Mennek vala ketten együtt

Átírás

1 MÉCSVILÁG A Mátészalkai Mûvészetbarát Egyesület Mûhelye Minden élettörténetben legalább két történet van. Az egyik személyes és kicsiben játszódik, valóságos szereplõkkel, a másik univerzális. Vagyis a világban valahol, valamikor meg fog történni nagyban, gigantikus méretekben. Káin a testvére vérét ontja, és a nyomában testvérnépek esnek egymásnak. Régóta tudjuk, hogy porszemek vagyunk a végtelen univerzumban, de nem oly régóta tudjuk, hogy bennünk van, minden emberben ott van az egész világegyetem kicsinyített mása. Ez egy nagyon fontos felismerésre kell, hogy elvezessen minket. A világ minden folyamata bennünk kezdõdik el. Az életigenlõ és az életidegen folyamatok egyformán. Háború és béke, rombolás és építés, minden a szívbõl származik. A kicsi kezdet nagyon hamar világméretû eseménnyé képes kinõni magát. Nagyon fontosak a kicsi kezdetek. Eljött végre az adventi idõ, és a lelkünk lassan ráhangolódik az isteni szeretetre. Nagy örömmel vettem a felkérést, hogy e nagyszerû lap olvasóival megosszam ünnepváró gondolataimat. Négy szót írtam oda a cikk fölé, és az olvasásban eddig el kellett jutni annak, aki szeretné megfejteni e négy szó üzenetét. Remélem, hogy tovább is vezeti olvasóimat a kíváncsiság. Kik mennek ketten együtt, és hová mennek, és mi ez a régi-módi fogalmazás, hogy: vala? (A létige múlt idejének régies formája: volt-vala.) Ez egy bibliai idézet, méghozzá az Ószövetségbõl, ráadásul annak a Károli Gáspárnak a tolmácsolásában, aki óta (1590) "az örök Isten beszél magyarul". (Reményik S.) S honnan e néhány szó? Nincs rá más magyarázatom, sem vasárnapi prédikációim írása közben, sem pedig máskor, mint az, hogy a szavakat felülrõl kapom. Az egy másik kérdés, hogy jól bánok-e a kapott anyaggal? Valami mindig megérkezik hozzám, de soha nem "tálalhatóan" hanem mindig becsomagoltan. Döntse el az, akinek a végére a lelkében megmozdult valami, hogy sikerült-e kicsomagolnom és átadnom az adventi ajándékot. A bibliai Ábrahámot Isten azzal teszi próbára, hogy áldozza fel egyetlen fiát, Izsákot, aki késõ vénségében született. Ábrahám kézen fogja gyermekét, és mennek vala ketten együtt Mórija hegyére (I. Móz 22, 6), hogy fenn Istennek áldozza atyai szívének féltett kincsét. Ábrahámnak fáj a szíve, Izsák pedig gyermekien kíváncsi: de hol az áldozati bárány apám? Ábrahám remegõ ajakkal felel, önmagát is támogatva, tanult és tapasztal hitének erõ feletti erejével: Isten majd gondoskodik áldozati bárányról, fiam. S közben tudja az eszével, hogy Izsák lesz az áldozat. S közben hiszi a szívével, hogy Izsáknak élni kell. S mennek vala ketten együtt. Nem volt még emelkedõ enynyire meredek, hegyi ösvény ennyire tövises, mint akkor, Ábrahámnak A történet azzal végzõdik, hogy Isten mégiscsak gondoskodik áldozati bárányról, mert a hegy tetején a bozótosban egy barika béget, és õ lesz az áldozat Izsák helyett. Ez a Biblia egyik legdrámaibb és legszebb története. Folytathatnám úgy e történetet, hogy valamennyien úton járunk, és e mostani idõkben adventi utakon járunk. Mondhatnám, hogy súlyos terheket cipelünk, és mi nem fölfelé, hanem lefelé megyünk, és a legtöbben elvesztettük azt a bajok között is jót remélõ ábrahámi hitet, hogy: Isten majd gondoskodik rólunk. Helyette attól félünk, hogy az út végén, vagy még útközben áldozatul esünk. De nem errõl szeretnénk írni, mert ezt úgyis tudja minden ember. Egy egészen más gondolat ébredt bennem, így adventkor. A két ember története rég kinõtte a személyes keretet, vagyis nemcsak emberek mennek ketten együtt, hanem gondolatok, eszmék, ideológiák is haladnak - gyakran párosával - a történelem rögös útjain. Az emberiség egyetemes történelmének vándorútján együtt vándorol például a vallás és a mûvészet. Persze sok egyéb is, de nekem most, egy merész gondolatként ez a kettõ jutott eszembe. Ábrahám a jó öreg vallás, Jézus Krisztus óta úgy hívjuk õt, hogy keresztyénség, és Izsák, a lényegében örök ifjú mûvészet. Mennek vala ketten együtt X. évfolyam 4. szám december muveszetbarat.mateszalka.hu Izsák mindig gyermek marad. Elõször is abban az értelemben, hogy a mûvészet a vallás bölcsõjében született. S gyermek marad a mûvészet abban az értelemben is, hogy soha nem felejtheti el a játékosságot, a kíváncsiságot, és a csodálkozást. Ábrahám a nagy öreg, aki mindig úton van, és akinek gyermeke születik. Ez azt is jelenti, hogy a vallás (keresztyénség) szüntelenül képes a megújulásra. Akik gyanakvó szemekkel néznek ma a keresztyénségre, és régi kövületnek tartják, azoknak szabad lenne kellemesen csalódni benne. Városunkban nagyon sokan vannak, akik a keresztyén értékrend szerint igyekeznek élni. Ábrahám, vagyis a keresztyénség az Isten barátja, és Isten soha nem fogja cserbenhagyni az Õ barátját. Amíg a világ világ lesz, mindig lesz keresztyénség, mert az nem más, mint az emberré lételnek a királyi útja minden halandó számára. S milyen mélységesen igaz a bibliai példa: a mûvészet a vallás bölcsõjében született, de nemcsak gyermeke, hanem társa is az úton. Persze volt idõ, amikor a vallás tiltólistára tette a mûvészetet, s a mûvészet a vallás oltárán majdnem áldozat lett, de ezen már túl vagyunk. Az úton, a közös sorsban, a közös feladatvállalásban, hogy a végén ne legyen senki áldozat, társakká, partnerekké váltak. Mert ez a közös cél, amely az évezredek során mindkettõ számára felragyogott, hogy ne legyen senki áldozat. Sem egymásnak, sem senki másnak ne legyen senki áldozata. Hanem legyen mindenki megajándékozott ember. Milyen szép is ez a közös cél. Ezért érdemes az úton egymásra találni keresztyénségnek és mûvészetnek, s az úton együtt haladni tovább. Én örülök annak, hogy e város utcáin, terein, templomaiban, kultúrhajlékaiban kellõ természetességgel járhat együtt e kettõ, de ott van mögötte a szívem vágya, hogy még nagyobb összefogás kellene. Ünnepeink táján gyönyörû kórusmûvek csendülnek fel templomainkban városunk kiváló kórusainak tolmácsolásában. Ilyenkor mindig arra gondolok, hogy a születéstörténet, vagy a passió mûvészi megjelenítése vajon tartósan magával ragadja az elõadókat és a hallgatókat? Szerintem a mûvészet - ha igazi - képes megmozdítani valamit az ember lelkében. Szerintem a mûvészet el tudja hengeríteni a követ Jézus sírjáról, de újjászülni egyedül csak Jézus Krisztus képes az embert. Jézust pedig a keresztyénség hozza közel nyitott templomaival, élõ és befogadó közösségeivel Mátészalkán is. Ezért hát nyújtsunk egymásnak kezet, de nem csupán egy együttmûködési megállapodásban - bár az is fontos - hanem koncertek, színházi elõadások, kiállítások, nívós programok és templomi istentiszteletek során minél gyakrabban. Ilyen helyekre kellene járni, hogy gyógyuljon és épüljön a magyar lélek, és méltó legyen Istenéhez, aki ebben az adventben is meg fog érkezni hozzánk. Mennek vala ketten az úton. Ennek néhány misztikus szónak nagy üzenete a kimozdulás is. Mennek. Bár indulnánk el, amíg lehet. Bár indulnánk el, amíg a sátáni média ki nem szipolyozza minden lelki erõnket, legutolsó akarásunkat. Egyszemélyes boldogságot ígért, amikor szép lassan magához kötözött, és áldozatok lettünk. Merjük végre kimondani, hogy a magyar nép a butító média áldozata. Merjünk elindulni az elõbb említett irányokba, és szembejön velünk a töviskoronás mester, az áldott Orvos, Jézus, aki áldozat lett, hogy te ne legyél többé senkinek és semminek az áldozata. Helyette lehetsz megajándékozott ember. Ezen az adventen Isten közel lép hozzád - talán épp általam - és ezt mondja: ajándékba kapod az életedet, az erõdet, az egészségedet, az idõdet, és legfõképpen a másik embert. Szerintem megér egy kimozdulást, hogy menjünk végre az úton ketten, együtt. Minden Kedves Olvasónak áldott adventet kívánok. Egy boldog megérkezést egymáshoz, mert akkor lesz igazán Adventus Domini: az Úrnak érkezése. Becsei Miklós, református lelkipásztor

2 2 MÉCSVILÁG december Angyal a színpadon - Ismered Harcsa Veronikát? - Nem. Ki az? - Egy fiatal jazz énekesnõ. Láttam már a tv-ben, meg hallottam is néhány számát. Szerintem nagyon jó. Gyere el a Fényes Napokon zsinagógába és hallgassuk meg! - Hát nem is tudom. Harcsa Veronika megérkezik. Egyszerû, szolid kinézetû fiatal szõke lány, törékeny balerina alkat. Feláll a színpadra, mögötte a dzsessz trió. Veronika elkezd énekelni. Az elsõ hangok után ismerõsöm arcán némi csodálkozás, majd szemei egyre nagyobbra nyílnak. A harmadik, negyedik dal után az ámulattól székébe egyre beljebb süpped. Közben a színpadon a "lány a szomszédból" egyre nagyobbra nõ. Hangja, amit egy romlatlan, tiszta lélek penget, a szívekig hatol. Miközben énekel arcán finom báj, dalai ívét, mondanivalóját, karjának kecses mozdulataival teszi még kifejezõbbé. Nem is koncert ez. Valami spirituális élmény. Látok is mögötte két nagy fehér szárnyat és a lába sem éri már földet. És ami a legcsodálatosabb, hogy minket is magával emel. Egyszer csak vége a mûsornak. Kezdek visszatérni a zsinagógába. Hatalmas tapsvihar. Ez fantasztikus! Csodálatos! Lenyûgözõ! - hallatszik innen-onnan, miközben imbolyogva sétálunk a kijárat felé. Farkas Judit A három hölgy No, nem Mozart Varázsfuvola címû operájának 3 udvarhölgyérõl szeretnék írni, hanem arról a három zenei tüneményrõl, akiket Mátészalka zeneszeretõ közönsége már megismerhetett. Idõrendben Hauser Adrienne volt az elsõ, aki helybéli, s hazajõvén csodálatos zongorahangversenyekkel ajándékozott meg bennünket. Horgas Eszter a második, aki hajlékonyságával, elbûvölõ fuvolajátékával varázsolt el bennünket. Legutóbbi koncertjén a Hypnosis címû mûvel tette ránk a legnagyobb hatást. S az idei Fényes Napokon megismerhettük Harcsa Veronika hangját, személyiségét s a zenéhez való hozzáállását! Mivel mûsora után hanglemezét mindenki haza akarta vinni, remélem hamarosan hallhatjuk õt magát is városunkban! "Hazavárjuk" mindhármukat! Somlyai Gabriella Most, amikor már nem is igazán nevezzük fesztiválnak, akkor lett igazán fesztivál a Fényes Napok! Sokat és sokszor siránkoztam már a Mécsvilág lapjain, hogy ez a fesztivál nem akaródzik kilépni a nagyon jó rendezvényekbõl álló, több napig tartó, de mégiscsak falunap kategóriából. Magam is azok közé a jószándékú amatõrök közé tartozom, akik Mátészalkára tudnak hívni igazán értékes produkciókat, neves alkotókat, még magát a rendezvényt is egészen jól meg tudják szervezni, de amikor egy egész várost megmozgató, soknapos eseménysort kell összehangolni, azoknak ívet adni, az egészet egyben, mintegy felülrõl látni, no, akkor már elfogy a tudomány. Ehhez már igazi profira van szükség. Boldog vagyok, hogy Buzogány Béla barátom, aki színészként, rendezõként a mûvelõdési központunkat is vezeti, ilyen nagyszerû irányító. Bámulatos volt, ahogyan munkatársaival úgy voltak ott minden pillanatban a megfelelõ helyen, hogy szinte végig észrevehetetlenek maradtak. Tudták, hogy a Fényes Napok csúcsa a felvonulás, ami a Kossuth térrõl indulva érkezik a fõtérre. Ha ez élmény, akkor már csak elrontani lehet a továbbiakat. És a felvonulás élmény volt! Majd tízezer ember vonult fáklyával és Csak köszönet jár érte a szervezõknek, akiknek eszébe jutott, hogy olyanoknak is megmutassa, akik életükbe nem hallották ezt a nevet. Soha nem értettem egyet azokkal, akik biztosra akarnak menni és a kulturális programok összeállításában csak a jó menedzseri munka eredményeként megfuttatott, éppen ügyeletes sztárok mellett döntenek. Az ilyen típusú együttesek, vagy elõadók, hétvégeken bármelyik falunapon megtalálhatók, akár itt a környéken is, 50 km-es körzeten belül. A Fényes Napoknak a nevéhez hûen, új csillagokat, új fényeket is meg kell mutatni, hiszen az átlag nézõnek sem ideje, sem módja nincs arra, hogy a kereskedelmi csatornák által nem játszott igényes zenével is megismerkedjen. Meggyõzõdésem, hogy a Quimby évekkel ezelõtt is ekkorát durrant volna a színpadon, függetlenül attól, hogy most a Csík zenekar "megágyazott" neki. Bár szerény véleményem szerint a Most múlik pontosan c. szám feldolgozása csak a Quimby együttes népszerûségének tett jót, az eredeti, Kiss Tibi mély, férfias búgó hangján énekelt lírai dalnak egyáltalán nem. ( A biztosítékot ott veri ki nálam végképp a Csík zenekari feldolgozás, amikor a "Vágtatnék tovább veled az éjben, az álmok foltos indián lován", - ami a dal egyik legszebb része -, gondolom a vágtatnék, meg a ló szó miatt az egyébként is döcögõs ritmusú népzene kíséret egyszer csak Ilyen még nem volt! Igazán ragyogtak a Fényes Napok az otthonának fényeivel - zseblámpa, viharlámpa, a gyermekek lézerkardja - és az úton végig, tízegynéhány helyen élõ szobrok, kompozíciók örvendeztették, ejtették ámulatba az embereket. Itt egy ablakon nézett ki valaki, ott a régi "Fényes Étterem" elõtt láttuk meg az egykori cigányzenekart, amott gyönyörû hölgyeket, urakat láttunk, amint éppen fényképszerûen korzóznak. A megérkezés sem volt akármilyen, hiszen a fõtéren kívánságléggömbök százaival várták a felvonulókat, akiket maga Szabó István polgármester úr instruált, és kérte, hogy titokban kívánjanak valami szépet, valami jót, ami minden mátészalkainak, honfitársunknak, embertársunknak javára válhat. Majd a levegõbe emelkedtek a lufik! Még tekintetünk az égre irányult, amikor megszólalt a zene és a színpadon már Román Sándor társulata, az Experidance mûsora kezdõdött, az Ezeregy év! Nem tudom, volt-e valaha valaminek ilyen nagy sikere! Ennyi jóarcú, figyelmes, lelkes ember az utcákon, és mindenki jól érezte magát! Ez maga a siker! A magamfajta már akkor ujjongott lélekben, amikor a Kossuth téren összegyûlteket úgy indította útjára Dr. Cservenyák László, hogy már zúgtak a harangok! A nagysikerû táncjáték után pedig fantasztikus tûzijáték kezdõdött, majd hangulatos utcabál. Bár, rögtön a dolgok közepébe vágtam, de ne feledkezzünk meg arról, hogy a Fényes Napok indulása óta, mindig komolyzenei koncert vezette be a programokat. Most is így volt. Ezúttal Mándi Ákos zongoramûvész Liszt-estje ejtette ámulatba a hallgatóságot. Sokan nem is tudták, hogy városunk alapfokú mûvészeti iskolájában ilyen óriási tehetség tanítja gyermekeinket. Mándi Ákos olyan kincs, akit Mátészalkának úgy kellene megtartania, hogy közben azért ne zárjuk Õt városunk falai közé, sõt, segítsük, hogy ráirányulhasson az a reflektor is, ami az országos és nemzetközi porondra is eljuttathatja. A jókor nyíló ablak Egy fénypont a Fényes Napokon - Quimby átvált ügetõ tempóba, így az eredeti mondanivaló inkább komikussá válik, mint meghatóvá. Az "otthonom kõpokol"-nál (ami pedig akárhogy is nézzük nem egy kellemes állapot), olyan mulatóssá válik a zenei kíséret, hogy kevés tart vissza attól, hogy bokámat összecsapva fel ne kiáltsak: Hej, de rutyutyu!) Szóval valami csoda folytán - amire éveket vártam, ott állt a Quimby a színpadon. Mit állt?! Berobbant! Azt tudtam, hogy nagyon jók, hiszen évek óta hallgatjuk otthon és szinte kívülrõl fújjuk minden számukat, de hogy a színpadon is ennyire ütõs az minden képzeletet felülmúlt. Olyan ritmusszekcióval tuningolták fel és tették színpadképessé az egyébként is szuper Quimby számokat, hogy ott kéz és láb nem maradt egy helyben. Végre magam is megtapasztalhattam, hogy milyen az, amikor magával ragad a ritmus, na meg az elõadók (fõleg Kiss Tibi) szuggesztív egyénisége és eufórikus állapotban együtt énekel és lüktet a zene sodrásában több száz ember. Olyan vitalitás áradt a színpadról és áradt szét a téren, ami nemhogy napokra, de hetekre feltöltött pozitív energiával. A koncertnek elõzménye is volt. A Mûvelõdési Ház szervezésében képzõmûvészeti kiállítás nyílt olyan mûvészek (zenész, színész, rendezõ stb) alkotásaiból, akiknek zsenialitása nemcsak mívelt szakmájában mutatkozik meg, hanem a vásznon is. A zsúfolásig megtelt kiállító teremben rácsodálkozhattunk többek között Darvas Iván, Verebes István, Agárdi Gábor és persze Kiss Tibi sokoldalú tehetségére. Varga Líviusz formabontó kiállítás megnyitója tele jóízû öniróniával egyszerre volt meglepõ és mulatságos. Még egyszer köszönet érte a koncert szervezõinek és a kiállítás ötletgazdájának. U. i. Egy kis személyes story. A fiam, aki nagy Quimby fun nem hagyhatta ki, hogy a kiállításmegnyitó elõtt egy közös fotó erejéig oda ne ugorjon Kiss Tibi mellé. A probléma csak ott kezdõdött, amikor a frenetikus koncert végeztével a lányom is közölte, hogy addig haza nem jön, amíg nem szerez egy ilyet. Igen ám, de a Quimby miután levonult a színpadról már nem Nekünk mátészalkai mûvészetbarátoknak komoly szerepünk és felelõsségünk lehet abban, hogy ez bekövetkezhessen. Lapunk további írásaiban szó lesz még Sebestyén Mártáról és Andrejszki Juditról, a Quimby zenekarról, Harcsa Veronikáról és a Bolyki Brothersrõl is. Ha csak ezeket a neveket és produkciókat említjük, már összefuthat a nyál az ínyenc mûvészetszeretõk szájában. Itt voltak természetesen a karikatúrarajzolók, Tónió és Zsoldos Péter, a mesevonat is bejárta a várost, a konferenciák sem maradtak el Bár a magas színvonallal itt sohasem volt baj, most azonban minden olyan más volt, tudják, olyan fesztiválos. Pénzes Ottó fogadott rajongókat. (Teljesen jogosan.) Az ajtók elõtt biztonsági õrök, lélek se ki, se be. Soha nem álltam még sorba se autogramért, se közös fotózásért, de lányom sóvárgó tekintetét látva hûségesen vártunk a csodára Semmi. Közel fél óra reményvesztett várakozás után lehangolva kullogtunk el a mûv. ház egyik ablaka alatt, amikor az egyszer csak kinyílt és Kiss Tibi cigarettával a kezében egy jóízû slukk után annak füstjét kifújta a szeptemberi mátészalkai éjszakába. A messiásra nem néztek úgy, mint mi õrá. Gyorsan elhadartuk mit szeretnénk, õ közölte, hogy kijönni nem tud, de ha így ablakon keresztül megfelel Mi az hogy! Íme a zsákmány! Farkas Judit

3 2010. december MÉCSVILÁG 3 Évekig próbálkoztam azzal, hogy Mátészalkára csábítsam a világhírû Bolyki testvéreket, vagy ahogy hivatalosan hívják formációjukat, a Bolyki Brothers tagjait. Rajongásomnak három alapvetõ oka is van: a testvéri összetartozást tartom a szeretet legmagasabb fokának, és ez még akkor is így van, ha tudom, hogy ennek nem feltétlenül feltétele a rokoni kötelék. Ha testvérek közös produkciójáról hallok, mindig felkapom a fejemet! (Képzeljék el mit érzek, amikor három saját gyermekem adja elõ karácsony estéjén zongorán, gitáron, fuvolán a Csendes éjt!) Azt sem tagadhatom, hogy engem szíven üt és megrendít a tiszta emberi énekhang. Biztosan tudom, hogy Kodály Zoltánnak igaza volt, amikor a legszebben megszólaló hangszerként beszélt róla. A kórusokat ezért szeretem nagyon, az acapella nálam az elsõ! Képmutatás takarásban - avagy a mûvészek sokoldalúsága Rendhagyó kiállítás a Mátészalkai Fényes Napokon A Mátészalkai Fényes Napok rendkívül színes forgataga bõvelkedett olyan programokban, melyekrõl érdemes volna sokszor sokat beszélni. Én most csak egyet szeretnék kiemelni a sorból, mégpedig a Képmutatás takarásban, avagy a mûvészek sokoldalúsága címû kiállítást. Igen, ez volt az a tárlat, ahol Agárdi Gábor ( ), Áldó Ágnes Vanilla, Bárány Frigyes, Boros Lajos, Darvas Iván ( ) Dr. Póka Balázs, Erkel László Kentaur, Kárpáti Dódi, Kiss Tibor, Mikuli Ferenc (Quimby), Szabó Gyõzõ, Szabó Sípos Barnabás, Tabáni István, Till Attila és Verebes István alkotásait tekinthette meg a nagyérdemû. De hogyan is született meg ez a gyûjtemény? Azt gondolhatnánk, hogy egy fõvárosi menedzser gyûjtötte össze népszerû hírességek munkáit és turnéztatja az ország különbözõ pontjain, nekünk pedig szerencsénk volt, hogy városunkba is elkerült a figyelemreméltó anyag. De örömmel jelenthetem, hogy ez nem így van. Az ötlet a mátészalkai Filep Anita fejébõl pattant ki. Mint a vizuális kultúrában jártas ember, látókörébe kerültek olyan színészek, zenészek, mûsorvezetõk, akik tehetségesek a képzõmûvészet valamely ágában, és amellett, hogy "szakmájukban" ismertek és elismertek - véleménye szerint - érdemes volna ezeket a munkáikat is bemutatni szélesebb közönségnek. Ezen kívül volt ennek a vállalkozásnak egy "pedagógiai" küldetése is, hiszen mostanában az tapasztalható, hogy nehéz a fiatal korosztályhoz közel hozni a festészetet, szobrászatot. De ha meghallják, hogy az egyik kedvencének is vannak munkái, akkor talán szívesebben ellátogatnak egy kiállításra, és ha már egyszer bejönnek és tetszik nekik, akkor talán nagyobb az esélye annak, hogy többször is megteszik ugyanezt, még akkor is, ha már nem a számára kedves emberek állítanak ki. Nagyon örültünk annak, hogy a kiállításmegnyitó nagyszámú érdeklõdõt vonzott, és valóban a kedves ismerõs arcokon kívül igen sok olyan fiatalt láttunk, akiket ezidáig nem igazán üdvözölhettünk programjainkon. A kiállítást Varga Livius (Quimby) rendhagyó módon adta át a nagyközönségnek. Igazi kis Születésnap velem, de nélkülem A Bolyki Brothers is Mátészalkán járt Harmadszor pedig arról van szó, hogy testvérek ide, acapella oda, a Bolyki Brothers olyan színvonal, amit csak bámulni lehet, ami átjárja az ember belsõjét, ami elkápráztat, lenyûgöz! A világ minden pontján örjöngenek értük! Szóval évekig próbálkoztam, míg végre sikerült! Külön öröme volt önzõ lényemnek, hogy éppen az ötvenedik születésnapom környékére esett a mátészalkai koncertjük, így rögtön ajándékról is gondoskodhattam magamnak. Kezdetben még fel sem fogtam, hogy mint a Fényes Napok egyik szervezõjének akár más elfoglaltságom is lehetne, mint, hogy magamat ünnepeljem a B.B. koncerten. Nem egyszer jártam már úgy, hogy a nagyon vágyott programokból kimaradtam, hiszen nem lehetünk egyszerre belül is, meg kívül is. (Mióta belekontárkodok a programszervezésbe, azóta becsülöm nagyon a népmûvelõket, mûvelõdésszervezõket.) Ahogy közeledett a nap, az óra, már nyilvánvaló volt, lemaradok a Bolykiról. A napi programok sikerét konstatálva. eléggé fáradtan érkeztem haza este, vagyis inkább éjszaka, ahol Bence fiamtól értesültem a fõtéri nagy Bolyki sikerrõl, a fantasztikus koncertrõl, a kitûnõ hangulatról! Alig roskadtam le a fotelembe, már nyomultak is be barátaim egy hatalmas tortával az otthonunkba! Nem ritka, dolog, hogy családommal összefogva meglepetésekben van részem közremûködésükkel, tudtam, performance volt, új, friss és ami a legfontosabb, gondolatokat ébresztett. Helyi fiatalok is bemutatkoztak, hiszen jó hangulatról a Gordon Shumway Zenekar gondoskodott. A véletlenek szerencsés egybeesésének köszönhetõen pedig az eseményt jelenlétükkel megtisztelõ quimby-s fiúkat az este hátralévõ részében tovább nézhettük, hallgathattuk, hiszen a Fényes Napok szombat esti emlékezetes koncertjét is nekik köszönhetjük. Az pedig talán egy újabb cikk témája lehetne, hogy milyen jó találkozni olyan "híres emberekkel", akikkel pár perccel a megismerkedés után is jókat lehet beszélgetni, nemcsak arról, hogy éppen mikor és hol lesz a következõ koncertjük..bár nekünk, rajongóknak azt is fontos tudni! Zsoldos Judit Városi Mûvelõdési Központ most is ez történik. De!!!! Ott jöttek mögöttük Petra lányom vezetésével a Bolyki fiúk is! Nem részletezem mi történt, elég anynyi, hogy kis éji koncertet kaptam, és új barátokat! Máté fiam megpróbálta telefonjával rögzíteni az esemény csúcspontját, de egy perc elteltével lemerült a készülék. Nem baj, így még tökéletesebb helyen õrizhetem halálomig ezeket a pillanatokat: a szívemben. No, ezt megint jól megcsináltam. Nem is a Bolyki Brothersrõl írtam, hanem magamról. Bocsássanak meg érte! Pénzes Ottó Hírvivõk, követek, tündérek Sebestyén Márta és Andrejszki Judit Mátészalkán Régen tudjuk, hogy a mátészalkai zsinagóga angyaljáró hely! Bár, ha az ószövetségi szóhasználatot veszem alapul - s egy ilyen zsidó szakrális térhez talán ez jobban is illik - akkor inkább hírnököt, hírvivõt, követet kellene írnom. És milyen igaz! Hírét hozták ide az igényes jazz zenének, a hiteles elõadómûvészetnek! Harcsa Veronikáról Farkas Judit írt utánozhatatlan stílusban, nekem már csak annyi maradt, hogy csatlakozzak az elbûvöltek táborához, valamint még az, hogy nagyszerû zenésztársait is megemlítsem, akik a zene iránti alázatukról is tanúbizonyságot tettek: Blaho Attila zongorista, Oláh Zoltán bõgõs és Majtényi Bálint dobos - köszönjük! S, ha az angyal-szinonimákkal akarnám folytatni, máris a követ kerülhet sorra. Mátészalkán járt ugyanis a Magyar Kultúra Követe, a legújabban éppen UNESCO-díjas világhírû elõadómûvész Sebestyén Márta is! A barokk zene elbûvölõ követével Andrejszki Judittal érkezett, s ketten - a tündéri páros - úgy varázsolták el a közönséget, ahogy azt csak angyalok tudják. Nemhogy ülõ-, még állóhely sem volt a zsinagógában, amikor a két mûvésznõ elkezdte mûsorát. A barokk és a magyar népzene valamiféle egymásra találása, a közös gyökerek feltárása olyan élmény volt, ami igazi kuriózumnak számít. Andrejszki Judit Varsóban tanulta meg a barokk éneklés technikáját, de ezen az estén elbûvölte a hallgatóságot csembaló játékával is. A tiszta hang és a tiszta szándék diadala volt ez az est is, hiszen a két mûvész nemcsak énekével, hangszeres játékával, hanem egész életével, hitelességével állt elõttünk. Köszönjük! Pénzes Ottó

4 4 MÉCSVILÁG december Búcsú Dr. Fogarassy Györgynétõl, a mátészalkai zeneoktatás elindítójától Az 1916-os évszám számomra megtanulandó volt, hiszen nemcsak egyik nagymamám születési éve, hanem szeretve tisztelt zongoratanárnõmé, Annus nénié is. Annus néni, így ismerte mindenki a városban és a környékén, akinek valaha valamilyen kapcsolata volt a zongoraoktatással. Olyan volt õ valóban, mint egy nagymama: kedves, szeretetteljes, gondoskodó, finom lelkû, halk beszédû. Vékony, törékeny termete mit sem változott az elmúlt évtizedek alatt. Tanár-diák kapcsolatunk olyan bensõségessé vált, hogy fenn tudott maradni 41 éven át. Mint zongorista növendék, nem kívánhattam jobb, türelmesebb, körültekintõbb, alaposabb, ösztönzõbb tanárt nála. Nem lehetett õt nem szeretni. Tanárként nem volt hivalkodó, egyszerû volt, és viszszahúzódó, nem vágyott babérokra. Minden energiáját tanítványaira fordította. Kevesen tudják róla, hogy õ már az 1940-es évek második felében elkezdte Mátészalkán a zongoratanítást, akkor még a lakásán ben a nyíregyházi zeneiskola igazgatóhelyettese lett. 6 évig töltötte be ezt a tisztséget. Zongoraoktatásra nyugdíjasként is felkérték: 70 éves koráig tanított. Sok-sok száz,(talán ezer) gyereket vezetett be a zongorázás rejtelmeibe, közülük sokakat ösztönzött és készített zenei pályára. Boldog volt, amikor 1986-ban a mátészalkai zeneiskolába kerültem tanítani. Összekötõ kapocs lehettem az õ nyugdíjas léte és volt zeneiskolája között. Tanítási módszerei olyan elevenen éltek bennem, hogy kezdõ zongoraoktatóként mindig az õ útmutatásai jutottak eszembe. Ezután sok-sok olyan alkalom következett, amikor órára, percre megbeszélt találkozóra voltam hivatalos Hõsök terei lakásába. Még most is emlékszem az elsõ emeleti, nagy alapterületû, polgári otthonra: csupa régi bútor, festmények a falon, csipketerítõ az asztalon. Mindig a "szalonban" fogadott, s frissen sült pogácsával, gõzölgõ kávéval várt. Ilyenkor órákig el tudtunk beszélgetni a zeneoktatás helyzetérõl, no meg családjainkról. Arra is emlékszem, hogy régi zongorája az utcára nyíló ablaknál állt.(volt szerencsém játszani is rajta.) Nagyon sajnáltam (talán jobban, mint õ), hogy ezt a hangszert "új", Alkotmány úti lakásába nem vihette magával. El kellett adnia azt a becses darabot, mellyel a kenyerét kereste élete nehéz szakaszában. Telefonos világban élvén, az ünnepek alkalmával mindig felhívott, hogy megköszönje képeslapos jókívánságaimat. Aztán az utóbbi években képeslap helyett inkább én hívtam fel karácsonykor, húsvétkor. A tavalyi karácsony volt az utolsó beszélgetésünk. Szellemi frissessége megmaradt: "dicsekedett" dédunokáinak számával, érdeklõdött a zeneiskola és az én családom felõl. Közeledik a karácsony Másodnapján én ott állok majd a telefon mellett, mert szeretném elmondani Annus néninek, hogy köszönöm a zongoraórákat, köszönöm, hogy elvitt versenyekre, hogy felkészített a felvételire, köszönöm a Chopin-kottát, a finom kávékat és süteményeket, köszönöm, hogy a tanítványa lehettem, köszönöm, hogy 94 évébõl negyvenegy évig érezhettem a szeretetét. Remélem, õ is érezte az enyémet... Felföldi Sándorné Somlyai Gabriella november 6-án a nagykállói Református Mûemléktemplom adott otthont a Kodály Zoltán emlékére megrendezett V. Kállai Kettõs Kórustalálkozónak. Kodály Zoltán elõször ben járt Kállóban, de a kállai kettõs táncot nem tudták számára bemutatni, ezért Kálló nevezetes muzsikáját, a "Szól a kakas"-t jegyezte le. Öt év múlva sikerült ismét ellátogatni a városba, november 7-én, akkor már sikerrel le tudta írni a hõn Vasárnap délelõtt van. Csendes magányomban ilyenkor úgy imádkozom, hogy egyházzenét is hallgatok. Most harmadszor tettem be a lemezt a meghajtóba, hogy gyönyörködjek a Mátészalkai Zenebarátok Kórusa elsõ CD-jének csodálatos dallamaiban. Több szempontból is kedves nekem ez a lemez. Elõször is: mert olyan érzelmi adottságokkal rendelkezõ társaink vállalkoztak közremûködésre, akik igazi "társadalmi munkában" vállalták ezt a szép (bár gyakran áldozatot is követelõ) szerepet, akik nem csak maguknak, hanem minden jóérzésû embernek örömöt szereznek vele. Másodszor: A kórus néhány kedves tagja az én kezem irányítása alatt is énekelt... Harmadszor: szinte megható, mikor hallom a Jakabné Melinda által intonált orgonaszót. (9 évig voltam Végül, a Zenebarátok Kórusának karnagyát, Balogh Ferencnét kértük meg, foglalja össze az elmúlt idõszak eseményeit, további terveit. Az idei nyári táborunkat - támogatóinknak köszönhetõen - augusztusban Ordacsehiben tartottuk, s Fonyódon a római katolikus templomban, festõi környezetben, ismét közös mûsort adtunk a nagyatádi Czindery Szépmíves Céh mûvészeivel. Velük elõször ez év áprilisában Vámosorosziban, majd immár harmadik alkalommal, ez év szeptemberében Fehérgyarmaton adtuk elõ az INRI címû összeállítást. Mindhárom alkalommal vittük városunk jó hírnevét, s egy olyan somogyi csapattal ismerkedtünk meg, s kötöttünk jó barátságot, akikkel talán nyáron folytatni tudnánk a már megkezdett, s igen jól sikerült elõadássorozatot. Gálakórusa van Mátészalkának! A Zenebarátok Kórusa díjakat, elismeréseket hoz, lemezt és gyönyörûséget ad Kedves Viola és kedves Dalostársaim! Vaja ref. kántortanítója. Itt ismert meg az én drága, felejthetetlen Feleségem). Melinda szolgált orgonaszóval az öt évvel ezelõtti fájdalmas szalkai gyászszertartáson, amikor hûséges Párom hamvait utolsó útjára kísértük. Zokogva hallgattam... Boldog lehet az a karvezetõ, aki ilyen kísérõvel dolgozhat együtt! Nagyon szépek és mûsorba illõek Losonczi Léna versei. Lénához olyan emlékek is fûznek, hogy Õ is tagja volt annak a pompás társaságnak, melyet én indíthattam el annak idején a pedagógus pályára (az es - szombatonkénti - "gyakorlati" oktatás keretében, az Esze Tamás gimn. 4. osztályaiból) nevelõi pályára készülõ növendékek számára. Nagyon szépen, tiszta intonációval szólal meg a kórus. Örvendetes, hogy a férfi pünkösdjére elkészítettük elsõ, jubileumi CD-ket, melynek megvásárlásával (1500 Ft) szintén támogathatják kórusunkat. Hangversenyeinken, illetve elõjegyzés útján szívesen ajánljuk figyelmükbe e számunkra igen kedves kiadványt, melyen változatos témában (nagyhét, karácsony, népdalok, népének, motetták) hallgathatók kórusmûvek bõ egy órás idõtartamban. Városunk Pro Urbe díjas költõnõje Losonczi Léna 3 saját versének elõadásával még gazdagabbá teszi lemezünket. Igényüket jelezhetik a kórusvezetõnél a Kálvin János Református Iskolában vagy bármelyik kórustagnál, de tájékozódhatnak honlapunkról is, ami a zenebaratokkorusa.mindenkilapja.hu címen érhetõ el. A jövõ évi céljaink megvalósításához várjuk azok segítségét, akik anyagilag hangok is megszólalnak, dúsítják a hangzást, s mert megtanulták szólamaikat és tisztán intonálnak, élnek a felhangok is. Jól esik hallani a szép melódiákat, a fülünknek is oly kedves harmóniákat. Éppen ez a szépség gyõz meg arról - a Nagykállóban is hallható szép teljesítmény eredményeképpen -, hogy igazán méltók arra az igen magas elismerésre, mellyel Gálakórus minõsítést tudnák támogatni kórusunkat. A tagok maguk is jelentõs anyagi áldozatot hoznak folyamatosan, hogy mûködni tudjunk, de a nagyobb utazásokhoz, fellépéseken való részvételekhez ez önmagában kevés. Márciusban szeretnénk részt venni a Miskolci Kamarakórusfesztiválon, júniusban pedig a Szekszárdon megrendezésre kerülõ Pedagógus Kórustalálkozón, melyet terveink szerint egybekötnénk a nyári zenei táborunkkal, ahol elõkészülünk az új évadra. Ha alkalom adódik, mindig igyekszünk valamilyen környékbeli hangversennyel gazdagítani ezt a pár (4-5) napot. Ennek megvalósítására már vannak konkrét elképzeléseink, de minden annak függvénye, hogy el tudunk-e jutni ilyen meszszire? áhított kállai kettõst. A kórustalálkozót ennek emlékére rendezik meg 2002 óta kétévente. Az idén 11 kórusból 8-an vállalták a minõsítéssel járó megmérettetést is. Lehetett kérni "hagyományos" ill. "kategória" - minõsítést. A zsûri két kórusnak "Bronz", négy kórusnak "Arany" és két kórusnak "Gálakórus" minõsítést adományozott. A Mátészalkai Zenebarátok Kórusa Balogh Ferencné Viola vezetésével a minõsítésen a legmagasabb pontszámot kapta, ezzel a "Gálakórus" minõsítés mellett elnyerte a Kórustalálkozó Nagydíját is. Viola karvezetõi munkáját Karnagyi díjjal is elismerték. A kórus ezt megelõzõ minõsítései: Arany minõsítés (2002); Nívódíj (2004; 2006; 2008); Karnagyi díj (2002; 2004; 2008). Hogy mi a kórus sikerének titka? Aki erre választ szeretne kapni, lépjen be a kórusba. Mindenesetre elmondható, hogy a karvezetõ személyisége, szaktudása, és a kórus csapatszelleme, összetartása, a próbákon, táborokban való jó hangulat mindmind hozzájárul a titokhoz. Örömmel közöltük Dr. Kádár Brigittának, a Magyar Katolikus Újságírók Szövetsége tagjának fenti írását, amellyel az egész ország tudomására hozta a mátészalkaiak nagy sikerét. Hasonló érzésekkel tesszük közzé a Kórust és Balogh Ferencné Nagy Violát köszöntõ levelet is. és Nagydíjat nyertek. Mindezekhez meleg szívvel gratulálok, további sok szép sikert kívánva. Megtiszteltetésnek tekintem és meleg szívvel köszönöm ezt az - éppen 90. születésnapomra kapott - gyönyörû ajándékot. Boldog lennék, ha még a következõt is megérhetném. Violát Családjával és Dalosaival együtt sok szeretettel üdvözli: Erdõs Jenõ bácsi Végül a decemberi hangverseny-meghívásaink és fellépéseink helyszínét és idõpontját közzétéve várunk minden zeneszeretõ nézõt, hallgatót alkalmainkra: December 4-én Géberjén óra, református templom, - 11-én Vaja óra, református templom, - 13-án Nyírcsaholy óra, görög katolikus templom,- 19-én Mátészalka, óra, Kossuth téri római katolikus templom, (Az immár hagyományosnak mondható önálló koncert.) - 24-én Mátészalka óra, szintén a Kossuth téri római katolikus templom, ahol az Éjféli mise elõtt énekelünk. Ez úton is szeretnénk megköszönni mindenkinek, aki anyagi támogatást tudott nyújtani mûködésünkhöz, valamint köszönjük a koncertmeghívásokat, melyek értelmet adnak munkánknak, a hangversenyeinkre ellátogatóknak az érdeklõdést, s a sok szép közös élményt!

5 2010. december MÉCSVILÁG 5 Ünnepi hangverseny Erdõs Jenõ születésnapján 90 éves a mátészalkai és a "járási" kórusmozgalom atyja Az osztályok létszáma, teljes. Számokban, térben meghatározhatatlan. Lélekben itt van mindenki, ha testben már erre képtelen, akkor is. Magamról azt hittem, tudok írni. Most nem írok, dadogok. Hogy ne csak az igazat írjam, hanem a valódit, hogy hû legyek és igaz. Magasra állította a mércét, átbújni alatta nem akarok. Vannak tények, szárazak, adatokkal igazolhatók. Ha Jenõ bácsiról akarok írni, nem lehet eléggé színes a paletta. A hol volt, hol nem volt, a hol van, Aki most is velünk van. Sokunk Tanára, Igazgatója, Mentora, Iránytûje. Valódi Muzsikus, alapító, és irányító. A buksi fejeket megsimogató, a rosszalkodókra kérdõn nézõ. Ha kell a buzdító, a jobbra sarkalló. Mindenkinek kell példa, példakép, különben nem tudjuk tartani az irányt. Jenõ bácsi után sok-sok ezren mehettünk, azután ki, ki saját lehetõsége és lelkiismerete szerint adta tanítását tovább, és tovább. Nem emlékszem, hogy Jenõ bácsi valaha is ne lett volna része az életemnek, sokunk életének. Hétévesként könyvet November 27-én a Városi Mûvelõdési Központ Szalkai László termébe hívta alapító karnagyát az Ádám Jenõ Pedagóguskórus népes csapata. 52 éve él és virágzik és a folytonos személyi változások ellenére is kitûnõ közösség, amit Erdõs Jenõ olyan nagy lelkesedéssel és szeretettel létrehozott. A családtagok, barátok és tisztelõk jelenlétében köszöntötték - mindenekelõtt a kórus tagjai - a ma is délceg tartású, szellemi frissességének teljében lévõ Jenõ bácsit. Szabó István Mátészalka polgármestere rendkívül meleg szavakkal méltatta azt a közösségteremtõ életet, amit Jenõ bácsi máig él, s amivel rádöbbentett sokakat arra, hogy a városnak nem a "kövek" adják az igazi erejét, hanem a kultúra, s az abban lakozó lélek. Rendkívül bensõséges volt az a pillanat, amikor a mit sem sejtõ Jenõ bácsit arra kérték, vezényeljen el egy mûvet. A kórustagok is érezték a pillanat nagyszerûségét, s talán az este legnagyszerûbb teljesítményét nyújtották ekkor. Mi, mátészalkai mûvészetbarátok is rendkívül büszkék vagyunk erre a csodálatos életútra, példaértékû életre, így az Igazgató Úrnak tisztelettel jelentem! Õk maguk a Teremtés csodái A Kertvárosi Református Napok keretében ezúttal egy katolikus fõpapról elnevezett helyre szervezett gyönyörû koncertet a gyülekezet két vezetõje, Nagy György nagytiszteletû úr, és Dr. Makrai Tibor fõgondnok úr. A mûvelõdési Központ Szalkai László termében a Teremtés csodáit élhettük át, - így még képletesen is felülemelkedve a felekezeti hovatartozáson - ugyanis ezt a címet választotta ehhez a fantasztikus összeállításhoz a két zongoramûvész, Várnagy Andrea és Farkas Zsolt. A világ zeneirodalmából választott mûvek mind a Teremtés könyvének súlyos szavait illusztrálták, vagyis hát szólaltatták meg egy másik nyelven, egy másik dimenzióban. Beethoven, Debussy, Grieg, Ravel, Dvorak, Liszt Így együtt hallva zenemûvet és az ószövetségi kinyilatkoztatást megérthettünk valamit abból, hogy miképpen is születhetnek az igazán nagy zenemûvek. Az ihletrõl van szó, amit ha úgy tetszik nevezhetünk megszólíttatásnak is. Ilyenkor érthetjük meg azt, mitõl is lesz igazán nagy és felejthetetlen és "klasszikus" egy mû: mert Isten lelke van benne. Egy másik világ hiteles hangját, "nyelvét" ismerhetjük meg ezen alkalmakkor, de csak akkor, ha hiteles és a szerzõhöz méltó a tolmácsoló is. Mi, itt Mátészalkán ezt a csodát élhettük át, hiszen a mûvészek maguk is ragyogtak, annyira részévé váltak ennek a teljességnek. Bár a Teremtés a legnagyobb és legmegrázóbb kozmikus képeket idézheti fel bennünk, én valahogy mégis egy mikrokozmosz igazi varázsát éreztem végig az esten. S, ehhez kellett még valaki: Farkas Szabó István polgármester köszönti Erdõs Jenõ bácsit Lilla, egy 13 éves kislány, a mûvészházaspár elsõszülött lánya. A Teremtés könyvének szövegét ugyanis tõle hallhattuk. Ez a tiszta gyermekhang, azok a bensõséges pillantások anya és apa felé, nos ez maga a teremtés csodája! Várnagy Andrea és Farkas Zsolt Zeneképzelet címmel egy kimondottan gyermekeknek szóló alábbi írással köszöntjük a drága Jenõ bácsit: vehettem át tõle Nõvéremmel együtt, mint a Mátészalkai elsõ "Ki mit tud" helyezettje. Neki is köszönhetõ, hogy zongorista lettem. Késõbb a Hõsök Terei Általános Iskola Igazgatójaként vált mentorommá, segítve a fiatal tanári botladozásaimat. Közben megszámlálhatatlan vetélkedõ, kórusverseny, hangverseny, zsûri Elnökeként, az Országos Filharmónia megyei képviselõjeként, a Magyar Kodály Társaság megyei megbízottjaként, a Kórusok Országos Tanácsának elnökségi tagjaként... - no mit hagytam ki Igazgató úr? - tartott ismeretterjesztõ elõadásokat, közben fáradhatatlanul vezette az általa alapított Pedagógus Kórust. Itt sem tehetek pontot. Újabb és újabb feladatokat tûzött ki maga elé, a - nem tudom, nem bírom - szájából soha el nem hangzott. Tucatnyi könyv szerzõje, többek között összegyûjtötte Szabolcs-Szatmár- Bereg megye népzenéjét, de komolyzenei emlékeit is. Tevékenységét sokszor jutalmazták, Kiváló tanár, Váci Mihály díj, Mátészalka díszpolgára, a Debreceni Református Kollégium gyémántdiplomása. Két éve itt Budapesten megrendeztük a Mátészalkáról elszármazottak elsõ találkozóját, ahol sokunk örömére Nyíregyházáról jött közénk Jenõ Bácsi, és vált ennek az összetartó kis közösségnek a tiszteletbeli, és nagyon tisztelt Igazgatója. Kit láttunk? Egy olyan Embert, aki tartásával, küllemével is példázta, fel a fejjel, bármi is történik, történt " gyerekek". Ott folytatta a beszédet mindenkivel, mintha közben nem telt volna el , akár 50 év... Hihetetlen memóriával, tisztán emlékezve régi csínyeinkre is. A már említett "Ki mit tud-"on kapott könyv átadás dátuma 1962, a pecsét és minden a helyén, de valami lemaradt. Erdõs Jenõ Úr, a bírálóbizottság elnökének aláírása. A "Galamb a kalitkában" Mikszáth könyvecskéje sok-sok költözést megélt, rengeteg tárgyam tovatûnt, ez megmaradt as találkozásunkkor magammal vittem. Jenõ bácsi rám mosolygott, és kérdezett. -" Ugye, írjam alá, Erikám?!" év kellett, hogy egy aláírás a helyére kerüljön. Magam is azt hiszem, helyemre kerültem ezzel. Ezt az levelet írhatta volna még jó néhány ezer tanítvány, sok-sok Õt szeretõ, tisztelõ Ember. Engem ért a megtiszteltetés hogy méltathassam a ma 90 éves Igazgató Urat, Erdõs Jenõ bácsit, aki magáról ezt írja egy hírportálon. Magamról: Mit csinálok ha dolgozom: Az emlékeket rakosgatom össze... Mit csinálok ha nem dolgozom: Ilyen idõszakot nem ismerek.. Drága Jenõ Bácsi, Igazgató Úr!! A legmélyebb és igaz tisztelettel kívánunk Önnek nagyon sok boldog Születésnapot, további munkájához jó egészséget! Az alábbi idézetet tartottam ideillõnek, mely Igazgató Úr egész életpályáját végig kísérte. "Lehet élni zene nélkül is. A sivatagon át is vezet út. De mi (...) azt akarjuk, hogy az ember ne úgy járja végig élete útját, mintha sivatagon menne át, hanem virágos réteken." (Kodály Zoltán) Ezt papírra vetette sokak nevében régi tanítványa: Szentléleky Erika november 27. négykezes programot is elkészített, amellyel rövidesen a Filharmónia sorozatban is bemutatkoznak városunkban. Érdemes rájuk figyelni, lemezeiket pedig akár karácsonyi ajándékként is megvásárolni. Kaphatók a Kõszikla Keresztyén Könyvesboltban és a Forrás Könyvesházban. P.O. Fodor István magas állami kitüntetetése Az újkori magyar híradástechnikai ipar megszervezése területén végzett kiemelkedõen eredményes munkája elismeréseként Fodor István Széchenyi-díjas villamosmérnököt a Magyar Köztársasági Érdemrend Középkeresztjével tüntette ki Schmitt Pál köztársasági elnök október 22- én a Parlamentben rendezett ünnepségen. Fodor Istvánnak meghatározó szerepe volt a nyolcvanas években a magyar híradástechnikai ipar export fõvállalkozásainak megszervezésében és irányításában között több fõvállalkozás vezetõje volt Kuvaitban májusáig az Ericsson magyarországi vállalatának vezetõje, vezérigazgatója, 2008-ig az Ericsson Magyarország elnöke volt. Tagja volt a Sólyom László köztársasági elnök által felkért négytagú Bölcsek Tanácsának, tagja az Eötvös Loránd Tudományegyetem Gazdasági Tanácsának, a Magyar Mérnökakadémiának, elnöke a Széll Kálmán Alapítvány kuratóriumának. Sok más egyéb tisztsége mellett, mi mátészalkaiak örömmel és büszkeséggel konstatálhatjuk, hogy középiskolai éveinek emlékét nem feledve, örömmel vállalta el a Mátészalkai Mûvészetbarát Egyesület tiszteletbeli tagságát is, melynek nagyvonalú támogatója. Szívbõl gratulálunk a legújabb elismeréshez! Atlantisz harangoz Hangraforgó CD Reményik versekbõl A 120 éve született nagy erdélyi költõ, Reményik Sándor verseibõl készítette el legújabb demo CD-jét a Hangraforgó együttes, de ahogy itthon Mátészalkán inkább ismerik õket: Sipos Bea és Faggyas Laci. A Mátészalkáról elszármazott versdalolók korábban Képes Géza lemezt készítettek, amelyet Mátészalkán minden felsõ tagozatos diák ajándékba kaphatott. A rendkívül tehetséges házaspár Radnóti anyagot is készített már. Egyik legemlékezetesebb albumuk az a hangoskönyv volt, amit Oláh András verseibõl készítettek a neves színmûvész Pathó István közremûködésével. Az Atlantisz harangoz címû anyagukat november elején a X. Gyõri Könyvszalon keretében mutatták be a Gyõri Nemzeti Színházban, s ebbõl tízperces válogatást megtekinthetõ a YouTube-on is.

6 6 MÉCSVILÁG december Díjátadás a Szatmári Múzeumban 2009-ben a mátészalkai Szatmári Múzeum kapta meg az év legjobb kismúzeumának járó Poroszlai Ildikó-emlékplakett, amelyet négy évvel ezelõtt alapított a Kismúzeumi tagozat és Százhalombatta Önkormányzata a váratlanul eltávozott tagozati elnök, a Matrica Múzeum egykori igazgatója, dr. Poroszlai Ildikó emlékére. Az emlékérmet minden évben a beérkezõ javaslatok alapján, az a kismúzeum kaphatja meg, amely évek óta kiemelkedõ muzeológiai tevékenységet végez. A hagyományok szerint az éves ülés mindig az elõzõ év díjazottjánál kerül megrendezésre. Így a Pulszky Társaság - Magyar Múzeumi Egyesület Kismúzeumi Tagozata és a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Múzeumok Igazgatósága Szatmári Múzeuma október 18-án Mátészalkán tartotta hagyományos szakmai napját. A megtisztelõ elismerést idén - az elmúlt évtizedek alatt végzett kiemelkedõ és példamutató muzeológiai munkájáért - a balassagyarmati Palóc Múzeum érdemelte ki. Az emlékplakettet és vele járó míves oklevelet dr. Bathó Edit, a Kismúzeumi tagozat elnöke, valamint a család képviseletében dr. Pálóczi Horváth András adta át dr. Lengyel Ágnes múzeumigazgatónak. "SAMCULT" Két ország, egy cél, közös siker! "Nagymama konyhája" szakácskönyv, "Mesék Szatmárból" fotóalbum, "Tessék kenyeret enni!" címû film a hagyományos kenyérkészítésrõl, "Mesék Szatmárból" fotókiállítás, SAMCULT címû tudományos folyóirat. A felsorolt "termékek" annak a kutatásnak az eredményei, amely a 2007-tõl 2013-ig tartó Magyarország-Románia Határon Átnyúló Együttmûködési Program keretében valósultak meg 2009 novemberétõl 2010 október végéig. Az egy évig tartó kutatást a mátészalkai Szatmári Múzeum és szatmárnémeti Szatmár Megyei Múzeum tudományos kutatói végezték. A fenti program részeként végrehajtott a SAMCULT " A falu múltja, jelene, és közös jövõje a Szatmár - Szabolcs-Szatmár- Bereg térségben" címû projekt részleteirõl tartottak sajtótájékoztatót a Szatmári Múzeumban. Dr. Cservenyák László múzeumigazgató, projekt menedzser elmondta: "A pályázat célkitûzése a Szatmár-Szabolcs-Szatmár-Bereg térség falvainak kutatása, olyan falvaké, melyek az idõ folyamán közösen fejlõdtek, mind annak ellenére, hogy nem voltak részei ugyanannak az országnak." A pályázat teljes összhangban van az Együttmûködési Program stratégiai céljával, mégpedig a személyek, közösségek és a gazdasági társaságok közeledése a határrégióban, az együttmûködési terület közös fejlõdésének elõsegítése céljából, a határrégió specifikus kulcsfontosságú elõnyeire alapozva. A pályázat keretében megvalósított tevékenységek nyomon követték a hasonlóságok és különbségek bemutatását, valamint a közös jövõt a két szomszédos területen. E programban resztvevõ kulturális örökség szakértõi úgy Romániából, mint Magyarországról egy közös csapatot alkottak, és közös munkájuk eredményeként hozzájárultak a kutatott terület közös fejlõdéséhez, valamint a személyek közötti kapcsolatok megerõsítéséhez. Változó szerepek a néprajzi muzeológiában Néprajz szakos muzeológusok szakmai konferenciája Szatmári Múzeum, Mátészalka, október 4-6 A Néprajzi Múzeum ban kezdte meg azt a néprajz szakos muzeológiai "továbbképzés" sorozatát, amelynek keretében rendszeresen, évente a szakterületet érintõ alapvetõ vagy idõszerû kérdéseket igyekszik tisztázni meghívott elõadók és viták segítségével. A tanácskozások arra kívánnak alkalmat adni az igen eltérõ típusú, sokszor különbözõ feltételekkel rendelkezõ múzeumok néprajzos szakemberei számára, hogy kifejthessék saját tudományos és tudományközi álláspontjukat adott - közös - problémákkal kapcsolatban, megismerhessék a többi intézmény álláspontját, tapasztalatait. A legutóbbi három szakmai konferencia igyekezett a muzeológia alapkérdéseit elemezni: 2006-ban a helyi körülményeket, 2008-ban a gyûjteménygondozás stratégiáit, 2009-ben a hozzáférés kérdéseit. A 2010-es konferencia azzal December 10-én a Szatmári Múzeumban tartják éves közgyûlését a Magyarország keleti háromhatárszeglet tereinek fejlesztésében érdekelt és elkötelezett professzori kutató csoport, amelynek tagjai 2008-ban megalapították a KELETI HÁROMHATÁR- SZEGLET KUTATÓ-FEJ- LESZTÕ KÖZPONT-ot mátészalkai székhellyel. December óra - Ádám Jenõ Pedagóguskórus karácsonyi koncertje a görög katolikus templomban. Vezényel: Csányi Ottó, a kérdéssel foglalkozott, miként változott meg, illetve van továbbra is változóban a néprajzi muzeológia helyzete, önértelmezése, valamint milyen változásokon ment/megy át a múzeumi szakemberek, muzeológusok munkája. Hogyan változnak azok a szerepek, melyet a néprajzi muzeológia a legkülönbözõbb kontextusokban tölt be? Hogyan módosul(t) a hagyományos muzeológusi, kurátori tevékenység? Kire van a mai múzeumban leginkább szükség: "tudósra", "PR-menedzserre", "mindenesre"? Mik a muzeológusi szerepek különbségei a különbözõ (országos, megyei, helyi) múzeumokban? Hogyan értelmezik az egyes múzeumok azokat a kontextusokat, melyek keretében feladataikat ellátják? Hogyan változnak e feladatok mindezek hatására? Milyen küldetést vállalnak az érintett múzeumok? Mi a jelenlegi helyzete, szerepe a néprajzi muzeológiának a kutatásban, dokumentálásban, oktatásban, ismeretterjesztésben, társadalmi konfliktusok kezelésében? Ki és mire készíti fel a múzeumokba kerülõ leendõ szakembereket? A 21. század néprajzi és antropológiai múzeumai újabb és újabb fórumokon igyekeznek tisztázni és újrafogalmazni társadalmi relevanciájukat, a változó elvárásokra való megfelelés lehetõségeit és a változó kurátori szerepeket. A muzeológiai alapfeladatok elõzõ években való megvitatása jó alapot teremtett e kérdések együtt látására, a közös és a helyi, egyéni szerepek tisztázására ben a konferenciasorozat tízedik alkalmára Mátészalkán a Szatmári Múzeumban került sor októberben. A három napos tanácskozáson közel 100 fõ vett részt az ország múzeumaiból. A tanácskozás elsõ napján a Történelmi lábnyomok A Parlament szõnyegén lépkedhetünk Mátészalkán A Szatmári Múzeum gyönyörû emeleti nagytermében, amely rövidesen a Péchy-szalon nevet veszi fel, néhány hete olyan szõnyegen lépkedhetünk, amelyen 1963-tól 2009-ig a Parlament Vadásztermében a korszak szinte összes jelentõs hazai és külföldi politikusa, közéleti szereplõje otthagyta lábnyomát. A pompás vörös alapú kézicsomózású szõnyeg itt-ott megkopott már, így közel két év alatt elkészült a vadonatúj a világhírû békésszentandrási szõnyegszövõben. A régi szõnyeg egy darabja a Szatmári Múzeum és a Mûvészetbarát Egyesület elõjáróinak közös erõfeszítésének eredményeképpen Mátészalkára kerülhetett. Az út nem volt nyílegyenes, hiszen egyesületünk támogatójának, Heller Gyulának köszönhetõen a 11 méter hosszú és kb. 7 méter széles szõnyeg visszakerült Múzeumi programok decemberben A professzori csoport és alkotó mûhelyeik Magyarország keleti háromhatárszeglet tereinek fejlesztésére irányuló tevékenységüket értékelték és a közös cél fenntartása, intenzitásának és hatékonyságának fokozása mellett döntöttek. Különleges értéknek tartják, és ekként fejezik ki a hosszú idõt átfogó, permanens együttmûködést, a magas szintû szakmai teljesítményeket és emberi értékeket, valamint azt a képességet, hogy a professzori csoport tagjai különálló, de mégis szorosan egymáshoz kapcsolódó tudományterületeket mûvelnek, és így együttesen birtokolják azt a képességet, hogy a térfejlesztés bonyolult kérdéseire egybehangolt, komplex válaszokat adjanak. Karácsony Mátészalkán Pro Urbe díjas karnagy December óra - Zenebarátok Kórusa karácsonyi hangversenye a Kossuth téri római katolikus meghívott elõadók a tematika általánosabb keretét vázolták fel nagyobb elõadások és hozzájuk kapcsolódó korreferátumok formájában. A nyitóelõadást dr. Kálnoki- Gyöngyössy Márton a Nemzeti Erõforrás Minisztérium helyettes államtitkára tartotta. A második nap szakmai körútra került sor elõször Szatmárnémetibe majd Szatmár-Beregben, melynek keretében a részvevõk a megye múzeumi életének körülményeivel, kutatási lehetõségeivel és sikereivel ismerkedtek meg. Harmadik nap szintén meghívott szakemberek szerepeltek egyegy esettanulmánnyal, valamint kerekasztal keretében vitatták meg a felvetett problémákat. A konferencia igyekezett hangsúlyozni a vidéki múzeumok és szakemberek nézõpontjait és helyzetét. Dr. Cservenyák László múzeumigazgató készítésének helyére, ahol a kopott, használhatatlan részeket kivágva, újraszabva és szegve ismét használhatóvá tették a ma már ereklyének számító impozáns textília egy részét. P.O. December 13-án Potyók Tamás festõmûvész kiállítása kerül megrendezésre. Megnyitja dr. Vitéz Ferenc költõ, mûvészeti író, fõiskolai docens 20 év 20 decemberi kiállítása: dr. Ujváry Zoltán professor emeritus Holló-díj átadása: dr. Ujváry Zoltán a Holló László-díj Alapítvány kuratóriumának elnöke templomban. Vezényel: Balogh Ferencné, Pro Urbe díjas karnagy December óra - Városi Karácsony a színházteremben. Vendég a Cantemus Kórus Vezényel: Szabó Dénes, Liszt-, Kossuth-, és Príma Primissima-díjas karnagy

7 2010. december MÉCSVILÁG 7 A fenti címmel jelent meg Bayer Zsolt írása a Magyar Hírlap október 25-i számában, két nappal nemzeti ünnepünk után. Mátészalkán mindig méltósággal emlékeznek azok a kevesek, akik fontosnak tartják a nagy sorsfordító események megidézését. Most sem volt másképpen. Szabó István polgármester úr ünnepi beszédét követõen nemcsak szép, hanem hiteles programok adtak rangot forradalmunk és szabadságharcunk emlékének. Örömmel közöljük a neves újságíró cikkének városunkra vonatkozó részét: "A mifélénk fiataljai pedig pusztán ennek a kornak és Ezzel a címmel került sor író-olvasó találkozó megrendezésre október 20-án a Képes Géza Városi Könyvtár olvasótermében Nógrádi Gábor gyermekkönyv íróval és fiával Nógrádi Gergely újságíróval. Bár Nógrádi Gábor már többször is vendégünk volt, a teltházas találkozó jelezte, hogy mennyire népszerû a mátészalkai gyermekolvasók körében. A Király István gitáros által vezetett zenekar korábbi Cd-jével és gyakori fellépéseivel igen nagy szakmai sikert ért el az elmúlt idõszakban. Tekintélyes zenei szaklapok és fórumok írtak róluk nagy elismeréssel. Instrumentális zenéjüket Filep László az immár országos hírû Szatmár Kamara táncegyüttes vezetõje, a "nagy" Szatmár táncosa, koreográfusa, az alapfokú mûvészeti iskola Ünnep Mátészalkán korszellemnek a foglyai. Ez a kor pedig nem kedvez sem hõsi eposznak, sem önfeladásnak, sem múltidézésnek - nem kedvez ez a kor semminek. Ez a kor a carpe diem szomorú sivataga, ezért lesz vége. S a bomlás virágai között virítanak azok a szegény fiatalok, akik elhitték, hogy õk majd játszanak most egy kis '56-ot. Õk a legszánalmasabbak. Ebben a közegben, ebben a sivatagban leltem oázisra az idén október 23-án Mátészalkán. Az Esze Tamás Gimnázium tanulói tartottak elõadást 1956 tiszteletére. Ott, azon az elõadáson történt valami. Hosszú-hosszú Humoros írásait, mint a Segítség ember! vagy a Hogyan neveljünk..? minden korosztály szívesen forgatja. Pete Pite címû regényét 2000-ben a Gyermekkönyvek Nemzetközi Tanácsa az év legjobb ifjúsági könyvének járó díjjal tüntette ki. Gyermekregényeit fiúk és lányok egyaránt kedvelik és olvassák. A leggyakrabban kölcsönzött kötetek még az évek óta elõször láttam fiatalokat, akik valami érvényeset mondtak errõl az ünneprõl. Hosszú-hosszú évek óta elõször láttam fiatalokat, akiken látszott, hogy értik is, érzik is, amirõl beszélnek, és hogy van hozzá közük. Hogy az övék A mátészalkai Esze Tamás Gimnázium tanulói a hiányzó láncszem 1956 és a ma között. Mert beszéltek valamirõl magyarul, értõn és érzõn, felesleges és hamis pátosz, de rideg távolságtartás és érdektelenség nélkül, az örök és folytonos történelem részeként. Nem akartak túl lenni a dolgon, és nem akarták megúszni sem. Nem. Õrizd meg a tehetségedet! Légy boldog és sikeres! - Olvass! Édes munyimunyi! Marci visszavág, A bátyám zseni, Az anyu én vagyok. Népszerûségét a kalandosan és szövevényesen megírt történeteken túl leginkább sajátságos humorának köszönheti. A találkozón többek között megtudhattuk, hogyan lett író Nógrádi Gábor, s azt is hogyan írja meg egy-egy regényének vázlatát, s honnan veszi szereplõinek karaktereit. Beszélt arról Stúdióban a G-Jam Project igaz hogy szûk, de annál igényesebb közönség hallgatja, szereti. Az õ lelkes rajongásuk adta a motivációt, hogy a G-Jam Project tagjai - Király Gyula, Bráder István, Kovács Balázs és Pénzes Máté - újra stúdióba vonuljanak, és elkészítsék immáron második lemezüket. A budapesti Tom-Tom Stúdió bennfentesei máris megállapították, hogy talán ez az anyag még az elõzõnél is jobb lehet. Egyelõre annyi tudható a készülõ Cd-rõl, hogy a Two sides of the soul címet viseli, és jól elkülönülnek Néptánc oktatás felnõtteknek tanára, amatõr színjátszó, de mindenekelõtt nagyszerû egyéniség és kiváló ember, akinek vezetésével azok is megtanulhatják a néptánc alapjait, akik már nem törnek nagy táncmûvészeti babérokra. A Képes Géza Általános iskola gyönyörû épülete ad otthont csütörtök esténként a nagyszerû hangulatú A mátészalkai Esze Tamás Gimnázium diákjainak érvényes és saját mondanivalójuk volt 1956-ról.Ez pedig mindössze azért fontos, mert majd rájuk lehet bízni az országot. Végül - mert ez sem szokás - hát álljon itt a mûsort szerkesztõ és betanító tanárok neve is: Kovácsné Kiss Csilla, Csányi Szabolcs, Földvári Andrásné. Ötszáz ilyen tanár, még vagy húszezer ilyen deák és egymillióval több gyerek kellene. Rendben is lennénk akkor. Akkor tudhatnánk, hogy jó emberek fogják elfújni végképp ezt a korszellemet" is, hogy mennyire fontos az, hogy a gyerekek tudják, hogy miben tehetségesek, s a meglévõ tehetséget szorgalommal és kitartással tudják a leginkább kiaknázni. Külön felhívta a gyerekek figyelmét az olvasás fontosságára. A találkozót kedvezményes könyvvásár és dedikálás zárta. Horváthné Lukács Mária Képes Géza Városi Könyvtár majd egymástól a különbözõ hangvételû számok. A megjelenés a következõ év elejére várható, addig is ajánljuk mindenki figyelmébe az elsõ lemezt - kapható például a Novella Könyvesboltban Mátészalkán is - amelynek címe: On the road again összejöveteleknek. Mindenkit várnak szeretettel este fél hétkor. Érdeklõdni a következõ telefonszámon lehet: 06-20/ Dienes Gábor festõmûvész emlékkiállítása Mátészalka, Szatmári Múzeum, október 8. Városunk posztumusz Díszpolgára már az Égbõl nézett ránk, mosolyogva figyelte hogyan tolongunk a Szatmári Múzeum kiállítótermeiben, hogyan állunk meg sokszor megrendülve, néha tanácstalanul, hazaérkezõ alkotásai elõtt. Régi barátok, tisztelõk, mûvészetszeretõk vártuk a képeket és a család rég nem látott tagjait, a testvért Dienes Juditot, a fiúkat Ádámot és Bálintot. Itt volt a nagyon várt "Örök vadászmezõ" címû kép is. Szabó István polgármesteri köszöntõje ezúttal is felért egy szakavatott megnyitóval, Dienes Ádám, a fõrendezõ pedig hatalmas lelkesedéssel, ragaszkodással mesélt édesapjáról és a mátészalkai élményekrõl. A kiállítást "hivatalosan" Wehner Tibor Munkácsydíjas mûvészettörténész nyitotta meg. Filmklub meglepetéssel! Dr. Hamar Péter fantasztikus sorozatot állított össze az Esze Tamás Gimnázium és a Mûvészetbarát Egyesület közös Filmklubjának õszi sorozatában! Az 1969-ben készült Love Story, majd a világhírû cseh író Milan Kundera regényébõl készült film - A lét elviselhetetlen könnyûsége - után egy titokzatos meglepetés következett. A film címe az utolsó pillanatig nem került nyilvánosságra, és a vetítés idõpontja is csak szájról-szájra terjedt. A titok maradjon titok, de annyi elárulható, hogy nagy-nagy figyelem és parázs, izgalmas vita követte az eseményt. Nem maradt hatástalan a november végén vetítésre kerülõ Legyek ura, és a december 7-én bemutatott A lator címû zseniális film sem. Aki intellektuális élményekre vágyik és szereti a meglepetéseket, látogassa a Filmklub rendezvényeit. Részleteket Dr. Telkes Lászlóné tanárnõtõl a rendezvény gazdájától tudhatunk meg, aki remélhetõleg már a tavaszi sorozatról egyeztet Hamar Péterrel. P.O.

8 8 MÉCSVILÁG december Köszönet partnereinknek és támogatóinknak Az alább felsorolt közintézmények, vállalatok, vállalkozások, civil szervezetek, mint együttmûködõ támogatóink és partnereink teszik lehetõvé, hogy a Mátészalkai Mûvészetbarát Egyesület a tehetséges helyi mûvészek, produkciók segítõje, nívós kulturális rendezvények szervezõje lehet és között. Partnereink: Szatmári Múzeum - Dr. Cservenyák László Városi Mûvelõdési Központ - Buzogány Béla Képes Géza Városi Könyvtár - Szabóné Dankó Erzsébet Szatmár Alapfokú Mûvészeti Iskola - Szûcs Sándorné Esze Tamás Gimnázium - Lukács Bertalan Képes Géza Általános Iskola - Papp Lászlóné Szatmár Néptánc és Népmûvészeti Egyesület - Tóth Béla Fõnix Park - Dr. Ilku Magdolna, Dr. Ungvári Zsigmond Kossuth téri Református Egyházközség - Becsei Miklós Mátészalkai Rotary Club - Rozgonyi Dezsõ Támogatóink: Mátészalka Város Önkormányzata Szabó István városunk polgármestere Nobilis Rt. - Novák Tibor "Öcsi Hús" Húsipari Zrt. - Zemlényi Gyula, Zemlényi Tibor, Zemlényi Zoltán Szatmár Optikai Kft - Radics Ilona Carl Zeiss Vision Hungary Kft - Karaffa Róbert HOYA Szemüveglencse Gyártó Zrt. - Kerekes János Szatmár-Nyír Kft - Fülöp Bálint Szalka Tüzép, Szalka-Sped Kft - Gladics János Szatmárikerház Kft - Lábas Tibor Hami 138 Bt. és a Falánk Fanni Cukrászda - Dankai Tamás Can-Tel East Telekommunikációs Kft - Szabó Tibor Tóth 47 Kft és Kastélyszálló - Tóth József, Tóthné Lakatos Erzsébet Szal-Tó Kft - Tóth Attila és Szalai Árpád Infó-West Kft - Juhász Katalin Norinvest Kft. Könyvelõiroda - Oláh László Szatmár Jármû Kft - Király István Hellog Kft - Heller Gyula Szatmár-Beregi Takarékszövetkezet - Debreczeniné Olajos Katalin, Hetényi Sándorné Médiatámogatóink: Szatmári Szó Információs Lap - Szamosi István M1 Televízió - Varga Dezsõ, Varga Zsolt Szalkahír internetes hírportál - Bacskó Sándor Az egyesület bankszámlaszáma: Szatmár-Beregi Takarékszövetkezet Adószám: Honlapunk a következõ címen érhetõ el: muveszetbarat.mateszalka.hu, vagy w3.enternet.hu/muveszet MÉCSVILÁG Mátészalkai Mûvészetbarát Egyesület Mûhelye X. évfolyam 4. szám Belsõ terjesztésû hírlevél Megjelenik: negyedévente Szerkesztõ bizottság tagjai: Czine Árpád, Kapturné Bíró Beáta, Losonczi Léna, Pénzes Ottó Tördelõ-szerkesztõ: Orbán Norbert A Mátészalkai Mûvészetbarát Egyesület a következõ címeken érhetõ el: 4700 Mátészalka Csokonai utca 5. sz. Pénzes Ottó egyesületi titkár Telefon: 44/ vagy 44/ Honlapunk: muveszetbarat.mateszalka.hu Villámposta ( ): muveszetbarat@fre .hu Nyomdai munkák: INFÓ-WEST Kft. Nyomdaüzeme Mátészalka, Tompa M. u. 1. Telefon:44/ infonyomda@infowest.hu Dorgay Emlékmû Mátészalkán! Felhívás a mátészalkai, és a városhoz kötõdõ polgárokhoz A mátészalkai Képes Géza Városi Könyvtár és a József Attila Kör október 13-án rendezte meg közös irodalmi estjét Mátészalkán. Vendég volt Nagy Zsuka költõ, Payer Imre költõ, irodalomtörténész, valamint Deák Botond költõ. Az est házigazdája Kürti László költõ, a mátészalkai Esze Tamás Gimnázium tanára volt. Egyesületünk titkára Pénzes Ottó legalább 20 éve vesz részt aktívan Mátészalka város közéletében, különösképpen a kultúra, mûvészet, helytörténet világában mozog otthonosan. Gyakorló pedagógus és alapítója a Mátészalkai Mûvészetbarát Egyesületnek, a Vörösmarty Körnek, szerkesztõje a Mécsvilág címû lapunknak. Itt megjelent írásai adták az alapját Az elmúlt években több olyan kezdeményezést vihettünk közösen sikerre, ami városunk erejét, az összefogás diadalát bizonyította. Gondoljanak csak a közadakozásból felépült haranglábra és lélekharangra a városi köztemetõben, az impozáns Szalkai László portréra a Mûvelõdési Központban, vagy a Wass Albert emlékmûre. Valamennyi közadakozásból készült, és mi mátészalkaiak lettünk többek általuk. Újra összefogásra buzdítjuk városunk polgárait! március 15-én DOR- GAY KÁROLY emlékmûvét szeretnénk felavatni a Postahivatal bejáratánál. Dorgay Károly az es szabadságharc honvéd századosa, aki késõbb a református egyházközség jegyzõjeként és postamesterként vívott ki magának nagy tekintélyt, megbecsülést Mátészalkán. A Dorgay emlékmû tervét már elkészítette Bíró Lajos szobrászmûvész, s most arra kérjük a tisztelt városlakókat, Mátészalkához kötõdõket, a lehetõ legtöbben legyenek támogatói a kezdeményezés sikerének. Ezt az alkotást sem kapnunk kell, hanem adnunk Egyesületünk tiszteletbeli tagjának Futaky Lászlónak és a nyíregyházi Bessenyei Körnek a kezdeményezése annak a kiállításnak a szervezése, amelynek keretében megyénk nagynevû, "klasszikus" költõinek állíthatnak majd emléket a megyeszékhely egy méltó helyén. A Képes Gézát bemutató tabló elkészítését a mátészalkai Képes Géza Általános Iskola vállalta magára. Errõl állapodott meg Futaky László, valamint Papp Lászlóné igazgató asszony és Oláhné Borzován Edit tanárnõ. Egyesületünk a Mécsvilág megjelentetésére beadott pályázata ezúttal nem kapott támogatást a Nemzeti Civil Alapprogramtól. Meglepetésünket az okozza, hogy az elmúlt esztendõkben a legmagasabb pontszámot elérõk között szerepelhettünk, örömmel nyugtázva, hogy kitartó és értékesnek tartott civil munkánk ezen a fórumon is elismerést, támogatást kap. Bennünk lehet a hiba, vagy valami más történhetett? HÍREK kedves városunknak. 2,5 millió forintra van szükség, amely összegnek már több mint a fele rendelkezésre áll: Saját forrásából adományozott a nemes célra Ft-ot a mátészalkai Dorgay Károly Egyesület és a Mûvészetbarát Egyesület Ft támogatást biztosított Szabó István polgármester úr saját pénzügyi alapjából, és Ft-ot nyert egyesületünk a Magyar Képzõmûvészeti Lektorátus pályázatán. Örömmel fogadtuk Jakab Zoltán, Dr. Molnár Gábor, Egy kispolgár vallomásai Megjelent Pénzes Ottó könyve annak a vallomás-láncolatnak, amelyben személyes életének örömei, bánatai, tragédiái, élményei elevenednek meg, barátok, társak, tanítványok, példaképek sorakoznak könyvének lapjain. Ahogyan õ mondja, a kispolgári értékrend, eszmény sajátos, személyes életén átszûrt hirdetõje kíván lenni. Magad, hogy meg ne botolj, másnak is világolj - Ablak a világ magyarságára. Ezzel a címmel indított internetes lapot Bolyáki Attila, a Magyar Televízió szerkesztõje, egyesületünk külsõ tagja. Helyi és regionális televíziók, valamint vidéken dolgozó amatõr, vagy hivatásos tudósítók számára biztosít a felület megjelenési lehetõséget, bemutatva a szûkebb lakóhelyek örömeit, ünnepeit, kezdeményezéseit. Mátészalkai hír még nem található a portálon, holott az elérhetõség nyilvános: Ebben az évben is megemlékeztek az es forradalom és szabadságharc hõseirõl a Kegyeleti Parkban. Október 6-án ezúttal is a Mátészalkai Vörösmarty Kör hívta az emlékezõket. Emlékbeszédet Kovács Sándor az Esze Tamás Egy kispolgár vallomásai címû könyvét megvásárolhatják az érdeklõdõk a Novella, a Kõszikla és a Forrás könyvesboltokban, a Képes Géza Városi Könyvtárban, az Esze Tamás Gimnázium és a Képes Géza Általános Iskola könyvtárában. A Mûvészetbarát Egyesület címein megrendelhetõ a könyv, amelyet postán is elküldenek az érdeklõdõknek. valamint Galambos Béla és Dienes Judit adományát. Dr. Holló József altábornagy a Hadtörténeti Múzeum fõigazgatója Ft támogatást irányzott elõ a múzeum évi költségvetésének terhére. Várjuk adományaikat - amelyekrõl adóigazolást adunk ki - nevük, címük, adószámuk, vagy adóazonosító jelük feltüntetésével a következõ számlaszámra: Mátészalkai Mûvészetbarát Egyesület Postai csekk is igényelhetõ az egyesület címein. Gimnázium igazgató-helyettese, önkormányzati képviselõ mondott. Közremûködtek a Széchenyi István Általános Iskola tanulói, Kapturné Bíró Beáta tanítványai. A BORKÖRÉSZET, vagyis a bor köré szervezõdõ szellemi társaság tagjai ebben az évben már másodszor tartanak találkozót. Október elején Czeizel Endre A magyarság genetikája címû mûve volt a "kötelezõ olvasmány", decemberben pedig Hamvas Béla és Kemény Katalin Forradalom a mûvészetben címû közös kötetének néhány esszéjét vitatja meg Stonawski Tamás, Dr. Bajkó Sándor, Oláh András, Kürti László, Varsányi Gábor és Pénzes Ottó.