Dobogó Mitikus Magyar Történelem kéthavonta megjelenõ õstörténeti kiadvány TARTALOMBÓL 3 MITIKUS MAGYAR TÖRTÉNELEM 3 A MÁGNÁSOKHOZ PETÕFI SÁNDOR:

Átírás

1 Dobog okt ber.qxp :03 Page 3 MITIKUS MAGYAR TÖRTÉNELEM 3 PETÕFI SÁNDOR: A MÁGNÁSOKHOZ Dicsõséges nagy urak, hát hogy vagytok? Viszket-e ugy egy kicsit a nyakatok? Uj divatu nyakravaló készül most Számotokra nem czifra, de jó szoros. Tudjátok-e, mennyit kértünk titeket, Hogy irántunk emberiek legyetek, Vegyetek be az emberek sorába?... Rimánkodott a szegény nép, s hiába. Állatoknak tartottátok a népet; Hátha most mint állat fizet néktek? Ha megrohan mint vadállat bennetek, S körmét, fogát véretekkel festi meg? Ki a síkra a kunyhókból, milljomok! Kaszát, ásót. Vasvillát fogjatok! Az alkalom maga magát kinálja, Ütött a bosszuállás órája! Ezer évig híztak rajtunk az urak, Most rajtatok a mi kutyáink hízzanak! Vasvillára velök, aztán szemétre, Ott egyék a kutyák õket ebédre!... Hanem még se!... atyafiak, megálljunk! Legyünk jobbak, nemesebbek õ náluk; Isten után a legszentebb a nép neve: Feleljünk meg becsülettel nékie. Legyünk nagyok, a mint illik mi hozzánk, Hogy az isten gyönyörködve nézzen ránk, S örömében mindenható kezével Fejeinkre örök áldást tetézzen. Felejtsük az ezer éves kínokat, Ha az úr most testvérének befogad; Ha elveti kevélységét, czímerit, S teljes egyenlõségünket elismeri. Nemes urak, ha akartok, jõjetek, Itt a kezünk, nyujtsátok ki kezetek. Legyünk szemei mindnyájan egy láncznak, Szüksége van mindnyájunkra a hazának. Nem érünk rá várakozni, szaporán, Ma jókor van, holnap késõ lesz talán, Ha bennünket még mostan is megvettek, Az úr isten kegyelmezzen ti nektek! MARTIUS 11. Mitikus Magyar Történelem kéthavonta megjelenõ õstörténeti kiadvány Megjelenik minden páros hónap utolsó napján Fõszerkesztõ: Sárosi Zoltán Kiadja: Sárosi kiadói- és nyomdaipari Kft 2153 Fót, Vörösmarty tér 2. telefon: 06 (27) Felelõs kiadó: a kiadó vezetõje Elõfizetéssel kapcsolatos információk: A lap elõfizethetõ rózsaszínû postautalványon a Két Hollós TARTALOMBÓL 3 A MÁGNÁSOKHOZ A HÉTSZER SZÜLETETT KÖLTÕ 7 JELEK TORKIG VAGYOK ROMÁNIÁVAL! 9 HOLDNAPTÁR GYERMEKKOR (2. RÉSZ) TOURS-I SZENT MÁRTON PÜSPÖK ,,JÖTT ÉVE CSODÁKNAK TÁPLÁLÓM, TANÍTÓM, ISTENEM MÁRIA ORSZÁGA (BEFEJEZÕ RÉSZ) 17 MÉG EGYSZER A NAGYSZENTMIKLÓSI KINCSRÕL KÕBE VÉSETT BOCSÁNATKÉRÉS A BUTÍTÁS MÛVÉSZETE: YOTENGRIT ÉRDEKES HÍREK A VILÁGBÓL DANIKEN TALÁLKOZÁSA JUAN MÓRICZCAL HORTHY MIKLÓS LEVELE ÁPRILIS 14-ÉN Könyvesbolt címén (Bp. Kenyérmezõ u. 3/a, 1081). Elõfizetési díj egy évre: 3000 Ft. világháló: villámlevél: dobogommt@dobogommt.hu HU ISSN (nyomtatott) HU ISSN (online) A lapban megjelent cikkekért felelõsséget vállalunk!

2 Dobog okt ber.qxp :03 Page 4 4 A hétszer született költõ József Attila grafológus szemmel (1. rész) W. BARNA ERIKA VIKTÓRIA:...hét emberként szállj a sírba... (József Attila: A hetedik - részlet) 2005: József Attila éve. A költõ születésének századik évfordulóján kulturális életünk egészét átható ünnepléssorozat kezdõdött. Lépten-nyomon emlékmûsorok, életérõl, költészetérõl szóló könyvek, cikkek áradata, viták, s mi több: a leghétköznapibb életünket élve is - a metrókocsik falain vagy az interneten barangolva - gyönyörû verseit olvashatjuk. Mi a rejtélye a halála pillanatában megszületett mítosznak, amely évtizedek alatt nemhogy kihunyna, de egyre tisztábban fénylik? Miért szeretnénk õt egyre többen szóra bírni, miért érezzük úgy, hogy sokdimenziós világa még számtalan eddig feltáratlan üzenetet rejt mindannyiunk számára? Miért érzünk ma is felelõsséget az életéért és tragikusan bekövetkezett haláláért? Az utókor tisztelete, érdeklõdése, bûntudata sokszálú jelenség, de a titok feltehetõen abban is rejlik, hogy a költõ mindmáig folyamatos párbeszédben áll velünk. Költészetének elementáris ereje van, s mondhatjuk, hogy a halálában sokkal élõbb, mint fizikai jelenlétekor. Bár a líra bensõséges, személyes mûfaj, mégis kevés költõ jutott az önvállalásnak és önfeltárulkozásnak arra a szintjére, amelyre József Attila. Álarc nélkül élt, a védtelenséget vállalva a legsebezhetõbb pontjait is feltárta önmaga és a másik ember elõtt. Magadat mindig kitakartad Sebedet mindig elvakartad (Karóval jöttél ) - olvashatjuk belsõ vádbeszédét. Ön-odaadása áldozat-ajándék: mindannyiunk számára bepillantást enged legbensõbb élete legtitkosabb redõibe, s megélt élményein, gyötrelmein, örömein és felismerésein át az egyedi léten és fizikai síkon túlmutató, a világegyetemet mûködtetõ szellemi törvényeket villantja fel. Minél mélyebben nézünk az életébe, annál jobban megérthetjük önmagunkat, és annál tisztábban hallhatjuk kozmikus létünk sokszólamú dallamát. Noha a legteljesebb nyíltsággal és bátorsággal vallott önmagáról, mégis a versei, levelei, személyes vallomásai és a családtagok, barátok, kortársak, emlékezései alapján a bennünk élõ József Attila kép sok ellentmondást is rejt, amelyek mind a mai napig vitát szülnek és sok tekintetben feloldatlanok maradtak. A személyiségérõl közvetlenebbül a Kozmutza Flórával felvett félkész Rorschach-tesztbõl, valamint a pszichológusai (Bak Róbert, Gyömrõi Edit, Rapaport Samu) által közreadott diagnózisokból, nyilatkozatokból tájékozódhatunk, de ezek töredékesek. Viszont eddig teljes mértékben feltáratlan maradt még annak az önvallomás -nak a titka, amit József Attila akaratlanul is a kézírásaival hagyott hátra az utókornak. A grafológiai személyiségvizsgálat egyedülálló abban, hogy tértõl és idõtõl függetleníthetõ, nem igényel személyes jelenlétet, így a pszichológiai tesztekkel ellentétben, egy ember halála után is elvégezhetõ. A kézírás közvetlen Én-lenyomat, a szellemi tartalomként megszületett belsõ energia anyagi formában történõ kivetülése. Mint ahogyan minden jelenség a teremtett világban, a kézírás is magán hordozza alkotójának jellemzõit: miközben az írásban mozgósított energia átfolyik egész lényünkön, magába gyûjt minden információt testi-lelki-szellemi folyamatainkról, amelyet kivetít és rögzít az írásképben. József Attila kézírásának grafológiai elemzésén keresztül lehetõségünk nyílik bepillantani a költõnek abba a belsõ világába, mely vélhetõen még önmaga számára sem volt minden részletében hozzáférhetõ. Gazdag vizsgálati anyagot hagyott ránk örökül. Verseinek többségét kézzel írta, amelyek épségben megõrzõdtek, lehetõséget nyújtva ezzel a sokrétû találkozásra. A különbözõ idõpontokban készített kézírások értelmezésével különös szellemi utazást tehetünk, egy másik dimenzióban követhetjük lelki és szellemi fejlõdését, új kilátótoronyból tekinthetünk fel csillag sorsára, rendkívüli lényére, s érthetjük meg ezek alapján költészetének világhiány-betöltõ üzenetét. A grafológusi etika felveti azonban a személyes hozzájárulás igényét. Vagyis fölöttünk lebeg a kérdés: beleegyezését adná-e maga a költõ ehhez a vizsgálathoz? Nem avatkozunk-e be illetéktelenül szent titkaiba, amelyet az írásképek rejtenek? Verseinek üzenetét, vallomásait és a költõ lelkét jól értve, hallani véljük válaszát. Ha csupán kukucskálni szeretnénk, a felszínen bukdácsolva ítélkezõen távolról figyelni õt, akkor nincs jogunk bolygatni e titkokat. Csak az olvassa versemet, aki ismer engem és szeret (Csak az olvassa ) - szól kérése és szigorú parancsa. Vagyis a feloldást egyedül a szeretetteljes feléje fordulás, az értõ befogadás adhatja. Ha valóban õt, az igazi József Attilát tudjuk általa új oldalról megismerni, s tisztábban szeretni, akkor feloldható az etikai kódex tilalma. De egy másik irányból is olvashatjuk a válaszát.

3 Dobog okt ber.qxp :03 Page 5 MITIKUS MAGYAR TÖRTÉNELEM 5...Hiába fürösztöd önmagadban, Csak másban moshatod meg arcodat... és (Nem én kiáltok)...magadat tisztán találod meg másban... (Hét napja) - sorai viszont arra is utalnak, hogy az önmegismeréshez, az öndefinícióhoz minden embernek szüksége van külsõ rálátási, vonatkoztatási pontra. Egy másik ember életútjában, önkeresési, öneszmélési, önmagává válási kísérleteinek értelmezésében önmagunk kivetülését pillanthatjuk meg. Minden önfeltárulkozásban a legmélyebb emberi találkozás lehetõsége rejlik. Érik a fény c. versében a legteljesebb önmegmutatásra biztat:...nyissuk ki egészen magunkat, egyszerre jusson mindenki szeretetre... (Érik a fény) Minden önfeltárás, minden másik emberrel megosztott élményanyag forrásul szolgál a kölcsönös önépítkezéshez, a világot befogadó szeretet megéléséhez. A mûvészet helye ezért is létkérdés egy társadalomban, hiszen a mûvészek által feltárt önformálódási és létértelmezési folyamatokon át egyre magasabb lelki-szellemi szintre juthatunk, egyre közelebb önmagunkhoz és Istenhez. - írja Flórának, egyben vélhetõen mindannyiunknak, hiszen egész költészete ezt az üzenetet rejti. Szinte Krisztusi magasságba emelkedõ emberi gesztusként értelmezhetjük lelkének közvagyonná tételét, amelynek valódi értékét mind a mai napig fel sem fogtuk és nem méltattuk igazán. A Szabad ötletek jegyzékében felhívta arra a figyelmet, hogy a felnõtteknek nem irányítaniuk, hanem csak értelmezniük kellene a kicsinyeket. Életünk értelmét alkotó egyedi feladatunk teljesítéséhez már újszülöttként magunkkal hozunk adottságokat, eszközkészletet, amelyet - fejlett tudatossági szinten és környezetünk segítõ erõivel egyesülve - kibontunk, továbbfejlesztünk, vagy ellenkezõleg: vakon botorkálva, esetleg a környezet pusztító értetlenségében elsorvasztunk, szétforgácsolunk. A felnõttek felelõssége elsõdlegesen a gyermekek egyedi létét definiáló, személyre szabott életfeladatainak a felismerésében, megértésében és egy optimális társadalmi (gazdasági-kulturális-jogi) környezet megteremtésében áll, amelyben ezek a képességek szabadon fejlõdhetnek és bontakozhatnak ki. A gyermekkori lelkiszellemi szint jelzi az életfeladat horizontját. Úgy tûnik, hogy minél magasabb dimenziókat és minél nagyobb közösségi célokat érint egy ember küldetése, annál kiemelkedõbbek az ezt szolgáló egyéni képességek, és annál közvetlenebb ezek kapcsolata a szellemi világgal. Ezért is jelent a grafológiai személyiségvizsgálatban felbecsülhetetlen értéket a költõ éves korából fennmaradt írásmintája, mert ebben még tisztán látható égi batyujának valódi tartalma. Ezáltal betekinthetünk abba a fizikai-lelki-szellemi fegyvertárba, amivel József Attila útnak indult. Az íráskép alapján körvonalazhatjuk személyiségének alapjellemzõit, temperamentumát, azokat az adottságokat és hajlamokat, amelyekbõl felfakadt és kiteljesedett költészete, beteljesült küldetése. De a grafológus szemszögébõl ugyanilyen nagy horderejû az élete utolsó napján megírt négy levele is, amelyet Flórának, Juditnak, Bak doktornak és Cserépfalvi Imrének küldött el. Ez utóbbiakból rekonstruálni tudjuk a halála napján megélt belsõ történéseket, az eltávozása elõtti testi-lelki-szellemi állapotát. Mindez kegyelemként felfogható ajándék számunkra, akik József Attila sorsának üzenetét szeretnénk minél tisztábban megérteni....mert szeretsz s nyugton alhatom neked én be is vallhatom az elmúlástól tetten érten, hogy önmagamba én se fértem, a lelkem azért közvagyon... (Flórának) Kedves Jocó c. versének kézirata A Kedves Jocó c. versének kéziratából gazdag szenvedés kalapálta koravén lélek tekint vissza ránk. Hiába keressük az iskolában tanított modellt szolgaian utánzó, gyermekre jellemzõ betûformákat, helyette egy határozott, de kissé nehézkes mozgásvezérlésû, kifejezetten idõs ember grafikus lenyomatát idézõ látványban van részünk. Az íráskép zaklatott, szöges formáiban, a vonalak drámai vonaglásában újra átélhetjük azt a belsõ feszítõ-fájdalmas konfliktust, ami gyermeki lelkében munkálkodott az igaztalanul megélt sérelmekért, az elszenvedett agresszióért, a korán rászakadt és önként magára öltött felelõsségért. Az önfeledt gyermekkornak nyoma sincs, a mély indulati feszültségek azonban nem nyomják le,

4 Dobog okt ber.qxp :03 Page 6 6 inkább felemelik õt. Tizenéves írásképének döbbenetes keménységére rímel a két évtizeddel késõbbi kifakadása: Tejfoggal kõbe mért haraptál?. Nehéz fegyverzetben indult útnak, s az íráskép hitelesíti az életút végi létösszegzést: Karóval jöttél, s nem virággal. (Karóval jöttél ) József Attila költészetének és lényének kulcsfontosságú adottságát fedi fel e korai kézírás jellemzõje: a relief, amely a hajszál és árnyék vonalak ritmusában jelenik meg. Ez a grafikus jelenség legfeljebb késõi kamaszkortól szokott kialakulni, gyermekkorban ilyen tisztán, ahogyan itt látjuk, csak rendkívüli esetben mutatkozik, akár a hat ujjal születés. A hol felduzzadó, hol éterien elhalkuló vonalak ritmikája, a magasra ívelõ és mélybe szálló mozgás lüktetése, a fénnyel átjárt, szellõs írástömb egészen közeli élménnyé hozza számunkra a költõ tartós és mélyre hatoló figyelmét, szenvedélyes lelkületét, fel- s aláhullámzó érzéseit, finom antennáit, mennybe látó intuícióját, a szellemi világgal való közvetlen kapcsolatát. A dolgok legbensõbb lényegét képes megérteni, meglátni. A korán érett gyermekeknek arra a jellemzõ vonására találunk rá, hogy a gondolatokat mély érzéssel itatja át, a bölcsesség csíráit növesztve. E korai íráskép alapján a transzcendencia-élmény számára gyermekkorától gyakran megélt lelki esemény volt, feltehetõen õ maga sem volt tisztában azzal, hogy spontán módon létrejövõ meditatív állapotai milyen különlegességet jelentenek az emberi életben. Neki természetes volt az, ami egy átlag ember számára teljességgel ismeretlen. Nemcsak adottságai, hanem szerencsétlen körülményei: a napokig tartó éhezés, a kényszerû böjt is rásegíthetett a más tudati állapotba kerülésre. Ezért is lehetett képes rövid idõ alatt mélyre merülve verset írni, amit a kortársai sehogyan sem tudtak helyre tenni, pláne nem voltak képesek utánozni. Strukturált, formahangsúlyos írása fejlett ítélõképességét, korán kiforrott értékrendjét jelzi, a szabályok, a törvények tiszteletét, amelynek mélyén szenvedélyes igazságkeresés rejlik. Filozófiai, esztétikai írásainak, verseinek egyik legfontosabb üzenete, hogy a teremtett világ megismerhetõ törvények alapján mûködik, s az ember képes e törvények megismerésére, ezzel az Isteni rend megõrzésére hivatott. Az íráskép alapján a biológiai életkorát messze meghaladja a gyermek József Attila lelki és intellektuális érettsége. Kimondható a gyermekkori írás alapján, hogy tisztán látó ember, látnok volt, olyan kiemelkedõ képességekkel megáldottan érkezett, aki képes zavartalanul közlekedni Jákób létráján a látható és láthatatlan világ között. Amit látott, mélyen megfigyelte, értelmet keresett mindenben, kemény gyermekkora lét- és igazságtapasztalatban részesítette. Látott, hogy látni tanítson, hogy láttasson, hogy egy magasabb rendû élethez közelítsen mindannyiunkat, akik vele egyszerre éltek, és akik õt követõen élnek. Tudatszintje fényévekkel megelõzte a kortársait, s ez az elõny megmaradt élete végéig. Ez rögtön beláthatóvá teszi, hogy miért is álltak értetlenül vele szemben oly sokan, miért értelmezték félre verseit, megnyilvánulásait, s mi több betegségét is. Magyar költõ körül talán soha nem volt akkora zûrzavar, talán senki sem keltett akkora vihart, mint József Attila. Szemben állt korának esztétikai felfogásával, kritikai szemléletével és eljárásmódjával, rövid idõ alatt diagnosztizálta a marxi filozófia lélekölõ hiányait, rátalált az ünnepelt kortárs Babits költészetének gyenge pontjaira, rámutatott az emberi lét elmulasztott feladataira, amivel szinte sokkolta kortársait. Magányának, tragédiájának forrására találunk rá a gyermekkori írás öreges formáiban, de egyben felismerhetjük az egész népét tanítani érkezett tudóstáltos költõt is. A korai próbatételek beavatásként is értelmezhetõk, a földi hontalanságért cserébe igen korán szellemi otthonra talált József Attila. Egyértelmûen látható már a gyermekkori írásban is, hogy olyan képességek együttesével született, amellyel már az indulásnál a Parnassus csúcsairól szólhat, és szólt is a tizenhét éves kamasz költõ a Szépség koldusa címû kötetében 1922-ben. Juhász Gyula, a rokonlelkû költõ-barát szavai tisztán fénylenek ma is: József Attila Isten kegyelmébõl való költõ, ezt meg lehet és meg is kell mondani, és nagy fiatalsága olyan ígéretekkel teljes, amelyeknek beváltása - és ez nemcsak és nem mindig a költõn múlik egészen - õt a jövendõ magyar poézis legjobbjai és legigazibbjai közé fogja emelni.... A kézírás ritmusa az egyéni élet kottájaként értelmezhetõ. József Attila személyiségének alapdallamát a kolerikus tulajdonságok harcias belsõ feszültsége és a melankolikus tulajdonságok szelíd, Istent keresõ, Istennel újra egyesülni vágyó, egyre magasabbról szóló akkordjai alkotják. A személyiségmintázatát alkotó képességek közül a melankolikus temperamentum szintézisteremtõ igényébõl és képességébõl sarjadó rendérzéket, a koncentrált figyelmet, a cizelláltan árnyalt érzékelést, a szemlélõdõ, mélységekig hatoló gondolkodását, rendkívüli érzékenységét és vívódó, önmarcangoló hajlamát emelhetjük ki. A kolerikus tulajdonságok közül az íráskép alapján legmarkánsabban a magas aktivitásigény, akarat, küzdõképesség, a szenvedélyes érzékiség, lobbanékonyság mutatkozik. A költõ mélységes önismerettel adta hírül a kolerikus-melankolikus tulajdonságok egymást ellenpontozó polaritását: Én magamban rejtem a tûzokádót, De ajkaim keserû rímeknek a bánatát facsarják. (Erõének) Ez az ellentét a szeretet adta biztonságban, a megértõ, együttmûködõ mediterrán klímájú környezetben oldható fel, amely zavartalan alkotómunkát és termékenységet tesz lehetõvé.

5 Dobog okt ber.qxp :03 Page 7 MITIKUS MAGYAR TÖRTÉNELEM 7 JELEK Visszatérve a fentebb bemutatott elsõ kézirathoz, még grafológiai ismeretek nélkül is bárki számára jól látható az a rendkívüli teljesítmény, amelyet ez mutat. Egy kis méretû (87x130 mm) lapon találjuk, szinte mérnöki pontossággal tervezett térkitöltéssel, tagolással. Ismeretes, hogy az írástanulás során egy gyermek számára a legnehezebb feladat az üres lap feletti uralom megszerzése, ez alakul ki a legkésõbben a formák elsajátítása után. A költõ szinte felnõtt módra uralja a teret - beszámítva a sorvezetési egyenetlenségeket is - a két négysoros versszak a megszólítással pontosan betölti a lapot, melyben rácsodálkozhatunk a költõ kivételes rendérzékére, s egyben megmutatkozik igénye és képessége a magas szintû tudatossággal tervezett tevékenységre is. Pillantsunk be József Attila rendjébe! Milyen szinteken jelenik meg az életében, költészetében, világképében? Tárgyi környezetében tisztaságot, rendet tartott, ahogyan a Mama is példásan teremtette meg a gyermekek számára az otthonos környezetet. József Attila verseinek jó részét füzetekbe gyûjtötte, költeményeinek szövegét csiszolta, javítgatta, a végsõ változatról tisztázatot írt, s néhány kivételtõl eltekintve pontos dátummal látta el azokat, hogy követhetõ legyen keletkezésük ideje. A kéziratokat nem hagyta elkallódni, a lapokra írt verseit is megõrizte, s láthatóan a családtagok, barátok is féltett ereklyeként õrizték azokat. Életének utolsó napján is fontos volt a rend, a kölcsön kapott könyveket postára adta Cserépfalvi Imrének. Öltözködésére is ügyelt, s nagy gondot fordított arra, hogy ha fotózzák, akkor rendezett külsõvel álljon lencse elé, az utókor elé. Már az elsõ versében megszólaltatja a jó ruhába járni kelni vágyakozását. Gondolataiban, érzelmeiben olyan rendet teremt, amilyet a természet teremt a testünkben. Esztétikai elveiben is sajátos rendet követ. A világirodalomban nem találunk egyetlen költõt sem, aki olyan magas fokú tudatossággal szerkesztette volna meg a verseit, ahogyan József Attila, s ez a versformán és a versek belsõ felépítésében egyaránt tükrözõdik. Költõként önmagát az adott világ varázsainak mérnöke -ként definiálja. (A város peremén) (következõ számunkban folytatjuk) Az Úr nem mond ki semmit, nem rejt el semmit, hanem jelez november 19-én, Szent Erzsébet napján hatalmas erejû vihar tombolt a Magas-Tátrában, mely hatalmas területen letarolta a fenyõerdõket. A valaha élt talán legszelídebb és legalázatosabb szent megtépázta a Kárpátok koronáját. Alig egy hónappal késõbb, december 17-én hurrikán tombolt Versailles környékén, ami teljesen szokatlan Párizs közelében. Fák dõltek ki, bámész turisták sebesültek meg. A legnagyobb károkat az a Trianon-palota szenvedte el, ahol a Magyarországot megcsonkító Trianoni Szerzõdést aláírták. Az esemény Lázár napján történt, Jézus pedig feltámasztotta Lázárt áprilisában hatalmas árvíz volt a Dunán és Magyarország számos folyóján, éppen az országgyûlési választások hetében. A víz áradata a folyókban egyszerre tetõzött a hazugságok áradatával a választási kampányban. A vízbe kellett volna dobnunk a hazugságok szennyesét, hogy az elvigye - mintha csak azért jött volna augusztus 20-án hatalmas vihar tört rá Budapestre, éppen a tûzijáték idején, éppen a Dunánál. Az összesereglett bámész tömegbõl öten meghaltak, rengetegen megsebesültek, hatalmas anyagi kár keletkezett. A vigadozást jajveszékelés váltotta fel. Szent István nem tûrte tovább szó nélkül mûve megcsúfolását. Figyelmeztetést kaptak az ország méltatlan vezetõi, és azok is, akik észre sem veszik, hogy mi történik itt, nem ismerik Magyarország történelmét, nem tudják, hogy mit jelent augusztus 20-a, csak a cirkusz érdekli belõle õket. Úgy véljük nem önkényes dolog a fenti négy eseményt egymás mellé helyezni. Sokan persze véletlennek fogják tartani, hogy éppen akkor történtek, amikor, és ott, ahol. Ha csupán egyetlen esetrõl lenne szó, tán még el is lehetne ezt hinni. Így azonban nem hunyhatjuk be a szemünket: egyértelmû, hogy sorozatban jönnek a jelek. Az üzenet nem olyan bonyolult: aki odafigyel, annak ennyi is elég, aki pedig nem, sõt észre sem hajlandó venni a jeleket, annak egy értekezés is kevés lenne, hogy felfogja. Egy dolgot kívánunk csak hangsúlyozni: nagyon sûrûn jönnek a jelek. Vagy nagyon nagy a baj, vagy nagyon nagy változások jönnek. Vagy mindkettõ... Németh Zsolt

6 Dobog okt ber.qxp :03 Page 8 8 Egy erdélyi román véleménye 75 évvel Trianon után Torkig vagyok Romániával! SABIN GHERMAN Néhány évvel ezelõtt a romániai közéletben hatalmas port kavart a Pro Transilvania alapítvány elnökének, Sabin Ghermannak Torkig vagyok Romániával címet viselõ kiáltványa, amely eredetileg a Monitorul de Cluj címû napilapban jelent meg. Az alábbiakban a teljes szöveg magyar fordítása olvasható. Torkig vagyok Miticával, a széltolással, a cigánykodással, ami hozzátapad ehhez az országnévhez, hogy Románia. A hatalmat gyakorló mindenféle politikussal beszélgetek, de csak azt hallom: Már nincs semmi esélyünk. Olvasom az újságokban, hogy a kormánynak volt gondja a 98-as költségvetésbõl Bukarestnek nagyobb összeget leosztani, mint egész Erdélynek. Utazom a gépkocsival délen és keleten és látom a különbséget, délen jobbak az utak, minduntalan beruházásokat eszközölnek. Sorban állok a fináncnál, a CEC-nél, bárminél, ami az államé és mindenütt csúszópénzt adnak. Csubukot, harácsot. Török szokások, ami nélkül nem megy. És akkor? Én nem akarok kivándorolni csak azért, mert tíz éve nem történik semmi. Csakhogy torkig vagyok Romániával. A szinonímáival. Hõsködéseivel, amelyeknek semmi közük a történelemhez. Mások Michelangelóval vagy Da Vincivel dicsekszenek, miközben nekem a campulungi Neacsu levelét mutogatják. A besúgás képzeletet felülmúló megvalósítása!... Ha valamit most, harmincéves koromban sajnálok, az az, hogy itt születtem, hogy egyike vagyok azoknak, akik azt tanulták az iskolában, hogy ez a nép, a néb (boborul), uraim, szüntelen erekcióban állt a történelemmel szemben. Melyik nép? Mi, akik még legalább egyszer sem tanúsítottunk virilitást, mi, akik a hadak beözönlésekor szedtük magunkat és az erdõkbe futottunk, mi, akik elájultunk azokban a szalonokban, ahol a történelemrõl döntöttek, mi, akik egy darab kenyérért szarakodunk és akik nem tudjuk, még milyen szélhámosságot találjunk ki. Ezek vagyunk, foltos ülepûek, rongyos könyökûek; úgy lépünk be a történelembe, mint egy mocskos külvárosi csehóba. Két böffentés és egy káromkodás között, a nép (néb, uraim) magát kihúzva szónokol Posadáról, Vitéz Mihályról, arról, hogy éljen és virágozzék Moldova, Erdély és Havasalföld. És ismét egy gyõztes böffentés. Torkig vagyok azzal, hogy szégyelljem magam. Éppen ezért nyugati barátaimnak azt mondom, hogy Erdélybõl való vagyok. Más országból. Altra pacse. Other country. L autre pays. Torkig vagyok azzal, hogy az összes nem-erdélyi azt mondja: itt Erdélyben gondjaim vannak a magyarokkal. Mert ha õk nem lennének... Hogy az éhség a tudás anyja... Hogy a föderalizálás lenne a legnagyobb veszély, ami rám leselkedik a tömbház sarka mögül, mint egy tyúktolvaj, akiért fizetem az adót. Hogy muszáj meghúznom a nadrágszíjamat, mint Nastratin szamara. A román nép egysége, felvirágzása nevében. Én pedig tíz éve várom a valódi egységet, az erdélyi honatyák egységét, a civil offenzívát ama kevés megmentéséért, ami még megmaradt. És én, aki minden este azért imádkozom, hogy legyen már vége Tõkés Lászlónak a mindenki elleni etnikai aberrációival együtt. És mindhiába. Egyelõre. Néhány ember megvalósította az 1918-as Egyesítést. Mások svájci típusú, Magyarországgal, Csehországgal és Ausztriával való konföderációban reménykedtek. Megint mások, mint Slavici, azt mondták, hogy Erdély egyesülése Romániával disznóság, és börtönbe kerültek. Most látni, mi lett belõle. A komolyságot, eleganciát és fegyelmet, amelyek Erdély jellemzõi, elárasztotta a miticaság, az ordináré balkániság, a tökmagcivilizáció. Romániának esély volt az Erdéllyel való egyesülés, hogy megtanuljon valamit annak szervezettségébõl, értékrendszerébõl. Nem így történt: Románia elnyelte Erdélyt - éppen ezért a nagy sugárutakon három méterenként elcsúszol a flegmákon. Nem én mondom, hanem az, aki egyenlõ az Úrral, Cioran. Sokan szöknek majd az égig, hogy cáfolják a fentebb mondottakat. De: hányan nem mentetek Bukarestbe tele szatyorral, a híresneves rafia szatyorral, amelyben pálinkásüvegek szorongtak? És nem barátaitoknak vittétek, hanem igazgatóknak, a minisztériumokba, a bezárt magas portákra. És, ha együgyû módra nem vittétek azokat a szatyrokat, hányszor figyelmeztettek rá, hogy Bukarestben fejjel kell ajtót nyitni, mert kezeidet lehúzzák a csomagok. Bukarest, ez a hely, ahol a tébécés zseni puszilkózik az analfabéta milliárdossal, megtanította az egész országot, hogy valamit osztanak. Húst osztanak, Tojást osztanak. Osztanak. Puhatestûek magatartása. Itt nincsenek jogok, csak hajlongások. Itt tökmagot esznek és úgy beszélnek, hogy sokan van, és az utca népe úgy általában megszületik, szaporodik és meghal. Nem tanultak semmit a magyaroktól, nem tanultak semmit az osztrákoktól, nem tanultak semmit a németektõl. Túl hamar tértek át a furculitionról a Román zászlóaljak, törjetek át a Kárpátokon -ra. Meglehet, ezért is van az, hogy Erdély legvitézebb védelmezõi a Kárpátokon túl születtek. Lehet ezért is ér véget Európa valahol Brassó mellett. Ott ér véget Erdély is. Mivel a nyelvet és a rossz utakat leszámítva nincs semmi, ami közös lenne. Fel kell ébrednünk. Be kell ismernünk, hogy az, ami most történik, nem más, mint komédia. Méghozzá egy olyan, amelyben a gyermekek csokoládét kérnek, te meg vállvonogatással válaszolsz. Amelyben reszketve keresel támogatót. És olyan, amelyben az utcasarkon sustorogsz a rendõrök és a honatyák villáiról. Egy olyan világ, amely arra van ítélve, hogy egyik fizetéstõl a másikig kölcsönbõl éljen. Rá kell döbbennünk, hogy lehet ez másként is. Hogy mások vagyunk. Hogy minden igazán rossz Bukarestbõl jön, a luxusvillákból, amelyekben a politikusok szégyentelenül marakodnak a koncon. Meg kell látnunk, hogy nem a magyarok, a németek vagy a burundiak az ellenségeink, hanem mi magunk, az egyik napról másikra élõk, akik arra vagyunk ítélve, hogy lopjunk és szitkozódjunk az utcasarkon. Nincs mit egymásnak mondanunk; 75 év alatt elmondtunk mindent és 75-ször szegényebbek vagyunk. Egyébként további jó napokat - torkig vagyok Romániával, Erdélyemet akarom. Fordította: Gyarmath János. Forrás: az erdélyi internetto

7 Dobog okt ber.qxp :03 Page 9 Összeállította: Aranyos Andrea NOVEMBER 1 Halak Növõ Víz Szénhidrát Növényápolás, talpmassz. 2 Halak Növõ Víz Szénhidrát Növényápolás, talpmassz. 3 Kos Növõ Tûz Fehérje Fogászati tilalom 4 Kos Növõ Tûz Fehérje Fogászati tilalom 5 Bika Telihold Hideg-Föld Só Gyantázás 6 Bika Fogyó Hideg-Föld Só Gyantázás 7 Ikrek Fogyó Levegõ-fény Zsír-olaj Szellõztetés 8 Ikrek Fogyó Levegõ-fény Zsír-olaj Szellõztetés 9 Rák Fogyó Víz Szénhidrát Nagymosás, növényápolás 10 Rák Fogyó Víz Szénhidrát Nagymosás, növényápolás 11 Oroszlán Fogyó Tûz Fehérje Hajvágás, dauer 12 Oroszlán Fogyó Tûz Fehérje Hajvágás, dauer 13 Oroszlán Fogyó Tûz Fehérje Hajvágás, dauer 14 Szûz Fogyó Hideg-Föld Só Hajfestés 15 Szûz Fogyó Hideg-Föld Só Hajfestés 16 Mérleg Fogyó Levegõ-fény Zsír-olaj Virág- és növényültetés 17 Mérleg Fogyó Levegõ-fény Zsír-olaj Virág- és növényültetés 18 Mérleg Fogyó Levegõ-fény Zsír-olaj Virág- és növényültetés 19 Skorpió Fogyó Víz Szénhidrát Növényápolás 20 Skorpió Újhold Víz Szénhidrát Növényápolás 21 Nyilas Növõ Tûz Fehérje 22 Nyilas Növõ Tûz Fehérje 23 Bak Növõ Hideg-Föld Só Bõr- és körömápolás 24 Bak Növõ Hideg-Föld Só Bõr- és körömápolás 25 Bak Növõ Hideg-Föld Só Bõr- és körömápolás 26 Vízöntõ Növõ Levegõ-fény Zsír-olaj Szellõztetés 27 Vízöntõ Növõ Levegõ-fény Zsír-olaj Szellõztetés 28 Halak Növõ Víz Szénhidrát Növényápolás 29 Halak Növõ Víz Szénhidrát Növényápolás 30 Kos Növõ Tûz Fehérje Fogászati tilalom MITIKUS MAGYAR TÖRTÉNELEM 9 HOLDNAPTÁR KERECSEN-FÉSZEK Érték- és hagyományóvó mûhely (Budapest, III., Csobánka tér 5.) DECEMBER okt. 15.: Könyv és filmbemutató: Czárán Eszter: Világnak virága I-IV. (könyv) Szõke István Atilla: Pilisi lángok (könyv) Vetráb József Kadocsa: Zenés pilisi kisfilmek okt. 29.: Rekettyés Mária: Az õsi Pálosok nov. 12.: Aradi Éva: Kusánok és fehér hunok nov. 26.: ELMARAD! 1 Kos Növõ Tûz Fehérje Fogászati tilalom 2 Bika Növõ Hideg-Föld Só Gyantázás 3 Bika Növõ Hideg-Föld Só Gyantázás 4 Ikrek Növõ Levegõ-fény Zsír-olaj Szellõztetés 5 Ikrek Telihold Levegõ-fény Zsír-olaj Szellõztetés 6 Rák Fogyó Víz Szénhidrát Nagymosás, növényápolás 7 Rák Fogyó Víz Szénhidrát Nagymosás, növényápolás 8 Rák Fogyó Víz Szénhidrát Nagymosás, növényápolás 9 Oroszlán Fogyó Tûz Fehérje Hajvágás, dauer 10 Oroszlán Fogyó Tûz Fehérje Hajvágás, dauer 11 Szûz Fogyó Hideg-Föld Só Hajfestés 12 Szûz Fogyó Hideg-Föld Só Hajfestés 13 Mérleg Fogyó Levegõ-fény Zsír-olaj Virág- és növényültetés 14 Mérleg Fogyó Levegõ-fény Zsír-olaj Virág- és növényültetés 15 Mérleg Fogyó Levegõ-fény Zsír-olaj Virág- és növényültetés 16 Skorpió Fogyó Víz Szénhidrát Növényápolás 17 Skorpió Fogyó Víz Szénhidrát Növényápolás 18 Nyilas Fogyó Tûz Fehérje 19 Nyilas Fogyó Tûz Fehérje 20 Nyilas Újhold Tûz Fehérje 21 Bak Növõ Hideg-Föld Só Bõr- és körömápolás 22 Bak Növõ Hideg-Föld Só Bõr- és körömápolás 23 Vízöntõ Növõ Levegõ-fény Zsír-olaj Szellõztetés 24 Vízöntõ Növõ Levegõ-fény Zsír-olaj Szellõztetés 25 Halak Növõ Víz Szénhidrát Növényápolás 26 Halak Növõ Víz Szénhidrát Növényápolás 27 Kos Növõ Tûz Fehérje Fogászati tilalom 28 Kos Növõ Tûz Fehérje Fogászati tilalom 29 Bika Növõ Hideg-Föld Só Gyantázás 30 Bika Növõ Hideg-Föld Só Gyantázás 31 Bika Növõ Hideg-Föld Só Gyantázás dec. 10.: Gondos Béla: Etruszkok és magyarok AZ ELÕADÁSOK DÉLUTÁN 3 ÓRAKOR KEZDÕDNEK! Belépõjegy: 600 Ft

8 Dobog okt ber.qxp :03 Page GYERMEKKOR (2. rész) Molnár V. József: Az emberélet szentsége címû könyve nyomán MOLNÁR V. JÓZSEF A gyermek mindenkinek elõre köszönt, dicsértessékkel. A Jó napot kívánok - késõbbi köszönési mód. Az iskolatársak szervuszoztak. Idõsebbeket nem tegezhettek, a szülõket sem; régen a kend járta. Kendezték egymást már hat-hét év korkülönbségnél is. A komák, ha egykorúak voltak, akkor is magázták egymást. Ha a háznál vendég volt, nem illett hallgatózni. Az idegen kérdésére válaszolni kellett. Illetlenségnek számított a fütyülés. Ha leány tette, így az anyja: Inkább énekelje helyett, mert Mária sír. A fiúgyermeknek este nem volt szabad fütyülnie ugyanilyen okból. Munkára nevelés, munkába nevelõdés Nemcsak azért dolgoztatták a gyermeket, hogy felmentsék szüleik, hanem hogy maguk is dologra szokjanak, hisz az után kell, hogy megéljenek. Meg ha dolgoztak - kevesebbet verekedtek. A túl sokat követelõ, az agyon dolgoztató szülõket a közvélemény megrótta: Megöli a gyermeket. Ritka volt az olyan vélekedés: Az övé, azt csinál vele, amit akar. A kicsik csak kóstolgatták a munkát. Mihelyt dologra való volt, betöltötte a kilencedik életévét, komolyabban ráfogták a munkára. Ilyenek kevesebbet tanultak az iskolában, és kevesebbet is játszottak. Javarészt csak annyit bíztak rá, amennyit elbírt; de a szükségé volt a döntõ szó. A több szántóval rendelkezõ családok korábban ráhajtották a gyermeket; az állattartó gazdák fiaikat tizenkét éves korukig, de általában egészen a katonaságig csak pásztorkodásra kötelezték. A nagyon szegények sokszor idõnap elõtt dajkának, cselédnek, szolgának szegõdtették a gyermekeiket, vagy magukkal vittél napszámba, bérmunkára. Minél nagyobb volt a család, annál szigorúbb volt a rend. Ahol sok fiú van, utánuk mindig több a dolog. A leány ott hamarább dolgozik. A szülõk az otthoni munkára beosztották a kisebbeket is, csak a gyengébb, beteg gyermeket kímélték. A legtöbb munkát a valóságban: látásból és gyakorlásból sajátította el a gyermek. Kiskorától fogalma volt, szórakozásból magamagától nekifogott. Mivel a felnõtt mívesen, mintegy szertartást téve végezte a munkát, a gyermek csábító mintát kapott, szívesen dolgozott. Akinek hajlama volt, rendszerint szerette is a dolgot, sebesen, jól elvégezte: Égett a keze alatt a munka. A fiúgyermekrõl azt tartották amelyik a gazdaságot tatárul kezeli, úgy és hal meg, nem lesz jó gazdaember belõle. Ha pedig a leány lustaságának híre megy - kibeszélik az asszonyok - nem kapnak rajta a legények. A két nem munkaköre a nevelõdés során fokozatosan elkülönült: a fiú inkább az apát segítette ki; állatgondozás, szántás, vetés, kaszálás, erdõlés volt a dolga; a leány anyjával együtt kapált, aratott, forgatta a rendet, font, szõtt, sütött, fõzött. Ha a gyermek jól végezte a dolgát nagyobb, önálló feladatot bíztak rá (lánygyerekre például a kenyérsütést); de a gyermek szívesen dicsekedett is a nagyobb feladattal: Én már jártam szántani egyedül. Ha az egyes dolgokban megbízható volt, tizenkét éves korában helyet kapott a családi asztalnál. A házi munkával megbízott kisebb gyermek a szülõk távollétében a nagyszülõktõl, rokonoktól, szomszédoktól, keresztszülõktõl kért tanácsot. A munka fogásában jártas nagyobb gyermeket kalákába hívták. A kaláka beleszoktatta a kezdõket a munka ritmusába, a közösségi erkölcs alakulásának alkalma volt. A faluközösségnek is szerepe volt a munkára való nevelésben: a legmódosabb gazdák is elküldték egy-két télire szolgálni a gyermeket. Nem lehet jó gazdaember az, aki nem kóstolta meg a más kenyerét. A munkához kapcsolódó szertartásos cselekvéseket az öregektõl tanulta a felnövõ; vagy szemtanúi lehettek annak: például, hogy a marhák csordába való kiverése napján némelyek láncot tettek a kapuba, azon hajtották keresztül az állataikat, hogy az erdei vadak ne bántsák: Tinó-binó jószágocskák, Nyakukon a harangocskák. Csingi-lingi láncra Rínak az utcába. Baj ne essék köztük, Csingi-lingi láncra. A tejverõ dézsa alá tett fésû elõsegítette a vajképzõdést. Trágyázáskor a munkavégzõ búzaszemet tartott a szájában, hogy hallgatásra ítéltessék, hogy miképpen a játszó gyermek azzá válhassék, amit tesz. A gazdasági munkák és a naptári év összefüggéseit is számon tartották: Ha azt akarod, hogy sok teremjék, nõ neve napján vess. Ha férfi neve napján teszed, csak kóré nõ! A nõ, növény, növekedés szoros rokonságban valók, titokzatos módon egymásból következõk. Újholdra nem jó vetni, mert megüszkösödik a búza, sem a disznót vágni, mert megpergésedik. A megdagasztott tésztára, ásító szájra keresztet vetettek. A gyermek dolgoztatása sokszor a tanulás rovására

9 Dobog okt ber.qxp :03 Page 11 MITIKUS MAGYAR TÖRTÉNELEM 11 ment; legtöbb szülõ csak télen járatta iskolába: úgysem lesz püspök belõle. A gyermekek is rendszerint szívesen dolgoztak. Környezet és természetismeret, gyûjtögetés, halászat, vadászat Az iskoláskorú gyermek életének nagy részét a szabadban töltötte: játékának és munkájának a természet adott keretet. Megismerte faluja határát, természeti adottságait, az azokhoz fûzõdõ hagyományokat, hozzánõtt a tájhoz, lelkébe merítette meg a szülõföldet, egyé lett vele. A határban kiválóan tudott tájékozódni. Számon tartotta az egyes helyekhez, helynevekhez fûzõdõ történeteket, hitregéket: pl. a vidéken egykor tanyázó óriások lábnyomát, az óriások építette templomot, Szent László király táltos lovának patkónyomát... Ismerték az idõjárás változásainak elõjeleit: Úgy tartották, hogy esõ lesz, ha a hangyák elõbújnak, és tojásaikat költöztetik; ha a békák kuruttyolnak a tóban, vagy a házba látogatnak ; ha a verebek a porban fürdenek; ha a fecskék alacsonyan szállnak; ha a kutya hanyatt fekszik, s a lába égnek áll; ha a köd a hegy tetejére ül; ha a tûz nagyon hurrog. Az esti kakaskukorékolás és a tyúkok késõi elülése, tollászkodása, szomorkodása idõjárás változást jelent. Meleg lesz, ha a macska befelé (a házba) és hideg, ha kifelé mosdik. Az õsz hosszú lesz, ha a csipkerózsa ilyenkor kivirágzik. Havazás várható, ha károg a varjú, fagy, ha fészkét rakja a disznó, enyhülés, ha télen kukorékol a kakas. Ha este piros az ég, másnap szél lesz. Ha barkaszenteléskor, virágvasárnapon megcseppen, sokszor lesz sáros, lucskos idõ. Ha fénylik gyertyaszentelõ az iziket vedd elõ! Ahány nappal Szentgyörgy napja elõtt dörög, annyi nappal utána hó lesz. Ha Margit napján esik, egész évben sok esõ lesz. A karácsonyt követõ tizenkét nap idõjárásából az egész jövõ év hónapjainak idõjárására jósoltak. Az ásványi anyagok, a vadon termõ növények és az állatok egy részét a gyermek, mint kész játékszert vagy annak anyagát, másrészt, mint hasznos élettelen anyagot vagy élõlényt ismerte meg. Természet adta játékszere a homok, a kavics és a víz, az utóbbi változó halmazállapotában közege is a játéknak. Játékaiban használja, a vadon termõ növényeket: fû, pipefû, kutyatej, pásztortáska, nád, szamárcsipke, sás, somkóró, vadkomló ina, málna ina, útilapu, keserûlapu és termése a bojtorján, a tölgy levele, a margaréta, a gyermekláncfû, lóherevirág, nádibutikó, kecskerágó, a fenyõtoboz, bikkmakk, cseremakk, cseregolyó, bikkalma, fûzfaág, mogyoróág, nyírfa, nyárfa, bodzafa, fenyõfa stb. A termesztett növények közül fölhasználja: a hagymaszárat, a disznótököt, a fõzõtököt, a búzaszárat, a zab-szalmát, a kukoricaszárat, a kukoricahajat, a kukoricacsutkát, a krumplit, a fuszulykát, a kendert, az almamagot, a szilvamagot stb. De ismeri a vadnövényeket hasznosságukról is: a macskaparéj teája pl. vérszegénység ellen jó, a kamilláé gyulladt testrész borogatására és belélegzésre, a fodormentáé reuma és torokfájás ellen, az orbáncfû májbetegség ellen. Az ótvarburjánnal a pattanásokat borogatják. A hasmenés gyógyítására a pipefû vagy libapimpó és cickafark leveles szárát és a cserefa héját kell megfõzni. A pipefû kicsi csirkék, rucák gyomorfertõtlenítõ itala. A jézusfüvet a disznók moslékjába kell vágni giliszta ellen. A lovakat, ha taknyosak jézusfûvel kell párolni stb. ismerik az egyes termesztett növények gyógyhatását is. A sült hagyma levét pl. a síró kisbabának adják. De teának fõzik meg a macskaparéj és eper gyökerét, a málna kóróját, a laposmenta, szeder, málna és áfonya levelét stb. A régi gyermek olyan táplálékadó növényeket is fogyasztott, amelyre a felnõttek már ügyet sem vetettek: földi mogyoró, madársóska, bakkszaka; az éretlen kömény, árpa és búza szárát, piros lóhere -, macskaparéj és akácvirágot, a papsajtott, bábakalácsot, a fán található macskamézet; nyírfa megcsapolt levét, ennek íze az áldozatból újra támadó életet idézte meg. Az erdõ, mezõ adta ízek, illatok, a mindig más virágok, a növények más-más állapota az esztendõ körének változásrendjéhez igazította a gyermek lelke-kedvét. A gyûjtögetés - amennyiben nem pénzszerzés a célja - szórakozás, amelyben a családtagok vagy a szomszédok, barátok gyermekestül vannak jelen. Az iskolás leányok hárman-négyen összetársulnak, s mennek fenyõhegyszedni, gombászni vagy eprészni. A fiúk leginkább pásztorkodás közben teszik ezt; a levélféléket, a vackort, vadalmát, mogyorót rongyzsákba szedik, a gombát tarisznyába. Az epret kis mennyiségben megbogozott fûszálba fûzik. A törékeny gyümölcsnek nyírfa- vagy fenyõfahéjból készítenek edényt. A juhok, kecskék takarmányozásához leveles ágakat (csere-, nyár- és rakottyalapát) júliusban és augusztusban holdfogytára nyestek; de gyûjtöttek cserefahéjat, annak kérge alatti fehér részét a lakás illatosítására; a házi szappant fenyõszurok tette illatossá. A feketeéger héjával fekete színt festettek. Az erdõrõl fûtéshez aszúágat hordtak. A vadon élõ állatok is játszótársai voltak a gyermeknek: csigabiga, szarvasbogár, vadméh, katicabogár, cserebogár. A tücsköt, békát, fecskét, fürjet, vadgalambot, gólyát, cinegét, pacsirtát, verebet énekeikbe, mondókáikba foglalták bele. A madarak többségét fölismerték. A bagoly szerintük halálmadár (ha meghal valaki, a háztetõn kuvikol); a kakukk reggelenként minden kerek órában kakukkol. Beköltözik az idegen fészkébe, kihányja onnan a más madarakat. A denevért bõrmadárnak tartották. Az erdei vadaknak legtöbbször csak hírével, nyomával találkoztak. A havon vagy nedves földön a farkas, medve, róka, nyúl és õz nyomát felismerték. Szívesen segítettek a felnõtteknek a csapdakészítésben, s halásztak egyedül is.

10 Dobog okt ber.qxp :03 Page Szentek legendái - legendák szentjei Tours-i Szent Márton püspök (november 11.) FELLEGI BÉLA Szent Márton, Gallia, a mai Franciaország nemzeti szentje, nagy szellemi és egyháztörténeti átalakulás idejében született. Amikor Pannóniában, Sabariában, a mai Szombathelyen 316/17-ben meglátta a világot, éppen három éve múlt annak, hogy a Milánói ediktum -mal Nagy Konstantin és Licinus teljes szabadságot és elismerést biztosított a kereszténységnek, az Egyháznak, és hívei számára megadta a többi polgárokkal való egyenjogúságot. Ekkor az Egyház számára a gyors terjeszkedés idõszaka kezdõdött. A vértanúk és katakombák üldözött és sokáig az élet peremén meghúzódó közösségébõl néhány évtized leforgása alatt mindent meghatározó birodalmi egyház és államvallás lett, amellyel természetesen együtt járt mindaz a negatív következmény, ami az állam és az Egyház szoros összefonódásából mindig adódik. Amikor Márton megszületett, mindez még csak a kezdeteiben élt. Szülei pogányok voltak, atyja a császári hadsereg tribunusa volt. Márton egészen kicsi volt még, amikor szülei Sabariából átköltöztek az itáliai Páviába, az ókori Ticiniumba, ahol még a zömében pogány környezetben cseperedett föl. Tizenkét évesen, szülei akarata ellenére jelentkezett katechumennek, keresztény hittanulónak. Ekkor kapta meg az elsõ nevelést a keresztény életre. A keresztséget hat évvel késõbb, 339-ben vette föl, s ez még az akkori idõk-ben is hosszúra nyúlott elõkészületet jelentett. Tizenöt éves volt, amikor Severus és Probus császárok parancsának megfelelõen, mint veterán apa fiát besorozták a császári seregbe, és lovas testõrtiszt lett. Már ebben az idõben kitûnt katonatársai közül, és általános elismerést váltott ki az egyszerûsége, életének tisztasága, önfeledt baráti szeretete ben Amiens-ben történt, hogy télvíz idején tiszti köpenyének felét, mivel a másik fele a császárság tulajdonát képezte, odaadta egy ruhátlan koldusnak. Hamarosan megkeresztelkedett, s amint mód nyílt rá, elhagyta a hadsereget, és a poitiers-i püspökhöz, Szent Hilariushoz csatlakozott, aki exorcistává (megbizatás az ördögûzésre) avatta. Nem sokkal ezután Márton Poitiers-bõl hazalátogatott a szüleihez, s édesanyját is a keresztény hitre térítette. Otthon megvalósította régi vágyát: elõször Milánó közelében, majd a Genova elõtti Gallinariaszigeten remetéskedni kezdett. Elhatározásához a körülmények is hozzásegítették, mert épp ezekben az években nagyon heves viták dúltak az ariánusok és a katolikusok között, s õt magát is bántalmazták és kiutasították az ariánus püspökök. Hilarius püspököt - éppen az ariánusok - elûzték Poitiers-bõl, sõt az egyházmegyéjébõl is, de császári engedéllyel hamarosan visszatérhetett. Ekkor Márton is elhagyta szigeti remeteségét, és visszament Hilarius mellé. A városon kívül épített magának egy remetelakot, hogy visszavonulhasson a magányba. Hamarosan tanítványok gyûltek köréje, s elõször a cella körül bontakozott ki a kolostor, majd 375-ben Tours közelében megalapította Marmoutier kolostorát. Ezzel megindította a gall-frank szerzetesség fejlõdését, és megteremtette annak központját, amely századokon át elevenítõ erõt sugárzott az Alpoktól északra fekvõ egyházakba, azáltal is, hogy sok püspök került ki e kolostorokból. 371-ben, amikor a tours-i püspök meghalt, a nép, a papság és a többi püspökök mind Mártont kívánták püspöknek. Igaz, voltak, akiknek nem tetszett Márton aszkéta-szerzetesi alakja és élete, de ez nem tudta a nagy többség akaratát megakadályozni. Fölszentelése napjától Márton, mint jó pásztor látogatta nyáját, prédikált, s a csodatevés ajándékát is megkapván, nagy erõt öntött a hívekbe és a papokba egyaránt. A nép atyjaként szerette õt, aki úgy élt közöttük, mint a legszegényebbek, s csak segíteni, és békességet teremteni akart mindenütt. Az egész ország gyógyításairól, ördögûzéseirõl, és halott feltámasztásairól beszélt. Élettörténetét számos csoda elbeszélése veszi körül, amelyekben ma sem lehet kételkedni. Ahol azonban szükség volt rá, Márton tudott nagyon keménykezû is lenni: ha a hit tisztasága került veszélybe; ha a hívõk babonás tisztelettel vettek körül egy helyet vagy egy vélt szentet, illetve a pogány szokások és elképzelések akadályozták az evangélium terjedését. Ilyen esetekben nem vonakodott életének kockáztatásától sem, teljes elszántsággal és keményen harcolt a hitért. Fölfogásának és életvitelének az a szigorú, aszketikus vonása, amely már a megválasztásakor ellenkezést váltott ki némelyekben, haláláig megmaradt, és mindvégig tüske volt még néhány püspöktársa szemében is. Az Egyház ugyanis a kapott szabadságban kezdett berendezkedni, és egyre inkább berendezkedett a világba. Kezdtek kialakulni az egyházi birtokok, mert a császár példája szerint, aki nagyon gazdag adományokkal látta el az Egyházat, fejedelmek és fõúri családok szintén kezdték adományokkal megvetni egy-egy kolostor vagy templom életének alapját. Ennek következtében a klérus a dolgok természetes rendje szerint hamarosan hozzászokott az anyagi biztonsághoz, a fényes ruhákhoz, dús asztalhoz. Érthetõen megütközést váltott ki, hogy miként lehet megválasztani püspökké olyat, aki vezeklésben és szegénységben él, aki a remeteséget kedveli; aki a liturgiában használatos fényes trónust elutasítva,

11 Dobog okt ber.qxp :03 Page 13 MITIKUS MAGYAR TÖRTÉNELEM 13 egyszerû széket használt, ami fõúri házaknál csak a cselédeké volt; s aki a vele élõ szerzetes testvéreinek megtiltotta, hogy csak egyetlen ezüstöt is elfogadjanak azért, hogy új ruhát csináltassanak maguknak. Alázattal viselte, nem kérte számon és nem büntette, hogy papságából és a kisebb klerikusok közül morgolódtak ellene, és néha meg is bántották; ha azonban nem az õ személyérõl, hanem az Egyházról volt szó, határozottan lépett föl. Minden tevékenységében apostoli céljai irányították: a rábízottak üdvössége és az igaz tanítás megõrzése. A veszélyben lévõk és az üldözöttek megvédésének gondja és a hit tisztaságáért égõ buzgóság miatt ragadtatta el magát olykor olyan lépésekre, amelyek miatt késõbb szemrehányást tett magának, és e lépései valóban csak úgy érthetõk meg, mint a jogtalansággal szemben alkalmazott végsõ védekezés tettei. A szokatlan és új szabadság légköre, amelyben most a kereszténység teljes egészének része volt, mind a tanításban, mind az erkölcsökben vadhajtásokat és gyomokat is termett. Az igaz hit és a tévtanok képviselõi keményen és kitartóan küzdöttek egymással. Hispániában egy gazdag de nagyon aszketikus életet élõ Priscillianus nevû laikus állított össze a montanizmushoz közel álló tanítást, amelyre elsõsorban nagyon szigorú erkölcstana volt jellemzõ. Priscillianus sok követõt szerzett, akik megválasztották Avila püspökévé. A császári udvarban nagyon erõs ellentábor szervezõdött Ithacus püspök vezetésével, aki az ellenségeskedést odáig tudta élezni, hogy Maximus császár 385-ben halálra ítélte Priscillianust. Az egyháztörténelemben ekkor hoztak elõször halálos ítéletet eretnekkel szemben. Márton 384-ben Bordeaux-ban elõször püspöktársaival együtt elítélte Priscillianust, de azután azonnal útnak indult és Trierbe utazott a császárhoz, hogy közbenjárjon az eretnek érdekében és személyes szabadságát biztosítsa. Mikor úgy érezte, hogy Ithacus pártja, melynek oroszlánrésze volt a halálos ítélet meghozatalában, az udvarban túlságosan nagy befolyással bír, és fönnáll a veszély, hogy további vérontás is következik, nehéz szívvel elhatározta magát, hogy fölveszi a közösséget azokkal, akiket kegyetlenségük és igazságtalan eljárásuk miatt került, mert csak így tudta megmenteni Narses gróf és Leucaidus prézes életét. Ezzel a lépéssel elérte a célját - a császár ugyanis Tours püspöke engedékenysége fölötti örömében mindent megígért neki -, emiatt azonban élete végéig vádolta magát. Mártont a nép ezért nem hibáztatta; úgy fogadták emlékezetükbe, mint az irgalmas szamaritánust, aki a koldusnak utolsó ruhadarabját is odaadta, s mint a jó pásztor ragyogó példáját, aki a legszorongatóbb helyzetekben is a felebaráti és az Isten iránti szeretetet tette életének vezérlõ elvévé. Halála után hamarosan szentként kezdték tisztelni, elsõként a nem vértanú szentek között. Ezrekre rúg azoknak a hegyeknek, váraknak, templomoknak és kolostoroknak a száma, amelyek Márton nevét viselik. A sírja Tours-ban híres zarándokhely volt az egész középkor folyamán. Új sorozatot indítunk útjára. Szentek ünnepeirõl az évkörben már adtunk tájékoztatást a oldalain Molnár V. József tollából. Most ezt a tudást szeretnénk feleleveníteni oly módon, hogy hónapról hónapra szentjeink legendáiban, életük fontosabb eseményeirõl olvashatnak itt. Nem minden tanulság nélkül valók ezek az események. Lelkesebb olvasóink akár össze is gyûjthetik ezeket az oldalakat és akkor szert tehetnek a Szentek Legendáriumá-nak egy különös példányára... Az írások FELLEGI BÉLA tollából származnak. Elõadások Dunaújvárosban A dunaújvárosi evangélikus templomban (Újtelep, Szilágyi Erzsébet utca 34.) szervezett elõadások ez év végéig: Bakay Kornél régészprofesszor: A székely-kérdés mai állása október 28. (szombat) 18 óra Kocsis István író, Szent Korona-tan kutató: A Szent Korona tanának és misztériumának idõszerû kérdései november 11. (szombat) 18 óra Pap Gábor mûvészettörténész: Karácsony a magyar csillagos égen december 1. (péntek) 18 óra Az elõadásokra a belépés díjtalan, támogató adományaikat szeretettel fogadjuk!

12 Dobog okt ber.qxp :03 Page JÖTT ÉVE CSODÁKNAK A magyar csillagmítoszi hagyomány élõ Atillája Atilla, mint jóságos öregúr ( Atyuska ) - Hartmann Schedel Világkrónikájának évi kiadásában PAP GÁBOR (folytatás az elõzõ számból) Ha valaki olyan magasról jön, mint õ, s nekünk valóként indul el felénk, akkor elõször a - Tejút - vagy élet -tengely mentén kell találkoznunk vele. Itt, a mitikus létsíkon, az atyai tulajdonságok fognak kidomborodni benne. (Nevét a germánutód népek máig Atyuskának értelmezik.) Beérkezvén a Napút kisvilágába, éppen magasrendûsége folytán, minthogy fölös dimenziókkal rendelkezik, szükségképpen ikresednie kell. A kétféle testvérpár közül - a választék: az egymást ölõ Káin-Ábel (szemita), Romulus-Remus (indoeurópai), iiietve, az egymásért küzdõ Hunor-Magyar páros - természetesen az utóbbi, az Ikrek-tulajdonságok valódi letéteményese adja a mintát számára. Valamennyi jelentõs küzdõtársa ezen a rendkívül magas szinten - az Ikrek- Szûz-Nyilas-Halak négyesség által definiált változó kereszt létsíkjáról van szó - vagy efölött lép színre ellene, testvérén, Budán kezdve, Aetiuson, Detrén és Markiánoszon át Onegészioszig. Nem földi-hétköznapi küzdelem ez, sem indítékait, sem célját tekintve. Hogy azzá váljék, még két szintnyit kell majd ereszkednie. Így a mitikus síkról alászállván elõször a történelmi lét síkján kell magára találnia az Atilla-küldetés hordozójának. A fix kereszt - szárvégein a Bika, az Oroszlán, a Skorpió és a Vízöntõ téridõ-egységeivel határozza meg itt a létkereteit és a történések fõbb erõvonalait. Ezeket már ismerjük: A Bika-Skorpió vonalban történik meg a világhódító önazonosítása (kard!), s itt is zárul le ez a Pályaszakasz, hogy majdan egy méltó utód (Álmos) jóvoltából újraindulhasson. És itt, a misztikus újjászületés pillanatában érhetõ tetten, milyen is hát s mitévõ lényege szerint az a minõség, amely földre szállott, hogy megküzdjön értünk, emelkedésünkért. Az Emese álma jelenetnek ezt a változatát Mátyás király Itáliából jött (egyik) történetírója, Petrus Ransamus hagyta ránk. Mielõtt ugyanis szült volna, álmában megerõsíttetett, mert egy turulmadár repült hozzá, s behatolt a méhébe, ahonnan azután csodálatosan fénylõ patak tört elõ, hatalmas fénnyel áradt a földkerekség legtávolabbi részei felé, ott megállapodott ugyan, de mindenütt sugarakat bocsátott ki magából, s a fényt a egész környék befogadni látszott (Idézi: Róheim, 213. o.) - Igen, ez az atillai küldetés lényege: fényt árasztani a világra! Ezen a középsõ, történelmi létsíkon találkozik hõsünk Leóval, az Oroszlánpápával, és itt, csak éppen az ellenkezõ oldalon, merül hullámsírba, hármas koporsó zárván magába testét. Mit értsünk ezen? Egy mai látó nõ segít kibontanunk a temetés agyonvitatott, százféleképp magyarázott cselekmény-gubancát. A király földi maradványát különleges hármas energiamezõvel vonták be. Vagyis az emberi aurát manipulálták, ami még sokáig életre kelthetõ... (következõ számunkban folytatjuk) Juszkó Béla: Atilla ravatala, olajfestmény, 1910-es évek (magántulajdon)

13 Dobog okt ber.qxp :03 Page 15 Anyanyelv, ó édes ék, Õrzött ölbõl sarjadék, Élet-erõ, magvetés, Régóta várt születés. Éjszakában pásztortûz, Gyermekálmú szelíd szûz, Tüneményes, enyhe ég, Kézben tartott messzeség. Anyanyelv, ó oltalom, Fülbesúgott bizalom, Estét simogató táj, Szeretetre hívó száj. Dalra rezdülõ kebel, Bölcsõ, amely énekel, Nyak köré vont kisdedkéz, Pír-pipacsból hulló méz. Anyanyelv, ó friss hajtás, Sólyom- röptû sóhajtás, Rõt-galléros hajnal-láz, Erdõszélén apró ház. Borostyán a házfalon, Terítõ az asztalon, Tálban leves gõzölög, A ház körül õsi rög. Anyanyelv, ó vallomás, Szemérmetes látomás, Béhunyt szemû csábos csók, Boldogító bíbor-bók. Dörgõ hangú vízesés, Örök-rangú ölelés, Tündérlyányok font haja, Csudaszarvas óhaja. Anyanyelv, ó életút, Patak, mely folyóba fut, Föld-gyûrõdés, hegyorom, Felhõt-csapó ostorom. Szellõfutta õshomok, Mohalepte lábnyomok, Népünk aranytrónusa, Szerelmetes, hõs tusa. Anyanyelv, ó ünnepély, Bársonyosan csüng az éj, Könny a Pilis tetején, Édes íz anyánk tején. Furulyaszó hajnalban, Muskátli az ablakban, Kalapon a bokréta, Andalító, szent séta. MITIKUS MAGYAR TÖRTÉNELEM 15 TÁPLÁLÓM, TANÍTÓM, ISTENEM! Anyanyelv, ó vígasság, Istent-látó igazság, Õrzõk felé biccentés, Sosem múló érintés. Rügy-csókolgató határ, Mozdulatlan sasmadár, Tavasz, nyár, õsz és a tél, Barna, préselt falevél. Anyanyelv, ó révület, Varázslatos szédület, Kéklõ, kacér délután, Csipke-permet gyolcs ruhán. Eperfa, mely bólogat, Bivaly-húzta fény-fogat, Csönd-balladás kopjafák, Tárogatós dédapák Anyanyelv, ó ötvözõ, Gyémánt gyöngybe öltözõ, Régi romok sikolya, Igric szelíd mosolya. Nagyapám, mikor kaszál, Összesodort szalmaszál, Öreganyó kendõje, Bõgõ tehén langy tõgye. Anyanyelv, ó mindenség, Idõt igézõ fenség, Botra vésett, rótt jelek, Kenyér, melyet megszelek. Berkek, ligetek mélye, Mámor-létrák szegélye, Emlékeink bástyája, Boldogasszony palástja. Anyanyelv, ó villanás, Ódon illat-illanás, Szélfúvás az ormokon, Rezgõ csepp szép szirmokon. Nagy, jégesõs kopogás, Kályhában tûzropogás, Verejték a homlokon, Árvaságban is rokon. Anyanyelv, ó koszorú, Elfelejtett bú s ború, Tanítóknak bólintás, Évfordulós koccintás, Doh szaga a pincének, Földön-túli víg ének, Párnahajra varrt virág, Oltalmazó holdvilág. Anyanyelv, ó áhítat, Gémeskút, amely itat, Falra akasztott szita, Bólogató bóbita. Bizodalmas esztendõ, Feladat, mely végzendõ, Nem felejtett akarat, Ki miképp vet, úgy arat. Anyanyelv, ó búzamag, Benne aluszik a Nap, Kalász-szúrta izzadtság, Dús keleti gazdagság. Templomból harangzúgás, Cserebogár, halk búgás, Égboltján Göncöl-szekér, Fohász, amely békét kér. Anyanyelv, ó megváltás, Méltóságos hang-áldás, Üzenõknek száz titka, Kitárt ajtós kalitka. Szédítõ szárny-csattogás, Küllõs kerékkattogás, Kutak köves kávája, Kárpát hazánk pávája. Anyanyelv, ó büszkeség, Szárba szökkent szõkeség, Mese 'minek nincs vége, Létezésünk szépsége. Mosoly, szemek sarkában, Rigó, apám markában, Bronz övcsaton indadísz, Gólyaröpt', mely múltba visz. Anyanyelv, ó létezés, Tengert-szelõ lépkedés, Örökségünk tág tere, Hógörgetõ nemere. Hegedûszó, szilaj tánc, Pásztorarcon ezer ránc, Átvirrasztott éjszakák, Égbenyúló máglyaláng. Anyanyelv, ó égzengés, Titokzatos töprengés, Hallgatások mély sora, Csapra vert hordók bora. Nyoszolyán a nyugalom, Másokért tûrt fájdalom, Tûnõdés, szívdobbanás, Csendes csermelycsobbanás. Anyanyelv, ó ajándék, Magányos cédrus árnyék, Forró könnyek csorgása, Boldog völgyek vonzása. Nagy üdõknek látója, Táltos-barlang lakója, Citeráján húrpengés, Míves magyar merengés. Anyanyelv, ó fényözön, Tollam, tintám ráköszön, Csudálatos vers-varázs, Szókötözõ rím-parázs. Becses betûburjánzás, Minden mondat új szántás, Mint a mag 'mit elvetnek, Lakhelye a léleknek. Anyanyelv, ó szabadság, Álom-bimbós vastag ág, Harmatozó háztetõk, Balzsamozott lágy mezõk. Hamvas-hitû kikelet, Rozmaringos reggelek, Bûvös erdõk vén fája, Pompás puszták királya. Anyanyelv, ó zeneszó, Veres-ezüst lobogó, Zöld rojtja a zászlónak, Csillagpor mit rászórnak, Rajt lebegõ korona, Reményeink otthona, Székelykapun jeladás, Gyönyörûvé gyúladás. Ez az én lelkem. Ez a te lelked. Ez a mi lelkünk. Ez az én nyelvem. Ez a te nyelved. Ez a mi nyelvünk. Hallgatom! Érzem, értem! Mindig megismerem! Hiszen a táplálóm, a tanítóm, az Istenem. SZÕKE ISTVÁN ATILLA

14 Dobog okt ber.qxp :03 Page MÁRIA ORSZÁGA A Kárpát-medence szent helyei (befejezõ rész) BORN GERGELY A feltámadás (a végsõ is) pedig mindig a hármasság keretében bontakozik ki. E hármasság, mint a feléledõ õsvallás valósulásának (testet öltésének) hármas alakja nyilvánul meg, egyszerre egy mennyei, égi és földi síkon. Ennek példái a mennyei teremtõújjáteremtõ-megtartó hármasok és földi megvalósulásaik, mint amilyen a bibliai Háromkirályok, vagy az áthallás lehetõségével a magyar hagyomány felé élve, a mi Három szent királyunk : Szent István, Szent Imre és Szent László. Vagy: Atilla, Álmos és Árpád. Mindhármójukat õsvallásunk folyama (a Tejút fényfolyama!) kapcsolja össze, hogy e hármasságot valósítsák. Láthattuk, Atilla nem csak Nimrúd õsatyja okán tartozik e folyamba (a Nimrúd övének Rónakirály, Rónapallér és Rónaörzõ nevei is Atillához kapcsolják e csillagokat), hanem a buddaság vonulatán is. Az õ feltámadó (visszatérõ) alakja a földi térben többször is testet ölt hagyományunk szerint (Álmos és vele az egész Megváltó királyok láncolata, de különösen Szent István és Szent László; a késõbbi idõben Mátyás király és II. Rákóczi Ferenc fejedelmünk), az égi mezõkön pediglen háromszor (és még utoljára egyszer) érkezik hozzánk csillagserege élén, ekkor Csaba királyfi képében. Az õ alakja viszont közvetlenül is Nimrúdhoz vezethetõ vissza a szumír vallási hagyomány útján. Ott Dummuzi-Damasek-Soba alakjában ismerhetjük fel; õ a fény égipásztora, a tavaszonként feltámadó istenfiú, Nimrúd gyermeke. (Ipolyi A. említi Magyar Mithológia c. munkájában, hogy Csaba, Atilla fia testamentomában um. ezen Damasek istenre fogadtatja népével, elõbbi honuk, Pannónia földére visszamenetük. ) Csaba alakja azonban az egyiptomi vallási szövegekben is szerepel, mégpedig hasonlóan megváltói szerepkörben (lásd Borbola János egyiptomi szövegfejtéseit!) az egyébként jellege szerint csillagvallási (azaz kozmikus fényvallási) tanításokban. Itt a Nimrúd csillagképet Ozirisz néven tisztelték és szintén a fénytesttel azonosították. Oziriszról viszont M. Haberlandt egyiptológus a következõket közli: A görögös formában írt Osiris, aki Kr. e táján uralkodott, magát szintén ERPAT SABUR õsétõl származtatta. Budge, a talán legjelesebb angol kutató pedig így ír: A lakosság eredete és népisége szempontjából a legfontosabb mozzanat az, hogy az észak-egyiptomi dinasztia megalapítójaként is egy ERPAT, ERPET azaz ÁRPÁD nevû királyt tisztelnek, akinek neve mellett gyakran szerepel az õshazájára, a Zab folyó vidékére utaló ZAB név, amit az egyiptológusok SAB, SEB alakban írnak át. Árpád nevében pedig egyszerre bujkál az áradás és az apadás, szépen utalva õsvallásunk örök égi-földi folyamára. (Oziriszt az egyiptomiak a Nílussal /Nyilas!/ is azonosították!!!) Ha viszont nevét fordított irányban is elolvassuk (ne felejtsük, az õsi, mássalhangzós írások ezt a lehetõséget is felkínálják!), akkor a TPR, illetve, mivel a források tanúsága szerint e nevet idõnként ERPACH alakban is írták, a KPR formát kapjuk. Mindkettõ jele a szent szkarabeusz bogár volt! Az elsõ esetben a székely rovásírás rendszerében idéztük meg a TaPaR õst(!), a második esetben az egyiptomi hieroglifák rendszerében a téli napfordulón megújuló-feltámadó napistent, mondhatnánk úgy is, a Ka- PaR-KaBaR õst. E név pedig az ugyancsak a feltámadó napot jelképezõ Kaba-sólymot, és vele KaBa-Csa- Bánkat hordozza, melynek másik neve, a kerecsen a karácsony felé mutat (a téli napforduló ünnepén õseink kerecsent röptettek!), míg visszafelé olvasva a téli napfordulós idõszak állatövi nevét adja ki (Bak). (Itt jegyzendõ meg, hogy a Seb Tepi kifejezés ennek megfelelõen azért jelentheti az Elsõ Idõt, mert a Zab folyónál történt TáBorverésre, mint az eredet idejére utal; a Gízai-fennsíkon található oroszlán (szfinx) pedig Árpádra(?); továbbá Budda Sakják oroszlánja elnevezése nem ugyanide terel bennünket?) Csaba király ösvényeinek földi megfelelõi, a csillagösvények, mint láthattuk, a Kárpát-medencében összpontosulnak. Ez azt jelenti, hogy a csillagösvények, vagyis a Tejút-energiák gyûjtõhelye itt található. Ez az energia (hatását tekintve szerelem-energia) öltött testet Jézusban, de Atillában és Árpádban is, és az õ nyomán az összes megváltó király testében-vérében is! Õk voltak a kelyhei e magasztos erõnek, mely a Szent Korona áldott közvetítésével érkezett hozzájuk. (A Szent Koronán éppen ott találkozunk a halmokkal, ahol e hatás áttevõdik a keresztpántról az abroncsra, azaz a halmok valóban nélkülözhetetlenek e hatás átjátszásában, ráadásul épp az a két apostol érintkezik közvetlenül e halmokkal, akiket szkítiai térítõként tartunk számon!) A kehelyrõl pedig eszünkbe juthat a Grál, vagyis az a kehely, amellyel Krisztus vérét fogták fel! E név pedig nem csak a KiRáLy szavunk hangalaki megfelelõje, hanem kifejtésében-értelmezésében a krisztusi vérségi leszármazás vonulatát is jelenti (SaN GRaL=SaNG ReaL). Ha pedig ez igaz, akkor Nimrúd vérét is, vagyis Atilláét, Árpádét és a megváltó királyokét!!! Egy léptékkel magasabbra emelkedve és szem elõtt tartva, hogy - mint láthattuk, - az URSzAH- ORSzáG jelentése: az Úr élõ teste, mondhatjuk, hogy a Kárpáti Magyar Hazának van még egy formai analógi-

15 Dobog okt ber.qxp :03 Page 17 MITIKUS MAGYAR TÖRTÉNELEM 17 ája, nevezetesen: a KuPa, mintegy a KoPoNya megfordításaként. Vagyis ahogy a Grál gyûjtötte össze a krisztusi vért, úgy gyûjti egybe a szellemi-szerelmi erõket a csillagösvényekbõl a Föld áldott kelyhe a halmok (hullámok) útján. Ezért mûködtethette/mûködtetheti a Kárpát-medencét a kehely szertartása (vérszerzõdés; a székely rabonbánok áldozó kelyhe Budvárban(!), amely egyenesen Anacharsis szkíta bölcstõl öröklõdött a székelyekre!). Ezért (is) szerepelhet hangsúlyosan címerábránkban a hármas halom! És a föld áldott kelyhe ezért lehet egyszerre Mária áldott méhe is, ahol a majdan feltámadó örök fénytest születik az ígéretet beteljesítve. Ez a küszöbön álló korszakváltás tétje. Úgy legyen! Még egyszer a nagyszentmiklósi kincsrõl Megijedtem. Bizony, meg. Elolvasva a -ban megjelent cikket a Nagyszentmiklósi Kincsrõl, azt amelyben geológiai kutatások alapján bebizonyítják, hogy az a bizonyos kincs mindenképpen csakis avar lehetett. Vagyis ezek szerint, én tudtomon és akaratomon kívül tévedésbe vihettem az olvasóimat akkor, amikor azt írtam, hogy a kincs utolsó tulajdonosa nem lehetett más, mint a krónikákban szereplõ Ajtony vezér. Erre mutatott különben minden történelmi és logikai bizonyíték is, tehát nem kellene szégyellnem magamat az esetleges tévedésért. Annál is inkább nem, mivel azóta elolvastam Vékony Gábor posztumusz könyvét a magyar honfoglalásról, és abban õ is ugyanarra a következtetésre jutott. De azért mégis bosszantott a dolog. Annyira, hogy el is kezdtem gondolkozni. Milyen bizonyítékok alapján állítja valaki is azt, hogy a NSZM kincs végig avar tulajdonban volt? Talán az edényeken magukon talált valamelyes kormeghatározó jelleggel bíró maradványokból? Nem, hanem egész pontosan a régi keresõgödrökbõl vett geológiailag hasznosítható minta segítségével. A cikk egész pontosan a következõket állítja: Sümegi Pál, geológus vezette a kutatást. A geofizikusok elõkészítették a terepet. Földradarral felmérték a kétszáz évvel ezelõtti konyhakertet és találtak három foltot, feltehetõen régészeti objektumot, beásást. Olyan jeleket fogtak, amely nyomán feltételezhetõ volt, hogy gödör, település-részlet lehetett. Ezekbe kellett belefúrnom a teleknek a déli oldalán. Az Aranka-patakhoz legközelebb esõ részen belefúrtunk egy olyan objektumba, ami faszeneket is tartalmazott. - mondta a szakértõ. A réteg elemzésén alapuló kormeghatározás 95 százalékos valószínûséggel a Kr. u. 670-tõl 830-ig tartó idõintervallumot eredményezte, tehát a kincs a VII. század végétõl a IX. század kezdetéig tartó idõszakban kerülhetett a területre. A szakemberek eddig is gyanították, hogy egy késõ avar kori kincset rejtett a föld mélye. A talajfúrások eredménye megerõsíti ezt a feltételezést. Ezzel persze nem zárul le az egyedülálló leletegyütteshez kapcsolódó kérdések sora. Egy lépéssel azonban közelebb kerülhettünk a nagyszentmiklósi kincs történetének megismeréséhez. Namármost, jól tudott dolog, hogy amikor valaki a földbe lefelé ás, ugyanakkor voltaképpen a múltba is ás. Vagyis akkor, amikor azt állítottam korábban, hogy Ajtony vezér (vagy emberei), a nagyõszi csata elõtt elásták a törzs kincseit, egyszersmind azt is mondtam, hogy azt egyenesen a múltba ásták el. Ezt általában a geológusoknak is tudniuk kell. Ha tehát az a gödör, amelybe a szegedi geológusok beleástak, tényleg az a régi keresõgödör volt, amit még anno a Borásos József korában ástak a nagyszentmiklósi népek további kincsek reményében, akkor az nem tartalmazhatott egyebet, mint amit õk a cikkükben leírtak, méghozzá annak függvényében, hogy merrefelé ástak. Ha lefele ástak, akkor még régebbi korok felé találhattak nyomokat. Ilyesmit azért felnõtt emberrõl nem feltételeznék. Sokkal valószínûbb, hogy oldalra történt az ásás. Ebben az esetben minden bizonnyal olyan kort találtak, amilyen mélységben történt az oldalra való ásás. De már a legelején, akkor, amikor a kincset elásták, akkor is a múltba ásott bele az, aki azt megtette. Így aztán igen könnyen került a Szent István korabeli lelet az Avar Birodalom stratigráfiai szintjére. Persze, a dolognak még így is igen sok buktatója van. Az például, hogy mitõl is lehetünk olyan szentül meggyõzõdve arról, hogy ez a gödör az a gödör? Nem is beszélve arról, hogy itt voltaképpen két, idõben egymástól kb. 700 évnyi távolságra levõ, de ugyanazon a helyen ásott gödör van, ráadásul ugyanazon a helyen. Az elsõt a XI. század elején ásták lefelé (és visszafelé az avar kor felé) azok, akik a kincset elrejtették, és már nem tudták kiásni, a másikat pedig hétszáz év múlva a kincskeresõk. Ez utóbbi volt az, amit a szegedi geológusok most újra megvallattak. Ezeket végiggondolva, újfent megnyugodtam, és továbbra is azt vallom, amit eddig, hogy t.i. a kincs mégis csak Ajtony vezéré lehetett. Természetesen, ha minderre valaki azt mondaná, hogy Ajtony vezér nem volt más, mint a túlélõ avarság egyik kései vezetõje és, hogy az Avar Birodalom fénykorától kezdve, egészen a nagyõszi csatáig ez a vidék végig avarok által folyamatosan lakott volt, azt nemcsak elhinném, hanem lelkesen üdvözölném is. Én magam sem tudtam volna jobban megmagyarázni. Ami pedig a tárgyalt gödördolgot illeti, az alábbi ábra mutatja, hogy nézhet ki. Látható tehát, hogy az oldalra történõ ásás, aszerint, hogy milyen mélységben történt, más és más kort mutathat. Dr. Csáti Gábor (Nagyvárad)

16 Dobog okt ber.qxp :03 Page Kõbe vésett bocsánatkérés (Sebestyén Gyula) Ha Balatonszepezd-fürdõnél leszállunk a vonatról, s néhány száz métert elõrehaladunk Révfülöp felé, az út jobb oldalán egy rovásírásos kõszerhez jutunk. A kõszert Sebestyén Gyula néprajzkutató és irodalomtörténész állíttatta, aki 1864-ben született Szentantalfán és 1946-ban halt meg Balatonszepezden. Élete, munkássága kitûnõ példa arra, hogy a tehetségnek milyen kerülõ utakat kell bejárni, milyen engedményeket kell tenni, ha érvényesülni akar a finnugor származás és nyelvrokonság elmélet szorításában. Sebestyén Gyulának ez az érvényesülés sikerült, hiszen 1905-tõl a Magyar Tudományos Akadémia levelezõ tagja, 1897-tõl 1911-ig a Magyar Néprajzi Társaság Fõtitkára, ig elnöke. A Helsinki Finnugor Társaság külsõ tagja, 1891-tõl a filológia (az írott mûveltség kutatása) doktora, 1898-tól 1910-ig az Ethnographia címû folyóirat szerkesztõje, a Révai Nagy Lexikonnak munkatársa és több tudományos társaság tagja. Fõbb mûvei: A székelyek neve és eredete (1897), Ki volt Anonymus (1898), Az avarszékely kapcsolat emlékei (1899), Regõsénekek (1902), A magyar honfoglalás mondái (1905), Rovás és rovásírás (1909), A magyar rovásírás hiteles emlékei (1915). Barátai közé sorolhatta a magyarul is tudó Wilhelm Thomsen dán tudóst ( ), az összehasonlító nyelvészet akkori legtekintélyesebb alakját, az orkhoni türk és a konstantinápolyi magyar rovásfelirat megfejtõjét, a Magyar Tudományos Akadémia kültagját, a Koppenhágai Egyetem tanárát. Bár Sebestyén Gyula a magyarokat sumérekkel együtt az uralaltáji népcsoportba sorolta, nyelvünk eredetével kapcsolatban kezdetben határozottan a finnugor elméletet vallotta. A rovásírást azonban sehogyan nem tudta beilleszteni ebbe az irányzatba, hiszen a finnugor népeknek csupán kezdetleges számrovásuk volt, írásuk nem. Ezt a szibériai számrovásbotok bõséges ismertetésével, valamint a következõ magyarázattal próbálta áthidalni: Ennek okát abban kell keresnünk, hogy az ugorságban csakis a törökség közelében székelõ magyarságnál vált az írás kultur szükségletté... Nagyon valószínû tehát, hogy velünk az írás fogalmát az a kazár törökség ismertette meg, amely az ugorság legdélibb végein székelõ magyarságnak is szomszédja lett. A kazár törökség írásának gyökereit kutatva a föníciai eredetig jut el: Az egyiptomi hieroglifeket s az ékírást megelõzõ babiloni ékírást egyszerûsítõ kis föníciai forrás árasztotta el vele egész Európát, Elõ-Ázsiát, Közép-Ázsiát s Afrika északi partjait. Méltatja a föníciai írásban, hogy a nyelv minden hangjára külön jegyet alkalmazott. Ha kitekint a társtudományok felé s a nála csak húsz évvel idõsebb Torma Zsófia régésznõ újkõkori, tordosi rovásjeles agyagkorongjait megszemlélte volna, az egy hang egy betû forradalmi újítást bizonyára nem a föníciaiaknak, hanem elõdeinknek, a Kárpát-medence õslakóinak tulajdonítja. Sebestyén Gyula a rovásírásról tudósító krónikásokat, a kortárs kutatókat és a felbukkanó emlékeket gyanakvással kezelte, s többségüket erõsen bíráló hangvétellel illette.... a régi krónikák kézrõl kézre adott fogyatékos állításai..., beteges szertelenség..., hóbortos eredmények..., alapot nélkülözõ badarságok..., elborult elméjû mester..., a székely betûrovás némely meghibbant elméjû rajongója... és hasonló kitételek színezik tanulmányait. Telegdi János 1598-ban megjelent rovásírás tankönyvérõl, amely hatalmas jelentõségû mûvelõdéstörténeti érték - így ír: Pár lapra terjedõ sovány mûvecske, amelyben az eltorzult kincsek törmelékei már nagyon fogyatékos írástörténeti tájékozottsággal vannak hozzáférhetõvé téve... Még fogyatékosabb az ismeret, midõn a hangugratások, összerovások és szótagjegyek rendszerét kéne megmagyarázni... Fischer Károly Antal A hun magyar írás és annak fennmaradt emlékei címû jelentõs munkájából sokat átvett, mégis így bírálja:...több hazafias tûzzel, mint kritikával tárja fel a magyar rovásírás gazdag történetét. Fischer megfejtését a nagyszentmiklósi kincsrõl minden alapot nélkülözõ, vakmerõ kísérletnek nevezi. Ugyancsak bírálja Fischert a hun-magyar azonosságban való meggyõzõdéséért és a svájci hunok felkutatásáért. Hogy ez utóbbiban Fischernek volt igaza, azt néhány éve Kiszely István svájci tanulmányútja igazolta. Sajnos Sebestyén Gyula részt vett abban a hadjáratban, amelyet a Magyar Tudományos Akadémia indított Király Pál tanítóképzõ igazgató, Fadrusz János szobrász és Tar Mihály Temes vármegyei földmûves ellen, akik a rovásírás felélesztésén munkálkodtak és emlékeit gyûjtötték. Tar Mihályt Thomsennek küldött levelében agyafúrt parasztembernek, tudálékos parasztnak címkézi, ahelyett, hogy büszke lenne, ugyan iskolázatlan, de a hagyományt sok diplomás szélhámosnál nemesebben õrzõ honfitársára. Rovásemlékeink, õsmûveltségünk tervszerû, tudatos elpusztítását nem politikai és vallási hadjáratnak értékeli, hanem a könnyen sikló lúdtoll gyõzelmének a rovókés felett. Több rovásemléket, pl. a Túróczi nyírfakéreg lapot is, hamisítványnak ítél. A Csíki Székely Króni-

17 Dobog okt ber.qxp :03 Page 19 MITIKUS MAGYAR TÖRTÉNELEM 19 ka hamisításával még két csíki papot is meggyanúsít. Sebestyén Gyulának ugyanakkor sokat köszönhet a mûvelõdéstörténet. Aprólékos, rengeteg pontos adatot tartalmazó tanulmányai gazdag forrásai a kutatóknak. Õ legterjedelmesebb rovásemlékünk, a Bolognába került árpádkori botnaptár elsõ leírója, õ az, aki tekintélyének köszönhetõen a Magyar Nemzeti Múzeum Széchényi Könyvtárával meghozatta azt az áldozatot, hogy a kézirat összes lapjainak fénykép másolatát a helyszínen elkészíttesse és a kutatók rendelkezésére bocsássa. Bármennyire is szapulja Telegdi János tankönyvét, latinról magyarra lefordítja és az Ethnographia évi 8-9. számában közzéteszi. Újból megjelenteti Rovás és rovásírás címû könyvében, majd A magyar rovás hiteles emlékeiben a másolatok utáni nyomozásának eredményét is olvashatjuk. Ebben az utóbbi mûvében már csak elvétve találkozunk vogul és osztják legközelebbi rokonainkkal, amelybe a hat évvel korábbi Rovás és rovásírásban lépten nyomon belebotlottunk. Személetváltozását jelzi a következõ mondat is:...a magyar rovásírás a birtokában lévõ õsiség jogán megkezdte a középtengermelléki írásrendszer nagy és fényes családjában való elhelyezkedést... A székelyek eredetével kapcsolatban azonban még mindig ezt írja:...elõzõleg már bizonyítani tudtuk, hogy a székelyek azonosak azokkal az elmagyarosodott kabarokkal, akik a mûvelt kozártörökségtõl Keleten elváltak s a honfoglalás elõtt hozzánk csatlakoztak... Amikor Thomsen megfejtette Bilge Kagán türk fejedelemnek és öccsének, Kül Teginnek kõoszlopokra vésett történetét, Sebestyén Gyula felhívta figyelmét a türk írás magyar rovásírással való rokonságára, remélvén, hogy a dicsõség fényébõl a mi írásunkra is hullik néhány fénysugár. A dán Thomsen kezdetben tagadta a két rovásírás közötti kapcsolatot, azonban amikor eljutott hozzá az 1515-ben Konstantinápolyban márványba vésett rovásemlékünk másolata, igazat adott a magyar tudósnak, akinek Balatonszepezd-fürdõi villájában többször is vendégeskedett. Sebestyén Gyula 1934-ben egy megközelítõleg négy méter magas kõszálat hozatott villája elé és egy tapolcai kõfaragóval rovásírásos szöveget vésetett rá. A betûk úgynevezett busztrofedon, azaz ökörszántás formában haladnak négy sorban váltakozva, felülrõl lefelé és alulról felfelé, sok összerovás alkalmazásával. A második világháborúban a kõszer ledõlt, a mutatós, tornyos Sebestyén villa pedig 1945 után a Várpalotai Szénbányászati Tröszt üdülõje fett ban a balatonszepezdi tanács újból felállíttatta a kõemléket, amelyet 2006 májusában ott jártunkkor gondozott terület vett körül. A domb oldalában álló villában jelenleg háromcsillagos szálloda mûködik. A kõszer talapzatán magyar, angol, német, francia, orosz felirat olvasható. A latin betûs magyar tábla csak a rovásírásos szöveg egy részét közli: Ez a kõ emléke annak, hogy a fenti épületben állapították meg az itt látható hun-székely rovásírás történelmi hitelességét. Az oszlopon még tovább folytatódik a kopások miatt néhol nehezen olvasható szöveg: Thomsen Vilmos, a nagy dán nyelvtudós tanúsítá(?) meg, midõn a Közép-ázsiai ótörök feliratok megfejtését a Dán(?) Akadémiának benyújtotta. A szövegben néhány betûtévesztés található, pl. SZÉ- KELY helyett SZÉKEF, amely talán a felújításkor keletkezett, hiszen a szerkõ szõrszálhasogatásig aggályos felállítójának nem kerülte volna el a figyelmét. Bár Sebestyén Gyula bírálatait nem igazolta az idõ, figyelembe kell vennünk, hogy olyan korban kezdett foglalkozni õsi írásunkkal, amikor a hivatalos álláspont szerint - amely egyben Hunfalvy Pál véleménye volt -, a magyaroknak a nyugati kereszténységre térítésük elõtt írásuk nem volt, s az a szkíta-hun írás, amelyrõl krónikásaink tudósítanak, csupán az oláhok cyril írása volt, a hun-székely ábécét pedig néhány XVII. századi tudós szerkesztette. A tekintélytisztelõ Sebestyén Gyula, aki az 1891-ben elhunyt Hunfalvy Pált még 1915-ben is nagy elme -ként emlegette, bizonyára nem kis harcot vívott önmagával és szaktársaival õsi írásunk hitelessége tárgyában. Ám a rovásírásos kõszer, amelyet 70 éves korában állíttatott a villája elõtt elhaladó fõút mellé, azt tanúsítja, hagy ezt a harcot a finnugor elmélet ellenében szkíta-hun elõdeink mûveltsége nyerte meg. FRIEDRICH KLÁRA

18 Dobog okt ber.qxp :03 Page A butítás mûvészete: YOTENGRIT...az elvtelen ember minden mozgáshoz tud csatlakozni és mindent csúfra visz... Idézet Máté Imre Yotengrit c. könyvébõl (II./155 o.) Kedves lovasíjászok és hagyományõrzõk! Máté Imre könyveinek rám gyakorolt hatása túl lõ azon a mértéken, amely egy egyszerû telefonbeszélgetésben feloldható. Mivel a szó elszáll, az írás azonban újból elõvehetõ, ezért maradok a levélnél. Napokig megfelelõ metaforán gondolkodtam, melybe beletömöríthetõ a könyvrõl alkotott véleményem. Talán a könyvbõl áradó profánság hatására, más nem jutott eszembe, mint a következõ: nehéz egy trágyahegyben gyöngyök után kutatni, mi több: felettébb kellemetlen. Ha most ezzel megsértettem bárkit is, azt megnyugtatom, Máté Imre jóval többeket aláz porba, mint amennyi pillanatnyi híveinek száma. No de kezdjük inkább az elején, és mérhetetlen önfegyelmet magunkra erõltetve - maradjunk a tényeknél. Néhány szóban érdemes az író életútjával és a könyv keletkezésével foglalkozni, mert sok minden érthetõbbé válik általa. Az író 1934-ben született, és az ELTE bölcsészkarán tanult rövid fejszámolás után kb és 1956 közt. Édesapám nagyon jól ismerte a kort és szereplõit, hiszen 1952-tõl a néprajzi tanszék tanársegédje volt, 1956-ban az egyetemi forradalmi bizottság tagja, csak egy szavazat híján nem választották elnökké. (Talán ez mentette meg a börtöntõl, Keresztényi Józsefet, az elnököt elvitték.) Ám Beke Ödönnek és társainak semmi baja nem esett sem ötvenhat elõtt, sem akkor, sem utána. Elismert szakember szerepében állt, származása köztudott, valamint az is, mekkora tisztogatást végeztek Rákosiék a humán tanszékeken közvetlenül 56 elõtt. Máté Imre ebben a környezetben szerezhette az utolsó 150 évben államilag mindenkor támogatott finn-ugrista tudományát, valamint napnál is világosabb elkötelezettségét a liberalizmus iránt. Senki ne higgye azonban, hogy minden forradalmár igaz ember is! Pláné Ti ne vegyétek be ezt a maszlagot! Tudnotok kell, hogy a mai SZDSZ emberei közt ott ül az ÁVH-s körmös Bauer fia, és más hasonlók. EZEK mindig több vasat tartottak tûzben! Amikor fordult a hatalom, azonnal készen állt saját fajtájuk új generációja. Aki nem hiszi, tegyen egy kirándulást a Terror Házába, és idõzzön el az ismerõs nevek fölött, és nézzen utána jelenlegi párt fõembereink múltjának. EZEK - ha Máté úrnak szabad így írni, akkor nekem is, csak én másokat értek ezek alatt - bizony a Szabad Európa Rádió adásaiban folyamatosan hazudták az ENSZ csapatokat, nem törõdve azzal, hány fiatal gyerekben tarják fönn a gyõzelem hiú reményét az orosz tankok vágóhídján. Ebbõl a rádióból sugározták késõbb Máté úr írásait a 80-as évek derekán, mert hogy itt volt munkatárs ben állami kitüntetés járt mindezért ezektõl! Aczél (eredetileg: Appel) Elvtárs szelleme töretlenül kísért... Tételes problémák Máté Imre történelmi körítésében: Máté Imre finn-ugorabb a finn-ugornál is, amikor folyamatosan sulykolja belénk egy régészetileg soha senki által nem bizonyított észak-uráli õskultúra létét. Teszi mindezt az állandó észak-dél ellentét kifejtésével, mely szintén soha nem létezett! Önmagában is igen meredek feltételezés a jól adatolható ókori kultúrák fölébe helyezni egy nem létezõ észak-urálit. Máté úr történelmi képzettségére jellemzõ, hogy a török népeket hol északinak, hol délinek tartja, az avarokat meg nemes egyszerûséggel szabíroknak, akik - minden egykorú forrásnak fittyet hányva - Máté szerint szintén északiak. Mao-Má Thun = Magyarok Istene, mert és itt jön a jól ismert nyelvészkedés. A szerzõt nem zavarja az 1200 éves és 8000 km-es bakugrás, meg az sem, hogy Mao-Thun neve kínai átírás. Minket sem zavarna, ha igaz volna a kapcsolat, de nem igaz! Miért, miért sem, Attila hunjai ugyanakkor kimaradnak az okfejtésekbõl! Vajon miért nem állítja a szerzõ, hogy Attilának Mao-Thun tudata volt? Mert nem volt? Pedig a keleti és nyugati hunok közt csak 500 év idõugrás van. Máté úr nem ismeri a forrásokat, a felsorolt szakirodalomban egyetlen (!) korabeli forrás sem szerepel, maximum néhány népszerûsítés. Neki Anonymus snassz! Az egykorú bizánci, perzsa, arab források úgyszintén. (Vajon olvasta-e Gárdonyi Láthatatlan emberét? Vagy az már nem a mi kultúránk?) Vajon miért nem szerepel a szakirodalomban László Gyula: A honfoglaló magyar nép élete c. mûve? Mert 1942-ben jelent meg, s mert László Gyula a Rákosi (Róth) rendszerben feketelistára került a Bartucz Lajossal végrehajtott kijevi (1944) leletmentõ akciójuk miatt? Ugyanakkor megdöbbenve olvasok az übermensch északiakról, meg a gonosz déliekrõl. Állítólag a kemény éghajlat csiszolta találékonnyá az északiakat, megteremtvén az emberi kultúra csúcsát, az északi uráli mûveltséget. Ezért tartanak az obi ugorok ott, ahol tartanak - a kõkorszakban? A germánok viszont elégedetten dörzsölhetik a markukat. A szerzõ történelemszemlélete önmagán belül is elég ellentmondást tartalmaz. Már az alapvetésben ott az öreg hiba, hogyha Mao-Thun neve a Magyarok Istene, akkor honnan származunk?

19 Dobog okt ber.qxp :03 Page 21 MITIKUS MAGYAR TÖRTÉNELEM 21 Merthogy a keleti hunság (a zsuan-zsuanok, thielõk, xhienpik, stb.) éppen a kínai történetíróknak adtak elég följegyezni valót, azoknak észak-urálhoz közük nincs, meg nem is volt soha!! És Kína északi határától az obi ugorok nem egy ugrásra vannak. Máté úr a gombhoz szabja a kabátot. Filozófiájában szinte már buddhista békét hirdet (csak tudnám, hogy került a buddhizmus a fehér éjszakák világába a rénszarvasok közé), arról a nyilvánvaló tényrõl mélyen hallgat, hogy a magyarok és az összes rokon nagyállattartó nép hadi szervezetei, harci eszközei és harcmodora korának páratlan birodalomalkotó teljesítményei, különben most más nyelven és másról írnám e sorokat. A szerzõ azt állítja, hogy táltosai nem néphagyományt õriznek, hanem egy titkos ezeréves szervezet tagjai, a szerzeté. Jó. Akkor miért szelektív az emlékezetük? Miért emlékeznek olyasmire, mely polgárháborús állapotokat sejtet a korabeli Magyar Nagyfejedelemségben? Ha ez így lett volna, a nyugati történetírók másról sem tudósítanának. Nem, ez nem más, mint a liberálisoktól megszokott tudatos deheroizálás átlátszó trükkje. De tovább megyek, utánanéztem a szakirodalomban, és kiderült, hogy a táltosokról, garabonciásokról, javasokról stb. szóló összes néprajzi gyûjtés egyetlen egy részlete sem tartalmaz történelmi visszaemlékezést! Ez megdöbbentõ! Vagy az elmúlt száz év összes néprajzosa hazudik (édesapámmal együtt), vagy pedig Máté úr! Ne menjünk tovább a sokszoros és átlátszóan tudatos történelemhamisítások során, hiszen már attól kinyílik a bicska a zsebünkben, amikor Árpádot a magyarság közellenségének állítja be. Istvánt csak azért kíméli meg ettõl, mert az Imre herceghez írt intelmekben talál liberális szájízének megfelelõt az idegenek befogadásáról. Hova tegyük a tarsolylemezeket, övvereteket, sõt az egész palmettás mûvészetünket, ha Árpád népe ellenséggé lesz? Most gyaluljam le faragott nyergeimet? Nem, inkább felvágom gyújtósnak, úgy sem érdekli a kutyát sem a magyar nyereg. Máté úr tagadja a Szent Korona tant! Sõt: az ellenség mûvének tartja (ezeket)! No comment. A kép azonban hamar összeáll, ha a szándékot megértjük! Máté úr sem tagadhatná az Árpádok hun tudatát, vagy a korona legitimitását, mert ezt minden általános iskolás ismeri. Az író mit tesz a kiizzadt filozófia érdekében? Inkább kihagyja a történelembõl az egész III-VI. századot, csakhogy a hõn utált Árpád dinasztia uralkodói legitimitásáról ne kelljen írni! Kihagyja a székelyek közismert eredetmondáját, a székely székek bizonyságát a 10-es rendszerû hadszervezetrõl, inkább zagyvál egy meg egyet, mert az olyan jó õsi, olyan jó obi ugoros. Az most teljesen másodlagos, hogy a származás lehet különbözõ a származástudattól. Az észak-itáliai csatát, vagy a pozsonyit eseménytörténetében szemrebbenés nélkül állítja fejetetejére, ami már kimeríti a szemtelenség fogalmát. Nincs tehát itt szó ártatlan tudatlanságról, annál inkább megfontolt hazudozásról, mely egyetlen ügynek van alárendelve, az ideológia hiteles aláfestésének. Máté Imre ideológiája: a yotengrit Mit szólhatunk az elõbbiek tudatában ahhoz, hogy az író egy türk szót választ könyve címéül? Á, nincs itt semmi ellentmondás, hiszen a türkök, szabírok, avarok észak-uráli népek voltak. Legalábbis Máté úr szerint. Csak azon csodálkozhatunk egyfolytában, hogyan fért el ennyi magas kultúra az Urálban, ráadásul nyomtalanul. Nem, a választás megint tudatos, hiszen szükség volt a nagy múltú tengri szó kölcsönvételére, ha már finn-ugor nem állhat készenlétben. Inkább legyenek a szabírok finnugorok az avarokkal együtt, igaz? Vajon van-e értelme ezek után a Máté-féle hitvilág e- lemzésének? Nem sok. Annyi azonban igen, hogy láthassuk, a huszadik századi liberalizmus hogyan adható el õsmagyar köntösben. Ez önmagában tanulságos. A liberalizmus egyik alaptétele, (amelyet a táltosok a könyvben laponként kinyilatkoztatnak) a következõ: mindent lehet, ami nincs más kárára. Kérdésem a következõ: ki mondja meg, hogy mi a káros, és mi nem - ha mindent lehet? Ha pedig valaki megmondja, akkor máris befellegzett a hõn dédelgetett demokráciának, mert akkor az szabály, amit igenis be kell tartatni stb. A liberalizmus második tétele: a másság tisztelete, jószomszédi viszony. Sajnos, csak papíron. Napjaink politikai eseményei bizonyítják, hogy boszorkányüldözést csinálni akár kisebbségi kezdeményezésre is lehet. (A zámolyi romák védõszentje liliomtipró volt, a buszos kardforgató: cigány, de merted volna megkérdõjelezni az értük tüntetõ liberálisok hõbörgését.) További jellemzõk: szabad szerelem, a nemiség fölmagasztalása olvastán a közismerten aberrált Freud örömmel forogna sírjában. A canabis (marihuána) származékok istenítése: lásd Kendermag Egyesület. Ez kell a fiatalságnak? Nem elég a pláza-konzumidiótizmus? Van azonban cifrább gondolatszövevény is! Amikor a buddhizmus elemeit (élet tisztelete, lelkek egymásba alakulása stb.) vegyíti népszerûsítõ könyvekbõl vett kozmológiai, kvantumfizikai, információelméleti maszlaggal. Így jutunk el a kettõs örvénytölcsért kívülrõl pöcskörészõ rossz kis örvényhez, és a mágikus dualitás más nagy ívû gondolataihoz. Jó, jó, valahogy el kellett adni az egészet, de a tudományosság látszata egészen rémes.

20 Dobog okt ber.qxp :03 Page Az õsrobbanás XX. századi (hamis) elméletét begyömöszöli a táltosok szájába, de közben már az archaizálásra sem figyel. Aztán megkapjuk az általános relativitás elmélet E=mc 2 képletének táltos nyelvû megfelelõjét is, amikor az anyag és energia egymásba alakulásáról regélnek, meg arról, hogy kezdetben nem volt sem idõ, sem tér stb. Jön az egész kvantummechanika, a mikrobiológia, szexesített környezetvédelem - a Stern magazinból röptében táltosnyelvre fordítva. Nõk és férfiak egyenjogúsága. Zseniális! Csak az a baj, hogy a huszadik századig hol apa, hol anyajogú társadalom volt, különben mi a ménkûvel magyarázná Máté úr magyarjaink feleség gondoskodásának ezer évvel ezelõtti szabályait, mely szerint - a férj halála esetén - a legközelebbi férfi hozzátartozó örökölte a feleséget. (Lásd Géza nagyfejedelem halála után Koppány és Sarolt már nem rendezhetõ viszonyát) Hol itt az egyenlõség??? A nõk jogai egy nagyállattartó kultúrában biztosan mások, talán teljesebbek voltak, mint késõbb. De a szerzõ nem is ebbõl vezeti le buja dumáját, inkább átlépi a mûfaji határokat, belemélyedve a legmodernebb szoft-pornóba. A rendszer receptje a következõ logikára alapul. 1. Végy az õsiség romantikájából jó nagy adagot. 2. Kavard meg a történelmet leendõ filozófiád igénye szerint. 3. Keress képviselõket, pl.: táltosokat, add a szájukba, rágasd, köpesd vissza. 4. Fûszerezd egy halom titkos, tehát ellenõrizhetetlen dologgal. 5. Vegyítsd bele korunk könnyen eladható termékét: a liberalizmust, nép-nemzeti csuporból öntsd. 6. Fiatal és félmûvelt olvasóid isteníteni fognak, tehát nyugodtan felvizezheted, és akárhány könyvet írhatsz, jól megélsz belõle. Hopp, amíg el nem felejtem: a szerzõ nem akar tudni a nagyállattartó kultúrákról, még e fogalmat sem ismeri, sõt többször kifejti, hogy õsvallásunknak a gyûjtögetõ, halászó-vadászó életmód felel meg igazán! Kérdésem a következõ: ha mi ilyen légynek sem ártó, vakondtúrás kerülgetõ, gyökér-szödögetõ, szerelem-zsongásos alakok voltunk, akkor hogyan harcoltuk végig egész Eurázsiát??? Szívtunk egy nagyot a spangliból, aztán egy levegõvel végigrontottunk az egészen? És ha végigharcoltuk, akkor jó szomszédok voltunk? Kinek jók? Nem folytatom... Tudjuk jól, hogy a szabadelvûségnek a zavarosban halászás a lételeme, legalábbis a mainak. Az ilyen filozófia nem tûr meg hõsöket, országvezetõket, (Kassai Lajos: téged sem!) és semmi sem szent néki, ha deheroizálhat. Lásd: tetemcafat és micisapka. Az erkölcsi relatívizmus pedig kötelezõ lételeme. Mert ha másokról bebizonyítod, hogy erkölcsi nullák, akkor saját kicsinységedet már nem mérhetik. Hölgyeim és Uraim! Dugjunk! Szívjunk, ha már nem áll fel! - (A könyvbõl vettem!) - Szeressük a másságot gyerekek! De vigyázzatok: az Isten, az nem isten, csak szellem. Egy Isten nincs, mert akkor nyilván õ megmondaná, hogy mi helyes és mi nem. Az pedig antidemokratikus, ugye? Vigyázzunk, nehogy a jót a rossztól elválasszuk, mert az már a jin-jang világa, nem eléggé észak-uráli. A szerzõ által leírt rendszer pontosan a rend tagadása, az értékek relativizálása. A belõle következõ életszemlélettel még lovat sem szabad tartani, nemhogy lovasíjászni. A könyv megdöbbentõen félrevezetõ, ezért mérhetetlenül káros. Különösen egyes sajnálatosan félmûvelt hagyományõrzõi körökben. Lelkes híveket szerezhet egy olyan világkép számára, mely napjaink uralkodó politikájához tökéletesen illeszkedik. Kivéve akkor, ha van bátorságunk az õsmagyar köntös lerántására. Mert az csak rosszul szabott díszlet, semmi több, ámbár az üzlethez jól jön. Ha az enyém volna, tûzre vetném. Így azonban köszönettel visszaküldöm. És természetesen a könyv soha nem az olvasót minõsíti, hanem aki megírta. Ha pedig most azt mondod: könnyû nemeket mondani, mondj igeneket, ha tudsz! Akkor a válaszom a következõ: bár tízezer oldalnyi néprajzi, régészeti és történelmi munkát elolvastam, és édesapám társaságában 40 év néprajzi gyûjtõ munka áll mögöttünk a Hortobágyon, akkor sem merészelnék ekkorát hazudni, bármennyit keresnék is rajta. Találkoztunk mi is a táltosok emlékével: Pizásó Pista, Tátos Nagy János, Szurtos Pali, a hajdúnánási gulyás Bocskai János, Szentmargitán Bajzát Pista, és így tovább. De szabadkõmûves páholyt nem szerveztünk nekik. Papp György Dr. Papp József és apjával egyetértésben: Papp Márton Karahun Lovasíjászat A SZERKESZTÕ MEGJEGYZÉSE: Az írás nem minden gondolatával értek egyet. Mégis fontosnak tartottam leközölni, mert e levél írói létezõ problémára hívták fel figyelmemet. Ma nagyon sokan próbálnak meg táltos hagyományainkból ilyenolyan úton hasznot húzni. Úgynevezett szellemi üzenetekkel megpróbálják elhitetni velünk, hogy egyedül az õ elképzeléseik az igazak a magyar õsvallásról. Csakhogy mindig kilóg a lóláb. Mert ezek a szellemi üzenetek általában nem találkoznak a néphagyományban fennmaradt táltos nyomokkal. Ráadásul érdekes módon mindig az üzenet fogadó érdekeit szolgálják... Ne feledjük: akik ma vakvágányra akarják futtatni a nemzet ügyét, azok hazugságaikat a magyarság köntösébe fogja bújtatni...