A MAGYAR VILLAMOS MÛVEK KÖZLEMÉNYEI

Átírás

1 A MAGYAR VILLAMOS MÛVEK KÖZLEMÉNYEI XLII. ÉVFOLYAM SZÁM Versenypiaci hatékonyság út a megfelelô szállítóhálózatok kialakulásához A Bánhidai Erômû búcsúztatójára A CO 2 -kereskedelem számviteli elszámolásának rendszere SETSO a délkelet-európai rendszerirányítók szövetsége

2 MAGYAR VILLAMOS MÛVEK RT. A MAGYAR VILLAMOS MÛVEK KÖZLEMÉNYEI FELELÔS KIADÓ DR. KOCSIS ISTVÁN FÔSZERKESZTÔ DR. GERSE KÁROLY FELELÔS SZERKESZTÔ TRINGER ÁGOSTON SZERKESZTÔBIZOTTSÁG DR. BACSKÓ MIHÁLY CIVIN VILMOS DR. DOBOS GÁBORNÉ GAÁL GÁBOR (OVIT RT.) HANTI ÁGOTA (PA RT.) HORNAI GÁBOR (MVM PARTNER RT.) KERÉNYI A. ÖDÖN KOVÁCS KRISZTINA (MAVIR RT.) KREISSNÉ HARTAI GABRIELLA NAGY RÓBERT DR. NAGY ZOLTÁN SÁNDOR JÓZSEF SIMIG PÉTER (MAVIR RT.) SIMON GÁBOR DR. STRÓBL ALAJOS (MAVIR RT.) SZALKAI ISTVÁN TARI GÁBOR VERÉB TAMÁS MEGJELENT A MECUM STÚDIÓ GONDOZÁSÁBAN XLII. ÉVFOLYAM SZÁM SÁNDOR JÓZSEF VERSENYPIACI HATÉKONYSÁG ÚT A MEGFELELÔ 1- SZÁLLÍTÓHÁLÓZATOK KIALAKULÁSÁHOZ DR. STRÓBL ALAJOS KITEKINTÉS AZ ENERGIAHATÉKONYSÁGRA 7 ÉS A TÁMOGATÁSOKRA A TÉNYEK TÜKRÉBEN DR. FAZEKAS ANDRÁS ISTVÁN ADATOK KÜLÖNBÖZÔ VILLAMOSENERGIA-TERMELÉSI 21 TECHNOLÓGIÁK EXTERNÁLIS KÖLTSÉGÉRE VONATKOZÓAN SZABÓ LÁSZLÓ A BÁNHIDAI ERÔMÛ BÚCSÚZTATÓJÁRA 33 DR. POTECZ BÉLA AZ ÁTVITELI ÉS A 120 KV-OS HÁLÓZAT FESZÜLTSÉG- 35 MEDDÔTELJESÍTMÉNY (U-Q) SZABÁLYOZÁSA ALMÁSI KRISTÓF, BERTALAN ZSOLT, SIMIG PÉTER, SULYOK ZOLTÁN SETSO A DÉLKELET-EURÓPAI RENDSZERIRÁNYÍTÓK 42 SZÖVETSÉGE KÉPES-GORDOS GABRIELLA A CO 2 -KERESKEDELEM SZÁMVITELI ELSZÁMOLÁSÁNAK 48 RENDSZERE DR. HAMAR EDINA A ÉVRE VONATKOZÓ ÚJ ADÓJOGSZABÁLYOK 53 ISSN SZÉNÁSY ÁGNES A SZEMÉLYI JÖVEDELEMADÓ TÖRVÉNY ÉVI 58 VÁLTOZÁSAI CÍMLAPFOTÓ ZAJLANAK A GYÔR SZOMBATHELY 400 KV-OS ÁTVITELI HÁLÓZATI ÖSSZEKÖTTETÉS OSZLOPSZERELÉSI MUNKÁLATAI DR. NAGY ZOLTÁN GAZDASÁGI ROVAT 62 KITÜNTETÉS 64 E SZÁMUNK SZERZÔI 66 SUMMARY OF ARTICLES 68

3 VERSENYPIACI HATÉKONYSÁG ÚT A MEGFELELÔ SZÁLLÍTÓHÁLÓZATOK KIALAKULÁSÁHOZ n A KÖZLEMÉNYEK 2004/4. SZÁMÁBAN MEGJELENT ELLÁTÁSBIZTONSÁG A VÁLTOZÓ VILLAMOS- ENERGIA-PIACI VISZONYOK KÖZÖTT CÍMÛ ÍRÁSOMBAN A PIACI HATÉKONYSÁG NEM KÖNNYÛ NÖVELÉSÉNEK SZÜKSÉGESSÉGE MELLETT ÉRVELTEM. A VERSENYPIACI HATÉKONYSÁG NÖVELÉSÉ- NEK EGYIK LÉNYEGES FELTÉTELE A MEGFELELÔ, SZÛK KERESZTMETSZET NÉLKÜLI SZÁLLÍTÓ HÁLÓZA- TOK KIALAKÍTÁSA. BÁR AZ EU-BAN IS FELISMERÉSRE KERÜLT EZ A PROBLÉMA ÉS MEGHATÁROZTAK BI- ZONYOS ELVEKET A MEGOLDÁS ÉRDEKÉBEN, AZONBAN AZOKAT JELLEMZÔEN NEM ALKALMAZZÁK, ÉS A HÁLÓZATI PROBLÉMA MEGOLDÁSA KÉSIK. A MEGOLDÁST SEGÍTÔ LÉPÉS LEHET AZ ÁTVITELI JO- GOKAT GAZDASÁGILAG HATÉKONYAN KIOSZTANI KÉPES NEMZETEK FELETTI KERESKEDELMI KÖZ- PONTOK KIALAKÍTÁSA. SÁNDOR JÓZSEF A Közlemények 2004/4. számában megjelent, a piaci modellekrôl folyó vitához való hozzászólásomban (Ellátásbiztonság a változó villamosenergia-piaci viszonyok között) amellett érveltem, hogy a kialakítani tervezett villamos energia versenypiacok normális mûködésének, és különösen a hosszú távú ellátásbiztonság megteremtésének elôfeltétele, hogy a piacok a megfelelô, megbízható gazdasági jelzéseket nyújtani tudják a piaci szereplôk felé, vagyis, hogy megvalósuljon a szükséges mértékû piaci hatékonyság. Megkíséreltem azonosítani a teljesség igénye nélkül a piaci hatékonyság megteremtésének legnagyobb kihívásait, és javasoltam, hogy induljon közös gondolkodás arról, hogyan lehet ezeknek a kihívásoknak megfelelni. Az egyik nagy kihívás a versenypiaci viszonyoknak megfelelô szállítóhálózatok kialakításának problematikája. Ezzel kapcsolatosan Leonardo Benítez Díez gondolatait felhasználva az alábbiakat ajánlom szíves megfontolásra, illetve megvitatásra: A villamos energia ipari liberalizáció fokozatosan megteremti a villamosenergia-kereskedôk számára a külföldi, illetve az egységesülô regionális piacokon való kereskedés jogi lehetôségét. Ez a lehetôség a szükséges versenypiaci hatékonyság egyik elôfeltételét képezô, kellôen nagy méretû egységes piacok kialakulása szempontjából kulcsfontosságú feltétel. A lehetôség a kereskedôk számára és végsô soron a fogyasztók számára többlet elônyöket kínál, de ugyanakkor többlet bizonytalanságot, illetve többlet kockázatokat is jelent. A lehetôségek és kockázatok megfelelô menedzselése új követelményeket támaszt a kereskedô cégekkel szemben. Rendelkezniük kell a piacszimuláció, a kockázatkezelés és a termékmenedzsment képességeivel. Egy villamosenergia-ügylet megvalósíthatóságánál és beárazásánál számos tényezôt figyelembe kell venniük, többek között annak az energia rendszernek fôleg a termelô és átviteli eszközöknek a sajátosságait, amelyben tevékenykednek. Többek között és mostani témánk szempontjából ezen van a hangsúly tisztában kell lenniük annak a hálózatnak a sajátosságaival, a villamosenergia-szállítás üzleti feltételeivel, amelyiken a kereskedelem bonyolódik. Jogos elvárás, hogy ezek az üzleti feltételek minél jobban támogassák a teljes értéklánc gazdaságilag hatékony mûködését, és diszkriminációmentesek legyenek. Feltételezve, hogy a szükséges versenypiaci hatékonyság többi elôfeltétele is teljesül, természetesen ez szolgálja a villamosenergia-fogyasztók érdekeit is. Az elméleti helyi villamosenergiaárak a szállítási veszteségek és a szûk keresztmetszetek következtében eltérnek egymástól. A helyi árazási elmélet szerint a villamos energia helyi ára a határ termelôegység tüzelôanyag valamint mûködési és karbantartási változó költségétôl, továbbá a hálózati veszteségektôl és a szûk keresztmetszetektôl függ. Ha egy távvezetéken szûk keresztmetszet alakul ki, megtörténik az újra-teherelosztás és a vezetéken normális áramlás alakul ki, miközben megjelenik a szûk keresztmetszet által okozott költség. A MAGYAR VILLAMOS MÛVEK KÖZLEMÉNYEI n 2005/1-2 1

4 Mint ismeretes, még a nemzeti hálózatok esetében is elôfordulhat, hogy bizonyos tranzakciók nem valósíthatóak meg a terhelések és a források területi eloszlása miatt. Amikor a szûk keresztmetszet a helyi (nemzeti) piacon belül alakul ki, az általában hatékonyan kezelhetô a nemzeti teherelosztók által alkalmazott szûk keresztmetszet kezelési módszerekkel (legalábbis a jelenlegitôl lényegesen el nem térô viszonyok között). A nemzeti piacokon az ilyen helyzetek ritkák, és nem okoznak számottevô többletköltséget. Amikor azonban kilépünk a helyi piac határain kívülre a szituáció drasztikusan megváltozik, mivel a határkeresztezô kapacitások általában szûkösek és a hálózati topológiák sem optimálisak, hiszen azokat nem a versenypiaci kereskedelmi forgalomra tervezték. Ezek a hálózatok a nemzeti piacok keretei között, az országhatárokon belüli források és terhelések közötti forgalom lebonyolítására alakultak ki, a nemzeti hálózatok közötti rendszer-összeköttetések alapvetôen üzemzavari kisegítésre és viszonylag kis volumenû, elôre tervezett energiacserére létesültek. Így ezek a hálózatok ma nem teszik lehetôvé, hogy a kellôen likvid regionális villamosenergia-piacok kialakuljanak. A piaci hatékonyság méretkövetelményeit kielégíteni képes regionális versenypiacok kialakulása szempontjából az lenne a kívánatos, hogy a határkeresztezô átviteli kapacitások szûkössége mielôbb megszûnjön és, hogy a földrajzilag kiteljesedô és sokkal intenzívebb kereskedelmi forgalom bonyolításához optimális hálózati topológiák idôvel kialakuljanak. A szûk határkeresztezô keresztmetszetek és a versenypiaci optimális hálózatok problémája új rendszer-összeköttetések létesítésével és a meglévô hálózatok megfelelô megerôsítésével, új távvezetékek építésével ami jelentôs összegû hálózati beruházásokat igényelne, és ennek megfelelô többletköltségeket okozna természetesen megoldható lenne. Azonban a szabályozási, tervezési és piaci bizonytalanságok, üzleti ellenérdekeltségek ezt hátráltatják. Tény, hogy határkeresztezô átviteli kapacitások nem létesülnek a szükséges mértékben az egységesülô EU piacon. Mind Európában mind pedig az Egyesült Államokban intézményesen is felismerték már, hogy a jelenlegi helyzetbôl történô elmozdulás végett fontos érdek fûzôdik a szûkös határkeresztezô kapacitások gazdaságilag hatékony kiosztásához (allokálásához), és általában az átviteli szolgáltatás gazdaságilag hatékony árazásához. Ez ugyanis egyfelôl lehetôvé teszi a nemzetközi kereskedelem kiteljesedését, a jelenlegi szûkös határkeresztezô hálózati kapacitások igazságos feltételek melletti maximális kihasználásáig. (A hálózati probléma rövidtávú kezelése). Másfelôl ami a témánk szempontjából sokkal fontosabb jó gazdasági jelzôrendszerként szolgálhat az igazán hatékony regionális versenypiaci viszonyok megteremtôdéséhez szükséges hálózatok, illetve egységes rendszerek kialakításához, ösztönözve a piaci szereplôket arra, hogy a termelési és fogyasztási helyeik hálózati szempontból is optimálisan kerüljenek kialakítására. (A hálózati probléma hosszú távú megoldása.) Az EU intézményrendszerén belül a Firenzei Fórum foglalkozott ezekkel a kérdésekkel. A Hatodik Firenzei Fórum szerint Az életbe léptetett szûk határkeresztezô kapacitást kezelô módszerek gazdaságilag hatékony módon kell, hogy elosszák a rövidtávú szûk határkeresztezô kapacitásokat, és egyidejûleg jelzéseket és ösztönzést kell, hogy adjanak a hatékony erômûvi és hálózati beruházások megfelelô helyeken történô megvalósítására. A Firenzei Fórum szerint a szûk határkeresztezô kapacitás kezelésének elônyben részesítendô módszerei: az explicit vagy az implicit aukciók, a piacfelosztás (market splitting), a határokon átnyúló koordinált újra-teherelosztás vagy ellen-kereskedés. Ha a tranzakciókat korlátozni kell, akkor a korlátozás elôre meghatározott szigorú szabályok szerint, és csak végsô esetben történhet. Tapasztalnunk kell azonban, hogy az EU átviteli kapacitások kiosztásával kapcsolatos közös szabályainak és elveinek megvalósítása a gyakorlatban egyáltalán nem könnyû feladat. A kiosztás határonként egyedileg, és általában (kevés kivételtôl eltekintve) a villamosenergia-nagykereskedelemtôl különváltan történik. És ami még roszszabb, a módszerek, amelyeket az átviteli jogok (villamosenergia-nagykereskedelemtôl különváltan történô) kiosztására és a szûkös határkeresztezô kapacitások kezelésére általában használnak ( first come, first serve ; pro rata ) egyáltalán nem piackonformak. A Firenzei Fórumon ugyancsak megfogalmazást nyert, hogy szükség van olyan, az átviteli tarifákba beépítendô, európai szintû hosszú távú lokális gazdasági jelzésekre, amelyek a piaci szereplôket a termelôi és fogyasztási helyeik hálózati szempontból is optimális megválasztására ösztönzik. Ha az eddigi EU tapasztalatokat tekintjük, azt látjuk, hogy a jelenleg alkalmazott szûk határkeresztezô kapacitást kezelô módszerek messze nem felelnek meg az elvárásoknak és nincsenek hosszútávú lokális gazdasági jelzésekre alkalmas átviteli tarifák. Különféle okai vannak annak, hogy a gazdaságilag hatékonyabb mechanizmusokat kevés kivételtôl eltekintve nem alkalmazzák Európában. Tény azonban, hogy jellemzôen nem alkalmazzák, és ez bizony alapvetô akadályát képezi a hatékony versenypiaci viszonyok megteremtôdéséhez szükséges szállító hálózatok kialakításának! Megfigyelhetô ugyanakkor az is, hogy ellentétben más regionális piacokkal, Európában nincs egy központi entitás, aki felelôs lenne a belsô energiapiac mûködtetéséért, hiszen történelmileg az európai belsô piac csupán a nemzeti piacok öszszegzése, bizonyos az EU szintjén elfogadott közös (sokszor meglehetôsen laza) elvek alapján, nem pedig egy szerves fejlôdés eredménye. Díez véleménye, hogy az egységes belsô energiapiac nem lehet realitás addig, amíg a határkeresztezô kapacitásokra, és végsô soron a teljes regionális átviteli hálózatra a piaci szereplôk nem úgy tekintenek, mint az összes piaci szereplô (nem csak a rendszerüzemeltetôk vagy a határ egyik vagy másik oldalán lévô szereplôk) közös eszközeire, (természetesen nem tulajdoni értelemben). Valahogy úgy, ahogy a monopolista idôkben a piaci szereplôk (erômûvek, szolgáltatók) a nemzeti szállító hálózatokra és teherelosztókra tekintettek. (Ez versenypiaci viszonyok kö- 2 A MAGYAR VILLAMOS MÛVEK KÖZLEMÉNYEI n 2005/1-2

5 zött alapvetôen egy mentalitásbéli dimenzió, végsô soron nagyon mély és fontos gazdasági tartalommal, aminek a lényege az, hogy a szereplôk felfogása szerint a hálózat az egységes villamosenergia-rendszer és -piac közös érdekeit kell, hogy szolgálja.) A lényeg az, hogy nagyon fontos lenne, hogy a szûkös határkeresztezô kapacitások kiosztása (a probléma rövid távú kezelése), és a regionális átviteli hálózat fejlesztése (a probléma hosszú távú megoldása) egy közös, a nemzeti határokon átnyúló, regionális perspektívával, és természetesen piac-konform módon, gazdaságilag hatékonyan történjen. A hálózati probléma versenypiaci viszonyok közötti megoldásához vezethet Díez szerint egy, a hálózati kapacitásokkal való kereskedésre létrehozandó nemzetek feletti kereskedelmi központ, amely a jól definiált terjedelmû regionális piacon belül lévô összes szûkös határkeresztezô kapacitást rögzített kritériumok szerint kezeli, és amelyet az a cél vezérel, és arra alakították ki, hogy az összes hálózathasználó piaci bizonytalanságát mind rövid, mind hosszabb távon minimalizálja. Egy ilyen kereskedelmi központ megvalósíthatóságával kapcsolatosan megválaszolandó fôbb kérdések: n Szervezeti megvalósíthatóság új szervezetet kell-e létrehozni, vagy a központ a meglévô rendszerirányítók által kezelt virtuális piac legyen? n Kereskedelmi megvalósíthatóság milyen elveken és szabályokon nyugodjon az átvitelikapacitás-kiosztás és a szûk keresztmetszet kezelése? Milyen legyen az elszámolás, a pénzügyi terhek és elônyök milyen elvek szerint kerüljenek megosztásra a piaci szereplôk és a rendszerüzemeltetôk között? n Mûszaki megvalósíthatóság hogyan történjen a piacmûködtetés? Meg kell tervezni, és létre kell hozni a megfelelô kereskedelmi platformot valós idejû összeköttetéssel a rendszerüzemeltetôkhöz. n Szabályozási megvalósíthatóság a szabályozások összehangolása érdekében szabályozásmódosításokra lehet szükség az egyes országokban, régiókban a határok mindkét oldalán. n Átmeneti költségek mi legyen a határkeresztezô kapacitások használatára vonatkozó meglévô szerzôdésekkel? Ez különösen a firstcome, first-serve kezelésû határkeresztezô kapacitások esetében fontos, amelyek bizonyos feleket privilegizált arbitrázs lehetôségekkel ruháznak fel. Az EU-ban kialakulóban van az ilyen irányú gondolkodás, de azt is látni kell, hogy olyan horderejû kérdésekrôl van szó, amelyek megfelelô politikai konszenzus, akarat és erô nélkül, valamint és véleményem szerint, mindenekelôtt az érdekelt rendszerüzemeltetôk fenti mentalitáson nyugvó hozzáállása, egyfajta elkötelezettsége, belsô indíttatása, és megfelelô gazdasági motiváltsága nélkül megoldhatatlanok. Díez szerint az elôrelépés érdekében mindenekelôtt definiálni kellene egy olyan közös átviteli kapacitás modellt, amely kellô figyelemmel van a régión belüli különbözô (jelenlegi és perspektivikus) energiatranszferek közötti kölcsönhatásokra, és lehetôvé teszi egy olyan új és transzparens módszernek az alkalmazását, amelylyel megbízhatóan kalkulálható és kommunikálható az érdekeltek felé a nettó és a rendelkezésre álló átviteli kapacitás, valamint a korlátozó tényezôk és körülmények valamennyi rendszer-összeköttetés esetében. Ez kulcsfontosságú feladat a piaci szereplôk bizalmának kialakulása érdekében. Nagyon fontos a kereskedelmi központ szervezésének kérdése. Célszerû lenne a fokozatosság elvét alkalmazni. Az átviteli jogok kiosztását kezdetben az egyszerûbb explicit aukcióra, majd a koordinált explicit aukcióra lenne célszerû alapozni. Az explicit aukciók a kapacitáskiosztás és a nagykereskedelmi villamosenergia-piac közötti kölcsönhatás figyelembe vételének hiánya miatt gazdaságilag kevésbé hatékonyak, mint az implicit aukciók, amelyek ezt a kölcsönhatást figyelembe veszik. De, egyfelôl az explicit aukció alkalmazásával az átmenet a jelenlegi helyzetbôl egy lényegesen fejlettebb fázisban sokkal egyszerûbb lenne, hiszen ezt a módszert már ma is több fontos rendszer-összeköttetés esetében alkalmazzák, másfelôl az implicit aukciókon alapuló kiosztási eljárások elôfeltétele a koncentrált piaci villamosenergia-kereskedelem még nem kellôen fejlett (különösen nem a kelet-közép-európai régióban). A regionális piaci szereplôkkel egyetértésben ki kellene dolgozni az átviteli jogokkal kapcsolatos konkrét piaci termékeket, és szükség lenne a lehetséges határközeli hálózati túlterhelôdések kezelésére a rendszerüzemeltetôk által kidolgozott eljárásrendre, ami különbözô módszerek (újra-teherelosztás, ellen-kereskedés stb.) kombinációja lehet. Egy ilyen, vagy ehhez hasonló regionális kereskedelmi központ a hatékony villamosenergia-versenypiac kialakítása szempontjából csak a hálózati probléma rövid távú, viszonylag hatékony kezelését lehetôvé tevô állapothoz vezetô elsô lépése lehetne. A hosszú távú ellátásbiztonság megvalósulásához szükséges, a megbízható gazdasági jelzéseket produkálni képes, igazán likvid, hatékony villamosenergia-versenypiac kialakulásához szükséges hálózatokhoz majd az átviteli jogok implicit (az átviteli jogokat és az energiapiaci egyensúlyt együttesen kezelô) aukciók révén történô kiosztásán keresztül lehetne eljutni. Az implicit aukciókon alapuló átvitelijog-kiosztás gazdaságilag hatékonyabb, mivel ennek során figyelembe veszik a villamosenergia-piaci viszonyokat és a párhuzamos áramlásokat ( loop-flow ) is. Megvalósíthatóságának azonban elôfeltétele a regionális koncentrált villamosenergia-piacok kialakulása és tényleges mûködése. A kereskedelmi megvalósíthatóság szempontjából fontos lenne, hogy a versenypiaci viszonyokra megfelelô hálózatok kialakításával kapcsolatos költségek viselésében érvényesüljön az igazságosság elve. Ezért a szûk keresztmetszetek kezelésével, illetve a többletforgalommal kapcsolatos hálózati (hálózatüzemeltetési, hálózatmegerôsítési, hálózatfejlesztési) többletköltségeket azoknak kellene viselniük, akik miatt ezek a költségek felmerülnek, és akik a többletforgalom elônyeit élvezik. Ez a megközelítés nem csak igazságos lenne, hanem gazdaságilag hatékony is, mivel közvetlenül ösztönözné az új termelési és fogyasztási helyek hálózati szempontból elônyös kiválasztását. Az eddigi tapasztalatok azt mutatják, hogy a nemzeti határokon, illet- A MAGYAR VILLAMOS MÛVEK KÖZLEMÉNYEI n 2005/1-2 3

6 ve hálózatokon a rövid távú és a hoszszabb távú többletköltségeket okozó többletforgalom egyelôre jellemzôen a versenypiaci nagyfogyasztói kör érdekében jelentkezik (különösen a fejletlenebb piacok, mint pl. a kelet-közép-európai piac esetében), ráadásul sokszor tranzit forgalomként. A többletköltségeket ezen elv szerint tehát nekik kellene viselni. A többletköltségek kisfogyasztókra is történô terhelése akkor lesz majd igazságos, ha a többletforgalom elônyeit igazolhatóan ôk is élvezik. Sôt az igazságos költségviselés kérdéskörében azt is indokolt lenne mérlegelni különösen a nagy volumenû tranzitot bonyolító országok esetében hogy a jelenlegi, a többletforgalmat is bonyolító hálózatok létesítési költségeit (vagy azok nagy részét) a többletforgalom elônyeit nem feltétlenül élvezô hazai fogyasztói körök az esetek többségében már megfizették. (A tranzitvonatkozásokkal az EU intézményrendszere a horizontális hálózatok és a CBT kérdéskörökön belül foglalkozik.) Olyan felfogás is van, amely szerint a többlet költségeket célszerû szocializálni, azaz valamennyi piaci szereplô között elosztani. A felfogás hívei azzal érvelnek, hogy az arbitrázs lehetôségek kihasználása csökkenti a nagykereskedelmi piacok árait, és ennek pozitív hatását az öszszes fogyasztó élvezi. Ez azonban csak akkor igaz, ha a piac valóban képes biztosítani, hogy az elônyöket mindenki egyformán élvezhesse. Ez a megoldás azonban a mellett, hogy a jelenlegi piaci viszonyok között nem igazságos, gazdasági jelzések szempontjából is kevésbé hatékony. Felmerül az a kérdés is, hogy amíg a szûk határkeresztezô kapacitások léteznek ki legyen a jogosultja a határkeresztezô kapacitások aukciós árbevételének? Az egységes piac paradigmáját alapul véve az szolgálja legjobban az összes piaci szereplô érdekeit, ha a jogosultak a TSO-k, azzal, hogy a keletkezô bevételeket, transzparens módon, a szûk keresztmetszetek mielôbbi megszûnését eredményezô, regionális szinten koordinált hálózatfejlesztésekre kell fordítaniuk. Feltétlenül olyan gazdasági szabályozó rendszerre van szükség, amely a TSO-kat erre ösztönzi. Az ilyen regionális kereskedelmi központokban alkalmazott, implicit aukciókon alapuló átviteli jog kiosztásán keresztül vezethetne az út egy olyan szállítóhálózati egységes átviteli jog árazási és üzleti gyakorlat kialakulásához, amely a piac alap-infrastruktúráját képezô hálózat problémakörét regionális perspektívával kezelve biztosítani képes, hogy egyszer majd a hálózati szûk keresztmetszetek a piaci erôk hatására, gazdaságilag hatékony módon megszûnnek, és az egységes versenypiac mûködéséhez szükséges, a megfelelô piaci likviditás elérését biztosító hálózatok kialakulnak. Az ilyen központok kialakításához fontos lenne a régiók körültekintô meghatározása. Ennek javasolt szempontjai: a regionális piac a hatékony versenypiac méretkövetelményeit kielégítendô kellôen nagy legyen, de csak annyira legyen nagy, hogy a régión belüli energiapolitikák és szabályozások, a hálózati árazási gyakorlatok összehangolhatóak legyenek; a régión belüli TSO-k intenzív együttmûködése belátható idôn belül költséghatékonyan megvalósítható legyen; a regionális koncentrált villamosenergia-piac belátható idôn belül kialakulhasson. A régiók kialakításánál célszerû lenne alapozni a TSO-k, illetve elôdszervezeteik együttmûködési tradícióira, kulturális közelségére. (Pl. a kelet-közép-európai országok rendszerüzemeltetôinek korábbi legendásan jó és sikeres szakmai együttmûködésére.) A teljes ráadásul folyamatosan bôvülô EU piac egységes régióként való kezelése valószínûleg túlságosan ambiciózus hozzáállás. Sokkal célravezetôbb lenne kezdetben a kisebb, a fenti kritériumokat reálisan kielégíteni tudó régiók kialakítása. A hálózati probléma megoldásának ilyen megközelítése elôsegítené a hatékony versenypiacok kialakulásához szintén elengedhetetlenül szükséges koncentrált villamosenergia-piacok mielôbbi kialakulását is. A fentiekben vázolt, a hálózati problematikát még hatékonyan kezelni tudó méretû, regionális perspektívára alapuló, nemzetek feletti együttmûködés megvalósítható lenne a vonatkozó EU-s irányelvekkel összhangban. Ugyanis, ezekkel az elvekkel nem az a baj, hogy rosszak, hanem az, hogy az eddigi tapasztalatok szerint összeurópai szinten egyelôre nagyon nehezen megvalósíthatóak. Miért ne vethetné fel ezt a gondolatot potenciális partnereinek (Ausztria, Szlovákia, Csehország, Lengyelország, Románia, Szerbia, Horvátország, Szlovénia) megfontolásra a kelet-közép-európai villamosenergiarendszerek UCTE csatlakozását oly sikeresen elôkészítô és lebonyolító CENTREL szövetség értelmi szerzôje az MVM, illetve a valószínûleg MVM leányvállalatként kialakítandó magyarországi TSO. A Magyar Villamos Mûvek Közleményei 2004/4. számában, a hosszú távú ellátásbiztonság és a piaci hatékonyság, illetve a megfelelô piaci modellek kérdésével foglalkoztam. Javasoltam, hogy a jó megoldások kialakítása érdekében folyjon gyakorlatias szakmai vita ezekrôl a kérdésekrôl. Az ilyen vita jegyében ajánlom az olvasók figyelmébe az alábbi két cikk fordítását. Az egyik cikk jól tükrözi a kaliforniai, mértékadó (szakmai, érdekvédelmi és politikai) köröket foglalkoztató sajnos már csak krízis utáni dilemmákat, álláspontokat és vitákat. A dilemmák az EU és Magyarország szempontjából is tanulságosak, különös tekintettel arra, hogy Kalifornia a liberalizáció élharcosa volt, és a mai napig a meggondolatlan lépések, illetve a következetlenség legnagyobb kárvallottja. Érdekes és talán tanulságos lenne utánajárni, hogy a viták eredményeképpen milyen megoldás született, és mik a tapasztalatok, merre tart ma Kalifornia?! A másik cikk az ún. kereskedelmi erômûvek (merchant power plants) problematikájáról fest szintén utólag, az igen sokba kerülô irracionális döntéseket követôen plasztikus képet. Mindkét cikk jól szemlélteti, hogy milyen súlyos problémákat, indokolatlan többletköltségeket illetve anyagi veszteséget okozhat az, ha a versenypiacokba vetett (vak)hit nem pá- 4 A MAGYAR VILLAMOS MÛVEK KÖZLEMÉNYEI n 2005/1-2

7 rosul olyan valós piaci hatékonysággal, amely következtében a piac a megfelelô gazdasági jelzéseket képes produkálni a piaci szereplôk részére. JAVASLAT AZ ÁLLAM (ti. KALIFORNIA) VILLAMOSENERGIA-IPARA JÖVÔJÉVEL KAPCSOLATOS VITA MEGÚJÍTÁSÁRA San Diego Union-Tribune, Arnold Schwarzenegger kormányzó a múlt hét végén találkozott energia fôtanácsadóival, és várhatóan hamarosan nyilvánosságra hozza a kampányban vázolt deregulációs tervének részletes változatát. Közben Dianne Feinstein demokrata szenátor levelet írt a kormányzónak, hogy sürgesse a további dereguláció leállítását és annak garantálását, hogy az állam kisebb fogyasztóinak többsége becslése szerint 70% szabályozói védelmet kapjon. Feinstein szenátor ugyanakkor javasolja megengedni, hogy az állam legnagyobb fogyasztói, 30%-os mértékig, privát villamosenergia-üzleteket köthessenek a szabályozott piacon kívül. A fogyasztói érdekvédôk szerint mindkét javaslat téves. Az a probléma, hogy nincs olyan, hogy részleges dereguláció, mondta Douglas Heller a Santa Monica-i Adófizetôk és Fogyasztói Jogok Alapítványának képviselôje. A vitának arról kellene folynia, hogyan szabályozzuk újra a villamosenergia-rendszert. Egy fontos törvényhozó bejelentette, hogy folytatja annak a bizalmas kezdeményezésnek a tanulmányozását, amely a teljesen szabályozott villamosenergia-rendszerhez való visszatérést irányozza elô, és amely hasonlít ahhoz, amely a múlt évszázad nagy részében érvényben volt az államban. A vita hátterében annak az egyre erôsödô felismerése van, hogy Kalifornia két éven belül, vagy a legrosszabb esetben még hamarabb, újra villamos energia hiánnyal szembesülhet. Egy sereg új erômûvi projekt megvalósítását leállították a szabályozási bizonytalanságok miatt, míg az öregebb, rossz hatásfokú és környezetszennyezô erômûvek megújítási tervek nélkül mûködnek tovább, és a tulajdonosok azok leállítását, konzerválását tervezik. James Sweeney a Stanfordi Egyetem professzora, aki segített a kormányzó energia politikájának kialakításában a kampány során, és aki találkozott a kormányzóval a múlt héten, elmondta, hogy egy munkacsoport olyan rendszert javasolt, amelyben a nagy villamosenergia-fogyasztóknak megengednék, hogy olcsóbban villamos energia ügyleteket próbáljanak kötni a szabályozott piacon kívül. Sweeney professzor elmondta, hogy javaslata, megkövetelné, hogy ezek a nagyfogyasztók viseljék a döntésük kockázatát, és nem háríthatnának költségeket a kisfogyasztókra. Hozzátette, hogy a nagyfogyasztóknak viselniük kellene a krízissel kapcsolatos milliárdos költségek egy részét is, amit a közmûfogyasztók folyamatosan fizetnek a havi számláikkal. A Stanfordi professzor nem hiszi, hogy a közmûtársaságoknak vissza kellene térni az erômûvi üzletágba. Elônyben részesítené azt a megoldást, ha ezt a szerepet meghagynák a nem szabályozott cégeknek. Az állam deregulációs kísérlete során a San Diego Gas & Electric-nek és más közmûtársaságoknak megtiltották, hogy erômûvet építsenek, és ezek a társaságok sok erômûvet eladtak a szabályozatlan cégeknek. Azonban azokban a várakozásokban, hogy a piaci erôk majd biztosítani fogják a megfelelô mennyiségû villamos energiát ésszerû árak mellett csalódni kellett a és évi krízis során, amikor a villamos energia árak nôttek és egymást követték az üzemzavarok. Egy tegnapi interjúban Feinstein szenátor beszélt a közelmúltban a kormányzónak küldött levelében megfogalmazott gondolatairól. A szenátor azt mondja, támogatja a visszatérést ahhoz a gyakorlathoz, amely szerint a szabályozott közmûvek, beleértve az SDGE&E-t is, építhetnek erômûvet. Nem érdekel, hogy ki épít erômûvet, a lényeg az, hogy az erômûvek megépüljenek mondja Feinstein szenátor. Ô, mint gyakorlati kompromisszumot, egy vegyes részben szabályozott, részben deregulált rendszert támogat. Hozzá tette, hogy úgy látja, bizonyos fogyasztók rendelkeznek az anyagi háttérrel ahhoz, hogy boldoguljanak a villamosenergia-versenypiacon. Úgy gondolom, a nagyfogyasztók képesek harcolni az érdekeikért mondja Feinstein szenátor. Valójában a kisfogyasztók, 70%, azok, akiknek a védelmérôl gondoskodnunk kell. Joseph Dunn demokrata szenátor, aki a villamos energia krízissel kapcsolatos állami vizsgálatot vezette, és aki most a szabályozott piachoz való visszatérést támogatja, azon a véleményen van, hogy a deregulációs törekvések kudarcra vannak ítélve a kaliforniai szenátusban. Dunn szenátor elismeri, hogy az ô személyes véleményével szemben, van támogatás amellett, hogy a nagyfogyasztók privát villamos energia ügyleteket kössenek. Hozzátette, hogy nincs meggyôzôdve arról, hogy Feinstein szenátor szakértôi tisztában vannak annak a következményeivel, ha a piaci forgalom 30%-át privát ügyletek fedezik. Ez költségek kisfogyasztókra hárítását igényelné mondta Dunn szenátor. Ô és mások, akik ellenzik a privát ügyleteket (Direct Access Agreements), úgy érvelnek, hogy a kisfogyasztókra maradna a hálózat-fenntartási költségek nagy részének viselése, és nekik magasabb árakat kellene fizetniük ugyanazon erômûveknek, amelyek alacsony költségû villamos energiával látnák el a nagyfogyasztókat. Katasztrofálisak lennének a negatív következményei annak, ha a piac 30%-ának biztosítva lenne a Direct Access, és én soha nem támogatnék olyan energiapolitikát, amely a kisfogyasztókat arra kényszerítené, hogy támogassák a nagyfogyasztókat. Soha! Dunn szenátor hozzátette, hogy ô és mások folytatják annak a bizalmas kezdeményezésnek a tanulmányozását, amely az államot (ti. Kaliforniát) visszatérítené a teljesen szabályozott rendszerhez. Minden közvélemény-kutatás erôs támogatást mutat mondta Dunn. Egyes közvélemény-kutatások szerint a reguláció támogatottsága 75%-os, mások szerint 90%-os. A MAGYAR VILLAMOS MÛVEK KÖZLEMÉNYEI n 2005/1-2 5

8 MEGHIÚSULNAK A KERESKEDELMI ERÔMÛVEKKEL (MERCHANT POWER PLANTS) KAPCSOLATOS TERVEK Baton Rouge Advocate, Három évvel ezelôtt az állami hivatalnokok (ti. Louisianában) magukévá tették a kereskedelmi erômûvek mint gazdasági katalizátorok ötletét. A kereskedelmi erômûvek, amelyek (az elképzelések szerint) a legmagasabb (spot) vételi ajánlati árat adó vevônek értékesítik a megtermelt energiát, sokmilliárdos beruházásokat, sok száz új munkahelyet, és olcsóbb villamos energiát jelentenének Louisiana lakosainak, és új fogyasztóként jelennének meg az állam földgáz forgalmazói számára. A független termelôk mintegy 30 kereskedelmi erômû létesítési terveit jelentették be Louisianaban, ahol (a várakozások szerint) a bôségesen rendelkezésre álló olcsó földgáz a villamosenergia-árak növekedésével egyre nagyobb profitokat eredményezne. Az állam adókedvezményeket ígérve az erômûveknek, amely kedvezményt eredetileg a gyártóknak tartott fenn vörös szônyeget terített az erômû-beruházók elé. A bejelentett erômûvek több mint felét megépítették, de ma számos erômû pénzügyi gondokkal küzd, mondta David E. Dismukes, a Louisianai Energetikai Kutatások Központjának igazgatóhelyettese. Egy erômûvet részben építettek meg, míg a többi építését nem kezdték meg, és ezeket valószínûleg nem is fogják megépíteni. Az erômûvek tervezését olcsó 2-2,25 USD/1000 köbláb árú gázra tervezték, mondta Dismukes. Találják ki, mi történt? A helyzet ma egészen más, és már nem is fogunk visszatérni a tervezett állapothoz. A földgázárak több mint megduplázódtak 2001 óta (a földgázzal ma 6 USD/1000 köbláb áron kereskednek). Ugyanakkor a spot piacok, ahol a kereskedelmi erômûvek eladhatták volna a megtermelt villamos energiát, soha nem jöttek létre a Délkeleten, hívta fel a figyelmet Jack Hawks, a Villamos Energia Ellátók Szövetségének szóvivôje. Nagy volt az ellenállás a villamos közmûvek és az állami szabályozó hatóságok részérôl, mondta Hawks. Kalifornia és az ENRON csak súlyosbította ezt a problémát. Ezen túlmenôen, a közmûvek nem állították le az öreg, alacsony hatásfokú erômûveket, ami csökkentette az igényt az új, nagyobb hatásfokú erômûvekben megtermelhetô villamos energia iránt, vélekedett Hawks. Ehelyett a közmûvek tovább üzemeltették az öreg erômûveket és növelték azok hatásfokát. Ez vezetett a többlet kapacitásokhoz, mondta Hawks. A Délkelet meglévô erômûvei közel 46%-kal több villamos energiát tudtak volna termelni ezen a nyáron, mint amennyit a régió igényelt. Mindezek eredményeképpen számos új erômûvet bezártak, vagy csökkentett teljesítményen üzemeltetnek, mondta Hawks. Hawks nem tudta megmondani pontosan azon új erômûvek számát, amelyeket bezártak, vagy csökkentett kapacitással üzemeltetnek. A Louisianai Energetikai Kutatások Központjának évi jelentése szerint a javasolt többletkapacitások mintegy 45%-át Luisiánában valószínûleg nem fogják megépíteni év után üzembe helyezni tervezett 9 erômûbôl csak egy mûködik, 5 létesítését visszavonták, vagy felfüggesztették. Dismukes szerint, hacsak a társaságok nem tudnak hosszú távú szerzôdéseket kötni a villamos energia értékesítésére, a javasolt erômûvek közül sokat nem fognak megépíteni. Közben a független villamosenergia-termelôk egy másik kihívással is szembe találják magukat. Nevezetesen azzal, hogy a közmûtársaságok építik saját erômûveiket úgy, hogy a költségeket beépítik a villamos energia fogyasztói árába. Hawks (mindazonáltal) úgy véli, a kereskedelmi erômûvek kezdenek pénzügyileg talpra állni, és az évtized végéig több új erômûvet fognak építeni, és üzembe helyezni. Sándor József n SAJTÓKÖZLEMÉNY Új internet és intranet portál az MVM-nél Új arculattal és szolgáltatásokkal jelentkezik a Magyar Villamos Mûvek Rt. (MVM Rt.) portálja. Az új, integrált internet és intranet oldal lényegi változásai az oldal megjelenésében, motorjában és a szolgáltatások folyamatos fejlesztésében észlelhetôk. A portálhoz kapcsolódóan két további microsite is az integrált rendszer részeként valósult meg: az MVM versenypiaci áramkereskedô cégének, az MVM Partner Rt.-nek és az Eurelectric Magyarországi Tagozatának (EMT) honlapjai. Az MVM új honlapja nemcsak a társaság, hanem az MVM Csoport egészérôl is a korábbinál jóval bôvebb információval szolgál. Az internet oldal egy leegyszerûsödött, közérthetôbb oldalszerkezettel, ugyanakkor jelentôsen kibôvült tartalommal várja a látogatókat. Az egyszerû szerkezeti felépítés a felhasználók könnyebb eligazodását szolgálja az oldalon. A magyarországi villamos energetika legjelentôsebb cégcsoportjának vezetôje, a Magyar Villamos Mûvek Rt. vállalati intranet és publikus Internet portálját integrált rendszerré kívánta fejleszteni. Rövidtávon megoldást kerestünk a vállalati tartalmak karbantartására, hosszú távon pedig a lehetô legtöbb vállalati alkalmazást kívánjuk integrálni az új portálba mondta Nagy Róbert, a társaság informatikai fômérnöke. A rendszer lehetôvé teszi, hogy a jövôben számos összetettebb, alkalmazás épüljön be a portálba (ERP, CRM stb.). A Sense/Net Portal Engine portálmotor lehetôséget nyújt a site-ok és tartalmuk (szöveg, kép, file-ok) egyszerû szerkesztésére, tetszôleges menürendszer és navigáció kialakítására, sablonok alkalmazására, szerkesztésére és létrehozására. Mindezek mellett lehetôség van kiegészítô oldalak létrehozására és a portálhoz tartozó interaktív szolgáltatások igénybevételére. Ilyen például a fórum, a portál hírlevél küldô szolgáltatása, a dokumentumtár és galéria ismertette a meg- Folytatás a 32. oldalon 6 A MAGYAR VILLAMOS MÛVEK KÖZLEMÉNYEI n 2005/1-2

9 KITEKINTÉS AZ ENERGIAHATÉKONYSÁGRA ÉS A TÁMOGATÁSOKRA A TÉNYEK TÜKRÉBEN n TAKARÉKOSKODJON AZ ENERGIÁVAL! SZÓL A FELHÍVÁS, AMELYET KIEGÉSZÍTENEK EGYÉB SZÓLAMOKKAL. SZEMREHÁNYÁSOKKAL IS TALÁLKOZNI: TÚL SOK ENERGIÁT FOGYASZTUNK, NEM ELÉG HATÉKONYAN HASZNÁLJUK FEL AZ ENERGIÁT, PAZAROLUNK. MIELÔTT A SZÉGYEN NEMZETIVÉ VÁLNA, GONDOLJUNK ARRA, HOGY NEM HASZNÁLUNK FEL SOK ENERGIÁT, TÖBBET IS HASZNÁL- HATNÁNK, CSAK A HASZON KEVÉS ABBÓL, AMIT FELHASZNÁLUNK. VISZONYLAG KEVÉS ÉRTÉKET TEREMTÜNK. MUNKÁNK EREDMÉNYE EMBERI, TERMÉSZETI ÉS ANYAGI TEKINTETBEN NEM ELÉG ÉRTÉKES. A JÓLÉTHEZ ENERGIA KELL, SOK ENERGIA. A LÉNYEG AZ, HOGY A JÓLÉTÜNKHÖZ TÖBB ÉRTÉKET ÁLLÍTSUNK ELÔ, AMELYHEZ NYUGODTAN HASZNÁLHATUNK TÖBB ENERGIÁT, HA EZ HASZ- NOS. AZ ENERGIÁVAL VALÓ TAKARÉKOSSÁG NEM ÖNCÉL, ÉS A JÓLÉTI ÁLLAMOK NEM TAKARÉKOS- SÁGGAL ÉRTÉK EL EMBERI, TERMÉSZETI ÉS ANYAGI SZINTJÜK UTÁNOZNIVALÓJÁT, HANEM ÉRTÉKTE- REMTÔ MUNKÁVAL, AZ ENERGIA HATÉKONY FELHASZNÁLÁSÁVAL. CÉLSZERÛ MINDEZEK ALAPJÁN ÁTTEKINTENI AZ ENERGIA HATÉKONY FELHASZNÁLÁSÁT, EZEN KÍVÜL PEDIG A KAPCSOLT ENERGIATERMELÉS ÉS A MEGÚJULÓK HASZNÁLATÁNAK TÁMOGATÁSÁT, MINT A MANAPSÁG IDÔSZERÛNEK LÁTSZÓ LEGFONTOSABB KÉRDÉSEKET. DR. STRÓBL ALAJOS ENERGIAMÉRLEGEK Számok kellenek ahhoz, hogy megtudjuk, mennyi energiát használunk fel évente. Errôl vonzó statisztikák jelennek meg [1]. Megtudható, hogy részleteiben és összességében hogyan változik energiafelhasználásunk évrôl évre. Az energiastatisztika tájékoztat több nyelven is, és gyakran öszszehasonlításokat tesznek más országokkal. A statisztikai adatokból aztán sokféle következtetést levonnak. Egyrészt az idôbeni változásokat elemzik, a dinamikát vázolják, másrészt fajlagos mutatószámokat szerepeltetnek. Ilyen például az ún. primerenergiaigényesség, amely egy ország teljes energiafelhasználását jellemzi a bruttó hazai termékre vonatkoztatva. Ebben a tekintetben hazánkat el szokták marasztalni, pedig a gond nem az, hogy sok energiát használunk, hanem az, hogy kevés a hazai termék, a megtermelt anyagi érték. Jobb mutatószámnak látszik az egy fôre jutó energiafelhasználás, amely az ország lakosságára vonatkoztat. Ebben a tekintetben hazánk jól áll, hiszen kis szám adódik a jóléti államokhoz képest. Ennek azonban nem kell megörülni, hiszen csak azt jelenti, hogy nem használtuk ki az adott munkavégzô képességet. A helyzet azonban bonyolultabb, mivel sokféle energia van egy mérlegben. Ezek közül hármat szoktak kiemelni: a halmozatlan bruttó energiafelhasználást, a végenergia-felhasználást és a hasznos energiafelhasználást. Az elsôt gyakran nevezik primerenergia-felhasználásnak vagy alapenergia-felhasználásnak. A másodikat még kimutatják pontosabban közvetlen energiafelhasználásból kiindulva, a harmadikról azonban legtöbbször semmit sem mondanak. Pedig ez a fontos, talán a legfontosabb, hiszen itt a fogyasztókról van szó. Nézzük meg egy vázlaton (1. ábra) az energiafolyamatot! Jól látszik a nem energetikai felhasználás, a szállítás, tárolás és átalakítás vesztesége, de fôleg az energiafelhasználás tökéletlensége. Önkényesen három energiamennyiséget lehet egy évben elkülöníteni az országos mérlegben: a primer energiát (PE), a végsô energiát (VE) és a hasznos energiát (HE). Ezekbôl osztással hatásfokok képezhetôk, és a részhatásfokok összeszorozhatók. A évi országos energiamérlegbôl kiderül, hogy a halmozatlan bruttó energiafelhasználás, a TPES ,6 PJ volt, a közvetlen energia- 1 TPES = Total Primary Energy Supply A MAGYAR VILLAMOS MÛVEK KÖZLEMÉNYEI n 2005/1-2 7

10 1. ÁBRA AZ ORSZÁGOS ENERGIAMÉRLEG ELVI FELÉPÍTÉSE get lehetne összeállítani. Nem volt eddig a feladatuk, de talán nem is lehetne ilyen feladatot adni. Vannak azonban német kutatók, akik országuk energiagazdaságának adatait részletesen elemzik, és természetesen kitérnek a hasznos energiafelhasználásra is (1. táblázat). [2] Ebbôl már teljesebb kép alakul ki, hiszen az energiaszolgáltatás hatásfoka 64,4%, ami kisebb, mint hazánkban tapasztalt 71,9% (elsôsorban a nagyobb német villamosenergia-fogyasztás miatt). Az energiafelhasználás hatásfoka viszont kiszámítható a számokból, és ez feltûnôen kicsi: 52,7%. A két részhatásfok szorzatából aztán kiadódik az energia hasznosításának tényleges hatásfoka: 33,9%. Látható, hogy a hasznos munkavégzô képesség alig több mint egy harmada az összes rendelkezésre állónak egy jóléti államban. Javítani mindkét hatásfokot kell, ez természetes, de a meghatározó a hasznos energia. Ebbôl lehet úgy többet felhasználni, hogy közben a végenergia-felhasználás és a primerenergiafelhasználás mérséklôdik. A hatásfok, a hatékonyság javításában nagy feladatot kap a fogyasztó és az energiaszektor. A számokból úgy tûnik, hogy az elôbbi feladat nagyobb. felhasználás pedig 818,4 PJ. Ez utóbbiból levonva az anyagjellegû és nem energetikai célú felhasználást a végenergia-felhasználás: 761,2 PJ. Ebbôl már könnyû kiszámítani, hogy az energiaszolgáltatás hatásfoka 71,9% volt. A hasznos energiafogyasztással a magyarországi statisztikusok nem foglalkoznak olyan mélységben, hogy abból országos energiamérle- AZ ENERGIASZEKTOR HATÉKONYSÁGÁRÓL Átmenetileg tekintsünk el a hasznos energiafelhasználásról, és csak azt tûzzük ki a fogyasztónak, hogy igyekezzék minél több hasznos energiát használni hasznos munkájához, értékteremtéséhez, de minél kevesebb végsô energia felhasználásával! Ma- 1. TÁBLÁZAT NÉMETORSZÁG ENERGIAMÉRLEGE 2002-BEN [2] Energiafelhasználás PJ % Primerenergia-felhasználás ,0 Az energiaszektor veszteségei, saját felhasználása ,2 Nem energetikai célú felhasználás ,4 Végenergia-felhasználás ,4 ebbôl: az ipar felhasználása ,3 a háztartások felhasználása ,9 a közlekedés felhasználása ,7 a többi szektor felhasználása ,5 Hasznos energiafelhasználás ,9 ebbôl: az ipar felhasználása ,3 a háztartások felhasználása ,5 a közlekedés felhasználása 532 3,7 a többi szektor felhasználása 918 6,4 8 A MAGYAR VILLAMOS MÛVEK KÖZLEMÉNYEI n 2005/1-2

11 2. ÁBRA AZ ENERGIASZEKTOR ORSZÁGOS ENERGIAMÉRLEGÉNEK ELVI FELÉPÍTÉSE 3. ÁBRA AZ ENERGIASZEKTOR KIINDULÓ FOLYAMATÁBRÁJA gának a tágabb értelemben vett energiaszektornak a gondjaival tudunk csak az ismereteink alapján részletesebben foglalkozni. Induljunk ki egy elvi folyamatábrából (2. ábra) a fogalmak pontosítása érdekében. Az országos primerenergia-felhasználás (PE) és a végsô energiafelhasználás (VE) közötti összefüggésre térünk ki, ezért csak az energiaszolgáltatás hatásfokát elemezzük. A cél, hogy adott végsô energiához a lehetô legkedvezôbb primerenergiabeszerzésrôl adjunk tájékoztatást. Energetikai szempontból a legkedvezôbb itt a legjobb hatásfokot jelenti. Gazdasági, környezetvédelmi, biztonsági és egyéb tekintetben a legkedvezôbbnek más a jelentése. Az ország teljes primerenergia-felhasználása (PE) összeadódik a hazai energiahordozó-termelésbôl, a behozatal és a kivitel különbségébôl (a szaldót egyszerûsítve behozatalnak nevezhetjük), a készletváltozásból (a készlet növelésére szánt energiahordozó és a készlet csökkenésébôl eredô módosulás különbsége), továbbá az ún. mérlegen kívüli tételekbôl. Ez utóbbit, a mérlegen kívülit, rendszerint nem veszik figyelembe, mivel csak becsülhetô, így kívül kerülhet a mérlegelésen. Amíg meg nem jelent a megújuló energiahordozók felhasználásának követelményére vonatkozó igény, addig ezzel nem is foglalkoztak. Indiában is nehezen becsülhetô a szárított tehénürülék energetikai értéke. A geotermikus energiát, a hasznosított napenergiát, a hulladékok energiáját és a biomassza egy részét szokták itt megbecsülni. Nálunk ez a becsült érték kb PJ körül van, és így jön ki a mérlegben valóban szereplô, azonos nagyságrendet képviselô, megújuló forrásokkal együtt a kb. 3,5-4%-os jelenlegi részarány a hazai megújuló-felhasználásban. Ez így már jobban néz ki a nemzetközi összehasonlításban. A hazai energiahordozók egy része fosszilis tüzelôanyag (szén, kôolaj, földgáz), másik része mérhetô megújuló energiaforrás (víz-, szél-, napenergia, biomassza). Az eltüzelhetô energiahordozóknál az alsó fûtôértékkel számolnak, bár helyesebb lenne pl. japán példára a felsô fûtôértékkel (égéshôvel) számolni, hogy ne adódjék nagyobb átalakítási hatásfok, mint száz százalék. A víz-, szél- és napenergia-hasznosításban egységes elvek, megállapodások alapján számolnak a termelt villamos energia, ill. a kollektorok felülete alapján. Mivel urántermelésünk megszûnt, ma már a hasadóanyag nem tekinthetô hazai energiaforrásnak. Ennek ellenére gyakran hazainak tekintik az atomerômûvek üzemanyagát, hiszen azok éveken keresztül tárolhatók az adott telephelyen. Az energetikai importszaldó a behozatal primer és szekunder energiahordozókat egyaránt tartalmaz. Az átalakított, ezért másodlagos (szekunder) energiahordozók közül kiemelhetô például a villamos energia, a brikett, a koksz, a kôolaj-feldolgozási termékek egész sora. Hosszú távú elemzésben célszerû az importált primer energiahordozók között nyilvántartani a hasadóanyagot is. A további elemzéshez ismét ki kell térni egy részletesebb folyamatábrá- A MAGYAR VILLAMOS MÛVEK KÖZLEMÉNYEI n 2005/1-2 9

12 3. ÁBRA AZ ENERGIASZEKTOR KIINDULÓ FOLYAMATÁBRÁJA 4. ÁBRA A MÁSODLAGOS (SZEKUNDER) ENERGIAHORDOZÓK MÉRLEGE ra (3. ábra). Itt minden elnevezés, tétel vitatható, helye módosítható. Gyakran változik is a kép, ezért nehéz pontosságra törekedni. Az ábra az eddigieken kívül újabb fogalmakat vezet be az energiaszektor mérlegébe: átszámítási veszteség, veszteséghasznosítás, a primer energiahordozó anyagként való hasznosítása, szállítási és tárolási veszteség. A bemenet nyilvánvaló, a kimenet két részbôl áll: az energiaátalakításra és a végenergia-felhasználásra jutó évi energia. Az átszámítási (elszámolási) veszteség a statisztika konvertálási faktoraiból ered, a veszteséghasznosítás pedig visszanyert, hulladék energiahordozókból (pl. kohógáz). Az elsôdleges (primer) energiahordozók egy részét nem az energiaipar használja fel, hanem egyéb iparágak nyersanyagként: szenet és olajat vegyipari nyersanyagként, földgázt mûtrágyagyártásra, fát bútoripari és papírgyári hasznosításra, hasadóanyagot izotópgyártásra. Természetesen anyagként másodlagos (szekunder) energiahordozókat is használnak, sôt, fôleg ezeket, pl. a kôolaj-finomítás termékeit. Az energia szállításával és tárolásával kapcsolatos veszteségeket nem kell magyarázni. Ezek ésszerû csökkentése nyilvánvaló feladat. Az energiaszektor tényleges hatékonysága e veszteségek csökkentésén kívül elsôsorban az energia átalakításának hatásfokától függ. Mint az elôbbi ábrából kitûnt, az elsôdleges energiahordozók egy részét a kedvezôbb hasznosítás érdekében átalakítják. Itt két átalakításra érdemes figyelmet fordítani: (i) a tüzelôanyagok nemesítésére, (ii) a hô- és villamosenergia-termelésre. A szekunder energiahordozók (4. ábra) között ezek alapján megkülönböztethetôk az anyag jellegûek (szilárd, cseppfolyós, gáznemû energiahordozók), a villamos energia és a hô. Kiemelhetô, hogy a szekunder energiahordozók egy részét kokszot, brikettet, gázolajat, villamos energiát importáljuk, tehát a magyarországi átalakításoknál nem lehet a teljes átalakítási hatásfokra kitérni. Nem tudunk regionális mérleg készítésével foglalkozni, de ez körzeti, több országra (pl. OECD) kiterjedô elemzéshez szükséges, ezért nagyon fontos, hogy az importált energiahordozók számértékeinek meghatározásakor milyen átszámítási kulcsokat használunk. Ma elsôsorban a villamos energia importja a nagy tétel a magyar mérlegben, ezért ezzel külön kell foglalkozni. A szekunder energiahordozók egy részét természetesen anyagként értékesítik. Elsôsorban a kôolaj-finomítás termékei sorolhatók ebbe a csoportba, de természetesen szilárd és gáznemû energiahordozókat is lehet nem energetikai célra hasznosítani (5. ábra). Ezt azért szükséges hangsúlyozni, mert ezzel az energetika nem foglalkozhat. Az anyagként vagy az energiaként való hasznosítás nagyobb ésszerûsége nem tartozik megítélésünk tárgykörébe. Maradjunk tehát annyiban, hogy a fogyasztó hôt és villamos energiát igényel az energiaszektortól. Természetesen benzint, gázolajat, földgázt is, de ezzel itt nem foglalkozom. A fogyasztók hasznos energiával való ellátásához szükséges villamos energia természetes szolgáltatásnak, értékesí- 10 A MAGYAR VILLAMOS MÛVEK KÖZLEMÉNYEI n 2005/1-2

13 5. ÁBRA A SZEKUNDER ENERGIAHORDOZÓK FELHASZNÁLÁSA 6. ÁBRA A HÔ- ÉS VILLAMOSENERGIA-TERMELÉS HAZAI ENERGIAFOLYAM ÁBRÁJA tésnek látszik, de a hô nem. Azt maga is elô tudja állítani, és nagyon gyakran ezt is teszi. A távhô, a közelhô itt a lényeg, tehát a vezetékes hôszolgáltatás. Ez lehet központosított (centralizált) vagy elosztott (decentralizált), hasonlóan a villamos energiához. Magának a fogyasztónak is lehet gyakran van erômûve, amely hôt és villamos energiát egyaránt szolgáltat. Nem az a fontos, hogy ki teszi, csak tegye. Energetikai tekintetben a közcélú vagy saját célú ellátás egyformának tekinthetô, legfeljebb az elôbbinél nagyobb a szállítási veszteség. Nem lényeges a tulajdon sem. Nézzük meg a magyarországi hôés villamosenergia-termelés folyamatát (6. ábra)! Vannak benne erômûvek és fûtômûvek; az elôbbiek hôt is adnak, nem csak villanyt; az utóbbiak viszont villanyt is igényelnek. Mindkét átalakító létesítményt el lehet látni importált és hazai primer energiahordozóval, szekunder energiahordozókkal vagy megújuló forrásokkal. Ma még vannak megkötések, korlátok (pl. nincs atomfûtômû, még nincs import szenet tüzelô hôerômû). Mindkét energiaátalakítási létesítménytípusnál van átalakítási veszteség, önfogyasztás (hô és villany), továbbá a végenergia-felhasználásig vannak hálózati energiaveszteségek (hôtárolási veszteségek egyelôre hôtároló hiányában nincsenek). Az erômûveknek két terméket adnak végfelhasználásra, a fûtômûvek csak egyet. Mivel a hô mind erômûbôl, mind fûtômûbôl származhat, nem mindegy a két átalakítás aránya. Az elôbbiben van kapcsolt termelés, az utóbbiban nincs. Elég eltérô ma hazánkban a két, energiát átalakító létesítmény primerenergia-felhasználásának a szerkezete. Az erômûvek import hasadóanyagot, hazai és import földgázt, hazai szekunder energiahordozót (fûtôolajat, tüzelôolajat, gázolajat), hazai szenet és megújuló forrást használnak fel. A fûtômûvek hazai és import földgázt, hazai szekunder energiahordozót (tüzelôolajat) és megújuló forrást használnak. Külön kell foglalkozni a villamosenergia-iparhoz rendelhetô erômûvekkel. A szekunder energiahordozó a villany és a hô. A villany egy része importból jön, így nem tartozik az energiaátalakítás hazai szektorához. Csoportosítva az erômûveket, bemutatva az értékesített villanyt (E) és az eladott hôt (Q), megadva a felhasznált primer energiát (B), kiszámítható az energiaátalakítás hatásfoka a évi mérlegbôl (2. táblázat). Természetesen vannak nemzetközi egyezmények a hatásfokokra is. Az atomerômû hatásfoka a termelt villamos energiára vonatkoztatva 33%, a víz-, szél- és naperômûvek hatásfoka 100%, a geotermikusoké 10%, és az importszaldó 100%-os hatásfokkal értelmezhetô. Ezek a megállapodások természetesen önkényesek, bírálhatók (pl. miért nem a kiadott energiára vonatkoztatják, miért nem veszik figyelembe ezeknél a hôkiadást), de a nemzetközi összehasonlításkor használni kell ôket. Ha túl sok atomerômû van a rendszerben, akkor az rontja az eredô hatásfokot, de ha túl sok víz- vagy szélerômû van, akkor az javítja. Az import mindenképen kedvezôbb. Mivel az értékesített szekunder energiák összegére (E+Q) vonatkoz- A MAGYAR VILLAMOS MÛVEK KÖZLEMÉNYEI n 2005/1-2 11

14 2. TÁBLÁZAT MAGYARORSZÁG ÉVI VILLAMOSENERGIA-MÉRLEGÉBÔL Energiamennyiségek, PJ Hatásfok Villany, Hô, Primer, % E Q B Atomerômû (Paks) 37,216 0, ,146 31,19 Nagy szénhidrogén-erômûvek1 33,662 7,224 88,232 46,34 Nagy szénerômûvek 2 21,831 0,563 77,784 28,79 Kisebb széntüzelésû erômûvek 3 6,979 6,683 36,969 36,96 Nagy fûtôerômûvek 4 6,733 11,384 25,729 70,41 Csúcserômûvek (gázturbinák) 5 0,032 0,000 0,108 29,14 Összes nagyerômû 106,452 26, ,969 37,99 Kiserômûvek (BT<50 MW) 6,514 17,267 38,282 62,12 Összes magyarországi erômû 112,965 43, ,251 40,37 Importszaldó 24,977 0,000 24, ,00 Magyar villamosenergia-rendszer 137,942 43, ,228 43,99 Megjegyzések: 1 Dunamenti, Tisza II., Csepel 2 Mátra, Oroszlány 3 Ajka, Bánhida, Borsod, Pécs, Tiszapalkonya 4 Kelenföld, Újpest, Debrecen, Dunaújváros 5 Lôrinci, Litér, Sajószöged tatják a hatásfokot, ezért nagyon fontos a villany és a hô aránya is az eredô értékesítésben. Az értékesített termékek arányában persze még felosztható a hatásfok additív tagokra (E/B + Q/B), így aztán külön szerepeltethetô villamosenergia- és hôátalakítási hatásfok is. A magyarországi villamosenergiarendszer energiaátalakítási hatásfoka viszonylag jó (~44%), mert más európai országokhoz 2 képest nagy az importált villany aránya (18,1%), és az értékesített szekunder energiák között a hô aránya is elég magas (31,5%). Energetikai szempontból viszont kedvezôtlennek ítélhetnénk az atomerômûves értékesítés részarányát (27%), ha nem tudnánk, hogy ez csak a hasadóanyag egyezményes elszámolásának a következménye. Megállapítható, hogy a nagy szénhidrogén-tüzelésû fôleg földgáz-tüzelésû erômûvek viszonylag jó hatásfoka csak a hôkiadás eredménye. A villamos hatásfok itt alig haladja meg a 38%-ot, sôt, a régebbi erômûveknél Dunamenti, Tisza II. a 2 Nem számítva a törpeállamokat (Luxemburg, San Marino stb.). 36%-ot. Új, korszerû erômûveknél külföldön már 50% felett tartanak. Még kedvezôtlenebb a helyzet a nagy szénerômûveknél, ahol a villamos hatásfok csak 28%, a külföldi új, korszerû erômûveknél pedig már 40% feletti. A kis szénerômûveknél a gond kisebb, hiszen azok 2005-ben környezetvédelmi okokból vagy leállnak, vagy átalakulnak (pl. fatüzelésre). A nagy fûtôerômûvek hatásfoka 70% felett van, miközben az értékesített villamos energia és hô hányadosa 0,60 közelébe került. Itt mind a hatásfok, mind e mutatószám javítható a jövôben. A csúcserômûveknél a kis kihasználás miatt nem olyan nagyon fontos a jó hatásfok. A fûtômûvek nem tartoznak a villamosenergia-iparághoz, de az adatok beszerezhetôk. A meglévô fûtômûvek forróvíz-kazánok, gôzkazánok egyrészt földgázzal mûködnek (pl. Révész utcai Fûtômû), másrészt megújuló forrásokkal (pl. fatüzeléssel Tatán). Az elôbbi jellemzôbb a magyar rendszerre. A legnagyobb magyarországi fûtômû 2002-ben 860 TJ hôt értékesített, felhasznált 910 TJ földgázt és 15 TJ (4,2 GWh) villamos energiát, tehát a hatásfoka elérte a 93%-ot. Ennél jobb hatásfokú fûtômûvek csak akkor létesíthetôk, ha kondenzációs égéshôt hasznosító kazánokból állnak. Itt könnyen elérhetô a 100%-nál nagyobb hatásfok is természetesen az alsó fûtôértékre számítva, mint minden magyarországi energetikai számításban. Meg kell említeni, hogy míg a tüzelôanyag-nemesítések hatásfoka általában 90% felett van, és a hôátalakítás is meghaladja a 80%-ot, addig a villamos energia termelése hô- és atomerômû-park túlsúlya esetén alig éri el a 35-40%-ot. Ez nagyrészt természeti törvény következménye a hôbôl termelt villamos energia hatásfoka korlátozott (Carnot). Mindezek alapján nyilvánvaló, hogy elsôsorban a villamosenergiatermelés területét kell megvizsgálni; itt kell keresni a legjobb megoldásokat. AZ ENERGIA MEGTAKARÍTÁSA Az energiamegtakarításban a hagyományos veszteségcsökkentés a hatásfokjavítás és a kapcsolt energia- 12 A MAGYAR VILLAMOS MÛVEK KÖZLEMÉNYEI n 2005/1-2

15 3. TÁBLÁZAT ENERGIA- ÉS TÜZELÔANYAGÁR-MEGTAKARÍTÁS KAPCSOLT TERMELÉSSEL Villany Hô Primer Hatásfok Tüzelôár Megtak. arány TJ TJ TJ % Mrd Ft Alapeset: régi, rosszabb hatásfokú, gáztüzeléses kiegészítô, kondenzációs erômû A Kombinált ciklus ,0 9,00 1,000 Gázmotor ,8 3,30 Kiegészítô erômû ,2 8,70 B o Gázmotoros megoldás ,7 12,00 1,333 Fûtômû ,3 1,95 Kiegészítô erômû ,4 11,10 C o Fûtômûves megoldás ,8 13,05 1,450 I. változat: újabb, jobb hatásfokú, gáztüzeléses kiegészítô, kondenzációs erômû Kiegészítô erômû ,9 5,85 B 1 Gázmotoros megoldás ,9 9,15 1,017 Kiegészítô erômû ,0 7,50 C 1 Fûtômûves megoldás ,9 9,45 1,050 II. változat: régi, rosszabb hatásfokú, széntüzeléses kiegészítô, kondenzációs erômû Kiegészítô erômû ,0 4,20 B 2 Gázmotoros megoldás ,4 7,50 0,833 Kiegészítô erômû ,0 5,40 C 2 Fûtômûves megoldás ,9 7,35 0,817 III. változat: újabb, jobb hatásfokú, széntüzeléses kiegészítô, kondenzációs erômû Kiegészítô erômû ,6 3,18 B 3 Gázmotoros megoldás ,0 6,48 0,720 Kiegészítô erômû ,7 4,08 C3 Fûtômûves megoldás ,1 6,03 0,670 termelés a két legfontosabb lehetôség. Itt csak az utóbbira térünk ki. Ez azt jelenti, hogy a primer vagy szekunder energiahordozót egy technológiával egy idôben alakítják át hôvé és villamos energiává. A felhasznált energiahordozó és az átalakítási technológia függvényében ezzel különbözô mértékû energiamegtakarítás érhetô el (3. táblázat). Ma a legkedvezôbb kapcsolt termelésnek az összetett körfolyamatú (CCGT) technológia látszik. Megfelelô hûtési lehetôségekkel kiegészítve ez a termelés elég rugalmasan alkalmazkodhat mindkét termék idôben változó igényéhez, ugyanakkor a hatásfok is kellôen nagy. Ilyen megoldást használnak például az egyik vidéki nagyvárosunkban. A technológiák és a tüzelôanyagok szerepe akkor vethetô össze, ha azonos szekunderenergia-felhasználást tekintünk. Legyen például egy összekapcsolt, nagyobb távhôrendszerben az évi hôigény 1200 TJ, az évi villamosenergia-igény pedig a körzetben 2700 TJ (750 GWh). A három összehasonlítható technológia legyen a CCGT megoldás (A), a népszerû gázmotoros ellátás (B) és a külön termelés (C). Ezzel öszszehasonlítható egy jobb, egy roszszabb kapcsolt termelés és a külön hô- és villamosenergia-termelés évi mérlege. Annak érdekében, hogy a tüzelôanyagokra is tekintettel legyünk, az összehasonlításban a kiegészítô kondenzációs erômûnél több lehetôséget vizsgáltunk. Az alapesetben minden átalakítás forrása földgáz, és a kiegészítô villamos energia a meglévô, régi, menetrendtartó kondenzációs egységekbôl adódik 36% körüli hatásfokkal. Az I. változat ettôl annyiban különbözik, hogy itt a kiegészítô erômû technológiája már korszerû, jó hatásfokú (54%). Ezt a változatot az indokolja, hogy a régebbi technológiák megszûnnek, és földgázra is korszerû erômûvek épülnek. A II. változatban a kiegészítô erômû egy meglévô ligniterômû rosszabb hatásfokkal (30%), a III. változatban pedig korszerû ligniterômû jobb hatásfokkal (40%). Az energia megtakarítása mellett sokakat érdekel a tüzelôanyag árában jelentkezô megtakarítás, ezért a 3. táblázatban ezt is bemutattuk. Itt feltételeztük, hogy a földgáz növekményköltségének megfelelô ár két és félszer nagyobb, mint a lignit kitermelésének növekedésébôl adódó. A táblázat adataiból nyilvánvaló, hogy azonos tüzelôanyag-fajta felhasználása mellett, régi kondenzációs erômûvekkel való kiegészítés esetén a korszerû kapcsolt termeléshez képest a külön termelés majdnem 50%-kal több tüzelôanyagot igényel. Korszerû kondenzációs egységekkel való kiegészítéskor az energia és a tüzelôanyag-költség megtakarítása csak 5%. Széntüzelésû, lignittel mûködô kondenzációs erômûvek esetén az energia megtakarítása jóval nagyobb ugyan különösen régebbi ligniterômûnél, mint földgáznál, de a tüzelôanyag ára már megfordítja a képet. Drága földgázzal nem érdemes olcsó lignitet megtakarítani még kapcsolt termeléssel sem. Még kevésbé érdemes földgázzal hasadóanyagot meg- A MAGYAR VILLAMOS MÛVEK KÖZLEMÉNYEI n 2005/1-2 13

16 alakulhat a környezet terhelése. Ez az ösztönzés nagyságrendekkel kisebb, mint a kôolaj-finomítás termékeinél. 7. ÁBRA A FOGYASZTÓI HASZNOS ENERGIAFELHASZNÁLÁS SZERKEZETE takarítani, azaz visszaterhelni egy atomerômûvet azért, mert kapcsoltan villamos energiát termelünk. Mindezek alapján levonható az a következtetés, hogy az adott ország vagy régió erômûparkjának elemzése alapvetô fontosságú a kapcsolt energiatermelés hasznának a megítélésében. ÖSZTÖNZÉSEK A primer és szekunder energiával való takarékosságra ösztönzést kell teremteni. Ez a piacgazdaságban egyszerûen meghatározható az árakba épített többletekkel (adók, illetékek, járadékok). Ezzel a módszerrel ösztönzik a felhasználókat a kisebb fogyasztásra, a bevételeket pedig az állam, az önkormányzat, befektetési támogatásra használhatja. A hazai primer energia árában van például bányajáradék, ha a kitermelés bányászat eredménye. Az import primer energia árába beépíthetôk a vámok. Természetesen mind a primer, mind a szekunder energia végsô eladási árában érvényesítenek általános forgalmi adót különféle törvényes, egyezményes kulcsok szerint. Ezekkel sem érdemes itt foglalkozni. Van két olyan energiaátalakítás, amelynek termékei jelentôsebben megdrágulnak a beépített ösztönzôk miatt. Ilyen hazánkban (is) a kôolaj-finomítás és a villamosenergia-termelés. Tételezzük fel, hogy hazánkban egy év alatt értékesítenek kereken hat milliárd liter benzint és gázolajat. Ezért a fogyasztók fizetnek évente mintegy 1600 Mrd Ft-ot, és ebbôl a járadék kb Mrd Ft. A villamosenergia-iparban a nettó fogyasztás évente 35 TWh lehet, amiért a fogyasztók kerekítve 700 Mrd Ft-ot fizetnek. A megújuló források és a kapcsolt termelés ösztönzése miatt az árban elszámolnak rendszerszintû szolgáltatásként (kötelezô átvételek pénzügyi alapja, KÁP) mintegy 14 Mrd Ft többletet. Ez tehát 2% többlet. Mindez azt jelenti, hogy a fogyasztó az ösztönzések érdekében kb. 0,40 Ft/kWh-val nagyobb egységárat vállal. A kapcsolt termelés miatt olcsóbb lehet a távhô, több villamos energia termelhetô megújuló forrásból, és kedvezôbben A HASZNOS ENERGIAFOGYASZTÁS Térjünk vissza röviden a fogyasztóra! A végsô energiából ôk végeznek igazán hasznos munkát. Elegendônek látszik négy fogyasztói csoport elemzése: az ipar, a háztartások (lakosság), a közlekedés és a többi egyéb (mezôgazdaság, szolgáltatások, tercier szektor stb.) szektor bemutatása (7. ábra). A hasznos energia mondjuk öt részre osztható: folyamatenergia (ipari hô, melegvíz-készítés), fûtési energia (helyiségek fûtése), mechanikai energia (különféle hajtások), világítási energia, végül az informatika és a kommunikáció (I&T). Magyarországi számértékeink nincsenek, de bemutathatók német adatok (4. táblázat). Itt csak a hasznosítás mértékét, az energiafogyasztási hatásfokokat mutattuk be. Ez a hatásfok a hasznos energia és a végenergia hányadosa. Külön összesítô adatokat is adtunk fogyasztói csoportonként és felhasználási módonként. A legjobb hasznosítást a háztartások érték el (71%), a legrosszabbat a közlekedés (20%). Az ipar és az egyéb szektorok hatásfoka átlagosnak tekinthetô (61-63%). Az átlagos energiafogyasztási hatásfok még az 53%-ot sem éri el, ami a közlekedés nagy energetikai részaránya és rossz hatásfoka miatt nem mondható jónak. Feltehetôen Magyarországon ezek a hatásfokok nem jobbak, mint Németországban. A felhasználási módok közül a legkedvezôbb az információ- és kommu- 4. TÁBLÁZAT ENERGIAFOGYASZTÁSI HATÁSFOKOK 2002-BEN, NÉMETORSZÁGBAN, % [2] Ipar Közlekedés Háztartások Egyéb Összesen Folyamat 62,0 0,0 50,0 46,0 57,4 Fûtés 74,0 74,0 78,0 76,5 77,3 Hajtások 65,5 19,5 55,0 58,0 30,6 Világítás 10,5 8,5 8,0 8,5 8,8 Információ 89,0 89,0 70, ,0 Összesen 63,4 19,9 71,0 60,9 52,7 14 A MAGYAR VILLAMOS MÛVEK KÖZLEMÉNYEI n 2005/1-2

17 nikációtechnika és meglepô módon a fûtés (77-79%), míg a legrosszabb a világítás (<9%) és a közlekedés kedvezôtlen volta miatt a hajtások (31%). Feltehetôen Magyarországon a fûtés hatásfoka jóval kisebb, és a közlekedésben sem a legjobb autók mûködnek még nálunk. Feltételezhetô, hogy Magyarországon az energiafogyasztás hatásfoka valamivel rosszabb, mint Németországban, hiszen az anyagi és hatósági ösztönzés még nem elég hatékony hazánkban. A MEGÚJULÓK ÉS A KAPCSOLTAK TÁMOGATÁSA KÜLFÖLDÖN A megújuló energiaforrásokkal termelt villamos energia egy részét, a kapcsoltan termelt villamos energia egy hányadát valamilyen formában támogatják Európa egyes helyein, mert vannak egyéb célfüggvények is, mint a gazdaságosság. Ilyen például az ellátás biztonsága, a környezet védelme, a takarékosságra való ösztönzés, a nagyobb elfogadhatóság kihasználása és sok egyéb, nehezen számszerûsíthetô cél. A támogatásnak vannak hátrányai is. Drágább lesz a villamos energia, nehezebb lesz a villamosenergia-rendszer irányítása, gondot jelent a jó piaci szabályozás kialakítása. Skandinávia Az évszázad elsô évében a zöld villany részaránya Svédországban 51,3%, Dániában 16,4%, Finnországban 29,1% volt. Az EU e három tagországa villamos tekintetben a Nordel-rendszerben szabályozási tömbben mûködik együtt, és a kialakított támogatási rendszereiket is igyekeznek összehangolni. Svédország A svéd parlament (Riksdag) 2002 júniusában hagyta jóvá a svéd energiapolitikai irányelveket. A megújuló források használatát korábban is támogatták beruházási és termelési segítségekkel, majd május 1-jén bevezették a bizonylatolási kereskedelmet az ún. áram-certifikációs törvénnyel (Lag om elcertificat, LEC). Ez azt jelenti, hogy minden MWh megújuló forrásból termelt villamos energiára a svéd hálózati hatóság (Svenska Kraftnät) az áramtermelônek ad egy bizonylatot. A szél-, nap- és hullámenergia mellett a nem fosszilis biomasszából, a földhôbôl és meghatározott méretû kis vízerômûbôl termelt villamos energiát ezzel a módszerrel támogatják. Az áramfogyasztókat kötelezték arra, hogy az éves villamosenergia-fogyasztásuk arányában bizonyos mennyiségû bizonylatot szerezzenek ( kvóta-kötelezettség ). A kvóta és ezzel a beszerzendô bizonylatok száma évente növekedik. A kvóta például 2003-ban 0,074 (7,4%) volt, és 2010-re 0,169-re növekedik. Egy bizonylat árát SEK között állapították meg. A kvóta-kötelezettség alól kivételeket is tettek például a sok villamos energiát igénylô ipar részére. A végsô fogyasztó választhat. Vagy maga teljesíti a kvótát, vagy részt vesz a bizonylatolási kereskedelemben, és ott vásárol. Évente ellenôrzik, hogy április elsejéig teljesítették-e a kvóta-kötelezettséget. Ha nem, akkor megfelelô illetéket szabnak ki: a hiányzó bizonylatokra 150%-os többletet. Az illeték mértékét 2005-ig korlátozták. Az említett törvényben megszabják a szabad bizonylatolási kereskedelem feltételeit. Azt is elhatározták, hogy a hagyományos áramtôzsde (Nord Pool) mellett 2004-ben lehetôséget adnak az árambizonylatok tôzsdei kereskedésére is. Csak a svéd áramtermelôk kaptak jogot arra, hogy árambizonylatot kapjanak. Más országokból származó bizonylatokat nem fogadnak el. A bizonylatolási kereskedelem bevezetése elôtt voltak idôben korlátozott egyéb állami támogatási formák is az országban, amelyeket a következô években fokozatosan leépítenek. A zöld bizonylatokkal való kereskedés bevezetése után is megmaradtak fontos támogatási formák. n Környezeti bonusz (miljöbonus): A szélerômûvekkel termelt villamos energiára vonatkoztatva az energiaszolgáltatók a számukra megszabott energiaadóból levonhattak kilowattóránként 0,181 SEK-et 2003-ban. Ez a támogatási forma 2008-ig megmarad, de a bonusz évente 0,020 SEK-kel csökken. n Állami beruházási segítség az energetikára: Biomasszára épített kapcsolt termelésre, hôerômûvek kapcsolt termelésre való átépítésére, bizonyos szélerômûvekre és kis vízerômûvekre 2003 októberének végéig állami beruházási támogatásokat lehetett kapni. n Rendelet a hatékony és környezetkímélô energiaellátás támogatására: Az elôbb említett intézkedést ezzel a rendelettel váltották fel. Ennek értelmében környezetvédelmi intézkedésekre, megfelelô technikai megoldásokra segítséget lehet kapni. Ennek feltétele például a távhôrendszer kiépítése vagy nagy szélerômûvek építése a tengerparton, ill. a hegyekben. n Állami beruházási támogatás a napenergiára: A lakóházakhoz épített napkollektorokhoz bizonyos feltételek mellett a beruházási öszszeg 25%-áig terjedô támogatást lehet kapni. n Mérsékelt hálózathasználati díjat számolnak el a legfeljebb 1,5 MW beépített villamos teljesítôképességû egységekre. Dánia A dán parlament (Folketing) már 1999 márciusában elfogadta azt a javaslatot, hogy 2003 végéig alapvetôen megreformálják a dán villamosenergia-ellátást. A reform célja az volt, hogy a megújuló energiaforrásokkal termelt villamos energia részarányát az akkori 12%-ról az átmeneti idôszak végéig 20%-ra növeljék. A cél eléréséhez bizonylatolási kereskedelmet vezettek be, és újrafogalmazták a meglévô támogatási programokat. A zöld áram eddigi betáplálásának támogatását így akarták fokozatosan mérsékelni, mivel a szubvenciók nagyon megterhelték az államháztartást. A bizonylatolási kereskedelmet azonban sokat bírálták, ezért bevezetését 2001 ôszén elhalasztották. A sok szélerômû-üzemeltetô kritikája mellett a fô érv az volt, hogy hiányzik az európai harmonizálás, illetve kis kereslet esetén politikai és technikai bizonytalanságok is lehetnek a bizonylatok piacán. Ezért elhatározták, hogy a rendszer bevezetését mindaddig elhalasztják, míg a többi EUtagországokkal összehangolt rendszer ki nem alakul. A tervezett dán bizonylatolási rendszer hasonlított a svédhez. Lé- A MAGYAR VILLAMOS MÛVEK KÖZLEMÉNYEI n 2005/1-2 15

18 nyeges eltérés volt, hogy a törvény csak egy bevezetési keretfeltételt teremtett, és a részleteket a gazdasági miniszternek kellett volna megadnia. Ô szabta volna meg, hogy a zöld áramból mekkora mennyiséget kell bizonylattal ellátni. Ez a mennyiség bizonylatonként eltérô lett volna a technológiák és a megújuló energiafajták szerint. A tervek szerint ezzel akarták volna elérni a 2003-ra tervezett 20%-os határt. Ez a határ Svédországban kisebb. Jelenleg átvételi és elszámolási kötelezettséggel támogatják az országban a megújuló forrásokat. A hálózati üzemeltetôk és az energiaszolgáltatók megszabott áron veszik át a zöld villanyt. Az átvételi árat a dán gazdasági miniszter határozza meg. Ez az ár a piaci árból és egy többletbôl áll. Ez tehát nem közvetlen állami támogatást jelent, hanem a fogyasztói villamosenergia-ár növekedését. Egyes létesítményeket az állam közvetlenül is támogat. Beruházási segítséget nyújt például a napenergiás és biogázos létesítésekhez, és támogatja a biogén tüzelôanyagok elégetéséhez szolgáló berendezések felépítését. Finnország A finn állam néhány éve szubvenciókkal és adókönnyítésekkel támogatja a megújuló energiát. A finn Kereskedelmi és Ipari Minisztérium a befektetés 30%-áig adhat közvetlen támogatást. Szél- és naperômûveknél, valamint innovatív létesítmények esetén 40%-os beruházási támogatás is adható. Az energiapiac 1997-es liberalizálása óta a villamos energiát egységesen adóztatják függetlenül attól, hogy ez megújuló vagy egyéb forrásból származik. Ennek ellenére bizonyos megújuló energiaforrások termelési támogatást kapnak, amelynek terhét ebbôl az adóból egyenlítik ki. Finnországban nincs konkrét terv a bizonylatolási kereskedelem bevezetésére. Vita folyik arról, hogy az EU-irányelv (2001/77/EG) követelményét miként kell majd 2010-ig teljesíteni. Dániával ellentétben, Finnországban nincs államilag meghatározott, állandó betáplálási ár a zöld villanyra. A finn politika egyes tervek konkrét támogatására koncentrál, és indirekt módon nyújt a fejlesztéshez segítséget. A megújuló energiaforrásokból termelt villamos energia várható költségcsökkenése mellett úgy látszik csak a jó bizonylatolási rendszer nyújt olyan elônyöket, amivel kialakulhat az EU-ban egy nemzetközi kereskedelem. Egy ilyen, határokon átnyúló bizonylatolási kereskedelem lehetôvé teszi, hogy a zöld villanyt abban az országban, abban a régióban termeljék meg, ahol annak feltételei a legkedvezôbbek. A kötelezô átvételi áron való támogatási rendszer csak egyes országokra korlátozódik, és nem nyújt elég ösztönzést a termelési technológia továbbfejlesztésére, hiszen a bevétel állandó és biztos. [3] Ausztria Az országban 2002 augusztusában közzétették az ún. ökoáram-törvényt (BGBL 149/2002.) azzal a céllal, hogy a vízerômûvek mellett más megújuló forrásokat (szél, biomaszsza, nap, depóniagáz, földhô) is bevonjanak a villamos energia termelésébe. Ezekkel 2008-ig további 4% termelést akartak elérni. A Szövetségi Gazdasági és Munkaügyi Minisztérium (BMWA) 2002 decemberében hirdette ki az ilyen erômûvekbôl átveendô villamos energia árát. Ez az átlagos piaci villamosenergia-árakhoz (pl. 2,5 cent/kwh-hoz 3 ) képesti többleteket határozza meg. A négy százalékos többlet felét a szélerômûvek adnák 5,3 cent/kwh támogatással (210%-os többlet a piaci ár felett). Garantáltan átvennék tehát a szélerômûves termelést 7,8 cent/kwh-ért 3 Itt és a következôkben eurócentrôl beszélünk, amikor centet írunk (egyszerûsítve 1 cent =2,5 Ft) 5. TÁBLÁZAT A MEGÚJULÓ FORRÁSOKBÓL TERMELT VILLANY ÁTVÉTELI ÁRAI AUSZTRIÁBAN, CENT/kWh Kis vízerômûvek Elsô Következô Következô Következô Túllépve a 1 GWh/a 4 GWh/a 10 GWh/a 10 GWh/a 25 GWh/a-t Régebben épültek (<2003) 5,68 4,36 3,63 3,28 3, ig 15% többlettel 5,96 4,58 3,81 3,44 3, ig 50% többlettel 6,25 5,01 4,17 3,94 3,78 Napelemek < 20 kw-peak > 20 kw-peak Új berendezésre 60,00 47,00 Szélerômûvek ( után) 7,80 Biomassza, hulladék < 2 MW 2 5 MW 5 10 MW > 10 MW Új berendezésre 16,00 15,00 13,00 10,20 Folyékony biomassza < 200 kw > 200 kw Új berendezésre 13,00 10,00 Biogázra < 100 kw kw kw > 1 MW Új berendezésre 16,50 14,50 12,50 10,30 Depóniagáz < 1 MW > 1 MW Új berendezésre 6,00 3,00 16 A MAGYAR VILLAMOS MÛVEK KÖZLEMÉNYEI n 2005/1-2

19 8. ÁBRA A MEGÚJULÓKBÓL TERMELT VILLANY TÁMOGATÁSA AUSZTRIÁBAN (kb Ft/kWh-ért) tizenhárom éven át. Az EU által kitûzött célt (78,1% megújulókból) 2010-re ezzel feltehetôen elérik majd (8. ábra). A nagy vízerômûvek (BT>10 MW) nem támogatott, 62% részarányú termelése mellett a támogatott kis vízerômûvek (BT<10 MW) jelenlegi 8%-os részaránya 9%-ra növelhetô 1,5-2,0 cent/kwh többlettel (kb. 70%-os támogatás). Természetesen jelentôsen támogatják a biomassza erômûves hasznosítását, amelybôl szintén 2%-os növekményt akarnak elérni. A napelemes rendszertôl nem sokat várnak (0,03%) az igen nagy támogatás (60 cent/kwh) ellenére sem. Kisebb támogatást kapnak az egyéb megújulók (pl. földhô). A mintegy MW-ot kitevô szélerômûparkkal és a biomassza tüzelésû erômûvekkel, tehát a 4%-os többlet zöld villannyal ( = =2200 GWh) a cél elérhetô vagy megközelíthetô. A szélerômûvek támogatása évente mintegy 57 Mrd a- ba, a biomassza-erômûveké 88 Mrd a-ba kerül. Hozzá kell még tenni, hogy például a szélerômûvekhez szükség van kiegyenlítési és szabályozási energiára is, hiszen a szélenergia sem tárolható. A beruházásoknál természetesen ezt is figyelembe kell venni. Az átvételi árak részleteit külön rendelettel (BGBl. 508/2002) adták meg (5. táblázat). A rendeletben további kikötések is vannak. Más nem támogatott megújuló forrásokkal együtt 2008-ra már a 77%-ot is meghaladhatja Ausztriában a megújuló forrásokból termelt villamos energia aránya, így a re vállalt kötelezettség teljesíthetônek látszik. [4] REGIONÁLIS ÁRKÉPZÉSEK Ausztria egyes tartományaiban, nagyobb városaiban és a fôvárosban eddig a megújuló forrásokból és a kapcsoltan termelt villamos energiára egyéb, részletesebb szabályozásokat is adtak. Kitértek a nyári (pl. áprilistól októberig) és a téli hónapokra, a szokásos csúcsidôkre (Hochtarifzeit, HT, pl. 6-tól 22 óráig) és völgyidôkre (Niedertarif, NT), a különféle primerenergia-hordozókra és egyebekre. Alsó-Ausztria Az elismert megújuló források és a kapcsoltan termelô erômûvek termelésének az elosztóhálózatra való csatlakozásakor a tartomány vezetôje 2002 májusában elôírta a legkisebb használható átvételi árakat. A rendelet új berendezésekre vonatkozik, de a lényegesen megújítottakra is kiterjed. A lényeges megújítás azt jelenti, hogy a felújítás költségének el kell érnie egy új létesítésnek legalább az 50%-át. A megadott árak minimális, nettó árak, amelyek forgalmi adót nem tartalmaznak. Ezek az árak a berendezés 15 évig tartó mûködését veszik figyelembe. Biomasszából hazai szilárd vagy folyékony biomasszából, ill. nagy biogén részarányt tartalmazó hulladékból termelt villamos energia 1 MWnál nagyobb egységbôl télen 14,10 cent/kwh, nyáron 7,05 cent/kwh. Ha a csatlakozási teljesítmény 1-5 MW között van, akkor az ár ennek a 85%-a, ha 5-10 MW között, akkor a 60%-a, ha pedig 10 MW-nál is nagyobb, akkor 45%-a. Biogázból való termelésnél trágyából vagy mezôgazdasági, ôstermelôi anyagból származó gáz esetén HT 18 cent/kwh. NT 9 cent/kwh, ha a csatlakozási teljesítmény 100 kw-nál kisebb. Más biogáz esetén a két szám 16,57, ill. 8,28 cent/kwh. Itt is csökken az ár, ha nô a csatlakozási teljesítôképesség: kw között 90%, kw között 80% és >700 kw-nál 70%. Depóniagáz vagy szennyvíztisztítási gáz esetén az eddigiek 70%-a mértékadó. Szélenergiánál megtartották az új egységekre vonatkozó 7,8 cent/kwh-t, de kiegészítést adtak: 1999 elôtt épültekre 6,69 cent/kwh, 1999 után épültekre 7,58 cent/kwh az átvételi ár. Napelemre kwh-nként 50,87 centet adnak; geotermikus energiával termeltre télen 11,6 centet, nyáron 5,8 centet. Hagyományos, fosszilis tüzelôanyaggal mûködô, kapcsolt termelésbôl származó villamos energia átvételekor 1 MW-nál kisebb berendezésnél télen 6,20 cent/kwh, nyáron 3,1 cent/kwh; nagyobb teljesítôképesség esetén pedig a két szám 4,40 és 2,20 cent/kwh. [4] Burgenland A szomszédos osztrák tartományban bevezették az évi átlagos teljesítmény és az éves óraszám fogalmát is. Szilárd hazai biomassza esetén például a kwh-nkénti átvételt télen így számítják: 12,4 mínusz az átlagos teljesítmény (MVA), és az egész beszorozva 1,24 cent/mva-val. A legkisebb érték azonban 6,4 cent/kwh, a legnagyobb 12,2 cent/kwh. A nyári ár ennek a 75%-a, de legalább 4,8 cent/kwh. Erdei vágott fa esetén a megállapított legkisebb átvételi árak 30%-kal nônek. Külön foglalkoznak a 80%-os hatásfokkal felhasznált folyékony hazai biomasszából termelt villannyal: például növényi olajnál télen 14,53 cent/kwh, nyáron 12,10; biodízelnél télen 12,69; nyáron 10,57 cent/kwh. Depóniagázra és tisztítási gázra 4,52 és 3,76 cent/kwh-t adnak télen és nyáron. Szélbôl termelt villany télen A MAGYAR VILLAMOS MÛVEK KÖZLEMÉNYEI n 2005/1-2 17

20 KÖRNYEZETBARÁT MÉRLEGKÖRÖK 9. ÁBRA A BÉCSI VILLAMOSENERGIA-ÁR ÖSSZETEVÔI 6. TÁBLÁZAT TÁMOGATÁS AZ ÖKO-MKF TÖBBLETKÖLTSÉGEINEK FEDEZETÉRE 2004-RE, [9] 8,5 cent/kwh-t ér, nyáron azonban csak 6,2 cent/kwh-t. Napelemnél ugyanannyit adnak, mint Alsó-Ausztriában. Földhônél (geotermális energia hasznosításánál) télen 9,51 cent/kwh-t, nyáron 7,93 cent/kwh-t. Hagyományos kapcsolt termelésbôl származó villamos energiáért 5,09 cent/kwh-t kapni. Természetesen mindent dokumentálni és jelenteni kell. A 10 kva-nél nagyobb egységeknél mérési díjat is el lehet számolni. [7] Bécs A fôvárosban külön megkülönböztetik a több évre szóló szerzôdéses kapcsolattal elôállított villamos energiát a többlet szállításoktól. Ez elôbbire többet, az utóbbira kevesebbet adnak. Minden árnál kitérnek a téli és a Támogatás, cent/kwh Kis vízerômûvekbôl származó zöld villamos energiára 0,035 Egyéb megújuló forrásokból, öko-termelôktôl származó zöld villamos energiára, ha a végsô fogyasztó az 1-3 hálózati szintre csatlakozik (110 kv-ról) 0,143 a 4-5 hálózati szintre csatlakozik (10 30 kv-ról) 0,168 a 6 hálózati szintre csatlakozik (400 V-ról) 0,175 és egyéb végsô fogyasztó részére 0,204 nyári adatokra, mindkét idényhez HT-t és NT-t rendelnek. Külön kiemelik például, hogy a szilárd hazai biomasszából hôvel kapcsoltan termelték-e a villamos energiát. A szerzôdés szerint télen ilyen villanyért 12,42 cent (HT), ill. 8,75 cent (NT) jár kwh-nként, többlet szállítás esetén pedig 10,63 és 8,01 cent. Mindez akkor, ha kizárólag az elosztóhálózat üzemeltetôjének adják el a villanyt. Ha csak részben, akkor kevesebbet kapnak (pl. szerzôdéssel télen HT 10,07 cent/kwh az ár). [8] Célszerû azt is megvizsgálni, hogy az árösszetétel milyen, hogyan oszlik meg az energiaár, a hálózati ár és az összes többi (adó, illeték) tétel aránya. A példa a bécsi legjobb ajánlati árat mutatja (9. ábra) 3500 GWh/a fogyasztásnál 2003 végén. Közismert az Európában és nálunk is mûködô mérlegkörös rendszer a szabaddá tett liberalizált villamosenergia-piacon. Egy ilyen mérlegkör (MK) virtuális csoportba fogja össze a beszállítókat és a vevôket úgy, hogy az egyensúly létrejöjjön a betáplálás és az elvétel között. Egy ilyen MK-nak van egy felelôse a mérlegkör-felelôs (MKF) a mérlegkör képviseletére a többi piaci szereplôvel szemben. Kialakítottak ún. öko-mérlegköröket (ÖKO-MK), és ezeknek is van egy illetékes jogi, vagy természetes személyként öko-mérlegkörfelelôse (ÖKO-MKF). Minden osztrák szabályozási zónában meghatározták a ÖKO-MKF általános és speciális feladatait, kapcsolatait a partnerekkel: az öko-termelôkkel, a hagyományos mérlegkörökkel, az áramkereskedôkkel, a hálózati üzemeltetôkkel. Az ÖKO-MKF kötelezett arra, hogy az öko-termelôk által részére felajánlott öko-áramot átvegye meghatározott feltételekkel. Az öko-termelô megújuló energiaforrásokból elismerten villamos energiát termelô köteles az ÖKO-MKF öko-mérlegkörének tagja lenni. Az ilyen erômû írásbeli szerzôdés alapján adja a villamos energiát a közcélú hálózatba. Közremûködési kötelezettsége is van, hiszen meg kell adnia a várható menetrendet ahhoz, hogy a mérlegkör minimális kiegyenlítési energiát igényeljen a rendszerirányítótól. Megújuló energiáknál ez nem egyszerû feladat, ezért külön részletezik hogy minden reggel, legkésôbb 8:30-ig milyen adatokat kell megadni a következô napra, ill. a hétvégére. [9] Az áramkereskedôket kötelezték, hogy mérlegkörük a menetrend szerint vegye át az öko-áramot, azt adja el a megfelelô részaránnyal, és az ÖKO-MKF-nek fizesse ki havonta az elszámolási áron az így átvett villamos energiát. Meghatározott évi átvételi kvóta arányában minden mérlegkörnek át kell vennie ilyen zöld villanyt. Az átvételi kvótát minden év februárjának végéig meghatározzák (provizórikus kvótával januárra és februárra) az adott szabályozási zóna mérlegkörei számára. A VERBUND- Austrian Power Grid AG zónájában 18 A MAGYAR VILLAMOS MÛVEK KÖZLEMÉNYEI n 2005/1-2