A nem-formális és informális tanulás elismerése OECD RNFIL project Country Backgroud Report Hungary TARTALOM

Méret: px
Mutatás kezdődik a ... oldaltól:

Download "A nem-formális és informális tanulás elismerése OECD RNFIL project Country Backgroud Report Hungary TARTALOM"

Átírás

1 A nem-formális és informális tanulás elismerése OECD RNFIL project Country Backgroud Report Hungary TARTALOM 1. KÖRNYEZETI TÉNYEZŐK Demográfiai összefüggések Nemzetköziesedés Az új info-kommunikációs eszközök szerepe Gazdasági változások és munkaerő-piaci deficitek Társadalmi fejlemények Egyéb, országspecifikus szempontok és tények AZ INTÉZMÉNYI KÖRNYEZET LEÍRÁSA Jogszabályi és politikai környezet Irányítás és a kormányzat szerepe Erőforrások finanszírozás Egyéb, országspecifikus szempontok és tények A MEGVALÓSÍTÁS ESZKÖZRENDSZERE Képesítések, képesítési rendszerek, kvalifikációs keretrendszer Kredit akkumuláció és kredit-transzfer Értékelési módszerek és eljárások Egyéb, országspecifikus szempontok és tények AZ ÉRDEKELT SZEREPLŐK VISZONYA AZ ELISMERÉSHEZ Az érdekelt szereplők jellemzői Hozzáférés Részvétel Ösztönzők és akadályok Egyéb, országspecifikus szempontok és tények ESETTANULMÁNYOK AZ ELŐNYÖKRŐL ÉS AZ AKADÁLYOKRÓL KÖVETKEZTETÉSEK...54 MELLÉKLETEK...57 Bibliográfia...57 Rövidítések...58 Táblázatok, ábrák...60

2 2 BEVEZETŐ A közép-kelet-európai országokhoz hasonlóan Magyarország történelmi léptékkel mérve is intenzív és jelentős átalakuláson ment át az elmúlt másfél évtized alatt. Az átalakulás párhuzamosan zajlott a gazdaságban, a politikai intézményrendszerben, az oktatásban, a jogrendszerben és a társadalom hétköznapi életének szinte minden helyszínén. Ez a jelentős átalakulás intenzív és kiterjedt tanulás révén volt lehetséges, amely más és más módon, de lényegében a lakosság egészét érintette. A formális képzés jelentős expanziója mellett az új intézmények létrehozása, megismerése, használatba vétele, vagy az új technikákkal való megismerkedés a nem-formális és informális tanulás terén egyaránt komoly kihívást jelentett a magyar társadalom tagjai számára. Mindezek ellenére Magyarországon nem készült még átfogó elemzés a nem formális és informális tanulás társadalmi összefüggéseiről, az érintett intézmények működéséről, a megkezdett kísérleti lépések eredményéről. Ugyancsak nem áll rendelkezésre olyan kritikai elemzés, amely a nem formális módon megszerzett tudás elismerését illetve a felnőttkori tanulás ösztönzését szolgáló politika eszközrendszerét venné górcső alá. Ebben az értelemben az alábbi áttekintés olyan első kísérletnek tekinthető, amely csak igen szerény mértékben támaszkodhatott a témához kapcsolódó forrásokra ill. előzményekre. Az anyag könnyebb érthetősége érdekében előre bocsátjuk azt az általános összegző értékelést, hogy Magyarország esetében egyelőre nem beszélhetünk a nem formális és informális tanulás révén szerzett tudás elismerésének egységes elveken és eljárásokon alapuló, működő nemzeti rendszeréről. Jelenleg részben uniós ösztönzésre, a lifelong learning programokhoz kapcsoltan több policy dokumentum is beemelte a célok közé a nem formális tanulás révén szerzett tudás elismerését. A gyakorlati kezdeményezések azonban még igen szerény léptékűek, a megvalósítás első fázisában vannak, vagy csak igen leszűkítve alkalmazzák az eljárást (az előzetes tudás értékeléséhez például nem kapcsolódik elismerés). Mindemellett vannak olyan, nemzetközi sztenderdekre épülő eljárások (pl. az ECDL vizsgarendszer, vagy az idegen nyelvi vizsgák), amelyek ha némiképp elszigetelten is, a nem formális keretek között szerzett tudás elismerésének sikeres megvalósítását képviselik. Tehát az ország gyakorlatát nem egy egységes elismerési rendszer működéseként tudjuk leírni, hanem a többféle megközelítés és megoldás egymás mellett éléseként. Ezt a helyzetet tükrözi vissza a leírás bizonyos fokú töredezettsége is. A magyar képzési rendszert a formális képzés hagyományainak túlsúlya és a formális képzésben szerezhető képzettségek dominanciája jellemzi. A nem formális módon megszerzett tudás elismerése a rendszer nyitottabbá és rugalmasabbá tételének egyik lehetséges eszköze. Ugyanakkor a korábbi képzési hagyományok és a hozzájuk kapcsolódó szemlélet megváltoztatása nem ígérkezik könnyű vagy gyors folyamatnak. Az alábbi anyag arra tesz kísérletet, hogy minden olyan kezdeményezést áttekintsen, amely törekvéseit illetve tartalmát tekintve az RNFIL megközelítés megvalósításaként értelmezhető. Az OECD RNFIL projekt magyarországi felelőseinek és a közreműködő szakembereknek egyaránt az a szándéka, hogy a projekt keretében készülő elemzéseket és a projekt során szerzett tapasztalatokat megkíséreljék felhasználni a nem formális keretek között szerzett tudás szerepéről és elismeréséről folytatandó hazai szakmai vita kezdeményezéséhez illetve kiszélesítéséhez, elsősorban a megkezdett kísérletek továbbfejlesztése érdekében. Az alábbi áttekintés elsődleges célja, hogy a nem magyar szakembereket megismertesse a magyar rendszer legfontosabb sajátosságaival. Terjedelmi okokból, és az elemzés kötött szerkezete miatt azonban nincs mód arra, hogy a magyar képzési rendszer alapvető intézményeit részletesen ismertessük. Ezért szeretnénk felhívni a figyelmet az angol nyelven (interneten) elérhető forrásokra,

3 3 amelyek fontos kiegészítő illetve háttér információkat adnak a képzési intézményekről, az irányítás módjáról, és az elmúlt években végbement változásokról. (Lásd a Bibliográfiában pl. Education in Hungary, 2003 vagy Adult Education in Hungary, 2004.) 1. Környezeti tényezők 1.1. Demográfiai összefüggések Magyarország népessége az 1980-as évek óta fogy. (lásd az 1. sz. ábrát) Az évtizedek alatt kialakult demográfiai helyzet sok vonatkozásban hasonlít a fejlett európai országokban megfigyelhető népesedési jelenségekhez, de néhány jellemzője a közép-kelet-európai sajátosságokhoz áll közelebb. A férfi lakosság várható életkora 2005-ben 68 év volt, miközben az Európai Uniós átlag 73 év. A magyar élve születési arány megközelíti az uniós tagországokét, a halálozási ráta azonban Bulgária és Lettország után a harmadik legmagasabb. A természetes fogyást Magyarországon a bevándorlás részben kompenzálja: a 17 ezer főt kitevő nemzetközi vándorlási nyereség 45%-ban fedezte a természetes népességfogyást, így a népesség száma január elsején 10 millió 77 ezer fő volt, ami 21 ezerrel kevesebb, mint egy évvel azelőtt. 1. sz. ábra A magyar népesség alakulása ezer fő Forrás: KSH Népszámlálási adatok A népességfogyás folyamata mára már elért abba a szakaszba, amely közép és hosszú távon munkaerő-piaci illetve a nagy ellátórendszereket, elsősorban a nyugdíjrendszert érintő következményekkel fenyeget. Két jelentős demográfiai csúcs volt jellemző Magyarországon. Az első az akkori népesedéspolitika következtében az 50-es években, amelynek hatásai a 70-es évekig nyúltak. Mind az akkori demográfiai csúcsok, mind a fiatalabb korosztályok létszámának jelenlegi csökkenése igen jelentős hatással volt, ill. van a képzési rendszerre. Amíg 1990 és 1992 között évente átlagosan 123 ezer gyermek született, addig 1993 és 1995 között csak 112 ezer, az évtized második felétől pedig 100 ezernél is kevesebb. A mélypont 1999-ben volt, amikor az élve születések száma nem érte el a 94 ezret. Valamennyi korcsoportban további jelentős csökkenés várható, aminek hatása már jelenleg is érezhető a közép- és felsőfokú oktatásban.

4 4 1.1.a) Felmérések tanúsága szerint az ezredforduló tájékán a középiskolában végzetteknek mindössze 60%-a kezdte meg tanulmányait az érettségi évében. A továbbtanulás vagy a tanulásból a munka világába történő átmenet ideje megnövekedett, jellemzően 8-10 éves időszakot tesz ki. A felsőoktatásban sok hallgatónál elhúzódnak a főiskolai-egyetemi évek. A kutatók szerint ennek egyik oka, hogy egyre többen dolgoznak is a tanulás mellett. A évesek kétharmada kapcsolja össze a tanulást valamilyen kereső tevékenységgel, s ugyanígy tesz a évesek 10 százaléka. Megnőtt a jelentősége a tanulmányok megszakításának, a munkaerőpiacról az oktatásba való visszatérésnek és a (főállású) munka melletti tanulásnak is. A felsőoktatásban tanuló hallgatók életkor szerinti megoszlására vonatkozó 2005-ös adatok szerint a felsőfokú szakképzésre (azaz a felsőoktatás keretei között zajló, de felsőfokú diplomát nem adó szakképzésben) új belépőként számba vett hallgatók 12 százaléka 25 éves vagy idősebb, akik többnyire valamiféle munkaviszony után kezdik meg tanulmányaikat. A főiskolai képzésben az új belépők egyharmada 25 éves vagy idősebb, miközben az egyetemi szintű képzések esetében 12 százalékról mondható el ugyanez. A szakirányú továbbképzéseken résztvevők 64,7 százaléka tartozik a év közötti korosztályba és 26,4 százalékuk 40 éves vagy idősebb. A felsőoktatás expanziójának fő oka a korábbi létszámkorlátozások eltörlése volt. A növekedés mértéke azonban Európában nem tekinthető extrémnek: 1990/91 és 2001/02 között a teljes hallgatólétszám 232 %-kal nőtt, ezen belül a nappali hallgatók száma 187%-kal, az esti, a levelező és az időközben bevezetett távoktatásban tanulóké 210%-al, a legnagyobb mértékben pedig, több mint hat és félszeresére a szakirányú továbbképzésben résztvevőké nőtt. 1. sz. táblázat A felsőoktatásba jelentkezők számának változása ( , 1. helyen jelentkezők, fő) Full-time Parttime Total Forrás: Országos Felsőoktatási Információs Központ adatbázisa (www.felvi.hu) Ugyanakkor a felsőoktatási létszámbővülés bizonyos szegmenseiben független volt a munkapiaci igényektől, ezért néhány év után a diplomás munkanélküliek létszámának hirtelen emelkedése volt tapasztalható. Noha a diplomás munkanélküliség az európai országokhoz viszonyítva Magyarországon még mindig csekély mértékűnek mondható, a kormányzat gyorsan reagált, és a munkapiaci szempontokra hivatkozva hozott létszámkorlátozó intézkedéseket. A kormányzati intézkedések 2007-től közel 10 százalékkal csökkentik az államilag finanszírozott felsőoktatási képzési helyek számát. (2006: támogatott férőhely; 2007: támogatott férőhely) és átrendezik a szakterületek közötti arányokat (bölcsész, társadalomtudományi, agrár képzések létszámának csökkentése révén). Ami a felsőoktatás szerkezetét illeti, nemzetközi összevetésben a főiskolai és az egyetemi képzések túlsúlya figyelhető meg a posztszekundér valamint a tudományos képzéssel szemben.

5 5 2. sz. táblázat A felsőfokú oktatás volumene Tertiary education Megnevezés Denomination Intézmény Institutions Hallgató Students 1990/ / / / Forrás: KSH (Hungarian Central Satistical Office) Oktatási adatok Data of Education (Preliminary data) 2005/2006 A felsőoktatásban is erőteljesen érvényesül a magyar képzési rendszer szelektivitása, a felsőoktatásba jelentkezők és az ott tanulók aránytalanul tükrözik a társadalom összetételét. A felsőoktatás expanziója a éves korosztály létszámának csökkenése mellett zajlott. Ugyanakkor ez az expanzió önmagában nem eredményezte a felsőfokú tanulmányokhoz való hozzáférés jelentős bővülését, a továbbtanulási esélyek kiegyenlítődését. A felsőoktatás bővülése a legalább középfokú végzettségű szülők gyermekeinek kedvezett, ők jutottak be egyre nagyobb arányban a felsőoktatásba. Ahol a szülők iskolázottsága alacsony, ott a továbbtanulást ma is a szakmunkásképzőbe való jelentkezés jelenti. A csak általános iskolát végzett szülők gyerekeinek mindössze 3 százaléka jár felsőoktatási intézménybe. A hallgatók társadalmi összetételéről alig van részletes adatgyűjtés. 1.1.b) Az iskolakötelezettség korhatárának a közelmúltban történt felemelése 18 évre, valamint a specializált szakmai képzés későbbre tolása, amelynek értelmében a szakmát tanulók szakmai képzése csak 16 éves koruk után kezdődik, komoly változást jelent a szakmai képzés belső szerkezetében, noha a korösszetételt nem érinti... A foglalkoztattak arányának növelése a foglalkoztatáspolitika mellett egyre hangsúlyosabb policy céllá válik a magyar oktatáspolitikában is. A kormányzat egyre kevésbé kívánja támogatni az olyan képzést, amely elhelyezkedési nehézségeket eredményez. A képzési rendszer átalakítását annak tömegesedése is indokolttá teszi. Egyes szakértők szerint a Bolognarendszerre áttérve, az első ciklusban folyó képzések a jövőben megoldást kínálnak a tömegesedésből eredő nehézségekre is, hiszen általánosan hasznosítható elő-szakképzés jellegű tudást biztosítanak. Ezáltal elkerülhető, hogy a hallgatók a munkapiaci szempontból kevéssé hasznosítható speciális szakismeretekkel lépjenek ki az oktatásból. A speciális szakismeretek később a mester szakokon, szakirányú továbbképzéseken, vagy egyéb nemformális tanulás révén lesznek megszerezhetők. Ez utóbbi minden valószínűség szerint együtt jár majd az iskolarendszeren kívüli képzési szektor megerősödésével. Egyes népesedési előrejelzések szerint várhatóan tovább csökken a közép- és felső rétegekbe tartozók gyermekvállalási hajlandósága, miközben az iskolázatlanabb, szegényebb társadalmi rétegekbe tartozó lakosság körében a termékenység viszonylag magas szinten stabilizálódik vagy akár emelkedik. A roma népesség várható számára ill. arányára vonatkozóan készültek demográfiai előrejelzések. (A személyiségi jogokra való hivatkozás alapján jelenleg nem létezik nyilvántartás a roma lakosságra vonatkozóan, ami a támogatásukat szolgáló közpolitikák kiformálását is megnehezíti.) A becslések ezer főre teszik a roma lakosság számát, ami a teljes népesség 4,5-6%-a. Ennél magasabb arányú becslések is vannak. A demográfiai előrejelzések szerint a következő 50 évben a népességen belüli arányuk a jelenlegi 5 százalékról 11 százalékra emelkedik, a korosztályon belül pedig eléri a 23 százalékot. A folyamat az oktatási és képzési rendszerbe belépők összetételének változását idézi elő, ami jövőbeli hatásait

6 6 tekintve a rendszer egészét így a felsőfokú szakképzést és a felsőoktatást is érinteni fogja. (Melléklet 5.sz. táblázat) Az idősebb népesség (a 40 éven felüli generációk) alig van jelen a szervezett (intézményesített) oktatási és képzési programokban. (Melléklet 6. és 7. ábra) Némileg feljebb tolódott az iskolarendszeren kívüli képzésben résztvevők életkora (Melléklet 20. sz. táblázat) A középfokú szakmai képzésben hosszú idő óta jellemző jelentős arányú lemorzsolódás potenciálisan növeli a felnőttkori, második esélyt adó képzések iránti keresletet. 1.1.c) Magyarországon a bevándorlóknak a népesség egészéhez illetve az aktív népességhez viszonyított aránya nemzetközi összehasonlításban alacsonynak nevezhető, mindössze 1,5 %. A bevándorlás bár lassú növekedést mutat mindmáig nem vált a képzési vagy képesítési rendszerrel szembeni kihívássá. A bevándorlók túlnyomó része Európából, főleg Romániából, Ukrajnából, Jugoszlávia utódállamaiból és az EU tagországok közül Németországból érkezett, de egy mintegy ezer fős, főleg kereskedőkből álló kínai kolónia is jelen van. A bevándorlás elsődleges forrását Európa legnagyobb kisebbsége, a közel 1,5 milliós romániai magyar népcsoport jelenti, ezért a migrációt kísérő szokványos nyelvi és kulturális különbségekből adódó nehézségek részben elkerülhetők. Alkalmi (és fekete) munkavállalóként bizonyos szektorokban (pl. a mezőgazdaságban és az építőiparban) jelentős számban foglalkoztatnak külföldi munkaerőt, akiknek a képzése vagy kompetenciáik szervezett formában történő elismerése azonban még nem fogalmazódott meg explicit módon igényként. 2. sz. ábra A Magyarországon tartózkodó külföldi állampolgárok száma (fő) Forrás: KSH, Népmozgalom, 2005 Általános várakozásnak nevezhető, hogy a határon túl élő magyarok az EU kibővülésének következtében jelentős számban jönnek Magyarországra, és potenciális munkaerő-tartalékot jelentenek majd. 1.1.d) A felvételi eljárás jelentősen átalakult az elmúlt években, összefüggésben a közoktatást lezáró érettségi vizsga átalakulásával. Az érettségi vizsga szerkezete, funkciója és vizsgakövetelményei elmozdultak egy tételsor alapú, egyedi értékelésű ismeretközpontú méréstől egy általános (és kétszintű) képességmérés irányába, amelynek nyomán a felsőoktatásba való bejutás feltételei gyökeresen megváltoztak. A korábbi felvételi

7 7 versenyvizsgára és a közoktatás évfolyamán elért eredményekre építő bekerülési teljesítményérték számítás helyett csak a közoktatási eredményekre és az új érettségi vizsgaeredményekre építő eredményszámítás alapozza meg a bekerülési küszöbértéket. A felsőoktatási intézmények által szervezett, általában írásbeli és szóbeli részekből álló felvételi versenyvizsga (amelynek lebonyolítása az eltömegesedés nyomán egyre nagyobb nehézségekbe ütközött) eltörlésével megnőtt a jelentősége a középiskolában elért eredményeknek. A felvételi eljárás előnyben részesítési kritériumokat is meghatároz, többlet pontszámot rendelve olyan ismeretekhez, mint pl. az idegennyelv-ismeret (ismeretszintenként eltérő többletponttal), korábban megszerzett emelt szintű vagy felsőfokú szakirányú szakképzettség, Országos Ifjúsági Tudományos Innovációs Versenyen, Középiskolai Tudományos Diákkörök Országos Konferenciája versenyein, illetve Országos Művészeti Tanulmányi Versenyeken elért legalább 3. helyezés, olimpiai sportágban világ- és Európa-bajnokságon, illetve országos bajnokságon elért legalább 3. helyezés, stb. Mindezeket azonban formálisan igazolni szükséges a többletpontok megszerzése érdekében (államilag elismert nyelvvizsga-bizonyítvánnyal, oklevéllel, tanúsítvánnyal). Bizonyos területeken a felvételi eljárás keretében értékelik a jelentkezők nem-formális vagy informális tanulással szerzett kompetenciáit. A művészeti képzés vagy az azzal részben összefüggő képzési területeken a felvételi során ún. alkalmassági vizsgálatokat gyakorlati készségmérést alkalmaznak az intézmények. A felvételi eljárások során portfolió és/vagy vizsgahelyzet alapú kompetencia értékelés történik. Hasonló a helyzet a szakirányú továbbképzésekre jelentkezők esetében is, akik számára bizonyos szakokon felvételi követelmény a meglévő szakmai gyakorlat és a szakmai kompetenciák igazolása. Az építészmérnökök szakirányú továbbképzésén például a felvételizők szakmai munkásságukat reprezentáló portfoliót és egy az intézmény által meghatározott tervezési feladatra megoldást nyújtanak be, emellett helyben megoldandó tervezési feladatot kapnak. A felsőoktatási rendszert illetően a felsőfokú szakképzésből (amely részben középfokú intézményekben zajlik) van mód átlépni az alapképzésbe (bachelor képzésbe). A jelenlegi szabályozás értelmében felsőfokú szakképzésből a felsőoktatási alapképzésbe lépők számára el kell ismerni kreditet 1, és ilyen jellegű elismerés látszik megjelenni az alapszakról a mesterszakra, továbbá a mesterszakból a doktori képzésbe történő belépés állami szabályozásában is. Azokon a területeken, ahol ú.n. szakmai alkalmassági (gyakorlati készség) vizsgálatok vannak (alapvetően a művészeti és a sporttudományi terület képzéseinél), ott ennek keretében régóta működik a készségek elismerése az adott felsőoktatási intézmény által szervezett, feladatsorok elvégzését tartalmazó vizsgák keretében. Mindezeken túl azonban a felsőoktatási intézményeknek nem áll módjukban az informális és nem-formális tanulás során szerzett ismeretek figyelembe vétele a felvételi során. Eddig az intézmények számára jelentős bevételi forrást jelentett annak az idősebb (23 évnél idősebb) korosztálynak a költségtérítés fejében történő képzése, amelyik felsőfokú végzettséghez kívánt jutni, de nem nappali (full time), államilag finanszírozott képzés keretében, hanem munka mellett (levelező képzésben). Ez a tömeg amelyet a korábban fel nem vettek, illetve a továbbtanulni nem szándékozók alkottak azonban mára elolvadni látszik az állami és nemállami felsőoktatási intézmények számukra meghirdetett képzései nyomán. Emiatt az intézményeknek új piacok után kell nézniük. Ez a kényszer már a közeljövőben felerősítheti a nem-formális és informális tanulással szerzett ismeretek értékelésének és elismerésének a 1 1 kredit 30 tanulmányi munkaóra. A magyar kredit rendszer részletesebb leírását lásd a 3.1.a pont alatt.

8 8 gyakorlatát, mert ennek az eljárásnak az alkalmazásával lesz képes beiskolázni egy-egy intézmény formális tanulási eredményekkel nem rendelkező hallgatókat Nemzetköziesedés 1.2.a) Kormányszintű, kidolgozott és nyilvános dokumentum nincs, amely a bevándorlók integrációt szolgáló képzésére vonatkozna. (lásd az 1.1 ponthoz a bevezetőt) A Magyarországra érkező bevándorlók és letelepedők száma alacsony. A bevándorlási és a letelepedési engedéllyel rendelkezők állampolgárság szerinti összetétele Romániából származó magyarul beszélők dominanciáját mutatja. A körükből Magyarországra települők kulturálisan közel állnak a magyarországi népességhez, nyelvi nehézségeik nincsenek. Továbbtanulás esetén meglévő iskolai végzettségük elismertetése, beszámítása a két ország között meglévő kétoldalú egyezmények alapján, illetve a felsőoktatási intézmények döntése alapján valósulhat meg. 1.2.b) A harmadfokú képzésben valamennyi képzési formát figyelembe véve folyamatos emelkedést mutat a külföldi hallgatók száma. Az emelkedés üteme 2001-től lassuló ütemű. 3. sz. táblázat A harmadfokú képzésben résztvevő külföldi tanulók száma Magyarországon Év Külföldi hallgatók száma Forrás: OECD statisztika Az egyetemi, főiskolai képzésben és a felsőfokú szakképzésben nappali tagozaton tanulmányaikat megkezdő (új belépő) hallgatók körében 2000 óta rendszeresen 3-4 százalék körül mozog azok aránya, akik előzetes végzettségüket külföldön szerzett okmánnyal igazolják. A külföldi hallgatók mintegy 60%-a a környező országokból jön, magyar anyanyelvű. Magyarországi tanulmányaik jelentős részüknél letelepedést is eredményez. A költségtérítéses képzésben résztvevő külföldi hallgatók tanulmányaikat általában idegen nyelven folytathatják, a legtöbben az orvostudományi, a műszaki, valamint gazdasági területeken tanulnak. A magyar felsőoktatás-irányítás és az intézmények csak vonakodva és ellenérzésekkel kapcsolódnak be a Bologna folyamat indukálta fejlesztések megvalósításába. Ennek jellemzője az innováció alacsony szintje. Az oktatásirányítás nem dolgozott ki implementációs tervet az általa törvényi kényszerrel is szorgalmazott változások megvalósítására. Ezért a felsőoktatás nemzetköziesedése nem szisztematikus, tervezetten felépülő folyamat, hanem véletlenszerű, intézményi (egyéni, személyes ambíciók impulzusai segítségével induló) akciók és irányultságok összessége. A kifelé és befelé irányuló nemzetközi hallgatói mobilitás szintje alacsonyabb az EU átlagnál (a 2004/2005-ös tanévben a hazai összes hallgatólétszám 0,52 %-a vett részt európai mobilitásban; az összes európai hallgatói mobilitásban Magyarország részesedése 1,6%, míg a hazai hallgatói összlétszám 2,5%-a az EU hallgatói összlétszámának; a beutazó Erasmus hallgatók száma bár az utóbbi 5 évben megháromszorozódott - csak 1305 fő, ami az összes hallgatólétszám 0,31 %-a). 2 2 Az adatok forrása: Tempus Közalapítvány évi jelentése. TKA, Budapest június

9 9 Integrált képzések, közös diplomák csak szórványosan jelentek meg, leginkább a közgazdasági és a műszaki területen. Közös fejlesztési, kutatási projektek, kisebb jelentőségű oktatási tapasztalatcserék gyakrabban fordulnak elő. Jelentősebb nemzetközi tevékenysége a fizetős idegen nyelven folyó képzésekkel az orvosi egyetemeknek, illetve a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemnek van. Mindezektől eltérő a Közép-Európai Egyetem, illetőleg a CEU (Central European University) Business School, amelyek magánintézményekként megalakulásuk óta nemzetközi képzéseket indítanak és folytatnak. Rajtuk kívül jelentősebb nemzetközi jelenlét Magyarországon leginkább külföldi felsőoktatási intézmények hazai leányvállalatai, magyar felsőoktatási intézménybe kihelyezett képzései révén van. Az Oktatási Minisztérium 2006 kora nyarán a szakértői munkacsoportot állított fel egy országos képesítési keretrendszer koncepciójának megalkotására, amely kapcsolódni fog az EQF-hez. A koncepció elkészült, jelenleg társadalmi és szakmai egyeztetésen van. Az oktatási tárca munkaügyi tárcával egyeztetett tervei szerint a következő év elejétől megkezdődik az OKKR részletes kidolgozása majd bevezetése. Ezt a célt a Nemzeti Fejlesztési Terv 3 több, most véglegesülő intézkedése is támogatja. Az ECTS kumulatív és transzfer funkcióval teljes körűen bevezetésre került a hazai felsőoktatási intézményekben egy 1998-ban kihirdetett kormányrendelet alapján, amely 4 év ütemezett felkészülési időt írt elő az intézményeknek a rendeletben meghatározott (és az ECTSével megegyező) paraméterekkel rendelkező intézményi kredit rendszer bevezetésére szeptemberében az intézmények mintegy 50%-ában felmenő rendszerben meg is kezdődött a kredit rendszer bevezetése, a többi intézmény 2003 őszén kezdte meg a bevezetést. Mára a hazai felsőoktatásban tanuló hallgatók túlnyomó többsége már a kredit rendszer keretei között tanul. A kormányzat több alkalommal is monitorozta a kredit rendszer működését, illetve hatását, legutóbb 2005-ben történt országos átfogó és reprezentatív adatfelvétel. Ennek eredményei azt mutatják, hogy a kredit rendszer nem tudta érdemileg támogatni a hallgatói mobilitást, sem belföldi kar- illetve intézményközi viszonylatban, sem a nemzetközi keretek között. Nemcsak a nemzetközi, hanem a hazai hallgatói mobilitás is alacsony mértékű, a mobilitás során a kredit rendszer alkalmazása pedig esetleges. A hallgatók bevallására építő felmérés 4 eredménye szerint a külföldi részképzésen részt vett hallgatók mindössze 26%-a kívánta elismertetni külföldön megszerzett kreditjeit anyaintézményében, és közülük is mindössze 21%-nak sikerült ez teljes mértékben. További 36%-nak részben, további 36%- uknak azonban egyáltalán nem sikerült elismertetni külföldi tanulmányaikat. Azok közül, akik tervezik, hogy külföldön folytatnak tanulmányokat, ugyanakkor 82% szeretné elismertetni kreditjeit hazatérésekor. (Országos Kreditmnitoring Vizsgálat 2005) Az Erasmus Intézményi Koordinátorok számára a magyar nemzeti ügynökség szerepét betöltő Tempus Közalapítvány által rendszeresen szervezett konzultációk és konferenciák visszajelzései alapján az ECTS keretében előírt Tanulmányi Megállapodás (Learning Agreement) és Eredményközlő Lap (Transcript of Record) használata nem teljes körű, elfogadása pedig esetleges. A hazai felsőoktatás oktatóinak egy jelentős része nem szívesen fogadja el a máshol megszerzett ismereteket igazoló krediteket, hanem ragaszkodik ahhoz, hogy a hallgató saját óráin részt véve, és az ő általa megszabott követelményeket teljesítve 3 Magyarország 2004-ben vált az Európai Unió tagjává, és egyben jogosulttá a felzárkózást szolgáló pénzügyi alapokból pályázható támogatásokra. 4 Országos Kreditmnitoring Vizsgálat 2005., Oktatási Minisztérium, Magyar Gallup Intézet

10 10 szerezze meg a kreditet. Emiatt rendszeresen előfordul, hogy a részképzésről hazatérő hallgatónak szinte meg kell ismételnie tanulmányait. Az intézményeknek az alap- (BSc, BA) és mesterszakok (MSc, MA) létrehozását a Magyar Akkreditációs Bizottságnál kell véleményeztetniük, és az oktatási miniszterrel engedélyeztetniük. Az alapképzés újdonsága, hogy a korábbi főiskolai képzésnél több elméleti, a korábbi egyetemi képzésnél több gyakorlati ismeretet nyújt. Az alapképzések egy részénél például egyhuzamban fél éves időtartamú gyakorlatot kötelező teljesíteni. A képzések jellemzően 6, esetleg 8 félévesek, mely idő alatt legalább kreditet kell összegyűjteni. A mesterszakokra (MSc, MA) az alapszakon megszerzett kreditekkel lehet továbblépni, kredit különbözettel, többlet kreditekkel más mesterszak is választható. (A szakváltásról még nincsenek tapasztalatok, a BSc/BA képzések 2004-ben indultak, de 2006-ban váltak általánossá.) A mesterszakot indító felsőoktatási intézmény felvételit írhat ki, de ettől a jelentkező meghatározott tanulmányi teljesítménye, eredménye esetén el is tekinthet. A szabályok kidolgozása az intézményi kompetenciák körébe tartozik. A Bologna-folyamat keretében megvalósuló felsőoktatási reformok egyik jellemzője, hogy módosultak az egyetemekre vonatkozó gazdasági szabályzók, amelynek következtében várható, hogy a korábbinál fokozottababn érvényesülnek a gazdaságossági szempontokat. Ez, valamint a demográfiai hullámvölgy várhatóan arra készteti az intézményeket, hogy új piacokat találjanak. Ennek egyik lehetséges módjai nemzetközi kapcsolataik szélesítése, illetve hogy a nem formális és informális módon szerzett kompetenciák elismerése révén újabb célcsoportokat próbálnak meg elérni. A külföldi bizonyítványok és oklevelek esetében a továbbtanulási célú elismerés és a tudományos fokozatok honosítása a felsőoktatási intézmények kizárólagos hatáskörébe tartozik az elismeréséről szóló évi C. törvény értelmében. A befejezetlen tanulmányok (végzettségek) beszámításának kérdésében is teljes egészében az az intézmény jogosult dönteni, ahova az érintett továbbtanulási kérelmét benyújtja. (Act C of on the recognition of foreign certificates and degrees) A Bologna folyamat keretében az ágazati döntéshozók részéről jelenleg ennek a gyakorlatnak a vizsgálata folyik. A kimenet felől szabályozott, (kompetenciákban megfogalmazott) tanulási eredményekre épülő képzési programfejlesztés, illetve képzésszervezés koncepciója teljesen idegen a magyar felsőoktatás humboldtianus elvekre építő, alapvetően folyamatokban és tartalmakban gondolkodó tradíciójától. Az új koncepcióval történő találkozás (pl. az oktatásért felelős miniszterek által a Bologna folyamat keretében nyarán Bergenben megtartott találkozón elfogadott Európai felsőoktatási Térség számára kialakított Képesítési Keretrendszerrel, illetve ennek első hazai, szabályozási elemeivel való első találkozás, megrökönyödést és értetlenséget vált ki mind az oktatókból, mind a szakmai testületek tagjaiból. A hazai gyakorlat az összehasonlíthatóság/megfeleltethetőség, átláthatóság és átvihetőség elveinek gyakorlati megvalósítását egyöntetűen a tantervek tantárgyainak, kontakt óraszámainak és szakmai tartalmi egységeinek összehasonlításával, egymásnak való formai megfeleltetésével igyekszik elérni. Ebbe a szemléletmódba nehezen fér bele a tantárgyak elnevezésében, szakmai tematikájában és tartalmában, olvasmánylistájában és oktatási módszereiben esetleg mutatkozó nem teljes körű azonosság/átfedés esetén történő elismerés gondolata és gyakorlata. Ezt erősíti a hazai program akkreditációs eljárás hasonlóképp procedurális és tartalmi orientáltsága. Ez a szemléleti irányultság végképp nem tudja kezelni a nem-formális, illetve informális keretek között végzett tanulás, illetve eredményei értékelésének és elismerésének koncepcióját, így azt a jogszabályban megjelenő, megengedő típusú szabályt sem, mely szerint nem kell teljesíteni a tantervben előírt követelményeket, ha a hallgató azokat korábban már elsajátította és ezt hitelt érdemlő módon

11 11 igazolja. A munkatapasztalatok alapján teljesített követelmények elismeréséhez az intézménynek szóbeli, írásbeli vagy gyakorlati számonkérés formájában meg kell bizonyosodnia az ismeretek elsajátításáról 5, ez ugyanis a korábbi munkatapasztalatok elismerését is lehetővé teszi. Ez az értetlenség jól tetten érhető azokban az Országos Kreditiroda tanácsadó szolgálatához érkező tisztázó igényű kérdésekben, konzultatív megjegyzésekben is, amelyek a kredit elismerés lehetőségeinek határait firtatják. A nemzetközi képzési piac kínálatának egy része már jelen van Magyarországon, ezek révén a külföldi képzésszolgáltatók programjai keretében alkalmazott PLA eljárás is importálásra kerül. Ilyennek tekinthető pl. a CNAM Magyarországi Regionális Pólus. 6 Kompetencia kurzusokat kínálnak moduláris szerkezetben, s ennek során Minden képzést előzetes tudás (illetve kompetencia) szint felmérés előz meg: szükség esetén felzárkóztató képzést szerveznek. Akinek már van szakmai tapasztalata, lehetősége van arra, hogy bizonyos képzési elemek újra-tanulása alól felmentést kapjon. Képzési területek: minőség menedzsment, logisztika és szállítás, kis- és középvállalati menedzsment, controlling, környezeti helyekhez kapcsolódó egészségi kockázatok értékelése, nyitott és távoktatási rendszerek tervezése és követése. Több nagy múltú magyar felsőoktatási intézmény résztvevője a rendszernek között kb. 700 hallgató vett részt a CNAM magyarországi felnőttképzési kurzusain és kapta meg a francia kompetencia bizonyítványt. Ez a gyakorlat azonban elszigeteltnek tekinthető, nincsen hatása a többi intézményre Az új info-kommunikációs eszközök szerepe Magyarországon az ICT fejlesztést egy kezdeti lendületes start után a fokozatos visszacsúszás jellemzi. Az 1990-es évek közepén a magyar kormányzat úgy vélte, hogy az informatikai tudásterület fejlesztése révén országunk a régió vezető informatikai tényezőjévé válhat. Ennek jegyében ambiciózus és költséges kormányzati programokat indultak. Az oktatás terén ennek részeként indult a Sulinet program mely kampányszerűen az internet bevezetését, az informatikai eszközök biztosítását és modernizálását, valamint használatuknak az oktatás folyamatába integrálását tűzte ki célként a közoktatás egészében ben önálló Informatikai és Hírközlési Minisztérium jött létre, amely a tanárok kedvezményes árú eszközökkel ellátására indított projektet, és egészen az óvodáig vitte le az eszközöknek a használatát. 7 Költségvetési forrásokból, adókedvezmények formájában viszonylag népes társadalmi csoportok eszközvásárlását is igyekezett támogatni a kormányzat. Ugyancsak támogatást kapott a teleház mozgalom 8 is. Mindezek ellenére a programok fogadtatása ambivalens volt, a megvalósítást sok kritika érte, egy idő után lelassultak vagy elakadtak, és mára Magyarország a statisztikai adatok tanúsága szerint a PC penetrációt, a lakosság internet használatát, valamint az informatikai kompetenciákat tekintve (és még sok más mutatót illetően) a régión belül is sereghajtóvá vált. A magyar lakosság százaléka jelenleg nem képes és nem motivált arra, hogy online eszközöket használjon. Magyarországon az internet használók aránya nemzetközi összehasonlításban alacsony, és viszonylag lassan növekszik. 9 A 2005-ös (World Internet Project) 5 A felsőoktatási törvény végrehajtásáról szóló 79/2006. (IV.5.) Kormányrendelet 23. (9) bekezdése 6 A CNAM nagy hagyományokkal rendelkező, francia felnőttképzési intézmény. Forrás: 7 Az óvodák 10%-ában használnak számítógépet, de az összes óvodáskorú gyereknek csak 5%-át érinti a közvetlen hozzáférés. 8 A civil kezdeményezés 1995-ben jött létre, célja a digitális esélegyenlőség megteremtése a vidéki Magyarországon, közösségi hozzáférési pontok kialakításával. A helyi közésségekbe ágyazódó non-profit szervezetek, kistelepüléseken jelenleg 540 teleházat (telecottage) működtetnek, a hálózatot egy szövetség fogja össze. Ez nemzetközi mércével is jelentős szám, és a kelet-európai régióban követendő modellnek tekintik a magyar gyakorlat. 9 Ugyanakkor a mobil telefónia viszont igen rövid időn belül igen látványosan tért hódított, ezért agy sor új szolgáltatást erre az eszközre fejlesztenek (pl. sms-ben lehet kérni a vizsgaeredmény elküldését).

12 12 WIP-felmérés szerint a legalább hetente internetezők aránya 22%. (a 14 év feletti lakosság körében a használók aránya 33%). A háztartásoknak csak 19%-a rendelkezik valamilyen internet-eléréssel, 13%-uk szélessávú hozzáféréssel. Ennek egyik oka, hogy az internethozzáférés havi díja európai összehasonlításban még mindig magas. Emellett az internetre épülő elektronikus szolgáltatások, és az ICT eszközökre épülő tanulás vagy tanulással kapcsolatos tevékenységekkel kapcsolatban meghatározó körülmény a magyar lakosság alacsony szintű ICT írásolvasás tudása (ICT literacy). Jelentős méretű az ún. digitális szakadék a városi és falusi népesség, különösen Budapest és az ország többi része között (részben az infrastrukturális egyenlőtlenségek miatt). Emellett meglehetősen korlátozott az ingyen, vagy olcsón hozzáférhető tanulási tartalmak, direkten oktatási célú tartalmak köre, illetve az e-learning formában megszerezhető végzettségek köre. A felsőoktatásban időről-időre divathullámként megjelennek a kurrens info-kommunikációs eszközök használatba vételére irányuló mozgalmak, jelentős presztízsberuházások (pl. távoktatási tananyagfejlesztő labor, e-learning fejlesztések, tananyag digitalizálás), amelyek azután fel- és kihasználatlanul maradnak. A korszerű ICT eszközök és a használatukat igénylő oktatási módszerek elterjesztése azonban többnyire nem történik meg. A felsőoktatási intézmények esetében az informatikai fejlesztések többnyire az intézmények számára éppen elérhető pályázati forrásoktól függnek, aminek következtében szembetűnő a fejlesztések kampányszerű jellege. Az 1998 és 2004-ig terjedő időszakban a tananyagfejlesztés (digitalizálás) volt, újabban pedig az e-learning rendszerek kiépítése van napirenden. A fejlesztések kampány szerűségéből következik azok ad hoc jellege, illetve hogy kipróbálásukhoz, bevezetésükhöz nem kapcsolódik hatásvizsgálat és gazdaságossági elemzés. A iskolarendszeren kívüli képzést nyújtó cégek egy része digitális tananyagokra és e-learning keretrendszerekre építve kínál tanulási lehetőséget. Várakozásaik szerint ezzel az eszközzel jelentős létszámú tanuló képezhető, ami az oktatás fajlagos költségét csökkentené. E törekvések sikertelensége azonban arra utal, hogy nem lehetséges csak a technikára építeni a felnőttek képzését, csak megfelelő tutori támogatás, vagy mentorálás mellett válhatnak sikeressé az e-learning kurzusok. A kormányzat az elmúlt évtizedben igen jelentős fejlesztési forrásokat fordított az e-learning programok kidolgozására, illetve az informatikára épülő távmunkahelyteremtést szolgáló programokra, amelyek azonban igen szerény mértékű eredményeket hoztak 1.3.a) Az ICT hasznosítására épülő kormányzati célkitűzésként fogalmazódott meg 2005/2006-ban az Egységes Oktatási Azonosítóra épülő regisztrációs rendszer kidolgozása. A személyek egyedi ágazati azonosítására és a rájuk vonatkozó adatok digitális adatbázisokban történő tárolására és kezelésére épülő rendszer lehetővé tenné a tanulási/képzési folyamat élethosszig tartó nyomon követését, egyszerűsítené a megszerzett képzettségek tanúsítását (pl. Diploma Supplement; Europass), elismertetését (kredit transzfer), a karrier tanácsadást, valamint az oktatásirányításhoz, teljesítményértékeléshez szükséges kutatások és vizsgálatok lebonyolítását, egyúttal ellenőrizhetővé tenné az közpénzek felhasználását. A rendszer előnyeként fogalmazódik meg annak költséghatékonysága, ügyfélközpontú működése, valamint hogy helyettesítheti a jelenlegi heterogén, redundáns és ezért infrastruktúra és munkaigényes adatrögzítési, adatkezelési gyakorlatot. A jelenlegi ágazati költségvetési megszorítások következtében azonban a végrehajtás lassulása várható. A modularizáció elsősorban a szakmai képzést, az Országos Képzési Jegyzéket (részletesebben lásd a 3.1.b pont alatt) érintette. A modulrendszerű képzési szerkezet elvileg kedvez az

13 b) előzetesen szerzett tudás elismerésének. A rendszer azonban új, bevezetés előtt áll, ezért a gyakorlatról még nincs elegendő információ. A felsőoktatási intézmények hallgatói számára a kredit-transzfer az intézmények Kreditátviteli Bizottságaihoz írásban benyújtott kérelem alapján lehetséges. A bizottságok meghatározott szabályok szerint mérlegelnek 10, a folyamat jelenleg nem technologizált és nem informatizált. Az intézmények között esetlegesen meglévő megállapodás alapján a kredit elismerés (automatikusan) biztosított, ez azonban egyelőre ritka. A tapasztalatok szerint az intézmények saját érdekük ellen valónak tekintik a máshol szerzett kreditek elismerését, hiszen ezzel versenytársaiknak kedveznek és bevételüket is csökkentik. A kredit rendszer bevezetése ezért nem idézett elő alapvető változást a hallgatók mobilitásában, nem változtatta meg radikálisan a rendszer átjárhatóságát. Az Országos Képzési Jegyzék 2006-ban korszerűsített változata az informatika szakmacsoporthoz kapcsolódóan 15 szakképzést különít el. Ezek nagyobb része korábban is létezett, de az új név alatt tartalmuk is korszerűsítésre került (Lásd a Mellékletben 18. sz. táblázat) Az informatikai képzés területén működő néhány felsőoktatási intézmény együttműködési megállapodás keretében kompetencia-központokat hozott létre az ICT szektorban működő nagy tőkeerővel rendelkező világcégekkel. (Pl.: Cisco, HP, Intel, Microsoft, Nokia, Oracle, SAP és Symantec) közösen. A központok célja, hogy a mindenkori legkorszerűbb technológiák válhassanak az elméleti és gyakorlati képzés részévé. A képzést igénybevevő hallgatók olyan a munkaerőpiacon értékes professzionális tanúsítványokat szerezhetnek, mint például a Cisco Certified Network Associate/Professional vagy a Microsoft Certified System Engineer/Developer. A jelentős tőkeerővel rendelkező cégek hosszútávú üzleti céljaiknak megfelelően sokoldalú támogatást biztosítanak a képzésben résztvevő oktatóknak, hallgatóknak (szoftverlicencek, ösztöndíjak, kutatási lehetőségek, tanácsadás, kedvezményes vagy ingyenes kurzusvégzési lehetőség). További nemzetközi programként említhető a Magyarországon 1997 óta működő CISCO Hálózati Akadémia. A 2006/2007-es tanévben az ország 48 településén (87 helyszínen) összesen több mint 3000 fő kezdte meg tanulmányait különböző csoportokban és tanfolyamokon szeptemberéig összesen 1661 hallgató szerzett Cisco Certified Networking Associate végzettséget. A dániai EPICT (European Pedagogical ICT Licence 11 ) magyarországi adaptációja egy akkreditált pedagógus továbbképzési program 12, amelyben 2006-ig mintegy 300 pedagógus vett részt. Az Európai Pedagógusi ICT Jogosítvány megszerzése jellemzően a munkatapasztalatra épül, így a képzés során a már meglévő tudás és kompetenciák elismertetése is megtörténik. Az EPICT az ICT használatnak a tanári munkában jellemző sajátosságai miatt fontos speciális képzés és végzettség.. Korábban többnyire általános jellegű vizsgarendszerre (pl. ECDL) alapozottan képezték a pedagógusokat. 1.3.c) E tárgyban igen töredékes politikáról, és legfeljebb kísérleti projektekről beszélhetünk. 10 Ha a két tananyag tartalmilag 75 százalékban azonos, akkor el kell ismerni

14 14 Az oktatási rendszerek várható jövőbeli fejlődését elemző szcenárió modell ( OECD Future scenarios project) 13 alapján a magyar oktatási rendszer a robosztus-bürokratikus rendszerek közé sorolható a jelenben, és várhatóan ebbe a típusba tarozik a jövőben is. A bürokratikus jelleg természetes velejárója annak a policy elképzelésnek az érvényre jutása, miszerint a rendszer sikeres irányításának alapja a minél teljesebb körű regisztráció, adatnyilvántartás. Az oktatási ágazati irányításnak több éve valóban megfigyelhető jellemzője az átfogó adatbázisok létrehozására irányuló törekvés. A cél, hogy informatikai rendszerekbe ágyazott adatbázisok (és azokra épülő meta-adatbázisok) révén átláthatóbbá és irányíthatóbbá lehessen tenni az oktatási rendszer egészét és annak változásait. Ebbe a folyamatba illeszkedik a tanulók és pedagógusok egyedi oktatási azonosítószáma, a digitális adatkezelést lehetővé tevő kompetenciakártya, az Europass dokumentumok, diákigazolvány vagy a javaslatként megfogalmazódott felnőtt tanulási kártya, a személyes tanulói számla és az e-portfolio. A fejlesztéseket sok esetben egyszerűen a modernizáció eszméje vezérli, így ritkán készülnek utólag is ellenőrizhető gazdaságossági számítások az újítások megtérülésére. Érdemes példaként megemlíteni azt a Leonardo da Vinci program keretében zajlott kísérleti projektet (2004), az akkreditált iskolarendszerű felsőfokú szakképzés (a post-secondary képzés egy speciális formájának) tartalmi és metodikai megújítására vállalkozott nemzetközi együttműködés keretében. A portfólió-értékelési módszert az informatika és informatikai szakmai angol tanítás folyamatába építve három-három tanulócsoportban próbálták ki egy felsőfokú szakképzés (informatikai statisztikus és gazdasági tervező) I. évfolyamán. Az értékelési módszert az egyik partnerintézménytől, a YALE College of Wrexham-tól (Wales) vették át. A rendszer a GNVQ (General National Vocational Qualification) része, melyet konkrét szakokra, képzési típusokra kidolgozva alkalmaznak. A projekt világossá tette a résztvevők számára, hogy a portfólió, nem csupán értékelési mód, hanem egy új szemlélet és gyakorlat is a tanítási-tanulási folyamat megvalósításában, folyamatos együttműködésen alapuló, eredményes tudásbővítés. A diákok egyértelműen pozitív véleményt fogalmaztak meg erről az értékelési módszerről. Ám azokra a tanárokra jóval több munka vár, akik ezt előkészítik, a curriculumot módosítják, a feladatokat megalkotják, azokat kiértékelik. (Sediviné, 2004 ) 1.4. Gazdasági változások és munkaerő-piaci deficitek Magyarországon a foglalkoztatás szintje nemzetközi összehasonlításban is rendkívül alacsony, különösen az alacsony iskolai végzettségűek, a nők és az idősebb munkavállalók körében. Ugyanakkor a munkanélküliség jelentősen az EU 15-ök átlaga alatt marad. Ennek magyarázata, hogy jelentős a munkaképes korú inaktív népesség. Jelentősek a munkaerő-piaci egyenlőtlenségek a korszerű gazdaságot összpontosító központi és nyugati régiók, illetve az ország észak-keleti része között. A térségek és az ágazatok közötti mobilitás alacsony, az egyes szakmákban megnyilvánuló munkaerőhiány a szakképzett munkaerő hiányára, illetőleg az oktatási és képzési rendszereknek a munkapiaci igények iránti reagáló képességének elégtelenségére utal. Jelentős képzettségi deficitet jeleznek a nemzetközi összehasonlítások ben a munkapiaci szempontból legfontosabb éves magyar népesség 29%-a legfeljebb általános iskolai (ISCED_2) végzettséggel rendelkezett 14, ami lényegesen rosszabb, mint a hasonló helyzetben lévő kelet-közép-európai országok adatai: Csehországban 11%; Szlovákiában 13%; Lengyelországban 18% a legfeljebb alsó középfokú (ISCED_2) vagy annál alacsonyabb végzettséggel rendelkezők aránya a éves populációban. 13 OECD: What Schools for the Future? (2001) 14 További 57%-a középfokú, és 14%-a főiskolai, egyetemi végzettséggel rendelkezett. (OECD Education at a Glance 2004.)

15 15 Európai Uniós összehasonlításban Magyarországnak nemcsak a felsőfokú végzettségűek arányát tekintve kedvezőtlen a helyzete, hanem a felnőttképzésben résztvevők arányát tekintve is aktív korú (25-64 éves) személy közül kevesebb, mint öt vesz részt valamilyen képzésben 16, míg az EU-átlag ennek csaknem kétszerese, 9%. 17 (Lásd a Melléklet 7. és 8. sz ábráját) Ugyanakkor a felnőttképzésben résztvevő közel 800 ezer fő nagyobb része a magasabb végzettségűek köréből kerül ki, sőt az OECD adatai szerint Magyarországon kiemelkedően nagy az esélykülönbség a felnőttképzésben való részvételben az iskolai előképzettség szerint. A felnőttkori képzés tehát nem csökkenti, hanem tovább növeli a meglévő képzettségi különbségeket. Az utóbbi évek során több kormányzati program indult, amely e trend fékezésére irányult, és az alacsony képzettségűek tanulásának ösztönzését célozza. Ilyen a felnőttképzésben résztvevők keresetpótló juttatásának növelése. Emellett januártól végéig Lépj egyet előre elnevezéssel a kormány új képzési programot indított, amely az alacsony iskolai végzettségűeket ill. szakképzetleneket célozza, és a résztvevők körében egy havi minimálbérrel (kb. 240 eurós egyszeri prémiummal) kísérli meg ösztönözni a sikeres részvételt.a felnőttkori tanulási lehetőségek kihasználása sok egyéb tényező mellett minden bizonnyal függ az egyének munkaterhelésétől is, vagyis a rendelkezésre álló szabadidő mértékétől is. Az elmúlt 10 év adatai szerint Magyarországon a foglalkoztatottak évi átlagos munkaideje jóval az OECD átlag felett van (1.740 évi munkaóra 2004-ben, ami a kb. 40 órás munkahétnek felel meg). Az európai középmezőnybe sorolható Portugália, az Egyesült Királyság és Írország munkavállalói évente átlagosan mintegy 256 órával dolgoznak kevesebbet a magyaroknál, míg a legelőnyösebb helyzetű országok foglalkoztatottai esetében (Olaszország, Ausztria, Belgium, Franciaország, Németország) ez a különbség eléri a 400 órát. Az európai uniós CVTS (1999) felmérés 18 adati szerint az alkalmazottaiknak legnagyobb arányban képzést nyújtó vállalkozások az olyan szektorokból kerültek ki, melyek gyors ütemű technológiai és szervezeti változásokon mentek keresztül az utóbbi években, ezért a meglévő alkalmazottak képzésére és átképzésére nagy szükség volt. Más iparágakban a változtatás kényszere kevésbé érzékelhető, és ezért a munkavállalók számára elegendőnek bizonyul, ha döntően a már korábban megszerzett ismeretekre hagyatkoznak. A gazdaság bizonyos szegmenseiben ma is jelentős arányban vannak olyanok, akik alacsony képzésigényű munkaposzton dolgoznak. Az ezredforduló táján a gazdasági szervezetek több mint fele (54,2%) nem támogatta dolgozóinak szakmai képzését. Egy e témában készült 2005-ös magyar felmérés szerint válaszadók 81,9%-a állította, hogy az alkalmazottak meglévő képességei kielégítőek, a betanításkor megszerzett ismereteik elegendőek a teljes értékű munkavégzéshez. 1.4.a) Fontos eleme a munkaerő képzés átalakításának az Országos Képzési Jegyzék (részletes leírását lásd a 3.1.b pont alatt) megújítása, amely 2006-ban érkezett a befejezés szakaszába. A korábbi OKJ nem kapcsolódott a foglalkoztatási szerkezethez. Az új OKJ létrehozásakor az elsődleges szempont a munkapiaci igényekhez való alkalmazkodás, és az átláthatóság mellett a rugalmasabb szerkezet kialakítása volt. A fejlesztési folyamat során a gazdaságban létező munkaköröket vették alapul, és munkakörelemzés (job analysis) segítségével a foglalkozás gyakorlásához, a munkakör ellátásához szükséges feladatokat, tevékenységeket, személyiségjegyeket határozták meg. A megújított szakképzési rendszerben azok is esélyt kapnak, akik nem rendelkeznek az alapfokú iskolai végzettséggel sem. Az ő esetükben ugyanis nem az alapfokú végzettség igazolásához 15 (download: ) 16 A nem-formális és informális tanulást az LFS 2003-as ad hoc modulja vizsgálta. 17 Eurostat Yearbook Europe in Figures, (104.p) 18 European Community - Continuing Vocational Training Survey.

16 16 kötik a részvételt, hanem úgynevezett bemeneti kompetenciákhoz". A tanárok felkészíthetik erre a szintre a képzésből korábban lemorzsolódottakat, akik ezeknek a kompetenciáknak a birtokában már bekapcsolódhatnak a szakképzésbe. Európai Uniós és kormányzati támogatással pilot jellegű komplex képzési program szerveződött 2005-ben a romák felzárkóztatásáért a Magyar Tudományos Akadémia Szociológiai Kutatóintézetének irányításával 19 A foglalkoztatási lehetőségek feltárását célzó projektben mintegy 350 jelentkező előzetes tudásszintjét, képességeit, megszerzett kompetenciáit, munkatapasztalatait, irányultságát, személyes tulajdonságait és motivációját mérték fel a Nemzeti Felnőttképzési Intézet által az előzetes tudás mérése céljából kidolgozott tesztekkel. (Matematikai és természettudományos gondolkodást felmérő számítógépes tesztcsomag; Kommunikációs képességeket, az írás- és szövegértési készséget felmérő számítógépes tesztcsomag) A projekt mérési szakemberei - francia minta adaptációja alapján - kidolgozták a hátrányos helyzetűek körében alkalmazható kompetenciakártya elkészítésének koncepcióját és módszertanát, mely lehetővé tette egyéni karrierterv és egyéni tanulástérkép elkészítését. Nincs tudomásunk arról, hogy a kidolgozott módszereket és eszközöket szélesebb körben is alkalmazták volna. Azok igen jelentős költségigénye nem is teszi reálissá az országos rendszerré építést. Az alacsony végzettségű és marginalizálódott csoportok társadalmi reintegrációja érdekében azonban hasonló jellegű komplex programok indítása és ezeknek a módszereknek az alkalmazása hozhat eredményt. Az egész életen át tartó tanulás és ehhez kapcsolódóan a formális, nem formális és informális tanulás elismerésére vonatkozó kormányzati tervezőmunka jelenleg kialakulóban van. A szakértői anyagokat jellemző fogalmi inkoherencia és az értelmezések sokfélesége akadályozza a célkitűzések konkrét feladatokká formálását és, implementációját. A 2006-ban elkészült kormányzati koncepcióban kiemelt fontosságú célként jelent meg az előzetesen megszerzett tudás mérésének általánossá tétele, és annak jogszerű szakmailag standardizált elismerése, beszámítása és a képzési program ennek megfelelő folytatása. Magyar résztvevője is volt az ORACLE-Skills elnevezésű, a Leonardo da Vinci program keretében támogatott projektnek. A projekt irányítója portugál COIMBRA egyetem, magyar résztvevője pedig a Nyugat-dunántúli Regionális Fejlesztési Ügynökség. A projekt keretében a fejlesztők olyan módszertan kidolgozásán fáradoztak, amely lehetővé tenné az informális tanulás azonosítását és feltárását, továbbá amely képes az informális tudás-, készség- és képességkészleteket mérni és számszerűsíteni, lehetővé téve ezeket bekapcsolását a munkaerőpiac rekrutációs szempontjaiba és működési mechanizmusaiba. Az 5 ország részvételével szervezett projekt első fázisában a résztvevők az Európai Kód és Klasszifikációs Rendszer módszertanának kidolgozását, valamint az Informális Tanulás Európai Bizonyítványának kialakítására vonatkozó javaslattétel elkészítését vállalták. Nincs tudomásunk róla, hogy a projekt eredményinek hazai disszeminációja megtörtént volna. A hivatalos projekt-beszámoló alapján úgy tűnik, a fejlesztők a közös munka során saját célkitűzéseikhez mérten is viszonylag szerény sikereket értek el. Az elmúlt években Magyarországon is megjelent a diplomás munkanélküliség. A jelenséget vizsgáló kutatók egy része szerint a humán tőke eloszlásában már 1995-ben megfigyelhető tendencia volt, hogy a diplomás munkaerő mintegy kiszorította a munkahelyekről az alacsonyabb képzettségűeket. Az ezredfordulón 20%-nak volt becsülhető a túlképzettek, azaz a végzettségüknél alacsonyabb munkakörben dolgozó diplomások aránya. A helyzet megoldását kereső oktatáspolitika az államilag finanszírozott felsőoktatási képzési helyek tudatosabbnak, tervszerűbbnek vélt elosztásával, illetve a felsőfokú szakképzés bővítésével reagál a helyzetre. 19

17 17 Ugyanakkor empirikus kutatások (Galasi-Varga, 2006) kimutatták, hogy a tanulási igényekre figyelemmel nem lévő beiskolázási létszámkorlátozásra válaszul sajátos tanulási stratégiák jelentek meg. E stratégiák úgy írhatók le, hogy az érintettek olyan szakot választanak, amelyen a leginkább esélyesek bekerülni a felsőoktatásba, majd az első diploma megszerzése után, a munkapiaci igényektől teljesen függetlenül olyan átképzési programot választanak, amely eredeti szándékaiknak és személyes érdeklődésüknek megfelel. Ez azonban jelentős társadalmi és egyéni pluszköltségekkel jár. Magyarországon kiugróan magas az egészségügyi okokból megváltozott munkaképességű inaktívak aránya. Körükben nyilvánvalóan jelentős azok aránya, akik a munkapiaci kudarcok elől menekültek rokkantsági nyugellátásba. Megoldásként a Szociális és Munkaügyi Minisztérium az Egészségügyi Világszervezet (WHO) ajánlását követve jogszabályi úton kívánja modernizálni a hazai orvos-szakmai minősítő rendszert. Ennek fontos jellemzője lesz, hogy a munkavállaló egészségkárosodottsága mellett kitér annak foglalkoztathatóságára is. Az új minősítő eljárásban a fogyatékosság jellegének és súlyosságának megállapítása mellett a megmaradt, a fejleszthető munkaképesség, valamint az egyéb képességváltozások megállapítására is sor kerül. Ennek módszerei még nem ismertek. 1.4.b) Általánosságban elmondható, hogy a magyar közoktatás nem kellően gyakorlat-orientált, nem fordít elegendő figyelmet a foglalkoztatáshoz kapcsolódó, aktív tanulási és kommunikációs készségek, valamint az életviteli kompetenciák elsajátítására. Emellett ma 2 millió ember, a munkavállalói korban lévők 40 százaléka nem rendelkezik szakképesítéssel. Miközben a szakképzettséggel nem rendelkezők kiszorulnak a munkaerőpiacról, a munkaügyi miniszter 2005-ös nyilatkozata szerint a vállalkozások 15 százaléka nem talál az igényeinek megfelelő szakembert, jelenleg több mint 30 ezer állás betöltetlen, mert a cégek nem találnak megfelelően képzett munkavállalót. Az informatikai írástudás helyzetéről lásd az 1.3. fejezet bevezetőjét. Régóta létező kompetencia-deficit az idegennyelv-tudás Magyarország európai összehasonlításban igen kedvezőtlen helyzetben van. Még a felsőoktatásban tanulók körében sem elhanyagolható azoknak a száma, akik azért nem kaphatják meg a diplomájukat, mert nem tették le a kötelezően előírt nyelvvizsgát. Ezzel is összefügg, hogy szinte iparszerűen folyik a nyelvvizsga-bűnözés (vagyis sokan pénzért vásárolnak nyelvvizsga bizonyítványt, vagy előfordul, hogy hamis személyi azonosító iratokkal mások helyet vizsgáznak). A sajtó számos esetről adott hírt. Mindez arra utal, hogy az igazolt nyelvtudás egyre inkább nélkülözhetetlen, a piacon elismert, sőt magasra értékelt kompetencia, mégis nehezen megszerezhető tudás. A nyelvi kompetenciák fejlesztésének ösztönzését szolgáló szabályozás ellentmondásos, az oktatási tárca Világnyelv elnevezéssel programot indított a közoktatásban, egy intenzív nyelvi képzésre fókuszáló tanévet iktattak a középiskolai képzés elé (az ISCED 2 és ISCED 3 közé), és számos egyéb program pl. intenzív nyelvtanárképzés indult. Ugyanakkor megszüntették, illetve szűkítették a munkahelyek többségénél a nyelvpótlékok rendszerét (amely speciális ösztönző juttatás volt a nyelvvizsgával rendelkező alkalmazottaknak) A 2000-es népszámlálás során a felnőtt magyar lakosság 19%-a állította, hogy rendelkezik valamilyen idegennyelv-ismerettel (bár ez is önértékelésen alapuló adat, a hétköznapi tapasztalatok szerint a tényleges helyzet még rosszabb). Az Európai Unióban ez az arány 53%.

18 18 További, kormányzati intézkedésekkel kezelt készséghiányok konkrét szakmák esetében: (1) a bíróságokon alkalmazott köztisztviselők és adminisztrátorok körében ICT alapképzés valósult meg e-learning keretrendszer felhasználásával a 2001/2002 folyamán. (2) Eszközvásárlási támogatással segített ECDL képzésben vehettek részt pedagógusok a közötti időszakban. (3) az Európai Uniós csatlakozás előtt támogatott nyelvi képzésen vehettek részt a köztisztviselői kar tagjai. (4) A korábban említett Világnyelv program keretében nyelvtanár továbbképzések indultak, ösztöndíjak váltak hozzáférhetővé. Nehéz összehasonlító adatokat találni, de szakértők szerint a magyar munkavállalók igen jelentős hányada dolgozik ma olyan munkahelyi környezetben, amely nem ösztönöz sem a tanulásra, sem fontos képességek karbantartására. Az erre irányuló nemzetközi vizsgálatokból (IALS) mindenképpen levonható az a következtetés, hogy a felnőtt magyar lakosság szövegértési teljesítménye gyenge, nemcsak más országokhoz mérten, hanem ami ennél fontosabb: a modern munkamegosztásban való hatékony részvétel szempontjából is. Egy 2006-ban lezárult felmérés szerint a teljes munkaidőben foglalkoztatottaknak 48,4%-a azt állította, hogy a kérdezést megelőző 12 hónapban munkája végzése során nem tanult semmit. Ez az adat azonban megítélésünk szerint legalább olyan mértékben jellemzi a tanulásról alkotott képzeteket, mint a munkahelyeken zajló tényleges folyamatokat. 1.4.c) Az iskolarendszer meghatározó szerepet játszik a társadalmi egyenlőtlenségek létrejöttében és fenntartásában. Hatékonysági problémái (erős szelektivitás, szegregáció, területi egyenlőtlenségek, a gazdaságtól és a hétköznapi gyakorlattól való távolság) szerepet játszanak a nehezen, vagy egyáltalán nem kompenzálható hátrányok létrejöttéért és fennmaradásáért. Az iskolarendszerből befejezett végzettség nélkül kikerülő fiatalok egy részének hiányos tudása nem teszi lehetővé később sem a sikeres tanulást, pl. piacképes szakmák elsajátítását. Hiányoznak a gyakorlatorientált, képzési programok és fejletlenek az iskolából a munka világába történő átmenetet segítő szolgáltatások. Az esélyegyenlőség megteremtésére irányuló kormányzati és civil törekvések összeségében elégtelenek. Településtípusok szerint markáns különbségek figyelhetők meg bizonyos képzési szintekhez és típusokhoz, valamint az oktatási, pedagógiai szolgáltatásokhoz történő hozzájutásban, továbbá az oktatás eszközellátottságában és a tanulók tanulmányi teljesítményében. A területi különbségek másik vetületét a felsőoktatási intézmények egyenetlen regionális megoszlása adja. Magyarországon a jövedelmi egyenlőtlenségek nagysága 2003-ban volt a legmagasabb a rendszerváltás óta. A Társadalomkutató Intézet (TÁRKI) által rendszeresen végzett Háztartás Monitor adatai szerint 2005-ben a legmagasabb és a legalacsonyabb jövedelmi tized átlagjövedelmének aránya körülbelül 7,5-szeres, ami nagyjából a kilencvenes évek második felében jellemző szintnek felel meg. Az átlagjövedelem felét tekintve küszöbértéknek a szegények száma Magyarországon 900 ezer és 1070 ezer között van, ami közelítőleg a lakosság 10 százalékát teszi ki. A jövedelmi egyenlőtlenségek alakulása a népesség egy főre jutó jövedelmeire vonatkozóan azt mutatja, hogy 1987 és 1992 között, illetve az azután következő négy évben egy jelentős növekedési periódus következett be, döntően a foglalkoztatási átrendeződés, illetve a gazdasági szerkezeti és tulajdonosi átrendeződésének következtében. Ezt követően a kilencvenes évek második felében lényegében az egyenlőtlenségek stagnálása jellemző, majd a 2003-as kiugrást követően 2005-ben a kilencvenes évek végének szintjére való visszaesés figyelhető meg. A munkajövedelmek egyenlőtlensége 2000 és 2003 között jelentősen csökkent, azóta lényegében nem változott. A között eltelt időben a jövedelmek egyenlőtlenségének csökkenése a

19 19 keresővel (foglalkoztatottal) rendelkező háztartások számának növekedése és az állami újraelosztásból származó jövedelmek részarányának növekedése közepette valósult meg. A folyamat egyik velejárója a nemzetközi mércével mérve is kiugróan magassá vált költségvetési hiány. A cigány népesség körében különösen szembetűnő a szegénység, a háztartások 82 százalékának jövedelme nem éri el a KSH által kiszámított létminimumot. A cigány háztartások 56 százaléka a lakosság alsó jövedelmi tizedéhez tartozik. E családoknak még a táplálkozása sem kielégítő. A jövedelmi viszonyok szorosan követik az iskolázottság szintjét. A képzési befektetés nemzetközi összehasonlításban is jó megtérülést mutat, különösen a felsőfokú végzettség. (OECD Education at a Glance 2005) Számítások szerint minden iskolázással töltött év 8 százalékos növekedést eredményez az összkeresetben. 3.sz. ábra Az egy főre jutó háztartási jövedelmek személyek közötti eloszlása alapján számított Gini együttható alakulása 1962 és 2005 között Forrás: : KSH jövedelem adatfelvételek alapján Atkinson-Micklewright [1992] HI1. táblázat; : Magyar Háztartás Panel I-VI. hullámai, : Tárki Háztartás Monitor. A jövedelemeloszlást jellemző Gini-koefficiens Magyarországot a kelet-közép-európai térség mérsékelt társadalmi egyenlőtlenségekkel jellemezhető országának mutatja. A rendszerváltás (1989) előtti időszakhoz viszonyítva 19 százalékos változás volt regisztrálható a es időszakig, miközben ugyanez a mutató 28 százalékos változást jelzett Lengyelország, és 38 százalékos változást a szomszédos Szlovákia esetében. (Melléklet 6. sz. táblázat) A közötti időszakra vonatkozó második Nemzeti Fejlesztési Terv jelentős európai források bevonásával törekszik mérsékelni a területi egyenlőtlenségeket. Az oktatási tárca több olyan programot dolgozott ki, amelyeknek célja a hátrányos helyzetű, ill. roma tanulók esélyeinek növelése a továbbtanulás terén. 1.4.d) Nem rendelkezünk ilyen adatokkal. 1.4.e) Mindmáig igen jelentős arányú a tanulók lemorzsoldása, különösen a középfokú szakmai képzésben. A képzésből kihullóknak csak egy része folytatja később tanulmányait, igen jelentős hányaduk teljes mértékben eltűnik szem elől, azaz az informális gazdaságban keresi megélhetését, és alacsony iskolai végzettsége miatt kiszorul a legális munkapiacról. Számukra a

20 20 megkezdett, de félbemaradt tanulmányok elismerése önmagában aligha jelentene elegendő motivációt a szervezett képzésbe történő visszakapcsolódásra. Olyan komplex programok vezethetnének csak sikerre, amelyek egyszerre lennének képesek kezelni az érintettek szociális problémáit, a számukra hatékony képzési módszerek megtalálását és az egyéni támogató szolgáltatások együttes megteremtését. 4. sz.táblázat: Lemorzsolódási arányszámok az oktatás különböző szintjein az induló létszámhoz képest (%) Tanév Általános iskola Gimnázium Szakközép Szakmunkás 4.évfolyam 8.évfolyam Összességében iskola képzés 1990/1991 2,8 1,1 3,4 11,9 16,7 23,0 1996/1997 1,8 0,9 2,6 9,3 8,7 23,0 1999/2000 1,7 0,9 2,4 8,5 3,0 31,6 Forrás: OM éves statisztikái Egy 2005 végén szervezett felmérés (Török, 2006) szerint a továbbtanuláshoz szükséges előképzettség hiányát a felnőttek 19,4% jelezte tanulási akadályként. A munkavégzéshez kapcsolódó informális tanulást vizsgáló, 2005-ben szervezett empirikus kutatás (Tót, 2006) szerint, a munkanélküliek sok esetben jelentős fel nem tárt tudással, kompetenciával vesznek részt a számukra biztosított képzésekben. A kutatás során életút-interjúk készültek 30 év feletti, a munkapiacról kiszorult felnőttekkel. Az általuk rendszeresen végzett munkatevékenységeket, illetve az informális módon megszerzett tudásukat a kutatás megkísérelte csoportosítani. A saját háztartásban önellátás céljából és megélhetés céljából más háztartások illetve vállalkozók részére pénzért, de nem legális keretek között végzett tevékenységek szinte kivétel nélkül kapcsolatba hozhatók a szakmai képzési rendszerben is jelenlévő, és a munkaerőképzésben szervezett képzésekkel, foglalkozásokkal. (A listát a Melléklet 19. sz táblázata tartalmazza.) Ez is azt jelzi, hogy a munkapiacra visszavezető út egyik lehetősége lenne az érintettek számára informálisan meglévő tudásuk továbbfejlesztése és formális elismerése. Azt is fontos azonban megjegyezni, hogy azokban a depressziós térségekben, ahol az érintettek jelentős része él, nincs fizetőképes kereslet az adott szolgáltatásokra, illetve nincs legális munkaalkalom, ezért a tudás formális elismerése rövid távon és önmagában nem hozna változást az érintettek munkapiaci helyzetében. A munkaügyi ellátó rendszer jelenlegi csak elemi információkat, adatokat rögzít a meglévő tudásra, kompetenciákra, munkatapasztalatra vonatkozóan, és ezek az információk sem szolgálják minden esetben az érintett munkakereső helyzetének javítását. A lényeget illetően kevésbé adatok, inkább tapasztalatok vannak arra vonatkozóan, hogyan negligálja a munkaügyi ellátórendszer az előzetes munkatapasztalatok révén szerzett tudás elismerésének szempontját. Mindezzel együtt is meggyőződésünk, hogy a munkatapasztalatokkal rendelkező munkanélküliek lennének leginkább érdekeltek az RNFIL működésében. 1.4.f) Magyarországon a szürke és fekete gazdaság nemzetközi mércével is igen kiterjedt, becslések alapján 20-25% körüli, de létezik magasabb arányú becslés is. Részben a járulékok, a legális foglalkoztatáshoz kapcsolódó terhek előli menekülés, illetve a munkaerőpiacról kiszorultak megélhetési stratégiája áll a jelenség mögött. A kormányzat igyekszik kifehéríteni a munkapiacot, az utóbbi két évben különféle intézkedések révén (pl. az alkalmi munkavállalók kiskönyve révén kedvezményes társadalombiztosításuk biztosítása, stb.), ezek az intézkedések azonban nem terjedtek ki sem a képzésre, sem az előzetes tudás elismerésére. A szürke és fekete gazdasági tevékenység sokszínű. Legjellemzőbb formája a szezonális mezőgazdasági idénymunka, ill. a háztartások részére végzett sokféle szolgáltatás (ezek többnyire nem szakképzettséget igénylő tevékenységek), továbbá az építőiparban, illetve a szintén szezonális, az idegenforgalomhoz kapcsolódó vendéglátásban. Megítélésünk szerint a munkatapasztalat szerzés szempontjából a fekete és szürke szektorban

21 21 végzett tevékenység egyenrangú a legális foglalkoztatás során szerezhető munkatapasztalatokkal. Ehhez kapcsolódik az az adat, amely szerint 2005 végén egy országos reprezentatív mintán mérve 18,2% volt azok aránya, akik azt állítják, hogy nem érdemes tanulnom, mert képzettség nélkül is tudok pénzt szerezni. 1.4.g) Magyarországon több százra tehető a szabályozott szakmák száma 21, melyek gyakorlásához külföldiek részére a képesítést igazoló hatósági engedély szükséges. A diploma, a bizonyítvány vagy az oklevél elismertetést rendszerint az egyes szakminisztériumok erre kijelölt egységei végzik. Az elismertetési procedúra során a hatóság szakmai gyakorlatnak fogadhatja el a képzettség megszerzése utáni szakmai képzést, gyakorlatot és munkatapasztalatot, bizonyos értelemben tehát informális tanulást ismer el. A szolgáltatások és a munkaerő szabad mozgását támogató Európai Uniós politika eredményeként jelenleg hét szakmaterületen (általános orvos (1), fogorvos (2), gyógyszerész (3), ápoló (4), szülésznő (5), állatorvos (6) és építészmérnök (7)) megvalósult az oklevelek, bizonyítványok kölcsönös és automatikus elismertetése a tagállamok körében, így Magyarországon is. A felsőoktatás felől érintett szabályozott szakma a mérnök [azon belül az építész], az orvos, [állatorvos, fogorvos is] és a gyógyszerész, valamint a (szak)jogász [ügyvéd, bíró, ügyész, közjegyző] Társadalmi fejlemények 1.5.a) Feltétlenül ilyennek tekinthető az informatikai írástudás, amely hangsúlyt kap a közoktatástól kezdődően szinte minden képzési programban. Az e-közigazgatással kapcsolatos kormányzati elképzelések egyfajta húzóerőként működhetnek a hiányzó kompetenciák megszerzését segítő programok formálódásában, illetve a megszerzett tudás elismerésében. Az új OKJ követelményrendszere mivel a foglalkozások elvárásainak elemzésére épül, szakmánként meghatározza a munkavégzéshez szükséges készségeket. 1.5.b) Nem tudunk ilyen tapasztalatokról. 1.5.c) Nem tudunk ilyen tapasztalatokról Egyéb, országspecifikus szempontok és tények 1.6.a) A magyar oktatásügyet a 19. század végétől növekvő elismerés kísérte, tekintélyét a 20. század vége fele elsősorban a magyar származású Nobel-díjasok nagy száma és a középiskolás diákok számos diákolimpiai sikere növelte. A oktatási rendszer az elmúlt fél évszázad alatt jelentős expanzión ment át, jórészt úgy, hogy a magas színvonalú képzés volumene alig változott, s a nagy tömegeket gyorsan kiszélesedő, de alacsonyabb színvonalú képzés fogadta be. Az utóbbi másfél évtizedben egyre több kritika éri a nemzeti oktatási rendszer teljesítményét, és ezt alátámasztja, hogy a nemzetközi összehasonlító vizsgálatok alapján a rendszer teljesítőképessége alacsony szintűnek minősül. A PISA 2000 vizsgálat pl. azt mutatta, 21 A szabályzott szakmák felsorolása valamint az elismertetésre jogosult hatóságok megnevezése megtalálható a internet címen egy 48 oldalas pdf dokumentumban. (Egyes minisztériumok elnevezése időközben változott.)

22 22 hogy nemzetközi összehasonlításban a magyar diákok természettudományos ismeretei átlagosak, matematikából átlag alattiak, a szövegértelmezésben pedig nagyon gyengék. Számos vizsgálat támasztja alá, hogy a magyar oktatási rendszer jellemzője az erős szelektivitás és a szegregáció. A magyar tanulók eredményei a családi háttér és a lakóhely szerint szélsőségesen különböznek, s ezeket a különbségeket a közoktatás nem hogy nem tudja ellensúlyozni, inkább felerősíti. Az OECD PISA-vizsgálatok is azt mutatják, hogy a résztvevő országok közül Magyarországon hat a legerősebben a család kulturális tőkéje a szülők iskolai végzettsége, a családi könyvtár, a család kulturális fogyasztása stb. a diákok tanulmányi teljesítményére, készségszintjére. Magyar vizsgálatok (pl. Liskó, 2004) is igazolták, hogy a magyar oktatási rendszer erősíti a társadalmi helyzetből adódó különbségeket s esetenként szegregációt alakít ki az eltérő szocio-kulturális háttérrel rendelkező társadalmi csoportok között. A munkapiaci környezetet illetően Magyarországon az egyik legmeghatározóbb körülmény a hosszú ideje drámaian alacsony munkaerő-piaci aktivitási szint ben a éves aktív korú népesség 56,9%-a (férfiak 63,1, nők 51%-a) volt foglalkoztatott. Ebből a helyzetből adódóan a kormányzati programokban kezdettől fogva a képzésnek az élethosszan tartó tanulásnak, a foglalkozatás, sőt a szociális politikának is központi eleme a munkapiaci aktivitás növelése, a munkapiacra történő reintegráció. Ez jelentősen leszűkíti a tanulás társadalmi hasznáról alkotott képet. Az állampolgári tudás, a személyiségfejlődést szolgáló képzések, az általános kulturális irányultságú képzések, illetve az idősebbek tanulása a verbális deklarációk ellenére a gyakorlatban szinte mindig háttérbe szorul. A nem közvetlenül a munkapiaci elvárásokhoz kapcsolódó kompetenciák, készségek, képességek leértékelődőben vannak, és azok az intézmények is marginalizálódnak (p. művelődési és kulturális intézményhálózat, könyvtárak), amelyeknek az ilyen, nem direkten a munkapiaccal kapcsolatos tudások fejlesztésében szerepük van. Ugyanakkor feltételezhető, hogy a nem formális módon megszerzett tudás elismerési rendszerének létrehozásában a munkapiacra visszavezető tanúsítványok megszerzése hatékony ösztönző lehetne mind egyéni, mind kormányzati szempontból. A képzéspolitika, és az elvárások az iskolarendszerre ill. a képzési rendszer egészére erős nyomást gyakorolnak abba az irányba, hogy az oktatás és képzés a direkt, rövid távú munkapiaci szempontokat helyezze előtérbe. A képzés teljesítményét többnyire a munkapiaci elhelyezkedési statisztikákkal közelítik meg. Ez továbbra is erősödni látszik, mivel a 2001-es felnőttképzési törvény 2006-os módosítási javaslatában az szerepel, hogy a felnőttképzést szolgáltató szervezetek akkor kaphassanak állami támogatást, ha a képzésbe bevont egyének további foglalkoztatására vagy elhelyezkedésére vonatkozógaranciákat tudnak bemutatni. Az ún. második Nemzeti Fejlesztési Terv ( ) meghatározó jelentőségű az oktatási és felnőttképzési fejlesztések szempontjából, mivel szinte minden korábbinál jelentősebb forrásokat rendel a tervek mellé. 1.6.b) Magyarország a német rendszerhez erősen hasonló, ún. duális szakképzési rendszert működtet. Azaz a formális, iskolarendszerű szakmai képzésen belül is elvileg - igen fontos szerep jut a munkahelyi környezetben történő tanulásnak. A valóságban a 90-es évek közepén a cégek szerepe csökkent, és a gyakorlati szakképzés jelentős részben az iskola falai közé szorult vissza, és csak lassú folyamat eredményeként történt ebben változás.

23 23 2. Az intézményi környezet leírása 2.1. Jogszabályi és politikai környezet 2.1.a) A magyar kormány az Európai Unió többszöri sürgetése mellett, némi késlekedés után 2005 szeptemberében készítette el a nemzeti lifelong learning stratégiát. A dokumentum jól tükrözi az uniós elvárásokat. Megfogalmazása azonban meglehetősen szűk körben történt, a társadalmi partnerek és más szereplők bevonása, a velük folytatott folyamatos párbeszéd nélkül. Az 64 oldalas dokumentum két helyen is explicit módon érinti az előzetes tudás értékelését illetve elismerését. A 7. oldalon Az oktatási-képzési rendszer hozzáigazítása a gazdaság igényeihez c. fejezetben történik utalás a képzettségek egy speciális körének elismerésére az Europass rendszerhez kapcsolva, illetve a kompetencia-kártya rendszer kidolgozására, mint a nem formális képzésben megszerzett tudás elismerésének eszközére. Meg kell teremteni az állam által el nem ismert szakképesítések hazai elismerési és egyenértékű beszámítási rendszerét, összehangolva az EUROPASS rendszerrel; ki kell dolgozni a nem-formális tanulás útján szerzett jogszerűen nem dokumentált tudás, szakmai képzettség elismerési rendszerét, az ún. kompetenciakártya-rendszer bevezetését. (1.2.2.pont in Strategy, 2005) Az 50. oldalon A munkavállalási korban lévő népesség képzettségi szintjének javítása c. fejezetben a szöveg általános összefüggésben említi az előzetes tudás mérést a következő módon: A felnőttképzési piacon túlkínálat van, ezért a rendszer hangsúlyait fontos lenne a kereslet, különös tekintettel a hátrányos helyzetű csoportok keresletének ösztönzése felé eltolni. Ezeknél a csoportoknál azonban a kereslet megteremtése mellett a hozzáférés feltételeinek javítása is legalább annyira fontos, rugalmas képzési formákkal, az előzetes tudás beszámításával kell a képzések elérhetőségét javítani. Azaz a stratégia szövege az előzetes tudás értékelését mint a képzéshez való hozzáférés javításának eszközét jelöli meg. A kormány lifelong learning stratégiához kapcsolódó, októberében megjelent kormányhatározat szintén konkrétan, nevesítve utal egy kompetencia-kártya rendszer kidolgozásának szükségességére. A különböző képzések közötti rugalmasabb átjárás, az egymásra épülés elősegítése érdekében szakmai intézkedési tervet kell készíteni a szakképesítések modularizációs rendszere a kredit rendszer, illetve az EUROPASS rendszerhez kapcsolódó kompetencia-kártyarendszer kialakítására és folyamatos fejlesztésére. Felelős: oktatási miniszter, foglalkoztatáspolitikai és munkaügyi miniszter, szakképesítésért felelős miniszterek Határidő: március 31. A másik meghatározó jelentőségű dokumentum a két évvel korábban, 2003-ban kialakított, a közötti időszakra szóló Nemzeti Fejlesztési Terv I. Humán Erőforrás Operatív Programja. Ez a program az egyik általános prioritásként fogalmazta meg az egész életen át tartó tanulás támogatását, és az alkalmazkodóképesség javítását. A prioritáshoz kapcsolódó fejlesztési programok egyik kitüntetett területe a szakképzés modernizálása, a képzés moduláris szerkezetének kialakítása. A szöveg csak utal arra, hogy a moduláris képzési szerkezet kialakítása ( összhangban a koppenhágai folyamattal ) megkönnyíti a tudás előzetes értékelését is. A 2006 végén társadalmi vitára bocsátott Nemzeti Fejlesztési Terv II. a közötti időszakra jelöli ki az átfogó fejlesztési feladatokat. A dokumentum több helyen említi a formális, nem formális és informális tanulás összekapcsolásának szükségességét, pl. a munkapiaci rugalmaság megteremtésének eszközeként.(67.old) A közoktatási rendszer hatékonyságának javítása, és újszerű megoldások alkalmazása kapcsán így fogalmaz : Ki kell alakítani az

24 24 Európai Képesítési Keretrendszer (EQF) létrehozásának folyamatába illeszkedő nemzeti képesítési keretrendszert, amely biztosítja a nem-formális és informális úton szerzett kompetenciák elismertetését a formális tanulás rendszerében és a munkaerőpiacon. Fejleszteni kell annak kimeneti mérési eszközrendszerét.(74. oldal)a felsőoktatás minőségi fejlesztésének feladata kapcsán a validációs rendszerek és eljárások kialakítását jelöli meg feladatként. A kormány közötti időszakra készített szakképzés-fejlesztési stratégiája egyértelműen kimondja: A szakképzés minden szintjén meg kell teremteni az előzetesen (formális, informális és nem formális úton) megszerzett tudás beszámításának lehetőségét. 22 A modulrendszer kiterjesztésével egyidejűleg javaslatot kell kidolgozni a szakmai képzés során megszerzett tudás felsőfokú tanulmányokba történő beszámítására is, különös tekintettel a technikus és a közösségi jog hatálya alá tartozó szabályozott szakképesítésekre. A feladat felelőse az oktatási miniszter, a foglalkoztatáspolitikai és munkaügyi miniszter, a szakképesítésért felelős miniszterek. A megvalósításra kijelölt határidő: december 31. (Szakképzés fejlesztési stratégia, 2004) Mind a nemzeti lifelong learning stratégia kidolgozása, mind a Nemzeti Fejlesztési Terv megfogalmazása és az I. fázis megvalósítása során felszínre került a tárcaközi együttműködés Magyarországon régóta jellemző gyengesége. A stratégia részletesebb elemzése, és a Nemzeti Fejlesztési Tervek megszületésének körülményeiről készült szakértői elemzések alapján azonosítható, hogy a programok megfogalmazása sokkal inkább az ágazati részpolitikák egymás mellé rendezése, mint olyan integrált szemléletű megközelítés, amely az állampolgárok sokféle tanulási tevékenységét a maga szerteágazó társadalmi és ágazati összefüggésében kísérelné meg támogatni. A magyar nemzeti lifelong learning stratégia másik jellemzője, hogy erőteljesen a munkaerő-piaci képzésekre koncentrált, illetve mindenfajta oktatás és képzés munkaerő-piaci kapcsolódását helyezi előtérbe. Ennek döntő oka, hogy a rendkívül alacsony munkapiaci részvétel javítása minden mást megelőző feladatként szerepel a kormányzat napirendjén. A Nemzeti akcióprogram a növekedésért és a foglalkoztatásért c. dokumentum a foglalkoztatási tárca feladataként jelöli meg egy új eszköz, a Munkavállalói Képzési Kártya kidolgozását. A dokumentum szerint a Munkavállalói Képzési Kártya bevezetésével lehetőség nyílik a különféle képesítések, így a nem formális tanulás útján szerzett ismeretek nyilvántartására. Ennek eredményeként az át- és továbbképzéseknél figyelembe lehet venni a már korábban megszerzett kompetenciákat, ami a képzési idő és költségek csökkenését, a munkaerő-piaci igényekhez történő gyors és rugalmas alkalmazkodást teszi lehetővé. A finanszírozás forrása a munkapiaci alapból történik során (az időközben átszervezett foglalkoztatáspolitikai tárca, amely ma szociális és munkaügyi tárcaként működik) kidolgozta, és szűkebb körben szakmai vitára bocsátotta a Munkavállalói Képzési Kártyára vonatkozó elképzeléseket. Ez a kártya regisztrációs célokat szolgál, és nem tartalmaz a képzési források újraelosztására irányuló megközelítést. A javaslat döntően a felnőtteket érintő képzési tevékenységek nyomonkövethetőségének megteremtésére irányul, és a közoktatásban, ill. felsőoktatásban használandó, illetve kialakítandó kártyarendszertől független, de annak folytatásaként működő eszközt vázol fel. Az elemzés feltárja a jelenleg széttagolt nyilvántartási rendszerek összekapcsolásának szerteágazó problémáit. 2.1.b) A év januárjától hatályos Felnőttképzési Törvény 17. -a értelmében a képzésre jelentkező felnőtt kérheti tudásszintjének előzetes felmérését, amelyet a felnőttképzést folytató intézmény köteles értékelni és figyelembe venni..

25 25 Sem a jogszabály (sem más, kapcsolódó végrehajtási dokumentum) nem tartalmazza azonban annak kifejtését, hogy milyen módon, kinek a költségére történik az értékelési eljárás, mit jelent a «figyelembe vétel», és mi történik akkor, ha a képzőintézmény egyáltalán nem végez ilyen tevékenységet. (A jogszabály 2006-os módosítása az előzetes tudás értékelését is érintő módon szigorítást tartalmaz, lásd a 2.1.d) pont alatt.) Az 1993-as Szakképzési Törvény már tartalmazott a vizsgára jelentkezés feltételei között arra történő utalást, hogy a korábban megszerzett végzettséget, illetve ismeretet be kell számítani. (lásd részletesebben a 3.1.b pont alatt) szeptember 1-től kormányrendelet (71/1998. (IV.8.)) tette államilag elismerté az Európa Tanács Közös Európai Referenciakeretben ajánlott hatfokozatú nyelvi szintjeit. Itt kell megemlíteni még, hogy a külföldön szerzett képesítések elismerését önálló törvény szabályozza. Az erre vonatkozó jogszabály kimondja, hogy a befejezetlen tanulmányok (végzettségek) beszámításának kérdésében teljes egészében az az intézmény jogosult dönteni, ahova az érintett továbbtanulási kérelmét benyújtja. (Act C of on the recognition of foreign certificates and degrees). A közoktatást érintően is létezik olyan szabály 23, a magántanulói státusz, amely lehetővé teszi, hogy a képzésben való részvétel nélkül, egyéni felkészüléssel és vizsgák révén szerezzen valaki iskolai végzettséget. A Közoktatási törvény értelmében a szülő joga dönteni arról, hogy a gyerek iskolába járással vagy magántanulóként teljesíti tankötelezettségét. (Ezt a szülői döntést csak rendkívüli esetben a gyermekvédelmi szakhatóság bírálhatja felül.) Mindezzel együtt igen alacsony a magántanulók aránya, a közoktatási létszám 0,46%-a. Ezen belül is igen kevesen választják önként ezt az utat, az érintettek zöme valamilyen fogyatékosság, külföldi tartózkodás, vagy egyéb rendkívüli körülmény miatt válik magántanulóvá. 2.1.c) A Felnőttképzési Törvény 17. paragrafusához elvi indoklás, ill. magyarázat nem kapcsolódik, a törvény egyetlen, különálló rövid passzusa vonatkozik az előzetes tudás mérésére. A Felnőttképzési Törvény révén a kormányzat a képzési tevékenység szerves részévé kívánta tenni a felnőttképzési szolgáltatásokat. Az előzetes tudás értékelés, amely korábban is ismert módszer volt a felnőttképzésben (lásd: 2.1.d fejezetet), lényegében a képzési program indulásához szervesen kapcsolódó szakasz, amelynek elsődleges célja a képzést végző szakemberek tájékoztatása arról, hogy milyen felkészültségű résztvevőkkel kell megvalósítaniuk az adott képzési programot. Emellett célja a képzésnek az egyéni igényekhez történő közelítése, a felesleges ismétlések elkerülése, ezáltal a képzés vonzóbbá tétele mind a résztvevők, mind a képzést finanszírozók (pl. a munkaadók) számára. Hangsúlyozni kell, hogy a jogszabály mint egyéni jogosítványt fogalmazza meg az előzetes tudás mérését, és feltételes módban fogalmaz (az egyén kérheti a mérést). 2.1.d) Ami az előzményeket illeti a képzési szektorban már régóta alkalmazzák a képzési programba belépést megelőzően megszerzett ismeretek felmérésének illetve beszámításának azt a módját, amelyet a 2001-es törvényi szabályozás leír. Az 1990-es évekig Magyarországon a felnőttképzésben ill. a nem formális képzésben döntően az állami tulajdonban lévő képzőcégek, 23 Közoktatási törvény 7. végrehajtási rendelete 11/1994. MKM rendelet 23. (1) bekezdés

26 26 többnyire az egyes minisztériumok saját továbbképző intézetei játszották a főszerepet. Szakemberek szerint ezekben az intézményekben széles körben eltejedt gyakorlat volt már az 1980-as években is, hogy amennyiben a képzésbe belépő felnőttek rendelkeztek olyan igazolható ismeretekkel, amelyeket más képzés során szereztek, akkor az adott képzési program meghatározott tantárgyainak hallgatása alól felmentést kaptak. Ha például egy külkereskedelmi ügyintéző végzettséggel rendelkező személyt a munkahelye vámügyintéző tanfolyamra küldött, a tantárgyak egy részének hallgatása, és a tantárgyi vizsga alól is felmentést kaphatott. Az eljárást a képzést végző szervezetek írott szabályzatban egységesítették, és «felmentési rendszer»-nek nevezték. Emellett bizonyos típusú képzések esetében, ilyen pl. az idegen nyelvi képzés, évtizedek óta használják ezt a módszert a különböző tudásszintű tanulók «szétválogatására», a tudásszintnek megfelelő csoportok kialakítása céljából. Az eljárásban leginkább alkalmazott eszköz, a tudás, pontosabban az ismeretek szintjét felmérő teszt, a formális (iskolai) képzésben is jól ismert és széles körben alkalmazott. Magyarországon a 90-es években, nagyrészt az akkori jelentős arányú munkanélküliség kezelése céljából, a munkaügyi ellátórendszer részeként, nemzetközi támogatással kiépült egy 9 egységből álló regionális képzőközpont hálózat. A központok a felnőttképzés új típusú intézményeiként számos új képzési módszert honosítottak meg, és a képzést összekapcsolták a felnőttképzési szolgáltatásokkal (pl. tanácsadás, munkapiaci tréning). Az új képzőközpontok munkatársai ill. vezetői, a felkészítési program részeként külföldi tanulmányutakon vettek részt, és ismerkedtek a kanadai, francia, ír, rendszerekkel, az azokban alkalmazott eljárásokkal, módszerekkel. Külföldi szakértők a regionális képzőközpontok felállításában és azok munkatársainak szakmai felkészítésében is részt vettek, és sok olyan módszertani ismereteket közvetítettek, amelyek akkor Magyarországon újnak számítottak (pl. a francia bilan de compétence, ill. a portfolió készítés). A magyar szakemberek a PLA módszert elsősorban kanadai szakértő közvetítésével ismerték meg. A 90-es évek végén felülről indított (top down) kezdeményezésként indult egy szerény léptékű kísérlet a PLA "bevezetésére". A munkaügyi kormányzat két vezető munkatársa külföldi tanulmányúton járt, és hazatérése után útibeszámolójában javasolta a Kanadában látott módszer kísérleti alkalmazását, és modellé fejlesztését. Az egyik, amúgy is módszertani referencia központ szerepet betöltő regionális képzőközpont (Székesfehérvár - SZRMKK), amelyet a PLA leendő országos rendszergazdájának szántak, megkapta a feladatot. Elindult egy intézményi szintű kísérlet, amely azonban nem kapott jelentős "erőforrást", és igen rövid időn belül szembesülnie kellett azzal, hogy a környezeti feltételek nem kedveznek a módszer alkalmazásának. A képzőközpont munkatársai által kidolgozott program elsősorban a régió munkaadóit vette célba. A PLA alkalmazása révén a képzési programok rövidebbé tételét mint erőforrás kímélő megoldást ajánlották. A munkaadók zöme azonban úgy vélte, és többnyire ma is úgy véli, hogy az előzetes tudás beszámítása segítségével lerövidített képzés értéktelenebb az eredeti, vagyis a hosszabb képzési idejű programnál. A képzésben résztvevő munkanélküliek szintén nem voltak érdekeltek a lehetőség kihasználásában, mivel az akkori szabályozás szerint addig kapták a munkanélküli segélyt, amíg a képzési programban voltak, tehát inkább a hosszabb képzési időt preferálták. 24 Emellett rövid idő alatt az is nyilvánvalóvá vált, hogy a PLA korántsem olcsó eljárás. A szakmai referenciák kidolgozása jelentős apparátust igényel, egyetlen képzőintézmény által nem megvalósítható. A PLA eljárás szélesebb körű elterjedésének komoly akadálya, hogy az 24 A történethez tartozik, hogy a képzőközpont által kidolgozott eszközöket az eredeti céloktól eltávolodva sikerrel alkalmazták egy közeli középiskola informatikai képzésébe integrálva.

27 27 elvárásokkal ellentétben maga az eljárás ugyan, különösen ha tesztekre épül, viszonylag olcsó, de a szakmai sztenderdek kidolgozása, karbantartása idő és munkaigényes. A 2001-es Felnőttképzési Törvény előkészítő munkálatai olyan viszonylag szűk szakmai műhelyekben zajlottak, amelyekben a nemzetközi PLA/VPL eljárásoknak legalábbis egy részét ismerő szakemberek is helyet kaptak. Minden bizonnyal az ő javaslatukra került az előzetes tudásszint felmérésére vonatkozó paragrafus a törvénybe. Ami a jogi szabályozás változását illeti, 2006 októberében készült egy törvénymódosítási javaslat. A módosítást a kormányzati struktúra átalakítása, vagyis a szakképzéssel kapcsolatos tárcaszintű irányítási illetékesség megváltozása tette indokolttá illetve esedékessé. Három, egymáshoz kapcsolódó jogszabály együttes módosításáról szól a dokumentum, az 1991-es foglalkoztatási és a munkanélküliek ellátására vonatkozó törvény, a szakképzési törvény és a 2001-es Felnőttképzési Törvény egyes részeinek kisebb nagyob módosításairól. A Felnőttképzési Törvény egyes részeinek módosítását sok más ok mellett az motiválta, hogy a képzésszolgáltató cégek teljes körű regisztrálására irányuló korábbi szabályozás csak részeredményt hozott. A felnőttképzést folytató szervezetek egy része (elsősorban azok, amelyeknek tevékenysége független az állami megrendelésektől) mindmáig nem regisztráltatta magát. Emellett a módosítást indokolta az is, hogy sem a regisztráció elmulasztása, sem az előzetes tudásszint felmérésére vonatkozó korábbi szabályozás negligálása nem vont maga után érdemi szankciót. Elsősorban a felnőttképzést folytató szervezetek tevékenységének áttekinthetősége iránti igény áll az adott törvény-rész módosítása mögött (ami nevezhető kormányzati szempontnak, de közvetve felhasználói/fogyasztói érdekeket is szolgál). Az előzetes tudás értékelésével kapcsolatos (a Felnőttképzési Törvény 17. paragrafusára vonatkozó) módosítási javaslat lényege : a felnőttképzési tevékenységet folytató szervezetek ellenőrzésére felhatalmazott megyei munkaügyi központok ellenőrzik, hogy az adott szervezet tevékenysége megfelel-e a joszabályi feltételeknek, és ennek részeként biztosítja-e az előzetesen megszerzett tudás mérését, és ennek eredményét figyelembe veszi-e a képzés tartalmának, illetve folyamatának egyénre szabott alakításában. Amennyiben a képzés-szolgáltató tevékenysége nem felel meg a törvényben leírt kritériumoknak (köztük az értékelésre vonatkozó előírásnak), a korábbinál jóval nagyobb (500 ezer forintos, kb eurós) pénzbüntetéssel sújtható, illetve akár ki is zárható a felnőttképzési tevékenységből. A felsőoktatást érintő jogszabályokba az innovációk részben követő típusú magatartásként szűrödnek be nyugati minták nyomán, erősen korlátozott módon (pl. idegen nyelvet nem ismerő közigazgatási munkatársak az új fogalmakat, folyamatokat a maguk számára is értelmezik és átdefiniálják az ismert fogalmakra, eljárásokra, majd ez jelenik meg az általuk előkészített jogszabályokban). A Felnőttképzési Törvényben szabályozott előzetes tudás értékelés az Európa néhány országában működő eljárásnak sok szempontból leszűkített értelmezése., 2.1.e) Bizonyos fokig az ICT tekinthető olyan preferált kompetencia területnek, amelyre vonatkozóan az utóbbi időszakban több ösztönző is kidolgozásra került. Ezek egyike, hogy az informális vagy nem formális módon szerzett informatikai jártasság elismerésére szolgáló ECDL vizsga több ponton összekapcsolódik a formális képzési programokkal. (Lásd a következő pont alatt) 2.1.f) A Felnőttképzési Törvény 17. paragrafusa egyéni jogosítványként fogalmazott meg egy speciális képzési szolgáltatáshoz való jogot. A törvény a képzésszolgáltatókat kötelezte arra, hogy a képzésre jelentkezők tudását értékeljék, de a megvalósítás módja nem került szabályozásra. Nincs érvényben egységesen szabályozott eljárás, a képzés-szolgáltatók saját képzési profiljuk, hagyományaik és lehetőségeik szerint végzik az előzetes tudás mérését. A beszámítás módjára vonatkozóan sincsen szabályozás. Annak érdekében azonban, hogy a

28 28 képzés-szolgáltatók szakmai orientációt kapjanak, egy külön projekt keretében került sor az eszközök kidolgozására. Az oktatási tárca felkérésére a Nemzeti Felnőttképzési Intézet 2003-ban megkezdte egy módszertani csomag kidolgozását. Pályázat útján 53 képzés-szolgáltató intézmény csatlakozott a projekthez (köztük a 9 regionális képzőközpont). A csatlakozó intézmények támogatást kaptak informatikai infrastruktúrájuk fejlesztésére (hozzávetőleg 10 ezer eurót intézményenként), és 3 évre elkötelezték magukat, hogy részt vesznek az eszközök kipróbálásában. Szakértői csoportok az előzetes tudás méréséhez teszteket és értékelési útmutatókat dolgoztak ki a következő területeken: angol nyelv, matematika, marketing, üzleti kommunikáció, és faipari ismeretek. A Felnőttképzési Intézet kidolgoztatott egy speciális szoftvert, amely a tesztek megírását és értékelését segíti, és adatokat szolgáltat a projekt saját közös adatbázisába. A fenti szabályozástól lényegében függetlenül más, elkülönült értékelési és elismerési program is működik Magyarországon. Az informatikai jártasság elismerése és igazolása pl. az ECDL program keretében igen széles körben folyik. 25 A bármilyen módon (azaz formális, nem formális vagy informális tanullással) megszerzett informatikai jártasságot igazoló ECDL (Európai Számítógép-használói Jogosítvány) vizsga nemzetközi szabvány alapján működik Magyarországon is 1997 óta. Más hasonló rendszerek is megjelentek, de ez vált igazán széles körűvé. Az ECDL vizsgarendszer koordinációját egy 1968-ban alapított civil egyesület, szakmai érdekvédelmi szervezet, a Neumann János Számítógép-tudományi Társaság (John von Neumann Computer Society, magyar rövidítése NJSZT) végzi. Az NJSZT Magyarország képviseletében 1997 júniusában csatlakozott a mozgalomhoz, és jelenleg a vizsgarendszer országos felelőse és jogtulajdonosa. Az NJSZT kulcsszerepet játszik az informatikai írástudás társadalmi elterjesztésében, 1997 óta több, mint 400 akkreditált vizsgaközpontot alakítottak ki országszerte, és kb. 230 ezren váltottak ECDL vizsgakártyát, azaz regisztráltatták magukat a programban. Az ECDL a Felnőttképzési Akkreditációs Testület által akkreditált program, amelyet országos szinten az NJSZT - akkreditált felnőttképzési intézményként, a nemzetközi ECDL Alapítvánnyal érvényben lévő szerződése értelmében, a nemzetközi szabályok alapján felügyel és koordinál. Az egyéni kompetenciák átláthatóvá tételét szolgáló Europass portfólió használatához Magyarország a közelmúltban kezdett hozzá. A 2005 decemberében elfogadott és március 1-től hatályos új felsőoktatási törvény (2005. évi CXXXIX. törvény a felsőoktatásról) a felsőoktatási intézmények számára kötelező jelleggel írja elő, hogy az alapképzésben és mesterképzésben szerzett oklevél mellé ki kell adni az Európai Bizottság és az Európa Tanács által meghatározott oklevélmellékletet magyar és angol nyelven, valamint nemzeti vagy etnikai kisebbségi képzés esetében - a hallgató kérésére - az érintett kisebbség nyelvén. Az oklevélmelléklet közokirat. [63. (2) bek.], azaz az intézményeknek azt ingyenesen ki kell állítani a hallgatók számára. Központi program készült a felsőoktatási intézményekben működő hallgatói tanulmányi nyilvántartó programok számára annak érdekében, hogy a diplomamelléklet egységes formátumban és szerkezetben álljon elő minden hallgató számára. Az egységes szerkezet kialakítása során tartott egyeztetésekkor többször is felmerült a külföldön végzett tanulmányok és megszerzett kreditek feltüntetésének és kezelésének problémája. Ugyancsak kezeletlennek tűnik a nem-formális és informális tanulás révén megszerzett ismeretekre adott kreditek feltüntetésének módja az oklevélmellékletben. A tervek szerint az oklevélmelléklet teljes tartalma adatkonverzió révén bekerül az Országos Felsőoktatási Információs Adattárba, amelyet egy országos szervezet (OFIK) kezel. A felsőoktatásban mind a formális végzettségek és szakképzettségek kialakításának, az erre való képzések indításának jogszabályilag kialakított folyamata és feltételrendszere van, amelyhez 25

29 29 működtető intézmények is kialakultak (szintén jogszabályi keretek között). Azaz a felsőoktatási intézményeken túl akkreditációs bizottság (minőségértékelés), Regisztrációs Központ (hatóság; hitelesítés), minisztérium (állami elismerés) működik közre a folyamatban (szintén szabályozott módon). A szabályozást legfelső szinten a törvény biztosítja, van két-három kormányrendelet ennek végrehajtására, és miniszteri rendelet a tartalmi/kimeneti részletekre. 2.1.g) Magyarországon az előzetes tudás értékelése valójában nem nevezhető egységes rendszernek, vagy országosan azonos módon működő eljárásnak. Jogszabály által előírt, de részleteiben nem szabályozott, intézményi szintű gyakorlatról van szó. A Nemzeti Felnőttképzési Intézet (NFI) által vezetett projektben (lásd 2.1.f) résztvevő 53 képzés-szolgáltató intézmény gyakorlata vegyes képet mutat. A projektben résztvevő képzőintézmények mint egyfajta licencet használják a projekt keretében kifejlesztett teszteket, illetve a közös informatikai hátteret, de nincs egységes, részleteiben szabályozott eljárás. Információink szeint mindeddig igen kevesen használták a kifejlesztett rendszert. A projekt vezetőjétől kapott információ szerint a rendszerben olyan kevés teszteredmény gyűlt össze (összesen 100 db körül), amely nem tette lehetővé az érdemi statisztikai feldolgozást. Hozzá kell tenni, hogy a mérőeszközök fejlesztésére irányuló projekt 2006-ban lezárult, és az eredményesség értékelésére sem kaptak további támogatást. Időközben a Nemzeti Felnőttképzési Intézetet is érintette a kormányzati háttérintézmények átszervezése, így 2007-től a Nemzeti Szakképzési Intézettel (NSZI) összevonva egy integrált háttérintézémény keretében folytatja tevékenységét. Az Intézet által megkezdett országos felnőttképzési adatbázis-építés feladatát az ugyancsak a munkaügyi tárcához tartozó Foglalkoztatási Szolgálat vette át. A tudás étékelő teszteket is tartalmazó adatbázis Nemzeti Fejlesztési terv II keretei között folytatódik, más funkciókkal is kibővítve. A Nemzeti Felnőttképzési Intézet fejlesztési projektjében részt vett 53 intézmény körében gyűjtött információink szerint igen sokféle módon használják a kifejlesztett módszertani csomagot, több olyan intézmény van, ahol inkább saját fejlesztésű tesztekkel dolgoznak. Problémát jelent az intézmények szintjén, hogy a szélesebb körű alkalmazáshoz szükség van/lenne egy olyan munkatársra, aki munkaideje zömében az értékeléssel foglalkozik. A képzőcégek egy része úgy nyilatkozott, hogy a projekt során kifejlesztett szoftver alkalmas további tesztfeladatok kidolgozására. A szoftver korlátozott jogtulajdona azonban akadályt jelent a további használathoz. Különálló tudás-elismerési programnak tekinthető Magyarországon az ECDL vizsga. Bár az európai országok zömében több hasonló rendszer működik egymás mellett, Magyarországon részben a jó menedzselés eredményeként ez a program vált meghatározó szerepkörűvé. Az ECDL képviselettől kapott adatok szerint októberéig ezer fő regisztráltatta magát. 26 Közülük eddig összesen fő szerezte meg a bizonyítványt. 27 Ezzel Magyarország a tíz legsikeresebb ECDL-ország közé tartozik. Az ECDL vizsga ismert, és széles körű elismerést élvez a munkaadók részéről is. Természetesen megfogalmazódtak kritikai észrevételek is a gyakorlatot illetően. Szakemberek szerint pl. szűkíti a lehetőségeket, hogy a vizsgák még mindig csak Microsoft szoftverekre épülnek, hogy a tesztek értékelésében olyan akkreditált szakemberek vesznek részt, akiknek joguk és lehetőségük van 26 Nem áll rendelkezésre információ arra vonatkozóan, hogy a vizsgára jelentkezők mekkora hányada készül fel egyénileg, és hányan vesznek részt valamilyen szervezett felkészítő tanfolyamon. 27 A viszonyításhoz: Magyarország népessége kb. 10 millió fő, az aktív munkaerő létszáma kb. 3,8 millió fő.

30 30 felkészítő tanfolyamokon is tanítani. Sok iskola az informatikai képzésben az ECDL vizsgakövetelményekre koncentrál, ami némileg beszűkíti a képzés spektrumát. Sokan úgy vélik, hogy az ECDL vizsga által mért idővel elavul, és a tudás frissítésének kérdése nem része az eljárásnak. Az ECDL vizsga-rendszer (és ennek révén a nem formális és informális módon szerzett tudás elismerésének egy adott módja) összekapcsolása a formális és nem formális képzéssel fokozatosan megkezdődött. Az Oktatási Minisztériummal való megállapodás értelmében a ben bevezetett kétszintű informatika érettségin jelesre vizsgázók további ECDL-vizsga nélkül, a mindenkori legnagyobb árkedvezménnyel kérhetik az ECDL bizonyítvány kiállítását. Az ECDL vizsga integrálásra került a nemzeti pedagógus-továbbképzési programba, a köztisztviselők képzési programjába, valamint a kulturális szakemberek továbbképzési programjába is, és integrálásra kerül a most készülő új, modulrendszerű szakképzési rendszerbe is. Az Európai Unió határozatával létrejött Europass öt dokumentumból álló leírórendszere ban online szolgáltatásként is elérhetővé vált Magyarországon. (EP életrajz (1), nyelvi útlevél (2), oklevélmelléklet (3), bizonyítvány kiegészítő (4) és mobilitási igazolvány (5)) szeptember 28 1-től kormányrendelet alapján a Magyarországon államilag elismert akkreditált nyelvvizsgafokozatok megfeleltethetővé váltak a nyelvi útlevél alapját képező, az Európa Tanács által a Közös Európai Referenciakeretben ajánlott hatfokozatú nyelvi szintjeinek. Az oklevélmellékletet kiadását a Felsőoktatási Törvény szabályozza, mely szerint a dokumentumot ingyenesen magyar és angol nyelven is ki kell adni valamennyi hallgatónak 29. Visszajelzésekből tudható, hogy adminisztratív nehézségek miatt a tényleges végrehajtás késésben van, és az intézmények egy része csak a hallgató külön kérésére állítja ki a mellékletet. Egyes szakértők észrevételezik, hogy diplomamellékletek a képzés minőségéről nem sokat árulnak el, így munkapiaci hasznosíthatóságuk korlátozott. Egy közelmúltban lezárult kutatás szerint a jövőben az Europasshoz kapcsolódan konkrét terjesztési célok meghatározására van szükség; ki kell jelölni a stratégiailag fontos csoportokat (multinacionális nagyvállalati kör, állásés munkaközvetítő cégek, ÁFSZ, képző intézmények); egységes informatikai felület létrehozása szükséges az öt dokumentumtípus számára; indokoltnak tűnik a dokumentumok tartalmi egyszerűsítése; és az önéletrajz és a nyelvi útlevél kitöltésének és használatának módját célszerű lenne bevonni a középiskolai és felsőoktatási képzésbe. Hasonlóan az Uniós országok gyakorlatához, egy nemzeti központ végzi a dokumentumokkal kapcsolatos teendőket. Az Oktatási Minisztérium közepén az egyik 2000-ben létrehozott háttérintézményét (Educatio Közhasznú Társaság) jelölte ki a magyarországi Nemzeti Europass Központ feladatainak ellátására. A társaság fő feladata az oktatásügyhöz kapcsolódó információs rendszerek fejlesztése és üzemeltetése, valamint a kapcsolódó tájékoztatási és koordinációs teendők ellátása. A Nemzeti Europass Központ (NEK) feladatai közé tartozik az Europass portfolió központi információs rendszerének létrehozása, a magyar nyelvű internetes honlap működtetése, a dokumentumok promóciója, tájékoztatás és tanácsadás, a dokumentumok kiállítását végző szakmai szervezetek munkájának koordinálása, kapcsolattartás, együttműködés az európai szintű hálózattal. A NEK munkájában közreműködik - szintén az Oktatási Minisztérium döntése alapján - a Tempus Közalapítvány, a Nemzeti Szakképzési Intézet, az Országos Kreditiroda, valamint az Oktatási Minisztérium érintett ügyosztályai, a magyarországi munka- és tanácsadó, valamint az Unióról tájékoztatást nyújtó szervezetek /1998. (IV.8). 29 Az Egységes Oktatási Azonosító rendszer teljeskörű megvalósulása esetén az Europass igazolások kiállítása automatikussá válna.

31 h) A 2001-es Felnőttképzési Törvényben megfogalmazott új jogosítvány, az előzetes tudás értékelésének lehetősége szélesebb körben való megismertetéséről, a potenciális érintettek körében erre irányuló tevékenységről nincs tudomásunk. Az információgyűjtés során találkoztunk olyan képzés-szolgáltató intézménnyel, amelyben az előzetes tudás értékelésére olyanok is jelentkeznek, akik nem az adott képzőintézményben kívánnak később tanulni, és a mérés eredményét saját céljukra kívánják használni. Ők azzal a lehetőséggel élnek, hogy az értékelés a képzési programtól függetlenül is igénybe vehető felnőttképzési szolgáltatás, amely segít felmérni, hogy milyen szinten áll idegen nyelv tudásuk, és ez alapján milyen szintű tanfolyamon érdemes tovább tanulniuk (pl. egy nyelvvizsga megszerzéséhez). Az intézmények azonban azt jelezték, hogy nagyobb tömegű ilyen igényt nem tudnának kielégíteni (mert arra külön munkatársat kellene alkalmazniuk). Ugyanakkor az általunk megkeresett képzés-szolgáltatók azt is elmondták, hogy hosszabb távon látnának fantáziát abban, ha a felnőttek tudásának ilyen eszközökkel történő értékelése, azaz a tudásszint diagnózisa egyfajta fizetős szolgáltatássá válik (azaz az egyének által megvásárolható szolgáltatásként működik) Irányítás és a kormányzat szerepe 2.2.a) Résztvevők és tevékenységi körük ( ki mit csinál ) a nem-formális és informális tanulás kapcsán és annak elismerésében Ki? Mit? (kompetenciája) Kormányzat Afelnőttképzést is érintő jogszabályok előkészítése, kormányrendeletek kiadása Az állami felnőttképzési intézmények finanszírozása Finanszírozás a felnőttképzési normatíva + speciális képzési projektek révén Oktatási és Kulturális Minisztérium Az értékelés módszertani eszközeinek kidolgoztatása Szociális és Munkaügyi Minisztérium A munkaügyi ellátórendszer (benne a munkapiaci A területi (megyei) munkaügyi központok NJSZT (szakmai szervezet) - nemzetközi szabvány alapján a vizsga jogtulajdonosa és koordinátora 2.2.b) képzési és átképzési rendszer) működtetése A képzésszolgáltatók kötelező regisztrációja, és a Felnőttképzési Törvényben foglalt előírások (köztük az előzetes ismeretek mérése) betartásának ellenőrzése Helyi ECDL irodák, az ECDL vizsga-rendszer működtetése Felsőoktatási intézmények Az intézményekben működő Kreditátviteli Bizottság hatás- és felelősségi köre, hogy milyen formális, informális és non-formális ismereteket ismer el, és ez utóbbiak esetén milyen módon győződik meg az ismeret/készség meglétéről.

32 32 Résztvevők és tevékenységi körük a formális képzéssel és annak elismerésével kapcsolatosan Ki? Mit? Kormányzat A felsőoktatási végzettségek és szakok rendszerének meghatározása, A szakképzettségek és szakok létesítésének és indításának eljárási szabályozása (rendeletben), [legújabban:] a hitelesítés szakmai-minőségi feltételek meghatározása, valamint a közreműködők (felsőoktatási intézmények, akkreditációs bizottság, Regisztrációs Központ, Minisztérium) hatásköreinek és működésének szabályozása Oktatási és Kulturális Minisztérium A közoktatás nemzeti curriculum ának meghatározása A tárcához tartozó szakmai képesítések és követelmények kidolgozásáért, folyamatos frissítéséért Felsőoktatási képzési és kimeneti követelmények (benne a szakképzettség meghatározás) hitelesítése és kiadása Szociális és Munkaügyi Minisztérium Az iskolarendszerű (azaz a közoktatási rendszer részét képező) szakképzés intézményrendszerének működése Az iskolarendszeren kívüli szakképzés és átképzés állami fenntartású intézményrendszerének működése Országos Közoktatási Értékelési és Vizsgaközpont (OKÉV) Az iskolarendszeren kívüli szakképzés működésének szabályozása Felelős az OKJ évenkénti megjelenéséért a tárcához tartozó szakmai követelmények kidolgozásáért Felelős az érettségi vizsgáztatásért és az iskolai rendszerű szakmai vizsgák szervezéséért Szakmai képesítések odaítélése az Országos Képzési Jegyzékben megfogalmazott követelmények alapján Állami vizsgabizottságok Gazdasági kamarák Részvétel az országosan elismert szakmai képesítések odaítélését végző vizsgabizottságokban Mestervizsgák szervezése 2.2.c).

33 33 A 90-es években végbement átalakulás során a korábbiakhoz képest is meggyengült a társadalmi partnerek befolyása a tervezés, döntéshozás terén, a kormányzat vált a modernizációs programok fő aktorává, és ez a helyzet ma is jellemzőnek mondható. Viszonylag gyenge a civil szektor is (a finanszírozás szempontjából még mindig erősen függ a kormányzattól). A helyi kezdeményezések (döntően projekt alapú lokális fejlesztések) sokszínűek, és igyekeznek követni az általuk (sokszor csak töredékesen) ismert európai trendeket. A fenntarthatóság azonban ezeknél a projekteknél többnyire nem valósul meg. Eredményeik sem válnak ismertté szélesebb körben (igen gyenge a projektek disszeminációs tevékenysége). Ráadásul a kormányzati szintű kezdeményezések és a helyi szintű innovációk nem találkoznak össze egymást erősítő módon. A Felnőttképzési Törvénynek az előzetes tudás értékelésére vonatkozó 17. paragrafusa is annak példája, hogy a kormányzat elindít egy olyan kezdeményezést, amely a rendszer korszerűsítsének eszköze lehetne, de nem kapcsolódnak hozzá olyan elemek, amelyek a megvalósítást széles körűvé tehetnék (vagy csak későn, és igen kis léptékű, időleges támogatást kap a program, mint a Felnőttképzési Intézettől rendelt eszközrendszer fejlesztési projekt). Ilyen támogató eszközök híján a kormányzat még ha tényleges szándékok állnának a kezdeményezés mögött sem képes kibővíteni a kezdeményezés tényleges hatását. A felsőoktatást érintő fejlesztések terén igen hasonló a helyzet. 2.2.d) Az egész életen át tartó tanulásra vonatkozó 2005-ös kormányhatározat megvalósítása céljából 2006 elején létrejött a megvalósítást szolgáló interminiszteriális munkacsoport. A munkacsoport feladata, hogy a kormányhatározatban megjelölt részterületekre vonatkozó javaslatokat kidolgozzon, illetve koordinálja az egyes minisztériumok felelősségeként megfogalmazott feladatok végrehajtását. A munka során felszínre kerültek a korábbi tárcaszintű együttműködés már ismert problémái. A jelenlegi együttműködési struktúrában az egyik társminisztérum feladatköre a javaslatok kidolgozásának vezetése, amely az egyenrangú részvétel elvét a felelősség megosztás miatt nem mindig képes követni. Attól függően, hogy az elmúlt évek során melyik tárca kapta meg a nemzeti lifelong learning koncepció kidolgozásának és képviseletének feladatát, változtak a koncepció hangsúlyai (a közoktatáson belüli korai képességfejlesztés, illetve a munkapiaci részvétel növelését célzó felnőttképzés mint fő hangsúly között) Erőforrások finanszírozás 2.3.a) A Nemzeti Felnőttképzési Intézet által végzett eszközfejlesztést az Oktatási Minisztérium finanszírozta. Ez egyszeri alkalommal történt projekt-finanszírozás volt (hozzávetőleg 140 millió forint, kb euró), amelynek keretében támogatást kapott 53 képzőintézmény az értékeléshez szükséges infrastruktúrafejlesztésre (munkaállomások telepítésére). Ebből finanszírozták a speciális szoftver fejlesztését (amely azonban a fejlesztést végző cég tulajdonában maradt), és a mérési eszközök (tesztek) kidolgozását. Nincs arra vonatkozó számítás, hogy mennyibe kerül egy személy előzetes tudásának felmérése. A programban résztvevő képzőintézmények véleménye szerint az értékelés költsége attól is függ, hogy hány személyt vonnak be, ill. mennyire működhet üzemszerűen az értékelés. A törvény nem rendelt forrást az eljáráshoz. A képzőcégek az eljárást többnyire a képzés részévé (első szakaszává) teszik. Külföldi tanulmányok vagy külföldi munkavállalás esetén szükséges, végzettséget igazoló hatósági bizonyítványok kiállítását költségtérítés ellenében a Magyar Ekvivalencia- és

34 34 Információs Központ 30 végzi. (Szakképzettség elismertetése kb. 180 euró; végzettségi szint és szakképzettség elismertetése kb. 240 euró.) 2.3.b) Mivel az eljárásnak nincs költségvetési háttere, idősoros adatok nem állnak rendelkezésre. 2.3.c) A 2001-es Felnőttképzési Törvény a képzőintézmények feladataként jelöli meg az eljárás elvégzését, külön finanszírozási rendszerről nem beszélhetünk. A költségeket a képzőcégek viselik, illetve az értékelés költségeit belekalkulálják a képzési díjakba olyan módon, hogy az értékelésre szánt idő része a képzési programnak. Rendszerint az első 1 vagy 2 foglalkozást (órát) szánják erre. Amennyiben az állam által finanszírozott vagy támogatott képzésről van szó, amit a munkaügyi központok rendelnek meg a képzőcégtől, ilyen módon az állam finanszírozza az eljárás elvégzését, de költségszámításokat nem végeznek, és adatgyűjtés sem folyik e tárgyban. Az ECDL eljárás költségeit többnyire maguk a résztvevők fizetik, de a munkaadók is szerveznek és finanszíroznak ECDL felkészítést alkalmazottaiknak (amelyet módjuk van elszámolni a kötelező szakképzési hozzájárulás, azaz a szakképzési adójuk terhére). A regisztrációs költség hozzávetőleg euró, az összköltség a megszerzett modulok számától is függ (egy modul kb ft, 15 euró). Nappali tagozatos diákok számára kb. 20% árkedvezményt adnak. A külföldön szerzett diploma honosításának költségeit a kérelmező fizeti. A felsőoktatáson belül a kredit-elismerés intézményi költségeinek megosztásáról nincs jogszabály, azt általában az intézmények (mint nem explicit költséget) lenyelik. 2.3.d) A Felnőttképzési Törvényben előírt előzetes ismeretek felmérésének kötelezettsége minden felnőttképzést végző cégre (képzésszolgáltatóra) vonatkozik, tehát gyakorlatilag több ezer hely van, ahol elvileg kérheti egy felnőtt az értékelés elvégzését. A gyakorlatban a nagyobb cégeknél van ennek realitása (pontos információ azonban erről nem áll rendelkezésre). A Nemzeti Felnőttképzési Intézet által vezetett fejlesztési projektben 53 képzőintézmény vett részt, ők 2004 óta használják a projektben kidolgozott teszteket. Az értékelésben résztvevők számára a projekt futamideje alatt szerveztek egy felkészítő tréninget. Potenciálisan és hosszú távon, egy fejlesztési koncepcióban gondolkodva a szakképzési rendszer új területi intézményei, a térségi integrált szakképző központok (TISZK-ek), illetve a regionális képzőközpontok országos hálózata (9 intézmény a különböző régiókban) lehetne a bázisa egy olyan országos hálózatnak, amely egységes alapelvek és eljárásrend alapján, azonos módszerekkel, a területi elérhetőséget biztosítva működhetne mint az előzetes tudás értékelésének és elismerésének országos bázisa. A felsőoktatási szektorban egyetlen Ekvivalencia Központ működik. Ugyanakkor minden egyes felsőoktatási intézmény, illetve sokszor annak egyes karai külön-külön értékelő (köz)pontként értelmezhetők. Jelenleg 400 akkreditált ECDL vizsgaközpont működik szerte az országban. 30 Amely az ENIC-NARIC hálózat magyarországi képviselője is.

35 Egyéb, országspecifikus szempontok és tények 2.4.a) A nem formális módon megszerzett tudás értékeléséhez és elismeréséhez kapcsolódik a szakmai képzési rendszer részét képező mester-vizsga szabályozása. A mester-vizsgára vonatkozó szabályozásnak része a másutt megszerzett végzettség elismerése. A mestervizsga-bizottság elnöke a szakirányú egyetemi, főiskolai, felső- és középfokú technikumi, illetve akkreditált felsőfokú végzettséggel rendelkező jelöltnek a képesítésének megfelelő szakmában a szakmai elméleti vizsga szóbeli része alól - amennyiben a szakmai vizsgakövetelmények másképp nem rendelkeznek - kérelmére felmentést adhat. Emellett mentesül a pedagógiai ismeretek és a vállalkozási ismeretek vizsgarész letétele alól az a jelölt, aki ezeket magába foglaló felsőfokú szakirányú végzettséggel rendelkezik, vagy aki más szakmából olyan sikeres mestervizsgát tett, amely a pedagógiai, illetve vállalkozási ismereteket tartalmazta. A mentesség iránti kérelmet a jelentkezéssel egyidejűleg kell benyújtani és azt a mestervizsga-bizottság elnöke hagyja jóvá. 3. A megvalósítás eszközrendszere 3.1. Képesítések, képesítési rendszerek, kvalifikációs keretrendszer 3.1.a) A magyar gyakorlatban használt kifejezések közül először (a 90-es évek második felében) az előzetes tudás értékelése, az angol prior learning assessment kifejezés tükörforításaként kezdett terjedni szűk szakmai körökben. 31 Az egyik regionális képzőközpont a 90-es évek végén kezdett bele egy intézményi szintű kísérletbe, kanadai szakértő segítségével, honlapjukon azóta is szerepel egy menüpont, amely az eljárást ajánlja. Ebben a leírásban PLA/ETFE az előzetes tudás felmérése és elismerése szerepel. Ezt a megnevezést csak ez az intézmény használja, másutt azonban ez nem ismert és nem használatos. Lásd a képzőközpont web-oldalán: A kifejezés rendkívüli hosszúsága miatt sokszor csonkítva használják az eredetit (és előzetes tudás elismeréséről beszélnek). Hozzávetőleg 2000-től (az EB e tárgyú anyagának megszületését követően) egyre többen használják a nem-formális és informális tanulás elismerése kifejezést. Ez ugyancsak tükörfordítás, betűszóval való rövidítése magyarul nem létezik, és következetes használata igen nehézkes. Nem egyszer szakemberek is informális tudás -ról beszélnek, ami tulajdonképpen tartalmi félreértés, hiszen az informális kifejezés a megszerzés módjára utal, maga a megszerzett tudás nem különbözik a más módon megszerzett tudásoktól. A 2001-es Felnőttképzési Törvényben megfogalmazott eljárás tudásszint felmérésről szól (azaz a gyakorlatban a képzési programnak megfelelő, előzetesen megszerzett, és mérhető ismeretekről). Elismerés (recognition) helyett pedig beszámításról (set-off) van szó, szűkebben abban az értelemben, hogy a képzési program megvalósítása során valamilyen (egységesen nem szabályozott) módon a képzőintézmény tekintetbe veszi az egyén meglévő ismereteit, korábbi tapasztalatait. A gyakorlatban azonban a problémát az jelenti, hogy a képzés nem individuálisan, 31 Magát az előzetes tudás (prior knowledge) kifejezést az ún. konstruktív pedagógia kapcsán pedagógiai szakemberek is használják.

36 36 hanem csoportosan szerveződik, és egy csoporton belül igen eltérő előzetes ismereteket kellene számításba venniük a képzés-szolgáltatóknak. 3.1.b) Magyarországon az államilag elismert szakképesítéseket 1993 óta rendelet foglalja egységes rendszerbe. Az Országos Képzés Jegyzék (magyar rövidítése OKJ National Register of Vocational Qualifications- NRVQ) a szakképzésben megszerezhető képesítéseket tartalmazza. A jegyzék évenként történő kiadása és szükség szerinti módosítása kezdetben az oktatási miniszter kompetenciája volt, ez azonban többször változott az elmúlt évtized során, jelenleg ismét a munkaügyi miniszter kompetenciája, együttműködésben az érintett többi tárcával. Az új szakképesítések létrehozására vagy a régiek megszüntetésére vonatkozó döntések meghozatalában részt vesznek a gazdaság képviselői (munkaadók, kamarák, munkavállalói érdekképviseletek). Az OKJ-ban meghatározott szakképesítések megszerzésére a szakmai vizsgát a szakmai vizsgaszabályzat rendelkezései szerint szervezik a vizsgáztatásra kijelölt intézményekben. Az OKJ-ban felsorolt egyes szakmák követelményrendszerét az adott szakmáért felelős miniszterek külön jogszabályban adják közre. A szakmai vizsgát független vizsgabizottság előtt kell letenni, melynek munkájában részt vesz a szakképesítésért felelős miniszter által megbízott elnök, a szakmai vizsgát szervező intézmény, továbbá a szakképesítés szerint illetékes területi gazdasági kamara képviselője. Az OKJ a 90-es évek közepén kb. ezer kvalifikációt tartalmazott, 2005-ig ez a szám 800-ra csökkent. Az elmúlt években több nagyprojekt keretében zajlott a szakmai képesítések és a képzés modul rendszerűvé tételének összekapcsolása. Az új, átdolgozott jegyzék, amely 2006 közepére készült el, 417 szakmai képesítést tartalmaz, egymásra épülő modulok és részképesítések formájában. Már az 1993-as Szakképzési Törvény is beszámíthatóvá tette a másutt megszerzett, és formális végzettséggel igazolható ismereteket. A jogszabály értelmében a szakképző intézményben, illetőleg a felsőoktatási intézményben folytatott tanulmányokat a szakképesítési - megegyező tartalmú - követelmények teljesítésébe be kell számítani. A beszámítás iránti kérelmet az előzetes tanulmányok és a követelmények teljesítésének egyidejű igazolásával a szakképzést folytató intézmény vezetőjéhez kell benyújtani. A beszámítás mértékéről a szakképzést folytató intézmény vezetője dönt. A szakképzést folytató intézmény vezetőjének döntése ellen a Vizsgaközponthoz lehet fellebbezni. Ugyanígy a szakképző intézményben vagy felsőoktatási intézményben folytatott tanulmányok során tett eredményes vizsga alapján a szakmai vizsga részei, tantárgyai, illetve a tananyagegységek (modulok) követelményeinek ismételt teljesítése alól felmentést kell adni. A felmentésről - a szakmai vizsgát szervező intézmény vezetőjének javaslatára - a szakmai vizsga megkezdése előtt a vizsgabizottság dönt. A vizsgabizottság a kérelmet csak abban az esetben utasíthatja el, ha a felmentés jogszabályban előírt feltételei nem állnak fenn. A vizsgarész vagy tantárgy osztályzatát, illetőleg érdemjegyét a másik vizsgán elért eredmény alapján a vizsgabizottság állapítja meg. (Egy képzésszolgáltató által adott példa: ha egy olyan felnőtt, aki az egészségügyi főiskolán csak két évet végzett, és nem szerzett diplomát, a felnőttképzésben gyógymasszőr képesítést kíván szerezni, az anatómia vizsga alól felmentést kaphat, ha a vizsgabizottság elnöke a dokumentumok megvizsgálása alapján (ez esetben a felsőoktatási index tanúsága szerint a főiskolán sikeres anatómia vizsga) alapján úgy dönt. Más szakértő véleménye szerint az index nem számít képesítésnek, ezért eleve nem lehet azt a felmentésre vonatkozó jogszabály keretében értelmezni.) Az új, 2006-tól fokozatosan életbe lépő, moduláris rendszerű Országos Képesítési Jegyzékben szereplő szakképesítések beszámíthatóvá teszik az ECDL egyes moduljait. Az ECDL-nek a formális képzéssel való összekapcsolása az informális módon szerzett tudás elismerését tekintve egyfajta közvetett alkalmazásnak minősíthető. Az Oktatási Minisztérium és az ECDL vizsgarendszer szakmai koordinációját ellátó Neumann János SZámítógép-tudományi Társaság

37 37 (NJSZT) közötti megállapodás értelmében a 2004/2005-ös tanévtől kezdve a középszintű vagy emeltszintű informatikai érettségi vizsgát jelesre teljesítők további vizsga nélkül, a mindenkori legkedvezményesebb regisztrációs díj befizetése ellenében igényelhetik az ECDL bizonyítványt. Az ECDL bizonyítvány igénylésére az érettségi bizonyítvány megszerzésétől számított két éven belül van lehetőség. Egyre több felsőoktatási intézmény is beszámítja a tantárgyi követelményekbe az ECDL vizsgát, így a hallgatók ECDL bizonyítványukért teljes vagy részleges felmentést kaphatnak. Ez a megoldás a PLA egyfajta kiszervezéseként (outsourcing) is értelmezhető. Ugyancsak az Országos Képzési Jegyzék és az ECDL közötti átjárhatóságot biztosítja az Oktatási Minisztérium és a Neumann János Számítógép-tudományi Társaság (NJSZT) között létrejött megállapodás. Ennek értelmében az Országos Képzési Jegyzékben (OKJ) szereplõ bizonyos informatikai szakképesítésekkel rendelkezők (pl. gazdasági informatikus I., információrendszer-szervezõ, informatikus, számítástechnikai programozó, stb.) vizsgamentességet élveznek, ha a felsorolt szakképesítések valamelyikét 1994-ben vagy az óta szerezték meg. Feltételes vizsgamentesség adható más felsorolt szakmai képesítéssel rendelkezőknek is, ha 2001 előtt már megkezdték a képzést. Ha az érintettek regisztrálnak egy ECDL központban, és befizetik a regisztrációs díjat (kb. 40 euró), valamint igazolják a megjelölt képzettség megszerzését, az ECDL jogosítványt postán küldik ki részükre. 3.1.c) Az idegennyelv vizsga megszerzése lényegében független attól (és elvileg mindenkor független volt), hol szerezte meg valaki az adott nyelvi ismeretet (pl. hosszabb külföldi tartózkodás, önképzés vagy magántanár segítségével, anyanyelvű rokonai segítségével informális tanulással, vagy a közoktatási rendszeren belül). A vizsga évtizedek óta nyitott, ilyen értelemben a nyelvvizsga bár a vizsgakövetelmények kötöttek szintén a nem formális és informális módon szerzett tudás elismerése egyik elkülönült eljárásának tekinthető. Nem véletlen, hogy a nyelv és informatika az a két terület, ahol az RNFIL jól működik. E két területnek szoros a kapcsolódása a privát tevékenységek illetve a munka világával tehát azokkal a helyszínekkel, ahol az informális tanulás jelentős része zajlik), ráadásul maguk az ismeretek is igen alkalmasak a modularizálásra (modulokra, részismeretekre bontásra). Vannak olyan szakmák, illetve tevékenységek, amelyekben képesítés nélkül nem lehet gyakorlatot, munkatapasztalatot szerezni (ilyen az egészségügyi szakmák egy része, a gépkocsivezetés, hatósági előírásokhoz kötött tevékenységek). Megfordítva: azokban a szakmákban várható az FNFIL alkalmazása, ahol képesítéstől függetlenül is lehet munkatapasztalatokat szerezni. A szakmai képesítések megszerzésének az RNFIL eljáráshoz illesztésében a legfőbb nehézséget az jelenti, hogy a szakmai elméleti ismeretek ugyan viszonylag könnyen részelemekre bonthatók és teszt-el mérhetővé tehetők, de a gyakorlati részismereteket, és azok elismerésének módja az adott szakma egészét érintő konszenzus kimunkálását igényelné, ráadásul igen nagy volumenű fejlesztőmunkát tesz szükségessé, tekintettel arra, hogy több száz képesítést kellene felbontani, sztenderdizálni e célból. A felsőoktatás (intézményi és akkreditációs bizottsági szinten egyaránt) erőteljesen ellenáll az RNFIL-nek,, mert egyelőre még az oktató által leadott és ellenőrzött ismeretek kultúrája hat át

38 38 mindent rendkívül formális keretek között, régi, hagyományos módszerek mentén. 32 Ebbe nem illik bele a nem formális módon megszerzett tudás elismerésének szemlélete, ezért értetlenkedést, majd ennek nyomán elutasítást vált ki, hiszen megkérdőjelezi az egyetemi professzor tudományos ismeretek birtoklására és közvetítésére szóló mindenhatóságáról és exkluzivitásáról szóló ön- és közvélekedést. Egy olyan, egyesek szerint némi túlzással posztfeudális -nak minősített társadalomban, mint a magyar, a pozíciók betöltése, birtoklása rendkívül nagy jelentőségű, a pozíció ruházza fel szakmai autoritással is az azt betöltő személyt. Minden törekvés, ami e pozíció megkerülésével érne célba, eleve támadásnak van kitéve a pozíciórend részéről, hiszen annak gyöngítését jelenti azáltal, hogy bemutatja, a pozícióban lévő személy nélkül is el lehet érni a célt. 3.1.d) A szakmai képesítések új rendszere a 2006-ra megújított OKJ a fejlesztők szerint tudatosan számol a nem formális módon szerzett tudás beszámításának lehetőségeivel. A felsőoktatásban ilyen különbséget nem lehet megjelölni. 3.1.e) Inkább a párhuzamosság jellemző, az előzetes tudás értékelése nem jelentett speciális hajtóerőt a keretrendszer kidolgozásának kezdeményezésében. Ami a szakmai kvalifikációs rendszert illeti, az Országos Képesítési Jegyzék már 1994 óta létezik. A 2006-ra elkészült modernizálása, modul rendszerű átalakítása a rendszer kidolgozóinak véleménye szerint kedvez az RNFIL eljárások szempontjából, de nem ez képezte az átalakítás legfőbb hajtóerejét. Az EKKR koncepciója Magyarországon értetlenségbe és elutasításba ütközött, egyrészt azért, mert nemcsak az oktatásban, de az élet számos területén idegen a kimenet orientált szemlélet. Ugyanakkor az European Qualification Framework-el kapcsolatos európai folyamat hatására az Oktatási Minisztérium kezdeményezte a nemzeti(országos) képesítési keret kialakítására irányuló koncepció elkészítését, amely jelenleg társadalmi és szakmai egyeztetés alatt áll. A munkaügyi és az oktatási tárca egyetértése alapján a koncepció elfogadását követően, 2007-től indul el az OKKR kialakítása és bevezetése. Az OKKR-ről elkészült koncepció azt javasolja, hogy tekintsük a keretrendszert olyan stratégiai eszköznek, amely alkalmas arra, hogy egyrészt támogassa az egyén tanulás- és életpálya tervezését, másrészt igazodási pontként segítse a képzési szolgáltatók programfejlesztéseit, ezáltal elősegítve az egyes alágazatok (közoktatás, szakképzés, felsőoktatás), valamint a különböző szektorok közötti képzési kimenetek összehangolódását, amely ezidáig sikertelen volt. Az OKKR kialakítása és bevezetése egyben alkalmat teremthet a nem-formális és informális tanulás eredményeinek elismerésére irányuló gyakorlat kiszélesítésére és tudatosabbá tételére, többek között az ezt is támogató intézményrendszer létrehozása révén. Ezt a tevékenységet a második Nemzeti Fejlesztési Terv ( ) több prioritása és intézkedése is támogatja. Az EKKR-rel kapcsolatos elutasítást jelezték a nemzeti konzultáció során megfogalmazott észrevételek is. Azt lehet mondani, hogy a 32 A magyar felsőoktatásra is jellemző humboldtiánus hagyomány nem tekinti a képzésre, kutatásra nézve relevánsnak az adott felsőoktatási intézmény társadalmi-gazdasági környezetét, így nem is veszi figyelembe azt. Ez is hozzájárul az akadémiai szféra elzárkozó, elutasító szemléletéhez, amely az igazság keresésében zavaró tényezőnek tekinti a kívülről érkező impulzusokat. E tekintetben jelentős a különbség pl. az amerikai modelltől, amely az egyetemet a társadalomba szervesen beágyazott intézménynek tartja.

39 39 nemzeti képesítési keretrendszer kialakítása minisztériumi iniciatíva, mindenfajta társadalmi támogatottság nélkül. 3.1.f) A magyar felsőoktatás jelentős változáson megy keresztül ezekben az években, de ez alatt nem a Bologna folyamat modernizációs hatását értjük, hanem a hagyományos oktatási piacok átalakulásának hatását. A felsőoktatás egyelőre a tradicionális irányultsággal a éves korosztály nappali tagozaton, állami finanszírozással történő alapképzését tekinti fő feladatának. Az idősebb korosztályok, illetve nem nappali tagozaton tanulni kívánók számára csak az állami finanszírozás szűkülésével növekvő arányú úgynevezett költség-térítéses levelező tagozatos képzések nyújtanak lehetőséget. A távoktatásos és egyéb part-time képzési formák volumene elhanyagolható. A demográfiai hullámvölgy a éves korosztállyal megérkezett a felsőoktatás hagyományos beiskolázási piacára, ugyanakkor az elmúlt évek egyre intenzívebb levelező tagozatos képzései nyomán a felsőoktatás feldolgozta a korábbi évek szűkebb beiskolázási lehetőségei miatt kiszorultakból, illetőleg más okból továbbtanulni nem szándékozókból álló tömeget, akik később mégis diplomát kívántak szerezni, munka mellett. Az alulról építkező hagyományos full-time képzési piac és az idősebb, kimaradókból feltöltődő piac egyidejű beszűkülése drámai mértékű létszámvisszaesésben mutatkozik meg mind a képzésekre jelentkezők, mind az arra beiskolázottak körében (lásd a táblázatot és grafikont az d pontnál). Ráadásul a kormányzat is erőteljesen csökkenti azoknak a hallgatóknak a számát, akik képzését finanszírozni hajlandó. Emiatt nemcsak hallgatókat, de állami és piaci bevételeket is veszítenek a felsőoktatási intézmények, akiknek a szűkülő piacon egyre több, kis, piacérzékeny magánintézménnyel kell versenyezni. A magánintézmények felismerték azt a regionális piaci lehetőséget, amely a magyar lakosság rendkívül alacsony mobilitási hajlandóságából fakad, és nagy intézmények által lefedetlen vidéki középvárosokban indulnak alapszintű és felsőfokú szakképzésekből álló kínálattal, elszívva a közvetlen környezetben lakókat az km-rel távolabb lévő nagyobb állami intézmények elől. Mindezen folyamatok együttes hatásaként több intézmény jelentős forráshiánnyal küszködik. Rendkívül kiéleződött a hallgatókért folyó verseny. Ezért a felsőoktatási intézmények hevesen elleneznek minden olyan lépést, amely újabb potenciális hallgatók elvesztését jelenthetné. Ezért egy iskolarendszeren kívül, a nem-formális és informális tanulással megszerzett ismeretek és készségek elismerése révén felsőfokú végzettséget és szakképzetséget igazoló eljárás és intézményrendszer felállítása és működése alapvető érdekeiket sértené. Ugyanakkor elfogadhatóvá válhat számukra egy, a felsőoktatáson belül működő elismerési gyakorlat, mivel felsőoktatás-képessé, azaz beiskolázhatóvá tenné mindazokat, akiknek formális középszintű vagy felsőfokú végzettségük nincs, de rendelkeznek a szükséges kompetenciával, és így növelhetnék képzéseiken a hallgatók létszámát. Ugyanakkor számolni kell azzal, hogy a rendkívül formális, állam által garantált és hitelesített végzettséghez és szakképzettséghez vezető képzések folytatásának, valamint az ezeket tanúsító pecsétes, szigorú számadású közokiratnak számító oklevelek kiadásának jogát birtokló felsőoktatási intézmények és az ebben az intézményi és működési környezetben szocializálódott oktatói gárda rendkívül nehezen és lassan fogja elfogadni a formális folyamatokon kívül megszerzett kompetenciát, annak elismerését, történjék annak validációja akár formális eljárás keretében. Mint korábban már jeleztük, még a más szintén akkreditált, netán szakmai együttműködést is fenntartó felsőoktatási intézményben megszerezett krediteket sem szívesen ismerik el. Ha az elismerési, validációs folyamatokban ők közreműködnek és időközben felismerik ennek piacnövelő hatását is akkor a szemléletmód átalakulása, a megszerzett kompetencia ilyen módon történő validálásának elfogadása - könnyebben megtörténhet, bár még ez esetben is hosszú éveket vehet igénybe.

40 Kredit akkumuláció és kredit-transzfer 3.2.a) A kredit rendszer Magyarországon a 90-es évek elejétől, a rendszerváltást követő spontán intézményi reformok keretében jelent meg először, és mindenekelőtt a curriculum-ok korszerűsítésének, az oktatásszervezés modernizációjának eszközeként tekintettek rá. Eleinte a reformokba belevágó intézmények (vagy intézmények egyes karai) önálló módon fejlesztettek kredit rendszereket. Egy 1996-ban végzett átfogó vizsgálat 33 megállapította, hogy mindegyik rendszer bevezetésében hasonló jellemző volt, hogy a tantervek átalakításával járt együtt, és egyegy agilis intézményi felső vezető (dékán, rektor vagy rektorhelyettes) javaslatára és elképzelései szerint alakultak ki. Többek között sikerüket is a felülről irányítottságnak köszönhették: azokban az intézményekben, ahol bár kezdeményezések történtek a felső vezetés személyi összetétele megváltozott, általában leállt a tantervi átalakítás és a kredit rendszer kidolgozása. Jellemző volt továbbá, hogy ezek a kredit rendszerek más-más alapfilozófia mentén többnyire eltérő külföldi tapasztalatokkal rendelkező oktatók, oktatás-adminisztrációs vezetők segítségével, egymástól meglehetősen eltérően épültek fel, nem volt lehetséges az átjárás köztük. Azaz kicsiben, néhány intézményt érintve Magyarországon is megismétlődtek az egy évtizeddel korábbi angliai események, amelynek hatására ott megkezdődött a regionális kredit-konzorciumok létrehozása, majd a régiós kredit rendszerek közötti átjárást elősegítő CATS rendszer (Credit Accumulation and Transfer System) kialakítása. Ebben az időben zajlott a Felsőoktatás-fejlesztési Reformprogram kialakítása és világbanki kölcsönből történő finanszírozásának előkészítése a Világbank szakembereivel. A Reformprogramban hangsúlyosan jelent meg a kredit rendszer bevezetése, mint a szükséges tantervi reformok véghezvitelének egyik eszköze. Az évi felsőoktatási törvény 1996 során jelentős módosuláson esett át, és a módosított szövegben több helyen is megjelent a kredit rendszer fogalma. A törvény felhatalmazta a kormányt a kredit rendszerrel kapcsolatos részletszabályok rendelettel való meghozatalára. Egy éves előkészítő munka után 1998 tavaszán született meg a kredit rendszer bevezetéséről szóló kormányrendelet. A rendelet minden állami és államilag elismert felsőoktatási intézmény számára kötelezővé tette a kredit rendszer bevezetését 2002 szeptemberétől, a felkészülésre hagyott 4 évre pedig irányelveket fogalmazott meg az intézményi kredit rendszerek kialakítására. Cél volt, hogy olyan rendszerek alakuljanak ki, amelyek vagy megfelelnek egy, a rendeletben meghatározott országos rendszernek, vagy könnyen átszámíthatók legyenek abba, ezzel segítendő a hallgatói mobilitást. A rendelet által meghatározott paraméterek egyébként egybeestek az Európai Kreditátviteli Rendszer (ECTS) főbb jellemzőivel. A rendelet a munka szakmai segítésére létrehozott egy szakmai testületet (Országos Kredittanács) és egy koordináló, szakmai szolgáltatásokat nyújtó irodát is végén módosult a kredit rendszer bevezetését előíró kormányrendelet, amely szorosabbra húzta az országos rendszert annyiban, hogy nem engedte meg az intézményi eltéréseket az országos paraméterektől szeptemberében az intézmények mintegy fele, 2003 szeptemberétől pedig a teljes magyar felsőoktatási intézményrendszer megkezdte nappali tagozatokon a kredit rendszerben folyó képzést. Általában felmenő rendszerben, az első 33 A kredit rendszer magyarországi bevezethetőségének vizsgálata. Tempus-CME projekt, MKM, (A Magyar Országgyűlés 1995-ben határozatot hozott a felsőoktatás fejlesztésének irányelveiről. A határozat számos területen komoly átalakításokat, reformlépéseket tartott szükségesnek. A határozatban foglaltak megvalósíthatóságának vizsgálatára 1995 végén a magyar felsőoktatási egyesületek (), az Oktatáskutató Intézet, valamint a Művelődési és Közoktatási Minisztérium indította a TEMPUS CME által finanszírozott közös kutatási projektet, amelyik három, tematikusan elkülönülő alprojektjének egyike volt a tantervi modularizáció és a kredit rendszer bevezethetőségének vizsgálata folyamán számos vizsgálat, felmérés készült, dokumentumelemzések, interjúk születtek, több háttértanulmány íródott, amelyek eredményeképp egy összefoglaló tanulmány és egy ajánlás-sor született a kormányzat számára.

41 41 évfolyamokra lépett életbe a kredit rendszer. A továbbképzésekre, nem nappali képzésekre, illetve a doktorképzésre 2004 szeptemberétől kellett alkalmazni a kredit rendszert. Az elmúlt években több felmérés is monitorozta kredit rendszer bevezetésére való felkészülést, majd a bevezetés és működés alakulását. Legutóbb tavaszán folyt átfogó monitoring vizsgálat. 34 Ennek alapján úgy tűnik, hogy a kredit rendszer megvalósulása végül is formálisan történt meg, vagyis nem tudta elérni a hozzá kötött korábbi modernizációs reményeket: sem a tanterv-szervezésben, sem az oktatási módszerekben, sem a tanulási eredmények értékelésben nem jelentek meg korszerű módszerek, friss megoldások az intézményekben, mint ahogy a hallgatói mobilitás támogatásában sem ért el áttörést. Bár a végén elfogadott új felsőoktatási törvénybe, illetve végrehajtási utasításába átemelt kreditszabályozás nyitott egy rést a nem-formális és informális tanulással szerzett ismereteket kreditekkel történő elismerése felé, ennek akadémiai fogadtatására az értetlenség lehet a legmegfelelőbb kifejezés. A magyarországi kredit rendszer ismérveiben azonos az Európai Kreditakkumulációs és -átviteli Rendszerrel (Credit Accumulation and Transfer System, ECTS). Azaz a kreditszámítás alapja az összes hallgatói munka órában számított mértéke, amelynek része a kontaktórákon túl az egyéni hallgatói munka is. Ez utóbbi komponens tehát épít a nem-formális és informális módon végzett hallgatói munkára, ugyanakkor éppen ez okozza Európa-szerte és Magyarországon is a legtöbb alkalmazási nehézséget is, amennyiben nincs egységes és elfogadott eljárás az egyéni hallgatói munka mérésére, másrészt az átlagos képességű hallgató számára becsült szükséges munkaráfordítást veszi alapul minden hallgató esetében. A kredit tehát mennyiségi mérőszám, 30 munkaóra ér 1 kreditet. Ezt az értéket jogszabály rögzíti Magyarországon, így minden magyar felsőoktatási intézményben, minden felsőoktatási képzési ciklusban, minden képzési formában ez a kreditszámítás alapja. Ez azt is jelenti, hogy a kreditek átvitele és elismerése a hazai és az ECTS révén a nemzetközi - intézmények, programok és szintek között elvileg akadálytalan. A jogszabály az átvitel és elismerés elősegítése érdekében elismerési kötelezettségeket is rendel az intézményekhez: a kredittel elismert tanulmányi teljesítményt - ha annak előfeltétele fennáll - bármelyik felsőoktatási intézményben folytatott tanulmányok során el kell ismerni, függetlenül attól, hogy milyen felsőoktatási intézményben, milyen képzési szinten folytatott tanulmányok során szerezték azt. Az elismerés - tantárgyi program alapján - kizárólag a kredit megállapításának alapjául szolgáló ismeretek összevetésével történik. El kell ismerni a kreditet, ha az összevetett ismeretek legalább hetvenöt százalékban megegyeznek. 35 Ez meglehetősen formális előírás, és az ismeretek azonosságán alapul. A felsőoktatási törvény végrehajtási utasítása ugyanakkor lehetőséget ad informális tanulással szerzett ismeretek kredittel történő elismerésére: nem kell teljesíteni a tantervben előírt követelményeket, ha a hallgató azokat korábban már elsajátította és ezt hitelt érdemlő módon igazolja. A munkatapasztalatok alapján teljesített követelmények elismeréséhez az intézménynek szóbeli, írásbeli vagy gyakorlati számonkérés formájában meg kell bizonyosodnia az ismeretek elsajátításáról 36 Azonban ez a passzus is elsősorban ismeretekről beszél, és nem kompetenciáról, azaz tradicionális nézetet közvetít az intézmények felé. Ráadásul ez a 2006 tavasza óta hatályos jogszabály előzményeként hatályban lévő, a kredit rendszer működését szabályozó kormányrendelet 37 szigorú jogszabályértelmezés szerint még nem tette lehetővé az intézmények számára a felsőoktatáson kívül szerzett ismeretek elismerését: A felsőoktatási intézmény a vele hallgatói jogviszonyban állók más hazai vagy külföldi felsőoktatási intézményben szerzett kreditjeit ( ) ismerheti el. [2. (1) bekezdés]. Tehát az a lehetőség, hogy nem-formális vagy informális tanulással szerzett ismeretek 34 Az Oktatási Minisztérium által indított Országos Kreditmonitoring Projekt, amelynek adatfelvételét a Magyar Gallup Intézet végezte, szakmai felügyeletét az Országos Kredittanács tagjaiból felálló Szakértői testület látta el. A monitoringról és annak eredményeiről részletesen: 35 Felsőoktatási törvény (7) bekezdés 36 79/2006. sz. Kormányrendelet 23. (9) bekezdés /2000. sz. Kormányrendelet a kredit rendszer bevezetéséről és a tanulmányok kreditek alapján történő nyilvántartásáról

42 42 elismerhetőek, kreditálhatóak és beszámíthatóak a felsőoktatási képzésbe, meglehetősen újnak tekinthető a hazai felsőoktatás számára. Egy 2006 végén szervezett, a felsőoktatási intézmények oktatásszervezési vezetői (tanulmányi osztályok, hivatalok vezetői) között folytatott kérdőíves vizsgálat eredményei is azt mutatják, hogy az előzetesen megszerzett ismeretek elismerése túlnyomórészt a felsőoktatásban megszerzett és már kredittel elismert ismeretek elfogadására irányul, de még ez a gyakorlat sem általános, a nem-formális és informális tanulással megszerezett ismeretek elismerését többségük egyáltalán nem vagy csak kismértékben támogatja. A vizsgálat alapján a hallgatók sem ismerik még a lehetőségeiket, az intézmények válaszai alapján nem-formális és informális ismeretek elismerését alig-alig kezdeményezik a hallgatók, ahol igen, ott is elsősorban a szakmai gyakorlat elismerése érdekében. Felsőoktatási oktatók körében folytatott interjúk eredményei azt mutatják, hogy az oktatók túlnyomó része nem is hallott még a lehetőségről, ugyanakkor örültek annak, hogy találkoztak a kérdéssel. Ennek ellenére többségük elutasítja, vagy csak elvi alapon tartja meggondolandónak, saját szakterületén pedig már nem alkalmazná a nem-formális és informális tanulás eredményeinek elismerését. Azok, akik megengedőbbek, elsősorban a felsőfokú szakképzésben, még inkább a szakirányú továbbképzésekben látják megengedhetőnek az elismerési eljárást, főként a szakmai gyakorlatok terén. Érdekes felvetésként jelent meg a válaszadók körében, hogy véleményük szerint számos olyan, kreditet eredményező rövid idejű képzést, tanfolyamot kellene szervezni, amely elismeri valamilyen módon a nem-formális és informális tanulási eredményeket, és amelyek kreditjei aztán a kreditelismerés szabályai szerint elismerhetők lennének a graduális képzésben. Ez az álláspont azért figyelemre méltó, mert árulkodó az oktatói attitűdöket illetően: a már bevált, elfogadott eljárások mentén óvatosan elfogadnak újdonságokat, szokatlan, nem-formalizált megoldásokat azonban elutasítanak. A kredit rendszert minden magyar felsőoktatási intézmény alkalmazza, és szinte minden rendszerben bentlévő hallgatóra kiterjed, még ha számos helyen csak formálisan is. A kreditben foglalt egyéni hallgatói munka érdemi figyelembe vételével kapcsolatban sok még a gyermekbetegség. A már idézett 2005-ös kreditmonitoring során kiderült, hogy nagyon alacsony a magyar intézményekben a kontaktórához társított egyéni hallgatói munka aránya (nem éri el a kontaktóraszám dupláját). A hallgatói felmérésekből pedig kiderült, hogy az esetek kétharmadában ez az alacsony mérték is túl van becsülve (felerészben jelentősen) a tényleges egyéni munkaráfordításhoz képest. A kreditek tantervi allokációjának tényleges gyakorlata az, hogy nem a lehetséges vagy elvárt egyéni munkaráfordítás becslése történik meg, hanem a kontaktórák bizonyos szorzataként (1, esetleg 1,5-szeres szorzót alkalmazva) határozzák meg az egyéni munkaráfordítást. Elsősorban a kontaktórákra koncentrálnak, és a tanévenkénti 60 kreditből a kontaktórákra kiosztott mennyiség után fennmaradt lekötetlen kreditet terítik ily módon a tantárgyak között. Azaz még ott sem működik érdemi módon az egyéni, informális tanulás figyelembe vétele, ahol pedig erre jogszabályi előírás, illetve intézményi kötelezettségvállalás (pl. Erasmus University Charter) és nemzetközi egyezmények (pl. Learning Aggreement) vannak. A felsőoktatást követően, a megszerzett képesítés birtokában több szakmai szervezet, illetve néhány esetben jogszabály a képesítés gyakorlásához rendszeres továbbképzési kötelezettséget határoz meg, ezekre azonban a kredit rendszer csak részlegesen és esetlegesen terjed ki. A pedagógusoknak 7 évente 120 órányi továbbképzésen kell részt venniük, és ennek során kizárólag a kontaktórás részvételt veszik figyelembe. Az egészségügyi dolgozóknak, orvosoknak 5 évente 100, illetve 250 kreditet kell teljesíteniük, amelyből 75, illetve 100 kredit teljesíthető meghatározott szakmai gyakorlattal (az informális tanulást elismerve), a többi azonban elméleti kontaktórákon való részvétellel kell teljesíteni (bár ebben konferencia-részvétel is szerepelhet, ami tekinthető kontakt óráktól független nem-formális tanulásnak). A jogi, igazgatási

43 43 szakmákban előírt továbbképzések (amelyekben viszont jelentősebb mennyiségű munkavégzési kötelezettség is megjelenik) egyáltalán nincsenek beillesztve kredit rendszerbe. Az intézmények között elvileg létrejöhetnek kreditekvivalencia-egyezmények egymás kreditjeinek kölcsönös elfogadásáról, ilyen létezéséről azonban nincs tudomásunk. A kredit rendszer végül is formálisan valósult meg, nem tudta behozni sem a tantervszervezésben, sem az oktatási módszerekben, sem az értékelésben a korszerű módszereket, friss megoldásokat (pedig ez lett volna az eredeti cél, és kevésbé a nemzetközi mobilitás támogatása). Bár nyitott egy rést a PLA felé. A keret jogszabályilag rendezett, alapját az ECTS protokollja képezi. Az egész felsőoktatásra kiterjed, annak minden képzési szintjére. A PLA-ra vonatkozik egy két jogszabályhely, mint lehetőségre. Minden felsőoktatási intézmény alkalmazza formálisan. Érdemi használatával kapcsolatban sok még a gyerekbetegség, még a más hazai és külföldi felsőoktatási intézményekben (formális keretek között) szerzett, kredittel elismert eredményt is nehezen, vonakodva ismerik el. 3.2.b) A kredit rendszer működtetését kötelezően elrendelő jogszabályok (felsőoktatási törvény és végrehajtási utasítását tartalmazó kormányrendelet) szerint az egyes intézmények által felállítandó intézményi Kreditátviteli Bizottság felelős mind a formális, mind a nem-formális és informális úton megszerzett ismeretek, és értük járó kreditek elismeréséért. Ugyanezt jelzik vissza az ország-jelentés elkészítése során szervezett felmérés keretében az intézményeknek feltett kérdésekre beérkező válaszok, amelyekben kivétel nélkül minden válaszoló intézmény ezt a testületet jelölte meg felelősként. Az intézményeknek belső szabályzatban kell rendelkezniük a Kreditátviteli Bizottság hatásköréről, működéséről. Az elismerésre vonatkozó felelősség tekintetében tehát nincs különbség a formális és a nem-formális, informális tanulás révén megszerzett ismeretek között. Az intézményeknek belső szabályzatban kell rendelekzniük a Kreditátviteli Bizottság hatásköréről, működéséről. 3.2.c) Az egyéni hallgatói munka mérése nem megoldott, ezért becsült érték, egy átlagos képességű hallgató számára szükségesnek vélt munkaráfordítás alapján. Ugyanakkor a hazai gyakorlatban a rendkívül részletezett és kontaktóraszámokkal és kreditekkel is szabályozott képzési követelmények miatt a krediteket az intézmények a kontaktóraszámokhoz rendelik hozzá, sok esetben alig számítva érdemi egyéni hallgatói munkaidőt a kontaktórákon felül. Egy kurzus átlagosan 30 kontaktórából áll (ami héten át heti 2 x percet jelent a gyakorlatban) és ehhez 2 kreditet rendelnek hozzá. (A kontaktórák kreditértéke 1, a hozzá számított egyéni tanulmányi munka kreditértéke szintén 1.) Ez a hagyományosan rendkívül extenzív és formális oktatás szinte teljes mértékben általános a hazai felsőoktatásban. Kivételt ez alól egy-két főleg külföldi alapítású magánintézmény (pl. CEU) gyakorlata jelent. 3.2.d) A hallgatók körében két ellentétes hatóerő működik: egyrészt többeknek a gyorsabb diplomaszerzés lehetősége a hajtóerő, illetve az egyszer már kredittel elismert tudást nyújtó tantárgyak ismételt elvégzésének az elkerülése. Hajtóerő továbbá a flexibilisebbé váló tantervekben a nehezen megszerezhető kreditek (nehezebb követelményeket tartalmazó tárgyak vagy oktatók) elkerülése, és alternatív módokon való megszerzése, azaz egyfajta vadászat az olcsó kreditekre. Ugyanakkor a tanulmányokban való lassabb előrehaladás, az adminisztrációs értelemben is könnyebbé váló halasztás is jelentős hajtóerő, mert ezáltal könnyebbé válik a

44 44 tanulás melletti munkavégzés, egyéb személyes érdeklődés kielégítése vagy a szociális háttérből fakadó élethelyzetek kezelése. A hallgatók ugyanakkor erőteljesen sérelmezik, hogy azonos munkaráfordításért sok esetben nem azonos értékű kredit jár számukra, illetve, hogy meglehetősen egyenetlen a munkaterhelésük a tantervben való előrehaladás során. Az intézmények egy jelentős része számára nem jelent érdemi hajtóerőt a kredit rendszer, azt inkább jogszabályi kényszerként élik meg. A magasabb hallgatólétszámmal rendelkező intézmények közül néhányban felismerik, hogy a kredit az egyéni hallgatói érdeklődések és tanulási útvonalak összerendezésének eszközeként hatékonyabb oktatásszervezési és tevékenységmérő eszköz lehet. A már megszerzett ismeretek elismerése, az ennek nyomán megtakarítható oktatási munkaráfordítás, mint szempont sehol sem jelenik meg. A rendszer bevezetése körüli kölcsönös bizalmatlanságból fakad, hogy az oktatók attól féltek, a kredit rendszerrel együtt a lecsökkenő óraszámok miatt elbocsátásokra kerül sor, míg a kormányzat attól félt, hogy az intézmények élve az egyéni hallgatói munka beszámításának lehetőségével - lecsökkentik az oktatási tevékenységeket, ezért jogszabályban alulról szabályozta (minimumot írva elő) a kontaktóraszámokat és kreditmennyiségeket. Ezzel szemben az intézmények inkább még növelni is igyekeztek/nek az oktatási munkaráfordítást engedve az oktatók egzisztenciális bizonytalanságtól való félelméből eredő, az óraszám megtartására irányuló nyomásnak. 3.2.e) A német mintát követő duális szakképzési modell keretében a gyakorlati szakmai képzés lényegében szervezett munkahelyi tapasztalatszerzés, vagy az iskolai tanműhelyekben szerzett tapasztalat, amelynek arányát (százalékban megadva) az OKJ tartalmazza (a kredit rendszer fogalmainak és eljárásainak használata nélkül). A gyakorlati képzés szerves része az iskolarendszerű szakképzésnek, formáját tekintve nem kredit alapon működik. A nem iskolarendszerű szakképzésben (miután mindkettőt az OKJ regulálja) ugyanez érvényes. A gyakorlatba a 90-es években a nagyvállalati környezet összeomlása miatt maga ez a képzési modell is megrendült, a gyakorlati képzés is bekényszerült a szakképző iskolák falai közé (a tanműhelyekbe). A korábbi és a jelenlegi új felsőoktatási törvény is szabályozza a szakképzésből (amennyiben az felsőfokú szakképzés) a felsőoktatási alapképzésbe való átmenetet, és ebben a szakképzésben megszerezett ismeretek elismerését. Felsőoktatási intézmények ugyanis csak abban az esetben indíthatnak el egy felsőfokú szakképzési programot, ha annak szakirányú alapképzési folytatásaként értelmezhető képzési programja is folyik az intézményben. A szakképzésből az alapképzésbe átlépő hallgató számára pedig a szakképzésben megszerzett ismereteiből kredit értéknyit köteles elismerni az intézmény az alapképzés terhére. (lásd még a 1.1.d pont alatt) 3.2.f) Az eddigi nem teljes körű, ill. alkalmi felmérések azt jelzik, hogy alig-alig van gyakorlat a nem-formális és informális tanulással szerzett ismeretek kredittel történő elismerésére a felsőoktatásban. Két jellemző terület van, ahol előfordul elsősorban magánfőiskolákon ilyengyakorlat: az egyik a számítógépes ismeretek, amennyiben a hallgató erről sztenderd vizsgán tett tanúbizonyságot és bemutatja az ezt tanúsító oklevelet (pl. ECDL vizsga), a másik az idegen-nyelv ismeret, amelyet szintén nyelvvizsga-bizonyítvány alapján ismernek el. Ugyanakkor nagyon sok intézmény úgynevezett kritérium-követelményként kezeli ezeket az ismereteket, azaz az oklevél kiadásához feltételként előírja, de kreditet nem ad érte. Ezért a korábban vagy máshol (intézményen kívül) a hallgató által megszerzett számítógépes felhasználói, illetve idegennyelv-ismeret valójában csak a tanulási folyamatban az előírt végső határidőnél korábban történő teljesítésként jelenik meg.

45 45 Számos intézmény a képzési programok követelményei között előír külső (vállalatnál, intézménynél) eltöltendő szakmai gyakorlatot, ez azonban a formális tanulás részeként, tantervben előírt kötelezettségként van kezelve. A legtöbb intézmény ezekre a szakmai gyakorlatokra nem ad kreditet, hanem a diploma kritérium-követelményeként kezeli, az idegennyelvi-ismerethez hasonlóan. A munka mellett végzett levelező (part-time) képzések esetén több intézmény elismeri a hallgató számára szakmai gyakorlatként a hallgató saját munkahelyén történő munkavégzését (és megadja érte a tantervben meghatározott számú kreditet), amennyiben a munkakör többé-kevésbé megfelel a képzés szakmai irányainak. Az intézmény részéről azonban ezt sokkal inkább a szakmai gyakorlati hely biztosításával kapcsolatos szervezési problémák és feladatok megkönnyítésének tekintik, mintsem a munkavégzés közbeni tanulás kredittel való elismerésének Értékelési módszerek és eljárások 3.3.a) A 2001-es Felnőttképzési Törvény 17. paragrafusa az előzetes tudásfelmérést mint értékelési eljárást a felnőttképzés keretében a szervezett képzésbe történő belépésnél lokalizálja. Az eljárásnak a képzőintézményekhez, illetve a képzési programokhoz kapcsolása erősen behatárolja a potenciális érintettek körét. A country background report írásakor kiegészítő információgyűjtésbe kezdtünk, amely azt igazolta, hogy a képzés-szolgáltatók gyakorlata igen sokszínű. A Nemzeti Felnőttképzési Intézet által szervezett projektben 53 képzőintézmény vett részt. Ez a projekt a teszt módszer mellett kötelezte el magát, döntőan azért, mert ez tűnt a legolcsóbb eljárásnak. A résztvevő intézmények eltérő módon használják a projekt keretében kidolgozott teszteket. Az általunk megkeresett intézmények a képzésre jelentkezőkkel tesztet iratnak, amelyet néhol szóbeli tudásmérés egészít ki. A nyelviskolák már évtizedek óta alkalmazzák az előzetes tudásszint mérést (aminek alapján szintek szerint szelektálják a hallgatóikat). A 2001-es törvény lényegében ezt az eljárást tette kötelezővé minden képzésszolgáltató számára. Az 1992 óta működő Nyelviskolák Szakmai Egyesülete - NYESZE (amely a nyelvoktatást végző képzési vállalkozások országos, de önkéntes tagságon alapuló szakmai érdekvédelmi szervezete) irányelveket dolgozott ki az előzetes tudás mérésének mint kötelező eljárásnak az alkalmazására. Ennek az a lényege, hogy mivel a nyelvoktatásban a kommunikációs képességet helyezik előtérbe, az előzetes ismeretek felmérésekor is a szóbeli vizsgára helyezik a hangsúlyt, és nem is kívánják automatizálni, számítógépekkel megoldani az értékelésnek ezt a fázisát. Vannak olyan képzésszolgáltatók, amelyek saját módszereikkel kombinálják az NFI által kidolgozott eszközöket. A nyelviskolák némelyike mind szóbeli, mind írásbeli felmérést végez, a Nemzeti Felnőttképzési Intézet által kidogozott nyelvi tesztet nem használják, mert a konkrét kérdéssorokkal nem voltak megelégedve. Az egyik Regionális Képzőközpont (Székesfehérvár) a 90-es évek vége óta hirdeti az eljárás igénybevehetőségét..(lásd még a 2.12d pont alatt) Az eljárás általuk vázolt menete a következő: Jelentkezés A képzési program áttekintése A modul kiválasztása Teszt írása A teszt értékelése, és az értékelés alapján döntés arról, hogy a jelöltet felmentik-e a képzési modul elvégzése alól, vagy sem. Az eljárást elsőként a számítástechnikai képzésre dolgozták ki (később a gyakorlati alkalmazás megrekedt). Egy másik Regionális Képzőközpont (Pécs) némileg eltérő hangsúllyal a felnőttképzési szolgáltatások részeként tárgyalja és tálalja potenciális klienseinek az eljárást Honlapjukon az olvasható, hogy az előzetes tudás felmérése és beszámítása (ők a PLARelnevezésre utalnak) annak elismerése, hogy az élettapasztalattal szerzett mindennemű tudás,

46 46 szakértelem, attitűd az iskolarendszerű képzéssel azonos értékű lehet: ugyanúgy mérhető, értékelhető és beszámítható valamely képzési programba. A PLAR megbízható és erre alkalmas eszközökkel, kvalifikált szakértők által végrehajtott felmérése annak, amit a személy nem formális szakképzés, tréning-, vagy tapasztalati úton megtanult, ami beszámítható a felnőttképzési intézmény által kínált képzési programokba. A PLAR a jelenleg elterjedt formában az élettapasztalat, munkavégzés és tanulás során szerzett tudás, szakértelem és attitűd összességének felmérését jelenti. Rendeltetése: - Segíteni a tanulási szándékukban eltökélt személyeknek azonosítani, dokumentálni és bemutatni azt a tudást, tapasztalatot és képességeket, amelyeket a munkavégzésük során élettapasztalatként szereztek. A felsőoktatásban nincs egységes eljárás, a vonatkozó jogszabály igazolt ismeretről beszél, az erről való meggyőződés módjai az intézmény hatáskörébe tartoznak. A felsőoktatási intézmények körében végzett gyorsfelmérésünk szerint nagyon különböző az értékelési eljárások alkalmazása. Többségben vannak azok, akik a kérelmezőknek a tudást igazoló bizonyítékait (tanúsítvány, írásbeli munkák, egyéb korábbi alkotások) tekintik át és értékelik, de vannak olyan intézmények, amelyek írásbeli, szóbeli vizsgát szerveznek és még az evidenciák vizsgálatát is elvégzik, de olyan is van, amelyik úgy nyilatkozott, hogy semmilyen értékelési eljárást nem folytat. A felsőoktatásban korábban szerzett ismeretek és kreditek elismerésének értékelési eljárásaival kapcsolatos korábbi visszajelzésekből tudni, hogy az oktatók elsősorban a korábban elvégzett tantárgy oktatója (annak minősítettségét, szakmai ismertségét és elfogadottságát), illetve a kreditet kiadó intézmény (annak megítélését, elfogadottságát) alapján fogadják el vagy utasítják el a már megszerezett kreditek elismerését, azaz nem folytatnak le értékelő eljárást, hanem heurisztikus elvek mentén alakítják ki álláspontjukat. 3.3.b) 1/ A teszt mint módszer dominánsnak nevezhető. Részben mert ennek van mintája, a képzők ezt ismerik, és ezt ítélik objektív módszernek, ráadásul azt vallják, hogy egyszer kell kifejleszteni, utána olcsó. Fontos szempont, hogy az informatikai eszközök alkalmazása révén automatizálható, tehát az élőmunkával takarékoskodni lehet. A Nemzeti Felnőttképzési Intézet által szervezett projekt vezetője szerint a teszt módszer választásában egyértelműen a költségtakarékosság szempontja dominált. A projekt keretében egy önálló kézikönyvet írattak a tesz módszer egyik szakértőjével a tesztek kidolgozásának módszertanáról és az értékelési eljárásokról. 2/ Volt kísérlet a 90-es években más megközelítésre is. A 90-es évek végén a munkaügyi szervezetrendszerben néhányan kaptak kiképzést a portfolió készítésre (néhányan a fancia bilan de compétence rendszerrel ismerkedtek meg) Külföldi szakemberek érkeztek felkészítést tartani, illetve az akkor alakuló regionális képzőközpontok szakemberei mentek rövid külföldi tanulmányutakra (pl. Írországba). Ez a tudás azonban végülis nem hasznosult, nem épült be a szervezetek mindennapos tevékenységébe. A portfólió módszer, illetve a formatív megközelítés általában igen kevéssé ismert, és még kevésbé elterjedt Magyarországon, és igen távol áll a formális képzés dominanciájából fakadó általános szemlélettől. A képzésnek és a tanulásnak olyan individualizált megközelítését képviseli, amely ma még nem jellemző a magyar képzési szektorban. A munkaügyi ellátórendszerben a tanácsadási szolgáltatásokban részben jelen van ugyan, de inkább csak ritka kivételként alkalmazzák (pl. a problémás esetek kezelésében). Inkább a civil szervezetek egy részének tevékenységében jelenik meg ez a megközelítés (pl. a hátrányos helyzetű

47 47 célcsoportokra irányuló felnőttképzési programok esetében találni példát ilyenre, lásd az 1.4.a pontnál) 3/ A szakképzési rendszerben a kvalifikáció kiadásához szükséges vizsga részeként a gyakorlati próbatétel széles körben elterjedt gyakorlatnak tekinthető (a vizsga az elméleti ismereteket mérő írásbeli vizsga mellett egy ún. gyakorlati vizsgarészből áll, amely pl. egy munkadarab elkészítését vagy egy szakmai szituáció megoldását jelenti). Az informatikai jártasságot értékelő és elismerő ECDL vizsga is gyakorlati feladatok megoldására épül. 4/ A deklaratív értékelésre magyar elnevezés nincs, bár a gyakorlatban a CV-kben leírt saját kompetenciák megjelölése tekinthető ilyennek. Az Europass és az ahhoz hasonló eszközök használatát is ez a módszer jellemzi. 3.3.c) Az OKJ követelményrendszerének kidolgozására van egy jogszabályban rögzített eljárásrend. Az OKJ megjelentetésének felelőse jelenleg a szociális és munkaügyi minisztérium (korábban az oktatási tárca volt). A szakmák mindegyike esetében meg van jelölve az illetékes tárca.(részletesen lásd a 3.1.b pont alatt) A szabályozott szakmák és a többi között jelentős különbségek vannak. A szabályozott szakmák esetén a szakmai kamarák gondozzák, azaz tulajdonolják a szakmai és foglalkozási sztenderdeket, ezeket ellenőrzik is (sőt jogi területen ők maguk szervezik és felügyelik az erre való felkészítést (pl. a szakjogász képzés esetében). A felsőoktatásban érvényes akadémiai és részben a szakmai sztenderdeket az akkreditációs bizottság útján az oktatási tárca ellenőrzi. A többi esetében nem különül el a három szempont szerinti sztenderd. A sztenderdeket az oktatási minisztérium tulajdonolja, és az akkreditációs bizottság útján ellenőrzi. A szakmaterületenként illetékes társtárcáknak gyengülő, enyhe, és közvetett befolyása van a sztenderdek alakulására. 3.3.d) A Felnőttképzési törvényben megfogalmazott, minden képzésszolgáltatóra kötelező eljárás egyéni (a felnőttekre vonatkozó állampolgári) jogként került megfogalmazásra vitákról nincs tudomásunk. 3.3.e) A Felnőttképzési Törvény az intézmény akkreditáció feltételeit is tartalmazza. Tehát a minőségbiztosítást nem az előzetes tudás értékeléséhez, hanem általában a képzőintézmények működéséhez kapcsolja. Értelmezhető úgy is, hogy a minőségbiztosítási rendszer részét alkotják a hallgatók számára nyújtott szolgáltatások, köztük az előzetes tudás értékelése Egyéb, országspecifikus szempontok és tények A magyar rendszer jelen leírásában egyoldalúság érvényesül annyiban, amennyien az RNFIL két, egymástól alapvetően elkülönülő területe közül (a munka és a képzés világa) alapvetően csak a képzéshez kapcsolódó eljárásokra vonatkozóan rendelkezünk megbízható információval, és a jogszabályok, illetve a kísérleti projektek is ezt a szektort érintik. A gazdasági szektorban érvényesülő gyakorlatról igen kevés információ áll rendelkezésre, töredékes ismereteink (például a hazai multik körében készült néhány eset-tanulmány) alapján úgy tűnik, hogy elsősorban a nagyvállalati szektor munkaerő-fejlesztési (HR) politikájának, illetve a cégek tudásmenedzsment gyakorlatának szerves része a nem formális ill. az informális tanulás integrálása és ösztönzése. Az ilyen módon szerzett tudás elismerésének sokféle lehetséges módjáról csak azt tudjuk, hogy sokféle néven sokféle részeljárás alakult ki és működik. A Magyarországon működő multik számos innovatív eljárást adaptáltak anyacégeiktől, és a szervezetek belső

48 48 előmeneteli rendszerében egyre tudatosabban alkalmazzák az informális tanulás ösztönzését és eredményének speciális elismerését. Ezeknek a kialakult intézményi szintű eljárásoknak a feltárása kiterjedt, szisztematikus kutatással lenne felderíthető. Tapasztalatok alapján sokakban alakult ki az a benyomás, hogy a nagyvállalati szektor jóval előbbre tart az informális tanulás természetének és szerepének felismerésében, sőt általában a képzés individualizálásában, a képzési kultúra eszközrendszerét tekintve, mint az iskolarendszerű illetve a felnőttképzési szektor. A cégek gyakorlatára azonban az is egyre inkább jellemző, hogy a HRM stratégia a cég általános üzleti stratégiájának része, amelyet a versenyképesség zálogának tekintenek, és ezért igen kevéssé engedik mások számára a hozzáférést (a részletekbe való betekintést). Ugyanebből az okból fakadóan nem osztják meg a képzéssel kapcsolatos innovációikat sem más cégekkel, sem a formális képzési szektor képviselőivel. A cégek belső képzési gyakorlatára vonatkozóan csak a munkaügyi, foglalkoztatási szabályok jelentenek korlátot. A munkavállalói érdekképviseletek szerepe mind a formális, mind a munkahelyi képzést (és a hozzá kapcsolódó egyéb eljárásokat, ezen belül az RNFIL-t) illetően minimális, nem rendelkeznek erre vonatkozó, képviselhető elképzelésekkel. A magyar képzési hagyományokból, a formális megközelítés általános dominanciájából következően az informális tudás elismerésének megközelítésében a formatív szemlélet helyett a szummatív megközelítés túlsúlya következik. A formatív megközelítés, a portfolió módszer, általában az individualitásra, az egyén élettörténetére koncentráló megközelítés elsősorban a segítő jellegű civil szervezetek kultúrájában, célcsoportokhoz való viszonyában, illetve egy-egy célcsoportra koncentráló intenzív kísérleti projektben jelenik meg. A civil szektor Magyarországon az utóbbi évtizedben dinamikusan fejlődött, de még erősen függ a kormányzati támogatásoktól, és egyelőre csekély szerepet játszik az iskolarendszeren kívüli képzésben illetve a munkatapasztalat szerzésben (lásd a harmadik szektornak a felértékelődését az európai országokban) mind a civil értékek (és tudások) képviseletében. Biztató jelnek tekinthető, hogy egy 2005 végén a lifelong learning témában lezajlott felmérés szerint (Török, 2006) a év közötti magyar lakosság 5,3 százaléka állította, hogy tanult valamit az elmúlt 12 hónapban társadalmi vagy politikai munka keretében mint például az egyházi élet, pártélet, civil szervezetekben végzett tevékenység. Ugyanakkor rendkívül jellemző, hogy a kérdezettek sokszor nem tekintik, illetve nem nevezik tanulásnak az informális tanulás sokféle formáját.

49 49 4. Az érdekelt szereplők viszonya az elismeréshez 4.1. Az érdekelt szereplők jellemzői 4.1.a) Az elmúlt másfél évtized során az iskolarendszerű képzésen (közoktatás és felsőoktatás) kívül egy négy pilléren nyugvó kiterjedt képzési szektor jött létre. Ennek elemei: 1/ Az állami fenntartású képzőintézmények (elsősorban a szakmai képzést végző iskolák és 9 regionális képzőközpont), 2/ a képzésszolgáltató magán-vállalkozások (számuk körül mozog), 3/ a non-profit képzőszervezetek, illetve a civil szektor, 4/ és a munkaszervezetek, a munkaadók (a munkahelyeken folyó ún. belső képzés inner training). Nem-formális tanulás (a főbb szereplők jellemzői) Provider of non-formal learning (e.g. universities, for-profit private companies, company s in-house training, government, NGOs, etc.) Profit orientált képzőcégek Recogniser of such non-formal learning (e.g. government, quasi-government, universities, companies, professional bodies, trade unions, etc.) Types of recognition received (e.g. academic qualifications degrees, diplomas, credits, awards, certificates, professional qualifications, etc.) Az adott képzés jellegétől függően nyelvvizsga oklevél, OKJ képesítés Regulator (e.g. quality assurance agency, professional body, government, etc.) Felnőttképzési Akkreditációs Testület (FAT) Main user(s) (Specify) Elvileg bárki Megyei Munkaügyi Központok Regionális képzőközpontok Munkahelyek képzőszevezetek Non-profit képzőszervezetek mint Egyetemek, főiskolák Államilag szabályozott vizsgarendszer (pl. OKJ-s szakvizsgarendszer); néhány intézmény elismeri az e téren megszerzett ismeretek egy részét a reguláris felsőoktatási képzések során. Az adott képzés jellegétől függően pl. OKJ képesítés, a képzésben való részvételt igazoló bizonyítvány Maga az adott munkaheszervezet (pl. magasabb munkahelyi besorolás, vagy magasabb bér formájában) Jelenleg Szociális Munkaügyi Minisztérium a és Elvileg bárki, jelentős részben munkanélküliek, vagy az adott térség munkavállalói Az adott cég alkalmazottai Többnyire speciális célcsoportok (pl. romák, nők, hátrányos helyzetűek) Felnőttek, munka mellett tanulók, diplomával már rendelkezők

50 50 Informal learning (Characteristics of Stakeholders Grid) Types of skills gained by informal learning (e.g. ICT skills by using computers, literacy by reading books, numeracy, business protocol, negotiation skills, etc.) Az NFI az alábbi területekre dolgozott ki teszteket Angol Matematika Marketing Üzleti kommunikáció Faipari ismeretek ICT skills Recogniser of informal learning Az a képzőintézmény, ahol a jelentkező tanulni szeretne ECDL vizsgaközpont Types of Recognition received Például egy vizsgamodul alóli felmentés ECDL Licence Regulatory body A törvényi előírások betartását a helyi munkaügyi központ ellenőrzi Nemzetközi standard, NeumannJSZT gazdája a Main users (specify) Elvileg bárki, de a kidolgozott, jelenleg rendelkezésre álló modulok behatárolják a terepet Elvileg bárki Idegen nyelvi ismeret (pl. külföldi tartozkódás során szerzett nyelvtudás) Nyelvi vizsgarendszer Nyelvvizsga bizonyítvány Állami jogi szabályozás + szakmai testület Elvileg bárki 4.2. Hozzáférés 4.2.a) Nincsenek ilyen feltételek. 4.2.b) Abban a szűkebb értelemben, amelyet a Felnőttképzési törvény előír, elvileg minden képzésszolgáltató fel kell mérje a jelentkezők előzetes tudását. A gyakorlatban ez jóval szűkebb kör. Adatok nem állnak rendelkezésre. A nyelviskolákmál a gyakorlat általános. Jelenleg 400 ECDL vizsgaközpont működik az országban. 4.2.c) A Nemzeti Felnőttképzési Intézet projektjének léte még képzési szakemberek körében sem általánosan ismert. Adatbázisuk, amelyben a tesztek és a teszteredmények vannak, web-es felületen működik, de csak a résztvevő intézmények számára hozzáférhető. Az eljárást alkalmazni kívánó képzőcégek egy kisebb része honlapján egy rövid ismertetőben jelzi, hogy van ilyen eljárásra lehetőség (pl. a regionális képzőközpontok). Speciálisan az eljárásra vonatkozóan nincs tudomásunk információs tevékenységről Részvétel 4.3.a) A Nemzeti Felnőttképzési Intézet projektje keretében kialakított adatbázis azt a célt is szolgálta, hogy adatokat gyűjtsön a tesztek használóiról. Az 53 résztvevő intézménynek csak egy kisebb része használta a rendszert, kb. 15 intézmény esetében vannak adatok (a résztvevők életkora, neme, teszteredménye). Egészében véve azonban olyan kevesen használták a rendszert,

51 51 hogy a projekt vezetője szerint a kapott adatok menniysége nem teszi lehetővé a statisztikai elemzést. Az ECDL vizsgarendszer működtetője rendelkezik a résztvevőkre vonatkozó, hozzáférhető statisztikai adatokkal. Az ECDL vizsgára jelentkező fele diák. A nők aránya 61,8%. A vizsgázók életkorát tekintve a túlnyomó többség azok köréből kerül ki, akik az iskolát már befejezték (bár a korcsoportok bontása ennek biztos megítélését nem teszi lehetővé). 5. sz. táblázat Az ECDL vizsgázók életkor szerinti megoszlása Korcsoportok Fő % - 16 évesek évesek évesek évesek Összesen Forrás: A magyarországi központi ECDL irodától kapott adatok Nincs számszerű információnk arra vonatkozóan, hogy hányan tesznek úgy nyelvvizsgát, hogy előtte nem vesznek részt képzésben (azaz informális módon megszerzett nyelvtudásukról kívánnak igazolást szerezni), illetve hányan járnak tanfolyamra (nem formális képzésre) a vizsgát megelőzően. 4.3.b) Ilyen adatok nem állnak rendelkezésre. 4.3.c) Az alacsony iskolázottságú csoportok, munkanélküliek, romák tekinthetők elsődlegesen olyan célcsoportnak, ahol az RNFIL eljárás célja a munkapiacra visszavezetés illetve a tanulásra való motiváltság megteremtése lehetne. Ennek a potenciális, de nem artikulált igénynek a meglétét jelezte egy 2005-ben szervezett kutatás.(tót, 2006, lásd még az 1.4.e pont alatt) A kutatás keretében 60 életút-nterjú készült alacsony végzettségű munkanélküliek informális tanulásáról, és ezek révén rengeteg olyan informális módon megszerzett tudás volt azonosítható, amelyeket az érintettek a szürke gazdaságban hasznosítottak (idősgondozó ill. ápoló, házvezető, varrónő, kézműipari bedolgozó stb.). Ezekre alapozva potenciálisan egy értékelési eljárás segítségével, és esetenként némi további képzéssel akár egy OKJ szakma megszerzése is lehetséges lenne. Az egyik vizsgált terepen, a szociális gondozók képzésében a felvételi szelekciónál volt ugyan némi szerepe az olyan tényezőknek, hogy valaki korábban képzetlenként dolgozott hasonló terepen (pl. ebédet hordott időseknek, közben helyettese lett a munkából kieső ottani szociális gondozónak, sőt olyan is, akinek 3 gyereke, köztük problémás is volt, ezért a felvételin megfogalmazódott, hogy van tapasztalata a gondozásban-ápolásban) amit a szelektáló zsűri tekintetbe vett. A képzés során a tanárok és a résztvevők is sokat merítettek az ő tapasztalataikból (bár a felnőttképzési módszertannak ez általában is részét képezi). Intézményesített formában azonban nem alkalmazták az RNFIL eljárást, és az érintettek nem élveztek formális előnyt a képzés során. Jelenlétük a csoportban tartalmilag gazdagította a képzést, mert behoztak számos életszerű problémás helyzetet (pl. speciális konfliktusok a gondozottakkal, az érzelmi azonosulás profi kezelése, stb.), és azokat a csoportban megvitatták. De az fel sem merült, hogy ők valamelyik modult elhagyhatnák, sőt épp maguk (meglehetősen önbizalomhiányos emberek, akik a képzés idejére minimálbért kapnak) fogalmaztak úgy, hogy ők maguk sem akarnák rövidíteni a

52 52 képzésüket, így is túl sűrűnek, gyorstalpalósnak érzik, inkább megnyújtanák annak idejét, hogy egyen idejük az új dolgok alapos megtanulására. Ez a példa szemléletes módon jelzi, hogy a nem formális képzésben hasznosulhatnak az előzetes munka és élettapasztalatok, de a RNFIL intézményesülésére nincs erős, artikulált igény a képzésben résztvevők részéről (legalábbis az alacsony képzettségűek körében) Ösztönzők és akadályok 4.4.a) A cégek/munkáltatók munkaerő toborzási gyakorlatában igen erősen jelen van a korábban szerzett ismeretek és munkatapasztalatok nem formális elismerése. Kis túlzással úgy lehetne fogalmazni, hogy nem intézményesített módon, hanem informálisan ismerik el a nem formális és informális módon szerzett tudást. Általában véve kiterjedtnek mondható ez a gyakorlati megközelítés, amit a nem formális módon megszerzett tudások társadalmi elismerésének lehetne nevezni, az ebből kialakult, erre is épülő formalizált vagy bürokratikus elismerési eljárásokkal szembeállítva. 4.4.b) Jellemző mozzanat, hogy az új, 2006-ra kidolgozott OKJ-ben szerepel a maximális óraszám megjelölése. Az OKJ fejlesztésében közreműködő szakember elmondta, hogy ilyen esetekben logikusan ugyan a minimum óraszám megjelölése lenne indokolt, de a helyzet épp az ellenkezőjét indokolja. A képzés-szolgáltatókat korlátozni kell, mert a képzés minél hosszabbá (és így drágábbá) tételében érdekeltek (különösen az államilag finanszírozott programok esetében. 4.4.c) 4.4.d) A cégek részére nyújtott adókedvezmény és az RNFIL nem kapcsolódik össze. 4.4.e) A 2005-ös kormányzati lifelong learning stratégia a hátrányos helyzetű csoportoknak a képzési lehetőségekhez való hozzáférésének javítására utal az előzetes tudás elismerésének szorgalmazásakor. ( Lásd a 2.1.a pont alatt) 4.4.f) A stigmatizációról írottakat lásd a 3.1.c) pont alatt. Ennek megszüntetésével kapcsolatos explicit törekvésekről nem beszélhetünk. 4.4.g) Ilyen törekvések nem fogalmazódtak meg. Az előzetes tudás elismerésével kapcsolatos lépések eddig alapvetően a képzési szektoron belül mozogtak Egyéb, országspecifikus szempontok és tények Magyarország részt vett abban az európai projektben, amely 25 ország RNFIL gyakorlatát írta le, és értékelte. A 7 oldalas, nem magyar szerző által írott magyar ország tanulmányban található a következő megállapítás. Hungarian umbrella organisations on a sectoral level have not really started to set up concrete initiatives regarding the validation of non-formal and informal learning. There are no particular sectors, which are currently working on this topic. In general, there seems

53 53 to be an expectation on sectoral level that initiatives will be taken by the government and national bodies (ministries)5. There seems to be a centralized approach at work here. It functions very much top-down instead of bottom-up (coming from the industrial bodies or industries themselves). 38 A közelmúltban az egyik magyar felsőoktatási intézményben 400 fős felmérés készült a levelező képzésben résztvevők körében, annak feltárására, hogy menniyre tartják alkalmazhatónak az előzetes tudás elismerésének eljárását a felvételinél, illetve szakmai képzésük során. A válaszokból az derült ki, hogy a hallgatók általában az elméleti ismeretekre összpontosítanak, amikor tanulásról van szó, és a felvételi során kevésbé tartják alkalmazhatónak az eljárást, mint a képzés során.(varró, 2004) 4.5.a) Az RNFIL eljárás explicit és szabályozott módon nincs jelen a munka világában (csak a cégek egyéni, nem központilag szabályozott gyakorlatáról beszélhetünk). A kollektív szerződések, amelyek egyébként a munkavállalók alig felét érintik, nem foglalkoznak ilyen témákkal. 4.5.b) Egy sajátos egyedi példát idéznénk. A közelmúltban jogszabály-módosítás történt az autóvezetői jogosítvány megszerzésének feltételeit illetően. Korábban jogosítványt akkor kaphatott valaki ( ill. jelentkezhetett képzésre és vizsgára), ha rendelkezett az általános iskola 8 osztályának elvégzését igazoló bizonyítvánnyal. (Ez önmagában is komoly ösztönzőként működött bizonyos társadalmi csoportok körében, hogy legalább a jogosítvány megszerzése miatt befejezzék az alapképzést). Az új szabályozás szerint a gépkocsivezetői jogosítvány megszerzésére jelentkezők írni olvasni tudásának meglétét a vizsgáztatónak kell ellenőriznie. Hogy ez milyen módon történjen, arról nincs szó a rendelkezésben. Telefonon több érintett szervezetnél informálódtunk, és azt a választ kaptuk, hogy a képzésre jelentkezők olyan módon igazolják írni-olvasni tudásukat, hogy kitöltik a jelentkezési lapot, illetve aláírnak egy erre vonatkozó rövid nyilatkozatot. 5. Esettanulmányok az előnyökről és az akadályokról Önálló, részletes esettanulmányok nem készültek, amelyek mérhetővé tennék az egyes előnyök érvényesülését. A képzés-szolgáltatók szerint a moduláris képzési rendszer egyik alapvető problémája, amely egyelőre még nem került felszínre, a vizsgák megszervezésével kapcsolatos. Egy képzési program végén a vizsgabizottság jelenleg egyszer kerül összeállításra. Egy több modulból álló képzésben, ha a képzési modulok esetében külön vizsgáztatásra kerül sor (márpedig képzési szakemberek szerint csak így biztosítható a képzés színvonala) az megsokszorozza a szervezési feladatokat, és a költségeket is. Ezeket a költségeket pedig a jelenlegi képzések során a hallgatókra kell hárítsák (vagy az államilag finanszírozott képzések esetén a megnövekedett költségeket meg kell téríttetni az állammal). 38 A European Inventory on validation of non-formal and informal learning Hungary. (lásd az irodalomjegyzékben)

54 54 6. Következtetések Az előzetes tudás értékelésére irányuló eljárás jogszabályba foglalása része a képzési és felnőttképzési rendszer modernizálására irányuló kormányzati törekvéseknek, de lényegében csupán egy ma korszerűnek tekintett eljárás részleges átvétele történt meg, ami nem járt együtt teljes egészében az adott néven ismert eljárás mögött álló szemlélet meghonosításával.magyarországon egyetlen területen van explicit, a PLA névre hivatkozó, önálló jogszabályra alapulóan működő értékelési és elismerési eljárás (Felnőttképzési Törvény, és 53 kísérletben résztvevő képzőintézmény). Emellett önálló, egymástól függetlenül létrejött rendszernek tekinthető a nyelvvizsga, az ECDL jogosítvány megszerzése. Néhány kísérleti projekt folyik még ezeken kívül. Ezek elsősorban a formális képzési utak közötti átjárók megteremtésére szolgálnak,, az érdekes benne az, hogy az ECDL ben jelen van a nem formális módon szerzett tudás elismerése, és ezen az úton (mondhatni mandinerből ) kapcsolódik be így a formális képzési rendszerbe a nem formális tanulás elismerése. Több más területen is azonosítható a nem formális és informális módon szerzett tudás hasznosításának valamilyen módja, de ezek többnyire intézményesülés előtti állapotban, látens módon létező gyakorlatok, amelyek többnyire nem ebben a fogalomrendszerben leírható módon működnek. Tehát egyfajta intézményesülés előtti állapotot mutatnak. Az oktatási és képzési rendszer egészéről elmondható, hogy nem érdekelt olyan tanulási aktivitások elismerésében, amelyek a rendszeren kívül folynak. A képzési rendszer és a szereplők fenteikben leírt jellemzőiből fakadóan az várható, hogy az informális és nem-formális tanulás elismertetésének gyakorlata a formális képzési rendszerbe integrálódva vagy ahhoz szorosan kapcsolódva alakul ki. Ismeretes, hogy az európai országok gyakorlata eltérő abban a tekintetben, hogy az elismertetés megoldási módja milyen mértékben függ a formális oktatási és képzési rendszertől. Egyes országokban az elismertetési rendszer szorosan kapcsolódik a formális képzési rendszerhez, noha bizonyos autonómiával is rendelkezik. Az RNFIL eljárások és technikák, a szabályozás módjai csak igen szűk körben ismertek. A képzési szektorban a szakemberek zöme nem, vagy csak felületesen, féloldalasan ismeri az előzetes tudás mérésének és elismerésének azokat az alapelveit és megközelítéseit, amelyeket az európai vagy tengerentúli gyakorlatban a különböző országok alkalmaznak. Részben használják a fogalmakat, de nem ugyanazt értik alatta. Nagyon gyenge a szereplők érdekeltségének az artikulációja. A formális képzés dominanciája párosul azzal, hogy a képzőintézmények elutasítják azokat a megoldásokat, amelyekben konkurenciát, vagy intézményi autonómiájuk és piaci pozíciójuk fenyegetését látják. 6.a) Verbálisan létezik ez a kapcsolódás a képzés rugalmasabbá tétele, és képzési szektorok közötti átjárások megkönnyítése, a képzés hozzáférhetőbbé tétele. 6.b) Szakemberek a nemzeti(országos) képzési keretrendszer kidolgozásához kapcsolódóan tartják időszerűnek ezeknek a kérdéseknek a felvetését. 6.c)

55 55 Általánosnak mondható az akadémikus tudás túlértékelése a gyakorlatias ismeretekkel szemben. A felnőttkori tanulásról és a nem formális tanulásról kialakult kép is követi ezt csak egy viszonylag kis társadalmi csoport körében tudatosodott a tanulásnak a klasszikus lifelong learning megközelítéshez illeszkedő értelmezése, és a nem direkten munkapiaci relevanciájú képzések hosszabb távon érvényesülő értéke, illetve a felnőttkori általános személyiségfejlesztés fontossága. A korábbi korszak kulturális és művelődési intézményrendszere, illetve az azokhoz kapcsolódó tevékenységek őrzik ezeket a hagyományokat. Viszonylag szűk körű, és társadalmi eloszlását tekintve az ismert egyenlőtlenségek mentén alakul az új tanulási (e célra is használható) eszközök integrálódása a tanulási formák közé Az internet penetráció adatai egyben a korlátait is jelzik annak, hogy ezt az eszközt ilyen intenzitással, milyen körben lehet tudásszerzésre, illetve az elismerési eljárásokban alkalmazni. Még nem alakult ki az oktatás és képzés, a formális és az informális tanulás különböző formáit és szintjeit egységes rendszerként kezelő szakpolitikai szemlélet és gyakorlat. Fontos akadály az információs technológiák alkalmazásában tapasztalható szűk fizikai és humán keresztmetszet, továbbá a távoktatás különböző formáinak korlátozott elterjedése. A hazai civil szektor nagyrészt feltáratlan terület e tekintetben mind az elismerés iránti igények, mind az ott megszerezhető tipikus ismeretek szempontjából. 6.d) A magyar felnőttkorú népesség a különböző forrásokból származó statisztikia adatok szerint (KSH LFS, OECD Education at a Glance CET indikátorok, CVTS adatok) igen alacsony arányban vesz részt a szervezett felnőttkori (azaz a kötelező oktatást követő) képzésben. Ennek ellenére számos jele van, hogy kiterjedt és sokszor intenzív tanulási folyamatok zajlanak mind a munkahelyi mind a privát közegben. Ezekről igen keveset tudunk, a jelenleg használt adatgyűjtési rendszerek még a szervezett képzési programokban résztvevő felnőttekről sem képesek teljes körű képet adni. A magyar kormányzati lifelong learning stratégia nem belső nyomásra (azaz az érdekelt szereplők által képviselt törekvések érvényesítésével) született meg, inkább az Unió elvárásainak való megfelelés, és az ilyen célokra rendelkezésre álló finanszírozási források elérhetővé tétele volt a legerősebb motívum a kormányzat számára a stratégiai dokumentum elkészítésében, és a hozzá kapcsolódó kormányhatározat megszületésében. A felnőttkori tanulás ösztönzési eszközrendszerét tekintve több olyan lépés is történt az elmúlt években, amelyek már meglévő ösztönzők visszavételét jelentették. Megszünt a munkahelyeken a nyelvpótlék (annak ellenére, hogy a tényadatok szerint Magyarország az Unión belül a lista végén áll a használható idegen nyelvtudás tekintve), és megszűnt az állampolgárokat érintő adójóváírások között érvényesíthető %-os képzési költség elszámolás. Ugyanakkor jelentős új finanszírozási források nyílnak meg a Nemzeti Fejlesztési Terv II. HEFOP és ROP keretében, amelyet a meglévő felnőttképzési intézményekre, ill. ezek módszertani korszerűsítésére, + speciális nagyprojektek indítására terveznek fordítani.(legalábbis az elérhető dokumentumok alapján ezek a tervek ismertek). 6.e) Azonosítani kellene azokat a szereplőket, akiktől érdekalapú kezdeményezések várhatók. Szükség lenne olyan szakmai centrum kialakítására, amely képes lenne a nem formális keretek között megszerzett tudás feltárásához és nemzeti szintű hasznosításához kapcsolódó tudások

56 56 összegyűjtésére és tejesztésére. A külföldi tapasztalatok azt jelzik, hogy ilyenek mozdították meg az állóvizet (Hollandiában pl. a gazdasági szereplők artikulálták érdekeiket, és létrehoztak egy tudásközpontot, a Kenniscentrum-ot). A kormányzat szabályozó, koordináló szerepet játszott (pl. Norvégiában), és olyan intézmények kaptak kulcsszerepet, amelyek az eljárással kapcsolatos tapasztalati tudást terjesztették, ill. szakmai kísérletekbe kezdtek. Jelenleg ezek hiánya komoly akadálynak tűnik. A kormányzat a gyakorlatban nem tekinti kulcskérdésnek a lifelong learning szemlélet érvényesülését. A munkaadók nem valamilyen eurokonform nagyrendszert vagy annak átvételét igényelnék, hanem saját gazdasági szempontjaik, érdekeik elismerését. A munkavállalói képviseleti szervezetek pozíciója nagyon gyenge a képzés és hasonló kérdésekben, de fontos lenne ezen változtatni, pl. a jelenleg formálódó megindult ágazati érdekképviseleti szerveződések körében. Ezen a két területen sincsenek jól artikulált álláspontok. A felnőttkori tanulás sokféle formájának és az RNFIL előnyeinek széles körben való megismertetése mindenképp előzetes szemléletformáló célzatú feladat. Mindenekelőtt a munkaadói szektor igényeinek feltárása és a kis és középméretű vállalkozások (SMEs) igényeinek megfelelő eljárások kidolgozása lenne előremutató. Ami a magyar RNFIL rendszerré építését illeti, egy központi egységes rendszer helyett sok szempontból kívánatosabbnak tűnik egy egységes alapelveken és szabályokon nyugvó, intézménytípusok, ágazatok, szektorok szerinti kísérletezés, akár eltérő gyakorlat kialakításának ösztönzése, és a kísérletek eredményének rendszeres értékelése.

57 57 Mellékletek Bibliográfia A magyar kormány szakképzés- fejlesztési stratégiája Act C of on the recognition of foreign certificates and degrees. Adult Education in Hungary. Country Background Report for the OECD project Az Országos Képesítési Keretrendszer (OKKR) megalkotásának koncepciója. Javaslat. Kézirat Balassa, Sediviné Ildikó (2004) Az informatikai kompetenciák mérése portfólió módszerrel és elektronikus értékeléssel. Iskolakultúra 2004/12. Education in Hungary European Inventory on Validation of Non-formal and Informal Learning Hungary Galasi Péter Varga Júlia (2006) Hallgatói létszám és munkaerőpiac. Felsőoktatáskutatási Kutatóintézet, Budapest. Kornai János (2005) Közép-kelet Eeurópa nagy átalakulása siker és csalódás Liskó Ilona (2004) A roma tanulók középiskolai továbbtanulása; Felsőoktatási Kutatóintézet. Országos Kreditmnitoring Vizsgálat 2005., Oktatási Minisztérium, Magyar Gallup Intézet Strategy of the Governemt of the Rebublic of Hungary for Lifelong Learning (2005) Szakképzés-fejlesztési stratégia ; Készítette: Oktatási Minisztérium és a Foglalkoztatáspolitikai és Munkaügyi Minisztérium Tót, Éva (2006) Work-related informal learning in Hungary. (A munkavégzéshez kapcsolódó informális tanulás) Research Papers, HP-FKI Török Balázs (2006) Az egész életen át tartó tanulás lakossági csoportok megkérdezése alapján. FKI. Kézirat. Varró Ferencné: A jövő márkajegye: a gyors változás. Egy lépés a nem formális képzés elismerése felé. = Felnőttképzés, /4. p

58 58 Rövidítések Acronyms EKKR Európai Képzési Keretrendszer FAT - Felnőttképzési Akkreditációs Testület (National Adult Education Accreditation Body) KSH Központi Statisztikai Hivatal MAB Magyar Akkreditációs Bizottság NEK - Nemzeti Europass Központ (National Europass Centre) NFI Nemzeti Felnőttképzési Intézet (national Institute of Adult Education) NJSZT - Neumann János Számítógép-tudományi Társaság (John von Neumann Computer Society) OKÉV - Országos Közoktatási Értékelési és Vizsgaközpont OKJ Országos Képzési Jegyzék (Register of National Vocational Qualifications) OKKR Országos Képesítési Keretrendszer OKM Oktatási és Kulturális Minisztérum OM (ma OKM) Oktatási Minisztérium PLA Prior Learning Assessment (az előzetes tudás mérésének egyik eljárása) SZMM Szociális és Munkaügyi Minisztérium TÁRKI Társadalomkutató Intézet

59 59 MAIN CONTRIBUTORS National coordinator Nóra Milotay (Ministry of Education and Culture - OKM) Steering Committee András Benedek (Budapest University of Technology and Economics BME) Gábor Eszes (Ministry of Economy and Transport - GM) Judit Székely (Ministry of Social Affairs and Labour - SZMM) János Setényi (Expanzió Human Consulting) Balázs Mesterházy (Ministry of Education and Culture - OKM) Authors Éva Tót (Institute for Higher Education Research - PH-FKI) András Derényi (Office of the National Credit Council) Balázs Török (Institute for Higher Education Research - PH-FKI) Assistant Kálmán Békési (Centre for Educational Policy Analysis -OPEK) Reviewers György Szent-Léleky (Ministry of Social Affairs and Labour - SZMM) Anikó Tóth (Ministry of Social Affairs and Labour - SZMM) János Sz. Tóth (Hungarian Folk High School Society - MNFT)

60 60 Táblázatok, ábrák 4. sz. ábra A és a éves népesség létszámának alakulása Forrás: Polonyi István: A hazai szakképzés formálódása; Educatio, 2006/3 5. sz. táblázat A cigány gyermekek aránya egyes korcsoportokon belül - % Korcsopor t 0-4 éves 13,6 15,2 16,4 19,2 22,4 23,6 24,8 5-9 éves 11,7 12,5 15,6 17,5 20,8 23,0 24, éves 10,0 11,1 15,1 16,2 19,0 22,2 23, éves 8,4 9,4 12,4 15,5 17,4 20,7 22,9 Forrás: (Polónyi 2000) 6. sz. táblázat Jövedelemeloszlás Gini-koefficiens 39 Ország Átalakulás előtt Átalakulás közben Atalakulás után Százalékos változás Csehország 19,8 23,9 23,4 18 Észtország 28,0 36,1 39,3 40 Lengyelország 27,5 33,4 35,3 28 Lettország 26,0 32,6 35,8 38 Litvánia 26,3 30,9 35,7 36 Magyarország 22,5 25,4 26,7 19 Szlovákia 19,4 24,9 26,7 38 Szlovénia 21,0 24,0 24,4 16 KKE-8 23,8 28,9 30,9 29 EU-15 26,9 27,8 28,6 7 Forrás: KSH. A 2001 évi népszámlálás alapján visszavezetett adatsor. Forrás: KSH. 39 A becslések különböző háztartási költségvetés-felmérések csoportos adatainak interpolált eloszlása alapján. (Kornai, 2005)

61 7. sz. táblázat A hallgatók kor szerinti megoszlása képzési szintenként 61 Felsőfokú szak- Főiskolai Egyetemi Szakirányú PhD, DLA Együtt továbbképzésben résztvevő hallgatók aránya Életkor összesen új belépő összesen új belépő összesen új belépő összesen összesen új belépő összesen új belépő Kevesebb mint 18 éves 0,04 0,1 0,0 0,1 0,0 0,0 0,1 18 éves 10,9 17,6 3,2 11,5 4,7 22,6 0,0 3,6 14,5 19 éves 24,5 30,7 8,4 19,2 11,7 37,1 0,0 9,2 24,2 20 éves 21,6 17,3 10,0 11,1 12,7 12,0 0,0 10,4 11,4 21 éves 12,6 9,8 10,9 8,8 12,7 6,0 0,2 0,0 0,0 10,6 7,9 22 éves 7,5 5,9 9,9 6,4 12,7 4,2 0,9 0,2 0,6 10,0 5,6 23 éves 4,9 3,9 7,9 5,0 11,4 3,4 2,7 3,9 10,7 8,6 4,7 24 éves 3,1 2,6 6,2 4,2 8,3 2,8 5,2 10,4 18,5 6,8 4,1 25 éves 2,2 1,9 5,1 3,7 5,7 1,9 6,2 15,3 14,9 5,5 3,4 26 éves 1,5 1,2 4,6 3,4 4,1 1,6 7,0 13,1 10,0 4,7 3,0 27 éves 1,4 1,1 4,2 3,2 2,9 1,2 6,5 11,2 8,4 4,0 2,7 28 éves 1,1 1,1 3,8 3,0 2,3 1,1 5,7 8,3 6,5 3,4 2,5 29 éves 1,2 0,9 3,7 2,9 1,9 1,0 5,9 6,5 5,1 3,2 2, éves 3,7 3,4 10,7 8,3 4,5 2,6 18,1 14,1 10,0 9,0 6, éves 1,9 1,5 6,2 4,8 2,2 1,3 15,3 6,7 5,7 5,4 3,7 Legalább 40 éves 2,0 1,2 5,3 4,5 2,2 1,2 26,4 10,3 9,5 5,6 3,6 Összesen (%) 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0 Összesen (N) Forrás: OM statisztika

62 62 Tanév 8. sz. táblázat A felsőoktatásban résztvevő hallgatók aránya képzési szintenként Felsőfokú szak- Főiskolai szintű Egyetemi szintű Szakirányú tovább- Egyetemi doktori PhD, ill. DLA Összesen (N) Összesből a nők aránya képzés Összes tagozat 1990/ ,2 46,3 5, ,6 1991/ ,9 47,4 6, ,1 1992/ ,9 47,4 6, ,4 1993/ ,6 48,1 6,3 1, ,7 1994/ ,4 43,6 7,5 1, ,9 1995/ ,2 41,6 6,4 1, ,7 1996/ ,1 42,4 5,7 1, ,2 1997/ ,0 42,8 6,7 1, ,0 1998/1999 0,3 49,4 43,0 5,7 1, ,2 1999/2000 0,7 49,4 41,9 6,6 1, ,8 2000/2001 1,1 55,5 34,7 6,7 2, ,7 2001/2002 1,3 55,9 33,8 7,0 2, ,2 2002/2003 1,6 56,8 32,7 7,0 1, ,6 2003/2004 1,8 57,1 32,6 6,6 1, ,1 2004/2005 2,2 57,0 32,8 6,2 1, ,2 Nappali tagozat[2] 1990/ ,7 54,3 0,0 0, ,8 1991/ ,3 55,7 0,0 0, ,0 1992/ ,2 55,8 0,0 0, ,0 1993/ ,1 57,4 0,0 1, ,6 1994/ ,7 53,2 0,0 2, ,7 1995/ ,8 51,6 0,0 2, ,5 1996/ ,0 52,5 0,0 2, ,8 1997/ ,1 53,4 0,0 2, ,1 1998/1999 0,5 42,8 54,2 0,0 2, ,9 1999/2000 1,0 42,2 54,4 0,0 2, ,4 2000/2001 1,5 45,8 49,9 0,2 2, ,3 2001/2002 2,0 45,9 49,5 0,1 2, ,6 2002/2003 2,5 45,9 49,1 0,2 2, ,7 2003/2004 2,7 45,8 49,0 0,2 2, ,7 2004/2005 3,3 45,4 48,7 0,2 2, ,3 Esti tagozat 1990/ ,2 37,8 0,0 0, ,9 1991/ ,6 32,4 0,0 0, ,4 1992/ ,8 31,2 0,0 0, ,8 1993/ ,1 32,9 0,0 0, ,0 1994/ ,2 32,8 0,0 0, ,0 1995/ ,1 20,9 0,0 0, ,2 1996/ ,3 23,7 0,0 0, ,1 1997/ ,2 26,8 0,0 0, ,3 1998/ ,9 30,1 0,0 0, ,1

63 / ,8 27,2 0,0 0, ,9 2000/2001 0,3 64,3 17,7 17,8 0, ,2 2001/2002 0,2 58,9 16,6 24,3 0, ,0 2002/ ,3 15,7 24,0 0, ,2 2003/ ,2 19,5 21,3 0, ,1 2004/2005 0,7 60,3 20,0 18,6 0, ,5 Levelező tagozat 1990/ ,5 25,3 22,2 0, ,0 1991/ ,5 24,4 28,1 0, ,1 1992/ ,7 23,5 28,8 0, ,4 1993/ ,0 21,8 26,2 0, ,8 1994/ ,2 19,7 28,1 0, ,3 1995/ ,6 20,3 22,1 0, ,3 1996/ ,5 21,1 19,4 0, ,9 1997/ ,7 25,7 18,7 0, ,2 1998/ ,8 31,3 18,9 0, ,0 1999/2000 0,4 47,9 30,3 21,4 0, ,8 2000/2001 0,6 60,4 19,6 17,1 2, ,2 2001/2002 0,6 61,8 18,4 17,2 2, ,0 2002/2003 0,8 63,3 17,6 16,2 2, ,1 2003/2004 0,9 64,5 17,7 14,9 2, ,1 2004/2005 1,1 66,2 17,4 13,6 1, ,9 Távoktatás tagozat 1990/ ,0 0,0 0,0 0,0 0 0,0 1991/ ,0 0,0 0,0 0,0 0 0,0 1992/ ,0 0,0 0,0 0,0 0 0,0 1993/ ,0 0,0 0,0 0,0 0 0,0 1994/ ,0 0,0 0,0 0,0 0 0,0 1995/ ,0 0,0 0,0 0,0 0 0,0 1996/ ,0 0,0 0,0 0,0 0 0,0 1997/ ,0 0,0 0,0 0,0 0 0,0 1998/ ,4 2,6 0,0 0, ,0 1999/ ,7 2,3 0,0 0, ,0 2000/ ,6 1,1 8,2 0, ,2 2001/ ,3 1,4 7,3 0, ,5 2002/ ,4 1,2 7,3 0, ,8 2003/ ,4 0,0 7,6 0, ,0 2004/ ,3 0,0 8,7 0, ,7 Forrás: OM statisztikákból számítva

64 64 9. sz. táblázat A képzésben, tanulásban résztvevők aránya a évesek között korcsoport szerint, 2003 ( %) Korcsoport Iskolarendszerű Iskolarendszeren kívüli Informális Összesen képzés képzés tanulás ,0 6,5 13,0 69, ,0 7,2 8,0 19, ,3 6,3 6,7 13, ,5 3,7 5,4 8, ,1 1,4 3,9 4, ,0 0,2 2,1 2,2 Átlag 13,1 4,5 6,8 20,5 Forrás: Munkaerő Felmérés ad hoc modulja az élethosszig tartó tanulásról, sz. táblázat Képzést biztosító vállalatok száma az alkalmazottak száma szerint, 1999 Alkalmazottak száma Válalatok száma Képzést biztosító vállalatok aránya % , , , , ,1 Több, mint 1000 fő ,3 Forrás: A Foglalkoztatáspolitikai és Munkaügyi Minisztérium számításai a KSH adatai alapján (A Munkahelyi képzés legfontosabb adatai, 2002) 11. sz. táblázat Részvétel az informális tanulásaban Feltett kérdés: Milyen jellegű önálló (informális) tanulással bővítette ismereteit Fő % Ön az elmúlt egy évben? Szakkönyvet, szakfolyóiratot, egyéb nyomdaipari terméket olvasott, tanulmányozott azért, ,2 hogy egyénileg képezze magát Számítógépen internetes hozzáféréssel, egyénileg képezte magát ,0 Számítógépen internetes hozzáférés nélkül, CD-ROM-ok használatával, televízió valamint ,6 egyéb audio- és videoberendezések igénybe vételével, egyénileg képezte magát Könyvtárat, videotékát, egyéb, oktatási anyagot kölcsönző intézményt keresett fel ,2 azért,hogy egyénileg képezze magát Önképzés céljából ismereteket közvetítő intézményeket (múzeumot, képtárat, stb.) keresett ,6 fel Egyéb ,9 Forrás: Munkaerő Felmérés ad hoc modulja az élethosszig tartó tanulásról, 2003

65 12. sz. táblázat Bevándorlási engedéllyel rendelkező külföldiek száma főbb állampolgárság szerint június 30. állapot Állampolgárság Bevándorlási engedély román volt jugoszláv ukrán kínai volt szovjet vietnámi egyéb Összesen: Forrás: 13. sz. táblázat Letelepedési engedéllyel rendelkező külföldiek száma a főbb állampolgárság szerint június 30. állapot Állampolgárság Letelepedési engedély román ukrán kínai szerb-montenegrói volt jugoszláv 675 orosz 336 egyéb Összesen: Forrás:

66 OECD RNFIL Country background report - Munkaanyag sz. táblázat Munkanélküliek Közép-Kelet Európai összevetésben Ország Ezer fő Magyarország 304 8,4 7,0 6,4 5,7 5,8 5,9 6,1 7,2 Csehország 410 6,4 8,6 8,7 8,0 7,3 7,8 8,3 7,9 Lengyelország ,2 13,4 16,1 18,2 19,9 19,6 19,0 17,7 Szlovákia ,5 16,4 18,8 19,3 18,7 17,6 18,2 16,3 Szlovénia 66 7,4 7,3 6,7 6,2 6,3 6,7 6,3 6,5 Európai Unió ,3 8,5 7,7 7,3 7,6 8,0 8,1 7,9 Európai Unió ,5 9,1 8,6 8,4 8,8 9,0 9,1 8,8 15. sz. táblázat A foglalkoztatást elősegítő képzésben résztvevők Munkanélküliek képzése összesen Munkaviszonyban állók képzése összesen Összesen Forrás: Statisztikák 16. sz. táblázat A foglalkoztatást elősegítő képzésben résztvevők A csoportos képzésben résztvevők száma A képzésben egyénileg résztvevők száma Összesen sz. táblázat A foglalkoztatást elősegítő képzésben résztvevők Szakképesítést nyújtó (OKJ) képzésben résztvevők száma Nem OKJ képzésben résztvevők száma Összesen Forrás: Statisztikák

67 OECD RNFIL Country background report - Munkaanyag sz. ábra Az iskolarendszerű képzésben résztvevők létszáma Forrás: Statisztikai adatok 18. sz. táblázat Az OKJ 2006-ban szereplő ICT szakmák 1. CAD-CAM tervező, dokumentációkezelő informatikus 2. Egészségügyi operátor 3. Gazdasági informatikus I. 4. Gazdasági informatikus II. 5. Informatikai hálózattelepítő és üzemeltető 6. Informatikai statisztikus és gazdasági tervező 7. Informatikus 8. Információrendszer-szervező 9. Multimédia-fejlesztő 10. Műszaki informatikai mérnökasszisztens 11. PLC-programozó 12. Számítástechnikai programozó 13. Számítástechnikai szoftver-üzemeltető 14. Számítógép-kezelő (-használó)* 15. Számítógéprendszer-programozó

A MAGYAR SZAKKÉPZÉSI RENDSZER FEJLESZTÉSE MAKÓ FERENC

A MAGYAR SZAKKÉPZÉSI RENDSZER FEJLESZTÉSE MAKÓ FERENC ZSKF TKK FÜZETEK 6. A MAGYAR SZAKKÉPZÉSI RENDSZER FEJLESZTÉSE MAKÓ FERENC SZAKKÉPZÉS-VIZSGÁLATOK 2008-2010. KÉSZÜLT A ZSIGMOND KIRÁLY FŐISKOLA TÁRSADALOMTUDOMÁNYI KUTATÓKÖZPONTJÁBAN AZ OKTATÁSÉRT KÖZALAPÍTVÁNY

Részletesebben

Az egész életen át tartó tanulás szakpolitikájának keretstratégiája a 2014/2020 közötti időszakra

Az egész életen át tartó tanulás szakpolitikájának keretstratégiája a 2014/2020 közötti időszakra 1 Az egész életen át tartó tanulás szakpolitikájának keretstratégiája a 2014/2020 közötti időszakra 2 Tartalom 1. VEZETŐI ÖSSZEFOGLALÓ... 4 2. BEVEZETÉS... 5 2.1. A KERETSTRATÉGIA SZÜKSÉGESSÉGE... 5 2.2.

Részletesebben

Az egész életen át tartó tanulás szakpolitikájának keretstratégiája a 2014/2020 közötti időszakra

Az egész életen át tartó tanulás szakpolitikájának keretstratégiája a 2014/2020 közötti időszakra 1 Az egész életen át tartó tanulás szakpolitikájának keretstratégiája a 2014/2020 közötti időszakra 2 3 Tartalom 1. VEZETŐI ÖSSZEFOGLALÓ... 5 2. BEVEZETÉS... 6 2.1. A KERETSTRATÉGIA SZÜKSÉGESSÉGE... 6

Részletesebben

Közvélemény-kutatások az életen át tartó tanulásról. Kutatási zárótanulmány

Közvélemény-kutatások az életen át tartó tanulásról. Kutatási zárótanulmány Közvélemény-kutatások az életen át tartó tanulásról Kutatási zárótanulmány Budapest, 2006 Sorozatszerkesztő: Lada László Összeállította: Lada László Kiadja: Nemzeti Felnőttképzési Intézet Felelős kiadó:

Részletesebben

KONCEPCIÓ a szakképzési rendszer átalakítására, a gazdasági igényekkel való összehangolására

KONCEPCIÓ a szakképzési rendszer átalakítására, a gazdasági igényekkel való összehangolására NEMZETGAZDASÁGI MINISZTÉRIUM Foglalkoztatáspolitikáért Felelős Államtitkárság Szakképzési és Felnőttképzési Főosztály KONCEPCIÓ a szakképzési rendszer átalakítására, a gazdasági igényekkel való összehangolására

Részletesebben

AZ INFORMÁLIS ÉS NEM-FORMÁLIS TANULÁSI KERETEK KÖZÖTT SZERZETT TUDÁS ELISMERTETÉSE

AZ INFORMÁLIS ÉS NEM-FORMÁLIS TANULÁSI KERETEK KÖZÖTT SZERZETT TUDÁS ELISMERTETÉSE AZ INFORMÁLIS ÉS NEM-FORMÁLIS TANULÁSI KERETEK KÖZÖTT SZERZETT TUDÁS ELISMERTETÉSE ETENIM KFT 2006 TARTALOMJEGYZÉK AZ INFORMÁLIS ÉS NEM-FORMÁLIS TANULÁSI KERETEK KÖZÖTT SZERZETT TUDÁS ELISMERTETÉSE TARTALOMJEGYZÉK...

Részletesebben

Sajátos nevelési igényű gyerekek az óvodákban

Sajátos nevelési igényű gyerekek az óvodákban Sajátos nevelési igényű gyerekek az óvodákban A küszöbön A küszöbön Sajátos nevelési igényű gyerekek az óvódákban Fogyatékos Személyek Esélyegyenlőségéért Közalapítvány Budapest, 2008 A kötetet szerkesztette:

Részletesebben

Szakképzés és lemorzsolódás

Szakképzés és lemorzsolódás 4 Szakképzés és lemorzsolódás [Liskó Ilona] A szakiskolai képzés fejlesztése döntően meghatározza, milyen esélyei lesznek hosszú távon a hátrányos helyzetű tanulóknak. Magyarországon a rendszerváltás óta

Részletesebben

ORSZÁGOS FEJLESZTÉSPOLITIKAI KONCEPCIÓ I. RÉSZ A JÖVŐÉPÍTÉS ALAPJAI

ORSZÁGOS FEJLESZTÉSPOLITIKAI KONCEPCIÓ I. RÉSZ A JÖVŐÉPÍTÉS ALAPJAI Melléklet: az Országos Fejlesztéspolitikai Koncepcióról szóló /2005. ( ) OGY határozathoz ORSZÁGOS FEJLESZTÉSPOLITIKAI KONCEPCIÓ I. RÉSZ A JÖVŐÉPÍTÉS ALAPJAI KIINDULÓPONTOK MAGYARORSZÁG FEJLESZTÉSPOLITIKÁJÁHOZ

Részletesebben

AZ EGÉSZ ÉLETEN ÁT TARTÓ TANULÁS IRÁNYAI

AZ EGÉSZ ÉLETEN ÁT TARTÓ TANULÁS IRÁNYAI ZACHÁR LÁSZLÓ AZ EGÉSZ ÉLETEN ÁT TARTÓ TANULÁS IRÁNYAI Az elmúlt tíz évben az emberi erőforrás-fejlesztés a magyar társadalomfejlődés egyik központi problémakörévé vált, különösen a felnőttek oktatása

Részletesebben

FOGLALKOZTATÁSI REHABILITÁCIÓS JÓ GYAKORLATOK MAGYARORSZÁGON

FOGLALKOZTATÁSI REHABILITÁCIÓS JÓ GYAKORLATOK MAGYARORSZÁGON FOGLALKOZTATÁSI REHABILITÁCIÓS JÓ GYAKORLATOK MAGYARORSZÁGON Scharle Ágota Budapest Szakpolitikai Elemző Intézet Kutatási jelentés (javított változat) 2011. április A kutatás megvalósulását az OFA/K-9843/0005/2010.

Részletesebben

Az európai oktatási és képzési rendszerek szerkezete

Az európai oktatási és képzési rendszerek szerkezete Az európai oktatási és képzési rendszerek szerkezete Magyarország 2009/10-es kiadás European Commission AZ EURÓPAI OKTATÁSI ÉS KÉPZÉSI RENDSZEREK SZERKEZETE MAGYARORSZÁG 2009/10 Összeállította: Juhász

Részletesebben

Forrai Szilvia. Az Európai Uniós irányelvek hatása a magyar élethosszig tartó tanulás szakpolitikájára Az elmúlt 10 év retorikája 2014.

Forrai Szilvia. Az Európai Uniós irányelvek hatása a magyar élethosszig tartó tanulás szakpolitikájára Az elmúlt 10 év retorikája 2014. 1 Forrai Szilvia Az Európai Uniós irányelvek hatása a magyar élethosszig tartó tanulás szakpolitikájára Az elmúlt 10 év retorikája 2014. 2 TARTALOMJEGYZÉK BEVEZETÉS... 4 I. A LIFELONG LEARNING, MINT SZAKPOLITIKAI

Részletesebben

Új, európai úton a diplomához. A magyar felsőoktatás modernizációja

Új, európai úton a diplomához. A magyar felsőoktatás modernizációja Új, európai úton a diplomához A magyar felsőoktatás modernizációja 1 Szerkesztette: Az Oktatási Minisztérium Felsőoktatási Helyettes Államtitkársága Bakos Károly Beke Andrea Bocz Zsuzsanna Csákvári Éva

Részletesebben

Kurt Lewin Alapítvány Budapest, 2010 Második, átdolgozott változat

Kurt Lewin Alapítvány Budapest, 2010 Második, átdolgozott változat A Roma Integráció Évtizede Program által megjelölt célok megvalósulási folyamatának monitoring-vizsgálata Magyarországon a 2005-2009 közötti időszakra vonatkozóan Kurt Lewin Alapítvány Budapest, 2010 Második,

Részletesebben

Az egész életen át tartó tanulás paradigma gyakorlati megvalósulása Magyarországon Szakmapolitikák kontra gyakorlat

Az egész életen át tartó tanulás paradigma gyakorlati megvalósulása Magyarországon Szakmapolitikák kontra gyakorlat Az egész életen át tartó tanulás paradigma gyakorlati megvalósulása Magyarországon Szakmapolitikák kontra gyakorlat Forrai Szilvia Andragógia mester szak I. évfolyam Szegedi Tudományegyetem Juhász Gyula

Részletesebben

KORAI NYELVOKTATÁS A MAGYAR OKTATÁSI INTÉZMÉNYEKBEN

KORAI NYELVOKTATÁS A MAGYAR OKTATÁSI INTÉZMÉNYEKBEN KORAI NYELVOKTATÁS A MAGYAR OKTATÁSI INTÉZMÉNYEKBEN Dr. Morvai Edit és Dr. Poór Zoltán 2006 Korai nyelvoktatás Európában az Európai Unió ajánlásai 2005.11.22-én hozta nyilvánosságra az Európai Közösségek

Részletesebben

Számítógépek az iskolában

Számítógépek az iskolában Tót Éva Számítógépek az iskolában No. 229 RESEARCH PAPERS HUNGARIAN INSTITUTE FOR EDUCATIONAL RESEARCH Tót Éva Számítógépek az iskolában OKTATÁSKUTATÓ INTÉZET BUDAPEST, 2001. KUTATÁS KÖZBEN 229 (219 228-ig

Részletesebben

Pályakövetési rendszer kialakítása és pályakövetési szabályzat

Pályakövetési rendszer kialakítása és pályakövetési szabályzat Pályakövetési rendszer kialakítása és pályakövetési szabályzat a Bakonyi Szakképzés-szervezési Társulás részére Készült a TÁMOP-2.2.3-07/2-2F A szak- és felnőttképzés struktúrájának átalakítása című konstrukció

Részletesebben

A foglalkoztathatóságot, a méltányosságot és az alkalmazkodóképességet szolgáló oktatás

A foglalkoztathatóságot, a méltányosságot és az alkalmazkodóképességet szolgáló oktatás A foglalkoztathatóságot, a méltányosságot és az alkalmazkodóképességet szolgáló oktatás Fehér könyv az oktatásról Készült a Haza és Haladás Közpolitikai Alapítvány megbízásából Budapest, 213. Haza és Haladás

Részletesebben

Az ifjúsági munkanélküliség magyarországi sajátosságai Matheika Zoltán 2013 április

Az ifjúsági munkanélküliség magyarországi sajátosságai Matheika Zoltán 2013 április Az ifjúsági munkanélküliség magyarországi sajátosságai Matheika Zoltán 2013 április Magyarországon az uniós átlagtól lényegesen nem elütő általános munkanélküliséghez kiemelkedően magas ifjúsági munkanélküliségi

Részletesebben

Szakmai besza molo a Magyar Ke pesí te si keretrendszer bevezete se cí mű szakmai konzűlta cio val egybeko to tt konferencia ro l

Szakmai besza molo a Magyar Ke pesí te si keretrendszer bevezete se cí mű szakmai konzűlta cio val egybeko to tt konferencia ro l Szakmai besza molo a Magyar Ke pesí te si keretrendszer bevezete se cí mű szakmai konzűlta cio val egybeko to tt konferencia ro l 1 A konferencia időpontja: 2015. május 6. szerda A konferencia helyszíne

Részletesebben

ÚJ MAGYARORSZÁG FEJLESZTÉSI TERV

ÚJ MAGYARORSZÁG FEJLESZTÉSI TERV A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG KORMÁNYA ÚJ MAGYARORSZÁG FEJLESZTÉSI TERV Magyarország Nemzeti Stratégiai Referenciakerete 2007 2013 Foglalkoztatás és növekedés Az Európai Bizottság döntésének dátuma: 2007. május

Részletesebben

JAVASLAT A nemzeti oktatási innovációs rendszer fejlesztésének STrATégiáJárA

JAVASLAT A nemzeti oktatási innovációs rendszer fejlesztésének STrATégiáJárA JAVASLAT a nemzeti oktatási innovációs rendszer fejlesztésének stratégiájára A Társadalmi Megújulás Operatív Program 3.1.1 számú, 21. századi közoktatás fejlesztés, koordináció című kiemelt projekt stratégiai

Részletesebben

Több munkahelyet Európában! (Wim Kok-jelentés)

Több munkahelyet Európában! (Wim Kok-jelentés) Több munkahelyet Európában! (Wim Kok-jelentés) Wim Kok vezette Foglalkoztatási Speciális Munkacsoport jelentése: Munkahelyek, munkahelyek, munkahelyek Több munkahelyet teremteni Európában! (Jobs, jobs,

Részletesebben

A Kreditrendszer Megvalósítása a Magyar Felsőoktatási intézményekben

A Kreditrendszer Megvalósítása a Magyar Felsőoktatási intézményekben A felsœoktatási intézmények regisztrácós eljárásainak a Kreditrendszer bevezetése céljából történœ auditálása 1 A Kreditrendszer Megvalósítása a Magyar Felsőoktatási intézményekben Dr. C. J. Koster & Dr.

Részletesebben

AZ 1-3 ÉVES GYERMEKEK NAPKÖZBENI ELLÁTÁSÁNAK BŐVÍTÉSE: KÖLTSÉGVETÉSI RÁFORDÍTÁS ÉS VÁRHATÓ TÁRSADALMI HATÁSOK

AZ 1-3 ÉVES GYERMEKEK NAPKÖZBENI ELLÁTÁSÁNAK BŐVÍTÉSE: KÖLTSÉGVETÉSI RÁFORDÍTÁS ÉS VÁRHATÓ TÁRSADALMI HATÁSOK AZ 1-3 ÉVES GYERMEKEK NAPKÖZBENI ELLÁTÁSÁNAK BŐVÍTÉSE: KÖLTSÉGVETÉSI RÁFORDÍTÁS ÉS VÁRHATÓ TÁRSADALMI HATÁSOK KÉSZÍTETTE: BLASKÓ ZSUZSA, CSERES-GERGELY ZSOMBOR, RESZKETŐ PETRA, SCHARLE ÁGOTA ÉS VÁRADI

Részletesebben

Közigazgatás- és Közszolgáltatás-fejlesztési Stratégia 2014-2020

Közigazgatás- és Közszolgáltatás-fejlesztési Stratégia 2014-2020 Közigazgatás- és Közszolgáltatás-fejlesztési Stratégia 2014-2020 Tartalom 1 Köszöntő... 4 2 Bevezetés... 6 3 Tervezési és végrehajtási alapelvek... 8 3.1 A tématerület pontos definiálása a tervezés során...

Részletesebben

Inkluzív nevelés Az integrált oktatás jogi háttere. Kézikönyv a pedagógusképzô intézmények számára

Inkluzív nevelés Az integrált oktatás jogi háttere. Kézikönyv a pedagógusképzô intézmények számára Inkluzív nevelés Az integrált oktatás jogi háttere Kézikönyv a pedagógusképzô intézmények számára Készült a Nemzeti Fejlesztési Terv Humánerôforrás-fejlesztési Operatív Program 2.1. intézkedés Hátrányos

Részletesebben

Az Országgyűlés.../2007. (...) OGY. h a t á r o z a t a. a Legyen Jobb a Gyerekeknek. Nemzeti Stratégiáról, 2007-2032

Az Országgyűlés.../2007. (...) OGY. h a t á r o z a t a. a Legyen Jobb a Gyerekeknek. Nemzeti Stratégiáról, 2007-2032 Az Országgyűlés.../2007. (...) OGY h a t á r o z a t a a Legyen Jobb a Gyerekeknek Nemzeti Stratégiáról, 2007-2032 Az Országgyűlés eleget téve a Magyar Köztársaság kötelezettségvállalásainak, a nemzetközi

Részletesebben