II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola. Történelem és Társadalomtudományi Tanszék. Rácz Béla. Őstörténet. Az ősközösségi társadalom története

Átírás

1 II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola Történelem és Társadalomtudományi Tanszék Rácz Béla Őstörténet Az ősközösségi társadalom története jegyzet Beregszász

2 TARTALOMJEGYZÉK BEVEZETÉS I. FEJEZET. AZ ŐSKÖZÖSSÉGI TÁRSADALOM TÖRTÉNETÉNEK TUDOMÁNYA I.1. A diszciplína helye a tudományok rendszerében. A tudományág feladatai I.2. Az ŐTT forrásai és kapcsolatai más tudományokkal I.3. Kormeghatározási módszerek és az őskor kronológiája I.3.1. Kormeghatározási módszerek I.3.2. Az őskor kronológiája II. FEJEZET. AZ EMBER SZÁRMAZÁSA II.1. Az ember helye az élő szervezetek rendszerében II.2. Az ember származásáról szóló elméletek II.2.1. Mitológiai és vallási magyarázatok II.2.2. Tudományos elméletek II.2.3. Egyéb magyarázatok III. FEJEZET. AZ ANTROPOGENEZIS FOLYAMATA III.1. Preanthropus stádium III.1.1. Australopithecusok III.2. Archanthropus stádium III.3. Paleoanthropus stádium III.4. Neoanthropus stádium IV. FEJEZET. AZ EMBERI KÖZÖSSÉGEK LÉTREJÖTTE ÉS FEJLŐDÉSE IV.1. Az ősközösségi társadalom időszaka IV.1.1. Az ősközösségi társadalom kezdeteinek rekonstrukciós lehetőségei IV.1.2. Az ősközösség gazdasági viszonyai IV.1.3. Az ősközösség szociális viszonyai IV.1.4. Az ősközösség szellemi élete IV.2. A korai nemzetségi közösség időszaka IV.2.1. Az antropogenezis folyamatának vége IV.2.2. A modern ember kialakulásának mono- és poligenetikus elméletei IV A monocentrikus elmélet IV A poligenetikus elmélet IV A Homo sapiens kialakulására vonatkozó egyéb elméletek IV.2.3. A nemzetségi rendszer kialakulása IV.2.4. Termelési folyamatok a nemzetségi rendszerben 2

3 IV.2.5. Szociális viszonyok IV.2.6. Családi viszonyok IV.2.7. A nemzetségi rendszer szellemi élete IV.2.8. A Homo sapiensek és a neandervölgyiek IV.2.9. A vadászó-gyűjtögető életmód válsága IV.3. Késői nemzetségi közösség vagy szomszédos közösség IV.3.1. Az állattartás és földművelés kialakulása IV.3.2. Szociális-gazdasági viszonyok a szomszédos közösségben IV.3.3. Házasság és család IV.3.4. A közösségek struktúrája és a hatalmi szervek IV.3.5. Szellemi élet IV.3.6. Az első neolit városok IV A neolitikum hatása az emberiségre IV Közel-Kelet első települései IV Çatal Hüyük IV Jerikó VI. FEJEZET. AZ ŐSKÖZÖSSÉGI RENDSZER FELBOMLÁSA, A POLITOGENEZIS FOGALMA FÜGGELÉK I. Kutatástörténeti adalékok II. Szemelvények napjaink ősközösségi társadalmainak szertartásaiból ZÁRSZÓ 3

4 BEVEZETÉS Az emberiség történelmének kutatása igazi kihívás, főleg ha olyan korszakokat vizsgálunk, amelyekben még nem létezett írásbeliség. Minél távolabb utazunk vissza a múltba, annál gyakoribbakká válnak a megválaszolatlan kérdések, hiszen létezett a történelemben egy olyan időszak, amelyben az emberek nem írták le az életükkel kapcsolatos jelenségeket, eseményeket. Az emberiség történetének őskora egyet jelent az írásbeliség előtti, civilizációkat megelőző, hosszú peridussal, amelynek kutatása teljesen eltérő módszereket követel meg. A civilizációk kutatásának módszertana elsősorban az írott forrásokra alapszik, az őskor kutatása viszont teljesen más módszertani kihívásokat fogalmaz meg. Nem túlzás azt állítani, hogy minden egyes történelmi folyamat közvetlen, illetve közvetett módon visszavezethető egészen az emberiség őstörténetéig. Minden ott kezdődött el, hiszen az ember kiemelkedésével az állatvilágból, majd a folyamatos fejlődésével és tudásának, tapasztalatainak gyarapodásával úrrá tudott válni állati ösztönein, legyőzte magában azokat a félelmeket, amelyek az állatokat továbbra is keretek közé szorítja. Az ember egész története folyamán újabb és újabb kihívások elé nézett, ugyanakkor, mint ahogy azt saját magunkon tapasztalhatjuk, minden akadályt sikeresen vett, hiszen itt vagyunk és fajunk nem halt ki az evolúció során. Az ember messze nem a legtökéletesebb élőlény a Földön: nem mi vagyunk a leggyorsabbak, nem mi vagyunk a legerősebbek, nem a mi látásunk a legjobb, és ugyanez a hallásunkra is igaz. A felsorolást még hosszasan lehetne folytatni, de mindehhez hozzá kell tennünk: az ember a legleleményesebb és legintelligensebb lény a Földön, ami lehetővé tette számára a túlélést a jégkorszakok, a száraz időszakok, a különböző krízisek idején egyaránt. Az emberi kíváncsiságnak tudható be, hogy őseink nem ragadtak le a folyó egyik partján, nem elégedtek meg egy földrész benépesítésével, sőt, a XX. századra már a világűr meghódítása is terítékre került. Az emberiség fizikai, vagyis evolúciós fejlődése szemmel látható változásokhoz vezetett az elmúlt 3 millió év alatt, mindeközben több olyan technológiai szintlépés is bekövetkezett, amelyeknek köszönhetően az ember eljutott addig a pontig, amikor már a saját őstörténetét kezdi vizsgálni. Az ember eredetének kérdése a világtörténelem és egyben egy sor más tudományág nagy talánya, magyarázatára számtalan elmélet létezik. Ne gondoljuk azt, hogy ez a probléma csak az újkori tudományos forradalom egyik terméke. Az olyan őskori eredetű vallás, mint például a totemizmus, arra utal, hogy az emberek már több tízezer évvel ezelőtt is az őseik után kutattak. 4

5 Az őstörténetünk kutatása ma már sokkal racionálisabb módszerekkel zajlik, ugyanakkor rendkívül összetett vizsgálatokkal, összehangoltan használja fel több tudományág eredményeit az ember őskori történetének rekonstruálásához. Az írásos források hiánya miatt az anyagi kultúra emlékeire, ősmaradványokra, etológiai és etnológiai megfigyelésekre támaszkodva keresünk válaszokat olyan kérdésekre, amelyeknek egy részét már korai őseink is feltették maguknak. A tudományok fejlődésével annak ellenére, hogy egyre többet tudunk meg a környező világunkról egyre több a megválaszolatlan kérdés... 5

6 I. FEJEZET AZ ŐSKÖZÖSSÉGI TÁRSADALOM TÖRTÉNETÉNEK TUDOMÁNYA I.1. A diszciplína helye a tudományok rendszerében. A tudományág feladatai Az Ősközösségi társadalom története (ŐTT) a történelemtudományok közé sorolható, annak is egy rekonstrukciós ágazata, amelynek számos feladata létezik. A feladatok ember- és társadalom-központúak, mivel a diszciplína az ember kialakulásával, biológiai és társadalmi fejlődésével, továbbá az emberi társadalmak létrejöttével és fejlődésük kérdéseivel foglalkozik. Az ősközösségi társadalom története az ember megjelenésével veszi kezdetét és az első civilizációk létrejöttével ér véget. Ez az emberiség őskora, amelynek anyagi és szellemi kultúráját írásos források hiányában elsősorban régészeti, etnológiai és különböző természettudományos kutatások által ismerhetünk meg. Az ŐTT feladatai közé tartozik: - az ember kialakulásának és biológiai fejlődésének kutatása; - az emberi közösségek létrejöttének és fejlődésének kutatása; - az emberi társadalmak, családok, törzsek, népek tanulmányozása. I.2. Az ŐTT forrásai és kapcsolatai más tudományokkal Ahogy fentebb már elhangzott, az ŐTT az emberiség történetének egy olyan korszakát kutatja, amelyben még nem létezett írásbeliség. A tudomány mégis nagyon széles forrásbázisra alapszik, hiszen az anyagi kultúra elemein kívül etnológiai és primatológiai megfigyelések adataira is támaszkodhat. Az ŐTT kapcsolatrendszere ennek megfelelően rendkívül széles, nem csak a történelem-, de a természettudományokkal is. Az Ősközösségi társadalom történetének tudománya elsősorban az anyagi kultúra fennmaradt leleteire támaszkodik. Az anyagi kultúra körébe tartoznak azok a tárgyak, amelyeket az ember készített, illetve használt a történelem folyamán. Ezzel együtt nem hagyhatjuk figyelmen kívül azt a környezetet, amelyben készítette és használta az említett tárgyakat, objektumokat. Az ősi környezet rekonstrukciója már a különböző természettudományok feladataként említhető meg. A történelem- és természettudományos források gyakran nehezen 6

7 elkülöníthető egészet alkotnak, éppen ezért az őskori társadalmak tanulmányozására nem is létezik egyértelmű csoportosítás (előfordulhat, hogy bizonyos források akár két csoport kritériumainak is megfelelnek). Az ŐTT forrásai: - régészeti források: az anyagi kultúra mindazon elemei, amelyek a régészeti kutatások és felfedezések által ismertté váltak. A régészeti források kategóriájába tartoznak a legegyszerűbb használati tárgyaktól kezdve, a lakóházakon keresztül, egészen a teljes települések, temetők. A feltárt tárgyak azonosítása és elemzése azonban speciális ismereteket igényel, és még így is nyitott kérdés marad, hogy mennyire tökéletes az adott tárgy kutatásának módszertana. Mindezt úgy kell elképzelni, hogy a régészeti ásatás során előkerült tárgyak hatalmas információmennyiséget hordoznak magukban, tehát az információk gyakorlatilag kódolva vannak. A "dekódolás" menete, módszertana a régészet, és azon belül is az ősrégészet feladata. A régészeti lelőhelyek és leletek interpretációja az egyik legproblematikusabb része a régészet tudományának, éppen ezért egyes vélemények szerint a hiányos információk és módszerek miatt az archeológiai nem is alkalmas az őskori viszonyok rekonstruálására 1. Ennek némileg ellentmond az a folyamatosság és törvényszerűség, amely az anyagi kultúra időben való változásáról és fejlődéséről tanúskodik. Az ember által használt legkorábbi eszközök kőből készültek, és mivel ezek az eszközök különböző formában jelen voltak az őskor minden szakaszában, nagy mennyiségű alapinformációt adnak az emberekről és a közösségekről. A lelőhelyeken feltárt tűzhely és lakóhely maradványok, továbbá az állati és esetlegesen emberi csontok szintén hozzájárulnak az őskori rekonstrukcióhoz. Ezzel együtt kétségtelen, hogy a kutatási módszereket a jövőben tovább kell tökéletesíteni, hiszen a régészeti leletek számítanak az egyedüli közvetlen bizonyítékoknak az őskori társadalmak létezésére. - etnológiai források: annak ellenére, hogy a civilizációk megjelenésével véget ért az ősközösségi társadalmi rendszer, a Földön továbbra is fennmaradtak olyan közösségek, amelyek még mindig ősközösségi viszonyok között élnek. Az ősközösségi társadalmaknak két típusát különböztetjük meg: az apopoliteális 2 és a szinepoliteális 3 közösségeket. Az apopoliteális társadalmakat már csak és kizárólag a régészeti kutatások által, a fennmaradt anyagi kultúrájuk 1 Erre az egyik legjobb példa az úgynevezett őskori Vénuszok interpretációja. A jelenleg leginkább elfogadott magyarázat szerint ezek a felső őskőkori szobrok az akkori időszak nőideálját ábrázolják, lényegében a termékenységet szimbolizálják. Ezzel együtt olyan vélemények is napvilágot láttak, amelyek eltérő magyarázatot adnak. 2 Apopoliteális (görög eredetű szó, jelentése "civilizációk előtti"): olyan ősközösségi társadalmak, amelyek a civilizációk megjelenése előtt léteztek. 3 Szinepoliteális (görög eredetű szó, jelentése "civilizációkkal egyidőben"): olyan ősközösségi társadalmak, amelyek a civilizációkkal egyidőben, párhuzamosan élnek. 7

8 által tanulmányozhatjuk. A szinepoliteális társadalmak viszont mellettünk élnek, ezért lehetőség nyílik a jelenben való megfigyelésükre. Ezt a feladatot vállalja magára az etnológia és annak több ágazata, és mindezek eredményeként beszélhetünk etnológiai forrásokról. Az etnológiai források nem csak a jelenleg is élő ősközösségi társadalmak anyagi kultúrájának megfigyelését teszik lehetővé, hanem bepillantást engednek a közösségi kapcsolatrendszerekbe, a csoportok szokásaiba, hagyományaiba, tehát megfigyelhetővé válik az élő kultúra. Az etnológiai források legnagyobb problémája a korlátozott idődimenzió, hiszen a jelenleg létező szinepoliteális társadalmakban uralkodó viszonyok mindössze valamikor a felső paleolitikumban alakultak ki, vagyis közel 40 ezer évvel ezelőtt. Az emberiség azelőtti időszakára vonatkozóan tehát nem érvényesek az etnológiai források. Az apopoliteális társadalmakkal kapcsolatos az etnológiai forrásoknál megemlíthető következő komoly probléma is, miszerint ezek a velünk párhuzamosan élő őskori közösségek jelentős mértékben befolyása alá kerültek a modern kultúráknak. Ennek megfelelően sokat veszítettek eredeti állapotaikból, továbbá ők maguk is az elmúlt évezredek folyamán belső fejlődésen estek át. Az etnológiai forrásokból következtethetünk olyan őskori társadalmi jelenségekre, mint a közösségi élet, a családi és házassági viszonyok, a hatalmi rendszerek, továbbá a világnézet alakulására. - antropológiai források: az antropológia az ember és elődeinek biológiai tulajdonságait vizsgáló tudományág, amelynek az egyik ágazata a paleoantropológia. Az általa vizsgálat ősember-maradványok a régészeti forrásokhoz hasonlóan szintén közvetlen bizonyítékai az őskori viszonyoknak. Az ember fizikai felépítése az elmúlt több mint 2 millió év folyamán jelentős változásokon ment keresztül, és ennek a fejlődésnek a nyomon követése nem csak biológiai információkat rejt magában. Az ember anatómia felépítésének fejlődésében nyilvánulnak meg a munkatevékenységgel, a pszichikummal kapcsolatos jelenségek is. Az ásatások során előkerült kézcsontok anatómiai felépítéséből következtethetünk az adott egyén kézügyességére, potenciális motorikus képességeire, a lehetséges eszközkészítésre stb. A fellelt koponyák és állkapcsok, fogak egy sor tevékenységi formának lehetnek a bizonyítékai: értelmi szint, táplálkozás, nyelvhasználat stb. Az antropológiai adatok által következtethetünk az őskori demográfiai viszonyokra, az átlagos életkorra a különböző korszakokban, a közösségek nemi és korcsoport-eloszlásaira stb. Az antropológia által világíthatunk rá olyan őskori társadalmi jelenségekre, mint a kannibalizmusra, a fizikai sérüléseket okozó konfliktusokra, sérüléseket okozó szertartásokra, a betegek ápolására stb. Az antropológiai források esetében le kell szögeznünk, hogy egyelőre igencsak hiányosak. Annak ellenére, hogy az Antarktiszon kívül minden egyes kontinensen találtak már ősember maradványokat, a területi és időbeli eloszlásuk egyaránt rendkívül egyeletlen. A felkutatott maradványok leggyakrabban csak egy kis 8

9 időintervallumot ölelnek fel, és ennek megfelelően nehéz folyamatosságot találni a különböző vagy ugyanazon fajokhoz tartozó leletek között. Az újabb leletek azonban folyamatosan kiegészítik a hiányos információkat, illetve újabb kérdéseket vetnek fel. Kétségtelen, hogy a számos megválaszolatlan kérdés arra motiválja a kutatókat, hogy folytassák a munkájukat, hiszen az emberréválás kulcsfontosságú problémájának megoldását csak az antropológia oldhatja meg. - természettudományos források: - geológia és rétegtan: a földtan jelentős mértékben járul hozzá az őskori társadalmak megismeréséhez, hiszen az életterük vizsgálatával foglalkozik. A geológia és a régészet határtudományaként is meghatározható archeometria a feltárt anyagi kultúra anyagvizsgálatával gyarapítja a közösségekről kapott információkat. Az ősemberek voltak az első igazi geológusok, hiszen a mindennapi használati tárgyaik elkészítéséhez megfelelő mennyiségben és minőségben kellett felkutatniuk kőzeteket, ki kellett ismerniük a tulajdonságaikat, elterjedésüket. A rétegtan a geológiai rétegek tanulmányozásával járul hozzá az őskori viszonyok rekonstrukciójához. - paleoklimatológia: a Föld éghajlatának múltbéli változásával foglalkozó tudomány, amely rávilágít egy sor történelmi folyamatra. Az emberi közösségek életére jelentős hatással voltak az éghajlati változások, ezért kutatásuk kulcsfontosságú az ember őstörténetében. A klímaviszonyok változása a növény- és állatvilágra is kihatással voltak, ez pedig meghatározta a gyűjtögető-vadászó életmódot élő közösségek mindennapjait. - paleobotanika: az egykori emberi telephelyek feltárásakor növényi maradványokat, polleneket is találnak. Ezeknek a kutatásával, azonosításával foglalkozik a paleobotanika. A régészeti lelőhelyek feltárásakor figyelembe kell venni a tényt, miszerint az adott környezetbe egy másik területről is odakerülhettek pollenek, sőt, az is előfordulhat, hogy a maradványok egy régebbi kor rétegéből kerültek át a vizsgált sztratigráfiai szintre. - paleozoológia: a paleontológia ezen ágazata a lelőhelyekről előkerült állati maradványok vizsgálatával járul hozzá az őskori ember életének tanulmányozásához. Az állati csontok vizsgálata számos információval szolgál: az emberek vadászati szokásain kívül a háziasítással kapcsolatos kérdésekre is válaszokat adhat. - etológia: a jelenkori állatok, elsősorban a főemlősök viselkedésének megfigyelése szintén fontos elemekkel bővíti az őskori emberek közösségi életéről szóló tudásanyagunkat. Az emberszabású majmok életének megfigyelése elsősorban közvetlenül az emberréválás előtti 9

10 időszakkal és az ember korai történetének korszakával kapcsolatosan szolgálhat alapinformációkkal. Az ősközösségi társadalom történetének kutatásához elengedhetetlen az összes rendelkezésre álló forrás felhasználása. Helytelen lenne a források csak egy-egy csoportját alkalmazni. A különböző forrásokból származó információk további kiegészítésekre szorulnak, elsősorban el kell őket helyezni az időben, kronológiában. Erre szolgálnak a különböző abszolút és relatív kormeghatározási módszerek. I.3. Kormeghatározási módszerek és az őskor kronológiája Az ősközösségi társadalom története az emberiség történelmének leghosszabb periódusa, több millió évet ölel fel, éppen ezért elengedhetetlen szerep jut a kormeghatározásnak és a kronológiának. I.3.1. Kormeghatározási módszerek A kormeghatározási módszerek az abszolút és a relatív egyaránt széles körben alkalmazhatóak az őskori világ megismeréséhez. Az alábbiakban a leginkább elterjedt és használt módszereket tekintjük át, röviden jellemezve az alkalmazásuk lehetőségeit, korlátait. Az egyik legelterjedtebb módszer a dendrokronológiai, vagyis a fák évgyűrűinek vizsgálata. Ezzel egy éves pontossággal tudnak megállapítani korokat, viszont a évnél korábbi időszakok már kívül esnek a vizsgálható kategóriákon. A régészeti lelőhelyeken persze nem mindig kerülnek elő olyan famaradványok, amelyek vizsgálhatóak, ezért a módszer alkalmazása jelentős korlátokkal rendelkezik. Sokkal szélesebb lehetőségeket rejt a radiokarbon, vagyis a szénizotópos (C14) vizsgálati módszer, amely az instabil C14-es izotópok mennyiségi vizsgálatán alapszik. A módszerrel olyan egykori szerves anyagok vizsgálatát lehet elvégezni, amelyeknek a kora nem haladja meg a évet. Az izotópok mennyiségéből és felezési idejéből kiszámított adatokat kalibrációs görbékkel pontosítják. Az emberiség történetének évnél korábbi periódusait a kálium-argon és a paleomágneses módszerekkel vizsgálják. A kálium-argon módszer a vulkanikus eredetű kőzetek kormeghatározására alkalmazható, akár több százezer és millió éves időszakok is mérhetővé válnak. A paleomágnesesség, vagyis a mágneses pólusok és polaritásuk vizsgálata szintén évmilliókra visszamenőleg alkalmazható módszer. 10

11 A fentebb felsoroltakon kívül még számos más kormeghatározási módszert alkalmaznak az őskor történetének rekonstruálásához, úm. a varvok vizsgálata 4, obszidián-hidratációs analízis 5 stb. A sztratigráfia 6 és a tipológia 7 pedig relatív kormeghatározási módszerként alkalmazható. I.3.2. Az őskor kronológiája Az emberiség őskorának kronológiája több kategóriából tevődik össze, a kutatók számára az az egyik legnagyobb kihívás, hogy ezeket a kategóriákat szinkronba tudják állítani. Az ember legkorábbi története a geológiai, történeti, régészeti és antropológiai periodizációból áll össze, az alábbi táblázatban szemléltetjük a kategóriák szinkronizálásának jelenlegi lehetőségeit: Az őskor általános periodizációja Időszak Geológiai Történeti Régészeti korszakok, Antropológiai (földtörténeti) időszakok korszakok kultúrák felosztás 3 millió év 1,8 millió év Pliocén (5,3-1,8 millió év) ŐSKOR Ősközösség Alsó vagy korai paleolitikum Olduvai kultúra (2,5-1,6 millió év) Archantropusok Homo rudolfensis, Homo habilis 4 Hidegebb éghajlati öveken, tavakban alakulnak ki a varvok, amelyek időszakosan lerakódó, különböző színű üledékrétegeket jelentenek. 5 A módszer az obszidián vulkanikus kőzet felszínének mállási kérgét vizsgálja, ebből következtetnek az obszidiánból készült pattintott kőeszközök elkészítésének korára. 66 A sztratigráfia rétegtant jelent, amelynek az alapelve szerint az eredeti helyzetében megmaradt rétegsorban (in situ) a felső rétegek mindig fiatalabbak az alsóbbaknál. Ennek megfelelően a felszínhez közelebb megtalált leletek fiatalabbak a mélyebben megtaláltaknál. 7 A tipológia a régészeti leletek morfológiai jegyei alapján felállított sorozat által adhat meg relatív besorolást. 11

12 (3 millió ezer év) Alsó vagy korai paleolitikum Acheuli kultúra (1,8 millió ezer év) Archantropusok Homo erectus, Homo ergaster Homo heidelbergensis 1,8 millió év 10 ezer év Pleisztocén (1,8 millió - 10 ezer év) ŐSKOR Korai nemzetségi közösség (i.e. 200 ezer 8-7. évezred) Középső paleolitikum Mousteri kultúra Felső paleolitikum pengekultúrák Paleoantropusok (Homo neanderthalensis) Neoantropusok (Homo sapiens) - Afrikában Neoantropusok (Homo sapiens) - Európában is ŐSKOR Mezolitikum, i.e. 10 ezer év i.e Holocén (i. e. 10 ezer - napjainkig) Késői szomszédos nemzetségi közösség vagy neolitikum mezolit és neolit kultúrák Neoantropusok (Homo sapiens sapiens) i.e ÓKOR Civilizációk Sumér, stb. egyiptomi 12

13 A fentebbi táblázat segítségével könnyen elhelyezhetjük a különböző kultúrákat vagy emberfajokat az időben, ugyanakkor nem hagyhatjuk figyelmen kívül a kronológiai adatok felülírásának lehetőségét sem. A periodizáció az újabb és újabb leletek, ismeretek bővülésének, és még nagyon sok más tényezőnek köszönhetően folyamatosan változhat, ezért bármilyen kronológiát vizsgálunk, az csak egy pillanatképet állít elénk az aktuális ismereteinkről. 13

14 II. FEJEZET AZ EMBER SZÁRMAZÁSA II.1. Az ember helye az élő szervezetek rendszerében Az emberiség történetének egyik legnagyobb kérdése, hogy honnan is származik az ember? Mennyire lehet elhelyezni az embert a Föld élővilágának rendszerében? Amennyiben ugyanúgy alakult ki az ember, ugyanolyan törvényszerűségek által, mint ahogy világunk bármely más élőlénye, úgy helyet kell biztosítani számára ebben a rendszerben. Elsőként Arisztotelész (i.e ) sorolta be valamilyen kategóriába az embert, leírva biológiai tulajdonságait és ezzel együtt kiemelve azokat a tulajdonságait (két lábon járás, elvont gondolkodás, tagolt beszéd stb.), amelyek egyedülállóak az élőlények körében. Már Arisztotelész is felfigyelt az emberek és a majmok közötti hasonlóságokra, a római Claudius Galenus (II-III sz.) pedig az emberek "vicces másolatainak" nevezte őket. Az ember elhelyezése a természet rendszerében a XVIII. században következett be, amikor Carl von Linné a Systema Naturae c. művében az embert a főemlősök közé sorolta be, Homo sapiens rendszertani névvel. Akkoriban még nem esett szó a fajok átalakulásának lehetőségéről, viszont Linné rendszertani besorolása az embert egy teljesen új megvilágításba helyezte, ami alapot adott a későbbi evolúciós elképzeléseknek. Az ember evolúciós kialakulásáról szóló első tudományos mű Charles Darwin ( ) nevéhez fűződik, aki az 1859-ben megjelent Fajok eredete c. művében megalapozta az evolúciós fejlődés elméletét, de az emberre még nem terjesztette ki. Az Ember származása c. műve ben jelent meg, ebben az evolúciós elmélet az emberre is érvényes koncepcióként volt lefektetve. Eszerint az ember a természet szerves része, azzal együtt fejlődött és alakult ki primitívebb fajokból. Darwin a természetben végzett megfigyeléseire támaszkodva vonta le a következtetéseit, mivel abban az időben még nem léteztek paleoantropológiai leletek 8, így kézzelfogható bizonyítékok sem álltak rendelkezésre. Darwin követői, úm. Thomas Huxley () vagy Ernst Hackel ( ) szintén a saját megfigyeléseikre támaszkodva dolgozták tovább az ember evolúciójának elméletét. A nagy áttörést a XX. század paleoantropológiai kutatásai és a genetika tudományának fejlődése hozta meg. Az újabb kutatási eredmények által az embert sokkal könnyebb elhelyezni az élőlények rendszerében, és a genetikának köszönhetően a legközelebbi rokonainkat is meg tudjuk ismerni. Míg Darwin a gorillát, Hackel pedig a gibbont 8 Annak ellenére, hogy 1856-ban találták meg Németországban az első neandervölgyi-leleteket, a csontmaradványokat hosszú évtizedeken keresztül valamilyen állatnak, vagy esetleg egy beteg embernek tulajdonították. 14

15 hitte a legközelebbi rokonunknak az állatvilágban, a XX. század végén világossá vált, hogy a csimpánz génállománya alig 2 százalékban tér el az emberétől. Jelenleg a Földön egyetlen emberi faj létezik a Homo sapiens sapiens. 9 Annak ellenére, hogy a különböző földrészeken más-más rasszok alakultak ki eltérő külső jegyekkel, mindannyian ugyanahhoz a fajhoz tartoznak. Az ember rendszertani besorolása alapján a főemlősök (Primates) rendjébe tartozik, közel 200 majomfajjal együtt, azon belül a hominidák (Hominidae) családjába, amelynek tagjai a korábban kihalt emberi fajok és az Australopithecusok is. Az emberi faj pontos biológiai besorolása rendkívül fontos feladat, hiszen ezáltal megoldásokat kereshetünk arra az egyáltalán nem egyértelműen megválaszolható kérdésre, hogy hol is húzhatjuk meg a határt az ember és a majmok között. II.2. Az ember származásáról szóló elméletek Az ember származásának kérdése egy rendkívül súlyos problémája a mai tudománynak. Az eredet magyarázatára több elméletcsoport létezik, többek között olyanok is, amelyek nem tudományos megközelítésűek. Egyre inkább jelennek meg olyan elméletek is, amelyeket már sem a tudományos, sem pedig a vallási magyarázatok közé sem lehet besorolni. A továbbiakban tekintsük át a legfontosabb magyarázatokat az ember származására. II.2.1. Mitológiai és vallási magyarázatok Az embert ősidők óta foglalkoztatja saját eredete. A modernt embernél megjelenő első ősvallások közül a totemizmus már egy adott közösség származásával foglalkozott. A paleopszichológia kutatói rávilágítanak arra a lehetőségre, hogy őseinkben már felmerült a gondolat, hogy mi vagy ki által jött létre az őket körülvevő világ? Az ember nap mint nap eszközöket használt a túléléshez, ezeket az eszközöket viszont saját maga készítette el. Az emberben megjelent a gondolat, amely arra a kérdésre kereste a választ, hogy ki készíthette az összes többi tárgyat és jelenséget a világban? Ezzel együtt felmerült a saját származásának kérdése is. Amennyiben időrendi sorrendben szeretnénk haladni, mindenképp a különböző népek mitológiájával kell kezdenünk. A mitológiai történetekben fontos szerepet kap a világ teremtése, majd pedig az ember létrejötte. Különböző népeknél más-más módon történnek ezek az események, egy sajátos törvényszerűséget azonban minden esetben fel lehet fedezni: az emberek létrejöttének körülményei mindig összefüggésben vannak az adott nép természetföldrajzi 9 Az emberiség történetében többször is voltak olyan hosszabb-rövidebb időszakok, amikor a Földön több emberi faj élt egy időben (például: Homo habilis és Homo rudolfensis, illetve a Homo sapiens és Homo neanderthalensis) 15

16 környezetének sajátosságaival. Példaként megemlíthető az egyiptomi teremtéstörténet, amelyben Ré könnycseppjéből alakultak ki az emberek. Az ókori Egyiptomban létfontosságú szerepet játszott a Nílus, vagyis a folyó víz. Ennek megfelelően az ember is folyadékból lett. A mezopotámiai mitológiákban az embert agyagból formálta Marduk isten. Az agyag szintén fontos szerepet játszott a sumérok életében, hiszen ez összefüggésben van az árasztásos földműveléssel, továbbá az agyag széleskörű felhasználásával egyaránt (építkezés, edények készítése, íráshoz használt táblák stb.). A mitológiai történetek tehát a legkorábbi, írásos forrásokból is megismerhető elképzelések az ember származásáról. Sokkal később jelentek meg a vallási elképzelések, amelyek közül a nyugati kultúrkör keresztény egyházi magyarázatát kell kiemelnünk, amely a Bibliából származik. A bibliai történet szerint az embert Isten teremtette, olyannak, amilyennek ma is ismerjük magunkat. Ez a magyarázat az ember származására meghatározó jellegű volt hosszú évszázadokon keresztül, sőt, sok közösségben még ma is az maradt. II.2.2. Tudományos elméletek Az első tudományos elmélet az ember származásáról Charles Darwintól származik, ből. A darwinizmus az embert biológiai lényként, evolúciós fejlődésen átesett fajként mutatja be, nem pedig egy változatlan jelenségként. A darwinizmus elmélete a XX. században a számtalan új tudományág újabb eredményeivel kiegészülve szintén továbbfejlődött, és jelenleg a neodarwinizmus (modern evolúciós szintézis) elméletével magyarázza a tudomány az ember kialakulását. Az ember származásának tudományos alapjait vizsgálva számos problémás kérdés merül fel, többek között az emberréválás (antropogenezis) mozgatórugóinak meghatározása, a legelső emberek kiválása az állatvilágból stb. Az emberek őseinek folyamatos biológiai fejlődése önmagában nem vezetett volna el az ember kialakulásához. Ennek megfelelően létezniük kellett olyan tényezőknek, amelyek mérföldkövek voltak ebben a folyamatban. A tudomány társadalmi, ökológiai és kozmikus tényezőket is megemlít. Az antropogenezis folyamatának egy pontjában megjelent a két lábon járás, ami lehetővé tette a kézzel való munkavégzést, majd pedig az egyre változatosabb munkafolyamatokhoz egyre bonyolultabb kommunikációra volt szükség. A tudomány számára nagy kihívást jelent azon tényezők meghatározása, amelyek hozzájárultak az emberréválás folyamatához. A kérdést úgy is fel lehetne tenni, hogy melyek azok a folyamatok, okok, amelyek miatt két lábra emelkedtek őseink, amiért elkezdték használni a kezüket eszközkészítésre? Újabban a természettudományos 16

17 vizsgálati módszerek fejlődésének köszönhetően újabb eredmények születtek, amelyek a természetföldrajzi környezettel kapcsolatos tényezőket helyezik előtérbe. Ennek megfelelően az emberek ősei a változó környezetükhöz való állandó alkalmazkodásuk révén fejlődtek. Léteznek olyan tudományos elméletek is, amelyek merészebben magyarázzák az emberi evolúciót. Gerald Matyusin orosz régész elmélete szerint nem véletlen, hogy a kelet-afrikai nagy árokrendszer mentén találhatóak az emberiség legkorábbi lelőhelyei. Ott ugyanis a vulkanikus tevékenység következtében jelentősen megnőtt a háttérsugárzás mértéke, ami mutációkat idézett elő az emberek őseinél, ezek a változások végül az emberek megjelenéséhez vezettek. Olyan tudományos elmélet is létezik, amely a Föld mágneses mezejében keresi az ember származásáról szóló problémák megoldását. Eszerint az antropogenezis legfontosabb lépcsőfokai időben mindig egybeestek a jelentősebb a Föld mágneses pólusainak váltakozásaival. A pólusváltások időszakában a Föld kevésbé volt védett a Napból érkező sugárzástól, ez pedig mutációkat okozott. A fentebb felsorolt tudományos elméletek független attól, hogy a természetes környezetet, vagy az endogén földi erőket, vagy esetleg a kozmikus eredetű sugarakat említik nem adnak magyarázatot az emberi társadalmak kialakulásának kérdésére. Az embert nem lehet csak és kizárólag biológiai lényként szemlélni, az olyan tulajdonságai, mint az erkölcs, az elvont gondolkodás, a tagolt beszéd és még sok más emberi megnyilvánulás egyedülálló a bioszférában. Éppen ezért, az ősközösségi társadalom történetének tudománya az embert nem csak biológiai lényként vizsgálja, hanem társadalmi fenoménként is, ugyanis a közösség létrejötte és fejlődése meghatározó szerepet kapott az antropogenezis folyamatában. II.2.3. Egyéb magyarázatok Az ember származásáról szóló elméletek a mitológiai, vallási és tudományos magyarázatokkal még nem merülnek ki. Számos más elmélet létezik, többek között olyanok is, amelyek az embert extraterresztrikus (Földön kívüli) eredettel ruházzák fel. Mindenképp megemlítendőek a különböző kreacionista elméletek, amelyek bár változatos irányzatokként jól elkülöníthetőek, mégis van egy közös tulajdonságuk: mindannyian isteni teremtményként szemlélik az embert, és ezzel együtt elutasítják az evolúciós elméleteket. A kreacionizmus olyan XX. századi irányzatok gyűjtőfogalma, amelyek szeretik tudományként definiálni magukat, valójában viszont tudományos módszerekkel próbálnak tudományos elméleteket megcáfolni és ezzel együtt vallási dogmatikus történeteket bizonygatni. A kreacionizmus egyik ága a "fiatal föld" (YEC) nevű irányzat, amely gyakorlatilag szó szerint 17

18 elfogadja a Bibliában leírt teremtéstörténetet, így ennek megfelelően a Föld korát évben állapítja meg, világunk pedig a bibliai vízözön után vette fel jelenlegi formáját (flóra, fauna, felszíni viszonyok stb.). Egy másik ágazata, az intelligens tervezés (ID) úgy próbálja megcáfolni a darwini evolúció tanait, hogy a Földön létező néhány rendkívül bonyolult élőlény létrejöttét csak és kizárólag isteni tervezésnek tulajdonítja. Az ID támogatói szerint vannak olyan élőlények, amelyek annyira bonyolultak, hogy azok nem jöhettek volna létre evolúciós úton. A kreacionizmus legtöbb ágazata az Amerikai Egyesült Államokból származik, ahol komoly társadalmi, politikai mozgalmak bontakoztak ki a bibliai teremtés védelmére, és ezzel együtt a darwini evolúció cáfolatára. A tudományos álca mögé bújtatott elméleteik a politikai lobbi által oktatási intézmények tanterveibe is bekerültek. Hasonló mozgalmak Nyugat- Európában is megjelentek, a vallási és politikai liberalizmus gyakran szabad utat ad az újabb nézetek terjedésének. 18

19 III. FEJEZET AZ ANTROPOGENEZIS FOLYAMATA Az antropogenezis az emberréválás folyamatát jelenti, tehát azt a több millió éves időszakot, amelynek során a primitívebb majomfélékből kialakult az ember, majd pedig továbbfejlődve megjelent a Homo sapiens. Az antropogenezis kutatása folyamatos jellegű, hiszen évről-évre fedeznek fel újabb és újabb paleoantropológiai leleteket, amelyek leggyakrabban beleillenek a már eddig felépített rendszerbe, de néha olyan fajok is előkerülnek, amelyek létezése átírhatja az emberiség őstörténetének egy részét. Túlzás lenne azt állítani, hogy az ember evolúciós fejlődése teljes mértékben ismert. Számos problémás kérdés merül fel az egyik fajból a másikba való átmenetekkel, a fajok variabilitásával, elterjedésével kapcsolatosan. A továbbiakban időrendi sorrendben haladva vizsgáljuk meg az antropogenezis legfontosabb stádiumait, alapul véve dr. Gyenis Gyula felosztását (Praeanthropus, Archanthropus, Palaeanthropus és Neanthropus fázisok). III.1. Preanthropus stádium III.1.1. Australopithecusok Az Australopithecus a hominidák (Hominidae) családján belül a Hominina öregnem egy mára már letűnt csoportja, amelyhez az Australopithecus és a Paranthropus nemek tartoznak. Ezeket az élőlényeknek már nem lehet majomnak tekinteni, de még nem is emberek. Az első leletek a dél-afrikai Taung-bányából kerültek elő 1924-ben. Raymond Dart a kb. 4 éves gyerek koponyáját vizsgálva az Australopithecus africanus nevet adta a fajnak. Az Australopithecusok 5-1 millió év között éltek, legkorábbi ismert fajuk az Australopithecus ramidus (Ardipithecus ramidus földi majom a gyökereknél ): maradványait Etiópiában fedezték fel az 1990-es években, kora 4,4 millió év. Erdős területen élt, két lábon ARA-VP-6/500, "Ardi", Ardipithecus ramidus járt. 19

20 Australopithecus anamensis (tavi déli majom): a 4 millió éves leleteit, amelyek a Rudolf-tó környékéről kerültek elő, 1995-ben írták le. Az egyedek testmérete a mai csimpánzokéhoz hasonlított, agytérfogatuk köbcentiméter. Erdőkben, nyílt térségeken éltek, két lábon jártak. Növényevők voltak. Australopithecus afarensis: 3,8-2,8 millió évvel ezelőtt élt Kelet-Afrikában, leletei Kenyából, Tanzániából, Etiópiából (Hadar) kerültek elő. Kutatók szerint ez a faj részt vett az emberi evolúcióban. Leleteit az 1970-es évek elején fedezték fel először, 1974-ben került elő a híres Lucy nevű női egyed közel 40 százalékban megmaradt csontváza. Jelentős volt ennél a fajnál a nemi dimorfizmus, ugyanis a hímek közel kétszer akkorák voltak, mint a nőstények. Agytérfogatuk köbcentiméter lehetett. A kutatók ebbe a fajba sorolják a Kenyanthropus platyops leleteket is, amelyeket Meave Leakey talált meg. Koruk 3,5 millió év. A tanzániai Laetoliban (vörös rózsák földje) talált A. afarensis: Lucy (AL 288-1) lábnyomokat szintén az A. afarensis egyedek hagyták maguk után. Két lábon jártak, szavannás területen élte. Australopithecus garhi: Maradványait Etiópiában, Addisz-Abeba környékén találták meg. A fajt Asfaw és munkatársai írták le ben. Mások inkább az Australopithechus afarensis fajba sorolnák. A. africanus: a taungi gyerek koponyája Australopithecus bahrelgazali: 1993-ban Csádban talált 3,5-3 millió éves leletek alapján 20

21 Michel Brunet és munkatársai írták le 1996-ban. A tudományos neve magyarul azt jelenti: déli majom Bahr el Gazal-ból. Kihalt mellékág. Australopithecus africanus: a 3-2,5 millió évvel ezelőtt élt faj maradványait először Dél- Afrikában találták meg (Raymond Dart, 1924). Két lábon járt, szemfogai már kisebbek voltak, viszont még erős nemi dimorfizmus jellemezte a fajt. Australopithecus aethiopicus: a fajt Y. Coppens és C. Arambourg írta le 1968-ban. Mintegy 2,5-2 millió évvel ezelőtt élhetett, valószínűleg belőle alakult ki a Paranthropus boisei és a Paranthropus robustus, így nem volt benne az emberhez vezető leszármazási vonalban. Australopithecus (Paranthropus) robustus: mintegy 2,5 millió évvel ezelőtt jelent meg és kb. 1 millió éve halt ki. Leleteit több kelet-afrikai lelőhelyen megtalálták A. boisei: KNM-ER 406 Etiópiától Ugandáig. A fajt 1938-ban írta le R. Broom. Agytérfogatuk 500 köbcentiméter körül lehetett, testtömegük pedig kg között. Gorillaszerű növényevő lények lehettek: robusztus, majomszerű koponyával, erős állkapoccsal, amelyben hatalmas zápfogak ültek. A koponyatetőn (talán csak a hímeknél) egy erőteljes, nyílirányban végigfutó taraj húzódott végig. Kihalt mellékág. Australopithecus (Paranthropus) boisei (Charles Boise, a kutatásokat támogató személy után): 1959-ben az Olduvai-szakadékban a Leakey-házaspár fedezte fel az első leleteket. Akkor Zinjathropusnak nevezték el a fajt, később kapta az A. boisei nevet. Nevezték még Paranthropus boiseinek is. Agytérfogata köbcentiméter volt, hatalmas állkapoccsal rendelkezett, ezért diótörő embernek is nevezték. A faj 2-1 millió év között élt, kihalt mellékág. 21

22 Australopithecus sediba: első leleteit 2008-ban találták meg a dél-afrikai Malapa-barlangokban. Az eddig előkerül két, jelentős mértékben megőrződött csontváz számos új információt nyújtott az új fajról. Az először 2010-ben leírt leletek helye az emberi evolúcióban egyelőre vitatott, ugyanakkor Donald Johanson amerikai antropológus inkább a Homo nembe sorolná a sedibákat, amelyek 1,8-2 millió évvel ezelőtt éltek Dél-Afrikában. A Preanthropus stádium a számos Australopithecus fajjal minden bizonnyal még nem teljes. Az előző század 20-as éveitől folyamatosan kerülnek elő újabb és újabb leletek, a legutóbbi Australopithecus fajt 2008-ban fedezték fel. A nagy változatosság és a variabilitás megnehezíti az evolúciós megítélésüket is. Számos elképzelés létezik arra vonatkozólag, hogy a fentebb felsorolt és ismertetett fajok közül melyik vagy A. sediba: MH1 melyek vehettek részt közvetlenül az emberi evolúciós fejlődésben. Ugyancsak nyitott kérdés a felsorolt fajok többségének kihalása. Milyen okok vezethettek ezeknek a viszonylag fejlett hominidáknak a kihalásához? A legvalószínűbb magyarázat a túlspecializálódás és konkurencia lehet. Az Australopithecus fajok többsége olyan szinten alkalmazkodott a környezetéhez, hogy annak változásaival már nem volt képes lépést tartani, így kihalt. Ehhez hozzájárultak a területükön élő további fejlett majomfélék, illetve a sokkal fejlettebb Homo erectusok, akik minden bizonnyal vadásztak az Australopithecusokra. III.2. Archanthropus stádium Az Archanthropus stádium az első emberek időszakával kezdődik. Ez az a korszak, amelyben megjelenik az ember és megkezdi Homo habilis: OH 24 Twiggy meghódítani a Föld kisebb-nagyobb vidékeit. A legelső emberek 3-2,5 millió évvel ezelőtt jelentek meg Afrikában. Az antropogenezis időszakában Kelet-Afrikában száraz és nedves időszakok váltogatták egymást. A száraz időszak 8 hónapig tartott, ilyenkor az ember ősei, akik az erdőkben, főleg fákon éltek, kikényszerültek a 22

23 szavannára, hogy élelmet és vizet szerezzenek, vadásszanak. Kevés volt a táplálék, így vadászni kellett. Csakhogy a fán lakó életmód miatt a földön még esetlenebbül mozogtak, lassúak voltak, így a gyors állatokkal nem tudták felvenni a harcot. Ekkoriban kezdett el megjelenni az eszközhasználat és az eszközkészítés. Ahhoz, hogy köveket tudjanak dobálni, szabaddá kellett tenniük a mellső végtagjukat, vagyis a kezeiket. A kezeik szabaddá tételével pedig két lábra kellett állniuk, felemelkedtek, így magasabbnak is látszottak, jobban el tudták kergetni a vadállatokat. A növényevés mellett megjelent a húsevés. Ebben a korszakban minden bizonnyal még sokkal gyakoribb volt a dögevés. Lassan az eszközkészítés is állandósult. Az állati fehérje Homo rudolfensis: KNM-ER 1470 fogyasztása pozitív hatással volt az agy fejlődésére, változni kezdett az egész test felépítése. Az eszközkészítés elősegítette az elvont gondolkodás megjelenését. Amikor megjelentek az első pattintott kőeszközök (2,7-2,5 millió Az etiópiai Gona lelőhely vagyis akkor jelentek meg a Homo nem első képviselői. évvel ezelőtt), akkortól beszélhetünk emberekről, Az első emberek közösségeiről, az ott uralkodó viszonyokról nem tudunk közvetlen bizonyítékokkal szolgálni, ezért a jelenlegi főemlősök és primitív emberi közösségek megfigyeléseiből adódó információkból következtethetünk. A közösségekben nem foglalkozott mindenki eszközkészítéssel. Amikor megjelentek az első emberek, Kelet-Afrikában nagyon 23