Pénz-és tőkepiaci eszközök a klímaváltozás mérséklésére

Átírás

1 Pénz-és tőkepiaci eszközök a klímaváltozás mérséklésére Készítette: Pánczél Csilla BGF-KKFK, Külgazdasági szak, Tőzsde-pénzintézetek szakirány Belső konzulens: Sajósiné dr. Kováts Magdolna Külső konzulens: Kozmer Adrienn

2 Tartalomjegyzék Ábrajegyzék...4 Bevezetés...5 I. Éghajlatváltozás...6 I.1. Miért fontos róla beszélni?...6 I.2. Az éghajlatváltozás okai...8 I.3. Végkövetkeztetések...11 II. A fenntartható fejlődés...12 II.1.A fenntartható fejlődés fogalma...12 II.2. Miért fontos róla beszélni?...13 II.3. Az eddig elért eredmények, célkitűzések...15 II.3.1. A Stockholmi Konferencia...15 II.3.2. A Riói Konferencia...15 III. A megújuló energiaforrások...18 III.1. A biomassza és a biogáz...18 III.2. A geotermikus energia...20 III.3. A napenergia...20 III.4. A szélenergia...22 III.5. A vízenergia...22 IV. A klímaváltozás mérséklése pénz-és tőkepiaci eszközökkel...23 IV.1. A klímaváltozás közgazdasági hatásai a Stern-jelentés alapján...23 IV.1.1. Az éghajlatváltozás következményei a Jelentés alapján...24 IV.1.2. A gazdasági növekedés és a CO2-kibocsátás alapvető feszültsége...27 IV.1.3. A Jelentésben felvázolt lehetséges megoldások...28 IV.2. A társadalmilag felelős befektetések...30 IV.2.1. A befektetői szempontok...30 IV.2.2. A negyedik szempont alkalmazása a gyakorlatban...31 IV.2.3. A felelős befektetések szűrése...33 IV.2.4. A hazai SRC-vállalatok...34 IV.2.5. A felelős befektetésekről összefoglalóan...35 IV.3. A klímaváltozási alapok mint felelős befektetések

3 IV.3.1. Mik azok a klímaváltozási alapok?...37 IV.3.2. A klímaváltozási alapok pénzügyi szereplése...38 IV.3.3. A cégek, amelyeket ezek az alapok magukban foglalnak...39 IV.3.4. Kockázatok és azok kivédése...39 IV.3.5. A magyarországi zöldalapok...40 IV.3.6. Klímaváltozási alapok a likviditási válságban...42 IV.3.7 Konklúziók...43 IV.4. További pénz-és tőkepiaci eszközök...43 IV.4.1. Az ENSZ Éghajlatváltozási Keretegyezménye és a Kiotói Jegyzőkönyv...43 IV.4.2. A magyar jogszabályi háttér és a kiotói mechanizmusok megvalósítási gyakorlata...45 IV.4.3. A Zöld Beruházási Alapok rendszere...47 IV.4.4. A nemzetközi és a magyar kvótakereskedelem; az árképzési tényezők...49 IV.4.5. A Zöld Beruházási Rendszer és a Panel Program...53 IV.4.6. A Koppenhágai Klímaváltozási Konferencia feladatai és kihívásai...55 Befejezés...61 Irodalomjegyzék

4 Ábrajegyzék 1. ábra Globális átlaghőmérséklet-emelkedés között 2. ábra Az ÜHG gázok hozzájárulása a felmelegedéshez 3. ábra ACO2 antropogén forrásai 4. ábra A metán antropogén forrásai 5. ábra Az ÜHG-gázok éves kibocsátása országonkénti lebontásban 6. ábra A hazai SRC-vállalatok motivációi 7. ábra HSBC vs. MSCI index 4

5 Bevezetés A fejlődő világ egyik legnagyobb kihívásának egyértelműen a klímaváltozás egyre súlyosbodó problémáját tekinthetjük. Ennek leküzdése határozott és jól strukturált nemzetközi összefogással valósítható meg, amihez szükségszerű minden érintett szint megfelelő mértékű bevonása és jól összehangolt cselekvése. A dolgozat első részében ennek megfelelően azt taglalom, hogy miért jelent a klímaváltozás kézzelfoghatóan valóságos globális problémát, ami ellen mindenképpen lépéseket kell tenni. Ez pedig jogos elvárást támaszt a társadalom részéről a vállalatok felé, hogy minél inkább jövőbe tekintő perspektívát alkalmazva térjenek át vállalati politikájukban a fenntartható fejlődés elveire. Ezt követően ennek megfelelően ismertetem azokat a metódusokat, melyekkel a vállalatok megvalósíthatják mindezt: az egyes megújuló energiaforrásokról írok és azok alkalmazási lehetőségeiről. A dolgozat második részében pedig először felvázolom az éghajlatváltozás okozta negatív közgazdasági hatásokat, majd sorra veszem mindazon pénz- és tőkepiaci eszközöket, melyek a jelen gazdasági helyzetben a legmegvalósíthatóbb és leginkább hathatós eszközök lehetnek a klímaváltozás mérséklésére. Bemutatom a nemzetközi kvótakereskedelmi rendszer működését, az egyes nemzetközi beruházási projektek keretrendszerét és a mindezt lehetővé tevő nemzetközi és hazai jogszabályi hátteret. A dolgozat végén pedig a még megoldásra váró feladatokat veszem számba, bemutatva a decemberben esedékes Koppenhágai Klímaváltozási Konferencia legnagyobb kihívásait és az azokra adható lehetséges válaszokat. A dolgozat fő célkitűzése kettős: egyfelől pénzügyi oldalról közelítve annak kiderítése, hogy vajon a jelen likviditási válság közepette érdemes-e egy ilyen kockázatos üzletágba fektetni, másrészt pedig környezeti szempontból annak megvilágítása, hogy a klímaváltozás valóságos és súlyos probléma, ami ellen az emberiségnek és leginkább a politikai döntéshozóknak sürgősen tenniük kell. 5

6 I. Éghajlatváltozás I.1. Miért fontos róla beszélni? Az üvegházhatású gázok növekvő koncentrációjának következményeként előrejelzett éghajlatváltozás egyike azon négy globális vonatkozású, fontos problémának (éghajlatváltozás, az ózonréteg vékonyodása, a biodiverzitás csökkenése, az erdők pusztulása), melyek egyre inkább világméretű aggodalmakat váltanak ki és sürgősen következetes, hatékony választ igényelnek. Világszerte hosszú évek teltek el annak fényében, hogy az egyes szaktekintélyek egymást túllicitálva próbálták az éghajlatváltozást illetően a maguk álláspontjáról meggyőzni a szakmát. Voltak, akik szerint maga az emberiség a fokozott iparosodási tevékenységével felelős a javarészt a légszennyező anyagoktól felgyorsuló hőmérsékletnövekedésért amit ráadásul napjaink demográfiai robbanása is jelentős mértékben tetéz. Mások úgy vélekedtek, hogy ugyan az ember kétségtelenül visszaélt a természettel, ám bizonyos mértékű átlaghőmérséklet-emelkedés az évszázadok folyamán elkerülhetetlen volt. Megint mások pedig nem látták drasztikus problémának a hőmérsékletemelkedést, szerintük ez az ökoszisztéma természetes változásával jár együtt. Mindent egybevetve ma már vitathatatlan tény, hogy egy igen negatív hőmérsékleti trend van kialakulóban a Földön, mely visszafordíthatatlan ugyan, de mérsékelhető. Ezt a tendenciát szemlélteti az alábbi ábra, mely az közötti harmincéves időszak átlagától vett eltéréseket ábrázolja. 6

7 1. ábra Globális átlaghőmérséklet-emelkedés között Forrás: Environment Canada, 2001 A grafikonról egyértelműen leolvasható, hogy a hőmérsékleti görbe csak a 80-as évektől kezdett az átlaghőmérséklet fölé emelkedni, ennek alapján pedig elvethetjük azt a teóriát, amely szerint a jelenleg tapasztalható átlagos emelkedés csupán egyszerű klímaingadozás vagy természetes változékonyság lenne. Az elmúlt másfél évszázadban összesen mintegy 0,6-0,8 C-kal emelkedett a globális átlaghőmérséklet az 1860-as bázisadathoz képest. Elmondható tehát összességében, hogy az ÜHG-gázok kibocsátása ugrásszerűen növekedésnek indult az ipari forradalom kibontakozása után, s a jelenlegi gazdasági törekvéseknek megfelelően ebben a növekvő trendben egyelőre nem is várható gyökeres változás. A globális felmelegedés hatásai és mértéke nem egyértelmű, de tény, hogy a múltban több éghajlatváltozáson is keresztülment a bolygó, elég csak a jégkorszakokra és az azokat követő hirtelen felmelegedésekre gondolni. Nehéz lenne továbbá azt is megmondani, hogy egészen pontosan milyen természetbeni jelenségek idézték elő ezeket az anomáliákat, mindenesetre a tudós szakemberek számos extrém megnyilvánulást sorakoztatnak fel ezt alátámasztandó. A legnyilvánvalóbb jel talán az egyre gyakoribbá váló hőingadozások jelensége. Tény továbbá az is, hogy a magashegyi gleccserek fokozatosan visszahúzódnak, aminek következtében számos kisebb folyó és tó jegének megolvadása világszerte folyamatosan néhány nappal korábbra tevődik, fokozva ezzel az áradások valószínűségét 7

8 elsősorban Közép-Kelet-Európában. További megfigyelés, hogy a globális kontinentális jégtakaró mind kiterjedésében, mind vastagságában egyre fogyatkozik, emelve ezzel az óceánok és tengerek vízszintnövekedésének esélyét. Azon kívül az állat-és növényvilágban is meglehetős extrém jelenségeknek lehetünk tanúi Ezek a tények meggyőzőek tehát - úgy tűnik, megindult valamilyen változás, amely cseppet sem bizonyul ígéretesnek a jövő szempontjából. I.2. Az éghajlatváltozás okai Az éghajlat változásának kétféle eredőjéről beszélhetünk: természetes és az emberi tevékenységből adódó okokról az utóbbit nevezzük antropogénnek. Az antropogén eredetű változások száma nagymértékben növekedett az elmúlt évtizedekben, ami a már említett egyre fokozottabb ipari tevékenységekből adódik. Vegyük tehát sorra az éghajlat megváltozásának irányába ható tényezőket. Az üvegházhatás fő okozói a szén-dioxidok, a klorofluorkarbonátok, a dinitrogén-oxid és a metán. A szén-dioxid szintje főként a szilárd tüzelőanyagok elégetése (ami elsősorban az energiaszektorra, az iparra és a közlekedésre jellemző) és az erdők pusztulása miatt emelkedik. A CFC-k (klorofluorkarbonátok) növekedése kizárólag az ipari termelésnek köszönhető, mivel természetes forrásai nincsenek. Ezeket a gázokat jellemzően a különböző ipari létesítmények, valamint klímaberendezések, fagyasztórendszerek bocsátják ki, illetve hajtógázként használatosak aeroszolok gyártásánál. A dinitrogén-oxid alapvetően a műtrágyagyártás-és használat során jut a légkörbe, a metángázok pedig elsősorban a mezőgazdaságból (szarvasmarha-tartás és bizonyos gabonafélék), az energiaágazatból (földgázszivárgás) és a hulladék-lerakóhelyekről származnak. Az alábbi ábra azt szemlélteti, hogy ezek a gázok milyen mértékben járulnak hozzá a felszín közeli hőmérséklet megemelkedéséhez. Nem meglepő, hogy a legnagyobb arányban a CO2 tehető felelőssé ezért, jelentős hányadot képvisel azonban a tisztán emberi tevékenységből származó freongázok által okozott melegedés is. 2. ábra Az ÜHG gázok hozzájárulása a felmelegedéshez 8

9 Az üvegházhatású gázok hozzájárulása a globális felmelegedéshez metán, 15% dinitrogén-oxid, 6% freonok, 24% CO2, 55% Forrás: IPCC, 2007 Az egyes üvegházgázok kibocsátása természetes és ipari eredetű forrásokból ered. A széndioxid antropogén hányada főként a növények fotoszintetikus működéséből, valamint a vulkanikus működésből adódik. Ezek mellett pedig az emberi tevékenység növeli a kibocsátás mértékét, javarészt erőművek, finomítók általi munka során, ahol jellemzően a fosszilis tüzelőanyagok (szén, kőolaj, földgáz) égetése közben szabadul fel nagy mennyiségű CO2. Jelentős arányt képvisel még az erdőirtások következtében keletkező szén-dioxid mennyiség is, melynek során a fákban lévő szén-dioxid szabadul fel és jut a légkörbe. A következő ábra szemlélteti annak a megoszlását, hogy a szén-dioxid milyen módokon kerül a légkörbe: közel fele az erőművek és finomítók révén, valamint a már említett erdőirtás, cement- és gázgyártás is mind jelentős mértékben hozzájárul a légköri szén-dioxid megnövekedett mennyiségéhez. 3. ábra ACO2 antropogén forrásai A CO2 antropogén forrásai acélgyárak, 5% egyéb, 5% gázgyárak, 9% erőművek, finomítók, 46% cementgyárak, 12% erdőirtás, 23% Forrás: IPCC,

10 A metán 21-szer ártalmasabb gáz, mint a szén-dioxid és szintén egyre nagyobb mennyiségben jut a légkörbe. A legfrissebb kutatások szerint a sarkvidéki területek melegedésének és az ottani jégtakarók olvadásának köszönhetően a Jeges-tenger aljáról igen jelentős mennyiségű metán szivárog folyamatosan a felszínre, ezzel is emelve a felszín közeli átlaghőmérsékletet. A légkörbe kerülő metán egyharmada antropogén eredetű: a földgáz egyik fő alkotóeleme, illetve a kőolaj összetevői között is megtalálható. Kétharmad része pedig az emberi tevékenység során terheli a környezetet; legnagyobb hányada ugyanúgy, mint a CO2 esetében a fosszilis energiahordozók égetése illetve a földgázkitermelés során (jellemzően a bányászati munkák alkalmával) keletkezik. Ezen túl az állattenyésztés is jelentős hányaddal hozzájárul a károsanyag-kibocsátáshoz, hiszen a műtrágyákban lévő és a kérődző állatok tartása során is keletkezik metán. Nem elhanyagolható továbbá a rizstermesztés és biomasszaégetés miatt felszabaduló metánemisszió sem. Ezeket a forrásokat szemlélteti az alábbi ábra. 4. ábra A metán antropogén forrásai A metán antropogén forrásai szántóföldfeltörés, 5% szerves hulladék, műtrágya, 15% biomasszaégetés, 10% állattartás, 28% rizstermesztés, 15% bányászat, 25% Forrás: IPCC, 2007 Az üvegházhatásnak köszönhető globális hőmérséklet-növekedés elsősorban a légköri szén-dioxid koncentráció fokozatos emelkedésének köszönhető. A légkör szén-dioxidkoncentrációja a mérések szerint a múlt század végén lassú növekedésnek indult, és ez napjainkban is tart. A növekedés üteme összevethető az ember által felhasznált tüzelőanyagok mennyiségével. Valószínű, hogy a CO2-szint emelkedését az emberi tevékenység okozza. Mivel a CO2 a Napból származó rövidhullámú sugárzást átengedi, a földfelszíni hosszúhullámú sugárzást viszont elnyeli, koncentrációjának növekedése a 10

11 légkör felmelegedéséhez vezet. A felmelegedés hatására tovább olvad a sarkok jégtakarója, megemelkedik a tengerek vízszintje, s víz alá kerülnek az alacsonyabb tengerparti területek. Nagymértékben megváltozik a Föld éghajlata és a mezőgazdasága. Azt azonban fontos látni, hogy az üvegházhatás önmagában több milliárd éve létező, természetes és számunkra kedvező folyamat, hiszen ha a földi légkörnek nem lenne természetes üvegházhatása, akkor a felszín közeli léghőmérséklet 33 C-kal lenne alacsonyabb. A probléma tehát nem önmagával az üvegházhatással van, hanem azzal, hogy a különféle emberi tevékenységek során az üvegházhatású gázok légköri koncentrációjának abnormális mértékű emelésével az üvegházhatás rendellenes erősödéséhez vezet, így válik a természetes folyamat globális problémává. I.3. Végkövetkeztetések Az eddigiek során láttuk tehát, hogy az elmúlt két évszázadban az üvegházgázok légköri koncentrációja jelentős mértékben növekedett. Ez értelemszerűen együtt jár a légköri sugárzási viszonyok megváltozásával és az üvegházhatás fokozódásával. E folyamatok sokrétű visszacsatolási mechanizmusokat indítanak el, melyek nehezen modellezhető, nehezen prognosztizálható folyamatláncolatokat vonnak maguk után. Ezek szerint a szakértői modellek szerint a földi átlaghőmérséklet 2050-re biztosan plusz 2 C-kal fog emelkedni, ha az üvegházgázok kibocsátása nem változik a jövőben, 2100-ra pedig előreláthatóan 1,4-5,8 C-kal növekedne, ami annyi, mint amennyit a jégkorszak óta mostanáig emelkedett a hőmérséklet. Az éghajlati rendszer bonyolultsága miatt ugyanakkor a bizonytalanság elég nagy. Az is igaz viszont, hogy a melegedés mértéke a Föld felszínén nem egyenletes, különösen nagy a magas földrajzi szélességeken, s szinte nincs változás az Észak-Atlantikum térségében, s a legveszélyeztetettebb térségek a sarkköri vidékek, illetve óceánparti helyek, kisebb szigetek. A sarkok olvadása 6 cm-es tengerszint-emelkedést eredményezne a közeljövőben, ami azért kritikus, mert a Föld népességének háromnegyed része tengerpartokon él. A legfrisebb IPCC-jelentés szerint pedig 2080-ig akár 40 cm-es növekedés is elképzelhető, ami a jelenlegi 13 millió helyett 94 millió ember életét veszélyeztetné. Mindezek fényében megállapíthatjuk tehát, hogy a kibocsátást erősen korlátozó nemzetközi egyezményekre és ezek betartására van szükség. Ezzel együtt alkalmazkodnunk kell a változásokhoz, melyekre mindenképp fel kell készülnünk, hiszen 11

12 az üvegházgázok légköri tartózkodási ideje meglehetősen nagy, s ezért a kisebb koncentrációértékekre való visszatérés időben nagyon elhúzódik. Ezen túlmenően tekintetbe kell venni a különféle fosszilis energiahordozókból rendelkezésre álló globális tartalékainkat is, melyek a kőolaj esetében 40, a földgáznál 60, míg a szén esetén 200 évet jelentenek. 1 Tekintve, hogy a legszennyezőbb anyagból áll a legnagyobb mértékben rendelkezésre, semmiképp sem megoldás, ha az erőfeszítések arra irányulnak, hogy ezeket a tartalékokat feléljük. Mindenképpen szükséges tehát az egyes megújuló energiahordozók fokozatos beépítése az iparba és energiaellátásba, valamint a fosszilis anyagok végleges kiváltása ezekkel. II. A fenntartható fejlődés II.1. A fenntartható fejlődés fogalma Magát a kifejezést először Lester R. Brown Building a Sustainable Society (A fenntartható társadalom építése) c. művében fogalmazta meg 1981-ben. A fenntartható fejlődés a fejlődés olyan formája, amely a jelen igényeinek kielégítése mellett nem fosztja meg a jövő generációit saját szükségleteik kielégítésének lehetőségétől 2 Vagy Herman Daly definíciója alapján, a fenntartható fejlődés olyasfajta törekvés a folyamatos szociális jobblét elérésére, melynek során a gazdasági növekedést úgy érik el, hogy közben azzal nem haladják meg az ökológiai eltartóképességet. Jóllehet elsőre a mai gazdasági növekedés tendenciáit figyelve paradoxnak tűnhet, hogy ez a két dolog valóban megvalósulhat párhuzamosan, mégis szükség van egy globális szemléletváltásra a gazdasági vezetők részéről. Annál is inkább, hiszen ha a fejlődés fogalmát nem szűkítjük le csupán a gazdasági szférára, hanem egységes egészként kezeljük a gazdaság, a társadalom és a környezet állapotát befolyásoló tényezőket, akkor a fogalom máris új értelmet nyer. Ez alapján a növekedés az anyagi gyarapodás következtében előálló méretbeli változást, míg a fejlődés a nagyobb teljesítőképesség elérését jelenti. II.2. Miért fontos róla beszélni? 1 Az Európai Unió Hivatalos Lapja, ENSZ Közös jövőnk jelentés,

13 Nemcsak a Föld lakóinak száma nő robbanásszerűen, hanem az egy főre jutó felhasznált energia s a légkörbe juttatott szennyező anyagok mennyisége is. A legutóbbi 2008-as felmérések szerint a Föld lakosságának számát 6,725 Mrd főre becsülik és amennyiben a jelenlegi növekedési tendencia tartósnak bizonyul, 2025-ig ez a szám elérheti a 8,5 Mrd-ot is, illetve szakértői előrejelzések szerint a lakosságszám várhatóan 10,5 és 11 Mrd között fog telítődni. Mindezekkel együtt az azért bíztató, hogy a lakosságszám növekedési üteme jelenleg mérséklődő tendenciát mutat. Némi aggodalomra ad azonban okot, hogy a Föld lakosságának csupán 15%-a részesedik a fogyasztás 56%-ából, ezen belül is az összesen mintegy 40%-ot kitevő fejlődő országok az összes fogyasztásnak mindössze a 11%-ából részesülnek. Amíg a fejlett országok esetében a fogyasztás folyamatos növekedése tapasztalható, addig egy átlag afrikai háztartás fogyasztása a 25 évvel ezelőttinek csupán 80%-a. Mindezekből fakadóan súlyos problémát jelent, hogy az egyre változatosabb élelmezési igényeket kielégítő növekvő mezőgazdasági tevékenység jelentős mértékben károsítja az erdőállományt, a mezőket és a vizes élőhelyeket; világszerte mintegy 2 Mrd hektárnyi földterületen tapasztalható a termőtalaj pusztulása, pedig a termőtalaj nem állandó adottság, hanem a Föld ökoszisztémájának többi eleméhez hasonlóan folytonosan keletkezik és pusztul. Mindemellett a mezőgazdasági tevékenység fokozódása következtében sok országban kifogyóban vannak az ivóvízkészletek. 3 Tovább ront a helyzeten, hogy a mezőgazdaságban felhasznált jelentős mennyiségű vízkészletnek csupán 30%-át használják fel érdemben, a fennmaradó részből hulladék keletkezik. Az ivóvízkészletek kifogyása már napjainkban is akut probléma Észak-Afrikában és Nyugat-Ázsiában, s ha minden marad a régiben, akkor 2025-ben már a Föld lakosságának kétharmada fog olyan országban élni, ahol a vízhiány gondot jelenthet. Az elkövetkező húsz év folyamán a fejlődő országok növekvő élelmezési szükségleteinek kielégítéséhez mintegy 17%-kal több ivóvízre lesz igény, míg a világ összes ivóvíz felhasználása várhatóan 40%-kal fog nőni. Az ember környezetkárosító tevékenysége az élővilágban is mutatja romboló hatásait: körülbelül 800 faj pusztult ki az élettér beszűkölése következtében a Földön, s további azon fajok száma, amelyek a kihalás szélén állnak. További mintegy a potenciálisan veszélyeztetett fajok száma, amelyek kihalásának megakadályozása intézkedések megtételét igényli. Az élővilág pusztítása a halászati helyek amortizációjában 3 A mezőgazdaság használja fel az ivóvízkészletek 70%-át világszerte. 13

14 is megmutatkozik: ezek 25%-a már lehalászottnak tekinthető, míg 50%-uk esetében a halászati tevékenység elérte a kritikus szintet. Az őserdei területek mezőgazdasági, illetve egyéb más célú hasznosítása nem új keletű probléma, s ez az elmúlt évek folyamán mind nagyobb méreteket öltött. Az erdőirtás mértéke ebben az időszakban éves átlagban elérte a 14,6 millió hektárt, ami elsősorban a fejlődő országokat érintette. A fenti nemkívánatos beavatkozások következtében az őserdők állománya kb. 4%-kal csökkent az eltelt évtizedek folyamán. Az egyik legsúlyosabb problémát egyértelműen a fosszilis üzem- és fűtőanyagok egyre fokozottabb mértékű felhasználása jelenti: ez az arány 1992 és 1999 között 10%-kal növekedett. Az egy főre eső felhasználás a fejlett országokban magasabb, ezért mindenképpen ezen országok vezetőinek van a legnagyobb felelőssége a fenntartható fejlődést elősegítő intézkedések tekintetében. További szót kell ejteni az energiafelhasználás növekedésének drasztikus üteméről. Ez legintenzívebben a közlekedési szektorban tapasztalható, ahol a felhasznált energiahordozók 90%-a petróleumszármazék. E szektor jövőbeli energiafelhasználásának becsült növekedési üteme a fejlett országokban évi 1,5%, míg a fejlődő országokban évi 3,6%. Változatlan gyakorlat esetén e szektorban a szén-dioxid kibocsátás növekedési aránya 2020-ig elérheti akár a 75%-ot is. A Föld mintegy 2 Mrd lakosa számára még ma is a hagyományos biomassza (tűzifa, trágya és mezőgazdasági eredetű hulladék) az elérhető egyetlen energiaforrás. A tények tehát önmagukért beszélnek, a cselekvés időszerű és nagyon szükséges. A továbbiakban arról lesz szó, hogy milyen politikai lépések születtek a fenntartható fejlődés elősegítése értelmében, valamint hogy melyek azok az eszközök, amikkel ez elérhető. II.3. Az eddig elért eredmények, célkitűzések II.3.1. A Stockholmi Konferencia 1972-ben Stockholmban, az ENSZ első környezetvédelmi világkonferenciáján a világ nemzeteinek képviselői a környezet elszennyeződéséről még mint elszigetelt problémáról tárgyaltak. Ekkor még mindenki azt hitte, hogy a környezeti válság megoldása csupán tudományos-technikai kérdés. Pontosan 20 évvel később jutott el a világ odáig, hogy az ENSZ tagállamok Rio de Janeiróban a világ első olyan konferenciáját rendezték meg, amely már a környezet és fejlődés kapcsolatát vitatta meg. Ekkor a kormányok végre elkezdték felismerni, hogy a példátlan ütemű és mértékű környezetrombolás aláássa a 14

15 gazdasági fejlődés további lehetőségeit, és veszélyezteti a Föld lakóinak puszta életben maradását is. Noha igazi áttörést valóban csak a riói konferencia hozott, mégsem hanyagolható el a stockholmi jelentősége sem, hiszen ez volt az első komolyabb mérföldkő a globális felmelegedéssel és környezetvédelemmel kapcsolatos nemzetközi jogi-gazdasági együttműködés terén, hiszen ekkor fektették le alapelvként, hogy az állami kötelezettségek részét képezik a környezet állapotának figyelemmel kísérésére, a várható környezeti hatások felbecsülésére és a környezet megóvására tett lépések is. II.3.2. A Riói Konferencia Az ENSZ tehát 1992-ben nagyszabású konferenciát rendezett Rio de Janeiróban a környezet állapotáról, a fenntartható fejlődésről. Itt alapozta meg környezetvédelmi programját az ún. Éghajlatváltozási Keretegyezménnyel. Erre azért volt szükség, mert a kormányok vezetői felismerték, hogy az elmúlt évben mindenekelőtt a fosszilis energiahordozók alkalmazása következtében mintegy 25%-kal megnőtt a légköri széndioxid mennyisége, és a fokozódó üvegházhatás miatt megnőtt az éghajlatváltozás kockázata. Az alábbi ábra szemlélteti a CO2-kibocsátások mértékének növekedését országok szerinti lebontásban. Szembetűnő, hogy éppen az az ország (ti. az USA), amelyik a legnagyobb arányban járul hozzá az emisszióhoz, az egyetlen olyan fejlett ipari állam, amelyik eddig nem írta alá az egyezményt. 5. ábra Az ÜHG-gázok éves kibocsátása országonkénti lebontásban 15

16 Forrás: Goldman Sachs, 2008 Tekintve, hogy az iparosodás következményeként az elmúlt évtizedek során ugrásszerűen megnőtt a kibocsátások mértéke, a riói folyamat során az egyes országok vezetői lefektették, hogy minél hatékonyabb és gyorsabb beavatkozás szükséges mind egyéni, mind közösségi szinten. Ennek a fajta sürgős beavatkozásnak az egyik lehetséges eszközeként született meg a keretegyezményhez csatolt Kiotói Jegyzőkönyv, amelyet 1997-ben 141 ország írt alá. Ebben 38 fejlett ipari ország átlagosan a kibocsátás 5,2%-os csökkentését vállalta a 2008 és 2012 közötti időszakra az 1990-es bázisévhez képest. A jegyzőkönyv különbséget tesz a fejlett és fejlődő országok között. A fejlett országok számára egyéni kibocsátás-csökkentési célokat határoz meg, mivel elsősorban ezek felelősek az emberi hatású üvegházhatású gázok megemelkedett koncentrációjáért. Így az Európai Unió eredeti tizenöt tagállama 8%-os csökkentést vállalt, a volt szocialista 16

17 országok pedig 1990 helyett másik bázisévet is választhattak, figyelembe véve az 1989 utáni gazdasági összeomlás következtében végbemenő drámai mértékű üvegházhatású gázok kibocsátás-növekedését. Magyarország így 6%-os csökkentést vállalt az es időszak átlagos kibocsátásához képest. A jegyzőkönyvet Magyarországon a évi IV. törvény hirdette ki. Az egyezmény a következő hat üvegházhatású gázzal kapcsolatban fogalmaz meg célkitűzéseket: CO2, CH2, N2O, SF6, HFC és PFC. Magába foglalja az összes nagy kibocsátó szektort a légi- és a tengeri közlekedés kivételével. A cél közel egy milliárd tonna CO2 egyenértékkel való csökkentéssel kapcsolatos kihívást jelent. Ennek a célnak a megvalósításához energiatakarékossági, energiahatékonysági intézkedésekre van szükség, valamint fokozni kell az alternatív energiaforrások hasznosítását. A Kiotói Jegyzőkönyv ratifikálásának folyamatát a politikai és gazdasági ellenérdekek erősen lelassították, így hivatalosan csak Oroszország ratifikálása után, február 16-án lépett érvénybe. Eddig 174 ország ratifikálta a jegyzőkönyvet, Ausztráliát is beleértve, mely ország az USA-val együtt sokáig nem volt hajlandó tárgyalni róla, ám így 2007 óta USA az egyedüli fejlett nagyhatalom, aki még nem írta alá. Nem kíván különösebb magyarázatot, hogy az USA szerepvállalása ebben a törekvésben nélkülözhetetlen lenne, hiszen ma is ez az egyik legnagyobb gazdasági hatalom, melynek politikai-gazdasági lépéseinek precedensértékűeknek kellene lenniük, s nem visszafogónak. Így tehát ez továbbra is a jövő kihívása marad, hogy az USA mielőbb aláírja, s ratifikálja az egyezményt. 17

18 III. A megújuló energiaforrások A következők során vegyük tehát sorra mindazokat a megújuló energiaforrásokat, melyek a fentiekben taglalt fenntartható fejlődés alapköveit képezik, fontos eszközként lévén ezáltal a globális felmelegedés elleni harcban. III.1. A biomassza és a biogáz Biomasszának nevezzük azt a biológiai eredetű szervesanyagtömeget, ami magában foglalja az összes szárazföldön és a vizekben fellelhető élő és nemrég elhalt szervezetet, a mikrobiológiai iparok termékeit, valamint mindenfajta emberi, állati és feldolgozóipari transzformáció során létrejött biológiai eredetű terméket, hulladékot, mellékterméket. A biomassza elsődleges forrása a növények asszimilációs tevékenysége. A biomassza hasznosításának fő iránya az élelmiszertermelés, a takarmányozás, az energetikai hasznosítás (főként eltüzelés, gázosítás, és biogáz-előállítás formájában) és az agráripari termékek alapanyaggyártása. Energetikai célokra csak akkora mennyiséget szabad felhasználni, hogy a maradékból biztosítható legyen a lakosság számára szükséges táplálék mennyisége és a talaj tápanyag-utánpótlása. Halmazállapotának megfelelően a biomasszát különböző célokra lehet felhasználni: a szilárd biomasszát tüzelőanyagként, a folyékony halmazállapotút tüzelő- és üzemanyagként, a biogázt pedig leginkább tüzelőanyagként alkalmazzák. A mező- és erdőgazdaság évente igen nagy mennyiségű mellékterméket produkál, amit számos célra fel lehetne használni, mint például talajerő visszapótlásra a növénytermesztésben, az állattartásban, ipari felhasználásban, illetve energiatermelésre. Ma sajnos azonban a keletkező mennyiség 10%-át sem használják fel tüzelési vagy energiatermelési célra. Van azonban a hasznosításnak negatív környezeti hatása is. A biomassza eltüzelése során nagy mennyiségű kéjgáz keletkezik, ami fokozza az ózonréteg elvékonyodását, hozzájárulva ezzel a korábbiakban már elemzett metán-kibocsátáshoz 4, valamint növekszik a talaj és az élővizek elsavanyodásának mértéke, ha a fűtőerőművekben biomasszával helyettesítik a fűtőolajat vagy a földgázt. 4 A biomasszaégetés adja az összes metánkibocsátás 10%-át. 18

19 A folyékony bio-energiahordozók legnagyobb előnye, hogy lényegesen nagyobb az energiasűrűségük, mint a többi bio-energiahordozónak. Nem csak tüzelőanyagként, hanem hajtóanyagként is felhasználhatók a hagyományos energiahordozók helyett, illetve azokkal keverve. A bioüzemanyagok nagy része két csoportba sorolható be: a biodízel és az alkoholok csoportjába. A biodízelt 70-80%-ban napraforgóból, repcéből, szójából és különböző pálmafajtákból állítják elő A biodízel és a bioetanol használata során éppen annyi szén-dioxid szabadul fel, mint amennyit az alapanyagként szolgáló növény azt megelőzőleg megkötött, így egyik sem járul hozzá az üvegházhatás erősödéséhez. A kibocsátott szénmonoxid és a szénhidrogének mennyisége haszongépjárművek esetében jóval alacsonyabb, mint a hagyományos dízel használatakor. A biogáz előállítására szinte minden szerves anyag alkalmas, így például a trágya, a zöld növények és az élelmiszeripari hulladékok. A szerves anyagok lebomlása biogáz reaktorban 2 óra alatt végbemegy, miközben ez a folyamat a szeméttelepeken akár évig is eltarthat. Felhasználható többek között hőtermelésre, villamos energia előállítására és motorok hajtóanyagaként is. Használata során a járművek sokkal kevesebb szennyező anyagot bocsátanak ki, mint amikor hagyományos üzemanyaggal működnek, és széndioxiddal egyáltalán nem terhelik a légkört. Magyarország az összes megújuló energiaforrás közül a biomassza hasznosítás terén rendelkezik a legjelentősebb erőforrásokkal, lévén, hogy hazánk elsősorban agrárországnak számít, ahol a mezőgazdasági termelés során keletkező hulladékokat ilyen módon tudják hasznosítani. Az MTA Megújuló Energia Albizottságának 2006-os tanulmánya 5 szerint hazánk összes biomassza állománya millió tonna, míg ebből az akkori adatok értelmében csupán mintegy 1,8 millió tonnányit hasznosítunk, ami a teljes potenciál 0,3%- a. Ezeknek a számoknak a tükrében világosan látszik, hogy ez a terület a legalkalmasabb a hazai megújulókba történő beruházásokra. III.2. A geotermikus energia A geotermikus energiatermelés a Föld mélyén rejlő hő hasznosítását jelenti. A Föld középpontjának hőmérséklete kb C, ami a magmából és az elnyelt napsugárzásból származik. Bizonyos esetekben az ún. pozitív kutaknál a hőt hordozó folyadék beavatkozás nélkül jut fel a nagy gáztartalomnak és a nagy rétegnyomásnak köszönhetően. 5 Magyarország megújuló energetikai potenciálja, MTA,