Ézs 66,7-14 Izrael újonnan születése

Átírás

1 Ézs 66,7-14 Izrael újonnan születése Mielőtt vajudott volna, szült, mielőtt fájdalom jött rá, fiút hozott világra. Ki hallott olyat, mint ez, ki látott hasonló dolgokat? Hát egy ország egy nap jön-é világra, és egy nép egyszerre születik-é? mert vajudott és meg is szűlé Sion az ő fiait! Hát én csak megindítsam és ne vigyem véghez a szűlést? szól az Úr, vagy én, a ki szűletek, [a szülést vezetem] bezárjam-é a méhet? így szól Istened. Örüljetek Jeruzsálemmel, és örvendjetek fölötte mind, a kik őt szeretitek; vígadjatok vele örvendezéssel mindnyájan, a kik gyászoltatok miatta! Hogy szopjatok és megelégedjetek megvígasztaltatásának emlőjén, hogy igyatok és örvendjetek dicsőségének bőségén. Mivel így szól az Úr: Ímé kiterjesztem rá a békességet, mint egy folyóvizet, és mint kiáradott patakot a népek dicsőségét, hogy szopjátok; ölben fognak hordozni, és térdeiken czirógatnak titeket. mint férfit, a kit anyja vígasztal, akként vígasztallak titeket én, és Jeruzsálemben vesztek vígasztalást! Meglátjátok és örül szívetek, csontjaitok, mint a zöld fű, virágoznak, és megösmerik az Úr kezét az Ő szolgáin, és haragját ellenségei fölött. Bevezetés Már két hónapja annak, hogy Ézsaiás próféta könyvének a 66. részéből olvastuk, ennek a résznek az első hat versét. Akkor a képmutató vallásosság jeleiről és annak a következményeiről volt szó. Most amiről olvastunk az egyrészt egy prófécia Izrael újjászületéséről, másrészt pedig hozzánk is szól személyesen ez az Ige. Izrael újjászületése Nézzük meg először a próféciát. Úgy olvastuk, hogy: Ki hallott olyat, mint ez, ki látott hasonló dolgokat? Hát egy ország egy nap jön-é világra, és egy nép egyszerre születik-é? mert vajudott és meg is szűlé Sion az ő fiait! (8. vers). Nyilvánvaló, hogy Izraelről van szó, Sionról. Azt mondja róla az Ige, hogy: vajúdott, és meg is szülte fiait. Olvastunk arról, hogy ezt a szülést Isten indította meg, és le is vezette, véghez vitte (9. vers). Most az itt a kérdés, hogy miről is van szó tulajdonképpen? Mi ez a szülés? Sion szül, és egy nép születik egy nap alatt jön létre. Mielőtt ezt megvizsgálnánk, nézzük meg a hetedik verset, mert az még furcsább. Mielőtt vajudott volna, szült, mielőtt fájdalom jött rá, fiút hozott világra. Kire vonatkozik ez, vagy mire vonatkozik ez? Nyilvánvaló, hogy ez más, mint a nyolcadik vers, mert ott arról van szó, hogy Sion vajúdott, azután szült sok fiat, egy egész népet. A hetedik versben meg arról van szó, hogy nem vajúdott, de mégis szült, de csak egyetlenegyet, egy Fiút hozott a világra. Nyilvánvaló, hogy a hetedik versben mint prófécia Krisztus születéséről van szó. Ő az Atyának az egyetlen Fia, de test szerint Izraelből született, Júda nemzetségből. Amikor Ő megszületett, akkor Izrael nem vajúdott. Nem ment át a nemzet a szülés fájdalmain, gyötrelmeken, nem ment át az áldott állapotnak a velejáróin sem. Először van a fogantatás, aztán egy bizonyos időszak, és csak azután születik meg, aki megfogan. Ezen nem ment át Izrael. Úgy jött el, és úgy született meg az Úr Jézus, hogy nem is vették észre. Csak akinek az Úr kijelentette pásztoroknak, napkeleti bölcseknek volt Róla tudomása. Úgy járt ezen a földön a Fiú, hogy nem ismerték fel. Mondja is az Ige: ha megismerték volna, nem feszítették volna meg a dicsőség Urát. Mit jelent a nyolcadik vers? Mikor lesz és hogyan lesz ez a vajúdás? A vajúdás a nagy nyomorúság idején lesz az Izraelnek. Voltak ugyan már fájdalmak végül is, de valahogy ez a 2000 esztendő ez olyan Izrael számára, mint amikor az áldott állapotban levő asszony kihordja a magzatot. Az is jár rosszulléttel, de az igazi nagy vajúdás majd Izraelnek is akkor jön, amikor elérkezik a nagy nyomorúságnak az ideje. Az éppen a miatt lesz, mert nem fogadták el a Fiút, amikor megszületett erre a világra, és ahogy akkor megtagadták, ma sem fogadják el, nem kell. Szükség lesz az üldözésekre, a kínokra, a vajúdás fájdalmaira, hogy eljussanak a bűnbánatra. Arra a csalódásra és arra a kiábrándulásra, hogy mégiscsak az a megvetett názáreti Jézus volt a Messiás, akit ők vártak.

2 Arra a kiábrándulásra főleg, amikor rájönnek a nagy nyomorúság idején, hogy az igazi Isten Fia helyett ők az Antikrisztust fogadták el Krisztusként. Az fog történni, hogy az Antikrisztust fogadják el, mintha ő lenne a Krisztus. Például olvassuk Dániel könyvében: Egy héten át sokakkal megerősíti a szövetséget, de a hét felén véget vet a véres áldozatoknak, és utálatosság szárnyán pusztít. Ekkor jön a nagy kiábrándulás, a nagy szenvedés, a nagy összeomlás, a vajúdás. Annak a végén a bűnbánat, amikor majd: feltetszik az ember fiának jele az égen, és sír a föld minden nemzetsége, és főleg Izrael. Akkor, ennek a vajúdásnak a végén, születik meg, jön el majd az Úr Jézus Krisztus. Egy nép születése Közben egy nép születik, a maradék Isten népévé lesz. Mit jelent az, hogy egy nap alatt születik, mint ország, Izrael, mint nép? Az antikrisztusi korszak hét évig tart. Az igazi nagy nyomorúság része az három és fél évig, tehát nem egy napig. Igen, de mégis erről a korszakról úgy beszél az Írás, hogy ez az Úr napja. Egy nap, az Úr napja. Ez a hét, illetve három és fél év nagyon rövid idő ahhoz képest, mint ami eltelt, akár Izrael népének az életéből is, vagy a világtörténelemből. Mégis, ez a rövid időszak, az Úr napja. Ez az egy nap elegendő lesz ahhoz, hogy létrejöjjön Istennek egy igazi népe, egy ország, az Isten országa, az ezeréves királyság ezen a földön. Erről nemcsak a próféták beszéltek, hanem az Úr Jézus is. Például olvassuk: Felele Jézus és monda néki: [Nikodémusnak] Bizony, bizony mondom néked: ha valaki újonnan nem születik, nem láthatja az Isten országát. Monda néki Nikodémus: Mimódon születhetik az ember, ha vén? Vajjon bemeheté az ő anyjának méhébe másodszor, és születhetik-é? Felele Jézus: Bizony, bizony mondom néked: Ha valaki nem születik víztől és szellemtől, nem mehet be az Isten országába. A mi testtől született, test az; és a mi szellemtől született, szellem az. Ne csodáld, hogy azt mondám néked: Szükség néktek újonnan születnetek. A szél fú, a hová akar, és annak zúgását hallod, de nem tudod honnan jő és hová megy: így van mindenki, a ki Lélektől született. Felele Nikodémus és monda néki: Mi módon lehetnek ezek? Felele Jézus és monda néki: Te Izráel tanítója vagy, és nem tudod ezeket? Bizony, bizony mondom néked, a mit tudunk, azt mondjuk, és a mit látunk, arról teszünk bizonyságot; és a mi bizonyságtételünket el nem fogadjátok. Ha a földiekről szóltam néktek és nem hisztek, mimódon hisztek, ha a mennyeiekről szólok néktek? (Jn 3,3-12). Ebből világosan látszik, hogy Nikodémusnak tudnia kellett volna az újonnan születést. Te Izrael tanítója vagy, és nem tudod ezeket? Hogyan születhetik egy ember újonnan? Mit jelent az, hogy aki újonnan nem születik, az nem látja meg az Isten országát? Honnan kellett volna tudnia Nikodémusnak? Nyilván az ószövetségből, a törvényből, vagy a prófétáktól. Az újonnan születésről Ezékiel könyvében Hadd olvassak csak el egy kis részt, ahol ezekről írva van. És fölveszlek titeket a pogányok közül, s egybegyűjtelek titeket minden tartományból, és beviszlek titeket a ti földetekre (Ez 36,24). Látjuk, ez a folyamat már elkezdődött 1948-ban, meg is alakult Izrael állama. Itt tart még most is, nincs tovább, de az Ige folytatódik tovább: És hintek reátok tiszta vizet, hogy megtisztuljatok, minden tisztátalanságtoktól és minden bálványaitoktól megtisztítlak titeket (Ez 36,25). Ez még nem jött el. Akik ott Izraelben vannak, kivéve, akik Jézus Krisztusban hisznek, azok még tisztátalanok és bálványimádók. A pénz a fő bálvány, de azon kívül sok más bálvány is van. Ennek még el kell jönni, hogy megszülessen az ország. Ehhez még nagy vajúdás kell, a nagy nyomorúságban, hogy tiszta vizet hintsen rájuk az Úr. Meg kell, hogy tisztuljanak minden tisztátalanságtól és bálványimádástól. Ez még nem elég: És adok néktek új szívet, és új szellemet adok belétek, és elveszem a kőszívet testetekből, és adok néktek hússzívet. És az én szellememet adom belétek, és azt cselekszem, hogy az én parancsolatimban járjatok és az én törvényeimet megőrizzétek és betöltsétek. És laktok azon a földön, melyet adtam atyáitoknak, és lesztek nékem népem s én leszek néktek Istenetek (Ez 36,26-28). Azért mondta az Úr Jézus Nikodémusnak: víztől és szellemtől. Te Izrael tanítója vagy és nem tudod? Ezékielnél le van írva, hogy víztől és szellemtől: Hintek rátok tiszta vizet, és az én Szellememet adom belétek.

3 Az Ezékiel 37. rész gyönyörűen leírja, képletes formában, hogy mi fog történni, hogyan születik meg egy nép, milyen vajúdással, micsoda halálból. Csak elmondom, hogy a 37. részben kivitte az Úr a prófétát egy nagy völgybe, ami tele volt emberi csontokkal, száraz csontokkal. Azt kérdezte, hogy: vajon megélednek-e ezek a tetemek? És mondék: [a próféta] Uram Isten, te tudod! És monda nékem: Prófétálj e tetemek felől, és mondjad nékik: Ti, megszáradt tetemek, halljátok meg az Úr beszédét! Így szól az Úr Isten ezeknek a tetemeknek: Íme, én bocsátok belétek lelket, [szellemet] hogy megéledjetek. És adok reátok inakat, hozok rátok húst, és bőrrel beborítlak titeket, és adok belétek lelket, [szellemet] hogy megéledjetek, és megtudjátok, hogy én vagyok az Úr (Ez 37,3-6). Úgy történt. Elkezdett prófétálni, zörögve a csontok összementek, mindegyik a maga helyére. Inak, hús, bőr lett rajtuk, de még nem keltek életre (Ez 37,7-8), mert ahhoz Isten Szelleme kell, másképp nincs újonnan születés. Izrael mint nép, ma még csak ilyen zörgő csont, legfeljebb látunk bizonyos inakat vagy húst, de élet nincs, halottak szellemileg. Isten számára teljesen halottak. Jönni kell a Szellemnek. És monda nékem: Prófétálj a léleknek, prófétálj embernek fia, és mondjad a léleknek: Ezt mondja az Úr Isten: A négy szelek felől jőjj elő lélek, és lehelj ezekbe a megölettekbe, hogy megéledjenek! És prófétálék a mint parancsolá. És beléjök méne a lélek s megéledének, s állának lábaikra, felette igen nagy sereg. És monda nékem: Embernek fia! ezek a tetemek az Izráel egész háza. Ímé, ezt mondják: Elszáradtak a mi csontjaink és elveszett a mi reménységünk; kivágattunk! Annakokáért prófétálj, és mondjad nékik: Így szól az Úr Isten: Ímé, én megnyitom a ti sírjaitokat és kihozlak titeket sírjaitokból, én népem! s beviszlek titeket Izráel földjére. És megtudjátok, hogy én vagyok az Úr, mikor megnyitándom sírjaitokat és kihozlak titeket sírjaitokból, én népem! És adom az én szellememet belétek, hogy megéledjetek, és leteszlek titeket a ti földetekre, és megtudjátok, hogy én, az Úr, szóltam és megcselekedtem, ezt mondja az Úr Isten (Ez 37,9-14). Nem tudom, mennyire mondja Izrael ma szívből ezt, hogy: Elszáradtak ami csontjaink és elveszett a mi reménységünk; kivágattunk! (Ez 37,11). Mondogatják ugyan, mondogatják, de szellemileg, igazán nem értik. Nem szellemileg értik. Vannak olyan földi dolgok, amikre visszaemlékeznek, mint a holokauszt, hogy kivágattunk, de nem ez az igazi bajuk. Az a bajuk, hogy megtagadták a Messiást, az, hogy nem kell nekik az Úr, bálványokat imádnak. Az, hogy nagyon is földhöz tapadtak, hogy elhagyták az Urat. Majd amikor erre döbbennek rá, hogy így száradtunk el, szellemileg, Istentől kerültünk távol. Ha igazán Isten után vágynak, majd akkor kapják meg a Szellemet. Akkor lesz, a nagy vajúdás után, a nagy bűnbánat után, az igazi felismerés után az újjonnan születés, mint népnek az újonnan születése. A versek azután az ezeréves királyságról szólnak. Az országról, ami létrejött egy nap alatt, és ebben - most erről bővebben nem szólok-, arról van szó, hogy az Úr megvigasztalja a maradékot. Akik újonnan születnek és bemennek abba az országba, megvigasztalja őket, és gazdagságba, bőségbe juttatnak, békesség lesz, dicsőség és öröm. Jó viszonyban lesznek a pogány népekkel, mert szolgálnak nekik. A pogány népek ölben hordozzák és cirógatják őket. Most éppen az ellenkezője van, nem ölben hordás és cirógatás, de akkor ez lesz, mert Istent közvetítik, az Úr dicsőségét közvetítik a nemzetek felé. Öröm lesz ebben a királyságban. A 14. vers hasonlót mondd, mint amit az Ezékiel 37-ben olvastunk. Így mondja itt az Ige: Meglátjátok és örül szívetek, csontjaitok, mint a zöld fű, virágoznak, és megösmerik az Úr kezét az Ő szolgáin, és haragját ellenségei fölött (14. vers). Csontjaik, mint a zöld fű, virágoznak. A(z újonnan) születés folyamata Most nézzük meg ennek az Igének a személyes üzenetét a számunkra, azt, hogy mit mond az újonnan születésről, egyénileg. Sokszor volt már szó közöttünk az újonnan születésről, most csak azokról a vonatkozásokról szólok, amiről a felolvasott Ige is beszél. Minden igazi újonnan születést fogamzás és vajúdás kell, hogy megelőzzön, a nélkül nincs igazi újonnan születés. Előbb megfogan a magzat, eltelik egy bizonyos kihordási idő, és azután jön a vajúdás, a fájdalmak, és azután jön a szülés. Ez a normális menet, ha valami nem így történik, akkor legtöbbször nem lesz életképes a gyermek. Ez így van szellemileg is. Nem lehet megspórolni szellemileg sem a fogamzás és az áldott

4 állapotot, a terhességnek, ahogy mondják, sem az idejét, sem az örömeit, sem a nehézségét. Azzal is jár, nehézséggel: hányingerrel, rossz közérzettel, és egyebekkel, tudjuk. Nem lehet megspórolni szellemileg sem a szülésnek a fájdalmait. Amikor az Úr Jézus megfogant és megszületett mint ember Máriától, az sem volt mentes a nehézségektől és a fájdalmaktól. A fogamzást is vállalnia kellett Máriának; neki kellett eldöntenie, hogy vállalja-e vagy nem. Ez nem volt egyszerű. Magának a szülésnek a körülményei is nehezek voltak. Az utolsó időben volt már Mária, amikor el kellett menni Názáretből Betlehembe, és ott nem találtak helyet a vendégfogadó házban. Istállóban kellett, hogy megszülje a fiát. Ma sem annyi csupán az újonnan születés, az Úr Jézusnak a befogadása a szívünkbe, hogy van egy összejövetel, ahol felszólítanak, hogy aki hívő akar lenni, vagy be akarja fogadni az Urat, jöjjön előre, és imádkozunk érte. Előzménye kell, hogy legyen ennek, kihordási idő kell, hogy legyen. Aztán kell egy vajúdásnak lenni, míg egy igazi újonnan születés lesz. Mit jelent ez a kihordási idő, és azután a vajúdás, ma, szellemileg, az ember életében? Először egy igemag kell, hogy megfoganjon az emberben, ez a fogamzás. Tehát ki kell tenni magunkat az Ige hallgatásának. Hallgatni kell, és meghallani Istennek az Igéjét. Nem minden igehallgatásból lesz fogamzás. Fizikailag is így van. Aki nem teszi ki magát az Igének, ott végképp nem lesz fogamzás. Kell, hogy az igemag a szívünkbe hulljon, azután ott forgatjuk ezt az Igét. Forgatjuk, és az Ige elkezd bennünk munkálkodni. Bizony sokféle gondolat megfordul az emberben, amikor ez az Ige elkezd bennünk munkálkodni. Belül a szívben világosságot gyújt először az Úr, aztán meglátjuk az elkövetett bűneinket, vétkeinket. Aztán még tovább menve meglátjuk a magunk teljes hitványságát, nemcsak úgy, hogy bűnöket követtünk el, hanem teljesen romlottak vagyunk. Istentől elszakadtak, halottak a bűneinkben. Halottak vagyunk, ezért javíthatatlanok vagyunk. Nem lehet úgy, hogy igyekszünk, és van néhány bűnünk, néhány gyengeségünk, gyarlóságunk, azt majd igyekszünk rendbe hozni, és kijavítani, és akkor minden jó lesz. Javíthatatlan gonoszok vagyunk, halottak vagyunk Isten számára. Rájövünk, hogy itt senki nem tud cselekedni csak Isten. Olyanok vagyunk, mint Ezékiel 37. részében azok a zörgő csontok. A próféta sem tudta megmondani, hogy életre kelnek-e ezek a tetemek. A kihordásnak az idejéhez tartozik ez, amikor Isten Igéjének a hatására eljutunk odáig, hogy magunk előtt is kétséges lesz, hogy lesz-e még valaha is belőlünk hívő ember. Lesz-e még valaha is olyan az életünk, hogy elfogadható legyen Isten kezében? Zörgő csontok, halottak, tetemek vagyunk. Ott van mégis egy reménység, hogy ha Isten szólt, akkor valamit akar tenni a mi életünkkel. Uram, Te tudod, és Te tudsz is tenni valamit az én életemmel is. Én nem tudom magam megváltoztatni, vagy megtartani. Aztán egy idő múlva elkezdődik a vajúdás, ami közvetlenül a szülés előtt van. Az énünk nem könnyen adja meg magát. Látjuk, világossá válik előttünk Isten Igéjének, Szent Szellemének a munkájának a hatására, hogy nincs mit tennünk, úgy ahogy vagyunk, rá kell magunkat bízni az Úrra. Itt vagyok, cselekedj velem, ahogy akarsz! Az énünk kifogásokat keres: még nem, majd később, majd akkor, ha ez vagy az lesz, ha még ezt befejezem, ha még ezt megcsinálom, ha még ide vagy oda eljutok. Mi lesz velem, ha erre a teljesen ismeretlen útra lépek, ha egészen kiszolgáltatom magam Istennek? Mi lesz akkor velem? Ha valaki fiatal, akkor azt mondja, hogy akkor milyen lesz a földi életem? Nem fogok férjhez menni, nem tudok megnősülni. Mi lesz az állásommal, mi lesz a karrieremmel? Mi lesz, ha, stb. Az énünk nehezen adja meg magát, de megindul egy külső harc is. Elszakadni a régi barátoktól, mert másképp gondolkozok, másként élek, mint a többiek. Nem értenek meg, a rokonságban sem, a saját családom sem, hát még a munkatársak, vagy az idegenek. Megszólnak, vissza akarnak húzni, csúfolnak, fenyegetnek, és ilyen dolgok. Ezek jelentik valahol azt a vajúdást, ami végbemegy az emberben. A 9. versben azt olvastuk: Hát én csak megindítsam és ne vigyem véghez a szűlést? szól az Úr, vagy én, a ki a szülést vezetem, bezárjam-é a méhet? így szól Istened (9. vers). Itt arról van szó, hogy amikor vajúdik egy asszony, az már a szülésnek a kezdete, hozzátartozik a szüléshez. Azt mondja itt Isten, hogy én csak megindítsam, és ne vigyem véghez a szülést? Én vezetem le a szülést, bezárjam-e a méhet? Nem - így szól az Úr.

5 Itt, a 9. versnek a nagy kérdése az, hogy: Isten vagy az emberek térítenek-e meg valakit? Akit az Úr térít meg, ahhoz Isten élő Igéje szól, és ez megfogant a szívében. Amit elkezdett az Úr, azt be fogja fejezni. Ha megindítja a szülést, a vajúdást, véghez is fogja vinni, végig fogja vezetni. Akit emberek térítettek meg, azok nem fognak eljutni a szülésig, mert nem is fogant meg bennük semmi új élet. Akit az Úr térít meg, annak az újonnan születése nem megy fájdalom, vajúdás nélkül, de valódi lesz. Tényleg újonnan születik, tényleg megszületik Jézus Krisztus. Akit emberek térítenek meg, azok általában megkímélik magukat a vajúdástól. Vannak igehirdetők és irányzatok, akik a könnyű evangéliumot hirdetik. Legtöbbször csak gyors, elméleti, észbeli döntést kérnek, és ezt meg lehet tenni egy perc alatt. Feltartani a kezünket, kijelenteni, hogy elfogadtam az Úr Jézust, utána mondani egy imádságot, lehet tenni, csak nincs meg ez a belső vajúdás. A feldolgozása, az igazi átgondolása, átérzése, átmenetel mindazon, hogy 180 fokos fordulat van az életemben, minden régit ott kell hagyni, egy egészen új kezdődik el. Ez nem megy egyszerűen és igazán, ha ez valódi az emberben, nemcsak egy észbeli felismerése valaminek. Aki megspórolja a vajúdás gyötrelmeit, nem is megy át igazi újonnan születésen, abból egy műkeresztyén lesz. Ahogy írja az És lámpásaik kialusznak című könyvben, balga szüzek születnek, nem igazi szüzek. Mi következik a vajúdás, születés után? - Öröm A 10. verstől aztán arról van szó, hogy mi következik annak az életében, aki igazán újjászületik ezek után a vajúdások után. Azt olvastuk itt, hogy örüljetek Jeruzsálemmel, örvendjetek fölötte és így tovább, most még egyszer nem olvasom el. Tehát a versig arról van szó, hogy az igazi újonnan születést öröm követi. Előtte fájdalom van és szomorúság, de utána örül. Örüljetek Jeruzsálemmel, vigadjatok vele örvendezéssel [ ] akik gyászoltatok miatta! (10. vers). Az biztos, hogy előtte gyász van, és a bűneink feletti sírás van ebben a vajúdásban, ebben a gyászban. De valahogy benne van az egész elrontott életünk fölötti sírás. Valahogy az is, hogy mindent feladok, mindentől búcsút veszek, amit addig szerettem. Ez nem megy könnyen. Erről beszélt az Úr Jézus is, így mondja az Ige: Az asszony mikor szűl, szomorúságban van, mert eljött az ő órája: de mikor megszűli az ő gyermekét, nem emlékezik többé a kínra az öröm miatt, hogy ember született e világra (Jn 16,21). Ugyanez van, amikor újonnan születik valaki: először szomorúság, fájdalom, vajúdás, utána öröm, és nem emlékezik többé a kínra, mert ember született. Az újonnan születésnél pedig, Krisztus született meg az ember szívében. A zsoltár is beszél egy ilyenről: Vigasságnak és szabadulásnak szava van az igazak sátoraiban: Az Úrnak jobbkeze hatalmasan cselekedett! Az Úrnak jobbkeze felmagasztaltatott; az Úrnak jobbkeze hatalmasan cselekedett! Nem halok meg, hanem élek, és hirdetem az Úrnak cselekedeteit! (Zsolt 118,15-17). Amikor életre kel valaki, akkor látja, hogy az Úr cselekedte; Ő indította be, Ő vezette le a szülést, és most már nem halok meg, most már életem van, örök életem van Jézus Krisztusban. E miatt van az öröm. Vigasságnak és szabadulásnak szava van az igazaknak a sátraiban. Erről meg lehet tudni, hogy kinek van új élete: ott van vígasság, az öröm, a szabadulás az életében. Békesség és vigasztalás Aztán egy másik következményéről is olvastunk: Hogy szopjatok és megelégedjetek megvigasztaltatásának emlőjén, hogy igyatok és örvendjetek dicsőségének bőségén (11. vers). Amikor egy gyermek megszületik, akkor szopik, és amikor megszületik egy gyermek sír. Mikor az anyja megszoptatja, megvigasztalódik. Kell is neki az anyatej, mert abból növekszik. Amikor egy hívő ember újonnan születik, akkor utána nem marad ennyiben a dolog, hanem ezt az új életet táplálja is az Úr. A békesség mind e között ott van az ember szívében. Tehát nemcsak az öröm, ahogy az előbb szóltam, hanem a békesség is. A megvigasztaltatás és a békesség. Az Ézsaiás 48. és az 57. része is azzal fejeződik be, hogy nincs békessége az istenteleneknek és a hitetleneknek, de a hívőknek van békessége. Amíg nincs új életünk, nincs békességünk, legfeljebb ál-békességünk, de amikor újonnan születtünk, akkor maga Krisztus lesz a békességünk, Ő a mi békességünk, ahogy mondja is az Ige. Ahogy olvastuk, az Úr táplál bennünket, mint az anya a gyermekét. Erről beszél Péter

6 apostol is: Mint most született csecsemők, a tiszta, hamisítatlan tej után vágyakozzatok, hogy azon növekedjetek; Mivelhogy ízleltétek, hogy jóságos az Úr (1Pt 2,2-3). Igen, Isten az Ő Igéjével nemcsak vigasztal, hanem táplál is bennünket. Vigasztal is, és erre a vigasztalásra mindig szükségünk lesz, még később is. Azt mondja: Mint férfit, a kit anyja vígasztal, akként vígasztallak titeket (13. vers). Itt már nem kisbabáról van szó, hanem férfiről. Mégis azt mondja: vigasztalja az Úr, még nagyobb gyerekeknek, meglett férfiaknak is szükség van a vigasztalásra, olykor még az anyja vigasztalására is. Anyukák jegyezzék meg, hogy szükség van a vigasztalásra! Azt olvassuk: Mert a melyek régen megirattak, a mi tanulságunkra irattak meg: hogy békességes tűrés által és az írásoknak vígasztalása által reménységünk legyen (Róm 15,4). Ami meg van írva a Bibliában, az Írás, az vigasztal minket, táplál is Isten Igéje, int is, fedd is, buzdít is, de vigasztal is. Ahogy a szülő is, még nagy korában is feddi, buzdítja a gyermekét, de olykor vigasztalni kell, még a meglett férfiakat is. Végül aztán, ahogy növekedünk a hitben, a hívő életben, szükségünk van a fenyítésre is. Így olvastuk: Meglátjátok és örül szívetek, csontjaitok, mint a zöld fű, virágoznak, és megösmerik az Úr kezét az Ő szolgáin, és haragját ellenségei fölött (14. vers). Mint Isten gyermekei már nem vagyunk az ellenségei, de míg ebben a testben vagyunk, azért bennünk van a bűn. Ha azt mondjuk, hogy nincs bűn mibennünk, becsapjuk magunkat. Bennünk van az engedetlenség is, makacsság is, mint ahogy a gyerekekben, és Isten ezért megfenyít. Olvassuk: És elfeledkeztetek-é az intésről, a mely néktek mint fiaknak szól: Fiam, ne vesd meg az Úrnak fenyítését, se meg ne lankadj, ha ő dorgál téged; Mert a kit szeret az Úr, megfenyíti, megostoroz pedig mindent, a kit fiává fogad. Ha a fenyítést elszenveditek, akkor veletek úgy bánik az Isten, mint fiaival; mert melyik fiú az, a kit meg nem fenyít az apa? [ ] testi apáink is fenyítettek [tetszésük szerint] minket és becsültük őket, ő [Isten] pedig javunkra, [fenyít] hogy szentségében részesüljünk [...] a mely nélkül senki sem látja meg az Urat (Zsid 12, ). Azt mondja az Ige, hogy az Úr, amikor fenyít: ugyan jelenleg nem látszik örvendetesnek, hanem keservesnek, ámde utóbb az igazságnak békességes gyümölcsével fizet azoknak, a kik általa gyakoroltatnak (Zsid 12,11), akik elszenvedik ezt a fenyítést. Befejezés Mennyire hálásak lehetünk Istennek, hogy nemcsak Izraellel, hanem velünk is, sőt, most elsősorban velünk foglalkozik! Szól hozzánk, magához hív, adja az Igéjét, a Szent Szellemét, újonnan szül, világosságot gyújt a szívünkben. Azután táplál az Igével, megvigasztal, békességet ad, nevel és fenyít, hogy szentségében részesítsen. Aztán majd a következő versekben látni fogjuk, hogy még tovább vezet, mert nem ennyi csak a célja Istennek. Munkatársaivá fogad bennünket, hogy azt végezzük, ami az Ő munkája, ami az Ő dolga. Hirdessük másoknak is kegyelmét és dicsőségét, és mi magunk is váljunk kegyelme dicsőségének a magasztalására. Ámen. Debrecen, december 20.