Erdőtervezési munkák a Gyula város tulajdonában levő erdőkben

Átírás

1 Nyugat-Magyarországi Egyetem Erdőmérnöki Kar Erdőrendezéstani Tanszék Erdőtervezési munkák a Gyula város tulajdonában levő erdőkben Csősz József V. OEMH Sopron, április 1. 1

2 1. Tartalomjegyzék 1. Tartalomjegyzék 2 2. Bevezetés 4 3. Előzetes jegyzőkönyv A gazdálkodó területi adatai A város erdeiben folytatott gazdálkodás általános jellemzői A gazdálkodási irányelvek a nem gazdasági elsődleges rendeltetésű erdőkben Tervezési irányelvek a tervidőszakra 7 4. Szöveges értékelés Területi adatok Területi adatok ismertetése Területváltozások értékelése Terület-elszámolás Geodéziai munkák és feldolgozásuk Geodéziai mérések, térképezések Határállandósítás Üzemtervi térképek ismertetése Termőhelyi értékelés Földrajzi fekvés, erdőgazdasági táj Geológiai viszonyok Domborzati viszonyok Klíma 14 Jellemző meteorológiai adatok Hidrológiai viszonyok, vízjárások Talajviszonyok Természetes erdőtársulások Az erdő állapotának értékelése Az erdő múltjának történelmi áttekintése Az erdő állapotának értékelése Faállományviszonyok Faállomány típusok Fatermő képesség Záródás minősítése Vadeltartó-képesség, vadállomány Egészségi állapot Természetvédelem Közjóléti, turisztikai értékelés Erdőgazdálkodási tevékenységet közvetlenül szolgáló területek Az elmúlt tervidőszak erdőállomány-gazdálkodásának értékelése Erdőtervezői értékelés a terepi felvételek alapján 37 2

3 4.5.Átfogó tervezés Hosszú távú erdőtervezés Távlati erdőtervezés, erdőprognózis Hozamszabályozás, hozamkiegyenlítés 38 Hozamvizsgálat táblázatai Tízéves (középtávú) tervezés Termelési célok Erdőgazdálkodást korlátozó tényezők Előhasználatok nevelővágások tervezése Véghasználatok tervezése Erdőfelújítások tervezése Egyéb átfogó tervezés Mellékhaszonvétel Természetvédelmi tervezés Egyéb szakhatóságok kezelési tervei Záró jegyzőkönyv Területi adatok Állapotadatok Rendeltetések Faállománytípusok Korosztályok területe fafajonként és összesen Fakészlet folyónövedék Tervadatok A tartamosság vizsgálata Tervfeladatok összefoglalása Szöveges indoklás, hozzászólások Terület- és állományadatok Tervezés indoklása Összefoglalás Köszönetnyilvánítás Melléklet Irodalomjegyzék 62 3

4 2. Bevezetés A gazdálkodási tevékenységek mindegyikének, így az erdőgazdálkodásnak is meghatározó fontosságú része a gazdálkodás kereteit biztosító tervek elkészítése. A tervekkel a szakemberek irányelveket adnak a gazdálkodó számára, aki így feladatát mind gazdasági mind természetvédelmi tekintetben megfelelőbben tudja ellátni. Nem mellékesen a gazdálkodói tevékenység tervektől való eltérésének vizsgálatával az elvégzett munkák ellenőrizhetővé válnak. Az erdők felvételezését és az üzemtervek elkészítését napjainkban az Állami Erdészeti Szolgálat jogutódja a Mezőgazdasági Szakigazgatási Hivatal Erdészeti Igazgatóságának szakemberei végzik. Az erdőtervezéssel a gyakorlatban először első éves egyetemistaként találkoztam a nyári gyakorlatom letöltése során. Már akkor megfogalmazódott bennem az a gondolat, hogy a diplomamunkámat ebben a témakörben írjam. Mindez Gál János tanár úr, Veszeli János erdőtervező, és Puskás Lajos a DALERD oktatási igazgatójának segítségével valóra is vált. A diplomamunka tartalmazza a Gyula város tulajdonában lévő erdők erdőtervének átfogó részét, valamint feltárja a tulajdonos és az erdő hosszú távú érdekeinek kapcsolatát. 4

5 3. Előzetes jegyzőkönyv Az előzetes jegyzőkönyv feladata, az erdők állami nyilvántartásba vételénél és tíz évre szóló körzeti erdőtervének elkészítésénél, az alkalmazandó helyi irányelvek megállapítása. Ez a rész tartalmazza a tervezés kezdetén rendelkezésre álló adatokat azok részletezése nélkül. A tervezés idején, a terepen tapasztalt tényleges adatok a Szöveges értékelésben kerülnek részletezésre Az erdőgazdálkodó területi adatai Területi adatok (ha) Helységnév Erdőállomány Adattár erdőrészlet egyébrészlet összesen Ingatlan-nyilvántartás Gyula 85,50 1,20 86,70 177,01 Összesen 85,50 1,20 86,70 177,01 A fenti táblázat alapján megállapítható, hogy az adattári és ingatlan-nyilvántartási adatok között jelentős eltérés van, amit ellenőrizni és tisztázni kell! Az elmúlt 9 év területi változásai Község 1996 adatai 2005 adatai Változás Gyula 80,70 86,70 6,00 Összesen 80,70 86,70 6, A város erdeiben folytatott gazdálkodás általános jellemzői Korosztályok megoszlása fafajonként ha-ban Fafaj összesen % KST 1,11 26,90 10,59 38,60 45,6 VT 4,65 4,65 5,5 CS 4,77 0,65 5,42 6,4 A 0,11 4,30 0,50 4,91 5,8 J-EKL 0,89 1,16 7,01 5,46 1,10 15,62 18,5 NNY 1,28 0,12 1,40 1,7 HNY 0,63 2,49 10,20 13,32 15,7 F-ELL 0,22 0,18 0,28 0,68 0,8 összesen 2,00 3,40 50,30 27,80 1,10 84, üres 0,90 5

6 A gazdálkodó az előírt beavatkozásokat végrehajtotta. Üzemtervtől eltérően csak olyan beavatkozás történt, amely az adott erdő elsődleges rendeltetéséből eredő funkció betöltésével összhangban van (egészségügyi termelés, mely biztonsági szempontból indokolt). Összességében megállapítható, hogy az elmúlt tervidőszak alatt a gazdálkodó az állományaival szakszerűen gazdálkodott. Az elmúlt időszak vágásérettségi korai (Jellemző faállománytípusok főfafajaira vonatkozóan, év-ben) Fafajok Faanyagtermelést szolgáló erdőkben Különleges rendeltetésű erdőkben Kocsányostölgy Vöröstölgy 94 Cser 91 Akác Kőris Hazainyár 51 Nemesnyár 40 Vadászat, vadgazdálkodás Az vizsgált erdők területe a Békési Apróvadas körzetben találhatóak. Az erdőgazdálkodó területén a vadászati jogot az alábbi vadásztársaságok gyakorolják: - Kettős-Körös menti Vadásztársaság, Doboz (9533) - Dózsa Vadásztársaság, Gyula (9539) - Gyulavári- Dénesmajori Földtulajdonosok, Gyula (9541) A terület jellemzően apróvadas A gazdálkodásra vonatkozó szakhatósági irányelvek a nem gazdasági elsődleges rendeltetésű erdőkben A gazdálkodó kezelésében túlnyomó többségében különleges rendeltetésű erdők találhatók. Ezek rendeltetés szerinti megoszlása az adattári nyilvántartás szerint jelenleg a következő: 6

7 Egészségügyi-szociális-turisztikai rendeltetésű erdők: Parkerdő (üdülő, sport, turisztikai, kiránduló és sétaerdő) Összesen: Védelmi rendeltetésű erdők: Talajvédelmi erdő Mezővédő erdő Településvédelmi és belterületi erdő Műtárgyvédelmi erdő Összesen: 59,00 ha 59,00 ha 1,10 ha 3,40 ha 16,60 ha 0,50 ha 21,60 ha 80,60 ha A parkerdőben csak olyan előírások indokoltak, melyek a parkerdő közjóléti funkcióját szem előtt tartják. Ilyenek a szükségszerű tisztítások, gyérítések, egészségügyi termelések. Kerülendők a véghasználatok, esetleg a vágáskor emelését látom lehetségesnek Tervezési irányelvek a tervidőszakra A gazdálkodónál alkalmazandó vágásérettségi szakaszok Vágásérettségi Faállomány-típusok szakaszok Faanyagtermelő Különleges KST év év KST-CS év KST-K év A év év A-NNY év EKL év HNY év HNY-NNY év NNY év Vágásérettségi viszonyok éven belül vágásérett Átlag 1 év ha ezer m 3 ha ezer m 3 ha ezer m 3 ha ezer m 3 Gazdasági 3, ,00 0 0,00 0 0,13 34 Különleges 8, , , , Összesen 12, , , ,

8 Általános tervezési szempontként az alábbiak állapíthatók meg: - Az állományok vágásérettségi korát a lehető legmagasabban, úgy kell megállapítani, hogy kitermelésre akkor kerüljön sor, amikor rendeltetésüket az állományok betölteni tovább már nem tudják. Ennek megfelelően a jelenlegi vágásérettségi korokat felül kell vizsgálni, és azokat az állomány egészségi állapotának, fenntarthatóságának megfelelően kell megállapítani. - Minden erdőrészletben csak a rendeltetésnek megfelelő, azt tartósan nem akadályozó munkák tervezhetők. - Parkerdők esetében csak közjóléti funkció betöltését segítő beavatkozások tervezése indokolt. (pl.: a látogatók és a különböző üdülési, pihenési célokat szolgáló létesítmények védelmében végrehajtandó egészségügyi- és száradék termelés) 4. Szöveges értékelés 4.1. Területi adatok ( tábla) Területi adatok ismertetése A Gyula Város Városgazdálkodási Igazgatóság területe Gyula közigazgatási területén helyezkedik el. Az gazdálkodó által kezelt állomány 1 nagyobb, összefüggő erdőtömbből és több elszórtan található részletből áll. A gazdálkodó üzemtervi területe jelenleg 79,06 ha, melyből 2,96 ha az egyéb részletek területe. Az állományok és egyéb részletek összesen 7 tagot alkotnak, a tagok átlagos területe 11,29 ha. Az erdőrészletek száma 31 db (átlag 2,45 ha/db), egyéb részleteké pedig 4 db (átlag 0,74 ha/db). Az erdőterületek megoszlását az erdőtest jellege szerint több mint 50%-ban (43,77 ha) a Közepes erdők jellemzik, kevesebb (28,16 ha) tartozik a Kiserdő kategóriába Területi változások értékelése Területváltozások az elmúlt 10 évben Község 1996 adatai 2006 adatai Változás Gyula 80,70 79,06-1,64 Összesen 80,70 79,06-1,64 8

9 Az Ingatlan-nyilvántartási (177,01 ha) és az Erdőállomány Adattár (79,06 ha) területi adatai között nagy eltérés mutatkozik, amelynek okai, hogy sok helyrajzi számon lévő fásítás a kis területe miatt nem esik az Erdőtörvény hatálya alá. Oka még, hogy több egyenként jelentősebb területű részlet zárt kertben található. Ezek szintén nem üzemtervezett területek. Gyula Város Városgazdálkodási Igazgatóság összes területe Adattári adatok szerint 1,64 ha-ral csökkent. Ennek okai, hogy az előző üzemtervi időszakhoz képest a 202 A, 202 NY, 203 B, 203 E, 203 Ti, 207 A és 208 E részletek törölve lettek, mivel területük az Erdőtörvényben az erdőrészletekre meghatározott minimális kiterjedést nem érték el. A részletek száma majdnem kétszeresére növekedett az előző tervidőszak 16 részletéhez képest. Ennek oka a meglévő részletek megosztásában valamint az új tagok kialakításában keresendő. A megosztásokat főként az elkülönülő állományképek indokolták, pl. a 200-as tag C részletében, ahol a szürkenyár a kocsányos tölgyet a részlet nyugati felén elnyomta. A dobozi útról jól látható, hogy a szürkenyár túlnőtte az egyébként főfafajként ültetett kocsányostölgyet. Rendeltetések területváltozásai Védelmi Vonatkozás éve Gazdasági Eü. - Szoc. Oktatásk turisztikai utatási elsődleges rendeltetésű erdők h e k t Összes erdőrészlet á Egyéb részletek területe Összes terület r ,80 0,00 59,90 0,00 80,70 0,00 80, ,38 4,21 56,51 0,00 76,10 2,96 79,06 9

10 Az állományok rendeltetésének elemzésénél általában az un. halmozott rendeltetések szerinti adatokat célszerű vizsgálni, hiszen itt minden - az adott részletre vonatkozó, az abban folytatandó gazdálkodást befolyásoló - rendeltetésforma megjelenik. A korábbi tervezésnél csak az erdők elsődleges rendeltetése került meghatározásra, további rendeltetés megadására nem volt lehetőség. Ma már az elsődleges rendeltetés - néhány kivételtől eltekintve - veszített a jelentőségéből és az egyes rendeltetéseket a helyüktől (elsődleges, vagy további) függetlenül, a gazdálkodás során, megegyező módon és súllyal kell figyelembe venni. Az gazdálkodó állományaiban a meghatározott rendeltetések halmozott területe szerint készített statisztikában látható, hogy 4,21 ha-on (az állományok területének 6 %-án) elsődleges rendeltetésként gazdasági - jellemzően faanyagtermelés - rendeltetés, 15,38 ha-on (az erdők 20 %-án) védelmi - főként településvédelmi erdő - szerepel. A tíz évvel ezelőtti állapothoz képest a gazdasági rendeltetésű erdők növekedése 4,21 ha. A védelmi rendeltetésű erdők területe 5,42 ha-ral csökkent. A védelmi rendeltetésű erdők területi bontásban: településvédelmi és belterületi erdők területe 12,47 ha, mezővédő erdő 2,91 ha. Egészségügyi-szociális, turisztikai rendeltetésű és ezen belül parkerdők (üdülő, sport, turisztika, kiránduló és sétaerdők) 3,39 ha-ral csökkentek. Mostani területük 56,51 ha, amelynek nagy része egy tömbben, a 200-as tagban található ( Kisökörjárás ). A gazdálkodó területén másodlagos és harmadlagos rendeltetés nem lett előírva. A területen található erdőkben 71,89 ha-on részleges a korlátozás, 4,21 ha-on, tehát a gazdasági rendeltetésű erdőkben pedig nincs korlátozás Terület elszámolás A terület-elszámolás a földnyilvántartási adatok, és az erdőtervi térképek összevetésével készülhet el. Az adattári és ingatlan-nyilvántartási adatok között jelentős eltérés van, amit ellenőrizni és tisztázni kell! Geodéziai munkák és feldolgozásuk Geodéziai mérések, térképezés Az erdőgazdasági üzemi térképek készítéséhez a korábbi felvételekből származó 1:10000-es méretarányú erdőgazdasági üzemi térképek és az ingatlan-nyilvántartási térképek numerikus állományai képezték az új üzemi térképek kiindulási alapját. 10

11 A térképek kiegészítése GPS illetve egyéb mérésekkel, és a légifotók digitális kiértékeléseinek eredményeivel történt meg. Kiegészítő földi mérések GPS készülékkel, illetve mérőszalaggal, míg a mérések jelentős részének feldolgozása numerikusan, illetve néhány esetben grafikusan történt. Alkalmazott feldolgozó programok: GeoProfi, ITR, DigiterraMap, AeroMap, Pathfinder Office, WGPS. A gazdálkodó területét érintő erdőgazdasági térképek már digitálisan készültek. A földhivatali digitális állomány és a numerikusan feldolgozott mérések eredményei kerültek felhasználásra. Az így létrehozott állományba történt a digitálisan kiértékelt légifotók és a rendelkezésre álló topográfiai térképek vonalainak beépítése. Ezen állományok szerkesztésével készültek el a digitális térképi állományok. A területszámítás a digitális térképi állomány alapján, numerikusan, a területre állás pedig segédprogrammal történt. A térképek helyesbítésénél felhasznált alapanyagok: földmérési topográfiai térképek, GPS mérések, a évi légi fényképezés egyes adatai digitális módszerrel kiértékelve Határállandósítás A határjelek azonosítása a terepi felvételek során megtörtént. A meglévő határjelek állapota felújításra szorul, zömükön a festett szám nem olvasható. A legtöbb részletben a határjelek hiányoznak, vagy annyira benőtte őket a cserje, hogy nem találhatóak. A határjelek általában a véghasználatok és felújítások során szoktak eltűnni, azonban ezen erdők esetében nem ez lehet az ok, mivel a legtöbb részletben véghasználatra még nem került sor. A térképen a meglévő határjelek egyezményes jellel és számmal jelennek meg, míg a hiányzó határjelek helyén kör látható. A határjelek pótlása, illetve folyamatos karbantartása (festése, cseréje) a gazdálkodó feladata. A térképi tájékozódáshoz, illetve a gazdasági beosztáshoz feltétlenül szükséges határjeleket minél hamarabb kell pótolni. A birtokhatár miatt feltétlenül pótlandók a határjelek a 206-os tag É-i szélén. 11

12 Ténylegesen ennél sokkal több határjel pótlására, javítására lesz szükség. A térképek alapján fel kell mérni az oszlopok festésének állapotát, illetve a hiányzó határjeleket! A pótlásokat - bár a fentiek kivételével sok esetben nem feltétlenül pótlandó határjelekről van szó - a megfelelő tájékozódás és a tulajdoni viszonyok elhatárolása végett (ez utóbbi esetben csak pontos kimérések után!) érdemes elvégezni Üzemtervi térképek ismertetése A térség erdőterületeinek első felmérése a II. Világháború után, 1953-ban illetve ben történt meg, amit ban illetve 1974-ben újítottak meg, majd ettől kezdve 10 évenként volt üzemtervezés a területen. Az erdészeti alaptérkép térképlapjai 1:10000-es méretarányban, EOV vetületi rendszerben készültek. Az üzemterv mellékletét képező térképek a digitális állományból nyomtatott tematikus térképek, melyek az elsődleges rendeltetés-csoportok szerinti színezéssel készültek. A digitális térképi állomány lehetővé teszi, hogy a területre igény szerint másik tematikával- könnyen és gyorsan készüljenek további térképek is. 4.2 A termőhelyi viszonyok értékelése Földrajzi fekvés, erdőgazdasági táj Gyula Város Városgazdálkodási Igazgatóság erdei az előző erdőtervezés idején, az Alföld erdőgazdasági tájcsoport (VI.) délkeleti részén, a Körösvidék (4.) erdőgazdasági tájban álltak. 2005, január 1.-től új erdőgazdasági tájhatárok léptek érvénybe, amelyek alapján az erdők a Nagyalföld erdőgazdasági tájcsoport délkeleti részén találhatók. Területeik teljes egészében a Berettyó-Körös-vidék (50) erdőgazdasági tájba, ezen belül a Körösmenti- sík kistájba vannak. Itt főként réti és szikes talajok találhatók. A terület földtani viszonyait jól jellemzi, hogy az ősi alapzatban bekövetkezett különböző méretű süllyedés és az ezt követő feltöltődés jelentős mértékű üledékképződéshez vezetett. A több ezer méter vastag üledékkel fedett alaphegység a Körösök közén található a legmélyebben. A Hármas-Körös süllyedéke és környezete felszíne alapján holocén süllyedékből és egy jelentősen kierodált pleisztocén kori hátsági lejtőterületből áll. A hátsági lejtő területén különböző magasságokban fekvő lefűzött meanderek, morotvák sorakoznak. A mélyebb rétegekben nagy mennyiségű homok és vastag, agyagos iszaptakaró egyaránt előfordul. A holocénsüllyedék legáltalánosabb üledéke az öntésiszap és a réti agyag. Gyula városa m tengerszint feletti magasságban, síkságon fekszik. A területet lösziszap és ártéri infúziós lösz borítja, amihez téglaagyag-készletek kapcsolódnak. 12

13 A város környékén többnyire típusos réti talaj, szolonyeces réti talaj, réti öntéstalaj és sztyeppesedő réti szolonyec található. Jellemző termőhely típus változata (54 %): Közepesen mély, agyag fizikai talajféleségű, többlet vízhatástól független, öntés réti talaj Geológiai viszonyok Alföldünk helyén a földtörténeti ókorban, az un. Tisia masszívum állott, mely a középkor folyamán lesüllyedt és tenger borította el. A tengeri üledék fokozatosan lerakódott a mélybe süllyedt részekre. A süllyedés, és a tengeri üledék felhalmozódása nem volt egyenletes, így az egyes rétegek vastagsága és szerkezete nem egyforma. A tengeri felhalmozódásokat az újkori képződmények takarják be. Az Alföld szempontjából a pannonkor vége felé történt hatalmas süllyedés nevezetes, mert ennek a süllyedésnek a törésvonala jelöli ki az alföld szerkezeti határait. A süllyedés folytán az Alföld zárt medencévé alakult, és a beömlő folyók megkezdték a feltöltését, hatalmas törmelékkúpokat teregetve szét a medence szélein. Az esés csökkenése folytán a folyók középszakasz jellegűek lettek, hatalmas kanyarokat képezve, medrüket folyton változtatva és szélesítve haladtak (a régi folyómedrek még ma is sokfelé megtalálhatók). A magasabb részeken és az ártereken 3-4 m magas halmok keletkeztek a folyómeder széleiből szél által kifújt finom törmelékből, elsősorban iszapból. A negyedkor elején, a jégkorszakban lehullott porból alakult ki a lösz, amely legnagyobb arányban alkotja mai talajaink alapkőzetét. A térség ásványi alapkőzetei általában igen mélyen helyezkednek el a pannon-korban történt nagymérvű süllyedés miatt Domborzati viszonyok A Berettyó-Körös-vidék lényegében két nagy területi egységre bontható: Az ó-diluviumban szárazra került hátság, ahol a térszint tengerszint feletti magassága átlagosan m. Ezt a térszintet a folyók hordaléka és a szél munkája építette fel. Az ó- diluviumban még kisebb folyók voltak rajta, amelyek azonban hamarosan feltöltődtek és kiszáradtak. A folyók hordalékát lösz takarta be, s ezt a növényzet megkötötte. Egyes helyeket a folyók medréből kifújt homok borította el, így a homokos és agyagos hordalékok váltogatják egymást. A kútfúrások folytán megismert szelvényekben is homok, lösz, agyag, iszapos homok rétegek vannak egymás felett. 13

14 A felszínt nézve azt mondhatjuk, hogy a magasabb helyek általában homokosak (90-99 m), amelyek a folyómedrekből kifújt homokból keletkeztek, míg az alacsonyabb részek (91-93 m) agyagosak, ezek régi folyómedrek voltak. A másik nagy területi egység a hátságnál átlag 2-10 m-rel alacsonyabb térszint, amely a folyók mentén gyenge esést mutat a Tisza felé. Ez a térszint a Körösök új-diluviális és jelenkori ártereit foglalja magában. Ebből következik, hogy a folyók hordalékából épült fel. Általában réti agyag és szikes agyagtalajok vannak itt, homokos rész nagyon ritkán fordul elő, inkább csak a mélyebb rétegekben. Felismerhetők a régi folyók medrei, nagy kanyarulatai, kisebb parti dűnéi és teraszszigetei, melyek váltogatják egymást. A folyamszabályozás megtörténte előtt ez a terület az év nagy részében víz alatt volt. A tengerszint feletti magasság jellemzően m között változik Klíma Az erdőtervezett terület éghajlatára jellemző a kemény tél és a nyári száraz meleg, valamint a szűkös, ingadozó és szeszélyes csapadékviszonyok. Gyakoriak az aszályos évek. Az Alföld többi tájrészletéhez viszonyítva kevésbé szeles terület, az uralkodó szélirány az északi és észak-nyugati. Gyula város erdeinek éghajlati viszonyai fő vonalaiban az Alföld éghajlati vonásaival jellemezhetők. Egy terület éghajlatát általában és elsősorban földrajzi helyzete, másodsorban pedig, sajátságos földrajzi viszonyai határozzák meg. Az Alföldet a 47 o földrajzi szélességi kör metszi. Éghajlatában a szárazföldi, kontinentális hatás a legerősebb. Éghajlati jellegzetessége a változékonyság, ami a hőmérséklet nagy évi és napi ingásában, a meleg nyári és hideg téli időjárásban, az aszályos (csapadékszegény) időszakok szeszélyességében, a késő tavaszi és kora őszi fagyok gyakori előfordulásában is megnyilvánul. A klíma a légnedvesség, a relatív páratartalom alakulása szempontjából is meghatározó környezeti tényező az erdőgazdálkodás számára. A levegő páratartalmának alakulása a tenyészidőszak folyamán meghatározza egyes fafajok termeszthetőségét az adott térségben. Az erdészeti klíma elhatárolására a júliusi 14 órai légnedvesség értékeit használták fel, mivel a légnedvesség a változatos időjáráson belül is szabályos napi és évi ingást mutat, és a legszorosabb kapcsolatban áll a növényi vegetációkkal. A növényzet fejlődése szempontjából igen jelentős a csapadék mennyisége és időbeni eloszlása, a hőmérséklet és légnedvesség viszonyok, különös tekintettel a vegetációs időszak paramétereire. 14

15 A gazdálkodó kezelésében lévő erdőterületek, különösen a folyó közeli részeken, a júliusi 14 órai légnedvesség tekintetében kedvezőbb környezetben vannak, mint a térség más területei. A Kárpát-medence síkvidéki területei erőteljes kontinentális hatás alatt vannak, és a növénytakaró szempontjából átmenetet képeznek a közép-európai lomberdők és a sztyepp között. Ezért használjuk a klímamegnevezésnél az erdős-puszta vagy az erdős-sztyepp megjelölést. Az erdős-sztyepp klíma erdőgazdálkodás szempontjából legjellegzetesebb tulajdonságai, az alacsony légnedvesség, a nagy hőmérséklet-ingadozások, a változatos és gyakran kedvezőtlen talaj és hidrológiai viszonyok, a zárt erdők életfeltételeit biztosító csapadékmennyiség hiánya. Ezért természetes erdőtársulások csak többletvízhatás alatt álló területeken találhatók. Ezt az ökológiai tényt (ökológiai meghatározottságot) az erdőgazdálkodás során messzemenően figyelembe kell venni. Az Alföld területe bizonyos szempontból klímahatár is. Egyes időszakokban a szomszédos földrajzi tájak klímájának hatásai átmenetileg módosítják a területen egyébként uralkodó kontinentális vonásokat. Így bizonyos években, vagy időszakokban a szubmediterán, az alpin, a kárpáti, vagy a ponthusi klíma hatásai érzékelhetők erőteljesebben, fokozva a terület medence jellegéből adódó időjárási változékonyságot. Az erdőgazdálkodás számára a környezeti feltételek eléggé mostoha viszonyokat biztosítanak. Jellemző meteorológiai adatok GyulaVáros Városgazdálkodási Ig. Országos átlag átlagos évi csapadék 576 mm 600 mm - a tenyészidőszak csapadéka 328 mm 330 mm a hőmérséklet évi átlaga 10,3 C 10,5 C a tenyészidőszak hőmérsékleti átlaga 18,2 C 17,5 C a hőmérséklet téli átlaga +3,5 C +2,5 C az évi napsütéses órák száma 2080 óra 2000 óra - ebből a tenyészidőszakban 1455 óra 1450 óra a havas napok száma 30 nap 30 nap jellemző szélirány északnyugati északnyugati Ezek a meteorológiai adatok az országos átlagtól nem mutatnak nagy eltérést. A mégis jó termőhelyi adottságokat a Körös okozta mikroklimatikus hatás eredményezheti. 15

16 Hidrológiai viszonyok, vízjárások Gyula város talajainak kialakulásában, de különösen a só-felhalmozódási és szikesedési folyamataiban a terület felszín alatti vizeinek volt, és napjainkban is van szerepe. A pannon rétegek fölött elhelyezkedő pleisztocén és holocén folyóvízi rétegsorok az egymásra település jellegzetességeinek megfelelően igen változatosak és összefüggő víztartó és vízzáró réteget nem képeznek. A homokos rétegeket elválasztó vízzáró iszap és agyagcsíkok különböző vastagságúak, és néhol nagyobb lencséket alkotnak, az egész rétegszerkezet mégis egy összefüggő vízrendszert képez. Ennek fő táplálója a perem tájak vízgyűjtőire hulló csapadékvíz. A beszivárgó vizek a vízzáró rétegek felszín alatti lejtőin hidrosztatikusan szivárognak a m tengerszint feletti magasságú medence felé. A perem vízgyűjtők és a medence vízháztartásában tapasztalható különbségek horizontális áramlással is igyekeznek kiegyenlítődni, a változatos talaj-rétegzettség miatt a felszín alatti vizek megtorlódnak (felhalmozódnak), pangó talajvíz keletkezik. Ezek a pangó vizek felszín közelben a gyors párolgás következményeként, fokozatosan betöményednek, s nátrium-hidrokarbonát, calcium (magnézium)-hidrokarbonát, és helyenként, a mélységi szivárgásokból nátrium-clorid sófeldúsulással, szikesedést okoznak. A talajok alapkőzete a leggyakrabban vályog vagy lösz, ritkábban agyag vagy homok. A terület 15 %-át ( 11,28 ha ) időszakos vízhatású, 1,5 %-át ( 1,16 ha ) változó vízellátású, 84 %-át ( 63,66 ha ) a többletvízhatástól független hidrológiai kategóriába soroltuk. Az időszakos vízhatású kategória magas aránya a szélsőséges termőhelyi viszonyokra hívja fel a figyelmet, ami a gazdálkodás nehéz körülményeit okozhatja. A Hármas-Körös a környék meghatározó folyója. A Fekete- és a Fehér-Körös Gyula közelében egyesül Kettős-Körössé, ebbe ömlik Körösladánytól délnyugatra a Sebes-Körös. Innen fut tova Hármas-Körös néven az Alföld második legnagyobb folyója, hogy Csongrádnál a Tiszába torkolljon. Évszázadokon át szabadon kanyargott a síkságon, bizonytalanná téve a termelést, ezért már a XIX. század elején felmerült a szabályozás gondolata. A folyószabályozás munkái a XIX. század végére befejeződtek. 248 helyen vágták le a folyó kanyarulatait, gátakat építettek, 30 millió m 3 földet mozgattak meg. A Körösök hossza 1035 km-ről 455 km-re csökkent. A folyószabályozással párhuzamosan 6000 km belvízcsatorna és 65 átemelő szivattyútelep épült. A szabályozás a Körös menti területek vízrajzi térképét alapvetően átrajzolta, és megváltoztatta a vidék növény- és állatvilágát. 16

17 A Kisökörjárási tömb mellett húzódik a Fehér-Körös töltése A töltést túloldalán lévő tömlős gát, amelynek feladata a Fehér-Körösből vizet juttatni az Élővíz csatornába. A Körösök vízrendszerén a folyószabályozási munkákat az 1800-as években hajtották végre, kialakítva napjainkra egy olyan másodlagos tájat, ahol a töltések között kanyargó folyót ártéri erdők, rétek, mezőgazdasági földek és holtágak kísérik. Azok a töltéseken kívül rekedt Körös-medrek, melyek partját még nem építették be nyaralókkal, máig megőrizték gazdag élővilágukat. A Körösök vizével táplált csatornák és természetes erek gazdagon behálózzák az egész vidéket, biztosítva ezzel a vízi élőlények szabad mozgásának feltételeit Talajviszonyok ( tábla) A talajképződési folyamatok a térségben akkor indulhattak meg, amikor a felszíni vizek hatása ezt megengedte, mikor a terület felszabadult a meg-megismétlődő árvizek üledéklerakásától, illetve az állandó vízborítástól. Természetesen ez a terület egyes részein igen különböző időben és mértékben következett be. A térséget átszelő folyók árterein még mindenhol napjainkban sem indultak meg a talajképző folyamatok, de a szárazzá vált térszinteken a különböző korú, származású, változatos rétegezettségű és mechanikai összetételű üledéken a változó kémiai összetételű felszín alatti vizek, a növénytakaró és később az emberi beavatkozások (folyó-szabályozás, vízelvezetés, lecsapolások) hatására többirányú talajfejlődés (talajképződés) indult meg. 17

18 Jellemző talajtípusok a körzetben: A leggyakoribb talajtípus a típusos és öntés réti talaj 96,2 % ( 73,19 ha). A szolonyeces réti talaj 0,51 ha-on, a sztyeppesedő réti szolonyec 2,4 ha-on fordul elő. A típusos réti talaj és az öntés réti talaj elkülönítése nehézkes, csak néhol egyértelmű, azonban a Körösök közelségét figyelembe véve valószínűsíthetően többségében öntés réti talajokkal találkozhatunk. Erre utalnak a szelvényekben fellelhető kagyló maradványok is. A talajszelvény gödör falán jól látható a réti talajra jellemző feketés színárnyalat Az erdőállományok alatt leggyakrabban előforduló talajtípusok, azok kialakulása, röviden a következőkben ismerhetők meg: Réti talajok: E főtípusba azok a talajok tartoznak, melyek kialakulásánál az időszakos túlnedvesedés játszik szerepet. Ez időszakonkénti felületi vízborításnak, vagy a közeli talajvíznek a következménye. A talajképződés jellemző folyamatai: a humuszosodás, amely rendszerint levegőtlen viszonyok között, vasvegyületekhez kapcsolódva megy végbe, ezért a színe fekete. A kilúgozás, amelynek egyik oka, hogy a mély fekvés miatt, a felületi lefolyás a talajtípus fele irányul, így a csapadéknál több víz jut rájuk. A másik ok, hogy a talajvíz közelsége miatt a kapilláris zóna eléri a talajt. A vasmozgás: a levegőtlenség következtében a vegyértékváltás hatására a mélyebb szintekben a két vegyértékű vas az uralkodó, ez a kékeszöldes glejréteg formájában jelentkezik, ami a növények számára mérgező, előfeltétele a magas szervesanyag-tartalom és a vízzel való telítettség. A sófelhalmozódás: az "A" szintben hasonló a szikesekhez, csak jóval gyengébb, főként szulfátok formájában történik, míg a "B" szintben a szolonyeces réti talajoknál fordul elő, de itt is gyengébb, mint a szikeseknél. A kicserélhető nátriumtartalom megnövekedése a szoloncsákos és a szolonyeces réti talajban jelentős, de mennyisége nem éri el a szikesekre jellemző értéket. 18

19 A típusos réti talaj szelvényében csak a réti talajra jellemző folyamatok és bélyegek alakultak ki. Az "A" szint humusztartalma magas, a humusztartalom az "A" szintben fokozatosan csökken, szerkezete szemcsés, hasábos. A mélyebb rétegekben vasborsók, vasfoltok, glej észlelhető. Ha a talajképző kőzet karbonátot tartalmaz, akkor mészgöbecsek, mészkőpad is keletkezik. E talajtípus tápanyag és vízgazdálkodása kedvező lehet a fás vegetáció számára is. Az öntés réti talaj szerkezetében mind a réti mind az öntés jellegek felismerhetők. A réti talajok humuszképződése mellett a szelvényben fellelhető az öntésből származó rétegzettség is. E talajok vízgazdálkodása és tápanyag-gazdálkodása általában kedvező. A szolonyeces réti talaj esetében a réti talajképződési folyamatokhoz kismértékű szikesedés társul. E talajt sötétbarna vagy fekete "A" szint jellemzi, az alatta lévő szint szerkezete hasábos, vagy gyengén oszlopos. Itt jelentkezik a kicserélhető nátrium mennyiségének növekedése is. A talajtípus vízgazdálkodása kedvezőtlen, a felhalmozódási szint nátriumtartalma és tömődöttsége miatt a hasznos víz mennyisége kevés. Tápanyaggazdálkodásukat a nagy tápanyagtartalom és a kis hasznosíthatóság jellemzi. Szikes talajok: E talajok kialakulásában, a vízben oldható sók döntő szerepet játszanak. A talajban előforduló sók közül elsősorban a nátrium szerepe a meghatározó. Ezek részben oldott állapotban, a talajoldatban, részben pedig kristály alakban kicsapódva, vagy ionos formában a kolloidok felületén adszorbeálva találhatók. A nátriumionok e három formájának mennyisége és aránya szabja meg a szikes talajok jellegét és tulajdonságait. A szikes talajokban lejátszódó folyamatok: a humuszosodás folyamata a nátrium jelenlétében zajlik, s így nátriumhumátok képződnek. A kilúgzás e talajtípusnál csak kis mértékben érvényesül, mert a száraz éghajlat alatt a talajfelszín párolgása nagyobb, mint a talajra jutó csapadék. A sófelhalmozódás a talajvíz magas sótartalmára, a felszínig ható magas talajvízszintre, a száraz éghajlat miatti erőteljes felszíni párolgásra vezethető vissza, amelyeknek együttes következménye a talajodat betöményedése és a sók kicsapódása és felhalmozódása a talajba. A sztyeppesedés a szikes talajoknál a feltalajban bekövetkező, talajvízsüllyedéssel járó, kedvező változás, amely elsősorban a szikesedést okozó sók mélyebb talajszintekbe történő bemosódásával és ezzel a talajszerkezet javulásával jár. Kísérő jelensége a felső szürkés humuszos szint barnulása és vízelnyelő képességének javulása. Erdészeti jelentősége jóformán csak a sztyeppesedő réti szolonyec talajnak van, a többi szikes talajra, csak kényszerből, véderdőfásítások során telepítettek faállományokat. A talaj felső rétege kikerül az állandó talajvízhatás alól, így a talajoldatok betöményedése, csak a mélyebb talajrétegekben okoz szikesedést. 19

20 A feltalaj szerkezete szemcsés, morzsás, a szelvény felső szintje egyre inkább a réti csernozjom talajok felső szintjéhez hasonlít. Az "A" szint rendszerint mély, a talajvíz általában 3 m alatt van, így a szénsavas mész és a vaskiválások mélyebben találhatók. Vízgazdálkodása a szikes talajok között a legkedvezőbb, tápanyag-gazdálkodása kielégítő Természetes erdőtársulások Gyula város erdei teljes egészében a magyar flóratartomány (Pannonicum) alföldi flóravidéke (Eupannonicum) tiszántúli flórajárásába (Crisicum) tartoznak. Talajai fizikai talajféleségei között az agyag az uralkodó, a lösz másodrendű szerepet játszik. A Fekete- és a Fehér-Körös menti erdők ma az Alföld keleti részének legnagyobb kiterjedésű, összefüggő folyó menti keményfás ligeterdei. A vidék eredetileg egységet képezett a két Körös és mellékvizeinek teljes völgyével egészen az Erdélyi-szigethegységig. Az Alföld keleti peremén az erdők a folyókat követve mindenütt leereszkedtek a hegyekből, foltokra szakadozva elvesztek a nagy mocsarakban vagy a füves pusztákon. Ezek az erdők legnagyobb kiterjedésben és legmélyebben a Körösök vidékén nyúltak le, és itt maradtak meg a legtovább. A táj legnagyobb része kultúrtáj, intenzív mezőgazdálkodással. A táj egykori természetes állapota: A táj eredeti, természetes állapotában egy vízjárta, erdős és az évenkénti elöntések által erősen befolyásolt, mocsaras vidék volt. A különböző méretű vízfolyások (folyók és erek) partján puhafás ligeterdők, a vízfolyásokat kísérő hátakon - különféle öntéstalajokon - elegyes keményfás ligeterdők húzódtak, a hátakon túli mélyebb fekvésű részeken a vízállás miatt ritkás, nem záródott, gyakran átmeneti állományokkal. A köztük levő szélesebb laposokban nedves rétek, magassásosok és mocsarak, pangóvizes mélyedéseikben pedig, égeres és kőrises láp- és mocsárerdők lehettek. Ma az ártéri erdők többsége nemesnyáras, míg a kisebb, értékes társulásokat a puhafa ligetek és a tölgy-, kőris-, szil ligeterdők képviselik. Sok helyen találkozhatunk a kúszónövények mindent behálózó liánrendszerével, így a ligeti szőlővel is. A töltésoldalakon és a hullámtéri kaszálókon jelentős állománya tenyészik a védett réti iszalagnak, míg a védett nyári tőzike a ritka növények közé tartozik. Az erdőgazdálkodás számára legfontosabb őshonos állományalkotó fafajok: a kocsányos tölgy, a magyar kőris, a magas kőris, a hegyi- és mezeijuhar, a mezei- és a vénicszil, valamint a szürke nyár. 20

21 Idegenföldi ill. nemesített fafajok: az akác, a nemes nyárak, a pusztaszil és az amerikai kőris (vörös kőris), valamint a vöröstölgy. 4.3 Az erdő állapotának értékelése Az erdő múltjának történelmi áttekintése A ma kialakult állapot megértéséhez vissza kell tekintenünk a múltba, mivel a jelenlegi állapotokat a múlt gazdálkodása alakította ki és teremtette meg a gazdálkodás alapjait. Az újkőkortól a török hódoltságig A vízmentes hátak már a neolitikum óta - időnként igen sűrűn - lakottak. A vidéken a középkortól fogva váruradalmak és főrangú családok birtokközpontjainak védelmében rendszeres és kiterjedt víz- és erdőhasználat folyt (sánc- és várépítés, tűzifa, épületfa stb.). A mocsaras laposon feltehetően már az Árpád-kor előtt is volt fokgazdálkodás, s ez a török hódoltságig fontos megélhetési forrás volt az itt élők számára. Az erdőket makkoltatásra, méhészkedésre és erdei legeltetésre intenzíven használó lakosság érdeke az erdők fenntartása, területük megőrzése volt, a középkortól bizonyíthatóan nagyarányú fakitermelés ellenére is. Az erdős, mocsaras vidék már az Árpád-korban is híres királyi makkoltatóhely, a disznókat az év nagy részében a mocsarakban tartották, ősszel pedig a nagy kiterjedésű tölgyelegyes erdőkben hizlalták fel. Erdei legeltetés a disznón kívül feltehetően marhával és lóval is folyt, mely elősegíthette az erdők ligetesedését és a nagy kiterjedésű fás legelők kialakulását. A 18. és 19. századi állapotok A táji mozaik: A hátakon az erdők mellett irtványok (legelők, kaszálók és szántók), illetve települések, azok környékén szőlők, gyümölcsösök és kertkultúrák voltak (főleg Gyula és Szeregyháza vidékén). A községi tulajdonban levő erdők az erdőirtások és a legeltetés miatt jelentős veszteségeket szenvedtek, és ekkorra már általában nagy kiterjedésű, nedvesmocsaras és egyre kevésbé fás legelővé, majd a lecsapolások után - szántóvá váltak. A század fordulójára fennmaradt zártabb erdőtömbök helye a korabeli térképek alapján már jól azonosítható a mai erdőterületekkel. 21

22 Az ilyen, általában uradalmi tulajdonban lévő erdők felújítása valószínűleg döntően természetes módon, leginkább szálalással vagy sarjasztatással zajlott. A rendszeres kiöntések, illetve a természetes magtermés évenként változó kombinációja diverz, többkorú és többfajú vegetációmozaikot eredményezett. A folyószabályozás: Az erdőirtásoknál és a legeltetésnél jóval drasztikusabb beavatkozást jelentettek a folyószabályozások, melyekre már a 18. század végén is történtek próbálkozások. A múlt század 50-es éveitől 1895-ig lezajlott a Fehér- és a Fekete-Körös szabályozása, mely döntően megváltoztatta a táj arculatát, új feltételeket és lehetőségeket teremtett a térség gazdálkodásában. Az 1850-es folyószabályozás előtt a Fehér- és a Fekete- Körös Békés központjában folyt össze. A Fehér-Körös többszöri szabályozás következtében közvetlen Gyula alatt Szanazugnál egyesül a Fekete-Körössel és Békés mellett Kettős-Körös néven folyik el mesterséges ásott mederben. Békésen a Fehér-Körös eredeti folyómedre a város belterületét szeli ketté, helyén jelenleg az un. Élővíz csatorna található, melynek vízszintjét a Fehér-Körösön épített tömlős gáttal szabályozzák. A gátat 1996-ban adták át, előtte ugyan ezen a helyen egy tűs gát működött, melynek feladata ugyan úgy a víz visszaduzzasztása volt. A szabályozást a többszöri nagy árvizek tették szükségessé, melyek jelenleg is - főleg a tavaszi hó olvadások során - árhullámokkal fenyegetnek. A vízrendezési munkálatok az erdők területére a vártnál kisebb közvetlen befolyással voltak, leginkább csak a gátak és csatornaépítések környékén történtek nagyobb letermelések. Az erdők általános szárazra kerülése nem okozott nagyobb pusztulásokat, annál erősebben hatott viszont használatukra, s így minőségükre, fafaj összetételükre is. A 20. század második fele és napjaink Az állami erdőgazdálkodás: Az uradalmi erdők területét az államosítás utáni nagyüzemi, szocialista erdőgazdálkodás örökölte, mely az erdők kialakult kezelését, felújítási módjait is bizonyos szempontokból átmentette, később azonban technológiai váltás következett be, a fogatolást felváltották a nehézgépek. Gyorsult a természetes fafajoknak tájidegen fajokkal (nemesnyár, feketedió, akác) való fokozatos lecserélése. Az 1950-es években nagyobb arányú erdősítési program indult be, néhány, az elmúlt évszázadokban nem erdős területen is. A Fekete-Körös térségében az erdőterületek ekkor érték el mai kiterjedésüket. Ha a város erdeinek korosztályviszonyait megfigyeljük, azt vesszük észre, hogy 40 évesnél idősebb állomány nincs a területen. 22

23 Korábbi Gyula környékéről készített térképeket megvizsgálva nem találtam rá bizonyíték, hogy a vizsgált területen az 1970-es években történt telepítések előtt lett volna erdő. Erdőgazdálkodástól eltérő hasznosításra utal a városkörnyéki területek megnevezése is (Kisés Nagyökörjárás). Valószínűsíthető, hogy e részeken korábban legelő gazdálkodás folyt. E feltételezést támasztja alá a Huszár Mátyás felmérése alapján készült térkép is. 1822, A Körösök és a Berettyó folyónak, valamint azok számos kiágazásának hidrográfiája - című mű alapján elkészült térképvázlat részlete. A korabeli térkép jelmagyarázata említi elszórt fák jelenlétét a legelőkön. Leírások szerint a fás-legelő a táj jellegzetes típusa volt, erdők közelében, általában korábbi erdők helyén, hátakon fordult elő. A felsorolt tények, valamint a jelenlegi erdők lágyszárú növényzete is arra utalnak, hogy az erdőtervi terület első generációs telepített állomány. 23

24 Az erdő állapotának értékelése Faállományviszonyok Korosztályviszonyok ( tábla) szemléltetik. Az egyes korosztályok területét és azon belül a fafajok arányát az alábbi diagramok Faanyagtermelést szolgáló erdők korosztályainak területi megoszlása Terület (ha) 3 2,5 2 1,5 1 0, Korcsoportok (év) Kst A Kőris Az állomány összetételét vizsgálva megállapítható, hogy 30 évesnél idősebb faanyagtermelést szolgáló erdő a város tulajdonában nincsen. Ennél fiatalabb is csupán 4,0 ha, amelyből 2,51 ha akácos a as korcsoportban, 0,63 ha pedig a ban található. A további gazdasági rendeltetésű kőris (0,13 ha) és kocsányos tölgy (0,73 ha) erdők egyaránt 1-10-es korcsoportban vannak. Bár az akácos vágásérettségi korához közel áll a kor adatok szerint, azonban a terepi bejárás során szembetűnő volt, hogy a részletben található fák nagymértékben elmaradnak az ebben a korban várható méretektől. Ez elsősorban nem a rossz termőhely, hanem inkább a település közelsége miatti nagymértékű falopás számlájára írható. 24

25 Különleges rendeltetésű erdők korosztályainak területi megoszlása Terület (ha) Korcsoportok (év) A Fűz-ELL Vt J-EKL össz Cs HNY Kst Az ebbe a kategóriába tartozó erdők elegyesebbek, fafajsoruk több fafajjal bővül. Itt az akác szerepe jóval kisebb, míg a hazainyár, juhar és egyéb keménylomb, cser és a vöröstölgy területe arányaiban jelentős. A meghatározó fafaj, területét tekintve azonban a kocsányostölgy (35,25 ha azaz 50,1 %). A legtöbb erdő a es korcsoportban található (67,40 ha). Ezek együttesen az erdőterület 95,7 %-át adják. Az idős erdők a hazai nyárasok kivételével, amelyek vágásérettségi korukat már elérték, innen is hiányoznak, valamint a fiatalok is csekély mértékben vannak jelen. A vágáskorukat elért nyárak kitermelése indokolt, azonban néhol nehézségekbe ütközik, mivel elegy fafajként jelen van a tölgy. Letermelésük a tölgy maradandó károsodása nélkül igaz nem lehetséges, mégis szükséges. Vágásérettségi viszonyok ( tábla) A területen a vágásérettségi korok eloszlása igen egyenetlen, mivel a hosszú és a rövid vágásfordulóval kezelt fafajok egyaránt megtalálhatóak. Annak ellenére, hogy az erdők zöme parkerdő rendeltetésű a kocsányostölgynél előírt vágásérettségi korok sok helyütt elmaradnak az ezen a területen várható maximális koroktól. Ennek legfőbb okai az állományok elegyessége valamint, hogy az elmaradó vagy nem megfelelően elvégzett nevelővágások miatt a cser és a kőris helyenként túlnőtte a tölgyet, így ezeken a helyeken a vágásérettségi korokat is e kevésbé állékony fafajokhoz kellett igazítani. 25

26 A terület eloszlása vágásérettségi korok szerint Terület (ha) Korosztályok (év) Vágásérettségi csoportok területe 100 évre Terület (ha) Vágásé re ttsé gi csoportok (é v) A következő 100 évben a várhatóan vágáséretté váló állományok eloszlása egyenetlen. Nagyobb ugrás tapasztalható a éves vágásérettségi csoportban, aminek az oka az, hogy az első tölgyesek elérik vágásérettségi korukat. A hozamkiegyenlítés indokolt lenne, ám a város tulajdonában lévő erdőterület nagysága (76,10 ha) ezt nem teszi lehetővé. A minimális területnagyság, amelyre már lehet, és célszerűen kell is hozamszabályozást végezni, 200 ha. 26

27 Vágásérettségi táblázat 30 évre Terület (ha) éven belül éven belül éven belül 30 év összesen 30 év átlaga A vágásérettségi korok alapján az elkövetkezendő tíz évben a gazdálkodónak lehetősége lesz 12 ha erdőterület letermelésére. Az érintett fafajok a rövid vágásfordulójú hazainyár (9,07 ha) és az akác (3,14 ha). A gazdálkodó területén túltartott állományok nincsenek. Az egyes állománytípusok átlagos vágásérettségi kora az alábbi KST KST-CS KST-EL CS-KST A K-T EKL HNY HNY-EL FÜ-E átlag: 96 év 90 év 88 év 100 év 30 év 76 év 56 év 44 év 61 év 50 év 69 év 27

28 Az elmúlt időszak vágásérettségi korai* KST KST-CS KST-K A A-NNY EKL NNY HNY HNY-NNY átlag: 92 év 84 év 84 év 30 év 35 év 55 év 40 év 44 év 40 év 56 év Megjegyzés: *Az adatok a évi adattárból valók Az előző két táblázat adatainak összehasonlításából kiderül, hogy minden állománytípusnak, ahol a tölgy jelen van, a vágásérettségi korát felemelték 4-6 évvel, ami az erdők rendeltetése miatt indokolt is. Az elmúlt tervidőszakhoz képest megjelentek új állománytípusok, így a CS-KST, HNY-EL és a Fű-E. Ennek okai, a nevelővágások és természetes mortalitás miatti elegyarány változásokban keresendők. A tervezés előtt megállapított alkalmazandó vágásérettségi szakaszok: Vágásérettségi Faállomány-típusok szakaszok Faanyagtermelő Különleges KST év év KST-CS év KST-K év A év év EKL év HNY év Jelenlegi átlagos vágásérettségi korok főbb fafajonként: Jelenlegi átlagos véghasználati korok Fafajok Faanyagtermelést szolgáló erdőkben Különleges rendeltetésű erdőkben Kocsányostölgy Vöröstölgy 94 Cser 93 Akác Kőris Hazainyár 50 A tervező munka során az állományok vágásérettségi kora minden esetben felülvizsgálatra került. 28

29 A vágásérettségi korok a kocsányostölgy esetében a termőhelyet is figyelembe véve néhol alacsonynak tűnnek, ennek oka, hogy a kísérő fafajok elegyaránya néhol megnőtt és a vágásérettségi kort a kevésbé állékony fafajokhoz kellett igazítani. Itt azonban még megjegyezném, hogy a meglévő nagyszámú kőris, parkerdő rendeltetésű erdőkben nem kívánatos. E fafajra jellemző, hogy idősebb korban ágai könnyen leszakadnak, a törzs pedig minden előjel nélkül kidőlhet. E tulajdonságai miatt indokolt lenne az állományból való eltávolításuk még a vágásérettségi koruk elérése előtt. A hazainyárasok vágáskorát változatlanul lehet hagyni, mivel károsításuk nem számottevő, jól bírják a termőhelyi viszonyokat és a fatermő-képességük is megfelelő mértékű. Fafajösszetétel Fafajösszetétel tekintetében vegyes állapotot találunk. Megfigyelhető, hogy az akác és hazainyár állományokat kivéve, elegyes fafajszerkezet kialakítására törekedtek, felhasználva parkfásításhoz alkalmazott fafajokat is (pl.: ezüstjuhar, platán) Az előző és a mostani tervidőszak fafajösszetétel adatait összehasonlítva, a következő változásokat figyelhetjük meg: A kocsányostölgy területének és arányának (48,4 %) változása a teljes területre nézve elhanyagolható mértékű, azonban elmaradó vagy nem megfelelően elvégzett nevelővágások hatására az elegyfajok nagyobb súlyra tettek szert egyes részletekben. Ez nyomon követhető a kőris és a cser előző tervidőszakhoz viszonyított térnyerésén is. Az 1996-os adattári adatok szerint a kőris területe 4,7 ha volt. Ez mostanra 7,04 ha-ra (9,5 %), tehát a másfélszeresére növekedett. A cser területe 5,4 ha-ról 7,6 ha-ra növekedett. A kocsányostölgy után második legnagyobb arányban (18,5 %) jelenlévő fafaj a hazainyár. Területe kisebb mértékben mint a kőrisé (12 ha-ról 13,8 ha-ra), de szintén gyarapodott. A nemesnyár a fafajsorban már nem jelentkezik. A vöröstölgy területe 4,65 ha-ról 1,95 ha-ra, a juharoké pedig 3,25 ha-ról 0,78 ha-ra csökkent. Ezek a változások azonban csak a becslés pontatlanságából adódhattak. A többi előforduló fafaj területe egyáltalán nem vagy csak elhanyagolható mértékben változott. További előforduló fafajok és a hozzájuk tartozó területeik: -Akác (3,37 ha) -Fehérfűz (1,59 ha) -Hársak (0,03 ha) -Egyéb keménylomb (dió, vadkörte, ostorfa, platán stb.) (2,29 ha) 29

30 Fakészlet adatok Élőfakészlet fafajonként és rendeltetésenként Fatermelést szolgáló területen m Akác Kőris Kst Őssz. Az akác élőfakészlete kimagaslik a többi fafajhoz viszonyítva. Ennek oka, hogy a fatermelést szolgáló erdőterület nagy része akácos, valamint idősebb is a másik két fafajnál. Különleges rendeltetésű területen m Kst HNY Cs K Vt Fű-ELL EKL J A A parkerdőben már jelentős szerepet kapnak a kocsányostölgy és a heterogén állományképet biztosító elegyfafajok, mint például a kőris, cser, vöröstölgy, juharok és szilek. A településvédelemben főként hazainyarakat használnak fel, ezért ezek jelentősége is megnő a különleges rendeltetésű erdőkben. Akác ezeken a területeken csak elszórtan található, elsősorban a településvédelmi erdőkbe elegyedve. 30

31 Az előző tervidőszakhoz képest nagyságrendileg kétszeresére növekedett a város tulajdonában lévő erdők fakészlete (6712 m 3 - ről m 3 -re). Ettől a tendenciától csak a nyárak és az akác térnek el. Az akác az előző tervidőszakban még nem szerepelt a fafajsorban, tehát hozzá élőfakészlet adat sem tartozott. Jelenlegi fakészlete azonban már 344 m 3. A hazainyár fakészlete a duplájára növekedet, 2211 m 3 -ről 4011 m 3 -re. A nemesnyár élőfakészlete csökkent 255 m 3 -ről 0 m 3 -re. Ennek az okát a rövid vágásforduló indokolhatja, mely jelen esetben az elmúlt tervidőszakba esett. Fatérfogat-meghatározás módja, fatermési táblák: A terepen a fakészletfelvételi módok közül az Egyszerű körlapösszeg mérést és a Fatermési táblás mérést alkalmaztuk. A fatérfogat kiszámításához a személyi számítógépen futó feldolgozóprogram által használt fatérfogat függvényeket illetve az es fatermési nomogramokból manuális leolvasással készített fatermési tábla-mátrixokat (tömböket) használtuk. Ezek a következők, illetve a következő fafajokra kerültek alkalmazásra: 1. KST (Kiss R.) kocsányos, későn fakadó és szlavón tölgy, juharok, magyar kőris, diók, platánok, vadgesztenye, bálványfa 2. KTT mag (Sopp) szilek, magas és amerikai kőris, vadgyümölcsök, hársak 3. KTT sarj (Sopp) sarj eredet esetén a kocsánytalan tölgyhöz sorolt fafajok 4. VT (Sopp) vöröstölgy 5. Cser mag (Sopp) cser 6. Cser sarj (Sopp) sarj eredetű cser 7. GY (Birck) gyertyán, molyhostölgy, virágoskőris 8. Akác mag (Sopp) akácok 9. Akác sarj (Sopp) sarj eredetű akácok 10. FRNY (Szodfridt) hazainyárak 11. Fűz (Palotás) füzek 31