James Kahn. Az Időfolyó

Átírás

1 NNCL v1.0 James Kahn Az Időfolyó Az Időcsapda folytatása A mű eredeti címe: World Enough, and Time 1995 by James Kahn Fordította: Trethon Judit Hungarian translation 1995 Bentley Book Minden jog fenntartva / All rights reserved ISBN Nyomtatta és kötötte a Kaposvári Nyomda Kft Felelős vezető: Miké Ferenc

2 Bevezetés Halk, mélyhangú, hátborzongató üvöltés tépte fel az éjszaka szövedékét. Borzalmas volt, és embertelen. A tágas fakunyhóban ülő hat ember egyszerre kapta fel a fejét. Egymásra néztek, majd az ablakra, végül az ajtóra meredtek. Érverésük felgyorsult, pupilláik kitágultak, hajuk égnek állt, adrenalinszintjük atavisztikusan megnövekedett. Az isten szerelmére, mi volt ez? kérdezte Anya. Apa felállt, odament a bejárati ajtóhoz és ellenőrizte, vajon biztosan tart-e a retesz. Leginkább farkasnak tűnt mormolta, majd kibámult az ablakon át a kinti sötétségbe. Semmit se látok. Mami, félek nézett föl a padlón játszadozó kisfiú a körülötte heverő, faragott faállatkák közül. Anyja gondolatai már mindennapi teendői körül forogtak. Nem kell félned semmitől sem, Ollie. Csak egy öreg kojot lehetett. Szedd össze a játékaidat és indíts az ágyba tette hozzá szigorúan, de szavaiba némi gyengédség is vegyült. Az asszonynak sikerült megtörnie a szobában uralkodó jeges hangulatot. Ollie összeszedte a játékokat és átballagott a másik szobába, hogy levetkőzzön. Apa eljött az ablaktól, odament az izzó szénnel és tőzeggel teli tűzhelyhez. Megmelengette a kezét, majd leakasztotta a láncon függő kannát és forró vizet öntött egy bögrébe. Kér valaki teát? kérdezte. Anya megrázta a fejét. Dicey nem válaszolt. A lány tizenöt éves volt, már menyasszony. Joshua, a jegyese két nappal ezelőtt elment vadászni. Dicey-nek úgy tűnt, már legalább két évszázada van távol. A szíve azt súgta, Joshua veszélyben van, s összerezzent minden neszre, még ha a szél zizzentette is meg a fák leveleit. Az üvöltés elhangzása után az ajtóra szegezte tekintetét, kifelé fülelt, s süketté vált minden más hangra, beleértve a többiek beszélgetését is. Jack apó, Dicey édesapja felemelkedett hintaszékéből, levette a sarokba akasztott nehéz puskát és gondosan megvizsgálta azt. Rozsdás egylövetű volt, hol elsült, hol csütörtököt mondott. Az öreg vállához emelte a fegyvert. Tán mehetnénk regge' farkast lőni mormogta. A farkasok ismerős veszélyt jelentettek, úgyszólván régi barátok voltak. Jack apó belesercintett a tűzbe, a köpéstől szikrák pattogtak mindenfelé. Még Nagymama is elfordította tekintetét az ablaktól és visszaült félbehagyott kézimunkája mellé. Gyanakvó, makacs öreg hölgy volt, aki sok viszontagságon ment keresztül. Az arcát behálózó ráncok nemcsak életkoráról tanúskodtak, hanem arról is, hogy mindennek megfizette az árát, de elnyerte a kitartás díját is. Eredj, Dicey, segíts az unokaöcsédnek a lefekvésben szólalt meg Anya csendesen, így próbálta meg elvonni a lány figyelmét a sötét képzelgésekről.

3 Dicey átlépkedett a másik szobába, hogy megmosdassa a gyereket. Ollie az ágy végében kuporgott és a hátsó ablakon keresztül bámult ki az áthatolhatatlan sötétségbe. Mit látsz odakint? érdeklődött a lány. Gondolod, hogy Josh jól van? válaszolt a kérdésre kérdéssel a kisfiú, anélkül, hogy felnézett volna. Hát persze. Mi baja lehetne? csattant fel Dicey. Mérges volt a fiúcskára, aki hangot adott az ő félelmének is. Mi történik, ha meghallják az istenek? Megígérte, hogy ha hazajött, olvasni fog nekem. Dicey megenyhült. Nem Ollie hibája volt, hogy szerelmese késett. Majd olvasok neked én simogatta meg a gyerek haját. Gyorsan bújj bele a pizsamádba, gyere vissza a nappaliba és olvasok neked addig, amíg el nem jön a lefekvés ieje. Jó lesz a Varázsceruza? Ez volt a fiúcska kedvenc meséje. Ollie egy szempillantás alatt felvette a pizsamáját. A helyiségben minden visszatért a normális kerékvágásba. Az olvasás, a varrogatás, a barkácsolás neszei ismerős ritmusban olvadtak össze. Dicey csendesen mesélt kis unokaöccsének, aki a kihunyó parázs mellett üldögélt, s az álmosságtól orra néha a térdéhez koppant. A tűzhely fölött régi olajfestmény függött, halászok vetették rajta a hálójukat. A párkányon régi, még a Háború idejéből származó családi kard hevert, mellette agyagfigurák álltak, meg egy csorba váza, tele száraz virágokkal. Az asztal közepén gyümölcsöstál magasodott. A padlót színes, horgolt szőnyegek takarták, Nagymama paplanja az ágyra volt simítva. A tűz már alig pislákolt, szürke füst szállt felfelé. Teljes nyugalom honolt. Odakint megint felhangzott a hátborzongató üvöltés, ezúttal sokkal közelebbről szólt. Olyan volt, mint a lidércnyomás. Mind a hatan egyszerre kapták fel a fejüket, mintha dróton rángatták volna őket, a félelem drótján. Ezúttal senki sem nézett az ajtó felé. Jack felállt és a puska felé indult. Apa... kezdte Dicey. És aztán megtörtént. Az ajtó berobbant a szobába, a sarokvasak kiszakadtak, a zár ripityára tört. Rikoltozva, bömbölve három teremtmény viharzott be a házba. A griff teste oroszlán volt, feje és szárnyai hatalmas saséra emlékeztettek, s embertelenül ordítozott. Mielőtt Jack felemelhette volna a puskát, félig repülve hirtelen lecsapott rá, és éles karmaival belevájt a hasába, majd diadalmasan felvijjogott. A griffek még az emberek szagát is gyűlölték. A griff sarkában egy olyan deformált, elfajzott lény törtetett, aminek még megnevezése is képtelenségnek tűnt. Pikkelyes ábrázatán egy szem díszelgett, orra nem volt, szájából kitüremkedett húsos nyelve, ami kövér húsdarabként lógott le az állára, s rossz szagú nyál csöpögött belőle. Neme meghatározhatatlan volt, s utált minden élőlényt. Amíg a griff Jackkal foglalkozott, a másik lény egy mozdulattal szétmorzsolta Apa fejét. Éppen a hisztérikus Anya felé nyúlt, amikor feltűnt a harmadik teremtmény és elkapta az ujjait. A lény megpördült, felhorkant, elállt eredeti tervétől és egyszerű-

4 en megölte az anyát, majd megragadta a két gyereket. Hatalmas karjába vette Dicey-t és Ollie-t, majd eltűnt velük az éjszakában. A griff gyorsan kitépte Nagymama szívét, rikoltott egyet, majd elhussant. A harmadik teremtmény az ajtóban álldogált és szemügyre vette a pusztítást. Három halott, egy kizsigerelt haldokló és két elrabolt gyerek. A teremtmény elmosolyodott. Magas volt, vékony, a maga sötét módján bizonyos tekintetben talán még jóképű is lehetett. Fekete haja volt, gonosz, fehér agyarak villogtak lebiggyesztett alsó ajka fölött. Két nagy, barnásfekete bőrszárnya tökéletesen befedte nyurga testét. Az illető vámpír volt. Odasétált a halott asszony mellé, letérdelt és belemélyesztette fogait a nő nyakába. Gyorsan végzett, megnyalta a száját, majd az asszony nyakát, aztán nyelvével megint végigsimította az ajkait és kisétált a szobából. Alig ment két-három métert, amikor kitárta nagy szárnyait és felröppent a levegőbe.

5 Első fejezet amelyben elkezdődik a történet Világos, tiszta nap volt. A felhőtlen ég kéken ragyogott a nyugati látóhatár fölött. A levegő friss volt, érződött benne a tavasz üde lehellete: V alakban repülő vadkacsák tűntek fel a magasban, a tollas testek egyfajta nyilat formáztak, ami előre mutatott, mint egy kollektív gondolat, a Cachagua átjárót övező patak megáradt, gyümölcsfák virágai bontogatták bimbóikat. A gyümölcsös szélén két seregély civakodott egy magocska fölött, majd amikor két ember tűnt fel a közelben, gyorsan felröppentek egy magas ágra. Joshua és Rose lassan sétáltak a tisztás felé. Joshua csinos fiatalember volt, aki már huszonhét nyarat ért meg. Szelíd, kékeszöld szeme ellensúlyozta kemény arcvonásait, ívelt sasorra alatt erélyes száj húzódott. Izmos teste szabadban élő emberről tanúskodott, csupa izom, semmi háj, de mégis volt benne valami gyengédségre utaló vonás. Egész megjelenése ellentétes tulajdonságokat tükrözött, mégis bonyolult, összetett jellemnek látszott. Mindent összevetve, nyugodt férfinak tűnt. Sötét haja lágy hullámokban omlott a vállára, bár gyakran lófarok frizurát viselt, különösen amikor vadászni indult. Puha bőrnadrágot hordott, felsőteste meztelen volt. Lábára nyersbőr csizmát húzott, szépen hímzett övén két kés függött, ezek dobókések voltak. Bal csizmaszárába dugta a harmadik pengét, ami védekezésre szolgált. Jobb csizmájának szárából egy lúdtoll kandikált ki, Joshua nem csak vadász volt, hanem írástudó is. A mellette lépkedő asszony, Rose, jó barátja volt, egyben legjobb barátjának hitvese. Egyszerű, déli szépség volt, kecsessége, bája a tavasz ébredésével együtt kelt életre. Zöld ingruhát viselt, hosszú, fekete haja a csípőjét verdeste. Fürtjei közé két csodálatosan szép tollat dugott, egy sas szárnytollai voltak, amit még gyermekkorában sikerült fogságba ejtenie. Amikor rájött, hogy jobb madárnak lenni, mint madarásznak, szabadon engedte a sast, de megtartotta a tollakat, hogy mindig emlékeztessék erre az igazságra. Joshua az előző éjszakát a csűrjükben töltötte, hazatérőben volt egy mérsékelten sikeres vadászatról. Itthagyom neked a nyulat és elviszem a mókust szólalt meg a férfi. Ekkoriban e két rágcsáló meglehetősen jó zsákmánynak számított, mivel az erdőkben és a mezőkön már szinte minden állatot becserkésztek. Az elmúlt években a

6 vadak nagy része északra költözött, s Joshuá-nak egyre messzebb kellett vándorolnia, ha el akart ejteni valamit. Rose tudta, milyen nehéz dolog megosztani a szegényes zsákmányt, de barátok voltak, s az ajándékot nem illendő visszautasítani. Viszonzásképpen felajánlotta Joshuá-nak, hogy olvas a szeméből: Rose látnok volt, s bizonyos értelemben gyógyító képességgel is rendelkezett. Leültette a férfit a gyümölcsös szélén heverő nagy sziklára és megkérte, szegezze pillantását a hegy lábának egy bizonyos pontjára. Hagyta, hogy Josh tekintete elkalandozzon a hullámzó füvön, a kanyargó patakon, a cserjés domboldalon, majd felszólította, hogy nézze a mintegy száz méternyire lévő szirten lévő kőalakzatot. Ezután belebámult a férfi bal szemének sápadtkék íriszébe. Mikor is olvastam utoljára a szemedből? kérdezte, miközben Joshua szemének pigmentjét tanulmányozta. Talán egy éve vont vállat a férfi. Túl hosszú idő telt el azóta. Nagyon sok változást látok, sok minden van itt, ami utoljára még nem volt. Joshua lebiggyesztette az ajkát. Valami madár repült el a látómezejében, de kényszerítette magát, hogy ne figyeljen rá, bár a szárnyas akár előjel is lehetett. Mostanában vesztettél el valamit, valami nagyon fontosat. De újra meg fogod találni mondta Rose. Közelebb hajolt, majd visszadőlt Mit veszítettél el? érdeklődött. Semmi sem jut eszembe vonta fel a szemöldökét a másik. Rose meg sem hallotta a választ és folytatta. Nagy vadászatot látok... összeráncolta a homlokát. Majdnem meghalsz, és aztán... Mélyen belenézett a férfi szemébe, át az íriszen, a szemlencsén, a sötétségbe bámult. És aztán... és aztán... meg fogsz halni. A nő arca eltorzult barátja közeli jövője láttán. Víz okozza a halálodat folytatta meg fogsz fulladni. De azután, nem látom, hogyan, de tiszta a kép, megint élni fogsz! Rose kiegyenesedett. A férfi kérdőn nézett rá. Mélyebbre nem látok rázta meg a fejét az asszony. Hűvös szellő suhant át a fák között, a levelek titkokat susogtak. Joshua egy szót sem hitt el abból, amit Rose mondott, nem úgy ismerte, mint aki rosszat akar neki. Most különös dolgokat olvasott a szeméből, különös és zavarbaejtő eseményeket, nem a megszokottakat, s a férfi nem volt képes értelmezni ezek jelentését. Mit kellene tennem? kérdezte végül. A nő zavarba jött. Hadd adjak neked néhány füvet a pincéből. Gyógyító erejük van, hasznodra lesznek a hosszú vadászat során, ha nagyon fáradt leszel. Joshua bólintott. Csodálta Rose tudományát. Ő maga természetesen tudott írni és olvasni, sokak szemében ez hatalmas varázslatot jelentett, mágiát. Persze fekete mágiára gondoltak az illetők. Rose medicinái viszont hamisítatlan, jó orvosságok voltak. Egyre melegebb lett az idő, a Joshua által elejtett mókus teteme körül dongó körözött, majd az orrára telepedett. A férfi elhajtotta a legyet, majd megint Rose-ra nézett.

7 Vidd el a mókust is mondta. Valahogy többet akart az asszonynak és kis családjának adni, mint a kis nyulat. Semmi szükség nincs rá, Josh válaszolta Rose udvariasan. Még egy csomó gyümölcs van a kamrában. A férfi vállat vont, mintha azt mondta volna, hát akkor rendben van, ő megpróbálta nekik adni a zsákmányt. A nő igenlően elmosolyodott, a család boldog lett volna, ha megkapja a mókust is. Kinyúlt egy alacsony ág felé és megvizsgált egy kicsi, kemény rügyet. Alig várod már, hogy újra találkozz Dicey-vel, ugye? Dicey volt a férfi ifjú szerelmese, kedves unokahúga, egyben menyasszonya. Josh elmosolyodott, tudván, hogy Rose egyedül feküdt az ágyában az elmúlt tíz éjszakán. És hol van a te férjed? somolygott. A nő felnevetett. Most már bármikor visszaérkezhet. Tegnap reggel Port Fresnoban véget ért a gabonakereskedők összejövetele mondta, szemmelláthatólag nem óhajtotta kitenni magát a kötekedésnek. Térjünk csak vissza Dicey kisasszonyra folytatta az előbbi témát; ravaszkás, de mégis őszintének tűnő hunyorítással kísérte a szavait. Joshua bólintott, majd kijelentette. Az apja egyáltalán nem hiányzik. Bármilyen keveset is látom Jack bácsit, egyáltalán nem zavar. Ccc csettintett Rose. És még te nevezed magadat családszerető embernek borzolta meg játékosan Josh fejebúbját. A férfi tettetett bosszúsággal simította le a haját. Az asszony néhány lépést tett előre a gyümölcsösben, felemelt a földről egy kis diót, egy fatörzsnek ütögetve próbálta feltörni, de nem járt sikerrel. Josh megkísérelte elvenni tőle, de Rose kuncogva a háta mögé rejtette a kezét. A férfi csak nézte őt és megrázta a fejét: amikor nem a bölcs asszonyt alakította, Rose gyakran olyan volt, mint egy kislány. Végigsétáltak a két sor fiatal körtefa között húzódó ösvényen. A nap sugarai átszűrődtek a vékony leveleken és homályos foltokat vetettek a talajra, ahol a tavaly lehullott levelek, törött gallyak, elszáradt gubók hevertek. Pillanatnyilag az egész világ békésnek látszott. A távolban két vadpóni ágaskodott. Túl messze voltak ahhoz, hogy nyihogásukat hallani lehessen, de az látszott, hogy csak játékból vágtatnak ide-oda. Végül eltűntek a legtávolabbi hegy mögött, aminek agyagos lankája egészen a tengerig húzódott. Úgy tűnik, szerelmesek egymásba jegyezte meg Rose. Aztán csendesen tovább ballagtak, mindkettőjük gondolata szerelmesük felé szállt, Rose várakozott, Joshua vágyakozott. A nő kifelé indult a gyümölcsösből. Előhúzta övéből a kését és megpróbálta felnyitni a még mindig a kezében szorongatott diót.

8 Joshua a nyomában lépkedett. A fák alsó ágain üldögélő seregélyek úgy döntöttek, eszük ágában sincs visszamenni a tojásba, amiből kikeltek, így inkább elrepültek. Rose-nak sikerült feltörnie a diót, s a dióbél felét átnyújtotta Joshuá-nak. Elgondolkodva majszolták a finomságot és nagyon közel érezték magukat egymáshoz. Szerelem merengett Josh, felidézve a nő iménti szavait. A szerelem a lélek gravitációja mosolygott Rose. Úgy érted, nem számít, milyen magasan száll, úgyis mindig leereszkedik? kötekedett a férfi értetlenséget tettetve. Vagy úgy véled, almákat szakít az élet fájáról és fejbevág velük, miközben a csillagokat nézzük? Rose bosszúságot színlelve egy virágot dobott Josh felé. Úgy értem, a szerelem egymáshoz vonzza a lelkeket. Aha bólogatott Joshua. Mint az égitesteket. Az asszony elpirult. A Fajok Háborúja előtt és az alatt is Joshua kedvese volt, ebből az időből mindkettőjüknek számos kellemes emléke maradt, de valami hallgatólagos egyezség miatt sosem beszéltek ezekről. Legalábbis azóta nem, hogy Rose férjhez ment. A nő megfogta Josh kezét és megszorította. Tudod, hogy kedves vagy nekem, szeretlek mindkettőtöket. Néha úgy érzem, mintha mindhárman keringő bolygók lennénk, amik a napot keresik... A férfi mosolyogva megrázta a fejét. Olyanok a szavaid, mintha egy régi könyvből idéznél. A te kötetedből viszont hiányzik néhány lap nevetett fel Rose és oldalba bökte a másikat. Tekintetük összekapcsolódott egy pillanatra, majd mindketten félrenéztek. Az ezt követő csendben számos dolog maradt kimondatlan. Josh tudta, hogy örökre szeretni fogja őt, mint a húgát, mint a bizalmasát, olyan valakit, aki legközelebb áll másik jó barátjához, azaz Rose férjéhez. Az asszony pedig áldotta szerencséjét, hogy két ilyen férfi kedvese lehetett, akik viszontszerették. Ezen a napon a világ csodálatos helynek látszott. Jobban teszem, ha hamarosan elindulok szólalt meg végül Josh lágyan és a napra nézett. Anya neheztel, ha túl sokáig vagyok távol. A fák mögött húzódó lenti útról paták csattogása hangzott fel. Mindketten egyszerre figyeltek fel a galoppozásra. Rose kivirult. Ez ő lesz nevetett fel boldogan és eliramodott a főút felé vezető ösvényen. Josh mosolyogva követte, ő is felismerte régi barátja ismerős lépéseit. Meg kell ünnepelni a hazatérést! Jós kilépett a gyümölcsösből, leballagott az útra, látta, hogy Rose valósággal száguld érkező szerelmese felé. Szépség! kiabálta a nő. Szépség! Az illető könnyű vágtában közeledett. Amikor egymáshoz értek, Rose levegő után kapkodott. Kedvese megállt, lehajolt, a pár szenvedélyesen ölelkezett néhány másodpercig. Szépség! rebegte Rose. Szerelme rátapasztotta száját az övére, s forró csókot váltottak.

9 Úgy hiányoztál szólalt meg, amikor szétváltak. Az asszony megcirógatta rövid, aranyszínű szakállát, sima nyakát, ujjaival beletúrt napbarnított mellének göndör, szőke szőrzetébe, majd egész testével hozzásimult a másikhoz. Menjünk fel szólalt meg párja sokkal hangosabban. Josh ott álldogál egyedül, mint valami elveszett gyermek. Rose kuncogott, felgyűrte a ruháját, felugrott a hátára, majd gyors galoppban Josh felé indultak. A nő átkarolta kedvese mellkasát, ujjbegyeivel megbirizgálta a mellbimbóit, térdével összeszorította a véknyát, arcát az aranyszőke sörénybe temette. Josh figyelte, amint azok ketten közelednek felé Rose jó barátja hátán lovagolt és üdvözlésre emelte a kezét, lelkét elborították a szeretet, a csodálat hullámai: Szépség volt a legkecsesebb kentaur, akit valaha is ismert és számára mindig az is fog maradni. Mind a hárman a füvön hevertek. A déli nap fényében sütkéreztek és almabort szürcsölgettek. Rose Szépség oldalán nyugtatta a fejét, a kentaur farkával hajtotta el az alkalmatlankodó legyeket. Kellemes társalgás és tréfálkozás folyt közöttük. Szerintem már teljesen elfelejtetted, hogy is kell lőni csipkelődött Joshua. Szépség elmosolyodott. Nem ajzottam fel íjat azóta... Hagyd itt ezt a farmot. Igazán nem vagy gazdálkodónak való. Rose lustán kinyújtotta a lábát és enyhén megrúgta Joshuá-t. Hagyd békén az én Szépségemet, ő jó farmer... És ráadásul gazdag is! nevetett fel Szépség. Minden gabonát eladtam Port Fresnoban....és olyan erős, mint a ló folytatta megkezdett gondolatát Rose és nem minden célzatosság nélkül megpaskolta a kentaur tomporát, aki farkával gyengéden végigcirógatta asszonya arcát. Legalább kétszer olyan erős vagyok, mint az általad lovaknak nevezett nyiszlett teremtmények! horkant fel Szépség. Úgy tartják, hogy amikor a Jégkorszak előtt a Centaurik nemes faja saját földrészéről idevándorolt erre a kontinensre, a helybeli kentaurok annyira elszégyellték magukat az összehasonlítás miatt, hogy kutyaálarcot öltöttek, s ezután örökre lóként voltak ismeretesek. Josh és Rose felnevetett. Jól tudták, mennyire büszke Szépség az őseire. Sokan azt beszélték, hogy az ő ük-üknagyanyja vezette a heroikus vándorlást azon a földhídon át, ami a Jégkorszak előtt kötötte össze a két kontinenst. Ez a dicső örökség néha kissé felfuvalkodottá tette a kentaurt, emiatt gyakran barátai gyengéd csipkelődéseinek céljává vált. Az első kentaur, hm somolygott Joshua. Én mindig úgy hallottam, hogy a lovak voltak itt az elsők, ám egy napon egyikük találkozott az úton egy dajnával és... Elég! szólalt meg vésztjósló hangsúllyal Szépség. Ismerem ezt a viccet. Az azt mondta: óriási kincs van a lábam között és ha elég ló érzéked van hozzá, meg is találhatod folytatta Josh kuncogva. Rose szemei elkerekedtek. Azt mondtam, elég! figyelmeztette barátját a kentaur. így hát a ló bedugta fejét a szerelem fészkébe, s amikor már a nyakánál járt, megakadt valamiben...

10 Elég! fortyant fel Szépség. Josh és Rose meg sem próbálták elleplezni jókedvüket. Mindent összevetve, Szépség igazi úriember volt. Néha igazán faragatlanul viselkedsz korholta a férfit Szépség. Mivel csak ember vagy, ezért el kell néznem ezt neked. A kentaur nem tudott hosszú ideig neheztelni azokra; akiket szeretett, hamar elfogadta a bocsánatkérésüket. A kellemes délutánon mindhármukra ragyogóan sütött a nap és melengette őket a barátság. A szelíden hajló lankás dombon elhelyezkedő füves térségről jó kilátás nyílt a Csendes-óceán sötét hullámaira. Messze, nagyon messze, valahol a majdnem láthatatlan horizonton egy kis, háromszögletű, fehér vitorla bukkant fel. Magányos hajó nézett fel Josh. Talán kalózok? Szépség megrázta a fejét. Kalózhajóhoz képest túl közel van. Talán a Port Fresno-i postahajó lehet kortyolt egyet a borából. Milyen szóbeszéd járja Port Fresnoban? kérdezte Joshua. Mondanak valamit a háborúról? Nem aggódnak az új királyok vagy pápák miatt? Az egyszerű kérdések hallatán árnyék suhant át Szépség arcán. Semmit sem tudnak a háborúról, de azért van valami a levegőben. Szünetet tartott, Rose-ra pillantott, majd folytatta. A partvidéken mindenfelé vadak bandái fosztogatnak és gyilkolnak. Megint szünetet tartott. Vámpírokat is láttak arrafelé. Rose utálkozva felszisszent, Josh megrázta a fejét. Nehéz elhinni jelentette ki. Sosem hallottam, hogy a vámpírok ennyire északra feljöttek volna. Szépség vállat vont. Akkor is ezt beszélték. Egy hosszú percig csend honolt közöttük. A nap alacsonyabbra szállt az égen, az ég kevésbé kéken ragyogott. Josh felemelkedett. Nos, jobban teszem, ha elindulok. A nap nem fog megvárni. Az északi határon felbukkanó vámpírok gondolata riasztó volt, ijesztő hír az emberi faj számára. Sosem szűnnek meg a bajok a Földön? tűnődött magában. Rose is felállt, megcsókolta a férfi arcát, majd Szépség is feltápászkodott. Veled megyek szólalt meg. Ez tréfa akar lenni? meredt rá az asszony. Szépség bocsánatkérően felemelte a kezét. El kell mennem, hogy odaadjam Moornak a termés árát. Már útközben meg kellett volna tennem, de nem akartalak olyan sokáig váratni, hiszen tudom, hogy aggódsz értem mondta engesztelőén. Rose szkeptikusnak látszott. Csak két óra az út folytatta a kentaur. Visszatérek, mielőtt leszállna a nap, és lehűlne a levegő. Az asszony homlokáról eltűntek a ráncok, de még lebiggyesztette az ajkát. Mire hűvös lesz folytatta Szépség itt leszek, hogy felmelegítselek, aszszony. Lehajolt, megcsókolta Rose-t és kedvesen összeborzolta a haját. Mások

11 előtt ritkán engedett meg magának ilyen érzelmes gesztusokat, de Joshua szinte családtagnak számított. Rose gyengéden megvakargatta Szépség mellét, majd lejjebb csúsztatta kezét oda, ahol az emberi has átment a lótestbe. A kentaur vállai megfeszültek. Te szörnyeteg mormogta ajkát harapdálva. Orrlyukai kitágultak, hátsó lábaira emelkedett, a mellsőkkel a levegőt kapálta. Eredj már, de siess vissza! kiáltotta Rose és megpaskolta férje tomporát. A kentaur az út felé galoppozott, Joshua a hátán termett. Hamarosan mindketten eltűntek a mosolyogva integető Rose szeme elől. Joshua háza nagyjából félúton volt Szépség otthona és a Moor tanya között, de egy kis kitérőt kellett tenni. Alig egy órája voltak úton, amikor Szépség lassított a vágtán, majd megállt. Mi történt? érdeklődött Joshua. Leugrott a kentaur hátáról és kinyújtóztatta a lábait. Ismerte annyira a barátját, hogy tudja, valami jár az eszében. Szépség a földet kapálta. Volt még valami Port Fresnoban mondta. Nem akartam túlságosan megijeszteni Rose-t. A kentaur tudta, sosem lesz képes teljesen megérteni az embereket, de egy dolog bizonyos volt számára: ők csak az információ kis részét képesek egyszerre befogadni, nem érzik meg ösztönösen a való világot alkotó dolgok jelentését. Az embereknek nincs érzékük a teljesség lényegéhez, bár a részletek megértésében kétségkívül igen tehetségesek, így Szépség soha nem volt egészen biztos abban, mit is kell kimondania, s mi az, ami magától értetődő az emberi elme számára. Joshua szemei elkeskenyedtek. Micsoda? A kentaur előre-hátra ingatta a fejét és megrázta a sörényét. Csak embereket támadnak meg. Josh tekintete találkozott a kentauréval. Megint faji háborúról van szó? Szépség tépelődőnek tűnt. Lehetséges. Bár elraboltak néhány fiatalt is. Talán kalózok, vagy rabszolgakereskedők. Mindketten csendben maradtak egy darabig, elgondolkoztak a hallottakon, azokon a nehéz időkön, amiket átéltek, s talán újra részük lesz benne. Akárhogy is van folytatta Szépség ha hazatérek, újra húrozom az íjamat, és el sem mozdulok otthonról. Biccentett az előttük lévő erdő felé. Sötét fák ezek, Joshua. Napnyugta után tartsd a tieidet a házban. Joshua lenézett a földre, majd biccentett. Szépség hátrált néhány lépést, majd felemelte a jobb karját. Hamarosan találkozunk, barátom Hamarosan viszonozta Josh. Szépség megfordult és elszáguldott a Moor farm irányába, Joshua pedig az erdő felé indult! Amint Josh a ház közelébe ért, rögtön észrevette, hogy valami hiányzik. Néma csend volt, semmi sem mozdult. Ollie nem játszadozott, nem énekelt. Josh féltérdre ereszkedett és hallgatózott. Csak egy feketerigó dalolt a közelben.

12 Joshua letette a mókust és kihúzta övéből a kést. Várt egy darabig, de nem történt semmi. Némán átrohant a ház előtt magasodó fák között, hogy megpróbáljon benézni a nyugati ablakokon. Aztán észrevette, hogy nincs ajtó. Amikor belépett a nappaliba és körülnézett, a gyomra görcsbe rándult. Késsel a kezében végigrohant a házon és kétségbeesett pillantásokat vetett mindenfelé. Halottak, mindenki meghalt. Keservesen felsóhajtott. Anya, Apa, Nagymama, Jack teste szörnyen szétmarcangolva hevert a padlón, megmásíthatatlanul eltávoztak az élők sorából. Könnyes szemmel letérdelt anyja mellé és megfogta hideg, merev kezét. A sarokból valami zaj hallatszott, Joshua megmarkolta a kését. Minden dühét és elkeseredettségét az acél pengére koncentrálta. De csak Jack mozdult meg, akiből még nem szállt el a lélek. Josh odarohant hozzá és felemelte az öregember fejét. Mi történt, Jack bácsi? Még többet is akart mondani, de nem jött ki hang a torkán. Szája kiszáradt, szeméből patakzottak a könnyek. Jack felnézett rá. Te vagy az, Joshua? Haldoklom, fiam, de Isten megsegített. Joshua gyengéden megrázta őt. Jack, ki tette ezt? Az öregember koncentrált egy darabig. Két szörnyeteg és egy vérszopó, fiam. Próbáltam, én megpróbáltam... Mi lett Dicey-vel és Ollie-val? nyöszörgőit Josh. Hol van Dicey? kérdezte könyörögve. Elvitték őket suttogta az öreg. Én már halott vagyok, fiam. Joshua alig hallotta Jack szavait, közel hajolt hozzá, fülét szinte a szájára tapasztotta. Az egyik oroszlán-sas volt. A másik egy vérszopó. És volt még egy ocsmány teremtmény, akit ember nem tudna megnevezni. Hálát adok Istennek, hogy meghalok, mert többé nem fogok emlékezni az ábrázatára. Az öregember lehunyta a szemét, felsóhajtott és meghalt. Joshua átrohant a házon, keresett valakit vagy valamit. Száguldani akart, harcolni, egy pillanatra úgy érezte, elveszti az eszét. Felkapott egy széket, többször földhöz vágta, majd kétszer belerúgott a falba olyan keményen, ahogy csak tudott. Aztán eszébe jutott, mit is mondott Rose-nak arról, hogy Jack bácsi egyáltalán nem hiányozna neki. Lerogyott a szőnyegre és kitört belőle a zokogás. Miután eltemette a halottakat, Josh leült az asztal mellé és a hideg tűzhelyre bámult. A lelke üres volt, de valahogy tiszta és céltalan. Eddigi élete e pillanattól kezdve véget ért, mostantól valami új élet kezdődik számára. Kihúzta csizmaszárából a pennát, belemártotta a tintába, amit az imént készített vízből, hamuból és alvadt vérből. Kisimította a vékony, házi készítésű papírt és lassan, módszeresen írni kezdett. Itt nyugszik a Green család. Az öreg Esther, fiai, Jack és Bob, és Bob felesége, Ellen. Mindannyian emberek voltak. Anélkül, hogy okot adtak volna rá, kegyetlenül meggyilkolta őket egy griff, egy vámpír és egy balrém, mint erre a haldokló Jack meg is esküdött. Ugyanő rabolta el Jack leányát, Dicey-t és Bob fiát, Ollie-t is. Életben

13 maradt fiúk, Joshua, a vadász és írnok jegyzé fel e dolgokat, és bosszút esküdött halálukért március 14-én, a Jégkorszak utáni 121. évben. Joshua Green Ember és írástudó A férfi visszacsúsztatta a pennát a csizmaszárába. Majd osszegöngyölte a papírost és bedugta egy vékony, rozsdamentes acélcsőbe és lepecsételte annak mindkét végét. Az ágya alatt lévő doboz tele volt ilyen csövekkel. Elővett még kettőt és a combjára erősítette. Végül egy kisebb papírosra leírta az iménti szöveget és az övébe tette. Kiment és még egy gödröt ásott a négy sír között. Már besötétedett, s Josh nagyon fáradt volt. Úgy érezte, elhatalmasodik rajta az álmosság, s rövidesen pihennie kell a hatalmas megpróbáltatás után. Amikor a gödör már hatvan centi mély volt, beletette a papírt tartalmazó fémhengert és rálapátolta a földet. Egy pillanatra megállt, szinte megszédült a rátörő álmosság fizikai szükségletétől. Behunyta a szemét. A vizuális észlelés hiánya valahogy felélénkítette, de roppant zavarta a csukott szeme előtt vibráló fénypont. A pici, ragyogó pötty távolinak tűnt, mégis úgy érezte, vonzza valahová, mint egy mély kút hűs vize, mint a statikus elektromosság, mint az első csók íze, mint a régvárt álom, mint... Kinyitotta a szemét. A nap már majdnem lenyugodott. Gyorsan betemette a gödröt, majd megjelölte a helyet egy fadarabbal, amire rávéste az írástudók hagyományos szimbólumát. Csak ezután figyelt fel a mintegy három kilométerre északra terjengő fekete füstre. Néhány percig bambán bámulta, majd rájött a szörnyű valóságra. Szépség farmja suttogta kétségbeesetten. Aztán eszeveszetten rohanni kezdett. Joshua vadász volt, ez azt jelentette, gyakran fordult vele elő, hogy megállás nélkül szaladt két-három óra hosszat, így alig egy óra múlva már oda is érkezett Szépség farmjához. Nem kellett volna ennyire sietnie. A tanya porig égett, elszenesedett fadarabok parázslottak mindenfelé. Szépség némán könnyezve állt a romok között, a felszálló füstöt figyelte, mintha abból akart volna kiolvasni valamit. A kentaur egyszerre tűnt fenségesnek és legyőzöttnek. Joshua odament barátjához, annak dühe és fájdalma még fokozta saját keserűségét. Mindketten olyan szerencsétlenség részesei lettek, ami új köteléket létesített közöttük. A közös gyűlölet a legerősebb kötelék mindenekfelett. Most már társak, mi több, honfitársak voltak a veszteség mezején. Josh elmesélte barátjának, mit talált otthon. Szépség elmondta Joshuának, hogy egy órával ezelőtt tért haza és ez fogadta. Rose eltűnt, a hamuban nem voltak emberi maradványok. Szépség egyetlen dolgot talált csak a ház mellett, az asszony vértől ragadós kését. De nem embervér volt, annak ismerem az illatát közölte a kentaur. Az... az gonosz vér volt próbálta meg visszatartani könnyeinek áradatát. Jack azt mondta bólogatott Josh, hogy a teremtmények egyike egy balrém volt, ha jól értettem a szavait. A két barát kerülte egymás tekintetét. Szépség felemelte Rose véres kését. Akkor a balrém megsebesült állapította meg és ledobta a pengét a porba.

14 Valamivel arrébb, egy törött deszka alatt Josh meglátott egy tollat. Valószínűleg sasé lehetett egykoron. Felemelte a földről s mindketten égő szemmel bámultak rá: ez volt az egyetlen dolog, ami Rose-ból megmaradt. Pennának fogom használni jelentette ki Josh. Ez erőt ad nekünk, hogy megtaláljuk őt, mindent e tollal fogok feljegyezni. Késével meghegyezte a toll szárát, majd az új pennát bedugta a csizmaszárba s eldobta a régit. Szépség nem hitt annyira az írás hatalmában, mint Josh, de azt jól tudta, hogy mostantól kezdve bármely forrásból meríthetnek, bármely hatalomra hagyatkozhatnak, amire csak szükségük lesz. Egy percig nézték egymást, ezek a pillanatok az öveik voltak. Megfogták egymás kezét az üszkös romok fölött. Reggel Joshua elővette a papírost, ellátta kézjegyével és a két ifjú vadász nekilátott a terv elkészítésének.

15 Második fejezet amiből kiderül, hogy az idő olyan folyó, amit rövid időre meg lehet állítani, de aztán tovább halad Monterey hegyeinek tetején horgas ujjat formázó hegyfok magasodott. Délnyugati irányba mutatott, az óceán kék hullámai felé. A félsziget enyhén ívelt partvonala keletről indult, majd délre fordult Port Fresno felé. Innen ismét keletnek tartott, majd megint dél felé, s elhaladt az egykori mexikói határ mellett. Az utolsó háború óta természetesen nem léteztek határok, csak frontvonalak. Szépség farmja az elnéptelenedett terület déli mezőin feküdt, a terep északon egészen Jégországig terjedt. Maga Jégország lakhatatlan hely volt, óriási, fagyos zóna egy gleccser félárnyékában. A gleccser az e világ harmadát kitevő hegy tetején tanyázott, olyan volt, mint egy hihetetlen méretű sapka. Minden évben 15 kilométert csúszott dél felé, úgyszólván birodalmi határozottsággal terjesztette ki Jégország határait. Júniusig már Monterey is hozzászokott a fagyos betolakodó jelenlétéhez. Szépség farmjától délre elszórtan helyezkedett el néhány ranch, egypár telepes és kereskedelmi állomás. Délebbre már növekedett a népsűrűség, hiszen ott már tulajdonképpen városok emelkedtek hébe-hóba, fallal körülvett, önellátó központok, ahol emberek és egyéb állatfajok gyűltek össze a társaság, a kereskedés vagy az oltalom kedvéért. Szépség farmja ideális helyen volt. Az év nagy részében elég hűvös volt ott ahhoz, hogy a kalandorok és katonák messze elkerüljék, ám a csendes-óceáni áramlatok kellően felmelegítették az időjárást ahhoz, hogy a gyümölcsfák jól teremhessenek. A kentaurnak, miután Rose-val letelepedett, eszébe sem jutott, hogy valaha is elköltözzön innen, s ez Joshuá-nak sem fordult meg a fejében. Mindketten borzasztóan sajnálták, hogy fel kell adniuk eddigi életüket, le kell vetniük ezt az életformát, mint valami esküvői ruhát, hogy aztán elrejtsék emlékeik legmélyére. De most vadászok voltak, s a sikeres vadásznak csak egy dolog járhat az eszében: a zsákmány. Amint megvirradt, rögtön útra keltek. Szépség csak az íját vitte magával és egy nyilakkal teli tegezt, Joshuá-nál ott voltak a kései meg a sastollból faragott penna. Nem találták meg sem a vámpír, sem a griff nyomát, eltekintve az utóbbi egyik zöld szárnytollától, így valószínűleg elrepültek a tett helyszínéről. De a sebesült balrém könnyen felismerhető jeleket hagyott maga mögött vércseppeket, szagot, lábnyomokat Szépség és Josh a farmtól keletre követték ezeket sok kilométeren át egy bokros mocsárvidékre. Aztán a nyomok dél felé vezettek.

16 A lápon jóval nehezebbnek bizonyult a nyomkövetés, de Joshnak jó szeme volt, Szépségnek pedig kiváló szaglása, így egész reggel egyenletes lépésekkel haladtak egymás mellett, némán, feszülten figyeltek minden apró jelre. Amikor árnyékuk rövidülni látszott, megálltak egy tó partján kicsit pihenni és harapni valamit. A partvonallal párhuzamosan halad szimatolt bele Szépség a szélbe. Még mindig délnek tart. Josh hasrafeküdt és belekortyolt a tó vizébe. Lelassult, ugye? rázta le arcáról a vízcseppeket. A kentaur bólintott, megrázta a sörényét és kapált egyet-kettőt. Joshue felállt. Nyugodj meg, Szépség. Az elmélkedő pihenés a vadász jó barátja. Szépség felhorkant. Úgy beszélsz, mint egy írnok! A kentaur megállt a tó partján és táncoló tükörképét figyelte a csillogó vízgyűrűkben, amiknek középpontja az a hely volt, ahol Josh szomjas ajka megérintette az állóvíz felszínét. Szépség lenézte az embereknek az írás tudománya felé megnyilvánuló vallásos áhítatát. A valamibe belekarcolt irreális krixkraxok egyszercsak roppant jelentőssé válnak számukra. Mindez hamis türelemmel, hamis reménnyel, álságos elsőbbséggel kecsegtet. A kentaur vállat vont: az írás azon emberi vállalkozások egyike volt, amik rejtélyesek maradtak neki. Josh barátja hátára tette a kezét. Meg fogjuk találni a mieinket. Szépség elfordította a fejét és halvány mosolyt varázsolt ajkára. Nagyon jó újra veled vadászni. Minden szót egyenlő nyomatékkal ejtett ki, ezek többrétegű jelentése arra utalt, hogy sok mindent vittek véghez együtt az idők során. Először is azon tényre vonatkozott, hogy ő vadászatra született, mindig is vadat hajszolt, s az elmúlt néhány évben a farmon nagyon hiányzott neki ez. Szavai a tíz évvel korábbi eseményt is magukban foglalták, amikor együtt vadászott Josh-sal, amikor barátokból és rokonokból álló, kiterjedt családjukat is bevonták a játszmába. Mondata a Fajok Háborújára is vonatkozott, ami szembefordította az embereket minden más fajjal és elválasztotta őket egymástól, mi több, arra kényszerültek, hogy egymást hajszolják, így ment ez egészen addig, amíg Szépséget egy herceg meg nem sebesítette, Joshua pedig elrejtette őt az erdőben és Rose segítségével addig ápolta, amíg fel nem épült. Amikor a háború véget ért, megszűntek az országhatárok, ám a királyok és pápák tovább vívták személyes háborújukat a területekért és a hatalomért. Szépség azonban letette az íjat és megesküdött rá, hogy hátralévő életében farmer lesz, és a termés egy részét Joshua megmaradt családtagjainak adja. Szavait tehát úgy kellett érteni, hogy közölte Josh-sal, mennyire jó újra vadászni, megint vele vadászni, vadászni Josh-sal nagyon jó! Josh arckifejezéséből látszott, hogy mindezt megértette. Egy közeli narancsfa zamatos gyümölcsei tápláló, ízletes ebédet biztosítottak a két vadász számára. Mit gondolsz, hol fog megállni? kérdezte Josh, amikor befejezték a falatozást.

17 Néhány száz kilométerrel arrébb keletre és délre terül el a Balrémek Erdeje mondta Szépség. De kételkedem benne, hogy az a lény olyan messzire eljuthatna. A legjobb, ha becserkésszük és sarokba szorítjuk. Szünetet tartott. Remélem, sikerül még elevenen elcsípnünk, akkor ki is faggathatjuk. Joshua bólintott. Több információra van szükségünk, ha valaha is a többiek nyomára akarunk bukkanni. Ha rabszolgakereskedőkről van szó, akkor megtaláljuk őket. Ismerek két olyan helyet, amit nem árt kifürkészni. Az egyik egy bordélyház, félnapi járásra innen. Elképzelhető, hogy a balrém arrafelé tart. Joshua zordan elmosolyodott. Emlékszem. Tizenöt éve egyszer már jártunk arra. Azt hallottam, most már nem olyan kellemes hely. Mindkettőjükben ugyanaz a keserű gondolat ötlött fel: láncravert szerelmesüket eladják a kalózoknak vagy még rosszabb történik velük. És melyik a másik hely? érdeklődött Josh. Newport déli partján egy kalóztanya. Van ott néhány barátom, akik remélhetőleg segíteni fognak. Kalózok? Jelenleg azok. Egykoron Jarl király elit gárdájában harcoltak. Jarl a medvék királya volt, és elit gárdája számos csatában aratott győzelmet az emberek felett a Fajok Háborújában. Joshua jól emlékezett rájuk. De ha nem rabszolgakereskedők, akkor megint háborúról van szó... töprengett hangosan. Szépség válasz nélkül hagyta a ki nem mondott kérdést. A probléma egy percig köztük lebegett, aztán elszállt, mint a tegnapi tűz hamuja. Most már igazán testvérek vagyunk. Többé nem fordulhat elő, hogy bárki szembefordítson minket. Joshua érezte, milyen mély igazság rejlik a kentaur kijelentésében. Tegnap Rose olvasott a szememből jegyezte meg, mintegy mellékesen. És mit látott? kérdezte túl gyorsan Szépség. Nem mindig hitt hitvese jövendöléseiben, de ezek most különös jelentőséggel bírtak, hiszen eltűnt szerelmesére emlékeztették őt. Azt mondta, elvesztettem valamit. Szomorúan egymásra pillantottak, tekintetükben a veszteség fájdalma tükröződött. Azt is megemlítette, hogy hosszú vadászatra számíthatok és majd újra megtalálom, amit elvesztettem recitálta ígéretes hangsúllyal az utóbbi szavakat. És még? sürgette Szépség ébredő reménnyel Joshua kuncogott. A többit le kellene fordítanom neked, de erre most nincs időnk. Azt mondta, meg fogok fulladni, de aztán újra életre kelek. Szépség is felnevetett. Jobb, ha ezt nem meséled el a pápa embereinek. Biztosan vízbefojtanának istenkáromlásért, s ha megint életre kelnél, másodszor is megfojtanának kettős istenkáromlás és dupla szemtelenség miatt. Hosszan, szívből jövően kacagtak egy darabig, majd Szépség hegyezni kezdte a fülét.

18 Mi volt ez? Nem hallottam semmit felelte Josh. Csitt! Mindketten hallgatóztak. Neszezhetett a szél, egy tücsök vagy a falevelek. Aztán felfigyeltek valamire, nem is hang volt az, inkább valami pici zaj a levegőben. Nesztelenül a hangforrás felé lopóztak, bár a magas sás zizegett körülöttük. A zaj hangosabb lett, úgy tűnt, egy nagy sziklaalakzat mögül ered. Olyan volt, mint amikor valaki kézzel tépkedi a pókhálókat. Szépség megtorpant a szikla előtt és íjára helyezett egy nyilat. Josh kihúzta kését és a mocsaras terepen a kőhalom túloldalához osont. Várt egy kicsit, majd merészen a szikla mögé lépett. Rögtön bokáig süllyedt a sárba. Kis kátrány tó volt előtte, aminek felszínét néhány ujjnyi víz borította. A partján egy pillangó verdesett fényesen ragyogó szárnyaival, éppen szippantani készült a vízből, amikor beleragadt a kátrányba. Josh barátságos mosolyt küldött feléje. Kinyúlt, megragadta a rémült lepke szőrös testét és óvatosan kiemelte a ragacsból. A pillangó vadul csapkodott a szárnyaival. Josh odavitte őt, ahol Szépség álldogált, immár leeresztett íjával. Csak egy lepke volt. Megpróbált inni a kátránytavon összegyűlt vízből. Az állat törzse csupa remegés volt, szépséges vörös-arany szárnyai megmerevedtek a rémülettől. Josh visszavitte őt a tóhoz és némi homok meg narancslé segítségével megtisztította a lepke potrohát a kátránytól. Szépség egy ideig figyelte, majd arrébb ügetett. Szegény jószág rázta meg a fejét a kentaur. Igazán szépséges, de nem a legokosabb teremtmények közé tartozik. De nagyon szeretetreméltó tette hozzá Josh. Befejezte a pillangó törzsének tisztogatását, majd egy száraz, napsütötte ágra helyezte. Nos, nagylány, itt hamarosan megszáradsz. A lepke félénken verdesett egyet szárnyaival. Ébenfekete törzse nedvesen csillogott, minden lélegzetvétellel felemelte és leeresztette virágsziromhoz hasonló szárnyait. Szíve olyan hevesen vert, hogy karcsú, fekete teste szinte vibrálni látszott. Hálásan bámult Joshuára. Itt biztonságban van szólalt meg Szépség. Egy órán belül már repülni is képes lesz. Felnézett a napra. Ideje tovább indulnunk. Joshua egyetértőén bólogatott. Alig mentek ötven lépést, Joshua megtorpant. Várj egy percig, mindjárt itt leszek. Rohanva megkerülte a tavat, felvett egy narancsot és szétnyitotta, majd néhány gerezdet letett a földre a lepke elé. Az szégyenlősen lesütötte a szemét. Josh visszaszáguldott Szépséghez. Mehetünk közölte. Felült a hátára, a kentaur sietős ügetéssel elindult dél felé. A Tüzet és Esőt követő földrengések nemcsak a nyugati partvonalakat változtatták meg, hanem magát a terepet is. Azután a Nagy Földrengés után újabb jelen-

19 tékeny változások következtek be, hat évvel ezelőtt ezek jelezték az új kezdetet, amikor a Nagy Jég csúszása megállt. Montereytől Port Fresno felé hegységek szalagja és számos erdősáv húzódott a mérsékelt égövben, de az éghajlat hamarosan szubtrópikussá változott. Newportot például esőerdők övezték, amikbe emberemlékezet óta egyetlen civilizált ember sem tette be a lábát. A lápvidék, amit Josh és Szépség éppen maguk mögött hagytak, szintén nagyon változatos hely volt. A mocsaras területek mellett kilométernyi kiterjedésű füves mezők zöldelltek. Néhol dombok lankái emelkedtek, itt-ott néhány sziklacsoport helyezkedett el, elszórtan fák magasodtak kis ligetekben. Ezen a terepen bonyolult volt a nyomkövetés. A sebesült teremtmény főleg a köveken baktatott, így nem maradt utána lábnyom, ám bűzös szaga betöltötte a levegőt. Josh és Szépség utána eredtek, de lassítaniuk kellett. Egy ponton ráadásul elnéztek egy kanyart, így vissza kellett menniük legalább másfél kilométert, s megint a lény bűzét követték. A nap még magasan járt, amikor odaértek a Venus folyó partjára. A hosszú folyam a Venus hegység belsejéből eredt, s az óceánba torkollott. A lápvidéken lassan csörgedezett, majd kiszélesedett és olyan mély mederben futott tovább, aminek senki sem juthatott le az aljára. Mindketten jó úszók voltak, de Josh habozott egy kicsit, mivel eszébe jutott Rose látomása. Szépség megdorgálta barátját, és biztosította arról, hogy hitvese gyakran szokott metaforákban beszélni. Egy darabig ott álldogáltak a csupasár part mentén, nézték a lassan, rendíthetetlenül hömpölygő vizet, ami az időhöz hasonlóan feléjük tartott, majd eltávolodott tőlük. A felszínen levelek, korhadt szálfák és szitakötőszárnyak úsztak. Egy virágot sodortak a hullámok, a szirmok egy pillanatra mozdulatlanul lebegtek, majd víz alatti áramlat rántotta a mélybe őket. Egy pillanatra az egész világ nyugodtnak tűnt Joshua számára. De a pillanat elszállt. Joshua és Szépség egymásra néztek, majd egyszerre ugrottak be a folyóba és versenyt úsztak a másik partig. De ott oldalon nem találtak nyomokat. Elképzelhető, hogy lefelé vitette magát az áramlattal állapította meg Joshua. Az lesz a legjobb, ha nyugatra tartunk a part mentén, így biztos észrevesszük, hol jött ki a folyóból. Pontosan azt akarja, hogy így gondoljuk rázta meg magát a kentaur és kitörölte szeméből a vízcseppeket. De egy erős Balrém képes az árral szemben is úszni. És erdőotthona itt van a közelben keletre. A bordélytól nyugatra jegyezte meg Josh. Egy darabig mindketten csendben gondolkoztak, mérlegelték a lehetőségeket. Szét is válhatnánk javasolta Josh kelletlenül. Nem igazán akarta ezt, hiszen már csak Szépség maradt meg neki. A kentaur eltűnődött, alaposan megfontolta a dolgot, s minden oldalról megvizsgálta azt, majd megrázta a fejét. Nem mondta. Josh könnyen egyetértett vele.

20 Tulajdonképpen keletre is mehetnénk egy darabig, szemben az áramlattal és ha nem találunk nyomot, visszafordulunk és követjük a folyó nyugati folyását. Három kilométernél többet nem képes úszni az áramlattal szemben. Igen felelte Szépség meggondoltan. Az emberi vonás volt, számba kellett vennie minden lehetőséget. Az ilyen megközelítésnek is megvannak a maga értékei, ha a kentaur érzék csődöt mond, győzködte magát. A kentaur szűkszavúsága állandó tréfa tárgyát képezte kettőjük között. A csendes Josh valósággal bőbeszédű volt négylábú barátjához képest és gyakran ugratta a kentaurt megjátszott némasága miatt, míg Szépség szómenéssel vádolta a másikat, mondván az írnok írogasson és ne pazarolja az idejét értelmetlen fecsegésre. Hát így zajlott ez a cimborák között. A férfi a kentaurra nézett, megemésztette magában a két egyszótagú választ. Mondok neked valamit szólalt meg végül. Ha egyszer dobbantasz, az igent jelent, ha kétszer, az nemet. Rendben van? Josh igazán örömét lelte abban, hogy tréfálkozzon öreg barátjával. Szépség lenézett Josh-ra, felemelte jobb mellső lábát és visszalökte a fiatalembert a folyóba. Joshua csapkodott és prüszkölt, majd kikecmergett a vízből. Örömödet lelted benne? érdeklődött Szépség angyali szelídséggel. Joshua vigyorogva a kentaur hátára pattant, megragadta a sörényét és lecsúszott a négylábú egyik oldalán, így Szépség a földre került. Lovak módjára a sárban hemperegtek egy darabig, majd Josh felnézett és látta, hogy ellenséges teremtmények egész csapata kerítette be őket. A férfi lassan felállt, kezét gondosan távol tartotta késeitől. Szépség egy mozdulattal talpra ugrott, aztán moccanatlanul, várakozva megállt. Mindössze öten voltak, fegyverrel a kézben félkört formáltak Josh és Szépség körül a folyóparton. Néma vademberek. Egyikük hatalmas fickó volt, arca nagy részét szőr borította, s nyílpuskáját egyenesen Josh mellének szegezte. Mellette egy ösztövér, fogatlan asszony állt golyós puskával a kezében. Ezek a primitív fegyverek hol elsültek, hol nem, de sosem lehet tudni. A nő oldalán egy izmos férfi magasodott, nem volt nála fegyver, feje pedig egy nagy fekete madáréra emlékeztetett. A következő mosolygó gorilla volt, aki hol kinyitotta, hol meg becsukta az öklét. És végül ott volt még az, aki a vezetőnek látszott: egy magas, meztelen nő, szablyával a kezében. Fejét fekete csuklya borította, ragyogó zöld szemei kivillantak a szöveten vágott lyukakon. Jobb vállát háromágú szigonyt formázó jellel bélyegezték meg. Egy hosszú pillanatig senki sem moccant. Ez állati dolog volt. Mindenki beleszimatolt a levegőbe, olvasott a szélből. Josh érezte, hogy izzadni kezd a hónalja, egy csepp veríték lehullott a földre, de a forró délutáni nap rögtön felszárította. Végül a csuklyás nő szólalt meg. Hívők vagytok? Josh teste megfeszült. E kérdés alapján azonosítani tudta a csoportot. Úgynevezett Újjászületett katonák USZKok voltak, akik szánalmas külsejük ellenére a legjobb harcosok közé tartoztak. Mi több, borzasztóan erkölcsösnek tartották magukat, Joshua tudta, ez azt jelenti, hogy labilisak és veszélyesek.