Elõszó. Hírlevelünk 17. oldalán tesszük közzé az Élelmiszer-biztonsági Tanácsadó Testület Nemzeti Élelmiszer-biztonsági Programját.

Átírás

1

2 Elõszó A KÉKINFO az EU-csatlakozás és az élelmiszer-biztonság jegyében született. Felvállaltuk az élelmiszeriparban, a kutatásban, az élelmiszerellenõrzés, a jogalkotás területén, a közétkeztetésben és az oktatásban dolgozó minden olyan szakember tájékoztatását, akik az EU-csatlakozással összefüggõ többletfeladatok teljesítésében, az ország sikeres EU-csatlakozása valamint az egyre szigorodó élelmiszer-biztonsági követelményeknek való megfelelés érdekében tevékenykednek. A KÉKINFO elsõ számában ígéretet tettünk arra, hogy élelmiszer-biztonsággal foglalkozó szakmai szervezeteket illetve intézményeket is bemutatunk. Megtiszteltetés számunkra, hogy az Élelmiszer-biztonsági Tanácsadó Testület (ÉBTT) részérõl a testület elnöke, Dr. Farkas József akadémikus úr és titkára, Szeitzné dr. Szabó Mária igazgatóhelyettes fõorvos asszony, illetve a Magyar Élelmiszer-biztonsági Hivatal (MEBIH) részérõl Dr. Biacs Péter helyettes államtitkár úr (FVM) az elsõk között fogadták el felkérésünket és mutatják be az ÉBTT-t valamint a MEBIH-et olvasóinknak. Hírlevelünk 17. oldalán tesszük közzé az Élelmiszer-biztonsági Tanácsadó Testület Nemzeti Élelmiszer-biztonsági Programját. A KÉKINFO második száma angol nyelven jelent meg. A KÉKINFO elsõ számából már ismert módon a 2. számban bemutatjuk a Központi Élelmiszer-tudományi Kutatóintézetet, rövid történetét, öt fõ kutatási területét valamint a Nemzeti Kutatás-fejlesztési Program keretében elnyert pályázataink témáit. (Külföldi együttmûködõ partnereinknek elküldjük ezt a kiadványt, de a hazai érdeklõdõkhöz is szívesen eljuttatjuk. Kérem, hogy az olvasószerkesztõt keressék meg ez ügyben a hirlevel@cfri.hu címen.) A KÉKINFO 4. számában fogjuk közzétenni Dr. Nagy Béla akadémikus úrnak a szalmonella kutatásokról szóló írását, valamint Dr. Somogyi 2 KÉKINFO I. évfolyam 3. szám

3 Árpád akadémikus úr, a KÉKI Nemzetközi Tudományos Tanácsadó Testület elnöke mutatja majd be a Testület tagjait és tevékenységét. A késõbbiekben megismertetjük kedves olvasóinkat a KÉKI megújult Élelmiszer-biztonsági, valamint Élelmiszer-technológiai Fõosztályának kutatásaival. Szeretném felhívni a figyelmüket, hogy a KÉKI a Magyar Tudományos Akadémia Élelmiszertudományi Komplex Bizottságával (MTA ÉKB) mint társszervezõvel áprilisában Budapesten megrendezi 2nd CEFood Congress elnevezéssel a 2. Közép-Európai Élelmiszer Konferenciát, amelyre még várjuk az európai elõadás és poszter bejelentkezéseket, valamint lehetõség van on-line regisztrációra is. A CEFood Konferencia elsõ körlevele illetve az aktuális információk megtalálhatók a KÉKI honlapján ( a Konferencia logójára kattintva. Továbbra is várjuk észrevételeiket, javaslataikat a hirlevel@cfri.hu címen. Dr. Bánáti Diána fõigazgató, c. egyetemi tanár KÉKI I. évfolyam 3. szám KÉKINFO 3

4 Magyar Élelmiszer-biztonsági Hivatal Hosszabb elõkészítõ munka után április 30-án a magyar kormány jóváhagyta a Magyar Élelmiszer-biztonsági Hivatal (MEBIH) megalapítását és errõl május 15-én kormányrendeletet adott ki, mely a Magyar Közlönyben megjelent. A MEBIH alapítói a Földmûvelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium, valamint az Egészségügyi, Szociális és Családvédelmi Minisztérium. A két minisztérium vezetõi, Dr. Németh Imre és Dr. Csehák Judit vállalták, hogy évben az EU- csatlakozásra elkülönített intézményfejlesztési alapokból fedezik a MEBIH induló költségeit, majd évtõl a minisztériumok költségvetésébõl közösen finanszírozzák a Hivatal mûködését. A MEBIH tervezett létszáma 25 fõ, melyhez több tudományos szakértõi testület (panel) kapcsolódik, az Európai Élelmiszer-biztonsági Hivatal (EFSA) tevékenységéhez hasonló módon. A MEBIH jelenleg megfigyelõi szerepet kapott az EFSA tanácsadó fórumában, majd május 1-tõl teljes jogú tagként vehet részt az EU élelmiszer-biztonsági hálózatában. A MEBIH irodái Budapesten, a III. kerületben találhatók, Óbudán, Miklós-tér 1. alatti mûemlék épületben (Selyemgombolyító). A Hivatal egy alapítványtól veszi bérbe az irodákat, ezzel is jelezve a tárcáktól független mûködését, semlegességét. A MEBIH tudományos testületébe nemcsak a két alapító minisztérium, hanem a Gazdasági és Közlekedési Minisztérium, valamint a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium is delegál képviselõket, összesen 10 fõt, míg 6 fõ a civil szervezetek megbízásából és felkérésével tevékenykedik a testületben, biztosítva a társadalmi ellenõrzést. A Testület felügyeli a tudományos szakértõi bizottságok (panelek) munkáját és közvetíti azok állásfoglalásait, ajánlásait a döntéshozók, a minisztériumok felé. A MEBIH szervezetében jelenleg két osztály mûködik: az egyik a kockázat-elemzéssel (ezen belül kiemelten a kockázat-becsléssel) foglalkozik, míg a másik részleg munkáját a szennyezések nyomonkövethetõsége alkotja. A MEBIH jelenleg építi ki a gyors riasztásra képes rendszert, mely közvetlen kapcsolatban lesz az EU Egészségügyi és Fogyasztóvédelmi Fõigazgatóságával (DG SANCO), valamint az Európai Élelmiszer-biztonsági Hivatallal (EFSA). A MEBIH a magyar élelmiszer törvény módosítása szerint május 1-e után 4 KÉKINFO I. évfolyam 3. szám

5 egyedüli érintkezési pontja lesz fenti szervezeteknek, ezért nagy felelõsséggel fogja végezni a hazai élelmiszer-ellenõrzõ hatóságokat koordináló munkáját. Nemcsak a közfogyasztásra kerülõ élelmiszerek, hanem a takarmányok is tárgyát képezik a MEBIH felügyelõ munkájának, koordinációs tevékenységének. A Hivatal munkájában a termõföldtõl a fogyasztó asztaláig fogja át az élelmiszerlánc ellenõrzését, ezért munkatársait a különbözõ felkészültségû szakemberek közül válogatja ki. A MEBIH tevékenysége során döntés elõkészítõ munkát végez, amikor dokumentumokat készíttet, elõterjesztéseket állít össze és ezeket a tudományos szakértõi bizottságok (panelek) elé tárja megvitatásra. Amennyiben a magyar hatóságok munkájában szükség van olyan korlátozó intézkedésekre, melyek tudományos megalapozottságot igényelnek, úgy a Hivatal felkéri az illetékes panelt állásfoglalásra. Jelentõs szerepet kapnak a véleményezésben a civil szervezetek képviselõi, hiszen állásfoglalásukkal, még kisebbségi véleményükkel is jelzik, ha nem értenek egyet a MEBIH javaslatával. A szélesebb társadalmi képviselet, a fogyasztók és a környezetvédõk képviselõinek jelenléte a MEBIH munkájában az élelmiszer- és táplálkozástudományhoz hozzáadott értéket képvisel, segíti a közegészségügy (ezen belül az élelmiszer-higiéne) felelõsségteljes feladatának végzését. A tudományos kutató intézetek - így a KÉKI tevékenysége - meghívott szakértõ munkatársaik révén épülnek be a MEBIH munkájába. Azok a több éve végzett tudományos kutatási munkák, köztük a Nemzeti Kutatási-Fejlesztési Programban (NKFP) vállalt feladatok, melyeket a KÉKI konzorcium-vezetõként fog össze, minden bizonnyal hasznosulnak a MEBIH tevékenységében is, közremûködve a döntéselõkészítés tudományos megalapozásában, a Hivatal mindennapi munkájában. A MEBIH rövidesen hivatalosan is megkeresi a KÉKI-t, hogy az élelmiszer-ellenõrzõ hatóságokhoz hasonlóan szerzõdéses megállapodást kössenek az információ-továbbításról, az adatszolgáltatásról és cserérõl, a két intézmény együttmûködésérõl. Dr. Biacs Péter helyettes államtitkár FVM I. évfolyam 3. szám KÉKINFO 5

6 Hírlevelünk 1. és 2. száma általános áttekintést adott a KÉKI kutatási tevékenységérõl, feladatairól, pályázatairól, illetve szerepvállalásáról az élelmiszer-tudomány területén. A számok elérhetõk elektronikus formában is az Intézet honlapján a KÉKINFO menüpont alatt. Az Élelmiszer-biztonsági Tanácsadó Testület (ÉBTT) tevékenysége Az utóbbi években több jelentõs, nagy visszhangot kiváltó esemény támasztotta alá az élelmiszer-biztonság fontosságát. Gondoljunk csak a szalmonellózis és egyéb zoonózisok világméretû térhódítására, élelmiszerekkel terjesztett liszteriózisokra, toxikus E. coli törzsek okozta ételfertõzésekre, ipari eredetû botulizmus esetekre, vagy a BSE lehetséges összefüggésére a hasonló tünetekkel járó emberi megbetegedésekkel. A fejlett nyugati országokban is észlelhetõ az élelmiszerek fogyasztására visszavezethetõ megbetegedések számának növekedése. A WHO becslése szerint ráadásul az ételfertõzések elõfordulása szer gyakoribb annál, mint amit a jelentések tartalmaznak. Az élelmiszer biztonságossága napjainkban már nem csak az adott ország ügye. Az élelmiszer-biztonság legalapvetõbb eleme ugyan a fogyasztó védelme az élelmiszer eredetû megbetegedésektõl, de nem elhanyagolható az élelmiszer-biztonság nemzetközi kereskedelemben játszott szerepe, gazdasági, politikai vonatkozásai sem. Az élelmiszer-biztonság a felmerült egészségügyi, gazdasági következmények, valamint a fogyasztói bizalomvesztés következtében az Európai Unióban is elsõrendû prioritássá vált. Az Élelmiszer-biztonsági Tanácsadó Testület megalakulása, feladatai Fentiekre tekintettel õszén a Népjóléti Minisztérium a Földmûvelésügyi Minisztériummal egyetértésben Élelmiszer-biztonsági Tanácsadó Testület létrehozását határozta el. Az alapító ügyiratban foglaltaknak megfelelõen, a magyar fogyasztók egészségének és élelmiszereink piaci hírnevének védelme érdekében, a tudomány, a termelés és az államigazgatás szakembereibõl álló 6 KÉKINFO I. évfolyam 3. szám

7 Testülettel szemben az az elvárás fogalmazódott meg, hogy szakmai tanácsot adjon az illetékes minisztériumok, a hatósági ellenõrzõk, a termelõk és a civil szervezõdések részére, többek között: - az egyes élelmiszer-biztonsági veszélyforrások megítélésérõl, - az egyes biztonsági elméletek és technikák (pl. HACCP, Risk Analysis) alkalmazásáról, - élelmiszer-biztonsági programok szervezésérõl. A Testület munkájában történõ részvételre ekkor 15 fõ kapott felkérést. A Népjóléti Minisztérium, a Földmûvelésügyi Minisztérium valamint a Gazdasági Minisztérium 1-1 fõt, a három élelmiszer törvényben nevesített élelmiszer-ellenõrzõ hatóság szintén 1-1 fõt delegál a Testületbe. A Testület többi tagja az élelmiszer-biztonság területén kiemelkedõ szakmai tudású szakértõ, kiket a Népjóléti Minisztérium kért fel erre a tisztségre a Földmûvelési Minisztériummal egyeztetve. Az október 17-én tartott alakuló ülésen a Testület elnöknek Dr. Farkas József akadémikust, titkárnak Szeitzné dr. Szabó Máriát jelölte. A késõbbiekben, 2002-ben a Testület jogszabályi megerõsítést is kapott, tagjainak létszáma 20 fõre bõvült, de eredeti célkitûzése, tevékenységének jellege, az elnök és a titkár személye, valamint a tagok többsége változatlan maradt. A jogszabályi háttér rendezése során az is megfogalmazásra került, hogy a Testület mûködtetésének feltételeit az Egészségügyi Minisztérium biztosítja, titkársága az Országos Élelmezés- és Táplálkozástudományi Intézetben mûködik. A Testület ügyrendje szerint a testületi tagság személyre szóló, szakmai hozzáértést igénylõ, tiszteletbeli megbízatás, melyet a testületi tag köteles feladatát szakmai tudásának teljességével, elfogultság nélkül, lelkiismeretesen, áttekinthetõen végezni. Akadályoztatás vagy munkakör/munkahely változtatás esetében - amennyiben a testületi tag szakmai kvalitásain túl egyúttal egy intézményt is képvisel - az intézmény vezetõje javaslattal él a Testület felé az adott személy ideiglenes vagy végleges helyettesítésérõl. A szakértõként felkért személyek a gyakorlatban egyúttal ellátják intézményük, illetve az élelmiszer-biztonsággal kapcsolatos társadalmi szervezetek képviseletét is. Így a Testületben képviselve voltak és vannak az érintett minisztériumok, hatóságok, országos intézetek, a fogyasztók és az élelmiszeripar társadalmi szervezetei. I. évfolyam 3. szám KÉKINFO 7

8 A Testület alakuló ülésén meghatározta programját, feladatkörét, teendõit. Az élelmiszer-biztonság fogalmaként, mely a megalakulás idõszakában magyar nyelven még nem volt definiálva, elfogadta a FAO- WHO Codex Alimentarius, Alinorm 97/13 megfogalmazásának magyar fordítását, miszerint: Az élelmiszer-biztonság annak biztosítása, hogy az élelmiszer a fogyasztóra ne legyen ártalmas, ha azt a tervezett, megadott módon készítik és fogyasztják el. A feladatkör, program, legfontosabb teendõ vonatkozásában az alábbi konszenzus jött létre: A Testület feladata, hogy élelmiszer-biztonsági kérdésekben szakmai tanácsot adjon az élelmiszer-gazdaság irányításában illetékes minisztériumok, az élelmiszer-ellenõrzõ hatóságok, az élelmiszer elõállításban és -értékesítésben részt vevõk valamint a fogyasztók részére. A Testület hatásköre nem terjed túl a szorosan vett élelmiszer-biztonsági kérdéseken. Nem tartoznak rá a gazdasági, politikai vonatkozások, ezeket a döntéseket csak elõsegíti tanácsaival. Ebben az értelemben elsõsorban kockázat-elemzési és kockázat-kommunikációs feladatokban nyújt segítséget. A Testület legfontosabb feladatának a NEMZETI ÉLELMISZER- BIZTONSÁGI PROGRAM kidolgozását tekintette, melynek célja a fogyasztó preventív egészségvédelme az élelmiszerekkel közvetíthetõ ártalmakról. Ennek érdekében elsõ teendõ a hazai élelmiszer-biztonsági helyzet felmérése volt, mely adatgyûjtésen, értékelésen, helyzetelemzésen alapult. Magyarország élelmiszer-biztonsági helyzetének felmérése A helyzetfelmérés, valamint késõbbiekben a Nemzeti Élelmiszer-biztonsági Program kidolgozásának munkamódszere szerint minden egyes lépés (tervezet készítése, a vizsgálat alá vont területek meghatározása, koordinátorok kijelölése, szakértõi munkacsoportok felállítása, résztanulmányok kidolgozása, ezek összeszerkesztése, elsõ összeszerkesztett anyag véleményezése, végleges anyag megvitatása) az Élelmiszer-biztonsági Tanácsadó Testület elé került egyeztetésre és jóváhagyásra. Ez biztosította a szakmai elfogultságoktól mentes, reális értékelést. A felmérés eredményeit összefoglaló tanulmány elején jelent 8 KÉKINFO I. évfolyam 3. szám

9 meg, Magyarország élelmiszer-biztonsági helyzete az ezredfordulón címmel, részletes anyagként és rövid összefoglaló formátumban egyaránt. A tanulmány széles nemzetközi és történelmi-gazdaságipolitikai összefüggésrendszerbe illesztve ismerteti a hazai élelmiszerbiztonsági helyzet alakulását, az alábbi témaköri megosztásban: - Az élelmiszer-biztonság társadalmi jelentõsége és nemzetközi háttere. - Élelmiszer-fogyasztással összefüggésbe hozható megbetegedések alakulása Magyarországon és Európában. - A Magyarországon forgalomba kerülõ élelmiszerek mikrobiológiai, kémiai-toxikológiai, radiológiai biztonsága. Élelmiszer-biztonsággal összefüggésbe hozható veszélyek monitorozása, rendelkezésre álló mikrobiológiai, toxikológiai élelmiszer-vizsgálati adatok összegyûjtése, értékelése. - Élelmiszer-biztonsági helyzet felmérése a teljes élelmiszerláncban farmtól az asztalig az alábbi csoportosításban: állattenyésztés, növénytermesztés, élelmiszeripar, (beleértve ivóvíz, adalékanyag témakört is) élelmiszer-kereskedelem, import alapanyagok és élelmiszerek, vendéglátás, közétkeztetés, utcai élelmiszerárusítás, magánháztartások élelmiszer-higiénés helyzete, a fogyasztó tájékoztatása. - Élelmiszer-biztonsággal foglalkozó hazai és nemzetközi szervezetek, kapcsolatok áttekintése. Felhasználható adatok, szakanyagok, szakirodalmak forrásainak feltárása. - Hatósági élelmiszer-ellenõrzés. - Az élelmiszer-biztonságra vonatkozó képzés, oktatás. - Élelmiszer-biztonsággal kapcsolatos kutatási-fejlesztési feladatok. - Következtetések, javaslatok. Maga a felmérés és ezen belül az egyes részfejezetek elsõsorban az adott terület helyzetének, problémáinak feltárását célozták, mindenütt megfogalmazódtak azonban javaslatok is az adott terület helyzetének javítása érdekében. A tanulmány eljutott valamennyi élelmiszer-biztonságban közvetlenül vagy közvetetten érintett minisztériumhoz, intézményhez, rövid összefoglalóját több hazai folyóirat is leközölte. Noha a részletes anyag csak fénymásolt kézirati formában, korlátozott - száz körüli - példányszámban készült, rövid idõn belül közismertté vált szakmai körökben. A helyzetelemzés alátámasztotta, hogy az élelmiszer-biztonság a kormányzat és társadalom legszélesebb érdeklõdésére számot tartó, egészségügyi, gazdasági és politikai szempontból kiemelt jelentõségû terület, ahol a feltárt problémák, prioritások csak összehangoltan, I. évfolyam 3. szám KÉKINFO 9

10 egységes nemzeti élelmiszer-biztonsági program megvalósításával kezelhetõk, és mind nemzetközi, mind hazai szempontból elengedhetetlen a Nemzeti Élelmiszer-biztonsági Program kidolgozása. Mindezekre alapozva a Testület 2002-ben megkezdte a Nemzeti Élelmiszer-biztonsági Program kidolgozását a helyzetelemzés során alkalmazott munkamódszert követve. Nemzeti Élelmiszer-biztonsági Program kialakítása Fenti kezdeményezések és felhatalmazás alapján elkészült a Nemzeti Élelmiszer-biztonsági Program, melynek teljes megismertetése hamarosan várható. Szerkezetét tekintve általános részbõl és alprogramokból áll. Általános része megfogalmazza a fõ célkitûzést, ismerteti a Program hátterét, indokait, nemzeti és nemzetközi elõzményeit. Megfogalmazza a nemzeti élelmiszer-biztonsági politika alapelveit és a fõ nemzeti célokat. A Testület által kiemelten fontos tizenkét területre vonatkozóan külön alprogramok csatlakoznak az általános részhez, amelyek az aktuális helyzetelemzés alapján megjelölik a fõ problémákat, prioritásokat, majd javaslatokat fogalmaznak meg, kiemelve a halaszthatatlan feladatokat. A Program ugyanakkor - jellegébõl és a Testület felhatalmazásából adódóan - nem jelöli ki a javaslatok végrehajtásáért felelõs intézményeket, költségvetési forrásokat, és nem ad határidõket. Ez kormányzati akarat és elfogadás esetén a Programra épülõ Élelmiszer-biztonsági Cselekvési Terv feladata lesz. A Testület élelmiszer-biztonsági információáramlásban és koordinációban betöltött szerepe A Testület fenti nagy ívû feladata mellett folyamatosan figyelemmel kísérte a nemzeti és nemzetközi élelmiszer-biztonsági fejleményeket, eseményeket, és azokról ülésein rendszeres tájékoztatást adott tagjai felé, akik ezeket az információkat továbbíthatták az általuk képviselt intézmények, szervezetek részére. A megalakulása óta eltelt idõszakban az Élelmiszer-biztonsági Tanácsadó Testület volt gyakorlatilag az egyetlen hatékony, ténylegesen is mûködtetett koordinatív testület a magyar élelmiszer-biztonság intézményi és szervezõdési rendszerében, melynek munkájáról az Európai Unió és a FAO/WHO hazánkba látogató képviselõi is elismeréssel szóltak. Az üléseken és ülések között írásos formában rend- 10 KÉKINFO I. évfolyam 3. szám

11 szeres, hatékony, hasznos és aktív kommunikáció zajlott a különbözõ minisztériumok, hatóságok, intézmények képviselõi között, ahol a szakmai kérdésekre lehetett a figyelmet összpontosítani. A koordinációra - különösen annak hatósági vonatkozásaira - ugyanakkor a Testületnek hivatalos felhatalmazása nem volt. A Testületben megvitatott, kiemelt fontosságúnak tartott kérdésekkel kapcsolatban konszenzus alapján létrejött véleményét állásfoglalások formájában tette közzé. Állásfoglalások születtek a HACCP rendszer bevezetése elõtti idõszakban annak egyes kérdéseirõl, késõbbiekben a HACCP rendszer hatósági ellenõrzésének egységes szempontjairól. Ugyancsak állásfoglalás kibocsátására került sor a kíméletesen kezelt élelmiszerek speciális élelmiszer-biztonsági veszélyeirõl, a szándékosan elõidézett élelmiszerbiztonsági események (bioterrorizmus) megelõzésére és kezelésére vonatkozó javaslatokról és más fontos kérdésekrõl. Az állásfoglalások élelmiszer szaklapokban publikálásra kerültek, egyes állásfoglalások minisztériumi közlönyben, illetve honlapon is megjelentek. Ezek az állásfoglalások elõsegítették az egységes szemléletû élelmiszer-biztonsági intézkedéseket mind a hatóság, mind az elõállítók, forgalmazók, mind a lakosság irányában. Az Élelmiszer-biztonsági Tanácsadó Testület jövõje Az élelmiszer-biztonsági tevékenység koordinálása oly mértékben szükségessé vált, hogy a Kormány erre a feladatra külön intézmény, a Magyar Élelmiszer-biztonsági Hivatal létrehozását határozta el. Hasonló folyamat játszódott le több Európai Uniós tagállamban is. A Hivatal megalapítását elrendelõ kormányrendeletben szerepel annak munkáját segítõ Tudományos Tanács létrehozása is. A Testület felajánlotta közremûködését e feladatkör betöltésében, de egyre nyilvánvalóbb, hogy változatlan formában és ügyrenddel ez nem megvalósítható. Az azonban egyértelmû, hogy a Testület eddigi tevékenysége hasznos és hatékony volt, melyet lehetõség szerint a jövõben is fenn kell tartani. Dr. Farkas József ÉBTT elnöke Szeitzné dr. Szabó Mária ÉBTT titkára I. évfolyam 3. szám KÉKINFO 11

12 Az Élelmiszer-biztonsági Tanácsadó Testület tagjai: Dr. Bálint Tibor Dr. Bánáti Diána Kozák Tamás* Dr. Farkas József Fischer Béla Gyaraky Zoltán Dr. Horváth Erika Dr. John Anna Dr. Korzenszky Emõd Dr. Melles Márta Dr. Nagy Attila Dr. Nagy Balázs* Földmûvelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium Állategészségügyi és Élelmiszerellenõrzési Fõosztály Központi Élelmiszer-tudományi Kutatóintézet Gazdasági és Közlekedési Minisztérium Fogyasztóvédelmi és Kereskedelmi Fõosztály Központi Élelmiszer-tudományi Kutatóintézet (korábban SZIE) Élelmiszerfeldolgozók Országos Szövetsége Élelmiszer-biztonsági Tanácsadók Szövetsége Országos Fogyasztóvédelmi Egyesület Egészségügyi, Szociális és Családügyi Minisztérium Stratégiai Intézményi Fõosztály Tolna Megyei Állategészségügyi és Élelmiszerellenõrzõ Állomás Johan Béla Országos Epidemiológiai Központ ÁNTSZ Fõvárosi Intézete Földmûvelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium Állategészségügyi és Élelmiszerellenõrzési Fõosztály Országos Tisztifõorvosi Hivatal Dr. Nagy Imre Dr. Négyessy István Fõvárosi Állategészségügyi és Élelmiszerellenõrzõ Állomás Dr. Rácz Endre Földmûvelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium Élelmiszeripari Fõosztály Dr. Rodler Imre Fodor József Országos Közegészségügyi Központ Országos Élelmezés- és Táplálkozástudományi Intézete Dr. Sas Barnabás Schreiberné Molnár Erzsébet Dr. Sebõk András Országos Élelmiszervizsgáló Intézet Fogyasztóvédelmi Fõfelügyelõség Campden and Chorleywood Élelmiszeripari Fejlesztési Intézet Magyarország Kht. Szeitzné Dr. Szabó Fodor József Országos Közegészségügyi Mária Központ Országos Élelmezés- és Táplálkozástudományi Intézete * Megjegyzés: a *-gal jelölt személyek esetében az intézményt korábban képviselõ személy helyett a jelenlegi személy kijelölésének írásbeli megerõsítése folyamatban van. 12 KÉKINFO I. évfolyam 3. szám

13 FAO/WHO Pán-európai Élelmiszer-biztonsági és -Minõségügyi Konferencia Intézetünk életében kiemelkedõ jelentõségû volt a FAO/WHO Páneurópai Élelmiszer-biztonsági és -Minõségügyi Konferencia megszervezése, sikeres lebonyolítása. Fontosnak tartjuk, hogy a jövõben hasonlóan sikeres konferenciákat rendezhessünk, öregbítve ezzel hírnevünket, valamint a figyelmet kicsit Közép-Kelet-Európára irányítva lehetõséget kívánunk teremteni az Európai Uniós szintû rendezvénysorozatokba való bekapcsolódáshoz. Fõ szervezõként lehetõségünk nyílt betekinteni a munkacsoportok munkájába, a szakmai vitákba. Ígéretünkhöz híven most bõvebben is ismertetjük az azóta már elfogadott ajánlásokat. Mielõtt erre rátérnénk, röviden néhány szót a Konferenciáról. Az európai országok részérõl egyre inkább körvonalazódni látszik az az igény, hogy olyan fenntartható élelmiszer-biztonsági és -minõségügyi rendszereket hozzanak létre, amelyek csökkentik az élelmiszerek által okozott megbetegedések gyakoriságát, alkalmasak a megingott fogyasztói bizalom helyreállítására, ugyanakkor megszilárdítják az élelmiszertermelés és forgalmazás üzleti pozícióit. A négy napos Pán-európai Konferencián 2002-ben a FAO és a WHO 46 európai tagállamának 117 delegáltja vett részt valamint 23 megfigyelõ nem európai országokból, nemzetközi ill. nem kormányzati szervezetektõl. A Konferencia zárónyilatkozatát az ajánlásokkal együtt - további megvitatás és megerõsítés céljából - a 23. Európai FAO Regionális Konferencia (Ciprus, május ), illetve a WHO Európai Regionális Bizottság 52. ülése (Koppenhága, szeptember ) tárgyalta. Ahogy az elsõ számban ígértük, most bõvebben is ismertetjük a Konferencia (PEC) legfontosabb ajánlásait (összesen 42 ajánlást fogadtak el), melyeket a FAO Regionális Konferenciája jóváhagyott, a közegészségügyre vonatkozó ajánlásokat a WHO Bizottsága határozati javaslattal fogadott el, így adva a PEC ajánlások végrehajtásának nyomatékot és erõs politikai elkötelezettséget. A legfontosabb ajánlások a következõk (ezek a KÉKI honlapján is megtalálhatók a Rendezvények menüpont Konferenciák almenü alatt): - Regionális és nemzeti hálózatokat kell létrehozni az élelmiszerek biztonságával és minõségével, továbbá a szennyezõdésekkel és más kockázati tényezõkkel kapcsolatos információ gyûjtésére, feldolgo- I. évfolyam 3. szám KÉKINFO 13

14 zására és terjesztésére. - Erõsíteni és harmonizálni szükséges az átlátható, integrált élelmiszer-ellenõrzõ rendszereket, továbbá az alkalmazott diagnosztikai módszereket. - Az élelmiszer-biztonsági és -minõségügyi rendszerek kompatibilitása a szabályozás és az ellenõrzés harmonizálásával, illetve egyenértékûvé és átláthatóvá tételével javítható Európában. - Az élelmiszer-biztonsági stratégiáknak minden esetben a kockázat elemzésen kell alapulniuk, különös tekintettel az emberi egészség védelmére. A kockázatok és a megbetegedések csökkentése érdekében elõtérbe kerül a megelõzés és a környezet védelme is. - Valamennyi érintett fél bevonásával az egész élelmiszerláncra - beleértve a mezõgazdasági alapanyag termelést is - ki kell terjeszteni az integrált, multidiszciplináris megközelítést. - A szoros értelemben vett kockázat-becslésen túlmenõen figyelembe veendõk más fogyasztói szempontok is, így például etikai és vallási megfontolások; törekedni kell továbbá a fenntartható élelmiszertermelésre. - Nemzetközi és regionális szinten egyaránt erõsíteni kell a megfelelõ kapacitások kiépítését, melynek alapját csakis a nemzeti élelmiszerbiztonsági stratégiák képezhetik. A párhuzamosságok elkerülése és a hatékonyság érdekében létre kell hozni a kockázat-becsléssel és -kommunikációval foglalkozó független nemzeti élelmiszer-biztonsági hatóságot. Elképzelhetõ az is, hogy ez a felelõsség több hivatal között oszlik meg; ebben az esetben igen szoros kooperációt kell megvalósítani. - Célszerû lenne az élelmiszerek mikrobiológiai és vegyi szennyezõdésével kapcsolatos adatgyûjtés és jelentési kötelezettségek harmonizálása egész Európában; ez megkönnyítené a Codex Alimentarius és más szakértõi testületek számára a konzisztens szabványok megalkotását. - A nemzeti vagy szubregionális szinten folytatott teljes körû étrendi tanulmányok jól rávilágítanának az egész népesség, illetve azon belül az egyes különösen érzékeny szegmensek (pl. gyerekek) kitettségére a toxikus hatású vegyi és mikrobiológiai szennyezõdésekkel szemben. - A résztvevõk felhívják a figyelmet arra, hogy az élelmiszer-biztonsági és -minõségi szabványok harmonizálásának gerincét a Codex Alimentarius tevékenysége képezi; ennek elõsegítése érdekében ajánlott, hogy az egyes országok fokozzák részvételüket a testület munkájában. - A fogyasztók élelmiszer higiéniai oktatásának már az iskolában meg kell kezdõdnie, de különösen fontos a szakértõk és az ellenõrök megfelelõ képzése, hogy hatékony munkát fejthessenek ki az egész 14 KÉKINFO I. évfolyam 3. szám

15 élelmiszerláncban. Ezt megkönnyítendõ a FAO, a WHO és az Európai Bizottság arra ösztönzi a tagállamokat, hogy minden érintett fél számára dolgozzanak ki különféle oktatási és tájékoztatási kezdeményezéseket és folytassanak olyan kampányokat, amelyek a fogyasztói tudatosság szintjének emelését célozzák. - Az Európai Unióban mûködõ Gyors Veszély Jelzõ Rendszer hatékony eszköznek bizonyult a közegészségügy, a fogyasztóvédelem és a nemzetközi élelmiszer kereskedelem átláthatósága szempontjából egyaránt. Ennek megfelelõen a Konferencia ösztönzi minél több ország bekapcsolódását ebbe a rendszerbe. - Az erõs és független fogyasztói civil szervezetek létezése alapvetõ feltételét képezi a hatékony társadalmi párbeszéd folytatásának. A döntéshozatali folyamat minden lépcsõjén elengedhetetlenül szükséges a tudósok, a politikusok, a termelõk és a fogyasztók közötti interaktív párbeszéd. Ennek megfelelõen új módszereket kell kidolgozni a fogyasztói érzékelések és megelégedettség mérésére, valamint a fogyasztók részérõl megnyilvánuló aggodalmak feltérképezésére. - Az élelmiszer-biztonság pán-európai szintû állandó fejlesztése megköveteli a két- és többoldalú együttmûködést a kutatás, a kapacitás bõvítés és az oktatás területén egyaránt. Az ehhez szükséges pénzügyi alapok elõteremtéséhez az európai kormányoknak és a nemzetközi szervezeteknek minél több befektetést kell eszközölniük ezen a téren. - Az élelmiszer-biztonsági és a táplálkozástudományi problémák komplex, határokon átnyúló jellege szükségessé teszi a harmonizálást, amihez nagymértékben hozzájárulhat a FAO és a WHO akciós terveinek gyakorlati megvalósítása. Emellett olyan hatékony pán-európai kutatási és tudományos hálózatot kell létrehozni, amely támogatja a politikai döntéshozók munkáját, de erõsíti az élelmiszerek biztonságával és minõségével kapcsolatos tudatosságot is a térségben. - Sokoldalú kommunikációra van szükség az élelmiszerlánc valamennyi résztvevõje között annak érdekében, hogy a takarmányok és az élelmiszerek elõállítói maximálisan tudatában legyenek a leselkedõ veszélyeknek, ismerjék az ágazat-specifikus Jó Higiéniai Gyakorlatot, továbbá az olyan preventív rendszerek alkalmazásának fontosságát, mint a HACCP. Tisztán kell látniuk saját szerepüket is az élelmiszerlánc kritikus pontjain elõforduló veszélyhelyzetek csökkentésében, illetve kiküszöbölésében. - A fogyasztók megfelelõ információval való ellátása, illetve a félreértések elkerülése érdekében minden ország vizsgálja felül a kereskedelmi forgalomba került élelmiszerek biztonságával és tápértékével kapcsolatos jelölési gyakorlatot. I. évfolyam 3. szám KÉKINFO 15

16 - Minden hivatalos élelmiszervizsgálati eredményt, jelölést és elõterjesztést haladéktalanul nyilvánosságra kell hozni, hogy valamennyi érintett fél idõben megtehesse észrevételeit. Európa országainak ezen egyedülálló összejövetele lehetõvé tette, hogy a PEC a figyelmet a regionális együttmûködésekre irányítsa az élelmiszer-biztonsági politikák harmonizálásáért, fejlessze az élelmiszer-biztonságot és -minõségügyet, valamint fokozza, erõsítse a kommunikációs és információs rendszerek hatékonyságát a régióban. A PEC felismerte, hogy a vonatkozó élelmiszer-biztonsági és -minõségügyi szakértelem és tapasztalat már létezik az európai országokban, a regionális és a nemzetközi szervezetekben. Számos ország jelezte, hogy törvényhozási és ellenõrzési rendszereik, melyeket örököltek, megerõsítésre és felújításra szorulnak, a közegészségügy állapotának fejlesztése és a nemzetközi kereskedelem megfelelõ feltételeinek megalapozása céljából. A Konferencia egyetértett abban, hogy ezeknek a változásoknak nemzetközi standardok, irányelvek, a CODEX Alimentarius, a WTO, az OIE és az IPPC elvei szerint kell végbemenniük. Az élelmiszer-biztonság és -minõség feltételeinek fejlesztése a régión keresztül csak szoros együttmûködéssel érhetõ el a régió országai között a kutatás, információcsere és az összehangolt veszély jelzõ rendszerek területén. Ez a legfõbb cél azon országoknak, akik specifikus szükségletekkel illetve kapacitás kiépítéssel rendelkeznek. A FAO más nemzetközi szervezetekkel, mint a WHO, OIE elõ tudja segíteni a szükséges reformokat és a kapacitás kiépítési programokat technikai segítség nyújtásával és koordinációjával, ismerve az adott országra jellemzõ specifikus adatokat. A Konferencia felismerte a nemzetközi szervezetek támogatásának szükségességét, hogy így megalapozza az élelmiszer-biztonság és -minõség fejlesztésének lehetõségét az európai régióban, az EU-n kívül, nemzetközi standardokat alapul véve. A térség országainak történelmi jelentõségû találkozóját jelentette e Konferencia speciális élelmiszer-biztonsági és -minõségi összefüggések kérdéseit taglalva azzal a céllal, hogy az élelmiszer-biztonság és -minõségügy fejlesztésének közös céljait elérjék, növeljék a fogyasztók bizalmát az élelmiszerek iránt, illetve, hogy könnyítsék az Európán belüli és a nemzetközi élelmiszer kereskedelmet a kommunikáció és az együttmûködés erõsítésén keresztül. Mr. Michael Canon Food Standards and Nutrition Officer Food and Agriculture Organization of the United Nation Subregional Office for Central and Eastern Europe (FAO Közép- és Kelet-Európai Szub-regionális Iroda) 16 KÉKINFO I. évfolyam 3. szám

17 Ezúttal a szakmai közvélemény szíves tájékoztatására közzétesszük a magyar Élelmiszer-biztonsági Tanácsadó Testület (ÉBTT) most elkészült Nemzeti Élelmiszer-biztonsági Programjának általános összefoglalóját. Az ÉBTT-t - ígéretünkhöz híven - a KÉKINFO 6. oldalán mutatjuk be (A Szerk.). Magyarország Nemzeti Élelmiszer-biztonsági Programja A Nemzeti Élelmiszer-biztonsági Program fõ célja a fogyasztók egészségének és bizalmának megõrzése az élelmiszer-biztonság fokozásával. A Nemzeti Élelmiszer-biztonsági Program céljainak megvalósulása esetén, azok eredményeképpen az élelmiszer eredetû megbetegedések számának csökkenése, a lakosság egészségi állapotának javulása mellett várható a hazai termékek piacképességének fokozódása, az élelmiszergazdaság versenyképességének javulása, a magyar élelmiszerek jó hírnevének további terjedése, sõt áttételesen Magyarország turisztikai vonzerejének növekedése is. A Nemzeti Élelmiszer-biztonsági Program az élelmiszer-biztonsági politika nemzetközi és nemzeti alapelvein és a hazai élelmiszer-biztonsági helyzet felmérésébõl következtethetõ prioritásokon alapul. A program az Élelmiszer-biztonsági Tanácsadó Testület irányításával, széleskörû szakmai és társadalmi konszenzussal jött létre. A tervezet kidolgozásában Magyarország élelmiszer-biztonsággal foglalkozó legjobb szakértõi vállaltak szerepet. I. A Nemzeti Élelmiszer-biztonsági Program indoka és elõzményei Az emberi egészség védelme minden más szempontot megelõz. A lehetõ legmagasabb rendû testi és lelki egészséghez való jogot a Magyar Köztársaság Alkotmánya rögzíti. Az Európai Unió egyik alapdokumentuma, az évi Amszterdami Szerzõdés pedig kimondja, hogy az egészségre gyakorolt hatást az Unió politikájának kialakítása során mindig figyelembe kell venni. Környezetünk káros hatásai, a vízben, talajban, levegõben elõforduló, közvetetten, vagy közvetlenül egészségkárosító ágensek legnagyobb mennyiségben és valószínûséggel a tápcsatornán keresztül, élelmiszer I. évfolyam 3. szám KÉKINFO 17

18 és víz közvetítésével érik el a szervezetet. Az egészségártalmak kialakulása, súlyossága, a szervezet általános ellenálló-képessége és egészségi állapota a táplálkozási szokásokkal, az egyes tápanyagok alul- vagy túlfogyasztásával is összefügg. Az élelmiszerek termelése, forgalmazása, a vele kapcsolatos fogyasztói szokások pedig gazdasági, szociális tényezõk függvénye, a hagyományokra épülve, a pillanatnyi behatások által érintve. A fogyasztók spontán, vagy külsõ hatások és érdekek által befolyásolt elvárásai, egyes élelmiszerek és technológiák elõtérbe helyezése, mások elutasítása visszahat a kutatásra, a fejlesztésre, és a gazdasági környezetre, végsõ soron az ország élelmiszer-biztonsági helyzetére. Ebben a sokrétegû összefüggés-rendszerben a termelõ, az elõállító/forgalmazó és maga a fogyasztó is elbizonytalanodik. Egyértelmû iránymutatást vár a társadalom minden szereplõje az élelmiszer-biztonság objektív helyzetérõl és annak javítása érdekében szükséges, megvalósítható és megvalósítandó teendõkrõl, intézkedésekrõl. A rendelkezésre álló adatokból és a tudomásunkra jutó eseményekbõl megállapítható, hogy az élelmiszer-biztonsági helyzet sehol a világon nem javult a várakozásnak és a technikai fejlõdés szintjének megfelelõen, sõt ezzel ellentétes tendenciák érvényesülnek. Az élelmiszer-biztonság kérdése - beleértve az élelmiszerláncba kerülõ állatok takarmányának biztonságát is - világszerte az érdeklõdés elõterébe került. A WHO becslése szerint az élelmiszerfogyasztással összefüggésbe hozható megbetegedések száma az egész világon folyamatosan emelkedik, az iparilag fejlett országokban is a lakosság %-át érinti évente, mely hazánk vonatkozásában 1-3 millió (többnyire bejelentésre nem kerülõ) megbetegedést jelenthet. A legtöbb élelmiszerrel terjedõ fertõzést világszerte a zoonózisok (állatról emberre terjedõ fertõzések) adják. Jelenleg egyre jobban elõtérbe kerülnek a vírusos eredetû, tömeges élelmiszerfertõzések is. Az élelmiszerek biztonsága nem csak jelenünket, hanem jövõnket is befolyásolja. A már ismert, gyakran elõforduló megbetegedések mellett új típusú élelmiszer-biztonsági veszélyek is megjelentek. Az egész világot foglalkoztatja a szarvasmarhák szivacsos agyvelõbántalmával (BSE, Bovin Spongiform Encephalitis) kapcsolatba hozható új típusú emberi szivacsos agyvelõsorvadásos esetek ügye, a genetikailag manipulált élelmiszerek esetleges egészségi és környezeti vonatkozásai, a táplálékláncba bekerülõ, vagy az élelmiszerben a termelés 18 KÉKINFO I. évfolyam 3. szám

19 és technológia során kialakuló ártalmas anyagok (pl. dioxinok, mikotoxinok, poliaromás szénhidrogének, akrilamid) hosszú távú egészségkárosító hatásai. Aggodalmának mind a WHO, mind az Európai Unió hangot adott, és aktív beavatkozást kezdeményezett. A hazai állapotokra vonatkozóan korrekt adatokat nyújt az Élelmiszerbiztonsági Tanácsadó Testület Magyarország élelmiszer-biztonsági helyzete az ezredfordulón címmel 2000-ben közzétett tanulmánya. A felmérés szerint Magyarország élelmiszer-biztonsági helyzetét rosszabbodó tendencia jellemzi, amit az ételmérgezési és a fertõzõ beteg bejelentési statisztikák, valamint az élelmiszer-mikrobiológiai vizsgálatok is jeleznek A hatékony, összehangolt, eredményes tevékenységhez, az élelmiszerbiztonsági helyzet javításához kormányzati akarattal és támogatással kialakított élelmiszer-biztonsági politika, a nemzeti célok és prioritások világos, egyértelmû megfogalmazásán alapuló, egységes nemzeti élelmiszer-biztonsági program kialakítása és megvalósítása szükséges. 1. Nemzetközi háttér Nemzeti élelmiszer-biztonsági programok kialakítását mind az Egészségügyi Világszervezet (WHO), mind az Európai Unió erõteljesen szorgalmazza. A fogyasztók részérõl is egyre nagyobb nyomás nehezedik az országok kormányzataira, hogy hatékony intézkedéseket tegyenek az élelmiszerek biztonságosságának garantálására. Az utóbbi idõk nagy élelmiszer-biztonsági eseményei talán az Európai Unió polgárait rázták meg legjobban. Az események és a következményes intézkedések arra is rávilágítottak, hogy az eltérõ és meglehetõsen rugalmasan értelmezhetõ jogi szabályozás, valamint a sokszor áttekinthetetlenül bonyolult, országonként eltérõ hatósági felügyelet következtében a fogyasztók védelmének szintje különbözõ. A fogyasztók egészségének magas szintû védelmét, mint fõ célt szem elõtt tartva januárjában hozta nyilvánosságra az Európai Unió a Fehér könyv az élelmiszer-biztonságról címû dokumentumot (White Paper on Food Safety, COM (1999)719 final), mely lefekteti az Unió élelmiszer-biztonsági és táplálkozási politikájának alapelveit, és I. évfolyam 3. szám KÉKINFO 19

20 részletes, határidõkre lebontott cselekvési tervet is ad az Unió élelmiszer-biztonsági helyzetének javításához szükségesnek tartott akciók végrehajtására. Legfontosabb tartalmi vonatkozásait - beleértve az alapelveket, az Európai Élelmiszer-biztonsági Hivatal létrehozását, a gyors veszély elhárítására és a kapcsolatos tájékoztatásokra, intézkedésekre vonatkozó teendõket - Az Élelmiszertörvénykezés Általános Alapelveirõl szóló 178/2002/EK Rendelet azóta kötelezõ formában is megjelentette. Az Európai Unió 2002-ben létrehozta az Európai Élelmiszer-biztonsági Hivatalt, melynek elsõdleges feladata az élelmiszerek fogyasztásával kapcsolatos egészségügyi kockázatok becslése. Az Unió 6. kutatási keretprogramja is kiemelt témacsoportként kezeli az élelmiszer-biztonságot. Az USA-ban 1997-ben indították el az új nemzeti élelmiszer-biztonsági programot Élelmiszer-biztonság a termõföldtõl az asztalig: új stratégia a 21. századra (Food Safety from Farm to Table: a New Strategy for the 21st Century) címmel. A stratégia legfontosabb elemei - a közegészségügyi hatósági vonal megerõsítése, a közegészségügyi laboratóriumok fejlesztése, modernizálása, az élelmiszer eredetû megbetegedések korai észlelése, kivizsgálása, megelõzése, az élelmiszer eredetû megbetegedések surveillance-ának fejlesztése, korai figyelmeztetõ rendszer kialakítása, az élelmiszer szennyezõdések monitorozása, nemzeti számítógépes hálózat és adatbázis létrehozása, a patogén mikrobák antibiotikum rezisztenciájának követése, a takarmányok fokozott felügyelete - mind az Unióban, mind hazánkban kiemelt figyelmet kapnak. A nemzetközi szervezetek közül a WHO és a FAO folyamatosan figyelmeztet az élelmiszer-biztonsági helyzet komolyságára ban a FAO/WHO Élelmiszer-biztonsági Szakértõi Testülete (Expert Committee on Food Safety) arra a következtetésre jutott, hogy a szennyezett élelmiszerek fogyasztása következtében alakul ki a világon a legtöbb megbetegedés, és ez a nemzetek gazdasági teljesítõképességének legfõbb hátráltatója is januárjában a WHO fõigazgatója kénytelen volt megerõsíteni, hogy ez a megállapítás a jelentõs nemzeti és nemzetközi erõfeszítés és küzdelem ellenére még mindig igaz. Ezért a WHO végrehajtó testülete (Executive Board) 105. ülésén meghirdette élelmiszer-biztonsági programjának megerõsítését és kiterjesztését (New Food Safety Programme). A program felhívja a figyelmet arra, hogy az egyes országok tekintsék 20 KÉKINFO I. évfolyam 3. szám

21 az élelmiszer-biztonságot a legalapvetõbb közegészségügyi funkciónak és biztosítsák az anyagi hátteret a nemzeti élelmiszer-biztonsági programokhoz. Alakítsák ki egységes monitoring és surveillance rendszerüket, intézkedéseik kockázat-elemzésen (risk analysis) alapuljanak. Építsék be az élelmiszer-biztonságot a folyamatban levõ oktatási és táplálkozás-egészségügyi programokba is, valamint alakuljon ki koordinált együttmûködés az élelmiszer-biztonság különbözõ szereplõi közt. Fenti program alapján dolgozta ki és bocsátotta közre a WHO 2002-ben élelmiszer-biztonsági stratégiáját (WHO Global Strategy for Food Safety: Safer Food for Better Health). A FAO és a WHO 2002-ben két nagy jelentõségû rendezvénnyel is fel kívánta hívni a kormányzatok figyelmét az élelmiszer-biztonság fontosságára. Mind a januárjában megrendezett Global Forum of Food Safety Regulators, mind a februárjában Budapesten tartott Pan-European Conference on Food Safety and Quality olyan, széleskörû konszenzuson alapuló ajánlásokat fogalmazott meg, melyeket nem lehet figyelmen kívül hagyni. Fenti nemzetközi javaslatokra alapozva több országban megkezdõdött - önállóan, vagy táplálkozási programokkal ötvözötten - a nemzeti élelmiszer-biztonsági program kialakítása és megvalósítása. 2. Nemzeti elõzmények A nemzetközi háttérben jelzett tendenciák és szükségszerûségek alól Magyarország sem vonhatja ki magát. A nemzeti élelmiszer-biztonsági politika és program megalapozott, elõremutató szakmai anyagokra, kormányzati kezdeményezésekre, folyamatban levõ programokra, tevékenységekre támaszkodhat. Hazánkban közvetlenül, vagy áttételesen több átfogó kormányzati program is érinti az élelmiszer-biztonság témakörét. Közülük kiemelendõ a Nemzeti Környezetvédelmi Program, a Nemzeti Környezet-egészségügyi Program, és az Egészség Évtizede Johan Béla Nemzeti Népegészségügyi Program. I. évfolyam 3. szám KÉKINFO 21

22 Az MTA Élelmiszertudományi Komplex Bizottság Táplálkozástudományi Munkabizottsága már 1993-ban megkezdte az Ajánlások a hazai élelmiszer- és táplálkozáspolitika kialakításához címû tanulmány kidolgozását, mely 1999-ben került a Miniszterelnöki Hivatal, valamint az élelmezés- és táplálkozási kérdéskörben közvetve vagy közvetlenül érintett miniszterek elé. Az élelmiszer-biztonság problémakörének fontosságát felismerve, a hasonló nemzetközi példákra alapozva NM és FM együttes kezdeményezésére õszén megalakult az Élelmiszer-biztonsági Tanácsadó Testület, melynek tagjai közt szerepelnek az élelmiszer-biztonságban érdekelt minisztériumok, élelmiszer-ellenõrzõ hatóságok, országos hatáskörû szervek, tudományos intézetek, társaságok, érdekképviseleti szervek és a fogyasztók képviselõi. A Testület elsõ és legfontosabb feladatának tekinti közremûködését a Nemzeti Élelmiszer-biztonsági Program kidolgozásában. Ennek érdekében szakértõk bevonásával elvégezte a hazai élelmiszer-biztonsági helyzet felmérését. A helyzetfelmérés Magyarország élelmiszerbiztonsági helyzete az ezredfordulón címmel 2000-ben jelent meg, és eljutott a Miniszterelnöki Hivatalhoz valamint az érintett minisztériumokhoz, annak érdekében, hogy a felmérés alapján sor kerüljön a Nemzeti Élelmiszer-biztonsági Program megalkotására és végrehajtására is. A szakemberek hazánkban is felkészültek arra, hogy megfelelõ politikai akarat és gazdasági támogatás esetén iránymutatást adjanak a lakosság egészségének javítását célzó nemzeti programhoz. A Nemzeti Élelmiszer-biztonsági Program az Élelmiszer-biztonsági Tanácsadó Testület aktív közremûködésével, neves hazai szakértõk bevonásával készült el. A nemzetközi irányvonalak figyelembe vételével, az elérendõ fõ cél megvalósítása érdekében a program meghatározza - a nemzeti élelmiszer-biztonsági politika követendõ alapelveit, - a fõ célkitûzéseket, - és a nemzeti prioritásokat. 22 KÉKINFO I. évfolyam 3. szám

23 Az egyes prioritásokra vonatkozóan alprogramokat dolgoz ki, melyekben részletesen kitér az adott témakörre vonatkozó hazai és nemzetközi helyzetre, az esetleges problémákra és teendõkre. A Nemzeti Élelmiszer-biztonsági Program egységes élelmiszer-biztonsági szemléletet, áttekintést kíván adni, ennek érdekében alapvetõ szempontokat, irányokat, célkitûzéseket fogalmaz meg, melyekre alapozva az élelmiszer-biztonság területén érintett minden kormányzati és nem kormányzati szereplõ kidolgozhatja saját cselekvési tervét a hatáskörébe esõ szakmai területen. 3. Nemzeti és nemzetközi együttmûködés Az élelmiszer-biztonság témakörében a társadalom és tudomány szinte minden területén értékes kezdeményezések, kutatások, programok alakultak, alakulnak ki, melyek egy-egy részterületet érintenek, sokszor elszigeteltek, vagy ismeretlenek maradnak. Az ország érdeke azt kívánja, hogy ezek az erõfeszítések hasznosuljanak, és maradandó eredménnyel járjanak. Nemzeti szinten ezek a kezdeményezések akkor a leghatékonyabbak, ha közös célkitûzést követve, koordináltan, tervezetten, egymásba kapcsolódóan valósulnak meg. A Nemzeti Élelmiszer-biztonsági Program szerepe, hogy a program iránymutatása mellett mindenki saját részterületén kapcsolódjon az élelmiszer-biztonság szerteágazó rendszeréhez, melynek eredményeképpen javul Magyarország élelmiszer-biztonsági helyzete. Ennek következtében csökken az egészségügyi ellátórendszer élelmiszerfogyasztással összefüggésbe hozható megbetegedések által okozott terhelése, tovább javul a magyar termékek exportképessége, és mindez kedvezõen hat az ország nemzetközi megítélésére. A nemzeti kezdeményezések nemzetközi környezetben és kapcsolatrendszerben valósulnak meg. A Nemzeti Élelmiszer-biztonsági Program kapcsolódik az ENSZ élelmiszer-biztonsági kérdésekben érintett világszervezeteinek (FAO, WHO, OIE) célkitûzéseihez, és az Európai Unió élelmiszer-biztonsági politikájához. Ugyancsak figyelembe veszi az egyéb fontos nemzetközi jelenségeket és irányvonalakat is. I. évfolyam 3. szám KÉKINFO 23

24 II. A nemzeti élelmiszer-biztonsági politika alapelvei 1. Megelõzõ jellegû, átfogó élelmiszer-biztonsági szemlélet szántóföldtõl az asztalig Az ezredforduló környékén felszínre került és jelentõs nyilvánosságot kapott élelmiszer-biztonsági események rámutattak, hogy élelmiszereink biztonságosságáról csak a teljes élelmiszerláncot hiánytalanul lefedõ, összehangolt szabályozással és felügyelettel lehet gondoskodni. A termõhelyek talajának, talajvizének, levegõjének tisztasága, a mezõgazdaságba beszállított anyagok (peszticidek, mûtrágyák, hozamfokozók, állatgyógyszerek) minõsége és szabályszerû felhasználása, az állati takarmány biztonsága, minõsége alapozza meg az élelmiszer-biztonságot, melyet az egészséges, tiszta, ártalmas szennyezõdéstõl mentes alapanyagok higiénikus feldolgozása, forgalmazása követ. Ha az élelmiszerlánc bármely pontján a felügyelet laza, vagy hiányzik, a végtermék biztonsága kérdésessé válik. 2. Fogyasztó központúság Az élelmiszerek termelésével és fogyasztásával összefüggésben sokféle és sokirányú érdek keletkezik és ütközik össze. Az élelmiszer árucikk, melynek termelése, forgalmazása, exportja és importja meghatározó nemzetgazdasági elem. Az élelmiszer elõállítás és -forgalmazás egyúttal üzleti, profitorientált tevékenység, melynek fõ hajtóereje a piacszerzés, a fogyasztók vásárlásra ösztönzése, tisztességes vagy megkérdõjelezhetõ eszközökkel. Ebben a szerteágazó érdekrendszerben rendkívül fontos annak tudatosítása a társadalom és az élelmiszergazdaság minden szereplõjében, hogy az élelmiszer elõállítás és forgalmazás legfontosabb, és minden mást megelõzõ célja a fogyasztók egészségének és érdekeinek védelme, mely sem gazdasági, sem politikai szempontoknak nem rendelhetõ alá. 3. Átláthatóság A élelmiszerek elõállítása, forgalmazása, ellenõrzése során fontos, hogy a fogyasztók egészségét, érdekeit érintõ kérdésekben és az élelmiszerjogi szabályozás kialakításában ne szenvedjen csorbát a nyilvánosság. A jogalkotás és jogérvényesítés teljes területén az érintettek 24 KÉKINFO I. évfolyam 3. szám

25 számára érthetõ, átlátható módszereket kell alkalmazni. Az élelmiszer, mint szervezetünkbe jutó termék, bizalmi jellegû árucikk. A fogyasztók és egyéb érintettek bizalmának megszerzését, fokozását a szükséges információk hitelességével, elérhetõségével, érthetõségével elõ kell segíteni. 4. Tudományos megalapozottság, a kockázat-elemzés alkalmazásával és eredményeinek figyelembe vételével Az emberiség évezredeken keresztül tapasztalati alapon kezelte az élelmiszer-biztonság kérdéseit. A harmadik évezred kezdetére azonban egyre inkább elszakadtunk az évezredes hagyományoktól, amelynek legkirívóbb jelei az élelmiszerek és alapanyagaik tömegtermelése, és az élelmiszerlánc elejének és végének (nyersanyag-elõállítás és késztermék-fogyasztás) térben és idõben történõ nagymértékû szétválása. Az új helyzetben elõforduló tömeges veszélyeztetést csak a tudományos eredményekre alapozott, részleteiben kidolgozott, veszélyelemzésen és kockázat-becslésen alapuló egységes szemléletû intézkedésekkel lehet megelõzni. A kockázat-elemzés magába foglalja az egészségügyi kockázat-becslést, a kockázat-kezelését, és mindazt a széleskörû interaktív kockázatkommunikációt, mely a tudományosan megalapozott kockázat-becslés eredményeinek hatékony gyakorlati érvényesítéséhez szükséges. Azokban az esetekben, amikor az egészség veszélyeztetés lehetõsége fennáll, de a tudományos adatok még nem elegendõek a kockázatbecsléshez, az elõvigyázatosság elvét kell követni. 5. Integrált multiszektoriális, multidiszciplináris megközelítés Az élelmiszerek biztonságosságában a tudomány és társadalom legszerteágazóbb területei érintettek. A mezõgazdasági termeléshez, az elõállításhoz és forgalmazáshoz közvetlenül kapcsolódnak a környezetés agrártudományok, a növény- és állategészségügy széles köre, az élelmiszertechnológia, vegyészet, mikrobiológia, az állatorvostan és humán egészségügy. Kapcsolódik az államigazgatás, és kormányzat minden területe, a közgazdaságtan, a pénzügypolitika, a szociálpolitika, az oktatás, nevelés, az ipari lobbik és a fogyasztók egészségét, érdekeit védõ kormányzati és nem kormányzati szervezetek. I. évfolyam 3. szám KÉKINFO 25