Az élelmiszerár-válság: RENDSZERVÁLSÁG

Átírás

1 Az élelmiszerár-válság: RENDSZERVÁLSÁG A Védegylet közpolitikai javaslatai Írta: Simonyi Borbála, 2009 január Közremûködött: Kiss Csilla, Boda Zsolt, Istvánffy András Alultápláltak regionális megoszlása a világon, (millió) Közel-Kelet és Észak-Afrika 33 Dél-Amerika és a Karibszigetek 45 Kína 123 Fejlett országok 16 India Ázsia és a Csendes- Óceániai Szigetvilág (Kína és India nélkül) 212 Szub-Szaharai Afrika forrás: FAO A különbözô környezetvédô és társadalmi mozgalmak évtizedek óta kongatják a vészharangot, hogy súlyos gondok vannak a bolygón a mezôgazdaság és általában az élelmiszer körül. Az utóbbi ötven évben hiába nôtt a mezôgazdasági termelés, az éhezôk száma makacsul tartja magát, miközben a fejlett országokban az elhízás számít népbetegségnek. Alultápláltak száma a fejlôdô országokban és 2007 között millió forrás: FAO Fejlôdô országok, amik korábban eladható élelmiszertöbblettel bírtak, az ezredfordulóra már élelmiszer-behozatalra szorultak az elmúlt évtizedek folyamatosan csökkenô terményárai és a nemzetközi pénzügyi intézményeknek az állami mozgástér beszûkítésére irányuló erôfeszítései következtében. Az olcsó világpiaci dömpingáru ugyan lehetôvé tette számukra a nagyvárosokba áradó tönkrement vidéki népesség etetését, de rendkívül sebezhetôvé tette ôket a nemzetközi agrárpiacok szeszélyeivel szemben. Ez a sebezhetôség napjainkban mutatkozik meg igazán, miután a évi robbanásszerû terményáremelkedésbôl adódó élelmiszerárválság újra elôtérbe hozta a globális agrár- és élelmiszeripari rendszer szerkezeti problémáit. A búza világpiaci ára például 130%-kal nôtt 2007 márciusa és 2008 márciusa között. 1 1 FAO 2008a

2 A válság miatt összehívott kormányzati csúcstalálkozók az eddig követett szabályozási irány, a szabadkereskedelem kiterjesztésében látták a megoldást 2. Szerintünk azonban az elmúlt év eseményei azok aggodalmait igazolják, akik már évek óta azt hirdetik, hogy alapvetô baj van a mezôgazdasági rendszer nemzetközi szabályozásával. A jelenlegi globális agrárrendtartás önmagában vett célként kezeli a szabadkereskedelmet, és ezen felül csak bizakodik abban, hogy az önmagában hatékonyan mûködô élelmiszerellátást hoz létre. Az élelmiszer azonban több mint egyszerû árucikk. Az élelemhez való jog alapvetô emberi jog, amelyet a kormányok kötelesek tiszteletben tartani, védelmezni és megvalósítani. Ennek érdekében viszont, ahogy azt az emberi jogok általános elve sugallja, a legsebezhetôbb és leggyengébb csoportok szükségleteibôl kell kiindulni. 2 a liberalizációs folyamat kiterjesztése - javaslat a FAO élelmezésbiztonsági, klímaváltozási és bioenergetikai csúcstalálkozójának zárónyilatkozatából, idézi FAO 2008b, 53. old. Mivel az éhezôk 76%-a fejlôdô országok vidéki területén élô kistermelô vagy földnélküli, az ô szükségleteiket kell elsôként figyelembe venni. Az ehhez a szemléletváltáshoz szükséges elméleti keretet az élelmiszer-önrendelkezés 3 elve adja meg, amely demokratikusan kialakított helyi élelmiszerrendszerekbôl kiindulva oldaná meg az emberiség élelmezését. Mi több, véleményünk szerint Magyarországnak is számos olyan társadalmi-gazdasági problémával kell szembenéznie, melyre az élelmiszer-önrendelkezés elve adja meg a megfelelô megoldást. Egyes vidéki területek elszegényedése és marginalizálódása, valamint a városi lakosság rémisztô táplálkozási helyzete egyaránt kezelhetô lenne, ha a helyi közösségek önrendelkezésének elvét tiszteletben tartanánk az agrárium és élelmiszerrendszer terén is. 3 az élelmiszer-önrendelkezés koncepcióját a kis- és családi gazdálkodók nemzetközi mozgalma, a Via Campesina vezette be az évi Világélelmezési Csúcstalálkozóval (World Food Summit) párhuzamosan, Rómában megrendezett civil konferencián A világ gabonakészleteinek alakulása a felhasználás arányában százalék rizs búza egyéb gabonák összes gabona forrás: FAO 2

3 A válság hátterében: tomboló piacok, elégtelen állami védôhálók Az élelmiszerár-válság hátterében meghúzódó tényezôk mibenlétérôl meglehetôs egyetértés uralkodik a szakértôk között. Arról, hogy az egyes tényezôk milyen mértékben járultak hozzá a válság kialakulásához, viszont erôteljesen megoszlanak a vélemények. Az élelmiszerdrágulás mögött álló egyik tényezô a kôolaj világpiaci árának megugrása, aminek egyaránt vannak keresleti - Kína és India növekvô igényei - és spekulatív okai. Ennek nemcsak a termékek áraiba foglalt gépmunka és szállítás során felhasznált üzemanyagköltség miatt van árnövelô hatása. A világ élelmiszerterményeinek nagy részét elôállító nagyipari mezôgazdaságnak a mûtrágya fontos termelési inputja, a mûtrágyagyártásnak pedig az olajszármazékok nélkülözhetetlen alapanyagai. A bioüzemanyag-szektor robbanásszerû fejlôdését is az okok között tartják számon: ez részben a növekvô olajár hatására történt, de számos elemzô hangsúlyozza egyes országok, különösen az Egyesült Államok bioüzemanyag-politikájának felelôsségét. Ezek a programok ugyanis különbözô keresletélénkítô intézkedések, mint pl. kötelezô üzemanyag-bekeverési célszámok bevezetése révén gerjesztik a keresletet a bioüzemanyag-gyártás alapanyagát adó termények iránt. Az érintett termények korábban világpiacon megjelenô mennyiségei kiesnek, a kínálat csökken és az ár megugrik. A világpiacon korábban vezetô kukoricaexportôrként számító Egyesült Államok például pár év alatt a korábban a világpiacon megjelenô kukorica-többlettermelésének egészét (teljes kukoricatermésének mintegy egynegyedét) átforgatta a bioetanol-szektorba. Az áremelkedéshez hozzájárultak továbbá a világ legfontosabb gabonaexportôr területeit (Ausztrália, Új-Zéland, Ukrajna) egyidejûleg sújtó szélsôséges idôjárási események miatti rossz termések is. A mûtrágya, a kôolaj és az élelmiszer ára között árindex élelmiszerárak indexe mûtrágya és nyersolaj árindexe forrás: FAO Keresleti oldalon a válságot kialakító okok közé sorolhatók az élelmiszerfogyasztási szokások, különös tekintettel az állati fehérjében gazdag tej- és hústermékek fogyasztásának növekedésére a fejlett országokban, melyek fogyasztási szerkezete fenntarthatatlan lenne, ha az egész Földön elterjedne. A nagy, feltörekvô gazdaságok, mint Kína, India és Brazília élelmiszerszükséglete erôsödô középosztályuk élelmiszerfogyasztási szerkezetének javulása miatt is növekszik, ami csak hozzáadódik ahhoz az élelmiszerkereslet-növekedéshez, amit a világnépesség évi 75 millió fôs gyarapodása generál 4. A növekedô ártrendbôl azonban egy másik tényezô hozott létre élelmiszerválságot: a terményspekuláció. A reálgazdaság romló kilátásai és az amerikai jelzálogpiacról kiinduló válság elôl a spekulatív tôke az árupiacokra menekült. A chicagói terménytôzsde határidôs szójapiacán például 4,3 milliárd tonna terményre, azaz a világ szójatermelésének több mint tizennyolcszorosára kötöttek üzletet. A fôbb mezôgazdasági termékek áremelkedése 30-40%-ban ezzel a tényezôvel magyarázható. 4 UN Human Rights Council

4 A Via Campesina nemzetközi kistermelôi mozgalom állásfoglalásában rámutat a fejlôdô országok kormányainak kiszolgáltatottságára. A mozgalom szerint a megugró világpiaci terményárak az elmúlt évtizedekben felszámolódott állami terménytartalékok és beszûkült agrárpolitikai mozgástér miatt vezethettek akut élelmezési válsághoz. Elemzésük szerint a nemzetközi pénzügyi intézmények receptjeit követôen a nyolcvanas években erôltetett ütemben végrehajtott és egyenlôtlen viszonyokon alapuló kereskedelmi liberalizáció volt az egyik fô oka annak, hogy elmaradtak a szükséges fejlesztések egyes fejlôdô országok mezôgazdasági szektoraiban, különösen Fekete-Afrikában. A mezôgazdaságot, ami alárendelt szerepet játszott ezeknek az országoknak a gazdaságpolitikájában, keményen megadóztatták az árfolyamés árpolitika, valamint a kereskedelmi és feldolgozószektorban fenntartott államközi monopóliumok révén. A helyi termelôket ezen felül az olcsó külföldi importáruk keltette verseny is sújtotta. A nemzetközi szabadkereskedelmi tárgyalások uruguay-i fordulóját lezáró Mezôgazdasági Megállapodás sem javította a kistermelôk helyzetét. A globalizált exportpiacok nyújtotta lehetôségeket ugyanis általában csak a nagyobb gazdálkodók tudják kihasználni, mivel ôk tudják biztosítani a multinacionális élelmiszeripar és nagykereskedelem által megkívánt mennyiséget, minôséget és szabványokat. Kérdéses emiatt, hogy az 1995-ben alakult Kereskedelmi Világszervezet Dohai Forduló néven futó agrártárgyalásai az exportorientált mezôgazdasági fejlesztés szorgalmazása révén nem vezetnek-e a kistermelôk marginalizálódásához, és nem rontani fogják-e a fejlôdô országok élelmezési helyzetét azok javítása helyett. Következmények: korgó gyomrok és dagadó pénztárcák A válság legnagyobb vesztesei a nettó élelmiszerimportôr fejlôdô országok, melyek fôleg Afrikában találhatók. A fejlôdô országok összesített élelmiszerszámlája a 2006 évi 161 milliárd dollárról 2007-re 254 milliárd dollárra nôtt. 5 Az utóbbi évtizedek nemzetközi szabályozási trendjei, a harminc éve csökkenô terményárak és a mezôgazdaság alulfinanszírozottsága a fejlôdô országokban emberek százmillióit kényszerítette arra, hogy felhagyjon a gazdálkodással. A munka reményében a városokba özönlô nincstelenek legtöbbje a városszéli nyomornegyedekben kötött ki, ahol a ritka és rosszul fizetett munkalehetôség és a drága élelmiszer satujába szorultak. Ôk az elsô áldozatai a jelenlegi válságnak. mint a gabonára kivetett exporttilalom, vagy az állami felvásárlás önmagukban érthetô lépésnek tekinthetôk, de kapkodó bevezetésük révén gyakran hozzájárultak a terménypiacokon a hisztéria növekedéséhez, és ezáltal végül más államok népességének élelemhez való jogát sértették meg. A válság nyertesei a nemzetközi mezôgazdasági alapanyaggyártó cégek (a Cargill cég profitja például 86%-kal nôtt az elmúlt egy évben), egyes exportôr országok jó piaci kapcsolatokkal rendelkezô nagybirtokosai, a terménytôzsdei spekulánsok, valamint a termény- és élelmiszerkereskedelmi szektor. (A növekvô fogyasztói árak ellenére minden meghatározó szupermarket lánc megtartotta profitját, az elmúlt évre a Tesco 11,8%-os rekordprofitot könyvelhet el. 7 ) Mivel a vidéken maradt kistermelôk többnyire maguk is nettó élelmiszervásárlók, a földnélküli mezôgazdasági munkásokkal együtt a városi szegények mellett ôk is a válság legfôbb 5 IATP FAO 2008a 7 UN Human Rights Council 2008 A magas élelmiszerárak régiós hatásai: alultápláltak 2007-tel gyarapodó száma (millió) kárvallottjai lettek Mivel a fejlôdô országokban a háztartások kiadásainak 60-80%-át az élelmiszerköltségek teszik ki, a drasztikus áremelkedések az éhezôk számának ugrásszerû növekedéséhez vezettek rôl 2008-ra 75 millióval, Dél-Amerika és a Karibszigetek 6 Közel-Kelet és Észak-Afrika 4 összesen 925 millióra nôtt a világon azoknak az embereknek a száma, akiknek nem jut elég élelem. Köztük körülbelül millió gyermek található 6. A növekvô társadalmi feszültség számos országban, így például Haitin, Kamerunban, és a Fülöp-szigeteken éhséglázadásokhoz vezetett. A helyzetet orvosolni igyekvô kormányzati reakciók, 24 Szub- Szaharai Afrika forrás: forrás: FAO FAO 41 Ázsia és a Csendes- Óceániai Szigetvilág

5 Magyarország érintettsége Az élelmiszerár-válság magyarországi hatásai több szempontból elemzendôk: a gabonaszektor egyes nagyobb szereplôi nyertesek lehettek. Ezzel szemben az állattenyésztôi szektor a magas takarmányárak miatt kárvallottnak tekinthetô. A fogyasztók az árhatás, ill. a megnövekedett import miatti élelmiszerbiztonsági kockázat révén egyértelmû vesztesek. Közelebbrôl vizsgálva az áremelkedés hatását, elôször is le kell szögezni, hogy a világpiaci áremelkedések hatását Magyarországon némileg mérsékelte a forint folyamatos erôsödése, mely az exportôrök helyzetét ugyanakkor nehezítette. Az Eurostat adatai szerint 2007 áprilisa és 2008 áprilisa között Magyarországon az élelmiszerárak 14,8 százalékkal emelkedtek. Az Európai Unió átlagában ez az emelkedés 7,1 százalék volt, a magyar adat tehát több mint kétszerese az uniós átlagnak. A legnagyobb emelkedés az étolaj árában következett be: 69,2%, a lisztté 45,8%, de 20% feletti volt a drágulás a tej, sajt és száraztészta termékcsoportokban is. Ennek is betudható a tény, hogy 2008 áprilisában 5%-os fogyasztáscsökkenés volt megfigyelhetô elôzô év azonos idôszakához képest 8. 8 a bekezdésben idézett összes adat forrása: Mezôgazdasági Bizottság, 2008 Az élelmiszer-kiskereskedelem eladásai között (volumenindex: 2000=100%) forrás: Szabó Márton: A magyar mezõgazdaság helyzete és kilátásai, Mezõhír 2008/7 letöltve: december 18. Magyarországon 2007-ben 10,6%-kal emelkedtek a termelôeszközárak, ezzel az Európai Unióban a 3. helyen állunk. Ez részben megmagyarázza a termelôi árak 16,4 %-os, az uniós átlagot (6,7 %) erôsen meghaladó növekedését, viszont csak részben indokolja a fogyasztói áremelkedést, ami mögött inkább a koncentrált, nagyon erôs piaci pozíciókkal rendelkezô kereskedelmi hálózatok érdekérvényesítô törekvése áll 9. A fogyasztói árhatással kapcsolatban különösen aggodalomra ad okot az a tény, hogy hazánkban a nyugat-európai átlaghoz képest a háztartások kiadásainak magasabb hányadát foglalják el az élelmiszerköltségek. A legszegényebb 20% élelmiszercélú kiadása európai összehasonlításban is riasztó képet mutat. Az alultápláltság hazai jelenlétérôl a FAO, ill. a témával foglalkozó civil szervezetek erôsen eltérô adatokat közölnek, mivel csak becslésekre lehet hagyatkozni. Egy biztos: az alapvetô élelmiszerek itthon tapasztalt drasztikus áremelkedése növelte azon háztartások számát, ahol csökkentett értékû étrendet, illetve a szükségesnél kevesebb napi étkezést engedhet meg magának a család. Vidéken a probléma az önellátó kistermelés háttérbe szorulása révén nagyobb gondot jelent, mint a kiterjedt szociális étkeztetô-hálózattal rendelkezô fôvárosban. 9 a bekezdésben idézett összes adat forrása: Mezôgazdasági Bizottság,

6 Szabályozási javaslataink / Mit lehetne tenni? A nemzetközi szabályozás szintjén: Az élelmiszer-önrendelkezés elvébôl kiindulva újra kell szabályozni a nemzetközi agrárpiacokat. A korábban jól mûködô nemzetközi áruegyezményekhez hasonló kínálatszabályozási rendszert és hatékony dömpingellenes eszközöket kell kiépíteni. Nemzetközi szabályozással kell korlátozni a spekulációs célú terménytôzsdei ügyleteket, a befektetési alapok tevékenységével, a nemzetközi tôkemozgások megadóztatásával. A nemzetközi, nemzeti és regionális szintû élelmiszerés gabonatartalékok visszaállításának ösztönzésével a jövôben könnyebben kezelhetôvé válnak az esetleges élelmezési válságok. Ellenezzük a növényfajták, illetve vetômagok szellemi tulajdonjogok révén történô kisajátítását, és minden olyan technológia köztermesztésbe való bevezetését (mint pl. a génmódosítás), mely megakadályozza, hogy a gazdák újravessék, illetve egymás között cserélgessék a vetômagokat. Mindezen gyakorlatok a gazdák óriási tömegeinek ellehetetlenítése és a mezôgazdasági biodiverzitás károsítása révén a világ fenntartható élelmiszerellátását sodorják veszélybe. Az Európai Unio szintjén: A jelenlegi liberalizációs irányvonallal ellentétben a piacszabályozás erôsítésére van szükség. Elengedhetetlennek tartjuk hatékony kínálatszabályozási eszközök alkalmazását az intervenciós tartalékok állandó kötelezô szintjének a megadásával. A kis és fenntartható családi gazdaságok támogatása, a támogatásoknak az üzemméret helyett a foglalkoztatott munkaerôhöz való kötésével, valamint a kifizetések adott határ feletti befagyasztásával, és a kisgazdaságok részére megállapított minimálkifizetés megállapításával. Erôteljes és ösztönzô erejû támogatási eszközöket szorgalmazunk az ökológiai gazdálkodás és agrár-környezetgazdálkodás elterjedésének elôsegítése céljából. Az EU agrár- és kereskedelem politikájának a nemzetközi fejlesztési, valamint emberjogi célokkal való koherenciája és a ne árts elv EU-s politikákba történô integrálása. Az élelmiszerdömpinget, illetve bármely olyan agrár, kereskedelmi vagy befektetési politikát, mely sérti más országok lakóinak élelemhez való jogát, meg kell szüntetni. Különösen igaz ez a megújuló energiákra vonatkozó uniós politikával kapcsolatban: mivel a bioüzemanyag-irányelv kötelezô bekeverési célszámai éhezést és erdôírtást okoznak a bioüzemanyag-exportôr országokban, ezért ellenezzük azokat 10 Magyarországon: 1. A gazdálkodók jövedelmi helyzetének javítása érdekében: Támogatni kell a külsô erôforrásokra (mûtrágya, növényvédôszer, üzemanyag, stb.) kevésbé támaszkodó változatos és fenntartható agrártermelési rendszereket mûvelô kis- és közép-gazdaságokat. Ez a gazdálkodási modell a várhatóan egyre szélsôségesebb éghajlat ellen is a legjobb védekezést nyújtja 11. A sokszínû és alkalmazkodó agrárrendszerek támogatása érdekében fontos a termesztett növények sokféleségének fenntartása és fejlesztése. Ennek érdekében egyaránt fontos az állami kézben lévô génbankok, mint pl. a Tápiószelei Agrobotanikai Intézet fenntartása, valamint a gazdaságokban és kiskertekben történô in situ gén A jelenlegi európai üzemanyag-fogyasztási szint mellett a kötelezô bekeverési célszámok csak a bioüzemanyag-import növelése mellett teljesíthetôek. A vezetô (jórészt latin-amerikai) bioüzemanyag-exportôr országokban azonban számos aggályos jelenség kapcsolódik a bioüzemanyag-termesztéshez.

7 megôrzés, melynek a köztermesztésben való elterjesztés is részét kell, hogy képezze. E programok keretében különös figyelmet kell fordítani a tájfajtákra (más néven hagyományos haszonnövény-fajtákra), melyek sokféleségük révén alkalmazkodtak a helyi éghajlati- és talajadottságokhoz, ezáltal biztosítva az ökoszisztémák egyensúlyát és a gazdálkodás kockázatainak csökkenését. Az állattenyésztési szektor tekintetében fontosnak tartjuk az extenzív állattartási rendszerek támogatását, az alternatív fehérjenövényekkel kapcsolatos kutatások támogatását, a termelôi feldolgozás segítését. A koncentrált feldolgozó és kereskedelmi szektortól való függetlenség megteremtése érdekében szabályozással és támogatási programokkal segíteni kell a közvetlen értékesítés és kisléptékû élelmiszer-feldolgozás különféle rendszereit. A rendkívül koncentrált kiskereskedelmi szektor szereplôi vásárlói hatalmukkal, és a velük beszállítói kapcsolatban álló termelôk kiszolgáltatott helyzetével visszaélve gyakran beszállítóik kárára növelik profitjukat. A kormánynak tárgyalásokat kell kezdeményeznie a kereskedelmi érdekképviseletekkel a tisztességes kereskedôi magatartás önkéntes etikai kódexének létrehozására. Ha a tárgyalások belátható idôn belül nem vezetnek eredményre, akkor szükségesnek tartjuk jogszabályi formában meghatározni a tiltott magatartásokat és ezek jogkövetkezményeit. 2. A fogyasztókat sújtó árhatás és élelmiszerbiztonsági kockázatok enyhítése érdekében iskolatej-program és szociális bolthálózatok támogatása az alapvetô élelmiszereket sújtó ÁFA-csökkentés lehetôségeinek felülvizsgálata a napjainkra állandósuló élelmiszer-biztonsági válságokra való tekintettel (melaninnal szennyezett kínai tejpor, dioxinos ír marhahús), mivel várhatóan növekedni fog a behozatal az állati termékek piacán, ezért célzottan érdemes fokozni az élelmiszerbiztonsági ellenôrzéseket. Ehhez létszámban és költségvetésben meg kell erôsíteni az élelmiszer-biztonságért felelôs minisztériumi háttérintézmények rendszerét. 11 a FAO által megrendelt IAASTD (International Assessment of Agricultural Knowledge, Science and Technology for Development) kutatás eredményei alapján ( 7

8 irodalom Baksa, Adrienn és Vida, Adrienn: A világ élelmiszerválsága, hatása az Európai Unióban, Magyarországon. Az ENSZ Akadémia 2008 sorozaton elhangzott elôadás jegyzete FAO 2008a: Crop Prospects and Food situation, FAO, 2008 FAO 2008b: The State of Food Insecurity in the World FAO, Rome 2008 FAO 2008b: Report. Twenty-sixth Regional Consultation for Europe. Innsbruck, Austria, June 2008 (ftp://ftp.fao.org/docrep/fao/meeting/014/k3400e.pdf) IATP: Commodities Market Speculation: The Risk to Food Security and Agriculture. Institute for Agriculture and Trade Policy Jegyzôkönyv az Országgyûlés Mezôgazdasági bizottsága elôtt július 3-án elhangzott tájékoztatókról. ( UN Human Rights Council, Building resilience : a human rights framework for world food and nutrition security : report of the Special Rapporteur on the Right to Food, Olivier De Schutter, 8 September A/HRC/9/23. Online. UNHCR Refworld, elérhetô: [letöltve 2009 február 2.] La Via Campesina: An Answer to the Global Food Crisis: Peasants and small farmers can feed the world! La Via Campesina 2008 Mark Muller: Sustainable Agriculture Versus Unregulated Financial Markets. Understanding the Food Crisis. Institute for Agriculture and Trade Policy 2008 EU DG Development A dokumentum a Magyar Köztársaság Külügyminisztériuma és az Európai Unió támogatásával jött létre, annak tartalmáért kizárólag a WEED és a Védegylet Egyesület felelõsek.