A FENNTARTHATÓ FOGYASZTÁS KÖRNYEZETI DIMENZIÓI TANULMÁNYKÖTET AULA KIADÓ KFT.

Méret: px
Mutatás kezdődik a ... oldaltól:

Download "A FENNTARTHATÓ FOGYASZTÁS KÖRNYEZETI DIMENZIÓI TANULMÁNYKÖTET AULA KIADÓ KFT."

Átírás

1 A FENNTARTHATÓ FOGYASZTÁS KÖRNYEZETI DIMENZIÓI TANULMÁNYKÖTET AULA KIADÓ KFT.

2

3 A FENNTARTHATÓ FOGYASZTÁS KÖRNYEZETI DIMENZIÓI TANULMÁNYKÖTET Szerkesztette: Kerekes Sándor Szirmai Viktória Székely Mózes A kiadvány az EGT és a Norvég Finanszírozási Mechanizmusok program támogatásával megvalósuló 0056 Fenntartható fogyasztás, termelés és kommunikáció kutatás keretén belül készült. Közreműködők: Csutora Mária Luda Szilvia Borítóterv: Szöbölödi Anita Technikai szerkesztő: Mészöly László Pósvai Adrienn Éda Kerekes Sándor, Szirmai Viktória, Székely Mózes, 2011 ISBN AULA Nyomda Budapest, 2011

4 A KIADVÁNY SZERZŐI: Balázs Bálint, Szent István Egyetem Balogi Csilla, Eötvös Lóránd Tudományegyetem Baranyai Nóra, MTA Regionális Kutatások Központja Czippán Katalin, Eötvös Lóránd Tudományegyetem Csanádi Gábor, Eötvös Lóránd Tudományegyetem Csíkos Péter, Edutorial Bt. Csizmady Adrienne, Eötvös Lóránd Tudományegyetem Csutora Mária, Budapesti Corvinus Egyetem Greenwood, Lisa, Rochester Institute of Technology Heltai László, Budapesti Corvinus Egyetem Hofmeister-Tóth Ágnes, Budapesti Corvinus Egyetem Kelemen Kata, Budapesti Corvinus Egyetem Kerekes Sándor, Budapesti Corvinus Egyetem Kovács Szilvia, MTA Szociológiai Kutatóintézet Kraiciné Szokoly Mária, Eötvös Lóránd Tudományegyetem Lányi András, Eötvös Lóránd Tudományegyetem Lockwood, Kelley, Rochester Institute of Technology Luda Szilvia, Budapesti Corvinus Egyetem Magerholm, Annik Fet, Norwegian University of Science and Technology Marjainé Szerényi Zsuzsanna, Budapesti Corvinus Egyetem Molnár Géza, Budapesti Corvinus Egyetem Morelli, John, Rochester Institute of Technology Nádasy Katalin Bernadett, Budapesti Corvinus Egyetem Olt Gergely, Eötvös Lóránd Tudományegyetem Piskóti Marianna, Budapesti Corvinus Egyetem Podmaniczky László, Szent István Egyetem Portillo, Clemente, Rochester Institute of Technology Schuchmann Júlia, Közép-és Kelet Európai Regionális Környezetvédelmi Központ Sipos Balázs, Szent István Egyetem Széchy Anna, Budapesti Corvinus Egyetem Székely Mózes, Eötvös Lóránd Tudományegyetem Szirmai Viktória, MTA Szociológiai Kutatóintézet Váradi Zsuzsanna, MTA Szociológiai Kutatóintézet Zilahy Gyula, Budapesti Corvinus Egyetem Zsóka Ágnes, Budapesti Corvinus Egyetem

5 Tartalomjegyzék Ajánlás... 7 Előszó... 9 I. fejezet. A fenntartható fogyasztás esélyei az egyének és közösségek szintjén11 Nádasy Katalin Bernadett, Kerekes Sándor, Luda Szilvia: A termékszolgáltatás rendszerek szerepe a fenntartható fogyasztásban Hofmeister-Tóth Ágnes, Kelemen Kata, Piskóti Marianna: A zöld fogyasztás árnyalatai Magyarországon Csutora Mária: A látványos akcióktól a hatásos cselekvésig Annik Magerholm Fet, Zilahy Gyula: A környezetbarát beszerzés gyakorlata Norvégiában és Magyarországon John Morelli, Lisa Greenwood, Kelley Lockwood, Clemente Portillo: Fenntartható fogyasztás és termelés a vállalatoknál: hol legyen a felelősség? II. fejezet. A lakótérség hatása és lehetőségei a fenntarthatóságra Szirmai Viktória, Váradi Zsuzsanna, Kovács Szilvia, Baranyai Nóra, Schuchmann Júlia: A nagyvárosi területfogyasztás térbeli társadalmi problémái: város és környék dichotómiák Csanádi Gábor, Csizmady Adrienne, Olt Gergely: A városrekonstrukció és a társadalmi fenntarthatóság dilemmái Lányi András: Miért fenntarthatatlan, ami fenntartható? A környezetbarát gazdálkodás és a közösségi vállalkozás esélyei egy aprófalvas régióban197 Molnár Géza, Podmaniczky László, Sipos Balázs: Modellkísérlet az ártéri gazdálkodásról Balázs Bálint: Helyi élelmiszer-hálózatok fejlesztése

6 III. fejezet. A képzési rendszerek feladatai a fenntarthatóvá válás folyamatában Marjainé Szerényi Zsuzsanna, Zsóka Ágnes, Széchy Anna: A magyar értelmiségi fiatalok fogyasztói szokásai és életmódja a környezettudatosság szemszögéből Csizmady Adrienne, Balogi Csilla: Környezeti nevelés a közoktatásban Czippán Katalin, Kraiciné Szokoly Mária: Fenntartható fogyasztás a nemformális és az informális tanulás világában Csíkos Péter: Innováció a fenntartható termelésért IV. fejezet. Ajánlások Heltai László, Székely Mózes: Közpolitikai javaslatok

7 Ajánlás Norvégia évek óta aktívan hozzájárul Európa különböző térségei közötti társadalmi és gazdasági egyenlőtlenségek csökkentéséhez az Európai Gazdasági Térségről szóló Egyezmény (EGT Egyezmény) keretében. Az EGT Egyezmény Norvégia legfontosabb külpolitikai szerződése, amelyik Norvégiát az EU belső piacának egyenjogú tagjává teszi. Az EGT, a neve ellenére, sokkal többet jelent, mint kereskedelmet és gazdaságot. A szerződés közös értékeket és Európa jövőjéért viselt együttes felelősséget is jelent. A Norvég Alap keretében nyújtott pénzügyi támogatás ennek a felelősségnek a megnyilvánulása. Az EU 2004-es kibővítése óta, a es időszakban Norvégia évente, több mint 260 millió Eurót biztosított az új EU tagállamokban megvalósított projektekre. A es időszakban, ez az adomány évente 347 millió Eurót biztosít az Alap keretében nyújtott támogatásokra. A es időszakban Magyarország volt a támogatások második legnagyobb kedvezményezettje, összesen 135 millió Eurót kapott. Ez alatt az időszak alatt pályázatok ezreit nyújtották be az Alaphoz, amelyek közül 100 projektet fogadtunk be Magyarországon. A fő támogatott területek közé tartoztak az európai kulturális örökség megőrzését, a környezeti és az emberi fejlődést segítő projektek. A Norvég Alap támogatásainak körülbelül harmada érintette az akadémiai szektort, a környezetvédelmet és fenntartható fejlődést. A fenntartható fogyasztás, termelés és kommunikáció projekt, amelynek a konzorciumát a Budapesti Corvinus Egyetem vezette, egyike volt a támogatott projekteknek. A Norvég Alap kiváló lehetőség a két ország közötti kapcsolatok fejlesztésére, erősítésére. Ezért is nagyon örülünk látva, hogy ez a projekt megerősítette a nemzetközi kapcsolatokat és segítette a kutatói mobilitást. A konkrét esetben, a Norwegian University of Science and Technology (NTNU)-val kapcsolatos közeli együttműködésen keresztül. Örömünkre szolgál, hogy az adomány hozzájárult a két egyetem közötti kapcsolatok erősítéséhez. A mód, ahogyan termékek és szolgáltatások eljutnak a küszöbünkhöz, egyre komplexebbé válik. A fogyasztói és termelői magatartás, a fejlődési trendek és hatások, olyan fontos kérdések, amelyekre válaszokat kell találniuk a kutatóknak és eredményeiket közkinccsé kell tenniük. A társadalom termelési, és fogyasztási módszerekről születő többlet információk segítenek bennünket abban, hogy elérjük a globális fenntarthatósághoz vezető fontos változásokat. A Corvinus projekt több tudományág együttműködésével valósult meg, ami nélkülözhetetlen ahhoz, hogy megértsük a környezeti hatásokat, és nélkülözhetetlen ahhoz is, hogy konkrét javaslatok szülessenek a fogyasztási, a termelési és a szolgáltatási szokásoknak a fenntartható fejlődés irányába történő 7

8 elmozdulása érdekében. Örömünkre szolgál, hogy Norvégia a kutatási tevékenység feltételeit biztosíthatta ezen a területen. Befejezésül szeretnék köszönetet mondani a Corvinus Egyetemnek az éveken át tartó elkötelezett munkáért. Mindannyiuknak a legjobbakat kívánom jövőbeli munkájukhoz. Aki többet akar megtudni Norvégia magyarországi hozzájárulásáról, kérem, látogassa meg weblapunkat Egyúttal azt remélem, hogy Önök örömüket lelik a most kezükben tartott könyv tanulmányainak olvasásában. Siri Ellen Sletner Norvégia Magyarországi Nagykövete 8

9 ELŐSZÓ A Fenntartható fogyasztás, termelés és kommunikáció című, 2011-ben záruló Projekt (HU0056/NA/2006-2/ÖP) célja egy olyan hatékony és méltányos gazdaság-, társadalom- és településpolitika megalapozása, amely úgy szolgálja az életmód tartós javítását, hogy maximálisan figyelembe veszi az ökológiai fenntarthatóság feltételeit. A támogatók által elfogadott fejlesztési irány középpontjában a fogyasztás áll, amely egyrészt elsődleges színtere az ipari szennyezések arányának csökkenésével a környezetre kifejtett emberi tevékenységeknek, másrészt központi eleme a termelési folyamatoknak megágyazó társadalomszervezési technikáknak. Jelen kötet az EGT és a Norvég Finanszírozási Mechanizmusok program által támogatott projekt legfőbb eredményeinek összefoglalását tartalmazza. Az I. fejezet a gazdaság szerepét vizsgálja, miként tud a leghatékonyabban hozzájárulni a fogyasztás környezeti hatásának mérsékléséhez. Ennek egyik kifejezetten kívánatos módja az ún. termék-szolgáltatás rendszerek bevezetése, amelyek a legnagyobb ökohatékonyság elérésével kecsegtetnek. A tervezett magatartás modell segítségével a kutatók megállapították, hogy a környezeti kérdésekben közepesen informált magyar lakosság érzékeny ugyan az ökológiai krízisre, de nem tartja reálisnak a technológiai megoldásokat. Hasonlóképp kérdőíves felméréssel mutatható ki, hogy a környezettudatos és közömbös fogyasztók ökológiai lábnyoma szignifikánsan nem különbözik egymástól, ugyanis az előbbiek viselkedésmintái környezeti értelemben nem hatékonyak. A fejezet végén a norvég és a magyar környezetbarát közbeszerzési gyakorlat összevetéséből az derül ki, hogy a közösségi fogyasztás esetében is a szabályozás mellett legalább ugyanolyan fontos az informálás és a partnerség kiterjesztése a beszállítói oldal felé. A kötet II. fejezetében látszólag a fogyasztás távolabbi vidékeire kalandozunk. Az egyes városi negyedek és város környéki települések eltérő fejlettségű és státuszú társadalmi rétegeket vonzanak, ami térbeli dichotómiák, sőt szegregációk kialakulásával jár. Sajátos példája ennek a Pest belső kerületeiben jelen lévő természetes slumosodás és emellett egyes területek kiemelt fejlesztése, amely utóbbit nem a szuburbanizáció tudatos visszafordítása, sokkal inkább az ingatlanpiaci megfontolások irányítják. Mindezzel szemben egy aprófalvas régióban (Őrség) az ott nem levés (elvándorlók, ingázók, nyaralók, betelepülők) borítja fel a fenntartható egyensúlyt, és ezen néhány erős egyéniség visszatelepülése sem segíthet. Nem, mert ahogy az ország másik végében (Bodrogköz) modellkísérletekkel igazolható, a támogatási rendszer határozza meg leginkább, hogy a helyi társadalmat szétziláló versenyképesség, vagy épp a helyi gazdálkodás erősítése nyer teret. Lokalizáció, közösségi együttműködés, közvetlen értékesítés ezek lennének egy helyi élelmiszer-hálózatot támogató szabályozás kötelező elemei, azonban legtöbbször nem csak hiányoznak, de korántsem lennének elegendők a résztvevők szakmai felkészültségének hiányában. 9

10 A III. fejezet fokozatosan vezet át a szükséges ismeretek megszerzésének folyamataihoz. Hallgatói mintán is igazolható, hogy az életmódjában, fogyasztói szokásaiban és környezetvédő aktivitásban egyaránt elkötelezett csoportokat alig találunk, s egy kevésbé szigorú szűrőn is csak negyede-harmada mutat következetességet. A kemény magot talán leginkább az ökoiskolák tanulói között kereshetnénk, azonban szignifikáns különbségeket ebben az életkorban nem sikerült kimutatni. Felnőttkorban viszont csak akkor számíthatunk sikerre, ha az ismeretek átadását kompetenciafejlesztéssel, mintaadással és saját élményt nyújtó módszerekkel kombináljuk. Nem kétséges, hogy innovatív, a társadalmi-környezeti problémákra nyitott, ugyanakkor a gyakorlati-termelői megvalósításban is jártas szakértők nélkül a legjobb elméleti javaslat sem vihető át a mindennapokba, és nyilvánvaló egyetemi feladat a szükséges tudás-transzfer feltételrendszerének kimunkálása. A kötet zárófejezetében egyetlen összefoglaló munka tekinti át a célul is kitűzött szakpolitikai javaslatokat. A bölcsek kövével ugyan nem szolgálhat, de strukturáltan sorolja fel a teendőket, és végkövetkeztetésként a szükséges tudatformálás mellett megkerülhetetlennek tartja a gazdasági-társadalmi feltételrendszer átalakítását, vagyis az érték alapú cselekvéses válasz lehetőségének megteremtését. E kötettel is kommunikálunk, ahogy ma mondjuk. De vajon szabad-e igazat szólnunk az ökológiai katasztrófáról? teszik fel a kérdést a szerzők. Egy hasonlattal élve, a nagybeteg elől sem titkolhatjuk el állapotát, de nem a kétségbe ejtés a feladatunk, hanem a megküzdés útjainak kijelölése. A rendszer átalakítása elővigyázatosságot és megingathatatlan kitartást igényel. Nem is kívánhatnánk olvasóinknak mást, mint Schumacher szavait idézve: Jó munkát! Budapest, április 10

11 I. FEJEZET. A FENNTARTHATÓ FOGYASZTÁS ESÉLYEI AZ EGYÉNEK ÉS KÖZÖSSÉGEK SZINTJÉN 11

12 12

13 Az el nem ért emberi lét felé való szüntelen sietésbe és gondba vagyunk beleágyazva. Semmi sem elégít ki, semmi sem nyugtat meg, sem érzéki gyönyör, sem gazdagság, sem hírnév, sem hatalom. A valódi lét kell; valódi emberek akarunk lenni. NÁDASY KATALIN BERNADETT, KEREKES SÁNDOR, LUDA SZILVIA: Hamvas Béla: Anthologia humana A TERMÉK-SZOLGÁLTATÁS RENDSZEREK SZEREPE A FENNTARTHATÓ FOGYASZTÁSBAN A FENNTARTHATÓ FEJLŐDÉS ÉS A FENNTARTHATÓ FOGYASZTÁS ÉRTELMEZÉSE A fenntartható fejlődés elméletét társadalom és természettudósok egyaránt vizsgálják és értelmezik. Sokan a közgazdaságtan kudarcának tekintik mindazt, amit az elmúlt ötven évben a globalizálódó világ a környezetpusztítás érdekében összehozott. A következőkben röviden, és nagyon leegyszerűsítve megpróbáljuk bemutatni, hogy mi a közgazdaságtan álláspontja a fenntartható fejlődést illetően. A fenntartható fejlődésnek 1987-ben megfogalmazott, és azóta továbbfejlesztett elmélete az ökológiai, a társadalmi és a gazdasági fenntarthatóságot egyidejű harmóniaként feltételezi. A három dimenzió közti kölcsönhatásoknak nemcsak mennyiségi, hanem minőségi következményei is izgalmasak. A gazdaság és a bioszféra viszonyát jelentős részben az anyag és energia áramok jellemzik. Környezeti szempontból a legproblematikusabbnak azt tekinthetjük, hogy a közgazdaságtan szerint szabad javaknak tekintett ökológiai rendszerből a gazdasági rendszer nyersanyagokat és energiát igényel, amit aztán hulladékká transzformálva ad vissza az ökológiai rendszernek. Az értékteremtés, amit a gazdasági rendszer végez, az ökológiai rendszerből nézve hulladéktermelés, vagy természettudományos kategóriákkal kifejezve, kis entrópiájú természeti erőforrásoknak nagyobb entrópiájú hulladékká történő átalakítása. Eközben a gazdasági rendszer emberi szükségleteket elégít ki az ipari alrendszer által termelt termékek és szolgáltatások segítségével. Az értékteremtés azonban értékvesztéssel, minőségromlással jár a természet szempontjából. Nem mindegy természetesen, hogy milyen ennek az értékvesztésnek a sebessége és persze az sem közömbös, hogy közben milyen színvonalon elégítette ki a gazdasági rendszer az emberi szükségleteket. Az emberi szükségletekkel kapcsolatban célszerű megjegyezni, hogy Csíkszentmihályi ben írt cikkében megkérdőjelezi azt a Maslow-tól származó általános tételt, miszerint a fogyasztók racionálisan döntenek a szükségleteik kielégítését illetően 13

14 (Maslow piramis). Csíkszentmihályi megállapítja, hogy a jóléti gazdaságban a fogyasztók már kevéssé törődnek a létezéssel magával, hanem figyelmük inkább a tapasztalati (experiential) szükségletek felé fordul. Tehát olyan tevékenységekre van szükség ami ezt a gyakorlati élményszerzést elégíti ki. Érdekes módon nem az érdekli a fogyasztót, mit vásárol, hanem a vásárlás élménye maga. Ennek a fenntartható fogyasztás szempontjából lehetnek pozitív és negatív következményei is. A fenntarthatóság valami szakadatlan létezésének a biztosíthatóságát jelenti. A fejlődés jelentésével bonyolultabb a helyzet, hiszen értelmezhetjük mennyiségi és minőségi növekedésként is, például a jólét vagy a jól-lét szakadatlan növeléseként. Természetesen nem mindegy, hogy hogyan értelmezzük. A GDP növekedése például nem feltétlenül jelenti a jólét, és különösen nem a jól-lét növekedését. A jól-lét növekedésébe beletartozik az oktatás fejlődése, az egészségesen megért élettartam növekedése, az élet és szociális biztonság javulása, sőt olyan tényezők javulása is, mint például a személyes szabadság, amelyek mind-mind alkotó elemei az életminőségnek. Pearce és Atkinson megfogalmazzák az úgynevezett gyenge fenntarthatósági kritériumot. Három tőke típust különböztetnek meg: a K M - az ember által létrehozott (vagy újratermelhető) tőke (utak, gyárak, lakóházak stb.), K H a humán tőke (a felhalmozott tudás és tapasztalat), és K N a természeti tőke, amit igen tágan értelmeznek, és magában foglalja a természeti erőforrásokat (ásványok, termőföld stb.) de az élet fenntartásához nélkülözhetetlen egyéb természeti javakat is, mint például a biodiverzitás, a szennyezés asszimiláló kapacitás stb. A neoklasszikus közgazdaságtan alapfeltevése, hogy a tőkejavak egymással korlátlanul helyettesíthetők, közgazdasági értelemben a gyenge fenntarthatóság akkor áll fenn, ha a társadalom rendelkezésére álló tőkejavak értéke időben nem csökken. A szigorú fenntarthatóság teljesülésének feltétele (amennyiben nem fogadjuk el, hogy a tőkejavak egymással helyettesíthetők), hogy a természeti tőke értéke időben ne csökkenjen. Az ökológusok, és általában a természettudósok érthető okokból a tőkeelemek helyettesíthetőségét, és így a gyenge fenntarthatóságot nem fogadják el, sőt még a szigorú fenntarthatósággal is problémáik vannak, hiszen a természeti tőkén belüli kompenzációkat ez utóbbi is feltételezi. Az ökológiai közgazdászok zöme a szigorú fenntarthatósággal kapcsolatban kiköti, hogy a természetben nem szabad irreverzibilis változásokat (pl. fajok kipusztulása) előidézni. Ez a feltétel persze a gyakorlatban nem teljesíthető és ezáltal az ökológiai közgazdászok és követőik egy olyan fogalomhoz jutnak, amelyre környezetpolitika nem építhető. A közgazdasági szakkönyvek szerint fenntartható az a fejlődési pálya amely biztosítja, hogy az átlagos (egy lakosra jutó) jólét ne csökkenjen. Első közelítésben a közgazdászok nem bajlódnak a jólét szabatos meghatározásával, azt feltételezik, hogy a több (növekvő GDP) egyúttal magasabb életminőséget is jelent. 14

15 A fenntartható fejlődésnek mint láttuk sokféle értelmezése létezik. Érdemes azonban a három alaptípust megkülönböztetni. 1. Értelmezhetjük a fenntarthatóságot, mint konstans fogyasztást. Ez az értelmezés felel meg a gyenge fenntarthatósági kritériumnak, amelynél a természeti és ember alkotta tőke egymással helyettesíthető. Az össztermelés illetve az egy főre jutó fogyasztás színvonala mindaddig tartható, ameddig a természeti erőforrások használatából származó profitot nem elfogyasztják, hanem anyagi tőkébe fektetik. 2. Értelmezhetjük a fenntarthatóságot, a természeti erőforrások időben állandó (konstans) készleteként. Ez az értelmezés felel meg a szigorú fenntarthatóságnak, és azt feltételezi, hogy a természeti és az ember alkotta tőke a termelésben kiegészítik, de nem helyettesítik egymást. 3. És végül értelmezhető a fenntarthatóság mint generációk közötti egyenlőség is. Ez utóbbi abban különbözik az előző kettőtől, hogy nem tesz semmilyen kikötést a természeti és emberalkotta tőke helyettesíthetőségére vonatkozóan, helyette valamilyen generációk közötti egyenlőség biztosításának, a nem jól definiált követelményét helyezi a középpontba. Mint láttuk az első két definíció közgazdasági kategóriaként jól leírható. A gyenge fenntarthatóság a gazdaság számára az uralkodó paradigma rendszer keretein belül is teljesíthető lehetne. Az EU környezeti direktíváinak zöme is csak a gyenge fenntarthatósági kritérium teljesülését segíti. Az IPPC direktíva például a legjobb elérhető technológia (BAT) kiválasztásánál előírja a költség-haszon elemzést, vagyis a kiválasztott legjobb technológia költséghatékony technológia kell, hogy legyen. A második definíció, a szigorú fenntarthatóság, közgazdaságilag ugyan értelmezhető kategória, de a létező gazdaság nem képes megfelelni ennek a kritériumnak és legfeljebb kísérletet lehet tenni bizonyos safe minimum standard szerű szabályozással a közelítésére. Egy autópálya vagy egy erőmű építése biztosan csökkenti a biodiverzitást, ami pótolhatatlan veszteséget okoz a természeti tőkében. A harmadik definíció közgazdaságilag nem is értelmezhető, ez magyarázza, hogy vitatkozni lehet ugyan a definíción, de gyakorlati környezetpolitikát nem lehet rá alapozni. Talán nem véletlen, hogy ez a legkevésbé kézzelfogható fogalom a leginkább ismert a köztudatban. A FENNTARTHATÓ FEJLŐDÉS ÉS KUZNETZ NÖVEKEDÉSELMÉLETE A növekedés és a fenntartható fejlődés eddigi vizsgálatából kimaradt két tényező figyelembevétele, ami pedig fontos a probléma megértéséhez. Az egyik a népesség szám változás, másik pedig a technológiai haladás. Nyilvánvaló, hogy ezek hatá- 15

16 sának a figyelembevétele nélkül vizsgálódásunk statikus marad. A Pearce-Atkinson képletek nem a jólétnek a változásával, hanem a különböző tőkeelemek állományának az időbeli változásával foglalkoznak. A Brundtland jelentés definíciója viszont a jelen és a jövő generációk szükségleteinek a kielégítéséről, vagyis a jelen és a jövő generációk jólétéről beszél, ami a felhalmozott tőke nagyságától és attól is függ, hogy mekkora az ellátandó népesség száma. Amennyiben feltételezzük, hogy a természeti tőke nagysága nem csökken az időben (szigorú fenntarthatóság), a jólét akkor is csökkenhet, ha a népességszám nő. A népességszám növekedést ellensúlyozhatja a technológiai haladás, ami elősegítheti, hogy egységnyi természeti tőke nagyobb jólétet eredményezzen. A technológia fejlődése javítja nemcsak a munkatermelékenységet, hanem az úgynevezett ökohatékonyságot is. Például az energetikai hatásfoka a gőzgépeknek csak 5-15 % volt, a mai erőgépek nem ritkán %-os hatásfokkal dolgoznak. Ha a technikai haladás gyorsabb ütemű, mint a népesség számának növekedési rátája, elvileg teljesíthető a szigorú fenntarthatósági kritérium is. A Világbank 1992-ben megjelent kötete (World Development report) bemutatja, hogy a gazdasági növekedés bizonyos szintjén, a növekedés és a környezetszennyezés elválik egymástól. Tízezer dollár egy főre jutó GDP felett olyan környezeti mutatók, mint például a kéndioxidkibocsátás, a tisztítatlan szennyvíz mennyisége, a levegő ólom és más nehézfém tartalma stb. egyértelműen javulnak. Ezeket az összefüggéseket leíró görbéket szokás a környezetgazdaságtanban Kuznetz görbéknek nevezni. Simon Kuznetz akit gazdasági növekedés-elmélet egyik pápájának tekinthetünk, 1971-ben kapott Nobel díjat. Természetes talán, hogy Kuznetz a növekedést optimistán szemlélte. A Nobel díj átvételekor mondott beszédében a növekedés negatív hatásait is elismerve, egyértelműen azt állítja: Két fontos dolgot kell kiemelni. Az első, hogy ezideig a növekedés negatív hatásait sohasem tekintették olyannak, ami megkérdőjelezné a növekedés pozitív hatásait, olyan mértékben hogy az a növekedés tagadásához vezetne- függetlenül attól, hogy milyen durva a háttérszámítás. A másik, biztosan feltételezhetjük, hogy ha a növekedésnek valamely nem várt negatív hatása megjelenik, a növekedés negatív hatását csökkentő anyagi vagy a társadalmi technológia lehetősége is megjelenik, ami a negatív hatást csökkenti vagy megszünteti... A gazdasági növekedés története alapján megalapozottan elmondható, hogy az általa előidézett bármely sajátos probléma csak átmeneti jellegű lesz bár sohasem leszünk mentesek a negatív hatásoktól, függetlenül attól, hogy milyen gazdasági fejlettséget érünk el. Földünk erőforráskészleteinek szűkössége, a szennyezésből fakadó problémák, népesség számának növekedése a fejlődő országokban, míg a társadalmak fogyatkozása a világ fejlett országaiban mind jól ismert, már-már elcsépelten hangzó problémák. Nem csak a fejlett országokban növekszik azonban a fogyasztásra való igény, hanem a fejlődő országokban elsősorban Indiában és Kínában felemelkedő új középosztály szintén növekvő keresletet képvisel. 16

17 Mindez pedig súlyos fenntarthatósági problémákhoz vezet nem csak hosszú, de már rövid távon is (Kerekes, 2008). Opschoor és Wetering modellje ábrázolja, milyen összetevők definiálják a környezetre háruló összes terhelést. Eszerint EI = P * US *EM, ahol EI Environmental Impact Környezeti hatás P Population Népesség US Units of Service Szolgáltatásegység EM - Environmental Metabolism Környezetterhelés mértéke (Opschoor, Wetering, 1994). Az összes környezeti hatás a népesség, a felhasznált szolgáltatásegység és a szolgáltatásegységre jutó környezetterhelés mértékének szorzataként adódik. A modellben a népesség szerepe nem kíván különösebb magyarázatot, a környezetterhelést elsősorban a Földön élők száma határozza meg. A modell összevontan, szolgáltatásegységként tartalmazza mindazokat a javakat, melyeket az egyén elfogyaszt. Ilyen szolgáltatásegység lehet például az autóval megtett kilométerek száma, az elfogyasztott marhahús kilogrammja, vagy a sörfogyasztás mértéke, literben kifejezve. A lakosság által igénybe vett szolgáltatások, fogyasztott termékek mindegyike valamilyen terhet ró a környezetre, akár az előállításhoz szükséges nyersanyag, akár a környezetbe kibocsátott szennyezés, de legfőképpen a kettő kombinációja által. Ezt a tényt a modell a szolgáltatás egységére jutó környezetterhelés mértékeként tartalmazza - például egy megtett kilométer által okozott környezetterhelés. (Meijkamp, 1998) A Svéd Természetvédelmi Ügynökség (Swedish Environmental Protection Agency) 2000-ben kiadott tanulmányában (Mont, 2000) az alábbi három megoldási alternatívát fogalmazta meg a napjainkban egyre égetőbben jelentkező fenntarthatóság problémájára: Népesség számának csökkentése Fogyasztás szintjének csökkentése Fogyasztás fenntarthatóvá tétele Az első alternatíva nyilván nem valósítható meg rövid távon, hiszen minden jel arra mutat, hogy ha a népesség növekedésének üteme nem is gyorsul, hanem csupán a jelenlegi ütemben halad, a Föld népessége 2100-ra akkor is eléri a 8-10 milliárd főt. (United Nations, 2003) Ilyen hatalmas népesség eltartása nyilván ellehetetleníti a második alternatívát, miszerint a fogyasztás mennyiségének csökkentésére kellene törekednünk. A 17

18 helyzetet súlyosbítja, hogy a népességnövekedés nagy része olyan fejlődő régiókban fog végbemenni, ahol az életszínvonal messze elmarad a fejlett világban tapasztalhatóhoz képest. A gazdasági teljesítmény javulásával azonban ezen régiók lakosai is nagy valószínűséggel hasonló fogyasztási mintát akarnak majd követni, mint a fejlett világ vásárlói (Kerekes, 2008). Ráadásul a szegénységből felemelkedő országok lakói valószínűleg sokkal kevésbé fogják a természet szempontjait figyelembe venni, és inkább lesznek hajlandóak az életkörülmények marginális javulásáért a környezeti erőforrásokat aránytalan mértékben igénybe venni. A fogyasztás szintjének csökkentésére irányuló törekvések pedig azokban az országokban is meglehetősen nagy felháborodást keltenének, ahol a lakók szükségleteiknél jóval magasabb mértékben fogyasztanak. Ilyen népszerűtlen programot valószínűleg egyetlen ország kormánya sem szívesen tűzne zászlajára. Egyetlen megvalósíthatónak tűnő alternatíva marad tehát, mégpedig a fogyasztás fenntarthatóvá tétele. Itt is vannak azonban definíciós problémák. UNEP 1999: A fenntartható fogyasztás nem kisebb fogyasztást jelent, hanem másként fogyasztást, hatékonyabb fogyasztást, és egy jobb életminőség elérését jelenti National Consumer Council, UK, 2003: A fenntartható fogyasztás egyensúlyi szabály. A fogyasztást olyan útra kell terelni, ami segít megvédeni a környezetet, segíti az erőforrások bölcsebb használatát, és ösztönzi az életminőség javítását, miközben nem rontja az elkövetkező fogyasztói generációk életfeltételeit. Hogyan valósítható ez meg? A SEPA tanulmánya szerint az alábbi lehetőségek közül választhatunk: Termékek és szolgáltatások nyersanyagtartalmának csökkentése dematerializáció Termékek életciklusának meghosszabbítása Ökohatékonyság növelése az egységnyi előállított termékre/szolgáltatásra jutó környezetterhelés csökkentése Termék hasznos élettartamának jobb kihasználása Mindegyik területen óriásiak a tartalékok. Könnyű belátni ezt, ha figyelembe vesszük, hogy egyes országok egy főre jutó, tonnában mért anyagfelhasználása mennyire eltérő. Az ábrán látható, hogy a környezeti szempontból példamutatónak számító Finnország egy főre jutó anyagfelhasználása háromszorosa az olasz és kétszerese az EU 15-ök átlagának, de több mint másfélszerese a szomszéd Svédország felhasználásának is. Ezen adatok különbözőségének csak néhány százalékát indokolják a szerkezeti tényezők, a nagyobbik rész megmagyarázhatatlan. 18

19 1. ÁBRA A HAZAI EGY FŐRE JUTÓ ANYAGFELHASZNÁLÁS SZERKEZETE EURÓPA NÉHÁNY ÁLLAMÁBAN 2000-BEN. SOURCE: DMC: WEISZ ET AL. (IN PRESS-B); POPULATION: EUROSTAT (2002A) A szerkezeti különbségek egyike például a szolgáltatások szerepe a gazdaságban. A pozitív példaként említett olaszokra és általában a mediterrán népekre jellemző, hogy vendéglőben étkeznek (magas a catering aránya 7-15 % ), míg az É-Európai államoknál ez az arány viszonylag alacsony 4-5,5 %. Vannak persze kivételek, de a fogyasztás %-át kitevő élelmiszerfogyasztás ilyen mértékű szerkezeti különbségének foglalkoztatási, de környezeti hatásai sem elhanyagolhatóak. Furcsának tűnhet, de az éttermi szolgáltatások fajlagos környezetterhelése bizonnyal előnyösebb, mint a sok felesleges kiadással járó házikoszt létrehozása, beleértve a hűtés és szállítás stb. közvetett környezetterheit is. 19

20 1 TÁBLÁZAT. A HÁZTARTÁSOK VÉGSŐ ÉLELMISZER TERMÉK FOGYASZTÁSA AZ ÖSSZFOGYASZTÁSUK %-ÁBAN 2009-BEN Food Élelmiszer Non alcoholic beverages Alkoholmentes italok Alcoholic beverages Alkohol tartalmú italok Catering services catering szolgáltatá sok EU Belgium Bulgaria* /Bulgária Czech Republic/ Cseh Köztársaság Denmark / Dánia Germany / Németroszág Estonia / Észtország Ireland* / Írország Greece /Görögország Spain /Spanyolország France* / Franciaország Italy / Olaszország Cyprus / Ciprus Latvia / Lettország Lithuania* / Litvánia Luxembourg Hungary / Magyarország Malta* Netherlands / Hollandia Austria /Ausztria Poland / Lengyelország Portugal* / Portugália Romania / Románia Slovenia / Szlovénia Slovakia* / Szlovákia Finland / Finnország Sweden* / Svédország United Kingdom / Egyesült Királyság Iceland* / Izland Norway* Norvégia 10.9 : Former Yug. Rep. of Macedonia / Macedónia

21 2010: France, Malta and Iceland; 2008: Ireland and Slovakia; 2007: Lithuania, Portugal and Norway; 2005: Bulgaria and Sweden : Data not available 1. Includes restaurants, catering services, bars and cafés. 2. Eurostat, Statistics in Focus 27/2011 "From farm to fork a statistical journey along the EU's food chain" can be downloaded in PDF format from the Eurostat website, as well as the pocketbook "Food: from farm to fork statistics". Ha nő a szolgáltatások igénybevételének az aránya, vajon az valóban radikális ökohatékonyság-növekedést fog okozni a gazdaság működésében? Elképzelhető, hogy az áttérés bizonyos javulást eredményez a termékek életciklusának növekedésében, a felhasznált erőforrások volumenének csökkenésében. Vajon elképzelhető, hogy a jövőben a termékeket nagyrészt felváltják a szolgáltatások? Tényleg az a jövő útja, hogy a gyártók nem arra törekednek, hogy újabb és újabb modelleket állítsanak elő, amit aztán értékesíthetnek, hanem inkább a termékek élettartamának növelése lesz a céljuk, fő profiljuk pedig nem termékek gyártása, hanem kölcsönzése lesz? Ameddig a szolgáltatás nagyobb versenyelőnnyel és kevesebb költséggel jár, mint a termék-előállítás, a gyártók valószínűleg hajlandók lesznek azt az üzleti modellt alkalmazni, mely a környezet számára is kíméletesebb. Ne felejtsük el azonban, hogy a vállalatok nem altruisták, ha adódik olyan modell, vagy gyártási eljárás, mely nagyobb versenyképességet, vagy kedvezőbb költségmegtakarítást biztosít számukra, a környezet érdekei háttérbe szorulhatnak az üzleti megfontolással szemben. A szolgáltatás alapú gazdaságra való áttérés nem jelenti automatikusan a fogyasztás csökkenését, ennek megvalósulása nélkül pedig nem beszélhetünk valódi, fenntarthatóságot növelő változásról (Kerekes, 2008). Ezzel egyidejűleg felvetődik a kérdés, hogy a fogyasztók mennyire lesznek hajlandók lemondani a termékek birtoklásáról és lesznek hajlandóak azokat nem megvásárolni, hanem a használatukért fizetni? Milyen kompenzáció mellett lesznek hajlandók némi kényelmetlenséget vállalni, kompromisszumot kötni fogyasztásuk környezetbarátabbá tétele érdekében? Vagy hallani sem akarnak majd megszokott fogyasztási mintáik megváltoztatásáról és a szolgáltatás alapú gazdaság bukásra van ítélve a környezeti attitűd nagymértékű javulása nélkül? Jelen dolgozatban ez utóbbi kérdésre keressük a választ. Megvizsgáljuk, milyen lehetőségek állnak jelenleg rendelkezésünkre fogyasztásunk fenntarthatóbbá tételére, majd a magyar fogyasztók funkcionális gazdasággal kapcsolatos attitűdjét vizsgáljuk (funkcionális gazdaságon azt a típusú gazdaságot értjük, melyben a fogyasztó nem terméket, hanem a termék által biztosított szükségletkielégítést, végeredményt vásárolja meg). Megpróbáljuk megragadni, milyen tényezők 21

22 gátolják, vagy segítik a szolgáltatások és termékek egybeolvasztását célzó innovációkat. A SZOLGÁLTATÁSOK SZEREPE A FENNTARTHATÓ FOGYASZTÁSBAN Fejlett országok gazdaságairól napjainkban szokás úgy beszélni, mint szolgáltatás alapú gazdaságok. A kifejezés használata jogos is, hiszen ezen országok dolgozóinak közel 70%-a dolgozik olyan területen, melyet klasszikusan szolgáltatásnak lehet nevezni: telekommunikáció, kereskedelem, pénzügyi szolgáltatások, vagy egészségügy. (Mont, 2002) Ez a fajta gazdaság számos előnnyel bír a korábbi, termelés alapú gazdasághoz képest: teret ad az innovációnak, a közvetlen emberi kapcsolatoknak, lehetővé teszi személyre szabott szolgáltatások létrehozását, nem utolsó sorban pedig hozzájárul fogyasztásunk fenntarthatóbbá tételéhez. A szolgáltatás alapú gazdaságra gyakran utalnak a szakirodalom szerzői úgy, mint funkcionális gazdaság, melyben a fogyasztó nem a terméket, hanem az általa nyújtott funkciót, szolgáltatást vásárolja meg: a fogyasztó nem autót, hanem a mobilitás lehetőségét vásárolja meg, nem hűtőszekrényre van szüksége, hanem arra, hogy ételei sokáig elálljanak. Egy tökéletesen működő funkcionális gazdaságban elméletileg a SEPA által felsorolt összes kritérium teljesülhetne. Stahel rámutatott, hogy a fogyasztó számára nem egy-egy termék birtoklása, hanem a termék által nyújtott szolgáltatás jelenti a hasznosságot (Stahel, 1989). Ezáltal világossá válik, hogy szükségtelen a tömegtermelés jelenlegi fenntarthatatlan szintjéhez ragaszkodni, új fogyasztási modell kialakítására van inkább szükség. Olyan rendszert képzelt el, melyben a gyártókat felváltják a szolgáltatók, a termékek vásárlói, pedig szolgáltatások fogyasztóivá válnak. Ebben a modellben minimalizálódik az új termékek gyártására fordított nyersanyag-szükséglet, megnő a termékek életciklusa, az eddig felesleges hulladék pedig alapanyaggá válik, mivel a gyártó újra fogja azt hasznosítani. SZOLGÁLTATÁS RENDSZEREK A szolgáltatás kifejezést napjainkban több különböző értelemben alkalmazzuk, mind gazdasági, mind hétköznapi értelemben. A szolgáltatások osztályozásakor a szolgáltatás kifejezés alapvetően három értelemben merül fel (Heiskanen, Jalas, 2003): 1. szolgáltatásoknak hívjuk a gazdaság tercier szektorát, 2. szolgáltatás lehet új üzleti stratégia, de 3. szolgáltatást állíthat elő termék is, használatának eredményeként. A továbbiakban a szolgáltatások ökohatékonyság szerinti osztályozása az alábbi kategóriákat foglalja magában (Heiskanen, Jalas 2003; Tukker 2004): Nem tárgyiasult szolgáltatások (Non-material services) 22

23 Termék-szolgáltatás rendszerek (PSS, vagy Product-Service System) Szolgáltatásorientált ökodizájn (Ecodesign with a service approach, vagy functional design) A továbbiakban bemutatásra kerülnek az egyes kategóriák jellemzői, tartalma, a dolgozatban azonban legnagyobb hangsúllyal a termék-szolgáltatás rendszerek (PSS) fognak szerepelni, hiszen a szolgáltatások ezen típusa kecsegtet a legnagyobb ökohatékonyság elérésével. NEM TÁRGYIASULT SZOLGÁLTATÁSOK A három felsorolt kategória közül a nem tárgyiasult szolgáltatások csoportja áll legközelebb a köztudatban élő szolgáltatás-fogalomhoz. Talán kicsit ellentmondásosnak is tűnhet a fenti elnevezés, hiszen általánosan az összes szolgáltatás közös jellemzője, hogy nem öltenek tárgyi formát. Jelen esetben azonban az elnevezés a másik két kategóriától való elkülönítést szolgálja, és olyan szolgáltatásokra utal, melyek termékekkel nem helyettesíthetők, nem termékekkel kapcsolatosan lépnek fel, míg látni fogjuk, hogy a másik két típus esetében a helyzet ettől eltérő. Nem tárgyiasult szolgáltatásnak minősül például az orvosi ellátás, informatikai szolgáltatás, jogi szolgáltatás, tanácsadói tevékenység, vagy az oktatás, jellemzően a tudás-intenzív szolgáltatások. Jogosan merül fel a kérdés, hogy ha maga a szolgáltatás nem ölt tárgyi formát, akkor hol érhetjük nyomon az ökohatékonyság változását ezen tevékenységekkel kapcsolatban. Bár a nem tárgyiasult szolgáltatások közös jellemzője, hogy termékkel nem helyettesíthetők, létrehozásukban mégis komoly támogató infrastruktúra, számos termék játszik szerepet. Hiszen gondoljunk csak bele, egy tanácsadó, munkája során rengeteget utazik autóval, vagy repülővel azért, hogy ügyfelekkel tárgyaljon, információt nyerjen. Nagyban növelné az ő munkájának ökohatékonyságát, ha személyes találkozó helyett például videokonferencia keretében találkozna a megbízóval. Vagy vehetjük példaként akár az orvosi ellátásban használt eszközök fertőtlenítésére alkalmazott vegyszerek által okozott környezeti hatásokat. A példákat még hosszan lehetne sorolni, de összességében elmondható, hogy ökohatékonysági javulás a nem tárgyiasult szolgáltatások esetén a létrehozás folyamatának javításával lenne elérhető. TERMÉK-SZOLGÁLTATÁS RENDSZEREK (PSS) Tukker 2004-ben megjelent cikkében szemléletesen ábrázolja a termék-szolgáltatás rendszerek evolúcióját: 23

24 Érték fő hordozója a termék Termék-szolgáltatás rendszer (PSS) Termék tartalom (tangibilis) Szolgáltatás tartalom (intangibilis) Érték fő hordozója a szolgáltatás Tiszta termék A: Termék orientált B: Használat orientált C: Eredmény orientált Tiszta szolgáltatás 1. Termékkel kapcsolatos szolgáltatások 2. Termékkel kapcsolatos tanácsadás 3. Termék lízing 4. Termék bérbeadás/ megosztás 5. Termék közös használata 6. Tevékenység menedzsment/ outsorcing 7. Egységár alapú kompenzáció 8. Funkcionális eredmény alapú kompenzáció 2. ÁBRA TERMÉK-SZOLGÁLTATÁS RENDSZEREK FŐ ÉS ALKATEGÓRIÁI (TUKKER, 2003) TERMÉKORIENTÁLT SZOLGÁLTATÁSOK A termékorientált szolgáltatások közös jellemzője, hogy a gyártó fő profilja továbbra is termék-előállítás, viszont kiegészítő szolgáltatásokat is ajánl a fogyasztónak. Termékkel kapcsolatos szolgáltatás Ilyen szolgáltatás lehet beszerelés, javítás, fenntartás, élettartam lejárta után visszavétel. Kiváló példa a termék orientált szolgáltatás gyakorlati megvalósítására az amerikai Interface Inc., mely elsősorban szőnyegek gyártásával foglalkozik, de emellett vállalja az elpiszkolódott termék tisztítását, illetve hasznos élettartamának végén visszavásárolja a szőnyegeket és újrahasznosítja azokat. (Roy, 2000; Csutora-Kerekes, 2004) Termékkel kapcsolatos tanácsadás Mivel a gyártó szakértő ismerője saját termékeinek, így hatékonyan tud tanáccsal szolgálni arra vonatkozóan, hogy az adott eszköz milyen feltételek mellett éri el teljesítményének maximumát. A fent leírt kiegészítő szolgáltatások nagyon sok előnyt hordoznak magukban: 1. Hasznos a fogyasztó számára, kényelmi, költségtakarékossági szempontokat figyelembe véve. 24

25 2. Segíti a gyártót, hogy szoros, hosszú távra szóló bizalmi kapcsolatot építsen ki a fogyasztóval. Sok esetben akár magához is láncolhatja a fogyasztót, aki számára súlyos nehézségekbe ütközhet a beszállító lecserélése, például technológiai korlátok okán. 3. Témánk szempontjából azonban sokkal fontosabb, hogy a környezet számára milyen előnyökkel szolgálnak a termék orientált szolgáltatások. A gyártó szakértő közreműködése, a szakszerű karbantartás nagyban megnövelheti a termék életciklusát, vagyis később kell lecserélni az adott berendezést, ami nyersanyag-megtakarítást jelent a környezet számára. Hozzáértő tanácsadással biztonságosabban és hatékonyabban működtethető a berendezés, elkerülhetők olyan balesetek, melyek bekövetkezésük esetén súlyos környezeti károkat okozhatnak. A hatékonyság növekedésével pedig csökken a környezetbe kibocsátott hulladék, esetleg kevesebb nyersanyag, vagy energia felhasználásával érhető el a kívánt végeredmény. Végül, de nem utolsó sorban, a termék élettartamának végén, ha a gyártó visszaveszi, visszavásárolja azt, akkor sokkal hatékonyabban tudja újrahasznosítani, mintha a fogyasztó tenné, ha egyáltalán lenne ilyen irányú szándéka. HASZNÁLATORIENTÁLT SZOLGÁLTATÁSOK A termék-szolgáltatás rendszerek közül talán a használat-orientált szolgáltatások rendelkeznek a legnagyobb hagyománnyal. Termék lízing és bérbeadás évtizedek óta létezik az általános gyakorlatban, most azonban ezen szolgáltatásokat környezetre gyakorolt hatásuk mentén vizsgáljuk meg. Használat-orientált szolgáltatások esetén a termék továbbra is fontosabb szerepet tölt be, mint a szolgáltatás, azonban ebben az üzleti modellben nem a termék értékesítése áll a középpontban. Alapvetően három típusba sorolhatók a használatorientált szolgáltatások: terméklízing, termék-bérbeadás/-megosztás, termék közös használata. A három típus mindegyikére jellemző, hogy a kérdéses termék nem kerül a fogyasztó tulajdonába, hanem használata során mindvégig a gyártónál/bérbeadónál marad a tulajdonjog (Heiskanen, Jalas 2003). Jellemzően a gyártó/bérbeadó végzi el a szükséges javításokat, fenntartó tevékenységeket. Kiemelten fontos megkülönböztetni azt a két esetet, amikor a gyártó maga a bérbeadó, vagy mikor két tevékenység elkülönül egymástól. Hiszen, ha a gyártó és a bérbeadó egy és ugyanaz a szereplő, akkor a gyártó törekedni fog arra, hogy minél jobban kitolja a termék hasznos élettartamát, hosszabb ideig funkcionáló 25

26 berendezést fog gyártani. Ez magától értetődik, hiszen ha új terméket kell használatba vennie a lejárt élettartamú helyett, az számára költségként fog felmerülni működése során. Ezzel szemben a második esetben a gyártó és bérbeadó között nincs kapcsolat. A gyártó a bérbeadótól függetlenül tervezi és értékesíti termékeit, elsődleges célja, hogy egyre újabb termékeket dobjon piacra, így növelve bevételeit. Érdeke az lesz, hogy a termék élettartama minél rövidebb legyen, erős K+F tevékenységgel igyekszik gondoskodni a gyors technológiai avulásról. Míg az első esetben a K+F tevékenység háttérbe szorulhat, esetleg a termék élettartamának növelésére korlátozódik. A jelenlegi tapasztalat azt mutatja, hogy a gyakorlatban szinte kizárólag ez utóbbi eset áll fenn, példaként szolgál erre, hogy az autógyártók és autóbérléssel foglalkozó vállalatok között vajmi kevés kapcsolat áll fenn. A két eset közül vajon melyik szolgálja jobban a környezet érdekeit? Mindenképpen az első típus javára írható a termékek hosszabb élettartamából fakadó nyersanyag-megtakarítás. Negatívum viszont, hogy ebben az esetben a gyártó hajlamos lehet a K+F tevékenység elhanyagolására, nem fejleszt ki például új, hatékonyabban működő, kevesebb energiát felhasználó berendezéseket. EREDMÉNYORIENTÁLT SZOLGÁLTATÁSOK A három bemutatott termék-szolgáltatás rendszer közül az eredmény-orientált szolgáltatások rendelkeznek a legkisebb megfogható termék tartalommal, a legnagyobb megfoghatatlan szolgáltatás tartalommal és állnak legközelebb a klasszikus értelemben vett szolgáltatásokhoz (Tukker, 2003). A szolgáltató adott eredmény megvalósítását ígéri a fogyasztónak, akinek vajmi kevés szerep jut a megvalósítás során. Legjobb példa ilyen jellegű szolgáltatásra a vállalatok által külső cégnek kiszervezett tevékenység (outsorcing). A TERMÉK-SZOLGÁLTATÁS RENDSZEREK ALKALMAZÁSÁNAK ELŐNYEI Előnyök a gyártó vállalatok számára A gyártó vállalatok számára stratégiájuk, üzletmenetük nagybani átalakítására van szükség ahhoz, ha át akarnak térni termék-szolgáltatás rendszer szolgáltatására. A döntés meghozatalával azonban számos előnyt lesznek képesek elérni versenytársaikkal szemben (Mont, 2002): További hozzáadott értéket tudnak ajánlani fogyasztóiknak, például felújítás. Érett piacokon új növekedési lehetőséget kínál. 26

27 Közelebbi kapcsolatot tesz lehetővé a fogyasztóval. A szorosabb kontaktus által pontosabb képet alkothat a vásárló elvárásairól, igényeiről. Jobb költség- és bevételtervezést tesz lehetővé, hogy a fogyasztóval hosszú távú kapcsolatot épít ki a szolgáltató Elébe mehet a jövőben várhatóan törvény által előírt visszavételi kötelezettségnek, ily módon téve szert versenyelőnyre. Nehezen utánozható szolgáltatásokat alakíthat ki fogyasztói számára Előnyök a kormányzat és társadalom számára A szolgáltatás alapú gazdaság támogatása lehetővé teszi a kormányok számára, hogy új, fenntartható fogyasztási mintát támogassanak. (White, Stoughton, Feng, 1999) Míg a korábbi, tömegtermelésen alapuló gazdaság egyre inkább automatizálttá vált, addig a funkcionális gazdaságban jóval intenzívebb munkaerő-igény jelentkezik. Így járul hozzá a PSS rendszerek bevezetése jobb foglalkoztatási színvonal eléréséhez, ezáltal pedig magasabb életszínvonal kialakításához. Termék-szolgáltatás rendszerek elterjedése esetén azonban van még egy fontos szempont, ami miatt a kormányzat a funkcionális gazdaság elterjedését negatívumként érzékelheti. Hiszen a PSS rendszerek elterjedése maga után vonhatja a fogyasztás csökkenését, ez pedig szükségszerűen a kormányzatnak kifizetett adó csökkenését okozza, bár a környezet számára kétségtelenül nagy előnyt jelentene. Előnyök a fogyasztó számára A termékek és szolgáltatások kombinálása rendkívül rugalmas kínálatot tesz lehetővé. A szolgáltató rengeteg terhet levesz a fogyasztó válláról azáltal, hogy átvállal olyan terheket, melyeket egyébként a fogyasztónak, mint tulajdonosnak kellene magára vállalni. Pl.: fenntartás terhei, esetleges javítási költségek, az élettartam lejártával pedig a hulladéktól való megszabadulás. Termék-szolgáltatás rendszer választásával a fogyasztót jó érzéssel töltheti el, hogy hozzájárul a környezet megóvásához, saját ökológia lábnyomának csökkentéséhez. Előnyök a környezet számára A környezet számára az előnyök nyilvánvalók: kevesebb felhasznált nyersanyag, hosszabb ideig használt termékek, kevesebb ökoszisztémába kerülő hulladék. Felmerül azonban a kérdés, hogy nem jelentkezik-e a termék-szolgáltatás rendszerek esetében is az ún. ostorcsapás-effektus (Biswanger, 2000). Az ostorcsapás-effektus, vagy visszapattanó hatás elmélete arra világít rá, hogy a 27

28 hatékonyság növekedésével együtt járó technológiai, szervezeti újítások esetén 1%- nyi hatékonyságnövekedés nem jár együtt arányos erőforrásfelhasználáscsökkenéssel, szélsőséges esetben akár az erőforrás-felhasználás növekedését is okozhatja a megnövekedett igény következtében. Hiszen ha például egy háztartás saját autó vásárlása helyett carsharing szolgáltatást veszi igénybe, és így fajlagosan például megtett kilométerre vetítve költséget takarít meg, akkor előfordulhat, hogy többet fog utazni, mint saját autóval tenné (Mivel a dolgozat során több helyen elő fog kerülni a carsharing szolgáltatásra való hivatkozás, itt szeretnénk a fogalom tartalmát tisztázni. Carsharing szolgáltatás keretében a szolgáltató arra vállal garanciát, hogy városszerte tart fenn kihelyezett autókat, melyeket a fogyasztó, adott díj ellenében igénybe vehet, használhat. A carsharing szolgáltatás nem keverendő össze a ridesharing szolgáltatással, melynek során egyazon irányba tartó utasok akár vadidegenek is utaznak egy autóban.) Az is előfordulhat, hogy egy család, aki nem engedheti meg magának egy második autó vásárlását, fenntartását, carsharing szolgáltatást fog igénybe venni a második autó helyettesítésére. Mindkét eset azt eredményezi, hogy egyrészt nem csökken a széndioxidkibocsátásból fakadó környezetterhelés, másrészt előfordulhat, hogy nem csökken az igény az új autók iránt. A TERMÉK-SZOLGÁLTATÁS RENDSZEREK MEGVALÓSÍTÁSÁNAK KORLÁTAI, NEHÉZSÉGEI, BUKTATÓI Korlátozott azon termékek köre, melyek PSS-mel helyettesíthetők. Nagy valószínűséggel a ritkán használt, nagy értékű termékek lesznek azok, melyeket a fogyasztók hajlandók lesznek PSS keretében igénybe venni. Félő, hogy a funkcionális gazdaság nem felváltani, hanem csupán kiegészíteni fogja a már működő gazdaságot. Ebben az esetben a fogyasztás szintje és ezzel párhuzamosan a környezetterhelés színvonala nem csökkenni, hanem növekedni fog. A legtöbb eddigi tanulmány középpontjában a vállalat és a fogyasztó számára biztosított előnyök szerepelnek, a környezetre gyakorolt hatás ritkábban szerepel. Ennek nyilván az lehet az oka, hogy míg az első két előny viszonylag könnyen azonosítható és pénzben mérhető, addig a környezetre gyakorolt hatással kapcsolatban sok a bizonytalanság. Egyrészt nehéz a környezeti hatásokat pénzben kifejezni, nincs olyan érintett, akinél ténylegesen, pénzértékben jelentkezne a környezet állapotának javulása. Másrészt több szerzőnél vetődik fel a kérdés, hogy a funkcionális gazdaságra való áttérés valóban átütő javulást eredményezne-e fogyasztásunk fenntarthatóvá tételében. Jelenleg nincs olyan közvetlen fogyasztói igény, amely indokolná a funkcionális gazdaságra való áttérést. Ha eltekintünk a környezeti tudatosság és 28

29 lelkiismeret hatásától, a fogyasztó azért fogyasztó, hogy fogyasszon. A korábban leírt előnyök úgy, mint rugalmasabb, széles körű kínálat, kiegészítő szolgáltatások elvitathatatlanok, viszont egyik pozitívum sem változtat azon a tényen, hogy a funkcionális gazdaságra való áttérés rengeteg kompromiszszumot fog kívánni a fogyasztótól. Az új gazdaság a megszokott fogyasztási minta radikális átalakítását követeli meg a fogyasztótól, aki nagy valószínűséggel nem fog önként változtatni, hacsak ebből jelentős előnye nem származik. Hiányos az infrastruktúra, amely segíthetné PS rendszerek kiépítését. A TERMÉK-SZOLGÁLTATÁS RENDSZEREKKEL SZEMBENI FOGYASZTÓI ATTITŰD, AZ ELFOGADÁS FOLYAMATA A potenciális fogyasztói réteg társadalmi-gazdasági jellemzőinek felméréshez valószínűleg a fogyasztói magatartás szakirodalmából vett életstílus-szegmentációs besorolások nyújtanak segítséget. Nemzetközi irodalomban a legelterjedtebb, leggyakrabban használt az ún. VALS - modell. (Hofmeister, 2008) A Values, Attitudes and Lifestyles-modell két dimenzió alapján vizsgálja a fogyasztót: milyen módon elégíti ki szükségleteit, illetve milyen a személyiség külső, illetve belső orientációja. Ezen szempontok alapján nyolc mentalitástípust különböztet meg, melyek: innovátorok, gondolkodók, hívők, teljesítményorientáltak, élménygyűjtők, törekvők, gyakorlatiasak, túlélők (vagy küszködők). (Lawson, Todd, 2002) Az alábbi ábra horizontális tengelye az elsődleges motivációk, vertikális tengelye pedig a rendelkezésre álló erőforrások alapján ábrázolja a nyolc életstílus-típust. Az innovátorok kifinomult ízlésű, jólszituált, technikai újdonságok iránt nyitott, elsősorban fiatal értelmiségiek csoportja. Fontos számukra, hogy használati tárgyaik tükrözzék a társadalomban elfoglalt helyüket. Az innovátorok attitűdje a termék-szolgáltatás rendszerekkel szemben kétséges. Egyrészt, mivel újdonságról van szó, az első kipróbálók között lehetnek. Mivel azonban ezek a termékek jellemzően nem tükröznek luxust és presztízst, gyorsan elveszíthetik érdeklődésüket. A gondolkodók csoportját jellemzően érett, felelősségteljes, tanult fogyasztók alkotják. Nyitottak az újdonságok iránt, de mint mindenben, ebben is megfontoltan viselkednek. Jól informáltak a világ dolgairól, tehát tudatában vannak a környezeti problémáknak, és kedvelik a praktikus termékeket. E két utóbbi jellemző teheti őket PS rendszerek fogyasztóivá. 29

30 Innovátorok Bőséges erőforrás Magas innovációs hajlam IDEÁLOK TELJESÍTMÉNY ÖNKIFEJEZÉS Gondolkodók Teljesítmény orientáltak Élménykeresők Hívők Törekvők Gyakorlatiasak Túlélők Kevés erőforrás Alacsony innovációs hajlam 3. ÁBRA. A VATS- MODELL (HOFMEISTER, 2008) A hívők csoportjába konzervatív értékrendű, biztonságot kedvelő fogyasztók tartoznak. Jövedelmük jellemzően szerényebb, márkahűség jellemzi őket. Biztonságra, stabilitásra törekvésük miatt nem valószínű, hogy a viszonylag kiszámíthatatlan termék-szolgáltatás rendszerek fogyasztóivá váljanak. Ugyanakkor a szerény kereset miatt, esetleg költségszempontokat figyelembe véve dönthetnek mégis PSS igénybevétele mellett. Teljesítményorientáltak táborába olyan konzervatív értékrendet képviselők tartoznak, akik számára fontos a biztonság, és az, hogy használati tárgyaik tükrözzék a társadalomban betöltött szerepüket. Jól keresnek, kényelmüket pedig nem hajlandók feladni, vagy annak korlátozását eltűrni. Az élménykeresőket az önkifejezés vágya hajtja. Gyorsan lángra lobbannak egyegy újdonság iránt, de a kezdeti lelkesedés ugyanolyan gyorsan meg is szűnhet. Szívesen próbálják ki az újdonságokat, fiatalok, aktív társasági életet élnek. Átlagéletkoruk jellemzően 25 év. A PS-rendszereket újdonságról lévén szó valószínűleg szívesen kipróbálják, de hogy tartós fogyasztóvá válnak-e, kérdéses. 30

31 A törekvők csoportját szerényebb jövedelmű teljesítményorientáltak alkotják. Fontos számukra a szórakozás. Nincs igazán önálló ízlésük, fogyasztási mintáikban olyan embereket utánoznak, akikre hasonlítani szeretnének. Hogy hajlandók lesznek-e termék-szolgáltatás rendszert igénybe venni, az adott szolgáltatás trendiségétől függ. A gyakorlatiasak nem hajlandók magukat mindenféle divatirányzatnak alávetni, annál sokkal jobban szeretik a jól bevált, praktikus dolgokat. Szeretik kifejezni saját egyéniségüket, önállóságra törekednek. Nem valószínű, hogy szabadságuk bárminemű korlátozását elviselnék, ezért nem válnak a termék-szolgáltatás rendszerek első számú fogyasztóivá. Jellemzően idős, nyugdíjas emberek alkotják a túlélők csoportját. Anyagi javaik alapvető szükségleteik kielégítésére elegendők, nem is képesek ennél többet fogyasztani. Ennek megfelelően, nem fognak PS rendszerek fogyasztóivá válni. Az elmondottak alapján leginkább valószínű, hogy fogékonyak lesznek a funkcionális gazdaság vívmányai iránt a gondolkodók, a hívők és az innovátorok. A termék-szolgáltatás rendszerek jellegéből adódik, hogy rengeteg bizonytalanságot hordoznak a fogyasztó számára, ami az elfogadási hajlandóságot nagyban akadályozza. (Srite, Karahanna, 2006) Már a termékek esetén is szükség van némi bizalomra a fogyasztó részéről, az információs aszimmetria miatt, szolgáltatások esetén pedig a bizonytalanság és az aszimmetria még fokozottabban van jelen. A szolgáltató adott eredmény elérésére vállal garanciát, míg a fogyasztónak a szolgáltatás eredményére nincs szinte semmi ráhatása. Ajánlat megragadása Eredmény előrejelzése Igény folyamatosságának megbecslése bizonytalanság Szolgáltatás vonzerejének és kapcsolódó kockázatoknak megbecslése 4. ÁBRA A FOGYASZTÓ BIZONYTALANSÁGAI EGY TERMÉK-SZOLGÁLTATÁS RENDSZER AJÁNLAT MEGBECSLÉSEKOR (REXFELT, ORNAS, 2009) Először is, bizonytalanság lép fel az ajánlat megragadásakor, értelmezésekor, hiszen az adásvétel tárgya megfoghatatlan eredmény. Ezután, nehéz előre jelezni 31

32 egyrészt azt, hogy milyen lesz a valóságban kapott eredmény, másrészt bizonytalan, hogy az eredmény milyen hatással lesz a fogyasztó jólétére. Rendben, a szolgáltató azt ajánlja, hogy tiszta ruhát kapok a szolgáltatás eredményeként, de hogyan tudom azt ellenőrizni, hogy az eredmény valóban makulátlan tisztaság? merülhet fel a fogyasztóban. Az igény folyamatosságnak megbecslése, mint bizonytalansági tényező akkor lép fel, mikor a fogyasztónak hosszabb időre, mondjuk egy évre, el kell köteleznie magát ahhoz, hogy a szolgáltatást igénybe vehesse. Például, ha a carsharing szolgáltató egy éves szerződést hajlandó csak kötni és nincs lehetőség a szerződés idő előtti felmondására, sőt, kipróbálási időt sem biztosít. Végül a fogyasztó nehézségbe ütközhet, amikor a szolgáltatást más, alternatív szolgáltatásokkal akarja összevetni, a kockázatokat megbecsülni, hiszen teljesen új szolgáltatással találja szembe magát. Látható tehát, hogy a bizonytalanság számos ponton jelentkezik a vásárlás során, ami a fogyasztót eltántoríthatja a fogyasztóvá válástól. Ezért a szolgáltató elsődleges célja kell, hogy legyen az előbbiekben tárgyalt bizonytalanságok csökkentése. Az alábbi táblázat tartalmazza a bizonytalanság forrásait és egy-egy megoldási javaslatot. 2. TÁBLÁZAT BIZONYTALANSÁG FORRÁSA ÉS POTENCIÁLIS MEGOLDÁSOK (SAJÁT ÖSSZEÁLLÍTÁS REXFELT, ORNAS, 2009 NYOMÁN) Bizonytalanság forrása Potenciális megoldás Ajánlat megragadása Értékajánlat tisztázása, kommunikáció Eredmény előrejelzése Jó hírnév kiépítése, eredményre garancia vállalása Igény folyamatosságának megbecslése Szolgáltatás vonzerejének és kapcsolódó kockázatoknak megbecslése Próbavásárlás, kipróbálási lehetőség biztosítása Fogyasztó oktatása, információs aszimmetria csökkentése A termék-szolgáltatás rendszerek fogyasztásakor tapasztalható bizonytalanság újabb kérdést vet fel a fogyasztó magatartásával kapcsolatban, mégpedig az 32

33 érzékelt és valós kockázat közötti eltérésből fakadó fogyasztói dilemmát. A vásárló által érzékelt kockázat szintjének megvizsgálása azért rendkívül fontos, mert a szolgáltató elsődleges feladata kell, hogy legyen a bizonytalanság csökkentése mellett az érzékelt kockázat szintjének csökkentése. Mikor az egyén új szituációval találja szembe magát, szorongással tölti el a helyzet ismeretlensége. Nem tudja, pontosan mire számíthat, milyen veszélyek leselkednek rá, a jólétére, jól-létére, családjára, satöbbi. Az egyén nyilvánvalóan ennek a szorongásnak a csökkentésére fog törekedni. Hasonló a helyzet bár nem ennyire extrém módon amikor a fogyasztó új termékkel találja szembe magát. Mivel nincsenek információi a termékről, megpróbál releváns, megbízható forrásból informálódni (Kotler, 1996), vagyis minden módon arra fog törekedni, hogy csökkentse azt a kockázatot, ami tudatlanságából fakad. Stone és Gronhaug (Stone, Gronhaug, 1993) az érzékelt kockázatot öt komponensre osztotta: pénzügyi kockázat, teljesítménybeli kockázat, fizikai kockázat, szociális kockázat és pszichológiai kockázat. Pénzügyi kockázatként definiálták a vásárló azon félelmét, hogy feleslegesen dob ki pénzt az adott termékre, vagy szolgáltatásra, vagyis az érte kiadott összeg nem áll arányban annak értékével. Teljesítménybeli kockázat annak veszélye, hogy a vásárolt eszköz nem úgy funkcionál, ahogy tőle elvárható. Például attól való félelem, hogy a mosodába adott ruhát piszkosan kapjuk vissza. Fizikai kockázat annak az eshetősége, hogy a termék használata, vagy szolgáltatás igénybevétele során a fogyasztónak, környezetének baja esik. Tipikus kockázat ez például carsharing szolgáltatás esetén: félő, hogy az autókat üzemeltetőjük nem tartja karban, ezért esetleg súlyos baleset kockázatát vizionálja a fogyasztó. Szociális kockázat azért merül fel, mert a fogyasztó nem mindig lehet biztos benne, hogyan reagál környezete arra, ha például carsharing szolgáltatást vesz igénybe. Nem tudhatja, nem fogják-e ezért lenézni, kiközösíteni. A szociális kockázattal szorosan összefügg a pszichológiai kockázat, amikor a fogyasztó szorongásának forrása, hogy saját magáról alkotott képe, önértékelése szenvedhet csorbát, ha igent mond egy addig nem használt termékre. Nyilván ezen kockázatok egy része egyáltalán nem jelenik meg tudatos szinten, amit a fogyasztó érzékel, az sok esetben csupán annyi, hogy akarja-e, vagy sem az új terméket, szolgáltatást. TAM és TAM2 (Technology Acceptance Model) modellek Minden újdonág természetesen kezdeti stádiumában a fogyasztók ellenállásába ütközik. Példaként említhetjük az elektronikus szolgáltatásokat, mint az elektronikus kereskedelem. Az elektronikus kereskedelem megjelenésekor a 33

34 fogyasztók még gyanakodva figyelték fejlődését, mérlegelték a lehetséges kockázatokat, majd lassan hozzászoktak a használatához, míg mára már el sem tudják az életüket képzelni az általa nyújtott szolgáltatások nélkül. Davis fejlesztette ki azt a modellt, amely leírja a fogyasztók viselkedését a fent említett esetben. A Technology Acceptance Model (TAM) eredményeit némi módosítással - hatékonyan lehet alkalmazni a termék-szolgáltatás rendszerek bevezetésére is (Rexfelt, Ornas, 2007). Hasonlóan az elektronikus kereskedelemhez, a fogyasztó ez esetben is már meglévő szolgáltatás új modelljével találkozik, mely arra készteti, hogy korábbi fogyasztási szokásait cserélje le az újonnan megjelent lehetőséggel. A kezdeti TAM szerint az új szolgáltatás fogyasztó általi elfogadása két tényező függvénye (Davis, 1986): érzékelt hasznosság, használat érzékelt egyszerűsége. Érzékelt hasznosság Hajlandóság a használóvá válásra Használói magatartás Használat érzékelt egyszerűsége 5. ÁBRA A TECHNOLOGY ACCEPTANCE MODEL (TAM) FELÉPÍTÉSE (DAVIS, 1986) Az eredeti modellben az érzékelt hasznosságot annak függvényében definiálták a szerzők, hogy a felhasználó érzékelése szerint milyen mértékben járul hozzá az elektronikus szolgáltatás a munka hatékonyabbá, sikeresebbé tételéhez. Bár termék-szolgáltatás rendszerek esetén is felmerülhet szempontként a munka sikerességének javulása, az érzékelt hasznosságot itt inkább úgy definiáljuk, mint a termék hozzájárulását a mindennapi élet jobbá tételéhez. Ehhez nem csak a fogyasztó számára nyújtott szolgáltatás minőségének színvonala tartozik, de a környezet számára megjelenő előnyök is. A használat érzékelt egyszerűsége azt fejezi ki, hogy a felhasználónak milyen mértékű erőfeszítést kell tennie annak érdekében, hogy a szolgáltatást igénybe tudja venni. PS rendszerek esetén ez a szempont szintén rendkívül fontos: sokkal valószínűbb, hogy valaki hajlandó lesz mosodai szolgáltatást igénybe venni, ha a mosoda a lakhelyétől 5 perc sétával elérhető, mint ha órákat kell utaznia ahhoz, 34

35 hogy elérje a szolgáltatást. Még inkább hajlandó lesz a mosodát igénybe venni, ha egy alkalmazott begyűjti a szennyes ruhákat, majd a tiszta ruhát szintén házhoz szállítja. Hajlamosabb a fogyasztó igénybe venni a szolgáltatást, ha nem kell új, pótlólagos képességeket kifejlesztenie a fogyasztóvá válás érdekében. Nyilvánvaló ugyanakkor, hogy a hasznosság érzékelt szintje nem független az egyszerűségtől, hiszen egyéb tényezők változatlansága mellett a szolgáltatás egyszerűsége a hasznosságérzet szintjét fogja növelni. Az előbbi példánál maradva: ha a piszkos és a megtisztított ruha szállítását is magára vállalja a szolgáltató, akkor a fogyasztó rengeteg időt takarít meg, melyet hasznos tevékenységre, vagy kedvteléseire fordíthat. A kutatásból az derült ki és ezt az elméleti háttér is alátámasztja -, hogy a fogyasztók ellenállásának egyik fő oka az a bizonytalanság, bizalmatlanság, amit a termék-szolgáltatás rendszerek irányában éreznek. Ráadásul, nem elég, ha a szolgáltató a kockázat objektív szintjét csökkenti, annál sokkal fontosabb, hogy a fogyasztó bizalmát elnyerje és az általa érzékelt kockázat szintjét csökkentse. Aggódnak például a fogyasztók amiatt, hogy a szolgáltató nem tartja karban megfelelően a járműveket, ezáltal esetleg nagyobb a baleset kockázata. Fenntartásuk van azzal kapcsolatban, hogy együtt mossák ruháikat másokéval, félnek, hogy ilyen módon nem garantálható a makulátlan tisztaság. A fogyasztó bizalmának megnyerésére célzott marketingkampány kínálkozik a legcélszerűbbnek, arra a tényezőre fókuszálva, ami a fogyasztókat a szolgáltatással kapcsolatban a leginkább aggasztja. Olyan pozicionálás, mely a termék-szolgáltatás rendszerek környezetbarát jellegét helyezik a középpontba, valószínűleg nem vezetnek sikerre. Az elfogadás gátló tényezőjeként merült fel továbbá a kényelem problémája. Sok esetben a fogyasztónak nem is termék jellegével van problémája, hanem azt a kényelmetlenséget akarja elkerülni, amit a fogyasztóvá válás okoz. Nyilván létezik olyan szint, ami felett a szolgáltatónak nem éri meg a kényelem fokozására törekedni, de addig, amíg számára megéri, mindenképpen a fogyasztó legjobb kiszolgálását kell célul kitűznie. Ezen a ponton merül fel a kérdés, hogy nem lennee reálisabban megvalósítható, ha a termék-szolgáltatás rendszerek fogyasztói számára azokért a kényelmetlenségekért, melyeket el kell tűrniük, valami módon az állam kompenzálná őket. Esetleg a szolgáltatók is lehetnek kompenzáció alanyai azokért a veszteségekért, amit a kényelem maximalizálása miatt szenvednek el. Külföldön bevett gyakorlat, hogy a hibrid gépjárművek egy külön sávban ezáltal a többi autósnál jóval gyorsabban - közlekedhetnek az autópályán. Hasonló mintára lehetővé lehetne tenni, hogy a shared car ok közlekedhessenek a buszok számára elkülönített sávban és/vagy számukra külön parkolóhelyeket biztosíthatna az önkormányzat. A javasolt újítások által nagyban növekedne a szolgáltatás igénybevétele által biztosított kényelmi funkció, ami jelentkezne a szolgáltatás iránti elfogadási hajlandóság növekedésében is. 35

36 Az állam szerepe fontos még egy további tényezőben: nagyon fontos lenne, ha a fogyasztók figyelmét felhívnák a fenntartható fogyasztás problémájára. Legeredményesebben a fiatal generáció lenne megcélozható, hiszen alapvetően is ők mutatnak nagyobb hajlandóságot termék-szolgáltatás rendszerek igénybevételére. Ha már fiatal korban internalizálják a fenntarthatóbb fogyasztási mintát, valószínűbb, hogy felnőttként sem fognak ettől eltérni. Iskolai oktatás keretében a fenntartható magatartásra való oktatás, nevelés érhetné el a legjobb eredményt. A FENNTARTHATÓSÁG ESÉLYEI EURÓPÁBAN Kontinensünk aggodalomra okot adó fejlődési sajátosságait a következőkben foglalhatjuk össze: miközben a szolgáltató szektor növekedése a GDP létrehozásában általában kedvező eredménynek tekinthető, mára Európából nem csupán a munkaintenzív, de az anyag- és energiaintenzív ágazatok is távoznak, leginkább Kínába. Kényelmes volna azt mondani, hogy ez elsősorban a lazább kínai környezetvédelmi és munka-egészségügyi előírásoknak köszönhető, de ma már ennél többről van szó. Többek között arról, hogy Európában elhanyagoltuk a szakmunkásképzést, és a feldolgozóipari ágazatok már nemcsak az olcsóbb, hanem fokozatosan a szakképzett munkaerő miatt is Kínába és Indiába törekednek. Többek közt ez az oka annak is, hogy utóbbi óriási szeletet hasított ki a szoftverpiaci tortából. Az ázsiai régió államai ma már ösztöndíjakkal csábítják az európai és amerikai diákokat, kutatókat, annak érdekében, hogy a sok évtizedes agyelszívás kedvezőtlen hatásait kompenzálják. Ezzel szemben az európai ösztöndíjprogramok továbbra is erősen nemzeti jellegűek, jó esetben Európa-centrikusak. Azt mondhatjuk tehát, hogy a lisszaboni stratégia, amely a tudásalapú társadalomban látja Európa egyik kitörési pontját, féloldalas és ütemezési gondokkal küzd. Előbb célszerű volna kitalálni, miként válik Európa tudásalapú társadalommá, és csak azután lenne szabad leépíteni az ipari termelést. Az Európai Unió is nagyrészt a francia/német/angol nyelvű tudományosság erősítését szolgálja, emiatt sehol sem éri el a tudományos műhelyek mérete a kritikus tömeget. Minden állam önállóan dolgozza ki a saját knowledge society-elképzeléseit, sőt az EU a lisszaboni stratégiában kifejezetten ezt tűzi ki célul, miközben nyilvánvaló, hogy közösségi szintű vízióra és egyetértésre volna szükség. Ha az Európai Unió végre eldöntené, hogy miben akar első lenni a világon, és elegendő pénzt áldozna e célok megvalósítására, akkor valószínűleg elsők is lennénk néhány területen. A fenntartható fejlődés sokféle értelmezéséből a gyenge fenntarthatóságot a társadalmi támogatottság reményében is fel lehetne vállalni. Ez a koncepció elfogadja a gazdasági növekedést, amennyiben az a gazdaság által elhasznált természeti tőke pótlására is elegendő új értéket hoz létre. 36

37 Az a tény, hogy az utóbbi évtizedben szinte a teljes feldolgozóipar Ázsiába települt, kvázi monopolhelyzetbe hozza Ázsiát Európával és az USA-val szemben. A feldolgozóipar azért hagyja el a Nyugatot, mert Ázsiában alacsonyak a bérek, és jó a munkakultúra. A csökkenő létszámú és ráadásul elöregedő európai népesség számára vonzónak tűnhet, hogy az alacsonyabb rendűnek tekintett fizikai munkától megszabadul. Európa jobban járna, ha itt tartaná a termelőtevékenységeket, lassítaná a bérek növekedését, sőt engedné betelepülni az alacsonyabb bérért is dolgozni hajlandó fiatal keleti munkaerőt, ezáltal elősegítve egyfajta kulturális, az európai demokratikus hagyományokat tiszteletben tartó asszimilációt. Ez hozzájárulna a sokszínű gazdasági szerkezet megőrzéséhez, amely Európát eddig jellemezte, és az európai gazdaság stabilitását biztosította. A globalizáció egyik legnagyobb veszélye, hogy a nemzetközi munkamegosztás túlhajtásához vezet, s a tömegtermelés kétségtelen előnyeivel együtt annak hátrányai is ránk zúdulnak. Az európai államok kvázi monokultúrákká válnak, ami a gazdaságot és a társadalmat egyaránt sérülékennyé teszi. A diverz rendszerek mindig fenntarthatók, míg az egynemű rendszerek, a monokultúrák igen törékenyek és instabilak. A fenntartható fejlődési stratégiák az EU tagországai egy részében kifejezetten zöld stratégiák, amelyek az ökológiai, környezetvédelmi célok elérését szolgálják (például skandináv országok), míg más stratégiák esetében a fenntartható fejlődés társadalmi és gazdasági dimenzió is hangsúlyosak (például Ausztria). Hazánk fenntarthatósági stratégiájának tehát célszerű volna, ha ez utóbbi klaszterba tartozó tagállamok gyakorlatát követve a gazdasági és társadalmi dimenziókat a környezetiekkel legalább hasonló szinten kezelné. A fenntarthatósági stratégia műfaját tekintve nem lehet a környezetvédelmi tárca ágazati jellegű stratégiája, hanem az államigazgatás, sőt a társadalom egésze átfogó cselekvési programjának az alapját kell képeznie. A környezet- és a természetvédelem helyzetét illetően kifejezetten javítjuk, míg a társadalmi igazságosság, az esélyegyenlőség és más vonatkozásokban jelentős feladatokat kellene megoldanunk ahhoz, hogy elérjük az EU átlagát. Nem lebecsülve a gazdaság érzékelhető fejlődési trendjeinek a természeti környezetre gyakorolt kedvezőtlen hatásait, tárgyilagosan be kell látnunk, hogy a fenntartható fejlődést jelenleg inkább a társadalmi dimenzió oldaláról érik veszélyes hatások. Fokozódnak a jövedelemkülönbségek; az esélyegyenlőség, illetve a társadalmi mobilitás bizonyos csatornái pedig, mint például az oktatás, bedugulnak. A hátrányos helyzet és megkülönböztetés halmozottan érint egyes társadalmi rétegeket. E problémák miatt hangsúlyozva, hogy a természeti és épített környezet megfelelő minősége nemcsak az emberi élet minősége, de még a gazdaság működése szempontjából is elsődleges a fenntartható fejlődés stratégiája nem adhat kizárólagos prioritást a természethasználat fenntarthatóságának, vagyis csak egy ésszerű kompromisszumokra épülő fenntarthatósági 37

38 stratégia kidolgozására van lehetőségünk. Ezt tanulmányunk előző részében gyenge fenntarthatóságként említettük, amelynél jelentős gazdasági hasznok esetén a társadalom eltűri a környezet minőségét rontó beruházások megvalósulását is. Ennek nem feltétlenül kell az emberi környezet minőségének a romlását jelentenie, de kilépve a humáncentrikus gondolkodásból, minden bizonnyal irreverzibilis változásokat okoz a természeti környezetben, olyanokat is, amelyek sajnos, hosszú távon az ökoszisztémák alkotta rendszerek működésére kedvezőtlenül hathatnak, de amely hatások ma még nem érik el észlelési küszöbünket. Amennyiben megkötjük ezt a kompromisszumot, akkor kidolgozható egy olyan környezetkímélő és a társadalmi problémákat csökkentő szabályozási rendszer, amely innovációbarát, és mint ilyen, nem korlátja, hanem előmozdítója a gazdasági fejlődésnek. Út a szolgáltatásgazdaságba A bruttó hazai termék (GDP) szerkezete nemzetközi és hazai összefüggésben is kedvező irányba változik. A GDP anyag- és energiaintenzitása jelentős mértékben csökken azáltal, hogy a szükségletek egyre inkább a szellemi-kulturális javak irányába tolódnak el, amely javak létrehozása kevésbé környezetterhelő. Mindezek hatására az ökohatékonyság jelentős mértékben javult az elmúlt évtizedekben. A 21. század első harmadában arra számíthatunk, hogy az ökohatékonyság javulásában hasonlóan radikális változások következnek be, mint amilyet az ipari forradalom után a munkatermelékenység változásában tapasztaltunk. Igaz, a munkatermelékenység egyes területeken akár száz-kétszázszoros növekedést mutatott, de a közeljövőben az ökohatékonyság is nagyságrendileg nőhet, amennyiben a készletgazdaságról (stock economy) áttérünk a szolgáltatásgazdaságra (flow economy). Az emberi szükséglet ugyanis nem az árutest birtoklására irányul, hanem azokra a szolgáltatásokra, amelyeket az árutest közvetíthet számunkra. Szükségletünk nem a mosógépre irányul, hanem a tiszta ruhára, amelyhez a gép csak eszköz, de a tiszta ruhát másként, sokkal kevesebb természeti erőforrás felhasználásával is biztosíthatnánk, mint ahogy jelenleg tesszük. Ha belegondolunk, mekkora környezeti terhet generál az a tény, hogy minden háztartásban mosógépet működtetünk, kiépítve hozzá a vízkivétel és energiaszolgáltatás infrastruktúráját, akkor megértjük, hogy a ruhatisztító szalonok kedvezőbb megoldást kínálnának. Az, hogy ez a korábban virágzó szolgáltatási ágazat szerkezetileg átalakult, nem azért ment végbe, mert megszerettük az otthoni mosást és vasalást, hanem azért, mert a szolgáltatás a magas munkabérek miatt megfizethetetlenné vált a háztartások számára. Az energia és a nyersanyagok drágulása, ami épphogy csak elkezdődött az elmúlt években, megváltoztatja a tényezőárakat, s ez kedvezhet a szolgáltatásgazdaság fejlődésének. Erőteljes lökést adhat a szolgáltatásgazdaságnak a kiépülő informatikai hálózat 38

39 is, amely jelentősen csökkenti a szolgáltató rendszerek működésének tranzakciós költségeit. Az említett példánál maradva: interneten leköthetjük azt az időpontot, amikor a szolgáltatást igénybe kívánjuk venni, és esetleg SMS útján értesítenek, hogy mikor mehetünk a frissen vasalt ruhákért. Interneten megrendelhetjük az intercity-állomásra a személygépkocsit, amellyel a kívánt célállomásra folytathatjuk utunkat, miközben a hosszú úton élveztük a vonat előnyeit, és ugyanez az eszköz lehetővé teszi, hogy amíg nekünk nem lesz rá újra szükségünk, valaki más használja az autót, mert mindez csak annyi fáradságunkba kerül, hogy kábel nélküli hálózaton, telefonon megjelöljük, hol is hagytuk a négykerekűt. Veszélyforrások Az optimista kilátásokat ma még beárnyékolja, hogy az erőfeszítések ellenére a környezetterhelés alapfolyamatainak iránya nem változott. Sajnos, az ökohatékonyság növekedését egyelőre ellensúlyozza a fogyasztásnövekedés. Az emberek a kisebb anyag- és energiafelhasználás miatt olcsóbban jutnak hozzá a termékekhez, és ezért több terméket vásárolhatnak meg jövedelmükből, ez pedig összességében, naturáliákban mérve (kilogramm, Joule) növeli a természeti erőforrások felhasználását. Ezt a jelenséget hívjuk visszapattanó hatásnak (rebound effect), amelyre szemléletes példát szolgáltat a már említett Finnország, ahol ma körülbelül hetven százalékkal nagyobb az egy főre jutó, naturáliákban mért anyagfelhasználás, mint tizenöt évvel ezelőtt volt. Mindez kétségkívül előny a fenntartható fejlődés szemszögéből, mivel ily módon csökkenthető a kimerülő erőforrások használata, és alacsonyabbá válhat a káros emisszió. A váltásnak azonban rendszerint ára van. Miközben az egyik oldalon a stacioner szennyezések csökkennek, ami kétségkívül előnyös, a másik oldalon a baleseti kockázatok olyan mértékben nőhetnek, amely mérték a társadalom szemében megkérdőjelezheti az elért eredményeket. Könnyen megérthető a probléma, ha belegondolunk azokba a fejlesztésekbe, amelyek az utóbbi néhány évtizedet jellemezték. A növényvédő szerek körében például ma már ismerünk olyanokat, amelyeknek egyetlen grammja elegendő egyhektárnyi ültetvény védelmére, míg hagyományos szerekből a szükséges mennyiség esetleg több tíz kilogramm volt. Ezt tudván elképzelhető az ilyen nagy hatású készítményt eredményező gyártási és felhasználási technológiának az érzékenysége és baleseti veszélyessége. Említhetünk példaként olyan baleseteket is, mint az emlékezetes németországi vasúti szerencsétlenség, amelynél az anyaghiba és az extrém igénybevétel együttesen okozott tömegkatasztrófát. Mindezek arra hívják fel a figyelmet, hogy a fenntartható fejlődést szolgáló fejlesztések kedvező eredményeit csak a környezeti kockázatokkal együttesen lehet értékelni. A fenntartható fejlődést gazdasági fejlettségtől függően másként értelmezik a fejlett, és megint másként az úgynevezett fejlődő országok. Az ENSZ-konferenciák és más nemzetközi rendezvények is azt bizonyítják, hogy szinte lehetetlen megállapodásra jutni, miközben az elmaradott régiókból a helyzet kilátástalansága 39

40 miatt fokozódik a népvándorlás. A környezetvédelmi menekültáradat fokozott mértékben megváltoztatja a politikai határok stabilitását. A fenntartható fejlődés eme politikai-biztonsági dimenziója kétségtelenül új megvilágításba kerül. Kína felbukkanása az olajpiacon máris érzékelhető változásokat indukál. A tavalyi év elképesztő természeti katasztrófái pedig a legpesszimistább várakozásokat is felül-, jobban mondva alulmúlták. Mindezek egyértelművé teszik, hogy ennek az évszázadnak a versenyképességnél is fontosabb problémája a környezeti biztonság kérdése lesz. ZÁRÓ GONDOLATOK A kutatás során arra is fény derült, hogy a magyar válaszadók fogyasztási döntéseiben továbbra is az ár játssza a döntő szerepet. Tehát akkor valószínűbb, hogy áttérnek a termék-szolgáltatás rendszerek igénybevételére, ha az számukra anyagi előnyt biztosít. Emlékezzünk rá, az elfogadási hajlandóság egyedül a ritkán használt tárgyak esetén volt magas. Elképzelhető, hogy pont amiatt, hogy ezen szolgáltatás által elkerülhető az egyszeri, nagyobb pénzkiadás. A termékszolgáltatás rendszereknek tehát nem elég környezetbarátnak lenniük, vonzónak kell lenniük anyagi szempontból is. A fent felsorolt tényezők rávilágítanak arra, hogy melyek azok a dimenziók, melyek a fogyasztóvá válás legnagyobb akadályait képezik. Ez idáig azonban mellőztük a gazdasági csere intézményének másik szereplőjét, vagyis a kínálati oldalt. Többször a dolgozat során említésre került, hogy a fogyasztóvá válás egyik legnagyobb akadálya talán az lehet, hogy nem létezik, vagy legalábbis nagyon gyenge, a kínálati oldal Magyarországon. A mosodai szolgáltatás nem rendelkezik nagy hagyományokkal hazánkban, ennek megfelelően valószínűleg sokat kell utaznia annak, aki szeretné mosodában mosatni ruháit. A carsharing szolgáltatás a mai napig egyáltalán nem létezik Magyarországon. Kik lehetnek az első hazai carsharing szolgáltatók? Legvalószínűbb, hogy külföldön már működő láncok vetik meg lábukat hazánkban (pl. Zipcar), esetleg valamely autómárka, autókereskedés válhatna a carsharing szolgáltatás úttörőjévé Magyarországon. Ahhoz azonban, hogy bármely szolgáltatónak megérje a carsharing szolgáltatást hazánkban elindítani, nagyban javulnia kell a fogyasztók attitűdjének is. A ritkán használt tárgyak bérlete kétségtelenül a legelterjedtebb Magyarországon a három vizsgált termék-szolgáltatás rendszer közül. Ezzel párhuzamosan az irányában tanúsított elfogadási hajlandóság is messze megelőzte a másik két vizsgált dimenzióban tapasztaltat. Ebből kiindulva fennáll annak valószínűsége, hogy amint a fogyasztók megbarátkoznak egy új termék-szolgáltatás rendszerrel, akkor az irányában tanúsított elfogadási hajlandóság is nagyban megnövekszik. 40

41 A kutatás végeztével felmerül jó néhány kérdés, melyek érdemesek a további vizsgálódásra. Érdekes lenne megvizsgálni, hogy a magyar fogyasztók attitűdje vajon magától, az életszínvonal növekedésével párhuzamosan átalakul-e a külföldi mintában tapasztalt irányban, vagy olyan mélyen gyökerező kulturális hatások hatnak, melyek teljesen ellehetetlenítik a termék-szolgáltatás rendszerek iránti elfogadás növekedését. Milyen hatása lenne, ha például állami beavatkozásnak köszönhetően felélénkülne a kínálati oldal, hogyan változtatná ez a fogyasztók elfogadási hajlandóságát? A felvázolt kérdések képezhetik egy következő vizsgálat témáját. FELHASZNÁLT IRODALOM [1] Ajzen, I. (1991): The Theory of Planned Behavior, Organizational Behavior and Human Decision Processes 1991, 50, p , University of Massachusetts at Amerst [2] Belk, R.W (1988): Possessions and the Extended Self, Journal of Consumer Research, vol.15 September, 1988, p [3] Binswanger, M. (2001): Technological progress and sustainable development: what about the rebound effect? Ecological Economics 2001, 36, p [4] Chatzidakis A., Hibbert, S., Smith P. A. (2007): Why People Don t Take Their Concerns about Fair Trade to the Supermarket: The Role of Neutralisation, Journal of Business Ethics 2007, 74, p [5] Csikszentmihalyi, Mihály (1988), The Flow Experience and its Significance For Human Psychology in Optimal Experience: Psychological Studies of Flow in Consciousness, eds. Mihaly Csikszentmihalyi and Isabella S. Csikszentmihalyi, New York: Cambridge University Press, letöltés ideje: [6] Csikszentmihalyi, Mihály (2000), The Costs and Benefits of Consuming, Journal of Consumer Research, 27 [7] Csutora, M., Kerekes, S. (2004): A környezetbarát vállalatirányítás eszközei, KJK-Kerszöv Jogi és Üzleti Kiadó Kft., Budapest, 2004 [8] Davis, F.D. (1986): A technology acceptance model for empirically testing new end-user information systems: Theory and results. Ph.D. dissertation, Massachusetts Institute of Technology [9] Hamvas Béla: Anthologia humana ötezer év bölcsessége [10] Heiskanen, E., Jalas, M. (2003): Can services lead to radical eco-efficiency improvements? a review of the debate and evidence, Corporate Social Resposibility and Environmental Management 2003, 10, p [11] Hofmeister Tóth, Á. (2008): Fogyasztói magatartás, Aula kiadó, Budapest, 2008 [12] Hofstede, G. (1991): Cultures and Organizations: Software of the Mind, London, McGraw, Hill, 1991 [13] Hunyadi, L., Vita, L. (2002): Statisztika közgazdászoknak statisztikai módszerek a társadalmi és gazdasági elemzésekben, Központi Statisztikai Hivatal, Budapest [14] Kerekes, S. (2008): A környezetgazdaságtan alapjai, Aula Kiadó, Budapest [15] Kotler, P. (1996): Marketing management: analysis, planning, implementation and control, Prentice Hall. Journal of Business Research, 49, p [16] Lawson R., Todd S. (2002): Consumer Lifestyles: A Social Stratification Perspective, Marketing Theory 2002; 2; p

42 [17] Lin, W.-B. (2008): Investigation on the model of consumers perceived risk integrated viewpoint, Expert Systems with Applications 2008, 34 p [18] Markus Wohlfeil and Susan Whelan Consumer motivations to particpate in marketing-events: The role of predispositional involvement Waterford Institute of Technology, Cork Road, Waterford, Rep. of Ireland [19] Meijkamp, R. (1998): Changing consumer behaviour through eco-efficient services: an empirical study of car sharing in The Netherlands, shorted version, Business Strategy and the Environment, 7, 1998, p [20] Mooija, M., Hofstede, G. (2002): Convergence and divergence in consumer behavior: implications for international retailing, Journal of Retailing, 78, 2002, p [21] Mont, O. (2000) : Product Service Systems, Final Report, February 2000, The International Institute of Industrial Environmental Economics, Lund University [22] Mont, O. (2002): Clarifying the Concept of Product-Service System. Journal of Cleaner Production 10 (3) [23] Mont, O., Plepys A. (2008): Sustainable consumption: should we be proud or alarmed? Journal of Cleaner Production, 16, p [24] Opschoor, J.B., Weterings, R. (1994): Environmental utilisation space: an introduction, Milieu, 9, p [25] Pavlou, P.A. (2003): Consumer Acceptance of Electronic Commerce: Integrating Trust and Risk with the Technology Acceptance Model, International Journal of Electronic Commerce, 2003, [26] Rappai, G. (2001): Üzleti statisztika az Excellel - statisztikai módszerek a társadalmi és gazdasági elemzésekben, Központi Statisztikai Hivatal, Budapest, 2001 [27] Rexfelt, O., Ornas V. (2007): Consumer acceptance of product-service systems - Designing for relative advantages and uncertainty reductions, letöltés ideje: [28] Rogers, E. F. (1995): Diffusion of Innovations, 4th ed., Simon & Schuster, New York, NY. [29] Roy, R. (2000): Sustainable Product-Service Systems, Futures, 32, 2000, p [30] Srite, M., Karahanna E. (2006): The role of espoused national cultural values in technology acceptance, MIS Quarterly, vol. 30, No. 3, September 2006, p [31] Stahel, W. (1998): From Products to Services: Selling performance instead of goods, letöltés ideje: [32] Stone, R. N., & Gronhaug, K. (1993): Perceived risk: Further considerations for the marketing discipline. European Journal of Marketing 1993, 27, [33] Sykes, G. M. and D. Matza (1957): Techniques of Neutralization: A Theory of Delinquency, American Sociological Review, 1957, 22(6), p [34] Tilley, F. (1999): The Gap between the Environemntal Attitudes and Environmental Behaviour of Small Firms, Business Strategy and the Environment 1999, 8, p , Durham University Business School, United Kingdom [35] Tukker, A. (2004): Eight types of Product-Service Systems: eight ways to sustainabilty? Experiences from Suspronet, Business Strategy and the Environment 2004, 13, p [36] United Nations (2003): Long-range Population Projections, United Nations, Department of Economic and Social Affaires, 21 August, 2003 [37] Venkatesh, V., Davis, F.D. (2000): A Theoretical Extension of the Technology Acceptance Model: Four Longitudinal Field Studies, Management Science, Feb 2000, 46, p.186 [38] White AL., Stoughton, M., Feng L. (1999): Servicizing: the quiet transition to extended product responsibility. Report Submitted to U.S. Environmental Protection Agency, Office of Solid Waste [39] Mária Csutora (2011) ):From eco-efficiency to eco-effectiveness? The policy-performance paradox Society and Economy 33 (2011) p

43 [40] Kocsis Tamás (2002): Gyökereink - Örömről és gazdagságról egy világméretű fogyasztói társadalomban. Kairosz, Budapest [41] Zsuzsanna Marjainé Szerényi, Zsóka Ágnes, Széchy Anna (2011): Consumer behaviour and lifestyle patterns of Hungarian students with regard to environmental awareness Society and Economy 33 (2011) p

44 HOFMEISTER-TÓTH ÁGNES, KELEMEN KATA, PISKÓTI MARIANNA: A ZÖLD FOGYASZTÁS ÁRNYALATAI MAGYARORSZÁGON BEVEZETÉS A fogyasztók viselkedése nagyban meghatározza a társadalom környezetre gyakorolt hatását. Az egyén életstílusa, vásárlási döntései és magatartása direkt vagy indirekt módon hat a környezetre, ahogyan az egyéni és kollektív jóllétet is befolyásolja. Felismerve ezt a tényt, a fenntartható fogyasztás mára a nemzeti és nemzetközi szabályozások és kutatások központi témájává vált. A probléma olyan kérdéseket vet fel, mint például: mi határozza meg a fogyasztási minták alakulását? Mely tényezők befolyásolják leginkább a fogyasztók döntéseit és cselekedeteit a téma kapcsán? Miért és mely helyzetekben viselkednek az emberek környezettudatos vagy felelős módon? Végül hogyan mozdítható elő, hogy az egyén attitűdje, viselkedése és életstílusa a fenntarthatóság kritériumainak jobban megfeleljen? Az elmúlt évtizedekben a nyugati társadalmakat jellemző növekvő egyéni fogyasztás olyan fejlődési tendenciával társult, amely hosszú távon visszafordíthatatlan következményekhez vezethet. Ennek belátása a probléma iránti aggodalommal társult. A háztartások fogyasztásának mértéke mégsem csökkent az elmúlt évtizedekben, inkább átformálódott. A közép-kelet-európai országok fogyasztói számára ez az időszak hozta el a lehetőségét, hogy életszínvonalukat növelve a nyugati minta alapján alakíthassák ki új fogyasztói szokásaikat. A gazdasági válság kirobbanása fordulópontot jelentett abból a szempontból, hogy az emberek kénytelenek voltak szembenézni a fogyasztói társadalom okozta következményekkel. Ez elsősorban a fenntarthatóság gazdasági oldalát érintette, de hatása kiterjedt a környezeti és társadalmi problémákra is. A National Geographics és Globescan Greendex 2010-es felmérése alapján a fogyasztók a legfontosabb problémák között országuk gazdasági helyzetét, illetve az energia- és üzemanyagárak növekedését emelték ki mind Magyarországon, mind a világban hez képest napjainkra csökkent a válság miatti aggodalom. A környezetvédelem a megkérdezett 17 országban a problémákkal való szembenézés ellenére sem került a kiemelt, aktuális kérdések közé (National Geographics and Globescan, 2010). A vizsgált országok 2008-hoz képest mégis enyhe javulást mutatnak a környezettudatos viselkedés terén (National Geographics and Globescan, 2010). A javulás főként a háztartások energiacsökkentésének köszönhető. Noha a változást előidéző motiváció nem a környezeti terhelés mérséklése volt, hanem az energiaköltségek csökkentése, mégis biztató, hogy a környezetvédelmi szempontok a 17 megkérdezett országban változó mértékben (20%-50%-ig), de mindenhol 44

45 megjelentek. A fogyasztók többsége már érzi, hogy az aktuális életmódja a jövő generációi számára nem fenntartható. A megfelelő fogyasztási minták kialakításához azonban még számos ponton támogatást igényelnek. A KUTATÁS ELMÉLETI KERETE A tudatos fogyasztóvá válás és az adekvát magatartás kialakulása hosszú, sokoldalú folyamat, amely során az egyén megismeri a fogyasztási javakat és szolgáltatásokat, és megtanulja, hogyan viselkedjen piaci viszonyok között. A környezettudatos viselkedés ennek megfelelően komplex jelenség, melynek egyik aspektusa a környezet érdekében végzett tevékenység (Majláth, 2004). A magatartás megnyilvánulásába beletartozhat az aktív környezetbarát politizálás, a környezetvédő szervezetekben való részvétel vagy azok támogatása és a környezetvédelmi szempontok érvényesítése a munkahelyi döntéshozatalban is. A környezettudatos fogyasztónak több definíciója létezik. Roberts (1996) szerint az a fogyasztó tekinthető környezettudatosnak, aki olyan termékeket és szolgáltatásokat vásárol, amelyekről feltételezi, hogy pozitív vagy kevésbé negatív hatása van a környezetre. Meffert és Kirchgeorg (in: Nagy, 2005) meghatározása szerint a környezettudatos fogyasztók olyan természetes vagy jogi személyek, akik az ökológiai hatásokat figyelembe véve hozzák meg vásárlási döntéseiket. Az ökológiailag tudatos fogyasztó felismeri, hogy egy termék kifejlesztése, előállítása, disztribúciója, fogyasztása és a használata, sőt az azt követő szakasz is környezetet terhelő hatásokkal jár, és többletköltségeket okoz. Ezeknek a negatív hatásoknak és az okozott többletköltségeknek a minimalizálására törekszik. Meffert és Kirchgeorg (1993) szerint a környezettudatos viselkedést is többféle módon valósíthatja meg a fogyasztó. A legtöbb fogyasztó csak néhány tevékenységet végez, a lehetőségek teljes körét nem használja ki. Meffert és Kirchgeorg (1993) ötféle viselkedésmódot határozott meg, amelyeket egy környezettudatos fogyasztó alkalmazhat; (1) hagyományos termékek fogyasztásának csökkentése, (2) keresletmódosítás - környezetbarát termékek vásárlása a hagyományos helyett, (3) környezethatékony termékek fogyasztása, (4) részvétel az újrahasznosításban, a szelektív hulladékgyűjtésben, (5) környezettudatos panasz, illetve tiltakozás. Ahhoz, hogy a fogyasztási szokásokban a fenntarthatóság kritériumait érvényesíteni lehessen, fontos azonosítani, hogy mely befolyásoló tényezők hatnak a legnagyobb súllyal a fogyasztó ilyen irányú döntéseire. Az egyén környezettudatosságának meglétét, illetve mélységét az ökológiai tudás, a környezeti értékek, a környezeti attitűdök, a cselekvési hajlandóság és a tényleges cselekvés vizsgálata mentén lehet jellemezni (Zsóka, 2007). A fogyasztói magatartás minél jobb előrejelzésére, illetve az egyéni akarat versus környezeti determináltság problémájának a kezelésére számos átfogó megközelítés 45

46 született. Ezek közül kettőt emelünk ki, amelyek kvantitatív kutatásunk elméleti megalapozásául szolgáltak. Az átgondolt cselekvés elméletében (TORA: theory of reasoned action) Ajzen és Fishbein (1980) kihangsúlyozza, hogy az attitűdök nincsenek közvetlen hatással a magatartásra, csupán a cselekvési szándékot befolyásolják. A cselekvési szándék azonban több tényező függvényében mozog, így az attitűdök és a szubjektív norma, továbbá az ezeknek tulajdonított relatív fontosság mentén. A TORA modell továbbfejlesztett változata a tervezett magatartás modellje (TPB: theory of planned behavior) (Ajzen, 1985, Ajzen, 1991). Forrás: saját szerkesztés Ajzen (2002) alapján 6. ÁBRA A TERVEZETT MAGATARTÁS MODELLJE A modellben az irányító meggyőződések és következményükként az észlelt magatartás-irányítás új elemként jelennek meg. Ajzen modelljében jelentős hangsúlyt helyez az észlelt magatartás-irányításra, amely nemcsak a cselekvési szándékon keresztül, de közvetlenül is befolyásolja a magatartást. A modell dinamikussá válása az aktuális magatartás-irányítás elemével bővülve valósult meg (Ajzen, 2002), amely arra utal, hogy adott helyzetben az egyén mennyire képes magatartásával a kívánt hatást elérni. A kutatás során alkalmazott további elméleteket a kutatási eredmények tárgyalásánál, közvetlenül mutatjuk be. 46

47 A KUTATÁS CÉLJA A tanulmányban bemutatott kutatási eredményeink a Norvég Alap támogatásával létrejött «Fenntartható fogyasztás, termelés és kommunikáció» projekt kereteiben készültek 2008 és 2010 között. A projekt célja egy olyan hatékony és méltányos gazdaság-, társadalom- és településpolitika megalapozása, amely úgy szolgálja az életmód tartós javítását, hogy maximálisan figyelembe veszi az ökológiai fenntarthatóság feltételeit. A projekten belül vállalt feladatunk a hazai és keletközép-európai fogyasztói magatartásminták változásának feltérképezése, valamint a fenntartható fogyasztást akadályozó és előmozdító tényezők azonosítása volt. Megfogalmazott kutatási kérdéseink ennek megfelelően a következő témakörökre terjedtek ki: Mely tényezők befolyásolják a fogyasztók környezettel kapcsolatos magatartását és milyen relatív fontossággal rendelkeznek ezek a fogyasztói döntések során? Mennyire érzi saját felelősségének az egyén környezete megóvását? Érez-e leküzdhetetlen akadályokat ez irányú törekvései megvalósításában? A fentiek mélyebb megértéséhez kvalitatív kutatást végeztünk. A kisszámú, nem reprezentatív megkérdezés célja az volt, hogy azonosítsuk a változást befolyásoló tényezőket, illetve hogy az itt nyert ismeretek alapján fejlesszük ki a kvantitatív megkérdezés kérdőívét, ennek megfelelően olyan állításokat használjunk, amelyek alkalmasak a kutatási téma mérésére. A kutatás kvantitatív szakaszában a hazai lakosság környezettudatos fogyasztói magatartásmintáit vizsgálatuk. A továbbiakban az egyes szakaszok eredményeire térünk ki. A KVALITATÍV KUTATÁS EREDMÉNYEI A kutatás kvalitatív szakasza három lépcsőben valósult meg. A kiválasztott interjúalanyokkal első lépésben mélyinterjút készítettünk, melynek célja az volt, hogy azonosítsuk az egyének által észlelt támogató és korlátozó tényezőket a fenntartható fogyasztás kapcsán, továbbá megismerjük jellemző magatartásmintáikat és a témával kapcsolatos ismereteiket. Jelen módszer alkalmas volt arra, hogy feltárja a mögöttes okokat és megvilágítsa mélyebbről is a motivációkat. Ezt követően a kiválasztott résztvevőket arra kértük, hogy megadott szempontok szerint naplózzák egy hónapon keresztül fogyasztói magatartásukat. A naplózás hosszát a hazai családi költségvetési időszak hossza indokolta. Záró lépésként a tapasztalatok megbeszélésére, a korlátok megértésére és a személyes benyomások, érzések és vélemények csoportos megvitatására fókuszcsoportos beszélgetéseket szerveztünk az egyes régiókban. Vizsgáltuk továbbá, 47

48 hogy milyen változások következtek be a megkérdezettek fogyasztói magatartásában és ezeket mennyire érezték tarthatónak. A kutatást három régióban, összesen húsz személy bevonásával bonyolítottuk le Budapesten (5 fő), Miskolcon (5 fő) és Győrben (10 fő). Ez a mennyiség megfelelő volt arra, hogy előkerüljenek mindazon szempontok, amelyek a kutatási téma megértését szolgálták. A kvalitatív kutatás résztvevője lehetett minden olyan 18. életévét betöltött személy, aki legalább középfokú végzettséggel rendelkezett, a témával kapcsolatos attitűdje pozitív vagy semleges volt, továbbá nem tartózkodott távol otthonától egy hétnél tovább a vizsgált időszakban. A mélyinterjúk és a fókuszcsoportok moderátorai a projekt kutatói voltak, akik a kvalitatív adatok feldolgozásában egyaránt részt vettek. A kvalitatív kutatás május és november között zajlott le. A kutatásunk során azonosított előmozdító és hátráltató tényezőket az OECD (2002) által is alkalmazott NOA modellt (7. ábra) követve rendszereztük. A modell alapján az egyén viselkedését makroszinten a nemzet technológiai, gazdasági, demográfiai, intézményi és kulturális sajátosságai befolyásolják, míg mikroszinten a szükségletek, a lehetőségek és a képességek jelennek meg. Forrás: Gatersleben and Viek, in Noorman and Uiterkamp 1998, in OECD Toward Sustainable Consumption, ÁBRA NOA MODELL 48

49 A viselkedést befolyásoló tényezők bemutatásánál tehát a fenti struktúrára alapozunk. Az OECD objektív megközelítésétől eltérően azonban a tényezőket azok fogyasztói észlelése alapján ismertetjük. Mikroszinten ható tényezők A szükségletek köre A szükségletek kapcsán öt igényt sikerült azonosítanunk, amelyek hatással voltak a fogyasztói döntésekre, ennek megfelelően a környezettudatos termékek, illetve szolgáltatások iránti keresletre. Ezek a kényelem, a bizalom, a biztonság, az egészségmegőrzés és az öröm. A kényelem fontos visszatartó erőként jelent meg az olyan környezettudatos tevékenységek esetében, amelyek az adott személytől is nagy energiabefektetést igényelnek. A meglévő vásárlási rutinok, megszokott termékek fogyasztásáról nehezen váltanak át a megkérdezettek, még akkor is, ha nyilvánvaló számukra a környezetvédelmi előnye a terméknek. A kényelem jelent meg az autóhasználat (bevásárlás megkönnyítése, gyermekek szállítása, szabadidős utazások, illetve rokonlátogatások) fő okaként és a bevásárlás helyének megválasztásánál is. Utóbbi kapcsán meg kell jegyeznünk, hogy néhány (főleg saját márkás) bio- vagy környezetbarát termék esetén olyan mértékű elköteleződést figyelhettünk meg, amely a részvevőket arra ösztönözte, hogy messzebbre is hajlandók legyenek elmenni érte. A bizalom szintén nagy hangsúlyt kapott a szempontok között. Tekintve, hogy a legtöbb esetben a környezetbarát alternatíva anyagi vagy egyéb áldozattal társul, a résztvevők hozzáállását nagyban meghatározta, hogy mennyire érzik valósnak az adott termék vagy szolgáltatás környezetbarát jellegét. Többen megemlítették, hogy bizalmatlanok a bio- és egyéb környezeti emblémával ellátott termékekkel szemben, így nem is vásárolják azokat. Akinek lehetősége volt rá, inkább a saját, illetve szülők kertjében termesztett zöldséget és gyümölcsöt fogyasztotta. Ezt indokolhatja az is, hogy ezekben az esetekben a fogyasztónak valós ismeretei lehetnek az esetleges vegyszeres kezelések módjáról és hatásairól. A címkézett termékek vásárlásánál visszatartó erőként jelent meg az átlag élelmiszerhez képest eltúlzottan magas ár is. A megkérdezettek gyakran megkérdőjelezték a vállalatok környezetbarát viselkedésének hitelességét is. A szelektív hulladékgyűjtés kapcsán például felmerült, hogy hiába válogatják a háztartások megfelelően a szemetet, ha azt ömlesztve szállítják el. A bizalom hiánya jelent meg a fogyasztók árral kapcsolatos döntéseiben is. A legtöbb környezetbarát termék még magasabb áron érhető el. Mindaddig, amíg a fogyasztó nem tudja, hogy miért fizet többet, vagy nem hisz annak jogosságában, a takarékosság mint motiváció erősebbnek bizonyul, mint a környezet védelme. 49

50 A csomagolás mértékének megítélése kapcsán került előtérbe a biztonság kérdése. A fogyasztók félelme a fertőzésektől meghatározóbbnak bizonyult, mint a környezeti szempontok. A termékek túlcsomagolása megnyugtatóan hat a vásárlókra, akik aggódnak az élelmiszer-biztonság miatt. Számos agresszív tisztítószer alkalmazását is azzal magyarázták a résztvevők, hogy csak ezekkel érzik valóban biztosítottnak lakókörnyezetük higiéniáját. Az egészség megőrzése iránti igény a fenti példától eltekintve mégis a környezeti szempontok érvényesülésével társult. További szükségletként jelent meg az örömszerzés iránti vágy, amely gyakran túlfogyasztáshoz vezet. A vásárlás ezekben az esetekben önjutalmazásként funkcionált. A lehetőségek köre A résztvevők a lehetőségek közül az árakat, az infrastrukturális adottságokat és az információ hozzáférhetőségét emelték ki. Válaszaik alapján vásárláskor az ár az egyik legmeghatározóbb tényező. Ez az érvelés az ártudatosság mellett különösen megerősödött a válság megélése miatt. A megkérdezettek gyakran érveltek azzal, hogy a környezetbarát termékek megfizethetetlenek vagy hasonló ár esetén alacsonyabb minőséget képviselnek. Az infrastrukturális nehézségek elsősorban a szelektív hulladékgyűjtéssel kapcsolatban merültek fel. Nincs kellő számú hulladékgyűjtő sziget, és a tartályok sem elég nagyok a lakóközösségek teljes igényéhez. Emellett ezek a szigetek túl nagy távolságra vannak a lakóhelyektől, ami miatt a kényelmüket nehezen feladó fogyasztók nem köteleződnek el a szelektív hulladékgyűjtés mellett. Ezt figyelhettük meg a miskolci, illetve budapesti válaszadóknál, akiknél nem volt jellemző a szelektív hulladékgyűjtés. A hulladékgyűjtő szigetek távolságát sokkal jelentősebb akadálynak élték meg. A háztól való szelektív elszállítást tartották járhatóbb útnak. Ezzel szemben Győrben, ahol a többi vizsgált régióhoz képest korábban vezették be a szelektív hulladékgyűjtést, már a hulladék megfelelő kezelése volt a figyelem középpontjában. Fontos tényező, hogy a részvevők nem megfelelően informáltak. Annak ellenére, hogy a kommunikációs kampányokat már unják, mégis információhiányban szenvednek a megfelelő környezettudatos fogyasztási módszereket illetően. A nehezen elérhető információt alapvető akadályként élték meg a megkérdezettek. Ezzel összefüggésben fontosnak tartottak minden olyan kezdeményezést, amely közösségi szinten kezeli ezeket a problémákat és irányadást ad számukra. A megkérdezettek ugyanakkor kevés olyan civil szervezetet ismernek, amelyhez fordulnának, ha valamilyen kérdésük van a környezettudatos fogyasztással kapcsolatban. 50

51 A képességek szerepe A részvevők képességeit a jövedelmük, illetve ismereteik határozták meg legnagyobb mértékben. Többen érveltek azzal, hogy a rendelkezésükre álló jövedelem nem teszi lehetővé, hogy környezeti szempontok mentén is mérlegelni tudjanak. Problémát jelentettek a hosszabb távon megtérülő megoldások finanszírozásai is. Ezek főként a tartós fogyasztási eszközökre vonatkoztak. Kisebb értékű termékeknél, mint az izzó, a környezetbarát verzió alkalmazása a takarékosság jegyében viszonylag könnyen megvalósult. Ugyanez mondható el az energia- és a vízfogyasztás kapcsán is, ahol a használat környezetbarát módja spontán fel sem merült, csupán rákérdezés útján. A meglévő ismeretek és a korábbi tapasztalatok nagyban meghatározták, hogy a résztvevők mennyire voltak tájékozottak a környezettudatos alternatívákkal kapcsolatban, illetve mennyire éltek velük. Az ismeretek hiánya, illetve az alulinformáltság érzése alapvetően jellemezte a válaszadókat, amely gyakran bizalmatlansággal, ezzel egy időben a környezeti szempontok túlzott alulértékelésével is társultak. A résztvevők gyakran gondolták úgy, hogy a környezettudatos fogyasztás túlságosan bonyolult, komplikált feladat, amihez nehéz felnőni. Megfigyelhető volt továbbá, hogy azok, akik neveltetésüknek köszönhetően rendelkeztek a területen előismeretekkel, jóval tudatosabban hozták meg döntéseiket és osztották meg a tudásukat környezetükben. A lehetőségek és a képességek között megjelenő erős akadályozó tényezők miatt a megkérdezett fogyasztók bár érzik az egyéni felelősségvállalás fontosságát, mégis az észlelt viselkedés kontrolljuk nagyon alacsony. A résztvevőkben az az érzés alakult ki, hogy a lehetséges cselekvési körük túlzottan meghatározott a külső, makroszintű tényezők által. A továbbiakban ezekre a tényezőkre térünk ki. A fentiekben tárgyalt mikrotényezők, illetve az ezekkel kapcsolatban felmerült álláspontok összegzéséhez az 3. táblázat nyújt segítséget. 51

52 3. TÁBLÁZAT FOGYASZTÁST MEGHATÁROZÓ FŐBB MIKROTÉNYEZŐK ÉS JAVASLATOK EZEK VÁLTOZTATÁSÁRA Forrás: Saját szerkesztés 52

53 Makroszinten ható tényezők Intézményi feltételek Általános tapasztalat volt, hogy az államtól számos területen nagyobb mértékű szerepvállalást vártak el a megkérdezettek. Az állam legfőbb feladataként a résztvevők a környezetvédelmi stratégia kialakítását, a kapcsolódó szabályozó közeg megteremtését, az ellenőrzést és a szükséges változások finanszírozhatóságának elősegítését emelték ki. A változások előmozdításához leggyakrabban a fiskális ösztönzők alkalmazását javasolták az interjúalanyok. Mind a pozitív magatartás támogatását, mind pedig a helytelen viselkedés büntetését egyaránt helyes módszernek vélték. Többen kiemelték az egyértelmű irányadás, az érthető és elérhető információ fontosságát. További javaslatként hangzott el a megfelelő infrastruktúra kialakítása, a tömegközlekedés megreformálása, a hulladékgyűjtési és feldolgozási folyamatok átalakítása, az alternatív energiafelhasználás támogatása, a hazai vállaltok versenyképességének elősegítése (magyar termékek árának csökkentése ilyen módon), illetve a környezetbarát innovációk támogatása. A vállalatok esetében a valódi felelősségvállalást emelték ki a megkérdezettek. A rohamosan fejlődő technológiák alkalmazása által lehetséges lenne a károsanyagkibocsátások csökkentése. A termékfejlesztéseknek a környezetbarát termékek előállítását kell támogatnia, valamint a termékek életciklusát nem csökkenteni, hanem növelni kellene. A vállatok feladatai közé sorolták azt is, hogy a fogyasztók környezetbarát magatartásait ösztönözzék. Gazdasági körülmények Az elmúlt évek látványos kínálatbővülésére és a promóciók hatására a fogyasztók gyakran túlzott mértékű fogyasztással reagáltak. A résztvevők ezt a magatartásukat a reklámokra, a mennyiségi kedvezményekre, illetve a limitált ajánlatokra vezették vissza. A túlfogyasztás ellenpontjaként jelentek meg a gazdasági válság fogyasztást korlátozó hatásai. A résztvevők annak ellenére, hogy bevallásuk szerint egyikük esetében sem járt jövedelemcsökkenéssel a válság, mégis a válság miatti takarékoskodással indokolták, hogy nem tudják a költségesebb, de környezetbarát termékeket megvásárolni. A válság egyúttal a pénz átgondoltabb kezelésére is sarkall. A takarékoskodás pedig hatásos motiváció a környezet megóvásához is. A résztvevők beszámoltak arról, hogy különösen odafigyeltek a naplózás során az energia- és a vízfelhasználásra. Lecserélték az égőket energiatakarékosra, kikapcsolták a feleslegesen működő elektronikai eszközöket, mindig lekapcsolták a lámpákat. Megjelent a tudatosság az élelmiszer-vásárlásban is, jobban meggondolták, hogy csak olyat vásároljanak, amely termékek tényleg szükségesek. 53

54 Technológiai adottságok A szükségesnél magasabb fogyasztást az interjúalanyok a technológiai avulással is magyarázták. Számos termék innovációja olyan gyors, hogy ha lépést kíván tartani a fogyasztó, akkor rákényszerül az újabb vásárlásokra. A résztvevők ide sorolták az egyes elektronikai berendezések kompatibilitási problémáját vagy bizonyos szolgáltatások megfelelő eszközökhöz kötését. Másik oldalról közelítve ezt a tényezőt, a technológiai fejlődés lehetőség a környezetvédő viselkedésmódok könnyebbé tételére. Általános aggodalomforrás volt a szelektíven gyűjtött hulladék megfelelő kezelése. A hazai újrahasznosítási módszerek fejletlensége a fogyasztókban azt az érzést kelti, hogy az ő erőfeszítéseik is feleslegesek a szelektív hulladékgyűjtés során. Kulturális sajátosságok A makrofeltételek közé soroltuk a környezeti oktatást. A résztvevők egyhangúan kifejezték annak szükségességét, hogy a felnövekvő új generációban normává, napi rutinná váljon a környezettudatos gondolkodásmód és viselkedés. Az állam, a média és a családok, közösségek egyaránt tehetnek a környezettudatos nevelés érdekében. A média hatásköre az informáltság javítása. Annak ellenére, hogy a kommunikációs kampányokat már unják, mégis információhiányban szenvednek a megfelelő környezettudatos fogyasztási módszereket illetően. Szomorú tapasztalat volt, hogy a kutatás résztvevői nem tudtak ismert magyar személyt asszociálni a környezettudatos viselkedésmódhoz, a fenntartható fogyasztás eszméjéhez. Nem ismerik azokat a közismert személyeket, aki felkarolták már a témakört, illetve azokat, akik felkarolhatnák, mert az emberek bíznának a véleményében. További kérdések után meghatároztak mégis jellemzőket, amelyeknek teljesülniük kellene az adott személy kapcsán. A miskolci válaszolók egyértelműen sportolókat tudtak volna elképzelni, az egészségtudatosságuk miatt, hiszen ha azon a területen tudnak tudatosan dönteni, az kihathat a környezetvédelmi cselekedeteikre is. Fontos szempont még, amely Győrben is megjelent, hogy szilárd elvű legyen, aki a maga ura, akit nem a pénz motivál a kampányban való részvételre. Érdekes, hogy alapvetően nőkben gondolkoztak az ötletelés során. Külön felszólításra később olyan férfi közszereplők neveit sorolták fel, akikről tudták, hogy más társadalmi probléma során már szót emeltek a közösségi érdekekért. Kommunikációs stratégia szempontjából figyelembe kell venni ezeket a szempontokat, illetve az alapvető nehézséget, hogy megfelelő, hiteles személyiséget válasszanak. A kutatás során felmerült makrotényezőket és a hozzájuk fűződő javaslatokat a 4. táblázat összegzi. 54

55 4. TÁBLÁZAT. FOGYASZTÁST MEGHATÁROZÓ FŐBB MAKRO TÉNYEZŐK ÉS KAPCSOLÓDÓ JAVASLATOK Makrotényezők Intézményi feltételek Említett területei Megjelenő javaslatok Állami szerepvállalás Környezetvédelmi stratégia Szabályozó közeg megteremtése Ellenőrzés Fiskális ösztönzők alkalmazása Megfelelő infrastruktúra kialakítása Hazai vállaltok versenyképességének elősegítése Környezetbarát innovációk támogatása Vállalati szerepvállalás Valódi felelősségvállalás Káros-anyag kibocsátások csökkentése Termék-életciklus növelése Gazdaság Válság Fogyasztási szokások tudatosabbá tétele Technológia Innovációk Megfelelő magatartást támogató innovációk Technológiai avulás lassítása Kultúra Média Oktatási intézmények Informáltság javítása Oktatás Forrás: Saját szerkesztés A KVANTITATÍV KUTATÁS EREDMÉNYEI A kvantitatív kutatás design-ját a kvalitatív eredmények felhasználásával alakítottuk. A kutatás jelen szakaszában a hazai lakosság környezettudatos fogyasztói magatartás-mintáinak alakulását vizsgáltuk. Kutatási kérdéseink a következők voltak: 1. Milyen mértékű informáltság és aggodalom jellemzi a magyar lakosságot a környezeti problémák kapcsán? 2. Melyek azok a cselekvések, amelyeket fontosnak tart a lakosság környezeti szempontból? 3. Ezek közül melyek azok, amelyek jellemzően megjelennek a valós magatartásban? Milyen sajátosságok mutatkoznak etekintetben? 4. Hogyan jellemezhető a hazai lakosság környezeti attitűd szempontjából? 5. A kvalitatív kutatás során körvonalazódott befolyásoló tényezők vizsgálata (érték, egészségtudatosság, árelfogadási hajlandóság, kockázatkerülés, változás kereső magatartás). 55

56 Az adatfelvétel május között zajlott. A minta elemszáma 803 fő, országosan reprezentatív régiókra, településtípusra, korra és nemre vonatkozóan. A kérdőív személyes megkérdezéssel készült. A kapott adatok elemzését SPSS szoftverrel végeztük. A kérdőív 21 kérdésből állt, ebből 8 kérdés vonatkozott a demográfiai adatokra. A megkérdezés megközelítőleg 25 percet vett igénybe. A kérdések a környezet iráni aggodalom, az informáltság, a környezetvédő magatartás és a környezeti attitűd megismerésére koncentráltak elsősorban. A továbbiakban ezeket a témaköröket érintve mutatjuk be eredményeinket. A fogyasztók környezeti problémák iránti aggodalma és informáltsága a téma kapcsán A lakosságot leginkább aggasztó környezeti problémák 2010-ben megegyeztek az Eurobarometer 2008-as tanulmányában megemlítettekkel. A problémák súlyosság szerinti sorrendje azonban megváltozott. Kiemelt helyre került a természeti katasztrófák iránti aggodalom (60,4%). Ez részben magyarázható azzal, hogy az adatfelvétel olyan időszakban készült, amikor a probléma iránti érzékenység hatványozottan jelen volt társadalmunkban a magas csapadékmennyiség és az ebből fakadó katasztrófák következtében. Természeri katasztrófa Ember által okozott katasztrófa Vízszennyezés Légszennyezés Klímaváltozás Forrás: saját és Eurobarometer (2008) adatai alapján saját szerkesztés 8. ÁBRA A FOGYASZTÓKAT LEGINKÁBB AGGASZTÓ ÖT KÖRNYEZETI PROBLÉMA ALAKULÁSA 2008 ÉS 2010 KÖZÖTT (%-BAN) A legsúlyosabbnak tartott további négy környezeti probléma a klímaváltozás (59,78%), az ember által okozott katasztrófák (51,93%), a vízszennyezés (49,56%) és a légszennyezés (47,2%) voltak. 56

57 A problémák iránti aggodalom, illetve az ezekkel kapcsolatos informáltság közötti kapcsolat alapján a környezeti problémák három főbb csoportját különböztethetjük meg: Forrás: Saját szerkesztés 9. ÁBRA A KÖRNYEZETI PROBLÉMÁK MEGÍTÉLÉSE AZ AGGODALOM MÉRTÉKE ÉS AZ INFORMÁLTSÁG TÜKRÉBEN Kismértékű aggodalom a probléma iránt, amely kisebb szintű információhiánnyal társul. A megkérdezettek ide sorolták a turizmus által okozott problémákat, a zajszennyezést, a fogyasztási szokásainkat, a nagyvárosi problémákat és a jelenlegi közlekedési mód hatásait. A problémák iránti aggodalom magasabbnak mutatkozott a férfiak, a 45 év alattiak, a fővárosban, illetve megyeszékhelyen lakók, a magasabb végzettséggel és jövedelemmel rendelkezők és a 16 évnél fiatalabb gyermeket nevelők körében. a. Közepes mértékű aggodalom közepesnél valamivel nagyobb információhiány mellett. Az élővilág sokszínűségének csökkenését, a mezőgazdasági tevékenység során okozott szennyezéseket, a természeti erőforrások kimerülését már súlyosabbnak ítélték a megkérdezettek. Ez részben abból fakad, 57

58 hogy a válaszadók kevésbé érezték magukat tájékozottnak ezekben a kérdésekben. Az ide sorolt problémák a nőket, a 35 évesnél idősebbeket, a kisebb településeken élőket, az alacsonyabb végzettséggel és jövedelemmel rendelkezőket és életüket már egyedül vezetőket (elvált, özvegy) nyugtalanította az átlagosnál jobban. b. Nagymértékű aggodalom közepes információhiány mellett. Az aggodalomra legtöbb okot adó környezeti problémák jellemzően közepes információhiánnyal társultak. Ezek a kérdések tehát foglalkoztatják a megkérdezetteket, de nem érzik magukat kellően informáltnak bennük. Ide sorolták a klímaváltozást, az ember okozta katasztrófákat, a vízszennyezést és a légszennyezést. Az átlagosnál nagyobb aggodalmat váltottak ki ezek a kérdések a 35 év felettiek, a budapestiek, a magasabb végzettséggel rendelkezők, a még egyedülállók és a közepes jövedelemmel rendelkezők körében. A gazdálkodásban alkalmazott génmódosítás, a hulladék mennyiségének növekedése és a természeti katasztrófák olyan problémaként jelentkeztek, amelyek nem voltak a fenti három csoportba sorolhatók. A génmódosítás kapcsán a válaszadók alulinformáltsága kis mértékű aggodalommal társult. Ebben az esetben vélhetőleg az ismeretek hiánya a probléma alulértékelésével társul, ami a nyugtalanságot is csökkenti. A megkérdezettek ezzel ellentétben a természeti katasztrófákat súlyos környezeti problémaként említették meg, amelyről kellően informáltnak érezték magukat és ennek megfelelően tartottak is ezek bekövetkezésétől. A hulladék mennyiségének növekedése közepesnél magasabb informáltság mellett közepes aggodalommal társult. Arra a kérdésre, hogy mennyire tartják tájékozottnak magukat környezeti kérdésekben, a megkérdezettek közepes informáltságról számoltak be. A kérdésekben történő tájékozódás kapcsán a válaszadók a televíziós híreket, a TVben bemutatott filmeket és dokumentumfilmeket, a rádiót, az újságokat és a rokonokkal, családtagokkal, ismerősökkel való beszélgetést sorolták fel a legfontosabb forrásként. A megkérdezettek a folyóiratokat és internetes oldalakat közepes gyakorisággal használják. A könyvek, blogok, fórumok, közösségi oldalak, szakcikkek és kiadványok, konferenciák, kiállítások, vásárok, fesztiválok olyan csatornáknak bizonyultak, amelyeket a válaszadók csak ritkán vettek igénybe a téma kapcsán. Legfontosabbnak ítélt környezetvédő viselkedések A lakosság által végezhető legfontosabb cselekvésnek a szemetelés megszüntetését tartották a válaszadók. Ezt követte a szelektív hulladékgyűjtés és az otthoni energiafogyasztás csökkentése. Egyetlen nem támogatott, fontosnak egyáltalán nem tartott tevékenység a magasabb adófizetés volt, annak érdekében, hogy az állam a befolyt összeget környezetvédelmi célokra használhassa. 58

59 A vásárlási szokások vizsgálatakor nem csak a környezetbarát, hanem az etikus vásárlás viselkedésbeli megnyilvánulásait is vizsgáltuk. A válaszadók a legnagyobb arányban a termék árára vonatkozó kijelentéssel értettek egyet, amely bizonyítja a magyar lakosság erős árérzékenységét. Ezt követték a termékek környezetkárosító hatásainak az elkerülésére vonatkozó kijelentések. Ezzel ellentétben a háztartási hulladék újrahasznosítása az, amellyel a legkevésbé értettek egyet a válaszadók. Az etikus fogyasztást jellemző megfontolások az átlagok alapján hátrébb sorolódtak a rangsorban, mint a környezetbarát fogyasztói viselkedések. A vállalatok társadalmilag felelős viselkedése, hogy kizsákmányolják a munkavállalókat, illetve hogy zsarnoki hatalommal rendelkező országban is jelen vannak-e, alig befolyásolja a fogyasztókat a vásárlási döntéseik során. Leggyakrabban megvalósuló környezetvédő viselkedések A környezeti indíttatású magatartás vonatkozásában az elmúlt három évben több változás is bekövetkezett. Részben átrendeződtek a leggyakrabban végzett cselekvések, így a környezetbarát közlekedés visszaesett az első helyről a harmadikra, a víz- és az energiafogyasztás a két legfontosabb cselekvések közé lépett elő. Részben pedig növekedés figyelhető meg a környezettudatos cselekvést folytatók arányában. Ezt a bíztató tendenciát a korábban már vázolt gazdasági körülmények és fogyasztási tendenciák tükrében is megvizsgáltuk. 5. TÁBLÁZAT VALÓS MAGATARTÁS MOTIVÁCIÓI Anyagi indíttatásból % Környezetvédelmi indíttatásból% Saját termelésű élelmiszert fogyasztok Környezetbarát tisztítószereket használok Viszek magammal szatyrot vásárláskor Csak akkor ülök autóba, ha feltétlenül szükséges Újratöltöm az elemeket A ruhákat alacsonyabb hőfokon mosom Szelektíven gyűjtöm a hulladékot Elzárom a csapot fogmosás közben Lekapcsolom a villanyt, ha utolsóként hagyom el a helyiséget Energiatakarékos izzót vásárolok Vonattal utazom nyaralni autó vagy repülőgép helyett

60 Anyagi indíttatásból % Környezetvédelmi indíttatásból% Nyaraláskor környezetbarát szállást választok 3 5 Nyaraláskor nem vásárolok olyan ajándéktárgyat, amely veszélyezteti a helyi élővilágot (pl. védett virágot, állatok bőrét, csontjait) 3 15 Nyaraláskor a helyiektől vásárolom az élelmiszert a nemzetközi élelmiszerláncok helyett 4 8 Forrás: Saját szerkesztés A fentiek mellett a nyaralás során is figyelembe vehető szempontok azok, amelyeket annak ellenére, hogy kevés válaszadó végez, de aki igen, az környezetbarát jellege miatt teszi (környezetbarát szállás választása, helyileg termelt élelmiszerek fogyasztása). A motiváció mellett választ kerestünk arra is, hogy milyen különbségek adódnak, amennyiben a megadott környezeti cselekvést eltérő helyszínekre vonatkoztatva kérdezzük meg. Várakozásainknak megfelelően a válaszadók lakóhelyükön nagyobb környezettudatosságot mutattak, mint az üdülés helyszínén. A legjellemzőbb magatartás a víz- és energiafogyasztás csökkentése, a környezetbarát közlekedési mód volt mindkét helyszínen. A legkevesebb említést az önkéntes munka vállalása és a környezetbarát emblémával ellátott termékek vásárlása kapta. A cselekvések közül egy sem volt, amely az üdülés helyszínén több említést kapott volna, mint a lakóhelyen. A két hely közötti eltérés a víz- és energiafogyasztásban mutatkozott meg leginkább. Ezt követte a hulladék szelektálása és a környezetbarát közlekedési mód választása. Környezet iránti attitűd A környezeti attitűdök vizsgálatára a New Ecological Paradigm (NEP) skálát alkalmaztuk (Dunlap et al., 2000). A skála megbízhatóságának vizsgálatára a Cronbach alfát használtuk, amely alkalmas az egyes állítások és a teljes skála közötti konzisztencia vizsgálatára. Az aktuális mintán a Cronbach alfa értéke 0,76. A széleskörűen elfogadott értékelés szerint (Nunnally, 1978) az alfa értékének 0,7 és 0,9 között kell lennie. Ez alapján a teljes skálára vonatkozó érték az elfogadható tartományba esik. A NEP-skála értéke a negatív állítások átalakítása után kapott értékek összegzését jelenti. A skála így felvett értékei 15 és 75 pont között mozogtak. A teljes mintára nézve kapott átlag 54,53 pont. Mivel a vonatkozó szakirodalom nem ad javaslatot arra, hogy mekkora átlag számít magasnak, az értékeket a minta különböző csoportja közti összehasonlítással vizsgáltuk. A NEP-értékekre a 60

61 demográfiai változók közül csupán az iskolai végzettség bizonyult befolyásoló változónak. A befejezett általános iskolai végzettség és a befejezett főiskolai végzettség között van szignifikáns különbség. A befejezett főiskolai végzettséggel rendelkezők magasabb értékeket kaptak a NEP-skálán. A befejezett egyetemi végzettséggel rendelkező válaszadók NEP-érték átlaga eltér a felfedezhető egyenes arányosságtól, a legalacsonyabb átlagot adták. A válaszadók legmagasabb arányban a környezeti egyensúly törékenységével és az ökológiai krízis bekövetkezésének nagy valószínűségével értettek a egyet. Az anti-antropocentrizmusra vonatkozó állítások közül a válaszadók nagymértékben egyetértettek azzal, hogy az állatoknak és a növényeknek is joguk van az élethez, mint az embereknek. Ezzel szemben azzal is inkább egyetértettek a megkérdezettek, hogy a természeti környezetünket jogunk van az emberi igényekhez igazítani. Abban viszont kevéssé bíznak a magyarok, hogy az emberi találékonyság által megoldhatóak a környezeti problémák (4,9,14 állítás). Az egyes állításokra adott válaszok gyakoriságát a következő táblázatban foglaltuk össze. 6. TÁBLÁZAT NEP ÁLLÍTÁSOK VÁLASZ GYAKORISÁGAI Gyakoriság (%) Nem ért Egyetért meg Egyetért Állítás egyet nem is 1, A népesség száma kezdi elérni azt a mértéket, 8,0 21,4 70,3 amit a Föld még képes ellátni. 2, Az embereknek jogukban áll a természeti 33,4 25,8 40,7 környezetet igényeikhez igazítani. 3, Amikor az ember beleavatkozik a környezetbe, 1,9 12,0 85,9 annak gyakran katasztrofális következményei vannak. 4, Az emberi találékonyság biztosíték arra, hogy ne 18,3 35,5 45,9 tegyük elviselhetetlenné a földi életet. 5, Az emberek túlzott mértékben rongálják a 2,0 6,2 91,3 környezetet. 6, A Föld rengeteg természeti erőforrással rendelkezik, 11,3 22,2 66,1 csak meg kell tanulnunk kiaknázni őket. 7, A növényeknek és állatoknak épp annyi joguk 4,0 13,8 81,9 van az élethez, mint az embereknek. 8, A természet egyensúlya elég stabil ahhoz, hogy 42,3 29,1 28,3 megbirkózzon a modern ipari nemzetek okozta hatásokkal. 9, Különleges képességeik ellenére az emberek még 4,9 16,3 78,6 mindig alá vannak rendelve a természet törvényeinek. 10, Az emberiséget fenyegető úgynevezett 45,0 25,9 28,7 61

62 Állítás "ökológiai válság" túlzottan felnagyított. 11, A Föld olyan, mint egy űrhajó, amelyen mind a hely, mind pedig az erőforrások korlátozottak. 12, Az emberek a természet feletti uralkodásra hívatottak. 13, A természeti egyensúly nagyon kényes és könnyen felborítható. 14, Az emberek eleget fognak tudni a természet működéséről, ahhoz, hogy irányítani tudják. 15, Ha a dolgok ugyanígy folytatódnak tovább, hamarosan jelentős ökológiai katasztrófa elé nézünk. Nem ért egyet Gyakoriság (%) Egyetért meg Egyetért nem is 5,3 27,0 67,3 54,6 23,4 21,8 3,1 11,6 84,7 36,6 35,7 27,2 3,1 23,9 72,7 Forrás: Saját szerkesztés A környezethez való viszony alapján elkülönülő fogyasztói csoportok A NEP-skála által vizsgált környezeti attitűd alapján négy csoport különböztethető meg, így a szkeptikusok, a közömbösek, az érzékenyek és az egocentrikus törekvők. A fenti csoportok környezethet való viszonyuk és egyéb karakterisztikáik alapján eltérő támogatást és kommunikációt igényelnek a kívánt magatartásminták kialakítása során. Ennek támpontjait a következőkben összegezzük. 7. TÁBLÁZAT A SZKEPTIKUSOK CSOPORTJÁNAK FŐBB JELLEMZŐI Értékek Jellemző környezetvédő viselkedés Érzékenység SZKEPTIKUSOK Valahová tartozás Jó kapcsolat másokkal Szemetelés elkerülése Helyi termékek Takarékossági megfontolások Szociális környezet iránti érzékenység Kockázatkerülés Forrás: saját szerkesztés A szkeptikusok számára a társadalmi kapcsolatok és értékek kiemelten fontosak. Legfontosabb értékek az esetükben a valahova tartozás érzése, a jó kapcsolat másokkal és az elismertség. A legkevésbé fontos az alkotás érzése volt számukra. A környezet megóvása átlagosan fontos számukra, emellett ők érzik magukat a legkevésbé tájékozottnak a környezetvédelmi kérdésekben. 62

63 Közepesen környezettudatos fogyasztói csoportnak tekinthető. Viselkedési szándékaik között is a szemetelés elkerülése a leghangsúlyosabb, illetve a helyi termékek vásárlása. Ez azzal is magyarázható, hogy ebbe a csoportba kerültek legnagyobb arányban a községben és falun élők, ezáltal nagyobb lehetőségük van az élelmiszerek saját termelésére, illetve a helyi termékek vásárlására. Környezetvédő viselkedéseik között az egyszerűbb cselekvések jelennek meg, mint a saját szatyor használata, illetve a villany lekapcsolása, ha kimegy a szobából. A környezetvédő viselkedések megvalósításánál általában a takarékossági okok motiválják inkább őket, még a saját termelésű élelmiszer fogyasztása esetében is. Fogyasztói attitűdjük szempontjából kiemelendő, hogy figyelnek arra, hogy a vásárolt termékek ne legyenek káros hatással a környezetre, illetve másokra sem. Erre a csoportra jellemző leginkább a kockázatkerülés. Az egészségükre átlagosan figyelnek, de aggasztja őket az élelmiszerekben található káros anyag és az ivóvizek minősége. A szkeptikusak csoportja a legkevésbé ártudatos szegmens. 8. TÁBLÁZAT A KÖZÖMBÖSÖK CSOPORTJÁNAK FŐBB JELLEMZŐI KÖZÖMBÖSÖK Értékek Valahová tartozás Biztonság érzése Jellemző környezetvédő viselkedés Szemetelés elkerülése Érzékenység Egészségtudatosság Alacsony kockázatkerülés Magas ártudatosság Forrás: saját szerkesztés A valahova tartozás érzése a közömbösöknél is a legfontosabb értékként jelent meg, de kicsit eltérő hangsúllyal, mint a szkeptikus klaszter esetében. Kiemelten fontos érték volt még a biztonság érzése és az önbecsülés, azaz a valahova tartozás esetében inkább az individuum oldaláról közelítenek. A környezet megóvása a többi csoporthoz képest számukra a legkevésbé fontos, és ezzel párhuzamosan ők érzik magukat a legkevésbé informáltnak is a környezetvédelmi kérdésekben. Mint a legkisebb mértékben környezettudatos csoport, a közömbösek viselkedési szándékában csupán a szemetelés elkerülése jelenik meg, mint fontos környezetbarát tevékenység. Legkevésbé fontos számukra a tömegközlekedés használata, a környezet megóvása a kirándulásokon és a nyaralás során. A többi csoporthoz képest bármelyik környezetbarát tevékenység iránt kevésbé elkötelezettek. Sem a takarékosság, sem a környezetvédelem nem motiválja erősen őket az elvégzésükre. Érdekes, hogy a többi csoporthoz képest a nyaralás során jobban odafigyelnek a víz- és az energiafelhasználásukra. 63

64 A fogyasztói gondolkodásmódjukban alig jelenik meg a környezettudatosság, számukra a legkevésbé fontos, hogy kevés szennyező anyagot tartalmazzanak a termékek. Ezzel szemben ez a szegmens vallja magát a leginkább egészségtudatosnak. Ehhez párosul az alacsony kockázatkerülés és a magas ártudatosság. 9. TÁBLÁZAT AZ ÉRZÉKENYEK CSOPORTJÁNAK FŐBB JELLEMZŐI Értékek Jellemző környezetvédő viselkedés Érzékenység ÉRZÉKENYEK Természet védelme Önmegvalósítás Alkotás érzése Szemetelés elkerülése Háztartási hulladék csökkentése Helyi termékek Környezet- és egészségtudatos Kockázatkerülő Lakókörnyezetére érzékenyebb Forrás: saját szerkesztés Az érzékenyek esetén a természet védelme már az értékrend vizsgálatakor előtérbe került. Legfontosabb értékeik közé a természet védelmén kívül az önmegvalósítás és az alkotás érzése tartozik. Legkevésbé fontosnak a szórakozást és az élet élvezetét tartják. A környezetvédelem számukra a leginkább fontos, és közepes mértékben érzik informáltnak magukat a témában. Cselekvési szándékaikban már megjelennek a kevésbé alapvető tevékenységek is. Nem csak a szemetelés elkerülésére törekszenek, hanem arra is, hogy csökkentsék az otthon keletkezett hulladék mennyiségét. A helyi termékek vásárlását is hangsúlyozzák. A megvalósult cselekvések vizsgálata során ez a szegmens végzi a leggyakrabban a környezeti szempontból fontos cselekvéseket. A környezettudatos viselkedésük mögött mind a takarékosság, mind a környezetvédelem megjelenik mint releváns motivációk. A fogmosás közbeni folyóvíz-takarékosságot is inkább környezetbarát, mintsem takarékossági okból végzik. Lakókörnyezetükben figyelmesek, de a nyaralások során hajlamosak elkényelmesedni, valamint kevésbé foglalkoznak a víz-, az energia-, illetve a hulladékgazdálkodásukkal. Ahogy a környezetvédelemmel kapcsolatban is próbál informálódni, ezt a szegmenst különösen érdeklik az egészségére vonatkozó információk. Erősen kockázatkerülő viselkedést mutatnak. Fogyasztói attitűdjük is igazolja, hogy az egocentrikus törekvőkkel együtt ez a csoport tekinthető a leginkább tudatos vásárlókból állónak. Az ártudatosság tekintetében ugyanakkor elmaradnak a közömbösöktől. 64

65 10. TÁBLÁZAT AZ EGOCENTRIKUS TÖREKVŐK CSOPORTJÁNAK FŐBB JELLEMZŐI EGOCENTRIKUS TÖREKVŐK Értékek Élet élvezete Alkotás érzése Jellemző környezetvédő viselkedés Külvilág felé látványos cselekvések Érzékenység Optimisták és tájékozottak Tudatosak Erős imázsépítés Forrás: saját szerkesztés Az egocentrikus törekvők számára az élet élvezete és az alkotás érzése a legfontosabb érték. Legkevésbé helyezik előtérbe a valahova tartozás érzését, a jó kapcsolatot másokkal és a biztonságot. A mintaátlaghoz képest fontosabb számukra a környezet megóvása. Minden kérdés esetében érezhetően optimista válaszokat adnak. Ők azok, akik a többiekhez képest tájékozottabbnak érzik magukat, de még így is csak közepesen tájékozottak. Legfontosabb információforrásuknak a folyóiratokat tartják. Viselkedési szándékaikban tükröződik, hogy ők képviselik azt a szegmenst, akik a leginkább bíznak az ember képességeiben, illetve úgy gondolják, hogy a technológiai fejlődés segíthet a krízishelyzet megoldásában. Fontosnak tartják, hogy az autókat jobb fogyasztásúra cseréljék, illetve hogy környezetbarát termékeket vásároljanak. Hasonlóan az érzékenyek csoportjához, a szemetelés elkerülése esetükben sem hangsúlyos. Cselekvéseikben is hasonló tudatosságot mutatnak, mint az érzékenyek. Saját lakókörnyezetükben azokat a tevékenységeket végzik leginkább, amelyek a külvilág számára is láthatóak, amelyek kifelé is jelzik elköteleződésüket. Ami mások számára rejtett, mint a vízfogyasztás és az energiahasználat, arra kevésbé figyelnek. Nyaralásuk alatt is a látható tevékenységek dominálnak, a hulladékszelektálás, a helyi termelésű termékek fogyasztása. Kiemelkedő az önkéntes munka megjelenése a nyaralások során. A téma iránti érzékenységüket jelzi, hogy fogyasztásuk során figyelembe veszik, hogy melyik vállalat gyártotta az adott terméket. A felelőtlen magatartású vállalatokkal szemben a mintaátlaghoz képest jobban elutasítóak. Az egészségükkel kevésbé törődnek, mint a többi csoport. Informálódnak, az élelmiszerek címkéjét is elolvassák, de nem aggódnak annyira. Kockázatkerülésük és árérzékenységük közepes mértékű. 65

66 AZ EREDMÉNYEK GYAKORLATI ALKALMAZHATÓSÁGA A környezettudatos fogyasztói magatartásminták kialakításának első lépcsőfokait a fogyasztás mértékének csökkentése, illetve a fogyasztás szerkezetének átalakítása jelenti. Eredményeink alapján a magyar fogyasztók ezzel a feladattal még csak kismértékben tudnak azonosulni. Ennek hátterében részben az állhat, hogy a fogyasztói társadalom nyújtotta élményeket alig több mint egy évtizede élvezzük, így annak hatásai gyakran elkerülik figyelmünket. A leginkább aggasztó problémaként a szemetelést nevezzük meg. Ezt a szelektív hulladékgyűjtés és az otthoni energiafogyasztás csökkentése követi. A környezetbarát viselkedés inkább takarékossági szándékkal, elsősorban a lakóhelyen valósul meg. Azok, akik e viselkedést az otthonon kívülre is kiterjesztik (így a nyaralás helyszínére), erősebb elköteleződést mutatnak a téma iránt. Ezek a személyek nagyobb arányban főiskolát végzettek, illetve Ft feletti jövedelemmel rendelkező háztartások tagjai. A nyugati társadalmakban már azonosított ökológiai állampolgárok (ecological citizen) vélhetőleg e demográfiai sajátosságokkal bíró csoportban formálódnak a magyar társadalomban. Ennek pontosabb azonosítása fontos feladat, hiszen ők azok, akik egyéni életvezetésükön túl közösségi feladatokat is vállalnak, hogy változtatni tudjanak a meglévő helyzeten. A fentiekhez kapcsolódva az eredményeink azt mutatják, hogy az önkéntes munkavégzés vagy más közösséget szolgáló komplexebb feladat még nem jellemzi társadalmunkat. Felelős viselkedésünk olyan egyszerű cselekvésekre korlátozódik, mint a bevásárlószatyor magunkkal vitele. Informálódásunkat is elsősorban a passzív befogadást igénylő csatornák jellemzik. Ennek megfelelően a magyar lakosság elsősorban a TV hírműsoraiból, dokumentumfilmjeiből és a rádióból tájékozódik a kérdésben. A témában folytatott párbeszéd személyes kapcsolataikon keresztül valósul meg, csak a fiatalabb korosztályokban terjed ki az online közösségekre. Utóbbi információ fontos üzenetet tartalmaz a jövő fogyasztóinak megszólítására vonatkozólag. Észlelhető jelenség, hogy ez a korcsoport nyitottabb és befogadóbb az olyan interaktív csatornákra, mint a társadalmi média. Ennek jelentősége elsősorban abban áll, hogy gyorsabb, közvetlenebb és tisztább képet nyújt a fogyasztók problémáiról, őket akadályozó vagy lelkesítő tényezőkről és egyben lehetővé teszi azt is, hogy szakértői tanácsokat kaphassanak rövid időn belül a felmerülő kérdésekben. Kutatásunk során a környezethez való viszony alapján négy csoportot sikerült azonosítanunk. E csoportok tagjai eltérő környezet iránti érzékenységet mutatnak. Odafordulásuk más-már üzenetekre történik meg. Eredményeink alapján a csoportok megszólítására vonatkozó javaslatainkat a 11. táblázat tartalmazza: 66

67 11. TÁBLÁZAT KLASZTEREK ÜZENETEI Forrás: saját szerkesztés Összegezve, társadalmunk tagjai kezdik megérteni a környezeti problémák jelentőségét. A lakosság vallott informáltsága közepes mértékű. A fogyasztók felelősségvállalása inkább környezeti, mint etikai kérdésekre terjed ki. A demográfiai sajátosságok alapján a problémára inkább a nők, a magasabb képzettséggel és jövedelemmel rendelkezők érzékenyebbek. A lakosság hisz a környezeti egyensúly törékenységében és tart egy esetleges ökológiai krízistől. A probléma pusztán technológiai megoldásokkal való orvoslását nem tartja reálisnak. 67

68 FELHASZNÁLT IRODALOM [1] AJZEN, I From intentions to actions: A theory of planned behavior. In: KUHL, J. & BECKMAN, J. (eds.) Action control: From cognition to behavior. Heidelberg: Springer. [2] AJZEN, I The theory of planned behavior. Organisational Behavior and Human Decision Processes, 50, [3] AJZEN, I Perceived Behavioral Control, Self-Efficacy, Locus of Control, and the Theory of Planned Behavior. Journal of Applied Social Psychology, 32, [4] AJZEN, I. & FISHBEIN, M Understanding Attitudes and Predicting Social Behavior, New Jersey, Prentice Hall. [5] DUNLAP, R. E., VAN LIERE, K. D., MERTIG, A. G. & JONES, R. E Measuring Endorsement of the New Ecological Paradigm: A Revised NEP Scale. Journal of Social Issues, 56, [6] EUROBAROMETER Special Eurobarometer, Attitudes of European citizens towards the environment. Available: [7] MAJLÁTH, M A környezeti tudás és a környezetbarát fogyasztás kapcsolata. Magyar Tudomány Napja. Budapesti Gazdasági Főiskola [8] MEFFERT, H. & KIRCHGEORG, M Marktorientiertes Umweltmanagement. Grundlagen und Fallstudien, Stuttgart, Schäffer Verlag. [9] NAGY, S Környezettudatos Marketing. PhD, Miskolci Egyetem Gazdaságtudományi Kar. [10] NATIONALGEOGRAPHICS & GLOBESCAN Greendex 2010: Consumer Choice and the Environment - A Worldwide Tracking Survey. Available: [11] NUNNALLY, J. C Psychometric theory, New York, McGraw-Hill. [12] OECD Towards Sustainable Household Consumption? Trends and Policies in OECD Countries. Available: [13] ROBERTS, J. A Green consumers in the 1990s: profile and implications for advertising. Journal of Business Research, 36, [14] ZSÓKA, Á. N A fenntartható fogyasztás alapfeltétele: a környezettudatos egyéni magatartás. In: GULYÁS, E. & VADOVICS, E. (eds.) Fenntartható fogyasztás Magyarországon Budapest. 68

69 69

70 CSUTORA MÁRIA: A LÁTVÁNYOS AKCIÓKTÓL A HATÁSOS CSELEKVÉSIG ÖSSZEGZÉS A tanulmányban ismertetett kutatás az egyéni környezetvédelmi magatartásnak a fenntartható fogyasztással való kapcsolatát elemzi a cselekvés-hatás közötti résre fókuszálva. Felteszi a kérdést, hogy mekkora ökológiai lábnyom csökkenés várható pusztán az egyén környezettudatosságának fokozásától, anélkül, hogy változtatnánk a fennálló gazdasági- társadalmi konfiguráció alapvetésein. A tanulmány ismerteti a környezetpolitika hatásosságának mérésére szolgáló elméleti kereteket, majd bemutat egy empirikus vizsgálatot, amely a zöld és közömbös fogyasztók környezeti hatásait mérte. A méréshez a kérdőíves felméréssel feltárt egyéni fogyasztási szerkezeteket kombináltuk a környezeti adatokkal kiterjesztett szimmetrikus input-output táblákkal (SIOT táblák). A környezeti attitűd méréséhez az Eurobarométer által használt standard kérdéseket használtuk fel. A kutatás nem talált szignifikáns különbséget a környezettudatos és közömbös fogyasztók ökológiai lábnyoma között. A zöld attitűd megjelent ugyan az egyéni akciók szintjén, azonban a fogyasztási mintákra nem gyakorolt lényegi hatást. Ennek oka kettős. A fogyasztók egyrészt többletfogyasztással kompenzálják egyéni akcióik hatását, másrészt a környezettudatos viselkedéssel kapcsolatos berögződéseink nem hatékonyak, marginális cselekedetekre buzdítanak. Mindezek ellenére szép és követendő példákat is találtunk a mintában. BEVEZETÉS Magyarországon az utóbbi 20 évben igen jelentős előrehaladás történt a környezeti tudatosság formálása terén. Elterjedtek és népszerűvé váltak a szelektív hulladékgyűjtők, megjelentek a biotermékek az üzletetek polcain és betörtek a nagy áruházláncok kínálatába is. Hatékonyabb, kevesebb energiát fogyasztó háztartási gépeket vásárolunk, és energiatakarékos égőket használunk a lakásokban. Elvezetnek-e vajon ezek az eredmények végül a környezet terhelésének tényleges csökkenéséhez? Vagy éppen ellenkezőleg: a környezettudatosság növekedését kompenzálják azok a gazdasági-társadalmi folyamatok, amelyek a konzumerizmus terjedésén, a fogyasztás növekedésén keresztül ellene hatnak nemes céljainknak? A környezetvédelmi politika célja végső soron a környezet állapotának javítása. Mégis, a kutatások Európa és Észak-Amerika esetében is az ökológiai lábnyom növekedését vetítik előre, noha éppen ezen régiók dicsekedhetnek a legmutatósabb környezetpolitikával. (Lenzen, M. et al. 2007) Az egyéni stratégiák a környezettudatos fogyasztók esetében csökkenthetik valamelyest az ökológiai lábnyomot a közömbös fogyasztókéhoz képest, azonban nem tudják ellensúlyozni a társadalmigazdasági konfiguráció hatását: a magasabb jövedelmű nemzetek állampolgárai 70

71 nagyobb mértékben terhelik a környezetet. (Csutora Kerekes, 2004; Csutora 2008) A radikális változtatás feltétele az életmód átalakítása (Shove, 2003). A tanulmányban bemutatott kutatás célja, hogy meghatározza, mekkora lehetőség rejlik az egyéni környezettudatosság fokozásában, ha a cél az ökológiai lábnyom csökkentése. Felmérjük és számszerűsítjük, milyen mértékben határozza meg a társadalmi-gazdasági konfiguráció, és milyen mértékben az egyén környezeti attitűdje a társadalom tagjainak fogyasztását, és azon keresztül ökológiai lábnyomát. Mekkora terhet rakhatunk az egyénekre, amikor felelőssé tesszük őket környezeti hatásaikért, egyáltalán mekkora potenciál rejlik a környezeti tudatformálásban, ha a cél a hatások tényleges csökkentése? Elképzelhető-e radikális változás a fogyasztók szuverenitására, egyedi döntéseikre építve, vagy esélytelenek vagyunk az infrastruktúra, az értékrend, a gazdasági ösztönzők megváltoztatása nélkül? Szabadon döntenek az egyének életstílusukról, vagy a társadalmi normák rugalmas kötelékei között lavírozgatnak? A cikkben ismertetett kutatás arra tett kísérletet, hogy mérje az önkéntes környezettudatosság és a jövedelmi helyzet hatásának egymáshoz viszonyított arányát a fogyasztás ökológiai lábnyomára. Számos ökológiai lábnyom kalkulátort fejlesztettek ki a világon, melyek közül a legnépszerűbbek a Global Footprint Network, a Best Foot Forward vagy a Redefining Progress kalkulátorai. Ezek alapján számolva hatalmas lehetőség mutatkozik az egyéni cselekvés során arra, hogy ökológiai lábnyomunkat csökkentsük, pl. energiatakarékossággal, a húsevés csökkentésével, a szelektív hulladékgyűjtéssel vagy pozdorjából készült bútorok vásárlásával. De vajon mennyiben realizálódik ténylegesen az így feltárt potenciál? A visszapattanó hatás könnyen benyelheti azokat az előnyöket, amelyekre egy-egy szeparált akciónkkal szert teszünk. Vajon a magasabb környezettudatossággal jellemezhető állampolgároknak kisebb-e, és ha igen, mennyivel kisebb az ökológiai lábnyomuk, mint a hasonló jövedelmi helyzetű, de a környezeti problémák iránt érzéketlen társaiké? Egyáltalán rendelkezünk-e működőképes elképzeléssel a környezettudatosság miben létére vonatkozóan? Ha nem, akkor félő, hogy jószándékú, de marginális környezeti cselekedeteink célt tévesztenek Eddig még nem folytattak le olyan jellegű empirikus vizsgálatokat, amelyek megvizsgálták volna, hogy ténylegesen és mérhetően mekkora a szerepe a környezettudatosságnak az egyén által indukált környezeti hatások csökkentésére, és ez hogyan aránylik a társadalmi-gazdasági rendszer befolyásához. Ez a tanulmány felteszi azt a környezetpolitikai szempontból is igen nagy jelentőséggel bíró kérdést, hogy mekkora csökkenést lehet vajon elérni a környezeti hatásokban csupán a lakosság környezettudatosságának fokozása révén, pusztán az önkéntes jószándékra építve, anélkül, hogy újragondolnánk a társadalmi-gazdasági konfiguráció adottságait. 71

72 A KÖRNYEZETTUDATOSSÁG RÉSEI Számos tanulmány vizsgálta már korábban a környezettudatosság komponensei között megbúvó réseket. Kollmuss, A. és Agyeman ( 2002) a demográfiai tényezőket (pl. intézményi, gazdasági és kulturális), valamint a belső tényezőket (pl. motiváció, környezeti tudás, tudatosság, attitűd, érzések, a kontroll lehetősége, felelősség és prioritások) találta a legfontosabbaknak a környezetbarát magatartás meghatározásában. A környezettudatosság növelése önmagában nem feltétlenül vezet el a környezettudatos cselekvésig. Zsóka (2005, p.5.) a környezettudatosság öt komponensét különbözteti meg, amelyeket a szakirodalom feltárása során azonosított: ökológiai tudás, környezeti értékek, környezeti attitűdök, cselekvési hajlandóság és tényleges cselekvés. (Zsóka, 2005, Rokeach 1968, Sear et al 1985, Hofmeister-Tóth, Törőcsik, 1996). Több tanulmány megállapítja, hogy a környezettudatosság komponensei között rések húzódnak meg. Előfordulhat, hogy a magas környezettudatossági szinttel jellemezhető fogyasztók sem fenntartható módon cselekszenek. Sanne (2002) szerint a fogyasztókat csapdába ejtheti egy életstílus, amely távolról sem fenntartható (pl. a társadalmi normák által megkövetelt életvitel), még akkor is, ha nem erre vágynak és nem jókedvükben cselekszenek így. A körülmények bezárják őket a fenntarthatatlanság körébe, nem önszántukból választják azt. Thogersen (2005) a társadalmi infrastruktúrát, az elérhető termékválasztékot és szolgáltatásokat, a természet és tudomány által determinált bizonytalansági tényezőket sorolja fel mint olyat, amelyek kényszerítésében kell a fogyasztóknak életstílusukról dönteniük. Némely ilyen körülményről érdekvezérelt körök önkényesen döntenek, és ha a környezetpolitika céljai közé bevesszük a fogyasztás korlátok közé szorítását, akkor széles körben változatos eszközöket kell használnunk. Habár az egyes fogyasztóknak is van némi szabadságuk fogyasztási mintájuk kialakításában a lehetőségek és képességek korlátozottak, a normák és ösztönzők pedig adottak mindez még az erősen motivált egyének számára is ugyancsak megnehezíti, hogy életstílusukat radikálisan eltolják a fenntarthatóság irányába (Thogersen, 2005). Jackson (2005) szintén amellett érvel, hogy a magatartás megváltoztatása körülményes, mivel az egyéni cselekvések mélyen beágyazódnak a társadalmi és intézményi kontextusba. Hobson (2001) úgy találta, hogy a környezettudatossági kampányok hatástalanok, ha a fenntartható életstílusra való áttérés a tét. A környezetpolitika önmagában kevés ahhoz, hogy semlegesíteni tudja a társadalmi megfontolások teljes spektrumát. Hobson felhívja a figyelmet annak jelentőségére, hogy felfedjük, a környezettudatosság és a környezettudatos cselekvés miért válik el egymástól. 72

73 Ez a cikk még tovább megy, és azt a kérdést teszi fel, hogy a környezettudatos magatartás miért nem eredményezi feltétlenül az ökológiai lábnyom csökkentését. A kérdés furcsának tűnhet, amelyet ugyan még mélyen nem vizsgált meg senki, viszont műveiben már több szerző is érintette. Barr et al. (2010) például az állampolgárok utazási szokásait vették szemügyre. Úgy találták, hogy a környezeti attitűd fontos meghatározója a közlekedési eszközök megválasztásának a napi utazások során, viszont ugyanez egyáltalán nem jellemző a pihenéssel, nyaralással kapcsolatos utakra. Ez utóbbit sokkal nagyobb mértékben befolyásolják a társadalmi-gazdasági körülmények amelyek konfliktust teremtenek a személyes értékrend és a társadalmi elvárások között. Számos tanulmány egybehangzóan állítja, hogy az ökológiai elkötelezettséget vállaló fogyasztók főként a felsőbb társadalmi rétegekből származnak (ld. pl. Balderjahn,I., 1988). Ez vajon azt jelenti-e, hogy a gazdagodás a környezet terheinek könnyítéséhez vezet? Nem feltétlenül, hiszen amennyiben a visszapattanó hatás az egyéni magatartás szintjén is működik, úgy könnyen felfalhatja az elért eredményeket. Fuchas és Lorek (2005) sürgetik az elmozdulást a fenntarthatóság hatékonyság központú gyenge értelmezésétől a fenntarthatóság erős értelmezése felé, amely viszont már feltételezi az életmód radikális megváltoztatatását. Nagyon fontos, hogy megértsük, mekkora potenciál rejlik az önkéntes környezettudatosságban a társadalmi-gazdasági meghatározottságokhoz képest. Míg az önkéntesen választott környezettudatosság kompatibilis a neoliberális közgazdaságtan alapfeltevéseivel pl. a fogyasztók szuverenitására vonatkozó axiómával, addig ugyanez már nem áll a társadalmi-gazdasági rendszert érintő változásokra, amelyekkel magyarázhatóak a fenntarthatóságra vonatkozó fogyasztói politika kudarcai és hiányosságai. A fenntartható fogyasztás szembe helyezkedik a neoliberális közgazdaságtan dogmáival és a hagyományos politikai célokkal is. (Cohen, p. 67) RÉS A CSELEKVÉS ÉS EREDMÉNYE KÖZÖTT A tanulmány az önkéntes környezettudatos magatartás és annak környezeti eredménye között tátongó szakadékra fókuszál. Állítja, hogy még azokban az esetekben is, amikor a fogyasztók környezettudatosan cselekszenek, ökológiai lábnyomuk vagy karbonlábnyomuk esetleg csak csekély mértékben változik. Vagyis: az elért ökológiai nyereséget részben kompenzáljuk magas lábnyomú cikkekre eszközölt költéseinkkel. Ezeket a költéseket társadalmi-gazdasági elvárások és adottságok indukálják, amelyek társadalmi státuszuk által meghatározott életstílusokhoz és fogyasztói mintákhoz kötik a polgárokat, és amelyek csapdájából azok nehezen tudnak kivergődni. 73

74 Kutatási kérdések A tanulmány az ökológiai cselekvés ökológiai eredmény között meghúzódó rést próbálja felmérni, a következő kérdésekre keresve a választ: Mekkora eltérés valószínűsíthető a jövedelem által meghatározott szinthez viszonyítva, ha a polgárok környezettudatosan cselekszenek? Mekkora különbség észlelhető a zöld és a közömbös fogyasztók karbon lábnyoma között? Mennyiben tér el egymástól a zöld és a közömbös fogyasztók fogyasztási szerkezete? A fenti kutatási kérdéseket az 10. ábra foglalja össze. A fogyasztás ökológiai lábnyoma Társadalmigazdasági konfiguráció hatása Közömbös fogyasztó Környezettudatosság hatása Környezettudatos fogyasztó Ökológiai elkötelezettség (attitűdhatás) Jövedelem (A társadalmi-gazdasági konfiguráció hatása) 10. ÁBRA AZ ÖKOLÓGIAI LÁBNYOM MEGHATÁROZÓI: A TÁRSADALMI-GAZDASÁGI KONFIGURÁCIÓ ÉS A KÖRNYEZETTUDATOSSÁG A vízszintes tengely a társadalmi-gazdasági konfiguráció hatását szemlélteti, amelyet a későbbiekben a jövedelem hatására egyszerűsítünk. A jövedelmet 74

75 helyettesítő változóként használom a gazdasági-társadalmi-kulturális hatások kifejezésére. Ez a probléma túlzott egyszerűsítésének tűnhet. Mégis, amikor egy adott időpontban meghatározott kultúrát vizsgáltam statisztikai módszerekkel, a jövedelem hatása annyira erősnek bizonyult, hogy elmosta az egyéb tényezők befolyását, amelyeket statisztikailag szignifikánsan ki sem lehetett mutatni. A demográfiai tényezőknek nem, kulturális tényezők van hatása, azonban ezeket nem lehetett leválasztani a jövedelmi hatásoktól Magyarországon, amely kulturálisan kevésbé diverzifikált európai állam. A fogyasztói kultúra erősen rányomja a bélyegét minden réteg fogyasztási mintázatára. Ezzel együtt jogosan feltételezhetjük, hogy a kulturális tényezők szerepe jelentős lehet egy diverzifikáltabb kultúrával rendelkező országban. A függőleges tengely a fogyasztásból származó ökológiai terheket méri, amelyek a jövedelem emelkedésével együtt emelkednek. Egy környezettudatos fogyasztónak elképzelhető, hogy magasabb az ökológiai lábnyoma, mint egy kevésbé környezettudatos, de alacsonyabb jövedelmi szinthez tartozó társáé. (Csutora- Kerekes 2004) Ezzel együtt azt feltételezem, hogy a környezeti attitűdnek van legalább némi hatása az ökológiai lábnyomra, vagyis a környezettudatos fogyasztó ökológiai lábnyoma kisebb, mint a kevésbé környezettudatos, hasonló jövedelmi szinten élő társáé. Természetes módon vetődik fel ezután a kérdés, hogy milyen arányban áll egymással a környezeti attitűd és a társadalmi-gazdasági helyzet hatása a fogyasztás ökológiai lábnyomának meghatározásában. Minél magasabb ez az arány, annál nagyobb potenciál rejlik a környezettudatosság fokozására irányuló kampányokban. Amennyiben az arány eléri az 1-es értéket, vagyis a környezettudatosság hatása megegyezik a társadalmi-gazdasági konfiguráció befolyásával, akkor lehetséges a teljes kompenzáció, vagyis a környezettudatos fogyasztó ökológiai lábnyomát tudatosan képes lecsökkenteni minimális szintre. A zéró érték az önkéntes környezetvédelem teljes hatástalanságát mutatná, vagyis ez esetben az ökológiai lábnyomot teljes mértékben a jövedelmi helyzet determinálja. Hipotézisünk szerint ezek szélsőséges esetek, a valóságban az arányszám a két szélső érték között mozog, ámde korántsem mindegy, hogy milyen értéket vesz fel. A fenti ábrából kiindulva a következő egymással összefüggő kutatási hipotéziseket lehet felállítani: A jövedelmi szint növekedésével együtt nő a fogyasztás ökológiai lábnyoma. A jómódúak lábnyoma nagyobb, mint az alacsonyabb jövedelmi decilishez tartozó csoportoké. A környezettudatos fogyasztók (zöld fogyasztók) alacsonyabb ökológiai lábnyomot hagynak, mint az azonos csoporthoz tartozó nem környezettudatos más szóval közömbös fogyasztók. 75

76 A környezettudatos fogyasztói magatartás ugyanakkor nem képes teljes egészében kompenzálni a jövedelmi hatást: az ökológiailag elkötelezett fogyasztók nagyobb lábnyomot hagyhatnak, mint az alacsonyabb jövedelmű közömbös fogyasztók. A jövedelmi szint által meghatározott átlagos értékhez képest az ökológiai lábnyom eltérése a környezettudatos fogyasztók esetében jellemzően (átlagosan) negatív, míg a közömbös fogyasztók esetében pozitív. Az ökológiai lábnyom átlagos eltérése a becsült értékhez képest mutatója annak a potenciálnak, amely a környezettudatos magatartásban rejlik. Minél jelentősebbek a negatív eltérések, annál nagyobb lehetőség rejlik az ökológiai lábnyom önkéntes csökkentésében. Ha ezek az eltérések nagyon kicsik a becsült értékhez képest, akkor az a táradalmigazdasági konfiguráció meghatározó szerepére utal. Ez esetben jelentős változásra csak akkor van esély, ha újragondoljuk a gazdasági rendszert, infrastruktúrát, értékrendet, amelyben élünk. KUTATÁSI MÓDSZERTAN A cikk a mostanság elterjedt környezeti adatokkal kiegészített input-output elemzés top-down módszertanát ötvözi egy 1000 fős reprezentatív lekérdezés bottom-up adataival az ökológiai lábnyom meghatározására. Az ökológiai lábnyom, illetve karbonlábnyom adatokat beépítettük az EUROSTAT által publikált szimmetrikus input-output pénzügyi táblákba, amellyel meghatározhatóvá vált a pénzügyi kiadások ökológiai lábnyoma fogyasztási árucsoportok szerint. Ezek után a környezeti adatokkal kiterjesztett input-output táblákból meghatároztam az ökológiai lábnyom/kiadás arányt. A legtöbb elemzéshez az ökológiai lábnyom karbonlábnyom komponensét használtam fel, mivel a karbonlábnyom esetében erős asszociáció feltételezhető az energiára, üzemanyagra és elektromos energiára fordított kiadások és az okozott szén-dioxid-kibocsátás között. A pénzügyi kiadások és az ökológiai lábnyom között is feltételezhető asszociáció, de ez valószínűleg gyengébb, hisz pl. az élelmiszerek esetében a drágább sajt, kenyér stb. esetében nem feltételezhetünk magasabb ökológiai lábnyomot további vizsgálódások nélkül. Az ökológiai lábnyom fogalmát és meghatározását Wackernagel és Rees (1995) adta, akiknek sikerült olyan fogalomkört alkotniuk, amellyel hatékonyan és szemléletesen bemutatható az erőforrás-használat fenntarthatatlansága. A Leontief által kialakított input-output elemzés módszertanát először Bicknell et al. (1998) ötvözték környezeti indikátorokkal annak érdekében, hogy az ökológiai lábnyom meghatározásának egy alternatíváját kínálják, mely széles körben hozzáférhető 76

77 statisztikai adatokon mint a tranzakciós mátrix és a földhasználati statisztikák alapul. A módszer azóta hatalmas karriert futott be, hiszen különösen jól használhatónak bizonyult olyan problémák megválaszolására, mint a termelés közvetett a beszállítói láncon keresztül jelentkező környezeti hatásai, vagy az importált termékek ökológiai lábnyoma ban már az eredeti szerzők, Wackernagel et al. (2006) is támaszkodtak a környezeti adatokkal kibővített input-output elemzésekre publikációikban, ezzel is elismerve és legalizálva az új megközelítést. Tukker and Jansen (2006) áttekintést adott a környezeti iput-output elemzéseket használó tanulmányokról és az ökológiai lábnyomot közvetlenül a fogyasztáshoz mint a termelés végső céljához kapcsolta. A környezeti hatásokat a tranzakciós mátrix segítségével felosztották a fogyasztás kategóriái között. Ezzel a módszerrel a legmagasabb ökológiai lábnyomot a lakásfenntartás, a közlekedés és az élelmiszer-fogyasztás produkálta. Kerkhof et al. (2008) további újításokat eszközölt elemzésében, a holland háztartások kiadásait vizsgálva négy környezeti hatás területén üvegházhatás, eutrofizáció, savasodás és szmog vizsgálták a hatások rugalmasságát a kiadások változására. Úgy találták, hogy a növekvő háztartási kiadások általában növekvő környezeti hatásokat eredményeznek, de a növekedés mértéke és progresszivitása eltérő a vizsgált négyféle hatás esetében. Az üvegházhatás és az eutrofizáció csak regresszíven emelkedik a kiadások növekedésével. A savasodás majdnem arányosan emelkedik, míg a szmoghoz való hozzájárulás kifejezetten progresszíven emelkedik a kiadások növekedésével. A kapcsolat eltérését a luxustermékek és alapvető szükségletek arányának változása magyarázhatja, amely eltérő környezeti hatásokat okoz a négy területen. Pl. a szmogért döntő részben felelős közlekedés és gépkocsi használat aránya a jövedelem emelkedésével progresszívan nő. A tanulmány hat termékcsoportot vizsgált a népesség jövedelmi decilisek szerint vett csoportjaiban, és megállapította, hogy a magas kiadási szinttel jellemezhető háztartások egyre többet költenek szabadidős tevékenységre, rekreációra és lakásfenntartásra. Ugyanakkor az élelmiszerre fordított kiadások relatíve kisebb hányadot adnak a jómódú családok kiadási szerkezetében. Ez aláhúzza annak jelentőségét, hogy a jövedelmi szint változásával párhuzamosan a fogyasztási minták is változnak. Druckman és Jackson (2009) a brit háztartások fogyasztási mintáját vizsgálta, illetve annak hatását a CO 2 -kibocsátásra. Érdekes megállapításra jutottak: a britek a nyári pihenést a kemény munka jutalmának tartják, ezért ilyenkor egyébként magas környezettudatosságukat is pihentetik. A nyaralás ökológiai lábnyoma ezért aránytalanul magas. A lehetőségek számosak, a makroszintű input-ouput elemzés felhasználásával olyan kérdések is megválaszolhatóak, amelyeket korábban nem volt érdemes feltenni sem. Jelen tanulmányunk egy további alkalmazási területet javasol és 77

78 mutat be, nevezetesen a környezettudatos magatartás hatásosságának mérésére való alkalmazást. A KÖRNYEZETI ADATOKKAL KITERJESZTETT INPUT-OUTPUT ELEMZÉS MÓDSZERTANA A empíria módszertana a következő lépéseket foglalta magában: 1. lépés: az ágazatok teljes ökológiai lábnyomának meghatározása a környezeti adatokkal kiterjesztett input-output elemzés segítségével, alkalmazva a Bicknell et al. és Wiedmann et al. által javasolt módszertant, amelyet később Lenzen finomított. A kalkuláció a következő lépésekből tevődik össze: 1. A környezeti adatokkal kiterjesztett input-ouput tábla előállítása, amely a számítások legidőigényesebb fázisa. Az A tranzakciós mátrixot kiegészítjük ökológiai lábnyom adatokkal, vagyis minden egyes iparágra meg kell határozni az ökológiai lábnyom kiinduló értékét. Ez természetesen még csak a közvetlen hatásokat tartalmazza, a beszállítói láncon keresztül érvényesülő hatások ezután kerülnek számszerűsítésre. 2. Ezután meghatározzuk a fizikai koefficiens vektort a környezeti hatások és az ipari output hányadosaként. 3. A Leontief inverz mátrix kiszámítása (I-A)-1, felhasználva a KSH által publikált ágazati szimmetrikus inut-output mátrixot. 4. A teljes hatásintenzitás vektor kiszámítása, a Leontief inverz és a fizikai koefficiens vektor szorzataként. (I-A)-1 * P/X. 5. A háztartások teljes ökológiai lábnyom igényének meghatározása. Ehhez a diagonizált intenzitás vektort szorozzuk a háztartások végső fogyasztásával. (I-A)-1 * P/X * C 6. Ezt követően a végső fogyasztást fogyasztási kategóriákba soroljuk a TEAOR segítségével. 7. Végül a háztartások közvetlen pénzmozgással nem járó ökológiai lábnyomát is hozzáadjuk a kapott értékekhez. Ez elsősorban az üzemanyagfogyasztás karbonkibocsátását, illetve a háztartások által elfoglalt földterületet foglalja magában. 8. A makroelemzés adatait végül egy reprezentatív felmérés adataival egészítjük ki, így kapjuk az egyes háztartások ökológiai lábnyomát a kiadási adataikból 2010-ben reprezentatív felmérést hajtottunk végre a 18 éven felüli magyar állampolgárok körében. Kíváncsiak voltunk fogyasztási szokásaikra, kiadásaik 78

79 szerkezetére, környezettudatosságuk mértékére, demográfiai adataikra és az élettel való elégedettségük fokára is. Összesen 1012 embertől kaptunk választ. A felmérést a Norvég Alap finanszírozta és a lekérdezést a TÁRKI hajtotta végre. A minta a 18 év feletti lakosságra reprezentatív volt nem, kor, településtípus és képzettség szerint. Próbalekérdezéssel biztosítottuk a jelentősebb hibák kiszűrését. A véletlen mintát több lépcsőben választotta ki a TÁRKI, arányos rétegzéssel. Minden magyar lakcímmel rendelkező felnőtt lakosnak ugyanakkora esélye volt arra, hogy a mintába kerüljön. A mintában minden magyar régió szerepelt, összesen 70 feletti településszámmal. A háztartások kiválasztása a véletlen séta módszerével történt, amely elterjedt mintavételi eljárás, majd azt a Leslie Kish kulccsal kombinálva történt a háztartáson belül megkérdezendő alany kiválasztása. A fogyasztók magatartását percepcióik irányítják (Leon G. Schiffman, Håvard Hansen, Leslie Lazar Kanuk, 2008), igaz ez a környezettudatos cselekvésre is. Nem az számít, hogy tudományos értelemben mit tekinthetünk környezetbarát magatartásnak, illetve milyen irányzatok uralkodnak e téren a tudományos világban, hanem az, hogy a fogyasztók miként vélekednek a környezettudatosság miben létéről. Ennek okán gyakorlatias megközelítést követtünk, amikor a fogyasztók környezettudatosságát kérdőív segítségével teszteltük. Az Eurobarométer mint a véleményvezér média képviselője kérdéseit használtuk fel, ahelyett, hogy elméleti alapra helyeztük volna a környezettudatosság komponenseinek mérését. Ezáltal remélhetőleg a környezettudatosság média által is képviselt felfogását követtük, amely feltételezhetően sokkal nagyobb befolyással bír a fogyasztói magatartás alakítására, mint a vegytiszta tudomány. Ez a megközelítés is rejt magában torzításokat, hiszen a környezettudatosság percepciója országonként is eltérő lehet, míg az Eurobarométer kérdőíve egységes Európa-szerte. Ezek a torzítások valószínűsíthetően kisebbek, mint más alkalmazható módszerek esetében lettek volna. A környezettudatosság mérése során tehát az Eurobaromter 217 és 295 felmérésekből ismert kérdéseket használtuk, amelyek az elmúlt hónap során tanúsított környezeti tevékenységeket értékelték: kevesebb egyszer használatos cikket vásárolt (pl. eldobható táska, PET palackos ital), szelektíven gyűjtötte a hulladékok többségét, csökkentette vízfogyasztását (pl. nem folyóvízben mosogat, zuhanyozik fürdés helyett), csökkentette energiafogyasztását (pl. energiahatékony égők, nem hagyja készenléti módban készülékeit, alacsonyabb fűtési fokozat, energiahatékony berendezések vásárlása), környezetbarát emblémás terméket vásárolt, 79

80 helyi terméket választott vagy helyi kis üzletben (nem szupermarketben) vásárolt, kevesebbet használta az autóját, fentiek közül egyiket sem. Ezt követően a válaszadókat három csoportba soroltam aszerint, hogy hány területen viselkedtek környezettudatos módon. Zöld fogyasztóknak azokat tekintettük, akik legalább négy tekintetben mutattak ökológiai érzékenységet az elmúlt hónapban. Közömbös minősítést kaptak azok, akik egyáltalán nem mutattak aktivitást egyetlen felsorolt területen sem. Az átlagos fogyasztók egyhárom tevékenységük során viselkedtek zöld módon, és összességében véve az érvényes válaszok 56,9%-át adták. Közömbösnek bizonyult a válaszadók 21,5%-a, míg 21,6%-ot tekinthettünk feltett kérdések alapján zöld -nek. A csoportosítás tehát a válaszadók által bevallott tényleges magatartáson alapult, nem pedig a környezetre vonatkozó általános attitűdkérdéseken vagy véleményeken. Feltételei vannak annak, hogy a környezettudatos cselekvést hatásosnak minősíthessük, amelyek röviden a következőképpen foglalhatók össze: A környezettudatos közlekedés a karbonlábnyom mérhető csökkenését eredményezi. Az energiatakarékosság az energiafogyasztás csökkent mértékét eredményezi a hasonló adottságokkal bíró, de nem takarékos háztartásokhoz képest. A víztakarékosságnak a vízfogyasztás csökkenését kell eredményeznie, ha valóban lényegi, nem csak marginális és eseti takarékossági intézkedéseket teszünk. Az összes felsorolt tevékenységnek közvetlenül vagy közvetve hozzá kell járulnia az ökológiai lábnyom csökkenéséhez. A fenti elvárások magától értetődőnek tűnnek, de valójában nem szükségszerűen teljesülnek. A környezet érdekében végrehajtott cselekedetek lehetnek önmagukban is esetiek, nem rendszeresek, marginálisak, de az is előfordulhat, hogy az egyik területen elért eredményeket kompenzáljuk egy másik területen, ahol növeljük ökológiai lábnyomunkat. Pl. a szelektív hulladékgyűjtést vagy az energiatakarékosságot kompenzáljuk újabb háztartási gépek, esetleg számítógépek és szórakoztató elektronikai berendezések vásárlásával, vagy repülővel megyünk nyaralni, amivel kompenzáljuk a környezettudatos munkába járással elért ökológiai hasznokat. A környezetbarát cselekedetek egy részéről feltételezhető, hogy kirakatakció, amellyel ökológiai bűneinkért érzett rossz lelkiismeretünket akarjuk megnyugtatni, anélkül, hogy meggyőződnénk ezen cselekedetek hatásosságáról. 80

81 A FELMÉRÉS EREDMÉNYEI A makroadatokon alapuló top-down (felülről-lefelé) haladó elemzés szoros korrelációt mutatott az ökológiai lábnyom és a jövedelem szintje között, ami egyáltalán nem meglepő. A kapcsolatot a 11. ábra szemlélteti. 11. ÁBRA ÖKOLÓGIAI LÁBNYOM A JÖVEDELMI DECILISEK SZERINT, MAGYARORSZÁG, 2005 A kérdőíves felmérés során is hasonló eredményeket kaptunk: a jövedelmi szint korrelált mind az ökológiai lábnyommal, mind pedig annak komponenseivel. Két kivételt találtunk azonban. Az egészségügyi kiadások nem mutattak korrelációt a jövedelemmel, és ugyanez igaz volt a háztartási cikkekre is. Az előbbi könnyen megmagyarázható, hisz az idősebbek jövedelmi helyzete általában rosszabb, ugyanakkor több egészségügyi problémájuk akad, amely több kiadást kíván. Ezt követően vizsgálódásom tárgya a zöld, közömbös és átlagos fogyasztók fogyasztási szerkezete és ökológiai lábnyoma volt. Arra voltam kíváncsi, hogy a környezettudatos zöld fogyasztók ökológiai lábnyoma szignifikánsan különbözik-e a hasonló jövedelmi körülmények között élő közömbös fogyasztókétól. A 12. ábra bemutatja az elemzés eredményeit. Ezen egy térképen ábrázoljuk a három szegmens jövedelmi helyzetét és ökológiai lábnyomát. Azt várnánk, hogy a barna fogyasztókat reprezentáló körök inkább az átlagos lábnyomot jelző vonal fölé kerülnek, míg a zöldek inkább alatta helyezkednek el. Ehhez képest nem ismerhető fel semmilyen jellemző mintázat a zöld vagy a barna fogyasztók esetében. Ez ellentmond hipotézisemnek, amely alapján azt vártam, hogy a környezettudatosságnak van némi ha korlátozott is hatása az ökológiai 81

82 lábnyomra. Az ábra azt mutatja, hogy a környezettudatosság ma elsősorban az akciók szintjén mérhető, de a fogyasztói kultúrában még nem érezteti hatását. Természetesen ezeket az eredményeket statisztikai elemzéssel is megpróbáltam alátámasztani, melyek eredményét az 12. táblázat mutatja be. Látható, hogy nem találtam szignifikáns különbséget a három csoport ökológiai lábnyoma között, sőt a nem szignifikáns negatív eltérés is inkább a barnák mellett mutatkozott Úgy tűnik tehát, hogy a környezetpolitika eddig nem eredményezte a fogyasztói kultúra megváltozását, még a környezettudatosan viselkedő polgárok esetében sem. Az eredményeket a komponensek szerint vett és a karbonlábnyomra alapozott számítások is igazolták. 12. ÁBRA A ZÖLD, BARNA ÉS KÖZÖMBÖS FOGYASZTÓK ÖKOLÓGIAI LÁBNYOMA 12. TÁBLÁZAT l b Modell Model A REGRESSZIÓS ELEMZÉS EREDMÉNYTÁBLÁI R R négyzet Korrigált R 2 hibája A becslés standard dimension0 1,747 a,558,556 2,76172E7 82

83 a. Független változók: (Konstans), A háztartás nettó havi jövedelme b. Függő változó: ökológiai lábnyom=(efélelmiszer + EFruházat + EFlakásfenntartás + EFháztartás + EFközlekedés + EFegészség + EFkultúra + EFTurizmus Leíró statisztika Standardizált eltérés 95% konfidencia tartomány Tapasztalat Átlag Felső N Mean i szórás szórása Alsó határ határ Min. Max. közömbös 90 -,19034, , , , , ,30475 átlagos 180,04123, , , , , ,53896 zöld 71, , , , , , ,95295 összes 341 -,00016, , , , , ,53896 ANOVA Négyzetösszeg Df Négyzetek átlaga F Szig. Csoportok között 4, ,440 2,461,087 Csoporton belül 335, ,991 Összes 339, A standardizált eltérésnek a becsült értékhez képest negatívnak kellene lennie a zöld csoportnál abban az esetben, ha a jövedelem alapján becsült ökológiai lábnyomuk valóban kisebb lenne, mint az átlag alapján becsült érték. Valójában azonban nincs statisztikailag szignifikáns eltérés a csoportok között. Zavarba ejtően az átlagos standardizált eltérés nemhogy nem szignifikánsan negatív, hanem még enyhén pozitív is a környezettudatos csoportnál. Mindez azt jelenti, hogy nincs semmilyen esély az ökológiai lábnyom csökkentésére, ha növeljük a környezettudatosságot? Semmi esetre sem. Az ökológiai lábnyom terjedelme adott jövedelmi szint mellett meglehetősen széles, ahogy az a 83

84 12. ábran látható. Az egyéni kezdeményezéseknek és a fogyasztási mintának igenis van szerepe az ökológiai lábnyom csökkentésében: megfelezhetjük, vagy akár megduplázhatjuk ökológiai lábnyomunkat attól függően, hogy mit fogyasztunk. A mintában is találhatók szép példák arra, hogy a jövedelemszint szerinti lábnyom érték alá kerülhetünk, ha megfelelő fogyasztási mintát követünk. Pl. a mintába került 13 vegetariánus személy élelmiszer-fogyasztásának ökológiai lábnyoma több mint 20 %-kal alacsonyabb az átlagnál. A fenntartható fogyasztás egyéni szinten lehetséges. A tanulmány ugyanakkor nem talált statisztikailag lényeges eltérést a környezettudatos és közömbös fogyasztók között az egész mintára nézve. Elképzelhető, hogy a környezettudatosságról alkotott képünk torz, nem eredmény-, sokkal inkább akcióorientált. A környezettudatosság sokkal inkább jelen van egyes látványos tevékenységek szintjén szelektív hulladékgyűjtés, energiahatékony háztartási gépek vásárlása, mint a fogyasztói minták zöldítése terén. AZ EREDMÉNYEK ÉRTÉKELÉSE A környezettudatosság nem mindig manifesztálódik környezettudatos cselekvésben, azonban ha igen, ez akkor sem jelenti feltétlenül, hogy a fogyasztás ökológiai lábnyoma csökkenne. Jelentős lehet az űr a környezettudatos cselekvés és annak ökológiai hatásai között. Ez komoly korlátját jelentheti az önkéntességre és a környezettudatosság növelésére építő környezetpolitikának. Úgy tűnik, hogy a fogyasztók beragadnak egy életstílusba, amelyből nem tudnak kitörni. A fogyasztók szuverenitásának axiómája nem tartható fenn: a fogyasztókat befolyásolja mind a társadalmi-gazdasági környezet, mind pedig az intenzív marketingtevékenység. Mindezek miatt a visszapattanó hatás egyéni szinten is működik: egyik oldalról zöld cselekedetekkel nyugtatjuk meg lelkiismeretünket, másik oldalról viszont a pozitív ökológiai hatásokat további vásárlásokkal rontjuk le. A környezetvédelem érdeke így áldozatul esik azoknak a kibúvó stratégiáknak (Csutora 2009), amelyek marginális cselekvésben domborodnak ki, miközben a céltábla mellé lőnek. Makroszinten nem mutatkozott összefüggés az önkéntes tevékenységek és az ökológiai lábnyom között. Ettől még természetesen van helye az egyéni kezdeményezéseknek. A környezettudatos magatartás egyáltalán nem felesleges, hisz ugyanolyan jövedelemszint mellett akár kétszeres különbség is mutatkozott az egyének ökológiai lábnyomában. Tudunk tenni a környezetünkért, lehetünk zöld pont a regressziós vonal alatt, még akkor is, ha esetleg a többség nem ezt teszi. A környezeti kommunikáció ugyanakkor nem hatékony, célt tévesztett, hisz marginális, de politikailag elfogadható cselekedetekre buzdítja az embereket. A politikai elfogadhatóság fontosabb szempont, mint az ökológiai hatásosság. Ez nagyon erős állítás, amely további vizsgálatokat igényel. A környezettudatosság jelenleg a látványos cselekvésre koncentrál, de vajmi kevés hatása van a fogyasztói mintákra. Magyarországon sok fogyasztó az energiatakarékosságot vagy a 84

85 vegetarianizmust sem tekinti a környezetvédelmi tevékenység részének, noha ezek hatása valójában több, mint a szelektív hulladékgyűjtésé vagy a biokozmetikumok vásárlásáé. A kutatás meglepő eredményeire más magyarázatok is elképzelhetőek. Feltételezhetjük, hogy az ökológiai kérdésekre érzékeny vásárlók nagyobb becsben tartják a nem anyagi jellegű értékeket pl. családi élet, kultúra, míg a karrier kiteljesítése vagy a vagyon növelése kisebb vonzóerővel bír számukra. A kisebb jövedelem általában alacsonyabb terhelést jelent a környezetre. A zöld fogyasztóknak ezért kisebb az ökológiai lábnyoma, mint a közömböseké, azonban esetleg ezt elfedi jelenlegi elemzésünk, amely a jövedelemszinttel korrigált ökológiai lábnyomot vizsgálja. Jelenlegi elemzésünk ugyanakkor egyértelmű korrelációt tárt fel a jövedelem és a környezettudatosság alapján, ami ezen hipotézis elutasítását jelenti, amennyiben a környezettudatosság jelenlegi fogalmát elfogadjuk. Szükségesnek látszik azonban a környezettudatosságról alkotott közvélemény átalakítása, hisz elemzésünk alapján az látható, hogy a jelenlegi értelemben vett környezettudatosság nem eredményezi az ökológiai lábnyom csökkenését, sem pedig a karbonlábnyom csökkenését. A környezettudatosság fogalmának átalakítása A kutatás alapján szükségesnek látszik, hogy oly módon definiáljuk újra a környezettudatosság fogalmát, amely jobban összhangban van a hatásos cselekvés kívánalmaival: a környezettudatosságot azokon a területeken kell leginkább fokozni, amelyek a legnagyobb mértékben járulnak hozzá a környezet terheléséhez. A húsfogyasztás csökkentése, a háztartások szigetelése, helyi termékek vásárlása és a közlekedési kibocsátások visszaszorítása nagyobb szerepet kell kapjon a környezettudatosság kommunikációjában. A környezettudatosság fogalma ma Magyarországon túlságosan és szinte kizárólagosan is szelektív hulladékgyűjtés központú. 85

86 FELHASZNÁLT IRODALOM [1] BALDERJAHN, I., Personality variables and environmental attitudes as predictors of ecologically responsible consumption patterns Journal of Business Research, 17(1), pp. 51 <last_page> 56. [2] BARR, S., SHAW, G., COLES, T. and PRILLWITZ, J., A holiday is a holiday : practicing sustainability, home and away. Journal of Transport Geography, 18(3), pp [3] BICKNELL, K.B., BALL, R.J., CULLEN, R. and BIGSBY, H.R., New methodology for the ecological footprint with an application to the New Zealand economy. Ecological Economics, 27(2), pp [4] BUENSTORF, G. and CORDES, C., Can sustainable consumption be learned? A model of cultural evolution Ecological Economics, 67(4), pp [5] COHEN, M.J. and MURPHY, J., Exploring sustainable consumption: environmental policy and the social sciences. Amsterdam: Pergamon. [6] COHEN, M.J., Sustainable Consumption Research as Democratic Expertise Journal of Consumer Policy, 29(1), pp [7] CSUTORA, M., Fenntartható fogyasztás: közösségi, egyéni és vállalati kibúvó stratégiák, OTKA tabnulmány, BCE. 63 p. [8] CSUTORA, M. and ZSÓKA, Á., Maximizing the Efficiency of Greenhouse Gas Related Consumer Policy. Journal of Consumer Policy, 34(1), pp [9] CSUTORA, M. and KEREKES, S.: A környezetbarát vállalatirányítás eszközei, Complex. [10] DE FLEUR and BALL-ROKEACH, Theories of mass communication. 4 edn. New York etc.: Longman. [11] FUCHS, D.A. and LOREK, S., Sustainable Consumption Governance: A History of Promises and Failures Journal of Consumer Policy, 28(3), pp [12] HOBSON, K., Sustainable Lifestyles: Rethinking Barriours and Behaviour Change. In: M.J. COHEN and J. MURPHY, eds, Exploring sustainable consumption: environmental policy and the social sciences. Amsterdam: Pergamon, pp [13] HOFMEISTER-TÓTH Á., KELEMEN, K., PISKÓTI M.: Environmentally conscious consumption patterns in Hungarian households, Society and Economy in Central and Eastern Europe 1, pp [14] JACKSON, T., Motivating Sustainable Consumption: A review of evidence on consumer behaviour and behavioural change. Energy & Environment, 15(6), pp [15] JACKSON, T., 2004; Negotiating Sustainable Consumption: A review of the consumption debate and its policy implications Energy & Environment, 15(6), pp [16] KEREKES, S.. (2011): Happiness, environmental protection and the market economy. Society and Economy in Central and Eastern Europe 1, pp [17] KERKHOF, A.C., NONHEBEL, S. and MOLL, H.C., Relating the environmental impact of consumption to household expenditures: An input output analysis. Ecological Economics, 68(4), pp [18] KOLLMUSS, A. and AGYEMAN, J., Mind the Gap: why do people act environmentally and what are the barriers to pro-environmental behavior? Environmental Education Research, Vol. 8,(3), pp [19] LENZEN, M., WIEDMANN, T., FORAN, B., DEY, C., WIDMER-COOPER, A., WILLIAMS, M. and OHLEMÜLLER, R., Forecasting the Ecological Footprint of Nations: A Blueprint for a Dynamic Approach. 86

87 [20] LENZEN, M. and MURRAY, S.A., A modified ecological footprint method and its application to Australia. Ecological Economics, 37(2), pp [21] LEON G. S.,HÅVARD HANSEN,L. L. K., Consumer Behaviour: A European Outlook. UK: Pearson Education Limited. [22] MOLL, H.C., NOORMAN, K.J., KOK, R., ENGSTRÖM, R., THRONE-HOLST, H. and CLARK, C., Pursuing More Sustainable Consumption by Analyzing Household Metabolism in European Countries and Cities. Journal of Industrial Ecology, 9(1-2), pp [23] PRILLWITZ, J. and BARR, S., Motivations and Barriers to Adopting Sustainable Travel Behaviour., pp [24] ROKEACH, M., 1968-last update, Beliefs, attitudes, and values: A theory of organization and change [Homepage of Jossey-Bass], [Online]. Available: [3/21/2011, 2011]. [25] SHOVE, E., Comfort, Cleanliness and Convenience: The Social Organization of Normality. [26] THØGERSEN, J., How May Consumer Policy Empower Consumers for Sustainable Lifestyles? Journal of Consumer Policy, 28(2), pp [27] TUKKER, A. and JANSEN, B., Environmental Impacts of Products: A Detailed Review of Studies. Journal of Industrial Ecology, 10(3), pp [28] WACKERNAGEL, M. and REES, W.E., Our ecological footprint: reducing human impact on the earth. Gabriola Island, B.C.: New Society Publishers. [29] WIEDMANN, T., MINX, J., BARRETT, J. and WACKERNAGEL, M., Allocating ecological footprints to final consumption categories with input output analysis. Ecological Economics, 56(1), pp. 28 <last_page> 48. [30] ZSÓKA, Á., Következetesség és rések a környezettudatos szervezeti magatartásban. Budapest: CUB. [31] ZSÓKA, Á., MARJAINÉ SZERÉNYI, Z. and SZÉCHY, A., Environmental education and sustainable lifestyle of students International research. Budapest: CUB. 87

88 ANNIK MAGERHOLM FET, ZILAHY GYULA: A KÖRNYEZETBARÁT BESZERZÉS GYAKORLATA NORVÉGIÁBAN ÉS MAGYARORSZÁGON BEVEZETÉS A Fenntartható fejlődés irányába való törekvések mind vállalati, mind kormányzati szinten jól hasznosíthatják a zöld beszerzés gyakorlatát, melynek célja a környezeti és társadalmi szempontok érvényre juttatása a vállalati, illetve kormányzati beszerzési folyamatok során. Bouwer et al. (2005) meghatározása szerint a zöld közbeszerzés (Green Public Procurement, GPP) egy olyan megközelítés, melynek segítségével a kormányzati intézmények a környezeti kritériumokat a beszerzési folyamataik minden lépésébe integrálják és ezáltal elősegítik a környezetbarát technológiák elterjedését, valamint a környezetbarát termékek kifejlesztését azáltal, hogy olyan megoldásokat keresnek és választanak, melyeknek teljes életciklusuk során a lehető legkisebb káros hatása van a környezetre. A zöld közbeszerzést nevezik még környezeti szempontból felelős közbeszerzésnek (Li and Geiser, 2005), fenntartható közbeszerzésnek (Preuss, 2007), környezeti termékbeszerzésnek (European Commission, 2004), zöld beszerzésnek és öko-beszerzésnek (Bolton 2008). A fenntartható beszállítói lánc menedzsmentet Seuring és Müller (2008) úgy határozza meg, mint az anyag-, információ- és tőkeáramlások irányítását és a beszállítói lánc mentén működő vállalatok közötti együttműködést olyan módon, hogy azok a fenntartható fejlődés mindhárom dimenzióját figyelembe vegyék. A kormányzati intézmények jelentős fogyasztók Európában: az EU GDP-jének mintegy 16%-át költik el, mely Németország GDP-jének kb. a felét teszi ki (European Commission, 2004) ban a közbeszerzés Norvégia és Magyarország GDP-jének 19, illetve 11%-a volt (OECD, 2000). Az olyan termékek és szolgáltatások vásárlásával, amelyek egyúttal környezeti teljesítményük szempontjából is kedvezőek, a zöld közbeszerzés jelentősen hozzájárulhat a fenntartható fejlődés céljainak a megvalósításához. A zöld közbeszerzés olyan területeket fed le, mint az energiahatékony számítógépek és épületek beszerzése, a fenntartható alapanyagok felhasználásával készült irodaberendezések, újrahasznosított papír, elektromos autók, környezetbarát tömegközlekedés, bioélelmiszerek az éttermekben, megújuló energiahordozók felhasználásával előállított elektromos áram, a környezeti előírásoknak megfelelő légkondicionáló berendezések (European Commission, 2004). 88

89 A közbeszerzés elősegítheti a beszállítók fejlődését is. A környezetbarát termékek iránti kormányzati kereslet példát mutathat a magánszféra számára és piacokat teremthet a fenntartható termékek és szolgáltatások előállítói részére (Brander et al. 2003, Erdmenger 2003b, Preuss 2007). Ezenkívül ösztönzést nyújthat a vállalatok számára a környezetbarát technológiák kifejlesztésére (European Commission, 2004). Végül, amikor egy-egy szerződés életciklus-költségeit (lifecycle costs) meghatározzák, a zöld közbeszerzés költségcsökkentéshez is vezethet az alapanyagok és energiahordozók megtakarításain, a hulladékok és szennyezés mennyiségének a csökkenésén, valamint fenntartható magatartási formák ösztönzésén keresztül (European Commission, 2004). Egyes vélemények szerint a környezetbarát termékek és szolgáltatások kormányzati beszerzése által támasztott kereslet önmagában is fenntartható szemléletmódra tanítja a vállalkozásokat és elősegíti az általános környezeti tudatosság fejlődését (Erdmenger, 2003a, Cerin, 2004, Preuss, 2007). A legfontosabb vállalkozásokat beszállítóik egyre inkább számon kérik környezeti teljesítményükkel kapcsolatban, és annak érdekében, hogy megfeleljenek az ilyen jellegű kihívásoknak, az iparnak is ki kell fejlesztenie saját környezetbarát beszerzési gyakorlatát (Seuring és Müller, 2008). Mindazonáltal, a zöld közbeszerzés növekvő fontossága és a szakirodalom fejlődése (New et al. 2002; Preuss, 2005; Gunther és Scheibe, 2006; Walker et al., 2008) ellenére viszonylag még mindig kevés empirikus bizonyíték van arra, hogy a nemzetközi és nemzeti szabályozás hogyan alakítja a zöld közbeszerzés gyakorlatát. Bolton (2008) értékes beszámolót nyújt a zöld közbeszerzésről Dél- Afrikában, azonban a más országokról szóló hasonló beszámolók igen ritkák. Ezért azt a célt tűztük ki tanulmányunk megírásával, hogy Norvégia és Magyarország példáján keresztül hozzájáruljunk a zöld közbeszerzés kialakulását és fejlődését leíró tudáshoz. A zöld közbeszerzés helyzetéről Norvégiában Michelsen és De Boer (2009) készítette el az első helyzetelemzést. Cikkünkben kiegészítjük az általuk közölteket. Bemutatjuk a két kiválasztott ország, Norvégia és Magyarország zöld beszerzési gyakorlatát: a jogszabályi környezetet, a zöld beszerzést támogató kezdeményezéseket, majd kitérünk a programok értékelésére. Végül javaslatokat fogalmazunk meg a zöld közbeszerzéssel kapcsolatos további teendőkre. ZÖLD KÖZBESZERZÉS NORVÉGIÁBAN Jogszabályi háttér Norvégiában a zöld közbeszerzés a fenntartható fejlődés nemzeti stratégiájának a részét képezi, ezért az ezt a területet célzó szabályozások és kezdeményezések segítségével nemzeti politikává vált. 89

90 A jogszabályi keretek alapvetően az alábbi törvényeken nyugszanak: Közbeszerzési Törvény (1999); a környezeti információkra vonatkozó törvény (2003); az információ szabadságára vonatkozó törvény (módosítva 2009-ben). A Közbeszerzési Törvény (1999) és a hozzá kapcsolódó egyéb előírások szerint a környezeti szempontokat figyelembe kell venni a közbeszerzési eljárások során. Az erőforrás- és környezettudatos beszerzésre vonatkozó 6. paragrafus szerint A központi, helyi és regionális ( county ) önkormányzatoknak ( ) minden egyes beszerzés tervezése során figyelembe kell venniük a beszerzés erőforrásokra és környezeti tényezőkre gyakorolt következményeit. Ez a paragrafus, mely ben került a törvénybe, illetve a kapcsolódó előírások hivatottak biztosítani az erőforrás-felhasználás leghatékonyabb módját. A folyamatnak olyan termékek és szolgáltatások választását kell eredményeznie, melyek csekély káros hatással vannak a környezetre. Norvégiában minden kormányzati intézménynek meg kell felelnie ennek a szabályozásnak, amikor beszerzéseit tervezi, beleértve az életciklus-költségeket, az általános tervezést és a környezeti hatásokat is. A 2003-as környezeti információkra vonatkozó törvény 1. -a szerint E törvény célja, hogy elérhetővé tegye a nyilvánosság számára a környezeti jellegű információkat és megkönnyítse az egyének számára, hogy hozzájáruljanak a környezet védelméhez, ahhoz, hogy megvédjék magukat az egészségüket és környezetüket veszélyeztető károsodásoktól és befolyásolni tudják a kormányzati és magán döntéshozókat a környezetet érintő kérdésekben. A törvény további célja, hogy elősegítse a környezeti szempontból fontos döntéshozatali folyamatokban való részvételt. A környezeti információkra vonatkozó törvény az Århus-i Konvención alapul (UNECE, 1998), de a magánszférát is felöleli. Környezeti információk alatt a környezetre és értékelésére vonatkozó tényszerű információkat kell érteni. Ez azokat a tényezőket foglalja magában, melyek hatást gyakorolnak vagy gyakorolhatnak a környezetre, mint például olyan projektek és egyéb tevékenységek, melyek tervezés alatt állnak, vagy melyeket már meg is valósítottak; a termékek jellemzői és összetételük; a termékek használatával kapcsolatos tényezők; valamint adminisztratív döntések és intézkedések. Ezen kívül a környezeti állapot emberi egészségre, biztonságra és életkörülményekre gyakorolt hatására vonatkozó információkat is elérhetővé kell tenni. A törvénynek ezen felül elő kell segítenie a környezet szempontjából kritikus, különböző szintű kormányzati döntésekben való részvétel lehetőségét. A törvény hatálya kiterjed a norvég kormányzati intézményekre, illetve azon vállalkozásokra, melyeket Norvégiában alapítottak. Ez azt jelenti, hogy a Norvégiában alapított vállalkozások minden vevője információkat igényelhet a termékek és szolgáltatások életciklusa során felmerült környezeti hatásokról. 90

91 Az információk szabadságára vonatkozó törvény (2009) az állampolgárok azon jogát definiálja, mely szerint hozzáférhetnek a közbeszerzésekkel kapcsolatos információkhoz. A jogszabály a gyakorlatban azt jelenti, hogy kivétel nélkül minden ajánlatot és a hozzájuk kapcsolódó kiválasztási kritériumokat is nyilvánossá kell tenni. Zöld beszerzéssel kapcsolatos kezdeményezések Norvégiában A három ismertetett jogszabályon felül néhány egyéb kormányzati kezdeményezés is napvilágot látott Norvégiában. A Környezetvédelmi Minisztérium ban jelentette be a kormányzati intézmények számára készült Környezeti Irányítási Útmutatóját (Guidelines for Environmental Management). Az útmutató célja, hogy szilárd alapokat nyújtson a kormányzati intézmények számára a környezeti aspektusok szervezetükbe integrálásához. Az útmutató a környezeti irányítási rendszerek integrálását javasolja a meglévő menedzsment rendszerekbe, példákat és ajánlásokat mutat be, és arra törekszik, hogy megfelelő alapokat biztosítson a legfontosabb környezeti problémák kezeléséhez. A zöld közbeszerzéssel kapcsolatos tanácsok az útmutató központi elemét képezik ben a kormány Környezeti és Társadalmi Felelősség a Közbeszerzésben Fenntartható Közbeszerzés (Environmental and Social Responsibility in Public Procurement - Sustainable Public Procurement) címmel programot hirdetett (The Norwegian Action Plan ). A tervezet integráns részét képezi a kormány klíma- és környezeti politikájának és fontos elemét képezi a Zöld állami kezdeményezés (Green state-initiative) nevű projekt folytatásának és továbbfejlesztésének. Az általános cél, hogy a közszféra beszerzései minimális környezeti hatást okozzanak és tiszteletben tartsák az alapvető emberi jogokat. Ezenkívül a közbeszerzés környezeti, etikai és társadalmi szempontjai eszközül kell hogy szolgáljanak a hatékony közszféra és a versenyképes üzleti szféra felé vezető úton. A mindent átfogó alapelv szerint a termékek és szolgáltatások közül az életútköltségeik, minőségük és környezeti teljesítményük alapján kell választani. A közbeszerzés során az olyan kritériumokat kell előtérbe helyezni, mint az energiahatékonyság, alacsony veszélyes vegyianyag-tartalom, alacsony káros kibocsátások és erőforrás-felhasználás. A kormány számos Fehér könyvet is kibocsátott a zöld közbeszerzéssel kapcsolatban. Ezek közül az egyik a mérgező anyagok felhasználásának a csökkentésével kapcsolatos (Stortingsmelding 14: ) és az együttműködés támogatását célozza a mérgező vegyi anyagok környezetbe kerülése elkerülésének érdekében. A Fehér könyv szerint a fogyasztókat nem szabad veszélyes vegyi anyagoknak kitenni az általuk vásárolt termékekben. A Fehér könyv kitér azon veszélyes hulladékokra is, melyek mennyiségét csökkenteni kell. Egy másik központi fontosságú Fehér Könyv az általában vett közbeszerzést tárgyalja (Stortingsmelding 36: ). Ez a dokumentum kiemeli a környe- 91

92 zeti és etikai tényezők fontosságát a közbeszerzés során. Ezenkívül számos konkrét intézkedést és kezdeményezést is bemutat, közöttük az ún. Nemzeti Környezeti Panel -t (National Environmental Panel, NEP) és a környezeti csomópontokat (nodes). A NEP-et, mely jelentős közbeszerzést végző intézmények és beszállítóik 13 képviselőjét foglalja magába, 2005-ben alapították. Alapvető célja az volt, hogy gyakorlati környezeti kritériumokat fejlesszen ki, melyeket azután a beszállítók minősítése során és a nyertes ajánlatok kiválasztásakor lehet alkalmazni. A NEP számos termékkategóriára kidolgozta a kritériumokat: irodai bútorokra, ruházatra, papírra, telekommunikációs eszközökre stb. A kritériumokra vonatkozó javaslatokat elküldték a releváns stakeholderek számára és az ő visszajelzéseiket is figyelembe vették a végső követelmények meghatározása során. A NEP ilyen jellegű feladatát később az Agency for Public Management and egovernment (norvégül: DIFI) vette át. Ez a hivatal a Modernizációs és Adminsztrációs Minisztérium (Ministry of Modernisation and Administration) része és többek között a központi kormányzat beszerzési politikájának a koordinálásáért és megvalósításáért is felelős. A közbeszerzésre vonatkozó Fehér Könyv által bejelentett intézkedések legtöbbjét (Stortingsmelding 36: ) az Agency for Public Management and egovernmentnek kell továbbfejlesztenie és bevezetnie. A norvég kormány zöld beszerzési politikájának fontos része ún. csomópontok (norvégül: knutepunkter) létrehozása minden egyes régióban, melyekből 19 található az országban. Ezen csomópontok céljai az alábbiakban adható meg (www.anskaffelser.no): tudás átadása a zöld beszerzéssel kapcsolatban; hatásos eszközök elérhetővé tétele, hogy a környezeti szempontok érvényesüljenek a beszerzések során; gyakorlati tanácsadás konkrét beszerzési folyamatok során; tanácsadás a helyi közintézmények számára zöld beszerzési stratégiájuk kifejlesztése és alkalmazása során; a közbeszerzést folytató intézmények igényes vásárlókká való fejlesztése annak érdekében, hogy a kínálatot biztosító vállalati szférával együtt elősegítsék az innovációt és az új megoldások kifejlesztését. A csomópontokat kormányzati hivatal támogatja (Agency for Public Management and egovernment), mely koordináló szerepet tölt be, valamint tudással és pénzeszközökkel támogatja azokat. A közbeszerzésekkel foglalkozó kormányzati szervezet (Agency for Public Management and egovernment) létrehozott egy közbeszerzéssel kapcsolatos, részletes információkat nyújtó internetes honlapot (www.anskaffelser.no), mely hasznos dokumentumokat, eszközöket és más kapcsolódó internetes honlapokra 92

93 mutató linkeket tartalmaz. Ez az internetes portál kell legyen a kiindulópontja minden közbeszerzést alkalmazó intézménynek Norvégiában. A DIFI ezenkívül egy nemzeti programot is ápol, mely a beszállítók fejlesztését tűzte ki céljául. E programot a Norvég Vállalkozások Szövetsége (Confederation of Norwegian Entreprise, NHO) kezdeményezte, mely a norvég munkaadókat, egyúttal a közszféra beszállítóit képviseli a Norvég Helyi és Regionális Kormányzatok Szövetségével közösen. A program 2010 márciusában kezdődött és öt évig fog tartani. Egyik célja, hogy hatékony, innovatív és fenntartható megoldások kifejlesztéséhez járuljon hozzá a közbeszerzési folyamat hatékonyságának a javításával és a közszféra és a vállalkozások együttműködésével. A környezet védelme, illetve a fenntartható fejlődés a program alapvető céljaiként jelennek meg. Nemzeti Akcióterv Fehér könyv 14 Fehér könyv 36 Webportál DIFI Beszállítókat fejlesztő nemzeti program Regionális csomópont Regionális csomópont Helyi beszerző Helyi beszerző Helyi beszerző Helyi beszerző Helyi beszerző Helyi beszerző Beszállító Beszállító Beszállító Beszállító 13. ÁBRA A ZÖLD BESZERZÉSRE IRÁNYULÓ INTÉZKEDÉSEK ÉS KEZDEMÉNYEZÉSEK NORVÉGIÁBAN A 13. ábra jól mutatja a DIFI központi szerepét a zöld beszerzés fejlesztésében és megvalósításában. A különböző kormányzati szintek között számos kommunikációs forma létezik: a web-portálon megjelenő tudásbázison felül a csomópontok bevezetésével lehetővé válik a személyes kommunikáció is. Eredmények a zöld közbeszerzés területén A zöld beszerzés hatásait több tanulmány is vizsgálta Norvégiában. A GRIP ( Green in Practice egy norvég alapítvány) megbízásából Bouwer (2006) összehasonlította a zöld beszerzés mértékét Norvégiában és az EU tagállamaiban. A felmérés kérdőíveken, illetve tenderdokumentációk elemzésén alapult és lehetővé 93

94 tette egy korábbi, az EU tagállamaiban elvégzett kutatással való összehasonlítást. Az eredmények azt mutatták, hogy Norvégiában a zöld beszerzés azonos szinten van a 7 zöld tagállamban ( Green-7 ) tapasztaltakkal (Bouwer et al. 2005). Solevåg (2005) hasonló felmérést végzett a norvég tenderdokumentációk vizsgálatával és hasonló eredményekre jutott (Bouwer, 2006). Solevåg (2005) eredményei szerint 2004-ben a beszerzési felhívások 58%-ánál környezeti követelményeket is megfogalmaztak, mely érték 2005-ben 66%-ra növekedett. Ezt a növekedési tendenciát erősíti meg Lambert és Solevåg (2010) is az általuk ben talált 70%-os értékkel. Bouwer (2006) szerint a vizsgált tenderfelhívások 54%- ának esetében használtak környezeti kritériumokat. Ez három kategóriát ölelt fel: sötétzöld, ahol legalább három környezeti kritériumot határoztak meg, világos zöld 1-3 kritériummal és végül a szürke beszerzések, ahol a környezeti kitételek csak elnagyoltan kerültek meghatározásra és ezek várhatóan nem fognak környezetbarát termékek beszerzéséhez vezetni. A fenti tanulmányok eltérő számú tendert elemeztek, de mindegyik kimutatott eltérést a különböző termékcsoportok között: a tenderkiírásokban túlsúlyban voltak a papírtermékekkel és tisztítószerekkel szemben támasztott követelmények. A PricewaterhouseCoopers et al. (2009) hasonló eredményekre jutott más európai országokban. De Boer és Michelsen (2007), valamint Michelsen és de Boer (2009) a norvég helyi és regionális önkormányzatok zöld közbeszerzési gyakorlatát vizsgálta, melynek során nem a tenderkiírásokra, hanem a beszállítók végső kiválasztására koncentráltak. Eredményeik szerint az önkormányzatok 74,3%-a állította, hogy rendszeresen megfogalmaznak meg követelményeket a környezeti teljesítménnyel kapcsolatban, amikor a tendereket kiírják és/vagy megkeresik a potenciális szállítókat. A releváns követelményeket a következő táblázat mutatja. 94

95 13. TÁBLÁZAT A HELYI ÉS REGIONÁLIS ÖNKORMÁNYZATOK ÁLTAL A POTENCIÁLIS BESZÁLLÍTÓK FELÉ MEGFOGALMAZOTT KÖRNYEZETI KÖVETELMÉNYEK Megfogalmazott követelmények Igen Alkalmanként Nem Nem tudom 1. Környezeti irányítási rendszer működtetése a termékek beszállítóinál 25.9% 51.9% 14.8% 7.4% Környezeti irányítási rendszer működtetése a szolgáltatások beszállítóinál 20.4% 50.9% 17.6% 11.1% Környezetvédelmi ismeretek birtoklása szolgáltatások beszerzése során 19.8% 35.8% 27.4% 17.0% Környezeti címkék kötelező használata (vagy ezzel ekvivalens) vagy egyéb (minimum) környezeti teljesítmény szabvány (pl. az energiafelhasználásra, a vegyi anyagokra, recikláltanyag-tartalomra vonatkozóan) termékek beszerzése során 43.9% 34.6% 11.2% 10.3% 107 A felmérés egyértelmű kapcsolatot mutatott ki a környezeti követelmények és az önkormányzat mérete között, mely szerint a nagyobb önkormányzatok aktívabbak a zöld közbeszerzés terén. A környezeti követelmények szintén összefüggtek a beszerzési részleg, illetve stratégia létezésével a vizsgált önkormányzatoknál. A potenciális környezeti követelmények is korrelációt mutattak egymással, azaz ha az önkormányzat már megfogalmazott egy környezeti igényt, akkor nagy valószínűséggel más környezeti igényeket is megfogalmaztak. Az önkormányzatok 41%-a állította, hogy a beszállítók minősítése során aktívan használ környezeti információkat, míg 50%-uk használ ilyen információkat a végső kiválasztás során. Mindazonáltal a megkérdezett önkormányzatok 50,5%-a válaszolta, hogy környezeti kritériumok soha sem vezettek a legalacsonyabb áron kínált ajánlat elutasításához. 4% válaszolta, hogy ez gyakran megtörténik, míg 45,5% szerint ez alkalmanként előfordul. Az önkormányzatok potenciális beszállítói között végzett felmérés sokkal alacsonyabb értékeket eredményezett a környezeti követelmények jelenlétével kapcsolatban. A válaszolók 56,3%-a jelentette, hogy szinte soha nem kértek tőlük információkat termékeik vagy szolgáltatásaik környezeti hatásával kapcsolatban. 75,9% állította, hogy szinte soha nem tapasztalták, hogy a termékekre, illetve a szolgáltatásokra vonatkozó környezeti információk fontosak lettek volna a szállítók végső kiválasztása során (Michelsen and de Boer, 2009). A legújabb norvég kutatás Lambert és Solevåg (2010) nevéhez fűződik, akik a zöld beszerzés széles körű értékelését végezték el. Végső következtetésük szerint a nemzeti akcióterv számos területén tapasztalható előrelépés. Mindazonáltal a fejlődés mértéke alacsonyabb, mint azt a kormány eltervezte és 2009-ben a N 95

96 tendereknek még majdnem 30%-a nem foglal magában semmilyen környezeti kritériumot. A szerzők szerint jelentős erőfeszítésekre lesz szükség a célok eléréséhez a zöld beszerzés különböző területein. A zöld közbeszerzést elősegítő eszközök A legmegfelelőbb beszállító kiválasztásával kapcsolatos információs igények kielégítésének számos módja van. A NEP-ben meghatározott kritériumok egyaránt információkat igényelnek a termékekről és azok előállítóiról. Ez azt jelenti, hogy a termelőnek információkat kell szolgáltatnia a környezeti politikájáról, menedzsment rendszereiről és a termékeire vonatkozó deklarációkról. A jelenlegi kritériumok nem egyértelműek abban a tekintetben, hogy a termékre, illetve előállítóra vonatkozó információkat hogyan kell együttesen közölni, például hogyan értékelendő a szállító és a termék környezeti teljesítménye az egymáshoz való viszonyukban. A vállalatok leggyakrabban Környezeti Irányítási Rendszerüket (ISO14001) vagy a norvég Környezeti világítótorony programban (Environmental Lighthouse Program, való részvételüket demonstrálják. Ha ilyen rendszereket nem üzemeltetnek, akkor a vállalatok gyakran információkat adnak a környezeti, munkaegészségügyi és biztonsági (EHS) rendszereikről vagy a környezetvédelmi nyilatkozatukról, környezeti politikájukról. A beszerző szervezet döntése érdekében a termékekre vonatkozó dokumentációra is szükség van. Fet (2008) számos környezeti címkét, illetve nyilatkozatot említ, melyeket termékek és szolgáltatások esetében lehet alkalmazni. A Nemzetközi Szabványügyi Testület (International Organization for Standardization, ISO) es szabványsorozata háromféle nyilatkozatot különböztet meg, melyek mind az életciklusszemlélet alkalmazását teszik szükségessé. Az első típusú programok számos kritériumot magába foglaló, harmadik feles programok, melyek az általános környezeti teljesítményre utaló címkéket jelentenek (ISO14024: 1999). A második típusú programok az életciklus szemléleten alapuló önbevalláson alapulnak (ISO14021: 1999), míg a harmadik típusú programok képezik e cikk témáját (ISO14025: 1999). A skandináv országokban a legismertebbek az első típusba tartozó Északi hattyú öko-címke (Nordic Swan) és a harmadik típusba sorolható Környezeti Termékdeklarációk (Environmental Product Declaration, EPD). Mindkettő megköveteli az ISO14040 szerinti életciklus-elemzés elkészítését, de az EPD esetében harmadik fél tanúsítására is szükség van. Számos harmadik típusú program létezik különböző nevek alatt: az EcoLeaf Japánban (Japan Environmental Management Association for Industry, JEMAI, 2002), az eco-profile (Tillmann 1998), a termékek környezeti nyilatkozatai Koreában (Korea Environmental Labelling Association, KELA, 2005), környezeti 96

97 termék deklarációk Svédországban (EPD, Swedish Industrial Research Institutes, Sirii, 2002) és a környezeti profil adatlap (Row és Wieler 2003). A norvég EPD-program (www.epd-norge.no) gazdája a Norvég Vállalkozások Szövetsége (Confederation of Norwegian Enterprise, NHO), melynek három bizottsága van: a technikai, a tanúsítási és a marketing bizottságok. A technikai bizottság felelős az EPD tartalmáért, a termékkategóriák szabályaiért (Product Categories Rules, PCR) és a különböző szervezetek munkájának a koordinálásáért. A tanúsítási (verifikációs) bizottság a felelős az EPD-k külső tanúsítóinak az elfogadásáért és ellenőrzésükért, regisztrációjukért. Míg az Északi hattyú ökocímke egyaránt alkalmazható a magánfogyasztók és szervezetek beszerzései során, addig az EPD-ket az intézményi beszerzések során alkalmazzák. Annak ellenére, hogy a rendszer már 2003 óta létezik, Michelsen és de Boer (2009) csak az önkormányzatok 10,1%-ának esetében tudták kimutatni, hogy a termékek dokumentációjának részeként EPD-ket is kaptak, míg 43,1%-uk nem ismeri a rendszert. ZÖLD KÖZBESZERZÉS MAGYARORSZÁGON Jogi szabályozás Magyarországon a zöld közbeszerzésre irányuló szándékok már a rendszerváltást követően megjelentek, azonban az átfogó, kötelező jellegű törvényi szabályozás, illetve a gyakorlati megvalósítás kormányzati támogatása a mai napig várat magára. A legmagasabb tervezési szinten a Nemzeti Fenntartható Fejlődési Stratégia foglalkozik a zöld közbeszerzések kérdésével. Eszerint a közbeszerzések során a leginkább ökohatékony és környezetbarát technológiákat célszerű előnyben részesíteni, például az infrastruktúra-fejlesztéseknél vagy a közlekedési eszközök ( zöld járművek ) beszerzésénél. A stratégia készítői azt is megfogalmazzák, hogy a zöld közbeszerzés piaci hatásain túl az állami vezetők példamutatása is fontos, hiszen az katalizátora lehet a fenntartható fejlődés irányába történő változásoknak (Nemzeti Fenntartható Fejlődési Stratégia, 2007). A zöld közbeszerzés jogi feltételeit hazánkban a közbeszerzéssel kapcsolatos évi CXXIX. törvény határozza meg, melyet a évi CLXXII. törvény módosított. Ez utóbbi módosító jogszabály ültette át az Európai Parlament és a Tanács környezetvédelmi szempontok érvényesítésére vonatkozó 2004/17/EK irányelvét a hazai gyakorlatba (Környezetbarát Termék Nonprofit Kft, 2010). A közbeszerzésre vonatkozó évi CXXIX. törvény kimondja, hogy az ajánlatkérőnek a beszerzési folyamat megvalósítása során törekednie kell a környezetvédelmi szempontok figyelembevételére. E törvény 58. -a kimondja, 97

98 hogy az ajánlatkérő a közbeszerzési műszaki leírásban határozhatja meg a környezeti feltételeket a következők szerint: 58. (5) Amennyiben az ajánlatkérő a (3) bekezdés b) pontja szerint teljesítmény-, illetve funkcionális követelmények keretében környezetvédelmi jellemzőket állapít meg, hivatkozhat az európai vagy nemzeti (illetve) nemzetközi ökocímkékre vagy bármilyen más ökocímke által meghatározott részletes leírásokra, vagy szükség esetén azok egy részére, feltéve, hogy: a) ezek a jellemzők alkalmasak a közbeszerzés tárgya tekintetében megkövetelt jellemzők meghatározására; b) a címke követelményeit tudományos adatok alapján állapították meg; c) az ökocímke olyan eljárás keretében került meghatározásra, amelyben valamennyi érdekelt fél részt vett; d) a leírások valamennyi érdekelt fél számára hozzáférhetők. 58. (6) Az ajánlatkérő jelezheti, hogy az ökocímkével jelzett termékek és szolgáltatások esetében vélelmezi a közbeszerzési műszaki leírásnak való megfelelést. A közbeszerzésekre vonatkozó törvény ezen felül lehetővé teszi a környezetvédelmi megfontolásokat a közbeszerzési eljárás alábbi elemeiben is: az alkalmassági feltételek körében, a bírálati szempontok között, valamint a szerződés teljesítése feltételeinek megadásakor. Az Európai Bizottság 2003-ban felhívta a tagállamokat arra, hogy nemzeti cselekvési terveket készítsenek a környezetbarát beszerzés témakörében. Hazánkban 2006-ban indult meg e tervezési folyamat, melynek során a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium által vezetett munkacsoport a cselekvési terv több tervezetét is kidolgozta, azonban a kormány a mai napig nem fogadta el a végső változatot. Az első tervezet hét, majd a második tervezet három termékcsoportot emel ki (számítástechnikai és irodatechnikai eszközök, papír és gépjárművek), melyekre irányszámokat is meghatároz: ezeket a központosított közbeszerzések körében kötelezően, az önkormányzatok közbeszerzéseinek az eljárásai során ajánlottan kellene teljesíteni a évre. Ezenkívül a tervezet oktatási programokat, médiakampányt és monitoring tevékenységeket is meghatároz (Havas-Kovács, 2010). A Cselekvési Terv középtávú célkitűzése, hogy az EU terveivel összhangban 2011-re a közbeszerzések 50%-a zöld közbeszerzéssel valósuljon meg (Környezetbarát Termék Nonprofit Kft., 2010). 98

99 A zöld közbeszerzésekkel szemben a környezeti szempontok konkrétabban jelennek meg különböző európai uniós támogatásokra vonatkozó pályázati kiírásokban, ahol a környezet védelme gyakran mint horizontális tényező szerepel. Ezenkívül számos program kifejezetten környezeti célokat határoz meg, mint például a Környezeti és Energetikai Operatív Program, mely között önkéntesen, 2009 óta pedig kötelezően várja el a zöld (köz)beszerzést értékhatártól függetlenül minden KEOP által finanszírozott beszerzés esetén. A KEOP értelmezésében zöld beszerzés az, ami minél több (de legalább egy, egyértelműen azonosítható) környezetvédelmi, környezettudatossági szempontot alkalmaz a beszerzésben (Környezetvédelmi Fejlesztési Igazgatóság, 2010). A zöld közbeszerzés területén előrelépést jelent, hogy 2011 áprilisában életbe lépett a 48/2011. (III.30) Kormányrendelet, mely a környezetkímélő és energiatakarékos közúti járművek beszerzését célozza: A rendelet célja, hogy a bizonyos közúti járművek beszerzésekor kötelezően figyelembe veendő energetikai és környezeti hatások meghatározásával a piacot környezetvédelmi szempontú innovációra ösztönözze, továbbá segítse a környezetkímélő és energiahatékony technológiák elterjedését, a társadalmi tudatosság növekedését és az állami példamutatás erősítését. (Közbeszerzések Tanácsa, 2011). A zöld beszerzés gyakorlata Magyarországon Az Európai Unió 2006-ban vizsgálatot végzett arra vonatkozóan, hogy milyen akadályok nehezítik a zöld közbeszerzés elterjedését. A felmérés során az alábbi eredményekre jutottak (idézi: Környezetbarát Termék Nonprofit Kft., 2010): kidolgozott környezetvédelmi követelmények hiánya, illetve ezek korlátozott hozzáférhetősége; a termékek teljes életciklusára vonatkozó költségek ismeretének hiánya viszonyítva a környezetbarát termékek és szolgáltatások költségeihez; a környezetbarát termékek előnyeinek csekély ismerete; jogi bizonytalanság a környezeti szempontoknak a tenderkiírásban való megjeleníthetőségéről; politikai támogatottság hiánya; a legjobb eljárásokra vonatkozó információcsere hiánya. Az Európai Tanács Közbeszerzéssel a jobb környezetért című júniusi hatástanulmánya hasonló okokat sorol fel: az előnyök ismeretének hiánya, a költségek félreértelmezése és a politikai támogatás hiánya; jogi tisztázatlanság; 99

100 információ és eszközök hiánya, nem megfelelő képzés, a prioritások ismeretének hiánya, egyszerűen alkalmazható zöld közbeszerzési követelmények hiánya; eltérő zöld közbeszerzési gyakorlat az EU tagországaiban, ami növeli az adminisztratív költségeket, különösen a kis és közepes vállalatok számára és hátráltatja a belső piacot. A jogszabályi kötelezettségek hiányán felül a fenti problémák Magyarországon feltehetően hatványozottan fennállnak és összességében a zöld beszerzési gyakorlat alacsony szintjét okozzák. Ezt támasztja alá a Budapesti Corvinus Egyetem felmérése is, mely szerint hazánkban az ajánlatkérők zöld közbeszerzési gyakorlatáról kevés információ áll rendelkezésre, s az e tárgyban elvégzett kutatások alapján a válaszadók kismértékben tekintik a hazai közbeszerzéseket zöldnek. (Füleki és Tátrai, 2009). Az ajánlatkérők az esetek többségében arra panaszkodnak, hogy nem áll rendelkezésre elegendő információ, nem ismernek gyakorlati megoldásokat, ezáltal nem merik kiaknázni a törvény által biztosított lehetőségeket, például a zöld szempontok alkalmazását beszerzéseik során. Egyértelmű, hogy Magyarországon a tapasztalatok, az információ, illetve a szükséges mértékű elkötelezettség hiánya folytán még mindig nem beszélhetünk egységes zöld közbeszerzési politikáról, pusztán helyi szintű kezdeményezések ismertek (systemmedia.hu). A Közbeszerzések Tanácsa a 2008-as évre vonatkozóan készítette el utolsó jelentését a közbeszerzések tisztaságával és átláthatóságával kapcsolatos tapasztalatairól, valamint a január 1. december 31. közötti időszakban végzett tevékenységéről (Közbeszerzések Tanácsa, 2009). A beszámoló a zöld közbeszerzésekkel rövid fejezetben foglalkozik és megállapítja, hogy a esztendő e területen nem hozott jelentős változásokat. A Nemzeti Cselekvési Terv elfogadása elmaradt és erre azóta sem került sor annak ellenére, hogy a Bizottság által erre a feladatra megállapított 2006-os határidő már régen lejárt. A beszámoló készítői szerint a Cselekvési Terv hiányában a környezetbarát közbeszerzés területén nem lehet számítani jelentős előrelépésre. A 2010-ben választott új kormány programjában célul tűzte ki a közbeszerzések tartalmi elemeinek és irányultságának újragondolását, amelynek részeként kiemelt fontosságú lenne a közbeszerzések zöldítése is, azonban a zöld közbeszerzés területén eddig előrelépés nem történt. A Fenntartható Fejlődés regionális tapasztalatait, illetve követelményeit vizsgálva Zsóka és Zilahy (2011) arra a megállapításra jutott, hogy a zöld közbeszerzés komoly kihívást jelent a hazai építőipar számára, melynek a legfőbb okai: a szakemberképzés lassan alakul; 100

101 hiányoznak a referenciákkal bíró, minősített (pl. zöld ponttal rendelkező) tervezők és kivitelezők; a magyar tervezői gárda jelentős része nem követi a nemzetközi tendenciákat, hanem a jól bevált sablonokat használja, ami nem segíti elő például a megújuló energiahordozók használatát. A zöld közbeszerzés hazai példáit keresve meg kell említeni Budapest Főváros Önkormányzatának 2006-ban elfogadott Zöld Közbeszerzési Szabályzatát, melyben azt a távlati célt tűzték ki, hogy a beszerzések 40%-ának esetében a környezeti szempontokat hangsúlyosan veszik figyelembe és ezáltal követendő példát állítanak más önkormányzatok, illetve az állampolgárok elé. A Magyar Közbeszerzési Intézet által készített interjúban Barna Orsolya a fővárosi zöld közbeszerzési szabályzatról elmondta, hogy megalkotása során annak reklámértékét is figyelembe vették a döntéshozók (Magyar Közbeszerzési Intézet, 2009). A Főváros esetében az ágazatszakmai ügyosztályok minden év január 31-ig kötelesek közbeszerzéseik vonatkozásában minden egyes a zöld közbeszerzési szabályzat tárgyi hatálya alá tartozó eljárásra nézve nyilatkozni, hogy az zöld közbeszerzés lesz-e, azaz a zöld közbeszerzési szabályzatban foglalt szempontok legalább egyikének megfelel-e, avagy sem. Az ágazatszakmai ügyosztályok az intézkedésben meghatározottak között nem szereplő további környezetvédelmi kritériumokat is meghatározhatnak. A zöld közbeszerzések szerződéshez rendelt elnevezésében az ajánlati/részvételi/ajánlattételi felhívás tárgyának meghatározásánál a környezetvédelmi szempontok érvényesítésére egyértelműen utalni kell. Ami az eddigi tapasztalatokat illeti, mára eljutottunk oda, hogy a Főváros beszerzéseinek legalább 40%-a tartalmaz valamilyen zöld szempontot (Magyar Közbeszerzési Intézet, 2009). Hasonló kezdeményezést indított útjára Miskolc Megyei Jogú Város Önkormányzata is, amikor meghatározta a város környezetpolitikáját, mely szerint: Beszerzéseinél a környezetkímélő technológiákkal előállított és környezetbarát felhasználási tulajdonságokkal rendelkező javakat részesíti előnyben. Lehetőség szerint helyben vásárol, hogy ezáltal elősegítse a szállítás okozta káros környezeti hatások csökkentését. (Miskolc Megyei Jogú Város Önkormányzata) KÖVETKEZTETÉSEK, JAVASLATOK Tanulmányunkban összefoglaltuk a zöld közbeszerzés legfontosabb ismérveit Magyarországon és Norvégiában: a háttérül szolgáló jogszabályokat, kezdeményezéseket és a rendelkezésre álló eszközöket. Ezenkívül igyekeztünk bemutatni a 101

102 csekély számú értékelő tanulmány eredményeit is, melyek a zöld beszerzés hatékonyságát próbálták meg felmérni. A norvég kutatások azt mutatják, hogy a közbeszerzések során az elmúlt években megnövekedett a környezeti követelmények szerepe az országban, aminek az oka egyrészt a jogi szabályozásban, nemzeti politikákban, másrészt a regionális csomópontok felállításában és a DIFI létrehozásában keresendő. A helyi és regionális önkormányzatok közül a nagyobbak bizonyultak aktívabbnak a zöld közbeszerzés területén, ami feltehetően a magasabb szakmai színvonalon végzett beszerzési tevékenységeknek köszönhető. Ebből következik, hogy a zöld beszerzés előmozdítása feltehetően csak a kisebb önkormányzatok beszerzési funkciójának a fejlesztésével párhuzamosan valósítható meg (Michelsen és de Boer, 2009) és nem a környezeti menedzsment és a beszerzés elkülönült kezelésével. Ebben a tekintetben a DIFI-nek a továbbiakban is alapvető szerepet kell játszania a zöld beszerzés előmozdításában. A beszállítók nemzeti programokban való részvétele is fontos. Michelsen és de Boer (2009) úgy találták, hogy a beszállítók és a beszerzők igencsak eltérő véleménnyel vannak arról, hogy a környezeti kritériumok mennyire fontosak a beszerzési folyamatok során. Lambert és Solevåg (2010) szerint a beszállítók nem értenek egyet abban, hogy melyik kritérium a legfontosabb a beszerzések során, ezért a hatékony zöld beszerzésnek a beszállítói oldal ösztönzését is magában kell foglalnia. Ugyan Norvégiában a zöld beszerzésre vonatkozó jogszabályok igencsak szigorúak és a megvalósításhoz is rendelkezésre állnak az eszközök, mégis azt találtuk, hogy a megfelelés nem teljes körű: sem a beszállítói, sem a vevői oldal tekintetében. A zöld beszerzési gyakorlat még azoknál az önkormányzatoknál sem teljes körű, ahol megpróbálják követni az előírásokat. Úgy gondoljuk, hogy ennek az oka a környezeti problémákkal kapcsolatos ismeretek hiányában keresendő, illetve abban, hogy nem állnak rendelkezésre jó gyakorlatok a környezeti információk megkövetelésével kapcsolatban és talán abban a vevők által tartott hitben is, mely szerint a környezetbarát termékek drágábbak. Magyarországon kezdetlegesebb helyzettel találkozhatunk. Ugyan a kormányzat részéről megjelent a környezetbarát beszerzés iránti igény amit az Európai Unió ez irányú törekvései is sürgetnek, sőt egyes jogszabályok bizonyos keretek között lehetővé is teszik alkalmazását, kötelező érvényű megvalósítása még várat magára. E tekintetben a norvég példa azt mutatja, hogy a megfelelő jogszabályok nélkül várhatóan Magyarországon sem válik általános gyakorlattá a kormányzati intézmények zöld beszerzése legalábbis belátható időn belül. Feltehetően igaz ez akkor is, ha figyelembe vesszük a főváros ez irányú erőfeszítéseit, melyek azonban jelenleg egyedülállóak az országban. 102

103 A norvég példa azt is jól mutatja, hogy a zöld közbeszerzés gyakorlati elterjedéséhez nem elegendő a jogszabályi feltételek megteremtése. Szükség van az önkormányzatok és egyéb kormányzati intézkedések információkkal való ellátására, eszközök nyújtására, melyek megkönnyítik a zöld beszerzés elveinek az alkalmazását, sőt a beszállítók felkészítése is elengedhetetlen. Bár a norvég rendszer európai tekintetben jónak mondható és a jogszabályi környezetet számos egyéb eszközzel egészítik ki, még ebben az országban sem teljes körű a zöld közbeszerzés alkalmazása. Különösen a beszállítókat megkérdezve válik egyértelművé, hogy Norvégiában is van még tere a fejlődésnek. A zöld közbeszerzés jelentős potenciállal rendelkezik Magyarországon, melynek kihasználatlanul hagyása egyaránt károsítja az ország gazdasági, társadalmi és környezeti érdekeit. Mindezeket figyelembe véve javasoljuk a szükséges jogszabályi keretek mielőbbi megteremtését és egyéb eszközökkel való hatékony támogatását. FELHASZNÁLT IRODALOM [1] Bolton, P. (2008): Protecting the environment through public procurement: The case of South Africa. Natural Resources Forum 32: 1-10 [2] Bouwer, M. (2006): Green Public Procurement in Europe. 05/06 status overview. Report prepared for GRIP, Norway. Virage Milieu & Management bv, Haarlem, The Netherlands [3] Bouwer, M. - de Jong, K. - Jonk, M. - Berman, T. - Bersani, R. - Lusser, H. Nissinen, A. Parikka, K. Szuppinger, P. (2005): Green Public Procurement in Europe 2005 Status overview. Virage Milieu & Management bv, Haarlem, The Netherlands. Available at [4] Brander, L. - Olsthoorn, X. Oosterhuis, F. Führ, V. (2003): Triggering innovation. In Erdmenger C. (ed.): Buying into the environment: Experiences, opportunities and potential for eco-procurement. Greenleaf, Sheffield pp [5] Cerin, P. (2004): Where is corporate social responsibility actually heading? Progress in Industrial Ecology 1: [6] Boer, de L. Michelsen, O. (2007): Offentlig innkjøp i Norge. En kartlegging av dagens praksis og mulige effekter av en eventuell heving av den nasjonale terskelverdien mot EUnivå. IØT Working paper 2/07. Norwegian University of Science and Technology, Trondheim [in Norwegian] [7] Erdmenger, C. (2003a): Green purchasing: A concept lagging far behind its potential. In Erdmenger C. (ed.): Buying into the environment: Experiences, opportunities and potential for eco-procurement. Greenleaf, Sheffield pp [8] Erdmenger, C. (2003b): Public purchasing: A new, old policy tool. In Erdmenger C. (ed.): Buying into the environment: Experiences, opportunities and potential for eco-procurement. Greenleaf, Sheffield pp 1-9 [9] Füleki, D. és Tátrai, T. (2009): Etika és hatékonyság a közbeszerzésben, elérés: sben%20-%20kutats%202009_fdkorr.pdf [10] Gunther, E. - Scheibe, L. (2006): The hurdle analysis. A self-evaluation tool for municipalities to identify, analyse and overcome hurdles to green procurement, Corporate Social Responsibility and Environmental Management, 13, pp

104 [11] Havas-Kovács, G. (2010): Cselekvési Terv, Zöld közbeszerzés Nemzeti Konferencia, Szentendre, március 22., elérés: [12] Japan Environmental Management Association for Industry (JEMAI) (2002): Introduction of the EcoLeaf environmental Program guidelines. Japan [13] Korea Environmental Labelling Association (KELA) (2005): EPD Program Introduction. <http://www.kela.or.kr/english/record/record01_n01.asp>, Korea [14] Környezetbarát Termék Nonprofit Kft (2010): A környezeti címkézés és zöld közbeszerzés, elérés: [15] Környezetvédelmi Fejlesztési Igazgatóság (2010): Segédlet a zöld közbeszerzésről, elérés: [16] Közbeszerzések Tanácsa (2009): J/9457 Beszámoló az Országgyűlés részére a Közbeszerzések Tanácsának a közbeszerzések tisztaságával és átláthatóságával kapcsolatos tapasztalatairól, valamint a január 1. - december 31. közötti időszakban végzett tevékenységéről [17] Közbeszerzések Tanácsa (2011), elérés: [18] Lambert, N. - Solevåg, Ø. (2010): Kartlegging av statlige anskaffelser. Vurdering av oppfølging av Regjeringens handlingsplan for miljø og samfunnsansvar i offentlige anskaffelser (in Norwegian), Bergfald & Co As, Oslo. [19] Li, L. Geiser, K. (2005): Environmentally responsible public procurement (ERPP) and its implications for integrated product policy (IPP). Journal of Cleaner Production 13: [20] Magyar Közbeszerzési Intézet (2010): Mire jó a zöld közbeszerzési szabályzat? Beszélgetés dr. Barna Orsolyával a ZKM vezető szakértőjével, VKI Zöld Közbeszerzés Műhelypublikáció [21] Miskolc Megyei Jogú Város Önkormányzata környezetpolitikája, elérés: [22] Michelsen, O. - De Boer, L. (2009): Green procurement in Norway; a survey of practices at the municipal and county level, Journal of Environmental Management, 91(1), pp [23] Nemzeti Fenntartható Fejlődési Stratégia (2007), elérés: [24] New, S. - Green, K. - Morton, B. (2002): An analysis of private versus public sector responses to the environmental challenges of the supply chain, Journal of Public Procurement, 2 (1), pp [25] OECD Greener public procurement. Issues and practical solutions. OECD, Paris [26] Preuss, L. (2005): The green multiplier: a study of environmental protection and the supply chain, Palgrave MacMillan. [27] Preuss L. (2007): Buying into our futire: Sustainable initiatives in local government procurement. Business Strategy and the Environment 16: [28] PricewaterhouseCoopers, Significant and Ecofys. (2009). Collection of statistical information on Green Public Procurement in the EU. Report on data collection results. [29] Row, J. Wieler, C. (2003): Environmental Labelling for Hydrogen in Canada. The Pembina Institute, Drayton Valley [30] Seuring, S. Müller, M. (2008): From a literature review to a conceptual framework for sustainable chain management. Journal of Cleaner Production 16: [31] Solevåg, Ø. (2005): Bruk av miljømerkingskrav i anbud. Stiftelsen Miljømerking, Oslo [in Norwegian] [32] Stortingsmelding 14: ( ), Sammen for et giftfritt miljø forutsetninger for en tryggere fremtid, Miljøverndepartementet, (in Norwegian), Oslo, Norway [33] Stortingsmelding 36: ( ), Det gode innkjøp, (in Norwegian), Oslo, Norway [34] Swedish Industrial Research Institutes Initiative (Sirii) (2002): Guidelines to Type III Environmental Declarations. Sirii, Sweden 104

105 [35] The Environmental Information Act (2003): Act of 9 May 2003 No.31 Relating to the Right to Environmental Information and Public Participation in Decision-making Processes Relating to the Environment, Oslo, Norway [36] The Freedom of Information Act (2009): Lov om rett til innsyn i dokument i offentleg verksemd (offentleglova), (in Norwegian), Oslo, Norway [37] The European Commission. (2004): Buying green! A handbook on environmental public procurement. SEC(2004) 1050, Brussels [38] The Norwegian Action Plan : Environmental and Social Responsibility in Public Procurement (Sustainable Public Procurement), Government White Paper Report No. 26 ( ), The Government s Environmental Policy and the State of the Environment. [39] The Public Procurement Act (1999), Fornyings-, administrasjons- og kirkedepartementet, Oslo, Norway [40] Tillmann, A.M. (1998): LCA-baserade miljövarudeklarationer typ III. Rapport 1998:4, Chalmers, Göteborg [41] UNECE (1998). The UNECE Convention on Access to Information, Public Participation in Decision-making and Access to Justice in Environmental Matters. UN Economic Commission for Europe [42] Walker, H. - Di Sisto, L. - McBain, D. (2008): Drivers and barriers to environmental supply chain management practices: lessons from the public and private sectors, Journal of Purchasing and Supply Management, 14, pp [43] évi CXXIX. Törvény a közbeszerzésekről, elérés: hjegy_doc.cgi?ocid=a tv 105

106 JOHN MORELLI, LISA GREENWOOD, KELLEY LOCKWOOD, CLEMENTE PORTILLO: FENNTARTHATÓ FOGYASZTÁS ÉS TERMELÉS A VÁLLALATOKNÁL: HOL LEGYEN A FELELŐSSÉG? ÖSSZEGZÉS Egy szervezet fenntarthatóság érdekében tett kezdeményezéseit az határozza meg, hogy a szervezet hogyan észleli a felelősségét a fenntarthatósággal kapcsolatban és a felelősség hol van jelen a szervezetben. E tanulmány azt vizsgálja meg, hogy a fenntarthatósági lépések, cselekvések különböző dimenziói a vállalat mely szervezeti egységeinél a legmegfelelőbbek, illetve a vállalati funkcionális területek szakértőinek véleményét és észlelését elemzi. A kutatási eredmények alapján kívánatos lenne az együttműködés a környezeti, egészségbiztonsági szakemberek között annak érdekében, hogy még meg nem valósított lehetőségeket használjanak ki, továbbá szükséges lenne a beszerzési szakemberek szerepét kiterjeszteni azért, hogy hatással legyenek a beszállítói magatartásra. A kutatás bemutatja, hogy a vállalatok milyen módon próbálják a tevékenységeiket fenntarthatóbbá tenni, ami azt jelenti, hogy a saját belső anyag- és erőforrás-fogyasztásukra is figyelmet fordítanak. Jelenleg azonban nincs jele annak, hogy a vállalatok jelentős külső társadalmi felelősségvállalást folytatnának a termelésük és fogyasztásuk fenntarthatóvá tétele érdekében. BEVEZETÉS Az üzleti vállalkozások fogyasztók és termelők egyaránt. Ésszerű kijelenteni, hogy a fenntarthatóság érdekében tett fogyasztási és termelési kezdeményezéseiket nagyban meghatározza az, hogy a szervezeten belül hol található (melyik funkcionális egységben) az a felelősségi jogkör, ami a szervezetet fenntarthatóbb jövő felé vezeti. A marketingosztály például egészen másképpen közelíti meg a fenntarthatóságot, mint a terméktervezői csoport vagy a beszerzési osztály. Ha meg akarjuk ismerni a szervezet fogyasztási és termelési eredményeit, fontos meghatározni azt, hogy a szervezetben hol található a felelősség. Ennél azonban még fontosabb és hasznosabb lenne az, hogy megértsük, hogyan lehetne a leghatékonyabban a felelősséget allokálni a szervezet funkcionális egységei között október 6-án az U.S. Federal Trade Comission (FTC) javasolta az ún. Útmutatás a Környezeti Marketing érvek használatához, közismertebb nevén Zöld 106

107 irányvonalak c. kézikönyv jelentős felülvizsgálatát, ami segíti a marketingszakértőket abban, hogy elkerüljék a fogyasztókat megtévesztő érvek használatát az FTC Törvény 5. szekciója értelmében (FTC, 2010). A javaslat öt fogalmat sorol fel, amelyeket nem érint a szabályozás. Az első felsorolt fogalom a fenntarthatóság. Ennek az érdekes döntésnek az az oka, hogy a szakértők között nincs közös megegyezés e fogalom tartalmát illetően, nem lehet definiálni és nincs egy elfogadott kritérium a módszertanra vonatkozóan sem, hogy hogyan is lehetne mérni a fenntarthatóságot. Tettek ugyanis erőfeszítéseket arra, hogy a fenntarthatóság fogalmának olyan tartalmat adjanak, amit a szakemberek is elfogadnak. Calliott és Mumford (1997) például az ökológiai fenntarthatóság fogalmát dolgozta ki, amely a konzervációs biológusok számára hasznos fogalom, Foy (1990) a gazdasági fenntarthatóság fogalmát magyarázta, Goodland (1995) a környezeti fenntarthatóság fogalmát tanulmányozta a növekedés és a növekedés határainak tükrében, McKenzie (2004) a társadalmi fenntarthatóság fogalmát vizsgálta és más szakértők a vállalati (például Matthex, 2009) és az agrárfenntarthatóságot (Timothy et al, 1991) próbálták megfogalmazni. Több mint egy évtizedes küzdelmet követően kevés előrelépés történt a vállalatok körében azért, hogy a fogalmat az egyéni szakemberekkel megismertessék és elmagyarázzák. A fenntarthatóság fogalmát nemrégiben definiálták egy vállalatok számára készített éves útmutató kiadványban, és az a fogalom az egyik legrosszabbul és legmegtévesztőbben használt fogalmak egyike a vállalati szaknyelvben (UIN, 2011). A fogalom egy üres vállalati divatszóvá vált, amelyet olyan gyakran és olyan széles körben használnak, hogy a fogalom elvesztette a specialitást, és az egyéni politikai és filozófiai értelmezésén múlik, hogy ki hogyan értelmezi és használja (Robinoson, 2004). Ezt a megállapítást egyértelműen alátámasztják a jelenlegi fenntarthatósági szakemberek és vezetők által készített és közzétett hirdetések. Greenwood és Bliss (2009) a környezeti szakemberek és vezetők álláshirdetési ajánlatainak kutatása alapján megállapította, hogy nagyon nagy a változatosság az amerikai vállalatok fenntarthatósági vezetőinek munkával kapcsolatos elvárásai tekintetében. A munkaköri leírások között volt az egyértelmű környezeti elszámolástól kezdve sok változat a szinte teljesen szélsőséges vallásos áhítattal átszőtt fenntarthatósági küzdelemig. Az Economic Intelligence Unit 2010-es beszámolója alapján, a vállalatvezetők azt jelezték, hogy a vállalatok a fenntarthatósági és a társadalmi felelősségvállalási erőfeszítéseiket próbálják az ellátási láncba is integrálni, mindezt az energiahatékonyság javításával, az alkalmazottak oktatásával és azok elhivatottságának növelésével igyekeznek megvalósítani. Ezen vállalatoknak azonban csak a fele tudott tényleges javítást felmutatni a fenntarthatósági célokat tekintve, a többi 107

108 vállalat arra hivatkozott, hogy a legnagyobb akadály a belső felelősség nem megfelelő megállapítása (EIU, 2011). Jelen tanulmány azt vizsgálja, hogy a szervezeten belül hol a legmegfelelőbb a fenntárhatósággal kapcsolatos felelősségvállalás. A kutatás célja, hogy jobban megértsük, a szervezeten belül melyik funkcionális egység a leginkább felkészült és legalkalmasabb a fenntarthatósági kezdeményezések megvalósítására annak érdekében, hogy a vállalat fenntarthatósági és társadalmi felelősségvállalási törekvéseihez hozzájáruljon. MÓDSZERTAN A kutatás során 20 különböző funkcionális terület szakembereivel készítettünk felmérést. A funkcionális területek: jogi osztály, környezeti menedzsment, munkahelyi egészségbiztonság, beszerzés, termék- és folyamattervezés, anyagbeszerzésmenedzsment, gyártás, termelés, létesítménygazdálkodás, marketing és eladás, kommunikációs, emberi erőforrás, kockázatmenedzsment, minőségirányítás, pénzügy és számvitel, vásárlói kapcsolat, műszaki osztály, vállalkozásfejlesztés. A cél az volt, hogy legalább 200 egyént érjünk el minden funkcionális területen, de jelentős eltérés volt a megkérdezettek számában a különböző vállalati területeken. A kutatás előfeltételeként a szervezet vezetősége kifejezte azon szándékát, hogy a vállalatot fenntarthatóbb és társadalmi felelősséget vállaló jövő felé vezeti (l. az alábbi szövegdobozban), ezt követően megkérték a vállalati szakértőket, hogy értékeljék a 45 felsorolt cselekvési lehetőséget és határozzák meg, melyikben és milyen mértékben tudnának felelősséget vállalni. A cselekvési feladatok összeállítása az ISO Társadalmi Felelősségvállalás standard alapján történt, ahol a 220 feladatból 45 reprezentatív cselekvési akciót választottak ki. A felmérés 45 darab, két részből álló kérdést tartalmazott, amelyek a következő A megkérdezés előfeltétele: Az Ön szervezete úgy döntött, hogy fenntarthatóbbá és társadalmilag felelőssé kíván válni és ezért megkérdezi a szakértőket minden osztályon és funkcionális egységen, hogy járuljon hozzá ehhez az erőfeszítéshez. Kérjük, nézze át a következő cselekvési akció listát és jelölje meg, hogy milyen mértékben tudna az egyes cselekvési feladatokhoz hozzájárulni az Ön osztálya vagy funkcionális egysége. formában szerepeltek a kérdőívben: Példa: 108

109 5. kérdés: A szervezet olyan módon történő vezetésének biztosítása, ahol a szervezet és az érintettjei közötti kapcsolat kiegyensúlyozott, beleértve a közvetlen szükségletek és a jövő generációk szükségletei közötti egyensúly biztosítását is. ( ) Nincs szerepe vagy felelőssége ( )Kicsi szerep vagy felelősség ( )Támogató szerep vagy felelősség ( )Nagy szerep vagy felelősség ( )Legfőbb felelős Kérjük, jelölje be, hogy a saját területén kívül, mely funkcionális terület játszhat szerepet a fenti feladat megvalósításában. ( ) Jogi ( )Környezeti ( )Egészség és biztonság ( )Beszerzés ( )Termelés ( )Más funkcionális terület ( )Létesítménygazdálkodás ( )Marketing ( )Kommunikáció/PR ( )Emberi erőforrás ( )Kockázatkezelés A kérdés második fele egy ellenőrzés volt arra vonatkozóan, hogy a felelősségnek hol kellene lenni és kivel kellene azt megosztani. KUTATÁSI EREDMÉNYEK 7400 szakembert kérdeztünk meg, 7% (523) kezdte el a kérdőívet és 3,4% töltötte ki teljesen a 45 kétrészes kérdéssort tartalmazó kérdőívet. Funkcionális területek szerint változott a kitöltött kérdőívek száma, a funkcionális területek 62%-ánál több mint 10 válasz érkezett, 38%-nál több mint

110 95%-os konfidencia intervallumot számoltunk minden kérésnél a válaszok arányára, azzal kapcsolatban, hogy a válaszadók milyen mértékben vállaltak nagy vagy jelentős felelősséget az adott kérdésben. A kérdőívben szereplő 45 kérdés közül a fenntartható fogyasztás és termelés témaköréhez legszorosabban kapcsolódóan kiválasztott 16 kérdés a következő: 1. A szervezet irányításának oly módon történő biztosítása, ami a szervezet és az érintettjei közötti kapcsolat kiegyensúlyozottságát figyelembe veszi, beleértve a közvetlen szükségletek és a jövő generációk szükségletei közötti egyensúly biztosítását is. 2. Annak biztosítása, hogy a szervezet nincs kapcsolatban olyan szervezetekkel, amelyek emberi jogi vagy környezeti visszaélést tanúsítanak. 3. Annak biztosítása, hogy a szervezet méri, rögzíti, jelenti és nyilvánosságra hozza a felhasznált és kibocsátott mérgező anyagok fajtáját és mennyiségét, és feltünteti az emberi egészségre és a környezetre gyakorolt kockázatokat. 4. Intézkedések megvalósítása a hulladékcsökkentés, szennyezésmegelőzés érdekében és a meglévő szennyezések megfelelő kezelése. 5. Programok, gyakorlatok és eljárások megvalósítása a fenntartható anyag, energia és természeti erőforrás beszerzése tekintetében, annak érdekében, hogy csökkenjen a szervezet termelése, fogyasztása és egyéb tevékenysége során keletkező környezeti hatás. 6. Az ökoszisztémára és biodiverzitásra gyakorolt kedvezőtlen hatások azonosítása, tervezési és működési eljárások kidolgozása a hatások megszűntetése vagy csökkentése érdekében. 7. Olyan piaci mechanizmusok figyelembevétele, mint például a szén-dioxidkereskedelem, annak érdekében, hogy a szervezet termelése, fogyasztása és egyéb tevékenysége során keletkező környezeti hatásának költségeit internalizálja. 8. Környezetileg és társadalmilag felelős teljesítmény figyelembevétele a beszállítók és partnerek értékelése során. 9. A területfejlesztési projektekben a természetes élőhely, vizes élőhely, vadállatok számára biztosított folyosók, védett területek és mezőgazdasági területek figyelembevétele és integrálása. 10. Biztosítani a szervezet részvételét abban, hogy a környezettudatosságot és társadalmi felelősségvállalást hirdeti, tudatosítja azok körében, akikkel üzleti kapcsolattal rendelkezik. 11. Biztosítani, hogy a szervezet nem vesz részt olyan tevékenységekben, amely megtévesztő, félrevezető, tisztességtelen vagy igazságtalan gyakorlatokat tartalmaz, ide értve a kritikai információ kihagyását is. 110

111 12. Biztosítani, hogy a szervezet olyan termékeket és szolgáltatásokat nyújtson, amelyek normális és meglehetősen előre látható használati körülmények között biztonságosak a felhasználó és más emberek számára is, illetve azok tulajdonára és a környezetre is. 13. A fogyasztók tájékoztatása a termékek megfelelő használatáról és a megfelelő biztonsági információk közlése. 14. Biztosítani, hogy a szervezet a fogyasztói számára társadalmilag és környezetileg hasznos terméket kínál. 15. A fogyasztók megfelelő információval való ellátása a vállalat termékei és szolgáltatása környezeti és társadalmi tényezőivel kapcsolatban. 16. A termékek és szolgáltatások beszállítóinál a helyi beszállítók előnyben részesítése és a helyi beszállítók fejlődéséhez való hozzájárulás, amennyiben ez lehetséges és megvalósítható. A két részből álló kérdéseknél, a kérdés első fele volt az ún. ön-meghatározott válasz, míg a másik fele az ún. észlelt válasz. Voltak olyan funkcionális területek, ahol a válaszok konfidencia intervalluma meglehetősen nagy volt, ami a funkcionális területen kitöltött kérdőívek kis számából adódott, így azok a vállalati területek nem kerültek a kutatás során elemzésre. A kihagyott vállalati területek a következők voltak: jogi osztály, anyaggazdálkodás, minőségbiztosítás, pénzügy és számvitel, fogyasztói szolgálat, vállalkozásfejlesztés, kommunikáció/pr. 13 olyan funkcionális terület maradt az elemzésben, ahol az adatok megfelelő számban álltak rendelkezésre ahhoz, hogy megfelelő megbízhatóságú eredményeket kapjunk. Eredmények Fogyasztókkal kapcsolatos kérdések Fenntartható fogyasztás Kevés válaszadó jelölte meg, hogy nagy felelősséget vagy a teljes felelősséget szeretné vállalni abban, hogy a szervezet a fogyasztókat környezetileg és társadalmilag felelős termékekről biztosítsa. A legtöbben a marketing, a termelési és a környezeti osztályt jelölték meg, mint akiknek nagy szerepet kellene vállalni ebben a kérdésben. 111

112 14. TÁBLÁZAT. Vállalati terület Az osztály megnevezése a megkérdezettek %-ában Rangsor Marketing 28% 1 Termelés 16% 2 Környezet és egészségbiztonsági osztály 11% 3 A kutatás alapján a marketing osztály feladata legfőképpen, hogy a fogyasztókat megfelelő információval lássák el a termékek és szolgáltatások környezeti és társadalmi tényezőivel kapcsolatban. A marketinget a kommunikációs/pr, illetve a jogi osztály követi. Kevesen jelölték meg önmagukat felelősnek ebben a kérdésben mint fő felelősségvállaló, a marketing osztályról is kevesen, a marketingszakemberek 29%-a érezte csak így. Marketingosztály Önjelölés: 29%, CI: 10%-56% 15. TÁBLÁZAT Vállalati terület Az osztály megnevezése a megkérdezettek %-ában Marketing 33% 1 Kommunikáció 18% 2 Jogi osztály 13% 3 Rangsor A fogyasztók egészégének és biztonságának védelme A környezeti és egészségbiztonsági területen dolgozók 92%-a jelölte meg, hogy az ő felelősségük lenne teljesen vagy nagymértékben, hogy a szervezet olyan termékeket és szolgáltatásokat nyújtson, amelyek normális és meglehetősen előre látható használati körülmények között 112

113 biztonságosak a használó és más emberek számára is, illetve azok tulajdonára és a környezetre is. A többi funkcionális terület szakembereinek véleménye alapján azonban a termelési részlegnek kellene jelentős felelősséget vállalni ebben a kérdésben, míg a környezeti és egészségbiztonsági osztályt csak másodiknak jelölték meg. Környezeti és egészségbiztonsági osztály Önjelölés: 92%, CI: 81%-98% 16. TÁBLÁZAT Vállalati terület Az osztály megnevezése a megkérdezettek %-ában Termelés 92% 1 Környezeti és egészségbiztonsági osztály 13% 2 Rangsor A környezeti és egészségbiztonsági területen dolgozók 89%-a jelölte meg, hogy teljesen vagy nagymértékben felelős szerepet vállalnának a fogyasztók tájékoztatásában a termékek megfelelő használatáról és a megfelelő biztonsági információk közlésében. A többi válaszadó a marketing osztályt jelölte meg, mint akinek a legfőbb felelősséget kellene vállalni ebben a kérdésben, és másik helyen az termelési, jogi és egészségbiztonsági osztályt említették. Környezeti és egészségbiztonsági osztály Önjelölés: 89%, CI: 77%-96% 17. TÁBLÁZAT Vállalati terület Az osztály megnevezése a megkérdezettek %-ában Marketing 27% 1 Jogi osztály 12% 2 egészségbiztonsági osztály 12% 2 Termelés 12% 2 Rangsor 113

114 Fair Marketing A pénzügy/számvitel szakemberek mintegy 80%-a jelölte meg, hogy vezető szerepet vállalnának abban, hogy a szervezet nem vesz részt olyan tevékenységekben, amely megtévesztő, félrevezető, tisztességtelen vagy igazságtalan gyakorlatokat tartalmaz, ide értve a kritikai információ kihagyását. Az emberi erőforrás és a környezeti és termelési részlegeken megkérdezettek közel fele válaszolta azt, hogy nagy vagy vezető szerepet vállalnának az adott kérdésben. Az összes megkérdezett véleménye az volt, hogy a jogi osztálynak kellene vezető szerepet vállalnia a megfelelő információk biztosításában, és hogy az emberi erőforrás és termelési részlegeknek is fontos szerepe lenne ebben a feladatban. Pénzügy és számvitel osztály Önmaguk megjelölése mint felelős: 80%, CI:26-88% Mások véleménye alapján felelős: nem volt ilyen Emberi erőforrás osztály Önmaguk megjelölése mint felelős: 50%, CI:19-81% Mások véleménye alapján felelős: 16%, 2. hely Környezeti osztály Önmaguk megjelölése mint felelős: 48%, CI:28-69% Mások véleménye alapján felelős: 9%, 4. hely Termelési osztály Önmaguk megjelölése,mint felelős: 48%, CI:28-69% Mások véleménye alapján felelős: 12%, 3. hely Jogi osztály Önmaguk megjelölése mint felelős: nem volt ilyen Mások véleménye alapján felelős: 20 %, 1. hely 114

115 Környezet, egészség és biztonság Fenntartható erőforrás-használat A környezeti és egészségbiztonsági osztály 70%-a, valamint a termelési osztály szakembereinek 46%-a jelölte meg a saját részlegét mint a legfőbb vagy jelentős felelősségvállalót a fenntartható erőforrásfelhasználás tekintetében. Más szakemberek a termelési osztályt említették elsőnek a funkcionális egységek között a felelősségvállalás tekintetében, valamint további felelősséget allokáltak még a létesítménygazdálkodás, környezeti és egészségbiztonsági, valamint a beszerzési osztálynak. Környezet és egészségbiztonsági osztály Önmaguk megjelölése mint felelős: 70%, CI:59-79% Termelési osztály Önmaguk megjelölése mint felelős: 46%, CI:31-61% 18. TÁBLÁZAT Vállalati terület Az osztály megnevezése a megkérdezettek %-ában Rangsor Termelés 25% 1 Létesítménygazdálkodás 16% 2 Környezeti osztály 15% 3 egészségbiztonsági osztály 12% 4 Beszerzési 12% 4 A klímaváltozás enyhítése és adaptáció A beszerzési szakemberek mintegy 60%-a látja magát alkalmasnak és felelősnek abban, hogy a környezeti és egészségbiztonsági felelősséggel 115

116 kapcsolatos kérdéseket és szempontokat is figyelembe vegyen a szállítók értékelése és kiválasztása folyamán. A többi szakember a beszerzési osztályt nevezte meg mint vezető felelősségvállalót, akinek ebben a kérdéskörben cselekedni kell. Beszerzési osztály Önmaguk megjelölése mint felelős: 60%, CI:26-88% Mások által megjelölt: 33%, 1. hely A környezeti és egészségbiztonsági szakemberek 64%-a vállalna vezető felelősséget abban a kérdéskörben, hogy az ökoszisztémára és biodiverzitásra gyakorolt kedvezőtlen hatásokat azonosítsa, tervezési és működési eljárásokat dolgozzon ki a hatások megszüntetése vagy csökkentése érdekében. Más szakértők az termelési osztályt nevezték meg elsőnek a fenti felelősségi körben, ezt követi a környezeti és egészségbiztonsági osztály. A vélemények közötti eltérést az magyarázhatja, hogy a tervezési és a működési eljárások kidolgozásban nem csak egy osztály kapna szerepet, hanem együttműködésre lenne szükség a hatások azonosításában és a tervek kidolgozásában. Környezeti és egészségbiztonsági osztály Önmaguk megjelölése mint felelős: 64%, CI:53-74% 19. TÁBLÁZAT Vállalati terület Az osztály megnevezése a megkérdezettek %-ában Rangsor Termelés 22% 1 Környezeti osztály 20% 2 Létesítménygazdálkodás 16% 3 egészségbiztonsági osztály 15% 4 116

117 A környezeti és egészségbiztonsági szakemberek 48%-a vállalna vezető felelősséget a piaci mechanizmusok vállalati integrálása tekintetében. A többi szakember a termelési osztályt említette elsőként és a környezeti osztályt a második helyen. Környezeti és egészségbiztonsági osztály Önmaguk megjelölése mint felelős: 48%, CI:37-59% 20. TÁBLÁZAT Vállalati terület Az osztály megnevezése a megkérdezettek %-ában Rangsor Termelés 21% 1 Környezet és egészségbiztonsági osztály 20% 2 A klímaváltozás hatásainak enyhítése és az adaptáció kérdéskörében a környezeti és egészségbiztonsági szakemberek közel fele (49%) vállalna jelentős vagy vezető szerepet. A környezeti osztályt nevezték meg a legtöbben első helyen ebben a kérdéskörben, míg a termelési osztályt második helyen. Környezeti és egészségbiztonsági osztály Önmaguk megjelölése mint felelős: 49%, CI:35-63% 21. TÁBLÁZAT Vállalati terület Az osztály megnevezése a megkérdezettek %-ában Környezet és egészségbiztonsági osztály 23% 1 Termelés 16% 2 Rangsor 117

118 Szennyezésmegelőzés Az általános környezeti kérdésekben és a szennyezésmegelőzés tekintetében a környezeti és egészségbiztonsági osztály vállalna vezető szerepet annak érdekében, hogy a szervezet megfelelően mérje, rögzítse, jelentse és nyilvánosságra hozza a felhasznált és kibocsátott mérgező anyagok fajtáját és mennyiségét, és feltünteti az emberi egészségre és a környezetre gyakorolt kockázatokat. A többi szakértő is azon a véleményen volt, hogy mindez elsősorban a környezeti és egészségbiztonsági osztály feladata. Környezeti és egészségbiztonsági osztály Önmaguk megjelölése mint felelős: 84 %, CI:75-91% Mások által megjelölt: 35%, 1. hely A hulladékcsökkentés, szennyezésmegelőzés és a meglévő szennyezések megfelelő kezelése tekintetében a környezeti és egészségbiztonsági osztály 86%-a, míg a termelési osztály 61%-a vállalná fel a vezető felelősséget. A termelési osztályt nevezték meg a többi osztályon megkérdezett szakértők, de jelentős felelősséget tulajdonítottak a létesítménygazdálkodásnak és a környezeti és egészségbiztonsági osztálynak. Környezeti és egészségbiztonsági osztály Önmaguk megjelölése mint felelős: 86 %, CI:77-92% Termelés Önmaguk megjelölése mint felelős: 61 %, CI:45-75% 22. TÁBLÁZAT Vállalati terület Az osztály megnevezése a megkérdezettek %-ában Rangsor Termelés 24% 1 Környezeti osztály 16% 2 Létesítménygazdálkodás 15% 3 egészségbiztonsági osztály 14% 4 118

119 Közösségek bevonása a környezeti kérdésekbe Vagyon- és jövedelemteremtés A beszerzési szakemberek 89%-a látja magát nagyrészt vagy teljes mértékben potenciálisan felelősnek a közösségek bevonásánban és a vagyonés jövedelemteremtésben, a helyi beszállítók előnyben részesítésével, amennyiben ez lehetséges és megvalósítható, ami által és a helyi beszállítók fejlődéséhez is hozzájárulnak. A beszerzési osztályt nevezték meg a többi osztályról megkérdezett szakemberek is mint legfőbb felelősségvállaló a helyi közösségekkel kapcsolatban. Beszerzési osztály Önmaguk megjelölése mint felelős: 89%, CI:52-100% Mások által megjelölt: 45%, 1. hely Fair működési gyakorlat A társadalmi felelősségvállalás támogatása A környezeti szakemberek 58%-a jelezte, hogy jelentős vagy vezető szerepet vállalna abban, hogy a szervezet a környezettudatosságot és a társadalmi felelősségvállalást előmozdítsa azok körében, akikkel üzleti kapcsolatban van. Az észlelt felelősség tekintetében változatos eredményeket kaptunk, hiszen sok külső és belső kapcsolat és felelősségi kör tartozik az egyes funkcionális területekhez. A legtöbben a környezeti, emberi erőforrás, beszállítói osztályt és a termelési osztályt nevezték meg mint legfontosabb felelősségvállalókat a környezettudatosság előmozdításának kérdéskörében. A válaszadók javasolják a beszállítói kapcsolatok jövőbeli fejlesztését, a munkavállalók oktatását és képzését. Ezenkívül különös figyelmet kellene fordítani a jövőben a környezeti és az emberi erőforrás osztály együttműködésének a munkavállalók környezettudatosságának növelése érdekében, illetve a beszerzési és termelési osztály együttműködésének a beszállítói kapcsolatok tekintetében. Környezeti osztály Önmaguk megjelölése mint felelős: 58 %, CI:37-77% 119

120 23. TÁBLÁZAT Vállalati terület Az osztály megnevezése a megkérdezettek %-ában Rangsor Emberi erőforrás 24% 1 Beszerzési 16% 2 Környezeti osztály 15% 3 Termelés 14% 4 Emberi jogok Megfelelő gondosság (due diligence) Annak biztosítását, hogy a szervezetnek nincs olyan vállalati kapcsolata, ami emberi jogokat vagy környezeti kérdéseket sértő magatartást tanúsít, a környezeti osztályról megkérdezettek 42%-a vállalta magára, míg a mások által megállapított felelősség alapján az emberi erőforrás osztálynak, a beszerzési osztálynak, illetve a jogi osztálynak kellene jelentős szerepet játszani és felelősséget vállalni. Környezeti osztály Önmaguk megjelölése mint felelős: 42 %, CI:29-54% 24. TÁBLÁZAT Vállalati terület Az osztály megnevezése a megkérdezettek %-ában Rangsor Emberi erőforrás 24% 1 Beszerzési 16% 2 Jogi osztály 15% 3 Termelés 14% 4 120

121 Vállalatirányítás Általános elvárások A válaszadók 44%-a vállalna jelentős vagy vezető szerepet a vállalat fenntartható módon való vezetésében, és több mint 80%-uk határozott meg legalább támogatói szerepkört abban, hogy biztosítsák a szervezet olyan módon történő vezetését, ahol a szervezet és az érintettjei közötti kapcsolat kiegyensúlyozott, beleértve a követlen szükségletek és a jövő generációk szükségletei közötti egyensúly biztosítását is. A funkcionális területeket tekintve, a termelési osztály szakembereinek 67%- a és a környezeti és egészségbiztonsági szakértők 42%-a jelezte, hogy jelentős vagy vezető felelősségi szerepet töltene be a fenti kezdeményezésben. A többi válaszadó is ezt a két funkcionális vállalati területet nevezte meg mint lehetséges felelősségvállalók. A kutatás alapvetően a nem felsővezetői pozícióban lévők felelősségvállalását kívánta vizsgálni, érdemes azonban megjegyezni, hogy a felsővezetők 89%-a gondolja úgy, hogy vezető szerepük van a vállalatok fenntartható módon való irányításában. Ez az eredmény bíztató, a felsővezetők is készek felelősséget vállalni és a szakemberek többsége is legalább támogató szerepkört vállalni. Így fontos lesz a jövőben a különböző vállalati osztályok és együttműködéseik fejlesztése. Az összes funkcionális terület Önmaguk megjelölése mint felelős: 44%, CI: 39%-49% Önmaguk megjelölése mint felelős vagy támogató szerepkör: 80,4%, CI: 76-84% Termelés Önmaguk megjelölése mint felelős: 67%, CI: 54%-78% Környezeti osztály Önmaguk megjelölése mint felelős: 42 %, CI:29-54% Felsővezetés Önmaguk megjelölése mint felelős: 89%, CI:72-98% 121

122 25. TÁBLÁZAT Vállalati terület Az osztály megnevezése a megkérdezettek %-ában Rangsor Termelés 17% 1 Emberi erőforrás 14% 2 Környezeti osztály 10% 3 Egészségbiztonsági osztály 10% 3 KÖVETKEZTETÉSEK A környezeti és egészségbiztonsági osztály legtöbb válaszadója jelentős vagy vezető felelősséget tulajdonított saját részlegének a fenntartható fogyasztás megvalósítása érdekében, három állítás kivételével. Ennek a felelősségvállalásnak a jogosultságát megerősítette a többi vállalati terület szakembereinek véleménye is. A környezeti és egészségbiztonsági szakemberek tehát hajlandóak felelősséget vállalni a fenntarthatósággal és a társadalmi felelősségvállalással kapcsolatban. A kutatási eredmények azt is alátámasztják, hogy vannak jelentős potenciállal rendelkező együttműködési lehetőségek más funkcionális területtel a vállalaton belül. A 16 állítás közül 10 esetében a környezeti és egészségbiztonsági osztályt és a termelési osztályt nevezték meg mint legfőbb felelősségvállalót. Néhány esetben releváns ez a megállapítás, például a környezeti osztály feladata lenne a környezeti hatások feltárása, mérése és jelentése, míg a termelési osztály végezné a tervezési és megvalósítási lépéseket a hatások csökkentése végett. Míg a környezeti és egészségbiztonsági osztály felelősségét önmaguk állapították meg, addig a termelési osztályt a más területeken dolgozó szakemberek nevezték meg a legtöbb esetben. Ez is mutatja, hogy szükség van a két vállalati osztály együttműködésére a fenntartható vállalatműködés elősegítésére, valamint jobban kellene hangsúlyozni és segíteni a jövőben a termelési osztály környezeti és társadalmi felelősségvállalásban betöltött szerepét. A beszerzési szakemberek a beszállítókkal szemben vállaltak felelősséget, de kevesen vállaltak felelősséget abban a tekintetben, hogy a vállalat kapcsolati hálójában növeljék a környezeti és a társadalmi felelősségvállalást és tudatosságot, illetve az emberi jogokkal kapcsolatos állításban is kevéssé vállalták magukra a felelősséget. Ez utóbbi két esetben a szakértők nagy része a környezeti és a beszerzési osztályt nevezte meg felelősnek. 122

123 Elképzelhető, hogy a beszerzési szakemberek jelenleg nem képesek megfelelő módon felhívni a figyelmet a környezettudatosságra, de ez jó lehetőséget ad arra, hogy a környezeti osztállyal együttműködve elősegítsék a társadalmi felelősségvállalást a vállalat érdekeltségi körében. Az eredmények alapján megállapítható, hogy a környezeti osztálynak nagy felelőssége van a szennyezésmegelőzés, a fenntartható erőforrás-használat, a káros környezeti hatások csökkentése tekintetében, olyan termékek és szolgáltatások biztosításában, ahol a használat biztonságos a fogyasztók és a környezet számára, ugyanakkor mindezek biztosításában jelentős szerepe lehet a termelési osztálynak is. Csak kevés válaszadó jelölte meg a fogyasztók számára kedvező környezeti és társadalmi hatással rendelkező termékek biztosítását vagy a fogyasztók számára a megfelelő információ biztosítását a termék környezeti és társadalmi hatásait illetően. Ezeket a területeket egyik vállalati osztály sem tartotta a felelősségi körébe tartozónak. Míg a vállalatok bizonyos környezeti kérdésekben elköteleződnek, hogy működésük fenntarthatóbbá tétele érdekében például saját belső erőforrás-felhasználásukra helyeznek hangsúlyt, addig a külső érintettek felé történő felelősségvállalásra nincsenek igazán kezdeményezések a fenntartható termelés és fogyasztás tekintetében. További kutatási irányok A módszertani fejezetben leírtak alapján több vállalati funkcionális terület nem került be az elemzésbe, mivel kevés volt a megkérdezettek száma az adott területen. A jövőben szükséges lenne ezeken a vállalati területeken új válaszadókat keresni, és az így kapott eredményeket elemezni és beépíteni a már meglévő kutatási eredményekbe. Kiegészítő adatokat is gyűjtöttünk a felsővezetéstől. Ezt az adatbázist is tovább lehetne bővíteni és elemezni annak bizonyítására, hogy a felsővezetés is elkötelezett a fenntartható fogyasztás és a társadalmi felelősségvállalás tekintetében, különösen a több területen is átívelő és nagy jelentőségű kérdésekben, illetve a fenntarthatóság vállalatirányításba történő beépítésében. 123

124 FELHASZNÁLT IRODALOM [1] Federal Trade Commission, 16 C.F.R. Part 260: Guides for the Use of Environmental Marketing Claims: Request for Public Comment on Proposed, Revised Guides, FTC File No. P954501, Federal Register Notices, Oct. 15, [2] George E. Foy, Economic Sustainability and the Preservation of Environmental Assets, Journal of Environmental Management, Vol. 14, No. 8, pp FOu [3] J. Baird Callicott and Karen Mumford, Ecological Sustainability as a Conservation Concept, Conservation Biology, pp , Vol. 11, No. 1, February [4] Lisa Greenwood and Alexis Bliss, An exploration of disparate missions served by the sustainability manager, Workshop, Sixth Environmental Management Leadership Symposium: From Environmental to Sustainability Management, Leuphana University, 23 March RIT EHS Management MS program, 6 Nov [5] Managing for Sustainability, The Economist Intelligence Unit Limited [6] Matthew W. Tueth, Fundamentals of Sustainable Business: A Guide for the Next 100 Years, World Scientific, [7] Robert Goodland, The Concept of Environmental Sustainability, Annual Review of Ecological Systems, Vol. 26, pp. 1-24, [8] Robinson, J Squaring the circle? Some thoughts on the idea of sustainable development. Ecological Economics 48(4): [9] Stephen McKenzie, Social Sustainability: Towards Some Definitions, Hawke Research Institute Working Paper Series, No 27, [10] Timothy E. Crews, Charles L Mohler and Alison G. Power, Energetics and ecosystem integrity: The defining principles of sustainable agriculture, American Journal of Alternative Agriculture, Vol. 6, No. 3, [11] UIN (2011) Accessed 15 January, Urban Intelligence Network. 124

125 125

126 126 II. FEJEZET. A LAKÓTÉRSÉG HATÁSA ÉS LEHETŐSÉGEI A FENNTARTHATÓSÁGRA

127 127

128 SZIRMAI VIKTÓRIA, VÁRADI ZSUZSANNA, KOVÁCS SZILVIA, BARANYAI NÓRA, SCHUCHMANN JÚLIA: A NAGYVÁROSI TERÜLETFOGYASZTÁS TÉRBELI TÁRSADALMI PROBLÉMÁI: VÁROS ÉS KÖRNYÉK DICHOTÓMIÁK A VÁROSI TERJESZKEDÉS PROBLEMATIKÁJA Az amerikai középosztály által lakott elővárosok elidegenedett légkörét, sekélyes kapcsolatait, az amerikai álom és családmodell sikertelenségének területi megnyilvánulásait szemléletesen mutatják be Edward Elbee 1960-as években írt drámái, a Nem félünk a farkastól, a Mindent a kertbe vagy a Kényes egyensúly. Az európai, közte a francia elővárosok bizonyos típusainak a problémáit, az elővárosi bűnözést, az erőszakot, a félelmet a filmművészet területéről kiragadott művek is kiválóan érzékeltetik, például a Mathieu Kassovitz rendezte Gyűlölet (La Haine) vagy Luc Besson B13-Bűnös negyed (Banlieue 13) című filmjei. Az európai elővárosok természetesen különböznek az amerikaiaktól, részben a városfejlődési sajátosságok, a társadalomszerkezeti különbségek, részben a társadalmi feszültségek jellegzetességei miatt. Az amerikai elővárosokban a középosztálybeli életforma, önmagát kiteljesítő bezártsága és individualizmusa, az európai esetekben a hátrányos társadalmi helyzetűek koncentrációi, a társadalmi kirekesztés adják a fő társadalmi és politikai gondot, jóllehet itt is megtalálhatók a középosztálybeli elővárosi jelenségek, az individualizáció is. Az elővárosok, illetve az ún. peri-urbaine térségek terjedését eredményező urban sprawl folyamata és annak társadalmi hatásai azonban mindenképpen közös bennük. A városi terjeszkedést erőteljesen bírálja a nemzetközi szakirodalom. A kritikák az urbanizált, egyben kontrollálatlanul növekvő területek problémáit, a rurális térségek visszaszorulását, a mezőgazdasági területek, az erdők csökkenését, a zöld területek fogyását emelik ki. Szinte minden bírálat rámutat az erőteljes motorizáció környezeti ártalmaira, a lakó- és a munkahely közötti időigényes utazások egészségügyi hatásaira, a lakóhelyváltással összefüggő radikális életmódváltás negatív következményeire (Frumkin, 2002). A kedvezőtlen gazdasági hatásokat, a gazdaság dinamizmusát is fékező infrastrukturális, azon belül is az úthálózatfejlesztési igények kielégítésének a költségeit is felvetik (Williamson-Imbroscio- Alperovitz, 2005). A belvárosi környezeti ártalmak, valamint a szegénység látható jelei miatt a városkörnyékre menekülő polgárok, a radikálisan csökkenő nagyvárosi lakosságszám, a hagyományos kompakt város eltűnése is az aggodalmak között szerepel (Munoz, 2003). 128

129 A területi terjeszkedésben átalakuló nagyvárostérségi társadalmak új szerkezeti jellegzetességeit, a felső- és középosztálybeliek által benépesített lakóparkok szegregációját és azok kedvezőtlen városi hatásait (Le Goix, 2004), de a város környéki társadalmi kirekesztést is komoly bírálatok illetik. Európában egy újféle térbeli társadalmi dichotómia szerveződése, a város-vidék ellentét helyett létrejött centrum és a periféria, város és a környék egyenlőtlensége okoz gondokat (Vieillard-Baron, 2008). A társadalmi kirekesztés legszélsőségesebb példáit a harmadik világ, Afrika, Dél-Amerika, Brazília, India vagy éppen Kína elképesztő méretű, teljes mértékben kontrollálatlan városnövekedése hozza, ahol a városok szélén, a perifériákon létrejött slumok sokaságában embertelen körülmények között élnek a szegények legszegényebbjei (Davis, 2007). Nem mindenki vitatja a városnövekedés jelentőségét. Főként azért nem, mert tudomásul veszik a szuburbán környezet iránti társadalmi igényeket, azt, hogy egyre több azok száma, akik a lakóhelyválasztáskor a városkörnyéket részesítik előnyben. Sokan gondolják azt is, hogy az urban sprawl a városkörnyék fejlesztésének egy olyan eszköze, amelynek a segítségével a vidék urbanizálódik (Fishman, 1990; Le Goaziou-Rojzman, 2006, 10). A problémák megoldására mind a két tábor kínál eszközöket. Az ellenzők a centralizált, városfejlesztési modellek erősítését, a város belső területére kiterjedő fejlesztéseket, a magasabb és sűrűbb beépítést ajánlják. A városterjeszkedést pártolók a tömegközlekedés dinamikus fejlesztését, erőteljes tervezési beavatkozásokat sürgetnek. Nem újak sem a viták, sem pedig a megoldási javaslatok. A számos történeti példa közül talán a legjelentősebb Howard kertváros eszméje, amely a 19. század, sokak szerint a mai napig érvényes tervezési beavatkozását kínálja. A nagyvárosok környékén épülő, de attól elkülönülő kertváros mint egy kompakt település lakó- és munkahelyet, a szabadidő eltöltésének teljes körű feltételeit nyújtja, teljes mértékben integrálja az ott élőket, felszívja az eredetileg a nagyvárosba törekvőket, így megakadályozza a centrum település korlátlan növekedését (Howard, 1902). A kertvárosi gondolat jegyében született bolygóvárosok, új városok, kertvárosi elővárosok bár számos európai nagyváros esetében kísérelték meg a túlzott mértékű terjeszkedést megakadályozni, a népesség letelepedését meghatározott irányokba terelni soha nem voltak igazán sikeresek. A kertvárosi eszme relevanciáját, a tervek megvalósulását, vagyis a lakó- és a munkahely egységét hirdető térbeli közösségek kialakulását és hosszú távú fenntarthatóságát az európai esetekben a gazdaságot időközben átformáló új folyamatok írták felül. Az 1900-as évek elején még nem is igen érzékelhető, de később emberek tömegeit vonzó városi szolgáltató szektor dinamikus fejlődése, nem utolsó sorban az életmódigények és -formák átalakulása, azok lokális jellegének enyhülése, a globalizációs trendeknek is köszönve (Szirmai, 1988). 129

130 Egy másik példa az orosz avantgarde építészek két különböző felfogást képviselő csoportja, az urbanisták és a dezurbanisták 1929 és 1931 között zajló vitája. Az első csoport hívei a koncentrált városfejlesztéssel, a másik tábor pedig a dekoncentrált, vagyis a szétszórt városfejlesztés modelljével képzelték az akkor érzékelhető nagyvárosi problémák enyhítését (Kopp, 1979). A korai megoldási javaslatok mai alkalmazhatóságát az újabb folyamatok teszik kétségessé. Howard vagy éppen az avantgarde építészek által felvetett problémák és megoldási javaslatok óta az urbanizációs folyamatok és azok hatásai radikális módon megváltoztak, többek között a globalizációs folyamatok dinamizálódása miatt is. A történeti viták az urbanizáció első szakaszaiban zajlottak, az akkori városnövekedés, a felgyorsult városba áramlás vagy már az éppen kibontakozó szuburbanizáció idején. Természetesen a jelzett periódusok térbeli társadalmi problémái is súlyosak voltak, de eltérőek a mai folyamatoktól, a globalizáció előretörésének a hatásaitól, amely mögött ma már szinte tudományos közhelynek számító nagy mechanizmusok húzódnak. Egyrészt a fejlett nyugat-európai országokban (Amerikai Egyesült Államokban és Japánban is) megfigyelhető erőteljes gazdasági és társadalmi centralizáció, a szolgáltató szektor, a szakképzett munkaerő nagyvárosi koncentrációja, a multinacionális, a transznacionális vállalatok előretörése és ennek hatására a nagyvárosok és a perifériájuk erőteljes fejlődése (Veltz, 1996, 33). Másrészt a nagyvárosi régióknak a világ gazdaságában betöltött központi szerepei. A gazdaság, illetve a népesség egyre erősebb nagyvárosi koncentrációja a lakóhelyek és a munkahelyek dinamizálódó területi szétválásában, a lakóhelyek munkahelyeknél is gyorsabb kifelé történő terjeszkedésében jelentkezett. Ez a tőkebefektetéseknek, az infrastrukturális fejlesztéseknek, a kereskedelmi és egyéb szolgáltatások kialakításának a centrumoktól kifelé irányuló térbeli rendjét határozta meg (Hall, 1996). Az eredmény a városi agglomerációk területet fogyasztó térbeli expanziója, a rövid és hosszú távú ingázás mértékének emelkedése, a közlekedés iránti igény és kapacitás növekedése, a környezeti károk kiterjedése, a térbeli társadalmi szerkezet átalakulása, vagyis az urban sprawl és hatásai. A nagyvárosi térségek mai területfogyasztási jelenségei mögött a fogyasztói társadalom értékrendjének térhódítása, a jólétben élők számának növekedése, az átalakult lakóhelyi igények is ott vannak. Az 1950-es években az USA-ban 30 millió ember, a lakosság 19%-a volt elővárosi lakos 1. Ez a szám az 1970-es, 1980-as években tovább nőtt. A tények szerint a 1 Az Amerikai Egyesült Államokban az 1930-as években kidolgozott New Deal, a kormányzat új gazdaság-, társadalom-, valamint hitelpolitikája indította meg az elővárosi fejlődést, amelyet az 1950-es évek lakásépítési támogatásai, a hosszú lejáratú, évre szóló hitelek tovább dinamizáltak (Batár, 1999). Az új amerikai életideált hirdető, szuburbán életforma marketingje is hatást gyakorolt a folyamatokra, hiszen választ kínált a 130

131 trend folytatódik, az amerikai társadalom ma körülbelül fele él elővárosokban. A nagy amerikai világvárosokban 2, 1990 és 2000 között tovább csökkent a városi és nőtt a város környéki lakosság aránya. A városszéli népesség arányai jóval meghaladják a városi népesség arányait, az urbanizált térségeken elhelyezkedő népesség túlnyomó többsége a városkörnyékeken lakik. Az európai trendek ettől azonban eltérőek. A nagy európai világvárosok esetében a városi népesség aránya számos esetben jóval meghaladja a város környéki népesség arányait. (Ilyen például Berlin, Bécs, Brüsszel, London, Prága, Róma, Varsó és Budapest is.) Vannak kivételek, így például Koppenhága, 3 de kiváltképp Párizs, 4 ahol a városkörnyékeken jóval magasabb a népességarány. Miközben számos európai nagyváros-térség népességmegoszlásában is érzékelhető változás, 1996 és 2004 között például Madrid, Berlin, Róma, Bécs, Varsó, Prága, Ljubljana eseteiben néhány százalékkal növekedett a város környékiek aránya. A legjelentősebb növekedés Budapest környékén zajlott le. 5 Ezért is fontos megvizsgálni az nagyvárosi léttől elfáradt akkori középosztálybeliek igényeire, egy új életstílus, a kevesebb zaj, a kisebb forgalom, a kevesebb bűnözés, sőt a szegényektől való védettség, a lokális közösségi kohézió megteremtésének az ígéreteivel (Williamson-Imbroscio-Alperovitz, 2005). 2 A rendelkezésünkre álló terjedelem sajnos nem teszi lehetővé, hogy adatokkal is illusztráljuk az amerikai, illetve az európai nagyvárosi folyamatot. Az adatokat lásd: Table B. Population of the 20 Largest Cities and Urbanized Areas: A dán főváros esetében az 1945-ös Fingerplan szerepére kell utalni, amely a jóléti állam tervezési eszközeként, tudatosan fejlesztette és egyben irányította a Koppenhága Nagyrégió fejlődését, a szuburbanizációt, az akkori középosztálybeliek kiköltözését, bérbe vehető családi házak építésével, a szükséges közlekedési és egyéb infrastruktúra megteremtésével. A terv a mai folyamatokra is hatással van, bár a városkörnyék ma az állam által támogatott banki hitelstruktúrák segítségével, az állam és az önkormányzat, valamint a privát területfejlesztők, a befektetők együttműködésével alakul (Reeh-Zerlag, 2011). 4 A Párizsi Régió esetében is tudatos cél volt a fejlődési folyamatok irányítása, amelyben az állam kiemelkedő szerepet játszott, főként az 1960-as, 1970-es években. Ezek között kiemelkedő az új városfejlesztési program, amely az új városok helykijelölésével határozta meg a peri-urbaine fejlődés fő irányait, egyszersmind a (lakótelepekkel elégedetlen) középosztálybeliek város környéki elhelyezkedésének a fő célterületeit is (Szirmai, 1988). A város környéki területek mai alakulását már főként a piaci erők szabályozzák, a banki hitelstruktúrák segítségével, a társadalmi igények és lakóhelyi szükségletek szerint. Az utóbbi esetben a párizsi igen magas ingatlanárak szerepe kiemelkedően fontos, a városi lakosság egyre nagyobb arányban törekszik város környéki olcsóbb ingatlanhoz jutni (Cattan, 2011). 5 Az 1990-es években lezajlott budapesti város környéki növekedés esetében alapvetően ellentmondásos hatásokat találni: részben a főváros védelmét, de a környék fejlődését, ha nem is támogató, de engedő folyamatokat. Mindez azt jelenti, hogy az állam, de az érintett önkormányzatok is átengedték a terepet a piaci erőknek, illetve a városkörnyék fejlődésben 131

132 urban sprawl hazai folyamatait. Már csak azért is, mert miközben a világban a városi terjeszkedés egyre jellemzőbbé válik, a magyarországi városterjeszkedés folyamatait kevéssé ismerjük. 6 Nem igazán tudjuk, hogy mi történik a magyar nagyvárosi térségekben. Érzékelhető-e a nagyvárosi terjeszkedés, s ha igen, mindez milyen következményekkel jár? Ezzel összefüggésben hogyan alakul át a nagyvárosi tér társadalmi szerkezete, változnak-e szegregációs sémák? A 2009 és 2011 között megvalósított, a Fenntartható fogyasztás, termelés és kommunikáció. A modern fogyasztási modelleket meghatározó társadalmi mechanizmusok és érdekviszonyok. A fenntartható fogyasztás társadalmi és térbeli modellje 7 című projekt a fenti kérdésekre keresi a választ részben a budapesti városrégió, részben pedig a magyar nagyvárosi térségek esetében 8. A kutatás főbb érdekelt gazdasági csoportoknak, és a kiköltözni vágyó középosztálybelieknek, de az alacsonyabb státusúaknak is. Ezt az mutatja, hogy az állami, a regionális, illetve a fővárosi tervek szintjén megjelentek ugyan a terjeszkedést korlátozó elképzelések (ennek érdekében például a belső városnegyedeket megújítani akaró tervek) miközben a szükséges (források, jogi és érdekeltségi) eszközök hozzárendelése lényegében elmaradt. Számos folyamat, így az állami lakás-, valamint hitelpolitikák nem jelöltek ki fejlesztési prioritásokat, így nem befolyásolhatták érdemben a város környéki fejlődést, amelyet a föld és a lakásprivatizáció eredményeként létrejött privát tőke, valamint az új szuburbanizációs költözési igények is mobilizálták. (A Budapest környéki folyamatok alakulásának a terület-és településfejlesztéssel összefüggő okait egy másik tanulmányban majd részletesen is bemutatjuk.) 6 A városi terjeszkedés fogalmát a nemzetközi szakirodalom többféle értelemben is használja. A gazdasági és a társadalmi szuburbanizáció, a városból történő kiköltözések, és ezek következtében a városi és a város környéki népesség számának és arányainak, a várostérségen belüli elhelyezkedéseknek, a belső népesség arányoknak az átalakulása, valamint a területhasználat változásai egyaránt a fogalomhoz tartoznak, mint ahogy a kompakt város felbomlása, és a diszperzió jelenségei is. A térbeli társadalmi szerkezetre gyakorolt hatások szintén fontos indikátorok, ahogy a tervezési beavatkozások hiánya, vagy éppen célzott jellege is. 7 A projekt konzorciumi keretben valósult meg, a Budapesti Corvinus Egyetem vezetésével, a Norway Grants (Norwegian Financial Mechanism) támogatásával. (Referencia szám: 0056/NA/2006-2/ÖP.) Az MTA Szociológiai Kutatóintézet által végzett részkutatást Szirmai Viktória irányította. A kutatásban részt vettek még: Baranyai Nóra szociológuspolitológus, Kovács Szilvia közgazdász-szociológus, Laki Ildikó szociológus, Schuchmann Júlia geográfus, Váradi Zsuzsanna geográfus. Az eredményeket a budapesti várostérségekben megvalósított 1000 főre kiterjedő reprezentatív kérdőíves adatfelvétel és 53 mélyinterjú adja. 8 A magyar nagyváros-térségeket 2004 és 2007 között végzett, Várostérségek, térbeli társadalmi egyenlőtlenségek és konfliktusok Az európai versenyképesség térségi társadalmi tényezői című kutatás tárta fel részletesen. A projekt konzorciumi keretben valósult meg, a Nemzeti Kutatási Fejlesztési Programok (NKFP) támogatásával. (Nyilvántartási szám: 5/083/2004.) A konzorcium vezető intézménye az MTA Szociológiai Kutató Intézet, a kutatás vezetője Szirmai Viktória volt. A konzorcium tagjai: az MTA Regionális 132

133 elméleti hátterét, kiinduló szempontrendszereit a főbb nemzetközi trendek adják meg. Az elemzésből kiderülnek egyrészt a vizsgált nagyvárosi terekben élők társadalmi szerkezeti jellegzetességei, annak belső egyenlőtlenségei, főbb társadalmi dichotómiái, másrészt a társadalom szerkezeti jellegzetességek, közte a költözési folyamatok révén is szerveződő, illetve átszerveződő terület- fogyasztási minták. Végül a (főként budapesti) várostérségi társadalom hierarchikus szerkezetében eltérő helyet foglaló főbb társadalmi státuscsoportok társadalmi szerkezeti elhelyezkedéseiben és a területfogyasztási folyamataiban létrejövő társadalmilag meghatározott területi-fogyasztási modellek sajátosságai is. Város és környék dichotómia a fejlett nyugati társadalmakban A francia társadalomban az utóbbi években kiemelt politikai és tudományos figyelmet kap az elővárosi probléma, amit a város környéki népesség magas arányán túl a 2005-ös párizsi elővárosi megmozdulások, brutális tüntetések is magyaráznak. De az is, hogy a francia többség számára a városkörnyékek, illetve inkább a város környékiek a társadalmi deviancia megtestesítői. Miközben a francia kutatók szerint a negatív kép kialakulásában a média hatása kiemelten fontos, illetve az, hogy néhány szakmacsoport, így az építészek, a kutatók, a politikusok igen kedvezőtlen vagy inkább egyoldalú képet mutattak a közvéleménynek, történetileg elsőként a lakótelepekről, majd az elővárosokról is (Vieillard-Baron, 2008). A lakótelepekkel kapcsolatos társadalmi megbélyegzés kiinduló pontja az ún. sarcessizmus, vagyis az 1960-as években Párizstól 15 km-re felépített akkori új negyed, Sarcesses-Lochére negyeddel 9 kapcsolatban megfogalmazott kritikák, az elszigeteltség, a gigantikus méretű, ingerszegény épített környezet, az itt koncentrálódó bűnözés túlzott mértékű hangsúlyozása volt. Jóllehet a korabeli vizsgálatok szerint a lakótelepi népesség jelentős része elégedettnek bizonyult a lakóhelyével, kivéve ahol a bűnözés valóban jelentős mértékűnek mutatkozott (Vieillard-Baron, 2008, 28). A média hatása érzékelhető abban is, hogy az 1980-as évektől kezdve már nemcsak a lakótelepek, hanem az elővárosok is a társadalmi problémák gyűjtő területeiként jelentek meg. Kutatások Központja, Közép-Dunántúli Osztálya, a Kodoányi János Főiskola, a PESTTERV Pest megyei Terület-, Település-, Környezet Tervező és Tanácsadó Kft. és a Székesfehérvári Regionális Vállalkozásfejlesztési Alapítvány voltak. A kutatás mintaterülete a kilenc magyarországi nagyváros: Budapest és agglomerációja, a nyolc 100 ezernél népesebb magyarországi nagyváros, Debrecen, Győr, Kecskemét, Miskolc, Nyíregyháza, Pécs, Szeged és Székesfehérvár, valamint térségeik voltak. A kutatás számos módszerre épült, a legfontosabbak az 5248 fő megkérdezésén alapuló reprezentatív kérdőíves adatfelvétel és a 108 mélyinterjú, valamint a statisztikai adatbázis-elemzések. 9 A szóban forgó negyedet most kezdik felújítani. 133

134 Tényleges folyamatok is magyarázták a lakótelepekkel kapcsolatos negatív megközelítést (Le Goaziou-Rojzman, 2006, 36). A II. világháborút követő lakáshiány, majd a demográfiai robbanás, a baby-boom szükségleteire válaszolni kívánó új lakótelep-fejlesztések főként a középosztálybeliek számára okoztak elégedetlenséget, mivel alig nyújtották a szükséges lakóhelyi infrastruktúrát, a kis üzleteket és a (franciák számára oly fontos) kávéházakat, egyéb szabadidős szolgáltatásokat. A monoton épített környezetet sem kedvelték. Ezért többnyire a magasabb társadalmi státusúak az 1970-es, 1980-as években már kezdték elhagyni az új negyedeket, és vagy visszaköltöztek az időközben megújult vagy megújuló városközpontokba, vagy a jó ökológiai és társadalmi pozíciójú környékbeli településekre, a jobb elővárosokba, illetve az új városokba költöztek. Az 1960-as évek közepétől egyre több külföldről bevándorló települt (részben hatósági akaratra) a lakótelepekre, részben az északi és nyugat-afrikai bevándoroltak által spontán létrehozott ún. bidon-ville -ekből, a bádogvárosrészekből. Az 1960-as években a nagyvállalatok (elsősorban autógyárak) részben a francia, de nagyobb részben a külföldi, Észak-Afrikából, Algériából bevándorolt, szakképzetlen, iskolázatlan munkásaiknak is építettek Párizs környéki elővárosokat (Le Goaziou-Rojzman, 2006, 21). Az egykori bevándorlók második, harmadik generációi élnek itt, akik az első generációhoz hasonlóan szakképzetlenek, iskolázatlanok, többnyire munkanélküliek. Az országban körülbelül 5 millió ember él az ún. Érzékeny Városi Zónában (Zones Urbaines Sensibles, ZUS 10 ), a társadalmilag problematikus elővárosi térségekben. Az itt élők majdnem 40%-a nem fejezi be az iskoláit. Közülük kerül ki a mai munkanélküliek számottevő része. A 2009-es adatok szerint a 7,5%-os országos átlaggal szemben 16,9% az elővárosi munkanélküliek aránya, főként fiatalok, sok közöttük a fiatal férfi (Le Goaziou-Rojzman, 2006, 24; Bronner, 2010, 9). A jövő bizonytalansága, a mindennapi megélhetés gondjai lakóhelyi társadalmi feszültségek, számos konkrét konfliktus forrásai. Ellentmondások vannak az idősebb és a fiatalabb nemzedék között, amelynek oka az idősebbek félelme az utcán élő és randalírozó fiatal bandáktól. Néha csendes, néha inkább hangos viszályok alakulnak ki az aktívak és a munkanélküliek között is, amelyek sok esetben etnikai problémává eszkalálódnak. Miközben a lakóhelyi konfliktusok lényegében társadalmi strukturális ellentmondások, mégpedig a bevándoroltak vagy azok leszármazottjai és a francia őslakosság, de legfőképpen a kisebb- 10 A zónát az elővárosi problémák tervezéspolitikai válaszaként az 1990-es évek derekán jelölte ki a politikai akarat os törvény és annak módosítása 751 érzékeny zónát (megközelítőleg 26 ezer városnegyedet) határolt le. Ebből 396 a francia nagyvárosi térségekben található. Az 5 millió ember kb. negyede, 25% él a párizsi régióban. 134

135 ségben lévő elővárosi alsó középosztálybeliek, középosztálybeliek és a többségben lévő underclass, a kirekesztettek között. Korántsem francia jelenség, hogy a városkörnyék meghatározott részei az alacsonyabb társadalmi státusúak lakóhelyei, illetve, hogy a városcentrumokból kirekesztett rétegek befogadói. A brüsszeli városrégióban lejátszódó folyamatok, az első generációs bevándorlóknak otthont adó régi városcentrumot környező részeknek a felújítása következtében a peremterületekre, illetve a városkörnyékre fokozatosan kiszoruló szegények is ennek példái (van Criekingen, 2003). Ettől eltérő modellt képviselnek azok a nyugat-európai, például francia elővárosok, de az észak-amerikai vagy éppen kanadai elővárosok is, amelyek az előbb ismertetekhez képest a társadalmi sajátosságaiknak megfelelően más utat jártak be, amelyek a különböző lakáspolitikai támogatások eredményeként jöttek létre, alapvetően a családi életformára koncentráló, többnyire középosztálybeli, illetve sok esetben a felső-középosztálybeli lakosság számára (Jaumain- Lemarchand, 2008). Ezt a modellt Európában a felsőbb és az alsóbb társadalmi osztályok térbeli elkülönülése váltotta ki. A párizsi régió esetében például egyértelműen látni ezt a trendet, mert amíg a szuburbán övezet nyugati szélén a magas jövedelmű, vezetői rétegek lakta települések (enclave-ek) koncentrációit látni, addig a dél-keleti övezetben az alacsonyabb státusúak által benépesített településegyütteseket lehet megtalálni (Cattan, 2011, 13). Amerikában a jelzett modellt etnikai tartalmak is formálják, a fehér felső- és felső-középosztálybeliek által lakott elővárosok, az amerikai mainstream és az ún. mások, a problematikus, gyakran sötét bőrű amerikaiak által lakott alacsony társadalmi státusú (többnyire belső) városrészek ellentmondásai miatt (Williamson-Imbroscio- Alperovitz, 2005, 318). A kanadai elővárosok az 1950-es, 1960-as években jöttek létre. A nagyvárosi terjeszkedés követelményeinek, a városcentrumok válságának, funkcionális átalakulásainak, a középosztály szuburbanizációs, közte elkülönülési törekvéseinek, a gépkocsiforgalomra építő életformának is engedve (Harter, 2008). Az első időszakban főként fiatal, gyerekes családok érkeztek, az akkor általában 25 éves fiatalok, a baby-boom képviselői, olyanok, akik többnyire 1970-ben léptek a lakáspiacra (Gill, 2008). S akik már nem akartak a szüleik mellett élni, az egyéni családi ház iránti vágy a felnőtté válás igényével is párosult. A 2000-es évek első fele azonban jelentős változásokat hozott ban a babyboom képviselői, jellemzően diplomások, magas jövedelműek már a 60 évesek korosztályának a tagjai. Gyermekeik időközben elköltöztek, visszaköltöztek a városcentrumokba, a belvárosok megújulásának is köszönve. Ez gyökeresen átalakította az elővárosokban élő háztartások szerkezetét, jelentősen csökkent a gyerekeikkel együtt élő családok aránya, illetve megnőtt az egyszemélyes vagy egyszülős háztartások aránya (a válások következtében is). 135

136 A kanadai kutatók szerint az 1990-es évektől kezdve jellemzővé vált idősödés és az individualizáció jelenségei miatt ma már az a kérdés, hogyan lesznek fenntarthatók az elővárosok, amelyek főként a magas jövedelmű és magasabban képzett középosztálybeliek családos életformáihoz készültek. Az újonnan érkező fiatal családok már alacsonyabb jövedelműek, és kevésbé tudnak élni az elővárosi lakáspiac kínálatával. A magasabb jövedelműek ismételt kiáramlására pedig már nem lehet számítani. Például a Montréal nagyváros régióban élő 25 és 54 év közötti egyedül élő, aktív, diplomások, főként nők kétharmada a városi létformát választja, a városban lakik, a városi környezet jobban megfelel a mai életformájuknak (Gill, 2008, 61). A kanadai példa a fejlett nyugati országok nagyvárosainak egyre dinamikusabb dzsentrifikciójára, a belvárosi negyedek reneszánszára, ismét megnövekedett társadalmi jelentőségére utalnak 11. A különböző kutatások szerint a belső részekben élő fiatalabb, aktívabb, képzettebb rétegek már a városokban maradnak, sőt a szuburbanizációban kiáramlott középosztály visszaköltözése is érzékelhető folyamat. Ez hosszú ideje európai jelenség is. Az utóbbi tíz évben Párizs esetében is megfigyelhető a visszaköltözés, ennek köszönhetően a város lakossága 3%-kal, a belső negyedeké pedig 6%-kal növekedett (Cattan, 2011, 5). Mindez az elővárosi környezet jövőbeni új társadalmi tartalmát is sejteti, a középosztálybeliek által lakott szuburbiák jelentőségének (esetleg arányának) a visszaesését, az alacsonyabb társadalmi státusúak által benépesített városkörnyék számának a növekedését. Hiszen a középosztálybeliek elővárosi életforma iránti vágya enyhülni látszik, miközben a városkörnyék új társadalmi rétegek számára is vonzóvá és elérhetővé is válik. A nagyvárosi ingatlanárak alakulásai részben kifejezik, részben erősítik a folyamatot. Az utóbbi tíz évben a párizsi belső kerületek ingatlanárai drasztikus módon megnövekedtek, a 2000-es évi árak háromszorosára emelkedtek. Ma már átlagosan 7 ezer Euro egy négyzetméter lakás ára az ún. Beaux Quartiers -ben, vagyis a valóban jó negyedekben (Bronner, 2010, 9). Ez a meglévő térbeli társadalmi hierarchiát erősíti fel, a középosztálybeliek nagyvárosi kötödését, az alacsonyabb (nem csak az iskolázatlan, hanem inkább az alacsonyabb jövedelmű) társadalmi státusú csoportok, közte a pályakezdő fiatalok, alsó középosztálybeli 11 Egyetértek azokkal a nézetekkel, amelyek szerint a belváros reneszánsza nagyon differenciált módon zajlik le a különböző országokban. Az eltérések főként az európai és az észak-amerikai városok között szignifikánsak. Az előbbiek esetében különböző társadalmi csoportok, és nemcsak a yuppie rétegek valósítják meg a belső részek felújítását, mint ahogy azt például Manhattan esetében, vagy a Sassen által leírt globális városcentrumokban, New Yorkban, Londonban, Tokióban látni (van Criekingen, 2003; Sassen, 1991), Mert a különböző csoportok, különböző beavatkozási eszközökkel újítják meg a belső negyedeket, ami differenciált épített környezetet, eltérő fogyasztási lehetőségeket és eltérő társadalmi tartalmat okoz (van Criekingen, 2003, 96). 136

137 családok dinamizálódó kiköltözését vagy a szegényebbeket érintő, felgyorsuló kirekesztés folyamatait. A párizsi belső részekről már, vagy csak potenciálisan kiszorulókért szinte harc indult a régió külső negyedei részéről. Az elővárosok geográfiai, illetve társadalmi pozícióik szerint várják és hívják a fiatal, aktív, alsó középosztálybeli családokat vagy a kisebb jövedelmű középosztálybelieket. A társadalmi szerkezetüket javítani óhajtó elővárosok kritikusan bírálják azt a 2007-es törvényt, amely az érzékeny városi zónákban élők lakásproblémáit akarja mindenekelőtt kezelni, a lakásfelújítások támogatási rendszerén keresztül. Ez a törvény szerintük a gettósodás veszélyét növeli, mivel akadályozza a társadalmi heterogenitás erősödését, ami ellentmond az elővárosi rehabilitációt támogató beavatkozásoknak, az erre fordított források hatékonyságának. Jóllehet az utóbbi támogatás kiemelt célja a homogén, hátrányos helyzetű népesség által lakott elővárosok társadalmi megújulása. Az érvek mögött kimondva vagy kimondatlanul is érezni lehet a társadalmi kirekesztési törekvéseket, a ma stigmatizált vagy annak határán álló elővárosok társadalmi presztízse növelésének célját, az új, egyben magasabb státusú lakók vonzása révén. Egyetértve a francia szociológusok nézetével, a szegény elővárosi negyedek problémáit nem lehet a biztonság fokozásával, a bevándoroltak kulturális eltéréseire adott válaszokkal (több rendőrrel, jobb oktatási rendszerrel) enyhíteni (Le Goaziou-Rojzman, 2006, 122). A térbeli társadalmi problémák tovább görgetése nem ad gyógyírt, hiszen a feszültség áthelyezéséről és nem megoldásáról van szó. Ennek sokkal szélesebb körűnek, strukturálisnak kell lennie. Város és környék dichotómiája a magyar nagyvárosi térségekben A 9 magyar nagyvárostérségben 2005-ben végzett reprezentatív vizsgálat eredményei feltárták a hazai nagyvárosi térségek, közte a budapesti várostérség térbeli társadalmi szerkezetét, a centrum térség belső egyenlőtlenségeit, valamint a városok és a környékek, illetve a környékek közötti társadalmi dichotómiákat (Szirmai, 2009a). 12 Az adatok rámutattak, hogy a városokban, azok centrum 12 A városi övezetek lehatárolását helyszíni bejárással, várostérségi szakértők javaslatai és a térképek alapján végeztük, a 9 várostérségre érvényes egységes (a szakirodalomban elfogadott) szempontrendszer alapján (lásd bővebben, Szirmai, 2009a). Elsőként tizenöt városrésztípust, majd további tipizálás okán a következő részeket különböztettük meg: A belvárosi övezet: más néven (történelmi) városközpont, a city, vagy első munkahelyi övezet, ahol a városközpont jellegadó munkahelyegységei találhatók (pl. közigazgatási szervek, pénz- és hitelintézetek, luxusigényeket kielégítő szaküzletek, oktatási és kulturális intézmények, irodák, stb.), de elsősorban az üzleti és kereskedelmi élet, valamint a szórakoztatóipari létesítmények. Inkább intenzív beépítés és többszintes házak, mint a lakóövezeti funkció jellemzi (nagy nappali és kicsi éjszakai népesség), bár saját lakossága is van. Az átmeneti övezet: két részből, a belvároshoz közeli ipari üzemek és kereskedelmi egységek zónájából és az azt körülölelő szintén kettős lakóövezetekből áll. A lakóövezet belső részeire néhány szintes épületek (korábban esetleg bérházak), valamint kis 137

138 részein erőteljesebb a magasabb társadalmi státusúak (a magasabban iskolázottak és magasabb beosztásúak, nagyobb jövedelmű csoportok) jelenléte, míg a város külső negyedeiben, illetve a városkörnyékeken az alacsonyabb társadalmi státusúak (az alacsonyabban iskolázottak és alacsonyabb beosztásúak, illetve alacsonyabb jövedelműek) aránya a jellemzőbb. (Ennek az iskolázottsággal kapcsolatos példáját lásd az 14. ábra, 15. ábra.) Fontos trend, hogy a városcentrumból a városkörnyékek felé haladva a térbeli társadalmi szerkezet egyértelműen hierarchikusan alakult. A városok és térségeik gazdasági, infrastrukturális- és intézményellátottságát is kifejező ökológiai térbeli lejtőn, a várostérség centrum részeitől fokozatosan távolodva egyrészt csökkent a magasabb státusúak, másrészt növekedett az alacsony státusúak aránya. A hierarchiát a kedvezőbb földrajzi helyzetben lévő, jobb infrastruktúrával rendelkező fejlettebb város környéki településeken élő magasabb társadalmi státusúak magasabb arányai azonban megtörték. Ezt a jelenséget kettős térbeli társadalmi hierarchiának, a centrum és a periféria átalakult rendszerének neveztük (lásd bővebben Szirmai, 2009b). zöldterület a jellemző. Az itt élők keveset költenek a lakásfenntartásra, ezért fokozatos lepusztulás figyelhető meg. A lakóövezet külsőbb részein főképp különálló, nagyobb méretű kerttel rendelkező családi házas területek találhatók, de jelen vannak a szállodák és apartmanok is. A külvárosi övezet: más néven előváros, a nagyvárossal szoros funkcionális kapcsolatot tart fenn, jól elkülönülve közvetlen közelében fekszik, esetleg korábban közigazgatásilag is önálló település volt, amely ma már a nagyváros beolvadt településrészévé vált. Legfőbb szerepköre a lakófunkció (főként családi házas beépítéssel vagy lakóteleppel, újabban lakóparkkal), lakóik nagy része a városközpontban dolgozik. Végül a háttértelepüléseket rangszám-módszerrel választottuk ki, mely során a megközelíthetőség, a lakáshelyzet, a köz- és felsőoktatás, az egészségügyi ellátás, a vállalkozói aktivitás, az adózás, a jövedelmek, a foglalkoztatás, a munkanélküliség, a mobilitás, a szociális ellátás szempontjait vettük figyelembe. Az így elkészült mutatók összesítéséből kaptuk meg azt a fejlettségi rangsort, amely alapján a három legfejlettebb (mégpedig Törökbálint, Százhalombatta, Gödöllő) és a három legfejletlenebb (vagyis Tök, Tinnye, Szigethalom) településeket kiválasztottuk. 138

139 átlag 28,6 18,7 34,3 18,4 fejletlen 47,3 28,2 20,0 4,5 fejlett 33,8 25,9 27,9 12,4 külvárosi övezet 38,4 21,2 31,6 8,9 átmeneti övezet 27,2 19,2 34,2 19,4 belvárosi övezet 17,7 13,7 39,4 29,3 0% 20% 40% 60% 80% 100% alapfokú középfokú, érettségi nélkül középfokú, érettségivel egyetem, főiskola Forrás: NKFP kérdőív adatai 14. ÁBRA A 9 MAGYAR NAGYVÁROS-TÉRSÉG KÜLÖNBÖZŐ ÖVEZETEIBEN ÉLŐK ISKOLAI VÉGZETTSÉG SZERINTI MEGOSZLÁSA, % ( 2005) Forrás: NKFP kérdőív adatai 15. ÁBRA A BUDAPESTI VÁROSTÉRSÉG KÜLÖNBÖZŐ ÖVEZETEIBEN ÉLŐK ISKOLAI VÉGZETTSÉG SZERINTI MEGOSZLÁSA, % ( 2005) 139

140 A 2010-es budapesti várostérségi kutatás a társadalmi demográfiai változók szerinti dichotómiákra is rámutatott (lásd a 16. ábra). Budapesten a házasok aránya mindössze 40 százalék, míg a város környéki településeken arányuk csaknem eléri a 60 százalékot. A házasságot manapság gyakran helyettesítő élettársi kapcsolat esetében a törésvonal a várostérség és a fejletlen város környéki települések között húzódik: a fejletlen városkörnyék esetében hat, a többi vizsgált egység esetében százalék az élettársi kapcsolatban élők aránya. A házasok aránya mind a fejlett és a fejletlen városkörnyék esetében magas, miközben a fiatalok együttélési szokásaiban különbség rajzolódik ki; a fejletlen településeken a hagyományosnak számító házasság, míg a fejlett településeken az élettársi kapcsolat a jellemzőbb. Budapesten, de különösen a két külső övezetben átlagot meghaladó arányban élnek egyedülállók, a belvárosban az elváltak és az özvegyek felülreprezentáltak. Budapest fejlett városkörnyék fejletlen városkörnyék élettárssal él házas özvegy elvált egyedülálló élettárssal él házas özvegy elvált egyedülálló élettárssal él házas özvegy elvált egyedülálló 0,0 30,0 60,0 90,0 60 éves és idősebb éves éves éves éves Forrás: Norway Grants kérdőív adatai 140

141 16. ÁBRA A BUDAPESTI VÁROSTÉRSÉG KÜLÖNBÖZŐ ÖVEZETEIBEN ÉLŐK CSALÁDI ÁLLAPOT ÉS KORCSOPORT SZERINTI MEGOSZLÁSA, % (2010) A város környéki települések fiatalabb korösszetételűek, mint Budapest, melyen belül további különbségeket tehetünk az idősebb korszerkezetű belvárosi és átmeneti övezet, valamint az agglomerációs településekre inkább hasonlító külvárosi zóna között. Az aktívak és a nyugdíjasok arányainak hasonlósága mellett a város környéki településeken található a kisgyermekükkel otthon maradók, valamint a munkanélküliek legnagyobb csoportja. A város-városkörnyék dichotómia jelentkezik a gyermekek átlagos számában is; a budapesti átlagértékkel szemben (1,78) a fejletlen városkörnyéken 1,85, míg a fejlett agglomerációs településeken 1,95 az átlagos gyerekszám. A 2010-ben megvalósított budapesti várostérségi vizsgálat megalapozásakor kiemelt cél volt az összehasonlíthatóság 13. Az elemzések alapján 2005 és 2010 között fontos változások érzékelhetők a népesség társadalmi-demográfiai jellemzőiben, és főként a területi elhelyezkedésében 14. Az eltelt öt évben legerőteljesebben a belvárosi társadalom elöregedése, valamint a külvárosi zóna, illetve a fejletlen város környéki települések fiatalodása tapasztalható. A külvárosi övezetben az aktívak, a fejletlen városkörnyéken, a gyesen, gyeden lévők arányának a növekedése is jellemzővé vált. Az iskolai végzettség, a munkahelyi beosztás, és a jövedelem szerinti összevetések lényeges eredménye, egyrészt hogy a térségi hierarchia átrendeződni látszik, másrészt, hogy a lényeges különbségek a városcentrum és a környék, 13 Az ehhez szükséges legfontosabb módszertani megoldás a mintavétel szempontjainak a kidolgozása volt ben a vizsgálat mintaterülete a 9 magyarországi nagyváros és ezek térségei voltak. A mintavételi eljárás a mintába bekerült települések mindegyikének egészét tekintve aránytartó volt, nemre, korcsoportra és iskolai végzettségre nézve reprezentatív, a évi T-STAR adatbázis valamint önkormányzati adatokat figyelembe véve, ami a területek demográfiai sajátosságaira hívta fel a figyelmet, és iránymutatóként szolgált a válaszadók kiválasztásakor. A településeken belüli, valamint a mintába bekerült települések közötti lakosságarányt tekintve viszont nem aránytartó rétegzett valószínűségi mintavételi eljárás került alkalmazásra. A 2010-es budapesti várostérségi vizsgálat mintájának a kialakításakor a szempontok megegyeztek a korábbi vizsgálatéval. A fővároson belüli területek és az ott megkérdezendők száma megegyezett a korábbi kutatáséval, a város környéki almintában az elemszám csökkenése miatt nem 3-3, hanem 2-2 településről vettük a mintát, ezek megegyeztek a korábbi kutatásban kérdezettekkel. (2010-ben, fejlett város környéki településekként Törökbálint és Gödöllő, fejletlen településekként pedig Tinnye és Szigethalom kerültek a mintába.) A évi, reprezentatív, kor, nem és iskolai végzettség szempontok rögzítésével készített kvóta alapja a évi népszámlálás adatbázisa volt. Az elemzés során ez a három változó a 2005-ös adatfelvétel alapján került súlyozásra. 14 Ez a tanulmány a főbb eredményeket közli, a részletes elemzéseket a kutatásból készülő kötet jeleníti majd meg. 141

142 illetve a városcentrum és a fejletlen városkörnyék közötti eltérésekben jelennek meg. A város belső övezetei között 2005-ben érzékelhető erőteljes hierarchikus elrendeződés enyhült, 2010-ben mind az iskolai végzettség, mind a munkahelyi beosztás, mind pedig a jövedelem szempontjából viszonylag kiegyenlítettebbek a városövezeti megoszlások, a magasabb társadalmi státusúak korábban inkább belvárosi koncentrációja most visszafogottabb, az elhelyezkedésük a főváros egyéb belső negyedeire is kiterjedő. Jelentős különbség azonban, hogy amíg a 2005-ös vizsgálatban csak a belvárosi koncentrációik lépték túl a mintabeli arányokat, addig 2010-ben a városi arányaik a magasabbak. A jövedelem szerinti megoszlások ettől eltérőek. Mert amíg 2005-ben a legmagasabb jövedelműek a mintaátlaghoz képest nagyobb mértékben a belvárosban jelentek meg, addig 2010-ben, a mintához képest magasabb arányokban a fejlett agglomerációs településeken találjuk meg őket. A belvárostól a külsőbb negyedek felé hierarchikusan növekvő alacsonyabb társadalmi státusú arányok esetében is tapasztalható egy relatív kiegyenlítődés höz képest jelentős különbség, hogy amíg 2005-ben az alacsony státusúak városi arányai a mintabeli átlaghoz képest magasabbak voltak, ezek az arányok 2010-ben alacsonyabbak, miközben a fejletlen városkörnyéken magasabbak (lásd a 17. ábra, 18. ábra, 19. ábra, 20. ábra). Forrás: NKFP kérdőív adatai 17. ÁBRA A BUDAPESTI VÁROSTÉRSÉG KÜLÖNBÖZŐ ÖVEZETEIBEN ÉLŐK MUNKAHELYI BEOSZTÁS SZERINTI MEGOSZLÁSA, % (2005) 142

143 Forrás: Norway Grants kérdőív adatai 18. ÁBRA A BUDAPESTI VÁROSTÉRSÉG KÜLÖNBÖZŐ ÖVEZETEIBEN ÉLŐK MUNKAHELYI BEOSZTÁS SZERINTI MEGOSZLÁSA, % (2010) Forrás: NKFP kérdőív adatai 19. ÁBRA A BUDAPESTI VÁROSTÉRSÉG KÜLÖNBÖZŐ ÖVEZETEIBEN ÉLŐK HAVI NETTÓ JÖVEDELEM SZERINTI MEGOSZLÁSA, % (2005) 143

144 Forrás: Norway Grants kérdőív adatai 20. ÁBRA A BUDAPESTI VÁROSTÉRSÉG KÜLÖNBÖZŐ ÖVEZETEIBEN ÉLŐK HAVI NETTÓ JÖVEDELEM SZERINTI MEGOSZLÁSA, % (2010) A budapesti várostérségre vonatkozó 2010-es eredmények, valamint a 2005-ös és a 2010-es kutatási tapasztalatok összehasonlítása alapján egyrészt erősödni látszik a magas társadalmi státusúak városi (már nemcsak belvárosi), illetve a fejlett város környéki településekre érvényes koncentrációja. Másrészt, jellemzőbbé válik az alacsony társadalmi státusú csoportok főként fejletlenebb város környéki településeken történő elhelyezkedése. Mindez a város és a környék társadalmi szerkezeti elhelyezkedésének a dichotómikus elrendeződését mutatja. Továbbá azt a feltevést is sugallja, hogy a Budapest térségben élők területi elhelyezkedésének rendje fokozatosan követi a nyugat-európai modellek példáit, az ott látott fő folyamatokat 15.. Ezt a hipotézist a Norway Grants kutatási program keretében készült, a francia és az osztrák, valamint a dán fővárosra és annak térségeire kiterjedő, az urban sprawl folyamatát feltáró tanulmányok eredményei is igazolni látszanak (Cattan, 2011; Reeh-Zerlag, 2011; Görgl et al, 2011) 16. Város és környék dichotómiák és a területhasználat társadalmi különbségei A kutatás centrális kérdésfeltevése az volt, hogy a várostérség térbeli társadalmi szabdaltsága milyen hatással van a lakosság mindennapi életében, a munkavégzési 15 Ennek részletes tesztelésére európai empirikus kutatási összevetésekre is szükség lenne, továbbá a következő hazai népszámlálás eredményeire is. 16 Ennek eredményeit, a magyar esettanulmánnyal együtt, egy angol nyelvű kötetben adjuk majd közre. 144

145 tevékenységeiben, a vásárlási, a szórakozási, az egészségügyi intézmény igénybevételei révén megvalósuló területfogyasztási szokásaira? Meg akartuk tudni, hogy a mindennapi élet különböző tevékenységei a térbeli társadalmi szerkezet által kijelölt szűk térben, a lakás környékén, a lakóhelyen, tehát inkább lokálisan zajlanak le vagy szélesebb térre is kiterjedő módon nemcsak a közvetlen lakóhelyen, nemcsak a településen, hanem a térség több egységére is kiterjedő módon valósulnak meg, tehát inkább globálisnak, mint lokálisnak nevezhetők. 17 A modern városfejlődési folyamatok ismeretében az előzetes feltevés az volt, hogy a nagyváros-térségi népesség mindennapi élete inkább globálisabb. Hiszen a globális folyamatok eredményeként erőteljes a gazdasági, az infrastrukturális, a legkülönbözőbb intézményi nagyváros-centrumi koncentráltság. S ez számottevő vonzást gyakorol a népesség térbeli fogyasztási szerkezetére, növekszik a centrum és a környék közötti ingázás, a városlakok mindennapi élettere egyre több negyedre terjed ki. A városlakók által már elfoglalt tér viszonyait újra és újra átszervező, a meglévő határokat feszegető, az egyre globálisabb egységekre kiterjedő mindennapi élettevékenységek a területfogyasztás új hullámait hozzák létre, a szuburbanizáció, kiköltözés mellett a helyben maradók, de a nagyvárosi teret egye nagyobb egységekben használók, inkább fogyasztók a városi terjeszkedés, az urban sprawl új dimenzióját hozzák létre. A szociológiai törvényszerűségek azonban óvatosságra intettek bennünket. Hiszen az is nyilvánvaló volt, hogy a nagyváros-térségi társadalmi csoportok térben megnyilvánuló, mindennapi élethez kötött fogyasztási szokásait, és modelljeit nemcsak a konkrét nagyváros-centrum fogyasztási lehetőségei, a kínálat területi eloszlása, és tegyük hozzá, a kulturális fogyasztási minták generálják (Sassen, 1991), hanem a társadalmi strukturális helyzet (a jövedelem, az iskolai végzettség, a foglalkozás, a beosztás, a családi háttér) által meghatározott lehetőségek is. Ez utóbbiak pedig igencsak egyenlőtleneknek bizonyultak, közte éppen a társadalmi szerkezeti dichotómiák miatt. A munkavégzés területi szerkezete A differenciált belső elemzések szerint a nagyváros-térségi népesség eltérő módon és eltérő mértékben használja, illetve fogyasztja a teret a mindennapi élettevékenységei során. 17 A mindennapi élet megvalósulásának a területi szerkezetét a budapesti agglomerációban élők munkavégzési, vásárlási, szórakozási, egészségügyi intézmény igénybevételi helyszínei, a társadalmi-területi (iskolai végzettség, jövedelmi szint, munkahelyi beosztás, valamint lakóhely típus) dimenziók alapján vizsgáltuk 145

146 A munkavégzési tevékenységek során a nagyváros-centrumot inkább a városi és a fejlett város környéki magas társadalmi státusúak fogyasztják, mindennapi életükkel összefüggő térfogyasztásuk inkább lokális, mint globális. A városcentrumi alacsonyabb társadalmi státusú csoportok esete is hasonló. A város környéki népesség, annak főként alacsonyabb státusú rétegeinek mindennapi életével összefüggő térfogyasztása azonban inkább globális, mint lokális. A munkavégzéshez kapcsolódó térhasználat alakulásában elmondható, hogy a Budapesten élők, magas és alacsony társadalmi státusúak a városban dolgoznak, nem járnak sem más agglomerációs településre, sem pedig más településre dolgozni. A budapesti, magas státusúak jóval nagyobb arányban találnak munkát a lakásuk közelében, valamint a városon belül, mint az alacsonyabb társadalmi státusúak. A fejlett városkörnyéken a magas státusúaknál két tendencia figyelhető meg: a lakása közelében, valamint a más településen történő munkavégzés aránya kiemelkedő, vagyis elsősorban helyben, valamint más településen dolgoznak. Az alacsony státusúaknál kiegyenlítettebb minden kategória válasza, de átlag feletti eltérés tapasztalható a más településen történő munkavégzésnél. A fejletlen városkörnyéken a magas státusúak esetén egyrészt megjelenik az, hogy az átlaghoz képest jóval nagyobb arányban járnak el más településre dolgozni, másrészt a lakásuk közelében való munkavégzés aránya szintén átlagérték feletti. Az alacsony státusúaknál az agglomerációs településen, valamint a más településen történő munkavégzés mutat jóval az átlag feletti értékeket. Összességében tehát jól látszik az agglomerációs települések alvó jellege, valamint a munkahelyek koncentrációja Budapesten. A más településen történő munkavégzéssel kapcsolatban megkérdeztük, hogy mi ennek az oka. Az eredmények szerint a legjellemzőbb különbségek a város környéki településtípusok esetén, különböző státusúaknál alakultak ki. A magas és alacsony státusúak közötti különbségek úgy jellemezhetők, hogy a fejlett városkörnyéken a munkájuk jellege miatt járnak máshová dolgozni, az alacsony státusúaknál emellett az is megjelenik, hogy nincsen megfelelő munkahely. A fejletlen városkörnyéken mindkét indok átlagon felül jelenik meg a különböző státusúaknál, de az alacsony státusúak esetén nagyobb arányban jelenik meg az, hogy nincsen a lakóhelyen megfelelő munkahely. A térhasználati szokások alakulásában a következő tevékenység a vásárlás helyszínének feltérképezése és elemzése volt. Ugyanis a bevásárlás, mint a mindennapi élet tevékenysége, annak térhasználata a piacgazdasági folyamatok következtében jelentős mértékben átalakult. A bővülő kínálat áru és üzletek szerint is differenciált lehetőségeket biztosít a lakosságnak, hogy különböző tereket, helyszíneket vegyen igénybe a vásárláshoz. Az élelmiszerek és tartós fogyasztási cikkek vásárlása esetén előbbinél a lokalitás jellemző, vagyis az itt élők a lakásuk közelében intézik bevásárlásukat. A tartós 146

147 fogyasztási cikkeknél a tér használata bővül, köszönhetően a bevásárlóközpontok, hipermarketek térnyerésének. Térbeli-társadalmi státuscsoportok mentén történő vizsgálat során kiderül, hogy a Budapesten élők egyértelműen lokális bevásárlási szokásokkal rendelkeznek, függetlenül státusuktól, ugyanis itt mind az alacsony, mind pedig a magas státusúak a lakásuk közelében vásárolnak (az alacsonyabb státusúak viszont nagyobb arányban). Az itt élők egyáltalán nem járnak más településre vásárolni. A legtágabb térhasználat a magas státusú, fejlett városkörnyéken élők esetén tapasztalható, mivel az átlaghoz képest ők járnak el legnagyobb arányban más településre. A vásárlási szokásokról elmondható, hogy leginkább a térségi kínálati viszonyok a meghatározó tényezők, ez befolyásolja alapvetően a bevásárlással kapcsolatos térhasználatot: Budapesten lokálisabb jellegű a tevékenység, míg a fejlett településen mindegyik társadalmi csoportnál már megjelenik a tágabb térhasználat, a fejletlenen pedig egyértelműen. Státusbeli különbségek abban a tekintetben érzékelhetők, hogy a magas státusúak nagyobb arányban járnak el más településre vásárolni, mint az alacsony státusú csoport, amely elsősorban a fejlett városkörnyéken élők esetén érzékelhető. 147

148 26. TÁBLÁZAT A MUNKAVÉGZÉS HELYSZÍNÉNEK MEGOSZLÁSA, LAKÓHELY ALAPJÁN, % (2010) Forrás: Norway Grants kérdőív adatai 148

149 Az egészségügyi szolgáltatások területi igénybevétele Az egészségügyi intézmények használata során szinte általános a lakóhelyi koncentráltság, ezeknél a tevékenységeknél a területi kínálat hatása a döntő. Mégpedig az ellátói hálózat területi és szakpolitikai meghatározottságai alapján 18. Forrás: Norway Grants kérdőív adatai 21. ÁBRA AZ EGÉSZSÉGÜGYI SZOLGÁLTATÁSOK IGÉNYBEVÉTELÉNEK TERÜLET SZERINTI MEGOSZLÁSA, LAKÓHELY ALAPJÁN, % (2010) A távolabbi, vagyis a lakás szomszédságát elhagyva a városnegyedben, településrészen, illetve az azon túl felkeresett rendelők, intézetek látogatási mutatói viszont 18 Magyarországon az alapellátás szabad orvosválasztás szerint történik, ami annyit jelent, a biztosítottak szabadon választhatnak háziorvost, a doktor pedig köteles a saját körzetébe tartozó betegeket fogadni. A körzetén kívül érkező páciensek befogadása kapcsán az orvosnak mérlegelési joga van, figyelembe veszi, például a körzetének nagyságát, az ellátottak számát, illetve a jelentkező lakóhelyének körzettől mért távolságát. A szakellátás azonban sokkal inkább már területi elveken nyugszik, egyes ellátásokat csak körzeti egészségügyi központokban lehet igénybe venni, másokat pedig csak regionálisan kijelölt intézményekben, vagyis lakóhelytől és/vagy tematikus ellátó helytől függően. (Vonatkozó jogszabályok: évi CLIV. törvény az egészségügyről 8. ; 16/1972. (IV. 29.) MT rendelet az egészségügyről szóló évi II. törvény végrehajtásáról 13/A, 13/B, 13/C ) 149

150 már differenciáltan jelentkeznek, így ezek vizsgálata mutatja igazán az egészségügyi szolgáltatások területfogyasztásában megmutatkozó strukturált jellegét. Például azt, hogy a budapesti lakosokhoz képest leginkább a fejletlen város környékiek mozdulnak el lakásuk környékéről. A fővárosban élő magas és alacsony státusúak megegyező arányban használják a városnegyedük áltál kínált lehetőségeket, azonban annak határain túl már csak a magas státusúak keresnek fel ellátó helyeket, ám ők sem hagyják el Budapest közigazgatási határait. A fejlett városkörnyék magas státusú lakója nagyobb arányban fordul a településrészén található szolgáltatókhoz, illetve nagyobb mértékben használja mind az agglomerációs öv, mind más városok, közte kiugróan a főváros adottságait - az ugyanott élő alacsony státusúakhoz képest, akik az egészségügyi szolgáltatásokat koncentráltan, átlag feletti mértékben a lakóhelyük közelében veszik igénybe. A fejletlen környékbeliek magas státusú képviselői településrészüket elhagyva, következő célterületként nagymértékben támaszkodnak a centrum település, Budapest lehetőségeire. Alacsony státusú szomszédjaik kevésbe keresik fel a lakásuk közelében található szolgáltatókat, a térben kiterjedtebb, egyenletesebb megoszlással a településrész, az agglomeráció és a régiócentrumot egyaránt megcélozzák. Mindehhez adalékul szolgálhat, hogy a fejlett városkörnyéken élők a legelégedettebbek mind a közvetlen lakóhelyükön található egészségügyi szolgáltatásokkal (átlagosan 3,99 ponttal, ahol az 5-ös érték jelentése: leginkább elégedett), mind a településük egészére vonatkozó (3,98) ellátási jellemzőkkel. A budapestiek érzékelése szerint a lakóhely közeli rendelők szolgáltatásai átlagosak (3,8), míg a főváros egészét nézve már elégedetlenek, kritikusak az egészségügy helyzetével (3,65), megítélésük szerint színvonala a fejletlen városkörnyékbeliek helyi és településszintű adottságaival megegyező (3,63). Szórakozás tekintetében a legjellegzetesebb vonás ismételten a főváros szívó hatása, vagyis a nagyvárostérség külső, fejletlen övezetében lakóknak több mint fele, a más városban kategórián belül, szinte csak itt keres és/vagy talál kikapcsolódási lehetőséget. Ennek másik oldala, hogy a Budapesten élőknek szinte már lakásuk és városnegyedük lefedi az igényeiknek megfelelő célterültet. 150

151 27. TÁBLÁZAT AZ EGÉSZSÉGÜGYI SZOLGÁLTATÁSOK IGÉNYBEVÉTELÉNEK TERÜLET SZERINTI MEGOSZLÁSA, LAKÓHELY ÉS STÁTUS SZERINT, % (2010) Forrás: Norway Grants kérdőív adatai Forrás: Norway Grants kérdőív adatai 22. ÁBRA A SZÓRAKOZÁS TERÜLETI MEGOSZLÁSA, LAKÓHELY SZERINT, % (2010) A státusjellemzők vizsgálata során kiderül, hogy a fővárosi magas státusúaknál bár elenyésző mértékben, de felmerül, hogy a várostól távolabb keressenek 151

152 szórakozási lehetőséget, míg az alacsony státusúak csoportjánál a fővárosi határral lezárul a kiválasztott helyszínek sora. A fejlett városkörnyék egyfajta kiegyenlítő teret biztosít a szórakozás nézőpontjából. Úgy tűnik, a helyi és távolabbi adottságokat az alacsony és magas státusbeliek egyaránt ki tudják használni (az egyes célterületek használati arányának mintaátlag feletti mértékében). A térség mintaátlag közeli szabadidős eltöltéshez kapcsolódó minősítése is ezt támasztja alá (3,4; mintaátlag 3,47.) Így a szórakoztató események csak mintegy negyede zajlik más településen, döntően Budapesten. A fejletlen környéken élők társadalmi csoportjainak szokásai szignifikáns eltérést mutatnak, a magas státusúak kizárólagosan a fővárosban, az alacsony státusúak fele részben helyben is igénybe veszik a fellelhető szórakozási lehetőségeket. A vendéglők, kávéházak látogatásának területi vizsgálata a fent leírtakat tovább erősíti. Vagyis a fővárosi városmag helyben (lakása közelében 47,32%), a fejlett környékeik 22,95%-ban, míg a fejletlen városkörnyéken élők 45,44%-ban települéeik határain túl elégíti ki ezeket az igényeket. Összegezve a fenti folyamatokat: a város és környék közötti dichotómiák a mindennapi élet megvalósulásának a területi szerkezetében, a különböző társadalmi státuscsoportok mindennapi tevékenységei által fogyasztott terek differenciált struktúráiban is megjelenik. Jóllehet a kutatási eredmények természeten nem mutattak tiszta típusokat, a különböző társadalmi csoportok mindennapi térfogyasztása a globális és lokális dimenziók szerint a következő főbb típusokban írható le: a) A centrum település, vagyis Budapest magas státusú csoportjainak a térfogyasztási tevékenységei esetén nagyobb arányú a lokálisabb jelleg. b) A centrum település, vagyis Budapest alacsonyabb társadalmi státusú csoportjaink a térfogyasztása szintén inkább lokális jellegű. c) A fejlett város környéki települések magas státusú csoportjainak a térfogyasztási tevékenységei részben lokálisak, miközben a globális jelleg erőteljesebb. d) A fejlett város környéki települések alacsony státusú csoportjainak a térfogyasztási tevékenységei viszonylag kiegyenlítettek, részben lokálisak, részben globálisak. e) A fejletlen város környéki településeken magas státusú csoportjainak a térfogyasztási tevékenységei erőteljesen globálisak, miközben lokálisak is. f) A fejletlen város környéki településeken élő alacsonyabb társadalmi státusú csoportok térfogyasztási tevékenységei globális egyben lokális jellegű is. 152

153 A tipizálásból az látható, hogy a nagyváros centrumban élők, szinte a társadalmi helyzetüktől függetlenül a (meglévő) területi kínálat alapján szervezik a mindennapi életűket. A város környékiek esetében a területi kínálat mellett a társadalmi helyzet (az azzal összefüggő jövedelem, igény, gépkocsi stb.) hatása számottevő módon érvényesül. Város és környék kapcsolatrendszerei Az államszocialista redisztributív (újraelosztási) rendszerben a helyi hatalmak, a települések nagyon szűk tervezési és fejlesztési mozgástérrel rendelkeztek. Hiányoztak az önállóságot biztosítani képes törvényi feltételek és lehetőségek. Ezért az 1990-ben lezajlott társadalmi politikai változások felerősítették a város környéki önkormányzatok önállósodási törekvéseit, amelynek jogi feltételeit az új önkormányzati törvény biztosította, jóllehet a különböző fejlesztésekhez szükséges források biztosítása többnyire elmaradt. Mindez nem volt összhangban sem a törvény adta elvi önállósodási lehetőségekkel, sem az átmenet követelményeivel. A globális gazdasági hatások, valamint az, hogy a külföldi nagyvállalatok a városkörnyéket is szívesen választották a beruházásaik, fejlesztéseik területeiként, oldani kezdték a centrumok és a környékek között történetileg kialakult gazdasági egyenlőtlenségeket. Ezek között különösen lényegesek voltak az 1990-es évek elején elsőként (Budapest után) a budapesti agglomerációban, majd a többi nagyvárosban és térségeiben felépített, többnyire zöld mezős város környéki bevásárlóközpontok. A városkörnyékeken újonnan létesült vállalkozások is hozzájárultak a centrumtérségek gazdasági előnyeinek az enyhüléséhez. A város környéki gazdasági potenciál növekedése, illetve az állami fejlesztési források nem kielégítő mértéke közötti ellentmondások részben konfliktusokat generáltak, részben tovább ösztönözték a helyi önállósodási törekvéseket, főként a fejlettebb városkörnyékek esetében. Ezeket a törekvéseket a rendszerváltozás során felerősödő, középosztálybeliek által megvalósított szuburbanizációs folyamatok is táplálták. A belvárosi problémák, a hiányzó városfelújítás, de az új lakáspiaci lehetőségek, a vidéki ház iránti igények is felgyorsították a kiköltözés folyamatát 19. A polgárosodás, a jólét erősödése mellett a zöld értékek is hozzájárultak a vidéki természeti környezet iránti középosztálybeli vágyak növekedéséhez. Hasonló hatásokkal jártak a fogyasztói társadalom értékei is. Az 1990-es években felfutott egyben megújult gépjárműpark, az arra alapozott (törekvéseiben amerikainak mondható) életforma iránti vágyak szintén a kiköltözést dinamizálták. 19 Budapest népessége a közötti években fővel (éves átlagban fővel) csökkent, 2007-ben érte el a mélypontot fővel között azonban a lakónépesség kismértékű növekedése következett be január 1-jén a főváros lakónépessége fő volt. A város környéki népesség 2007 és 2009 között fővel (évente fővel) nőtt. 153

154 A város környéki települések hosszú ideig nyitottak voltak a szuburbanizációra. A külső települések keresték és találtak is eszközöket arra, hogy új otthont, az új otthonteremtés lehetőségét kínálják. Településekként eltérő mértékben ugyan, de alapvetően mindegyik növelni óhajtotta a lakosságszámot, minthogy ettől (is) remélték a növekvő bevételeket. Ennek a célnak rendelték alá a telekpolitikájukat, a fejlesztési céljaikat. Az eredmény nemcsak az volt, hogy a városkörnyék új adófizető polgárokhoz jutott, hanem az is, hogy 1990-es évek során a város környéki lakóhelyi infrastruktúra jelentős mértékben fejlődött, a lakáskörülmények javultak. Az új elővárosi lakók sok esetben vállalkozásokba is fogtak, vagy a helyi foglalkoztatási lehetőségekkel éltek, s ezzel a települési önkormányzatok helyi forrásai is bővültek. A főváros és a környékbeli települések között mindig ellentmondás volt a szuburbanizáció megítélésében. A főváros (és meghatározott szakmacsoportok is) ellenezték az 1990-es években fokozatosan felgyorsuló kiáramlást, amelynek oka a személyi jövedelemadó helyben maradó részének a területi megosztása volt, továbbá a nagyvárosi népesség egyre erőteljesebb csökkenése miatti aggodalom is. A város környéki gazdaság fejlődését akadályozó különböző tényezők miatt, de a személyi jövedelemadó helyben maradó részének fokozatos elvonása következtében a városkörnyéken is megjelentek a szuburbanizációval kapcsolatos ellenérzések. A helyi önkormányzatok számára is egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy nem képesek biztosítani a megnövekedett számú népesség számára szükséges infrastruktúrát, nem tudják kielégíteni sem a régiek, sem pedig az újonnan érkezettek gyermekintézményekre, egészségügyi szolgáltatásokra vonatkozó igényeit. A Budapest környékbeli települések önkormányzatai közül többen is úgy vélik, hogy túlzott mértékű a beköltözés, erőteljesebb, mint ahogy remélték, ezért már nem kívánatos a népességszámot növelni. 20 A lakosság között szaporodik azok száma, akik ellenérdekeltek a növekedéssel szemben, és akik számára a fő cél azoknak az értékeknek a megóvására, amelyek miatt valamikor ide költöztek, ez pedig a csend, az elszigeteltség, a nyugalom. S bár a városterjeszkedéssel szembenálló urban sprawl ellenes mozgalmakról A leirt jelenség annak az ellentmondásnak a következménye, amit a 8-as számú lábjegyzetben jeleztem, vagyis az 1990-es években lezajlott budapesti város környéki növekedéssel kapcsolatos tervezéspolitikai bizonytalanság. 21 Az 1990-es évek végén, Amerikában kifejezett urban sprawl-ellenes városi mozgalmak jöttek létre, számos város és megye vezetése, valamint az ellenérdekelt polgárok léptek fel városhatáraik, a zöld területek védelmében, és szavazták meg az ahhoz szükséges források biztosítását is. Számos állam vásárolta fel a város környéki szabad területeket, a területfejlesztési jogokat és állított ezzel akadályt a további növekedés elé. Ebben a szavazó polgárok teljes támogatását élvezték. 154

155 nem beszélhetünk, szinte minden vizsgált településen létrejönnek a népességszám növelését ellenző helyi konfliktusok. Az új ingatlanfejlesztések is számos helyi összeütközést generálnak. A résztvevő társadalmi szereplők általában ugyanazok. Az elszigeteltségben vagy a meglévő megőrzésében, fenntartásában érdekelt társadalmi, lakossági csoportok, többnyire az őslakosság, de azok az újabbak is, akik már integrálódtak a településhez, és akik már nem örülnek az ismét csak újonnan érkezőknek, hiszen úgy érzik, hogy azok kiszorítják őket a lakóhelyi intézményekből, munkahelyekről is, megzavarják a kialakult elővárosi életformákat. Ezt néha azokkal kapcsolatban is megfogalmazzák, akik más településeken laknak, de akik a vizsgált lakóhelyek infrastruktúráját használják. Az igazi őslakosság, a régiek és az újak között is vannak életformabeli ellentmondások. Az előbbiek joggal érzik úgy, hogy az utóbbiak elutasítják a meglévő életformák őket zavaró elemeit, hiszen míg a régiek számára az előváros nemcsak lakó, hanem munkahely is, a ház környéke és kertje a termelés helye, a most érkezettek főként lakóhelyet kerestek és ahhoz a csendet és nyugalmat várják el. A népességet növelni törekvő korábbi helyi önkormányzati elképzelések helyett (elsősorban a személyi jövedelemadó helyben maradó részének jelentős csökkenése és a helyi iparűzési adó számottevő bővülése miatt) ma már inkább a gazdaság dinamizálása a fő törekvés, 2000 óta ennek rendelik alá a telekpolitikát, a fejlesztési célokat is. A PESTTERV Kft. elemzései jól mutatják, hogyan változott 1996 és 2008 között a különböző célú művelésből kivont területek nagysága, és hogy az évek alatt hogyan csökkentek a lakóterületi és hogyan növekedtek a gazdasági (kereskedelmi) területi fejlesztések (lásd a 23. ábra). A város környéki gazdasági (közte kereskedelmi) fejlesztések sem mentesek a város és a környék közötti konfliktusoktól. Hiszen a különböző típusú vállalkozások (közte a multi vagy transznacionális cégek magyar telephelyei) megszerzéséért, vagy a bevásárlóközpontok területi elhelyezkedéséért is komoly verseny folyt. S minthogy ebben a versenyben a főváros korábbi és mai előnyei nemcsak nyilvánvalóak, hanem a tények szerint nem is igazán akarják a lehetséges előnyöket a többi környékbeli településsel is megosztani (azért is, mert kevés a felosztható előny), a környékbeli települések közül többen is bezártságra kezdenek törekedni, kimondatlanul, de egyre inkább kimondva is. A ma jellemző versenyszellem, a minden szinten érzékelhető forráshiány is azt sugallja, hogy az individuális részvétel hatékonyabb, mint a közösségi. 155

156 Forrás: PESTTERV Kft. (2010): A Budapesti Agglomeráció Területrendezési Tervéről szóló évi LXIV. Törvény módosításának tervezete 23. ÁBRA A LAKÓ, GAZDASÁGI ÉS EGYÉB CÉLRA MŰVELÉSBŐL KIVONT TERÜLETEK NAGYSÁGA A BUDAPESTI AGGLOMERÁCIÓBAN (HEKTÁR, ) A városi terjeszkedés jövője Nyilvánvaló, hogy a városi terjeszkedés jövője nemcsak a lakosság költözési törekvéseitől, hanem a gazdaság igényeitől, a demográfiai folyamatok, az érintett népesség életkilátásainak az alakulásától, az országos regionális egyenlőtlenségekből adódó területi mozgásoktól is függ. De ennek szerepe sem elhanyagolható, emiatt ezek vizsgálatára is vállalkoztunk. Már a 9 nagyváros térséget elemző kutatásból is kiderült, hogy a nagyvárosi népesség jelentős része (közel 80%-a) nem akar elköltözni, a városlakók csupán 13%-a mondta, hogy biztosan el fog költözni, 7,3%-a pedig azt válaszolta, hogy elköltözne, de nincs rá lehetősége. A város környékiek csupán 4,5%-a állította, hogy költözni fog, és további 4,5%-a mondta, hogy megtenné, de nincs rá módja (Szirmai, 2009c, 54). A kilenc nagyváros térséghez hasonló volt budapesti várostérség esetében is a 2005-ös trend, 79,4% nem akart, 15,1% pedig akart költözni, 5,3% a költözési szándékot, de inkább annak akadályait említette. A 2010-es szintén a Budapest térségre elvégzett vizsgálat meglepő eredménye volt a már korábban is alacsony költözési szándék 10,1%-ra történő csökkenése. Továbbá az is, hogy 3,3%-ra esett vissza azok aránya, akik elmennének, de nincs rá lehetőségük (lásd a 24. ábra). 156

ELEKTRONIKUS MELLÉKLET

ELEKTRONIKUS MELLÉKLET ELEKTRONIKUS MELLÉKLET XXVII. ÉVFOLYAM 2011 VOCATIONAL TRAINING REVIEW RUNDSCHAU DER BERUFSBILDUNG Hordósy Rita Király Gábor Pályakövetési tipológia Ábra és melléklet torgyik judit a nyelvtanulás európai

Részletesebben

Az információs társadalom és a digitális egyenlőtlenségek főbb irányai és teljesítményei

Az információs társadalom és a digitális egyenlőtlenségek főbb irányai és teljesítményei Projektzáró workshop (TÁMOP-4.2.1/B-09/1/KONV-2010-0005) Generációk az információs társadalomban Infokommunikációs kultúra, értékrend, biztonságkeresési stratégiák Az információs társadalom és a digitális

Részletesebben

2006.12.26. Elgépiesedő világ, vagy humanizált technológia

2006.12.26. Elgépiesedő világ, vagy humanizált technológia Elgépiesedő világ, vagy humanizált technológia Az emberi szenvedés kalkulusai Az utóbbi 15 évben lezajlott a kettős átmenet A társadalmi intézményrendszerekbe vetett bizalom csökken Nem vagyunk elégedettek

Részletesebben

Amit a zöld beszerzésről tudni kell. Bevezetés. Varga Katalin Energiaklub Budapest, 2013. december 11.

Amit a zöld beszerzésről tudni kell. Bevezetés. Varga Katalin Energiaklub Budapest, 2013. december 11. Amit a zöld beszerzésről tudni kell Bevezetés Varga Katalin Energiaklub Budapest, 2013. december 11. Tartalom Az Energiaklubról A zöld beszerzés definíciója A zöld beszerzés előnyei Buy Smart+ projekt

Részletesebben

dr. Lorenzovici László, MSc orvos, közgazdász egészségügy közgazdász

dr. Lorenzovici László, MSc orvos, közgazdász egészségügy közgazdász dr. Lorenzovici László, MSc orvos, közgazdász egészségügy közgazdász Rólunk Piacvezetők Romániában Kórházfinanszírozás Kórházkontrolling, gazdálkodásjavítás Egészséggazdaságtani felmérések 2 Az egészségügyről

Részletesebben

Nemzetközi kitekintés. 350 milliárd Euró, 1000 milliárd Ft leírt követelés

Nemzetközi kitekintés. 350 milliárd Euró, 1000 milliárd Ft leírt követelés Nemzetközi kitekintés 350 milliárd Euró, 1000 milliárd Ft leírt követelés Leírási veszteség 2013. (EU27) EU átlag: 2.8%-tól 3.0%-ig Jelmagyarázat Magyarázat A fizetési idő a különböző szektorokban (EU27)

Részletesebben

Engelberth István főiskolai docens BGF PSZK

Engelberth István főiskolai docens BGF PSZK Engelberth István főiskolai docens BGF PSZK Gazdaságföldrajz Kihívások Európa előtt a XXI. században 2013. Európa (EU) gondjai: Csökkenő világgazdasági súly, szerep K+F alacsony Adósságválság Nyersanyag-

Részletesebben

Működőtőke-befektetések Adatok és tények

Működőtőke-befektetések Adatok és tények Német-Magyar Ipari és Kereskedelmi Kamara 1. Konjunktúrafórum 13. november. Működőtőke-befektetések Adatok és tények Működőtőke-befektetések állománya Magyarországon 1.1.31., származási ország szerint,

Részletesebben

Buy Smart+ A zöld beszerzés előnyei

Buy Smart+ A zöld beszerzés előnyei Buy Smart+ A zöld beszerzés előnyei Budapest, 2013. október 30. Zöld beszerzés villásreggeli Varga Katalin, Energiaklub Tartalom Az Energiaklubról A zöld beszerzés definíciója A zöld beszerzés előnyei

Részletesebben

Az EUREKA és a EUROSTARS program

Az EUREKA és a EUROSTARS program Az EUREKA és a EUROSTARS program Mészáros Gergely vezető-tanácsos 2014.03.13. Az EUREKA program 1985-ben létrehozott kormányközi együttműködés, Cél: Az európai ipar termelékenységének és világpiaci versenyképességének

Részletesebben

Szociális gazdaság. Nyílt munkaerőpiac

Szociális gazdaság. Nyílt munkaerőpiac A szociális gazdaság fejlesztése és a foglalkoztatás növelése szociális szövetkezeteken keresztűk Ruszkai Zsolt Magyar Munka Terv Közfoglalkoztatás Szociális gazdaság Nyílt munkaerőpiac 2 Szociális gazdaság

Részletesebben

A Megújuló Energiaforrás Irányelv és a Nemzeti Cselekvési Terv szerepe a 2020 as célok elérésében

A Megújuló Energiaforrás Irányelv és a Nemzeti Cselekvési Terv szerepe a 2020 as célok elérésében A Megújuló Energiaforrás Irányelv és a Nemzeti Cselekvési Terv szerepe a 2020 as célok elérésében Szélenergia a tények szélenergia integrációja Magyarországon, EWEA Budapest, 2009 június 12. EUROPEAN COMMISSION

Részletesebben

Egészség: a betegség vagy fogyatékosság hiánya, a szervezet funkcionális- és anyagcsere hatékonysága

Egészség: a betegség vagy fogyatékosság hiánya, a szervezet funkcionális- és anyagcsere hatékonysága Egészség: a betegség vagy fogyatékosság hiánya, a szervezet funkcionális- és anyagcsere hatékonysága Kincses (2003): Az egészség az egyén biológiai működése, valamint a kora és neme szerint elérhető és/vagy

Részletesebben

Az energiapolitika szerepe és kihívásai. Felsmann Balázs 2011. május 19. Óbudai Szabadegyetem

Az energiapolitika szerepe és kihívásai. Felsmann Balázs 2011. május 19. Óbudai Szabadegyetem Az energiapolitika szerepe és kihívásai Felsmann Balázs 2011. május 19. Óbudai Szabadegyetem Az energiapolitika célrendszere fenntarthatóság (gazdasági, társadalmi és környezeti) versenyképesség (közvetlen

Részletesebben

Környezetvédelmi Főigazgatóság

Környezetvédelmi Főigazgatóság Környezetvédelmi Főigazgatóság Főbiztos: Stavros Dimas Főigazgató: Mogens Peter Carl A igazgatóság: Kommunikáció, Jogi Ügyek & Polgári Védelem B igazgatóság: A Természeti Környezet Védelme Osztály: Természetvédelem

Részletesebben

Honvári Patrícia MTA KRTK MRTT Vándorgyűlés, 2014.11.28.

Honvári Patrícia MTA KRTK MRTT Vándorgyűlés, 2014.11.28. Honvári Patrícia MTA KRTK MRTT Vándorgyűlés, 2014.11.28. Miért kikerülhetetlen ma a megújuló energiák alkalmazása? o Globális klímaváltozás Magyarország sérülékeny területnek számít o Magyarország energiatermelése

Részletesebben

Közlekedésbiztonsági trendek az Európai Unióban és Magyarországon

Közlekedésbiztonsági trendek az Európai Unióban és Magyarországon Közlekedésbiztonsági trendek az Európai Unióban és Magyarországon Prof. Dr. Holló Péter, az MTA doktora KTI Közlekedéstudományi Intézet Nonprofit Kft. kutató professzor Széchenyi István Egyetem, Győr egyetemi

Részletesebben

HOGYAN TOVÁBB IRÁNYVÁLTÁS A FOGLALKOZTATÁSPOLITIKÁBAN

HOGYAN TOVÁBB IRÁNYVÁLTÁS A FOGLALKOZTATÁSPOLITIKÁBAN HOGYAN TOVÁBB IRÁNYVÁLTÁS A FOGLALKOZTATÁSPOLITIKÁBAN DR. CZOMBA SÁNDOR államtitkár Nemzetgazdasági Minisztérium 90 80 70 60 50 40 30 20 10 0 76,3 74,1 72,9 71,4 71,0 Forrás: Eurostat TARTÓS LEMARADÁS

Részletesebben

Mire, mennyit költöttünk? Az államháztartás bevételei és kiadásai 2003-2006-ban

Mire, mennyit költöttünk? Az államháztartás bevételei és kiadásai 2003-2006-ban Mire, mennyit költöttünk? Az államháztartás bevételei és kiadásai 2003-2006-ban Kiadások változása Az államháztartás kiadásainak változása (pénzforgalmi szemléletben milliárd Ft-ban) 8 500 8 700 9 500

Részletesebben

Kerékpározás Európában. Bodor Ádám EuroVelo Director, a.bodor@ecf.com Budapest 2013.09.18.

Kerékpározás Európában. Bodor Ádám EuroVelo Director, a.bodor@ecf.com Budapest 2013.09.18. Kerékpározás Európában Bodor Ádám EuroVelo Director, a.bodor@ecf.com Budapest 2013.09.18. Európai Kerékpáros Szövetség www.ecf.com 2 Célunk: A kerékpározas aránya duplázódjon meg 2020-ra Európában! 3 Többféle

Részletesebben

Lisszaboni stratégia és a vállalati versenyképesség

Lisszaboni stratégia és a vállalati versenyképesség Lisszaboni stratégia és a vállalati versenyképesség 46. Közgazdász-vándorgyűlés Czakó Erzsébet Eger, 2008. június 27. 1/17 Témakörök 1. Versenyképesség az EU szintjén 2. A Lisszaboni Stratégia és metamorfózisai

Részletesebben

Homolka Fruzsina Campden BRI Magyarország Nonprofit Kft.

Homolka Fruzsina Campden BRI Magyarország Nonprofit Kft. A fenntarthatóság jelentősége a Jövő Élelmiszeripari Gyárában A környezeti hatások vizsgálatát szolgáló kutatási infrastruktúra az élelmiszeripari fenntartható fejlődés megvalósítására Homolka Fruzsina

Részletesebben

A közúti közlekedésbiztonság helyzete Magyarországon

A közúti közlekedésbiztonság helyzete Magyarországon A közúti közlekedésbiztonság helyzete Magyarországon Prof. Dr. Holló Péter KTI Közlekedéstudományi Intézet Nonprofit Kft. kutató professzor Széchenyi István Egyetem egyetemi tanár Tartalom 1. A hazai közúti

Részletesebben

Fogyasztói árak, 2007. február

Fogyasztói árak, 2007. február Közzététel: 2007. március 13. Sorszám: 47. Következik: 2007. március 14. Ipar Fogyasztói árak, 2007. február 2007. februárban az egyhavi átlagos fogyasztóiár-emelkedés 1,2% volt, 2006. februárhoz viszonyítva

Részletesebben

AZ EURÓPAI KÖZÖSSÉGEK BIZOTTSÁGA A BIZOTTSÁG BELSŐ SZOLGÁLATAINAK MUNKADOKUMENTUMA

AZ EURÓPAI KÖZÖSSÉGEK BIZOTTSÁGA A BIZOTTSÁG BELSŐ SZOLGÁLATAINAK MUNKADOKUMENTUMA AZ EURÓPAI KÖZÖSSÉGEK BIZOTTSÁGA Brüsszel, XXX SEC(2007) 707 A BIZOTTSÁG BELSŐ SZOLGÁLATAINAK MUNKADOKUMENTUMA Kísérő dokumentum a következőhöz: A Bizottság fehér könyve az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak

Részletesebben

Horváth Gábor főtitkár

Horváth Gábor főtitkár . Horváth Gábor főtitkár Előadó szándéka A parlament előtt levő földforgalmi törvény mellett nincs hatástanulmány (jogalkotásról szóló törvény) Objektív hatásfelméréshez: Ismerni kellene mit sikerül megszülni

Részletesebben

A változatos NUTS rendszer

A változatos NUTS rendszer Nomenclature of Territorial Units for Statistics GAZDASÁG- ÉS TÁRSADALOMTUDOMÁNYI KAR, GÖDÖLLŐ A változatos NUTS rendszer Péli László RGVI Statisztikai Célú Területi Egységek Nomenklatúrája, 1970-es évek

Részletesebben

A CTOSZ álláspontja az EU Bizottság cukor reform tervével kapcsolatban

A CTOSZ álláspontja az EU Bizottság cukor reform tervével kapcsolatban A CTOSZ álláspontja az EU Bizottság cukor reform tervével kapcsolatban Budapest, 24. szeptember hó A Cukorrépatermesztők Országos Szövetsége Elnökségének 24. szeptember 17-i határozata: Az EU Bizottság

Részletesebben

Az Európai Innovációs Partnerség(EIP) Mezőgazdasági Termelékenység és Fenntarthatóság

Az Európai Innovációs Partnerség(EIP) Mezőgazdasági Termelékenység és Fenntarthatóság Az Európai Innovációs Partnerség(EIP) Mezőgazdasági Termelékenység és Fenntarthatóság Dr. Maácz Miklós főosztályvezető Vidékfejlesztési Főosztály Vidékfejlesztési Minisztérium Kontextus Európa 2020 Stratégia:

Részletesebben

A Nemzeti Fenntartható Fejlődési Keretstratégia megvalósításának állása

A Nemzeti Fenntartható Fejlődési Keretstratégia megvalósításának állása A Nemzeti Fenntartható Fejlődési Keretstratégia megvalósításának állása Zentai Sára Répceszemere, 2015. június 16. Nemzeti Fenntartható Fejlődési Keretstratégia - A nemzet második ilyen stratégiája 2007

Részletesebben

A közlekedésbiztonság helyzete Magyarországon

A közlekedésbiztonság helyzete Magyarországon A közlekedésbiztonság helyzete Magyarországon Prof. Dr. Holló Péter KTI Közlekedéstudományi Intézet Nonprofit Kft. kutató professzor Széchenyi István Egyetem egyetemi tanár A közlekedésbiztonság aktuális

Részletesebben

Az Európai Bizottság mellett működő ESF (European Science Foundation) a. kilencvenes évek közepe óta támogatja és szervezi a European Social Survey

Az Európai Bizottság mellett működő ESF (European Science Foundation) a. kilencvenes évek közepe óta támogatja és szervezi a European Social Survey Az Európai Bizottság mellett működő ESF (European Science Foundation) a kilencvenes évek közepe óta támogatja és szervezi a European Social Survey elnevezésű nagyszabású nemzetközi project előkészítő munkálatait.

Részletesebben

Januárban változatlan maradt a fogyasztóiár-színvonal (Fogyasztói árak, 2014. január)

Januárban változatlan maradt a fogyasztóiár-színvonal (Fogyasztói árak, 2014. január) Közzététel: 2014. február 14. Következik: 2014. február 20. Népmozgalom Sorszám: 26. Januárban változatlan maradt a fogyasztóiár-színvonal (Fogyasztói árak, 2014. január) Januárban változatlan maradt a

Részletesebben

Az egészségügyi és gazdasági indikátorok összefüggéseinek vizsgálata Magyarországon

Az egészségügyi és gazdasági indikátorok összefüggéseinek vizsgálata Magyarországon Az egészségügyi és gazdasági indikátorok összefüggéseinek vizsgálata Magyarországon Készítette: Bakos Izabella Mária SZIE-GTK Enyedi György RTDI PhD-hallgató Kutatási téma Az egészségügyi állapot (lakosság

Részletesebben

Fotovillamos napenergia-hasznosítás helyzete Magyarországon

Fotovillamos napenergia-hasznosítás helyzete Magyarországon Fotovillamos napenergia-hasznosítás helyzete Magyarországon Pálfy Miklós Solart-System Bevezetés Sugárzási energia Elözmények, mai helyzet, növekedés Napelemes berendezések Potenciál Európai helyzetkép

Részletesebben

Dr. Jane Pillinger Az EPSU Kollektív Szerzıdéskötési Konferencia számára készült bemutató Pozsony, 2010. szeptember 14-15.

Dr. Jane Pillinger Az EPSU Kollektív Szerzıdéskötési Konferencia számára készült bemutató Pozsony, 2010. szeptember 14-15. Egyenlı bérek és a recesszió hatása a nıi dolgozókra Dr. Jane Pillinger Az EPSU Kollektív Szerzıdéskötési Konferencia számára készült bemutató Pozsony, 2010. szeptember 14-15. Miért állnak fenn a nemek

Részletesebben

Nyugdíjasok, rokkantsági nyugdíjasok az EU országaiban

Nyugdíjasok, rokkantsági nyugdíjasok az EU országaiban Nyugdíjasok, rokkantsági nyugdíjasok az EU országaiban Biztosításmatematikus, ONYF ESSPROS (European System of integrated Social Protection Statistics) A szociális védelem integrált európai statisztikai

Részletesebben

Prof. Dr. Krómer István. Óbudai Egyetem

Prof. Dr. Krómer István. Óbudai Egyetem Környezetbarát energia technológiák fejlődési kilátásai Óbudai Egyetem 1 Bevezetés Az emberiség hosszú távú kihívásaira a környezetbarát technológiák fejlődése adhat megoldást: A CO 2 kibocsátás csökkentésével,

Részletesebben

Januárban 1,4%-kal csökkentek a fogyasztói árak (Fogyasztói árak, 2015. január)

Januárban 1,4%-kal csökkentek a fogyasztói árak (Fogyasztói árak, 2015. január) Közzététel: 2015. február 11. Következik: 2015. február 12. Építőipar Sorszám: 23. Januárban 1,4%-kal csökkentek a fogyasztói árak (Fogyasztói árak, 2015. január) Januárban a fogyasztói árak átlagosan

Részletesebben

Területi fejlettségi egyenlőtlenségek alakulása Európában. Fábián Zsófia KSH

Területi fejlettségi egyenlőtlenségek alakulása Európában. Fábián Zsófia KSH Területi fejlettségi egyenlőtlenségek alakulása Európában Fábián Zsófia KSH A vizsgálat célja Európa egyes térségei eltérő természeti, társadalmi és gazdasági adottságokkal rendelkeznek. Különböző történelmi

Részletesebben

Melyik vállalatok nőnek gyorsan békés időkben és válságban? Muraközy Balázs MTA KRTK KTI Közgazdász Vándorgyűlés, Gyula, 2013

Melyik vállalatok nőnek gyorsan békés időkben és válságban? Muraközy Balázs MTA KRTK KTI Közgazdász Vándorgyűlés, Gyula, 2013 Melyik vállalatok nőnek gyorsan békés időkben és válságban? Muraközy Balázs MTA KRTK KTI Közgazdász Vándorgyűlés, Gyula, 2013 1 Munkatermelékenység és GDP/fő, 2011 Forrás: OECD 2 Vállalati sokféleség és

Részletesebben

Mezőföldi Híd Térségfejlesztő Egyesület. LEADER kritériumok. Célterület kód: 580a01

Mezőföldi Híd Térségfejlesztő Egyesület. LEADER kritériumok. Célterület kód: 580a01 Célterület kód: 580a01 Nemzetiségi hagyományok ápolása, civil szervezetek eszközbeszerzésének támogatása adottságokon alapul, vagy újszerűsége, témája miatt fontos a települések fejlődése szempontjából

Részletesebben

Augusztusban 1,3% volt az infláció (Fogyasztói árak, 2013. augusztus)

Augusztusban 1,3% volt az infláció (Fogyasztói árak, 2013. augusztus) Közzététel: 2013. szeptember 11. Következik: 2013. szeptember 12. Mezőgazdasági árak Sorszám: 137. Augusztusban 1,3% volt az infláció (Fogyasztói árak, 2013. augusztus) Augusztusban a fogyasztói árak 1,3%-kal

Részletesebben

Megelőzés központú környezetvédelem: energia és anyaghatékonyság, fenntarthatóság, tisztább termelés

Megelőzés központú környezetvédelem: energia és anyaghatékonyság, fenntarthatóság, tisztább termelés Őri István GREENFLOW CORPORATION Zrt. Megelőzés központú környezetvédelem: energia és anyaghatékonyság, fenntarthatóság, tisztább termelés Fenntarthatóság-fenntartható fejlődés Megelőzés-prevenció Tisztább

Részletesebben

Techológiai Előretekintési Program Magyarországon TECHNOLÓGIAI ELŐRETEKINTÉSI PROGRAM

Techológiai Előretekintési Program Magyarországon TECHNOLÓGIAI ELŐRETEKINTÉSI PROGRAM Techológiai Előretekintési Program Magyarországon TECHNOLÓGIAI ELŐRETEKINTÉSI PROGRAM Technológiai Előretekintési Program (TEP): célok Gazdasági, kutató-fejlesztő és államigazgatási szakemberek együttműködésén

Részletesebben

A magyar költségvetésről

A magyar költségvetésről A magyar költségvetésről másképpen Kovács Árpád 2014. április 3. Állami feladatok, funkciók és felelősségek Az állami feladatrendszer egyben finanszírozási feladatrendszer! Minden funkcióhoz tartozik finanszírozási

Részletesebben

4. ábra: A GERD/GDP alakulása egyes EU tagállamokban 2000 és 2010 között (%) 1,8 1,6 1,4 1,2 1,0 0,8 0,6 0,4 0,2 2000 2001 2002 2003 Észtország Portugália 2004 2005 2006 2007 Magyarország Románia 2008

Részletesebben

Magyarország versenyképessége az IKT szektorban A tudás mint befektetés. Ilosvai Péter, IT Services Hungary

Magyarország versenyképessége az IKT szektorban A tudás mint befektetés. Ilosvai Péter, IT Services Hungary Magyarország versenyképessége az IKT szektorban A tudás mint befektetés Ilosvai Péter, IT Services Hungary IT Services Hungary, a legnagyobb IT szolgáltató központ Magyarországon Tevékenységünk: Nemzetközi

Részletesebben

A nő mint főbevásárló

A nő mint főbevásárló A nő mint főbevásárló Csillag-Vella Rita, GfK Médiapiac 2016 1 Glamour napok a budapesti Aréna plázában akkora a tömeg, hogy ma (szombat) délután a 2800 férőhelyes parkolóban elfogytak a helyek. (Pénzcentrum.hu)

Részletesebben

FENNTARTHATÓSÁG????????????????????????????????

FENNTARTHATÓSÁG???????????????????????????????? FENNTARTHATÓSÁG???????????????????????????????? Fenntartható fejlődés Olyan fejlődés, amely kielégíti a jelen generáció szükségleteit anélkül, hogy veszélyeztetné a jövő generációk esélyeit arra, hogy

Részletesebben

Munkaidő-szab{lyoz{s Európ{ban A Policy Solutions közpolitikai h{ttérelemzése az Európai Unió egyes tag{llamainak munkaidő-szab{lyoz{s{ról

Munkaidő-szab{lyoz{s Európ{ban A Policy Solutions közpolitikai h{ttérelemzése az Európai Unió egyes tag{llamainak munkaidő-szab{lyoz{s{ról Munkaidő-szab{lyoz{s Európ{ban A Policy Solutions közpolitikai h{ttérelemzése az Európai Unió egyes tag{llamainak munkaidő-szab{lyoz{s{ról 2011. augusztus Vezetői összefoglaló A munkaidőre vonatkozó szabályozás

Részletesebben

kultúrafüggő / társadalomfüggő / személyiségfüggő

kultúrafüggő / társadalomfüggő / személyiségfüggő IDŐSKORRAL KAPCSOLATOS VÁLTOZÁSOK Az idősödés, időskori szerepek értelmezése, jelentősége kultúrafüggő / társadalomfüggő / személyiségfüggő Élettartam mennyiségi növekedése minőségi élet megteremtésének

Részletesebben

Simor András a Magyar Nemzeti Bank elnöke: (Nemzeti Csúcs, MTA Székház, 2008. október 18.)

Simor András a Magyar Nemzeti Bank elnöke: (Nemzeti Csúcs, MTA Székház, 2008. október 18.) Csapó Benő www.staff.u-szeged.hu/~csapo A közoktatás új fejlődési pályára állítása Zöld könyv a magyar közoktatás megújításáért Budapest, 2008. november 25. NEVELÉSTUDOMÁNYI INTÉZET Simor András a Magyar

Részletesebben

Lisszaboni folyamat. 2005- részjelentés: nem sikerült, új célok

Lisszaboni folyamat. 2005- részjelentés: nem sikerült, új célok Gyermekszegénység EU szociális modell célok, értékek, közös tradíció közös érdekek a gazdaságpolitikát és szociálpolitikát egységes keretben kezeli társadalmi biztonság szociális jogok létbiztonság garantálása

Részletesebben

A magyar gazdaság felülnézetből

A magyar gazdaság felülnézetből Orbán Gábor A magyar gazdaság felülnézetből Kötvény üzletág-vezető AEGON Magyarország Befektetési Alapkezelő Zrt. Balatonalmádi, 212 szeptember 7. avagy Vezeklés 28-2?? Kényszerpályán a magyar gazdaság

Részletesebben

Velencei tó Térségfejlesztő Egyesület HVS 2011 LEADER Kritériumok

Velencei tó Térségfejlesztő Egyesület HVS 2011 LEADER Kritériumok A LEADER program a társadalmi-gazdasági szereplők együttműködését ösztönzi az olyan javak és szolgáltatások létrejötte, fejlesztése érdekében, amelyek a lehető legnagyobb hozzáadott értéket biztosítják

Részletesebben

42. Kultúra keretprogram: változik, hogy változatlan maradjon?

42. Kultúra keretprogram: változik, hogy változatlan maradjon? 42. Kultúra keretprogram: változik, hogy változatlan maradjon? Kultúra keretprogram: változik, hogy változatlan maradjon? 2000. óta létezik az Európai Unió egységes kultúratámogató programja. A korábbi

Részletesebben

Fogyasztói árak, 2009. augusztus

Fogyasztói árak, 2009. augusztus Közzététel: 2009. szeptember 11. Sorszám: 146. Következik: 2009. szeptember 14. Mezőgazdasági árak Fogyasztói árak, 2009. augusztus 2009. augusztusban az egyhavi átlagos fogyasztóiár-csökkenés 0,3% volt.

Részletesebben

Penta Unió Oktatási Centrum. A magyar és román adórendszer összehasonlítása

Penta Unió Oktatási Centrum. A magyar és román adórendszer összehasonlítása Penta Unió Oktatási Centrum A magyar és román adórendszer összehasonlítása Név: Polyák Judit Szak: Nemzetközi adószakértő Konzulens: Dr. Kenyeres Sándor Tartalomjegyzék BEVEZETÉS... 1 1 MAGYARORSZÁG ÉS

Részletesebben

Az Európai Unió kohéziós politikája. Pelle Anita Szegedi Tudományegyetem Gazdaságtudományi Kar

Az Európai Unió kohéziós politikája. Pelle Anita Szegedi Tudományegyetem Gazdaságtudományi Kar Az Európai Unió kohéziós politikája Pelle Anita Szegedi Tudományegyetem Gazdaságtudományi Kar Kohéziós politika az elnevezés néhány év óta használatos korábban: regionális politika, strukturális politika

Részletesebben

Globális problémák Fenntartható-e e ez a világ ökológiailag? (Képes-e eltartani a bioszféra 6 md embert és a világgazdaságot?) Nem szenved-e e visszafordíthatatlan károsodásokat k a bioszféra? Képes-e

Részletesebben

Februárban leginkább az energia és élelmiszer árak mozgatták az inflációt

Februárban leginkább az energia és élelmiszer árak mozgatták az inflációt Közzététel: 2012. március 13. Következik: 2012. március 13. Mezőgazdasági árak Sorszám: 45. Februárban leginkább az energia és élelmiszer árak mozgatták az inflációt (Fogyasztói árak, 2012. február) Februárban

Részletesebben

IPARI PARKOK FEJLESZTÉSI LEHETŐSÉGEI MAGYARORSZÁGON

IPARI PARKOK FEJLESZTÉSI LEHETŐSÉGEI MAGYARORSZÁGON IPARI PARKOK FEJLESZTÉSI LEHETŐSÉGEI MAGYARORSZÁGON DÉL-Dunántúli Regionális Innovációs Ügynökség Nonprofit Kft. 2009. június 17. RAKUSZ LAJOS TISZTELETI ELNÖK IPE Ipari-, Tudományos-, Innovációs- és Technológiai

Részletesebben

A vállalkozások dinamikus képességének fejlesztése: a munkahelyi innovációk szerepének felértékelődése (A nemzetközi összehasonlítás perspektívája)

A vállalkozások dinamikus képességének fejlesztése: a munkahelyi innovációk szerepének felértékelődése (A nemzetközi összehasonlítás perspektívája) A vállalkozások dinamikus képességének fejlesztése: a munkahelyi innovációk szerepének felértékelődése (A nemzetközi összehasonlítás perspektívája) Makó Csaba Budapesti Gazdasági Főiskola Innováció: a

Részletesebben

KÖZPONTI PORSZÍVÓK. egészség és kényelem

KÖZPONTI PORSZÍVÓK. egészség és kényelem KÖZPONTI PORSZÍVÓK egészség és kényelem higiénia ès komfort az egyszerűség jegyében 1 A fenti kép csupán tájékoztató jellegű Központi porszívó 2 Süllyesztett csőrendszer zer 3 Hag Hagtompító 4 Falic Falicsatlakozó

Részletesebben

Egészség: Készülünk a nyaralásra mindig Önnél van az európai egészségbiztosítási kártyája?

Egészség: Készülünk a nyaralásra mindig Önnél van az európai egészségbiztosítási kártyája? MEMO/11/406 Brüsszel, 2011. június 16. Egészség: Készülünk a nyaralásra mindig Önnél van az európai kártyája? Nyaralás: álljunk készen a váratlan helyzetekre! Utazást tervez az EU területén, Izlandra,

Részletesebben

Az egészség nemzeti érték helyzetünk nemzetközi nézőpontból

Az egészség nemzeti érték helyzetünk nemzetközi nézőpontból Az egészség nemzeti érték helyzetünk nemzetközi nézőpontból Prof. Dr. Orosz Éva egyetemi tanár ELTE Egészség-gazdaságtani Kutatóközpont vezetője, az OECD szakértője Alapvető kérdések Merre tart Európa?

Részletesebben

A HORIZONT 2020 ÁLTALÁNOS JELLEMZŐI

A HORIZONT 2020 ÁLTALÁNOS JELLEMZŐI A HORIZONT 2020 ÁLTALÁNOS JELLEMZŐI Ki pályázhat? A kedvezményezett lehet: Konzorcium Önálló jogi entitás Országokra vonatkozó szabályok Kutatók Kutatói csoportok Együttműködés Párhuzamos finanszírozások

Részletesebben

Magyarország közép és hosszú távú Élelmiszeripari Fejlesztési Stratégiája 2014-2020

Magyarország közép és hosszú távú Élelmiszeripari Fejlesztési Stratégiája 2014-2020 ÉLELMISZER-FELDOLGOZÁS NÉLKÜL NINCS ÉLETKÉPES MEZŐGAZDASÁG; MEZŐGAZDASÁG NÉLKÜL NINCS ÉLHETŐ VIDÉK Magyarország közép és hosszú távú Élelmiszeripari Fejlesztési Stratégiája 2014-2020 Dr. Bognár Lajos helyettes

Részletesebben

Növekedés és fenntarthatóság. NFFT műhelykonferencia 2014. június 4. Bessenyei István

Növekedés és fenntarthatóság. NFFT műhelykonferencia 2014. június 4. Bessenyei István Növekedés és fenntarthatóság NFFT műhelykonferencia 2014. június 4. Bessenyei István Egy példa Rókák a Nyulak Szigetén Hová vezet ez: Falánk rókák és kevéssé szapora nyulak esetén mindkét populáció kihal.

Részletesebben

Mitől (nem) fenntartható a fejlődés?

Mitől (nem) fenntartható a fejlődés? Mitől (nem) fenntartható a fejlődés? Globális gondok Válaszok és tévutak a XXI. század elején Gyulai Iván Ökológiai Intézet Melyek a problémák? Nincs elegendő erőforrás a gazdasági növekedés fenntartásához

Részletesebben

Az Agrármérnöki MSc szak tananyagfejlesztése TÁMOP-4.1.2-08/1/A-2009-0010 A NÖVÉNYTERMESZTÉSI ÁGAZATOK ÖKONÓMIÁJA

Az Agrármérnöki MSc szak tananyagfejlesztése TÁMOP-4.1.2-08/1/A-2009-0010 A NÖVÉNYTERMESZTÉSI ÁGAZATOK ÖKONÓMIÁJA Az Agrármérnöki MSc szak tananyagfejlesztése TÁMOP-4.1.2-08/1/A-2009-0010 A NÖVÉNYTERMESZTÉSI ÁGAZATOK ÖKONÓMIÁJA 11. Előadás Az üzleti terv tartalmi követelményei Az üzleti terv tartalmi követelményei

Részletesebben

A magyar élelmiszeripar prioritások és kihívások: az Élelmiszer az életért Magyar Nemzeti Technológiai Platform. 1 A Magyar Nemzeti Élelmiszertechnológiai Platform Célja ipar igényeinek Rendszeres párbeszéd

Részletesebben

(Törzskönyvezett) Név Dózis Gyógyszerforma Alkalmazási mód. Arimidex 1 mg Filmtabletta Orális alkalmazás. Arimidex 1 mg Filmtabletta Orális alkalmazás

(Törzskönyvezett) Név Dózis Gyógyszerforma Alkalmazási mód. Arimidex 1 mg Filmtabletta Orális alkalmazás. Arimidex 1 mg Filmtabletta Orális alkalmazás I. MELLÉKLET FELSOROLÁS: MEGNEVEZÉS, GYÓGYSZERFORMÁK, GYÓGYSZERKÉSZÍTMÉNY- DÓZIS(OK), ALKALMAZÁSI MÓD(OK), FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY JOGOSULTJA(I) A TAGÁLLAMOKBAN 1 Ausztria Belgium Bulgária Ciprus

Részletesebben

A hozzáadott érték adó kötelezettségekből származó adminisztratív terhek

A hozzáadott érték adó kötelezettségekből származó adminisztratív terhek A hozzáadott érték adó kötelezettségekből származó adminisztratív terhek 15.02.2006-15.03.2006 A beállított feltételeknek 589 felel meg a(z) 589 válaszból. Jelölje meg tevékenységének fő ágazatát. D -

Részletesebben

Előadás a KPMG Biztosítási Konferenciáján 2012. Május 11. Urbán László

Előadás a KPMG Biztosítási Konferenciáján 2012. Május 11. Urbán László Előadás a KPMG Biztosítási Konferenciáján 2012. Május 11. Urbán László Túlzott eladósodottság külföld felé, vagyis elégtelen belföldi megtakarítás (kb. az utóbbi 30 évben) Közszféra is, magánszféra is

Részletesebben

Az üzleti versenyképességünk növelésének lehetőségei az ERASMUS programmal

Az üzleti versenyképességünk növelésének lehetőségei az ERASMUS programmal Felsőoktatási Tanácsadás Egyesület Szakmai Nap 2011. szeptember 1. Az üzleti versenyképességünk növelésének lehetőségei az ERASMUS programmal Nemeslaki András Infokommunikációs Tanszék Informatikai Intézet

Részletesebben

A kohéziós politika és az energiaügy kihívásai: az Európai Unió régiói eredményeinek ösztönzése

A kohéziós politika és az energiaügy kihívásai: az Európai Unió régiói eredményeinek ösztönzése IP/08/267 Brüsszel, 2008. február 20. A kohéziós politika és az energiaügy kihívásai: az Európai Unió régiói eredményeinek ösztönzése Danuta Hübner, a regionális politikáért felelős európai biztos ma bemutatta,

Részletesebben

EGÉSZSÉG-GAZDASÁGTAN

EGÉSZSÉG-GAZDASÁGTAN EGÉSZSÉG-GAZDASÁGTAN EGÉSZSÉG-GAZDASÁGTAN Készült a TÁMOP-4.1.2-08/2/A/KMR-2009-0041pályázati projekt keretében Tartalomfejlesztés az ELTE TátK Közgazdaságtudományi Tanszékén az ELTE Közgazdaságtudományi

Részletesebben

KIBONTAKOZÓ TENDENCIÁK AZ IPARI PARKOK TERÉN

KIBONTAKOZÓ TENDENCIÁK AZ IPARI PARKOK TERÉN KIBONTAKOZÓ TENDENCIÁK AZ IPARI PARKOK TERÉN REevolutio Regionális Fejlesztési Konferencia és Kerekasztal 2009. június 3. RAKUSZ LAJOS TISZTELETI ELNÖK IPE Ipari-, Tudományos-, Innovációs- és Technológiai

Részletesebben

Fenntartható fejlődés és fenntartható gazdasági növekedés. Gyulai Iván 2013. november 20. Budapest

Fenntartható fejlődés és fenntartható gazdasági növekedés. Gyulai Iván 2013. november 20. Budapest Fenntartható fejlődés és fenntartható gazdasági növekedés Gyulai Iván 2013. november 20. Budapest A fenntartható fejlődés mítosza A jelen szükségleteinek kielégítése a jövő sérelme nélkül. A jelen szükségleteinek

Részletesebben

CSR IRÁNYELV Tettek a fenntartható fejlõdés érdekében

CSR IRÁNYELV Tettek a fenntartható fejlõdés érdekében CSR IRÁNYELV Tettek a fenntartható fejlõdés érdekében A Toyota alapítása óta folyamatosan arra törekszünk, hogy kiváló minõségû és úttörõ jelentõségû termékek elõállításával, valamint magas szintû szolgáltatásainkkal

Részletesebben

A helyi ellátási rendszerek értékelése nem-növekedési keretben Egy lehetséges szempontrendszer

A helyi ellátási rendszerek értékelése nem-növekedési keretben Egy lehetséges szempontrendszer A helyi ellátási rendszerek értékelése nem-növekedési keretben Egy lehetséges szempontrendszer DOMBI Judit PhD-hallgató Szegedi Tudományegyetem Gazdaságtudományi Kar Közgazdaságtani Doktori Iskola Magyar

Részletesebben

A környezetvédelmi felelősségtudat kialakulása a társadalomban és a fenntartható fejlődés Kerényi Attila

A környezetvédelmi felelősségtudat kialakulása a társadalomban és a fenntartható fejlődés Kerényi Attila A környezetvédelmi felelősségtudat kialakulása a társadalomban és a fenntartható fejlődés Kerényi Attila Debreceni Egyetem, Tájvédelmi és Környezetföldrajzi Tanszék Cím: 4010 Debrecen, Pf. 9., Tel: (52)

Részletesebben

Az energiahatékonysági irányelv 2012/27/EU átültetése

Az energiahatékonysági irányelv 2012/27/EU átültetése Az energiahatékonysági irányelv 2012/27/EU átültetése 3% 1,5 % Győrfi Annamária Zöldgazdaság Fejélesztési Főosztály - főosztályvezető-helyettes Nemzeti Fejlesztési Minisztérium 1 Az irányelv átültetésének

Részletesebben

ÖNKORMÁNYZATOK ÉS KKV-K SZÁMÁRA RELEVÁNS PÁLYÁZATI LEHETŐSÉGEK ÁTTEKINTÉSE A TRANSZNACIONÁLIS ÉS INTERREGIONÁLIS PROGRAMOKBAN

ÖNKORMÁNYZATOK ÉS KKV-K SZÁMÁRA RELEVÁNS PÁLYÁZATI LEHETŐSÉGEK ÁTTEKINTÉSE A TRANSZNACIONÁLIS ÉS INTERREGIONÁLIS PROGRAMOKBAN ÖNKORMÁNYZATOK ÉS KKV-K SZÁMÁRA RELEVÁNS PÁLYÁZATI LEHETŐSÉGEK ÁTTEKINTÉSE A TRANSZNACIONÁLIS ÉS INTERREGIONÁLIS PROGRAMOKBAN Miben különböznek a nemzetközi programok? 1. Idegen nyelv használata 2. Konzorciumépítés

Részletesebben

A Terület- és Településfejlesztési Operatív Program (2014-2020) tervezett tartalmának összefoglalása előzetes, indikatív jellegű információk

A Terület- és Településfejlesztési Operatív Program (2014-2020) tervezett tartalmának összefoglalása előzetes, indikatív jellegű információk A Terület- és Településfejlesztési Operatív Program (2014-2020) tervezett tartalmának összefoglalása előzetes, indikatív jellegű információk PRIORITÁSTENGELY 1. Térségi a foglalkoztatási helyzet javítása

Részletesebben

A természeti erőforrás kvóta

A természeti erőforrás kvóta A természeti erőforrás kvóta Gyulai Iván Ökológiai Intézet a Fenntartható Fejlődésért Alapítvány 2011. május 17. A környezetet három módon terheljük Kibocsátásokkal terheljük Erőforrásokat veszünk el Teret,

Részletesebben

Területi kormányzás és regionális fejlődés

Területi kormányzás és regionális fejlődés Területi kormányzás és regionális fejlődés Pálné Kovács Ilona MTA Székház, 2014. november 20. Regionális kormányzás kiment a divatból? Területi jelző néha elmarad (Oxford Handbook of Governance 2014. 800

Részletesebben

Hatékonyságnövelő program

Hatékonyságnövelő program Hatékonyságnövelő program LARSKOL Tanácsadók 1165 BUDAPEST, FARKASFA U. 21. +3620 931 7979 +3620 329 2651 email: info@larskol.hu web: www.larskol.hu Hatékonyságnövelés - költségcsökkentés A gazdasági környezet

Részletesebben

1. Átoltottság szerepe: a nyájimmunitás egy egyszerű modellje

1. Átoltottság szerepe: a nyájimmunitás egy egyszerű modellje Tartalom Tartalomjegyzék 1. Átoltottság szerepe: a nyájimmunitás egy egyszerű modellje 1 2. Átoltottság és kérdései 3 2.1. Az átoltottság mérése................................. 3 2.2. Eredmények.......................................

Részletesebben

Élelmiszer terméklánc és az egymásrautaltság. Termelők, alapanyag beszállítók és a feldolgozóipar

Élelmiszer terméklánc és az egymásrautaltság. Termelők, alapanyag beszállítók és a feldolgozóipar Élelmiszer terméklánc és az egymásrautaltság. Termelők, alapanyag beszállítók és a feldolgozóipar 52. Közgazdász Vándorgyűlés, Nyíregyháza Dr. Losó József MIRELITE MIRSA Zrt. - Elnök A mezőgazdaság az

Részletesebben

KÖRNYEZETTUDOMÁNY ALAPJAI

KÖRNYEZETTUDOMÁNY ALAPJAI KÖRNYEZETTUDOMÁNY ALAPJAI FIZIKA ALAPSZAKOS HALLGATÓKNAK SZÓLÓ ELŐADÁS VÁZLATA I. Bevezetés: a környezettudomány tárgya, a fizikai vonatkozások II. A globális ökológia fő kérdései III.Sugárzások környezetünkben,

Részletesebben

A társadalmi vállalkozások helyzete Magyarországon

A társadalmi vállalkozások helyzete Magyarországon A társadalmi vállalkozások helyzete Magyarországon Hogyan járulhatnak hozzá a társadalmi vállalkozások a nonprofit szektor fenntarthatóságához, és mi akadályozza őket ebben Magyarországon? Kutatási összefoglaló

Részletesebben

A GDP kritikája Alternatív fejlıdési mérıszámok

A GDP kritikája Alternatív fejlıdési mérıszámok A GDP kritikája Alternatív fejlıdési mérıszámok Dr. Zsóka Ágnes GDP: bruttó hazai termék Definíciója: Valamely országban egy év alatt elıállított javak és szolgáltatások összessége, függetlenül attól,

Részletesebben

A fenntartható energetika kérdései

A fenntartható energetika kérdései A fenntartható energetika kérdései Dr. Aszódi Attila igazgató, Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem, Nukleáris Technikai Intézet elnök, MTA Energetikai Bizottság Budapest, MTA, 2011. május 4.

Részletesebben

Brundtland jelentés szerinti definíció: a fenntartható fejlődés olyan fejlődés, amely kielégíti a jelen szükségleteit, anélkül, hogy veszélyeztetné a

Brundtland jelentés szerinti definíció: a fenntartható fejlődés olyan fejlődés, amely kielégíti a jelen szükségleteit, anélkül, hogy veszélyeztetné a Brundtland jelentés szerinti definíció: a fenntartható fejlődés olyan fejlődés, amely kielégíti a jelen szükségleteit, anélkül, hogy veszélyeztetné a jövő nemzedékek esélyét arra, hogy ők is kielégíthessék

Részletesebben

Győr közlekedésbiztonsági stratégiája Save Our Lives nemzetközi projekt. Pausz Ferenc GRSP Magyarország Budapest, 2015. május 08

Győr közlekedésbiztonsági stratégiája Save Our Lives nemzetközi projekt. Pausz Ferenc GRSP Magyarország Budapest, 2015. május 08 Győr közlekedésbiztonsági stratégiája Save Our Lives nemzetközi projekt Pausz Ferenc GRSP Magyarország Budapest, 2015. május 08 Közép Európa a sikerért SOL( Save Our Lives ) SOL Countries, Partners Austria

Részletesebben

A gazdálkodás és részei

A gazdálkodás és részei A gazdálkodás és részei A gazdálkodás a szükségletek kielégítésének a folyamata, amely az erőforrások céltudatos felhasználására irányul. céltudatos tervszerű tudatos szükségletre, igényre összpontosít

Részletesebben