28. oldal Tasnádi Péter: Együttműködés a megye civil szervezeteivel. Civil VitaFórum. 47. oldal Octavian Rusu: Ki fél a civil szervezetektől?

Átírás

1

2 2 T a r t a l o m j e g y z é k 3. oldal Balogh Márton: A partnerségről 4. oldal Csáki Rozália: Képviseltetni vagy részt venni? 5. oldal Gáspár Mátyás: Magad uram A civil önkormányzás körvonalai 10. oldal Sebestény István: A civil szervezetek funkciói az önkormányzatok hatékony működésében 12. oldal Csanády Dániel: Helyi önkormányzatok és civil szervezetek együttműködése Skóciában 16. oldal Kákai László: Önkormányzatok, pártok és civilek 18. oldal Kósa András: Település és ifjúság Elméleti modellek és európai elvek 22. oldal Radu Sorin: A közösségi facilitátorokról 24. oldal Diana Asoltanei: Sikeres példa Nyugat- Romániában: a Helyi Promotor 26. oldal Borboly Csaba: A Hargita megyei önkormányzat és civil szervezetek közötti együttműködésről 28. oldal Tasnádi Péter: Együttműködés a megye civil szervezeteivel 30. oldal Sipos József: A civil szervezetek és önkormányzatok együttműködése a szociális kérdések megoldásában 31. oldal Avarkeszi Béla: A XV. kerületi (Budapest) civil szervezetek és az önkormányzat együttműködése Civil VitaFórum 33. oldal Útmutató az 1%-os jogszabály alkalmazásához 44. oldal Vajda Márta: MEGHALLJÁK-E A CIVIL HANGO- KAT, avagy a nyilvánosság ereje fokozza az 1%-os adományozási kedvet? 45. oldal Ofelia Neagu: Kommunikáció a civil szervezetek és a sajtó között tévhit és valóság 47. oldal Octavian Rusu: Ki fél a civil szervezetektől? 48. oldal Felhívások, hírek c i v i l f ó r u m c i v i l t á r s a d a l m i l a p Felelős kiadó: Egri István Főszerkesztő: Csáki Rozália Olvasószerkesztő: Szabó Attila Grafikus: Könczey Elemér Tördelőszerkesztő: Csáki Ferencz Elérhetőségek: postacím: Cluj-Napoca, str. Pădurii nr. 11, jud. Cluj telefon/fax: e mail: ermacisza@cluj.astral.ro ISSN Kiadja az Erdélyi Magyar Civil Szervezetekért Alapítvány Készült a Református Egyház Misztótfalusi Kis Miklós Sajtóközpontjának nyomdájában. Megjelenik 1000 példányban. Ára: lej, a 2004-ben megjelenő négy lapszám együttes megrendelése kedvezményesen lej.

3 Civil szervezetek és önkormányzatok együttműködése 3 A partnerségrõl Jelen cikk célkitűzése nem a partnerség kimerítő bemutatása, hanem inkább néhány gyakorlati és elméleti sajátosságának a felismerése és bemutatása. A partnerség napjaink nonprofit szektorának egyik leggyakrabban használt kifejezése. Nonprofit aktivisták, önkormányzati képviselők, nemzetközi finanszírozok mind a partnerség szükségességét hangoztatják és hasznosságát hangsúlyozzák. Mindenki számára egyértelmű, hogy a XXI. században a megmaradás és a kitűzött célok elérése érdekében partnerségben kell gondolkodni. Beszélhetünk a szektoron belüli partnerségről (nonprofit-nonprofittal szervezkedik) és szektorok (üzleti, közigazgatás és nonprofit) közötti partnerségről. A szektoron belüli partnerségi formát kétpólusú, valamint többpólusúként tartjuk számon. A kétpólusú az a partnerségi forma, amely két szervezet között jön létre, a többpólusú pedig hálózatok, föderációk formájában születik meg. A szektorok közötti partnerség a gyakorlatban az alábbi formákban található meg: nonprofit szervezetek cégekkel, nonprofit szervezetek közigazgatással, közigazgatás cégekkel, vagy egy tágabb partnerség, amely magába foglalja mindhárom szektor képviselőjét. A partnerségek kialakítását Erdélyben nagymértékben negatívan befolyásolja az 1989-ben megdöntött politikai rendszer által kompromittált több olyan fogalom, amely az önkéntes szektor működésében használatos: pl. önkéntesség, társulás stb. Ebből adódik például az a helyzet, hogy a vidéken élők csupán 6%-a tagjai egy mezőgazdasági szövetkezetnek és csupán 2%-a vett részt egy közösségi kezdeményező csoportban (forrás: Eurobarometrul Rural, 2003, a Nyílt Társadalomért Alapítvány). Sikeres partnerségek kialakításához elsősorban az szükséges, hogy az emberek felismerjék a szerveződés Az összefogás megerősödést és hatékonyabb előrelépést jelenthet, ha az együttműködő felek azon túl, hogy hisznek ebben, a kivitelezésben is emberséges partnerek tudnak maradni. erejét és szükségességét. Szükséges felismerni azt, hogy a partnerség nem egy veszély, hanem sokkal inkább egy lehetőség a közös célok elérése érdekében. A következőkben a partnerség fogalmát próbálom meghatározni, abból indulva ki, hogy a partnerség szerződéses kapcsolat két vagy több személy vagy szervezet között, akik/amelyek nyereség elérése érdekében közös vállalkozásban vesznek részt, s a partnerség jegyében mindenki osztozik az esetleges veszteség vállalásában, valamint a profitrészesedésre való jogosultságban. A meghatározásból is kiderül, hogy azok a szerződési kapcsolatok, amelyek kizárólag az egyik fél érdekét követik, nem a partnerség jegyében vannak megkötve, és az igazi partnerség a veszélyek és eredmények megosztása jegyében születik. Az önkormányzatok és nonprofit szervezetek közötti partnerség általában egy hosszú folyamat eredménye, amelyben mindkét fél érdekelt. A nonprofit szervezetek érdeke az, hogy a helyi közpolitikai folyamatokban részt vállaljanak (a döntéshozatalban, végrehajtás ellenőrzésében), az önkormányzatok pedig főként a közszolgálatok eredményességének és hatékonyságának a növelése érdekében érdekeltek a partnerségben és nem utolsósorban saját legitimációjuk megerősítése céljából. A létező partnerségek alapján ezeket két csoportra oszthatjuk fel: 1. Közszolgáltatások biztosítása Ebben az esetben az önkormányzatok bizonyos feladatok elvégzését a nonprofit szervezetekre bízzák, és ezt szerződéses alapon teszik. A kezdeményezéstől függően ez kétféle módon történhet. Egyrészt a társadalmi igényre válaszul létrejövő kezdeményezést az önkormányzat elismeri és szerződéses viszony alapján támogatja az illető szervezetet. Ilyen módon jöttek létre például Romániában a Lakossági Tanácsadó Irodák. Ebben az esetben a kezdeményezés a nonprofit szervezet részéről jön. A második forma esetében az önkormányzatok a már meghatározott feladataik ellátására, az ellátáshoz szükséges infrastruktúra és költségvetési keret átadásával kiszerződnek. Ebben az esetben a kezdeményezés az önkormányzat részéről jön. Ily módon alakulnak ki leggyakrabban partnerségek a szociális szolgáltatások területén. 2. Projektalapú közreműködések A partnerségek kialakulásában nagy szerepet játszanak a nemzetközi finanszírozási programok, amelyekben külön pontszámot érnek el azok a pályázatok, amelyeket különböző szektoron belüli vagy szektorok közötti partnerség jegyében dolgoztak ki. Ez a típusú viszonyulásmód hazánkban is kezd ismertté válni, és elterjedését csak erősíti a gazdasági élet más területein létező elsősorban a pályázati támogatásokkal kapcsolatos EU-s elvárás, amely fontos elemként tartja számon a partnerség elvének érvényesülését. A sajnálatos az, hogy a legtöbb ilyen partnerség kizárólag a támogatás megszerzését célozza, nem pedig a közösségi érdeket. Az ilyen kapcsolatok esetében is, ha azt szeretnénk, hogy egy helyes megfogalmazást adjunk a pályázatok kapcsán létrejövő partnerségi kapcsolatokról, azt mondanánk, hogy a partnerség két vagy több szervezet között létrejött kapcsolat, amely a szerződő hatóság által finanszírozott projekt megvalósítása terén közös felelősséget ró az együttműködő partnerekre. A projekt gördülékeny lebonyolítása érdekében a szerződő hatóság az összes partnert (beleértve a szerződést aláíró vezető partnert is) felkéri arra, hogy ezt olyan módon ismerjék el, hogy elfogadják a jóhiszemű társulás alapelveit. A pályázatok keretén belül kialakított partnerségek esetében gyakori a tévedés, éspedig gyakran azonosítjuk a beszállítói kapcsolatokat a partnerségi kapcsolatokkal. Nem tekinthetők partnerségnek azok az

4 4 együttműködések, amelyekben a partner fizetség fejében olyan szolgáltatást vagy eszközt nyújt a projekt keretében, mely egyébként a tendereztetés tárgyát képezné. Egyéb gyakori hibák, amelyek a pályázatok kapcsán történő partnerség megkötésekor előfordulnak: a partnert tudtán kívül jelölték meg partnerként a pályázatban; a partner a pályázóval hosszabb távú együttműködést folytat, ám a konkrét projekt részleteiről nem tájékoztatták; a partner nem kap megfelelő tájékoztatást a projektben zajló tevékenységekről, nincs visszajelzés az eredményekről; a partnerkapcsolat nem ellenőrizhető (pl. mert a megadott kapcsolattartó személy nem elérhető); a partner valójában nem érdekelt a projektben, hanem egyéb érdekek miatt vállalja a partnerséget; a partner nem a célrégióban van; hiányzik a pályázatban előírt határon átnyúló hatás. A globalizáció, az európai integráció korszakát éljük, és a megmaradás, erősödés érdekében feltétlenül a partnerség jegyében kell gondolkodnunk. Ezt azonban nem a kényszer jegyében kell végiggondolni és kialakítani, hanem a célok elérése érdekében. Az összefogás megerősödést és hatékonyabb előrelépést jelenthet, ha az együttműködő felek azon túl, hogy hisznek ebben, a kivitelezésben is emberséges partnerek tudnak maradni. Balogh Márton Civitas Alapítvány, Kolozsvár regionális igazgató marton@civitas.ro Képviseltetni vagy részt venni? Talán e két fogalommal is jellemezni lehetne a civil szervezetek és a helyi önkormányzatok kapcsolódási pontját. Úgy az állami, mint a civil szektor az emberek, a közösségek jóléte érdekében cselekszik, a közös hangot mégis legtöbb esetben nagyon nehéz megtalálniuk. Miért? Illetve miért is kellene megtalálniuk a közös hangot? Miért van szükség arra, hogy az állami és a civil szféra együttműködjön? Ezek azok a kérdések, amelyek könnyedén felmerülnek, ha erről a témáról esik szó. Ugyanakkor ezek megválaszolatlansága és a tisztánlátás hiánya az oka legtöbbször a tartózkodásnak vagy éppen a túlfűtött fellépésnek a két szektor közötti e- gyüttműködés kapcsán. E lapszámunkkal a magunk szerény eszközeivel igyekszünk betekintést nyújtani a civil szféra e szegmensébe, amely eléggé mostohagyermeke még a közgondolkodásnak és a civil szerveződésnek egyaránt, annak ellenére, hogy erős szervezeteink és jól működő projektjeink is jó példával járnak előttünk e téren. Alapvető különbségek emelnek olykor-olykor falat az állami közigazgatás és a civil szervezetek közé. Az összeférhetetlenség azonban nem törvényszerű és örökérvényű igazság, hanem legtöbb esetben emberi A civil szervezetek és az önkormányzatok akkor lesznek képesek együttműködni, ha belátják egymás erősségeit, és a kölcsönös tiszteletre, bizalomra alapozottan dolgozzák ki közös cselekvési terveiket. tényezők függvénye. És ilyen emberi tényező a jóakarat, a bizalom, a nyitottság, a kommunikáció, hogy csak néhányat soroljak fel. Talán nincs is a civil szférának olyan területe, szakmai szegmense, amelyben ne lenne képes együttműködni a közigazgatással. Azok a területek, amelyekben civil szervezetek alakulnak, többnyire az állam által is átfogott, szabályozott, felügyelt területek. A központi odafigyelés és feladatellátás azonban nem tökéletes, ahogyan a civil szervezetek működésében is elég sok a deficit. Más rendezőelvek, más-más értékek, más feladatellátási módszerek, más finanszírozottság jellemzi a két szektort. Ez a másság azonban nem elválasztó erejű, csak akkor, ha úgy a közigazgatás, mint a civil szféra ezt így ítéli meg. A fordulatot e téren a szemléletváltás jelenti. Mindkét szektornak megvannak a maga erősségei, e- gyütt sokkal hatékonyabb és nagyobb horderejű problémák megoldására képesek, mint külön-külön. Ehhez a közös lépéshez azonban először nyitottságra és kommunikációra van szükség. Számos helyi probléma megoldása, helyi fejlesztési kérdés igényli a mielőbbi megoldás megszületését és a cselekvést. Az állami berendezkedés azonban olyan mammutintézmény, amely csak lassú mozgásra képes, és legtöbb esetben a helyi, kis problémák, részletek felett átsiklik. Bármennyire visszatetsző ez számunkra, magánszemélyek, kisebb közösségek tagjai számára, az ujjal mutogatás, a korholás amellett, hogy olykor nem is helyénvaló nem hozza meg a várt eredményt. Ezek a deficitek, elégedetlenségek késztetik a helyi közösségeket cselekvésre. A szubszidiaritás elve már régen követelmény, de csak a nyitott és kommunikálni képes felek számára lesz valóság. A civil szervezetek és az önkormányzatok akkor lesznek képesek együttműködni, ha belátják egymás erősségeit, és a kölcsönös tiszteletre, bizalomra alapozottan dolgozzák ki közös cselekvési terveiket. A létező, és egyre számosabb pozitív példa, siker e téren, amelyekről e lapszámunkban is örömmel számolunk be (lásd a Civitas Alapítvány Közösségi Facilitátor programjáról szóló cikket), minden esetben hozzájárul a térség fejlődéséhez. A civil önkormányzás, melyről lapunkban Gáspár Mátyás tollából származó cikkben olvashatunk bővebben, számunkra még megtanulandó gyakorlat, amely során a közügyek kezelésében és a közszolgáltatások ellátásában a helyi civil szervezetek is részt vesznek. Ennek a törvényes feltételei többé-kevésbé adottak számunkra is, de még nem tudunk élni ezzel a lehetőséggel. Tanulnunk kell egymástól: a civil szervezeteknek is meg kell tanulniuk, hogy mit jelent a közigazgatás, és a közigazgatásban dolgozóknak is meg kell

5 Civil szervezetek és önkormányzatok együttműködése 5 ismerniük a civil szféra sajátosságait. A sikeres együttműködés azon túl, hogy mindkét fél számára tanulságos, maga a közösség előrelépését, fejlődését szolgálja. Ez azonban önzetlenséget és kölcsönös bizalmat feltételez. De tudunk-e önzetlenek lenni? A közösségi érdek, a fejlődés elég erősen tud-e bennünk élni ahhoz, hogy előítéleteinket is félretegyük érte? Tudunk-e nyitni az új felé? Mind olyan kérdések ezek, amelyekkel e téma kapcsán is alapvetően szembesülnie kell úgy a hivatalnoknak, mint a civilnek. A Romániában még alig ismert civil önkormányzás nyugaton, a fejlettebb társadalmakban magától értetődő. A helyi kérdéseket, problémákat a helyi közösség oldja meg az állami, a gazdasági és a civil szektor helyi képviselőivel közösen. E mellett szól az átláthatóság és a hatékonyság elve is. Ha a magunk helyzetének előremozdítását látjuk egy adott program sikerében, akkor örömmel vállalunk részt benne. A leghatékonyabban pedig a helyi erőforrásokra a- lapozott helyi cselekvés képes fellépni, ha ez kellően megfontolt és megtervezett. Merjünk közeledni egymáshoz, keressük a közös megoldásokat! Csáki Rozália főszerkesztő csaki.rozalia@home.ro Magad uram A civil önkormányzás körvonalai* 1. Mi a civil önkormányzás? Személyes beszélgetésekkor tapasztaljuk, hogy a helyi önkormányzat kifejezést angolul: local self-government a britek nem értik igazán. Mégpedig azért, mert a local government, számukra csakis, mint a helyi közösség önigazgatása értelmezhető, így él bennük a fogalom. A self-, azaz ön- előtag ezért felesleges, értelmezhetetlen, számukra gyanút keltő hangsúlyt ad a fogalomnak, mintha létezhetne másmilyen helyi kormányzás is. Ők nem érzik, hogy bizony létezhet. A világnak ebben a régiójában tudjuk, sőt mindennapi életünkben bőrünkön érezzük, hogy a helyhatóságtól, a helyi közigazgatáson keresztül, a települési önigazgatásig bizony sokféle formája és tartalma lehet a helyi kormányzásnak. A helyi közügyek kezelésének és a közszolgáltatások megszervezésének kultúrája, értékrendje, s az önkormányzat ennek megfelelő felépítése és működése ugyanakkor nem kap kellő figyelmet. A dolog úgy fest, mintha a helyi önkormányzati törvény egyszer és mindenkorra elrendezte volna ezt a kérdést. Valójában a három karakteres önkormányzati értékrend 1) igazgatási, bürokratikus, 2) racionális, üzleti, 3) civil, közösségi szelleműl között ösztönösen vagy Könczey Elemér rajza Szöveg nélkül tudatosan, de mindenképp választunk, valamilyen arányokat teremtünk a települések irányításának gyakorlatában. Nem véletlen tehát, hogy oly sokféle gyakran tartalmilag "túlcsorduló" kifejezést használunk annak megragadására, ki és milyen módon szervezi, irányítja a települési közösségek életét, teremti meg a polgárok mindennapos szükségletei kielégítésének feltételeit. Ha erre a polgároknak, a közszolgáltatások igénybevevőinek, a választóknak közvetlen ráhatásuk van, ha ebben igényük szerint közvetlenül is részt tudnak venni, ha közösségi igényeik kielégítésében szándékuk és lehetőségeik szerint maguk is részt tudnak venni, akkor ez a civil önkormányzás, amit a fejlett nyugat polgári, illetve civil részvételnek (citizen vagy civic participation) nevez. A közvetlen, illetve képviseleti demokrácia kérdése természetesen szorosan összefügg ezzel az új angol szempontból többszörösen is túltöltött, de nálunk értékrend-formáló kifejezéssel. Valóban, a civil önkormányzás a közvetlen demokrácia felé mutató törekvést takar, de ez utóbbi megközelítés a politikai dimenziót (kié a hatalom és hogyan gyakorolja, közösségi célok megfogalmazása és erőforrások hozzájuk * A tanulmány teljes terjedelmében a következő könyvben jelent meg: Együttműködési lehetőségek civil szervezetek és a helyi önkormányzatok között, Kézikönyv civil szervezetek és önkormányzatok számára, DemNet, Hálózat a Demokráciáért Program (USAID-UWI), 1999, p Részletesebben lásd Gáspár Mátyás, Önkormányzati menedzsment, Erdei Iskola, 1995., 3. fejezet.

6 6 rendelése, a helyi közösség és az érdeküzem működésének szabályai) ragadja meg. Az önkormányzás pedig ennél sokkal több, gazdagabb tartalmú: magába foglalja a közszolgáltatások megszervezésének és ellenőrzésének, a közügyek felvetésének és megoldásának folyamatait is. Az önkormányzatok nehéz saját erőfeszítésből szinte megoldhatatlan feladattal találták magukat szembe 1990-ben. Az anyagi forrásokhoz képest túlméretezett feladatrendszert örököltek. A közszolgáltatásokat minden önkormányzatnak módszeresen át kellene tekintenie. A nem kötelező feladatok elhagyása politikailag negatív következményekkel, míg a gyenge civil szférának vagy a kialakulatlan sokszor csak névleges piacnak történő átadás bizonytalanságokkal, végső soron szintén hátrányos következményekkel (például kiszolgáltatottság, díjnövekedés, korrupció) járhat. Pedig nincs más út, mint a közfeladatok optimális megosztása a szférák között, szemben a korábbi túlzott és tarthatatlan állami feladatkoncentrációval. Jelen tanulmány arra a kérdésre keres választ: mekkora az önkormányzatok mozgástere a feladatok ellátásában? Nemcsak politikai értékválasztás kérdése tehát, hogy a valamilyen szellemű képviselőtestületek és polgármesteri hivatalok beengedik-e a civil szférát az önkormányzásba, a közfeladatok megoldásába, hanem racionalitás kérdése is. A fejlett országok gyakorlata bizonyítja, hogy a civil megoldások olyan többleterőforrásokat képesek mozgósítani, amelyeket a tisztán állami (központi vagy helyi) cselekvés sohasem. Az eredmény pedig a szolgáltatások döntő többségében nyilván jobb egy felnőtt társadalomban, ha a dolgokat az emberek saját maguk számára csinálják, mintha boldogítják őket. Nem örököltünk ugyanakkor civil bátorságot, szervezettséget. Ahhoz, hogy a civil szféra képessé váljon az önkormányzásra, az abban való részvételre, nemcsak nyitni kell felé, de segíteni is kell a kooperációra való alkalmassá válásban. Az állam önfeladása a mi esetünkben meszsze nem elegendő, a majdan helyébe Ahhoz, hogy a civil szféra képessé váljon az önkormányzásra, az abban való részvételre, nemcsak nyitni kell felé, de segíteni is kell a kooperációra való alkalmassá válásban. lépőt ráadásul még segítenie is kell. Ellenkező esetben, könnyen kiálthatja ki: uraim, nincs partner, s minden marad a régiben. 2. A társadalom feladatmegoldó technikái A társadalmak három alapvető módszert alkalmaznak arra, hogy az emberek és közösségek szükségleteit előteremtsék. Mindhárom lényegében ugyanazt teszi, de más források felhasználásával, eltérő elvek és szabályok alapján. Sajátos természetüknél fogva a három megoldás a szükségletek más és más fajtáinak kielégítésére alkalmas. Lássuk, mit tudnak a társadalom alaptechnikái : a) A piaci szervezetekre jellemző: amit nyújt: olyan termék, szolgáltatás, amelyre fizetőképes kereslet van; vételi kényszer: az emberek szabadon választhatnak, hogy melyik terméket, szolgáltatást veszik igénybe; forrásai: a piaci termelés és szolgáltatás forrását a vevő által a termékekért és szolgáltatásokért megfizetett árak alapján befolyó pénz jelenti, valamint a termeléshez szükséges magántulajdonban lévő eszközök; mozgatóerő: a piacot a nyereség működteti, ha a termék, szolgáltatás nyereséggel nem értékesíthető, akkor termelése megszűnik; verseny: jellemző a verseny, az érvényesül, aki jobb terméket, szolgáltatást nyújt; az állam, illetve önkormányzat szerepe: az állam nem biztosítja a termelést, szolgáltatást, nem vállal üzleti kockázatot, a gazdaság törvényszerűségeit figyelembe véve, a piac és a fogyasztó védelmében, a gazdaság és a társadalom közös költségeinek finanszírozása érdekében avatkozik be, szabályozza a piac és szereplőinek működését. b) Az állami szervezetekre jellemző: amit nyújt: olyan termékek (közjavak), szolgáltatások (közszolgáltatások), amikre többé-kevésbé mindenkinek szüksége van, akár egyénileg vagy közösen, de nem biztosítható, hogy ki-ki közvetlenül fizessen azokért, mert vagy lehetetlen (például a tiszta levegőért), vagy mert nem lehet az anyagi helyzet függvénye (például általános iskolai oktatás) ; igénybevételi kényszer: a közszolgáltatások nagyobb részénél nincs választási lehetőség, az emberek kénytelenek az adott szolgáltatást igénybe venni (például utak, járdák, köztisztaság, szemétszállítás, parkok és játszóterek, vízellátás), más esetekben van bizonyos választási lehetőség (például orvosi ellátás, iskola); forrásai: az adókból és egyes közszolgáltatásokért fizetett díjakból közvetlenül vagy az állami újraelosztás mechanizmusai révén biztosítják az anyagi erőforrásokat, a szolgáltatásokhoz szükséges eszközök köztulajdonban vannak, a pénzen kívül a szolgáltatásokat igénybevevő egyrészt közvetlenül is beavatkozhat a szolgáltatási folyamatba (például iskolaszék), vagy közvetett módon a politikai rendszer működése keretében befolyásolhatja a számára megfelelőbb közszolgáltatások biztosítását; mozgatóerő: a közszolgáltatásokat nem a nyereség, hanem az igénybevevőknek való megfelelés kényszerének erőssége, az erre való késztetés mozgatja, ami a politikai rendszer természetétől, kultúrájától, az állami és önkormányzati szervezetek menedzselésének színvonalától függ; verseny: ebben a szférában a verseny egyes szolgáltatások esetében teljesen ki van zárva (például honvédelem, az államigazgatási ügyek intézése), vagy csak korlátozottan lehet jelen (például oktatás, egészségügy, szociális gondoskodás); a verseny egy bizonyos formája az, amikor a szolgáltatások igénybevevői a köz- és a piaci szolgáltatások színvonalát és költségeit, árát vetik össze (mintegy versenyeztetik azokat), és vonnak le következtetéseket arról, hogy mit hol jobb működtetni, mit kapnak a pénzükért; az állam illetve önkormányzat szerepe: a közszolgáltatások nyújtásáért az állam, illetve az önkormányzatok vállalnak felelősséget, biztosításuk, igénybevételük módját, színvonalát, a térítési díjakat szabályozzák, szervezik, ellenőrzik, módjukban áll a szolgáltatásokat saját munkaszervezettel (például iskola) megoldani, de megha-

7 Civil szervezetek és önkormányzatok együttműködése 7 tározott feltételek előírása mellett rábízhatják azok nagy részét más, nem állami piaci és civil szervezetekre is. c) A civil szervezetekre jellemző: amit nyújt: egyéni és közösségi szükségletek kielégítése, ilyen jellegű szolgáltatások biztosítása általában a civil szervezetek tagjai, vagy az általuk előnyben részesített kör számára (például hátrányos helyzetű emberek); igénybevételi kényszer: mind a részvétel, mind pedig a szolgáltatás igénybevétele önkéntes, az öntevékenység a civil szervezetek alapvető jellemzője, kivételes esetekben (például kamarák és más köztestületek) megjelenhetnek kötelezések, amenynyiben e civil szervezetek állami feladatokat vállalnak, illetve kapnak; forrásai: a tagok befizetései, adományok, támogatások, ritkábban szolgáltatási bevételek és a személyes közreműködés, munka biztosítja a szolgáltatásokhoz szükséges a- nyagi és természetbeni forrásokat, valamint általában a civil szervezetek saját tulajdonában lévő eszközei; mozgatóerő: a szolidaritás, önsegítés, önszervezés mozgatja a civil szervezeteket; verseny: ebben a körben általában nincs értelmezve, bizonyos mértékig a tagok, illetve támogatók megszerzése és megtartása tekintetében lehet versenyhelyzetről beszélni, amennyiben a civil szervezetek versenyben állnak az erőforrások, támogatottság megszerzésében; az állam és az önkormányzat szerepe: a civil szervezetek a piaci szereplőkhöz hasonlóan autonóm módon, saját belső szabályaik alapján működnek, az állam szervezetük, tevékenységük, gazdálkodásuk általános kereteit szabályozza társadalmi rendeltetésüknek megfelelően, ezen túl az állam/önkormányzat és a civil szervezetek közötti szerződések határozzák meg kapcsolatokat. 3. Miben különböznek alapvetően az önkormányzati feladatok? Területek Közügyek feltárása és megoldása A közszolgáltatások stratégiai fejlesztése Új közszolgáltatás létrehozása Közszolgáltatás megtartása, erőfor rásainak kiszélesítése A szolgáltatás nyújtása Működési feltételek javítása Jogvédelem Igénybevevői kontroll, érdekvédelem Szakmai kontroll, érdekvédelem Fejlesztés A teljes önkormányzati működést kilenc szakterületre oszthatjuk, ezeken belül határozva meg az összetartozó azonos társadalmi, illetve szervezeti rendeltetésű szolgáltatási csoportokat. Ezek az úgynevezett önkormányzati funkciók, melyek feladatmegoldás, szolgáltatás-szervezés szempontjából azonos feladatokat, szolgáltatásokat foglalnak magukba. [ ] Az önkormányzat egy-egy feladat megoldásában különféle szerepekben jelenhet meg, többféle eszközt mozgósíthat. Egy adott feladat, illetve szolgáltatás ellátása során az önkormányzatnak természetesen több szerepe lehet azonos vagy eltérő súlyokkal, nevezetesen: a közhatalmi, szabályozó jogosítványokat tartalmazó feladatok o- lyan megoldásokat hoznak előtérbe, melyeknél a döntés általában a képviselő-testületnél marad, a demokrácia mechanizmusai működnek a mindenkori politikai értékrend, kultúra függvényében (a képviseleti, részvételi, illetve közvetlen demokrácia megoldási gyakorlati módozatai váltakozhatnak); a hatósági, jogérvényesítési eszközrendszer a hivatal működését feltételezi, bizonyos esetekben nem kizárva a különböző érdekelt (például kisebbség), végrehajtó (például intézmény), szakirányú (például társhatóság, szakértő) szervezetek közreműködését; a tulajdonosi, vállalkozói 2 szerep és eszközrendszer lehetővé teszi, hogy az önkormányzat a gazdaságossági szempontból legjobb megoldási módozatot keresse, azt az alternatívát, ahol anyagi, vagyoni eszközeivel a legtöbb, legjobb, leghatékonyabb szolgáltatást, a legnagyobb értéket nyerheti versenyeztetve a feladat megoldására vállalkozókat bármely szektorból; a menedzselés eszközrendszere a települési és szervezeti erőforrások legtágabb értelemben vett (a szervezet közismert lehetőségein túl ideértve olyanokat is, mint például a kapcsolati, képviseleti tőkét, a politikai legitimitást) mozgósítását jelenti, ami például a kommunikáció, partnerség, szektorsemlegesség, programműködés lehetőségeit hozza felszínre a legjobb teljesítmények elérése érdekében; a szakértelem, speciális szaktudás sajátos eszköz a feladatok megoldásában, itt a kérdés az, hogy hol található meg ez az erőforrás, s nyilván olyan megoldást kell választani, amelyben a szükséges szakismeretek megfelelő módon mozgósíthatók. [ ] 5. Mire terjedhet ki a közszolgáltatási feladatmegosztás, illetve együttműködés a civil szervezetek és az önkormányzat között? Az alábbi táblázat a kérdéssel kapcsolatos gondolkodás megindítását szolgálja, korántsem tart igényt a teljességre: Példák Részvétel, együttműködés Fókusz-csoport, véleménykérés Teleház-fejlesztés Iskolai alapítvány létrehozása Működtetés Kultúrház működtetése, polgárőrség Tájékoztatás, felvilágosítás Helyi civil ombudsman Iskolaszék Kamarák 2 A vállalkozói szerep itt elsődlegesen nem a piaci szférában működő vállalkozót jelenti, hanem azt az üzleti pozíciót, melyben az önkormányzat erőforrások felett rendelkezve szolgáltatás megoldására vállalkozik kreatív módon keresve a meghatározott szempontok szerint legelőnyösebb megoldást, ebben az értelemben üzletel.

8 8 6. Miért célszerű megosztani a közszolgáltatásokat a civil szervezetekkel? A megosztás értékelési szempontjai. A következőkben a civil szervezeteknek történő feladatátadás kapcsán felmerülő gyakori kérdéseket veszszük számba. Úgy gondoljuk, ezeket kell mérlegelni ilyen döntések előkészítése, meghozatala során. Alighanem lehetnek más nem feltétlenül a racionalitás szempontjából felmerülő összefüggések is, amelyeket szintén nem lehet megkerülni, mert ezek is erőteljesen befolyásolják a döntést (például személyes kapcsolatok, szimpátiák, politikai ambíciók). Az önkormányzatok érdekeltségi térképén vizsgálataink szerint féle szereplő is lehet, melyek közül csupán néhány sorolható a civil szférába: a polgárok különböző szerepkörökben, illetve kisebb-nagyobb közösségeik. Az értékelés racionális dimenziói nézetünk szerint a következők: költségesség: mennyire terheli az önkormányzati költségvetést, milyen erőforrásokat von be? megfizethetőség: mennyire terheli anyagilag az igénybevevőt? mennyiségi teljesítmény: képes-e kielégíteni a mennyiségi igényeket? minőségi teljesítmény: képes-e kielégíteni a minőségi igényeket? feladatellátási biztonság: biztonságos-e, kikényszeríthető-e a szolgáltatás? kliensorientáció: igazodik-e az i- génybevevői igényekhez, elérhető-e? fenntarthatóság: vannak-e biztosítékok a szolgáltatás fenntarthatóságára? belső hatékonyság: milyen a különböző szervezeti erőforrások felhasználása, illetve kihasználása? külső hatékonyság: milyen a különböző helyi erőforrások, lehetőségek felhasználása, illetve kihasználása? jogszerűség: milyenek a jog- és érdeksérelem, igazságtalan kirekesztés kizárásának biztosítékai? a váltás realitása: megvannak-e a feltételek, milyen az átállás kockázata, ideje, költsége, van-e ellenállás? melyek az egyéb, a helyi viszonyok szempontjából fontos körülmények? 7. Mitől függ az, hogy egy önkormányzat megosztja-e a közfeladatokat a civil szervezetekkel? Gyakori ellenvetés, hogy a civil szféra még gyenge, nem alkalmas közszolgáltatások átvállalására. Ez az érv azonban nem ritkán csupán más érvek álcázásául szolgál. Hiszen ha az önkormányzat hisz abban, hogy adott feladat civil megoldása jobb, mint a jelenlegi, akkor stratégiája a civil szervezet fogadókészsége segítésének kellene lennie, nem pedig a lehetőség elutasításának. Vegyük sorra, mitől függhet az önkormányzatok civil stratégiája meghatározott közszolgáltatások esetében: fizetőképes kereslet, a szükséglet nyomása, a piacosíthatóság mértéke; az értékrend, a politikai kultúra mennyire támogatja a nyitást, a civil önkormányzást; a civil szervezetek megléte, erőssége (érdekképviselet, feladatvállaló képesség); monopólium, avagy versenyhelyzet, az utóbbi lehetősége, illetve korlátozottsága; az önkormányzat anyagi helyzete (pénzügyi kényszer); adott szolgáltatás, illetve közfeladat jellege, átadhatósága (közhatalmi, hatósági tartalma). [ ] 11. A civil alternatíva [ ] Van az önkormányzatnak szabad mozgástere nem is kicsi a feladatok megoldási módjának megválasztásában. Az önkormányzat feladatellátási Előnyök A szolgáltatási felelősség megosztása az önkormányzat és a helyi társadalom között. A források bővülése, költségcsökkentés az önkormányzat részére. Az érdekeltek közvetlenebbül felügyelik a szolgáltatási teljesítményeket. Nagyobb szabadságfok az erőforrások felhasználásában, nincsenek közalkalmazotti státuszból fakadó kötöttségek. Szélesebb társadalmi kontroll a közszolgáltatások felett (megfelelő nyilvánosság esetén). Az önkormányzat nagyobb szabadságfokot kap a feladatellátás optimalizálásában, mert nem saját intézménye felől kell döntenie. stratégiájának arra a kérdésre kell választ adnia [ ] vajon a hagyományos és nem hagyományos megoldások, valamint az elvi és tényleges megoldási módok súlyai közötti különbségek indokoltak-e? Ha szükséges az elmozdulás az új lehetőségek felé, akkor milyen területeken, milyen ütemben és feltételek mellett? Az, hogy e kérdések valósak, immár nem lehet kétséges. A civil alternatívának a feladatellátási koncepció egyik fontos elemének kell lennie. Átfogó civil stratégia szükséges annak meghatározásához, hogy az önkormányzat milyen célok elérése érdekében mely közszolgáltatási, illetve probléma-területeken, milyen céllal, tartalommal, feltételekkel és garanciákkal számít a társadalmi öntevékenységre, milyen formákat preferál egyes területeken (közalapítvány, alapítvány, egyesület stb.). Végig kell gondolni: mennyire fontos az önkormányzat számára a civil megoldás szorgalmazása (prioritások) egy-egy területen, s mit kíván tenni annak érdekében, hogy a helyi társadalom önszervező képessége, szervezettsége növekedjen, alkalmassá váljon feladatok átvételére, a közszolgáltatásokban, illetve a közigazgatásban való közreműködésre? Foglalkozni kell azzal is: milyen önkormányzati szolgáltatások például civil szolgálat, civil referens, teleház szervezése 3 és akciók (programok) szükségesek a fenti feltételek megteremtéséhez? [ ] A civil alternatíva nagyon fontos, nagyon jelentős szerepet játszhat a közszolgáltatások fenntarthatóságában, fejlesztésében, bővítésében. Az alábbiakban összefoglaljuk általánosítható előnyeit és hátrányait, aminek alapján meghatározhatók a potenciális alkalmazási területek: Hátrányok A demokratikus részvétel nehezíti a döntéseket. A lekötött előirányzatokat nem lehet átcsoportosítani. Magas színvonalú szerződéses gyakorlatot és ellenőrzést feltételez. A foglalkoztatottak kisebb védettsége konfliktusforrás az átalakuláskor. A kevésbé, vagy egyáltalán nem piacosítható közszolgáltatásoknál jöhet szóba. 3 A teleházakról lásd: Gáspár Mátyás és Takáts Mária, Építsünk teleházat! Erdei Iskola, 1997.

9 Civil szervezetek és önkormányzatok együttműködése A jó megoldások terjesztése a civil önkormányzás erősítésének egyik legsikeresebb technikája A gyakorlatot segítő, legjobbnak tartott szakkönyvek sikerének kulcsa az elvi megfontolásokat, modelleket alátámasztó példák, minták bemutatása. A fejlett információ- és kommunikáció-technológiák korában a tapasztalatok áramlását hallatlan módon felgyorsító megoldások alakultak ki. A társadalmi kreativitás, a sikeres kezdeményezések és innovációk eredményeinek összegyűjtése és terjesztése a kutatás-fejlesztés alaptechnikájává lépett elő. Különösen a társadalomfejlesztés területén, a nonprofit szektorban, ahol az üzleti érdekek nem korlátozzák az információk terjedését. Sőt, a sikeres országok, társadalmak abban érdekeltek, hogy modelljeik, tapasztalataik, mint követendő példák az egész világon terjedjenek, a lehető legszélesebb körben. A jó megoldás -rendszerek és -szolgáltatások (Best Practice Systems and Services) nagy számban találhatók meg rendkívül egyszerű módon azok számára, akik be tudnak kapcsolódni az információs világhálózatba. A sikeres megoldások gyűjtését és terjesztését támogató nemzeti és nemzetközi szervezetek, innovációs közösségek és programok százai működnek ma már különféle témakörökben. Néhány tipikus az interneten is kereshető címszó a jó megoldás, innováció, források, kiválóság, modellek (best practice, innovation, resources, excellence, models) kifejezésekkel kombinálva: közösségfejlesztés (community development), közösségi források (community resources), fenntartható közösség (sustainable community), fenntartható fejlődés (sustainable development), egészséges közösség (healthy community), A civil önkormányzás kibontakozásának útja tehát a közösség információs intelligenciájának, önszervező, önmenedzselő képességének javítása. nem állami szervezetek (NGO-s), társadalomfejlesztés, társadalmi innováció, újítások (social development, innovation, inventions), polgári praktikum (civic practices), részvétel (participation). Meg lehet közelíteni a témánkat a helyi kormányzás oldaláról milyen partnerséget alakítanak ki az önkormányzatok a civil szférával a feladatok ellátásában az alábbi vezérszavakkal, a jó megoldás, innováció, kezdeményezések, források, s hasonlókkal kombinálva: helyi kormányzás (local government), vidékfejlesztés (rural development), kormányzati kiválóság (government excellence), egészséges városok (healthy cities), közszolgáltatások (public services), közigazgatás (public administration), online demokrácia (online democracy). A böngészés rendkívül érdekes utazással kecsegtet a civil kezdeményezések végeláthatatlan világába, ahonnan rövid idő alatt olyan példák, tapasztalatok szerezhetők és amelyek alapján, szükség esetén közvetlen kapcsolatok építhetők ki, amelyekhez ilyen lehetőség hiányában nagyon hosszú idő után, vagy talán soha sem jutnánk el. Mindez percek alatt. Természetesen a jó megoldások a civil szervezeteket érdeklő egyes területeken a megfelelő szakkifejezésekkel (környezetvédelem, oktatás, kultúra, etnikai konfliktusok, kisebbségek stb.) célirányosabban is kereshetők és megtalálhatók. Egy magyar kezdeményezés bevezet a jó megoldás -rendszerek világába. A Kútfő-rendszer, a közigazgatási és társadalmi innovációk forrástérképe 4, önmaga is egy tőről metszett civil kezdeményezés. E tanulmány szerzője úgy gondolta, hogy az országnak követve a fejlett társadalmak példáját szüksége van egy ilyen rendszerre. Elkezdte gyűjteni a sikeres innovációkat. Ma már egyre többen kapcsolódnak be a Kútfő Partnerségbe, megjelentek az önzetlen támogatók is felkarolva a kezdeményezést A civil önkormányzás és az információs társadalom Aligha véletlen, hogy a demokrácia fejlesztésének, a civil szféra erősítésének programjaiban a képzések, tréningek, konferenciák, tapasztalatcserék, azaz a tudás- és ismeretszerzés hagyományos módjai mellett leggyakrabban az információ-előállítás és szerzés új lehetőségeinek, technológiáinak birtokba vétele fordul elő. Számítógépek, kommunikációs és irodatechnikai eszközök beszerzése, információrendszerek létrehozása és elérése, hálózatok kiépítése. Meggyőződésünk, hogy a civil szféra kiépülésének, növekedésének, befolyásának kulcsa az, mennyire lesz képes élni az információs társadalom kínálta új lehetőségekkel, különös tekintettel az egymás közötti információ- és tapasztalatcserére. Ha a társadalomnak ez a része képes kihasználni a természetéből adódó rugalmasságot, kreativitást, szabad mozgásteret, akkor a modern információ- és kommunikáció-technológiák révén hálózatokba szerveződve az állammal, a gazdasággal, s a politikával azonos súlyú (netán még nagyobb), megkerülhetetlen társadalomszervező, -összetartó erővé léphet elő, helyi, országos és nemzetközi léptékben egyaránt. Ez a világtendencia jól érzékelhető 6. A civil önkormányzás kibontakozásának útja tehát a közösség információs intelligenciájának, önszervező, önmenedzselő képességének javítása. Olyan programokat kell szervezni, melyek eredményeképpen a helyi közösségek megismerik önmagukat, felismerik erősségeiket és gyengeségeiket, a fejlődésüket elősegítő és akadályozó tényezőket, helyüket a kisebb és nagyobb térségekben, közösségekben, s képessé válnak minél több problémát önmaguk megoldani. [ ] Gáspár Mátyás Teleház Szövetségek Európai Uniója elnök gaspar.matyas@axelero.hu 4 Internet címe: 5 Elsőként a Local Government and Public Service Reform Initiative (LGI) és a British Know How Fund figyelt fel rá és támogatta anyagilag a rendszer továbbfejlesztését. 6 Helyi szinten jó példa erre a teleház mozgalom. A kis falvakban a teleházak befolyása a helyi viszonyok alakítására hovatovább az önkormányzatokéval vetekszik. Ha a két intézmény erősíti, kiegészíti egymást, az igen jótékonyan hat a közösségre, a szembenállás pedig tragikus lehet.

10 10 A civil szervezetek funkciói az önkormányzatok hatékony mûködésében Atelepülési önkormányzatok felállásával 1990-ben egy teljesen új korszak kezdődött a magyar közigazgatás történetében. A városok, községek elnyerték tényleges függetlenségüket, azonban azt, hogy ez mi mindennel jár, még nem láthatták világosan. A hirtelen rájuk szakadt szabadság mindennapi életben való alkalmazása az első időszakban számos problémát felvetett, ám azért a több-kevesebb közigazgatási gyakorlattal rendelkező képviselőtestületek és polgármesterek mégis ki tudták alakítani működési rendjüket a törvény által meghatározott keretek és útmutatások alapján. A demokratikus választások eredményeképpen helyi hatalomhoz jutó új vezetés kellő legitimációs munícióval rendelkezett ahhoz, hogy úgy gondolja, nincs szüksége arra, hogy a kiépült közigazgatási rendszer mellett másokat is közvetlenül bevonjon a lokális ügyek intézésébe. Ezzel egyidőben indult a civil társadalom újjászületése is, számos egyesület, alapítvány kezdte el működését. Ezek többsége helyi szinten fejtette ki tevékenységét, vagy olyan feladatok végzésére, olyan célok, programok megvalósítására vállalkozott, melyek az adott településen élők mindennapi életének, környezetének jobbítását szolgálták. Tették mindezt közismerten szerény anyagi körülmények közepette, hiszen bevételük jórészt saját forrásokból és a korlátozottan elérhető magántámogatásokból származott. Az önkormányzatok nagy része az első időszakban igyekezett nem tudomást venni a helyi civil szektor létezéséről olyan értelemben, hogy úgy vélték, a civileknek jogában áll létezni, de lehetőség szerint ne zavarják, és főleg ne szóljanak bele a testület munkájába. A velük való kapcsolattartást egyáltalán nem tartották fontosnak, sőt megpróbálták őket úgy elkerülni, mint siető járókelő a kéregetőt, hisz akkori meggyőződésük szerint a civil szervezetek csak... a civileknek nyújtott segítség nem egyirányú gesztus, hanem társadalmi befektetés, melynek az egész közösség számára lesz haszna. akkor és azért bukkannak fel, hogy pénzt kérjenek. Ugyanakkor egyre több önkormányzatnak kellett szembenézni azzal is, hogy az intézményi struktúra fenntartása, a tervbe vett fejlesztések végrehajtása és a sokasodó közfeladatok ellátása mellett az erre fordítható források nemhogy növekedtek, hanem sok esetben szűkültek, így számba kellett venni, hogy milyen külső segítségre számíthatnak. Ezzel egy időben lezajlott a civil szektor társadalmi emancipációja, ami abban nyilvánult meg, hogy mind a kormányzat, mind a lakosság, de még valamelyest az üzleti szféra szemében is a kezdetben oly sokszor gyanakvással kísért civil szervezetek már elismert részét képezték az ily módon, tehát háromszektorúnak tekintett társadalmi intézményrendszernek. E két késztetés hatására indult el egyfajta általános közeledés az önkormányzatok részéről a civilek felé. A terep végül is nem volt teljesen ismeretlen számukra, hisz a nonprofit forma adta lehetőségekkel már korábban is éltek: számos (köz)alapítványt, közhasznú társaságot, települési szövetséget stb. ők maguk is létrehoztak. Ehhez képest mégis jelentős lépésnek tekinthető a nyitás a klaszszikus civilek felé, mely egyben paradigmaváltásként is felfogható. A kapcsolatfelvétel konkrét folyamatai több szinten is zajlottak. Először is a deklaráció szintjén: a hivatalos és nem hivatalos képviselői, polgármesteri beszédekben egyre gyakrabban szerepeltek a civil társadalom hasznosságára, fontosságára, nélkülözhetetlenségére és a kialakítandó partneri viszonyra vonatkozó kitételek. Sorban jelentek meg nevesített civil szervezetek az önkormányzatok szervezeti és működési szabályzatában, testületi, bizottsági ülésekre, ünnepségekre szóló meghívókat postáztak helyi egyesületek, alapítványok vezetői részére. S fordítva: önkormányzati tagok, hivatali vezetők jelennek meg civil rendezvényeken. Szerephez jutnak a civilek a döntés-előkészítésben is. Részt vesznek a bizottságok munkájában, véleményezik a különböző előterjesztéseket, javaslatokat tehetnek, kezdeményezhetnek. Elindul a civil szervezetek bevonása a szolgáltatásnyújtásba is. A sokszor olcsóbb, rugalmasabb civil szolgáltatók különböző önkormányzati közfeladatok ellátását végzik hivatalos szerződésekben megszabott feltételekkel és a feladathoz rendelt pénzeszközök biztosítása mellett. Megnyílnak az önkormányzati támogatási források is. A kezdeti eseti és egyedi hozzájárulások mellett és helyett kialakítják a helyi pályázati rendszereket, a civilek sokszor erre a célra elkülönített alapokból juthatnak pénzbeli támogatáshoz programjaik lebonyolítására vagy éppenséggel működési költségeik fedezésére. Mindennapossá válnak a természetbeni juttatások is, az önkormányzatok elhelyezést, kommunikációs lehetőséget biztosítanak a helyi szervezetek számára. Mindezek annak a kinyilvánításával járnak együtt, hogy a civileknek nyújtott segítség nem egyirányú gesztus, hanem társadalmi befektetés, melynek az egész közösség számára lesz haszna. Az együttműködés fokozatosan intézményesültté is válik. Egyrészt jogi eszközökkel, rendeletekkel határozzák meg a kapcsolattartás mikéntjét, szabályozzák a támogatások elosztásának menetét, rögzítik a rendszeres pályáztatások feltételeit. Másrészt megjelenik az önálló civil referensi munkakör, a nagyobb önkormányzatoknál külön felelőse lesz a civilekkel való folyamatos kapcsolattartásnak. Természetesen ez az általánosan megfogalmazott fejlődési folyamat mindenütt más és más sebességgel zajlott és zajlik. A kezdeti és a jelenlegi állapotban is önkormányzatonként jelentős eltéréseket tapasztalhatnánk, nem beszélve arról, hogy a valóságban ez a pozitív tendencia nem egy település esetében nem, vagy alig érhető tetten. Az együttműködés színvonalának időbeni alakulását valószínűleg hatalmas hullámvölgyek és -hegyek tarkították, és bizonyára találnánk

11 Civil szervezetek és önkormányzatok együttműködése 11 Könczey Elemér rajza Szöveg nélkül számszerűsíteni, de ennek megléte logikai úton könnyen bizonyítható. Számos fejlesztési program támogatásának feltétele, hogy arra az önkormányzat csak civil partnerekkel közösen nyújthat be pályázatot. Az ilyen típusú sikeres együttműködés anyagi hozadéka már összegszerűen is meghatározható. Kommunikációs funkció A civil szervezetek fontos láncszemek a helyi társadalom és az önkormányzat kétirányú kommunikációjában. A szervezetek vezetői részére tartott tájékoztatók, beszámolók biztosítják, hogy az ott elhangzó információk továbbjussanak a tagsághoz, s ezáltal a szélesebb közönséghez. Ugyanakkor a szervezetek a lakosság jelentős részének véleményét, problémáját, kívánságát össze tudják gyűjteni, és ezeket az önkormányzattal kialakított közvetlen csatornákon keresztül a döntéshozók felé hitelesen továbbítani. Az információáramlás tehát gyorsabbá és hatékonyabbá válhat. példát arra is, hogy a kapcsolatok éppenséggel visszafejlődtek, vagy teljesen elhaltak. Hisz mindezt erőteljesen befolyásolja az adott önkormányzat fogadókészsége, rugalmassága, a helyi civil társadalom fejlettsége és nem utolsósorban a politikai váltógazdaságnak a lokális viszonyok folyamatosságát megingató hatása. Az önkormányzati hatalomváltások a civilek számára nem mindig bizonyultak zökkenőmentesnek, gyakran a civil kapcsolatok újraértékelésével, a holdudvarban tevékenykedő szervezetek esetleges lecserélésével jártak együtt, és ez sok helyen visszavetette, jobb esetben új alapokra helyezte az együttműködést. Mindazonáltal a három stádium, nevezetesen a távolságtartó, a kényszerű kapcsolatépítő és a kölcsönös előnyökön alapuló partnerség konkrét mozzanatait az önkormányzatok szemszögéből elemezve a teljesség igénye nélkül nevesíthetünk bizonyos funkciókat, melyeket a helyi civilek ösztönösen vagy tudatosan, hallgatólagosan vagy mindkét fél által nyíltan megfogalmazva lát(hat)- nak el, függetlenül attól, hogy mindez aktív önkormányzati támogatás mellett vagy anélkül történik. Ez utóbbi azonban nagyban befolyásolja az adott funkcióhoz köthető feladatok végrehajtásának mennyiségi és minőségi mutatóit. Szolgáltató funkció A civil szervezetek számos olyan szolgáltatást nyújtanak a helyi lakosság részére, melyek valós igényeket elégítenek ki. Ezek lehetnek olyanok is, melyek az önkormányzatok kötelező feladatkörébe tartoznak (oktatás, szociális és egészségügyi ellátás stb.), és ebben az esetben konkrét feladatátvállalás (kiszerződés) is történhet, de számos olyan extra szolgáltatást is biztosíthatnak az adott településen működő egyesületek, alapítványok, melyeket az önkormányzat nem tud vagy nem a- kar felvállalni, ugyanakkor a lakosság, vagy annak csak egy szűk rétege igényel (sport, szabadidős tevékenység, környezetvédelem stb.). Ha mindezek bármilyen formában is, de elérhetővé válnak az emberek számára, az a helyi ellátás szintjét, és ennek következtében az általános elégedettséget is növeli. Ez mindenképpen érdeke a helyi vezetésnek, így a civilek közvetve az önkormányzat pozícióját is erősíthetik. Forrásteremtő funkció A helyi nonprofit szervezetek többféleképpen is juthatnak külső forráshoz. A máskülönben elvándorló adófizetői 1 százalékok megkötése, a központi (NCA, NKA stb.), miniszteriális forrásokból, egyéb magán és külföldi támogatóktól, uniós alapokból az adott településre befolyó pénzek egy része helyben kerül felhasználásra, növelve a fizetőképes keresletet, és közvetve a helyben maradó adóbevételeket is. A külső támogatások kiválthatják, illetve csökkenthetik az önkormányzat által nyújtandó civil támogatásokat is, vagy azok további szervezetek részére átcsoportosíthatóak. Ezek pozitív pénzügyi hatását persze nehéz lenne Döntés-előkészítő funkció Az önkormányzatok a tényleges döntés-előkészítő munkába is bevonhatják a civileket. Az egy-egy szakterületre szakosodott szervezetek sokszor ingyenes szakértői háttérrel rendelkeznek, kiegészíthetik az önkormányzatokban folyó szakmai tevékenységet. Természetesen ez a kooperáció mindkét fél részéről nagyfokú rugalmasságot is igényel, hiszen a felelősség az önkormányzatot terheli, így a döntések meghozatalánál olyan szempontokat is figyelembe kell vennie, amelyek sokszor nem kerülnek a civilek látóterébe. Ez könynyen vezethet konfliktusokhoz, melyben az önkormányzat akadékoskodással, a civil szféra a látszatdemokrácia gyakorlásával vádolhatja egymást. Legitimációs funkció A két előbbi funkció ellátása nagyban hozzájárulhat az önkormányzat mindennapi legitimitásának fenntartásához is. Ha az önkormányzat a civileken keresztül is kommunikál a helyi társadalommal, bevonja őket a tervezésbe, netán megvalósít bizonyos alulról jövő kezdeményezéseket, sokkal könnyebb elfogadtatni a lakossággal az intézkedések követ-

12 12 kezményeit, bizonyítani a mi vagyunk értük, és nem ők értünk alapelv érvényesülését. S nem utolsósorban bármikor lehet erre is hivatkozni. Mozgósító funkció A civil szervezetek mögött tagok, támogatók, önkéntesek is állnak, akik a helyi lakosság egy meghatározott részét képezik. Ezt a sokaságot közvetlenül mozgósítani egy konkrét cél elérése, egy-egy rendkívüli feladat elvégzésére rendkívül nehéz. A civilek kellő motiváltság esetén aktivizálni tudják ezeket az embereket, sőt, a kívülállók között is hatékonyabb agitációt tudnak kifejteni, mint maga az önkormányzat. Presztízsnövelő funkció A helyi társadalom demokratikus fokmérője a helyi civil társadalom fejlettségi szintje is. Az önkormányzatnak, mint a helyi társadalom választott, legitim képviseletének, elemi érdeke az, hogy az általa képviselt közösségről alkotott kép minél kedvezőbb legyen. Ha előkelő helyet foglalnak el az önkormányzattal partneri viszonyban tevékenykedő civil szervezetek, az nagymértékben növeli a település, az önkormányzat presztízsét, és ebből adódóan a külső érdekérvényesítő képességét is. E funkciók ellátása természetesen a civil szervezetek részéről nem kevés anyagi és természetbeni ráfordítással jár. Az önkormányzatoktól érkező aktív támogatás nélkül ennek eredményessége csak alacsony szintű lehet. Kellő és körültekintő befektetés esetén azonban nem marad el a társadalmi nyereség. Sebestény István Civitalis Alapítvány civil szakértő istvan.sebesteny@office.ksh.hu Helyi önkormányzatok és civil szervezetek együttmûködése Skóciában A jó példa, a siker a lelkes, aktív civil szakembernek lendületet ad munkájához. Skócia messze előttünk jár a civil önkormányzás kialakításában és működtetésében. Az alábbi tanulmányrészlet (teljes szövege a Forrás 2002/4-es lapszámában található) betekintést nyújt az ottani civil szféra és a helyi önkormányzatok együttműködésébe, hogy hogyan is alakult ki ez, milyen törvényes háttere és intézményi formái vannak. Közismert, hogy a polgári jótékonykodásnak és ezzel összefüggésben a civil szervezeteknek mélyen gyökerező és igen régre visszanyúló hagyományai vannak a brit társadalomban. Ennek a területnek a világon az első törvényi szabályozása Angliai I. Erzsébet hosszú uralkodásának utolsó éveiben született, s az úgynevezett szegénytörvények sorába tartozik. Nem szabad azonban megfeledkezni arról, hogy Shakespeare reneszánsz angol társadalma alapvetően különbözött a miénktől. [...] A brit szigeteken tehát a közhasznúság hagyománya korábbi, mint a civil társadalom filozófiájának megszületése számítsuk az utóbbit akár Thomas Hobbes 1651-ben megjelent Leviathán című alapvető jelentőségű, ám sokféleképpen értelmezett művétől, akár a skót felvilágosodás nagyjainak, de különösen Adam Ferguson Tanulmány a civil társadalom történetéről (An Essay on the History of Civil Society) című munkájától. Ha az utóbbit tesszük, akkor választ kapunk arra a kérdésre is, hogy mivel gazdagította a döntően protestáns Skócia a brit jótékonyság alapvetően anglikán hagyományait. [...] Magyarország és a Habsburg monarchia viszonyához nagyon hasonlatos módon, Skócia viharos történelmét egyrészt az angol monarchiával szembeni önrendelkezés védelme, másrészt a vele való szükségszerű együttműködés fejlesztése jellemzi. Mint egykor a protestáns közösségek szervezését tanulmányozó erdélyi diákok számára, úgy ma a brit jótékonyság hagyományának eltanulásához számunkra az út Skócián keresztül vezet. Ez a sajátos perspektíva némi távolságot teremthet az eredményeit tekintve nagyon vonzó, ám történetét és fejlettségét nézve nagyon eltérő brit jótékonysággal szemben. A reneszánsz előzmények után a jótékonyság hagyománya ugyanis az újkorban további fejlődést élt meg Angliában. E fejlődés lényege némileg leegyszerűsítve a jótékonykodás egyre kisebb közösségekben való elismerése, más szóval a közhasznúság egyre több tevékenységi területre és szervezeti formára való jogi kiterjesztése. A XVIII. századi filantrópia, a XIX. századi önsegélyező mozgalmak, majd az önkéntesség széles körű elterjedése a XX. században, az 1990-es évekre erzsébeti méretű és jelentőségű jogalkotási fejleményekhez vezetett. Az as jótékonysági törvények (Charities Acts), valamint az 1995-ben bevezetett új adókedvezmények, valamint az úgynevezett Nemzeti Lottóalap (National Lottery Fund) létrehozása, majd 2000-ben az adókedvezmények kiterjesztése mára egy mind gazdasági, mind társadalmi téren befolyásos, jelentősen differenciált, ám átfogóan szabályozott civil szektor (a britek inkább voluntary sector -nak, magyarul önkéntes szektor -nak nevezik) kialakulását eredményezték. Az alapfilozófia azonban a reneszánsz kora óta nem sokat változott a brit szigeteken: a társadalomban rejlő alkotó energiákat a politikai hatalom jogilag elismeri és anyagilag támogatja. [...] A harmadik út 1997-ben, tizennyolc ellenzékben töltött év után a Munkáspárt győzelmet

13 Civil szervezetek és önkormányzatok együttműködése 13 aratott az általános választásokon és kényelmes parlamenti többséggel rendelkező kormányt alakíthatott. S bár a választások előtt a párton belül nem volt egység az árnyékkormány politikáját illetően, az új kormány utóbb nem a hagyományos ideológiai pozíciók mentén, hanem egy új filozófia alapján formálta meg politikáját. Ezt a filozófiát Anthony Giddens programadó könyvének (The Third Way: The Renewal of Social Democracy, 1998) címe alapján nevezik harmadik útnak Angliában. (Esetleges félreértések tisztázása érdekében: ennek a fogalomnak semmi köze sincsen a két világháború között Németországban és a némettől jelentősen eltérő tartalommal ugyan, de Magyarországon is használt fogalomhoz.) E program fontos része volt az állam szerepének újrafogalmazása, ami egyrészt az Európai Unió fenntartások nélküli elfogadását jelentette, másrészt regionális hatalmi központok létrehozását célozta. Ennek jegyében vették tervbe a közigazgatás jelentős mértékű decentralizációját: egyrészt a hatáskörök újraelosztására, másrészt az intézményi kapcsolatok átalakítására kívántak sort keríteni. Az igazgatási módszerek terén pedig támogatták az úgynevezett partnerkapcsolatok (döntéshozatali társulások) létrehozását. Ennek keretében egyfelől kabinet-rendszert vezettek be a helyi önkormányzatok irányításában, másfelől viszont egyeztetési fórumokat hoztak létre mely utóbbiak segítségével jelentősen demokratizálták a tervezési és értékelési folyamatokat. Az új kormány számos országos programot indított útjára, s ezek végrehajtása érdekében több tárcaközi koordinációt szolgáló szervezeti egységet alakított ki, s néhány új intézményhálózatot is létesített. [...] A civil kapcsolatokat illetően Egyezmény (Compact-Cooperation Agreement) született az illetékes kormányhivatalok és a civil szektor képviselői között. Ez a megállapodás elismeri a civil szektor függetlenségét ide értve a kormányzati intézkedések bírálatának jogát is és bizalmat szavaz a szektor meghatalmazott képviselőinek. Ugyanakkor Az alapfilozófia azonban a reneszánsz kora óta nem sokat változott a brit szigeteken: a társadalomban rejlő alkotó energiákat a politikai hatalom jogilag elismeri és anyagilag támogatja. megköveteli a közhasznú szervezetek elszámoltathatóságát és átláthatóságát. Garanciát vállal az állami források kiszámíthatóságára és elérhetőségére, egyúttal megfogalmazza a civil szektor szolgáltatásainak hatékonyságával és minőségével kapcsolatos kormányzati elvárásokat. A skót önrendelkezés A Skót Parlament Amikor Erzsébet királynő 1603-ban gyermektelenül meghalt, VI. (Stuart) Jakab skót király pedig I. Jakab néven Anglia trónjára lépett, a koronák egyesültek, 1707-ben pedig mind Skócia, mind Anglia parlamentje feloszlott, és a parlamentek egyesítése jegyében londoni székhellyel megalakult Nagy-Britannia új parlamentje. Ezzel véget ért az ellenségeskedés időszaka Skócia és Anglia között, és létrejött egy nagy kereskedő nemzet. Ebben a nagy nemzetben azonban a skót nemzet érdekei sokszor és sokféleképpen sérültek. Ezért a két nemzetnek Nagy- Britanniaként való e- gyesítése ellenére Skócia több területen is igyekezett megőrizni különállását. Jogrendszere mind a mai napig kontinentális mintájú intézményeken nyugszik, míg Angliáé az angolszász szokásjogon alapszik. Skócia presbiteriánus alapokon álló protestáns egyházának nem feje a brit uralkodó, önálló oktatási rendszere mind a közoktatást, mind a felsőoktatást tekintve eltér az angol és a walesi iskolarendszertől. A mai Skócia magasan fejlett ipari ország. Több mint 5 millió lakosa van, az egy főre jutó nemzeti össztermék megközelíti a 18 ezer US dollárt, a regisztrált munkanélküliség tartósan 5 % körül mozog. Egy főre eső exportja meghaladja az egész Egyesült Királyságét, de az USA vagy Japán hasonló adatait is, a lakosságarányos diplomások száma pedig az Európai Unió országaiban csak Norvégiában magasabb. Az Európai Unió területén gyártott minden harmadik márkás személyi számítógép, és minden második notebook Skóciában készül. Edinburgh a pénzügyi befektetések terén Európa negyedik legjelentősebb központja London, Párizs és Frankfurt után. Amikor 1997-ben a Munkáspárt a választásokra készült, egyik legfontosabb politikai céljaként azt jelölte meg, hogy helyreállítsa Skócia, Wales és Észak-Írország egykori jogait (devolution). E jogok terjedelme a három országrészben eltérő volt, ezért megalakulása után az új kormány haladéktalanul nekifogott, hogy megvalósítsa választási programját. A legtöbb jogosítványt Skócia kapta vissza, amelyeket a visszaállított Skót Parlament gyakorolhat. A Brit Kormány határkörében maradt a külügyek, a hadügy, a pénzügy és a társadalombiztosítás, a gyógyszerügy, az energiaügy, a hírközlés, a foglalkoztatás, a piaci és szállítási szabályozás stb. irányítása. A közös ügyek tekintetében továbbra is helyükön maradtak a skót képviselők a Westminster Parlamentben májusában parlamenti választásokat tartottak Skóciában. Ezen arányos képviseleti rendszerben 73 képviselőt hagyományos egyéni választókerületekben, 56 pártlistás képviselőt pedig 8 európai választási körzetben, egykamarás, erős szakbizottságokkal rendelkező parlamentbe választottak. A választásokon a Munkáspárt relatív többséget szerzett, így koalíciós kormány alakult a harmadik helyet megszerző Liberális Demokrata Párt részvételével. Mivel a kormány szó a Brit Kormány számára van fenntartva, a skót kormány neve Skót Végrehajtó Szerv (Scottish Executive) lett. Ennek kabinetje 11 miniszterből áll, melynek feje az első miniszter ( first minister, mivel a prime minister a Brit Kormány feje). A Skót Végrehajtó Szerv alkalmazottai továbbra is az egységes brit köztisztviselői kar tagjai maradtak. A skót helyi önkormányzatok A skót közigazgatás második világháború utáni története a közigazgatási modernizáció sikertörténete. A XIX. században ugyanis Skócia még a következő hagyományos igazgatási egységekre oszlott: 200 vár, 33 megyei tanács, 869 község, önálló csendőrség, közlekedésfelügyelet és iskolaszék. Az 1929-es önkormányzati reformot követően 4 megyei jogú városi és 33 megyei tanács alakult, ám továbbra is fennmaradt 21 vármegye, 176 vár, valamint 196 járás. Ebből a nehezen áttekinthető szerkezetből 1975-ben a Wheatley Bizottság 9 régió, 53 kerület és 3 önálló tanácscsal rendelkező szigetcsoport kialakításával kétszintű önkormányzati

14 14 rendszert produkált ben a skót önkormányzatokról önálló törvény született, amely 1996 áprilisában lépett hatályba. Ekkorra alakult ki a ma létező egyszintű önkormányzati szerkezet, amely 32 egységes helyi önkormányzatból áll. Az 1996-os átszervezés során a skót helyi önkormányzatok stratégiai hatásköröket veszítettek el, fontos községi ügyek megyei szintre kerültek, ráadásul az 1994 és 1996 közötti átmeneti időszak a reform átgondolt lebonyolításához nagyon rövidnek bizonyult. Az önkormányzati szektorban jelentős forrásvesztés következett be, amelynek következménye nagyszámú köztisztviselő elvándorlása volt. Az önkormányzattal rendelkező új közigazgatási egységek Könczey Elemér rajza magyar viszonylatban kisebb megyéknek, illetve megyei jogú városoknak felelnének meg. E területeken élő lakosság száma ugyan 19 ezer főtől 600 ezer főig változik, ám az egyszintű közigazgatás a skót autonómia visszaállításának egyik alapvető feltétele volt. Ez a centralizációs tendenciákkal terhes és helyenként fájdalmas modernizációs folyamat ugyanis már rövidtávon olyan eredményeket hozott, mint például 1975-ben egy egységes skót önkormányzati szövetség, a Skót Helyi Önkormányzatok Gyülekezetének (Convention of Scottish Local Authorities CoSLA) megalakulása. Ez a szövetség nem kormányzati szerv, még csak nem is köztestület, hanem civil szervezet, amelynek azonban komoly befolyása van a brit politikában, amit az is bizonyít, hogy saját a brit képviselettől független irodája van Brüsszelben, az Európai Szöveg nélkül Unió fővárosában. A Skót Parlament munkáspárti megajánlása és létrehozása tehát igazgatási szempontból a konzervatívok által megvalósított önkormányzati reformon nyugodott. A közfeladatok ellátása Skóciában A skót civil szektor Skóciában 2000-es adatok szerint több mint 44 ezer civil szervezet (voluntary organisation) működik, ebből megközelítőleg 27 ezer közhasznú szervezet (charity). A civil szervezetek 86%-a helyi (városi, kisvárosi vagy települési) hatókörben tevékenykedik. Az összes szervezetek 46%-a szociális, 18%-a kulturális és szabadidős, 11%-a pedig gazdaságfejlesztési tevékenységet végez. (Meg kell azonban jegyezni, hogy a magyar statisztikai adatoktól eltérően Skóciában a civil szektorhoz számítják a lakásszövetkezeteket, valamint egyes takarékszövetkezeteket is.). Ebben a szektorban közel 100 ezer teljes vagy részmunkaidős alkalmazott és több mint 300 ezer önkéntes dolgozik. A 25 ezer font (kb. 10 millió forint) éves bevétel alatti szervezetek 88%-nak egyáltalán nincsen alkalmazottja, csupán önkénteseket foglalkoztat. A skót civil szervezetek teljes éves bevétele 2 milliárd sterling font (kb. 800 milliárd forint). Ennek az összegnek 32%-a saját bevétel, amely elsősorban bérleti díjakból és pénzügyi befektetésekből származik tekintettel arra, hogy a civil szervezetek vagyonának összege a becslések szerint megközelíti a 7 milliárd sterling fontot (kb milliárd forintot). A bevételekből 35%-ot a költségvetési támogatások (beleértve az önkormányzati támogatásokat is), 20%-ot a különböző magánadományok (ide véve a szponzorálásokat is), 7%-ot a Nemzeti Lottóalap támogatásai, 6%-ot pedig a trustok juttatásai tesznek ki. Érdemes még megemlíteni, hogy az összes bevételek 11%-a jut a közhasznú szervezetekhez közfeladat-ellátási szerződések keretében. Skóciában két nagyobb civil érdekképviseleti szervezet van: a Civil Szervezetek Skót Tanácsa (Scottish Council for Voluntary Organisations SCVO), amely az Angliában és Walesben tevékenykedő Civil Szervezetek Országos Tanácsának (National Council of Voluntary Organisations NCVO) skót társszervezete, valamint a Civil Szolgáltató Szervezetek Tanácsa (Council for Voluntary Services CVS), amely nem klaszszikus érdekképviseleti ernyőszervezet, hanem hálózati alapon fogja öszsze a helyi szervezeteket Skóciában, és országos ügyekben szorosan együttműködik az SCVO-val. Skóciában az Angol Compact mintájára külön Skót Compact jött létre a Skót Végrehajtó Szerv, valamint az SCVO és a CVS-ek között. A skót egyezmény sajátossága a kölcsönösség és az egyenrangúság hangsúlyozása. A nemzeti szintű egyezmény alapján pedig számos helyi megállapodás jött létre a skót civil szervezetek és a helyi önkormányzatok között ilyen például az Edinburgh Városi Együttműködési Megállapodás (Edinburgh Partnership Agreement), vagy az Aberdeen városában létrejött politikai megállapodás. Ez a megállapodás 1997-ben született az aberdeeni civil szervezetek képviselői és a helyi önkormányzat között. A megállapodás főbb elemei a közös értékek rögzítése, a feladatok és hatáskörök kölcsönösségen alapuló megállapítása, valamint a megállapodás éves (vegyes bizottság által történő) felülvizsgálatának előírása. Az Edinburghtól északra elterülő Fife megyében ugyancsak létezik megállapodás a civil szektor és az önkormányzat között. E megállapodás keretében a helyi civil szervezetek a következő területeken látnak el szolgáltatásokat: gyermekgondozás, ifjúsági munka, hajléktalangondozás, valamint közhasznú tanácsadás. Ennek ellenében az önkormányzat folyamatos és kiszámítható anyagi tá-

15 Civil szervezetek és önkormányzatok együttműködése 15 mogatásra vállal kötelezettséget. Az együttműködés keretében a civil szervezetek a következő területeken vesznek részt az önkormányzat munkájában: előzetes konzultációk, utólagos értékelések (Policy Proofing), szakmai dialógus és kapcsolattartás, azaz ellenőrzések és értékelések, közösségi tervezés (Community Planning), területrendezési tervezés, valamint fogyasztóvédelem. A feladatellátási szerződés A Fife megyei együttműködésnek különös érdekessége az a részletesen kidolgozott támogatási rendszer, amelynek alapján a civil szervezetek részt vesznek a közfeladatok ellátásában, s amelyet az önkormányzat részéről szakavatott apparátus (kapcsolattartó hivatalnokok) valósít meg. E rendszer egyrészt a fokozatos támogatás, másrészt az arányos elszámoltatás elveire épül. Háromféle alapvető támogatási forma létezik (amelyeken belül azonban számos szakterületen írnak ki pályázatot): (1) 3-6 hónapra szóló, kisebb összegű pályázati támogatás, (2) 1 éves, jelentősebb öszszegű pályázati támogatás, (3) 3 éves feladatellátási megállapodás. (1) A rövid lejáratú támogatás feltétele csupán a pályázati feltételek meglétének igazolása és a pénzügyi elszámolás utólagos benyújtása. (2) Éves támogatási pályázatot az nyújthat be, aki korábban már rövid lejáratú pályázati támogatásban részesült, ám ennél a támogatási formánál már nem csupán a rendes pénz-... ennek a rendkívül szerteágazó és sokszintű szektornak sikerült kialakítania szakmai és politikai képviseletét, amely alkalmasnak bizonyult arra, hogy eredményes párbeszédet folytasson az üzleti szervezetek, az állami szervek, s nem utolsósorban a politikai pártok képviselőivel. ügyi beszámolót kell csatolni, hanem az éves közhasznúsági jelentést is be kell nyújtani, továbbá féléves beszámolót is készíteni kell az önkormányzat részére. (3) Három évre szóló feladatellátási megállapodást csak olyan civil szervezettel ír alá az önkormányzat, amely legalább egy évig eredményesen látott már el valamilyen közfeladatot. Az önkormányzat továbbá számos szempontot mérlegel a szervezet kiválasztásakor. Ilyenek: a szervezet céljai; a nyújtani kívánt szolgáltatás területi, időbeli és minőségi jellemzői; a célcsoport és annak speciális igényei; a szolgáltató saját ellenőrzési rendszere; a felhasználói visszajelzés rendszere; a programvezetés rendszere, például panaszlati szabályzata. A megállapodás teljesítése során pedig a törvény által előírt pénzügyi beszámolókon, és a Közhasznúsági Felügyelet számára benyújtandó éves jelentésen túl a szervezetnek be kell mutatnia az önkormányzathoz az irányító testület üléseinek jegyzőkönyvét, valamint bizonyos szervezeti formák esetében az alapító számára készített beszámolóját, továbbá féléves önellenőrző ívet kell készítenie. E dokumentumok alapján legalább félévente helyszíni ellenőrzésre kerül sor, amelynek keretében pénzügyi, célszerinti, eredményességi, programvezetési, munkaerő alkalmassági, továbbképzési és tervezési kérdéseket vizsgálnak az önkormányzat által megbízott ellenőrök. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy a közfeladatot ellátó civil szervezetek folyamatos kapcsolatban állnak az önkormányzattal, amely akárcsak Magyarországon továbbra is felelős a közszolgáltatások biztosításáért. A kapcsolattartó hivatalnokok féléves jelentéseket készítenek, amelyek szervezeti és működési kérdések (vezetés, alkalmazottak, önkéntesek, munkahelyi biztonság, belső rendelkezések) vizsgálatát, valamint környezettanulmányt (tagság, publikációk, szolgáltatások minősége és menynyisége, alapítói kapcsolatok, szakmai és ágazati szervezetekkel valló kapcsolatok) tartalmaznak. A skót civil szervezetek teljes éves bevétele 2 milliárd sterling font (kb. 800 milliárd forint). Ennek az összegnek 32%-a saját bevétel, amely elsősorban bérleti díjakból és pénzügyi befektetésekből származik. Végül a hivatalnokok hároméves átfogó értékelést készítenek a kiszerződött közfeladatok ellátásáról. Egy fontos tanulság A skót civil szektor meglehetősen differenciált képet mutat, a civil szervezetek igen változatos szerepeket töltenek be a skót társadalomban. Ezeket a szerepeket alapvetően szolgáltatói, valamint jog- és érdekvédelmi szerepkörökre bonthatjuk. E szerepkörökön belül is azonban legalább további két-két szerepet el kell választanunk egymástól. A szolgáltató civil szervezetek egy része hagyományos szolgáltatásokat nyújt, míg egy másik újabban kialakult része minőségvédő, koordinatív szerepeket lát el. A jog- és érdekvédő szervezetek egy része kritikai-ellenőrző (jog- és környezetvédő) feladatokat lát el, más része viszont érdekegyeztető, konzultatív szerepeket tölt be. A skót civil szektor sikerét legalábbis részben annak köszönheti, hogy a fent említett szerepeket és szerepköröket sikeresen integrálta. Ez részben a fentebb ismertetett hagyományoknak és történeti eseményeknek köszönhető, ám legalább ennyire annak is, hogy ennek a rendkívül szerteágazó és sokszintű szektornak sikerült kialakítania szakmai és politikai képviseletét, amely alkalmasnak bizonyult arra, hogy eredményes párbeszédet folytasson az üzleti szervezetek, az állami szervek, s nem utolsósorban a politikai pártok képviselőivel. S ezt a párbeszédet nem az egyes szervezetek, hanem a szervezetek összessége érdekében folytatták, nem az egyes politikai pártok, hanem az öntevékeny állampolgárok érdekében. A technikai és eljárási elemeken túl ez az, amit el kellene tanulnunk a skót civil társadalomtól. Csanády Dániel CAF Civil Társadalom Fejlesztő Programiroda dcsanady@axelero.hu

16 16 Önkormányzatok, pártok és civilek Az önkormányzat és a civil szféra kapcsolatának kérdése a rendszerváltás idején az önkormányzatok megalakulása és a civil szervezetek robbanásszerű mennyiségi növekedése révén került előtérbe és vált olyan kérdéssé, melynek szereplői mindkét oldalon helyüket keresve próbálták az állam és a társadalom oldaláról megjelenő igényeket kielégíteni.... továbbra is igaz az, hogy egy településen egy út, iskola építése, felújítása nem pártpolitikai kérdés, de nem is erről van szó, hanem inkább az erőforrások feletti kontroll megszerzéséről. A rendszerváltás megteremtette annak lehetőségét, hogy a létrejövő lokális politika alakításába a települések arculatát, speciális érdektagoltságát hordozó szervezetek és pártok kapcsolódjanak be. Az önkormányzatiság bevezetésével, a plurális politikai viszonyok meggyökeresedésével kiépültek a helyi érdekérvényesítés intézményes keretei. A demokratikus működés első lépései érthető nehézségekkel jártak, ugyanis az európaisághoz igazodó új jogi keretek adottak voltak a helyi demokráciákhoz, azonban a tradíciók és egyéni tapasztalatok nem. Az önkormányzatok hazai pártosodottságát nagyban befolyásolta a települések túlzott fragmentáltsága, aminek hatására pártosodottságról csak a városok esetében beszélhetünk. Az eltelt időszak megmutatta, hogy a pártok belakták a nagyvárosok testületeit és az önkormányzatok feszültségek és bizonytalanságok ellenére jól illeszkedtek a hatalmi szerkezetbe (Böhm A. 1999: 122.). Az országos és a helyi politika közötti kapcsolatot jól mutatják a helyi választásokon mandátumot szerzett pártok, ezek követik a parlamenti választások eredményeit, azaz ahogy csökkent a releváns pártok száma a parlamentben, úgy csökkent számuk az önkormányzatokban is. A pártok számának csökkenésével párhuzamosan a képviselő-testületek pártösszetétele is az országban megfigyelhető kétpólusosságot mutatatta. Ebből azt a következtetést lehet levonni, hogy az önkormányzatok a parlamenti és pártpolitikai befolyás alá kerülnek, azonban ez a befolyás sok esetben nem a képviselő-testületek pártösszetételében vagy működésében jelentkezik. Ugyanis továbbra is igaz az, hogy egy településen egy út, iskola építése, felújítása nem pártpolitikai kérdés, de nem is erről van szó, hanem inkább az erőforrások feletti kontroll megszerzéséről. A kétpólusos politika szereplői befolyásukat igyekszenek kiterjeszteni nem csak a nagy, de a kis települések irányába is, ami nem abban nyilvánul meg, hogy milyen pártszínekben indul egy polgármester, hanem abban, hogy a független jelöltek, döntéshozók pártpreferenciáin keresztül tudják befolyásolni a lakosság választói magatartását. A képviselők és a pártok professzionalizálódásának köszönhetően egyre inkább beletanultak szerepükbe, amit az is mutat, hogy a képviselő-testületek ülései mára sokkal formalizáltabbak, parlamentszerűbbek, mint korábban. A hozzászólások, szavazások és döntéshozatali folyamatok szabályozottá és fegyelmezetté váltak, ami azt eredményezte, hogy a képviselő-testületek egyre aktívabban és avatottabban képesek döntéseiket formálni. A testületi működés pártelvűsége lehetővé tette, hogy a döntések, a hatalom ne koncentrálódhasson szűk csoportok, hatalmi centrumok kezében, valamint érvényesüljön a döntési folyamatok nyitottsága és ellenőrizhetősége. Az A globalizálódó világban az állam egyre szűkebb területekre történő visszahúzódása nemcsak a piaci magánszféra mozgásterét bővíti, de egyre nagyobb teret biztosít a civil szerveződések nem állami és nem piaci tevékenységének is. ellenőrizhetőség viszont bizalmatlansággal párosult, aminek eredményeként a testület még a saját, de más összetételű képviseleti egységei felé sem adott le hatásköröket. Így a végső döntéshozó az esetek legnagyobb részében a közgyűlés. A közgyűlés a politikai viták színtere, ahol gyakran válnak a viták veszekedéssé, öncélúvá, kicsinyessé, személyeskedővé. A pártok közötti éles konfliktusok gyakran lemerevítik a kompromisszumkötés lehetőségét. Európában az utóbbi években az állampolgárok bizalma csökkent a politikai pártok, képviseleti intézmények hatékonysága iránt. A pártok keretében folytatott politikai tevékenység jelentősen átalakult, a szervezett politikai közösségekkel szemben egyre inkább a politikus személyiségek kerülnek előtérbe, a politika egyre inkább professzionalizálódik, hivatássá válik, amelynek rangját egyre nagyobb mértékben a szakmai elemek uralják (Johancsik J. 2002: 114.). A politika művelése, amely fő formáiban továbbra is pártokhoz kötődik, egyre jobban olyan karrierpályává válik, ahol az államvezetési és szakpolitikák terén meglévő ismereteket, valamint a médiában való szereplési képességeket értékelik (Fritz T. 2002: 54.). Ezzel szemben hazánkban a helyzet nem ilyen egyértelmű. Ugyanis nálunk lényegében a politika önmagát demokratizálta, mely folyamatból a társadalom többsége kimaradt, így a hazai pártok társadalmi támogatottsága, az irántuk megnyilvánuló lakossági bizalom már a pártosodás kezdetén rendkívül alacsony volt. Talán ennek is köszönhetően a szakmai elemek helyett maradtak az ideológiai elemek. A globalizálódó világban az állam egyre szűkebb területekre történő visszahúzódása nemcsak a piaci magánszféra mozgásterét bővíti, de egyre nagyobb teret biztosít a civil szerveződések nem állami és nem piaci tevékenységének is. Magyarországon ezzel szemben nagyrészt hiányoznak az igazán átfogó, az össztársadalmi vagy lokális célokat, akár a helyi, akár a központi kormányzat egészével szemben hatékonyan és következetesen képviselni tudó civil szervezetek (Tóth A. 1998: 57.). Különösen helyi szinten érzékelhető, hogy gyakran túlságosan nagy hangsúlyt kapnak a meglehetősen szűk érdekérvényesíté-

17 Civil szervezetek és önkormányzatok együttműködése 17 si mezőben mozgó, csak néhány ember érdektörekvéseit támogató, így csekély társadalmi beágyazottsággal rendelkező kezdeményezések. Ennek okát a civil szervezetek sajátos fejlődésében és a szerepfelfogásában kereshetjük. A kezdeti időszakban a politikusok és az államigazgatási szakemberek is gyanakvással tekintettek a civil szférára, mivel a civil szektor szereplői érthetetlen módon részt kívántak venni a helyi közéletben és a közfeladatok ellátásában. A részvételi szándék kiterjedt a helyi hatalomba való beépülés lehetőségeire, módjaira is. Hiszen egy szervezet képviselője az önkormányzati testületben talán jobban tud lobbizni szervezete érdekében, mintha azt kívülről próbálná megtenni. Ez a szándék olyan társadalmi-politikai és gazdasági környezetbe ágyazódva jelent meg, amelynek feltételei még kialakulatlanok voltak. Kialakulatlanok voltak, mert a pártok nem tudtak mit kezdeni a civil szervezetekkel, de a civil szervezetek sem tudtak mit kezdeni az önkormányzatokkal. Az önkormányzatokba bejutó szervezetek viszont egyre inkább párt módjára kezdtek működni, elvesztették eredendő társadalmi, civil funkcióikat, különösen a helyi hatalom ellenőrzése tekintetében, ennek következtében a választók nem is látnak lényeges különbséget a pártok és a képviselő-testületbe bejutó civil szervezetek között. Ez alapján azt mondhatjuk, hogy a hazai civil szervezetek megjelenése a politika lokális szintjén jelentősen nem tudta befolyásolni, módosítani a pártok szerepét. Sőt, a választási eredmények épp fordított tendenciát mutatnak, nevezetesen hogy a pártok egyre gyakrabban kötnek olyan választási együttműködést civil szervezetekkel, melyeknek elsődleges célja a párt eredményességének növelése, szavazóbázisának kiterjesztése. A társadalom egész területén nem voltak adottak a társadalmi önszerveződés és érdekérvényesítés azon mintái és hagyományai, amelyek lehetőséget teremtettek volna a kisebbnagyobb társadalmi csoportoknak arra, hogy a különböző társadalmi szokásokat, igényeket kielégíthessék. A problémát nehezítette az is, hogy a gomba módra szaporodó civil szervezetek sokszor nem a legmegfelelőbb jogi formában működtek, bizonyos feladatok megoldására nem rendelkeztek megfelelő szakmai és technikai háttérrel. Így egy olyan szövevényes, sűrű erdő képét mutatták, amely az eddig világos és egyszerű államigazgatási formával szemben bizalmatlanságot keltett az önkormányzati apparátusban és annak vezetőiben. A bizalmatlanság (szakmai és politikai) később identifikációs és legitimációs feszültséggel párosult, aminek a jeleit a kutatási adatok is visszaigazolták. Könczey Elemér rajza A bizalmatlanság érezhetően hatott a civil szervezetek helyi döntéshozatalban való részvételére is. A civil szervezeteknek az önkormányzati döntéshozatalba való bekapcsolódása esetleges maradt. A vizsgálatok megerősítik azon korábbi kutatások eredményeit, melyek arról tanúskodnak, hogy az önkormányzatok egyelőre nem érdekeltek a képviselet kinyitása és a döntések társadalmasítása iránt. A városokban különösen a nagyvárosokban és a fővárosban a pártok, a községekben pedig elsősorban a polgármester és a képviselő-testület meghatározó szerepe pillanatnyilag kizárja vagy legalábbis minimalizálja a döntéshozatal vagy előkészítés során megjelenő civil akarat érvényesülését. A kisebb településeken rendkívüli mértékben személyfüggő, a nagyobbakban pedig a pártokhoz való viszony határozza meg, hogy mely civil szervezetek kerülhetnek be az önkormányzat döntéshozatali mechanizmusába. Többségében azokat a szervezeteket vonja be az önkormányzat, amelyeknek szorosabb kapcsolata van a hivatallal, pártokkal, képviselőkkel (például együttműködési megállapodásuk vagy szerződéses kapcsolatuk van, de jelentős az is, amikor az önkormányzat Szöveg nélkül valamely tisztségviselője megtalálható a szervezet vezetésében). Az adatok egyértelműen megmutatták, hogy az önkormányzati döntéshozatal vagy előkészítés folyamatában való részvétel alatt mást értenek az önkormányzatok, és mást a civil szervezetek. Az előbbiek vonakodva nyitják ki a vélemények intézményes becsatornázásának lehetséges önkormányzaton belüli fórumait, ennek magyarázata lehet, hogy az önkormányzatok elsősorban az önkormányzati célok, illetve kitűzött feladatok végrehajtását vagy azokban való közreműködést várják a civilektől. Ezzel szemben a civilek valódi, aktív részvételt szeretnének mind a döntések kialakításában, mind azok meghozatalában. A jelen viszonyok között az is eredménynek számít, hogy ha az önkormányzatok bár lassan és egymástól eltérő módon megjelenítik vagy alkalmanként figyelembe veszik a szervezetek véleményét. A helyzet fonákságát leginkább egy civil szervezet képviselőjétől kölcsönzött idézettel lehetne érzékeltetni: Ha a szerepek letisztulnak és megszűnik a kölcsönös félelem, akkor nyilvánvalóvá válik, hogy az önkormányzatok és a civil szervezetek nem létezhetnek egymás nélkül. Az ehhez vezető út talán legfontosabb állomása, ha a településeken az egyetlen, átfogó felhatalmazással bíró önkormányzat helyét egyre inkább az önkormányzás sokcsatornás rendszerre veszi át, melyben a civil szervezetek valódi partnerei lehetnek az önkormányzatoknak (Horváth M. T. 2002: 157.). A szervezetek esetleges bevonása

18 18 és az önkormányzatok jelenleg érvényesülő kiszorító, paternalista magatartása a szektor kettéhasadási folyamatát erősíti fel, mely kiterjed az önkormányzatokkal kapcsolatba került szervezetek egészére. A megállapítás egyformán igaz a döntés-előkészítési mechanizmusba bevont szervezetek körére, valamint a szerződéses kapcsolatokra, együttműködési megállapodásokra és támogatásokra is. Kialakulni látszik egy, forrásait és kapcsolatait tekintve kedvezményezetti kör (talán néhány száz szervezet), amely jelentős önkormányzati támogatással rendelkezik, részt vesz az önkormányzati döntések előkészítésében, és személyileg vagy szervezetileg is szorosan kötődik az önkormányzathoz, illetve az önkormányzati feladatellátáshoz. A többség viszont szűk forrásokból egyik napról a másikra él, fennmaradásuk egyedül vezetőik kreativitásán és megszállottságán múlik. A demokratikus rendszerekben sem idegen jelenség, hogy az állam, A kisebb településeken rendkívüli mértékben személyfüggő, a nagyobbakban pedig a pártokhoz való viszony határozza meg, hogy mely civil szervezetek kerülhetnek be az önkormányzat döntéshozatali mechanizmusába. önkormányzat félti hatáskörét, tekintélyét az olyan szervezetek befolyásától, amelyek kicsúszhatnak az állam ellenőrzése alól, és szembekerülhetnek az állami, helyi akarattal (Johancsik J. 2002: 116.). A pártok a civil szervezetek által jelentett konkurencia kiküszöbölése és háttérbe szorítása vagy alárendelése helyett egyre inkább a társadalmi szerepek megosztásában, az egymás kiegészítésében rejlő lehetőségek kiaknázásában találhatnák meg azt a lehetőséget, ami lehetővé tenné az együttműködésre épülő kapcsolatok előtérbe kerülését. Az önkormányzatok és a civil szervezetek együttműködését elősegíthetné a nonprofit szektor helyi érdekképviseletének megoldása. A civil szervezetek érdekvédelmét szolgáló ok, kerekasztalok megalakításának folyamata nagyon lassan halad. Előfordul, hogy a civil kerekasztalokat az önkormányzatok felülről szervezik meg, ami egyrészt azt jelentheti, hogy az önkormányzat igyekszik a saját hivatali struktúrájának képére formálni a szervezeteket, másrészt jól mutatja a civil szféra belső megosztottságát, egymás iránti kölcsönös bizalmatlanságát is. Dr. Kákai László Pécsi Tudományegyetem, Bölcsészettudományi Kar, Politikai Tanulmányok Tanszék professzor kakail@btk.pte.hu Felhasznált irodalom Böhm A.: Centralizáció-decentralizáció, avagy a központi kormány és az önkormányzatok viszonya. In: (szerk.) Kulcsár K. pp ; Fritz T.: A párt nem vész el, csak átalakul? In: (szerk.) Johancsik J. pp ; Horváth M. T.: Helyi közszolgáltatások szervezése Dialóg Campus, Budapest- Pécs Johancsik J.: Átrendeződések a politikai térben; Politikai pártok a civil szervezetek kihívásaival szemben Franciaországban In: (szerk.) Johancsik J. pp ; Johancsik J. (szerk.): Pártok változó térben Villányi úti könyvek, Budapest Kulcsár K. (szerk.): Politika és társadalom Magyarország az ezredfordulón. MTA, Budapest Tóth A.: Érdekviszonyok a magyar társadalomban a rendszerváltás után. Napvilág Kiadó, Budapest Település és ifjúság Elméleti modellek és európai elvek* A demokráciát nem elegendő eltűrni, mint a diktatúrát. A demokráciát működtetni kell. Acivil szervezetek és állami, önkormányzati szervek közötti kapcsolatot mindenekelőtt az határozza meg, hogy milyen tevékenységi kapcsolat van közöttük. Az alábbiakban igyekszem számba venni azokat az elméleti modelleket, amelyek a civil szervezetek és önkormányzat együttműködése (együtt Bihari Mihály nem működése) során kialakulhatnak. A tanulmány második részében az európai elvek (Helyi Önkormányzatok Európai Chartája és Európai Charta a Fiatalok részvételéről a helyi és regionális életben) áttekintésével igyekszem teljessé tenni a képet. Vagyis a civil szférát leszűkítem egy korosztályi megkötéssel. A civil szervezet tevékenysége több formában is kapcsolódhat az állami, önkormányzati szervekhez, annak megfelelően, hogy saját tevékenységét milyen formában látja legeredményesebbnek, illetve az önkormányzat milyen válaszreakciót ad a civil kezdeményezésekre. A karitatív, szociális ellátást biztosító civil kezdeményezés kapcsolatot kell kialakítson az állami, önkormányzati szervekkel, hiszen gyakran közfeladat ellátását vállalja át, közreműködik a hatóság munkájának eredményességéhez. Ezt * Az alábbi írás első változata az Ifjúság az önkormányzásban. Ifjúsági civil szervezetek befolyása a politikai átmenet helyi viszonyaira. Marosvásárhely és Paks, címmel a Budapesti Közgazdaságtudományi és Államigazgatási Egyetem Századvég Politikai Iskolában ben elkészült és megvédett szakdolgozat egyik fejezetét képezte. A szakdolgozat elkészültét az Alapítvány a Magyar Felsőoktatásért és Kutatásért ösztöndíja tette lehetővé.

19 Civil szervezetek és önkormányzatok együttműködése 19 nevezik beépülő civil szervezetnek, az állami, önkormányzati feladatellátásba épül be. Ebben az esetben a beépülő civil pozíciója nagyon erős, az együttműködés magas szinten valósul meg, azonban e szoros együttélésnek az is lehet a következménye, hogy nagyon erős függés alakul ki az állami, önkormányzati szerv irányába, a civil szervezet teljesen elveszíti a kritikai, kontroll jellegét, a megfelelés, alkalmazkodás minden szinten jelen van. Az alábbiakban látni fogjuk, ez úgynevezett állami-civil szerephez is vezethet. Sok esetben lehet hallani a civilek panaszát azzal kapcsolatban, hogy ők maguk nagyon jól megoldanak bizonyos közfeladatokat, ezekért cserében az állami, önkormányzati szervek nemhogy támogatást (költségtérítést) nem nyújtanak, hanem még rossz szemmel is nézik, sokszor igyekeznek megakadályozni a működést. Ebben az esetben szintén a közfeladat ellátásának pozíciójából megközelítve konkurens civil szervezetről, konkurens önkormányzat-civil viszonyról beszélhetünk, hiszen a civil szervezet alternatív szolgáltatást kínál ugyanarra a közfeladatra, amelyet az önkormányzat jól-rosszul ellát. Ebben az esetben a civil szervezet immár szakmai alapon szervezi támogatóit, szimpatizánsait, erős civil autonómiát alakít ki, amelynek következménye sok esetben az állami, önkormányzati szervekkel való rossz viszony. Az önkormányzat ilyenkor potenciális politikai ellenfelet lát a civil szervezetben, illetve annak vezetőjében, így sok esetben politikai támadást intéz a civil szervezet ellen, amely erre csakis szakmai szinten tud reagálni, megtartva függetlenségét. Természetesen nem minden esetben kapcsolódik közfeladat ellátásához a civil szervezet tevékenysége, hiszen például a hobbikörök az önkormányzati feladatellátáshoz legfeljebb közvetetten kapcsolódó tevékenységet folytatnak. Ebben az esetben a viszony többnyire közömbös az állami, önkormányzati szervek és civil szféra között. A civil szervezet végzi a maga mindennapi tevékenységét, amelynek során nagyon ritkán találkozik állami vagy önkormányzati szervvel, ennek azonban az is az eredménye, hogy támogatást sem kap a költségvetésből, a civil autonómia tökéletesen megvalósul, még a támogatás szintjén sem jöhet szóba a civil szervezet korrumpálhatósága. Nem utolsósorban pedig a civil szervezetek a civil szféra eszményének megfelelően beleszólnak, ellenőriznek, számon kérnek, érdeket érvényesítenek valamely közfeladathoz tartozó területen. Ilyenkor kritikai szervezetről és ennek megfelelően konfliktusos viszonyról beszélhetünk, hiszen az adott közfeladattal kapcsolatban a legkülönfélébb civil technikákat használják fel a civil-jogon való beleszólás érdekében. A kritikai szervezetet sehol nem szeretik a hatóságok, velük van a legtöbb gond. Sem helyi-közvetlen, sem pedig szakmai szinteken nem lehet velük vitázni hangzik az állami hierarchia magyarázata. Azonban túllépni rajta, figyelmen kívül hagyni nem lehet, hiszen a közvélemény, a média és a politikai ellenzék nemcsak odafigyel, de igyekszik politikai partnernek is megnyerni ezen szervezeteket. Könczey Elemér rajza Szöveg nélkül A négy különböző viszony rámutat arra, hogy mennyire szerteágazó a helyi közéletben jelen lévő civil szervezet és helyi hatalom viszonya: a szoros együttműködéstől a feloldhatatlan szembenállásig mindenféle pozíció lehetséges. A legfontosabb vitát továbbra is a támogatások kérdése körül lehet tetten érni, hiszen az 1989-et követő folyamatok több-kevesebb lendülettel, de mindenképpen a helyi döntések és feladatellátások irányába vezették az állam megszervezését. Ezt a helyi feladatellátást azonban sem Magyarországon, sem pedig Romániában nem követte a közpénzeknek megfelelő szintű decentralizációja. Míg a román kormányok decentralizációs politikáját komoly fenntartásokkal kell kezelni, addig a magyar kormányok részéről az elmúlt esztendőkben egyfajta újracentralizálási törekvés figyelhető meg. Ebben a helyzetben viszont az önkormányzat és civil szervezet gyakran kerül konfliktusba, hiszen az önkormányzatnak érdeke minél több közfeladat civilekkel való elvégeztetése, minél kevesebb közforrás felhasználásával és természetesen a felelősség megosztásával. Ennek megfelelően elméleti szinten az állam, hatalmi szféra különböző hozzáállását lehet megfigyelni: 1 1. A hatalom (helyi vagy állami), mint szuper-egyesület, az Egyesületek Egyesülete: a közhatalmi szerv öszszekeveredik a civil szervezetekkel, valamiféle nyilvános lelkiismeretként viselkedik, kirívóan rugalmas a civil társadalomból érkező jelzésekkel szemben. A politikusok nagy része a civil életből igazolt át a nagypolitika világába. A demokratizálódás útjára lépett országokban lehet ilyennel találkozni, amikor a mozgalmi élet egykori vezetői vállnak az állam meghatározó politikusaivá. Talán a legjobb példa Csehszlovákia a bársonyos forradalom után, amikor Havel államfőként civil barátait ültette a legfontosabb tisztségekbe. Szintén találkozni lehetett ezzel a mintával Romániában az 1996-ban megalakult Ciorbea-kormány esetén. 2. A hatalom, mint a civil társadalom partnere: a különböző intézkedéseket a kormány megtárgyalja a civil partnerekkel, érintettekkel. Az ifjú- 1 Forrás: Peter Lauritzen: Ifjúságpolitikai struktúrák Európában, Potsdam, 1993.

20 20 ság esetében például a kormány megosztja hatalmát az ifjúsági szervezetekkel, komoly költségvetési forrást nyújt a közfeladatok civilek általi ellátására, egyre nagyobb kockázatot vállalva ezzel, ugyanakkor számítva a civil társadalom mindenkori támogatására. Ebben a mintában az jelent problémát, hogy a kormány felelősséget is delegálni szeretne azzal, hogy a civil társadalomra támaszkodik, ami egészen addig nem okoz feszültséget, amíg el nem jut arra a szintre, hogy saját politikai felelősségét a civil szférára hárítja. Jó példa rá azon kormánytagok viselkedése, akik saját területükön a személyi döntéseket is a civilekhez delegálják, majd ujjal mutogatnak, hogy tetszett volna megfelelő személyt választani. 3. Laissez-faire hatalom: nem lehet különbséget tenni az állampolgárok között még korosztályi szinten sem. A fiataloknak lehetnek speciális problémái, azonban a többi társadalmi csoportnak szintén vannak speciális problémái, így nem szabad különbséget tenni. Hagyni kell, hiszen a problémák maguktól megoldódnak azon a szinten, ahol jelentkeztek. Ha beleszólunk, csak rontunk a helyzeten. A kormány pusztán napi ügyeket visz, és nincs víziója az ideális társadalomról, így a civil szféra is csak egy létező entitás. 4. Beavatkozó hatalom: néhány stratégiai fontosságú társadalmi probléma esetén avatkozik be az állam (pl.: drogfogyasztás, fiatalkori bűnözés). A gyors és látványos eredmények fontosabbak mindennél, így nem alakulhat ki és nem valósulhat meg hosszú távú stratégia, az azonnali tűzoltás fontosabb a jövőbeni újraépítésnél. Van víziója az ideális társadalomról, azonban a napi ügyek miatt ezt nem tudja megvalósítani, a stratégiai gondolkodás felaprózódik, a kormány pedig fél a civil szférától. 5. Állam bácsi : a hierarchia működik, az állam vagy önkormányzat büntet és jutalmaz, jótékonykodik... szerteágazó a helyi közéletben jelen lévő civil szervezet és helyi hatalom viszonya: a szoros együttműködéstől a feloldhatatlan szembenállásig mindenféle pozíció lehetséges. és elvesz. Az állam bácsi mindent tud, hatalmas tapasztalattal és apparátussal rendelkezik, így a problémák megoldását csak ő tudja kezelni. A civil szféra csak akkor elfogadott, ha végrehajtóként részt vesz a politikai program megvalósításában. Talán a legismertebb forma térségünkben. 6. Ellenőrző hatalom: állandó defenzívába kerül a hatalom, fél a társadalmi rétegek reakciójától, folyamatosan információkra van szüksége, hogy vajon mit is akarnak az adott rétegek. Tevékenységében az idegesség és bizonytalanság érhető tetten, egyetlen társadalmi réteget sem tekint autonómnak, sokkal inkább a függést helyezi előtérbe.... a lakosság körében végzett közvélemény-kutatások eredményei azt mutatják: nemhogy nem bíznak a civil társadalom szervezeteiben, de a demokratikus berendezkedés és piacgazdaság komoly kerékkötőjeként vannak jelen a köztudatban. Térjünk azonban vissza az önkormányzatokkal fennálló viszonyhoz, annak is egy speciális példájára. Az együttműködés legszorosabb formája, amikor az önkormányzatok szerződés formájában nonprofit szervezetekkel láttatnak el közfeladatokat. Kétféle útja van ennek: vagy az önkormányzat befogadja a már működő civil szervezet tevékenységét és ahhoz normatív támogatást nyújt (ez talán a járhatóbb út), vagy kiszerződtetik azt, az infrastruktúra és költségvetési keret átadásával. Ez utóbbi esetében említést kell tenni egy sajátos, a magyar állami-civilnek nevezhető mintáról. Egyre gyakoribb, hogy az állami vagy önkormányzati szektor saját álcivil szervezetet hoz létre bizonyos feladatok ellátására. Ennek jogi formája a közalapítvány, közhasznú társaság. A közalapítványok elsősorban a feladat-finanszírozásban veszik ki a részüket, miközben a közhasznú társaságok bizonyos szolgáltatások társadalmasítására rendezkednek be. A szakirodalom ezt nevezi a második nonprofit szférának. Különböző költségvetési, számviteli, adózási okok miatt hívják életre ezeket a sajátos nonprofit szervezési formákat az önkormányzatok, állami hivatalok. Azonban lényegüket tekintve nem beszélhetünk civil szervezetekről, hiszen nem rendelkeznek az állami és gazdasági szférától elkülönítő kettős autonómiával 2. Ugyanakkor komoly veszélyeket tartogat, hogy az állami és önkormányzati szektor jogilag teljesen egyenrangú szereplőként tud jelen lenni a civil szektorban. Egyes kimutatások szerint a közszférából a civil szektorba érkező támogatások több mint 60%- a ma már ilyen burkolt állami és önkormányzati önfinanszírozásként értelmezhet 3. Természetesen ez nemcsak a mindennapi gyakorlatban rontja a civil szervezetek forrásokhoz való hozzáférési esélyét, hanem magának a civil szférának a társadalmi elfogadtatását és a civil szféra politikán és gazdaságon kívüli voltát is megkérdőjelezi. Ebben a formában a szektor nem tud megtisztulni az állami jelenléttől, az állam nemcsak a jogszabályok és a források tekintetében van jelen, hanem önálló szereplőként is. A szektor megtisztítása az állami jelenléttől javítani tudná a világos kapcsolatok egyértelmű szabályozásának esélyeit, hiszen nem kell már a jogalkotónak kettős szemüveggel és szándékkal részben (vagy jórészt) magára is gondolni a szabályozás kialakításakor (nem kell például a közszervezetekre méretezett bonyolultsággal és hivatalisággal nyúlni az ellenőrzés, beszámolás, nyilvánosság, kooperáció kérdéseihez). (Biró Endre 2002: 83-84). Romániában ez a fajta kettőség nincs jelen, viszont a civil szektorra vonatkozó szabályozások bonyolultsága azt mutatja, hogy az egész szektorra igényt tart a jogalkotó. Így az alulról jövő civil szerveződések fejlődése nem éri el a kívánt hatást. Aligalig vannak jelen transzfer jellegű (alapítványok) szervezetek, miköz- 2 Lásd ezzel kapcsolatban: Schmitter, Phillipe C.: On Civil Society and the Consolidation of Democracy: Ten Propositions, Stanford Departament of Political Science, Lásd Biró Endre: Nonprofit Szektor Analízise. Civil szervezetek jogi környezete Magyarországon, EMLA Egyesület, Budapest, 2002,