A KÖZÉP-DUNÁNTÚLI RÉGIÓ TÁRSADALMI ATLASZA 2010

Átírás

1 A KÖZÉP-DUNÁNTÚLI RÉGIÓ TÁRSADALMI ATLASZA 2010

2 ELÔSZÓ AZ ELSÔ KIADÁSHOZ Tisztelt Olvasók, A hazai területfejlesztési gyakorlatban - érthetetlenül - még mindig újszerû, példamutató vállalkozás eredményét tartják a kezükben: a Közép-dunántúli régió társadalmi-gazdasági folyamatait, illetve fejlôdését a térinformatika segítségével bemutató, igényes kivitelû atlaszt. A Fejér, Komárom-Esztergom, és Veszprém megyéket magába foglaló régió az ország második legkisebb területû (11,116 km2), és harmadik legkisebb népességû (1,103 ezer fô) térsége. Kedvezô földrajzi fekvése, változatos tájtípusai, gazdag történelmi hagyományai, hazai viszonylatban magas fokú urbanizáltsága, fejlett közlekedési kapcsolatai egyrészt kedvezô lehetôségeket kínálnak az európai régiók innovációs tevékenységébe való bekapcsolódáshoz, másrészt a turizmus kiemelt fejlesztését is indokolják. Ugyanakkor a térség kiegyensúlyozott fejlôdését súlyos ellentmondások is terhelik: a külsô és belsô perifériák igen kedvezôtlen társadalmi-gazdasági mutatókkal rendelkeznek, beleértve a magas munkanélküliséget és az infrastrukturális alulfejlettséget. Az atlasz e sokszínû, gyakran ellentmondásos, összetett folyamatok izgalmas törvényszerûségeinek elemzéséhez nyújt hasznos eszközt. Meggyôzôdésünk, hogy a szakemberek és a döntéshozók mellett laikus értelmiségiek, valamint az oktatás szereplôi is érdeklôdéssel forgatják majd. Lukovich Tamás és Galina Beáta ügyvezetô igazgatók 2010 júliusa 1

3 Szerzôk: Farkas Zsuzsanna geográfus, területfejlesztô Némethné Hubay Nóra közgazdász, területfejlesztô Jakab Csaba okleveles földrajz tanár, területfejlesztô Kígyóssy Gábor közgazdász, területfejlesztô Répás Marietta nemzetközi kapcsolatok szakértô Adatbázisok összeállításában részt vett: Farkas Vivien gyakornok Lektorálta: Dr. Gordos Tamás Pro Régió Ügynökség programiroda vezetô, geográfus-területfejlesztô A térképek a KSH és a VÁTI által üzemeletetett Országos Területfejlesztési és Területrendezési Információs Rendszer (TeIR) T-STAR adatbázisainak és térképeinek, illetve ADOBE Photoshop és Illustrator CS3 programok felhasználásával készültek. Ahol ettôl a forrástól eltértünk, jelezzük. A évi, illetve az elôtti adatokat tartalmazó térképek esetében az azóta a Közép-dunántúli régió területérôl levált nyolc település adatai is szerepelhetnek! A településsoros adatbázisok miatt a kistérségeket ábrázoló térképeken kivétel nélkül a évtôl a Közép-dunántúli régióra érvényes kistérségi felosztást jelenítettük meg, tekintet nélkül az adatforrás vonatkozó évére. Elsô kiadás, KDRFÜ Közép-Dunántúli Regionális Fejlesztési Ügynökség Közhasznú Nonprofit Kft. Grafikai tervezés: Terjéki Eszter Nyomdai elôkészítés, nyomdai kivitelezés:

4 TARTALOMJEGYZÉK A KÖZÉP-DUNÁNTÚLI RÉGIÓ TELEPÜLÉSEINEK JEGYZÉKE 1. RÉGIÓ, TELEPÜLÉSEK, TÁJEGYSÉGEK, ADOTTSÁGOK 2. DEMOGRÁFIA 3. NEMEK 4. CSALÁDI ÁLLAPOT 5. ISKOLÁZOTTSÁG 6. KISEBBSÉGEK A KÖZÉP-DUNÁNTÚLI RÉGIÓBAN 7. FELEKEZETEK 8. A KÖZÉP-DUNÁNTÚLI RÉGIÓ GAZDASÁGA 9. TURIZMUS A KÖZÉP-DUNÁNTÚLI RÉGIÓBAN 10. FOGLALKOZTATOTTSÁG 11. JÖVEDELMEK 12. KÖZLEKEDÉS 13. INFRASTRUKTÚRA 14. LAKÁSOK 15. KISTÉRSÉGEK, TÁRSULÁSOK, PARTNERSÉG 16. KREATÍV KISTÉRSÉGEK 17. ÖSSZESÍTETT TÁRSADALMI MUTATÓ Irodalomjegyzék Térképek jegyzéke Ábrák és táblázatok jegyzéke

5 4 1. Aba 2. Ábrahámhegy 3. Ács 4. Ácsteszér 5. Adásztevel 6. ADONY 7. Adorjánháza 8. AJKA 9. Aka 10. Alap 11. Alcsútdoboz 12. Almásfüzitô 13. Alsóörs 14. Alsószentiván 15. Annavölgy 16. Apácatorna 17. Ászár 18. Aszófô 19. Bábolna 20. Badacsonytomaj 21. Badacsonytördemic 22. Baj 23. Bajna 24. Bajót 25. Bakonybánk 26. Bakonybél 27. Bakonycsernye 28. Bakonyjákó 29. Bakonykoppány 30. Bakonykúti 31. Bakonynána 32. Bakonyoszlop 33. Bakonypölöske 34. Bakonyság 35. Bakonysárkány 36. Bakonyszentiván 37. Bakonyszentkirály 38. Bakonyszombathely 39. Bakonyszücs 40. Bakonytamási 41. Balatonakali 42. BALATONALMÁDI 43. Balatoncsicsó 44. Balatonederics 45. Balatonfôkajár 46. BALATONFÜRED 47. Balatonfûzfô 48. Balatonhenye 49. Balatonkenese 50. Balatonrendes 51. Balatonszepezd 52. Balatonszôlôs 53. Balatonudvari 54. Balatonvilágos 55. Balinka 56. Bana 57. Bánd 58. Baracs 59. Baracska 60. Barnag 61. Bársonyos 62. Bazsi 63. Béb 64. Békás 65. Beloiannisz 66. Berhida 67. Besnyô 68. BICSKE 69. Bodajk 70. Bodmér 71. Bodorfa 72. Bokod 73. Borszörcsök 74. Borzavár 75. Cece 76. Csabdi 77. Csabrendek 78. Csajág 79. Csákberény 80. Csákvár 81. Császár 82. Csatka 83. Csehbánya 84. Csém 85. Csép 86. Csesznek 87. Csetény 88. Csókakô 89. Csolnok 90. Csopak 91. Csór 92. Csót 93. Csögle 94. Csôsz 95. Dabronc 96. Dabrony 97. Dad 98. Dág 99. Dáka 100. Daruszentmiklós 101. Dég 102. Devecser 103. Doba 104. DOROG 105. Döbrönte 106. Dömös 107. Dörgicse 108. Dudar 109. Dunaalmás 110. Dunaszentmiklós 111. DUNAÚJVÁROS 112. Egeralja 113. Egyházaskeszô 114. Elôszállás 115. ENYING 116. Eplény 117. Epöl 118. ERCSI 119. ESZTERGOM 120. Ete 121. Etyek 122. Farkasgyepû 123. Fehérvárcsurgó 124. Felcsút

6 125. Felsôörs 126. Füle 127. Ganna 128. Gánt 129. GÁRDONY 130. Gecse 131. Gic 132. Gógánfa 133. Gyepükaján 134. Gyermely 135. Gyulakeszi 136. Gyúró 137. Hajmáskér 138. Halimba 139. Hantos 140. Hárskút 141. Hegyesd 142. Hegymagas 143. Héreg 144. Herend 145. Hetyefô 146. Hidegkút 147. Homokbödöge 148. Hosztót 149. Igar 150. Iszkaszentgyörgy 151. Iszkáz 152. Isztimér 153. Iváncsa 154. Jásd 155. Jenô 156. Kajászó 157. Káloz 158. Kamond 159. Kapolcs 160. Kápolnásnyék 161. Káptalanfa 162. Káptalantóti 163. Karakószörcsök 164. Kecskéd 165. Kékkút 166. Kemeneshôgyész 167. Kemenesszentpéter 168. Kerékteleki 169. Kerta 170. Kesztölc 171. Kincsesbánya 172. Királyszentistván 173. Kisapáti 174. Kisapostag 175. KISBÉR 176. Kisberzseny 177. Kiscsôsz 178. Kisigmánd 179. Kisláng 180. Kislôd 181. Kispirit 182. Kisszôlôs 183. Kocs 184. Kolontár 185. KOMÁROM 186. Kömlôd 187. Környe 188. Kôszárhegy 189. Kôvágóörs 190. Köveskál 191. Kulcs 192. Kup 193. Külsôvat 194. Küngös 195. Lábatlan 196. Lajoskomárom 197. Leányvár 198. Lepsény 199. Lesencefalu 200. Lesenceistvánd 201. Lesencetomaj 202. Litér 203. Lókút 204. Lovas 205. Lovasberény 206. Lovászpatona 207. Magyaralmás 208. Magyargencs 209. Magyarpolány 210. Malomsok 211. Mány 212. Marcalgergelyi 213. Marcaltô 214. Máriahalom 215. Márkó 216. Martonvásár 217. Mátyásdomb 218. Megyer 219. Mencshely 220. Mezôfalva 221. Mezôkomárom 222. Mezôlak 223. Mezôszentgyörgy 224. Mezôszilas 225. Mihályháza 226. Mindszentkálla 227. Mocsa 228. Mogyorósbánya 229. Moha 230. Monostorapáti 231. Monoszló 232. MÓR 233. Nadap 234. Nádasdladány 235. Nagyacsád 236. Nagyalásony 237. Nagydém 238. Nagyesztergár 239. Nagygyimót 240. Nagyigmánd 241. Nagykarácsony 242. Nagylók 243. Nagypirit 244. Nagysáp 245. Nagytevel 246. Nagyvázsony 247. Nagyveleg 248. Nagyvenyim 249. Naszály 250. Nemesgörzsöny 251. Nemesgulács 252. Nemeshany 253. Nemesvámos 254. Nemesvita 255. Nemesszalók 256. Németbánya 257. Neszmély 258. Nóráp 259. Noszlop 260. Nyárád 261. Nyergesújfalu 262. Nyirád 263. Óbarok 264. Óbudavár 265. Olaszfalu 266. Oroszi 267. OROSZLÁNY 268. Öcs 269. Örvényes 270. Ôsi 271. Öskü 272. Pákozd 273. Paloznak 274. PÁPA 275. Pápadereske 276. Pápakovácsi 277. Pápasalamon 278. Pápateszér 279. Papkeszi 280. Pátka 281. Pázmánd 282. Pécsely 283. Pénzesgyôr 284. Perkáta 285. Pétfürdô 286. Piliscsév 287. Pilismarót 288. Polgárdi 289. Porva 290. Pula 291. Pusztamiske 292. Pusztaszabolcs 293. Pusztavám 294. Rácalmás 295. Ráckeresztúr 296. Raposka 297. Réde 298. Révfülöp 299. Rigács 300. Salföld 301. SÁRBOGÁRD 302. Sáregres 303. Sárisáp 304. Sárkeresztes 305. Sárkeresztúr 306. Sárkeszi 307. Sárosd 308. Sárszentágota 309. Sárszentmihály 310. Sáska 311. Seregélyes 312. Sóly 313. Somlójenô 314. Somlószôlôs 315. Somlóvásárhely 316. Somlóvecse 317. Soponya 318. Söréd 319. Sukoró 320. Súr 321. SÜMEG 322. Sümegprága 323. Süttô 324. Szabadbattyán 325. Szabadegyháza 326. Szabadhidvég 327. Szákszend 328. Szápár 329. Szár 330. Szárliget 331. SZÉKESFEHÉRVÁR 332. Szentantalfa 333. Szentbékkálla 334. Szentgál 335. Szentimrefalva 336. Szentjakabfa 337. Szentkirályszabadja 338. Szigliget 339. Szomód 340. Szomor 341. Szôc 342. Tabajd 343. Tác 344. Tagyon 345. Takácsi 346. Taliándörögd 347. TAPOLCA 348. Tardos 349. Tarján 350. Tárkány 351. Tát 352. TATA 353. TATABÁNYA 354. Tés 355. Tihany 356. Tokod 357. Tokodaltáró 358. Tordas 359. Tótvázsony 360. Tüskevár 361. Ugod 362. Újbarok 363. Ukk 364. Úny 365. Úrhida 366. Úrkút 367. Uzsa 368. Vajta 369. Vál 370. Vanyola 371. Várgesztes 372. Várkeszô 373. Városlôd 374. VÁRPALOTA 375. Vaszar 376. Vászoly 377. Velence 378. Vereb 379. Vértesacsa 380. Vértesboglár 381. Vérteskethely 382. Vértessomló 383. Vértestolna 384. Vértesszôlôs 385. VESZPRÉM 386. Veszprémfajsz 387. Veszprémgalsa 388. Vid 389. Vigántpetend 390. Vilonya 391. Vinár 392. Vöröstó 393. Zalaerdôd 394. Zalagyömörô 395. Zalahaláp 396. Zalameggyes 397. Zalaszegvár 398. Zámoly 399. Zánka 400. Zichyújfalu 401. ZIRC 5 SZÉKESFEHÉRVÁR MEGYEI JOGÚ VÁROS ESZTERGOM VÁROS/KISTÉRSÉG-KÖZPONT; Balatonkenese egyéb város; Aba község/kistérség-központ; Lesenceistvánd község

7 6 1. BEVEZETÉS RÉGIÓ, TELEPÜLÉSEK, TÁJEGYSÉGEK, ADOTTSÁGOK A Dunántúl középsô-, észak-keleti részén elhelyezkedô Közép-dunántúli régió hazánk második legkisebb területû, harmadik legkisebb népességû régiója (1.1 térkép). A Fejér, Komárom-Esztergom és Veszprém megyékbôl álló térség kiterjedése km 2, mely az ország területének majdnem 12 százalékát teszi ki. A régió lakónépességének száma 2008-ban fô volt, ami az ország népességének 11 százaléka táblázat: A régiók sajátosságai, 2008 Régiók Dél-Alföld Dél-Dunántúl Észak-Alföld Észak-Magyarország Közép-Dunántúl Közép-Magyarország Nyugat-Dunántúl Magyarország Terület 19,7% 15,2% 19,1% 14,4% 11,9% 7,4% 12,2% 100,0% (Forrás: KSH T-STAR alapján, KDRFÜ szerkesztés) Lakónépesség Települések száma az ország %-ban 13,2% 8,1% 9,5% 20,8% 15,0% 12,3% 12,2% 19,4% 11,0% 12,7% 29,2% 6,0% 10,0% 20,8% 100,0% 100,0% Népsûrûség 67,0% 62,4% 78,6% 84,5% 92,0% 392,3% 81,7% 100% A régiót északon Szlovákia, keleten a Közép-magyarországi és a Dél-alföldi régió, délen és nyugaton a Dél-dunántúli és a Nyugat-dunántúli régió határolja. A Közép-dunántúli régió földrajzi helyzete kedvezô, területe a közép-európai térség új fejlôdési zónáit, innovációs erôcentrumait felfûzô, meglévô és formálódó tengelyek környezetében helyezkedik el, és így összeköttetésben áll Európa magtérségeivel. Legnagyobb jelentôségû a dél-bajor innovációs térséghez csatlakozó Bécs-Pozsony-Gyôr-Budapest fejlôdési és kommunikációs tengely, valamint a mediterrán sunbelt övezethez kapcsolódó Velence- Trieszt-Ljubljana tengely lassan alakuló meghosszabbítása a Kijev-Trieszt folyosón keresztül. Budapest, mint országos szintû növekedési pólus önmagában jelentôs vonzóerôt fejt ki a Középdunántúli régióra, illetve a régió területén keresztül érintkezik a fent említett két európai fejlôdési zónával. A közvetítôi szerepeket, transzfer-kapcsolatokat erôsíti, hogy három Helsinki folyosó érinti a régiót (IV., V. és VII.). A közeli Gyôr és tágabb környezetének fejlôdési dinamikája is jelentôs vonzerôt jelent a régió észak-nyugati, nyugati térségeire. Ezeknek köszönhetôen az európai fejlôdési trendek közvetlenül és erôteljesen alakítják Közép-Dunántúl fejlôdését. A régió és Szlovákia közötti, 77 kilométer hosszú határszakasz Duna menti átjárhatósága egyelôre gyenge (két korlátozott forgalmú híddal a szakaszon), és az országhatár menti együttmûködések eddig kevés szerepet kaptak, bár vannak hagyományai és gyakorlata (Vág-Duna- Ipoly Eurorégió, Ister-Granum együttmûködés). A települések népsûrûség szerinti területi megoszlása (1.2. térkép) jól érzékelteti a régióra általában jellemzô térszerkezeti képletet: a fô közlekedési ütôerek (10-es, 11-es, 1-es, 81-es, 8-as, 7-es, 6-os fôutak) menti településeken koncentrálódik a népesség jó része, illetve agglomerálódó térségek jelennek meg a (Gyôr)- Komárom-Esztergom vonalon, Tatabánya, Székesfehérvár, Veszprém és kisebb mértékben Dunaújváros térségében. A régión belüli városiasodottság fokát tükrözi az 1.3. térkép. A mutató értéke a városi népesség számán túl függ attól, hogy a kistérségen belül mekkora a népesség, és milyen a településstruktúra. A Közép-Dunántúlon egyedül az Abai kistérség központja nem város, Aba ugyanis nagyközségi rangú település. Az egy-egy városi rangú központtal bíró kistérségek városiasodottsági mutatóját nagyban befolyásolja az adott város mérete (Tatabánya versus Kisbér). A Közép-Dunántúl településhálózata változatos. Veszprém megyét aprófalvak jellemzik, ahol száz km 2 -en 4,8 település található, Komárom-Esztergomban 3,4, Fejér megyében pedig mindössze 2,5 (lásd 1.4. térkép). 1. Bevezetés régió, települések, tájegységek, adottságok

8 A régió kedvezô közlekedési kapcsolatokkal, kiemelkedô gazdasági, munkaerôpiaci adottságokkal rendelkezô nagyvárosai fontos szerepet töltenek be a hazai társadalmi-gazdasági térben: Székesfehérvár, mint régióközpont, illetve Tatabánya gazdasági, logisztikai, Veszprém komplex felsôoktatási, Dunaújváros ipari központ. A régió egyik legfontosabb térszerkezeti sajátossága, hogy Budapest és Gyôr közelsége és vonzáskörzeti jellegzetessége miatt nincs egy domináns, országos jelentôségû vagy többrégiós kihatású növekedési pólusa. A hazai fejlesztési pólusok között Székesfehérvár és Veszprém, mint egy képzeletbeli fejlôdési tengely két fejlesztési társközpontja tölthet be kiemelt szerepet azzal, hogy Dunaújvárossal és Tatabányával kiegészülve a régió többközpontú városhálózatának meghatározó elemeiként funkcionálhatnak megfelelô szintû és tartalmú együttmûködésen keresztül. Ez utóbbira azért is nagy szükség lenne, mert megyei jogú városaink egyenkénti régiós funkciója továbbra is csonka, még Székesfehérvár esetében is. A térszerkezetben meghatározó irányokat jelölnek ki Budapesten, Gyôrön keresztül a fejlett Európai régiókkal kapcsolatot teremtô fejlôdési zónák, illetve a Balaton térsége, amely alapvetôen a turizmus révén rendelkezik jelentôs jövedelemmel. A régió nagyobb városi településeinek zöme igen jelentôs történelmi hagyományokkal rendelkezik (Székesfehérvár, Veszprém, Tata, Esztergom), közülük több napjainkban is a regionális gazdasági fejlôdés motorja. A népességkoncentráló erô és a fejlettségi színvonalat jelzô társadalmi-gazdasági mutatók alapján kiemelkedik a négy megyei jogú város (Székesfehérvár, Tatabánya, Veszprém, Dunaújváros). A nagyvárosok körüli agglomerálódó térségek mellett erôs az urbanizáció a Balaton és a Velencei-tó part menti térségeiben, valamint a Duna mentén is. A régió organikus fejlôdésû és középvárosi térségei közül több regionálisan meghatározó növekedési potenciállal rendelkezik, mint például Balatonalmádi, Balatonfüred, Esztergom, Gárdony, Komárom, Mór, Pápa, vagy Tata. A Dunántúli-középhegység mentén a szocialista iparfejlesztés során új kis- és középvárosok települtek (például: Ajka, Dorog, Oroszlány, Várpalota). Az elmúlt két évtizedben struktúraváltásuk kisebb-nagyobb megtorpanásokkal folyik, de gazdaságuk még nem kellôképpen erôsödött meg. Kis- és középvárosi központtal rendelkeznek a döntôen agrárjellegû Abai, Adonyi, és Ercsi kistérségek, valamint a legkedvezôtlenebb társadalmi-gazdasági mutatókkal rendelkezô külsô és belsô perifériák: Enying, Sárbogárd, Sümeg, Tapolca, Kisbér térsége. A városállományban a többi régióhoz képest kevesebb a törpeváros, habár az utóbbi évek várossá nyilvánítási döntései itt is növelték a lakosú városi települések számát (Rácalmás, Bodajk, Balatonkenese, stb.), 2010-ben közigazgatásilag a régió településállományának kereken 10%-a városi rangú. Veszprém megye nagy részére az aprófalvak, a régió többi megyéjére a kis- és középfalvak jellemzôk, bár Fejér megyében a Mezôföld területén az agrárgazdaság történeti fejlôdése okán a nagyfalvak is jelen vannak. A régió táji-természeti adottságai kiemelkedôk. Területén a Dunántúli-középhegység mészkô- és dolomithegyei a Kisalföld folyóvízi feltöltéssel kialakított peremvidékeivel és a vastag lösztakaróval borított Mezôfölddel találkoznak. Utóbbiak a mezôgazdaság, míg az elôbbiek az ásványkincsekben való gazdagság (barnakôszén, lignit, bauxit, mangánérc, stb.) alapjait adják, továbbá felszíni és karsztvizekben bôvelkednek. A régió vízfolyásainak fô vízgyûjtôje a Duna, kisebb vízgyûjtôi a Marcal, a Balaton, a Sárvíz-Sió, az Által-ér, a Cuha-patak rendszerei. A régión belül Veszprém megye az országos átlagnál jóval erdôsültebb (31%). Éghajlati szempontból a Dunántúli-középhegység jelöl ki markáns területeket a régióban. A mezôföldi-alföldi jellegû térséget száraz-kontinentális, a hegységi területeket csapadékosabb kontinentális éghajlat jellemzi, míg a Balaton-felvidéken speciális helyi mikroklímák különböztethetôk meg. A Duna 130 km, Közép-Európa legnagyobb tava, a Balaton (592 km 2 ) mintegy 100 km hosszan határolja a régiót. Itt található az ország második legnagyobb természetes tava, a Velencei-tó Bevezetés régió, települések, tájegységek, adottságok

9 A Közép-Dunántúl tájtípusokban bôvelkedô régió, értékeit több nemzeti park és tájvédelmi körzet védi. A természeti értékekben leggazdagabb tájak a régió legnagyobb részét elfoglaló ÉK-DNY csapásirányú Dunántúli-középhegység területén találhatók: ezek a Balaton-felvidék, a Bakony, a Vértes és a Dunazug hegység, valamint a vonulatok között húzódó medencék, völgyek, Duna-parti teraszok. A régió Natura 2000 hálózat alá tartozó területei a Duna-Ipoly Nemzeti Park, valamint a Balaton-felvidéki Nemzeti Park kezelése alá tartozó területeken találhatóak meg. Lefedik a Dunántúliközéphegység természetvédelmi szempontok alapján értékes területeinek régiónkra esô részét, a Balaton-felvidéket, a Velencei-tó tágabb környezetét, illetve néhány folyóvízi élôhelyet (Sió-Sárvíz völgye, Marcal-völgye, Duna-mente) foglalnak magukba. A Velencei-tó, a Dinnyési-Fertô, a Rétszilasi-tavak, a Tatai Öreg-tó, valamint a Balaton a Nemzetközi Jelentôségû Vizes Élôhelyek védelmérôl szóló ún. Ramsari-egyezmény hatálya alá kerültek. A hegységperemeken és dombvidékeken, valamint a Tapolcai-medence tájképi kuriózumait adó tanúhegyein híres történelmi borvidékek húzódnak. A régió geológiai, geomorfológiai és éghajlati viszonyai alapján a domb- és hegyvidékeinken a felületi és lineáris erózió, valamint a derázió jelentôs; a hegységek és dombvidékek összegyûjtött vizét levezetô vízfolyások mentén (Séd, Sárvíz, Által-ér) a völgyek, medencék egy része elláposodott, tôzegképzôdéssel jellemezhetô. A Bakony vizét összegyûjtô vízfolyások mentén nagy és hirtelen esôzés következtében kialakuló helyi vízkárok, belvizesedés, valamint a régióban sok helyen megtalálható löszfalak és egyéb löszképzôdmények eróziója idôszakosan szintén problémát jelentenek térkép: A Közép-dunántúli tervezési-statisztikai régió elhelyezkedése 8 1. Bevezetés régió, települések, tájegységek, adottságok

10 1.2. térkép: Népsûrûség fô/km 2, térkép: Városi népesség aránya, 2008 (KSH T-STAR adatok alapján, KDRFÜ szerkesztés) 9 Megyei jogú város Kistérség-központ Egyéb város 0-33% 33-50% 50-60% 60-75% 75% felett 1. Bevezetés régió, települések, tájegységek, adottságok

11 1.4. térkép: A Közép-dunántúli régió városhálózata és településeinek nagysága, 2010 (Forrás: KSH T-STAR adatok alapján, KDRFÜ szerkesztés) ; ; ; ; ; ; városok 1. Bevezetés régió, települések, tájegységek, adottságok

12 2. DEMOGRÁFIA A hazai népesedés- és társadalompolitika több évtizedes problémája a magyarországi csökkenô népességszám, a 2.1. táblázat a rendszerváltás évétôl kezdôdô és 2008-ig tartó idôszak trendjeit vázolja fel régiós bontásban. Az 2.2. táblázat születési és halálozási értékek változásait feltáró adatai próbálják árnyalni az elôzô számokból kibontakozó képet. Magyarország népessége 1990 és 2008 között majd fôvel csökkent, számszerûleg Közép-Dunántúl ennek a veszteségnek mindössze 4,1%-át adja. A régióban mind az élveszületések, mind a halálozások száma csökkent 2008-ban a két évtizeddel ezelôtti állapotokhoz képest táblázat: A népességszám változása Magyarországon, Dél-Alföld ,68% -3,03% -5,63% Dél-Dunántúl ,06% -3,01% -5,98% Észak-Alföld ,29% -2,53% -3,79% Észak-Magyarország ,92% -4,42% -8,17% Közép-Dunántúl ,28% -0,37% -0,65% Közép-Magyarország ,43% 3,24% -0,30% Nyugat-Dunántúl ,31% -0,55% -2,85% Magyarország ,58% -0,87% -3,43% (Forrás: KSH-TEIR adatok alapján KDRFÜ szerkesztés) Összességében megállapítható a népességcsökkenés arányát, ütemét tekintve, hogy régiónk relatíve kedvezô demográfiai helyzetben élte meg az utóbbi szûk két évtizedet. A Közép-magyarországi régiót leszámítva, a Közép-dunántúli a legkevésbé csökkenô népességû régió. A kilencvenes években még egyértelmûen ez volt a legalacsonyabb népességcsökkenéssel jellemezhetô térség, amelyet a Középmagyarországi régió csak az ezredfordulót követôen elôzött meg. Az utóbbi lassan újra eléri évi népességszámát, amelyhez a kedvezôbb születési/halálozási adatok mellett leginkább a Budapestre és agglomerációjába irányuló bevándorlás adhat magyarázatot. A születések esetében 1000 fôre vetítve Közép- Dunántúl a harmadik régió, ahol a legnagyobb arányban csökkent ez az érték a rendszerváltás évéhez képest, míg a halálozásokat tekintve az 1000 lakosra jutó halálozások száma a legkisebb arányban itt csökkent abból az öt régióból, ahol nem stagnált vagy nôtt ez a mutatószám, mint Észak-Alföldön és Észak-Magyarországon. A évi adatok alapján még mindig a harmadik legkedvezôbb adattal rendelkezik a természetes fogyás arányát tekintve, az országos átlagot is két tizeddel alulmúlva táblázat: A természetes szaporodás, ill. fogyás változása az és a évi adatok alapján 1000 lakosra Állandó Élveszületésezások Halálo- jutó élve- népesség számászületések számának számának nak változása számának változása változása 1990-hez változása 1990-hez 1990-hez képest 1990-hez képest képest képest Dél-Alföld Dél-Dunántúl Észak-Alföld Észak-Magyarország Közép-Dunántúl Közép-Magyarország Nyugat-Dunántúl Magyarország (Forrás: KSH-TEIR adatok alapján KDRFÜ szerkesztés) ,0-3,3-3,5-2,8-3,2-0,1-2,4-2, lakosra jutó halálozások számának változása 1990-hez képest -1,3-0,8 0,0 0,1-0,2-2,5-0,8-1,0 Természetes fogyás ,7-4,4-2,4-4,0-2,9-1,7-3,6-3,1 2. Demográfia 11

13 12 Ugyanezen majd két évtizednyi idôszak alatt, ahogyan a 2.1. ábra mutatja, az ezer fôre esô vándorlási különbözet (el- és odavándorlások különbsége) tekintetében Közép-Dunántúl egy helyet visszacsúszva a harmadik legvonzóbb és még nyereséggel rendelkezô régiók közé tartozott 2008-ban (0,49). Elvándorlás tekintetében a legnagyobb veszteségeket arányaiban Észak-Magyarország és Észak- Alföld szenvedte el, míg a tendenciákat nézve Dél-Alföldön növekedett leginkább (mintegy hat és félszeresére) az elvándoroltak népességen belüli aránya. Közép-Magyarország szívóhatása nem gyengült, sôt számszerûen 60 %-kal még nôtt az odavándoroltak saját lakosságra vetített aránya 1990-hez képest. A két társadalmi-gazdasági szempontból fejlettebb és erôsebb dunántúli régió a rendszerváltás körüli kisebb mértékû elvándorlás trendjét elsôsorban munkaerôpiaci fejlôdésének és megerôsödésének köszönhetôen képes volt megfordítani. A gazdasági ciklusoknak megfelelôen pedig, erôsebbgyengébb vonzóhatásával az odavándorlás folyamatát erôsíteni a gazdasági válság elôtti utolsó évig (2008). Megjegyzendô, hogy amíg Nyugat-Dunántúl kevesebb és kisebb amplitúdójú kilengéssel, 2006 óta pedig stabil növekedéssel volt képes a pozitív tartományban tartani vándorlási különbözetét, addig Közép-Dunántúl esetében élesebben jelennek meg a térségbeli gazdasági folyamatok vándorlásra gyakorolt hatásai (pl közötti nagy létszámú betanított munkástömeget érintô elbocsátással járó gyárbezárások). A korcsoportok vizsgálatakor elmondható (2.3. táblázat), hogy a régióban az egyes korcsoportok arányai az országos arányoknak megfelelôen alakulnak, ahhoz képest kismértékben kedvezôbb képet mutatnak, a 0-14 éves korcsoport kivételével, ahol az háromtized százalékponttal alacsonyabb a magyar átlaghoz képest. A többi korcsoportnál kimutatható nyereség okán azonban a 60-x évesek csoportja majd egy százalékponttal alacsonyabb, mint az országos átlag. Közép-Dunántúl megyéi között egyértelmûen Fejér megye rendelkezik a legegészségesebb korösszetétellel, de hosszabb távon elkerülhetetlennek látszik a népesség öregedése, a gyermek és fiatalkorúak aránya egyik megyében sem lépi át a 20%-os arányt a teljes népességbôl, míg a 60 éven felülieké mindegyikben ezen érték felett van. A munkaképes lakosságot körülbelül jól meghatározó éves korosztályban Veszprém megye lesz kénytelen legelsôként jelentôsebb arányeltolódásokat elviselni az idôs, 60 éven felüli népesség irányában, a fiatalabb korosztályokat érintô utánpótlás hiányában ábra: Az 1000 fôre jutó vándorlási különbözet számának alakulása között az ország régióiban (KSH-TEIR adatok alapján KDRFÜ szerkesztés) (Forrás: KSH TeIR adatok alapján, KDRFÜ szerkesztés) 2. Demográfia

14 2.3. táblázat: A népesség megoszlása korcsoport szerint, 2008 (fô, ill. %) Magyarország Közép-dunántúli régió Fejér megye Komárom-Esztergom megye Veszprém megye 0-14 év év év év 60 év és a felett Összesen (Forrás: KSH TeIR adatok alapján, KDRFÜ szerkesztés) 14,75% 4,83% 30,91% 27,83% 21,68% 100% ,46% 5,04% 31,42% 28,34% 20,75% 100% A 2.1. térkép szemléletesen mutatja be a régió azon településeit és területeit, amelyek a legtöbbet nyertek vagy vesztettek a népességszám változása alapján az elmúlt évtizedben. A nyertes térségek elsô csoportját a megyei jogú városok körüli település-gyûrû zömében községi jogállású települései alkotják, melyek a lokális szuburbanizációs folyamatoknak köszönhetôen gyarapították lakosságszámukat. Legszebben ez a folyamat Dunaújváros példáján szemléltethetô, ahol a rendelkezésre álló szabadon beépíthetô településterület rendkívül alacsony hányada is segítette a várost határoló településekre vándorlást. Veszprém esetében a gyûrû már nem teljes, itt elkülönül egy markáns keleti szektor (Hajmáskér-Sóly-Királyszentistván), illetve a Balaton felé egy déli-délnyugati sáv a 73-as út mentén (Felsôörs-Csopak). Székesfehérvárt vizsgálva a régióközpont nyugati és déli térségében található települések nyerték a legtöbb új lakost. A Velencei-tó térsége azonban már nem csak a Fejér-megyei megyeszékhely, hanem az M7- es biztosította gyors elérhetôsége miatt Budapest szuburbanizációs célterülete is. A régió keleti határán a budapesti agglomerációval határos térségben a Ráckeresztúr-Etyek vonal, illetve az M1-es mentén Bicskéig terjedô térség vonzza a kitelepülôket, és hasonló, bár kisebb mértékû folyamat beindulását tapasztalhatjuk a Váli-völgy települései esetében. Érdekesség, hogy a nagyobb városok közül egyedül Esztergom esetében nyomozható markáns népességszám bôvülés (+10%), amely kisebb mértékben a környékbeli Pilisi településeken is jelen van és itt is elsôsorban a fôvárosi agglomeráció bôvülése lehet az elsôdleges ok, a városban elérhetô munkalehetôségek mellett (Magyar Suzuki). 14,66% 5,17% 31,74% 28,22% 20,22% 100% 14,67% 4,99% 31,48% 28,20% 20,65% 100% 14,03% 4,93% 30,99% 28,60% 21,46% 100% Az eltelt bô egy évized egyértelmû vesztesei a Pápa, Ajka és Tapolca környéki aprófalvas övezet elöregedô és kevés munkalehetôséget kínáló települései, illetve a Fejér-megyei Mezôföld déli része Enying- Sárbogárd térségében, ahol már szintén nem a szuburbanizációs és helyi demográfiai folyamatok, hanem inkább a negatív elôjelû helyi gazdasági folyamatok befolyásolják komolyabban a lakosságszám alakulását. A régió nagyobb városai közül Tapolca, Oroszlány és Ajka szenvedte el a legnagyobb arányú népességvesztést, amelyben elôbbi esetében lokális szuburbanizációs folyamatok is közrejátszhatnak, de utóbbi két volt szocialista (ipar)várost tekintve a gazdasági szerkezetváltás viszonylagos sikertelensége is okozója lehet e kedvezôtlen demográfiai folyamatnak táblázat: A 10 legnagyobb népességnövekedéssel és csökkenéssel jellemezhetô település lakosságszám-változása (%) Település Úrhida Kulcs Sukoró Felsôörs Kékkút Tihany Kôszárhegy Tordas Etyek Balatonszôlôs Változás %-a +57,4 +55,2 +43,5 +39,3 +38,7 +32,7 +31,9 +31,0 +29,4 +28,4 (Forrás: KSH-TEIR adatok alapján KDRFÜ szerkesztés) Település Megyer Bakonyság Egeralja Bodorfa Kisberzseny Salföld Nagypirit Ganna Zalaerdôd Németbánya Változás %-a -55,4-50,0-38,5-31,4-29,7-29,6-27,2-25,2-24,4-23,1 2. Demográfia 13

15 14 Magyarországon 2008-ban az 1000 lakosra jutó élveszületések átlaga 9,46 volt, a Közép-Dunántúl átlaga valamivel alacsonyabb lett ennél (9,35) és a negyedik helyet szerezte meg a régiók között, bár az elsô helyezett Közép-magyarországi régió is csak mintegy 1 ezrelékkel teljesít jobban (10,49). Rendkívül alacsony a születésszám a Balaton-felvidék térségében - a Zánka fölötti települések kivételével -, illetve a Pápa-Ajka közötti aprófalvas térségben, valamint a Vértes és a Vértesalja településeinek többségén, kivéve a határoló 81-es és M1-es utakhoz közelebb esô községeket. További alacsony születési aránnyal rendelkezô térségként a Mezôföld Dunaújváros-Sárbogárd közötti, illetve Enyingtôl keletre esô falvai jelölhetôek meg (2.2. térkép). Érdekes módon az élveszületések számában kiugróan pozitív értékû összefüggôbb terület csak a budapesti agglomeráció vonzáskörzetébe tartozó településeknél alakult ki (Ercsi-Etyek vonal, Váli-völgy, Zsámbéki medence határtelepülései Esztergom és a Dunakanyar). Ezen felül csak Veszprém és Székesfehérvár szuburbanizációs folyamatokkal is jellemezhetô vonzáskörzete mutat fel pozitív elôjelû eredményeket. Átlaghoz közeli vagy azt kismértékben meghaladó értékeket mutat néhány középváros, mint Komárom, Bicske, Mór és Sárbogárd. A társadalmi-gazdasági szempontból hátrányosabb helyzetû régiós térségekben megjelenô sporadikus kedvezô eredmények elsôsorban vagy divatossá vált, fiatalokat is vonzó vagy megtartó kistelepülések (Csákberény, Szápár) vagy jelentôsebb roma lakossággal (pl. Sárkeresztúr-Sárszentágota) rendelkezô falvak esetében tûnnek elô. Az élveszületések térképe mellett fontos információkkal szolgál az öregedési index területi értékeinek összehasonlítása is, amelynél a 100%-nál magasabb értékû települések esetében az idôs/nyugdíjas népesség aránya meghaladja a 0-14 éves korosztályú gyermekekét (2.3. térkép). A magyarországi átlag öregedô és fogyó társadalom révén 2008-ban 107,4% volt, a régiók között Közép-Dunántúl a maga 104,6%-os értékével a harmadik legjobb aránnyal rendelkezik Észak-Alföld (87,2!) és Észak-Magyarország után, de jó tíz százalékponttal alacsonyabb értékkel bír a legkedvezôtlenebb helyzetû Közép-magyarországi és Nyugat-dunántúli régiókhoz képest (115%). Fejér és Komárom-Esztergom megyék esetében nagyjából egyensúlyban van ez a két korcsoport ( %), de Veszprém megyében kiemelkedôen magas, 112,2% az index értéke. Ez nem is csoda, ha rátekintünk a 2.3. térképre, ahol szembeötlô a teljes észak-balatoni part és a Balaton-felvidék a skála negatív végén kiugró tömbje, amelyhez társulnak a Magas-Bakony, illetve a Marcal-Hajagos völgyének települései. Megjegyzendô, hogy a Balaton-felvidék mutatóinak alakulását befolyásolhatja az elsôsorban vízparti településekre jellemzô idôskori bevándorlás (nyaralótulajdonosok végleges kiköltözése), de az irányzat mértékének feltárása további kutatásokat igényel. Veszprém megye térségei mellett környezetébôl kiemelkedôen rossz képet mutat a Vértes közepén lévô Gánt, illetve Dunaújváros értéke. Figyelmeztetô jelként értékelhetjük Fejér megye déli részén a Sárbogárd környékén sûrûsödô elöregedô községek térségét is táblázat: A 10 legrosszabb és legkedvezôbb öregedési indexszel rendelkezôtelepülés a Közép-dunántúli régióban Településnév Szôc Ábrahámhegy Salföld Bakonyság Balatonrendes Somlóvecse Egeralja Bakonykúti Kékkút Szigliget Öregedési index (%) 430,2 403,0 333,3 328,6 323,1 312,5 285,7 272,7 271,4 268,5 Településnév Sárkeresztúr Pusztamiske Vid Királyszentistván Szentantalfa Úrhida Zalameggyes Mezôszentgyörgy Kisszôlôs Hajmáskér Öregedési index (%) 37,7 38,2 39,5 40,6 42,6 43,3 43,8 46,7 48,5 52,7 2. Demográfia (Forrás: KSH-TEIR adatok alapján KDRFÜ szerkesztés)

16 A legjobb/legrosszabb öregedési indexszel rendelkezô tíz települést tartalmazó összesítésbôl kiderül, hogy az értelmiségi betelepülôk által preferált kistelepülések (Kékkút, Szigliget vagy Bakonykúti) nem feltétlenül profitálnak demográfiai értelemben a rájuk irányuló figyelembôl, míg a skála pozitív végén az agglomerációs községekké váló falvak (Hajmáskér, Úrhida, Királyszentistván) mellett a kedvezôbb korstruktúrával bíró, jelentôsebb arányú roma lakossággal rendelkezô települések viszik a prímet (Sárkeresztúr vagy a Devecser melletti Pusztamiske). A rendszerváltás idején, 1990-ben a Közép-magyarországi régió mai területén kívül minden régióban a vándorlási egyenleg negatívba fordult, bár Nyugat- Dunántúl után régiónkat érintette ez a folyamat a legkevésbé, és a depressziós Észak-alföldi, Északmagyarországi területekhez képest szeres volt a különbség a Közép-Dunántúl javára. Az arányokat tekintve a régiók közötti különbségek majd két évtized elteltével is ugyanúgy maradtak. Az eltérés abban mutatkozik, hogy Budapest és a központi régió mellett Nyugat- és Közép-Dunántúl is pozitívra tudta fordítani ezt az egyenleget, míg a többi régió esetében az elvándorlás folyamata tovább erôsödött. A vándorlási egyenlegek vizsgálata figyelemreméltó átrendezôdést mutat a pillanatképszerû évi és a tíz évvel késôbbi, 2008-as állapot összehasonlításakor. (2.4.a-b. térképek ) Feltûnô, hogy amíg 1998-ban Székesfehérvár tágabb környezete (Várpalota-Polgárdi, Velencei-tó), a Mezôföld déli része, Tatabánya és környéke, Ercsi- Martonvásár, Veszprém szatellit-települései és a közeli Balaton-part (Csopak-Balatonalmádi) komoly nyertesei voltak a régióba irányuló vagy azon belüli vándorlási folyamatoknak, addig 2008-ra ezek a térségek gyökeresen átalakultak ebbôl a szempontból. Egyrészt jelentôsen megnövekedett és összefüggôvé vált negatív egyenlegû térségek alakultak ki Veszprém megyében, Fejér megye déli részén, Mór- Oroszlány térségében, illetve Ács-Kisbér között. A háttérben leginkább az elérhetô munkalehetôségek változását követô vándorlási folyamat és a nagyvárosokból kiköltözôk szuburbanizációs lendületének csökkenése állhat. Még érdekesebb a pozitív elôjelû változásokat mutató térségek alakulása. Dunaújváros kivételével az összes megyei jogú város vándorlási egyenlege jelentôsen pozitívba fordult, itt elsôsorban az elérhetô munkahelyek játszhatnak fôszerepet. A Balaton-felvidéken két idegenforgalmi központ, Balatonfüred és Balatonalmádi vonz betelepülôket és Pápán is megfordult a korábbi tendencia. Összefüggô pozitív egyenlegû térség alakult ki a Komárom-Tata-Tatabánya-Bicske-Etyek vonalon (M1), megszilárdult az Ercsi-Dunaújváros közötti Dunamenti települések helyzete, illetve továbbra is tartja magát a Velencei-tó térsége, ahol Székesfehérvár és Budapest irányából állandósult egyfajta szuburbanizációs nyomás Demográfia

17 2.1. térkép: A lakosságszám változása a Közép-dunántúli régióban között az év %-ában (Forrás: KSH T-STAR) % % % -1-3% 3-10% 10-57% 2. Demográfia

18 2.2. térkép: 1000 lakosra jutó élve születések száma, 2008 (Forrás: KSH T-STAR) 0-5,1 5,1-6,6 6,6-7,9 7,9-8,9 8,9-9,8 9,8-10,9 10,9-13,1 13,1-34, térkép: Öregedési index (65-X évesek a 0-14 éves korúak százalékában), 2008 (Forrás: KSH T-STAR) Demográfia

19 2.4.a-b. Vándorlási különbözet 1000 fôre, 1998 és 2008 (Forrás: KSH T-STAR) a b Demográfia

20 3. NEMEK A népesség nemek szerinti összetételét három fô tényezô alakítja: a lányok és fiúk aránya az újszülöttek között, a nemek szerint mutatkozó halandósági különbségek, továbbá a nôk és a férfiak aránya a vándorlási egyenlegben. Biológiai okok miatt a fiúk magasabb arányt képviselnek az újszülöttek között, s hasonló okok miatt valamivel alacsonyabb élettartamra számíthatnak, mint a lányok. Megfigyelhetô, hogy a nemek aránya általában a középkorúak korcsoportjaiban fordul meg: a 35 éves korcsoport alatt férfitöbblet, a 40 évesnél idôsebbnél, az életkor elôrehaladtával egyre növekvô nôtöbblet, míg a éves korcsoportban a nemek viszonylagos kiegyenlítôdése jellemzi a népességet. Az életmódbeli eltérések tovább növelik a halandósági különbséget, emiatt a nôk születéskor várható élettartama akár 10 évvel is meghaladhatja a férfiakét. Magyarországon a jellegzetes különbség 8-9 év a nôk javára, a nálunk fejlettebb egészségi és egészségügyi kultúrájú országokban pedig 5-7 év. Valószínûsíthetô, hogy a nôk javára érvényesülô különbségben közrejátszik, hogy általában a nôk érzékenyebbek egészségügyi állapotuk megítélésében, mint a férfiak, továbbá, hogy a körükben gyakoribb betegségek általában sikeresebben gyógyíthatók. Egészségesebb életmódot folytatnak és mértékletesebben élnek, tehát a kockázati tényezôk is alacsonyabbak, mint a férfiak esetében. A magyarországi halálozási arány történeti távlatban is kedvezôtlen volt nyugat- vagy észak-európai összehasonlításban, de ez a hátrány az 1960-as évekig jelentôsen lecsökkent. Ezt követôen azonban a lemaradás újra nôtt, a kilencvenes évek eleji, rendszerváltás utáni negatív gazdasági és társadalmi folyamatok hatására különösen nagymértékben romlott a halandóság. A mélypont 1992 és 1993 közé esett, amikor az exportpiacok elvesztése és fizetésképtelensége miatt bekövetkezô óriási gazdasági visszaesés és az abból fakadó infláció és munkanélküliség hatásai a legsúlyosabbak voltak. A rendszerváltást követô halandósági krízis elsôsorban a férfiakat és az alacsony társadalmi státuszú embereket sújtotta, ez utóbbiak relatív helyzete pedig azóta tovább romlott. Javulás az 1990-es évek végétôl volt tapasztalható, mely évek múltával lelassult. Az országon belül különösen az északi, észak-keleti és a dél-dunántúli megyékben kedvezôtlen a születéskor várható élettartam, a Közép-dunántúli régió a középmezônyben helyezkedik el, megyéit tekintve pedig egymáshoz és az országoshoz közel azonos születéskor várható életkori értékeket állapíthatunk meg. Komárom-Esztergom megye általában egy-egy év lemaradásban van a másik két megyéhez képest táblázat: Várható élettartam alakulása Magyarország régióiban Régió Várható Várható Várható Várható Várható Várható élettartam élettartam élettartam élettartam élettartam élettartam férfi nô férfi nô férfi nô Dél-Alföld Dél-Dunántúl Észak-Alföld Észak-Magyarország Közép-Dunántúl Közép-Magyarország Nyugat-Dunántúl (Forrás: TEIR-SZMM) 3. Nemek