Vállalkozói Hírlevél 5. TÁMOP C-13/ A Munkáért!

Átírás

1 Vállalkozói Hírlevél 5.

2 Tartalom Az orosz agrár-szankciók hatása a közép-kelet-európai térségre...3 Szabályozott szakmák az Európai Unióban...4 Mikor szabadulunk az adóhivataltól?....6 Lesz-e hitelezési fordulat az NHP révén? Külföldi közvetlen tőkebefektetések: tendenciák és stratégiák Csökken Magyarország tőkevonzó képessége... 22

3 EURÓPAI HÍREK Az orosz agrár-szankciók hatása a közép-kelet-európai térségre Oroszország augusztus 7-én több, az Európai Unióból, az USA-ból, Kanadából, Norvégiából, Ausztráliából származó élelmiszeripari termék, termékcsoport behozatalát egy évig betiltotta. Ide tartozik a marha-, sertés-, és baromfihús, a hal, sajt, tej, zöldségek és gyümölcsök importja. A szankciók várhatóan leginkább a balti államokat, illetve Magyarországot és Lengyelországot sújtják, állítja a J.P. Morgan. Noha például az Európai Unión belül léteznek tervek a gazdálkodók kártalanítására ( jelenleg egy 400 millió eurós alap áll rendelkezésre), a piaci szereplőknek új alternatívákat kell keresniük termékeik eladása érdekében. Az Oroszországba irányuló érintett termékek exportja milliárd dollárban, a tagállam teljes exportjának, az Oroszországba irányuló összes export, illetve a GDP százalékában, 2013 USD, Mrd Teljes export, % Orosz export, % Csehország 0,1 0,1 1,4 Magyarország 0,3 0,3 9,2 Lengyelország 1,6 0,8 14,5 Románia 0,1 0,1 2,8 Észtország 0,3 2,0 9,9 Lettország 0,1 1,1 9,6 Litvánia 1,4 4,3 21,8 Forrás: UN Comtrade, J.P. Morgan A legnagyobb abszolút értékben Lengyelország exportált Oroszországba 1,6 milliárd dollárért, többek között annak köszönhetően, hogy Lengyelország a világ legnagyobb alma-exportőre, amiből a kivitel körülbelül fele az orosz piacra irányul. E tekintetben Litvánia a második, 1,4 milliárd dollárral, ugyanakkor fontos észrevenni, hogy ez a szám a litván bruttó hazai termék több mint 3%-át adja, míg Lengyelország esetében ez az arány körülbelül a tizede. Az élelmiszeripari termékek kivitele e két országban a teljes Oroszországba irányuló export 21,8, illetve 14,5%-át teszik ki. Ugyanakkor több közép-kelet-európai EU-tagállamban is igen jelenetős az orosz import kiesése. A betiltott agrártermékek exportja Litvániában a leginkább hangsúlyos probléma a már említett 3%- os GDP-arányos részesedéssel, ezt Észtország (1,31%), Lettország (0,48%), Lengyelország (0,3%) és Magyarország (0,24%) követik. Csehországban és Romániában elhanyagolható mértékű mind az orosz piacra irányuló kivitel részesedése a teljes exportból (0,1%), mind az orosz élelmiszerexport GDP-hez való hozzájárulása, mely rendre 0,04% és 0,03% a két tagállamban. A J.P. Morgan úgy véli, hogy a tilalom miatt fellépő bruttó hazai termékben tapasztalt visszaesés kisebb lesz, mint az egyes országokra jellemző GDP-részesedések. Az érintett országok termelői ugyanis igyekeznek új, a szankciók által nem sújtott piacokat találni és oda eladni feleslegessé vált termékeiket. Ilyen célországok lehetnek például Fehéroroszország, Kazahsztán, Moldova, vagy Albánia. Meg kell azonban jegyezni, hogy az említett piacokra bejutás és érvényesülés nem lesz zökkenőmentes, hiszen 3

4 EURÓPAI HÍREK a következő időszakban várhatóan az összes, a szankciók által érintett tagállam megpróbálja majd új helyekre átirányítva exportját eladni termékeit, ezzel jelentős túlkínálatot generálva az új piacokon. KKE országok agrárexportja Oroszországba a GDP százalékában, 2013 Litvánia 3,07% Észtország 1,31% Lettország Lengyelország Magyarország Csehország Románia 0,48% 0,30% 0,24% 0,04% 0,03% 0,0% 0,5% 1,0% 1,5% 2,0% 2,5% 3,0% 3,5% Forrás: UN Comtrade, J.P. Morgan Mivel az Oroszországba szánt élelmiszeripari termékek a közeljövőben nem jutnak el a célországba, előreláthatólag nemcsak az új piacokon fog túlkínálat kialakulni, hanem feltehetően az Unió belső piacán is. Ennek erőteljes deflációs hatása van, a J.P. Morgan számítása szerint 0,5 százalékpontos fogyasztói árindex-csökkenés következhet be a közép-kelet-európai tagállamokban. Erre a jelenségre két tényező lehet könnyítő hatással: egyrészt a szankciók egy része (az élő sertésre, sertéshúsra vonatkozók) már 2014 első félévétől életbe léptek az uniós országok irányába. Ez csökkentheti a deflációs folyamatokat, hiszen nem egyszerre zúdul a nagy volumenű túlkínálat a piacokra. Másrészt a középkelet-európai országok valutaárfolyamainak utóbbi hetekben tapasztalt gyengélkedése is ellensúlyozhatja a deflációt az importtermékek drágulása által. Szabályozott szakmák az Európai Unióban Az Európai Unió, pontosabban az Európai Bizottság számára fontos prioritás, hogy ezen szakmák egységessége közösségi szinten javuljon, illetve amennyiben van rá lehetőség, a szabályozott szakmák száma csökkenjen az egyes tagállamokban. Jelenleg ugyanis relatíve nagy szóródás tapasztalható az európai uniós államok szabályozási formáit, valamint a szakmák számát illetően. Ez az elaprózódás ellen lép fel az Európai Bizottság más intézmények (például a Business Europe) segítségével, melynek célja a szabályozott szakmák piacának egységesítése és modernizációja, illetve a szolgáltatásnyújtás, munkavállalás szabadságának biztosítása a közösség területén. 4

5 EURÓPAI HÍREK 100% 90% 80% 70% 60% 50% 40% 30% 20% 10% 0% Egyes kelet-közép-európai és nyugat-európai országok szabályozott szakmáinak megoszlása, gazdasági szektorok szerint Magyarország Szlovákia Csehország Lengyelország Románia Szlovénia Ausztria Forrás: Európai Bizottság Németország Franciaország Egyéb Szállítás Feldolgozóipar Épít ipar Üzleti szolgáltatások Egészségügy Közigazgatás oktatás A szakmák piaci szegmentációja problémákhoz vezet a tagállamok között. Az Európai Unió területén több mint 800 szabályozott szakma van jelen, továbbá ezek körülbelül negyede csak egy-egy országra korlátozódik. A tevékenységek megoszlása is igen változatos képet mutat. Míg például a szállítmányozás területén jellemzően kevesebb, addig az egészségügy, szociális ellátás terén nagyon sokféle szabályozott szakma van jelen. Utóbbi kategóriában Magyarország jelentősen nagyobb arányban képviselteti magát a többi visegrádi országgal (Szlovákia, Csehország, Lengyelország) szemben. Ugyanakkor az üzleti szolgáltatások és szállítmányozás területén kisebb a szabályozott szakmák aránya. Szabályozott szakmák száma a vizsgált országokban MAgyarország Szlovákia Csehország Lengyelország Románia Szlovénia Ausztria Németország Franciaország A vizsgált országok összehasonlításában, és európai uniós szinten is Magyarország kevés szabályozott szakmával rendelkezik, régiós összehasonlításban pedig ez a kijelentés még inkább helytálló. Románia pozíciója mind a tevékenységek megoszlásában, mind a reguláció alá eső szakmák mennyiségében hasonló a magyaréhoz. Általánosságban elmondható, hogy a kelet-európai országok a nyugatiaknál erősebb szabályozással rendelkeznek, és ez az a jelenség, amelyet az Európai Unió egységesíteni, illetve lehetőség szerint csökkenteni szándékozik. Ez irányú törekvéseiket a tagállamoknak alá is kell támasztaniuk, hiszen 2015 áprilisáig minden tagállam köteles a szabályozott szakmákkal kapcsolatban előálló problémákra megoldási javaslattal előállni. Noha teljes transzparencia és átjárhatóság nem a közeljövőben várható, értékelendőek az Európai Bizottság erőfeszítései, miután ez a terület összehangoltságát tekintve az egyik legkevésbé fejlett az európai uniós szabályozási mechanizmusban. Azonban a tagországok és az őket segítő szervezetek segítségével hosszú távon bizonyosan előmozdítható a javulás. 5

6 HAZAI hírek Mikor szabadulunk az adóhivataltól? Érdekes és újszerű megközelítésben foglalkozik az Institute Molinari 1 a foglalkoztatást terhelő adókkal, az úgynevezett adóékkel. Az adóék a munkáltató által fizetett összes bérköltség (az ún. szuperbruttó) és a dolgozó által kézhez kapott nettó kereset különbségének az állami elvonásnak az aránya a teljes bérköltséghez. A mutatót széles körben használják, és mind az Európai Unió statisztikai hivatala, az Eurostat, mind az OECD rendszeresen tesz közzé éves adatokat az adóék alakulásáról. A 2014-ben második alkalommal megjelenő kiadvány két szempontból is innovatív. Egyrészt az adóéket nem a szokásos százalékos formában fejezi ki, hanem a naptári napok arányában. A másik: számításaiban nem csak a béreket terhelő adókat, hanem a fogyasztást terhelő ÁFA mértékét is figyelembe veszi. Ami az elsőt illeti, a kiadvány olyan mutatót kreált, amely azt mutatja, hogy az egyes országokban a munkavállalók az év 365 napjából hány napot dolgoznak az adóhivatalnak (azaz az államnak), és hányat saját maguknak. Természetesen a valóságban minden hónapban adózunk, tehát minden hónapban egyrészt az adóhivatal számára, másrészt a saját nettó bérünkért dolgozunk. Ez a mutató, amely az évet adózási és adómentes napokra osztja, inkább csak szemléletesebbé próbálja tenni az adóterhek nagyságát. Ez azonban csak részben szimbólum: a tanulmány az adózási terhektől való megszabadulást a gazdasági szabadság (economic freedom) mércéjeként is használja. A legmagasabbak között a magyar bér tehet Ami az elsőt illeti, a kiadvány olyan mutatót kreált, amely azt mutatja, hogy az egyes országokban a munkavállalók az év 365 napjából hány napot dolgoznak az adóhivatalnak (azaz az államnak), és hányat saját maguknak. Természetesen a valóságban minden hónapban adózunk, tehát minden hónapban egyrészt az adóhivatal számára, másrészt a saját nettó bérünkért dolgozunk. Ez a mutató, amely az évet adózási és adómentes napokra osztja, inkább csak szemléletesebbé próbálja tenni az adóterhek nagyságát. Ez azonban csak részben szimbólum: a tanulmány az adózási terhektől való megszabadulást a gazdasági szabadság (economic freedom) mércéjeként is használja. Azt a napot, amikortól kezdve a munkavállaló és a munkáltató (ebben a szemléltető példában) az adóhivatalnak már minden, az adott évre vonatkozó adóterhet kifizetett és az év hátralévő részében már saját magának dolgozik, Adó-Felszabadulási Napnak (Tax Liberation Day) nevezi. Nos, ebből a szemléltető adatsorból az tűnik ki, hogy 2014-ben leghamarabb a ciprusiak szabadulnak, ott az átlagkereső (gyermektelen) munkavállalók már március 21-étől kezdve saját maguknak dolgoznak. A lista másik végén Belgium Leghamarabb a ciprusiak szabadulnak, legkésőbb a belgák áll, ahol a szabadulás napja csak augusztus 6-án jön el. Magyarország a lista végefelé helyezkedik el: az átlagos magyar gyermektelen munkavállaló július 16-áig dolgozik az adóhivatalnak, és csak ezt követően saját magának. Ezzel a negyedik legmagasabb bérterhet (adóéket) alkalmazó ország Belgium, Franciaország és Ausztria után

7 HAZAI hírek Ebben az ábrázolásban, minden olyan ország, amelyben az Adó-Felszabadulás Napja június 30. utánra esik, ott az adóhivatal a munkaadó által fizetett teljes bérköltség (a szuperbruttó) több mint felét vonja el adó és szociális járulékok formájában. Mint az 1. sz. ábrából kitűnik, ebbe a kategóriába csak 7 EU-tagállam esik (köztük Magyarország). 8 országban ezzel szemben csupán egyharmad, vagy annál kevesebb a teljes bérköltségből az állami elvonás aránya. Ezekben az országokban a munkavállaló kevesebb, mint 4 hónapot dolgozik az adóhivatal számára, és legalább 8 hónapot saját magának. Belgium Franciao. Ausztria Magyaro. Görögo. Németo. Románia Olaszo. Svédo. Hollandia Szlovákia Letto. Finno. Cseho. Litvánia Lengyelo. Horváto. Spanyolo. Észto. Szlovénia Dánia Portugália Luxembur Bulgária Nagy-Brit. Málta Írország Ciprus Az Adó Felszabadulás Napja az EUországokban aug.6. júl.28. júl.25. júl.16. júl.14. júl.11 júl.1. jún.30. jún.23. jún.21. jún.20. jún.20. jún.20. jún.19. jún.18. jún.14. jún.13. jún.12. jún.10 jún.8. jún.7. jún.6. máj.30. máj.18. máj.12. ápr.28. ápr.28. márc.21. jan febr már ápr máj júni júli aug szept. $ A szerzők a évi tényadatok és a évi adóváltozások alapján kiszámították az egyes EU-országokban a teljes bérköltség (a szuperbruttó) megoszlását is: a munkáltató által fizetett járulékokra, az SzJA-ra és a munkavállaló által fizetett járulékokra, valamint a munkavállaló által kézhez kapott nettó bérekre. Mindezt euróra átszámítva, ami problematikus, mivel a bérszintek összehasonlítása erősen különböző fejlettségű országok között euróban kevés információval szolgál, sőt félrevezető lehet. Nem veszi ugyanis figyelembe az egyes országok árszintjének az eltéréseit, azaz a vásárlóerő-paritás különbségeit. Ezért a 2. ábrán csak a V4 országokat (és Lettországot) hasonlítottuk össze, mivel ezek esetében az árszintek eltérése nem okoz számottevő torzítást a bérek szintjének összehasonlításában. 7

8 HAZAI hírek A kevesebb elvonás miatt állnak jobban a lengyelek Különösen figyelemre méltó a magyar és a lengyel átlagbér-szintek összehasonlítása. Míg a teljes bérköltség euróban számítva a két országban majdnem teljesen azonos, sőt a magyar munkaadók által fizetett teljes átlagos bérköltség még valamivel magasabb is, mint a lengyel ( a magyar és euró a lengyel szuperbruttó), addig a magyar átlagkeresettel rendelkező, gyermektelen munkavállaló csak 5.995, a lengyel pedig euró nettó bért kap kézhez. A mintegy 700 euró különbség oka az elvonások mértékében rejlik. A lengyel munkaadók lényegesen kevesebb járulékot fizetnek, mint a magyarok, és a munkavállalók által fizetett SzJA is számottevően alacsonyabb Lengyelországban, mint Magyarországon. Hasonló a helyzet, ha például a lett és a magyar béreket hasonlítjuk össze, itt a nettó bérek hasonlóak a két ország között. Miközben azonban a magyar munkaadónak euróba kerül a magyar munkavállaló eurós nettó keresete, addig a lett munkaadónak több mint euróval kevesebbet, mindössze euró teljes bérköltséget kell fizetnie ahhoz, hogy a lett munkavállaló euró nettó keresethez jusson. euró A teljes bérköltség megoszlása nettó bérre, adókra és járulékokra (euró) cseh szlovák lengyel magyar lett Nettó bér Munkáltató szoc. jár SzJA Munkaváll. szoc. jár Ez fontos adalék a jóideje folyó vitához a magyar bérszintek megítéléséről. Arra hívja fel a figyelmet, hogy Magyarországon a nettó átlagbérek nem azért alacsonyabbak, mint sok hasonló fejlettségű országban, mert a munkaadók túl alacsony bért fizetnek, hanem azért, mert a béreket terhelő adóelvonások túl nagyok. A tanulmány további érdekes megközelítése a bérszinteknek az ÁFA kulccsal való összevetése. Az elgondolás abból indul ki, hogy nem csak azt kell figyelembe venni, hogy a munkavállaló mekkora nettó bért kap kézhez, hanem azt is, hogy ennek elköltésekor milyen ÁFA-kulccsal terhelt árakat kell fizetnie. 8

9 HAZAI hírek 1. táblázat: A teljes bérköltség összetevői és az ÁFA kulcs hatása az ún. reál adórátára Teljes bérköltség Munkál-tató szoc. járulék. SzJA Munka-váll. szoc. jár. Nettó bér ÁFA kulcs Becsült ÁFA fiz.* Reál nettó kereset Reál adó ráta % Csehország % ,34 Szlovákia % ,73 Magyarország % ,86 Lengyelország % ,19 Lettország % ,77 Forrás: Az 1. táblázatban *-gal jelölt oszlop, a Becsült ÁFA fizetés oszlopa azt mutatja, hogy az adott ország ÁFA kulcsa mellett a munkavállalók nettó jövedelmükből mennyit fizetnek be az államnak ÁFA formájában. A számítás abból a becslésből indul ki, hogy a dolgozók nettó fizetésük 32,5%-át költik el ÁFA köteles termékekre és szolgáltatásokra (lakásbérleti díjra pedig a 35%-át). A táblázat adataiból az tűnik ki, hogy a magyar munkavállaló az alacsonyabb nettó béréből több ÁFÁ-t fizet (526 euró), mint a lengyel (500 euró), és lényegesen többet, mint az azonos nettó keresettel rendelkező lett munkavállaló (404 euró). Mindazonáltal, az ÁFA-köteles fogyasztás ezekben az országokban jellemzően magasabb lehet, mint a számítás alapjául szolgáló becsült 32,5% (a nettó kereset arányában). A közép-kelet-európai országokban ugyanis a lakhatásra költött (ÁFA-mentes) 35%-os arány feltehetőleg túl magas, inkább a nyugat-európai országok bérleti díjainak szintjéhez igazodik. Ha tehát feltételezzük, hogy az ÁFA-val terhelt fogyasztás a vizsgált közép-kelet-európai országokban magasabb, kb. 50% (vagy akár annál magasabb), akkor a különbség a magyar munkavállalók kárára még nagyobb. Mindenesetre, a 32,5%-os ÁFA-köteles fogyasztási arány mellett is a magyar munkavállalók még roszszabbul járnak, mint pusztán a nettó bérszint esetén. A táblázat Reál nettó kereset oszlopa a nettó bérekből az ÁFA fizetés levonása utáni szintet mutatja. Ez a komplex összehasonlítás még kedvezőtlenebb a magyar munkavállalók számára. Miközben ugyanis a magyar munkaadók mint az 1. táblázatból kiolvasható az 5 ország közül (Csehország és Szlovákia után) a harmadik legmagasabb bérköltséget fizetik a munkavállalóik után, addig az összes adó- és járulék-levonás, valamint az ÁFA kulcs figyelembe vételével a legkisebb volumenű fogyasztáshoz jutnak. 9

10 HAZAI hírek Lesz-e hitelezési fordulat az NHP révén? A beruházások és ennek nyomán a vállalati hitelezés 2009 óta tartó folyamatos csökkenése nyomán határozott a Monetáris Tanács 2013 áprilisában a Növekedési Hitelprogram (NHP) elindításáról, hogy ezzel megtámogassa a magyar kis- és középvállalati szektor hitelhez jutását 10 éves futamidejű, fix kamatozású, kedvezményes, 2,5 százalékos maximált kamatmarzs mellett. Az MNB a kereskedelmi bankoknak 0 százalékos kamatot számít fel, a pénzintézeteknek ugyanakkor a 2,5 százalékos marzsba a hitelgarancia-költséget is be kell építeniük. Az MNB modellje a Bank of England finanszírozás a hitelezésért programja (funding for lending scheme) volt. A beruházások 2009-ben 11,1 százalékkal, 2010-ben 8,5, 2011-ben 5,9, 2012-ben 3,7 százalékkal estek vissza, és a trend 2013 első negyedévében is folytatódott. Jól tükrözik ezt a vállalati szektor banki hitelállományáról készült MNB-jelentések (Hitelezési folyamatok). Ezekből kitűnik, hogy például 2012 egészében a szezonálisan nem kiigazított és árfolyamhatással gördítetten korrigált vállalati nettó hitelállomány változás összesen 377 milliárd forinttal csökkent (ez negyedévenként mínusz 5-6 Drámaian csökkenő hitelállomány 2013 tavaszáig százaléknak felel meg), majd 2013 első negyedévében további 148 milliárd forinttal (6,3 %-kal) zsugorodott a vállalati szektor banki hitelállománya. Ha nemzetközi összehasonlításban vizsgáljuk a vállalati hitelállományok alakulását (2008. okt.=100, árfolyamszűrten), akkor kitűnik, hogy 2013 első negyedévében azaz az NHP indulásakor a magyar grafikon 78 százalékon áll, csak a balti államokat (76%) előzi, ugyanakkor a cseh és szlovák grafikon 100%-on áll, a lengyel pedig 113, a román 114, a bolgár 117 %-on. Igaz, az eurózóna átlagos állománya is csökkent kissé, de csak 94 százalékra. % A vállalatihitel-állományok alakulása nemzetközi összehasonlításban (2008. okt.=100, árfolyamsz rt) IV. Forrás: MNB, EKB nemzeti Q;./R->818$ 2009 I. II. IV I. II. IV I. Bulgária Lengyelország Csehország Magyarország Románia Szlovákia Balti államok Eurozóna Szlovénia II. IV I. II. IV I. II. 10

11 HAZAI hírek Nem kedvezőbb a kép a magyar kkv-szektor banki hitelezésének alakulása terén sem: a szektor hitelállománya 2009 harmadik negyedévétől (-5.9%) kezdve változó ütemben (4,2 7,6%-kal) folyamatosan csökken. A trend 2013 első két negyedévében sem változott, amikor is a hitelállomány 5,1 és 6,4 százalékkal esett vissza. A nemzeti banki elemzések rámutattak arra is, hogy a hitelezés zsugorodása nemcsak a kkv- szektor piacainak szűkülésével magyarázható, hanem a magas banki kamatokkal és jutalékokkal is. Az NHP % A teljes vállalati és a KKV szektor hitelállományának éves növekedési üteme Forrás: MNB I. II. IV I. II. IV I. II. IV I. II. IV I. Vállalati szektor (hitelintézetek) II. Vállalati szektor (hitelintézetek, korrigált) KKV szektor (bankrendszer) IV I. II. IV I. bevezetésének indoklásában az MNB azt fogalmazza meg, hogy a pénzügyi válság kitörése óta a Magyarországon működő kis- és középvállalkozások hitelhez jutási lehetőségei számottevően romlottak az ár- és nem árjellegű hitelezési kondíciók szigorodása következtében. Ennek oka, hogy ez a szektor alternatív finanszírozás hiányában nagymértékben függ a banki forrásoktól, de banki szempontból kockázatosabb is. A magasabb kockázat oka, hogy a kkv-k többsége egyrészt kevésbé ellenálló a gazdaság ciklikusságával szemben, másrészt jellemzően kevesebb fedezetként használható eszközzel rendelkezik, így kisebb mértékben képes mérsékelni a bank kockázatát. A kkv-szektor hitelfelvételi hajlandóságát nagymértékben meghatározta (és jelenleg is meghatározza) a kamatkörnyezet. Márpedig ez a teljes vállalati szektorban az 1 millió eurónál kisebb forinthitelek esetén még 2013 első negyedévében is 8,6% volt, ami azt is jelenti, hogy a kkv szektor tagjai többségének legalább ekkora kamatot kellett fizetnie. (A hitelkamat 2013 negyedévében esett éppen hogy 7% alá!) 11

12 HAZAI hírek A vállalati új hitelek kamatának és kamatfelárának alakulása I I I I I. Eurokamatok Forintkamatok Folyószámla (HUF) I I I I I I. Euro hitelkamat felára Forint hitelkamat felára Folyószámla felára I. NHP I. szakasz: 701 milliárd forint összegű hitelszerződés A Növekedési Hitelprogram most futó, 500 milliárdos, második szakaszának ismertetése előtt érdemes röviden mérleget vonni a 2013 végéig tartó, 750 milliárd forintos keretösszeggel meghirdetett első szakaszról. A kkv-k az első szakaszban új forintalapú beruházási és forgóeszközhitelre, illetve hitelkiváltásra pályázhattak az I. pillérben, míg devizahitel-kiváltásra a II. pillérben, mindkét pillér esetén 3 millió és 3 milliárd forint közötti összegben, 10 éves futamidő mellett. (A Növekedési Hitelprogram első szakaszának volt egy harmadik pillére is, ennek keretében a kéthetes MNB-kötvényállományt 4500 milliárd forintról 3600 milliárdra csökkentette az MNB, a devizatartalékokból biztosított devizacserével, ez a devizatartalékot 3 milliárd euróval szűkítette. A lépést a magyar pénzügyi rendszer sebezhetőségének csökkentésével, illetve a külső rövid lejáratú adósság mérséklésének szükségességével indokolta az MNB.) Az első szakasz első két pillérének esetében csak fedezet mellett nyújtott a jegybank refinanszírozási hitelt. Az MNB mérlegébe a bankoknak nyújtott hitelek kerülnek. Ezek fedezeteként a normál fedezeti kör mellett az MNB elfogadta a program A nem fizetés kockázatát nem az MNB, hanem a bankok viselik keretében létrejött, kkv-kkal szemben fennálló hitelköveteléseket is, de úgynevezett haircut alkalmazása mellett, azaz nem 100 százalékos fedezeti értékkel. A nemfizetés kockázatát azonban az adott hitelintézet viseli, az MNB-nek csak abban az esetben kell ezekből a fedezetekből kielégítenie követeléseit, ha a hitelintézet nem tudja a refinanszírozási hitelt visszafizetni. A hitelintézetek a 750 milliárdos keretösszeg 93,5 százalékára, 701 milliárd forintra kötöttek hitelszerződést, összesen 9844 darabot. A hitelintézetek az I. pillérben az eredetileg meghatározott 425 milliárdos keretösszeg 111 százalékának megfelelő összegben nyújtottak hiteleket. Így az I. pillér keretében végül 8131 hitelügylet jött létre 472 milliárd forintnyi szerződéses összegben. A II. pillérben 1713 devizahitelt cseréltek le forinthi- 12

13 HAZAI hírek telre 229 milliárd forintértékben, ez az eredetileg meghatározott 325 milliárd forintos keretösszeg 70 százaléka. Milliárd forint Mikrovállalkozás Kisvállalkozás Mikrovállalkozás Összesen darab összeg darab összeg darab összeg darab összeg Új hitel, ebből: beruházási hitel* forgóeszköz hitel Hitelkiváltás, ebből: I. pillér II. pillér *Az EU-s támogatás előfinanszírozására nyújtott hitelekkel együtt Forrás: MNB A program keretében nyújtott hitelek vállalatméret és hitelcél szerinti megoszlása A táblázatból látható, hogy az I. pillérben nyújtott hitelek 61 százaléka új hitel, emellett a II. pillérben kiváltott devizahitelek több mint 60 százaléka beruházási hitel. Az MNB adatai szerint 2012 végén a mikro- és kisvállalkozások devizahitel-állománya 866,5 milliárd forint, a középvállalkozásoké 997,6 milliárd forint, együttesen 1864,1 milliárd forint volt. A II. pillér keretében a mikro- és kisvállalkozások a devizahitel-állomány 19 százalékát (165 milliárd forint öszszegben), a középvállalkozások a devizahitel-állomány 6 százalékát (64 milliárd forint) váltották ki. Az I. pilléren belüli hitelek cél szerinti megoszlása vállalatméret szerint 100% 80% 60% 40% 20% 0% ,9801$ O92$ OI3AW$ Új beruházási hitel Hitelkiváltás Új forgóeszközhitel A II. pillérben kiváltott hitelek cél szerinti megoszlása vállalatméret szerint 100% 80% 60% 40% 20% 0% Mikro Kis Közép Beruházási hitel Forgóeszközhitel A vállalatméret szerinti megoszlást tekintve az I. pilléren belül a mikrovállalkozásoknál a hitelek háromnegyede új hitel volt, azon belül is a beruházási hitelek voltak döntő többségben. 13

14 HAZAI hírek A kisvállalkozások 60%-ban új hitelt vettek fel, és ezen belül is a beruházási hitelek voltak többségben. A középvállalkozásoknál a legkisebb a beruházási aktivitás a programban. Ennek egy lehetséges magyarázata, hogy a közepes vállalkozásoknál az átlagos hitelméret is magasabb, a nagyobb beruházások megtervezése időigényesebb, így elképzelhető, hogy ez a kör főként a program második szakaszának még hátralévő részében aktivizálódik. A beruházási hitelek esetében a II. pillért tekintve is hasonló trend figyelhető meg: minél kisebb a vállalatméret, annál magasabb a beruházási hitelek részesedése. A program mindkét pillérét együttesen tekintve a középvállalatok váltották ki legnagyobb arányban a korábban felvett kölcsöneiket. A kiváltott hiteleknél a kamatteher az I. pillérben a beruházási hitelek esetén átlagosan 5,9 százalékról 2,5 százalékra csökkent, a forgóeszközhitelek kamata pedig 5,8 százalékról 2,5 százalékra. A II. pillér esetében (devizahitel-kiváltás) 3,7 százalékról 2,5 százalékra mérséklődött a beruházási hitelek és 4 százalékról 2,5 százalékra a forgóeszközhitelek kamata. A kamatcsökkenés mértéke mindkét pillér és mindkét hitelcél esetében a mikrovállalkozásoknál a legnagyobb. NHP II. szakasz az MNB célja 500 milliárdos hitelkihelyezés 2014 végéig A 2013 szeptemberében meghirdetett II. szakaszban a Monetáris Tanács a program folytatására 500 milliárd forintos keretösszeget állapított meg, amely legfeljebb 2000 milliárdig megemelhető a mindenkori makrogazdasági, hitelezési és pénzügyi környezet figyelembe vétele mellett. A II. szakasz elemzése előtt érdemes rögzíteni, hogy az MNB-től kapott információ szerint 2014 március végén a kkv-hitelállomány 3931 milliárd forint, a vállalati hitelállomány pedig 6400 milliárd forint volt. Azaz a kkv-hitelállomány az összes vállalati hitelállomány körülbelül 60%-át tette ki. A 2014-ben kezdődött II. szakasz lassan indult, de májusban és júniusban már milliárd forinttal nőtt a kihelyezett hitelek összege. Az MNB szakértőinek várakozása szerint az EU-s pályázatokra felvehető előfinanszírozási hitelek nyomán (az EU-s pályázatok októberre válhatnak ismertté) ősszel tovább gyorsulhat a hitelezés, s az év végére elérheti, vagy megközelítheti az 500 milliárdos összeget. A mostani II. szakasz újdonsága, hogy a hitelkeretet már lízingügyletek finanszírozására is igénybe lehet venni. Ugyanakkor a március 15-én megjelent új Ptk. miatt a bankok és az ügyfelek között a lízing-keretszerződéseket újra kellett írni, s ez is lassította a hitelezési folyamatot. A fordulat első jelei 2014 I. negyedévében A teljes vállalati hitelállomány éves állományleépülési üteme a korábbi évek 3-4 százalékos átlagához képest 2014 első negyedévében 1,3 százalék volt, míg a kkv-szektorban 0,5 százalékkal emelkedett a becsült tranzakciókból eredően áll a jegybank által publikált kiadványban (MNB Hitelezési folyamatok, 2013 június). Az MNB a második szakasz első félévi eredményeit már közölte. Eszerint a program második szakaszában részt vevő hitelintézetek 5834 vállalkozáshoz köthető 7548 darab, összesen 223,4 milliárd forint értékű szerződésről nyújtottak be adatszolgáltatást az MNB felé. Ebből a hitelintézetek idáig 183,7 milliárd forintot folyósítottak a programban részt vevő kis- és középvállalkozásoknak. (A bruttó összegből levonandó a törlesztésekre fordított közel 40 milliárd forint.) 14

15 HAZAI hírek A leszerződött 223,4 milliárd forint több mint 98%-a új hitel (a hitelkiváltás a keretösszeg maximum 10%-a lehet). Ezen belül az új beruházási A szerződések 98 százaléka új hitel hitelek (és új lízingügyletek) részesedése 61%, az új forgóeszközhiteleké 23%, míg az EU-s támogatások előfinanszírozására folyósított hiteleké 16%. A II. pillérben (forinthitel- és devizahitel-kiváltás) a meglévő beruházási hitelek kiváltására folyósított hitelek részesedése 86%, míg a meglévő forgóeszközhitelek kiváltására folyósított hiteleké 14%; a II. pillérben folyósított hitelek közel 67%-a forinthitelek kiváltását, míg 33%-a devizahitelek kiváltását szolgálta. Az I. pillérben létrejött ügyleteken belül az új beruházási hitelek átlagos hitelmérete 24 millió forint, az új forgóeszközhiteleké 56 millió forint, míg az EU-s hiteleké 37 millió forint. Az alábbi ábrák az NHP első és második szakaszában kihelyezett hitelek összehasonlítására is szolgálnak. Mezőgazdaság Ágazati eloszlás az NHP első és második szakaszában 34 % Feldolgozóipar 17 Építőipar 5 Kereskedelem, javítás 22 Szállítás, raktározás 5 Ingatlanügyek 4 Szakmai, tudományos tev. 3 Egyéb 10 % Forrás: MNB NHP, második szakasz NHP, első szakasz Az MNB szakértői már a július végi helyzetet is elemezték. (2014. augusztus 1-jéig a program második szakaszában részt vevő hitelintézetek 295 milliárd forint összegű szerződésről nyújtottak be adatszolgáltatást az MNB felé, ami 9842 ügylethez és 729 vállalkozáshoz kapcsolódik.) Hitelméret eloszlása az NHP első és második szakaszában (darabszám szerint) NHP, első szakasz NHP, második szakasz 0-10 M Ft 24,5 47, M Ft 42,6 37, M Ft 21,2 10, M Ft 6,8 2, M Ft 2,8 0, M Ft 1,5 0, M Ft 0,6 0,0 15

16 HAZAI hírek Az MNB szakértőinek a Portfolió.hu-ban megjelent összegzése szerint a Növekedési Hitelprogramban részt vevő kis- és középvállalkozások július végéig közel 1000 milliárd forint összegben jutottak hitelhez. Ebből közel 400 milliárd forintot tesznek ki a beruházásokra és az EU-s támogatások előfinanszírozására nyújtott hitelek. Ennek közel fele az első szakaszban valósult meg mintegy 3300 vállalkozáshoz kapcsolódóan, míg közel 220 milliárd forintnyi a második szakaszban mintegy 6300 vállalkozáshoz kapcsolódóan. Azaz a második szakaszban közel azonos volumen lényegesen több vállalkozáshoz került, az átlagos hitelméret tehát jelentősen, 48 millióról 26 millió forintra csökkent az első szakaszhoz képest. A mikrovállalkozások részesedése az új beruházási hiteleken belül az első szakaszbeli 33%-ról 41%- ra emelkedett. Másfelől a második szakaszban a kisvállalkozások és középvállalkozások esetében is csökkent az átlagos hitelméret. Ez vélhetően szintén a hosszabb rendelkezési tartási időre vezethető vissza, mivel a hitelintézeteknek nemcsak összességében, de ügyfélszegmensenként is van idejük a kisebb vállalkozásokra koncentrálni. Továbbá a hitelintézetek és az üzleti szféra visszajelzéseit figyelembe véve a jegybank a hitel mellett lehetővé tette a pénzügyi lízing nyújtását is a program keretében. Június végig mintegy 21 milliárd forintnyi lízingügyletre kötött szerződést közel 1800 vállalkozás a program keretében, azaz az átlagos hitelméret 10 millió forint körül van, ami lényegesen kisebb, mint ami a hitelek esetén tapasztalható. Ezek az ügyletek jellemzően gépvásárlás finanszírozását szolgálják. A legújabb adatok tükrében megállapítható, hogy amennyiben a júliusi 70 milliárdos állomány-növekmény kitart az év végéig, akkor megvalósulhat az MNB által kitűzött 500 milliárd forint összegű hitelszerződés a második szakaszra. 16

17 FÓKUSZBAN Külföldi közvetlen tőkebefektetések: tendenciák és stratégiák Globális befektetési irányok Óvatos optimizmus érzékelhető világszerte a külföldi közvetlen befektetések (foreign direct investment FDI) alakulásánál. A 2012-es pangás után 2013-ban a globális FDI beáramlás (inflow) 9 százalékkal 1450 milliárd dollárra nőtt. Volumene az ENSZ Kereskedelmi és Fejlesztési Konferenciája (United Nations Conference on Trade and Development UNCTAD) előrejelzése szerint 2014-ben 1600 milliárd, 2015-ben 1700 milliárd, 2016-ban 1800 milliárd dollár lehet, és a növekedése a fejlett országokban ígérkezik viszonylag erősebbnek. A feltörekvő piacok törékenysége, a politikai bizonytalanságból eredő kockázatok és regionális instabilitások negatívan befolyásolhatják az FDI várt felfutását. Tavaly továbbra is a fejlődő gazdaságokba áramlott be a legtöbb FDI. Míg a fejlett országokra 9 százalékos növekedéssel a globális beáramlás 39 százaléka, 566 milliárd dollár jutott, a fejlődő országok új csúcsot értek el 778 milliárd dollárral, ez az összes FDI 54 százaléka. Az átmeneti gazdaságokba 108 milliárd dollár érkezett. A befektetéseket fogadó országok rangsorának első húsz helyezettje között fele részben fejlődő és átmeneti gazdaságokat találunk A tőkebeáramlás alakulása a gazdasági fejlettség alapján Fejlett Átmeneti Fejlődő Forrás: UNCTAD A fejlődő országok közvetlen külföldi befektetései (outflow) is rekordszintet értek el. Ezen gazdaságok transznacionális vállalatai egyre nagyobb számban vásárolják fel a fejlett országok térségükben lévő érdekeltségeit. A 2000-es évek elejére jellemző 12 százalékról a globális FDI 39 százalékára, 553 milliárd dollárra nőtt a fejlődő és átmeneti gazdaságok kihelyezése. 17

18 FÓKUSZBAN A globális FDI alakulását a nagy térségi csoportosulások formálják. Három fontos csoportosulásra Trans-Pacific Partnership (TPP), Transatlantic Trade and Investment Partnership (TTIP), Regional Comprehensive Economic Partnership (RCEP) jut külön-külön a globális FDI nagyjából egynegyede: közülük a TTIP ereszkedő pályán mozog, a többiek emelkedőn. Az Ázsiai és Csendes-óceáni Gazdasági Együttműködés (APEC) továbbra is a legnagyobb regionális gazdasági együttműködés a beáramló befektetések 54 százalékával. A globális FDI megoszlása térségi csoportosulások között Bulgária, Horvátország, Ciprus, Lettország, Litvánia, Málta, Románia Ausztria, Belgium, Csehország, Dánia, Észtország, Finnország, Franciaország, Németország, Görögország, Magyarország, Olaszország, Írország, Luxemburg, Hollandia, Lengyelország, Portugália, Szlovákia, Szlovénia, Spanyolország, Svédország, Egyesült Királyság Izrael, Izland, Norvégia, Svájc, Törökország Dél-Korea OECD TTIP TPP USA Kanada, Mexikó, Chile PERU Ausztrália, Japán, Új-Zéland Brunei, Malajzia, Szingapúr, Vietnam Kambodzsa, Kína, India, Indonézia, Laosz, Mianmar, Fülöp-szigetek, Thaiföld RCEP A legszegényebb országok egyre kevésbé függenek a nyersanyag-kitermelő ipari befektetésektől. Az utóbbi tíz év során Afrikában a zöld mezős beruházások 26 százaléka jutott a nyersanyag-kitermelő iparra, a legkevésbé fejlett országok (LDC-k) összességében pedig 36 százalék volt ez a mutató. És ezek az arányok rohamosan csökkennek, a már meghirdetett projekteknél 90 százalék körüli a feldolgozóipar és a szolgáltatások részesedése mind Afrikában, mind az LDC-k csoportjában. A privát befektetési alapok egyelőre szárazon tartják a puskaport: rekord szintre, több mint ezer milliárd dollárra nőttek ezen társaságok kihelyezhető forrásai. Határokon átnyúló befektetéseik 171 milliárd dollárt tettek ki, ez 11 százalékos csökkenés. Ezekhez az alapokhoz kötődik a határokon átívelő vállalati fúziók és akvizíciók (M&A-k) összértékének 21 százaléka, ez 10 százalékponttal marad el a csúcstól. A befektetésre váró tőke ( száraz puskapor ) az utóbbi években visszafogott aktivitásnak is köszönhetően az eddiginél lényegesen nagyobb magánbefektetői FDI-potenciált jelent. Az igazi FDI-nagyágyúk az állami tulajdonban lévő transznacionális vállalatok (TNC-k). Az UNCTAD becslése szerint a fejlett és fejlődő országok alsó becslés szerint 550 állami TNC-je több mint 15 ezer leányvállalattal és 2 ezer milliárd dollárt meghaladó vagyonnal rendelkezik külföldön. Ezen vállalatok 18

19 FÓKUSZBAN tavalyi közvetlen külföldi befektetése meghaladta a 160 milliárd dollárt. Noha a világ összes transznacionális vállalatának az 1 százalékát sem teszik ki az államiak, ez utóbbiakhoz köthető a globális FDI áramlás több mint 11 százaléka. Regionális befektetési trendek Minden nagy fejlődő térségben nőttek a befektetések. Afrikában az előző évinél 4 százalékkal nagyobb volt az FDI-beáramlás a növekedést a kontinensen belüli tőkemozgások tartják fenn. Ezek a mozgások a politikai vezetők erőfeszítéseinek köszönhetőek: igyekeznek fokozni a regionális integrációt, noha Afrikában a legtöbb térségi gazdasági együttműködési kezdeményezés korlátozott hatást gyakorol a térségen belüli FDI-re. A fejlődő Ázsia (+ 3 százalék) továbbra is az első számú globális befektetési célpont. A térségen belüli növekvő tőkeáramlást a transznacionális vállalatok központjának betelepítése és a proaktív regionális befektetési együttműködés is hajtja. Latin-Amerika és a Karib-térség (+ 6 százalék) dacára a 6 százalékos dél-amerikai visszaesésnek összességében pozitív FDI-vel zárt, köszönhetően az erős közép-amerikai növekménynek. Az olaj- és gázpiacon megnyíló új lehetőségek és a termelésre irányuló TNC-befektetési A fejlődő Ázsia vonzza a befektetőket tervek javítják a kilátásokat. A strukturálisan gyenge gazdaságok vegyes eredményeket könyvelhettek el. A legkevésbé fejlett országokban nőttek a befektetések, és a bejelentett zöld mezős infrastrukturális és energetikai beruházások további tetemes növekedést vetítenek előre. A tengerrel nem rendelkező fejlődő országok (LLDC-k) FDI-visszaesést szenvedtek el. Ezekben az országokban a gazdaság méretéhez és tőkeképzési potenciáljához képest továbbra is fontos pénzügyi forrás marad a külföldi befektetés. A kis, fejlődő szigetországokban (SIDS) is visszaesett a tőkebeáramlás. A turizmus és a nyersanyag-kitermelő ipar fokozza a külföldi befektetők érdeklődését, míg a kereskedelem visszaesése negatívan hat a termelő iparágakra. Beáramló és kiáramló befektetési világrangsor USA Japán Kína Oroszország Hong Kong, Kína Svájc Németország Kanada Hollandia Svédország Forrás: UNCTAD

20 FÓKUSZBAN A fejlett országokba érkezett befektetések bővültek, de még tág tere van a további növekedésüknek. A fejlett országokba beáramló 2012-höz képest ismét növekvő pályájú 566 milliárd dollár, és az onnan lényegében változatlan mértékben kiáramló 857 milliárd dollár még mindig csak fele akkora mint a 2007-es csúcs idején. A hagyományosan legnagyobb FDI-fogadó Európára a 2007-es szint harmada jutott, a kihelyezések terén pedig csak az egynegyede. Az USA és az Európai Unió (EU) együtt a globális FDI-beáramlás több mint 50 százalékát tudhatta magáénak a világgazdasági válság előtt 2013-ban ez az arány már csak 30 százalék volt. Az átmeneti gazdaságokba irányuló FDI rekord szintet ért el, ám a további kilátások bizonytalanok. A tőkebeáramlás 28 százalékos emelkedéssel 108 milliárdot, míg a kiáramlás 84 százalékos ugrással 99 milliárdos rekordot ért el az átmeneti gazdaságokban 2013-ban. A regionális instabilitás okozta bizonytalanság azonban befolyásolhatja a befektetési kilátásokat. A befektetési politika irányai és kulcspontjai A befektetéspolitikai intézkedések többsége továbbra is a befektetések ösztönzése és a liberalizáció jegyében született. Ugyanakkor 2013-ban 27 százalékra emelkedett a szabályozó és korlátozó befektetési iránymutatások aránya. Néhány fogadó ország igyekezett megakadályozni a megtelepedett külföldi befektetők cégeladásait. Egyes országok pedig azt szorgalmazzák, hogy transznacionális vállalataik építsék le a külföldi befektetéseiket, s a tőkéjüket inkább otthon hasznosítsák. A kormányok politikai ösztönző eszközök alkalmazásával csábítják a befektetéseket A befektetési ösztönzők elsősorban a gazdasági teljesítményre fókuszálnak, a fenntartható fejlődésre kevésbé. A kormányok az állandó kritika ellenére, miszerint ezek nem hatékonyak, és a közpénzek rossz kihelyezésének minősülnek széleskörűen alkalmaznak politikai ösztönző eszközöket a befektetések vonzására. Az aggodalmak eloszlatása érdekében a befektetésösztönzést szorosabban össze kellene kötni a fenntartható fejlődési célokkal. Nemzetközi szinten ellentmondásos irányokat látunk a befektetések jogi szabályozása terén: egyrészt a választott bíráskodás növekvő elfogadottságának köszönhetően érzékelhető bizonyos érdektelenség a felülről jövő szabályozás iránt; másrészt van igény rá, hogy fokozzák, sőt, a korábbinál magasabb szintre helyezzék az országok feletti egyezményekről zajló tárgyalásokat. Kulcskérdés a megaregionális egyezmények létrejötte. Ha az erre irányuló tárgyalások lezárulnak, rendszerszintű hatásuk lehet valamennyi nemzetközi befektetési megállapodásra (IIA-k). A nemzetközi egyezmények működését és hatását széles körben kísérő aggodalmak nyilvánvalóan felvetik a reformok szükségességét. A status quo fenntartásán túl három lehetséges út van: kilépés a rendszerből, szelektív kiigazítások bevezetése, illetve a rendszerszintű reform végigvitele. Hogy melyik utat érdemes követni, annak eldöntéséhez nagyon körültekintően kell eljárni. Fenntartható fejlődési célú befektetések akcióterv a magánszektor hozzájárulásának ösztönzésére A globális gazdasági, szociális és környezeti kihívások közepette az ENSZ-nek az érdekeltek legszélesebb körének bevonásával kell meghatároznia a fenntartható fejlődési célokat (Sustainable Development Goals SDG-k) a közötti időszakra a szegénység enyhítése, az élelmiszer- 20