KÜRTÖS. A hit ereje a csodával ér fel. Közéleti havilap. XIII. évfolyam 12. szám. Ára 0,40 EUR 150,- Ft december

Átírás

1 k W r t s Q KÜRTÖS XIII. évfolyam 12. szám Közéleti havilap december Ára 0,40 EUR 150,- Ft A hit ereje a csodával ér fel Akár rendhagyó rendezvénynek is tekinthettük volna a Csemadok Nagykürtösi Területi Választmányának ádvent harmadik hetében megtartott regionális találkozóját, ha ez nem lett volna attól sokkal több. Nemcsak a régióban tevékenykedõ alapszervezetek jöttek össze, hogy megvitassák az elkövetkezõ évben ránk váró feladatokat, de jelen volt a rendezvényen, Mézes Rudolf a Csemadok nyugati régiójának országos alelnöke, Görföl jenõ, országos titkár, Csúsz Péter, az MKP országos elnökségének tagja, Hrubik Béla, Ipolynyék polgármestere, valamint Balogh Gábor, a CSNTV elnöke. A téma a nemzeti közösségünk tagoltsága, jelenlegi állapota, valamint a jövõ évi parlamenti választások elõtt kialakult helyzet, a megosztottságunk. Az már maga kisebb csoda volt, hogy nagyon sokan eljöttek, biztatóan sokan. Bár a helyi Nimród vendéglõ kapacitása alig száz fõ, mégis jó volt, hogy pótszékeket kellett behozni a tárgyalás megkezdése után, mert kevés volt a hely. Mindenki érezte, érezhette, hogy nagyon fontos megmérettetés elõtt áll a közösségünk. Nemcsak arról van szó, vajon a felvidéki magyarságnak lesz-e parlamenti képviselete, hiszen a jelenlegi képviselet minden, csak nem magyar, hanem hogy merre és hogyan haladunk tovább az identitásunk, a kultúránk, az anyanyelvünk megõrzése terén. Csúsz Péter beszámolójában kiemelte, hogy ez a megmérettetés lesz talán az utolsó esélye az itteni magyarságnak. Az asszimiláció mértéke és gyorsulása egyre inkább abban az irányban mozdul el, ami számunkra hátrányos. A magyar közösség politikai megosztottsága ezen a helyzeten csak fokozottan ront, és az esélyeink egy jó szereplésre évrõl évre csak romlanak. Mézes Rudolf a kultúránk, ezen belül is a Csemadok helyzetérõl, tevékenységérõl szólt, kiemelve, hogy csodálatos mûsoraink, országos méretû és Kárpát-medencei szintû rendezvényeink sora bizonyítja, hogy a Csemadok helye a társadalmunkban meghatározó és kikerülhetetlen. Görföl Jenõ is ezt erõsítette meg, amikor arról szólt, hogy végre egyértelmûen jeleznünk kell, hol a helyünk ebben a politikai megosztottságban, mit kell felvállalnunk az elkövetkezõ idõszakban. Ez a vállalás nem lehet más, minthogy az egyetlen, a magyar közösséget képviselõ párt mellé álljunk, teljes mellszélességgel, mert csak õk állnak ki az általunk megfogalmazott és képviselt elvek mellett. Annál is inkább, mert egyedüli pártként vették fel listájukra a Csemadok képviselõit. Ezt egyetlen más párt sem tette meg. Kiemelte, hogy a Csemadok szerepét Magyarországon is egyre jobban elismerik, amit az anyaországi támogatásokon is tapasztalhat a Szövetség. Az elmúlt években kapott díjak után ebben az évben Duna Díjjal tüntetik ki a Csemadokot. Közép-Európa legnagyobb kulturális szövetsége az elmúlt több mint hat évtized után is él, dolgozik, tervez és véghezvisz. Generációk nõnek fel ebben a szolgálatban, és mindenki, aki ebben a szövetségben vállal feladatot, büszke lehet az elvégzett munkájára. Több mint húsz országos rendezvényünk és több ezer regionális és helyi programunk, csoportunk mûveli a csodát, amelyet nap mint nap megélünk. Egy közösség, amely céltudatos, tudja a helyét a világban, és tudja a feladatát. Ez a mai Európában, ahol nemcsak értékvesztés, de eszmei és lelki válság, káosz van, több mint csoda. Ez a rendezvény is a maga nemében csoda. Emberek jönne össze azért, hogy egymást biztassák, hogy erõsítsék egymás hitét, elszántságát, hogy váltsanak néhány jó szót, néhány gondolatot egymással. Igen. Ez ádvent csodája. Egy élni akaró közösség csodája. Van ebben valami emberi, ami már kezd kihalni a 21. században a közösségekbõl. Amíg van akarat és erõ, mely tudással és elszántsággal párosul, legyen bárhogyan is, nem veszünk el. Mi ebben hiszünk. Legyen ez az üzenete az idei karácsonynak. Találjuk meg az egymáshoz vezetõ utakat a szívünkben és a lelkünkben, mert ez a megmaradásunk igazi záloga. Áldott karácsonyi ünnepeket minden jóakaratú embernek! Hrubík Béla ll K e g y e l e m t e l j e s k a r á c s o n y i ü n n e p e k e t é s m i n d e n k i n e k s z e r e t e t b e n g a z d a g, b o l d o g, b é k é s ú j é v e t kíván a Kürtös szerkesztősé ge.

2 2 Kürtös K ö z é l e t december Mit jelent nekem a karácsony? Ezzel a kérdéssel fordultunk olvasóinkhoz. Kár, hogy a megszólítottak közül a vártnál kevesebben reagáltak kérésünkre. A beérkezett szép és szívet melengetõ válaszokat az alábbiakban adjuk közre. Bodzsár Gyula, fõszerkesztõ Bodonyi Ilona, Ipolynagyfalu * Békét, családot, szeretetet. * Békét minden jóakaró embernek a Földön, hogy a nemzetek kölcsönösen tiszteletben tartsák egymás szokásait és vallását. Lelki békét, hogy mindenki nyugodt lelkiismerettel nézzen embertársai szemébe. * Családot, melyet a legfontosabbnak tartok a világon. Az, hogy szenteste leülünk a nagy asztal köré, gyerekek, unokák, és a szüleinktõl átöröklött szokások szerint költjük el a vacsorát. Ezt nem cserélném ki a világ összes kincsével sem. És ez a szeretet. A levegõ a karácsonyfa és a mézeskalács illatával van telítve, és közben megáll számunkra az idõ. Megszületik a Messiás mindnyájunk lelkében. * Mert a szeretet csodákra képes. De a csodák megéléséhez egész évben sokat kell tenni egymásért, önzetlenül - testvér testvérért, szülõ gyermekért és fordítva. Számomra így teljes a karácsony. Böhm Anrás, Zsély Nekem a karácsony olyan, hogy alig merek róla írni, nehogy valamit rosszul írjak le, netán ne lehessen megérteni, kimaradjon a lényege... Elsõsorban boldog gyerekkori emlék. Már hatéves korban (arra már vissza tudok emlékezni), amikor még nagyon kedves volt a játék és ajándék, éreztem, hogy itt valami több van. Karácsonykor lehullott a fölnõttekrõl is a gond és a teher, s a családban mindnyájan kedvesek, elõzékenyek voltak egymáshoz. Talán rosszul fogalmazva: kitört a karácsonyi családi béke, a háboríthatatlan szeretet ideje. Késõbb hozzá társult a várakozás öröme, a reggeli roráték a fagyos, zimankós idõben s utána a meleg konyhában a sparheltban lobogó tûz, a pirítós kenyér és a forró tea, amit anyám elkészített, s én ekkor is fõleg a szeretetet éreztem. Már a templomból hazafelé jövet, ahogy egymáshoz szóltak az emberek, valahogy más volt az. Érezni lehetett a várakozást, hogy az emberek igyekeznek a többiekhez kedvesebben szólni, mint máskor, azért, hogy mindenkinek szép ünnepe legyen. Aztán, amikor már mi is megajándékoztunk egymást és a szülõket egy kis aprósággal, jött az ajándékozás csodás öröme. Ez a csoda valahogy körbezáródott, s újraindult, amikor a hatéves lányom már egyedül, segítség nélkül ment ajándékot vásárolni, mert szavak nélkül is megértette, hogy az isteni és emberi szeretethez, amelyek meghozzák az örömet és a boldogságot, hozzátartozik az a kis meglepetés. Csáky Ilona polgármester, Kelenye: A karácsony Jézus Krisztus születésének ünnepe, a legszebb és legmeghittebb ünnep számomra. Karácsony méltó megünneplésének elengedhetetlen része az ádvent, a reményteli csöndes várakozás az Úr eljövetelére. Ádventi koszorút készítek, amelyen hétrõl hétre meggyújtjuk a hit, a remény, az öröm és a szeretet gyertyáit, és lelkünkben is fény gyúlik. Elmélkedés, ima, szentgyónás, szolgálat és jócselekedet - amivel próbálom kitölteni a várakozás idejét. Ez a várakozás dönti el, hogy megfelelõ jászolt készítünk-e szívünkben a születendõ kis Jézusnak. Karácsonykor a lehetõ legnagyobb történik, ami emberrel csak történhet: aláhajlik az ég, összeér a földdel, az égi tisztaság és Szeretet beköltözik minden emberi szívbe. A karácsony számomra mit jelent? / Nekem zöldellõ fenyõfát, illatos tûlevelet, / Kandallóban pattogó szikrákat, meleget. / Az asztal köré összegyûlt családot, / Pirosló almát, fehér foszlós kalácsot. / Gyertyafényben tündöklõ arcokat, / Éj mélyébõl fölzengõ égi hangokat. / És még többet: / Mennyei áldásért fohászkodó lelkeket, / Egymásra figyelést és segítõ kezeket. / Együttérzõ gondoskodást, összefogást, / Jószándékot és önzetlen támogatást. / Békességet, elfogadást, megértõ szíveket, / S mi mindennél a legfontosabb: Szeretetet! /Ism.sz./ Reményteli várakozást és áldott karácsonyt kívánok a Kürtös havilap munkatársainak és minden kedves olvasójának. Korcsog Anikó, Ipolykeszi Számomra a legmeghittebb és legszebb ünnepe az évnek a karácsony. A szeretet ünnepe, amikor mindenki ennek a misztériumát érzi nemcsak a családban, hanem az egész világon. Mindenkiben ott él a szeretni vágyás, az elfogadás, a megbocsájtás, az öröm, és a karácsony ünnepén ez a hangulatos varázslat ragyogja be mindenki szívét. Ilyenkor felejtõdik el a mindennapok szürkesége, és nem véletlenül ilyenkor merülnek feledésbe a gondok és bánatok. Ez a szeretet járja át mindenki szívét. A készülõdés az ünnepre és az egész adventi idõszak nekem mindig a tervezést jelenti, hogy minden készen legyen, és ott legyen, és úgy legyen, ahogy annak lenni kell majd december 24-én. Ezzel együtt az elcsendesedést is jelenti. A meghittséget és békét. És természetesen a várakozást. Ma már a legnagyobb öröm a kicsi mosolya és ragyogó tekintete, amikor meglátja a karácsonyfát. A családi vacsora, ami évtizedek óta hagyomány nálunk, és anyukám készíti, és annak elõtte pedig az õ anyja készítette. A rituálék: a csengõszó, az ima és majd az éjféli mise. Amikor a karácsonyra gondolok, mindig eszembe jut a gyerekkorom. Akkor még betlehemezni is jártunk, és énekelni az ablakok alá. Már jó pár éve nincs így, de még ma is megvan bennem a várása ennek a szép hagyománynak. Sajnos ez mára kihalt. Szeretnék viszont olyan értéket és hagyományt teremteni, amire majd a mi gyerekünk is visszaemlékezik, és felnõtt korában majd továbbadhatja a családjának. Mert nem az ajándék értéke teszi értékessé vagy fontossá a karácsony ünnepét, hanem a szeretet, ami a szívünkben van, és világít, mint a gyertya lángja. Boldog karácsonyt kívánok mindenkinek! Pixiádes László polgármester, Kõkeszi A karácsony a keresztény embernek elsõsorban Jézus születését jelenti, ezenkívül a szeretet, a béke, az összetartozás és a család ünnepét is. Számomra a karácsony az év legszebb és legcsodálatosabb ünnepe. Legszebb azért, mert minden évben összehozza a családokat, hazahívja a távolban élõ vagy dolgozó családtagokat is, hogy szeretteikkel együtt tölthessék az ünnepet. Legcsodálatosabb pedig azért, mert karácsonykor eltûnik az emberek szívébõl az önzés, a harag, a gyûlölet, az erõszakosság. Jó lenne, ha karácsony varázsereje az ünnepek után sokáig megmaradna az emberek szívében. Mindenkinek Istentõl megáldott, békés, boldog karácsonyt kívánok! (Folytatás az 3. oldalon)

3 2015. december Közélet Kürtös 3 V á r a k o z á s Amikor ezek a sorok eljutnak a kedves Olvasóhoz, lassan véget ér az advent, az Úrjövet, a várakozás ideje. Lélekben már karácsonyra, Jézus születésére, a szeretet ünnepére gondolunk. Mondhatnám, össznépi mozgalommá vált, hogy a karácsonyi ünnepeket megelõzõ napokban, hetekben szinte rendíthetetlenül járjuk az áruházakat, boltokat, hogy ajándékot vásároljunk családtagjainknak, szeretteinknek, no meg finomságokat az ünnepi asztalra. Ebben a lázas készülõdésben bizony sokakkal megesik, hogy nem marad már sem idejük, sem erejük, hogy ne csak a karácsonyfát vagy a ház, a lakás helyiségeit vagy erkélyét, hanem a lelküket is öltöztessék karácsonyi díszbe. Nem a rohanástól kifulladva, csak úgy sebtében, hanem kellõ idõt szakítva az elcsendesedésre, a várakozás áhítatával kellene készülni a Megváltó születésére, mert karácsony szent éjszakán olyan rendkívüli esemény eljövetelére várunk, egy olyan ritka dolognak leszünk a részesei, amikor összeér az ég a földdel. Mivel az esztendõ utolsó napjaira esik karácsony, az ünnepnapok jó alkalmat kínálnak arra is, szakítsunk egy kis idõt számvetésre, hiszen újra véget ér egy év, és vessünk számot azzal, mit hozott, és mit vitt el. Nagyon leegyszerûsítve, és csak egy idõszerû dologra összpontosítva, a migránsok ezreit, százezreit hozta be Európába ez az év. A legutóbbi párizsi és egyéb helyeken történt szörnyû mészárlások vagy merényletek pedig biztonságérzetünket vették /vitték/ el, ami némileg, akarvaakaratlanul beárnyékolja az idei karácsony hangulatát. Mindenesetre ezen a téren is feszült várakozással tekintünk a holnapra, a holnaputánra... Most azonban vessünk pillantást a ránk váró társadalmi, politikai eseményekre. Mindannyian tudjuk, jövõ év március 5-én parlamenti választásokra készül Szlovákia népe. Mi, szlovákiai magyarok a többségi nemzet tagjainál jóval nagyobb várakozással tekintünk a tavasz elején esedékes voksolásra, hiszen nem lehet közömbös számunkra, hogy hány magyar képviselõt tudunk bejuttatni a szlovák törvényhozásba. Igazából két párt, vagyis az MKP és a Most-Híd fog ringbe szállni a magyar választópolgárok kegyeiért. Mind a két formációnak megvannak a maga biztos vagy többé-kevésbé biztos választói, szimpatizánsai a járásunkban is. Feltehetõen jócskán akadnak ingadozók, bizonytalanok is, akik még nem döntötték el, hogy a kettõ közül melyikre adják a voksukat. És ott van még a választók harmadik csoportja, a választásoktól rendre távol maradók, illetve a rendszertelen szavazók, akik egyszer részt vesznek, máskor nem vesznek részt a választásokon. Rendszerint õk - és nagyon tévesen - azzal érvelnek és áltatják magukat, hogy nem az õ egy szavazatukon múlik a választások kimenetele. Számokkal bizonyítható, hogy mennyire nincs igazuk! Vegyük csak a legutóbbi, 2012-es parlamenti választások eredményeit. Ha abból indulok ki, hogy a járásunkban közel tízezer magyar választópolgár található, és közülük alig hatezer vett részt a választásokon, akkor kb. négyezer azoknak a magyaroknak a száma, akik nem éltek szavazati jogukkal. Éppen azért most elsõsorban a bizonytalanok, az ingadozók, a választásoktól távol maradó közömbösek lelkiismeretére kívánok hatni. Ahhoz, hogy a Magyar Közösség Pártja 2016-tól újra parlamenti párt legyen, kétségtelenül szükség van a szavazataikra, mert csak így lehet erõs a szlovákiai magyarok érdekképviselete. Mert nem mindegy, hogy vagy éppenséggel magyar parlamenti képviselõ igyekszik érvényt szerezni Dél-Szlovákia gazdasági és szociális prioritásainak, a kisebbségi kultúra stabil támogatásának, a magyar iskolák megmaradásának, vagy a kétnyelvûség széleskörû érvényesítésének. Fogalmazhatnék úgy, hogy egész életünk várakozással telik el. Egész életünk egy nagy várakozás. Mi, szlovákiai magyarok most reménykedõ, de ugyanakkor cselekvõ várakozással tekintsünk a jövõ évi parlamenti választásokra. Tegyünk meg mindent annak érdekében, hogy meghozza az MKP számára a parlamentbe való bejutást. Jó lenne, ha egyre többen tudatosítanák, hogy a Magyar Közösség Pártja nélkül szárnyaszegett madárhoz lesz hasonlítható a magyarság érdekképviselete a szlovák parlamentben. Áldott karácsonyt, békés és eredményes új esztendõt kívánok mindenkinek, az MKP minden tagjának és támogatójának, járásunk magyar közössége minden jóakaratú emberének! Az MKP Nagykürtösi Járási Elnöksége nevében Balík László elnök Mit jelent nekem a karácsony? (Folytatás az 2. oldalról) Régi Zsolt polgármester, Inám Mindannyiunknak szüksége van ilyenkor szeretetre, reményre, bizakodásra. Szükségünk van a nagybetûs jóra, amit a kis Jézus születése hozott ebbe a világba. Szépen sorban meggyújtjuk az ádventi koszorú gyertyáit, a várakozás idõszakába lépünk. Ebben az idõszakban az egyedül választható program: szeretni és szeretetet megvallani, mert szeretetben élni a legnagyobb erõ, mérhetetlen biztonság és pótolhatatlan boldogság. Egy gyertya lángja még nem tûz, de benne van a melegség ígérete. Két gyertya lángja még nem világosság, de magában hordozza a fény legyõzhetetlenségének üzenetét. Három gyertya még nem a megérkezés, de bizonyítéka annak, hogy a Remény születõben van. A négy ádventi gyertya lángja a várakozás végét jelzi, a karácsony eljövetelét, a megváltó születését. Ez a várakozás hozza meg számunkra azt a néhány ünnepi napot, amikor a hétköznapokat hátrahagyva családi körben tölthetjük legszentebb ünnepünket. Ekkor megáll az idõ, és átcsillan rajta az örökkévalóság, csupa megismételhetetlen pillanattal, akár a gyermekeink, unokáink tekintetében megcsillanó múlt, a nyugodt és tiszta gondolatok, talán egy rég nem látott rokon, barát ölelése. A karácsony titka és csodája a szívünkben rejlik, az egymásra való odafigyelésben, az összefogásban. Figyeljünk azokra a magányosokra is, akiknek talán hiányzik a jó szó, egy kis kedvesség, hogy hozzájuk is elérkezhessen a szeretet és a megváltás öröme. Vass Albert szavaival kívánok mindenkinek tartalmas ünnepeket: Karácsony készül, emberek! Szépek és tiszták legyetek! Súroljátok föl lelketek, Csillogtassátok kedvetek, Legyetek újra gyermekek, Hogy emberek lehessetek!

4 4 Kürtös Kultúra - Közélet december H i m n u s z - k i á l l í t á s K ó v á r o n A novemberi hónap is magyar kulturális eseményekben gazdagnak bizonyult a Nagykürtösi járásban. Orgoványi Anikó - sokoldalú, verseket is író mûvésznõ - a Himnusz címû festménykiállítását is ebben a hónapban tekinthették meg az érdeklõdõk Kóváron. A program a Csemadok Nagykürtösi Területi Választmánya szervezésében valósult meg. A festménysorozat 10 táblaképbõl áll. Az elsõ két alkotás középpontját a magyar korona ábrázolása ékesíti. A következõ képek elrendezését alapvetõen meghatározzák az Árpád-kori nõk hajviseletének elengedhetetlen részét képezõ, hajkarikákra emlékeztetõ motívumok, amelyet a mûvésznõ a mandalákhoz hasonlított a kiállítást megnyitója során elhangzott ismertetõjében. A központi motívumok körül a festményeken a nemzeti himnuszunk strófái olvashatóak. A mûvésznõ - jobb agyféltekés módszerrel - megtanulta Kölcsey Ferenc kézírását, és ebben a stílusban az eredeti helyesírással feliratozta a képeket. A kiállítás megnyitóján Orgoványi Anikó, gyönyörû magyar motívumokkal díszített ruhát viselve, elszavalta a magyar Himnuszt. Bemutatta a Himnusz keletkezéstörténetét, korabeli fogadtatását. Elmesélte a festménysorozat létrehozásának motivációit, alkotási folyamatának egyes részleteit. Hangsúlyozta, hogy szeretné eloszlatni azt a tévhitet, miszerint a Himnusz pesszimista hangulatú. A mûvésznõ úgy látja, Kölcsey költeménye emelkedett nemzeti fohász, Erkel Ferenc zenéje pedig valójában lendületes. Véleménye szerint a nemzeti imádságunk, a Himnusz ápolása épp oly fontos feladat, mint magyarságtudatunk átadása az utókornak. A kiállítás - amelyet Kóvár után Ipolyszécsénykén tekinthettek meg az érdeklõdõk - kiváló alkalmat ad arra minden magyar számára, hogy az igényesen megalkotott motívumokba feledkezve elgondolkodjon nemzeti himnuszunk üzenetén, és megáévá tegye azt. Pathó Marianna É v e s k o n f e r e n c i á t t a r t o t t a K e r e k a s z t a l Dunaszerdahelyen, november 21-én tartotta soros éves konferenciáját a több mint száz szlovákiai magyar civil szervezetet tömörítõ Szlovákiai Magyarok Kerekasztala. Az eseményen a Csemadok és a Nagykürtösi járás is képviseltette magát, Balogh Gábor révén. A Kerekasztal egy olyan ernyõszervezet, amely szakmailag és az érdekérvényesítés terén fogja össze a felvidéki magyarságot azokon a területeken, ahol a politika és a politikai pártok nincsenek jelen. A közösség hangjaként mûködik, közvetít az állami szervek és a civil szervezetek között, valamint közérdekû álláspontokat fogalmaz meg olyan kérdésekben, melyek a megmaradásunk szempontjából kulcsfontosságúak. Az éves konferencián kiemelt rész jutott az oktatásügynek, az alap- és középiskolák problémájának, valamint annak, hogy mekkora esélyük van a fennmaradásra a kisiskoláinknak, s mi motivál valakit arra, hogy magyar iskolákban tanuljon tovább. A rendezvényen méltatták és Civil Díjjal ismerték el a petíciós bizottság - Vojtek Katalin, Fibi Sándor és Filip Zacher - munkáját, akik a tavasszal és nyáron aláírásgyûjtést és demonstrációt is szerveztek az iskoláink védelmében. A konferencián szó esett továbbá a nyelvhasználati kérdésekrõl és az aktivisták tevékenységérõl, különös tekintettel arra, hogy mi motivál valakit az önkénteskedésre, mennyire hasznosak a jó példák, és milyen buktatókkal találkozhat egy-egy kezdeményezés a minisztériumokban vagy a hatóságok körében. Végül Kántor Zoltán elemzõ, a Nemzetpolitikai Kutatóintézet vezetõje beszélt az önigazgatásról. A Kerekasztal szándéka, hogy továbbra is jogsegélyt nyújtson azoknak, akik magyarságuk és a diszkrimináció miatt rászorulnak, javítson a beiratkozási mutatókon, megjelenjen a hivatalos fórumokon, felszólaljon a civil szervezetek érdekében, és összetartsa a magyarságot. Üzemelteti a jogsegely.sk és a madari.sk portálokat. A konferenciáról szóló videókat és beszámolókat a weboldalon lehet megtekinteni. Tokár Géza

5 2015. december Kultúra - Közélet Kürtös 5 Mikulásváró Nagykürtösön Október 23-a után ismét kiváló programlehetõség kínálkozott az újjáéledõ nagykürtösi magyar közösség számára. A Csemadok Nagykürtösi Alapszervezete és a Magyar Közösség Pártja Nagykürtösi Helyi Szervezete közös szervezésében megvalósuló Magyar Mikulás-estre december 4-én, pénteken Közös ünnepi készülődés, a népi hagyományok felelevenítése a Nagykürtösi Magyar Ifiklub első rendezvényén A karácsonyra hangolódás jegyében telt a Nagykürtösi Magyar Ifiklub elsõ összejövetele. A Csemadok Nagykürtösi Területi Választmánya szervezésében, Pathó Marianna koordinálása mellett megvalósuló eseményen a magyar népi hagyományos ünnepvárás jellegzetes tevékenységei kerültek elõtérbe. A Nagykürtösi Magyar Ifiklub indításának célja teret adni a járásban élõ magyar kötõdésû gyermekeknek, fiataloknak, hogy találkozzanak egymással, hasznosan eltöltött és élménygazdag délutánok során jobban megismerjék este került sor. Balík László, az MKP járási elnöke és Balog István, a Csemadok helyi elnöke köszöntõje után Ádám János elgondolkodtató, mély üzenetet hordozó ünnepi irodalmi összeállítását hallgathatta meg a közönség. A komoly gondolatokat követõen a könnyedebb hangulat megalapozásáért a házigazda, Bodzsár Gyula felelt - aki önmagához híven - szórakoztató humorbonbonokkal kínálta a hallgatóságot. Ezt követõen sok házi készítésû finomságot és puncsot kóstolva, valamint régi magyar slágerekre táncolva mulatott a magyar csapat. Az eseményen részt vett Balogh Gábor, a Csemadok Nagykürtösi Területi Választmányának elnöke, Kliment Éva a választmány titkára, valamint Tokár Géza a Szlovákiai Magyarok Kerekasztalának szóvivõje is. Az est folyamán beharangozták a következõ nagykürtösi eseményt, az azóta sikeresen megvalósult Nagykürtösi Adventi Ünnepvárót, ahol a kézmûves-foglalkozásokba, játékokba, éneklésbe a szervezõk a gyermekeket és felnõtteket egyaránt bevonták. Pathó Marianna egymást, valamint a magyar kultúrát, az egyes ünnepekhez kötõdõ szokásokat, a járáshoz kötõdõ neves személyiségek munkásságát. A szervezõk mindezt játékos formában, nem formális, élmény alapú módszerek segítségével próbálják közvetíteni a résztvevõk felé. A december 11-i ünnepvárón a Komáromból érkezõ Balázs Lillával és Angyal Rékával - hagyományõrzésben jártas szakemberekkel - ma már ritkán alkalmazott, kevésbé ismert technikák segítségével, természetes alapanyagú, gyékény- és kukoricacsuhé díszek készítését próbálhatták ki az érdeklõdõk. Gyermekek, szülõk, nagyszülõk közösen készíthették el a karácsonyfát ékesítõ angyalokat, csillagokat. A foglalkozások közben - a gyermekek nagy örömére - idõrõl idõre felcsendült az ének, elõkerültek a Luca-naphoz és Szent Miklós-naphoz köthetõ táncos gyermekjátékok is. Az eseményre Nagykürtös mellett Zsélybõl, Kõkeszibõl, Bussáról, Fehérkútról és Csalárról érkeztek résztvevõk. A karácsonyi ünnepváró sikeréhez nagymértékben hozzájárultak a járás csemadokos aktivistái - különös tekintettel a helyi alapszervezet tagjai - akik elvitték az esemény hírét a helyi magyar kötõdésû családokhoz. Folytatás január 30-án, szombaton következik változatlan helyszínen, Nagykürtösön a Písecká 3. szám alatti közösségi teremben. Részletes programmal január elején jelentkeznek a szervezõk. Az Ifiklub iránt érdeklõdõk jelentkezését továbbra is várják a os telefonszámon, ahol a programmal kapcsolatosan felmerülõ kérdéseikre is készségesen válaszolnak. Pathó Marianna

6 6 Kürtös Közélet Lukanényén - pénteken, szombaton, vasárnap Közel 180 nyugdíjas fogadta el a meghívást a november 27-én megrendezett IX. nyugdíjas-találkozóra Lukanényén. Kuzma Zoltán, községünk polgármestere egy szál virággal köszöntötte a megjelenteket. Tartalmas megnyitó beszédét a helyi alapiskola és Csemadok kultúrmûsora követte, finom vacsora és sütemények kíséretében. November 28-án a délelõtt folyamán könyvbemutatót tartott községünkben Pintér Zoltán, esperes, kanonok úr, zsitvabesenyõi plébános, Lukanénye tiszteletbeli polgára. Kuzma Zoltán polgármester üdvözlõ beszédében mély tisztelettel köszöntötte volt lelkipásztorunkat, aki 16 esztendõn keresztül teljesített szolgálatot községünkben. Most megjelent könyve imákat és verseket tartalmaz, humoros történetekkel kiegé december Zsélyi Aladár-emléknap szítve. A több mint 100 fõs érdeklõdõ közönség szeretettel fogadta volt lelkipásztorát, bízva a mielõbbi viszontlátás örömében. Megjelent könyvéhez sok sikert kívánunk. Vasárnap, november 29-én szentelte és áldotta meg Mons. Dobos Péter esperesplébános a székely kapu elõtt elkészített családi ádventi koszorút. Minden vasárnap, a délután folyamán közösen imádkozunk, és meggyújtjuk az ádventi gyertyát. Ezen kezdeményezés 4 évvel ezelõtt indult községünk polgármesterének és feleségének aktív közremûködésével és támogatásával. A 4. gyertyagyújtás alkalmával hagyományosan karácsonyi puncsot és édességeket kínálunk a jelenlévõknek. Balko Zsófia december 12-én immár huszadik alkalommal emlékeztünk meg Zsélyi Aladár születésének évfordulójáról. Ebben az évben Bussán vártuk a Budapestrõl érkezõ veterán pilóták egyesületének tagjait, köztük voltak már számunkra régi ismerõseink, barátaink és nem utolsó sorban Gáspár János, aki tudtommal még nem hagyott ki egy évet sem. Egészségi állapota ellenére nagy lelkesedéssel beszélt Zsélyi életérõl, tevékenységérõl, érdemeirõl. Még annyi év után is megtudhattunk tõle sok újdonságot, érdekességet. A vendégek között újoncok is voltak, akikben felmerült a Zsélyi-kultusz iránti érdeklõdés. A napirendi programunk szerint elsõként közösen megnéztük a Zsélyi-emlékszobát, majd a volt laktanyában lévõ, az Ipoly-híddal kapcsolatos kiállítást tekinthették meg a vendégeink. Ezután a temetõbe kígyózott a látogatók sora, lassan, egy-egy gyertyával a kezünkben Kati sírjához mentünk. Egy kicsit távolabbról nagyon szép tárogatóhang sírt egy dalt... Közös ima, koszorúzás, gyertyagyújtás után a község hivatal elõtti emlékmûnél gyülekeztünk, ahol a koszorúzás és ünnepi beszéd után közös ebéd volt készítve minden résztvevõnek. A jó ebéd után, ill. közben szólt a nóta a bussai Melódia asszonykórus elõadásában. Hátra maradt még egy kötelességünk, amely a Csalárban lévõ Zsélyi-emléktábla megkoszorúzása volt. Ezután, a napi kötelességünket megtéve, Csalárba is meghívtak a kultúrházba egy kis frissítõre, ami igen jólesett, mert estefelé már elég hidegre fordult az idõ. Nagyon jól telt el az egész nap. A tárogatómûvész úr mindenhol, ahol éppen lehetett, a gyönyörû zenéjével kísérte és szórakoztatta a csoportot. Végül úgy, mint minden évben, azokkal a szavakkal búcsúztunk, hogy jövõre újra találkozunk. A hosszú út elé sok szerencsét, a közeledõ ünnepekhez pedig áldást, békességet kívántunk a vendégeknek. Köszönet mindenkinek a segítségért, aki hozzájárult e szép emléknap létrehozásához. Bombor Ivett

7 2015. december Idősek napközije Csalár községben K ö z é l e t Kürtös 7 Karácsonyi vásár és Mikulás-napi nyugdíjasest Ipolyhídvégen Csalár idõs polgárai számára napközi otthon létesült a faluban. Természetesen egyes idõs polgárok éltek is a kínálkozó lehetõséggel - a létszám eddig 15 fõ. Nagyon örülünk ennek a létesítménynek, amely bizonyítéka, hogy közkedvelt polgármesterünk, Ádám Béla szorgos odafigyeléssel gondol az idõsekre. A napköziben úgyszintén nagy odaadással, figyelemmel és példásan gondoskodnak az idõsekrõl a személyzet tagjai: Dobra Monika, Kis Judit és Ádám Katka. Az idõs polgárok jól érzik itt magukat, mivel mindennap gondoskodnak róluk: verseket szavalnak, dalolnak, kézimunkáznak, és még sok tevékenységgel szolgálnak a falu javára. A polgármester kirándulásokat szervez számukra, pl. búcsúkra, a szlovák parlamentbe (Csicsai Gábor, parlamenti képviselõ segítségével a Most-Híd párt részérõl). Igazán meghitt, ünnepi és vidám hangulatban zajlott december 12-én Ipolyhídvégen a kora délutáni órákban a helyi szervezetek által rendezett Karácsonyi vásár. Az ügyes kezû helybéli árusok buzgón kínálták portékáikat a vásárlóknak és a nézelõdõknek. A kínálatból nem hiányzott a karácsonyi ostya, mézeskalács, horgolt és fából készült díszek, többféle ötletes karácsonyi ajándéktárgy és még sok minden. Mindenkit kellõképpen átmelegített a Zvara János által fõzött halászlé és a Hlavács család által készített forralt bor. Nemcsak a húszéveseké a világ, ezzel a mottóval telt az ipolyhídvégi önkormányzat által megrendezett Mikulás-napi nyugdíjasest december 5-én. Az összejövetel kezdetén, amelyet nagyon sokan megtiszteltek részvételükkel, polgármesterünk, Lestyánszky Viktor köszöntött mindenkit. Beszédében szólt a nyugdíjasokhoz, kis összefoglalót tartott az egész évi eseményekrõl, majd jó szórakozást kívánt a mûsorhoz. Az est fellépõi a helyi óvodások és iskolások voltak, valamint a Szivárvány éneklõcsoport régi idõk örökzöldjeivel. Sokak nagy örömére ismét színpadra léptek a Dejtári Pletykázó Asszonyok, hogy egyedi humorukkal szórakoztassák a közönséget. Verset mondott Kovács Bettina, Reméljük, hogy a jövõben még nagyobb számban kapcsolódnak be ebben a kis Ipoly menti faluban az idõsek napközijének tevékenységébe az idõs emberek. Elismerõ köszönet Ádám Bélának, a csalári polgármesternek és a jólelkû személyzetnek. Az idõsek napközi otthonának tagjai Így, karácsony közeledtével még inkább közelebb hozta egymáshoz a falu lakóit ez az igen szép rendezvény. Karácsonyi vásárt tartottak még Lukanényében december 11-én és Ipolynyéken december 13-án. végül Básti János nótaénekes fokozta a hangulatot a tõle már megszokott nótáival. Harmonikán kísérte Skamla József. A mûsor közben meleg vacsorát szolgáltak fel, és a minden jóval terített asztalról fogyaszthattak a vendégek. A rendezvény arról tanúskodott, hogy bizony fontos odafigyelni az idõsebb korosztályra. Tisztelni és megbecsülni õket, megköszönni munkájukat, tapasztalatot és bölcsességet sajátítva el tõlük. Úgy gondolom, mindenki (a Mikuláscsomagon kívül, amit kaptak) jó érzésekkel a szívében tért haza errõl az igen jól sikeredett vidám estérõl. Záhorský Zsuzsanna

8 8 Kürtös Oktatás december Színes programok a Csábi Alapiskolában D nap Csábon November 17-e a nemzetközi diáknap és a bársonyos forradalom évfordulója. Gazdag program és felejthetetlen élmények jellemezték az idei D napot. A Wüstenrot Biztosító munkatársai érdekes, játékkal összekötött beszélgetést folytattak a legkisebbekkel. A 8., 9. osztályok tanulói a 4-9. évfolyamok számára prezentációt mutattak be a szabadságról és demokráciáról. Ezt követõen az osztályok alkotómûhelyekké váltak, ahol a karácsonyi vásárra születtek a szebbnél szebb díszek, ajándékok. bennalvást, és komolyan is vettük. Milyen lehet éjszaka az iskola? Milyen érzés, amikor csak miénk az egész? Lehet-e aludni az osztályban? Ilyen és ezekhez hasonló kérdések foglalkoztattak bennünket. Aztán eljött a nagy nap, amikor az iskola nemcsak nappalra, de éjszakára is a második otthonunkká vált. Iskolánk történetében elõször került sor az elsõsök felavatására. Mindannyian ügyesnek, tanulékonynak bizonyultak, és iskolánk diákjaivá váltak. A napot sportjátékkal fejeztük be, ahol a tanító-diák mérkõzésbõl a diákok kerültek ki gyõztesen. ZSz Nagyjaink nyomában Mi, a Csábi Alapiskola és Óvoda nyolcadik és kilencedik osztályos tanulói november 18-án részt vettünk a Csemadok Nagykürtösi Területi Választmánya által szervezett programsorozat ez évi rendezvényén. Utazásunk elsõ állomása Alsósztregova volt, ahol a Madách-kastély falai közt aktív szereplõként az Ember tragédiája c. drámai költemény egyes színeinek rövid bemutatásában vehettünk részt. Iskolánk tanulója a narrátor szerepét vállalta, és képviselt bennünket a mû bemutatásában. A ma irodalmi múzeumként mûködõ épületben sok érdekességet láttunk, többek között az oroszlánbarlang -ot, a Madách-mûvek születésének helyszínét. Alsósztregováról utunk a csesztvei kúriába vezetett, ami Madách Imre édesanyja, Majthényi Anna hozománya volt. Madách Imre életútját követõen Mikszáth Kálmán nyomában folytattuk utunkat. Következõ állomásunk Mohora volt, ami szintén Mikszáth-emlékhely, mert az író felesége, Mauks Ilona az akkoriban ott élõ birtokos fõszolgabíró lánya volt. A Mauks Ilona-emlékházon kívül megnéztük a templomot, amelyben Mikszáthék másodszor kötöttek házasságot. Utazásunk utolsó helyszíne Kóvár volt, ahol prezentációval egybekötött elõadást hallhattunk a Himnusz születésérõl, és megtekinthettük a vele kapcsolatos kiállítást is. Ez a kirándulás nagyon jó volt, és nagyban hozzájárult ahhoz, hogy megismerhessünk olyan tárgyi és szellemi hagyatékot, amilyennel eddig csak könyvekben vagy képen találkoztunk. Köszönjük! Bent aludtunk az iskolában Ebben az iskolai évben október 28-án kezdõdött az õszi szünet. Már hetekkel elõtte tudtuk, hogy a szünet elõtti utolsó éjszakát az iskolában fogjuk tölteni. Nagy ötletnek tartottuk a A program így alakult: - este hatkor mindenki (voltunk vagy százan) elhelyezte dolgait a saját osztályában, megkereste a számára legbarátságosabb helyet, ahová a matracát, hálózsákját, kedvenc kispárnáját letehette, bízván abban, hogy az az a hely, ahol sikerül majd egy jót aludnia - fél hét és fél nyolc között lampionos fölvonulás volt a falu fõutcáján, Drdanko Hajnalka néni finom rétessel várt bennünket a házuk elõtt, a hangszóróban szólt a zene, vidámak voltunk, és integettünk a házak elõtt álló kíváncsi embereknek - a közkedvelt csigatészta+pörkölt párosítás finom vacsorának bizonyult - a várva várt diszkó hamarosan kezdetét vette, roptuk a táncot, énekeltünk, mókáztunk kedvünkre - éjfél tájékán bebújtunk hálózsákjainkba annak reményében, hogy álomra hajtjuk fejünket, de nem így történt, mivel sokkal éberebbek és beszédesebbek lettünk, mindenkinek volt valami mondanivalója, sokat látogattuk a folyosót és mellékhelyiséget, mert kíváncsiak voltunk, hogy más osztályokban hogy zajlik az éjszaka, alszanak-e már - talán hajnali három is lehetett, amikor végre elaludtunk, nemsokára virradt, és már kelni kellett - hét óra körül összeszedtük cuccainkat, elindultunk haza, és az õszi szünet alatt sikerült kialudni magunkat Kiderült számunkra, hogy éjszaka az iskola nem is félelmetes, az iskola nagy szellemei mi magunk vagyunk. Az mindenesetre biztos, hogy jó volt együtt lenni. A Csábi Alapiskola diákjai

9 2015. december Oktatás Kürtös 9 A Magyar Kultúra Hete az Ipolyi Arnold Alapiskolában tunk, de karácsonyi kántájuk most eljutott hozzánk is a trió elõadásában. A már ismerõsen csengõ, ill. új dalokat mindenki áhítattal hallgatta, az énekhangok, a gitárok és a szaxofon pedig együttesen alakítottak ki egy olyan hangulatot, amely nemcsak a karácsony közelségét volt hivatott közvetíteni az errõl a témáról szóló dalokkal, de arra is felhívta a figyelmet, hogy jó magyarnak lenni. (Ugye ismerõs? Kormorán: Isten ujja megérintett.) Az ünnepre való hangolódás egy vidám színházi elõadással folytatódott. Ugyancsak régi és nagyon kedves ismerõseinket fogadhattuk az iskolában, mégpedig a Csavar Színház mûvészeit, akik ezúttal egy népmese-feldolgozást adtak elõ Az ördögbe!!! címmel. Kiss Szilvia és Gál Tamás színmûvészek és Mester László zenész elõadásából kiderült, hogy hogyan jár túl az ördög eszén a szegény ember, akinek a Ádvent elsõ hetének hétfõ reggele egyben egy hagyományos rendezvénysorozat nyitányát is jelentette Ipolybalogon, az Ipolyi Arnold Alapiskolában. Az iskola ádventi koszorúján kigyulladt az elsõ gyertya, amely halvány fényével világította meg a szürke decemberi reggelt. György Ferenc lelkiatya az iskola tanulói, tanítói és néhány szülõ jelenlétében beszélt a várakozás idõszakáról, majd közösen énekkel és imával köszöntöttük ezt az idõszakot. S hogy az ádventi várakozást kicsit színesítsük, a Magyar Kultúra Hete (2015. november december 4.) keretében ádventi/karácsonyi koncert részesei lehettünk jól ismert vendégeink: Zsapka Attila, Vadkerti Imre és Sipos Dávid jóvoltából. Szépkenyerûszentmárton egy erdélyi település, amelyrõl eddig nemigen hallot- földön nincs ugyan sok vesztenivalója, de van helyette csavaros esze, amit a megfelelõ pillanatban használni is tud. A zenés elõadásban a népi hangszerek (hegedû, ütõgardon) nemcsak a tõlük elvárható hagyományos népzenei hangzásvilágot szólaltatták meg, de a rapzene ritmusát is elõcsalogatták belõlük megszólaltatóik némi gitárkísérettel fûszerezve. Mindezt természetesena tipikus dalszövegmondás és mozgás színezte. A darab valóban hangos sikert aratott, s hogy az elõadás most is interaktív volt, csak növelte vonzerejét. A Csavar Színház darabjai közül már jó néhányat láthattunk az iskolában, de szerencsére mindig van a tarsolyukban egy új s egy még újabb, amit már alig várunk, hogy megtekinthessünk. Az idei MKH kísérõrendezvénye egy, a diákok számára kiírt gyûjtõpályázat volt, amelynek célja régi családi fényképek felkutatása, ill. a rajta szereplõ személyek megismerése, megismertetése, bemutatása volt. A pályázat címe: A családi fényképalbum legrégebbi fényképe, s valóban, a tanulók igyekeztek minél régebbi képeket hozni, bemutatni. Így a száz évvel ezelõtt készült fénykép egyáltalán nem ment ritkaságszámba, a legrégebbi kép címet pedig egy 1910 körül készült katonakép nyerte el, amely az egyik diáklány szépapját örökítette meg, aki az 1. világháború elõtt teljesített tényleges katonai szolgálatot, és akkor készítették róla a felvételt. A családtagokat ábrázoló portrékon kívül voltak vidám és szomorú jeleneteket megörökítõ felvételek is, amelyekhez érdekes történetek is kötõdtek. Az összegyûjtött képeket digitalizáltuk, kinyomtattuk, és kiállítottuk az iskola nagyfolyosóján, hogy mindenki megnézhesse, és fõleg, hogy beszélgessenek róluk a gyerekek. A legrégebbi képeket gyûjtõ, legaktívabb, legprecízebb diákokat megjutalmaztuk. A programsorozat zárása a pénteki Mikulás-nap volt, amikor a Diákönkormányzat tagjai Mikulásként és krampuszlányokként végigjárták az összes osztályt, és a szülõi szövetség jóvoltából minden tanulót édességcsomaggal jutalmaztak meg. Elõtte természetesen az arra érdemeseket néhány virgácsütéssel büntették, és megígértették velük, hogy a következõ évben jobbak lesznek. Így telt tehát ádvent elsõ hete, avagy a Magyar Kultúra Hete az ipolybalogi iskolában. Az elkövetkezõ heteket a karácsonyi mûsorra való felkészülés, az osztályok és az iskola karácsonyi díszbe való öltöztetése tölti majd ki, de persze nem feledkezhetünk meg arról, hogy ezek csak a külsõségek, s mindezt belsõ töltekezéssel kell egyensúlyba hozni, mert ettõl lesz nyugodt és békés az ünnep, ami mai zajos, békétlen világunkban mindannyiunk kívánsága kell hogy legyen. -ná-

10 10 Kürtös Kultúra - Oktatás december MEGMÉRETTETÉS EGERBEN November 21-én az Ipolynagyfalusi Éneklõcsoport Egerben vett részt a PALÓCGÁLA 2015, 26. Regionális és Nemzetközi Népzenei Fesztiválon. Ez volt a 18. Országos Népzenei Minõsítõ. A meghívott csoportoknak alkalmuk volt a tapasztalatcserére, a szakmai és baráti együttmûködés megalapozására. Az idelátogatók a nemzeti kultúrák igazi ünnepének lehettek részesei. Nagy izgalommal készültünk erre a különleges napra. Próbák, ruhaigazítás és az utazás biztosítása. Három személyautóval utaztunk. A szívélyes fogadtatás után rögtön átöltöztünk, mert elsõként léptünk fel. Utána ebéd és egy kis városnézés következett. Visszatérve a mûvelõdési otthonba, érdeklõdve figyeltük a többi szereplõt. Aztán a zsûri elvonult értékelni. Teljesítményünket KIVÁLÓ minõsítéssel jutalmazta. Dicséretet kaptunk a szép palóc kiejtésért, a tiszta éneklésért és népviseleti ruháinkat is dicséret illette. Népdalválasztásunk is elnyerte tetszésüket. Így jövõre indulhatunk az Arany Páva díjért Egerben. Mindezeket vezetõnk, Tóth Mária és Tómus Tibor, községünk alpolgármestere hallgathatta meg, mivel mi siettünk haza, így minket külön értékeltek. Sietségünk oka az volt, hogy otthon Katalin-bált rendezett a helyi önkormányzat, amelyen a csoport nagy része részt vett. Szerencsésen, idõben hazaértünk Egerbõl, köszönet ezért a három sofõrnek: Tómus Tibornak, Kovács Jánosnak és Villant Bernadettnek. Nagyon szép nap volt. Visszaigazolást kaptunk, hogy munkánk nem volt hiábavaló, a sok próba és a vezetõnk által gondosan összeállított mûsor meghozta gyümölcsét. Csak így tovább! Bodonyi Ilona I r o d a l m i n a g y j a i n k n y o m á b a n j á r t a k a N a g y k ü r t ö s i j á r á s m a g y a r d i á k j a i Novemberben - immár hagyományosan - útnak indultak a kilencedikes diákok, hogy közelebb kerülhessenek az egyetemes magyar kultúrát gazdagító, helyi kötõdésû jeles személyiségek hagyatékának megismeréséhez. A program kereteit a Csemadok Nagykürtösi Területi Választmánya biztosította a Bethlen Gábor Alapkezelõ Zrt. támogatásával. A Nagykürtösi járáshoz számtalan személyiség kötõdik a magyar kultúra és tudomány jelentõs alakjai közül, mint Madách Imre, Mikszáth Kálmán, Krúdy Gyula, Balassi Bálint, Zsélyi Aladár repülõgép-tervezõ, Ipolyi Arnold püspök, néprajzkutató és még oly sokan mások. A Csemadok Nagykürtösi Területi Választmányának csapata küldetésének érzi, hogy a járásban tanuló diákokkal minél szélesebb körben megismertesse ezeket a helyi kötõdésû személyiségeket, akik maradandót alkottak az egyetemes magyarság számára. Ebbõl a célból indította öt évvel ezelõtt a Tárjuk fel és õrizzük meg értékeinket programot, amely keretében a helytörténeti kutatások mellett nagy figyelmet fordítanak az összegyûjtött ismeretek minél szélesebb körben való átadására. Ebbõl a célból készítik a Hagyaték füzeteket, amelyben rövid leírást adnak az egyes személyiségek munkásságára, helyi kötõdésére vonatkozóan. A körút során ezek által is gazdagítják a diákok ismereteit. Évrõl évre megszervezõdik tehát az Irodalmi nagyjaink nyomában körút a járás magyar alapiskoláinak kilencedikes diákjai számára. Ebben az évben Alsósztregován, a Madách-kastélyban az író életmûvét feldolgozó állandó kiállítással indult a program, ahol néhány diák Madách legnagyobb mûvének, Az ember tragédiája szereplõinek bõrébe bújva ismerhette meg a mû valódi tartalmát, mondanivalóját. Ezután a Csesztvén található Madách-emlékházban, a tárlatvezetés közben szerzett sok értékes információt követõen, a fent említett mû néhány jelenetéhez kapcsolódó, korhû kosztümökbe bújva formálhatták meg Éva, Lucifer vagy Ádám alakját. Mohorán a Mauks- Mikszáth Emlékházban mesés módon ismerhették meg Mikszáth szívszorító szerelmi történetét, amely élete választottjához, Mauks Ilonához kötötte. Megtekinthették - a második esküvõjük helyszínéül szolgáló templomban - a házasságkötésüket igazoló eredeti okmányt is. A program zárásaként Kóváron az Orgoványi Anikó mûvésznõ alkotásait bemutató Himnusz-kiállítást tekintették meg a diákok. A programba ez alkalommal is bekapcsolódott az ipolynyéki Balassi Bálint Magyar Tanítási Nyelvû Alapiskola, az ipolybalogi Ipolyi Arnold Alapiskola, az ipolyvarbói Mikszáth Kálmán Magyar Tannyelvû Alapiskola, a Lukanényei és Csábi Alapiskola. Pathó Marianna

11 2015. december Évfordulónaptár - Programajénló Kürtös 11 Rimay János (Alsósztregova, 1570 körül - Divény, december 9.) politikus, költõ, a magyar késõ reneszánsz legjelentõsebb íróegyénisége. A költõ születési dátuma nem ismert pontosan. Õ maga 1592-ben azt írta, hogy 1569-ben látta meg a napvilágot, ugyanakkor 1616-ban 43 évesnek állította magát, eszerint tehát 1573-ban született. Az biztos, hogy egy Nógrád megyei, középnemesi család fia volt. Édesapja a Balassi család szolgálatában állt, ezért Rimay már egészen fiatalon megismerkedett a költõvel. A nagy rang- és korkülönbség ellenére hamar bizalmas barátok lettek. Balassi egy olyan tanítványt látott fiatal barátjában, aki majd továbbviszi és kiteljesíti az általa képviselt reneszánsz költészetet. Rimay tanulmányairól, külföldi útjairól semmi biztos adat nem maradt fent. Tudható, hogy 1590-ben Velencébe készült, de semmilyen forrásra nem akadtak, ami arra utalna, hogy tényleg elutazott a lagúnák városába. Mivel nagy mûveltséggel rendelkezett, elképzelhetõ, hogy folytatott egyetemi tanulmányokat. Tudott latinul, és szinte mindent elolvasott, ami ezen a nyelven hozzáférhetõ volt számára. Ismerte, és egy kis szlovákos beütéssel, használta is a cseh irodalmi nyelvet, és valószínûleg beszélt németül és olaszul is, már csak azért is, mert ez hozzá tartozott a korabeli mûveltséghez. Jó kapcsolatokat épített ki a korabeli Magyarország értelmiségével. A tizenöt éves háború idején Rimay is jelen volt a harcoknál, Esztergom ostromakor szemtanúja lehetett Balassi sebesülésének, majd nem sokkal késõbb bekövetkezett halálának. A század végén Erdélybe utazott. Valószínûleg ezekben az években ismerkedhetett meg Illésházy Istvánnal és Thurzó Györggyel is. A Bocskai felkelés idején családi birtokain tartózkodott, majd a fejedelem szolgálatába szegõdött, egészen annak halálig. Bocskai bizalmasául fogadta: titkári teendõket bízott rá, és vele fogalmaztatta meg diplomáciai leveleinek egy részét. Ennek ellenére Rimay mégis inkább Illésházy politikáját támogatta ban az õ utasítására utazott Konstantinápolyba, mint a zsitvatoroki béke ratifikálására küldött követség egyik tagja. Illésházy halála után Thurzó György lett a nádor. Rimay vele is közvetlen kapcsolatot alakított ki, ezt bizonyítja az a tény is, hogy Thurzó halála után annak özvegyét és fiát, Imrét szolgálta. Az utóbbi felkérésére jelent meg az 1619-es pozsonyi országgyûlésen, ura után õ is Bethlen Gábor híve lett. A következõ évben tagja volt annak a Konstantinápolyba utazott követségnek, amelynek az volt a feladata, hogy biztosítsa a szultán jóindulatát a fejedelemmel és szövetségeseivel szemben. Azonban 1621 után már õ sem támogatta Bethlen politikáját. Visszavonult alsósztregovai birtokára. Ekkoriban egymás után katolizáltak a legbefolyásosabb nemesi családok. De Rimay protestáns maradt, és bár támogatta a Habsburg-barát politikát, jelentõs tisztségeket mégsem kapott ezután. Élete végén Rákóczi Györgynek ajánlotta fel szolgálatait, de halála megakadályozta ennek teljesítésében. Utolsó éveiben fõként a megyei nemesség körében tevékenykedett. Részt vett Nógrád megye közéletében: annak megbízottja volt többek között a törökkel folytatott helyi tárgyalásokban. Jó kapcsolatot alakított ki a protestáns polgári értelmiség legjelentõsebb képviselõivel is. Élete utolsó szakaszában egymás után érték a szerencsétlenségek. Sokat betegesedett, házát egy alkalommal kifosztották a harmincéves háborúban harcoló katonák. Ekkor 609 kötetes könyvtárából csak 131 könyvet tudott megmenteni. Meghaltak fiai is, számos gyermeke közül csak egy lánya élte túl a költõt. Rimay végül 1631-ben halt meg családi birtokain Alsósztregován. Rimay János elsõsorban mint költõ él a köztudatban, pedig prózai munkássága is jelentõs. Levelezését, feljegyzéseit, jelentéseit megõrizte, ezek jelentõs része fent is maradt, de ezek az írásai inkább a történészek számára értékesek. Vannak azonban olyan pózai írásai is, amelyeket eleve irodalmi alkotásnak szánt. Ezek filozófiai elmélkedések, kiadványai elé szánt ajánlólevelek vagy a korabeli értelmiségiekhez címzett levelek. Hagyatékának megõrzésében és kiadásában jelentõs szerepet játszott Madách Gáspár, aki maga is szerény tehetségû költõ volt. Internetes források alapján: szerk. Programelõzetes Lukanénye: December karácsonyi mûsor a kultúrházban a helyi alapiskola szervezésében December IV. ádventi gyertyagyújtás, kézimunkakiállítás és karácsonyfa-állítás a Nyugdíjasok Napközi Otthona elõtt, kultúrmûsorral December István-bál a helyi kultúrházban, vacsorával és élõzenével Ipolynyék: A Csemadok Ipolynyéki Alapszervezete értesíti az érdeklõdõket, hogy december 30-án 8.30 órai kezdettel Máriásversenyt rendez a kultúrházban. Minden érdeklõdõt szeretettel várnak. Nevezési díj 10.- Január 30. Nagykürtösi Magyar Ifiklub (Stefe Székház, Pisecká 3., Nagykürtös) A nagy sikerû decemberi ünnepváró nyitóalkalmat követõen január 30-án szeretettel várjuk a 8-14 éves fiatalokat a klub második eseményére, amely ezt követõen minden hónap utolsó szombatján kerül megrendezésre. A részletekrõl január elején értesítjük Önöket a következõ lapszámban, illetve a Csemadok NTV Facebook-oldalán keresztül. Az Ifiklub keretén belül olyan programokat készítünk, ahol a fiatalok: - átélhetik társaikkal a közös játék élményét, - miközben számos területen bõvíthetik ismereteiket, - mindezt jó hangulatban és olyan környezetben, ahol fiatal szakképzett felnõttek foglalkoznak velük. Kérjük az érdeklõdõket, hogy minél elõbb jelentkezzenek a Csemadok Nagykürtösi Területi Választmányánál a csemadokntv@gmail.com címen, vagy a telefonszámon. III. PALÓC BÁL január 30., Apátújfalu - kultúrház Fõvédnök: Csáky Pál, az MKP európai parlamenti képviselõje Díszvendég: Szvorák Katalin, Kossuthés Liszt Ferenc-díjas énekmûvész Vendégmûvész: Szeredy Krisztina énekmûvész, operettprimadonna, Nyitótánc: Palóc Néptáncegyüttes, Szécsény Zene: JOKER /Salgótarján/, Balassagyarmati cigányzenekar Borkóstoló: Zsigmond pincészet /Ipolynyék/ Sajtkóstoló: Maszlik Zoltán mezõgazdasági vállalkozó /Szente, HU/ Belépõ: 20,- EUR Jegyigénylés, asztalfoglalás - telefonon: , , ben:lenahorvathová22@gmail.com, valamint a községi hivatalokban Továbbá: szingliasztal igény szerint foglalható, a belépõjegy ára a báli programokon kívül tartalmazza a vacsorát desszerttel és borral, valamint a svédasztalos második étkezést Mindenkit szeretettel vár a rendezõség!

12 12 Kürtös Kultúra - Hitélet december Adventi Örökség koncert Ipolynyéken Beszélgetés Géczi Erikával, az Örökség zenekar énekesével Az idei adventben Ipolynyéken elõször, de az Ipoly mentén negyedik alkalommal adott szenzációs koncertet az Örökség zenekar. - Kérlek, mutasd be a zenekart! - Az együttest 2011 januárjában alapította a Kormorán együttesbõl kivált Mr. Basary, Tóth Renáta, Szabó Miklós, Nagy László és jómagam. Késõbb csatlakozott hozzánk Gáspár Álmos, Zsoldos Tamás, Kovács Marcel, a hegedûsünk, aki rendkívül tehetséges és Junior Prima Primissima díjas, továbbá Gulyás Ferenc, akit korábban a NOX együttes zenekarában láthattunk és hallhattunk, aki maga készíti hangszereit és a Magyar Kultúra Lovagja cím birtokosa. Az együttes a sikeres Kormorán-idõszak óta egy családot alkot. Sajnos a közelmúltban távozott a zenekarból az együttes egyik alapító frontembere, Tóth Reni. Úgy látta jobbnak, hogy máshol próbálja ki magát. A zenekar pedig szomorúan, de sok sikert kívánva útjára engedte. - Kik az új tagok? - Fél évig Mr. Basaryval énekeltünk, ezért tavasztól kibõvült a tagságunk Jelinek Zsuval, így újból hárman énekelünk. Szintén tavasszal csatlakozott hozzánk a basszusgitáros, Szilva János és a zongorista Kosz Szilveszter, akit a mai koncerten Juhász Elõd helyettesített. Tehát elértük a régi létszámot, mint annak idején a Kormoránban, 9-en vagyunk, és egy családot alkotunk. - Évek óta végigkísérünk benneteket az Ipoly menti koncerteken. A szívhez szóló dalszövegek mondanivalója fontos számunkra, ugyanis megénekelitek a magyarság sorsát. Hogyan jellemeznéd a zenéteket? Milyen zenei stílust képviseltek? - Nem szívesen kategorizálom a zenénket, de zeneileg talán azt lehet mondani, hogy folk-rock, amelyben jelen vannak a népzenei motívumok. Fontos a nemzet sorsa, de nemcsak errõl szól a zenénk. Dalszövegekben, amelyeknek szerzõje is vagyok, megénekeljük az emberi lélek szabadságának fontosságát és azokat az érzelmeket, amelyek jelen vannak mindennapjainkban: a szerelem, a szeretet, az összetartozás érzését. - Mit jelent számotokra Felvidéken koncertezni? - Számunkra is felemelõ érzés itt lenni, mert teljesen másképp éljük meg a zenénket, valahogy mélyebbek az érzések, ami abból is adódhat, hogy a felvidéki magyarok másképp élik meg magyarságukat. - Köszönöm a beszélgetést! A koncertet Bazsó Attila kezdeményezésére Ipolynyék polgármestere, Hrubík Béla szervezte meg. A moziterem otthonos hangulatában az együttes legszebb dalai hangzottak el, amelyek valóban megdobogtatták a szívünket. Egy Örökség-koncert sem létezhet szeretet és mosoly nélkül. Tény, hogy az Ipoly mentén is igény van az ilyen zenére, amely õrzi, ápolja hitünket és identitásunkat. Köszönet a szervezõknek, a részvevõknek és az adományozóknak, akik anyagilag és eszmeileg is hozzájárultak a koncert megvalósításához. Reméljük, az együttes gyakran fog szerepelni az Ipoly menti falvak színpadain. Kissimonyi Beatrix K i n e k a z é r k e z é s é t v á r o m? Az adventi idõszak a várakozás ideje, a hívõ ember töretlen lelkülettel várja az Üdvözítõt, aki végre békét hoz, rendet teremt az emberi kapcsolatokban. Mindannyian érezzük ennek fontosságát, ezért szól õszintén szívünk szava: Ó jöjj, ó jöjj, Üdvözítõ! De kit, mit várunk valójában, hogyan képzeljük az Õ érkezését? Ezekben a napokban sok mindent keresünk és kutatunk, de egy valamit elfelejtünk megkeresni, méghozzá önmagunkat. Észre kell vennünk, sok minden nyugtalanít, sok mindenre gondolunk, de önmagunkat elfelejtjük megtalálni. Elfelejtettük a belsõ harmóniát, a belsõ békét, ami nélkül nincs igazi ünnep, nincs igazi ünneplés. És mi ennek a megoldása? Ne engedjünk a kísértésnek, a minket körülvevõ szemfényvesztõ külsõ csillogásnak. Persze az ember nem vonulhat ki a világból, nem kapcsolhatjuk ki csábító környezetünket, de próbáljunk egy kicsit megállni és elgondolkodni: mit jelent nekem ünnepelni, kinek az érkezését várom Merjünk találkozni Máriával advent idején, és feltenni a kérdést: Õ hogyan készült a nagy ünnepre? Mi volt számára a fontos, mi volt az Õ ajándéka, és mit kapott ajándékba. Mert sokszor nem a külsõség az, ami számít, nem a drága pénzen megvásárolt ajándék az érték, hanem a szívbéli odaadás, az igazi emberi elfogadás. Keressük Isten által a kegyelmet, és ezáltal megtaláljuk mindazt, ami elveszett. Megtalálom önmagam, lelkem nyugalmát, a harmóniát és a békét. Ne tévesszen meg bennünket a világ csillogó fénye. Tudjunk egy kicsit elcsendesedni és az adventi koszorúnkon gyújtott apró gyertyák fénye által igazi világosságot gyújtani szívünkben. A Szentírás arra tanít, hogy Isten hûséges az ígéretéhez, és megajándékozza önmagával a rá várakozó népet. Ám elutasításra talál, mert nem úgy jön, nem úgy érkezik, ahogyan azt az emberek elõre elképzelték. Valóban, az ember számára a képzelet, az elõítélet, önnön elvárásai és képei sokszor fontosabbak a valóságnál is. A hétköznapi életben épp úgy tapasztaljuk ezt, mint a hit területén. Nem tudom elfogadni, hogy... ; Képtelen vagyok elhinni, hogy..., Nem tudok napirendre térni fölötte, hisz annyira mást vártam - megannyi mondat, ami az emberi keresés és várakozás kudarcát mutatja. Ma divat keresni, de nem jó találni - hisz a keresés énrólam, képzeletemrõl, vágyaimról szól, ezzel szemben a megtalálás arról szól, akit megleltem, s aki gyökeresen más lehet, mint amilyennek elképzeltem. Az örvendezés vasárnapjának ez az üzenete: a várakozás öröme hamarosan átvált a megtalálás örömébe - csak ne feledjem el: ne magamat keressem Istenben, ne a saját elképzeléseim és saját vágyaim beteljesülését. Hagyjam, hogy Isten úgy mutassa meg önmagát, és úgy érkezzen hozzám, amint neki tetszik. Balga Zoltán, ipolyviski plébános

13 2015. december Közélet Kürtös 13 Gondolatébresztő 2014-ben indítottuk el azt a sorozatot, melyben egy-egy gondolatébresztõ témával foglalkozunk. Mostani témakörünk: A közvetítés és lehatárolás helyes arányát meg kell találni! A friss, puha gomba lehet mérgezõ és halálos, ha elfogyasztjuk. A felnyitott, de el nem fogyasztott konzerv, a teli tál étel mellett is éhen lehet halni, bármilyen ízes falatot is tartalmaz. Az éhezés és a táplálkozás egyaránt lehet az élet szolgálója. A távolmaradás vagy felhasználás a maga helyén nyer értelmet. A kapcsolatteremtõ, sürgõ-forgó ember mellett is magányos maradhatsz, ha nem fogod fel stílusát, közlendõjét. A másik ember szótlanságának oka lehet a többiek értetlensége, a helyzet kilátástalansága, de oka lehet mások szóáradata és izgágasága. Mégis csak azt lehet megérteni, amit kifejeznek, amit értésünkre adnak. Ne légy hát kifogások rabja, amikor meg kell nyilatkoznod. Az élet úgyis meghozza azt a helyzetet, amelyben magadat megismerteted, amiben szándékaidra fény derül. A fát határoló kéreg megvédi a szállítósejteket, célba juttatja az éltetõ vizet és oldatokat, ugyanakkor a távoli pontok között érzéketlen marad minden hatás irányában. Aki keménysége és érzéketlensége mögé vonul vissza, az nem veszi észre mások közeledését. Ezernyi szál köt össze a külvilággal, amelyek mindegyike híreket visz hozzád, véd és határol minden kéreg, de ugyanakkor bezár és elválaszt mindentõl, ami körbevesz Téged. A tompultság és az érzékenység fontos jellemzõje személyiségünknek. Aki valamit el akar érni, egyszerre kell helyet adni életében a közvetítésnek és a lehatárolásnak. Célok szerint formálódnak tetteink, lehetõségeinket is van módunk felhasználni. Ahhoz, hogy a fák levelei a lombkoronában kifejlõdjenek, hogy a szélben lengjenek, beszédessé váljanak, szükség van a kemény kéregre, mely megvédi a törzset és ágakat. Minden, ami igazi érték, védelemre méltó. Önmagáért kell óvni, védeni. Amit ma megtehetsz, ne halaszd holnapra, mondja a közmondás. Amit befogadsz, hasznosítsd, ne halogasd annak közelítését, amit elérhetsz. Hogy tudsz kapcsolatot teremteni? Mindent befogadsz, vagy tudsz az információk rengetegében eligazodva szelektálni? Elveted-e azt, ami fölösleges, ami romboló, befogadod-e, ami építõ? Mit adsz önmagadból a családod, barátaid, közösséged számára? Vállalod-e, hogy uralkodjál megnyilvánulásaidon, tetteiden, szavaidon, vagy mindent megteszel, kimondasz válogatás, megfontolás nélkül? Tetteid, szavaid nyomán gazdagszik-e körülötted a világ, jobb lesz-e a melletted élõknek, vagy szomorúságot és fájdalmat okozol gyakran? Régi nóta, híres nóta Járásunkban az idén 16. alkalommal rendeztük meg a magyarnóta-énekesek országos versenyét Õszirózsa címmel. Úgy gondoltuk, hogy a magyar nóta népszerûsítését havilapunkban is vállaljuk, fõleg fiatal olvasóink figyelmébe ajánlva. A mai korban, amikor az éneklés és a szórakozás más mûfajokban merül ki, a fiatalok egyre jobban elvesztik a magyar nótával való kapcsolatukat, így szegényebbek lesznek egy csodálatos dallamvilággal és mondanivalójukkal. Ezentúl minden számunkban leközlünk majd egy-két nótát, melyek közt lesznek örökzöldek, népszerûek, de kevésbé ismertek vagy ismeretlenek is. Akik ismerik majd a közreadott nótákat, azok énekeljék vagy dalolják, akik nem, azok igyekezzenek ezt másoktól megtanulni és eldalolni. Szándékosan írtuk úgy, hogy énekeljék, dalolják, mert egyesek szerint a nótát nem énekelni, hanem dalolni kell. Ezt a kedves olvasók döntésére bízzuk. Öreg cigány, kopott cigány, húzd el az én régi, bús nótámat, Hegedûdnek minden húrján halkan sírjon a keserû bánat. Húzd, mintha a reménységed te is régen elsirattad volna, Minthogyha a temetõbe egy sír szélén búcsúztatód szólna. Öreg cigány, kopott cigány, talán mégis egy vígabbat húzzál, Nem hullott napom le az égrõl, csak a kósza felhõk mögött bujkál. Húzd, mitõl egy régi csókot itt érzek én újra majd a számon, Mitõl ezt a csúf világot újra szépnek, mennyországnak látom. Százforintos bankó volt a lajbizsebben, Azt kérdi a rózsám, hová lett belõle. Nem vettem én rajta sem ökröt, sem lovat, sem nagy házat, Elhúzta a banda érte a nótámat. Százforintos bankó nincs a lajbizsebben, Azt kérdi a rózsám, hová lett belõle. Ne haragudj, rózsám, eszem azt az édes kicsi szádat, Hisz a banda ingyen mégsem muzsikálhat.

14 14 Kürtös Életmód - Kultúra december A boldogság titka Nemsokára új évet írunk. Mindenki számot tesz az elmúlt év sikereirõl, kudarcairól, terveket szõ az elkövetkezõ tizenkét hónapra. A világ egyre tökéletesebb, strapabíróbb embereket vár, hogy az élet minden területén jól teljesítsenek. Ezért egyre több az ideges, elégedetlen, lazítani nem tudó ember. Hogy hogyan legyünk mégis boldogok, híres emberektõl kölcsönöztünk bölcs élettapasztalatokat, ezt adjuk közre az alábbiakban. Az ember nem lehet elégedett életével, ameddig nem elégedett önmagával. - Élj harmóniában magaddal! Ha viselkedésünk és tetteink elégedetlenséggel töltenek el bennünket, akkor idõnk számottevõ részében nagy eséllyel egy általános diszkomfort érzéssel fogunk küzdeni. Ha folyton csak vádoljuk önmagunkat, kérdõre vonjuk döntéseink helyénvalóságát, és indokolatlanul felelõssé tesszük magunkat, egy folyamatos belsõ feszültséget generálunk, ami semmilyen pozitív kihatással nem lesz ránk. Ezzel szemben az elégedettség nyugalommal tölt el, és belülrõl fakadó szabadságot ad ahhoz, amit igazán tenni szeretnénk. Meg kell adnunk magunknak azt a lehetõséget, hogy azok lehessünk, akik igazán szeretnénk - ezt pedig ne másoktól várjuk. Az emberiségnek egyetlen hatásos fegyvere van, és ez a nevetés. - Lazíts és szórakozz! A humor és nevetés valóságos fegyverként mûködnek a szürke hétköznapok ellen. Bármilyen komoly vagy kellemetlen helyzetben vagyunk, a nevetés mindig javítja lelkiállapotunkat. Ez pedig feltétele a jó munkavégzésnek, mivel a negatív érzelmekkel teli elménk gátolja bennünk a kreativitást, az alkotókészséget, a tenni akarást. A megnyugvás segít abban, hogy problémáinkra mihamarabbi megoldást találjunk. A harag olyan sav, mely több kárt okoz annak, amiben tárolják, mint annak, amire öntik. - Kerüld el a haragot. Dühösnek lenni legtöbbször értelmetlen. A harag és bosszúság az oka annak, hogy sokszor elveszítjük az irányítást, és semmit nem tartunk szem elõtt azon kívül, hogy felgyülemlett indulatunkat valakin levezessük. Ilyenkor nehéz tudatosítani azt, hogy a düh sokkal rosszabb hatással van saját magunkra, mint a másikra. Azt kell megértenünk, hogy a bennünk levõ harag csakis önnön energiaszintünket rombolja, és nem pedig azét, akire/amire kivetítjük. Ne járkálj fel-alá azt hajtogatva, hogy a világnak kellene eltartania téged. A világ nem tartozik neked semmivel, hiszen a világ volt itt elõbb. - Ne gondold, hogy mindenki adósod! Ha gyerekkorban mindig mindent megkapunk, felnõttként is az az érzés marad bennünk, hogy nekünk jogunk van mindent birtokolni anélkül, hogy tennénk érte. Elvárjuk a világtól, hogy amire csak szükségünk van, megkapjuk tõle, és bosszankodunk, ha ez véletlenül nem így történik. Az élet pedig nem fog mindent tálcán elénk tenni. Tudatosítsuk, hogy sikereink csakis saját erõnkbõl érhetõk el, saját fizikai és szellemi erõfeszítéseink által. Nem várhatjuk el mástól, hogy céljainkat helyettünk megvalósítsa. Nem lenne jó, ha mindannyian egyformán gondolkodnánk, a vélemények különbözõsége teszi lehetõvé például a lóversenyt is. - Bármit bárhogyan csinálunk, készüljünk fel, hogy nem mindenkinek fog tetszeni! Ha valamit másképp kezdünk csinálni, mint azelõtt - szemléletet váltunk, véleményt alkotunk, más lesz fontosabb vagy megváltozik az ízlésünk, a körülöttünk levõ emberek különbözõen fognak erre reagálni. Van, akinek tetszik, van, aki közömbös. Az emberek reakciói gyakorlatilag nem minket, hanem saját magukat minõsítik, az, ahogyan érzéseiket kinyilvánítják velünk szemben gondolatok, szavak és ítélkezés formájában. Természetesen építkezhetünk ezekbõl a visszajelzésekbõl, de nem feltétlenül kell meghatározóvá válniuk a további döntéseinkre nézve. 12 szerencsét hozó virág Régen úgy tartották, hogy minden hónapnak megvan a maga virága. A fáma szerint fontos, hogy mely hónapban születtünk, mert az ahhoz társított virág számunkra szerencsét fog hozni. Nézzük - Fortuna szerint - melyik virág tartozik hozzánk. December virága a magyal Régen a szerzetesek úgy hitték, hogy a magyal távol tartja a gonoszt. Szabadulj meg a problémák gondolatától. Takard le füled, és tartsd õket minél távolabb magadtól! - Engedjük el a negatív érzéseket! Az, amire sok figyelmet fordítunk, befolyásolja a dolgok alakulását. El lehet merülni a gondok sülylyesztõjében, a mindennapos nehézségek hálójában, áldozatként élve meg minden történést, minden döntést. Vagy lehet egy percre magunkba szállni, és eltöprengeni mindazon jó dolgokról, amiben részünk lehet. Azokról a dolgokról, ami csak nekünk van, amit csak mi érzünk, ami csak értünk van. Ha fel tudjuk szabadítani azt az erõt, ami leköt a negatív gondolatok szintjén, tudatosan pozitív irányba alakíthatjuk gondolatainkat. Minden nap, egyre többször. Legjobb módja a vidámságnak, ha másokat vidítunk fel. Legegyszerûbb módja annak, hogy jól érezzük magunkat az, ha másokat töltünk el jó érzéssel. Ez lehet bármily nemû segítség, jó tanács, ölelés, adakozás, mosoly, meghallgatás. A másokon való önzetlen segítés óriási pozitív töltettel bír, önmagában hordozza a feltétlen szeretet csodálatos érzését. Ez kétélû kardként mûködik: nem tudunk másnak örömet okozni anélkül, hogy mi magunk sem részesülnénk az érzésbõl. Húsz év múlva jobban fogod bánni azt, amit nem tettél meg, mint azt, amit megtettél. -ber-

15 2015. december Kultúra Kürtös 15 K ö n y v a j á n l ó Gál László: Hittel, sporttal és kultúrával Az Aranycsapat Alapítvány elsõ évtizede Talán nincs olyan ember a Földön, aki ne szeretné a sportot, már csak azért is, mert ehhez ugye mindenki ért. Kû Lajos (van-e ki e nevet nem ismeri?), aki 22 évig rúgta a focit Magyarországon és külföldön, nyolcsoros A válogatott, 7 évig edzõ, kiváló sportember, az Aranycsapat nagy tisztelõje, nagykövete decemberében a még élõ csapattagok közül Puskás Ferenc és Grosics Gyula - Kû Lajos ötlete nyomán - megalapították az Aranycsapat a Kárpát-medence Diáksportjáért Alapítványt. Így indult el a Kárpát-medencei Összmagyar Nemzeti Diákbajnokság 2003 szeptemberében. A tízéves jubileumra kiadott könyv errõl szól, rengeteg színes képpel és történettel. A könyv elõszavában Grosics Gyula így ír: Hihetetlen, hogy Kû Lajos történelmi jelentõségû kezdeményezése már tízéves jubileumához érkezett. Elindítani sem volt kis dolog, de fenntartani, azt hiszem, még nagyobb tettnek számít. Mi, magyarok mutassuk meg a világnak, hogy vagyunk, élünk, és csodálatos dolgokra vagyunk képesek! Törõdnek az Aranycsapat élõ tagjaival, mert mint Pallag György, felvidéki fõszervezõ elmondta (Kárpátia Sport Polgári Társulás), az aranycsapat elnevezés az egy 5-6 éves sorozatnak, idõszaknak az elnevezése. E törõdés eredménye egy újabb könyv, melynek címe: Gál László: Az Aranycsapat elfeledett legendái Tóth II József és Várhidi Pál élete A könyv két legendás labdarúgóról szól. Várhidi Pál az Újpesti Dózsa legendás edzõje volt a 70-es években, aki ott ült a kispadon az 1954-es döntõben és a 6:3-nál is, világbajnoki ezüstérmes. Akkor még játékost cserélni nem lehetett, ilyenek voltak a szabályok. Tóth II József a 7:1-es eredménnyel zárult visszavágón gólt rúg, 12-szeres A válogatott, világbajnoki ezüstérmes. A könyv dr. Fenyvesi Máté, 76-szoros válogatott labdarúgó, az Aranycsapat tagja ajánlásával jelent meg. A javát azonban legutoljára hagytam. A mostani könyvajánló koronája azt hiszem joggal az ARANYCSAPAT KINCSESKÖNYVE, az aranycsapat történetét bemutató exkluzív, interaktív képeskönyv, 39 ritka, kivehetõ ereklyével! Ez a lenyûgözõ, interaktív Kincseskönyv elmeséli az ötvenes évek magyar válogatottjának, a világhírû Aranycsapatnak a történetét, kiegészítve a riportlegenda Szepesi György visszaemlékezéseivel, több száz különleges fényképpel, köztük a Puskás Intézet még sehol sem publikált fotóival és 39 ritka emléktárggyal - belépõjeggyel, mûsorfüzettel, autogramkártyával, képeslappal, poszterrel -, amelyeket kézbe véve a nagy sikerek helyszínén, a negyvenes-ötvenes években érezheti magát a kedves olvasó. Balogh Gábor Gyorsuló idő Az idõrõl annyi mindent írtak már és annyiféleképpen, hogy ezzel talán most nem is érdemes foglalkozni. Amiért mégis az írás címévé lett, azt talán a késõbbi tartalom próbálja igazolni. Az idõ legfõképpen azoknak drága - és rendszerint kevés -, akiknek a legtöbb tennivalójuk volt vagy lenne. És van olyan ember, akinél ez nem így van? Vegyük úgy, hogy döntõ többségünk a másik kategóriába tartozik, mármint akinek az idõbõl (is) a legkevesebb van. Az idõ mindig azért kevés, mert nincs arányban azzal, amire szánjuk. Vagy vegyük fordítva. A sok tennivalónkat, már amit önként vagy kényszerbõl (becsületbõl) vállalunk, vagy a balsors ránk rak, idõhatárosan szeretnénk elvégezni. Az idõhatárt úgy értem, hogy mi szabjuk meg, vagy mások mondják meg, hogy eddig, és ne tovább. Míg az elsõ esetben elnézõek vagyunk magunkkal szemben, a másik eset már végképp nem tetszik nekünk. Ne mások osszák be az én idõmet, még ha ez jó is nekem, kell is nekem, és talán nélkülözhetetlen is számomra! Már mint az elvégzendõ feladat eredménye. Ilyenkor az ember tehetetlenségében a feje búbját vakarja, és talán legszívesebben egy kis búfelejtõt venne be. Minden esetre rögtön nem lát hozzá a keresztrejtvény megfejtéséhez, hagy az idõnek egy kis esélyt, hogy magától megoldja az én gondjaimat, amit úgy elhessegetek magamtól, és mintha kezdeném jobban is érezni magamat. De hát ismerjük a slágert:...az idõ vonatán fut minden tovább... A felismerés ténye felér egy másnap utáni kijózanodással, hasonló gyomoridegekkel, és megint csak valami természetes gyógymód felé visz a józan eszünk, hogy azok is maradjunk, amíg valami megoldást mégis csak találunk az agytekercseinkben. Ismerik Önök a gõzmozdony mûködését? Legalább is biztos megfigyelték a mozdony indulását, a lendkerék munkáját, amíg lassan elindítja a szerelvényt. Nagyon tanulságos ez az erõátvitel, mert az élet dolgainak megoldásai is valahogy így kezdõdnek. Ismerik Önök azt a szokást (pl. Oroszországban), hogy mielõtt a család valamelyik tagja, vagy többen elindulnak otthonról, elõtte leülnek, és rövid magukba mélyedés után elindulnak az útjukra. Ezzel azt akartam csak jelezni, hogy minden fontos cselekvésünk elõtt összpontosítanunk kell dolgainkra, higgadtan átgondolni lépéseinket, fontossági sorrendet felállítani, nem árt ezt egy kis idõzónába is beágyazni. Ha ezt megtettük, máris jobban érezzük magunkat, az étel is jobban esik, és mintha az egész nem is lenne olyan borzasztó, olyan lehetetlen. Nem beszélve arról, hogy egy jól elvégzett munka milyen örömet tud szerezni. Hát így, ünnepek táján tegyük meg ezt magunkkal, másokért, és úgy idejekorán majd indítsuk el azt a lendkereket, hogy majd kellõ spiritusz segítségével vigyen el minket azokra a szebb tájakra, ahová mi szeretnénk eljutni, és nem oda, ahová rosszakaróink, irigyeink küldenének. Ahogyan a jövõ évet elnézem, bõ válogatásra nyílik lehetõség az egyes megállók között, és szinte az ember mindegyiknél meg kellene hogy álljon, mert olyan szépek és édesek és szeretetre méltók (lesznek ha megvalósulnak), és most ne haragudjanak, de Feleki Kamill egyik híres szerepének részlete jutott eszembe:...mert szeretni olyan, olyan édes... Hát szeressük azt a munkát, ami ránk vár, mert anélkül az egész nem ér egy fabatkát sem, és az eredménye??? Írásom formája és hangneme egy kicsit szokatlan, mert egy kicsit szilveszteri hangulatban szerettem volna Önöket (csemadokosokat, képviselõket, polgármestereket, kultúraszeretõket és -mûvelõket, valamint mindenkit, aki úgy érzi, hogy ebbe a bandába, közénk tartozik) megszólítani, és remélem a ki nem mondott szavakból is értik, hogy mire gondolok, és legfõképpen arra, hogy olyan dolgokat vigyünk végbe jövõre is, amelyek az itt élõ magyarságnak mindenkor a javára fognak válni. Ehhez csak azt kívánom, hogy indítsuk be a lendkereket. Gõzt neki! Balogh Gábor

16 16 Kürtös Vidám sorok december Mottó: A mosoly arcodon ékszered legyen. * A villamos gyors, de nem büfé. * A szociban a Marx-Engels-Lenin hármas képe alá valaki ezt írta: A baj nem jár egyedül. * A szociban a tolvajokból kommunistákat csináltak. A rendszerváltás a kommunistákból tolvajokat csinált. * Az emberiség olyan, mint a krumpli - a java a föld alatt van. * Akció: Egyet beszólsz - kettõt kapsz! * Nincs rossz pálinka - csak jobb. * A pálinkától jól lehet aludni, csak az ember nem mindig találja az ágyat. * Az élet drága, de vigasztalódjunk azzal, hogy benne van minden évben egy utazás a nap körül. * Néhány ember olyan, mint a felhõ. Ha eltûnik, fényesebb lesz a napod. * A hamis barát olyan, mint az árnyék. Csak addig tart veled, amíg süt a nap. * Tudom, hogy vannak barátaim. És tudom, hogy vannak ellenségeim is. Csak idõnként azt nem tudom, ki kicsoda... * A malac jön ki a disznóból, a disznó jön ki a kocsmából. * Olyan fárasztó vagy, hogy nyugágy kell hozzád. * Éljen és virágozzék... a cseresznyepálinka! * Hol áldás, ott béke. Hol anyós, ott vége. * Úgy ment neki a munka, mint nyáron a szánkó. * Amikor a Jóisten megteremtette a nõt, azt mondta neki, minden sarkon fog találni egy szép, jóravaló, hûséges férfit. Aztán gömbölyûnek teremtette a Földet. * Szeretnék olyan férfit találni, aki ott csókolna meg, ahol még egy férfi sem csókolt meg. Például a Kanári-szigeteken. * Az ördög nem alszik, mégsem akarja õt senki éjjeliõrnek. * Beszólás: Ez nem gesztus, hanem gusztus kérdése. * Két barátnõ beszélget: - Tudod, mi van a férjed és énközöttem? - Nem! - Tulajdonképpen már csak te. * Ádám kérdezi Évát: - Szeretsz? - Mért, van más választásom? * Miért ütötte agyon Káin Ábelt? Miért, volt más választása? * Mit tegyenek a nõk, hogy a kezük mindig fehér és bársonyos legyen? - Semmit. De azt minden nap! * A férfi 100 kg felett kezdõdik. Alatta csupán karácsonyfadísz. * Anyós mondja a vejének: - Ha tovább vedelsz, engem nem látsz többé! - Tán elköltözik, mama? - Nem, kiszúrom a szemed! * Olyan vagy, mint Almássy Zsuzsi a jégen. A szabadon választott remekül megy, de a kötelezõ nem. * Az orvos hegyi levegõt ajánlott a nejemnek. Kérdezte, hogy akkor hová megyünk. Mondtam neki, hogy egy másik orvoshoz... * Pajtás, van még abból a múltkori borodból? - Hogyne volna, testvér! - Akkor kérek egy pohár... vizet. * A Jóisten a semmibõl teremtette a világot... Meg is látszik rajta. * Miért teremtette a Jóisten elsõnek a férfit? Mert jól tudta, nem érdemes nõvel kezdeni. * Abszolút pech: Vasutassztrájk alatt sorompót fogni. * A nõs ember is lehet boldog, csak a felesége rá ne jöjjön. * Férj a feleségnek: - Az olyan férfiak, mint én, nem nõnek csak úgy a fákon! - Tudom, lógnak. * A szerelem fény az ember életében. A házasság meg számla a fényért. * A szerelem olyan, mintha bepisiltél volna. Mindenki látja rajtad, de csak te érzed a melegét. * Minden házasság lutri. A baj csak az, hogy nincs minden héten húzás. Összeállította: -bégyé- E lapszám megjelenését a Bethlen Gábor Alap támogatta. Közéleti havilap. Kiadja a Csemadok Nagykürtösi Területi Választmánya. A kiadásért felel Balogh KÜRTÖS Gábor, a CSNTV elnöke, telefon: 0907/ Fõszerkesztõ Bodzsár Gyula. Szerkesztõk: Hrubík Béla, Balogh Gábor. Mûszaki szerkesztõ: Kliment Éva, telefon: 0907/ Korrektúra: Németh Ágota. Levélcím: Vinica, Nekyjská 397/27. csemadokntv@gmail.com.telefon: 0905/ Nyilvántartási szám: EV 1419/08. ISSN IÈO Nyomda: Csemadok OV Ve¾ký Krtíš. Terjeszti: a Csemadok Nagykürtösi Területi Választmánya. Ára 0,40 EUR. Megjelenik 800 példányszámban. A szerkesztõség álláspontja nem minden esetben azonos az újságban közöltekkel. A kéziratok szerkesztésének, esetleges rövidítésének jogát fenntartjuk. A hirdetések tartalmáért és nyelvhelyességéért felelõsséget nem vállalunk.