyarországon, Bulgáriában és Litvániában. E finanszírozás nélkül az állami beruházások a kevésbé fejlett tagállamokban még jobban visszaestek volna. Az EU helyi és regionális kormányzataira jut az összes állami beruházás csaknem kétharmada, és ennek megfelelően a végrehajtott korlátozások jelentősen kihatottak rájuk. A régiók politikai autonómiája (vagy önkormányzása) az elmúlt évtizedekben általában erősödött, jó néhány tagállamban jelentős növekedéssel párosulva. xxxii

35 Vezetői összefoglaló Olaszország külön kiemelendő, ahol a régiók önkormányzásának mértéke most magasabb, mint olyan szövetségi államokban, mint Németország, Ausztria és Belgium. 5. fejezet: Az EU az elmúlt néhány évben a kohéziós politika programjaival kapcsolatban is jelentős figyelmet fordított a kormányzás fontosságára és a közintézmények minőségére. Például 2014-ben korrupcióellenes jelentést fogadtak el, és az európai szemeszterrel összefüggésben tett országspecifikus ajánlások közül sok foglalkozik az igazgatási kapacitás kérdéseivel. Olyan kezdeményezések, mint az e-kormányzás és az e-közbeszerzés elősegíthetik a hatékonyság növelését, és csökkenthetik a hatalommal való visszaélés lehetőségeit. Ezeken kívül a nemzeti korrupcióellenes és csalásellenes stratégiák kidolgozása valószínűleg erősíti az igazgatási kapacitást, és elősegíti a pénzlapok hatékonyabb felhasználását. Ami a kohéziós politikát illeti, az intézményi kapacitás és a közigazgatás javítása egyike a as időszak 11 fő tematikus céljának. Ennek egyik oka a kormányzati hatékonyság alacsony szintje és a kohéziós politika szerinti finanszírozás felhasználási rátája között megfigyelt kapcsolat a as időszakban, ami olyan alacsony egyes esetekben, hogy komoly kockázata van annak, hogy tagállamok jelentős összegeket veszítenek el a rendelkezésükre álló forrásokból. Miközben az észak-európai országok jól teljesítenek a kormányzási felmérésekben és az üzletmenet gördülékenysége terén, még mindig túl sok az olyan tagállam, ahol az állami hatóságok színvonalát alacsonynak érzékelik, és sokan fizetnek vesztegetési pénzeket. Újabb kutatások kiderítették, hogy az üzletmenet gördülékenysége és az intézmények minősége sok esetben országon belül is változik, ami arra utal, hogy több célzott beavatkozásra lehet szükség ahhoz, hogy a lemaradó régiókat szintre hozzák. A kutatások azt is kiderítették, hogy a kormányzási problémák fékezhetik a társadalmi és gazdasági fejlődést, és korlátozhatják a kohéziós politika alapján megvalósított beruházásokat. Felismerve a regionális és helyi hatóságoknak az állami beruházásokban játszott kulcsszerepét, az OECD a közelmúltban irányelveket fogadott el az állami beruházások hatékony kezeléséről, ami a kormányzat minden szintjére kiterjed. 6. fejezet: A kohéziós politika azokból az aggályokból született, hogy a gazdasági fejlődés akadályai, mint az innovációnak, a munkaerő képességeinek, az infrastruktúrának vagy az intézményi minőségnek a hiánya tartósan visszavetik a növekedést és a termelékenységet, és alacsonyabb életszínvonalat eredményeznek. Az eltelt évek alatt a kohéziós politika alapján nyújtott pénzügyi támogatás, amely következetesen a kevésbé fejlett régiókra koncentrált, a kemény infrastruktúrába való beruházásoktól az üzleti támogatás és az innováció, a foglalkoztatás és a társadalmi befogadás felé tolódott el, hogy leküzdje ezeket az akadályokat. A kohéziós politika jellege és céljai is fejlődtek. A földrajzi lefedettség egyszerűsödött, valamennyi régió jogosulttá vált bizonyos támogatásra, miközben a gazdasági egyenlőtlenségek csökkentésére való irányultságán felül a kohéziós politika szorosabban összekapcsolódott az EU általános stratégiájával. Ennek megfelelően az 1990-es években a finanszírozást kiterjesztették a környezetvédelmi és transzeurópai közle- xxxiii

36 Hatodik jelentés a gazdasági, társadalmi és területi kohézióról kedési infrastruktúrára, míg a 2000-es években a kohéziós politika középpontjába a növekedés és a fenntartható fejlődés lisszaboni és göteborgi stratégiái kerültek. Az új periódusban a kohéziós politika az Európa 2020 stratégia szerves részévé vált, és erős hangsúlyt fektet a foglalkoztatásra, az innovációra, a fenntarthatóságra, valamint a szegénység és a társadalmi kirekesztés csökkentésére. Az EU egymást követő bővítései megváltoztatták azokat a kihívásokat, amelyekkel a kohéziós politikának szembe kell néznie, és növelték leküzdésük nehézségeit. A bővítések nemcsak sokkal több alacsony fejlettségi szintű régióhoz vezettek, de az EU területi sokféleségét is növelték. Miután a Lisszaboni Szerződés a területi kohéziót a kohéziós politika kifejezett céljává tette, nagyobb hangsúlyt kapott a szolgáltatásokhoz való hozzáférés, a funkcionális földrajz, a területi elemzés és a fenntarthatóság. A váltás tükröződik abban, hogy az Európa 2020 stratégia nagyobb hangsúlyt fordít a fenntartható növekedésre, és annak elismerésében, hogy a területi fejlődés értékelésében tovább kell lépni a GDP-n. A haladás mérési módjáról és a kohéziós politika e tekintetben betöltött szerepéről folytatódik a vita. 7. fejezet: A kohéziós politika a as időszakban jelentősen hozzájárult a növekedéshez és a munkahelyekhez. Becslések szerint a GDP Lettországban átlagosan évi 2,1%-kal, Litvániában 1,8%-kal és Lengyelországban 1,7%-kal volt magasabb, mint amekkora azok nélkül a beruházások nélkül lett volna, amelyeket a kohéziós politika finanszírozott. Más becslések szerint a foglalkoztatottság szintjét Lengyelországban évi 1%-kal, Magyarországon 0,6%-kal, Szlovákiában és Litvániában pedig 0,4%-kal növelte. A hosszabb távú hatásokra vonatkozó becslések a gazdaságok fejlődési potenciáljára gyakorolt hatások miatt magasabbak. Litvániában és Lengyelországban a évi GDP a becslések szerint több mint 4%-kal lesz magasabb, mint e beruházások nélkül lett volna, míg Lettországban 5%-kal. Ugyanebben az időszakban a kohéziós politika fontos szerepet játszott a közkiadások fenntartásában az olyan létfontosságú területeken, mint a K+F, a KKV-k támogatása, a humánerőforrás-fejlesztés és a társadalmi befogadás. Egyes tagállamokban segítette a nemzeti reformtörekvéseket is, különösen az oktatási rendszer, a munkaerőpiac és a közigazgatás területén. Egyértelmű bizonyítékok állnak rendelkezésre arról, hogy a kohéziós politika sok területén kézzelfogható eredményeket hozott. A kohéziós politika 2012 végéig több mint KTF-projekthez, több mint vállalatok és kutatóközpontok közötti együttműködéshez és csaknem vállalkozásindításhoz nyújtott támogatást. Az alapok ezenkívül több mint 5 millió ember számára biztosítottak hozzáférést a szélessávú technológiához, 3,3 millió ember ivóvízellátását javították, és 5,5 millió embert csatlakoztattak a csatornázáshoz és a szennyvízkezelő létesítményekhez. A kohéziós politika 2007 és 2012 között 68 millió egyén részvételét támogatta a munkaerő-piaci programokban 1, közülük 35 millió volt nő, 21 millió fiatal, 22 millió 1 A jelentés minden egyes részvételt számba vesz, és sok ember több alkalommal vehetett részt. A részvétel a rövid interjútól a tanácsadáson át a képzésig vagy a munkatapasztalatokig terjedhet. xxxiv

37 Vezetői összefoglaló munkanélküli és közel 27 millió alacsonyan képzett személy (csak a kötelező iskolát vagy annál kevesebbet elvégzők). Az ESZA 5,7 millió embert segített hozzá ahhoz, hogy munkát találjon, és majdnem 8,6 millió személyt ahhoz, hogy képesítést szerezzen, míg a tagállamok jelentése szerint az ESZA több mint vállalkozásindításhoz és önfoglalkoztatóvá váláshoz járult hozzá. A 2015 végéig hátralevő hónapokban a évi programokból még jelentős eredmények várhatók. A kifizetésekre vonatkozó adatok azonban aláhúzzák annak fontosságát, hogy felgyorsítsák e programok lezárását. Bár elkerülhetetlenek a késedelmek a tényleges költségek felmerülése és a Bizottság általi kifizetések teljesítése között, tény, hogy számos országban jelentős késedelmek vannak a projektek támogatásra való kiválasztása és megvalósítása között. Különösen ez a helyzet olyan területeken, mint a KTFI, a vasút, az IKT, a szélessáv, valamint a megújuló energiába és az energiamegtakarításba való beruházások, ahol a hatóságok korlátozott tapasztalatokkal rendelkeznek vagy a projektek viszonylag bonyolultak. 8. fejezet: 2014 és 2020 között az EU költségvetésének egyharmadát fogják a kohéziós politika alapján beruházni, a régiók közötti egyenlőtlenségek mérséklése és az Európa 2020 célok teljesítéséhez való hozzájárulás elősegítése érdekében. A két cél egymással teljesen összeegyeztethető. Sőt, az Európa 2020 célok valóra váltása elősegíti a regionális fejlesztési célok teljesítését, és azon elemek erősítését, amelyek meghatározzák a régiók növekedési potenciálját. Az új kohéziós politika nemcsak teljesen illeszkedik az Európa 2020 stratégiához és annak kiemelt célkitűzéseihez, hanem az európai szemeszterhez és az EU gazdasági kormányzási folyamatához is kapcsolódik. Ez fogja biztosítani, hogy a beruházások hatékonyságát ne aknázzák alá hibás gazdasági és költségvetési politikák. A beruházások hatásának maximalizálása érdekében a tagállamoknak és a régióknak megbízható szabályozási, igazgatási és intézményi kereteket kell alkalmazniuk. Ez az erőforrások kisszámú prioritásra való összpontosítása, valamint a teljesítményre és az eredményekre fektetett erősebb hangsúly mellett növelni fogja az ár-érték arányt és a kohéziós politika hozzájárulását a növekedéshez és a munkahelyteremtéshez. xxxv

38 Hatodik jelentés a gazdasági, társadalmi és területi kohézióról xxxvi

39 1. fejezet: Intelligens növekedés 1. Bevezetés A kohéziós politika az elmúlt évtizedekben jelentős befektetéseket hajtott végre az intelligens növekedésbe. Közreműködött az innováció, az oktatás, valamint a digitális és a közlekedési hálózatok finanszírozásában. Ez a befektetés elősegítette az egységes piac megvalósítását, amely valamennyi régióban ösztönzi a növekedést, a termelékenységet és a szakosodást, és ennek megfelelően erősíti az EU világpiaci pozícióját, ahol egyszerre kell felvennie a versenyt az alacsony költségű területekkel és az igen innovatív versenytársakkal. Ez a fejezet ismerteti az EU régióinak és városainak intelligens növekedésével kapcsolatos trendeket, és rámutat a válság rájuk gyakorolt hatására. A fejezet sokféle témát tárgyal, köztük a válság területi dimenzióját, az innovációt, a felsőfokú oktatást, a vállalkozói szellemet, a digitális és a közlekedési hálózatok bővítését, valamint a kereskedelem és a külföldi közvetlen beruházás útján megvalósuló piaci integrációt. A fő cél mindenütt a kevésbé fejlett régiók és speciális típusú területek, mint például a nagyvárosok és a vidéki területek teljesítményének bemutatása. Foglalkozunk az Európa 2020 stratégiának a K+F kiadásokkal, a felsőfokú oktatással és az egész életen át tartó tanulással kapcsolatos nemzeti célkitűzéseinek teljesítésére irányuló törekvésekkel is. Az itt ismertetett hosszú távú tendenciák többsége kedvező az EU-gazdaságok teljesítményét illetően. Ide tartozik a piacok szorosabb integrációja, a kereskedelem és a külföldi közvetlen beruházások, a foglalkoztatottságnak a termelékenyebb szektorok irányába való eltolódása, a digitális és közlekedési hálózatok jobb elérhetősége, valamint a felsőfokú végzettségűek számának folyamatos emelkedése. A válság azonban az EU számos részén súlyosan bomlasztó hatású volt. Visszafordította a regionális egyenlőtlenségek szűkítésére irányuló hosszú távú trendet. A tagállamok többségében lassította a gazdasági tevékenységet és a foglalkoztatottságot. Szerencsére a megélénkülés első jelei felismerhetők több, itt elemzett vonatkozásban, mint például a kereskedelem bővülésében és abban, hogy 2013 második felében a GDP csaknem valamennyi EU-tagállamban növekedett. Bár a kohéziós politika jelentősen hozzájárul az intelligens növekedéshez és az egyenlőtlenségek csökkentéséhez, az innováció alacsony szintje számos régióban, a megmaradt gazdasági egyenlőtlenségek, valamint a fizikai és a digitális hálózatokban található hézagok a következő években és a jelenlegi programozási időszakon túl továbbra is jelentős mennyiségű befektetést igényelnek. 2. A válság megakasztotta a regionális egyenlőtlenségek csökkenését Minden negyedik uniós lakos olyan (NUTS 2) régióban lakik, ahol az egy főre jutó GDP vásárlóerő-egységben az EU-átlag 1 75%-a alatt van (1.1. térkép). E régiók többsége a közép- és kelet-európai tagállamokban, de mellettük Görögországban, Dél-Olaszországban, Portugáliában és a legkülső régiók többségében található. A vásárlóerő-egységben mért egy főre jutó GDP 2000 és 2011 között az EU átlagához viszonyítva a közép- és kelet-európai tagállamok valamennyi régiójában növekedett. E növekedés jellemzően a fővárosi régiókban volt a legmagasabb. Különösen Szlovákiában, Romániában és Bulgáriában fejlődtek e régiók. A vásárlóerő-egységben mért egy főre jutó GDP erőteljesen bővült (az EU-átlag 186%-ára az első, 122%-ára a második és 78%-ára a harmadik országban), az első két országban az átlagos 1 Az egy főre jutó, vásárlóerő-egységben mért bruttó hazai termék (GDP) az egy lakos által előállított áruk és szolgáltatások összértéke. A vásárlóerő-egység (PPS) kiigazítja az országok közötti, az árszínvonal különbségei miatti vásárlóerő-különbségeket. 1

40 Hatodik jelentés a gazdasági, társadalmi és területi kohézióról 2

41 1. fejezet: Intelligens növekedés 1.1. ábra. Az egy főre jutó GDP relatív szórása, foglalkoztatási ráta (15 64), munkanélküliségi ráta, EU-27 NUTS 2 régiók, Relatív szórási együttható, 2000 = 100 Egy főre jutó GDP Munkanélküliségi ráta Foglalkoztatási ráta Forrás: Eurostat, DG REGIO számítások nemzeti növekedés több mint kétszeresét mutatva fel. Görögország, Olaszország és Portugália kevésbé fejlett régióiban (Açores kivételével) azonban az egy főre jutó GDP nem nőtt az EU-átlaghoz képest. Görögországban a válság súlyos hatása miatt, a másik két országban pedig részben annak következtében, hogy a növekedési rátáik a válság előtt viszonylag alacsonyak voltak. A 2008-as válságig az EU régióinak gazdaságai közötti egyenlőtlenségek zsugorodtak (az egy főre jutó regionális GDP relatív szórása 2000 és 2008 között 10%-kal csökkent 1.1. ábra) ben a régiók legfejlettebb 20%-ában az egy főre jutó átlagos GDP 3,5-ször volt magasabb, mint a legkevésbé fejlett 20%-ban ra ez a különbség 2,8-szorosra szűkült. Ez elsősorban annak volt köszönhető, hogy a legalacsonyabb egy főre jutó GDP-t felmutató régiók az átlagosnál gyorsabban növekedtek, és felzárkóztak a prosperálóbb régiók mögé (a béta konvergenciának nevezett folyamat szerint). A válság azonban, úgy tűnik, véget vetett ennek a tendenciának, és 2008 és 2011 között a regionális egyenlőtlenségek szélesedtek (a relatív szórás kissé nőtt). A konvergencia irányának e megtörését más gazdasági mutatók is megerősítik, amelyekről frissebb adatok állnak rendelkezésre, különösen a foglalkoztatottság, illetve a munkanélküliség tekintetében. Míg a foglalkoztatási és a munkanélküliségi ráták regionális egyenlőtlenségei 2000 és 2007 között szűkültek, 2008 után számottevően tágultak ban ezért az egyenlőtlenségek mindkét tekintetben szélesebbek voltak, mint 2000-ben. Ugyanezek a változások figyelhetők meg az egy főre jutó, reálértékben mért GDP növekedési rátáinál és 2008 között gyakorlatilag valamennyi régió pozitív növekedést mutatott fel, évi 5%-on felüli rátákkal az EU-13 számos régiójában (1.2. térkép) és 2011 között háromból két régióban csökkent az egy főre jutó GDP, és e csökkenés az évi 3%-ot is meghaladta Görögországban, valamint Románia, az Egyesült Királyság és Írország egyes régióiban (1.3. térkép). A regionális egyenlőtlenségek az elmúlt néhány évben azért növekedtek, mert a gazdasági válság a régiókat különbözőképpen érintette. Egyes régiókat erősen sújtotta, másokat pedig szinte egyáltalán nem. Ez különösen szembetűnő a regionális munkanélküliségi ráták tekintetében. A munkanélküliségi ráta 2008-ban öt régióban haladta meg a 20%-ot ben ez a szám 27%-ra nőtt. Ugyanakkor a munkanélküliség számos németországi régióban csökkent a német gazdaságnak a es globális recesszió óta nyújtott viszonylag erős teljesítménye miatt. Bár az egy főre jutó regionális GDP-ről elérhető legfrissebb adatok csak a válság kezdetére vonatkoznak, ugyanez a tendencia látszik. Egyes régiókban az egy főre jutó, reálértékben (azaz változatlan árakon) mért GDP erősen hanyatlott, például Közép-Dunántúlon (Magyarország) vagy Észtországban, ahol 2008 és 3

42 Hatodik jelentés a gazdasági, társadalmi és területi kohézióról 4

43 1. fejezet: Intelligens növekedés 1.2. ábra. Theil-index, egy főre jutó GDP, EU-28 NUTS 2 régiók, Index Theil-index Tagállamok között Tagállamok között (előrejelzés) Tagállamokon belül Forrás: Eurostat, DG REGIO számítások 2009 között 15%-kal zuhant. Más régiókban azonban folytatódott a növekedés, ezek közé tartozott Pomorskie (Lengyelország) és Åland (Finnország), ahol 4%-kal, illetve 6%-kal bővült. A évi pénzügyi válságot követő globális recesszió hatása nem mutatott világos földrajzi mintát, hanem a fejlettebb és a kevésbé fejlett gazdaságokat egyaránt sújtotta. Az egy főre jutó, reálértékben mért GDP 2008 és 2009 között nagymértékben csökkent a három balti államban, de Finnországban, Svédországban és Olaszországban is. Az egy főre jutó, reálértékben mért GDP csökkenése viszonylag csekély volt Franciaországban és Belgiumban, de Cipruson és Máltán is, míg Lengyelországban folytatódott a növekedés. Abból a 13 régióból, amelyekben az egy főre jutó, reálértékben mért GDP több mint 10%-kal zuhant, 2008-ban az egy főre jutó GDP hat régióban meghaladta az EU-átlagot. Az országokon belüli regionális egyenlőtlenségek is több esetben jelentősen növekedtek 2000 és 2011 között. Ez különösen így volt Bulgáriában és Romániában (ahol a relatív szórás 22 százalékponttal, illetve 12 százalékponttal nőtt), főleg a fővárosi régió magas növekedési rátája miatt. A két ország többi régiójában az egy főre jutó GDP továbbra is közeledett az EU-átlaghoz, de sokkal lassúbb ütemben. A regionális egyenlőtlenségek Görögországban és az Egyesült Királyságban is növekedtek e 11 év alatt (a relatív szórás 12, illetve 8 százalékponttal nőtt), de mindkét esetben részben annak következtében, hogy az egy főre jutó GDP több kevésbé fejlett régióban csökkent az EU-átlaghoz képest. Ez történt például Ipeirosban (Görögország), ahol az EU-átlag 71%-áról 55%-ára hanyatlott, valamint West Wales and the Valleys régióban (Egyesült Királyság), ahol az EU-átlag 72%-áról annak 64%-ra süllyedt. A regionális egyenlőtlenségek másik mutatója, a Theilindex 2 felbontható egy olyan elemre, amely a tagállamok közötti egyenlőtlenségeket méri, és egy másikra, amely a tagállamokon belül méri az egyenlőtlenségeket. Az index azt mutatja, hogy a tagállamokon belüli NUTS 2 régiók közötti egy főre jutó GDP tekintetében fennálló egyenlőtlenségek (amelyek a rendelkezésre álló adatok alapján csak 2011-ig számíthatók ki), 2004 óta kissé növekedtek. Ez nagymértékben számos városi terület (jellemzően a fővárosi régiók) jelentős növekedési rátáját tükrözi az EU-13-ban (1.2. ábra). Ezt ellensúlyozta a tagállamok közötti egyenlőtlenségek tetemes csökkenése 2009-ig, ami a regionális egyenlőtlenségek általános csökkenését eredményezte az EU-28-ban. A gazdasági válság megszakította ezt a konvergenciafolyamatot, 2009-ben az egyenlőtlenségek változatlanok maradtak, míg 2010-ben és 2011-ben növekedtek. A 2012-re vonatkozó nemzeti számlák adatai és a tagállamok legújabb, 2015-ig szóló előrejelzései azonban arra utalnak, hogy a felzárkózásnak ez a megakadása 2 A Theil-index alapvetően azt méri, hogy az egy főre jutó GDP régiók közötti egyenlőtlensége milyen mértékben különbözik attól e helyzettől, amelyben minden régió azonos szinten áll. 5

44 Hatodik jelentés a gazdasági, társadalmi és területi kohézióról 1.3. ábra. Egy főre jutó GDP növekedési ráták kevésbé fejlett vagy mérsékelten fejlett tagállamokban, Éves átlagos változás (%) EU-27 BG CZ EE CY LV LT HU MT PL PT RO SI SK A sávok a NUTS 2 régiókat jelölik. Görögországhoz nem állnak rendelkezésre adatok. Forrás: Eurostat, DG REGIO számítások valószínűleg csak átmeneti, és már 2012-ben újraindulhatott a konvergenciafolyamat, feltéve, hogy az országokon belüli regionális egyenlőtlenségek nem nőttek jelentősen. A gazdasági válság hatása a regionális egyenlőtlenségek csökkenésének hosszú távú folyamatára az egyes régiók tapasztalatai alapján is megfigyelhető az EUban és 2011 között a kevésbé vagy közepesen fejlett tagállamok 63 régiója közül 50 az EU-átlagnál magasabb növekedési rátát mutatott fel (1.3. ábra). A válság előtti időszakban ( ) e régiók közül 56 gyorsabban nőtt az EU-átlagnál, míg a válság alatt ( ) ez a szám 45-re csökkent. Alapos ok van azt feltételezni, hogy a hosszú távú konvergenciafolyamat az EU-ban a válság befejeződése után folytatódni fog. Ezt a folyamatot ugyanis részben az hajtja, hogy a kevésbé fejlett régiók átveszik a más régiókban kidolgozott és kipróbált technológiákat és munkamódszereket, vagyis a termelékenység tekintetében felzárkóznak. Ez a folyamat, amelyet a kohéziós politika alapján finanszírozott beruházások támogatnak, valószínűleg azt fogja eredményezni, hogy az elkövetkező években a kevésbé fejlett régiók magasabb növekedési rátához térnek vissza az EU fejlettebb részeihez képest, ugyanúgy, mint a as időszakban. 1.4 Az egy főre jutó, reálértékben kifejezett GDP növekedése, EU-28, Éves átlagos változás (%) Legkevésbé fejlett tagállamok Közepesen fejlett tagállamok Magasan fejlett tagállamok Forrás: Eurostat 6

45 1. fejezet: Intelligens növekedés Az egy főre jutó GDP 2000 és 2011 közötti változásainak elemzése megerősíti, hogy a konvergencia hosszú távon nagyobb részt a legkevésbé fejlett régiók felzárkózásának eredménye, és csak kevésbé annak, hogy a fejlettebb régiókban csökkenne a növekedés ben például az egy főre jutó GDP 37 (NUTS 2) régióban volt kisebb az EU-átlag 50%-ánál, míg 2011-ben csak 20- ban, és 16 régióban nőtt az egy főre jutó GDP az EUátlag 50 75%-ára, míg egy régióban (Yugozapaden, Bulgária fővárosi régiója) az átlag %-ára. A konvergencia üteme 1995 és 2011 között Bucureşti- Ilfovban (Románia) ugyancsak figyelemre méltó volt, a régió egy főre jutó GDP-je az EU-átlag kevesebb, mint 50%-áról 120%-a fölé emelkedett. A as időszakban az egy főre jutó GDP reálértékben gyorsabban nőtt a kevésbé fejlett tagállamokban, és az előrejelzések szerint ez 2014-ben és 2015-ben is folytatódik (1.4. ábra). A közepesen fejlett tagállamok növekedési üteme azonban 2010-ben lassúbb volt, mint a magasan fejlett tagállamoké, és ban is alacsonyabb maradt az utóbbiakhoz képest, de az előrejelzések szerint 2015-ben már kissé magasabb lesz. Törökország Törökország 75 milliós népessége gyorsan növekszik (közel 10 millió fővel az elmúlt évtizedben). A gazdaság is nagy sebességgel, 2002 és 2012 között évi 5%-kal bővült. Ennek nyomán az egy főre jutó GDP vásárlóerőegységben az EU-átlag 56%-ára nőtt az utóbbi évben, amivel megelőzi Romániát vagy Bulgáriát, de elmarad Horvátországtól. Mindazonáltal nagy regionális egyenlőtlenségek állnak fenn. A nyugati régiókban Isztambul (2011-ben 50%- kal a nemzeti átlag fölött), Koaceli (41%-kal felette), Ankara (32%-kal felette) és Bursa (31%-kal felette) az egy főre jutó GDP viszonylag magas (1.4. térkép). A három keleti régió szintje azonban az országos átlag kevesebb mint fele. Ezek az egyenlőtlenségek 2004 és 2007 között fokozódtak, de 2007 és 2011 között kissé csökkentek. A mezőgazdasági szektor továbbra is a teljes foglalkoztatottság csaknem egynegyedét adja, és jelentős, bár jóval kisebb a részesedése a GDP-ből (2012-ben 9%). 7

46 Hatodik jelentés a gazdasági, társadalmi és területi kohézióról Regionális gazdasági egyenlőtlenségek a világban Jelentős regionális gazdasági egyenlőtlenségek mutatkoznak az Észak-amerikai Szabadkereskedelmi Megállapodás (NAFTA) területén (1.5. térkép), valamint a BRIC országokban (1.6. térkép). Ezek az egyenlőtlenségek nem hasonlíthatók össze közvetlenül az Európában fennállókkal, mivel a régiók mérete között túlságosan nagy a különbség. India és Kína több mint egymilliárdos lakossága mellett több mint 700 régióra lenne szükség, hogy összehasonlíthatók legyenek az EU NUTS 2 régióival. Az USA-ban ahhoz, hogy az egy főre jutó GDP összehasonlítható legyen, az 50 állam helyett 160 régiónak kellene lennie. A NAFTA 1994 után előmozdította a szorosabb gazdasági integrációt Kanada, az USA, és Mexikó között a fokozott kereskedelem és a külföldi közvetlen befektetések útján. Az EU-val ellentétben a NAFTA nem irányozza elő az emberek szabad mozgását. Ennek következtében az USA-ban dolgozó nagyszámú mexikói illegális bevándorlónak minősül. A megállapodás első évtizedében ( ) az egy főre jutó GDP növekedése Mexikóban mindössze évi 0,8% volt. Ez a ráta ugyanebben az időszakban Kanadában és az USA-ban háromszor ekkora volt. Mexikó alacsony általános növekedési rátája nem a szabadkereskedelmi megállapodásnak, hanem nagy valószínűséggel az alacsony színvonalú oktatásnak, a kedvezőtlen üzleti környezetnek és a közlekedési infrastruktúra hiányának volt betudható. Mivel a NAF- TA-nak nincs a kohéziós politikához hasonló fejlesztési politikája, a mexikói régiókhoz sokkal lassabban jutnak el a kereskedelmi integráció előnyei és 2012 között azonban a mexikói gazdaság jobb teljesítményt mutatott, és a reálértékben mért egy főre jutó GDP növekedése a válság ellenére évi átlagban 1,5% volt, duplája a kanadai és az egyesült államokbeli növekedési rátának. Mexikó erősebb gazdasági teljesítménye ellenére a regionális egyenlőtlenségek nem csökkentek a NAFTAban. Ez nagyrészt abból ered, hogy a legtöbb kevésbé fejlett mexikói régió képtelen volt felzárkózni. Bár a regionális egyenlőtlenségek a gazdasági fejlődés első szakaszaiban általában szélesednek, a BRIC országok esetében nem ez volt a helyzet és 2010 között az egyenlőtlenségek szűkültek Kínában és Brazíliában, bár tágultak Indiában és Oroszországban. Kínában a tengerparti régiókban az egy főre jutó GDP sokkal nagyobb, mint az ország belsejében lévő régiókban. Oroszországban az egy főre jutó GDP Moszkvában, Szentpétervárott és a környező régiókban sokkal magasabb, mint az ország déli részében található régiókban. Általánosságban véve az ország északi részében az egy főre jutó GDP magasabb, mint délen, ami a természeti erőforrások kiaknázásának tulajdonítható. Brazília és India is nagy regionális egyenlőtlenségeket mutat, a főbb városi területeiken az egy főre jutó GDP sokkal magasabb, mint a távoli vidéki régiókban. Mivel ezek az országok a regionális egyenlőtlenségek csökkentésének új módszereit keresik, érdeklődést mutatnak a kohéziós politika működése iránt. Az elmúlt 8 évben a Bizottság egyetértési megállapodásokat írt alá a regionális politikai együttműködésről Kínával, Oroszországgal és Brazíliával, továbbá a Keleti Partnerség alapján együttműködési megállapodásokat Chilével, Peruval és Japánnal, valamint Ukrajnával, Moldovával és Örményországgal. Ez utóbbi keretében a Bizottság regionális és várospolitikai akciókat szervez. Ezek során technikai támogatási cserék, tanulmányok, tanulmányi látogatások, képzési tanfolyamok, konferenciák, hálózatépítés és kapcsolatok jöttek létre az EU és e partnerországok régiói és városai között. 8

47 1. fejezet: Intelligens növekedés 9

48 Hatodik jelentés a gazdasági, társadalmi és területi kohézióról Nyugat-Balkán A Nyugat-Balkánon három tagjelölt ország van (Montenegró, Szerbia és Macedónia Volt Jugoszláv Köztársaság), valamint három potenciális tagjelölt ország (Albánia, Bosznia-Hercegovina és Koszovó az ENSZ BT sz. határozata alapján). A legkisebb lakossága Montenegrónak van, mintegy fő, de az egy főre jutó GDP itt a legmagasabb (még ha vásárlóerő-egységen az EU-átlagnak csak 46%-a volt is 2012-ben), és a munkanélküliségi ráta itt a második legalacsonyabb (20%). Szerbia lakossága a legmagasabb (7 millió) és a gazdasága is a legnagyobb. A GDP 2003 és 2008 között évi 6%-kal nőtt, de a növekedés 2008 és 2012 között évi 1,2%-ra esett vissza. Az egy főre jutó GDP az EU átlagának csupán harmada, és a munkanélküliség 24%-os volt 2012-ben. Macedónia Volt Jugoszláv Köztársaság lakossága alig több mint 2 millió. GDP-je 2003 és 2008 között évi 5%-kal nőtt, majd a következő négy évben 2%-kal. A munkanélküliségi ráta itt igen magas (2012-ben 31%), és az egy főre jutó GDP hasonló Szerbiáéhoz (az EUátlag 35%-a). A három lehetséges tagjelölt ország egy főre jutó GDPje vásárlóerő-egységben az EU-átlag 23%-a és 30%-a között volt 2012-ben. A legalacsonyabb munkanélküliségi rátája (14%) Albániának volt, ami azonban még így is jóval nagyobb az EU átlagánál, míg Bosznia-Hercegovina (29%) és Koszovó (35%) munkanélküliségi rátája jóval meghaladta az EU-átlagot. A hat ország közül csak egy (Albánia) foglalkoztatási rátája haladja meg a éves népesség 50%- át (az EU-ban egyetlen tagállam rátája sincs 50% alatt). Bosznia-Hercegovinában ez a szám csak 40% volt 2012-ben, Koszovóban pedig a munkaképes korú népesség kevesebb, mint negyede dolgozott, ami szembeszökő táblázat. A Nyugat-Balkán fő mutatószámai, Népesség (1000 fő) Egy főre jutó GDP vásárlóerő-egységben (EU-28 = 100) Munkanélküliségi ráta (%) Foglalkoztatási ráta, (%/év) A reál GDP növekedési rátája évesek (%) Montenegró ,2 1,2 Macedónia ,7 1,9 Volt Jugoszláv Köztársaság Szerbia ,0 0,2 Albánia ,0 3,8 Bosznia és ,2 0,6 Hercegovina Koszovó (az ENSZ ,6* BT sz. határozata alapján) * Forrás: Eurostat, Világbank és wiiw 10

49 1. fejezet: Intelligens növekedés 3. A közép- és kelet-európai tagállamok ipara erős, de szükség van mezőgazdaságuk további korszerűsítésére Az EU-6-ban (vagyis az akkori 6 tagállamban) az ipari szektor 1970-ben a teljes foglalkoztatottság és a bruttó hozzáadott érték (GVA) több mint 30%-át adta. A szolgáltató szektor bővülése, a gyártás automatizálása és a termelés egyes részeinek a feltörekvő gazdaságokba történő áthelyezése az ipari foglalkoztatottságnak és az ipar GVA-ban elfoglalt hányadának (az építőipar nélkül) folyamatos csökkenéséhez vezetett az EU gazdaságában (1.5. ábra). Ezt a trendet az EU bővítései egészen a 2004-es és a 2007-es bővítésekig nem érintették. Mindkettő az ipari foglalkoztatottság kismértékű növekedését eredményezte re az ipar GVA-ból elfoglalt részesedése 19%-ra, a foglalkoztatottságból való hányada pedig 16%-ra csökkent. Az EU-12-ben azonban az ipar részaránya nagyobb, mint az EU-15-ben, és ez kevésbé változott az idők folyamán. Az ipar GVA-ból való részesedése 1995 és 2012 között 27% között maradt. A foglalkoztatottság aránya e 17 év alatt 26%-ról 22%-ra esett, de továbbra is jóval magasabb, mint az EU-15-ben, ahol az ipar a teljes foglalkoztatottságnak csak 14%-át adja (1.6. ábra). A mezőgazdaság részaránya jelentősen változott: 1970-ben az EU-6-ban a teljes foglalkoztatottságból 12%-kal, a GVA-ból 6%-kal részesedett (1.8. ábra) re az EU-27-ben e mutatók részaránya 5%-ra, illetve 2%-ra csökkent. Az egymás utáni bővítések hatása jobban érzékelhető a mezőgazdaságnál: a mezőgazdasági foglalkoztatottak aránya az 1981., az 1986., a és a évi bővítések után is növekedett. Az EU-hoz csatlakozott országok mezőgazdaságának alacsony mértékű termelékenysége miatt azonban a mezőgazdaság GVA-ból való részesedése nem nőtt jelentősen. Az önellátó gazdálkodás például hozzájárul a mezőgazdasági foglalkoztatáshoz, a GVA-hoz viszont alig. Az EU-12-ben a mezőgazdasági foglalkoztatottság részaránya 25%-ról 15%-ra csökkent 1995 és 2012 között, és a termelékenység növekedésével párhuzamosan valószínűleg tovább fog süllyedni (1.7. ábra). Az EU-15-ben ez az arány csak 3% volt 2012-ben. Miközben a mezőgazdasági és ipari munkahelyek száma visszaesett, több munkahely jött létre a szolgáltatások területén. Egy mezőgazdasági vagy ipari munkahelynek egy szolgáltatási munkahellyel való felváltása azonban gyakran egész sor új képesség megtanulását teszi szükségessé. Ezt az átmenetet megkönnyítheti a képzés nyújtása olyan személyek részére, akik egy másik szektorban keresnek munkahelyet ábra. Az ipar részaránya az EU-ban (építőipar nélkül), Az összes %-ában Foglalkoztatás Bruttó hozzáadott érték EU-6 EU-9 EU-10 EU-12 EU-15 EU-25 Forrás: AMECO EU-27 11

50 Hatodik jelentés a gazdasági, társadalmi és területi kohézióról 1.6. ábra. Az ipar részaránya az EU-12-ben (építőipar nélkül), ábra. A mezőgazdaság részaránya az EU-12-ben, Az összes %-ában Foglalkoztatás Bruttó hozzáadott érték Az összes %-ában Foglalkoztatás Bruttó hozzáadott érték Forrás: AMECO Forrás: AMECO 1.8. ábra. A mezőgazdaság részaránya az EU-ban, Az összes %-ában Foglalkoztatás Bruttó hozzáadott érték EU-6 EU-9 EU-10 EU-12 EU-15 EU-25 EU-27 Forrás: AMECO 4. A válság az építőipart és az ipart sújtotta a legerősebben A kevésbé fejlett tagállamok gazdasági szerkezete általában eltérő az EU többi országáétól, és magasabb az ipar részaránya a foglalkoztatottságban és a GVA-ban (1.2. táblázat) ben az ipari foglalkoztatottság részaránya 22% volt ezekben az országokban, 50%- kal magasabb, mint a magasan fejlett tagállamokban (15%). Kevés jel mutat e részarányok közeledésére és 2012 között a kevésbé fejlett tagállamok iparában a GVA jobban nőtt, mint más szektorokban. Míg a válság időszakában, között is évi 2%-kal nőtt, a közepesen fejlett és a magasan fejlett tagállamokban évi 1%-kal csökkent. Az ipari foglalkoztatottság a kevésbé fejlett tagállamokban ugyancsak alapvetően változatlan maradt 2008-ig, miközben a többiben visszaesett. Az EU-hoz való csatlakozás és az egységes piac nagyobb lehetőséget teremtett a szakosodás és a térbeli csoportosítás számára. A kevésbé fejlett tagállamok ezért az ipari foglalkoztatottság nagyobb arányát tudták fenntartani, mivel a munkaerő költsége, a termelékenység és az elérhetőség közötti egyensúly vonzó célpontot eredményezett a gyártók számára. Az építőiparban a foglalkoztatottság és a GVA mindhárom országcsoportban drasztikusan zuhant a válságidőszakban. A csökkenés a három balti államban, Írországban, Görögországban és Spanyolországban 12

51 1.2. táblázat A foglalkoztatottság és a GVA változása szektoronként és a tagállamok csoportjaiként, és Foglalkoztatás Bruttó hozzáadott érték 13 Kevésbé fejlett Közepesen fejlett Magasan fejlett EU-28 Kevésbé fejlett Közepesen fejlett Magasan fejlett Részesedés 2012-ben (%) Mezőgazdaság, erdészet és halászat 15,9 8,3 2,5 5,2 4,5 2,7 1,5 1,7 Ipar (az építőipar kivételével) 21,7 18,6 14,5 16,0 25,9 20,5 18,5 19,1 Építőipar 7,3 7,5 6,4 6,6 7,4 4,5 5,8 5,9 Nagy- és kiskereskedelem; szállítás; szálláshelyszolgáltatás 25,0 29,1 27,7 27,4 26,8 27,1 23,2 23,6 és vendéglátás; információ és kommunikáció Pénzügyi és biztosítási tevékenységek; ingatlanügyletek; 8,8 11,6 17,2 15,3 18,8 23,0 27,6 26,9 szakmai, tudományos és műszaki tevékenységek; adminisztratív és szolgáltatást támogató tevékenységek Közigazgatás; területen kívüli szervezetek 21,2 24,9 31,6 29,4 16,6 22,3 23,4 22,9 és testületek tevékenységei Összesen Éves átlagos %-os változás, Mezőgazdaság, erdészet és halászat 2,5 2,5 1,6 2,2 2,6-1,9 0,8 0,9 Ipar (az építőipar kivételével) 0,1 0,3 1,1 0,7 5,8 3,7 1,0 1,4 Építőipar 4,6 0,8 1,5 1,9 6,5 1,2 1,4 1,7 Nagy- és kiskereskedelem; szállítás; szálláshelyszolgáltatás 2,0 1,8 1,1 1,3 5,4 4,6 2,4 2,7 és vendéglátás; információ és kommunikáció Pénzügyi és biztosítási tevékenységek; ingatlanügyletek; 3,1 3,1 2,8 2,8 4,7 2,9 2,5 2,6 szakmai, tudományos és műszaki tevékenységek; adminisztratív és szolgáltatást támogató tevékenységek Közigazgatás; területen kívüli szervezetek 1,2 1,8 1,4 1,4 1,7 1,9 1,5 1,6 és testületek tevékenységei Összesen 0,8 1,0 1,0 1,0 4,7 3,0 1,9 2,1 Éves átlagos %-os változás, Mezőgazdaság, erdészet és halászat 1,3 2,0 1,5 1,5 3,1 0,5 1,8 1,9 Ipar (az építőipar kivételével) 2,9 3,6 2,0 2,3 2,0 1,2 1,0 0,8 Építőipar 3,5 7,1 3,9 4,1 0,3 13,3 3,9 4,1 Nagy- és kiskereskedelem; szállítás; szálláshelyszolgáltatás 0,4 1,8 0,2 0,3 0,9-3,5 0,1 0,3 és vendéglátás; információ és kommunikáció Pénzügyi és biztosítási tevékenységek; ingatlanügyletek; 2,3 0,2 0,5 0,6 0,7 1,0 0,3 0,3 szakmai, tudományos és műszaki tevékenységek; adminisztratív és szolgáltatást támogató tevékenységek Közigazgatás; területen kívüli szervezetek 0,2 1,0 0,7 0,5 0,3 0,7 0,8 0,7 és testületek tevékenységei Összesen 1,0 2,3 0,4 0,6 0,8 2,4 0,2 0,3 Forrás: Eurostat EU fejezet: Intelligens növekedés

52 Hatodik jelentés a gazdasági, társadalmi és területi kohézióról volt a legsúlyosabb; amint lecsapott a pénzügyi válság, mind a hat országban kidurrant az ingatlanbuborék. A pénzügyi és üzleti szolgáltatások a foglalkoztatásból és a GVA-ból jóval kisebb arányt képviselnek a kevésbé fejlett tagállamokban, de lassan közelítik a magasan fejlett államok részarányát. A válság hatása a kevésbé fejlett tagállamok kombinált szektorára korlátozott volt; mind a foglalkoztatottság, mind a GVA növekedése folytatódott, de lassúbb ütemben, mint 2000 és 2008 között. A mezőgazdasági szektor átalakítása és korszerűsítése a kevésbé fejlett tagállamokban továbbra is folytatódik ben ez a szektor a teljes foglalkoztatás 16%-át adta, több mint 6-szorosát, mint a magasan fejlett tagállamokban (2,5%). A GVA aránya a mezőgazdaságból jelentősen kisebb volt, de háromszor akkora, mint az utóbbi országokban (4,5%, szemben az 1,5%-kal). Mindkét részarány süllyed, amint a foglalkoztatás is zsugorodik, és a GVA növekedése elmarad a többi szektortól. Továbbra is fennmaradt azonban az a helyzet, hogy a mezőgazdasági foglalkoztatás aránya a kevésbé fejlett tagállamokban 2012-ben nagyobb volt, mint az EU-6 országaiban 1970-ben (12%). A válság erősebben sújtotta a közepesen fejlett országokat; a GVA és a foglalkoztatottság 2008 és 2012 között évente több mint 2%-kal csökkent. A visszaesés különösen jelentős volt az építőiparban, a feldolgozóiparban, a kereskedelemben, továbbá a közlekedés és a távközlés területén. Összességében a válság a magasan fejlett tagállamokat kevésbé érintette, a foglalkoztatottság mindössze évi 0,4%-kal, a GVA pedig évi 0,2%-kal esett vissza 2008 és 2012 között. Mind a foglalkoztatottság, mind a GVA terén a legjelentősebb csökkenés az építőiparban, a feldolgozóiparban és a mezőgazdaságban volt. 5. A válság visszavetette a foglalkoztatottságot, ugyanakkor némileg javította a termelékenységet Az egy főre jutó GVA 2001 és 2008 között reálértékben évi 1,7%-kal nőtt, elsősorban az évi 1,2%-os termelékenységnövekedés hatására. A foglalkoztatási ráta növekedése ehhez további évi 0,5%-ot adott hozzá, míg a munkaképes korú népesség részarányának a teljes népességhez viszonyított növekedése csekély, de pozitív hatást eredményezett (0,1% 1.3. táblázat). A es válságévekben az egy főre jutó GVA évi 0,5%- kal, míg a foglalkoztatási ráta évi 0,8%-kal esett, ami évi 0,3%-os termelékenységnövelést eredményezett. A kevésbé fejlett tagállamok és az EU többi országa közötti különbség mindkét időszakban számottevő volt. Az egy főre jutó GVA 2001 és 2008 között a kevésbé fejlett tagállamokban sokkal gyorsabban nőtt (évi 5,2%-kal), elsősorban az évi 4,2%-os termelékenységnövekedés nyomán, míg a munkaképes korú népesség részarányának növekedése a teljes lakossághoz képest (ami a foglalkoztatottak számát bármely adott foglalkoztatási ráta mellett növeli) ugyancsak jelentősen (évi 0,4%-kal) járult hozzá ehhez. A es időszakban az egy főre jutó GVA a kevésbé fejlett tagállamok csoportjában növekedett, de átlagosan jóval kisebb mértékben (évi 1,2%-kal), míg gyakorlatilag az összes többi tagállamban csökkent. Ezekben az években a növekedés fő forrása (az évi 1,8%-kal növekvő) termelékenység volt, míg a foglalkoztatottság jelentősen (évi 1,1%-kal) csökkent és 2012 között valamennyi kevésbé fejlett tagállamban visszaesett a foglalkoztatottság, miközben nőtt a termelékenység, kivéve Romániát és Magyarországot, amelyekben ennek ellenkezője következett be. Öt országban a termelékenység növekedése ellensúlyozta a foglalkoztatottság csökkenését, és az egy főre jutó GVA változatlan maradt. A munkaképes korú lakosság arányának növekedése összességében kisebb hatást eredményezett ebben az időszakban (évi 0,2%-ot téve hozzá a növekedéshez 0,4% helyett), de továbbra is jelentős volt Bulgáriában, Lengyelországban és Szlovákiában (évi 0,4 0,5%-kal járulva hozzá a növekedéshez). Horvátországban csökkent a munkaképes korú 14

53 1.3. táblázat Az egy főre jutó GVA éves átlagos változásának megoszlása, és Éves átlagos változás (%) Egy főre jutó GVA Termelékenység Foglalkoztatási ráta A munkaképes korú népesség aránya Egy főre jutó GVA Termelékenység Foglalkoztatási ráta A munkaképes korú népesség aránya EU-28 1,7 1,2 0,5 0,1 EU-28 0,5 0,3 0,8 0,0 Kevésbé fejlett 5,2 4,2 0,6 0,4 Kevésbé fejlett 0,9 1,8-1,1 0,2 Magyarország 3,3 3,0 0,0 0,2 Horvátország 2,7 0,4 2,5 0,6 Lengyelország 4,5 2,9 0,6 0,9 Románia 1,2 1,1 0,0 0,1 Horvátország 4,5 2,2 2,0 0,2 Magyarország 1,2 1,4 0,3 0,0 Észtország 6,2 4,0 1,8 0,3 Lettország 0,5 3,8 4,5 0,3 Szlovákia 6,4 4,4 1,1 0,8 Észtország 0,0 1,2 1,4 0,3 Bulgária 6,4 3,2 3,3 0,3 Litvánia 0,4 0,9 0,7 0,1 Románia 7,0 8,2 0,8 0,4 Bulgária 1,0 3,8 3,1 0,4 Lettország 8,5 5,0 3,1 0,2 Szlovákia 1,2 2,3 1,6 0,5 Litvánia 8,8 5,8 2,5 0,4 Lengyelország 2,7 3,3 1,0 0,4 Közepesen fejlett 2,7 2,1 0,5 0,1 Közepesen fejlett 2,5 0,2 2,0 0,3 Portugália 0,6 0,8 0,2 0,0 Görögország 5,2 0,8 3,7 0,8 Málta 1,8 1,3 0,1 0,6 Ciprus 3,2 0,4 4,4 0,8 Ciprus 1,9 0,6 0,5 0,7 Szlovénia 2,4 0,5 2,0 0,1 Görögország 3,2 1,6 1,4 0,1 Portugália 0,8 1,8 2,4 0,2 Szlovénia 4,3 3,3 0,8 0,1 Cseh Köztársaság 0,5 0,3 0,0 0,2 Cseh 4,7 4,2 0,3 0,2 Málta 0,4 0,8 1,2 0,1 Köztársaság Magasan fejlett 1,3 0,9 0,4 0,0 Magasan fejlett 0,7 0,1-0,7-0,1 Olaszország 0,2 0,5 0,9 0,3 Luxemburg 2,6 2,5 0,5 0,3 Dánia 0,8 0,6 0,6 0,4 Írország 1,8 2,4 3,6 0,6 Franciaország 0,9 1,0 0,2 0,1 Olaszország 1,8 0,8 0,9 0,1 Spanyolország 1,3 0,1 0,7 0,5 Finnország 1,7 0,9 0,4 0,4 Belgium 1,4 1,0 0,4 0,0 Spanyolország 1,5 2,7 3,9 0,1 Németország 1,7 1,3 0,7 0,4 UK 1,4 0,7 0,5 0,1 Hollandia 1,7 1,5 0,4 0,1 Dánia 1,2 0,7 1,3 0,5 Írország 1,7 1,0 0,2 0,8 Hollandia 0,9 0,3 0,3 0,3 Ausztria 2,0 1,4 0,6 0,0 Belgium 0,5 0,2 0,5 0,1 UK 2,0 1,7 0,1 0,2 Franciaország 0,3 0,3 0,4 0,2 Luxemburg 2,1 1,8 0,3 0,0 Ausztria 0,0 0,4 0,3 0,0 Svédország 2,3 2,2 0,1 0,0 Svédország 0,5 0,9 0,2 0,2 Finnország 2,5 1,5 1,0-0,1 Németország 0,7 0,1 0,6 0,2 Írországban és Máltán a reálértékben számított GDP-t alkalmaztuk a reálértékben mért GVA helyett Forrás: Eurostat, AMECO és DG REGIO számítások 1. fejezet: Intelligens növekedés

54 Hatodik jelentés a gazdasági, társadalmi és területi kohézióról lakosság a teljes lakossághoz viszonyítva (ami az egy főre jutó GVA-t évi 0,6%-kal csökkentette) az elvándorlás, az alacsony termékenység és az elöregedés összhatása következtében. A magasan fejlett tagállamokban az egy főre jutó GVA 2001 és 2008 között évi 1,3%-kal nőtt, 2008 és 2012 között azonban évi 0,7%-kal csökkent. Ehhez az első időszakban (az évi 0,9%-os) termelékenységnövekedés nagyobb arányban járult hozzá, mint a foglalkoztatási ráta (évi 0,4%-os) növekedése, miközben a munkaképes korú lakosság részaránya a teljes lakosságból változatlan maradt. A foglalkoztatási ráta 2008 és 2012 között (évi 0,7%-kal) csökkent, míg a termelékenység csak kismértékben növekedett, és a munkaképes korú lakosság részaránya átlagosan ugyancsak kevéssé csökkent, ám nagyobb mértékben (évi 0,5% körül) Írországban, Dániában és Finnországban. A magasan fejlett tagállamok közül Írország és Spanyolország szenvedte el a foglalkoztatási ráták legnagyobb csökkenését (évi 3,6% és 3,9%), de a termelékenység is náluk nőtt a legjobban (évi 2,4%-kal és 2,7%-kal). Ez részben az alacsony termelékenységű építőipar összeomlásának tulajdonítható, de a többi szektor javuló termelékenysége is hozzájárult ehhez. A válságidőszakban csak két magasan fejlett tagállam, Németország és Svédország egy főre jutó GVA-ja nőtt, de a termelékenység és a foglalkoztatottság változása igen eltérő volt. Németországban a foglalkoztatottság (együtt vizsgálva a foglalkoztatási rátát és a munkaképes korú népesség arányát) kissé nagyobb mértékben nőtt, mint az egy főre jutó GVA, lényegében a termelékenység csekély visszaesése miatt. Svédországban a termelékenység az egy főre jutó GVA-nál nagyobb mértékben nőtt, miközben a foglalkoztatási ráta csökkent. A közepesen fejlett tagállamokat (amelyek közé Görögország, Portugália, Ciprus, Málta, a Cseh Köztársaság és Szlovénia tartozik) csoportként jobban érintette a válság, mint a többi tagállamot. Miközben az egy főre jutó GVA az első időszakban évi 2,7%-kal nőtt, a másodikban évi 2,5%-kal zsugorodott, elsősorban a foglalkoztatási ráta (évi 2%-os) csökkenése, de emellett a munkaképes korú lakosság részarányának (évi 0,3%-os) mérséklődése és a termelékenység (évi 0,2%-os) csökkenése következtében. Az utóbbi csökkenés ezért enyhítette, de csak kevéssé, a GVA gyengülésének a foglalkoztatottságra gyakorolt hatását. Az egyes országokban azonban a fejlődés igen eltérő mintát követett ebben az időszakban. Máltán az egy főre jutó GVA kissé emelkedett. A csoportban csak itt következett be ez, mivel a termelékenység viszonylag nagymértékű (évi 0,8%-os) esését a foglalkoztatási ráta jelentős (évi 1,2%-os) emelkedése kísérte. Portugáliában viszont az egy főre jutó GVA visszaesett, de kevésbé, mint a csoport átlaga, míg a termelékenység a csoport többi országánál jóval na- Az egy főre jutó GVA növekedésének megoszlása Az egy főre jutó GVA növekedése három fő elemre oszlik: a termelékenység változásai (az egy foglalkoztatottra jutó GVA), a foglalkoztatási ráta változásai (foglalkoztatottság a munkaképes korú népességre vetítve) és a munkaképes korú népesség arányának változásai a teljes népességhez viszonyítva. Ennek megfelelően: Bruttó hozzáadott Bruttó hozzáadott Foglalkoztatás Munkaképes korú érték = érték x x népesség Teljes népesség Foglalkoztatás Munkaképes korú népesség Teljes népesség Ugyanez az azonosság kifejezhető változásokként. A foglalkoztatási rátát általában a munkaerő-felmérésből állapítják meg, és a foglalkoztatott személy lakóhelyén alapul. A termelékenységet ugyanakkor a munkahelyi foglalkoztatottság alapján számítják ki (a nemzeti számlákból). Ezen egyszerű azonosság megtartása érdekében a foglalkoztatási ráta itt a nemzeti számlákban jelentett foglalkoztatottságon és nem a munkaerő-felmérésen alapul. 16

55 1. fejezet: Intelligens növekedés gyobb mértékben (évi 1,8%-kal) nőtt, úgyhogy a foglalkoztatási ráta jelentősen (évi 2,4%-kal) esett. Cipruson az egy főre jutó GVA számottevően (évi 3,2%-kal) esett, de a termelékenység nőtt (évi 0,4%-kal), nem úgy, mint a csoport más országaiban (Görögország és Szlovénia), amelyekben a bevándorlás nyomán a munkaképes korú népességnek az összlakossághoz viszonyított aránya jelentősen nőtt (évi 0,8%-kal). Mindez a foglalkoztatási ráta jelentős, évi 4,4%-os zuhanásához vezetett. Ez nagyobb volt, mint az összes többi országban. 6. A nagyvárosi régiókban a növekedés hajlamosabb a hullámhegyekre és -völgyekre, mint a vidéki régiókban 6.1. A fővárosi régiók jó teljesítményt mutattak mindaddig, amíg a válság átlagon felüli foglalkoztatottsági veszteségekhez vezetett A nagyvárosi régiók (1.7. térkép) 2011-ben az EU népességének 59%-át, az EU-ban foglalkoztatottak 62%-át és az EU GDP-jének 67%-át adták. Ennek megfelelően ezek a régiók a foglalkoztatottság és az üzleti tevékenység fontos központjai, ami más régiókhoz képest magasabb termelékenységhez vezetett. Az egy főre jutó GDP valamennyi tagállamban magasabb a nagyvárosi régiókban, mint más régiókban, bár ez nem min táblázat. Az egy főre jutó GDP, a termelékenység és az egy főre jutó foglalkoztatottság változása a nagyvárosi régió típusa szerint, és Egy főre jutó GDP Termelékenység Egy főre jutó foglalkoztatottsáság Egy főre jutó GDP Termelékenység Egy főre jutó foglalkoztatott- Éves átlagos változás (%) EU-15 Fővárosi régió 1,4 0,9 0,6 0,8 0,3 1,1 Második szintű 1,3 0,7 0,6 0,8 0,1 0,9 nagyvárosi régió Kisebb nagyvárosi régió 1,2 0,7 0,5 0,6 0,2 0,8 Nem nagyvárosi régió 1,2 0,8 0,4 0,8 0,2 1,0 Összesen 1,3 0,8 0,5 0,7 0,2 0,9 EU-13 Fővárosi régió 5,5 3,6 1,9 0,3 1,0 1,3 Második szintű 4,9 4,1 0,8 1,4 1,3 0,1 nagyvárosi régió Kisebb nagyvárosi régió 3,7 3,6 0,1 1,4 1,2 0,2 Nem nagyvárosi régió 4,5 4,4 0,0 0,6 1,7 1,1 Összesen 4,9 4,3 0,6 0,7 1,4 0,8 EU-28 Fővárosi régió 1,9 1,0 0,9 0,7 0,5 1,2 Második szintű 1,6 1,0 0,6 0,6 0,1 0,7 nagyvárosi régió Kisebb nagyvárosi régió 1,3 0,8 0,5 0,5 0,2 0,8 Nem nagyvárosi régió 1,6 1,3 0,3 0,5 0,5 1,0 Összesen 1,6 1,1 0,5 0,5 0,4 0,9 Forrás: Eurostat és DG REGIO számítások 17

56 Hatodik jelentés a gazdasági, társadalmi és területi kohézióról 1.5. táblázat. Az egy főre jutó GDP, a termelékenység és az egy főre jutó foglalkoztatottság változása a városi-vidéki tipológia szerint, és Éves átlagos változás (%) Egy főre jutó GDP Termelékenység Egy főre jutó foglalkoztatottság Egy főre jutó GDP Termelékenység Egy főre jutó foglalkoztatottság Az egy főre jutó (vásárlóerő-egységben kifejezett) GDP, index EU-28 = 100 EU-15 Városi 1,3 0,8 0,5 0,9 0,2 1,0 124 Közepes 1,2 0,7 0,5 0,6 0,3 0,8 100 Vidéki 1,2 0,7 0,5 0,5 0,4 0,9 90 Összesen 1,3 0,8 0,5 0,7 0,2 0,9 110 EU-13 Városi 5,5 3,6 1,9 0,7 0,9 0,2 108 Közepes 4,6 4,2 0,4 0,5 1,5 1,0 57 Vidéki 4,3 4,5 0,2 0,6 1,6 1,1 46 Összesen 4,9 4,3 0,6 0,7 1,4 0,8 64 EU-28 Városi 1,5 0,9 0,7 0,8 0,2 0,9 122 Közepes 1,5 1,0 0,5 0,4 0,4 0,9 90 Vidéki 1,7 1,5 0,2 0,3 0,7 1,0 74 Összesen 1,6 1,1 0,5 0,5 0,4 0,9 100 Forrás: Eurostat és DG REGIO számítások dig eredményez magasabb növekedési rátákat. Az egy főre jutó GDP például 2000 és 2011 között gyorsabban nőtt Németország, Ausztria, Svédország, Finnország, Portugália és Spanyolország nem nagyvárosi régióiban. Ennek ellenére 2000 és 2008 között az egy főre jutó, reálértékben mért GDP mind az EU-15, mind az EU-13 nagyvárosi régióiban gyorsabban nőtt, mint más régiókban (1.4. táblázat). A fővárosi régiók növekedési rátája különösen magas volt. Az EU-15-ben ez részben a magasabb termelékenységnövekedésnek, az EU-13- ban pedig a foglalkoztatottság nagyobb mértékű emelkedésének köszönhető. A második szintű nagyvárosi régiókban a növekedés megegyezett az országos szinttel, de elmaradt a fővárosi régiók növekedési rátájától. A kisebb nagyvárosi régiók lassabban növekedtek más nagyvárosi régiókhoz képest. A kisebb nagyvárosi régiók az EU-15-ben azonos növekedést mutattak fel, mint a nem nagyvárosi régiók. Az EU-13-ban a kisebb nagyvárosi régiók növekedési rátája jelentősen elmaradt a nem nagyvárosiakétól és 2011 között a válság eltérő hatást gyakorolt az EU-15 és az EU-13 nagyvárosi régióira. Az EU-15 országaiban a fővárosi régiók GDP-je ugyanolyan mértékben esett vissza, mint más régiókban. Az EU-13 országaiban a fővárosi régiókban csökkent a GDP, míg a többi régióban növekedett. Ezt mindkét esetben a foglalkoztatottság nagyobb mértékű csökkenése kísérte, mint másutt. Az EU-15-ben a második szintű és kisebb nagyvárosi régiókban a termelékenység növekedése alacsony volt, és a foglalkoztatottság hanyatlott; az egy főre jutó GDP visszaesése hasonló volt, mint az EU-15 egészében. Az EU-13 országaiban a második szintű és a kisebb nagyvárosi régiókban az egy főre jutó GDP növekedése az EU-13 átlagának kétszerese volt a termelékenység gyors növekedése és a foglalkoztatottság szinten maradása nyomán. Érdekes lesz megtudni, hogy ez magasabb növekedési rátákhoz fog-e elvezetni a fővárosi régiókon kívül, ami az egy főre jutó GDP-ben fennálló rés szűküléséhez vezetne az utóbbiakhoz képest. 18

57 1. fejezet: Intelligens növekedés A nagyvárosok mérete, az agglomeráció előnyei és nagyvárosi kormányzás A termelékenység és a bérek valamennyi OECD-országban a város nagyságával együtt emelkednek (1.9. ábra). Magas termelékenységi szintjük és puszta méretük eredményeként a nagyméretű városi agglomerációk jelentősen hozzájárulnak a nemzeti növekedéshez. Miért produktívabbak a nagyobb városok? A városok termelékenysége számos tényezőtől függ, például hogy vannak-e a városban olyan vállalatok, amelyek innovatívak, és képzett dolgozóik vannak. A termelékenység azonban legalább egy bizonyos pontig a városok méretével együtt emelkedik, ami felveti a miért kérdését. Az okok közül az első, hogy a nagyobb városokban magasabb szintű a humántőke, még ha a város méretével való kapcsolat nem is lineáris, abban az értelemben, hogy az igen magasan képzett dolgozók és az alacsonyan képzettek aránya egyidejűleg nő. A második ok, hogy a nagyobb városokban jellemzően magasabb a magas termelékenységű ágazatok, mint például a tanácsadás, a jogi és a pénzügyi szolgáltatások aránya. A harmadik ok az, hogy a nagyobb városok nagyobb valószínűséggel közlekedési csomópontok vagy szolgáltatási központok, amelyeken keresztül csatornázzák a kereskedelmi, pénzügyi és egyéb folyamatokat. Ezek a folyamatok jellemzően magas hozzáadott értékű szolgáltatások nyújtását igénylik. Negyedszer, a nagyvárosok profitálnak az agglomerációs előnyökből, ami azt jelenti, hogy a személyek termelékenysége együtt nő annak a városnak a méretével, ahol élnek és dolgoznak. Az ábra németországi és egyesült államokbeli nagyvárosok termelékenységi szintjét mutatja, a humántőke szintjének különbségével kiigazítva. Friss OECD-becslések arra utalnak, hogy a népesség minden megduplázódása nyomán a termelékenység 2 5%-kal nő (Ahrend és mtsai. [2014a]), ami összhangban van egyes országokra vonatkozó hasonló kutatásokkal (Combes és mtsai [2011]). Az agglomerációs előnyök a feltételezések szerint általában a megosztásból, az összhangba hozatalból és a tanulásból származnak (lásd pl. Duranton és Puga, 2004). A nagyobb agglomerációkban a cégek a helyi közjavak nagyobb kínálatából, valamint olyan megosztott vagy közös létesítményekből profitálnak, mint amilyenek az állami laboratóriumok és egyetemek. Ezenkívül könnyebben találnak olyan beszállítókat, amelyek jobban eleget tesznek a szükségleteiknek. Hasonlóképpen, a nagyobb munkaerőpiac magasabb szintű rugalmasságot tesz lehetővé, és azt, hogy a dolgozók jobban megfeleljenek a munkahelyüknek. Továbbá a tudás könnyebb létrehozása, terjesztése és felhalmozása a nagyobb agglomerációkban megkönnyíti a technológiákhoz és képességekhez való hozzáférést. Ezenkívül az agglomeráció előnyei a vélekedések szerint gyakran kötődnek a nagyobb városokban jobb kapcsolatokkal rendelkező személyekhez, és valószínűleg az ott működő cégek tudásalapú tőkéjének (immateriális javainak) magasabb szintjéből erednek. Az agglomerációs előnyök nemcsak egy város népességének méretéből adódnak, hanem a szomszédos agglomerációkból is kölcsönözhetők. A 300 km-es sugarú agglomerációkban élő népesség minden megduplázódásának hatására a város termelékenysége a központban becslések szerint 1 1,5%- kal nő (Ahrend és mtsai. [2014a]). Ez megmagyarázhatja, hogy általában miért növekszik a termelékenység jobban az Egyesült Államok városi agglomerációiban, mint az európai országokban. Lényegében azért, mert az agglomerációk közötti távolság Európában többnyire alacsonyabb, a kisebb városok nincsenek annyira hátrányosabb helyzetben, mivel agglomerációs előnyöket kölcsönözhetnek a szomszédos kis- és nagyvárosokból. A nagyvárosi kormányzati struktúrák szerepe a gazdasági hatékonyságban és jólétben 1.9. ábra. A nagyobb nagyvárosi területek termelékenyebbek Egy foglalkoztatott személyre jutó bruttó hozzáadott érték USD (vásárlóerő-egységben) 0,5 1 millió lakos 1 2 millió lakos 2 5 millió lakos 5+ millió lakos USA/Kanada Európa (OECD) Japán/Korea Mexikó/Chile 0 Forrás: OECD nagyvárosi adatbázis 19

58 Hatodik jelentés a gazdasági, társadalmi és területi kohézióról ábra Népességszám és termelékenység városonként Németország USA 0,25 Városi termelékenység (normalizált) 0,25 0,3 Városi termelékenység (normalizált) Nyugat-Németország 0,3 0,00 0, Kelet-Németország 0, , Lakosság (log10-skála) 0, Lakosság (log10-skála) ,3 Forrás: Ahrend és mtsai (2014a) A nagyvárosi területek jellemzően több közigazgatási határt fognak át. Ezért gyakran szenvednek a szétaprózott döntéshozataltól, és több száz helyi hatóság léte sem szokatlan. Ha ezeknek lehetősége van az egymástól független döntéshozatalra, akkor valószínűleg nem tudnak választ adni arra a kihívásra, hogy a nagyvárosi terület mint egész gazdasági potenciálját fejlesszék, és az ott élő emberek jólétét megfelelő módon növeljék. Az OECD által végzett kutatás azt mutatja, hogy a városi széttöredezettség ténylegesen csökkenti a nagyvárosi területek gazdasági növekedését (1.11. ábra) és termelékenységét; becslések szerint a települések számának megkettőződése főként a termelékenység 5 6%-os csökkenésével párosul. Ez részben valószínűleg a közlekedési infrastruktúra nem optimális biztosításának eredménye, amit az is példáz, hogy az utak számos nagyvárosi területen minden látható ok nélkül a közigazgatási határoknál végződnek. Ez a rossz összeköttetésű területeken élő emberek társadalmi kirekesztettségének lehetőségét is növelheti ábra. A kevésbé elaprózott nagyvárosi területek magasabb növekedést értek el Egy főre jutó GDP éves átlagos növekedése, (%) 1,5 1 0,5 Alacsony Közepes-alacsony Közepes-magas Forrás: Ahrend és mtsai (2014b) Magas Az elaprózottság viszonylagos mértéke 1,5 1 0,5 A települések szétaprózottságának potenciálisan kedvezőtlen hatásai azonban legalábbis nagy mértékben enyhíthetők irányítási intézkedésekkel. Konkrétabban, a becslések szerint egy központi városi kormányzati szerv léte a széttöredezettségnek a termelékenységre gyakorolt hatását mintegy felével csökkentheti. A központi kormányzati szervvel rendelkező városi területeken általában kisebb a városok terjeszkedése, valószínűleg a hatékonyabb földhasználatnak és közlekedéstervezésnek köszönhetően (1.12. ábra). Hasonlóképpen, egy közlekedési hatósággal vagy valamilyen más, a közlekedést koordináló szervvel rendelkező városi területen az emberek általában sokkal elégedettebbek a tömegközlekedési rendszerrel; az érintett területeken a légszennyezés mértéke is jóval alacsonyabb (Ahrend és mtsai. [2014b]) ábra Kormányzati intézmények és kiválasztott kimenetelek 1,2 1,0 0,8 0,6 0,4 0,2 0,0 0,2 0,4 0,6 Központi kormányzati szervek és a városok terjeszkedése* Kormányzati szervvel * Országos fix hatások ellenőrzése Forrás: Ahrend és mtsai (2014c) Kormányzati szerv nélkül 1,2 1,0 0,8 0,6 0,4 0,2 0,0 0,2 0,4 0,6 Közlekedési hatóságok és a tömegközlekedéssel elégedett polgárok %-os hányada Közlekedési hatósággal Közlekedési hatóság nélkül 20

59 1. fejezet: Intelligens növekedés Egy, a kifejezetten a második szintű nagyvárosok teljesítményét vizsgáló új ESPON-tanulmány 3 arra a megállapításra jutott, hogy bár ezek a városok olykor jelentősen hozzájárulnak a nemzetgazdasághoz, a legtöbb országban ez a hozzájárulás nem akkora, mint a fővárosoké. Egyesek rámutatnak, hogy a hozzájárulásuk nagyobb is lehetne, ha magasabb EU- és nemzeti támogatásban részesülnének. Számos országban figyelhető meg, hogy a fővárosokban túl sok, a második szintű nagyvárosokban viszont túl kevés a beruházás. Sok érv szól amellett, hogy a magasabb szintű kormányzatoknak ellen kellene állniuk e tendenciának, és területi szakpolitikákat kellene kialakítaniuk kifejezetten a második szintű nagyvárosok számára. Ez hangsúlyozza a testre szabott, területi alapú fejlesztéspolitika fontosságát, és azt, hogy különös figyelmet fordítsanak a K+F-re, az innovációra, az oktatásra és képességekre, a közlekedésre és az öszszeköttetésekre vonatkozó nemzeti szakpolitikák eltérő területi hatására A GDP növekedése a válság előtt alacsonyabb volt a vidéki régiókban, de ezek a válság éveit rugalmasabban vészelték át Az EU-28 egy főre jutó, reálértékben mért GDP-je 2000 és 2008 között a vidéki régiókban (1.8. térkép. és bekeretezett rész) évi 1,7%-kal nőtt (1.5. táblázat), hasonlóan más típusú régiók rátáihoz. Az egyetlen különbség az volt, hogy a vidéki régiókban a termelékenység gyorsabban, míg a népességhez viszonyított foglalkoztatottság lassabban növekedett. Az EU-15-ben az egy főre jutó GDP a vidéki régiókban kissé lassabban nőtt, mivel a termelékenység javulása alacsonyabb volt, mit más régiókban, de a népességhez viszonyított foglalkoztatottság ugyanolyan ütemben emelkedett, mint más régiókban. Az EU-13-ban 2000 és 2008 között az egy főre jutó GDP a vidéki régiókban ugyancsak lassabban emelkedett, mint más régiókban, bár a termelékenység növekedése ezekben magasabb volt, és a foglalkoztatottság szűkült a népességhez képest, miközben más régiókban 3 Parkinson, M. és mtsai. (2012). emelkedett. A két tendencia kapcsolódhat egymáshoz, amennyiben a magasabb termelékenységnövekedés a technológia alkalmazása terén mutatkozó felzárkózásnak és a hatékonyabb munkamódszereknek köszönhető, többek között a mezőgazdaságban is, ami pedig a foglalkoztatottság csökkenéséhez vezetett. A válság a vidéki régiókra eltérő hatást gyakorolt. Az EU-15-ben az egy főre jutó GDP csökkenése 2008 és 2011 között a vidéki régiókban kevésbé volt szembeszökő, mint a városiakban. Az EU-13-ban az egy főre jutó GDP növekedési rátái 2008 és 2011 között sokkal alacsonyabbak voltak, mint az előző időszakban, de így is pozitív előjelűek. A városi régiókban a növekedés kissé magasabb volt, mint a többiben. A foglalkoztatottság minden típusú régióban hanyatlott, de az EU-15 városi régióiban és az EU-13 vidéki régióiban nagyobb mértékben. A termelékenység növekedése folytatódott az EU-15-ben és még inkább az EU-13- ban. A vidéki régiókban a növekedés mindkét országcsoportban magasabb volt, mint másutt ben a régiók három típusa között az egy főre jutó GDP-ben levő eltérések jóval kisebbek voltak az EU-15- ben, mint az EU-13-ban. A vidéki régiókban az egy főre jutó átlagos GDP az EU átlagának 90%-a, a városi régiókban pedig 124%-a volt, ami 34 százalékpontos különbséget jelent. Az EU-13-ban ugyanakkor az egy főre jutó GDP a vidéki régiókban az EU-átlagnak csak 46%-a volt, míg a városi régiókban az átlag 108%-a, ami 62 százalékpontos különbség. 7. Az induló vállalkozások és a vállalkozói szellem az egyéni kezdeményezésre és a megfelelő intézményi környezetre támaszkodik A vállalkozások demográfiája a gazdaság dinamizmusát tükrözi a gazdasági struktúráknak és a vállalkozóknak a változó piaci feltételekhez való alkalmazkodása alapján. A kohéziós politika a as időszakban erősen koncentrált az intelligens növekedés elősegítésére, különös hangsúllyal az innovációra és a gyorsan növekvő cégekre, és több program is irányult a 21

60 Hatodik jelentés a gazdasági, társadalmi és területi kohézióról 22

61 1. fejezet: Intelligens növekedés Az EU-OECD városi és ingázó övezeti meghatározása és nagyvárosi régiók Az új EU-OECD meghatározás nagyvárosi régiókhoz kapcsolódik. A nagyvárosok ezen új definíció szerint azonosak azokkal, amelyeket a városiasodás mértéke alapján határoztak meg (lásd fent). A nagyváros egy vagy több olyan település (2. szintű helyi közigazgatási szint), amelynek népessége legalább 50%-ban a városközpontban él. A város ingázó területe olyan egymással határos településekként határozható meg, ahol a foglalkoztatott lakosok legalább 15%-a ingázik a városba. Az e küszöb alatti települések, amelyeket az e küszöb feletti települések öveznek, ugyancsak az ingázó területhez tartoznak. (További részletekért lásd Dijkstra és Poelman, 2012 és OECD, 2012). A város és ingázó övezete működő városi területet alkot. Nagy sűrűségű cellák, városi központ és nagyváros (Graz) Nagy sűrűségű cella (> 1500 lakos/km 2 ) Városok Városi központ (nagy sűrűségű cellák klasztere > fős lakossággal) Település lakosságának > 50%-a városi központban Az Urban Audit városstatisztikai felmérésbe tartozó nagyváros Ez a jelentés adatokat tartalmaz a városközpontokra, (lásd a tömegközlekedés elérhetőségét), a nagyvárosokra (lásd a szegénység kockázatánál), valamint a nagyvárosokra és ingázó övezetükre (lásd levegőminőség). A nagyvárosi régiók 1 ingázó övezetükkel együtt több mint lakosú nagyvárosokat képviselnek. Ha egy NUTS 3 régió lakosságának több mint 50%-a ilyen nagyvárosban és ingázó övezetében él, akkor nagyvárosi régiónak (a régió részének) minősül. A tipológia a nagyvárosi régiók három típusát különbözteti meg: 1. fővárosi régiók (amelyben az ország fővárosa található); 2. második szintű nagyvárosi régiók; 3. kisebb nagyvárosi régiók. A második szintű nagyvárosi régiók az ország legnagyobb városaiból állnak, a fővárost nem számítva. A második szintet a lakosságszám természetes határával különböztették meg a kisebb nagyvárosi régióktól. 1 Eurostat, Metropolitan regions (Nagyvárosi régiók), regions 23

62 Hatodik jelentés a gazdasági, társadalmi és területi kohézióról Ingázás és funkcionális földrajz Az egy főre jutó GDP különbsége a városi és egyéb régiók között részben az ingázásból adódik, ami gyakran torzítja az összehasonlítást. Az egy városi régióban dolgozó és egy szomszédos köztes vagy vidéki régióban élő emberek megnövelik a városi régió egy főre jutó GDP-jét (azáltal, hogy a GDP-jéhez hozzájárulnak, de a lakosságához nem), és csökkentik a lakóhely régiójának egy főre jutó GDP-jét (mivel ennek a lakosságát növelik, de a GDP-jét nem). Sok esetben ez a hatás csekély, de egyes esetekben igen nagy lehet. Például a Brüsszelben dolgozó emberek fele a brüsszeli régión kívül lakik, ezért Brüsszel egy főre jutó GDP-je mintegy kétszer akkora, mint ami ingázás nélkül lenne. Ebben a helyzetben az egy főre jutó GDP alkalmatlan a fejenkénti jövedelem mérésére. Funkcionális régiók, például munkaerő-piaci területek 1 vagy nagyvárosi régiók alkalmazásával elkerülhető ez a torzítás. A 272 nagyvárosi régióból azonban 42 városi, köztes és vidéki terület keverékéből áll, ami azt jelenti, hogy ezekben az esetekben az egy főre jutó GDP-nek a háromféle terület közötti különbségét az ingázás valószínűleg eltúlozza. Az egyik mód az ingázás hatásának a kimutatására, hogy az egy főre jutó GDP-nek (az ingázás miatt eltorzított) hatását összehasonlítjuk a foglalkoztatottakra jutó GDP-vel úgy, hogy a foglalkoztatottakat a munkahelyük alapján mérjük, és így ezt az ingázás nem torzítja. Az egy foglalkoztatottra jutó GDP ter- mészetesen sokkal magasabb, mint az egy főre jutó GDP, mivel a teljes lakosságnak csak mintegy fele van foglalkoztatva. Egy befelé vagy kifelé irányuló ingázás nélküli funkcionális régióban a különbség megfelelne a foglalkoztatott népesség arányának. A párizsi nagyvárosi régió esetében azonban például az egy főre jutó GDP sokkal magasabb, mint ami a két terület e különbségéből következne nettó befelé ingázással, míg jóval alacsonyabb a nettó kifelé ingázású területeken (1.13. ábra). Ez illusztrálja az egy főre jutó GDP növekedését azokban a régiókban, ahol a munkahelyek száma meghaladja a foglalkoztatott lakosok számát, valamint az ezzel ellentétes régiókat (amelyek valójában annak a régiónak az alvó régiói, amelyben a gazdasági tevékenység összpontosul). Mind nagyobb egyetértés mutatkozik abban, hogy a gazdaságpolitikákat és a fejlesztési stratégiákat a funkcionálisabb régiókhoz viszonyítsák, ahelyett, hogy egy gazdasági terület vagy munkaerőpiac meghatározott részeit fednék le. Ez tetten érhető az új eszközök megjelenésében Franciaország, az Egyesült Királyság és más országok fővárosi területeinek kormányzásában. Ugyancsak ezzel magyarázható, hogy a regionális versenyképesség értékelése során több NUTS 2 régiót összevontak annak elkerülésére, hogy egy nagyvárosi területet több régióra bontsanak ábra. GDP fejenként és a párizsi nagyvárosi régióban foglalkoztatott személyenként, Index, párizsi nagyvárosi régió = 100 Egy főre jutó GDP Egy foglalkoztatott személyre jutó GDP Hauts-de-Seine Párizs Val-de-Marne Essone Yvelines Seine-Saint- Denis Forrás: Eurostat és DG REGIO számítások Val-d Oise Seine-et-Marne Az Eurostat munkacsoportot állított fel a különböző munkaerő-piaci módszertanok kivizsgálására. Az eredmények ben állnak majd rendelkezésre. 24

63 1. fejezet: Intelligens növekedés A városiasodás új mértéke és a városi-vidéki tipológia Az 5. kohéziós jelentés óta az Európai Bizottság kidolgozta a helyi területek új tipológiáját, amely kapcsolódik a régiók tipológiájához 1. Mindkét tipológia egy új elemző eszközön, a népességi rácson alapul, amely a cellák három típusának azonosítására alkalmazható: 1. városközpont (más néven: nagy sűrűségű klaszter): egymással határos egy négyzetkilométeres rácsnégyzetek, négyzetkilométerenként legalább 1500 fős népsűrűséggel és legalább fős lakossággal; 2. városklaszter: egymással határos egy négyzetkilométeres rácscellák, négyzetkilométerenként legalább 300 lakosú népsűrűséggel és legalább 5000 fős lakossággal; 3. vidéki rácscella: a városklasztereken kívüli rácscellák. 1 Eurostat, Urban-rural typology (Városi-vidéki tipológia), epp.eurostat.ec.europa.eu/statistics_explained/index.php/ Urban-rural_typology Ezek a települések három típusának meghatározására alkalmazhatók (2. szintű helyi közigazgatási egységek) a következőképpen: 1. nagyvárosok: a lakosság legalább 50%-a a városközpontban él; 2. kisvárosok és külvárosok: a lakosság kevesebb mint 50%-a él a városközpontban, de több mint 50%-a egy városi klaszterban él; 3. vidéki területek: a lakosság legalább 50%-a vidéki rácscellákban él. Ezeket a cellákat NUTS 3 régiók meghatározására is alkalmazzák, a következőképpen: 1. túlnyomóan városi: a lakosság kevesebb mint 20%-a él vidéki rácscellákban; 2. köztes: a lakosság 20 50%-a vidéki rácscellákban él; 3. túlnyomóan vidéki: a lakosság legalább 50%-a vidéki rácscellákban él. Ez különösen szoros kapcsolatot hoz létre a vidéki régiók és a vidéki területek között, amelyek meghatározása pontosan megegyezik. KKV-k innovációs képességének támogatására. A kohéziós politika pénzeszközeinek az előző időszakokban is jelentős részét fordították az üzleti környezet javítására és a vállalkozói szellem támogatására. A regionális üzleti demográfiai mutatószámok jelzik, hol jöttek létre új vállalkozások, és milyen gyorsan növekednek a vállalatok. Ebben a részben két fő mutatószámot vizsgálunk: a vállalatok születési rátáját (a régióban alapított vállalatok száma a régióban működő vállalatok számához viszonyítva) és a vállalatok halá ábra. Vállalatok születési rátája, A vállalatok halmazának %-a Országátlag NUTS3 régió AT IT ES RO HU FI NL SI DK BG CZ EE PT FR SK PL 4 Forrás: Eurostat 25

64 Hatodik jelentés a gazdasági, társadalmi és területi kohézióról ábra. Vállalatok halálozási rátája, A vállalatok halmazának %-a Országátlag NUTS3 régió NL AT FR SI BG IT FI HU ES EE DK PL SK RO 4 Forrás: Eurostat lozási rátáját (az előző időszakban működő vállalatok közül megszűnők száma az összes működő vállalkozáshoz viszonyítva). A vállalatok születési rátája a munkahelyteremtés és a gazdasági fejlődés egyik fő hajtóereje. Az új, innovatív vállalatok egy gazdaság versenyképességét hajlamosak közvetlenül is növelni, és azzal is, hogy a versenytársakat nagyobb hatékonyságra késztetik. A halálozási ráták olyan gazdasági tevékenységekre utalnak, amelyek elvesztették a jövedelmezőségüket ben mind a fejlettebb, mind a kevésbé fejlett tagállamokban többnyire nagyobb számban alakultak új vállalkozások a fővárosi régiókban (vagy azok körül). A születési ráták azokban a régiókban is magasak voltak, ahol folytatódott a gazdaság expanziója (különösen Lengyelországban), vagy a évi súlyos visszaesés után gyors felélénkülésen mentek át (mint például Szlovákiában) (1.14. ábra). Franciaországban, amelyet átlagosan a vállalkozások magas születési rátája jellemzett, jelentősek a regionális különbségek. Magas rátákat regisztráltak a legkülső és a déli, valamint a Belgiummal és Németországgal határos régiókban. Ausztriában és Olaszországban a születési arányszámok különösen alacsonyak voltak. Más országokban is nagy regionális különbségek vannak, bár sok esetben ez lényegében egyetlen régió következménye, mint például Ilfov Romániában, a Budapestet körbevevő NUTS 3 régió, valamint Byen København (magas rátával) és Bornholm (alacsony rátával) Dániában. A vállalatok halálozási rátája különösen magas volt Romániában, Szlovákiában és a legtöbb lengyelországi régióban, Spanyolország déli régióiban (pl. Andalucía és Murcia), Olaszrszágban (pl. Calabria) és Dánia keleti régióiban (1.15. ábra). Alacsony halálozási rátákat mértek Hollandiában, Ausztriában, Északkelet-Olaszországban és számos franciaországi régióban. Érdekes módon a lengyelországi és szlovákiai régiókban mind a vállalatok születése, mind halálozása terén magas ráták mutatkoztak, ami különösen magas üzleti fluktuációs rátát vagy lemorzsolódást jelez. Romániában 2010-ben a magas halálozási rátákat alacsony születési arányszámok kísérték, a gazdaság évi súlyos recesszióját követő további szűkülést jelezve. A regionális üzleti demográfiára vonatkozó új adatok kritikus szakpolitikai mutatószámokká válhatnak, amellyel a vállalkozások dinamikája regionális szinten mérhető. Felfedhetik, hol van az induló vállalkozások aránya jelentősen az átlag alatt, vagy mely régiókban magas a halálozási ráta vagy alacsony a túlélési arányszám. Mindhárom eset további vizsgálatot tesz szükségessé, hogy az érintett régiók üzleti környezete miért látszik az optimális alattinak. A vállalkozói szellem a régiók gazdasági fejlődésének, átalakulásának és növekedésének fontos hajtóereje. A vállalkozói szellem dinamikus, intézményesen be- 26

65 1. fejezet: Intelligens növekedés 27

66 Hatodik jelentés a gazdasági, társadalmi és területi kohézióról A Regionális vállalkozási és fejlesztési index RVFI Egy közelmúltbeli EU-projekt 1 kidolgozott egy indexet (RVFI Regionális vállalkozási és fejlesztési index), amely leírja a vállalkozói folyamatot, figyelembe véve mind az egyéni attitűdöket és jellemzőket, mind a regionális összefüggéseket, és ennek megfelelően nemcsak azt, hogy az emberek hajlandók-e vállalkozást indítani, de azt is, hogy az ehhez szükséges feltételek megvannak-e az érintett régióban. Az index három részindexből áll, amelyek a vállalkozói hozzáállásokat, adottságokat és a törekvéseket takarják. Minden részindexhez tartozik egy egyéni összetevő (amely az egyéni döntéshozatali viselkedésre vonatkozik) és egy (az összefüggéssel kapcsolatos) intézményi komponens. A vállalkozói hozzáállások egy régió lakosságának a vállalkozói szellemmel kapcsolatos attitűdjeit jelzik, olyan elemeket beleértve, mint a lehetőségek és kockázatok érzékelése, a kulturális támogatás és a hálózatok. Ezeket a piaci agglomeráció, a társadalmi tőke és a korrupció mértékének mutatószámaival mérik. A vállalkozói adottságok a vállalkozók és a magas növekedési potenciálú vállalkozásindítások jellemzőit mérik, mint például a technológia térhódítását, a humántőke szintjét és a piaci verseny mértékét. Az alkalmazott mutatók közé tartozik az oktatás színvonala, a vállalkozások fejlettségének mértéke és a vállalkozások működési szabadsága. A vállalkozói törekvések a vállalkozói tevékenység jellegzetes, stratégiai vonatkozású jellegére vonatkoznak, mint amilyen a termékés folyamatinnováció és a finanszírozáshoz való hozzájutás. Ezeket az innováció, a K+F és a pénzpiac fejlettségének mutatóival mérik. A mutatók vonatkozhatnak régiókra (NUTS 1 vagy NUTS 2) vagy országokra. 1 Szerb, L. és mtsai. (2013) ágyazott kölcsönkapcsolatnak tekinthető az egyének attitűdjei, képességei és vágyai között, meghatározva a források elosztását új vállalkozások alapításával és a meglevők működtetésével. Ennek megfelelően a vállalkozói szellem egy összetett folyamatot tükröz, amely egyszerre foglal magában egyéni döntéshozatalt és azt a tágabb összefüggést, ahol ez megvalósul. Ezt a jelenséget mind egyedi alapon, mind az összefüggés szempontjából megvizsgálták, de a kettő közötti komplex viszonyt korábban nem vizsgálták regionális szinten. A mért vállalkozói szellem a 125 régióban jelentős eltéréseket mutat (1.9. térkép), több mint négyszeres különbséggel a legmagasabbra sorolt régió (a dániai Hovedstaden) és a legalacsonyabbra sorolt (a romániai Macroregiunea doi) között. Az első 10-ben négy svéd, két dán, két brit, egy francia és egy ír régió található. Hovedstaden mögött az EU legnagyobb városait magában foglaló két régió, Greater London és Île de France következik. Más, nagyvárosokat magában foglaló és magasabb egy főre jutó GDP-vel rendelkező, fejlettebb régiók általában előbb vannak a rangsorban, mint ugyanazon ország kevésbé fejlett régiói. A legtöbb esetben minden országban a fővárosi régiók állnak az első helyen. A legalacsonyabb pontszámú régiók Romániában, Magyarországon és Görögországban találhatók. A mutatószám egyéni szintű és intézményi vagy környezeti mutatókat egyaránt tartalmaz (lásd a bekeretezett részt), és tükrözi a regionális összefüggéseket. Egy olyan tényező például, mint a kockázatok érzékelése egy intézményi tényező (az induló vállalkozásokat fenyegető tényleges üzleti kockázat a vállalkozások bezárásának rátájával mérve) egy egyéni tényezővel kombinálva (a vállalkozók személyi kockázatvállalása, a éves lakosság azon részének arányával mérve, akik úgy nyilatkoztak, hogy a kudarctól való félelem nem rettentené el őket egy vállalkozás alapításától). Az egyéni vonatkozások elemzése a kombinált mutatószámhoz képest eltérő képet ad (1.10. térkép). Az egyéni index felső 10 régiójához továbbra is öt tartozik a kombinált index első tíz régiója közül (pl. London, Hovedstaden és Île de France), de két szlovéniai és két írországi régió is szerepel köztük. Az alsó 10 régióba, a kombinált indextől eltérően, három németországi és négy lengyelországi régió tartozik. 28

67 1. fejezet: Intelligens növekedés Ez az elemzés hozzásegítheti a régiókat a stratégiáik kidolgozásához, hogy eltávolítsák a vállalkozások, köztük a szociális vállalkozások útjából a fő szűk keresztmetszeteket. 8. Az innováció térbelileg továbbra is koncentrált Amint a közgazdasági szakirodalom azt széles körűen dokumentálja, a kutatás és az innováció kritikus szerepet játszik az országok és a régiók gazdasági teljesítményének meghatározásában. A tágabb értelemben vett innováció, amely magában foglalja a termékek, a folyamatok, a piac és a szervezetek innovációját, a gazdasági növekedés, a foglalkoztatottság és az ökológiai fenntarthatóság egyik fő hajtóerejének számít, és ennek megfelelően kritikus jelentőségű a társadalmi haladás és a jólét szempontjából. Az innováció különösképpen a termelékenység hosszú távú növekedésének fontos mozgatója, és mint ilyen, döntő fontosságú a cégek vetélytársaikkal szembeni versenyképességének megőrzésében. Ez különösen igaz az európai cégekre, amelyek egyre inkább a világ kevésbé fejlett részeiben és a feltörekvő gazdaságokban található cégekkel versenyeznek. Utóbbiak nemcsak technológiai tekintetben zárkóznak fel gyorsan, hanem az alacsonyabb munkaerőköltségekből is profitálnak, a munkaerő-piaci szervezet eltérő normái, a dolgozók szociális védelmének hiánya és az alacsonyabb jövedelmi elvárások nyomán, bár az alacsony munkabérköltségeket bizonyos mértékben ellentételezi a kisebb termelékenység. Ebből a nézőpontból az innováció, valamint a másutt megvalósított innováció magába olvasztásának képessége fontos feltételnek tekinthető az európai szociális modell specifikus vonásainak megőrzéséhez. Ezenkívül, ellentétben a gazdaság átalakításából nyert növekedéssel, az innovációból származó növekedésnek elvileg nincsenek határai, és ezért központi jelentőségű a gazdasági növekedés és fejlődés hosszú távú biztosítása szempontjából 4. 4 A K+F fontosságát felismerte az Európa 2020 stratégia részeként 2010-ben elindított Innovatív Unió kezdeményezés, amely 34 cselekvési ponton keresztül kívánja erősíteni a kutatást és az innovációt az EU egészében. Az innovációra fordított befektetés kiértékelésének egyik fő mutatószáma a kutatásra és fejlesztésre (K+F) fordított regionális ráfordítás szintje 5. A műszaki haladást nagymértékben a K+F tevékenységek mozgatják, és a K+F kiadások mutatják, milyen erőfeszítést fordít a közületi szektor és a cégek az innováció és új piaci lehetőségek előmozdítására 6. A K+F által a növekedés fő hajtómotorjainak támogatásában játszott szerep az Európa 2020 stratégia nyomán kiemelt célkitűzéssé vált, különösen az, hogy az EU K+F kiadásai 2020-ra elérjék a GDP 3%-át. A legfrissebb rendelkezésre álló adatok szerint ben az EU-28 K+F kiadásai a GDP mintegy 2%-át tették ki (1.11. térkép). Az átlag körül azonban széles eltérések vannak, egyes régiókban a németországi Braunschweigben és a Belgiumi Brabant Wallonban a K+F kiadások a GDP nem kevesebb, mint 8%-ára rúgnak, mint másokban (Ciudad Autónoma de Ceuta Spanyolországban, Dytiki Makedonia és Notio Aigaio Görögországban, és Severozapaden Bulgáriában) a K+F kiadások a GDP mindössze 0,1%-át teszik ki. Az Unió K+F ráfordításai az elmúlt évtizedben folyamatosan emelkedtek, az évi 1,8%-ról 2011-ben 2,0%-ra az EU-27 GDP-jére vetítve. E növekedés üteme azonban túl lassú, hogy betömje a rést a világ más magasan fejlett gazdaságaihoz képest, például Japánnal szemben, ahol a K+F kiadások a GDP 3,7%-át tették ki 2011-ben, vagy az USA-hoz képest, ahol a GDP 2,9%- án álltak. Általánosságban a magas K+F ráfordítású régiók egyúttal a legfejlettebbek is. Az EU azon 20 régiója közül, amelyek a legtöbbet fordítják K+F-re, az egy főre jutó GDP 16-nál haladja meg az EU-27 átlagának 100%-át. A csekély K+F kiadást mutató régiók túlnyomó többsége a dél-, közép- és kelet-európai tagállamokban és a nyugat-európai tagállamok viszonylag alacsony fejenkénti GDP-jű régióiban található. 5 Megjegyzendő azonban, hogy a K+F kiadások valószínűleg alábecsülik az innovációs tevékenységeket, különösen a feldolgozóiparon kívüli szektorokban, ahol gyakori a nem technológiai jellegű innováció (lásd lentebb a Regionális innovációs eredménytábláról szóló részt). 6 Figyelembe kell venni, hogy a K+F kiadás egy inputalapú mutatószám, amelyből nem derül ki, hogy a ráfordítást milyen mértékben fordítják innovációkra, konkrétabban üzleti innovációkra. 29

68 Hatodik jelentés a gazdasági, társadalmi és területi kohézióról 30

69 1. fejezet: Intelligens növekedés 1.6. táblázat A K+F kiadások teljes összege és a 2020-as célkitűzéstől való távolság, EU-28 régiók, 2011 Fejlettebb Átmeneti Kevésbé EU-28 fejlett K+F a GDP %-ában, ,3 1,3 0,8 2,1 A nemzeti célkitűzéstől való távolság 0,4 1,4 0,9 0,9 (százalékpontos különbség) A nemzeti célkitűzést elért régiók* %-os aránya * Csak azokat a régiókat tartalmazza, amelyekre vannak adatok és nemzeti célkitűzés. Forrás: Eurostat és DG REGIO számítások 8.1. K+F és a évi célkitűzés A évi K+F ráfordítás az Európa %-os célkitűzését csak 32 EU-régióban haladta meg, míg 100 régióban 1%-nál is kevesebb volt. A régiók többségében a K+F kiadás messze elmarad a nemzeti célkitűzéstől, amely a tagállamok többségében az általános célkitűzés alatt van (1.6. táblázat és térkép). Ez a ráfordítás csak 32 régióban érte el a nemzeti célkitűzést, és még azokban a tagállamokban is, amelyekben a K+F kiadás megközelíti a nemzeti célkitűzést (pl. Dánia, Svédország és Németország), továbbra is számottevőek a regionális egyenlőtlenségek 7. Mindazonáltal nem minden régió képes elérni a nemzeti célkitűzést, vagy szükséges ezzel megpróbálkoznia, mivel a regionális különbségek e tekintetben a helyzet benne rejlő jellemzői, amint lentebb kifejtjük. A K+F kiadás általában magas azokban a régiókban, amelyekben nagyváros található, bár nem minden esetben a legnagyobb várost, rendszerint a fővárost magukban foglaló régiók szintje a legmagasabb. Sok olyan régió mutat ki magas ráfordítást, ahol nincs nagyváros, mint például a finnországi Oulu vagy az ausztriai Steiermark. Ennek részben az az oka, hogy a nagyon nagy városokban többnyire kisebb a feldolgozóipari tevékenység aránya, amely a legnagyobb K+F-fel jár. A K+F semmiképpen sem öleli fel az összes innovációs kiadást. Miközben a feldolgozóipar innovációs kiadásainak nagy részét megragadja, a szolgáltatási kiadások zömét figyelmen kívül hagyja. Mivel a feldolgozóipar területileg koncentrált, irreális lenne azt várni, hogy valamennyi régió el tudja érni a K+F kiadások nemzeti célkitűzését. A technológiai innováció néhány helyszín- 7 Lásd ESPON (2013), Territorial Dimension of the Europe 2020 Strategy (Az Európa 2020 stratégia területi dimenziója). re való koncentrációjából eredő pozitív külső gazdasági hatások vagy túlcsordulások miatt sok régiónak nem is kell törekednie nemzeti K+F célkitűzésük elérésére, hanem ehelyett az innováció más módjaira kell összpontosítaniuk. Az innováció az EU valamennyi régiója fejlesztésének egyik kulcsfontosságú tényezője, és nem csupán a csúcstechnológiát alkalmazóké. A régiók azonban innovációs teljesítményük tekintetében erősen eltérnek egymástól. Egyesek közel állnak a globális technológiai határhoz, és növekedésük általában azon fordul meg, hogy a K+F és a technológiai innováció kifelé tolja ezt a határt. Más régiók felzárkóznak a vezetőkhöz a meglevő technológia felszívásának folyamata útján, és a fő kihívásuk, hogy növeljék a dolgozók és az ott található vállalatok erre irányuló képességét. A régiók egy további csoportjánál az alacsony infrastrukturális ellátottságuk és az üzleti környezet gyenge minősége jelenti a korlátozó tényezőt. Ezért az innováció több vonatkozását és nem csupán a K+F-et vagy magát a technológiai innovációt kell figyelembe venni, hogy pontosabb és átfogó képet lehessen adni az EUban az innováció földrajzáról. Ezt a módszert fogadta el a Regionális innovációs eredménytábla (RIS) a NUTS 1 és NUTS 2 régiók e tekintetben elért teljesítményének értékelése során. A RIS Európa összesen 190 régióját öleli fel az EU valamennyi régióját, továbbá a norvégiai és svájci régiókat 8. A RIS 11 mutatószámon alapszik, amelyek különböző, az innováció szempontjából fontos tényezőket tükröznek. Ezek közé tartoznak a Humánerőforrások, 8 A RIS kidolgozásánál használt módszer és mutatók részletei megtalálhatók az Európai Bizottság számára készített jelentésben, Regional Innovation Scoreboard 2014, (Regionális Innovációs Eredménytábla, 2014 Európai Bizottság [2014]). 31

70 Hatodik jelentés a gazdasági, társadalmi és területi kohézióról 32

71 1. fejezet: Intelligens növekedés 33

72 Hatodik jelentés a gazdasági, társadalmi és területi kohézióról a Finanszírozás és támogatás, a Vállalati beruházások, továbbá a Kapcsolatépítés és vállalkozói szellem (amely egyaránt felöleli a vállalkozói törekvéseket és az ezzel kapcsolatos együttműködési erőfeszítéseket), valamint az Eredmények (azaz azoknak a vállalatoknak a száma, amelyek innovációkat vezettek be a piacon vagy szervezetükön belül, és ennek a foglalkoztatottságra, a kivitelre és az értékesítésre gyakorolt hatása). Az elemzés céljaira a régiókat négy kategóriába csoportosították (1.13. térkép): Vezető innovátorok (34 régió), Követő innovátorok (57 régió), Mérsékelt innovátorok (68 régió) és Lemaradó innovátorok (31 régió). Általánosságban a mért regionális teljesítmény tendenciájában összhangban van a nemzeti teljesítménnyel. A legtöbb regionális vezető innovátor és követő innovátor olyan országokban található, amelyeket ilyeneknek határoztak meg az Innovatív Unió eredménytábláján (IUS) és a helyzet hasonló a regionális mérsékelt és lemaradó innovátorok esetében is. Valamennyi vezető innovátor régió csupán nyolc EU- tagállamban található (Dánia, Németország, Finnország, Franciaország, Írország, Hollandia, Svédország és az Egyesült Királyság), ami arra utal, hogy a kutatás területén elért kimagasló teljesítmény Európa viszonylag kevés részére koncentrálódik. A leggyengébb teljesítményt Bulgária, Horvátország, Görögország, Lengyelország és Románia régiói mutatják. Az országokon belül azonban bizonyos eltérések vannak a regionális teljesítményben. 14 ország régiói sorolhatók két teljesítménycsoportba, négy ország (Franciaország, Portugália, Szlovákia és Spanyolország) régiói pedig három csoportba. Csupán Ausztria, Belgium, Bulgária, a Cseh Köztársaság és Görögország régiói tartoznak egyöntetűen ugyanabba a csoportba. A es időszakra folytatott elemzés azt mutatja, hogy az innovációs teljesítmény javult a legtöbb régióban (a 190 közül 155-ben, lásd térkép). A viszonylag nagymértékű javulást felmutató régiók az EU egészében megtalálhatók. Minden országban legalább egy régió az EU-átlagnál nagyobb mértékben javított a teljesítményén. Ez a helyzet Ausztria, Írország, Hollandia és Svájc valamennyi régiójában. Másrészről az országok felében (14) legalább egy régió teljesítménye romlott ebben az időszakban. Az eredmény évi több mint 2,5%-kal csökkent hét lengyelországi, négy spanyolországi és egy-egy horvátországi, olaszországi és romániai régióban. Még nagyobb mértékben (évi több mint 10%-kal) esett vissza az innovációs teljesítmény a spanyolországi Ciudad Autónoma de Ceutában és Ciudad Autónoma de Melillában, valamint a lengyelországi Podlaskie és Kujawsko-Pomorskie régiókban. Összességében az eredmények arra utalnak, hogy semmilyen felzárkózás sem mutatkozik, vagyis a kevésbé innovatív régiók teljesítménye nem közeledik az erősebben innovatív régiók teljesítményéhez. A nagymértékben innovatív régiók (vezető innovátorok és jól teljesítő követő innovátorok teljesítménye) érte el a legmagasabb eredményt a mutatószámok többségében (pl. humánerőforrások, K+F kiadások, vállalkozói szellem, valamint termék- és folyamatinnovációk). Ezzel szemben a mérsékelt és lemaradó innovátorok többségének eredménye jelentősen szóródik a különböző szempontok alapján. Az embereknek az újdonságok iránti pozitív attitűdje, amint az Európai szociális felmérés (ESS) megfigyelte, mind a vállalkozói szellem, mind az innováció egyik fő tényezője. Ezenkívül a regionális teljesítmény jelentős mértékben függ az innovációra fordított közfinanszírozási támogatás fejlett rendszerétől, amelynek alapján nagy számú vállalat részesül a támogatás bizonyos formáiban. Ez arra utal, hogy az innovációs tevékenység ösztönzésében a közfinanszírozás ellensúlyozhatja a magánfinanszírozás hiányát. Általánosságban az elemzés megerősíti, hogy az EU régiói között jelentős eltérések mutatkoznak az innovációs teljesítményben, viszont megerősíti azt a vélekedést, hogy az innováció erős regionális dimenzióval rendelkezik. Figyelembe véve ezeket a jelentős eltéréseket, az innováció támogatására létrehozott programoknak, köztük a kohéziós politikai programoknak a nyújtott támogatás típusának a kidolgozásakor kifejezetten figyelembe kell venniük a helyi és regionális szempontokat. 34

73 1. fejezet: Intelligens növekedés Versenyképességi és innovációs keretprogram A Versenyképességi és innovációs keretprogram (CIP) egyike az EU finanszírozási programjainak, amely támogatja az EU-ban az innovációs tevékenységeket (beleértve az ökoinnovációt), és hozzáférést biztosít a finanszírozáshoz és üzleti támogatási szolgáltatásokhoz. A program, amelynek költségvetése között 3,6 milliárd EUR volt, a közepes méretű vállalatokra irányul, és a kohézió nem kifejezett célja, bár az általa támogatott fő projektek hozzájárulnak a kohéziós politika céljaihoz. A KKV-k támogatásának fő eszközei a pénzügyi eszközök (mintegy 1 milliárd EUR összegű finanszírozással), de hálózatok, platformok és ügynökségek (pl. az Európai Vállalkozási Hálózat (EEN), a PRO INNO Europe és az Europe INNOVA) is jutnak forráshoz. Más kezdeményezések európai klaszterekre (pl. az Európai Klasztermegfigyelő Központ [ECO], Európai klaszterkiválósági kezdeményezés [ECEI]) és az ezeket támogató ökoinnovációra, piaci replikálási projektekre és IKT-vonatkozású projektekre vonatkoznak. A CIP a regionális innováció statisztikai elemzését is támogatja. A Regionális innovációs monitor plusz (RIM Plusz) projekt platformot biztosít az innovációs politika trendjeire vonatkozó ismeretek megosztására az EU régióiban. A Regionális innovációs eredménytábla (RIS) összehasonlító értékelést ad arról, hogy az európai régiók milyen teljesítményt nyújtanak az innovációval kapcsolatban. A RIS 2012-es kiadása megerősíti, hogy a regionális innovációs teljesítmény tekintetében számottevő eltérések vannak, amelyek az idő múltával nem sokat változnak és 2011 között ezért csak kevés régió javította a teljesítményét. A CIP-ből tanult leckékre építve a as programozási időszakban két program fogja támogatni a versenyképességet és az innovációt. A Vállalkozások versenyképességéért és a kis- és középvállalkozásokért program (COSME) elsősorban a KKV-k számára különösen fontos versenyképességi témákkal fog foglalkozni. Az innovációval a Horizont 2020 kutatási és innovációs keretprogram fog foglalkozni. A COSME, a Horizont 2020 és a strukturális alapok közötti szinergiák javítása az új programok egyik kulcseleme. A régióknak intelligens szakosodási stratégiákat kell regionális szinten létrehozniuk, hogy erősítsék befektetéseik hatását, jobban kihasználják a belső piac innovatív és kreatív potenciálját, és az üzleti szükségletekhez igazítsák kutatási és innovációs erejüket. Ezzel összefüggésben a kohéziós politika alapján nyújtott finanszírozás fontos támogatási forrás lehet a fejlett gyártástechnológiák bevezetéséhez, a gyárak korszerűsítéséhez és a kulcsfontosságú alaptechnológiák kidolgozásához ábra. A felsőfokú végzettségű népesség aránya országonként és regionális szélsőségek, 2013 A éves népesség %-ában Regionális maximum Regionális minimum Országátlag Inner London Helsinki- Prov. Brabant Uusimaa Wallon País Southern Stock Vasco and holm Hovedstaden Eastern Luxemburg France Utrecht Île de Ciprus Mazowieckie Bratislavský Észtország Berlin Yugozapaden Praha Kraj Litvánia Zahodna Attiki Közép- Bucuresti- Magyarország Ilfov Lettország Slovenija Border, Wien Midland Midtjylland Lisboa and Åland Western Jadranska Prov. Tees Valley Hrvatska Norra Hainaut Lazio and Málta Mellansverige Vzhodna Zeeland Durham Ciudad Picardie Arnsberg Slovenija Autónoma Lubuskie de Ceuta Severozapaden Kontinentalna (ES) Notio Burgenland Hrvatska Aigaio Észak-Magyarország Západné Região Puglia Slovensko Sud- Severozápad Autónoma dos Muntenia Açores (PT) FI IE CY LU UK EE SE BE DK LT NL ES FR LV DE SI EL PL BG HU AT CZ SK HR PT MT IT RO Forrás: Eurostat

74 Hatodik jelentés a gazdasági, társadalmi és területi kohézióról 36

75 1. fejezet: Intelligens növekedés ábra. Az alacsony végzettségű népesség aránya országonként és regionális szélsőségek, 2013 IT ES MT PT A éves népesség %-ában Regionális maximum Regionális minimum Országátlag Região Autónoma dos Açores (PT) Lisboa Málta Lazio Comunidad de Madrid Anatoliki Makedonia, Puglia Thraki Attiki Prov. Hainaut Prov. Brabant Wallon Picardie Bretagne Zeeland Border, Midland and Western Sud-Est Utrecht Southern and Eastern Bucuresti - Ilfov Cripus Hovedstaden Highlands and Islands Yugozapaden 40 Chemnitz Kraj Praha PT MT ES IT EL BE FR NL IE RO CY UK DK LU HR BG HU SE AT FI SI DE LV PL EE SK CZ LT Jadranska Hrvatska Åland Vzhodna Slovenija Extremadura West Midlands Kontinentalna Nordjylland Észak- Hrvatska Alföld Vorarlberg Luxemburg Sveroiztochen Småland med öarna Övre Kärnten Közép- Helsinki- Norrland Magyarország Uusimaa Zahodna Slovenija Bremen Lettország Slaskie Warminsko- Mazurskie Észtország Severozápad Východné Slovensko Litvánia Bratislavský Forrás: Eurostat 8.2. Szabadalmaztatás az EU-ban és az USA-ban Az Európai Szabadalmi Hivatalnál (EPO) két év alatt, 2008-ban és 2009-ben egymillió személyenként mintegy 135 szabadalmi bejelentést tettek. Az USA-ban ugyanebben az időszakban 408 bejelentést tettek egymillió főre vetítve. Az USA magasabb szabadalmaztatási arányszáma innovatívabb gazdaságot tükröz, de a szabadalmaztatási hajlam is magasabb. Bár az EU és az USA régiói között számottevő eltérések vannak, az USA államainak többségében egy főre sokkal több szabadalom jut, mint az EU régióiban. Az EU-ban a legmagasabb szabadalmi bejelentési rátával rendelkező régiók: Noord-Brabant (559 / egymillió fő), Stuttgart (544) és Mittelfranken (505); valamint viszonylag magas rátájú régiók találhatók még Németországban, Dél- Angliában, Svédországban és Finnországban is. Az EU régióinak többségében azonban viszonylag alacsony az egy főre jutó szabadalmak száma (1.15. és térkép). Az Egyesült Államokban a legtöbb szabadalmat bejelentő államok a keleti és a nyugati parton találhatók, az élen Massachusetts (879 / millió fő) és Kalifornia (864) áll. A szabadalombejelentési számok arra utalnak, hogy bár az EU egyes régiói a gazdasági tevékenység bizonyos területein közel lehetnek a globális tudáshatárhoz, a régiók többségénél nem ez a helyzet. Az USA-ban, úgy tűnik, több állam esik az előző kategóriába. 9. A felsőfokú iskolázottsági szint emelkedik, de jelentős egyenlőtlenségek maradtak meg A kutatással és innovációval kapcsolatokat fenntartó felsőfokú oktatás elősegítheti a magasan képzett humántőke biztosítását, amelyre az EU-nak szüksége van a munkahelyteremtéshez, a gazdasági növekedéshez és a társadalmi jólét előmozdításához 9. A jól képzett munkaerő a prosperitás kulcsa. Úgy tűnik, hogy erős korreláció áll fenn egy régió munkaerejének iskolázottsága és a régiós jövedelmek középértéke között. Ezenkívül magas oktatási szint elérése esetén kisebb a munkanélkülivé válás kockázata. A magas iskolázottságú (vagyis felsőfokú végzettségű) éves személyek aránya azonban jelentős különbségeket mutat a régiók között (1.17. térkép és ábra). A régiók mindössze 10%-ában volt az arány 40% fölött 2013-ban, a legmagasabb számokat Inner Londonban, Brabant Wallonban és Helsinkiben mérték. Az iskolázottsági szint az esetek többségében a fővárosokat 9 Európai Bizottság (2012), Education and training monitor 2012 (Oktatási és képzési figyelő, 2012). 37

76 Hatodik jelentés a gazdasági, társadalmi és területi kohézióról 38

77 1. fejezet: Intelligens növekedés 1.7. táblázat éves felsőfokú végzettségű lakosság, EU-28 régiók, átlag 2013 Fejlettebb Átmeneti Kevésbé EU-28 fejlett A felsőfokú végzettségű éves népesség, ,3 32,3 28,9 36,8 % pontos változás ,7 1,1 8,1 5,8 % pontos változás ,3 9,1 8,5 8,6 A nemzeti célkitűzéstől való távolság 1,0 12,2 8,7 4,3 (százalékpontos különbség) A nemzeti célkitűzést elért régiók* %-os aránya * Csak azokat a régiókat tartalmazza, amelyekre vannak adatok és nemzeti célkitűzés. Forrás: Eurostat és DG REGIO számítások A kutatási keretprogramok A kutatási keretprogramok a kutatás és innováció támogatásának fő eszközei az EU-ban. Fő céljuk az EU tudományos és technológiai alapjának és a nemzetközi versenyképességnek a megerősítése más országbeli partnerekkel való kutatási együttműködés útján. A as időszakban mintegy 50 milliárd EUR költségvetéssel rendelkező 7. kutatási keretprogramnak (FP7) az volt a célja, hogy az EU-t a világ vezető kutatási területévé tegye a kutatási kiválóság támogatása útján, függetlenül attól, hogy az hol valósult meg. Ennek során egy sor tevékenységhez nyújtottak támogatást, mint például a KKV-k kutatási tevékenységben való nagyobb mértékű bevonásának ösztönzése, nagyszabású, páneurópai kutatási infrastruktúra létrehozása 1 és a meglevő létesítmények és berendezések optimális kihasználása. A régiók K+F képességének erősítésére is törekedtek kutatási klaszterek létrejöttének bátorításával (a kutatók, vállalkozások és az állami hatóságok háromszoros spiráljának bevonásával) a Tudásalapú régiók kezdeményezés útján és a kiválósági kutatóközpontok támogatásával a konvergenciarégiókban a Kutatási potenciál kezdeményezés útján. A Horizont 2020, az EU új kutatási és innovációs programja 2014-től 2020-ig fog tartani, és a költségvetése (folyó áron) közel 80 milliárd EUR lesz, kiegészítve azokkal a magánberuházásokkal, amelyeket várhatóan vonzani fog. Szándéka a kutatás és az innováció összekapcsolása a tudományos kiválóság és az ipar vezető szerepének a támogatásával, valamint a társadalmi kihívásokra választ adó intézkedésekkel. A cél a világszínvonalú tudomány megteremtésének elősegítése az EU-ban, az innováció akadályainak eltávolítása, és a magán és állami szektor együttműködésének megkönnyítése az innováció megvalósítása során. A Horizont 2020 egyetlen programba egyesíti a kutatás és az innováció minden EU-szintű finanszírozását, 1 Európai Bizottság, ESFRI Európai stratégiai fórum a kutatási infrastruktúrákért. beleértve a jelenlegi 7. keretprogramot, a Versenyképességi és innovációs keretprogramot és az Európai Innovációs és Technológiai Intézet (EIT) innovációs tevékenységeit. A cél, hogy zökkenőmentes finanszírozást biztosítsanak innovatív projektekhez a laboratóriumtól a kereskedelmi hasznosításig, és a korábban különálló tevékenységeket összehangolva jobban kezeljék a társadalmi kihívásokat az egészség, a tiszta energia és a közlekedés vonatkozásában. A Horizont 2020 az innováció minden formájára kiterjed, beleértve a szolgáltatásokat és a szociális innovációt, és támogatja az innovációk piacának fejlesztését és a vonatkozó jogszabályok kidolgozását a közbeszerzésre, a szabványok kidolgozására stb. A program célul tűzi ki a legjobb kutatók idevonzását, függetlenül attól, hogy hol élnek, és a finanszírozást továbbra is pályázati versenyeztetés alapján ítélik oda, figyelmen kívül hagyva, hogy mely régiókból érkeznek az ajánlatok. Ezt a módszert azonban megfelelő intézkedésekkel kell kiegészíteni annak érdekében, hogy a finanszírozás a pályázók széles köre számára legyen elérhető, különösen a kevésbé fejlett régiókban. Ezért a régiók a kohéziós politika alapján támogatásban részesülnek, amely erősíti kutatási és innovációs képességüket. Az előző programozási időszakhoz hasonlóan egyes finanszírozott kutatások regionális kérdésekkel fognak foglalkozni. A társadalmi-gazdasági tudományok és a humán tudományok kutatása számára ra 623 millió EUR állt rendelkezésre, aminek keretében a regionális teljesítményt, az intelligens szakosodást, a szociális innovációt, a városi problémákat, a globalizáció nyomása alatt álló vidéki régiókat, valamint a városok szociális kohézióját kutatták. A Horizont 2020 folytatni fogja az ilyen jellegű tanulmányok támogatását Társadalmi kihívások címszó alatt, valamint az innovatív térés várostervezés kutatását a fenntartható és befogadó környezetek megvalósítása érdekében. 39

78 Hatodik jelentés a gazdasági, társadalmi és területi kohézióról ábra. Az újgenerációs hozzáférési hálózatok (NGA) általi lefedettség területtípus szerint, 2011 vége A háztartások %-a az egyes területtípusokban Vidéki terület Városi terület EU-27 EL IT FR CZ SE IE PL UK DE HU ES RO DK AT BG EE PT SI FI LU LT LV SK MT BE NL Forrás: Európai Bizottság, 2013, szélessávú vezetékek az EU-ban: a július 1-jei helyzet, a Kommunikációs Bizottság munkadokumentuma magukban foglaló vagy azokkal szomszédos régiókban volt a legmagasabb 10. Ezzel szemben ez az arány 15% alatt volt 15, zömmel olaszországi és romániai régióban. A régiók közötti eltérések egy országon belül is számottevőek lehetnek. Az Egyesült Királyságban a felsőfokú végzettségű személyek aránya 28% és 63% között változik, ami nagyobb a tagállamok közötti, csak 16% és 42% közötti szóródásnál. A másik szélsőség, hogy a éves népesség körülbelül negyede csak alapfokú iskolai végzettséggel rendelkezik (vagyis a felső középfokú végzettségnél kevesebbel). Az ilyen végzettségű személyek aránya leginkább a déli tagállamokban magas, sok esetben a számuk meghaladja az 50%-ot (1.18. térkép és ábra). A regionális szélsőségek a legtöbb esetben követni látszanak a nemzeti átlagokat, de van néhány kivétel. Például Romániában magasabb az alacsony iskolázottságúak aránya, mint az Egyesült Királyságban vagy Dániában, de Bucureşti Ilfovban kisebb ez az arány, mint az említett két tagállam bármely régiójában. 10 Megjegyzendő azonban, hogy az oktatási rendszerek megszervezése igen eltérő az EU-ban. Például a szakmunkások képzési ideje sokkal hosszabb Németországban vagy Ausztriában, akik ennek eredményeként magas szintű képességekre tesznek szert. Ez az egyetemek rendszerén kívül van, és ez azt jelenti, hogy a felsőfokú végzettségűek száma nem szükségszerűen megbízható mutatója a gyakorlott vagy akár csak a jól képzett munkaerőnek. A felsőfokú végzettségűek és a 2020-as célkitűzés Az Európa 2020 stratégia célja a felsőfokú végzettségű éves népesség részarányának 40%-ra való növelése 2020-ig. A tagállamok erre vonatkozóan nemzeti célokat tűztek ki, amely 26%-tól (Olaszország) 60%- ig (Írország) terjed. Ez az arány az EU-27-ben 2008 és 2012 között jelentősen, 31%-ról 36%-ra nőtt, ami arra utal, hogy az Uniós szintű 40%-os cél nagyobb nehézségek nélkül teljesíthető. A évi helyzet azonban jelentős eltéréseket mutat a régiók között (1.19. térkép a viszonylag alacsony mintanagyság miatt, amelyen az adatok alapulnak, hároméves átlagot alkalmaztak a régiókra a megbízhatóbb számok érdekében). Míg az adatokkal és nemzeti célkitűzéssel rendelkező 124 fejlettebb régió 29%-a már elérte a nemzeti célt, az átmeneti régiók közül egy sem, a kevésbé fejlett régióknak pedig csak a negyede (1.7. táblázat és térkép). Azok a régiók, amelyekben a éves népesség kevesebb, mint 20%-a rendelkezik felsőfokú végzettséggel, Romániában, Görögországban, Szlovákiában, a Cseh Köztársaságban és Magyarországon találhatók. A nemzeti célkitűzéstől való átlagos távolság 2000 és 2008 között a régiók mindhárom kategóriájában 9 százalékponttal csökkent és 2013 között a távolság 40

79 1. fejezet: Intelligens növekedés a legjobban, 8 százalékponttal a legkevésbé fejlett régiókban szűkült, majd a fejlettebb régiók következtek (5,7 százalékpont). Az átmeneti régiókban a nemzeti célkitűzéstől való távolság nem szűkült jelentősen 2008 és 2013 között, amikor még mindig 12 százalékpont volt, szemben a fejlettebb régiók alig 1 százalékpontos és a kevésbé fejlettek 9 százalékpontos különbségével. Ez arra utal, hogy a jelenlegi tendenciák figyelembevételével a fejlettebb és a kevésbé fejlett régiók valószínűleg elérik a célkitűzést, de az átmeneti régiókban többet kell tenni a cél eléréséhez. 10. A digitális és a közlekedési hálózatok hiányosságait felszámolják, de még sok a tennivaló A digitális hálózatok terjednek, de egyenetlenül A nagy kapacitású távközlési hálózatokhoz való hozzáférés a versenyképesség és a gazdasági növekedés egyik kulcsfontosságú tényezője. A digitális szolgáltatások nyújtása és a globális üzleti környezetben való sikeres működés képessége egyre nagyobb mértékben függ a gyors és hatékony szélessávú kapcsolatoktól. Az információs és kommunikációs technológiai (IKT) infrastruktúra ezért az EU-régiók fejlődési képességének jelentős meghatározója. A legjobban prosperáló régiók általában már most is jól ellátottak e tekintetben, bár sok kevésbé prosperáló régióban még mindig jelentős hiányok vannak. A szélessávú lefedettség mértéke az elmúlt években jelentősen nőtt az EU-ban ben az EU-27 háztartásainak 96%-ának volt hozzáférése legalább egy vezetékes szélessávú hálózathoz 11. A vezeték nélküli technológiák terén a nagy sebességű csomagkapcsolt hozzáférés (HSPA) 95%-uk számára hozzáférhető, míg a nagy kapacitású Ka-sávú műholdas szélessáv négy tagállam (Észtország, Lettország, Litvánia és Svédország) kivételével mindenütt elérhető. A lefedett- 11 Európai Bizottság 2013, Broadband lines in the EU: situation at 1 July 2012, Communications Committee Working document. (Európai Bizottság, 2013, Szélessávú vezetékek az EU-ban: a július 1-jei helyzet, a Hírközlési Bizottság munkadokumentuma.) ség azonban jóval magasabb, mint az igénybevétel, és 2012-ben a hozzáféréssel rendelkező háztartásoknak csupán mintegy 70%-a (az összes háztartás 67%-a) rendelkezett vezetékes szélessávú előfizetéssel. A régiók, különösen a városi és a vidéki régiók között is számottevőek az egyenlőtlenségek ben az EUban még 9,1 millió otthon nem rendelkezett vezetékes szélessávú lefedettséggel, és ezek 90%-a vidéki területen volt. A lefedettség Lengyelország és Bulgária vidéki területein a 40%-ot sem érte el. A lefedettség majdnem teljes a legtöbb városi területen és nagyvárosban, bár Svédország és Finnország északi részein, Dél- és Kelet-Európában számos terület lefedettsége 90% alatti, míg néhányban 75% alatt van ezek mindegyike Lengyelországban található. A rés sokkal szélesebb az újgenerációs hozzáférési hálózatok 12 (NGA) esetében (1.18. ábra) ben az EU vidéki háztartásainak 78%-a rendelkezett standard szélessávú hozzáféréssel, de csak 12%-uk NGAhozzáféréssel. A standard szélessávval szemben a lemaradó régiók többsége az EU-15 tagállamokban található. Miközben a lefedettség 100% vagy azt megközelítő Hollandiában, Belgiumban és Máltán, 40% alatt van Franciaországban, Írországban, Olaszországban, Görögországban, Lengyelországban és Cipruson. Nincs NGA-hozzáférés a vidéki otthonokban Luxemburgban, A digitális menetrend Századunk első évtizedében az IKT becslés szerint a termelékenység növekedésének felét adta 1. Az IKT-hálózatok fejlesztése ezért fontos az Unió gazdasági kohéziója szempontjából, mivel a kevésbé fejlett régiók általában elmaradtak a szélessávú hozzáférés tekintetében. A digitális menetrend céljai 2020-ra: (1) az EU egész lakosságára terjedjen ki a gyors szélessáv (30 Mbps fölött); (2) az EU lakosságának legalább fele használjon legalább 100 Mbps sebességű szélessávot; és (3) duplázzák meg az IKT K+F-be irányuló közberuházásokat. 1 Jelentés Európa digitális versenyképességéről (2010). 12 Az újgenerációs hozzáférési hálózatok részben vagy egészben optikai elemekből álló vezetékes hozzáférési hálózatok, amelyek a meglevő rézvezetékes hálózatok útján nyújtott szolgáltatásokhoz képest fejlettebb tulajdonságokkal rendelkező (például nagyobb áteresztőképességű) szélessávú hozzáférési szolgáltatások nyújtására képesek. 41

80 Hatodik jelentés a gazdasági, társadalmi és területi kohézióról 42

81 1. fejezet: Intelligens növekedés Írországban, Olaszországban, Cipruson, Szlovákiában, Lettországban és Lengyelországban, és csak marginális a lefedettség Németországban. A háztartások szélessávhasználata az elmúlt években a lefedettséggel együtt jelentősen nőtt. Miközben 2009-ben az EU háztartásainak csak mintegy 56%- a rendelkezett szélessáv-előfizetéssel, 2013-ban ez meghaladta a 76%-ot. A régiók között azonban megmaradtak a komoly különbségek (lásd térkép). Severozapaden (Bulgária), Kentriki Ellada, Nisia Aigaiou Kriti (Görögország) és Nord-Est (Románia) régiókban a használati arány 50% alatt volt 2013-ban, míg Flevoland, Utrecht (Hollandia), London, South West (Egyesült Királyság), Helsinki-Uusimaa (Finnország) és Bremen régiókban meghaladta a 90%-ot. Ugyanez a kép a vállalkozások esetében is és 2013 között az EU-28 országaiban a 10 vagy több személyt foglalkoztató vállalatok között a szélessávú előfizetéssel rendelkezők aránya 84%-ról 90%-ra nőtt. Finnországban, Franciaországban és Dániában a használati arány 96% fölött volt. Ezzel szemben Bulgáriában, Görögországban, Horvátországban és Lengyelországban az igénybevétel mértéke valamivel 80% alatt volt, Romániában pedig csupán 61% A közép- és kelet-európai tagállamok úthálózata még mindig jóval kevésbé fejlett 1955-ben a TEN-T törzsúthálózatnak csak kevés csatlakozása tett lehetővé óránként 80 km fölötti átlagsebességet (lásd térkép). Az utak túlnyomó többsége óránként 70 km alatti átlagsebességet engedett csak meg re jelentősen javult a helyzet, miután Németország, Olaszország, a Benelux államok és az Egyesült Királyság számos útja óránként 80 km feletti átlagsebességeket engedett meg, bár az EU többi részén, köztük a közép- és kelet-európai országokban kevés ilyen út volt, vagy teljesen hiányoztak. Északnyugat-Európa és Olaszország, valamint a többi ország közötti szakadék 1980-ra tovább mélyült annak nyomán, hogy az előzőekben számos út óránként 90 km fölötti sebességet is lehetővé tett. Portugália, Görögország, valamint a közép- és kelet-európai tagál- A közös közlekedéspolitika az elérhetőség javítása révén hozzájárul a kohézióhoz és a regionális fejlődéshez Teljesen integrált egységes piac nem lehetséges a részei közötti jó kapcsolatok nélkül. A nemzeti határokat átlépő kapcsolatok azonban sok esetben hiányoznak, különösen a közép- és kelet-európai tagállamokban, elválasztva az EU centrumát a perifériától, és akadályozva az EU-n belüli kereskedelem további fejlődését. A közös közlekedéspolitika célja megfizethető, versenyképes és energiahatékony közlekedési módok kifejlesztése, amelyek segíthetnek csökkenteni az EU centrumától távol eső régiók periférikus jellegét, valamint a szállítási hálózatokkal rosszul ellátott és magas szállítási költségű lemaradó régiók fejlődését. Ide tartozik a rövid távú tengeri szállítás, a tengeri gyorsforgalmi utak, a belföldi vízi utak fejlesztése és a meglevő vasútvonalak hatékonyabb kihasználása. A TEN-T 1 két rétegből áll: a törzshálózat 2030-ra készül el, míg a törzshálózatba beépülő átfogó hálózat befejezését 2050-re tervezik. A törzshálózat jelentős támogatást fog nyújtani az egységes piac számára az áruk és emberek áramlásának elősegítésével az EU-ban, a kevésbé fejlett tagállamokat is beleértve (1.22. térkép). A TEN-T 94 nagy európai kikötő vasúti és közúti kapcsolatára terjed ki, 38 kulcsfontosságú repülőtér vasúti összeköttetését biztosítja nagyvárosokkal, km vasútvonalat fejleszt fel nagy sebességűre, és 35 határokon átnyúló projekt csökkenti a szűk keresztmetszeteket. A TEN-T megvalósítását egy új finanszírozási eszköz, az Európai összekapcsolódási eszköz 2 (CEF) támogatja, a közlekedési infrastruktúrára fordított költségvetést háromszorosára, 26 milliárd EUR-ra növelve a as időszakban, ami magvető tőkeként fogja ösztönözni a tagállamok további beruházásait. A tapasztalatok szerint a TEN-T infrastruktúra finanszírozása rendszerint erős tőkevonzó hatást gyakorol. A következő programozási időszakban minden 1 millió EUR összegű EU-finanszírozás mintegy 5 millió EUR finanszírozást gerjeszt a nemzeti kormányoktól, vagy innovatív pénzügyi eszközök alkalmazása esetén 20 millió EUR-t a magánszektorból /2013/EU rendelet /2013/EU rendelet. 43

82 Hatodik jelentés a gazdasági, társadalmi és területi kohézióról 44

83 1. fejezet: Intelligens növekedés 45

84 Hatodik jelentés a gazdasági, társadalmi és területi kohézióról lamok egyetlen útja sem engedett meg óránként 80 km fölötti átlagsebességet, de egyeseken még 60 km-es sebesség sem volt lehetséges. Spanyolországban az egyetlen út, amelyen az óránként 80 km fölötti sebességgel lehetett utazni, a Valencia és Barcelona közötti országút volt re az átlagsebességek tovább nőttek, de az országok közötti különbségek megmaradtak re az átlagos sebesség Görögországban, Spanyolországban és Portugáliában jelentősen nőtt, és egyes útszakaszokon meghaladta az óránkénti 100 km-t re a Spanyolország és Portugália útjain elérhető sebességek elérték a magasan fejlett tagállamokét. Az e három ország főútvonal-hálózatán a sebesség terén elért javulásokat nagyrészt a kohéziós politika alapjaiból finanszírozták. Lengyelország, a balti államok, Románia és Bulgária útjain elérhető sebességek azonban továbbra is alacsonyak a többi EUtagállammal összehasonlítva. A TEN-T törzsúthálózat 2030-ra tervezett teljes kiépítése jelentősen növelné az átlagsebességeket, különösen a közép- és kelet-európai tagállamokban. Mind a kohéziós politikából történő finanszírozás, mind pedig az új európai összekapcsolódási eszköz (Connecting Europe Facility) célja a többféle módon való közlekedést lehetővé tévő TEN-T törzshálózat ábra. Vasútvonalak hossza óránként 120 km fölött közlekedő vonatokkal, ábra. Óránként 120 km fölött közlekedő vonatokkal rendelkező vasútvonalak hosszának változása, km/millió fő PL CZ NL HU EL DK IT UK DE PT IE AT ES FI FR BE SE Forrás: RRG 2013 és DG REGIO számítások km/millió fő 200 km/óra fölött 160 km/óra fölött 120 km/óra fölött PL CZ NL HU EL DK IT UK DE PT IE AT ES FI FR BE SE Forrás: RRG 2013 és DG REGIO számítások 200 km/óra fölött 160 km/óra fölött 120 km/óra fölött A vonatok alacsony sebessége és csekély járatgyakorisága a közép- és kelet-európai államokban csökkentik a vonzerejüket a gépkocsikkal összehasonlítva Az 1970-es évek óta a vasúton megtett utaskilométerek részaránya visszaesett, mivel egyre többen tértek át a gépkocsik használatára. Két területen azonban a

85 1. fejezet: Intelligens növekedés 47

86 Hatodik jelentés a gazdasági, társadalmi és területi kohézióról 48

87 1. fejezet: Intelligens növekedés ábra. Az EU-12 és az EU-27 közötti kereskedelem a GDP-hez viszonyítva, Az EU-12 GDP-jének %-ában Forrás: Eurostat vasút vonzó és az erőforrásokat hatékonyabban kihasználó alternatívát kínál a gépkocsival vagy a repülőgéppel való utazással szemben: ezek a közepes távolságú utazások és a munkába való ingázás. A hagyományos vasutak a légi utazáshoz képest 350 km-es távolságig csökkenthetik a háztól házig tartó utazás idejét, míg a nagy sebességű vasút akár 800 km-ig is gyorsabb. Az EU-12 exportja az EU-27-be Az EU-12 importja az EU-27-ből A lakosság számára vetítve Franciaország, Belgium, Svédország és Finnország rendelkezik a legnagyobb hosszúságú vasúti hálózattal, amelyen a vonatok óránként 120 km fölötti sebességet érhetnek el. E vonalak jelentős részét az ERFA, a Kohéziós Alap, valamint az Európai Beruházási Bank (EIB) TEN-T támogatásai segítségével finanszírozták. A vasúti hálózat korszerűsítésére irányuló jelentős beruházások ellenére még mindig vannak olyan regionális hálózatok, ahol a vonatok sebessége nem éri el az óránként 120 km-t. Ezek többségében a balti államokban, Lengyelországban, Magyarországon, Romániában és Bulgáriában találhatók. Ráadásul néhány területen, mint például Közép-Lengyelországban a sebességek csökkentek 1990 óta (1.23. és 1.24.térkép és ábra). A nagy sebességű vasúti hálózat (HSL) folyamatosan bővül. Azon vasútvonalak hossza, amelyeken a sebesség meghaladhatja az óránként 250 km-t, 1990 és 2009 között 1000 km-ről 6000 km-re nőtt. Ez alatt az idő alatt az ezeken a vonalakon megtett utaskilométerek száma kevesebb, mint évi 20 milliárdról közel 100 milliárdra nőtt 13. A tervezett nagy sebességű TEN-T 2030-ig, ha megépül, meghaladja a km-t. A régiók között azonban jelentős különbségek vannak mind a nagy sebességű, mind a hagyományos vasúti hálózatok hosszában. Belgiumban, Franciaországban, Spanyolországban, Németországban, Olaszországban és az Egyesült Királyságban a hagyományos vasúti hálózat jelentős részét korszerűsítették, és alkalmassá tették nagy sebességű vonatok számára, ezenkívül új nagy sebességű vasútvonalakat építettek (1.24. térkép). 13 Európai Bizottság, 2009, European high-speed rail An easy way to connect. (Európai Bizottság, 2009, Európai nagy sebességű vasút az összeköttetés egyszerű módja.) A vasút azon képessége, hogy a gépkocsival való utazással szemben vonzó alternatívát kínáljon, nemcsak a vonatok sebességétől, hanem járatgyakoriságától is függ. A napi járatok átlagos száma a balti államok, Lengyelország és Írország csaknem valamennyi régiójában 25-nél kevesebb volt 2010-ben (1.25. térkép), vagyis bármely irányban óránként kevesebb, mint egy. Ilyen alacsony járatgyakoriság mellett, aki meg tudja engedni magának a gépkocsi használatát, így is fog tenni. Ezzel szemben Hollandiában és Dániában a vonatok átlagos napi száma a TEN-T törzsvonalakon 130 vagy annál is több volt, ami sokkal kevesebb várakozási időt, jobb csatlakozásokat és összességében vonzóbb ajánlatot jelent. A TEN-T irányelvek célul tűzik ki az EU egészére kiterjedő valódi, multimodális hálózatot, beleértve a vasutakat, részben új infrastruktúra építésével, de a meglevő infrastruktúra javításával is. A fenntartható és tisztább közlekedési módok, mint például a vasút fontossága 49

88 Hatodik jelentés a gazdasági, társadalmi és területi kohézióról ábra. Közvetlen külföldi befektetés az EU-12-ben, EU-27-en kívüli közvetlen befektetési állomány (jobb oldali tengely) Teljes közvetlen befektetések forgalma (bal oldali tengely) Milliárd EUR EU-27-en belüli közvetlen befektetési állomány (jobb oldali tengely) EU-27-en belüli közvetlen befektetési forgalom (bal oldali tengely) Milliárd EUR Forrás: Eurostat 0 tükröződik az Európai összekapcsolódási eszköz (CEF) céljaiban és a Kohéziós Alap prioritásaiban, amelyek között közlekedési beruházások is szerepelnek. A személyszállító repülőjáratok elérhetősége a nagy londoni, párizsi, frankfurti és amszterdami repülőterek közelében a legnagyobb (napi több mint 2000 járat) (1.26. térkép). Az EU-15-ben gyakorlatilag valamennyi régióban napi több mint 10 járat érhető el 90 perces autóúton belül. Ettől eltérő a helyzet Romániában, Bulgáriában, Lengyelországban, Észtországban és Lettországban, részben az alacsony színvonalú úthálózat, de az egyes régiókba közlekedő repülőjáratok iránti korlátozott kereslet következtében is. 11. A kereskedelem és a külföldi közvetlen beruházás ösztönzi a növekedést az EU-12-ben Bár a kohéziós politika létrehozásának oka részben az egységes piacnak a kevésbé fejlett régiókra gyakorolt hatása miatti aggodalom volt, a közép- és kelet-európai országok integrálása a kereskedelem erős növekedését gerjesztette az EU-15 országokkal és egymás között ben az EU-27-ből származó behozatal és az EU-27-be irányuló kivitel egyaránt ezen országok GDP-jének mintegy 20%-át tette ki. Ez a szám azóta jelentősen növekedett, bár 2008-ban és 2009-ben kissé esett a válság miatt ben ez az import- és exportáramlás az országok GDP-jének 40%-át képviselte, vagyis 8 év alatt megduplázódott. Az egységes piacba való gyors beilleszkedés lehetővé tette e gazdaságok szakosodását és termelékenységük javítását, ami magasabb növekedési rátákhoz vezetett mind az érintett országokban, mind az EU egészében (1.21. ábra). A külföldi közvetlen beruházás (FDI) ugyancsak fontos lökést adott az EU-12 gazdaságok számára. Az FDI nagy része más tagállamoktól származik. A válság azonban jelentősen csökkentette a beruházásokat. Az EU ben 55 milliárd eurót kapott külföldi közvetlen beruházásból, 2009-re ez 23 milliárd EURra esett. Azóta az FDI mintegy 30 milliárd EUR-ra nőtt 2012-ben, de így is sokkal kisebb, mint akár 2005-ben (1.22. ábra). A külföldi cégek által biztosított foglalkoztatottságból a fővárosi régió részesedése viszonylag nagy, gyakran a legnagyobb az EU-15 és az EU-12 tagállamokban. A fővárosi régió jobb elérhetősége, a nagyvállalatok központjainak ottani koncentrálódása és a nemzeti piachoz való jó összeköttetés különösen az üzleti szolgáltatásokat nyújtó cégeket vonzzák ide. Az EU belső határaihoz közeli régiók általában másoknál nagyobb mértékben részesednek a külföldi cégek nyújtotta foglalkoztatottságból (1.27. térkép). Ez különösen igaz a feldolgozóipari vállalatokra, amelyek számára az EU belső piacának többi részéhez való közelség minden bizonnyal nagy fontossággal bír. 50

89 1. fejezet: Intelligens növekedés 51

90 Hatodik jelentés a gazdasági, társadalmi és területi kohézióról Dél-Olaszország, Dél- Spanyolország, Észak- Portugália, Kelet-Lengyelország és Kelet-Magyarország sok régiója, valamint a görögországi régiók többsége viszonylag kevéssé részesedik a külföldi cégek által biztosított foglalkoztatottságból. Igaz, ezek a régiók többnyire némi távolságra vannak az egységes piac legnagyobb részétől. Ez lehetséges magyarázat, de nem akadályozta meg Írország, az északi országok és a balti államok hasonlóan távoli régióit, hogy sokkal nagyobb részt hasítsanak ki maguknak a külföldi cégek nyújtotta foglalkoztatottságból táblázat A évi regionális versenyképességi index összeállításánál használt súlyok Egy főre jutó, vásárlóerő-egységben Alapvető Hatékonyság Innováció Összesen kifejezett GDP (2009), EU-28 = 100 < , , , , , , > Forrás: Annoni, P. és Dijkstra, L (2013) alapul, amelyek lényegesek a versenyképesség szempontjából 14. Tizenegy pillér különböztethető meg, amelyek három csoportra oszthatók. 12. A regionális versenyképesség korlátozott regionális áttételes előnyöket eredményez az EU-13- nál A regionális versenyképességi index (RCI) a versenyképesség különböző dimenzióit regionális szinten ragadja meg. Az index 73, zömmel regionális mutatószámon Az alappillérek a következők: (1) az intézmények minősége, (2) a makrogazdasági stabilitás, (3) infrastruktúra, (4) az egészségügy és (5) az alap- és középfokú oktatás minősége. Ezek a pillérek a kevésbé fejlett régiók számára a legfontosabbak. A hatékonysági pillérek: (6) a felsőfokú oktatás és az egész életen át tartó tanulás, (7) a munkaerőpiac hatékonysága és (8) a piac nagysága. Ezek az öszszes régió számára fontosak ábra. Regionális versenyképességi index, ,5 Tagállam Fővárosi régió Régió 1,5 1,0 1,0 0,5 0,5 0,0 0,0 0,5 0,5 1,0 1,0 1,5 1,5 RO BG EL LV LT HR SK MT HU PL IT PT CY ES CZ EE SI IE FR AT FI DK UK SE DE BE NL LU Forrás: Annoni, P. és Dijkstra, L (2013) 14 Annoni, P. és Dijkstra, L. (2013). 52

91 1. fejezet: Intelligens növekedés 53

92 Hatodik jelentés a gazdasági, társadalmi és területi kohézióról Az innovációs pillérek: (9) a technológiai készenlét, (10) az üzleti fejlettség és (11) az innováció. Ezek a közepesen és különösen a magasan fejlett régiók számára fontosak. Egy régió fejlettségének megállapításához minden csoport súlya a régió egy főre jutó GDP-jétől függ (1.8. táblázat). Az indexet a NUTS 2 régiók kiigazított csoportjára alkalmazzák, annak elkerülésére, hogy funkcionális gazdasági területeket több régió között osszanak fel. NUTS 2 régiókat egyesítettek London, Brüsszel, Amszterdam, Bécs, Prága és Berlin funkcionális gazdasági térségeihez. Az index megvizsgálja, hogy a versenyképesség hol változik jelentősen egy országon belül. Feltárja, hogy a versenyképesség erős regionális dimenzióval bír, ami fontos, mivel a versenyképesség számos tényezőjét befolyásolják a regionális és helyi hatóságok. Az index azon EU-tagállamok számára is fontos eszköz lehet, amelyek régióinak versenyképessége között jelentős eltérések vannak. Lehetővé teszi annak megállapítását, hogy ez milyen mértékben káros a nemzeti versenyképességükre, és csökkenthetők-e ezek a különbségek, például a kohéziós politika által nyújtott támogatással. A fővárosi régió és a második leginkább versenyképes régió közötti rés például igen széles Románia, Szlovákia és Franciaország esetében, míg Németországban nincs jelentős különbség az egyes régiók versenyképessége között. Az áttételes regionális előnyök hiányáról, különösen egyes kevésbé fejlett tagállamok fővárosai körül, már az RCI 2010-es kiadásában is szó volt. A 2013-as kiadás megerősíti, hogy egy versenyképes régióhoz való közelség a fejlett országokban általában javítja egy régió versenyképességét, de a kevésbé fejlett tagállamokban nem ez a helyzet. Egy ország általános versenyképessége valamennyi régiójának teljesítményétől függ, és nem csupán a fővárosi régiójáétól. Az üzleti környezet javulása, a hatékony közlekedési hálózat megléte és a szélessáv jó elérhetősége elősegítheti a versenyképességi különbségek csökkentését más régiókban. Az index számos országban jelentős versenyképességi különbségeket mutat (1.23. ábra). Franciaországban, Spanyolországban, az Egyesült Királyságban, Szlovákiában, Romániában, Svédországban és Görögországban a régiók közötti eltérés különösen nagy, és szinte mindig a fővárosi régió a leginkább versenyképes. Olaszországban és Németországban azonban nem a fővárosi régió a legversenyképesebb. Korábbi területi kutatások kimutatták az úgynevezett kék banán létét, amely Nagy-Londontól a Benelux államokon és Bajorországon át Lombardiáig terjed, valamint a London, Párizs, Milánó, München és Hamburg által formált ötszöget. Megállapították, hogy a gazdasági tevékenység ezeken a területeken koncentrálódik legnagyobb mértékben. Ez a kutatás rámutatott Európában a gazdasági tevékenység erős központ-periféria jellegére. Az RCI azonban az EU számos részén fokozottan többközpontú mintát mutat, erős fővárosi és nagyvárosi régiókkal. Például Stockholm, Koppenhága, Helsinki, Berlin, Prága, Pozsony és Madrid kívül esnek a fent megnevezett területen, mégis igen versenyképesek (1.28. térkép). Az RCI azt is kimutatta, hogy egyes országokban valamennyi régió magas szintű versenyképességgel rendelkezik, míg másokban csak a fővárosi régió. A évi első tíz régióból nyolcan 2013-ban is benne voltak az első tízben. A leginkább versenyképes régió mindkét évben a hollandiai Utrecht volt, és ugyancsak az első tíz között volt a londoni funkcionális gazdasági terület, Berkshire, Buckinghamshire és Oxfordshire az Egyesült Királyságban, Hollandiában az amszterdami funkcionális gazdasági terület és Zuid-Holland, (a Koppenhágát magában foglaló) Hovedstaden Dániában, valamint Île de France (a párizsi régió). A kohéziós politika sok régió versenyképességének javulását elősegítette, például az innovációba, az oktatásba, az egészségügybe, az elérhetőségbe és az informatikába való befektetés révén. 54

93 1. fejezet: Intelligens növekedés 13. Következtetés A kohéziós politika kulcsfontosságú szerepet játszik az intelligens növekedés elősegítésében az EU régióiban, különösen a lemaradó régiókban. Az intelligens növekedés szükséges a világpiacon való versenyzéshez. Az innovációba és a KKV-k támogatásába való beruházás társfinanszírozása javíthatja az EU és régióinak versenyképességét. A közlekedésbe, az energetikába és a digitális hálózatokba való befektetés révén az egységes piac működése zökkenőmentesebbé válik. Az egységes piac elősegítette a kereskedelem bővülését az EU-15 és az EU-12 között, és ösztönzi a külföldi közvetlen befektetést az utóbbiban. Ez a fejezet megmutatta, hogy az EU kevésbé fejlett részei milyen mértékben tudtak felzárkózni a többiekhez az egy főre jutó GDP tekintetében, és kimutatta az ebben szerepet játszó tényezőket. Bár a regionális egyenlőtlenségek általában szűkültek a globális recessziót megelőző években, ez és az ezután következő elhúzódó válság véget vetett a konvergencia folyamatának. A munkanélküliség is gyorsan nőtt a legtöbb régióban, de különösen a gyengébbekben. A válság általában a vidéki régiókat erősebben sújtotta, mint a többit. Az EU-15-ben a kisebb foglalkoztatottságot mérsékelte a termelékenység csökkenése. Az EU-13-ban más volt a helyzet, mert a foglalkoztatottság nagyobb mértékben esett vissza, mint másutt. A nagyvárosi régiók, különösen az EU-15 fővárosi régiói átlagosan jobban átvészelték a válságot, mint a többiek. A válság különösen erősen sújtotta az építőipart és a feldolgozóipart, az előbbiben a foglalkoztatottság és a GVA egyaránt számottevően süllyedt. Miközben a foglalkoztatottság a feldolgozóiparban is mérséklődött, 2008 és 2013 között a kevésbé fejlett tagállamokban emelkedett a GVA. Az innováció erősödött, de térben koncentrált maradt. Figyelembe véve a technológiai innováció bizonyos helyekre való koncentrálásának pozitív külső hatásait, ez sok szempontból kívánatos. Ennek ellenére az innováció (amely tágabb értelemben a másutt kifejlesztett technológia és know-how felhasználásaként és adaptálásaként definiálható), valamennyi régióban döntő jelentőségű maradt a növekedés ösztönzése szempontjából. A felsőfokú képzettségű népesség aránya az eltelt idő alatt jelentősen nőtt. Az Európa 2020 stratégia célkitűzését, hogy a évesek 40%-a rendelkezzen ilyen végzettséggel, valószínűleg sikerül elérni, még ha jelentős egyenlőtlenségek maradnak is a régiók között. Az egész életen át tartó tanulásban részt vevő személyek aránya ugyanakkor messze elmarad a céltól, különösen az EU közép- és kelet-európai régióiban. A digitális és közlekedési hálózatok réseit felszámolják. A szélessávú elérhetőség majd minden régióban megközelíti a 100%-ot, de az internetkapcsolatok új generációjához való hozzáférés nagyrészt a leginkább városiasodott területekre korlátozódik. A déli tagállamok az elmúlt mintegy 25 évben komoly befektetéseket hajtottak végre a közúti, vasúti és légi közlekedésbe az ERFA és a Kohéziós Alap jelentős támogatásával, és hálózataik mára elérték a fejlettebb tagállamok színvonalát. A közép- és kelet-európai országokban azonban még sok tennivaló van mind a vasúti, mind a közúti hálózat javítása terén, ami a repülőtereket is elérhetőbbé tenné. A kereskedelem és a külföldi közvetlen befektetések, bár a válság érintette őket, jelentősen hozzájárultak az EU- 12 növekedéséhez, és kiemelték az egységes piachoz való csatlakozás előnyeit. A regionális versenyképességi mutató, amely mindezen információk összefoglalására törekszik, arra utal, hogy az EU-15 azon régiói, amelyekhez egy nagyváros, rendszerint de nem mindig a főváros tartozik, rendelkeznek a legmagasabb szintű versenyképességgel, és egy ilyen régióhoz való közelség általában erősíti a más régiók versenyképességét. Az EU-13-ban, másrészt, minden esetben az a régió a leginkább versenyképes, amelyben a főváros található, de ez (mindeddig) nem erősítette a szomszédos régiók versenyképességét. Amint ezek az országok fejlődnek, és a főváros és az egyéb régiók közötti gazdasági és közlekedési kapcsolatok erősödnek, áttételes hatások jelentkezhetnek, és a növekedés átterjedhet más régiókra, csökkentve a fővárosi régióval szembeni lemaradást. Bár a kohéziós politika hozzásegítette az EU-t és régióit az intelligens növekedés ösztönzéséhez, még sok más kihívás van előttük, és több évtizedes befektetés szükséges az egységes piac és a transzeurópai törzshálózatok megvalósításához, valamint a régiók közötti nagy gazdasági egyenlőtlenségek csökkentéséhez. 55

94 Hatodik jelentés a gazdasági, társadalmi és területi kohézióról 56

95 2. fejezet: Inkluzív növekedés 1. Bevezetés Az Európa 2020 stratégia életbelépésével, az Európai Bizottság az inkluzív növekedés címszó alatt erősítette a szociális célok követését. Ez olyan növekedést jelent, amely növeli a foglalkoztatási rátákat, és csökkenti a szegénységet és a társadalmi kirekesztést. A válság folytatódásával a foglalkoztatási ráta tovább zuhant, és a munkanélküliség és a szegénység fokozódott, megnehezítve a kitűzött célok elérését. A szegénység és a társadalmi kirekesztés különféle típusú területekre koncentrálódik az EU egészében. A kevésbé fejlett tagállamokban általában a vidéki területeken, míg a fejlettebbekben jellemzően a nagyvárosokban magasabbak. A szegények és nélkülözők nagyvárosokban való koncentrálódását, ahol általában a foglalkoztatási lehetőségek is összpontosulnak, városi paradoxonnak nevezzük, amin a válság nem változtatott. A 2008-ban kirobbant válság azonban a tagállamok kétharmadában fokozta a szegénységet és a kirekesztést. A foglalkoztatási lehetőségek és a jövedelmek igen egyenlőtlen földrajzi megoszlása nyomán sokan költöztek más régióba az országokon belül és az országok között. Ez azzal járt, hogy egyes régiók lakossága több évtizede folyamatosan zsugorodik. Számos kevésbé fejlett tagállamban a népesség belső mozgásai elsősorban a vidéki régiókból a városi régiókba irányulnak, részben azért, hogy elmeneküljenek az előbbiek viszonylag magas szegénységi rátájából. Az EU továbbra is vonzza a migránsokat az EU-n kívülről, akik azonban egyes tagállamokban nehezen illeszkednek be a munkaerőpiacra. Az egészségi egyenlőtlenségek is hozzájárulnak a népesség eltolódásához a tagállamokon belül és között. Az inkluzív növekedéssel kapcsolatos problémák megragadása a kohéziós politika középpontjában áll. Már a kezdetektől, a Római Szerződésben célként szerepelt a szociális kohézió; ennek elősegítésére hozták létre az Európai Szociális Alapot 1958-ban. A szociális kohézió középponti dimenziója egy olyan politikának, amely bár gyakran irányul a régiókra, végső soron az emberek jólétének javítását célozza az EU egészében. Ennek megfelelően a kohéziós politika részére átadott pénzügyi források jelentős részét olyan kezdeményezések támogatására fordítják, mint a képzés és az oktatás, az aktív munkaerő-piaci politikák, valamint a harc a szegénység és a hátrányos helyzetű csoportok kirekesztése ellen. Ezek az intézkedések kiegészítik a más szakpolitikai területeken meghozott intézkedéseket, és fontosak ezek sikeréhez. Például a K+F és az innováció támogatása nem lehet sikeres anélkül, hogy vele egyidejűleg ne javítanák a humántőkét. A szociális dimenzió ezért a kohéziós politika központi eleme, és a fejlődés elősegítésében nem kevésbé fontos, mint a gazdasági dimenzió. 2. A válság semmivé tette a foglalkoztatás 2000 óta elért növekedését Ez a rész azt ismerteti, hogy a munkanélküliség csökkentésében elért haladást és az emelkedő foglalkoztatási rátákat hogyan érte súlyos csapásként a válság. Továbbá megvizsgálja, mire van szükség az Európa 2020 célkitűzések teljesítéséhez a korai iskolaelhagyók és az egész életen át tartó tanulás tekintetében A foglalkoztatási ráták a válság által érintett régiókban gyorsan zuhantak Az EU éves lakosságának foglalkoztatási rátája 2000 és 2008 között átlag 4 százalékponttal nőtt (2.1. táblázat). A válság azonban az ebben az időszakban elért növekedés felét semmivé tette. A kohéziós 57

96 Hatodik jelentés a gazdasági, társadalmi és területi kohézióról 2.1. táblázat. A évesek foglalkoztatottsági rátája, EU-28 régiók, és a nemzeti célkitűzéstől való távolság Fejlettebb Átmeneti Kevésbé fejlett EU-28 Foglalkoztatottsági ráta ( ,0 65,1 61,1 68,3 éves korosztály), 2013 % pontos változás ,4 2,9 2,7 1,9 % pontos változás ,1 4,6 2,4 3,7 A nemzeti célkitűzéstől való távolság 3,2 9,3 10,5 6,7 (százalékpontos különbség) A nemzeti célkitűzést elért régiók* %-os aránya 34,6 15,4 1,4 21,7 * Csak a nemzeti célkitűzéssel rendelkező régiókat tartalmazza Forrás: Eurostat, DG REGIO számítások politika alá tartozó háromféle régióban szerzett tapasztalat azonban a két időszakban nem volt azonos. A kevésbé fejlett régiókban a évi átlagos foglalkoztatási ráta kisebb volt, mint 2000-ben, mivel a válság megsemmisítette a korábbi növekményeket. Az átmeneti régiók a korábbi növekmény kétharmadát elvesztették, míg a fejlettebb régiók csak az egyharmadát. A válság ezért többnyire fokozta a foglalkoztatási ráták közötti egyenlőtlenségeket, és 2013-ban a ráták 11 százalékponttal magasabbak voltak a fejlettebb régiókban, mint a kevésbé fejlettekben (72%, ill. 61%). Az Európa 2020 stratégia értelmében a tagállamok a foglalkoztatottsági rátára nemzeti célokat tűztek ki, amelyek nagyrészt összhangban vannak a 2020-ban elérendő 75%-os általános célkitűzéssel. E nemzeti célok a máltai 62,9% és a dániai és svédországi 80% között mozognak. Az országokon belül várhatóan nem minden régió éri el a nemzeti célkitűzést, mivel igen eltérő pozíciókból indulnak. A kevésbé fejlett és az átmeneti régiókban a foglalkoztatási ráták mindazonáltal sokkal távolabb vannak a nemzeti céloktól: 9 10 százalékponttal, szemben a fejlettebb régiók 3 százalékpontjától. Az EU-ban csak minden ötödik régió érte el a nemzeti célkitűzését, és egy kivételével ezek valamennyien a fejlettebb vagy az átmeneti régiók közé tartoznak. Az a 10 régió, ahol a nemzeti célokhoz képest a legszélesebb a rés, Dél-Spanyolországban és Dél-Olaszországban található, és rajtuk kívül a legkülső francia régiók, Reunion és Guyane tartozik még ide (2.2. térkép). A legtöbb országban jelentős különbségek vannak a régiók foglalkoztatási rátái között, ami aláhúzza a munkaerőpiacok regionális jellegét. A foglalkoztatási ráta a 60%-ot sem éri el Görögország, Horvátország, Dél- Spanyolország és Dél-Olaszország számos régiójában, valamint Bulgária, Románia és Magyarország egyes régióiban (2.1. térkép) A munkanélküliség több mint egy évtizede a legmagasabb az EU-ban Az EU-28 munkanélküliségi rátája a évi 9,3%- ról 2008-ban 7,1%-ra csökkent és 2013 között azonban 10,9%-ra nőtt, magasabbra, mint bármikor, amiről rendelkezésre állnak adatok (2000 óta). Az EU- 15-ben a munkanélküliségi ráta 11,1% volt 2013-ban, ami ugyancsak magasabb, mint bármikor, amióta öszszehasonlítható adatok állnak rendelkezésre (ami ebben az esetben 1991). A munkanélküliség növekedése megfordította a regionális munkaerő-piaci egyenlőtlenségek csökkentésére irányuló tendenciát. A munkanélküliség emelkedése különösen szembeszökő volt Spanyolország, Görögország 2.2. táblázat. Munkanélküliségi ráta, EU-28 régiók, Fejlettebb Átmeneti Kevésbé fejlett EU-28 Munkanélküliségi ráta ,2 15,3 12,8 10,8 % pontos változás ,2 5,0 4,9 3,8 % pontos változás ,8-2,5-5,8-2,2 Forrás: Eurostat, DG REGIO számítások 58

97 2. fejezet: Inkluzív növekedés 59

98 Hatodik jelentés a gazdasági, társadalmi és területi kohézióról 60

99 2. fejezet: Inkluzív növekedés Az Európai foglalkoztatási stratégia és az EU-szintű munkaerő-piaci intézkedésekkel adott válasz a válságra 1997 óta az Európai foglalkoztatási stratégia célja a több és jobb munkahely megteremtése volt, összhangba hozva a rugalmas munkamegoldásokat és a munkahelyek közötti zökkenőmentes átmeneteket. Ez a koordináció nyílt módszerén alapszik a tagállamok foglalkoztatási politikájának irányítására. Miközben a célokban, prioritásokban és célkitűzésekben EU-szinten állapodnak meg, a nemzeti kormányok felelősek a konkrét szakpolitikák kidolgozásáért és megvalósításáért, amelyekhez az Európai Bizottság tanácsadást, nyomon követést és koordinációs segítséget biztosít. Ez a stratégia összekapcsolódik az évenkénti növekedési felméréssel, amely meghatározza az EU következő évi prioritásait. E stratégia a következőket foglalja magában: a foglalkoztatáspolitikai iránymutatásokat a foglalkoztatási politikák általános prioritásait és célkitűzéseit, a közös foglalkoztatási jelentést, amely áttekinti az elért előrehaladást, a nemzeti reformprogramokat, országspecifikus ajánlásokat ben a Bizottság javaslatcsomagot fogadott el középtávú intézkedésekre három fronton a munkahelyteremtésben, a munkaerőpiac működésében és az EU-szintű kormányzásban. Ez a foglalkoztatási csomag hangsúlyt fektet a készségfejlesztésre, beleértve az egész életen át tartó tanulást és a képességeknek meg nem felelő munkakörök problémájának kezelését ban több kezdeményezést is felvettek a csomagba: Az Ifjúsági foglalkoztatási csomag (2012) a fiatalok magas munkanélküliségének és társadalmi kirekesztésének csökkentését tűzte ki célul, részben egy Ifjúsági garancia útján. A Tanács 2013-ban felhívta a tagállamokat, hogy biztosítsák, hogy minden 25 év alatti fiatal a formális oktatás befejezésétől vagy a munkanélkülivé válástól számított négy hónapon belül jó minőségű ajánlatot kapjon foglalkoztatásra, továbbtanulásra, szakképzésre vagy gyakornokoskodásra. Az Ifjúsági foglalkoztatási kezdeményezésre jogosult tagállamoknak ifjúsági garanciával kapcsolatos végrehajtási terveket kell kidolgozniuk. A Tanulószerződéses gyakorlati képzés európai szövetsége (2013) arra törekszik, hogy javítsa a szakmunkásképzések minőségét és kínálatát az EU egészében, és megváltoztassa az ezzel kapcsolatos hozzáállást. A Szakmai gyakorlatok minőségi keretrendszerének (2013) célja, hogy a fiataloknak lehetővé tegye jó minőségű szakmai tapasztalatok megszerzését a foglalkoztathatóságuk növelése érdekében. Az európai munkahelyi mobilitási portál (EURES) működésének korszerűsítését egy 2014-es javaslattal segítették elő egy rendelet megalkotása céljából, az EU-n belüli munkaerő-mobilitás ösztönzésére, csökkentve a munkaerőhiányt a magas növekedésű területeken és a tartósan magas munkanélküliséget más régiókban. A Digitális munkahelyekkel foglalkozó nagykoalíció a vállalatokat és a szervezeteket hozza össze egymással, hogy együtt innovatív képzést és oktatást dolgozzanak ki a munkahelyteremtéshez az IKT területén, elősegítve a készségek elismerését, és támogatva a dolgozók mobilitását. Ezenfelül a Bizottság 2013-ban javaslatot tett a foglalkoztatási és szociális szakpolitikák összehangolásának és felügyeletének erősítésére az euróövezeten belül, hogy segítsen a társadalmi és gazdasági különbségek kezelésében. és a balti államok régióiban (2.4. térkép), sok esetben meghaladva a 18%-ot (2.3. térkép) és 2013 között a 272 NUTS 2 régió közül 227- ben emelkedett a munkanélküliség. Szinte valamennyi régió, ahol csökkent, németországi volt. A legmagasabb, átlagosan 15%-os munkanélküliségi ráták 2013-ban az átmeneti régiókban voltak (2.2. táblázat). Ezekben és a fejlettebb régiókban a munkanélküliség emelkedése 2008 és 2013 között sokkal nagyobb mértékű volt, mint a csökkenése 2000 és 2008 között. Ennek eredményeként a munkanélküliség mindkét csoportban magasabb volt 2013-ban, mint 2000-ben. A kevésbé fejlett régiókban a munkanélküliség sokkal jobban (5,8 százalékponttal) csökkent 2000 és 2008 között, és míg a válság hatása is jelentős volt (a rátát 4,9 százalék- 61

100 Hatodik jelentés a gazdasági, társadalmi és területi kohézióról 62

101 2. fejezet: Inkluzív növekedés ponttal növelve), a munkanélküliségi ráta így is alacsonyabb volt, mint 2000-ben. A fiatalkori munkanélküliség a évesek 23%- ára rúgott 2013-ban (2.5. térkép). Ez az arányszám minden negyedik régióban a 35%-ot is meghaladta, és különösen a déli tagállamokban volt magas. A legtöbb régióban azonban e korcsoport többsége nem része a munkaerőnek, abban az értelemben, hogy nem áll munkaviszonyban, és nem keres aktívan munkát. A NEET ráta (a nem foglalkoztatott, oktatásban és képzésben részt nem vevő személyek aránya a korcsoportban) pontosabb képet ad a fiatalok helyzetéről, mivel a éves korosztály egészére kiterjed, és nemcsak azokra, akiket a munkaerő részeként regisztráltak (2.6. térkép) és 2013 között a NEET-ek aránya 2 százalékponttal, a korcsoport 13%-ára nőtt az EU-28- ban. A ráták meghaladták a 25%-ot Bulgária, Románia, Olaszország, Spanyolország és Görögország egyes régióiban, amelyek a válság során is a legmagasabb növekedést regisztrálták (Európai Bizottság, ) A nők körében a munkanélküliségi ráta a déli EU-régiókban számottevően magasabb A női munkanélküliség a férfiakéhoz képest jelentős eltéréseket mutat az EU-ban. Összességében a női munkanélküliség 2013-ban azonos volt a férfiak munkanélküliségével, bár 2008-ban 0,9 százalékponttal magasabb volt. A viszonylagos csökkenés annak volt betudható, hogy a recesszióban a kiesett munkahelyek a feldolgozóiparra és az építőiparra koncentrálódtak, amelyek viszonylag kevés nőt foglalkoztatnak. A női munkanélküliség 2013-ban legalább 5 százalékponttal haladta meg a férfiak munkanélküliségét 15 régióban, amelyek többsége Görögországban és Spanyolországban található (2.7. térkép). Ezzel szemben 3 százalékponttal alacsonyabb volt 16, nagyrészt Írországban, Bulgáriában, az Egyesült Királyságban és Portugáliában lévő régióban. különbségek a déli EU-régiókban mutatkoztak, különösen Máltán, ahol a nők foglalkoztatási rátája 32 százalékponttal volt alacsonyabb, mint a férfiaké), továbbá Görögországban, Dél-Olaszországban és Spanyolország egyes részein. Másrészről, két finnországi régióban (Åland és Etelä-Suomi) a női foglalkoztatottsági ráták megközelítették a férfiakét. A férfiak és a nők foglalkoztatottsági rátái közötti ilyen nagymértékű különbségek megnehezítik, vagy akár lehetetlenné is teszik a évi foglalkoztatási célkitűzések elérését. A foglalkoztatottsági ráták közötti különbséget jelentősen befolyásolja, hogy milyen munkalehetőségek állnak nyitva a nők előtt, milyen béreket kínálnak számukra, rendelkezésre áll-e gyermek- és idősgondozás, és ha igen, milyen költségen, mivel a gondozással járó feladatokat még ma is túlnyomórészt a nők látják el. Az iskolázottsági szint tekintetében azonban a legtöbb régióban a nők felülmúlják a férfiakat. Az EU-ban 2013-ban minden száz éves felsőfokú végzettségű férfira 109 felsőfokú végzettségű nő jutott. Az elmúlt húsz évben a felsőfokú végzettségű nők aránya elérte, sőt túl is szárnyalta a felsőfokú végzettségű férfiakét. Miközben 2013-ban 100 férfira csak 98 felsőfokú végzettségű éves nő jutott vagyis abban a korosztályban, amelyben a többség az 1980-as években végezte el a tanulmányait, a éves korosztályban (akik 20 évvel később, a 2000-es években végeztek) ez a szám 100 férfira már 126 volt (2.9. és térkép). Ez a tendencia regionális szinten is nyilvánvaló ban a évesek között tízből kilenc régióban több egyetemi vagy ezzel egyenértékű végzettségű nő volt, mint férfi. A fő kivételt a nyugat-németországi régiók jelentik, amelyek felsőfokú oktatási rendszere több évi tanulmányt követel meg a végzéshez, mint a legtöbb más helyen az EU-ban. Az alapképzés és mesterképzés rendszerre való áttéréssel ez a különbség a jövőben valószínűleg el fog tűnni. A munkaerőben való részvételi arányok különbségei miatt 2013-ban a nők foglalkoztatási rátája az EU minden régiójában alacsonyabb volt a férfiakénál. A legnagyobb 1 Európai Bizottság (2014), Employment and Social Developments in Europe 2013 (Foglalkoztatás és társadalmi fejlemények Európában, 2013-ban). 63

102 Hatodik jelentés a gazdasági, társadalmi és területi kohézióról 64

103 2. fejezet: Inkluzív növekedés 65

104 Hatodik jelentés a gazdasági, társadalmi és területi kohézióról 2.3. táblázat. Korai iskolaelhagyók és a nemzeti célkitűzéstől való távolság, EU-28 régiók, Fejlettebb Átmeneti Kevésbé fejlett EU-28 Korai iskolaelhagyók, 2013 (a 18 11,1 15,5 12,1 11,9 24 éves népesség %-a) Százalékpontos csökkenés, ,3 3,7 1,0 2,8 A as célkitűzéstől való 0,5 4,0 3,3 1,9 távolság (százalékpontos különbség) A nemzeti célkitűzést elért régiók* %-os aránya * Csak azokat a régiókat tartalmazza, amelyekre vannak adatok és nemzeti célkitűzés. Forrás: Eurostat 2.4. A korai iskolaelhagyók száma csökkenőben van A korai iskolaelhagyók (vagyis a középiskola felső osztályait el nem végzők) számának csökkentése kritikus jelentőségű nemcsak a munkaerő készségeinek növelése, de az érintett személyek foglalkoztatási kilátásai és életesélyei szempontjából is. A legalább középfokú vagy azzal egyenértékű képesítésűeknek jobb esélyük van arra, hogy munkahelyet találjanak, valamint hogy magasabb jövedelemre tegyenek szert, és a várható élettartamuk is magasabb az alacsonyabb képzettséggel rendelkezőkkel szemben. Az Európa 2020 célkitűzése, hogy a korai iskolaelhagyók részaránya az EU éves népességében 10%- ra csökkenjen a évi 11,9%-ról, ami már maga is jóval elmaradt a évitől (14,8%). Miközben ez a csökkenés részben a bonyolultabb foglalkoztatási környezetnek tudható be, szerkezeti fejlesztések is történtek, és a trend várhatóan folytatódik, még ha lassúbb ütemben is. A 221 régió közül, amelyekre adatok és nemzeti célkitűzések állnak rendelkezésre (az Egyesült Királyság nem tűzött ki célt), 2013-ban 82 érte el a célt. E régiók mintegy kétharmada tartozott a fejlettebbek közé (2.3. táblázat és és térkép). A növekedés és a munkahelyek ösztönzése, valamint a képességek szűk keresztmetszeteinek és hiányainak megakadályozása érdekében az oktatási és képzési rendszereknek nemcsak növekvő számú diákot kell tudniuk felszívni, hanem jó minőségű oktatást is kell nyújtaniuk. Az OECD által ezzel kapcsolatban végzett kutatások (2.13. térkép) megállapították, hogy a PISA alapján vizsgált 15 évesek mintegy 20%-a nem vagy csak kevéssé értette meg, amit olvasott, és ennél is nagyobb hányaduknak nem megfelelők a matematikai ismereteik. Számos EU-országban még mindig jelentős számú a gyengén teljesítő a két alapvető készség, valamint egy harmadik alapvető készség, a tudományos műveltség tekintetében is. Bulgáriában, Romániában és Cipruson a gyengén teljesítők részaránya folyamatosan 30% fölött van, míg Oktatás és képzés 2020 A korai iskolaelhagyók és a felsőfokú oktatásban való részvétel kiemelt célján kívül három célkitűzést határoztak meg 2020-ra: a gyermekek legalább 95%-a vegyen részt négyéves kortól a kötelező általános iskola megkezdéséig a kisgyermekkori nevelésben, a nem megfelelő olvasási, matematikai és természettudományos készségekkel rendelkező 15 évesek arányát 15% alá kell csökkenteni, a felnőttek (25 64 évesek korcsoportja) legalább 15%-a vegyen részt az egész életen át tartó tanulásban, Jelentős előrehaladást sikerült elérni együttműködés útján különösen az egész életen át tartó tanulás, a felsőoktatás korszerűsítése, valamint a jó minőségű oktatás, a képzettségek átláthatósága és az országok közötti mobilitás biztosításához kifejlesztett egységes uniós megoldások révén. Az EU oktatási és képzési programjának, az Erasmus+nak a költségvetését a as időszakra 40%-kal, 14,7 milliárd EUR-ra növelték, több mint 4 millió európainak kínálva lehetőséget a tanulásra, képzésre, munkatapasztalatok szerzésére és külföldi önkéntes munkára. 66

105 2. fejezet: Inkluzív növekedés 67

106 Hatodik jelentés a gazdasági, társadalmi és területi kohézióról 68

107 2. fejezet: Inkluzív növekedés 69

108 Hatodik jelentés a gazdasági, társadalmi és területi kohézióról ábra. Felnőtt olvasási készség, A 16 éves és idősebb népesség %-ában 1. szint alatt 1. szint 2. szint 3. szint 4/5. szint Az országok rangsorolása növekvő sorrend szerinti a 3. szintű és 4/5. szintet elért felnőttek egyesített százalékos aránya alapján IT ES CY FR IE PL AT US DE UK DK Átlag CZ BE SK EE NO SE NL FI JP A hiányzó értékek azokra a felnőttekre vonatkoznak, akik nyelvi vagy tanulási nehézségek miatt nem tudtak elegendő információt szolgáltatni az eredmények igazolására. Az UK csak Angliát és Észak-Írországot foglalja magában; BE csak Flandriát foglalja magában. Forrás: OECD (2013), Skills Outlook ábra. Felnőtt számolási készség, A 16 éves és idősebb népesség %-ában 1. szint alatt 1. szint 2. szint 3. szint 4/5. szint Az országok rangsorolása növekvő sorrend szerinti a 3. szintű és 4/5. szintet elért felnőttek egyesített százalékos aránya alapján ES IT US CY IE FR PL UK Átlag EE DE AT CZ BE SK DK NO NL SE FI JP A hiányzó értékek azokra a felnőttekre vonatkoznak, akik nyelvi vagy tanulási nehézségek miatt nem tudtak elegendő információt szolgáltatni az eredmények igazolására. Az UK csak Angliát és Észak-Írországot foglalja magában; BE csak Flandriát foglalja magában. Forrás: OECD (2013), Skills Outlook 2013 Görögországban a gyengén teljesítők aránya matematikából meghaladja a 30%-ot, de a másik két területen kisebb ennél. Ugyanakkor három tagállam (Finnország, Észtország és Hollandia) már el is érték az EU as célkitűzését (legfeljebb 15% gyengén teljesítő az olvasás, a matematika és a tudomány területén), míg Németország, Dánia, Írország és Lettország erősen megközelítette ezt a célt Az egész életen át tartó tanulás stagnál Az induló oktatást és képzést követő folyamatos tanulás szükséges ahhoz, hogy az emberek fenntartsák és fejlesszék a készségeiket, alkalmazkodjanak a szerkezeti változásokhoz és a műszaki fejlődéshez, megőrizzék az állásukat, előrelépjenek a pályájukon, vagy vissza tudjanak térni a foglalkoztatásba. Figyelembe véve ennek fontosságát, a Tanács célul tűzte ki, hogy 2020-ra az EU felnőtt lakosságának 15%-a vegyen részt az egész életen át tartó tanulásban 2. 2 Európai Bizottság (2012), Education and training monitor 2012 (Oktatási és képzési figyelő, 2012). 70

109 2. fejezet: Inkluzív növekedés Ez a szám 2013-ban csak 10,5% volt, alig magasabb, mint 2004-ben (9,1%). Ennek következtében valószínűleg nehéz lesz elérni ezt a célt. A 15%-os célkitűzést a régióknak csak valamivel több mint negyede (266-ból 77) érte el; a három északi tagállam régióiban a legmagasabbak az értékek (20% fölöttiek). Ezzel szemben Bulgária, Görögország, Románia, Magyarország, Szlovákia és Lengyelország régióiban vagy azok többségében ez az arány 5% alatt maradt (2.14. térkép). A felnőttkori tanulásra vonatkozó szakpolitikák javításának fontossága hangsúlyt kapott a Tanács által az európai szemeszter alapján kibocsátott országspecifikus ajánlásokban is amelyek 2013-ban az egész életen át tartó tanulásra vonatkozó ajánlást tartalmaztak Észtország, Spanyolország, Franciaország, Magyarország és Lengyelország számára A felnőttek készségeire vonatkozó OECD-felmérés (PIAAC) szerint a felnőttek olvasás- és számolástudását számos EU-tagállamban javítani kell A szöveges és számszerű információk olvasásának és megértésének képessége lényeges a társadalomban és a gazdaságban való teljes körű részvételhez. Az ezekben való megfelelő képességek nélkül az emberek a társadalom peremén maradnak, és jelentős akadályok tornyosulnak előttük a munkaerőpiacra való belépésnél. Sajnálatos módon a legtöbb tagállamban sok a hiányos olvasás- és számolástudású ember. Ezt a felnőttek készségeire vonatkozó OECD-felmérés (PIAAC) 4 mutatta ki, amely a 16 éves és a fölötti népesség olvasási, számolási és problémamegoldási képességét vizsgálta. A számolás- és olvasástudási képességek szintje Japán mellett Finnországban, Hollandiában, Svédországban és Norvégiában a legmagasabb. Ezzel szemben viszonylag alacsony ez a szint Spanyolországban és Olaszországban, ahol sok felnőtt küzd a legalapvetőbb képességekkel is (2.1. és 2.2. ábra). A felmérés azt is kimutatta, hogy az igen egyenlőtlen olvasás- és számolástudási képességek összefüggnek a jövedelemelosztás egyenlőtlenségével. 3 A címen valamennyi országspecifikus ajánlás elérhető. 4 OECD (2013), Skills Outlook 2013 (Képességkilátások 2013) 3. A szegénység és a kirekesztés a válság miatt fokozódik Az inkluzív növekedés biztonsága az Európa 2020 stratégia középpontjában áll. Ez azt jelenti, hogy a szociálpolitikáknak arra kell törekedniük, hogy az embereket képessé tegyék munkát találni, hogy hozzájáruljanak a munkaerőpiacok korszerűsítéséhez, hogy befektessenek a képességekbe és a képzésbe, hogy felvegyék a harcot a szegénység ellen, és hogy megreformálják a szociális védelmi rendszereket, hozzásegítve az embereket a változások előrejelzéséhez és kezeléséhez, valamint egy összetartó társadalom építéséhez. Az a cél, hogy a gazdasági növekedés előnyeit az Unióban a társadalom valamennyi rétegére kiterjesszék. Az Európa 2020 stratégia a szegénységre és a társadalmi kirekesztésre fordította a fő figyelmet. Egy új öszszefoglaló mutatót is bevezetett erre három mutatóval: anyagilag súlyosan nélkülöző, nulla vagy alacsony munkaintenzitású háztartásokban élő és a szegénység által fenyegetett népesség (lásd a bekeretezett részt). Ez a fejezet elsőként a három alapul szolgáló, majd az összefoglaló mutatót vizsgálja. Mindezek az Európai Unió jövedelemre és az életkörülményekre vonatkozó felmérése (EU-SILC) során gyűjtött adatokból származnak. Ezek jelentik az egyetlen összehasonlítható adatforrást az EU-tagállamokról, bár regionális mutatókat még nem minden tagállamról tartalmaznak. (Az Európai Bizottság azonban 2014-ben támogatást nyújt a nemzeti statisztikai intézeteknek, hogy több regionális szintű adatot gyűjtsenek.) Bár az összesített nemzeti szintű mutatók gyakran elfedik a régiók vagy területek közötti fontos különbségeket, a szegénység átfogó elemzése, meghatározói és a szegénységet csökkentő beavatkozások gyakran tesznek szükségessé a szegénységre vonatkozó, földrajzilag tovább bontott információkat. Ebben a részben e mutatókat elsősorban a városiasodás mértéke szerint vizsgáljuk. Ez az osztályozás helyi szinten megkülönbözteti a nagyvárosokat a kisvárosoktól, a külvárosoktól és a vidéki területektől. A bemutatás egyszerűbbé tétele érdekében a vidéki területeket összevontuk a kisvárosokkal és a külvárosokkal. Ez lehetővé teszi azoknak a fő területi típusoknak a megállapítását, amelyekben a szegénység és a kirekesztés koncentrálódik. A nyugati 71

110 Hatodik jelentés a gazdasági, társadalmi és területi kohézióról 2.3. ábra. A súlyos anyagi nélkülözésben élő lakosság aránya a városiasodás mértéke szerint, A terület lakosságának %-ában Városok 2012-ben Városok 2008-ban Vidéki területek, városok és külvárosok 2012-ben Vidéki területek, városok és külvárosok 2008-ben ábra. A nagyon alacsony munkaintenzitású háztartásokban élő népesség aránya a városiasodás mértéke szerint, A terület 0 59 éves népességének %-a Városok 2012-ben Városok 2008-ban Vidéki területek, városok és külvárosok 2012-ben Vidéki területek, városok és külvárosok 2008-ben EU-27 BG IE LT SK HU HR RO EE CZ LV FI ES CY LU IT PL MT SI SE EL FR PT NL UK DK DE BE AT EU-27 BG RO HU SK HR CY PL LV IT ES FI DK EE CZ SI SE LT EL MT LU NL PT DE FR IE UK BE AT IE, AT: 2008 és 2011 Forrás: Eurostat IE, AT: 2008 és 2011 Forrás: Eurostat tagállamokban ezek elsősorban a nagyvárosok, míg a közép- és kelet-európai tagállamokban főleg a vidéki területek A súlyos anyagi nélkülözés a kevésbé fejlett tagállamok kisvárosaiban, külvárosaiban és vidéki területein a legmagasabb 2005-ben az EU-27 népességének mintegy 11%-a élt súlyos anyagi nélkülözésben. Ez 2009-ben 8%-ra esett vissza, de a válság következtében 2012-ben újból 11%- ra emelkedett. Szoros kapcsolat áll fenn e mutató és az országok jövedelmi és gazdasági fejlettségi szintje között. E mutató Bulgáriában (44%), Romániában (30%), valamint Lettországban és Magyarországon (mindkettő 26%) a legmagasabb. Bulgáriában, Romániában és Magyarországon a nélkülözési ráták sokkal alacsonyabbak a városokban 12 százalékponttal alacsonyabbak Bulgáriában és 8 százalékponttal alacsonyabbak Romániában és Magyarországon (2.3. ábra). Ausztria, Írország, az Egyesült Királyság és Belgium nagyvárosaiban ugyanakkor a nélkülözési ráták 8 10%-kal, átlagosan 5 százalékponttal magasabbak, mint az ország többi részén. 72

111 2. fejezet: Inkluzív növekedés Mit jelent az, ha valaki ki van téve a szegénység vagy társadalmi kirekesztés veszélyének (AROPE)? Azokat az embereket veszélyezteti a szegénység vagy a társadalmi kirekesztés, akik az alábbi három feltétel közül egyet vagy többet érzékelnek: Anyagilag súlyosan hátrányos helyzetű: az életkörülményeket forráshiány hátráltatja a következő kilenc tételből legalább négyben: Nem képesek 1) időben kifizetni a lakbért a vagy a közüzemi számlákat, 2) otthonukat megfelelően melegen tartani, 3) váratlan kiadásokat fedezni, 4) minden másnap húst, halat vagy ezzel egyenértékű fehérjét fogyasztani, 5) évente egyszer egy hétre nyaralni menni, 6) autót fenntartani, 7) mosógépet fenntartani, 8) színes tévét fenntartani, 9) telefont fenntartani (beleértve a mobiltelefont is). Ez a mutatószám bizonyos fokig megragadja az abszolút szegénységet, és minden tagállamban egyformán mérik. Aktív kereső nélküli vagy igen alacsony munkaintenzitású háztartásban élés: ahol a munkaképes korúak (18 59 éves korcsoport) az előző évben a potenciális teljes munkaóráik kevesebb mint 20%-ában dolgoztak, vagy azért mert nem voltak állásban, vagy mert részmunkaidőben és nem teljes munkaidőben dolgoztak (a számítás a diákokat nem tartalmazza). Szegénység veszélyezteti: az ekvivalens rendelkezésre álló jövedelem (azaz a háztartások méretével és összetételével kiigazított jövedelem) a szegénységi küszöb alatt van, amelyet az ekvivalens rendelkezésre álló jövedelem nemzeti középértékének 60%-ában határoznak meg. Ez a viszonylagos szegénység mutatója. A szegénység vagy szociális kirekesztés által veszélyeztetett emberek teljes száma kisebb, mint az egyes kategóriákban lévő számok összege, mivel többen több kategóriába is beleesnek és 2012 között a nélkülözés aránya 7 8 százalékponttal nőtt Görögországban, Magyarországon, Litvániában, Lettországban és Olaszországban. A két balti államban és Görögországban a nélkülözési ráták nagyobb mértékben növekedtek a nagyvárosokban, míg Olaszországban és Magyarországon az ezeken kívüli területeken nőttek jobban. Ausztriában, Romániában és Lengyelországban a nélkülözési ráták 2 4 százalékponttal csökkentek. Lengyelországban és Romániában a kisvárosokban, külvárosokban és vidéki területeken ez a ráta több mint 5 százalékponttal esett (szemben a nagyvárosokban az előbbi 3 és az utóbbi nulla százalékpontjával). Összességében a súlyos anyagi nélkülözés továbbra is a kevésbé fejlett tagállamokban a legmagasabb, különösen a vidéki területeken, a kisvárosokban és a külvárosokban. A fejlettebb tagállamokban a nélkülözés általában alacsony, de a nagyvárosokban magasabb, mint másutt. A válság a nélkülözés jelentős súlyosbodásához vezetett egy sor tagállamban, de nem változtatott ezen az alapvető mintán A fejlettebb tagállamokban az igen alacsony munkaintenzitás a nagyvárosokra koncentrálódik Az igen alacsony munkaintenzitás az EU egészében egyenlőbben oszlik meg, mint a nélkülözés ban 5 az alacsony munkaintenzitású háztartásokban élő személyek aránya az írországi 14% és a ciprusi 5% között volt (2.4. ábra) re 6 a válság 5 10 százalékpontos emelkedéshez vezetett Litvániában, Lettországban, Spanyolországban, Görögországban és Írországban. Ugyanebben az időszakban csekély mérséklődés mutatkozott Lengyelországban és Németországban, ahol a válság sokkal kevésbé hatott ki a foglalkoztatásra (Németországban a foglalkoztatási ráta emelkedett). Bulgária, Írország, Litvánia, Szlovákia, Magyarország és Horvátország nagyvárosaiban az alacsony munkaintenzitás rátája 5 9 százalékponttal kisebb, mint az egyéb területeiken. Ugyanakkor ez a mutató 5 százalékponttal magasabb az Egyesült Királyság, Dánia, Németország, Belgium és Ausztria nagyvárosaiban. Ezért az alacsony munkaintenzitás, Írország kivételével, összességében a 5 Megjegyzendő, hogy ezek az évek a felmérés idejére vonatkoznak. A munkaintenzitás mérésének éve az előző naptári év, kivéve az Egyesült Királyságot (az előző adóév) és Írországot (az előző 12 hónap). 6 A legtöbb ország esetében a 2012-es adatokat a 2011-es naptári évhez viszonyítják; lásd az előző lábjegyzetet. 73

112 Hatodik jelentés a gazdasági, társadalmi és területi kohézióról 2.5. ábra. A szegénység veszélyében élő népesség aránya a városiasodás mértéke szerint, A terület lakosságának %-ában Városok 2012-ben Városok 2008-ban Vidéki területek, városok és külvárosok 2012-ben Vidéki területek, városok és külvárosok 2008-ben EU-27 RO BG LT HR PL HU LV SK ES FI PT EE IE EL CY CZ IT MT SI SE FR LU NL UK DK DE BE AT IE, AT: 2008 és 2011 Forrás: Eurostat fejlettebb tagállamok nagyvárosaira jellemzőbb. A sok munkalehetőséget kínáló nagyvárosokban fennálló állásnélküliséget néha városi paradoxonnak nevezik. A válság szemmel láthatólag kevéssé hatott ki erre a felállásra. Az alacsony munkaintenzitás növekedése Görögország, Svédország, Portugália és Ausztria nagyvárosaiban magasabb volt, mint más területeiken. Németországban a nagyvárosokban nem változott ez a ráta, de más területeken 2 százalékponttal csökkent. A Cseh Köztársaságban ennek pontosan az ellenkezője következett be A szegénység kockázata a fejlettebb tagállamokban a nagyvárosokban, míg a kevésbé fejlett tagállamokban a kisvárosokban, a külvárosokban és a vidéki területeken magasabb A szegénységi kockázati ráta a szegénység viszonylagos mutatója. Két szempontot kell figyelembe venni. (a) Mivel a szegénységi küszöböt nemzeti szinten állapítják meg, egy adott jövedelmi szintű személy a szegénység kockázatának kitettnek tekinthető egy országban és szegénységi kockázat nélkülinek egy másikban, ahol a jövedelmi szintek általában alacsonyabbak. (b) A szegénységi kockázati ráták érzékenyek az öszszjövedelem változásaira. Az a személy, akinek a jövedelme nem változik az egyik évről a másikra, a szegénységi kockázati küszöb fölé kerülhet, ha a jövedelmek középértéke visszaesik, vagy a küszöb alá, ha a jövedelmek középértéke emelkedik. A háztartási jövedelmek visszaesése, ami a gazdasági recesszió következtében számos országban bekövetkezett, csökkentette a jövedelmek középértékét, és ezért nem vezetett a szegénységi kockázati rátájú személyek olyan arányú emelkedéséhez, mint ami várható lett volna sőt egyes országokban ennek csökkenését eredményezte. Lettországban például a szegénységi kockázati ráta 26%-ról 19%-ra csökkent 2008 és között, elsősorban az általános jövedelmi szintek csökkenése miatt. Ha a szegénységi küszöb a 2008-as szinten maradt volna, akkor a szegénységi kockázati ráta 26%-ról 36%-ra 8 emelkedett volna. A három mutatószám közül ez mutatja a legnagyobb különbségeket a nagyvárosok és az ország többi része között. Tizenöt tagállamban, amelyek többsége az EU- 13 közé tartozik, a szegénységi kockázati ráták legalább 4 százalékponttal alacsonyabbak voltak a nagyvárosokban, mint másutt (2.5. ábra), ami arra utal, hogy 7 Ez a 2007 és 2011 közötti jövedeleméveket jelenti. 8 Ez egy meghatározott időpontra érvényes szegénységi kockázati rátára vonatkozik. 74

113 2. fejezet: Inkluzív növekedés 75

114 Hatodik jelentés a gazdasági, társadalmi és területi kohézióról 76

115 2. fejezet: Inkluzív növekedés Társadalmi befogadás és szociális védelmi szakpolitikák Az a tény, hogy a szegénység vagy szociális kirekesztés által veszélyeztetett emberek célszáma szerepel az Európa 2020 stratégiában, azt tükrözi, hogy az Európa 2020 politikai keret jobban foglalkozik a szociális kérdésekkel. A szociálpolitikai reformok megvalósításáért elsősorban a nemzeti kormányok felelősek, de a regionális és a helyi hatóságok is fontos szerepet játszanak, különösen a szolgáltatások nyújtása terén. Egyes tagállamok már a válság előtt lépéseket tettek a szociális védelmi rendszereik átalakítására, és ezen országok többsége mind gazdasági, mind szociális tekintetben jobban átvészelte a válságot. A Szegénység és társadalmi kirekesztés elleni európai platformot azzal a céllal állították fel, hogy segítsenek a tagállamoknak a szegénységre és társadalmi kirekesztésre vonatkozó célkitűzéseik elérésében, például az EU pénzalapjainak hatékonyabb felhasználása útján. A Szociális beruházási intézkedéscsomagot ben fogadta el a Bizottság. Három pillére van, az első a gyermekkori hátrányos helyzetet kezeli korai szakaszban elérhető és jó minőségű oktatás nyújtásával, valamint az érintett családok gazdasági helyzetét javító intézkedésekkel. A második pillérbe a képességekbe való befektetés tartozik, még a költségvetési konszolidáció légkörében is, a képzési és megfizethető gondozási szolgáltatások támogatásával, valamint a munkakeresésben nyújtott segítséggel. A harmadik pillér a juttatások adminisztrációjának egyszerűsítését és a támogatásokhoz való hozzájutás megkönnyítését tartalmazza. A 2006-ban létesített Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alap azoknak a dolgozóknak nyújt támogatást, akik a világkereskedelmi modell mintáinak változásai és újabban a válság miatt veszítették el a munkahelyüket. A as időszakban az Alap a fiatalkorúak foglalkoztatásához is nyújt majd támogatást regionális szinten. A PROGRESS program (közösségi foglalkoztatási és társadalmi szolidaritási uniós program) a cserére és a tanulásra irányuló, az EU egészére kiterjedő platform. Célja, hogy igazolja az európai foglalkoztatási és szociális szakpolitikák hatékonyságát, és ösztönözze a szociális partnerek és a civil társadalom szervezeteinek szélesebb körű részvételét a szakpolitikák megalkotásában. A (2010-ben a válságra adott válaszként felállított) PROGRESS mikrofinanszírozási eszköz célja, hogy növelje az elérhető mikrofinanszírozást a szociális és gazdasági tekintetben hátrányos helyzetű személyek, a mikrovállalatok és a szociális gazdasági szervezetek számára. A as időszakban a PROGRESS két része és az Európai Foglalkoztatási Szolgálatok (EURES) hálózat alkotják az új Foglalkoztatási és szociális innovációs (EaSI) program egy részét. Ennek célja, hogy a tagállamoknak minden szinten támogatást nyújtson a foglalkoztatás és a szociális reformok megtervezésére és megvalósítására irányuló törekvéseikhez úgy, hogy segítséget nyújt a szakpolitikai koordinációhoz, valamint hogy beazonosítja a példákat a legjobb gyakorlatokra, és elősegíti az információcserét róluk. A leginkább rászoruló személyeket támogató európai segítségnyújtási alap (FEAD) célja a társadalmi kohézió elősegítése nem pénzbeli (természetbeni) támogatás nyújtása útján a leginkább nélkülöző személyek számára. a nagyvárosokban magasabbak a keresetek, mint más területeken. Másrészről hat EU-15 tagállamban a szegénységi kockázati ráták legalább 4 százalékponttal magasabbak voltak a nagyvárosokban, mint másutt. Ez azt mutatja, hogy a nagyvárosokban egyenlőtlenebb a jövedelmek eloszlása, mint más területeken. A szegénységi kockázati ráta 2008 és 2012 között 17 tagállamban emelkedett, részben a válság következtében. Az EU egészében a ráta jobban emelkedett a városokban (átlagosan 1 százalékponttal), mint más területeken (0,3 százalékponttal). A különbség különösen nagy volt Görögországban, ahol a ráta 6 százalékponttal nőtt a nagyvárosokban és 1 százalékponttal az egyéb területeken. A szegénységi kockázati ráták Németország nagyvárosaiban 4, az osztrák nagyvárosokban 6 százalékponttal emelkedtek. Hollandiában a szegénységi kockázati ráta a nagyvárosokban 2 százalékponttal nőtt, míg az egyéb területeken 4 százalékponttal csökkent. Ennek eredményeként 2012-ben a ráta a nagyvárosokban magasabb volt, mint más területeken, miközben 2008-ban még alacsonyabb volt. 77

116 Hatodik jelentés a gazdasági, társadalmi és területi kohézióról 2.6. ábra. A szegénység vagy kirekesztés veszélyében élő lakosság aránya a városiasodás mértéke szerint, és évi nemzeti célok A terület lakosságának %-ában Városok 2012-ben Városok 2008-ban Nemzeti cél Vidéki területek, városok és külvárosok 2012-ben Vidéki területek, városok és külvárosok 2008-ben EU-27 RO BG HR PL HU LT SK CY ES LV FI EE IE PT EL IT CZ SI SE MT LU FR UK NL DK DE AT BE BE, IE, AT és UK: 2008 és 2011 Forrás: Eurostat A szegénységi kockázati ráták feltűnő területi dimenzióját figyelembe véve a nemzeti szintű mutatók fontos különbségeket rejtenek el. A szegénység elleni szakpolitikákat elősegítheti a fennálló helyzet és a fő meghatározó elemek részletesebb földrajzi bontása. Az Európai Bizottság ezért az ESPON-nal és a Világbankkal közösen elindított egy programot, hogy részletesebb szegénységi térképeket dolgozzanak ki mindegyik tagállamra (2.15. térkép) A kevésbé fejlett tagállamok nagyvárosai közel vannak a as célkitűzésekhez, míg a fejlettebb tagállamok nagyvárosai elmaradnak ettől Az Európa 2020 stratégia célja, hogy 2010-hez képest 20 millió fővel vagy mintegy 19,5%-ra csökkentse a szegénység vagy a társadalmi kirekesztés veszélyének kitett emberek számát. Ausztria, a Cseh Köztársaság, Hollandia és az északi tagállamok régióinak többsége, valamint Spanyolország, Olaszország, Szlovákia, Szlovénia és Belgium egy vagy több régiója már ben elérte ezt a célrátát (2.16. térkép). (Németországról és Franciaországról még nem áll rendelkezésre regionális bontás, bár mindkettőjük nemzeti rátája elmarad a évi céltól 9.) 9 Németország esetében meg kell jegyezni, hogy az alkalmazott nemzeti mutatószám, más tagállamoktól eltérően, a hosszú távú munkanélküliség. A nemzeti céltól való eltérés jellemzően a kevésbé fejlett régiókban a legnagyobb (2.17. térkép). Például Olaszországban, Spanyolországban, Magyarországon és Bulgáriában a legkevésbé fejlett régiók egyformán több mint 14 százalékponttal elmaradnak a nemzeti célkitűzésektől. Ez arra utalhat, hogy a kohéziós politikának ezekben a régiókban jelentős intézkedéseket kell tennie a szegénység vagy a társadalmi kirekesztés veszélyének kitett emberek számának csökkentésére és között a szegénység vagy a társadalmi kirekesztés veszélyének kitett személyek száma 6,5 millióval, csaknem a népesség negyedére (24,8%) nőtt. A leginkább érintettek a munkaképes korúak a munkanélküliség jelentős növekedése és a munkahelyek szűkössége miatt a jövedelmekre gyakorolt lefelé ható nyomás miatt ben ez a ráta már 7 tagállamban volt átlagosan alacsonyabb a vonatkozó nemzeti 2020-as célkitűzéseknél (2.6. ábra). Három tagállamban a nem nagyvárosi területeken (azaz a kisvárosokban, a külvárosokban és a vidéki területeken) volt ez a helyzet. (Megjegyzendő, hogy az Egyesült Királyság, Svédország és Horvátország nem határozott meg nemzeti célkitűzéseket.) A ráták csökkentésére irányuló szakpolitikák kidolgozásához tudni kell, hogy a szegénység vagy a kirekesztés veszélye mely típusú területekre koncentrálódik, mivel, legalábbis bizonyos tekintetben, eltérő in- 10 A 2007 és 2011 közötti jövedelemévek között. 78

117 2. fejezet: Inkluzív növekedés tézkedésekre van szükség az alapul szolgáló tényezők eltérései miatt Az életminőség az európai nagyvárosokban eltérő Az emberek az európai nagyvárosokban érzékelt életminőségéről való rendszeres felmérések célja, hogy pillanatfelvételeket adjanak a véleményekről egy sor városi témában. A legutóbbi, évi felmérés az EU 79 nagyvárosában élők elégedettségét méri. A hét mutatószámra adott válaszokat 16 kiválasztott nagyvárosra vizsgáljuk, illusztrálva az EU 12 egészének helyzetét (2.7. ábra). Az interjúalanyokat megkérték, ítéljék meg, mennyire elégedettek azon nagyvárosok következő jellemzőivel, amelyekben élnek: tömegközlekedés, levegőminőség, közbiztonság, a városigazgatás minősége, munkalehetőségek, a lakhatás költsége és elérhetősége, valamint a külföldiek beilleszkedése. Az eredményeket pókhálódiagramokban jelölték, és összehasonlították az elégedettség középértékével az EU-ban. Ezek jelentős eltéréseket fednek fel a nagyvárosok között a tekintetben, hogy az ott élő emberek hogyan érzékelik az életminőséget, és jelzik egyes nagyvárosok erősségeit és a másokban tapasztalt nehézségeket. Egyes negatív vélemények tükrözik a válság hatását az emberek jólétére és a nagyvárosi pénzügyekre. Ez nyilvánvalóbb azon országok nagyvárosaiban, amelyeket a recesszió erősen sújtott. Athénban, Oviedóban és Palermóban a munkalehetőségek hiányát látják jelentős problémának. Ugyanakkor Észak-Európa nagyvárosaiban Helsinkiben, Münchenben, Hamburgban, Párizsban és Londonban a többség szerint viszonylag könnyen találhatók munkahelyek. Másrészről, mivel a munkahelyek ezekben a nagyvárosokban koncentrálódnak, és így vonzzák az embereket, hogy ott telepedjenek le, ez nyomást gyakorol a lakhatásra, növeli ennek költségeit, és csökkenti az elégedettség szintjét. A közbiztonság, a levegőminőség és a tömegközlekedés szintjével való elégedettséget gyakran hozzák kap- 11 Európai Bizottság (2013), Flash Eurobarometer 366. (Európai Bizottság [2013], Az Eurobarométer 366. sz. gyorsfelmérése) 12 Az adatok feldolgozásában a nem tudom jellegű válaszokat nem vették figyelembe. csolatba a városi hatóságok érzékelt hatékonyságával. Azokban a nagyvárosokban, amelyekben az utóbbiról viszonylag kedvező a vélemény, mint például Aalborgban, Münchenben, Hamburgban és Rostockban, az előbbiekkel is magas az elégedettség, míg ennek az ellenkezője áll fenn Oviedo, Athén, Palermo, Párizs, Madrid és Szófia esetében, ahol mindkettővel kapcsolatban elégedetlenségnek adtak hangot A bűnözési arányszámok magasabbak a városi régiókban, a határrégiókban és az idegenforgalmi célpontokban A bűnözés megoszlása nem egyenletes az EU egészében. Az erősen városiasodott területeken, idegenforgalmi célpontokban és egyes határrégiókban jóval magasabb az egy főre jutó regisztrált bűncselekmények aránya, mint másutt, bár ezeket a számokat fokozott óvatossággal kell értelmezni (2.18. és térkép). Sok bűncselekményt, mint például a betöréseket nem minden esetben jelentenek be. Előfordulhat az is, hogy az áldozatok nem abban a régióban élnek, ahol a bűncselekményt elkövették, például amikor egy utazás során kirabolták őket, vagy ellopták el az autójukat. Ez a bűnözési arányszám túlbecsüléséhez vezethet egyes régiókban, és az alábecsüléséhez másokban. A rablások gyakoribbak a nagyvárosi régiókban, például Belgiumban a brüsszeli régióban, vagy azokban a régiókban, amelyekben Antwerpen, Liege vagy Charleroi található. A betörések is gyakoribbak, mint másutt a városiasabb NUTS 3 régiókban, például azokban, amelyekben Bécs vagy Szófia található. Ugyanez a helyzet azokban a régiókban, ahol sok a turista, például Franciaország és Spanyolország földközi-tengeri partvidékén vagy a portugáliai Algarvéban. Ugyanez áll az autólopásokra, amelyek szintén magasak egyes határrégiókban, például Belgium és Franciaország vagy Németország, Lengyelország és a Cseh Köztársaság határa mentén. A bűnözés jelentős hatást gyakorolhat a gazdasági és társadalmi fejlődésre, félelemmel tölti el az embereket, és visszatartja a vállalkozókat, hogy üzleti vállalkozásokat indítsanak. Olyan pótlólagos költségeket okoz, amelyek különösen a társadalom szegényebb tagjait 79

118 Hatodik jelentés a gazdasági, társadalmi és területi kohézióról 2.7. ábra. A lakosok elégedettségének mértéke az életminőség vonatkozásaival kiválasztott nagyvárosokban, 2012 Aalborgban (DK) a lakosok elégedettsége a következő: Oviedóban (ES) a lakosok elégedettsége a következő: Munkalehetőségek Munkalehetőségek Hatékony városi közigazgatás A lakhatás költsége és elérhetősége Hatékony városi közigazgatás A lakhatás költsége és elérhetősége Közbiztonság A külföldiek beilleszkedése Közbiztonság A külföldiek beilleszkedése Levegőminőség Tömegközlekedés Levegőminőség Tömegközlekedés Kolozsvárott (Cluj-Napoca, RO) a lakosok elégedettsége a következő: Munkalehetőségek Athénban (EL) a lakosok elégedettsége a következő: Munkalehetőségek Hatékony városi közigazgatás A lakhatás költsége és elérhetősége Hatékony városi közigazgatás A lakhatás költsége és elérhetősége Közbiztonság A külföldiek beilleszkedése Közbiztonság A külföldiek beilleszkedése Levegőminőség Tömegközlekedés Levegőminőség Tömegközlekedés Münchenben (DE) a lakosok elégedettsége a következő: Hamburgban (DE) a lakosok elégedettsége a következő: Munkalehetőségek Munkalehetőségek Hatékony városi közigazgatás A lakhatás költsége és elérhetősége Hatékony városi közigazgatás A lakhatás költsége és elérhetősége Közbiztonság A külföldiek beilleszkedése Közbiztonság A külföldiek beilleszkedése Levegőminőség Tömegközlekedés Levegőminőség Tömegközlekedés Rostockban (DE) a lakosok elégedettsége a következő: Ostravában (CZ) a lakosok elégedettsége a következő: Munkalehetőségek Munkalehetőségek Hatékony városi közigazgatás A lakhatás költsége és elérhetősége Hatékony városi közigazgatás A lakhatás költsége és elérhetősége Közbiztonság A külföldiek beilleszkedése Közbiztonság A külföldiek beilleszkedése Levegőminőség Tömegközlekedés Levegőminőség Tömegközlekedés Város EU-medián 80

119 2. fejezet: Inkluzív növekedés Palermóban (IT) a lakosok elégedettsége a következő: Londonban (UK) a lakosok elégedettsége a következő: Munkalehetőségek Munkalehetőségek Hatékony városi közigazgatás A lakhatás költsége és elérhetősége Hatékony városi közigazgatás A lakhatás költsége és elérhetősége Közbiztonság A külföldiek beilleszkedése Közbiztonság A külföldiek beilleszkedése Levegőminőség Tömegközlekedés Levegőminőség Tömegközlekedés Budapesten (HU) a lakosok elégedettsége a következő: Párizsban (FR) a lakosok elégedettsége a következő: Munkalehetőségek Munkalehetőségek Hatékony városi közigazgatás A lakhatás költsége és elérhetősége Hatékony városi közigazgatás A lakhatás költsége és elérhetősége Közbiztonság A külföldiek beilleszkedése Közbiztonság A külföldiek beilleszkedése Levegőminőség Tömegközlekedés Levegőminőség Tömegközlekedés Helsinkiben (FI) a lakosok elégedettsége a következő: Madridban (ES) a lakosok elégedettsége a következő: Munkalehetőségek Munkalehetőségek Hatékony városi közigazgatás A lakhatás költsége és elérhetősége Hatékony városi közigazgatás A lakhatás költsége és elérhetősége Közbiztonság A külföldiek beilleszkedése Közbiztonság A külföldiek beilleszkedése Levegőminőség Tömegközlekedés Levegőminőség Tömegközlekedés Varsóban (PL) a lakosok elégedettsége a következő: Szófiában (BG) a lakosok elégedettsége a következő: Munkalehetőségek Munkalehetőségek Hatékony városi közigazgatás A lakhatás költsége és elérhetősége Hatékony városi közigazgatás A lakhatás költsége és elérhetősége Közbiztonság A külföldiek beilleszkedése Közbiztonság A külföldiek beilleszkedése Levegőminőség Tömegközlekedés Levegőminőség Tömegközlekedés Forrás: Urban Audit városstatisztikai felmérés az életminőség érzékeléséről 81

120 Hatodik jelentés a gazdasági, társadalmi és területi kohézióról 82

121 2. fejezet: Inkluzív növekedés érinthetik, és elbátortalaníthatják a lehetséges befektetőket. A magas bűnözési arányszámú régiók fejlesztési stratégiái nem hagyhatják figyelmen kívül ezeket a szempontokat. 4. Az emberek tagállamokon belüli és tagállamok közötti mozgását a foglalkoztatás, a bérek és az egészségügy egyenlőtlenségei serkentik 4.1. Az EU erősen városiasodott, és a városiasodás továbbra is folytatódik, de csak lassú ütemben Az EU népességének hosszú távú változása szélesebb távlatot kölcsönöz az újabb keletű tendenciáknak, jelezve, hogy egy hosszú távú trend részei, vagy a múlttal való szakítást képviselik. Összehasonlítási pontként is szolgál abban az értelemben, hogy megmutatja, a változások mértéke előzmény nélküli-e, vagy viszonylag csekély, összehasonlítva az előző 50 évben történt változásokkal. Emellett a nagyszabású infrastrukturális beruházásokat meg kell tervezni, figyelembe véve a népességnek a következő évtizedekben várható változását, aminek kivetítését a korábbi trendek is elősegíthetik. A gyors népességnövekedés alkalmazkodási költségekkel is jár a szolgáltatások és az infrastruktúra iskolák, kórházak stb. iránti fokozott szükséglet eredményeként, amelyek finanszírozása nehézségekbe ütközhet, ha a közpénzek szűkösek. A lassúbb növekedés ugyanakkor megkönnyíti a beruházások tervezését, ha például egy iskola vagy kórház felújításra vagy cserére szorul. A gyors népességvesztést elszenvedő régiókban szükségessé válhat a szolgáltatásaik vagy az infrastruktúra leépítése. Húszból egy NUTS 3 régió vesztette el népességének több mint 10 százalékát 2001 és 2011 között, ami minden valószínűség szerint a lakások, a közszolgáltatások stb. túlkínálatához vezetett. Több kelet-németországi nagyváros annyi embert veszített, hogy egész lakónegyedeket bontottak le, hogy a várost életképesebb méretűre csökkentsék. Az elmúlt ötven év alatt, 1961 és 2011 között az EU népességnövekedése az 1960-as években volt a legmagasabb, amikor egy évtized alatt 8%-kal nőtt. A növekedés fokozatosan lassult az 1990-es évekig, amikor egy évtized alatt mintegy 2%-kal emelkedett a népesség, majd 2001 és 2011 között mintegy 3,5%-ra élénkült fel a növekedés. Ezek a változások azon NUTS 3 régiók relatív számában tükröződnek, amelyek népességnövekedése egy évtized alatt meghaladta a 10%-ot és 1971 között minden harmadik régió népessége több mint 10%-kal gyarapodott, majd az 1980-as, az táblázat. A népesség változása a városi-vidéki tipológia alapján, Népességváltozás (%) EU-15 Városi 11,6 4,4 2,9 3,6 6,4 Közepes 7,8 4,9 3,6 3,9 4,5 Vidéki 0,3 1,8 1,5 2,4 2,4 Összesen 7,8 4,1 2,9 3,5 5,0 EU-13 Városi 14,9 11,0 4,5 2,4 0,7 Közepes 11,2 9,6 3,5 0,6 0,3 Vidéki 3,6 4,2 2,0 2,8 3,2 Összesen 8,5 7,6 3,1 1,9 1,3 EU-28 Városi 12,0 5,1 3,1 2,9 5,7 Közepes 8,6 6,1 3,6 2,8 3,4 Vidéki 1,2 2,7 1,7 0,3 0,3 Összesen 8,0 4,9 2,9 2,2 3,6 Forrás: A LAU2 népességi adatok idősorai, NSI, DG REGIO / Spatial Foresight 83

122 Hatodik jelentés a gazdasági, társadalmi és területi kohézióról 84

123 2. fejezet: Inkluzív növekedés 85

124 Hatodik jelentés a gazdasági, társadalmi és területi kohézióról 2.5. táblázat. Népesség a városiasodás mértéke szerint, Az összes %-ában EU-15 Nagyvárosok 42,4 43,6 43,4 42,9 42,2 42,3 Kisvárosok és 27,8 29,5 31,0 31,8 32,5 32,6 külvárosok Vidéki területek 29,8 26,9 25,6 25,3 25,3 25,0 EU-13 Nagyvárosok 25,4 29,0 32,6 34,2 33,9 33,8 Kisvárosok és 19,7 21,4 23,1 24,5 25,1 25,7 külvárosok Vidéki területek 55,0 49,6 44,3 41,4 41,0 40,4 EU-28 Nagyvárosok 38,6 40,3 40,9 40,9 40,4 40,5 Kisvárosok és 26,0 27,7 29,2 30,1 30,8 31,2 külvárosok Vidéki területek 35,5 32,0 29,9 29,0 28,8 28,3 Portugáliáról és Szlovéniáról csak részleges adatok Forrás: A LAU2 népességi adatok idősorai, NSI, DG REGIO / Spatial Foresight es és a 2000-es években tízből kevesebb, mint egyé (2.20. és térkép). Azok a régiók, amelyek népessége egy évtized alatt több mint 10%-kal csökkent, más mintát követtek, mint ami várható lett volna. Az 1960-as években ez a régiók 5%-ával fordult elő. Ezek többsége Portugáliában, Görögországban és Spanyolországban volt. Az 1970-es években ez az arány mintegy 2,5%-ra, majd az as és az 1990-es években 1,5%-ra csökkent ben ledőlt a berlini fal, és ugyanekkor rendszerváltozások következtek be egész Közép- és Kelet-Európában, ami a migráció jelentős növekedéséhez vezetett. Az es években a régiók alig több mint 4%-a veszítette el népességének 10%-át, míg a 2000-es években 7%- uk. Az érintett régiók nagyobbrészt a balti államokban, 2.6. táblázat. A népesség változása, természetes változás és nettó bevándorlás a városi-vidéki tipológia alapján, Túlnyomórészt Közepes Túlnyomórészt Összesen Teljes változás (%) városi területek vidéki területek EU-15 Teljes népességváltozás 6,8 4,7 3,1 5,4 Természetes 2,6 0,5 0,6 1,3 népességváltozás Nettó migráció 4,1 4,2 3,7 4,1 EU-13 Teljes népességváltozás 0,6 1,1 3,9 1,9 Természetes 1,2 0,7 1,8 1,3 népességváltozás Nettó migráció 1,8 0,4 2,2 0,6 EU-28 Teljes népességváltozás 6,1 3,3 0,4 3,8 Természetes 2,2 0,2 1,0 0,7 népességváltozás Nettó migráció 3,8 3,1 1,5 3,0 Forrás: Eurostat 86

125 2. fejezet: Inkluzív növekedés 87

126 Hatodik jelentés a gazdasági, társadalmi és területi kohézióról 2.7. táblázat. A lakosság korösszetétele a városi-vidéki tipológia alapján, 2012 Az összes %-ában EU-15 EU éves vagy fiatalabb népesség 65 éves vagy idősebb népesség 14 éves vagy fiatalabb népesség 65 éves vagy idősebb népesség Túlnyomórészt városi Közepes Túlnyomórészt vidéki Összesen 16,2 15,4 15,4 15,8 17,2 19,3 20,4 18,5 14,0 15,0 15,2 14,9 15,6 14,8 15,7 15,3 EU éves vagy fiatalabb népesség 65 éves vagy idősebb népesség MT adatok: 2010; DE8, ES63 és ES7 régiók: 2011 Forrás: Eurostat, DG REGIO 16,0 15,3 15,3 15,6 17,0 18,2 18,6 17, táblázat. A népesség változása, természetes változás és nettó bevándorlás a szárazföldi határ menti régiókban, Szárazföldi határ menti Egyéb Összesen Teljes változás (%) régiók EU-15 Teljes népességváltozás 4,05 5,56 5,41 Természetes 0,74 1,49 1,30 népességváltozás Nettó migráció 3,29 4,01 4,06 EU-13 Teljes népességváltozás 3,10 0,99 1,89 Természetes 1,66 1,00 1,26 népességváltozás Nettó migráció 1,46 0,01 0,64 EU-28 Teljes népességváltozás 0,91 4,54 3,78 Természetes 0,30 1,11 0,74 népességváltozás Nettó migráció 1,22 3,40 3,02 Forrás: Eurostat, DG REGIO Romániában, Bulgáriában, Horvátországban és Kelet- Németországban voltak. Az 1960-as években a növekedés zömmel a városi régiókra koncentrálódott, ahol az előző évtizeddel szemben 12%-os növekedést regisztráltak, szemben a közepesen vidéki jellegű régiók 9%-ával és a vidéki régiók 1%- ával után szembeszökőbbé váltak az EU-15 és az EU- 13 növekedési különbségei és 2011 között az EU-15 népessége évtizedenként mintegy 4%-kal bővült. A városi és a közepesen vidéki jellegű régiók növekedése kissé meghaladta az átlagot, míg a vidéki régiókban nagyjából az átlag fele volt. Az EU-13-ban a népesség növekedése 1981 után lelassult, és 1991 után negatívvá vált. Mindhárom típusú 88

127 2. fejezet: Inkluzív növekedés 89

128 Hatodik jelentés a gazdasági, társadalmi és területi kohézióról régióban csökkent a népesség az 1990-es években. A vidéki régiókban a 2000-es években is folytatódott a népesség csökkenése (3%-kal), miközben a városi régiókban a 2000-es években emelkedett (nem egészen 1%-kal) (2.4. táblázat). A népességnövekedés e változásait a városiasodás mértékének változásai kísérték. A világ többi részéhez képest az EU, különösen az EU-15 már 1961-ben erősen városiasodott volt. Az azóta eltelt 50 évben az EU- 15 nagyvárosokban élő lakosságának aránya nem változott (42%) (2.5. táblázat) és 1991 között a kisvárosokban és külvárosokban élő népesség aránya 28%-ról 32%-ra nőtt, míg a vidéki területeken 30%-ról 25%-ra csökkent óta ezek az arányok lényegében nem változtak. Ennek megfelelően 1961-ben az EU-15 népességének 70%-a városi területeken (nagyvárosokban, kisvárosokban és külvárosokban) élt, 1991-ben ez 75%-ra nőtt, és ezen a szinten is maradt 2011-ig. Az EU-13-ban a városiasodás mértéke alacsonyabb ben a népesség 60%-a élt városi területeken, ami jóval magasabb, mint 50 évvel korábban (45%). Hasonlóan az EU-15-höz, a növekedés csaknem egésze 1961 és 1991 között következett be, de az EU-15- tel ellentétben a lakosság a nagyvárosokban (25%-ról 34%-ra) és a kisvárosokban és a külvárosokban (20% ábra. Az EU-27-en kívül született népesség, 2001 és A teljes népesség %-ában EE: 20, 15; LV: 25, EU-27 PL RO SK BG LT HU MT NL FI IE CZ PT FR SI SE UK DK BE IT DE LU AT ES EL CY EE LV AT: 2001-re nincsenek adatok Forrás: Eurostat 2.9. ábra. Más EU-27 országban született népesség, 2001 és A teljes népesség %-ában EU-27 RO PL LT BG SI LV SK PT EE FI HU EL CZ FR NL IT DK SE MT DE UK ES AT BE IE CY LU AT: 2001-re nincsenek adatok Forrás: Eurostat 90

129 2. fejezet: Inkluzív növekedés ábra. Foglalkoztatási ráta születési országonként, 2013 A éves népesség %-ában Abban az országban született, amelyben él Másik EU-27 országban született Az EU-n kívül született 43 EU-28 EL HR ES IT HU BG RO SK PL CY LU IE MT PT SI BE LT FR LV CZ EE FI UK AT DK DE NL SE Megbízhatatlan adatokat nem tartalmaz; DE: A foglalkoztatási ráta állampolgárság alapján, 2012-re vonatkozik. Forrás: Eurostat ról 25%-ra) is nőtt és 2011 között az arányok viszonylag kevéssé változtak, és a kisvárosokban és a külvárosokban csak csekély növekedés valósult meg A 2000-es években a nettó bevándorlás a népességnövekedés fő forrása A teljes népesség 2001 és 2011 között az EU-28 országaiban szerény mértékben, 3,8%-kal nőtt. A természetes növekedés (a születésekből levonva a halálozásokat) hozzájárulása alacsony (0,4%) volt, a növekmény nagy része az EU-n kívülről való nettó bevándorlásból származott (2.22. és térkép). Míg a bevándorlás (mind az EU-n belülről, mind kívülről) az EU-15 valamennyi régiótípusában növelte a népességet, az EU-13-ban csak a városi régiókban, és mivel a természetes változás mindhárom típusú régióban negatív volt, növekedés csak a városi régiókban következett be (2.6. táblázat). Az EU-15-ben a népesség természetes változása a vidéki régiókban negatív volt, a közepesen vidéki jellegű és különösen a városi régiókban azonban pozitív, ami a fő oka annak, hogy a városi régiók lakossága kétszer gyorsabban nőtt, mint a vidéki régióké. A gyermekek (a 15 évnél fiatalabbak) az EU-13 népességének kisebb részét teszik ki, mint az EU- 15-ét, és az előbbiekben inkább a vidéki régiókban koncentrálódnak, míg az utóbbiakban a városi régiókban (2.7. táblázat). Az idősebb személyek (65 évesek vagy idősebbek) aránya jelentősen magasabb az EU-15-ben, mint az EU-13-ban. Az EU-15- ben ők számottevően nagyobb mértékben koncentrálódnak a vidéki régiókra, mint az EU-13-ban, ahol egyenletesen oszlanak meg a régiók három típusa között. Az EU-13 határ menti régióinak népessége zsugorodott az elmúlt évtizedben 2001 és 2011 között az EU-13 szárazföldi határ menti régióinak 13 lakossága nagyobb mértékben zsugorodott, mint a többi EU-13 régióé (3%-kal, szemben az utóbbiak 1%-ával 2.8. táblázat és térkép). Ez elsősorban a nettó elvándorlásnak volt tulajdonítható, amely 1,5%-kal csökkentette a népességet az időszak során, míg az EU-13 többi részében az elvándorlást kiegyenlítette a bevándorlás. Mindkét területen a népesség természetes fogyása következett be, de ez jellemzőbb volt a szárazföldi határ menti régiókra. 13 A szárazföldi határ menti régiók olyan NUTS 3 régiók, melyek jogosultak az ERFA-szabályozás alapján határokon átnyúló együttműködési programokra, kivéve azokat, amelyeknek csak tengeri határaik vannak (lásd Dijkstra, L. és Poelman, H., eurostat.ec.europa.eu/statistics_explained/index.php/regional_ typologies_overview). 91

130 Hatodik jelentés a gazdasági, társadalmi és területi kohézióról Ezzel szemben az EU-15-ben a népesség 2001 és 2011 között jelentősen (5%-kal) nőtt, a természetes növekedés, különösen pedig a nettó bevándorlás következtében. A népesség növekedése a szárazföldi határ menti régiókban (4%) csak kissé volt alacsonyabb, mint az EU-15 többi részében, mind a természetes növekedés, mind a nettó bevándorlás nyomán. Összességében az EU-13 szárazföldi határ menti régiói ezért kevésbé tűnnek vonzó helynek a beköltözéshez és/vagy a családalapításhoz, mint az EU-13 vagy az EU-15 egyéb részei Több külföldi születésű dolgozó lépett be a munkaerőpiacra, változó sikerrel Mint már szó volt róla, a bevándorlás a népességnövekedés fő forrása az EU-ban; az EU-n kívül született népesség aránya 2001 és 2012 között 2,9%-ról 4,1%-ra emelkedett (2.8. ábra). A növekedés különösen nagy volt Spanyolországban (5 százalékpont) és Olaszországban (3,4 százalékpont), mindkettőjük esetében sok migráns érkezett Észak-Afrikából és Latin-Amerikából. Bár az EU-n belüli mobilitás természetesen nem növeli az EU egészének népességét, egyes tagállamokét bővíti. Azok aránya, akik másik EU-országban születtek, mint ahol élnek, 2001 és 2012 között 1,4%-ról 2,7%- ra nőtt (2.9. ábra). Ez hasonló az EU-n kívülről érkezett migránsok számának növekedéséhez, de a másik tagállamban született EU-lakosok száma így is kisebb (2,7%, szemben 4,1%-kal). A mobilitás azonban nagyon egyenetlen hatást gyakorol az EU tagállamaira és 2012 között a másik tagállamban született lakosok aránya stabil maradt, vagy nőtt. Hat tagállamban azonban ez az arány továbbra is igen alacsony: az egy másik EU-tagállamban született lakosok hányada a 0,3%-ot sem éri el. Olaszországban és Spanyolországban az arányuk ebben az időszakban drámaian nőtt: az előbbiben alig 0,2%-ról 2,2%-ra, a másodikban 1%-ról 4,5%-ra; a növekmény többségét a Romániából bevándorolt emberek adták. Írországban, az Egyesült Királyságban, Cipruson és Dániában az arány megkétszereződött. Különösen az első kettőben a növekmény zöme Lengyelországból, a balti államok- EU egészségügyi stratégia Az egészség vonatkozásában jelentős egyenlőtlenségek állnak fenn az EU régiói között. A kevésbé fejlett régiókban élő emberek egészségi állapota általában jelentősen rosszabb, mint a másutt élőké, bár a fejlettebb régiókban is előfordulnak a rossz egészségi állapot gócai. A Szerződés célul tűzte ki az ilyen egyenlőtlenségek csökkentését. Az elmúlt évtizedben a gyermekhalandóság számos kevésbé fejlett régióban mérséklődött, ami e tekintetben csökkentette a regionális egyenlőtlenségeket (a Giniegyüttható 2000 és 2010 között 13%-kal esett), de az egyenlőtlenségek továbbra is jelentősek. Az egészségügyi egyenlőtlenségekről szóló bizottsági közlemény 1 rámutatott, hogy a kevésbé képzett, kisebb mértékben foglalkoztatott vagy alacsonyabb jövedelmű emberek általában korábban halnak meg, és nagyobb valószínűséggel fordulnak elő náluk egészségi problémák 2. Az egészségügyi szolgáltatásokhoz való hozzáférést még mindig számos akadály nehezíti, különösen a költség, a távolság, a várakozási idő, a kulturális érzékenység hiánya és a hátrányos megkülönböztetés. A távolság különösen gondot jelent a gyéren lakott, hegyvidéki vagy távoli régiókban, valamint a szigeteken. Ha a betegeknek a szolgáltatás időpontjában fizetniük kell az egészségi szolgáltatásokért, az ugyancsak korlátozhatja a hozzáférést, különösen a társadalmi vagy gazdasági tekintetben hátrányos helyzetű személyek számára. Az EU egészségügyi stratégiája intelligens befektetést javasol az egészségbe a következők útján: nem szükségszerűen nagyobb összegek hatékonyabb elköltése fenntartható egészségügyi szolgáltatásokra, az egészséges életmód propagálása, az egészségügyi szolgáltatások kiterjesztése az egyenlőtlenségek és a társadalmi kirekesztés csökkentésének módjaként. Ezenkívül a határokon átnyúló egészségügyi ellátásról szóló irányelv eredményeként az egész EU-ban, különösen a határ menti régiókban egyszerűbbé vált az egészségügyi ellátáshoz való hozzájutás. 1 COM(2009) 567 végleges 2 Mackenbach, J. (2006). 92

131 2. fejezet: Inkluzív növekedés 93

132 Hatodik jelentés a gazdasági, társadalmi és területi kohézióról 94

133 2. fejezet: Inkluzív növekedés 95

134 Hatodik jelentés a gazdasági, társadalmi és területi kohézióról ból és az EU-hoz 2004-ben csatlakozott többi országból származott ban azon éves személyek foglalkoztatási rátája, akik abban az országban születtek, amelyben élnek (64,5%) kissé alacsonyabb volt, mint azoké, akik egy másik EU-tagállamban születtek (66,4%), de sokkal magasabb, mint akik az EU-n kívül születtek (56%). Az EU-15 minden tagállamában az EU-n kívül születettek foglalkoztatási rátája alacsonyabb volt, mint az EU egy másik tagállamából származóké. A tagállamok felében az EU egy másik országában születettek foglalkoztatási rátája magasabb, mint az országban születetteké. Az Egyesült Királyságban, Portugáliában, Luxemburgban és Finnországban ez 5 vagy több százalékponttal volt magasabb 2013-ban (2.10. ábra). A foglalkoztatási ráták eltérései részben a korösszetétel különbségeinek és egyes esetekben a képzettség szintjének tulajdoníthatók. Utalnak azonban arra, hogy az uniós lakosság mobilitásának a szociális kiadásokra való hatása miatti aggodalmak részben indokolatlanok (vagyis az emberek többsége azért költözik másik országba, hogy dolgozzon, és nem azért, hogy igénybe vegye a szociális transzfereket). Az EU-n kívül születettek vagyis a migránsok és az országban születettek foglalkoztatottsági rátája közötti különbség sokkal nagyobb. A tagállamok többségében az EU-n kívül születettek foglalkoztatottsági rátája 2013-ban jelentősen alacsonyabb volt, mint az EU-n belül születetteké, különösen Belgiumban, Németországban, Hollandiában és Svédországban, ahol különbség 18 százalékpontra rúgott. Ennek okai nem állapíthatók meg könnyen, de feltehetően közéjük tartozik a külföldi képzettségek el nem ismerése (nem pedig az alacsony oktatási színvonal mint olyan) és a helyi nyelv elégtelen ismerete, továbbá egyes esetekben a hátrányos megkülönböztetés is. Az oktatás és a képzés segíthet a különbség csökkentésében a foglalkoztatás növelésével együtt. A közszolgáltatók is jó példával járhatnak elől, ha létszámukhoz arányos számban foglalkoztatnak migránsokat A várható élettartam magas, de a regionális egyenlőtlenségek megmaradtak A várható élettartam, amely a jólét tükröződése, az EU-ban egyike a legnagyobbaknak a világon. A világ 50 legmagasabb várható élettartamú országa közül ben 21 EU-tagállam volt, és közülük 18-ban magasabb volt a várható élettartam, mint az Egyesült Államokban. Az USA-ban csupán Hawaiiban és Minnesota államban haladja meg a várható élettartam az EU átlagát. Számos déli USA-államban a várható élettartam hasonló a lengyelországihoz és a magyarországihoz (2.25. és térkép). Az EU régiói között számottevő különbségek vannak. A születéskor várható élettartam kevesebb, mint 74 év Bulgária számos részében, valamint Lettországban és Litvániában, míg minden három EU-régió közül kettőben meghaladja a 80 évet. Spanyolország, Franciaország és Olaszország 17 régiójában ez az érték 83 év vagy több. A születéskor várható élettartam regionális különbségei mögött rejlő két fő ok a gyermekhalandóság (2.27. térkép) és a halálos közúti balesetek (2.28. térkép) ben a romániai Sud-Est és a bulgáriai Jugoiztocsen és Severozapaden régióban, valamint Guadeloupe-ban a gyermekhalandóság meghaladta az 1000 élveszületésre jutó 10 halálozást, míg 13 másik EU-régióban kevesebb volt, mint 2. Az EU-átlag 2012-ben 4 volt ben az egy főre jutó halálos közúti balesetek száma 39 régióban egymillió lakosonként 30 alatt volt, szemben az 56-os EU-átlaggal. Ezek a régiók elsősorban az Egyesült Királyságban, Hollandiában és Svédországban találhatók, és 11 fővárosi régió, valamint több más erősen városiasodott régió tartozott hozzájuk. A fővárosi régiók magas száma a listában részben annak tulajdonítható, hogy a járművek itt nem haladhatnak gyorsan, és alacsony sebességen jóval kisebb a valószínűsége annak, hogy halálos közúti balesetet okozzanak. 23 régióban az egy főre jutó halálos közúti balesetek száma meghaladta az EU-átlag kétszeresét: egymillió lakosonként 138 vagy még magasabb volt 2012-ben. Ezek a régiók többségében Belgiumban, Bulgáriában, Görögországban, Portugáliában és Romániában voltak. 96

135 2. fejezet: Inkluzív növekedés A közúti közlekedésbiztonságra irányuló évi cselekvési program célja, hogy a felére csökkentse a közúti balesetekből származó halálesetek számát ebben az időszakban, ami egymillió lakosra mintegy 30 halálesetet jelent (ahogy fentebb említettük, a 272 NUTS 2 régió közül jelenleg csak 39-ben van a ráta ez alatt). A program célul tűzi ki a biztonságosabb utakat, a közlekedők oktatását és képzését, a jobb bűnüldözést, járműbiztonsági intézkedéseket, intelligens technológiát és a kockázatnak különösen kitett közlekedők jobb védelmét. Az alacsony termékenységgel párosuló magas várható élettartam rejlik amögött, hogy a 65 éves és a fölötti népesség aránya miért emelkedik az EU-ban ben ez az arány 18% volt, szemben a évi 16%-kal. Számos régióban ez az arány sokkal nagyobb volt. A régiók közel harmadában, amelyek többsége Németországban, Olaszországban és Görögországban található, 20% vagy még magasabb volt. Az olaszországi Liguriában, és a németországi Chemnitzben meghaladta a 25%-ot és 2012 között ez az arány minden 10 régió közül 9-ben emelkedett. A legmagasabb növekedés (15%-ről 22%-ra) a Berlin közeli Brandenburg régióban következett be A humán fejlettség javul a középés kelet-európai tagállamokban, de a válság csökkentette Spanyolországban, Görögországban és Írországban Ilyen sokféle mutatószám mellett nehéz teljes körűen értékelni egy régió szociális ügyeit. Egy egyszerű, de átfogó kép leszűréséhez egy összetett mutató, mint például az EU humán fejlettségi mutató (EU HDI) 14 elősegítheti a jelenlegi helyzet bemutatását a régiókban, és azt, hogy az miként változott 2008 óta. Az index hat mutatószámon alapul, amelyek az egészségre, az oktatásra és a jövedelemre/foglalkoztatásra terjednek ki. A két egészségügyi mutatószám az egészséggel való elégedettséggel kiigazított várható élettartam és a gyermekhalandóság. A két oktatási mutatószám a év közötti nem foglalkoztatott, oktatásban és képzésben részt nem vevő személyek 14 Ezt a Közös Kutatóközpont és a Regionális és Várospolitikai Főigazgatóság dolgozta ki. Lásd Hardeman, S. és Dijkstra, L. (2014). (NEET-ek) és a felsőfokú végzettségű éves népesség aránya. A két jövedelmi/tevékenységi mutató a háztartások egy főre jutó, vásárlóerő-egységben számított, kiigazított, rendelkezésre álló bruttó jövedelme ( kiigazított abban az értelemben, hogy magában foglalja a természetbeni szociális transzfereket, mint például az állam által biztosított oktatást és egészségügyi szolgáltatást vagy a gyermekgondozást), valamint a éves népesség foglalkoztatottsági rátája ben a humán fejlettség az átlagosnál jóval alacsonyabb volt a legtöbb közép- és kelet-európai régióban, Dél-Olaszországban és Görögországban (2.29. térkép). Egy sor közép- és kelet-európai régió azonban jól szerepel, Észtország, valamint Lengyelország, a Cseh Köztársaság, Szlovákia, Magyarország, Románia és Bulgária fővárosi régiói megközelítik vagy meg is haladják az EU-átlagot. Ausztriában, Németországban, Hollandiában és az északi tagállamokban a mutató magas volt, ami az egészség, az oktatás és a jövedelem közötti jó egyensúlyt mutatta. Az Egyesült Királyságban, Franciaországban és Belgiumban a helyzet változó, egyes régiók jó eredményt értek el, mások pedig az átlagot sem ütik meg, míg Spanyolországban és Olaszországban a választóvonal még kifejezettebb, az utóbbiban különösen észak és dél között és 2012 között feltűnő változások következtek be, a mutató határozottan romlott Görögországban, Írországban, Spanyolországban, Horvátországban és Olaszország egyes részein, kisebb mértékben pedig Hollandia, az Egyesült Királyság és Dánia bizonyos régióiban (2.30. térkép). Ezzel szemben a mutató nagymértékben javult valamennyi németországi és lengyelországi régióban, amelyeket a válság kevésbé érintett. Emellett a válság által sújtott országok számos régiójában is javult a mutató. Ezek közé tartozik a három balti állam, Finnország, Svédország, Szlovákia, Magyarország és a Cseh Köztársaság, valamint Románia és Bulgária régióinak többsége is. Az EU HDI alternatív képet mutat a fejlődésről, jelezve a közép- és kelet-európai tagállamok fővárosi régiói által megtett haladást, és rámutatva Görögország és 97

136 Hatodik jelentés a gazdasági, társadalmi és területi kohézióról Dél-Olaszország elhúzódó problémáira. Az EU HDI mutatószámként a GDP-hez képest jobban megmutatja az embereket foglalkoztató problémákat: az egészséget, az oktatást, valamint a jövedelemszerzési és foglalkoztatási lehetőségeket. 5. Következtetés 2000 és 2008 között az EU számos régiója és városa tudott inkluzív növekedést elérni. A foglalkoztatottsági ráták emelkedtek, miközben a szegénység és a kirekesztés mérséklődött után azonban a válság a helyzet jelentős romlásához vezetett, semmivé téve a foglalkoztatás növelése és a munkanélküliség csökkentése terén az előző 8 év alatt elért számos javulást. Miközben megjelentek az élénkülés első jelei, időbe telik, amíg ezek jelentősen magasabb foglalkoztatási rátát eredményeznek, valamint csökkentik a szegénységet és a társadalmi kirekesztést. A munkalehetőségek, a bérek és az életszínvonal terén érzékelhető széles egyenlőtlenségek továbbra is vándorlásra bátorítják a jobb lehetőségeket és magasabb életszínvonalat kereső embereket. Ez hangsúlyozza, hogy a munkalehetőségekhez azonos hozzáférhetőséget kell nyújtani számukra, mint amit az érintett területeken élők már élveznek. A kohéziós politika fontos szerepet játszhat az itt tárgyalt Európa 2020 célkitűzések elérésének elősegítésében, különösen az oktatás és a képzés társfinanszírozásával, valamint a növekedés akadályainak leküzdését célzó intézkedések támogatásával, ezáltal növelve a munkahelyteremtés rátáját, valamint a béreket és a jövedelmi szinteket a lemaradó régiókban. A kohéziós politika ezzel egyidejűleg elősegítheti, hogy a nők foglalkoztatási és előmeneteli lehetőségei a férfiakéval azonosak legyenek, például úgy, hogy társfinanszírozza a gyermekgondozási létesítmények bővítését. Biztosíthatja továbbá azt is, hogy a férfiak és a nők, akárhol éljenek is, magas színvonalú egészségügyi szolgáltatásokhoz férhessenek hozzá, támogatva a kórházak és más egészségügyi létesítmények terén végrehajtott beruházásokat. Egyes frontokon azonban a haladás a válság ellenére is folytatódik. Például a korai iskolaelhagyók számának csökkenése folytatódik, és az Európa 2020 célkitűzést talán már 2020 előtt elérik. A nemek közötti szakadék a munkanélküliség terén bezárul, igaz, elsősorban a férfiak munkanélküliségének jelentős növekedése, mintsem a női munkanélküliségi ráta csökkenése miatt, ami sok dél-európai régióban továbbra is magas. A szegénység és a társadalmi kirekesztés tekintetében eltérések mutatkoznak az EU különféle régiótípusai között, és ezen a válság sem változtatott. A kevésbé fejlett tagállamok nagyvárosaiban többnyire alacsonyabb a szegénység és a kirekesztés mértéke, míg a fejlettebb tagállamok nagyvárosaiban ennek az ellenkezője az igaz. Egyes országokban a szegénységnek a nagyvárosokban való koncentrálódása az EU-n kívülről származó nagyszámú migráns jelenlétéhez kapcsolódik, akik kevéssé integrálódtak a munkaerőpiacba. 98

137 3. fejezet: Fenntartható növekedés 1. Bevezetés A kohéziós politika forrásainak egy jelentős részét az EUrégiók fenntarthatóbb fejlődés felé történő elmozdulásának elősegítésére fordította. E politika társfinanszírozta a vezetékes vízszolgáltatás bevezetését az ivóvíz minőségének javításához és városi vízkezelő telepek létesítéséhez, beruházott a szilárd hulladék kezelésébe és újrahasznosító programokba, hozzájárult az energiahatékonyság javításához, például magán- és középületek fűtési rendszerei korszerűsítésének és az erőforrás-hatékony városi közlekedés támogatásával. A környezetvédelemhez is hozzájárult, elősegítve a természetvédelmi területek hálózatának kialakítását a Natura 2000 keretében. Komoly feladat maradt azonban a gazdasági tevékenység által okozott környezeti hatások csökkentése és az ökoszisztémák minőségének javítása. Az éghajlatváltozás következményeit mind jobban felismerve, az EU elkötelezte magát az üvegházhatást okozó gázok kibocsátásának korlátozása és a fosszilis tüzelőanyagok felhasználásának csökkentése mellett. A kohéziós politika finanszírozásának növekvő részét fordítják az alacsony szén-dioxid-kibocsátású gazdaságra való áttérés elősegítésére, különösen a megújuló energia előállításának erőteljesebb támogatása és az energiahatékonyság javítása érdekében. Mivel az éghajlatváltozás valószínűleg fokozza a természeti veszélyek, például a tűzvészek, az aszályok és az áradások kockázatát, és így gyakoribbá váltak a katasztrófák, pénzforrásokat különítettek el e kockázatok enyhítésére. Továbbra is törekedni fognak arra, hogy e forrásokat a leginkább erőforrás-hatékony módon használják fel. A kohéziós politika közvetett hatásokat is gyakorol a környezetre és a fenntarthatóságra, mivel a régióknak a közlekedési infrastruktúrájuk fejlesztésére és javítására nyújtott támogatása magasabb energiafelhasználáshoz vezethet. Egyre fontosabb az általános környezetvédelmi szempontok bevonása a kohéziós politikába. Az energiahatékonyságba való befektetés elősegítheti a magasabb energiafelhasználás ellentételezését a támogatásban részesülő infrastruktúra ésszerű kiválasztásával együtt. A gazdasági növekedés a területhasználatban is változásokhoz vezethet. Megfelelő nemzeti, regionális és helyi szakpolitikák esetén a változások korlátozottak lehetnek, és a jó tömegközlekedési kapcsolatokkal rendelkező területekre koncentrálódhatnak, például rozsdaövezetek átépítése, vagy az új fejlesztések meglevő tömegközlekedési útvonalak közelében való megvalósításának ösztönzése révén. A természet és a természeti erőforrások megőrzése, az energiatakarékosság, a megújuló energiák és a zöld technológiák alkalmazásának kiterjesztése, az éghajlatváltozás hatásainak enyhítése és az ehhez való alkalmazkodás, valamint a katasztrófákkal kapcsolatos kockázatok kezelésébe való befektetés nemcsak szükséges a környezeti kihívások kezeléséhez, hanem új munkahelyeket és növekedési lehetőségeket is jelenthet. A természeti értékek megőrzése és kiterjesztése az ökoszisztéma-szolgáltatások megóvásához is szükséges, amelyekre áttételesen sok gazdasági tevékenység támaszkodik. Ilyenek például a maga a természet által nyújtott szolgáltatások, mint a tiszta levegő és víz, vagy a természeti csapások és következményeik elleni védekezés természetes módjai. E szolgáltatások folyamatos nyújtásának biztosítása költségmegtakarításokat eredményez a gazdaságban, mivel hozzájárul a szennyezett földterületek vagy folyóvizek tisztítási költségeinek elkerüléséhez, vagy költséges (néha emberi eredetű) természeti katasztrófák, például áradások vagy földcsuszamlások megelőzéséhez. Az EU tagállamai és régiói között számottevő különbségek vannak a tekintetben, hogy mennyire törekednek a fenntartható fejlődésre. Egyes esetekben ezt a földrajzi helyzet vagy a természeti kincsekkel való ellátottság eltérései, másokban a környezetterhelés és a természeti erőforrásokkal való gazdálkodás különbségei okozzák. Ezért jelentős javulás érhető el annak eldöntésével, hogy milyen típusú régióban milyen jellegű intézkedésre van szükség. Ez a fejezet négy fő kérdést tárgyal: (1) az éghajlatváltozás és az Európa 2020 célkitűzések megvalósítása felé 99

138 Hatodik jelentés a gazdasági, társadalmi és területi kohézióról való előrehaladás; (2) energiahatékonyság, levegőminőség és közlekedés; (3) erőforrás-hatékonyság, különösen a területhasználat tekintetében; és (4) a környezeti hatások csökkentésének lehetséges módjai, valamint az ökoszisztémák és az általuk nyújtott szolgáltatások fenntartása és javítása. A fejezet végén pedig arról lesz szó, hogy a fenntartható növekedéshez kapcsolódó egyéb EU-szakpolitikák hogyan érintik a kohéziót. 2. Az EU-nak mérsékelnie kell az éghajlatváltozást, és alkalmazkodnia kell hozzá Az emberi tevékenységek következtében a légkörbe kerülő üvegházhatást okozó gázok mennyiségének növekedése az éghajlatváltozás világméretű folyamatát eredményezi. A 19. század vége óta a Föld légköre és a tengerek egyre melegebbé váltak. A következő években ez várhatóan tovább folytatódik, sőt fel is gyorsul. A 20. század eleje óta a Föld felszínének középhőmérséklete csaknem 1 C-kal nőtt, és e növekmény kétharmada 1980 óta következett be. Az éghajlatváltozás sokféle módon érinti gazdaságainkat, társadalmainkat és ökoszisztémáinkat, és erős területi dimenziója is van. Hatásai jelentősen eltérnek az egyes régiókban, amelyek mind az éghajlatváltozásnak való kitettségükben, mind az e változások kezelésének képességében különböznek, tükrözve eltérő fizikai, környezeti, társadalmi, kulturális és gazdasági jellemzőiket. A városi területeken általában nagyobb mértékű a hőmérséklet-emelkedés, mint a nem városiakban. Figyelembe véve Európa történelmi városiasodási tendenciáját, egyre több ember és eszköz kerül abba a veszélybe, hogy elszenvedje e hőmérséklet-emelkedés következményeit. A régiók is hozzájárulnak a saját éghajlatukhoz, abban az értelemben, hogy például a városok hőmérséklete részben a területhasználat és a felszínborítás következménye. Ebből pedig az következik, hogy az általuk elszenvedett éghajlatváltozásra bizonyos mértékig ők is hatnak. A kitettség és az érzékenység együttesen határozza meg egy régió éghajlatváltozásának potenciális hatását. A régiók azonban az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodási képességükben is különböznek egymástól, amit egy régió változásokból eredő általános sebezhetőségének értékelésénél figyelembe kell venni. Az ESPON éghajlati projekt 1 tartalmaz egy ilyen értékelést, amely a CCLM éghajlati modellben az éghajlatváltozásra és az éghajlat változékonyságára vonatkozó előrejelzéseken alapul 2 (3.1. térkép). Figyelembe véve ezeket az előrejelzéseket, az éghajlatváltozás potenciális hatását minden EU-régióra megvizsgálták a régió változásnak való kitettsége, valamint érzékenysége és alkalmazkodási képessége alapján. Mindezeket fizikai, környezeti, társadalmi, gazdasági és kulturális vonásaik több mutatószáma alapján mérték fel (pl. a 25 C fölötti nyári napok számának előre jelzett változásai, összekapcsolva a városi területek forró részein élő 65 éves és idősebb személyek számával és a forróság elviselésének bizonyított képességével). Az eredmények rávilágítanak az éghajlatváltozás régiókra gyakorolt potenciális hatásának erős eltéréseire. Míg, ahogy az várható volt, a gócpontok többsége Európa déli részén található, más típusú régiók (például a hegyvidéki területek vagy a sűrűn lakott partvidékek) ugyancsak jelentősen érintettek a tengerszint emelkedése vagy a nyári és/ vagy a téli turizmustól való gazdasági függőségük miatt. Észak-Skandinávia egyes területei ugyancsak érintettek, különösen a környezet áradásokkal szembeni érzékenysége és az infrastruktúra sebezhetősége miatt. A jelentkező hatások általános észak-déli megoszlása azonban nemcsak magát az éghajlatváltozás hatását tükrözi, hanem a skandináv és nyugat-európai országok jobb alkalmazkodóképességét is. Ezért Délkelet-Európa nagy részén és a földközi-tengeri régiókban közepestől magasig terjedő hatás várható Ahhoz, hogy az EU teljesíthesse évi célkitűzéseit, csökkentenie kell az üvegházhatást okozó gázok kibocsátását Az EU több intézkedést tett az üvegházhatást okozó gázok (ÜHG-ok) kibocsátásának csökkentésére, ugyanakkor alkalmazkodási stratégiákat dolgoz ki, hogy erősítse ellenálló képességét az éghajlati változás elkerülhetetlen 1 ESPON (2011), Climate Change and Territorial Effects on Regions and Local Economies in Europe (Éghajlatváltozás és területi hatások az európai régiókra és helyi gazdaságokra). 2 A CCLM egy nem hidrosztatikus, egységes időjárás-előrejelző és regionális éghajlati modell, amelyet a COnsortium for Small scale MOdelling (COSMO, kisléptékű modellező konzorcium) és a Climate Limited-area Modelling Community (CLM, éghajlatra vonatkozó korlátozott területi modellező közösség) fejlesztett ki. 100

139 3. fejezet: Fenntartható növekedés 101

140 Hatodik jelentés a gazdasági, társadalmi és területi kohézióról 3.1. ábra. Az üvegházhatást okozó gázok kibocsátásának változása a Vállaláselosztási határozat által lefedett területeken között és az Európa 2020 célkitűzések DK 2005-höz viszonyított %-os változás %-os változás, as célkitűzés A célkitűzést már elérték Csökkent a távolság, de a célkitűzésüket még nem érték el Növekedett a célkitűzésükig való távolság A célkitűzéstől való távolság IE LU -17 SE AT FI NL UK -15 BE DE FR -13 IT -10 ES -5 CY -4 EL 1 4 PT SI 5 MT 9 CZ 10 HU HR EE 13 SK 14 PL 15 LT 17 LV 19 RO 20 BG Célkitűzés = a kibocsátások növekedésének korlátozása Forrás: DG CLIMA Célkitűzés = a kibocsátások növekedésének korlátozása hatásaival szemben. Az EU különösen ösztönzi az energiahatékony, alacsony szén-dioxid-kibocsátással járó gazdaság irányába való előrelépést a célok kitűzésével 2020-ra. Ezek a célok az ÜHG-ok kibocsátásának az 1990-es szintekhez képest történő 20%-os csökkentése 3, a megújuló energiaforrások az EU energiafogyasztásában való 20%-os részesedése és az energiahatékonyság 20%- os javítása. Ezek az Európa 2020 stratégia kiemelt céljai. Az EU további célként tűzte ki az ÜHG-ok kibocsátásának 80 95%-os csökkentését 2050-re az 1990-es szinthez képest 4. Az ÜHG-ok kibocsátásának visszafogására irányuló EUkezdeményezések közé tartozik az EU kibocsátáskereskedelmi rendszere (ETS), amely a kibocsátási kvóták elosztásának és cseréjének piaci eszköze. Ezt kiegészíti a vállaláselosztási határozat, amelynek értelmében a tagállamok kötelező éves célkitűzéseket fogadtak el a lakóépületekből, a mezőgazdaságból, a hulladékokból és a közlekedésből (a légi közlekedés kivételével) származó olyan kibocsátások csökkentésére, amelyekre az ETS nem terjed ki, és amelyek az EU teljes kibocsátásának mintegy 60%- át teszik ki. A as időszakra vonatkozó nemzeti 3 Az EU a kibocsátások 30%-os csökkentését is felajánlotta, ha más fő kibocsátó országok vállalják, hogy megfelelően kiveszik a részüket a csökkentésekből. 4 Megjegyezzük, hogy ezeket a célokat termelési alapon határozzák meg, ami az EU határain belül keletkező kibocsátásokat jelent. A globalizációval azonban a kibocsátás folyamatosan növekvő része ered az EU-n kívüli régiókból, ami az EU importjának eredménye. Valóban, 1990 óta a Kiotói Jegyzőkönyv 2. mellékletében szereplő országoknak az 1. mellékletben fel nem sorolt országokba való nettó kibocsátási transzferei a négyszeresükre nőttek. A részleteket lásd: Petersa, G. P. és mtsai. (2010). célkitűzések megkülönböztethetők az egy főre jutó GDP szintje alapján, és a legfejlettebb tagállamokban a kibocsátások (2005-höz viszonyított) 20%-os csökkenésétől a kibocsátások 20%-os növekedéséig terjednek a legkevésbé fejlettekben. A kohéziós politika nem tud közvetlenül hozzájárulni az ETS-hez. De a vállaláselosztási határozatban szereplő szektorokban jelentős szerepet játszhat az ÜHG-ok kibocsátásának csökkenésében. A kohéziós politika például támogatja a középületek szigetelésére irányuló kezdeményezéseket, ezáltal csökkentve az ÜHG-ok kibocsátását a lakásépítési szektorban. Finanszírozza a tisztább tömegközlekedést és a hatékonyabb hulladékgazdálkodást is, amelyek hozzájárulhatnak az ÜHG-ok kibocsátását csökkentéséhez. Az ÜHG-ok kibocsátását a vállaláselosztási határozatban szereplő területeken való csökkentése egyes tagállamokban jelentős volt (3.1. ábra). Magyarországon 2005 és 2011 között ez a szám 16%-ot tett ki, és az Egyesült Királyságban pedig meghaladta a 14%-ot. Számos EU-12 országban azonban a csökkenés szerényebb mértékű volt, tükrözve a válságig magas gazdasági növekedési rátájukat. Lengyelországban és Észtországban pedig a kibocsátások jelentősen (egyformán 9%-kal) emelkedtek at követően azonban a gazdasági visszaesés általában elősegítette a kibocsátások mérséklését. A különböző nemzeti célkitűzésektől való távolság is jelentősen eltér az országok között. Több ország már túl is tel- 102

141 3. fejezet: Fenntartható növekedés Termelésen alapuló és a fogyasztáson alapuló kibocsátások Az üvegházhatást okozó gázok (ÜHG-ok) kibocsátásának kiszámításánál a kibocsátások szintje a termelés vagy a fogyasztás alapján számítható ki. A termelésen alapuló kibocsátások különböző típusú tevékenységek (pl. ipar, mezőgazdaság, energetika) fosszilis tüzelőanyag-felhasználása alapján számíthatók ki. A fogyasztáson alapuló kibocsátások alapján azokat az ÜHG-okat számítják, amelyek egy ország hazai végső keresletét (azaz a háztartások fogyasztását, a kormányzati fogyasztást és a beruházásokat) fedező áruk és szolgáltatások megtermelésekor keletkeznek, függetlenül attól, hogy ténylegesen melyik ország bocsátotta ki a szóban forgó szennyező anyagokat (3.2. ábra). Egy adott tagállam esetében a kibocsátások termelésen vagy fogyasztáson alapuló szintjei jelentősen eltérhetnek egymástól. Például a termelésen alapuló kibocsátások alacsonyak lehetnek egy olyan országban, amelyben kevés szennyező tevékenység található, míg a fogyasztáson alapuló kibocsátásai magasak lehetnek, ha olyan árukat és szolgáltatásokat importál, amelyek előállításánál nagy mennyiségű üvegházhatást okozó gáz keletkezett. Ezt illusztrálja a következő grafikon, amely mindegyik EU-27 tagállam esetében szembeállítja a termelésen alapuló kibocsátásokat a fogyasztáson alapuló kibocsátásokkal. Miközben a kétféle kibocsátás között nyilvánvaló pozitív összefüggés van, ez messze nem egyértelmű. Luxemburg termelésen alapuló kibocsátása például közel áll az EU-27 átlagához, de a fogyasztáson alapú kibocsátása a legmagasabb az unióban. Másfelől Dániában a termelésen alapuló kibocsátás igen magas, míg a fogyasztáson alapuló kibocsátás sokkal alacsonyabb. Ennek ellenére tény, hogy a magasan fejlett tagállamok kibocsátása a legmagasabb mind a termelés, mind a fogyasztás alapján ábra Üvegházhatást okozó gázok kibocsátása, egy főre jutó CO 2 -egyenérték, 2008 Fogyasztásalapú LU CY IE BE FI NL EL AT DE UK SI EE SE EU-27 MT FRES CZ IT PT LT SK PL LV HU RO BG Termelésalapú Forrás: Arto, I. és mtsai (2012) DK jesítette a célkitűzését, például Magyarország és Románia, amelyek legfeljebb 10%-os és 19%-os kibocsátásnövelésre vállaltak kötelezettséget a 2005-ös szinthez képest, de a kibocsátásuk ténylegesen csökkent is. Más országokban a célt még nem érték el, de a kibocsátások csökkenésnek indultak, például Svédországban, ahol a cél 17%-os csökkenés volt, és eddig 10%-os csökkenést értek el 2005-höz képest. Máltán viszont a kibocsátások a cél fölé emelkedtek. Luxemburg, Dánia, Írország és Hollandia állnak a legtávolabb a célkitűzéseiktől, míg az Egyesült Királyság (amelynek további 2%-kal kell csökkentenie a kibocsátásokat), valamint Ausztria, Belgium és Franciaország (amelyeknek további 4%-kal) állnak a legközelebb hozzá 5. 5 Az ÜHG-ok kibocsátása szorosan összefügg a gazdasági tevékenységgel. A jövőbeli gazdasági trendekkel kapcsolatos jelenlegi magas fokú bizonytalanság ezért a kibocsátások jelenlegi szintje alapján megnehezíti annak a megítélését, hogy a tagállamok képesek lesznek-e teljesíteni a 2020-as célkitűzésüket, még azon országok esetében is, amelyekben a kibocsátások már a cél alatt vannak Az EU-nak növelnie kell a megújuló energiaforrások használatát, hogy elérje a 2020-as célokat Az EU vállalta, hogy 2020-ra a végső energiafelhasználásának legalább 20%-a megújuló energiából származik majd. A megújuló energiákról szóló irányelv alapján a tagállamok kötelezettséget vállaltak, hogy a megújuló energia részesedését 2020-ig a máltai 10%-ról a svédországi 49%-ig terjedő mértékben növeljék. Ez a részesedés egyes tagállamokban máris jelentős, Svédországban közel 51% és Lettországban 36% (3.3. ábra), míg másokban alacsony, így Máltán és Luxemburgban 4% alatt van. A megújuló energiaforrások várhatóan növekvő szerepet játszanak majd nem csupán az alacsony szén-dioxid-kibocsátással járó gazdaságra való átállásban, de az energiabiztonság javításában is. 103

142 Hatodik jelentés a gazdasági, társadalmi és területi kohézióról 3.3. ábra. A megújuló energia aránya a teljes bruttó energiafogyasztásban, 2006, 2012, 2020-as célkitűzés 60 A bruttó teljes energiafogyasztás %-a as célkitűzés MT LU UK NL BE IE CY HU SK CZ IT PL EL DE ES FR BG HR SI DK EE LT RO PT AT FI LV SE EU-28 Forrás: Eurostat A tagállamok között a megújuló energia jelenlegi szintjének a célhoz viszonyított aránya tekintetében is jelentős különbségek vannak. Az Egyesült Királyságnak, Franciaországnak és Hollandiának csaknem 10 százalékponttal vagy még többel kell növelniük a megújuló energiaforrások felhasználását, hogy elérjék a céljukat. Másfelől három ország, Bulgária, Észtország és Svédország már elérték a célkitűzésüket, és Románia, Litvánia, Ausztria és a Cseh Köztársaság is közel vannak a célhoz. Számos tagállamnak jelentős erőfeszítést kell tennie célja teljesítése érdekében. Aggályos azonban, hogy az üzemanyagok és általában a szén jelenlegi alacsony ára nem jelent elég erős ösztönzést a megújuló energiába való befektetésre. Ez részben annak a következménye, hogy a gazdasági tevékenység válság miatti lassulása és a kibocsátások ebből eredő visszaesése miatt az ETS-ben emelkedett a kibocsátási egységek többlete. Ráadásul ez hosszabb távon csökkentheti az EU azon képességét, hogy a megerőltetőbb kibocsátáscsökkentési célokat költséghatékony módon teljesítse. A Bizottság ezért kezdeményezte egyes kibocsátási egységek elárverezésének elhalasztását. A megújuló energia legnagyobb forrása az EU-ban a biomassza és a vízenergia (amelyek 2012-ben 83, illetve 29 millió tonna kőolaj-egyenértéket [Mtoe] állítottak elő), majd a szélenergia (17,7 Mtoe), a biogáz (12 Mtoe), a fényelektromos napenergia (5,8 Mtoe) és a geotermikus energia (5,7 Mtoe) következett. Míg a vízenergia és a geotermikus energia adott helyszínekre korlátozódik, a szélés napenergia, a biomassza és a hőszivattyúk szélesebb körben használhatók, bár mindegyikük energiatermelési potenciálja jelentősen különbözik a régiók között. A megújuló energiaforrások teljes hasznosításának képessége függ a meglevő regionális átviteli, elosztó és tároló infrastruktúrától is, valamint a kereslet szerkezetétől 6. A megújuló energia részarányának növelése, amely sok esetben időszakos energiát biztosít, korszerűsített infrastruktúrát és a hálózatba való hatékony beillesztésre alkalmas megoldásokat fog igényelni. A tengerparti régiókban általában sokkal több lehetőség nyílik a szél energiájának kihasználására, különösen az Északi-tenger mentén és a Baltikum déli részén. Egyes földközi-tengeri szigeteken ugyancsak jelentős ez a potenciál. A szélenergiából való áramtermelés költsége is alacsonyabb ott, ahol a szél folyamatosan elég erős az elektromos áram előállításához. A napenergia hasznosítására legmegfelelőbb területek Európa déli és nyugati részein találhatók, ahol a napsugárzás a legerősebb (3.2. térkép, ami jelzi a területek alkalmasságát a napenergia hasznosítására 7 ). Az északi, központi és keleti tagállamok kevésbé alkalmasak, bár napelemek mindenféle típusú (ipari, kereskedelmi és lakó-) épületek tetejére felszerelhetők, hogy közvetlenül szolgál- 6 Egy másik szempontot jelentenének a megújuló energia környezeti hatásai. A biomassza elégetése például rákkeltő szálló por kibocsátásával jár, ezért szigorú kibocsátási határok kell, hogy kísérjék. 7 Az alkalmasság figyelembe veszi mind a napenergia kiaknázását korlátozó, mind az azt támogató tényezőket. A kritériumok közé tartozik a magas napsugárzás, az enyhe lejtők, a sűrűn lakott helyektől való távolság, valamint a közelség az utakhoz és az elektromos hálózatokhoz. Védett területek, erdők, víztestek és megművelt földek nem alkalmasak erre a célra. 104

143 3. fejezet: Fenntartható növekedés Az éghajlat-változási és energiacsomag területi dimenziója Az éghajlat-változási és energiacsomag külön figyelmet fordít a tagállamok gazdasági fejlettségi szintjére, amikor megállapítja a célokat az ÜHG-ok kibocsátására a kibocsátáskereskedelmi rendszeren kívül, valamint a megújuló energiára. A megújuló energiaforrások új iparágak növekedésének javításával és a munkahelyek és exportlehetőségek létrehozásának elősegítésével hozzájárulnak az EU energiaellátásának diverzifikálásához, és egyes régiók versenyképességének javításához. Ezenkívül az Európai hálózatfinanszírozási eszköz (CEF) részeként javasolt, 5,1 milliárd EUR előirányzatú közös érdekű energiaprojektek potenciálisan jelentősen hozzájárulhatnak az energiabiztonság és a versenyképesség javításához olyan területeken, ahol a gazdasági életképesség nem elégséges. Az energiahatékonyságba való befektetések, mint például a fűtési rendszerek által felhasznált energia mennyiségének csökkentése is jelentősen jobbá teheti a városokban élő emberek életét a levegő minőségének javításával. Az épületek energiateljesítményéről szóló, 2010-ben elfogadott felülvizsgált irányelv (EPBD), amelyet még nem hajtottak végre teljes mértékben, az energiafogyasztás csökkentésével javíthatja tovább a levegőminőséget a városokban. A városi közlekedés esetében a kis teljesítményű járművek teljesítményszabványait megállapító szabályozások az ÜHG-ok kibocsátásának jelentős csökkenéséhez vezettek, amit az új járművek átlagos CO 2 kibocsátásának a évi kilométerenként 172 grammról 2011-ben 135,7 grammra való csökkenése tükröz. Ez a csökkenés jót tesz az emberek és az ökoszisztémák egészségének olyan légszennyező anyagok mennyiségének csökkentésével is, mint az NO 2 és a PM 10. A regionális és a helyi hatóságok a folyamat fontos aktív szereplői. Az éghajlat- és energiapolitika hatékonysága függ az építési engedélyekért és a területrendezésért felelős regionális és helyi hatóságok aktív támogatásától. A hatóságok felelősek a középületekért és egyes esetekben a lakásügyért is, amelyek energiahatékonyságának javításához beruházásokra van szükség. Az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodásról szóló Fehér Könyv 1 az alkalmazkodás helyi adottságokból kiinduló megközelítését hirdeti, ami a gyakorlatban azt jelenti, hogy a helyi hatóságok együttműködnek a közös fenntartható éghajlat- és energiapolitikák megtervezésében és megvalósításában a fenntartható közlekedésért, az épületek és a távfűtés energiahatékonyságának javításáért, valamint a megújuló energiaforrások és a megosztott energiatermelés fejlesztéséért. Az Intelligens városok és közösségek európai innovációs partnerségének (SCC) célja az energiatermelés, -elosztás és -használat; a mobilitás és a közlekedés; valamint az információs és kommunikációs technológiák (IKT) közötti kapcsolatok szorosabbra fűzése. A Polgármesterek Szövetsége pedig egy összeurópai mozgalom, amely a helyi és regionális hatóságokat támogatja az Európa 2020 éghajlati és energiapolitikai céljainak elérésében. Az aláíró tagok célja az energiamegtakarítás mellett szakképzettséget igénylő és stabil munkahelyek megteremtése, az egészségesebb környezet és életminőség, valamint a nagyobb gazdasági versenyképesség és a nagyobb energiafüggetlenség. Ma több mint 5000 aláíró tagja és 200-at meghaladó számú szervezeti támogatója van, ami azt jelenti, hogy tevékenysége közel 170 millió emberre terjed ki Európában. 1 COM(2009) 147 végleges. tassanak energiát a felhasználóknak, anélkül, hogy területet igényelnének. Míg a nagy fényelektromos rendszerek vagy napenergia-létesítmények több helyet igényelnek, az energiát hatékonyabban állítják elő, és a környezetre gyakorolt hatásuk csökkenthető, ha megműveletlen vagy alacsony hozamú mezőgazdasági területen alakítják ki őket Az EU-nak alkalmazkodnia kell a mind gyakoribb és súlyosabb természeti veszélyekhez A természeti veszélyek 8 által okozott katasztrófák száma és költsége az elmúlt években nőtt Európában. Ez nemcsak az éghajlatváltozás következménye, ami a követke- 8 A Bizottság szolgálati munkadokumentuma, SWD(2014)134 Overview of natural and man-made disaster risks in the EU. (A természetes és mesterséges katasztrófakockázatok áttekintése az EU-ban.) 105

144 Hatodik jelentés a gazdasági, társadalmi és területi kohézióról 106

145 3. fejezet: Fenntartható növekedés ző években valószínűleg növeli az időjárással kapcsolatos események gyakoriságát, intenzitását és időtartamát, de az emberi és gazdasági tevékenységé, köztük a magasabb területhasználaté is 9. A leggyakrabban előforduló természeti veszélyek az EUban a hőhullámok, a viharok, a földrengések, az áradások, a szárazságok és az erdőtüzek. Az elmúlt években a hőhullámok követelték messze a legtöbb emberéletet 10. A szélsőségesen magas hőmérséklet 11 gyakoribbá vált, és az éghajlati változással valószínűleg még az eddiginél is gyakoribb és végletesebb lesz. A potenciális hatás méréséhez a Közös Kutatóközpont (JRC) isprai szervezeti egysége az EU több városára kidolgozta a városi kánikulamutatót, amely mind a természetes kockázatot, mind annak enyhítési lehetőségét figyelembe veszi 12. Ez azt mutatja, hogy a potenciális hatás a legmagasabb Spanyolország földközi-tengeri régióiban, Dél- Franciaországban, Olaszországban és Görögországban, amelyekben általában alacsony az alkalmazkodóképesség. Ugyanez áll Kelet-Európa városaira, bár ezek jóval kevésbé vannak kitéve a hőnek. A közép- és észak-európai régiókban ugyanakkor alacsony a kockázat és magas az alkalmazkodóképesség. A hőmérséklet emelkedése a városokban nemcsak a globális felmelegedés következménye, hanem azé a módé is, ahogyan fejlődnek. A hőmérséklet-emelkedés különösen függ a városi területhasználattól, az épületek energiahatékonyságától és a fő közlekedési módoktól. Ezek olyan szempontok, amelyek közvetlenül a kohéziós politika hatálya alá tartoznak. 9 EEA (2010), Mapping the impacts of natural hazards and technological accidents in Europe. (A természeti veszélyek és technológiai balesetek hatásainak feltérképezése Európában.) 10 Az EGT az es időszakban 576 természeti veszély által okozott katasztrófát jelentett, amelyek csaknem halálos áldozata közül at hőhullám okozott, lásd ugyanott. 11 A szélsőséges hőmérsékletek egy adott terület szokásos időjárási feltételeire vonatkoznak, így a hőhullámnak nincs általános meghatározása. Ugyanakkor vannak javaslatok egy általános definícióra pl. a European Climate Assessment and Dataset (Európai éghajlat-értékelési és adatállomány) projekt a hőhullámot olyan legalább hat egymást követő napból álló időszakként határozza meg, amelyben a hőmérséklet napi középértéke meghaladja az közötti időszak átlagos napi hőmérsékletének 90. percentilisét. Az Egészségügyi Világszervezet EuroHEAT projektje a hőhullám hasonló meghatározását javasolta, mint olyan időszakot, amelyben a mért maximális hőmérséklet és a legkisebb hőmérséklet legalább két napon át a havi megoszlás 90. percentilise fölött van (lásd ugyanott). 12 Lung, T. és mtsai. (2013). Az erdőtüzek gyakoriak Európában, átlagos számuk évente eléri a et. Az elmúlt években az erdőtüzek évente több mint félmillió hektár erdőt és egyéb fás területet semmisítettek meg, főleg a Földközi-tenger vidékén. A legnagyobb tüzek Portugáliában (2003-ban és 2005-ben), Spanyolországban (2006) és Görögországban (2007) voltak. Bár az erdőtüzek bizonyos fokig fontosak az erdők hosszú távú fenntarthatósága szempontjából, emberéleteket is követelnek, még ha a hőhullámoknál sokkal kevesebbet is. Emellett jelentős gazdasági veszteséget is okoznak, amelynek összege az es időszakban mintegy 7 milliárd EUR-ra rúgott az EEA szerint. A vízforrásokra fokozódó nyomás nehezedik az EU-ban, és nagy területeket érint újabban gyakrabban a vízhiány és az aszály, nem csupán a szárazabb területeken, hanem a nedvesebb részeken is. Az aszályok súlyos negatív hatást gyakorolhatnak a mezőgazdaságra, az idegenforgalomra és az energiatermelésre, valamint az édesvizekre és a kapcsolódó ökoszisztémákra, mivel gyakran csökkentik a folyók hozamát, a tavak és a talajvíz szintjét, kiszárítják a vizes élőhelyeket, és rontják a víz minőségét. Az Európát körbevevő óceánok és tengerek is mind nagyobb mértékben szenvednek az éghajlatváltozás hatásaitól, amely olyan ágazatokat érint, mint a halászat, az akvakultúra és a turizmus. Különböző éghajlati előrejelzések szerint a vízhiányok és szárazságok gyakorisága a jövőben várhatóan jelentősen nő az éghajlatváltozás és az ebből eredő magasabb átlaghőmérsékletek nyomán. Ezek az események várhatóan túl fognak lépni Dél-Európán, és egyre nagyobb mértékben fogják érinteni az EU egyéb részeit. Ráadásul száraz időszakokban a vízszükséglet gyakran meghaladja a rendelkezésre álló mennyiséget, és sokszor elhanyagolják a sebezhető ökoszisztémák megfelelő vízellátását. A viharokon kívül az áradások okozzák a legnagyobb gazdasági veszteségeket. Az elmúlt években az EU számos vidékét érte árvíz, így az Elba völgyét, a francia és az olasz Alpokat, a Pó völgyét, a Rajna-mentét Németországban, Franciaországban és Hollandiában, a Loire alsó szakaszát Franciaországban, Mecklenburg-Vorpommern tartományt és Nyugat-Lengyelországot. Szlovákia és a Cseh Köztársaság számos régiója is erősen ki van téve az árvízveszélynek. 107

146 Hatodik jelentés a gazdasági, társadalmi és területi kohézióról A folyók áradása különösen veszélyes lehet a városi területeken mind az infrastruktúrára, mind az emberi életre. A RC-ISPRA megvizsgálta az árvizek hatását az EU nagyvárosaira, egy olyan mutatószámot használva, amely mind az árvizek kockázatát, mind a városok azon képességét figyelembe veszi, hogy enyhítse ezeket, és helyrehozza a hatásukat 13. A mutatószám a városok árvizeknek való kitettségében jelentős eltéréseket mutat, részben a fő vízi utakhoz viszonyított helyzetüktől függően. A legsebezhetőbb helyek, ahol a magas árvízkockázat alacsony alkalmazkodóképességgel párosul, Románia, Lengyelország, Lettország, Litvánia, Portugália és Dél-Spanyolország egyes régióiban vannak. A kockázat a jövőben várhatóan több tengerparti területen is nő a tengerszint és a hőmérséklet emelkedése miatt. Ez fokozottan áll a tengerszinttel egy magasságban vagy annál kevesebb, mint 5 méterrel magasabban élőkre, például a holland tengerpart mentén lévő régiókban. Ennek fényében a kockázat megelőzésére és kezelésére irányuló szakpolitikák lényegesek a fenntartható fejlődés és a gazdasági növekedés biztosításához. 3. A fenntarthatóbb közlekedésre való áttérés növelheti az energiahatékonyságot, és javíthatja a levegőminőséget Az EU a 2011-es energiahatékonysági terv és az energiahatékonysági irányelv révén lépéseket tett az energiahatékonyság javítására. Az energiahatékonyság elsősorban az épületek és a közlekedés energiafelhasználásának csökkentését jelenti, amelyek 2010-ben az EU teljes energiafelhasználásának 41%-áért, illetve 32%-áért voltak felelősek. A lakó- és egyéb épületek energiahatékonyságának javítását a korszerű technika és az új innovációk alkalmazása teszik lehetővé. Az épületek energiahatékonysága különösen szigeteléssel és a fűtőrendszerek korszerűsítésével javítható, bár e tekintetben is jelentős eltérések vannak az EU-ban; a közép- és kelet-európai tagállamok, amelyek potenciálisan jelentősen hozzá tudnának járulni az ener- 13 Lásd ugyanott. giamegtakarításokhoz az EU-ban, lemaradtak a többi országtól A megközelíthetőség és az energiahatékonyság javítása Az EU közös közlekedéspolitikájának egyik célja az energiahatékonyság növelése és a közlekedési rendszer fenntarthatóságának elérése 2050-re. Ennek teljesítésére három átfogó célt tűztek ki: (1) új és fenntartható üzemanyagok és hajtóműrendszerek kidolgozása és alkalmazása; (2) a multimodális logisztikai láncok optimalizálása, beleértve az energiahatékonyabb módokra való áttérést; és (3) a hatékonyság növelése információs rendszerek és piaci alapú ösztönzők alkalmazásával. A megtett távolság csökkenése a megközelíthetőség fenntartása vagy javítása mellett ez mindhárom cél elérésének eszköze. Az energiahatékonyság javításának másik útja a műszaki haladás. Az új technológiák alkalmazása növelheti az üzemanyag-hatékonyságot. A nagyobb energiahatékonyságú közlekedési módokra való áttérés segíthet mindhárom cél elérésében, míg a közlekedési hálózat javulása úgy segítheti elő ezt az áttérést, hogy egyúttal csökkentheti a torlódásokat. Amikor az emberek közelednek, akár autóval, autóbusszal, vasúton vagy kerékpáron, akkor általában azért teszik, hogy elutazzanak vagy eljussanak egy adott helyre. Ennek megfelelően a közlekedés elemzésének meg kell különböztetnie azt, hogy az emberek milyen távolságra utaznak és azt, hogy valami mennyire megközelíthető (a kívánt célhoz hogyan lehet eljutni). Egyes esetekben a távolságok csökkenthetők, miközben a megközelíthetőség emelkedik. Amikor az emberek és az úti célok közel vannak egymáshoz, amint az a városokban gyakran előfordul, az átlagos megtett távolságok hajlamosak zsugorodni. Hollandiában például a kis- vagy nagyvárosokban élők 2011-ben napi átlagban 26 km-t utaztak, míg a nem városi területen élők 30 km-t. A rövidebb távolságok miatt a gyaloglás vagy a kerékpározás a kis- és nagyvárosokban vonzóbb lehetőség, mint másutt. A tömegközlekedés iránt is nagyobb az igény. Így ez költség- és energiahatékonyabb, ezért az emberek inkább ezt használják, mint az autóikat. A holland példa azt is mutatja, hogy az erősen városi környezetben élő emberek 108

147 3. fejezet: Fenntartható növekedés ábra. Utaskilométer közlekedési módonként, 2012 Személyenkénti ezer utaskilométer Vasút Villamos és metró Autóbuszok Személygépkocsik EU-27 EU-15 EU-12 LU FR SI FI SE DE IT UK BE IE LT DK AT EL NL PL PT EE ES CY BG CZ LV MT HU SK RO Forrás: EU közlekedés számokban: Statisztikai zsebkönyv 2013 többet gyalogolnak (0,95 km), (szemben a Hollandia más területein élők 0,6 km-ével), nagyobb mértékben használják a tömegközlekedést (5,6 km, szemben a 1,9 kmrel), és kevesebbet használják az autót (16 km, szemben a 24 km-rel) azokhoz képest, akik más területeken élnek (Statistics Netherlands 2013). Ezek a különbségek a regionális adatokban is tükröződnek, Hollandiában Amszterdam, Rotterdam és Utrecht esetében a legrövidebbek a megtett távolságok, és a legkisebb a gépkocsihasználat. Bár ilyen részletes adatok az EU egészére nem állnak rendelkezésre, a nagyobb energiahatékonyságú közlekedési módok alkalmazása valószínűleg érvényes az EU más városaira is 14. Az autók a városokon kívüli utazásokból különösen nagy részt foglalnak el, mivel a tömegközlekedés kevésbé hatékony, és a távolságok miatt a gyaloglás és a kerékpározás kevésbé kivitelezhető 15. A szárazföldi 16 szállítási módok viszonylagos fontosságának országok közötti összehasonlításához az adatok az utasok által megtett távolságok népességhez mért szintjének kifejezésével normalizálhatók. A legnagyobb megtett távolságokat Luxemburg és Franciaország regisztrálta, mindkét országban lakosonként átlagosan több mint utaskilométert tettek meg 2011-ben (3.4. ábra). Ezzel szemben a legkevesebb utazás az EU-12 tagálla- 14 EEA (2013), A closer look at urban transport TERM 2013 (Közelkép a városi közlekedésről TERM 2013). 15 Lásd még ESPON (2013), TRACC. 16 Alá kell húzni, hogy a fenti elemzés csak az autóval, autóbuszszal vagy vasúton lebonyolított belföldi közlekedésre vonatkozik, és a nemzetközi személyszállítás jelentős részét, valamint egyes országokban a belföldi utazások jelentős részét is hajón és repülőgépen bonyolítják le (Eurostat [2011]). mokra, közülük is Romániára és Máltára jut. Ezek a számok azonban több tényezőt tükröznek, mint például a GDP szintjét és a jövedelmet, az infrastruktúra-ellátottságot, az ingázás jelentőségét, a szolgáltatások közelségét a lakossághoz, a nagy sebességű vasútvonalakhoz való hozzáférést és az országon áthaladó nemzetközi közlekedési folyosók meglétét és 2011 között jelentősen nőtt a gépkocsik használata számos, az EU-hoz azóta csatlakozott tagállamban, különösen Litvániában, Lengyelországban, Szlovéniában, Észtországban és Bulgáriában. Ugyancsak számottevően nőtt az autóhasználat Görögországban (3.5. ábra). A gépkocsihasználatot a tömegközlekedés igénybevételének jelentős csökkenése kísérte az EU-12-ben, különösen Szlovákiában. Ezzel szemben visszaesett az autóhasználat az Egyesült Királyságban és Hollandiában; az előzőben ezt a vasúti utazások növekedése is kísérte. A gépkocsi valamennyi tagállamban, amelyről adatok állnak rendelkezésre, a személyszállítás tetemes részét teszi ki, jóval nagyobb hányadát, mint a vasút vagy az autóbusz ben az autók a belföldön megtett utaskilométerek 84%-át adták. A tagállamok adatai között azonban nagy különbségek vannak (a litvániai 91%-tól a magyarországi 64%-ig), tükrözve az infrastruktúrabeli és földrajzi különbségeket (3.6. ábra). 109

148 Hatodik jelentés a gazdasági, társadalmi és területi kohézióról 3.5. ábra. Az utaskilométer változása közlekedési módonként, EU-27 EU-15 EU-12 Egyesült Királyság Hollandia Dánia Olaszország Belgium Málta Magyarország Spanyolország Cseh Köztársaság Németország Ausztria Franciaország Írország Luxemburg Szlovákia Svédország Románia Ciprus Finnország Lettország Portugália Bulgária Észtország Szlovénia Görögország Lengyelország Litvánia Személygépkocsik Autóbuszok Villamos és metró Vasút Személyenkénti változás ezer utaskilométerben Forrás: EU közlekedés számokban: Statisztikai zsebkönyv 2013 Az autóbuszokra az átlagosan megtett utaskilométerek 9%-a jut, amely arány a hollandiai 3% és a magyarországi 25% között mozog. A vasút részaránya csak 7%, bár az adatok a vasúthálózat állapota és kiterjedése függvényében változóak. A gyors és sűrűn közlekedő vonatokkal rendelkező Franciaországban, Ausztriában és Svédországban az utazások mintegy 10%-át teszik meg vasúton, míg Görögországban, Észtországban és Litvániában, ahol a hálózat korlátozott, a vonatok lassúak és nem túl sűrűn járnak, viszonylag alacsony a vasúton tett utazások száma. Az árufuvarozás nagy részét (75%) az EU-ban közúton végzik (3.7. ábra). Egyes országokban, mint például Görögországban és Spanyolországban a közúti árufuvarozás magas aránya részben a belvízi utak hiányának és a korlátozott vasúthálózatnak tudható be (kivéve a nagy sebességűeket). Lettországban és Észtországban ugyanakkor az árufuvarozás több mint 50%-át vasúton bonyolítják le, ami részben az Oroszországból ily módon érkező importot tükrözi. A belvízi utakat a többi tagállamhoz képest nagyobb arányban használják árufuvarozásra Romániában, Hollandiában és Belgiumban a hajózható folyóknak és csatornáknak köszönhetően. A közlekedés hatékonyságának javítására irányuló stratégiák különböznek a régiók között. A nyugati régiókban, valamint más országok fejlettebb régióiban már most is jól fejlett úthálózat van. A szakpolitikáknak ezért náluk az energiahatékonyabb közlekedési módokra való áttérést kell hangsúlyozniuk. Sok kevésbé fejlett régióban ugyanakkor a jó minőségű normál úthálózat és az EU többi részéhez való kapcsolatok mindmáig hiányoznak A tömegközlekedés a nagyvárosokban elérhetőbb A tömegközlekedés az EU-ban városról városra változik a szolgáltatás mértékét és gyakoriságát, valamint az alkalmazott formákat illetően 17. A közelmúltig nehéz volt összehasonlítani a különböző városokban elérhető tömegközlekedést, mert hiányzott a város általános definíciója, és a tömegközlekedésre vonatkozó adatok korlátozottak voltak. Ezeket a nehézséget kezdik legyőzni 18. Az e jelentésben korábban említett EU-OECD-definíció összehangolt módon határolja be a városközpontokat, a nagyvárosokat és ingázó övezeteiket, és egyre több tömegközlekedési szolgáltató biztosítja adatai szabad hozzáférhetőségét egységes formátumban (a Google térképekben alkalmazott GTFS-ben). Ezek az adatok nagy felbontású népességeloszlási adatokkal 19 és digitális utcatérképpel kombinálhatók, ami a tömegközlekedés hozzáférhetőségének első összehangolt elemzését adja az európai városokban. 17 EEA (2013), A closer look at urban transport, TERM (Közelkép a városi közlekedésről, TERM 2013). 18 Dijkstra, L. és Poelman, H. (2014) m-es népességrácsok, szomszédsági vagy kimutatási területek és a Városi atlasz, az összes európai agglomeráció területhasználati térképét tartalmazó új európai térképtár használatával. 110

149 3. fejezet: Fenntartható növekedés 3.6. ábra. Utasforgalom közlekedési módonként, Utaskilométer a teljes belföldi utasszállítás %-ában Vonatok Autóbuszok és trolibuszok Személygépkocsik EU-27 EU-15 LT PL NL UK SI DK FI PT HR IE EE FR SE LU IT CY MT RO DK EL ES BG BE AT LV SK CZ HU Forrás: EU közlekedés számokban: Statisztikai zsebkönyv ábra. Áruszállítás közlekedési módonként, Tonnakilométer a teljes belföldi áruszállítás %-ában Belföldi vízi utak Vasút Közutak EU-27 EU-15 CY MT IE EL ES PT LU IT UK DK SI FR PL CZ SK HU HR FI BG BE DE SE LT NL AT RO EE LV Forrás: EU közlekedés számokban: Statisztikai zsebkönyv 2013 Az elemzés a tömegközlekedés kétféle módját különbözteti meg: közepes sebességű közlekedési módok: autóbusz és villamos, nagy sebességű közlekedési módok: metró és vasút. A hozzáférés egyszerűségét minden közlekedési módhoz megállapították: ötperces gyalogút közepes sebességű közlekedési módokhoz, tízperces gyalogút nagy sebességű közlekedési módokhoz. A járatgyakoriságot az óránkénti indulások átlagos száma alapján határozzák meg szokásos hétköznapon 7 és 20 óra között: nagyon magas: óránként több mint tíz indulás elérhetősége mind közepes, mind nagy sebességű közlekedési módoknál, magas: óránként több mint tíz indulás elérhetősége egy közlekedési módhoz, de nem mindkettőhöz, 111

150 Hatodik jelentés a gazdasági, társadalmi és területi kohézióról A tömegközlekedés hozzáférhetőségének javítása Athénban Az 1990-es évek óta több mint 4 milliárd EUR-t költöttek az athéni metró gyorsforgalmi rendszerre, amely az athéni agglomerációt és Kelet- Attica egyes részeit szolgálja ki. Jelentős részét a kohéziós politika keretében finanszírozták (az ERFA és a Kohéziós Alap támogatásával, valamint EIB-hitelekből) leginkább a közlekedési torlódások csökkentésének céljával 1. A metró előtt a tömegközlekedés kizárólag autóbuszokból és az Athén Pireusz villamosított vasúti vonalból állt. A metró jelentősen javította az athéniek életét, mérsékelte a közlekedési torlódásokat és a szmogot, valamint számottevően csökkentette az utazási időket. Elősegítette a tömegközlekedés hanyatlásának visszafordítását is, az utasszámot 50%-kal növelve 1992 és 2008 között. A metró 2. és 3. vonalának megépítése előtt az athéni városközpont lakosságának csak 8%-a férhetett hozzá a nagyon magas járatgyakoriságú tömegközlekedéshez, jóval kevesebben, mint Berlinben, Stockholmban, Koppenhágában, Brüsszelben vagy Marseille-ben (melyekben ez az arány 30%). A metróvonalak megépítése után az athéni szám csaknem 20%-ra emelkedett. 1 Európai Bizottság (2009), Good practice in urban transport Athens Metro (Pozitív gyakorlat a városi közlekedésben az athéni metró). közepes: óránként négy tíz indulás elérhetősége egy vagy mindkét közlekedési módhoz, de óránként tíznél több indulás nem érhető el, alacsony: óránként kevesebb, mint négy indulás elérhetősége egy vagy mindkét módhoz, de óránként négynél több indulás nem érhető el. A tömegközlekedést egyszerűen elérő emberek aránya, az indulások gyakoriságára lebontva, sok európai városban összehasonlítható egymással. A megvizsgált 14 nagy városi központból 12-ben (3.8. ábra) a népesség 60 84%-a férhetett hozzá 2012-ben magas járatgyakoriságú szolgáltatáshoz. Az igen jó elérhetőségű népesség aránya nagyobb eltéréseket mutatott: öt központban meghaladta a 30%-ot, háromban pedig a 10%-ot sem érte el. A nagy gyakoriságú szolgáltatás a dubliniak számára érhető el a Városi mobilitási csomag A sikeres európai közlekedési politika nem hagyhatja figyelmen kívül a városi dimenziót. A városok az európai közlekedési rendszer fontos csomópontjai, és a legtöbb utazás városi területeken indul vagy végződik. Ezenkívül a közlekedés számos negatív hatása (mint a torlódás és a szennyezés) főleg városi területeken fordul elő. A legutóbbi Eurobarométer felmérés szerint 1 az európaiak fele (50%) használ gépkocsit minden nap, ami nagyobb, mint a kerékpározók (12%) és a tömegközlekedők (16%) aránya együttesen. Másfelől az európaiak jelentős többsége gondolja úgy, hogy a levegőszennyezés (81%), a közúti torlódások (76%), a közlekedés költségei (74%), a balesetek (73%) és a zajártalom (72%) súlyos problémák a városokban. A városi mobilitási csomaggal a Bizottság növeli a városi közlekedésnek adott támogatását a as programozási időszakban. A városi mobilitástervezés szorosan összefügg a versenyképes és erőforrás-hatékony európai közlekedési rendszer megvalósítására irányuló uniós szakpolitikai célokkal, de a városi mobilitás szervezése elsősorban a helyi szintű hatóságok felelőssége. A városi mobilitásra vonatkozó EU-kezdeményezések sok éven át a városi szintű erőfeszítések támogatására törekedtek valódi uniós hozzáadott értékű területeken. A jelenlegi csomag felhívja a tagállamokat, hogy: végezzék el a városi mobilitás jelenlegi és jövőbeli teljesítményének alapos elemzését az EU szakpolitikai céljainak fényében, biztosítsák fenntartható városi mobilitási tervek kidolgozását és megvalósítását, tekintsék át a várostervezési hatóságok rendelkezésére álló technikai, szakpolitikai alapú, jogi, pénzügyi és egyéb eszközöket. A csomag központi eleme az Együtt a versenyképes és erőforrás-hatékony városi mobilitás felé közlemény. Ennek melléklete kidolgozza a fenntartható városi mobilitási tervek koncepcióját, és négy szolgálati munkadokumentum kapcsolódik hozzá a városi logisztikáról, a városi forgalomkorlátozási szabályozásokról, a városi intelligens közlekedési rendszerek (ITS) bevezetéséről, valamint a városi közúti biztonságról. 1 Európai Bizottság (2013), Special Eurobarometer 406 (Eurobarométer különjelentés, 406). 112

151 3. fejezet: Fenntartható növekedés 3.8. ábra. Tömegközlekedéshez való hozzáférés európai nagyvárosokban, A városi központban élő népesség %-a Nincs hozzáférés Alacsony Közepes Magas Nagyon magas 0 Dublin Hága Rotterdam Budapest Amszterdam Helsinki Berlin Manchester Stockholm Koppenhága Athén Torinó Marseille Brüsszel 0 Forrás: Dijkstra, L. és Poelman, H. (2014) 3.9. ábra. Tömegközlekedéshez való hozzáférés közepes nagyságú európai városokban, A városi központban élő népesség %-a Nincs hozzáférés Alacsony Közepes Magas 0 Dordrecht Eidhoven Leiden Charleroi Haarlem Toulouse Liège Bordeaux Göteborg Gent Antwerpen Tallinn Utrecht Malmö 0 Nagyon magas Forrás: Dijkstra, L. és Poelman, H. (2014) legkisebb arányban (38%), jelentősen lemaradva a hasonló méretű Stockholmtól (71%) és Brüsszeltől (84%). Hága és Amszterdam is viszonylag el van maradva e tekintetben, bár Amszterdamban a metró megépítése valószínűleg jelentősen növelni fogja ezt az arányt. A tömegközlekedési szolgáltatásokat azonban a hollandiai városokban a kerékpárok széles körű használatának fényében kell vizsgálni, ami csökkenti az e szolgáltatások iránti keresletet. Manchester városi központja, amely Greater Manchester nagyobb részére kiterjed, figyelemmel a méretére, a lakosság kis része számára igen jó elérhetőségű. A 14 közepes méretű városközpont közül 9-ben (3.9. ábra) a magas járatgyakoriságú tömegközlekedés elérhetősége 2012-ben a népesség 12%-a és 60%-a között ingadozott, és a nagyon magas elérhetőség aránya egyikben sem haladta meg a 7%-ot. Általánosságban ezért a tömegközlekedési szolgáltatások sokkal gyakoribbak a nagyobb városközpontokban Az EU számos nagyvárosában jelentősek a forgalmi torlódások A közlekedési hálózatok hatékonysága a közlekedési politika egyik fő prioritása az EU szintjén, amint az Európai Unió 113

152 Hatodik jelentés a gazdasági, társadalmi és területi kohézióról 114

153 3. fejezet: Fenntartható növekedés Útiterv az egységes európai közlekedési térség megvalósításához Úton egy versenyképes és erőforrás-hatékony közlekedési rendszer felé 20 című fehér könyve kifejtette. A közúti közlekedési hálózathoz tartozó meglevő útvonalak jelentősen különböznek a lebonyolított forgalom mennyisége és ebből adódóan a kapacitáskihasználás és a forgalmi torlódások tekintetében 21. A forgalmi torlódások becslések szerint évi 110 milliárd EUR-ba kerülnek az EU-ban. Egy sor közvetett kedvezőtlen hatásuk van, mint például a magasabb üzemanyag-fogyasztás, a légszennyezés és a zaj, emellett érintik az életminőséget és az üzletek és az egyéb szolgáltatások megközelíthetőségét 22. A forgalmi torlódások sok nagyvárosban jelentősek (3.3. térkép). Brüsszelben, Milánóban, Lille-ben és Manchesterben a nagy sebességű utak több mint 25%-át érintik a forgalmi torlódások. Ezt csökkentheti a dugódíjak bevezetése amit az OECD több országban ajánlott, arra ösztönözve az embereket, hogy változtassanak azon, hogy mikor, milyen útvonalon és/vagy milyen közlekedési mód alkalmazásával utaznak A levegőminőség az EU-ban számos helyen még mindig javítható A levegőminőség a jó közérzet fontos feltétele, amely az emberi egészséget és a környezetet egyaránt érintheti. Az EU-ban sok légszennyező anyag kibocsátása jelentősen mérséklődött az elmúlt évtizedben, csökkentve az olyan anyagoknak való kitettséget, mint a kén-dioxid (SO 2 ), a szén-monoxid (CO) és az ólom (Pb). Bizonyos levegőszenynyezési problémák azonban az EU számos régiójában fennmaradtak, amelyekben a levegő minősége rendszerint rosszabb az EU-irányelvekben meghatározott normáknál. Ez különösen igaz a városokra, amelyekben az emberek többsége él. Jelenleg a szálló por (PM 10 ) 23, a talajközeli ózon (O 3 ) és nitrogén-dioxid (NO 2 ) az egészségre leginkább ártalmas szennyező anyagok. Annak ellenére, hogy az ipar, a mezőgazdaság, a közlekedés és a lakóingatlanok számos szenynyezőanyag-kibocsátóját EU-irányelvek 24 szabályozzák, számos tagállam nem tartja be a szándékok szerint jogilag kötelező érvényű levegőminőségi határértékeket. A PM 10 és az O 3 mért koncentrációi az elmúlt években nem mutattak jelentős csökkenést. Az Egészségügyi Világszervezetnek (WHO) a PM 10 -re meghatározott 20 μg/m 3 levegőminőségi iránymutatását egész Európában rendszeresen túllépik mind a vidéki, mind a városi területeken. Számos EU-beli városban a PM 10 koncentrációja nem változott a 2000 körüli évek óta. A magas PM 10 koncentrációk által leginkább érintett régiók az olaszországi Pó-völgy, Dél- és Közép-Lengyelország, a Cseh Köztársaság, Szlovákia és Bulgária (3.4. térkép). Magas O 3 koncentráció a leggyakrabban az EU déli részén fordul elő, különösen Észak-Olaszországban, ahol a célszintet évente 25 vagy még több napon át lépik túl (3.5. térkép). Bár az EU nem érte el azt az átmeneti környezetvédelmi célkitűzését, hogy érzékeny ökoszisztémákat megvédjen a savasodástól, a légszennyezés következtében a túlzott savasodástól érintett terület 1990 és 2010 között számottevően csökkent, elsősorban a SO 2 kibocsátás mérséklésére meghozott korábbi intézkedések nyomán. A légkörben lévő túlzott nitrogénmennyiség következtében érintett érzékeny ökoszisztémák területe azonban csak kismértékben csökkent az EU-ban 1990 és 2010 között 25, és a környezeti O 3 koncentrációk továbbra is visszafogják a növényzet fejlődését és a terméshozamokat 26. Más szennyező forrásokat ugyancsak figyelemmel kísérnek. Az EU hangsúlyosan foglalkozik a higanykibocsátásokkal. Ez globális szennyezőanyag (vagyis a levegő, a víz, az üledékek, a talaj és az élő szervezetek között áramlik), amely jelentősen károsítja az emberi egészséget ben 20 intézkedésből álló stratégiát indítottak, amelynek célja a kibocsátás csökkentése, a kínálat és a kereslet 20 COM(2011) 144 végleges 21 Christidis, P. és Ibañez Rivas, J. N. (2012). 22 OECD-ECMT (2007), Managing Urban Traffic Congestion (A városi forgalmi torlódások kezelése). 23 A PM 10 (PM 2,5 ) a levegőben lebegő 10 (2,5) μm vagy kisebb aerodinamikai átmérőjű szálló por. Míg az EU-irányelvek a PM 10 vonatkozásában korlátokat szabnak a koncentrációra, a PM 2,5 koncentrációját annak ellenére nem szabályozzák, hogy ezek a részecskék még veszélyesebbek az emberi egészségre, mivel mélyebben hatolnak be a tüdőbe. 24 Az ipari kibocsátásról szóló 2010/75/EU irányelv, a nemzeti kibocsátási határértékekről szóló 2001/81/EK irányelv és a 2008/50/ EK irányelv a környezeti levegő minőségéről. 25 A levegő fő savasító összetevői most a nitrogén (N) vegyületei és az ammónia (NH 3 ). Savasító hatásain felül a nitrogén a tápanyagfelesleghez is hozzájárul a földi és vízi ökoszisztémákban, változásokhoz vezetve a biológiai sokféleségben. 26 A terméskiesés és az ezzel összefüggő gazdasági veszteség 23 kertészeti és mezőgazdasági termény esetében 2000-ben elérte a 6,7 milliárd EUR egyenértékét (lásd Holland, M. és mtsai.. [2006]). 115

154 Hatodik jelentés a gazdasági, társadalmi és területi kohézióról 116

155 3. fejezet: Fenntartható növekedés leszorítása és a kitettség elleni védekezés, különösen a halakban található metil-higany ellen. 4. A városok vonzerejének növelése fokozhatja az EU erőforráshatékonyságát Az energiafelhasználás és a területhasználat tekintetében a városok sokkal hatékonyabbak, mint más területek. A városok magánháztartásainak energiafelhasználása általában alacsonyabb, mert az emberek nagyobb arányban élnek lakásokban vagy sorházakban, amelyek fűtés tekintetében hatékonyabbak, mint a szabadon álló házak. Hollandiában például az egy főre eső gáz- és villamosáram-fogyasztás a szabadon álló házakban kétszer akkora, mint a lakásokban. Az eltérés akkora, hogy még regionális szinten is megnyilvánul. Hollandiában azokban a NUTS 2 régiókban a legkisebb az egy főre jutó gáz- és áramfogyasztás, amelyekben Amszterdam és Rotterdam található táblázat. Egy lakosra jutó beépített terület, EU-régiók, 2012 Egymillió lakosra jutó négyzetkilométer Túlnyomórészt városi területek Közepes Túlnyomórészt vidéki területek EU EU EU Forrás: Közös Kutatóközpont Európai emberi települési térkép és DG REGIO számítások. A nagyvárosok intenzívebben használják a területeiket, mint a kisebb városok Ugyanez a következtetés vonható le egy kissé eltérő mutatószámból, a talaj lezáródásából (áthatolhatatlanság), ami azt mutatja, hogy ahol a népsűrűség magasabb, ott a burkolattal lezárt (vagyis lebetonozott) talaj egy főre számítva kisebb. A nagyobb városok, amelyekben jellemzően magasabb a lakosság koncentrációja, ezért általában hatékonyabbak, mint a kisebbek (3.10. ábra) A városok területhasználata hatékonyabb A városi élet hatékonyságának még jobb példája a területhasználatra való hatás. A városi területek fejenként átlagosan csak negyedannyi beépített területet (vagyis olyan területet, amelyen épület található) használnak fel, mint a vidéki vagy köztes területek. A Közös Kutatóközpont nagy felbontású műholdképek alkalmazásával mutatta ki a beépített területeket attól függően, hogy a szóban forgó objektumok kereskedelmi, ipari, mezőgazdasági, lakóépületek, vagy a különböző típusok keverékei (3.1. táblázat, 3.6. és 3.7. térkép). Ez a hangsúlyos különbség mind az EU-15-re, mind az EU-13-ra érvényes. Ennek két oka van: a városi területeken élő emberek és vállalkozások hatékonyabb területhasználata és több ipari és mezőgazdasági épület más területeken. Ennek megfelelően a lakosság és a gazdasági tevékenység növekedése a városokban kisebb hatást gyakorol a területhasználatra, mint a hasonló növekedés másutt. A területhasznosítás a nagyvárosok centrumában a legintenzívebb A városok átlagos népsűrűsége azonban általában nagy eltéréseket takar. A népsűrűség többnyire annál alacsonyabb, minél távolabb van egy terület a városközponttól. A nagyobb EU-fővárosokban a népsűrűség általában a központtól 3 4 km-re a legmagasabb (3.11. és ábra) 28. Az általános elvet megmagyarázza a von Thünenig visszavezethető gazdasági elmélet, aki megfigyelte, hogy a föld ára és ennek megfelelő használata a piac (a városközpont) elérhetőségétől függően változik. A területhasználat megtérülése ezért a városközpont közelében a legjobb, ahol az üzletek és a szolgáltatások koncentrálódnak, amit a nagy sűrűségű lakossági használat követ. A területhasználat hozama a központtól való távolsággal csökken. Ezen általános tendencia ellenére a gyakorlatban a népsűrűség tekintetében eltérés van a hasonló méretű városok között. Párizsban a népsűrűség csúcsa 520 lakos négy- 27 Sajnos ilyen részletezettségű adatok az EU egészére nem állnak rendelkezésre. 28 A legtöbb esetben maguk a városközpontok nem olyan sűrűn lakottak, mint a közvetlenül körülöttük levő területek. Ez a kereskedelem és a szolgáltatások magas arányának, és néha az elnéptelenedett történelmi városközpontoknak tulajdonítható. 117

156 Hatodik jelentés a gazdasági, társadalmi és területi kohézióról 118

157 3. fejezet: Fenntartható növekedés ábra. Kapcsolat a népsűrűség és az egy főre eső lezáródott talajok között funkcionális városi területeken, Egy főre eső lezáródott talajok Népsűrűség y = 27,11 e 0,009x R 2 = 0,3759 Forrás: Batista e Silva, F. és mtsai (2012) ábra. Kiválasztott nagy európai fővárosok népsűrűségi profilja, Egy km 2 -re jutó népesség Berlin London Athén Madrid Párizs Forrás: Batista e Silva, F. és mtsai (2012) A városközponttól való távolság (km) ábra. Kiválasztott nagy európai fővárosok népsűrűségi profilja, Stockholm Bécs Egy km2-re jutó népesség Brüsszel Dublin Lisszabon Budapest Amszterdam Forrás: Batista e Silva, F. és mtsai (2012) A városközponttól való távolság (km) 119

158 Hatodik jelentés a gazdasági, társadalmi és területi kohézióról zetkilométerenként, míg Londonban nem egészen 300. Madridban, Athénben és Berlinben ugyanez a mutató 650, 400 és 290. A közepes méretű fővárosokban a csúcsértékek általában alacsonyabbak. Stockholm, Bécs és Brüsszel legmagasabb értéke négyzetkilométerenként 300 és 400 lakos között van, míg Lisszaboné, Dubliné, Amszterdamé és Budapesté 200 és 300 között. A tetőzés után a periféria felé a népsűrűség többé-kevésbé meredeken csökken. Ez egyértelműen így van Párizs, Athén, Bécs, Budapest, Stockholm, Brüsszel és Dublin esetében. Egyes helyeken másodlagos csúcsok is vannak, mint például Madridban, Lisszabonban és Amszterdamban, ami alközpontok létezéséhez kapcsolódik a fő agglomeráció közelében. A városi lakosság növekedése és változó intenzitású területhasználat Egy friss elemzés kimutatja, hogyan változott több város a területhasználat és a népesség vonatkozásában az es évek és 2006 között (3.8. térkép). A legrohamosabb változások az 1960-as és az 1970-es években következtek be, amikor a lakosság gyorsan nőtt, és a beépített területek még gyorsabban bővültek. Palermóban például a beépített terület megháromszorozódott 1955 és 1984 között, míg a lakosság csak 26%-kal emelkedett. A követ- A Városi atlasz a közép- és kelet-európai városokban gyorsabb változásokat mutat A Városi atlasz megbízható, összehasonlítható, nagy felbontású területhasználati térképeket tartalmaz 408 európai városra és környékükre a 2006-os és es referenciaévekre 1. Elkészítésének célja az európai városok területhasználatával kapcsolatos ismerethiány betöltése volt. Az atlasz részletes területhasználati térképekké átalakított műholdképeket alkalmaz, ami nemcsak városok között tesz lehetővé összehasonlításokat, hanem időbelieket is, ami lehetővé teszi a területhasználat változásainak elemzését, és a városiasodási trendek jobb megértését. A Városi atlasz legújabb (2012. évi) elemzése öt európai város területhasználati térképeinek mintáját tartalmazza területhasználatuk változásaival a es időszakra. A 2012-es eredmények a földhasználat intenzitásának eltéréseit mutatják az öt város között a különböző térszerkezetek, városi formák és fejlődési potenciálok eredményeként. A területhasználat Pozsonyban a legintenzívebb, megelőzve Edinburgh-t és Prágát, míg München és Bukarest területhasználata a legkevésbé intenzív. A legtöbb városban az ipari, kereskedelmi, közületi és katonai egységek fele annyi, vagy még ennél is kevesebb földet használnak fel, mint a lakóterületek. Nem ez a helyzet ugyanakkor Pozsonyban, ahol mindkettő területhasználata nagyjából azonos. 1 A Városi atlasz az ESA, a DG ENTR (Copernicus), a DG REGIO és az EEA közös kezdeményezése. A vizsgált időszakban e városok többségében a beépített területek általában bővültek, miközben a lakosság növekedett, Pozsony kivételével (3.9. térkép). A területhasználat legjelentősebb változásai között a közép- és kelet-európai városokban, például Prágában és Bukarestben történtek, amelyek gyors növekedése összekapcsolódott a beépített területek hasonlóan gyors növekedésével. Mindkét város lakossága számottevően nőtt, és mindkettőjükben csökkentek a mezőgazdasági, erdő- és egyéb természeti területek, hogy helyet adjanak a lakóépületeknek és a gazdasági tevékenységeknek. A területhasználat változásainak kritikus pontjai világosabbak, mint Pozsonyban, ahol a lakosság számának csökkenése ellenére új beépített területek jelentek meg a fő közlekedési útvonalak közelében. Másrészről, Münchenben és Edinburgh-ben a földhasználat csak kevéssé változott 2006 és 2012 között, és mindkettő kompaktabbá és fenntarthatóbbá vált. A vizes élőhelyeket és a vízterületeket mindkét városban növelték, szemben a többi várossal, amelyek természetes élőhelyeknek otthont adó területeket veszítettek el a gazdasági tevékenységek nyomásának hatására. A városiasodás trendjeinek és egész Európára gyakorolt hatásaiknak a megértése ezért kritikus fontosságú a gazdasági és társadalmi kohézió, valamint a fenntartható fejlődés fenntartása érdekében. A Városi atlasz fontos hozzájárulás e tekintetben. 120

159 3. fejezet: Fenntartható növekedés 121

160 Hatodik jelentés a gazdasági, társadalmi és területi kohézióról 122

161 3. fejezet: Fenntartható növekedés 123

162 Hatodik jelentés a gazdasági, társadalmi és területi kohézióról kező két évtizedben a változás tendenciája megváltozott: a beépített területek 9%-kal emelkedtek, míg a lakosság 3%-kal zsugorodott. Helsinkiben a beépített terület csaknem megduplázódott 1950 és 1984 között, míg a lakossága 25%-kal nőtt. A következő két évtizedben a lakosság és a beépített terület egyformán 12%-kal nőtt, változatlanul hagyva a területhasználat intenzitását. Ezzel szemben Bécsben a beépített terület 1955 és 1997 között csak 15%-kal bővült, a lakosság viszont 5%-kal zsugorodott. A következő évtizedben a lakosság 7%-kal nőtt, míg a beépített terület csak 4%-kal emelkedett, intenzívebb területhasználatot eredményezve. Palermo, Bécs, Helsinki és Pozsony területhasználatának intenzitását összehasonlítva az 1950-es és a 2000-es évek között gyors konvergencia figyelhető meg az as évekig a beépített területek lakossághoz viszonyított arányában négyzetkilométerenként körülbelül 9000 lakosra, azóta pedig igen csekély változás történt. Az EU számos városközpontjának az 1990-es és 2000-es években bekövetkezett megújulása lehetővé tette, hogy a városok helyrehozzák a rozsdaövezeteiket, és újrahasznosítsák az elhagyott épületeiket. Ily módon a beépített terület bővítése nélkül fokozták a városközpontok életerejét A nemzeti és helyi szakpolitikák kompaktabb városok elősegítésével alakíthatják az új fejlesztések helyét és területhasználatuk intenzitását A kompakt városok jelentős megtakarításokat kínálhatnak az infrastruktúra és az utazási idő tekintetében, csökkentve a beépített területek káros környezeti hatásait és a magas energiafogyasztást. Matsumoto 29 a kompakt városok következő fő jellemzőit állapította meg: Sűrűn beépített területek: a városi területet intenzíven használják fel, adott méretű beépített területen több lakossal és tevékenységgel. Magas szintű megközelíthetőség: a tömegközlekedési kapcsolatok magas szintű mobilitást biztosítanak a városi területeken, és a vegyes területhasználat nyomán az emberek gyors hozzáférést élveznek a szolgáltatásokhoz. Ezeket a jellemzőket figyelembe vették a Land Use Modelling Platform (területhasználat-modellezési platform) alkalmazásában a jövőbeli területhasználat két forgatókönyvének 30 mindent a régiben hagyó és kompakt város meghatározásához. Mindkét forgatókönyv figyelembe veszi a kohéziós politika hatásával kapcsolatos becsléseket (a RHOMOLO eredményei alapján) és a megközelíthetőség javításait. Ugyancsak figyelembe veszik a kohéziós politika meghatározott szakpolitikai területekhez (pl. K+F létesítmények, egészségügy és oktatás, hulladékés szennyvízkezelés, valamint városrehabilitáció) adott támogatását. A két forgatókönyv közötti fő különbség, hogy a feltételezés szerint az elsőben nem valósítanak meg meghatározott területhasználati politikákat, míg a másodikban kompaktabb városokat előnyben részesítő politikát feltételeznek. A két forgatókönyv összehasonlítása a kompakt városok fejlesztésének számos előnyére utal. Bár a területhasználat intenzitása mindkét forgatókönyvben tovább csökken, a csökkenés alacsonyabb a kompakt városban, amelyben emellett kisebb a városi fragmentáció, több foghíjat hasznosítanak, és nagyméretű városközpontok születnek. A mindent a régiben hagyó forgatókönyv esetén nagyobb mértékű a városok tervezetlen terjeszkedése és a gépkocsihasználat, ebből adódóan magasabb energiafelhasználással. Ez megvilágítja azt a tényt is, hogy az ilyen fejlődés általában autótól függő életmódba zárja az embereket. Összefüggő fejlesztési minták: az újonnan kialakított városrészek jellemzően a meglevő városi területek peremén helyezkednek el, elkerülve a városok tervezetlen terjeszkedését. 29 OECD (2012), Compact City Policies (Kompakt városokra vonatkozó politikák). 30 Batista e Silva, F. és mtsai. (2013). 124

163 3. fejezet: Fenntartható növekedés 5. Az ökoszisztémák javítása és a környezeti hatások csökkentése hatékonyabbá és élhetőbbé teheti az EU-t 5.1. A vízminőség megőrzése és a fajok és élőhelyek megóvása A víz természetesen kulcsfontosságú természeti erőforrás, amely központi szerepet játszik a bioszféra működésében és az élet valamennyi formájának támogatásában, ezenkívül létfontosságú a mezőgazdaság és sok más gazdasági tevékenység számára. Az édesvíz és a part menti ökoszisztémák emellett egy sor szabályozó funkciót látnak el, mint például az áradások korlátozását és a szennyezőanyagok lebontását. Nem mellesleg a tengeri ökoszisztémák egészsége szempontjából is lényegesek. A vízkészletekre azonban fokozódó nyomás nehezedik, gyakran emberi tevékenység következtében. Ez a nyomás eltérő eredetű. A területhasználat változásait és a gazdasági tevékenységek fejlődését gyakran kíséri a környezetszennyezés és a tájba való beavatkozás. Az utóbbihoz tartozik a csatornázás, az árterületek szétválasztása, a talajjavítás, a gátak építése, valamint a víz által áthatolhatatlan felületek kiterjesztése, amelyek egyaránt megváltoztatják a hidrológiai rendszert. Például a városiasodást általában talajlezáródás és a meglevő szennyvízcsatornaés vízelvezető rendszerek módosítása kíséri, ami növeli az árvízveszélyt, és befolyásolja az élőhelyeket és a vízi környezetet. A vízkincset gyakran éri túlzott vízkivétel, például az EU egyes részein nagyarányú öntözés következtében, különösen nyáron, fokozva az aszály kockázatát. Az éghajlatváltozás további nyomást gyakorol, mivel nagy valószínűséggel növeli mind az aszályok, mind az áradások gyakoriságát és súlyosságát, valamint a víz elérhetőségének időtől függő eloszlását, különösen azokon a területeken, ahol gyors hóolvadás és heves árhullámok váltják fel a fokozatos hóolvadást és a víztartó rétegek feltöltődését. Ez befektetéseket tesz szükségessé a katasztrófakockázatok kezelésébe. A vízi ökoszisztémák megőrzése terén elért teljesítményben számottevő különbségek vannak az EU-ban. Számos régióban sok víztest szenvedi el különböző fajta tevékenységek hatását, amelyek érintik hidrológiájukat (a víz mozgását, eloszlását és minőségét) vagy morfológiájukat (a vízfolyások kiegyenesítésével, csatornázással vagy az árterületekhez való kapcsolat megszakításával). Ez különösen áll Belgium, Hollandia, a Cseh Köztársaság, Németország, Lengyelország és Magyarország legtöbb régiójára. Franciaországban, Svédországban, Spanyolországban és az Egyesült Királyságban a víztesteket számos régióban éri ilyen nyomás 31 (3.10. térkép). Sok változás az iparosodás korának kezdetére nyúlik vissza, mint a Rajna szabályozása (ami 1817 és 1876 között történt), vagy még korábbra, mint a tengertől való területelhódítás Hollandiában. A víz minőségére és a vízi ökoszisztémák ökológiai állapotára különösen a tápanyagok szennyeződéssel járó feldúsulása van még hatással. Jelentések szerint az EU felszíni víztesteinek (tavak, folyók, vizes élőhelyek és a felszín alatti talajvíz) több mint fele nem teljesíti a jó környezeti állapot (GES) 32 vagy a jó környezeti potenciál (GEP) kritériumait, és az EU vízügyi keretirányelve céljainak teljesítéséhez korrekciós intézkedésekre van szükség 33. A legkedvezőtlenebb esetek az EU északnyugati részén vannak, ahol a víztestek több mint 90%-a rossz ökológiai állapotú, főleg az intenzív mezőgazdaság, az erőforrás-igényes ipar és a magas népsűrűség következtében A víz jó minőségének biztosításához szükséges a települési szennyvíz kezelése A szennyvíz a vízi környezetre is jelentős nyomást gyakorol a benne lévő szerves anyagok és tápanyagok, valamint veszélyes anyagok és fémek következtében. A tápanyagok okozta szennyezés az eutrofizáció (az algák tömeges elszaporodása és oxigéncsökkenés) fő okozója, és az édesvizek és a tengervizek megfelelő állapotának elérését fenyegető egyik fő veszély. A szennyvíz megfelelő összegyűjtése és kezelése ezért lényeges a vízkészletek (a felszíni vizektől a tiszta ivóvizet adó tárolókig), a fürdővíz és a tengeri ökoszisztémák minőségének megőrzéséhez. A megfelelő 31 EGT (2012), Water resources in Europe in the context of vulnerability (Vízforrások Európában a sebezhetőséggel összefüggésben). 32 A vízügyi keretirányelv vízminőség-osztályozási rendszere öt állapotkategóriát ölel fel: kiváló, jó, mérsékelt, gyenge és rossz. A kiváló állapot emberi tevékenységek általi terhelés nélküli vagy igen alacsony terheléshez kapcsolódó biológiai, kémiai és morfológiai állapot. A minőség értékelése e referenciafeltételektől való eltérés mértékén alapszik. A jó állapot a referenciafeltételektől való csekély eltérést jelent. Az ökológiai állapot meghatározása figyelembe veszi a biológiai minőségi elemek sajátos vonásait, mint például a vízi flóra összetételét és abundanciáját vagy a halfauna összetételét, abundanciáját és korszerkezetét (a teljes listát lásd: VKI V. melléklet 1.1 rész). 33 Lásd ugyanott. 125

164 Hatodik jelentés a gazdasági, társadalmi és területi kohézióról 126

165 3. fejezet: Fenntartható növekedés Környezeti politika és az EU területei Az EU cselekvési programok útján valósítja meg a környezeti politikáját. A legutóbbi a 7. cselekvési program, mely a Living well, within the limits of our planet 1 (Jólét bolygónk felélése nélkül) címet viseli. Az EU-n belüli környezeti egyenlőtlenségek csökkentése érdekében a program több új keletű környezetvédelmi kezdeményezésre támaszkodik, mint például az erőforráshatékonysági ütemtervre, a 2020-as biodiverzitási stratégiára és az alacsony szén-dioxid-kibocsátású gazdaság ütemtervére. Az irányelvet különböző eszközökkel valósítják meg (kezdeményezések, adók, irányelvek, díjak, kibocsátáskereskedelem, zöld beszerzés és hálózatok), és jelentős hatást gyakorol a kevésbé fejlett régiókra, továbbá a különböző típusú területekre (városi, vidéki, tengeri, szigeten lévő, hegyvidéki stb.), valamint a társadalmi csoportokra (mint amilyenek a munkanélkülieké). Az EU környezetvédelmi politikája támogatja a zöld infrastruktúra 2 kialakítását, amely ökológiai, gazdasági és szociális előnyöket eredményezhet természetes eszközökkel. Ezzel elkerülhető az olyan infrastruktúrára való támaszkodás, amelynek kiépítése költséges, és különösen fontos a városokban 3, ahol olyan, az egészséggel összefüggő előnyöket hozhat, mint amilyen a tiszta levegő és a jobb vízminőség. A zöld infrastruktúra kialakítása növelheti a közösségi érzést, leküzdheti a társadalmi kirekesztést és elszigetelődést, lehetőséget teremt a városi és vidéki területek összekapcsolására, és vonzó területeket biztosít az életre és a munkára, 4 több munkahellyel együtt COM(2013) 249 végleges 3 COM(2005) 718 végleges 4 Az Európai Bizottság támogatásával készült jelentések, tanulmányok és felülvizsgálati dokumentumok: environment/nature/ecosystems/studies.htm. 5 A zöld infrastruktúra által létrehozott munkahelyekre példák láthatók a Bizottság szolgálati munkadokumentumának 2. táblázatában SWD (2013) 155 végleges. A Natura területeket azért jelölték ki, hogy megóvják az EU leginkább fenyegetett élőhelyeit és fajait, de lehetőségeket is kínálnak a turizmus, a szabadidős tevékenységek, a mezőgazdaság, az erdők, a fenntartható halgazdaságok és az akvakultúra fejlődésére. Ezen túlmenően elősegítik az áradások szabályozásának természeti alapú eszközeit, az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodást és egyéb ökoszisztéma-szolgáltatásokat. Mindezen előnyök összértéke eléri az évi milliárd EUR-t 7. A Natura 2000 kialakítása még nem zárult le, de jelentős haladást értek el, és az EU védelemre javasolt területének már több mint 15%-a tartozik a hálózathoz (3.11. térkép). A Natura 2000-be való szárazföldi és tengeri beruházások lehetőséget kínálhatnak a határokon átnyúló és régióközi együttműködésre is, például a Duna menti régió vagy hegyvidéki stratégia vonatkozásában (pl. az Alpok-Kárpátok folyosó projekt zöld hidak építésével és megfelelő élőhelyek létrehozásával jelentősen elősegítette a táj széttöredezettségének csökkentését Ausztriában, a Cseh Köztársaságban és Szlovákiában). A jogi és szabályozási intézkedések (pl. irányelvek és EIAszabványok) gazdasági és társadalmi kohézióra gyakorolt hatása kevésbé egyértelmű 8. Egyrészről a környezet javulása a hátrányos helyzetű régiókban növeli a vonzerejüket a külső befektetők és az idegenforgalom számára, és elősegíti regionális identitásuk erősítését. Másrészről a jogi előírások gazdasági és pénzügyi következményei fékezhetik a fejlődést mind rövid, mind hosszú távon. 6 A Natura 2000 a természetvédelmi területeknek a madárvédelmi és az élőhelyvédelmi irányelv alapján létrehozott EUszintű hálózata. 7 A Bizottság közelmúltbeli tanulmánya, a The Economic benefits of the Natura 2000 Network (A Natura 2000 hálózat gazdasági előnyei) szerint. 8 Robert, J. et al. (2001). higiénia alapvető emberi jog és az emberi egészség lényeges feltétele is, amire a right2water első európai polgári kezdeményezés (ECI) nemrég ismételten felhívta a figyelmet 34. A települési szennyvíz kezeléséről szóló EU-irányelv minden 2000 lakos-egyenértékűnél nagyobb településen 34 COM(2014) 177 végleges vagy gazdasági tevékenységre szolgáló területen kötelezővé teszi a szennyvíz összegyűjtését és kezelését 35. A szükséges kezelés szintje a szennyvízkibocsátásra szolgáló terület érzékenységétől függ. Az elsődleges (mechanikai) kezelés eltávolítja a lebegő szilárd részecskék egy részét, és azokon a területeken szükséges, amelyeken a 35 A lakosegyenérték fogalma figyelembe veszi a rezidens népességet, a lakóhellyel nem rendelkező népességet (nagyrészt turisták) és az irányelv 11. cikkében foglalt iparágakat. 127

166 Hatodik jelentés a gazdasági, társadalmi és területi kohézióról ábra. A lerakókba helyezett hulladék aránya kiválasztott EU tagállamokban, 2010-ben Az összes keletkezett hulladék %-a (a főbb ásványi hulladékok nélkül) EU EL EE CY HU RO SK ES SI CZ PL FR UK IT FI DE AT SE BE LU DK NL Forrás: Eurostat szennyvízkibocsátás nem hat károsan a környezetre ( kevésbé érzékeny területek ez inkább kivételes és sajátos helyi körülmények következménye). A másodlagos (biológiai) kezelés a szerves anyag nagy részét lebontja, de a tápanyagok egy részét megtartja, és a minimális követelmény minden rendes területen. Végül a harmadlagos (magasabb követelményeket kielégítő) kezelés a szerves anyagok csaknem egészét eltávolítja, és erre a kibocsátásokból származó negatív hatások által jellemzett érzékeny területeken vagy ott van szükség, ahol speciális védelem szükséges, mint például az ivóvíz-kivételi területek. A régebbi tagállamokban általában magasak a megfelelőségi ráták, és az élenjárók (Ausztria, Németország és Hollandia) nagyrészt teljesítették az irányelvet. Néhány régebbi tagállam azonban súlyos hiányosságokkal küzd az irányelv betartása terén. Ezek közé tartozik Olaszország, Spanyolország, Belgium és Luxemburg a nem megfelelő kezelés vonatkozásában, ami jelentős szennyezési terheléseket okoz azokon a területeken, ahová a szóban forgó szennyvíz lefolyik. Ez a kép eltérő az EU-hoz 2004-ben és később csatlakozott tagállamokban, amit részben magyaráz, hogy még profitálnak a csatlakozási szerződésekben előírt átmeneti időszakokból. Egyes régiókban a szennyvizet nem vagy csak részlegesen gyűjtik össze. Például olyan tagállamokban, mint Bulgária, Ciprus, Észtország, Lettország és Szlovénia a keletkező szennyvíz kevesebb, mint 30%-át gyűjtik össze szabályosan (3.12. és térkép) 36. Az újabb tagállamokban átlagosan a szennyvíz mintegy 40%-át vetik alá másodlagos kezelésnek, de 80% 36 COM(2013) 574 végleges fölötti, magas ráták láthatók a Cseh Köztársaságban, Magyarországon, Litvániában és Szlovákiában. Az újabb tagállamokban az érzékeny területekre kibocsátott szenynyvíz csak 14%-át vetik alá az előírt harmadlagos kezelésnek A szilárdhulladék-kezelés javul, de számos EU-régió előtt még hosszú út áll A szilárd hulladék az emberi egészséget és a környezetet is érinti, mivel szennyező anyagokat bocsát ki a levegőbe, a talajba, a felszíni víztestbe és a talajvízbe. Számottevő kihívást jelent a vezetés számára is, mivel a keletkező hulladék mennyisége egy főre számítva idővel növekszik. Az újrahasznosítás és a hulladék energiatermelési potenciáljának kihasználása ezért fontossá válik. Az EU-28-ban 2010-ben személyenként mintegy 4,5 tonna hulladék termelődött. Ennek jelentős része az építőiparban és a bontásban, a bányászatban, a kőfejtésben és a feldolgozóiparban keletkezik. A háztartások is jelentős mennyiségű hulladékot termelnek, 2010-ben személyenként 436 kg-ot. A hulladékgazdálkodási rendszereket kikerülő tengeri hulladék fokozódó gondot jelent. Az EU-ban keletkező hulladék összmennyisége azonban idővel csökkent. Az EU-ban fejenként megtermelt hulladék mennyisége 2004 és 2010 között 7,1%-kal mérséklődött, bár a tagállamok között nagy különbségek vannak. A mennyiség a leginkább Görögországban, Dániában, Finnországban, 128

167 3. fejezet: Fenntartható növekedés 129

168 Hatodik jelentés a gazdasági, társadalmi és területi kohézióról Portugáliában, Hollandiában, Svédországban, Lettországban, Belgiumban, Franciaországban és Luxemburgban nőtt, míg Máltán, Horvátországban, Ausztriában, Romániában, Magyarországon, az Egyesült Királyságban, Írországban, a Cseh Köztársaságban és Spanyolországban jelentősen csökkent. A hulladék növekvő részét hasznosítják újra vagy fordítják energiatermelésre. Az újrahasznosított hulladék aránya 2004 és 2010 között 44%-ról 52%-ra emelkedett, míg az égetés útján energiatermelésre hasznosított hulladék részesedése is kissé nőtt (valamivel több mint 3%-ról nem egészen 4%-ra). Az újrahasznosítás növekedését ösztönözték az EU- és a nemzeti törvények, a hulladéklerakókra kivetett adók és lerakási díjak, másrészt az újrahasznosított anyagok és az energia árának emelkedése. A lerakókban elhelyezett hulladék aránya az EU-27-ben 2010-ben még mindig mintegy 23% volt 37 (3.13. ábra). A tagállamok között azonban számottevő eltérések voltak. Görögországban és Észtországban a hulladék több mint 70%-a lerakókba kerül, és 40% fölött van ez az arány Cipruson, Magyarországon, Romániában, Szlovákiában és Spanyolországban is. Ezzel szemben a hulladék kevesebb mint 5% kerül lerakókba Belgiumban, Luxemburgban, Dániában és Hollandiában Az ép ökoszisztémák sok létfontosságú szolgáltatást kínálnak Számos funkciójuk mellett, mint például hogy élőhelyet nyújtanak a vadvilág különböző fajai számára, az ökoszisztémák az emberek számára is kínálnak szolgáltatásokat 38. Ezek a tiszta ivóvíztől a jó levegőminőségig, és a termények beporzásától a vízhozam szabályozásáig terjednek. A part menti és tengeri régiók ökoszisztémái élelmiszert kínálnak, és természetes akadályt képeznek az árvizeknek. Az erdők és erdős vidékek elősegítik a vízhozam szabályozását, leválasztják a légkörből a szén-dioxidot és a légszennyező anyagokat, és megakadályozzák a talajeróziót. A vizes élőhelyek alkalmasak a vízminőség javítására és a vízhozam szabályozására, csökkentve az árvizek kocká- 37 Az ásványi hulladékokra vonatkozó adatok minősége még mindig nem megfelelő, és ezért a számításban nem vették őket figyelembe. 38 Az ökoszisztéma a növényi, állati vagy mikroorganizmusokból álló közösségek dinamikus együttese, amelyek együttműködnek az élettelen környezettel mint funkcionális egységgel. Az emberek az ökoszisztémák szerves részei. zatát. Az ökoszisztéma-szolgáltatások létfontosságúak az emberi élet számára, és az EU szakpolitikái egyre jobban felismerik a fenntartásuknak és a természeti tőke védelmének fontosságát a következő évek potenciálisan változó feltételeinek megoldása érdekében. A természeti tőke megóvásának egyik módja a biológiai sokféleség megőrzése természetvédelmi területek létesítésével, mint amilyenek az EU Natura 2000 területek, amelyek a zöld infrastruktúra sajátos formái 39. A biológiai sokféleség által nyújtott szolgáltatások azonban nem állnak meg a védett területek határainál. Sok ilyen szolgáltatást a zöld infrastruktúra egyéb formái hoznak létre. A városi és városkörnyéki erdők olcsó és elérhető pihenőteret kínálnak az emberek számára. A gyakran gyepterületen és legelőkön lévő árterületek magas vízálláskor védelmet nyújtanak az árvizek ellen. Az erdők és erdős vidékek elősegítik a vízhozam szabályozását, leválasztják a légkörből a szén-dioxidot és a légszennyező anyagokat, és megakadályozzák a talajeróziót. Ez a zöld infrastruktúra sokféle előnyt nyújt az embereknek, és gyakran az emberek által létrehozott megoldások gazdaságilag életképes alternatívája. Így több példa van arra, hogy az árterületek és a vizes élőhelyek rehabilitációja hatékonyabb és olcsóbb eszköznek bizonyult az árvizek kockázatának csökkentésére, mint az akadályok építése. Az ökoszisztéma-szolgáltatások biztosítása erős regionális dimenzióval rendelkezik. Nagymértékben függ a helyi körülményektől, és a természeti tőke és a zöld infrastruktúra adottságaitól. A modern gazdaságok által követett fejlődési modell csökkentette a természettől való függőséget e szolgáltatások nyújtása terén. Míg néhány szolgáltatást, mint az élelmiszer- és faanyagtermelést fenntartották, az iparosítás az ökoszisztémák sok szolgáltatását veszélyezteti. A mezőgazdaság intenzifikálása például részben felelős a méhek és más fajok állományának csökkenéséért, amelyek fontosak a termények beporzásában és a termelés szintjének megőrzésében 40. A mezőgazdaságban a műtrágyák és a szerves trágyák felhasználásából eredő levegőszennyezés, pl. az NH 3 savasodáshoz és eutrofizációhoz vezethet. Ennek eredményeként ökoszisztéma-szolgáltatásokat jelenleg elsősorban olyan régiókban állítanak elő, ahol fontosak a vidéki térségek, hegyek, vizes élőhelyek, erdők vagy a part menti területek. 39 A zöld infrastruktúra fogalmába beletartoznak a természetes földterületek, a nyílt és egyéb területek, amelyek növelik az ökoszisztémák áruk és szolgáltatások nyújtására való képességét. 40 Zulian, G. és mtsai. (2013). 130

169 3. fejezet: Fenntartható növekedés Az ökoszisztéma-szolgáltatások létrehozásának potenciális képességét a NUTS 2 régiókban a térkép szemlélteti egy összetett index, a TESI segítségével. A total ecosystem services index (teljes ökoszisztéma-szolgáltatási index) 13 egyedi mutatószámon alapul, amelyek mindegyike egy adott szolgáltatás nyújtásának képességét méri (élelmiszer-termelés, állattenyésztés, víz és faanyag előállítása, a levegő-, az éghajlat- és a talajminőség szabályozása, víz- és vízminőség, beporzás, erózió, part menti területek védelme és szabadidős szolgáltatások). A mutatószámok közül négy szolgáltatások nyújtását tükrözi: azokat az árukat vagy termékeket, amelyeket az ökoszisztémáktól kapunk. Nyolc mutatószám szabályozó szolgáltatásokra vonatkozik: az abból eredő előnyökre, hogy az ökoszisztéma szabályozza a természeti folyamatokat. Egy mutatószám egy kulturális szolgáltatásra vonatkozik: a szabadidős tevékenységekre, amely az ökoszisztémákból nyert nem anyagi jellegű előny 41. Általában véve az alacsony TESI-vel rendelkező régiókban, ahol a földterület nagy részét termények előállítására és városfejlesztésre veszik igénybe, kevesebb olyan föld marad, ahol az ökoszisztémák, mint például az erdők és a vizes élőhelyek el tudnák látni a szolgáltatásaikat. Ezzel szemben a magasabb TESI-jű régiók ökoszisztémái által nyújtott szolgáltatások tágabbak és kiegyensúlyozottabbak. A közepes és magas TESI-k közötti különbség a többé vagy kevésbé termelékeny ökoszisztémákból ered. Például a vizes élőhelyek és az erdők gyakran magasabb szintű szolgáltatást nyújtanak, mint a gyepterületek vagy a cserjések. Amint fentebb jeleztük, a zöld infrastruktúra felöleli az összes természetes, természetközeli és mesterséges öko ábra. Zöld infrastruktúra és ökoszisztéma-szolgáltatások nyújtása, EU NUTS 2 régiók Ökoszisztéma-szolgáltatások (a maximum %-a) Forrás: Maes, J. és mtsai (2012) Zöld infrastruktúra (a teljes földfelület %-a) szisztémát. Az EU-ban erős pozitív összefüggés áll fenn egy régió zöld infrastruktúrával borított területe és ökoszisztéma-szolgáltatások nyújtására való képessége között (3.14. ábra). A zöld infrastruktúrába való befektetés ezért megnöveli ezeket a szolgáltatásokat. A térkép mutatja, hogy még a túlnyomórészt termények termesztésére használt földeken is sok ökoszisztéma-szolgáltatás lehet jelen. Így például egy nemrég készített brit tanulmány szerint viszonylag kis mennyiségű föld mezőgazdasági hasznosításból való kivonása és szabadon elérhető szabadidős használatra való átalakítása viszonylag csekély termeléskieséshez vezet, de sokkal nagyobb társadalmi előnyöket hoz 42. Az ökoszisztéma előnyeinek növelésére alkalmas tevékenységtípusok megfelelő azonosításához keresleti szempontokat is figyelembe kell venni. Az ökoszisztéma-szolgáltatások iránti kereslet a népsűrűség növekedésével vagy emberi települések létrehozásával emelkedik. Az ökoszisztéma-szolgáltatások növeléséhez szükséges tevékenység ezért a helyek között azok konkrét jellemzőitől függően változik. Ez gyakran jár a NUTS 2 régióknál sokkal kisebb területek figyelembevételével, amint a levegő- és vízminőségre vonatkozó következő példák mutatják. 41 A módszertannal kapcsolatos részletek leírása: Maes, J. és mtsai. (2011) és Maes, J. és mtsai. (2012). Felhívjuk a figyelmet, hogy a TESI indexet nem egyeztették az ökoszisztéma-szolgáltatások feltérképezése (MAES) keretében. 42 Bateman, I.J. és mtsai. (2013). 131

170 Hatodik jelentés a gazdasági, társadalmi és területi kohézióról 132

171 3. fejezet: Fenntartható növekedés A levegő minősége sok EU-városban még mindig rossz Amint fentebb jeleztük, a levegőszennyezés számos EUvárosban jelentős környezeti probléma. A légszennyező anyagok és a por kivonása a légkörből egy nagymértékben az erdők és más fás területek által nyújtott ökoszisztéma-szolgáltatás 43. Az észak-svédországi és finnországi régiókban sok ilyen terület található, ezért nagymértékben képesek e szolgáltatás nyújtására. Alacsony népsűrűségük miatt azonban ezekben a régiókban alacsony az e szolgáltatás iránti kereslet, különösen a városi területekkel összehasonlítva. Ezért az ökoszisztémák levegőminőség-szabályozó képességének növelését az utóbbi területekre kell koncentrálni 44. Ez megtehető a zöld infrastruktúrába mint városi parkokba és zöld területekbe való befektetéssel. Ily módon a fák csökkenthetik a hőmérsékletet, hozzájárulhatnak a természetes városi szellőzéshez (a levegőt szenynyező anyagok szétoszlatásához), és a szennyező anyagok, mint például az NO 2 eltávolításához a légkörből. Mivel az egyszerű faültetés is (más) légszennyezők (pl. szálló por) helyi kritikus pontjait okozhatja, ha nem megfelelően végzik, az ilyen tevékenységeknek a levegőminőség javítására irányuló integrált stratégia részének kell lennie az EU városaiban. A légkörből ilyen módon eltávolítható szennyező anyagok mennyiségének számszerűsítésére számítógépes modellek alkalmazhatók, amelyek tartalmazzák a levegőminőségre vonatkozó adatokat, valamint a városi zöldövezetek adatait. A légszennyező anyagok eltávolításának gazdasági előnyei ezután kiszámíthatók a szennyezés csökkent társadalmi költségeinek megbecsülésével, amit nem vesznek figyelembe az áruk és szolgáltatások, például a villamos áram és a szennyezésért felelős közlekedés piaci árában. Az EU városainak a levegő minőségének szabályozására való képessége jelentős eltéréseket mutat. Ezt mutatja a nitrogén-dioxid (NO 2 ) példája, amely a fosszilis fűtőanyagok elégetése során kibocsátott jelentős légszennyező 43 Az erdők és egyéb fás területek közötti különbség a lombkorona-fedettség mértékében rejlik. Bár az EU-nak nincs általános definíciója ezekre a földterület-kategóriákra, a FAO meghatározása szerint az erdő legalább 30%-os lombkorona-fedettséget igényel, míg az egyéb fás területek lombkorona-fedettsége 10% és 30% között van. 44 Az erdők még a ritkán lakott területeken is nyilvánvalóan kulcsfontosságú természeti kincsek maradnak, amelyek olyan szolgáltatásokat nyújtanak, mint az éghajlat-szabályozás, a CO 2 elnyelése, a víz természetes körforgásának szabályozása és élőhely biztosítása a vándormadaraknak. anyag. A térkép illusztrálja, hogy a városi zöldterületek hogyan járulnak hozzá az NO 2 kivonásához az EU nagyobb városi övezeteiben. Az egy főre jutó NO 2 eltávolításának képessége tág különbségeket mutat a nagyobb városi övezetek között, ami elsősorban az erdősített területek és a népesség arányától függ. Skandinávia, Közép- és Kelet-Európa (Bulgária és Románia kivételével) és Németország legtöbb nagy városi övezete viszonylag nagy kapacitással rendelkezik az egy főre jutó NO 2 eltávolítására. Az eltávolítási kapacitás sokkal kisebb Dél-Európában (Portugália kivételével), de Olaszországban és az Egyesült Királyságban is. Az EU számos városában, különösen a nagyokban magas az NO 2 -koncentráció (3.17. térkép). Milánóban és Madridban például magas a koncentráció és alacsony az eltávolítási kapacitás. Egyes városok, mint Berlin és Stockholm magas eltávolítási kapacitásúak, ami részben megmagyarázza, miért alacsonyabbak itt a koncentrációk, mint más nagyvárosokban. De a koncentrációk további csökkentése érdekében ezek a városok is profitálhatnak az eltávolítási kapacitásba, például elővárosi erdőkbe, parkokba és zöld tetőkbe irányuló beruházásokból 45. Az árterületek hatékonyan tudják szabályozni a vízhozamot, és javítani a vízminőséget Az árterületek a tengerek, tavak és folyók menti, ismétlődő áradásoknak kitett területek. Megfelelő kezelés esetén az árterületek fontos ökoszisztéma-szolgáltatásokat képesek teljesíteni. Először és mindenekelőtt megakadályozzák a folyók alsó szakasza mentén elhelyezkedő területek elárasztását, és így lényeges szerepet játszanak a katasztrófák kockázatának csökkentésében. Az árterületek és a vizes élőhelyek egyéb szolgáltatásokat is nyújtanak, különösen a víz tisztítása által, mivel nagyon hatékonyak a szennyező anyagok, üledékek és többlettápanyagok visszatartásában, feldolgozásában és eltávolításában. Ez megakadályozza a vízszennyezést a folyók alsó szakasza mentén, és ami még ennél is fontosabb, elősegíti a tiszta víz biztosítását. Amellett, hogy természetes víztárolók és vízkezelők, az árterületek élőhelyet nyújtanak számos 45 A zöld tető olyan tető, amelyet részben vagy teljesen növényzet fed. Több célt szolgál, mint például a csapadékvíz elnyelését, szigetelés biztosítását, élőhely nyújtását a vadvilág számára és a városi levegő-hőmérséklet csökkentésének elősegítését, ily módon enyhítve a hőszigethatást. 133

172 Hatodik jelentés a gazdasági, társadalmi és területi kohézióról 134

173 3. fejezet: Fenntartható növekedés 135

174 Hatodik jelentés a gazdasági, társadalmi és területi kohézióról növény- és állatfaj számára, és ily módon a biológiai sokféleség megőrzésének kulcsfontosságú elemei. A víztisztítás az árterületek által nyújtott másik, kevésbé ismert szolgáltatás. Az árterületek különösen hatékonyak a műtrágyákból és a fosszilis fűtőanyagok elégetéséből származó túlzott mértékű nitrogén megkötésében. Ez a nitrogén sok helyen befolyásolja a víz minőségét, és a vízszennyeződés egyik fő okozója. A nitrogénfelesleg bejut a folyókba, a patakokba, a tavakba és a folyók alsó szakaszába a folyótorkolatokig és a part menti övezetekig, eutrofizációt okozva, ami algafelesleget és esetenként káros cianobaktérium-burjánzást eredményez. Ha egy árterület magas vízszintkor víz alá kerül, akkor megkezdi a nitrogén eltávolítását. Az árterületek időszakos víztárolóként való alkalmazása csúcsmennyiségű vízáramlás esetén ezért jelentősen növelheti a folyók képességét a vízben lévő nitrogén megkötésére, feldolgozására és eltávolítására. Modellszimulációk például kimutatták, hogy az árterületek újbóli összekapcsolása a folyókkal, ahol ez lehetséges, a vízgyűjtőkből az európai tengerekbe jutó víz össz-nitrogénterhelését várhatóan átlagosan 7%-kal csökkenti 46. Amint a térkép mutatja, az EU-ban egy sor vízgyűjtő, például a Rajnáé vagy a Meuse-folyóé képes ilyen szolgáltatást nyújtani a sűrűn lakott területek és városok számára. (A térkép az európai folyók teljes nitrogénkibocsátását mutatja, és szimulálja a nitrogén potenciális megkötését az árterület-stratégia megvalósításának forgatókönyve alapján.) 6. Következtetés A kohéziós politika jelentős mértékben segíti az EU régióit, hogy a fejlődés fenntarthatóbb módjait tegyék magukévá, és választ adjanak arra a nagyszámú környezeti kihívásra, amellyel a jövőben szembekerülnek. Az ebben a fejezetben végzett elemzés rámutatott az EU-régiók teljesítményének jelentős eltéréseire a környezettel kapcsolatos témákban. Az éghajlatváltozás hatása régiónként számottevően különbözik egymástól, függően a helytől, de az ott található fő gazdasági tevékenységektől, az emberi települések jellegétől (városi vagy vidéki) és népességének jellegétől is (pl. fiatal vagy idős). Ez szükségessé teszi a helyi körülményekhez igazított alkalmazkodást szolgáló intézkedések elfogadását az éghajlatváltozás romboló hatásának kor- 46 Maes, J. és mtsai. (2012). látozása érdekében mindenütt, de különösen a leginkább sebezhető régiókban. Az EU-régiók fontos szerepet játszhatnak az éghajlatváltozás mértékének korlátozásában is azzal, hogy hozzájárulnak az EU éghajlat-változási és energiacsomagjában szereplő célok megvalósításához. A kohéziós politika különösen nagy segítséget nyújthat a nemzeti, regionális és helyi hatóságoknak az üvegházhatást okozó gázok kibocsátásának csökkentésében a kibocsátáskereskedelmi rendszerben részt nem vevő ágazatokban, mint a közlekedés és az épületek. Támogathatja a megújuló energiahordozók bővülését, és hozzájárulhat az energiahatékonyság növekedéséhez, különösen a középületekben és a tömegközlekedésben. Számos a közlekedésre, az energiahatékonyságra és a megújuló energiára irányuló intézkedés a 2008/50/EK irányelv szerinti levegőminőségi tervekbe is beleillik, csökkentve a szálló por, az NO 2 és az ózon koncentrációját. Ez javítja az emberek egészségét, és csökkenti a terményekben, az épületekben és az ökoszisztémákban keletkező kárt. Bár a helyzet javulóban van, jelentős erőfeszítéseket kell tenni a települési szennyvíz kezelésének javítására az EU számos régiójában, mind az EU-12, mind az EU-15 országcsoportban. Ugyanez érvényes a hulladékkezelésre is. Számottevő haladást értek el az újrahasznosítás és az energia-visszanyerés növelésében és a hulladéklerakás csökkentésében, de néhány régió még mindig jelentős beruházásokat igényel a környezetet kevésbé károsító hulladékkezelő kapacitásaik növelésére. A kohéziós politika ezenkívül hozzásegítheti az EU régióit környezetük minőségének javításához. Ez nemcsak általában a jólét javításához szükséges, hanem számottevő előnyöket is eredményezhet, mivel a romlatlan ökoszisztémák általánosan pozitív hatással vannak az egészségre, és létfontosságú szolgáltatásokat nyújtanak, például tiszta ivóvizet, belélegezhető levegőt, a szén-dioxid megkötését és a vízhozam szabályozását. A kohéziós politika elősegítheti a levegőminőség javítását a városközpontokban, ahol erre szükség van, és helyreállíthatja az ökoszisztémák képességét szolgáltatásaik nyújtására, ahol ezek romlottak. Ebből a szempontból a zöld infrastruktúrába való befektetések támogatása különösen vonzó, mivel ezek gyakran jelentenek hatékony és költséghatékony megoldást, miközben hozzájárulnak azon célok teljesítéséhez, amelyeket az EU a biodiverzitás csökkenésének korlátozására határozott meg. 136

175 4. fejezet: Állami beruházások, növekedés és a válság 1. Bevezetés A 2008-ban kirobbant pénzügyi és gazdasági válság egész Európában drámai hatást fejtett ki az államháztartásra. A gazdasági tevékenység összezsugorodása csökkentette az adóalapot és ebből következően az állami bevételeket, éppen akkor, amikor a tagállamokban elrendelt anticiklikus intézkedések, a munkanélküliség növekedése és a bankrendszernek adott támogatás eredményeként emelkedtek a kiadások. Ez az államháztartási hiány és az államadósság jelentős növekedéséhez vezetett a legtöbb tagállamban, ami 2010 elején ellensúlyozó költségvetési intézkedéseket váltott ki a konszolidáció céljából. Ezt a közkiadások csökkentésére váltották át egy sor európai országban. Ez a közkiadások többi tételénél is jobban érintette a növekedést ösztönző közkiadásokat olyan területeken, mint az oktatás, a K+F, az információs és kommunikációs technológiák (IKT) és a közlekedési infrastruktúra. Ez jelentős következményekkel járt a kohéziós politikára, mely nemzeti, regionális és helyi intézmények befektetéseihez nyújt támogatást a növekedést ösztönző területeken. A kohéziós politika által finanszírozott szakpolitikai intézkedéseknek ki kell egészíteniük a tagállamok által kezdeményezett lépéseket. Hatásukat veszélyezteti, ha a tagállamok által az ilyen típusú kiadásokhoz folyósított erőforrások nem elegendőek. Emellett, ha a tagállamok csökkentik a növekedést ösztönző kiadásokat, a kohéziós politika szerepe kritikussá válik az állami beruházások finanszírozásában, ami fontos a növekedési képesség fenntartásához, és így a sikeres és fenntartható költségvetési konszolidáció feltételeinek megteremtéséhez, valamint a jövőbeli adósságok csökkentéséhez. A költségvetési politika irányvonala és az államháztartás alakulása a tagállamok kormányzatainak különböző szintjein ezért a kohéziós politika működésének fontos elemei, amelyek meghatározzák annak eredményességét. 2. Csökkent a növekedést ösztönző kiadások aránya a közkiadásokból 2.1. A válság megemelte az államháztartási hiányt Az államháztartás helyzete az EU országaiban jelentősen rosszabbodott a 2008 szeptemberében kitört pénzügyi és gazdasági válság nyomán (4.1. ábra). Az EU-27 államháztartási egyenlege 2000 és 2008 között a GDP 1,9%-os hiánya körül ingadozott, ben a GDP 0,6%-ának megfelelő többlettel zárult, míg 2003-ban mutatta ki a legmagasabb, 3,2%-os deficitet tól kezdődően az átlagos deficit élesen emelkedni kezdett, és 2009-ben elérte a GDP 6,9%-át ben a hiány a GDP 6,5%-ánál stabilizálódott, majd fokozatosan a GDP 4,4%-ára csökkent 2011-ben, 3,9%-ára 2012-ben és 3,3%-ára 2013-ban, nagyrészt a 2010-től bevezetett költségvetési konszolidációs intézkedések hatására. Ugyanez az általános minta figyelhető meg a legtöbb tagállamban, bár a változások mértékét tekintve számottevő különbségek vannak közöttük. Az államháztartás romlása egyes tagállamokban sokkal súlyosabb volt, mint másokban (4.2. ábra). Spanyolországban és Írországban a GDP évi 2 3%-os többlete 2009-ben mintegy 11%-os deficitbe fordult át Spanyolországban és 14%-os hiányba Írországban. Görögországban is drámaian emelkedett a deficit, a GDP 2006-ban mért 5,7%-áról annak 15,6%-ára 2009-ben, vagy Lettországban a GDP 0,5%-áról 9,8%-ára ugyanebben az időszakban. Luxemburgban és Svédországban a mérleg csak kevéssé változott, Magyarországon pedig, ahol a válság kirobbanása előtt súlyos költségvetési problémák voltak, a költségvetési konszolidációs intézkedések eredményeként a deficit a GDP évi 9,4%-áról annak 4,6%-ára mérséklődött 2009-ben. A hiány 2013-ban a legmagasabb Szlovéniában volt a (a GDP 14,7%-a) és Görögországban (12,7%), utánuk 137

176 Hatodik jelentés a gazdasági, társadalmi és területi kohézióról 4.1. ábra. Államháztartási egyenleg, EU-27 átlag, A GDP %-ában átlaga HR: 2002-es adatok Forrás: Eurostat átlaga ábra. Államháztartási egyenleg, 2006, 2009 és A GDP %-ában SI EL ES IE UK CY PT HR FR PL SK MT IT BE FI NL HU RO LT CZ AT BG SE DK LV EE DE LU EU-28 Forrás: Eurostat Spanyolország (7,1%) és Írország (7%) következett, míg Luxemburg többletben volt (0,1%), Németország pedig egyensúlyban (0%). A deficit 1% alatt volt Dániában, Lettországban és Észtországban. Az államháztartási deficit évi drámai megugrása nagyrészt az állami bevételek súlyos visszaesésének a következménye volt, ami a gazdasági tevékenységnek a pénzügyi válság és a világgazdasági recesszió miatti csökkenését követte (4.3. ábra). Az EU-27 reálértékben számított állami bevételei 2009-ben átlagosan 5,3%-kal süllyedtek. Ezután három egymást követő évben növekedtek (1,9%-kal 2010-ben, 2,9%-kal 2011-ben és 1,4%-kal 2012-ben), főként a gazdaság csekély javulása (ami megnövelte az adóalapot), valamint az adókulcsok növekedése és több tagállamban az adóbeszedés javítására hozott intézkedések hatására. A kormányzati kiadások az EU-ban a válság előtti években, 2000 és 2008 között folyamatosan, évi átlagban 2,4%-kal emelkedtek. Majd 2009-ben 3,6%-kal és 2010-ben 1,2%-kal bővültek, mielőtt 2011-ben 1,5%- kal süllyedtek, és 2012-ben és 2013-ban összességükben kissé csökkenő irányzattal stabilizálódtak. A kormányzati kiadások évi emelkedése az automatikus stabilizátorok hatását tükrözi, ami a szociális transzferek növekedéséhez vezetett az emelkedő munkanélküliség, a nehézségekkel küzdő bankoknak jelentős támogatást nyújtó szakpolitikai döntések, valamint 138

177 4. fejezet: Állami beruházások, növekedés és a válság 4.3. ábra. Államháztartási kiadások és bevételek és az államháztartás egyenlege, EU-27 átlag, Milliárd EUR A GDP %-ában 1, , , Bevételek (bal oldali tengely) Kiadások (bal oldali tengely) Hiány (jobb oldali tengely) 3,5 5,0 6, ,0 Forrás: Eurostat ábra. Az államháztartási kiadások éves átlagos változása, reálértékben, és Éves átlagos változás (%) átlaga átlaga EL LT RO IE CY PT HR: átlaga Forrás: Eurostat LV HR ES IT BG CZ UK NL HU DE EE DK SK AT LU FR PL BE FI SE MT SI EU-28 a 2008 végén elrendelt pénzügyi ösztönző csomagok nyomán. Az ezt követő mozgások a 2010-ben megkezdett költségvetési konszolidációs programokat tükrözik. Ugyanez az általános minta érvényes a tagállamok többségére, bár a mozgások mértékét tekintve jelentős eltérések vannak az országok között (amint azt a 4.4. ábra mutatja). A válság kezdetéig a legtöbb országban tartó mérsékelt emelkedés után a legtöbb országban a közkiadások 2009 és 2013 között reálértékben 15 országban visszaestek. A hanyatlás különösen súlyos volt Görögországban, Litvániában, Romániában és Írországban (amelyekben kiadások sorrendben átlag évi 3,8%-kal, 3,0%-kal, 2,7%-kal és 2,6%-kal süllyedtek 2009 és 2013 között. Más tagállamokban az állami kiadások lassúbb, 2% alatti ütemben estek, tükrözve a költségvetési konszolidációnak az EU egészére kiterjedő politikáját. A közkiadások tendenciája 2009 óta felfelé ívelő volt 13 tagállamban, általában azokban, amelyekben a válság hatása kevésbé volt drámai Az állami beruházások támogatják a gazdasági növekedést A közgazdasági szakirodalomban általánosan elfogadott, hogy a közkiadások rövid távon kihathatnak a gazdasági tevékenységre, hosszú távon pedig a nö- 139

178 Hatodik jelentés a gazdasági, társadalmi és területi kohézióról 4.5. ábra. Államháztartási kiadások növekedésbarát kategóriákra, 2008 és Az államháztartási kiadások %-a CZ LT HR NL EE MT LV ES HR: 2008-ra nincsenek adatok Forrás: Eurostat BE IE BG AT SK SI UK LU PL SE RO HU FI DK DE FR PT IT CY EL EU-27 vekedésre, bár nincs pontos összefüggés az előbbi és az utóbbi között, mivel ez a hatás számos tényezőtől függ. Általános egyetértés uralkodik azonban a tekintetben, hogy a hatékony szabályozás, az ütőképes és jól működő közigazgatás és a célirányos és testre szabott közkiadások mind lényegesek a modern gazdaságok zökkenőmentes működéséhez, mert lényeges infrastrukturális és közszolgáltatásokat nyújtanak, biztosítják a jogállamiságot, és érvényesítik a tulajdonjogokat. E szolgáltatások közé tartozik az oktatás, valamint a K+F támogatása, amelyek a hosszú távú növekedés szempontjából egyaránt fontosak. Állami beavatkozás nélkül azonban mindkét terület valószínűsíthetően kevesebb pénzhez jutna, mivel a magánszemélyek kiadási döntéseik meghozatala során általában nincsenek tekintettel a társadalom és a gazdaság átfogóbb hasznára, amit az ilyen ráfordítások eredményeznek. Az újabb kutatások arra engednek következtetni, hogy a közkiadások jelentős ösztönzést adhatnak a gazdaságnak recesszió idején, amikor a magánszektor vonakodik a befektetésektől, és amikor a gazdasági tevékenységre gyakorolt hatás ennek megfelelően valószínűleg nagyobb. Azt is jelzik, hogy e kiadásoknak ilyenkor jelentős határokon átnyúló hatásai lehetnek, ami az EU-gazdaság kereskedelmi kapcsolatain keresztül a növekedés szétterjedéséhez vezet, pont úgy, ahogy a költségvetési konszolidáció leszorító hatása is átterjedhet az egyik tagállamból a többibe (a közkiadások különféle hatásairól szóló közgazdasági írások összefoglalását lásd a bekeretezett részben) A közkiadások növekedtek, de újabban csökkennek Amint fentebb rámutattunk, a közkiadások egyes kategóriái növekedésbarátnak tekinthetők abban az értelemben, hogy a jövőben erősíthetik a növekedést. Ez a helyzet például az oktatás, az egészségügy, a környezetvédelem, a közlekedés, a K+F és az energia vonatkozásában 1. Az államháztartás rosszabbodása és a 2010 végétől megvalósított költségvetési konszolidációs intézkedések több tagállamban a közkiadások összetételének jelentős megváltozásához vezettek. A költségvetési konszolidációs intézkedések keretében a növekedésbarát kiadásokat aránytalanul visszafogták 2. A növekedésbarát kiadások részesedése az EU-27 egészében 2008 és 2012 között 36,7%-ról 35,6%- ra csökkent (4.5. ábra). A csökkenés különösen súlyos 1 Európai Bizottság (2012), The Quality of Public Expenditures in the EU (A közkiadások minősége az EU-ban), ahol a kiadásokat az Eurostat adatai alapján elemezték az Államháztartási funkciók osztályozása (COFOG) szerint. 2 Ezen elemzés céljaira, a növekedésbarát kiadás a következő COFOG-kategóriáknak felel meg: gazdasági ügyek (ami főként a közlekedésre és az energetikára terjed ki), környezetvédelem, egészségügy és oktatás. Megjegyzendő, hogy az adatok tartalmazzák az ezekhez az ágazatokhoz tartozó K+F-et. 140

179 4. fejezet: Állami beruházások, növekedés és a válság A közgazdasági szakirodalom az állami kiadások növekedésre gyakorolt hatásáról Széles körű az egyetértés a kormányzatok lényeges szerepéről az infrastruktúrába való befektetésben, és ennek a növekedésre gyakorolt pozitív hatásáról (lásd pl. Gramlich [1994]). Ugyancsak általános egyetértés uralkodik abban, hogy kormányzati beavatkozás szükséges annak a tendenciának a korrekciójához, hogy a magánszektor nem ruház be eleget az oktatásba és a K+F-be, mivel nem veszi figyelembe ennek társadalmi és magángazdasági megtérülését. Bár az oktatás állami támogatásának a növekedéssel történő összekapcsolásának gazdag szakirodalma van, az a tény, hogy a kapcsolatok általában igen hosszú távúak, megnehezíti az azonosításukat az adatokban. Ennek ellenére az oktatásra fordított kiadásoknak a növekedésre gyakorolt pozitív hatása bizonyított tény (lásd Blankenau és mtsai. [2007]). Míg a K+F termelékenységre való kedvező hatása kétségtelen (lásd Griliches [1994]), az állami támogatásnak a K+F-re való hatása nehezebben mérhető fel. Ennek első oka az abból eredő lehetséges holtteher hatások figyelembevételének szükségessége, hogy K+F kiadások akár állami támogatás nélkül is megvalósulhattak (lásd például Bronzini és Lachini [2011], akik megállapítják, hogy a támogatások nem változtatják meg a nagy cégek magatartását). Másodsorban, még ha pozitív hatásokat figyelnek is meg, nehéz megállapítani, hogy az ebből eredő növekedés ellensúlyozza-e a feltételezett elégtelen beruházásokat vagy más piaci hiányosságokat, mint például a KKV-k K+Ffinanszírozáshoz való hozzájutásának nehézségeit. Ez még mindig nyitott kérdés, amelyről intenzív kutatások folynak. A közkiadásoknak a gazdasági tevékenységre való rövid távú hatása szükségessé teszi a költségvetési multiplikátor megbecslését, amit először Richard Kahn (J.M. Keynes tanítványa) öntött formába 1931-ben, és amely úgy határozható meg, mint a kimenet változása a kormányzati kiadások, az adók vagy a kettő kombinációja nyomán. A legutóbbi világméretű recesszió ismét felkeltette az érdeklődést a multiplikátor nagyságának megbecslése iránt. A multiplikátorra vonatkozó becslések időről-időre és gazdaságoktól függően változnak, és függnek az alkalmazott modelltől és a megfogalmazott feltételezésektől. Általánosságban véve úgy tűnik, hogy a multiplikátor nagyságát olyan tényezők befolyásolják, mint a pénzügyi súrlódás megléte, a vonatkozó politikai cselekvés hitelessége, valamint annak állandó vagy ideiglenes jellege, az összetétele, piaci rugalmatlanságok megléte vagy hiánya, az automatikus stabilizálók mérete, az alkalmazott monetáris politika típusa, a gazdaság nyitottságának foka és az árfolyamrendszer (Európai Bizottság, Államháztartás a GMU-ban 2012). A költségvetési multiplikátorra vonatkozó számos becslés között jelentős különbségek vannak a nagyság tekintetében. Egyes becslések egy alá teszik (lásd pl. Barro [1981], Perotti [2005] és Barro és Redlick [2011]), mások egy fölé (Blanchard és Perotti [2002], Beetsma és Giuliodori [2011] és Ramey [2011]), sőt akár 1,6%- ra (Beetsma, Giuliodori és Klaassen [2008]). Egyes elemzések negatív multiplikátort állapítanak meg (lásd pl. Giavazzi, Jappelli és Pagano [2000], Giudice, Turrini és in t Veld [2007] vagy Di Comite és mtsai. [2012]). Az elméleti fronton a legutóbbi időkig a legtöbb modell nem tudott egynél lényegesen nagyobb multiplikátorokat kihozni (lásd pl. Aiyagari, Christiano és Eichenbaum [1992], Baxter és King [1993], Ramey és Shapiro [1998] és Cogan és mtsai. [2010]) a bennük lévő neoklasszikus elemek következtében. Az expanzív fiskális politikát ugyanis kifejezetten ellensúlyozza az a feltételezés, hogy a fogyasztók figyelembe veszik, hogy a jövőben mekkora adókat kell fizetniük a növekvő államadósság miatt, és ezért korlátozzák kiadásaik növekedését. Hasonlóképpen, a pótlólagos állami kiadások finanszírozásához megemelkedett hitelfelvételek a feltételezések szerint felnyomják a kamatlábakat, így csökkentve vagy kiszorítva a magánberuházásokat. Ezért ezek csökkentik a multiplikátort. Újabb modellek azonban arra utalnak, hogy gazdasági visszaesés idején a multiplikátor magasabb lehet, mint növekedési időszakokban (Auerbach és Gorodnichenko [2013] szerint akár 2,5; szemben a 0,6-tal). Ez az aszimmetria a recessziók bizonyos az új modellekbe beágyazott tulajdonságaiból erednek különösen, hogy a háztartások nem tudnak hitelt felvenni (Krugman és Eggertsson [2012]), a nominálbérek lefelé irányuló merevsége és a pénzügyi súrlódás (vagy a tranzakciók végrehajtásával kapcsolatos költségek) miatt, amelyek gazdasági visszaesések idején hajlamosak növelni a multiplikátort, ellentétben a fellendülések periódusaival. Ezenkívül egyes szerzők nagy hangsúlyt fektettek a kamatlábak nulla alá csökkentésének nehézségeire, ami hatástalanná teszi a monetáris politikát. Az e funkciót tartalmazó új-keynesiánus modellek friss becslései szerint a multiplikátor ilyen időszakokban 3 és 5 között van, mert a magánberuházásokat és a fogyasztást 141

180 Hatodik jelentés a gazdasági, társadalmi és területi kohézióról az állami kiadások nem szorítják ki (Christiano és mtsai. [2011], Egertsson [2009], Woodford [2011]). Ennek megfelelően az állami kiadások növekedése jelentős hatást gyakorolhat a gazdasági tevékenységre, amikor a monetáris politika keveset képes tenni. Az Európai Bizottság közelmúltbeli kutatása (in t Veld [2013]) ezenfelül megvilágítja a költségvetési konszolidációból fakadó, határokon átnyúló kereskedelmi kapcsolatokból származó tovagyűrűző hatások fontosságát, amelyek megerősítik a kimenetre gyakorolt negatív hatást. A közkiadásoknak recessziók idején a kimenetre gyakorolt vártnál nagyobb hatását friss empirikus kutatások is megerősítették (pl. Corsetti és mtsai. [2012], Auerbach és Gorodnichenko [2012a], Baum és mtsai. [2012]). E kutatások arra a megállapításra jutottak, hogy a korábbi vizsgálatok minden bizonnyal alábecsülték a költségvetési politikának a kimenetre gyakorolt hatását recessziók idején, és túlbecsülték fellendülésekkor (Auerbach és Gorodnichenko [2012b], valamint Blanchard és Leigh [2013]). Ebből nemcsak az következne, hogy az expanzív költségvetési politika hatékonyabban ösztönzi a növekedést recesszió idején, mint ahogy azt korábban gondolták, de az is, hogy a költségvetési konszolidáció ilyenkor nagyobb lefelé irányuló nyomást idéz elő a gazdasági tevékenységre. Ugyanakkor a konszolidáció növekedésre gyakorolt hatásait össze kell vetni a rendezett államháztartás helyreállításának fontosságával. A tapasztalatok azt mutatják, hogy azokkal a tagállamokkal szemben, amelyek magas adósságot halmoznak fel, a piaci hangulat hirtelen megfordulhat, ami tényleges pénzügyi válságokba fordulhat át, ha nem hoznak komoly korrekciós intézkedéseket. volt Portugáliában ( 8,1 százalékpont), Szlovákiában ( 7,9 százalékpont), Írországban ( 7,4 százalékpont) és Görögországban ( 7,2 százalékpont). Az arány csupán hét tagállamban nőtt, általában azokban, amelyeket a válság kevésbé érintett, és ahol a költségvetési konszolidáció korlátozott volt Az állami beruházásokat növelték, majd csökkentették A válság jelentősen csökkentette a magánszektor befektetéseit (4.6. ábra). Az állami beruházások (melyeket itt az államháztartás bruttó állóeszköz-felhalmozásaként határozunk meg) egy évtizedig viszonylag stabilak maradtak, majd jelentősen nőttek 2007 és 2009 között, anticiklikus szerepet töltve be, legalább részben ellensúlyozva a magánberuházások visszaesését óta azonban az állami beruházások csökkentek, míg a magánberuházások tovább hanyatlottak a pangó növekedési kilátások miatt. A Bizottság legutóbbi, 2013-ra és 2014-re szóló előrejelzése szerint az EU-27 országaiban az állami beruházások (2014-ben) rekordmélységbe süllyednek, miután (2013-ban) a magánberuházások kerültek történelmi mélypontra. 3. A regionális és helyi hatóságok kulcsszerepet játszanak a közkiadásokban és az állami beruházásokban 3.1. A regionális és helyi hatóságokra a közkiadások jelentős része jut Az állami szint alatti kiadások aránya az államháztartás összkiadásaiban az EU-országok többségében növekedett az elmúlt évtizedekben, ahogy nőtt a regionális és helyi hatóságok szerepe az állami politikák megvalósításában. Ez az arány azonban jelentősen eltér az egyes országokban, jelentős részben tükrözve az intézményi rendszer különbségeit és a decentralizáció mértékét. A kormányzat állami alatti szintjei általában a szövetségi államokban, mint Ausztria, Belgium és Németország a legfontosabbak, valamint olyan országokban, mint Spanyolország és Svédország, ahol jelentős a decentralizáció mértéke. Meg kell azonban jegyezni, hogy kiadásokért való felelősség nem szükségszerűen azonos a döntéshozatali jogkörrel 3. A régiókra és a helyi hatóságokra jut az összes államháztartási kiadás mintegy 66%-a Dániában és csaknem 50%-a Svédországban és Spanyolországban. 3 Európai Bizottság (2012), Államháztartás a GMU-ban 2012; Governatori, M. és Yim, D. (2012). 142

181 4. fejezet: Állami beruházások, növekedés és a válság 4.6. ábra. Állami és magán bruttó állóeszköz-felhalmozás, EU-27 átlag, A GDP %-ában A GDP %-ában Magán (bal oldali tengely) Államháztartás (jobb oldali tengely) Forrás: Eurostat 4.7 ábra. Állami szint alatti kormányzati kiadások, 1995 és Az államháztartási kiadások %-a DK SE ES DE BE FI AT PL HR: 1995-re nincsenek adatok Forrás: Eurostat NL IT LV HR ES RO UK LT CZ BG FR SI SK HU PT LU IE EL CY MT EU-27 EU-28 Görögországban, Cipruson és Máltán viszont a közkiadások kevesebb, mint 6%-ért felelősek (4.7. ábra). Az EU- 27 egészében az állami szint alatti hatóságok részesedése 2 százalékponttal nőtt 1995 és 2013 között. Ennél jóval nagyobb volt a növekmény Spanyolországban, Romániában, Dániában és Svédországban, jelentős csökkenés volt azonban Írországban és Hollandiában. A GDP-re vetítve 2013-ban az állami szint alatti közkiadások átlag 16%-ot tettek ki az EU-28-ban. Ez az arány Máltán volt a legkisebb, kevesebb mint 1%, Dániában viszont csaknem 38% (4.8. ábra). Az állami szint alatt megvalósított kiadások típusai Az állami szint alatti hatóságok kiadásai meghatározott területekre koncentrálódnak, leginkább az oktatásra, a szociális szolgáltatásokra és a lakhatásra, de az egészségügyre, a közlekedésre és a kommunikációra is 4 (4.1. táblázat). A tagállamok között azonban jelentős eltérések vannak, tükrözve a decentralizáció mértékét, a szövetségi rendszerek sajátosságait és az állami szint alatti hatóságokra bízott speciális felelősségeket. 4 A közlekedés és a kommunikáció a gazdasági ügyek részeként szerepel a COFOG kiadási osztályozásában, ami a vállalatoknak nyújtott támogatást is tartalmazza. 143

182 Hatodik jelentés a gazdasági, társadalmi és területi kohézióról 4.8. ábra. Állami szint alatti kormányzati kiadások, A GDP %-ában EU MT CY EL IE LU SK PT HU BG LT RO SI EE CZ LV UK FR HR PL IT NL AT DE ES BE FI SE DK Forrás: Eurostat Egyes országokban, különösen Dániában, az állami szint alatti kiadások jelentős része irányul a szociális szolgáltatásokba, míg másokban, például Olaszországban, ez az arány mindössze 5%, miközben az egészségügy sokkal több pénzt kap. Az állami szint alatti hatóságok összes kiadása több közszolgáltatás esetében magasabb, mint a központi kormányzaté. Ide tartozik az oktatás, a kulturális tevékenységek, a vízellátás, a közvilágítás és egyéb kommunális szolgáltatások, valamint a környezetvédelem (4.2. táblázat). Egyes tagállamokban a közkiadásokat e területeken majdnem egészében a kormányzat állami alatti szintjei hajtják végre, bár sok esetben nemzeti finanszírozásúak, a központi kormányzattól származó transzferek útján, amelyeket gyakran e szolgáltatásokra különítenek el 5. Ez a helyzet például a lakhatás esetében Belgiumban, Észtországban, Lettországban, Litvániában és Spanyolországban, valamint a környezetvédelem vonatkozásában Spanyolországban, Görögországban és Cipruson. Az állami szint alatt oktatásra fordított kiadások különösen magasak Spanyolországban és Németországban, az egészségügyi kiadások Dániában, Spanyolországban, Svédországban, Olaszországban és Finnországban, a gazdasági ügyekre fordítottak pedig Spanyolországban, Németországban, Belgiumban és Olaszországban. 5 Például az egészségügy Dániában vagy Svédországban. Megjegyzendő, hogy a pántlikázott transzferek nem jelentik az általános normát, és gyakran az általános transzferekkel együtt léteznek. Dániától eltekintve azonban a szociális védőrendszer nagyrészt centralizált a tagállamokban. A fentebb definiált növekedést ösztönző kiadások (oktatás, egészségügy, környezetvédelem, közlekedés, K+F és energia) nagy részéről a kormányzat állami alatti szintjei döntenek. Összességében ez a szint költötte el 2011-ben az ilyen ráfordítások több mint 46%-át az EU-27-ben, ami az összes kiadásuk 38%-át jelentette. A vonatkozó kiadásokért való állami szint alatti felelősség azonban országonként számottevő eltéréseket mutat (4.9. ábra). Az állami szint alatti kormányzati kiadások 2012-ben átlagosan a GDP mintegy 8%-át tették ki az EU-27-ben, de Svédországban és Dániában a GDP nem kevesebb mint 14%-át, míg Cipruson és Máltán mindössze 0,3%-át. Nyolc tagállamban az állami szint alatti kormányzatokra esett a növekedésösztönző közkiadások több mint 50%-a; ez az arány Svédországban, Olaszországban, Spanyolországban, Dániában és Finnországban a legmagasabb Az állami beruházások nagyobb részét a regionális és helyi hatóságok kezelik Az állami szint alatti kormányzatok jelentős szerepet vállalnak az állami beruházásokban ban az 6 Az államháztartás bruttó állóeszköz-felhalmozásának és az állami szektor által fizetett tőketranszferek összegeként meghatározva. 144

183 4.1 táblázat. Az állami szint alatti kormányzatok kiadásai funkciónként, Összesen Szociális védelem Az állami szint alatti kormányzati kiadások %-a Oktatás Általános közszolgáltatások Egészségügy Gazdasági Lakhatás és ügyek (a közlekedést szolgáltatások kommunális is beleértve) Szabadidő, kultúra és vallás Közrend és biztonság Környezetvédelem Belgium Bulgária Cseh Köztársaság Dánia Németország Észtország Írország Görögország Spanyolország Franciaország Horvátország n.a. n.a. n.a. n.a. n.a. n.a. n.a. n.a. n.a. n.a. Olaszország Ciprus Lettország Litvánia Luxemburg Magyarország Málta Hollandia Ausztria Lengyelország Portugália Románia Szlovénia Szlovákia Finnország Svédország Egyesült Királyság EU A helyi és állami szintű kiadásokat nem vonták össze. Forrás: Eurostat 4. fejezet: Állami beruházások, növekedés és a válság

184 táblázat. Az állami szint alatti kormányzatok kiadásai funkciónként, 2013 Összesen Az államháztartási kiadások %-a Szociális védelem Oktatás Általános közszolgáltatások Egészségügy Gazdasági Lakhatás és ügyek (a közlekedést szolgáltatások kommunális is beleértve) Szabadidő, kultúra és vallás Közrend és biztonság Környezetvédelem Belgium Bulgária Cseh Köztársaság Dánia Németország Észtország Írország Görögország Spanyolország Franciaország Horvátország n.a. n.a. n.a. n.a. n.a. n.a. n.a. n.a. n.a. n.a. Olaszország Ciprus Lettország Litvánia Luxemburg Magyarország Málta Hollandia Ausztria Lengyelország Portugália Románia Szlovénia Szlovákia Finnország Svédország Egyesült Királyság EU A helyi és állami szintű kiadásokat nem vonták össze. Forrás: Eurostat. Hatodik jelentés a gazdasági, társadalmi és területi kohézióról

185 4. fejezet: Állami beruházások, növekedés és a válság ábra. Növekedést ösztönző kiadások, 2012 A GDP %-ában Államháztartás és szociális biztonság Állami szint alatti kormányzatok DK SE ES FI Forrás: Eurostat BE IT AT NL PL DE EE CZ LT SI LV RO UK HU FR BG SK IE PT LU EL CY MT EU ábra. Állami szint alatti kormányzati beruházások, 2000 és Az összes állami beruházás %-ában DE BE FR NL IT SE ES PT PL DK LV AT BG CZ UK EE RO LT HR LU SK HU IE SI CY MT EL EU-27 Forrás: Eurostat EU-28 összes állami beruházásának mintegy 55%- át az állami szint alatti hatóságok valósították meg (4.10. ábra). Ez az arány különösen magas volt Németországban, Belgiumban, Finnországban és Franciaországban (65% fölött). Csak kevés tagállamban jut az állami beruházások kisebb része az állami szint alatti kormányzatokra (Görögországban, Cipruson és különösen Máltán). Ezek általában olyan országok, amelyekben az állami szint alatti hatóságok az összes államháztartási kiadásnak csak igen csekély részéért felelősek. tagállamban. A legmeredekebb zuhanást Írország élte át, ahol ez az arány 60%-ról a évi 21%-ra esett. Amint a következő részben kimutatjuk, ez nagyrészt azoknak a költségvetési konszolidációs intézkedéseknek a következménye, amelyeket a pénzügyi és gazdasági válságra adott válaszként léptettek életbe. Az állami szint alatti hatóságoknak az állami beruházásokból való részesedése 2000 óta így is csökkent

186 Hatodik jelentés a gazdasági, társadalmi és területi kohézióról ábra. Az állami szint alatti kormányzati kiadások éves átlagos változásai, reálértékben, és Éves átlagos változás (%) HU IE CY EL PT HR: Forrás: Eurostat ES CZ IT UK NL LT LV RO HR SI LU SK PL AT BG DK FR DE EE BE FI SE MT EU ábra. Állami szint alatti kormányzati beruházások, EU-27 átlag, ,6 2,5 2,4 2,3 A GDP %-ában 2,6 2,5 2,4 2,3 Az EU állami szint alatti közkiadásai 2000 és 2009 között átlagosan a GDP nem egészen 16%-a körül mozogtak. Reálértékben évi átlagban 2,8%-kal emelkedtek ben a növekedés 3,4%-os volt, egyrészt a pénzügyi ösztönző csomag eredményeként, másrészt a szociális szolgáltatások iránti pótlólagos kereslet nyomán. A 2010 után bevezetett költségvetési konszolidációs intézkedések véget vetettek a növekedésnek, a kiadások 2010-ben stagnáltak, 2011-ben 0,5%-kal, 2012-ben 0,8%-kal, majd 2013-ban pedig 2,2%-kal csökkentek. 2,2 2,2 Hasonló jellegű változás zajlott le a legtöbb 2,1 2,1 2,0 2,0 tagállamban. Máltán 1,9 1,9 és Németországon kívül valamennyi ország 1,8 1,8 visszafogta az állami 1,7 1, szint alatti közkiadásokat (4.11. ábra), néhányuk mint például HR: 2002-es adatok Forrás: Eurostat Magyarország és Írország, ahol évi 11%-kal, illetve évi 9%-kal csökkentek 2010 és 2013 között jelentős mértékben A válság véget vetett annak az időszaknak, amelyet a regionális és helyi hatóságok közkiadásainak tartós növekedése jellemzett Az állami szint alatti hatóságok azon képességére, hogy részt vállaljanak az állami beruházásokból, jelentősen kihatottak az egész EU-ban bevezetett költségvetési konszolidációs csomagok. Az állami szint alatti közberuházások az EU-27-ben az 1990-es évek közepétől folyamatosan növekedtek, hogy azután 2002 és 2007 között a GDP mintegy 2,3%-án stabilizálódjanak (4.12. ábra). Ez az arány azután 2009-ben, részben az ösztönző intézkedések nyomán, 2,5%-ra emelkedett. 148

187 4. fejezet: Állami beruházások, növekedés és a válság ábra. Az állami szint alatti kormányzati beruházások éves átlagos változásai, volumen, és Éves átlagos változás (%) ES IE CY HR HR: Forrás: Eurostat IT PT CZ SK EL SI PL AT LU NL UK DE RO LT LV HU FR BE DK BG FI EE SE MT EU ábra. Az állami szint alatti kormányzati beruházások, 1997, 2013 és történelmi mélypontok A GDP %-ában 4,0 3,5 3,0 2,5 2,0 1,5 1,0 0, Min óta 4,0 3,5 3,0 2,5 2,0 1,5 1,0 0,5 0,0 0,0 CY EL SK IE UK LT HR: 1997-re nincsenek adatok Forrás: Eurostat PT LU ES DK HU IT SI AT CZ FI DE EE BE LV RO SE BG NL PL FR EU től kezdődően, amikor megkezdték a költségvetési konszolidációs intézkedések bevezetését, 2013-ig meredeken, a GDP 1,8%-ára hanyatlott, jóval az es szint alá. Az EU állami szint alatti közberuházásai reálértékben 2010-ben 7,2%-kal, 2011-ben 5,9%-kal, 2012-ben 3,3%-kal és 2013-ban 8,6%-kal estek vissza és 2013 között az állami szint alatti közberuházások reálértékben 20 tagállamban süllyedtek. A többiek zömében folytatódott a növekedés, de lassúbb ütemben. A növekedés csak Belgiumban, Finnországban, Észtországban, Svédországban és Máltán volt magasabb, mint a válság előtt (4.13. ábra). A fordulat Spanyolországban volt a legélesebb, ahol az állami szint alatti közberuházások 2000 és 2009 között reálértékben évi 4% fölötti mértékben növekedtek, majd 2009 és 2013 között évente több mint 22%-kal estek viszsza. Ugyancsak jelentős volt a visszaesés Írországban (évi 18%-kal), Cipruson (16%), Szlovákiában (13%) és Portugáliában (12%). E csökkenések maguk után vonják, hogy 2013-ban az állami beruházások az EU-27 hét országában alacsonyabbak voltak a GDP-hez viszonyítva, mint 1997 óta bármikor. Ezek közé tartozik elsősorban Spanyolország (ahol a GDP évi 4,3%-áról 2013-ban annak 1,5%-ára estek) és Írország (ahol az állami beruházások a GDP évi 3,5%-áról annak 0,9%-ra estek vissza 2013-ban) (4.14. ábra). 149

188 Hatodik jelentés a gazdasági, társadalmi és területi kohézióról ábra. Az állami szint alatti közvetlen finanszírozási kapacitás és állami beruházások az OECD-országokban, 2007 és 2011 Egy főre eső bruttó állóeszköz-felhalmozás USD (2005-ös árakon) Egy főre eső közvetlen finanszírozási képesség Forrás: OECD Beruházások válság idején: közvetlen finanszírozás, valamint regionális és helyi beruházások Amint fentebb jeleztük, az állami szint alatti közberuházásokat a válság, majd az arra válaszul bevezetett költségvetési konszolidációs intézkedések súlyosan érintették. Az OECD által (az Európai Bizottság részvételével) végzett kutatás megállapította, hogy az állami szint alatti beruházások a es időszakban legsúlyosabb gazdasági nehézségekkel küzdő OECDországokban estek vissza a legnagyobb mértékben. A közvetlen finanszírozási képesség új mutatószáma, amely az állami szint alatti kormányzatoknak a beruházások finanszírozására eladósodás nélkül rendelkezésére álló forrásait méri, azt mutatja, hogy ebben az időszakban jelentősen csökkent a közvetlen finanszírozási képességük. Amint a ábra mutatja, a kapacitás szoros korrelációt mutat a beruházásokra fordított kiadásokkal. Ez pedig arra utal, hogy azok az állami szint alatti kormányzatok, amelyek a költségvetési kapacitást megteremtik a beruházási kiadásokra, azt meg is valósítják. Az állami szint alatti pénzügyek újabb trendjeinek elemzése azt mutatja, hogy a válság ezeket jelentősen csökkentette. A szociális szolgáltatásokra és a vállalatokhoz való transzferekre fordított kiadásokat azonban szinten tartották, sőt egyes esetekben még növelték is, csökkentve az állami beruházásokra maradt költségvetési mozgásteret. Az állami szint alatti hatóságok hitelfelvételi feltételei is romlottak. A hitelfelvételeiket meghatározó szabályok bevezetése vagy a már meglevő szabályok szigorítása, ami számos OECD-országban megvalósult a költségvetési konszolidációs intézkedések részeként, tovább csökkentette beruházási kapacitásukat. Az OECD rámutatott annak a valószínűségére, hogy ez a képesség közép és hosszú távon tovább korlátozódik. Ilyen körülmények között az intézményi keret valószínűleg fontos szerepet játszik mind a bevételek (a helyi adók útján valószínűleg keletkező jövedelem), mind a ráfordítások (a kiadásokkal kapcsolatos feladatok) vonatkozásában. A legtöbb OECD-országban a demográfiai trendek valószínűleg költségvetési nyomást gyakorolnak az egészségügyért és a szociális szolgáltatásokért felelős állami szint alatti hatóságokra. A központi kormányzatok tisztában vannak az állami szint alatti hatóságok előtt álló valószínűsíthető jövőbeli kihívásokkal, és több országban intézkedéseket hoztak bevételi és adósságszintjük korlátozására. Ugyancsak számos országban igyekeznek a kormányzatok méretgazdaságossági előnyökhöz jutni helyi hatóságok összevonásával vagy együttműködésük szorosabbra fűzésével. Azokban az országokban azonban, ahol az állami szint alatti hatóságokra jelentős kiadási felelősség hárul olyan területeken, amelyeken a nyomás várhatóan növekedni fog, további erőfeszítésekre lesz szükség, hogy közép és hosszú távon megőrizzék 150

189 4. fejezet: Állami beruházások, növekedés és a válság ábra. Az állami szint alatti kormányzati bevételek éves átlagos változása, reálértékben, és Éves átlagos változás (%) IE CY HU ES HR: Forrás: Eurostat NL IT LT UK EL CZ PT SI LV LU HR FR RO EE DK PL AT FI DE BE SK SE BG MT EU ábra. Az állami szint alatti kormányzati bevétel forrásai, A teljes bevétel %-a Egyéb (értékesítés, társadalombiztosítási hozzájárulások) Állami szint alatti adók Folyó és tőketranszferek MT RO BG NL UK BE-régiók LT EL HU DK HR PL CY IE BE-helyi LU PT EE IT AT-Länder SI DE-helyi SK CZ ES-helyi FR LV FI ES-Corn,.Aut. SE DE-Länder AT-helyi EU-27 Az Eurostat állami számlák adatbázisával összhangban az állami szint alatti kormányzati számlákat Németországban, Ausztriában, Spanyolországban és Belgiumban felbontották állami (szövetségi/regionális hatóságok) és helyi szintre (helyi hatóságok) Forrás: Eurostat a magas színvonalú szolgáltatások nyújtására való képességüket Az állami szint alatti bevételek elsősorban a transzferekből erednek Az EU-ban az állami szint alatti kormányzatok bevételeit a válság jelentősen befolyásolta. Miközben a bevételeik 2000 és 2009 között viszonylag egyenletesen, reálértékben évente mintegy 2,5%-kal emelkedtek, 2009 és 2013 között évi 0,1%-kal csökkentek. Ez alatt a négy év alatt az állami szint alatti kormányzatok bevételei 12 tagállamban csökkentek (4.16. ábra). A visszaesés különösen erős volt Írországban, Cipruson, Magyarországon és Spanyolországban. A többi országban folytatódott a bevételek növekedése, de sokkal lassúbb ütemben, mint a válság előtt. Ezalól csak Ausztria, Németország, Svédország és Málta jelent kivételt, amelyekben a bevételek 2009 után gyorsabban növekedtek, mint előtte. Az állami szint alatti kormányzati bevételek e változásainak okai a bevételi forrásoktól függően különböznek az egyes országokban. A fő források az egész EU-ban a központi kormányzattól érkező folyó és tőketransz- 151

190 Hatodik jelentés a gazdasági, társadalmi és területi kohézióról ábra. A nettó transzferek változása a központi, állami és helyi kormányzatok között, reálértékben, Változás (%) ES-Com. Aut. IE CY ES-helyi IT CZ LV RO SI PT NL UK AT-helyi EL HU EE BG DK LT SK PL HR FR BE-régiók DE-Länder FI AT-Länder MT BE-helyi LU SE DE-helyi Az Eurostat állami számlák adatbázisával összhangban az állami szint alatti kormányzati számlákat Németországban, Ausztriában, Spanyolországban és Belgiumban felbontották állami (szövetségi/regionális hatóságok) és helyi szintre (helyi hatóságok) Forrás: Eurostat, DG REGIO ferek (4.17. ábra). Ez különösen érvényes Máltára, Romániára, Bulgáriára és Hollandiára. Németországban, Ausztriában, Spanyolországban és Svédországban viszont ezek a helyi adók, ami az állami szint alatti hatóságok jóval nagyobb fokú önállóságát tükrözik az utóbbiakban az előbbiekhez képest. A transzferek emellett módot adnak arra is, hogy a központi kormányzat megőrizze a helyi kiadások fölötti ellenőrzését. Egyes esetekben, például az Egyesült Királyságban, a bevételek 2008 utáni visszaesése zömmel a helyi adóbevételek csökkenéséből ered. 7 Sok tagállamban ugyanakkor a központi kormányzattól származó transzferek csökkenésének a következménye (4.18. ábra). A transzferek azonban kétirányúak, mivel a helyi adókból vagy a helyi hatóságok eladásaiból (pl. lakások) befolyó bevételek transzferálhatók a központi kormányzathoz. Egyes tagállamokban ezek a transzferek jelentősek, és az állami szint alatti kormányzati bevételek változásainak értékelésekor figyelembe kell venni őket. Azon tagállamok többségében, amelyeket a globális receszszió erősen sújtott, a központi kormányzatnak a helyi hatóságok részére folyósított nettó transzferei jelentősen csökkentek 2009 és 2013 között. Különösen áll ez Spanyolországra a regionális hatóságokhoz irányuló nettó transzferek vonatkozásában, amelyek reálértékben 62%-kal csökkentek, miután a központi kormányzat transzferei jelentősen (45%-kal) estek, a régiókból a központba irányuló transzferek pedig számottevően 7 Sok esetben a helyi adókból származó bevételeket nagyrészt a központi kormányzat határozza meg, amely korlátokat szab a kivethető adókulcsokra. emelkedtek (a 2005-ös árakon mindössze mintegy 1,4 milliárd EUR-ról 10,1 milliárd EUR-ra). Hasonló trendet, de kisebb csökkenéssel regisztráltak a spanyolországi helyi hatóságok is. Ugyancsak jelentős csökkenés következett be Írországban, a Cseh Köztársaságban, Lettországban és Olaszországban is. Ezzel szemben a központi kormányzatok nagyobb támogatást nyújtottak a helyi és regionális hatóságoknak 14 országban, különösen Németországban (mind a tartományok, mind a helyi hatóságok részére), Litvániában, Svédországban és Luxemburgban. Nem véletlen, hogy a legtöbb olyan országban, ahol az állami szint alatti hatóságokhoz irányuló nettó transzfer emelkedett, a recesszió időtartama korlátozott volt, és kevésbé volt szükség költségvetési konszolidációra Költségvetési hiány és az állami szint alatti kormányzatok államadóssága Az EU állami szektorának valamennyi részéhez hasonlóan az állami szint alatti államháztartás is jelentősen romlott a pénzügyi és gazdasági válság kirobbanása után 8. Míg 2007-ben csekély, a GDP 0,1%-át kitevő hiányt mértek, az állami szint alatti államháztartás ben és 2010-ben a GDP mintegy 0,8%-ára rúgó hiányt mutatott. Ez a rosszabbodás elsősorban a bevételek 8 Megjegyzendő, hogy az egyes kormányzati szintek közötti transzferek következtében az állami szint alatti államháztartási hiány nem értelmezhető az általános államháztartási hiányhoz való hozzájárulásként. 152

191 4. fejezet: Állami beruházások, növekedés és a válság ábra. Állami szint alatti kormányzati kiadások és bevételek, valamint állami szint alatti kormányzati deficit, EU-27 átlag, Milliárd EUR 2005-ös árakon Bevételek (bal oldali tengely) Kiadások (bal oldali tengely) Hiány (jobb oldali tengely) A GDP %-ában 0,0 0, , , , , Forrás: Eurostat 0, ábra. Állami szint alatti kormányzati pénzügyi mérleg, 2007 és 3,0 A GDP %-ában ,0 2,5 2,5 2,0 2,0 1,5 1,5 1,0 1,0 0,5 0,5 0,0 0,0 0,5 0,5 1,0 1,0 1,5 1,5 ES FI EE LV FR LT NL BE PL SI SE AT DK DE IE IT MT UK HR CY RO LU PT SK BG CZ EL HU EU-28 Forrás: Eurostat és évi visszaeséséből eredt (4.19. ábra), ami pedig a központi kormányzat transzfereinek csökkenéséből fakadt. A költségvetési konszolidációs intézkedések ezután hatni kezdtek, és a deficit 2013-ra fokozatosan a GDP 0,1%-ára csökkent, visszatérve a évi szintjére. Az állami szint alatti államháztartás rosszabbodása nagyobb mértékű volt egyes tagállamokban, különösen Belgiumban, Spanyolországban, Finnországban és Németországban, ahol a hiány 2007 és 2013 között több mint 0,5 százalékponttal nőtt (4.20. ábra). Néhány másik országban, így Magyarországon, Bulgáriában, Portugáliában és Görögországban viszont az állami szint alatti államháztartás egyenlege javult. Az állami szint alatti deficit 2013-ban Spanyolországban és Finnországban volt a legnagyobb (a GDP 1%-a), míg a skála túlsó végén többlet volt Magyarországon (a GDP 2,6%-a), valamint Görögországban, a Cseh Köztársaságban és Bulgáriában (a GDP 0,4%-a). Az államháztartási hiánynak a válság időszakában mind a nemzeti, mind az állami szint alatt bekövetkezett növekedése a felhalmozódott államadósság szintjének drámai emelkedését eredményezte, amely a as időszakban összesen 30 százalékpont- 153

192 Hatodik jelentés a gazdasági, társadalmi és területi kohézióról ábra. Konszolidált bruttó államadósság, A GDP %-ában Államháztartás Állami szint alatti kormányzatok EL IT PT IE CY BE ES FR UK HU DE AT NL MT SI PL FI SK CZ DK SE LT RO LV LU BG EE Forrás: Eurostat tal növekedett a GDP-re vetítve (a GDP 58%-áról 87%- a fölé). A növekedés nagyrészt a es válságévek alatt valósult meg, és a legtöbb tagállamban ezt követően végrehajtott konszolidációs intézkedések csökkentették a növekedés mértékét. Az emelkedés azokban a tagállamokban volt a legerőteljesebb, amelyekben a gazdasági tevékenység a leginkább csökkent. Többségükben makrogazdasági kiigazítási programot hajtottak végre. Az emelkedés 2007 és 2013 között a GDP-re vetítve közel 100 százalékpont volt Írországban, több mint 60 százalékpont Portugáliában és Görögországban és 50 százalékpont fölött Spanyolországban és Cipruson. Annak ellenére, hogy a regionális és helyi hatóságok felelősek a közkiadások mintegy 30%-áért és az állami beruházások mintegy 60%-árt, az államadósság növekedése a deficithez hasonlóan alapvetően a központi kormányzat tevékenységeiből ered. Az EU-ban a jelentős jogalkotási hatáskörökkel nem rendelkező helyi hatóságok és régiók teljes adósságállománya minden tagállamban a GDP 10%-a alatt van. Míg az állami szint alatti adósság egyes országokban, mint például Lengyelországban, Szlovéniában, Bulgáriában és Lettországban jelentősen növekedett, ez a GDP-hez képest igen alacsony szintről történt, ami abszolút értékben korlátozta az emelkedést. Egyes országokban (így Magyarországon, amint fentebb jeleztük), a helyi hatóságok a válság időszakában is csökkenteni tudták adósságállományukat. Az államháztartás helyzetének romlása azonban a regionális kormányzatok egy részét súlyosan érintette. A spanyol régiók adósságállománya volt a legmagasabb: 2013-ban meghaladta a GDP 20%-át (4.21. ábra), és csaknem négyszer akkora volt, mint a válság előtt. Ez aggodalomra ad okot a spanyolországi régiók fontossága miatt a növekedést ösztönző kiadásoknál, valamint az egészségügyi ellátással és az oktatással összefüggésben. Belgiumban a három régió adóssága majdnem megduplázódott a válság idején, bár viszonylag alacsony maradt. Másrészről a regionális kormányzatok adósságállománya a két másik, a válság által kevésbé érintett szövetségi alapon szervezett tagállamban, Németországban és Ausztriában 2010-et követően mérséklődött. Ennek ellenére Németországban az állami szint alatti államadósság a GDP mintegy 30%-ára rúg, és az állami szektor összadósságának több mint egyharmadát teszi ki. Ezt csak Spanyolország közelíti meg, ahol az ilyen szintű adósságállomány az összadósság több mint 20%-a. Az állami szint alatti adósság mindkét esetben elsősorban a regionális hatóságoknál halmozódott fel (Németországban ezeket Ländernek, Spanyolországban Comunidades Autónomasnak nevezik), és a helyi kormányzatok adósságai viszonylag alacsonyak maradtak. Ez utóbbi áll fenn más tagállamokban is, különösen az erősebben központosítottakban. 154

193 4. fejezet: Állami beruházások, növekedés és a válság ábra. A kohéziós politika (CP) hozzájárulása az állami beruházásokhoz, EU-28, Milliárd EUR, 2005-ös-ös árakon ben a CP-kifizetések az EU-beruházások 2,1%-át képviselik (amely 11,5% a évi kifizetések figyelembevételével) EU-28 állami beruházások (bruttó állóeszköz-felhalmozás) EU-28 állami beruházások a évi CP-kifizetések nélkül (ERFA, ESZA, Kohéziós Alap) Forrás: Eurostat, DG REGIO 2013-ban a CP-kifizetések az EU beruházásainak 18,1%-át képviselik A kohéziós politika hozzájárulása a tagállamok állami beruházásaihoz Amint fentebb jeleztük, az állami beruházások 2009 óta erősen visszaestek. Ennek következtében a kohéziós politika fontossága az állami beruházási programok finanszírozásában tovább nőtt a válság éveiben. Számos tagállamban, különösen azokban, amelyekben csökkennek a bevételek és emelkednek a szociális kiadások, a kohéziós politika az állami beruházások finanszírozásának fő forrásává vált. A as időszakban a strukturális alapok, a Kohéziós Alap és a hozzájuk kapcsolódó nemzeti társfinanszírozás minden évben átlagban az EU-27 GDP-jének 0,55%-át tette ki. Bár az összeg az egyes országok állami számláinak mutatószámaihoz képest viszonylag alacsony, az ERFA, az ESZA és a Kohéziós Alap makrogazdasági hatásai jelentősek, különösen az állami beruházásokkal összehasonlítva (4.22. ábra) és 2013 között ezek az alapok képviselték az EU állami tőkeberuházásainak mintegy 14%-át és az állami állóeszköz-beruházásokra fordított kiadások mintegy 21,5%-át 9. E finanszírozásnak az összes állami beruházáshoz viszonyított aránya jelentősen ingadozik a tagállamok között, és nagyrészt a támogatási intenzitás régiók közötti különbségeit, valamint az állami beruházások mértékét tükrözi az egyes tagállamokban. Ez az arány azokban a tagállamokban a legmagasabb, amelyek a Kohéziós Alap és az ERFA támogatásában részesülnek a konvergencia-célkitűzés alapján (4.23. ábra). Szlovákiában, Magyarországon, Bulgáriában és Litvániában a finanszírozás az állami beruházások több mint 75%-ára rúgott. A ráták a legalacsonyabbak Luxemburgban, Dániában és Hollandiában, ahol nincsenek konvergenciarégiók. A kohéziós politika azon szerepe, hogy támogatja a tagállamok növekedésösztönző beruházások végrehajtására irányuló képességét, arra utal, hogy közvetlen kapcsolata van makrogazdasági politikai ügyekhez. A kohéziós politika ennek megfelelően a tagállamok költségvetési ügyeit nem csak azért érinti, mert járulékos forrásokat biztosít a közkiadások finanszírozására, hanem azért is, mert a tagállamoknak társfinanszírozniuk kell EU-programokat, és be kell tartaniuk az addiciona- 9 Az állami tőkeberuházások összege egyenlő az állami állóeszköz-beruházás (a központi kormányzat bruttó állóeszköz-felhalmozása) és az államháztartás által folyósított tőketranszferek öszszegével. Megjegyzendő, hogy a jelentésben szereplő százalékok arányoknak tekintendők, mivel a strukturális alapokból társfinanszírozott kiadásokat az állami beruházásokra az ebben a részben javasolt két beruházási mutatószám nem teljesen fedi le. A tőketranszferek tartalmazzák a pénzintézetek részére nyújtott tőketámogatást. 155

194 Hatodik jelentés a gazdasági, társadalmi és területi kohézióról ábra. Az ERFA, az ESZA és a Kohéziós Alap által nyújtott támogatások és a nemzeti társfinanszírozás aránya az összes állami beruházásból, átlaga Az összes állami beruházás %-ában EU SK LT HU BG LV PT EE CZ PL MT RO SI EL ES IT CY DE FI FR UK BE SE AT IR NL DK LU Forrás: Eurostat, DG REGIO litás elvét 10. A jelenlegi pénzügyi és gazdasági válság rávilágított annak szükségességére, hogy növelni kell a kohéziós politika és az EU megújult gazdaságirányítási rendszere közötti koherenciát. Ez több (a 6. fejezetben ismertetendő) reform elfogadásához vezetett a fenti két tényező közötti kapcsolatok erősítésére. 5. Beruházások, állami támogatások és EIB-hitelek 5.1. Versenypolitika A versenypolitika célja annak biztosítása, hogy a cégek azonos eséllyel versenyezzenek, bárhol is működjenek, és bármelyik tagállamhoz tartozzanak is. Mivel azonban egyes esetekben szükség van kormányzati fellépésre, a Szerződés megnevezi azokat a helyzeteket, amelyekben az állami támogatás összeegyeztethető a belső piaci versennyel. A támogatás általános tilalma alól ezért számos kivételt határoznak meg. Ennek megfelelően állami támogatás alkalmazható például kockázati tőke folyósításához, és olyan finanszírozásokhoz, amelyek egy innovatívabb és zöldebb technológia ösztönzésével hozzájárulnak az Európa 2020 célkitűzéseinek teljesítéséhez. 10 Az addicionalitás elve alapján a tagállamok vállalják, hogy a nemzeti finanszírozást nem helyettesítik EU-alapokkal, és fenntartják az állami beruházási kiadások bizonyos szintjét ben az állami támogatások 64,3 milliárd EUR-t tettek ki, vagyis fejenként 128 EUR-t. Az állami támogatás a közötti három évben az EU éves GDP-jének átlagosan 0,6%-a volt, mivel a válság leküzdésére irányuló rendkívüli intézkedések felnyomták a as 0,4%-ról. Az állami támogatás eltérő a tagállamokban: a es időszakban Máltán az egy főre jutó GDP 2,2%- át, míg Bulgáriában az egy főre jutó GDP mindössze 0,1%-át tette ki. Regionális támogatás A Bizottságnak a nemzeti regionális támogatásra vonatkozó évi irányelvei meghatározzák azokat az elveket, amelyek alapján megállapítható, hogy a hátrányos helyzetű területek gazdasági fejlesztéséhez és ezen belül a vállalatalapításba való befektetéshez nyújtott támogatás összeegyeztethető-e a belső piac szabályaival. Ezért a megengedett maximális támogatási intenzitás magasabb azokban a régiókban, amelyekben az egy főre jutó GDP alacsonyabb, valamint a legkülső régiókban. A as időszakra a Bizottság új irányelveket fogadott el a nemzeti regionális támogatásról, ami az állami támogatások ellenőrzési módszereinek modernizálására irányuló átfogóbb stratégia része. Ennek célja a növekedés ösztönzése az egységes piacon hatékonyabb támogatási intézkedések elősegítésével, és hogy a Bizottság a végrehajtási tevé- 156

195 4. fejezet: Állami beruházások, növekedés és a válság kenységét azokra az esetekre koncentrálja, amelyek a legnagyobb hatást gyakorolják a versenyre. Az új as irányelvek célja: azon régiók általános részarányának növelése, ahol regionális támogatás adható, az EU népességére vetített jelenlegi 46,1%-os támogatási szintről 47,2%-ra, főként a válságra adott válaszként, a támogatási intézkedések csökkentése a Bizottság általi vizsgálattól függően, mivel több támogatási kategóriát fognak mentesíteni a Bizottság előzetes értesítésére vonatkozó kötelezettség alól, lehetővé téve a tagállamoknak kisebb támogatási összegek költését korlátozott adminisztratív teherrel, a jelentős támogatási intézkedések ösztönző hatásának, arányosságának, regionális fejlesztéshez való hozzájárulásának és versenyre gyakorolt hatásának alapos értékelése, szigorúbb megközelítés alkalmazása a nagyvállalatok által végrehajtott beruházások támogatására a támogatásban részesülő fejlettebb területeken, a legkülső régiókban és a ritkán lakott területeken annak lehetővé tétele, hogy a tagállamok fenntarthassák és egyszerűsíthessék a vállalatok számára nyújtott működési támogatást, a maximális támogatási intenzitások változatlanul hagyása a legkevésbé fejlett régiókban. A támogatásban részesülő egyéb régiókban az intenzitásokat csekély mértékben, 5 százalékponttal csökkentik, figyelembe véve az EU regionális gazdasági egyenlőtlenségeinek csökkenését és annak szükségességét, hogy a tagállamok között elkerüljék a támogatási versenyt a szigorú költségvetési korlátozások idején, az áthelyezésellenes előírások erősítése, nem téve lehetővé azonos vagy hasonló tevékenységhez nyújtott regionális támogatás áthelyezését az Európai Gazdasági Térségen (EGT) belül. A hátrányos helyzetű régióknak nyújtott támogatás Az Európai Unió működéséről szóló szerződés (107. cikk [3] bek. [a] pont) lehetővé teszi a támogatást olyan térségek gazdasági fejlődésének előmozdítására, ahol az életszínvonal kirívóan alacsony, vagy súlyos az alulfoglalkoztatottság ( a kategóriájú" régiók) (4.1. térkép). A gyakorlatban ezeket a területek úgy határozzák meg, mint azok a NUTS 2 régiók, amelyekben az egy főre jutó GDP kevesebb, mint az EU-25 átlagának 75%-a, ami nagyjából megfelel a konvergenciarégióknak (beleértve a fokozatosan kiváló, ún. phasing-out régiókat is) ben az e régióknak nyújtott támogatás közel 15,2 milliárd EUR-t tett ki. Az a kategóriájú régióknak nyújtott támogatás 2009 és 2011 között (14 milliárd EUR-ról) negyedével emelkedett, bár hosszabb távon csökkenő az irányzat (a ös évek 17 milliárd EUR-os átlagáról között 13 milliárd EUR-ra). A tagállamok eltérő mértékű támogatást nyújtanak e régiók számára, tükrözve a regionális politika különbségeit, hogy a támogatást milyen mértékben alkalmazzák a fejlesztés támogatására, valamint a jogosult népesség létszámát. Megkülönböztetett állami támogatási lehetőségek szigetek, gyéren lakott területek és földrajzi elszigeteltség alapján kategorizált régiók számára Az EU működéséről szóló szerződés (107. cikk (3) szakasz [c]) lehetővé teszi az egyes gazdasági területek fejlődését előmozdító támogatást, amennyiben az nem befolyásolja hátrányosan a versenyt ( c kategóriájú régiók). Az érintett területek közé tartoznak azok a régiók, amelyekben az egy főre jutó GDP elmarad az EU-25 átlagától, amelyekben a munkanélküliség több mint 15%-kal magasabb az országos átlagnál, vagy amelyek jelentős szerkezeti változáson vagy súlyos viszonylagos hanyatláson mennek keresztül, továbbá az alacsony népsűrűségű régiók, az 5000 fős vagy annál alacsonyabb lakosságú szigetek és a földrajzilag hasonlóképpen elszigetelt régiók, illetve az a kategóriájú régiókkal szomszédos régiók. Az ilyen c régióknak nyújtott támogatás 2011-ben mintegy 2,9 milliárd EUR volt (vagyis az a kategóriájú régióknak nyújtott támo- 157

196 Hatodik jelentés a gazdasági, társadalmi és területi kohézióról 158

197 4. fejezet: Állami beruházások, növekedés és a válság gatás valamivel több mint negyede), ami 39%-os csökkenés a évihez viszonyítva. Állami támogatás és a lisszaboni célkitűzések 2008-ban általános csoportmentességi rendeletet (GBER) vezettek be, amelynek alapján egy sor támogatási intézkedést automatikusan jóváhagynak, mentesítve őket az előzetes bejelentés kötelezettsége alól. Ennek a csoportmentességnek nincs térbeli dimenziója, mivel valamennyi régióra vonatkozik. A jelenlegi GBER-t meg fogják hosszabbítani 2014 végéig, amikor a Bizottság új GBER-t hagy jóvá, és az előzetes értesítés szükségessége nélküli támogatási intézkedések új kategóriáit fogadja el. A GBER kiterjed a KKV-knek juttatott, továbbá a kutatáshoz, innovációhoz, regionális fejlesztéshez, képzéshez, foglalkoztatáshoz, kockázati tőkéhez, környezetvédelemhez, vállalkozáshoz és támogatott régiókban való vállalkozásindításhoz nyújtott támogatásokra, valamint olyan kérdésekre, mint a női vállalkozók finanszírozáshoz jutásának nehézségei. A GBER által bevezetett reform célja a támogatásoknak a lisszaboni célkitűzések felé való átirányítása volt, arra ösztönözve a tagállamokat, hogy azokat a támogatásokat helyezzék előtérbe, amelyek tényleges előnyt jelentenek a versenyképesség, a munkahelyteremtés, valamint a társadalmi és gazdasági kohézió szempontjából. Ugyanakkor csökkentette az állami hatóságok, a támogatásban részesülők és a Bizottság adminisztratív terheit. A GBER egységesítette és leegyszerűsítette a korábbi szabályokat, és kiterjesztette a bejelentési kötelezettség alól mentesített állami támogatások kategóriáit. A bejelentési kötelezettség alóli csoportos mentesítés korábbi előírások alapján az ipar és a szolgáltatások részére nyújtott támogatások közel 41%- ára (17,2 milliárd EUR) terjedt ki 2011-ban, szemben a évi 19%-kal (11 milliárd EUR) és a 2006-os 6%-kal (3 milliárd EUR) Európai Beruházási Bank Az Európai Beruházási Bank (EIB) hitelezési tevékenysége közvetlenül az EU által meghatározott politikai prioritásokra irányul. Az EIB ös operatív stratégiája egyesíti a hitelnyújtást az EU finanszírozási és tanácsadási tevékenységével, reagálva az EU kohéziós politika és az Európa 2020 célkitűzéseire. A stratégiát a válságra adott válaszként aktualizálták, és középpontjában az intelligens növekedés áll (de nem korlátozódik arra). Az EIB hozzájárulása sokoldalú, tartalmazza az infrastrukturális projektekre fordított támogatást a növekedés és a kohézió érdekében, beleértve a transzeurópai hálózatok (TEN-ek) befejezését és a szélessávú technológiák alkalmazását. A KKVknek nyújtott támogatás (különösen a tudásalapú tevékenységekben) ugyancsak központi cél, mivel döntő jelentőségűnek tartják őket az EU-ban a növekedés, a foglalkoztatottság és az innováció szempontjából. Az ábra. Az Európai Beruházási Bank hitelei, A GDP éves átlagos változása (%) 1,6 1,4 1,2 1,0 0,8 0,6 0,4 0,2 EU-28 1,4 1,2 1,0 0,8 0,6 0,4 0,2 0,0 0,0 HU EE PT CY PL SI BG LV CZ ES HR LT MT SK EL RO IT AT FI LU SE BE IE DE FR UK NL DK Forrás: EBB, Eurostat, DG REGIO 159

198 Hatodik jelentés a gazdasági, társadalmi és területi kohézióról EIB támogatja a fenntartható és erőforrás-hatékony közlekedést, az energiahatékonyságot és a megújulóenergia-termelést is. A válságra adott válaszként az EIB a ös időszakban 60 milliárd EUR kiegészítő hitelt nyújt, a nyújtott hitelekre vonatkozó célt 42 milliárd EUR-ról a 2013-as 62 milliárd EUR-ra, majd mind 2014-ben, mind 2015-ben 60 milliárd EUR-ra növelve. Ez lehetővé fogja tenni a bank számára tevékenysége kiszélesítését négy elsődleges területen: innováció és szaktudás, a KKV-k finanszírozáshoz jutása, stratégiai infrastruktúra és a beruházások növelése az EU erőforrás-hatékonysági célkitűzéseinek teljesítésére. Az Európai Bizottság és az EIB több közös pénzügyi eszközt is kidolgoztak, ahol a hitelnyújtást uniós finanszírozással ötvözik az Európa 2020 célkitűzések valóra váltásának támogatására. Ezek emelőhatást gyakorolnak a finanszírozásra, és elősegítik a végső kedvezményezettekre gyakorolt hatás növelését. A as programozási időszakban mintegy 20 milliárd EUR-t ruháztak be a strukturális programokra nyújtott hiteleszközbe, amely a hiteleket támogatásokkal kombinálja (4.24. ábra). A bank tevékenysége felöleli a JASPERS technikai segítségnyújtási eszköz kezelését is, amely támogatást nyújt EU-tagállamok számára olyan jelentős projektek minőségének javítására, amelyeket a strukturális és a kohéziós alapokból való finanszírozásra nyújtottak be évi indulásától 2012 végéig 12 országban összesen 226 JASPERS-támogatású projektet hagytak jóvá, amelyek összesen 39 milliárd EUR beruházásra terjedtek ki (2012-ben 10 milliárd EUR-ra). Ezenkívül a bank az Európai Bizottsággal és az Európa Tanács Fejlesztési Bankjával együtt létrehozta a Fenntartható városfejlesztési beruházásokat támogató közös európai kezdeményezést (JESSICA), amelynek célja visszatérítendő finanszírozás nyújtása jövedelemtermelő városi projektek részére a városfejlesztési alapok útján végére összesen 75 JESSICA értékelő tanulmány készítésére adtak megbízást, és 18 holdingalapot állítottak fel összesen 1,7 milliárd EUR összegű finanszírozással. Ezek 54 régióra terjedtek ki. Összesen 37 városfejlesztési alapot hoztak létre, és a nyújtott finanszírozás elérte a mintegy 1,4 milliárd EUR-t. 6. Következtetés A pénzügyi és gazdasági válság az államháztartás súlyos rosszabbodásához vezetett az EU legtöbb tagállamában. Az államháztartási hiányok meredeken emelkedtek 2009-ben, ami 2010-ben költségvetési konszolidációs intézkedések bevezetéséhez vezetett az egész EU-ban. Ennek következtében a közkiadások számos tagállamban csökkentek, míg másokban a növekedési ráta mérséklődött. A közkiadások különböző kategóriái azonban nem egyformán voltak érintve. A növekedésbarát közkiadásokat és az állami beruházásokat a költségvetési konszolidációs intézkedések különösen érintették, úgyhogy az állami beruházások az EU-27-ben 2014-ben várhatóan történelmi mélypontra süllyednek. Ez különösen igaz az állami szint alatti kormányzati szintekre, amelyekre a növekedésbarát közkiadások és az állami beruházások jelentős része jut óta az állami szint alatti közberuházások jelentősen csökkentek az EU-27-ben, az évi szintre esve vissza. A legnagyobb csökkenés Spanyolországban következett be, ahol az állami szint alatti közberuházások 2009 és 2013 között évi átlagban 24%-kal estek. Ebben az összefüggésben a kohéziós politika a növekedésösztönző közkiadások támogatásában nagy jelentőségre tett szert, és az állami beruházások finanszírozásának messze legfontosabb forrásává vált. Ezt figyelembe véve minden eddiginél fontosabbá vált a kohéziós politika azon szerepe, hogy hozzásegítse a tagállamokat a dinamikus kiúthoz a gazdasági válságból és az Európa 2020 célkitűzések teljesítéséhez. Az állami beruházások csökkenésének irányzata a tagállamokban ugyancsak problémát jelent, mert megkérdőjelezi azt a képességüket, hogy a jövőben betartsák az addicionalitás elvét, és társfinanszírozzák a kohéziós politikai programokat. 160

199 5. fejezet: A felelősségteljes kormányzás fontossága a gazdasági és társadalmi fejlődéshez 1. Miért szükséges az EU-nak hangsúlyoznia a felelősségteljes kormányzást? Közgazdászok körében két ellentétes vélemény van a felelősségteljes kormányzás és a gazdasági és társadalmi fejlődés kapcsolatáról. Az első vélemény a felelősségteljes kormányzást a fejlődés melléktermékének látja. A második a felelősségteljes kormányzást és a hatékony intézményeket az erős gazdasági és társadalmi fejlődés szükséges feltételének tekinti. Ez figyelembe veszi, hogy az országok belekerülhetnek az alacsony növekedés alacsony minőségű intézmények egyensúlyba, ahonnan csak egy lökés mozdíthatja ki őket 1. Egyre több kutatás támogatja a második álláspontot, és hangsúlyozza a jótékony hatást, amelyet a hatékony intézmények nemcsak a gazdasági növekedésre gyakorolhatnak, hanem az innovációra és a vállalkozó szellemre, az egészségre, a jólétre, a szegénység csökkentésére, valamint a kohéziós politika hatására is 2. Ennek nyomán ma már széles körben elfogadott, hogy a jó minőségű, megbízható közszolgáltatások és a jogbiztonság a gazdasági siker fontos előfeltételei, és hogy... a gyenge közigazgatási és igazságszolgáltatási képességek és a jogbizonytalanság a gazdasági fejlődés kihívásaira adandó válasz legfontosabb akadályai 3. Az EU-csatlakozási folyamat egyik fő célja, hogy a jogállamiság, a törvény előtti egyenlőség és a hátrányos megkülönböztetés tilalma szilárdan beépüljön a belépni kívánó országok jogrendjébe és joggyakorlatába. A tagság e feltételeit a csatlakozás után továbbra is alkalmazni kell, és betartásukat minden kormánytól elvárják. technológiai és szervezeti innovációra van szükség. Ugyanez érvényes mind a közszolgáltatások nyújtására, mind pedig a magas színvonalú állami beruházások megtervezésére és megvalósítására. A felelősségteljes kormányzás, a jogbiztonság és a magas szintű szabályozás a kiegyensúlyozott üzleti környezet lényeges feltétele. Azoknak az intézményeknek, amelyek egy ország gazdasági és a társadalmi kölcsönhatásait irányítják, egy sor fontos kritériumot kell teljesíteniük. Ezek közé tartozik a korrupció hiánya, a verseny és a közbeszerzés megvalósítható megközelítési módja, a hatékony jogszabályi környezet, valamint a független és hatékony igazságszolgáltatás. Emellett az intézményi és igazgatási kapacitás erősítése, az adminisztratív teher csökkentése és a jogalkotás minőségének javítása megalapozza a strukturális kiigazításokat, valamint ösztönzi a gazdasági növekedést és a foglalkoztatottságot 4. A közigazgatás korszerűsítése annak az öt szakpolitikai prioritásnak az egyike volt, amelyeket a 2012., és évi növekedési jelentésben 5 megneveztek, mivel ezt tekintik az egyik fő követelménynek az Európa 2020 menetrend sikeréhez. A közbeszerzés reformja, a közigazgatás digitalizálása, a magánszemélyek és a KKV-k adminisztratív terheinek csökkentése és a nagyobb átláthatóság e modernizáció részének tekintendők 6. A korrupció elleni küzdelem és az állami hatóságok, valamint az igazságszolgáltatás javítása is hangsúlyt kap. Ez a fejezet általános áttekintést ad a közintézmények teljesítményéről, az üzletmenet gördülékenységét, a korrupciót és a kormányzást helyezve középpontba nemzeti és regionális szinten, és befejezésül kiemeli a Akkor, amikor a tagállamok költségvetésére egyre nagyobb nyomás nehezedik, a magas színvonalú közszolgáltatások biztosításához a hatékonyságot növelő 1 Acemoglu, D. és Robinson, J. (2012). 2 Rothstein, B. (2011); Rodriguez-Pose, A. és Garcilazo, E. (2013). 3 Bizottsági szolgálati munkadokumentum SEC(2010) A Világgazdasági Fórum globális versenyképességi jelentése az intézmények minőségét tekinti az értékelés első pillérének. 5 A évi növekedési jelentés és a gazdasági kiigazítási programok rámutattak erre a kapcsolatra, és annak szükségességére, hogy a tagállamok növeljék a közszolgáltatások hatékonyságát és eredményességét, valamint a közigazgatás és az igazságszolgáltatás átláthatóságát és minőségét. 6 COM(2013) 453 végleges 161

200 Hatodik jelentés a gazdasági, társadalmi és területi kohézióról A felelősségteljes kormányzás meghatározásai A felelősségteljes kormányzás meghatározására és azonosítására több mód is van. Egy viszonylag egyszerű módszer az üzletmenet gördülékenységére koncentrál. Ez a helyzet a Világbank Doing business üzleti jelentéseinél, amelyek szerint a kormányok úgy segíthetik elő a gazdasági növekedést, ha egyszerű és átlátható szabályozási rendszert alakítanak ki. Ily módon a vállalatok az alaptevékenységeikre koncentrálhatnak, és forrásaiknak csak töredékét kell adminisztratív eljárások teljesítésére fordítaniuk. A Transparency International ugyanakkor elsősorban a korrupcióra összpontosít, amelyet úgy határoz meg, mint visszaélést a rábízott hatalommal egyéni előnyök érdekében. A korrupció állítja a Transparency International mindenkinek ártalmas, aki a hatalmon lévő emberek feddhetetlenségétől függ, és a gazdasági fejlődés korlátozásán túl sérti az egészséget, a bizalmat és a jólétet. Célzottabb megközelítést alkalmaz Bo Rothstein (2011), aki szerint a felelősségteljes kormányzás a közhatalom pártatlan gyakorlását jelenti. Ez a megközelítés a politikák megvalósítási módját vizsgálja, nem pedig a tartalmukat, és világossá teszi, hogy nincs helye a korrupciónak, a kliensrendszernek, a részrehajlásnak, a hátrányos megkülönböztetésnek és a nepotizmusnak. E célzott megközelítés haszna, hogy elősegíti a felügyeletet, és a beavatkozásokat arra koncentrálja, hogy a közintézmények pártatlanul működjenek. Általánosabb megközelítést alkalmaznak az ugyancsak a Világbank által közzétett Worldwide Governance Indicators (Világméretű kormányzati mutatószámok). Ez a kormányzást úgy határozza meg, mint azok a hagyományok és intézmények, amelyekkel az országban a hatalmat gyakorolják. Ide tartozik (a) az a folyamat, amellyel a kormányokat megválasztják, felügyelik és leváltják; (b) a kormányok azon képessége, hogy megfelelő politikákat hatékonyan határozzanak meg és hajtsanak végre; továbbá (c) az állampolgárok tisztelete, valamint azoknak az állami intézményeknek az állapota, amelyek gazdasági és társadalmi kölcsönkapcsolataikat irányítják 1. Egy új európai regionális mutatószám Rothstein, a Transparency International és a Világbank megközelítéseit ötvözi, figyelembe véve azokat a regionális felmérési eredményeket, amelyek megragadják az embereknek korrupcióval és a közszolgáltatások pártatlanságával kapcsolatos tapasztalatait és az országos szintű kormányzati mutatószámokat. Bár a meghatározások között komoly különbségek vannak, a különböző mutatók által kapott eredmények között erős a korreláció, ami arra utal, hogy a kormányzás azonos hiányosságait ragadják meg. 1 Kaufmann, D. és mtsai. (2010) felelősségteljes kormányzás és a kohéziós politika végrehajtása közötti kapcsolatot. 2. Az EU északi felében inkább vállalkozásbarát a környezet A jó üzleti szabályozás lehetővé teszi a vállalatok számára, hogy idejüket és energiájukat a vállalkozásukra fordítsák, anélkül, hogy a bürokráciának eleget téve időt vesztenének. A vállalkozások számára nem a szabályok és szabályozás nélküli országok a legjobbak, hanem azok, ahol ezek világosak és könnyen betarthatók. A Világbank Doing Business mutatószáma azon a követelményen alapul, hogy a szabályozás legyen S.M.A.R.T. Streamlined (egyszerű), Meaningful (érthető), Adaptable (alkalmazkodóképes), Relevant (tárgyhoz tartozó) és Transparent (átlátható). A mutatószám 10 szempontot 7 összegez, 189 országban értékelve, ahogy a vállalkozásokra vonatkozó szabályozások a KKV-ket érintik, és lényegében megméri e szabályok összetettségét és az általuk okozott költségeket, valamint a jogintézmények erősségét. A mutatószám szerint az EU-ban Dánia a leginkább vállalkozásbarát ország (a világranglista 5. helyén végzett), míg Málta a legkevésbé vállalkozásbarát (161. helyezett) 8. A 10 leginkább vállalkozásbarát tagállam (az első 30 között a világrangsorban) a három északi ország, a három balti állam, az Egyesült Királyság, 7 E szempontok a vállalkozás indítása, az építéssel való foglalkozás, a szerződések érvényesítése és a fizetésképtelenség rendezése, a villamos áramhoz jutás, az ingatlanok bejegyzése, a hitelhez jutás, a befektetők védelme, az adófizetés és a határokon átnyúló kereskedelem. 8 Világbank, Doing Business

201 5. fejezet: A felelősségteljes kormányzás fontossága a gazdasági és társadalmi fejlődéshez 5.1. táblázat. Vállalkozásindítás 2014-ben Ország Sorrend Eljárások (szám) Idő (napok) Költségek (az egy főre jutó jövedelem %-a) Befizetett minimális tőke (az egy főre jutó jövedelem %-a) Litvánia ,5 0,9 0 Írország ,0 0,3 0 Cseh ,5 8,2 29,5 Köztársaság Málta ,5 10,8 1,5 EU ,4 12,9 4,4 10,4 Forrás: Doing Business 2014, Világbank 5.1. ábra. Az üzletmenet gördülékenysége, Az ideálistól való távolság (ideális = 100) IE UK DK SE FI DE AT NL LT LV PT BE EE PL FR ES SI CY CZ SK BG RO HU IT LU HR EL MT LU: 2007, CY: 2009, MT: 2012 Forrás: Doing Business 2014, Világbank Az üzletmenet gördülékenysége országon belül változik A Világbank napjainkban egyre nagyobb számú ország különböző helyein vizsgálja az üzletmenet gördülékenységét. Az eltérések különösen Olaszországban jelentősek. Egy raktár építési engedélyének megszerzéséhez például Bolognában 164 napra van szükség, az egy főre jutó jövedelem 177%-ának megfelelő költséggel, míg Potenzában 208 napra, az egy főre jutó jövedelem 725%- ának megfelelő költséggel. Egy szerződés végrehajtásához Torinóban 855 napra van szükség és a követelés 22%-ába kerül, míg Bariban 2022 napra és a költségek a követelés 34%-át teszik ki. Egy vállalkozás indításához Padovában 6 napra, Nápolyban 16 napra, egy ingatlan bejegyzéséhez Bolognában 13 napra, Rómában 24 napra van szükség. Írország, Németország és Hollandia. Az öt legkevésbé vállalkozásbarát ország Málta, Horvátország, a Cseh Köztársaság, Románia és Görögország. A mutatószám fontos elemei a vállalkozásindításhoz szükséges idő, az eljárások száma, a költségek és a szükséges tőke. A vállalkozásindítás az EU-ban átlagosan 13 napot és 5,4 külön eljárást igényel, költsége megfelel az egy főre jutó nemzeti jövedelem 4,4%-ának, a minimális befizetett tőke pedig az egy főre jutó nemzeti jövedelem 10%-a. A tagállamok között jelentős különbségek vannak. Litvániában és Írországban fele annyi eljárásra van szükség, mint a Cseh Köztársaságban és Máltán, és a költségek az utóbbiak töredékei (5.1. táblázat) és 2014 között az összes tagállam javította a pozícióját az ideálishoz viszonyítva, ami az üzletmenet gördülékenységét illeti (az 5.1. ábrában az ideális 163

202 Hatodik jelentés a gazdasági, társadalmi és területi kohézióról Az e-kormányzat és az e-közbeszerzés gördülékenyebbé tehetik az üzletmenetet, és csökkenthetik a költségeket Az e-kormányzat lehetővé teszi, hogy az állami hatóságok átláthatóbban és költséghatékonyabban nyújtsanak szolgáltatásokat. Az EU európai digitális menetrendje célul tűzi ki, hogy 2015-re az EU állampolgárainak 50%- a vegye igénybe az e-kormányzat szolgáltatásait ben az EU népességének 44%-a vett igénybe e- kormányzati szolgáltatásokat és 2012 között ez a részesedés három ország kivételével mindenhol nőtt (5.2. ábra). A legnagyobb növekmény Romániában (+ 24 százalékpont) Horvátországban (8 százalékpont) és Görögországban (7 százalékpont) volt, de az összarányok továbbra is alacsonyak. Az e-kormányzati szolgáltatásokat Olaszországban használták a legkevesebben 2012-ben (18%), ami alacsonyabb a évinél. Az e-beszerzés alkalmazása az elektronikus kommunikáció kormányzati használata anyagok és szolgáltatások vásárlására vagy építési beruházásra irányuló közbeszerzéshez jelentős megtakarítást eredményezhet az európai adófizetők számára. Az európai közbeszerzés korszerűsítésének részeként a Bizottság ennek megfelelően javasolta, hogy az e-beszerzést 2016 közepéig tegyék az EU alapmódszerévé. Előnyei ellenére az e-beszerzés még mindig gyerekcipőben jár az EU-ban. A beszerzési eljárások csupán 5 10%-ában alkalmazták 2012-ben, és a vállalatok mindössze 12%-a vette igénybe az internetet tenderezés során az EU-ban (5.3. ábra). Csak négy tagállamban (Írország, Litvánia, Szlovákia és Lengyelország) haladta meg az arány a 20%-ot ábra. Az e-kormányzat állampolgárok általi használata, A népesség %-a EU-28 DK SE FI NL FR LU EE AT DE BE IE SI LV ES UK HU SK MT PT LT EL PL RO CZ CY BG HR IT Forrás: Eurostat 5.3. ábra. Nyilvános e-tendereken az internetet alkalmazó vállalatok, A vállalatok %-a EU IE LT PL SK DK EE LV CZ PT SE UK FR MT AT RO NL CY LU HU BG BE IT DE EL FI ES SI Forrás: Eurostat 164

203 5. fejezet: A felelősségteljes kormányzás fontossága a gazdasági és társadalmi fejlődéshez 5.4. ábra. A korrupció jelentős problémaként való érzékelése, A válaszadók %-a (a nem tudom válaszok nélkül) Egyetért Nem ért egyet EU-27 RO EL CY PT HU BG SI MT IE LT ES CZ IT LV AT SK EE FR UK BE PL DE SE LU FI NL DK Forrás: Eurobarométer 374, 2011 vagyis a minden szempontnál a legjobb megközelítés pontértéke 100). A legnagyobb javulás számos olyan országban történt, amelyek a legtávolabb állnak az ideálistól Horvátországban, Lengyelországban, a Cseh Köztársaságban és Szlovéniában, bár Portugália, Franciaország és Románia is jelentős javulást ért el. Az üzletmenet gördülékenysége azonban az országokon belül, az egyes helyek között is változik a nemzeti szabályozások alkalmazási módjának különbségei miatt (lásd a bekeretezett részt). Ezért nemcsak az országok között, de az országokon belüli régiók vagy városok között is csökkenteni kell az üzletmenet gördülékenysége tekintetében meglevő különbségeket. 3. Az európaiak többsége szerint a korrupció elterjedt, és súlyos problémát jelent Az EU nemrég kiadott korrupcióellenes jelentése 9 rámutat, hogy a korrupció valamennyi tagállamot érinti, de nem kezelhető uniformizált politikával, mert a korrupció jellegét és mértékét tekintve jelentős eltérés áll fenn a tagállamok között. A korrupció az Unió egészére ártalmas. Torzítja az egységes piacot, negatív hatást gyakorol az államháztartásra, és csökkenti a beruházások szintjét. A probléma különösen lényeges a kohézió szempontjából, mivel a kevésbé fejlett régiók és tagál- lamok a korrupció és a kormányzás mutatóira általában alacsony pontszámokat kapnak. Az EU népességének többsége a korrupciót országa súlyos problémájának tekinti (5.4. ábra). Öt tagállam (az északi országok, Hollandia és Luxemburg) kivételével az emberek több mint 60%-a komoly gondnak látja a korrupciót. Ez az arány (a németországi) 61% és (a romániai) 99% között mozog ban ötből négy ember vélte úgy az EU-ban, hogy a korrupció elterjedt az országában (5.5. ábra). Ugyanúgy, mint 2011-ben, az északi országokban érzékelték legkevésbé a korrupciót. A tagállamok felében tízből kilencen úgy gondolták, hogy országukban a korrupció elterjedt vagy nagyon elterjedt. A korrupciós ügyekkel kapcsolatos közvéleményt azonban erősen befolyásolhatják az aktuális politikai botrányok vagy a pénzügyi és gazdasági helyzet, ami kevésbé áll fenn a korrupció közvetlen észlelésénél vagy első kézből való érzékelésénél. Az EU megkérdezett lakosságának csak 8%-a tapasztalt korrupciót, vagy volt annak tanúja az előző 12 hónapban. Ez a szám azonban jelentősen magasabb volt kilenc tagállamban, a ciprusi 12%-tól a litvániai 25%-ig. Azon vélemény ellenére, hogy a korrupció széles körű és problematikus, az EU-tagállamok többsége világméretű összehasonlításban viszonylag jól teljesít a korrupcióér- 9 COM(2014) 38 végleges 165

204 Hatodik jelentés a gazdasági, társadalmi és területi kohézióról 5.5. ábra. A korrupció mértékéről való vélekedés, A válaszadók %-a (a nem tudom válaszok nélkül) Ritka vagy nem létező korrupció Széles körű EU-27 EL IT LT CZ RO ES HR PT SI SK BG HU LV MT PL IE CY FR UK EE AT BE DE NL LU SE FI DK Forrás: Eurobarométer 397, táblázat. A korrupció becsült közvetlen költségei a közbeszerzésben nyolc kiválasztott tagállamban A korrupció közvetlen költségei (millió EUR) A teljes beszerzési érték %-ában 8 tagállam szektorában Út és vasút ,9% 2,9% Víz és hulladék ,8% 2,5% Városgazdálkodás/ ,8% 6,6% közműépítés Képzés ,7% 15,9% K+F ,7% 3,9% Forrás: PwC EU Services és Ecorys zékelési index 10 (CPI) tekintetében, amelyet a Transparency International 11 dolgozott ki, és amely 177 országot ölel fel (5.1. térkép). A 20 legkevésbé korrupt ország között a évi indexben nyolc EUtagállam található (a három északi tagállam, a Benelux országok, Németország és az Egyesült Királyság). Hét tagállam ugyanakkor viszonylag alacsony minősítést ért el, és az 57. és a 80. helyek között található. Ezek csökkenő sorrendben Horvátország, a Cseh Köztársaság, Szlovákia, Olaszország, Románia, Bulgária és Görögország. Ezenkívül az Európai Parlament kezdeményezésére az Európai Bizottság megbízásából készített Identifying and reducing corruption in public procurement in the EU 12 (A korrupció meghatározása és csökkentése a közbeszerzés területén az EU-ban) című tanulmány megállapítja, hogy az EU GDP-jének mintegy 20%-át költik el közbeszerzés útján (2010-es árakon 2400 milliárd EUR). Az EU korrupcióellenes jelentése e számadatokból arra a megállapításra jut, hogy a közbeszerzés a korrupció melegágya. A tanulmány több olyan területet vizsgál, amelyben jelentős EU-forrásokat költenek el közbeszerzés útján. Ide tartozik különösen a közúti és a vasúti közlekedés, a vízgazdálkodás és a hulladékkezelés, a városfejlesztés, a közműépítés és a képzés. Az 5.2. táblázat a korrupció becsült hatását mutatja ezeken a területeken. 10 Ez az index a közületi szektorban jelen levő korrupció érzékeléséről magánszemélyek és vállalatok körében végzett legfeljebb 13 felmérés standardizált pontszámait átlagolja. A magas pontszám kevéssé érzékelt korrupciót jelez. 11 Amint a PwC EU Services és az Exorys (2013a) vizsgálata ugyancsak megemlíti. A korrupció szakpolitikai területenként eltérő: egyes területek jobban ki vannak téve a csalásnak, mint mások (5.3. táblázat). A legveszélyeztetettebb terület a képzés. 12 PwC EU Services és Ecorys (2013b). 166

205 5. fejezet: A felelősségteljes kormányzás fontossága a gazdasági és társadalmi fejlődéshez 5.3. táblázat. A korrupció típusai szakpolitikai terület szerint Ajánlattételi összejátszás Kenőpénz Összeférhetetlenség Szándékos hibás gazdálkodás Városgazdálkodás/ közműépítés Út és vasút Víz és hulladék Képzés K+F Összesen Forrás: PwC EU Services és Ecorys A korrupció miatt a közpénzekben keletkezett becsült veszteség a teljes kiadás nem egészen 5%-ától közel 16%-áig terjed. A tanulmány többféle mutatót vagy figyelmeztető jelet is vizsgál, melyek felhívják a figyelmet a korrupcióra. Ezek közül az ajánlattételi összejátszás a legáltalánosabb, ahol a versenytársak összejátszanak annak érdekében, hogy az egyikük elnyerje a kiírt szerződést. A képzés esetében a legáltalánosabb figyelmeztető jel a kenőpénz, vagyis a megbízást odaítélő állami tisztviselőknek juttatott kifizetés. A beszerzésnél összeférhetetlenség áll fenn, ha köztisztviselők vagy családtagjaik részvényekkel rendelkeznek a nyertes vállalatban. Ha egy köztisztviselő figyelmen kívül hagyja, hogy egy vállalkozó nyíltan nem hajtja végre az előírt feladatot, akkor ez szándékos cselekménynek minősül. A vizsgálat azt is megállapítja azonban, hogy az EU által finanszírozott projektek az előírt irányítási és ellenőrzési rendszerek, valamint az EU-finanszírozású ráfordításokhoz kötött csalásellenes intézkedések miatt kevésbé vannak kitéve a korrupciónak. 167

206 Hatodik jelentés a gazdasági, társadalmi és területi kohézióról 4. A kormányzás mutatószámai eltérőek az EU tagállamok között és a tagállamokon belül A Világbank több mint 200 országra kiterjedő kormányzási mutatószámai hat mutatót tartalmaznak: politikai stabilitás, kormányzati hatékonyság, a szabályozók minősége, jogállamiság, a korrupció korlátozása, valamint véleménynyilvánítás és elszámoltathatóság. A kormányzati hatékonyság mutatószáma a kormányzat azon képességéről alkotott közvélekedést méri, hogy az magas színvonalú közszolgáltatásokat nyújtson, valamint a közszolgáltatások hatékonyságát és függetlenségét, továbbá a közpolitikák létrehozásának és megvalósításának képességét. Ez a mutatószám a gazdasági fejlődés szempontjából különösen lényeges, A korrupció leküzdésének módjai Az ANTICORRP közelmúltbeli tanulmánya, amely a korrupciót elemzi Romániában, Magyarországon és Észtországban, aláhúzza azt a tényt, hogy a hatékony korrupcióellenes politikának egy szélesebb, a kormányzás javítására irányuló stratégiába kell illeszkednie. Az elfojtás, a speciális jogszabályok vagy egy korrupcióellenes hatóság önmagában nem jár lényeges hatással a korrupcióra. Emellett egy külső szervezet számára nem egyszerű közvetlenül eredményesnek lennie, de hatással lehet az ügyekre. A korrupció csökkentéséhez jó kiindulópont az önkényes viselkedés adminisztratív lehetőségeinek korlátozása. Az e-kormányzat és az e-közbeszerzés segíthet e tekintetben, csakúgy mint a bürokráciát korlátozó adminisztratív reformok és a szabályozás egyszerűsítése is. A gördülékeny üzletmenet ezért elősegítheti a korrupció leküzdését is, részben megvalósulása lehetőségeinek korlátozásával. A magán- és önkéntes szektor részvétele és együttműködése növelheti a korrupcióellenes társadalmi nyomást. Az érintett személyek is elősegíthetik a független igazságszolgáltatás fenntartását és a magas szintű nyilvános elszámoltathatóságot. A média különösen fontos, mivel őrködhet a kormányzás tisztasága felett, amihez gazdaságilag függetlennek és plurálisnak kell lennie. és az egyes EU-tagállamok között jelentős eltéréseket mutat (5.6. ábra). E mutató szerint a három északi ország kormánya a leghatékonyabb, míg Románia, Bulgária, Görögország és Olaszország rendelkezik a legkevésbé hatékony kormánnyal. A mutatószám 1996 és 2012 között a legtöbb tagállamban kevés változást mutatott. Litvániában, Bulgáriában, Lettországban és Horvátországban javult, igaz alacsony kiindulási pontról. A kormányzat hatékonyságának jelentős rosszabbodását jelzi ugyanakkor Görögországban és Spanyolországban, ami a gazdasági válság következménye lehet. A jogállamiság mutatója, amely a törvények meghozatalának és végrehajtásának minőségével kapcsolatos közvélekedést méri, ugyancsak különbözik a tagállamok között, méghozzá igen hasonlóan a kormányzati hatékonyság érzékeléséhez. Ismét a három északi ország teljesítménye a legjobb, míg Románia, Bulgária, Görögország, Olaszország és Horvátország pontszámai a legalacsonyabbak. Az 1996 és 2012 között bekövetkezett változásokban is hasonlóságok vannak. Jelentős volt a javulás Bulgáriában és Horvátországban bár a mutatószámuk továbbra is alacsony, valamint a három balti államban, míg jelentős romlás következett be Görögországban, Spanyolországban és Olaszországban Egyes régiókban a kormányzás minősége jóval magasabb (vagy alacsonyabb) Amint fentebb jeleztük, különbségek mutatkoznak a régiók között a nemzeti szabályozások végrehajtásának módjában, ami tükrözi a regionális és helyi hatóságok hatékonyságában meglevő különbségeket. E különbségeket a kormányzás minőségének értékelésekor is figyelembe kell venni a gazdasági és társadalmi fejlődéssel összefüggésben. Ezt a kormányzás minőségével foglalkozó Göteborgi Intézet által kidolgozott új regionális index teszi lehetővé (5.2. térkép). Az eredmények nyugtalanítók, mivel Bulgária, Románia, Magyarország és Olaszország számos régiójában a válaszadók 15%-a vagy még nagyobb része arról számolt be, hogy személy szerint fizetett kenőpénzt az előző 12 hónapban. A kormányzás érzékelt minőségét tekintve jelentős eltérések van- 168

207 5. fejezet: A felelősségteljes kormányzás fontossága a gazdasági és társadalmi fejlődéshez 5.6. ábra Világbanki mutatószámok Románia Bulgária Görögország Olaszország Horvátország Szlovákia Magyarország Lettország Litvánia Lengyelország Cseh Köztársaság Szlovénia Portugália Észtország Spanyolország Málta Ciprus Franciaország Belgium Írország Ausztria UK Németország Luxemburg Hollandia Svédország Dánia Finnország Kormányzati hatékonyság 1,0 0,5 0,0 0,5 1,0 1,5 2,0 2, ,0 0,5 0,0 0,5 1,0 1,5 2,0 2,5 Eredmény szórásban Jogállamiság 1,0 0,5 0,0 0,5 1,0 1,5 2,0 2,5 Bulgária Románia Horvátország Olaszország Görögország Szlovákia Magyarország Lengyelország Lettország Litvánia Szlovénia Cseh Köztársaság Portugália Spanyolország Ciprus Észtország Málta Belgium Franciaország Németország UK Írország Luxemburg Hollandia Ausztria Dánia Svédország Finnország 1,0 0,5 0,0 0,5 1,0 1,5 2,0 2,5 Eredmény szórásban 1996-os adatokat csak akkor adunk meg, ha a különbség statisztikailag szignifikáns Forrás: Világbank nak Olaszország, Spanyolország, Belgium, Románia és Bulgária régiói között. Az első három ország esetében a legkevésbé fejlett régió kapta a legalacsonyabb minősítést, ami arra utalhat, hogy megragadhattak az elégtelen kormányzás alacsony növekedés csapdájában. Romániában, Bulgáriában és Magyarországon a fővárosi régió rosszabb osztályzatot kapott a többieknél, talán a korrupció nagyobb lehetőségeit tükrözve. Azokban az országokban, ahol a kormányzás minőségéről alkotott közvélekedés a legjobb a három északi ország és Hollandia nem voltak nagyobb különbségek a régiók között. A legkülső régiók helyzete országoktól függően eltérő. Miközben e portugáliai régiók értékelése az országos átlaggal azonos (Açores), vagy magasabb annál (Madeira), a spanyol (Canarias) és a négy francia legkülső régióé rosszabb az országos átlagnál. A 2013-as felmérés eredményei lényegében azonosak a évivel 13. Ez utóbbi nyilvánosságra hozatala időpontjában sok kutatást ösztönzött a régiók kormányzásának minősége, valamint innovációs, vállalkozási és növekedési rátájuk közötti kapcsolatról. E kutatás né- 13 A két felmérés kismértékű módszertani változtatások következtében nem teljesen összehasonlítható. 169

208 Hatodik jelentés a gazdasági, társadalmi és területi kohézióról 170

209 5. fejezet: A felelősségteljes kormányzás fontossága a gazdasági és társadalmi fejlődéshez Miből tevődik össze az európai kormányzási minőségi index? A Regionális és Várospolitikai Főigazgatóság megbízásából készült, és először 2010-ben közzétett index az országok szintjén egyesíti a világbanki kormányzási mutatószámokat egy olyan felméréssel, amely minden országban figyelembe veszi a regionális eltéréseket. Ennek eredményeként a regionális indexek nemzeti átlaga azonos a Világbank kormányzási pontszámával. Az indexet 2013-ban a 7. keretprogram támogatásával korszerűsítették 1. A jelentés azokra a közszolgáltatásokra helyezi a fő figyelmet, amelyeket gyakran ellenőriznek helyben vagy regionálisan (bűnüldözés, oktatás és egészségügy), és amelyek nagyobb valószínűséggel térnek el a régiók között. A kérdések e szolgáltatások minőségére és pártatlanságára, valamint a korrupció érzékelésére és annak személyes megtapasztalására vonatkoznak. A kérdések 2 többek között az alábbiakra terjednek ki: Hogyan értékelné a lakóhelyén a közoktatás minőségét? Egyesek lakóhelyem közegészségügyi rendszerében speciális előnyökhöz jutnak. A rendőrség a lakóhelyemen mindenkit egyenlően kezel. Ön vagy a háztartásában élők közül másvalaki vesztegetett-e meg valakit az elmúlt 12 hónapban? 1 A jelentés 24 ország és 212 régió válaszadójával készült felmérésen alapul. Lásd ANTICORRP www. anticorrp.eu 2 További információk: Charron, N. (2013) és Charron, N. és mtsai. (2014). hány legfontosabb megállapítását az OECD évi Investing Together (Befektetés együtt) című jelentése tartalmazza, amely megállapítja, hogy a kormányzás alacsony minősége akadályozza a gazdasági fejlődést, és csökkenti az állami beruházások hatását. Ugyanez érvényes a kohéziós politika alapján társfinanszírozásban megvalósuló beruházásokra, ami arra utal, hogy a kohéziós politikának a regionális fejlődésre gyakorolt hatását erősítheti a kormányzás minőségének javulása. E javulást azonban nem szükségszerűen hozza meg pusztán az idő múlása, hanem valószínűsíthetően a kormányzat valamennyi szintjének összehangolt erőfeszítését, valamint a nyilvánosság és a média aktív részvételét igénylik Nő az EU régióinak hatásköre Az EU számos részében megfigyelhető a regionalizáció tendenciája. A regionális önrendelkezési index szerint (lásd a bekeretezett részt) a régiók számos tagállamban nagyobb autonómiára tettek szert az elmúlt 50 évben. Ezek közé tartoznak elsősorban az olaszországi, belgiumi, spanyolországi és az Egyesült Királyságban a skóciai régiók, amelyekben egyaránt magas szintű önrendelkezés valósult meg regionális szinten (5.4. térkép). Az önrendelkezés mértéke ugyancsak jelentősen nőtt a Cseh Köztársaság, Szlovákia, Lengyelország, Görögország és Finnország régióiban, de ennek ellenére viszonylag alacsony maradt. A németországi és ausztriai régiókban csak kisebb változások voltak, de itt az önrendelkezés szintje már 1960-ban is magas volt. Nem történt tényleges változás Anglia, Svédország, Portugália kontinentális területe, Horvátország és Bulgária régióiban. A regionális önrendelkezési index 2011-ben Németország, Ausztria és Belgium szövetségi államaiban volt a legmagasabb (5.3. térkép). A második legmagasabb azokban a regionális államokban volt, amelyek centralizáltabbak, mint a szövetségi államok, de kevésbé centralizáltak, mint az egységes országok. Ez az index különösen magas volt a legnagyobb autonómiát élvező régiókban, mint például a finnországi Ålandban, az Egyesült Királysághoz tartozó Skóciában, a spanyolországi Navarrában, valamint Portugália Açores és Madeira régióiban. Az index Bulgáriában, Portugália kontinentális területén és Írországban volt a legalacsonyabb 14. Az indexben szereplő régiók az önrendelkezés mértékén kívül népességük számát tekintve is különböznek. 14 A három balti állam, Luxemburg, Szlovénia, Ciprus és Málta a régióknak a kutatók által használt definíciója szerint (legalább fős átlagos népesség) 2011-ben nem rendelkeztek régiókkal. 171

210 Hatodik jelentés a gazdasági, társadalmi és területi kohézióról A regionális önrendelkezési index Az index azt a területet vizsgálja, amely fölött egy kormányzat befolyást gyakorol, ennek mértékét (a függetlenség mértéke), és azokat a tevékenységeket, amelyek fölött e befolyást gyakorolja. A befolyás területi hatálya megkülönbözteti az önrendelkezést (egy kormányzat saját joghatóságában gyakorol befolyást) és a megosztott kormányzást (egy kormányzat közösen gyakorol befolyást egy nagyobb joghatóság fölött, amelynek része). A hatáskör mértéke azt méri, hogy egy kormányzat milyen mértékben gyakorol független törvényalkotó, költségvetési és végrehajtó felelősséget, azokat a feltételeket, amelyek alapján egyoldalúan járhat el, és azt a képességét, amellyel a központi kormányzat döntéseit felülbírálhatja. A tevékenységi területek jelzik azokat a politikákat, amelyek felett egy regionális kormányzat befolyással rendelkezik elsősorban az adózás, a hitelfelvétel és az alkotmányos reform tartozik ide. A regionális önrendelkezési index öt dimenzióra terjed ki (lásd alább). A regionális hatalom dimenziói (önrendelkezés) Önrendelkezés Egy regionális kormányzat által gyakorolt hatalom a régióban élők fölött Intézményi mélység A regionális kormányzat önállóságának a mértéke, szemben azzal, hogy a feladatokat a nemzeti kormány jelölné ki. Szakpolitikai Azon politikák terjedelme, amelyekért egy regionális kormányzat felelős. alkalmazási kör Pénzügyi önállóság Annak mértéke, hogy egy regionális kormányzat mennyire adóztathatja önállóan a lakosságát. Hitelfelvételi autonómia Egy regionális kormányzat hitelfelvételi lehetőségének mértéke. Képviselet Annak mértéke, hogy egy régió mennyiben rendelkezik független törvényhozással és végrehajtó hatalommal. Forrás: Hooghe, L. és mtsai. (megjelenés előtt). Németországban, Franciaországban, Olaszországban, Spanyolországban és Lengyelországban szinte valamennyi régió lakossága meghaladja az egymillió főt. Az Egyesült Királyságban, Bulgáriában, Horvátországban és Finnországban azonban a szóban forgó régiók többségének lakossága nem éri el a főt ben a tagállamok mintegy felében rendelkeztek a régiók bizonyos autonómiával a hitelfelvétel tekintetében. Ez az autonómia a német szövetségi tartományok és az olasz régiók tekintetében volt a legjelentősebb, míg Franciaország, Hollandia, Magyarország, Svédország valamint Skócia régiói a központi kormányzat előzetes engedélye nélkül, de meghatározott korlátokon belül vehetnek fel hiteleket. A Cseh Köztársaság, Horvátország, Lengyelország, Románia, Spanyolország és Anglia, valamint Wales régiói előzetes engedéllyel és korlátozott összegben vehetnek fel hiteleket. A többi kilenc tagállamban, amelyekben régiók vannak, ezek egyáltalán nem vehetnek fel hiteleket. Spanyolországban 2011-ben csak Navarra és a baszk tartományok élveztek magas fokú pénzügyi önállóságot, mivel legalább egy jelentős adónem (személyi jövedelemadó, társasági adó, hozzáadottérték-adó vagy forgalmi adó) alapjáról és kulcsáról dönthettek. Néhány másik régió (a többi spanyol régió, belgiumi és olaszországi régiók, a finnországi Åland, a Portugáliához tartozó Açores és Madeira, Svédországban Län és Skócia) legalább egy fő adónem kulcsát maga határozhatta meg, bár csak korlátok között és az adó alapját egyáltalán nem. A németországi szövetségi tartományok kisebb adónemek alapjáról és kulcsáról határozhattak, míg Horvátország, Franciaország, Magyarország, Olaszország, Hollandia, Románia, Szlovákia és Anglia régiói az adókulcsokat dönthették el, de az adóalapot nem. Bulgáriában, a Cseh Köztársaságban, Dániában, Finnországban (kivéve Ålandot), Görögországban, Magyarországon, Írországban, Lengyelországban, Portugália kontinentális részén, Romániában, Észak- 172

211 5. fejezet: A felelősségteljes kormányzás fontossága a gazdasági és társadalmi fejlődéshez 173

212 Hatodik jelentés a gazdasági, társadalmi és területi kohézióról A hatékony állami beruházásokra vonatkozó OECD-elvek: a kormányzat szintjei között megosztott felelősség Az OECD a közelmúltban olyan állami beruházásokról szóló elveket hagyott jóvá, amelyek első alkalommal terjednek ki az állami szint alatti kormányzatokra, elismerve ezáltal a regionális és helyi hatóságok növekvő szerepét az állami beruházások tervezésében és végrehajtásában. Az ajánlásokat a válság összefüggésében kell vizsgálni, amely sok országban csökkentette az állami beruházásokat, és nagyobb hangsúlyt fektetett a pénz értékének biztosítására. Ezeket az elveket az OECD bizottságai háromévente megvizsgálják, és bár jogilag nem kötelezők, bizonyos erkölcsi befolyással rendelkeznek. A hatékony állami beruházáshoz szoros koordináció szükséges a kormányzat szintjei között az esetleges információs, politikai és pénzügyi különbségek áthidalására. Ezenkívül szükség van arra is, hogy a különböző adminisztrációs szinteken meglegyen a képesség állami beruházási projektek megtervezésére és végrehajtására. Az elvek ezért arra vonatkoznak, hogy miként kell összehangolni az állami beruházásokat a kormányzat különböző szintjei között, hogyan kell erősíteni a végrehajtási képességeket, és miként biztosítható a tervezés megbízható kerete. Mivel az állami beruházási projekteket ritkán tervezi meg, finanszírozza és hajtja végre egyetlen hatóság, a folyamat különböző szakaszaiban különböző kormányzati szintek működnek közre, amelyeknek ennek megfelelően együtt kell működniük. Az állami beruházásoknak a helyi szintet is be kell vonniuk, még akkor is, ha a központi kormányzat valósítja meg őket, mivel ahhoz, hogy hatékonyak legyenek, szükséges a helyi igények, az esetleges szűk keresztmetszetek és a sajátos területi tényezők figyelembevétele. Ily módon még ha nem is rendelkeznek finanszírozási vagy döntéshozatali felelősséggel, a helyi hatóságok növelhetik (vagy csökkenthetik) az állami beruházások eredményeit és hatását. Annak érdekében, hogy segítsen az országoknak e kihívások megválaszolásában, az OECD kidolgozta a kormányzati szintek közötti hatékony állami beruházások alapelveit. Ezek célja, hogy a kormányzatok valamennyi szintjének segítséget nyújtson az állami beruházásaik erősségeinek és gyengeségeinek felmérésében, és prioritásokat tűzzön ki ezek javításához. Az OECD az alapelveket három csoportba sorolta, amelyek az állami beruházásokkal kapcsolatos rendszerszerű, többszintű kormányzati kihívásokat jelenítik meg: a) Koordinációs kihívások: Szektorok közötti, joghatóságok közötti és kormányközi koordináció szükséges, de a gyakorlatban nehezen megvalósítható. Az állami beruházásokban közreműködő szereplők konstellációja tág, és szükség lehet az érdekeik egyeztetésére. b) Képességekkel kapcsolatos kihívások: Ahol a beruházási stratégia megtervezésének és végrehajtásának képessége gyenge, ott a szakpolitikák nem mindig érik el a céljaikat. Bizonyítékok vannak arra, hogy az állami beruházások és a növekedési eredmények korrelálnak a kormányzat minőségével, beleértve az állam alatti szinteket. c) Keretfeltételekkel kapcsolatos kihívások: A költségvetés-készítés, a beszerzés és a szabályozás helyes gyakorlata alapvetően szükséges a sikeres beruházáshoz, de ez nem mindig konzisztens a kormányzat valamennyi szintjén. A kormányzati szintek közötti hatékony állami beruházások OECD-alapelvei Az OECD tagállamoknak lépéseket kell tenniük annak biztosítására, hogy a kormányzat állami és állami alatti szintjei hatékonyan használják fel a területi fejlődésbe beruházott állami forrásokat, az alábbi alapelveknek megfelelően: Hangolják össze az állami beruházásokat a kormányzat különböző szintjei és politikái között: Integrált, a különböző helyekhez szabott beruházási stratégia alkalmazásával ruházzanak be. Tegyék magukévá a koordináció hatékony eszközeit az állami és az állami szint alatti kormányzatok között. Hangolják össze az állami szint alatti kormányzatokat a megfelelő mértékű beruházáshoz. Erősítsék az állami beruházások megvalósításának képességét, és segítsék elő a szakpolitikák elsajátítását a kormányzat különböző szintjei között: Előre mérjék fel az állami beruházások hosszú távú hatásait és kockázatait. Bátorítsák az érintettek részvételét a beruházási ciklus egészében. Mozgósítsák a magánszektort és a finanszírozó intézeteket a finanszírozási források diverzifikálására és a képességek erősítésére. Fokozzák a köztisztviselők és az intézmények szakértelmét a beruházási ciklus egészében. Fordítsanak figyelmet az eredményekre, és ösztönözzék a tanulást. Biztosítsák az állami beruházások megbízható keretfeltételeit a kormányzat valamennyi szintjén: Dolgozzanak ki a kitűzött beruházási célokhoz igazított költségvetési keretet. Követeljék meg a megbízható és átlátható pénzügyi irányítást. Bátorítsák a közbeszerzés átláthatóságát és stratégiai felhasználását a kormányzat valamennyi szintjén. Törekedjenek a szabályozási rendszerek minőségére és összhangjára a kormányzat minden szintjén. További információk: 174

213 5. fejezet: A felelősségteljes kormányzás fontossága a gazdasági és társadalmi fejlődéshez Írországban és Walesben valamennyi helyi és regionális adó alapját és kulcsát a központi kormányzat határozza meg. az elégtelen kormányzás alacsonyabb emelőhatáshoz vezethet, mivel a magánszektor kevésbé hajlandó társfinanszírozni a beruházásokat. A regionális önrendelkezési index a 2011-ig terjedő változásokat tartalmazza, és megmutatja, hogy a válság milyen hatást gyakorolt erre a területre. Egyes esetekben a régiók nagyobb hatáskört és felelősséget kaptak, míg más esetekben nőtt a központi kormányok befolyása a regionális hatóságokra, például a hitelfelvételi lehetőségeik korlátozásával. Megjegyzendő azonban, hogy az index nem ragadja meg teljes mértékben a decentralizáció fokát, mivel nem méri a helyi hatóságok önrendelkezésének mértékét. Figyelembe véve a nagyvárosok és a nagyvárosi területek növekvő szerepét a kormányzásban, ez olyan szempont, amelynek vizsgálatát a Bizottság folytatni kívánja. 5. Az elégtelen kormányzás gyengíti a kohéziós politika hatását Az alacsonyabb színvonalú kormányzás mind közvetlenül, mind közvetve befolyásolhatja a kohéziós politika hatását. Először is csökkentheti a kiadásokat, ha a programok nem veszik igénybe az összes rendelkezésre álló finanszírozási forrást. Másodszor kevésbé koherens vagy megfelelő stratégiához vezethet az országok vagy régiók esetében. Harmadszor azt eredményezheti, hogy gyengébb minőségű projekteket választanak ki a finanszírozáshoz, vagy a legjobb projektek egyáltalán nem pályáznak támogatásra. Negyedszer Az elégtelen kormányzás nem azonos a korrupt vagy csalárd kormányzással, bár a kettő együtt járhat. Továbbá törvénysértéssel sem jár szükségszerűen. A lassú döntéshozatali folyamat, a szervezetlen nyilvános konzultációk, a rövid távú szavazatnövelésre irányuló törekvés a hosszú távú fejlesztési stratégiával szemben, valamint a politikák és prioritások gyakori változásai teljesen jogszerűek lehetnek, mégis alááshatják a kohéziós politika hatását Az elégtelen kormányzás visszavetheti a beruházásokat, és finanszírozási veszteségekhez vezethet A rendelkezésre álló legfrissebb adatok szerint (2014. május 21.), a tagállamok átlagosan a as időszakban rendelkezésre álló EU-pénzalapok csak 68%-át hívták le (vagy költötték el) 15. Románia a források mindössze 46%-át használta fel, míg Szlovákia, Bulgária, Olaszország, Málta és a Cseh Köztársaság kevesebb mint 60%-át. Ezzel szemben Finnország, 5.7. ábra. A kohéziós politika által nyújtott finanszírozás felhasználása és a kormányzati hatékonyság, 2014 A Világbank kormányzati hatékonysági indexe, 2012 standardizált, így EU = 0 1,5 1,0 FI 1,0 DK SE NL 0,5 LU 0,5 UK BE FR CYAT DE MT IE 0,0 ES PT 0,0 SI CZ SK LV LT EE HU PL 0,5 0,5 IT EL BG 1,0 1,0 RO 1,5 1, A kohéziós politika által nyújtott finanszírozás teljes felhasználási rátája között, ig (%) Forrás: Világbank és SFC 15 Abban az értelemben, hogy ennyi kifizetést igényeltek vagy fogadtak a Strukturális Alap és a Kohéziós Alap programjainak keretében teljesített ráfordításokért. Ezek a számok előlegfizetéseket tartalmaznak. 1,5 175

214 Hatodik jelentés a gazdasági, társadalmi és területi kohézióról Észtország, Litvánia és Portugália a források több mint 80%-át használta fel. Az alacsony felhasználási arányok az érintett országokban több okra vezethetők viszsza, de nem utolsósorban az irányító hatóságok vagy általánosabban a kormányok kompetenciahiányára vagy a személyzet hiányára. Akármi legyen is az ok, ez azt jelentheti, hogy a tagállamok nem tudják az előírt időn belül elkölteni a rendelkezésükre álló pénzforrásokat, és ezért egy részüket elvesztik (a kötelezettségvállalás visszavonása vagy az úgynevezett n+2 szabály alapján), vagy azon igyekezetükben, hogy a forrásokat idejében használják fel, rossz hatékonysággal költik el azokat. A finanszírozás felhasználásának mértékét illetően a Világbank kormányzati hatékonysági indexe arra utal, hogy kapcsolat állhat fenn a kettő között (5.7. ábra). Hét tagállam van az átlag alatt mind a kormányzati hatékonyság, mind a felhasználás tekintetében (az EU-27 átlag 68%), míg tíz ország mindkét tekintetben jobb az átlagnál. Másrészről Észtország, Litvánia és Portugália felhasználási aránya a legmagasabb, miközben kormányzati hatékonysági rátájuk átlag alatti, igaz csak kissé. Lehetséges, hogy a korlátozott számú irányító hatósággal rendelkező kis országok felhasználási rátája magas, bár Máltán és Lettországban ez szemmel láthatólag nem segített. A kohéziós politika programjainak kezelésével öszszefüggő számos nehézség adminisztratív jellegű, és a humánerőforrásokkal, az irányítási rendszerekkel, a különböző szervezetek közötti koordinációval és a közbeszerzés szabályos végrehajtásával függnek össze. Az irányító hatóságok létszámában jelentős eltérések vannak a tekintetben, hogy mennyire támaszkodnak házon belüli vagy külső személyzetre, és hogy teljes vagy részmunkaidős személyzet végzi-e a tevékenységét bizonyos feladatkörökben (irányítás, tanúsítás, auditálás és végrehajtás). Az egyszerűen a megfelelően képzett személyzet hiányából eredő problémák tartósak és a rendszerből fakadóak lehetnek (mint például Bulgáriában és Romániában), vagy pedig átmenetiek (mint például az ellenőrzés esetében Ausztriában). A személyzet magas fluktuációja visszatérő probléma minden adminisztratív szinten, különösen egyes EU-12 országokban. Számos országban a technikai támogatásra szolgáló pénzekből bért, sőt prémiumot is fizetnek egyes funkcionális területek megerősítése érdekében (a helyzet tisztázására a Bizottság vizsgálatot indított). A korszerű vezetési rendszerek alkalmazása a jó teljesítmény ösztönzésére, és a vezetők eredményekért való felelősségre vonhatóságára nem egységes. Egyes országokban az összeférhetetlenségek elkerülésére és az állami tisztviselők korrupciójának megakadályozására hivatott rendszerek gyengék. Az EU-pénzalapok hatékonyabb és átláthatóbb felhasználására létrehozott számítógépes rendszerek egyes országokban igen fejlettek, míg másokban teljességgel hiányoznak. Általánosságban a pénzügyi felügyeleti és ellenőrzési rendszerek jól működnek, de a kimenetelek és az eredmények megfigyelésére szolgáló rendszerek már kevésbé. Ettől függetlenül több jó példa is van, amelyekre a jelenlegi programozási időszakban építeni lehet. Az EU szakpolitikai célkitűzéseinek teljesítésére szolgáló stratégiákat néha politikai nyomás miatt nem követik. Egyes országokban különös erőfeszítésekre van szükség mind a projektpályák (kiválasztási kritériumok, a projektek előkészítése és tendereztetés), mind a megvalósítás (szerződéskötés és projektmenedzsment) erősítésére. A társfinanszírozáshoz való jogosultság feltételeként megszabott határidők következtében jelentős projektek határidőn belüli végrehajtása számos tagállamban nehézséget okoz. Általános probléma, hogy a regionális és helyi hatóságok bonyolult projektek előkészítésére és végrehajtására való képessége korlátozott, és ezért nem csupán országos szinten, hanem minden igazgatási szinten kapacitásépítésre kell törekedni. Az auditok során talált szabálytalanságok leggyakoribb okai a közbeszerzés minden vonatkozásában tapasztalható, a rendszerből adódó gyengeségek, amelyek a kifizetések felfüggesztését váltják ki, és pénzügyi korrekciót eredményeznek. Több tagállam csak korlátozott képességekkel rendelkezik a környezeti hatásvizsgálati és a stratégiai környezeti vizsgálati irányelvek végrehajtására, valamint az állami támogatás szabályainak helyes alkalmazására. Az EU-12 országok általában nagyobb támogatást igényelnek (és valószínűleg ez lesz a helyzet Horvátországban is az új időszakban). Gyakran lépnek fel problémák, különösen a vasutak, a szilárd 176

215 5. fejezet: A felelősségteljes kormányzás fontossága a gazdasági és társadalmi fejlődéshez A kormányzás minősége mint a kohéziós politika eredményességének meghatározója Rodriguez-Pose és Garcilazzo (2014) közelmúltbeli tanulmányában egy ökonometriai modell segítségével, paneladatok alapján elemezte az egy főre jutó GDP reálértékének növekedését az EU-15 régiójában 1995 és 2006 között. A cél az alapul szolgáló meghatározók azonosítása, valamint a kohéziós politika szerinti kiadások szerepének, a kormányzat minőségének és a kettő közötti kapcsolatnak az értékelése volt. Az eredmények szerint a kiadások jelentős hatást gyakoroltak az egy főre jutó GDP növekedésére, és azokban a régiókban, amelyek jelentős mennyiségű finanszírozáshoz jutottak (zömmel a legkevésbé fejlettek), minél jobb minőségű volt a kormányzat, annál nagyobb volt a hatás. A szerzők szerint az elégtelen minőségű kormányzat olyan akadály, amely a ráfordítások növelésével nem küszöbölhető ki, és a kormányzat minőségének javítása lényeges ahhoz, hogy a kohéziós politika kifejthesse a teljes hatását. hulladék, a szennyvíz, a KTFI, az IKT és a pénzügyi eszközök tekintetében. Koordinációs problémák fordulhatnak elő a különböző nemzeti horizontális (vagyis ágazati) programok, valamint országos és regionális programok között is. Ezenkívül a feladatoknak az irányító hatóságok által közbenső szervekre való átruházása túlságosan bonyolult lehet, és nehezítheti a felelősségre vonhatóságot Az elégtelen kormányzás csökkentheti kohéziós politika emelőhatását A rendelkezésre álló finanszírozás elköltése szükséges, de nem elégséges lépés ahhoz, hogy a kohéziós politika erős hatást gyakorolhasson. Ez attól is függ, hogy mire költik a finanszírozást, milyen a vonatkozó projektek ár-érték aránya, és általánosan bíznak-e a megvalósításukban. E tekintetben lényegesek a pénzalapok kezeléséért felelős politikusok és a nemzeti és regionális hatóságok képességei és céljai. A képességek hiánya leküzdhető képzéssel és több munkatárs felvételével, amennyiben elismerik ennek szükségességét 16. A kormányok és/ vagy hatóságok azon szándéka, hogy az emberek által igényelt áruk és szolgáltatások biztosításától eltérő célokat valósítson meg, nehezebben küzdhető le ezt a helyzetet Barca 17 az állam foglyul ejtéseként írta le. A jó minőségű kormányzás önmagát gerjesztő pozitív folyamatot indít el, amelyben az emberek bíznak a kormányban, hogy jó döntéseket hoz, és az adóikat a legköltséghatékonyabb módon költi el. Ez széles körű részvételt vált ki a nyilvános ajánlati felhívások nyomán, ami lenyomja a költségeket, és a kormányzati politikát figyelembe vevő üzleti beruházásokat eredményez 18. Az elégtelen kormányzás ugyanakkor ördögi kört teremt, amelyben összeomlik a kormányzat iránti bizalom, kijátsszák az adókat, a korrupciót nem jelentik, a nyilvános ajánlati felhívásokon való részvétel csökken, mivel a vállalatok azt feltételezik, hogy megfelelő kapcsolatokkal kell rendelkezniük, vagy kenőpénzt kell fizetniük ahhoz, hogy szerződésekhez jussanak, a beruházási környezet pedig bizonytalan a kormányzati politika kiszámíthatatlansága miatt. Egy ilyen ördögi kör megtöréséhez gyakran van szükség külső lökésre vagy a kormányzás minőségét javítani akaró helyi erők támogatására. Egy közelmúltban végzett empirikus kutatás 19 mutatja a kormányzat minőségének fontos szerepét mind a gazdasági növekedés közvetlen meghatározójaként, mind a kohéziós politika ráfordításai hatékonyságának moderátoraként. A kutatás megállapításai szerint a kormányzás minőségének javítása a lemaradó régiókban alapvető feltétel a kohéziós politika hatásának erősítéséhez (lásd a bekeretezett részt). Az új programozási időszakban nagyobb hangsúlyt kap a finanszírozás kezelésének adminisztratív képessége, és az, hogy ezt a támogatás befogadásának feltételévé tegyék. 16 Rodríguez-Pose, A. és Storper, M. (2006). 17 Barca, F. (2009). 18 Acemoglu, D. és Robinson, J. (2012). 19 Rodriguez-Pose, A. és Garcilazo, E. (2013). 177

216 Hatodik jelentés a gazdasági, társadalmi és területi kohézióról 6. Következtetés Az üzletmenet gördülékenysége, a korrupció mértéke és a kormányzás minősége tekintetében jelentős különbségek vannak az EU tagállamai és régiói között. Ez korlátozza a növekedési potenciált azokban, amelyekben a kormányzás átlag alatti, és akadályozza az egységes piac megfelelő működését. Az EU-ban sokakat komolyan aggaszt, hogy a korrupció még azokban az országokban is jelen van, amelyek a korrupció leküzdése és a hivatalos hatalommal való visszaélés korlátozása tekintetében jó hírnévnek örvendenek. Számos mutatószám utal arra, hogy jó néhány tagállamban (mind EU-15-höz, mind az EU-13-hoz tartozókban), valamint régióban, különösen a kevésbé fejlettekben a kormányzati rendszer elégtelen minőségű, ami akadályozza a társadalmi és gazdasági fejlődést, és gyengíti a kohéziós politika hatását. A kormányzás regionális dimenziója növekvő fontosságú az EU számos részében, amint az érintett hatóságok nagyobb önállóságra tesznek szert, és nagyobb felelősséget viselnek a közkiadásokkal kapcsolatban. A hatékony beruházások elvei, amelyeket az OECD a helyi és regionális hatóságok ezzel kapcsolatos jelentős szerepét elismerve dolgozott ki, megmutatják, hogyan érhető el maximális hatás a beruházási ráfordításokból. A Bizottság, valamint az OECD és más nemzetközi szervezetek elismerik a kormányzás javításának fontosságát az EU valamennyi szintjén, és több fronton lépéseket tettek ennek érdekében, például az új korrupcióellenes jelentés elkészítésével, és azzal, hogy az új időszakban nagyobb hangsúlyt fektetnek erre az éves növekedési jelentésben és a kohéziós politikában (lásd a következő fejezetet). 178

217 6. fejezet: A kohéziós politika alakulása 1. Bevezetés Bár a regionális egyenlőtlenségek kezelésére irányuló közösségi politika a Római Szerződésig követhető viszsza, a kohéziós politikát igazából csak 1989-ben kezdeményezték. Ezt megelőzően a területi hatású közösségi alapok (azaz az Európai Regionális Fejlesztési Alap [ERFA], az Európai Szociális Alap [ESZA] és az Európai Mezőgazdasági Orientációs és Garanciaalap [EMOGA]) előre elhatározott nemzeti projekteket finanszíroztak, csekély európai vagy állami szint alatti befolyással. Az 1980-as évekbeli események sorozata, különösen az Egységes Európai Okmány, Görögország, Spanyolország és Portugália EU-csatlakozása, valamint az egységes piac programjának elfogadása a politika megváltoztatását váltotta ki. Ez 1988-ban az első olyan rendelethez vezetett, amely a gazdasági és társadalmi kohézió elősegítése érdekében a strukturális alapokat közös szakpolitikai ernyő alá rendelte. Ezzel egyidejűleg fontos alapelveket is bevezettek, mint például a támogatásnak az EU legszegényebb részeire való koncentrálását, a többéves programozást, a befektetések stratégiai irányát, valamint regionális és helyi partnerek bevonását. Mindez azt is maga után vonta, hogy a finanszírozás ban a megelőző időszakhoz képest jelentősen megnövekedett. Az 1993-ban hatályba lépett Maastrichti Szerződés egy új eszközt hozott létre, a Kohéziós Alapot. A kohéziós politikáról az közötti időszakra elfogadott és a Halászati Orientációs Pénzügyi Eszközt is tartalmazó rendelet az erőforrások összpontosításának, a többéves programozásnak és az EU-finanszírozás addicionalitásának az alapelveit is tartalmazta. Emellett megerősítette a partnerségre és az értékelésre vonatkozó szabályokat is. A kohéziós politikára fordított finanszírozást megkétszerezték, és az EU-költségvetés harmadát adta. a versenyképességet helyezte a középpontba. E célok sok EU-szakpolitika vezérmotívumává váltak, és váltást idéztek elő a kohéziós politikában, nagyobb hangsúlyt adva az innovációnak. Ebben az időszakban következett be az EU addigi legnagyobb bővítése, 2004 májusában 10 ország csatlakozásával. A csatlakozott országok 20%-kal növelték az EU népességét, de csak 5%-kal a GDP-jét. Ennek megfelelően a bővítés fokozta a jövedelmek és a foglalkoztatottság egyenlőtlenségét az EU-ban, mivel az új tagállamok vásárlóerő-egységben számított egy főre jutó átlagos GDP-je az akkori átlag kevesebb, mint fele volt, és a munkaképes korú népesség csak 56%-a állt foglalkoztatásban, szemben a régi tagállamok 64%-ával. Bulgária és Románia csatlakozásával a közötti időszakban a kohéziós politika finanszírozása minden addiginál magasabb szinten koncentrálódott a legszegényebb tagállamokra és régiókra (a teljes összeg 81,5%-ában). A 2005-ben elindított Növekedés és munkahelyteremtés programmal összhangban a pénzügyi források negyedét kutatásra és innovációra, valamint mintegy 30%-át a környezetvédelmi infrastruktúrára és az éghajlatváltozás elleni küzdelemre irányuló intézkedésekre irányozták elő. A kohéziós politika hatékonyságának és fenntarthatóságának növelésére irányuló további fontos változás volt a pénzügyi tervezési és technikai támogatási eszközök alkalmazásának az ösztönzése, hogy ezzel a tagállamokat jelentős, kiváló minőségű projektek előkészítéséhez segítsék hozzá. Ez a fejezet áttekinti a kohéziós politika fejlődését 1989 és 2013 között. Az első rész a kohéziós politika finanszírozásának változásait és földrajzi vonatkozásait írja le. A második rész ismerteti a kohéziós politika céljainak alakulását és az e célok alapjául szolgáló gazdasági érveket. A közötti időszak elején (2000 márciusában) a tagállamok megállapodtak a Lisszaboni stratégiában, amely a növekedést, a foglalkoztatást és 179

218 Hatodik jelentés a gazdasági, társadalmi és területi kohézióról 6.1. ábra. A kohéziós politika szerinti kiadások, ,40 A bruttó nemzeti jövedelem (GNI) %-a Kohéziós alap ESZA ERFA 0,40 0,35 0, ,30 0,25 0,25 0,20 0,20 0,15 0,15 0,10 0,10 0,05 0,05 0,00 0, EU-9 EU-10 EU-12 EU-15 EU-25 EU-27 Forrás: DG BUDG, AMECO, DG REGIO számítások 2. A finanszírozás növekedésével a földrajzi vonatkozások egyszerűbbé váltak 2.1. A kohéziós politika szerinti kiadások növekedtek a bruttó nemzeti jövedelemre (GNI) vetítve A kohéziós politika az EU bruttó nemzeti jövedelmének (GNI) viszonylag csekély részét szívja fel, a legmagasabb, 0,36%, 2012-ben volt. A kohéziós politika az elmúlt két évtizedben ennek ellenére az EU-finanszírozás fő forrásává vált az EU politikai napirendjében. Ugyanakkor a kevésbé fejlett tagállamok csatlakozása és a regionális egyenlőtlenségek szélesedése növelték a megoldandó kihívásokat. A kohéziós politikát finanszírozó három alap (ERFA, ESZA és Kohéziós Alap) közötti egyensúly elsősorban a kevésbé fejlett régiók és tagállamok beruházási szükségleteitől függ. Az 1970-es években és az 1980-as évek elején, a kohéziós politika elindítása előtt, az összes kiadás alacsony volt, és többé-kevésbé egyenlően oszlott meg az ESZA és az ERFA között (6.1. ábra). Görögország, Spanyolország és Portugália csatlakozásával az infrastrukturális beruházásokra vonatkozó nagyobb igényük az ERFA-nál juttatott finanszírozás viszonylagos összegének növekedéséhez vezetett ábra. A kohéziós politika szerinti kiadások, EU-12/EU-15 Dánia Hollandia Svédország* Luxemburg Ausztria* Németország Belgium Franciaország Finnország* UK Olaszország Spanyolország Görögország Írország Portugália ESZA ERFA Kohéziós alap 0 0,3 0,6 0,9 1,2 1,5 1,8 2,1 2,4 A bruttó nemzeti jövedelem (GNI) éves átlagának %-a * 1995-től Forrás: DG BUDG, AMECO, DG REGIO számítások 180

219 6. fejezet: A kohéziós politika alakulása 6.3. ábra. A kohéziós politika szerinti kiadások, ábra. A kohéziós politika kiadásai, EU-15/EU-25 Dánia Luxemburg Hollandia Ciprus* Belgium Svédország Ausztria Franciaország UK Németország Finnország Málta* Szlovénia* Cseh Köztársaság* Olaszország Szlovákia* Magyarország* Lengyelország* Írország Lettország* Észtország* Litvánia* Spanyolország Görögország Portugália ESZA ERFA Kohéziós alap 0,0 0,3 0,6 0,9 1,2 1,5 1,8 2,1 A bruttó nemzeti jövedelem (GNI) éves átlagának %-a * 2004-től Forrás: DG BUDG, AMECO, DG REGIO számítások ESZA ERFA Kohéziós alap EU-27 Dánia Hollandia Svédország Ausztria Luxemburg UK Belgium Franciaország Írország Finnország Németország Olaszország Ciprus Spanyolország Románia Málta Szlovénia Bulgária Cseh Köztársaság Szlovákia Görögország Portugália Lengyelország Magyarország Lettország Észtország Litvánia 0,0 0,3 0,6 0,9 1,2 1,5 1,8 2,1 2,4 2,7 3,0 A bruttó nemzeti jövedelem (GNI) éves átlagának %-a Forrás: DG BUDG, AMECO, DG REGIO számítások Az 1990-es években létrejött a Kohéziós Alap, növelve az alacsony GNI-jú országok közlekedési és környezetvédelmi infrastruktúrájába irányuló beruházások támogatását. A vonatkozó összeg 2006-ig az EU GNI-jének mindössze 0,03%-a volt. A Kohéziós Alapból finanszírozott kiadásoknak a GNI-hez viszonyított aránya az EU és évi bővítései következtében és 12 igen rossz infrastruktúra-ellátottságú ország csatlakozásával 2007 és 2012 között megduplázódott. Kohéziós politika az 1990-es években Az 1990-es években a kohéziós politika GNI-hez viszonyított kiadásai 150%-kal emelkedtek, és a növekmény nagy része a legkevésbé fejlett tagállamokra jutott: Portugáliában a GNI 1%-áról 2,3%-ára, Írországban a GNI 1%-áról 1,8%-ára, Görögországban 0,6%-áról 1,7%-ára és Spanyolországban 0,3%-áról 0,9%-ára nőtt (6.2. ábra). A többi tagállam a GNI-jük 0,05%-a és 0,2%-a közötti finanszírozást kapott az 1990-es években. 181

220 Hatodik jelentés a gazdasági, társadalmi és területi kohézióról Kohéziós politika 2000 óta 2000 és 2006 között a kohéziós politika szerinti kiadások (6.3. ábra) viszonylag magasak maradtak Portugáliában (a GNI 1,8%-a), Görögországban (1,4%) és Spanyolországban (0,9%). A 2004-ben csatlakozott 10 tagállamban, amelyeknek az időszak végéig csak korlátozott idejük volt a kohéziós politika szerinti kiadások végrehajtására, az arány a GNI 0,2%-a és 0,6%-a között változott, kivéve Ciprust (a GNI 0,1%-a) és 2012 között a kohéziós politika szerinti kiadások magasabbak voltak a GNI-re vetítve, részben mivel a os finanszírozás nagy részét a 2007 és 2009 közötti három évben költötték el a as finanszírozáson felül (6.4. ábra). A három balti államban a kiadások a GNI 2,5 3%-át tették ki ebben az időszakban, míg Magyarországon a GNI 2,3%-át és Lengyelországban 2,1%-át. Ezek az arányok magasabbak, mint bármelyik tagállamban a os időszakban. Portugáliában a kohéziós politika szerinti kiadások mérsékelten, az éves GNI 1,9%-ára emelkedtek, Görögországban 1,6%-ára, míg Máltán, Szlovéniában, Bulgáriában, a Cseh Köztársaságban és Szlovákiában a GNI 1%-a és 1,5%-a között ingadoztak. Az EU-15 Portugália, Görögország és Spanyolország kivételével GNI-jük 0,03%-a és 0,2%-a közötti támogatást kapott A kohéziós politika földrajza 1989 és 2013 között egyszerűbbé vált 1989 után a régiókat különböző csoportokba osztották a szakpolitikai célok és a kapott finanszírozás mértéke alapján. Azóta három tendencia figyelhető meg. (1) A nyújtott támogatás folyamatosságának fenntartása; (2) a régiók kategóriáinak csökkentése; és (3) az egyszerűbb földrajzi lefedettség irányába való eltolódás. Folyamatosság A legtöbb támogatásban részesülő régiók definiálásában folyamatosság érvényesült. Ezeket 2006-ig 1. célkitűzésként, 2013-ig konvergenciaként és től kevésbé fejlettként kategorizálták, de mindegyik esetben úgy határozták meg őket, mint azok a régiók, amelyekben a vásárlóerő-egységben számított egy főre jutó GDP az EU-átlag 75%-a alatt van. Az érintett régiók, amelyeket majdnem minden esetben következetesen a NUTS 2 szinthez tartozóként határoztak meg, a közigazgatási és tisztán statisztikai egységek keverékei, amelyeknek nem szükségszerűen felelnek meg funkcionális munkaerőpiacok, funkcionális gazdasági városi területek vagy politikai joghatóságok. Az érintett kategória alá eső népesség az öt programozási időszak alatt ingadozásokat mutatott (6.1. táblázat). Az első két periódusban az EU népességének 25%- a az 1. célkitűzéshez tartozó régiókban élt. A évi 6.1. táblázat. Népesség a régió kategóriája szerint, Az EU népességének %-ában 1. célkitűzés ( ) Konvergencia ( ) 25,4 24,6 34,1 31,7 25,4 Kevésbé fejlett ( ) 6. célkitűzés 0,4 Átmeneti régiók 0,3 2,9 7,3 13,5 2. ( ) 5b. célkitűzés ( ) 21,7 25,0 15,2 3. ( ) 4. célkitűzés ( ) 74,6 75,0 63,0 Regionális versenyképesség és foglalkoztatás ( ) 61,0 61,0 Fejlettebb ( ) Kohéziós Alap* 16,9 30,9 34,3 25,8 Lakosság területi kategóriája EU-12 EU-15 EU-25 EU-27 EU-28 * ban Spanyolország átmeneti támogatásban részesült. A népesség aránya Spanyolország nélkül 25,1% volt. Forrás: DG REGIO 182

221 6. fejezet: A kohéziós politika alakulása A kohéziós politika célkitűzései ban Célkitűzés A fejlődésben lemaradó régiók fejlesztése és szerkezeti kiigazítása Konvergencia Kevésbé fejlett Ex Abruzzo Fokozatosan kiváló, 1. célkitűzés szerinti Fokozatosan kiváló és fokozatosan bekerülő Átmeneti 5b A vidékfejlesztés előmozdítása 2 Az ipar visszaesése által súlyosan érintett régiók, határrégiók és régiórészek átalakítása 3 A tartós munkanélküliség leküzdése 4 A fiatalok foglalkoztatási beilleszkedése A vidéki területek fejlesztése és strukturális kiigazítása 1 Az ipar visszaesése által súlyosan érintett régiók, vagy régiórészek átalakítása A tartós munkanélküliség leküzdése és a foglalkoztatási integráció elősegítése A munkaerő alkalmazkodása az ipari változásokhoz 2. célkitűzés: a szerkezeti nehézségekkel küzdő területek gazdasági és társadalmi átalakulásának támogatása 3. célkitűzés Képzési rendszerek és foglalkoztatási politikák Regionális versenyképesség és foglalkoztatottság Fejlettebb 6 A rendkívül alacsony Az 1. célkitűzés része népsűrűségű régiók fejlesztése és szerkezeti kiigazítása Kategóriák száma től kezdődően a vidékfejlesztési támogatás egy részét a közös agrárpolitika második pilléréből finanszírozták, a kohéziós politika programjain kívül 2 Nem értve bele közösségi kezdeményezéseket vagy a területi együttműködési célkitűzést. bővítés 34%-ra növelte ezt az arányt. A as időszakban az egy főre jutó GDP közeledése az EUátlaghoz az érintett régiók egy részében 32%-ra csökkentette az arányt, dacára Románia és Bulgária csatlakozásának, valamint a részükre nyújtott támogatásnak. A konvergencia folytatódása a as időszakban az arány további, 25%-ra való csökkenéséhez vezet, oda, ahol 25 éve volt. A régiók kategóriáinak csökkenése A régiók kategóriái 1989 óta az évi ötről és az es hétről ban és ban háromra csökkentek (lásd a bekeretezett részt és a 6.1. térképet). Az as periódusban három kategóriában kifejezetten a regionális egyenlőtlenségek csökkentése volt a cél: az 1. célkitűzésben a kevésbé fejlett régiók támogatása, a 2. célkitűzésben az ipar visszaesése által súlyosan érintett területek gazdasági átalakítása és az 5b. célkitűzésben a vidéki területek fejlődésének elősegítése. A két utóbbi kategória átfedhette egymást, és jellemzően a legsúlyosabb problémákkal küzdő, a NUTS 2 régióknál sokkal kisebb területeket fogta át. A másik két kategória az EU egészét lefedte az 1. célkitűzés alá tartozó régiók kivételével: A 3. célkitűzés a tartós munkanélküliség leküzdését, míg a 4. célkitűzés a fiatalok munkába való integrálódását támogatta. Ezek a kategóriák az es időszakban is érvényben maradtak, amikor az Ausztriára, Svédországra és Finnországra kiterjedő évi EU-bővítés egy új kategória kialakítását eredményezte, kifejezetten a két utóbbi országnak nyújtandó támogatáshoz: A 6. célkitűzés a rendkívül gyéren lakott régiók támogatására jött 183

222 Hatodik jelentés a gazdasági, társadalmi és területi kohézióról 184

223 6. fejezet: A kohéziós politika alakulása létre. Emellett létrehozták az első, átmeneti kategóriát Abruzzóra. Ez a támogatási eszköz arra szolgált, hogy csökkentsék az 1. célkitűzés szerinti státus és az ezzel járó finanszírozás visszavonásának gazdasági hatását. A os időszakban az 5b. célkitűzést beolvasztották a 2. célkitűzésbe. Ennek általános célja a bármilyen jellegű súlyos strukturális problémákkal küzdő a NUTS 2 régiókhoz képest jellemzően ismét sokkal kisebb területek gazdasági és társadalmi átalakításának támogatása volt. Az átmeneti kategóriát egyúttal kiterjesztették, hogy támogassa azon régiók fokozatos kiválását, amelyek az előző időszakban 1. célkitűzés szerinti finanszírozásban részesültek, de amelyekben az egy főre jutó GDP a 75%-os küszöb fölé emelkedett. A 3. és 4. célkitűzést egyesítették, és ez továbbra is kiterjedt az összes, nem az 1. célkitűzéshez tartozó régióra. A as időszakban az 1. célkitűzést átnevezték konvergenciának, míg a 2. és a 3. célkitűzést regionális versenyképesség és foglalkoztatás néven egyesítették. Az átmeneti kategóriát kibővítették, hogy mind a fokozatosan bekerülő, mind a fokozatosan kiváló régiókra kiterjedjen. Az előbbi azokat a régiókat tartalmazza, amelyeknél az egy főre jutó GDP az EU-15 átlagának több mint 75%-ára emelkedett, míg az utóbbi azokat, ahol az egy főre jutó GDP továbbra is az EU-15 átlag 75%-a alatt, de az új EU-27 átlag 75%-a fölött volt, amely átlag a 12 közép- és kelet-európai ország csatlakozásával jött létre. Bár az ezek részére nyújtott finanszírozás sokkal kisebb volt, mint a konvergenciarégióké, jóval meghaladta a regionális versenyképességi és foglalkoztatási régiók részére rendelkezésre álló finanszírozást. A jelenlegi as időszakban megmarad a három kategória, de a nevüket ismét megváltoztatták kevésbé fejlett, átmeneti és fejlettebb régióra. Az átmeneti kategória most minden olyan régióra kiterjed, ahol az egy főre jutó GDP az EU-27 átlag 75%-a és 90%-a között van, bár azok a régiók, amelyek az előző időszakban Konvergenciarégiók voltak, a többiekhez képest több finanszírozásban részesülnek. Eltolódás egy egyszerűbb földrajzi lefedettség felé A most kevésbé fejlettnek nevezett régiókban élő EUnépesség létszáma a évi bővítéssel az EU-15 népesség 25%-áról az EU-25 népesség 34%-ára emelkedett. Románia és Bulgária évi és Horvátország 2013-as belépése ellenére sok régió egy főre jutó GDPjének az EU átlagához való közeledése nyomán azon régiók lakossága, amelyekben az egy főre jutó GDP a 75%-os küszöb alatt maradt, 2007-ben az EU-27 egészének 32%-ára, majd 2014-ben az EU-28 egészének 25%-ára esett. A 2. célkitűzés (és 1999-ig az 5b. célkitűzés) alapján, mint fentebb jeleztük, a támogatást a legégetőbb szükségletű területekre igyekeztek koncentrálni, amelyek sokszor nagyon kicsik, esetenként csupán egy település részei voltak. E mikrozónás rendszer gyakran megnehezítette a programok tervezését és végrehajtását, mivel a vonatkozó fejlesztési problémák hatékony lebonyolítása sok esetben igényelt beruházásokat szomszédos területeken és nem csupán a támogatásra jo- Makroregionális együttműködés A makroregionális stratégiák a területi együttműködés támogatásának új módjai, közös választ jelentve egy adott terület közös környezeti, gazdasági és biztonsági vonatkozású kihívásaira. Bár kiegészítő EU finanszírozást nem nyújtanak, segítenek abban, hogy a kohéziós politika programjait a közös célok megvalósítására fordítsák. Eddig két makroregionális stratégiában állapodtak meg, egyet a balti-tengeri régióra (2009-ben fogadták el), amely kiterjed a környezetre, a gazdasági fejlődésre, az elérhetőségre és a biztonságra, egy másikat pedig a Duna-régióra (2011-ben fogadták el), ami az összekapcsolhatóságra, a környezetre, a prosperitásra és a kapacitásépítésre irányul. Most több mint 100 kiemelt projekt van a balti-tengeri régióban és 150 projekt végrehajtása zajlik a Duna-régióban a jelenleg vizsgált 400-ból (amelyek 49 milliárd EUR ráfordítást tartalmaznak). Az Európai Tanács megbízta a Bizottságot, hogy 2014 végéig terjesszen elő egy EU-stratégiát az adriai- és a jón-tengeri régióra. 185

224 Hatodik jelentés a gazdasági, társadalmi és területi kohézióról Az 1989-ben az INTERREG-gel indult területi együttműködési programok INTERREG I ( ) Az INTERREG kezdeményezést 1990-ben indították, hogy elősegítsék a szomszédos régiókat elválasztó nemzeti közigazgatási határok által okozott hátrányokat a születő egységes piacon. Az INTERREG tisztán határokon átnyúló együttműködésekkel foglalkozott 1,6 milliárd EUR forrással (2011. évi árakon), ami a kohéziós politika finanszírozásának valamivel több, mint 2%-a. Az INTERREG 31 operatív programot valósított meg belső és külső határ menti régiókban, és több mint 2500 projekt számára nyújtott támogatást. INTERREG II ( ) Az 1994-től 1999-ig működő INTERREG II kezdeményezés nagyobb, 4,9 milliárd EUR összegű költségvetéssel gazdálkodott (ismét 2011-es árakon), és kiterjesztette a területi együttműködés hatáskörét. A határokon átnyúló programok száma csaknem megkétszereződött, 31-ről 59-re emelkedett Ausztria, Finnország és Svédország évi csatlakozása nyomán, és azzal, hogy egy erre szolgáló eszközt hoztak létre a külső határok mindkét oldalán elterülő régiók közötti együttműködésre. A programokat kiterjesztették az oktatás, az egészségügy, a médiaszolgáltatások és a nyelvi képzés támogatására is. Ezenfelül egy transznacionális ágat hoztak létre, amellyel nagy, összefüggő területek közötti együttműködést, valamint az érintett különböző országok régióinak információ- és tapasztalatcseréjét támogatták. INTERREG III ( ) A os időszakban az EU tovább bővült, és ezzel a határ menti régiók száma is nőtt. Az INTERREG III költségvetését 6,2 milliárd EUR-ra emelték, és az országok közötti együttműködés finanszírozását 890 millió EUR-val növelték, a régióközi együttműködést pedig 150 millió EUR-val csökkentették. Területi együttműködés ( és ) A as időszakban a területi együttműködést a kohéziós politika egyik céljává tették, és 8,9 milliárd EUR összegű költségvetéshez juttatták (beleértve az előcsatlakozási támogatási eszköz [IPA], és az európai szomszédsági és partnerségi eszköz, [ENPI]) részére nyújtott támogatást, ami a teljes összeg 2,5%-a volt. A as időszakban a költségvetést reálértékben szinten tartották, bár a kohéziós politika teljes költségvetése kissé csökkent táblázat. A területi együttműködés finanszírozása, Milliárd EUR, 2011-es * változatlan árakon Határokon átnyúló 1,64 3,64 3,90 6,60 6,62 Transznacionális 0,71 1,60 1,80 1,82 Régióközi 0,55 0,40 0,45 0,50 Összesen 1,64 4,90 6,20 8,88 8,94 A kohéziós politikai 2,2 2,1 1,9 2,5 2,8 finanszírozás hányada (%) * ra vonatkozik Forrás: Strukturális alapok éves jelentései, az INTERREG és SFC utólagos értékelése gosult apró területeken. A mikrozónás rendszert ezért 2007-ben megszüntették, és létrehozták a regionális versenyképességi és foglalkoztatási kategóriát, amely a konvergencia- és az átmeneti régiók kivételével valamennyi régiót felölelte. Ez a as időszakban is megmaradt, csak a kategóriák elnevezése változott. Az es időszakban a Kohéziós Alapból Írország, Spanyolország, Portugália és Görögország részesedett, amelyek az EU-15 népességének 17%-át adták. A következő időszakban ez a négy ország jogosult maradt, bár 2003-ban visszavonták a támogatást Írországtól, amelynek GNI-je jóval a 90%-os küszöb fölé emelkedett. A 2004-ben az EU-hoz csatlakozott 10 ország ugyancsak jogosulttá vált a támogatásra, ami 186

225 6. fejezet: A kohéziós politika alakulása 6.3. táblázat. A finanszírozás megoszlása a régiók kategóriái között, % Kevésbé fejlett 73,2 61,6 63,6 63,2 59,0 53,5 Átmeneti 0,0 0,2 2,6 2,0 7,5 10,8 Fejlettebb 23,6 27,4 24,3 19,1 12,9 16,5 Kohéziós Alap 3,1 10,8 9,4 15,7 20,7 19,2 Kevésbé fejlett és 76,4 72,4 73,1 78,9 79,7 72,8 Kohéziós Alap Összesen EU EU-12 EU-15 EU-15 EU-25 EU-27 EU-28 Forrás: Strukturális alapok éves jelentései, SFC és DG REGIO számítások táblázat. Éves támogatási intenzitás a régiók kategóriája szerint, EUR/fő (2011-es változatlan árakon) Kevésbé fejlett* Átmeneti Fejlettebb Kohéziós Alap *** Összesen ** EU EU-12 EU-15 EU-15 EU-25 EU-27 EU-28 * ERFA+ESZA ** ERFA+ESZA+KA *** ban Spanyolország átmeneti támogatásban részesült. A támogatási intenzitás Spanyolország nélkül 76 volt. Forrás: Strukturális alapok éves jelentései, SFC és DG REGIO számítások. 2%-os éves deflátor. az EU-25 népességének 31%-ára növelte a lefedettséget. A as periódusban Románia és Bulgária csatlakozása nyomán a támogatás az EU-27 34%-ára terjedt ki, bár Spanyolország GNI-je növekedésének következtében kikerült a támogatásban részesíthetők köréből. A as időszakban a Kohéziós Alap Görögországra, Portugáliára és a 2004 óta csatlakozott mind a 13 országra terjed ki, amelyek együttesen az EU-28 népességének 26%-át teszik ki A finanszírozás továbbra is a kevésbé fejlett régiókra koncentrálódik 1989-től kezdődően az EU költségvetése többéves lett. Ez elősegítette a hosszú távú szemlélet alkalmazását a kohéziós politika alapján finanszírozott programokhoz. Az első időszak öt évig ( ) tartott, a második hat ( ), míg a harmadik és azt követő periódusok hét évig. A finanszírozás zömét mindig a kevésbé fejlett régiók kapták (6.3. táblázat). A Kohéziós Alappal együtt az e régióknak jutó rész igen keveset változott 1989 óta: az évi 76%-ról 1 73%-ra között, bár közben, között kissé 80% fölé emelkedett. A kevésbé fejlett régiók támogatási intenzitása (az érintett népességre vetített finanszírozás) az EU-15- ben személyenként 110 EUR-val indult (2011-es változatlan árakon), a os időszakban 259 EUR/ főre emelkedett, ban 188 EUR-ra süllyedt, majd ban tovább csökkent személyenként 180 EUR-ra (6.4. táblázat). A Kohéziós Alap szerinti támogatás mértéke személyenként 54 EUR volt (2011-es árakon), amikor az es időszakban először vezették be. A évi bővítés nyomán valamivel 50 EUR alá mérséklődött. majd ban személyenként 60 EUR-ra és ban 62 EUR-ra nőtt. 1 A finanszírozás a régiók típusai szerinti megoszlásáról 1989-ig nincsenek adatok, mivel 1989 előtt nem alkalmaztak regionális kategorizálást. 187

226 Hatodik jelentés a gazdasági, társadalmi és területi kohézióról Az átmeneti régiók támogatási intenzitása viszonylag alacsony, személyenként 49 EUR-s szinten indult ben (amikor csak Abruzzóra terjedt ki), a as periódusban 101 EUR volt, de ra személyenként 66 EUR-ra süllyedt. A fejlettebb régiókban a támogatási intenzitás ban, az előző időszakhoz hasonlóan, valamivel 20 EUR fölött volt, szemben az es és a os időszakokban számított mintegy 30 EUR-val Az Európai Strukturális és Beruházási Alapok és a kohéziós politika Az öt ESB-alapnak nyújtott támogatás az EU bővülésével és az ESB-alapokkal szemben támasztott kihívások fokozódásával összefüggésben az as 75 milliárd EUR-ról a as időszakban 460 milliárd EUR-ra emelkedett (6.5. táblázat) ra 400 milliárd EUR-ra csökkent ez az öszszeg. A teljes összeg és annak az alapok közötti megoszlása még változhat, mivel a tagállamok beruházási szükségleteitől és prioritásaitól függően a közös agrárpolitika (KAP) első pilléréből történő finanszírozást átterelhetik az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alapba (EMVA) (vagy vissza) és az ERFA-ból az ESZA-ba. E finanszírozás koordinálásának módja folyamatosan változott. A os időszakig az EMVA-ból és az Európai Tengerügyi és Halászati Alapból (ETHA) megvalósuló finanszírozást egyedi programok esetén gyakran kombinálták ERFAés ESZA-finanszírozással. A as időszakban az EMVA és az ETHA külön programokat finanszírozott 2 A fejlettebb régiók támogatási intenzitása ban a 2. és a 3. célkitűzést, ben pedig a 2., 3., 4. és az 5b. célkitűzést fedte le. A 2. és az 5b. célkitűzés földrajzilag koncentráltabb volt, és így a támogatásra jogosult régiók támogatási intenzitása sokkal magasabb volt az itt megadottnál. a vidékfejlesztés ösztönzésére és a halászattól függő területek fejlesztésére. Az új programozási időszakban az Európai Strukturális és Beruházási Alapok ismét közös ernyő alá kerültek. A partnerségi megállapodások az összes ESB-alapot átfogják, és a közös szabályok összehangoltabb megvalósítást ösztönöznek. A közös agrárpolitika (KAP) Vidékfejlesztési tevékenységeket a közös agrárpolitika (KAP) alapján először az 1970-es években valósítottak meg a mezőgazdaság szerkezeti átalakításának elősegítésére irányuló intézkedések formájában, és a mezőgazdasági tevékenység támogatására a hátrányos természeti adottságú területeken. Ezt további eszközök követték, köztük a fiatal gazdák részére a mezőgazdasági termékek feldolgozásához és forgalmazásához nyújtott támogatás. Az 1990-es évek elején a közös agrárpolitikát kiterjesztették a nem mezőgazdasági, területi alapú tevékenységekre, amelyek egyértelmű kapcsolatban álltak a vidéki területek gazdasági és társadalmi fejlődésével, és lehetővé tették a gazdáknak a tevékenységük diverzifikálását. A LEADER számára nyújtott támogatás bevezetését, amely a helyi fejlesztési stratégiák végrehajtásának alulról felfelé történő megközelítése, kiegészítették a kulturális és természeti örökség fenntartására, valamint a vidéki területek helyi infrastruktúrájának és alapszolgáltatásainak javítására irányuló intézkedésekkel táblázat. Megoszlás Alaponként, Milliárd EUR, es árakon ESZA ERFA Kohéziós alap EMVA ETHA Összesen , , , , ,6 400 Az Alapokat a jelenlegi nevükön azonosítjuk. Az EMVA-t és az ETHA-t a korábbi időszakokban másként nevezték. A Kohéziós Alapot csak 1992-ben indították el, és 1993-ban lépett működésbe. Forrás: Strukturális alapok éves jelentései, SFC és DG REGIO számítások. 188

227 6. fejezet: A kohéziós politika alakulása Az Agenda 2000 reform alapján a vidékfejlesztési politikát a KAP második pilléreként határozták meg, azzal a céllal, hogy hozzájáruljon az EU vidéki területeinek gazdasági, társadalmi és kulturális fejlődéséhez. A as időszakra a vidékfejlesztési programoknál egy fokozottabban stratégiai jellegű megközelítést vezettek be. A vidékfejlesztés költségvetése 96,3 milliárd EUR-t tett ki, beleértve KAP I. pilléréből a vidékfejlesztésbe átcsoportosított összegeket (a moduláció rendszere alapján). Bár a kohézió a KAP-nak nem kifejezett szakpolitikai célja, az a szándéka, hogy figyelembe vegye a mezőgazdasági tevékenységnek a mezőgazdaság társadalmi szerkezetéből és a különböző mezőgazdasági régiók közötti szerkezeti és természeti egyenlőtlenségekből adódó sajátos természetét. 3. Célja, hogy biztosítsa a mezőgazdasági és vidéki területek gazdasági és társadalmi haladását, és elősegítse az Unióban az ésszerű árú élelmiszerek szállítását a fogyasztók számára. Ezen túlmenően az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alapot (EMVA) szabályozó rendelet a vidékfejlesztést összekapcsolja a gazdasági és társadalmi kohézióval, előírva, hogy az EMVA az EU egészére kiterjedő fenntartható vidékfejlesztéssel járuljon hozzá az Európa 2020 stratégiához, oly módon, amely kiegészíti a KAP, a kohéziós politika és a közös halászati politika egyéb eszközeit 4. Gazdasági kohézió Az EU szintjén az együttes elsődleges szektor mezőgazdaság, erdészet és halászat és az élelmiszer-ágazat az EU gazdaságának tetemes részét képviseli, 2011-ben 16,5 millió embert foglalkoztatott (az összes foglalkoztatott 7,3%-át), és a bruttó hozzáadott érték (GVA) 3,7%-át adta. Ezek a számok jelentős különbségeket rejtenek az országok között, mivel az agrár-élelmiszeripari ágazat fontosabb az EU-12-ben, különösen a foglalkoztatás vonatkozásában és a vidéki területeken. 3 Az Európai Unió működéséről szóló szerződés 39. cikkének (2) bekezdése a közös agrárpolitikáról. 4 Az 1305/2013/EU rendelet 3. cikke. A KAP a két pillérje útján járul hozzá a gazdasági kohézióhoz. A közvetlen kifizetések az egész EU-ban segítik alátámasztani a gazdálkodás és a mezőgazdaságtól függő közösségek életképességét azáltal, hogy megbízható jövedelemforrást biztosítanak a termelőknek, és csökkentik az áringadozások miatti sebezhetőségüket. A KAP első pillérére fordított kiadások 2011-ben 44,0 milliárd EUR-t tettek ki 5, és messze a legnagyobb részt 40,2 milliárd EUR-t a gazdák közvetlen támogatására fordították 6. A vidékfejlesztésre fordított kiadások célja viszont a vidéki területek gazdasági életképességének támogatása az ismeretátadás és az innovációt elősegítő intézkedések útján. Társadalmi kohézió A KAP előmozdítja a társadalmi kohéziót is, elsősorban a vidékfejlesztés támogatásával. A szegénység kockázatának kitett személyek mintegy harmada gyéren lakott (vidéki) területeken él, ezért a vidékfejlesztési politika fontos a társadalmi befogadás szempontjából. A foglalkoztatottságot mind a mezőgazdaságban, mind más szektorokban támogató intézkedéseken kívül az alapszolgáltatások és az infrastruktúra fejlesztéséhez is nyújtanak támogatást. Ennélfogva 2012 végéig mintegy fiatal gazdálkodó részesült támogatásban új tevékenységek megkezdéséhez, és mintegy 34 ezer falu újult meg. A támogatást a tagállamok felhasználhatják a hátrányos helyzetű csoportok, mint például a romák beilleszkedésének elősegítéséhez, nem mezőgazdasági jellegű vállalkozások indításához és fejlesztéséhez, munkahelyteremtéshez, kisebb volumenű infrastrukturális projektekhez, valamint helyi alapszolgáltatásokhoz, többek között a LEADER helyi fejlesztési stratégiákon keresztül. Területi kohézió A vidékfejlesztési pilléren kívül a KAP erős területi dimenzióval rendelkezik az első pillére alapján gazdák- 5 COM(2012) 484 végleges 6 Ezeket nagyrészt függetlenítik, abban az értelemben, hogy a közvetlen kifizetések anélkül támogatják a gazdák jövedelmét, hogy kapcsolatban lennének a termeléssel. Ennek fejében a gazdáknak tiszteletben kell tartaniuk az élelmiszer-biztonsági szabványokat, a környezetvédelmet és az állatok jólétét, valamint a földet jó karban kell tartaniuk. 189

228 Hatodik jelentés a gazdasági, társadalmi és területi kohézióról nak adott támogatáson keresztül, akik fontos termőföld-hasznosítási funkciót látnak el, valamint azáltal, hogy a mezőgazdaság, az erdészet és az agrár-élelmiszeripari ágazat továbbra is jelentősen hozzájárul a vidéki területek társadalmi-gazdasági fejlődéséhez. Ami a vidékfejlesztési pillért illeti, a KAP gazdasági, társadalmi és környezetvédelmi dimenziókkal rendelkezik a területi megközelítés alapján, és elősegítheti a fenntartható egyensúly megőrzését a városi és a vidéki területek között. A vidékfejlesztésre nyújtott EU-támogatás valamivel több mint 32%-át juttatták ban a konvergenciarégióknak, és 2013 júniusáig az EMVA-ból több mint 35,3 milliárd EUR-t fordítottak erre a célra, csaknem 15,2 milliárd EUR-t a környezet és a vidék fejlesztését szolgáló intézkedésekre, közel 12,9 milliárd EUR-t a mezőgazdaság és az erdészet versenyképességének erősítésére, 5,1 milliárd EUR-t a az életminőség javítására a vidéki területeken, illetve a vidéki gazdaság diverzifikációjának ösztönzésére, és végül csaknem 1,2 milliárd EUR-t a LEADER-re. Az új KAP-reform és a kohézióhoz való hozzájárulása A KAP ban továbbra is két pillérre oszlik. A teljes költségvetése 252 milliárd EUR-t tesz ki a közvetlen kifizetésekhez (1. pillér) és 95 milliárd EUR-t a vidékfejlesztéshez (II. pillér). A közvetlen kifizetések rendszere új elemeket tartalmaz, amelyek a szándék szerint növelik a KAP hozzájárulását a kohéziós politikához. Ilyen új elem a gazdák és az országok közötti közvetlen kifizetések kiegyensúlyozottabb, átláthatóbb és méltányosabb elosztása. Emellett a közvetlen kifizetések célzottabbak lesznek, például kiegészítő kifizetések folyósításával az EU-ban élő valamennyi fiatal gazdálkodó, és adott esetben hátrányos természeti adottságú régiók számára. Egy, az EU kohéziós célkitűzéseit közvetlenül érintő fontos változás az új vidékfejlesztési keretprogramhoz kapcsolódik, amelyben a vidékfejlesztési politikát részben harmonizálták és összehangolták más ESBalapokkal, hogy javítsák az Európa 2020 célkitűzések teljesítésének esélyeit. Az új programozási időszakban a tagállamok 6 prioritás alapján fogalmazzák meg vidékfejlesztési prioritásaikat, amelyek egyike, a kohéziós célkitűzésekkel összhangban, a társadalmi befogadás, a szegénység csökkentése és a gazdasági fejlődés a vidéki területeken. Ezenkívül az innováció, a környezet megóvása és az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás olyan több területet is érintő célkitűzések, amelyeket valamennyi program követ. Ez az erősebb stratégiai hangsúly lehetővé teszi a KAP meghatározott területekre és szükséget szenvedő emberekre irányítását, ily módon javítva a kohézióra gyakorolt hatását. A közös halászati politika és az integrált tengerpolitika Az Európai Tengerügyi és Halászati Alap (ETHA) célja annak biztosítása, hogy a halászatot fenntartható és hatékony módon folytassák, valamint hogy a halászat és az akvakultúra-iparág gazdaságilag életképes és versenyképes legyen, tisztességes életszínvonalat biztosítva a tőlük függő embereknek. Az alapot ben létesítettek, és eredetileg Halászati Orientációs Pénzügyi Eszköznek (HOPE) nevezték, majd ben Európai Halászati Alapnak (EHA), 2014-ben pedig Európai Tengerügyi és Halászati Alapnak (ETHA) nevezték át. Az Európai Tengerügyi és Halászati Alap (ETHA) pénzügyi támogatást nyújt a közös halászati politika megvalósításához. Az Alap első három pillére elsősorban azzal foglalkozik, hogy az EU halászati flottája és a hozzá kapcsolódó szektorok (akvakultúra, belvízi halászat és a termékek feldolgozása) alkalmazkodjanak a változásokhoz. Az ETHA negyedik pillére támogatást nyújt a halászattól függő part menti területeknek, biztosítva hosszú távú gazdasági életképességüket. Ennek megfelelően az ETHA elősegíti a halászattól erősen függő part menti közösségek társadalmi-gazdasági egyenlőtlenségeinek kezelését. E közösségek helyzete az elmúlt években fokozatosan romlott a túlhalászás és a megerősödött globális verseny következtében. 190

229 6. fejezet: A kohéziós politika alakulása A as időszakban az (akkori EHA) negyedik pillére 0,6 milliárd EUR támogatást nyújtott a halászattól függő part menti területek fejlesztésére, hogy biztosítsa tartós életképességüket ben 93 part menti NUTS 3 régió volt, amelyekben a halászati foglalkoztatás a munkahelyek több mint 5%-át adta, és 25 régió, amelyekben a halászat által létrehozott bruttó hozzáadott érték (GVA) aránya a teljes GVA több mint 10%-a volt. A függőség mértéke mind a munkahelyek, mind a hozzáadott érték vonatkozásában csökken, mivel a halászatot kiszorítják más tevékenységek. Az Alap támogatást nyújtott olyan projektekhez, amelyek értéket adnak hozzá a halászati és akvakultúra-termékekhez, munkahelyeket teremtenek vagy őriznek meg, ösztönzik a vállalkozói szellemet és az innovációt, valamint javítják a part menti környezet minőségét. A konvergenciarégiók a as időszakban a 4,4 milliárd EUR összegű finanszírozás mintegy 75%- át kapták, ami megfelel a halászat részére a kohéziós politika alapján nyújtott támogatás múltbeli arányának. Más régiók esetében a támogatás figyelembe vette az ágazatspecifikus kritériumokat, mint például a foglalkoztatottságot az adott ágazatban és a szükséges szerkezeti kiigazítást. A as időszak a költségvetés elosztásának kizárólag ágazatspecifikus kritériumaira támaszkodik, hogy a finanszírozást egyenletesebben ossza el, és elkerülje a felhasználási problémákat azokban a konvergenciarégiókban, amelyekben a halászat kevésbé jelentős. Az ESB-alapok egyik fontos, a part menti közösségekben valószínűleg jelentős szerepet játszó jellemzője a közösségi szinten irányított helyi fejlesztés. Ez lehetővé fogja tenni a helyi közösségek számára, hogy a halászatorientált tevékenység támogatásához nyújtott alapokat egyesítsék más átfogóbb stratégiákkal, hogy diverzifkálják a még a halászattól függő területek gazdaságát. A 2012-ben indított integrált tengerpolitika célja a tengerekkel kapcsolatos kérdések egységesebb megközelítése. Erősebb koordinációt sürget a különböző szakpolitikai területek között, miközben óvja a biológiai sokszínűséget, és védi a tengeri környezetet. Középponti téma a különféle tengeri ágazatokra alapuló gazdasági növekedés, beleértve a kék energiát (amilyen a tengeri szélenergia), az akvakultúrát, a tengeri, tengerpart menti és körutazásos hajós turizmust, a tengeri ásványkincseket és a kék biotechnológiát. Ezek az ágazatok kölcsönösen függnek egymástól, és közös képességekre és infrastruktúrára támaszkodnak, mint amilyenek a kikötők és a villamosenergia-elosztó hálózatok. A szakpolitika horizontális intézkedésekre is kiterjed, mint amilyen a tengeri területrendezés, az integrált felügyelet és tengeri szakismeret, amelyek javíthatják az óceángaz- Az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alap (EGAA) Az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alapot 2006-ban hozták létre, hogy támogatást nyújtson a globalizáció miatt állásukat elvesztett munkavállalóknak. Később kiterjesztették a válság következtében munkanélkülivé vált dolgozókra is. A dolgozók akkor válnak jogosulttá a támogatásra, ha egy nagyvállalat bezár, ha egy ágazatot érintenek a kereskedelmi fejlemények, vagy ha a gyártás külföldre települ át. Az EGAA nem használható fel arra, hogy vállalatokat működésben tartson, vagy elősegítse korszerűsítésüket vagy átalakulásukat. Támogatás általában akkor kérhető, ha több mint 1000 dolgozó válik munkanélkülivé egyetlen vállalatnál vagy egy adott ágazatban, amely egy régióban vagy néhány szomszédos régióban koncentrálódik és 2013 között 128 támogatási kérelem érkezett az EGAA-hoz, és csaknem 0,5 milliárd EUR-t fizettek ki majdnem dolgozó támogatására. A támogatott projektek elsősorban olyanokból állnak, amelyek célja, hogy a dolgozók új munkahelyet találjanak, vagy saját maguk kezdjenek vállalkozásba karrier-tanácsadás, mentorálás és coaching, képzés, mobilitási és áttelepülési támogatások, valamint üzleti tanácsok révén. A as időszakban az EGAA maximális költségvetése évi 150 millió EUR, az előző időszak kétszerese, és legfeljebb 60%-os társfinanszírozási rátát alkalmaz. A munkájukat elvesztett önálló vállalkozók és szerződéses dolgozók ugyancsak jogosultak támogatásra. Ezenkívül 2014 és 2017 között a magas fiatalkorú munkanélküliségű régiókban a fiatal munkanélküliek ugyanolyan számban kaphatnak támogatást, mint azok a dolgozók, akiket az EGAA a rendes úton támogat. 191

230 Hatodik jelentés a gazdasági, társadalmi és területi kohézióról 6.5. ábra. Az éves támogatás mértéke a kevésbé fejlett régiókban, EUR/fő, 2011-es árakon EU BE NL FI AT IT UK 0 DE SE FR ES EL IE PT A támogatás mértéke magában foglalja az ESZA-t, az ERFA-t és a Kohéziós Alapot. A Kohéziós Alapból származó támogatás mértéke a támogatásban részesülő tagállam valamennyi régiójában azonosnak volt feltételezve. Forrás: DG BUDG, SFC és DG REGIO számítások dálkodást márciusában a Bizottság jogszabályt javasolt a tengeri területrendezés közös keretének létrehozására. Elfogadása után a beruházásokhoz szükséges jogi biztonságot nyújthatja a vállalkozásoknak A kevésbé fejlett régiók támogatási intenzitása ig növekedett, azóta viszont csökken A különböző tagállamok támogatási intenzitásai tükrözik az EU-szintű trendet. A támogatási intenzitás 1989 és 2006 között valamennyi tagállamban növekedett (lásd a 6.5. ábrát, ahol a buborékok mérete mutatja az ország lakosságából a kevésbé fejlett régiókban élők arányát). Belgiumban és Hollandiában között egy-egy kevésbé fejlett régió volt, amelyek ra átmeneti régióvá váltak. Franciaországban és az Egyesült Királyságban a kevésbé fejlett régiókban élő népesség aránya az egész időszakban igen alacsony volt. Görögország, Portugália és Írország egész lakossága kevésbé fejlett régiókban élt között, de ra arányuk Írországban 27%-ra, Portugáliában pedig 66%-ra csökkent, bár Görögországban 100%-on maradt. Ebben az időszakban a támogatási intenzitás a legkevésbé fejlettekben volt a legmagasabb az érintett régi ábra. Az éves támogatás mértéke a legkevésbé fejlett régiókban, EUR/fő, 2011-es árakon EU DE MT BG UK RO IT SI FR HR ES EL LV LT PL CZ PT EE HU SK A támogatás mértéke magában foglalja az ESZA-t, az ERFA-t és a Kohéziós Alapot. A Kohéziós Alapból származó támogatás mértéke a támogatásban részesülő tagállam valamennyi régiójában azonosnak volt feltételezve. Forrás: DG BUDG, SFC és DG REGIO számítások 192

231 6. fejezet: A kohéziós politika alakulása Legkülső régiók Az EU-ban kilenc legkülső régió 1 van, melyek távol vannak azoktól az országoktól, amelyekhez tartoznak. Ezek az Atlanti-óceánban, a Karib-tengeren, az Indiaióceánban és Dél-Amerikában találhatók. Összesen 4,6 millió ember él ezekben a régiókban. A speciális helyzetüket a Maastrichti Szerződéshez csatolt nyilatkozat ismerte el 1992-ben, majd az Amszterdami és a Lisszaboni Szerződés egy-egy cikkelye is. Valamennyi régió viszonylag magas népességnövekedésű, amit többségükben nettó bevándorlás erősít. Madeira kivételével valamennyiük egy főre jutó GDP-je az EU átlag alatt van. Mayotte, amely Madagaszkár és az afrikai szárazföld között található mintegy lakossal, és január 1-jén csatlakozott a legkülső régiókhoz, szintje a legalacsonyabb, az EU-átlag mintegy negyede. A munkanélküliség valamennyiükben jóval nagyobb, mint az EU többi részében. Canariasban és Réunionban volt 2012-ben a legmagasabb, 33%, illetve 28%, míg Madeirában és Açoresben a legalacsonyabb, 15%, illetve 17%. A as időszakban a nyolcból hatot jelöltek meg finanszírozási célokból kevésbé fejlett régióként, míg Canarias az átmeneti kategóriához, Madeira pedig a fejlettebbhez tartozik. A régiók átlagos támogatási intenzitása ban nagyjából azonos, mint ban, és kissé magasabb, mint évenként 190 EUR/fő (2011-es változatlan árakon). Madeirában és Açoresben azonban az egy főre jutó magasabb GDP-jük miatt jelentősen csökkentették a támogatási intenzitás szintjét. Ugyancsak csökkentették az öt francia régió közül kettőben (Réunion és Guadeloupe), míg felemelték Guyane-ban és Martinique-ban. Canariasban viszony- lag alacsony szintről jelentősen felemelték az ötödik francia régió, Mayotte-éhoz hasonló szintre ábra. A támogatás mértéke a legkülső régiókban, Região Autónoma da Madeira (PT) Região Autónoma dos Açores (PT) Mayotte (FR) Réunion (FR) Guyane (FR) Martinique (FR) Guadeloupe (FR) Canarias (ES) Forrás: Eurostat, SFC Euró/fő/év, 2011-es árakon 1 Saint-Martin egy legkülső régió, és a Guadeloupe NUTS 2 régió része. A bekeretezett rész többi része a Saint-Martint is magában foglaló Guadeloupe NUTS 2 régióra vonatkozik. ók közül. A támogatási intenzitás 2000 és 2006 között Írország, Portugália és Görögország konvergenciarégióiban fejenként és évente 380 és 490 EUR között volt, míg Ausztriában és Finnországban 150 EUR alatt maradt. Az átlagos támogatási intenzitások a kevésbé fejlett régiókban az EU szintjén a as és a as periódusokban alacsonyabbak, mint korábban (évi 230 EUR körül, szemben az EU-15-ben a os időszakban számított 284 EUR-ral). Az EU-27 kevésbé fejlett régióinak támogatási intenzitásai a finanszírozás elosztásának a GDP meghatározott arányában való korlátozásának vagy maximálásának befolyását mutatják, ami eltérő az országok között, 193

232 Hatodik jelentés a gazdasági, társadalmi és területi kohézióról részben fejlettségi szintjük szerint, de más tényezőket is figyelembe véve. A maximalizálást a os időszakban vezették be először, és azóta is érvényben van. A cél annak megakadályozása, hogy a pénzügyi támogatás a kedvezményezett gazdaság túlfűtéséhez vezessen, és biztosítsák, hogy a tagállamok fel tudják használni a vonatkozó forrásokat, és azokat hatékonyan juttassák el a kellően érett projekteknek. Ennek eredményeként a támogatási intenzitások már nem a legkevésbé fejlett régiókban a legmagasabbak (6.6. ábra). A legalacsonyabbak például Bulgáriában és Romániában, valamint az Egyesült Királyságban. A támogatási intenzitások emelkedhetnek, amint egy ország fejlődik, és jobban képessé válik a finanszírozás hatékony felhasználására (mint például Szlovákiában és Lengyelországban), de visszaesnek azután, hogy a fejlődés elér egy meghatározott pontot (mint a Cseh Köztársaságban). Szlovéniában, Lengyelországban és Romániában a fővárosi régió a as időszakban már nincs a kevésbé fejlett kategóriában, míg Szlovákiában, a Cseh Köztársaságban, Magyarországon és Portugáliában ban sem volt ebben a kategóriában. 3. Hogyan változtak a célok az idők folyamán? A régiók közötti fejlettségi különbségek csökkentésére irányuló törekvés az Európai Gazdasági Közösség évi alapítására nyúlik vissza, a Római Szerződéssel, mely kimondja: a Közösség a különböző régiók fejlettségi szintjei közötti egyenlőtlenségek csökkenésére törekszik. Ez a cél még mindig a kohéziós politika középpontjában van. A mai Unió azonban teljesen más, mint az 57 évvel ezelőtti. A különböző bővítési hullámok új problémákat és új kihívásokat eredményeztek, valamint megnövelték néhány kezdeti probléma és kihívás mértékét. A cél értelmezése is megváltozott, és még mindig alakul A hangsúly eredetileg a képzésen és a mobilitáson volt Az 1960-as években az Európai Szociális Alap (ESZA) oly módon kezelte a regionális fejlettségi különbségeket, hogy támogatást nyújtott a dolgozók földrajzi és foglalkozási mobilitásához. Ez rövid távú átképzési juttatás útján segítette a korszerűsödő vagy átalakuló ágazatok dolgozóit, különösen az állás nélkül lévőket, támogatta átköltözésüket és azt, hogy letelepedési segély felhasználásával máshol keressenek munkát. Az 1960-as években azonban a munkanélküliségi ráták alacsonyak voltak (6.8. ábra), és a munkanélkülivé vált emberek gyorsan találtak új állást ábra. Átlagos munkanélküliségi ráta, A munkaerő %-a EU-6 EU-9 EU-10 EU-12 EU-15 EU-25 EU-27 Forrás: AMECO, DG ECFIN 194

233 6. fejezet: A kohéziós politika alakulása 6.9. ábra. Egy főre jutó GDP (vásárlóerő-egységben) az EU bővítéseikor, Index az EU-ba belépés előtt = Index = 100: 100 EU-6 EU-9 80 EU EU-15 EU EU-25 EU IE UK DK EL PT ES FI SE AT LV PL LT EE SK HU CZ MT SI CY BG RO HR HR: évi adatok Forrás: Eurostat Az 1970-es és az 1980-as években megjelent a strukturális munkanélküliség, és gyors változások történtek a mezőgazdaságban és a feldolgozóiparban Az 1970-es évek elején fokozódtak a munkalehetőségekkel és a kevésbé fejlett régiók gazdasági kilátásaival kapcsolatos aggályok. Miközben az 1960-as években a munkanélküliség átlagosan kevesebb mint 3% volt, az 1970-es évek közepén emelkedni kezdett, és az as évek közepén elérte a 10%-ot, sőt több mint 30 NUTS 3 régióban a 20%-ot is meghaladta. Ez tükrözte a mezőgazdasági és feldolgozóipari foglalkoztatottság meredek zuhanását számos régióban. Ennek következtében a politika azon régiók támogatására tért át, amelyek jelentős mezőgazdasággal rendelkeznek, amelyekben hanyatlik az ipar és/vagy ahol magas a strukturális munkanélküliség. A fiatalkorú munkanélküliség magas szintje kifejezetten fiataloknak szóló intézkedésekhez vezetett ábra. Átlagos munkanélküliségi ráta az EU bővítéseikor, A munkaerő %-a EU-átlag a bővítés előtt DK UK IE EL PT ES AT SE FI CY HU SI MT CZ EE LV LT SK PL RO BG HR Forrás: Eurostat, AMECO, DG REGIO számítások 195

234 Hatodik jelentés a gazdasági, társadalmi és területi kohézióról 3.3. Az 1980-as és 2000-es években az EU-hoz csatlakozott országok alapvető infrastruktúrája hézagos volt Az EU-bővítések egymást követő hullámai nyomán a kohéziós politikának újfajta kihívásokkal kellett szembenéznie. Míg egyes csatlakozó országok magasan fejlettek és a korábbi tagállamokhoz igen hasonlóak voltak, másokról ezt sem területi, sem gazdasági és társadalmi tekintetben nem lehetett elmondani ban az Egyesült Királyság és Dánia gazdasági fejlettségi szintje igen hasonló volt a hat eredeti tagállaméhoz. (6.9. ábra). Az Egyesült Királyságban a vásárlóerő-egységben számított egy főre jutó GDP az akkori EU-átlag 93%-a volt, Dániáé pedig 7%-kal magasabb az átlagnál. A munkanélküliség mindkettőjüknél alacsonyabb volt az átlagnál (6.10. ábra). Írország viszont jóval kevésbé volt fejlett, az egy főre jutó GDP-je az EU-6 átlagnak csak 60%-a volt, a munkanélküliségi rátája pedig az átlag kétszerese. Amikor Görögország 1981-ben csatlakozott, az egy főre jutó GDP-je az EU-átlag 85%-a volt, és a munkanélküliségi rátája is alacsonyabb volt az EU-átlagnál. Portugália és Spanyolország egyaránt jóval kevésbé volt fejlett, mint a meglevő tagállamok, amikor ban csatlakoztak; az előbbi egy főre jutó GDP-je az EUátlagnak mindössze 50%-a, az utóbbié pedig 69%-a volt. Spanyolország munkanélküliségi rátája 17% volt, az akkori EU-átlag csaknem duplája. Az infrastruktúra mindhárom országban hiányos vagy rossz minőségű volt. Svédország és Ausztria egy főre jutó GDP-je 1995-ben egyaránt átlag fölötti, munkanélkülisége pedig az átlag alatti volt, míg Finnországban az egy főre jutó GDP alig maradt el az EU-átlagtól (90%), viszont a munkanélküliségi rátája (15%) jóval meghaladta az akkori EUátlagot (10%). Bár a bővítés nem állította új kihívások elé a kohéziós politikát, növelte az EU területi sokféleségét, több hegyvidéki területtel és az Unió távoli, északi részén gyéren lakott területekkel gyarapítva azt. A évi bővítés sokkal nagyobb kihívást jelentett, mivel a tíz új tagállam egy főre jutó GDP-je az EU-átlag 40 76% között mozgott. Közülük öt munkanélküliségi rátája haladta meg az EU-átlagot Lengyelországé és Szlovákiáé az átlag kétszerese volt. Valamennyi ország infrastruktúrájának a színvonala is jóval elmaradt az akkori tagállamok többségétől (lásd 1. fejezet). Amikor Románia és Bulgária 2007-ben csatlakoztak, ezek voltak az Unióba belépő legkevésbé fejlett országok; az egy főre jutó GDP az EU-átlag kevesebb mint 40%-a volt, infrastruktúrájuk pedig jelentősen elmaradt az EU többi országáétól ban Horvátország csatlakozott az EU-hoz, ahol az egy főre jutó GDP az EU-átlag 61%-a volt, a 16%-os munkanélküliségi ráta pedig jelentősen meghaladta a 10%-os EU-átlagot A közlekedési és környezetvédelmi infrastruktúra javítása A Kohéziós Alap évi létrehozásával a közlekedési és környezetvédelmi infrastruktúra javítása a kohéziós politika hangsúlyos céljává vált. A Kohéziós Alap felállítása az egységes piac létrehozását kísérte. Az egységes piacnak az volt a célja, hogy valamennyi tagállam, köztük az EU perifériáján levő és gazdasági fejlettség tekintetében lemaradó országok is osztozhassanak a verseny akadályainak lebontásából eredő növekedésből az érintett piacokon. Ráadásul, mivel a maastrichti kritériumok korlátozták az államadósságot és az államháztartási hiányt, a rossz infrastruktúra-ellátottságú országok nehezebben tudtak felzárkózni az EU többi részéhez. Az országok felzárkózásához nyújtott támogatásnak ezért az volt a célja, hogy a közlekedési hálózatok és a környezetvédelmi infrastruktúra bővítésének és javításának költségeihez hozzájárulva elhárítsa a gazdasági és társadalmi fejlődés előtt álló akadályokat. Ugyanakkor a beruházás az egységes piac projekt és végső soron a gazdasági és monetáris unió előmozdítására is irányult, az EU többi részével meglevő közlekedési kapcsolatok javításával, és az infrastruktúra minimális szintjének biztosításával az EU egészében. Az ERFA-tól eltérően a hangsúly kezdettől a nemzeti és nem a regionális szintű helyzeten, illetve az alacsonyabb jövedelmű országok és az EU többi része közötti 196

235 6. fejezet: A kohéziós politika alakulása különbségeken, nem pedig a régiók közötti egyenlőtlenségeken volt. Ennek megfelelően a jogosultságot a Kohéziós Alap támogatására nemzeti szintű mutatókkal fejezték ki az egy főre jutó bruttó nemzeti jövedelemnek (GNI) az EU-átlag kevesebb mint 90%-ának kellett lennie. A Kohéziós Alap a gyakorlatban hozzásegítette az alacsonyabb jövedelmű országokat a tiszta ivóvízre és a települési szennyvíz és a szilárd hulladék ártalmatlanítására vonatkozó környezetvédelmi irányelvek betartásához. Az EU környezetvédelmi irányelvei betartásának elősegítése az EU átlagos bruttó nemzeti jövedelme (GNI) 90%-át el nem érő tagállamokban túlmutat azon a célon, hogy csökkentse a fejlődés regionális egyenlőtlenségeit, és ennek megfelelően a kohéziós politika egyik további célkitűzése. A támogatásnak a közlekedésre és a környezetvédelmi infrastruktúrára való összpontosítása a Kohéziós Alap létrehozása óta meglévő cél. A támogatásban részesülő országok jellemzői azonban, mint fentebb jeleztük, jelentősen megváltoztak, mind a gazdasági fejlettségük szintjét, mind az infrastruktúra iránti szükségletüket tekintve A lisszaboni és a göteborgi menetrend A 2000-ben elfogadott lisszaboni stratégia célja az EU-gazdaság versenyképességének és tudásintenzitásának fokozása volt, többek között az innovációba irányuló beruházások növelésével. A 2005-ben újraindított stratégia nagyobb hangsúlyt fektetett a növekedésre, a munkahelyekre és a nemzeti reformprogramok életbe léptetésére, a koherencia növelése és arra, hogy a tagállamok jobban magukévá tegyék a stratégiát. A 2001-ben elfogadott göteborgi stratégia a fenntartható fejlődést helyezte előtérbe, vagyis a jelen szükségleteinek kielégítését, nem csorbítva a jövendő nemzedékek esélyét saját szükségleteik fedezésére ban ezt a kibővített EU átfogóbb fenntartható fejlődési stratégiája követte. A as programozási időszakban megszilárdították a kohéziós politika, valamint a lisszaboni és a fenntartható fejlődési stratégia közötti kapcsolatot. Az új elkülönítési követelmények alapján a kohéziós politika finanszírozásának nagy részét olyan projektek támogatására fordították, amelyek hozzájárultak a két stratégiához. Ez további lépés volt abban, hogy a kohéziós politikát hozzákapcsolják az EU általános politikai menetrendjéhez. A gazdasági egyenlőtlenségek csökkentésének elsődleges célját azonban a folyamat érintetlenül hagyta. A finanszírozás zöme továbbra is a kevésbé fejlett régiókhoz (lásd fentebb) került, amelyeknél az elkülönítési követelmények kevésbé voltak szigorúak, mint a fejlettebb régiókban Európa 2020, a szegénység csökkentése, az éghajlatváltozás enyhítése és a GDP-n túl A lisszaboni menetrendhez képest az Európa 2020 két új elemet adott hozzá az EU politikai menetrendjéhez, a szegénység csökkenését (lásd 2. fejezet) és a fenntarthatóság erősebb hangsúlyozását (lásd 3. fejezet). Ez változást eredményezett a kohéziós politika céljaiban és végrehajtásának módjában, és nagyobb hangsúlyt kaptak a többcélú intézkedések. E stratégia öt kiemelt célját az EU és az országok szintjén határozták meg, de ezek a tagállamokon belül is különböznek. Minden kiemelt cél eltérő területi logikát követ. Egyes esetekben a térbeli koncentráció csak ront a dolgokon. Például a szegénység és a társadalmi kirekesztés kis területekre való koncentrációja erős negatív externáliákkal jár. Más esetekben, mint például az innovációnál a térbeli koncentráció pozitív lehet, vagy semleges, mint például az üvegházhatást okozó gázok kibocsátásánál vagy a megújuló energiánál. Az oktatás esetében a térbeli koncentráció hatása vegyes. A korai iskolaelhagyók magas koncentrációja valószínűleg negatív externáliákat eredményez, míg a felsőfokú végzettségűek koncentrációja pozitív externáliákkal jár. Az utóbbi valószínűleg nem kerülhető el, mivel izgalmasabb munkalehetőségeket keresve sok felsőfokú végzettségű költözik nagyvárosokba. 197

236 Hatodik jelentés a gazdasági, társadalmi és területi kohézióról A magas (vagy alacsony) foglalkoztatási ráták területi koncentrációjának következményei nem egyértelműek. Magas foglalkoztatási ráták klasztereinek létrehozása a munkaerő és a képességek hiányához vezethet, ami csak az emberek nagy távolságokra való utazásával oldható meg. Alacsony foglalkoztatási ráták klasztereinek létrehozása valószínűleg lenyomja a béreket, és negatív externáliákat okoz. Azonban a munkaerő-piaci területek és a munkaerő-piaci szabályozások méretbeli és gazdasági szerkezetében meglevő elkerülhetetlen különbségek azzal járnak, hogy az azonos foglalkoztatási ráták nem reálisak. Összefoglalva, mind a regionális foglalkoztatási ráták jelentős egyenlőtlenségei, mind pedig az egyenlőtlenségek teljes hiánya valószínűleg negatív externáliákhoz vezet. Az optimális helyzetet a foglalkoztatási ráták korlátozott egyenlőtlenségei jelentik, amivel elkerülhetők mind a nyomott, mind a túlfűtött munkaerő-piaci területek. Az, hogy az állami politika hogyan tudja kezelni ezeket a problémákat, területenként is változik. A szegénység csökkentése más megközelítést tesz szükségessé a magas szegénységi rátájú területeken, mint azokban, ahol ez a ráta átlagos. Az üvegházhatást okozó gázok kibocsátásának hatékony csökkentése más politikát igényel a városi területeken, mint a vidékieken. Az innovációt ösztönző vagy az oktatás színvonalát javító politikáknak figyelembe kell venniük a régió vagy a város jelenlegi és potenciális gazdasági specializálódását. Az EU-célkitűzések és a nemzeti célkitűzések közötti különbségek egyaránt tükrözik a realitásérzéket, a koncentráció externalitásainak megértését és a valószínű jövőbeli fejleményeket. A 2020-as index például, amely az intelligens és inkluzív növekedés EU-célkitűzésének (6.2. térkép) és a nemzeti célkitűzéseken alapuló 2020-as index 7 (6.3. térkép) távolságán alapszik, kimutatja, hogy az EU-célkitűzésektől való távolság tekintetében összességében nagyobbak a különbségek, és a kevésbé fejlett tagállamoknál jelentősek a távolságok. Az EU-célkitűzéstől való átlagos távolság ezért viszonylag nagyobb Görögország, Románia, Bulgária, Magyarország, Horvátország és Olaszország esetében. 7 Azoknál a tagállamoknál, amelyek nem választottak nemzeti célt egy mutatószámhoz, a célt a 2009-ben hasonló rátájú tagállamok célkitűzései alapján számították ki. (További információkért lásd Athanasoglou, S. és Dijkstra, L. [2014]. A nemzeti célkitűzésektől való távolság általában valamivel kisebb, mivel a tagállamok alacsonyabb és reálisabb K+F kiadást tűztek ki célul, ha a kiinduló szintjük alacsonyabb. Ez a helyzet a kevésbé fejlett országok többségében. Ez egyszerre jelez realitásérzéket és azt, hogy a K+F területi koncentrációja előnyös lehet. A foglalkoztatottsági, oktatási, szegénységi vagy társadalmi kirekesztésre vonatkozó nemzeti célkitűzések esetében azonban a legalacsonyabb rátájú tagállamok gyakran ambiciózus célokat tűztek ki, amelyek ezért csak komoly erőfeszítéssel érhetők el. Ez azt mutatja, hogy a lemaradó tagállamok, felismerve az alacsony foglalkoztatottsági ráta, az alacsony iskolázottsági szint, valamint a szegénység és a társadalmi kirekesztés magas rátái területi koncentrációjának lehetséges negatív externáliáit, igyekeznek lépést tartani az EU többi országával. Az üvegházhatást okozó gázok (ÜHG-ok) kibocsátásának nemzeti céljai a vállalásmegosztási mechanizmusban csökkentést írnak elő a fejlettebb tagállamok számára. Ezekben az egy főre jutó kibocsátás sokkal magasabb, mint a kevésbé fejlett tagállamokban, amelyek számára mérsékelt növekedést engedélyeztek. Ez a vállalások méltányosabb elosztását jelenti, mint az egyenlő csökkentés, amely elismeri, hogy nem számít, hogy az ÜHG-ok kibocsátása hol történik A GDP-n innen és túl: szegénység, humán fejlettség és jólét A Szerződés kifejezi a regionális egyenlőtlenségek csökkentésének célját, de igen általános fogalmak kivételével nem határozza meg, hogy milyen jellegű egyenlőtlenségekre utal. Sok éven át elsősorban az egy főre jutó GDP és a munkanélküliségi ráta egyenlőtlenségeinek csökkentése állt az előtérben. Időközben azonban a figyelem átterjedt a fejlődés más vonatkozásaira, mint amilyen a környezet minősége, a fenntarthatóság, a szegénység és a társadalmi kirekesztés. Ez egy általánosabb előrelépés részének tekinthető, egy elmozdulásnak a fejlődés mérési módjának jobb meghatározása felé. Stiglitz, Sen és Fitoussi (2009) jelentése a gazdasági teljesítmény és a társadalmi haladás méréséről kiválóan foglalja össze, mi az, amit tudunk, 198

237 6. fejezet: A kohéziós politika alakulása 199

238 Hatodik jelentés a gazdasági, társadalmi és területi kohézióról A Régiók Bizottsága és az Európa 2020 területi dimenziója, valamint más EU-szakpolitikák A Régiók Bizottsága (CoR) szerint a területi dimenziót be kell illeszteni az Európa 2020 stratégia megtervezésébe és végrehajtásába. A célokat, legalábbis részben, regionális szinten kell kitűzni, és fejlődési mutatószámokat kell meghatározni, lehetővé téve a régiók számára, hogy megfigyeljék a teljesítésükben elért előrehaladást. A Bizottság álláspontja szerint ha a régióknak és a helyi hatóságoknak erősebb szerepet adnak a kohéziós politika megvalósításában és az Európa 2020 stratégia végrehajtásában, akkor jobban magukévá tennék a stratégiát. De az is világos, hogy ehhez tovább kell javítani az igazgatási kapacitásukat. A CoR szükségesnek tartja a hosszú távú regionális beruházásorientáció erősítését és ellenállóbbá tételét a válságokkal szemben. A Bizottság álláspontja egy sor munkán 1 alapul, köztük a regionális és helyi hatóságok (LRA-k) körében végzett felmérésen, amely a több mint ezer válaszadó 1 Az Európa 2020 CoR általi félidős értékelése keretében hét kiemelt kezdeményező konferenciát és felmérést, valamint 4 specifikus szakmai műhelyt/szemináriumot tartottak több mint 1750 résztvevővel, valamint egy átfogó felmérést is végeztek helyi és regionális hatóságok között több mint 1000 válaszadóval (http://portal.cor.europa.eu/europe2020/pages/ welcome.aspx). körében erős támogatást talált az Európa 2020 stratégia iránt, de amelyben sokan rámutattak a stratégia erős területi dimenziójának és az LRA-k világos szerepének hiányára. Az LRA-k jelezték, hogy nagyobb részvételre tartanak igényt a politikai folyamat minden szakaszában, és a határokon átnyúló kölcsönös függőségeket figyelembe kell venni. A válaszadó LRA-k nagy többsége kijelentette, hogy a célokat regionálisan meg kell különböztetni, de nem volt egyetértés abban, hogy ezt miként kell megvalósítani. Három lehetséges utat javasoltak hogy a célok azonosak legyenek a nemzeti célokkal, hogy azok magasabbak legyenek a fejlettebb régiók számára vagy hogy azok magasabbak legyenek a lemaradó régiók számára. A CoR ennek alapján vegyes módszert javasol, amely mutatószámok és országok szerint differenciálva kombinálja a nemzeti és a regionális célkitűzéseket. A Bizottság útmutatását követve, hogy a területi hatást hogyan mérjék fel, a CoR elfogadta a területi hatásvizsgálati stratégiát. Ez arra törekszik, hogy figyelembe vegye az EU-politikák területi hatását az LRA-kra, és hogy növelje a területi hatásvizsgálatok láthatóságát a jogalkotást megelőző és a jogalkotási folyamatban. és minek kell ezután történnie. A jelentés hangsúlyozza, hogy a mutatószámoknak nem kell átlagokra korlátozódniuk, hanem ki kell terjedniük a népességen belüli megoszlásukra. Az átlagos jövedelem növekedése például egyes esetekben a népesség kisebbségénél bekövetkezett emelkedés eredménye lehet, miközben a többségnél csökkenhetett is a jövedelem. Ez elszakíthatja egymástól azt, amit a hivatalos statisztikák tartalmaznak attól, amit az emberek többsége tapasztal, és ez alááshatja a vonatkozó mutatószámok iránti bizalmukat. A Stiglitz, Sen és Fitoussi jelentéssel párhuzamosan, ugyanabban az évben az Európai Bizottság közzétette A GDP-n innen és túl című közleményét 8. Ez a közlemény a haladás mérésének öt fő módját azonosította, beleértve a GDP környezeti és társadalmi mutatókkal 8 A GDP-n innen és túl, COM(2009) 433 végleges. való kiegészítését, és az elosztási és egyenlőtlenségi vonatkozások jobb jelentését. Ezzel összhangban fokozódó igény mutatkozik az iránt, hogy a kohéziós politika a GDP-n is túllépjen 9. Már a as időszakban a haladás sokféle mutatószámát vették figyelembe, amikor a legmegfelelőbb prioritásokról és ezek követési stratégiáiról döntöttek 10. Az Európai Bizottság arra kérte a Világbankot és az ESPON-t, hogy a as időszakra készítsenek részletes térképeket, melyekben megjelölik a nagyfokú szegénység jellemezte területeket, amelyekkel a politikának foglalkoznia kell. A régiók kategorizálása és a kohéziós politika szerinti finanszírozás, amire a as időszakban jo- 9 Zöld könyv a terület kohézióról, COM(2008) 616 végleges kohéziós jelentés, COM(2010) 642 végleges és SEC(2010)

239 6. fejezet: A kohéziós politika alakulása gosultak, azonban továbbra is a GDP-n alapult. Annak előfeltétele, hogy egyéb olyan mutatószámokat is megvizsgálhassanak, amelyek még alkalmasak lehetnének erre, a regionális szintű, megbízható hivatalos statisztikák idősora lenne. Ez az egyik oka annak, hogy a Bizottság a jövedelmekre és életkörülményekre vonatkozó közösségi statisztikák (EU-SILC) részeként keresi a szegénység és a társadalmi kirekesztés jobb regionális mutatószámait. Az EU területi vonatkozásainak jobb megértése (regionális és helyi tipológiák útján) és a jövedelmek eloszlásának, az egyenlőtlenségeknek és a szegénységnek a jobb mérése megfelelő keretet biztosíthat a kohéziós politika számára, hogy kifejezetten figyelembe vegye ezeket a vonatkozásokat Melyek a kohéziós politika céljai? A kohéziós politika céljainak alakulásáról szóló fenti áttekintés a következőképpen foglalható össze. A fejlődés regionális egyenlőtlenségeinek csökkentése központi cél és az is marad, és a finanszírozás zömét ma és a jövőben is a legkevésbé fejlett régiók kapják. A regionális egyenlőtlenségek kezelésének módja azonban változott az évek folyamán. Eredetileg a munkanélküliség, az ipari szerkezetátalakítás és a mezőgazdaság korszerűsítése állt a középpontban, de ez kiszélesedett az innovációban, az oktatás színvonalában, a környezet minőségében és a szegénységben jelen lévő különbségekkel, amit a finanszírozás szakpolitikai területek közötti megoszlása is tükröz. Folyamatban van a fejlődési különbségek átértelmezése, és ez a jövőben az általános jólét különbségeire fordított fokozott figyelemhez vezethet. A regionális különbségek csökkentésének célján túl a kohéziós politika ma már szorosabban kapcsolódik az EU általános politikai programjához. Az 1990-as években a kohéziós politika szerinti finanszírozást a transzeurópai közlekedési hálózat javítására, az egységes piac támogatására és a környezetvédelmi infrastruktúra fejlesztésére és kiszélesítésére is alkalmazni kezdték, elősegítve, hogy a tagállamok megfeleljenek az EU környezetvédelmi irányelveinek. Míg a közlekedési infrastruktúrába irányuló befektetések hozzájárulhattak a gazdasági egyenlőtlenségek csökkentéséhez, a 11 Progress on GDP and beyond (Előrehaladás A GDP-n innen és túl témájában). A Bizottság szolgálati munkadokumentuma SWD(2013) 303. környezetvédelmi infrastrukturális beruházások kevéssé befolyásolták az érintett régiók gazdasági fejlődését. Ennek megfelelően, a környezetvédelmi infrastruktúra javítása a kohéziós politika járulékos céljának tekinthető. A lisszaboni és a göteborgi stratégia nyomán nagyobb hangsúlyt kapott az innováció és a fenntarthatóság, az Európa 2020 stratégia nyomán pedig a kohéziós politika céljait kiterjesztették a szegénység és a társadalmi kirekesztés csökkentésére. A kohéziós politika szorosabb összekapcsolása az EU célkitűzéseivel a célok valóra váltásának módját is befolyásolta. Például az intelligens növekedés ösztönzésére elfogadott intézkedéseknek figyelembe kell venniük a fenntarthatóságra és a befogadásra gyakorolt hatásukat. Az EU-szintű célok valóra váltása nagymértékben öszszeegyeztethető a regionális egyenlőtlenségek csökkentésével, abban az értelemben, hogy például az innováció támogatása vagy a fejlődés fenntarthatósága e célok elérésének fontos eszköze az elmaradottabb régiókban. Az EU általános politikai programjához való szorosabb kapcsolódás azt a tényt is aláhúzza, hogy a kohéziós politika nem kizárólagosan a kevésbé fejlett régiókra irányul, hanem valamennyi régióban támogatja azokat a beruházásokat, amelyek a közös EU-célok előmozdítására irányulnak. 4. A kohéziós politika alapját képező gazdasági indokok egységesebbé váltak A kohéziós politika általi beavatkozás gazdasági indokainak azonosítása és megértése elősegítheti a kohéziós politika céljainak pontosabb meghatározását, és az e célok elérését elősegítő legjobb politikák azonosítását. Az előző rész kimutatta, hogy a Szerződésben kifejtett általános célokat hogyan értelmezték az évek folyamán, figyelembe véve mind a meglevő tagállamok, mind az EU-hoz csatlakozó országok előtt álló kihívásokat. A probléma a gazdasági fejlődés regionális egyenlőtlenségeinek mögöttes okaiban rejlik. Hangsúlyozni kell, hogy ezek az okok eltérhetnek az EU különböző részeiben található régiókban, és valószínűleg idővel változ- 201

240 Hatodik jelentés a gazdasági, társadalmi és területi kohézióról Területi kohézió és a évi Lisszaboni Szerződés A Lisszaboni Szerződés évi hatályba lépésével a gazdasági és társadalmi kohézió céljait kifejezetten kiegészítették a területi kohézióval, bár ez már a szakpolitika ki nem mondott célja volt. A területi kohézióról szóló zöld könyv által indított vita lezárásaként az Ötödik kohéziós jelentés a területi kohézióra fektetett nagyobb hangsúly miatti változásokat a következők megerősítéseként foglalta össze: (1) a szolgáltatásokhoz való hozzáférés fontossága; (2) fenntartható fejlődés; (3) funkcionális földrajzi megoszlás; és (4) területi elemzés. Az Európai Bizottság 2010-zel kezdődően mind a négy kérdéssel foglalkozott. (1) A szolgáltatásokhoz való hozzáférés Mind az Európa 2020, mind a as költségvetés konkrét akciókat tartalmaz a szolgáltatásokhoz való digitális és fizikai hozzáférés javítására. Az európai digitális menetrend célja annak biztosítása, hogy az EUban 2020-ig mindenki hozzáférhessen gyors, szélessávú kapcsolathoz, és 2015-ig minden második EU-lakos használjon e-kormányzati szolgáltatásokat. Az Európai összekapcsolódási eszköz 2014 és 2020 között 32 milliárd EUR-t fog befektetni közlekedési infrastruktúrába, 9 milliárd EUR-t az energia-infrastruktúrába és ugyancsak 9 milliárd EUR-t a szélessávú és digitális szolgáltatásokba. Ez például elősegítheti a legközelebbi, esetleg az országhatár túloldalán lévő kórházba való eljutás idejének csökkentését, növelheti az energiahálózatok rendelkezésre állását és megbízhatóságát, és javíthatja az online szolgáltatások hozzáférhetőségét. (2) Fenntartható fejlődés A fenntartható növekedés az Európa 2020 és a kohéziós politika középpontjában van. A as időszakban a fejlettebb régiókban az ERFA legalább 20%-át, a kevésbé fejlett régiókban pedig 6%-át olyan intézkedésekre kell fordítani, amelyek javítják az energiahatékonyságot és növelik a megújuló energia kínálatát. (3) Funkcionális földrajzi megoszlás A funkcionális földrajzi megoszlás egy szakpolitika térbeli kiterjedését ragadja meg, például egy vízgyűjtő terület vagy egy munkaerő-piaci terület kezelését. A funkcionális földrajz alkalmazása növelheti az állami politikák hatékonyságát, bár gyakran igényel nagyobb mértékű összehangolást igazgatási vagy politikai határokon át. A as időszakban egy új intézkedést vezettek be a funkcionális földrajz alkalmazásának elősegítésére: az integrált területi beruházást, amely célja, hogy megkönnyítse egy integrált stratégia alkalmazását egy adott területen, például egy nagyvárosi területen vagy egy határon átnyúló területen. A funkcionális földrajzi dimenzió jobb megértésére a Bizottság számos új, harmonizált területi definíciót dolgozott ki: Az OECD-vel együtt létrehozta a város és ingázó övezetének új, harmonizált meghatározását, ami kimutatja, hogy az utóbbi, különösen nagyvárosokban, gyakran keresztez NUTS 2 határokat, sőt országhatárokat is. A városi-vidéki regionális tipológiára 2010-ben kidolgozott megközelítést és a városok új definícióját kombinálva egy új helyi tipológiát dolgozott ki, a városiasodás mértékét, amely megkülönbözteti a vidéki területeket, a kisvárosokat és külvárosokat, valamint a nagyvárosokat. Ez lehetővé teszi a területek valamennyi típusával, a vidékivel és a városival összefüggő különböző szakpolitikai problémák jobb ellenőrzését és megértését. E helyi és regionális tipológiák stabilitásának és láthatóságának növelése érdekében a Bizottság be akarja vonni őket a NUTS rendelet mellékletébe. (4) Területi elemzés Európa különböző földrajzi területeinek jobb megértése elősegítheti a megfelelő politikai válaszok azonosítását és kiválasztását, valamint a területi dimenziójú EU-szakpolitikák hatásának az értékelését, ahogy azt a tagállamok a területfejlesztési menetrendben és a Régiók Bizottságában hangsúlyozták. A Bizottság 2010 óta jelentősen javította az Eurostat útján a hivatalos statisztikákból, valamint más forrásokból rendelkezésre álló állami szint alatti adatok mennyiségét a Közös Kutatóközpont, a Copernicus, az Európai Űrügynökség, az ESPON, az Európai Környezetvédelmi Ügynökség, a Világbank, az OECD és külső szerződéses partnerek közreműködésével. Ez jobb adatokhoz vezetett például a szegénység, a jólét, az egészség, a levegőminőség, az innováció, a tömegközlekedés hozzáférhetősége, a településszerkezet és sok más témában, de a kép teljessé tételéhez és további részletek megadásához még sok feladat van hátra. A területi hatások 1 értékelésének elősegítésére az Európai Bizottság javította a modellező képességet, és most már az EU egészében végezhetők állami szint alatti előrejelzések a RHOMOLO nevű új regionális gazdasági modell és a LUISA területhasználati modell útján, és emellett a népességre és a képzettség szintjére vonatkozó előrejelzések is jobbak és naprakészebbek lettek. 1 Lásd még a Bizottság szolgálati munkadokumentumát, SWD(2013) 3 végleges. 202

241 6. fejezet: A kohéziós politika alakulása nak. Például a lassú fejlődés okai az Egyesült Királyság régióiban mások, mint a romániai régiókban, és a spanyol vagy a portugál régiók jelenlegi lassú fejlődésének okai nem szükségszerűen azonosak azzal, mint amik az 1980-as években voltak. A kohéziós politika körüli vitákban három fő irányvonalat állítottak fel azokról a tényezőkről, amelyeket a politikának kezelnie kell. Ezek úgy jellemezhetők, mint amelyek a fejlődés elsődleges természetű meghatározóira irányulnak vagyis azokra, amelyek nagyrészt a vonatkozó országban vagy régióban rejlenek, amelyek a másodlagos természetű, vagyis emberek által létrehozott vagy befolyásolt meghatározókra összpontosítanak, és végül a közelmúltban a legfontosabbak, amelyek elsősorban a kereskedelmi és gazdasági integrációnak a fejlődésre gyakorolt hatását vizsgálják. Az elsődleges és másodlagos természetű meghatározók közötti megkülönböztetés kissé bizonytalan. Egyes tényezők (mint például hegyek jelenléte) egyáltalán nem változtathatók meg, és egyértelműen a régióval együtt járó jellemzők. Mások megváltoztathatók, de csak nagyon hosszú távon, mint például egy régió vidéki vagy városi jellege, vagy a településszerkezet, és politikai szemszögből annak céljait és szándékait tekintve a régióval együtt járónak tekintendők. További tényezők azonban gyorsabban változhatnak, de még mindig csak hosszú idő alatt, mint például a gazdasági tevékenység általános szerkezete (amely valószínűleg tükrözi a régiókkal együtt járó jellemzőket), vagy a munkaerő iskolázottsági szintje. Ezek nyitottabbak a kohéziós politika hatására, még akkor is, ha a középtávon (például egy programozási időszakon belül) megvalósuló esetleges változások valószínűleg viszonylag csekélyek. Ismét más tényezők viszonylag gyorsan változtathatók, mint például a szélessávú technológiához való hozzáférés, és egyértelműen a meghatározók másodlagos természetű csoportjához tartoznak A kohéziós politika túllépett a növekedés elsődleges természetű meghatározóin Számos, a vezető régiókból az elmaradott régiókba jövedelmeket átcsoportosító költségvetési politika indul ki abból a felfogásból, hogy a gazdasági tevékenység és ezáltal a jövedelemtermelő képesség egyes régiókban mindig is nyomott lesz. Ezt jellemzően olyan elsődleges természetű érvekkel támasztják alá, amelyek e régiókkal együtt járó jellemzőkhöz kapcsolódnak, és amelyeket a szakpolitika nem vagy csak nagyon lassan tud megváltoztatni, mint például a távol eső földrajzi helyzetük. Ezek az érvek az évek folyamán sokszor elhangzottak az EU regionális fejlődésével kapcsolatban. A Szerződés több, kiemelt figyelemmel kezelendő térségre is utal: Az érintett régiók közül kiemelt figyelemmel kell kezelni a vidéki térségeket, az ipari átalakulás által érintett térségeket és az olyan súlyos és állandó természeti vagy demográfiai hátrányban lévő régiókat, mint a legészakibb, rendkívül gyéren lakott régiók, valamint a szigeti, a határon átnyúló és a hegyvidéki régiók. Egyesek szerint az ilyen típusú térségek külön állandó alapokat érdemelnek, amelyek ellensúlyozzák az elsődleges természetükből származó hátrányaikat. A kohéziós politika megtervezésének felelősei azonban alapjában ellenállnak ezeknek az érveknek. Bár ezek az érvek tetszetősek lehetnek, és egyes esetekben és adott időben figyelmet is érdemelhetnek, nem általánosíthatók, mint amelyek a régiók egy adott típusát örökre lassú fejlődésre ítélik. Számos térségnek sikerült leküzdenie ezeket az elsődleges természetű akadályokat, viszonylag gyors növekedési rátát elérnie, és magas jövedelmű régióvá válnia. Egy 21. századi gazdaságban a szóban forgó együtt járó jellemzők ugyanúgy lehetnek a növekedés serkentői, mint akadályai. A kohéziós politika ezért inkább a fejlődés másodlagos természetű meghatározóit helyezi előtérbe, és ez a politika hatást gyakorolhat a régiókra, ahelyett, hogy egyszerűen csak ellensúlyozná a feltételezett hátrányaikat, bár ezzel egyidejűleg azt is tudomásul veszi, hogy ezeket a hátrányokat a politika formálásakor figyelembe kell venni. A kohéziós politika emellett kezdettől fogva foglalkozik a fejlődés meghatározóinak harmadik csoportjával, az EU régióinak szorosabb gazdasági integrációjával. A kohéziós politika célja kezdettől fogva a régiók fejlődési képességének erősítése az egységes piaccal összefüggésben, amelyben az áruk és szolgáltatások szabadon áramolhatnak az országhatárokon át. 203

242 Hatodik jelentés a gazdasági, társadalmi és területi kohézióról 4.2. A kohéziós politika a növekedés másodlagos természetű meghatározóiba való beruházások útján ösztönözheti a növekedést A gazdasági elmélet és az empirikus bizonyítékok a lassú fejlődés több lehetséges okát nevezik meg, amelyek kisebb-nagyobb mértékben másodlagos természetű meghatározókként azonosíthatók. (1) Állami tőkeállományba való elégtelen beruházások Az állami tőkeállomány hiánya az elégtelen állami beruházások miatt történelmileg jelentősen alacsonyabb szintű fejlődést indokolhat. Közép- és Kelet- Európa korábban vasfüggöny mögötti országainak többségében például sokkal hiányosabb volt az infrastruktúra. Egyes országokban az állami beruházások lényegében azokra a régiókra koncentrálódnak, amelyekhez hozzátartozik a főváros, vagy közel fekszenek a fővároshoz, amelyek pedig távol vannak a fővárostól, gyakran alacsonyabb tőkeállományból gazdálkodhatnak, amely hátráltathatja a fejlődésüket. A fővárosi régióban például az ország más részeivel összehasonlítva aránytalanul nagy lehet az egyetemek és kutatóközpontok koncentrációja. (2) Alacsony hozzáférhetőség Egy város vagy régió másokhoz viszonyított helye nagymértékben meghatározza, hogy mennyire közelíthető meg. Észak-Finnország és Svédország közúti megközelíthetősége az EU többi részéből a közlekedési infrastruktúrába irányuló beruházások szintjétől függetlenül mindig rosszabb lesz, mint Luxemburgé. Ettől függetlenül egyes régiók és városok hozzáférhetősége jóval alacsonyabb, mint amilyenek akkor lennének, ha a közlekedési kapcsolatok jobbak lennének. A közlekedési kapcsolatok javulása az ottani termelők számára lehetővé tenné, hogy hatékonyabban versenyezzenek az egységes piacon, miközben jobb hozzáférést biztosítanának a piacaikhoz az idegen termelők számára, ezzel erősítve a versenyt. Ez elősegítené a kevésbé fejlett régiók gazdasági felzárkózását, mivel a termelési költségeik alacsonyabbak. Az ebből eredő szorosabb gazdasági integráción felül ez magasabb általános gazdasági növekedéshez is vezethetne az EU-ban. (3) Humántőke A munkaerő minősége jelentős hatást gyakorol a termelékenységre és ezáltal a gazdasági fejlődésre. A magas szintű humántőke eredményeként a dolgozók hatékonyabbak és innovatívabbak. Ezenfelül a humántőke magas szintje növelheti a munkaerő rugalmasságát és alkalmazkodóképességét. Ez megkönnyíti, hogy piaci változások esetén a gazdaság megragadja az új lehetőségeket. (4) Innováció Új termékek piacra vitele, új folyamatok alkalmazása ezek megtermelésére és a szervezeti és forgalmazási javítások jelentős hatást gyakorolhatnak a gazdasági fejlődésre. Hosszú távon a gazdasági növekedés fő mozgatórugója az innováció. A tudáshatártól távol lévő régiók felzárkózását elősegítheti a másutt kidolgozott innovációk átvétele és alkalmazása. (5) Alacsony intézményi minőség A gazdasági kutatás az elmúlt években intézményi fordulaton ment át, és sokan foglalkoznak a kormányzat minőségének és a közigazgatás intézményi kapacitásának a fejlődés elősegítésében játszott kulcsszerepével. E kutatások és az általuk nyert bizonyítékok szerint az elégtelen minőségű kormányzat akadályozhatja a fejlődést, és az országok és régiók beleragadhatnak az alacsony minőség alacsony fejlettség csapdájába. E kutatások zöme a fejlődő országokkal foglalkozik, de nyilvánvalóan Európára is érvényesek. A jó minőségű igazgatás által előidézhető közvetlen előnyökön túl ez javíthatja a megfelelő beruházások azonosítására és a finanszírozás hatékony felhasználására vonatkozó képességet is. 204

243 6. fejezet: A kohéziós politika alakulása (6) Agglomerációk és klaszterek Az alacsony fejlettség további oka az agglomerációk hiánya, amelyek otthont adhatnak a gazdasági tevékenységnek, és gazdasági előnyöket vagy megtakarításokat eredményezhetnek azáltal, hogy az emberek és a vállalatok egy adott helyen tömörülnek (a városiasodásból eredő megtakarítások). Megtakarítás érhető el az azonos gazdasági ágazatban működő termelők jelenlétéből és abból is, ha összekapcsolódó tevékenységek közel vannak egymáshoz (klaszterekben vagy ipari övezetekben). A városiasodásból eredő megtakarítások egyértelműen függnek attól, hogy található-e a közelben egy nagyváros vagy több egymáshoz közeli jelentős város. A klaszterek vagy ipari övezetek nem szükségszerűen igénylik egy nagyváros jelenlétét, de az externáliák előidézésének feltétele a vállalatok elégséges koncentrációja. Ha e tényezők közül egy vagy több gyengén fejlett, az érintheti a régiókat. A kohéziós politika létrehozásának az volt a célja, hogy a lemaradó régiókat segítse az EU többi részével szembeni fejlődési elmaradásuk csökkentésében, és elősegítheti az elmaradottságuk legtöbb okának felszámolását. A fő kihívás a lassú fejlődésért felelős tényezők kezelésére alkalmas megfelelő politikai eszközök megtalálása, amit a gyakorlatban a Bizottság, valamint az érintett régiók és országok együttesen végeznek, párbeszédet folytatva egymással. Az adott régiótól függően a politikai eszközöknek foglalkozniuk kell a humántőkével, az intézményekkel, az infrastruktúrával vagy az innovációval, illetve többnyire ezek valamilyen keverékével. Az OECD például hangsúlyozza, hogy a közlekedési infrastruktúrába irányuló beruházást más intézkedéseknek kell kísérnie, azon régióban működő cégek versenyképességének javítása érdekében, amelynek hozzáférhetőségét javítják. Ezzel elkerülhető, hogy a helyi piacból többet veszítsenek külső termelők javára, mint amekkora nyereség származna abból, hogy egyszerűbbé válik az export más régiókba. Az elmaradottság csökkentésének célját nem szabad félreérteni, és olyan törekvésnek tekinteni, amely valamennyi régió fejlettségi szintjének egyenlősítését célozza. Ez lehetetlen és nem hatékony cél lenne. A termelékenység, a foglalkoztatottság és az oktatás tekintetében mindig megmaradnak bizonyos regionális különbségek, de ezeket nem szabad problematikusnak tekinteni, ha nem vezetnek a jólét vagy az életszínvonal különbségeihez. A kohéziós politika nem képes teljesen leküzdeni az agglomerációból különösen a városiasodásból eredő megtakarítások hiányát, amelyek nagyváros nélkül nem érhetők el. Elő tudja azonban segíteni e megtakarításokat meglevő városokban vagy városok többközpontú hálózatában. Az agglomeráció előnyei ily módon elérhetők lehetnek kis- és nagyvárosok közötti együttműködésen keresztül vagy városi központok, sőt akár városi és vidéki területek közötti kapcsolatok létrehozásával. Egy szektor vagy összekapcsolódó gazdasági tevékenységek térbeli koncentrációja nagyvárosokon kívül is megvalósulhat. Bár egyesek megkérdőjelezik, hogy a politika létrehozhat-e klasztereket vagy ipari övezeteket, az üzleti légkör javítására és az innováció ösztönzésére irányuló intézkedések nagyvárosok nélküli régiókban is eredményezhetnek agglomerációs megtakarításokat. Az agglomerációs megtakarításoknak a regionális egyenlőtlenségekre gyakorolt hatását azonban nem szabad eltúlozni. Az EU-ban sok magas termelékenységű régió van nagyváros nélkül, és sok régióban egy nagyváros jelenléte ellenére is alacsony a termelékenység. A gazdasági fejlődés régiók közötti különbségeinek fő okai a tőkeállományban, a technológiában és a humántőkében rejlenek, nem egy nagyváros meglétében vagy hiányában A kohéziós politika támogatja a piaci integrációt, és gyorsabb növekedéshez segítheti a kevésbé fejlett régiókat A regionális egyenlőtlenségek tekinthetők nem hatékonyaknak vagy hatékonyaknak, attól függően, hogy mi határozza meg ezeket az egyenlőtlenségeket. Ha a nem hatékony egyenlőtlenségek megszüntethetők, akkor ösztönözni fogják az általános növekedést. Ha hatékony egyenlőtlenségeket próbálnak megszüntetni, akkor ez 205

244 Hatodik jelentés a gazdasági, társadalmi és területi kohézióról 6.6. táblázat. A kohéziós politika finanszírozása átfogó szakpolitikai területenként az EU-15- ben, A kevésbé fejlett régiók és a Kohéziós Alap Más régiók Az összes %-ában Vállalkozástámogatás 31,5 33,0 28,0 34,4 48,1 31,1 29,2 33,8 (KTFI-vel együtt) Infrastruktúra (közlekedés, 36,3 26,1 30,9 23,2 5,2 1,5 13,4 13,2 energia, távközlés, szociális infrastruktúra) Humántőke (munkaerőpiac, 20,6 24,7 24,5 22,3 39,0 56,8 45,8 34,6 oktatás, társadalmi befogadás stb.) Környezet 1,6 14,3 14,0 15,4 7,6 9