BABITS MIHÁLY ESSZÉK, TANULMÁNYOK MÁSODIK KÖTET ÖSSZEGYŰJTÖTTE, A SZÖVEGET GONDOZTA BELIA GYÖRGY

Méret: px
Mutatás kezdődik a ... oldaltól:

Download "BABITS MIHÁLY ESSZÉK, TANULMÁNYOK MÁSODIK KÖTET ÖSSZEGYŰJTÖTTE, A SZÖVEGET GONDOZTA BELIA GYÖRGY"

Átírás

1 BABITS MIHÁLY ESSZÉK, TANULMÁNYOK MÁSODIK KÖTET ÖSSZEGYŰJTÖTTE, A SZÖVEGET GONDOZTA BELIA GYÖRGY

2 TARTALOM KÖNYVRŐL KÖNYVRE A TESTVÉR-KÖLTŐ BALASSA EGY OLASZ VERSESKÖNYV JÓKAI ÉS TÓTH ISTVÁN ESZTERGOMI RIPORT A VÖRÖSMARTY AKADÉMIÁRÓL ÚJ KLASSZICIZMUS FELÉ ANGYALOK HARCA A NYUGAT KÖLTŐJE AZ ÉN KÖNYVTÁRAM BAUMGARTEN FERENC ÉS ALAPÍTVÁNYA INDISZKRÉCIÓ AZ IRODALOMBAN A KETTÉSZAKADT IRODALOM TANULMÁNY A MAGYAR IRODALOMRÓL A VERS JÖVENDŐJE A SZÍNPAD VÁLSÁGA AZ ÍRÁSTUDÓK ÁRULÁSA TÓTH ÁRPÁD BEVEZETŐ A FIATAL ÍRÓK ELŐADÓESTJÉN [BESZÉDE A BAUMGARTEN-DÍJAK KIOSZTÁSAKOR] BERLINI NAPLÓ DANTE ÉS A MAI OLVASÓ SZEMÉLYI ÜGY? A NYUGAT ÉS AZ AKADÉMIZMUS EZÜSTKOR EGYKÖTETES ADY LÍRA AMERIKÁBAN BALOLDAL ÉS NYUGATOSSÁG AZ ÍRÓK PATRÓNUSA FEKETE KOLOSTOR EGY OLVASÓ KALANDJAI SZELLEMTÖRTÉNET A HAZUGSÁGOK PARADICSOMA ILLYÉS GYULA VERSBEN ÉS PRÓZÁBAN ADY ÉS PÁRIZS GOETHE A MÁSIK AMERIKA AMOR SANCTUS ÜZENET ÉS VALLOMÁS ÚJ NEMZEDÉK ÉLETBELI SZÍNHÁZ [BESZÉDE A BAUMGARTEN-DÍJAK KIOSZTÁSAKOR] NÉPIESSÉG A HALHATATLANSÁG HALÁLA BERGSON VALLÁSA KARINTHY ÉS ÚJ NOVELLÁI KÖNYVPROPAGANDA ÉS KÖNYVÉGETÉS NAGYÚRI DILETTÁNSOK JEGYZETEK A BETEGÁGYBÓL ELFOGY A MAGYARSÁG? NEMZET ÉS EURÓPA [BESZÉDE A BAUMGARTEN-DÍJAK KIOSZTÁSAKOR] VITA A KÖZÉPKORRÓL IRODALMI CESTINO A NYUGAT ÚJ KORSZAKA ELÉ MIT TEGYEN AZ ÍRÓ A HÁBORÚVAL SZEMBEN? [BESZÉDE A BAUMGARTEN-DÍJAK KIOSZTÁSAKOR] [BÉKEKIÁLTVÁNY] ERDÉLY A NEMZEDÉKI KÉRDÉS VITÁJA A MAI VÖRÖSMARTY EGY MINISZTERI BESZÉD KAPCSÁN [BESZÉDE A BAUMGARTEN-DÍJAK KIOSZTÁSAKOR] NÉPMESE ÉS REGÉNY A LEGNAGYOBB MAGYAR A SZÓZAT ÜNNEPÉRE KOSZTOLÁNYI DOSZTOJEVSZKIJ TENNYSON A HUMANIZMUS ÉS KORUNK [BESZÉDE A BAUMGARTEN-DÍJAK KIOSZTÁSAKOR] THOMAS MANN LEVELE AZ IGNOTUS-ÜGY PUSKIN MAGYAR PROUST TEHETSÉGVESZTÉS - VISSZAMENŐLEG FOGARAS A JÓ HALÁL A SZEGEDI KÖLTŐ 2

3 A TÖMEG ÉS A NEMZET TEREMTŐ UTÁNZÁS A MADRIDI LEVÉL SZEKSZÁRDI KADARKA SZENT ISTVÁN VÁROSA A SZELLEM FRONTJÁN A TITOKZATOS MESTERSÉG GONDOLATOK AZ ÓLOMGÖMB ALATT [BESZÉDE A BAUMGARTEN-DÍJAK KIOSZTÁSAKOR] PAJZZSAL ÉS DÁRDÁVAL ADY, A KÖLTŐ KARINTHY A MAGYAR JELLEMRŐL CSAK ÉNEKELJETEK! A HÁBORÚ HÁBORÚJA KÖLCSEY CURRICULUM VITAE NEVEK, ŐSÖK, CÍMEREK [BESZÉDE A BAUMGARTEN-DÍJAK KIOSZTÁSAKOR] AZ ERDÉLYI KÖLTŐ EGY KIS DANTE-VITA BLONDIN VAGY AZ ÖREGEDÉS ITÁLIA ÉS PANNÓNIA 3

4 KÖNYVRŐL KÖNYVRE MŰFORDÍTÁSOK Néhány újabb nagy jelentőségű kiadvány a magyar műfordítás páratlan fellendülésére hívja föl figyelmünket. Ez a fellendülés az utolsó tizenöt esztendő gyümölcse. Büszkék vagyunk rá. Úgy érezzük, hogy szürete ez annak, amit mi egynéhányan kezdtünk ültetni tizenöt év előtt, Nyugat-emberek, kik már e folyóirat címében és címe által is a Nyugat műveltebb és mélyebb irodalmai felé sóvárogtunk. Szomorú kor volt az a mi honi literatúránkban, műveletlenség és sekélyesség kora, epigon kor... Nyugat felé vetettük szemünket, mert a magyar kultúra Nyugat Antaeusa, Kazinczy óta, sőt Szent István óta. Ady ekkor érkezett Párizsból, verspoggyászából néhány Baudelaire- és Verlaine-fordítás is előkerült. Kosztolányi nagy Leconte de Lislekötetekkel járt az egyetem folyosóján. Én új magyar Dantéról álmodtam: kiszabadítani a klasszikusokat a Pedantéria hideg körmeiből, feltárni az örök-eleven, grande poésie-t... Csak aki akkor velünk volt, tudja, micsoda akadályokon kellett áttörnünk, nyelvben és szívekben. Ma már: itt a szüret. Ami néhányunk álma volt, üzlet lett és közkincs. Dante is megvan, Baudelaire is megvan, teljes és formahű. Kiadók versengnek: nem mondhatsz nevesebb világirodalmi művet, mely ne volna magyarul olvasható, nívós fordításban. De nem a tömegre vetem a hangsúlyt, sőt a tömegről lesz még egypár megjegyzésem is... Költészetben - akár a hegyek között - csúcsok jelzik a rangot: s a magyar műfordítás csúcsai messze nyúlnak a magas Művészet egébe. Jó alkalom van ezt büszkén elmondani, mikor Tóth Árpád versfordításkönyve áll előttünk. ÖRÖK VIRÁGOK E gyönyörű cím s egy mélyen rokonszenves előszó vezeti be a könyvet, mely, egyéb érdemei mellett, egyik legkiválóbb művészünk fejlődésén át szemlélteti a modern magyar versfordítás fejlődését. Tóth Árpád műfordításait két csoportba lehetne osztani. A régiekben nincsen terv és elv, az önmagában gyönyörködő művészet céltalan virágról virágra röpködései ezek: a fordítás inkább csak ürügy a versre, az idegen mű visszaadása nem cél, csak alkalom egy komplikált és egyéni művészet s egy tökéletes mesterségi virtuozitás foglalkoztatására és csillogtatására. Mind, akik verseket fordítottunk magyarra az utolsó húsz évben, ezzel kezdtük: szabad portyázás volt ez az európai költészet birodalmában, mielőtt a rendszeres hódító hadjárat megindult. (Ilyen az én Pávatollak című kötetem is, avval a különbséggel, hogy Tóth Árpád inkább a formával és tónusokkal kísérletezik - én éppen azokban voltam szigorú, s inkább a vers filológiai részét tekintettem olykor szabad prédának.) Ezek magunk számára készített darabok voltak, műhelytanulmányok, s Tóthnál még inkább a virtuóz otthoni hegedűgyakorlata. Ifjú erőnknek kedves volt e munka, megadva az alkotás kielégülését, mélyebb kínjai nélkül. S akkor Tóth sem az örök virágokat kereste, hanem azokat, amik az ő kertjébe illettek: azokat a verseket, amik magyarul Tóth Árpád-féle verseket adhattak. Így jutott Albert Samainhez. Samain nem oly jelentékeny költője a francia nyelvnek, mint Tóth a magyarnak: mégis rokon vele, s egy Samain-vers a Tóth Árpád technikájával magyarra fordítva olyan, mintha Tóth Árpád valamely könyvéből vágták volna ki (van is ilyen a Hajnali szerenád-ban). A technika, mellyel Tóth Árpád a francia alexandrin lejtését visszaadni igyekszik, legtanulságosabban különbözteti meg egymástól fordításainak két csoportját. A régibb csoportban (amellett hogy a hím- és nőrímek váltakozását sem őrzi szigorúan), mint ő maga mondja, még 4

5 nibelungizál : azaz helyenként egy fölös szótagot iktat az alexandrin két fél sora közé. Ez nemcsak sajátságos szabad és változatos lejtést ad a versnek, hanem külsőleg is teljesen közel hozza a Tóth Árpád-féle versekhez, mert hisz ez a nibelungizált sor éppen az a forma, melyet a költő eredeti verseiben szinte úgy lefoglalt magának, mint Kisfaludy a Himfy-sort. E Tóth Árpád-vers nem merev, kemény és klasszikus, hanem lágy, olvadó s tónusában erősen egyéni. Ezért - (bár bizonnyal van rá mentség oly művek átültetésénél, melyek a francia alexandrinnak is még meg nem merevült vagy már feloldódni kezdő korából származnak) - mégis a műfordítónak oly korszakát jellemzik, melyben fontosabb volt előtte a saját versének szépsége és szíve szerint valósága, mint az eredeti tónusának pontos visszaadása. Az új korszak ott kezdődik, mikor tudatos céllal az örök virágok, a magas költészet átültetését tűzi ki. Tisztelet a nagy költők s szenvedélyes szeretet az igazi nagy irodalom iránt nem engedhette, hogy oly módon fordítsa Miltont is és Baudelaire-t, ahogyan például Samaint fordította, akivel szemben bizonyos fölényt érezhetett. Nemcsak a verselés kedvéért fordítgat többé, az idegen műalkotást akarja meghódítani, s lelkiismerete szigorú elveket szab: a tökéletes formahűség s hangulati szigorúság elvét. Ez újabb darabok szinte iskolai mintaképei lehetnek a szerény és áhítatos fordításnak: mégis, nem kell hinni, hogy a fordító egyénisége bennük kevésbé érvényesül. A versek kiválasztását nem véletlen kormányozza többé, még kevésbé a fordítás sikerét. A fordítás elve szigorú és kemény, mégis: a fordító oly remekekhez vonzódik, s olyanok átültetése is sikerül neki leginkább, amelyeknek keménység és szigorúság helyett inkább olvadás, báj, képek és színek ömlő bősége, áradó melankólia s a kompozíció bizonyos elomló hanyagsága a jellemző vonásaik. Milton - az Allegro és Penseroso Miltonja - vagy a színező és árnyalatos Keats közelebb áll hozzá például Goethénél, s épp Miltonnal és Keatsszel (hozzávéve még a Shelley halhatatlan Ódá-ját a nyugati szélhez) adott oly kincset, mely a magyar műfordítás legfelső tezauruszába helyezendő. Kiütközik a fordító egyénisége a módszerben is, mely egyenesen ezekhez a versekhez predesztinálja. Ez a módszer a színek és árnyalatok módszere. Tóth nem faragja egyetlen sziklából sorait, hanem színes szavakból rakja össze, s művészetében van valami finom, mozaikszerű. Szereti az enjambement-t, mint Keats, s a jelzők ötvözését, mint Milton. Verse, mondom, nem egy darab, kemény és határozott sorok csatarendje, hanem szó a szóhoz édesen illeszkedik, és elomlik. Inkább méla, mint erőteljes, s otthon érzi magát a bágyadt angol hímrímek közt. Így avval, amit ad, függ össze az is, amit nem ad vissza. Kitűnő önfegyelmezésre képes, s virtuozitása szinte a lehetetlent győzi: mégis, ahol eredetije valami puritán keménységű sort hoz, valami nyomatékos egyszerűséget, ott a fordítás nem lesz annyira ekvivalens, mint a dús hímzésű s gyakran sokkal nehezebben utánfesthető brokátok másolásánál. Így virtuóz módon fordítja a Gautier szinte lefordíthatatlannak tetsző versét A művészet-ről, de az egyik legpregnánsabb sorát: Le buste / Survit à la cité (A várost / Túléli a szobor), valósággal elejti - így fordítja: A márvány / Arc él a rom között; nem azért, mintha technikailag nem tudta volna megoldani, hanem mert nem a pregnáns nyomatékosság a fontos neki. (Ellenben megmenti az árnyalatot: hogy például a buste csak márványarc, nem teljes szobor.) Mindig kedvesebb neki az árnyalat az egyszerű és könnyű megoldásnál, sohasem fogadja el a kínálkozót. A Poe Holló-jánál is elveti az egyszerű és hagyományos Sohasem refrént, hogy a hangharmóniának jobban megfelelő, de értelmileg a szövegbe sokszor csak kissé erőltetve illeszkedő Soha már -ral helyettesítse. Általában fordító művészete nem azokban a darabokban aratja legnagyobb diadalait, melyekben így egy-egy pregnáns szavon, vagy az egész kompozíció egyszerű lendületén múlik a hatás, hanem azokban, ahol minden titok a részletekben és árnyalatokban rejlik. De ezek - ismétlem - a Shelley Ódá-ja a nyugati szélhez (a világlírának bizonnyal egyik legcsodálatosabb alkotása), a Keatsé a görög vázához, a többi Keats is és a Miltonok - mindig a legklasszikusabb magyar műfordítások közé fognak sorakozni. Mégis abból a - nem tudok 5

6 jobb szót rá - irodalompedagógiai látszögből, ahova ezeket a cikkeket állítani szeretném, talán még fontosabb az egyes darabok sikerénél a Tóth-féle fordítások ez újabb csoportjában egyrészt az a szigorú, tanulmányos hűség, formai és tartalmi szempontból egyaránt, az a semmit kicsibe nem vevő gondosság, az az elvszerűség és fegyelem, melyből sok kitűnőnek ismert műfordítónk tanulhatna, másrészt a versek kiválasztása. Ahogyan szegény s mindig kissé napról napra tengő irodalmunkat az igaz, magas Poézis örök kútfejéhez vezeti, meg nem riadva a nehézségektől, meg nem alkudva a léha ízléssel, meg nem zavarva a részvétlenség által. Ily gondos példaadóra, ily kérlelhetetlen vezetőre: igazán szükség van. PRÓZA Míg a kevesek számára termett grande poésie heroikusan és szinte sziklák között hajt ki, mint a kövirózsa: addig a prózai fordítás gyors és igazán szédítő arányú fejlődése a nagyközönséget látja el kapós olvasmánnyal. Itt a nívóemelkedés két irányban állapítható meg, s ezek közül az egyik igazán örvendetes. Tizenöt évvel ezelőtt a magyar regényfordítás átlaga megkurtított szövegű, másodkézből (németből) készült, rosszul fizetett üzleti vagy dilettáns munka volt, melyet semmi komoly irodalmi vagy filológiai mértékkel mérni nem lehetett. Ez kétségtelenül előnyösen változott azóta. Ma legtöbb fordítás az eredeti nyelvből készül, hozzáértő emberek névvel jegyzett alkotása, a leiterjakabok száma is erősen megfogyott, a stilizálásban gyakori a művészi igény. Az olvasó rendesen teljes és kihagyás nélküli szöveget kap, a világirodalom nagy művei, könyvkereskedőileg is hatalmas vállalkozások, olykor oly kiadásokban kerülnek a közönség elé, melyek teljessége és gondossága a németet is fölülmúlja. Ez áll legalább a Strindberg kilenckötetes nagy önéletrajzának magyar kiadását illetőleg, mely dr. Mikes Lajos fordításában most nyert befejezést. De Mikes neve nemcsak ez alkalom véletlenéből kerül itt föl: ez a név évtizedek óta összenőtt a magyar prózai műfordítás fejlődésével. Egy könyvtárra menő klasszikus és modern mű címlapján szoktuk meg ezt a szerény nevet évtizedek óta észre sem venni - mert bizony ezek a könyvek nem azok voltak, melyeknél idegesen lapoztunk vissza a címlaphoz, megtudni, kit átkozzunk a fordításért. Ezek a könyvek éppen azok voltak, melyeknél nem is gondoltunk rá, hogy fordítások. Azokban az években, amikor a magyar fordított könyv majdnem egyértelmű volt az értéktelen ponyvakiadvánnyal, Mikes majdnem fanatikus lelkiismeretességgel, bámulatba ejtő termékenységgel, rosszul fizetve, önzetlenül, szinte egy egész nemzedék mulasztását pótolta. Mindenki, aki azokban az években idegen nyelv ismerete nélkül európai irodalmat akart olvasni, nyugati szellemek gondolatait kapni magyar nyelven elferdítés és nevetség nélkül: az ő könyveihez kényszerült nyúlni (holott a nevét legtöbbször meg se jegyezte.) Ma, mikor az ő munkájának is gyümölcse érett meg, illő ezt a nevet itt kiírni, s háládatossággal gondolni arra, ki nemcsak legjobb ifjúkori olvasmányaink közvetítője, hanem egyúttal az új magyar prózai műfordítás pionírja s talán egyetlen gáncstalan katonája volt. Ma az ő vetésének is gyümölcse érik, nemcsak a maga, hanem a mások műveiben, az egész hirtelen kivirradt magyar műfordítás-irodalomban, mely szinte megengedi már, hogy a magyar nyelv ismerője a nyugati irodalmaknak nem kevesebb ismeretére tegyen szert, mint a németé. Mert a magyar műfordítás nemcsak nívóban emelkedett, hanem talán még gyorsabb és csodásabb módon, terjedelemben, arányokban. Bevalljuk, ez a túlságos nagy termés néha gondolkozóba is ejt: nem rokonszenves és szinte balkáni ízű. Szegényes viszonyaink közt, mikor jeles magyar művek nem találnak kiadót, a külföldi irodalmak egészen közepes termékeit lázas sietséggel, sokszor anyagi áldozatokkal, a német kiadást megelőzve, kitűnő 6

7 fordításban, amatőr kötésben stb. iparkodnak kiadóink könyvpiacra hozni. Bizonyos, hogy e fellendülésben a közönség sznobizmusának s a külföld jogosulatlan presztízsének óriási szerepe van. Miért nincs presztízse a sznob előtt a magyar írónak, ki gyakran sokkal jobb? A nevek varázsával valóságos szemfényvesztést űznek. Teljes Balzac! - mondják, a nagy irodalmi cselekedet allűrjével -, és elárasztják a könyvpiacot egy író műveivel, aki tudvalevőleg a világ legegyenetlenebb írója volt, s műveinek java része sokkal gyöngébb és érdektelenebb a harmadrangú magyar termésnél. Teljes Balzac a franciában is irodalomtörténeti fényűzés. Kevesebb több volna. Öt-hat elsőrangú Balzac-kötet kulturális nyereség: a teljes Balzac balkáni ízű sznobizmus, s kárára válik a magyar termékeknek, melyeket kiszorít. Ez csak példa, s nem egy kiadó vagy a kiadók ellen irányul (véletlenül a Balzac kiadójának sok érdeme van úgy eredeti, mint fordított irodalmunk körül), csak a sznobizmus áramlata ellen, mely ilyen cselekedetekre kényszeríti őket. Sokáig bátorságot prédikáltunk kiadóinknak a magas európai kultúra terjesztésében. Ma itt az idő, hogy mérsékletet prédikáljunk. A bátorságot pedig a magyar írók terjesztésére kell átvinni. MÉG EGYSZER ADY-DOLGOK Földessy Gyula Az utolsó hajók-ról szóló cikkemre hosszú levéllel válaszolt. Levelének olvasása után sem hihetem, hogy bármikor egy pillanatra is belenyugodtam volna, vagy belenyugodhatom valaha ennek a kötetnek a címébe. Azt írtam: Senkinek sincs joga, hogy a maga mégoly jelentéktelen ötletét is Ady köpönyege alatt lopja be a halhatatlanságba. Nem gondolom, hogy a derék Földessy ravasz szándékossággal akart volna a halhatatlanságba lopózni. Mégis félő, hogy ez a könyvcím (ha örökre hozzátapad az utolsó Ady-könyvhöz) oly halhatatlanságot szerez neki, amilyet nem kíván. Reméljük azonban, hogy Ady jövendő összkiadásaiban ezt a címet csak a bibliográfiai jegyzetek között fogjuk olvasni. Az általam indítványozott Ady-konjektúrák közül kettőről máris kiderült, hogy igazam volt. Előkerült ugyanis a Piros gyász ünnepén első lenyomata (a Galilei Kör egy programlapján) ahol, mint Földessy közli velem, az egyszer helyett csakugyan ezerszer, s a sikoltsz helyett sikoltoz áll. Nyílt kérdés marad azonban A legoktalanabb szerelem negyedik strófája. Ha itt a régi olvasást tartjuk meg, akkor az a strófa valóban homályos és csak igen nehezen kimagyarázható. Általában Földessy azt látszik hinni, hogy amit valahogyan ki tud magyarázni, az már nem homályos. Biztosítom róla, hogy azokat az Ady-verseket, amelyeket homályosnak mondtam - s amelyeket ő nagy apparátussal magyaráz -, én is ki tudom magyarázni, éspedig többféleképpen is. Egyikről sem mondtam, hogy nem lehet meglelni értelmét - még kevésbé, hogy nincs értelme. De, hogy homályosak: azt alig tagadhatja valaki, aki az utolsó Ady-kötetet átlapozza. Levon-e ez valamit Ady költői nagyságából? Kell-e ellenem védelmezni Adyt? E kérdésekre, azt hiszem, múlt havi cikkem előre megfelelt. SHAKESPEARE-FORDÍTÁS Könyvről könyvre... egyszer el kell jutni Shakespeare-hez is. Az új magyar Shakespearefordítás eszméje küszöbön áll, s talán nem haszontalan, ha itt közzéteszem azt a tervezetet, melynek alapján - a mai pompás műfordító gárdával - a grandiózus tervet megszervezhetőnek és megvalósíthatónak látom. Ezt a tervezetet a Színpadi Szerzők Egyesülete által az új Shakespearefordítás előkészítésére kiküldött bizottság megbízásából készítettem, s úgy gondolom, hogy 7

8 nyilvánosságra hozatala elősegítheti azt a megvitatást és kiegészítést, melyre mindenesetre rászorul. Íme, a tervezet: 1. A fordító, mikor a fordítást vállalja, egyszersmind aláveti magát a fordítás egysége érdekében megállapított elveknek. Aláveti magát a szerkesztőnek is, oly értelemben, hogy ez elvek alapján tett esetleges megjegyzéseit meghallgatja, és lehetőség szerint tekintetbe veszi, mindazonáltal joga van fordításához minden pontban ragaszkodni, s a szerkesztő a fordító tudtán és akaratán kívül a szövegben semmi változtatást sem tehet. Mégis ha a fordító a megállapított elvektől oly mértékben térne el, mely a fordítás egységét feltűnően veszélyeztetné, a kérdést a bizottság döntése elé viheti, melybe ez alkalomra az összes fordítók egyenlő szavazati joggal meghívatnak. 2. A fordítónak nemcsak joga, de kötelessége is mindenütt, ahol a régi fordítás valamely helynek egyedül helyes vagy lehetséges megoldását eltalálta, ezt a megoldást átvenni, s a külföldi Shakespeare-fordításokat is mindenképpen felhasználni. 3. A fordítás mindenütt pontosan az eredeti formában történik. Ahol a prózai szövegben csak egyetlenegy verssor vagy töredék fordulna is elő: vagy megfordítva, a versek között egy prózai kiszólás: a formának ily pillanatnyi kiugrásait sem hagyjuk figyelmen kívül. 4. A versek sorszáma feltétlenül megtartandó. A fél sorok fél sorok maradjanak. Az enjambement-ok, melyek Shakespeare egyes korszakait annyira jellemzik, lehetőleg pontosan utánozandók. 5. Mindenütt, ahol az eredetiben rím van, legyen rím a fordításban is - és sehol másutt. Ugyanez áll általában a költői díszekre, például az alliterációra is. 6. A színművekbe beszőtt dalokat is pontosan az eredeti versmértékben adjuk vissza. 7. A fordítás nyelve és verse sima és zengő legyen, ahol az eredetié az, s rögös maradjon, ahol az eredeti rögös. A blank verse szótagszámát csak ott, oly mértékben változtatjuk, ahol az eredeti. A verssorokban a nővégződésűeket csak kivételesen alkalmazzuk és sűrűbben csak ott, ahol az eredeti is sűrűbben mutatja: például A felsült szerelmesek-ben. Rímes helyeken a hím- és nőrímek teljes pontossággal betartandók. 8. A régies nyelven írt részeket - például Gower szavait a Periklész-ben - diszkréten archaizáljuk az Arany-féle Hamlet-közjáték mintája szerint. 9. A népies stíl és magyarosság túlzásaitól óvakodjunk, főleg ott, ahol az az eredeti stíljétől távol áll. 10. A kifejezés merészségétől nem riadunk vissza. A költői merészséget inkább lefordítjuk szóról szóra, bármily szokatlan hangzik is, mintsem hogy a magyar így mondaná örve alatt megszelídítsük, és savát-borsát vegyük. 11. Nincs helye erkölcsi vagy ízlésbeli szelídítésnek sem. Ez legfeljebb a színpad joga. 12. A félmúlt használatát elvileg nem zárjuk ki, de sohasem használjuk azt a vers kedvéért, csupán ahol a hangnem indokolja. 13. A prózai, főleg az élces jelenetek könnyűségét, természetességét és szikrázását lehetőleg megőrizzük, s a filológiai hűség leple alatt ezeket nem nehezítjük vagy tudákosítjuk el. Shakespeare példájára nem riadunk vissza az argótól, az idegen szavaktól stb. sem. 14. A játék gyakran fontosabb az értelemnél. Ilyen helyeken a játékot fordítjuk. Az ilyen helyekre a szerkesztőt különösen figyelmeztetjük, hogy filológiai ellenvetéseit megtehesse, melyeket azonban nem tartozunk okvetlenül döntőknek elfogadni. 8

9 15. A szójátékokat magyar szójátékkal helyettesítjük. 16. Minden körülmények között figyelünk a szöveg érthetőségére. Csak ott szabad homályosnak lenni, ahol Shakespeare nyilvánvalólag szándékosan homályos. 17. Francia, latin, olasz idézeteket vagy szavakat az eredeti nyelven hagyunk. 18. A Sir-t uramnak, a Mylord-ot azonban Mylord-nak fordítjuk. FIATALOK Ez egyszer pedig nem is könyvről lesz szó, hanem egy levélről... melyben még meg sem született könyvek szelleme villan föl. Mióta ezeken a lapokon - ahogy bejelentettem előre - gyakorlom az ellenségcsinálás nemes művészetét : levelek zápora zúdul rám, gombostű, mérgezett nyíl és bajnoklándzsa vegyest. A kritikának különös akusztikája van Magyarországon, s visszhangjai kiszámíthatatlanok... De ezúttal nem is kritika volt... Líra volt, lírai feljajdulás a mérgezett nyilak nyomán, melyek onnan értek, ahonnan minden hálát és szeretetet jogosan várhattam. Ha jogról lehet beszélni hála és szeretet dolgaiban... Egy jog mindenesetre áll: a lírikus joga, hogy följajduljon minden fájdalmára. De ezeken a lapokon, melyek a komoly kritikát akarják szolgálni, semmiféle érzékenykedésnek, lírának nincs helye. A bennem élő s örökké bíráló tanár úr elnyomja ezt. S ha mégis ide hozok egy levelet, melyet lírai sóhajom váltott ki egyikéből az új költőgeneráció legrokonszenvesebb és legkitűnőbb tagjainak, nem azért teszem, hogy újabb lírai sóhajjal feleljek, hanem azért, mert ez a levél kritikai perspektívákat nyit, melyeket igazán ideje már irodalmunk szeme elé hozni. A perspektíva távlatában az új nemzedék áll. Az érkezők, akik végre talán csakugyan itt vannak már, a falanx új sora mögöttünk, akiket oly kíváncsian, s olykor kételkedve vártunk. Sárközi néhány sorom által, amit hálátlan fiakról írtam, örökségemet életemben tékozlókról, feledkező adósokról és kis, jó mozgású epigonokról - az egész új generációt érzi megtámadva, és a nemes fiatal évek kedves, kopjatörő lelkességével kel a védelmére. Szép, bátor, őszinte, helyenként kemény, mégis meleg és mértéktartó levelét egészben idézném, ha nem volna sok helyt egészen személyes... - Igenis, tanultunk Öntől - írja -, tagadhatatlanul fogadtunk el kovászt a mi tagadhatatlanul új sütetű és új ízű kenyerünkhöz. Ezt a kovászt azonban Önök is megkapták, nem közvetlen elődeiktől, hanem egy ugrással visszafelé, az előző nagy generációtól. Vagy nem nyitott Ön előtt is új világokat Vörösmarty vagy Arany? Mibennünk él Vörösmarty, Arany, Berzsenyi, Petőfi... s él most már Ady és Babits is, de élünk mi is! S éppolyan meghökkenve és méltatlanul megbántva állunk az Ön fullánkos sorai előtt, mint Ön állana, ha a föltámadt Vörösmarty arcába kiáltana: Félre, jó mozgású kis epigon!... Nem viselünk háborút az előttünk jártakkal - de íme, éppen az, akiben még érezzük a rokont mindannyian, új utakon kalandozó, viaskodó, új tájakon és időkben zsákmányoló fiatal magyar írók: éppen az üzeni a háborút!... Mit tudtok ti, hogy véleményetekkel törődjem? De mi tudunk, tudni fogunk, alkotunk és alkotni fogunk, utunkon változatlanul megyünk előre, s minden bántalom ellenére változatlanul szeretjük Önt. Mélységesen rokonszenves szavak, s bizonyos, hogy aki ezeket írhatta, az én szavaimat nem érdemelhette... de nem is ahhoz szólanak. Semmi esetre sem szólnak éppen Sárközihöz, aki talán tudja, hogy személyileg mindig szeretettel s költői munkásságában a legjobb várako- 9

10 zással figyeltem őt, magam lévén gyakran, legújabb időkig, közvetítője a nyilvánosság felé. Tőle különösen hangzik a vád, hogy én féltékeny és értetlen volnék a fiatalabb írókkal szemben: de nem is személyi vádakról van itt szó, s tudom, hogy Sárközi nem a maga bajnoka. A nemzedékek egymáshoz való viszonyáról van szó és különösen a ma induló nemzedék irodalmi helyzetéről: elvi kérdések, melyekről nagyon is illő és érdemes a nyilvánosság előtt beszélni. Hát legelőször is: mit szólnánk, ha Vörösmarty valamely utódjának egyszer az arcába kiáltana?... Vörösmarty megtette, éspedig nem kisebb emberrel, mint Petőfivel szemben, mikor Petőfi, politikai elvakultságában, teljesen jóhiszeműen, mégis méltatlanul megtámadta. Vörösmarty sértett és kemény szavakat vágott vissza, s az utókor ebben Vörösmartynak adott igazat: noha könnyelműnek s elbízottnak mondja nagy utódát. Légy buzgó, de szerény, birónak még te kicsin vagy, Élj, küzdj és munkálj s várd el itéletedet. Igaz, az én szavaim még sokkal súlyosabbak: de megbántóim sem Petőfik, s bár talán még többet köszönhetnek nekem, mint Petőfi Vörösmartynak, életben és költészetükben egyaránt, támadásuk mégsem oly kétségbevonhatatlanul jóhiszemű, mint a Petőfié. Lehet, hogy túlérzékenység mindez: genus irritabile vatum, mégis fölmerül itt már az elvi kérdés: - Szabad-e visszaütni azt, aki megütött, még ha nálunk jóval fiatalabb is? És ez komolyan kérdéses. Az irodalomban bevett szokás az apagyilkosság, akárcsak egynémely vad törzseknél: lélektan indokolja, erkölcs szentesíti igen sok esetben. Az író hasonlít talán az ókori Nemi papjához, aki állását csak akkor kaphatta meg, ha elődjét sikerült megölnie. Sárközi hivatkozik a mi harcainkra, a Nyugat régi harcaira... de maga érzi legjobban, hogy az ő nemzedékének sorsa és helyzete kivételes, és nem involvál harcot. - Mi nem viselünk háborút az előttünk jártakkal - mondja -; fáradtak vagyunk mi már a hiábavaló harcokra - teszi hozzá, kissé talán fiatalosan szenvelgő gesztussal. Nem hiábavalót kellett volna mondania, hanem céltalant. Igazán, miért is harcoltak volna? Ki állta útjukat? Kellett-e zárt kapukat döngetniök? Nem saját kezünkkel nyitogattuk-e föl előttük? Nem ismerjük félre indulásuk nehézségeit, jól tudjuk, mit tesz az, egy szétrontott ország szegény, megtépett s a nemesebb szóra már-már süket fiai közt vállalni az író hivatását, kilátása nélkül sikernek, pénznek, közönségnek, gyakran még a térnek is, ahol legjobban szívükhöz nőtt munkáik napfényt láthatnának. De tehetünk-e mi ezekről a bajokról, melyeket magunk is megsínylünk? Nem iparkodtunk-e rajtuk mindenképpen enyhíteni? Nehezítettük-e az ifjak útjait a saját szellemi sorompóink szembehelyezésével? Kárhoztattunk-e mi valamit csak azért, mert új volt, és a mi irányainkkal meg nem egyezett? Mint elődeink tették velünk szemben. Volt-e más szempontunk, mint az írók tehetsége s a művek jósága? Mi szükség lehetett itt harcolni s korlátokat döngetni, melyek nem léteztek? Egyéneknek volt talán okuk olykor egy csatára - irányoknak és elveknek aligha. Ha az új generáció az új irányt, az új irodalmi elvet jelenti: jöhetett az bátran! mi ugyan nem álltunk az útjába. Jött-e? Lassan. Sárközi szemrehányást tesz nekem, hogy elnézve a fejük fölött, azt kérdeztem egyszer: hol vannak a fiatalok? De gondoljon csak rá, mikor kérdeztem ezt? Évekkel ezelőtt, még a háború alatt: akkor még valóban hol voltak ők? Aki volt is, nem ért oly magasra, hogy el ne lehetett volna nézni a feje fölött. Azóta megjöttek, megnőttek, a darucsapat itt van, s talán egy-egy büszke sólyom is akad közöttük - mint Sárközi mondja. Könnyű nekik teljes fegyverzetben 10

11 jelentkezniük: hisz készen kaptak egy nagyszerűen megújított nyelvet, örökölték egy kiművelt modern irodalom pompás és rafinált eszközeit: nem kellett nekik mindent újra teremteni a semmiből vagy a régiből, mint nekünk. A gazdagság csak a gyengének gyengítő: az erősnek erő. S ha tudjuk is méltányolni helyzetük nehézségét, ha érezzük is, mily csüggesztő feladat lehet kitűnni, újat hozni még az Ady hatalmas korszaka után: számba kell venni előnyét és erejét is annak, akinek ily eszközök állnak rendelkezésére hogy új mondanivalóját, ha van neki, mennél tökéletesebben elmondhassa. Van-e hát? Bizonyos, hogy például a mai líra érzésében, attitűdjében nem lehet ugyanaz, mint a háború előtti. A fiatalok közül sokan érzik ezt, mélyen átélve a nagy nemzeti és emberi katasztrófát. Van olyan, akit ez az átélés a Petőfi eszközeihez hajt, hogy a régi egyszerűséggel és közvetlenséggel reagálhasson; van, aki az átélés lelki hatásait mélyíti ki magában: erkölcsi és vallásos emberséget, ami egész Európa fiatal irodalmában ébredezik. Ez az a spiritualista irány, amely mindenütt tradicionális és mégis modern; mert nem a formára, hanem a mondanivalóra veti a hangsúlyt: él az öröklött eszközökkel, nem ambicionálja azok megújítását, hanem csak fölhasználásukat egy új, lelkibb, emberibb világhangulat szuggerálására. Sárközi ebben egy olasz és francia testvéreivel, s mikor egy alkalommal éppen lakásomon találkozott a fiatal olasz irodalom egyik legkiválóbb tagjával - Mario Carrera volt, a Giornale di Poesia szerkesztője -, öröm volt éreznem a testvérséget a két ifjú szavaiban, nézeteiben, érzéseiben... Az európai kultúrának alig van biztatóbb, vigasztalóbb jelensége, mint ez a testvériség. S igazán, aki ezt az új, hittel és erkölccsel megújult, keresztény lelket vallja és kifejezni törekszik, mint Sárközi is, azt alig nevezném epigonnak, még ha formában teljesen elődeire támaszkodnék is. De vajon szemben áll-e velünk? Vajon szükséges-e támadnia minket? Lehet, hogy a l art pour l art egy-egy nagyon is exkluzív képviselőjére közönnyel tekint: mint Sárközi jelzi is, de akkor nincs igaza, mert hisz ezek a lenézett l art pour l art-osok köszörülték az ő fegyvereiket, melyekkel ma már bízvást harcba szállhat. De legtöbbünk nem is állt meg a fegyverköszörülésnél, hanem ment maga is harcba a fiatalokkal! Nem éreztük-e mi is annak a szükségét, aminek ők? Nem vagyunk-e igazán testvérek, idősebbek és fiatalabbak? Csakugyan, kultúránknak oly korszakában élünk, mely ebben az egyben legalább szerencsés: amikor irodalmi apagyilkosságra igazán semmi szükség, s a nemzedékek vállvetve dolgozhatnak a jövő nagy munkáján, ahogy Sárközi kifejezi: a nemzet nevelésén. Mi idősebbek ezt a testvérséget mindig mindenképpen vállaltuk is. Magam sem vethetek ebben magamnak szemére mulasztást. Hány darufiókát én kapattam szárnyra, hány ifjú írónak vezettem első lépéseit, harcoltam érte a szerkesztőkkel, kerestem számára kiadót, még kenyeremet és fedelemet is megosztottam egyikkel-másikkal, ínséges években. Hisz majdnem személyenként, fiainknak érezhetnők őket... És mégis, mindjobban valami furcsa hidegség és kényelmetlen érzés választ el legtöbbjüktől. Semmi sincs, amit nem helyeselhetnénk az új nemzedék bevallott irányában és céljaiban, s mégis sokszor nélkülözzük a természetes hálát és kapcsolatot, mely velük összekötne. Mi, akiket ostoba politikumok s a magyar közélet vezető köreinek kultúránk igazi életétől való elzárkózottsága arra kárhoztatnak, hogy az ősz hajszálakkal fejünkön s lehiggadt, szinte konzervatív világnézettel agyunkban be nem vett és udvarképtelen forradalmárokként szerepeljünk a nálunk idősebbekkel szemben: a fiatalok előtt gyakran úgy érezzük, hogy lebunkózni való öregekként állunk az útjukban. Sokszor, többé-kevésbé burkolt formában, értésünkre is adták, hogy hajlandók bennünket lebunkózni. Sárközi eltalálta: azokat a keserű szavakat közvetlen egy támadás adta ajkamra, talán (barátaim erről akarnak meggyőzni) nem oly 11

12 szándékos s nem is olyan súlyos, mint amennyire fájt, mégsem mehettem túl rajta, két okból. Az egyik: kétszer fáj, ami azoktól jön, akikkel jót tettünk, a másik már elvi: hogy lehet ez? Hogy nézhet reánk ily szemmel egy nemzedék, mely eszközeiben teljesen miránk támaszkodik, céljai nem ellenkeznek a mieinkkel, s mindeddig egyetlen művet sem alkotott, amit a mi nemzedékünk műveinek első falanxába lehetne helyezni? Minthogy belső okok nincsenek és nem képzelhetők, marad a külső tény: hogy utukban állunk. (Kinek állok én útjában? S fontos ez az egész? Át akar lépni rajtam? lépjen át! de mint a kanyargó patak, elébe vágok majd, s ismét útjába kerülök, csakhogy akkor már folyóvá nőttem, ki tud többé énrajtam átlépni? Szerencsére akkor már nem akadály leszek, hanem út: mint a hajózható folyó nem akadály többé. Nekem nem árt senki, és én sem ártok senkinek.) Mégis, szomorú tény: az irodalmi apagyilkosságnak egy új fajtája kezd divatba jönni, melynek motívuma nem belső és szellemi, hanem külső, karrierbeli. Bizonyos és az imént beszéltünk is róla, ennek a nemzedéknek sok karrierbeli nehézsége van. Senki sem tagadja az új tehetség és új mondanivaló jogát, hogy akár harcok árán is, utakat törhessen magának. De istenem! tisztességes harcos az ellenséggel harcol s nem a jóbaráttal, a vadonon át tör utat, nem a szomszédja kertjén! Hisz egy hiten küzdünk, semmi elvi ellentét nem választ el. Micsoda katona az, aki nemes harcra szánt fegyverét az előtte marsoló bajtárs ellen fordítja - pusztán azért, hogy helyébe állhasson? Mifajta ifjúság az, mely elfogadja és lekicsinyli örökségét? Kinek állhat érdekében, hogy elődeit és mestereit elvi ellentétek nélkül is támadja? Csak annak - akit az epigonság veszélye fenyeget. Vannak született epigonok, s vannak, akiket csak a moment tesz azzá. A moment termékeny epigonokban. A formák mezői letarolva. Mit tegyen, akit tehetségének természete formai cselekedetre utal? Hisszük, hogy a legkülönbek előbb-utóbb meglelik azt a formai cselekedetet, mely az előzmények után még lehetséges és szükséges. De egyelőre és addig - itt vannak, mohón, csillogva, oly dús fegyverzetben, amilyenhez hasonlót még nem örökölt előttük magyar költő, nagy reményekkel s könnyű sikerekkel - s az epigonság veszedelmének érzésével. Mi véd meg jobban az epigonság látszatától, mint a lázadó szerepe: annak, akinek követője vagyunk, ellenfelévé játszani magunkat? S nem alkalmas helyzet-e ez, hogy felébredjen - talán tudattalan - ama freudi gyűlölet és féltékenység az apa ellen: egy irodalmi Oidipusz-komplexum? Az utód - még hajlamai ellen, tehetségének igazi iránya ellen is - más utakra fordul: oly utakra, melyek lehetőleg távol vannak a mester útjaitól. Ez annyit jelent, hogy feláldozza igazi útját a hiúságnak és külső látszatnak. A sikert keresi: gazdag fegyverzete, elődeinek jóhiszeműsége, háborúban nőtt kortársainak elmaradottsága, s végül a napilapok fölös versszükséglete meg is nyitják előtte bizonyos könnyű siker útját. Ez igazolja önmaga előtt és mindennel szemben. Lassanként minden gondolata a siker lesz: az egész irodalmi életet megszokja ebből a szempontból nézni. Minden, ami pénzt vagy sikert nem ígér, komolytalan dolognak tűnik föl előtte. Írótársainak véleményére nem sokat ad, hajlandó azt, kivált az idősebbekét, irigységnek és féltékenységnek tudni be: egyetlen bíró a siker marad. 12

13 Az a körülmény, hogy ma lírai termésünknek legnagyobb percentje napilapok hasábjain kap helyet, kedvez ennek a felfogásnak. A napilapban a vers csak egy napig él: az a fontos, hogy addig az egy napig ragyogjon, s mennél többször ragyogjon egy napig. A siker fontosabb lesz, mint az érték, a név fontosabb, mint a mű. Némely szerény igényű fiatalember, ha elég sokat termel, szinte megélhet versekből. De nem lehet oly szerény igényű, hogy akkor is megéljen, ha nem termel sokat. Ez könnyűségre csábít. A mi generációnk legyőzött egy újságpoézist: az új nemzedék megint teremt egyet. Az elődök gazdag öröksége lehetővé teszi a bő és könnyű termelést. A könnyűség hasznosabb a súlynál. A siker mindjobban függetlenedik a műtől. S a legszomorúbb az, hogy éppen az új nemzedék néhány legtehetségesebb tagja is, akik magukkal műveikkel is tisztességes sikert érhetnének el, megengedhetőnek tartja és gyakorolja azt, amit egy kiváló költőbarátom a költészetben foul play-nek nevez, s amitől a hadba induló fiatalság e korában a mi régibb generációnkból - meg vagyok győződve - akárki visszariadt volna. Az irodalomban egyetlen fair play-t tudok elképzelni: azt, amelynek kártyái a művek, az író művei által nyer és veszt. Az olyan író, aki irodalmi reputációját művein kívül más eszközökkel akarja megszerezni vagy megerősíteni: voltaképpen irodalmi foul play-t, hamisjátékot űz, oly módszer, melynek gondolatát az egészséges és büszke fiatalság azelőtt mindig visszautasította. Éspedig visszautasította tehetsége arányában: mennél inkább érezte erejét, annál jobban megalázta volna a gondolat, hogy idegen eszközök mankójára támaszkodjon, annál inkább tartott rá, hogy ami elismerést kap, azt csakugyan az írásai szerezzék neki és ne - politikai sakkhúzások. Tehetségtelen törtetők mindig voltak, de hogy valóban tehetséges költők ne átallják az előrejutás külső módszereihez folyamodni: az korunknak egyik beteg tünete. Már maga az, hogy fiatal írók nyíltan jogosnak hirdetik az úgynevezett érvényesülést, hogy gúny és rosszallás nélkül tudnak beszélni róla, képességét irigylésre méltó tulajdonnak tartják, és módszereit megtanulni nem látják méltóságukon alulinak: elszomorít engem. Igaz, hogy soha nagyobb nem volt a kísértés ezekhez a módszerekhez folyamodni, mint napjainkban. Legintelligensebb közönségünk szétzüllött, tiszta irodalmi fórumaink meggyengültek, pénz és hírnév alig érhető el elég hamar másképp, mint zsurnalisztikai utakon. Az ifjak nagy részét pedig méltán türelmetlenné tehették az életbeli nehézségek, a szegénység, a háborús évek szenvedései, az elvesztett idő és energia. A napóleoni háborúk utáni időkhöz hasonlókat élünk: Rastignacok korát. Pénz és pozíció oly csábítások a mai ifjú számára, melyeknek szinte lehetetlen ellenállni. Nem is kívánjuk, hogy ellenálljon, ha tisztességes eszközökkel megszerezheti. De az irodalom terén csak egy tisztességes eszköz van, csak egy, ami teljes megnyugvást biztosít. Igen, hamarabb lehet elérni mindent, más módokon. Mit ér? Arany mondja egy helyt: Valami tehetségnek kell bennem lenni, másképp nem lehetnék ott, ahol vagyok. Mondhatná-e ezt az önérzetes mondást valaki, aki pozícióját az érvényesülés ügyességével szerezte? Ha én, aki ifjúkoromban soha egy lépést sem tettem érvényesülésem érdekében - inkább még ellene -, mégis elértem némi elismerést: ez talán nem sok, talán kevesebb, mint ami megillet: de több öntudatot és megnyugvást adhat, mint ezerszer annyi más utakon: mert ennyit legalább bizonyos, hogy írásaim nyertek és semmi más. Valamit kell, hogy érjenek: másképp nem lehetnék ott, ahol vagyok. Ez a megnyugvás és öntudat megér némi áldozatot. Szomorú dolog, hogy szavaim azt a látszatot kelthetik, mintha sajnálnám az ifjaktól sikereiket. Szomorú tünet volna, ha ezt el is hinnék. Féltékenység? Láttam én már nagyobb fényeket is - s most ezekre legyek féltékeny? Egyik-másik még tán nem feledte el, hogy első sikereit nekem köszönheti, hogy anyagi és szellemi támogatással segítettem minden lépésében, mindaddig, amíg segítségemre rászorult. Így segítettem minden tehetséges fiatal írót, aki hozzám fordult, s fogok ezentúl is segíteni. De csak egyetlen okból: mert tehetségesnek gondolom. 13

14 Nem juttatom napfényre műveit, míg biztos nem vagyok, hogy ezek a művek jók, és érdeke, hogy napfényre jussanak. Az ő érdekéből viszem ki s nem a magaméból (hogy megnyerjem magamnak). Nem írok róla kritikát, míg nem írhatom minden dicsérő szavát igazi súllyal és meggyőződéssel. Nem vagyok hajlandó udvarias dicséretekkel körém toborozni az ifjú nemzedéket, rosszallásom elhallgatásával vagy opportunista frázisokkal óvni körükben népszerűségemet. Nem vagyok hajlandó leborulni a kelő hold előtt, inkább ne süssön rám! Nem fogok bókolni az új szultánnak, aki még gyermek, és sokszor bizony inkább verést érdemelne. De szeretem őt, szeretem még ha korholom is: legyen nagy uralkodó, mire megnő! A nap néha holdnak látszik a köd mögött. Ködös reggelre virradtunk. Talán nap, talán nap! Szeretem őt, még ha korholom is, szeretném, még ha ő nem szeretne is. De Sárközi szép és kedves levele szeretetről beszél. CE VICE IMPUNI... Egy francia író találta ezt a jelzőt az olvasás gyönyörűségére; s valóban, ennek a gyönyörűségnek tivornyái és orgiái nyitva még a beteg előtt is, akit egyébként minden mozgástól és élvezettől eltilt a gyengeség. Impuni? Régi kérdése a teológiának, van-e bűn büntetés nélkül s élvezet bűn nélkül? Bizonyos, hogy az olvasás gyönyöre is, így nagyban és önmagáért űzve, sokszor elrontja a lelkiismeret szájízét, akár az ópium vagy más magányos szenvedélyek; de jutalmaz is, mint ők, titkon s be nem vallott örömökkel. Az olvasó egyedül lebeg a világ fölött, cézári dőzsölésben; szultánná válik és istenné, mint az ópiumszívó. A lelkek titkai kitárulnak előtte, mint egy hárem. Ő a legfőbb bíró, s egymaga ítél eleveneket és holtakat. Császársága addig tart, míg ítéleteit hangosan ki nem mondja; az első hangos szóra megszakad az ópiumrészegség. Az olvasó megint ember lett, beállván a szociális véleménycserébe; gondolata nem ítélet többé, hanem vita. S mégis ellenállhatatlan erő készteti, hogy isteni magányát föladja. A meddő és társtalan élvezet nem elégíti ki. Az olvasó beszélni akar olvasmányairól. Leszáll világ fölött lebegő trónjáról, melyen úri néző s egyetlen bíró volt. Leszáll a társakhoz, érvelni, hatni, élni... S talán ez a leszállás teszi magát az irodalmat is azzá, ami: életté; tétlen szellemek magányos gyönyöreinek kincstárából az emberi lélek harcterévé és tenyészparkjává. Az író műveket alkot, melyek mindenike egy külön világ. Ki fűz e művekből irodalmat? Az olvasó: nem a néma és magányos olvasó, hanem a vitázó, érvelő, egymásnak feleselő. Az olvasó, aki ír. MORÁL NÉLKÜL Kényszerű mozdulatlanságomban azt is csak olvasom, amit hallani szerettem volna: a Kosztolányi bátor és szép beszédét, melyet szerzői estjén mondott, önmagáról. Önmagáról, de az én lelkemből is, s gondolom, egy egész nemzedék lelkéből, mely a művészet szabadságának nevében vívta meg (nem is oly régen még) ifjonti harcait. Ó, mindenen felül álló szabadság, függetlenség minden emberi moráltól, a követelődző politika céljaitól!... Szép harc volt, és diadalmas is - rövid időre, mint Kosztolányi mondja. Az éra változott, új nemzedék nőtt fel, melynek szemeiben élet és cselekvés érdeke százszorta fontosabb a művészet szabadságánál. Az áruló írástudók korát éljük; a Szellem új emberei maguk fordulnak a Szellem ellen: csupa homo morális nyüzsög körülöttünk; a l art pour l art-nak rossz sajtója van : az esztéta gúnyszó lett. Mi tájékozatlanul néztünk körül (érthetetlennek tűnt fel, hogy örök-szent és 14

15 hősiesen diadalra vitt elvünk újból kérdéses lehet), s hosszas tanulmányokban kutattuk a válság okait és természetét. A Korszellem túlment rajtunk, és ellenünk fordult. Kosztolányi most kemény és tömött szavakkal, a lángoló paradoxonok fegyverzetében, hadat üzen neki. Van-e nagyobb bátorság, erősebb ellenfél? Az író, aki meg bír állni a kor sodra ellen, megérdemel egy őszinte tisztelgést. RELATIVIZMUS De nem feltűnő-e, hogy nemzedékek dolgáról van itt szó? Volt egy igazságunk, amit bizonyos győzelemre juttattunk az előttünk járó nemzedék politikus beidegzettségű világnézetével szemben, s amit az utánunk jövő generáció most ismét tagadásba vesz egy más politika, egy ellenkező világnézet bástyáiról. De hát minő igazság az, amely csak a mi nemzedékünknek igazság, s akik öregebbek vagy fiatalabbak, azoknak már alig igaz vagy alig fontos? S mily jogon tulajdonítunk a magunk nemzedékének különös csalhatatlanságot? Hol az a homo aestheticus, aki e tiszta szemlélődés szemeivel tudja nézni a nemzedékek igazságainak örök jégzajlását, s nem foglal harcállást a maga törhetetlennek hitt jégtábláján? Utáljuk vagy nem, schopenhaueri gyűlölettel: mindannyian hurcolunk magunkban egy homo morálist, már csak azáltal is, hogy élünk és cselekszünk, s életünk s minden tettünk kényszerűen is folyton harcol, és állást foglal. Igaz, hogy morál és cselekvés könnyen csúnya, gyakran véres és ártalmas valami: de ez a csúnya és ártalmas mi magunk vagyunk, az élet. Boldog, aki kiépíti érzékeny csigahátán a homo aestheticus elefántcsont házát: boldog és áldott is! De ez szintén morál és cselekedet, s az elefántcsont ház is hadibástya. Az író is ember, s éppoly kevéssé lehet sokáig impuni egy magányos szenvedély cézári hőse, mint az olvasó. Lelkiismeretének szájíze elvásna. A l art pour l art nem azt jelenti. A mi nemzedékünk fiatalkori harca emberi harc volt egy nagy emberi érdekért: mert emberi érdek, hogy legyen egy terület, hova a Cselekvés nem teheti be lábát, mely vérben és sárban gázol. S Kosztolányi mostani beszédét nem oktalan neveztem első szavammal bátornak, noha a jelző ellen a homo aestheticus tiltakozik. Ez a beszéd éppoly mértékben szava és kiállása a homo moralisnak. S a kettő egy, mint csigával a háza. NÉPKÖLTÉSZET ÉS NÉPIES IRÁNY Kodály Zoltán szememre veti egy régi cikkemet, mely a népköltészetről látszólag kevés tisztelettel nyilatkozott. Ugyanakkor más oldalról ismét hallom a megújuló vádat, hogy mint kritikus és szerkesztő kedvezek a népies iránynak. Persze, nekem eszem ágában sincs valami iránynak kedvezni: én egyszerűen a jó versnek kedvezek, s nemigen tehetek róla, ha a fiatal generáció legjobb versei ma oly gyakran mutatnak népi vonásokat. Valamikor harcoltam a népies ellen: egy túlélt és epigon népiesség volt az, a Szabolcskáké és Pósáké. Ma fiatal költők mintha friss forrásokat nyitottak volna ugyanabból a régi, a népi talajból... Különös ritmusa a magyar lélek életének, hogy ez összeesik Kodályék gyönyörű fölfedezéseivel. Szó sincs róla, hogy én megvetném a népköltészetet mint egyszerűen irodalmilag műveletlen emberek költészetét, csak a népköltészet mitológiáját vetem meg. Nem tudom hinni a Népet, mint ezerfejű mesebeli Költő-Briareószt, aki kollektíve írja verseit, melyek csalhatatlanul remekművek lesznek. Véleményem szerint a népköltészet remekeit is egyes költők alkotják, akiknek többnyire csak nem tudjuk a nevét (de néha tudjuk is). Ilyenformán valóban mi más választja el a népköltészetet a műpoézistól, mint hogy amaz: irodalmilag műveletlen emberek költészete? Gondolom, ma divatos irodalmi közszemléletünk szívesen el is fogadja ezt. Hisz a műveltség 15

16 valóságos írói értékként számít e szemlélet előtt, s minden irodalmi műveltség már a priori gyanús tehertétel. Én nem hiszem, hogy a műveltség s őserő mindegy volna, s nem hiszem, hogy az intelligencia ártana a poézisnek. Kosztolányival tartok, aki azt mondja, hogy egyetlen hangot sem érdemelhet az, aki ostoba. De hiszek egy kultúrában, mely mélyebb és régibb az irodalminál, mely élni, nőni és halmozódni tud írás nélkül is, mely előbb volt az irodalomnál, s ma is él még, noha bujkálva s kiveszőben. Erről a kultúráról szóltam már 1917-ben, abban a cikkben, melyre Kodály céloz; ezt a kultúrát sejtem én, mint művelt tenyésztalajt, a régi népköltészet remekei mögött; s ezt a kultúrát láttam késői virágjában újra oly költőknél, mint Erdélyi József: akik bizonnyal távol vannak minden irodalmi műveltségtől, s akiket mégsem lehetne kulturátlannak mondani. Persze, ahogy a nép közt, bujkálva s kiveszőben, úgy az egyes lélekben is, az egyes költőben, évről évre fakul és halványul ez a kultúra, ha föltett szándék s irodalmi táplálék nem erősíti. Mély hála a nagyszerű gyűjtőknek, akik - mint Kodályék - átmentik az irodalom többékevésbé biztos éléstárába egy süllyedő világ halhatatlan gyümölcseit. KARÁCSONYI ÖRÖMÖK Egy új magyar prózaírót is meg tudok nevezni, akiben a népének régi, íratlan kultúrája él még, s újra virágzik: ez Tamási Áron, az Ábel szerzője; Ábel a rengetegben... Mennyit olvastam e hetekben: remeket, külföldit, újat és magyart, régit; s hiába, csak az új magyar könyv mégis az, amely legnagyobb örömömre ragad el, hogyha jó, mint váratlan ajándék, mely egyenest idehullott a saját karácsonyfánk alá. Ha nem volna oly különböző egymástól a két mű, azt mondanám, Tamási új könyve a Fekete kolostor mellett a második remeke az új erdélyi epikának, kissé elsietett befejezése ellenére is. Tamási nem az eddigi regényírást folytatja; az új regénynek több köze van a Helytelen világ meseszerű novelláihoz, mint a Címeresek-hez. Az író itt is mítoszt csinál, és sikerül neki az, ami magyar írónak alig sikerült még: egy népi figurát formálni, aki mítosz és zsáner egyszerre; letéteményese egy népi kedélyvilágnak s mintegy ama mély és íratlan kultúrájának is, szemben állva evvel a másik, modern kultúrával, melyben a naiv csihés és a salamoni, nevető bíró szerepét egyformán vállalhatja; ez a Tamási találós eszű székely legénye. S ahogy a hős több és jobb egy egyéni figuránál, úgy a történet minden szimbolikus mellékíz nélkül is több, mint a zamatos epizódok véletlen sorozata; noha ezek az epizódok is - a nyúlkergetés, a saskopasztás, a betegség, az anya halálhíre, a bankigazgató, a szerzetesek s a csendőrből lett haramia epizódja - kifogyhatatlan gazdag ízeikkel s különös humorukkal magukban elegendők volnának a könyv értékéül. De háttérben nagyobb motívumok feszülnek, az ember és a magány, a szűz természet s a bürokratikus civilizáció, őserdő és kapitalizmus, természet és könyvek, természet és vallás, ember és állat és betegség és halál... és mindez mégis egy és végtelenül egyszerű, édes és könnyű és minden erőltetés nélküli. És amit először kellett volna említenem: egy különös világ ez, egy magyar-román világ, oly magasból és csodálatos szabadon ábrázolva, minden korruptságában és szinte gyermeki cinizmusában... S HA MÁR A KARÁCSONYI ÖRÖMÖKNÉL TARTUNK... Hadd említsek meg még két könyvet itt, ami a magyar olvasó karácsonyfája alá hullott. Az egyik nem is könyv, csak egy könyvben egy novella; szerzője Nagy Lajos, címe: 1919 május. Kényes téma: történeti elbeszélés a legégőbb magyar közelmúltból; mi mindent éltünk át! 16

17 Lehet-e hálásabb tárgy a regényírónak mint a forradalmak emberi összevisszasága, mindent föltáró gátszakadásai, s ahogy mondani szokták: fölszabadult indulatai? Van-e hálásabb s egyben veszélyesebb? Külső és belső veszélyekkel fenyegetőbb? Nagy Lajos a művészet teljes fölényével és elfogulatlanságával nyúl a kényes tárgyhoz, egyetlenegy pillanatra sem veszíti el objektivitását; miliőrajza és figurái egyformán meggyőzőek, tökéletes mérséklettel, realitással és elevenséggel, gazdag megfigyelésekből fölépítve. A novella kitűnő a maga nemében, s oly képességeket árul el, melyek egy elsőrangú korrajzoló regényíróhoz volnának méltóak. A másik idehullt könyvecske, egy kicsi, kedves és tarka könyv, amibe Lesznai Anna gyűjtött össze régi és újabb szerelmes verseket, már szunnyadó költőktől, de a versek élnek és dalolnak. Úgy írta össze (a maga szavai szerint), ahogy biedermeier nagyanyáink szokták hajdan összeírni a poémákat, melyek szívükhöz szólottak; s kidíszítette bájos, apró, színes rajzocskákkal... Ilyen válogatást kritizálni, mintegy szívügyekbe beleszólni, nem is illenék; sok szép vers van itt együtt. Nincs is itt másról szó, mint örömről és regisztrálásról: ilyen könyvek is hullnak még a magyar karácsonyfa alá, százados nagy verskultúránk nem fullad egészen az iskolák porába, s vagyunk még, akik a régi szép verseket szeretik. REGÉNYEK Egy angol esszét olvastam, amely a mai regényt népszerűsége tekintetében az elmúlt századok vallási irodalmával hasonlítja össze. Doctor Johnsont egyszer megkérdezte valaki a korabeli prédikátorokról. Tíz-tizenöt vagy még több nevet vetett föl, a leghíresebb szónokok neveit, kik évenkint vastag kötetekben adták ki beszédeiket. A doktor finom elmeéllel mondta el mindenkiről véleményét, s a jelenlevő úri társaság tagjai hozzászóltak a nagy kritikus megállapításaihoz. Mindenki ismerte a szóban forgó szerzőket és munkáikat. Vita fejlődött; ki-ki emelni törekedett kedvelt hitszónokát; ötleteket idéztek, fordulatokat. Látszott, hogy oly auktorokról van szó, kiket hallgatni vagy olvasni a divathoz és műveltséghez egyformán hozzátartozik; akik a közvéleményt izgatják, a korra hatnak; kikről mindent tud a sznob, s mindent tudni akar a kotnyeles vidéki, aki oly szerencsétlen, hogy csak hideg nyomtatásból szürcsölheti elegáns körmondataikat. E híres írókból - egy kor legbüszkébb csillagaiból -, akiknek munkáit évről évre várta, s izgalommal beszélte meg a legnagyobb kritikus és a legintelligensebb közönség: ma még a nevét sem ismeri az olvasó egyetlenegynek sem. Még az az olvasó sem, aki különben az irodalomtörténet lapjain otthonos s régi könyvekben jártas. A tizenöt névből egy sem maradt. S a tizenöt csak példa itt: még és még tizenötöt lehetne mondani minden évtizedből. Ez az egész büszke irodalom nagy könyvtárakra menő termésével elsüllyedt mindenestül és mindörökre. S amit még másfél század múltán is olvasunk és ismerünk ama kor irodalmi terméséből, az éppen nem az akkori irodalomnak e fősodrából való. Az szinte csupa outsider termék más műfajból, amire abban az időben tán senki se figyelt... Az angol esszéíró hasonló jövőt jósol a mai regényirodalomnak is. Ma a közönség úgyszólván kizárólag regényt olvas. A bevezetett regényírók minden évben megalkotják a maguk az évi remekét, melyet illő és szokás is olvasni, hogy a következő évben már ismét más regényeket legyen illő és szokás elolvasni. A regény egy évig él, mint ahogy az újság egy napig. Egy évig vagy tíz évig, vagy ha tovább is - mi különbség? A remekmű máris gyanúsan sok, s egymást borítják el. A műfaj túl könnyűvé és termékennyé látszik válni ahhoz, hogy egyes alkotásai halhatatlanok és pótolhatatlanok legyenek. Ritka is pályázik ma már erre. Kivált minálunk, Magyarországon, ahol a regény mind szűkebb látkörű naturalizmussal köti magát a korhoz és az úgynevezett élethez, amely tudvalevőleg azért élet, mert nagyon is halandó. Verset nagyon keveset olvas a mai ember, de könnyen meglehet (ha lesz még számunkra késő utókor ), 17

18 hogy verseinkből több fogja élve megérni azt, mint ebből az egész buja regénytermésből, mely éppúgy elsüllyed, mint elsüllyedt a hitvitázók és prédikátorok irodalma. NATURALIZMUS ÉS GICCS Mily kilátástalan, elszegényítő műfaj - a mai írónak jóformán egyetlen műfaja, amelyben még (a színpad prostitúciója nélkül) a közönséghez szólhat. Nem volt a költészetnek még ily paradox műfaja, mely zsenit kíván, mint minden költészet, s mégis: nem tűr zsenit. A legszabadabb, legtágabb műfaj, s mégis az, amely a legnagyobb rabságot s önmegtagadást kívánja a költői lángésztől. A regény valóságkonvenciója zsarnokibb a régi eposzok mesterkélt hagyományainál. S az olvasó gyakran megfigyelheti, hogy mennél zseniálisabb a regény írója, annál kényelmetlenebbül, feszélyezettebben érzi magát a modern regény műfajában. Ezért törik át a mai regényírásnak éppen legjelentősebb művelői a műfaj korlátait: Proust az esszé, Virginia Woolf a líra irányában. Természetesen, minden regényíróra nem vonatkozik ez. Móricz Zsigmond például maga volt az, aki a mai magyar regényírás valóságkonvencióját kialakította a saját zsenijének parancsai szerint, s így ezt a konvenciót ő sohasem érezhette a lángész nyűgének. Egészen másként van utódaival és követőivel. Nálunk ez a naturalizmus már valóban örökölt konvenció, valami obligát szemléleti mód, mely az írót megtörpíti, s a műfajt elszegényíti. Lehet-e szegényebb, klisészerűbb, konvenciósabb alkotás, mint egy átlagos magyar naturalista, mondjuk, parasztregény? Nem is az írók tehetnek erről: a műfajban van a hiba, melyből csak a műfaj széttörésével tudnának szabadulni. Legtöbbnyire, sajnos, nem is akarnak szabadulni. A klisé túlságosan is kényelmes. Konvenciós, de kifogástalan alkotások könnyű receptjét bírjuk; s az írót nem lehet rajtafogni tehetségének kihagyásain, legalább addig nem, míg élményeit írja. A zseni könnyen nélkülözhető itt, jobb is, ha nincs. A fő, hogy az alkotás tökéletesen életszagú lesz, mert megfelel annak a konvenciónak, amely az életszag jelszavával kialakult és beidegződött. A konvenció mindig könnyebb és biztosabb hatást jelent, mint az élet friss kifejezése, melynek előbb külön szuggesztió és beidegződés kell. Egy barátom szokta mondogatni, hogy a naturalista regény ma már éppolyan giccs, mint hajdan az Ohnet érzelmes történetei voltak. A képzőművészetben már régóta giccs a naturalizmus, s még a Bastien-Lepage zolai modorát is ma már mindenki vieux jeu-nek érezné. De kétségtelen, hogy a közönség még mindig könnyebben tudja elfogadni és megérteni a naturalista ábrázolás megszokott konvencióját, mint az újabb festészeti modorokat; s éppily jól elfogadja és megérti már az irodalmi naturalizmus szemléletét is, amely különben kitűnően tud témáiban az átlagos közönség mindennapi fogalomköréhez alkalmazkodni. Hozzájárulnak ehhez a szexuális merészségek és politikai baloldaliság, amelyekkel a naturalista író, megtartva a könnyű klisé és népszerű metódus előnyeit, olcsón tudja egyszersmind a modernség és forradalmiság menlevelét és alibijét megszerezni. Ha giccsnek azt nevezzük, ami könnyen előállítható, s olcsó sikert ígér, akkor ma nincs a naturalista regénynél biztosabb giccs az irodalomban. TANÚ Folyóiratokról nemigen szoktunk írni; a Nyugat maga is folyóirat. De hadd tegyek ez egyszer kivételt. Egészen szokatlan érdeklődéssel olvasom, immár második füzetében, Németh László új kritikai szemléjét, a Tanú-t. Kezdettől figyelem a fiatal író túláradó tehetségét; nagyon 18

19 sajnálom, hogy a Nyugat-hoz hűtlen lett. Nyilván vonzotta az önállóság csábja: feszélyezve érezte magát a társak közt, holott nem volt szabadabb s szabadjára engedettebb kritikus Magyarországon. Feszélyezettségének oka mélyen rejlő: az ő kritikája nem a szereteté és megértésé. Tanúnak mondja magát; hideg és többnyire terhelő tanú ő; nem is tanú, hanem bíró. Aki ítélkezik, nem szívesen vegyül a vádlottak közé. Emelvényt kíván s helyet, ahol kitarthatja törvénykönyvét vagy Prokrusztész-ágyát. Németh Lászlónak sok hely kell, mert bírói szenvedélyében már-már az egész világ fölött ítélkezne; törvénykönyve egyúttal új enciklopédia, s szeretné átfogni a szellemi élet minden jelenségét. Kiadni és egyedül írni egy kéthavi revüt, mely ezt a gigászi keretet állandóan kifeszítve tartsa irodalmi s tudományos kultúránk különböző tájai fölött: nem kis vállalkozás. Némi tisztelettel nézzük, de egy kis bátyai mosollyal is, mely a fiatalos és sokat akaró terveknek kijár. Polihisztor ma már aligha lehet valaki, hacsaknem bizonyos életkoron alul; amint az évek haladnak, s a tudós és önkritika érik, választani kényszerülünk és sok mindent kidobni a ballonkosárból. (Nem tapasztalat nélkül beszélek.) Németh László még polihisztor, igazi mindentudó és mindenek fölött álló. Mohó tudásából azon frissen születik a szintézis: önkritika nemigen jellemzi. Mindennek kritikusa ő, csak önmagának és elméleteinek nem, mert azokat mértékül használja. KRITIKUS ÉS JUDÍCIUM Én megértem a fiatal generációt, ha mértéket kíván, általános érvényű elveket, objektív kritikát a szubjektív beleérzés helyett, melyre elődeit szorította a szkepszis, hogy mindent csak önmagából mérve voltaképp lemondjanak az ítéletről. De segíthet-e ezen a könnyed szintézis, a fiatal kritikus elmebeli konstrukciója, amelyet legfrissebb olvasmányai mindig gyanúsan befolyásolnak? A fejlődésbe különböző szimmetriákat belerajzolni, elődöket és utódokat óriássá vagy törpévé varázsolni, valóban csak perspektíva dolga, s a varázsló maga se mindig sejti, hogy beállítását valami célzat, indulat vagy csak játékvágy sugallta-e? Ijesztő példája e távlati torzításnak Németh László cikke a Nyugat elődeiről. Egyetlen biztos vezető lehet itt: az a misztikus érzék, melyet judíciumnak nevezünk; egyéni s mégis tagadhatatlanul objektív, mely velünk születik vagy nem születik, s melynek imperatív, de halk susogása oly gyakran elvész a konstrukciók vaszöreje és vagdalkozások harsonái között. Van kritikus, aki sohasem hallja meg ezt a hangot, amíg a köztudat echója föl nem erősíti számára. Nem csoda, ha Németh is elveszti olykor mohó lelkének munkás és harcos lármájában. Prokrusztészi konstrukcióval elfoglalva, az egész világot bizonyos gyanakvással nézi; s fő kritikusi ösztöne ez a gyanakvás. A tanú fél, hogy meg akarják vesztegetni; vagy inkább a bíró, hogy kódexét megvetik, s ítéletei előtt meg nem hajolnak. Az ifjú Caesar reszket. Érzi az eleven anyag ellenállását, érzi a sebeket, melyek szavai nyomán nyílnak. Ő is sebektől tart? Mindenesetre magába húzódik, a fitogtatott puritánság sáncaiba, törvénykönyve mögé, halmozódó konstrukcióinak és élesedő gyanúinak várába. Innen ítél eleveneket és holtakat. Stílusa - mely komplikált és hideg, s kanyargó lépcsőjű emeletek váratlan ablakaiból szereti ránk villogtatni gondolata fényét - a gúny hangjaival gazdagodik. Szatirikus lesz és purifikátor, mert egyedül van és egyedül tiszta az egész gyanús, vádlott világ ellen. Nem kegyelmez senkinek, azoknak legkevésbé, akiket szeret, vagy akik hatottak rá, mert önmagára is gyanakszik. Gyanúja nem elégszik meg a sorokkal, sem avval, ami a sorok között olvasható. Régibb, klasszikus elveihez hűtlen, s mű helyett az embert bírálja, már nem is írásai, hanem irodalmi helyzete s kínálkozó föltevések, sőt pletykák alapján. Meggyanúsítja a történetíró konzervatizmusát, ki akarja lesni a revüszerkesztők vetélkedését, a divatos regényíró sikerének titkát. A magas műbírálat mellé valami cselédszoba- és hátsólépcsőszagú kritika férkőzik. 19

20 Az esszéből szinte pamflet lesz, s a tanítvány arca mögött föltűnik olykor mesterének, a szerencsétlen Szabó Dezsőnek savanyú profilja. De mindezt valami kivételes írói energia fűti, mohó és átfogó elme táplálja, indulat és fantázia pezsgeti, s gazdag és sokrétű stílus önti elénk. Akármit mondhatok a kritikusra, változatlanul becsülöm, s várakozással követem az írót: máskülönben nem is beszéltem volna róla. Szeretném kezemet nyújtani neki, hogy el ne csússzon ezen a veszélyes és bizony sáros úton, amelyet választott. IRODALOM ÉS OSTOR Amit a Tanú-ról mondtam, az persze nem jelenti még, hogy irodalmunkban minden rendben volna, s gyanakvó szemre vagy ostorozó karra egyáltalában nem volna szükség. Kitűnő íróink és költőink vannak, de műveik elvesznek, s alig látszanak ki az irodalmi bóvli káoszából, amelyet legjobb kiadóvállalataink évről évre a közönség nyakába sóznak. Teljesen igaz. Vajon a közönség éppúgy kapna-e a jó irodalmon, ha azt adnák neki? Nem tudom. Hisz giccsre talán mindig szükség lesz, míg a tömegek abba nem hagyják az olvasást, vagy az emberi intellektus nem uniformizálódik. A kritikus feladata nem az, hogy ravasz üzleti tanácsokat adjon a kiadónak, kétes biztatásokkal iparkodva őt jobb útra terelni, hanem az, hogy a közönséget fölvilágosítsa, elválasztván ezt az úgynevezett giccset az igazi magas irodalomtól. S ez mindig nehezebb lesz, mióta a modern regény könnyűsége szezononkint termeli a remekműveket, s a naturalizmus is giccs lett már; micsoda fatras lesz ebből valaha! Nem is lehet más, mert túl sokan vannak. De a szellem, mint a természet, pazarlással dolgozik, s a jó mag, melyben a jövő csírája megfogan, mindig kevés. A tizenöt név mellett meg kell találni, s hangosan kiáltani a tizenhatodikat. Itt már nem ostor kell, hanem judícium kell, és szív kell. A szellem röpte, mint a darvaké, mindig V formájú, csak kevesen szállnak elöl. A kritikusnak kell vigyázni, hogy a V össze ne kuszálódjon; az előrevalók elöl maradjanak (hatásban és presztízsben), s az ék meg ne törjön, mert különben a dicső röpülés szelek játéka lesz. REGÉNYEK Levelet kaptam múltkori cikkemre, mely igazságtalansággal vádol a modern regény irányában: vajon Tolsztoj, Dosztojevszkij, Thackeray, Flaubert, Balzac, Meredith vagy Hardy, mind csak egy efemér műfaj tűnő értékei? Ezt ugyan bajos volna állítani. A műfaj meghalhat: de Homérosz vagy Vergilius sem vesztették el varázsukat azért, mert az eposz meghalt. A művek olykor halhatatlanok, csak a műfajok halandók. Az eposz úgy halt meg, hogy kihalt: mindig kevesebb született. A regény talán úgy hal meg, hogy mindig több születik. Ez is egy neme a halálnak: a tömeggé hígulás. A szesz is elveszti erejét, ha föleresztik. A modern regény elvesztette erejét; mint olvasó napról napra érzem, hogy nem érdekel az új regény akkor sem, ha jó. Minden mást szívesebben olvasok. Igaz, hogy ezzel szemben a jó naturalista regény új meg új tömegekhez jutott el. De ez már csak kultúrstatisztika és szociológia. Az irodalom sohasem az, amit a jelen tömegek olvasnak: az mindig a jövőé és a keveseké. Ezren és ezren hajóznak Amerikába: de ezek már nem felfedezők és nem conquistadorok. Az irodalomtörténet nem kevésbé arisztokratikus, mint a felfedezések története. A modern regény nagyjai felfedezők voltak. Felfedezték a valóságot. Az élet igazi lehetőségeit, a sors vonalait, az emberi lélek titkait, a cselekedetek rugóit. Felfedezéseiket izgatott 20

Osztályozó- és javítóvizsga Irodalom tantárgyból 2015-2016

Osztályozó- és javítóvizsga Irodalom tantárgyból 2015-2016 Osztályozó- és javítóvizsga Irodalom tantárgyból 2015-2016 A félévi vizsga szóbeli vizsga az első félévre megadott témakörökből. Az év végi vizsga írásbeli vizsga (feladatlap) az egész évre megadott témakörökből,

Részletesebben

OSZTÁLYOZÓ- ÉS JAVÍTÓVIZSGA LEÍRÁSA IRODALOM TANTÁRGYBÓL 2013-2014 9-12. ÉVFOLYAM

OSZTÁLYOZÓ- ÉS JAVÍTÓVIZSGA LEÍRÁSA IRODALOM TANTÁRGYBÓL 2013-2014 9-12. ÉVFOLYAM OSZTÁLYOZÓ- ÉS JAVÍTÓVIZSGA LEÍRÁSA TANTÁRGYBÓL 9-12. ÉVFOLYAM A felsorolásban megjelölt, a tankönyvben elemzett irodalmi művek (versek, novellák és regények ismerete, azok elolvasása) kötelező. A vizsga

Részletesebben

REFORMÁCIÓ. Konferencia 2012 áprils 5-8. Konstanz, Németország

REFORMÁCIÓ. Konferencia 2012 áprils 5-8. Konstanz, Németország REFORMÁCIÓ Konferencia 2012 áprils 5-8. Konstanz, Németország Szolgál: Johannes Wöhr apostol info: www.nagykovetseg.com www.fegyvertar.com www.km-null.de Felhasználási feltételek: A blogon található tartalmak

Részletesebben

1. Kosztolányi Dezső: Édes Anna Feladat: 2. Móricz Zsigmond novellái Feladat: 3. Mikszáth Kálmán: Beszterce ostroma Feladat:

1. Kosztolányi Dezső: Édes Anna Feladat: 2. Móricz Zsigmond novellái Feladat: 3. Mikszáth Kálmán: Beszterce ostroma Feladat: 1. Kosztolányi Dezső: Édes Anna Feladat: Ez a kancsal fény már a lélekben készülődő robbanás felé utal, annak közelségét jelzi (Kiss Ferenc) Mutassa be az öntudatlan lázadás gesztusát Kosztolányi Dezső

Részletesebben

A KRITIKA, ÉS AKIKNEK NEM KELL

A KRITIKA, ÉS AKIKNEK NEM KELL A KRITIKA, ÉS AKIKNEK NEM KELL Vita a kritikáról a Revizoron, 4. 2012.09.26. Ha tizenöt éves koromban megkérdezte valaki s naná, hogy meg is kérdezték, mi akarsz lenni, kisfiam, ha nagy leszel, habozás

Részletesebben

SDG Bibliaismereti verseny 2014. Példabeszédek könyve

SDG Bibliaismereti verseny 2014. Példabeszédek könyve SDG Bibliaismereti verseny 2014. Példabeszédek könyve Csapat/iskola: Beadás ideje: Tudnivalók A teszt 100 kérdésből áll. Minden kérdésnél felsoroltunk 3 lehetséges választ, amelyek közül a Példabeszédek

Részletesebben

A BESZÉD, MINT MŰALKOTÁS

A BESZÉD, MINT MŰALKOTÁS házi András emlékére Lőrincz Róza neje 1907"; ennek hasonmása szintén használatban van, melyen ez a felirat olvasható: özv. Jakabházi An-drásné Lorinczi Róza emlékére." Jakabházi András és neje sírja az

Részletesebben

Nyílt levél OV-nak, Magyarország még miniszterelnökének. Az orbán-öszödi beszédmód Kedves bölcs vezérem! Bár 2010-ben elvből nem rád szavaztam, de én

Nyílt levél OV-nak, Magyarország még miniszterelnökének. Az orbán-öszödi beszédmód Kedves bölcs vezérem! Bár 2010-ben elvből nem rád szavaztam, de én Nyílt levél OV-nak, Magyarország még miniszterelnökének. Az orbán-öszödi beszédmód Kedves bölcs vezérem! Bár 2010-ben elvből nem rád szavaztam, de én is elhittem mindazt, amit előtte 8 éven át hirdettél.

Részletesebben

Miért tanulod a nyelvtant?

Miért tanulod a nyelvtant? Szilágyi N. Sándor Mi kell a beszédhez? Miért tanulod a nyelvtant? Nyelvtani kiskalauz (Részletek a szerző Ne lógasd a nyelved hiába! c. kötetéből, Anyanyelvápolók Erdélyi Szövetsége, 2000) 2. rész Térjünk

Részletesebben

Egy jó nyaralás csodákra képes Mire emlékezünk, és miért? (Katarina Loefflerova története alapján)

Egy jó nyaralás csodákra képes Mire emlékezünk, és miért? (Katarina Loefflerova története alapján) Egy jó nyaralás csodákra képes Mire emlékezünk, és miért? (Katarina Loefflerova története alapján) http://centropastudent.org/?typ=sprache&flang=hu&movid=6&nid=43&q=m Óravázlat Korcsoport: 11-12. évfolyam

Részletesebben

Török Jenő: Mit olvassunk Prohászkától?

Török Jenő: Mit olvassunk Prohászkától? PPEK 838 Török Jenő: Mit olvassunk Prohászkától? ` Török Jenő Mit olvassunk Prohászkától? mű a Pázmány Péter Elektronikus Könyvtár (PPEK) a magyarnyelvű keresztény irodalom tárháza állományában. Bővebb

Részletesebben

Megcélozni a legszebb álmot, Komolyan venni a világot, Mindig hinni és remélni, Így érdemes a földön élni.

Megcélozni a legszebb álmot, Komolyan venni a világot, Mindig hinni és remélni, Így érdemes a földön élni. Ajánlás A családtörténet feltárása hidat épít múlt és jövõ között, összeköti a nemzedékeket oly módon, ahogyan azt más emléktárgyak nem képesek. Azok a változások, melyek korunk szinte minden társadalmában

Részletesebben

"Örömmel ugrok fejest a szakmába" - Interjú Őze Áronnal

Örömmel ugrok fejest a szakmába - Interjú Őze Áronnal "Örömmel ugrok fejest a szakmába" - Interjú Őze Áronnal 2014. október 29. szerda, 08:00 Az idei Vidor fesztiválon Őze Áron és Kedvek Richárd nyerte a legjobb főszereplő párosnak járó Pantalone-díjat az

Részletesebben

A cikkeket írta: Károlyi Veronika (Ronyka) www.varazslatostitkok.com. Korrektúra: Egri Anikó

A cikkeket írta: Károlyi Veronika (Ronyka) www.varazslatostitkok.com. Korrektúra: Egri Anikó A cikkeket írta: Károlyi Veronika (Ronyka) www.varazslatostitkok.com Korrektúra: Egri Anikó 2 Tartalomjegyzék Tartalomjegyzék... 3 Az összefogás döbbenetes ereje... 4 Depressziós helyett bajnok... 6 Na

Részletesebben

IZSÁK FELESÉGET KAP. Pasarét, 2012. február 12. (vasárnap) Horváth Géza. Lekció: 1Mózes 24,1-21

IZSÁK FELESÉGET KAP. Pasarét, 2012. február 12. (vasárnap) Horváth Géza. Lekció: 1Mózes 24,1-21 Pasarét, 2012. február 12. (vasárnap) PASARÉTI PRÉDIKÁCIÓK Horváth Géza IZSÁK FELESÉGET KAP Lekció: 1Mózes 24,1-21 Alapige: 1Mózes 24,7 Az Úr, az ég Istene, aki kihozott engem atyám házából és rokonságom

Részletesebben

Az osztályozó vizsga követelményei. Szakközépiskola IRODALOM

Az osztályozó vizsga követelményei. Szakközépiskola IRODALOM Az osztályozó vizsga követelményei Szakközépiskola IRODALOM Az irodalom tantárgy osztályozó vizsgáján az osztályzat kialakítása az egységes követelmények szerint történik (40%-tól elégséges). Írásbeli

Részletesebben

RÉGI IDÔK TANÚJA. Borbás Mária

RÉGI IDÔK TANÚJA. Borbás Mária 755 Borbás Mária RÉGI IDÔK TANÚJA Hatalmas feladatra vállalkozott könyvkiadásunk SHAKESPEARE ÖSSZES DRÁMÁI-nak új megjelentetésével. A felszabadulás, de különösen a fordulat éve óta Shakespeare életmûve

Részletesebben

HÁLA KOPOGTATÁS. 1. Egészség

HÁLA KOPOGTATÁS. 1. Egészség HÁLA KOPOGTATÁS 1. Egészség Annak ellenére, hogy nem vagyok annyira egészséges, mint szeretném, teljesen és mélységesen szeretem és elfogadom a testemet így is. Annak ellenére, hogy fizikailag nem vagyok

Részletesebben

Van egy. Géber László

Van egy. Géber László Géber László Van egy Van egy különleges jógagyakorlat, a beszédszünet. Néhány órától egykét napig tarthat, és jelentős idegenergia felhalmozódásával jár. Az utóbbi időben gyakran próbálom alkalmazni, illetve

Részletesebben

Kós Károly. Kovács László

Kós Károly. Kovács László Kovács László Kós Károly Az a köves hegy, velünk szemben éppen: az a Tâlharu; ez itt a Piatra Calului. Ott messze pedig, a völgyhajlásból szürkén, fátyolosan, ide látszik a vénséges, kopasz Vlegyásza.

Részletesebben

Orbán János Dénes. Irodalomra hívó szó

Orbán János Dénes. Irodalomra hívó szó Orbán János Dénes Irodalomra hívó szó Nyíltan és bátran kiáltom ki ezt a végső célunkat. Minden hátsó gondolat nélkül, őszintén. És hiszem, hogy ott lappang ez az akarás mindnyájunk lelkében, akik tisztán

Részletesebben

Sinkó Ervin REFERÁTUM BORI IMRE RADNÓTI MIKLÓS KÖLTÉSZETE CÍMŰ DOKTORI DISSZERTÁCIÓJÁRÓL

Sinkó Ervin REFERÁTUM BORI IMRE RADNÓTI MIKLÓS KÖLTÉSZETE CÍMŰ DOKTORI DISSZERTÁCIÓJÁRÓL Sinkó Ervin REFERÁTUM BORI IMRE RADNÓTI MIKLÓS KÖLTÉSZETE CÍMŰ DOKTORI DISSZERTÁCIÓJÁRÓL A Novi Sad-i egyetem bölcsészeti kara igazgatóságának megtisztelő megbízásából a következőkben közlöm véleményemet

Részletesebben

Mennybõl az Angyal... 2010.02.04. Utolsó frissítés 2013.02.04.

Mennybõl az Angyal... 2010.02.04. Utolsó frissítés 2013.02.04. Mennybõl az Angyal... 2010.02.04. Utolsó frissítés 2013.02.04. Mennybõl az Angyal, lejött hozzátok Abban a pillanatban szólalt meg ez a dal a cédé lejátszómon, amikor belekezdtem ebbe az írásba az angyalokról.

Részletesebben

Az irodalmi hasonmás irodalmi hasonmása?

Az irodalmi hasonmás irodalmi hasonmása? KÁNTÁS BALÁZS Az irodalmi hasonmás irodalmi hasonmása? Személyes hangvételű bekezdések Nyerges Gábor Ádám Sziránó című prózakötetéről Három, az irónia alakzata által erősen áthatott verseskötet és többéves,

Részletesebben

KERESZTÉNY MAGVETŐ. Vallás és művészet.

KERESZTÉNY MAGVETŐ. Vallás és művészet. KERESZTÉNY MAGVETŐ. XXX éuf. Január Február. 1895. 1-ső füzet. Vallás és művészet. Vallás és művészet, az emberi szellemnek e csodás nyilvánulásai egymással mindig közeli viszonyban állottak. Mindkettő

Részletesebben

Az élet napos oldala

Az élet napos oldala Az élet napos oldala írta Mercz Tamás E-mail: mercz_tomi@hotmail.com Első rész Minden kicsiben kezdődik el A fűnyíró idegesítő berregő motorhangja teljesen betölti szobám zegzugait. Zúg a rikítóan kék

Részletesebben

Ötven egész esztendővel a csokoládés uzsonna után kezdődik Magdaléna két életének tulajdonképpeni története... *****

Ötven egész esztendővel a csokoládés uzsonna után kezdődik Magdaléna két életének tulajdonképpeni története... ***** Ötven egész esztendővel a csokoládés uzsonna után kezdődik Magdaléna két életének tulajdonképpeni története... ***** Ezüst gyertyatartók fénye mellet egy fiatal férfi hajol íróasztala fölé. Az arca márványfehér,

Részletesebben

Már a tanítóképző utolsó évét jártam, mikor meglegyintett úgyszólván az első komoly szerelem. Ez a

Már a tanítóképző utolsó évét jártam, mikor meglegyintett úgyszólván az első komoly szerelem. Ez a V Barna legény. Te szegény, te szép. Dús hajad egy leány álma. Elvesztettem az eszem s szemem könnyet hullat, mint estalkonyatkor az ég. Ó, miféle babona űzi tekintetem utánad? Végigkísérlek a fasoron,

Részletesebben

Magyar nyelvi felvételi feladatok 2008. február 22.

Magyar nyelvi felvételi feladatok 2008. február 22. Magyar nyelvi felvételi feladatok 2008. február 22. Kedves Felvételiző! Aláhúzással válaszd ki, melyik idegen nyelvet szeretnéd tanulni! angol német - A feladatlapok mindegyikére írd rá a kódszámodat!

Részletesebben

EGY VÉRBELI CIGÁNYMUZSIKUS

EGY VÉRBELI CIGÁNYMUZSIKUS EGY VÉRBELI CIGÁNYMUZSIKUS Magyar vagyok. Természetem komoly, Mint hegedűink első hangjai; Ajkamra fel-felröppen a mosoly, De nevetésem ritkán hallani. Ha az öröm legjobban festi képem: Magas kedvemben

Részletesebben

A TÖMEG LÉLEKTANA, AVAGY HOGYAN TUDUNK HATNI A TÖMEGRE

A TÖMEG LÉLEKTANA, AVAGY HOGYAN TUDUNK HATNI A TÖMEGRE A TÖMEG LÉLEKTANA, AVAGY HOGYAN TUDUNK HATNI A TÖMEGRE Budapest, 2016. április 15. Készítette: Magyary Jenő Témaválasztásom fő oka, hogy egyfelől a munkám miatt fontosnak tartom azt, hogy hogyan lehet

Részletesebben

Beszéd a Zrínyi szoboravatón és laktanya névadáson

Beszéd a Zrínyi szoboravatón és laktanya névadáson Beszéd a Zrínyi szoboravatón és laktanya névadáson Tisztelt Ünneplő Közösség! Különös súlya van annak, hogy most a honvédelem rendszerének és benne a honvédtisztképzésnek a megújításakor újra gróf Zrínyi

Részletesebben

Marx György: Gyorsuló idő Rényi Alfréd: Ars Mathematica Székely Gábor: Paradoxonok Tusnády Gábor: Sztochasztika

Marx György: Gyorsuló idő Rényi Alfréd: Ars Mathematica Székely Gábor: Paradoxonok Tusnády Gábor: Sztochasztika Játék a végtelennel MAGYAR TUDÓSOK Marx György: Gyorsuló idő Rényi Alfréd: Ars Mathematica Székely Gábor: Paradoxonok Tusnády Gábor: Sztochasztika Péter Rózsa Játék a végtelennel Matematika kívülállóknak

Részletesebben

Foglaljuk össze, mit tudunk eddig.

Foglaljuk össze, mit tudunk eddig. vezérelve döntöttek így Évezredes, ősi beidegződéseik, mélytudatuk tartalma súgta nekik, hogy a hegyes tű fegyver és nem létezik, hogy segítő szándékot, baráti érzést képvisel. Azt hiszem, az álláspontjuk

Részletesebben

A barátom azt mondta, hogy azért nem bolond Iglbauer, csak idegbeteg volt. De ha három évig kezelték, gondoltam, akkor mégiscsak bolond lesz.

A barátom azt mondta, hogy azért nem bolond Iglbauer, csak idegbeteg volt. De ha három évig kezelték, gondoltam, akkor mégiscsak bolond lesz. A barátom azt mondta, hogy azért nem bolond Iglbauer, csak idegbeteg volt. De ha három évig kezelték, gondoltam, akkor mégiscsak bolond lesz. Mindenesetre írtam neki egy lapot, s egy szép napon megjelent

Részletesebben

Csillag-csoport 10 parancsolata

Csillag-csoport 10 parancsolata Csillag-csoport 10 parancsolata 1. Nagyon jól érezd magad mindig, mert ilyen hely nem lesz több a világon. (Panka) 2. Próbálj meg normálisan viselkedni, hogy ne legyenek rád dühösek. (Vince) 3. Kitartóan

Részletesebben

Babits és az antikvitás 587

Babits és az antikvitás 587 RITOÓK ZSIGMOND BABITS ËS AZ ANTIKVITÁS ODYSSEUS ÉS A SZIRÉNEK Talán nem kell külön kiemelnem, hogy Babits és az antikvitás viszonyának kérdése nem meríthető ki egy rövid előadás keretében, hiszen az antikvitás

Részletesebben

2012. 09.05. Prédikáció Szeretnék jól dönteni!

2012. 09.05. Prédikáció Szeretnék jól dönteni! 2012. 09.05. Prédikáció Szeretnék jól dönteni! Annak ellenére, hogy bár Jézus tanítását törekszünk megérteni, befogadni, mégis azt éljük meg, hogy bizonyos esetekben nem tudtunk, vagy nem tudunk jól dönteni.

Részletesebben

Aikido és a harmónia ereje, avagy Oszkár átváltozása

Aikido és a harmónia ereje, avagy Oszkár átváltozása Aikido és a harmónia ereje, avagy Oszkár átváltozása Aikido-történet gyerekeknek Richard Moon és Chas Fleischman tollából Vass Anikó és Erszény Krisztián fordításában Előszó Ezt a történetet közel huszonöt

Részletesebben

- 15 - Ferenc pápa. Rizmayerné Márkus Edit. Ferenc pápa

- 15 - Ferenc pápa. Rizmayerné Márkus Edit. Ferenc pápa Irodalom - 15 - http://epa.niif.hu/00400/00414/00004/pdf/01kocka.pdf Platón: Phaidón, in: Platón összes művei, Európa, Bp., 1984, I. kötet,1019-1121. Jean-François Lyotard: A posztmodern állapot, in: A

Részletesebben

TIBORC FAZEKAS: BIBLIOGRAPHIE DER IN SELBSTÄNDIGEN BÄNDEN

TIBORC FAZEKAS: BIBLIOGRAPHIE DER IN SELBSTÄNDIGEN BÄNDEN Tiborc Fazekas: Bibliographie der in selbständigen Bänden erschienenen Werke der ungarischen Literatur in deutscher Übersetzung (1774 1999). Eigenverlag des Verfassers, Hamburg 1999 A magyar irodalom (önálló

Részletesebben

Bata Mária BIBLIAÓRÁK 7. RÉSZ BÁBEL ÉS ÁBRAHÁM

Bata Mária BIBLIAÓRÁK 7. RÉSZ BÁBEL ÉS ÁBRAHÁM Bata Mária BIBLIAÓRÁK 7. RÉSZ BÁBEL ÉS ÁBRAHÁM 2. www.ujteremtes.hu Bábel és Ábrahám története Az egész földnek egy nyelve és egyféle beszéde volt. 1Móz. 11:1 El tudod-e képzelni milyen lenne az, ha mindenki

Részletesebben

Gyerő Dávid 1. Váltságdíj hitünkért: a csoda művelése

Gyerő Dávid 1. Váltságdíj hitünkért: a csoda művelése Gyerő Dávid 1 Váltságdíj hitünkért: a csoda művelése Ekkor magához hívta a sokaságot tanítványaival együtt, és ezt mondta nekik:»ha valaki énutánam akar jönni, tagadja meg magát, vegye fel a keresztjét,

Részletesebben

Oláh János. Magára talál a szó. Kodolányi Gyula W. Sh. szonettjeiről. Laudáció. Kodolányi Gyula akadémiai székfoglalójához (2014. június 13.

Oláh János. Magára talál a szó. Kodolányi Gyula W. Sh. szonettjeiről. Laudáció. Kodolányi Gyula akadémiai székfoglalójához (2014. június 13. Oláh János Magára talál a szó Kodolányi Gyula W. Sh. szonettjeiről Laudáció Kodolányi Gyula akadémiai székfoglalójához (2014. június 13.) Az még nem volna szokatlan a magyar irodalomban, hogy képzőművészeti

Részletesebben

ÉRZELMEK HANGULATOK ÍZEK. 2013. márciusi kiadás

ÉRZELMEK HANGULATOK ÍZEK. 2013. márciusi kiadás ÉRZELMEK HANGULATOK ÍZEK 2013. márciusi kiadás MéTa kiadó 2013 Minden jog fenntartva! Fotók: Qaradah Szimonetta Nyomtatás: Nemzeti Védelmi Szolgálat Tartalomjegyzék: Szerintük mit jelent. Szerinted mit

Részletesebben

Dénes Zsófia. Úgy ahogy volt és

Dénes Zsófia. Úgy ahogy volt és Dénes Zsófia Úgy ahogy volt és DÉNES ZSÓFIA Úgy ahogy volt és 2011 Fapadoskonyv.hu Kft. Dénes Zsófia jogutódja Az én nyelvem a tükrözések nyelve. Nyelv, amelyen fehér kőtükrömmel lemásolom a láthatót.

Részletesebben

Analógiák és eltérések szövevénye

Analógiák és eltérések szövevénye Thomka Beáta Irodalomtörténeti Közlemények (ItK) 117(2013) Analógiák és eltérések szövevénye Sőtér István komparatista módszeréről Az európai önismeret és a közös hagyományát őrző művelődéstörténet megbecsülése

Részletesebben

Könyvember; könyv és ember

Könyvember; könyv és ember Könyvember; könyv és ember Havasréti József: Szerb Antal, Bp., Magvető, 2013, 728 l. Lassanként szállóigévé válik (bölcsész) baráti körömben: monográfiát kéne írni, micsoda kihívás, milyen hálás műfaj.

Részletesebben

Huzella Tivadar az etikáért, a békéért

Huzella Tivadar az etikáért, a békéért VÉRTES LÁSZLÓ Huzella Tivadar az etikáért, a békéért Dr. Huzella Tivadar professzor az egyetemes orvostudomány elismert képviselője, aki egyidejűleg az etika, a béke, az emberiség feltétlen tisztelője.

Részletesebben

ERKÖLCSTAN 1-4. évfolyam Apáczai Kiadó

ERKÖLCSTAN 1-4. évfolyam Apáczai Kiadó ERKÖLCSTAN 1-4. évfolyam Apáczai Kiadó Az erkölcstan alapvető feladata az erkölcsi nevelés, a gyerekek közösséghez való viszonyának, értékrendjüknek, normarendszerüknek, gondolkodás- és viselkedésmódjuknak

Részletesebben

Keresztény élmény, magyarság

Keresztény élmény, magyarság Keresztény élmény, magyarság ÚTON BABITSHOZ, KODÁLYHOZ ÉS UTÓDAIKHOZ A humanista nem azért nyúl vissza a régihez, mert sokallja az újat, hanem mert kevesli írta Babits. A mûvészet jelen idejû. Régi és

Részletesebben

Műszaki szerkesztés, tipográfia: Dr. Pétery Kristóf ISBN 978-963-607-611-5. Mercator Stúdió, 2009

Műszaki szerkesztés, tipográfia: Dr. Pétery Kristóf ISBN 978-963-607-611-5. Mercator Stúdió, 2009 A magyar irodalom és kultúra örökbecsű értékeinek ápolása, terjesztése érdekében az Országos Széchenyi Könyvtárral együttműködve kiadja a Mercator Stúdió. Felelős kiadó a Mercator Stúdió vezetője Műszaki

Részletesebben

A mintaélet forradalma" "

A mintaélet forradalma KRITIKA A mintaélet forradalma" " GREZSA FERENC ÍRÁSA NÉMETH LÁSZLÓRÓL Amikor elküldötte Grezsa Ferenc új könyvét, Olasz Sándor ezt írta hozzá: Nagyon örülök neki, talán mégjobban, mintha saját könyvem

Részletesebben

Európai integráció - európai kérdések

Európai integráció - európai kérdések 28 KÜMZSÉG Csák László: Európai integráció - európai kérdések 1998. Szeged "Ön Európát rabolja éppen. - búgja az asszony. Ugyan már, kedvesem, mit nem mond! - kacsint az úr. Hát hol van itt Európa? Nézzen

Részletesebben

Már újra vágytam erre a csodár a

Már újra vágytam erre a csodár a Már újra vágytam erre a csodár a Szüleinktől kapjuk az utat, gyermekeinktől a célt olvasható az államfő feleségének hitvallása internetes bemutatkozó oldalán. Áder János köztársasági elnök felesége, négygyermekes

Részletesebben

A Mi újság? unk Általános Iskola Hantos 2002. január

A Mi újság? unk Általános Iskola Hantos 2002. január A Mi újság? unk Általános Iskola Hantos 2002. január VENDÉGÜNK VOLT BUDAI GYŐZŐ, ISKOLÁNK IGAZGATÓJA - Hol született? - Lajoskomáromban. - Mikor jött Hantosra, és hány évesen kezdett tanítani? - 19 éves

Részletesebben

Isten nem személyválogató

Isten nem személyválogató más. Ezért gondolhatja őszintén azt, hogy ő, aki az összes többi apostolnál többet tett, még arról is lemond, ami a többi apostolnak jár. Mert mid van, amit nem Istentől kaptál volna? És amit tőle kaptál,

Részletesebben

Hittel élni. 11. tanulmány. március 7 13.

Hittel élni. 11. tanulmány. március 7 13. 11. tanulmány Hittel élni március 7 13. SZOMBAT DÉLUTÁN E HETI TANULMÁNYUNK: Példabeszédek 28:4-5, 7, 9; 29:13; Róma 1:16-17; Galata 3:24; 1János 2:15-17 Az emberektől való félelem csapdába ejt, de aki

Részletesebben

Joachim Meyer. Bot. A vívás szabad lovagi és nemesi művészetének alapos leírása (1570) Fordította: Berki András

Joachim Meyer. Bot. A vívás szabad lovagi és nemesi művészetének alapos leírása (1570) Fordította: Berki András Joachim Meyer A vívás szabad lovagi és nemesi művészetének alapos leírása (1570) Bot Fordította: Berki András A botról Az ötödik, és egyben utolsó fejezete ennek a könyvnek, amiben elmagyarázom és röviden

Részletesebben

Frank megállt kocsijával a folyó előtt, ami enyhén szakadékos partjával és sötét vizével tiszteletet parancsolt. Mindennek lehetett nevezni, csak jó

Frank megállt kocsijával a folyó előtt, ami enyhén szakadékos partjával és sötét vizével tiszteletet parancsolt. Mindennek lehetett nevezni, csak jó 1. Frank megállt kocsijával a folyó előtt, ami enyhén szakadékos partjával és sötét vizével tiszteletet parancsolt. Mindennek lehetett nevezni, csak jó barátnak nem. A motort nem állította le, halk zúgása

Részletesebben

Irodalmi verseny az Arany János Tehetséggondozó Program tanulói számára 2014 A versenyző sorszáma: (A megfelelő számot karikázd be!

Irodalmi verseny az Arany János Tehetséggondozó Program tanulói számára 2014 A versenyző sorszáma: (A megfelelő számot karikázd be! Irodalmi verseny az Arany János Tehetséggondozó Program tanulói számára 2014 A versenyző sorszáma: Hányadik éve vesz részt a programban? 1. 2. 3. (A megfelelő számot karikázd be!) Az alábbi feladatok a

Részletesebben

A kritikusok kritikája

A kritikusok kritikája A kritikusok kritikája Az emberi élet fejlődésének, a haladás utja egyengetésének egyik feltétele a kritika. Olyan, mint a lámpás, amely irányt mutat; mint a gőz, amely mozgatja és előrehajtja a gépet.

Részletesebben

Q IRODALOM G * Bessenyei György mint ref. főconsistoriumi titkár. Irta: Zoványi Jenő. Sárospatak, 1909. 8-rétű 42 lap. Ára: K. 2. Zoványi füzete különlenyomat egy nagyobb müvéből, mely a magyarországi

Részletesebben

AZ ÚR SZABADÍTÁSA. Alapige: Zsoltár 107,13 De az Úrhoz kiáltottak nyomorúságukban, és megszabadította őket szorult helyzetükből.

AZ ÚR SZABADÍTÁSA. Alapige: Zsoltár 107,13 De az Úrhoz kiáltottak nyomorúságukban, és megszabadította őket szorult helyzetükből. Pasarét, 2013. november 10. (vasárnap) PASARÉTI PRÉDIKÁCIÓK refpasaret.hu Horváth Géza AZ ÚR SZABADÍTÁSA Lekció: Zsoltár 107,1-16 Alapige: Zsoltár 107,13 De az Úrhoz kiáltottak nyomorúságukban, és megszabadította

Részletesebben

Bányai Tamás. A Jóság völgye

Bányai Tamás. A Jóság völgye Bányai Tamás A Jóság völgye - Nem sikerült - suttogta Ria alig hallhatóan. - Azt hiszem senkinek sem fog sikerülni. Gézu értetlenül és csodálkozva nézett rá. A kötés alatt mintha kikerekedett volna egy

Részletesebben

RAJZ ÉS VIZUÁLIS KULTÚRA 6. évfolyam

RAJZ ÉS VIZUÁLIS KULTÚRA 6. évfolyam SZÖVEGÉRTÉS-SZÖVEGALKOTÁS RAJZ ÉS VIZUÁLIS KULTÚRA 6. évfolyam TANULÓI MUNKAFÜZET Készítette: Molnár Krisztina 3 Az angyali üdvözlet Három festmény A KIADVÁNY KHF/4531-13/2008 ENGEDÉLYSZÁMON 2008. 12.

Részletesebben

Szóbeli tételek. Irodalom. 9.évfolyam. I. félév. 2. Homéroszi eposzok: Iliász. Az eposz fogalma, trójai mondakör, Akhilleusz alakja, központi téma.

Szóbeli tételek. Irodalom. 9.évfolyam. I. félév. 2. Homéroszi eposzok: Iliász. Az eposz fogalma, trójai mondakör, Akhilleusz alakja, központi téma. 9.évfolyam 1. Mi a Biblia? Két fő része? Ismertessen egy-egy történetet részletesen! 2. Homéroszi eposzok: Iliász. Az eposz fogalma, trójai mondakör, Akhilleusz alakja, központi téma. 3. Homéroszi eposzok:

Részletesebben

2015. március Horváth Lóránd Elvégeztetett

2015. március Horváth Lóránd Elvégeztetett 2015. március Horváth Lóránd Elvégeztetett... és mi csak vétkeztünk és te szenvedtél egyre, mentünk vakon az ösztöneink után de te felnéztél az égre. mentünk a gyehenna égő szennyhalmazán, égett a testünk,gőzölgött

Részletesebben

Az ü dvö ssé g förrá sái (Vö. Iz 12,3)

Az ü dvö ssé g förrá sái (Vö. Iz 12,3) Az ü dvö ssé g förrá sái (Vö. Iz 12,3) Szentségek vételére felkészítő kiadvány. Kiadja: Szent József Plébánia. Cím: 8800 Nagykanizsa Ady E. 15. Felelős kiadó és szerkesztő: Váron István. E-mail: varonistvan@gmail.com

Részletesebben

Tanterv az erkölcstan 1-4.

Tanterv az erkölcstan 1-4. Tanterv az erkölcstan 1-4. Az erkölcstan alapvető feladata az erkölcsi nevelés, a gyerekek közösséghez való viszonyának, értékrendjüknek, normarendszerüknek, gondolkodás- és viselkedésmódjuknak a fejlesztése,

Részletesebben

Világjátékok 2009 - Tajvan, a magyar sikersziget. Világjátékok 2009 - Tajvan, a magyar sikersziget. The World Games 2009. The World Games 2009

Világjátékok 2009 - Tajvan, a magyar sikersziget. Világjátékok 2009 - Tajvan, a magyar sikersziget. The World Games 2009. The World Games 2009 96 97 98 99 100 SKAohsiung: A BAJNOK ÚTJA,,Hatéves voltam, amikor édesapám ismerôse révén elmehettem egy karateedzésre. Ahogy beléptem, iszonyú hangzavar, kiabálás, egymással harcoló fehér ruhás emberek

Részletesebben

Hosszúhetény Online. Kovács Dávid 2012. júl. 24. 11:23 Válasz #69 Szia Franciska!

Hosszúhetény Online. Kovács Dávid 2012. júl. 24. 11:23 Válasz #69 Szia Franciska! Hosszúhetény Online H.H.Franciska 2012. júl. 24. 12:00 Válasz #70 Köszi a gyors választ! Csak arra tudok gondolni, hogy nem jutott el a felajánlás az illetékesekhez, mert máskülönben biztosan éltek volna

Részletesebben

CSELEKEDJ! Bevezetés. 1 Majd szólt a tanítványaihoz is: Volt egy gazdag ember, akinek volt egy sáfára. Ezt bevádolták nála,

CSELEKEDJ! Bevezetés. 1 Majd szólt a tanítványaihoz is: Volt egy gazdag ember, akinek volt egy sáfára. Ezt bevádolták nála, CSELEKEDJ! 1 Majd szólt a tanítványaihoz is: Volt egy gazdag ember, akinek volt egy sáfára. Ezt bevádolták nála, hogy eltékozolja a vagyonát. 2 Ezért előhívatta, és így szólt hozzá: Mit hallok rólad? Adj

Részletesebben

Andersen meséi AZ ÖREG UTCAI LÁMPÁS

Andersen meséi AZ ÖREG UTCAI LÁMPÁS Andersen meséi AZ ÖREG UTCAI LÁMPÁS Hallottad-e már az öreg utcai lámpás történetét? Igaz, nem éppen vidám história, de azért egyszer végighallgathatod. Volt egyszer egy jóravaló, öreg utcai lámpás, aki

Részletesebben

Jeremej Ajpin. Kihunyó tűzhely mellett. A Földet hallgatom

Jeremej Ajpin. Kihunyó tűzhely mellett. A Földet hallgatom Jeremej Ajpin Kihunyó tűzhely mellett A Földet hallgatom Este, amidőn a Nap ott függött a fenyőfák csúcsán, Anyám lehalkított hangon szólt rám: Ne zajongj. Miért nem szabad zajongani? Mindjárt elül a Nap.

Részletesebben

Az Első Unitárius Népfőiskolai Tanfolyam Kolozsvárt.

Az Első Unitárius Népfőiskolai Tanfolyam Kolozsvárt. csendes óráimban, vagy álmatlan éjszakáimon át kirajzolódtak előttem a mélytitkú tárnák s gyakran hallani véltem a gépek zakatolását s a verejtékhúzó csákányok döngését a rózsafáim alatt, vagy a templomunk

Részletesebben

IMÁDSÁG MINDENEK ELŐTT

IMÁDSÁG MINDENEK ELŐTT Újpest-Belsőváros 2004. 03. 14. Loránt Gábor IMÁDSÁG MINDENEK ELŐTT Alapige (textus): Neh 1 és Lk 11,1 Lectio: Neh 1 Lk 11,1: Történt egyszer, hogy valahol imádkozott, és mikor befejezte, így szólt hozzá

Részletesebben

12 A NYER ÉNKÉP hírneve és imázsa mi milyennek látjuk önmagunkat. képünk van saját magunkról mit gondolunk, érzünk és hiszünk

12 A NYER ÉNKÉP hírneve és imázsa mi milyennek látjuk önmagunkat. képünk van saját magunkról mit gondolunk, érzünk és hiszünk 12 A NYERŐ ÉNKÉP Egy országnak, egy iparágnak, egy cégnek, egy szervezetnek, egy terméknek, vagy egy személynek, mind van hírneve és imázsa. Nagyon fontos az, hogy mint cég, vagy személy, milyennek látnak

Részletesebben

Pasarét, 2007. április 7. Földvári Tibor

Pasarét, 2007. április 7. Földvári Tibor Pasarét, 2007. április 7. Földvári Tibor NAGYSZOMBAT AZ ÚR AKARATA SZERINT Ézs 53, 9-12 És a gonoszok közt adtak sírt néki, és a gazdagok mellé jutott kínos halál után: pedig nem cselekedett hamisságot,

Részletesebben

N. Horváth Béla. Az írástudók árulásai. Veres András: Kosztolányi Ady-komplexuma

N. Horváth Béla. Az írástudók árulásai. Veres András: Kosztolányi Ady-komplexuma N. Horváth Béla Az írástudók árulásai Veres András: Kosztolányi Ady-komplexuma Tanulságos lenne összegyűjteni és értő szemmel, elfogulatlanul, mondhatni tárgyilagosan és prekoncepciók nélkül végigolvasni

Részletesebben

ISTENNEK TETSZŐ IMÁDSÁG

ISTENNEK TETSZŐ IMÁDSÁG Pasarét, 2014. február 2. (vasárnap) PASARÉTI PRÉDIKÁCIÓK refpasaret.hu Horváth Géza ISTENNEK TETSZŐ IMÁDSÁG Lekció: ApCsel 4,23-31 Alapige: Zsolt 124,8 A mi segítségünk az Úr nevében van, aki teremtette

Részletesebben

BABITSszexregény. (Babitsról, Török Sophie-ról, Esztergomról eg yebekről)

BABITSszexregény. (Babitsról, Török Sophie-ról, Esztergomról eg yebekről) Onagy Zoltán BABITSszexregény tavaszi ir amlás ősszel (Babitsról, Török Sophie-ról, Esztergomról eg yebekről) 2011 Az egész sorsában van valamit végtelenül sivár tragikum. A költő nem jobb, mint kora Babits

Részletesebben

[Erdélyi Magyar Adatbank] MINDENKORI KORTÁRSAK

[Erdélyi Magyar Adatbank] MINDENKORI KORTÁRSAK MINDENKORI KORTÁRSAK Mit akart mondani Szilágyi Domokos a huszadik század hatvanas éveiben Arany Jánosról? Vagy: mit akart mondani Arany Jánossal Szilágyi Domokos a huszadik század hatvanas éveiben? Elmondani

Részletesebben

Erkölcstan. 5-8. évfolyam. tantárgy 2013.

Erkölcstan. 5-8. évfolyam. tantárgy 2013. Erkölcstan tantárgy 5-8. évfolyam 2013. Az erkölcstan alapvető feladata az erkölcsi nevelés, a gyerekek közösséghez való viszonyának, értékrendjüknek, normarendszerüknek, gondolkodás- és viselkedésmódjuknak

Részletesebben

A tudatosság és a fal

A tudatosság és a fal A tudatosság és a fal Valami nem stimmel a világgal: háborúk, szenvedések, önzés vesz körül bennünket, mikor Jézus azt mondja, hogy az Isten országa közöttetek van. (Lk 17,21) Hol van ez az ország Uram?

Részletesebben

1Móz 21,22-34 Ábrahám, Abimélek és a kút

1Móz 21,22-34 Ábrahám, Abimélek és a kút 1 1Móz 21,22-34 Ábrahám, Abimélek és a kút És lőn abban az időben, hogy Abimélek és Pikhól annak hadvezére megszólíták Ábrahámot mondván: Az Isten van te veled mindenben, a mit cselekszel. Mostan azért

Részletesebben

kvízió Ha könnyen száll arcunkra a mosoly, ha mindennap készek vagyunk valami újat megtanulni... boldognak nevezhetjük magunkat.

kvízió Ha könnyen száll arcunkra a mosoly, ha mindennap készek vagyunk valami újat megtanulni... boldognak nevezhetjük magunkat. Ha könnyen száll arcunkra a mosoly, ha mindennap készek vagyunk valami újat megtanulni... boldognak nevezhetjük magunkat. Az emberről Szellemi kalandtúra kvízió Álmodni jó Miénk itt a tér... fotó: Oravecz

Részletesebben

SZÓSZÉK ÚRASZTALA SZERTARTÁSOK. Józsa István Lajos 1. Az igaz ember hitből él!

SZÓSZÉK ÚRASZTALA SZERTARTÁSOK. Józsa István Lajos 1. Az igaz ember hitből él! SZÓSZÉK ÚRASZTALA SZERTARTÁSOK Józsa István Lajos 1 Az igaz ember hitből él!»az én igaz emberem pedig hitből fog élni, és ha meghátrál, nem gyönyörködik benne a lelkem.«de mi nem a meghátrálás emberei

Részletesebben

Csokonai Vitéz Mihály II.

Csokonai Vitéz Mihály II. Csokonai Vitéz Mihály II. A ROKOKÓ ÉLETÖRÖMTŐL A MAGÁNYIG Javasolt feldolgozási idő: 3 óra 10 perc 1. feladat Csokonai Tartózkodó kérelem című versének több zenei feldolgozása is született. Hallgasd meg

Részletesebben

Debrecen Poétái. Debrecen Poétái. I.évfolyam 1.szám 2010 november. Ady Endre. Csokonai Vitéz Mihály. Kölcsey Ferenc. Arany János.

Debrecen Poétái. Debrecen Poétái. I.évfolyam 1.szám 2010 november. Ady Endre. Csokonai Vitéz Mihály. Kölcsey Ferenc. Arany János. Debrecen Poétái Ady Endre Csokonai Vitéz Mihály Kölcsey Ferenc Arany János Tóth Árpád I.évfolyam 1.szám 2010 november Készítette: 11.D Szerkesztők: Rabb Franciska, Nádró Veronika, Zámbó Gabriella, Olexa

Részletesebben

Versajánló a Márciusi ifjak című szavalóversenyre

Versajánló a Márciusi ifjak című szavalóversenyre Versajánló a Márciusi ifjak című szavalóversenyre Juhász Gyula: Petőfi ünnepére Petőfi ünnepére, fel, A munka véle ünnepel, Dalában él múlt és jelen És a jövő, a végtelen. Átzeng az bércen és folyón Virrasztva

Részletesebben

És bizony: Ha az emberek nincsenek valami hatalmas és kemény kontroll alatt, felfalják egymást. Ez nem igaz.

És bizony: Ha az emberek nincsenek valami hatalmas és kemény kontroll alatt, felfalják egymást. Ez nem igaz. Van egy hamis adat. Íme: Az igazság fáj. Hídvégi Róbert Ez nem igaz. Persze van egy dolog, ami miatt igaznak tűnik. De nem az. Hogyan is használható? 1. Amitől jól érzed magad, abban igazság van 2. Ha

Részletesebben

Akárki volt, Te voltál!

Akárki volt, Te voltál! Mindenkinek annyi baja van, az annyi bajnak annyi baja van, hogy annyi baj legyen. A. E. Bizottság: Vaníliaálomkeksz Előszövegelés De sok gyerekfilmet meg kellett néznem a gyerekeimmel! Micsoda időpocsékolás

Részletesebben

SZERETETLÁNG IMAÓRA 2011. november 2. DÍCSÉRTESSÉK A JÉZUS KRISZTUS!

SZERETETLÁNG IMAÓRA 2011. november 2. DÍCSÉRTESSÉK A JÉZUS KRISZTUS! SZERETETLÁNG IMAÓRA 2011. november 2. DÍCSÉRTESSÉK A JÉZUS KRISZTUS! Urunk, Jézus Krisztus, te azt mondtad:,,ahol ketten-hárman összejönnek az én nevemben, ott vagyok köztük.'' És az egyház így énekel:,,ahol

Részletesebben

A kultúra menedzselése

A kultúra menedzselése A kultúra menedzselése Beszélgetés Pius Knüsellel Svájcban tavasztól őszig nagy rendezvénysorozaton mutatkozik be a négy visegrádi ország kultúrája. A programot, amely a Centrelyuropdriims összefoglaló

Részletesebben

Értékeken alapuló, felelős döntést azonban csak szabadon lehet hozni, aminek előfeltétele az autonómia. Az erkölcsi nevelés kitüntetett célja ezért

Értékeken alapuló, felelős döntést azonban csak szabadon lehet hozni, aminek előfeltétele az autonómia. Az erkölcsi nevelés kitüntetett célja ezért ERKÖLCSTAN Az erkölcstan alapvető feladata az erkölcsi nevelés, a gyerekek közösséghez való viszonyának, értékrendjüknek, normarendszerüknek, gondolkodás- és viselkedésmódjuknak a fejlesztése, alakítása.

Részletesebben

Gazdagrét. Prédikáció 2013.10.13

Gazdagrét. Prédikáció 2013.10.13 Gazdagrét. Prédikáció 2013.10.13 Számomra mindig jelzés értékű az, ha valamilyen formában megrezdül a lelkem, megérinti valami. Ilyenkor az jut az eszembe, hogy ott még feladatom, tanulni valóm van. Üzenni

Részletesebben

I. Az értekezés célkitűzése, a téma körülhatárolása

I. Az értekezés célkitűzése, a téma körülhatárolása I. Az értekezés célkitűzése, a téma körülhatárolása A dolgozatban az antik szerelmi regény egyik képviselőjének, Kharitónnak Khaireas és Kallirhoé című regényét vesszük vizsgálat alá. A mű Kr. e I. század

Részletesebben

Taní-tani míg van tanító

Taní-tani míg van tanító Viant Katalin Taní-tani míg van tanító A könyvkiadói szerkesztőképzésről 1 A RÓZSÁK ÉS A KERTÉSZEK Két évvel ezelőtt, e helyütt, arról beszéltem Önöknek, hogy orvosi szakkönyvkiadásunkat hogyan látom szerkesztői

Részletesebben

KÉT ASSZONY TOLDI ÉVA

KÉT ASSZONY TOLDI ÉVA KÉT ASSZONY TOLDI ÉVA A Hídban az 1960-as években Déry Tibornak több novellája és esszéje jelent meg, s új regényéből, a G A. úrx-ben címűből is küldött részleteket folyóiratunknak. Ezek a szövegek azonban

Részletesebben