Jennifer L. Armentrout. Obsession rajongói fordítás

Méret: px
Mutatás kezdődik a ... oldaltól:

Download "Jennifer L. Armentrout. Obsession. 2013. rajongói fordítás"

Átírás

1 1

2 Jennifer L. Armentrout Obsession rajongói fordítás 2

3 A könyv eredeti címe: Jennifer L. Armentrout: Obsession A fordítás alapjául szolgáló könyv: Jennifer L. Armentrout: Obsession

4 1. fejezet A HOMÁLYOS BÁRBAN, AZ ALIG-ALIG PISLÁKOLÓ FÉNYEK ALATT, nem éppen a legvonzóbb módon, nyitott szájjal bámultam a legjobb barátnőmre. Mel ma az őrült vagyok nadrágját vette fel. Nincs más ésszerű magyarázat erre az egészre. Csak ez, vagy Mel itala milliószor erősebb volt, mint az enyém. Olyanok voltunk, mint a borsó meg a héja. Elválaszthatatlan barátnők, amióta elsőben megosztottam vele a csokitortámat. Egy csörgőkígyóban és egy nyusziban több a közös, mint kettőnkben. Mel őrült volt, állandóan pörgött valamin, míg én sokkal jobban éreztem magam egy könyv társaságában, vagy filmet nézve. Soha, senki nem volt képes megfejteni, hogy hogyan kerültünk mi ketten ennyire közel egymáshoz, de ha egy barátság sütivel kezdődik - különösen egy csokis sütivel - akkor már semmi nem állhat az útjába. Nagyot kortyoltam a rumos kólámból, összerezzenve az erőssége miatt. - Mel, ez - Őrület? Tudom. Őrültnek is érzem magam. Én magam sem hinném el, ha nem láttam volna a saját két szememmel, és ez a két kék leskelődő már rengeteg mindent látott, köszönhetően Lasiknak. - Mel a szemei felé bökött két ujjal. Mindkét ujján a körme fényesre volt festve, ami annyira nem passzolt az imádom a természetes dolgokat vallásához. - De tudom mit láttam, Serena és én mondom neked, hogy Phillip nem ember. 4

5 Íme. Megint kimondta. Nem ember. Mel félig üres poharára bámultam. Vajon már azelőtt is ivott valamit, hogy találkoztunk? Vagy szívott valamit? Ha az őrjöngő hangposta üzentére gondolok, amit akkor hagyott, amikor még suliban voltam, vagy az azt követő beszélgetésünkre, akkor azt mondanám, hogy meth 1 van a dologban. Mel szeret partizni, de a keményebb dolgokat mindig kerüli. Remélhetőleg. Bár ez most elgondolkodtat. Előrehajoltam, és éreztem a kabátom feszülését, ahogy a kerekasztalon keresztbe tettem a karom. Bárcsak lett volna időm hazamenni és átöltözni. Ehhez valami sokkal kényelmesebb gönc kellene. Sokkal könnyebb feldolgozni az őrült dolgokat egy melegítő gatyában, flip-floppal. - Mel, a legtöbb pasi nem ember. Mel szemei összeszűkültek. - Jah, de a legtöbb pasi nem lesz egyik pillanatról a másikra egy fény gömb! És Vanderson fiai azok lettek. Mindketten! Egy pár kíváncsian tekintgetett felénk. Szerettem volna az asztal alá süllyedni. Megragadtam Mel kezét, és lágyan megráztam. - Fény gömb? Igyekeztem halkan beszélni, bár tudtam, hogy felesleges. Mel mindig nagyon hangosan beszélt. És választási időszak volt, úgyhogy Vanderson szenátor neve azonnal felkeltette mindenki figyelmét. - Igen. Egyszer csak elkezdtek világítani, mint egy világító rúd, vagy vagy, mint azok a játékok, emlékszel, amit ha megráztál, akkor világítottak? - A világító kukacok? - Azok! 1 meth: methamfetamin - drog 5

6 Kiszabadította a kezét a kezemből, és végigfutatta az álláig érő hollófekete haján. - Olyan volt, mint egy világító kukac, csak sokkal fényesebb. Édes istenem. Tuti, hogy az őrült vagyok nadrágját vette fel. - Ittatok vagy szívtatok valamit Mel rácsapott az asztalra, olyan erővel, hogy a poharaink megugrottak. - Nincs olyan ital, vagy drog az egész világon, amitől ezt láttam volna. - Oké - emeltem fel a kezemet megadásom jeléül. - Csak nem értem ezt az egészet, Mel. És ne csapkodd az asztalt. Nem tehet semmiről. Hosszan kiengedte a levegőt. - Csak rohadtul kiborultam. Meglátott. A bátyja is meglátott. Tudom, hogy tudják, hogy láttam őket. Nem tudtam, mit mondhatnék erre. Láttam, hogy tényleg teljesen kiborult. Láttam már Melt izgatottan, például amikor egy szöcske volt a házukban, vagy amikor egy faágról azt hitte, hogy kígyó és amikor lepkék repkedtek körülötte, de sosem láttam még ilyennek. Ez most más volt. Valami most tényleg megijesztette. - Phillipnek elég rossz híre van - mondtam, miközben hullámos hajamat próbáltam a fülem mögé tűrni. - Az, hogy a szenátor fia eléggé a feje tetejére állította a világát. Valószínűleg - valószínűleg ő is egy közülük! A szenátor is! Jézusom, ha Mel továbbra is így fog kiabálni, soha többet nem jöhetünk majd ide. Igazán feljebb vehetnék a zene hangerejét, és lekapcsolhatnák a fényeket. A Fast Times nem volt valami forgalmas hétfő esténként, úgyhogy mindenki beszélgetését simán lehetett hallani és érteni. 6

7 Mel belekortyolt az italába. - A lakásukban voltam Grandview-ban, amikor történt. Grandview volt az a hely, ahol a gazdagok éltek, egy lakópark, ahol az olyan fontos emberek, mint például a szenátor is, rezidenciát tartott fenn. A kapuja, vagy hat méter magas volt. Abszurd. És nevetséges. Attól félnek talán, hogy az oroszok megtámadják őket? - Amikor a fénygömb jelenség megtörtént? - kérdeztem a szívószálamat babrálva. Mel bólintott. - A nappaliban lógtunk, ittunk, beszélgettünk. Semmi komoly. Aztán hátramentünk a szobába szexelni. Csodás volt, mint mindig. Phillipnek olyan állóképessége van, mint senki másnak a földön. Felvontam a szemöldököm. - Aztán egyszer csak megjelent a testvére, Elijah. - Miközben szexeltetek? - Bármennyire is szexi belegondolni is ikrekkel szexelni, nem akkor, amikor Phillippel épp együtt voltunk. - Leszakította az egyik gombját a blúzán. - Szóval, kimentek az erkélyre, és valamiről vitatkozni kezdtek. Ezek ketten egyfolytában civakodnak valamin, és ismersz, én meg mindig mindent tudni akarok. Elmosolyodtam. - Igen. - Odamentem az ajtóhoz és hallgatóztam. Valami Sas Projektről és Daidaloszról vitatkoztak. - Daidalosz? Az nem valami görög mitológiai alak? - Nem ez a lényeg Serena. Figyelj rám. Erről vitatkoztak. Elijah ki volt akadva, mert az apja veszélyeztette ezt a Daidalosz dolgot, és a Sas Projektet meg eleve rossz ötletnek tartotta, de Phillipet nem érdekelte. Azt mondta Elijah-nak, hogy ne foglalkozzon vele, és törődjön a maga dolgával. Hogy ez nem az ő világuk. 7

8 - Oké - most már nagyon kíváncsi lettem, hogy jutunk el oda, hogy Phillip fénygömbbé változott. - De Elijah tényleg nagyon ideges volt, azt mondta, hogy ez az egész majd rajtuk fog csattani, és ez a Sas dolog rossz és veszélyes. Magyarázott, valamit Pennsylvaniáról és, hogy ott vannak a gyerekek, és ha Daidalosz megtudja mit terveznek, akkor nekik végük. Én meg arra gondoltam közben, hogy hű, mi folyik itt? - Mell pupillája teljesen kitágult. - Elijah mondott, valamit Phillipnek, de túl halkan beszélt, nem értettem, de Phillip nagyon felhúzta magát rajta, és meglökte Elijah-ot, aki erre visszalökte. Két felnőtt férfi lökdösi egymást? Attól féltem, hogy az egyikük majd túl nagyot lök és átesik valamelyikük a korláton. És akkor akkor történt. - A fénygömb? - Igen. - A homlokát a tenyerébe temette, és összeszorította a szemeit. Falfehér volt az arca. - Elsőre olyan volt, mintha elhalványulna. A ruhája, a teste, mindene elkezdett halványulni, mintha mindjárt eltűnne. És akkor egyszer csak ott állt, és nem volt ember Serena. Fényben úszott az egész alakja. Tetőtől talpig Serena! - Oké - nyújtottam el a szavakat. - Mit csináltál? - Kiborultam, mint minden normális ember tenné! Elhúztam a csíkot természetesen, de... - átkozódott, majd leengedte a kezeit az asztalra. - Elejtettem a sörös üveget. Meghallották. Amikor visszanéztem ott álltak az erkély ajtóban, és mindketten izzottak... - hangja elhalkult, ajkai remegtek. - Tudták, hogy láttam őket. Mármint, egyértelmű, hogy láttam őket, hiszen olyan gyorsan futottam ki az épületből, mintha az tűzben égne. Nem tudom, mit csináljak. Még csak hazamenni se mertem. Csak vezettem körbe és körbe, és rád vártam. Olyan volt, mintha örökké tartott 8

9 volna. Mindent leírtam, amíg a kocsiban voltam, biztos, ami biztos... - Biztos, ami biztos? Ezt, hogy érted? - Nem tudom. Csak úgy éreztem, hogy le kell írnom, mielőtt elfelejtenék valamit, és tudom, hogy már mostanra is felejtettem. Bassza meg. - Felnyögött, ahogy megugrott a széken. - Nem akartam az időt vesztegetni, végül a postafiókomba tettem, amikor ellenőriztem a leveleimet, mert én annyira tartok tőle. Visszaültem a bárszékre, de még mindig nem volt ötletem, mit is mondhatnék neki. Mel egyértelműen nem úgy nézett ki, mint aki már feldolgozta, ami történt, úgyhogy valami tényleg történhetett. Talán nem az, amit ő gondolt, de valami biztos, éreztem. - Túlságosan félek hazamenni. Phillip tudja, hogy hol lakom. - Mel megitta az utolsó kortyokat. - Mikor történt mindez? Ma reggel? - kérdeztem homlok ráncolva. Mel bólintott, majd hirtelen beugrott. - Nem mentél be dolgozni? - Mi? Nem! Hogy mentem volna ebben dolgozni ezek után? - Mel megborzongott. - Egyébként Phillip azt is tudja, hogy hol dolgozom. A szívem összeszorult. Mi van, ha tényleg valami baj van Mellel? Nem csak túl éles a fantáziája, hanem tényleg valami komoly baja van? A tanult dolgok azonnal működésbe léptek, és elkezdtem listába szedni, hogy milyen mentális betegségekről lehet szó: a valóságtól való totális elszakadás, skizofrénia, szorongásos hallucinációk, vagy agydaganat? A lehetőségek száma végtelen. - Mel... - Ne, ne Mellez itt nekem - a hangja remegett. - Tudom, hogy őrültségnek hangzik, és ha én lennék a te helyedben, ugyanígy 9

10 reagálnék, de tudom mit láttam. Phillip nem ember. És a testvére sem. Nem tudom, mik ők - talán egy kormánykísérlet, vagy maguk az ördögök, vagy űrlények. Nem tudom. Űrlények. Oké. Eljött az ideje, hogy elmenjünk innen. - Mit szólnál hozzá, ha elmennénk hozzám? Megcsillant a remény a szemében. - Tényleg? Nem gond? Tudom, hogy most azt hiszed, hogy egy őrült liba vagyok. Legyintettem. - Édesem, hát nem ez a legjobb barátok dolga? Ez most egy kritikus helyzet, és ha tudok, akkor segítenem kell. Van otthon egy kis fagyi, és lasagne. Rakunk egy pakolást az arcunkra és kitaláljuk, mi legyen. - Ma még nem is ettem semmit. Túl ideges voltam. - Mel rám mosolygott, de elég erőtlen volt ez a mosoly. - Te vagy a legjobb Serena. Komolyan mondom. - Tudom - vigyorogtam rá pajkosan. - Maradj itt, én elintézem a számlát. Amikor Mel bólintott, és elkezdett kotorászni a pénztárcája után, megfogtam a sajátomat és leugrottam a székről. A szorosan álló asztalok között végigbotorkáltam, nem figyelve a rengeteg szemre, ami rám meredt. Gyorsan kifizettem a számlát - azt hiszem ezt már teljesen megszoktam mostanra. Mel szerette az extrém dolgokat, de ritkán maradt hosszabb ideig egy munkahelyen, így sosem volt elég pénze. Nem igazán értettem sosem, hogy ez miért van így, mert Mel egy okos nő volt, meg volt végzettsége is, de mégsem sikerült alkalmazkodnia sehol. Mel még csak huszonhárom éves volt, mint én, így még bőven volt ideje, hogy lehorgonyozzon valahol, elkerülje az őrült gazdag ficsúrokat, és felhasználja az egyetemen tanultakat, hogy valami jó munkahelyen keményen dolgozhasson. Megfogtam Mel karját és átkaroltam. - Készen állsz? 10

11 Mel nem mondott semmit, csak bólintott, és elindult a száraz kora májusi estébe. Egy csapat pasi épp akkor lépett be a bárba, a kabátjuk a karjukon, a nyakkendőjük kilazítva. Az egyikük odaszólt nekünk, hogy - hé, csajszik, - de süket fülekre talált. És ez egyértelműen bizonyítja, hogy Mellel valami nem stimmel, hiszen sosem volt képes ignorálni, ha egy srác akár csak ránézett. Aggódtam érte, miközben a garázs felé terelgettem. Ha Mel nem lesz jobban a fagyi és a lasagne után, muszáj lesz meggyőznöm, hogy beszéljen valakivel, bárkivel, aki nem én vagyok. A barátságunk nem hiszem, hogy kibírna egy pszichológiai diagnózist, és nem is szeretném, hiszen még soha senkit nem diagnosztizáltam. Mint iskolai tanácsadó eléggé bekorlátoz, hogy milyen rendellenességekkel találkozom. Hideg és sötét volt a garázsban. A hátsó helyek, ahol én is parkoltam, teljes sötétségben úsztak. Szerencsére Mel az első sorban parkolt, közel a kijárathoz. Megálltunk a piros audi mellett. Miközben a kulcsok után kutatott, felém fordult. - Azt hiszed őrült vagyok, ugye? - Nem! Dehogy is! - válaszoltam gondolkodás nélkül. Kétség suhant végig Mel arcán. - Biztos? Mert az arcod pont olyan volt, mintha azon gondolkodnál, hogy milyen betegségeim lehetnek. - Egyáltalán nem arra gondoltam - grimaszoltam. - Azt már korábban megtettem. Mel felröhögött majd megölelt. - Köszönöm. Komolyan. Nem szeretnék most egyedül lenni. Megsimogattam a hátát. - Semmi baj. Meg fogjuk oldani. Elengedtük egymást, és Mel kinyitotta az kocsiajtót. - Várok rád. 11

12 Rámosolyogtam, és amilyen gyorsan csak bírtam a lábaimat egymás elé pakolni, elindultam a kocsim felé. Utálom a parkolókat. Szerintem semmi sem ijesztőbb náluk. Nos, a szenátor fényes fiáról beszélni is elég ijesztő. A szívem összeszorult. Mel még soha... nem nézett ki ennyire sebezhetőnek, mint ma este. Nem tudom, hogy hogyan tudnék neki segíteni, de azt biztos, hogy történjék bármi, legyen bármi baja Mel fejének, én itt leszek mellette. Ugyanúgy mellette leszek, ahogy ő is, amikor anyám egy rablótámadás során meghalt még az egyetemi gólyaévek alatt. Mel nélkül egyedül maradtam volna, sosem kerültem volna közelebb az apámhoz. Mindig ott voltunk egymásnak, mind a kis dolgokban, mind a hatalmas krízisek idején. Most sem lesz ez másként. Megálltunk a totálisan elhasznált Hondám előtt, és kihalásztam a kulcsaimat. A pénztárcám kicsúszott a kezemből, és a kulcsok egyenesen a mocskos padlóra estek. - Csodás - motyogtam magam elé, ahogy lehajoltam, amennyire csak tudtam a szűk ruha miatt. Elkapva a kulcsokat felálltam. Egy elsuhanó árnyékot vettem észre a szemem sarkából. Azonnal arra fordultam. A garázs nem volt nagy, még innen is láttam Mel fejét, ahogy a kocsiban ülve rám vár. De nem ez volt, ami felkeltette a figyelmemet, így megfordultam, és egy magas pasit vettem észre, aki épp az egyik oszlop mögül jött elő. Szándékosan lépett bele a fénybe. Milyen helyes srác... Teljesen megbabonázott a srác kinézete: magas és homok szőke hajú, olyan volt, mint egy modell, aki épp most lépett ki egy magazin címlapjáról. A farmerja tökéletesen illett rá, mintha csak rászabták volna. Én árnyékban voltam, így nem féltem, hogy észreveszi mennyire vizslatom őt. Esélytelen 12

13 volt, hogy észrevegyen, úgyhogy csak bámultam őt... és csorgattam a nyálam egy kicsit. Na jó, nem kicsit, nagyon. Teljesen elragadott feszes hátsójának látványa ebben a csodás nadrágban, amikor kilépett a fényre, és - mi a franc? - eltűnt. Eltűnt! Mintha csak kilépett volna a térből vagy beszippantotta volna egy fekete lyuk. Az egyik pillanatban ott volt, a következőben pedig eltűnt. Aggódva előre léptem. A hideg futkosott a hátamon. Álmodom csak? Vagy Mel hallucinációja átragadt rám is? Mert ez pontosan olyan volt, mint amiről ő beszélt a bárban, de... De akkor észrevettem Mel kocsija mögött, pontosan jobb oldalon. Kizárt, hogy úgy ment oda, hogy nem vettem észre. Lehetetlen, de mégis ott volt, pontosan ott. Mintha minden csontom kővé dermedt volna, a gyomrom felfordult, úgy éreztem, hogy oda betonoztak, ahol állok. A kulcsaim élettelenül lógtak a kezemben. Hirtelen újra a bárban találtam magam, és Mel szavai vízhangzottak a fülemben. Nem ember. Nem ember. Elképedve és sokkolva néztem, ahogy az ember felemelte a kezeit. És abban a pillanatban a vezető oldali ajtó kinyílt és Mel feje tűnt fel, mintha a férfi őt hívta volna, de nem hallottam semmit, olyan hangosan vert a szívem. Kinyitottam a szám, hogy odakiáltsak Melnek, de a levegő hirtelen megtelt elektromossággal, és minden szőrszálam égnek meredt. Hirtelen fény villant, majd egymás után újabbak, mint ahogy a zuhanyrózsából folyik a víz. Mindegyik kis fénylökés, olyan volt, mint egy lövés, teljesen elnémították a hangom, ahogy hátravetődtem a kocsim mellé. Aztán sötét lett, de nem tartott egy percig sem. Egy természetellenes kék fény jelent meg a garázs elején, és édes 13

14 istenem, a férfiból jött. Mint a villám, végigterjedt az egész testén, a hátán, le a karján, mígnem elérte a tenyerét. Mel ugyanolyan őrülten sikoltott, mint én. A fény egyenesen a kezéből pulzált, mint a villámok. A szívem megállt. A kulcsok kiestek a kezemből. A kék fény magába fogadta Mel kocsiját. Egy pillanatra a levegő megállt, és minden elcsendesedett. A meleg visszatért, erőszakos hullámok kíséretében, míg nem fény lobbant, elvakított egy pillanatra, majd robbanás rázta meg az egész parkolóházat. 14

15 2. fejezet A HÍVÁS PONT AZELŐTT FUTOTT BE, hogy felszálltam volna a privát gépre Nyugat-Virginia őserdeje felé. Nem akartam felvenni, mert valahányszor az a rohadt telefon megszólal, mindig valami problémát kell megoldani. De a nem akarás és a muszáj, nem ugyanaz. Kirángattam a telefont a szütyőmből, és anélkül, hogy megnéztem volna ki hív, fogadtam a hívást. Nem mintha olyan sok mindenki lehetne. - Mi az? Egy ideig csönd volt a vonal másik végén, láttam magam előtt, ahogy a mindig feszes tiszt arcán megjelenik egy grimasz. - Nagyon udvariatlan így felvenni a telefont - közölte Zombro tiszt. - Ez is eléggé udvariatlan volt most tőled. - Nekidőltem a falnak és a repülőtér alatti aszfaltot néztem. - Leszarom. Zombro szinte kiköpte a következő szavakat: - Van fogalmad róla, kivel beszélsz? - Igen, pontosan tudom, hogy kivel beszélek. Térj a lényegre. El kell érnem egy gépet. - Mondj le az utazási terveidről, munkánk van számodra. A kezem megfeszült a telefon körül, hallottam, ahogy a műanyag reccsen egyet. A francba. Erővel kényszerítettem magam, hogy engedjek a szorításon. Sok telefonomat tettem már tönkre hasonló módon. 15

16 Zombro a hallgatásomat beleegyezésnek vette. - Az egyik műhold egy erős, magas frekvenciájú robbanást észlelt Boulder felett. Hátrabillentett fejjel becsuktam a szemem. - És ennek mi köze van hozzám? - A bizonyítékok azt mutatják, hogy ez egy nem engedélyezett művelet volt a Forrás részéről. Mivel él ott egy kis csoport Luxen, így szükségünk van a segítségedre. Lassan kinyitottam a szemem. A horizont szélén a nap épp lebukott a látóhatáron, narancs fényt vetítve a közeli hegycsúcsokra. Pici darabok csillantak meg a halványuló fényben. Kibaszott bétakvarc. - Hunter? Hallottad, amit mondtam? Zombronak már a hangja is az önuralmammal játszik, és be kell vallanom, hogy sosem voltam könnyű esett. Megrúgtam a falat. - Igen, hallottalak. - Te vagy a legközelebb Boulderhez. A pilóta már megkapta az instrukciókat. Menj oda, és várd a kontakt személyt. Mielőtt közölhettem volna Zombroval, hogy bassza meg, bontotta a vonalat. A kis pondró előszeretettel csinálta ezt mindig. A faszikám azt hiszi, hogy az, hogy ő rakja le előbb a telefont, az erő bizonyítéka. Idegesítő, igen, de nevetséges is egyben. Zombro még a legmerészebb álmaiban sem lehet annyira erős és halálos, mint én, és ezt ő is nagyon jól tudja. Megráztam a vállam, de feszültség csak nem akart elmúlni az izmaimban. A hangár felé néztem, és a szemem azonnal megakadt egy potenciális veszélyforráson. A fajtám egy másik tagját fedeztem fel, ahogy kilépett az árnyékból, de annyira gyorsan visszahúzódott, hogy az jutott eszembe, okosan teszi, hogy félti az életét. Amíg biztosra nem 16

17 vettem, hogy a másik nem készül semmire, nem fog csinálni semmit, én sem mertem hátat fordítani neki. A kezem ökölbe szorult, szerettem volna letépni magamról a bőrt. Ez a bőr már a részemé vált, de voltak pillanatok, mint a mostani is, amikor szerettem volna az eredeti alakomat felvenni, hogy megszabaduljak a seggfejektől, akik hívogatnak, hogy a kormánynak szüksége van a jelenlétemre. Mintha lenne akár csak egy kis esélyük is rá, hogy kordában tartsák a Luxen populációt. Ha ez megtörténne, akkor nem lenne rám szükségük. Akkor valószínűleg meghalnék vagy bezárnának egy laboratóriumba, megkötöznének - és sajnos nem az izgalmas módon. De ehelyett, hát itt vagyok - jelentsen ez bármit is. Ez az egész fizess az életedért dolog már elég régi ügy. Üldögélni, várni, a Nemzetvédelem kutyájának lenni, nem az én természetem. Ez valahogy inkább Lore-ra vall, de a testvérem... ő, valahogy mindig más volt. És így jutottam el ide, készen a munkára, mert Lore megkért, hogy ne álljak az útjában, hogy lépjek ki a háborúból, és Lore könyörgött. Pedig a mi fajtánk sosem könyörög. De már ez sem lehetett kifogás, amikor ott álltunk a nővérünk halott teste felett. És most itt vagyok. A pilóta kidugta az orrát az ablakon, és láthatóan erősen nyelt egyet. Az emberek mindig furán érzik magukat a jelenlétünkben. A hatodik érzékük jelzést ad le, hogy olyan közel kerültek a halálhoz, amennyire csak lehetséges. Vagy valami rosszabb, jutott az eszembe, miközben felkaptam a szütyőmet a vállamra. Ha már haza nem mehetek, legalább Luxent ölhetek. 17

18 - Már elmondtam önnek mindent, amit tudok, és tudom, hogy őrültségnek hangzik, de az, hogy újra és újra elismétlem, nem változtat ezen semmit. Jones detektív ült velem szemben, igazgatta a nyakkendőjét. Az állkapcsa mióta belépett ide, a lágy rózsaszínből totális vörössé változott. - Miss Cross, tudom, hogy trauma érte... - Láttam, ahogy a barátnőmet felrobbantották a kocsijában ülve! - A hangom hisztérikusan csengett. Megköszörültem a torkom, de a szemem még mindig égett. - Igen, ez elég traumatikus, de akkor sem változtat azon, amit láttam. - És ez az ember, mit mondott, hogy is nézett ki? Fáradtan lerogytam az asztalra. - Már elmondtam Önnek is, és a munkatársának is. Magas volt... - Milyen magas Miss Cross? - Jones nyomozó előrehajolt, az öve belemélyedt a hasába. - Maga nagyon alacsony, gondolom, Önnek mindenki magasnak tűnik. Mi a franc? Megráztam a fejem, mielőtt kirobbantam volna frusztrációmban. Újra elmeséltem neki, hogy nézett ki a férfi, ő pedig jegyzetelt a noteszébe. Biztos voltam benne, hogy csak firkálgat. Már öt órája itt ültem a rendőrségen, és folyamatosan csak önmagamat ismételgettem. El voltam zsibbadva, nem tudtam felfogni, ami történt, hiszen Mel... Mel nem halhatott meg. Egy másik részem teljesen feszülten figyelt, még attól is megremegtem, hogy a nyomozó a súlyát áthelyezte a széken, és az megcsikordult, vagy a lámpa pislákolásától, folyamatosan felidézte bennem azt a horrorisztikus pillanatot, miközben minden fájó izmom és égő bőrfelületem az esésemre emlékeztetett. El sem hittem, hogy még mindig élek. 18

19 A robbanástól hatalmasat estem a hátsómra, és az a kis párna, amivel rendelkezem, se tompította az esést. A fülem vagy két órán keresztül csengett, és még mindig éreztem az illatát az égő fémnek és... húsnak. Édes istenem... Megborzongtam, a pohár víz felé nyúltam. Egy húzásra megittam, de még ez sem szüntette meg a fémes ízt a torkomban. Mély lélegzetet vettem, majd újra felnéztem a nyomozóra. - Én mondom magának, az a pasi felrobbantotta a kocsit. Nem tudom, hogy csinálta, de megtette. És mielőtt ez megtörtént, Mel... - összeszorítottam az ajkaimat. - Mel nagyon félt. - Azt akarja mondani, hogy a barátnője félt Vanderson szenátor fiaitól? - Kétség futott végig az arcán. - Hogy látott valami abnormális dolgot ma reggel? Meg tudja mondani, mi volt az? Egy ideig csak bámultam rá, nem akartam elhinni, hogy megint itt tartunk, megint el kell mondanom neki. Mintha csak hazugságon próbálna érni, ami egyszerűen őrültség, hiszen ki lenne képes egy ilyen hülyeséggel előállni? A kezemet végigfutattam a hajamon. Az egyedüli ok, amiért még mindig itt voltam az a remény. A remény, hogy a rendőrség segít majd megtalálni Mel halálának okozóját. Korábban a nyitott ajtón keresztül hallottam, ahogy arról beszélgettek, hogy Melből csak darabok maradtak. Nem csak a teste, az egész élete darabjaira hullott. A gyomrom kavargott, miközben elmeséltem a nyomozónak mindent, amit Mel mondott, elmeséltem a telefonhívását, és hogy mennyire ideges volt a bárban. - Tanácsadó vagyok egy középiskolában... - Nem tűnik ennyire idősnek. - Bozontos szemöldöke összeráncolódott. 19

20 - Két éve végeztem, és egy éve dolgozom az iskolában - válaszoltam fáradtam. - Tudom, hogy őrültségnek hangzik, amit mondok, de ez az igazság. - Hiszek önnek - közölte velem, amitől teljesen meglepődtem. Felemelkedett, és a kezébe vette a noteszét. - Elhiszem, hogy Ön azt hiszi, tényleg ezt látta, és segíteni szeretnék Önnek. És segíteni is fogok, de talán szüksége lenne pár napra, hogy megnyugodjon és átgondolja, mi történt valójában. Dühös lettem, és szinte felpattantam a székből, meglepődve, hogy mindezek után még ennyire gyors tudok lenni, és maradt még ennyi erőm. - Amit elmondtam Önnek, azon nincs mit átgondolni! Tök mindegy hány nap telik el, akkor is ez történt. Nem foglalkozott a kitörésemmel, csak jelezte, hogy üljek le. - Kérek még pár percet, aztán az egyik munkatársam hazaviszi önt, rendben? A parkoló még le van zárva. Reméljük holnapra sikerül megtisztítanunk a terepet, és mindenki hazaviheti az autóját. Az engedelmetlenség szinte szétfeszített, és csak vizslattam néhány másodpercig a kapásból elutasít nyomozót. Jó esély volt arra, hogy behúzzak neki, de a késztetés végül úgy szivárgott ki belőlem, mint a levegő egy lufiból. Lerogytam a székre, túl mérges és túl fáradt voltam. A nyomozó megállt az ajtóban és rám nézett: - Lenne még egy utolsó kérdésem Miss Cross. Ránéztem, reménytelenül, biztos voltam benne, hogy egy újabb, teljesen irreleváns dolgot fog megkérdezni. - Mondott egy nevet, ha jól emlékszem D-vel kezdődött. A barátnője mondott erről még valamit? - A Daidaloszra gondol? - Amikor a nyomozó bólintott az addig megfeszült vállam hirtelen leengedett. - Említette ezt, és 20

21 egy Sas Projekt vagy művelet nevű dolgot, de nem tudom... nem emlékszem pontosan. Most már elmehetek? Jones nyomozó egy ideig meredten bámult rám, majd egy apró mosoly jelent meg a szája sarkán. - Már csak néhány perc. - Majd elment, és becsukta maga mögött a szürke ajtót. A csönd, ami hirtelen beállt, majdnem összetört. Az utolsó erőmet felhasználva becsuktam a szemem és elkezdtem visszaszámolni száztól. Pont itt elveszni, nem lenne a legszerencsésebb és nem sokat segítene. A nyomozó szerint már így sincs ki mind a négy kerekem. Ahogy elértem a harmincat, kinyitottam a szemem. Csíptek. A táskám után nyúltam és szerencsére a nagy káoszban sikerült szinte azonnal elérnem a telefonomat. De hiába tapogattam a kijelzőt, halott volt. Nem lehetett az aksi, mert a munkahelyemen feltöltöttem. Visszadobtam a táskámba. Az idő lassan vánszorgott, bennem pedig kavarogtak a mi van, ha kérdések. Mi van, ha komolyabban veszem Melt? Mi van, ha ottmaradunk a bárban? Mi van, ha ragaszkodom hozzá, hogy Mel velem jöjjön, ne a saját kocsijával? Megdörzsöltem az arcomat. A mellkasomat mintha valami erősen nyomta volna, kinyitva régi sebeket, akkorról, amikor anyámat megölték húsz dollárért, amit a táskájában tartott. Kinyílt az ajtó, és ijedtségemben felugrottam. Azt hittem azok a rendőrök fognak megjelenni, akik a parkolóban is ott voltak, vagy maga a nyomozó, de helyette két férfi jött be, akiket még nem láttam korábban. Mindketten fekete öltönyben voltak. Az első egy kicsit idősebb, ráncos és foltos bőrű. A homloka körül már őszült. A fiatalabb babaarcú, egy vagy két évvel lehetett idősebb nálam. 21

22 - Miss Cross? - Az idősebb férfi szólalt meg előbb, felmutatva a jelvényét. - A nevem Zombro ügynök. A Nemzetbiztonságtól jöttünk. Kicsit kihúztam magam ültömben, de nem igazán lepődtem meg. A kocsirobbantások tipikusan az ő asztalukra tartoznak. Zombro ügynök arra a székre ült le, amit a nyomozó előtte már felmelegített neki. - Tudom, hogy már nagyon fáradt lehet, és ez egy különösen hosszú és borzalmas éjszaka lesz Önnek, de el kell rabolnunk még pár percét, utána hazavisszük. Rendben? Összezuhantam a kényelmetlen fémszéken ülve, de bólintottam. A fiatalabb férfi körbejárta az asztalt, majd a közelebbi szélére leült. Mosolygott, amitől a szeme körül apró nevetőráncok jelentek meg. - A nevem Jonathan Richards. A partnerem és én szeretnénk részvétünket nyilvánítani a ma este történtek miatt. - Köszönöm - nyögtem ki a szavakat. A mosolya szinte folyamatosan ott volt, de a szeme nem mosolygott. Talán csak a munka része volt. Hányszor ülhettek már egy-egy ilyen irodában, valamilyen borzalmas eset szemtanújával beszélgetve? - Tudjuk, hogy már sokszor el kellett ma mondania mi történt ma este, de arra kérjük, tegye meg ezt még egyszer. - A komor ábrázat, ami Zombro arcára ült, ahogy beléptek még mindig ott volt, egy pillanatra sem változott meg. - Első kézből szeretnénk hallani a történteket. Leültem a székemre, és lesütöttem a szemem. Még csak nem is tetettem. Minél hamarabb túlesünk ezen, annál gyorsabban szabadulhatok meg ettől az orrfacsaró kávészagtól. Ki tudja hányadszor, újra elmeséltem a nap eseményeit. 22

23 - A barátnője közeli kapcsolatban állt Phillip Vandersonnal? - kérdezte Richards ügynök. Azon gondolkodtam, hogy az alkalmi szex az közeli kapcsolatnak számít-e. - Csak pár hete találkozgattak. Előtte nem nagyon ismerték egymást. Mármint, persze mindenki tudta, hogy kik ők, de más volt az érdeklődési körünk, nem jártunk ugyanazokra a helyekre. Phillip és Elijah magániskolába járt és... - megálltam, felesleges információ. Richards megnyugtatóan bólintott. - És a tegnap este előtt sosem beszélt semmi furcsáról? Nem említett semmi szokatlant? Megráztam a fejem. - Nem, ma volt ilyen először, de ő tudta, hogy én nem... nem támogatom a kapcsolatukat. A testvéreknek megvolt a maguk hírneve errefelé. Úgy tűnik mindketten tisztában voltak a saját feltűnő playboy kinézetükkel, mert egyikük sem szólalt fel. Zombro előrehajolt, és megtámasztotta a kezét a térdén. - Azt mondta, hogy a testvérek valamin vitatkoztak, aminek a végén Phillip izzani kezdett? Hallani valahogy kevésbé hangzott őrültségnek, mint kimondani. - Én sem hittem el neki, de aztán láttam a srácot a parkolóban, és... Még feltettek pár kérdést arról, hogy mit láttam pontosan, rutin kérdések, csupa olyan, amit már korábban is kérdeztek, de mindig visszatértek a szenátorra. Hamarosan rájöttem, hogy valószínűleg arra gondolnak, hogy az esethez valami köze lehetett a két testvérnek. Amikor végre kifogytak a kérdésekből újabb másfél óra telt el, és a fekete-fehér órára nézve a falon megállapítottam, hogy már hajnali egy óra van. 23

24 - Van bármi elképzelése róla, hogy a barátnője mit hitt, mit látott reggel Phillip erkélyén? - kérdezte Zombro. A kérdéstől hirtelen védekezni kezdtem. - Nem tudta, hogy mit látott... de azt biztosra vette, hogy nem emberek. - És Ön mit gondol, mit látott a parkolóban? - kérdezte a másik. Belenéztem a szemébe, és végig sem gondoltam, hogy mit mondok ki hangosan. - Emberi lény erre nem képes. - Oké - mondta a fiatalabb. - Lesz még Önhöz pár kérdésünk, de azok már várhatnak holnapig. A két ügynök felállt, és várták, hogy én is megtegyem. De ahogy a két lábamra álltam, hirtelen meginogtam. A fiatalabbik megfogta könyökömet, én meg alig hallhatóan azt suttogtam neki, hogy köszönöm. - Minden rendben lesz - mondta. Csak azt mondják, amit mondaniuk kell, amitől úgy gondolják majd könnyebb lesz. De már semmi sem lesz rendben. Soha. 24

25 3. fejezet KIBASZOTT EMBEREK, ÉS AZ ŐK KIBASZOTTÚL TÚLNÉPESEDETT, zsúfolt és zajos városaik, bőven benne vannak a tíz dolog, amitől a plafonra mászom listámon. Visszaültem a sötét sarokba a Fast Time-ban, és néztem az embereket, ahogy az asztaluk és a bár között futkároztak. Mivel ez egy dolgos éjszaka volt, így azon morfondíroztam vajon hányan lesznek, akik ma éjszaka, hazafelé menet a késő esti forgalomban véget vetnek saját, értéktelen életüknek. A francba, ez az éjszaka még nekem is sötét volt. Nagyon rossz hangulatban voltam. Utáltam a városokat, különösen azokat, amelyek elrejtették az ellenségeimet. Ahogy a tömeget pásztáztam, megakadt a szemem egy-két engem bámuló szempáron. Lassú, hideg mosolyt küldtem feléjük, de a torkom összeszorult. A szemem nagyon érzékeny. Minden élőlénynek van egy látható hullámhossza. Az Arumoknak ez olyannak látszik, mint az aura, változó színűek, a hangulattól és az érzésektől függően, amik éltetik ezt az energiát. Az embereknél általában egy szín látszik egyszerre. A Luxenek olyanok, mint egy boldog, boldog szivárvány. Ez volt az oka, amiért azonnal megismertük a Luxeneket, ahogy rájuk néztünk, kivéve ha bétakvarc van a közelben. A kristály torzítja a Luxenek hullámhosszát, normalizálja, és emiatt elvegyülnek az emberek között. 25

26 Nem volt semmi különös a három srác hullámhosszában, akik pár asztallal odébb épp lecsapták a sörüket, de nem vagyok hülye. Bétakvarc volt a közelükben, akár még a seggükbe is feldughatják. A Luxenek, ha nem is látszik a hullámhosszuk, akkor is kitűnnek az emberek közül. Több volt ez, mint, hogy magasabbak egy átlagembernél, vagy hibátlan szépfiú kinézetük volt, inkább az, ahogy tartották magukat, még úgy is, hogy ittak. Az arrogancia körbevette őket, a főlényesség, amit egy ember, ha akarna, se tudna utánozni, mert ez abból ered, hogy ők nem Homo sapiensek, ők a Luxenek, a felsőbbrendű faj. De a három punk nem vette észre, hogy én is ott vagyok, és ezáltal leverték őket a tápláléklánc tetejéről. A bokámra erősített opál láncnak köszönhetően a Luxenek nem ismerték fel valódi természetemet. A sörömet kortyolgatva néztem a Luxeneket, ahogy eltántorogtak mellettem. Az egyikük szemei összeszűkültek, ahogy elmentek mellettem. Talán érzett valamit, de aztán mégis a haverjai után ment. Az ajtó becsukódott mögöttük, de előtte még beengedte az égett fém szagát. Szerettem volna utánuk menni és a szart is kiverni belőlük, de aztán felnevettem és végül meghúztam az üvegemet. Rossz ötlet lenne. Luxent fogyasztani ma nem pálya. Az ajtó újra kinyílt és végre az érkezett meg, akire vártam. A Nemzetvédelem két embere. Az idősebb homlokráncolva pásztázta a ritkuló tömeget, majd megakadt rajtam a szeme. Megemeltem az üveget Zombro ügynök felé egy fél mosollyal az arcomon. - Helló, partner! - Jó ötlet most inni? - kérdezte Zombro. 26

27 - Kopj le. Richards a fiatalabbik, elfordult és elfojtott egy mosolyt. Az én arcomon viszont egyre nagyobb lett, ahogy ott álltak mellettem. Zombro lenézett a széken fekvő lábamra. Az Apokalipszis miatt sem lennék hajlandó leemelni a lábamat. - Jó látni, hogy ilyen jó kedved van. - Zombro intett a másik ügynöknek, hogy hozzon egy széket. Leültek. - Egy nap ez a hozzáállás és ez az arc fog téged a sírba vinni. Nem érhetett olyan baj, amit egy pár rúgással ne tudtam volna elintézni. Richards, a béke embere, megköszörülte a torkát. - Megnézted a parkolóházat a sarkon? - Túl sok a zsernyák arrafelé - vakargattam a címkét az üvegemen. - Egyébként sincs semmi, amit elmondhatnék a helyszín felmérése után, amit még ne tudnátok. Zombro kigombolta a kabátját. Az acél fénye röhögésre késztetett. A tiszta arca mogorva lett, egyre jobban beljebb fordult. - Egyértelműen egy Luxen volt. Megöltek egy embert, egy másik ember szeme láttára. A fenébe. A Luxenek egyre merészebbek. De mégsem lepett meg. - Részleteket. Zombro körbenézett figyel-e minket valaki, majd halkan folytatta. - Két nő a bárban töltötte az estét. Az egyikük, Mel Dockshire, randizgatott Phillip Vandersonnal. Látta őket, ahogy a bátyjával, Elijah-val veszekedtek korábban. - Vanderson szenátor? - kérdeztem. Richards bólintott. - Annyit tudunk, hogy a két testvér összeveszett valamin, és Phillip elvesztette az önuralmát. 27

28 Ismét elnevettem magam. - Fénnyé változott egy ember előtt? Szép. - Nem vicces. Ez egy komoly biztonsági szabályszegés - csattant fel Zombro. - Tényleg? - kérdeztem vissza szárazon. - Ha jól tippelem, akkor Miss Dockshire volt az, aki tegnap este találkozott a végzetével. Szóval, akkor pontosan milyen szabálysértés is történt itt? Zombro a távolba meredt. Nekem ez elég válasz. - A probléma az, Hunter, hogy elmesélte a barátnőjének, aki látott egy másik Luxent, pontosan azt, aki felrobbantotta a nőt a kocsijában. - Richards mélyen a szemembe nézett. - Ez szabálysértés. Épp befejeztem a sörömet, és ledobtam a lábam a földre. A két ügynök a puffanástól felugrott. Az asztalra hajoltam. - Oké. Még mindig nem látom, hogy ennek mi köze hozzám, hacsak nem azt akarják, hogy találjam meg a szenátor fiait és tegyem el őket láb alól. - Erre nem lesz szükség - mondta Zombro. - Phillip Vandersont behozták. Készséges. A készséges azt jelenti, hogy átadták a Daidalosznak, a Nemzetvédelmi részlegnek, akik az űrlényekkel foglalkoznak, és egy csomó épületet tartanak fent erre a célra, például az 51-es körzetet. A Daidalosz intéz mindent, ami a fajtánkkal kapcsolatos. Sok űrlényt, a Luxeneket és az Arumokat is ők szedték fel. Keveseket látunk viszont. Olyanok voltak ők nekünk, mint a mumusok, elképzelhetetlen erővel rendelkeztek, amit a kormánytól és a franc se tudja még honnan szereztek és kísérleteztek rajtunk. A pletyka szerint létre akartak hozni valamit. Keverték az emberi és űrlény DNS-eket. Még én is beleborzongtam, amikor megismertem a Daidaloszt. 28

29 Visszaültem, és a két férfira néztem. - És a szenátornak mi a véleménye? - Nem annyira tetszik neki a dolog - Richards mély lélegzetet vett. - Ma reggel fogunk vele találkozni. Nagyon... szeretné, ha elhallgatatnánk Miss Crosst. Úgy gondolja, ha ő már nem lesz a képben, akkor Phillipet talán elengedik. - És elengednék? - Ezt még nem tudhatjuk - felelte higgadtan Zombro. - Még mindig nem látom, mi itt a probléma - mondtam. - Ha Miss Cross látta, mi történt, akkor tegyék a dolgukat. - A Nemzetvédelem még nem döntött az ügyben, hogy mit tegyünk Miss Cross-szal - Richards elővette a laptopját. - Tanúja volt egy Luxen tevékenységnek, és tudja, hogy mit látott. - Ha a Nemzetvédelem nem biztos a dolgában, akkor bízzák a szenátorra. - Nem ez lenne az első és az utolsó alkalom, hogy egy ember megváltoztatja az igazságba vetett hitét. Az ufók közöttünk vannak. Általában a Daidalosz közbelép, de a Nemzetvédelem az első védelmi vonal. - Bárhogy legyen is, még mindig nem látom, mi köze ennek hozzám. Zombro egy picit lejjebb csúszott. - Nem olyan egyszerű a helyzet. Sosem az. Egy újabb sörre volt szükségem. - Nekem mondod? Egy fiatal pincérnő leszedte az asztalt, és elvitte az üres üveget. Hosszasan és jelentőségteljesen nézett a szemembe, és szerettem volna, ha lenne időm rá, különösen mert, ahogy elment, igazán mindent beleadott a csípőringatásba. Bár nem voltam teljesen ember, mégis a rabja voltam egy nagyon is emberi tulajdonságnak. - Vanderson szenátor a saját kezébe vette az ügyet - közölte Richards, visszacsalva a gondolataimat a megfelelő mederbe. - 29

30 Nem sokkal azután, hogy elmentünk az irodájából, megtudtuk, hogy vérdíjat tűztek ki Miss Cross fejére. Oké, még mindig nem tudom, hogy mi közöm ehhez. Ha Miss Cross tényleg egy biztonsági kockázat, akkor hagyják, hogy a Luxenek megoldják a problémát. De nem. A Nemzetvédelem szereti azt hinni, hogy az irányításuk alatt tudják tartani a Luxen fajt, de ha a Luxenek szembe mennek a Nemzetvédelem egy parancsával, akkor a Nemzetvédelem előveszi a nagyágyúkat, mint ahogy a Luxenek is, jelen esetben Vanderson szenátort. A nevetésemre csúnya szemekkel meredtek rám. - Azt hiszem rájöttem. A Nemzetvédelem kiakadt, mert a szenátor az ő engedélyük nélkül intézkedik. És nem csukhatjátok be csak úgy a szenátort, mert választási időszak van, és a szenátor eltűnése komoly kérdéseket vetne fel. Egyikük sem szólt egy szót sem. - Már korábban is mondtam. Maguk azt hiszik, hogy a Luxenek kezelhetőek, mert csinik, amikor fénylenek, de ők végig fognak söpörni az emberiségen. - Fogd be Hunter - rivallt rám Zombro. Olyan gyorsan mozogtam, hogy Zombronak esélye sem volt. Megragadtam a kabátja nyakát, és rámordultam. - Ha még egyszer azt mered nekem mondani, hogy fogjam be, kitépem a nyelvedet és megetetem veled. Értetted? Zombro a pisztolya felé nyúlt, de még erősebben megszorítottam. - Ne merészeld haver. - Oké fiúk, elég lesz. - Richards izzadt. - Ugyanabban a csapatban játszunk. Egy ideig még úgy tartottam Zombrot, majd lassan elengedtem és Richards felé fordultam. - Nem vagyunk egy csapatban. 30

31 - Oké - tartotta fel a kezét Richards. - De együtt kell dolgoznunk. Ebben nem voltam biztos. Az ujjaimmal kopogtattam az asztalon, és kényszerítettem a testem, hogy megnyugodjon. Nem akartam megenni Zombrot. - Van még más is, igaz? Richards a tekintetével engedélyt kért, mielőtt megszólalt. - A rendőrségi kihallgatás során Miss Cross mondott pár dolgot, ami miatt a Daidalosz aggódik. Pár kulcsszót, ami nem volt ismerős nekik. Félresöpörtem egy fekete tincset a homlokomból. - És ezek pedig? - Beszélt valami Sas Projektről - Richards egy pillanatra megállt, - Daidalosz szeretné tudni, hogy mi ez. - Akkor kérdezzék meg tőle. Zombro kezdte elveszíteni a türelmét. - Miss Cross nem emlékszik tisztán az eseményekre, de valószínűleg többet is tud, és bármi is legyen az, valószínűleg emiatt akarja a szenátor elhallgattatni. Egy izom kezdett rángatózni a halántékomon. Tehát a probléma komoly. Csak az a baj, hogy leszarom. - Utoljára kérdezem, mi közöm van nekem ehhez? - Szeretnénk, ha megpróbálnád megszerezni azt az információt, amit Miss Cross tud. Pislogtam. - Hogy mi? Zombro megdörzsölte a halántékát. - Azt hiszem Richards elég érthetően fogalmazott. Azt akarjuk, hogy vigyázz Miss Crossra. Ki lenne alkalmasabb megvédeni őt a Luxenektől, mint egy Arum? Akiket arra tenyésztettek, hogy megölje őket. Igaz, de mégis mi a francokat gondolnak? - Csak viccelnek, ugye? 31

32 Richards egy cédulát csúsztatott elém az asztalon. Egy gyorsan lekörmölt cím volt rajta. Nem akartam még csak megfogni sem. - Ez a munkád. Most még valószínűleg nem tudják a címét, de ez csak idő kérdése. Felvihogtam. - Nem vagyok az emberek babysitterje. Zombro mosolygott, és nagyon, de nagyon szerettem volna letörölni ezt a mosolyt a képéről. - Most az. Ez volt az utolsó csepp, hamarosan elvesztem minden önkontrollom, és hozzávágom Zombrot a falnak. - Én vagyok az utolsó ezen a földön, akivel így cseszekedhetsz. - Vagy te, vagy Miss Cross meghal - kezdett bele Richards, - amikor a Luxenek eljönnek érte. - Nem lesztek képesek megállítani őket - köptem ki a szavakat, olyan mérgesen, ahogy még soha ezelőtt. - Ez a ti bajotok. - Most már a te bajod - mondta Zombro. Tuti, hogy egy nap meg fogom ölni ezt a fazont. Richards idegesen nézett a partnerére. - Tudom, hogy ez teljesen más, mint, amit eddig kértünk tőled, de most ezt kérjük. Ez most élet halál kérdése. - Nem, mintha szeretném lerombolni az elképzelést, amit rólam alkottak, de úgy nézek én ki, mint akit ez érdekel? Zombro szitkozódott egy sort. - Jobb lesz, ha elkezd érdekelni, mert a közhiedelemmel ellentétben, a Nemzetvédelem mindig ott fog állni az emberek mögött, jobban mint az idegen életformák mögött. És ha megtudjuk, mit tud Miss Cross, és meg tudjuk győzni, hogy maradjon csöndben, akkor ezt fogjuk tenni. Nos, akkor valaki elfelejtette figyelmeztetni a Daidaloszt erről, mert jelenleg úgy tűnik, nincs gondjuk azzal, hogy embereket tegyenek el láb alól. 32

33 A francba. Nem voltam épp elragadtatva a dologtól. A türelem nem tartozott az erényeim közé, és csak egyetlen ok miatt kerültem bármilyen nővel kapcsolatba, hogy kielégítsem egy primitív ösztönömet. Nem figyeltem rájuk, nem védelmeztem őket. Nem volt a természetem része, és ezt ők is tudták. Nem én voltam itt a jó srác. Elég jó esély volt rá, hogy meg fogom ölni Miss Crosst. 33

34 4. fejezet HÁROM NAP MÚLT ÚGY EL, mintha sűrű ködben lettem volna. Az első nap sírással telt az ágyban, és nem sírtam így, mióta elveszítettem az anyukámat. Mikor végül kiástam magam az ágyból, találtam egy öreg mobilt a szekrényemben elrejtőzve. Azt, amelyik nálam volt akkor éjjel, nem kapcsolt újra be. Tudtam, hogy amiatt az elektromos feszültség miatt kellett lennie, ami keresztülfutott a garázson. Kisütötte a telefonom, és azon gondolkoztam, hogy ugyan ezt tette-e az autóm fedélzeti vezérlőjével is. A suli a hét hátralevő részében szünetet adott. Harrison igazgató már hallott a történtekről, mire telefonáltam neki kedd reggel. Felhívtam Mel anyukáját. Beszélni vele, mélységesen fájt. Mel anyukája vigasztalhatatlan volt. Kettejüknek megvoltak a maguk pillanatai, mint bármelyik anyának és lányának, de a nő szíve összetört. Mikor letettem, biztos voltam benne, hogy a megduzzadt szemeim nem tudnak több könnyet hullajtani, de tévedtem. Nem mondtam el Mel anyukájának, mit láttam, vagy Mel mit mondott nekem. Abban a pillanatban nem tűnt helyes dolognak megtenni. A helyi híreknek homályos információik voltak a robbanásról. Különös véletlen volt? Terrortámadás? Rajtaütés Melen? Az utóbbit nehéz volt elhinni, és még, ha nehéznek is találtam bevenni a dolgot, de én ott voltam. Tudtam milyen ijedt volt Mel és láttam azt azt a dolgot, ahogy kiszedi 34

35 őt az autójából. Nem volt említés a szenátor fiáról, vagy, hogy mit mondtam a rendőröknek. Szerdán azon kaptam magam, hogy régi fényképalbumokat nézegetek Melről és rólam. A képek megmosolyogtattak. És sirattak, ismét. A képek rólunk, a középiskolában sokatmondóak voltak. Mel kinőtte magát ebbe a magas, nádszál karcsú - kifutó modell vékony - formába, és a kék szemei vibráltak a lebarnult bőre és sötét haja mellett. Abszolút káprázatos volt a megawattos mosolyával, és amikor tinédzserek voltunk, szórakozott az ötlettel, hogy modellkedjen. Megtehette volna. A képek rólam kevésbé voltak elragadóak. Megálltam a növésben kilencedik osztályban, valami, amivel Mel mindig ugratott. A szőke hajam hosszú és hullámos volt, egy örökösen rendezetlen módon. Ahol Melnek hibátlan arcbőre és dögös teste volt, középiskolában nekem szeplőim és olyan csípőm, ami a semmiből tűnt fel. Átlapozni a képeken enyhített valamennyit a nyomáson a mellkasomban. Melt nem lehetett elfelejteni. Megvannak az emlékeim, de lesz valaha igazságszolgáltatás miatta? Kételkedtem benne. Ami történt, úgy tűnt egyenesen egy tudományos fantasztikum filmből volt. Még ha a szemeim nem is csaltak, ha a szenátor fia volt a mögött, ami Mellel történt, tudtam, hogy a szőnyeg alá lesz söpörve. Ki volt Mel a politikai elithez képest? Harag gyűlt bennem, mint egy gennyes seb, visszajátszatta velem az eseményeket újra és újra. Csütörtökön kaptam egy rövid hívást, hogy tudassák, visszakaphatom az autóm, de nem volt új hír, hogy ki a felelős. Sem több kérdés. Csend. Nem tudtam mit gondoljak erről. Miután hívtam egy taxit, átöltöztem egy farmerba és egy felsőbe. Görcs kezdett formálódni a hasamban, ahogy bemásztam a taxi hátsó ülésére. Amikor megadtam neki az instrukciókat a 35

36 garázshoz, remegett a hangom. Egy óriási részem nem akart visszamenni oda, de nem vehettem egy új kocsit. A normálisan zsúfolt utak a Boulder belvárosában viszonylagosan tiszták voltak. Nem sok időbe telt a taxisnak, hogy kitegyen a garázs bejáratánál. Ott álltam, odaszorítva a táskám a mellkasomhoz, mint valami védőpajzs. A sárga helyszínelő szalagot csüggedten lebegtette meg az enyhe szellő. Belélegeztem, és talán csak a képzeletem játszott velem, de még mindig éreztem az égett fémszagot. Hosszú percekig álltam ott, mielőtt előre erőltettem a lábaim, a kulcsaimmal már a kezemben. Belépni a parkolóházba nem volt egyszerű mutatvány. A mennyezeti lámpákat lecserélték, de még mindig láttam magam előtt, ahogy felrobbannak, szikrákat szórva, mint a csillagszóró, amivel Mel és én gyerekként játszottunk. És hogy tudták a hivatalnokok megmagyarázni ezt? A fények kiégtek már a robbanás előtt. Apró libabőr borította el a karjaim. Hidegebb volt a garázsban, de tudtam, hogy nem emiatt volt. Itt lenni a torkom elszorult a könnyektől. Azt mondtam magamnak, nézz előre, ne oda, ahol Mel autója volt. Menj egyenesen az autódhoz, szállj be, és tűnj el a pokolba innen, de mégis az előtt a hely előtt álltam meg, ahol Mel autója állt. A burkolat megperzselődött, ahogy a fémgerenda is felette. Mintha valaki fekete kátrányt tett volna le. Nem voltam tűz szakértő, de furcsának tűnt, hogy a jelölt része a betonnak érintetlen volt. Nem volt még egy pont az emeleten, ami megperzselődött. Hogy lehetett egy bomba ennyire irányított? Hülye kérdés, mert tudtam, hogy nem egy bomba volt. Kényszerítettem magam, hogy tovább sétáljak. Volt néhány itt hagyott autó a garázsban. Egyik sem szenvedett sérülést közülük. Még az sem, amelyik egy sorral a mögött volt, ahol Mel parkolt. Félúton voltam a magányos autóm felé, amikor újabb borzongás 36

37 kúszott át a vállaimon. A déjà vu szörnyű érzése vágott keresztül rajtam, kétségtelenül a traumatikus események eredményeként. Végül is, pontosan azon a helyen álltam, ahol hétfő este voltam, amikor először láttam a férfit. Noha ez az érzés különbözött. Vártam, hogy valaki előlépjen, és a nevemet kiáltsa. Úgy éreztem, figyelnek. Egy gyors körülnézésre vetemedve, láttam, hogy egyedül vagyok. Senki sem kémkedett utánam az árnyékokban. Túlreagáltam totálisan érthető. De a borzongás nem tűnt el. Zakatoló szívvel vágtattam végig a maradék úton a kocsimhoz, a strandpapucsom csattogott a betonon. Lélekszakadva nyomtam meg a nyitó gombot a távirányítón, ahogy csúszva megálltam. Ahogy az ujjaim körülfonták az autó kilincsét, minden, amire csak gondolni tudtam, ha egyszer az autómba vagyok, már jobb, és ha elindul, ha megteszi, soha többet nem akarok ide jönni újra. Soha. Feltéptem az ajtót és megfordultam, hogy becsusszanjak, miközben a szemeim végigcikáztak az árnyékos, üres garázson. A szívem kontrollálhatatlan volt, túl gyorsan pumpálva a vért keresztül az ereimen. Pánikrohamom volt? Volt egy ezelőtt, amikor megtudtam, hogy anyut megölték, de sosem tapasztaltam ilyen kaotikus érzelmeket azóta. Kényszerítettem magam, hogy vegyek néhány mély levegőt, majd az anyósülésre dobtam a táskámat, ahogy ismét körülnézésre vetemedtem. Akkor láttam meg őt. Vagy legalábbis egy olyan árnyalakot, mint egy férfi, aki nekidőlt egy gerendának, nem több mint öt parkolóhelyre tőlem. Senki sem volt ott másodpercekkel ezelőtt. Láttam volna a tornyosuló árnyat és hallottam volna a lépéseket a síri csendes garázsban hacsaknem én voltam a legfigyelmetlenebb személy a világon. 37

38 Elakadt a lélegzetem, ahogy az ujjaim megfeszültek a kocsiajtón. Az árnyék olyan sötét és mély tónusú volt, hogy csak egy sajátságos fekete lyuknak tűnt, kiszipolyozva mindent maga körül, aztán kivált a sötétségből, előresuhanva. Megállt a szívem, és kényszerítettem magam, hogy pislogjak. Nem egy árnyék volt. Oh, nem. Egy nagyon magas férfi lépkedett előre, seggberúgó bakancsa puffant minden egyes könnyed, ragadozó lépéssel. Valahogy közel sem volt annyira kellemetlenül hangos, mint az én strandpapucsom. Visszaléptem egyet. A figyelmeztető ösztön tüzet fújt mindenemben, de odaragadtam a betonhoz, képtelenül a mozgásra, ahogy az idegen előrébb jött. És nem sétált. Oh, nem. Úgy mozgott, mint egy óriás vadmacska, ami épp becserkészi a prédáját, és sosem éreztem jobban zsákmánynak magam, mint abban a pillanatban. A férfi nevetségesen magas volt, legalább százkilencvenhat centit elérve, ami hatalmas méret volt az én százhatvanöt centimhez képest. Ahogy közelebb jött, megértettem miért gondoltam először, hogy ő csak egy árnyék. Egy szoros fekete bőrnadrág és egy egyszerű fekete póló volt rajta, ami a széles vállakon és a jól kidolgozott felkarokon feszült. Drága Urunk a mennyben. Ki tudtam venni a szálkás hasizmait a póló alatt, ami megfeszült minden egyes lépésnél középtájt. Lefogadtam volna a takarékbetét számlámban, hogy ennek a férfinak sziklakemény hat kockája van. Kiszáradt szájjal pislogtam. Szavakkal le sem lehetett írni őt. A bőre sápadt volt - nem kísértetiesen vagy betegesen, de alabástrom -, rendezetlen hullámos hajának, ami koromfekete volt, egy árnyalatnyi kékséggel, mint a holló szárnyai. Erős és szoborszerűen faragott állkapcsot tett teljessé széles arcát. A húszas évei végén, talán a harmincas elején kellett járnia. Telt, érzéki szája felemelkedett az egyik sarokban, mintha valami 38

Frank megállt kocsijával a folyó előtt, ami enyhén szakadékos partjával és sötét vizével tiszteletet parancsolt. Mindennek lehetett nevezni, csak jó

Frank megállt kocsijával a folyó előtt, ami enyhén szakadékos partjával és sötét vizével tiszteletet parancsolt. Mindennek lehetett nevezni, csak jó 1. Frank megállt kocsijával a folyó előtt, ami enyhén szakadékos partjával és sötét vizével tiszteletet parancsolt. Mindennek lehetett nevezni, csak jó barátnak nem. A motort nem állította le, halk zúgása

Részletesebben

Én Istenem! Miért hagytál el engem?

Én Istenem! Miért hagytál el engem? Édes Illat Én Istenem! Miért hagytál el engem? Sóhajtotta Jézus, miközben a fakereszten felfüggesztve, vércseppek csöpögtek végig a testén. És akkor, nem lélegzett többet. Nem, te voltál minden reményem!

Részletesebben

Én Mária vagyok és el szeretném neked mesélni, hogyan lett a húsvét életemnek egy fontos része

Én Mária vagyok és el szeretném neked mesélni, hogyan lett a húsvét életemnek egy fontos része Én Mária vagyok és el szeretném neked mesélni, hogyan lett a húsvét életemnek egy fontos része Kislányként sok álmom volt. Embereknek szerettem volna segíteni, különösen idős, magányos embereknek. Arrol

Részletesebben

ERDŐS VERONIKA Ha rád nézek, megy a hasam

ERDŐS VERONIKA Ha rád nézek, megy a hasam ERDŐS VERONIKA Ha rád nézek, megy a hasam Szerelmes versfüzér 1. Nyolcvan sor a fáról, amire rádőlnél Ha most rádőlsz arra a fára, Ki fog dőlni és pont telibe talál- Na. Én állok a fa másik oldalán Pont

Részletesebben

Mi az, hogy reméled? Nem t om, nincs túl nagy praxisom, még sohasem fogyasztottak el erdei manók. Pedig anyám sokszor mondta, hogy vigyen el a manó,

Mi az, hogy reméled? Nem t om, nincs túl nagy praxisom, még sohasem fogyasztottak el erdei manók. Pedig anyám sokszor mondta, hogy vigyen el a manó, Manó úr Hát, ha éppen tudni akarod, arról a magas hegyről származom mondta, mielőtt bármit is kérdezhettem volna. Hogy miért jöttem le erre az alacsonyabb hegyre? folytatta, még mindig kérdés nélkül nos,

Részletesebben

Legyen, BELÉPŐ ??? !!! JULIE FISON

Legyen, BELÉPŐ ??? !!! JULIE FISON Legyen, BELÉPŐ???!!! ahogy akarod! ÁLOM vagy VALÓSÁG JULIE FISON Elsô fejezet Ahogy leszálltam a buszról, már tudtam, hogy nagy hír vár rám. Nagyon nagy. Elindultam a folyosón a barátnôim felé, remegve

Részletesebben

FARKAS KATALIN. Félvér Tigris. Derna krónikák 1.

FARKAS KATALIN. Félvér Tigris. Derna krónikák 1. FARKAS KATALIN Félvér Tigris Derna krónikák 1. 1. Meglepetés A mai napom is ugyanúgy kezdődött, mint minden hétköznapom. Kicsit morcosan keltem fel, unottan ettem meg a reggelit, lassan öltöztem fel és

Részletesebben

A BARÁT. Moncsinak, aki végig kitartott mellettem és támogatott. Andrásnak, aki szereti az írásaim, de ezt a könyvet még nem olvasta.

A BARÁT. Moncsinak, aki végig kitartott mellettem és támogatott. Andrásnak, aki szereti az írásaim, de ezt a könyvet még nem olvasta. Bódi Zsolt Publio Kiadó 2012 Minden jog fenntartva! A BARÁT Moncsinak, aki végig kitartott mellettem és támogatott. Andrásnak, aki szereti az írásaim, de ezt a könyvet még nem olvasta. Szüleimnek, testvéreimnek,

Részletesebben

A cikkeket írta: Károlyi Veronika (Ronyka) www.varazslatostitkok.com. Korrektúra: Egri Anikó

A cikkeket írta: Károlyi Veronika (Ronyka) www.varazslatostitkok.com. Korrektúra: Egri Anikó A cikkeket írta: Károlyi Veronika (Ronyka) www.varazslatostitkok.com Korrektúra: Egri Anikó 2 Tartalomjegyzék Tartalomjegyzék... 3 Az összefogás döbbenetes ereje... 4 Depressziós helyett bajnok... 6 Na

Részletesebben

REFORMÁCIÓ. Konferencia 2012 áprils 5-8. Konstanz, Németország

REFORMÁCIÓ. Konferencia 2012 áprils 5-8. Konstanz, Németország REFORMÁCIÓ Konferencia 2012 áprils 5-8. Konstanz, Németország Szolgál: Johannes Wöhr apostol info: www.nagykovetseg.com www.fegyvertar.com www.km-null.de Felhasználási feltételek: A blogon található tartalmak

Részletesebben

Megbánás nélkül (No regrets)

Megbánás nélkül (No regrets) Stargate SG1- Megbánás nélkül (No Regrets) Kategória: Stargate SG1 Romantika Rövid ismertető: Bárcsak a Jég foglyai néhány perccel tovább tartott volna... Írta: Alli Snow Web: http://www.samandjack.net/fanfics/viewstory.php?sid=1251

Részletesebben

Baróthy Borbála. Kártyák kiterítve. Cards on the table

Baróthy Borbála. Kártyák kiterítve. Cards on the table Baróthy Borbála Kártyák kiterítve Cards on the table 1. Fejezet A tükörből visszabámuló lányra meredtem. Szomorúnak tűnt és félt. Az arca fehérebb volt a szokásosnál és általában csillogó kék szeme most

Részletesebben

Fityó néni és a drága aranyos szerelő bácsik

Fityó néni és a drága aranyos szerelő bácsik Fityó néni és a drága aranyos szerelő bácsik Több éves gyakorlattal fejlesztették tökélyre kifinomult praktikáik egész arzenálját. Kódszavaik tárháza régi, legendássá vált esetekből épült fel, ám legtöbbször

Részletesebben

Bányai Tamás. A Jóság völgye

Bányai Tamás. A Jóság völgye Bányai Tamás A Jóság völgye - Nem sikerült - suttogta Ria alig hallhatóan. - Azt hiszem senkinek sem fog sikerülni. Gézu értetlenül és csodálkozva nézett rá. A kötés alatt mintha kikerekedett volna egy

Részletesebben

RADNÓTHY SZABOLCS. A hullámlovas 2015.

RADNÓTHY SZABOLCS. A hullámlovas 2015. RADNÓTHY SZABOLCS A hullámlovas 2015. PROLÓGUS Rájöttem, hogy az élet tenger. Hogy érted? Egyszerre csendes és hangos. Viharos és morajló. Amikor a horizonton a végét keresed, rájössz, hogy se eleje, se

Részletesebben

Tudod, mi van ma? Várta, hogy a másik visszakérdezzen, hogy: Nem. Mi? Ma dolgozom utoljára a tűzszerészeknél. Jövő héten áthelyeznek.

Tudod, mi van ma? Várta, hogy a másik visszakérdezzen, hogy: Nem. Mi? Ma dolgozom utoljára a tűzszerészeknél. Jövő héten áthelyeznek. Elmore Leonard: Dinamit (részlet) Fordította: Totth Benedek Chris Mankowski utolsó munkanapja, délután kettő, még két óra van hátra a műszak végéig, amikor befut a riasztás, hogy hatástalanítania kell

Részletesebben

Szerintem vannak csodák

Szerintem vannak csodák Brjeska Dóra Szerintem vannak csodák De neked is tenned kell értük 2015 Bevezetés Ajánlom ezt a könyvet valakinek, aki már egy másik, sokkal békésebb helyről vigyáz ránk és segít nekünk. Így kezdődik egy

Részletesebben

Kiss Ottó. A nagypapa távcsöve

Kiss Ottó. A nagypapa távcsöve Kiss Ottó A nagypapa távcsöve ITT VANNAK A NAGYIÉK Itt vannak a nagyiék, megjöttek! Két hétre. Fogalmam sincs, hogy mit lehet majd velük addig csinálni. 3 A NAGYPAPA UGYANOLYAN A nagypapa ugyanolyan, mint

Részletesebben

LEE CHILD 10 RÖGÖS ÚT

LEE CHILD 10 RÖGÖS ÚT 1. fejezet Jack Reacher egy dupla feketét rendelt, csokireszelék és cukor nélkül, nem porceláncsészében, hanem mûanyag pohárban, és még mielõtt kihozták volna a kávét az asztalához, végignézte, ahogy egy

Részletesebben

Aikido és a harmónia ereje, avagy Oszkár átváltozása

Aikido és a harmónia ereje, avagy Oszkár átváltozása Aikido és a harmónia ereje, avagy Oszkár átváltozása Aikido-történet gyerekeknek Richard Moon és Chas Fleischman tollából Vass Anikó és Erszény Krisztián fordításában Előszó Ezt a történetet közel huszonöt

Részletesebben

Mindig a holnapra mosolygok, Elvágyom onnan, ahol bolygok, Úgy vágytam ide s most már szállnék. Óh, én bolond, bús, beteg árnyék.

Mindig a holnapra mosolygok, Elvágyom onnan, ahol bolygok, Úgy vágytam ide s most már szállnék. Óh, én bolond, bús, beteg árnyék. Mindig a holnapra mosolygok, Elvágyom onnan, ahol bolygok, Úgy vágytam ide s most már szállnék. Óh, én bolond, bús, beteg árnyék. Ady Endre Utálok hajnalban kikelni az ágyamból. Nagy bögre kávé nélkül

Részletesebben

Pálfalvi Ilona MÉG MEDDIG?

Pálfalvi Ilona MÉG MEDDIG? Pálfalvi Ilona MÉG MEDDIG? I. könyv Még meddig tart a dackorszak? PROLÓGUS Géza és Lina egymás mellett ültek a folyosói padon, a főorvosi szoba előtt. Várták, hogy beszólíttassanak. Nem beszéltek, mindegyikük

Részletesebben

Belső Nóra: Utak egymáshoz (részlet) Beszélgessünk!

Belső Nóra: Utak egymáshoz (részlet) Beszélgessünk! Belső Nóra: Utak egymáshoz (részlet) Beszélgessünk! Sokszor nagyon kevés dolgon múlik, hogy egy kapcsolat miképpen alakul. Ugyanazzal az energiával lehet építeni és rombolni is. A lényeg a szándék, illetve

Részletesebben

Szeretet volt minden kincsünk

Szeretet volt minden kincsünk Szeretet volt minden kincsünk Azt mondják, mindenkinek meg van írva a sorskönyvében az élete. Mindenkinek ki van jelölve z út, mint a kerti ösvény, szélekkel, jelekkel, hogy ne lehessen letérni róla. Van

Részletesebben

Figyelemhiány/Hiperaktivitás Zavar - ADHD

Figyelemhiány/Hiperaktivitás Zavar - ADHD Figyelemhiány/Hiperaktivitás Zavar - ADHD TÁJÉKOZTATÓ FÜZET gyerekeknek Ferrádi Hádi, a kis versenyautó Ismersz olyan meséket, amiben versenyautók vagy sportkocsik szerepelnek? Ismered például Villám McQueent?

Részletesebben

Azt akarod mondani, hogy szeretnéd, ha más szülné meg a gyerekünket? Paul elkerekedett szemmel bámult rá, de a tekintetében Teri a döbbenet mellett

Azt akarod mondani, hogy szeretnéd, ha más szülné meg a gyerekünket? Paul elkerekedett szemmel bámult rá, de a tekintetében Teri a döbbenet mellett 16 Azt akarod mondani, hogy szeretnéd, ha más szülné meg a gyerekünket? Paul elkerekedett szemmel bámult rá, de a tekintetében Teri a döbbenet mellett mást is felfedezni vélt. Dühöt, talán. Kétségbeesést.

Részletesebben

"Soha nem érzem, hogy itt a plafon" - Interjú Bánsági Ildikóval

Soha nem érzem, hogy itt a plafon - Interjú Bánsági Ildikóval "Soha nem érzem, hogy itt a plafon" - Interjú Bánsági Ildikóval 2014. augusztus 26. kedd, 07:00 "Mindig büszke voltam, ha valami újra hívtak. Soha nem érzem, hogy itt a plafon, hanem inkább azt, hogy szeretnék

Részletesebben

Csillag-csoport 10 parancsolata

Csillag-csoport 10 parancsolata Csillag-csoport 10 parancsolata 1. Nagyon jól érezd magad mindig, mert ilyen hely nem lesz több a világon. (Panka) 2. Próbálj meg normálisan viselkedni, hogy ne legyenek rád dühösek. (Vince) 3. Kitartóan

Részletesebben

Andersen meséi AZ ÖREG UTCAI LÁMPÁS

Andersen meséi AZ ÖREG UTCAI LÁMPÁS Andersen meséi AZ ÖREG UTCAI LÁMPÁS Hallottad-e már az öreg utcai lámpás történetét? Igaz, nem éppen vidám história, de azért egyszer végighallgathatod. Volt egyszer egy jóravaló, öreg utcai lámpás, aki

Részletesebben

a viszonyuk. És a lány nem is hozta rendbe a dolgokat, mielőtt az apja oly hirtelen elment. Visszatekintve már látta, hogy nagyon sok a hasonlóság

a viszonyuk. És a lány nem is hozta rendbe a dolgokat, mielőtt az apja oly hirtelen elment. Visszatekintve már látta, hogy nagyon sok a hasonlóság ELSŐ FEJEZET Nem így kellett volna történnie. Addie Folsom úgy képzelte, a középiskola után hat évvel tehetősen és egy jó kocsi volánjánál ülve tér majd haza. Ehelyett behúzott nyakkal és egy közel háromszázezer

Részletesebben

SZKB103_10. Konfliktusok a közösségben

SZKB103_10. Konfliktusok a közösségben SZKB103_10 Konfliktusok a közösségben tanulói konfliktusok a közösségben 3. évfolyam 103 Diákmelléklet D1 Tornai József: Ki tud tovább lefelé lógni? Kora tavasz köszöntött ránk meleg esővel, s mi a kunyhót

Részletesebben

T. Ágoston László A főnyeremény

T. Ágoston László A főnyeremény T. Ágoston László A főnyeremény Gondosan bezárta az ajtót, zsebre vágta a kulcsot és egy széllel bélelt, kopott nyári nadrágban, hasonlóképp elnyűtt pólóban, és mezítlábas papucsban lecsoszogott a földszintre

Részletesebben

Károlyi Pályázat. Kémia. Írta: Elefánti Barbara 10. A

Károlyi Pályázat. Kémia. Írta: Elefánti Barbara 10. A Károlyi Pályázat Kémia Írta: Elefánti Barbara 10. A 2007. november 3. Tartalomjegyzék 2. oldal: Tartalomjegyzék 3. oldal: Bevezetés 4. oldal: Emil Fischer élete és munkássága 5.-7. oldal: Beszélgetés Emil

Részletesebben

Létezés a végtelenben. Pásztor Magdolna. Publio kiadó. Minden jog fenntartva!

Létezés a végtelenben. Pásztor Magdolna. Publio kiadó. Minden jog fenntartva! Létezés a végtelenben Pásztor Magdolna 2014 Publio kiadó Minden jog fenntartva! ÉJELI FOHÁSZ Üres, üres vagyok, a messzeségbe rohanok. Látok egy utat, ami arany, látom a fákat, ami ezüst. Látom a holdat,

Részletesebben

tünk nagyon megromlott, anya hangja megkomolyodott, arcán ráncok jelentek meg, az addig idilli családi életünk apa halálával a semmibe veszett, és

tünk nagyon megromlott, anya hangja megkomolyodott, arcán ráncok jelentek meg, az addig idilli családi életünk apa halálával a semmibe veszett, és Negyedik fejezet Az a nap, az a szörnyű nap volt az utolsó napom az óvodában. Soha többé nem láttam a kedves szőke óvónénit és a szivárvány minden színében pompázó játékhegyeket sem. Apát sem. Sőt, anyát

Részletesebben

Csöngettek az ajtón. Katus támolyogva

Csöngettek az ajtón. Katus támolyogva Olcsó krumpli Csöngettek az ajtón. Katus támolyogva ment ajtót nyitni. Nagy örömére, az édesanyja állt az ajtó előtt. Anyukám, de jó, hogy jössz. Alig állok a lábamon, olyan álmos vagyok. Kislányom! Csak

Részletesebben

Himmler Zsófia VARJÚFIVÉREK. Népmese-dramatizációk gyermekbábcsoportoknak. Himmler Zsófia Csemadok Művelődési Intézete, Dunaszerdahely

Himmler Zsófia VARJÚFIVÉREK. Népmese-dramatizációk gyermekbábcsoportoknak. Himmler Zsófia Csemadok Művelődési Intézete, Dunaszerdahely Himmler Zsófia VARJÚFIVÉREK Népmese-dramatizációk gyermekbábcsoportoknak Himmler Zsófia Csemadok Művelődési Intézete, Dunaszerdahely Forrás: Gyurcsó István Alapítvány Füzetek 14., Dunaszerdahely, 1999

Részletesebben

Aztán eljött a nap, amikor már nem kapta a segélyt, csak valami járuléknak nevezett, nevetségesen kicsi összeget

Aztán eljött a nap, amikor már nem kapta a segélyt, csak valami járuléknak nevezett, nevetségesen kicsi összeget Kovács Gabriella Hát ennyi volt... Hát ennyi volt érezte, hogy itt az út vége. Tehetetlenül, fáradtan feküdt a hideg kövön a fagyos szélben és nem akart többé engedelmeskedni a teste. Már nem érzett fájdalmat

Részletesebben

Pivárcsi István SzalámI avagy SzeSztIlalom

Pivárcsi István SzalámI avagy SzeSztIlalom Pivárcsi István Szalámi avagy szesztilalom Pivárcsi István Szalámi avagy szesztilalom Diákok és tanárok aranyköpései 2007 2010 2011 Fapadoskonyv.hu Kft. Pivárcsi István Az igazgató beszédet tart A hányingere

Részletesebben

Ötven egész esztendővel a csokoládés uzsonna után kezdődik Magdaléna két életének tulajdonképpeni története... *****

Ötven egész esztendővel a csokoládés uzsonna után kezdődik Magdaléna két életének tulajdonképpeni története... ***** Ötven egész esztendővel a csokoládés uzsonna után kezdődik Magdaléna két életének tulajdonképpeni története... ***** Ezüst gyertyatartók fénye mellet egy fiatal férfi hajol íróasztala fölé. Az arca márványfehér,

Részletesebben

Péterfy Bori: zseniális zenészek vesznek körül. 2014. 04. 05. Szerző: Szimpatika

Péterfy Bori: zseniális zenészek vesznek körül. 2014. 04. 05. Szerző: Szimpatika Péterfy Bori: zseniális zenészek vesznek körül 2014. 04. 05. Szerző: Szimpatika Péterfy Bori színész- és énekesnő. A Krétakör Színháznak, majd 2008-tól Alföldi menesztéséig a Nemzeti Színház társulatának

Részletesebben

Petőcz András. Idegenek. Harminc perccel a háború előtt

Petőcz András. Idegenek. Harminc perccel a háború előtt Petőcz András Idegenek Harminc perccel a háború előtt Peut-être à cause des ombres sur son visage, il avait l air de rire. (Camus) Megyünk anyámmal haza, a plébániára. Szeretek az anyámmal kézen fogva

Részletesebben

folyton felesel Furfangos Fruzsi Bé Megszeretteti az olvasást a gyerekekkel. Publishers Weekly

folyton felesel Furfangos Fruzsi Bé Megszeretteti az olvasást a gyerekekkel. Publishers Weekly Furfangos Fruzsi Bé folyton felesel OLVASNI JÓ! 6 Megszeretteti az olvasást a gyerekekkel. Publishers Weekly Furfangos Fruzsi Bé folyton felesel 1 Furfangos Fruzsi Bé folyton felesel Könyvmolyképző Kiadó

Részletesebben

A fölkelő nap legendája

A fölkelő nap legendája Prof. Dr. Tapolyai Mihály A fölkelő nap legendája Máréfalvi barátaimnak mestereim egyikéről Dr. Szalay Károly pszichiáter emlékére Dr. Szalay Károly pszichiáter élete (1894-1973) Régen mesternek hívtuk

Részletesebben

Csaplár Vilmos KURVA VAGYOK

Csaplár Vilmos KURVA VAGYOK Csaplár Vilmos KURVA VAGYOK Csaplár Vilmos Kurva vagyok (Karriertörténet) Regény 2011 Fapadoskonyv.hu Kft. Csaplár Vilmos 1. Elvárok mindenféle ajándékot férfiaktól, de a tudat, hogy nem vagyok rászorulva,

Részletesebben

Az élet napos oldala

Az élet napos oldala Az élet napos oldala írta Mercz Tamás E-mail: mercz_tomi@hotmail.com Első rész Minden kicsiben kezdődik el A fűnyíró idegesítő berregő motorhangja teljesen betölti szobám zegzugait. Zúg a rikítóan kék

Részletesebben

2014. október - november hónap

2014. október - november hónap 2014. október - november hónap Téma: A Lélek gyümölcse 5. hét Szeretet 2014. szeptember 30., kedd Tapasztald meg Isten szeretetét Ige: Drágának tartalak, és becsesnek (Ézsaiás 43,4) Max Lucado: Értékes

Részletesebben

Színbe hozunk! Találd meg magadban Te is az önkéntest!

Színbe hozunk! Találd meg magadban Te is az önkéntest! Színbe hozunk! Találd meg magadban Te is az önkéntest! Szia! A Faipari Tudományos Alapítvány saját profiljába vágó önkéntes programot indított ZuzmóKa néven. Az egy éven át tartó rendezvénysorozat önkéntesek

Részletesebben

Szeretetettel ajánlom műveimet mindenkinek olvasásra, szórakozásra, vagy csupán elmélkedésre. Joli néni

Szeretetettel ajánlom műveimet mindenkinek olvasásra, szórakozásra, vagy csupán elmélkedésre. Joli néni BRÁTÁN ERZSÉBET HÉTKÖZNAPI CSODÁK NOVELLAGYŰJTEMÉNY ELŐSZÓ Kedves olvasóim! Az alábbi novelláim a valóság és a fantázia összefonódásából születtek. Számtalanszor elmegyünk apróságok felett, pedig az élet

Részletesebben

Önmeghaladás, életcélok, jóllét

Önmeghaladás, életcélok, jóllét PÁL FERENC Önmeghaladás, életcélok, jóllét A lélektani és spirituális dimenziók összefüggései Néhány alkalommal találkoztam Gyökössy Bandi bácsival. Többek között, amikor a papnevelõ intézetbe jártam,

Részletesebben

A mi fánk. "Fa nélkül egy fillért sem ér a táj, S üres a fa, ha nincs rajta madár. Én azt hiszem, nem kelne föl a nap,

A mi fánk. Fa nélkül egy fillért sem ér a táj, S üres a fa, ha nincs rajta madár. Én azt hiszem, nem kelne föl a nap, A mi fánk "Fa nélkül egy fillért sem ér a táj, S üres a fa, ha nincs rajta madár. Én azt hiszem, nem kelne föl a nap, Ha nem lennének fák és madarak." (Horváth Imre) 2013.04.30. 1-2. óra Magyar nyelv és

Részletesebben

VERASZTÓ ANTAL AKIKKEL AZ ÉLET TÖRTÉNIK

VERASZTÓ ANTAL AKIKKEL AZ ÉLET TÖRTÉNIK VERASZTÓ ANTAL AKIKKEL AZ ÉLET TÖRTÉNIK A következő történet szereplői közül példaként egy olyan helybéli embert állíthatunk, akit a neve miatt mindenki Bokor Mihálynak szólított, és akiről semmi rosszat

Részletesebben

garmadát. Abban sem volt nagy köszönet, ahogy cseperedtem, mert, ami rosszat elképzelhet az ember, azt én mind véghezvittem: a macska talpára

garmadát. Abban sem volt nagy köszönet, ahogy cseperedtem, mert, ami rosszat elképzelhet az ember, azt én mind véghezvittem: a macska talpára Mire megvirrad... Julis! Julis! Asszony! Csak nem hagy békén, s én áldozatként, hogy szabaduljak tőle, elvonulok, mint a nagyokosok, tollat veszek a kezembe, azzal ámítom őnagyságát, hogy úr lettem, ahogy

Részletesebben

mondott, és nem kimondott gondolataival. Még senki sem tudta így elmondani ezeket, akár burkoltan is, bizony ezek a dalok gyakran kimondják azt,

mondott, és nem kimondott gondolataival. Még senki sem tudta így elmondani ezeket, akár burkoltan is, bizony ezek a dalok gyakran kimondják azt, II. fejezet [...] Legyél az esernyőm, Óvj a széltől, és ha mégis elázom, Te legyél az égen a Nap, Te melegíts át, ha néha fázom! Én meg olyan leszek hozzád, mint a gazdájához a véreb Amikor először láttam

Részletesebben

TÁRSULATI ÜLÉS jegyzőkönyv

TÁRSULATI ÜLÉS jegyzőkönyv TÁRSULATI ÜLÉS jegyzőkönyv Időpont: 2007. március 23. Helyszín: Csokonai Színház, Nagy Színházterem CSÁNYI JÁNOS BESZÉDE Tisztelettel köszöntöm a társulatot rendkívüli társulati ülésünkön. Külön köszöntöm

Részletesebben

E D V I N Írta Korcsmáros András

E D V I N Írta Korcsmáros András E D V I N Írta Korcsmáros András A színen a Fiú, aki egy padon ül, majd előveszi a telefonját. Szia! Én vagy az, Dávid! Most hallasz? Nem? Na és most? Nagyszerű! Minden rendben. Nem, nincs baj. Éppen ebédszünetem

Részletesebben

1. fejezet. Dorset, 2010 Egy évvel késõbb

1. fejezet. Dorset, 2010 Egy évvel késõbb 1. fejezet Dorset, 2010 Egy évvel késõbb A napok egyre rövidebbek. A fûre hullott almákat megcsipkedték a varjak. Viszem be a fát, és rálépek az egyik puha gyümölcsre; szétnyomódik a lábam alatt. November

Részletesebben

- De nem, a film szemmel láthatólag megtette a magáét. - Először nálunk, aztán meg itt. A buta nyugatiak azt hitték, hogy elég, ha egy francia

- De nem, a film szemmel láthatólag megtette a magáét. - Először nálunk, aztán meg itt. A buta nyugatiak azt hitték, hogy elég, ha egy francia dem az árnyékot, az árnyékot, amely a megperzselődéstől véd. Belebújok, bele az árnyékba, újra felfedezem őt a képeimen. Az én nyelvemen szólítom meg. A szemeimből Ő néz rám. A fejemben van. A véremben

Részletesebben

Károlyi Veronika (Ronyka) 5 bődületes hiba, amit ha elkövetsz kinyírod a hitedet. Ronyka http://www.varazslatostitkok.com

Károlyi Veronika (Ronyka) 5 bődületes hiba, amit ha elkövetsz kinyírod a hitedet. Ronyka http://www.varazslatostitkok.com Károlyi Veronika (Ronyka) 5 bődületes hiba, amit ha elkövetsz kinyírod a hitedet Írta: Károlyi Veronika (Ronyka) Copyright Károlyi Veronika, 2015 Minden jog fenntartva! Ingyenes e-könyv 5 bődületes hiba,

Részletesebben

Örökkévaló 8. Rész. Gerilla! Tiszperger József. Publio Kiadó. Minden jog fenntartva!

Örökkévaló 8. Rész. Gerilla! Tiszperger József. Publio Kiadó. Minden jog fenntartva! Örökkévaló 8. Rész Gerilla! Tiszperger József Publio Kiadó 2013 Minden jog fenntartva! Dani és kis csapata kaptak némi fegyvert, megkapták az utasításokat, beültek a buszba, és visszamentek oda, ahonnan

Részletesebben

ZIGÓTA MEGPRÓBÁLJA BEMUTATNI A CSALÁDJÁT. A nevem Vigóta. Befenyő Vigóta. Pöfe vagyok és nagyfogú, de ev a könyv nem rólam fól, hanem a faládomról.

ZIGÓTA MEGPRÓBÁLJA BEMUTATNI A CSALÁDJÁT. A nevem Vigóta. Befenyő Vigóta. Pöfe vagyok és nagyfogú, de ev a könyv nem rólam fól, hanem a faládomról. ZIGÓTA MEGPRÓBÁLJA BEMUTATNI A CSALÁDJÁT A nevem Vigóta. Befenyő Vigóta. Pöfe vagyok és nagyfogú, de ev a könyv nem rólam fól, hanem a faládomról. 3 ZIGÓTA MEGPRÓBÁLJA BEMUTATNI A CSALÁDJÁT Ő av apukám,

Részletesebben

Amikor a férj jobban tudja...

Amikor a férj jobban tudja... Antennás, kinyithatós, lecsúsztathatós, analóg, pixeles, kicsi, de inkább nagy. Az első telefonjaink annyira a szürkeállományunkba égtek, hogy könnyű volt feleleveníteni a velük töltött időt és emlékeket.

Részletesebben

Kata. Megvagyok mondja. Kimegyünk? Á, jó itt.

Kata. Megvagyok mondja. Kimegyünk? Á, jó itt. Kata Az egyik budapesti aluljáró, metróbejárat előtt találkozunk, azt mondta, itt szokta napjainak nagy részét tölteni. Mocsok van, bűz és minden tele hajléktalanokkal. Alszanak dobozokon, koszos rongyokon,

Részletesebben

A CUNAMI Technika - esettanulmány. írta: Emma Roberts. fordította: Sághy András

A CUNAMI Technika - esettanulmány. írta: Emma Roberts. fordította: Sághy András A CUNAMI Technika - esettanulmány írta: Emma Roberts fordította: Sághy András Néha előfordul, hogy egy kliensnél semmilyen módon nem tudunk közelebb kerülni a kulcs-problémához, nincsenek emlékei, nem

Részletesebben

válni a helyzet. Kész csoda, hogy ilyen sokáig maradt. Alig ha nem arra az ideje indulni -érzésre várt, amely néhány évenként rendre a hatalmába

válni a helyzet. Kész csoda, hogy ilyen sokáig maradt. Alig ha nem arra az ideje indulni -érzésre várt, amely néhány évenként rendre a hatalmába 2. fejezet Huszonnégy órányi utazás után finoman szólva jólesett feküdnie. A háta hónapok, de talán régebb óta fájt maga sem igazán tudta, mióta. A Kongói Demokratikus Köztársaság Bukavu nevű településén

Részletesebben

V i c z i á n Á k o s. Halálos haszonszerzés

V i c z i á n Á k o s. Halálos haszonszerzés V i c z i á n Á k o s Halálos haszonszerzés Nem is emlékszem, hogy mikor aludtam ilyen jót, igaz nem volt több hat óránál, de ennyit ritkán alszom. Nyújtózkodtam egy hatalmasat, majd felkeltem az ágyból,

Részletesebben

Talabér Gergő Ugrani muszály...

Talabér Gergő Ugrani muszály... Talabér Gergő Ugrani muszály... Épp az ablak előtt álltam, amikor a harang tizenkettőt ütött. Figyeltem a sürgő-forgó város kavalkádját. Emberek siettek a dolguk után a főtér macskakövein botladozva. Némelyek

Részletesebben

A menedék. Gellai Tamás

A menedék. Gellai Tamás Gellai Tamás A menedék a fiú a tengerparton áll Egy nagy és erős kéz ragadta meg hátulról, és belökte a sötét helyiségbe. A szorítás nyomán vadul lüktetett felkarja, még alig tudott másra gondolni, vagy

Részletesebben

Helle Helle Rödby Puttgarden (regényrészlet)

Helle Helle Rödby Puttgarden (regényrészlet) Észak hírnökei 4023 Helle Helle Rödby Puttgarden (regényrészlet) Az Opera szálló Hamburg külterületén, egy építkezés mellett állt. Jóval éjfél után érkeztünk meg, útközben többször is megálltunk, hogy

Részletesebben

Dénes Viktor: De akkor miért harcolunk?

Dénes Viktor: De akkor miért harcolunk? Dénes Viktor: De akkor miért harcolunk? 2013. február 6., 11:00 Sorozatunkban a Színház- és Filmművészeti Egyetemen ebben az évadban végzősöket, Novák Eszter és Selmeczi György zenés szakirányú osztályának

Részletesebben

Írnod kell kislányom, erre születtél! visszhangzik fülemben Édesanyám hangja

Írnod kell kislányom, erre születtél! visszhangzik fülemben Édesanyám hangja Írnod kell kislányom, erre születtél! Írnod kell kislányom, erre születtél! visszhangzik fülemben Édesanyám hangja Tudom Édes, írnom kellene, de bajban vagyok. Talán azt a témát kéne papírra vetnem, amit

Részletesebben

Eredetileg a szerző honlapján jelent meg. Lásd itt.

Eredetileg a szerző honlapján jelent meg. Lásd itt. Eredetileg a szerző honlapján jelent meg. Lásd itt. Andrassew Iván A folyó, a tó és a tenger A platón ültünk Avrammal, a teherautót egy szerzetes vezette. A hegyoldalból a menekülttábor nem tűnt nagynak.

Részletesebben

Tommaso Grado SÓLYOMLÁNY

Tommaso Grado SÓLYOMLÁNY Néha fel kell adnunk az elveinket, hogy megélhessük az álmainkat Tommaso Grado SÓLYOMLÁNY - részlet - Szakmai konzultáns: dr. Almási Krisztina Borító és tördelés: White Noise Team ISBN 978-963-12-4568-4

Részletesebben

Így változtass az életeden. Lendvai Norbert. Publio kiadó. Minden jog fenntartva!

Így változtass az életeden. Lendvai Norbert. Publio kiadó. Minden jog fenntartva! Így változtass az életeden Lendvai Norbert 2015 Publio kiadó Minden jog fenntartva! Egy könyv születése 2011 nyarán írni kezdtem egy könyvet, melynek (több munkacím után) az Így változtass az életeden

Részletesebben

IPOLYSÁGI KOPOGTATÓ Az Ipolysági Református Gyülekezet értesítő lapja 2. évfolyam 3. szám

IPOLYSÁGI KOPOGTATÓ Az Ipolysági Református Gyülekezet értesítő lapja 2. évfolyam 3. szám IPOLYSÁGI KOPOGTATÓ Az Ipolysági Református Gyülekezet értesítő lapja 2. évfolyam 3. szám Mert született néktek ma Megtartó, ki az Úr Krisztus, a Dávid városában. Lk 2,11 Kedves Testvéreim! Karácsony számomra

Részletesebben

Benedek Elek: JÉGORSZÁG KIRÁLYA

Benedek Elek: JÉGORSZÁG KIRÁLYA Benedek Elek: JÉGORSZÁG KIRÁLYA Volt egyszer egy szegény ember. Ennek a szegény embernek annyi fia volt, mint a rosta lika, még eggyel több. Éjjel-nappal búslakodott szegény, hogy mit csináljon ezzel a

Részletesebben

Boldogságóra. munkafüzet. 6-10 éveseknek. Bagdi Bella - Petőné Honvári Jolán

Boldogságóra. munkafüzet. 6-10 éveseknek. Bagdi Bella - Petőné Honvári Jolán Bagdi Bella - Petőné Honvári Jolán Boldogságóra munkafüzet 6-10 éveseknek Boldogságóra munkafüzet 6-10 éveseknek Írta: Bagdi Bella, Petőné Honvári Jolán Szerkesztette: Feledi Eszter Illusztráció: Tarjányi

Részletesebben

M. Veress Mária. Szép halál

M. Veress Mária. Szép halál 184 Rügyek Szép halál Először nem figyeltem fel a kiáltásra, nem volt abban semmi különös, hogy valaki ordibál, megszokott volt ez arrafelé. Csak mikor közelebb értem, akkor hallottam, hogy mintha segítségért

Részletesebben

ALEA, az eszkimó lány. Regény

ALEA, az eszkimó lány. Regény ANAUTA ALEA, az eszkimó lány Regény 2011 Előszó Amit ebben a könyvben elmondok, az nem kitalálás. Nagy részét apámtól, Jorgkétől hallottam gyerekkoromban. Viharos téli estéken sokszor kértem, hogy meséljen

Részletesebben

Az eső élő organizmusként fonta körbe a tájat. Az éjszaka leterítette sötét fátylát, amely úgy pulzált felettük, mint a gomolygó, sötétszürke felhők.

Az eső élő organizmusként fonta körbe a tájat. Az éjszaka leterítette sötét fátylát, amely úgy pulzált felettük, mint a gomolygó, sötétszürke felhők. 1 Az eső élő organizmusként fonta körbe a tájat. Az éjszaka leterítette sötét fátylát, amely úgy pulzált felettük, mint a gomolygó, sötétszürke felhők. Az esőcseppek ólomgolyókként ostromolták a szélvédőt,

Részletesebben

SZEPES MÁRIA PÖTTYÖS PANNI. az idôvonaton MÓRA KÖNYVKIADÓ

SZEPES MÁRIA PÖTTYÖS PANNI. az idôvonaton MÓRA KÖNYVKIADÓ SZEPES MÁRIA PÖTTYÖS PANNI az idôvonaton MÓRA KÖNYVKIADÓ A Móra Könyvkiadó a Szepes Mária Alapítvány támogatója. Az alapítvány célja az író teljes életmûvének gondozása, még kiadatlan írásainak megjelentetése,

Részletesebben

Guy de Maupassant. Ékszerek

Guy de Maupassant. Ékszerek Guy de Maupassant Ékszerek Guy de Maupassant Ékszerek 2011 Válogatta, fordította és az utószót írta Illés Endre Fapadoskonyv.hu Kft. Illés Endre jogutódja A TELLIER-HÁZ 1 Odamentek minden este, tizenegy

Részletesebben

Rohantam, szívem a torkomban dobogott, világosbarna hajamat a szél borzolta. Barna szemem könynyezett a széltől. Adrenalinszintem a magasban szökött.

Rohantam, szívem a torkomban dobogott, világosbarna hajamat a szél borzolta. Barna szemem könynyezett a széltől. Adrenalinszintem a magasban szökött. C. A. Tűréshatár 0 Rohantam, szívem a torkomban dobogott, világosbarna hajamat a szél borzolta. Barna szemem könynyezett a széltől. Adrenalinszintem a magasban szökött. El kellett érnem a Szentpétervárra

Részletesebben

Hogyan mondjuk meg a gyerekeknek?

Hogyan mondjuk meg a gyerekeknek? Hogyan mondjuk meg a gyerekeknek? Tudod, az úgy van próbált Verena beszélgetést kezdeményezni Alexandrával a reggelinél. Nyújtotta a szavakat, nem nagyon tudta, hogyan mondja meg négyéves kislányának,

Részletesebben

Kutasi Heléna. Szerelmeskalandos. avagy a boldogságra várni kell. Borító: Ráth Márton www.facebook.com/rathmartonsalon

Kutasi Heléna. Szerelmeskalandos. avagy a boldogságra várni kell. Borító: Ráth Márton www.facebook.com/rathmartonsalon Kutasi Heléna Szerelmeskalandos avagy a boldogságra várni kell Borító: Ráth Márton www.facebook.com/rathmartonsalon Amikor először megláttam őt, azonnal tudtam, nem lesz mindennapi történet. Biztos többen

Részletesebben

Kate Brooks Duncan Shelley: Amer és a láthatatlan bilincs

Kate Brooks Duncan Shelley: Amer és a láthatatlan bilincs Copyright 2012 Kate Brooks & Duncan Shelley A könyv bármely részének sokszorosítása, akár elektronikus, akár mechanikus úton ideértve az információtároló és visszakereső rendszereket is, a kiadó írásbeli

Részletesebben

A Bélyegzési Ceremónia

A Bélyegzési Ceremónia xx. fejezet A Bélyegzési Ceremónia ár mindenki a Szentélyben várakozott. A kör alakú, kupolás, középkori terem teteje a magasba nyúlt, ezért úgy tűnt, mintha a hatalmas, kovácsoltvas, méteres fehér gyertyákkal

Részletesebben

- Ne szégyelld magad, nem tehetsz róla tette még hozzá a szőke ismeretlen, akiről álmodott, s aki most ott guggolt mellette. Lágyan megsimogatta a

- Ne szégyelld magad, nem tehetsz róla tette még hozzá a szőke ismeretlen, akiről álmodott, s aki most ott guggolt mellette. Lágyan megsimogatta a BEVEZETÉS Esti fényben fürdött a füstös, külvárosi utca. A néma falak egymást nézték, s egy kósza szellő susogását hallgatták. Lassan szállingózott lefelé a tisztító köd, illatos nedvességgel árasztva

Részletesebben

Mesélnél általános iskolai tanulmányaidról? Már ott is érdekelt az iskolán kívüli kulturális élet?

Mesélnél általános iskolai tanulmányaidról? Már ott is érdekelt az iskolán kívüli kulturális élet? Szalai-Bordás Gergő a Földes Ferenc Gimnázium volt diákja, jelenleg az ELTE ÁJK jogász hallgatója. Középiskolás évei során magyar nyelv és irodalom tantárgyból ért el kimagasló eredményeket, valamint az

Részletesebben

Horváth Szabolcs. Visszatapsolva MÁSODIK VERSKÖTET

Horváth Szabolcs. Visszatapsolva MÁSODIK VERSKÖTET Horváth Szabolcs Visszatapsolva MÁSODIK VERSKÖTET Lenni Egy kis tréning sosem árthat meg, Így egy rossz papíron nevezlek, Téged, kit oly nagyon kedvellek, S el nem engedlek. De látod, így néz ki szobám,

Részletesebben

kegyetlen igazságot egészen az utolsó vizsgálatok lezárultáig.

kegyetlen igazságot egészen az utolsó vizsgálatok lezárultáig. Gesztenyefaág A kórház hűvös, steril levegője körülölelte az idős asszonyt. A szoba fehér berendezése és a csempézett fal tisztaságot sugárzott. Négy ágy volt benne, közülük egy üresen állt, a mellette

Részletesebben

- Hétévesen kezdtél hegedülni. Volt aki zenei múlttal rendelkezett a családban és ennek hatására kezdtél el tanulni vagy teljesen önszántadból?

- Hétévesen kezdtél hegedülni. Volt aki zenei múlttal rendelkezett a családban és ennek hatására kezdtél el tanulni vagy teljesen önszántadból? Balczó Péter operaénekessel, a Magyar Állami Operaház és az Erkel Színház oszlopos tagjával, a nagykörúti Szamos Cukrászdában találkoztam. Észnél kell lenni, hiszen interjúalanyaimnak általában fogalmuk

Részletesebben

Juhász Bence. A nagy litikamu

Juhász Bence. A nagy litikamu Juhász Bence A nagy P litikamu Parlamentből a Parlamentbe Viszontválaszra megadom a szót képviselő úrnak. Köszönöm Elnök úr, Tisztelt Országgyűlés, Tisztelt Ház. Amint az előző felszólalásomban is ismertettem

Részletesebben

Lázár Éva AJÁNDÉK. regény

Lázár Éva AJÁNDÉK. regény Lázár Éva AJÁNDÉK regény Az élet furcsa játéka, a beletörődés és a küzdelem. A belső és külső lélek harca. A féltés, a halál, a megértés, a szeretet és az elfogadás játéka. Egy lány lelki tusája, a család

Részletesebben

A döntés meghozatalában, miszerint egy lélekgyermeket vesz magához, Bonaria számára a legnagyobb problémát természetesen nem az emberek kíváncsisága,

A döntés meghozatalában, miszerint egy lélekgyermeket vesz magához, Bonaria számára a legnagyobb problémát természetesen nem az emberek kíváncsisága, A döntés meghozatalában, miszerint egy lélekgyermeket vesz magához, Bonaria számára a legnagyobb problémát természetesen nem az emberek kíváncsisága, sokkal inkább a házába befogadott kislány kezdeti viselkedése

Részletesebben

És bizony: Ha az emberek nincsenek valami hatalmas és kemény kontroll alatt, felfalják egymást. Ez nem igaz.

És bizony: Ha az emberek nincsenek valami hatalmas és kemény kontroll alatt, felfalják egymást. Ez nem igaz. Van egy hamis adat. Íme: Az igazság fáj. Hídvégi Róbert Ez nem igaz. Persze van egy dolog, ami miatt igaznak tűnik. De nem az. Hogyan is használható? 1. Amitől jól érzed magad, abban igazság van 2. Ha

Részletesebben

Egy jó nyaralás csodákra képes Mire emlékezünk, és miért? (Katarina Loefflerova története alapján)

Egy jó nyaralás csodákra képes Mire emlékezünk, és miért? (Katarina Loefflerova története alapján) Egy jó nyaralás csodákra képes Mire emlékezünk, és miért? (Katarina Loefflerova története alapján) http://centropastudent.org/?typ=sprache&flang=hu&movid=6&nid=43&q=m Óravázlat Korcsoport: 11-12. évfolyam

Részletesebben

Hitman TANDORI DEZSÕ. 14 tiszatáj

Hitman TANDORI DEZSÕ. 14 tiszatáj 14 tiszatáj TANDORI DEZSÕ Hitman Hitman nincs a szótárban, a szótárban nincs. De hát ember nem ad lónak olyan nevet, hogy Úgy Jól Ötvenen Túl. Nem ad, öreg, lónak ember olyan nevet, hogy... mondom. Mondja

Részletesebben

Pierre Anthon aznap hagyta ott az iskolát, amikor rájött, hogy semmit sem érdemes csinálni, ha egyszer amúgy sincs értelme semminek.

Pierre Anthon aznap hagyta ott az iskolát, amikor rájött, hogy semmit sem érdemes csinálni, ha egyszer amúgy sincs értelme semminek. 8 II Pierre Anthon aznap hagyta ott az iskolát, amikor rájött, hogy semmit sem érdemes csinálni, ha egyszer amúgy sincs értelme semminek. Mi, többiek maradtunk. Bár a tanárok igyekeztek gyorsan eltüntetni

Részletesebben

Indiai titkaim 5 - nagy kupac csomag

Indiai titkaim 5 - nagy kupac csomag 2010 szeptember 05. Flag 0 Értékelés kiválasztása Még nincs értékelve Értéke: 1/5 Értéke: 2/5 Mérték Értéke: 3/5 Értéke: 4/5 Értéke: 5/5 Eljött a nagy nap. 1993. december 13-a, Luca napja. Indulás Indiába

Részletesebben