3.3. A kétéltűek és hüllők világára vonatkozó tanulmány eredményeinek bemutatása

Átírás

1 3.3. A kétéltűek és hüllők világára vonatkozó tanulmány eredményeinek bemutatása A tanulmányokat folyamatosan végezték a szerződés teljes időtartama alatt. Ebben az időszakban tanulmányozásra kerültek elsősorban a meglévő szakirodalmi anyagok, amelyeket Temesvár Megyei Jogú Város Városháza bocsátott rendelkezésre, ugyanakkor más elérhető bibliográfiai anyagok is. Megfigyeléseket végeztek mind a 15 tanulmányozás alá vont övezet herpetofaunájáról. A vízi gerinctelenek vonatkozásában a megfigyelések csak a tanulmányozott 15 övezetben található vízgyűjtő medencékben történtek. Minden egyes fajhoz vagy csoporthoz tartozó egyedek számának becslése a szakirodalom alapján is történt, mivel egyes esetekben az értékelést nem volt lehetséges terepen kivitelezni az évnek az adott időszakában, amely nem kedvezett ezen tanulmányok elvégzésének. Az alábbi táblázatok bemutatják a kétéltű, hüllő és vízi gerinctelen fajok és felsőbb taxonok jelenlétének becsült értékeit. 187

2 Helyszinek Specii Rana ridibunda Rana esculenta Rana temporaria Rana dalmatina Herpetofauna fajok jelenlétének értékelése Botanikus Park Katedrális Parkja Lidia Park Belvárosi Park Néppark Vadászerdő-Zoo Park törzs Védő erdőfüggöny Bega Csatorna partjai Lacului Tó Cometei utca Behela Csatorna Zsidó Temető Szegények Temetője Gheorghe Lazăr utcai tömbháznegyed CFR vasútvonal Dambovita lakónegyed Csillagvizsgáló MIND- ÖSSZE- SEN Bufo bufo Bufo viridis Hyla arborea Pelobates fuscus Triturus cristatus Lacerta agilis Lacerta viridis Anguis fragilis Natrix natrix Natrix tessellata Coronella austriaca Emys orbicularis ÖSSZESEN

3 Vízi gerinctelen fajok jelenlétének értélkelése Helyszínek Fajok (felsőbb taxonok) Bega Csatorna partjai Lacului Tó Cometei utca Behela Csatorna MIND- ÖSSZESEN Gerris lacustris Hydrometra stagnorum Gammarus pulex Dytiscus marginalis Gyrinus natator Hydrous piceus Athericidae Ceratopogonidae Chironomidae Culicidae Empididae Simuliidae Calopterygidae Coenagrionidae Aeshnidae Gomphidae Libellulidae Hydropsychidae Rhyacophilidae Baetis niger Baetidae Caenidae Ephemeridae Ephemera danica Heptangeniidae Ephemerellidae Seratella ignita Leptophlebiidae Potamanthidae Naididae Tubifex tubifex Unio pictorum Anodonta cygnea ÖSSZESEN

4 Statisztikai adatok elemzése Elsőként megjegyezzük, hogy a fajok táblázataiban és a statisztikai adatok elemzési fejezeteiben megjelölt értékek nem a tanulmányozási időszakban kapott pontos értékek, hanem inkább a potenciális népesség értékelése, amely a meglévő szakirodalmi adatok figyelembe vételével készült. Ez a megközelítés annak a ténynek a következménye, hogy a rendelkezésre álló munkaidőszakban nem volt lehetséges részletes információ gyűjtés a övezetekben azonosított fajok népességének méretére vonatkozóan. A feltüntetett értékek alkalmazásával elsősorban a megfigyelt népességek nagyságrendjét kívántuk kiemelni, továbbá a faj jelentőségét az élőhelyekre, amelyekben leírásra került Herpetofauna (kétéltűek és hüllők világa) A fajonkénti összes egyed számának kiszámításával mindegyik kiértékelt területen, az alábbi eredmények születtek: A kétéltűek esetében a legnagyobb egyed számot prezentáló faj a a Rana ridibunda = 3478 egyeddel, ezt másodikként követő faj a Hyla arborea = 3142 egyeddel, a hüllők közül a legszámosabb faj a Lacerta agilis = 2644 egyeddel, őt követi a Lacerta viridis = 1182 egyeddel. A legkisebb egyed számot mutató faj a kétéltűeknél a Triturus cristatus = 32 egyeddel, ezt követi másodikként a Pelobates fuscus 72 egyeddel, míg a legkisebb létszámú hüllő faj a Coronella austriaca = 10 egyeddel, mely után második a Emys orbicularis 39 egyeddel. A kétéltűeknél a legelterjedtebb fajok, amelyeket a legnagyobb számú tanulmányozott övezetben azonosítottak, a Bufo bufo és Hyla arborea, minden tanulmányozott övezetben, továbbá a Bufo viridis, melyet 14 övezetben azonosítottak. A hüllők esetében a legszélesebb elterjedésű faj a Lacerta agilis, amelyet a 15 tanulmányozott övezetből 14-ben azonosítottak, második a Lacerta viridis, melynek jelenléte csupán 5 övezetben volt bizonyított. A H.1. táblázat értékei úgy születtek, hogy az értékelt egyedek számát kikalkulálták összesítve minden faj létszámát egy övezeten belül, minden helyszín vonatkozásában. Látható, hogy a legnagyobb egyedszámot egyedet- a Bega Csatornában értékelték, ezt követte Vadászerdő övezete 3700 egyeddel. A legkisebb egyedszámot a Belvárosi Park övezetében értékelték 18 egyed, melyet a Katedrális Parkja övezet követ 32 egyeddel. Ha a övezetre vetített összes darabszámot elosztjuk a övezet teljes felületével, a következő helyzetet tapasztaljuk: a népesség legnagyobb sűrűsége Lacului Tó övezetben jelentkezett 1076 egyed/ha, ezt követi a Bega Csatorna - 90 egyed/ha,, majd a CFR Vasútvonal következik - 70 egyed/ha értékkel és a Vadászerdő - 58 egyed/ha értékkel. A hektáronkénti legkisebb darabszámot a Belvárosi Park övezetében 2,4 - illetve a Katedrális Parkjában 8,6- azonosították. A herpetofauna jellemző diverzitását a Vadászerdő övezetében értékeltük, ahol 16 fajt azonosítottunk. A Cometei utca övezetében 13 fajt találtunk, míg a Bega Csatornában 15-öt. A legkisebb mértékű diverzitás a Belvárosi parkban és a Gh. Lazar utcai tömbháznegyed övezetében mutatkozott, mindkettő esetében 3-3 fajt sikerült azonosítani Vízi gerinctelenek A fajonkénti összes egyedszám kalkulálásával az összes értékelt helyszínre, az alábbi értékek születtek: A legnagyobb számú egyedet a Naididae család taxonja teljesíti 4790 darabbal, ezt a Culicidae család követi 3190 darabbal, majd a Chironomidae család következik 3180 egyeddel. 190

5 A legkisebb létszámú taxon a Gerris lacustris faj 24 egyeddel, őt követi a Seratella ignita faj 49 egyeddel. A H.2. táblázat értékei úgy keletkeztek, hogy az értékelt egyedek számát kiszámolták összesítve minden faj létszámát egy övezeten belül, minden helyszín vonatkozásában. Látható, hogy a legnagyobb egyedszámot darabot- a Bega Csatornában értékelték, másodikként 2238 egyeddel a Lacului Tó következik, a harmadik övezet a Behela Csatorna 1946 egyeddel. Ha a övezetre vetített összes darabszámot elosztjuk a övezet teljes felületével, a következő helyzetet tapasztaljuk: a népesség legnagyobb sűrűsége Lacului Tó övezetben jelentkezett 4973 egyed/ha értékkel, ezt követi a Behela Csatorna 720 egyed/ha értékkel, majd a Bega Csatorna 255 egyed/ha értékkel. A vízi gerinctelenek jellemző diverzitását a Bega Csatorna övezetében értékeltük, ahol 34 taxont azonosítottunk. A Behela Csatornában 14 taxont értékeltünk,, a Lacului Tó övezetében úgyszintén 14 taxont Következtetések Temesvár Megyei Jogú Város a herpetofauna és a vízi gerinctelenek érdekes diverzitását mutatja, aránylag nagyszámú fajjal. A jellemző diverzitás drasztikusan változik az egyes élőhelyek által nyújtott ökológiai feltételek függvényében. A tanulmány kiemelte a kétéltű fajok hangsúlyosabb jelenlétét, különbséget téve a túlnyomóan vízben élő kétéltűek - pl. Rana ridibunda (Pelophylax ridibundus) amely bőségesen megtalálható a vízi medencékben - és a felmőtt korban főként szárazföldi életet élő kétéltűek pl. Bufo virdis és Bufo bufo, illetve a fákon élő kétéltűek között (Hyla arborea). A legkisebb létszámban képviselt faj a Tritrus cristatus tarajos gőte, amely csökkent létszámban van jelen a Behela Csatornában. A hüllők főként a zöld gyíkkal képviseltetik magukat Lacerta viridis, de jelen vannak más gyík fajok is, továbbá kígyók és teknősbékák. A rézsikló Coronella austriaca, a leggyengébben képviselt faj, mivel kizárólag a Vadészerdőben található, ott is nagyon kis számban. A legszokványosabb gerinctelenekhez tartozó taxonok az oligochetak, melyeket a kétszárnyú szúnyogok és árvaszúnyogok családja képvisel. A legmagasabb népesség sűrűség, ugyanúgy mint a kétéltűek esetében, a Lacului Tó övezetében fordul elő, amely gazdag táplálékforrást biztosít az itt élő fajoknak. A Vadászerdő a legnagyobb jellemző diverzitással rendelkező övezet, amely tartalmazza az összes megnevezett kétéltű és hüllő fajt és ezáltal tartalék, donor szerepet tölthet be Temesvá r Megyei Jogú Város többi övezete számára. Ahhoz, hogy ez a jelenség bekövetkezzen, az egyedeknek vándorolniuk kellene azokról a helyekről ahol szaporodnak és létszámuk magas, azon területek irányába, melyeket nem foglalnak el a saját fajukhoz vagy konkurens fajokhoz tartozó egyedek. Ebben az értelemben javasoltuk az ökologikus folyosók létrehozását, amelyek ténylegesen használhatók legyenek a Temesvár növényi és állati biodiverzitását alkotó minden faj számára. Ezen tanulmányi jelentés 1.Melléklete bemutatja az eddig tárgyalt vízi gerinctelenek megoszlási térképeit. 191

6 Fig. 74 Ökologikus akadályok, melyeket a tömör, egybefüggő épületek zónái és főként a zsúfolt utcák és sugárutak alkotnak. A vörös jelölések Temesvár legforgalmasabb utcáit és sugárútjait ábrázolják, melyeket rárajzoltak a tanulmányba bevont övezetekre, továbbá az övezetekkel szomszédos területek, amelyek kedvezőek a fajok megőrzésére. 1 Védő erdőfüggöny, 2 Vadászerdő, 3 Behela Csatorna, 4 Bega Csatorna, 5 Katedrális Park, 6 Belvárosi Park, 7 Néppark, 8 Botanikus Park, 9 Lidia Park, 10 Csillagvizsgáló, 11 Lacului Tó, 12. Dâmboviţa lakónegyed, 13 Zsidó Temető, Szegények Temetője, 14 Ghe. Lazăr utcai tömbháznegyed, 15 CFR vasútvonal. 192

7 Fig Ökologikus akadályok, melyeket a zsúfolt utcák és sugárutak, a zöldövezet nélküli tömbháznegyedek vagy adminisztrációs központok képviselnek, és melyeket ráfestettek a javasolt ökologikus folyosók hálózatára. 193

8 Azonosított fajok bemutatása Herpetofauna Rana ridibunda (Pelophylax ridibundus), Pallas 1771, tavi béka, vagy kacagó béka Temesvár Megyei Jogú Város egyik legelterjedtebb kétéltű faja, azokon a területeken, ahol természetes vagy féligtermészetes vízi medencék léteznek. Egyike azon béka fajoknak, amelyek szoros kapcsolatban élnek a a vízi környezettel, ott ahol a vizek állandó jellegűek, főként az alsó fekvésű területeken. A színezete nagyon változó, lehetetlenné téve a faj azonosítását hacsak nem vesszük a kezünkbe. Az olaj-zöld és a barnászöld dominál, a hátgerincen egy világosabb csík látható. A bőr sima, a háti és hasi oldalon is sötétebb foltok és csíkok találhatók. A 194 Foto: Mihai Pascu lábakon a foltok átlós sávok formájában vannak jelen. A helyes azonosításhoz alkalmazhatjuk akár a hímek által a nyári estéken és éjjeleken kibocsátott, szarkasztikus nevetéshez hasonló hangot, akár a legkisebb ujj alapjánál levő gumó megfigyelését, amely kisméretű ennél a fajnál. Ha a hátsó lábakat a test tengelyéhez képest derékszögben behajtjuk,a lábfej alapjánál található ízületek egymás fölött helyezkednek el. Az udvarlás és a szaporodás április közepe körül kezdődik, a tojásokat nagy halmokban rakják le, amelyek a víz fenekére hullanak. Nagy étvágyú, bekebelez majdnem mindent a vízi lárváktól a rovarokig vagy éppen a halakig. A felnőttek, illetve ha az átalakulás még nem fejeződött be, az ebihalak is az iszapba fúródva, a vizek alján téli álmot alszanak. A faj megőrzési állapota jó, mert általában nagy számban van jelen minden területen, ahol vízfelület található. A fajt fenyegető jelenlegi veszélyek a következők: az élőkörnyezet elvesztése a vízfelületek és a csatornákban levő víz csökkenése miatt, vagy az élőhelyül szolgáló vízmedencék szennyeződése; a táplálékforrás csökkenése a műtrágyák és a növényvédőszerek használata miatt; a vízi medencék szabályozása vagy hidrotechnikai munkák végzése, ami csökkenti az élőkörnyezet minőségét és esetenként lakhatatlanná teszi ezeket; gyenge összeköttetés a város különböző területei között a közlekedési infrastruktúra és a gépkocsiforgalom miatt. A következő tanulmányozott övezetekben azonosították: Katedrális Parkja, Néppark, Vadászerdő Zoo Park törzs, Védő erdőfüggöny, Bega Csatorna partjai, Lacului Tó, Behela Csatorna. A faj megőrzéséhez vagy éppen létszámának növeléséhez szüksége intézkedések a következők: állandó térfogat biztosítása a meglévő vízi medencékben; új vízfelületek létrehozása a parkokban, utcai zöldövezetekben, lakónegyedek zöldövezeteiben, amelyek elérhetők a faj számára; a műtrágya és a növényvédőszer felhasználás szabályozása, esetleg betiltása a város ökologikus folyosóinak létrehozására kijelölt területeken; különleges átjárók létrehozása a kisállatok részére azokon a helyeken, amelyek nagyon nehezen vagy egyáltalán nem elérhetők a

9 faj egyedeinek lakhatási). a forgalom és az infrastruktúra miatt (közlekedési, kereskedelmi, üzleti, Rana esculenta (Pelophylax esculentus), Linnaeus 1758, kecskebéka Olyan területeken terjedt el, ahol viszonylag tiszta vízü medencék találhatók, mivel igényesebb az élőhely minőségével szemben. Elfogása nélkül terepen lehetetlen megkülönböztetni a közeli rokonától, a tavi békától. A hátsó láb kisujjának alapján található gumó a megkülönböztető jel, mivel ennél a fajnál nagyobb méretű, mint az elözőnél. Továbbá, ha a hátsó lábakat derékszögben behajlítjuk, a lábfej ízületnél éppen csak összeérnek, anélkül, hogy egymás fölött helyezkednének el. A színezete nagyon változó és hasonlít Foto: Mihai Pascu az előző fajhoz, a hátoldalon a zöldtől a barnáig terjedő árnyalatok és folts-fehéres a hason. Általában a combokon sárgás márványozott mintázat látható. A szaporodás később kezdődik, május hónapban és a tavi békáéhoz hasonló körülmények között zajlik, az időbeli eltolódás segít abban, hogy a két faj ne keveredjen. Az ebihalak különféle vízi lárvákkal táplálkoznak, míg a felnőtt példányok nagy mennyiségű rovart fogyasztanak. A faj megőrzési állapota jó, ám kevésbé jó, mint a Rana ridibunda fajé, mivel a tisztább környezetet kedveli. A fajt fenyegető jelenlegi veszélyek a következők: az élőkörnyezet elvesztése a vízfelületek és a csatornákban levő víz csökkenése miatt, vagy az élőhelyül szolgáló vízmedencék szennyeződése; a táplálékforrás csökkenése a műtrágyák és a növényvédőszerek használata miatt; a vízi medencék szabályozása vagy hidrotechnikai munkák végzése, ami csökkenti az élőkörnyezet minőségét és esetenként lakhatatlanná teszi ezeket; gyenge összeköttetés a város különböző területei között a közlekedési infrastruktúra és a gépkocsiforgalom miatt. A faj egyedeit a következő tanulmányozott övezetekben azonosították: Vadászerdő-Zoo Park, Bega Csatorna partjai, Lacului Tó. A faj hiánya a Behela Csatorna Cometei utca kerületből azzal magyarázható, hogy valószínüleg értékelési hiba történt a terepen, mivel a faj térbeli elosztási logikája, úgymint a környezeti tényezők a fajnak kedvező életkörnyezetre utalnak. A faj megőrzéséhez vagy éppen létszámának növeléséhez szüksége intézkedések a következők: állandó térfogat biztosítása a meglévő vízi medencékben; új vízfelületek létrehozása a parkokban, utcai zöldövezetekben, lakónegyedek zöldövezeteiben, amelyek elérhetők a faj számára; a műtrágya és a növényvédőszer felhasználás szabályozása, esetleg betiltása a város ökologikus folyosóinak létrehozására kijelölt területeken; különleges átjárók létrehozása a kisállatok részére azokon a helyeken, amelyek nagyon nehezen vagy egyáltalán nem elérhetők a faj egyedeinek a forgalom és az infrastruktúra miatt (közlekedési, kereskedelmi, üzleti, lakhatási). 195

10 Rana temporaria, Linnaeus 1758, gyepi béka Elsődlegesen szárazföldön élő faj, amely nagyon jól alkalmazkodott az alacsony hőmérsékletekhez. Egyedei kora tavasszal, még a hóban elkezdhetik a vándorlást és a szaporodás bekövetkezhet még a jégpáncél teljes elolvadása előtt. Jellemzően esti-éjszakai faj, nappal csak eső alatt vagy után lesz aktív. Férgekkel, puhatestűekkel, rovarokkal, táplálkozik, amelyekre többnyire este vadászik, kerülve a nappali meleget. A téli időszakot iszapba fúródva vészeli át, csak ritkán bújik kövek vagy növényzet alá. A 196 Foto: szaporodás nagyon korán kezdődik, február-márciusban (magasabb fekvésű vidéken ez eltolódhat április-májusra). A nőstény egy csomóban rakja le petéjét, amelyek lehullanak a víz aljára. Az inkubáció után kocsonyás masszaként emelkednek a víz felszínére. Az inkubáció és a metamorfózis időtartama, mint minden kétéltű fajnál a hőmérséklettől függő paraméterek. Erdőkben és legelőkön él, a m magasságik terjedő vidékeken. Gyakorlatilag megtalálható bármely élőhelyen, ahol a nedvesség elég nagy ahhoz, hogy a túlélését biztosítsa.. Nagy tavakban, lápokon, időszakos vagy állandó vizű mocsarakban szaporodik. A háta szürkés-fehér, sárgás, vörhenyes barnás, ritkán zöldes lehet, sötét kávészínű vagy fekete foltokkal. A hasi rész fehér, élénk sárga vagy narancsszínű, több-kevesebb barnás, vöröses, narancsszínű vagy rózsaszínű, szürkés pöttyel tarkítva. A hátrészen, a két első végtag között gyakran egy /\ alakú jel látható. A szaporodási időszak alatt, a hímek kékes színezetet ölthetnek a hátrészen, a limfa felgyülemlése miatt, a Rana arvalis faj hímeihez hasonlóan.. A fajt csak a Vadászerdőben azonosították, ahol erdős élőhelyet népesít be. A faj megőrzési állapota kedvezőtlen, az általa elfoglalt terület kicsi mérete és a faj népességénak alacsony létszáma miatt. A fajt fenyegető veszélyek főként a törvénytelen vagy helytelen erdészeti gyakorlathoz kapcsolódnak, mint például egyes erdőrészek letarolása, az élőhely rombolása a levágott faanyag nem megfelelő eltávolításával; bizonyos területek felhasználhatóságának módosítása egyes ipari fejlesztések bevezetése céljából, ami a népesség csökkenéséhez vezetne; vízhiány a vízi medencékben a szaporodási időszak alatt, ami a peterakást és az ivadék fejlődését befolyásolja; nagy számú látogató beengedése a területre megzavarja az egyedek tevékenységét; a bármiféle műtrágyák és a növényvédőszerek alkalmazása rossz hatással van az egyedek életmódjára. A faj megőrzésére vonatkozó szükséges intézkedések, amelyek a faj állapotának javítására fókuszálnak, a következök: a peterakáshoz szükséges vízi medencék biztosítása a szaporodási időszakban, a műtrágyák és növényvédőszerek alkalmazásának szabályozása. Rana dalmatina, Bonaparte 1840, erdei béka Habár közeli rokona az előző két fajnak, az erdei béka kevésbé kötődik a vizes környezethez, ahová csak azért tér vissza a tavasz kezdetén, hogy lerakja a petéit. Tevékeny időszakának a többi szakaszában az erdei vagy erdőszéli füves vagy lombos területeken található. Erős hátsó lábaival nagyon hosszú ugrásra képes, ami az egy métert is meghaladhatja.

11 A színe vöröses-barnás vagy szürkéssárgás, apró fekete pontokkal. A sötét rajzolatok, harántirányú csíkok formájában, halványabbak a törzsön és erőteljesebbek a combokon. A szájtól kétoldalt kezdődik és a szemeken át a nyak alapjáig húzódik egy-egy sötétbarna sáv. A has fehéres-sárgás, majdnem egyszínű a hímeknél, míg a nőstényeknél foltok tarkítják. A legkorábban szaporodó béka faj, a peterakást már a vizek teljes felolvadása előtt elkezdi. Általában erdők szélén keres sekély vízű lápot, tavat, amelyek a tavasz eljöttével gyakran víz nélkül maradhatnak. A petéket Foto: Mihai Pascu csomóban rakja le, ami egy cm átmérőjű palacsintához hasonló és azonnal zöld algák lepik el. Az algák segítik a peték oxigénellátását még akkor is, amikor a vízszint erősen lecsökken. Összel tömegesen gyülekeznek a kedvező helyeken, az iszapba fúródva alszanak téli álmot. A faj csak a városszéli területeken van jelen, ott ahol viszonylag magas nedvességtartalmú erdős élőhelyet talál. A faj megőrzési állapota átlagos, jelenlétét a Vadászerdő, Védő erdőfüggöny, Bega Csatorna partjai és Lacului Tó övezetekben tapasztaltuk. A fajra fenyegetést jelentő veszélyek: az erdőparcellák kivágása, a bokrok kiírtása, műtrágya és növényvédőszerek alkalmazása; egyes területek hasznosításának módosítása ipari célokra történő átállással, a fajnak peterakáshoz szükséges vízi medencék kiapadása vagy eltűnése. A faj megőrzésére vonatkozó intézkedések: új ültetvények létrehozása erdei fa fajtákkal, az erdészeti tevékenységek szabályozása, beruházási tervek felügyelete, műtrágya és növényvédőszerek felhasználásának betiltása vagy szabályozása. Bufo bufo, Linnaeus 1758, barna varangy Szárazföldi faj, mely széles körben elterjedt majd minden területen a síkságtól a hegyvidékig, erdőn, mezőn, kertekben, parkokban és településeken megtalálható. A bőrfelületén levő mirigyek a nyálkahártyákra mérgező váladékot termelnek a bufonin nevű anyagot. A színe egyszerű szürkés-barnás sötétebb foltokkal a hátrészen, világosabb árnyalattal a hason. A hím kisebb, mint a nőstény, de erőteljes, főleg a szerelmesek napját március 17 ét követően, mert miután szemet vetett egy nőstényre, szorosan átkarolva tartja egészen addig, amíg a füzér alakú petesorokat a vízben lerakja. Foto: Mihai Pascu Az év folyamán elég gyakran láthatjuk, de tavasszal nagyon sérülékeny, amikor sokat vándorol a szaporodáshoz megfelelő lápok, tavak keresésében, ilyenkor gyakran a gépkocsik 197

12 áldozatává válik. Azokban az országokban, ahol tényleg tisztelik a környezetet, az útépítők az aszfaltburkolat alatt elérési utakat alakítanak ki. A szaporodás befejezése után a felnőtt példányok elhagyják a vizes területet és ettől távol töltik életüket, rovarok után csatangolva, főleg estefelé. Esti-éjszakai faj. A fiatal példányok nappal is aktívak. Rovarokkal táplálkozik, amelyekre vadászik. Jellemző módon szárazföldi faj, kevés ragadozónak esik áldozatul a mérgező váladékot kibocsátó bőrmirigyei miatt. Elég jól bírja a szárazságot, nagyon jól tűri a hideget és a szaporodáshoz a nagyobb lápokat, tavakat preferálja. A faj megőrzési státuszára fenyegetést jelentő veszélyek, amelyeket Temesvár Megyei Jogú Város területén azonosítottunk, a következők: egyes területek közötti bizonytalan átjárhatás, a közúti infrastruktúra és az élénk gépjárműforgalom miatt; műtrágyák, rovarírtó és rágcsálóírtó szerek használata a városon belüli területeken; a növényzet ápolása, amelyí kihat a rovarnépességre, továbbá a faj táplálék forrására és ezáltal magára a fajra is; egyes területek hasznosítási irányának módosítása ipari célra vagy lakóövezetté törénő felhasználással. A faj megőrzési állapota kedvező Temesvár Megyei Jogú Városban, mivel a fajt mind a 15 tanulmányozott övezetben azonosították. Mégis, a népesség létszáma növelhető lenne az élőhelyek körülményeinek javítását célzó intézkedésekkel. A faj megőrzési státuszának javítására ajánlott intézkedések: átjárhatás biztosítása a város különböző területei között ökologikus folyosók létrehozásával és esetleg átjárók létesítésével az úttestek alatt; műtrágya és növényvédőszerek alkalmazásának betiltása vagy legalább szabályozása a város egyes területein illetve az ökologiai folyosókon ; a város központi parkjainak egyes területein az őshonos növényzet megtartása, amely nem igényel olyan gyakori ápolást, mint a gyep, esetleg elég lenne csak egy kaszálást alkalmazni a téli szezon előtt; az ipari és városrendezési fejlesztéseknek a faj népességére gyakorolt hatásának felügyelete és értékelése. Bufo viridis, Laurenti 1768, zöld varangy A zöld varangy bőrmirigyei kevésbé feltűnőek és a termelt váladék kevésbé irritatív, mint a barna varangy esetében. A színezete általában fehéres-sárgás, melyet olajzöld foltok tarkítanak. A mirigyek csúcsa téglavörös, a hasi rész fehéres, esetenként foltos. Bár szokványosabb, mint a barna rokona, a viselkedése ehhez hasonló. Az ebihalak gyorsan fejlődnek, 2-3 hónap alatt elhagyják a vizet, ilyenkor apró béka egyedeket majdnem mindenhol lehet látni. Nagy a szétszóródási potenciálja, nagytávú vándorlásokat végez. A felnőtt Foto: Mihai Pascu példányok éjjel aktívak, a növendék példányok nappal is tevékenyek. Rovarokkal táplálkozik, amelyeket vadászattal zsákmányol. Majdnem mindenhol megtalálható, jól tűri az aszályt és a környezetszennyezést. Gyakori az emberi települések szomszédságában. A fajt veszélyeztető fenyegetések: műtrágyák, rovarírtó és rágcsálóírtó szerek használata ; egyes területek hasznosítási irányának módosítása ipari célra vagy lakóövezetté törénő 198

13 felhasználással; egyes területek közötti átjárhatás megszűnése, a közúti infrastruktúra fejlődése és az élénk gépjárműforgalom miatt;. A faj megőrzési státusza kedvező, mivel a tanulmányozott 15 övezetből 14-ben azonosították és a népesség elég számos ahhoz, hogy a faj folytonosságát biztosítsa. Javasolt fenntartási intézkedések; műtrágyák és növényvédőszerek használatának betiltása vagy szabályozása bizonyos területeken, különösen az ökologikus folyosókon ; a faj által elfoglalt területek közötti átjárhatóság javítása, folyosók és átjárók létrehozásával. Pelobates fuscus, Laurenti 1768, barna ásóbéka Ahogyan a neve is mutatja, ez a faj a föld alá bújik, néha 50cm mélyésgig fúrja be magát., de éjszaka elhagyja a búvóhelyét és lárvákra, rovarokra, gilisztákra vadászik. A szellős, puha könnyen ásható talajokat kedveli, ezért főként a síkságokon találhatjuk meg. A színe elég változó, barna, mogyorószínű vagy szürke alapon nagy vöröses-barna foltokat mutat, ezek a foltok esetenként összeérnek, széles sávot alkotva a gerinc kétoldalán. Ezek között, néha a sötétebb színű foltok fölött apró téglavörös pöttyök láthatók. A hasi rész világosabb árnyalatú Foto: esetenként foltokkal tarkítva. A Pelobates nemzetség egyik jellemzője, amely megkülönbözteti minden más fajtól, a pupilla függőleges formája, a macskáéhoz hasonlóan. Kizárólag a szaporodás időszakában tér vissza a vízhez, késő tavasszal, amikor is a hímek és a nőstények jellegzetes hangjelzéssel keresik egymást; ezt a hangot a híres román kutató, Băcescu Nicolae, a kotló hangjához hasonlította: kot-kot kot-kot. A peterakás szabálytalan gyöngyfüzérhez hasonlít, amely egy vízalatti növény köré tekeredik. Az ebihalak hamar kikelnek, de az átalakulás hosszú ideig tart, előfordul, hogy még a vége előtt kezdik a téli álmot. Kizárólag éjszakai állat, csak a szaporodás időszaka képez kivételt. A lápi madarak és az éjszakai ragadozók az ellenségei. Amikor elfogják, nyávogáshoz hasonló hangot hallat és a bőrmirigyek enyhe fokhagyma illatú váladékot termelnek. Sérülékeny faj, az élőhellyel szemben támasztott különleges igényei miatt. Csak a homokos vagy agyagos talajú területeken találhatjuk meg, ahol könnyedén a földbe fúrhatja magát. A szaporodáshoz a nagy és mély tavakat kedveli. A fajra veszélyt jelentő tényezők a következők: nem megfelelő erdészeti gyakorlat ; egyes területek hasznosítási irányának módosítása; műtrágya és növényvédőszer alkalmazása a faj által lakott területeken; a szaporodáshoz használt tavak, lápok megszüntetése. A faj megőrzési státusza gyenge, kedvezőtlen. Csak 3 övezetben található, ebből kettő szomszédos, Vadászerdő és Cometei utca, és ezekben is kis létszámban. A faj megőrzésének javítását célzó intézkedések: a szaporodáshoz és peterakáshoz szükséges terek biztosítása, jellegzetes tavak kialakításával; a műtrágya és növényvédőszer használat betiltása vagy legalább szabályozása a faj által lakott területeken és az ökologikus folyosókon. 199

14 Hyla arborea, Linnaeus 1758, zöld levelibéka Hazánk egyetlen fán élő békafajtája, de megtalálható a harmatos szőlőlugasok sűrűjében vagy a parkok díszcserjéin is. Bőre sima és a friss levélhez hasonló zöld színű, a hasi rész piszkosfehér, a szemvonalon egy barna csík húzódik, így olyan jól beleolvad a környezetbe, hogy szinte lehetetlen megtalálni. Tavasszal nem túl korán visszatér a vízhez, elsőként a hímek gyülekeznek. A peterakás nagyméretű, körülbelül diónyi és vízi növényekhez tapad. A lárvák fürgébbek, mint az egyéb békafajták ivadékai, a mozgásuk inkább a halakéra emlékeztet. Ősz vége felé már téli álomba merülnek, amely következő tavaszig tart. Foto: Különösen éjszaka tevékeny. Terepszínű színezete miatt nem rejtőzködik, nappal a növényzet levelein sütkérezik. Az idő nagyrészét növényekre kapaszkodva tölti, képes a talajtól több méter magasságig is felmászni. Tavasszal először a hímek jelennek meg. A szaporodás március-áprilisban, általában éjszaka történik és váltózó időtartamú - néhány órától két napig is eltarthat. Repülő rovarokkal táplálkozik, főként legyekkel, amelyeket ragadós nyelvével kap el. Számos ellensége van, a madarak és a kígyók a legjelentősebbek. A faj sérülékeny, eléggé érzékeny a környezetszennyezésre és az aszályra. Az erdős területeket kedveli, de a bokos, nádasokban is megtalálható. A szaporodáshoz az időszakos tavakat preferálja, ahol gazdag a növényzet és sás vagy nádas övezi. A faj megőrzési státusza Temesvár városban jó, kedvező, mivel mind a 15 tanulmányozott övezetben azonosították. A státusz javításához, főként a város központi területein, a fajnak szüksége van vízi medencékre a szaporodáshoz, emellett javasolt a műtrágya és növényvédőszer alkalmazás betiltása vagy szabályozása, a vegetációs szőnyeg kaszálásának szabályozása, hogy lehetővé váljon a rovar populáció fejlődése, amely a faj táplálékforrása; elérhetőség biztosítása a város különböző területei között, a levelibéka egyedek be- illetve kivándorlásának megkönnyítésére. Triturus cristatus, Laurenti 1768, tarajos gőte A faj különösen a kárpáti régióban van jelen. A hím 13 cm, a nőstény 16 cm (ritkán 18 cm); a test elég vékony, a fej széles. A színezet majdnem azonos mindkét nemnél: a hát sötétbarnás-fekete, esetenként sötétebb vagy világosabb foltokkal (különösen a nász idején); az oldalakon fehér foltok, esetenként sárgásnarancsszínű pöttyök láthatók; a nyak majdnem fekete, fehér foltokkal, ritkábban narancsszínű foltokkal; a has sárgás, foltokkal vagy anélkül; a a fiatal egyedek hátgerincén sárgás vagy vöröses-narancsszínű vonal látható. Foto: 200

15 A faj státusza gyenge, kedvezőtlen, csupán néhány egyedet azonosítottak a Behela Csatornában. Mivel érzékeny a víz minőségére, nem valószínű, hogy Temesvár város más területein is megtalálható. A fajt fenyegető veszélyek a vízmedencék szennyeződées és a vízmennyiség csökkenése az általa lakott szakaszokon. A javasolt védő intézkedések : a már meglévő vízi medencék környezeti minőségének biztosítása; megfelelő vízhozam biztosítása a Behela Csatornában és ennek mellékfolyóiban. Lacerta agilis, Linnaeus 1758, fürge gyík A fajnak változékony színezete van, ami az ivartól és a kortól függ. A hím hátán egy barnásvöröses csík látható, melyet kétoldalt barna vagy szürke csíkok szegélyeznek, jó kontrasztot alkotva. A test két oldala fűzöld, apró fekete pöttyökkel tarkítva, melyek közepe fehér. A nőstények színe semlegesebb, főként barnás-szürkés alapú. A has mindkét ivarnál zöldes, a hímeknél valamelyest pöttyösebb. Június-júliusban a nőstény egy mélyedésbe rakja le a tojásait, melyet földdel betakar. Az ivadékok augusztusban jönnek elő és azonnal önállóak; kezdetben sérülékenyek, Foto: Mihai Pascu később megerősödnek és nagyon fürgék lesznek. Ez a faj megtalálható majdnem minden csendes és füves helyen, ligetek mellett, parkokban vagy a Bega Csatorna partjain. A nevével ellentétben nem annyira fürge, a lassúbb gyíkfajok közé sorolható. Elég szokványos, megtalálható kerítések mellett, bokrok alatt, szőlőkben, füves domboldalakon, gyepen, erdőírtásokon, tavak füves partjain, ahonnan veszély esetén beleugrik a vízbe. Gilisztákkal, legyekkel, hernyókkal táplálkozik. A betelelés szeptembenben kezdődik és áprilisig tart. Tavasszal elsőként a fiatal példányok jönnek elő, őket követik a nőstények, majd utánuk a hímek. A város központi parkjainak kivételével az össze többi tanulmányozott övezetben azonosították a fajt. A megőrzási státusza Temesvár városban közepes. A fürga gyík populációra negatív hatással bíró tényezők a következők: a jellemző élőhely csökkenése a növényzet túlzott ápolásával és a területek hasznosítási irányának megváltoztatásával; a táplálékforrás csökkenése; úgyszintén a parkok növényzetének és utcai zöldövezeteknek a túlzott ápolása, műtrágya, növényvédőszer és rágcsálóírtószerek alkalmazása a parkokban; vízforrások vagy nedvesebb területek elérhetőségének hiánya. A javasolt megőrzési intézkedések: gyeppel borított területek korlátozása, vagy különleges területek létrehozása a parkokban, ahol nem történne kaszálás csak a téli szezon beállta előtt; a faj táplálékforrásának növelését célzó intézkedések; a műtrágya, növényvédőszer és rágcsáló-csapdák alkalmazásának betiltása vagy szabályozása. Lacerta viridis, Laurenti 1768, zöld gyík 201

16 Országunk állatvilágának legnagyobb gyíkja, elérheti a 40 cm hosszúságot is. Nagyon elterjedt, a bokros részeket kedveli, ahol felkapaszkodhat: erdők széle, napsütotte ligetek vagy éppen az útszéli tisztások. A felnőtt hím példányok színe élénk zöld apró fekete pontokkal. A nyak és a fej két oldala kék, a has sárgás. A nőstény olajzöld színű, torka fehér. A fiatal példányok abban különböznek más gyíkfajok növendékeitől, hogy egyöntetű barna színezetükön fehér foltok láthatók, melyek kétoldalt füzér formában helyezkednek el. A faj mindenféle ízelt Foto: Mihai Pascu lábúakkal táplálkozik, amelyeket nagy ügyességgel ejt el a talajon, de néha a fákra is felkepaszkodik figyelemreméltó magasságokig. A szaporodás június-júliusban kezdődik, amikor a hímek színezete még élénkebbé válik és komoly harcokat vívnak egymással, anélkül, hogy súlyos sérüléseket okoznának. Az ivadékok augusztus hónapban kezdenek megjelenni, a téli álom időszaka az első dér után kezdődik. A faj megőrzési státusza kevésbé jó, mint a fürge gyíké, mivel egy elégtelen megőrzési státuszról beszélünk. A zöld gyík populációra negatív hatást gyakorló tényezők: a jellemző élőhely csökkenése a növényzet túlzott ápolása miatt és a terüléték hasznosításának megváltoztatása miatt; a táplálékforrás csökkenése a parkok és az utcai zöldszigetek növényzetének túlzott ápolása miatt; műtrágyák, növényvédőszerek és rágcsálóírtó szerek alkalmazása a parkokban; vízforrások vagy a nedvesebb területek elérhetésének hiánya. A faj megőrzéséhez javasolt intézkedések: a gyeppel fedett területek korlátozása, vagy olyan különleges terek létrehozása a parkokban, ahol nem alkalmaznak kaszálást csak a téli szezon kezdete előtt; a táplálékforrás növelésének biztosítása a város központjában található parkokban; a műtrágyák, növényvédőszerek és rágcsáló- illetve rovarcsapdák használatának betiltása vagy szabályozása. Anguis fragilis, Linnaeus 1758, lábatlan gyík Habár kígyóhoz hasonlít, mégis gyíkfajta; a feje rövidebb, a teste zömökebb, mint a kígyóé. A tévhitet a lábak hiánya okozza, amely lehetővé teszi számára, hogy könnyebben kússzon a növényzetben, vagy szűk résekbe bújjon. A legfőbb bizonyíték az, hogy veszélyhelyzetben, minden más gyíkhoz hasonlóan, ledobja a farkát; ezt a kígyók nem tudják megtenni. A fényes csillogású barnás szín törékeny hatást kelt, innen származik a fragilis, vagy a másik, törékeny gyík elnevezése. A hímek hátán apró kék pontok láthatóak. A hasi rész mindkét ivarnál szürke. Foto: 202

17 A faj álelevenszülő, vagyis a tojások az anyaállat testében fejlődnek ki, anélkűl hogy placentáris kapcsolatuk lenne. Az ivadékok általában augusztusban jelennek meg és eleinte apró lárvákkal, majd mindenféle ízeltlábúakkal, csigával, gilisztával táplálkoznak. A faj csökkenő létszámban van jelen Temesvár környékén, mivel gyakran tévesztik össze kígyóval és mert elég lassú, gyakran áldozattá válik. A faj csak a Vadászerdő környékén található meg, a megőrzési státusza kedvezőtlen. A faj létét fenyegető veszélyek : az átjárhatás csökkenése a város egyes területei között; az erdők agresszívabb és tudatlan látogatói elpusztítják az útjukba kerülő példányokat; nem megfelelő erdészeti gyakorlat alkalmazása. A faj megőrzési státuszának javítását célzó intézkedések: a helybeliek és látogatók tájékoztatása a faj azonosságára és az ökologiai rendszerben elfoglalt helyére vonatkozóan; az átjárhatóság javítása a város különböző szakaszai között ökologikus folyosók és úttestek alatti átjárók létrehozásával. Natrix natrix, Linnaeus 1758, vízisikló Bizonyosan hazánk legszokványosabb kígyója, nevével ellentétben nincs szoros kötődése a vízhez. Házi kígyónak is nevezték, mivel előfordult a kőalapú parasztházak környékén, ahol menedéket és táplálékot is talált. A vizek közelében gyakoribb, itt békákkal táplálkozik, melyeket elevenen nyel le. Alkalomadtán egerekre is vadászik illetve kis halakat fog. A színe változó, az apró sötét foltokkal tarkított szürkétől egészen feketéig, ismertetőjele a fej kétoldalán látható, fehéressárgás félhold alakú folt. Foto: Mihai Pascu Tavasszal a hímek valóságos élő gombolyagot alkotnak, megpróbálva meghódítani a nőstényt, példány is köréje tekeredik, de csak egyikük lesz a boldog leendő apuka. A nőstény tojásokat rak, amelyeket a föld alá vagy az avar alá rejt. A faj nagyon gyakori Temesváron, de a lakásokba ritkán kúszik be, csak ott, ahol ezek a víz közelében vannak. Gyakran láthatjuk a Begában úszva, vagy a környékbeli halastavakban. Csak a városon kívüli helyeken merészkedik ki a folyó medréből, ilyenkor a fűben vagy az erdő bokrai alatt találhatjuk meg. Ha kézbe vesszük, nem harap, de sziszegéssel, pufogással probál megijeszteni és bűzös váladékot lövell ki, melyet a kloákájában levő mirigy termel. A jelenlétét a Bega Csatorna, Behela Csatorna, és a Vadászerdő övezetekben tapasztalták, de jelen van a város egyéb csatornái mellett vagy a város szélén. Szokványos faj, melynek megőrzési státusza kedvező. A vízisikló népességre negatív hatást gyakoroló tényezők a következők: a jellemző élőhely csökkenése a növényzet túlzott ápolása miatt illetve a területek hasznosításának megváltoztatása miatt; a táplálékforrás csökkenése úgyszintén a parkok és az utcai zöldszigetek növényzetének túlzott ápolása miatt; műtrágyák, növényvédőszerek és rágcsálóírtó szerek 203

18 alkalmazása a parkokban; vízforrások vagy a magasabb nedvességtartalmú területek elérhetésének hiánya. A faj megőrzéséhez javasolt intézkedések: a gyeppel fedett területek korlátozása, vagy olyan különleges terek létrehozása a parkokban, ahol nem alkalmaznak kaszálást csak a téli szezon kezdete előtt; a táplálékforrás növelésének biztosítása a város központjában található parkokban; a műtrágyák, növényvédőszerek és rágcsáló- illetve rovarcsapdák használatának betiltása vagy szabályozása. Natrix tessellata, Laurenti 1768, kockás sikló Habár hasonló a közeli rokon vízisiklóhoz, kevésbé tolerálja az ember jelenlétét és kizárólag vízközelben él. Az alapszíne sárgás-szürkés, barna kocka alakú foltokkal, amelyek öt hosszanti sorban helyezkednek el. A pupilla széle sárga. A szaporodás időszakában elhagyja a vizet és földbe vagy avarba rejti el a fürt alakban összeálló tojásait. Ugyanolyan ártalmatlan, mint a rokona, a kloákában levő mirigy által termelt bűzös váladékkal védekezik, illetve holtnak tetteti magát. Ha ez sem segít, okádni kezd, és mivel a tápláléka főként halakból áll, a Foto: hányadékkal összekent kígyó visszataszítóvá válik bármely ragadozó számára. Ezen faj megoszlása kisebb a vízisiklóénál, mive előbbi kizárólag vizek szomszédságában él. A megőrzési státusza Temesvár Megyei Jogú Városban kedvezőtlen, és különleges megőrzési intézkedéseket kíván. A fajt fenyegető legfontosabb veszélyek a jellemző élethely elvesztésével vannak összefüggésben, a nedves területek csökkenésével és vízi medencék létrehozásához végzett hidrotechnikai munkálatokkal; továbbá a táplálékforrás csökkenése a nem megfelelő környezeti körülmények miatt. A javasolt intézkedések: kedvező élőhelyek biztosítása, egyúttal a faj táplálék forrásának javítása. 204

19 Coronella austriaca, Laurenti 1768, rézsikló Ez a kígyófaj széles körben elterjedt Európában és országunkban is. A fás területeket kedveli, erdők szélén, ligetekben él. Agresszív fajta, amely pufog és támad, de igazából teljesen ártalmatlan. A harapása nem erősebb egy egyszerű szúrásnál. Egyike a legszebb kigyóinknak; az alapszíne drappos-barnás rózsaszínbe játszó árnyalattal, kétoldalt foltokkal vagy két hosszanti irányú sötétebb csíkkal. Léteznek teljesen sötétszínű példányok is. A tarkó és a szemeken húzódó sávok a hátrészen található foltokkal azonos színűek. A has barna vagy téglavörös. Foto: A tojások a nőstény testében fejlődnek ki, miután lerakja őket, rövid időn belül kikel az ivadék. Elég ritkán fordul elő Temesvár környékén, mivel nagyon félénk, másrészt nagyon gyorsan elbújik a legkisebb zörej hallatán. A faj megőrzési státusza kedvezőtlen, mivel csak a Vadászerdőben van jelen, ott is viszonylag kis létszámban. A faj státuszát fenyegető veszélyek a következők: nem megfelelő erdészeti gyakorlat, a fajtát saját élőhelyén zavaró turisták és egyéb látogatók, a területek hasznosítási céljának megváltoztatása. A faj státuszának megőrzésére és javítására a következő intézkedések alkalmazása szükséges: a jellemző élőkörnyezet biztosítása az erdészeti tevékenység szabályozásával és a beruházási tervek felügyeletével; a turisták belépésénak szabályozása a Vadászerdő bizonyos területeire, hogy ezáltal biztosítva legyen az ott élő állatvilág nyugalma. Emys orbicularis, Linnaeuss 1758, broasca ţestoasă de lac Románia legszokványosabb teknőse, amely a vízi környezettel szoros kapcsolatban él, állóvizek vagy lassó folyású vizek mentén. A színezete változó, az ellipszis alakú és nem túl domború páncél barnás-szürkés, iszap színű, halvány sárga foltokkal vagy vékony csíkokkal. A haspáncél sárga vagy barna. A bőre pikkelyes, barna vagy fényes fekete, melyet apró sárgás foltok tarkítanak. A párzás tavasszal történik, majd márciusápriîisban a nőstény lerakja a fehéres, kemény héjú tojásokat. A kis teknősök ősszel vagy következő tavasszal kelnek ki, amikor is egyenesen a víz felé Foto: veszik az irányt, ahol biztonságban érzik magukat. Bizonyított tény, hogy ez a faj 100 éves kort is megérhet, ám ez a természetben ritkán fordul elő, a számos fenyegető veszély miatt. 205

20 Temesváron a Bega parton találkozhatunk vele - nem túl gyakran, de nem is ritkán, ott, ahol a város zsivaja kissé csendesebb, a város szélén vagy a halastavakat szegélyező nádasokban. Gyakran a parton sütkérezik, ám ha megérzi valakinak a közeledtét, a vízbe veti magát, majd lehúzódik a fenekére. A faj megőrzési státusza Temesváron átlagos, de kedvezőtlen felé tendáló, mivel teljes mértékben a nem túl gyakori, vízi élőhelyektől függ. A fajt fenyegető legnagyobb veszély a megfelelő élőhely elvesztése a vízfelületek által elfoglalt területek csökkenésével, illetve az általa lakott vízi medencék minőségének romlásával. A faj státuszának javításához fontos lenne tavak, új vízfelületek létrehozása Temesvár központi parkjaiban, úgymint a város egyéb területein található zöldövezetekben, továbbá a meglévő lápok, holtágak higienizálása és az ezekben található víz minőségének javítása. Vízi gerinctelenek Hydrometra stagnorum, Linnaeus 1758 A Heteroptera rendhez tartozik és a víztükrön él. Gyakorta előfordul az állandó vízi medencék felületén. A faj megőrzéséhez elengedhetetlen a víztükörrel rendelkező lápok megőrzése vagy létrehozása. Gammarus pulex, Linnaeus 1758 Egy rákféle, amely az Amphipoda rendhez tartozik. Általában a nagy keménységű édesvizekben él, ahol sűrű népességet hozhat létre. Egyéb vízi szervezetek táplálékforrását képezi, főként a halakét. Jelen van a Bega Csatornában, de a Behela Csatornában is. Annak érdekében, hogy a bolharák népesség, amely hulladékkal táplálkozik, ne sérüljön, szabályozni kell a Bega Csatorna kotrását. Dytiscus marginalis, Linnaeus 1758 A legnagyobb csíkbogár, a hossza elérheti a 3,5 centimétert. A Coleoptera rend, Dytiscidae család tagja.. Az álló-, vagy lassan folyó édesvizekben él. Gerinctelenekkel vagy halivadékkal táplálkozik. A faj megőrzéséhez elengedhetetlenül szükséges az élőhelyét alkotó vizek higienizálása és minőségük javítása. Ugyanakkor szabályozni kell a Bega Csatorna kotrását a csíkbogár populáció károsodásának elkerülése érdekében. Gyrinus natator, Linnaeus 1758 Egy viszonylag szokványos vízi bogár, amely a Gyrinidae családba tartozik.. Az álló-, vagy lassan folyó édesvizekben él. Gerinctelenekkel táplálkozik. A faj megőrzéséhez elengedhetetlenül szükséges az élőhelyét alkotó vizek higienizálása és minőségük javítása. Ugyanakkor szabályozni kell a Bega Csatorna kotrását a keringőbogár populáció károsodásának elkerülése érdekében. Hydrous piceus (Hydrophilus piceus), Linnaeus 1758 A Hydrophilidae családhoz tartozó bogár..a korábban felsorolt fajokhoz hasonóan az álló-, vagy lassan folyó édesvizekben él és vízi gerinctelenekkel táplálkozik. 206

21 A faj megőrzéséhez elengedhetetlenül szükséges az élőhelyét alkotó vizek higienizálása és minőségük javítása. Ugyanakkor szabályozni kell a Bega Csatorna kotrását az óriáscsíbor populáció károsodásának elkerülése érdekében. Seratella ignita, Poda 1761 A felnőtt példányok nappal és estefelé jelennek meg a víz felszínén. A hímek napközben rajzanak. A párzás után a nőstényekben kialakulnak a tojások, amelyeket a farkuk alatt tartanak. A tojásokat a vízbe ejtik az erős sodrású, gyors folyású szakaszokon, ahol a vízi növényzet (főleg a moha) jelen van. Az összes tojást egyszerre, ugyanarra a helyre ejtik. A következő év tavaszán ezek a tojások kikelnek, ami előszőr a számszaki növekedésből látható, majd a nyár elejére a biomassza növekedése is bekövetkezik. A lárvák táplálék szempontjából igénytelenek. Mindenevő faj, növényi hulladékkal, algákkal táplálkozik, de saját fajának vagy egyéb vízi fajok elhullott példányait is elfogyasztja. Az algákat a kövek felületéről az állkapcson található szemfogakkal kaparja le, majd összepréselve felapritja. A petefészek kifejlődés időszakában azoknál a lárváknál, amelyekből nőstények alakultak, kannibalizmust is megfigyeltek, ezek a saját fajtájuk lárváit is megtámadták és zsákmányolták, a nitrogén tartalékuk kiegészítésére. Egyes szerzők megfigyelték és lefényképezték a fentiek támadását a Tanytarsini (Diptera: Chironomidae) egyedek és a Baëtis sp. ( Ephemeroptera rend) lárvái ellen. Egyes tanulmányokban a gyomortartalomban üledékből származó szerves hulladék részecskéit azonosították. Néhány szerző szerint ez a faj progresszív módon fog fejlődni Románia vizeiben más fajok kárára. Gyakori az előfordulása a hegyi patakokban, úgymint a sikság folyóiban. Tipikus képviselője a kúszó típusú lárváknak A gazdag növényzetű helyeken találhatók. A csendes folyású vizekben élnek, menedéket és táplálékot találva a makrofita vegetációban. A gyors hegyi patakokban, a makrofita vegetáció hiányában a kövek között másznak. Mivel több típusú élőkörnyezethez alkalmazkodott, a Serratella ignita megtalálható a gyorsvízű patakokban, de a lassú folyású vizekben is, nagy eltéréseket mutatva a méret és a színezet vonatkozásában az élőhely függvényében. A hegyi, gyorsvízű patakokban a lárvák kisebbek és sötétebb színűek, míg a sikságok folyóiban nagyobbak és világosabb színűek. A faj megőrzéséhez elengedhetetlenül szükséges az élőhelyét alkotó vizek higienizálása és minőségük javítása. Ugyanakkor szabályozni kell a Bega Csatorna kotrását a kérész populáció károsodásának elkerülése érdekében. Baetis niger, Linnaeus 1761 A hegyi patakok sebes folyású, friss,oxigéndús vizeit kedveli. Jól tűri a nagy hőmérséklet ingadozásokat, 5-6 o C és o C közötti tartományban, de az optimum a o C. Jobban érzi magát a dombvidéki, finom üledékes (kavics, homok, iszap) vizekben, ezért a létszáma a magasság emelkedésével arányosan csökken. A Baëtis niger faj egyedei megtalálhatók azokon a vizes élőhelyeken, amelyek a legtöbb dombvidéki és hegyvidéki élőkörnyezetben előfordulnak (erdős élőhelyek, legelők, stb). 207

22 A faj megőrzéséhez szükséges az élőhelyét alkotó vizek higienizálása és minőségük javítása. Ugyanakkor szabályozni kell a Bega Csatorna kotrását a populáció károsodásának elkerülése érdekében. Ephemera danica, Mueller 1764 A faj felnőtt formában emelkedik ki a vízből május közepe-június első hete közötti időszakban, de vannak regionális eltérések. A repülés általában reggel korán kezdődik és több órán át tart. A példányok a víz fölött láthatóak, vagy esetenként a vízből kiálló ág, kő vagy növénydarabra szállnak. A rajzás néha alkonyatig is eltart. A párzás után a nőstények a vízfelületre ereszkednek, a hasi részt időnként a vízbe mártva kibocsájtják a tojásokat. A tojás rakás folytatódhat a néhány másodperc alatt, amíg a nőstény a vízfelülethez tapad. Több ilyen egymást követő tojás lerakás után, mialatt cca 8300 tojást bocsájtott ki, a nőstény elpusztul a víz felszínén, ahol hamarosan bekebelezik a ragadozó halak. A faj azokban az alagutakban él, amelyeket a finom szemcsés rétegben kiásott magának (iszap, különféle finomságú homok). Az alagutakban történő lélegzéshez adaptálta a tracheo-kopoltyúkat, amelyek bokros, sűrű elágazásúak. Ezek előre-hátra történő mozgatásával egy vízáramlás jön létre a lárva hátán, amely oxigént szállít a légzőszervekhez. A lárvák teljes kifejlődéséhez, amelyek elérik a 30 mm méretet is, két év szükséges. Tavasszal, a kikelés előtt, az utolsó fejlődési stádiumban levő lárva elvándorol az addig rejtekhelyül szolgáló homokból vagy iszapból a vízfelület felé. Ebben a stádiumban a legvédtelenebbek a lárvák a ragadozókkal szemben. Apró szerves anyag részecskékkel és baktériumokkal táplálkoznak, amelyeket az iszappal egyűtt nyelnek le. A tisztavízű, oxigénben dús és hideg vizekben él, amelyekben homok és iszap üledék van, ott ahol az üledék részecskék mérete 0.05 mm körüli és szervesanyagban gazdag. Tubifex tubifex, Mueller 1774 Az Oligocheta rendhez tartozó faj, amely a vízfolyások, tavak, lápok üledékében él. Üledékkel táplálkozik és jól alkalmazkodott az oxigénben szegény vizek körülményeihez. Nem igényel megőrzési intézkedést. Unio pictorum, Linnaeus 1758 Az Unionidae család tagja és az édesvizek lakója. A vízfenéken él, ahol a homokba vagy iszapba fúrja magát. Szerves anyag részecskékkel táplálkozik, amelyeket a vízből szűr ki. A faj megőrzéséhez szükséges az élőhelyét alkotó vizek higienizálása és minőségük javítása. Ugyanakkor szabályozni kell a Bega Csatorna kotrását a populáció károsodásának elkerülése érdekében. Anodonta cygnea, Linnaeus 1758 Az Unionidae család tagja és az édesvizek lakója. A vízfenéken él, ahol a homokba vagy iszapba fúrja magát. Szerves anyag részecskékkel táplálkozik, amelyeket a vízből szűr ki. 208