Felcseperedett netgeneráció. Fiatalok a munkaerő- piacon

Átírás

1 SÁNTHA Ágnes: Felcseperedett netgeneráció. Fiatalok a munkaerő- piacon Bevezetés Tanulmányom központi kérdése a munkaerő- piacra belépő legfiatalabb korosztály, a netgeneráció munkaértékei és munkaattitűdjei. Azt vizsgálom, mennyiben képvisel ez az új generáció egyfajta új munkakultúrát. Tágabb értelemben a következő kérdéseket vetem fel: Hogyan talál(hat)nak egymásra az új ifjúság és a kereső munka világa? Milyen elvárások és előrejelzések születnek a legfiatalabb felnőttek betagozódásáról a munkaerő- piacra? Illetőleg: hogyan alakít(hat)ja át a netgeneráció a munka szervezeti rendszerét és a létező munkáltatói gyakorlatot? Milyen csoportjellemzőkkel írható le az új ifjúság? Melyek e generáció megkülönböztető vonásai az őket megelőző fiatal korosztályokhoz képest? Hogyan látja és láttatja őket a kortárs társadalomtudományos diskurzus? A nyolcvanas évek közepe után született fiatalokat és gyermekeket sokféle gyűjtőnévvel jelölik: ők a netgeneráció (Tapscott 2009), az e- generáció, a digitális generáció (Opaschowski 1999), a digitális bennszülöttek (Prensky 2001), illetve az Ezredforduló Gyermekei ( the Millenials, Howe Strauss 2000). E fiatalok különböző kollektív megnevezései első megközelítésben két jelentős tényre irányítják a figyelmet. Egyrészt arra, hogy számukra a digitális környezet, mindenekelőtt az internet az élet szerves, magától értetődő része, természetes környezetük. Másrészt arra, hogy a náluk idősebbek nem (legalábbis messze nem azonos mértékben) osztoznak azokon a jellemzőkön, amelyek ezt a korosztályt a korábbiaktól megkülönböztetik és a történelemben eddig példa nélkülivé teszik. Elég itt a generációs digitális szakadék problémakörére utalni. Mindez egyidejűleg azt is jelenti, hogy ezeket a fiatal felnőtteket kimondottan és kizárólag rájuk jellemző, az idősebb generációkétól eltérő egyéni és kollektív személyiségvonásokkal ruházza fel a róluk szóló felnőtt diskurzus. A generációk közötti különbségek a megélt szocializációs tapasztalat eltéréseiből fakadnak: a mannheimi értelmezésben a generáció nem más, mint az elhelyezkedésben benne rejlő tendencia (Mannheim 2000: 218). Mivel napjainkban sem csökkennek, sőt egyes nézetek szerint inkább fokozódnak a társadalmi egyenlőtlenségek (Breen 1997, 2005, Blossfeld et al. 2005), aminek következtében a netgeneráció (is) meglehetősen heterogén élethelyzeteket tömörít, mégis, egységes csoportként való vizsgálatukat az indokolja, hogy a sajátosan nemzedéki tapasztalatok nem a társadalmi struktúrában elfoglalt pozícióhoz kapcsolódnak, mint a szocializáció során szerzett tapasztalatok, hanem a társadalmi változások értelmezésének módjához (Mannheim 2000). A mai fiatalok világnézetét meghatározó egyik legfontosabb közös tapasztalat minden bizonnyal a világháló. Azt is látnunk kell, hogy a netgeneráció tagjának lenni nem feltétlenül nemzedéki vagy életkori sajátosság. Ez a nézet a német ifjúságkutatásban jelenik meg: generáció egy élethelyzetet, egy 4

2 létkoncepciót, nem pedig az ifjúkor egy szakaszát jelenti, tehát nem a mai, új fiatalokat jelölő megnevezés (Opaschowski 1999: 20). A továbbiakban a generációs perspektívát követem: elfogadva azt, hogy a netgeneráció nem pusztán életkori, hanem életviteli jellemzők alapján is meghatározható és így idősebbek is tartozhatnak közéjük, mégis azokról a fiatalokról beszélek, akik a nyolcvanas évek közepén és azután, az internet térhódításának idejétől fogva születtek. Kinek a diskurzusa? A ma felnőttkorba lépő gyermekek a történelem leginkább felügyelt fiataljai. A szülői elvárások és az iskolai mércék magasabbak, mint bármely előző generáció számára: a gyermekek ideje erősen strukturált, viselkedésüket árgus szemekkel figyelik (Howe Strauss 2000). Kollektív jellemzőik leírására ellentétes vélemények születnek, melyeket a későbbiekben ismertetek. Előtte azonban, e nézetcsoportok igazságtartalmától függetlenül három jelentős körülményt kell figyelembe vennünk a fiatalokról való gondolkodásban: 1. Médiagyártás és status quo A netgeneráció a médiának nem létrehozója, hanem elsődleges célcsoportja (eltekintve a blogírástól, melyet a leggyakrabban nagyon fiatalok művelnek). A netgeneráció pártfogói (pl. Howe Strauss 2000) szerint ezek a fiatalok jóval kevésbé erőszakosak és vulgárisak, mint az a média, amelyet a felnőtt társadalom gyárt a számukra. A médiatartalmak zömét nem a netgeneráció hozza létre, hiszen ezek a fiatalok még nem érték el azt az életkort, amelyben befolyásos pozíciókat foglalhatnának el a társadalomban, illetve a médiatartalmak létrehozásában. 2. Médiagyártás és gazdasági haszon A gazdasági haszon sem elsősorban a fiataloké. A számítógépes és videojátékokból származó jövedelem nagy része a felnőtt társadalomé, melyet ha a gyermekek és fiatalok javára költenek is el, ezt nem a kamaszok maguk és javarészt semmiképp sem egyedül, szülői felügyelet nélkül teszik. A tizenéveseket érintő szülői kontroll jele (szülői közvetítés, megfigyelés, vétójog, szabályalkotás), hogy szinte kizárólag szülőkkel együtt vásárolják a digitális média fiatalok által legkedveltebb, fogyasztásuk legnagyobb részét jelentő termékeit (Howe Strauss 2000). Az internetes játékok készítői akarva- akaratlanul szerepmodelleket kínálnak, amelyeken a fiatalok viselkedése és énképe alapul(hat). A játékok a függetlenség és a szabadság élményét nyújtják, melyet azonban a felnőtt társadalom közvetít feléjük. A kereskedelmi diskurzus mely azt is meghatározza, hogy éppen mi a cool, nos ez szintén a felnőtt társadalom terméke. 3. Új ifjúság: társadalmi konstrukció Az interneten szocializálódó ifjúság képzete maga is egy konstrukció. Azoké a felnőtteké, akik ezt a jelenséget a maguk perspektívájából látják és láttatják, és ennek megfelelően alakítják a netgenerációról szóló diskurzust. A média termelőinek, szakembereinek, kritikusainak, kutatóinak, nem utolsó sorban a szülőknek a diskurzusa ez. 5

3 A fiatalok maguk még egy kettős szemléletet képviselnek, saját digitális valóságuk mellett tágabb társas környezetük felnőtt perspektíváját is elsajátították. Kettős tudatosság jellemzi őket: ismerik a felnőtt társadalom perspektíváját és az internet uralma miatt kialakult morális pánikot, melyet gyakran elutasítanak (Herring 2008: 84), és igyekeznek összebékíteni egymással a médiadiskurzus főáramát (a felnőtt társadalom aggodalmait) saját és kortársaik túlnyomóan pozitív élményeivel az új médiára vonatkozóan. Susan Herring ilyen értelemben nevezi átmeneti generációnak a ma éveseket, az első olyan korosztályt, amely születésétől fogva az internet közelségében él. Még ezután születik meg a valódi, a szó szoros értelmében vett netgeneráció amely számára már egybeesik a saját és a tágabb környezetének perspektívája. Ők lesznek azok, akik majd radikálisan átalakítják a médiafogyasztási szokásokat (Herring 2008: 72). Milyennek látjuk a mai fiatalokat? Felnőtt diskurzusok a netgenerációról Amíg a médiagyártók a fogyasztókat teszik önmagukért felelőssé (Herring 2007: 74), a média kritikusai számára a netgeneráció áldozat, legalábbis társadalmi odafigyelésre, védelemre, irányításra van szüksége. Az új média ezek szerint fenyegetést jelentene a társadalmi értékekre és érdekekre nézve. Ez a szintén felnőtt perspektíva mintegy morális pánikot kelt a néhány valóban megesett, elsősorban szexuális kizsákmányolási eset alapján, amelynek az idejük java részét számítógép előtt töltő, virtuális kapcsolatokat építő, védtelen fiatalok estek áldozatul. A harmadik típusú felnőtt diskurzus az új média kutatóié. A tudományos beszédmód a netgenerációt egzotikus, a korábbi generációktól radikálisan különböző nemzedéknek láttatja (Herring 2008: 76), mely különbözőség az új technológiai lehetőségek intenzív használatának következménye. A tudományos diskurzus mennyiségileg nagyobb része mindenekelőtt a pszichológia, valamint a szociológia ifjúsággal is foglalkozó ágai: az életmód szociológiája, az értékszociológia, az ifjúságszociológia javarészt negatív színezetű ifjúságképet közvetít. Ilyen látószögből a többfeladatosság (multitasking) és ezzel összefüggésben a figyelemmegosztás képessége problémákat vet fel: a netgeneráció jelentős részére jellemző a személyiségfejlődés két rendellenessége, a figyelemzavar és az identitászavar. Az ingerekben túlburjánzó környezet, a benyomások állandó váltakozása létrehozza a rövidkoncentráció kultúráját (Opaschowksi 1999: 78). Egyéni szintű problémáik mellett e fiataloknak a társas kapcsolatok terén is nehézségeik vannak. A netgenerációt a közvélekedés is hajlamos társadalmilag az eddigi fiatal korosztályoknál közömbösebb, a közélet iránt passzív és még inkább énközpontú tinédzsereknek tekinteni. A gyakran váltakozó társas kapcsolatok mániává, az emberi viszonyok felszínessé válnak (Opaschowski 1999: 79). Egy merőben más összefüggésben, száz évvel ezelőtt, Georg Simmel német klasszikus szociológus a nagyvárosi élet jellemzőiről értekezve beszél hasonlóról: a távolságtartásáról és blazírtságáról, mely éppen a felfokozott idegélet és az ingerek folyamatos áramlásának körülményei között, az ezekre való reakcióként alakul ki és mintegy pszichés védőpajzsként szolgál a nagyvárosi ember számára (Simmel 2001: 226, 229). Hasonló a kép az interneten szocializálódó gyermekekről és fiatalokról. Az érintkezések gyakoriak, de éppen a túl sok társas inger vezet a viszonyok felszínessé válásához, és ilyen körülmények között fokozottan fennáll az elszigetelődés veszélye. 6

4 A felnőtt diskurzus java része is a fiatalok társas viszonyainak felszínessé válását hangsúlyozza. Ennek a retorikának ellentmondanak az értékvizsgálatok és a generációs kapcsolatokat vizsgáló felmérések eredményei, melyek többek között a családi élet reneszánszáról számolnak be. Néhány évtizeddel korábban a társas kapcsolatrendszer szerkezeti változása arra utalt, hogy az egyén társas hálójában a családi viszonyok helyét a választott, baráti kötelékek veszik át ezek az átalakulások (is) álltak az akkortájt megszületett individualizálódási elmélet alapjánál (Beck 2003). A hetvenes- nyolcvanas, de még a kilencvenes évek fiataljai között is kevesebben voltak azok, akik a szüleikkel való jó kapcsolatot nagyon fontosnak tartották, mint éppen a mai tizenévesek és fiatal felnőttek között. Mára a kamaszok és a fiatalok legtöbbje számára a családi intergenerációs kapcsolatok a kortárskapcsolatok mellett újra fontossá váltak (ISSP Kapcsolatok 2001, saját számítás). A szülők perspektívájából hasonló változást látunk: napjainkban nemhogy a generációs kapcsolatok gyengülésének, hanem inkább erősödésének lehetünk tanúi, és a családon belül a vertikális kapcsolatok fontosabbá válnak, mint a horizontálisak (Nave- Herz 1998). Összességében, a szülői életút egészét tekintve a gyermek mint érzelmi társ fontossága megnő, a házastársé- élettársé pedig csökken ehhez vezetnek a növekvő válási arányszámok és a párkapcsolatok fokozódó instabilitása. Az értékrendben is visszarendeződés történt. A fiatalok körében harminc éve vezető posztmateriális értékek (Inglehart 1990, 1997) az önmegvalósítás, a szabadság, a függetlenség, az önkifejezés, az élményekre törekvés nem vesztettek fontosságukból, de felzárkóztak melléjük az épp általuk háttérbe szorított közvetlen társas és kisközösségi értékek, valamint a biztonság és a családiasság értékei (Klages 2001, Hradil 2003). Ilyen megközelítésből azt láthatjuk: a fiatalok az új technológiákat tulajdonképpen régi célra, társas tevékenységekre: kapcsolatépítésre, illetve - fenntartásra használják. A digitális generáció számára az új technológia csupán egy eszköz, melyet saját céljaihoz igazít (Herring 2008: 79). Énképét, identitását nem a technológia terminusaiban fogalmazza meg: ez ugyanis számára magától értetődő, nem külön rácsodálkozás tárgya, hiszen legtöbbjük nem is élt az internetet megelőző időkben. Mindez azt (is) mutatja, hogy a generáció változatos megnevezései valóban egy külső szemléletet képviselnek. Továbbá, sok fiatal számára a digitális média fogyasztása nem az első és legkedveltebb tevékenység. A szabadidő- felhasználás szerkezeti változásai a társas időtöltések nagymértékű visszaszorulására utalnak. Ugyanakkor egy brit tizenévesek körében végzett felmérésből kiderül, hogy többségük szívesebben menne ki barátokkal társaságba vagy moziba, mint internetezne otthon (Livingstone Bovill 2000, Facer at al. 2003, Holloway Valentine 2003). Henry Jenkins egyenesen azt a tézist fogalmazza meg, hogy az otthoni médiafogyasztás a külvilág veszélyessége miatt fejlődött a mai magas szintre, mintegy a hagyományos kinti tevékenységek helyettesítésére szolgál (Jenkins 1998). Kutatások arról számolnak be, hogy a közösségi portálokon való csevegés és kapcsolatépítés illetve - ápolás a hagyományos baráti találkozásokat és közös tekergéseket helyettesíti (Boyd 2008). A netgeneráció a munkaerő- piacon A tudományos diskurzus másik, mennyiségileg kisebb része túlnyomóan pozitívnak látja az új ifjúság kollektív tulajdonságait, forradalmi potenciálját hangsúlyozza és a közeljövő társadalmi változásainak motorját látja benne. Utóbbi nézetet képviseli a netgeneráció teoretikusa, Don Tapscott (2009): Az Új Generáció rendkívül kíváncsi, bízik önmagában, kötözködő, okos, fókuszáló, alkalmazkodó, nagy az önbizalma és globális irányultságú. Howe és Strauss (2000) számára az Ezredforduló Gyermekei 7

5 megnevezés arra utal, amivé ezek a fiatalok válhatnak: a történelem motorjává, jóval fontosabb és ténykedéseikben annál következetesebb erővé, mint azt szüleik, tanáraik és ők maguk ma még gondolni mernék. A mai fiatalokban éppen az eddig példátlan, kizárólag rájuk jellemző médiahasználat során alakul ki az a hozzáállás, amely fő ütőkártyájuk lehet a munkaerő- piacon. A szakirodalom elsősorban az aktivitás- passzivitás dimenziójában emeli ki azt, hogy a tv- generációktól eltérően, melyeket a médiatartalmak passzív fogyasztása jellemez, a netgeneráció viszonyulása a fogyasztott tartalomhoz jellemzően aktív. Nem tartalmat keres, hanem létrehoz, közösségeket épít, együttműködik, hiszen a világháló számára önszerveződési eszköz (Tapscott 2009). Ennek az aktív, alkotó hozzáállásnak a beemelése a munka világába alaposan átalakítja az eddigi alkalmazó- alkalmazott viszonyt. Tapscott a netgeneráció nyolc normáját sorakoztatja fel: szabadság, testreszabás egyéniesítés, alapos kutakodás, integritás, együttműködés, szórakozás, sebesség, innováció (Tapscott 2009: 34-36). Életvezető elveik, készségeik és jártasságaik találkozása a munkaerő- piac új szükségleteivel nagyszerű kilátásokkal kecsegtet: e digitális bennszülöttek a munkaerő- piacon az amúgy is felsejlő változások motorjai lehetnek. Az első netgeneráció hamarosan felnőtté válik, az idősebbek közülük (a 18 és 30 év közöttiek) Amerikában és Nyugat- Európában már be is léptek a munkaerő- piacra. Először fordul elő a történelemben, hogy a legfiatalabbak otthonosabban mozognak és műveltebbek egy olyan technikai újításban, amely központi fontosságú a társadalom számára és a munkavégzés elsődleges közegét jelenti. Tapscott (2009) szerint e fiatalok kultúrája felülemelkedik a korábbi kulturális formákon és átveszi a vezető szerepet, így a netgeneráció a társadalmi változások mozgatórugója lesz. A munkaerő- piac változásairól A posztindusztriális munka világában a legfontosabb változások a munkanélküliség (köztük a pályakezdő munkanélküliség) tartóssá válása, a munkával töltött idő globális csökkenése, valamint a standard munkaviszony eróziója és ezzel párhuzamosan a nem- standard (atipikus) foglalkoztatási formák elterjedése. A standard foglalkoztatás jellemzői: a munkát teljes munkaidőben végzik, a munkáltató székhelyén, a munkáltató irányítása alatt, és a munkaviszony meghatározatlan időre szól (Kalleberg 2000). A részidős munka, a határozott idejű szerződés alapján végzett munka, a távmunka és az alkalmi bedolgozás közös jegye, hogy eltérnek ettől a standard foglalkoztatástól. Ezek egyben nagyobb munkavállalói kockázatvállalással jellemezhető foglalkoztatási formák is. Elterjedésük technikai feltétele a kommunikációban és az információs rendszerekben végbement technológiai fejlődés, társadalmi feltétele a munkaerő összetételének megváltozása a családos nők és az idősebb munkavállalók számának, valamint a felsőoktatásban részt vevő diákok számának növekedése. A posztindusztriális, a szolgáltató szektor túlsúlyával jellemezhető társadalomban a munkaviszony fő jellemzői az individualizálódás, a diszkontinuitás (töredezettség) és a bizonytalanság, következésképp az egyénnel szemben támasztott hangsúlyos követelménnyé a rugalmasság lép elő (időben, térben, szakmában). 8

6 Hogyan viszonyulnak mindehhez a munkaerő- piac legfiatalabbjai? A mai harmincas korosztály a foglalkoztatási bizonytalanság jeleként értelmezi és összességében negatívan viszonyul a határozott időtartamra szóló foglalkoztatáshoz, elsöprő többségük a standard biztos állást részesíti előnyben. A munkával való elégedettség vizsgálata rámutat, hogy azok a magyar fiatalok, akik határozott időtartamú szerződés alapján dolgoznak, nagyobb eséllyel elégedetlenek munkájukkal, mint azok, akik biztosnak tekintett, meghatározatlan időre szóló állásszerződést kötöttek. Önmagában a munkaszerződés időtartama, a munka belső elégedettségkomponensei nélkül is hozzájárul tehát a munkával való elégedettség mértékéhez. Ha elfogadjuk a netgeneráció propagandistáinak álláspontját, akkor azt is látjuk, hogy a mai legfiatalabb korosztályok, a tizenévesek és a nemrég felnőttkorba lépettek egy aktív, lendületes, önszerveződő, saját valóságukat inkább alakító, mint azt adottnak elfogadó mentalitást képviselnek, éppen médiahasználati szokásaik okán (is). Mivel a rugalmasság munkakultúrájuk eleme, valószínű, hogy a rugalmasság iránti munkáltatói követelményt nem bizonytalansági tényezőként értelmezik, hanem éppen ellenkezőleg, mint életmódjukkal, értékrendjükkel összhangban álló tényezőt üdvözlik. Változó munkaértékek? Az alábbiakban a kelet- európai netgeneráció munkaértékeit tanulmányozom. Ehhez a rendelkezésemre álló két nemzetközi adatbázisnak a régióra vonatkozó adatait vetem statisztikai elemzés alá. Az adatállományok a következők: az ISSP ös Munkaattitűdök felmérése (elemszám: 34521), valamint az Európai Társadalomtudományi Elemzések (ESS) változó modulja, 2006 (elemszám: 4211). A munkaértékek relatív fontosságát vizsgálom: a megkérdezettek a szóban forgó munkaértékek szubjektív fontosságát egytől tízig terjedő skálán ítélték meg, ahol az egyes érték a lehető legfontosabb, a tízes érték a lehető legkevésbé fontos minősítésnek felel meg. Minél alacsonyabb tehát egy munkaérték alatt látható szám, annál fontosabb az illető munkaérték a megkérdezettek számára. Az alábbi két táblázatban szereplő értékek csoportátlagokat jelölnek. A variancia- analízis azt hivatott megmutatni, hogy a csoportátlagok közötti különbségek elég nagyok- e ahhoz, hogy azokat szignifikáns eltéréseknek tekinthessük. Célom tehát annak eldöntése, eltérnek- e a netgeneráció munkaértékei a náluk idősebb korosztályokéitól, illetve mely értékek kerültek előkelőbb helyre (esetleg tolódtak hátrébb) a legfiatalabbak számára. Aláhúzással és kiemeléssel jelöltem azokat, amelyek a munkaerő- piacra épp most belépő fiatalok számára szignifikánsan fontosabbak, mint a többi vizsgált korosztály számára. Munkaérték (annál nagyobb a munkaérték fontossága, minél kisebb a feltüntetett átlagérték) Korcsoport Jövedelem Állásbiztonság Társadalmi Előrejutás Siker, Kreativitás hasznosság bizonyítás év 3, 49 1, 51 2, 00 1, 72 4, 26 10, év 3, 44 1, 54 2, 00 1, 78 5, 15 11, év 3, 42 1, 51 2, 01 1, 90 5, 01 12, év 3, 78 1, 50 2, 00 2, 04 5, 35 13, 77 9

7 Munkaérték (annál nagyobb a munkaérték fontossága, minél kisebb a feltüntetett átlagérték) Korcsoport Választási lehetőség Önállóság Feladat érdekessége Rugalmas munkaidő Munkakörök között Munkaadók között Feladatok között év 5, 14 1, 54 2, 24 1, 53 1, 66 1, év 5, 08 1, 52 2, 31 1, 53 1, 58 2, év 5, 17 1, 56 3, 12 1, 51 1, 54 2, év 5, 11 1, 58 3, 11 1, 50 1, 48 2, 23 Láthatjuk, a legtöbb munkaérték relatív fontossága meglehetősen homogén megoszlást mutat (legalábbis 45 éves korig). Négy munkaértéket találtam, amely szingifikánsan fontosabb a legfiatalabbak számára, mint a náluk akár néhány évvel idősebbek számára: a sikeresség/ bizonyítási vágy, a kreativitás, a rugalmas időbeosztás, valamint a munkafeladatok változatossága. A netgeneráció munkakultúrája: új munkakultúra? Hogyan viselkedik munkavállalóként a netgeneráció? Milyen elvárásokkal lép fel a munka világával szemben? A mai fiatalokat érő gyakori kritika, hogy hiányzik a munkaerő- piaci beágyazódáshoz szükséges munkaerkölcsük. Ezt elméleti szinten cáfolva Tapscott (2009) bemutatja az új munkakultúrát, melyet a világhálón felnevelkedett fiatalok képviselnek. Elemei a következőkben foglalhatók össze (Tapscott 2009: ): megkérdőjelezik a hierarchikus szemléletet, a teljesítményelvet támogatják a szenioritás elve helyett, kedvelik az egyéniesítést testre szabást a munkafeladatokban is, továbbá jellemző rájuk az együttműködő szemlélet (ne feledjük: a videojátékok éppen ezt díjazzák), a kreatív problémamegoldás (gyakran próba- szerencse alapon, jelentős kockázatvállalással) és a vállalkozó szellem. Ők maguk gyorsan dolgoznak, ugyanakkor a munkaadótól is sebességet várnak el, azonnali válaszokat, azonnali értékelést követelnek. Lényeges számukra a szervezeti működés átláthatósága, aminek technológiai lehetőségeiknek köszönhetően alaposan utána is járnak. Ez lehet a jövő szervezeti kultúrája. Az új munkakultúra és a jelen gazdasági átalakulásai között egyfajta weberi értelemben vett választó vonzódást tételezünk fel. A fiatalok kompetenciáihoz és preferált munkaértékeihez legjobban illeszkedő szervezet- típus egyrészt a lapos szervezet lehet, melyet a team- munka elterjedt használata és munkaköri csere jellemez, és amelyben hangsúlyos szerephez jut a munkavállalók tanulási- és problémamegoldó képessége, másrészt a tanuló szervezet: erre a munkavállalók nagyfokú autonómiája, tanulási- és problémamegoldó képességük előtérbe helyezése, valamint a munkafeladatok komplexitása jellemző (Makó Illésy Csizmadia 2007). Milyen kompetenciákat hasznosíthatnak a legfiatalabbak a munkafolyamatban? Vizuális irányultság jellemző rájuk, a valamit tenni fontosabb számukra, mint egyszerűen feladatot teljesíteni. Toleránsak a kisebbségekkel szemben, ismerik és az egyéni munkavégzéshez képest előnyben részesítik a csoportmunkát és a csoportban tanulást, kedvelik hiszen hozzászoktak az interaktivitást és a felfedezve tanulást. A netgeneráció két legnagyobb előnye minden eddigi 10

8 korosztályhoz képest a többfeladatosság, mellyel kifejlődött a figyelemmegosztás képessége (Prensky 2001, Tapscott 2009), valamint széles kapcsolathálójuk. A fiatalok ezt a két képességüket beviszik a vállalatok világába, ezáltal a társas hálózatok a piac eszközeivé válnak és ilyen körülmények között abszurdként hat a korábbi munkáltatói gyakorlat, a hálózatépítésre alkalmas weboldalak munkahelyi letiltása. Ezekre a radikálisan új jellemzőkre hivatkozva állítja Tapscott, hogy a munkaerő- piaci újítások legnagyobbika maga a netgeneráció munkába állása lesz. Mindezzel egy merőben új munkaadó- munkavállaló séma létrejöttét helyezi kilátásba mikroszinten, a vállalatok belső életében. Milyen változások várhatók a hagyományos, még ma is javarészt hierarchikus szervezeti struktúrában? Munkavállalóként a netgeneráció kollaboratív módon közelíti meg tevékenységét, megsemmisítve a hierarchiát és arra késztetve a munkaadót, hogy újragondolja rekrutációs, javadalmazási, továbbképzési és ellenőrzési gyakorlatát (Tapscott 2009: ). Munkaerő- toborzás tekintetében ez annyit jelent, hogy a munkáltatónak rekrutáció helyett kezdeményeznie kell: izgalmas weboldalakkal és egyéb multimédia- eszközökkel felhívnia a fiatal figyelmét, átláthatóvá kell tennie a céget, a szervezeti kultúrát és a tehetség iránti igényt a generáció normáinak megfelelően. Képzés és továbbképzés terén a munkaadó jobban teszi, ha betanítás helyett a bevonást választja: a munkavégzés összetevői közül a tanulás az, amelynek fontosságát hangsúlyoznia szükséges, már a próbaidő alatt megteremtve az interaktivitás lehetőségét. Ellenőrzés helyett az együttműködés, az új munkavállalók digitális autoritásának figyelembe vétele kecsegtet haszonnal. Történelmileg példátlan helyzet előtt állunk: éppen a legfiatalabbak ismerik a legbehatóbban a munka szempontjából is kulcsfontosságú technológiákat, és ezáltal minden eddiginél nagyobb esély nyílik egy újfajta meritokrácia kialakítására. Ha véget érne a munkaviszony, marasztalás helyett a kibocsátás bizonyulhat a megfelelő eljárásnak: a szervezetnek jót tehet a további kapcsolattartás a távozó alkalmazottakkal, mintegy alumnus- rendszerben, hiszen a kapcsolati tőke csak növelheti mindkét fél további esélyeit. Fontos mindezt átláthatóvá is tenni, ami presztízsnövekedéssel jár a cég számára. Technológiai determinizmus? Az új médiát és a fiatalok médiafogyasztását feltérképező kutatások közös jegye a technológiai determinizmus, a média emberi viselkedést meghatározó, arra közvetlenül gyakorolt hatásának tételezése. Ez egyik megközelítésből fenyegetést jelent az egészséges személyiségre nézve, elég a figyelemzavar és az identitászavar problémáira utalnunk. A másik perspektíva alapvetően pozitív, de hasonlóan determinisztikus: a netgeneráció azért lesz forradalmian új munkaerő, mert új készségeket halmoz fel az internetes szocializáció során. Általában figyelmen kívül marad a kortárskapcsolatok és egyéb társas viszonyok, jelesül a családon belüli generációs kapcsolatok befolyása, mintegy szűrőként való működése a szocializációban. Amiként a társadalmi egyenlőtlenségek digitális egyenlőtlenségek formájában is megnyilvánulnak, az is valószínű, hogy a digitális médiafogyasztás hatása differenciáltan jelentkezik a különböző társadalmi csoportokban, noha ez a kérdés ez idáig nem került be az egyenlőtlenségvizsgálatok főáramába. A társas környezet szerepe tehát a médiaszocializáció folyamatában sem hagyható figyelmen kívül. A mikrotársadalmi kapcsolatrendszer, elsősorban társadalmi összetételén keresztül, 11

9 mintegy differenciálja a médiafogyasztás közvetlennek vélt hatását a fiatalok különböző csoportjaira: minden valószínűséggel léteznek a médiaerőszaknak (is) fokozottan és közvetlenül kitett gyermekek és fiatalok, de náluk bizonyára sokkal többen vannak azok, akik a médiatartalmakat társas környezetük háttere előtt értelmezik. Hogy csak egy példát hozzak: a politikai preferenciák alakulásának vizsgálata arra mutat rá, hogy a közvetlen hozzátartozók szerepe a véleményformálásban jelentősebb, mint a média közvetlen szerepe (Angelusz 1995). Zárszó Az amerikai és nyugat- európai elméleteket és kutatási eredményeket hazai körülmények között kellő óvatossággal szükséges tárgyalni. A netgeneráció Kelet- Európában minden bizonnyal legalább 10 évvel fiatalabb, mint ott, ahol a róla szóló elméletek születtek. Ha figyelembe vesszük az internethez való hozzáférés területi adatait, azt látjuk, hogy nálunk a mai fiatal felnőttek már legalább tízéves gyermekek, de inkább kamaszkorúak voltak akkor, amikor az általános hálózati lefedettség megvalósult. A netgeneráció fogalmában benne is foglaltatik lényegi ismérve: az tartozik hozzá, aki nem vagy csak alig élt a digitális környezeten kívül, aki számára eszmélésétől fogva természetes az internet közelsége. A jellegzetes kelet- európai netgeneráció nem is feltétlenül írható le valamennyi netgenerációs jellemzővel, hiszen kulturális, társadalmi- gazdasági, értékrendi okok folytán egy- egy korosztályon belül jelentős különbségek vannak az országok, régiók között. Elég csak az önállóságra, a vállalkozó szellemre gondolnunk, amelyet a netgeneráció teoretikusai e fiatalok alapvető jellemzőjeként tartanak számon. Kelet- Európa ez alól jelentős kivétel lehet, hiszen itt ma még a legfiatalabbak körében is szinte elhanyagolható azok aránya, akik vonzónak látják az önálló vállalkozói létformát, egyáltalán a munkavégzés önállóságát nyugat- európai vagy amerikai kortársaikkal ellentétben. Ugyanakkor, a munkaattribútumok szubjektív fontosságát vizsgálva a kelet- európai országokon belül valóban fény derül néhány lényegi különbségre a netgenerációt már némileg megközelítő mai évesek és a náluk idősebbek munkához való viszonyulása között. Láthattuk: a legfiatalabb felnőttek számára nagyobb jelentőségű a kreativitás és a munkafeladatok változatossága ezek összefüggésbe hozhatók a netgeneráció kollektív személyiségvonásaival. Továbbá, fontosabb számukra a munkában való bizonyítás és sikeresség, mint az idősebbek számára. Nem egyértelműek a netgeneráció kollektív tulajdonságai, és a megfelelő történelmi időtáv is hiányzik ahhoz, hogy korrekt megállapításokat tehessünk róla. A fiatalok mindig is megkérdőjelezték a hierarchikus szemléletmódot, a szenioritás elvét, és legalábbis amióta a javuló gazdasági létfeltételeknek és a jólét általánossá válásának köszönhetően az ifjúság önálló életszakasszá vált, a szabadság és a szórakozás a fiatalok értékrendjében előkelő helyen szerepel. Az sem világos tehát, hogy a netgeneráció újszerűsége valóban generációs jellemzőket takar- e vagy a mindenkori fiatalok életkori sajátosságait. Kelet- Európában ennél is bonyolultabb a helyzet, hiszen itt az interneten szocializálódók ma még csak kisgyermekek. Egy évtized múltán egy minden bizonnyal különutas felnőtté váló netgenerációt tanulmányozhatunk. 12

10 Hivatkozások Angelusz Róbert (1995): Kommunikáló társadalom. Budapest: Ferenczy Kiadó Beck, Ulrich (2003[1986]): A kockázat- társadalom. Út egy másik modernitásba. Budapest: Andorka Rudolf Társadalomtudományi Társaság Századvég Kiadó. Blossfeld, Hans- Peter Klijzing, Erik Mills, Melinda Kurz, Karin (2005): Globalization, Uncertainty and Youth in Society. London: Routledge Boyd, Danah (2008): Why Youth (Heart) Social Network Sites: The Role of Networked Publics in Teenage Social Life. In: Buckingham, David: Introducing Identity. The John D. and Catherine T. Mac Arthur Foundation. Massachusetts Institute of Technology, Breen, Richard (1997): Risk, Recommodification and Stratification. Sociology, 31(3): Breen, Richard (2005): Foundations of a neo- Weberian Class Analysis. In Wright, Erik Olin (ed.): Approaches to Class Analysis. Cambridge: Cambridge University Press, European Social Survey 2009 Facer, Keri Furlong, Ruth Furlong, John Sutherland, Rosamund (2003): Screenplay: Children and computing in the home. London: Routledge. Herring, Susan C. (2008): Questioning the Generational Divide: Technological Exoticism and Adult Constructions of Online Youth Identity. In: Buckingham, David (ed.): Youth, Identity and Dgital Media. The John D. and Catherine T. Mac Arthur Foundation. Massachusetts Institute of Technology, Holloway, Sarah L. Valentine, Gill (2003): Cyberkids: Children in the Information Age. London: Routledge Falmer Howe, Neil Strauss, William (2000): Millenials Rising. Vintage Books Hradil, Stefan (2003): Die Suche nach Sicherheit und Gemeinschaft in der individualisierten Gesellschaft. In: Hillmann, Karl- Heinz Oesterdiekhoff, Georg W. (Hrsg.): Die Verbesserung des menschlichen Zusammenlebens. Eine Herausforderung für die Soziologie. Opladen: Leske+Budrich, Inglehart, Ronald (1990): Culture Shift in Advanced Industrial Society. Princeton, New Jersey: Princeton Unversity Press Inglehart, Ronald (1997): Modernization and Postmodernization. Cultural, Economic and Political Change in 43 Societies. Princeton, New Jersey: Princeton University Press International Social Survey Program (2001): Social Relations. Jenkins, Henry (1998): Complete freedom of movement: Video games as gendered play spaces. In: Cassell, Justine Jenkins, Henry (eds.): From Barbie to Mortal Kombat: Gender and Computer Games. Cambridge, MA: MIT Press, Kalleberg, Arne L. (2000): Nonstandard Employment Relations: Part- time, Temporary and Contract Work. Annual Review of Sociology, 26:

11 Klages, Helmut (2001): Brauchen wir eine Rückkehr zu traditionellen Werten? Politik und Zeitgeschichte, 29. Bonn: Bundeszentrale für Politische Bildung, Livingstone, Sonia Bovill, Moira (2000): Young people, new media. London School of Economics [online] Makó Csaba Illésy Miklós Csizmadia Péter (2007): A távmunka és egyéb rugalmas munkavégzési eszközök helyzete Magyarországon. Budapest: MTA Szociológiai Kutatóintézet, Szervezet- és Munkaszociológiai Műhely Mannheim Károly (2000[1964]): A nemzedékek problémája. In: Mannheim K.: Tudásszociológiai tanulmányok. Budapest: Osiris, Nave- Herz, Rosemarie (1998): Die These über den Zerfall der Familie. In: Fridrichs, Jürgen Lepsius, M. Rainer Mayer, Karl Ulrich (Hrsg.): Die Diagnosefähifgkeit der Soziologie. Opladen: Westdeutscher Verlag, Opaschowski, Horst W. (1999): Die Medienrevolution entläßt ihre Kinder: Leben im Informationszeitalter. Hamburg: British American Tobacco Palfrey, John Gasser, Urs (2008): Born Digital. Understanding the First Generation of Digital Natives. New York: Basic Books Prensky, Marc (2001): Digital Natives, Digital Immigrants. On the Horizon, 9(5): 1 6. Schulmeister, Rolf (2008): Gibt es eine Net- Generation? Hamburg: Universität Hamburg, Zentrum für Hochschul- und Weiterbildung Simmel, Georg (2001[1957]): A nagyváros és a szellemi élet. In: Simmel, G.: Válogatott társadalomelméleti tanulmányok. Budapest: Novissima Kiadó, Tapscott, Don (2009): Grown Up Digital. How the Net Generation is Changing Your World. New York: Mc Graw Hill 14