Varga Attila. A DNS ember, a világ legfőbb problémája. Miért lesz valaki öngyilkos?

Átírás

1 Varga Attila A DNS ember, a világ legfőbb problémája Miért lesz valaki öngyilkos? 2005

2 Tartalmi ismertető: Írásomban azt a kérdést próbálom meg feszegetni, hogy létezhetnek-e lélek nélküli emberek, azaz létezhet-e ember, amelynek fő építőköve maga a saját átörökítő anyaga, testének DNS-e, kígyó-énje, valamint hogy mi az oka elracionalizálódó világunknak. Főbb alcímek: Mi a drog? Mi célt szolgál ma (egyre inkább) a tanulás? A pszichológiáról Hogyan keletkezhet a színtiszta DNS (abszolút kígyó-énű, lélek nélküli) ember? 1. Test akaratából való születés 2. Időközbeni lélek, vagy szellem eltűnés 3. Halál előtti szellem, lélek eltűnés 4. Szellem alvása 5. Idő nélküli érettség. Milyen a lélekhez kitűnően értő pszichológus? A lelki sérülés Mit jelent a rohanó világ? Mit jelent a feszültségben, félelemben tartás? Miért van szükség többek között az álmok külső segítség általi értelmezésére? Miért jó a DNS-nek, ha saját magát mérgezheti? A hazugság világa, avagy miért uralkodhatnak az oktondiak? Miről lehet felismerni a színtiszta DNS embert? Nők elférfiasodásának, férfiak elnőiesedésének az oka Mi a zaj? Miért van szükségünk rá? Hogyan keletkezik a bűn? Mi a tudat? 2

3 A téma körüljárására egy az interneten található tizenhat éves serdülő lány halálesete ihletett, amelynek előzményeit gondolom mások okulására - szülei tették egy weboldalon közzé. Nem ismertem azt a lányt. Soha nem hallottam felőle. Viszont olvasva történetét mind a halála előtti életéről, mind a bekövetkezett sajnálatos eseményről, valamint az ezt követő időszakról, amelyben a szülők a látogatók segítségét kérve mintegy oknyomozást próbáltak folytatni annak kiderítése érdekében, hogy vajon miért történhetett meg a lányukkal ez az eset, valami elkezdett terhessé válni bennem. Majd tüzetesen átnézve ezt az oldalt, az ott leírtakat összevettettem saját gondolataimmal. Nem volt nehéz dolgom, hisz ezek az ideák ugyan még csak a képzelődés szintjén, de már régóta ott lapultak a bensőmben valahol nagyon-nagyon mélyen. És most egyszeriben vulkánkitörés-szerűen kezdtek a felszínre törni, mintha belülről valami azt parancsolta volna: nem várhatok tovább. Ekkor még megpróbáltam ellenállni, egészen addig, amíg rájöttem nincs más választásom. Le kell írjam ezeket, mert különben nem tudom mi lesz. Így hát álljanak most itt az elképzeléseim. Az interneten találkoztam azzal az adattal is, amely a következőt közli: évente a világon egymillió ember követ el öngyilkosságot. Ugyanitt megjegyzik még azt is, hogy az életüket maguktól eldobó emberek száma nem csekély, számuk évről évre növekszik. De vajon kik és milyen tulajdonságokkal bírók lehetnek ezek az emberek, akik értelmét nem látva életüknek, a háromdimenziós világból való kiszállás eme formáját választják? Meg lehet-e bensőjüket, énjüket határozni, sorolhatók-e az emberek különböző lelkülettel rendelkező irányvonalait tekintve azok bármely típusához? Talán nem normálisak, őrültek, hibbantak, talajt vesztettek, akaratgyengék, zavart elméjűek, vagy kik ők? Először is nézzük meg a lélek és a test fogalmát, illetve funkcióját a teljesség igénye nélkül, majd a kettő egymáshoz való viszonyulását. Lélek: Az emberben a testtől független, (anyagtalan) létezőként képzelt hordozója. Valaminek éltető eleme, legfontosabb tagja. Test: Élőlénynek, különösen embernek sajátos megjelenési formája. Illetve az anyagnak a tér bizonyos részét betöltő egységes, összefüggő tömege. A későbbiekben a szellem és lélek definícióját nem szeretném élesen különválasztani, habár tudom a kettő nem egy és ugyanaz, de az egyszerűség kedvéért stilisztikailag jelen írásomban e két fogalmat tekintsük azonos jelentéstartalommal bírónak. Lélek, vagy szellem nélkül nincs élet, ez adja a dinamizmust a statikus anyagnak, mint ahogy ezt már Carl Gustav Jung is megállapította száz évvel korábban. Persze ezt előtte is tudtuk, csak ő volt az első, aki tudományos szintre emelte e gondolatokat a szinte már feledésbe merülő mitológiai írásokkal együtt. 3

4 Ha az ember tesz valamit, ami az adott társadalom normáinak megfelelően - nem erkölcsös, akkor bűntudata támad, álmaiban megjelennek a csuklyások, és jól elbánnak egójával, tehát az igazság győzedelmeskedik. Nincs értelme rossz fát tenni a tűzre, mert később ráfázunk. Mindenki azt kapja, amit megérdemel. Ezért szükséges, hogy minden cselekedetünk áldozati mű legyen, amely a világegyetem nagy kerékforgását segít továbblendíteni stb. Ismerősek ezek az intelmek valamennyiünk számára. De mi van akkor, ha tegyük fel - lélek és test egymástól függetlenül is képes létezni, és nem igaz az a megállapítás, hogy szellem nélkül nincs élet? Mi történik, ha megdől ez a régóta hangoztatott kijelentés, amelyet, annyi meg annyi bölcseleti elmélet támaszt alá, hogy számukat rendbe szedni is elég. Vagy milyen helyzet állhat elő abban az esetben, ha emberek közönséges haszon elvéért, érdekből, nap mint nap megbántanak másokat, lealacsonyodnak, és nem lesz lelkiismeret - furdalásuk? Hisz az igazságtalanság, - ha rögtön a testnek nem is de a léleknek elviekben fáj. Mi a lelkiismeret? A teljesség igénye nélkül álljon itt két definíció: 1. Az az erkölcsi érzék, amellyel valaki saját tetteit és gondolatait megítéli. 2. Az egyénnek saját magára vonatkozó erkölcsi tudata, az önmagától megítélt erkölcsi állapota. És még folytathatnám a meghatározások sorát, de a kérdéskörben azért nem szeretnék különösebben elmerülni, mert inkább csak azzal a gondolattal szeretnék eljátszani, hogy mi történik akkor, ha mégis léteznek emberek lélek, vagy úgymond belső mozgatórugó nélkül. Akkor át kell írjuk az eddig felállított tételeinket. A kérdés azonban természetesen nem ilyen egyszerű, ugyanis ha valakinek nincs lelkiismeret-furdalása még nem egyértelműen deklarálható rá, hogy az illető lélektelen. Vagyis nem lehet azt mondani, hogy ha valakinek nincs lelkifurdalása, annak lelke sincs. Nem egyszerű, mert egy adott életszituációban minden relatív. És nem kizárt, hogy épp mi, akik várnánk azt, hogy a másik embernek tette következményeképpen bűntudata támadjon érzékeltünk tévesen azt a bizonyos élethelyzetet. A játék és a valóság közötti lényeges különbség pedig nem más, mint az, hogy az előbbi az utóbbival ellentétben, bármilyen érzelem megélése és átadása mellett veszélytelen. Ha pedig annak határát átlépi, akkor arra azt mondjuk: vigyázz, mert ez már nem játék! Tételezzük tehát fel, hogy létezik vitalitással rendelkező ember lélek nélkül. Akkor milyen új helyzettel találjuk szembe magunkat? Akkor az ő fő építőköve csak testének anyaga lesz, amelynek központi magja az azt alkotó sejtjeinek örökítő anyaga, az ő DNS-e. 4

5 DNS: A sejteknek az örökletes tulajdonságok átadásában fontos szerepű vegyülete. Minden élőlény legalapvetőbb átörökítő anyaga.(dns=kígyó) A lelkifurdalás, mely akár Freudi-elszólások mentén is megjelenhet, és amely egyfajta fájdalomból keletkezik, amit az igazság menetelésével szembeni energia táplál, azonban minden esetben megszűnik, ha az ember úgymond lélektelen. Viszont ha nincs lelke, mi adja statikus anyagának dinamizmusát? Ha nincs Freudi-elszólás, nincs lelkiismeret-furdalás, nincs bűntudat. A számítógép operációs rendszer, vagy szövegszerkesztő nélkül is számítógép, bár az előbbi hiányában értelmi fogyatékosnak tekinthető. Van egyáltalán olyan ember, akinek soha ne lett volna bűntudata még akár minimális szinten sem? Létezik olyan ember, aki még soha egy kevéske szeretetet sem adott volna senkinek? Nem létezik. Tehát mindenkinek van lelke. Vagyis az előbbi feltevés, hogy lélektelen ember is létezhet mégiscsak téves. De mi van akkor, ha létezik olyan ember, akinek csak úgy tűnik, mintha lelke lenne, legalábbis nagyon hasonlít azokra az emberekre, akiknek biztos, hogy van, és mégis van benne valami furcsa, valami rendhagyó, valami megmagyarázhatatlanul hamis, ami miatt nem tudjuk őt hová sorolni? Mi van akkor, ha ez a lélek csak egy hű másolat? De hisz annyi minden a másolat ma már, hogy azt felsorolni is nehéz lenne, még az anyag is az. Műanyag, műleves, műételek műitalok, és stb., és stb. Miért ne lehetne akkor akár a lélek is mesterséges? Az ilyen ember testének anyaga és mű lelkének megalkotója nem más, mint annak fő építőköve, az átörökítő DNS. Ez az ember nem más, mint egy színtiszta DNS által kódolt anyag, amely egy ügyesen másolt dinamizmussal rendelkezik. És mivel a valódi lélek csak természetes lehet, ezért rá azt mondhatjuk: lélektelen. És ha valaki úgymond lélektelen, akkor nem válik rá alkalmazhatóvá az egyébként valamikor hatalmas fegyvernek betudható krisztusi: Ha megdobnak kővel, dobd vissza kenyérrel! kijelentés sem. Mert ezzel valamikor célt lehetett elérni, ma meg már szinte lehetetlen. Ha ma egy úgymond lélek nélküli emberrel szemben valaki jót cselekszik annak ellenére, hogy az megbántotta őt, ki fogja nevetni és semmi sem fog történni sem rövid, sem hosszú távon. Erre az emberre azt is mondhatjuk: hazug. Hazug emberek ellen az igazságért pedig csak hazugsággal lehet jól küzdeni. Ezért van az, hogy lélekkel rendelkező emberek is egyre gyakrabban nagyobb bűnbe esnek, mert küzdeni próbálnak a színtiszta DNS által felépített anyagi ember ellen. De gyakran elbuknak, hisz nekik nem kenyerük a hazugság. 5

6 Ezért nincsenek ma már szentek sem. Mert a szent, mint az anyag legyőzője valamikor a színtiszta igazsággal kereshette kenyerét, ma viszont az anyagot legyőzni igazsággal nem lehet. Tehát kevés már ide az igazság, kevés ide az Isten. Illetve természeti katasztrófák személyében még erősebb tud lenni, de ha a dolgok így mennek tovább nagyon már ott se sokáig. Ugyanis televíziós híradások képeit látva, kiállítunk neki egy olyan anyakönyvi kivonatot, amelyben a vezetéknévhez az lesz odaírva: Gonosz. És nem gondolkodunk el azon, hogy vajon lehetett-e racionalitáson túli indítéka annak, ami történt, annak, ami bekövetkezett. Vagyis lehetséges-e, hogy mindezeknek valami miatt így kellett történnie, vagy esetleg valami emberi mulasztás volt a kiváltó ok. Valamikor még tudtunk így gondolkodni, tudtunk racionalitáson túli okokat megfogalmazni, tehát vevők voltunk a belső helyes sugallatokra. Volt idő, amikor a halált is jobban el tudtuk fogadni. Ehelyett most elkezdünk adakozni, amely önzetlen segítség semmilyen más célt nem szolgál, mint azt, hogy elkezdjük sajnálni az áldozatokat, akik által tulajdonképpen önhibánkon kívül ugyan, de saját magunkat fájlaljuk. Ezzel persze nem azt akarom mondani, hogy nem kell azokon az embereken segíteni, akikkel megtörtént a szerencsétlenség. Épp ellenkezőleg, nagyon is kell! De mindig el kellene gondolkodni azon, hogy vajon lehetett-e racionalitáson túli oka a történteknek. Ugyanúgy mérlegelni kellene a kialakult helyzetet, mint ahogy időnként hétköznapi problémáinkat is méricskéljük, ha túl akarunk rajtuk lendülni és nem leragadni a megmagyarázhatatlan véletlen szerencsétlenség ideológiája mellett. Biztosan sokan emlékeznek olyan hetvenes-, nyolcvanasévekbeli fantasztikus filmekre, amelyeknek témája azt sugallta, hogy a kétezres évek első évtizedeiben a földön a robotok, a gépek átveszik az uralmat, irányítani fogják az emberiséget. De későbbi, sőt mai sci-fi művek alaptémáját is meghatározza ez az ötlet. Ezek tulajdonképpen nem arról szólnak, hogy az emberi munkaerőt kiszorítja majd a gépi automatizálás és a gazdaságosság elve miatt kevesebb embert fognak a gyárakban alkalmazni, hisz az már rég megtörtént. Hanem sokkal inkább arról, hogy hús- vér emberek kezdik egyre jobban benépesíteni a világot lélek, szellem nélkül. De ez a lényege a közel kétszáz évvel ezelőtt megírt Gogol: Holt lelkek c. művének is. Azt szokták mondani, hogy idős, életük utolsó fejezetéhez érkezett emberek testét elhagyta szelleme. Fizikai testük még itt van, de valami már hiányzik belőlük, valami már máshová került. Az egész ember lényegében nem az, aki azelőtt volt, akit valaha megismertünk. Erőtlenné vált nemcsak fizikailag, mert az érthető, hanem szellemileg is. Főleg a szeme lett különösen érdekes. Elvesztette fényességét, fehér része opálos lett és halványsárgás színt kapott. Nincs már lélekszinten sem meg az a dinamizmusa, amelyet korábban tőle megszokhattunk. Elszállt, tovatűnt. Csak testileg létezik hozzátartozóik körében, nem ritkán megbántva azokat. 6

7 Nemrég e sorok írásakor felhívott valaki és azt mondta: nyolcvannégy éves édesanyám azt álmodja, elhunyt férje megjelenik az ablaka előtt és hívogatja. Édesanyám halálos beteg, az orvosok pár hónapot jósoltak neki. Ami nagyon furcsa lett benne, hogy a szeme(!) nagyon megváltozott. Csillogását elveszítette és homályos halványsárga színt kapott. Nem kell álomfejtőnek lennie valakinek, hogy rájöjjön, ebben az álomban az édesapa megjelenése az egykori feleség lelkének, szellemének testtől való elválását segíti, azért hívogatja. És a szem csillogásának megváltozásával be is következik annak végleges elhagyása, de ő maga még él! Mitológiai írásokban is megfigyelhető, hogy ha valaki nagyon gonoszul cselekszik, akkor azt mondják rá: testét elhagyta szelleme (akár fiatalon is), és már nem tud szeretni. Átvette az uralmat annak anyaga, és lelke mivel nem érezte jól magát benne elszállt belőle. És itt van a bibliai Ádám, aki közvetlenül Éva, közvetve a kígyó (amely nem más, mint a kígyó-én, az egó, a test, a DNS szimbóluma, amely v.ö. tekeredő kígyó=dns spirál, mérgével mint a gyógyszertárak homlokzatain lévő jelképben is megjelenő kígyó, kígyó/gyít bennünket a bajból,) csábítására szakít a tudás fájának gyümölcséből és Isten őket ezért megbünteti. Miért teszik? Ki teszi? Miért ez a hatalmas kíváncsiság? Ki akar itt mindent tudni? Ki akar mindenhatóvá válni? Nem más, mint az anyag! (Tisztában vagyok a kép azon értelmezésével is, hogy itt egyfajta isteni kíváncsiságról van szó. Akik így látják, azoknak is igazuk van, mert az anyag alávetettségének idejében valóban ezt jelentette, csakhogy ma már az anyag is Istenné lett.) Ezt hívták valamikor sátánnak, ördögnek, ma DNS a neve. Ő a gonosz, a szenvedés fő forrása, amelyben a lélek fejlesztheti önmagát. A léleknek is van árnyéka, van rossz oldala, de az igazi ellentétpólust, az igazi árnyékot, az igazi tükröt a szellem számára mégiscsak az anyag képviseli. Tehát szükség van rá, mint arra a kanálra, amelynek segítségével a tányérból kimerhető az étel, mert ahogy az a testnek táplálék, úgy táplálék a szenvedés is a léleknek, hisz a gondok gondolkodásra késztetnek, ezáltal viszont magasabb tudati szint érhető el. De nem mindegy milyen mértékben, milyen mennyiségben jönnek a problémák adott idő alatt, mert a túl nagy teherbe, ha a boldogság még minimális szinten sincs jelen, az ember beleroppan. És az sem mindegy, hogy a problémákat olyan embertől kapom-e, akinek testi örökítőanyagán kívül lelke is van, vagy egy olyantól, akiből ez hiányzik! Az előbbi adja a mértékkeli szenvedést, az utóbbi viszont a mértéktelent. Így a sok gép, vagy lélektelen ember általi gyötrelem előbb vagy utóbb rossz beolvadásra kényszeríti az embert, ugyanis nincs hova menekülnie. Olyanná kell idomulnia a társaságában, mint amilyen ő maga, különben kirekesztődik, szeretetmegvonásban részesül. Vagyis ha túlélni akar, robottá kell formálódnia. 7

8 Miért van szükség gépekre? Mert szenvedést okoznak és a szenvedés léleknemesítő, valamint tudatformáló. Arról nem is beszélve, hogy megkönnyíthetik az ember munkáját. De semmiképp sem uralkodhatnak fölöttük! Viszont kell az is, hogy gondot okozzanak fejlesztve az ember gondolkodását, de semmiképp sem(!) lélektelen ember képében! De ma már sajnos uralkodik az anyag, uralkodik a DNS, uralkodnak a gépek, amelyek talán az aranykort leszámítva mindig is előfordulhattak, csak nem ekkora számban, mint ma. Visszatérve a szenvedésre, egy párkapcsolat felbomlásakor sokunknak ismerősen hangzik a kérdés: Miért szakítottatok, hisz olyan jól megvoltatok? Épp ezért Nem kellett megküzdeni semmiért, mindig minden adott volt. Vagyis a lélekkel rendelkező embernek szüksége van arra, hogy minden nap feladatok előtt álljon, de nem megoldhatatlan próbatételekre, mert akkor nem tudja megvalósítani, megtisztítani, boldoggá tenni önmagát, hisz nincs sikerélménye. Az elgépiesedett, vagy már gépként világra jött emberek viszont a lélekkel még rendelkező társaikat sokszor lehetetlen célok elé állítják. Nemcsak azért mert olyan (ravasz) racionalizmust kényszerítenek rá, amelyet ők szellemi fejlődési szinten jóval meghaladtak és ezért ez náluk egyfajta alacsonyabb tudati szintre való visszaeséssel (unalommal) járna, hanem azért is, mert bennük ott él a cselekedeteket mérlegelő kontroll, a dolgokat felülbíráló anyagi világtól jóval tapasztaltabb és ezért igazabb szellemi magasság. A szenvedésre való szükségességünket bizonyítja még többek között - a keserű ételek és italok fogyasztása is. Van is egy olyan keserű alkoholos italunk, amely még a szenvedést szimbolizáló arany keresztet is magába foglalja. (Kereszt egyenlő emberi test alapvonulata. Jól megfigyelhető ez egy kiszebáb vázának esetében, vagy akár egy pálcikaember rajzolatánál.) Miért éppen aranyat? Mert az arany nemesfém és a lélek is nemesítésre törekszik. A nemesség pedig, többek között szeretettel, érzelemmel, és elfogadni tudással megegyező. Mint ahogy ezt szinonimái is mutatják: arany aranyos kedves szeretetet árasztó drága tündér, szoktuk is jelzőként használni emberekre, barátainkra, gyerekekre. Ezért van az is többek között, hogy az ékszereket viselő emberek rábeszélőképessége nagyobb, mert szeretetet mutatnak, és lelki megtisztulás utáni vágyunkat pillanthatjuk meg bennük. Ez az alapja a szőke haj (csillogó gyönyörű sárga szín) kedvelésének is, azért vonzza óhatatlanul oda a szemet, mert az arany színére emlékeztet. Arról nem is beszélve, hogy a tiszta arany, amit még a jobb viselhetőség érdekében nem szennyeztek, törékeny is. Ha valami törékeny, lágyabb, nem kell annyi energiát befektetni legyőzésébe, birtokbavételére, tehát kényelmesebb is. A kényelem pedig a tudattal áll összefüggésben. Vagyis ha nem vagyok annyira tudatos, annak hiányát kényelemmel pótolhatom. Ha sokat szenvedek, kevesebb a kényelmem, de tudatosabbá válhatok. Ha viszont ez még egy kék szemmel is 8

9 párosul, akkor duplán magához rántja az érzelmeket, hisz a kék szín a víznek, az érzelemnek is a jelképe. De a szenvedés iránti tudattalan vágyunkat támasztja alá a penészes ún. camambert sajtok, illetve a penészes kolbászok, vagy szalámik fogyasztása is. Nem véletlen tehát az, hogy ezeket az ételeket többen az első alkalommal nem hajlandók elfogyasztani. Igen ám de mi van akkor, ha nincs egyensúly a szenvedés és boldogság arányában? Sőt nemhogy az egyensúly hiányzik, de még minimális boldogságban (szenvedéshiányban) sem részesül az ember? Munkahelyén, ha valakinek nincs sikerélménye egy adott tevékenységben, otthagyja, és keres egy másik állást, majd folytatja tovább ott a munkát. Ha ott sincs ismét odébb áll, vagy választ egy másik szakmát. Ha az életben nincs sikerélménye egy egyénnek, vagyis nem tudja megvalósítani önmagát, önnön lelkét képtelen a testével (illetve mások lelkületével) harmóniába hozni és így a külvilágnak önmagát felmutatni, akkor ugyanezt teszi, vagyis előbb-utóbb kiszáll az élet körforgásából. Ez nem feltétlenül kell, hogy annak egy mindenki számára jól látható drasztikus módját (öngyilkosság) jelentse, hanem lehet hogy csak a drogokhoz menekül, vagy bevonz egy ma még gyógyíthatatlan betegséget (ezt nevezhetjük rejtett öngyilkosságnak is, ami azért következhet be, mert nem tudott már örömmel élni). Na persze előtte még kipróbálja a vásárlást. És miért épp a vásárlásba menekül? Azért mert a vásárlás az önmegvalósítás egyik állomása. Azt is mondhatnám, vásárlás egyenlő önmegvalósítás. Hogy miért, ezt álmokkal szeretném bizonyítani. Ha álmainkban épületekkel, lakásokkal, lakóházakkal álmodunk azok általában az énünket szimbolizálják. A pincék az alsó szintek a mély énünket, a többi szint pedig a tudatunkkal kapcsolatban álló énrészünket. Kivételt képezhetnek ezen esetek alól azok az álmok, amelyekben az álmot álmodó teszem azt egy építész, vagy építőipari vállalkozó, tehát azok a személyek, akik nap mint nap épületekkel foglalkoznak. Vagyis a lakás a ház szellemszinten énünkkel azonos. Ha vásárolunk valamit, amellyel azt még szebbé, még otthonosabbá tehetjük, akkor azzal átvitt értelemben anyagszinten énünket akarjuk megvalósítani, szebbé tenni, ami természetesen öröm és boldogság forrása. De mi történik akkor, ha hívunk egy parkettásmestert, és ő ferdén rakja le parkettánkat? Mi történik, ha villanyszerelőnk a kapcsolót nem a világításra, hanem a konnektorra köti, illetve 9

10 milyen helyzet áll elő, ha a szobafestőnk által felrakott tapéta nem áll meg, és még sorolhatnám a bizonyára sokak számára ismerős példákat. Akkor elkezdjük magunkat rosszul érezni. Majd rossz szájízzel gondolni a vállalkozóra, aki becsapta, meghazudtolta, átverte énünket. De elsősorban nem azért érezzük pocsékul magunkat, mert becsapottá váltunk, hanem azért, mert nem tudtuk önmagunkat még ezen az úgymond kezdetlegesnek nevezhető szinten sem megvalósítani, nemhogy egy párkapcsolat, vagy egy munkahely terén. Ugyanez jön létre egy ruhanemű, vagy bármilyen divatcikk, de még egy fogkefe megvételekor is. Tehát a vásárlás önmegvalósításunkkal analóg. A mai nagy bevásárló központok pedig hatalmas területüknek köszönhetően a szabad önmegvalósítás szimbólumai, ahol viszonylag olcsón (kevesebb szenvedés árán), nagy választék közepette tudjuk megteremteni önmagunkat. Ezért is történhet meg az, ami szintén az interneten olvasható, hogy egy nagyon szélsőséges esetben azért lesz valaki öngyilkos, mert nem tudja magának megvenni azt a bizonyos márkás táskát, ruhaneműt, stb., amelyről már oly régóta álmodott. Vagyis mivel az elgépiesedett világ hegemóniája miatt nem tudta önmagát szellemszinten megvalósítani, tett egy próbálkozást anyagszinten, de ott sem sikerült neki. Miért nem tudja? Mert lélek lakozik testében, és mert tehetséges. És éppen ezért nem képes csalafintaságra, rafinériára, svindlire, és szigorúan racionalista gondolkodásra sem túlélése érdekében. Így nem tudja megteremteni sem az ahhoz a szükséges feltételeket. Erre az emberre szokták azt mondani: nem életrevaló. A többiekkel ellentétben nem tudja fölvenni a harcot a DNS által kódolt szellem nélküli zombival szemben. Vagy ha néha-néha mégis sikerül megtennie, tehát képes lesz minimális szinten eltulajdonítani, csalni, hazudni, hisz rájött, hogy másképp nem tud életéért küzdeni, ugyanis fennmaradásának mindez alapfeltétele, akkor is elbukik. Miért? Mert a kontroll és tehetsége akadályozza őt. És a kontroll miért nem tud másképp viselkedni? Ilyen a természete, vagy egyszerűen csak azért, mert tudja, hogy erről valahol még számot kell adnia? Ilyen a természete, és mert számot kell adnia. A DNS-nek hol kell számot adni a földi létén kívül? Ha relatíve nagyobb bűnt követtünk el, akkor olyan jól esik a föld alá menni. Szoktuk is hangoztatni: legszívesebben elsüllyednék szégyenemben. Ennek semmilyen más oka nincs, mint a fény eltűnése az attól való megszabadulás pillanatnyi érzése. Vagyis el tudtam rejteni a bennem lévő gonoszt a világosság elől. Tehát ebből is az következik, hogy a DNS meg akar 10

11 szabadulni a szellemtől, a lélektől, mert nem akar tőle tovább függeni annak ellenőrzése alatt állni. És így neki jó lesz, hisz nyugalmat talál, önálló életet. Ezért lehet a világ közlekedési vállalatai földalatti forgalmat biztosító alkalmazottai között többségben találni olyanokat, akik lelkileg, érzelmileg valamikori rendkívüli élethelyzeteik által, önhibájukon kívül - becsapottabbak. Ugyanis képzeljük csak el azt a helyzetet, hogy bliccelni akarunk a világ bármely metróállomásán és elkap bennünket egy ellenőr. Mi történik? Elég faramuci helyzet áll elő, hisz egy olyan embert akarunk becsapni, aki az esetek többségében - nálunknál jóval becsapottabb, jóval többet szenvedettebb, így nem kizárt hogy jobban ismeri a fondorlatnak minden csínját-bínját, de legalábbis gyanakvóbb, ugyanakkor a sok feldolgozatlan (terméketlen) szenvedéséből eredően - mivel minden egyes bliccelő újra és újra segít neki átélni valamikori becsapottságainak élethelyzeteit - maximális ellenállást fog irányukba tanúsítani. De az igazságszolgáltatás más területein is a többet szenvedettebb emberek lehetnek előnyben. Illetve még egy érdekességgel számolhatunk, ugyanis nemcsak arról van szó, hogy sokat szenvedett embert akarunk becsapni, hanem arról is, hogy mi magunk lélekkel rendelkező emberek is a DNS-által becsapottak, kihasználtak, meglopottak vagyunk (a túlzott racionalizmus eltulajdonítja a lélekkel rendelkező nem racionális emberek identitását). És amikor jegy nélkül próbálunk utazni, illetve törvényesnek nem mondható előnyökhöz jutni, akkor tulajdonképpen csak azt próbáljuk meg visszaszerezni, amit korábban tőlünk valakik elvettek. Ezért lesz a bliccelő is mérges az ellenőrre és természetesen a maga igazságát kereső kontroll személyében helytállni akaró egyén is ezért fog megorrolni az őt becsapni akaró utazóra. Visszatérve az előző gondolathoz, bizonyára Önök közül is sokan megfigyelték már, ha ismerőseik közül valaki csak úgy öngyilkos lett az szinte kivétel nélkül egy jólelkű, csak nagyon ritkán érdekből cselekvő, szeretni tudó ember volt. Tehát volt benne lélek, volt benne szellem. Miért nem érezte jól magát itt a Földön? Nem volt életrevaló, nem tudott a racionális világban megkapaszkodni, ezért kirekesztődött. És mivel ő is társas lény volt, úgy érezte, mennie kell, hisz itt őt nem szeretik. (És itt most tekintsünk el azon esetektől, ahol egyfajta szülők irányába történő tanítás miatt kellett ennek így történnie.) 11

12 Mi a drog? Mindenki próbálta már, hisz bizonyos értelemben a fűszerek is ebbe a kategóriába tartoznak. Így sokan megtapasztalhatták milyen érzéseket képesek kiváltani. Egy adott mérték után teljesen kikapcsolják a belső kontrollt. Lsd. ha valaki szétrág egy méregerős cseresznyepaprikát, akkor tudja milyen nyomokat hagy maga után az első pár percben (méreg = mérges kígyó = mérgezett DNS = mérgezett tudat). Így a testünk pillanatnyilag elveszítve szuperegónk, lelkünk irányítását, leválik arról és független önálló önmaga lesz (nem a lélek és test harmóniája által lesz az ember önmaga, mint ahogy annak egyébként lennie kellene, hanem a test válik önmagává!), és teljesen átveszi fölötte az uralmat. De ugyanez igaz a mértéktelen alkoholfogyasztásra is. Ezért nem nehéz ilyenkor megbántani másokat, hisz az ember lélektelen robottá válik. Viszont a szellemnek is szüksége van a drogra, de neki csak mértékkel a normális izgatás feltételeit betartva, amely örömöt felszabadító anyagot (dopamin) egyébként harmonikus életénél az ember szervezetében természetes úton önmaga is előállít. A szellemnek is szüksége van a drogra, pedig épp olyan jelentéssel bír, mint az az izgalmakkal teli várakozás, amikor valaki egy szuper hócsizmában tarolja maga előtt a havat, örülve annak, hogy legyőzi az akadályt, és harcolva az anyaggal tapasztalatokra tesz szert. De egy idő után a lába fázni kezd, azonban még mindig nem hagyja abba, még mindig tovább akarja érezni egójának hatalmát. Ekkor veszi át a DNS-e az uralmat. A DNS függetlenedési törekvéseit mutatja a kemény, szintetikus drogok előállítása is, amelyet ő maga talált föl. Ugyanis ezek izgató hatásukkal pótolják a szellem, a lélek hiányát. Vagyis mesterségesen kiváltott örömérzettel tudják helyettesíteni az ember belső világából egyébként természetes úton fakadni tudó boldogságot. (Mesterséges mennyország, álboldogság.) Tehát a szín-dns embernek azért van szüksége drogra, mert üres (de neki kevésbé, hisz jól érzi magát), a lélekkel rendelkezőnek pedig azért, mert a gépi monotonitás következtében nincs, ami bensőjét megfelelő rezgésszinten tartsa. A drogok éppen ezért az irracionális világ pótlására alkalmasak, csökkentve a racionális világ fojtó, kígyói szorítását. (Az irracionális világnak pedig része a szeretet!) Ez az irracionális világ viszont éppúgy mesterséges, mint a DNS ember mű lelke. Tehát összegezve elmondható, hogy a drogok annál jobban el fognak terjedni, minél kevesebb lélekkel, szellemmel rendelkező ember fog élni a Földön. 12

13 Mi célt szolgál ma (egyre inkább) a tanulás? A tanulás ma (sajnos egyre inkább) a tudati világnak a tudattalan világtól való eltávolítását segíti elő, azon nemesebb szolgálat helyett, amelyre ősidők óta a lélek által predesztináltatott, vagyis hogy a testet és a lelket egyaránt fejlessze. Ma viszont szinte kizárólag csak a testünknek tanulunk. Sokszor előfordul, hogy úgy érezzük, egy kisebb iskolázottságú embernek magasabb intelligenciája van, mint egy magasabb végzettséggel rendelkezőnek. Lehetséges, hogy mindez azért van így, mert az intelligencia fogalma alatt mást értünk, mint amit a racionális megfogalmazások által látunk, hallunk, vagy olvasunk felőle. Az igazi intelligenciának az én olvasatomban egy döntő többségében magas fokú, szeretetben bővelkedő, belső-külső tudásnak kellene lennie. Amivel az ember jól érzi helyesnek a dolgokat. Úgy is mondhatnám, hogy az intelligens ember olyan testi-lelki képességgel rendelkezik, amelynek segítségével képes a valóság kis részéből következtetni annak egészére. Ezzel szemben az intelligenciatesztek a külső, vagy értelmi tudásra helyezik a hangsúlyt. (Melyik háromszög illik a másik 3 mellé, stb.) A magasabb iskolai végzettségű ember sajnos ma már szinte csak intellektussal, azaz anyagi, értelmi tudással rendelkezik. És a tanulás, döntően csak ez utóbbit fejleszti, a másikat, azaz az érzelmi, lelki oldalt parlagon hagyja (vagy maximum primitíven fejleszti). Azon csak a szenvedés munkálkodhat. A túlélés érdekében minél több adatot kell megjegyeznünk, minél nagyobb kapacitású biovincseszterrel kell rendelkeznünk. Mai oktatói elméletek egyik legnagyobb tévedése, hogy a történelmet humán tantárgynak kiáltja ki. Lehet valamikor ez a kijelentés igaz volt, de mára már érvényét vesztette. E tantárgy elsajátításához szintén gigabájtos vincseszterek szükségeltetnek. Azt is mondhatnám: az embernek memóriagéppé kell válnia. A tanulás, mint említettem vajmi kevés táplálékot ad a belső intelligencia számára, sőt igazán nagy összefüggések látására képtelenné tesz, arról nem is beszélve, hogy a már meglévő képességünket is tovább rontja, azonban látszólag mégis mindent megmagyaráz. És ez az, amivel egy alacsonyabb iskolázottságú ember kevésbé fertőződik meg. Ő hamar rájön az igazságra, vagyis hogy nincs igazság, mert hiányzik az Isten, hiányzik a szellem a lélek. Itt a földön legalábbis per pillanat egyre csökkenő számban lelhető már csak fel, és a szín-dns-el folytatott harcban az is egyre alulmarad. Ezért gyűjtött Jézus tudatlanokat maga mellé. Ezért van az is, hogy a falvakban élő emberek, mivel közelebb állnak a természethez, és mint ahogy ezt Krisna oly szépen megfogalmazza, de Jung is, ezáltal az egyetlen létezőhöz, Istenhez, intelligensebbek. Isten pedig mindenkiben ott van, illetve ma már csak az emberek egy részében és a hely nem más, mint az egyén lelke, 13

14 szelleme. De a színtiszta DNS által kódolt robot mit mondhat erről? Semmit, hisz üres. Viszont ez őt nem is nagyon érdekli, hisz számára a túlélés az egyetlen létező. A pszichológiáról A pszichológiával kapcsolatosan a következő problémát látom: keresi az ok-okozati összefüggéseket, de mivel erősen racionális tudásra alapoz, nehezen találja. Mi a pszichológia? Lélektan? Bizonyára sokan látták már azt a pszichológia könyvet, amelyre nem is olyan rég Magyarországon, de talán máshol is a világon az egyetemi felvételiket építették. Már csak azért is mondom ezt, mert ez a kötet a kereskedelmi árudák állványain is fellelhető. (Pár évig egészen az emelt szintű érettségi bevezetéséig ugyan már olyat használtunk, ami nem volt megtalálható minden kommersz könyvespolcon, de a lényeget tekintve szerintem - az eredmény sajnos még szomorúbbnak volt mondható.) Nézzük meg mit ír ez a könyv, például az édes ízekről!? Azt írja, hogy az édes íz egy olyan címke, amely arról tudatta ismeretlen növények között gyűjtögető őseinket, hogy egy bizonyos táplálék vagy bogyó cukorban, tehát emészthető szénhidrátban gazdag. Vagyis már az ősember is azért kívánta a gyümölcsöt, a bogyókat, mert valahogy azt érezte, hogy segít neki a fennmaradásban, hisz erőt, energiát ad testének. Akkor most raktározzuk el a memóriánkban ezt az információt, de csak egy rövid ideig. Ez a megállapítás ugyanis nem axióma, azaz nem végső érvényű. Mert valójában mi is az édes íz lényege? Miért van szükségünk édességre, miért eszünk belőle egyre többet? A magyarázathoz először nézzük meg, mit jelenhet maga az édes szó. Használhatjuk egy kifejezésben így: édes élet. Ezt akkor alkalmazzuk, ha érzelmekkel telített életre vágyunk, ami simogat csokoládé, cukor nélkül is. Álmokban, ha valaki érzelemhiányban szenved, sütemény és tortahegyekkel, vagy újszülöttel álmodik. Szoktuk mondani kisgyerekekre is, hogy annyira édes. Miért? Mert szeretetet nyújt, érzelmeket ad. Tehát ha valaki nagyobb mennyiségben fogyaszt édességet, cukrot, nagy valószínűséggel önhibáján kívül - kevesebb szeretetet kap, vagyis érzelmekben sivárabb életet kénytelen élni. 14

15 De ugyanez igaz az alkoholra. Mert az alkohol lényegében víz és cukor elegye. Az alkoholtól ugyanúgy cukorbetegséget lehet kapni, mint bármely édességtől, de a legtöbb étel is glükóz alapú. A víz szintén érzelmeket jelképez. Ha elmerülünk az élet habjaiban, hab simogat - magzatvíz, vagy csak pusztán elmegyünk egy uszodába, ott is azt érezhetjük, hogy a víz simogatása olyan jó. Vagy nem vagyunk ugyan szomjasak, mégis inni akarunk. Szerelmes a szakács néni, de nem kap elég érzelmet, ezért elsózza az ételt. Miért sózza el? Mert tudattalanul nem gondolva mások gyomrára szeretné, ha szervezete több vizet vehetne föl. Vagyis az érzelmekre szomjúhozik. Vagy mi történik akkor, ha esik az eső? Mintha feltolulnának bennünk az emóciók. Nem lehet sehová se menni, otthon kell maradni, foglalkozni a másikkal. Ha van mert ha nincs, akkor jön a depresszió, vagy ha valaki lelkileg kiegyensúlyozott, akkor csak a szimpla rosszkedv. Tehát az alkohol, mint víz és cukorelegy érzelem, szeretet a négyzeten. Lehetséges, hogy valakit szeretnek a családtagjai, a közvetlen környezete, de önmagát a világban - ami egy magasabb fokú érzelem bevonzásával jár - megvalósítani képtelen. Akkor is az édes ízekhez fog nyúlni. Ebből világosan következik, hogy miből van kevés az alkoholistáknál, illetve kik fekszenek az utcán. (Az persze egy más kérdés, mint ahogy ezt már korábban említettem, még egy dolgot csökkent az alkohol: a kirekesztést. Ugyanis a szellemi ember egy bizonyos szint után a kontrollt kikapcsolva átmegy DNS-be, ( állattá válik, racionális kígyószintre redukálja magát) vagyis beolvad uralkodó környezetébe, így megszűnik kisebbségben, kitaszítottságban lenni. ) Az alkohol ugyanúgy, mint más drog, ugyanakkor izgatószer is. Ha valaki használt már olyan napszemüveget, amelynek lencséi halványpiros színnel voltak bevonva, akkor biztosan érezte, hogy színesebbnek tűnik általa a világ. A piros szín a tűz, a szellem, a vér színe, de ide tartozik a nemi izgalom is, és még sorolhatnám. A színes televíziók színes képei sem olyanok, mint a valóság képei, mert a valóság sokkal pasztelebb. De ugyanez igaz az újságokban fellelhető fotókra is. Egy izgalmasabb világot mutatnak fel, mint amilyen valójában az maga. Az izgalmasság alapszíne pedig a piros. A látóként született később megvakult emberek nem véletlenül álmodnak gyakran színesben. De ugyanez igaz a magasabb spirituális szinten lévő emberekre is. Ők egyhangúbbnak érzékelik a világot, ezért álmodnak gyakran így. Miért van szükség izgatásra, izgatószerekre? A dialektika szerint ellentétek mozgatják a világot. A föld két alapvető ellentéte pedig a szellem és az anyag. (Szellem = tűz=izgalom.) Ha az egyikből hiány lép fel, akkor megbomlik az egyensúly. És ha az ember szellemi tartalmak hiányában mesterségesen, vagyis anyagszinten akarja pótolni 15

16 az őt feltüzelő izgalmakat, akkor a különböző drogokhoz nyúl. Benne - többek között - az alkoholhoz és a cigarettához. Tehát az izgatószerek, ahogy korábban már utaltam rá mintegy unaloműző szerként is működnek, a gépi monotonitás, a gépi - lélekkel rendelkező ember tudatát nem fejlesztő nullpotenciál megszüntetése érdekében. De visszatérve napjaink pszichológiai (tan)könyveire, meglátásom szerint sajnos olyan tudással látják el a lélektan tudományát és ezzel együtt a legfőbb fórumokat is, amelyek maximum egy műszaki területre volnának megengedhetők. Sarkítva úgy is fogalmazhatnék, hogy a pszichológiai oktatás területén minden jel szerint hardware mérnökök képezésére törekednek. Ez a racionális gondolkodás viszont a kígyó-énhez áll közelebb. Ő pedig még csak másolja a több ezer, vagy akár több millió éves intelligenciát, ezért képes csak a racionalizmus szintjén eligazodni. Bár már vannak jelei azon törekvésének, hogy ki akar lépni belőle. Ugyanolyan ez, mint amikor egy kétdimenziós lény próbál meg a harmadik dimenzióban gondolkodni, ami egy nálánál fejlettebb, magasabb dimenzió. Viszont az ember nem gép, vagy minimum nem volna szabad annak lennie, azzá válnia. Tehát bármennyire is szeretnénk, nem lehet matematikai képletekkel leírni (kivéve, ha szín-dns!). Visszatérve ismét a lélektanra, akik láttak már pszichológiai tankönyveket, talán tudják, hogy - sajnos - az ott leírt ismeretek sokkal inkább hasonlítanak egy kvíz show szerkesztett kérdéssorozatára adandó válaszokhoz, mint egy világos, mindenki számára érthető, mélyre mutató és elgondolkodtató információközléshez. Úgy is fogalmazhatnék, hogy végső érvényű mondanivalók helyett - sajnálatos módon - egy káoszos ismerethalmaz tör a felszínre belőlük, amelynek elsajátítása után az ember azt érzi, még annyit sem tud a lényegről, mint annak előtte. Az ember gondolkodását pedig egy sakkozógép modellezi, mintha az csakis kizárólag az ember testéből származhatna, holott a test az esetek jó részében csak lekéri az információt, a végső megoldás a szellemből pattan ki. (lsd. Archimédesz fürdőkádból való meztelen kiugrása.) Innen már csak egy lépés az, hogy a páciens beül a terapeuta székébe és a következő tanácsokkal lesz ellátva: Ne gondoljon rá! Bizonyos helyzetekben nem helyett mondjon igent! Ásózzon naponta a kertben legalább egy órát! Ne viselkedjen bólogató Jánosként! Ne legyen beszari! Úgysem lesz bátorsága megtenni. Magának prolongált serdülőkora volt, stb. Ugye sokak számára ismerősek ezek a panelek? 16

17 De mi az oka annak, hogy abban a bizonyos helyzetben csak arra tud gondolni? Miért kell kikapcsolódnia az ásózás segítségével, vagyis mi lehet az, ami miatt annyi feszültség gyülemlett fel benne? Miért nem tud igent mondani nemek helyett? Miért száll el a bátorsága bizonyos helyzetekben? Vagy miért húzódott el ha tényleg elhúzódott serdülőkora? De ezekre sajnos nem kap választ. Illetve amelyeket kap, azokra az útmutatásokra a barátai társaságában is szert tehet. De ez még a kisebbik probléma. A nagyobb az, hogy ezek a megállapítások romboló hatásúak. Mit csinál tehát a terapeuta, ha így kezel? Mintegy azonnali megváltás látszatát keltve rombol. A rombolásra álljon itt egy a mindennapi életből hitelesen, hivatalosan igazolt, ugyanakkor nem reprezentatív példa. Egy gyermek szüleinek pedagógusai javasolták, hogy vigye el őt pszichológushoz, mert ceruzatartása, kommunikációja (sem írásbeli, sem olvasásbeli) nem megfelelő, figyelme dekoncentrált. Miután elvégezték az ilyenkor szokásos - vizsgálatokat, (IQ teszt, Pieron figyelemvizsgáló teszt, Meixner-féle olvasólap, Bender B teszt, GMP 10 logatom azonosítás) a következőket állapították meg. Összegzés: Zsolt 10 éves átlagos intellektusú tanuló, figyelmét feladatvégzésre nehezen koncentrálja, figyelme külső ingerekre könnyen elterelődik. A vizsgálati helyzetben hamar elfáradt mentális erőfeszítésre csak korlátozottan képes. Tantárgyi tudása kielégítő, olvasásfelmérésnél hibaszáma magas volt ugyan, de nem haladta meg a diszlexia diagnosztikus határértékét. Szövegértése elmarad a kívánt szinttől, párhuzamos szövegfeldolgozásra nem képes, a továbbiak folyamán mindenképpen fejlesztésre szorul ez a terület. Beszédkészsége is gyenge, nyelvi képességei elmaradnak a nem-verbális képességeitől. Diagnózis: figyelemzavar Javaslat: Fokozott mentális fáradékonysága miatt tanulási nehézség a későbbiek folyamán is várható. Mivel nyelvi bázisa, szövegértése gyenge, ezen a területen fejlesztése indokolt. Fokozott figyelmet igényel a továbbiak folyamán, ill. tanulási hatékonysága növelhető, ha sajátos problémáját a munkaszervezésben, tananyag elosztása során figyelembe veszik. Úgy gondolom, hogy az írás és az olvasás a kommunikáció megnyilvánulásának alapvető formái. És mivel a gyereknek ezen a területen vannak gondjai, merthogy nem akar írni, nem akar olvasni, nem hajlandó kérdésekre válaszolni, ezért a fárasztó teszteken kívül, talán célszerűbb lenne 17

18 dolgok mögé látva a valódi okokra fényt deríteni. Mert lehet azért nem jó a ceruzatartása, hogy ne kelljen írnia, lehet azért zár kapukat maga köré kommunikációja terén, mert fél, hogy amit mond, az valakinek nem fog tetszeni. És mivel énje üldözve lesz, nem tudja magát kibontakoztatni. És hogy minimális élettere maradjon, húz maga köré egy kis sugarú kört, - mert azért még megszólal, még olvas, még ír - ami mögé már senkit, vagy csak nagyon keveseket enged be. Ezzel a szülőt gondolkodásra lehetne késztetni, tehát ő nagyobb valószínűséggel rájöhetne arra, mi lehet gyermeke problémájának indítéka. De sajnos a szakvélemény konzerválta az adott negatív helyzetet, hisz azt jelentette ki, nincs semmi komoly, egy kicsit itt, egy kicsit ott kell majd változtatni, de egyébként minden rendben. A szülők pedig ennek örömére még nagyobb energiákat befektetve kezdik fejleszteni gyerekük nyelvi képességeit, ő pedig még erősebb kapukat zár, még kisebb sugarúra szűkítve azt a bizonyos kört. Tehát a helyzet konzerválásával a pszichológus rombolt. (Az itt leírt példában a gyermek nevét és életkorát megváltoztattam.) Lehet, hogy egy épület újjáépítéséhez rombolásra is szükség van, de ha az már romokban hever, akkor nincs értelme tovább dózerolni. És tapasztalataim alapján az emberek jó részének lelke - már akinek van romokban hever. Ezt sajnos ki kell mondani. Ez tény. Ha esetleg mégis jobbnak tűnik helyzete, akkor is csak arról van szó, hogy megpróbálja becsapni önmagát, vagyis elhitetni ennek ellenkezőjét. Álomfejtést hirdető honlapom elkészítésekor én is romboltam. Az egó (a test, a DNS) imád rombolni! A rombolás energiával tölti föl. Az álomfejtést bevezető oldalaim kérdései így hangzottak: 1. Idegenként él családjában? 2. Elvesztett valakit, akit nagyon szeretett? 3. Kommunikációs helyzetekben időnként alulmarad? 4. Érzelmi élete hiányos? 5. Sűrűn változtatja munkahelyét? 6. Megromlott a viszonya szüleivel? 7. Van úgy, hogy megrémül Önmagától? 8. Retteg az egyedülléttől? Később a következőkre változtattam: 1. Szeretne otthonra lelni családjában? 2. Szeretné visszakapni azt, akit elvesztett? 18

19 3. Gondolt már arra milyen lehet elfojtások nélkül kommunikálni? 4. Szeretne rajongani valakiért és teljes érzelmi életet élni? 5. Vágyik rá, hogy munkahelyén elégedettnek érezze magát? 6. Kiegyensúlyozott viszonyra törekszik szüleivel/gyermekeivel? 7. Szeretne félelemmentesen élni és nem rettegni az egyedülléttől? Jól érezhető a két kérdéssorozatbeli különbség, ami az érzelmi töltetek megnyilvánulását illeti. Az egyikben, mivel a kérdések egy hiányra hívják fel a figyelmet, energiát vonnak el az olvasótól, mert olyannak tüntetik föl ezt az űrt, mintha mindenki önmaga tehetne arról, hogy az, létrejött. A másikban pedig mintegy esélyt adva a változtatásra (nem az ő - saját hibáján kívüli - hiányosságaira mutatva!) energiát adnak. Azon esetekben lehet hatásos az egyént feltüzelő rombolás, de ott is csak a kezdeti stádiumban, amikor még valaki tudatosságának azon a fokán van, hogy el lehet vele hitetni a mindent lehet, csak akarni kell elvet. Illetve a mindenért én magam tehetem felelőssé, minden, ami körülöttem megtalálható, azt én hozom létre, a változtatás csak rajtam múlik, stb., stb. Ha valaki ezt a tudatossági szintet túllépte, már nem segít rajta a romboló hatású terápia. Természetesen nem egy példa alapján szeretnék általánosítani, hisz rengeteg a kitűnő pszichológus szakember, aki igen sokrétű tapasztalattal rendelkezik mindazok ellenére is, hogy szakmai képzésük szerintem kissé más irányultságú, mint amilyennek valójában lennie kellene. Mindezzel csak arra szerettem volna felhívni a figyelmet, hogy felelősségük milyen óriási és földi léptékkel ki nem fejezhető. Nem kizárt hogy nagyobb, mint az orvosoké. Illetve még egy dologra szerettem volna utalni. Mégpedig arra, hogy talán mélyebbre mutató diagnózist lehetne nyújtani abban az esetben, ha kevésbé hagyatkoznának a tudomány által meghatározott kísérletekre, mert az ilyen próbálkozásokkal véleményem szerint csak a lélek nélküli embereken lehet sikeresen segíteni, illetve azon lélekkel rendelkezőkön, akik az előbb említett tudatossági szint kapujában állnak. A lélekkel rendelkező embernek a DNS, vagy a racionálisok által gyártott tankönyvek alapján azért is nehezebb segíteni, mert neki - ellentétben az abszolút kígyó-énnel rendelkezővel - szüksége van mélyre mutató információkra, hisz ő belülről nem üres. Őt nem elégítik ki az olyan megállapítások, amilyeneket korábban említettem. Minél nagyobb a lelke valakinek, annál mélyebben tud sérülni, mert ahogy a fizikai teste különböző méreteket képes fölvenni, úgy a lelki is. Ha megkarcol valaki egy autót, akkor azon lesz nagyobb a kár, ahol több a festékréteg, mert ott mélyebben lehet szántani, kisebb festékrétegnél akár egy polírozással is helyrehozható a károsodás. 19

20 Az a pszichológus pedig, aki ki tudja hozni páciensét a depresszióból (merthogy véglegesen ki lehet belőle kerülni, méghozzá gyógyszerek nélkül! tudom, mert saját magamon megtapasztaltam), le tudja választani őt szüleiről, el tudja tüntetni fóbiáit, stb., arról az emberről elmondható, hogy csodálatos, és a lelke uralja DNS-ét, valamint belső megérzéseire hagyatkozva kezel. És utoljára, de nem utolsó sorban tiszta tudattal rendelkezik, mert e nélkül saját megérzései kevesebbet érnek. Hogyan keletkezhet a színtiszta DNS ember? E kérdés kifejtése előtt nézzünk meg a kígyókra jellemző tulajdonságok közül néhányat, amelyet két kígyókról szóló könyv olvasása közben jegyzeteltem, és amit megpróbálok párhuzamba állítani emberi tulajdonságokkal. (Az alábbi párhuzamok csak összehasonlítások, nem egyértelmű helyüket önmagukban is megálló bizonyítékok a DNS ember létezését illetően.) A kígyó az egyetlen állat, amely a szárazföldön és a vízben is megél. Vannak olyan emberek, akikre azt mondjuk, hogy bármilyen szélsőséges viszonyok közt is változzanak életkörülményei minden helyzethez képesek úgy alkalmazkodni, hogy a létfontosságnak ugyanazt a mértékét elő tudják a maguk számára állítani, mint egy korábbi kevésbé szélsőségesnek mondható élethelyzetben. (Ez persze nem azt jelenti, hogy nincs szükség elfogadásra, alkalmazkodásra. Nagyon is van, de amennyiben az elfogadás létét meghatározom, úgy definiálom a nem elfogadás létezését is. Ha az elfogadást elfogadom, a nem elfogadással is ugyanúgy meg kell tudnom tennem ezt.) A kígyók izomzata feltűnően nagy tömegű. Vagyis a többi izomrostokkal is rendelkező állathoz képest, ha a testüket felépítő elemek arányát tekintjük, az izmok itt relatíve jóval nagyobb tömegűnek mondhatók, mint a többi állat esetében. Emberek között is vannak olyan eltérések, amelyekre gyakran azt mondjuk, hogy az izomrostok aránya a többi emberhez, és saját maga egyéb más belső tartalmaihoz, szerveihez, vagy külső testi alkotóelemeihez képest feltűnően nagy tömegű. Páros szerveik egyike elcsökevényesedett. Jobb tüdő fejlett, bal tüdő elsatnyult. Itt nem szeretnék semmiféle testi kapcsolatot keresni az erősen kígyó énnel rendelkező ember és a kígyó, mint a legravaszabb állat között. De a párosságról, mint egyfajta együttlétről az jut 20