A puskapor feltalálása.

Save this PDF as:
 WORD  PNG  TXT  JPG

Méret: px
Mutatás kezdődik a ... oldaltól:

Download "A puskapor feltalálása."

Átírás

1 A puskapor feltalálása. A puskapor feltalálását általában Schwarz Berthol d-nak tulajdonítják. Pedig róla azt sem tudjuk bizonyosan, vájjon igazán élt-e. A németek maguk sincsenek tisztában, hogy a XIII. vagy a X IV. században élt-e Constantin Anklitzen, kit Schwarz Bertholdnak neveznek. Némelyek azt írják, hogy 1259-ben élt Mainzban, mások, hogy 1354-ben Nürnbergben, ismét mások hogy Goslarban vagy Kölnben élt ban Freiburgban (Breisgau) emléket állítottak neki, de mindeddig nem sikerült olyan okiratot fölfedezni, mely magyarázatát adná, hogy mi jogon tartják őt ilyen nagy embernek. Mert a genti krónika szavaiból, hogy 1313-ban egy német barát találta föl a puskát, nehéz azt következtetni, hogy Schwarz Berthold találta föl a puskaport ban mindenki tudhatta és pedig igazi, hamisítatlan adatok alapján, hogy a puskapor föltalálója ismeretlen személyiség s valószinüleg az is fog maradni örökké, mert ennek a nagy fontosságú szernek föltalálása nem tudományos kutatás eredménye. Az emberek a tüzet, mióta csak ismerték, mindig fölhasználták, hogy ellenségeiknek ártsanak v e le ; nem hihetetlen, hogy már Nagy Sándor idejében is használták ; az bizonyos, hogy két századdal Krisztus születése előtt gyújtó anyagot vetettek egymásra a hadakozó felek, mert erről Thukytides, Aeneas a taktikus, Vegetius stb. mind megemlékeznek. Ebből a gyújtó anyagból fejlődött a puskapor ; de hogy mikor, biztosan nem lehet tudni, mert eleinte a robbanó por hatása oly csekély volt, hogy a historikusok fölemlíteni sem tartották érdemesnek. Aeneas ilyen gyújtó anyagnak készítését következőleg írja l e :»Keverj össze szurkot, ként, csepűt, mannát, tömjént és olyan szurkos fák hulladékát, melyekből fáklyát szoktak készíteni, gyújtsd meg és vesd arra a tárgyra, melyet meg akarsz gyujtani«. Azt mondtuk, hogy a puskapor föltalálása nem tudományos kutatás eredménye; ezt bizonyítják Favé»Étude sur le passé et Tavenir de rartillerie«czímü művének következő szavai:»a salétromot a khínaiak régi időtől fogva ismerték, de ez időtájt (969 K. u.)

2 A PUSKAPOR FELTALÁLÁSA. 205 jöttek reá véletlenül, hogy porrá törve, kénnel és szénnel összdörzsölve, meggyújtva, különös tüneteket a d ; papiros csőbe téve, meggyújtása után e por lángja messze előre csap, a cső pedig a lánggal ellenkező irányban indul meg, maga után húrczolva a láng farkát; ettől az időtől kezdve tudták, hogy ennek a pornak égése mozgást eredményez, véletlenül meg volt tehát találva a rakéta elve«. A rakétához nyilat erősítettek és ez volt az első olyan lövedék, melyet puskapor hozott mozgásba. Nem szorul bizonyításra, hogy ennek a lövedéknek nem volt nagy hatása, éppen úgy, mint a későbbieknek, melyeket Európában használtak, s ennek a körülménynek tulajdonítandó, hogy sem a krónikások, sem a történetírók nem emlékeznek meg róla kellő módon és csak a városok inventáriumaiból, számadásaiból bizonyíthatjuk be, hogy tüzelő fegyverek a tizennegyedik század közepénél régebben is voltak. Ilyen bizonyíték még az a dal is, melyet Guido Cavalcanti írt, a ki állítólag a tizennegyedik század elején halt meg. A dal következőleg hangzik:» Guarda ben, dico guarda ben, Ti guarda, non aver vista tarda, Cha pietra di bombarde arme vei poco.«(vigyázz magadra mondom, vigyázz, jól vigyázz, biztos tekinteted legyen, mert nincs olyan fegyver, mely a bombarda köve ellen érne valamit.) A Firenzei köztársaságnak ma is meglevő eredeti okirata, mely' ben a gonfalonierét fölhatalmazzák, hogy két személyt bizzon meg vasgolyók gyártásával és érczágyúk öntésével, világosan bizonyítja, hogy Itáliában 1326-ban öntött érczágyúból lőttek; az is kétségtelen, hogy öntött érczágyúból csak robbanó por segítségével lehet a lövedéket kivetni. A párisi állami levéltárnak egy eredeti kézirata bizonyítja, hogy a rouen-i királyi hajóhad arsenalisában volt 1338-ban lövésre alkalmas fegyver, melyet 48,»carreau«-nak nevezett nagy nyílszerü lövedékkel és salétrommal meg kénnel vegyes porral töltöttek meg. Froissard, a száz éves háború történetének nagy írója, Quesnoynak 1340-ben történt ostroma leírásában említi, hogy a városbeliek bombardákból lőttek. Lilié levéltárában 1340-ből van egy számadás, mely szerint Jehan Piet de Fur-nek 4 tuiau de tonnoire és 100 garros-ért 6 font 16 sous-t fizettek. Világos, hogy *tuiau de to n n o ire «bombardát jelent. Petrarca-nak legkésőbb 1343-ban írott következő szavai :»Nem volt elég a halhatatlan Istennek mennydörgése, mely az

3 2 0 6 BÁRCZAY OSZKÁR ég magasságából hallatszott hatalmasan: az embernek, ennek a törékeny teremtésnek is mennydörgés kellett. Azt a villámot, melyet Virgilius utánozhatatlannak tartott, mindent szétromboló dühében az ember utánozni tudta. Pokoli gépből hajítja ezeket, úgy, mintha a fellegekből jönne. Némelyek Archimedesnek tulajdonítják e találmányt stb.«azt tanúsítják, hogy a tizennegyedik század első felében, tehát a crecy-i csata előtt Itáliában már ismerték és használták a robbanó port. A khínaiak pyrotechnikai ismereteit Kién Sun szerint a tatárok a XI. században tanulták el, az arabok pedig már a VIII. és IX. században. R e in au d»relation des voyages faits pár les Arabes et les Persans dans l Inde et la Chine et de Tart militaire chez les Arabes au moyenage* czímű müvében azt mondja, hogy a X. századból olyan eredeti arab katonai müvek maradtak fönn, melyek a khínaiak VIII IX. századbeli pyrotechnikai ismereteinek tudását föltételezik. A leydeni könyvtárban van egy XIII. századbeli arab munka (1225), melynek czíme»a hadicselek, városok és szorosok védelme és támadása Fülöp fia Sándor instructioi szerint«; ennek szerzője több fejezetben foglalkozik gyújtó és robbanó anyagok készítése módjával. Nem egy adat bizonyítja, hogy ázsiai népek már a legrégibb időben használtak gyújtó anyagot a csatákban. A Krisztus utáni VII. században élő Kallinikus sziriai építész ismertette meg ezeket a görögökkel. A byzantiak is sikerrel használták ellenségeik elűzésére. Constantinus Porphirogenitus a gyújtó anyag készítés módját állami titoknak nyilvánította, de nem soká maradt az. Reinaud, a nagyhírű franczia orientalista, és F a v é, franczia katonai író kutatásai szerint ez a gyújtó anyag kátrányból, gyantából, zsíros olajakból és kénből volt összekeverve. Az indiscretio nemcsak a modern emberek tulajdonsága; a régiek is követtek el indiscretiót, bár milyen büntetés is volt elkövetőjére szabva; ezért vehették meg az arabok a status-titkot, melyet tőlük aztán a többi európai népek is eltanultak. Az arabok fő támadó eszköze a görög tűz volt, melyet sokféleképen alkalmaztak és különféle gépekkel vetettek. Megjegyzendő, hogy ezeknek a gyújtó anyagoknak robbanó tulajdonsága nem volt. Joinville a francziák leghímevesebb régi történetírója, ki maga állította 700 fegyveres élén vett részt ama keresztes háborúkban, melyeket IX. Lajos vezetett, ezt az anyagit repülő sárkány

4 A PUSKAPOR FELTALÁLÁSA. 207 hoz hasonlította és azt írta, hogy»szt. Lajos földre borult, mikor meglátta és sírva kérte Jézust, őrizné meg népeit és őt e veszélytől«. Szt. Lajos ijedelme különben ok nélkül való volt, mert szárazföldi csatákban a görögtüz senkinek sem ártott, a mit Joinville következő szavaiból következtethetünk:»szt. Lajost és vitézeit elárasztotta a görögtűz, a nélkül, hogy kárt tett volna bennök.«ha ennek az anyagnak nem is volt egyéb hatása, mint hogy megriasztotta az embereket, mégis el kell fontosságát ismerni, mert a háborúban az erkölcsi momentumok hatása sokszor nagyobb mint a fizikaiaké. Németországon kivül sokáig azt hitték, hogy a XIII. század egyik legkiválóbb tudósa, Roger Bacon, az ilchesteri barát találta föl a puskaport és pedig főleg azért, mert ő a puskaporhoz hasonló olyan anyagnak készítése módját ismertette, mely vízben is égett; most már tudjuk, hogy ez a recept, épen úgy mint a többi, melyet ő tett közzé, arab eredetű ésmarcus Graeccu s-nak 1230-ból»Liber ignium ad comburandos hostes«czímű kéziratából van véve, melyet az oxfordi könyvtárban őriznek. Ebben a kéziratban egy por készítésére való utasítás van, mely igen hasonlít a puskapor összetételéhez és 6 rész salétrom, 1 rész kén és 2 rész szénből áll. Casiri és Andrés első művükben azt állítják, hogy a puskaport a khínaiak találták föl, de későbbi műveikben bebizonyítottnak tekintik, hogy az arabok találták föl az olyan robbanó anyagot, mellyel lövedékeket lehet hajítani; azt azonban ők is elismerik, hogy a khínaiak fedezték föl a salétromot és hogy tudomásunk szerint ők használták legelőbb pyrotechnikai czélra. Alkalmunk lesz alább arra való bizonyítékot is nyújtani, hogy ez a két tudós is tévedett, és hogy a robbanó port a khínaiak már az arabok előtt ismerték ; a»recueil des memoires sur les Chinois«azt írja, hogy K. u. 969-ben a Song dinasztia megalapítójának, T a i- T s u-nak második uralkodási évében egy keveréket mutattak be neki, a mely meggyűlt s a nyilakat messze hordta. A történetírók nagy része azt tartja, hogy Európában Crecynél (1346) használtak először robbanó gyúlékony anyagot, melynek segítségével lövedékeket lőttek az ellenségre, de úgy látszik, hogy ezt az imént említett olasz dal, s Petrarca idézett szavai megczáfolják, mert az előbbi 1301-ből való, az utóbbi pedig 1340 körül írta azt. C o n d é fordította arab kéziratokból * olvashatjuk, hogy egy bizonyos Jakub emir, mikor 1205-ben Mahedra városát ostromolta, * História de la domination de los Arabes in Espana, melyet Marles fordított francziára.

5 2 0 8 BÁRCZAY OSZKÁR különféle hadi gépeket és menydörgést használt a falak lerontására és hogy ezek a gépek óriási köveket és vasgolyókat szórtak a városba. Ebből minden kétséget kizárólag világos, hogy az arabok 1205-ben már robbanó anyaggal lőttek, mert menydörgéshez hasonló hang kíséretében csak robbanó anyaggal lehet köveket és golyókat hajítani. I b n Khaldun Abderraman, XIV. századbeli berber történetíró következő szavai még világosabban bizonyítják állításunkat:»abu Jusszuf marokkói szultán a hedsra 672-ik esztendejében (1273) Sidsilmeza városát ostromolta és falai ellen medsanik-okat (hajító gép) kőolajos arradákat és hendamokat használt, melyek vasdarabokkal kevert kavicsokat hajítottak; a hajítást a hendam kamarájában meggyújtott barud * okozta, melynek csudálatos hatását egyedül a Teremtő hatalmának kell tulajdonítani. Egy napon, mikor egy medsanikból kihajított kő a város falán rést ütött, megkezdték a rohamot.«ránk maradt számos arab kézirat arról tanúskodik, hogy az arabok a lövőfegyvereket széltében használták ebben az időben. Algezirás várának X I. Alfons ellen való védelmezése alkalmával, 1342-ben, az arabok szintén használtak ágyúkat. X I. Alfons krónikása azt mondja:»a városbeli mórok sok menykövet vetettek a hadseregre; ezek a menykövek óriás alma nagyságú vasgolyók voltak, melyeket olyan messzire löktek, hogy gyakran a hadseregen túlestek, de gyakran a fegyveresek közé is«. Ebben az ostromban Derby és Salisbury angol grófok is részt vettek, valószínűnek lehetne tehát tartani, hogy ők ismertették meg az angolokkal ezt a találmányt, ha Dániel jezsuita atya»histoire de la milice fran9aise«czímű könyvében nem találnánk egy számadást, melyből világosan kitűnik, hogy 1338-ban Európában már használtak olyan ágyúkat, melyekből a lövedéket robbanó anyag lökte ki. Bacon a XIII. században élt és ekkor tette közzé művét, melyben robbanó porok receptjeit találjuk; nem valószínű, hogy száz év kellett volna hozzá, hogy ennek hatását az angolok megpróbálják. Az arabok 1323-ban Baza várát védelmezve, ágyúkból lőttek a granadai király seregére. E gy R e i n a u d fordította XIII. századbeli arab kézirat annak a pornak készítésmódját, mellyel az arabok ez időtájt lőttek, következő módon írja le :»a madfába teendő drogue leirása és aránya. * Barud eredetileg kizárólag salétromot jelentett, most a puskaport is jelenti.

6 A PUSKAPOR FELTALÁLÁSA. 2 0 Barud (salétrom) 10; szén két drachma; másfél drachma ként finom porrá törsz és a madfá egy harmadát megtöltöd v e le ; de többet nem kell belétenni, hogy a madfá szét ne repedjen; erre a czélra az esztergályossal fából készíttetsz madfát, úgy hogy nagysága szájával arányban leg y en ; ebbe a drogue ot erővel kell bele tolni és reá bondokot (mogyoró, a X. századtól kezdve golyó) vagy nyilat tenni; meggyujtod a gyújtó lyukon; ha a fúrás mélyebb lenne mint szájának nyílása, az hiba lenne«. Régibb írók azt állítják, hogy az indusok, perzsák és arabok a Krisztus előtti II. században már ismertek robbanó porokat, és azt is mondják, de elhinni nincs alapos okunk, hogy Mahomed Taifnak 612-ben történt ostrománál ágyúkat használt ; azonban ez sem lehetetlen, ha P a r a v e y-nek elhisszük, hogy a khínai évkönyvek szerint K. e ban a khínaiak már ágyúkat használtak. Ez pedig nem valószínűtlen, mert Sir Georges Stanton»Embassy to China«czímű könyvében azt írja, hogy a Krisztus előtti 200-ik évben befejezett khínai falon olyan rések vannak, mint a milyeneket nálunk csak a tüzelőfegyverek használata óta ütnek, sőt ezek mellett olyan készülékeket is lehet látni, a melyek az ágyuk visszaugrásának megakadályozására szolgálnak. Hassan Alrammah azt írja, hogy mikor a tatárok Pian- King városát ostromolták 123-ban, ho-paot használtak, a mit csin-tienlui-nak is neveznek (egetrázó dörgés). E czélra egy vasfazekat (mozsár) töltöttek meg yo-val (y o = p o r); ez a tüzet 100 lire hajította, hol az a földet egy holdnyi területen elborítva, mindent fölégetett. Tehát ennek a yo-nak is volt robbanó tulajdonsága. Ezek után bízvást kimondhatjuk, hogy Schwarz nem találta föl a puskaport s hogy meddő munka föltalálójának személyét keresnünk, mert ha föltalálása nem is épen a véletlen következménye, de semmi esetre sem tudományos kutatás eredménye. Kik használták először, a khínaiak-e vagy más, ma már százados álmot alvó ős czivilizált népek: ki tudná megmondani. Annyi bizonyos, hogy mi európaiak az araboktól tanultuk használni ezt is, mint sok mást; hiszen nem szorul bizonyításra az sem, hogy az arabok voltak évszázadokon át mestereink, s hogy nekik köszönhetjük a görögök klasszikus korának ismeretét; nekik, a kik a görögök műveit lefordítva, az utókor számára megmentették. B árczay O szkár. Pótfüzetek a Természettud. Közlönyhöz 1892.