diplomás pályakövetés I.

Átírás

1 diplomás pályakövetés I. hazai és nemzetközi tendenciák Educatio Társadalmi Szolgáltató Közhasznú Társaság Országos Felsőoktatási Információs Központ (OFIK) november

2 Készült a Társadalmi megújulás Operatív Program A felsőoktatási szolgáltatások rendszer szintű fejlesztése kiemelt projekt intézkedési keretében a Diplomás Pályakövető Rendszer megvalósítás során. Kiadja az Educatio Társadalmi Szolgáltató Kht. Országos Felsőoktatási Információs Központ (OFIK) Felelős kiadó: Kerekes Gábor Szerkesztők: Fábri István Horváth Tamás Kiss László Nyerges Andrea Szöveggondozás: Gönye László Az Egy nemzetközi együttműködés: a REFLEX projekt című tanulmányt Polyacskó Orsolya fordította, nyelvi lektorálását Bükki Eszter végezte. Az Educatio Társadalmi Szolgáltató Kht. kiadványa az Európai Unió támogatásával, az Európai Szociális Alap társfinanszírozásával valósult meg. A kiadvány ingyenes, kizárólag zárt körben használható, kereskedelmi forgalomba nem kerülhet. A felhasználás a jövedelemszerzés vagy jövedelemfokozás célját nem szolgálhatja.

3 tartalomjegyzék Bevezetés (Horváth Tamás) Hazai gyakorlatok a diplomás pályakövetésben (Horváth Dániel) Külföldi gyakorlatok a diplomás pályakövetésben (Kiss László) Diplomás pályakövetés: várakozások és realitások (Kiss László) Doktoráltak a munkaerőpiacon (Fábri István) Diplomás pályakezdők a versenyszektorban (Tóth István János Várhalmi Zoltán) Egy nemzetközi együttműködés: a REFLEX projekt (Jan Koucky Christoph Meng Rolf van der Velden) Függelék 1. Hazai gyakorlatok az intézményi alumni rendszerekben Nemzetközi gyakorlatok az intézményi alumni rendszerekben Válogatott szakirodalom Szerzőink

4

5 bevezetés Számos uniós és hazai felsőoktatás-fejlesztési stratégia kiemelt célkitűzése a felsőoktatás és a munkaerőpiac közötti kapcsolatok javítása. Mindez különösen azokban a felzárkózó országokban szerepel a legfontosabb célok között, ahol az elmúlt évtizedekben igen jelentős társadalmi és gazdasági szerkezetátalakulás következett be, aminek következtében a képzés nem mindenben követi a munkaerő-piaci változásokat, igényeket és elvárásokat. Ennek egyik akadálya a két szféra közötti információáramlás nem kielégítő volta. Az egyetemen, főiskolán végzettek pályafutásának nyomon követése ennek egyik nemzetközi szinten már bevált eszköze. Diplomás pályakövetésnek tekintjük az államilag elismert felsőoktatási intézményekben felsőfokú diplomát szerzettek körében folytatott, empirikus (nagyrészt kérdőíves, kisebb részt mélyinterjús és fókuszcsoportos technikával lebonyolított) adatfelvételeket, melyek a diplomát szerzettek szakmai előmeneteléről, munkaerő-piaci érvényesüléséről, illetve a képzés utólagos megítéléséről nyújtanak információkat. Az intézmények saját hallgatói körében végzett vizsgálatainak célja elsősorban az intézményi képzés fejlesztése, illetve az alumni tevékenység erősítése. A szakmai szervezetek, kutatóintézetek és állami szervek által lefolytatott adatvételek országos, regionális, illetve ágazati szintű munkaerő-piaci és elhelyezkedési tendenciák felvázolására irányulnak, melynek segítségével többek között a képzési prioritások meghatározásához, a felsőoktatási képzés és a munkaerő-piaci igények összehangolásához nyújtanak információkat. A végzettek karrierjének követése, az abból származó információk a felsőoktatási szereplők igen széles köre számára nyújt hasznos információkat. Az egyetemek és főiskolák szempontjából a volt hallgatóik munkába állása, munkaerő-piaci jellemzőik, megszerzett ismereteik alkalmazhatósága, továbbképzési igényeik olyan semmi mással nem pótolható visszacsatolást biztosítanak az intézmények számára, amely információk segítségével fejleszthetik képzésüket, szolgáltatásaikat. A végzettek elhelyezkedésének sikeressége, ennek paraméterei nagyon fontos információt biztosítanak a leendő hallgatók számára a pályaorientáció során vagy már az intézmény, az adott szak kiválasztásakor. Sajátos helyzet áll elő a bolognai kétciklusú képzés rendszerében, hiszen az alapképzést befejezők jelentős része potenciális jelentkező is, így mind a pályakövetésnek, mind a jelentkezők tájékoztatásának több, egymással összefüggő szintje alakulhat ki. A kormányzati, ágazati szereplők számára a képzési kínálat kialakításához, tervezéséhez is kiemelt információforrást jelenthet a végzettekre épülő adatgyűjtés. S végül, de nem utolsósorban a pályakövetés eredményei a munkaerő-piaci szereplők számára is fontos információt biztosítanak a felsőoktatási intézményekben folyó képzésről. E széles körű és sokrétű társadalmi hasznosulás is szerepet játszik abban, hogy az Új Magyarország Fejlesztési Terv, illetve azon belül is a Társadalmi Megújulás Operatív Program (TÁ- MOP) kiemelt helyet szánt a diplomás pályakövetésnek. A cél az, hogy egyfelől ez a tevékenység egyfajta szolgáltatásként is minél szélesebb körben elterjedjen a felsőoktatási intézmények körében; másfelől a meglévő hazai és nemzetközi gyakorlatokra épülve biztosítva legyen a diplomás pályakövetés szakmai alapja, színvonala. A program megalkotói úgy vélik, hogy a megfelelő gyakorlat kialakítása jelentősen elősegítheti az intézmények versenyképességének javítását és a hazai felsőoktatás minőségorientált fejlesztését. Habár 2005-től a felsőoktatási törvény 1 szerint minden egyetemnek és főiskolának kötelező pályakövetést végeznie, az elmúlt években ilyen jellegű fejlesztés csak kevés, egymástól elszige- (1) évi CXXXIX. Törvény a felsőoktatásról.

6 Diplomás pályakövetés I. telt, spontán intézményi kezdeményezés formájában valósult meg. A pályakövetés központi és intézményi szintű fejlesztését az ágazati érdekek mellett az is indokolja, hogy a jelenlegi hazai gyakorlat még számos belső gyengeséggel küzd. Ez sok esetben a pályakövetés megfelelő szakmai hátterének és a fenntartható intézményi pályakövetési modell kidolgozásának hiányára vezethető vissza. Mindezek következtében kevés a szakmailag és módszertanilag megalapozott jó intézményi DPR és alumni gyakorlat, bizonytalan a pályakövetések finanszírozhatósága, gyenge a végzettek intézményi kötődése, így a diplomaszerzés utáni együttműködési (válaszadási) hajlandóságuk, és mind szervezeti, mind informatikai szempontból elégtelen a pályakövetés integráltsága. Mindezen hiányosságokat kívánja pótolni a TÁMOP Felsőoktatási szolgáltatások rendszerszintű fejlesztése c. kiemelt program és a TÁMOP intézményi pályázati program pályakövetésre vonatkozó komponense. A kiemelt program biztosítja azokat a központi szolgáltatásokat és szakmai támogatást, amelyek révén az intézmények a pályázati források segítségével meg tudják valósítani fejlesztéseiket. A központi pályakövetési program tehát nem egy országos, központilag vezérelt, statisztikai jellegű pályakövetéses kutatás, hanem elsősorban az intézményi pályakövetést támogató, azok hosszú távú működését megalapozó szakmai fejlesztés. Ennek érdekében a központi és intézményi programok kialakításánál figyelembe kellett venni ezek gyengeségeit és erősségeit. Egy központi program alapos, több elemből álló helyzetfeltárásra épülve képes hatékonyan működő, módszertanilag megalapozott intézményi modell kidolgozására; a végzettek adatainak más munkaügyi adatbázisokkal történő integrációjára; továbbá intenzív disszemináció révén a pályakövetés intézményen belüli vagy a végzettek körében történő elfogadottságának, presztízsének növelésére. Ezzel szemben az intézményi pályakövetés erőssége abban áll, hogy az alumni szolgáltatások révén kialakítandó intézményi kötődésre épülve közvetlen kapcsolatot tud létesíteni saját végzett hallgatóival, illetve a végzettekkel kapcsolatos, az intézmények számára fontos információs igényeket is meg tudja fogalmazni. A fentiekre tekintettel a TÁMOP ban megvalósuló központi diplomás pályakövető programnak kettős célja van. Egyfelől egy komplex, fenntartható intézményi pályakövető modell kidolgozása, illetve a megvalósuló intézményi fejlesztések szakmai támogatása. Az intézményi modell, ajánlás nemcsak az egyébként kulcsfontosságú kutatási, módszertani kérdésekre terjed ki, hanem emellett másik két fontos pillérre épül. Egyfelől a pályakövetési kutatások szervezeti hátterének kialakítására, intézményen belüli beágyazottságára, ami kiterjed a szakmai kompetenciákra, a pályakövetés közvetlen hasznosulására, egyes elemeinek stratégiákban, fejlesztési tervekben történő megjelenésére, adatvédelmi kérdésekre, valamint az egész fejlesztés informatikai hátterére. Másfelől a modell fontos részét képezi a pályakövetés belső és külső nyilvánossága, ennek formái, a pályakövetési eredmények és tapasztalatok minden érintetthez történő eljuttatása. Az intézményi modell kialakításának horizontális, azaz minden tevékenységre érvényes célkitűzése a pályakövetési modell fenntarthatóságának biztosítása, beleértve a pénzügyi fenntarthatóság (értékesítés, szponzoráció), az intézményiszervezeti fenntarthatóság (visszacsatolás, szabályozás) és a személyi-szakmai fenntarthatóság (emberierőforrás-igény, szükséges szakmai kompetenciák) kérdéseit is. A központi program másik kiemelt célkitűzése, hogy a felsőoktatás számára egy régóta hiányzó szolgáltatást biztosítson azzal, hogy a végzett hallgatók életpályájáról központi adatbázisok integrációja révén a korábbiaknál jóval teljesebb körű, és egyúttal naprakész információkat szolgáltat. A fejlesztés révén összehasonlíthatóvá válik a felsőoktatási intézmények munkaerő-piaci kibocsátása, ami jelentősen hozzájárulhat a felsőoktatás minőségi fejlesztéséhez, az

7 BEVEZETÉS A DPR intézményi modell kialakításának fázisai Helyzetfeltárás Intézményi DPR modell kidolgozása Intézményi DPR monitoring Nemzetközi jó gyakorlatok (OECD és egyéb országok) Kézikönyv, folyamatszabályozás Képzés, help-desk Hazai gyakorlatok Nemzetközi és hazai szakirodalom TÁMOP (intézményi pályázat és annak követelmény specifikációja) Intézményi fejlesztések szakmai támogatása Egységes módszertan alapján készülő ( auditált ) intézményi DPR Minden felsőoktatási intézmény igényének felmérése Empirikus kutatások (országos és pilot vizsgálatok) tudástár web jó gyakorlatok esettanulmányok konferencia kiadványok Monitoring értékelés érintett intézmények versenyképességének javításához. Minderre a Felsőoktatási Információs Rendszer (FIR) és más, a végzettek munkaerő-piaci jellemzőit (munkahely jellege, helye, munkakör, jövedelem) tartalmazó munkaügyi adatbázisok adatvédelmi előírásokkal összhangban álló integrációja révén nyílik lehetőség. A rendszeres monitoring mellett megvalósuló intézményi pályakövetések, a központi program által biztosított egyszeri szakmai és informatikai fejlesztésekkel kiegészülve, rendszeres adatsorokat biztosíthat az intézmények számára a végzettek elhelyezkedéséről, munkaerő-piaci tapasztalatairól. Hangsúlyoznunk kell, hogy itt nem személyes adatokról, hanem statisztikai összesítésekről, úgynevezett aggregált adatokról van szó, tehát nem egyes végzettek munkaerő-piaci jellemzőiről lehet majd információkat szerezni a központi DPR-adattárból, hanem intézményi, kari szintű, vagy akár szakokra lebontott adatsorokhoz lehet hozzájutni. A központi diplomás pályakövető program további fentiekkel szorosan összefüggő célja, hogy biztosítsa az érintett felsőoktatási szereplők számára a diplomaszerzéssel, elhelyezkedéssel, pályakövetéssel kapcsolatos információk összegyűjtését és az érdeklődők számára történő hozzáférését. Ennek része a központi és intézményi rendszerek közötti információáramlás technikai, informatikai hátterének biztosítása is. A központi diplomás pályakövetési program kidolgozása mellett az intézményi fejlesztések szakmai megalapozásához kíván hozzájárulni az a kiadványsorozat is, amelynek első kötetét tartja kezében az Olvasó. A könyv bemutatja a hazai és külföldi gyakorlatokat. A magyarországi felsőoktatási intézmények által végzett pályakövetési tevékenységről készített részletes elemzés nemcsak abból a szempontból számít úttörő jellegű vállalkozásnak, hogy a főbb tendenciák bemutatása során minden államilag elismert egyetemre és főiskolára kiterjedő információs anyagból dolgozik, hanem abból a szempontból is, hogy a kétségkívül meghatározó kutatás-mód-

8 Diplomás pályakövetés I. szertani vonatkozások mellett a pályakövetés további fontos kapcsolódó elemeit (intézményi beágyazottság, nyilvánosság, humánerőforrás-potenciál stb.) is alapos vizsgálat tárgyává teszi. A hazai intézményi gyakorlatok kapcsán kirajzolódó igen eklektikus kép után hasonló változatosságról ad számot a külföldi példákat elemző írás is. A mind elemzési eszköztárát, mind az elemzésbe bevont országok számosságát tekintve jelenleg legalaposabbnak tekinthető, magyarul megjelent összehasonlító elemzés általános tanulsága, hogy nincs egységesen alkalmazott külföldi gyakorlat. Igaz ez az egyes országokon belüli intézményi pályakövetési motivációkra és célokra, de igaz a központi vagy országos pályakövetéses vizsgálatok funkciójára nézve is. Mindezt figyelembe véve valószínűleg nem véletlen, hogy a gyakran különböző külföldi példákra mintaként tekintő hazai szakértők véleménye olykor jelentősen eltér a pályakövetés lehetséges és kívánatos funkcióit illetően. A számos hazai kutató, oktatáspolitikus álláspontját bemutató rövid tanulmány jól érzékelteti, hogy a hazai felsőoktatási szférában jelenleg még mennyire bizonytalan a diplomások munkaerő-piaci életútjának vizsgálatára irányuló pályakövetési tevékenység megítélése. A kötet tartalmazza továbbá az elmúlt évek néhány mértékadó pályakövetési kutatásának eredményeit. Elsőként az egyik legjelentősebb nemzetközi vizsgálat kutatási beszámolója olvasható magyar fordításban. A Reflex címet viselő kutatási program legfontosabb eredményeit áttekintve jól érzékelhető, hogy az egyes országok olykor rendkívül eltérő intézményi, képzési struktúrája milyen nehézségek elé állítja az összehasonlító felsőoktatás-elemzések készítőit. A felsőoktatási képzés struktúrájának nemzetközi trendjéhez igazodó hazai doktori képzés hatékonyságát vizsgálta az a kutatási program, amely a PhD-fokozatot szerzettek karrierkövetésére vállalkozott, és amelynek egyik első elemzése kötetünkben látott napvilágot. Az ebben a körben mindeddig egyetlen számottevő és országos léptékű magyarországi pályakövetéses vizsgálat külön érdekessége, hogy az életútelemzések során komoly figyelmet szentel az érvényesülésben gyakran fontos szerepet játszó személyes kapcsolatrendszernek. A kiadvány záró tanulmányában egy olyan széles körű hazai munkaerő-piaci kutatásnak a legfrissebb eredményeiről olvasható részletes elemzés, amely a munkaadói oldal szemszögéből vizsgálja az egyes intézményekben és képzéseken szerzett diplomák, illetve tudás értékét, alkalmazhatóságát. Az évente ismétlődő adatfelvétel keretében a piaci szektor jelentősebb hazai vállalati szereplői mellett idén már kis- és középvállalatok vezetői is véleményt alkottak a pályakezdő diplomások foglakoztatása kapcsán szerzett tapasztalataikról. A konkrét eredmények, munkaerő-piaci, elhelyezkedési tendenciák megismerése mellett minden bizonnyal érdekes és hasznos tanulságként szolgálnak az egyes vizsgálatok módszertani következtetései is. Ennek figyelembevétele mellett elismert hazai szakértők, továbbá a pályakövetés és az alumni tevékenység terén komoly tapasztalattal rendelkező felsőoktatási-intézményi szakemberek bevonásával elindult annak az intézményi modellnek a kidolgozása, amely a hazai egyetemek, főiskolák számára szolgálhat majd követendő mintaként a pályakövetési tevékenység terén. Terveink szerint a kiadványsorozat következő kötete ennek a munkának az eredményeit ismerteti majd, de szeretnénk a most általánosságban bemutatott hazai és nemzetközi pályakövetési gyakorlatból néhány igazi best practice-t esettanulmány formájában bemutatni, valamint az alumni rendszerek működéséről is további szakmai anyagokat megjelentetni. Emellett reméljük, hogy a már előkészítés stádiumában lévő országos és pilot kutatások eredményeinek bemutatására is sor kerülhet a közeljövőben. Horváth Tamás OFIK programvezető Educatio Kht.

9 horváth dániel Hazai gyakorlatok a diplomás pályakövetésben Országos vizsgálatok Hosszú évek óta zajlanak Magyarországon olyan hivatalos sok esetben hosszú távú tendenciák megfigyelésére is alkalmas adatgyűjtések, amelyek hasznos információkat nyújtanak a diplomások pályafutásának munkaerő-piaci jellemzőiről. Emellett az elmúlt években kísérlet történt néhány nagyobb léptékű, országos szintű pályakövetéses vizsgálat megvalósítására is. Az intézményi szintű pályakövetési tevékenységek bemutatása előtt érdemes ezért röviden áttekintenünk ezeket az adatgyűjtéseket, illetve vizsgálatokat, melyek fő jellemzője, hogy elsősorban az országos, képzésterületi munkaerő-piaci folyamatok, elhelyezkedési tendenciák vonatkozásában nyújtanak releváns kutatási eredményeket, az egyes intézményekre vonatkozó következtetések levonására azonban nem alkalmasak. Igaz, ez utóbbi általában nem is szerepel a kitűzött kutatási célok között, jóllehet az egyes intézmények fejlesztési prioritásainak kialakításakor minden bizonnyal hasznosítható információk nyerhetők a diplomások általános elhelyezkedési mutatóinak figyelembevételével. A Központi Statisztikai Hivatal statisztikái az ország társadalmi és gazdasági helyzetére, valamint a népesség alakulására vonatkozó adatokat tartalmazzák. A KSH alapelvei közé tartozik az objektivitás, a szakszerűség, a teljes nyilvánosság (az egyéni adatok védelme mellett) és az egyidejű tájékoztatás, ezért adatbázisai jól használhatóak az érdeklődők számára. Az egyéni érdeklődők, kutatók, szakértők mellett a KSH adatait felhasználják a kormányzati és igazgatási szervek, gazdasági szervezetek, hírközlő szervek, valamint nemzetközi szervezetek is. A könnyű hozzáférés érdekében az adatokat elektronikus formában, a hivatal honlapján ( teszik közzé. A KSH által szolgáltatott adatok között található több, a felsőoktatásra, illetve a munkaerőpiacra, foglalkoztatásra és jövedelemre vonatkozó adattábla is, melyeket a stadat-táblák Idősoros éves adatok között találunk, de a foglalkoztatottságra, jövedelemre vonatkozó információk évközi bontásban is elemezhetők. Az oktatás témakörén belül (2.6) több kategória szerepel, amelyek közül az utolsó foglalkozik a felsőoktatással (2.6.7). Ebben az adattáblában 1990-től találhatunk összesített idősoros adatokat a felsőoktatási intézmények, az oktatók és a hallgatók számának alakulásáról (ez utóbbiak esetében részletes bontásban képzési forma és tagozat szerint). Minden nagyobb téma adatállományát módszertani leírás és az alkalmazott fogalmak pontos meghatározása egészíti ki. Az oktatással foglalkozó tematikus egység esetében az intézmények tevékenységére vonatkozóan az Oktatási és Kulturális Minisztérium által gyűjtött és feldolgozott adatok képezik az adatforrást. Mivel ez az 1990-től tartó időszakot fogja át, ezért az adatok tartalma, illetve az adatfelvétel módszere és időpontja változott, amit felhasználásuk során figyelembe kell venni. Az adattáblák mellett az oktatással foglalkozó tematikus egységben 2004 és 2007 között megjelent letölthető anyagok és megvásárolható kiadványok is helyet kaptak, amelyek közül több a felsőoktatás különböző szegmenseivel foglalkozik (például Felsőoktatás és felsőoktatási kutatás). A foglalkoztatottsággal és jövedelmi viszonyokkal, munkanélküliséggel foglalkozó tematikus egység (2.1) adatai éves összehasonlítás mellett évközi bontásban is szerepelnek. Az idősoros adatok kiinduló éve változó, de a legtöbb esetben 2001-től nyújtanak információt a

10 Diplomás pályakövetés I. népesség foglalkoztatottsági és jövedelmi viszonyairól. Az oktatási adattáblákhoz hasonlóan e téma esetében szintén módszertani leírás és a felhasznált fogalmak meghatározása egészíti ki az adatállományt. A munkaerő-felmérés, ami a magánháztartásokra kiterjedő reprezentatív felvétel, a éves személyek gazdasági aktivitásáról nyújt információt. A magyar munkaerő-felmérés a vizsgált népességet egy meghatározott időszakban (a kikérdezés hetét megelőző héten, a hetet hétfőtől vasárnapig számítva) végzett tevékenységük alapján osztályozza. A foglalkoztatottsággal és jövedelmi viszonyokkal foglalkozó éves és évközi adatsorok mellett tájékoztató adatbázisokat, aktuális és archív letölthető gyorstájékoztatókat és részletesebb anyagokat, valamint megvásárolható kiadványokat találunk. Az itt fellelhető Fiatalok munkaerő-piaci helyzete című tanulmányok (2004-es és 2006-os felmérések alapján) több ponton is érintik a felsőoktatás és munkaerőpiac kapcsolatának kérdését, így értékes információforrásnak bizonyulhatnak. Az Állami Foglalkoztatási Szolgálat adatai elsősorban kötelező adatszolgáltatásra épülnek, ezeket egészítik ki a különböző reprezentatív adatfelvételekkel. Az ÁFSZ statisztikái az intézmények, cégek, vállalatok felől közelítik meg a diplomás foglalkoztatottak munkaerő-piaci helyzetét, s azt elsősorban a bérek alakulásával jellemzik. Máshogy történik az adatok begyűjtése a különböző intézmények és vállalatok dolgozói esetében. A költségvetési intézményekben foglalkoztatottak adatfelvétele a helyi költségvetésről teljes körű azoknál a szervezeteknél, amelyek a központi illetmény-számfejtési rendszerbe tartoztak az adatfelvétel időpontjában. Ezek az intézmények a Területi Államháztartási és Közigazgatási Információs Szolgálatokon (TÁKISZ) keresztül teljesítik adatszolgáltatási kötelezettségüket. Az e körön kívüli helyi költségvetési intézményektől, valamint a központi költségvetési szervezetektől az ÁFSZ közvetlenül kéri az adatszolgáltatást, reprezentatív módon, mintegy 9 százalékos minta kiválasztásával. A vállalkozói szférában és a nem profitorientált szervezeteknél az 50 főnél többet foglalkoztató egységeknél a kiválasztás előírásainak figyelembevételével a mintába a fizikai dolgozók kb. 6 százaléka, a szellemi foglalkozásúak mintegy 9 százaléka kerül be. Az 5 50 fő közötti létszámnagyságú cégek esetében a szervezetek köréből vesznek 20 százalékos mintát, az így bekerült szervezeteknek viszont minden teljes és nem teljes munkaidős dolgozóról adatot kell szolgáltatniuk. A Fiatal Diplomások Munkaerőpiaci Életpálya Vizsgálatának (FIDÉV) kutatási programját a Budapesti Közgazdaságtudományi és Államigazgatási Egyetem (ma: Budapesti Corvinus Egyetem) Emberi Erőforrások Tanszékének szakemberei koordinálták. A kutatás fő célja az volt, hogy átfogó képet adjon a frissdiplomások elhelyezkedési lehetőségeiről, státuszáról és jövedelmi viszonyairól, s hogy e visszajelzéseket, eredményeket a hallgatók, a jelentkezők, az intézmények, az oktatási tárca és a munkaadói oldal szereplői egyaránt hasznosítani tudják. A kutatócsoport két időpontban kereste fel a felsőfokú végzettséggel rendelkező pályakezdő fiatalok két különböző csoportját: az 1998-ban végzettek szeptember 1-i, az 1999-ben diplomát szerzettek szeptember 1-i munkaerő-piaci státuszát mérték fel a kutatás első fázisa során. Az első esetben a minta csak az állami intézményekben végzett pályakezdőket tartalmazza, a második kohorsz esetében ugyanakkor már a nem állami intézmények is a mintába kerültek. A második adatfelvételre mindkét csoport esetében egységesen 2004 áprilisában és májusában került sor: ennek során a vizsgálatban részt vevők februári munkaerő-piaci helyzetét tárták fel. Az így létrejött kutatási anyag alkalmas a két kohorsz munkaerő-piaci helyzetében bekövetkezett változások elemzésére, valamint az adott évre vonatkozó keresztmetszeti vizsgálatok végrehajtására. Annak ellenére, hogy a kutatás fő erőssége a két időpontbeli státusz összehasonlíthatósága, mindenképpen fontosak a keresztmetszeti vizsgálatok is, hiszen a pa- 10

11 HAZAI GYAKORLATOK A DIPLOMÁS PÁLYAKÖVETÉSBEN nelvizsgálatok esetében az első adatfelvételhez képest szükségszerűen csökkenni fog a további megfigyelések során elért esetszám. Ennek megfelelően összehasonlíthatók az 1998-ban, illetve 1999-ben végzettek lekérdezése során nyert adatok is. A kutatás során használt kérdőív harminckilenc kérdése tematikus blokkokba csoportosítható: személyes adatok, képzésre vonatkozó kérdések, végzettség, foglalkozás, munkahely és munkakör definiálása, kereset és munkával/munkahellyel való elégedettség és az esetleges további tanulmányok szerepelnek a kérdőívben, döntően egyszerűen feldolgozható zárt kérdések formájában. A legtöbb kérdés a munkahelyre, illetve a betöltött munkakörre vonatkozik. Az e téren elfoglalt pozíciót a pályakezdők körében nagyban befolyásolja az elérhető jövedelemszint (kereset) és a munkaidő hossza. A kereset esetében jelentős probléma szokott lenni a válaszmegtagadás; e kutatás esetében az első adatfelvétel során nagy különbség figyelhető meg az 1998-ban, illetve az 1999-ben végzettek között e tekintetben. Az előbbi esetben a visszaérkező kérdőívek 19,3 százalékában nem volt válasz a keresetre vonatkozóan, míg az egy évvel későbbi felvétel során mindössze 1 százalék azon válaszolók aránya, akik jövedelmüket nem árulták el. A kutatók szerint (FIDÉV-jelentés 2001) a jelentős különbség összefüggésben lehet a visszaküldési arányok különbözőségével: az 1999-ben végzettek közül ugyan csekélyebb arányban küldték vissza a kitöltött kérdőívet, de akik visszaküldték, azok határozottabban vállalkoztak e kérdés megválaszolására is. A második lekérdezés során 11 százalékos válaszmegtagadási arányról beszélhetünk a jövedelemmel kapcsolatban, ami elfogadhatónak minősül. A PhD életpálya-kutatás a felsőfokú képzés legmagasabb szintjén végzett csoport tagjainak elhelyezkedési tendenciáiról nyújt hasznos információkat. A Felsőoktatási Tudományos Tanács és a Doktoranduszok Országos Szövetsége megbízásából 2002-ben került sor az első átfogó szociológiai vizsgálatra az új típusú doktori képzésben részt vettek és fokozatot szerzettek körében. A kutatást az Universitas Press Felsőoktatás-kutató Műhely és a JELTÁRS Jelenkor Társadalomkutató Műhely végezte. A kutatási program több elemből állt, melynek keretében a kérdőíves vizsgálatot kétéves, már 2000-ben elkezdett előkészítő munka előzte meg. Először Mit tudunk a doktoráltakról? címmel helyzetfelmérő és módszertani tanulmány készült, melyben a hazai és nemzetközi szakirodalom áttekintésére és a tudományigazgatási intézmények anyagainak elemzésére került sor. A PhD-fokozattal rendelkezőkre vonatkozó információs adatbázis szisztematikus áttekintése után pedig kialakították a további adatgyűjtés módszertanát. Az empirikus kutatás célcsoportja körében hetvenöt mélyinterjút is készítettek, amelyet a munkaadói oldal (cégek, közintézmények) vezetői és a humánerőforrás szakemberei körében lefolytatott ötven interjúval egészítettek ki. A mélyinterjús vizsgálat elemzése után operacionalizálták a kutatás főbb kérdéseit, majd próbakérdezések után elkészítették a kérdőívet. A kérdőív kialakításakor figyelembe vették a DOSZ és a JELTÁRS által a doktori iskolák hallgatói körében 1998-ban és 2001-ben lefolytatott ezer és négyszáz fős kérdőíves vizsgálat tapasztalatait is, különösen a munkaerő-piaci és szakmai tervek, stratégiák kérdésblokkra vonatkozóan. Összesen hétszáz PhD-fokozatot szerzett kutató személyes lekérdezésére került sor. A címlistát a MAB és a doktori iskolák segítségével szerezték meg. A minta kialakításakor a legfontosabb szempont a tudományterület volt, ezenkívül a képző intézmény székhelye (Budapest, vidéki város) és a fokozatszerzés éve volt meghatározó. A kutatás során részletesen vizsgálták a doktoráltak iskolai életútját, a munkaerő-piaci életút minden állomását, az elhelyezkedés különböző tényezőit a személyes kapcsolatrendszertől az egzisztenciális és családi vonatkozásokig. Ezenkívül fontos vizsgálati elem volt a személyes elégedettség mérése, a fokozatszerzés szerepének megítélése az egyéni karrierépítésben. A kérdőíves vizsgálatot 11

12 Diplomás pályakövetés I ben megismételték. Ennek során hatszáz fő lekérdezésére került sor: közülük háromszáz fő a 2002-es minta része volt, háromszáz fő pedig az azóta fokozatot szerzettek közül került ki. A kérdőív legtöbb kérdésblokkja az összehasonlíthatóság érdekében teljesen megegyezett a korábbi kérdőívével, de újabb kérdéskörök is bekerültek a vizsgálatba: kutatói körülmények megítélése, aktuális felsőoktatás- és tudománypolitikai folyamatok értékelése. A kutatásról előzetes elemzések készültek, a záró tanulmány ezekben a hónapokban lát napvilágot. A felsőoktatási intézmények oktatói és vezetői véleményének a felmérésére az Országos Felsőoktatási Információs Központ megbízásából került sor 2006-ban (közreműködő: Universitas Press Felsőoktatás-kutató Műhely). A kutatás mélyinterjús vizsgálatból és kérdőíves adatfelvételből állt. A mélyinterjús vizsgálat keretében először a magyarországi felsőoktatási intézmények vezetői körében készült el negyven mélyinterjú, majd oktatókat, szakértőket és egyetemi tisztségviselőket kerestek fel a kutatók, s készítettek körükben újabb hatvan interjút. A végzett diákok munkaerő-piaci helyzetével és a pályakövetési kérdésekkel kapcsolatos témakörök mellett átfogó képet kaphatunk az intézmények legtöbbször informális keretek között megvalósuló munkaerő-piaci kapcsolatairól is. A kutatás másik részét jelentő kérdőíves vizsgálat a hallgatói véleményfelméréssel párhuzamosan az intézményekben dolgozó oktatók ötszáz fős mintáján alapult. A pályakövetéssel kapcsolatban a legtöbb megkérdezett rektor beszámolt arról, hogy intézményükben jelentős törekvések vannak a végzettek követésére alkalmas rendszer kiépítésére, ugyanakkor aggodalmaikat is megfogalmazták a pályakövetés kellő alapossággal történő végrehajtásával kapcsolatban az egyik legjelentősebb problémának a válaszadási hajlandóság alacsony mivoltát említették. A követéses vizsgálatok szükségességét lényegében a megkérdezettek közül senki sem kérdőjelezte meg, de a beszélgetések során kiderült, hogy a vizsgálatok sikerességét tekintve jelentős eltérések tapasztalhatók: ahol sikerül motiválni a volt hallgatókat, illetve elérni azt, hogy kötődjenek egyetemükhöz, főiskolájukhoz, ott a pályakövetés is nagyobb sikerrel tud lezajlani. Szintén könnyebb a dolguk a speciális (művészeti, hitéleti, rendvédelmi) képzést nyújtó, illetve a regionális vonzerővel rendelkező intézményeknek (vidéki főiskolák). Azon egyetemek és főiskolák esetében ugyanakkor nehéz megoldani a sikeres diplomás pályakövetést, ahol az egykori hallgatók nem vagy csak gyenge szálakkal kötődnek volt intézményükhöz. Éppen az alacsonyabb intézményi kötődés teszi szinte lehetetlenné a levelező tagozaton végzett hallgatók karrierkövetését, holott e csoport munkaerő-piaci helyzete (illetve a diplomaszerzés következtében az abban bekövetkezett változás) fontos információkkal szolgálhatna az egyetemek és főiskolák részére. A Magyarországon végzett határon túli magyar fiatalok életpályája című kutatási program a hazai felsőoktatási intézmények alapképzésein végzett nem magyar állampolgárok legnagyobb számú csoportjának karrierkövetését tűzte ki célul. A Márton Áron Szakkollégium karrierirodája által koordinált vizsgálat célja a Magyarországon történő tanulás motivációinak, illetve a határon túli hallgatók további életpályájának feltárása volt. A Kárpát-medence egész területére kiterjedő vizsgálat során többek között a szülőföldjükre hazatért, illetve Magyarországon maradt mintegy száznegyven volt ösztöndíjassal készült mélyinterjú. Az elkészült interjúk alátámasztották, hogy a fiatalok elkerülve otthonról egyre inkább a magyarországi lehetőségeket követik, fokozatosan vesztik el a kapcsolatot a szülőfölddel, itt tesznek szert baráti, élettársi stb. kapcsolatokra. A Magyarországra került határon túli hallgatókra sajátos identitás jellemző, mely által megkülönböztetik saját magukat a magyarországiaktól. A vizsgálat sok fontos módszertani tanulsággal szolgálhat általában a külföldi hallgatók 12

13 HAZAI GYAKORLATOK A DIPLOMÁS PÁLYAKÖVETÉSBEN életpályájának felmérésében, amely a növekvő nemzetközi felsőoktatási mobilitás következtében egyre inkább felveti egy országhatárokon átnyúló pályakövetési program kidolgozásának szükségességét. Diplomás pályakövetés a felsőoktatási intézményekben Nyugat-Európa, Észak-Amerika és a távol-keleti térség fejlett felsőoktatással rendelkező országaiban a diplomás pályakövetés nem egy esetben három évtizedet is meghaladó múltra tekint vissza; mára számos országban rendkívül elterjedtnek tekinthetők a különböző szervezetek és intézmények által folytatott ilyen jellegű tevékenységek. 1 Ezzel szemben a hazai felsőoktatási intézmények csupán az utóbbi években kezdték felismerni annak jelentőségét, hogy végzettjeik követéséből erőteljesen profitálhatnak, hiszen amellett, hogy képet kaphatnak diplomásaik munkaerő-piaci érvényesüléséről, ami az intézményfejlesztésben játszhat jelentős szerepet, a jó eredmények komoly marketingértékkel is bírhatnak a felsőoktatási intézmények hallgatókért folytatott versenyében. A diplomás pályakövetési rendszer kidolgozását célzó TÁMOP központi program előkészítéséhez kapcsolódó helyzetfeltárás során három különböző módon kezdtük meg az intézmények pályakövetési gyakorlatának feltérképezését. A nyilvánosan fellelhető anyagok összegyűjtésével 2 párhuzamosan került sor az intézményekkel történő kapcsolatfelvételre, melynek során arra kértük az egyetemek, főiskolák illetékes képviselőit, hogy bocsássák rendelkezésünkre pályakövetési kutatásuk nyilvánosságra hozható anyagait. 3 Az intézményi pályakövetési gyakorlatok megismerésének leghatékonyabb módja azonban a személyes kapcsolatfelvételen alapuló anyaggyűjtés volt: a DPR központi program előkészítő szakaszában (2008 márciusától júniusáig) negyvenkilenc felsőoktatási intézmény (ez összesen több mint százhatvan kart foglalt magában) személyes felkeresésére került sor, melynek során amellett, hogy az intézmény képviselői megismerhették a központi program egyes részleteit lehetőség nyílt az intézményi pályakövetési gyakorlat több szempont szerinti feltérképezésére. Ezek a találkozók olyan értelemben is hasznosak voltak, hogy az intézményi résztvevők összetételéből következtetni lehetett a pályakövetés mint feladat szervezeten belüli helyére, funkciójára, a belső munkamegosztásra. 4 Az intézményi igényfelmérések több célt is szolgáltak: egyrészt képet kaptunk a hazai felsőoktatási intézmények pályakövetési gyakorlatáról, valamint felmértük a DPR központi programjával szembeni elvárásokat, illetve megkezdtük az intézményi pályázati kiírást segítő szakértői anyag kidolgozását. Ezenkívül törekedtünk arra is, hogy minél szélesebb körű személyes kapcsolatrendszert építsünk ki az egyes egyetemek és főiskolák intézményi pályakövetésért felelős szakembereivel, illetve ennek részeként feltérképeztük a szakértői kompetenciákat. A nagyobb egyetemek és főiskolák képviselőivel folytatott megbeszéléseken az Educatio Kht. (1) Kiss László (2008): Külföldi gyakorlatok a diplomás pályakövetésben. Educatio Társadalmi Szolgáltató Kht. (2) Ez a legtöbb esetben az intézmények interneten fellelhető anyagainak összegyűjtését jelentette. (3) Az útján történő felkérést az ország összes felsőoktatási intézményéhez eljuttattuk. Több pályakövetéses témájú intézményi kiadvány, promóciós jellegű anyag, tanulmánykötet, kézirat érkezett be hozzánk ilyen módon. (4) Több típust lehet megkülönböztetni e szempont alapján: leggyakrabban a pályakövetés megvalósítói többnyire a karrieriroda munkatársai, illetve az intézményvezetés részéről megbízott személy vett részt a találkozókon, de előfordult, hogy az intézményvezetés a legmagasabb szinten (rektor, rektorhelyettes, főtitkár) képviseltette magát. Nagy, integrált intézmények esetében előfordult, hogy a karok egymástól független pályakövetési vizsgálatainak lebonyolítói is részt vettek az említett találkozókon, többek között abból a célból, hogy a felmérések későbbi esetleges integrációjának alapjait megteremtsék. Előfordult ugyanakkor, hogy az intézmény hivatalosan kijelölt szakemberei figyelmen kívül hagyták az egyes karok, illetve kisebb egységek szakok önálló, ám esetenként jelentősebb múltra visszatekintő felméréseit. 13

14 Diplomás pályakövetés I. többfős szakértői csoporttal képviseltette magát, a kisebb intézmények szakembereivel pedig interjút készítettünk. Az igényfelmérések második fázisában az intézményi szintű látogatások után sor került bizonyos karok önálló pályakövetési gyakorlatának felmérésére is, főként azon esetekben, ahol valószínűsíthető volt, hogy a karokon önálló pályakövetési tevékenység folyik. (A személyes találkozók során meglátogatott intézmények listáját lásd az 1. mellékletben.) A hazai felsőoktatási intézmények pályakövetési gyakorlatainak összegyűjtése során minden eddiginél részletesebb képet kaptunk az egyetemek és főiskolák által folytatott vizsgálatokról: a kizárólag hitéleti képzést nyújtó egyházi intézményeket leszámítva teljes körű személyes kapcsolatfelvételre került sor, s az esetek döntő többségében a személyes látogatás is lezajlott. 5 A hitéleti képzést nyújtó egyházi intézmények azért maradtak ki a felmérésből, mivel több esetben levélben jelezték az Educatio Kht. felé, hogy nem folytatnak pályakövetést, illetve utaltak arra, hogy az egyházi intézmények esetében nem is releváns felvetés az intézményesült diplomás pályakövetési tevékenység, mivel a végzettek (hitéleti) pályája nyomon követhető az egyházak nyilvántartási rendszerén keresztül. Az egyetemek és főiskolák diplomás pályakövetésének felmérésére korábbi példákat is találunk, 6 de jelen kutatás céljait tekintve abból a szempontból mindenképpen egyedinek tekinthető, hogy törekszik a felsőoktatási intézmények pályakövetését felügyelő és lebonyolító szakemberek teljes körével személyesen kapcsolatba lépni, elősegítve ezáltal a gyakorlatok mind teljesebb körű megismerését, szervezetszociológiai áttekintését. A teljességre törekvés igénye jellemzi tehát az intézményi gyakorlatok összegyűjtését, ám ennek korlátai is nyilvánvalóak sok esetben a felkeresett intézmény pályakövetést folytató szakemberei sem tudnak egymás tevékenységéről, ami jelzi, hogy a gyakorlatok teljes körű összegyűjtése szinte lehetetlen feladat. 7 Az adatgyűjtés során mindvégig hangsúlyoztuk, hogy e tevékenységünket a TÁMOP kiemelt projektet lebonyolító Educatio Kht. megbízásából végezzük: ez esetenként befolyásolhatta a válaszadást, hiszen ily módon olyan adatokhoz is hozzájuthattunk, melyeket az intézmények más esetben nem bocsátottak volna rendelkezésünkre. Másik oldalról az is igaz, hogy az intézmények érdekeltek voltak mind szakmai-módszertani, mind szervezettségi szempontból minél pozitívabb képet festeni magukról. A személyes adatgyűjtés a következőképp zajlott: az intézménylátogatások során minden esetben kitöltöttünk egy kérdőívet, melynek kérdései az intézmény diplomás pályakövetési rendszerének fontosabb jellemzőire vonatkoztak. A kérdések nagyobb részére az esetek többségében anélkül is választ kaptunk, hogy arra külön rá kellett volna kérdezni, mivel az intézmények képviselői minden esetben részletesen bemutatták saját gyakorlatukat. Az esetlegesen kimaradt, ám fontosnak ítélt jellemzőkre ezután célzottan tudtunk rákérdezni. (Az intézménylátogatások során érintett kérdéseket lásd a 2. mellékletben.) (5) Az intézménylátogatásokra néhány speciális képzést nyújtó felsőoktatási intézmény esetében nem került sor, illetve ott, ahol még nincs végzős évfolyam (új intézmények). (6) Dr. Billik István 2003-ban gyűjtötte össze az egyetemek és főiskolák diplomás pályakövetési gyakorlatait. (Dr. Bilik István [2003]: Pályakövetés, ahogy az intézmények csinálják. előadás.) Ennek során számos egyetem, főiskola, illetve kar gyakorlatán mutatja be a pályakövetési módszereket ban az Universitas Press Felsőoktatás-kutató Műhely vállalkozott egy nagyobb kutatás részeként a pályakövetési módszerek feltárására (Oktatói vélemények vizsgálata. Universitas Press Felsőoktatás-kutató Műhely, 2006). A kutatás első részeként negyven magyarországi felsőoktatási intézmény vezetőjével készült mélyinterjú, melynek egyik témája az egyetemeken és főiskolákon folyó diplomás pályakövetés volt. (7) Az intézmények diplomás pályakövetési gyakorlatának további feltárását hivatottak szolgálni többek között a TÁMOP projekt keretén belül megvalósítandó pilotkutatások. 14

15 HAZAI GYAKORLATOK A DIPLOMÁS PÁLYAKÖVETÉSBEN E tanulmány célja, hogy összefoglalja a hazai felsőoktatási intézmények megismert pályakövetési tevékenységének főbb jellemzőit, részletesen kitérve a vizsgálatok módszertani kérdéseire. A pályakövetés hazai elterjedtsége, jellemzői A lezajlott intézménylátogatások és adatgyűjtések eredményeképp sor kerülhetett a hazai pályakövetési gyakorlatok áttekintésére. 8 A pályakövetés elterjedtségével kapcsolatban mindenképpen figyelemreméltó, hogy a vizsgált intézmények, karok 9 legtöbbjében folytatnak valamiféle felmérést (felméréseket) a végzettek körében ábra. Folytat-e az intézmény diplomás pályakövetést? 8% 12% 80% igen (80%) nem (12%) kidolgozás alatt áll (8%) A diagram adataiból kitűnik, hogy a felmért intézmények és karok nagyjából 10 százalékában nem zajlik pályakövetési vizsgálat vagy annak előkészítése, szemben az egyetemek és főiskolák kb. 90 százalékával, ahol ilyen felmérések hosszabb-rövidebb idő óta folynak, illetve előkészületi stádiumban vannak. Ez az arány mindenképpen azt jelzi, hogy a hazai felsőoktatási intézmények mind nagyobb hányada kezdi felismerni a pályakövetési vizsgálatok jelentőségét, eredményeinek sokoldalú felhasználhatóságát. A pályakövetési vizsgálatot nem folytató intézmények esetében különböző okokból nem végeznek ilyen felméréseket. Ilyen ok lehet többek között a néhány éve működő intézmények esetében a végzettek jelenlegi csekély száma. Szintén nincs formális pályakövetés azokon az egyetemeken és főiskolákon, melyek nagyon speciális képzést biztosítanak. Esetükben azzal indokolták a pályakövetés hiányát, hogy különböző csatornákon keresztül az intézmény a legtöbb esetben követni tudja korábbi hallgatóit. 11 A diplomás pályakövetést folytató intézmények esetében is viszonylag jelentős különbségek figyelhetők meg a pályakövetési tevékenység megkezdésének időpontját tekintve. 12 (8) Intézményi adatok a 3. mellékletben. (9) Vizsgálatunk alapvetően intézményi szintre terjedt ki (ha egy integrált intézmény valamely karján folyik pályakövetés, akkor ezen intézmény a pályakövetést folytatók kategóriájába kerül), de egy-egy esetben az egyes karok diplomás pályakövetését külön is megvizsgáltuk. Az 1. ábra adatai az összes általunk megvizsgált intézményre, illetve karra vonatkoznak. (10) Az intézményi pályakövetésre vonatkozó adatok forrása elsődlegesen az intézménylátogatások során kitöltött adatlap, illetve az egyes egyetemek és főiskolák által rendelkezésünkre bocsátott anyagok. (11) Legjobb példák e csoportra a művészeti képzést folytató egyetemek, főiskolák, valamint a kizárólag hitéleti képzést nyújtó felsőoktatási intézmények, de ide sorolható a Rendőrtiszti Főiskola is, ahol a beiskolázás előre megállapított keretszámok alapján történik, így a végzettek elhelyezkedése biztos és egyszerűen nyomon követhető. (12) A pályakövetési tevékenységek megkezdésére vonatkozó információkat az intézmények személyes felkeresése során gyűjtöttük össze. Az erre vonatkozó intézményi adatokat lásd a 3. mellékletben. 15

16 Diplomás pályakövetés I. 2. ábra. A pályakövetési vizsgálatok indulási éve Intézményszám (db) Jól látható, hogy a 2005-ös évben igen jelentős felfutása volt a pályakövetési vizsgálatok beindításának. Ennek oka, hogy sok helyen a 2004-ben kiírt, 2005-ben megvalósított Regionális Operatív Program (ROP) pályázat biztosított lehetőséget e tevékenység elindítására, a pályakövetés ugyanis legtöbbször az említett pályázat keretei között létrehozott karrieriroda egyik fő tevékenységének bizonyult az adott időszakban. Sőt, olykor maguk az irodák létrehozásának a lehetőségét teremtette meg a pályázat. (Adataink szerint a 2005-ben és 2006-ban megkezdett pályakövetési vizsgálatok mintegy kétharmadának finanszírozását e pályázat biztosította.) 2005-ben történt meg a pályakövetés intézményi kötelezettségének jogszabályban való rögzítése, 13 az ezt követően elindult felmérések mintegy 40 százaléka esetében említették a törvényi kötelezettséget a pályakövetés elindítása kapcsán. Az adatokból kitűnik, hogy a hazai diplomás pályakövetés mindössze egy évtizedes múltra tekint vissza. Ez alapvető különbség a nyugat-európai és észak-amerikai gyakorlatokhoz képest, ahol a felsőoktatási intézmények, illetve a felméréseket esetenként koordináló központi szervezetek sok esetben már az 1970-es években kialakították pályakövetési rendszerüket. 14 (13) évi CXXXIX. Törvény a felsőoktatásról (14) A témához bővebben lásd Kiss László Külföldi gyakorlatok a diplomás pályakövetésben című tanulmányát. 16

17 HAZAI GYAKORLATOK A DIPLOMÁS PÁLYAKÖVETÉSBEN A pályakövetés szervezeti háttere A diplomás pályakövetést szinte minden esetben az egyetem, főiskola valamely szervezeti egysége végzi ábra. A pályakövetés szervezeti fenntartói 8% 2% 5% 2% 7% 11% 16% 49% karrieriroda (49%) diákcentrum, diáktanácsadó (16%) kutatócsoport, szakértők (11%) minőségfejlesztési, minőségbiztosítási szervezet (7%) intézményvezetés, tanulmányi hivatal (8%) külső cég (2%) egyéb (5%) nincs külön szervezet (2%) A pályakövetés koordinálása az intézmények közel fele esetében a karrierirodák feladata. Ez a tevékenység jellegén túl azzal is magyarázható, hogy a 2005-ös ROP pályázat támogatásával lehetőség nyílt karrierirodák létrehozására, melyek sok esetben szervezeti hátterévé váltak az ilyen jellegű kutatásoknak, hiszen számukra a megfelelő működéshez elengedhetetlen a munkaerő-piaci folyamatok, illetve a végzettektől érkező visszajelzések megfelelő szintű ismerete. A karrierirodák mellett a diákcentrumok, diáktanácsadók, valamint az intézményen belül működő kutatócsoportok szerepe tekinthető jelentősnek. Számos intézmény esetében elmondható ugyanakkor, hogy a pályakövetés kezdeti stádiumában egy-egy oktató spontán, sok esetben szakmai érdeklődésén alapuló munkájaként, alulról jövő kezdeményezés formájában valósult meg, majd később alakult ki a tevékenység intézményesült szervezeti háttere. Ugyanakkor más intézmények esetében a diplomás pályakövetés intézményvezetői kezdeményezésre, sokszor a minőségbiztosítási rendszer kiépítéséhez kapcsolódóan indult el. A pályakövetési vizsgálatok tematikája sok esetben összefügghet az azt megvalósító szervezet jellegétől. A karrierirodák által végzett felmérések fókuszában az elhelyezkedéssel, a képzés értékelésével kapcsolatos kérdések állnak, a kutatócsoportok által végzett vizsgálatok ugyanakkor részletesebben kitérnek egyéb témákra is (család, életút, lakhatás, fogyasztói szokások stb.). A pályakövetés szervezeti hátterétől függetlenül ugyanakkor jellemző, hogy a kutatások bizonyos fázisaiban (kidolgozás, értékelés) az intézmény más szakemberei (szociológusok, piackutatók, statisztikusok) is részt vesznek. (15) Intézményi adatok a 3. mellékletben. Egy-egy intézmény esetében több szervezeti fenntartó is szóba jöhet. 17

18 Diplomás pályakövetés I. Pályakövetés és integráció A hazai pályakövetési gyakorlatok intézményi szintű integráltságát vizsgálva öt csoportot különíthetünk el Szakos/tanszéki szintű pályakövetés. Néhány esetben egy-egy szak végzettjeit felmérő kutatások is zajlanak, de ezek előfordulása viszonylag ritka, illetve nehezen feltárható. 17 Ezek fő jelentősége abban áll, hogy sok esetben kari, illetve intézményi pályakövetési kutatások az ilyen, egy-egy szak végzettjeire kiterjedő felmérésekből indultak ki, azokat pilotvizsgálatként hasznosítva Az egy karral rendelkező intézmények esetében legtöbbször egységes, az egész intézmény végzettjeire kiterjedő vizsgálatokról beszélhetünk Az ilyen intézmények esetében is figyelembe kell venni ugyanakkor, hogy a munkaerő-piaci helyzet tekintetében jelentős különbségek adódhatnak az elvégzett szakok szerint. 3. Sok intézményben nem tapasztaltunk egységes pályakövetési gyakorlatot, a karok vagy a karok egy része egymástól függetlenül végez pályakövetéses kutatásokat (pl. ME, NYME, PPKE, PTE stb.). Ezen intézmények esetében is látható, hogy megindult az együttműködés a pályakövetési rendszerek egységesítése érdekében. 4. Bizonyos integrált intézmények esetében már működő egységes pályakövetési rendszerrel találkoztunk esetükben az egységesítés már korábban lezajlott (pl. DE, SZTE), illetve kezdettől fogva egységesen, minden karra kiterjedően működött a rendszer (pl. BME). Az előző és ennek a típusnak egy köztes alcsoportját képezik azok az intézmények, ahol az integrált pályakövetéssel párhuzamosan is folynak kari vagy tanszéki szintű vizsgálatok. Ez főként azokra az integrált intézményekre igaz, melyek esetében az integráció idején vagy később történt meg egyes karok csatlakozása az adott intézményhez, ahol vélhetően az integráció egyéb területeken is némileg lassabban valósul meg. 5. Intézmények közötti együttműködésben megvalósuló pályakövetési vizsgálatokra találtunk néhány példát a hazai gyakorlatok feltérképezése során. Az intézmények együttműködésére épül a Zsigmond Király Főiskola vezetésével létrejött kutatás, melyben a ZSKF mellett négy intézmény vett részt (AVKF, BMF, ELTE-ÁJK, WJLF). A kutatásban az intézmények mellett az MTA-PTI is közreműködött, az eredményeket tanulmánykötet formában publikálták. Egy másik, talán kevéssé ismert együttműködés az Egyházi Egyetemek Karrier Irodájához kötődik. Ennek égisze alatt a KRE-ÁJK és a PPKE-JÁK végzett közös pályakövetési kutatást. A két vizsgálat közti legfőbb különbség, hogy a ZSKF nevével fémjelzett kutatásban egymástól merőben eltérő jellegű, csupán regionálisan behatárolt (budapesti és Pest megyei) intézmények vettek részt, míg az Egyházi Egyetemek Karrier Irodája által végrehajtott felmérés két jogi kar végzettjeit érintette. (Ez azt mutatja, hogy adott esetben mind a regionális, mind a képzési területi együttműködések életképesek lehetnek.) Szintén említést érdemel Sopron, Győr, Szombathely és Zalaegerszeg intézményeinek bevonásával végrehajtott nyugat-magyarországi regionális felmérés, mely egy teljes régió munkaerő-piaci viszonyait térképezi fel. (16) Erre vonatkozó intézményi adatok a 4. mellékletben. (17) Jó példa erre a Szegedi Tudományegyetemen zajló felmérés, ahol egy vizsgálat a könyvtár szakon diplomát szerzettek munkaerő-piaci helyzetét méri fel. Az ilyen vizsgálatok hátterében általában egy-egy elhivatott szakember (oktató) elkötelezettsége, kíváncsisága áll. (18) Jó példa erre a SE-ETK kari szintű pályakövetési vizsgálata, mely első évében az ápoló és a gyógytornász szakon végzetteket mérte fel, majd e vizsgálat tapasztalatait felhasználva a következő évben kiterjesztették a vizsgálatot a kar összes végzettjére. 18

19 HAZAI GYAKORLATOK A DIPLOMÁS PÁLYAKÖVETÉSBEN 1. Szakos/tanszéki szintű pályakövetés Szakon/tanszéken végzett hallgatók 2. Egy karral rendelkező intézmények pályakövetése Az intézményben (karon) végzett hallgatók 3. Egymástól független kari szintű pályakövetések egy intézményen belül Az egyes karokon végzett hallgatók 4. Integrált intézményi szinten működő pályakövetések (párhuzamosan kari szinten is) Integrált intézmények (és egyes karok) végzett hallgatói 5. Pályakövetés intézményközi együttműködésben Egy adott régió vagy képzési terület végzett hallgatói 19

20 Diplomás pályakövetés I. A karok közötti sajátos viszonyrendszert jelzi az is, hogy az integrált intézmények esetében mely kar volt az integrált pályakövetés bevezetésében a kezdeményező. (A karok szakembereinek szerepe annak ellenére igen jelentős, hogy szervezetileg az esetek többségében a központi karrieriroda végzi a felmérések koordinálását. A kari szakemberek főként a felmérések szakmai kidolgozásában és az eredmények értékelésében játszanak szerepet.) Mindenképpen jellemző ugyanakkor, hogy egyik-másik kar a pályakövetési rendszer kialakítása során domináns pozícióba kerül. A megismert esetek azt mutatják, hogy az integrált, több képzési területen oktató intézmények karai közül elsősorban a gazdaságtudományi és műszaki karok emelhetők ki általában az e karokhoz tartozó szakemberek irányítják a pályakövetés lebonyolításának szakmai részét. (Természetesen koordinációs szinten minden esetben az intézményvezető által megbízott személy a tevékenység felelőse.) Az intézményi szintű pályakövetési gyakorlatok egységességük fokát tekintve különbözőek lehetnek e szempontot megvizsgálva két eltérő típust különíthetünk el: bizonyos integrált intézmények gyakorlatában a felmérések teljesen egységesek (tehát azonos kérdőíveket használnak mindegyik karon), míg más egyetemek, főiskolák esetében az egységes kérdésblokkok mellett a karok saját kérdései is megjelennek a kérdőívekben. Nyilvánvaló, hogy ez utóbbi módszer a karok nagyobb önállóságára utal: az egységes kérdések kötelező megjelenítése mellett a karok szakemberei gyakorlatilag bármely, őket érdeklő kérdést a felmérés tárgyává tehetik. A pályakövetés funkciói A pályakövetés elindítását több tényező, illetve szükséglet is elősegítette, melyek közül a külső környezet hatásai és az úgynevezett belső, intézményi érdekek egyaránt fellelhetők. Külső hatásnak számít a jogszabályi kötelezettség, illetve a 2005-ös ROP pályázat. Ezek aránya a motivációk között viszonylag csekély, 19 az intézmények többsége (legalábbis saját bevallásuk szerint) önmagától felismerte a pályakövetés fontosságát és hasznát, így az említett külső ösztönzőket meglehetősen ritkán említették az intézmények képviselői. Jó példa erre a ROP pályázat: a különféle beválásvizsgálatok, illetve pályakövetési kutatások elindítására megvolt az igény, de az intézmények nem rendelkeztek kellő forrással. Erre jelentett megoldást az említett pályázat. Több felsőoktatási intézmény esetében is előfordult, hogy az addig informális keretek között, lelkesedésből és személyes elkötelezettségből folytatott pályakövetési kutatások a ROP pályázat által biztosított források segítségével intézményesültek, legtöbbször az ekkor létrehozott karrieriroda égisze alatt. A külső tényezőkhöz képest több és változatosabb intézményi érdekre derült fény a pályakövetési gyakorlatok feltérképezése során. Ezek között található általánosabb (például információszerzés a végzettekről) és jobban definiált cél is (információszerzés a képzés használhatóságáról). A pályakövetési vizsgálatok elindításában felméréseink alapján összesen tizenhárom jól elkülöníthető motivációs tényező jelenik meg, ezek megjelenési arányát a következő diagram szemlélteti: 20 (19) Számos intézmény esetében előfordult az is, hogy több belső motivációs tényezőt követően megemlítették egyik vagy másik külső tényezőt is, de ezek körében is előbbiek tűntek inkább hangsúlyosnak. (20) A pályakövetés elindításának ösztönző tényezőit az intézmények képviselőivel történt személyes találkozás alkalmával gyűjtöttük össze. Az intézmények több ösztönző tényezőt is megjelölhettek; a diagram az összes említett tényező közti megoszlást mutatja. 20