BUDAPESTI GAZDASÁGI FŐISKOLA KÜLKERESKEDELMI FŐISKOLAI KAR KÜLGAZDASÁGI SZAK Nappali tagozat Tőzsde-pénzintézetek szakirány

Átírás

1 BUDAPESTI GAZDASÁGI FŐISKOLA KÜLKERESKEDELMI FŐISKOLAI KAR KÜLGAZDASÁGI SZAK Nappali tagozat Tőzsde-pénzintézetek szakirány AZ OLAJÁR VÁLTOZÁSÁRA HATÓ TÉNYEZŐK A XXI. SZÁZADBAN Készítette: Szász Anna Budapest,

2 Tartalomjegyzék Ábrák és táblázatok jegyzéke Bevezetés Történelmi áttekintés 1980-tól 2000-ig tól 1986-ig Az OPEC-en kívüli kitermelés A hosszú távú stratégia megvalósításának hiánya A Nemzetközi Energetikai Ügynökség től 2000-ig Az olajár változására ható tényezők áttekintése Kereslet és kínálat A keresleti oldal áttekintése A kínálati oldal áttekintése A spekulációs tényezők Az amerikai dollár árfolyamváltozása A kőolajpiac keresleti oldalának változásai A kereslet növekedésére illetve csökkenésére ható tényezők A világgazdaság növekedési üteme A kormányrendeletek hatása Az alternatív energiaforrások ára Az Amerikai Egyesült Államok kereslete Kína kereslete India kereslete A kőolajpiac kínálati oldalának változásai Az OPEC-tagok és az OPEC-en kívüli országok kínálatának áttekintése Az OPEC tagországok kínálati áttekintése Az OPEC-en kívüli országok kínálati áttekintése Az OPEC országok kínálata Szaúd-Arábia Irán és Venezuela a kőolajárak magasan tartása pártján Irán Venezuela Irak és Nigéria a kitermelés növelése pártján

3 Irak Nigéria Az OPEC-en kívüli országok kínálata Oroszország Brazília A kínálat és kereslet változásainak hatása az árra Az árhoz képest minden csak másodlagos Áringadozások 2000-től 2008-ig szeptember Az iraki háború A soha nem látott mértékű volatilitás A spekulációs tényezők hatása a kőolajár változására A kőolajpiac futures ügyletei, szereplői és azok tevékenysége A kereskedelmi és nem-kereskedelmi tréderek A spekulátorok A hedge-elők A spekuláció és a kőolaj piaci ára közötti kapcsolat A dollár árfolyamváltozásának hatása a kőolajár változására A dollárban árazott kőolaj A dollár árfolyamváltozásának közvetett hatásai az olajiparban A dollár euróval szembeni árfolyamváltozásának hatása A kőolaj árváltozásának hatása az euró-dollár árfolyamváltozásra Közép és hosszú távú prognózis a kőolaj árára, keresletére és kínálatára Prognózis a keresleti oldalra Prognózis az árakat illetően Előrejelzés a kínálati oldalra Összefoglalás Mellékletek Felhasznált irodalom

4 Ábrák és táblázatok jegyzéke Ábrák 1. ábra: A világgazdaság növekedési üteme ábra: A világ kőolajfogyasztása ábra: Az Egyesült Államok kőolajkereslete és kínálata ábra: Az USA kőolajimportjának megoszlása 2008 májusában ábra: Kína kőolajfogyasztása ábra: A yuan/dollár árfolyamváltozás és a kínai kőolajimport ábra: India kőolajfogyasztása ábra: A világ ismert kőolajtartalékainak megoszlása ábra: Szaúd-Arábia kvótája és kitermelése 2004 január-2007 április ábra: A Brent kőolaj ára reálértéken 2000 január-2008 október ábra: A Brent kőolaj ára 2007 január-2008 november ábra: A Brent kőolaj ára USD-ben az elmúlt egy évben ábra: EUR-USD árfolyamváltozás az elmúlt egy évben ábra: A kőolaj iránti kereslet változása régiók szerint ábra: A kőolajárak jövőbeni alakulása Táblázatok 1. táblázat: Granger ok-okozati teszt táblázat: A kőolaj kínálati oldalának előrejelzése régiók szerint

5 1. Bevezetés Elemzésem témájául azért választottam az olajár változására ható tényezők vizsgálatát, mert úgy gondolom, hogy a kőolaj napjaink egyik legmeghatározóbb árucikkeként igen jelentőségteljes szereppel bír a világgazdaság motorjának hajtásában, mivel világgazdaságunk energiaigényének 40%-át, üzemanyagigényének pedig 90%-át kőolajból nyeri. Lévén, hogy a gazdasági fejlődéshez az országoknak egyre több és több energiára van szükségük, melynek nagy részét ma még kőolajból nyerik, érdekesnek találtam ezen igen fontos piacnak az elmúlt években mutatott rendkívüli volatilitását. Arra kerestem tehát a választ, hogy milyen tényezők okozzák a piaci ár változásait és vajon ezeknek egyenként milyen mértékű a hatásuk. Szintén érdekesnek találtam ennek a területnek az elemzését azért, mert a kőolajpiac egy igen lényeges dologban eltér más hasonló jelentőségű árucikkek piacától, mégpedig abban, hogy egy szervezet, nevezetesen az OPEC 1 szinte teljes mértékben meghatározza a kínálati oldal alakulását, ebből kifolyólag az árakra is képes hatást gyakorolni. Ezt a témát abból a szempontból is rendkívül aktuálisnak találtam, hogy a jövőbeni energiaellátás helyzetét le tudjam szűrni abból, hogy vajon a mai kőolajpiaci rendellenességek csak ideiglenes állapotot mutatnak és az olaj még sokáig az első számú energiaforrás maradhat, vagy esetleg lassan eljön az az idő, amikor más megoldást kell keresnünk? Mivel azonban a kőolajpiac alakulása az elmúlt időkben talán az egyik legnehezebben előrejelezhető területté vált, ezen kérdésem megválaszolásához csupán a szakértők, illetve szervezetek igen csak eltérő véleményére tudtam hagyatkozni. Azonban nemcsak a piac jövőbeni alakulására bizonyult nehéz feladatnak prognózist készíteni, sokszor az egyszerűnek tűnő tényadatok közül sem volt könnyű eldönteni, hogy melyiknek van inkább valóságalapja és melyik az, amely inkább érdekgazdája előnyeit szem előtt tartva kissé eltorzítva adja vissza a valóságot. Az adatok valóságalapjáról való megbizonyosodást az is nehezítette, hogy a legnagyobb készletekkel rendelkező OPEC és az azt követő Oroszország esetében sem lehet teljes biztonsággal megmondani például, hogy mennyi készlettel rendelkeznek, így ennek hiányában az általuk szolgáltatott adatokra voltam kénytelen hagyatkozni, ami az 1 A Kőolajexportáló Országok Szervezete 5

6 elemzések pontos elvégzését szintén megnehezítette. Dolgozatom célja tehát az olajár változására ható tényezők bemutatása, elemzése, valamint annak mérése, hogy melyik tényezőnek mekkora súlya van a kőolaj árának változásában. A dolgozat legfőképpen az elmúlt néhány év drasztikus olajáremelkedésének okát kívánja felkutatni a korábbi trendekből levont következtetések felhasználásával. Dolgozatomban igazolni fogom azt, hogy az utóbbi időben igen sokat okolt olaj elleni spekulációs tényező hatása csupán másodlagos szerepet játszott az ár növekedésében. A dolgozat nem kíván részletesen kitérni az 1970-es évekbeli két olajválság történeti áttekintésére, azonban mivel a történeti áttekintés az ig terjedő időszak árváltozási tendenciáit mutatja majd be, így az 1979-es olajválság következményeit érintőlegesen tárgyalni fogja. Dolgozatomban az olajpiac keresleti illetve kínálati oldalát is részletesen elemezni fogom. Mivel ezen két tényező, bármely különösebb elemzés elvégzése nélkül egyértelműen igen meghatározó szerepet játszik az olaj árának alakulásában, így külön fejezetben fogom bemutatni a kereslet illetve a kínálat alakulását valamint tendenciáinak elemzését és ezek hatását az árra. Igazolni kívánom azon állításomat, hogy a keresleti és kínálati oldal egyensúlytalanságai okozták az utóbbi évek kőolajárainak ilyen mértékű volatilitását. Ezek után, már az okok ismeretében kívánom bemutatni az ár alakulását 2000-től napjainkig, elemezve a jelentősebb árkilengéseket és azok okait. A dolgozatban alá fogom támasztani azon álláspontomat, hogy habár a spekulációs tényezők első ránézésre igen nagy szerepet játszanak az ár alakulásában, ezzel szemben a közvélemény híresztelései ellenére tényleges és valós hatásuk minimális a jelenlegi olajár-alakulásra. Ezek után külön fogok foglalkozni az amerikai dollár árfolyamváltozásának hatásával és igazolni fogom, hogy ennek a tényezőnek minimális hatása volt az olajárváltozásra, valamint azt, hogy a kapcsolat ellentétes irányban erőteljesebb, azaz inkább az olajárak alakulása van hatással az amerikai dollár árfolyamának alakulására. Végül pedig hozzávetőleges prognózist próbálok majd adni 2010-ig bezárólag, annak tudatában, hogy az olajpiac az egyik legnehezebben előrelátható terület ilyen szempontból. 6

7 2. Történelmi áttekintés 1980-tól 2000-ig Az 1979-es második olajválság következtében az 1980-as évek elején igen magas olajár jellemezte a piacot, amely egészen 1986-ig tartott, amikor is az árak rég nem látott mélységbe zuhantak. Ebből kilábalandó, az OPEC 1987-ben bevezette fix árazási rendszerét, melynek következtében a '80-as évek végére ismét normalizálódni kezdtek a kőolaj árak. Az között zajló Öböl-háború ismét a '80-as évek elején tapasztalt magasságokba repítette az árakat, melyet azonban az OPEC a kibocsátás növelésével sikeresen kezelt még '91-ben. Ezt követően 1998-ig viszonylag stabilnak mondhatók voltak az árak, mikor is 1999-ben újabb zuhanás következett, ezt azonban az OPEC és a nagyobb OPEC-en kívüli kőolajtermelő országok együttműködve sikeresen megoldották tól 1986-ig Az 1979-es olajválság olyan mértékű kilengést okozott az egyensúlyi állapotból, hogy ténylegesen csak 1981 végére sikerült az OPEC-nek rendbe hozni árstruktúráját és visszaállítani az egyensúlyt ben ugyanis az OPEC teljesen elvesztette korábbi befolyását az árak fölött és először egy kétszintű majd egy háromszintű árazási rendszer bevezetésére kényszerült. A válság annak ellenére okozott ilyen mértékű árnövekedést 2, hogy az OPEC tagországok mind maximális kapacitás mellett termeltek, valamint, hogy az 1979-es export mennyisége körülbelül napi egy millió hordóval, az összes kitermelt mennyiség pedig közel napi két és fél millió hordóval meghaladta az előző év hasonló időszakának kivitelét illetve kitermelését, míg emellett a világ egészének fogyasztása csupán napi hatszáz-ezer hordóval nőtt 1978 és 1979 között 3. A válság tehát lényegében nem valós kínálati hiányon alapult, hanem egy olyan, a nagy olajtársaságok és a spekulátorok által mesterségesen generált helyzet miatt képződött, melynek célja az volt, hogy a magasabb olajárak révén az érintett olajtársaságok profitjának illetve értékének inflálódását előidézze. Az 1981 októberében az OPEC-nek tehát sikerült egységesítenie árstruktúráját, melynek alapjául az SLCO (Arabian Light Crude Oil) 34$-os hordónkénti árát vették. 2 Az árak az egy évvel korábbihoz képest több, mint háromszorosára emelkedtek 3 OPEC Bulletin 1988 árpilis 7

8 Alig két hónappal később azonban az OPEC-nek újabb kihívással kellett szembenéznie: a csökkenő kereslet mellett az egyre növekvő OPEC-en kívüli kínálat választás elé kényszerítette a szervezetet. Dönteniük kellett, hogy vagy csökkentik a már amúgy is szolidabb mértékű kitermelést az újonnan meghatározott árstruktúra védelmében, vagy csökkentik az árakat annak érdekében, hogy a költségesebb, OPECen kívüli kínálat ne találjon keresletre. A szervezet végül egy év különbséggel mindkét lehetséges változatot megvalósította, először, 1982 márciusában kitermelését csökkentette, majd egy évvel később nem csupán hordónkénti olajárát csökkentette 5$ral, hanem kitermelési maximumát még tovább, 17,5 millió hordó/napra csökkentette. Azonban mindez hiába valónak látszott, a keresleti oldal változatlansága, illetve az OPEC-en kívüli kitermelés folyamatos növekedése mellett még az árcsökkentés sem tudta megállítani a OPEC egyre csökkenő világkereskedelmi részesedésének további hanyatlását végén a szervezet még további 1,5 millió hordó/napnyival csökkentette maximális kitermelési plafonját, azonban 1985-re már csupán 40%-át adta a világ kőolaj-kitermelésének februárjában az OPEC további 1$-ral csökkentette a kőolaj hordónkénti árát, azonban a tagországok még így is csupán igen nagy nehézségek árán voltak képesek egyébként is csökkentett kitermelésük számára piacot találni. Ennek következtében a szervezet számos tagja korábban példa nélküli árengedményeket vezetett be annak érdekében, hogy megőrizze versenyképességét az OPEC-en kívüli országokkal szemben, akiket természetesen sem meghatározott ár, sem kitermelési kvóta nem akadályozott az értékesítésben. Amikor pedig a szervezet néhány tagja úgy döntött, hogy a folyamatos fejlesztés érdekében egy bizonyos meghatározott piaci részesedést fenn kíván tartani a tagországoknak, sokan úgy vélték, hogy az OPEC árháború -val fenyegetőzik. Az árak további csökkenő tendenciát mutatva 1986 júliusára 10$/hordó alá zuhantak, mely egyrészt az előbb említett elmérgesedett szituációnak tudható be, másrészt pedig annak a ténynek, hogy az 1986-os év első felében az OPEC-nek továbbra sem sikerült nyílt előirányzatot megfogalmaznia sem az árakat, sem pedig a kitermelést illetően. Ekkor az ár nominál értéken alacsonyabb volt, mint az 1974-es ár, reál értéken pedig mint az 1973 októberi ár. Érdemes megvizsgálni tehát, hogy mely tényezők és milyen mértékben hatottak az 1986-os drasztikus olajárcsökkenésre, illetve mik voltak azok a problémák, melyek azt előidézték ben még 50%-át 8

9 Az OPEC-en kívüli kitermelés Az olajárcsökkenést részben előidéző, de mindenképpen igen erőteljesen tápláló és fenntartó tényező az OPEC-en kívüli kőolajtermelő országok maximalizált kitermelése volt. Ezek az országok nem abban voltak hibásak, hogy teljes kapacitással termeltek, hanem abban, hogy úgy ítélték meg, hogy az árak meghatározása és kordában tartása teljes mértékben az OPEC felelőssége és feladatköre. Ennek következtében, nem törődve az esetleges következményekkel, rendszeresen túlárazták a kőolajat amikor a piac szűkösebb volt, illetve igencsak alulárazták azt, amikor a feltételek lazábbak voltak. Ez, valamint kitermelésük elképesztő mértékű növekedése 5 volt tehát az 1986-os árcsökkenés elsőszámú forrása A hosszú távú stratégia megvalósításának hiánya Érdemes azonban egy másik, szintén igen jelentős és egyáltalán el nem hanyagolható tényezőt is megvizsgálni, azért, hogy kiderüljön, hogy talán az OPEC sem volt teljesen vétlen abban, hogy az árak ilyen mértékben kontroll nélkül maradtak. Habár az OPEC öt alapító tagja 6 valamint Algéria már 1978-ban megkezdték egy olyan átfogó, hosszú távú stratégiának kialakítását, melynek alapját az időszakos árkiigazítások valamint az OPEC fejlődő és fejlett országokkal való kapcsolatának és azokhoz való helyzetének meghatározása képezte, ez a stratégia még 1986-ra sem vált a gyakorlatban megvalósítható tervvé. A stratégiából az árkiigazításokat illetően érdemes kiemelni, hogy azt a szervezet három tényezőtől kívánta függővé tenni, tudniillik a főbb kőolaj-felhasználó országok gazdasági növekedésétől, az USD ingadozásától és az OPEC-be irányuló importok árának inflálódásától. Végül azonban 1986-ban, amikor leginkább szükség lett volna egy sikeresen kivitelezhető hosszú távú stratégiára, mely egy rövid távú stabilizációt is elősegíthetett volna, ez senkinek nem állt rendelkezésére A Nemzetközi Energetikai Ügynökség Az olajár csökkenésére közvetlenül nem ható, de lényegében folyamatosan problémát okozó tényezőt jelentett még az OPEC számára a Nemzetközi Energetikai ig az OPEC-en kívüli kőolajkitermelő országok kibocsátása közel 134%-kal növekedett, míg az OPEC kitermelése ugyanebben az időszakban alig kevesebb, mint 50%-kal csökkent 6 Szaúd-Arábia, Irán, Irak, Venezuela és Kuvait 9

10 Ügynökség 7 léte. Az OPEC ellensúlyozására az USA kezdeményezésével az OECD országok által 1974-ben létrehozott szervezet legfőbb célja az OPEC-nek mint meghatározó világgazdasági szereplőnek az ellehetetlenítése volt 8. Véleményem szerint a felsorolt három probléma közül elsősorban az OPEC-en kívüli kőolaj-kitermelő országok túlzott mértékű kitermelése valamint az olajár alakulásának teljes figyelmen kívül hagyása volt az a tényező, mely leginkább okolható az ár ilyen mértékű csökkenéséért. Igaz ugyan, hogy az OPEC elmulasztotta a megfelelő, és már jóval korábban eltervezett stratégia gyakorlatbani megvalósítását, mint ahogy az is igaz, hogy az IEA is megnehezítette a probléma megoldását, ugyanakkor ezt a válságot minden kétséget kizáróan a szervezeten kívüli túlkínálat valamint az árak kordában tartásának hiánya okozta. Az utóbbiról igen fontos megjegyezni, hogy a szabadpiac lelkes hívei abban az időben úgy vélték, hogy a kőolaj ára, keresleti és kínálati oldala minden gond nélkül kezelhető ugyanúgy, mint akármelyik más kimerülhetetlen mennyiségben rendelkezésre álló terméké, vagyis a piac önszabályozó ereje által ban azonban bebizonyosodott, hogy egy korlátozottan rendelkezésre álló, stratégiai szempontból elengedhetetlen szerepkörrel bíró javat nem lehet a kitermelés költsége alapján beárazni. A piac stabilitását az OPEC végül 1987-re tudta visszaállítani től 2000-ig A kőolaj ára 1987-ben az OPEC korábban említett rendelkezéseinek eredményeként növekvő pályára állt és az év végére elérte a 20$/hordós árat, azonban 1988-ban újból csökkenő tendenciát lehetett megfigyelni, habár az 1986-os mélypontra nem esett vissza az ár első negyedévében az árak jelentős mértékű növekedésnek indultak, mely részben az OPEC 1986-ban tett intézkedéseinek, részben pedig a növekvő keresletnek volt tulajdonítható közepén azután az árak újra lefelé indultak, amikor Kuvait és az Egyesült Arab Emirátusok bejelentette, hogy kitermelési kvótáját 30%-kal meg kívánja emelni. Habár a kvóta emelés megtörtént, az árak ismét felfelé ívelő pályára álltak 1989 végére az erősödő kereslet hatására elején az OPEC felemelte kitermelési kvótáját, így az árak ismét csökkenni kezdtek, majd ez a folyamat az év közepén tovább erősödött, egészen addig, amíg júliusban az OPEC nem 7 IEA, vagyis az International Energy Agency 8 OPEC Bulletin, 1988 április 10

11 csökkentette kitermelési kvótáit. Alig kezdtek el az árak újra növekedni, amikor 1990 augusztusában Irak megszállta Kuvaitot és megkezdődött az Öböl háború 9. Így a háború hírének hatására, valamint az érintett és a környező országok által bevezetett export korlátozások hatására az árak rendkívüli mértékben megugrottak. Csupán az iraki és kuvaiti export napi 4 millió hordóval jelentett kevesebb olajat a világ számára. Annak ellenére, hogy az OPEC más tagjai kitermelésük növelésével próbálták nyugtatni a piacot, az árak tovább növekedtek és igen volatilisek is voltak, köszönhetően a háborús fenyegetettség által esetleges további kitermelési kvótacsökkentést magában hordózó légkörnek decemberében az OPEC eltörölt mindenféle korábbi kitermelési korlátot és napi 23,22 millió hordóra emelte kibocsátását, melyből legnagyobb mértékben Szaúd-Arábia és az Egyesült Arab Emirátusok vette ki a részét elejére a háború véget értével az árak csökkenni kezdtek, majd az év közepére 18-19$/hordó között állapodtak meg 10. Az év további részében, valamint 1992-ben is elmondható volt, hogy az OPEC által megnövelt kitermelés okozta kínálati szint, a még mindig fennálló bizonytalanság és a keresleti oldal mérsékelt növekedése mind nyomottan tartották az árakat ra a kőolaj ára 17$/hordóra csökkent, ami mind az OPEC-en belüli, mind az azon kívüli kínálat magas szintjének valamint a kereslet stagnálásának volt tulajdonítható ben az árak tovább csökkentek, míg év végére egészen 15$/hordóra süllyedtek. Az OPEC tagországai a nyomott ár mellett értékesítési gondokkal is küszködtek és miközben egyesek kvótájuk emelését kérvényezték (például Kuvait), másoknak az Amerikai Egyesült Államok által kiszabott embargóval kellett küzdeniük (Irán). A túlkínálat mellett azonban egy másik tényező is okolható volt az árak alacsony szintjéért, mégpedig a spekuláció. Németország egyik nagy ipari vállalatának leányvállalata ugyanis jelentős mennyiségű egy hónapon belüli kötést eszközölt 1992 elejétől körülbelül 1993 közepéig, mely idő során olyan mennyiségben halmozta fel ezeket, amely a vállalatot igen sérülékennyé tette. A vállalat szerencsétlenségére ugyanebben az időszakban híresztelések kezdődtek a kőolaj túlkínálatát illetően, így amikor az árak csökkenni kezdtek a vállalat kénytelen volt pozícióit likvidálni, melyek természetesen még jobban lenyomták az árakat augusztus február 10 Matthies, Klaus: Production cuts to support oil prices, Intereconomics 2001 szeptember/október, 5 Vol 36., Figure 1, végére az OPEC kitermelési szintje több mint 10 éve nem látott mértékre nőtt, meghaladva a napi 25 millió hordónyi kibocsátási szintet 11

12 A vélemények megoszlanak arról, hogy ez a spekulációs tényező mekkora hatással volt az árakra. Véleményem szerint a csökkenést tovább gerjesztő hatása volt, azonban semmiképpen sem nevezhető az árcsökkenés fő okozójának. A kereslet-kínálat egyensúlytalanságának állapotból fakadó alacsony árakat azonban kétség kívül tovább csökkentette az előbb említett eset ben tovább növekedett a szervezet és az azon kívüli országok kínálata is, amely ekkora már olyan mértékben lenyomta az árakat, hogy az OPEC informális találkozón kérvényezte a szervezeten kívüli egyes kőolaj-kitermelőket, hogy az árak stabilizálása érdekében csökkentsék kitermelésüket. Mivel azonban az érintettek még mindig nem érezték úgy, hogy ez az ő felelősségük lenne, elutasították az OPEC kérését ban az árak enyhe növekedésnek indulnak, azután, hogy az Egyesült Államok feloldotta Irak elleni eddigi embargóját 12 valamint a kereslet elkezdett közelíteni a kínálathoz végére az árak újra elérték, majd meg is haladták a 20$/hordós árat. Az 1997-es év tehát viszonylag nyugodt körülmények között, 20$-os hordónkénti árral kezdődött, azonban a csökkenő kereslet, valamint az OPEC által megnövelt kínálat következtében az év folyamán közel 30%-kal csökkentek az árak. A csökkenő kereslet okozója az Ázsiában '97 júliusában meginduló, majd később Oroszországra is átterjedő gazdasági válság volt, melynek negatív hatását az árakra csak még jobban tetőzte az OPEC napi kitermelési kvótájának 2,5 millió hordóval való megemelése novemberben. Habár az IEA figyelmeztette a piacot, hogy a túlkínálat veszélyeket hordoz magával, mégis süket fülekre talált és így az 1998-as év évek óta nem tapasztalt alacsony olajárakkal indult 13. Az 1997-es árcsökkenésnek azonban ismét egy spekulációs tényező is okozója volt, mégpedig az a feltételezés, hogy az év során az OPEC-en kívüli kínálat rekord mértékben fog növekedni. Ez a feltételezés azonban nem volt teljesen alaptalan, mivel az IEA által közzétett negyed éves előrejelzések mindegyike OPEC-en kívüli jelentős kínálati növekedést prognosztizált. Ennek a ténynek az elmaradása ugyancsak negatívan hatott az árakra elejére tehát a kőolaj ára 13$/hordóra csökkent. Az ázsiai válság további terjedésével az olajárak egyre csökkentek, míg az év végére csupán 8$-ba került egy hordó olaj. Az alacsony árak tendenciáját csak 1999 elején sikerült megtörnie az OPEC- 12 Irán és Líbia ellen továbbra is fenntartotta azt, valamint azok ellen az országok ellen is, akik egy meghatározott összegnél többet fektetnek be ebben a két országban az olajiparba 13 Simmons, R. Matthew: Facts don t support weakening market, Energy industry, :

13 nek, amikor is közel napi 4 millió hordóval csökkentette kitermelését. A kínálat visszafogása mellett a kereslet 2,2%-os növekedési üteme is elősegítette az árak új erőre kapását, így ahogy az ázsiai régió kezdett kilábalni a válságból, úgy növekedett újra az olaj iránti kereslete is. Mindezek következtében az év második felére az olajár 15$/hordóra emelkedett. Az OPEC fenntartotta és 2000-re is előirányozta szigorúbb, megszorított kitermelési kvótáit, csökkentve így a korábbi években felhalmozott többlet által okozott negatív hatást a kőolaj árára, melynek eredményeképpen az olaj ára 2000 elejére újra meghaladta a 20$-t. 3. Az olajár változására ható tényezők áttekintése A közelmúlt eseményeinek áttekintése után ebben a fejezetben azt kívánom megvizsgálni, milyen tényezők hatnak tehát az olaj árának változására általánosságban. Természetesen ezeken kívül más okozói is lehetnek vagy lehet, hogy majd később lesznek az árváltozásnak, az itt felsoroltak az én véleményem szerinti legnagyobb hatással rendelkező tényezők. Ezeknek a tényezőknek hatását utána egyenként fogom elemezni, így most csupán egy átfogó képet kívánok adni róluk Kereslet és kínálat A keresleti oldal áttekintése A legfontosabb két tényező ami az olajár változására kihatással van kétségkívül a kereslet és a kínálat alakulása. A történelem folyamán bármilyen irányú árváltozás ha nem is teljes egészében, de részben biztosan e két tényező valamelyikének volt tulajdonítható. Magától értetődően mint minden más termék esetében, az olajnál is elmondható, hogy a lecsökkent kereslet illetve a túlkínálat az árakra negatív hatással, a növekvő kereslet és a csökkenő kínálat pedig általában pozitív hatással van. A kőolaj esetében azonban nem csupán egy országról, egy régióról vagy egyetlen gazdasági szereplőről van szó, ez a piac az egész világgazdaságra kihatással van. Így a keresleti oldal nem elemezhető csupán egy ország keresletének bemutatásával, legyen akár az egy olyan jelentős fogyasztó, mint az Egyesült Államok. A keresleten így tehát a világgazdaság keresletét értem, jobban mondva az OECD országok valamint 13

14 Oroszország, Kína és India keresletét. Habár az elemzés nem hajtható végre egyetlen ország megvizsgálásával, érdemesnek tartom külön fejezetben tárgyalni a keresleti oldal jelenlegi, és valószínűleg a közeljövőben is leginkább meghatározó három szereplőjének (USA, Kína és India) hatását A kínálati oldal áttekintése A kőolaj piaca olyan szempontból is különlegesnek mondható, hogy habár a kínálati oldal legnagyobb része olyan országokból származik, akik a kitermelt termék többségét exportálják, manapság igen fontossá kezd válni a világgazdaság meghatározó szereplői számára az önellátás is, gondolok itt például Oroszországra, aki 2007 egyes időszakaiban több hordó kőolajat termelt ki naponta, mint Szaúd-Arábia és aki a keresleti és a kínálati oldalon is megjelenik. Vagy például Kínára, aki hatalmas ütemben növekvő keresletét táplálandó egyre több és több kőolajat termel, és ez a kitermelés lehet, hogy még tovább növekszik majd. Ugyanígy megfigyelhető az Egyesült Államokban manapság igen gyakran emlegetett fúrások szükségessége, illetve a tartalékkészletek megnövelése, melynek fő célja természetesen az importtól, és így az olyan országoktól való függetlenedés, mint például Irán, amellyel az Egyesült Államok ideológiai ellentétéből adódóan nem kíván kapcsolatban állni, nem is beszélve a tőle való bármely mértékű függésről. Az olaj piacának kínálati oldala azonban más szempontból is eltér más termékek piacától, mégpedig abban, hogy a kínálati oldal meghatározó szereplője, az OPEC szervezeti egységében személyesül meg, melynek 13 tagja a világ olajkészletének 78%- ával rendelkezik, és a világ olajtermelésének 44,9%-át adta 2007-ben 14. Ebből kifolyólag az OPEC-nek a kínálati oldal nagy részének biztosítása mellett egy igen jelentős másik szerep is jut, mégpedig az árak kordában tartása, a kínálat növelése vagy visszafogása által. Ez a szerepkör az, ami az OPEC-et a kezdetekbeni csupán szervezeti szerepkörből egy igen fontos világgazdasági szereplővé emelte. A kínálati oldal többi, OPEC-en kívüli szereplőjét elemezve az mondható el, hogy korábban mindenki próbálta a lehető legtöbb olajat kitermelni, ami persze időről időre megnehezítette az OPEC dolgát az árak meghatározásában, illetve bizonyos sávban tartásában. Azonban amikor az árak 1998 végén és 1999 elején rekordmélységbe zuhantak, az OPEC-en kívüli országok is felismerték az együttműködés szükségességét, és az árak normalizálása

15 érdekében néhányan közülük szintén csökkentették kitermelésüket 15. A kőolaj piac még egy okból igen eltérő a többi termék piacától és talán ez az a tényező, ami napjaink kőolaj árait ilyen magas szinten tartja. Ez pedig nem más, mint világgazdaságunk egyre növekvő energiaigénye. Kína és India egyre gyorsabb ütemű növekedéséhez a korábban felhasznált energia sokszorosára van szükség és jelenleg ennek legnagyobb részét kőolajból oldják meg. Így annak ellenére, hogy Kína 2007-ben az ötödik helyen volt a legtöbb kőolajat termelők között 16, még így is jócskán importra szorul, hogy hatalmas és várhatóan még tovább növekvő energiaéhségét csillapítsa. A kínálati oldalról beszélve pedig azt sem szabad elfelejteni, hogy a világ kőolajkészletei végesek. A vélemények a kőolajkészletek várható tetőzési illetve kifogyási időpontjáról igencsak megoszlanak. Az optimistábbak, valamint természetesen az OPEC, mint a legnagyobb készletekkel rendelkező résztvevő szerint a szervezet olajkészletei még legalább 80 évig elegendőek, az OPEC-en kívüli olajkészletek azonban már csak 20 évig 17. Azonban a pesszimistábbak szerint a tetőzés már megtörtént. Ezt az álláspontjukat azzal igazolják, hogy manapság több olajat használunk fel, mint amennyi új lelőhelyet találnak, míg 1980-as évek végén még ez az arány egyenlő volt, azaz körülbelül annyi új olajat találtak naponta, mint amennyit egyébként fel is használtak 18. Akármelyik álláspontnak hiszünk is, egy dolog mindenképpen biztos: az olaj fogyóban lévő energiaforrás, melynek méltó utódjának megtalálása hiányában az utolsó csepp olajért is küzdeni fognak a nagy fogyasztók, természetesen befolyásolva ezzel az árakat is A spekulációs tényezők A spekulátorok illetve maga a spekuláció napjainkban a magas olajárak okozójaként sokak által legkedveltebb bűnbak. Olyannyira, hogy sokan osztják azt az álláspontot, miszerint a pénzügyi intézetek illetve a befektetési alapok ténykedése körülbelül hordónként 70$-ral járult hozzá a 2008 júliusára 140$-t is meghaladó árakhoz 19. Azonban érdemes megnézni, hogy kik azok akik a spekulátorokat okolják, illetve milyen érveket hoznak fel ellenük. Ha követjük napjaink sajtóhíreit, azt 15 Oroszország, Mexikó, Norvégia és Omán OPEC World Oil Outlook ban 23 milliárd hordónyi új olajat találtak és ugyanennyit is használtak fel, míg 2007-ben csupán 8 milliárd hordónyit találtak, azonban 31,5 milliárd hordónyit használtak fel (Farzad, Roben: The Oracle of Oil speaks, Business Week, 2008 július 7.) 19 Pirron, Craig: Restricting speculatiors won t reduce oil prices, The Wall Street Journal, 2008 július

16 fedezhetjük fel, hogy a leggyakrabban az OPEC illetve az Egyesült Államok vezetői vádolják a spekulátorokat a kőolajpiac magas árainak előidézésével és fenntartásával, valamint a piac manipulálásával 20. Természetesen mindkettőjüknek van rá oka: az OPEC uralmát elvesztve a kőolajárak fölött keres valakit, akit hibáztatni lehet, az Egyesült Államok pedig, még mindig a legnagyobb fogyasztóként nem fog amellett állást foglalni, hogy a magas, illetve igen volatilis árak a kereslet és kínálat egyensúlytalanságának eredményei, ezen belül is az utóbbi években igencsak megnövekedett kereslet végtermékei. Lássuk milyen érveket hoznak fel azok, akik a spekulációnak tulajdonítják az áremelkedést. Először is azt állítják, hogy a kőolajárakat a tőzsdei kereskedők manipulálják, azáltal, hogy több futures szerződést kötnek, mint amennyi áru ténylegesen leszállítható lenne, majd azután uzsoraáron eladják a kötéseket az eladóknak, akik nem képesek szállítani. Ez a feltevés egyrészt azért téves, mert ilyen folyamatot az utóbbi időben egyáltalán nem regisztráltak, másrészt pedig azért, mert ha még lett is volna ilyen, annak hatása az árakra igen rövid életű lett volna, tehát a mostani áremelkedési tendencia semmiképp nem tulajdonítható effajta manipulációnak. Másfelől azt állítják a spekulátorokat okolók, hogy a ténylegesen nem kereskedelemmel foglalkozó piaci szereplők száma illetve súlya növekedett a kőolaj piacán, és ezen résztvevők spekulatív felvásárlása körülbelül ugyanannyival növelte a keresletet az utóbbi öt évben, mint Kína egyre inkább csillapíthatatlanná váló energiaéhsége, így az árakat és a megnövekedett keresletet a spekuláció okozta. Ez az állítás is egy igen általános félreértésen alapul, mely szerint a spekulátorok valóban tulajdonukba veszik a terméket. Ez természetesen nem igaz, mert az olajra történő futures kötések elsősorban egy kockázat fedezésére szolgálnak és legnagyobb százalékuknál semmiféle fizikai leszállítás nem történik 21, nem úgy mint Kína kőolajvásárlása esetén. Ahhoz, hogy az árakat megnöveljék, a spekulátoroknak ténylegesen birtokukba kéne venni a terméket, de jelenleg semmilyen bizonyíték nincs arra, hogy a spekulátorok hatalmas olajkészleteket halmoznának fel. Az igaz, hogy a spekulátorok jövőbeni szállításra kötnek ügyletet, de szinte soha nem élnek ezzel a kötés lejártakor, mivel ha az árak emelkednek, értékesítik a kötést és ezzel profitot realizálnak, ha pedig az árak csökkennek, akkor veszteséggel adják el azt. 20 Ezen a két országon kívül természetesen mások is vannak még, akik a spekulátorokat okolják, például India is, most csak egy jelentős keresleti és a legnagyobb kínálati oldali szereplővel kívánom illusztrálni feltételezésemet májusáig az olaj futures kötések csupán 2%-a végződött fizikai leszállítással (Commodity Futures Trading Commission) 16

17 A spekulátorok korlátozása, ahogy azt sok amerikai politikus illetve OPECtagország vezetője javasolja nem megoldás az árak csökkentésére. Sőt, nemhogy arra nem jelent megoldást, de ha megnézzük, hogy mi is a futures és a swap piacok tényleges szerepe az kőolajpiac esetében, akkor azt találjuk, hogy kárt is okozhat a fogyasztóknak illetve a befektetőknek. Tudniillik ezeknek a piacoknak a szerepe a termék árkockázatának a kezelése. Vegyünk példaként egy légitársaságot, mely a jövő évi esetleges áremelkedések ellen akarja védeni magát azáltal, hogy egy mai futures kötéssel bebiztosítja a vételi árat a jövő év egy adott hónapjára. A légitársaság az effajta hedging nélkül nem tudná máshogy kezelni az árkockázatot. Ezért tehát a spekuláció korlátozása növelné a légitársaság kockázatfedezési költségét, azáltal, hogy kevesebb piacon lévő kereskedőre oszlana le maga a kockázat. A magasabb kockázatfedezési költségek pedig természetesen magasabb árakat eredményeznének a légitársaság esetén. Hasonlóan levezethető ez a folyamat egy kőolajtermelő esetén is, aki eladási árát kívánja bebiztosítani és akinek esetében a megnövekedett kockázati költség kevesebb befektetést eredményezne, mely hosszú távon szintén magasan tartaná az árakat. Még egy fontos felvetést érdemes megemlíteni a spekuláció hatásáról beszélve, mégpedig azt, hogy a piac sajnos manipulálható tisztességtelen spekulációval. Azonban napjainkban semmi nem bizonyítja azt, hogy a spekulációnak valóban köze lenne az áremelkedéshez. Sőt, más árucikkek, mint például a rizs vagy akár a vas ára ugyanúgy megemelkedett, ami hasonlóan az olajár-emelkedéshez számos tényezőnek tulajdonítható, melyek közül a legjelentősebb a főként Kína és India által támasztott növekvő kereslet Az amerikai dollár árfolyamváltozása Ismert tény, hogy a kőolaj USD-ben 22 van árazva. Ebből a tényből az következik, hogy az olajárak és a dollár árfolyamváltozása között valamiféle kapcsolat kell, hogy legyen. De vajon milyen irányú kapcsolat van a kettő között a dollár árfolyamváltozása hat az olajárakra vagy fordítva? És egyáltalán ez a kapcsolat elég stabil ahhoz, hogy trendként tekinthessünk rá, vagyis, hogy elmondható legyen, hogy az egyik csökkenése vagy növekvése a másik ellentétes mozgását fogja eredményezni? Ezekre a kérdésekre részletesen külön fejezetben fogok kitérni, most csak általánosságban kívánom bemutatni az árfolyamváltozás elterjedt, de nem bizonyított 22 innentől kezdve dollár alatt az USD-t értem 17

18 hatását az olaj árára. Általában megállapítható, hogy ha a dollár veszít az értékéből, akkor a kőolaj dollárban mért ára növekszik. Ezen kívül azonban más problémát is okozhat az amerikai valuta értékének csökkenése, mégpedig azt, hogy részleges hatással lehet a kereslet és kínálat alakulására. Azért csak részleges a hatás, mivel az, hogy a nem dollár valutájú országok a dollár értékének csökkenésével olcsóbban jutnak az olajhoz, az nem feltétlenül jelenti azt, hogy sokkal többet is fognak megvenni belőle. Ugyanígy azokban az országokban, ahol a valuta bármilyen módon a dollárhoz van rögzítve, a dollár értékcsökkenése ugyan megdrágítja az olajat, ez azonban nem feltétlenül csökkenti a keresletet. De ami ténylegesen komolyabb problémát okozhat, az a következőkből ered: az olajexportáló országok dollárban realizálják bevételeiket, majd ezt a bevételt más javak vásárlására fordítják. Ha tehát a dollár veszít az értékéből, az számukra azt jelenti, hogy bevételükből kevesebb javat lesznek képesek venni a nemzetközi piacokon. Így tehát az olajexportálók vásárlóerejük csökkenésének következtében megemelhetik az olaj dollárban megállapított árát. Az ezt az álláspontot támogatók szerint ez történhetett 2002 januárja és 2004 októbere között, amikor az olaj ára dollárban mérve ebben az időszakban 162%-kal nőtt, míg euróban csupán 77%-kal emelkedett ugyanebben a periódusban. Tehát eszerint az olaj ára és a dollár árfolyama között igen szoros kapcsolat van. Azonban vannak olyanok is, akik nem értenek egyet ezzel a felvetéssel. Ők azzal érvelnek, hogy az elmúlt öt évben csupán az esetek körülbelül 20%-ban volt ok-okozati kapcsolatba hozható a kőolaj heti átlagos árváltozása a dollár-euró árfolyam alakulásával első félévében ez az arány 40%-osra nőtt, majd április és június között még tovább, 57%- osra erősödött 23. Szerintük mivel ez az arány az utóbbi időben egyre erősödött, a piac automatikusan ok-okozati kapcsolatot állított fel a kettő között, ami azonban csupán véletlen egybeesés, mivel a két tényező egymástól függetlenül, igaz valóban ellentétes irányba változott. Állításuk szerint azonban valójában a dollár eladások az USA egyre inkább gyengülő gazdasági helyzetéből fakadtak, a kőolaj ára pedig az egyre növekvő kereslet következtében emelkedett. Az amerikai valuta csökkenése egy másik manapság elterjedt megközelítésből is hatást gyakorolhat a kínálat alakulására. Ennek lényege az, hogy mivel a Fed 24 folyamatosan kamatlábat csökkentett az elmúlt évben, így az olajtermelők számára a többlet kitermelésből megszerzett profit jóval kevesebb hasznot hozna, mint korábban :25 24 US Federal Reserve 18

19 Ebből kifolyólag tehát teljesen logikus az az olajkitermelők részéről, hogy minél kevesebb, értékéből egyre inkább veszítő dollárt kívánnak felhalmozni, tehát korlátozzák kitermelésüket. Ez a három legfőbb olyan tényező tehát, ami véleményem szerint leginkább hat az olajár változására. Ezek mellett a részletes elemzésekben persze más, hozzájuk kapcsolódó tényezőket is érinteni fogok, de lényegében ezt a három tényezőt kívánom elemezni és ezáltal állításomat igazolni. 4. A kőolajpiac keresleti oldalának változásai Ebben a fejezetben a keresleti oldal változásait kívánom elemezni általánosságban és konkrétan a XXI. századot tekintve is. Meg fogom vizsgálni, hogy milyen tényezők okozhatják (és okozták a múltban) a kereslet növekedését illetve csökkenését, azért, hogy ezek után átfogóbb képet tudjak majd adni a kereslet változás hatásainak súlyáról az olajár növekedését illetően. Ebben a fejezetben fogom elemezni a három legfontosabb keresleti oldali szereplő, az USA, Kína és India keresleti igényeit és tendenciáinak változásait is A kereslet növekedésére illetve csökkenésére ható tényezők A világgazdaság növekedési üteme Az első és talán a legfontosabb tényező ami csökkentheti illetve növelheti a keresletet, az a világgazdaság általános helyzete illetve növekedési üteme. Nyilvánvalóan ha lassul a gazdasági növekedés üteme vagy nem jók a jövőbeni kilátások, akkor a kereslet negatív irányba fog elmozdulni, ha azonban virágzik a világgazdaság, akkor növekedni fog a kereslet is. 19

20 1. ábra: A világgazdaság növekedési üteme (%) Forrás: :18 Vegyük például a 2000-től 2003-ig terjedő időszakot. A grafikonon jól látható, hogy a világgazdaság növekedési üteme a 2000-es 4,5%-ról 2001-re 2,2%-ra zuhant, majd 2002-ben 2,4%-ra nőtt, azonban a 3%-os növekedési ütemet csupán 2003-ban érte el újra. Az alábbi, 2. számú diagramon pedig a világ kőolajfogyasztásának tendenciáit láthatjuk 2001-től 2008-ig az Egyesült Államokra, Kínára illetve az összes többi országra lebontva. A két ábra ebből kifolyólag nem 100%-osan összehasonlítható, mivel külön részletezésre szorul majd Kína illetve az Egyesült Államok növekedési ütemének illetve kőolajfogyasztásának elemzése, az alábbi két ábra célja csupán a trend szemléltetése illetve a két tényező közötti kapcsolat igazolása. 2. ábra: A világ kőolajfogyasztása (millió hordó/nap és éves növekedési ütem %) Forrás: :22 20